KHTB-17/2006.
(KHTB-17/2006-2010.)
az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2006. december 12-én, kedden, 10.00 órakor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott: *
Tájékoztató a magyar kormány külpolitikájáról *
Dr. Göncz Kinga bevezető hozzászólása *
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó Vilmos (MSZP), a bizottság alelnöke
Hárs Gábor (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kránitz László (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP)
Dr. Szakács László (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Horváth János (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Gedei József (MSZP) dr. Kozma Józsefnek (MSZP)
Dr. Kelemen András (Fidesz) dr. Gruber Attilának (Fidesz)
Rácz Róbert (Fidesz) Németh Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ) Szabó Vilmosnak (MSZP)
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter
Horváthné Fekszi Márta (Külügyminisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 10 perc)
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke - a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! Államtitkár Asszony! Bejelentem a helyettesítéseket: Kozma József Gedei Józsefet, Németh Zsolt Rácz Róbertet, Gógl Árpád Potápi Árpádot, Gruber Attila Kelemen Andrást, Balla Mihály Nagy Gábort, Szabó Vilmos Eörsi Mátyást helyettesíti. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
A napirendet megküldtük. A napirenddel kapcsolatban van-e bárkinek kérdése, kiegészítő javaslata? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, felteszem szavazásra. Ki támogatja a napirendet? Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Elrendelem a zárt ülést. (A sajtó képviselői távoznak az ülésteremből.)
(A bizottság 10 óra 11 perctől 11 óra 16 percig zárt ülés keretében tanácskozott,
melyről külön jegyzőkönyv készült.
Szünet: 11.16 - 11.18 óra
A nyílt ülés folytatásának időpontja: 11 óra 18 perc.)
Tájékoztató a magyar kormány külpolitikájáról
ELNÖK: Rátérünk a 2. napirendi pontunkra. Elrendelem a nyílt ülést. Nagy tisztelettel köszöntöm a külügyminiszter asszonyt. Tájékoztató a magyar kormány külpolitikájáról címmel tartsa meg beszámolóját. Miniszter asszony, parancsoljon!
Dr. Göncz Kinga bevezető hozzászólása
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Abban a reményben jöttem, hogy egy jó vitánk, beszélgetésünk lesz a magyar külpolitika mostani helyzetéről. Azt gondolom, hogy nagyon intenzív fél év van mögöttünk, és ebben a fél évben több olyan kérdés volt, amiben, úgy tűnik, lehetett ötpárti egyetértésre is jutni, ami azt gondolom, hogy a külpolitika esetében különösen fontos, hisz Magyarország külső képviselete szempontjából nyilván más a jelentősége, mint hogyha ezek csak itthoni viták vagy egyet nem értések lennének.
Azt hiszem, hogy mindenki megkapta a minisztérium beszámolóját. Nem szeretnék ahhoz különösebb kommentárokat fűzni. Egypár alapvető kérdéssel kapcsolatban szeretnék szólni egypár szót, és ha kérdések, hozzászólások lesznek, akkor arról nyilván tudunk tovább beszélni. Egyrészt úgy látjuk, hogy egy globalizálódó világban megnő a külpolitika szerepe. Nagyon gyorsan válik egy-egy kisebb ország ügyévé is az, ami a világ más részein történik, különösen azóta, mióta Magyarország NATO-tagországként, európai uniós tagországként működik, a világ beköltözött hozzánk, és nekünk is jelen kell lenni a világban. Ez inkább csak a gondolkodás alapjai szempontjából fontos. Sokat beszéltünk arról, hogy a rendszerváltáskor megfogalmazott hármas célrendszer, hármas prioritás részben megváltozott, részben elértünk bizonyos célokat, részben másként fogalmazódik meg. Egyértelmű, hogy az európai uniós csatlakozásunk, NATO-csatlakozásunk, ami nagyon látható célként fogalmazódott meg, az ma már sokkal inkább eredmény és realitás. Azt látom, hogy az Európai Unión belül Magyarország megtalálta a saját arcát, megtalálta a szövetségeseit, amik nyilván témáról témára valamennyire változnak, de alapvetően lehet tudni, hogy ki az, akikre számíthatunk az egyes kérdésekben.
A szomszédsági kapcsolataink szintén nagyon nagy mértékben átalakultak az utóbbi másfél, most már majdnem két évtizedben, hisz azok közül az országok közül, amelyek Magyarországgal szomszédosak, többen ma már európai uniós tagországként vagy már most vagy néhány héten belül európai uniós tagországként ugyanannak a közösségnek lesznek a tagjai, mint Magyarország, és ez nyilván másfajta kapcsolati lehetőséget, problémamegoldási lehetőséget és egyebeket jelent.
A harmadik ilyen fontos célprioritás a határon túli magyarság helyzete. Ezt nagyon nagy mértékben befolyásolja ugyanennek a szomszédsági helyzetnek az alakulása. Nagyon más helyzetben vannak ma azok a magyar közösségek, amelyek olyan országban élnek, amelyek még nem vagy belátható időn belül nem is lesznek európai uniós tagországok és más helyzetben azok, akik európai uniós tagországban élnek. Egy picit átfogalmazódik ennek kapcsán az is, hogy Magyarországnak mi a feladata, célja ezekkel a magyar közösségekkel kapcsolatban. Azt gondoljuk, hogy túl a magyarság identitásának megőrzését szolgáló intézményi támogatásokon, a modernizáció irányába, fejlesztések irányába, a szülőföldön maradás egzisztenciális lehetőségeinek megteremtése irányába kell továbblépnünk.
Sokszor elmondtuk azt is, ami valóban benne van a mindennapjainkban, hogy az európai uniós tagságunk azt jelenti, hogy a külpolitika és a belpolitika határai máshol húzódnak, mindegyik minisztériumnak meg kellett tanulnia azt, hogy az európai uniós ügyek a minisztérium saját ügyei, és ilyen módon kell működni, ennek megvannak az intézményei is, és azt gondoljuk, hogy működik is.
A másik fontos változás, hogy a külpolitikára ható tényezők száma és hatása is megváltozott ez alatt a másfél, közel két évtized alatt.
Nemcsak a diplomácia képviseli Magyarországot, hanem mindazok a vállalkozások, amelyek jelen vannak a szomszédos országokban, akár más régiókban, azok az NGO-k, amelyek nemzetközi segítő tevékenységet fejtenek ki, a világnak nagyon távoli részén azok az önkormányzatok, amelyeknek kapcsolatai vannak más önkormányzatokkal. Ugyanígy vagy ennek megfelelően hogy ki mindenkivel kell szövetségben lennünk, az is némiképp változóban van. A nemzetközi színtéren, ahogy említettem, az Európai Unión belül, de ezen túl is nagyon fontos, hogy legyenek Magyarországnak támogatói, szövetségesei, partnerei a különböző témákban. A témák meglehetősen tágak és különbözőek lehetnek. Fontos, hogy a hazai nem kormányzati szférával kapcsolatban legyünk - és ez láthatóan működik is -, a tudományos, kulturális szervezetekkel, egyebekkel.
Kapcsolatban vagyunk a különböző témák kapcsán, például a magyar-szlovák történész vegyesbizottság kapcsán a Tudományos Akadémiával, az európai parlamenti képviselőkkel. Meglehetősen intenzív kapcsolat van a vállalati szférával. Magyarország alapvető nemzeti érdeke az, hogy gazdasági szempontból jelen legyünk, részben ide érkezzenek befektetések, legyen élénk kereskedelmi kapcsolatunk sok országgal, részben pedig a magyar befektetők, vállalkozók jelen tudjanak lenni máshol. Ehhez nagyon szoros együttműködés kell. Természetesen a pártokkal kell folyamatosan kapcsolatot tartanunk a különböző témákban.
Elmondtuk néhány hónappal ezelőtt, hogy szükség van a külpolitikai stratégia újragondolására, noha nyilvánvalóan az egyes stratégiai jelentőségű kérdésekben folyamatosan konzultálunk szakértőkkel, kutatókkal. Mégiscsak a rendszerváltás után ennyi idővel szükség van arra, hogy egy mélyebb elemzés alapján kutatói háttérrel, lehetőség szerint széles kutatói háttérrel, az intézmények bevonásával újragondoljuk Magyarország külpolitikai stratégiáját. Ebben érdemes újragondolnunk azt, hogy mik az ország erősségei, gyengeségei, hol nyílnak lehetőségek, hol vannak különböző veszélyek egy globalizálódó világban. Újra kell fogalmaznunk, hogy melyek azok az értékek, amelyek alapján a külpolitikánkat szeretnénk továbbvinni. Különböző forgatókönyveket kell kidolgoznunk arra nézve, hogy ha különböző események irányába halad a világ vagy egy-egy régió, akkor Magyarországnak milyen válaszai legyenek abból a szempontból, hogy a saját nemzeti érdekeit ki tudja nyilvánítani és képviselni tudja.
Azt gondoltuk, ez a széles kutatói bázis néhány olyan vezető ember funkcióját, megbízását is jelenti, akik akár különböző politikai orientációval, különböző álláspontokat képviselve, komoly kutatói presztízzsel rendelkeznek. Az ő bevonásukkal indul most egy intézménnyel a háttérben e stratégia kidolgozása. Szándékosan azt gondoltuk, hogy mielőtt ebből egy konkrét, rövidített és nagyon célzott stratégia lesz, szeretnénk kinyitni ezt a vitát. Tehát egyrészt háttértanulmányokkal indulnánk, hasonló struktúrában kérjük ezeket a háttértanulmányokat, és utána kell ezeket összeegyeztetnünk. Szeretnénk széles körben bevonni kutatókat, értelmiségieket ennek a továbbgondolására. Én ezt elmondtam annak idején - amikor először jártam itt, a bizottságban - az első meghallgatáson is, hogy úgy gondolom, nagyon fontos, hogy Magyarországon a közbeszédnek sokkal inkább tárgya legyen a külpolitika.
Igazi problémának érzem, hogy nagyon kevéssé észlelik az emberek, hogy az ország nem egy izolációban létezik, hanem egy nagyon nyitott gazdaság, méreténél fogva nagyon nyitottnak kell lennie nagyon sokfajta szempontból. A mi érdekérvényesítésünk legjobb útja az, ha azokban a szövetségekben, amelyekben jelen vagyunk, tudjuk az érdekeinket érvényesíteni. Ehhez az is kell, hogy ennek legyen egy társadalmi ismertsége, támogatottsága, hisz enélkül nagyon nehéz bármifajta politikát csinálni. Ezt reméljük ettől a folyamattól. A továbbiakban erre mostantól számítva körülbelül fél évet szánnánk pontosan azért, hogy legyen idő ezeket együtt végigbeszélni.
Néhány szót szólnék a gyakorlati külpolitikai ügyeinkről, európai uniós tagországként való tevékenységünkről, az Európa-politikáról. Ahogy említettem, Magyarországnak jól körvonalazható arca van most már az Európai Unióban. Egyrészt azt mondjuk egyértelműen, hogy egy kifelé nyitott és befelé integráltabb Európát szeretnénk. Tudjuk, hogy itt meglehetősen különbözőek a vélemények a régi tagországok, az újak, a különböző geopolitikai helyzetben lévő országok között. Mi azt mondjuk, hogy az Európai Unió külpolitikája szempontjából kulcsfontosságú a bővítés. A bővítésnél azonban egyértelmű, hogy úgy haladhat előre, ahogy egy-egy ország teljesítménye azt lehetővé teszi. Egyébként itt a politikai szempontok felértékelődőben vannak az Európai Unión belül is, de azt mondjuk és képviseljük, hogy az Európai Unió hitelessége szempontjából is fontos, a régió stabilitása szempontjából is fontos, az Európai Unió gazdasági fejlődési lehetőségei szempontjából is fontos a bővítés fenntartása.
Ugyanakkor az Európai Uniónak belül is meg kell újulnia, és szorosabb integrációra van szüksége. Ezzel, hogy nőtt a tagországok létszáma, nyilvánvalóan új helyzet van abból a szempontból, hogy hogyan lehet hatékonyabbá tenni a döntéseket, hogyan lehet olyan struktúrát felállítani, ahol megerősített együttműködések lehetnek, de ha ezek létrejönnek, ezek nyitottak legyenek, világos kritériumok alapján lehessen ezekbe belépni és az Európai Unió elég erős legyen és elég jó legyen a belső működése ahhoz, hogy tovább tudja vinni a bővítési stratégiáját. Ez szorosan összefügg a versenyképességgel és mindenféle egyébbel.
