KHTB-13/2006.
(KHTB-13/2006-2010.)
az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2006. november 14-én, kedden, 10 órai kezdettel
a Parlament főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló T/1145. számú törvényjavaslat; vélemény a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról (T/1145/1. szám) *
Szóbeli kiegészítések *
Norczer Győzőné (Állami Számvevőszék) *
Antal Sándor (Pénzügyminisztérium) *
Bacskai József (Külügyminisztérium) *
Kérdések, vélemények *
Válaszok, reflexiók *
Norczer Győzőné (Állami Számvevőszék) *
Antal Sándor (Pénzügyminisztérium) *
Bacskai József (Külügyminisztérium) *
További hozzászólások *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
Tájékoztató a közös román-magyar kormányülés előkészületeiről *
Gémesi Ferenc (Miniszterelnöki Hivatal) tájékoztatója *
Kérdések, hozzászólások *
Gémesi Ferenc (Miniszterelnöki Hivatal) válaszai, reflexiói *
Egyebek *
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Gedei József (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP)
Kránitz László (MSZP)
Dr. Szakács László (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Szabó Vilmos (MSZP) dr. Kozma Józsefnek (MSZP)
Hárs Gábor (MSZP) dr. Varga Lászlónak (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP) dr. Szakács Lászlónak (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP) dr. Gedei Józsefnek (MSZP)
Dr. Horváth János (Fidesz) Balla Mihálynak (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz) távollétében dr. Gruber Attilának (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz) Potápi Árpádnak (Fidesz)
Rácz Róbert (Fidesz) dr. Gógl Árpádnak (Fidesz)
Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ) Kránitz Lászlónak (MSZP)
Antal Sándor (Pénzügyminisztérium)
Norczer Győzőné (Állami Számvevőszék)
Bacskai József (Külügyminisztérium)
Gémesi Ferenc (Miniszterelnöki Hivatal)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra)
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink és a sajtó megjelent Képviselői! Bejelentem a helyettesítéseket: Kozma József Szabó Vilmost, Gedei József Mesterházy Attilát, Potápi Árpád Nagy Gábor Tamást, Szakács László Kékesi Tibort, Varga László Hárs Gábort, Kránitz László Eörsi Mátyást, Gruber Attila Kelemen Andrást, Gógl Árpád Rácz Róbertet, Németh Zsolt Horváth Jánost helyettesíti. Megállapítom a határozatképességet.
Tisztelt Bizottság! Szétküldtük a napirendet. Van-e valakinek a napirenddel kapcsolatban megjegyzése? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincsen, felteszem szavazásra. Ki támogatja? (Szavazás.) Köszönöm szépen, a bizottság egyhangúlag támogatja a napirendet.
Rá is térünk az első napirendi pontunkra, a költségvetés általános vitára való alkalmasságáról fogunk dönteni. Köszöntöm az első napirendi ponthoz érkezett Norczer Győzőnét az ÁSZ-tól, Antal Sándort, Erdélyi Rudolfot a Pénzügyminisztériumtól, valamint Bacskai Józsefet a Külügyminisztériumból, nagy tisztelettel köszöntöm önöket! Hadd kérjem meg először az Állami Számvevőszék részéről Norczer Győzőnét, hogy röviden mondja el a véleményét. Tessék parancsolni!
Norczer Győzőné (Állami Számvevőszék)
NORCZER GYŐZŐNÉ (Állami Számvevőszék): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az Állami Számvevőszék a 2007. évi költségvetési törvényjavaslatról készített véleményét egy kötetben jelenítette meg, annak az első részében a legfontosabb ellenőrzési tapasztalatok, megállapítások és javaslatok találhatók, a második részében pedig a fejezetek tervező munkájáról kialakított véleményünket írtuk le. Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés elé történő benyújtással azonos időpontban kapta meg a fejezeti kötetet. A fejezeti indoklásokat a helyszíni ellenőrzés lezárásig nem kaptuk meg.
A törvényjavaslattal, a dokumentummal kapcsolatban megjegyeznénk, hogy a törvényjavaslat nem foglalja össze és vezeti le a tervezett, illetve megvalósult intézkedések, folyamatok számszerűsített hatásait, és mindamellett hiányzik a további két évre várható hatások előzetes számbavétele is. A központi költségvetéssel kapcsolatban az adóbevételi előirányzatok 2007. évi teljesülése gyengébb kockázatokat hordoz magában az előző évekhez képest, ugyanakkor azt is el kell mondanunk, hogy az ÁSZ nem ítélhette meg azoknak az adóbevételeknek a 2007. évi teljesülését, amelyek alkotmánybírósági beadvánnyal érintettek, ezeknek az összege 80 milliárd forint. A 2006. évhez képest nem nőtt 2007-re az előirányzat-módosítási kötelezettség nélkül teljesíthető előirányzatok aránya, és ezek valószínűsíthetően reálisak és betarthatóak lesznek. A nagy ellátórendszerek, az egészségügynek, a nyugdíjrendszer, a gyógyszertámogatás tulajdonképpen elvi alapon tartalmazzák a reformokat, ugyanakkor általában nincsenek számításokkal alátámasztva.
A Külügyminisztériummal kapcsolatban elmondanám, hogy a Külügyminisztériumot a változások annyiban érintették, hogy a tervezési folyamat során figyelembe kellett venniük, hogy 2006. július 1-jével a HTMH a Miniszterelnöki Hivatal felügyelete alá került, átadásra kerültek továbbá a határon túli magyarokhoz kapcsolódó fejezeti kezelési előirányzatok. Itt megtörtént mind a szakmai, mind a pénzügyi átadás. A Külügyminisztérium felmérte a 2118/2006. számú kormányhatározatban meghatározott átalakításokat, azokat megkezdték, és azok megvalósításának folyamatáról és lehetőségeiről a PM részére havi rendszerességgel tájékoztatást adnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Pénzügyminisztérium!
Antal Sándor (Pénzügyminisztérium)
ANTAL SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A 2007. évi költségvetési törvénytervezetből a Külügyminisztériumot, a Határon Túli Magyarok Hivatalát és a határon túli magyarok támogatási előirányzatait érintő változásokat foglalnám össze röviden. Mint ahogy az ÁSZ részéről is elhangzott, a legalapvetőbb változás az volt, hogy 2006. július 1-jével a Határon Túli Magyarok Hivatala és a hozzá kapcsolódó határon túli támogatások előirányzatai átkerültek a miniszterelnökség alárendeltségébe. A 2007. évi költségvetésben a Határon Túli Magyarok Hivatala már nem jelenik meg önálló költségvetési címként, hanem a Miniszterelnöki Hivatal önálló főosztályaként folytatja szakmai tevékenységét.
A határon túli magyarok támogatásai a 2007. évben nagyságrendileg alapvetően nem változnak. Két területen van változás. Új előirányzatként jelenik meg a határon túli oktatási és kulturális feladatok támogatása az Oktatási és Kulturális Minisztériumban 700 millió forinttal, ez azonban csak annyiban új, hogy korábbi két előirányzatot integrál: a határon túli ösztöndíj- és oktatói támogatás 341 millió forintját, a határon túli magyar értelmiségi és anyanyelvi programok 60 millióját, és némi növekmény van ezen az előirányzaton, és új előirányzatként jelenik meg az Egészségügyi Minisztériumban a határon túli magyarok egészségügyi ellátásának támogatása 116 millió forinttal.
A Külügyminisztérium 2007. évi működési kiadásai 1,7 milliárd forinttal nőnek, és a nemzetközi kötelezettségből fakadó többletkiadások miatt nőnek a nemzetközi tagdíjak előirányzatai is mintegy 2 milliárd forinttal. Új elemként jelenik meg a költségvetésben a Magyar Külügyi Intézet, amely törvényi változások miatt a megszűnő Teleki László Alapítvány és az Atlanti Kutató és Kiadó Közalapítvány feladatait veszi át, és végzi költségvetési intézményként.
Ennyiben szerettem volna összefoglalni a változásokat. Köszönöm a figyelmet, és kérem a tisztelt bizottságot, hogy a tervezet általános vitára való alkalmasságát támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Bacskai úr!
Bacskai József (Külügyminisztérium)
BACSKAI JÓZSEF (Külügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ha a Külügyminisztérium 2007. évi költségvetését egy szóval kellene jellemezni, akkor azt mondhatnám, hogy a jövő évi diplomáciai és külügyi feladatokhoz elegendő fedezetet nyújt a költségvetési sarokszámok összessége, a működőképességet biztosítani fogja. Ha részleteiben nézzük az egyes számokat, akkor érdemes kiemelni, hogy az igazgatás címnél egy 654 fős Külügyminisztérium működőképességének a fenntartása biztosított, a külképviseleteknél ki kell emelni, hogy átlaglétszámban egy 1039-es létszámmal működő külképviseleti hálózat fedezete rendelkezésre áll. Itt ki kell emelnem azt, hogy a jövő évi költségvetésünk tartalmazza azokat az évek óta halogatott fejlesztéseket, amelyek a minszki, illetve a rigai nyitásokkal kapcsolatosak, valamint az Alma-atiba egy részleges átköltözés fedezete biztosított Asztarában. Ezen túlmenően lehetőséget látunk arra, hogy a jövő évi költségvetésben megteremtsük a fedezetét a lyoni, a chicagói főkonzulátusok működésének, valamint a Kabulba, illetve az Afganisztánba kihelyezett két diplomatánknak a működéséhez a fedezetet biztosítani fogjuk.
A fejezeti kezelésű előirányzatok - mint ahogy szó esett már róla - nem tartalmazzák a határon túli magyarokkal kapcsolatos támogatásokat. Itt az új fejezeti kezelésű előirányzatok közül szeretném kiemelni a fontosságunknál fogva - összegszerűségükben ugyan nem nagy előirányzatokról van szó - a magyar állampolgárok válságövezetből történő evakuálását 10 millió forintos összeggel, illetve a 2011-es EU-elnökségre való felkészülést mint fontos külügyi feladatot.
A Külügyminisztérium bevételei összességükben az előző évi szinten maradnak. A központosított bevételek, amelyek elsősorban a vízum- és konzuli bevételeket tartalmazzák, vélhetően csökkenni fognak a számításain szerint: az ez évi 3,5 milliárd forintról 2,3 milliárd forintra. Itt a Románia, illetve Bulgária felvételével kapcsolatos vízumdíjbevétel-kiesésről van szó, illetve arról, hogy azok az idegen állampolgárok, akik schengeni vízummal rendelkeznek, azok Magyarországon a jövőben tranzitvízum nélkül utazhatnak át.
Köszönöm szépen a figyelmet, és kérem a bizottságnak a támogatását a jövő évi külügyi költségvetéshez. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy röviden ismertessem a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség álláspontját, illetőleg kérdéseket fogalmazzak, fogalmazzunk meg képviselőtársaimmal!
Azzal kezdeném, hogy a Külügyminisztérium fejezetével, a 48,3 milliárd forinttal, úgy látom, nagyjából kezdjük elérni az önálló minisztériumi lét jogosultságát megalapozó nagyságrendnek az alsó határát. Ez az összeg 40-50 milliárd forint között húzható meg, azt hiszem, ez az első határ. Hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy ebből az összegből a központi igazgatás költsége, 654 fő költsége 6,3 milliárd forint, ez a 13 százalékát, a külképviseletek igazgatási költsége - ez 1039 fő, így 1700 fős jelenleg a minisztérium - 33 milliárd forinttal a 70 százalékát adja a minisztérium költségvetésének. Ez azt jelenti, hogy ez a kettő, tehát a központi igazgatás, illetve a külképviseletek költsége együtt már 83 százalék. További jelentősebb tétel a nemzetközi tagdíjak tétele, ami 3,7 milliárd, vagyis 7 százalék; a schengeni követelmények 1,2 milliárdja, ami 2 százalék; illetőleg a fejezeti tartalék, ami 1,5 milliárd forint, 3 százalék. Ha ezeket az említett tételeket, tehát ezt a három nagyobb tételt hozzáadjuk a személyi költségekhez, akkor ez a fejezeti kiadások 96 százaléka, vagyis 4 százalék marad ezen felül. Azt hiszem, nem fölösleges elgondolkodni azon, hogy akkor innentől milyen összetett igazgatási feladata van Bacskai úrnak, és mennyire kreatív az a feladat, amit neki el kell látnia. Ugyanakkor érdemes egy olyan számítást is elvégezni, hogy ha mondjuk egy külképviseleti alkalmazottra próbáljuk vetíteni a költségvetést, a Külügyminisztérium költségvetését - végül is ott zajlanak a dolgok -, akkor egy fő külképviseleti létszám 32 millió forintjába kerül a köztársaságnak. Azt hiszem, innen, hogyha az egy főre eső költség 32 millió forint, levezethető, hogy miért várható el minimum egy bizonyos fokú kiegyensúlyozottság a magyar diplomaták részéről.
Engedjék meg, hogy kitérjek néhány, számomra ellentmondásosnak tűnő kérdésre! Az 5. oldal második bekezdése így szól: "A gazdasági diplomácia követelményeinek jobb érvényesítése jut kifejeződésre a térséget érintő diplomáciai képviseletek személyi állományának az erősítésével." - ez az egyik tétel. Két oldallal később, a 7. oldalon viszont azt olvashatjuk, hogy: "A 2007. évtől Krakkó, Kassa állomáshelyek csökkentett létszámmal működnek, Eszék pedig szünetelteti a tevékenységét." - ez a bezárásnak egy eufemisztikus elnevezése. Úgy erősítjük tehát a térségben nagyon fontos gazdasági aktivitásunkat, hogy Krakkóban, Kassán és Eszéken csak gyakorlatilag a nem létezés szintjét alig elérő tevékenységet biztosítjuk. Ez lenne tehát az egyik ellentmondás, amivel kapcsolatban szeretném megkérni Bacskai urat, hogy ha tud, próbáljon meg segíteni.
A másik a nemzetközi fejlesztési együttműködési program. Ez a nemzetközi fejlesztési együttműködési program az Európai Uniónak egy kiemelt tevékenysége, amire mi 275 millió forintot különítettünk el. Itt az idézet úgy hangzik, hogy: az OECD- és EU-tagságunkból következően a részvétel ebben a tevékenységben hazánk kötelezettsége a nemzeti közösség kevésbé fejlett politikai krízisek vagy természeti csapások által sújtott népeivel szemben, az előirányzat célja Magyarország felzárkóztatása az EU nemzetközi fejlesztéspolitikai, finanszírozási kötelezettségeihez. Hadd jegyezzem meg, hogy az Európai Unióban kötelezettséget vállaltunk arra, hogy 2010-ig a tagországok fejlesztési tevékenysége eléri a 0,51 százalékot, és a legfrissebben csatlakozó országoktól is elvárja az EU, hogy 2010-re elérjük a 0,17 százalékot. Ez a 0,17 százalék - amit csak 2010-ben kell elérnünk - a mai költségvetési számokat figyelembe véve 35 milliárd forintot jelent. Nem tettünk nagy lépéseket ebbe az irányba, hogyha 275 millió forinttal indulunk neki, ez több mint százszoros növelést tesz szükségessé. Azt is mondhatnám, hogy ez a 275 millió forint pálmalevélnek sem elegendő a nemzetközi fejlesztési tevékenységünk meztelenségénél. Ennél csak az érdekesebb, hogy a Külügyminisztérium fejezet 4. oldalának utolsó mondata így hangzik: "Fontos hitelességünk és megbízhatóságunk fenntartása a nemzetközi szervezetekben, aminek meg kell jelennie a pontos fizetési gyakorlatban is.". Itt is némi ellentmondást vélek felfedezni, Bacskai úr.
És akkor néhány konkrétum, hogy legyen valami jobban megragadható feladat is:
Mi lesz a Bérc utcai ingatlannal, ahol a HTMH jelenleg még van - talán még van, vagy talán már nincs.
A következő kérdésem az lenne, hogy a Teleki Alapítványnak, a megszüntetett Teleki Alapítványnak az ingatlanbázisával mi fog történni, illetőleg mely feladatokat veszi át a Magyar Külügyi Intézet a Teleki Alapítványtól? Hadd emlékeztessek arra, hogy a Teleki Alapítvány a nemzetpolitikai koncepcióalkotásnak az intézményeként jött létre még a '80-as évek végén, a magyarságkutató csoport, a Magyarságkutató Intézet alapján épült fel, ezért a Magyar Külügyi Intézet jövendőbeli funkcióira nézve, azt hiszem, megalapozott, ha megkérdezem azt, hogy mely feladatokat veszi át a Magyar Külügyi Intézet.
