KHTB-8/2007.
(KHTB-27/2006-2010.)
az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2007. március 27-én, kedden, 10 óra 08 perckor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Helyettesítési megbízást adott*
A bizottság titkársága részéről*
Hozzászólók*
Résztvevők*
Elnöki megnyitó, napirendi javaslat*
A napirend elfogadása*
Magyarország Ázsia-politikája*
Várkonyi László szóbeli kiegészítése*
Kérdések, válaszok, reflexiók*
Egyebek*
1.Magyarország Ázsia-politikája
2.Egyebek
(A bizottság a "Nagykövetjelöltek meghallgatása" című napirendi pontot zárt ülés keretében tárgyalta, amelyről külön jegyzőkönyv készült!)
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó Vilmos (MSZP), a bizottság alelnöke
Hárs Gábor (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Dr. Szakács László (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Horváth János (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Gedei József (MSZP) dr. Kékesi Tibornak (MSZP)
Kránitz László (MSZP) dr. Kozma Józsefnek (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP) dr. Varga Lászlónak (MSZP)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz) dr. Gruber Attilának (Fidesz)
Rácz Róbert (Fidesz) dr. Kelemen Andrásnak (Fidesz)
Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ) Kárpáti Tibornak (MSZP)
A bizottság titkársága részéről
Klein András, a bizottság munkatársa
Meghívottak részéről
Várkonyi László szakállamtitkár (Külügyminisztérium)
Horvátné dr. Fekszi Márta államtitkár (Külügyminisztérium)
Bohár Ernő főosztályvezető (Külügyminisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 08 perc.)
Elnöki megnyitó, napirendi javaslat
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke - a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! A helyettesítések a következők: Szakács László helyettesíti Kárpáti Tibort; Kozma József helyettesíti Kránitz Lászlót; Kékesi Tibor helyettesíti Gedei Józsefet; Varga László helyettesíti Mesterházy Attilát; Gógl Árpád helyettesíti Horváth Jánost; Németh Zsolt helyettesíti Potápi Árpádot; Gruber Attila helyettesíti Nagy Gábor Tamást; Kelemen András Rácz Róbertet helyettesíti, illetőleg fogja helyettesíteni, amint megérkezik, de erre fel van mindenki készülve. Bejelentem tehát a határozatképességünket, komoly ellenzéki hozzájárulással.
A napirendet is szeretném feltenni szavazásra. Kinek van hozzászólása? (Nincs ilyen jelzés.)
Amennyiben nincsen, kérdezem, ki támogatja a napirendet. (Szavazás.)
Egyhangúlag és nagyvonalúan szavazta meg a bizottság a napirendet.
Az első napirendi pontunk Magyarország Ázsia-politikája. Tisztelettel köszöntöm a napirendi ponthoz Várkonyi László szakállamtitkár urat, illetőleg Bohár Ernő főosztályvezető urat, akit még itthon üdvözölhetünk. Köszönjük szépen, hogy lehetőséget adnak erre az eszmecserére. Az alelnök úrral most értünk haza Indiából, nagyon friss élményekkel és információkkal várjuk az előterjesztést. Parancsoljon, államtitkár úr.
Várkonyi László szóbeli kiegészítése
VÁRKONYI LÁSZLÓ külügyminisztériumi szakállamtitkár: Elnök Úr! Képviselő Urak! Én vagyok az, aki köszönöm a lehetőséget és köszönöm a meghívást. Mindig nagy örömmel állok a külügyi bizottság rendelkezésére, különösen egy olyan témában, amiről úgy gondolom, hogy sikertörténet, és amellyel kapcsolatban azt gondolom, ebben a Házban is egyfajta konszenzus van, hiszen az Ázsia felé való nyitásunk politikájával mindenki egyetért.
Azt kell mondanom, hogy az elmúlt néhány évben számos olyan kollégával találkoztam, akik azzal dicsekedtek, hogy az egész Ázsia-politikát ők találták ki, és ez már önmagában is egy jele annak, hogy a sikeres történeteknek mindenki szeret a szülőapja vagy a szülőanyja lenni. De persze az igazság az, hogy az Ázsia-politikát nem kellett kitalálni, mert az kvázi adta magát.
Tehát akkor, amikor az euroatlanti célkitűzéseink megvalósultak, nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarországnak ki kell lépnie a nemzetközi porondra, és kicsit nyitottabbnak kell lennie az Európán kívüli világ felé. És az, hogy Ázsia felé nyissunk, teljesen természetes és magától értetődő volt. Miért is? Azért, mert Ázsia a világ legdinamikusabban fejlődő régiója. Nem ritka ezekben az országokban - az elnök úr Indiát említette, de mondhatnám Kínát, Malajziát, Szingapúrt is - a 8-10 százalékos éves GDP-növekedés, és ez gyakorlatilag sehol másutt a világon nem tapasztalható.
Persze más szempontjaink is voltak akkor, amikor arra gondoltunk, hogy Ázsiát meg kell célozni. A gazdasági érdekek képviselete mellett nyilvánvaló az, hogy ebben a térségben, illetve a szomszédságában vannak a világ legnagyobb hatalmai. A térségben mindenképpen Japánt, Kínát, Indiát kell említeni, de Oroszország és az Egyesült Államok is a közvetlen szomszédságban található.
És az európai uniós tagságunk azt is jelentette számunkra, hogy olyan témákkal is kellett foglalkoznunk, amelyek korábban nem álltak a magyar külpolitika homlokterében; olyan globális dimenziójú konfliktusok kezelésében kellett részt vállalnunk, amelyek ebben a térségben zajlanak, játszódnak le. Itt akár az indiai-pakisztáni viszonyról, vagy a Kína-Tajvan konfliktusról, vagy a Koreai-félsziget problémájáról, vagy akár Afganisztánról beszélhetünk. Ezekben az ügyekben a magyar külpolitikának állást kell foglalnia, és ehhez ismernünk kell a terepet.
Megjegyezném, bár nem akarok részletekbe bocsátkozni, mert tényleg ez az a téma, amelyről reggelig lehetne beszélni, de azért a vallási fundamentalizmusnak, az ebből fakadó terrorizmusnak, az emberi jogok különböző megsértése eseteinek lehetünk tanúi ebben a nagy térségben. Ezeknek az ügyeknek, konfliktusoknak, problémáknak a kezelése is mindennapi feladatot ad számunkra.
A meghatározó mégis azért a külgazdasági érdekek képviselete, és tudnunk kell ezeket különböző módszerekkel kezelni, és azt gondolom, a mindenkori magyar kormány az elmúlt 15 évben ezeket a témákat egészen eredményesen kezelte. Az országok nagy többsége etatista berendezkedésű, következésképpen a gazdasági együttműködésben, a kereskedelemben, a befektetések ügyében meghatározó szerepe van a politikai kapcsolatoknak. Tehát a politikai kapcsolatok szinten tartása, intenzitásának biztosítása elsőrendű cél ott.
Az elmúlt négy évben, gyakorlatilag mióta ezt az Ázsia-politikát hivatalosan is meghirdettük, több mint 40 felsőszintű, illetve külügyminiszteri szintű látogatás bonyolódott a térségben. Ez azt jelenti, hogy oda-vissza, tehát magyar államfő, kormányfő, külügyminiszter látogatása a térségben, illetve az onnan való fogadás. Gyakorlatilag miniszterelnöki szinten a legnagyobb és a legfontosabb országokat mind sikerült meglátogatni: India, Kína, Japán, Dél-Korea, a délkelet-ázsiai országok többsége. A jelenlevőknek is, akár parlamenti, akár külügyi bizottsági delegáció tagjaként alkalmuk volt tapasztalatokat szerezni ezekben az országokban.
