KHTB-15/2007.
(KHTB-35/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2007. június 5-én, kedden, 9 óra 45 perckor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
A bizottság titkársága részéről *
Meghívottak részéről *
Az ülés megnyitása *
A határozatképesség megállapítása *
A napirendi javaslat elfogadása *
Az ENSZ libanoni békefenntartó missziójában (UNIFIL) való magyar részvételről szóló 44/2006. (X. 10.) számú országgyűlési határozat módosításáról szóló H/3165. számú határozati javaslat (Általános vita) *
Dr. Till Szabolcs kiegészítése *
Kérdések, válaszok *
Határozathozatal *
Tájékoztató a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja terveiről *
Az elnök bevezetője *
Csáky Pál bevezetője *
Kérdések *
Csáky Pál válaszai *
Duray Miklós válaszai *
Szigeti László válaszai *
Elnöki zárszó *
Az Európai Unió, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, az Európai Unió tagállamai között 2000. május 29-én létrejött kölcsönös bűnügyi jogsegélyegyezmény és az ahhoz csatolt 2001. évi jegyzőkönyv bizonyos rendelkezéseinek alkalmazásáról szóló megállapodás kihirdetéséről szóló T/3163. számú törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (Általános vita) *
Az Európai Unió, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között az Európai Unió tagállamai, valamint az Izland és Norvégia közötti átadási eljárásról szóló megállapodás kihirdetéséről szóló T/3164. számú törvényjavaslat (Általános vita) *
Dr. Forman Tünde kiegészítése *
Határozathozatal *
A schengeni végrehajtási egyezmény keretében történő együttműködésről és információcseréről szóló T/3031. számú törvényjavaslat (Módosító javaslatok megvitatása) *
Egyebek *
1. Az ENSZ libanoni békefenntartó missziójában (UNIFIL) való magyar részvételről szóló 44/2006. (X.10.) számú országgyűlési határozat módosításáról szóló határozati javaslat (H/3165. szám)
(Általános vita)
2. Tájékoztató a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja terveiről
Tájékoztatót tart:
Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke
3. Nagykövetjelöltek meghallgatása (Zárt ülés!)
4. Az Európai Unió, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, az Európai Unió tagállamai között 2000. május 29-én létrejött kölcsönös bűnügyi jogsegélyegyezmény és az ahhoz csatolt 2001. évi jegyzőkönyv bizonyos rendelkezéseinek alkalmazásáról szóló megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/3163. szám)
(Általános vita)
5. Az Európai Unió, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között az Európai Unió tagállamai, valamint Izland és Norvégia közötti átadási eljárásról szóló megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről
(T/3164. szám)
(Általános vita)
6. A schengeni végrehajtási egyezmény keretében történő együttműködésről és információcseréről szóló törvényjavaslat (T/3031. szám)
(Módosító javaslatok megvitatása)
7. Egyebek
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó Vilmos (MSZP), a bizottság alelnöke
Hárs Gábor (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP)
Dr. Szakács László (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Horváth János (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz)
Rácz Róbert (Fidesz)
Geberle Erzsébet (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Szabó Vilmos (MSZP) megérkezéséig Hárs Gábornak (MSZP)
Dr. Gedei József (MSZP) dr. Szakács Lászlónak (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP) megérkezéséig dr. Kékesi Tibornak (MSZP)
Kránitz László (MSZP) dr. Kozma Józsefnek (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP) megérkezéséig dr. Varga Lászlónak (MSZP)
Potápi Árpád (Fidesz) dr. Gógl Árpádnak (Fidesz)
A bizottság titkársága részéről
Klein András, a bizottság munkatársa
Dr. Till Szabolcs ezredes, főosztályvezető-helyettes (Honvédelmi Minisztérium)
Domján László ezredes, osztályvezető (Honvédelmi Minisztérium)
Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke
Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának alelnöke
Szigeti László, a Magyar Koalíció Pártjának alelnöke
Dr. Forman Tünde főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Kara Ákos főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 48 perc)
A határozatképesség megállapítása
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok, tisztelt bizottság, kedves vendégeink! Bejelentem a helyettesítéseket: Kozma József Kránitz Lászlót, Szakács László Gedei Józsefet, Kékesi Tibor Kárpáti Tibort, Gógl Árpád Potápi Árpádot, Balla Mihály... (Dr. Gruber Attila megérkezik az ülésre.) - már nem kell helyettesítenie Gruber Attilát, mert megérkezett. Megállapítom a határozatképességünket.
A napirendi javaslat elfogadása
Kérdezem, a napirenddel kapcsolatban van-e valakinek kérdése, kiegészítő javaslata. (Nem érkezik jelzés.) Amennyiben nincsen, felteszem szavazásra. Ki az, aki elfogadja a napirendet? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Rátérünk 1. napirendi pontunkra, az ENSZ libanoni békefenntartó missziójában való magyar részvételről szóló határozati javaslatra. Tisztelettel köszöntöm az 1. napirendi ponthoz Till Szabolcsot és Domján Lászlót a HM-ből. Rövid kiegészítést szeretnénk csak kérni az előterjesztéshez. Parancsoljanak!
Dr. Till Szabolcs kiegészítése
DR. TILL SZABOLCS (Honvédelmi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Till Szabolcs ezredes vagyok a HM jogi főosztálya részéről. Az előterjesztés a 44/2006. országgyűlési határozat módosítására irányul. A jelenleg hatályos határozat szerint augusztus 31-ig vesz részt Magyarország a misszióban. Időközben az ENSZ munkaszervezeti szinten megkeresést intézett hazánkhoz, hogy előre láthatóan augusztus folyamán módosítani fogják a korábbi BT-határozatot, kiegészítik időben a mandátumot, és szeptember 1-jével azt várnák, hogy a jelenleg részt vevő államok folytassák a libanoni misszióban való részvételüket.
Tekintettel arra, hogy augusztus folyamán az Országgyűlés nem ülésezik, a lejáró határidő miatt kellett kezdeményeznünk a határozati javaslat módosítását. Előzetesen a javaslatról ötpárti egyeztetés zajlott le, amelyen a pártok képviselői egyetértettek.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdések. Két rövid kérdésem lenne, ezredes úr. Az egyik: kiment-e már bárki is Magyarországról Libanonba?
A másik pedig: hogyan értékelik a dél-libanoni biztonsági helyzetet, az észak-libanoni polgárháborús állapotok mennyire érintik ezt negatívan?
Ha nincs több kérdés... (Nem érkezik jelzés.) ...akkor parancsoljanak!
DOMJÁN LÁSZLÓ (Honvédelmi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Jelentem, múlt év novemberétől, a határozat megszületésétől négy fő magyar katona teljesít szolgálatot az ENSZ libanoni missziójában térképész szakbeosztásokban. Jelen pillanatban az ENSZ hivatalos megkeresése alapján ezt a hozzájárulásunkat várják el a jövőben is, és a határozatmódosítás erre irányul.
A magyar katonák a nyugati zónában, a tengerparthoz közel helyezkednek el, az ENSZ parancsnokságán, amely mintegy kétszáz kilométerre található a jelenleg a médiában közzétett konfliktuseseményektől. Tehát a magyar katonákat eddig sem fenyegette semmilyen közvetlen veszély, és várhatóan ez nem is fog bekövetkezni.
ELNÖK: Úgy legyen!
További kérdés? (Nem érkezik jelzés.) Amennyiben nincsen, felteszem szavazásra. Ki támogatja az előterjesztést? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönjük szépen.
Sok sikert kívánunk! Önöknek jó munkát! (Domján László: Köszönjük szépen. Viszontlátásra! - A meghívottak távoznak az ülésről.)
Előadót viszont állítanunk kell a kérdéssel kapcsolatban. Ma a kora délutáni órákban általános vita Libanon ügyében. Horváth képviselő úr? (Dr. Horváth János: Szívesen!) Ki támogatja képviselő urat? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönjük szépen, képviselő úr.
Horváth János a bizottság előadója.
A 2. napirendi pontunkra történő áttérés előtt pár perc technikai szünet.
Pi. 10
BB 11
(Szünet: 9.53 - 10.06)
Tájékoztató a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja terveiről
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Rátérünk a 2. napirendi pontunkra. A 2. pontunk pedig a Magyar Koalíció Pártja terveiről szóló tájékoztató. Ennek a napirendi pontnak a keretében mindenekelőtt nagy tisztelettel köszöntöm Csáky Pál urat, a Magyar Koalíció Pártja elnökét, illetőleg Duray Miklós urat, a Magyar Koalíció Pártja alelnökét. Nagy örömünkre szolgál, hogy köszönhetjük a külügyi és határon túli magyarok bizottságában vendégeinket.
A mai találkozónk, úgy vélem, mindkettőnk számára egyfajta bemutatkozás, hiszen a külügyi és határon túli magyarok bizottsága, a magyar parlament nagyon nagy érdeklődéssel követi általában a határon túli magyarság helyzetét: vagy a kisebbségi magyarság helyzetét vagy a szomszédos államokban élő magyarok helyzetét; ahogy tetszik. De különösen akkor, amikor egy ilyen jelentős változásra, vezetőváltásra kerül sor, az érdeklődésünk fokozott. Annak is örülök, hogy nekünk is módunk lesz arra, hogy ennek a bizottságnak, amely végül is a szakbizottsága a határon túli magyarságnak, mi is egy kicsit bemutatkozhatunk az elnök úr, illetve az alelnök úr számára. Remélem, hogy ez ugyanolyan fontos és pozitív élmény lesz, mint amilyen a mi részünkről.
Megjegyezném, hogy június 5-én találkozni pedig kifejezetten felelősségteljes lehetőség. A tegnapi napon sok szó esett az országban, az Országgyűlésben is Trianonról. Úgy vélem, hogy ez az időzítés - noha a szerencse és a véletlen műve - mindenféleképpen valahol lehet, hogy mégsem véletlenül alakult ez így. Elnök úr, nagy tisztelettel köszöntöm önt, és önt is, alelnök úr. Kérjük, hogy tartsák meg rövid előterjesztésüket a felvidéki magyarság helyzetéről, a szlovákiai helyzetről, a magyar-magyar helyzetről, a kárpát-medencei helyzetről. Köszönöm szépen, hogy itt vannak közöttünk. Parancsoljon, elnök úr!
CSÁKY PÁL, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke: Elnök Úr! Kedves Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy megköszönjem ezt a lehetőséget. Kitüntetés számunkra, hogy ma itt lehetünk. Köszönjük szépen, hogy fölvázolhatjuk az elképzeléseinket, illetőleg tisztelettel állunk az önök kérdései elé a beszélgetés második felében. Örülök, hogy Duray Miklós úr, a párt stratégiai ügyeiért felelős alelnöke is itt lehet velem. Természetesen ő is áll az önök rendelkezésére. Elnézést kérek azért, hogy Szigeti László alelnök úr, aki az oktatási ügyekért felel és oktatási miniszter volt Szlovákiában, valószínűleg most a budapesti sofőrök keserű kenyerét eszi és éli, helyzetét próbálja bemérni, mert úgy tudom, hogy itt van a környéken, csak valahogy még nem tudott ideérni. Elnézést kérek a késésért, biztosan meg fog érkezni Szigeti László kollégám is.