A közalapítványok megszüntetésével kapcsolatban hadd kérdezzem meg, hogy ha mindent megszüntetünk, akkor miért van mégis jó néhány kivétel a megszüntetendő közalapítványok körében. Például ha másra nem, az általunk is olyan fontosnak tartott Demokrácia Központ Közalapítványra hadd kérdezzek rá, ami 50 millió forinttal van beállítva a költségvetés tervezetében.
Aztán a következő kérdésem az lenne, hogy ebben a sanyarú helyzetben, amikor a külügy költségvetéséből 96 százalékot eléggé gyorsan, a fél kezünkön össze tudunk gyűjteni, mi indokolja azt, hogy mint európai uniós tagállamban az EU-vonal Telefonos Tájékoztató Szolgálat továbbra is 170 millió forinttal van beállítva a költségvetésbe.
Néhány kérdésem van még a határon túli magyarokra vonatkozóban, bár úgy látom, hogy a MEH érintett szerve nincs jelen, ezért talán Pénzügyminisztériumra fog hárulni a válaszadás, ha a jelen lévő vendégünk tud válaszolni. Itt hét fejezetben összesen 9,03 milliárd forintot találtunk a határon túli magyarokra vonatkozóan, ami 750 millió forintos, vagyis 8 százalékos csökkenést jelent a 2006-os költségvetéshez képest, akkor, amikor a központi költségvetés kiadási főösszege 11 százalékkal nő. Tehát úgy csökken a határon túli források aránya 8 százalékkal, hogy egyébként - a sanyarú helyzet ellenére - növekedett a költségvetés. Itt persze, azt hiszem, az Európai Unió strukturális alapjaira, illetőleg a határokon átnyúló együttműködésre fordítható összegeket nem lehet számszerűsíteni, és ez tudvalevőleg valamilyen szinten érinti a határon túli magyar közösségeket is.
Az intézményrendszer kuszáltságára vonatkozóan hadd tegyek fel önöknek egy kérdést! Úgy vélem, hogy a Szülőföld Alap kezelőszerve, ha jól értjük, a Miniszterelnöki Hivatal külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkársága lesz, amely a saját jogán is rendelkezik forrásokkal. Ennek az államtitkárságnak tehát kettős feladatot kell ellátnia: a megszüntetendő támogatási intézményrendszer helyett ennek a titkárságnak kell a támogatások bonyolítását, kezelését intéznie, és ezzel egyidejűleg államigazgatási feladatokat is el kell látnia. Úgy vélem, hogy az egy szerencsétlen, nagyon szerencsétlen összevonás, ami így létrejön. Ami pedig nem kerül összevonásra - ezeket a nem integrált nemzetpolitika fároszainak nevezhetjük -, az az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány és a Magyar Külügyi Intézet, amennyiben az folytat nemzetpolitikai tevékenységet, ezek ketten nem lesznek integrálva. Azt hiszem, hogy bár ez a két intézmény bizonyára stratégiai szereplő a magyar nemzetpolitika jövőjét illetően, mégis engedjék meg, hogy a kisördög felvesse bennem azt, hogy a személyi összefonódáson túlmenően nem teljesen nyilvánvalóak az indokok, hogy mi indokolja az Európai Összehasonlító Kutatások Közalapítvány önállóságát. Ugyebár az érintett szakállamtitkár úr főtanácsadója vezeti egy személyben ezt az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítványt, ezért azt hiszem, itt is nyugodtan tehetünk egy szervezeti kérdőjelet, ha már egyszer ezt az előbbiekben, a Demokrácia Központ Közalapítvány tekintetében is megtettem.
Ami az előirányzatokat illeti, tisztelt bizottság, a határon túli magyarok oktatási és kulturális programjai tétele gyakorlatilag az Erdélyi Magyar Tudományegyetem támogatását jelenti, ami 1 milliárd forintra van beállítva. Felhívnám a figyelmüket arra, hogy ezt a tételt az Orbán-kormány 2 milliárd forinttal hozta létre annak érdekében, hogy biztosítsa az önálló erdélyi magyar felsőoktatás létrejöttét. Szépen lassan, 200 milliónként araszoltunk az elmúlt években odáig, hogy a 2 milliárd forintos összeggel szemben most már az 1 milliárd forintos összeget érjük el. Meglehetősen cinikusan így szól a szöveges indoklás: "Ez az összeg figyelembe veszi azt a tényt, hogy az elmúlt években a magyar költségvetés mintegy 12 milliárd forinttal támogatta az Erdélyi Magyar Tudományegyetemet.". Ehhez képest viszont hadd jegyezzem meg, hogy ez a szám nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy az EMTE számításai szerint az 1 milliárd forintos összeg csak a 2006/2007. tanév befejeződéséig, tehát a jövő év közepéig lesz elegendő, és immár kizárólag csak a működési támogatáshoz a jövő év közepéig lesz elegendő. A végleges akkreditáció folyamata pedig, kedves vendégeink, csak akkor kezdődhet, amikor a harmadik végzős évfolyam is elhagyja az egyetem kapuit, azt követően vetődik fel az a kérdés, hogy miből fog az Erdélyi Magyar Tudományegyetem 2007 II. félévében működni, hogy milyen garanciákat kapott a szomszédos kormánytól, mondjuk Romániától a magyar kormány arra, hogy szeptembertől átvállalja ennek az intézménynek a kapcsán a működőképesség biztosítását.
Egy további kérdés az oktatási-nevelési támogatásra vonatkozik. Minden évben feltesszük azt a kérdést, hogy mi indokolja, hogy 3,5 milliárdra állítják be ezt a tételt, amikor az önök szöveges indoklása szerint is várhatóan meghaladja a 238 ezer főt az igénylők száma, amiből viszont az következik, hogy 5 milliárd felett fog alakulni az oktatási-nevelési támogatás összege. Tehát, hogyha a 20 ezer forintos összegen nem történik változtatás, 5 milliárd fölött fog ez alakulni, de rendületlenül 3,5 milliárdra - bár, mint érzékeljük, nyitott tételként - van beállítva ez a tétel. Viszont jogszabályba ütközik az, hogy ezt a tételt összevonták a csángó magyarok támogatásával, ugyanis a 2004. évi 31-es kormányrendelet szerint az oktatási-nevelési támogatás fedezetét nevesített előirányzatként kell megtervezni a MEH fejezetében. Úgy vélem, hogy ez nincs összhangban azzal, hogy a csángók támogatását is hozzácsapták ehhez az oktatási-nevelési támogatáshoz.
A Szülőföld Alapra vonatkozóan hadd tegyem fel azt a kérdést, hogy miként kívánnak rendelkezni a saját jövedelem forrásáról a Szülőföld Alap esetében, erre ugyanis nem találtam utalást.
Végül van egy nemzeti jelentőségű intézmények és programok támogatása tétel 2,3 milliárd forinttal. Azt hiszem, hogy ha itt az Illyés Alapítványnak és az Új Kézfogás Közalapítvány kifuttatása is zajlik, akkor nemzeti jelentőségű intézmények támogatására nem nagyon lesz mód ennek a keretnek az alapján. Ezt csak azért említem meg, mert ez a nemzetpolitikai koncepciónak a szíve, amit a második Gyurcsány-kormány megalkotott, stratégiai intézményeket kívánnak támogatni ebből a meglehetősen szerény összegből.
Ezért összegzésképpen, tisztelt bizottság, kedves vendégeink, azt tudom mondani, hogy ezt a támogatáspolitikát, ami a határon túli magyarokat illeti, a dinamikus káosz jellemzi. Az új elvek és intézményrendszer kidolgozása közepette a szervezeti kereteket felszámolva látjuk, a forrásokat lecsökkentve látjuk, a feladatokat összekeverve látjuk. A MEH külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkársága, 20-25 fő, az EÖKK-val - tegyük hozzá a főtanácsadó asszonynak a közalapítványát! - összesen hozzávetőlegesen 7,8 milliárd forint előirányzat felhasználásáért felel, saját jogán mint MEH-államtitkárság biztosítja a tudományegyetem támogatását, az oktatási-nevelési támogatást és a nemzetpolitikai koncepció keretében a stratégiai intézmények támogatását. De Gémesi államtitkár úr a másik kalapjában, mint a Szülőföld Alap kezelő szervezete, ebben a minőségben végzi az alap pályázatainak - ami most 1 milliárd forintnak tűnik, de ez emelkedhet, hogyha odacsapják az Illyést és az UKKA-t - a bonyolítását. Eközben a támogatáspolitikában a verbálisan nagyobb szerephez jutó ágazati minisztériumok által kezelt támogatási előirányzatok összege - mint ahogy azt hallhattuk - meglehetősen elhanyagolható. A személyi összetétel is ismeretlen, az alapnál a törvényjavaslat szerint a jelenlegi tanácsi és kollégiumi tagok megbízatása megszűnik - megkaptuk a Szülőföld Alap átalakítására vonatkozó javaslatot. A közalapítványokat, mint tudjuk, felszámolják. Tehát a felelős szakállamtitkáron, a már említett főtanácsadó asszonyon és a költségvetési törvénytervezetet szignáló mb. elnök, Petróczy Sándoron kívül ismeretlenek az illetékes szaktisztviselők. Azt gondolom, hogy a dinamikus káosz kifejezés nyugodtan illik erre a költségvetésre.
Köszönöm szépen a figyelmüket, és várom a válaszaikat.
Tisztelt bizottság? (Dr. Gógl Árpád jelentkezik.) Gógl képviselő úr!
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Hogy ez a költségvetés egy dinamikus káosz vagy nem káosz - többször említette az elnök úr. Kétségtelenül egy nehezen követhető folyamat, ami költségvetésként folyik. Hallottuk, hogy az egészségügyre szánt rész - talán ez az, amit én a magam részéről kicsit jobban ismerek -, amit eddig a határon túli magyarok egészségügyi ellátására fordítottunk 116 millióval átkerül az Egészségügyi Minisztérium költségvetésébe. Magam emlékszem arra, hogy amikor kétségtelenül határozott támogatást élvezett az oktatás-nevelés, az egészségügy, az egyéb segítség, alapítványok, közalapítványok általi és egyéb direkt támogatása, akkor ez a forrás az Egészségügyi Minisztériumnál volt, és elérte a 400 milliós nagyságrendet, okkal, mert hiszen olyan szolgáltatásokat, olyan költséges szolgáltatásokat - szívműtéteket, onkológiai ellátásokat - finanszírozott, döntően gyerekellátást, amely ezt az összeget felemésztette. Aztán továbbvándorolt ez a pénzeszköz a Külügyminisztériumhoz, határon túli magyarokról van szó, ebből adódóan a kancellária felé, és most 116 millióra csökkent. Egyszerűen a vándorlás sem mutat nagy logikát, az összeg csökkenése pedig értelmezhetetlen akkor, amikor valóban kitüntetett költségű és szükséges ellátásokról van szó. Magam nem egészen értem a vándorlás logikáját sem, vagy ha van logikája, akkor az odavándorlást nem értem, és az egész határon túli magyarság anyagi támogatásának a rendezetlenségét látom. Nem tudom, hogy miért van ez így.
Van egy különleges eleme a képzés-továbbképzés rendszerének. Mivel a helyben való képzésnek, nem csak az alapfokú, de az egyetemi képzésnek is vannak ágazati részei, korábban már felmerült, és valahol az egyetemek megkísérelték a rezidensképzésben az egészségügyi szakirányú képzést is támogatni. Ennek az egész rendszere megszűnt az Egészségügyi Minisztérium költségvetésében, és nem látom azt, hogy hogyan fogjuk tudni segíteni a határon túliakat, azokat, akiknek kilátásuk sincsen, hogy az Unió tagjai legyenek. Úgyhogy a dinamikus káosz egy nagyon jó kifejezés erre a költségvetési finanszírozásra. (Balla Mihály jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr, az elismerő szavakat. Balla képviselő úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Elnök úr, engedjen meg egy megállapítást: szerintem finoman fogalmazott a "dinamikus káosz"-szal. Szerintem tragédia, ami itt zajlik. Mert évek óta beszélünk arról, hogy a külügyi tevékenységnek a mai világban milyen fontos feladatai vannak, és hogy ennek meg kell teremteni a pénzügyi hátterét, és közben egy olyan költségvetési tervezetet kell elolvasnunk, amely a konvergenciaprogramra hivatkozva már a következő három évre is beírja az irányszámokat, cinikusan nem számolva azzal, hogy milyen infláció várható meg hogy egyáltalán milyen kiadásnövekedések várhatóak. S közben évek óta arról beszélünk, hogy alultervezett például a Külügyminisztérium költségvetése, és még nem tudjuk, hogy körülbelül az év végére mely tételeket fogják zárolni, mert igazából itt 96 százalék, ami kifejezetten csak az a fajta alapműködést jelenti, amire a főosztályvezető úr azt mondta, hogy végül is egyfajta működéshez elegendő. De amikor csak az ennyi, hogy a dologi és a személyi juttatásokat, illetve a külképviseleteknek az alaptevékenységét támogassa a költségvetés, annak tükrében bármi történik, tudjuk, hogy a Külügyminisztérium az elsők között szokott szerepelni, ahol kötelezően tartalékalapot kell képezni, illetve ahol az év végéig visszatartják a különböző kifizetéseket.
Amikor az ember összességében végignézi ezeket a számokat, döbbenten tapasztalja, én döbbenten tapasztaltam azt, hogy alapvető dolgokkal nem számol a következő időszak költségvetése például a dologi kiadásoknál, mint például hogy miközben tudjuk, milyen gázárnövekedések, milyen energiaár-növekedések lesznek a következő időszakban, nem látom ennek a konkrét kalkulációját - persze, amikor ott leszünk, majd elgondolkodunk, legfeljebb négy irodában, két folyosón vagy három szinten elzárják a fűtést, amennyiben lehet szakaszolni a fűtést a Külügyminisztériumban. Tehát van egy képmutató, látszattakarékos költségvetés mondjuk a Külügyminisztérium esetében - és elnézést kérek, nem a Külügyminisztérium apparátusát akarom ebben hibáztatni, mert az abból gazdálkodik, ami kimérettetik rá -, és van egy olyan helyzet, hogy már most látszik, hogy a működésképesség alá kerül a Külügyminisztérium. Ezt jeleztük már tavaly is, tavalyelőtt is elmondtuk, és nemhogy javult volna a helyzet, hanem azt lehet tapasztalni, hogy egyre rosszabb lett. És eközben találkozunk olyan tételekkel, amelyek eddig nem szerepeltek a Külügyminisztérium költségvetésében, és nem is értem vagy nem is értjük igazából, hogy mit keresnek ott.
Az elnök úr is feltette a kérdést az EU-vonallal kapcsolatban - ez egy 170 milliós tétel -, plusz van még egy tájékoztató szolgáltatási, statisztikai, tervezői szolgáltatás. Mit takar ez pontosan? Milyen munkacsoportot jelent ez? Hány fő ez? Vagy egy osztály? Ha magam elé képzelem, akkor úgy néz ki, hogy csinálunk egy nagy termet, amely tele van számítógépekkel és telefonokkal, legalább 15 telefonnal, lehet hívni egy zöldszámot, és akkor lehet kérdezni - ez egy gyakorlati kérdés -: hogy nekem problémám van az európai uniós programokkal kapcsolatban, önök milyen tájékoztatást tudnak erre adni. A másik oldalon pedig elveszünk pénzeket kiadványoktól, külügyminisztériumi brosúráktól, és vannak olyan tételek, amelyek megszűntek, ezek a Külügyminisztérium tájékoztató jellegű szolgáltatásai. Nem értem tehát, hogy az egyik oldalon alapítványok szűnnek meg, a másik oldalon meg többet adunk. Például a Gozsdu Közalapítványnál számomra még kérdés, hogy a román félnek is benne van-e a támogatása, illetve hogy van-e együttműködés az alapítványon belül, hiszen ez egy kétoldalú alapítvány - bár lehet, hogy ez majd kérdés lesz a román-magyar...
ELNÖK: A következő napirendi pontnál.
BALLA MIHÁLY (Fidesz): ...a következő napirendi pontunknál.
