KHTB-14/2007.
(KHTB-34/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2007. május 22-én, kedden 14 óra 08 perckor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló *
Elnöki megnyitó *
A napirendi javaslat elfogadása *
Tájékoztató Ukrajna aktuális helyzetéről *
Szőke László tájékoztatója *
Brenzovics László tájékoztatója *
Kérdések *
Szőke László válaszai *
A schengeni végrehajtási egyezmény keretében történő együttműködésről és információcseréről szóló T/3031. számú törvényjavaslat *
Dr. Kara Ákos kiegészítése *
Határozathozatal *
Egyebek *
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó Vilmos (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Gedei József (MSZP)
Hárs Gábor (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kránitz László (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP)
Dr. Szakács László (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Horváth János (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Mesterházy Attila (MSZP) megérkezéséig Kránitz Lászlónak (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP) megérkezéséig dr. Szakács Lászlónak (MSZP)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz) megérkezéséig dr. Nagy Gábor Tamásnak (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz) Balla Mihálynak (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz) megérkezéséig Németh Zsoltnak (Fidesz)
Geberle Erzsébet (SZDSZ) Kékesi Tibornak (MSZP)
Szabó Vilmos (MSZP) megérkezéséig dr. Kozma Józsefnek (MSZP)
Hárs Gábor (MSZP) megérkezéséig Kárpáti Tibornak (MSZP)
Szőke László szakállamtitkár (Külügyminisztérium)
Brenzovics László, a Kárpátaljai Megyei Tanács alelnöke
Dr. Kara Ákos (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 08 perc.)
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelt Bizottság! Bejelentem a helyettesítéseket. Kozma József Szabó Vilmost, Szakács László Varga Lászlót, Kránitz László Mesterházy Attilát, Kárpáti Tibor Hárs Gábort, Balla Mihály Gruber Attilát, Német Zsolt Kelemen Andrást, Kékesi Tibor Geberle Erzsébetet, Nagy Gábor Gógl Árpádot helyettesíti. Megállapítom a határozatképességet.
A napirendi javaslat elfogadása
A napirendet megküldtük. A napirenddel kapcsolatban van-e bárkinek kérdése? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, felteszem szavazásra. Ki támogatja a napirendet? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Tájékoztató Ukrajna aktuális helyzetéről
Az első napirendi pontunk - nyílt ülés keretében - tájékoztató Ukrajna aktuális helyzetéről. Szeretném köszönteni Szőke László szakállamtitkár urat, valamint Brenzovics László urat, a Kárpátaljai Megyei Tanács alelnökét, a KMKSZ alelnökét. Megkérném először szakállamtitkár urat, hogy röviden foglalja össze az ukrán helyzetet, majd ezt követően Brenzovics urat, és utána a szokásos módon folytatjuk le a vitát.
Parancsoljon, szakállamtitkár úr!
SZŐKE LÁSZLÓ szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az ülés jellegére való tekintettel előre kell bocsássam, hogy némely markáns véleményt legömbölyített, lekerekített formában szeretnék majd kifejezni. Ez ügyben megértésüket kérem.
Ukrajnáról kellene beszélnem, amely a kelet-európai térségnek vitán felül középhatalma, noha meghatározó szerepet egyedül egyelőre ott függetlenné válása óta még nem tudott játszani. Ukrajna helyzete sajátos, mert ahogy mondani szokták, egyszerre színtere és ütközőpontja az euroatlanti integrációs és a posztszovjet reintegrációs folyamatoknak. Más szóval, egyidejűleg zajlik az orientációs dilemma kezelése, azaz az Oroszországgal, illetve a Nyugattal való kiemelt együttműködés hívei közötti vetélkedés, illetve küzdelem a nemzetté válás és az átalakulás problémáival. E háromból egy kihívás is elég nehézséget tudna okozni, hát még a három így együtt. (Hárs Gábor és Szabó Vilmos megérkeznek az ülésre.)
Emiatt vagyunk tanúi Ukrajna esetében a labilitásnak, némi ingatagságnak és definíciós problémáknak is, amelyeket nagyon egyszerűen úgy fogalmazhatnék meg, hogy ki kicsoda, mi az irány és mi a cél az ország fejlődése tekintetében. Zbigniev Brzezinski ezelőtt talán tizenöt évvel mondta azt, hogy nagy állam feloszlásakor az utódállamoknak képeseknek kell lenniük annak demonstrálására, hogy a kiválásnak az emberek napi életében érezhető, azonnali előnyei mutatkozzanak. Ukrajnának ezzel még nem sikerült egyértelműen megbirkóznia, Oroszországhoz képest sok szempontból adós maradt ennek a bebizonyításában.
A narancsos forradalom a politikai elit másik, a kiválás óta ellenzékinek tekintett szárnyát emelte a hatalom kulcspozícióiba, de nem kizárólagosan biztosítva azokat. Az kétségtelen, hogy a Juscsenko-vezetés hitet tett a reformok bevezetése és az euro-atlanti integrációs folyamat felgyorsítása mellett, de e törekvéseit nem tudta maradéktalanul valóra váltani. És hadd tegyünk hozzá valamit, ami megint ukrajnai sajátosság: keltek bizonyos illúziók Nyugaton, túlzott várakozások és tévhitek is meg leegyszerűsítő megfogalmazások is megjelentek arra nézvést, hogy Juscsenko per definitio nem nyugatbarát, mondjuk Janukovics ellenfele, és az általa képviselt politikai irányzat pedig oroszbarát. Ez egyfelől segít értelmezni Ukrajna bonyolult belpolitikai képletét, másfelől azonban nagy vulgarizálása annak a bonyolult erőtérnek, amelyben ezek az irányzatok mozognak és tevékenykednek.
Tagadhatatlan, van jobb- és baloldal, amely küzdött és küzd az ország külső és belső irányválasztásáért, de ez áttételesen igaz, és a hangsúly sok esetben az áttételen van: a két oldal az általunk megszokottnál nehezebben definiálható, és mögöttük sokkal inkább állnak területi és gazdasági csoportérdekek, mint tudatosan vállalt orientációs és okcidentációs törekvések. Más szóval: az összefüggés nem automatikus aközött, hogy ha valaki Juscsenkót támogatja, akkor rögtön jobboldali, nyugatbarát, demokrata, EU-párti, NATO-párti és elkötelezett híve a piacgazdaságnak, és a másik oldalt sem lehet ilyen egyértelműen jellemezni. Az ukránok saját belső értékelése úgy szól, hogy talán nem is orosz- és nyugatbarát erők küzdenek itt, még ha kívülről ez így is tűnik fel, hanem Ukrajna érdekeit eltérő módon látó politikusok eltérő gazdasági háttérrel és ebből adódóan eltérő prioritásokkal.