Egyértelműen azt képviseljük, hogy versenyképes és szolidáris Európai Uniót szeretnénk, tehát az európai értékrend megőrzését nagyon fontosnak tartjuk. Amikor azt mondom, hogy Magyarországnak van egy arca az Európai Unióban, ez szorosan kötődik ügyekhez, részben a Nyugat-Balkán integrációs perspektívájának fenntartásához. Nagyon konzekvensen képviseljük azt minden fórumon, hogy a Nyugat-Balkán számára a megoldás hosszabb távon az európai integráció részben a stabilitás, a gazdasági fejlődés szempontjából. Ugyanilyen konzekvensen képviselte Magyarország mindvégig a szomszédos országok állampolgárainak vízumkérdését. Azt mondtuk, hogy nagyon fontos számunkra, hogy a schengeni csatlakozásunkkal ne záródjanak le a határok azon országok felé sem, amelyek még nem vagy belátható időn belül nem lesznek európai uniós tagországok.
Itt részben a vízumdíjemelés megakadályozása illetve egy megfizethető vízumdíjért való lobbizás egyrészről, másrészről a kishatárforgalmi lehetőségek megnyitása, amelynek megfelelően el is indulnak a tárgyalások Szerbiával és Ukrajnával; ezek előkészítésében Magyarországnak nagyon nagy szerepe volt.
Az Alapjogi Ügynökség felállításában magyar európai parlamenti képviselőknek nagyon nagy szerepük volt. Az utóbbi időben azt próbáltuk képviselni, hogy az Európa Tanács és az Alapjogi Ügynökség együttműködésében próbálja meg a két szervezet kivédeni az átfedéseket, és próbáljon mindegyiknek az erősségére támaszkodva egy olyan fajta lehetőséget teremteni, ami Magyarország szempontjából megint kiemelten fontos, hisz tudjuk, hogy a magyar közösségek, a magyar kisebbségek a szomszédos országok kisebbségei ez szempontjából fontos nekünk.
Én azt látom, hogy az Európai Unió elfogadta azt is, hogy Magyarországnak vezető szerepe van mindig a kisebbségi tematika asztalra tételében és felhozásában. Noha tudjuk, hogy ez nem könnyen kezelhető kérdés az Európai Unióban, ez ugyanúgy hozzátartozik Magyarország arcához és az a benyomásom, hogy egyre jobban értik is.
A közeljövőben lesznek olyan európai uniós feladatok, ahol szintén fontos lesz nemcsak a magyar részvétel, hanem a markáns érdekmegfogalmazás. Egyrészt az alkotmányszerződés elakadása ügyében mindenki a német elnökségtől várja, hogy elinduljon egyfajta előrelépés. Magyarország nagyon szorosan együtt dolgozik Németországgal, és azt képviseli, hogy fontosnak tartjuk az alkotmányszerződés alapelemeinek megőrzését, még ha ez más formában is fog történni.
Ugyanígy a bővítés kérdésében. Itt a legkeményebb kérdés nem a Nyugat-Balkán, hanem Törökország csatlakozása. Ez is komoly feladatot fog adni az Európai Uniónak; ha kérdezik - nem szeretnék nagyon hosszú lenni, nem mennék bele a részletekbe, de tegnap egy sok-sok órás vita zajlott erről -, szívesen elmondom, hogy körülbelül hol tartunk.
Magyarország feladata a konvergenciaprogram végrehajtása. Hadd mondjam ezt is, hogy nagyon egyértelműen pozitív a megítélése a konvergenciaprogramnak, és egyértelműen azt a véleményt hallom mindenhol, hogy ez egy olyan program, ami alapján reális, hogy csökkenjen Magyarország költségvetési deficitje. Nagyon nagy érdeklődéssel figyeli sok ország azt, hogy azok a reformok, amelyek máshol sem vagy alig-alig indultak meg, hogyan tudnak Magyarországon végbemenni, hisz tudjuk, hogy nagyon sok ország számára hasonló feladatok állnak vagy vannak szintén.
Szükség lesz a költségvetés felülvizsgálatára, itt a mezőgazdasági ágazati prioritások meghatározására a reform kapcsán, illetve a kohéziós politika szempontjából a költségvetés felülvizsgálatára. A schengeni csatlakozás megint a csatlakozásunk elmélyítése vagy teljessé tétele. Erről nagyon sok szó esett mostanában, szintén nem szeretnék hosszabban beszélni erről. Portugál javaslatra az "is one for all"-t tulajdonképpen elfogadta a Bel- és Igazságügyi Tanács. Hadd mondjam, hogy Magyarország az újonnan csatlakozó országok közül az, amely olyan egyértelműen pozitív értékelést kapott a felkészülés értékelésekor, hogy nincs szükség újabb monitoringjelentésre, hanem gyakorlatilag ez az adott határidőben megtörténhet. Azt hiszem, hogy ez olyan dolog, amire méltán lehetünk büszkék.
Még egy nagyon fontos feladatunk van, a 2011-es elnökség előkészítése. Itt is elindult már Spanyolországgal, Belgiummal a megbeszélés arról, hogy hogyan tudunk együttműködni. Ez már trojkában fog történni. Egyébként épp tegnap este volt egy kétoldalú találkozóm a belga külügyminiszterrel, aki felajánlotta, hogy magyar diplomaták mehetnek oda tapasztalatcserére, és induljon el már akár a közeljövőben ez az együttműködés. Azt gondolom, hogy ez számunkra fontos lesz.
A következő évben elindul a szakemberek kiválasztása, felkészítése, hiszen megint Magyarország arca szempontjából fontos, hogy hogyan fog sikerülni ez az elnökségi időszak. Van olyan, amire tudunk készülni, és van olyan, amire nem tudunk készülni. Azt láttuk most, a finn elnökség idejében is, hogy nagyon sokszor történnek olyan események a világban, amire aktuálisan kell reagálnunk, de ehhez is felkészültség kell.
Pár szót szólnék a szomszédságpolitikáról. A törekvéseink reményeim szerint látszanak: részben kiegyensúlyozott államközi kapcsolatok vannak. Azt gondoljuk, hogy ez sok szempontból fontos nekünk. Fontos részben amiatt, hogy a magyar gazdasági érdekek képviselete megfelelő legyen, és azt tudjuk, hogy a magyar gazdaság, a magyar befektetők, a magyar vállalkozók szempontjából a régió és a szomszédos országok a legfontosabb célországok, tehát Magyarország nemzeti, gazdasági érdekei szempontjából ez mindenképpen fontos. Fontos abból a szempontból is, hogy az ott élő magyarság számára mennyire élők ezek a kapcsolatok, milyen társadalmi-politikai környezetben élnek. Tehát amikor államközi kapcsolatokról beszélünk, az mindig kihat a magyar-magyar kapcsolatokra is.
Törekvésünk, hogy felül tudjunk emelkedni a történelmi vitákon. Tudjuk, hogy nagyon sok olyan fájdalmas emléket visz magával mindegyik ország, amelyekre vissza-visszatérni nehezíti a jelenben az együttműködést. Szeretnénk inkább a jövőre orientáltan továbbvinni ezeket az együttműködéseket.
Egyértelműen képviseljük az európai értékrendet ezekben a kapcsolatokban. Ezt lehetett látni, észlelni a Szlovákiával való konfliktusaink időszakában is. Törekszünk a többoldalú regionális együttműködésre, és támogatjuk az EU-n kívül is a szomszédos országok integrációs törekvéseit, illetve európai perspektíváját ott, ahol integrációról nem lehet szó. Eredmények látszanak ezen a területen. A gazdasági kapcsolatok - ahogy említettem - nagyon intenzíven fejlődnek. Meglehetősen intenzív munka folyik a fejlesztési politikák összehangolásában, és ez azért fontos, mert ebbe a régióba most nagyon sok olyan forrás érkezik, ami soha korábban nem látott mértékű fejlesztést tesz lehetővé. Nagyon fontos, hogy ezek összehangoltan történjenek: utak, vasutak és mindenféle egyéb úgy fejlődjön és úgy tudjuk összekötni, hogy ez valóban segítse az ott élők boldogulását. Nagyon sok olyan kapcsolat kialakult, ami korábban nem volt: munkavállalás a határon túl, turizmus, ami szintén intenzívebbé vált.
Azt is látjuk, hogy vannak problémák. Látjuk és ha ez fölmerül, akkor szívesen beszélek erről hosszabban, hogy a közép-európai régióban nyilvánvalóan az integrációt és a rendszerváltásokat követő fáradtságnak, de talán sok minden egyébnek köszönhetően is megerősödtek a nacionalista hangok, amik a határon túli magyarok szempontjából veszélyeket jelentenek. Azt gondolom, hogy ez egy olyan terület, ahol azt láttam, hogy lehetett együttműködni, ötpárti együttműködést elérni. Nagyon fontos, hogy olyan módon tudjunk fellépni, ami valóban segíti az ott élőket abban, hogy boldogulni tudjanak a saját szülőföldjükön.
A határon túli magyarság kérdése: nyilvánvaló, hogy ez a téma elsődlegesen a MEH hatáskörébe tartozik, a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozik. A Külügyminisztériumnak nagyon sok feladata van ezzel kapcsolatban. Részben a szomszédságpolitikában, a kétoldalú kapcsolatokban törekszünk arra, hogy minden esetben, amikor a két kormány között kapcsolat van, akkor ezt megelőzze egy olyan megbeszélés, ahol az ottani magyarság képviselőivel tisztázzuk a helyzetet, azokat a problémákat, kérdéseket, amelyek felmerülnek. Ennek vannak oktatási vonatkozásai, több országban a kulturális támogatások vonatkozásai, a fejlesztéspolitikai vonatkozások és mindenféle egyéb. Ukrajnában, Szlovákiában és Romániában is ezek a kérdések asztalon voltak most mindegyik megbeszélés kapcsán.
Azt hiszem, nem tisztem elmondani, hogy milyen struktúrában fog történni a támogatások továbbfolyósítása. Nagyon sokszor volt szó itt, a bizottságon belül is erről. Azt mondtuk, hogy egyrészt fejlesztési hangsúlyú legyen, vagy az identitás megőrzése mellett fejlesztési hangsúlyú legyen a támogatás. Másrészt ne aprózódjon el, hanem a Szülőföld Alapban koncentrálódjon, ne több alapítványt, közalapítványt kelljen ebből fenntartani, és legyen egy hármas struktúrája a döntéshozatalnak, egy politikai, regionális, tanácsi döntéshozatali szintje, egy kollégiumi szintje - ami a szakmai szint - és egy végrehajtási szintje, ami a konkrét felhasználással függ össze.
A magyar-magyar kapcsolatokban egyébként több szálon történnek az egyeztetések, együttműködések. Azt hiszem, hogy ez az, ami igazán fontos lehet. A köztársasági elnök úr is többször beszélt erről, összehívta a határon túli magyar értelmiségieket, a parlamenti képviselők szintén szoros kapcsolatban vannak egymással, önkormányzati együttműködések vannak, és van egy kormányzati konzultáció is. Azt gondoljuk, hogy az európai uniós bővítés a legjobb eszköze a problémák kezelésének, nyilvánvalóan amiatt, hogy egy értékközösséghez csatlakoznak azok az országok, amelyek az Európai Unióba belépnek.
Néhány szót szólnék a globális kérdésekről. Ahogy mondtam, a globalizált világban tudomásul kell venni, hogy Magyarország sem izoláltan létezik, hanem részei vagyunk - részben a veszélyeknek ki vagyunk téve, részben az előnyei is eljutnak Magyarországra - a globális világnak. Az egyik oldalon a globális terrorizmus, a globális drogkereskedelem, a globális gazdasági fejlődés lehetőségei a másik oldalon. Amit hangsúlyozunk, hogy az európai és atlanti törekvések értékalapja azonos. Európának és az Egyesült Államoknak a világ más régióiban, konfliktuszónáiban közös megoldásokat kell találnia, legalábbis egy szoros párbeszédben kell lennie még akkor is, ha különbözőek azok a hangsúlyok, ahogy a beavatkozások, a segítségek történnek.
Nagyon fontos az együttműködés. Azt látjuk, hogy ott lehet valamilyen eredményt elérni, ahol ez egyértelmű. Magyarország maga is jelen van több olyan régióban, ahol békefenntartásra van szükség, Afganisztánban, a Balkánon, Libanonban. Úgy tűnik, hogy itt is van egy egyetértés a pártok között.
Talán egy pár szót érdemes szólni Oroszországról. Magyarország álláspontja az, hogy Oroszországgal egy pragmatikus, kétoldalú kapcsolat fenntartására van szükség. Egyébként azt látjuk, hogy ez a vélemény egyre erősebb az Európai Unión belül. Egyébként itt is van Magyarországnak szerepe abban - erről is sokszor kaptunk visszajelzést -, hogy az a fajta tapasztalat, amelyet a volt szocialista országok hoznak magukkal, fontos lehet az egész Európai Unió számára, hogy Oroszországgal szoros párbeszédben kell lennünk sok minden miatt. Egyrészt Magyarország energiabiztonsága nagyon nagymértékben függ ettől, gazdasági érdekérvényesítésünknek nagyon sokfajta szempontja mondatja ugyanezt, és egyébként is megint a világ konfliktuszónáiban sok helyen van szükség arra, hogy az Európai Unió és Oroszország egyeztesse az elképzeléseit.