20
Pi. 21 (Csáky Pál)
Hölgyeim és Uraim! Ha megengedik, akkor bevezetőül nagy vonalakban néhány mondatot a szlovákiai politikai helyzetről. Önök mindannyian informáltak az ügyben, hogy tavaly kormányváltás történt Szlovákiában, a Magyar Koalíció Pártja nyolcévnyi kormányzás után kikerült a hatalomból, ellenzéki pozícióba kerültünk. Mi nem titkoljuk azt, hogy a tavalyi választások után volt egy olyan politikai helyzet - néhány napig tartott csupán -, amikor a Magyar Koalíció Pártja is esélyes volt arra, hogy valamilyen színezetű kormánykoalícióban Szlovákiában újból kormányzati felelősséget vállaljon. Két ilyen lehetőség volt a választási eredmények tudatában. Az egyik, hogy a jobbközép koalíció, a jobbközép pártok hármasa egy negyedik partnerrel négypárti koalíciót alakít. Ez a kereszténydemokrata mozgalom ellenállása miatt nem jöhetett létre. A másik dolog: körülbelül négy-öt napig élt egy olyan elképzelés is, hogy egy nagykoalíciós szlovákiai változat jön létre, ahol a Smer nevű politikai párt esetleg másik két párttal alakított volna kormányt. A másik két párt egyike egy ideig - ismétlem, négy-öt napig - a Magyar Koalíció Pártja is volt, tehát folytattunk ilyen tárgyalásokat. A kormánykoalíció végül is más felállásban jött létre, ami, én úgy gondolom, máig némi problémákat okoz Szlovákiának, tekintettel arra, hogy azok a kifogások, amelyek a kormánykoalíció megalakulása után elvi szempontból megfogalmazódtak, máig élnek; elsősorban a Szlovák Nemzeti Párt kormányzati stílusa és részvétele a kormánykoalícióban az, amely kifogásokat kelt Európa-szerte, illetve a civilizált demokratikus világban, elsősorban eme párt megnyilvánulásai és politizálási stílusa miatt, de vannak természetesen olyan elemei is a szlovák kormánypolitikának, amelyek más szempontból keltenek kételyeket.
A Magyar Koalíció Pártja, miután ellenzékbe kerültünk, úgy döntött, hogy egy belső leltárt valósítunk meg, tehát megnézzük azt, hogy a szlovákiai magyar közösség az elmúlt tizenhat-tizenhét év gyakorlata után milyen helyzetbe került, milyen kondíciókba került; miután az elmúlt nyolc évben a kormányzati tevékenység jelentős mértékben leterhelt bennünket, úgy gondoltuk, hogy most van egy ilyen, akár kegyelmi állapotnak is nevezethető helyzet, amikor megnézzük, hogy melyek azok a stratégiai kérdések, melyek azok a legfontosabb kérdések, amelyek a megmaradásunk és a továbbfejlődésünk szempontjából az új helyzetben, tehát az Európai Unióban, nemsokára a schengeni rendszer részeként ránk várnak. Megjelentek ugyanis nem csupán olyan általános folyamatok, jelenségek, amelyek eddig nyugtalanítóak voltak, hanem új jelenségeknek is a tanúi, bizonyos esetekben az elszenvedői vagyunk. Ezek az új jelenségek nem mindig pozitív jelenségek. Tehát a globalizáció is új kihívások elé állítja a kisebbségi magyar közösségeket és vezető erejüket, a Magyar Koalíció Pártját Szlovákia esetében. Megjelent egy új jelenség, ami nem volt tipikus a szlovákiai magyar közösség számára, ez pedig az elvándorlás. Tekintettel arra, hogy a határ menti vidékek, amely nagyrészt magyarlakta vidékek is, eléggé a gazdaságilag lemaradó régiók csoportjába tartoznak (Szigeti László megérkezik az ülésre.), és innen a fiatalok több esetben sajnos eljönnek, jönnek Magyarországra, és mennek az egyéb, fejlettebb szlovákiai régiókba, és mennek az Európai Unió más országaiba is.
Engedjék meg, hogy köszöntsem az időközben megjelent Szigeti László kollégámat.
ELNÖK: Engedje meg, hogy mi köszöntsük őt. (Szigeti László: Elnézést kérek!) Itt már Csáky elnök úr jelezte, hogy nem mindennapi tapasztalat a budapesti közlekedés az önök számára. Számunkra mindennapi tapasztalat, de így sem tudjuk kalkulálni, hogy öt, tíz vagy húsz percet késünk az adott helyszínről. Tehát örülünk, hogy ideért, pár perce kezdtük csak el.
Elnök úr, folytassa, parancsoljon!
CSÁKY PÁL, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke: Köszönöm szépen. Biztos vagyok benne, hogy Szigeti László emlékirataiban majd nyomatékos súllyal kap helyet az elmúlt néhány perc vagy fél óra tapasztalathalmaza is.
Visszatérve a szlovákiai magyar közösség helyzetére: az Európai Unióba való belépés, a szabadabb élet, a szabadabb mozgáslehetőség, a megnövekedett egyéb lehetőségek negatívan is érik ezt a közösséget. Tehát a számos pozitívuma mellett a negatívuma például az, hogy főleg a fiatalabb generáció megpróbálja másként, máshol keresni a lehetőségeit, tehát az elvándorlás az egyik jelentős probléma. A másik jelentős probléma, ami Magyarországon is ismert, a demográfiai problémák, tehát az, hogy minket is elért a csökkenés. 1995-ig a szlovákiai magyar közösség volt az egyedüli magyar közösség a világon, amely azt mondhatta, hogy bár szerény mértékben, de abszolút számokban növekedett. Itt egy törés következett be, amit szociológus barátaink már eléggé erőteljesen kielemeztek, számos befolyás vagy momentum eredményeképpen az történt, hogy attól kezdve mi is fogyunk sajnos abszolút számban. Ennek egy eklatáns eredménye volt a 2001-es népszámlálás, amely jelentős magyar népességcsökkenésről adott hírt Szlovákiában.
A következő probléma, amit a magyarlakta régiókkal kapcsolatban el kell mondani, a fejletlen infrastruktúra. Ez főleg az ipartelepítés szempontjából és a beruházások szempontjából érinti negatívan ezeket a területeket. Az alapképlet Szlovákiában is körülbelül ugyanaz, mint Magyarországon, tehát az ország egy viszonylag fejlettebb nyugati régióra vagy nyugati részre és egy viszonylag fejletlen, elmaradott régiókkal rendelkező keleti részre oszlik. Ez számokra lebontva azt jelenti, hogy Szlovákiában az Európai Unióba való belépéskor az egy főre eső GDP átlaga az EU 27 tagországának átlagához viszonyítva 56 százalék volt. Ez az 56 százalék azonban két eltérő számból áll össze: Pozsony és környéke 116 százalék, tehát Pozsony és környéke jelentősen fejlett, lényegében az Európai Unió tagja, a dinamikát mindenki érzi, aki eljut Pozsonyba és környékére, ugyanakkor az Ukrán határ mellett 38 százalék csupán. Tehát a bodrogközi régió, ahol jelentős mértékben élnek magyarok is, sajnos nehéz körülmények között él.
Ebből természetesen számos egyéb probléma is adódik. Az egyik ilyen probléma a munkanélküliség. Engedjék meg, hogy megköszönjem a Magyar Köztársaság polgárainak, alkotmányos szerveinek, hivatalainak és hivatalnokainak a konstruktív hozzáállását ahhoz a kérdéshez, ahhoz a témához, hogy Szlovákiából naponta, ha hihetünk a statisztikáknak, 26 ezer polgár jár át ingázni, dolgozni Magyarországra. Ez főleg az északnyugat-magyarországi régiókat érinti, tehát a délnyugat-szlovákiai régiókat. Ezeknek a munkavállalóknak a nagy része magyar nemzetiségű szlovák állampolgár. Úgy érzem, hogy ez az együttműködés egyébként a win-win modell klasszikus esete, mert a magyarországi régiók munkaerőhiányban szenvednek, tehát munkaerőre szükségük van, ugyanakkor ezek az emberek kapcsolatokat teremtenek itt, pénzt költenek itt, adót fizetnek bizonyos koordinátákban, tehát a magyarországi régiók számára ez jelentős segítség. Ugyanakkor jelentős segítség azoknak a polgároknak a számára is, akik ide járnak dolgozni, tehát a munkavállalók számára, mert nagyobb bért kapnak, mint a szlovákiai minimálbér, illetőleg a munkanélküli segély, szintén kapcsolatokat teremthetnek, és az adójuk egy részét - szekundáris adókról is beszélek - Szlovákiában fizetik be. Tehát mindkét oldalon ez a fajta együttműködés előnyökkel jár, bár ez nem oldja meg a kelet-magyarországi régiók, illetőleg a kelet-szlovákiai régiók problémáit sem.
A szlovákiai magyarság ügyeire visszatérve, és folytatva a gondolatsort, még néhány problémára szeretném felhívni az önök figyelmét. Pi. 30BB 31 (Csáky Pál)A már említett demográfiai problémák természetesen az oktatásügyünket is fogják érinteni. A legkritikusabb helyzetben most a kisiskolák vannak, főleg a peremvidéken lévő kisiskolák. Erre a párt külön programot fog kidolgozni, illetőleg külön figyelmet szeretnénk szentelni ezeknek az összefüggéseknek. Szigeti László kollégám esetleg majd érinti ezt a témát.
A másik téma, amit az oktatásügy területén szeretnék röviden érinteni, ez a Selye Egyetem kérdése. Szlovákiában jelenleg négy helyen oktatnak magyar nyelven a Selye Egyetem kívül is. Bizonyára ismerik a nyitrai pedagógusképzést. Nyitrán egy ötödik kar, egy nagyon furcsa nevű kar alakult két évvel ezelőtt, a Közép-Európai Tanulmányok Kara. Mi magyar kart szerettünk volna, de úgy gondoljuk, hogy ez is előrelépés azokhoz a viszonyokhoz képest, amelyeket Nyitrán tapasztaltunk.
A dékán és a rektor urak jelentése szerint növekszik Nyitrán a magyar diákok száma, ami jó jel. Ez egy érdekes mondat lesz, összetett mondat lesz a végén, a végén lesz talán érdekes, mert a második hely, ahol magyarul folyik képzés az a Comensky Egyetem, itt középiskolai tanárokat képeznek a magyar tanszéken. A harmadik ilyen hely Besztercebánya, ahol szintén tanárokat és fordítókat képeznek magyar nyelven, a negyedik ilyen hely a Műszaki Egyetem Kassán, ahol szintén folyik magyar nyelvű képzés.
Most mondom a mondat másik végét. Értelemszerűen, miután minden évben újabb és újabb diákokat vesznek föl a Selye Egyetemre, a Selye Egyetemen is bővül a diákok száma, sőt, magyarországi kollégák, akikkel kapcsolatban vagyunk a különböző minisztériumokban, azt mondják, hogy a Magyarországon tanuló szlovákiai magyar diákok száma is nő. Amikor ezt a mondatot egészében megnéztem másfél évvel ezelőtt, amikor még miniszterelnök-helyettes voltam, nagyon elcsodálkoztam, hogy mi történt? Menet közben diákokat tudtunk kreálni?