Tulajdonképpen még egy konkrét kérdésen van ezzel kapcsolatban, az, hogy az eddig jól működő - tényleg úgy éreztük, hogy jól működő - programok, illetve fejezeti tételek megszűntek, és erre bekerülnek olyan újak, amelyekről senki nem tudja, honnan kerültek elő. Persze lehet tudni, merthogy a Miniszterelnöki Hivatalnál volt már ilyen, csak azt nem látni, hogy ez a gyakorlatban hogy kivitelezhető, és miközben azt halljuk meg tudjuk, hogy a Külügyminisztériumon belül mindennel takarékoskodni kell, közben egy európai uniós tagország külügyminisztériumában létrejön egy olyan vonal, amelyet senki nem tud igazából hova tenni, és mellé van írva még az is, hogy az szolgáltatást ad, statisztikai meg tervezői..., általános tervezési és statisztikai szolgáltatásokat ad. Én úgy tudom, hogy a Külügyminisztériumnak is van egy stratégiai és tervezési főosztálya, alapvetően tehát mi célt szolgál ez az EU-s vonal?
Összességében úgy érzem, hogy ebből a költségvetésből, amely a Külügyminisztériumot is érinti..., nehogy nagy baj legyen az év második felétől. Mert lehet, hogy fel lehetne tenni azt a kérdést, hogy a Külügyminisztériumban számolnak-e azzal, milyen likviditási gondok lesznek mondjuk a 2007. év III. vagy IV. negyedévében, hogy hogyan fogják tudni tartani. Vagy azt fogjuk csinálni, hogy a külképviseleteken például az utolsó három hónapban nem lesz mondjuk reprezentációs keret, mert elfogyott, mert csak annyi jutott? Vagy majd...
Szóval én azt értem - elég sok képviseleten megfordultam már az évek folyamán -, hogy van egy alap, amit mindenkinek teljesítenie kell, kell hogy tudja teljesíteni, és ehhez szükség van forrásokra. Én a mostani költségvetésben ezt nem látom, és ezért érzem azt, hogy egyfajta működési problémák fognak jelentkezni a következő év második felében vagy III. negyedévétől, de legyen az, hogy ősszel, fogalmazzunk így! Én úgy érzem, hogy nagyon nagy bajok lesznek. És ha emellett az ember végignézi még, hogy mi van tervezve 2008-ra, 2009-re, hogy nem is tervezték bele az infláció mértékét... Az én számomra ezek egyszerűen cinikus számok, mert három éven keresztül állítják be ugyanazt az egy tételt, anélkül, hogy belekalkulálnánk, hogy sok minden változik, hogy megváltoznak a különböző dologi kiadások alapjai. Én tehát úgy érzem, hogy ez nemcsak hogy egy dinamikus káosz, ami itt elhangzott, de nagyon sok cinikus elem is van ebben a költségvetésben. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: A statikus káosz lehetne még egy fokozása a kifejezésnek.
Tisztelt Bizottság! További kérdés, hozzászólás van-e? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincsen, akkor azt szeretném kérni a Pénzügyminisztérium képviselőjétől, hogy válaszoljon arra a kérdésre, amely az ÁSZ által megfogalmazott aggodalmakból adódik, miszerint az intézkedések számszerűsített hatásai nem láthatóak, különösen az elkövetkezendő egy-két esztendőben a konvergenciaprogramra való tekintettel a hatások számszerűsítése nem olvasható ki, miért hiányzik a költségvetésből. Nem sikerült a konvergenciaprogramban megfogalmazott célkitűzéseket átvezetni a költségvetési tervezési folyamaton, vagy csak részlegesen sikerült átvezetni? Hogyha erre választ kapnák, azt hiszem, az is hasznos lenne. (Dr. Kozma József jelentkezik.)
Kozma alelnök úr!
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Vendégek! Azért szólok, mert úgy véltem érteni, hogy az elnök úr lezárta a kérdések, hozzászólások sorát...
ELNÖK: Nem.
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP): Nem, jó.
ELNÖK: Nem, van még rá mód. Ez volt a szándékom, de mellbedobással nyert még az alelnök úr.
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP): Örülök neki. A szándéknak nem örültem, mégpedig azért nem, megmondom, mert nekem úgy tűnt, de legalábbis ezek szerint csak úgy tűnt, hogy a komolynak szánt és valóban komolyan feltett kérdésekre adandó válaszok komolyan érdeklik az ellenzéki képviselőket, és majd a véleményük, megalapozott véleményük kifejtése során talán figyelembe fogják venni a kérdésekre kapott válaszokat. De én azt tapasztaltam inkább, hogy azon fáradoztak, hogy a káosz mibenlétét és jellemzőit próbálják tovább finomítani, és ezen köszörüljék a nyelvüket. Mindenesetre azt gondolom, hogy a feltett kérdések tényleg érdemiek voltak, az azokra kapható, adható válaszok persze részben benne vannak az előterjesztésekben. A Számvevőszéknek feltett kérdésekre kapható válaszok egy része nyilván benne van a számvevőszéki előterjesztésben és a Pénzügyminisztérium által elmondott véleményben is, de mindenképpen érdeklődéssel várjuk a válaszokat.
Előzetesen - nyilván nem megelőlegezve a válaszok minősítését, sőt! - hadd mondjak el néhány észrevételt magukhoz az előterjesztésekhez, és arra kérem a Számvevőszék, a Pénzügyminisztérium és a Külügyminisztérium képviselőit, hogy ezekre a véleményekre is reagáljanak, erősítsék vagy cáfolják, minősítsék azokat mindenképpen, mert hiszen azért vagyunk itt.
Abban egészen biztos vagyok, hogy ha most valaki kívülről látni tudja a Magyar Országgyűlés szakbizottságainak az ülését - megjegyzem, erre leginkább a sajtó képviselői, illetve a Pénzügyminisztérium és a Számvevőszék képviselői fognak ezzel a közös tudással rendelkezni -, minden bizonnyal azt fogja tapasztalni, hogy a szakbizottságokban már az általános vita szakában is a költségvetési keretek szűkösségéről, legalábbis a szinten tartás elégtelenségéről, vagyis a költségvetés egyes tételeinek a növelési igényéről beszélnek a képviselők. Ezzel együtt természetesen senki nem vonta kétségbe, a mai napon sem hangzott még el, hogy ne lenne az egy kötelező törekvés, amelyet egyébként a Számvevőszék elismert, hogy a költségvetés kiadási oldalánál, mármint az egész büdzsé kiadási oldalánál a korábbiakhoz képest megtakarításokat kell elérni. Nem kell ahhoz matematikusnak lenni -, én sem azért mondom, merthogy az lennék a civil szakmámat illetően -, hogy a kétféle igénynek legalábbis az országos költségvetés összesenjében valahogy mégiscsak össze kell találkoznia. Ezért a külpolitikával és a határon túli magyar ügyekkel foglalkozó szakbizottságban működő képviselőként is azt mondom, hogy nekünk természetesen árgus szemmel kell figyelnünk, hogy az egyes, 2007-re elfogadott, betervezett, az indoklásban szerepeltetett súlyponti és talán kevésbé súlyponti feladatok jól vannak-e súlypontozva, hogy a kiemeléshez szükséges források is súlypontozottan jelentkeznek-e. Szerintem ezek nagyon is értelmes viták, és majd a módosító javaslatok, a részletes viták időszakában igenis oda kell figyelni, hogy a forrásoknak az a szükségképpeni belső átrendezése, ami egy nem bővülő külügy esetében - ezt mondhatjuk - egy nem bővülő költségvetésiforrás-összetétel mellett valóban biztosítja-e a kiemelt célok finanszírozását, merthogy ilyenek azért vannak bőven.
Nem lehet ugyanazzal a szájjal azt mondani, hogy örülünk annak, hogy bizonyos külképviseleteknél bővülés következik be - erre utalt is Bacskai úr -, a minszki, az asztarai és a rigai külképviseleteknél, vagy hogy az épületek, a működési feltételek és a Magyar Köztársaság megjelenítésének, bemutatásának, prezentálásának a feltételeiben is igenis javítást kell elérni, de gyermeteg az, aki azt gondolja, hogy mivel a keretek összességében nem nőnek, valahol másutt ezt nem kellene megspórolni. Ezt tudomásul kell venni, és a külügy dolga megnézni azt, hogy hogyan lehet ennek a kettőnek az egyenlegét megteremteni.
Nagyon jók voltak az elnök úrnak azok a számításai, amelyek igenis bemutatták, hogy a külügyi költségvetésnek hány százaléka fordítódik a kirendeltségekre, hogy egy külszolgálaton lévő emberre mennyi forintmillió jut. Én ezeket persze azzal a szemmel is nézem, hogy ezek a forintmilliók arra az országra, az ott folyó tevékenységre, az ott levő gazdasági, kulturális diplomáciával célzott emberekre, körökre, gazdasági szereplőkre, kinn élő magyarokra is fordított összegek. Tehát egy ilyenfajta arányosítást mindenképpen el kell végezni, és én ezt nem tudom ilyen egyszerűen rávetíteni egy diplomatára.
Ami az átsúlyozásokat illeti, van ennek egy másik szükséges része is, amellyel én a magam részéről egyetértek, de vitassuk meg, hogy helyes dolog-e a kormányzatnak az a törekvése, hogy az oktatási forrásokat az oktatási tárcánál, az egészségügyi, szociális forrásokat az egészségügyi tárcánál tartja nyilván, oda csoportosít, és hogy amikor oktatási, egészségügyi, szociális feladatok jelentkeznek, akkor azoknak az elvégzését - nyilván egy külügyi koordinációban és nyilván egy Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozó koordinációban elvégzi - és a fedezeteket a szaktárcáknál biztosítja, s a szakmai háttér biztosítását is ott várja el. Ez egy koncepció, ennek az átvezetése következetesen megtörtént a költségvetésen a korábban a külügyet érintő mindenegyes részt illetően, illetve talán egy kivétellel, azaz kettővel, és ezt az elnök úr ki is mutatta - erre persze választ várunk mi is.
Harmadrészt a határon túli magyar kérdésekkel való foglalkozásban egy nagyon explicit váltásnak az igénye, illetve kifejezése szerepel a fejezeti költségvetés indokolásának a 4. oldalán. Ez azt mondja, hogy a magyar közösségek differenciált helyzetére tekintettel fejlesztésközpontú kapcsolatépítésre kell törekedni, és ebben a tekintetben természetesen a magyar fejlesztési terveknek a határon átnyúló fejlesztésiforrás-nagyságrendje, amely sok-sok-sok, tehát százmilliárdos nagyságrendben mérhető forrásokat céloz, azoknak a bevonására és figyelembevételére legalább annyira figyelni kell az ezen politikáért felelős bizottságnak, mint arra a néhány milliárdra, amely kifejezetten a határon túli magyar támogatások körében jelenik meg, illetve konkrétan arra az 1 milliárdra, amely a Szülőföld Alap kapcsán jelenik meg. Ez a differenciálás jelenik meg egyrészt a fejlesztésközpontú politikában, másrészt meg ahol nem az európai uniós partnerségek jelennek meg elsősorban, a Vajdaságban, Ukrajnában, ott igenis fenn kell tartani és szigorúan, már úgy értem, hogy politikai értelemben szigorúan tovább kell vinni a támogatásközpontú, -fókuszú politikát; megjegyzem, azzal a perspektívával, hogy amennyiben az euroatlanti integráció az előbb jelzett térségeknek is perspektíva a régióban, úgy számukra is egyre inkább nyitni kell a fejlesztésalapú együttműködések felé.
Szóval azt gondolom, hogy igenis bőven vannak a politikát illetően megvitatandó kérdéseink, de ezekben a rendezőelvek világosak, tehát ha az elnök úr meg még ketten káoszt emlegettek itt, akkor erre hadd nézzek úgy rá, mint egy olyan viszonyra, amelyben ha a rendezőelvek világossá válnak, akkor számukra a káoszérzet is csökkenni fog, remélhetőleg a rendezettség fog beállni, és ez az entrópiára utalás - mert amiről beszélnek, az inkább az - majd talán jobban el fog térni valamiféle rendezettség irányába. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen az alelnök úrnak. A természettudományi előképzettsége a káosz felszámolásának a módozataira vonatkozó javaslataiban tetten érhető volt. (Jelentkezések.) És akkor most újabb jelentkezők tűntek fel: Gógl, Gruber, Balla képviselő urak kértek szót rövid hozzászólásra.
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Örülök, hogy Kozma alelnök úr hozzászólt, és lehetőséget ad, hogy az ember kifejtse a véleményét. Nem ott a gond, hogy most az egészségügyhöz került például az egészségügyi pénzeszköz, hanem ott, hogy az jelentősen csökkent. Ennek az érvnek, érvsornak az ellenkezőjét hallottam ebben a bizottságban a koalíciós képviselőktől, amikor elvitték a tárcáktól, és központosították ezeket az összegeket, és akkor csökkent. Szóval egy útvonalon mindig logikusnak tűnő érveket mondtak - a vége 116 millió.
Miért látom igaznak a káoszt? Azért, mert az általános vitára való alkalmasságról döntünk ma, és látni kellene azt a rendszert, amihez el akarunk jutni. És kétségtelen, ha lenne valami célkép, akkor azt mondhatnánk erre, hogy dinamikus káosz, de világos, hogy ez az összeg csökken, úgyhogy valahol a statikus káosz a jobb kifejezés. De a magam részéről még ezt sem tudom elfogadni, mert amit Balla képviselőtársam idézett, hogy nominálisan azonos értékű sorok vannak hozzárendelve a költségvetéshez, az azt jelenti, hogy egy vegetatív szinten tartással kell számolnunk. Ha ez így van - és így van -, akkor, azt hiszem, egy leépülésről beszélhetünk, és a leépülés egy szörnyűség, mert azt visszaépíteni nagyon nehéz.
Azt hiszem, jól képzett Kozma József, és tudja azt, hogy a világ entrópiája akkor is nő, ha bármit teszünk, tehát olyan nagyon azt nem tudjuk befolyásolni. Viszont talán azt is ismeri, mivel ilyennel foglalkozik, hogy az egyik legkorszerűbb elmélet a káoszelmélet, mert csak egy fix pontot kell találni, és akkor jól rendezhető. Itt az a kérdés, hogy politikailag hol látjuk azt az új fix pontot, amely újrarendezhetné az országunk sorsát. Én tudnék rá tippet adni.
ELNÖK: Gruber képviselő úr!
DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, igazán csak röviden szólnék. Kozma alelnök úr a korábban feltett kérdéseivel kapcsolatban sommásan meghatározta, hogy ezek a kérdések amúgy tulajdonképpen mondhatnók feleslegesek is, hiszen a kérdésre adható válasz benne van az ÁSZ-jelentésben - most idézem az elnök urat -, ezzel tehát rövidre is zárhattuk volna ezt a kérdést... (Dr. Kozma József: Nem ezt mondtam!) Rögtön felírtam, ezt írtam fel. (Dr. Kozma József: Bizonyos kérdésekben!) De én azt hiszem, sokkal fontosabb - és teljesen egyetértek Kozma alelnök úrnak ezzel a javaslatával - a súlypontok kérdése. És én úgy vélem, hogy ebből az anyagból, a rövid szöveges elemzésből sem lehet megtenni a súlypontok kiemelését, mert a súlyponti kérdés olyan, mint a kormányprogram prioritásai, illetőleg mondhatnám, hogy a fejlesztési tervek prioritásai, és van belőle 62, prioritásként nehezen értelmezető módon. A súlypontok kérdéséről tehát igenis kellene, kellett volna beszélnünk, és talán egy kicsit késésben is vagyunk, hiszen nem a mai napon kellett volna erről beszélni, hanem lehet, hogy korábban kellett volna kiemelni, úgy, hogy ezek a súlypontok valóban számon kérhetőek és nevesíthetőek legyenek a költségvetésben. Ezek elmosódnak az anyagban, így aztán nagyon nehéz mit kezdeni akár például a konzuli területnek a forrásigényével, a konzuli területek megnövekedett problémájával, akár azzal, hogy egyáltalán milyen súlyponti erővel szerepeljenek a következő évben, években ezek a megnövekedett feladatok, hiszen a magyarok számára is kinyílt a világ. Ebben a kérdésben például nem igazán volt egyeztetés.
Visszatérve én azt hiszem, hogy valahogy rosszul fogtuk meg egy kicsit ezt a súlyponti kérdést; nem ma kellene a súlyponti kérdésekről beszélünk, ez már lefutott, hiszen itt van készen az anyag, és ahogy láttam kormánypárti képviselőtársaimat, sem kérdésben, sem javaslatban nem tudnak mozdulni már ők sem a beterjesztett anyaghoz képest, tehát eléggé leszűkült ez a súlyponti kérdés. Bízom benne, hogy azokra a kérdésekre, amelyek bárkiben felmerülnek, részben választ kapnak a jelentésben, részben pedig az itt jelen lévők fogják kiegészíteni, illetőleg megválaszolni azokat a kérdéseket, amelyeket feltettünk akár a káosz-, akár a nem káoszelmélet kapcsán. Köszönöm.