A narancsos forradalom után tehát az új vezetés nem volt képes a remélt lélektani áttörésnek az elérésére, a reformok felemás módon alakultak, kiéleződtek a koalíción belüli személyi és erőcsoportközi ellentétek, és folytatódott a belpolitikai bizonytalanság, amelynek fontos tényezője, hogy az alkotmányreform számos szakmai hibával volt terhes, nagyon bő tér nyílt az előírások - mondjuk így - kreatív értelmezésére. A politikai és a mögüle különösen éles kontúrokkal előtűnő gazdasági elit pedig továbbra is képtelen volt megállapodni az ország jövőjének, modernizációjának az alapkérdéseiről.
Csak átmenetileg csökkentette a belpolitikai feszültséget, amikor 2006 augusztusában Janukovics és vele a Régiók Pártja alakított kormányt, és ennek a fő megnyilvánulása az volt, hogy a Kucsma-féle elnöki státus meggyengítése után kialakult két erőközpont, az elnök és a miniszterelnök között elkezdődött egy egyre zavaróbb kötélhúzás. Fogalmazzunk így: a miniszterelnök hozzálátott végrehajtói hatalmának a konszolidálásához, a jogosultságok átvételéhez, ez pedig egy állandó kollíziós pályára állította az ukrajnai belpolitikát. Juscsenkó pozíciói folyamatosan gyengültek, az alkotmánymódosítás szűkítette a mozgásterét, elnöki teljesítményét ellentmondásosnak értékelték, és tudatos törekvések is voltak az ő politikai elszigetelésére.
Mindeközben tapasztalnunk kellett, hogy a populizmus veszélye tartósan fennmaradt, akárcsak annak a veszélye, hogy az ország politikai megosztottsága valamilyen területi megosztottsági hatást is gerjeszt, ami napirenden tartotta a szeparatista törekvések jelentkezésének a kockázatát. De ami ennél is súlyosabb, és amiről néha nem kellően veszünk tudomást, hogy tovább halasztódott a nagyipar meg a nagy elosztórendszerek megújítása. Ez annyira fájdalmasnak ígérkezett, hogy ebben a kiélezett harcban egyik fél sem vélte szükségesnek, hogy komolyan felvállalja mindezeket.
Összességében: látható volt, hogy ez az átmeneti jelleg tartós, a belpolitikai bizonytalanság, a kódolt ciklikus hatalmi válságok gyakorlata fennmaradt. Ez mutatkozott meg idén március végén, amikor a miniszterelnök egy gazdasági miniszteri poszt ígéretével mintegy átcsábította a kormányoldalra Anatolij Kinahot, az elnök oldalának egyik kulcsfiguráját, és a baloldali parlamenti többség az ellenzékiek megnyerésével, folyamatos megnyerésével nyíltan törekedett az alkotmány módosításához is elegendő többség elérésére a Radában. Ezt az elnök oldala egész pályás letámadásnak minősítette, és ekkor intézett az elnök ultimátumot Ukrajna törvényhozásához, és ezt az "Adj király, katonát!" jellegű eljárást alkotmányellenesnek bélyegezte: április 2-án, majd 25-én rendeletet hozott a Rada feloszlatásáról és az előrehozott választásokról is, mintegy válaszként a kormányoldal elnök szerint tervszerű előnyomulására és hatalombővítési törekvéseire.
Egy politikai értelemben konszolidáltabb országban ilyenkor az Alkotmánybíróság kimondja a verdiktet, és a kedélyek lecsillapodnak. Ukrajna azért más történet: itt nemcsak a belpolitika, sok szempontból az ország helye, iránya, pályája sincsen még konszolidálva, nem is beszélve mondjuk az Alkotmánybíróság jogköréről vagy a hatalmi ágak függetlenségének kiforrottságáról.
Érdekes jelenség, hogy ezzel a határozott fellépéssel Juscsenko elnök hosszabb időre magához tudta ragadni a kezdeményezést, taktikai lépései folyamatosan egy alkukényszerbe szorították a kormányfőt, és Juscsenko pártjának, a Mi Ukrajnánknak a népszerűsége 12-ről 20 százalékosra nőtt, még ha ez a folyamat azóta meg is állt.
Csak megjegyzem, hogy a Mi Ukrajnánk ma körülbelül a lakosság 15 százalékának bírja a bizalmát, a Régiók Pártja körülbelül 30 százalékon áll, Julia Tyimosenkó blokkja pedig 20 százalékon. De ha a kérdést leegyszerűsítjük, ha mondjuk most lenne egy elnökválasztás, akkor azon Juscsenkó valószínűleg nem tudna győzni Janukoviccsal szemben. Az utóbbi időben voltak ugyan lebegtető jellegű nyilatkozatai a miniszterelnöknek, de az elmúlt időszak legfontosabb fejleménye az, hogy több megállapodás köttetett Juscsenkó és Janukovics között, alapvetően arról, hogy előrehozott parlamenti választásokra kerül sor. Ennek ellenére még nincs végső politikai kompromisszum a belpolitikai válság feloldásának sem az idejéről, sem az eljárásáról, sem a mikéntjéről.
Azért hadd jegyezzem meg, hogy ez a vita, ha eddig igyekeztem is egyszerűsíteni, nem kétszereplős, hanem ott vannak Moroz szocialistái, Tyimosenkó hívei vagy Szimonyenkó kommunistái, akik maguk is fontos tényezők, és bármiféle vélt vagy valós belpolitikai megkerülésükre rendkívül érzékenyen reagálnak. Létrejött egy munkacsoport, amely folyamatosan tárgyalt egészen tegnapig arról, hogy a miniszterelnök és a köztársasági elnök megegyezését hogyan lehessen értelmezni. Egyelőre azonban eredmény nem született, sőt tegnap fel is függesztették a munkacsoport tevékenységét, ha másért nem, azért, mert a két kulcsszereplő többórás egyeztetést folytatott egymással, amelynek az eredményéről azonban még nincsen tudomásunk.
A vita központi kérdése jelenleg az, hogy a kormányoldal szívesebben venné, ha a választásokat, mondjuk novemberre halasztanák, az ellenzék - és ez most az elnök oldala, ha úgy tetszik - mielőbb, konkrétan július 15-én szeretne általános választást tartani. Egy zavaró elem, nevezetesen az, hogy a miniszterelnök és pártja felvetette, hogy egy füst alatt elnökválasztást is kellene tartani, ez az elem legalább már kikerült az egyenletből. A legfrissebb fejleményekhez az tartozik, hogy az Alkotmánybíróság, amely azt hiszem, presztízsének már csak a romjai közt tevékenykedik, tegnap döntést hozott. De nem azt a döntést, amelyet a felek ilyen vagy olyan indíttatásból vártak, hanem azt a döntést, hogy berekeszti Juscsenkó április 2-ai törvényhozást feloszlató rendelkezésének a vitáját, és megkezdi az április 25-ei elnöki rendelkezés alapos vizsgálatát.