Az Európán kívüli területek esetében az ázsiai, csendes-óceáni térség kiemelten fontos Magyarország szempontjából. Úgy látjuk, hogy rendkívül intenzíven fejlődnek a kapcsolatok, elsődlegesen a gazdasági kapcsolatok, de ebbe a turizmus és az oktatási együttműködések is benne vannak. Kína, Japán, Korea kiemelt partnerei Magyarországnak. Szeretnénk továbblépni, India - hamarosan globális szereplő lesz, az egyik legfontosabb globális szereplő - szintén nagyon fontos. Elindultak befektetések, és azt gondoljuk, további lehetőségek vannak ebben.
A Közel-Kelet és az öböl térsége szintén nagyon fontos részben a közel-keleti konfliktus miatt, de nemcsak ezért, hanem a fejlődési és együttműködési potenciál miatt is. Ha vannak kérdések, szívesen beszélek hosszabban erről a kérdésről is, mert ezen a területen is nagyon sok minden zajlik folyamatosan.
Latin-Amerikában elsődlegesen gazdasági, fejlődési, fejlesztési lehetőségeink vannak. A NEFE tevékenysége az, amit szintén megpróbálunk újraértékelni. Magyarország nagyon komoly befizető az Európai Unió nemzetközi fejlesztési tevékenységében. Ezenkívül vannak hazai forrásaink is. Nagyon fontosnak tartanánk azt, hogy a jövőben a magyar cégek is hozzá tudjanak jutni olyan tenderekhez európai uniós finanszírozással, amelyek fejlesztési tevékenységgel függenek össze, és szeretnénk ebben segíteni.
Talán egy pár szervezeti kérdésről szólnék még, aztán én ezt befejezném, utána a kérdések, hozzászólások mentén tudnám folytatni. Erről is nyilván mindenki tud: a Határon Túli Magyarok Hivatalának a felügyelete a MEH-be került át, illetőleg az európai integrációs ügyek a Külügyminisztériumba. Azt gondolom, egyértelmű, hogy 10 százalékos leépítés volt a tárcánál, amit megpróbáltunk végrehajtani. Egyértelmű, hogy azt mondtuk, a közigazgatásnak hatékonyabban és olcsóbban kell működnie a jövőben. Megpróbáltunk a külképviseleteken olyanfajta leépítést végigvinni, amely részben a prioritások mentén nemcsak leépítést jelent, hanem fejlesztést is bizonyos területeken egyrészről, másrészről hogy ne a diplomatalétszámot csökkentsük, hanem az adminisztrációs létszámot, akik az esetek nagy részében vagy egy részében helyettesíthetők helyi munkaerővel is, tehát próbáltuk koncepcionálisan tenni ezt. Néhány változás konkrétan: Lyonban, Zürichben, Chicagóban nyíltak ITD-H-irodák. Kabulban egy laptop-nagykövetet, illetve Pole Cumriban a katonai vezető mellett egy pol-att státuszt létesítettünk. Caracasba, Ulanbatorba laptop-diplomatát küldtünk, illetve helyeztünk ki. Románia, a nyugat-balkáni külképviseletek és Kína az, ahol növeltük a kihelyezett diplomaták számát.
A költségvetésről megint nem mondanék többet. Ha kérdés van, akkor szívesen beszélek a részletekről is. Ami növekedés van, az az árfolyamváltozásokkal függ össze, és ez az a költségvetés, amely alapján azt gondoljuk, hogy tudjuk biztosítani a működéseket, a nemzetközi tagdíjak befizetését és mindazt, ami a működőképességhez kell. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, miniszter asszony. Engedjék meg, hogy röviden néhány gondolatot megfogalmazzak, illetőleg kérdést feltegyek a miniszter asszonynak. A miniszter asszony beszámolója engem némileg egy győzelmi jelentésre emlékeztetett, amellyel némileg ellentmondásban áll az, hogy ő is úgy fogalmazott, hogy egy új stratégiára van szükség. De ha ennyire sikeres az elmúlt időszak tevékenysége, akkor lehet, hogy nincs szükség erre az új stratégiára. Vagy ha új stratégiára van szükség, akkor lehet, hogy árnyaltabb képet is lehet rajzolni az elmúlt időszak történéseiről. Erre tennék egy kísérletet - én árnyaltabban látom az elmúlt időszak "eredményeit". Egy absztrakciós szinttel lejjebb is ereszkednék, néhány konkrétum alapján szeretném megvilágítani ezt a véleményemet.
Általában úgy fogalmaznék nagyon röviden, hogy a magyar külpolitikát továbbra is egyre inkább érzékelhető koncepciótlanság jellemzi.
Nem sikerült megszüntetni azt a korábbi állapotot, amikor az elképzelések hiánya következtében súlyos külpolitikai hibáknak lehettünk tanúi és szenvedő alanyai. Elsőként talán ennek a koncepciótlanságnak a klinikai lova a magyar-román kormányülés legutóbb megtartott alkalma. Érdekes módon a miniszter asszony meg sem említette a magyar-román viszonylatot kiemelten, illetőleg a magyar-román kormányülést, ami körül azért némi belpolitikai vita zajlott.
A találkozón - úgy látjuk - Magyarország számára érdemi előrelépést és megállapodást olyan lényegbevágó kérdésekben, mint a közösségi autonómia ügye, a kisebbségi törvény kérdése vagy adott esetben említhetném a verespataki beruházás kérdését, nem sikerült elérni. A magyar külügyi vezetés koncepciótlanságának pedig az a következménye, hogy a román diplomácia él az ilyenkor adódó lehetőségekkel. Ha nem tetszik az a megfogalmazás, hogy felmosta a román diplomácia a magyar diplomáciával a padlót, akkor fogalmazhatunk másként is. Fogalmazhatunk úgy is, hogy megint meglehetősen megalázó helyzetbe került Magyarország, hiszen másként nehéz értékelni azt, hogy néhány nappal az agyonmediatizált kormányülést követően kitört az a magyarellenes hisztéria a kolozsvári egyetemen, amelynek a szemtanúi lehettünk.
Úgy tűnik, hogy a kormány - Gyurcsány Ferenc kormánya, mert arról van szó - nem tud tanulni azokból a tapasztalatokból, amelyek a múltban fölhalmozódtak. Emlékeztetnék arra, hogy az első magyar-román kormányülést követő napon is ugyanennek a megalázó eljárásnak lehettünk tanúi. A kisebbségi törvényt ugyanis az első magyar-román kormányülést követően utasította el a román parlament. Hogy véletlen? Az is véletlen volt, meg ez is véletlen volt? Azt hiszem, hogy nagyon kevesen gondolják, hogy ezek az események véletlenül kerülnek így és ilyen sorrendben egymás mellé.
Másodszor. Ha már beszéltünk a stratégiaalkotás szükségéről, azt hiszem, hogy mindenféleképpen a koncepciótlanság, ötlettelenség mellett meg kell említenem azt is, hogy sajnálatos módon egyfajta pártos napi politikai, pártpolitikai szemlélet is erőteljesen jellemzi a Külügyminisztérium munkáját. Ennek mondjuk úgy, hogy kis habja volt a tortán az, ahogy a Teleki Intézetet elintézte a kormányzat. Ez része egyrészt annak az egészpályás letámadásnak, amit a nemzetpolitikában alkalmaz a kormányzat. Nem tudom, miniszter asszony másként értékelni a MÁÉRT megszüntetését, a HTMH megszüntetését, amelynek immáron a felügyeletét senki nem tudja ellátni, az Illyés Alapítvány fölszámolását. Ebbe a sorba is illeszkedik a Teleki, de túl is nyúlik ezen, hiszen a magyar külpolitikának egy mondjuk úgy, önök által is nagyra becsült, Kosáry Domokos által vezetett kuratóriuma biztosította ennek a háttérintézménynek a párpolitikától való mentességét.
Mindezt azért, hogy a szabad demokratákhoz nyíltan szorosan kötődő Dunay Pálnak és csapatának adhassák a korábban a Telekinek járó költségvetési támogatást, és megnyissák annak a lehetőségét, hogy egy több milliárdos ingatlanpanama is megkezdődhessen. A lehetőségét hangsúlyozom. Nem akarok messze menni, de nem szeretném, ha egy év múlva igazolva látszódnának ezzel a több milliárdos ingatlannak az ügyével kapcsolatos gyanúim, amelyek ennek a kormányzati döntésnek a hátterében meghúzódhatnak. Dunay úr egyébként nagyon erőteljesen "huszonhárommillió-románozott", sőt Dunay úr számos egyéb munkájában ennek a hűségének és pártpolitikai elkötelezettségének tanújelét adta, amiben, azt hiszem, szintén elmélyülhetünk, ha ez szükséges.
A Teleki Intézet azon kevés fórumok közé tartozott, miniszter asszony, amely a rendszerváltozást követően 4 külügyminiszter alatt tudta a külpolitikai háttérmunka konszenzusos feltételeit biztosítani. Hogyan fogalmazhat meg ezek után igényt a külügyi kormányzat közös stratégiai gondolkodásra, közös stratégia kialakítására, ha egy ilyen intézetet kíméletlenül, durván és megjegyzem, tekintet nélkül a lehetséges jogi és anyagi következményekre, bedarál.
A jogutód nélküli megszüntetése példának okának ennek az intézménynek állítólag több százmillió forintos vagyonvesztéssel járhat. A kérdésem csak az lenne, hogy mit gondol erről a miniszter asszony, tudott-e erről az intézkedésről, és hogy hogyan tovább.
Egy másik területen, a regionális politika területén is harmadikként szeretném jelezni, hogy mi nagyon komoly gondokat észlelünk. Figyelemre méltónak tartjuk a térségpolitikában azt, ahogy Lengyelország kiáll alapvető érdekei mellett az Európai Unióban. És ha az Európai Unió ülésére készülünk, illetőleg az elmúlt hetek regionális politikai döntéseit áttekintjük, akkor nem hiszem, hogy megkerülhető, hogy Lengyelország miként lép föl az Európai Unióban, és ha érdekei úgy kívánják, él az Európai Unió adta lehetőségeivel harmadik viszonylatban.
És ez érthető, tisztelt bizottság, mert Moszkva nyilvánvalóan politikai okokból bojkottálja a lengyel mezőgazdasági termékek bejutását az orosz piacra. Meggyőződésem szerint Magyarország számára elfogadhatatlan, hogy egy ilyen kérdésben nem foglal határozottan, világosan állást már csak az önérdekei szempontjából is. Hiszen ha egyszer Lengyelországgal ez megtörtént, akkor miért ne történne meg adott esetben a közeli jövőben Romániával, mint ahogy hallatszik erre vonatkozóan számos jelzés vagy Magyarország vonatkozásában. Különös tekintettel arra, hogy már komoly problémáink vannak azzal, hogy milyen volumenben hamisítják a magyar borokat, különös tekintettel a tokajira.
Szintén a térségpolitikánkhoz tartozó kevésbé rózsás és eredményekben gazdag fejlemény az, hogy mi lesz a schengeni csatlakozás után olyan szomszédainkkal, mint Szerbia vagy Ukrajna. A miniszter asszony úgy fogalmazott, hogy eredményeink, hogy megfizethető vízumdíjat sikerült kiharcolni, és hogy a kishatárforgalom intézményét sikerült bevezetni.
Nem akarom megkérdőjelezni, hogy ezek fontos dolgok, de a miniszter asszony tisztában van azzal, hogy ez a jéghegy csúcsa, és hogy még meg sem érintettük a volumenét annak a problémának, amiről beszélünk. Nyilvánvalóan nem feltétlenül volt ez a felsorolás zárt, de az a megoldás, ami a délvidéki és a kárpátaljai magyarok számára a magyarországi schengeni csatlakozás után feltornyosul, megoldásért kiált. A nemzeti vízum sem jelent megoldást, hiszen a napokban hallhattuk, hogy 1558 darab nemzeti vízum sikerült, hogy megszülessen az elmúlt egy esztendőben, és ennél némileg még mindig többen vannak a délvidéki, illetőleg a kárpátaljai magyarok. Jelenleg még többen vannak, és az ő 2008 utáni kapcsolattartásuk Magyarországgal egy olyan probléma, amelyre nekünk választ kell találnunk.
Pasescu államelnök úr megtalálta a moldovai románok anyaországgal való kapcsolattartására a maga válaszát Románia schengeni csatlakozását követően. Neki már sikerült. Reméljük, hogy ez nekünk is sikerülni fog, hangsúlyozom, a kis határ és a schengeni vízumdíj csökkentése megfelelő irány, de édeskevés a probléma volumenének a figyelembevételével.