Nem az történt, hanem - ez jó hír, amit mondani fogok - a '90-es években azt sérelmeztük - joggal - Szlovákiában, hogy az egyetemeken, főiskolákon tanuló magyar diákok aránya körülbelül csak a fele az országos átlagnak. 1992-93-ban 56 százaléka volt csupán az országos átlagnak. Most tartunk körülbelül 82-84 százaléknál. Tehát azt történik - és ez a Selye Egyetem pozitív hatása -, hogy több magyar diák kap lehetőséget arra, hogy egyetemen tanuljon, több magyar diák vállalja azt, hogy egyetemre megy tanulni, ezáltal növekszik az a réteg, amelyik egyetemi vagy főiskolai képzést kap Szlovákiában magyar nyelven, és ezt jónak tartjuk. Tehát a magyar diákok százalékaránya nő a szlovák oktatási rendszerben is.
Visszatérve a Magyar Koalíció Pártja belső ügyeihez. Miután nem került a párt kormányra, azt mondtuk, hogy azzal fogunk foglalkozni, hogy megnézzük, hogy mi az, ami a szlovákiai magyar közösség számára prioritás. Az előbb már szóltam néhány ilyen témáról. Azt is átgondoltuk, hogy milyen eszközökkel, milyen stílusú, milyen jellegű, milyen - professzionális szinten működő - párttal tudjuk ezeket a kihívásokat a legjobban kezelni.
Erről egy párton belüli hosszabb vita kezdődött körülbelül februárban, és ez a vita vezetett a pártvezetés megváltozásához. Komáromban március 31-én tartottuk a kongresszusunkat, ahol legitim döntések születtek. Voltak ennek a folyamatnak kicsit turbulensebb és hangosabb részei is, mint ahogy ezt mi egymás között is megszoktuk. Ezért egy kicsit elnézést is kérek. Ennek ellenére azt kell hogy mondjam, hogy úgy néz ki, hogy a párt új energiákat kapott. Az Új Szó internetes honlapján megkérdezik az odalátogatókat, amikor szavazhatnak, hogy szerintük a párt kapott-e új dinamikát vagy nem. A pozitív szavazások vannak jelentős túlsúlyban.
A párt népszerűségi rátája enyhén nőtt a kongresszus után a tegnapi közvélemény-kutatási eredmények szerint, tehát a szlovák Statisztikai Hivatal hivatalos közvélemény-kutatási eredményei szerint is ez a legmegbízhatóbb általában Szlovákiában, korrektül csinálják ezt a folyamatot. A harmadik helyen van a párt 10,4 százalékkal. Első helyen Fico úr pártja, a kormánypárt van 38 százalékkal, a második helyen Dzurinda úr ellenzéki pártja, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió, körülbelül 17 százalék; és mi 10,4 százalékkal vagyunk a harmadikok. Hosszú idő után először vagyunk a Szlovák Nemzeti Párt előtt, ami a pártközpontban tegnap külön örömet jelentett néhány kollégánk számára.
A következő téma, amiről szeretnék beszélni, ez a magyarországi kapcsolatrendszer. A Magyar Koalíció Pártja vezetése egyértelműen deklarálta, hogy korrekt kapcsolatokra szeretnénk törekedni a magyar parlament minden politikai pártjával. Arról, hogy milyen pártok vannak és kik képviselik a magyar a parlamentben, a Magyar Köztársaság polgárai döntenek. Nekünk ezt tiszteletben kell tartanunk, úgyhogy engedjék meg, hogy az új vezetés nevében kifejezzem örömömet az iránt, hogy együtt fogunk működni és minden párttal szeretnénk a megfelelő kapcsolatrendszert kialakítani. Úgy gondoljuk, hogy főleg nemzetpolitikai kérdésekben és főleg a szlovákiai magyar közösséget érintő kérdésekben lehetőség és esély van ara, hogy megállapodásokat tudjunk létrehozni, olyanokat, amelyek minden politikai párt számára elfogadhatóak.
Ennek kapcsán örülünk annak, hogy megjelent a magyar parlament talaján néhány olyan kezdeményezés, amely a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán túl egy nemzetstratégiai dokumentum alapelveit próbálja fölvázolni. Mi aktívan szeretnénk részt venni ennek a dokumentumnak a további megvitatásában, illetőleg a végső formába való öntésében. Engedjék meg, hogy itt is, ezen a helyen is üdvözöljem politikai szempontból ezt a kezdeményezést. Úgy gondolom, hogy jó dolog, helyes dolog, ha a Magyar Köztársaság Országgyűlése foglalkozik ezzel a kérdéssel.
Szeretnék visszautalni arra, hogy egyrészt a XXI. században, a harmadik évezredben élünk és azt tapasztalom mindenütt, ahova megyek, hogy a demokratikus országokban főleg az Országgyűlési képviselők, a politikai pártok, de az intelligencia is arra kényszerül, hogy újból átgondolja, hogy miről is szól a saját nemzete, a saját léte és a saját jelenléte akár az Európai Unióban is a XXI. században, a harmadik évezredben. Ezt teszik a németek, ezt teszik a franciák - amint látjuk, nem minden vajúdások nélkül -, ezt teszik az olaszok, ezt teszik a spanyolok, ahol a regionalizmus elve és az autonóm lehetőségek elve az elmúlt időszakban is jelentősen bővül. Ezt tette a spanyol parlament egyik házának elnöke Brüsszelben, aki azt kérte, hogy a Spanyolországban használatos regionális nyelvek is kapjanak helyet az európai nyelvek palettáján valamilyen szinten az Európai Parlamentben. Ez tette nagy meglepetésemre - személyes meglepetésemre - Tony Blair. Nem hittem volna, hogy egy Labour kormány fog jelentős autonómiát adni Skóciának és Walesnek és esetleg új energiát adni az észak-ír béke- és autonómiafolyamatnak.
Amit a walesiek akkora örömmel fogadtak, hogy képesek voltak legyőzni önmagukat, bizonyára emlékeznek arra a vitára - azt hiszem, tavalyelőtt volt -, hogy tízszer annyiba került a skót parlament, mint tervezték. (Jelzésre:) A walesiekről beszéltem? A skótokról, Skóciáról van szó.
Tehát Tony Blairtől jelentős autonómiát kaptak, erősebbet, mint a walesiek, erre a skótok nagy örömükben egy parlamentet is elkészítettek, egy nagyon szép, modern parlamentet, aminek egy szépséghibája skót szempontból: tízszer annyiba került, mint amennyire tervezték. Ebből óriási viták lettek Skóciában, mert már majdnem megingott a nemzeti identitásukba vetett hit, hogy ezt egy igazi skót ezt megengedheti-e magának vagy nem. Végül Sean Connerynek is be kellett szállni ebbe a vitába, és azt mondani, hogy most már örüljünk, hogy végre van parlamentünk, és van jelentős önkormányzati lehetőségünk.
Ezzel a példával is csak azt szeretném illusztrálni, hogy a világ változik, az Európai Unión belül is változik a világ, és azt hiszem, hogy ha Magyarországon illetőleg a magyar politikai pártok szintjén is gondolkodunk ezekről a kérdésekről, akkor semmi különöset nem teszünk, csupán ennek az új kényszernek, amit a globalizáció és a harmadik évezred ránk ró, próbálunk megfelelni.
40
Pi. 41 (Csáky Pál)
A Gyurcsány miniszterelnök úrral való találkozásunk alkalmával hangsúlyoztuk azt, hogy a Magyar Koalíció Pártja jelen pillanatban értékeli az új magyarországi támogatási rendszer működését, ennek koordinátáit és lehetőségeit - a Szülőföld Alapról és az egyéb lehetőségekről beszélek. Megegyeztünk abban, hogy július végéig írásos formában nyújtjuk be majd az ezzel kapcsolatos véleményünket. Duray Miklós urat kértük fel a párt elnökségében, hogy koordinálja ezt a folyamatot. Tehát egészében véve el tudjuk fogadni, hogy itt egy új rendszer alakul ki, ennek az új rendszernek bizonyára vannak gyerekbetegségei is, tökéletlenségei is, ezekre szeretnék majd rámutatni. Az alapkérésünk az a Magyar Köztársaság alkotmányos szervei irányában, hogy miután érzékeljük a Magyar Köztársaság gazdasági helyzetét, problémáit, ebben a helyzetben úgy etikus, ha mi is önmérsékletet tanúsítunk. Mi elfogadtuk azt az elvet is, hogy azokat a nemzetrészeket kell elsősorban kiemelten támogatni, amelyek a legnehezebb helyzetben vannak, tehát Kárpátalját és a Vajdaságot. Ugyanakkor azt kértük és azt kérjük, azt szeretnénk hangsúlyozni itt is, hogy a szlovákiai kvótán belül, tehát a felvidéki kvótán belül a prioritásokat azért mi határozzuk meg, és a prioritások meghatározásában aktívan vehessünk részt. Azt nem jó, ha netán hivatalnoki szinten próbálja ezt bárki Magyarországon megtenni, mert végül is mi kaptunk mandátumot a mi választópolgárainktól arra, hogy az ő ügyeiket intézzük, és most valószínűleg arra fogunk kényszerülni - amiatt is, hogy nem vagyunk kormányon -, hogy ezeket a prioritásokat részben átértékeljük, tekintettel arra, hogy a szlovákiai források esélyei, lehetőségei és mennyisége is csökkent.
Szeretném ezen a fórumon is megemlíteni a nemzetközi odafigyelés és a nemzetközi kapcsolatok szükségességét. 1998-ban és 2002-ben is a Magyar Koalíció Pártja azért is került kormányba, mert volt egy jelentős odafigyelés az európai demokratikus közösség és talán elmondhatom azt is, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya részéről. Úgy érezzük, hogy 2006-ra ez az odafigyelés jelentősen csökkent, miután Szlovákia európai uniós tag lett, és ez is az egyik oka annak, hogy a Magyar Koalíció Pártja nem került kormányba. Szeretném hangsúlyozni még egyszer, hogy a kormánytagságunk nem cél, hanem eszköz. Szeretném azt is hangsúlyozni, egy dolog az, hogy egy párt kormányon van vagy nincs, még akkor is, ha kisebbségi párt, egy ellenzéki pozíciót túl lehet élni, és mi a lehető legjobb erkölcsi és szakmai tudásunk és képességeink szerint próbálunk ezzel a helyzettel szembenézni. Ugyanakkor a probléma Szlovákiában az, ha mi nem kerülünk kormányba, és nem a demokratikusabb pártok kormányba, akkor ki. Tehát úgy érezzük, hogy az Európai Unión belül, az Európa Tanácson belül, illetőleg a világ demokratikus családján belül nem jó az, ha a gyorsan felvett kelet-európai országok irányában a figyelem lanyhul, illetőleg bizonyos kommunikáció megszűnik. Nemrégiben olvastam osztrák és német sajtóban is ezzel kapcsolatos elemzéseket, nyugat-európai megállapodott demokráciákban politikusok és elemzők mondják, hogy a gyorsan felvett országok nem mindenben hozták azokat az elvárásokat, amelyeket esetleg néhány évvel ezelőtt az alapító országok, illetőleg a már nagyobb tapasztalattal rendelkező európai uniós országok állítottak velük szemben.