Az ukrán sajtó egy része természetesen folyamatosan riogat azzal, hogy itt kenyértörésre kerül a dolog, rendkívüli állapot kihirdetése, a kormány felmentése, egyéb radikális lépések szerepelnek az opciók között, és az igazat megvallva mindkét oldal minden irányzatának van egy saját forgatókönyve arra nézvést, hogy mi várható. A mi saját prognózisunk az, hogy feltehetőleg tartósan számolnunk kell Ukrajna éles politikai megosztottságával, következésképpen nincs okunk azt hinni, hogy a válság rövid időn belül megoldódik vagy lényegesen tompul, ezzel együtt nem számítunk arra, hogy erőszakos megoldásra kerülne sor.
Két elemet hadd emeljek ki ennek háttereként. Az egyik az, hogy a választók többsége, a közvélemény-kutatások tanúsága szerint belefáradni, belefásulni látszik az elit csoportjai közötti konstans hatalmi harcba, és tart a káosztól. És ami legalább ilyen fontos: az ukrán üzleti, gazdasági elitnek - függetlenül attól, hogy melyik oldalhoz kötődik - sem lehet érdeke a kaotikus helyzet kialakulása vagy a félkaotikus helyzet állandósulása.
Ha az idő engedi, szívesen kitérek e válságban a Janukovics-kormány tevékenysége és a belpolitikai konfliktus külpolitikai vetületeire is. Engedjék meg azonban, hogy megpróbáljam definiálni, hogy mi Magyarország érdeke Ukrajnával úgy általában és a konfliktust tekintve konkrétan. Ha leegyszerűsítem, Magyarországnak négy alapvető érdeke van Ukrajna kapcsán. Az első, hogy legyen. Mármint, hogy létezzen a független, önálló döntéshozatalra képes, az integráció iránt nyitott és arra kész Ukrajna. A második, hogy stabil legyen Ukrajna. Tehát ne labilitást, ne bizonytalanságot sugározzon ki a régióra, legyen szó biztonságpolitikáról vagy energiaszállításokról. A harmadik, hogy demokratikus legyen, és ezt nem kívánom kifejteni, csak egy elemre utalnék: tartsa tiszteletben és bővítse az ukrajnai magyar kisebbség jogait. Végezetül, hogy virágzó legyen vagy prosperáljon, tehát ne jelentsen számunkra migrációs veszélyt, és modernizált gazdasága pedig minél biztosabb piaca legyen a magyar termékeknek. Örömmel kockáztatom meg, hogy ezekben a fő törekvéseinkben, céljainkban a magyar politikai élet egyetért. Tehát e területen én legalábbis konszenzust vélek felfedezni.
Hadd szóljak külön két kérdésről, az integrációs elemekről. Nekünk érdekünk az, hogy Ukrajna tovább közeledjen az euroatlanti mechanizmusokhoz, és ez ügyben ösztönözzük, támogatjuk az ukrán törekvéseket, azzal együtt, hogy el kell fogadnunk, hogy ennek az ütemét az ország szándékai és lehetőségei kell hogy meghatározzák. De azt mindenegyes alkalommal elmondjuk ukrán partnereinknek, hogy készen állunk arra, hogy a szószólóikként, ügyvédjeikként lépjünk fel, például annak érdekében, hogy az Európai Unió egy köztes státus biztosításával legalábbis nyitva hagyja Ukrajna távlati tagságának lehetőségét, hogy ezzel is megerősítsük az integráció iránt elkötelezett politikai erőket, valamint azzal, hogy készek vagyunk integrációs ismereteink, tudásunk, tapasztalataink átadására, például a sokat emlegetett nyíregyházi folyamat keretében, az úgynevezett odahorgonyzás, az "anchoring" gyakorlat szép példájaként.
Egy másik fontos eleme ennek a viszonynak az energiapolitikai. Érdekünk, hogy Ukrajna minél gyorsabban bevonásra kerüljön az európai energetikai együttműködésbe, illetve az, hogy Ukrajna a lehető legnagyobb mértékben gondoskodjon az energiaimportunk technikai feltételeinek a biztosításáról. Hogy megint csak konkrét példánál maradjak, jelenleg a gázt egyetlen vezetéken kapjuk, amelynek a műszaki állapota erősen kérdéses, itt-ott szelel, repedezik, és ha tartalékaink fogytával mondjuk tél végén történne valamilyen műszaki hiba, akkor az nagyon nehéz helyzetbe tudná hozni az országot. Május 7-én egy 400 méter hosszú szakadás történt e gázvezeték egyik elemében. Nagy szerencse, hogy ott éppen volt egy tartalék gázvezeték, máskülönben ez elég komoly hatással lett volna a magyar ellátásra is.
Ami a konkrét belpolitikai válsággal kapcsolatos magyar álláspontot illeti, nyilvánvalóan nem voltunk és nem is vagyunk közömbösek. Szerepvállalásunkat, általában a külföld szerepvállalását markánsan egyik fél sem szorgalmazta. Üdvözöljük, üdvözöltük, hogy Juscsenkó és Janukovics megállapodásra tudott jutni, és azt reméljük, hogy felelősségteljes hozzáálláslukkal sikerül kilábalniuk a válságból, Ukrajna stabilizálódik, és végre a modernizációs feladataira, az integrációs teendőire tud összpontosítani. Azt nagyon fontosnak tartjuk, hogy a választások legyenek demokratikusak és jogszerűek, és változatlanul síkraszállunk azért, hogy az EU kiemelt partnerként kezelje Ukrajnát az európai szomszédságpolitika keretében, és hogy folytatódjanak a megerősített megállapodás kidolgozását célzó tárgyalások, és azt szorgalmazzuk, hogy ez a dokumentum, ha már a nevében nem is, de legalább a tartalmában legyen társulási jellegű, és tegye lehetővé az Unió és Ukrajna politikai-gazdasági együttműködésének elmélyítését.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, szakállamtitkár úr. Brenzovics Lászlónak adom meg a szót.
Brenzovics László tájékoztatója
BRENZOVICS LÁSZLÓ, a Kárpátaljai Megyei Tanács alelnöke: Köszönöm szépen a szót és a megtisztelő meghívást. Természetesen egészében egyetértek azzal a rendkívül alapos elemzéssel, amit szakállamtitkár úr itt előadott. Néhány dologgal szeretném csupán kiegészíteni egy olyan ember szemszögéből, aki az eseményeknek részben közeli szemlélője, és kis részben valamelyest alakítója is.