Az elkövetkező év terveit illetően elmondhatom, hogy miniszterelnökünk még ebben az évben egy újabb látogatást tervez Kínába, és indiai látogatás is napirenden van, ugyanígy, a szingapúri miniszterelnököt várjuk Magyarországra ez év októberében.
Mit értünk el ezekkel a látogatásokkal? Elsősorban azt, hogy a térségből származó befektetések második hulláma is elérte hazánkat. Ugye, arra emlékezünk, hogy a rendszerváltozást követően egy nagyarányú befektetési hullám érkezett Magyarországra, amelyben az ázsiai országok - elsősorban Japán és Dél-Korea - bőven kivették a részüket, de egy második hullám is bekövetkezett, és az elmúlt 3-4 éves periódusban Japánból közel 800 millió euró befektetés jött, Koreából pedig több mint 500 millió euró. Itt egyébként az összbefektetés, ha az elmúlt 15 évre vetítjük, akkor Japánból 3 milliárd körüli az összeg, Koreából pedig egymilliárd - természetesen a Koreai Köztársaságból.
Azt nem kell magyaráznom ebben a körben, hogy a japán és a koreai befektetés jelentős hozzáadott értéket, magas színvonalú technológiát képvisel, sikeres munkamorál bevezetését jelenti, tehát ilyen értelemben jelentős mértékben hozzájárultak a magyarországi modernizációhoz.
Tehát a befektetés az egyik ilyen téma, amelyben - úgy gondolom - jelentős sikereket értünk el. A másik talán a magyar vállalatok megjelenése ebben a térségben. Nagyon jól tudjuk, hogy a rendszerváltozás után, a privatizáció során a magyar vállalatok kevésbé voltak alkalmasak arra, hogy komoly piackutatást folytassanak ebben a térségben, hogy legyen repülőjegyük ahhoz, hogy elmenjenek oda akár piacot kutatni, akár kapcsolatokat felvenni, nem beszélve arról, hogy kereskedelmi üzleteket kötni. Ez a magyar gazdaság erősödésével fokozódott, és ma már tényleg elmondhatjuk, hogy magyar vállalatok komolyan jelen vannak a térségben. Ehhez a magyar diplomácia is nyújtott segítséget, ha másképp nem, azzal, hogy felsőszintű látogatásokhoz kötődően - legyenek azok kormányfői vagy államfői látogatások - magyar üzleti küldöttség is csatlakozott.
Ma már ott tartunk egyébként, ami nem volt korábban szokásos, hogy a külügyminiszteri delegációkhoz is csatlakoznak gazdasági szakemberek. Nemrégiben a külügyminiszter asszony Indiában és Pakisztánban járt, ahol a Mol képviselői is jelen voltak, és azt kell mondanom, még az én saját esetemben is előfordult, hogy egy katari konzultációm során bejelentkeztem a katari olajminiszterhez, és erre az egyetlen alkalomra a Mol egyik igazgatója kiutazott Katarba, és részt vett ezen a találkozón. Ezt csak azért mondom el, hogy a diplomácia egyfajta rásegítése működik, természetesen elsősorban azoknak a vállalatoknak az esetében, amelyek elég jelentős tőkeerővel rendelkeznek ahhoz, hogy akár Indiában, Kínában vagy bárhol másutt megjelenjenek.
Természetesen itt nem beszélek arról, amikor a vállalatok saját jogukon mennek el egy vásárra vagy egy kiállításra, vagy hogy a GKM-nek vagy az FVM-nek milyen saját kezdeményezése van a térségekben, de azért a magyar külképviseleteknek akkor is komoly szerepük van abban, hogy ezeket az utakat megszervezzék, elősegítsék, a részvételt abban támogassák.
Megemlíteném a fejlesztési együttműködési programjainkat ebben a térségben, itt korábban elsősorban Kínáról volt szó. Kína már nem NEFE-partnere Magyarországnak, de még mindig vannak programjaink, elsősorban Vietnamban és Mongóliában is, és bizonyos értelemben vagy bizonyos projektek esetében ezek is a gazdasági szereplők jelenlétét hivatottak segíteni.
Megemlítem a kötött segélyhitelezés kérdését, ami jelenleg két országban fut, egyrészt Indonéziával folynak tárgyalások egy 20 millió eurós kötött segélyhitelről és Srí Lankával pedig egy 50 millió eurós kötött segélyhitelről állapodtunk meg, ami azt jelenti, hogy ezeknek a révén gyakorlatilag magyar vállalatok jutnak ott üzleti szerephez.
Nem akarom a bizottság tagjait nagyon untatni a részletes statisztikai adatokkal, de azért villanásszerűen egy-két jellemző adatot hadd említsek meg a kivitel tekintetében! - 2006-os adatokról van szó. Miközben az összexportból az ázsiai régió részesedése elég szerény, 5,3 százalék, aközben azt tapasztaltuk, hogy az elmúlt 1 évben az Indiába irányuló exportunk 288 százalékkal, a thaiföldi exportunk 217 százalékkal, a kínai 190 százalékkal és a dél-koreai exportunk 160 százalékkal emelkedett. Ez egy év alatt rendkívüli, hangsúlyozom: rendkívüli dinamikát mutat.
(Szabó Vilmos megérkezik a bizottsági ülésre.)
A behozatalunk kicsit másképpen alakul: az is emelkedik, de a 2004-es adat az összimport 14 százaléka, a 2006-os adat az összimport 16 százaléka, tehát itt lényegesen kevésbé emelkedett az import. Mindenképpen meg kell említeni, hogy az az import, amit Koreából, Indiából, Japánból hozunk be, nagyon gyakran beépül a nyugat-európai magyar exportba és tulajdonképpen a reexportban jelentkezik.
Az export és az import aránya ezekkel az országokkal mondjuk 5-10 évvel ezelőtt majdhogynem azt lehet mondani, hogy 1:9 arányú volt. Tehát 10-ből 1 egység magyar export és 9 egység magyar import volt. Ma már például Kínát, mint az egyik legnagyobb piacot megemlítve, 4-4,5 milliárd dolláros forgalommal közel 1 milliárd dollárnyi, 850 körüli a magyar export, ami azt jelenti, hogy ez az arány most már nem 1:10-hez, hanem 1:5-höz, ami nagyon jelentős előrelépést mutat.
Azt gondolom, a magyar diplomácia más területen is ért el eredményeket, és nem kifejezetten csak a befektetésekhez, illetve a kereskedelmi forgalomhoz kapcsolódóan, ilyen például Magyarország szerepeltetése logisztikai központként. Ezek az eredmények egyelőre szerények, de ez az az út, amelyen elindultunk. Itt szeretnék két kínai példát megemlíteni, az egyik a Bank of China regionális irodája, ami magyarországi telephelyű, de nagyobb kitekintéssel bír a térségben. A másik pedig, ami hamarosan meg fog nyílni, és több mint 100 kínai vállalatot innoválni, a Chine Brand Trade Center, tehát egy kereskedelmi központ itt, Magyarországon. Ugyanígy az egyéb eredményekhez sorolnám a turisztikát, aminek ebben a társaságban nem kell elmondanom, hogy milyen jelentősége van a Magyarország-kép és a gazdasági és üzleti kapcsolatok alakulása szempontjából is.