ELNÖK: Ha nem veszi rossz néven, Balla képviselő úr, van egy kormánypárti jelentkező. Kárpáti képviselő úr!
KÁRPÁTI TIBOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a soron kívüli sorrendcserét. Én azt hiszem, most már a költségvetésről beszélünk - kikapcsolták a tévék kameráit, tehát nyugodtan folytathatunk szakmai megbeszélést is. Néhány dolgot mindenképpen szeretnék elmondani, úgy gondolom, ezek is a költségvetéshez tartoznak.
Az elmúlt években, de akár évtizedeket is vehetünk, a magyar külpolitika egy kicsit Magyarország sikertörténetéhez tartozott, hisz jó a külügyi megítélésünk, jó a külügyi munkánk; ezt le kell szögezni, és ezt nagyon sok vonatkozásban visszacsatolják, visszajelzik. A másik ilyen sarokpont, amiről a költségvetésnél beszélni kell, hogy a tisztelt képviselők, bizottsági tagok is látják, hogy egy közigazgatási reform is folyik ma Magyarországon, jelentős létszámban történik meg a minisztériumi dolgozók, a közigazgatási dolgozók megreformálása, átszervezése, átalakítása. Emellett azt tapasztaljuk, és ez is egy sarokpont, hogy a külügyet abban a vonatkozásban, mint más minisztériumokat, ez nem érintette; ha megnézzük a számokat, látjuk, hogy a költségvetése igazából szinte ugyanaz, mint a korábbi időszakban volt.
Azt látom, hogy szét kell bontani a dolgokat, mert két dologról beszélünk, de ezeket néha egy kicsit összemossuk. Van egyrészt a klasszikus, hagyományos külügyi tevékenység, és van a határon túli magyarokkal kapcsolatos tevékenység. A kritikák vagy észrevételek legnagyobb része inkább a másodikhoz fűződött, tehát az első résszel, a klasszikus külügyi tevékenységgel kapcsolatosan igazából nem fogalmazódik meg az általánoson túl olyan jellegű kritika, hogy biztos ez a pénz, nem elég ez a pénz, ez-az. Mi úgy gondoljuk, és ez egyeztetve is lett, hogy a költségvetés a legfontosabb feladatokhoz, a megfelelő színvonalú munkához biztosítja a feltételeket.
A határon túli téma egy külön téma, és itt már nem lehet önmagában csak az itteni költségvetésről beszélni, hanem tudomásul kell venni azokat a tényeket, változásokat, amelyek bekövetkeztek. Románia a következő évben belép az Európai Unióba, Magyarország az Európai Unió tagja, és így számos közösségen belüli lehetőség használatával vagy elérhetőségével számolunk. Nagyon sok példát tudunk mondani, de számtalan tárca költségvetésében, illetve a fejlesztési pénzekben megtalálható az együttműködés vagy bizonyos területek fejlesztésének a lehetősége, és akár beszélhetünk mi... Az egészségügy vonatkozásában nem biztos, hogy a száztizen-valahány millió forint fogja majd a határon túli magyarok egészségét segíteni, lehet, hogy egy több milliárdos, határon átnyúló interparszidiszi vagy ezer más lehetőség olyan fejlesztési lehetőségeket biztosít, amelyek az ott élők egészségügyi helyzetében lényegesen többet jelent.
Én tehát úgy gondolom, hogy amikor mi szakmailag akarjuk megközelíteni ezt a költségvetést, akkor azt nézzük, hogy a költségvetés milyen mértékben biztosítja a legfontosabb feladatokat, és milyen mértékben ad lehetőséget új, sokkal gazdagabb, bővebb lehetőségek elérésére, biztosítására, amelyek igazából a külpolitikai céljaink megvalósítását szolgálják. És én azt hiszem, ebből a szempontból kell nekünk ezt a költségvetést vizsgálnunk. Köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Befejezésül Balla képviselő úr következik.
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen, megpróbálok nagyon rövid lenni. Annyiféle természettudományos fejtegetés hangzott el itt; nekem irodalmi példa jutott eszembe: Hessének a Pillantás a káoszba című regénye. Igazából Kozma alelnök úr gondolatmenetére térnék ki egy kérdés vagy egy mondat erejéig. Hogyha azt a logikát követjük, hogy a különböző fejlesztési vagy a különböző tárcákhoz illő pénzeket a tárcákhoz rendeljük, akkor a kérdésem csak annyi: miért van szükség egy olyan Nemzeti Fejlesztési Ügynökségre, amely az elosztásért, a különböző EU-s pénzek elosztásáért felelős, miért nem a szaktárcák felelnek a saját uniós forrásaik elosztásáért és koordinációjáért? Köszönöm.
ELNÖK: Elnézést, még egy szómagyarázat. Lehet, hogy a fizikában a káosz mindig dinamikus, ahogy azt itt az alelnök úr elmondta, de én azzal, hogy a "dinamikus káosz" kifejezést használtam, arra utaltam, hogy úgy van rendetlenség, hogy nem is tudjuk, mi lesz belőle. Azt hiszem, így érthető, hogy miért szükséges, és nem tautologikus, ha a "káosz" elé odatesszük ezt a jelzőt. De azt hiszem, kellőképpen körbejártuk, sok szempontból megvilágítottuk ezt a kérdést, és köszönöm Gógl képviselő úr hozzájárulását az entrópiával összefüggésben.
És akkor most megkérnénk vendégeinket, hogy amennyiben meg tudják határozni a saját sorrendjüket, akkor válaszoljanak. (Jelzésre:) Állami Számvevőszék, tessék parancsolni!
NORCZER GYŐZŐNÉ (Állami Számvevőszék): (Hangosítás nélkül:) A témához csak annyiban szólnék hozzá, hogy... (Közbeszólások: Mikrofon!)
ELNÖK: Tessék megnyomni a mikrofont!
Norczer Győzőné (Állami Számvevőszék)
NORCZER GYŐZŐNÉ (Állami Számvevőszék): ..., hogy az Állami Számvevőszék véleményezte a konvergenciaprogramot is, mert erre felkérték. És én azért említeném ezt meg, mert itt olyan kérdéseket vetettek fel, amelyek nyilvánvalóan összefüggésben vannak és befolyással vannak a költségvetés tervezésével, hiszen a költségvetés összefügg, és a konvergenciaprogramban meghatározottaknak érvényesülniük kell a 2007. év és a további évek költségvetésében. Itt utalnék az olyan megállapításainkra, amelyek tulajdonképpen visszaköszönnek, ugyanakkor mind a mai napig érvényesek, és ezt a konvergenciaprogram több területe kapcsán is kifejtettük. Jeleztük például azt, hogy: "A teljesített hiányok mértéke rámutat arra, hogy az alkalmazott kiadásmegtakarítási intézkedések hatásai csak átmenetileg mérsékelhetik a hiány növekedését, mivel továbbra sem került sor a finanszírozható állami feladatrendszer meghatározására, az intézményrendszer felülvizsgálatára.". Itt megjegyeztük azt is, hogy a kiadások csökkentése tulajdonképpen nem cél, hanem egy egyensúlyi helyzet megteremtését szolgálná. Az új fejezetek létrehozását, illetve az átszervezést azonban nem előzték meg mélyebb elemzések, és én azt hiszem, hogy erre a helyzetre ez is fennáll. A költségvetési és létszámigényeket meghatározó számítások, tanulmányok nem készültek, tehát hiányoznak a hatástanulmányok - ezt itt mindenféleképpen kiemelném. Úgyhogy ennek a két témának, tehát a feladatátrendeződésnek és a kiadások csökkentésének összhangban kellene lennie. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Pénzügyminisztérium.
Antal Sándor (Pénzügyminisztérium)
ANTAL SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Először a Miniszterelnöki Hivatalnak címzett kérdésekkel kapcsolatban válaszolnék. Köszönöm, elnök úr, hogy megelőlegezte nekem azt a bizalmat, hogy én erre vélhetően nem tudok egzakt módon válaszolni, miután ezek a döntések, a konkrét döntések, amelyek a konkrét számokat kialakították, a Miniszterelnöki Hivatalban történtek meg, és az eddigi gyakorlatnak megfelelően a szaktárca indokolja ezeket a kérdéseket. Sajnálom, nem tudtam, hogy nem vesz részt az ülésen a szaktárca, mert akkor nyilvánvalóan megtettem volna azokat a lépéseket, hogy a szükséges információk birtokába, mélyebb birtokába kerüljek. Nézzék el nekem ezt a hiányosságot, nem tudtam, hogy ilyen helyzet fog kialakulni.
Az Állami Számvevőszék felvetésével kapcsolatban egy lényeges dolgot szeretnék megjegyezni. Az Állami Számvevőszék az ellenőrzéskor az I. kötetet vizsgálta, mert - ahogy meg is fogalmazták - a helyszíni ellenőrzéskor a dolog természeténél fogva a fejezeti kötetek és a 2008-2009-2010. évre vonatkozó adatok nem álltak rendelkezésre. Idő közben ezek elkészültek.
A konkrét kérdések tekintetében: az Állami Számvevőszék megfogalmazta, hogy a feladatok felülvizsgálata nem fejeződött be. Ezt tényként kell elfogadni, miután a vonatkozó szabályok alapján jelen pillanatban is zajlanak az átalakítással kapcsolatos feladatok, amelyek sok tekintetben a folyamatban még a vizsgálatot és az elemzést tartalmazzák, és így is lettek meghatározva, tehát ezeket el kell végezni, és ezeknek az eredményeképpen kell a változásokat vezényelni és a változások hatásait majd figyelembe venni. Ez tehát az egyik ok, amely miatt azt kell mondjam, hogy nyilvánvaló, a 2007-es költségvetésben teljes körűen még nem tud megjelenni ez a kérdés, hiszen nagyon sok változás van - és itt elsősorban a szervezeti változásra és a feladatellátás változására gondolok -, ami évközi módosításokkal kerül levezetésre és kerül majd a megfelelő tárcához, s az összevonások hatása egy summa összegként megtakarításként fog megjelenni azon a helyen, ahol a feladatot gyakorlatilag végrehajtják. Erre az idő rövidsége miatt a 2007. évi tervezésének az időszakában nem volt módunk, ezért az előirányzatok és a feladatok az eredeti helyükön, az eredeti tárcánál lettek megtervezve, úgy, hogy az átadást követően ez a valóságban meg tudjon történni, és hogy az eredmények a valóságban kimutathatók legyenek. Ez egy havi monitoringgal felülvizsgált folyamat, amelyben gyakorlatilag folyamatosan ellenőrizzük, hogy ezek a kérdések hogyan állnak.
Vannak területek, amelyeket nyilvánvalóan át lehetett vezetni, ilyen a tervezett létszám-megtakarítás kérdése, ahol vélelmeztük azt, hogy az átszervezésének hatásának nagyságrendileg milyen létszám-megtakarításai lehetnek. Ezek nyilvánvalóan átvezetésre kerültek, és ezeknek a többletforrásai a céltartalékban megtervezésre kerültek. Ilyen értelemben tehát ezek a részek rendeződtek. Az egyéb, a konvergenciaprogramban megjelölt feladatok, valamint a reformfolyamatoknak a 2007. évre és a következő évekre való hatása pedig most elsősorban a kiadás-bevételi oldalakon követhető nyomon, olyan mértékben, hogy ezek már érvényesíteni tudják a hatásukat.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Külügyminisztérium.
Bacskai József (Külügyminisztérium)
BACSKAI JÓZSEF (Külügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az elnök úr utalt arra, hogy a Külügyminisztérium költségvetésénél kreatívan kell eljárni. Én azt szeretném mondani, hogy a háziasszony is akkor kreatív, amikor kevés a kosztpénz. (Derültség.) Évek óta csinálom a Külügyminisztérium költségvetését, egyik év sem hasonlított a másikra, de a valóságban a Külügyminisztérium költségvetése mindig az adott év tervezési köriratának megfelelően és a kormány döntései alapján került összeállításra. Ez azért fontos, mert mi felmértük azt, milyen olyan többletfejlesztésekre lenne szükségünk, amelyek a Külügyminisztérium tevékenységéhez szükségesek lennének, de ettől függetlenül igyekeztünk olyan költségvetést összeállítani a következő évre, 2007-re, amely biztosítja a működőképességet - mint ahogy azt hangsúlyoztuk, és ezt Kozma alelnök úr, Balla úr is elmondta -, másrészt pedig tartalmazza azokat a minimális fejlesztéseket is, amelyek a Külügyminisztérium tevékenységéhez szükségesek.
Ami a számokat illeti, azokban nincsen káosz, azok egyértelműek. Szeretném elmondani, hogy a jövő évi költségvetésünk igazgatás címén a változás a következőképpen áll össze: 6 százalékkal csökkent az igazgatás cím finanszírozása, tehát a korábbi 7 milliárd 31 millió forintról 6,5 milliárdra csökkent a főösszeg, míg a személyzeti létszámunk körülbelül 10 százalékkal csökkent az elmúlt időszakban. Ez részben választ ad Balla úr azon kérdésére, hogy a dologi kiadásokat adott esetben mi fogja majd megfinanszírozni.
Ami a külképviseleteket illeti, ott a kiadási főösszegünk 6 százalékkal növekedett, míg a létszámunk egy változatlanul szinten tartott külképviseleti hálózat mellett szintén 10 százalékkal csökkent. Ez tehát egyfajta biztosítékot nyújt arra, hogy a működőképesség fenntartható. A létszámcsökkentéseknél a Külügyminisztérium úgy járt el, hogy azok az adott országban, az adott állomáshelyen ne veszélyeztessék a diplomáciai tevékenységet, megpróbáltunk bizonyos dolgokat más módon megfinanszírozni vagy pedig más módon fejleszteni. Ezek a tervezési körirat alapján elkészített számszaki, illetve szöveges anyagainkban láthatóak.
Ami a külgazdasági diplomáciai hálózatot illeti, a külgazdasági diplomáciai hálózat teljes egészében integrálódott a külügyi tevékenységbe, e mögött általában a külföldi ITDH-, illetve MT Rt.-képviseletek jelennek meg.
Ami igaz, Eszék szünetelteti a tevékenységét, de ez nem jelent teljes körű bezárást; bízunk abban, hogy lesz lehetőségünk arra, hogy a működését újra megfontoljuk és elindítsuk. Ami Kassát és Krakkót illeti, le kell szögezni azt, hogy éppen azért maradt meg mindkét külképviselet, mert a Külügyminisztérium fontosnak tartotta azt, hogy ezeken a területeken - a gazdasági kapcsolatokat fejlesztve, illetve a kulturális együttműködést elősegítve - jelen legyen a magyar állam.
Ami a nemzetközi fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos kérdést illeti, igaz, hogy 275 millió forint áll rendelkezésre, ennyi jutott erre a tevékenységre, de bízunk benne, hogy a jövőben erre a területre több finanszírozási forrást tudunk majd biztosítani.
Az elnök úr által ismertetett számok nagyon pontosak voltak, valójában bemutatják azt, hogy a Külügyminisztérium gazdálkodása sok területen determinált, ez egy tartalékokkal nem rendelkező költségvetési keret. Arra azonban lehetőséget kaptunk - és éppen ezt mutatja az a fajta főösszegnövekmény, ami a külképviseleteknél van -, hogy a külföldön reálisan devizában megtervezett működési források rendelkezésre álljanak, és a számításoknál figyelembe tudtuk venni azokat az árfolyam-tendenciákat, amelyeket a Pénzügyminisztérium számunkra megadott: tehát 272 forint 50 filléres devizaárfolyamon van megtervezve a külképviseletek költségvetése. Ezt úgy számoltuk ki - csak a rend kedvéért mondom el -, hogy pontosan megnéztük, milyen szerződéseket kötöttünk külföldön, milyen kötelezettségeink vannak, és ezt átkonvertáltuk forintra.
Ami a Bérc utcai ingatlant illeti, a Bérc utcai ingatlan már nem tartozik a Külügyminisztérium vagyonkezelésébe, az évekkel ezelőtt átkerült a határon túli magyarok vagyonkezelésébe, és a Határon Túli Magyarok Hivatalának az átadásával egyidejűleg fejezeti szempontból ez az ingatlan is átkerült a Miniszterelnöki Hivatalhoz. A sorsát érintően nem tudok válaszolni a kérdésére, elnök úr.