Kétségtelen az, hogy itt az ukrajnai politikai elitek harcáról van szó, ami azonban rátelepszik az ország rendkívül súlyos megosztottságára, amelynek történelmi okai vannak. Az elitek egymással küzdenek, ugyanakkor kihasználják azt, hogy mennyire megosztott, kettéosztott ez az ország Délkelet-Ukrajnára és Nyugat-Ukrajnára, amelynek a mentalitása, gondolkodásmódja, céljai különböznek egymástól.
De ez a harc, eltérően attól, ami a narancsos forradalom idején volt, jelenleg csupán és kizárólag az elitek harcára korlátozódik. A nép ezt szemléli tulajdonképpen, és csak ilyen kevéssé van involválva, másrészt pedig, ahogy az államtitkár úr is említette, eléggé passzívan viszonyul ehhez az egész dologhoz.
A dolgot az robbantotta ki, amikor közeli jövővé vált az, hogy Janukovics és társai, a szocialisták és a kommunisták megszerzik a háromszáz képviselőt különböző eszközökkel, és akkor alkotmányos többséggel az elnöknek a hatalmát szinte teljes egészében elvehették volna. Ez volt az utolsó pillanat, amikor az elnök úgy döntött, hogy dupla vagy semmit játszik, és feloszlatja a parlamentet. Végül is az ő szempontjából ez mindenképpen jó lépés volt, hiszen megerősítette a tekintélyét, a saját tekintélye is növekedett és a saját népszerűsége is növekedett, és eliminálódott az a veszély, hogy az ő hatalma a közeljövőben megszűnjön létezni ezáltal.
Ugyanakkor sajnos Ukrajna jogrendszere, a törvényeknek a nívótlansága, a bíróságoknak a korruptsága következtében én jelenleg ebből jogi kiutat nem látok. Tehát sem az Alkotmánybíróság, sem a Legfelsőbb Bíróság nem fog tudni olyan döntéseket hozni, mivel a tekintélyüket elvesztették, amely döntéseket a politikai erők elfogadnák. Emiatt teljesen nyilvánvaló, hogy ebből a dologból csupán politikai módon lehet kijutni, és tényleg az egyetlen módja az új választások megtartása. Azt hiszem, azt, hogy új választások szükségeltetnek, ezt már valamennyi párt felfogta, kivéve Morozaz szocialistáit, akinek a játék tulajdonképpen a bőrére megy, mert ha új választásokat tartanak, valamennyi jelenlegi párt bejutna a parlamentbe, körülbelül plusz-mínusz 5 százalék ugyanolyan erővel, kivéve az ő pártját. Emiatt ő az a személy, aki a legkevésbé érdekelt ebben, és ő akadályozza azt, hogy az új választásokat megtartsák. Igen ám, de a parlament újbóli összehívása és a parlament döntései nélkül törvényes választásokat tartani nem lehet, ez rendkívül megnehezíti a dolgokat.
Mégiscsak azt kell remélnünk, és ez az egyetlen kiút, hogy ha a két nagy pártnak a vezetője, vagyis a két legfontosabb közéleti szereplő, Janukovics és Juscsenko megegyeznek a dátumban, és nem kerül sor valamifajta erőszakos módszereknek a bevetésére. Én tudom azt, hogy ennek kevés az esélye, de azért azt is el kell mondanom, hogy mindkét táborban megvannak azok a szereplők, akik ilyesmiben gondolkodnak, és az ukrajnai erőszakszervezetek is megosztottak ebben, hiszen a belügyminisztérium tulajdonképpen Janukovics hatáskörébe tartozik, míg a titkosszolgálatok és a hadsereg az elnök és emberei irányítása alatt áll, és ez is bizonyos veszélyeket rejt magában.
Nyilvánvaló az, hogy szűkebb pátriám, Kárpátalja, ahol a kárpátaljai magyarság él, és amely Magyarországgal határos, ebből a szempontból egy kicsit a nyugalomnak a szigete, hiszen amikor itt a megyei közgyűlés megalakult, akkor egy olyan koalíció jött létre, amelyben valamennyi nagy párt részt vett, tehát mind a Mi Ukrajnánk Párt, mind a Régiók Pártja, mind pedig a két magyar párt. Tehát tulajdonképpen ezek az ellentétek itt a helyi elitek között nem olyan jelentősek, hogy közvetlenül a magyar határ közelében, Kárpátalján a Mi Ukrajnánk és a Régiók Pártja között valamifajta ellentétek lennének, hanem itt egyfajta konszenzus van. Kárpátaljának az az érdeke, hogy itt nyugalom és biztonság legyen, illetve az, hogy a stabilitást és a működőképességet mindenképpen megőrizzük.
Érdekes és paradox az, hogy annak ellenére, hogy kétséges az, hogy van-e egyáltalán parlament, annak ellenére, hogy kétséges az, hogy van-e Alkotmánybíróság és a politikai elit az egymás elleni harccal van elfoglalva, ez az egyszerű emberek életén egyáltalán nem látszik. Tehát sem a közellátásban, sem az iparnak a teljesítményében, sem egyéb dologban semmifajta válságjelenségek nem tapasztalhatók, mind a közellátás, mind pedig a gazdaság növekedése is töretlen, mintha nem irányítaná senki az országot, azonban ennek ellenére minden dolog éppúgy működik, mint ahogy korábban volt. (Mesterházy Attila megérkezik az ülésre.)
Szerintem lesznek választások - a kérdés az, hogy mikor, és kiút pedig csak a politikai megegyezésben lesz majd. Azonban, mint ahogy itt elhangzott, ezzel a válság nem fog megoldódni, hiszen ugyanazok a politikai szereplők kerülnek majd be a következő parlamentbe is ugyanazokkal az ellentétekkel, amelyek voltak korábban, lehetségesek azonban más felállások is. Viszont egy olyan felállás lenne szerencsés a jelen helyzetben, amely egy széles koalíciót jelentene, amely ezeket az ellentéteket feloldaná, és amely képes lenne egy olyan kormányt létrehozni, amely figyelembe venné az országban az erőviszonyokat, a belső egyensúlyt, és ez lenne képes egy ilyen kormányzásra, nem lenne szükség a szociális és politikai demagógiára, megvalósítaná azokat a reformokat, amelyek kétségkívül ehhez szükségesek.