Végezetül én is fontosnak tartom hangsúlyozni azt, hogy számos komoly vitánk és a magyar belpolitikában mutatkozó válságjelenség ellenére a magyar parlamenti pártok képesek voltak néhány alapvető külpolitikai kérdésben egyetértésre jutni. Kiemelném azt, hogy konszenzus övezi a magyar békefenntartó balkáni, libanoni, valamint afganisztáni tevékenységét. Talán ez is megér néhány szót és gondolatot. Tisztában vagyunk azzal, hogy mihez adtuk a nevünket. Fontos lenne a Magyar Köztársaság közvéleményének a sokkal intenzívebb tájékoztatása, valamint hogy további közös erőfeszítéseket tegyünk e missziók sikeréért, mert e missziók sikerére egyáltalán nincs az ég-világon semmi garancia. Amikor megérkezik az első koporsó, akkor lehet, hogy meglepetések érhetnek bennünket, különösen akkor, ha a magyar közvélemény felkészületlen, illetőleg ha nem tudjuk azokat a közös kihívásokat, mint mondjuk a civil szerepvállalás Afganisztánban, sikeresen teljesíteni.
Itt szeretném jelezni, hogy szintén konszenzus alakult ki a térségpolitika egy fontos kérdésében, ez pedig a szlovák kormányhoz való viszonyunk. Jellemző tehát, hogy amikor a kormányzat kész az egyeztetésekre, akkor lehetséges az egyetértés. Amikor nagy gond van, akkor úgy tűnik, hogy a kormány nyitott az érdemi egyeztetésre. Jó, ha észben tartjuk ezt, és jó, ha akkor is alkalmazzuk ezeket az egyeztetéseket, amikor még nincsen nagy gond. A nemzetközi közös magyar fellépés, hozzásegítve az ez irányú nemzetközi nyomáshoz, hozzájárult ahhoz, hogy Ján Slota elvesztette a zsolnai polgármesteri székét. Ha Ján Slota bukásának érdekében együtt tudtunk működni, Szlovákiával kapcsolatban érdemi egyeztetés tudott kialakulni közöttünk, akkor sajnálom, hogy mondjuk Románia esetében miért maradt el ez az egyeztetés, ha már egyszer egy ilyen neuralgikus és ilyen nehéz kérdés a magyar-román kapcsolatrendszer. Persze itt szeretném azt is megjegyezni, hogy az ötpárti nyilatkozattal kapcsolatban a kezdeményezésünkre megszülethetett Babes-Bolya ügyében a parlamenti elnökök közös nyilatkozata, és ezen az úton is meggyőződésem szerint tovább tudunk haladni.
Végezetül, miniszter asszony, nem kerülhetjük meg a Gémesi-levél kérdését. Ennek kapcsán hívtam meg önt a külügyi bizottságba. Ön erre akkor úgy reagált, hogy esze ágában sincsen a külügyi bizottságot felkeresni. Ez egy jogállamban elég szokatlan kijelentés, miniszter asszony, de mégsem erre kérdeznék rá, hanem arra a nyilatkozatára, amelyben azt állította, hogy Gémesi úr levele tájékoztató jellegű volt, valamint hogy Orbán Viktorról szó sem volt benne. Ezt ön a Napkeltében szóról szóra így mondta. Engedje meg, hogy ezt a megkésett alkalmat használjam ki arra, hogy felhívjam a figyelmét arra a mondatra, amely így hangzik ebben a Gémesi-levélben: "Az ellenzék vezetője ideológiát adott az utcai rendbontáshoz". (Dr. Göncz Kinga: Ebben nincs benne Orbán Viktor!) Még ő az ellenzék vezetője, miniszter asszony. Úgy vélem, hogy lehet, hogy a miniszter asszony nem olvasta a levelet. Ezt el tudom képzelni. Hallottunk olyan véleményeket, hogy a Külügyminisztérium csak röptében találkozott Gémesi miniszterelnöki hivatali államtitkár úr levelével. Ez indokolhatja egyébként, ha ezt a kijelentést tette a Napkeltében. De azért azt is megkérdezném, miniszter asszony, amit megkérdeztem volna egy hónappal ezelőtt, ha akkor elfogadja a meghívásomat, hogy tervezik-e, hogy a jövőben a magyar ellenzéket lejárató utasításokat fognak adni a magyar nagyköveteknek, a magyar diplomáciának. Ez egy jörőre irányuló kérdés, alázatos kérdés. Köszönöm szépen a figyelmüket.
Ha a miniszter asszony is egyetért vele, hallgassuk meg a további képviselői véleményeket, pártálláspontokat, és utána adnám meg újra önnek a szót. (Hárs Gábor jelentkezik.) Hárs képviselő úr!
HÁRS GÁBOR (MSZP): Nem tudom, a miniszter asszonynak mennyi ideje van, hiszen eléggé elcsúsztunk az időben. Mindazonáltal én a magam részéről köszönöm a tájékoztatóját. Nagy figyelemmel hallgattam az elnök úr korreferátumát is. Meglehetősen érdekes a koreográfiája ennek a mai, de nemcsak a mai, hanem most már nem az első és nem a második meghallgatásnak. Amikor a fő cél mégiscsak az, hogy a külügyminiszter tájékoztatóját hallgassuk meg, akkor valóban hallunk egy másik tájékoztatót is. De nem ez a problémám ezzel, hanem hogy a miniszter asszony által elmondott tájékoztatóban elég sokszor mondta, hogy erről majd részletesebben szól, és ha van érdeklődő, akkor szívesen beszél - hiszen a külpolitika egy olyan széles spektrumú valami, hogy arról valóban órákat lehet és talán érdemes is beszélni -, úgyhogy nem ügyrendi javaslatként, csak ötletként mondanám azt, hogy a külügyminiszteri meghallgatások elé, után, mellé a jövőben ne tegyünk más napirendet, hogy ne legyen ilyen jellegű és ilyen méretű csúszás.
Na most, ami a fő észrevételem, az a következő, és ezért is kértem elsőként szót, mert én kifejezetten azokra a kérdésekre szerettem volna kitérni, amelyeket az elnök úr elmondott, azaz a magyar külpolitikának egy rendkívül fontos szeletéről, a térségpolitikáról, illetve a szomszédságpolitikáról esett szó. Mintha nem is lenne Európai Unió, mintha nem is lenne NATO, a világnak többi része, arra szinte semmilyen reagálás nem történt.
Elővettem azt a megállapodást, amit a miniszterelnök kötött többek között a külügyminiszter asszonnyal is a kormány megalakulása előtti időszakban, és abban valóban szerepel az ötödik helyen, ha jól emlékszem, a szomszédságpolitika és egyáltalán a szomszédság, a szomszédos országokkal való viszony fejlesztése, ha jól emlékszem, ilyen megfogalmazásban.
Azt szeretném mondani, hogy akkor, amikor kettőn áll a vásár, mert a szomszédságunkban levő államoknak is szomszédságpolitikájuk, aminek a részei vagyunk, ezért ez oda-vissza érvényes. Az elnök úr által is kiemelt, két nagyon fontos példa Szlovákia és Románia és az a szemrehányással is felérő dicséret és dicsérettel is felérő szemráhányás, ami ebben a témában elhangzott, mutatja azt az ambivalenciát, ami ebben a kérdésben van.
A magyar külpolitika sokszor eltévedt már, sok időszakban és kormányoktól, sőt rendszerektől függetlenül abban, hogy nem vette figyelembe azt, hogy a szomszédos országoknak is saját akaratuk és saját politikájuk, saját céljaik vannak. Azt hiszem, hogy egy politikának - és ebben látom a nagyon pozitív jeleket a magyar kormány szomszédokkal kapcsolatos politikájában, hogy figyelembe veszi, és amikor ezt a politikai irányt vettük, akkor pontosan ez lebegett a szemünk előtt vagy szeme előtt a magyar kormánynak - kormánypárti politikusként azonosulok ezzel természetesen -, hogy vegyük figyelembe azt, hogy mit akar Szlovákia, mit akar Románia. Úgyhogy én azt mondanám, hogy ezek a problémák valóban a fókuszában kell, hogy álljanak a magyar politikának. Nem kérdésként tettem ezeket fel, de természetesen szívesen venném, ha a miniszter asszony reagálna ezekre, akár egyetért velem, akár kevésbé. Köszönöm szépen. (Németh Zsolt elhagyja az üléstermet.) Közben elnök úr elment, úgyhogy rá már nem reagálnék.
(Az ülés vezetését Szabó Vilmos, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Igen. Horváth János képviselő úr, parancsoljon!
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Miniszter Asszony! Egyetlen vagy két megjegyzéséhez szólnék hozzá, mert hiszen hallottunk már elég részletes véleményeket, és nyilván hallunk is. Majdnem hogy diplomáciai udvariasságból leszűkítem a mondanivalóimat.
Az egyik. Azt a kifejezést hallottuk a miniszter asszonytól, hogy a kutatói háttér erősítése. Volt egy eredményes, jól működő kutatóintézet, a Teleki Intézet, és az akörüli gondok nem azt igazolják, hogy a kutatói háttér erősítése a cél, vagy ha az, akkor a magyarázat vagy a további gondolkodás kisegítene engem is és sokakat, akik számára valóban a külpolitikának tudományos vetülete is fontos.
A másik megjegyzésem ennél súlyosabb. A konvergenciaprogramról azt mondja a miniszter asszony, hogy igen, ez jó dolog, és csináljuk, és ez megy, és más országok is hasonló helyzettel birkóznak. Engedtessék meg, hogy azt mondjam, hogy ez a magyar gazdasági élet, gazdaságpolitikai, mert hiszen a politikai gondjaink gazdasági bajokban gyökereznek, és onnan lett majdnem krízisjellegű. Ennek a megoldása, ami most konvergenciaprogramnak neveztetik itthon, az országban és prezentáltatik Brüsszelben, ennek olyanféle jelzése a világban - mert hiszen a mi külügyminiszterünk a világnak mondja el, hogy kik vagyunk - , Brüsszelt és a nagyobb világot úgy jellemzi, hogy ez egy megoldás. (Németh Zsolt visszatér az ülésterembe.) Ez lehet egy vélemény, de részletvélemény, ez nem az ország véleménye, hogy ez egy megoldás.
Nem az én véleményem sem. Abban a szerepemben sem, mint országgyűlési képviselő, és abban a szerepemben sem, mint ennek a tudománynak, közgazdaság-tudománynak a művelője. Ez a konvergenciaprogram egy sántikáló, elégtelen valami.
Erről másnak más lehet a véleménye, és van nekünk egy kormányunk, aminek az a véleménye és a külügyminiszter annak a kormánynak a tagja, és annak a politikáját reflektálja. Mégis az a kérdésem, hogy nem volna-e kívánatosabb - mondom: igen, kívánatosabb volna -, hogy amikor a konvergenciaprogramot a világnak megmondjuk, akkor úgy mondjuk meg, hogy erről a témáról az ország gondolkodik és vannak más vélemények is, erős más vélemények.
Mert akkor nem vezetnénk félre magunkat sem, meg a világot sem. Ha úgy látja, hogy félrevezetődik, az nekünk sem jó. Nem folytatom a hozzászólásaimat, de ezt lényegesnek tartom.
(Az ülés vezetését Németh Zsolt, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szabó alelnök úr!
SZABÓ VILMOS (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Asszony! Tisztelt Bizottság! Úgy értékelem, hogy a miniszter asszony egy reális helyzetképet mondott az elmúlt hónapok külpolitikájáról, amely reális kép döntően és alapvetően pozitív mérleget vetített vagy hozott ide, elénk. Nem gondolnám, hogy azt lehetne mondani, hogy ez egy győzelmi jelentés volt. Reálisan megrajzolta, de nyilván, ha a részletekre vagyunk kíváncsiak, azokat lehet kérdezni, ahogy egyébként tesszük is ezt.
Azt, hogy Magyarország nemzeti érdekeit a külpolitika azokon a területeken, amelyek a legfontosabb terepet képezik, azokon a területeken összességében pozitívan végezte. Erre sorolt föl egyébként számos példát az Európai Unióban vagy más európai szervezetekben, európai, amerikai relációkban vagy akár Oroszország, Ázsia vagy más vonatkozásban, a szomszédos országokkal való kapcsolatainkban. És azt sem gondolom, hogy azt jelentené a beszámoló, hogy mindent úgy értünk el, ahogy el szerettük volna, avagy mindent elértünk, amit el akartunk érni vagy ami a kormány célkitűzéseiben szerepelt.
Minden bizonnyal ha erre valaki rákérdez, a miniszter asszony azt is el fogja mondani, hogy van, amiben kifejezetten nem értünk el annyit az összes törekvéseink ellenére sem, amit el szerettük volna vagy el kellett volna érnünk.
Magam - nyilván amennyire az időbe belefér - a Szerbia, Nyugat-Balkán, Koszovó kérdésében lennék mélyebben egy picit kíváncsi még további részletekre, amennyire az idő engedi. Szeretnék néhány kommentárt fűzni elnök úr és az általa a Fidesz véleményének kifejtéséhez vagy néhány téziséhez.