Ami a Teleki Alapítványt illeti, a Teleki Alapítvánnyal, általában az alapítványokkal kapcsolatban közzétételre került a 2118/2006-os kormányrendelet, amely az államigazgatás átszervezéséről, az azzal kapcsolatos fejlesztési koncepciókról rendelkezik. A Külügyminisztérium az abban foglaltak szerint jár el, ennek megfelelően létezik a költségvetésünkben a Demokrácia Központ Közalapítvány. A Teleki Alapítvány a tevékenységet a közeljövőben vélhetően megszünteti, és 2006-tól a Külügyi Intézet veszi át azokat a tudományos kutató tevékenységeket, amelyeket korábban az alapítvány mögött lévő Külügyi Intézet látott el.
Ami az EU-vonal 170 millió forintos költségét illeti, az EU-kommunikációs feladatokat a Külügyminisztérium ez évben vette át a Miniszterelnöki Hivataltól, ez a tevékenység is ebbe a körbe tartozik. E mögött konkrét szerződéses összeg áll, ez a fajta tevékenység 170 millió forintba kerül, és ennek a fedezete került megtervezésre a külügyi költségvetésben.
Megnéztem a szöveges anyagot, a statisztikai hivatkozást nem láttam benne, úgyhogy majd szeretném megnézni Balla úrral. (Balla Mihály: Még egyszer legyen szíves!) Statisztikai hivatkozást... (Balla Mihály: Tervezési és nem tudom milyen szolgáltatás az EU-ban..., egy pillanat!) Jó, majd megnézzük...
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Azt olvastam, hogy az EU-vonal, zárójel, és akkor ott van egy ilyen az EU-vonalhoz kapcsolódóan, hogy statisztikai, tervezési szolgáltatás. És ha már említette, hogy szerződés van rá, ez akkor azt jelenti, hogy egy külsős céggel szerződik a Külügyminisztérium?
BACSKAI JÓZSEF (Külügyminisztérium): Igen, ez közbeszerzéssel meg volt pályáztatva, az ezzel kapcsolatos adatokat majd a tisztelt bizottság rendelkezésére bocsátom. (Balla Mihály: Köszönjük szépen.) Tehát az előirányzat az EU-vonal ingyenesen hívható telefonvonal és honlap 2007. évi működtetésének, a telekommunikációs szolgáltatások, az elhelyezés és az ismertség fenntartásának a költségeit fedezi. Majd megnézzük együtt.
Ami a határon túli magyar támogatásokat illeti, ezeknek a 2007. évi tervezésére nézve információkkal nem rendelkezem, és nem tudom...
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Elnézést, én csak arra hivatkozom, hogy a fejezetnél, az 536/1-nél van, hogy: "(Az EU-vonal telefonos tájékoztató szolgálata, 0132, általános tervezési és statisztikai szolgáltatások)".
BACSKAI JÓZSEF (Külügyminisztérium): Ez valami kódjel, ugye? Értem, megértettem, a funkcionális besorolás...
ANTAL SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): A funkcionális besorolása gyakorlatilag, tehát ez csak helyileg fog...
BACSKAI JÓZSEF (Külügyminisztérium): Tehát akkor még egyszer: ez egy külsős céggel kötött szerződéssel működtetett dolog. (Balla Mihály: Köszönöm.) Köszönöm szépen. (Közbeszólások: Van még!)
A Gozsdu Közalapítvánnyal kapcsolatban az, amit az elnök úr mondott, csak egy előirányzott összeg. Itt meg kell állapodni a román féllel, és amennyiben ez a megállapodás létrejön, ez az összeg lehívásra kerül; amennyiben nem jön létre, akkor ez az összeg változatlanul rendelkezésre áll a magyar költségvetésben.
Ami a likviditási gondokat illeti, szeretném leszögezni, hogy a Külügyminisztérium...
ELNÖK: Ez a vésztartalék, a Gozsdu!
BACSKAI JÓZSEF (Külügyminisztérium): Igen. Ami a likviditási gondokat illeti, mi úgy tervezzük, hogy ez a költségvetési főösszeg elegendő lesz a jövő évi működéshez, és lehetővé fogja tenni a folyamatos finanszírozást - legalábbis ebben reménykedünk, a tervezéshez az ember általában mindig pozitívan áll hozzá.
Úgy vélem, hogy a külföldi reprezentációs keret ennek megfelelően a költségvetési főösszeg figyelembevételével az egyes külképviseleteken rendelkezésre fog állni. Ami pedig az inflációs mértékre való hivatkozást illette Balla úr részéről, mi a tervezési köriratnak az adatai alapján számoltunk, amit a Pénzügyminisztérium határozott meg.
Gógl képviselő úr kérdésére nem tudok válaszolni, nem én terveztem ezt a költségvetési sort.
Ami Kozma úr megjegyzéseit illeti, alá tudom támasztani számokkal, hogy a Külügyminisztérium költségvetése szinten tartott bázis jelleggel, elegendő fedezetet fog nyújtani a következő évi költségvetésben a működéshez. A fejlesztésekre a minimálisan szükséges források rendelkezésre fognak állni, és a nemzetközi tagdíjakat - mint ahogy azt a Pénzügyminisztérium képviselője hangsúlyozta - ki fogjuk tudni fizetni.
Ami Kozma úrnak a Vajdasággal és Ukrajnával kapcsolatos megjegyzését illeti, szeretném felhívni a figyelmet, hogy a költségvetésünkben a kelet- és délkelet-európai kormányzati stratégia végrehajtására rendelkezésre áll 164 millió forint. E mögött a nyíregyházi, illetve a szegedi folyamattal kapcsolatos tevékenység áll.
Úgy hiszem, valamennyi kérdésre igyekeztem kimerítő választ adni. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen a válaszadást. Amennyiben nincs több hozzászólás... (Dr. Kelemen András jelentkezik.) Kelemen képviselő úr!
DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Egy rövid hozzászólásom volna, elnök úr - köszönöm szépen a szót. Kicsit elmentünk a téma mellett. Kárpáti képviselőtársam summásan úgy jellemezte a helyzetet a költségvetés kapcsán, hogy jó a külföldi megítélésünk, jó a külügyi munka. Én azt hiszem, pontosan a mi bizottságunknak volna a feladata ezt a kérdést esetleg a továbbiakban is árnyalni, bár teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy a kormánypárti-ellenzéki megosztottság következtében könnyen félremehet egy ilyen vita, de én azt hiszem, hogy ha ezt konkrétumok mellett tartanánk meg, nagyon érdekes volna elemezni azt, hogy a Külügyminisztérium hogyan szerepel, és hogyan szerepel a világban. Hiszen a költségvetés mindenről szól, arról is, hogy a politika hogyan súlyozza a feladatokat. És hogyha mi azt mondjuk úgy egészében, hogy jó a külügyi munka, akkor ez egyúttal oda is vezethet, hogy egy bizonyos önelégültséggel nézzük a világot, és énnekem ezzel kapcsolatosan azért elég sok kritikai tapasztalatom gyűlik össze.
A kérdés tehát két részre is bontható: egyrészt hogy talán kritikusabban kellene szemlélni a működést, a minisztérium működését, másrészt pedig hogy ha valahonnan feltűnően jó megítélést kapunk, akkor vajon milyen érdek húzódik meg mögötte; nem biztos, hogy az egyezik a mi érdekünkkel. Javasolnám, elnök úr, hogy a bizottság munkájában a továbbiakban ezt a lehetőséget fontoljuk meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Gondolom, a bizottság tagjai tudják, hogy Kelemen András a Külügyminisztérium egykori államtitkára volt, és így igazán jól látja azt, hogy a Külügyminisztériumnak milyen nehézségei és problémái vannak. Ezért azt hiszem, hogy mindenféleképpen megfontolandó a javaslata. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy december 12-ére meghívtuk a külügyminiszter asszonyt, és akkor hangsúlyosan fogunk tudni ebben a kérdésben is eszmecserét folytatni. Tehát december 12-e.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Amennyiben nincs több kérdés (Senki nem jelentkezik.), akkor felteszem szavazásra, hogy ki támogatja a költségvetési törvényjavaslat általános vitára alkalmasságát. (Szavazás.) Tizenegy igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Kilenc nem.
11 igennel és 9 nemmel a bizottság támogatja az általános vitára való alkalmasságot.
Vendégeinknek megköszönöm a jelenlétüket. Jó munkát kívánok önöknek! Viszonlátásra!
Tájékoztató a közös román-magyar kormányülés előkészületeiről
Rátérünk a második napirendi pontunkra: a román-magyar kormányülés előkészületei című napirendi pontra. (Rövid szünet.)
Tisztelt Bizottság! Folytatjuk az ülést. Második napirendi pontunk következik tehát, amelynek keretében a román-magyar kormányülés előkészületeiről hallgathatunk meg tájékoztatót Gémesi Ferenc államtitkár úr, illetve Szőke László helyett Kékesi Ferenc főosztályvezető úr részéről. A napirendi pontunk tehát a román-magyar kormányülés. Vendégeinknek adom meg a szót. Államtitkár úr!
Gémesi Ferenc (Miniszterelnöki Hivatal) tájékoztatója
GÉMESI FERENC (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen, elnök úr. Lehet, hogy én nem leszek olyan attraktív, mint a költségvetés, de megpróbálok azért olyan lenni...
ELNÖK: Hagyjuk a végére ennek az eldöntését!
GÉMESI FERENC (Miniszterelnöki Hivatal): Először is szeretném megköszönni, hogy napirenden van ez a téma, mert én azt olvasom ki ebből, hogy van egyfajta politikai érdeklődés az együttes kormányülések iránt. Az első ilyen típusú konstrukciók vagy együttműködési formák az elmúlt évben realizálódtak, és akkor igazából még nem lehetett pontosan tudni, hogy mennyire lesznek hatékonyak a kétoldalú vagy sokoldalú együttműködés szempontjából. Mára azt mondhatjuk, hogy nemcsak a román, hanem akár az osztrák, akár a horvát relációban, ahol lezajlottak ezek a típusú találkozók, mindenhol sikerült megtalálni azokat a csomópontokat, amelyeken keresztül előre lehetett vinni az együttműködést. Ezek az együttes kormányülések tehát arra is szolgálnak, hogy egyrészt egy számvetés történjék majdnem minden szakterületen vagy legalábbis azokban a témákban, amelyek az együttműködés szempontjából fontosak, másrészt egy kicsit az apparátusokat mozgatni lehet a megoldás felé, hiszen van egyfajta kényszer meg határidő is, hogy ezekben az ügyekben előremenjenek.
Én azt láttam az első ülés végén, illetve az ott elhatározottak végrehajtásában, hogy szinte valamennyi kérdésben, legyenek azok akár nagy, szimbolikus ügyek, mint a csíkszeredai főkonzulátus, vagy nagyon apró kérdések, hogy hogyan fognak együttműködni mondjuk a szaktárcák informatikai vagy közigazgatási továbbképzési ügyekben. Mindenhol megvolt egy nagyon komoly érdekeltség, érdeklődés, tehát sikerült az apparátusok érdekeltségét fenntartani a kormányülések utáni időszakban is, ami a végrehajtás szempontjából volt nagyon fontos. Tehát úgy sikerült eljutni eddig a második ülésig, hogy nem egyszerűen a váratlanság erejével hatott, hogy egy újabb ülést tartunk, hanem egy folyamatos előkészület és folyamatos együttműködés volt a szaktárcák között. Ez azért nagyban segíti azt, hogy beazonosíthassuk azokat a pontokat, amelyek a második ülésen napirendre kerülhetnek.
A napirend röviden összefoglalva a következőképpen nézhet ki - nyilván még azért az utolsó pillanatban is folynak apróbb egyeztetések a román féllel, de a váza kialakult, tehát a kormányülés tematikája rendelkezésre áll -:
Egyrészt az érintett miniszterek beszélni fognak a fejlesztéspolitikák összehangolásáról, elsősorban az Új Magyarország fejlesztési tervről és a román nemzeti fejlesztési tervről. Romániában újra is gondolták ezt a fejlesztésiterv-elképzelést az elmúlt időszakban, tehát ilyen szempontból is érdekes lesz, hogy hogyan lehet majd az együttműködési kérdéseket beazonosítani. Itt számos olyan téma vetődhet fel magyar részről is, de én azt gondolom, román részről is, amely általában a kétoldalú együttműködést segítheti - tehát interregionális kapcsolatok, közlekedési, infrastrukturális elképzelések, gazdaságfejlesztések -, és mindezek a kérdések egyben egyébként mondjuk a romániai magyarság számára is fontosak. Az Új Magyarország fejlesztési tervben tételesen is szerepel, hogy az európai térségi együttműködés keretében meghatározott célkitűzése a kormánynak, hogy a térségfejlesztés révén is elősegítse a magyar közösségek modernizációját és európai versenyképességét, tehát ez a célkitűzés hangsúlyosan szerepel a kormányülés napirendjén is. Igyekeztünk azokat a témákat megkeresni a román féllel közösen, amelyek ezt az érdekeltséget is szolgálhatják.
Téma lesz szintén a fejlesztéspolitikai blokkon belül éppen ezért a területfejlesztés és a határ menti kapcsolatok erősítése, az együttműködés az agrárszférában. Itt nagyon sok, korábban jól működő kapcsolatrendszert is sikerült megújítani. Számos olyan tapasztalat van magyar részről, amit érdemes átadni a román félnek, és van is érdeklődés ebben a tekintetben, főleg a kifizető ügynökségek, tehát egyfajta intézményépítés kérdése, ebben azért román félről van is érdeklődés, illetve olyan szakmai programok, amelyek segíthetik Romániát abban, hogy majd a közös agrárpolitika keretében érdemben tudjon hozzájárulni az európai politikákhoz.
Téma lesz a szociális, munkaügyi és egészségügyi együttműködés is, az egészségügyi együttműködés keretében a határon átnyúló egészségügyi programok kérdése - ezek nyilván szintén a magyar közösségek számára, főleg a határ mentén meghatározó témák - és mindazok a szociális kérdések, amelyek a két országot érinthetik. Itt főleg nem kormányzati szervezetek együttműködése és ezeknek az állammal való kapcsolata, magyar tapasztalatátadás a civil projektek támogatása területén, az 1+1 százalék az szja-ból, és hasonló elképzelések kerülnek megvitatásra.
Külön blokkot képez az igazságügyi és rendészeti együttműködés. Ennek is vannak előzményei, főleg a határok kérdése, a határátkelőhelyek felújítása, ezek EU-konformmá tétele, illetve a különböző határrendészeti, vámügyi szervek együttműködése. Meghatározó fontosságú lesz, hogy Románia csatlakozását követően egy megfelelően szabályozott vámügyi együttműködés legyen a két ország között, és nem elegendő, hogy az együttműködési megállapodás keretében létezik, hanem azt a gyakorlatban is érvényre kell juttatni.
A következő nagy blokk, a területfejlesztést követő nagy blokkunk a gazdasági, infrastrukturális és energetikai együttműködés. Ezen belül szó lesz közös, magyar-román informatikai projektekről, ez, ha úgy tetszik, akár folytatása is az első ülésnek, Itt román részről is számos ötlet van, például van egy olyan gondolat, amit mindenképpen felkarolandónak tartunk: a kulturális örökség digitalizálása mindkét országban. Úgy gondolom, ez régóta ötlet, és ez mindenképpen egy támogatandó elképzelés.
Szó lesz a közlekedési együttműködés kérdéseiről, itt a gazdasági és közlekedési miniszterek be tudnak számolni arról, hogy az útépítési projektek hogyan állnak, mikorra lehet összekötni a különböző elképzeléseket, és ki lehet adni azokat a feladatokat, amelyeknek az elvégzésével a határmetszéspontok is meghatározhatók már a gyorsforgalmi utak, illetve autópályák vonatkozásában.
Az energetikai előterjesztés mára gyakorlatilag szinte megkerülhetetlenné vált majd' minden szomszédunkkal, így a magyar-román viszonylatban is szerepelni fognak energetikai kérdések, a villamos energia, a kőolaj és a földgáz is: a kőolaj-készletezési együttműködést szeretnénk most már realizálni, a földgáz-együttműködési kérdésekben szeretnénk meghallgatni azokat az elképzeléseket, amelyeket a két kormány gondol a létező projektekről és az azokban való együttműködésről, illetve beszámolnának azokról az eredményekről, amelyek a villamosenergia-rendszerek összekapcsolása területén az elmúlt időszakban születtek.