Ahol a kormányzati tárgyalásoknak fontos szerep jut, ilyen például a közvetlen légi járatok létesítése akár a Budapest-Peking vonalon, akár a Budapest-Bangkok vonalon, és charterjárataink vannak a Budapest-Tokió vonalon. Fontos eredménynek értékeljük az úgynevezett ADS-státusz elérését Kínával, ami azt jelenti, hogy Magyarországot turisztikai célországként fogadják el, és ezért a vízumkiadást jelentős mértékben lehet egyszerűsíteni.
Itt írtam fel magamnak az egyéb témák között - nem elhanyagolható jelentőséggel - Magyarországnak mint oktatási célpontnak a szerepeltetését vagy megjelenését. Itt elsősorban a felsőoktatásról beszélünk, amely ezres, több ezres nagyságrendű diák itteni tanulását jelenti, és tudjuk jól, hogy ez adott esetben nemcsak bevételt jelent ennek az országnak vagy az egyetemnek, de egy hosszú távú stratégia része. Nyilvánvaló, hogy a Magyarországon képzett és diplomázott emberekre hosszú távon lehet számítani a kapcsolatépítésben.
Van a dolognak egy emberi jogi, demokráciapromóciós dimenziója is. Kínával emberi jogi témákban szinte egyedülálló módon folytatunk rendszeres párbeszédet. Magyarországon tartottuk meg az ASEM együttműködésnek - és erre még egy mondattal majd kitérek - egy emberi jogi szemináriumát. Gyakorlatilag a fejlesztési együttműködési projektjeink egy része is a demokrácia terjesztésével kapcsolatos, a demokratikus átalakulás tapasztalatainak átadásával mondjuk Vietnamba vagy Mongóliába. És ezen a téren néhány ázsiai országban szerepet szánunk a demokráciaközpontnak is.
Említettem az ASEM-et. Az Ázsia-politikának van egy multilaterális dimenziója, és ezt nagyon fontosnak tartom. Két éve az európai uniós tagsággal együtt részesévé váltunk az Ázsia-Európa együttműködésnek, az ASEM-nek, illetve az EU-ASEAN együttműködésnek. Ezt a kettőt meg kell különböztetni, mert az EU-ASEM együttműködésben ázsiai oldalról a tíz ASEAN-ország vesz részt, miközben ez az ASEM esetében kibővül Kínával, Koreával, Japánnal, és most már Indiával, Pakisztánnal és Mongóliával is, ők az új felvettek.
Ezek a fórumok rendszeresek. Nemrégiben, talán 2 hete képviseltem Magyarországot az Európai Unió és az ASEAN miniszteri szintű konferenciáján, ahol különböző évfordulókat ünnepeltünk. Az ASEAN 40 éves, az Európai Unió 50 éves, és a két regionális szervezet közötti együttműködés 40 éves. Ez a dialógus nagyon-nagyon érdekes volt abból a szempontból, hogy ezeknek az együttműködő szervezeteknek a megítélését tekintve nézetazonosságot lehetett találni az ázsiai országokkal különböző feszültséggócok, akár az afganisztáni, akár az iraki, akár egyéb témában, például a Közel-Kelet témájában. Ezekben a szervezetekben egyre aktívabbak vagyunk, és egyre többet fel tudunk vállalni.
Megígérem, hogy nagyon rövid leszek. A végén csak annyit, hogy hogyan tovább, mert az elért eredmények megőrzése talán a legfontosabb feladat. Azt mindenképpen látnunk kell, hogy itt sikereket értünk el, elég komoly szintre jutottak a magyar-ázsiai kapcsolatok, de itt nem lehet megállni, ezeket fent kell tartani, és a verseny óriási. Hiszen láthatjuk most is, a beruházások tekintetében, ahogy mondjuk Szlovákia, vagy más közép-kelet-európai ország legalább olyan, vagy még vonzóbb befektetési lehetőségeket kínál hazánknál. Erre oda kell figyelni.
Ugyanígy fontos a politikai kapcsolatok fenntartása is. Rendkívül fontos ezeknek a korábban említett államfői, kormányfői, külügyminiszteri látogatásoknak a feladatai. Nem elég odalátogatni, hanem ezekből feladatok származnak, amelyeket meg kell valósítani. A gazdaságban is oda kell figyelni az új, versenyképes területekre, például az informatika, a logisztika, amelyek új dimenziót adhatnak az együttműködésnek, és a modernizációt szolgálják. Ilyenek a kutatás-fejlesztés legkülönbözőbb területei, hiszen olyan országokról beszélünk, mint Japán vagy Szingapúr, ahol ezek a területek a lehető legmagasabb szinten vannak.
A továbblépést illetően nagyon fontosnak tartom a hatékony kormányzati megjelenést. Tehát ez nem külügyminisztériumi, hanem kormányzati feladat. Jó példája ennek az, amit tervezünk Kínában ez év szeptemberében, ahol egy magyar gazdasági, üzleti, kulturális, oktatási, turisztikai évadra kerül sor. A hetekig tartó rendezvényen megjelenik a magyar kultúra néhány kiváló reprezentánsa, üzleti bemutatók lesznek, kiállításokon veszünk részt. Tervezzük a miniszterelnökünk látogatását, tehát a politikai megjelenést is, és természetesen lesznek turisztikai célú bemutatók, prezentációk, lesz gasztronómiai megjelenés. Mindezek nagyon fontosak, mert egy ilyen kis ország, mint a mienk egy ilyen hatalmas országban, mint Kína, csak akkor tud eredményt elérni, ha ezek a megjelenések több dimenziójúak és sokoldalúak. Nagyon fontos a Magyarország-kép erősítése. Nyilvánvalóan érezhető - szerintem önök is tapasztalhatták -, hogy milyen érdeklődés mutatkozik Magyarország iránt, hogy mennyire felértékelődött Magyarország, mint európai uniós tag, hogy mennyire számít a véleményünk, hogy mennyire gondolják úgy, hogy Magyarországon keresztül befolyást lehet szerezni az európai uniós döntésekben, és mondom, a politikától a zenéig, minden szinten megjelenik ez az érdeklődés. Nagyon nagy hangsúlyt kell helyeznünk a civil, a parlamenti, a turisztikai kapcsolatokra, mert Magyarországot mindenképpen láthatóvá kell tennünk ebben a régióban, ha tovább akarunk lépni - mondhatnám, még láthatóbbá.
Úgyhogy, összefoglalva azt gondolom, nagyon-nagyon sok eredményt értünk el ezen a téren az elmúlt években, de természetesen még ennél sokkal de sokkal több feladat áll előttünk.
Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak, és a főosztályvezető úrral együtt szívesen állok rendelkezésre, ha kérdés van. Hogy a régi viccet említsem, ő tud mindent, én meg azt tudom, hogy ő hol van. (Derültség.)
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Mi meg már azt is tudjuk, hogy hol lesz. (Derültség.) Akkor lesz bajban a szakállamtitkár úr, mert nem lesz közel.
Köszönjük szépen ezt az előterjesztést. A tisztelt bizottságtól várom a jelentkezéseket. (Jelzésre.) Kozma alelnök úr, Gógl képviselő úr, Horváth képviselő úr.