Azt gondolom, hogy az elnök úr kifejtése van a tekintetben ellentétben egymással, hogy az az összkép, amit megrajzolt - ahogyan értékeli és a Fidesz értékelésében, ha jól értettem, akkor ez csakhogy nem nulla - és a között, ahogyan mégis kiemelte, hogy van néhány terület, amelyben pedig konszenzus alakult ki. Ez a néhány terület egyébként néhány nagyon fontos terület, amely nem azt mutatja az én olvasatomban, hogy ahol nagy volt a szükség, ott a kormány úgymond ráfanyalodott a konszenzusra és mondjuk a legnagyobb ellenzéki párt támogatására, hanem ugyanolyan nyitott volt, mint amilyen egyéb területen nyitott, csak nyilván a Fidesz volt talán abban a helyzetkényszerben, hogy nem tudott kitérni ez elől.
Illetve volt néhány helyzet, amelyben kezdeményezett a Fidesz, és megtalálta azt a nyitottságot, amely nyitottság a mi részünkről eredendően megvan. (Elnök: Alaptulajdonság.) Vagyis azt gondolom, arról van szó, hogy van néhány alapvető kérdés, amelyben kezdettől fogva vagy az elmúlt másfél évtizedben jól kitapinthatóan másképp ítélünk meg dolgot. Ezek lehetnek uniós vagy nagyobb összefüggések, a szomszédságpolitikában pedig eredendően másképp látunk. Azt hiszem, azt kellene tennünk, hogy ezt el kell fogadnunk. Így látjuk, másképpen látjuk. Amikor kormányzati pozíciót biztosít számunkra a választás, vagy azt a lehetőséget megadja, akkor annak megfelelően érvényesítjük a kormányzásban. Vagyis azt gondolom, nem azt kellene tennünk, hogy tagadjuk a másik oldalt, hogy az eleve rossz, mert ha mondjuk a közös kormányüléseket nem a Fidesz-kormány találta ki, nem biztos, hogy ettől még az rossz. Vagy ha egy közös kormányülés után van negatív tétel, akkor nem biztos, hogy azt kell mondani, hogy attól az az egész, úgy, ahogy van, semmi. Azt hiszem, hogy nem így van sem az elsővel, sem a másodikkal, sem a magyar-horvát kormányüléssel, sem Ausztriával vagy netalántán a tervezendő Oroszországgal sem.
Én egyébként optimista megközelítésű vagyok. Ebből a szempontból pozitívabban értékelem elnök úr véleményét, merthogy elmondta az elején azt, amit el kellett mondania, de kiemelvén azt, hogy számos kérdésben pozitív konszenzussal megtaláltuk egymással a hangot. Egyébként a külügyi bizottságban számos alkalommal megtaláltuk egymással a közös hangot az elmúlt hetekben. Van néhány kérdés és lesz is, azonban sajnálatos, hogy nem fogjuk megtalálni. Nagyon sajnálatos, hogy nem fogjuk megtalálni, vagy remélem, nem sokáig, de egyelőre nem úgy tűnik, hogy mondjuk az európai parlamenti képviselőinknek ne tiltsák meg, hogy a miniszterelnök kezdeményezésére elmenjenek a magyar nemzeti érdekeket érintő kérdésekben. Vagy mondjuk visszautasítsák azt, hogy Románia és Bulgária esetében hogyan alakítsuk ki szintén a mi nemzeti érdekeinknek megfelelő álláspontunkat a munkaerő ügyében. Vagy akár szomszédságpolitikai ügyekben ne jelentsen egy-egy dolog olyat, hogy nem tudunk egymással kommunikálni.
Úgy gondolom, ez mégiscsak ebbe az irányba kell, hogy vezessen bennünket, és akkor talán el tudjuk választani ettől a belpolitikát. Vagy hogy még egyet mondjak: nem szerencsés, ha a Fidesz áll a hátterében annak, hogy megszervezi azt a meghallgatást, amit megszervezett, majd aztán alig-alig van ott más. Ha van füle a fideszes kollegáinknak, az elnök úrnak is - nyilván jól ismerem őt, tudom is, hogy van -, meghallgathatná a néppárti kollegáit is, akik nekünk elmondják, hogy mennyire disszonánsnak találják, hogy a magyar képviselők, a magyarok, a magyar kormány Magyarország ellen szervezi a külföldi, különösen az európai uniós találkozókat, de akár más területeken is. Nem szerencsés. Ezt abba kellene hagynunk, mert mindannyian rosszul járunk.
Köszönöm a külügyminiszter asszony beszámolóját. Még egyszer hangsúlyozom, úgy gondoljuk, úgy értékeljük, hogy összességében reális összképet adott, és ez az összkép, ez a mérleg pozitív. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, alelnök úr. Hát, egy új pártpolitikai távlatot nyitott most a meghallgatásnak az alelnök úr.
Balla alelnök úr, parancsoljon!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Nem vagyok alelnök... (Derültség.)
ELNÖK: Hát, az IPU-alelnök! (Derültség.)
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak egy gondolatom van az előbb elhangzottakhoz. Lenne több is, azonban az idő szűkében inkább kérdéseket tennék fel a miniszter asszonynak. Ami az elmúlt időszakbeli történések voltak, amelyekről az alelnök úr beszélt, nem Magyarország ellen szóltak, hanem egy bizonyos kormányzati magatartás ellen, illetve a kormányfői magatartás ellen.
Inkább kérdeznék, mert úgy tudom, az időnk kicsit véges. A költségvetés tükrében kérdeznék - a jövő héten el fog dőlni -, amely a külügyeket is érinti. Egy olyan feladatot ró a Külügyminisztériumra, amiről érdemes beszélnünk. A külügyminiszter asszony hogy látja, hogyan védhető az a helyzet, hogy ma Magyarországnak - hangsúlyozom, Magyarországnak - a költségvetés tükrében védelmi ügyekben a NATO-n belül nagyon rossz a megítélése? Ez azt jelenti, hogy a védelmi költségeink GDP-arányosan 2 százalékra kellene, hogy rúgjanak. Jelenleg 1,1 százalékra állítja be a költségvetés, amit a főtitkár is megjegyzett, illetve gondolom, ez téma is ma a NATO-n belül. Erre nem lehet azt a választ adni, hogy a különböző nemzetközi feladatainkban ezt tudjuk kompenzálni, hiszen maguk a nemzetközi feladatok is részben a védelmi költségvetés részét képezik. Tehát ami benne van egyszer a védelmi költségvetésben, azt ne állítsuk ki azzal, hogy majd a nemzetközi szerepvállalásainkkal tudjuk kompenzálni. Ez egy konkrét kérdés, hogy hogyan védhető ez a helyzet, illetve egyáltalán védhető-e a NATO-n belül. Úgy gondolom, hogy a kint szolgáló diplomatáink számára ez egy igen komoly feladatot ad.
A másik kérdésem a következő. Ha ennek következtében beszélünk nemzetközi feladatokról, az egyik legjelentősebb program - az elnök úr is felhozta, ebben konszenzus is van közöttünk, és az utóbbi időben elég gyakran beszélünk is ezekről a kérdésekről - a PRT, illetve az afgán misszió, amelynek megvannak a nehézségei, illetve megvannak azok a lehetőségei, amelyekkel Magyarországnak élnie kell. Ez részben költségvetési kérdés is, hiszen tudjuk, hogy a PRT egy jelentős fejezete, a fejlesztési rész jelenleg ma a Miniszterelnöki Hivatal költségvetésében található. Az ez irányú kérdésem pedig arra vonatkozna, hogy van-e módja és lehetősége a Külügyminisztériumnak beleszólnia abba a koncepcióba - amit én nem látok, hogy lenne -, amely a Miniszterelnöki Hivatalban kialakult. Úgy tudom, három héttel ezelőtt konkrétan nem sikerült a Miniszterelnöki Hivatal részéről tágabb-szűkebb körben megfogalmazni azt, hogy egyáltalán mi a koncepciója a PRT-n belül a fejlesztési lehetőségeknek, arra az 500 millió forintra gondolok, amelyet költségvetési szinten elkülönített a kormány erre a programra. Elég negatív visszajelzések is voltak más irányból is, hogy nincs mögötte koncepció. Ismereteim szerint kezd kirajzolódni egyfajta koncepció. A kérdés konkrétan arról szólna, hogy a Miniszterelnöki Hivatalban lévő koncepciótlanság vagy koncepció az, ami előtérbe fog kerülni, vagy a kidolgozott koncepciók, amelyek a Külügyminisztériumban találhatók, illetve ott vannak azok a lehetőségek, amelyekről az államtitkár asszony is beszélt néhány gondolat erejéig. A konkrét kérdés az, hogy lesz-e koncepció, vagy van-e koncepció.
ELNÖK: Mesterházy képviselő úr!
MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Engedjék meg, hogy néhány megjegyzést, véleményt és két kérdést fogalmazzak meg. Amikor hallgattam az elnök urat, akkor egy régi bölcsesség jutott az eszembe, amely úgy hangzik, hogy amikor véleményt fogalmazunk meg, akkor sok esetben hajlamosak vagyunk úgy megfogalmazni a véleményünket, az alapján, ami a szemünk mögött van, és nem az alapján, mint ami a szemünk előtt van. Ezzel arra szeretnék utalni, hogy a fejünkben meglévő előítéletek alapján, azok szűrőjén keresztül talán egy kicsit torzabb véleményt tudunk mondani, mintha pusztán a tényekből indulnánk ki.
Azért is érdekes volt hallgatni az elnök úr gondolatát, mert talán volt benne egy ellentmondás. Az egyik oldalról azt mondta az elnök úr komoly magabiztossággal és önbizalommal, hogy ha a kormány nagy bajba kerül, akkor persze szól az ellenzéknek, és az majd kisegíti őt, hogy ezeket a problémákat meg tudja oldani, ami egy nagyon jó dolog, hiszen ez azt mutatja, hogy van egyfajta nemzeti konszenzusra való törekvés a Fideszben is, még ha naponta nem is ezt tapasztaljuk. A másik oldalról viszont az érdemi egyeztetések hiányára panaszkodott az elnök úr. Éppen ma van egy kiváló alkalom: ezt az érdemi egyeztetést meg lehetett volna oldani. Ha fogalmazhatok úgy, ahogy az elnök úr fogalmazott, a miniszterelnök és a kormány kérte az ellenzék segítségét a bolgár és a román munkaerő-piaci megnyitás tekintetében, az ellenzék pedig - beleértve a KDNP-t és a Fideszt - azt mondta, hogy nem kíván részt venni ezen az egyeztetésen, holott azt gondolom, valódi nemzeti sorskérdésről van szó, és nagymértékben határozza meg a magyar állampolgárok jövőjét a munkaerőpiacon ez a kérdés. Így meghatározza azoknak a választóknak az érdekét is, akik a Fideszre adták le a voksukat. Azt gondolom, ez egy kicsit talán felelőtlen hozzáállás ebben a történetben.
A másik: az elnök úr azt mondta, a nagyköveteket utasítani kell arra, vagy utasítás történhet arra, hogy Orbán Viktort lejárassák a nemzetközi közvélemény előtt. Szerintem nem kell utasítani őket. Orbán Viktor sokat tesz annak érdekében, hogy saját magát járassa le. Szerintem ezt ő egyedül is meg tudja oldani. Nem hiszem, hogy ehhez kell bármilyen apparátus.
Ehhez kapcsolódóan kérdezném is a miniszter asszonyt, hogy vajon hogyan ítélik meg most Magyarországot a külpolitikai porondon a nemzetközi partnereink. Milyen Magyarország megítélése? Egy kicsit utalva azokra a sajnálatos eseményekre, amelyek az elmúlt időszakban történtek, ezek hogyan csapódtak le a közvéleményben, a külföldi közvéleményben.
A másik az, hogy talán azt is fontos megjegyezni, hogy a miniszter asszony egy kicsit tágabb kontextusba helyezte ezt a külpolitikai beszámolót, mint elnök úr. Nagyon fontos a határon túli magyarok kérdése, ezt senki nem akarja elvitatni, de azt gondolom, hogy a külpolitika ennél kicsit többet jelent, és ennél több mindenről kell hogy szóljon. Éppen ezért örömmel hallottam az egyéb más témakörhöz kötődő felvetéseket és javaslatokat.
Azt gondolom, hogy éppen ezért nagyon fontos az, hogy legyen egy új külpolitikai stratégiája Magyarországnak. Elnök úr kérdezte, hogy miért. Talán ezt már az egyetemen is tanították, meg ott is elmondták többször, hogy az Antall-kormány meghozta azt az úgynevezett hármas külpolitikai prioritásrendszert, amit aztán utána több kormány is magáévá tett, és elnök úr is államtitkárként képviselt. Csak ebből már kettő szépen teljesült, mert az euroatlanti integráció - mind a NATO-, mind az EU-tagságunkkal - megvalósult, meg a jó szomszédi viszonyban is egyre jobban állunk főleg, hogy több környező ország európai uniós taggá vált.