Ezt a kérdést vagy ezt a kérdésfelvetést talán meg is lehet fordítani, és valószínűleg el kellene gondolkodni azon, hogyan lehetne olyan mechanizmusokat kialakítani az Európai Unión belül is, nagyobb súlyt adni az Európa Tanácsnak például - a strasbourgi Council of Europe-ról beszélek -, amely erőteljesebben tudná monitorozni az egyes államok kötelezettségvállalásait. Tehát Szlovákiával kapcsolatban megjelent egy jelentés a közelmúltban, amely a nyelvhasználati jogokról szól. Szeretném hangsúlyozni, hogy a probléma, illetőleg a diszharmónia nem a kormány és az ellenzék között van, nem Pozsony és Strasbourg között van, hanem a ratifikált nyelvi charta és a valóság között. A nyelvi charta utolsó előtti paragrafusa - aki ismeri a chartát, tudja, miről beszélek - arról szól, hogy az Európa Tanács létrehoz egy független szakértőkből álló csoportot, amely elmegy minden tagországba, és megnézi azt, hogy az a vállalás, amit a szlovák parlament vett magára a szlovák kormány javaslata alapján, teljesült-e vagy sem. Ez a független bizottság kétszer kint volt Szlovákiában, és azt mondta, hogy nem teljesült még számos területen. Tehát ha mi, a Magyar Koalíció Pártja, illetőleg a mi parlamenti képviselőink rámutatnak arra, hogy a nyelvi jogok terén problémák vannak, és szeretnénk bővüléseket elérni, ez nem a kérések fokozása, mint ahogy azt némely szlovák kollégánk próbálja beállítani, hanem az a kérés, hogy a szlovák parlament teljesítse azt, amit ígért a nemzetközi közvéleménynek, ezt nem csupán Strasbourgnak ígérte, és nem nekünk ígérte, és nem önöknek ígérte, hanem a nemzetközi közvéleménynek ítélte. Itt az ország kredibilitásáról is szó van, tehát úgy érezzük, hogy ez az egyik olyan elem, amivel a közeljövőben foglalkoznunk kell, és azt kérjük a szlovák kormánytól is, hogy komolyan vegye azokat az ígéreteket, illetőleg azokat a megoldási lehetőségeket, amelyeket a szlovák parlament a ratifikációs folyamat során megszavazott.
Fontosnak tartjuk még a vegyes bizottságok tevékenységét. Úgy gondoljuk, hogy mindkét részről aktívabbnak kellene lenni ezen a téren. A magunk részéről szorgalmazni fogjuk mindazokat a lehetőségeket, amelyek a szlovák oldal kezében vannak. Persze garanciát nem tudunk vállalni ellenzéki pártként arra, hogy minden úgy fog működni, ahogy szeretnénk.
Június 18-án V4-csúcsot tartanak Pozsonyban. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr részt vesz ezen a csúcson, és lényegében közvetett módon már bejelentették azt is, hogy június 18-án bilaterális miniszterelnöki találkozó lesz Pozsonyban Fico miniszterelnök úr és Gyurcsány miniszterelnök úr között. A Magyar Koalíció Pártjának az a véleménye, hogy jó, ha két szomszédos ország politikusai eszmét cserélnek. Tehát önmagában a találkozás ténye, úgy gondoljuk, hogy elfogadható és támogatható, ugyanakkor azt kérjük mindkét féltől, tehát mindkét miniszterelnök úrtól, hogy a konkrét és ellenőrizhető megoldások irányába kellene elmenni. Tehát mi egy öt pontból álló elváráscsomagot fogalmaztunk meg ezzel kapcsolatban - lényegében apróságokról van szó. Az első dolog az, hogy az interregionális együttműködés kapcsán most már nem patetikusan azt kellene mondani, hogy szeretjük az Ipoly-hidakat és támogatjuk az Ipoly-hidakat, mert azt már mindenki nagyon tudja, és nagyon a tudatába véste, a szlovák miniszterelnök úr is, azt hiszem, öt héttel ezelőtt abban a régióban, Balassagyarmat mellett volt látogatáson, és ő is bejelentette, hogy most már ő szereti és támogatja az Ipoly-hidakat. Most már azt kellene megmondani Pozsonyban - szerintem június 18-án -, hogy az első hidat mikor adjuk át, mikor vágjuk át a szalagot. Aprópénzből, esetleg a Szécsényben elhelyezett hídelemekből néhány hónap alatt ez a kérdés műszakilag és minden szempontból megoldható. Most már nem probléma, mert vélhetően jövő évben valamikor csak belépünk a schengeni rendszerbe, tehát ez sem okoz problémát. Szécsénynek ez egy nagy segítség lenne, ugyanis ott is kezd munkaerőhiány kialakulni, a másik oldalon meg jelentős munkaerő-felesleg van. Szécsénykovácsinál elkészült egy híd terve, amely szerintünk nagyon gyorsan és gazdaságilag nagyon kedvező módon megoldható. Ez lehetne megint egy kristályos esete annak, hogy nagyon kis beruházással jelentős hatást lehetne elérni. Emlékezzenek csak vissza a Párkány-esztergomi híd hatására! Azt hiszem, hogy egy nagyon pozitív példa.
A másik dolog, amivel foglalkozni kellene, és szintén konkrét dátumot lehetne mondani, hiszen az osztrák kancellár úr pozsonyi látogatásán éppen ezt tették, megegyeztek abban, hogy november 15-éig a bécsi autópályát rákötik a szlovák rendszerre. Pi. 50BB 51 (Csáky Pál)Ez az a modell, amiben mi is gondolkodunk, a Miskolc és a Kassa közötti gyorsforgalmi összeköttetés témája lehetne. Itt is az eredeti dátumok jóval 2010 utánról szóltak, most voltak olyan hírek Szili Katalin elnök asszony látogatása után is, hogy ez fölgyorsul és 2010-ig megvalósul.
A dolognak csak az a szépséghibája, hogy míg a parlamenti elnökök erről beszéltek, az illetékes szlovák miniszter utána azt mondta, hogy ez messze nem biztos. Mondott két problémát. Az egyik egy tervezési, műszaki probléma, a másik pedig pénzügyi.
Viszont úgy gondoljuk, hogy a miniszterelnököknek éppen az a kötelességük, az a joguk és attól sui generis az ő állapotuk, hogy egy ilyen helyzetet kezelni tudnak, tehát valóban ígéretet tudnak tenni arra, hogy Miskolcot és Kassát mikor kötjük össze megfelelő szinten. Szerintem a kelet-magyarországi és a kelet-szlovákiai régióknak is nagyon hasznos lenne.
Szlovákiában ezt mindenki támogatja. Amikor 5 évvel ezelőtt Kassán kihelyezett kormányülést tartottunk, Dzurinda miniszterelnök úr azt kérdezte az ott jelen lévő szlovák nemzetiségű kassai főpolgármestert, a járási főnököt, illetőleg a megyei főnököt, hogy mi az, amivel a szlovák kormány támogatni tudja ezt a régiót, mind a hárman azonnal, mindenféle egyeztetés nélkül azt mondták, hogy a Miskolccal való összekötő út, amitől sok kollégámnak tátva maradt a szája, de ebben gondolkodik a Kelet-Szlovákia és az északkelet-magyarországi régió.
Ők mentálisan mindig is más koordinátában - történelmi okok miatt - gondolkodtak. Bodrogköz, Ung-vidék történelemnek soha semmi köze vagy alig volt köze Csallóközhöz, a jelenlegi Szlovákia határai által diktált regionális rendszerhez, és azt hiszem, hogy most, miután a határokat valóban lazítani akarjuk, belépünk a schengeni rendszerbe, az embereknek ezeket a természetes kötődéseit is meg kell erősítenünk.
Szeretnék néhány szót szólni a Magyarországon élő szlovák kisebbség ügyéről is. A Magyar Koalíció Pártja minden olyan kezdeményezést támogat, ami az ő helyzetüket is javítja, javítani fogja és javította. Én magam is kormánytagként ha tehettem, részt vettem a rendezvényeiken. Nagyon sok jó barátom van közöttük. Szíves figyelmükbe ajánlom a tisztelt képviselő hölgyeknek és uraknak ezt a témát is. A dolognak van egy pikantériája.
Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke a múlt héten javasolta azt, hogy Szlovákiában is legyen minden szlovákiai kisebbségnek törvényből adódóan parlamenti képviselete. Valószínűleg úgy gondolta, hogy a szlovákiai magyarságnak is legyen nagylelkűen és nagyvonalúan egy darab parlamenti képviselője. Mi ezt kicsit félreértve azt mondtuk, hogy üdvözöljük a témát, nekünk van 20 a párttörvény értelmében, köszönjük szépen. Amennyiben úgy gondolja, hogy még egy jár, azt nem fogjuk visszautasítani. Egyébként Szlovákiában nemzeti 12 kisebbséget ismer el hivatalosan a kormány, ezt 12 mandátum lenne. Természetesen nem volt neki elmondva, hogy ezzel a kérdéssel mit lehet kezdeni. Szlovákiában örökzöld téma az, hogy Magyarországra mutatnak mindig, ilyen esetben. Magyarországon sincs ez a kérdés megoldva. Bizonyára egy kétkamarás parlamentben ezt jobban meg lehetne oldani, illetőleg el lehetne gondolkodni, hogy hogyan lehetne ezen a területen is előrelépni.
Hölgyeim és Uraim! Ha megengedik, én most itt a rövidre sikerült expozémat befejezném. Lehetne még számos kérdésről beszélni, ami talán érdekelné önöket is. Megköszönöm azt a figyelmet, amit tapasztalok ebben a teremben, de úgy gondolom, hogy most az az okosabb és az a helyesebb, ha én átadom a szót önöknek és lehetőséget adunk az önök kérdéseire. Elnök úr, rád bízom, hogy esetleg röviden a két kollégám is kapjon lehetőséget.
ELNÖK: Köszönjük szépen a nagyon részletes expozét, és biztos vagyok benne, hogy szerteágazó kérdések lesznek. Nagyon izgalmasnak tartottuk. Szeretném jelezni, hogy a találkozónk tényéről tájékoztattam a szlovák nagykövet urat.
Úgy vélem, hogy természetesnek kell lennie ennek a párbeszédnek a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja, illetőleg a magyar parlament között. Üdvözöljük azt, hogy valami a kormányközi szinten is történik. Mint ahogy a köztársasági elnök úr is fontosnak tartotta és a házelnök asszony is fontosnak tartotta, hogy megkezdődjön egy valamilyen fajta párbeszéd. A külügyi bizottság nyitott arra, hogy kivegye a részét a külügyi bizottságok közötti párbeszédből, annál is inkább, mert többen a Magyar Koalíció Pártjából is tagjai ennek.
Természetesen hűvös a viszony. A hűvös viszony éveit éli Magyarország és Szlovákia, és a nemzeti - értsd magyarmentes - koalíciónak mindez idáig nem sikerült eloszlatni a magyar fél részéről megfogalmazódott aggodalmakat az elmúlt esztendő során.
Hozzá lehet-e szokni - ez lenne az első kérdésem, elnök úr, kedves vendégeink - a koalíciós pártelnök úrnak a magyarellenes kirohanásaihoz. Megfelelőnek tartják-e azt a kialakulóban lévő kultúrát, ahogy az említett elnök úr és pártja Szlovákiában a politikai partnerek részéről megítéltetik. Mit javasolnak ezzel kapcsolatban? Mert hát mégiscsak ez a gyökere a hűvös viszony elmúlt egy esztendejének. Hogyan lehet meghaladni? Ez lenne talán a legfontosabb kérdésem. Köszönöm szépen, elnök úr, hogy a miniszterelnöki találkozóról szót ejtett. Tudomásunk szerint is június 18-án lesz ez a találkozó.
Hadd vessem fölt azt a kérdést, hogy konzultált-e önökkel erről a találkozóról bármely fél. Igényt tartanak-e az ilyen típusú konzultációra a kétoldalú találkozókat megelőzően.