Én egyetértek azzal is, hogy Magyarországnak az érdeke egy erős, stabil Ukrajna fenntartása, és azzal is, hogy támogatni kell Ukrajnát a demokráciára, az euro-atlanti integrációra irányuló törekvéseiben, és ha kéri - ez fontos -, akkor segíteni kell őket a válságból való kijutásban is. Természetesen nekünk pedig személyes érdekünk az, hogy ebben a helyzetben önök továbbra is nagy, sőt, azt kérnénk, hogy nagyobb figyelemmel forduljanak a kárpátaljai magyarság felé, amely számos gonddal küzd, és nyilvánvalóan az egyik legnehezebb körülmények között élő határon túli magyar közösség.
És ami aktualitás külpolitikai vonalon, az az, hogy annak ellenére, hogy Ukrajnában ilyen bizonytalan a helyzet, föl kellene gyorsítani a kishatárforgalommal kapcsolatos tárgyalásokat, és minél előbb, még Schengenhez való csatlakozás előtt ezt alá kellene írni. Ez egy jó gesztus lenne Ukrajna felé is, hogy Magyarország igyekszik nem elzárkózni ezekben a kérdésekben, hanem bízik abban, hogy az ország a válságból kilábal, és lám, ennek ellenére is megköti ezt a szerződést. Illetve megoldást kellene találni és keresni arra, hogy a schengeni rendszer bevezetése ne jelentsen Kárpátalja, a kárpátaljai magyarság és az anyaország között valamifajta vasfüggönyt, hanem itt is próbálunk olyan megoldásokat keresni, amelyek az ukrán közvéleményt megnyugtatják, amelyek a kárpátaljai magyar közösséget megnyugtatják, hogy van perspektívája annak, ha a saját dolgait rendbe teszi, ha stabilitást biztosít, akkor ez európai perspektíva előtte nem zárul be.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen az igen színvonalas előterjesztéseket.
Képviselőtársaim! (Senki sem jelentkezik.) Talán nem veszik agresszivitásnak, hogy akkor néhány megjegyzést tennék, és kérdéseket is megfogalmaznék.
Az első kérdésem a lenne, hogy itt többen érintették az erőszakos forgatókönyvnek a lehetőségét. Nem tartotta Brenzovics László valószínűnek, de azért mégiscsak, ha a jelenlegi belpolitikai folyamatoknak az eszkalációját nézzük, a tömeges mozgósításra való meglehetősen nagy hajlamot és az ellentéteknek az irracionalitását, akkor azért ezt a lehetőséget mindenféleképpen figyelembe kell venni, főleg azzal megspékelve, amit Brenzovics László mondott, hogy itt a megfelelő szervezeti háttér is rendelkezésre áll. Tehát ezt járjuk talán még körül elsőként, az erőszakos variáció lehetőségét.
A második kérdésem az orosz befolyásra vonatkozik. Végső soron tudjuk, hogy Oroszország viszonya Ukrajnához egy meglehetősen irracionális viszony: Oroszország nem mondott le Ukrajnáról. Ebben a helyzetben egy nagyon fontos kérdés, hogy melyek Oroszországnak az impulzusai: a konfliktus, a konfliktus generálása vagy pedig valamilyen módon a kiegyezésnek az elősegítése, a konszolidáció vagy a feszültségnek a fokozása. Ez a második kérdésem.
A harmadik az oligarchákra vonatkozik, tehát az oligarchák preferenciáira, ha mondjuk nagyságrendileg kellene a két tábor között megvizsgálni ezt a kérdést. Ezt hogyan látják?
A negyedik felvetésem pedig egy technikai jellegű kérdés, az imperatív mandátum ügye, hogy ennek a kérdése a velencei bizottságban napirenden van, az Európa Tanácsban napirenden szerepel, és úgy tűnik, hogy ez egy meglehetősen fontos része lehet az esetleges kompromisszum megtalálásának. Kialakult ekörül egy erőteljes belpolitikai vita. Van-e ezzel kapcsolatban kormányálláspont?
Ami a kárpátaljai magyarokat érinti, a kishatárforgalmi megállapodás mellett én még a schengeni problémát szeretném itt megfogalmazni. A schengeni probléma kezelésére vonatkozóan éppen egy órával ezelőtt Szili Katalin fogalmazott meg egy fontos javaslatot, és bizonyára ezt a javaslatot szakállamtitkár úr már ismeri. Egyelőre nem nyilvános, de valamilyenfajta előrelépést talán jelent a schengeni probléma kezelésében. Hol tart ez a gondolkodás - hiszen a kishatárforgalom csak részlegesen jelent megoldást -, illetőleg a kishatárforgalmi megállapodással kapcsolatban van-e valami szándékuk, hogy bővítsék a mozgásteret a megállapodás keretei között?
Horváth János képviselő úr jelentkezett.
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Két kérdésem lenne. Az egyik az, hogy a Szovjetunió szétesése után megszületett, létrejött önálló államok sorában hol is van Ukrajna. Egyike a tizenvalamennyinek vagy valamennyiben különbözik tőlük, és hozzájuk hogy viszonyul; Ukrajna féltőbben őrködik szuverenitására, mint a többiek, vagy vannak Ukrajnában olyan tendenciák, amelyek más irányba mutatnak? Szóval Ukrajna mint része annak a tizenhetek klubjának, ha szabad így mondani.
A másik kérdésem pedig az, hogy Ukrajna Lengyelországgal - nem is részletezem tovább. Valamikor 5-8 évvel ezelőtt írtam egy tanulmányt, Zbigniew Brzezinski beszéde volt Krakkóban, díszdoktorrá avatták, és az ukrán-lengyel kérdéssel foglalkozott. Engem akkor nagyon érdekelt, az az írásom meg is jelent, Zbigniew-vel azóta is vitatkozunk rajta. Nagyon érdekelne, hogy a magyar külpolitika szemlélői hogy látják ennek a két országnak a viszonyát, hiszen annak aztán Magyarország számára is van jelentősége.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szakács képviselő úr!
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nekem is volt alkalmam az elmúlt héten megismerni egy-két helyi és belső viszonyt Ukrajnában, és úgy vettem észre, hogy a legjobban az bántja az állampolgárokat, a vezetőket, hogy nem is nagyon ismerik a parlamenti képviselőiket, nem tudják, hogy kik képviselik őket a parlamentben, hiszen csak egy pártlistás szavazás van, ahol az első öt név szerepel. Azt kérdezném, hogy a folyamat, ami talán most elkezdődött Romániában - van-e arra esély Ukrajnában, hogy egy egyéni választókerületi rendszer bevezetésre kerüljön? Ukrajnában a választójogi törvény, illetve az alkotmány módosításával ez nyilvánvalóan egyébként a kárpátaljai magyarok képviseletével is valamelyest előremozdulást jelenthetne.
ELNÖK: Parancsoljon!
SZŐKE LÁSZLÓ szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Nem igyekszem monopolizálni a válaszadás lehetőségét, megpróbálok végigfutni ezeken a kérdéseken.