Maradt a harmadik, a határon túli magyarokról való gondoskodás. Tény és való, hogy ez továbbra is feladata a mindenkori magyar kormánynak. Talán mivel ezek közül a prioritások közül legalább másfél már teljesült, talán érdemes újraértékelni ezeket a prioritásokat, és új célokat meghatározni a magyar külpolitika számára.
Elnök úr azt is említette, hogy milyen jó példa Lengyelország, hogy milyen jól és határozottan lép föl az Európai Unión belül. Én más véleményt szeretnék mondani. Isten óvjon bennünket, hogy Magyarország úgy lépjen föl az Európai Unión belül, mint ahogy azt Lengyelország teszi. Aki kitette már az országból a lábát és beszélt európai uniós tagországok képviselőivel, azok pontosan tudják, hogy milyen ennek a megítélése az Európai Unión belül, és milyen az eredményessége ennek a lengyel fellépésnek, tehát óvnám mindenféleképpen a magyar külpolitikát ettől.
A második kérdésem pedig arra vonatkozna, hogy a soros magyar EU-elnökségre történő felkészülés tartalmilag, szervezetileg hogyan áll a Külügyminisztériumban, és mi esetleg ennek az ütemezése, tehát lehet-e erről valami konkrétat tudni. Ez lett volna a második kérdésem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Amennyiben nincs több kérdés, engedjék meg, hogy röviden egy kiegészítő véleményt megfogalmazzak. Úgy látom, hogy akkor, amikor az említett egyeztetésekről akár az európai képviselőkkel, akár a pártképviselőkkel beszél a kormány és a kormánypárti képviselők, akkor megfeledkezik arról az alapvető belpolitikai helyzetről, hogy nem tartjuk hitelesnek a kormány tárgyalási kezdeményezéseit.
Az, hogy Gyurcsány Ferenc fölereszt néhány békegalambot, nem nagyon változtat azon, hogy hasonló a helyzete ahhoz, amit Kádár János az újjáalakult '56-os demokratikus pártokkal tett '56 decemberében. '56 decemberében Kádár János tárgyalni akart a demokratikus pártokkal.
A második megjegyzésem az lenne, tisztelt képviselőtársaim, hogy a román-bolgár csatlakozással összefüggésben a kormány álláspontját nem ismerjük. Ismerjük 24 tagállam álláspontját Románia és Bulgária munkaerőpiacához való viszonyulás tekintetében. A kormány álláspontját nem ismerjük. Érdekes, nem?
Azt hiszem, hogy ebben a helyzetben elvárható, hogy a Magyar Köztársaság kormánya méltóztasson tájékoztatni bennünket, a politikai erőket arról, hogy mi a véleménye. A véleménye tekintetében egyelőre annyit hallottunk a magyar-román kormányülést követően, hogy részlegesen nyit. Szeretnénk világosan, egyértelműen megkapni azokat a dokumentumokat, amik alapján a kormány kialakítja vagy ki kívánja alakítani a saját álláspontját, hogy viszonyulni tudjunk ehhez a véleményhez.
Egyébiránt pedig - és ez a második megjegyzésem ezzel összefüggésben - nem kívánunk ahhoz a színjátékhoz asszisztálni, ami a "huszonhárommillió-románozásból" fakadó felelősséget a magyar politika egészében szét kívánja teríteni. Ha már így ezeket a kérdéseket, noha nem szerepeltek a bizottsági ülésünk napirendjén, fontosnak tartották alelnök-, illetőleg képviselőtársaim megpendíteni. Mesterházy képviselő úr!
MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Elnézést, hogy a külügyminiszteri meghallgatást ezzel kell hogy terheljem, de azt azért kicsit erős párhuzamnak érzem, amit az elnök úr fölvázolt, ami arról szólna, hogy Gyurcsány Ferenc Kádár Jánoshoz hasonlítható és az MSZP pedig az akkori kommunista párthoz.
ELNÖK: MSZMP!
MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Ha egy kicsit körülnézek az asztal két oldalán ülő képviselők között, akkor azt gondolom, hogy mi, szocialista képviselők elég erőteljesen lefelé rántjuk ennek a bizottságnak az átlagéletkorát, és azt gondolom, hogy 32 évesen nekem - vagy itt a mellettem ülő kolléga 31 vagy 28 évesen - viszonylag kevés közünk lehetett ehhez a dologhoz. Önnek, elnök úr, valószínűleg sokkal több köze volt az előző rendszerhez, mint nekünk bármelyikünknek, akik itt ülünk az asztal ezen oldalán.
ELNÖK: Igen, valóban.
MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Mindenféleképpen szeretném visszautasítani ezt a fajta párhuzamot. Azt gondolom, hogy nem ez a témája a mai megbeszélésnek.
A másik, hogy a kormány álláspontját azért nem ismeri, elnök úr, mert a kormány nem akarja addig kialakítani az álláspontját, amíg nem tudja, hogy mit gondolnak erről a politikai pártok. Az nagy baj, ha az is a baj, hogy ismerjük a kormány álláspontját, mert akkor már előre eldöntötte a kormány, hogy mit akar, meg az is baj, ha nem ismerjük a kormány álláspontját, mert akkor meg azért nem akarunk párbeszédet folytatni.
Azt gondolom, hogy minden együttműködés előzménye a párbeszéd, és mi abban hiszünk az MSZP-ben, nem úgy, mint Navracsics Tibor frakcióvezetőjük, hogy sosincs utolsó alkalom a párbeszédre és az együttműködésre, úgyhogy ebből fakadóan kérem azért az elnök urat, hogy befolyását latba vetve a Fideszen belül próbálja azt elérni, hogy tényleg változtassák meg az álláspontjukat ezekben a kérdésekben, és segítsék a magyar külpolitikát, segítsék a magyar Európa-politikát azzal, hogy ilyen kérdésekben legalább elmondják a véleményüket, ami lehet teljesen különböző, természetesen, mint a kormánypártok véleménye, mert azt gondolom, hogy ez egy valódi nemzeti érdek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Megjegyzem, ha megengedi még az alelnök úr - utána megadom a szót -, hogy a holnapi nap folyamán az európai integrációs nagybizottságban mód lesz arra, hogy az Európa-politikáról közös álláspontot tudjunk kialakítani. Alelnök úr!
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Bizottság! Röviden szeretnék két dolgot mondani. Az egyik, hogy én nem akarok belemagyarázni semmilyen együttműködési szándékot egy olyan pozícióba, ahol igazában nincs együttműködési szándék, de azért az esélyét ne vegyük el annak, hogy később nem lesz. Igazából az esélyét látom.
Másodszor. Ezt azért is kellett hogy mondjam, mert eléggé szomorú dolog, hogy itt, a bizottsági ülésen sokkal inkább sikerült elnök úrnak úgy terelnie a beszélgetés fonalát, hogy az ő megjegyzéseiről folyt több konzultálás, mint a miniszter asszony által írásban és szóban előterjesztett tájékoztatóról, illetve beszámolóról. Mondom ezt már azért is, mert elnök úr pozícióját teljesen értem és az ő kritikai megjegyzéseit sokkal inkább látom valójában pozíciót rögzítőnek, mint úgymond konstruktív kritikai megjegyzéseknek, hisz nem igazából fordult át javaslatokat megfogalmazó konzultációba ez a mostani beszélgetés során.
Lehet, hogy ez azért volt, mert nem tetszik sokaknak az a külpolitika, amelyet a Magyar Köztársaság kormánya és a külügyminiszter asszony is képvisel. Én meg elmondom, hogy nekem sok tekintetben tetszik ez a külpolitika. Azért tetszik, mert igenis 2006 során jó néhány területen valóban tudott markáns arculatot fölvenni. Ha csak arra gondolunk, hogy kétségtelen most már az európai színtereken, hogy a nyugat-balkáni kérdésekben Magyarországra figyelni kell, hogy a kisebbségpolitikai kérdésekben Magyarországra, a magyar diplomáciára figyelni kell.
Hogy mit mondjak? A korábbi évekhez képest ez nagyon jelentős előrelépés.
Azt gondolom, hogy e gondolatok erősítése joggal tarthat igényt egy bizottsági konszenzusos támogatásra is, amelyre szívesen invitálom tisztelt képviselőtársaimat.
A konkrét kérdésem pedig éppen az, ha már mindenféle folt esik a magyar imázson külföldön, hogy az '56-os megemlékezések kapcsán milyennek ítéli meg a miniszter asszony a Magyar Köztársaság megjelenését és ezzel az '56 méltó megünneplését.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Jelentkezett még Balla képviselő úr, Szabó képviselő úr és ezzel lezárom a jelentkezők listáját. Balla képviselő úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány megjegyzésem van az előbb elhangzottakhoz, például a Mesterházy képviselőtársam által elmondottakhoz. Az Antall-féle prioritásokról: nem tudom, de úgy érzékelem, hogy ha bármelyik kormányzati koncepciót megnézzük, akkor ezek az alappillérek, hiszen az euro-atlanti integráció nem zárult le azzal, hogy Magyarország tagja lett a NATO-nak, illetve az Európai Közösségnek, hanem ez a folyamat alapvetően tovább is tart. Tehát azt hiszem, ez egy fontos prioritása a mai napig a Külügyminisztérium munkájának. Ha a szomszédságpolitikáról beszélünk, akkor azt hiszem, az elmúlt időszak legnagyobb kihívásait a bizottság számára, illetve a különböző fórumokon pontosan a szomszédságpolitikai állásfoglalások jelentették. Azt hiszem, a második prioritása továbbra is megmarad ennek az alapvetésnek. Úgy gondolom, hogy ha ezen a három pilléres prioritássoron dolgozik a magyar külpolitika, akkor ez egy jó irány, hiszen azok az alapok Európában és szerte a világban, a transzatlanti kapcsolatainkban mind egybefoglalhatók ebben a három kérdéskörben, tehát én egyiket sem felejteném el, és nem zárnám le, mint ahogy a múlt esetleges maradványait.
Amit Kozma alelnök úr, képviselőtársam mondott Nyugat-Balkán- és kisebbségügyekben, azt hiszem, a nyugat-balkáni kérdés mindig is fontos volt Magyarország számára. Ha visszaemlékszünk azokra a nehéz időszakokra, amelyet a koszovói válság jelentett, akkor azt hiszem, 1999. március 25-e óta Nyugat-Balkán kérdésében a kormányt nem lehet azzal felminősíteni, hogy most éppen milyen jól teszi a dolgát. Ez egy folyamat része. Per pillanat azt látom, hogy mivel ebben a kérdésben is van egy konszenzus, ezért működik ez a fajta folyamat, illetve kölcsönösen ki tudjuk egészíteni, mind a bizottság, mind a különböző szereplői ennek a diplomáciai folyamatnak. Azt hiszem, a különböző kisebbségi ügyekben, kisebbségi kérdésekben alapvetően nézetkülönbségeink vannak. Azt hiszem, nem minősíteném per pillanat a magunk véleményét, illetve a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nemzetpolitikáját, kisebbségi ügyekben való aktív munkáját. Úgy érzem, hogy ha nem is hasonlíthatjuk össze, én nem tennék minősítést abban, hogy a jelenlegi külügyi tevékenység ebben az ügyben kiemelten jól szerepelne, hiszen a problémák gyökere az elmúlt években a különböző folyamatokban sokszor ott jelentkezett - és nem a jelenlévő Külügyminisztériumra gondolok -, hogy az előzőekben a státustörvény kapcsán vagy egyáltalán a különböző határon túli vagy kisebbségi ügyekben problémát jelentett a késedelmesség amellyel adott esetben a kormány reagált. Ezekben nem állítanék minőségi különbséget a jelenlegi diplomáciai, a külügyi, illetve kormányzati tevékenység javára. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szabó alelnök úr!
SZABÓ VILMOS (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretném az ön figyelmét és mindazok figyelmét felhívni, akik önnel egyetértenek, és magukat 1956 decemberében érzik, hogy 1989-ben Magyarországon rendszerváltás volt. 1990 óta négyévente demokratikus parlamenti választások zajlottak le, és ennek megfelelően jöttek létre parlamenti pártfrakciók, kormány és ellenzék, és voltak miniszterelnökök. Elnök úr, tulajdonképpen nagyon egyszerű, csak ennyit kellene tudomásul venni, és akkor lehet, hogy előbbre tudnánk jutni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Alelnök úr, én csak azt szerettem volna érzékeltetni a párhuzammal - és akkor ezzel a mondattal szeretném ezt lezárni a magam részéről -, hogy vannak hiteltelen egyeztetésre irányuló megnyilvánulások. Mi hiteltelennek tartjuk a miniszterelnök úr egyeztetésre irányuló megnyilvánulásait.
Ha nincs több megjegyzés, akkor megadnám a szót a miniszter asszonynak. A miniszter asszonynak nem volt könnyű a dolga az első részben - áttekinteni a nagyvilágot -, most ezt a néhány kérdést próbálja meg csokorba gyűjteni. Kérhetném, miniszter asszony, hogy 10-15 percben, ha beleférne, akkor kísérelje meg ezt a csodamutatványt? Parancsoljon!