Szintén önálló blokkot képez a környezetvédelmi együttműködés. Azt látom, hogy az elmúlt években - talán éppen a téma kényessége miatt - a két szaktárca között napi együttműködés alakult ki. Nyilván nem minden kérdésben értenek egyet a szakemberek, sőt vannak olyan témák, amelyekben alapvetően el is térhetnek a vélemények, de a napi együttműködés mindenképpen kitapintható. Ilyenformán a - ha úgy tetszik - örökzöldnek számító kérdések, tehát mondjuk Verespatak mellett számos olyan téma is napirendre kerül, hogy hogyan lehetne együttműködni, akár közösen európai uniós forrásokat szerezni környezetvédelmi projektekre a Duna-mente, Tisza-mente kérdéseiben. Itt tehát számos olyan témát meg tudnak vitatni, illetve prezentálni tudnak a miniszterek, amelyek az elkövetkező időszakban realizálhatók mint projektek.
Szintén önálló blokkot képez egy - ha úgy tetszik - klasszikus blokk a kétoldalú kapcsolatokban: a kisebbségi oktatás és a kulturális együttműködés. Az oktatási és a kulturális együttműködés területén téma lesz - ezt említettem már a digitalizálás kérdésében - az örökségvédelem ügye. Azok az elképzelések kerülnek megvitatásra, amelyek azt célozzák, hogy a műemlékvédelem területén, illetve a műemlékek felújítása területén legyen együttműködés. Ha ebben közös egyetértés van, akkor ilyen lehet - és én azt gondolom, azért ez egy szimbolikus ügy is - a kolozsvári Mátyás-szobor közös restaurálásának a projektje. Azt gondolom, talán nem is kell tovább beszélni arról, hogy ez miért olyan fontos és miért lehet szimbolikus ez a kérdés. Szó lesz számos gyakorlati együttműködésről, levéltári megállapodás megkötésére határidő kitűzéséről, a diplomák egyenértékűségének területén való előrehaladásról. Biztosan tudják azt, hogy néhány területen, a muzeológia, régészet, a levéltár területén évek óta gondok vannak azzal, hogy a Magyarországon végzettek hogyan tudják Romániában elismertetni a diplomájukat, ezen szeretnénk segíteni, hogy egy megállapodást dolgozunk ki arra, hogy az egyenértékűség ezeken a területeken is gyakorlattá váljon.
Téma lesz természetesen a külpolitikai együttműködés kérdése, ahogy a múltkori ülésen is az volt, aztán az európai kül- és biztonságpolitika területén való együttműködés, illetve a kisebbségi kérdéskör, amelyen belül egy olyan prezentáció és problémafelvetés hangozhat el, hogy a magyar kormány, a magyar fél hogyan látja a romániai magyarság helyzetét, és természetesen hogy hogyan látja a román kormány a magyarországi románok helyzetét, főleg a kisebbségi választásokat követően. Azt gondolom, hogy az előzetes egyeztetések során világossá vált, hogy itt nyíltan lehet beszélni kérdésekről, arról is, hogy hogyan látja a román fél az önkormányzati rendszert itthon, a választásokat, hogy hogyan látja azokat a problémákat, amelyeket időről időre megfogalmaznak, de arról is lehet beszélni magyar részről, hogy az eredmények mellett miben látnánk előrelépési szükségleteket román oldalon akár a jogalkotás, akár a gyakorlati politizálás területén. Én azt látom, hogy ezek a kérdések nagyon nyíltan bemutathatók a két fél számára.
Az ülés természetesen - ahogy eddig is - a két miniszterelnök konklúziójával zárul, és azt követően sajtótájékoztatóra, illetve megállapodások aláírására kerül sor.
A legfontosabb cél az, hogy megpróbáljuk az adott szakterületeken belül azokat a gyakorlati eredményeket is felmutatni tudó témákat kiválasztani, amelyek mindkét társadalom számára világossá teszik, hogy ez nem egyszerűen egy protokolltalálkozó, hanem nagyon is gyakorlatias eredményeket tud hozni. Azt remélem, és az előkészületek arra engednek következtetni, hogy ilyen bejelentésekre sor kerülhet; azért mondom ezt csak feltételesen, mert a napirendet, a részletes napirendet a kormánynak holnap még jóvá kell hagynia, illetve a román fél részéről is holnap hagyja jóvá a román kormány azt, tehát arról csütörtökön tudnak a maga valójában tárgyalni. Az előkészületek azt mutatják, hogy számos olyan kérdés, gyakorlati kérdés van, amely bejelenthető, és amely, ha úgy tetszik, pozitív élmény lehet a társadalmak számára is, nem egyszerűen csak egy politikai találkozóként, hanem problémamegoldó fórumként is szerepelhet az együttes kormányülés. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. Engedje meg, hogy röviden ismertessem az álláspontomat, részben átfedve ezzel azt, amit már ma reggel, a napirend előtti felszólalásomban a parlamentben is elmondtam.
Az ön rövid ismertetője is megerősítette bennem azt a kérdést, hogy kinek használ a magyar-román kormányülés. Induljunk ki ebből az alapvető kérdésből! Úgy látom, hogy ha mind a két félnek használ egy ilyen kormányülés, az igazolja a létjogosultságát. Viszont hogyha nem ez a helyzet, hanem mondjuk Romániának használ és Magyarországnak nem használ, akkor fölöttébb kétséges ezeknek a rendkívül erős szimbolikus töltetű alkalmaknak az indokoltsága. Márpedig attól tartok, államtitkár úr, hogy ezt egyáltalán nem fölösleges végiggondolnunk. Ez azon múlik, hogy sikerül-e érdemi eredményeket elérni. Ha nem sikerül érdemi eredményeket elérnünk egy ilyen együttes kormányülésen, akkor annak az az üzenete a két ország és a nemzetközi közvélemény számára is, hogy gyakorlatilag problémamentes a magyar-román viszony, és az elmúlt években azt tapasztalhattuk, hogy a román diplomáciának egy kiemelkedő erőfeszítése, hogy azt bizonyítsa ország-világ számára, hogy a magyar-román viszonyban nincsenek problémák. És úgy vélem, hogy ha sikerül egy olyan kormányülést tartani, amelyen nincsenek érdemi eredmények, ezáltal azt sugározzuk, hogy nincsenek vitatott, problematikus kérdések a magyar-román viszonyban, ezáltal alapvetően a román érdekeket fogja szolgálni a magyar-román kormányülés.
Én úgy látom, hogy Magyarországnak az az érdeke, hogy alapvetően meg tudja határozni, hogy mik a megoldandó kérdések, és hogy ezen a területen előremozdulást sikerüljön felmutatni. Hadd mondjak néhány példát, hogy mi az érdemi eredmény! Azt kell mondanom önnek, hogy a rövid ismertetője alapján, abból, amit itt most elmondott, abban egyetlenegy olyan sem hallottunk, amit érdemi eredményként tudnánk országaink közvéleménye felé közvetíteni. Tárgyalunk erről, tárgyalunk az egészségügyről, a civil szervezetekről, a vámügyről, a kulturális örökség digitalizálásáról, az energetikáról, a környezetvédelemről, egy kicsit beszélgetünk a kisebbségi ügyekről is - ez nem az, amin keresztül a közvéleményeink számára azt tudjuk demonstrálni, hogy érdemi eredményt értünk el. Hadd mondjak néhány példát!
A romániai magyarság meghatározó szervezetei, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az RMDSZ a közelmúltban együttes ülést tartott, elkezdődött egy fontos közeledés Tőkés László és Markó Béla között, és például világossá tették, hogy a Székelyföld területi autonómiáját egy olyan kérdésnek tekintik, amely a romániai magyarság számára megkerülhetetlen. Fel kívánja-e vetni a magyar kormány a Székelyföld területi autonómiájának a kérdését a magyar-román kormányülés alkalmával, különös tekintettel arra, hogy a román államelnök üzent a hétvégén Magyarországnak ebben a kérdésben. Különösen ebben a helyzetben a magyar kormány fel kívánja-e vetni a Székelyföld területi autonómiáját?
Ilyen kérdés a kisebbségi törvény, amely a kulturális autonómiáról szólna, és az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának az előfeltétele volt. És emlékeztetnék arra, hogy a tavalyi kormányülés után, miután baráti hangnemben sikerült lefolytatni a kormányülést, a következő napon elutasította a parlament a tárgyalás alatt lévő kisebbségitörvény-tervezetet. Az volt az arra az évre éppen aktuális, rituális megaláztatása Magyarországnak a román politika által, közvetlenül a román-magyar kormányüléshez kapcsolódóan.
Megemlíthetném az egyházi javak visszaszolgáltatásának és kárpótlásának a függőben lévő kérdését is. A visszaszolgáltatandó javak 3 százalékáról hozott idáig döntést, de azokat még mindig nem hajtotta végre a román fél. Vagy ilyen a magyar nyelvű felsőoktatásnak a kérdése, különös tekintettel az önálló magyar egyetemre, illetőleg a működő erdélyi magyar tudományegyetem, illetve a partiumi keresztény egyetem akkreditációjának a kérdése. Az előző napirendi pont alkalmával már érintettük ezt - sajnáljuk egyébként, hogy az államtitkárság azon nem volt jelen, és reméljük, a jövőben megtaláljuk a módját, hogy jelen legyen az ilyen költségvetési eszmecseréken.
De egy nem kifejezetten, közvetlenül és kizárólag kisebbségpolitikai kérdést is hadd említsek meg, a munkaerő-áramlás kérdését! Jön egy magyar-román kormányülés, és a kormányzatnak a Magyarországra irányuló romániai, illetve bolgár munkaerő-áramlással kapcsolatban szemmel láthatóan nem látjuk az álláspontját, holott lassan kivétel nélkül látjuk az Európai Unió tagállamainak az álláspontját, csak a magyar kormányét nem látjuk, illetőleg azt látjuk, hogy káosz van, hiszen az egyik kormánypárt ezt mondja, a másik kormánypárt pedig azt mondja.
Tisztelt Államtitkár Úr! Azt tudom tehát mondani, hogy amennyiben nem sikerül érdemi eredményt felmutatni a magyar-román kormányülésen, akkor a magyar-román kormányülés semmi másról nem fog szólni, mint hogy Magyarország miként legitimálja a román politikának azt a törekvését, hogy ország-világ előtt problémamentesnek nyilvánítsa a magyar-román kapcsolatokat. És ha ez fog bekövetkezni, akkor Románia néhány hónappal az európai uniós csatlakozása előtt megint feltörli Magyarországgal a padlót. Az elmúlt években hozzászoktunk ehhez a rituális megaláztatáshoz, és azt hiszem, most már itt lenne az ideje, hogy ez ne érje felkészületlenül Magyarországot. Megjegyzem, semmi baj nincsen azzal, hogyha Romániának diplomáciai sikerei vannak, fontosnak tartjuk a kétoldalú párbeszédet, de azt hiszem, hogy ami normális ügymenetben, tárcaközi szinten megoldható, annak a megoldására nem indokolt, különösen egy ilyen helyzetben, amikor ennyire sok nyitott kérdés van, nem indokolt a magyar-román kormányülés intézményét működtetni. Köszönöm szépen a figyelmüket.
Akkor hangozzanak el a további kérdések az államtitkár úrhoz, és azt követően adom vissza neki a szót. (Jelentkezések.) Kozma alelnök úr!
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Államtitkár Úr! Biztos vagyok benne, hogy az alapkérdés a mai napon, legalábbis amit mi tárgyalunk, a következő: tudunk-e tenni Magyarország és Románia kapcsolatainak a fejlesztéséért, vannak-e a két ország, Magyarország és Románia kapcsolataiban olyan pontok, olyan találkozási pontok, olyan közös ügyek, amelyekben előremozdulást lehet elérni. S persze fel lehet tenni a kérdést negatívan is, azt is lehet mondani, hogy soroljuk fel akkor azokat az ügyeket, amelyek az elmúlt időszakban kudarcosak voltak, soroljuk fel azokat az ügyeket, amelyekben az előrelépés, mindannyian tudjuk, nagyon nehéz, nagyon hosszú folyamat, éppen erdélyi barátaink tudják a leginkább azt, hogy mennyire nehéz, ők nálunk sokkal jobban tudják ez. A kibontakozott és mindenki által örömmel üdvözölt párbeszédtárgyalások is azt jelzik, hogy pontosan tudják, hogy lépegetni kell előre, és nem lehet mereven tartani pozíciókat. Szóval a kérdés az, hogy fel tudjuk-e sorolni azokat az ügyeket, amelyekben előre lehet lépni, azon ügyek mellett, amelyeket, én úgy éreztem, az elnök úr itt kritériumként fogalmazott meg, amelyekben nehéz előrelépni, amelyekben a részsikereket is - ha ilyeneket el lehet érni - igenis tudni kell sikerként regisztrálni.
Biztos vagyok benne, hogy a tárgyalás minden helyzetben szól arról, hogy mi mit gondolunk Magyarország számára eredménynek. A román fél részéről nyilván azt nézik, hogy a román kormány mit fog a saját részéről a román kormány sikerének tekinteni, de nekünk - és ez a megközelítésben benne kell hogy szerepeljen - természetesen a siker, az eredmény kritériumaként arra is tekintettel kell lennünk, hogy a Romániában élő magyarok számára mi jelenthet előrelépést most, rövid távon, közvetlenül akár a kormányülésen vagy annak eredményeképpen a következő időszakban. Ennyivel nyilván bonyolultabb a magyar kormány helyzete, de ez a helyzet nem tegnap, nem tegnapelőtt, hanem jó néhány évtizeddel ezelőttre eredeztethető, amiből viszont a jövő feladataira nézve én legalábbis három következtetést levonnék.
Az egyik következtetés az, hogy azért van szükség együttes ülésre, együttes ülésekre, mert a kétségtelenül sokakban meglévő bizalmatlanság rovására igenis meg kell próbálni bizalmat építeni. Ez egy európai elv egyébként, csak amikor konfliktusokkal találkozunk, ez annyira nehéz, még magunkra vonatkoztatva is annyira nehéz néha egy vitahelyzetben gyakorolni ezt. Legalább ennyire fontosnak tartom azt, hogy - az előbb persze Trianonra utaltam - a történelmi sérelmeket tudva, de nem állandóan felhánytorgatva képesek vagyunk-e arra, hogy egy előnyös kooperáció feltételeit teremtsük meg a jelenben és a jövőben. A történelmi sérelmek sok tekintetben ballasztot jelentenek, de nem szabad, hogy megbénítsák a jelenben az együttműködéseket, mert annak viszont mindenkire nézve csak rossz, végzetes következményei lehetnek. S végezetül persze minden helyzetben felvethető, ha most jól értettem az elnök urat, ő azt vetette fel, hogy nem kellene-e talán mérlegelni a kormánynak azt, hogy talán mégsem kellene most kormányülést tartani - amit mondott, abból indirekte az következik, hogy jól gondolják meg, államtitkár úr, hogy nem lenne-e jobb mégiscsak elhalasztani ezt a tervezett együttes kormányülést. Én azt gondolom, hogy az együttműködés...
ELNÖK: Ezt mondtam volna?
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP): Nem, én azt mondtam, hogy implicite az a kérdés is benne volt, hogy nem lenne-e jobb ezt most meggondolni, mert hiszen - akkor beszéljünk világosan, elnök úr! - ön az eredményesség kritériumaként feltette azt a központi kérdést, amelyet én is feltettem persze, hogy a határon túli magyaroknak például az autonómia kérdésében, a területi autonómia kérdésében lehet-e eredményt elérni. Szerintem ön legalább annyira vélelmezi, mint én, hogy tudjuk, hogy ez egy nehéz ügy, és ha Markó elnök úr ezt a kérdést valamilyen módon, számukra értékelhető, hasznos módon odateszi az asztalra, akkor abban a nyitott együttműködési megközelítésben persze szó lehet a kérdésről. De én messze egyetértek azzal, és ez van a meghirdetett külpolitikai és nemzetpolitikai stratégiában is, hogy ezekben a kérdésekben a magyar kormánynak az ott lévő magyar szervezetek többségének, az ott élő magyarok többségének a bizalmát, támogatását élvező program mellett kell tudni együttműködni, ez lehet a vezérfonál. Amennyiben tehát felvetődik egy ilyen kérdés, arról igenis meg kell próbálni nyíltan tárgyalni, de egy nehezen megoldható probléma vázolása miatt előre nem lehet egy együttes kormányülést eleve eredménytelennek, eleve kudarcosnak feltételezni. Mert Magyarországnak igenis az az érdeke - és hadd fejezzem be ezzel! -, hogy azokon a pontokon, ahol Magyarország és Románia érintkezik, ott az utak összetalálkozzanak; hogy azokon a pontokon, ahol a szociális és egészségügyi rendszereknek találkozási pontjaik vannak, ott ezek a rendszerek illeszkedjenek; hogy ott, ahol a fejlesztési stratégiákat határon túlnan össze kell illeszteni, ott azok össze legyenek illesztve, és ezek soha nem maguktól vannak, ezt valakinek mindig tennie kell.