Kozma alelnök úr!
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság, Államtitkár Úr! Tényleg nagyon érdekes volt. Az ember csak kapkodja a fejét, hogy ami egyébként a napi hírekben információözönként ránk zúdul Ázsia irányából, azt még egy ilyen összefoglalóban hogyan lehet mégis egy egységes keretbe foglalni. Legalább is, ami Magyarországra tartozik ezekből az ügyekből. Szerintem az államtitkár úrnak sikerült, úgyhogy ezt köszönöm szépen, viszont valóban bőven merülnek fel kérdések.
Én csak egyet szeretnék feltenni. A dolog egyik oldala az volt, hogy igen, az Ázsia-politikában nagyon sokféle politikai törekvés is megjelenik, amelyeknek történelmi, kulturális, gazdasági, vallási és sok más eltérésből adódóan tapinthatók ki a gyökerei. Ugyanakkor nem került szóba Oroszország, amely persze, mostanában mindig úgy merül fel, hogy az Európai Unió és Oroszország, mint praktikusan sok tekintetben európai ország, viszont Oroszország nagyon jelentős része ott van Ázsiában, és nyilván érdekes lehet. Engem legalábbis érdekel, hogy az orosz politika hogyan befolyásolja Ázsia jövőjének alakulását.
Kína, India, Pakisztán, Irán, Japán, Vietnam, Korea; olyan országok, amelyeknél az orosz politikai törekvések - vagy korábbi törekvések és a pozíciók változása - átalakították az egész térség képét. Valójában ez érdekelne engem.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Engedjenek meg képviselőtársaim két kérdést. Az első az, államtitkár úr, hogy nem derült ki számomra, hogy melyek azok az értékek, amelyeken a magyar Ázsia-politika alapul. Nevezhetjük-e egyáltalán értékalapú politikának Magyarország Ázsia-politikáját? Ha nevezhetjük, akkor pedig ennek az értékalapú megközelítésnek mennyire felel meg a külgazdasági, illetőleg a külpolitikai aktivitásunk? Ha nem nevezhető értékalapúnak, akkor mi az a szempont, amely köré a magyar Ázsia-politika szerveződik?
Így például ezzel összefüggésben meg kell állapítanom azt, hogy az elmúlt fél évtizedben Magyarország megítélésem szerint egyáltalán nem burkoltan, határozottan Kínát részesítette előnyben Indiával vagy Japánnal szemben az Ázsia-politikájában, holott ezt - megítélésem szerint - sem a kereskedelmi kapcsolatok, sem a kereskedelmi forgalom nem indokolja, különösen Japán esetében. Hadd utaljak itt például arra, hogy Magyarország az indiai, illetőleg a japán ENSZ BT-tagsággal kapcsolatban kifejezetten vonakodva támogatja ezeket az erőfeszítéseket. Korábbi, Japánban volt látogatásunk nyomán írásban kezdeményeztem a külügyminiszter úrnál Japán ENSZ BT-tagságának a támogatását, és nagyon határozott elutasításban részesültem a Külügyminisztérium részéről. Ez lenne tehát az egyik kérdéscsomag.
A másik pedig, hogy érdekes módon az előterjesztésben sem nagyon szerepelt Közép-Ázsia - nyilvánvalóan lesznek még itt ezzel kapcsolatban kérdések. Érdekes módon tegnap is, ahogyan a miniszterelnök úr felsorolta a világ fontos gázlelőhelyeit, négyet sorolt fel, de Közép-Ázsiát kihagyta. Pontosabban, Oroszországba értette bele és sorolta be, miután magyarázatot fűzött önmagához. De a négy jelentős gázlelőhely között nem szerepel, holott Közép-Ázsia, a Kaszpi-térség önmagában nagyobb gázlelőhellyel rendelkezik, mint az Egyesült Államok, Kanada, Mexikó. Nem szeretném a tegnapi parlamenti vitát megismételni, csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy érzékelhető volt Közép-Ázsia és a Kaukázus hiánya az előterjesztésből, holott az Európai Unió jelenlegi elnökségének prioritása a közép-ázsiai kapcsolatok megépítése, Közép-Ázsia és Európa kapcsolatainak az elmélyítése, hogy kerüljön fel ez a térség a térképünkre. Ezzel kapcsolatban engedjenek meg egy kérdést. Támogatja-e a magyar kormány Grúzia NATO-tagságát? Van-e ezzel kapcsolatban már kormányzati álláspont?
Nos, ez a két kérdés lett volna részemről.
A következő kérdező Gógl Árpád képviselő úr. (Dr. Kozma József: Ügyrendben szólhatok?) Igen.
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: A jelenlévő ellenzéki képviselők nem tudhatják, de igazolni se tudják azt, hogy igaz az, amit én most mondok, de tényszerűen nem úgy van, ahogy az elnök úr mondta.
Ő sem tudhatja, merthogy nem volt jelen a parlamentben a miniszterelnök úr hozzászólása, napirend előtti megszólalása alatt. Ott természetesen felsorolásra került Azerbajdzsán, Türkmenisztán, Tádzsikisztán mint fontos gázlelő helyek, pontos számokkal és bekalibrálásokkal, a kapacitások számbavételével együtt. Ennyi, köszönöm szépen.
ELNÖK: Ez nem volt annyira ügyrendi, de mindig szót adok, alelnök úr, hogyha kérik, csak tartsuk be a sorrendet. Gógl képviselő úr.
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Ázsia egy nagy térség, és Közép-Ázsiától valahol Japánig tart, vagy talán még arrébb.
Azt gondolom, hogy nemcsak a népesség nagysága, nemcsak a dinamizmusa érdekes, mint hihetetlen lendülettel fejlődő, és a globális világunkba bekapcsolódó rendszer, hanem számunkra úgy is, mint Magyarország és mint Európa, mert valahol mi is egyfajta kultúrát képviselünk. Számomra személyes tapasztalat is, amerre jártam, hogy még tart a lendületünk és a tiszteletünk, a magyaroké is és az európai kultúráé is. Még nem értékelődtünk le Ázsiában, és így a kapcsolatteremtés lehetősége még mindig jó.
Talán az utolsó pillanatban vagyunk, amikor a régi értékrendünket tudjuk képviselni, és ezt még el is fogadják. Magyarország tekintélyéhez nyilván hozzájárul a XX. század eleje, Bartókunk, a Kodály-módszerünk, tulajdonképpen a Nobel-díjasaink sora, de Kínában nem elhanyagolható a Petőfi-kultusz sem.
Nekem az lenne a kérdésem, hogy hogyan tudunk továbblépni? Nagyon jó, hogy arrafelé szeretnénk lépni. Korábban mi az európai kultúra kapcsolódási pontjaként helyeztük el, döntően a 30-as években, a magyar kultúra házát Rómában, Berlinben, Párizsban, másutt. Nem látnák-e hasznosnak, hogyha a kitüntetett, nagy térségekben, ez jelenti Japánt, Kínát, Indiát, megjelenne egy nagy aktivitású magyar kultúra háza?