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Hát, nem lesz könnyű, az az igazság, merthogy rengeteg mindenről volt szó. Hadd kezdjem valami olyannal, ami sokszor felbukkant, és szerintem egy alapvető különbséget jelent, és érdemes a felszín alól a felszínre hozni - ez egy gondolkodási különbség. Ez pedig abban van, hogy az ember milyenfajta konfliktusmegoldásban gondolkodik: egy nyertes-vesztes, zéró összegű játszma megoldásában gondolkozik, vagy pedig egy együttműködő megoldásban, amelynek a kimenetele akár lehet egy nyertes-nyertes kimenetel. Azért mondom ezt, mert ha az ember nyertes-vesztesben, zéró összegű játszmában gondolkozik - és azt gondolom, hogy ezt hozzuk magunkkal a saját múltunkból, és nagyon jó lenne túlkerülni rajta -, akkor tudunk olyan megfogalmazásokat adni például, hogy ki kivel törli fel a padlót egy megbeszélés után, ami tipikusan azt feltételezi, hogy mindenképpen valaki megalázza a másikat. Az egyik lehetőség az, hogy mi kerülünk ebbe a pozícióba. Ezzel szemben az elvárás az lenne, hogy mi hozzunk létre egy ilyen pozíciót, és a másik legyen a vesztes, és mi legyünk a nyertesek.
Azt látom az Európai Unióban, hogy alapvetően mások a problémamegoldási és viselkedési normák. Alapvetően egy együttműködésre épül a dolog. Azért kezdem ezzel a válaszomat, mert ez nekem vissza-visszaköszön. Amikor arról van szó, hogy a miniszterelnök úr megajánl egy konzultációs lehetőséget, megint a felszín alatti feltételezés az, hogy az csak PR-fogás lehet, és tulajdonképpen ugyanúgy csak azt szolgálja, hogy aki odamegy, az kerüljön vesztes helyzetbe, vagy pedig nem is tudjuk, mi lesz a kimenetele. Ez van benne a Lengyelországgal kapcsolatos megjegyzésében az elnök úrnak, amely arról szól, hogy a lengyelek most nagyon jól érdekérvényesítenek. Ez tipikusan egy rövid távú stratégia.
Én folyamatosan azt hallottam, hogy pontosan az a probléma ezzel az érdekérvényesítéssel, hogy egyrészt az eredményt nem éri el, viszont legalább lehet belőle vesztes-vesztes pozíciót csinálni, mert energiaügyben az egész Európai Unió nem tud továbblépni, a BCA-ügyben nem tud az Európai Unió továbblépni az Oroszországgal való megállapodásban. Ettől nem fogják jobban beengedni a lengyel húst, nem érdemes összekötni ilyen dolgokat, és nem érdemes zsarolni. A zsarolásnak rövid távon lehet olyan hatása - ez a nyertes-vesztes kimenetel -, hogy aki zsarol, látszólag kontrollálja a helyzetet, egy időre nyertessé válhat. Azonban pontosan lehet tudni, ha egy picit hosszabb távon gondolkozunk, és történelemben gondolkozunk, hogy az ilyenfajta pozíciónak mindig az a vége, hogy amikor a vesztes pozícióban lévő felülkerekedik, akkor annak a pozíció megváltoztatása a végeredménye.
Ezzel szemben amit mi próbálunk - ez igaz a román-magyar kormányülésre, igaz a szlovákiai helyzetre -, amit én próbáltam, és mondom, most szándékosan nem a "ki kinek írt levelet, hány oldalt, mi volt benne" ügyeket szeretném megválaszolni, bár azt is nagyon szívesen teszem, én arról is azt gondolom, hogy ahhoz, hogy a határon túl élő magyarok helyzete közelíthessen mondjuk a dél-tiroli helyzethez, azokhoz a helyzetekhez, amelyeket mindannyian szeretnénk látni, amelyekben jó egzisztenciális körülmények között, nyelvüket, kultúrájukat használva a többséggel békében és jó együttműködésben tudnak együtt élni, ehhez biztosan nem vezet egy olyanfajta stratégia, amely zéró összegű játszmában gondolkozik.
A kormányülésnek, a román-magyar kormányülésnek - mint ahogy nagyon sokfajta egyéb megbeszélésnek - nyilvánvalóan nem az a célja, hogy a legkonfliktuózusabb témákat felszínre hozzuk, s lehetőség szerint úgy távozzunk a kormányülésről, hogy nincsen bennük megoldás. Ezek a témák folyamatosan felszínen vannak. Én egyébként egészen rendszeresen konzultálok a külügyminiszter kollegáimmal pontosan a legérzékenyebb dimenziókban, valóban naponta.
Összeszámolni nem tudom, hogy hányszor személyesen, telefon és mindenféle egyéb módon Ungureanu miniszter úrral, Ján Kubis-sal és mindazokkal, akikre ebből a szempontból oda kell figyelni. Az egy másik terület.
Viszont azt gondolom, hogy ha bizalmat tudunk építeni - és tudjuk, hogy nagyon sokfajta történelmi bizalmatlanság él ebben a régióban és egy csomó olyan, aminek az alapjai részben racionálisak, részben irracionálisak -, ahhoz, hogy bizalmat tudjunk építeni, szükség van kapcsolatra, és a bizalomteli kapcsolat az, ami az alapját képezi annak, hogy ha probléma van, azt szóvá tudjuk tenni, és annak nem az lesz a vége, hogy azt mondják, hogy már megint a magyarok vagy már megint a románok akarják megnyerni a helyzetet, hanem hogy esetleg megoldást is lehet találni.
Egyébként azt gondolom, hogy olyan dolgok kerültek egymás mellé elnök úr történetében, amiknél nem is értem az összefüggést. Például azt mondta, hogy az nem véletlen, hogy a kormányülés utáni napon kezdődik el valamifajta probléma. Az, hogy Hans Peterék mikor tették ki a táblákat, nem hiszem, hogy például a román kormány szándékos cselekedete lett volna és ők kérték volna meg a Babes-Bolyai Egyetem oktatóit, hogy tegyék ki azért, hogy valami balhé legyen. Mint ahogy azt is lehet tudni egészen pontosan a tények szintjén, hogy a román kormány támogatta a kisebbségi törvényt, a román kormány tagjai egyértelműen. Az, hogy ez nem ment keresztül, ez a parlamenten múlt.
Egyébként a mai napig mondjuk folyamatosan, hogy abban a levélben, amit én írtam utoljára Ungureanu külügyminiszter úrnak arról, hogy mi történt a Babes-Bolyai Egyetemen, abban pontosan ez szerepelt, hogy ezért kellene megcsinálni a kisebbségi törvényt, hogy legyenek olyan jogszabályi keretek, amelyek egyértelműen kijelölik a határokat.
Ezt csak előre szerettem volna bocsátani - lehet, hogy elfogyasztottam a 10 percemből 5 percet, de ez alapvető kérdés, ami vissza-visszaköszön tárgyalásokon, hogy az igaz-e és tényleg arról szól-e, hogy tárgyalni akarunk az ellenzékkel, az európai partnerekkel, Oroszországgal, Romániával és mindenki egyébbel.
Szeretném mondani, hogy alapvető hozzáállása a kormánynak - nem csak a saját nevemben mondom -, hogy igaziból komolyan gondoljuk, hogy lehetséges olyan megoldásokat találni, amik nem látszatmegoldások és amik valóban bizalomépítő megoldások.
Hadd térjek ki egy kérdésre a sok közül. Nagyon sokat árt Magyarországnak az, hogy ezek a belpolitikai harcok olyan módon kerülnek ki, ahogy kikerülnek. Egyébként erre vonatkozott az, hogy eszem ágában sincs sürgősséggel eljönni egy külügyi bizottsági ülésre egy olyan helyzetben, amikor előző nap mondta el Orbán Viktor azt a beszédét, ahol felszólította a partnereit arra, hogy ne támogassák ezeket a posztkommunista, magyarán baloldali kormányokat ebben a régióban. Azt gondolom, hogy ennek nagyon komoly külpolitikai jelentősége van és nagyon negatív hatása.
A hatása az, hogy pontosan ezt mondják el a magyarokról, hogy ahelyett, hogy konszenzust keresnének, ahelyett, hogy megpróbálnának olyan megoldásokat találni, amelyek integratív megoldások, ehelyett ezeket a konfliktusokat eszkalálják, viszik ki nemzetközi színtérre. Ennek nem az a vége, hogy a kormány ellen elmondottak a kormányra hullanának vissza, hanem egyértelműen Magyarországra hullanak vissza. Ezt hadd mondjam nagyon-nagyon sok beszélgetés birtokában, ami a világ különböző részein zajlott.
Lehet, hogy ez elegendő válasz és belemehetek a témákba, hogy egypárra válaszoljak. Teleki Intézet. Talán kezdjük ott, hogy hány percem van még a 15-ből?
ELNÖK: Parancsoljon!
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Szívesen maradok. A külügyi stratégiáról. Azt gondolom, hogy az, hogy Magyarország stratégiai gondolkodás alapján és tervezetten lép fel a különböző kérdésekben, az nem azt jelenti, hogy mégiscsak a rendszerváltás után ennyi évvel ne kellene újragondolnunk a hármas prioritást. Nem azért, mintha a geopolitikai helyzetünk megváltozott volna. Magyarország akkor is itt volt, most is itt van, sőt, azt gondolom, hogy sok-sok év múlva ugyanitt lesz.
Viszont nagyon sok minden megváltozott. Megváltozott részben a globalizáció foka. Új globális szereplők léptek fel és jelentek meg igazában a világpolitikában. Egyszerűen történnek a dolgok. Magyarország érdekérvényesítési módszereire egész máshol adódnak lehetőségek, mint korábban. Megint mondom: EU és mindenféle egyéb - NATO- és egyéb - tagságunk. Viszonylag kevéssé vannak forgatókönyveink arra, hogy a különböző szcenáriók esetében mi várható és Magyarországnak mi legyen a stratégiája.
Azt gondolom, az, hogy sok minden történt és én is remélem, hogy markánsabb a külpolitika arca, és remélem, ez sokfelé látható országon belül is. Ezentúl ez nem azt jelenti, hogy mindent tudnánk, és ne lenne szükségünk arra, hogy kutatók és értelmiségiek végiggondolják, hogy hol tartunk, mi is a helyünk a világban és mit kell tovább csinálnunk.
A Teleki Intézet ebbe a koncepcióba illeszkedik. Semmiféle hátsó, sanda elképzelés nincs a Teleki Intézet összevonása, illetve átalakítása mögött. Egyértelműen azt gondoljuk, hogy nagyon komoly szellemi produktumok születtek. Nagyon komoly kutatóműhelyek vannak, keressük a helyüket. Ami biztosan nem volt jó a Teleki Intézetben és az én meggyőződésem is, hogy egy csomó olyan fajta tevékenység került egymás mellé, aminek egy pici része volt az, ami egy külpolitikai intézet feladata: magyarságkutatás egyrészről, határon túli műemlékek karbantartása, felújítása másrészről. És van egy nagy ingatlanvagyon, aminek a kezelése önmagában kérdés. Egyértelműen azt gondoljuk, hogy kell egy olyan külügyi intézet, ami a magyar külpolitikai stratégiát - mert az nem egyszerre elkészítendő, hanem folyamatosan készítendő és karbantartandó - kézben tudja tartani és folyamatosan tudja azokat a háttérinformációkat, kutatásokat produkálni, amikre szükség van.
Ettől függetlenül lehet, hogy akadémiai keretekben, lehet, hogy más keretekben szükség van azokra az alapkutatásokra és egyéb kutatásokra, amelyek eddig zajlottak a Teleki Intézetben. Ezek a tárgyalások most folynak. Egyértelműen nem akarja az állam eladni ezeket az ingatlanokat, hanem azokat a forrásokat, amiket ezek az ingatlanok behoznak, ugyanerre a célra fordítani. Nem biztos, hogy a külpolitikai intézetnek kell menedzselnie a határon túli műemlékek felújítását és karbantartását.
Sok minden került egybe, jó szándékkal került egybe annak idején. Szeretnénk tisztítani a portfoliót egyrészről, másrészről hogy a közalapítványi forma nem optimális, azt nagyon sokszor elmondtuk, szerintem ebben is lehet egyetértés. Én magam az előző miniszteri pozíciómban számtalan közalapítványt számoltam föl, vontam össze. Ez egy folyamat, aminek a közepén vagyunk, és az viszont egyértelmű, hogy szükségünk van az intézményre.
Lengyelországról volt szó. A schengeni csatlakozásról: természetesen nem gondoljuk azt, hogy a kishatárforgalommal, illetőleg a schengeni vízummal minden megoldódik, de nem is erről van szó. Amikor nagyon keményen képviseljük azt, hogy Szerbia integrációs pályája biztosítva legyen, és ennek az egyik legkonzekvensebb képviselője Magyarország, akkor mindig a vajdasági magyarokról is beszélünk. Amikor Koszovó státusáról van szó, mindig arról is beszélünk, hogy olyan megoldás legyen, ami nem jelent pluszfeszültséget a vajdasági magyarok szempontjából sem. Ezt mondjuk is, és képviseljük is folyamatosan.