Az elnök úrnak igaza van, nem lehet kizárni az erőszakos forgatókönyv megvalósulásának a lehetőségét sem. Nyilvánvalóan ebben Ukrajna lakossága éppúgy nem érdekelt, mint ahogy a külföldi partnerek nem érdekeltek. Bárki forduljon meg Kijevben, bárki bárhol tudjon felelős ukrán vezetőkkel szót váltani, véleményt cserélni, mérsékletre, körültekintésre, megfontoltságra, távlatos tervezésre inti a döntéshozókat. Mi magunk is így teszünk. Nagyon bízunk abban, hogy sikerül ezt az opciót elkerülni.
Oroszország befolyása nehezen definiálható. Ha már egyszer idéztem Brzezinskitől, és ha már a képviselő úr volt szíves idézni ezt a nevet, ő mondta, ugyancsak 15 évvel ezelőtt, hogy Ukrajnában az a szép, hogy ha Moszkva meg tudja mondani, hogy mi legyen Kijev álláspontja, akkor szuperhatalom, de legalábbis nagyhatalom, ha nem tudja megmondani, akkor nem nagyhatalom. Tehát valóban az Ukrajna feletti befolyásolás egy nagyon komoly tesztje Oroszország érdekérvényesítő képességének vagy törekvéseinek. (Dr. Varga László megérkezik az ülésre.)
Azért itt van két fejlemény, ami megkülönbözteti a helyzetet a narancsos forradalom időszakától. Az egyik, hogy Janukovics miniszterelnökké választása, tehát tavaly augusztus óta egy picit megnyugodtak az ukrán-orosz kapcsolatok, amit úgy is megfogalmazhatnék, hogy a Janukovics-vezetés tartózkodott az Oroszországot látványosan irritáló fellépéstől. Ez nem azt jelenti, hogy a bizalmi viszony nagymértékben elmélyült volna, mert az alapkérdésekben - és csak néhányat említenék: mondjuk a határ, a fekete-tengeri flotta sorsa és jövője, vagy mondjuk a gázár témája, ami jelenleg ugyan 135 dolláros, de nem tudjuk, hogy meddig - azért áttörést vagy látványos javulást nem sikerült elérni. Az orosz diplomácia becsületére váljék, hogy eltérően 2004 decemberétől a mostani válság során Oroszország nem tett, hogy úgy fogalmazzak, esetlen lépéseket Ukrajnában vagy Ukrajna irányában, tehát saját preferenciáit nem jelezte néha a kelleténél is világosabb egyértelműséggel.
Az oligarchák preferenciái. Erre szokták azt mondani, hogy ez a 64 ezer dolláros kérdés a történetben. Erősen szóródnak, fogalmazzunk így. Az alelnök úr bizonyára pontosabb választ tud adni. Lényegében minden politikai párthoz, politikai irányzathoz, tömörüléshez sorol az ukrajnai közbeszéd egy-egy érdekcsoportot, egy-egy klánt, egy-egy ipari erőtömörülést, és sajnos ezeknek a saját megfontolásai, saját érdekei, illetve a velük kötött külön kompromisszumok nagymértékben rávetülnek aztán arra, hogy a politika szereplői egymással közvetlenül hogyan tartják a kapcsolatot.
Elnök úr említette az imperatív mandátum kérdését. Kötött képviselői mandátum, úgy is nevezzük. Erről az ellenzék és az elnök törvényt kíván alkotni, azt megelőzendő, hogy mondjuk így, politikai vagy még direktebb módon gazdasági előnyök felajánlásával az éppen kormányzati hatalmon lévő erő, jelesül most éppen az elnök ellenfeleinek erőcsoportja, magához tudja édesgetni, át tudja állítani a parlamenti képviselők egy részét. Megjegyzem, jelenleg is vannak előírások Ukrajnában, amelyek az ilyenfajta direkt átcsábítást tiltják, de mint sok minden más, ezek az előírások sem érvényesíthetőek.
Felvetődött a képviselő úr részéről, hogy van-e lehetőség az egyéni választókerületi rendszerre való áttérésre. Nem tudok ilyen lehetőségről. Viszonylag friss, 2006 márciusi, illetve akkor lépett hatályba az a relatíve még viszonylag új választási törvény, amely megszüntette a választói kerületeket, és csak a bejegyzett pártok listáján adott lehetőséget a képviselőválasztásra, ami egyébként a sajnálatos módon politikai értelemben még mindig megosztott kárpátaljai magyarságot is lehetetlenül nehéz helyzetbe hozta, ami oda vezetett, hogy jelenleg Kijevben nincsen törvényhozói képviselete a kárpátaljai magyarságnak.
A kishatárforgalmi megállapodás ügyében kedvező fejleményről számolhatok be: tárcaközi egyeztetés után megszületett ennek a magyar tervezete, és ezt kijevi nagykövetségünk 15-én átadta hivatalosan az ukrán félnek. Várjuk az ukrán fél válaszát. Terveink szerint optimális esetben - úgy látjuk, hogy ez az ukrán fél számára előnyös javaslat - elegendő lesz két tárgyalási forduló. Szeretnénk a nyár folyamán aláírni ezt a megállapodást, hogy az schengeni tagságunk remélt és várt kezdetére, tehát 2008 januárjára maga is életbe léphessen.
Folynak még természetesen itthon is egyeztetések, hadd térjek ki ennek egyik nagyon jellemző kérdésére, ez pedig az, hogy mekkora területre terjed ki a hatálya a kishatárforgalmi megállapodásnak. A jelenleg érvényes uniós szabályozás azt mondja ki, hogy maximum 30 kilométeres övezet lehet ez a határból, de hogyha ebben a 30 kilométeres övezetben egy közigazgatási egység egy része benne van, a másik része azonban kinyúlik belőle, de úgy, hogy annak van egy 30 és 50 kilométer közötti szakasza, akkor kétoldalú alapon a felek megállapodhatnak arról, hogy ennek a közigazgatási egységnek az egészére érvényesítsék a szabályokat. Következésképpen abban reménykedünk, hogy a kárpátaljai magyarság több mint 90 százaléka bele fog kerülni ebbe a zónába, és ez viszonylag jó aránynak tűnik, tegyük hozzá, különösen mondjuk a szerbiai magyarsággal összevetve, amelynek a földrajzi elhelyezkedése ezt sokkal kevésbé teszi lehetővé.
ELNÖK: Ehhez kapcsolódna egy kérdésem: A magyar oldalon, ha mondjuk beleesik egy megye mint közigazgatási egység, akkor adott esetben az egész megyére kiterjedhet magyar oldalon a hatálya?