Azt gondolom, hogy ezek egyszerre szimbolikus és nagyon gyakorlatias ügyek is, mert pontosan tudjuk, hogy Magyarországon mit jelent a fejlesztési stratégia keretében egészségügyet, szociális szférát, a lisszaboni stratégiának megfelelően egy fenntartható fejlődő Magyarországot építeni, és az az érdekünk, hogy Románia esetében ez úgy történjen, hogy a magyarok által lakott területeken is meglegyen ez a perspektíva, ráadásul minél több területen összhangban legyen a hazai fejlesztési elképzelésekkel. Persze ilyen ügyekben aztán összetalálkozik a szimbolikus és a nagyon is gyakorlatias politizálás. Én nem gondolom, hogy nekünk feladatunk kellene legyen, hogy ezeket erőnek erejével széthúzogassuk egymásból, sőt egy ilyen együttes kormányülésen még világosabbá lehet tenni, hogy bizony egy nagyon is konkrét környezetvédelmi, vízügyi együttműködésnek kell lennie, beleértve a verespataki ügyet, ahogy az korábban már fel is volt vetve, és beleértve a határvizeket és sok minden mást, amit a szakpolitikák meg kell hogy tudjanak fogalmazni.
Remélem, abból, amit elmondtam itt, világos volt, hogy én teli vagyok várakozásokkal, de a várakozások nem azt jelentik, hogy illúziókban kellene magát bármelyikünknek is ringatni az irányban, hogy mi minden fejlemény következhet be egy együttes kormányülés során vagy azt követően. Biztos vagyok azonban abban, hogy ha tárgyalnak, elszámolnak a korábbi időszakkal, és feladatokat fogalmaznak meg, akkor a két ország együttműködése éppen egy 2007. január 1-jétől, 2007 elejétől egy európai uniós együttműködésnek a feltételeit is megteremtheti, amely Európai Unióban most már határok elválasztása nélkül ott lesznek a honi és a határon túli magyarok is. Olyan dolog történik, és ebben az értelemben ez az együttes kormányülés mérföldkő, amire nagyon régóta vártunk, és hogyha ennek a regisztrálása is megtörténik ezen a kormányülésen, én azt gondolom, az is egy nagyon fontos ügy lesz, mert hiszen Magyarországnak a szerepvállalása Románia csatlakozásának a támogatásában teljesen világos volt eddig is, a feltételek támasztása is világos volt, a teljesítések regisztrálása is világos volt, most pedig a lecke már az, hogy együttműködjünk az Európai Unióban. Ez a mostani kormányülés, együttes kormányülés ezt is számba kell hogy vegye. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, két, viszonylag koherensen kifejtett véleményt mondtunk el az alelnök úrral. Dél elmúlt. Szeretném jelezni, hogy van még három képviselőtársunk, aki szólni szeretne. Van-e még valaki, aki kérdezni szeretne? (Senki nem jelentkezik.) Balla, Kelemen és Kárpáti képviselő urakat meghallgatjuk még, aztán az államtitkár úrtól várnánk az összefogott, frappáns válaszokat a világos kérdéseinkre.
Balla képviselő úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, igyekszem rövid lenni, csak egy-két kérdésem lenne. Az egyik, hogy ha kölcsönösen akkreditáljuk a különböző régészeti és történelemtudományokban szerzett diplomákat, akkor melyik történelemtanítás alapján tesszük ezt.
ELNÖK: Jó kérdés!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): A másik kérdésem azzal kapcsolatos, hogy a napokban felröppent az a hír, miszerint a román oldal, Románia szeretné kibővíteni az állampolgársági törvényét azzal, hogy határon túli románok számára állampolgárságot adna. Erről, hogy ezt hogyan képzelik, kérünk-e tájékoztatást a közös kormányülésen? A feltevések vagy a számolások alapján mintegy 5 millió nem Romániában élő román állampolgárságát jelentheti mindez.
ELNÖK: Magyarországi állampolgárokét is.
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Ezen kívül még egy nagyon rövid kérdés, hogy érinti-e az esetleges idegenrendészeti törvény módosítása, amely most tervbe van véve, ezeket a különböző együttműködési formákat, amelyekről ön beszélt, a különböző határrendészeti, vámoltatási és más kérdésekben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kárpáti képviselő úr!
KÁRPÁTI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az elnök úr azt kérdezte a bevezető hozzászólásában, hogy kinek használ ez a találkozó. Én tanúja voltam, reggel hallottam a napirend előtti hozzászólást, illetve amikor most arra hivatkozott és újra megismételte, és én is azt a következtetést vontam le, hogy az elnök úr egy kicsit negligálta vagy lebecsülte ennek a mostani találkozónak az aktualitását és fontosságát. Én egy egész más oldalról szeretném megközelíteni ennek a találkozónak a fontosságát, a mellett érvelve, hogy miért fontos ez, miért aktuális, és miért van nagyon nagy szükségünk rá.
Ha az elkötelezettségemet akarnám mutatni ebben a kérdésben, illetve azokat az információkat vagy azokat a meglátásokat, amelyek alapján én ezt felteszem, akkor nyugodtan elmondhatnám, hogy családi vonatkozásai vannak: a feleségem Farkaslakáról, Székelyföldről származik, rokonságban van a Tamási Áron családdal. Másrészt én egy olyan 29 fős falusi, térségi közösségben születtem, amely egy sváb szigeten, amelyből 26 átesett a határ másik oldalára, három van Magyarországon. A harmadik vonatkozás pedig, hogy én egy olyan megyében lakom, Szatmár megyében, amely két részre osztott, és amelynek a nagy részét elválasztotta a határ, és a mi megyénk a másik oldalon van. Amikor mi történelmi megyéről és egyebekről beszélünk, akkor pontosan tudjuk, hogy ez mit jelent, mert nekünk nincs történelmi megyénk, illetve ha van, akkor az ma nem Magyarországhoz tartozik. És elég sokat vagyunk azokkal az emberekkel, akik tulajdonképpen megélik ezt a kettéválasztást, mert ennek nemcsak a határon túl eső magyarok az áldozatai, hanem a határnak ezen az oldalán élők, közvetlenül a határtérségben élő magyarok is.
Ebből a megközelítésből én azt látom, hogy az az eddigi politika vagy támogatáspolitika, amely a határon túl, döntően a Romániában, Erdélyben élő magyarok felé irányult, az nem vezethet hosszabb távon eredményre, még akkor sem, ha ezeket az összegeket, támogatásokat megduplázzuk vagy akár megháromszorozzuk, mert magához a témához, a problémához képest ezek rendkívül kevés pénzek, és sohasem vezetnek megoldásra. Azok a támogatási formák, amelyek kialakultak... Mi pontosan tudjuk, hogy amíg van támogatás, addig van kapcsolat, amikor megszűnik ez a támogatás, abban a pillanatban megszűnnek az ilyen jellegű pénzen fenntartott kapcsolatok. Azt is tudjuk, hogy ezek korrumpálhatnak, azt is tudjuk, hogy bizalmatlanságot okoznak, és még egy olyan vonatkozása is van például, hogy ha mi az erdélyi oktatásban arra adunk pénzt, hogy az egyetemet elvégezzék az ottani fiatalok, akkor utána majd átjönnek hozzánk dolgozni, mert nincs meg az a gazdasági és egyéb háttér, ahol foglalkoztatni tudnák őket, vagy nincs meg az a társadalmi igény, az a fejlett és a társadalommal együtt járó igény, amely őket alkalmazná. Éppen ezért úgy gondolom, az a tapasztalatunk - és majd mindjárt példákat is fogok rá mondani -, hogy ha mi nem tudjuk az ott élő emberek helyzetét javítani, ha sorrendet akarok megfogalmazni, hogy mit szeretne egy ott élő ember, és ez a határon mindkét oldalán ez van, akkor azt mondom, hogy: nyugalmat, jobb létet szeretne kapni, és mellette magyarnak szeretne maradni. Lehet ez a fontossági sorrend is, ahogy ők gondolkodnak. És én azt hiszem és azt látom, hogy azok a lehetőségek, amelyek megnyílnak vagy megnyílhatnak, azok nagyságrendileg több pénzt, több segítséget tudnak ide behozni.
Miről beszélek? Arról - és pontosan erre fog a kérdésem irányulni -, hogy hogyan tudjuk ezeket a gazdasági alapokat javítani, hogy hogyan tudjuk azokat az együttműködéseket javítani. Tudomásul kell venni, hogy a román állam együttműködése nélkül ezeket a nagy programokat, ezeket a nagy pénzeket nem tudjuk mozgósítani, nem tudjuk bevinni ebbe az országba, és nem tudjuk a tudásunkat, a segítségünket átadni, hogy az ottani vállalkozásfejlesztések, a határ menti gazdasági együttműködések működjenek. Egy egyszerű példát hadd mondjak! A mi mátészalkai gazdasági alapítványunk, amelyet vállalkozások hoztak létre, egy 36 vállalkozót tömörítő szatmárnémeti vállalkozók fóruma egy magyar vállalkozókat tömörítő fórummal egy európai tükörprojektet megvalósítva csak a magyar oldalon 400 milliós első ütemű fejlesztést realizál, és ennek a másik oldalán a Parszidisz révén hasonló nagyságrendű, sőt milliárdos nagyságrendű kiépítését jelentheti. További más projekteket is tudok mondani, amelyek jelentős pénzeket jelentenek. El tudom mondani azt is, hogy beljebb, az ország területén milyen milliárdos vagy több tízmilliárdos gazdasági, vállalkozásfejlesztési lehetőségeket kínál. Ha ezeknek nem teremtjük meg az intézményi, politikai hátterét, kereteit, ezek nem tudnak megvalósulni. Ha viszont ezek megvalósulnak, akkor nem probléma egy vagy két vagy három milliárdot oktatásra, művelődésre, sportra vagy egyébre levinni. Nagyon jól tudjuk, hogy egy jól működő gazdaság kitermeli azokat a pénzeket, amelyek fenntarthatják a hozzá kapcsolódó és nélkülözhetetlen kulturális, gazdasági vagy sport-, oktatási kapcsolatokat.
Én ezért szeretném megkérdezni, hogy a mostani találkozón melyek azok a témák, amelyek garanciát nyújtanak arra, hogy hozzáférhetővé válnak ezek a fejlesztési pénzek, hogy megkötik a határon átnyúló európai források felhasználásához szükséges előterjesztéseket, és hogyan tudják, hogyan fogják számon kérni azt - hisz már volt egy találkozó mintegy huszon-valahány megállapodást kötöttek -, hogy megvalósultak-e azok a megállapodások, amelyekről ott beszéltek? Én úgy gondolom, hogy ezek az eredmények teszik lehetővé új források, új lehetőségek megteremtését, és ezzel lesz jobb élete, jobb módja az ott élő magyarnak vagy az ott élő nem magyarnak, ezek fogják a határvonalat megszüntetni, mert akkor szűnik meg a határ, ha mind a két oldal egyformán gondolkodik, egy közösséghez tartozik. És így jutunk el igazán ahhoz a célhoz, hogy jobban és boldogabban éljünk és hogy mindenkinek a maga ügye legyen, hogy meg tud-e magyarnak maradni vagy magyarnak vallhatja magát. Én azt kérdezem, hogy ennek a biztosítékát hogyan tudja ez a kormánytalálkozó megteremteni.
És már csak egy mondat: úgy gondolom, a diplomácia feladata az, hogy a különböző véleményeket közelítse egymáshoz, a kormánytalálkozóé pedig az, hogy ahol lehet, kösse meg a megállapodást, tehát ahol megvan az a közelség, ott megállapodást kössön. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Végül Kelemen képviselő úré a szó.
DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Akkor most megértettem, amit az előző napirendi pontnál nem tudtam megérteni, hogy a költségvetésben miért nem fokozzuk, hanem inkább csökkentjük a határon túli magyarok támogatását: ha úgyis kevés, akkor ha még kevesebbet adunk, az lehet, hogy megoldja ezt a kérdést. Na mindegy, ez egy maliciózus megjegyzés volt. Inkább abba mennék bele, hogy az alelnök úr azt említette, hogy ez egy nehéz folyamat, mármint az azokra a kérdésekre adott válasz és az azokban való előrelépés, amelyeket az elnök úr is felvetett, és amelyek alapkérdések. Nem is az a kérdés, hogy ez nehéz folyamat, mindnyájan tudjuk, hogy ez egy nehéz és lassú folyamat; az igazi kérdés az, hogy csináljuk-e ezt a folyamatot, attól, hogy nehéz, csináljuk-e vagy sem? És elég-e nekünk az, ha egy kormányülés alkalmából csupán nyíltan beszélünk róla, vagy valami eredményt is el akarunk érni? Azt hiszem, ez az alaphozzáállás a nyugati diplomáciában is, az úgynevezett Win-Win Theory, vagyis az, hogy mind a két félnek legyen valamiféle eredménye.
Az elnök úr azt kérdeztem, hogy lesznek-e érdemi eredmények. Azt hiszem, ezt egy picit árnyalnom kellene, hiszen a válaszban az államtitkár úr valószínűleg fel fog majd sorolni érdemi eredményeket. Én csak azt tenném kérdésessé ezzel kapcsolatosan, hogy milyen szintűek ezek az érdemi eredmények: olyan szintűek, amelyek egy kormányközi vegyes bizottság vagy a kisebbségügyi albizottság szintjén is elintézhetők, vagy olyan szintűek, amelyek minisztériumi szakpolitikai eredmények lennének, vagy olyan szintűek, amelyek kifejezetten egy kormányfői szintű bejelentés méltó alapját szolgáltatják. Tehát tulajdonképpen ezeknek a kérdéseknek az előkészítése tűnik számomra hiányosnak, és erre szeretnék választ kapni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Államtitkár úr, ennyi lett volna a külügyi bizottság hozzáfűznivalója, illetőleg kérdeznivalója a rangos csütörtöki eseménnyel kapcsolatban. Parancsoljon!
Gémesi Ferenc (Miniszterelnöki Hivatal) válaszai, reflexiói
GÉMESI FERENC (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm, elnök úr. Én egyetértek azzal, hogy mindenképpen érdemes meggondolni minden diplomáciai lépést, cselekményt, és most ez egy kiváló alkalom arra, hogy meghallgassuk a politikával közvetlenül foglalkozók álláspontját, hogy hogyan látják kívülről ezt az eseményt. Mert tényleg van egy koncepcionális megközelítés, amiben vagy világosan kell látni, hogy eltérnek a nézeteink, vagy ha lehet, meg kell próbálni azokat közelíteni. Azt gondolom, hogy az elmúlt években a kormány által vitt politika az együttműködés politikája volt. Az elnök úr korábban államtitkár volt, és pontosan tudja, hogy milyen nehéz volt, és hogy abban a négy évben nem is járt eredménnyel mondjuk a Szabadság-szobor kiszabadítása, pedig nagyon komoly...
ELNÖK: Hogyhogy?
GÉMESI FERENC (Miniszterelnöki Hivatal): '98-ig nem sikerült kiszabadítani...
ELNÖK: Ja, úgy igen!
GÉMESI FERENC (Miniszterelnöki Hivatal): ..., pedig nagyon komoly, tényleg komoly politikai lépések történtek miniszteri szinten, miniszterelnöki szinten, külügyminisztériumi szinten. Tehát nagyon nehéz időszakokkal kellett szembenéznünk. Az az együttműködési politika, amit a kormány 2002 óta vitt, azért eredményekben is mérhető, szimbolikusokban is, amelyek tényleg fontosak és látványosak, de nagyon gyakorlatias kérdésekben is eredményre vitt. Én tehát azt gondolom, hogy ezen tényleg lehet gondolkodni, és el lehet mondani pro és kontra az érveket, de eddig számomra az elmúlt évek történései azt mutatják, hogy ez az együttműködési politika ha nem is kizárólagosan a legjobb vagy a legszebb, amelyen ne lehetne változtatni, de az eredményesség szempontjából nem olyan megvetendő.