Ugyanígy Ukrajnában, amikor elindulnak a tárgyalások arról, hogy mekkora legyen ez a kishatárforgalmi sáv, akkor az egyik fontos szempont az, hogy minél többen belekerüljenek; egyébként 80-90 százalék körül van azoknak a kárpátaljai magyaroknak a száma, akik a kishatárforgalmi régióba bekerülhetnek ezen a módon. De ha határon átnyúló együttműködésekről beszélünk, munkahelyteremtésről, befektetésről, infrastruktúra-fejlesztésről, az mind-mind ehhez tartozik, túl az államközi kapcsolatokon.
Volt egy kérdés, amire szintén szeretnék válaszolni. Gémesi Ferenc levele, mert tudom, hogy ez a legfontosabb kérdés, természetesen. Annak idején az "eszem ágában sincs", mint mondtam, erre vonatkozott és arra, hogy nekem két nap múlva el kellett utaznom, és teljesen indokolatlannak tartottam és tartom most is, hogy hétvégén sürgősséggel munkatársaim hívtak engem többen, hogy azonnali külügyi bizottsági ülés van ebben az ügyben. Igazi hisztérikus hangulat volt. Azt mondtam, hogy kezeljük értékén a dolgokat.
Orbán Viktor neve tényleg nem szerepel egyébként... Nem volt nálam a levél, amikor ez az ügy volt. Persze, hogy arról szólt a levél, ami a miniszterelnök úrnak a hétfői parlamenti beszéde volt, annak az összefoglalója, azzal, hogy ezt tájékoztatásul kiküldik. Azt meg szerintem nem lehet és nem is kellene megakadályozni, hogy a Miniszterelnöki Hivatal, akár a Köztársasági Elnöki Hivatal, akár a parlament elnökének hivatala időnként direkt módon kommunikáljon a nagykövetségekkel. Természetesen van egy kölcsönös tájékoztatási kötelezettség és együttműködés.
ELNÖK: Ami elmaradt!
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: A nemzetpolitika és a szlovák ügy miatt még pár percig föltartanám a bizottságot. Valóban volt egy együttműködés. Valóban azt gondolom, hogy ezen elvek alapján, amiket elmondtam az elején, tulajdonképpen ez egy nagyon - nem látjuk a végét a történetnek, de - fontos történet volt eddig is.
Azt sem tudjuk természetesen, hogy az, hogy Slota elvesztette a polgármester-választást, annak mennyire van ebben szerepe. Őszintén remélem, hogy igen, ugyanis azt hiszem, ezek a fellépések részben az Európai Unióból, részben Magyarországról eljuttatták azt az üzenetet a szlovák emberekhez, hogy az Európai Unió értékeinek nem felel meg mindaz, amit Slota képvisel. Én nagyon fontosnak éreztem azt a civil mozgást, amely elindult Szlovákiában és Magyarországon is. Őszintén remélem, hogy ez az az út, ami segíthet.
Meggyőződésem, hogy ugyanez az út az, amin el kell indulni Románia esetében is. Ennek van sokféle eleme. Szívesen egyeztetünk ezekben, mint ahogy most is történt egy ötpárti egyeztetés. Hamarosan fogok találkozni az európai parlamenti képviselőkkel, egyébként velük is együttműködtünk Szlovákia ügyében. Biztos, hogy Románia ügyében is együtt tudunk működni. Alapállásként, alapattitűdként nem tudok mást elképzelni, tehát nem tudom elképzelni a zéró összegű játszmát, ugyanis végül visszaüt az ott élő magyarokra.
Hárs Gábornak is egy kicsit válasz, hogy mit szeretnének a szomszédos országok. Azt gondolom, hogy szeretnék, ha nekik sem kellene veszélyben érezniük magukat, hogy akár azt éreznék, hogy Magyarország leértékeli őket, és nem partnerként kezeli őket. Ennek sokszor nagyobb a jelentősége, mint a konkrét infrastruktúra-fejlesztési projekteknek.
Horváth János kérdésére is válaszolnék, aki közgazdász professzorként nyilván nagyon jól ismeri a konvergenciaprogramot. Amikor azt mondtam, hogy más országnak is szüksége van hasonló lépésekre, akkor azok a beszélgetések csengenek vissza, amelyek arról szólnak, hogy mindenhol idősödő társadalmak vannak Európában, a nyugdíjrendszer fenntarthatósága mindenhol kérdés. Az egészségügyi - nagyon gyors - technológiai fejlődés miatt mindenhol kérdés az egészségügy fenntarthatósága és a kofinanszírozás kérdése. Egy csomó kérdés van. Egyre nagyobb számban járnak felsőoktatási intézményekbe a gyerekek, kérdés, hogy meddig tudja az állam finanszírozni. Mindenhol kérdés az állami felelősségvállalás és a saját felelősség kérdése.
Szerbia ügyében hadd idézzek egy mondatot, hogy mennyire vagyunk jelen a Nyugat-Balkánon. Két héttel ezelőtt volt a Project on Ethnic Relations civil szervezetnek a konferenciája. Ez egy beszélgetéssorozat, ahol a nyugat-balkáni országok magas szintű képviselőit hívják meg. Most Magyarországot, Budapestet választották színtérnek. Kicsit mosolyogva azt mondták, hogy azért, mert akárhol jártak a régióban, mindenhol elmondták, hogy tegnap ment el a miniszterelnök, holnap jön a külügyminiszter vagy valamelyik másik miniszter, és úgy tűnt, hogy Magyarország abszolút jelen van. Azt hiszem, hogy ez túl a szavakon, tényleges jelenlétet és folyamatos kapcsolatot jelent. Hadd mondjam, mi magunk sem hittük, hogy a rigai NATO-csúcs ilyen eredményes kimenetelű lesz Nyugat-Balkán szempontjából, hogy három ország 2008-ra meghívást kapott a NATO-tagságra és három ország a békepartnerségre. Ez nagyon nagy mértékben köszönhető a magyar diplomáciának minden szinten. Ebben benne volt a miniszterelnök úr, én magam benne voltam, a kollegáim nagyon nagy mértékben benne voltak. Az utolsó pillanatban fordult át és lett belőle konszenzus, ami nagyon lényeges.
Balla Mihály képviselő úrnak - aki közben elment az ülésről (Balla Mihály visszatér az ülésterembe.) - a NATO-költségvetéssel kapcsolatban mondanám, hogy a főtitkár úr valóban szóvá tette. Hadd mondjam - ezt ő maga is elmondta -, hogy ezt minden országban szóvá teszi, nagyon kevés ország éri el költségvetési szempontból azt a szintet, amit szeretne és fontosnak tart. Mi elmondtuk a konvergenciaprogramot és mindazt, ami ehhez tartozik. Hadd mondjam el, hogy Magyarországnak ezzel együtt nagyon komoly elismertsége van a szerepvállalásait illetően, tehát nem a befizetései miatt, hiszen az valóban alacsonyabb, mint az elvárt. A szerepvállalásait mondom, és ezért különösen fontos a PRT. Ezzel kapcsolatban hadd mondjam el, hogy nagyon keményen folynak a tárgyalások. Van egy felsorolás, hogy mire mennyi pénz lesz, de további forrásokat fogunk szerezni. Az Európai Uniónak is vannak forrásai bizonyos programokra.
A koncepció egészen világos. Két része van. Van egy államépítési része, amely a kormány és az állam működését erősíti. Ebben a rendőrképzés, a helyi közigazgatás erősítése, a vízügyi megállapodások szerepelnek. Van egy olyan része, amely a gazdaságfejlesztést szolgálja. Ez geológiai felmérés, amely a bányanyitás, a beruházások szempontjából fontos. Van egy olyan, a civilebb munkahelyteremtés köré szerveződő része, amely a helyi közösségeknek jelent közvetlen segítséget. Ezek arányainak a kidolgozása most folyik.. Itt van egy körülbelüli kalkuláció. Nem tudom, érdekesek-e ennek a részletei. A külügy nagyon keményen benne van ezekben a tárgyalásokban, ugyanis azt gondoljuk, hogy ez csak akkor tud jól sikerülni, ha egymásra épülnek az elemek, a katonai, a diplomáciai, a civil és akár a rendőrképzési, akár a közigazgatás erősítésének a részei. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mi is nagyon szépen köszönjük, miniszter asszony.
Tisztelt Bizottság! Azt hiszem, nagyon hasznos és tartalmas volt a párbeszéd. Számítunk arra, hogy ezt a párbeszédet a jövőben is fenn tudjuk tartani a miniszter asszonnyal, illetve a minisztériummal. Köszönjük szépen minden munkatárs megjelenését, különös tekintettel az államtitkár asszonynak is köszönjük, hogy itt volt velünk.
Az "Egyebek" napirendi pont keretében van-e bárkinek hozzászólása? (Dr. Kékesi Tibor jelentkezik.) Kékesi Tibor képviselő úr!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Tudom, hogy időn túli a dolog, de azért hadd mondjak két gondolatot, és igyekszem úgy fogalmazni...
ELNÖK: Lezártuk a napirendi pont tárgyalását, bocsánatot kérek.
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Az "Egyebek" keretén belül akarom mondani, amit mondok.
ELNÖK: Igen, tessék!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Két javaslatot akarok tenni, és igyekszem úgy fogalmazni, hogy ne generáljak további válaszokat. Az egyik: azt érzékelem, és az elnök úr is mondta, hogy nagyjából megromlott ez a politikai klíma, nem nagyon találjuk azokat a felületeket, ahol bizonyos kérdésekről - Magyarország érdekében - konzultálhatnánk. Viszont vannak olyan kényszerhelyzetek, például ilyen a külügyi bizottság, ami van, tehát ha vannak olyan kérdések, mint például ez a munkaerő-piaci kérdés, az emberek szabad áramlása, akkor ezekről beszélni kellene. A Fidesz, a KDNP, az ellenzéki pártok PR-fogásnak tartják mondjuk a miniszterelnök úr kezdeményezését, zárójelben jegyzem meg, mi meg nem gondoljuk PR-fogásnak azt, hogy mit tudom én, meghallgatás címén előadunk egy ilyen dolgot, és csak néhány vágókép és egy nyilatkozat erejéig van valójában erre szükség. Szerintem van annyira rugalmas a kormánypárti frakció, az elnökségben részt vevő alelnökök vannak annyira rugalmasak, hogy vegyük fel ezeket a témákat a külügyi bizottság napirendi pontjára, beszéljünk itt róla egymás között. Nem kell meghallgatnunk, kivallatnunk semmilyen kormányzati szereplőt, mi itt egymás között alakítsuk ki, ki-ki a maga módján felkészül erre a vitára, és akkor ezeket a szerintem fontos témákat a bizottságban meg tudjuk vitatni. Vagyunk annyira rugalmasak, hogy napirendre vegyük. Ez az egyik.
A másik inkább ügyrendi jellegű dolog. Én nagyon-nagyon türelmes vagyok, az elmúlt ciklusban is csak néhányszor jeleztem, hogy elnök úr, nem egészen úgy folynak ezek a bizottsági ülések, ahogy folyniuk kellenének véleményem szerint - alapvetően persze a Házszabályt mondanám. Van egy belső morális kötelességünk is, hogy úgy folyjanak a bizottsági ülések, hogy mindenkinek megfelelő legyen. Most egy hosszabb szünet következik, amely időszak alatt próbáljuk meg a bizottság elnökségében kialakítani azt a bizottsági ülésvezetést, azt a tárgyalási metódust, amelyben mindenki jól-rosszul el tudja fogadni, hogy ennek így kell a jövőben működnie. Úgy gondolom, hogy eddig nem feltétlenül ebben az irányban haladtunk. Kérem az elnök urat, hogy tegyen lépéseket, hogy efelé közelítsünk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elfogadom mindkét javaslatot, de nem tudunk tovább tárgyalni. Ha további hozzászólások vannak, akkor újra napirendre tűzzük ezt a kérdést. Ez a javaslatom. Most be kell fejeznünk a bizottsági ülést. Ha igény van rá, napirendre tűzzük, Kékesi képviselő úr. Én mindkét javaslatot jónak tartom, és az elnökség szintjén kérem, hogy ezek a javaslatok, amelyek egyébként a javaslatok begyűjtésére is irányultak, érkezzenek meg hozzánk. Ha ez elfogadható, akkor kérem a képviselőtársaim megértését.
Találkozunk 19-én, bár előreláthatólag nem tudjuk, hogyan alakul a jövő heti bizottsági ülés. Köszönöm szépen. Jó munkát mindenkinek!
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 10 perc)
|
|
Németh Zsolt |
Jegyzőkönyvvezetők: Barna Beáta és Vicai Erika