S akkor rögtön mondanám az ellenpontot is, az egyetemeinket, illetve a kutatóintézeteinket. Hiszen Magyarországon van hagyománya az Ázsia-kutatásnak, az orientalisztikának, de a célzott, kisebb térségekkel foglalkozó tanszéki kapcsolódások vonatkozásában - és a tanszéki kapcsolódásokat most nem úgy gondolom, mint ahogy az '50-'60-as években, vagy a korábbi időkben voltak szűk csoportok, amelyek vagy zenével, vagy nyelvtudományokkal foglalkoztak, hanem a korszerű tanszéki struktúrára gondolok, amik a közgazdaságtan, a turisztika kapcsolódását teszik lehetővé - meg kellene találni a magyar egyetemek közül azokat, amik dinamikusan fejlődnek, és a tanszékeken keresztül kapcsolódási pontokat tudnának adni. Hiszen a diákcsere, ezt említette is, egy olyan kapcsolódási pont lehetne, ahol előre lehetne lépni.
Úgyhogy számomra ez a tét az, a magyar kultúra házának elhelyezése és a tanszékek megalakítása, amit szeretnék felvetni. És talán még egyet, hogy a Műszaki Egyetem nagyon jó oktatási rendszerrel rendelkezik a negyedik-ötödik generációs technológiák kapcsán, tehát az automatizáláson túl az önkorrigáló szoftverrendszerekre építő technológiákban. Azt hiszem, India az, amely nagyon nagy lépést tett előre a számítástechnikára épülő technológiákban - itt lehetne valamit kezdeni.
Ugyanez vonatkozik az alkalmazott technológiák esetében Japánra. Tehát a Műszaki Egyetemnek is lehetne kapcsolódási pontja ilyen vonatkozásban.
Csak két dolgot szeretnék kérdezni, hogy mit tudunk tenni Korea ügyében? Észak- és Dél-Korea kapcsán Észak-Korea kritikus helyzete és előbb-utóbb történő egyesítése kapcsán a mi európai tapasztalatunk, amit a német egyesítés során szereztünk, hogy hasznosítható esetleg Észak-Korea feloldásánál?
A másik Tajvan, a Tajvani-szoros kérdése, amire kíváncsi lennék, hogy hogyan is állunk ezzel mi, magyarok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ezek ilyen egyszerű kérdések voltak! (Derültség.)
Horváth János képviselő úr, majd Kelemen András képviselő úr.
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! A kérdésem úgy fogalmazódik meg, ami kissé javaslat is, nevezetesen kapcsolódva ahhoz, amit már hallottunk az elnök úrtól és a képviselőtársaimtól is, hogy hallgatva az ázsiai beszámolót, valamiféle fókuszolás vagy súlyozás jut eszembe egy óriási térségről beszélve. Nevezetesen van egy vagy két olyan ország a térségben, amelyik kicsi, ebből kifolyólag ha ott megjelenünk, akkor jelentősek vagyunk, és annak az országnak a számára ez a magyar jelenlét mintegy eszköz ahhoz, hogy a nagyobb térség a szomszéd országokban ennek mintegy árusítója vagy közvetítője legyen. Mire gondolok? Tbiliszire, Georgiára vagy hasonlóképpen akár Azerbajdzsánra.
Olyan magyar tudományos létesítményekre gondolok, most már nemcsak egy tanszékre, hanem több tanszékre, a kultúra házára, a kereskedelemre, az üzletházra, amik ott vannak, és azzal a szándékkal építenék, hogy aztán onnan az egész Kaukázusra, és tovább egészen Kazahsztánig és tovább terjedjen.
Amit mi, magyarok exportálunk vagy a világnak nyújtunk, az fontos. Persze a kultúra is, Gógl képviselő úr és mások is mondják ezt, én arra is emlékszem, hogy Magyarországon a felsőoktatásban milyen kitűnő eredményeket értünk el 100 évre visszamenőleg. Nekem a '30-'40-es években voltak egyetemi hallgatótársaim a budapesti egyetemen, akikkel aztán évtizedek múlva, fél évszázad múlva találkoztam, mint valamelyik ázsiai ország miniszterelnöke.
(Kárpáti Tibor megérkezik a bizottsági ülésre.)
Magyarországnak ilyen tapasztalata van, híre van, most is vannak nálunk egyetemi karok, például az orvosi és más karok, ahova más országokból jönnek, és majdnem teljes mértékben Magyarországon folyik az a fajta képzés.
Most arra gondolok, és a kérdésem ez, államtitkár úr, hogy ott vagyunk-e, hogy megcélozzuk ezt? És megint Tbiliszire gondolok, hiszen Georgia máskor is előkerült. Az elnök úr azt kérdezte, hogyan is gondoljuk a globális politikát, annak az országnak a NATO-tagságát. Ha ott olyan magyar jelenlét van, hogy aztán azért eljönnek más országokból Tbiliszibe, mert ott magyar jelenlét van, akkor most már nemcsak a pénzbeli befektetéseink hatásfokát, hanem más befektetéseinket is fokozhatnánk.
Ismétlem: gondolok a tudományra, a tanulmányokra, a gazdaságra, amiknek a kisugárzása aztán diplomáciapolitikai kérdés. Szeretném, ha az államtitkár úr azt mondaná, hogy erre gondoltak, sőt, csinálják. Vagy, ha nem, akkor ajánlkozom, hogy szívesen vennék részt ilyen munkacsoportban.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr.
Kelemen képviselő úr, majd Szabó Vilmos alelnök úr!
DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt hiszem, óriásit markoltunk ma. Nagyon nehéz lesz a vitet rövidre vágni és lezárni, főleg, ha nem csak általánosságokat akarunk mondani, hanem konkrét jelenségeket akarunk megfogalmazni. Azért azt hiszem, ha kiragadott jelenséget említenék, akkor inkább annak a példaértéke miatt mondanám.
Itt már elhangzott, nagyon fontos, hogy reagáljunk és ott legyünk, ahol megnyilvánul valamiféle rokonszenv irányunkban, és ez Ázsia nagyon sok területén tényleg megvan. Ez nem elhanyagolható tőkét jelent, ebben sok tapasztalat van. Nem mennék bele példákba, mert az messzire vinne. Ugyanakkor - kicsit ellentmondva az előttem szóló János bátyámnak - én azt is mondanám, hogy nem kell nekünk feltétlenül tekintetbe venni az ország méretét, például, ahhoz, hogy mi Kazahsztánban megjelenjünk, nem szükséges Grúzián keresztül ugródeszkát elképzelni, amely különben is nehezen kivitelezhető. Hiszen Kazahsztánnal a rendszerváltozás idején talán elsőnek vettük fel a kapcsolatot. Inkább az említett sikertörténet árnyoldalaként említeném, hogy 1997 és 2003 között a politikai kapcsolatfenntartás gyakorlatilag, mintha szünetelt volna, teljesen leállt. 1997-ben - ha jól emlékszem - talán Göncz Árpád járt Kazahsztánban, és itt járt a kazah parlament szpíkere, aztán 2003-ban egy helyettes államtitkár ment tőlünk, és 2004-ben a politikai államtitkár. Tehát gyakorlatilag öt és fél év mindenféle politikai akció nélkül egy olyan országban, amely Közép-Ázsiában van, amely - ma is beszéltünk erről - felértékelődik energia szempontjából is, tetejében Kazahsztánról is elmondható, hogy kontinensnyi ország, és sikertörténet. Egészen egyszerűen a hirtelen tőkéhez jutott és óriási befektetési eszközökkel rendelkező kazah társadalom nem is igen tudja, hogy hova tegye a pénzét, annyi van. Nyilván nekünk ebből a szempontból is érdekes volna.
Ugyanakkor mi történik? Úgy tudom, 1999 óta van meghívása a házelnökünknek és ezt nem tudtuk realizálni, és ha jól tudom, Nazarbajev elnök 2003 óta várja válaszunkat arra, hogy egy második látogatást tegyen Magyarországon. Ez valahol azért azt mutatja, hogy a mi aktivitásunk egy olyan területen, ahol minket jól fogadtak, nem igazán tud megvalósulni. Ezért is mondtam, hogy nem mennék bele egy-egy ország helyzetébe, hiszen Ázsia óriási terület, inkább példaként említeném, hogy az összefoglalóból például hiányoltam olyasmit, mint Törökország helyzete, amely rendkívül fontos, nemcsak, mint ahogyan Oroszország, a mérete folytán, hanem például az Európai Unióhoz való kapcsolódásának a folyamatával is. (Hárs Gábor megérkezik.) De úgy érzem, hogy ez talán tényleg egy külön beszélgetést igényel.
A másikra, amit említeni akarok, lehet, hogy el fognak mosolyodni a szakemberek, de mint gyakorló politikus, és mint olyan ember, aki egyéni képviselőként közvetlen kapcsolatot tart a lakossággal, én érzem a lakosság reflexióit bizonyos dolgokra, melyek a nagyvilágban történnek, és lehet ezt néha populista színnel megütni, vagy populizmusról beszélni. Nem is ezt szeretném behozni ide, de például hadd említsem, hogy tegnap az egyik választókerületi kis falvamból kaptam egy e-mailes üzenetet, hogy mondjam meg neki, igaz-e az a hír, amelyet ő valahol talált az interneten - talán a Magyarok Világszövetségének az üzenete, vagy valami ilyesmi, továbbította nekem -, hogy az illetékes szerveknél folyik egymillió kínai bevándoroltatása. Azonnal visszaírtam, hogy ez már csak technikai szempontból is elképzelhetetlen, de azért azt hiszem - főleg, miután ismerjük, milyen viták folynak ezen a téren is, és a társadalomban létezik egyfajta feszültség ezzel kapcsolatban -, hogy az ilyen jellegű, akár rémhírekre is reagálnunk kellene, és valahogyan helyre kellene tenni. Hiszen nagyon sok a tájékozatlan ember, aki egyszerűen a félelmek és a felkapott lózungok bűvöletében él. Erre fel szeretném hívni a figyelmet.
Köszönöm szépen.
(Az ülés vezetését dr. Kozma József, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Szabó Vilmos alelnök úr következik.
SZABÓ VILMOS (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. A kormány támogatja? Tisztelt Államtitkár Úr, Főosztályvezető Úr! Azt gondolom, nagyon fontos dolog, hogy itt a külügyi bizottságban is beszélünk erről a témáról, és ez egyben azt is jelzi, hogy abban a munkálatban, amely az új külpolitikai főirányokban folyik, egy biztos, hogy az Ázsia irányában történő prioritás meghatározása mindenképpen benne foglaltatik majd, bármikor készül el vagy áll össze. Az is fontos, és azt hiszem, itt a külügyi bizottság mai ülésén már az eddigi megszólalásokból is világossá vált, hogy ez konszenzusos támogatást fog kapni a parlament pártjaitól - kormánypártoktól és ellenzéktől. Ezen belül persze számos kérdésben lehetnek másféle nézetek, de magát a lényeget illetően, hogy az egyik fontos főiránynak kell lennie, ez biztosan konszenzusra fog találni.
Kapcsolódva Németh Zsolt elnök úrhoz, aki az értékalapúságról kérdezett, s hogy az Unión belül milyen prioritásként van megfogalmazva az Ázsia-politika, arra szeretnék rákérdezni - hogyha van erre rálátásuk -, hogy megismerve már a helyzetet, hova rakható a mi Ázsia-politikánk az Unión belül, ha egyáltalán van ilyenfajta gondolkodás, tapasztalat, hogy hol helyezkedünk el ezzel.
A másik a szomszédainkkal kapcsolatos. Említette államtitkár úr, hogy itt persze, egy összkormányzati feladatról van szó, ebben a Külügyminisztériumnak fontos szerepe van. De jól látható, hogy a szomszédainkkal - Szlovákiával vagy Lengyelországgal, vagy akár Romániával - igen nagy versenyben vagyunk Ázsiában is. Nyilván másokkal is, de azt hiszem, lényegesek ebben a közvetlen szomszédaink. Hogyan látják ezt? Hogyan állunk mi most ebben a dologban? Egyszer olvassuk, hogy versenyben állunk mondjuk, Dél-Korea X cégével, hogy idehozzák vagy nem, hogy Szlovákiába, Magyarországra vagy Lengyelországba viszik a megvalósítandó befektetésüket, aztán majd kiderül, hogy hozzánk hozzák, vagy nem. Van-e valamilyen összkép, hogy ebben hogyan állunk?
Szintén felvetette Németh Zsolt elnök úr is a Kína-centrikusságot. Azt gondolom, az elmúlt években határozottan megfogalmazható, hogy a magyar kormánypolitika és külpolitika kifejezetten törekszik arra, hogy ne csak Kína-centrikusság legyen, hiszen itt emlékeztetném magunkat csak arra, hogy a miniszterelnök indonéziai, dél-koreai vagy vietnami látogatása - és nyilván egyéb, nemcsak miniszterelnöki szintű látogatások is - jelzik, hogy azért erről nincs szó. Ugyanakkor óhatatlanul van egy helyzet, amely adódik a Kína-centrikusságot illetően, magam éppen tegnap vagy olvastam valahol az interneten, hogy az Európai Unió egészében a külső importőrök közül Kína átvette a vezetést az Egyesült Államoktól. Nem nagyon néztem meg pontosan a számokat, de maga a hír megütötte a szememet, és volt egy olyan prognózis is, hogy a következő tíz éven belül Kína képes lesz akár az Európai Unió importszükségletének a 90 százalékát előállítani. Persze, hogy szállítani is vagy nem, az másik kérdés, de nyilván ez Magyarország számára, de uniós szinten is felmerül, hogyan tudunk boldogulni a Kína-centrikussággal, és akár India, akár Japán vagy más vonatkozásokban ezt ellensúlyozni, ha úgy tetszik kiegyenlíteni.
Mongóliát hogyan ítélik meg? Mongóliában a diplomáciai képviseletünket kényszerűségből bezártuk, de ez szintén az az ország, ahol azt gondolom, hogy érdemes hosszabb távon gondolkodni.
Itt arról beszélt Gógl Árpád vagy Horváth János, hogy a szimpátia az irányunkban megvan, megmaradt, szerintem azóta is, hogy bezártuk a diplomáciai képviseletünket. Akkor ez Mongóliára is igaz, és ennek nyilván lehetnek hosszú távú érdekeltségei. Köszönöm szépen.
(Az ülés vezetését Németh Zsolt, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Ezt a kis kérdéscsokrot tudtuk önöknek letenni az asztalra. Államtitkár úr, hogy az időgazdálkodást is lássuk, már toporognak kint a nagykövetjelöltek, de nyugodtan, szabadon parancsoljanak! (Derültség.) Államtitkár úr!
VÁRKONYI LÁSZLÓ külügyminisztériumi szakállamtitkár: Értem a célzást. Köszönöm szépen. Tényleg nagyon őszintén köszönöm egyrészt az érdeklődést, az aktivitást és a nagyon konstruktív megjegyzéseket, és ígérem, hogy ezeket figyelembe is fogjuk venni. Nagyon-nagyon sok kérdés volt, elfogyott a papírom, tehát épp ideje volt abbahagyni a kérdéseket, mert nincs több üres lapom.
Kicsit szerencsés is vagyok, meg zavarban is vagyok, mert a kérdések egy része elől el fogok hajolni, ez pedig egyszerűen a kompetenciahiányom miatt van. Nekem előre el kellett volna mondanom, hogy amikor Ázsiáról beszélek, akkor a kompetenciák miatt nem beszélek Oroszországról és Közép-Ázsiáról. Egyébként az itteni felszólalások nagyon komoly adut adnak a kezembe, hogy amikor majd délután találkozom az államtitkár asszonnyal, akkor ismételten fel fogom vetni azt, hogy Ázsiát egységesen kell kezelni.
(Horváthné dr. Fekszi Márta megérkezik a bizottsági ülésre.)
A mai struktúra esetében Közép-Ázsia még a FÁK-országokhoz...
ELNÖK: Kezét csókolom, államtitkár asszony! Tessék parancsolni, és ha akarja, újra elmondjuk a kérdéseket! (Derültség.) De az államtitkár úr éppen most kezdte meg a válaszadást.
VÁRKONYI LÁSZLÓ külügyminisztériumi szakállamtitkár: Úgyhogy ezekre a kérdésekre, mondom, ha megengedik, kompetenciahiány miatt nem fogok válaszolni, de így is marad bőven elég, amivel foglalkozni kellene, és ismerve az időbeli korlátokat, tényleg egymondatos válaszokat szeretnék adni.
Először talán az elnök úr kérdésére válaszolnék. Az érték, meg az érdek alapú, ez egy nagyon-nagyon jó kérdés, és bizony nehéz megválaszolni. Tehát azt gondolom, hogy elsősorban érdek alapú külpolitika van, a világ minden országa érdekalapon külpolitizál. Ez így is van rendjén, csak nem mindig vallja be, és az értékalapúságnak inkább a PR-ban biztosít majd szerepet.
Ebben a tekintetben biztos lehet abban, elnök úr, hogy Kínával nem értékalapú külpolitikát folytatunk, hanem érdekalapút, és valószínűleg ezt csináljuk a többivel is. Ezt csinálják mások is az Európai Unióban, az Egyesült Államokban is, és miközben természetesen bizonyos értékekre nap mint nap felhívjuk a figyelmet - emberi jogi problémák, szabadságjogi problémák, akár Burmában, akár Kínában, legyen az kis ország vagy nagy ország -, ez mindig hangsúlyosan szerepel a magyar külpolitikában, de nem tudjuk figyelmen kívül hagyni azt, hogyha egy magyar vállalat mondjuk jobban érdekelt vagy nagyobb lehetőségei vannak a kínai piacon, mint mondjuk a japán piacon.
A japán-kínai szembeállítást sokszor hallja az ember, én ezt nem tartom teljesen megalapozottnak. A fentiek miatt természetesen igyekszünk mind a két országban kellően és intenzíven jelen lenni; ami a politikai kontaktusokat, látogatásokat illeti, ez meg is valósul. Kínát nagyon jó piacnak tartjuk a vállalataink számára, Japánt elsőrendűen befektetőnek tartjuk, amikor tőkebehozatalról van szó, és ebben a tekintetben azt gondolom, hogy többé-kevésbé azonos kézzel kezeljük mind a két országot.
A BT-tagság is említésre került itt. Japán esetében nem tartom ezt indokoltnak meg jogosnak, hiszen Németország és Japán BT-tagságának támogatása deklaratíve hosszú idő óta megvan. Most attól tekintsünk el, hogy milyen BT-ről beszélünk, hogy hol tart a BT-reform, és ennek tulajdonképpen mi a gyakorlati jelentősége, de az tény, és azzal egyetértek, hogy India vonatkozásában elég sokáig vártunk, de legutóbb a miniszter asszony delhi látogatásakor egyértelműen nyilvánvalóvá tettük, hogy az indiai BT-tagságot is támogatjuk, hozzátéve persze, hogy azt még nem tudjuk, hogy milyen BT-ben fogjuk ezt támogatni.
Indiával kapcsolatban valóban voltak fenntartásai az európai országoknak és az Egyesült Államoknak egyaránt, hiszen nagyon kevés olyan, mondjuk amerikai BT-határozati javaslat volt, amit India megszavazott volna, és ezért az Egyesült Államokban úgy gondolták, hogy ezt nem feltétlenül muszáj azzal jutalmazni, hogy ennek az országnak a BT-tagságát támogatják. Mi ennél előbbre léptünk, mert úgy gondoltuk, hogy érdekeink vannak Indiában, és számukra ez egy nagyon fontos kérdés volt. Tehát azt hiszem, ezt rendeztük.
Gógl képviselő úr felvetésével teljes mértékben egyetértek. Hadd válaszoljak erre nagyon röviden, mert ez az egész kulturális megjelenési kérdés egy borzasztó komplex dolog, és nemcsak a mi kompetenciánk természetesen, hanem más minisztériumé is, elsősorban az Oktatási és Kulturális Minisztérium érintett benne. Ázsiában egyetlen egy intézetünk működik, ez Új-Delhiben van, és ez egy nagyon-nagyon jó és népszerű intézet. Milliószor felvetődött a bezárásának a gondolata, gazdasági, pénzügyi okok miatt, ezt volt alkalmam végigasszisztálni delhi nagykövetként. Nagyon-nagyon örülök neki, és nagy vívmánynak tartom, hogy legalább ezt meg tudtuk akadályozni, de most költségvetési okokból egyszerűen nincs arra mód, hogy máshol magyar házakat hozzunk létre.
Ennek ellenére, és szerintem ez egy modern és korszerű gondolkodás, kulturális minisztériumi kulturális attasék - nem biztos, hogy ez jó szó, mert az majdnem mindenütt, minden nagykövetségen van, de kifejezetten a kulturális promócióval foglalkozó, önálló kulturális minisztériumi kiküldöttek - kihelyezésében gondolkozunk, és ez már eldöntött kérdés Kína vonatkozásában. Tehát Pekingben lesz egy ilyen, majd most, az általam korábban már említett évad kapcsán kerül bejelentésre, és ugyanúgy gondolkodunk a Japánban való megjelenésben is.
Egyelőre ennyire van erő. Hozzáteszem, hogy a visegrádi kulturális intézetek gondolata is felvetődik, ami megint egy új ötlet. Erre van példa a világban, vannak skandináv intézetek, de ugyanígy meg lehetne jelenni ilyen kulturális házban, visegrádi házban, közép-kelet európai házban. Még nem próbáltuk, de talán érdemes lenne kipróbálni.
Gógl miniszter úr kérdései vannak még hátra, két rövid mondattal elintézném, Észak-Korea és a koreai ügy. Itt van értékalap és érdekalap. Észak-Korea megítélése nagyon ellentmondásos, mondhatnám: nagyon negatív, inkább talán ez a megfelelő az európai világban és az Egyesült Államokban. Dél-Korea egy kicsit másképp gondolkodik erről. Dél-Korea úgy gondolja, hogy ez az ő nemzetük, ez az ő félszigetük, és egyrészt azért, mert a koreai befektetések, mint említettem, nagyon fontosak a számunkra, másrészt azért, mert úgy gondolom, igazából a koreaiak tudják, hogy mit akarnak az országaikkal, mi hajlunk arra, hogy a dél-koreai szempontokat legalább annyira figyelembe vegyük, mint más nagyhatalmi szempontokat. Ennek tekintetében mi próbálunk valamiféle engagementet, bevonási politikát folytatni Észak-Korea irányába, ami nem jelent természetesen semmiféle demonstratív melléjük állást. De az például, hogy a demokrácia intézetet, a demokrácia központot egy kicsit rámozdítsuk egy-két észak-koreai projektre, annál is inkább, mert Dél-Korea pénzzel támogatja a nemzetközi demokrácia központot, ez egy elképzelhető művelet olyan értelemben, hogy mondjuk koreai szakemberek magyarországi képzése történik, és ez tetszene Dél-Koreának, ami az érdekünk. Ugyanakkor azt gondolom, hogy elősegíthetjük vele az észak-koreai demokratizálást, ami meg az értékünk.
A Tajvani-szoros ügye megint egy nehéz kérdés, nagyon komplex. "Egy Kína" elv van, és természetesen Tajvannal változatlanul fenntartjuk a gazdasági kapcsolatokat.
Itt megint nem egyértelmű, tudniillik Csehország sokkal intenzívebben ápolja a tajvani kontaktusokat, de ezt azért teszi - megint csak érdek alapon -, mert ömlik be a tajvani pénz Csehországba, hozzánk meg nem. Azt nem merném itt állítani - főleg egy publikus rendezvényen nem -, hogy akkor megváltoztatnánk ezzel kapcsolatban az álláspontunkat, de tény az, hogy a Kínai Köztársasággal lényegesen előbbre járnak, mint Tajvannal. Természetesen elismerjük a tajvani berendezkedés demokratikus voltát, és fenntartjuk velük a kapcsolatot, az egy Kína elv keretein belül.
Kultúra, felsőoktatás. Molnár János képviselő úr, nagyon szépen köszönöm ezeket a gondolatokat, és különösen a felajánlást, hogy egy ilyenben részt venne. Ezt tényleg nagyra értékelem, és egyébként egyetértek azzal, hogy a befolyásunk, a megjelenésünk sokkal nagyobb, mint amit az ország mérete indokolna, még ma is. Ezt egyébként Gógl miniszter úr is mondta, és ezt tényleg ki kell használnunk azzal, hogy nem tudunk eltekinteni az ország méreteitől sem. Tehát az, hogy mi most itt meghódítjuk, mondjuk Tbiliszi központból az egész világot, elég nehezen fog sikerülni, de az tény, hogy azt az előnyt, amelyet sok más országgal szemben élvezünk, meg kell őriznünk, és erre rá is kell játszanunk.
Kelemen képviselő úr már nincs is itt, de úgyis kihagynám a kérdéseit, egyrészt Közép-Ázsiával, másrészt Törökországgal kapcsolatos kompetenciahiányomra hivatkozva. Igen, az egymillió kínait nem akarjuk bevándoroltatni Magyarországra, ilyenről sem papírt nem láttam, sem a Kínával vagy bármely más ázsiai országgal való kontaktusunk során el nem hangzott, nem vetődött fel, de ettől függetlenül indokolt, hogy ezzel kapcsolatban megfelelő és korrekt tájékoztatást adjon a magyar kormányzat, ezt elfogadom.
Szabó Vilmos képviselő úr; az EU-n belüli Ázsia-politikánk. Azt gondolom, illeszkedünk és nagyon igyekszünk. Tudnunk kell, hogy a régebbi európai országok ezen a téren sokkal nagyobb tapasztalattal rendelkeznek. Korábban kezdték az Ázsia-politikát, mint mi és csak halkan jegyzem meg, hogy több pénzt is tesznek mögé, azért ezen múlik. Mindenesetre, az Ázsia-politika mondjuk, Svédországban vagy Hollandiában - és ezt saját magunkkal szembeni kritikának is megfogalmazom - nem egy nyolcoldalas papír, ahol deklarálunk bizonyos elveket, hanem egy parlament által elfogadott, komoly, akár száz oldalra is rúgó tanulmány, amely mellé a költségvetés komoly pénzeket rendel, legyen ez nemzetközi fejlesztés, demokráciafejlesztés, vagy bármilyen más projekt. Szóval, itt nekünk van még terünk az előrelépésre, de azért jó úton haladunk, és illeszkedünk.
A szomszédokkal való verseny. Valóban, tényleges, van ilyen, sokszor alul maradunk beruházások tekintetében, nagyon sokszor - azt kell mondanom - kis különbséggel. Tehát nagyon éles a verseny, és akár eldőlhetne a mi javunkra is. Tudnunk kell, hogy mi hosszú időn keresztül kedvencek voltunk, és nem lehet rosszul venni egy koreaitól, ha ő is diverzifikálni akar, és nem csak egy országban beruházni. Lehet, hogy nekünk ez rosszul esik, de itt tulajdonképpen erről is szó van.
Mongólia. Egyetértek, nagyon nagy, nagyon komoly ország, nagyon komoly eredményeket felmutató, demokratikus, piacgazdasággá alakuló ország, rengeteg ásványkinccsel. Gyakorlatilag úgy érzem, ez egy felfutó reláció, annak ellenére, hogy kénytelenek voltunk bezárni a missziót. Hozzáteszem, hogy azért a jelenlétünk - többé-kevésbé - biztosított egy úgynevezett laptop-diplomatával, és Mongólia NEFE-partner, és számos olyan projektünk van, amelyet Mongóliában nagyon komolyan, nagyon jó néven vesznek. Ez erősíti azt, amiről a korábbiakban szó esett, nevezetesen, hogy Magyarország híre, például ebben az országban nagyon jó.
Elnök úr, ha megengedi, röviden így válaszoltam, köszönöm szépen.
ELNÖK: Gratulálok, államtitkár úr. Nagyon szépen köszönjük, és szeretném jelezni, hogy ez a napirendi pont mindenképpen egy olyan napirendi pont, amelyet fel fogunk tenni a honlapunkra, le fogunk fordítani angolra, így mód lesz arra, hogy világosabb kép alakuljon ki a Magyar Országgyűlés, a magyar kormányzat Ázsia-politikájáról.
Köszönöm szépen, áttérünk a 2. napirendi pontunkra, elrendelem a zárt ülést.
(A bizottság 11 óra 15 perctől 12 óra 31 percig zárt ülést tartott,
melyről külön jegyzőkönyv készült.)
ELNÖK: Az egyebek következik. Még egyszer szeretném felhívni a bizottság tagjainak a figyelmét arra, hogy csütörtökön 14 órakor a 64-es teremben az uniós ügyi bizottsággal közösen fogadjuk a cseh miniszterelnököt, kérem a részvétel biztosítását.
A következő ülésünket pedig jövő hétfőn 11 óra 30 perckor tartjuk, nagyköveti meghallgatások lesznek.
Van-e egyéb bejelentés? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, az ülést berekesztem, köszönöm szépen a megjelenést.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 32 perc)
|
Németh Zsolt |
Dr. Kozma József |
Jegyzőkönyvvezetők: Madarász Mária és Ulrich Ferencné