Nem hiszem, hogy meg lehet kerülni Malina Hedvig kérdését. Hadd tegyem föl harmadszor ezt a kérdést önöknek. Hogyan értékelik azt az esetet, ami ezzel a fiatal nyitrai diáklánnyal kapcsolatosan történik?
A negyedik kérdésem - és itt befejezem -, hogy mivel mi külpolitikai bizottság vagyunk és önöket is nyilvánvalóan érintik a külpolitikai kérdések, Szlovákia külpolitikai jellege, orientációja, iránya mennyiben segíti az önök érdekeinek érvényesítését? Koszovó ügyében a tegnapi napon megváltoztatta a szlovák fél az álláspontját. Bejelentették, hogy mégis - noha ellenezték - támogatni fogják az Ahtisaari-tervet. Fontosnak gondolom ezt a dokumentumot, hiszen a kollektív jogok ENSZ általi kikényszerítésének - különösen a szerb kisebbség közösségi autonómiája kikényszerítésére gondolok - első esete; nemzetközi precedens a tekintetben, hogy egy kisebbségi közösség kollektív jogokat és autonómiát kap az ENSZ által kikényszerítve. Hogyan értékelik ezt, különösen a koszovói helyzetet, az Ahtisaari-tervet?
Tisztelt Bizottság! További kérdéseket szeretnék kérni. Kozma alelnök úr, Balla képviselő úr, Kelemen, Gógl képviselő úr. Parancsoljon, alelnök úr!
60
Pi. 61
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Vendégeink! Én itt egy nagyon alapos, nagyon megfontolt és nagy ívű előadást hallottam képviselőtársaimmal együtt, és ez arról győz meg, hogy itt a magyar parlament Külügyi és határon túli magyarok bizottsága jó helyzetben van akkor, amikor konzultáció van, véleményt és javaslatokat meghallgatni hívott meg a Magyar Koalíció Pártja vezető képviselőit.
Nekünk itt néhányunknak a kormánypárti képviselők közül nem olyan régen Somorján volt alkalmunk már beszélni olyan kérdésekről, amelyek izgatják, mert ezek igazgató, nagyon fontos kérdések. Azoknak a kihívásoknak a sorával, amelyeket elnök úr itt vázolt, egész Európa szembenéz, és az a XXI. századi perspektíva, amelybe elnök úr beágyazta ezeket a kérdéseket, azt gondolom, hogy mindannyiunk gondolkodása számára is példaadó értékű.
Néhány kérdést kívánok most megfogalmazni mindössze most első körben. Az első hadd függjön össze éppen a regionalizmus, önrendelkezés, autonómia a XXI. század Európájában, valóban összefüggésben azokkal a folyamatokkal, amelyek az utóbbi tíz-tizenkét évben bontakoztak ki, és amelyeket abban az értelmezésben, ahogy most Csáky elnök úrtól hallottunk, egyre inkább lehet visszahallani európai fórumokról, így Strasbourgból is. Nos tehát, ha ezek valójában benne vannak az európai politikai közhangulatban - hadd fogalmazzak egyelőre csak így -, milyen lehetőséget látnak abban, hogy a szlovákiai képviseletet ellátó magyar képviselők, illetve magyarországi képviseletet ellátó, de nemcsak ők, hanem romániai, szerbiai, más országok képviseletét ellátó magyar és hadd tegyem némi bizakodással hozzá, nem feltétlenül csak magyar képviselők összefogásával ezeket a kérdéseket nagyon pontosan, nagyon szakszerűen, valóban az említett és még egy sor más dokumentumra hivatkozva jól oda tudjuk tenni az Európa Tanács megfelelő fórumainak asztalára? Ugye, jelenleg folyik azoknak a dokumentumoknak az előkészítése és vitája az Európa Tanácsban, Strasbourgban, amely a multikulturalitással, a nyelvhasználattal, az együtt élő kisebbségek kulturális dimenzióinak problémáival függenek össze, de mindegyik, tekintve az Európa Tanács normáit, le is megy a megfelelő politikai szintekre. Itt tehát látok együttműködési lehetőséget a leghatározottabban.
A második kérdéskör azzal függ össze, hogy jó néhány kiváló tanulmány készült el a Magyar Köztársaság külkapcsolati stratégiájának elkészítéséhez, így például szomszédságpolitikai kérdésekben, részben érintve nemzetpolitikai kérdésekben is. Több tanulmány között is különösen érdekes és nagyon tanulságos Kiss J. László tanulmánya szomszédságpolitika ügyeiben. A kérdésem természetesen az, hogy amikorra kialakul egy keret, a nemzetpolitikára vonatkozó részeknek, illetve a szomszédságpolitikára vonatkozó részeknek a megvitatására milyen javaslatai vannak a Magyar Koalíció Pártja vezetésének.
A harmadik kérdésem igazából egy nagyon pozitív reagálás kíván lenni arra a felvetésre, hogy itt Európában uniós taggá váló Szlovákia, uniós taggá vált Magyarország esetében ez a bizonyos köztünk lévő határ - beszéljünk most mondjuk Kelet-Szlovákiáról és Észak-Magyarországról -, amelyik két perifériát választott el eddig egymástól, ha valóban átjárhatóvá válik - az Ipoly-hidak problémájára utalt elnök úr -, akkor valójában ezeket a perifériákat összekapcsolva megszűnik a perifériális helyzetük, és azt gondolom, hogy ez oly mértékű nemcsak mentális, hanem gazdasági előnyökkel is járó változás, amelyik alapvetően változtathatja meg mind észak-magyarországi térség, mind pedig a kelet-szlovákiai térség helyzetét. Én is azt gondolom, hogy a magunk részéről is kell kezdeményezzük, hogy a közös kormányülésen ez az ügy kapja meg azt a méltó helyet, amelyik egyébként már szerepel a magyar nemzeti fejlesztési tervben is, nyilván a szlovákban is megvannak a megfelelő vonatkozások. De ez igazán nekünk fontos, már úgy értem, hogy nekünk, akik itt vagyunk a teremben, tehát a szlovákiai magyarság, illetve az észak-magyarországi képviselők közös ügye, ezt nekünk kell egy közös, határozott fellépéssel támogatni és előrevinni.
Ezekben az ügyekben kérem az elnök úr és az alelnök urak véleményét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Balla képviselő úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr.
ELNÖK: Balassagyarmat.
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Így van, pontosan. Ehhez a kérdéskörhöz, ahogy elnök úr felvetette itt az Ipoly-hidak dolgát, illetve a határ menti együttműködések különböző formáit, én egy kicsit szkeptikus vagyok. Tehát egyik oldalon Ipoly-hidak, megvannak az elemek Szécsényben, vagy rozsdásodnak vagy nem, már évek óta ott vannak, mégis úgy gondolom, hogy minden szempontból nagyon fontos lenne, ha ezek az Ipoly-hidak, elsősorban Ipolyvég, Ipolyság között, Pösténypusztán, Szécsény fölött megépülnének, és elsősorban kishatárforgalom, munkavállalás okán lehetne közlekedni ezeken a hidakon. Én mégis egy kicsit más dolgot is felvetnék, ami talán nagyobb probléma a térségben, ugyanis jelenleg a Gazdasági Minisztérium döntése alapján vagy előkészített döntése alapján teljesen le fog épülni a regionális vasúthálózat. Ennek a legnagyobb problémája az, hogy már Trianon előtt is, illetve azt követően Balassagyarmaton a vonatközlekedés úgy volt kitalálva, hogy az északi térségek felé nyitott, és tulajdonképpen a közlekedés is erre volt beállva, nem beszélve arról, hogy a mai napig is a teherforgalomban a szlovákiai vasutak használják a magyarországi szakaszokat, különösen ott Ráróspuszta környékén. Tehát alapvetően úgy jönnek át a vonatok, hogy áthaladnak Magyarország területén, és úgy haladnak tovább Losonc irányába, majd onnan rá lehetne fűződni Kassára is. Tehát itt igazából van egy olyan gond, amelyik egyik oldalon felvetné azt a lehetőséget, hogy a regionális együttműködés keretében, uniós forrásokat bevonva fejleszteni lehetne például a vasúthálózatot. Viszont a másik oldala, és én azt látom, hogy az elmúlt években Szlovákiában a vasútnak volt egy olyan reformja, amely egyfajta fejlődést indított el a szlovákiai vasutaknál, viszont ma a másik oldalon, különösen Balassagyarmat térségében pedig azt lehet tapasztalni, hogy minden leépül. Tehát amennyiben a tárgyalásokon ez szóba jön, és esetleg lesz lehetősége elnök úrnak is ezeken részt venni, talán szorgalmazni kellene a magyar fél felé is - ezt mi itthon megtesszük interpellációkban, különböző rendezvényeken, konferenciákon -, hogy nem leépíteni kellene a magyarországi vasutakat, hanem fejleszteni, különösen a regionálist, hiszen előbb-utóbb a két ország közötti kapcsolattartásnak sokkal több formája lesz, mint jelenleg van.
Én köszönöm szépen, hogy ezt a kérdést felvetette elnök úr, de mondom, én a mai helyzetben a különböző gazdasági, fejlesztési elképzelések alapján egy kicsit szkeptikus vagyok ezekben az ügyekben. De nagyon jó lenne, tehát mindenkinek az a közös érdeke és szándéka, hogy egyrészt a hidak megvalósuljanak, és egyre többen mondják azt, hogy a vasút ne csak helyi, magyarországi, regionális vasút lehessen, hanem ki lehessen terjeszteni a Felvidék irányába is, illetve összekapcsolni nemzetközi útvonalakkal. Tehát, amennyiben módjában áll a MKP-nak, egyfajta tanácsot vagy véleményt meg lehetne fogalmazni Szlovákiában.
Pi. 70
BB 71 (Balla Mihály)
Említette elnök úr a munkaerő-vándorlás kérdését. A Felvidékről mintegy 26 ezren - mondta elnök úr - járnak át Magyarországra dolgozni. Ez a mi térségünkben is jelentős, látható, különösen Rétság térségében. Ez egyik oldalon nagyon pozitívan üdvözlendő, mert nagyon jó dolog, másik oldalon ebben a térségben Magyarországon is több, mint 13 százalékos a munkanélküliség. Úgy gondolom tehát, hogy ezt a kérdést elsősorban úgy is lehetne kezelni, hogy az emberek is valamilyen formában meg kell hogy értsék, hogy ez egy piaci működés. Ez nem elsősorban Magyarország állami vagy politikai döntését jelenti, hanem a cégek, a piaci szereplők egyfajta takarékosabb működését jelenti, hiszen ma Szlovákiából a Felvidékről alacsonyabb bérekért is átjönnek dolgozni Magyarországra, mint adott esetben magyarországi munkavállalók ezt megteszik.
Viszont van még egy érdekes folyamat. Magyarországról már rendszeresen járnak át vásárolni Szlovákiába. Van egy határmenti kereskedelem, aminek az is a következménye, hogy a határ innenső oldalán pedig esetleg kevesebb embert látni az üzletekben. Azon is gondolkodom, hogy előbb-utóbb a regionális kérdésekben föl kellene vetni vagy megállapodni - különösen megállapodni - különböző kereskedelmi központok kialakításában a határ mindkét oldalán, hiszen előbb-utóbb eljön az az idő és ma is tapasztalható az, hogy a határ mindkét oldalán van ingázás, mert átmennek vásárolni, átmennek fodrászhoz vagy jönnek-mennek az emberek egymáshoz. De ez teljesen normális ma az Európai Unión belül, mégis meg kell keresni azokat a lehetőségeket, hogy mindkét oldalon egy érdek legyen, és jól éljék meg a hétköznapi emberek.
Talán ezekről kellene majd a jövőben - ahogy elnök úr mindig is nyitott volt arra, hogy eljött a környékre, hiszen a szülőföld másképp is hazavárja az embert -, azt hiszem, hogy konferenciákat, együttgondolkodást folytatni kellene a jövőben is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Annál is inkább aláhúznám ezt, amit a képviselő úr mondott, mert a tegnapi napon írta alá Magyarország és Szlovákia az európai területi együttműködési operatív programot, ami 235 millió eurót különít el a határtérség fejlesztésére. Ez 60 milliárd forint az elkövetkezendő években. Ha erre vonatkozóan nem folytatunk nagyon sürgősen olyan konzultációkat, amelyik ezt célozza, adott esetben eleshetünk ettől a meglehetősen fontos lehetőségtől.
A következő Szakács képviselő úr, utána pedig Kelemen képviselő úr. Utána még Gógl képviselő úr, Szabó képviselő úr, aztán lezárjuk a hozzászólók listáját, mert kb. fél óra múlva el kell kezdenünk a nagykövetjelöltek meghallgatását. Félórás csúszásban leszünk akkor, de azt hiszem, hogy nagyon fontos a téma. Szeretném jelezni ezt képviselőtársaimnak. Szakács képviselő úr!
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Vendégeink! Én is Balla képviselő úrhoz csatlakozom, csak talán kicsit másképpen fogalmazom meg ugyanezeket a kérdéseket, hiszen én is azt látom, hogy néha ezeket a nemzetközi kapcsolatokat talán túl magasról, túl messziről, túlságosan elvonatkoztatva látjuk, és sok-sok államközi dimenzióját tudjuk ezeknek a kapcsolatoknak értékelni.
Aztán meg ha az általánosból egyedire következtetünk, akkor néha hibákat követünk el. Lehetnek ennek más dimenziói is, hiszen vannak regionális, területi, városi, települési együttműködések. Közösen hajtottunk végre az INTERREG-programban most már három etapot. Most már talán elérkezünk a negyedik etaphoz, ahogy ezt elnök úr is említette. Itt a városok, az önkormányzatok - bár emlékszem a somorjai beszélgetésünkre és az önkormányzatok szót zárójelbe is teszem -, települések közti együttműködések, főleg határmenti, interregionális programok tekintetében milyen helyzete van az MKP-nak, mennyire tud velünk, illetve a városainkkal tárgyalni.
Az önkormányzatokban, városokban, polgármesteri tisztségekben, egyéb tisztségviselők tekintetében milyen együttműködést tudnak nekünk ajánlani? Kifejezetten az MKP-ra gondolok. Tehát akár az integrátori szerep, akár pedig maga a személyek szerepe milyen lehet ebben a kérdésben?
ELNÖK: Kelemen képviselő úr!
DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Ha most a sajtónak beszélnék, akkor hajlandó lennék egy olyan kérdést feltenni, hogy miben tudnak nekünk segíteni. De így nem szoktuk feltenni a kérdést, soha.
Inkább fordítva. Itt ugyanis egy furcsa dolog rögződött az agyakban. Általában a határon túli magyarok mint akik támogatásra szorulnak. Mi pedig nagyon jól tudjuk, akik a politikai osztály részesei vagyunk, hogy ez olyan kölcsönös kapcsolat, amely ha működik, mindnyájunknak előnyére válik. Éppen ezért nagy kérdés az, és szeretném ezt lehetőleg diplomatikusan megfogalmazni, hogy a kapcsolattartás lehetőségét, rendszerét és fontosságát hogy látják, különösen a MÁÉRT mai helyzetében, ha lehet azt helyzetnek nevezni, ami a MÁÉR körül kialakult.
Utána történt egy kísérlet arra vonatkozólag, hogy legalább az elszakított területek magyarsága próbáljon meg egy együttgondolkodási folyamatot folytatni, de nyilvánvalóan ez Magyarország nélkül nagyon nehéz. Tehát valahol egy olyan stratégiát kell kialakítani, amibe bele kell hogy építsük azt, hogy az emberekben valahol helyre kéne hogy álljon a kapcsolatrendszer lényege: Magyarország jelenlegi területe és a határon túli magyarok között, és hogyan.
Annál is inkább, mert az elnök úr említette azt, hogy még az átmenet időszakában, az előző diktatorikus rendszerből történő átmenet időszakában mind az Európai Unió, mind az USA figyelme sokkal lényegesebb volt a térség iránt, ennek következtében a magyar kisebbségek mint közösségek problémái nagyobb hangsúlyt kaptak.
Manapság azt kell látni, nemcsak, hogy ez a figyelem csökkent, hanem ennek következtében látjuk, hogy Kárpátalján, Vajdaságban, jelenleg az RMDSZ-nél is nagyon-nagyon kérdéses, hogy mennyiben tud a román állami politikába beleavatkozó helyzetben maradni, és látjuk, hogy a Magyar Koalíció Pártja is a kormányzati tényezők közül kikerült. Ebben sajnos nem lehet nem látni egy tendenciát, ami fölveti azt a kérdést, hogy mi módon tudunk ebben a helyzetben tovább politizálni mind kapcsolatrendszerben, mind pedig az adott ország politikai pártjai, amelyek jelenleg nem rendelkeznek kormányzati eszközökkel.
És akkor ugyanehhez stratégiai kitekintésűnek tekinthető, de rendkívül gyakorlati kérdés az, hogy Szlovákia esetében ott alakult a legkülönösebben a státustörvénnyel kapcsolatosan az oktatási-nevelési támogatást kérdése. Szeretném kérdezni, hogy hogy látják ennek a jelentőségét elsősorban, mert hiszen tudjuk, hogy itt nem nagy összegekről van szó, de mi úgy gondoltuk el annak idején, amikor a törvény megalkotására törekedtünk, hogy ha a közvetlen családokhoz jut el bármily kicsiny támogatás is, az érezhető segítség a beiskolázás szempontjából és a magyar nyelvű oktatás szempontjából. És ez nem történt meg, pont ez akadályozódott meg. Látnak-e ezen a téren valamiféle megoldásra lehetőséget.
Annál is inkább, mert amit az egyetemi diákok számának örvendetese növekedéséről mondott elnök úr, mindig fölmerül az emberben a kérdés, hogy mi van elemi szinten, hiszen nyilván onnan kerülnek később ezek a diákok a felsőbb iskolákba. Sőt, ami annak idején a státustörvényben sem sikerült: mi van az óvodák kérdésével? Enélkül a kérdés nem kezelhető egységében. Ezeket szerettem volna föltenni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szabó alelnök úr!
SZABÓ VILMOS (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Kedves Vendégeink! Először is szeretném kifejezni az elismerésemet azért a felelősségteljes és rendkívül korrekt bevezetőért, amelyet Csáky elnök úr elmondott. Azt gondolom, hogy ebben az a felelősségérzet, ami a magyarság megmaradásáért nemcsak a Felvidéken, hanem itt, a Kárpát-medencében és azon túl is kell hogy megjelenjen, az megjelent. A másik része pedig a magyar és szlovák kapcsolatok, illetve a magyarság és a szlovákság, a két nemzet közötti kapcsolatok erősítését kell hogy jelentse, jelenti is és jelentette is az MKP tevékenységében.
80
Pi. 81 (Szabó Vilmos)
Eszembe jutott közben, amíg az elnök úr elmondta a bevezetőjét, hogy eddig azt mondtuk, és mi mondhatjuk, hogy a magyarság újraegyesítéséért dolgoztunk a Kárpát-medencében a határok megváltoztatása nélkül, és ez a Felvidék vonatkozásában megtörtént. Tehát ha úgy tetszik, kell azon gondolkodnunk ott is és itt is, hogy ebben az értelemben a felvidéki magyarság már nem határon túli magyarság tényleg. De hogy ez mit jelentsen, és hogyan tükröződjön ez vissza nemcsak a politikai elitünkben, hanem egyáltalán a magyarságban, ennek számos eleme már megjelent.
Fontos a kapcsolatok erősítése is. Németh Zsolt beszélt a hűvös viszonyról, ami igaz. Azt gondolom, persze ez nem most kezdődött, hiszen ha a két ország között a hivatalos, mondjuk kormányfői szintű találkozókat nézzük, akkor ez már a választások előttre is igaz, amikor még az MKP is a kormánykoalíció része volt, hiszen Dzurinda miniszterelnök úr emlékezetes látogatása, amit még Medgyessy miniszterelnök úr meghívására tett, azt követően azt ott történtek eléggé következmény nélkül maradtak. Itt Gógl képviselőtársam rátüsszent. És ehhez a választások után bekövetkezett helyzet nyilván még egy pluszt jelentett. Ezért, azt gondolom, nagyon nagy jelentősége van a most készülő találkozónak, és az a megfogalmazás, azok a megközelítések, amelyeket itt elmondott arról az öt pontról meg nyilván másról is, azt hiszem, lényegesek, és segíteni is fogják és tudják a kapcsolatainkat.
Azt szeretném megkérdezni elnök úrtól - Kelemen képviselő kollégám már beszélt erről -, hogy a kedvezménytörvény Szlovákia irányában nem tudott abban az értelemben érvénybe lépni, ahogy ezt a többi érintett szomszédos országgal meg tudtuk tenni, de mégis sikerült megállapodást kötnünk, hogyan látják ezeknek a kisebbségi megállapodásoknak a megvalósulását. És persze a tapasztalata is, tehát egy picit kibővítve a kérdést.
A második kérdésem a Schengenhez való csatlakozással kapcsolatos. Mint előző időszakban a kormánykoalíció tagja és ma is jelentős tényezője a szlovák politikai életnek, hogyan látják, tudja-e teljesíteni Szlovákia év végéig a Schengenhez való csatlakozás feltételeit, ami lényeges, hogy január 1-jétől ez érvénybe lépjen.
A harmadik kérdésem pedig az, hogy folytatják-e azt az anyaországon kívüli magyar szervezetek, pártok közötti találkozót, amit sokan kis MÁÉRT-nak neveznek, én magam nem nevezném annak, de nyilván mindenki annak nevezi, aminek gondolja. Ez éppen Pozsonyba volt tervezve az MKP kongresszusa előtt. Megmondom őszintén, én pártolom magát az ügyet, tehát az elnevezés lényegtelen, azt gondolom azonban, nagyon fontos, hogy a határon túli pártok és szervezetek egymás között is beszéljék meg, hogyan és mit is látnak ezen a kérdésen.
Köszönöm szépen a szót.
ELNÖK: Végül Gógl képviselő úr.
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon árnyalt és nagyon szép összefoglalást kaptunk. Magam azért szólnék, mert a politikai térségi integráció valahol a visegrádiaknál folyik valamilyen módon. A szakági együttműködések - én orvos vagyok, ebből adódóan van valami rálátásom - a kilencvenes évek elején nagyon jól működött, működött olyan módon, hogy az egyetemeink között volt kapcsolat. A turócszentmártoni orvosképzéssel a pécsi egyetemnek, ami Pozsonyból jutott végül is Pécsre, egy nagyon jó együttműködése volt. A kilencvenes évek elején a volt monarchia területi országok kamarái létrehoztak egy szerveződést, és jól tudtuk képviselni a WHO-ban, Európában is az érdekeinket. Elindult regionális együttműködés még zárt határok mellett, hogy esetleg egy ipolysági egészségügyi ellátórendszer kialakuljon, hiszen az egy természetes régió - itt már Balla képviselőtársam is említette -, amit szinte nem is kellene újraépíteni, csak rehabilitálni kellene a korábbi részlegeket. Van egy nagy, több tízezres munkaerőmozgás. Nyilván itt a szolgáltatás-igénybevétel kérdésköre és annak az összehangolása is felmerül. Úgyhogy a magam kérdése az, hogyan lehetne ezt a szolgáltatás-igénybevételt jól megszervezni, és hol lehetne - gondolok az Ipolyság régiójára - konkrét rendszert felépíteni, mert a földrajzi utak, egyebek alapján egy logikus rendszer.
A másik, hogy 80 százalék fölött említette elnök úr most már a felsőoktatásban való részvételét a magyarságnak arányaiban. Van olyan képzés - gondolok itt az orvos-egészségügyi képzésre, szakképzésre -, ahol az egybehangolásnak még nagyobb jelentősége lenne, mert az egyebeknél talán, oktatásban résztevők kiképzésénél akkora tömeget kell képezni, hogy az ott megvalósítható, de egyéb szakágakban felsőoktatási összehangolás lehetséges lenne-e?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen.
Ez lett volna az a néhány kérdés, amit önöknek szegeztünk. Parancsoljanak!
CSÁKY PÁL, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke: Köszönjük szépen. Elnök úr, ha komolyan vesszük azt, és természetesen komolyan vesszük, hogy fél tizenkettőig van időnk, akkor most távirati stílusban kell letennünk a nagy érettségit önök.
Ha megengedik, akkor nem minden felvetésre sorban fogok reagálni, hanem megpróbálom témakörökre bontani. Hat témakörre én válaszolnék, és aztán megkérem még a két kollégámat, hogy bővítsék azt, amit el szeretnének mondani a párt részéről.
Elnök úr, az első kérdéscsokorba a szlovákiai jellegzetességek tartoznak. Ad egy: Ján Slota kijelentései. Nem hiszem, hogy ezt mélységében kellene elemeznünk. Amikor megalakult a kormány, én azt mondtam nyilvánosan is, hogy ő lesz a legtöbbet idézett szlovák politikus. Azt hiszem, hogy ez így is van, és úgy gondolom, hogy nagyon szorgalmasan szolgáltatja ehhez az anyagot. Önmagában nem ez a probléma. A probléma kettős, az, hogy neki és pártjának jelentős támogatottsága van - és most már nemcsak róla és a pártól, hanem a társadalomról van szó -, és a másik dolog pedig, hogy hatalmi pozícióban van, többek között egy olyan érzékeny minisztérium tartozik hozzájuk, mint az oktatási minisztérium, ugyanis egy multikulturális, multietnikus Szlovákiában Szlovákia lakosainak a hivatalos statisztikák szerint a 18 százaléka tartozik valamilyen kisebbséghez, de ez a valós szám nagyobb, mert a romák nagy része szlováknak vallja magát. Tehát a valós szám 20 százalék fölött van, ami azt jelenti, hogy minden ötödik szlovákiai állampolgár kisebbséghez tartozik. Ilyen esetben egy ilyen kérdéses politikát folytató pártnak adni az oktatási minisztériumot szerintem politikai hazárdjáték, de azt hiszem, hogy ezt most már itt nem tudjuk megváltoztatni.
A másik dolog Malina Hedvig ügye, amit érinthetünk. Ugyanazt mondjuk, amit mind a ketten mondtak, elnök úr és alelnök úr, kételyeink vannak. Azt kérjük, hogy a jogállamiság európai és világnormáinak megfelelően kezeljék ezt az ügyet. A konfliktus itt sem a Hedvig és a minisztérium vagy a rendőrség, a Magyar Koalíció Pártja vagy a rendőrség és a szlovákság vagy a magyarság között van. Én visszautasítom azt, ha Szlovákiában bárki azt mondja, hogy ez szlovák-magyar téma. Nem! Ez egy állampolgár sérelmének a témája, és a jogállam mutassa meg a kvalitásait ebben az ügyben, és mondja meg, hogy mi történik. Pi. 90BB 91 (Csáky Pál)Az egyik oldalon vannak az orvosok látleletei, két, egymástól független kórházból. Ezek az orvosok gyógyították a lányt. Nekem azt ne mondja senki... - és az orvosok kikérték maguknak a médiában, a televízióban, hogy az ő szakvéleményüket bárki is megkérdőjelezi. Ott vannak a rendőrségi jegyzőkönyvek, amelyek nem azt mondják, amit a belügyminiszter úr nyilvánosan elmondott. Politikai hiba volt a belügyminiszter úr és a miniszterelnök úr belépése ebbe a témába. Ott vannak a nyitrai egyetem pedagógusai, tanárai, ott vannak a fényképek. Ez egy jelentős dokumentáció. Tehát ez van az egyik oldalon.
A másik oldalon vannak azok a folyamatok és azok a lépések, amelyek méltán keltenek kételyt. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan kérdés, ami joggal kéri azt, hogy a nemzetközi közvélemény, az európai demokratikus közvélemény és a nem kormányzati szervek, a civil szféra is nagyon hangsúlyosan kísérje figyelemmel.
Koszovó kérdéséről. A szlovák parlamentben volt egy jelentős és részletes vita ez ügyben. Egyedül a mi pártunk, a Magyar Koalíció Pártja képviselte azt, hogy ha békét akarunk a Balkánon, akkor ne mi mondjuk meg innen, Közép-Európából, hogy hogy kell főzni, hogy kell csinálni a meleg vizet a Balkánon. Nézzük meg ennek a térségnek a specifikus vonatkozásait, és ha békét és nyugalmat akarunk, akkor próbáljunk olyan megoldásokat találni, amelyek ott alkalmazhatóak és realisztikusak. Jelen pillanatban nincs más terv az asztalon, mint az Ahtisaari-terv, ezt lehet változtatni bizonyos elemeiben. Erről természetesen lehet és kell vitát folytatni, de valószínűleg ebben a kérdésben más megoldás nem nagyon lehet, mint az, amit ő javasol, és erről a Biztonsági Tanácsnak kell döntenie.
A szlovák politika kicsit ott esett csapdába, hogy Szlovákia a Biztonsági Tanácsnak nem állandó tagja jelen pillanatban, tehát majd véleményt kell ehhez nyilvánítani. Én tehát örülök annak, hogy az utolsó fejlemények olyanok, hogy az Európai Unió egységes véleményét fogja Szlovákia is támogatni. Úgy gondolom, hogy ez helyes elmozdulás.
A második kérdéscsoport Gyurcsány miniszterelnök úr pozsonyi látogatása, illetőleg hogy konzultáltak-e velünk erről a kérdésről. Igen, kaptunk némi információt. Igaz, hogy nem szimmetrikusak voltak ezek az információk. Gyurcsány miniszterelnök úr a személyes találkozónkon fölajánlotta azt is, hogy látogatást tesz a pozsonyi látogatás alkalmával a Magyar Koalíció Pártja székházában. Úgy gondoljuk, hogy ez helyes lépés és szép gesztus lenne.
A harmadik kérdéscsomag: több képviselő úr vetette föl az önrendelkezés témáját, a nemzetpolitikai témákat, az együttműködés és a kapcsolattartás lehetőségeit és egyáltalán azt, hogy milyen új megoldási javaslatokat tudunk találni az együttműködési formák bővítésére az Európa Tanácsban is és minden fórumon. Szerinte, ha elvszerűen nyilvánulunk meg, az a mi erőnket növeli és növelheti. Mit a bevezető részben is elmondtam, a nemzetközi dokumentumok is a nemzetközi fórumok nem mérhetnek szelektíven. Úgy gondolom, hogy Szlovákia esetében azokat az elemeket kell elsősorban figyelemmel kísérni, amely kötelezettségeket Szlovákia a belépés folyamán és azóta tett önmaga, saját maga részéről azáltal, hogy a nemzetközi fórumok részévé vált.
Ismétlem: Európa egyik nemzetiségileg legsokszínűbb országa Szlovákia; Közép-Európában kétségkívül. Még egyszer mondom: a nemzetiségek aránya, ha a valós számarányt nézzük, akkor az 20 százalék fölött van. Ennyire heterogén nemzetiségi összetételű ország nincs több a bővebb Közép-Európában.
A negyedik kérdéscsoport. A regionális együttműködés kérdése, Ipoly-hidak, egészségügyi együttműködés, vasúti együttműködés. Nincs idő arra, hogy belemenjünk a részletekbe.
A vasút nekem is szívügyem volt. Csak van ott egy nagy probléma, és itt esünk kicsit a saját magunk csapdájába. A csapda pedig ott van, hogy előbb akarunk meghozni döntéseket, olyan döntéseket, amelyeket a nemzetállami vagy a jelenlegi nemzeti határok vagy országhatárok determinálnak, ugyanakkor nem vesszük észre, hogy néhány hónap múlva ezek már nem lesznek. Az, hogy regionális együttműködés legyen, hogy interregionális együttműködés legyen, ez nem egy mesterségesen, szakértők által kitalált szlogen, hanem kényszer. Azok a régiók - Gömör, Nógrád és nem akarom sorolni - a történelmi Magyarországnak viszonylag a közepén helyezkedtek el, és jól működő, gazdag régiók voltak. Azzal kerültek nehéz helyzetbe, hogy mesterségesen szétvágták őket, érzéketlen módon. Keletkeztek félrégiók, amelyek gyakran az életképtelenség jeleit mutatták.
Most az a kényszer van, hogy újból össze tudjuk varrni őket, és emögött nem kell semmi mást keresni, mint az ott élő emberek érdekét és egyáltalán a társadalmi stabilitást. Az európai uniós alapok, a kohéziós alapok azért jöttek létre, hogy Európában ne jöjjenek létre nagyon lemaradó és nagyon kiugró régiók, mert abból csak probléma lesz. A feszültséget fogja gerjeszteni.
Ugyanez ennek az általa említett folyamatnak is a logikája. Ha mi Gömörbe, Nógrádba bárhová megpróbálunk programokat tenni és pénzt elhelyezni, azzal egyáltalán az egész térség stabilitását növeljük, megállítjuk az onnan való elvándorlást, és megoldjuk azoknak az embereknek az életét, akik ott vannak. Minden olyan formát, amit a képviselő urak fölvetettek, támogatni fogunk a konferenciák szervezésétől kezdve a mi információs rendszerünkön át.
Azon gondolkodunk például, hogy a magyarországi támogatási rendszerek vonatkozásában is a saját internetoldalunkon működtetnénk egy információs rendszert, hogy mikor, hová hogyan lehet pályázni. Tehát a mi önkormányzataink, a polgármestereink, a kulturális szervezetek, a civil szervezetek naprakész információkat kapnának. Ugyanezt már működtetjük PHARE alapokból. Az egyik polgármesterünk nyert egy projektet, és naponta megnézi a szlovákiai minisztériumok lehetőségeit, a pályázati felhívásokat és rátesszük a mi internetoldalunkra.
Lesz tehát egy központi adatbázis, amelyet a párt fog működtetni. A pártnak lényegében az önkormányzati tanácsa fogja működtetni és szerintem ezzel is hozzá tudunk ehhez járulni, de még egyszer mondom: ez nem úri jókedv, hanem kényszer. Más út, más megoldás nincs, ha komolyan akarjuk venni ezeknek a félrégióknak a problémáit.
Hölgyeim és Uraim! Nagy tisztelettel megköszönöm még egyszer ezt a lehetőséget, és megkérem Duray Miklós urat és Szigety László urat, hogy folytassák.
ELNÖK: Alelnök úr!
DURAY MIKLÓS, a Magyar Koalíció Pártjának alelnöke: Minden formalitás nélkül folytatom. Mivel nagyon kevés az időnk, ezért arra szeretnék rámutatni, hogy az itt felvetett kérdések miért annyira időszerűek, hogy még a részleteit sem tudjuk pontosan elmondani. Ugyanis főleg ami az együttműködést, a régiókat illeti, ott egy dolgot kell elsősorban leszögezni és ezt előre is politikai kérdéssé kellene tenni, hogy a Magyarország határain túl élő magyarokat és az ő lakóterületüket peremterületnek tekintjük-e, végvári jellegű területnek vagy pedig újraszervesülő területnek.
Ennek az eldöntésétől függ az, hogy mit lehet a továbbiakban csinálni, mit kell a továbbiakban tenni. Azt tudjuk, hogy a nemzeti fejlesztési tervek az államhatároknál nem érnek össze, tehát olyan regionális elképzeléseket kell megfogalmazni, amelyek a nemzeti fejlesztési tervek ellenére is régiónként meg tudnak valósulni. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, ahhoz viszont nem csupán konzultációkra, hanem rendszeres munkára lenne szükség, tehát létre kellene hozni egyes régiók regionális tervezői tanácsait, amelyek legalább a régiók fejlesztésének stratégiáját beszélnék meg, mert a gyakorlati megvalósítása természetesen olyan professzionális kérdés, amit ilyen alapon nem lehet megtenni.
Hadd mondjak egy példát. Van egy olyan területe a szlovák-magyar határvidéknek, amely adottság: a Gömör-Tornai-karszt. A Gömör-Tornai-karszt turisztikai fejlesztése ügyében semmi nem történik, pedig kézenfekvő dolog lenne. Semmilyen nemzetiségi vonatkozása nincs, csupán környezetvédelmi, turisztikai és mondjuk munkahelyteremtő vonatkozása. De ezt meg lehetne csinálni anélkül is, hogy a nemzeti fejlesztési tervekben például ez benne van vagy nincs benne. Tehát ebbe az irányba kellene továbblépnünk.
Van ugyanis a magyarországi kormányzati körökben megfogalmazott elképzelés a fejlesztésközpontú nemzetpolitikáról, de a fejlesztésközpontú politikáról nem folyik konzultáció, nem tudjuk tulajdonképpen, hogy ki mit gondol ezen. 100 BBPi. 101 (Duray Miklós)Éppen ezért hiányoljuk azt, hogy sem a Magyar Állandó Értekezlet nem működik, sem annak a szakbizottságai nem működnek. Tehát tulajdonképpen most beszélünk a szükségességről, de a megvalósítás irányába tulajdonképpen nem teszünk semmit. Ezen kellene változtatni, és ilyen szempontból nagyon fontos, hogy ezt elmondhatjuk ezen a fórumon, mint ahogy elmondtuk ezt a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának állandó bizottságában is, de mindig csak elmondjuk, és nem tudunk előbbre lépni semmit vagy nagyon keveset tudunk előbbre lépni. Ezért én arra kérem a tisztelt külügyi bizottságot, ha teheti, akkor ebben az irányban segítsen bennünket az előrelépésben.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Szigeti alelnök úr!
SZIGETI LÁSZLÓ, a Magyar Koalíció Pártjának alelnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Nagyon röviden az oktatási és nevelési támogatással kapcsolatban szeretnék néhány szót szólni, mert többen is rákérdeztek, amelynek ugye egyértelműen az eredendője a kedvezménytörvény. Mi is azt szerettük volna, hogy hasonlóan, ahogy a többi határon túli magyar területen, a kedvezményezett, a szülőn keresztül a gyermek kapja meg ezt a támogatást. Sajnos erre Szlovákiában nem volt politikai akarat, nem volt fogadókészség, ezért a 2003. decemberi kormányközi egyezmény értelmében folyósítjuk az oktatási, nevelési támogatást.
Az egyik konkrét kérdés az volt, hogy van-e egyáltalán jelentősége. Óriási a jelentősége, és ezúton mondok köszönetet minden felvidéki magyar szülő és tanuló, gyermek nevében. Sokkal nagyobb lesz a jelentősége a következő évek során, mert addig, amíg az MKP, a Magyar Koalíció Pártja kormánytényező volt, addig jobban oda tudtunk figyelni az oktatás és a nevelés gondjaira, problémáira, tudtunk segíteni intézményeinken, most viszont a helyzet olyan, amilyen. Valószínűleg ez a kormány a támogatások jelentős részét nem a déli, hanem az északi régiókba fogja folyósítani, és éppen ezért van nagyon nagy jelentősége ennek a támogatásnak, ami közel háromezer koronát jelent. Nagyon pozitív a visszhangja.
Egyetlen egy megjegyzésem lenne, és aztán be is fejezem a hozzászólásomat. Az eddigi modelltől eltérően ebben az esztendőben egy olyan egyezség született a Miniszterelnöki Hivatallal, hogy az a bizonyos egyharmados rész, ami két éven keresztül működött, és amit az iskolák, az intézmények eszközvásárlásra, infrastruktúrafejlesztésre használhattak, az ebben az esztendőben nem valósulhat meg. Mi azt szeretnénk, azok a visszajelzések a szülők, az intézmények részéről, hogy nagyon jó lenne, ha a következő esztendőtől újra vissza tudnánk állni arra a régi rezsimre, amelynek a lényege az, hogy kétharmad egyértelműen a gyermeket támogatja és egyharmad az intézményt.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Fantasztikus, nem gondoltam volna, hogy sikerülni fog, de önök mindent átéltek és mindent tudnak szállítani, úgy látom. Tehát sikerült a fél tizenkettes határidőt tartanunk. Nagyon szépen köszönjük a válaszokat.
Én is szeretném aláhúzni azt, hogy egy kulcsfontosságú kihívás, hogy mit fogunk tudni az európai uniós lehetőségekkel kezdeni, és ennek a megfelelő konzultációs mechanizmusait több szinten ki kell építenünk. Részben ez az önök feladata, és azt gondolom, hogy nagyon érdekes volt hallani azokat az intézményi elgondolásokat, amelyek az MKP-n belül erre vonatkozóan megfogalmazódtak, de azt gondolom, hogy ez nemzetpolitikai szempontból is egy feladat. És nem elég megfogalmazni a kívánalmakat, hanem aktívan, tevékenyen elő kell segíteni, hogy az érintettek élni tudjanak a megnyíló lehetőségekkel.
Fontosnak tartom a mi párbeszédünket is ebből a szempontból, szeretném, ha rendszeresen lenne módunk arra, hogy így eszmét cseréljünk, ahogy ezt most tettük.
Szeretném megköszönni, hogy elfogadták a meghívásunkat, mindenkinek, aki hozzászólt, a kérdését, a javaslatait, és bízzunk abban, hogy mind a hűvös magyar-szlovák viszonyban, mint pedig a bizalmatlan magyar-magyar viszonyban az ilyen típusú eszmecserék elmozdulást segíthetnek elő. Köszönöm szépen az alkalmat még egyszer, és megköszönöm önöknek a jelenlétet.
Áttérünk a következő napirendi pontunkra. Egy perc technikai szünet. (A meghívottak távoznak az ülésről. - Rövid szünet.)
(A bizottság 11 óra 38 perc és 12 óra 28 perc között zárt ülést tartott, melyről külön jegyzőkönyv készült.)
(Szünet: 12.28 - 12.32)
Pi. 110
BB 171
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Folytatjuk munkánkat. Következő napirendi pontunk az Európai Unió, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között az Európai Unió tagállamai, stb című napirendi pont. Köszöntöm Forman Tündét az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumtól. Együtt tárgyaljuk a 4. és 5. napirendi pontot. Azt kérdezem, hogy van-e előzetesen kiegészítése.
DR. FORMAN TÜNDE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Igazából nincs. A törvényjavaslat indokolásában ahogy leírtuk, mindkét megállapodást az Európai Unió Tanácsa kötötte a tagállamok nevében Norvégiával, illetve Izlanddal. Mindkettő a bűnügyi jogsegély gördülékenyebb működését segíti elő.
Az egyik az eljárási jogsegélyre vonatkozik, a másik pedig a kiadatási ügyekre. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e képviselőtársaim részéről kérdés vagy hozzászólási szándék? (Senki sem jelentkezik.) Megállapítom, hogy nincsen. Először szavazzunk a 4. számú napirendi pontról. Ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú.
Az 5. napirendi pontot ki támogatja? (Szavazás.) Megállapítom, hogy egyhangú. Köszönjük szépen a részvételét, közreműködését. (Dr. Forman Tünde elhagyja a termet.)
A 6. napirendi ponthoz köszöntöm Kara Ákos urat az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból. Ebben a napirendi pontban módosító javaslatokat kell áttekintenünk és állást kell foglalnunk ezekben a kérdésekben. Azt fogom kérni, hogy egyenként haladjunk rajtuk és kérdezem majd a minisztérium álláspontját a javaslatok támogatásáról.
Az ajánlás szerint az 1. pontban Bárándy Gergely képviselő úr az 5. § (1) bekezdés d) pontját módosítja. A minisztérium támogatja?
DR. KARA ÁKOS (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? Ki támogatja? (Szavazás.) Tizenegy. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Négy.
Tizenegy igen szavazattal, 4 tartózkodás mellett a bizottság támogatja.
A 2. pontban Bárándy Gergely képviselő úr a törvényjavaslat 16. §-át módosítja. Minisztérium?
DR. KARA ÁKOS (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: A bizottság? Ki támogatja? (Szavazás.) Tizenhárom igen. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Kettő.
Tizenhárom igen szavazattal, 2 tartózkodás mellett a bizottság támogatta.
A 3. pontban Bárándy Gergely képviselő úr a 6. § (1) bekezdés felvezető szövegét érintően új paragrafust javasol beiktatni 34. sorszám alatt. A minisztérium támogatja?
DR. KARA ÁKOS (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A minisztérium támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Tizenegy igen. Ki van ellene? (Senki sem jelentkezik.) Ki tartózkodott? (Szavazás.) Négy tartózkodás. A bizottság támogatta.
A 4. pontban a 40. § (4) bekezdését javasolja módosítani Bárándy képviselő úr. Minisztérium?
DR. KARA ÁKOS (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tizenegy. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Négy. A bizottság támogatta.
Végül az 5. pontban Bárándy képviselő úr a 42. § (4) bekezdés a) pontja módosítását javasolja. Minisztérium?
DR. KARA ÁKOS (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? Ki támogatja? (Szavazás.) Tizenegy igen. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Négy tartózkodással a bizottság támogatta.
Köszönöm szépen a minisztérium képviselőjének a részvételét, a napirendi pont tárgyalását lezártam.
Egyebekben bejelentem, hogy a következő bizottsági ülésre 12-én 10 órakor kerül sor, a Katonai Felderítő Hivatal tájékoztatója a rakétavédelemről, valamint még egy nagykövet meghallgatására kerül sor. Köszönöm szépen a megjelenésüket. A bizottság ülését bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 38 perc)
|
Németh Zsolt |
|
|
a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezetők: Podmaniczki Ildikó és Barna Beáta