SZŐKE LÁSZLÓ szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Nem tudok választ adni, elnök úr, ennek utána kellene hogy nézzek. Gyanítom, hogy kisebb közigazgatási egységekről van szó. A legkézenfekvőbb persze az lett volna, hogyha azt mondjuk, hogy Kárpátalja és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye esik bele, de nem így fog működni feltehetőleg.
A képviselő úr kérdésére kitérve, hogy hol van Ukrajna helye az utódállamok között. Ukrajna némi fórral és némi hátránnyal indult ebben a vetélkedésben: fórral azért, mert a szuverén államiságnak több jegyével rendelkezett még a Szovjetunió felbomlása előtt, lévén hogy Belorussziával együtt még ENSZ-tag is volt. Azonban ma - hogy mondjam - nem tartozik az Oroszországtól látványosan leválni képes országok élmezőnyébe, és ennek egyrészt a területi megosztottság, másrészt az Ukrajna földjén élő nagyszámú orosz kisebbség ugyanúgy oka, mint az, hogy a kis orosz-ukrán nemzeti ethosz kialakulása bizony annak idején elég masszív cári oroszosító nyomás alatt történt, és önmagában sem tette lehetővé egy nagyon virulens és nagyon jól megformált nemzeti tudat megfelelő időben való kiformálását.
Tény az, hogy Janukovics kormányra kerülése óta visszaesett Ukrajna tevékenysége azokban a FÁK-térségben kialakított együttműködési rendszerekben, amelyeknek kimondott vagy ki nem mondott céljuk az orosz befolyás ellensúlyozása vagy visszaszorítása volt, most elsősorban a GUAM-rendszerre, tehát a Grúziát, Ukrajnát, Azerbajdzsánt és Moldovát tömörítő rendszerre, illetve a demokratikus választás közössége nevű politikai tömörülésre gondolok.
A lengyel-ukrán viszonyt kétségtelenül történelmileg terhelt kapcsolatként kell értékelnünk: a változó határ, az egymásnak kölcsönösen felróható, masszív népirtások, a két világháború és az egymást követő polgárháborúk kavargása, a kölcsönös kitelepítések ugyanúgy nyomot hagytak ezen a viszonyon, mint a kisebbrendűség és felsőbbrendűség érzetéből adódó - mondjuk így - morális és erkölcsi ingatagságok. Ezzel együtt ez a viszony meglepő gyorsasággal tört utat két középhatalom korrekt kapcsolata irányába, azzal együtt, hogy változatlanul mindkét részről nagyon komoly az érzelmi töltése, de az ukrán patriotizmusnak a lengyel segítségre való ráutaltsága és a lengyel középhatalmi törekvésekhez az ukrán hátország keresésének szándéka segített kicsit elsimítani ezeket az érzelmi hátterű turbulenciákat.
Jellemző és említést érdemel, hogy Magyarország mellett Lengyelország az a másik állam az Európai Unióban, amely nagyon egyértelműen síkraszáll amellett, hogy Ukrajnának ezen a meglehetősen szerény keretet kínáló európai szomszédságpolitikán túlmenő, ha úgy tetszik, egy kvázi társulási viszonyt is fel kellene ajánlani az Uniónak, azzal a logikával, hogy ilyet az Unió, ilyen megállapodásokat már kötött egy sor mediterrán állammal. Tehát ha valakivel társulási viszonyba lépünk, az nem azt jelenti, hogy kényszerpályára tesszük magunkat, amelynek keretében, tetszik-nem tetszik, fel kell majd vennünk tagnak. Ez a logika lengyel és magyar részéről tükröztetődik a leghatározottabban az uniós fórumokon.
Köszönöm szépen.
BRENZOVICS LÁSZLÓ, a Kárpátaljai Megyei Tanács alelnöke: Még néhány gondolatot a dolgokhoz. Erőszakvariáns nem valószínű, senki sem akarja igazából, másrészt pedig, ami ennél még fontosabb, egyik fél sem rendelkezik olyan erőfölénnyel, hogy biztosra mehessen, emiatt nem fogják csinálni vélhetőleg, hacsak valakinek az indulatai el nem szabadulnak. Persze egy ilyen hosszas válság után, ebben a nagy melegben bármi megtörténhet.
Az oligarchák természetesen megosztottak, hiszen az oligarchák egyik fő szándéka ezekben a játékokban az, hogy senki se rendelkezzen túlhatalommal. Az ő mozgásukat mindig az határozza meg, hogy ha valamelyik erőcsoport nagyon megerősödik, akkor ők lassan átmennek a másik oldalra, hogy a pénz hatalma mellett senki se szerezhesse meg a politikai hatalomnak az egészét, hanem legyen valamifajta kompromisszum, ami lehetővé teszi azt, hogy a saját vállalataik is megfelelő körülmények között tudjanak dolgozni. Emiatt van az például, hogy azt gondolná az ember, hogy a donyeckiek azok egy egységes társaság, pedig Juscsenko elnök mögött is a legerősebb csoport a donyecki másik csoportosulás, Szergej Taruta és csoportja, aki az elnököt támogatta ezekben a törekvéseiben, sőt, az egyik ilyen fontos vezetőjük még az elnök által uralt nemzetbiztonsági bizottságot is vezette a legutóbbi időkig.
Az imperatív mandátum az egy furcsa dolog lesz, amely tulajdonképpen meg fogja erősíteni a pártok vezetőinek a hatalmát, hiszen arról van szó, hogy a párt vezetése bármelyik képviselőtől elveheti a mandátumát abban az esetben, hogyha ő ki akar lépni a frakcióból vagy pedig bármilyen más esetben. Tehát tulajdonképpen ez a képviselőséget egyfajta szavazógéppé silányítja, de fontosnak tartják azt, hogy ezt megcsinálják, mert arról van szó, hogy a másik véglet pedig - sajnos, Ukrajna ebből a szempontból a végleteknek az országa - általában az, hogy megválasztják az egyik pártnak a színeiben, és már két hét múlva (Derültség.) pontosan a másik párt színeiben lengeti a zászlót. De volt olyan képviselő, aki megjárt öt frakciót is egy ciklus alatt, ami megint csak a politikai stabilitást gátolja, hiszen itt arról van szó, hogy mindig átalakul és mindig újabb és újabb impulzusok érik azt a parlamentet, és így nem lehet erős stabilitást elérni.
Nem fognak visszatérni valószínűleg a korábbi rendszerhez, hiszen az sem volt működőképes, mert akkor a helyi képviselők, akiket megválasztottak, ők is épp így vonultak az egyik táborból a másikba, mindig az erősebb oldalára állva, és ez is egyfajta instabilitást okozott a politikai rendszerben. Ez is mutatja azt, hogy az ország és rendszere kialakulóban van, nincsenek demokratikus tradíciók, nincsenek olyan klasszikus értelemben vett pártok, amelyek lehetővé tennék azt, hogy egy stabil politikai struktúra alakuljon ki.
Oroszország az én véleményem szerint egy gyenge Ukrajnában érdekelt, nem szeretné azt, hogy ez a válság hamar megoldódjon. Ugyanakkor azt sem lehet elképzelni, hogy Oroszország arra törekedne, hogy bekebelezze Ukrajnát, először is mert ő sem tudná egész Ukrajnát bekebelezni teljesen, és nyilvánvaló az, hogy Nyugat-Ukrajna ezzel nagyon élesen szembefordulna. Emiatt ő egy gyenge Ukrajnában érdekelt, de jelenleg sokkal óvatosabban viselkedik, mint az elmúlt időszakban.
Még egy utolsó paradoxonra szeretném felhívni a figyelmet, amikor arról beszélünk, az államtitkár úr is említette, hogy nem lehet azt mondani, hogy ki az oroszpárti, ki a nem oroszpárti. Hiszen mindig az van, mivel Kelet-Ukrajnában több ember él, hogy olyan programmal nyerik meg a választásokat, amelyek megígérik az orosz nyelvnek a második államnyelvvé történő visszaállítását, megígérik azt, hogy erősebb kapcsolatokra fognak törekedni Oroszországgal, majd ezek a személyek, akik ezeket a választásokat megnyerik - ilyen volt Kravcsuk, ilyen volt Kucsma, most ilyen Janukovics - egyáltalán nem ezt a politikát kezdik el folytatni.
Hiszen Janukovics korábban nem beszélt ukránul, oroszul beszélt. Most, mióta miniszterelnök lett, kizárólag ukrán nyelven szólal meg a médiában. Az orosz nyelvből nem lett második államnyelv, ilyen törvénytervezetet be se nyújtottak a parlamentbe, illetve, bár ő ezeket a gesztusokat Moszkva felé eljátssza, de különösebb változás ebben a viszonylatban igazából nem volt. Hiszen a mögötte álló nagytőke sem érdekelt igazából abban, hogy a még nagyobb befolyású orosz tőke martalékává váljon. Abban érdekelt, hogy jó viszony legyen Oroszországgal, olcsón jöjjön a gáz, és a saját termékeit Európában el tudja adni.
Néhány szót a kárpátaljai magyarságról ebben a helyzetben. Kovács Miklóst, a KMKSZ elnökét föltették a Mi Ukrajnánk párt listájára, még a helye nincs megállapítva, hiszen ez egy későbbi folyamat lesz. Én nem tartom valószínűnek azt, hogy ő bejutó helyet fog itt kapni. Sajnos a másik magyar párttal megegyezni ennek kapcsán nem tudtunk. Bár volt olyan elképzelés - és ebben a Nasa Ukraina, amely Kárpátalján befolyásos, hiszen jelenleg most ennek a játéknak az egyik legfőbb szereplője, az elnöki adminisztráció vezetője Viktor Baloga, volt kárpátaljai kormányzó. Tehát Kárpátalja súlya ezekben a dolgokban felértékelődött, de nem tudtunk ezekben a kérdésekben a másik magyar párttal megegyezni, de lehetséges az, hogy a Nasa Ukraina listáján az elkövetkező választásokban lesz magyar képviselő a parlamentben.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdések vannak-e? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincsenek, akkor szeretném megköszönni mindkettőjüknek a tájékoztatást. Azt hiszem, hogy lesz alkalmunk még foglalkozni ezzel a kérdéssel. Rendkívül érdekesnek tartottam mindkettőjük hozzászólását.
Most elrendelem a zárt ülést.
(A bizottság 15 óra 02 perctől 15 óra 50 percig zárt ülést tartott, melyről
külön jegyzőkönyv készült.
A nyílt ülés folytatása: 15 óra 50 perc.)
ELNÖK: Elrendelem a nyílt ülést.
A 3. napirendi pontunk a schengeni végrehajtási egyezmény. Köszöntöm dr. Kara Ákos urat. Alaposan áttanulmányoztuk az előterjesztést, ezért már csak nagyon rövid kiegészítést szeretnénk kérni. Parancsoljon!
DR. KARA ÁKOS (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Akkor egészen röviden. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A törvényjavaslat a schengeni információs rendszer alkalmazását teszi lehetővé, ez elengedhetetlen feltétele a teljes jogú schengeni tagságunknak, azaz a belső határokon az ellenőrzés lebontásának.
Alapvetően a schengeni végrehajtásról szóló egyezmény IV. fejezetét ülteti át a nemzeti jogba, ezen egyezmény rendelkezéseinek megfelelően kijelöli azt a központi hatóságot, amely ezen információs rendszer nemzeti részének a működtetéséért felelős, illetve biztosítania kell az arra feljogosított hatóságoknak a hatáskörükben az így tárolt adatállományokból való lekérdezést. Ez a hivatal a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala lesz, illetve megjelöli a SIRENE-iroda, azaz a kiegészítő információk cseréjét biztosító nemzeti hatóságot, amit a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ lát el. Részletesen szabályozza, hogy mely hatóságok és milyen feladatok körében férhet hozzá az információs rendszerben tárolt adatokhoz, ezenkívül a NEBEK új feladatára tekintettel módosítja a NEBEK-et statuáló törvényt, illetve az okmánykörözés hatékonyabbá tétele érdekében a személyi és tárgykörözésről szóló törvényt, illetve azokat a törvényeket, amelyek ezeket az okmánynyilvántartásokat szabályozzák. Ennyit szerettem volna röviden elmondani.
ELNÖK: Köszönjük szépen. (Senki sem jelentkezik.) Mivel nincs kérdés, felteszem szavazásra.
Ki támogatja az előterjesztést? (Szavazás.) Egyhangú.
Nagyon szépen köszönjük. Jó munkát! Viszontlátásra! (Dr. Kara Ákos: Köszönöm szépen.)
Egyebek. A következő ülésünk június 5-én, 10 órakor lesz, szintén nagykövetjelöltek meghallgatása, illetőleg Csáky Pál urat hívtam meg, a Magyar Koalíció Pártjának újonnan megválasztott elnökét, hogy adjon tájékoztatást a Magyar Koalíció Pártjáról, illetve a szlovákiai helyzetről. Tehát június 5-én, 10 órakor tartjuk a következő ülésünket.
Tisztelt Bizottság! Egyéb egyéb bárkinek? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincsen, akkor az ülést berekesztem. Mindenkinek jó munkát! Viszontlátásra!
(A ülés befejezésének időpontja: 15 óra 53 perc.)
|
Németh Zsolt |
Jegyzőkönyvvezetők: Horváth Éva Szilvia és Farkas Cecília