Gyakran elhangzik az, és itt is többször felmerült, hogy a kormányülésnek, sőt általában - hiszen azért túlmentünk a kormányülésen - a magyar-román együttműködésnek, hiszen arról is szó volt itt, egyáltalán a politikáról Románia irányában, fontos eleme az, hogy a határon túli magyar közösségnek, pontosabban az erdélyi magyar, romániai magyar közösségnek mennyiben szolgál ez az együttműködés. Hogy ezt pontosan megtudjuk, azt azért világosan kellene látni, hogy mi is a valós érdek. És én ezért köszönöm Kárpáti képviselő úr hozzászólását, mert azt világosan kell látnunk, hogy a nagyon fontos szimbolikus dolgok mellett az elmúlt években egyre nagyobb figyelem fordul a magyar közösségek részéről a felé, hogy hogyan lehet a mindennapokban biztosítani a megélhetést, az előrejutást, hogy hogyan lehet egy frissen EU-taggá váló országban kihasználni ennek az előnyeit.
A magyar kormánypolitika arra koncentrál akár a regionális, kétoldalú együttműködésben, akár a nemzetpolitikában, hogy azokat az elemeit teremtsük meg az együttműködésnek, amelyekkel valóban segíteni lehet a magyar közösségeket, a határon túl élő magyarokat abban, hogy mondjuk a román EU-csatlakozás nyertesei lehessenek. Az, hogy az elmúlt években a térségben a verseny kinyílt, és nagyon sok mindent szabályozott, az egy pozitív dolog, de önmagában nem elegendő. A versenyben igazából mindazok, akik korábban hátrányos helyzetben voltak, csak hátrányból indulhatnak, ha nem történik számukra pozitív támogatás és segítség. A kisebbségi közösségekben élők sokszorosan hátrányos helyzetben vannak minden szempontból - igaz ez a romániai magyarságra is. Igazából tehát azokra a politikai lépésekre kell koncentrálni, amelyek ebből a hátrányos helyzetből kisegítik őket, meg kell találni azokat a módozatokat, amelyek akár közvetlen támogatással, ilyen a nemzetpolitika eszközrendszere, akár a politikai közeg javításával, és ez a diplomácia feladata, ezt a helyzetet javíthatják, hogy tehát a magyar közösség, a magyar közösségek tagjai valóban nyertesei lehessenek a csatlakozásnak. Mi például a kormányülés tematikájának az összeállítása során ezeket az elemeket, ezeket a pontokat kerestük meg.
Természetesen egyetértek azzal, hogy nagyon fontos kérdés az autonómia ügye, nagyon fontos kérdés az, hogy az egyházi javak visszaszolgáltatása normális rendben és a romániai szabályozásnak megfelelően történjék meg, nagyon fontos az a régóta hangoztatott célkitűzés, és emlékeztetnék rá, hogy az első kormányülésen is napirenden volt például a Sapientia Egyetem közös támogatásának az ügye, és most is napirenden lesz a közös támogatás kérdése, valamint az akkreditáció témája is. Tehát nagyon fontosak ezek a kérdések, és ezek a magyar kormány részéről természetesen napirendre is kerülnek, de ugyanennyire fontosak, hogy megtaláljuk azokat az eszközöket, hogy ezeken túlmenően hogyan lehet a magyarságot segíteni. Én valóban azt gondolom, hogy nagyon fontos az, hogy Romániában megteremtődjön a kulturális autonómia jogszabályi háttere - jelenleg a kisebbségi törvény módosítása nem efelé halad, sajnálatos módon még akkor sem, ha egyébként elfogadást nyerne -, de azt gondolom, hogy ha egyáltalán létre jön is ez az intézményrendszer, az önmagában kevés ahhoz, hogy megoldja a magyarság problémáit. Ha nincs mögötte az a gazdasági erő, az a szociális erő, ha nincs mögötte az a projekthálózat, akkor önmagában az autonómia nem sokat ér. Autonómia pénz nélkül, autonómia eszközrendszer, jogok nélkül nem ér semmit. Az európai gyakorlatban - ezt elnök úr nálam jobban tudja - az autonómiák akkor tudnak létezni, ha mögéjük nagyon sok minden oda van téve. Ezt vagy az adott ország teszi, vagy a körülmények, de anélkül, eszközök nélkül az autonómia igazából csak egy politikai döntés, és mögötte semmi nincs. Ha visszagondolunk az elmúlt évtizedekre, a '90 előtti évtizedekre, voltak mindenféle obskúrus próbálkozások az álautonómiákkal, akkor is működtek autonóm területek és sok minden más valódi autonómia nélkül. Én tehát azt gondolom, hogy ez valóban fontos, és napirenden is fog szerepelni, de sokkal inkább azt gondolom, hogy mindazokra az életszerű és valós kérdésekre kell koncentrálni, amelyekről a bevezetőmben is szó volt.
Az elnök úr említette, hogy mondjuk a gazdasági együttműködés, a vámügyek és sok minden más elegendő tematika-e ahhoz, hogy a két kormány ezt megtárgyalja. Kelemen képviselő úr is megemlítette ezt a kérdést, hogy vajon a szint szükséges-e ahhoz, hogy ezt megtárgyaljuk. Azt gondolom, mindenképpen szükséges, erről szól az élet mind a két országban. Bizony sokkal többet foglalkozik azzal a magyar és a román társadalom is, hogy hogyan tudja megoldani a gazdasági és a szociális problémákat, hogy hogyan lehet a környezetszennyezésnek útját állni, hogy hogyan lehet vámügyi kérdésekben együttműködni, hogy hogyan lehet a két ország között könnyebben közlekedni mondjuk a román csatlakozás után, mint korábban.
A munkaerő-áramlás kérdésére mindenképpen kitérnék, mert az egy önálló, tehát a nemzetpolitikán kívüli blokk is. A munkaerő-áramlás kérdésében a szakminiszter úr jelezte, hogy december közepére készül el a végleges kormányzati álláspont - különböző tanulmányok már elkészültek e tárgyban, ezek, illetve ezek tematikája már bemutatásra is került -, és december közepén a kormány döntést hoz erről. Nyilvánvaló, hogy ez a téma valamilyen formában felvetésre kerül a kormányülésen, de én azt gondolom, hogy miután jó előre elhangzott magyar részről, hogy december közepénél hamarabb ebben hivatalos álláspont nem lesz, nyilvánvalónak tartom, hogy a szakminisztérium ezt fogja közölni a román féllel is.
A munkaerő-piaci kérdések kapcsán, azt gondolom, a maga bonyolultságában mindenki érti, hogy nem egyszerűen egy diplomáciai gesztus kérdése, hogy adjuk vagy nem adjuk. Itt nagyon sok hazai, a munkavállalókkal, egyáltalán a munka világával kapcsolatos egyeztetésre van szükség ahhoz, hogy a végleges döntés ebben megszülessék. Azok a szempontok, amelyek eddig elhangzottak, nagyon fontosak, tehát akár Magyarország és a határon túli magyarság kapcsolatrendszerében vagy Magyarország és Románia kapcsolatrendszerében, de én azt gondolom, hogy e mellett ugyanúgy foglalkozni kell a hazai munkaerő-piaci kérdésekkel is, és hogyha minden szegmenség végigtárgyalta a kormány, akkor tud ebben valós és érdemi döntést hozni.
Azt gondolom Kozma képviselő úr, alelnök úr felvetésére válaszolva, hogy valóban - legalábbis reményeink szerint - olyan témák vannak napirenden, amelyek ezt az együttműködést, amit már korábban is meghirdettünk, talán a gyakorlatban is segíteni tudják. Tehát mindazok a témák, amelyeket elmondtunk, olyan kérdések, amelyek a szakterületek hosszú tárgyalásai során alakultak ki, de politikai döntéseket igényelnek. Nyilvánvaló, hogy önmagában egy témafelvetés nem igényel egy kormánydöntést, de az, hogy valaki egy téma kidolgozása után az alternatívák közül eldöntse, hogy melyik irányba menjünk, az kormánydöntést igényel. Tehát nagyon sok témában a szakma ezt valóban jól előkészítette, de egy-egy kérdés nem nélkülözheti a végleges politikai döntést. Mi azokat a témákat vettük fel erre a napirendre, amelyek ebből a szempontból relevánsak. A szaktárca-együttműködést nyilván nem kell egy kormánynak és egy miniszterelnöknek felügyelnie, és nem neki kell kimondania abban az alapkérdéseket, de meghatározó témákban, amelyek politikai döntést igényelnek, viszont igen, és a kormányzati szint vagy a kormány szintje elengedhetetlen.
Balla képviselő úr felvetése volt a diplomák akkreditációjának vagy egyenértékűségének a kérdése. Itt egy régóta húzódó téma van, amely elsősorban magyarokat érint. Azt szeretnénk elérni viszonylag gyors tárgyalásokkal, hogy ne csak a diplomák egy része legyen viszonylag könnyen megfeleltethető, hanem ezek az úgynevezett speciális szakterületeken - levéltár, muzeológia, régészet -, amelyek mondjuk a magyar múlt kutatása szempontjából Romániában is fontosak, se legyen akadálya annak, hogy ha valaki magyarországi egyetemen végez, akkor könnyen tudjon munkát találni Romániában is, vagy hogy egyáltalán elismerjék a diplomáját. Én tehát azt gondolom, hogy ez tényleg egy apróságnak tűnő, de fontos kérdés lehet.
Az idegenrendészeti törvényre vonatkozó javaslat, amely a parlament előtt van, és az ezzel kapcsolatos kormányzati intézkedések esetében több téma is napirenden van, így például a vámügyi szervek együttműködésének a kérdése magyar-román viszonylatban. Itt majd nyilván a mélységi ellenőrzés és sok minden más intézkedés, amely a törvénymódosítás után általános gyakorlat lesz, veszi át a nagyon is közvetlen, határponton történő ellenőrzés ügyét. Ez tehát minőségében megváltoztatja a helyzetet, de továbbra is egy nagyon fontos feladat, hiszen a két ország Schengen-tagságáig a határ fennmarad, már a vámellenőrzés kérdése fennmarad, ezért ez továbbra is, az elkövetkezendő néhány évben is alapkérdés lesz magyar-román viszonylatban is.
Az állampolgárság ügye. Ezt Băsescu elnök úr hétvégi sajtótájékoztatóján vagy sajtóbeszélgetésén osztotta meg a külföldi és a hazai sajtóval, ez tehát nem a román kormány által felvetett idea, de kétségtelen tény; abban a bukaresti nagykövetségünkön keresztül már kértünk tájékoztatást a román féltől, hogy hogyan gondolják ezt megvalósítani, hiszen pontosan tudjuk, milyen uniós szabályok vonatkoznak erre a kérdéskörre, pontosan tudjuk azt, hogy az ilyen nagymértékű állampolgárság megadása, amelyről az államelnök beszélt, milyen reakciókat szokott kiváltani, hogy már önmagában a gondolata milyen reakciókat vált ki. Én azt gondolom, hogy jól mutatja azt, hogy azért sejthető, hogy nem biztos, hogy román részről is pozitív visszajelzése lesz ennek, hogy azt igyekezett hozzátenni a román államelnök, hogy természetesen egyéni kérelmek alapján és a szabályok betartásával, hiszen mindenki tudja azt, hogy nagytömegű, etnikai alapú állampolgárság-megadásra eddig még soha nem volt lehetőség; a magyar eseményekkel kapcsolatban is, tehát amikor az állampolgárság kapcsán Magyarországon számos felvetés merült fel, akkor is világossá váltak ezek az álláspontok. Én tehát azt gondolom, hogy egyrészt a tájékoztatást a kormányülés előtt meg fogjuk kapni, tehát világosan fogunk látni abban, hogy ebben a kérdésben a román kormány álláspontja mi, másrészt pedig ezt a témakört természetesen figyelemmel kísérjük, itt is és Brüsszelben is, hiszen, én azt gondolom, az ilyen állampolgárság-megadás kérdések az EU-ban is komoly érdeklődést váltanak ki.
Kárpáti képviselő úrnak már megköszöntem magát a problémafelvetést. Én is azt gondolom, hogy ha a magyarság érdekeiről vagy az általuk felvetett kérdésekről beszélünk, akkor a szimbolikus ügyek mellett legalább annyit kell szólni a gyakorlati kérdésekről. Hogy hogyan lehet realizálni ezeket a kormányzati elképzeléseket? Én úgy vélem, hogy önmagában a nemzeti fejlesztési terv mint téma felvetése a napirendre, másrészt pedig a korábbi megállapodások értékelése, és az, hogy az európai térségi együttműködési projekt keretében, az Új Magyarország fejlesztési tervben a magyar közösségek támogatása egyáltalán célként felmerült, az egy jó alap arra, hogy az együttműködés elindulhasson. Itt a kormányülés után meg kell kezdeni a konkrét projektbeazonosítást, és ehhez partnerek kellenek a magyar közösségekből, kell partner a román kormány részéről, aki a fejlesztéspolitikával foglalkozik. Az eddigi számítások szerint az európai területi együttműködés forrásai magyar oldalról - a nemzeti kiegészítést is figyelembe véve - mintegy 120 milliárd forintot tesznek ki, és az eddigi román számítások vagy az eddigi, elsősorban romániai számítások szerint, hiszen ők lehetnek ennek döntően a partnerei, mintegy 70 milliárd forint, már forintra kiszámított összeg lehet a plusz a szomszédos országok részéről. Tehát ebben az ETÉ-nek nevezett projektben olyan 120-190 milliárd forint fejlesztési forrás van. Ahhoz, hogy ezt érdemben fel tudjuk használni, tényleg konkrét dolgokra van szükség, és az a dolga például a fejlesztési ügynökségnek, de nekünk is a fejlesztési ügynökséggel együttműködve, hogy a projektgenerálás megtörténhessen, tehát hogy konkrét tervek dolgozódjanak ki az elkövetkezendő egy évben. Itt nagyon komoly előrelépés van a fejlesztési ügynökség részéről, Bajnai kormánybiztos úrral napi kapcsolatban vagyunk, hogy azok a testületek, amelyek a projektekkel foglalkoznak, minél hamarabb tudjanak tényleg érdemi ügyekkel foglalkozni.
Kelemen képviselő úr alapkérdése az volt, hogy érdemes-e ezeket a témákat kormányszinten kezelni. Részint tettem erről említést, én úgy gondolom, hogy igen. Olyan témák vannak, amelyeket a szaktárcák ugyan kitárgyaltak, de érdemi politikai döntés nélkül nem tudnánk előremenni.
Szeretném megköszönni az elnök úr és a bizottsági tagok kérdéseit, és ezt most komolyan, mindenképpen komolyan gondolom. Úgy látom, hogy érdemes fontos külpolitikai kérdésekről vagy egyáltalán politikai kérdésekről eszmét cserélni, hiszen még ha nem is biztos, hogy minden témában vagy a témák megközelítésében egyetértünk, azért gondolatokat mindenképpen adhatnak a kormányzati munkában, hogy mire fókuszáljunk az elkövetkezendő időszakban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mielőtt a sajtó képviselői elmennek, még egy megjegyzésem lenne. (Derültség.) Az államtitkár úr az állampolgársággal kapcsolatban tett itt egy megjegyzést az egyéni kérelemre vonatkozóan. Egyéni kérelemre alapuló kérdés volt a kettős állampolgárság magyarországi felvetése is, és azt gondolom, hogy azért ez mindenféleképpen egy új politikai helyzet, és örülök, hogy várják az álláspontot. Az például egy érdemi eredmény lenne, hogyha mondjuk az erdélyi magyarok és a magyarországi románok kettős állampolgárságáról meg tudna állapodni a magyar-román kormányülés, azt gondolom, az például mindenféleképpen egy előrelépés lenne. És innentől fogva, hogy a román elnök ezt bejelentette, azt hiszem, egy viszonylatban előrébb vagyunk a problémával. A többi viszonylatban ez nem feltétlenül jelent megoldást, de ilyen értelemben azért azt gondolom, egy alapos politikai mérlegelést igényel ez a román politikai döntés.
Köszönöm szépen az államtitkár úrnak és a bizottság tagjainak.
Mielőtt az ülést berekeszteném, egyebeket kell bejelentenem:
9-kor lesz a november 21-ei ülésünk, nagyköveti meghallgatás lesz. A NATO-csúcstalálkozó előtt meghallgathatjuk az amerikai, a német és a holland nagyköveteket, ami egy egyedülálló alkalom lesz, hiszen új amerikai nagykövet van Budapesten, és az afganisztáni misszióról is szólni fognak. A Szülőföld Alap-törvény módosítása, illetőleg nemzetközi szerződések, költségvetési módosítók lesznek a következő ülésünk napirendjén. Egy kicsit hosszú ülésre kell készülni, ezért is kezdünk 9-kor.
Van-e még valakinek kérdése, bejelentenivalója? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincsen, akkor az ülést berekesztem. Köszönöm a megjelenést, viszonlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 33 perckor)
|
|
Németh Zsolt |
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese