KHTB-27/2007.
(KHTB-47/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2007. november 13-án, kedden, 10 órakor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Elnöki megnyitó, határozatképesség elfogadása *
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter tájékoztatója a NATO jövőjéről *
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter tájékoztatója *
Képviselői kérdések, észrevételek, reflexiók *
Dr. Szekeres Imre válaszadása *
Reflexiók, további kérdések, válaszok *
Dr. Szekeres Imre ismételt válaszadása *
Horváthné dr. Fekszi Márta reflektálása *
A Magyar Köztársaság kormánya és az Amerikai Egyesült Államok kormánya közötti ingatlancseréről szóló megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/4307. szám) *
Horváthné dr. Fekszi Márta kiegészítése *
A mértéktelen sérülést okozónak vagy megkülönböztetés nélkül hatónak tekinthető egyes hagyományos fegyverek alkalmazásának betiltásáról, illetőleg korlátozásáról szóló Genfben, 1980. október hó 15. napján kelt egyezmény 1. cikkének Genfben, 2001. december 21-én elfogadott módosításának kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/4308. szám) *
1. Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter tájékoztatója a NATO jövőjéről
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó Vilmos (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Gedei József (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Dr. Kránitz László (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz)
Dr. Nagy Andor (KDNP)
Geberle Erzsébet (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Hárs Gábor (MSZP) megérkezéséig dr. Gedei Józsefnek (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP) megérkezéséig Kárpáti Tibornak (MSZP)
Dr. Horváth János (Fidesz) dr. Gruber Attilának (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz) távolléte idejére Balla Mihálynak (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz) megérkezéséig dr. Kelemen Andrásnak (Fidesz)
Szabó Vilmos (MSZP) megérkezéséig Geberle Erzsébetnek (SZDSZ)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz) távolléte idejére Németh Zsoltnak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter
Horváthné dr. Fekszi Márta, a Külügyminisztérium államtitkára
Zimonyi Attila, a Külügyminisztérium osztályvezetője
Nagy Zsolt főosztályvezető (Honvédelmi Minisztérium)
Bocskai István szóvivő (Honvédelmi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra)
Elnöki megnyitó, határozatképesség elfogadása
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Jó reggelt kívánok! Bejelentem a helyettesítéseket: Gedei József Hárs Gábort, Kárpáti Tibor Mesterházy Attilát, Geberle Erzsébet Szabó Vilmost, Gruber Attila Horváth Jánost, Kelemen András Potápi Árpádot, Németh Zsolt Gógl Árpádot, Balla Mihály Nagy Gábort helyettesíti. Megállapítom, a határozatképességet.
Tisztelt Bizottság! A napirendet megküldtük. Első napirendi pontunk keretében Szekeres Imre honvédelmi miniszter urat hallgatjuk meg, és a NATO jövőjén túlmenően az éppen aktuális misszió-kiküldési kérdésekről és minden összefüggő problémáról természetesen, ami a biztonságpolitikát érinti, szót ejthetünk. Van-e a napirenddel kapcsolatban bárkinek kérdése? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincsen, fölteszem szavazásra! Ki támogatja a napirendet? (Szavazás.)
Egyhangúlag elfogadtuk, köszönöm szépen.
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter tájékoztatója a NATO jövőjéről
Első napirendi pontunk keretében nagy tisztelettel köszöntöm Szekeres Imre miniszter urat, továbbá Nagy Zsolt főosztályvezetőt, valamint Bocskai István szóvivő urat. Miniszter úr, öné a szó, parancsoljon!
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter tájékoztatója
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság? Köszönöm a meghívást. Azért köszönöm, mert fontosnak is tartom és időszerűnek, hogy a Magyar Országgyűlés külügyi bizottsága foglalkozzon a NATO jövőjével. Egyrészt, mert látni szükséges, hogy milyen irányban fejlődik a NATO, hiszen ez alapvetően kihat a Magyar Köztársaság biztonságára és nemzetközi kapcsolataira. Másrészt pedig értenünk is kell ezeket a változásokat, hogy a saját döntéseinket, legyenek azok külpolitikai vagy védelempolitikai döntések, megfelelő módon tudjuk meghozni. (Elkezdődik a számítógépes prezentáció.)
A szövetség nagymértékben megváltozott, és ez a változás folytatódik. Hatalmas utat tett meg az elmúlt húsz évben, hiszen egy alapvetően területvédelemre, a NATO-tagországok védelmére berendezkedett és azt fő feladatának tartó nemzetközi szövetségből egy, az euroatlanti régión túlnyúló válságkezelési szervezetté alakult át. Fontos, hogy milyen mozgatórugói voltak ennek a változásnak, melyek ennek a transzformációnak a jellemzői, és azt gondolom, hogy ezzel kapcsolatban ez a vita, amely ma itt megkezdődik, az hosszú távon meghatározhatja a magyar politikai közgondolkodást.
Én abból indulok ki, hogy mi a magyar nemzeti érdek, mert nyilván számunkra ez az elsődleges. Meggyőződésem szerint magyar nemzeti érdek az, hogy a NATO-nak a világban ma betöltött szerepe tartósan fennmaradjon; ez biztosítja alapvetően Magyarország biztonságát. Ez azért van így, mert a magyar biztonság- és védelempolitika ezek között a modern viszonyok között kizárólag szövetségesi keretekben képzelhető el. Nemcsak a NATO-ban természetesen, hanem én ehhez hozzáteszem az Európai Uniót is, mint védelempolitikai rendszert. Ez a két szervezet együtt Magyarországnak történelmi léptékben mérve példátlanul magas stabilitást és védettséget ad. Ezért gondolom tehát, hogy egy hatékony, erős és relevanciáját megőrző NATO a Magyar Köztársaság biztonságának legfontosabb garanciája.
Mi volt és mi lett a NATO? Mi a transzformációs folyamat? - hiszen nem egy statikus állapotban lévő szervezetről van szó. Több dimenzióban zajlik ez a változás, elég, ha a térbeli kiterjedést az elmúlt néhány évtizedben végigkövetjük, hiszen a szövetség transzformációja egy olyan politikai és katonai változássorozatot jelentett, amely képessé tette a szövetséget az új feladatok kezelésére is. Ha csak a saját viszonyunkat nézzük hozzá, akkor legalább három fázist látunk. Amikor a Magyar Köztársaság csatlakozni akart a NATO-hoz, az egészen más típusú politikai szövetség volt, mint amikor 1999-ben csatlakoztunk, és ma, 2007-ben is más már a NATO, mint amihez mi 1999-ben csatlakoztunk. Azt gondolom, tehát, hogy ez a változás, amely végbement a NATO egészében, ez számunkra egy fontos jelzés, mert Magyarországnak ehhez a folyamathoz alkalmazkodnia is kell általában biztonságpolitikai kérdésekben, védelempolitikai ügyekben is, és szeretném hozzátenni, hogy a Magyar Honvédség tevékenységét illetően is.
Ez a transzformáció, amely zajlik, az a NATO egészét átható folyamat ma már. Én úgy fogalmaztam meg magamban, hogy a NATO-nak azok a klasszikus funkció, amelyek voltak, azok kiegészültek, illetve néhány klasszikus funkció más értelmezést is kapott. Nézzük a legfontosabbat, ami miatt a NATO létrejött, a kollektív védelmet. A kollektív védelem továbbra is a NATO létalapja, ugyanakkor meggyőződésem, és az elemzések szerint a szövetség területe elleni hagyományos támadás valószínűsége középtávon nagyon csekély. Ez a kijelentés, amely a NATO-ban elfogadott és közös álláspont, természetesen következményekkel jár, ezért én jelentősnek tartom, hogy 2006-ban a rigai csúcstalálkozón elfogadásra kerültek az átfogó politikai irányelvek, amelyek egy újfajta megközelítést biztosítanak, a stratégia egyfajta felfrissítését jelentették, figyelembe véve a transzformáció folyamatát.
Második, ami a biztonsági környezetet meghatározza: egyre nehezebb előre kiszámítani a biztonsági környezetet, ebből pedig az következik, hogy nagyon nehéz a hatékony védekezés eszközeit megtalálni. Tehát a globalizáció során, az információs és technológiai forradalom, technológiai fejlődés során egyre nehezebb meghatározni a potenciális fenyegetést, és ebből kifolyólag egyre nehezebb meghatározni az ellene való hatékony védekezést. Ez ma a NATO legnagyobb dilemmája.
Mondok rá egy példát: van egy fokozott függőség az informatikai és a kommunikációs rendszerektől, nem csupán az euroatlanti térségnek, de nekünk fokozatosan. Ez a függőség egy nagy veszélyeztetettséget jelent, mert az információs rendszerekbe való minden beavatkozás - elég az észtországi esetre gondolni - rendkívül sok és negatív következménnyel járhat. Tehát például az informatikai védelem ma egy állam biztonsága és működőképessége szempontjából kulcsfontosságú tényező. Ez messze van attól a felfogástól, ami a NATO-ban 20-30 évvel, vagy akár 15 évvel ezelőtt is általános lett volna.
Vagy ugyanilyen fontos kérdés az energiabiztonság kérdése, ami a szövetségben hangsúlyos témaként szerepel, hogy az ellátás biztonságának fenntartása és erősítése milyen kulcsfontosságú a szövetség stabilitása érdekében. Vagyis én úgy látom, hogy az az elfogadott nézet, amely a NATO-ban mind a politikusok, mind a politikai elemzők, mind a stratégiával foglalkozók körében általános, hogy a NATO a klasszikus területvédelemből kilépve az államok biztonságának, saját tagállamai biztonságának megőrzése mellett a közös értékekre és érdekek védelmére helyezi a hangsúlyt, ez a legnagyobb és legmélyebb változás, amely a NATO-ban lezajlott. Ez az oka annak, amiért a NATO például vállalja az afganisztáni békefenntartást és béketeremtést, mert olyan közös értékekről, olyan közös érdekekről van szó, amelyek túlmutatnak egy-egy ország területvédelmén vagy biztonságának garantálásán.
Ma Afganisztán a NATO legfontosabb szerepvállalása. Ez a NATO politikai döntése, amely nem jelenti azt, hogy a NATO felelős egyedül az afganisztáni stabilizációért. Azt gondolom, hogy ezt fontos hangsúlyozni, mert a misszió sikere más nemzetközi szervezetektől, NGO-któl és magától az afgán kormányzattól is rendkívüli módon függ. Ennek a felismerését mutatja egyébként, hogy a NATO-ban elfogadtunk egy "átfogó megközelítés" elnevezésű kezdeményezést, ami a nemzetközi szervezetek közötti hatékonyabb együttműködést célozza. Másrészt azt célozza, hogy a műveletek katonai és civil eszközrendszerét jobban hangoljuk össze.
Egyébként fontos tanulság Afganisztánban, hogy az országépítés nem lehetséges az afgánok részvétele nélkül, és nem lehetséges, nem kívánatos, hogy függőségi helyzet alakuljon ki, tehát, hogy az afgán állam és az afgán társadalom függő helyzetbe kerüljön attól a segítségtől, amit a nemzetközi szervezetek adnak, mert akkor nincs megoldás Afganisztán számára. Ezért az új elemek, tartományi új csoportok, a tréning, a felkészítés előtérbe helyezése, mármint az afgán katonai és rendőri szervezetek megerősítése a fő feladat, és ezért javasoltuk azt az öt képviselőcsoporttal egyetértésben, hogy ezekben a feladatokban vállal Magyarország aktívabb szerepet a továbbiakban Afganisztánban.
Van egy másik tipikusnak tekinthető, és hozzánk földrajzilag közelebb zajló válságkezelési terep, ez pedig Koszovó. Ezt azért hozom szóba, mert az afganisztáni művelet mellett a szövetség számára a Balkán a másik kiemelt térség. Koszovóban a politikai rendezés elősegítését és a tartomány biztonságát ugyanis a NATO, a KFOR-erők garantálják. Márpedig a Koszovó jövőjéről szóló döntés reményeink szerint december 10-én megszületik. A NATO miniszteri értekezletén három héttel ezelőtt abban maradtunk, hogy a NATO-nak készen kell állnia a státuszrendezésből fakadó feladatok végrehajtására, de a NATO-nak fel kell készülnie minden előre nem látható eshetőségre is.
A szövetség egységének a megőrzése ebben a folyamatban egyébként létfontosságú, mint ahogy az Európai Unió tagállami egységének megőrzése is ebben a folyamatban létfontosságú. Nagyon határozottan az az álláspontom, hogy az egyoldalú lépések legnagyobb veszélye az, hogy a nemzetközi szervezetek megosztásához vezet, és ez nagymértékben gyengítheti azt a közös fellépést, amellyel stabilizálni tudjuk a helyzetet. Az, hogy Magyarország számára ennek a régiónak a stabilitása közvetlen nemzeti érdek, ez történelmi és földrajzi evidencia, de ebből következmények is adódnak.
Ezért van az, hogy a balkáni műveletekben való részvétel a magyar katonai műveletek legnagyobb területét teszik ki. Az ezer fő egyidejűleg külföldön állomásozó magyar katonából közel 600 tevékenykedik a Balkánon, Koszovóban és Bosznia-Hercegovinában. Illetve, hogy Koszovóban ennek a részvételnek a minőségét szeretnénk javítani 2008-ra abban az értelemben, hogy a mai széttagolt, kisebb feladatokat vállaló, egyébként nagy létszámú katonai erőből egy manőver zászlóaljat szervezünk, és közösen az olaszokkal és szlovénekkel - velük együttműködve - egy többnemzetiségű erőként veszünk részt Koszovó stabilitásának megőrzésében.
A NATO nyitott. Ez a nyitott kapuk politikája, hiszen a műveletek sikeres folytatása mellett a szövetség érdeke a nyitott kapuk elvének fenntartása, valamint a jelenlegi és a potenciális partnerkapcsolatok erősítése és fejlesztése. Az, hogy a NATO ilyen sikeres, abban meggyőződésem szerint nagy szerepe volt annak, hogy végig a nyitott kapuk politikáját képviselte. Módot és lehetőséget adott a bővítésre, és ez folytatódik, hiszen nagy valószínűséggel 2008-ban új nemzeteket hív a szövetséghez. Erre ma három országnak van esélye: Horvátországnak, Macedóniának és Albániának, ami nyilvánvalóan a balkáni régió stabilitását erősítheti. Főleg, ha Horvátország csatlakozása megtörténik, akkor ez számunkra, magyarok számára egy újabb szövetséges szövetségbe kerülését is jelenti.
Változatlanul az a helyes, ha a nyitott kapuk elvét fogja a NATO a későbbiekben is képviselni. Ebben a partnerség a békéért program, amelyet 2006-ban megerősített a NATO a rigai csúcstalálkozón, rendkívül fontos, hiszen a másik három balkáni állam ebbe a partnerség a békéért programba kapcsolódott be, ez Szerbia, Bosznia-Hercegovina és Montenegró. Ez egy nagyon fontos lépés a térség euroatlanti integrációs folyamata útján.
Természetesen a partnerség a békéért program keretében kiemelt fontosságú stratégiai partner Oroszország a NATO számára. A nemzetközi stabilitás egyik alapköve az amerikai-orosz és a NATO-orosz együttműködés. Ezért hozott létre a NATO egy közös bizottságot az orosz föderációval, és rendszeresen zajlik konzultáció ezekben a keretekben azokban a kérdésekben, amelyek fontosak lehetnek mind a szövetség, mind Oroszország számára. Vannak viták, ilyen viták a CFE-szerződés körüli vita, ilyen a rakétavédelemről szóló vita, és ilyen vita zajlik Koszovó jövőjéről. Ezek a viták ma világosan megjelennek, mutatják, hogy eltérőek a vélemények stratégiai kérdésekben. Ugyanakkor az a meggyőződésem, hogy a párbeszéd fenntartása, a folyamatos dialógus a NATO-orosz tanács keretében arra ad esélyt, hogy partnerként keressünk közös megoldásokat. Ehhez fontos, hogy a politikai viták ne árnyékolják be a gyakorlati együttműködést, és hogy azok a kapcsolatok, amelyek ma is Oroszország és az Európai Unió között, így Oroszország és Magyarország között, Oroszország és a NATO között vannak, azok eredményesek legyenek.
Ukrajna jelenleg egy intenzív dialógus nevű programban vesz részt. Ezt azért emelem ki, hiszen Ukrajna velünk, Magyarországgal határos ország, és ezért euroatlanti kapcsolatainak erősödésében Magyarországnak kulcsfontosságú érdekei vannak. Azt gondolom, hogy bár nem szomszédunk, de ugyancsak érdekes kérdés az is, hogy Fehér-Oroszország meddig lesz az európai biztonsági struktúrában egyfajta fehér folt, és hogy hogyan fogunk viszonyulni a náluk zajló folyamatokhoz.
A NATO természetesen túltekint Európán, ezért a Kaukázus és Közép-Ázsia országaival is kötött partnerségi megállapodásokat, illetve továbbfejlesztette a mediterránium, a Földközi-tenger térségében zajló együttműködést is, a mediterrán dialógust és az isztambuli együttműködési kezdeményezést, amelyet elindított, egy szélesebb közel-keleti együttműködést előkészítve. Ezekben a keretekben, amelyek döntően politikai természetű keretek, nagyon fontos és kulcselemként szerepel, hogy a szövetség ezeknek a feladatoknak az ellátáshoz milyen képességekkel rendelkezik, illetve milyen új képességekre van szüksége.
Ez döntően a katonai transzformáció kérdése, hogy azok a vezérelvek, amelyeket elfogadtunk - telepíthetőség, fenntarthatóság, rugalmasság és hatékonyság -, ezek hogyan érvényesülnek. Ebben a folyamatban van egy 2002-ben, Prágában hozott döntés, amely létrehozta a NATO Reagáló Erőt - NRF a mozaikszó, talán így jobban ismert a médiából -, ez egy gyorsan bevethető képesség, amely alkalmassá teszi a NATO-t, a szövetséget arra, hogy egy váratlanul kialakuló válsághelyzetben akár öt napon belül csapatokat telepítsen, tehát rendkívül rövid időn belül. Ennek a fokozatos készenlétéről, szerkezetéről folyamatosan zajlanak tárgyalások a szövetségen belül.
A másik ilyen kezdeményezés, amely szintén Prágában indult, a képesség kötelezettségvállalás, amelyik arról szól, hogy a legégetőbb területeken, a katonai képességek között a legégetőbb területeken orvosoljuk a hiányokat. Minden tagország az erőfeszítéseit ezekre a hiányokra való válasz kiépítésére koncentrálja. Itt számszerűsített mutatók is vannak. Az a számszerűsített mutató, hogy minden nemzet a szárazföldi haderejének 40 százalékát telepíthetővé teszi, valamint 8 százalékát műveletre készíti fel, vagy abban alkalmazza. Szeretném önöknek elmondani, hogy ez az alkalmazhatósági kezdeményezés azóta a képességfejlesztés egyik vezérelvévé vált, és Magyarország teljesíti ezeket a feltételeket. A 8 százalékot 2007-ben már elértük, 2008-ban meg is fogjuk haladni.
Az is nyilvánvaló, és ez a harmadik kezdeményezés, amelyik szintén Prágában indult, hogy a XXI. században a válaszkeresés az új kihívásokra kiterjed a rakétavédelemről szóló gondolkodásra és az azzal kapcsolatos tervezésre. Világos az alaptétel, a tömegpusztító fegyverek ellen védekezni kell. Az a tavaly elkészült megvalósíthatósági tanulmány, amely a NATO-rendszerben építené ki ezt a rakétavédelmet, az megvalósítható, bizonyos korlátokat figyelembe véve megvalósítható. Jelenleg azt vizsgálja a NATO, hogy milyen hatása lehet az Egyesült Államok, illetve az európai úgynevezett harmadik helyszíni rakétavédelmi terveinek erre a NATO-rendszerre. Ez például az Egyesült Államok, Csehország és Lengyelország között folyó tárgyalások figyelemmel kísérését is jelenti, és a NATO kollektív rakétavédelmi rendszerének az összhangját is meg kell teremteni minden más ilyen típusú kezdeményezéssel.
Természetesen ezekben a képességekben vannak olyan részelemek, amelyek önmagukban is fontosak, de a nagypolitika, a világpolitika szempontjából kevésbé mérlegelendők. Ilyen például a különleges műveleti erők hatékony felkészítése, ilyen a hálózatalapú hadviselésre való képesség kialakítása, ilyen a vegyi, biológiai, radioaktív és nukleáris anyagok elleni védekezés hatékonyabbá tétele. Ezek azok a területek, amelyek kifejlesztése ad választ azokra a képességhiányokra, amelyek korábban a NATO-ban jelen voltak.
A szövetség egyik legakutabb igénye a szállítóképesség fejlesztése. Ezt a célt szolgálja egyébként a C-17-es kezdeményezés is, amelyben Magyarország is részt vesz, mert a NATO stratégiai szállító kapacitását növelné. Az, hogy Magyarország felajánlotta, hogy Pápa legyen ennek a bázisrepülőtere, az egy új szerepvállalás is a NATO-ban, mert először fordul elő az, hogy a Magyar Köztársaság egy aktív, kezdeményező részese egy együttműködésnek. Ez az első olyan döntéshozatali folyamat, amelyben a Magyar Köztársaság nagyon erőteljesen és nagyon dominánsan vesz részt. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos tanulási folyamat is egyben számunkra.
Utaltam már a NATO gyorsreagálású erőkre: szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy minden egyes rotációjában az NRF-nek, tehát minden egyes hathónapos váltásában a Magyar Honvédség valamely alakulata részt vesz, vállalunk benne szerepet. Ez az alkalmazhatóság tekintetében felemeli a magyar részvételt erre a bizonyos 8 százalék fölötti szintre, amely elfogadható lesz. Ehhez természetesen a katonai egységek telepíthetőségének javítását, a felszerelés modernizálását igényli, és a doktrinális fejlesztéseket is ennek rendeljük alá.
Ebből származik az a vita, ami a nyilvánosság előtt folyik, hogy nagy páncélos csapataink legyenek, vagy telepíthető alakulataink. Ez utóbbi a Magyar Honvédség fejlesztési iránya. Ebből származik az a vita, hogy vajon mire legyenek képesek a Magyar Honvédség alakulatai. Egyértelmű a doktrinális fejlődés iránya ezekben a gyorsan alkalmazható, telepíthető, itthon és külföldön bevethető alakulatokra.
Ezekben a képességhiányokban vannak olyan részképességek, amelyeket a Magyar Honvédségben mi tudatosan kiépítettünk. Mármint a NATO-ban részképességek, és a Magyar Honvédségben kiépítettünk olyan képességeket, amelyek erre válaszok, és amelyek nagymértékben felértékelik a Magyar Honvédséget az Észak-atlanti Szövetségen belül. Ilyen például a többnemzetű kontingensek kialakítása. Utaltam már az olaszokkal és a szlovénekkel való példamutató együttműködésre, és utalni szeretnék ennek kapcsán arra, hogy ez nemcsak NATO-n belüli együttműködés, hanem például az Európai Unió úgynevezett gyorsreagálású harccsoportja a magyar részvétel tekintetében ezen alapul, hogy együtt az olaszokkal és szlovénekkel. Ennek harmadik elemeként pedig többnemzetiségű erőként együttműködünk már a NATO-tól és az Európai Unió szervezeti rendjétől függetlenül is az olaszokkal és szlovénekkel.
Tehát minden oldalról kiépítjük azt a képességet, ami a többnemzetiségű együttműködést lehetővé teszi, hiszen ezekben az együttműködésekben - egyébként a haditechnikai beszerzésekben is más államokkal hasonló együttműködésekben - lehet a legnagyobb hatékonyságot elérni. Azok a saját képességek, amelyeket kialakítunk, amelyek a biológiai, vegyvédelmi, műszaki képességek vagy éppen a víztisztítás területén vannak, nagyon magasra értékeltek a NATO-n és az Európai Unión belül is.
Van természetesen egy alapvető kérdés a NATO-n belül, ami túlmutat Magyarországon, és amelyikről a legkomolyabb viták folynak, hogy az Atlanti-óceán két partja között van egy képességszakadék, egy nagy képességbeli különbség. Igazából az a kérdés, hogy ezt a képességszakadékot hogyan tudjuk feltölteni. Azt, hogy az Európai Unión belül elindult a védelmi iparon belüli együttműködés, ez lehet az egyik eszköz. Az, hogy Magyarország csatlakozott az EDA-hoz tavaly, tehát ahhoz a beszerzési ipari együttműködéshez, amely az Európai Unión belül alakult ki, ez is egy fontos lépés ebben az irányba. Azt gondolom, hogy az Európai Uniónak, az Egyesült Államoknak, a NATO-nak a képességfejlesztését összehangoltan és a duplikációk elkerülésével hatékonyabban kell végeznie.
A szövetség jövőjével kapcsolatos kérdéseket, a katonai aspektust is ismertetve, abban látom, hogy továbbfejleszthetők a transzatlanti kapcsolatok, mert meggyőződésem szerint Európa és az Egyesült Államok együttműködése adja meg a legnagyobb biztonsági garanciát. Ez a kapcsolat határozza meg egyébként a NATO jövőjét is, hogy ez a kapcsolat hogyan működik. Kétségkívül igaz, hogy az iraki háború következtében volt egy erős lehűlés egyes európai országok és az Egyesült Államok viszonyrendszerében. Ez a lehűlés mára már enyhült, nem azt mondom, hogy teljesen eltűnt, de enyhült.
Világossá vált ugyanis mindenki számára az, hogy a térségünkön kívülről jövő fenyegetések és kihívások kezelése csak összefogással lehetséges, más szóval, jól felfogott közös érdekünk egy nagyon hatékony együttműködés. Ebben azt gondolom, hogy a Franciaország hozzáállásban történt változások a NATO-ban való részvételük újragondolásáról szóló hírek fontosak, mert azt mutatják, hogy mindenütt folyik ez a gondolkodás. Magyarországnak alapvető érdeke, hogy ez a transzatlanti együttműködés bővüljön, és hogy ennek elmélyítésén fáradjon Magyarország.
Van egy másik vonatkozása is a szövetség jövőjének, ez pedig a globális szerepvállalás mértékének meghatározása. Dilemma. Dilemma a szövetségen belül, a politikában, dilemma a szakértők között, hogy hol húzódik a jövő NATO-jának határa, hol végződik - most idézőjelben mondom - az érdekeltsége a NATO-nak. Ez egy valódi kérdés, amelyről fontos vitázni, mert a folyamatos bővítéssel együtt, a partnerség rendszerének fejlesztésével együtt a szövetség területe kiterjed már önmagában ebből a két tényből fakadóan területileg is kiterjed. Együttműködése Japánnal és Ausztráliával pedig globális kitekintésűvé teszi magát a szövetséget is.
Azt gondolom, hogy a NATO transzformációjának meghatározása, képességeinek kialakítása döntő mértékben függ attól, hogy mi lesz a válaszunk erre a dilemmára. Egyre időszerűbbnek tűnik egy stratégiai koncepció kidolgozása, amely a jövő kérdéseivel foglalkozik. Erre van apropó is, a szövetség 60. évfordulója. Én fontosnak és elkerülhetetlennek tartom ennek a stratégiai koncepciónak a kidolgozását, bízom benne, hogy a jövő évi csúcson ebben lesz érdemi előrelépés.
Már utaltam rá, hogy Magyarország részvétele a szövetségen belül jelentős változáson ment át. Szeretném a külügyi bizottságot tájékoztatni ennek két vonatkozásáról és egy jövőbe mutató programunkról. Mindhárom elem a Magyar Honvédséget érinti. Szeretném a külügyi bizottságot tájékoztatni arról, hogy befejeztük a haderő-átalakítást, a reformot. Ezt ez év végére terveztük tavaly, a kormány megalakulásakor. Az volt a célunk, hogy egy erős és jól szervezett haderő kialakítása történjen meg. Ehhez szükséges egy magas színvonalú vezetés, ehhez szükséges a csapatoknál a szükséges létszám bővítése, ehhez szükséges egy jól szervezett logisztikai ellátás és a haditechnika fejlesztése. Ezt a folyamatot végigvittük.
Holnap kezdődik meg a magyar Országgyűlésben ennek a folyamatnak a lezárása, ami a létszám végleges megállapításának formáját ölti, de már tavasszal, ötpárti egyetértésben ezt a folyamatot deklaráltuk, hiszen közös országgyűlési határozat született arról, hogy a Magyar Honvédség befejezte ezt az átalakítást, és hogy a jövőben milyen feladatokat lásson el, milyen feladatokat végezzen el.
Létrejött a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnoksága, egy korszerű és modern vezetés. Végbement a Magyar Honvédség hadrendjének korszerűsítése: 77 hadrendi elemből 33 koncentrált hadelem jött létre. Létrejött egy új logisztikai rendszer, amely hatékonyan biztosítja a Magyar Honvédség ellátását. Létrejött egy új egészségügyi ellátási rendszer, és végbement a bürokrácia leépítése, a csapatlétszám növelése.
Szeretnék önöknek mutatni egy összehasonlító ábrát, hogy 1,5-2 évvel ezelőtt 50-50 százalék arányban oszlott meg a csapatoknál szolgálatot teljesítők és úgynevezett back office, az úgynevezett háttérintézményekben, hivatalokban tevékenykedők létszáma. Ez jelentősen megváltozott. Az előző szlájdon lehetett látni, hogy több mint 30 háttérintézményből 7 maradt, és a bürokráciát nagymértékben lecsökkentettük. Ma a Magyar Honvédség 23.700 fős létszámából a csapatoknál 21.030-an teljesítenek szolgálatot. A 23.700 főhöz még hozzájön a két katonai szolgálat, titkosszolgálat ezer fője, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem oktatóinak és hallgatóinak 920 fős létszáma és az Állami Egészségügyi Központ 2.900 fős létszáma, amely a katonai egészségügyi feladatokat biztosítja.
Egy rendkívül korszerű, jól strukturált, működőképes haderő jött létre, amelyben eljött az ideje annak, hogy a következő években a műveleti képességek fejlesztése kerüljön előtérbe. És ez a mondanivalóm harmadik része: kialakította a katonai vezetés - a minisztérium ezt elfogadta és támogatta - azokat a műveleti képességeket, amelyeket a következő egy-másfél évtizedben fejleszteni kívánunk a Magyar Honvédségben. Ebben kiinduló alapot képeznek természetesen alkotmányos kötelezettségeink és a szövetségesi együttműködés.
Az országvédelem a Magyar Honvédség valamennyi erejének bevonásával, külföldi műveletekben lévő erők visszarendelésével történik. Ez a doktrína alapja. A szövetséges erők megérkezéséig önállóan, azt követően nemzetközi együttműködésben hajtjuk végre a katonai műveleteket. A Magyar Honvédség csapatainak legvalószínűbb alkalmazása - a légtérrendészeti feladatok kivételével, mert ez természetesen Magyarországhoz kötődő - a külföldi válságkezelő műveletekben és többnemzeti kötelékekben való műveleti részvétel. Azt döntöttük el, hogy a Magyar Honvédségnek hazai és nemzetközi feladatokra ugyanazokkal a képességekkel kell rendelkeznie.
Egy Magyar Honvédség van. Ez a fejlesztés fő iránya. Ezzel a megközelítési móddal szeretnénk válaszolni mindazokra a vitákra, amelyekben a múltban zajlottak a magyar szuverenitás biztonságáról, a Magyar Honvédség alapvető feladatairól. A Magyar Honvédségnek alkotmányos kötelezettsége, és teljesíti a Magyar Köztársaság szuverenitásának biztosítását együtt szövetségeseinkkel, katasztrófák esetén az állampolgárok életének és értékeinek védelmét, harmadrészt pedig szövetségesi kötelékekben, béketeremtésben és békefenntartásban való részvétel.
Ehhez persze szükség van jól kiképzett, angol nyelven kommunikálni képes állományra mind itthon, mind külföldön, a magas készenléti erők 100 százalékos feltöltésére és megfelelő tartalékok biztosítására az alacsonyabb készenléti erőknél. Arra törekszünk, hogy egy nagyon korszerű felderítő képességet alakítsunk ki, és arra, hogy ez nem csupán a telepíthető lövészdandár esetén, hanem már ennek a dandárnak a felépítése során a lövészalegységek támogatására is képes legyen. Arra törekszünk, hogy a stratégiai légi szállító képességet megfelelő mennyiségű és minőségű szállítóeszközök beszerzésével biztosítsuk, és hogy a telepíthető, forgószárnyas légi szállítóképességet garantáljuk; ezek a helikopterek.
A fejlesztési irány: a tábori vezetési rendszerekben a híradás a vezetést és a valósidejű harctéri helyzetkép megjelenítését fogja biztosítani. A harci hatékonyságot kellő önvédelmi képességű könnyűlövész, és a közepes erőkre jellemző mozgékony és hatásos tűzerejű harci járművek és korszerű lövészfegyverek biztosítják. Ez egy lényeges koncepcióváltás a korábbi, csupán könnyűlövészerőkre alapozott doktrínához képest.
Világossá szeretném tenni azt is, hogy ennek a képességfejlesztésnek a során kifejlesztjük a tűztámogató és a páncéltörő-képességet és a telepíthető légiirányító-képességet is. Természetesen felkészülünk a biológiai, nukleáris, vegyi fegyverek elleni védekezésre és a lélektani műveletekre is. Ezek a képességfejlesztési irányok alkotják a Magyar Honvédség fejlesztésének következő tíz évét, és nemcsak most, amikor elismerést kap a Magyar Honvédség a szövetségi rendszeren belül, mint ahogy a SACEUR, a szövetséges erők európai főparancsnoka ezt Szolnokon megerősítette, hanem a jövőben is eleget fog tenni ezeknek a követelményeknek. Köszönöm szépen a figyelmet.
Képviselői kérdések, észrevételek, reflexiók
ELNÖK: Miniszter úr, nagyon szépen köszönjük a nagy ívű tájékoztatást. Engedje meg miniszter úr, hogy röviden összefoglaljam a Fidesz álláspontját, és néhány kérdést megfogalmazzak.
Általában szeretném én is leszögezni, hogy a Fideszt ítéljük a magyar, pontosabban a NATO-t ítéljük a magyar biztonság legfontosabb garanciájának. (Közbeszólások: Jó ez az elszólás!) Igen, a NATO-t és a Fideszt. (Derültség.) Kössünk kompromisszumot! Ugyanis az Egyesült Államok a NATO-n keresztül tudja érvényesíteni Európában a szándékait, és mi is, európaiak, a NATO-n keresztül tudunk hatni az Egyesült Államokra.
A külföldi missziókban való magyar szerepvállalással kapcsolatban: az Egyesült Államokban jár a közelmúltban a bizottság elnöksége, és úgy látjuk, hogy az afganisztáni misszió a legfontosabb nemzetközi missziója a NATO-nak. Ennek a missziónak a sikere nagyon fontos a NATO egésze, illetőleg a szélesebb Közel-Kelet hosszú távú biztonsága szempontjából. Ezért az a döntés, amit a kormány a közelmúltban meghozott az afganisztáni NATO-keretekben történő magyar szerepvállalás kiteljesítésére, azt megértéssel fogadjuk természetesen azzal, hogy a szakmai felelősséget a kormány viseli, és a Fidesz politikai támogatását élvezi. NATO-felhatalmazással zajló misszióról van szó, ezért semmi kifogást nem emelünk ezzel kapcsolatosan.
Ugyanakkor el kell mondanom azt, miniszter úr, hogy az a fajta viszony, ami a magyarországi képességfejlesztés, illetőleg a NATO külső, területen kívüli missziókban való szerepvállalás között van, az aggodalommal tölt el bennünket. Úgy látjuk, hogy van egy tendencia Magyarországon immáron évek óta, amikor a képességfejlesztésben meglévő kötelezettségeinket azzal akarjuk kipótolni, feledtetni, hogy a külső missziókban vállalunk szerepet. Nem teljesítjük a NATO-előírásokat, különösen a költségvetési ráfordítás tekintetében, és nem látjuk a pozitív elmozdulás ezen a területen. A 2 százaléktól nagyon távol áll a magyar költségvetési ráfordítás, továbbra is nagyságrendileg a felénél tartunk a szükséges ráfordításoknak, holott egészen közel voltunk már 2002-ben nemzetközi vállalásaink és kötelezettségeink teljesítéséhez.
Ami a bővítés kérdéseit, a NATO reformjának kérdéseit illeti, Macedónia, Albánia és Horvátország NATO-tagságát fontosnak tartjuk. Úgy látjuk, hogy egy nagy jelentőségű döntése lehet a bukaresti NATO-csúcsnak, hogyha itt érzékelhető előremozdulásra kerül sor. Ugyanakkor nem említette miniszter úr Grúziát, érdeklődnék a Grúziával kapcsolatos magyar álláspont iránt.
Kapcsolataink szempontjából Oroszország kiemelkedő. Oroszországgal kapcsolatban szeretném a miniszter úr véleményét hallani egy Oroszországot közvetlenül érintő magyar személyzeti döntés ügyében. Az NVH élére a magyar kormány Laborcz Sándort kívánja főigazgatóként kinevezni, azt a Laborcz Sándort, aki tudvalevőleg egy átvilágíthatatlan előélettel rendelkező személy. Ennek a személynek kellene a NATO Special Committee-t, a kémelhárítást, a terrorizmus elleni küzdelmet, illetőleg Oroszországnak a szövetség elleni akcióit ellensúlyozó tevékenységet január 1-jétől irányítani; a Special Committe elnökségi teendőit. Nem tart-e attól miniszter úr, hogy lehetetlen helyzet állhat elő. Magyarország megítélését nagyon súlyosan érintheti, kifejezetten botrányízű helyzet állhat elő, amennyiben ezt a tervezett kinevezést végrehajtja a magyar kormány
Szintén érinti Oroszországot az, hogy a közelmúltban a Külügyminisztérium amerikai főosztályvezetői szinten titkos tárgyalásokat folytatott Moszkvában az Egyesült Államokról. Ezen a tárgyaláson példának okáért a rakétavédelemmel kapcsolatban elmulasztotta az érintett tisztviselő kifejteni a magyar álláspontot, amivel azt hiszem, hogy azt a világos álláspontot, amit most ön is kifejtett a rakétavédelemmel kapcsolatosan, ugyanúgy keresztezte, mint ahogy a Nabucco esetében keresztezte az ön álláspontját számos magyar kormányzati megnyilvánulás. Úgy vélem, hogy ez egy tarthatatlan helyzet. Hadd kérdezem meg önt arról, hogy mi a véleménye arról, hogy az Egyesült Államokról konzultál Oroszországgal Magyarország? Az intézmény konzultál a legjelentősebb NATO-tagállamról Oroszországgal. Efelől érdeklődnék, élvezi-e ez az ön támogatását ez a meglehetősen újszerű magyar kezdeményezés?
Ami a képességfejlesztést illeti, szeretném hangsúlyozni, hogy a NATO pápai légi bázisa egy fontos célkitűzés. A kormány ez irányú erőfeszítéseit az ellenzék - Pápa városának vezetése is egyébként - teljes mellszélességgel támogatja. Köszönöm szépen a lehetőséget.
Hadd adjam meg a szót képviselőtársaimnak, ha bárkinek kérdése, véleménye van az elhangzottakkal kapcsolatban. Gruber képviselő úr!
DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Egy kicsit pontosítanám elnök úr kérdését. Miniszter úr is utalt rá, most is és a korábbi, a bizottságnál tett látogatása során is utalt erre a pápai lehetőségre, azonban konkrétumok mind ez ideig nem hangzottak el. Hol tart ez az ügy? Tudom, hogy a NATO részéről főbizottság - több speciális szempont megvizsgálása okán - már tartózkodott itt, Pápán és környékén, de mégis hol tart a folyamat, és mikorra várható ebből a repülőtéri projektből bármiféle eredmény?
Szeretném megkérdezni miniszter urat, hogy milyen hatással van a Magyar Honvédség számára a közelmúltban létrehozott stratégiai légierő állandó járőrözési tevékenységének felújítása és több olyan tevékenység Oroszország részéről, amelyik a hidegháború óta nem volt tapasztalható, és most mégis megkezdődtek ezek az agresszívebb katonai jelenlétek.
Szeretném megkérdezni a miniszter urat arról, hogy jelenleg hol tart ennek a Gripen-bizottságnak a működése, mert a napokban folyamatosan a híradások élén volt ez a téma. Pontosabban lehetséges-e a 2003-2004-es Gripen-beszerzésekkel kapcsolatos kormányzati vizsgálat kiterjesztése? Ezzel kapcsolatban érkezett-e a NATO részéről a közelmúltban bármiféle megkeresés, hogy Gripenjeinket a magyar légtéren túli vagy azon kívüli alkalmazásra szánják, különös tekintettel a légi utántöltési kapacitás meglétére. Ezzel kapcsolatban két mellékkérdésem is lenne: igaz-e az az információ, hogy több mint öt, viszonylag frissen kiképzett Gripen-pilóta fontolgatja a nyugdíjtörvény módosítása okán a gyors nyugdíjba menetelét egy biztos pozíció megszerzése érdekében? Nem veszélyezteti-e ez a Gripen-repüléseket, illetőleg a kiképzéseket, hiszen pontosan a viszonylag nagy repült órákkal bíró pilótákról van szó. Miniszter úr említette a forgószárnyas szállítóképesség-kapacitás biztosítását.
Emellett mi a helyzet a Mi-24-es harci helikopterek felújításával kapcsolatban, vagy új típus bevezetésével kapcsolatban, hiszen e tekintetben egészen más forgószárnyas kapacitásokról van szó, mint a normál csapatszállítási tevékenység biztosítása.
Bízom benne, hogy a rakétavédelem tekintetében végre sikerült a miniszterelnök úrnak is kellő információt adni a tekintetben, hogy mit jelent ez számunkra, és egy ilyen sajtóválasz, amikor azzal tért ki a válasz elől, hogy nem egészen érti, miről is van szó, ez már elmúlt. Mégis a rakétavédelem tekintetében hol tart most, miniszter úr szerint az egyeztetés a két érintett ország és NATO között?
Szeretném megkérdezni, hogy az általam is megtekintett olasz-szlovén-magyar katonai egység, amelynek igen impozáns bemutatóját volt szerencsénk közösen megtekinteni, adott esetben a koszovói kérdésben szerepet játszhat-e? Tervezik-e ennek az olasz és szlovén kormánnyal együtt történő döntés meghozatalát?
Végezetül, és ez számomra talán a legfontosabb és legkomolyabb mértékű, milyen mértékű a csapatlétszámon belül az elvándorlás? Sikerült-e ezt az átjáróház-effektust - kicsit túlzok, de talán van némi alapja - jelentősen csökkenteni, vagyis a kiképzett, illetve a szerződéses katonáknak a megtartását valamilyen formában biztosítani? Tudomásom szerint ez volt az egyik legjelentősebb probléma az elmúlt időszakban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Geberle Erzsébet!
GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Az első szavam nekem is a köszönet miniszter úr tájékoztatásáért. Egy magamfajta nem katonaviselt asszonynak néhány észrevételem és véleményem volna az elmondottakkal, illetve a tapasztaltakkal kapcsolatban.
Az elmúlt időszakban két helyen is alkalmam volt megtekinteni a NATO keretében a magyar katonák tevékenységét. Egyrészt Afganisztánban voltunk a külügyminiszter asszonnyal együtt a nyár folyamán, ahol egy ötpárti delegáció tekintette meg az ottani helyzetet. Nemrégen pedig a házelnök asszonnyal Cipruson jártunk, ahol szintén találkoztunk a magyar katonákkal, akik ott teljesítenek szolgálatot.
Az afganisztáni misszióról annyit mondanék, hogy az egy külön üdítő dolog, különösen a mai politikai környezetben, hogy ebben ötpárti egyetértés van. Nagyon jó volt mind a két helyen tapasztalni azt, hogy a hivatalos kormányzati szervek, a hivatalos erők mindenhol nagy elismeréssel szólnak a magyar katonák tevékenységéről, illetve arról a fontos misszióról, amit például az afganisztáni demokratizálási folyamatban a kint működő katonáink és a civil kezdemények - a PRT-csoport - működtet.
Miniszter úr is említette, hogy az az elsődleges folyamat Afganisztánban, hogy minél előbb át lehessen adni a helyi védelmi erőknek, illetve a rendőri szerveknek, afgán kézbe adni ezt a tevékenységet, hogy ne a NATO keretein belül működjön. Ott volt alkalmunk tárgyalni a NATO egyesített erők főparancsnokával, és elég szkeptikus volt annak tekintetében a parancsnok úr, hogy ez rövid időn belül megtörténhet. Ennek fő okaként említették a rendőrségen belüli nagyon magas korrupció arányát, illetve azt, hogyha a kábítószer-termelés helyébe nem tudnak az afgán lakosságnak értelmes munkát adni, akkor ez továbbra is az egyik fő forrása lesz a fegyverkereskedelemnek, illetve a terrorizmus kiképző bázisait ebből finanszírozzák. Tehát nagyon fontosnak tartom azt, hogy azok a rendőri erők, illetve kiképző katonák, akik részt vesznek ebben a helyi afgán erőknek a kiképzésében és tanításában, hogy azoknak a szerepe erősödjön.
A ciprusi misszió teljesen más környezetben tevékenykedik, de ott is a helyi kormányerők nagy elismeréssel szóltak katonáink tevékenységéről. Itt egy kérést hadd tolmácsoljak, ami a kint szolgáló katonák részéről érkezett, azt hiszem, nem is tudnám jobb helyre címezni, mint a miniszter úrnak. Az egyik fő problémának azt érezték a katonák, hogy borzasztó nehéz a családjukkal való kapcsolattartás, mert a féléves, hathónapos időszak alatt nincs mód arra, hogy legalább egyszer hazautazhassanak, mert nem finanszírozza állítólag a minisztérium, illetve a kormányzat. Én azt gondolom, hogy ez egy méltányolható kérés volna. Talán többen és szívesebben vállalnának szerepet ezekben a missziókban, hogyha mondjuk a féléves családtól való elszakítás kicsit rövidebbre szűkülne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Balla képviselő úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A beszámolója kapcsán felvetődött bennem néhány kérdés, és megpróbálom röviden összefoglalni, de nem lesz egyszerű.
Egyrészt, amit láttunk, elöljáróban egy rövid megjegyzésem lenne, elnézést kérek, az egyik szlájdon van egy helyesírási hiba, elírás van a Magyarország céljai között. Ezt csak azért említem, ha ez kikerül, akkor ki legyen javítva.
Két dolog van, ami miatt én szót kértem, az egyik a legutóbbi, múlt hét keddi merénylet Baghlan tartományban a cukorgyárnál, ahol több mint 50 polgári személy vesztette életét, illetve 5 afgán képviselő. Ez kifejezetten a mi tartományi PRT-keretünkben lévő civil polgári épületnél, egy gyárnál történt merénylet volt. Hallani híreket arról is, hogy fokozódott a biztonsági kockázat, növekedett a fenyegetettség Afganisztánban. Azt hiszem, ez összefügghet azzal, hogy az ott lévő tálib erők vagy terrorszervezetek a nyáron már végrehajtották - nagyjából hallható is volt - átcsoportosításukat. A kérdésem ezzel kapcsolatos, hogy miközben délen vállalunk szerepet, kibővítjük az afgán missziónkat, nem lenne-e érdemes azt is végiggondolni, hogy esetleg Baghlan tartományban erősíteni a biztonsági fokozatot és a védelmet, hiszen egyre több hír szól arról, hogy a fenyegetettség nőtt.
Magam is jártam kint a magyar tábor területén a Camp Pannoniában, a Pol-e Khombri-i táborban. Én voltam katona, és nagyjából látva a terepet, megszámolhatatlanul sok olyan hely van, ahonnan különböző támogatásokat lehet indítani, különösen rakétatámadást, hiszen a domborzati viszonyokat tekintve hegyek veszik körül a tábort. Tehát szükséges-e a biztonsági rendszer, illetve egyáltalán a biztonsági intézkedések fokozása?
A másik kérdésem összefügghet elnök úr kérdésével, hogy a védelmi kiadásokra - egyrészt születtek már döntések, határozatok, legutóbb például Izlandon a NATO parlamenti közgyűlés fogadott el egy olyan ajánlást, határozatot, amelynek a lényege arról szól, hogy minden tagország számára a GDP 2 százalékának a védelmi kiadásokra való fordítása egy kötelező feladattá fog válni. Tehát ez nemcsak cél, hanem egyfajta kötelezettség. Ebben szerintem lehetne olyan lehetőséget is beépíteni - ezt csak gondolkodás miatt mondom -, a miniszter úr előadását, ahogy hallgattam, szerintem elég rosszul állunk szállító járművekben. Tehát egy nagyon furcsa állapot, hogy miközben van egy missziónk Afganisztánban, eközben polgári géppel repülünk, mert más megoldás nincs. Tehát a személyszállítással kapcsolatban esetleg a katonai gépek fejlesztése is beleférhetne.
Másrészt pedig, amit még talán érdemes lenne végiggondolni, hogy azok a járművek, amelyek ma jelenleg szolgálatot teljesítenek Afganisztánban, azokat meg lehetne erősíteni biztonságilag. Most a páncélozottságra gondolom, mert úgy tűnt, ahogy beszélgettünk az ottaniakkal, illetve más hozzáértő emberekkel, hogy talán ezekben vannak még hiányosságaink.
Még egy rövid kérdés, ami szintén miniszter úr gondolata kapcsán vetődött fel bennem, azt mondta, hogy erősítenünk kell a felderítést. Akkor hogyan kapcsolható ez össze azzal, hogy a Honvédelmi Minisztérium költségvetésében csökkent a Katonai Felderítő Hivatalnak és a Katonai Biztonsági Hivatalnak a költségvetése? Tehát a következő évi költségvetésben ennek a két hivatalnak csökkent a költségvetési támogatása. Nincs ebben egyfajta ellentmondás? Hiszen a felderítés tényleg fontos. Mi úgy tapasztaltuk itt a bizottságon belül, hogy a Katonai Felderítő Hivatal jól végezte a dolgát, hiszen nagyon jó előadásokat és tájékoztatókat hallottunk róluk. Mi az oka annak, hogy csökkent a támogatásuk, költségvetésük? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szabó alelnök úr!
SZABÓ VILMOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Magam is szeretném megköszönni az előadást, amely nagyon átfogó képet rajzolt itt elénk.
Én először is Kínára szeretnék rákérdezni. A NATO jövőjéről és a kialakítandó kapcsolatokról, Oroszországról szólt miniszter úr. Arra való tekintettel is kérdezem ezt, hogy nemrégen kint is járt, nyilván vannak ez irányú tapasztalatai. Másrészt van-e a NATO-ban gondolkodás a Kínával való kapcsolatokról - nyilvánvalóan van -, mert egyre jelentősebb szerepet tölt be nemcsak gazdaságilag, hanem jól érzékelhetően katonailag is. Másrészt meghatározó szerepe van abban a térségben, amelyről itt talán a legtöbbet beszéltünk, ön is igen részletesen szólt róla, elsősorban Afganisztánról, de nyilvánvalóan Irán vagy Irak is fontos lehet számunkra. Afganisztán különös tekintettel fontos, hiszen adott esetben a térségben akár Pakisztán vagy más országok, amelyek ma eléggé labilisak, jelentős mértékben függ attól, hogy hogyan alakul a viszony, hogy Kína ehhez miképpen viszonyul. Van-e gondolkodás a NATO jövőbeli terveiben a Kínával való kapcsolatokról, ha igen, akkor milyen? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mesterházy képviselő úr!
MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy kérdést, észrevételt tennék és kettő megjegyzést. Az egyik, hogy a NATO parlamenti közgyűlésében elindult egy gondolkodás, amely jelentés formájában is meg fog majd jelenni pontosan erről a témakörről, a NATO jövőjéről, de ezen belül hangsúlyosan kezeli, veti föl azt a kérdést, hogy a kollektív biztonság és annak ára milyen formában jelenik meg egyenlő módon a különböző NATO-tagállamok között. A dilemma itt arról szól, hogy kik, hányan, hol vesznek részt különböző NATO-missziókban, ki az, aki a veszélyesebb részekre is elmegy, ki az, aki esetleg inkább csak a kevésbé veszélyes területeken vállal feladatot, meg lehet-e váltani adott esetben egy-egy ilyen missziót azáltal, hogy mondjuk, valaki kifizeti egy másik állam költségét, hogyha ő szívesen küld oda katonákat. Hogy ezek a megoldások mind elfogadhatóak-e, ez volt ennek a jelentéstervezetnek az egyik fő gondolkodási iránya.
A másik pedig az, amiről egy picit Balla képviselő úr is beszélt, és erről kérném miniszter úrnak a véleményét, hogy fenntartható-e az a gyakorlat a NATO-ban, vagy ez lehet-e a NATO jövője, hogy minden országnak szinte azonos - nem azonos, de az ország méretéhez képest -, de hogy hasonló kapacitásokkal is kell rendelkeznie, vagy pedig érdemes és kell-e egyfajta specializációt végrehajtani a NATO-szövetségesek között. Tehát magyarul, hogy minden ország azt csinálja, amiben ő jó, és abban vállaljon nagyobb szerepet értelemszerűen. Maga a jelentés, ahogy én az előzetes anyagokból láttam, afelé hajlik, hogy természetesen kell valamilyenfajta specializáció, illetőleg a másik témakörben pedig, hogy ezek a költségek nem oszthatók, és ezek a feladatok nem oszthatók, hanem mindenkinek egyformaképpen kell ebben részt vállalni a missziók tekintetében.
Ezt azért is kérdezem, mert három területen szerintem egészen biztosan van Magyarországnak egyfajta komparatív előnye, az orvosi kiszolgáló egységek, orvosi szakemberek területén, a logisztikában, de ahogy említették páran, a katonai hírszerzés, felderítés tekintetében is egészen biztosan tudunk komparatív előnyt felmutatni. Ennyiben én azt gondolom, helyes az az ellenzéki felvetés, hogyha ezekre a területekre több pénzt tud fordítani a kormány a költségvetés feltételei között. A miniszter úr találkozott-e ezzel a problémával a NATO honvédelmi minisztereinek találkozóján is, mert ez egészen biztosan a parlamenti közgyűlésen belül vitatéma lesz a következő időszakban, és jó volna tudni, hogy mi ebben a magyar kormány álláspontja.
A két megjegyzés pedig az, hogy volt alkalmunk egy ötpárti delegációval részt venni a holland külügyminisztérium programjában, egy hétig voltunk Hollandiában. Csak szeretném jelezni visszajelezni miniszter úrnak, hogy az összes képviselő és a kormányzat vezetői is nagy elismeréssel szóltak a magyarországi PRT-részvételről, és példaértékű, modellértékű együttműködésnek tartották.
Azt pedig az ellenzéknek, kimondottan elnök úrnak szeretném megköszönni, hogy ebben a misszióban, amit most a miniszter úr jelentett be, ebben tényleg van egy ötpárti konszenzus, mert azt gondolom, ez Magyarország számára is nagyon fontos, de a külvilág számára is egy nagyon fontos jelzés, hogy ebben a kérdésben konszenzus van, és a legnagyobb ellenzéki párt is teljes mellszélességgel támogatja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kozma alelnök úr.
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Hadd kezdjem én is két köszönettel, az egyik a tájékoztató, beszámoló miatt a miniszter urat illeti, a másik pedig azt a teljesen egyértelmű álláspont-megfogalmazást, amelyet elnök úr tett itt deklarációja elején. Látom, mindannyian pontosan jól értjük azt, hogy mindenféle fenntartás nélkül egyértelmű politikai támogatásáról biztosította az afganisztáni projektet a Fidesz nevében. Én azt gondolom, hogy akkor, amikor egyéb ügyekben, például a költségvetési kérdésekben, a GDP-arányos támogatási kérdésekben fenntartásokat fogalmaz meg az ellenzék, akkor ebben a kérdésben viszont fenntartásoknak helye nem volt. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert ez teszi világossá és egyenes vonalvezetésű a honvédelmi tárca tevékenységét is ebben az ügyben.
A másik dolog, amelyet igazából kérdezek is, az ahhoz kötődik, hogy nemrégen, kettő hete volt a soros NATO-konferencia itt, a parlamentben, ami természetesen nekünk, képviselőknek a felelősségéről és egyáltalán a civil vonalnak a szerepvállalásáról szól honvédelmi kérdésekben és NATO-kapcsolatok vonatkozásában. Ennek egyik vonatkozása az, amiről Mesterházy Attila képviselő úr már szólt, a másik meg általában az a kérdés, hogy a mi saját transzformációs tapasztalataink, amely témája volt a legutóbbi parlamenti NATO-konferenciának, tehát saját transzformációs tapasztalataink átadásának miben látja a legfontosabb keretét és terepét a miniszter úr? Mennyiben tudja és kívánja a jövőben is maga a tárca végezni ezt a tevékenységet, és hogyan tud civilekkel együttműködni a transzformációs tapasztalatok átadásában?
Én azt gondolom, hogy ezen tapasztalatátadásoknak a legfontosabb célja és terepe a saját térségünk, nemcsak a katonai szerepvállalás, hanem a tudás átadása a Balkánon és mindazokban az országokban, ahol a demokratikus transzformáció és a védelmi ügyek átalakítása egyszerre van napirenden. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kárpáti képviselő úr!
KÁRPÁTI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Egyre többször halljuk és tapasztaljuk azt, hogy úgy tűnik, sikeres a magyar haderőreform, és Magyarország is folyamatosan nemcsak hogy elfogadtatja magát a NATO-ban, hanem bizonyos tevékenységével a tekintélyét, megbecsülését is megszerzi. Ezek kellően jó alapok bizonyos további tevékenység végzésére, ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy az Amerikai Egyesült Államok, az Orosz Föderáció vagy a NATO összföderáció között időszakosan feszültségek, viták adódnak. Magyarországnak különböző vonatkozások miatt is létfontosságú az Oroszországgal, az Orosz Föderációval való kapcsolat, jó kapcsolat fenntartása, de úgy gondolom, a NATO-nak is.
A kérdésem az, hogy Magyarországnak ezzel a megerősödött helyzetével, pozíciójával, a jó kapcsolat szükségességéből adódó kényszerével milyen területek és milyen feladatok vannak ennek a végzésére egyrészt a NATO-orosz kapcsolatok javítására, másrészt Magyarország és az Orosz Föderáció kapcsolatainak erősítésére? Melyek a területei, a feladatai és a lehetőségei? - ez lenne a kérdésem.
ELNÖK: Hát, ez lett volna, miniszter úr, a néhány kérdésünk. Ha a további felszólalások során megdicsértek volna, akkor azt hiszem, ez nagyon súlyosan fenyegette volna az afganisztáni konszenzust. A képviselőtársaimnak egyébként köszönöm szépen az elismerő szavakat. A Fidesz álláspontja az elmúlt években konzekvens volt ezekben a kérdésekben, amikor világos nemzetközi felhatalmazáson alapult a misszió, akkor a Fidesz nem emelt kifogást ezekkel kapcsolatosan.
Miniszter úr, parancsoljon!
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Megtisztel a bizottsággal a vitával, mert számos fontos politikai és katonapolitikai kérdés vetődött fel, és örülök a lehetőségnek, hogy erre válaszolhatok.
Az első kérdés, amely egy alapvető, és többen visszatértek rá, a védelmi kiadások szintre. Szeretném önöknek jelezni, hogy az a prágai megállapodás, cél, amelyet a NATO-tagállamok maguk elé tűztek, hogy el kívánják érni a védelmi kiadások 2 százalékos szintjét a GDP-hez képest, tavaly Rigában átfogalmazásra került. A rigai csúcson az állam- és kormányfők abban állapodtak meg, hogy a tagállamok nem csökkentik, és amennyiben a költségvetési lehetőségek lehetővé teszik, növelik a védelmi kiadásokat. Ez egy jelentős változás a korábbi állapothoz képest.
Jelenleg a tagállamok közül összesen 6 fordítja a GDP-jének 2 százalékát védelmi kiadásokra, a többi jóval kevesebbet. A Magyar Köztársaság most beterjesztett költségvetése - a jövőről beszélek - 1,18 százalékot tervez a jövő évi védelmi kiadásokra, amivel a tagállamok - nem mindegyiknek ismert a jövő évi költségvetése -, ami ismert, körülbelül a középmezőny alatt vagyunk nem sokkal. Nagyjából Spanyolország és a hasonló országok szintjén vagyunk a védelmi kiadásokat tekintve. A németeké sem sokkal magasabb, néhány század százalékkal csupán. Ezt csak azért mondtam el, hogy a helyén legyen.
Azonban a kérdés átalakulóban van, mint ahogy jeleztem a NATO-t. Én egy jelentős álláspont-módosulásnak látom azt, amit Liam Fox képviselő úr, az angol konzervatív párt árnyékvédelmi minisztere az itteni látogatásán megfogalmazott, és amelyben a köztünk zajló konzultációban maximálisan egyetértettünk, hogy nem az a kérdést, hogy egy ország mennyit fordít saját védelmi kiadásaira, hanem az a kérdés, hogy milyen mértékben vesz részt a közös védelemben. Mert nem egyedüli szempont az, hogy saját védelmi kiadásaira mennyit fordít, hanem mint ahogy a NATO-közgyűlésen is téma, hanem az is fontos szempont, hogy milyen módon és milyen formában vesz részt a közös védelemben.
Sőt, ebben a konzultációban eljutottunk odáig, amit én a NATO miniszteri értekezletén meg is fogalmaztam, hogy a NATO-nak át kell gondolnia, hogy a jövőben a közös műveleteket közös költségvetésből fedezzük. Hiszen jelenleg a NATO-ban a műveletek végző vállalja annak költségeit is. Azt gondolom, hogy ez egy nagy kérdés, és egy lényeges dilemma, amin a NATO-nak rövid időn belül túl kell jutnia, mert ez erősítheti meg egyébként a közös feladatvállalást és a kapacitások kiépítését.
Csak szeretném megjegyezni itt, ha a Fidesznek az álláspontja - és úgy tudom, hogy a KDNP-é is - ilyen szilárd a védelmi költségvetés növelésében, ezt akkor lehet hitelessé tenni, és erre tisztelettel kérem mind a két képviselőcsoportot, ha visszavonják azokat a módosító javaslatokat, amelyeket a 2008-as költségvetéshez beterjesztett. 92 milliárd 550 millió forinttal kívánja csökkenteni a Fidesz és a KDNP a beterjesztett 319 milliárd forintos védelmi költségvetést a beadott, érvényes módosító javaslatok szerint. Egy ilyen álláspont akkor hiteles, ha ezt nem rontja el egy ilyen, nyilván propaganda okokból beadott módosító javaslatsor. Rendkívül rossz visszhangot keltett egyébként ez a lépés, nem is érthető és nem is indokolható. Nyilván fontos célokra adták be, van, aki egy utat akar kikövezni, van, aki iskolát akar építeni, de ezek az érvényben lévő módosító javaslatok. Nagymértékben segítené a további konszenzust az, ha ezek a javaslatok visszavonásra kerülnének.
A második kérdés, amelyet az elnök úr tett fel, a Grúziával kapcsolatos kérdés. Utaltam rá, hogy a NATO-nak a Kaukázusban és a szélesebb értelemben vett Közel-Keleten is van elképzelése, ez jelenleg egy intenzív dialógus elnevezésű együttműködést jelent, amit Magyarország támogat. Sőt, kezdeményezők vagyunk abban, hogy a rendelkezésre álló eszközöket hatékonyan kihasználják, és tovább mélyítsék a NATO-val való együttműködést. Ennek azonban most van egy feltétele, hogy rendezni kell azt a helyzetet, amely most Grúziában kialakult. Értelemszerűen ez egy belpolitikai kérdés. Én a honvédelmi miniszter kollegámmal, amikor még honvédelmi miniszter volt, erről informálisan külön is konzultáltam, mármint hogy Magyarország hogyan tud hozzájárulni Grúzia integrálódásához. De ez egy korábbi helyzet volt, ő már leköszönt, és távozott az országból, ha jól tudom. Tehát elég zavaros ott a helyzet, ezért azt gondolom, először ezt kell rendezni.
A bizottsági ülés előtt tájékoztatást kértem a Külügyminisztériumtól a Magyar Nemzetben és más lapokban megjelent orosz-magyar tárgyalásokról, amelyek egy 1993-as, Jeszenszky Géza külügyminiszter által és ön által, mint államtitkár által megerősített kétoldalú együttműködés keretében zajlik rendszeres szakmai konzultáció keretében. Ezek az éves munkatervben szerepelnek, nem titkosak, nyilvánosak. Ez történt ebben az esetben is, és a nekem adott tájékoztatás szerint a magyar Külügyminisztérium képviselői nem, nem minősítették semmilyen formában az amerikai-orosz kapcsolatokat. Ez a kétoldalú együttműködés - még egyszer hangsúlyozom - 1993 óta áll fenn, végig folyamatos volt, és mindig előre meghatározott témában történt.
Szeretném azt is jelezni önöknek, hogy hozzám, mint honvédelmi miniszterhez sem formális, sem informális formában a NATO egyetlenegy szervezetétől sem érkezett jelzés a Nemzetbiztonsági Hivatal megbízott főigazgatójával kapcsolatban, vagy az ő jelölésével kapcsolatban; sem formális, sem informális formában. Én azt gondolom, hogy azok, akik ebben a javaslatot megtették, megteszik, megfelelő garanciákat tudnak teremteni ahhoz, hogy azokat az aggályokat eloszlassák, amelyek esetleg önökben felmerültek, hiszen az illető, ha jól tudom, minden egyes kurzus, minden egyes kormány alatt bizalmi tisztségeket töltött be hol az NBH-nál, hogy az Információs Hivatalnál, hol az APEH-nál.
Szintén ehhez a kérdéskörhöz tartozik az is, hogy a magyar energiaellátással kapcsolatban - elnök úr is, mások is utaltak rá -, ami, ha jól tudom, a magyar-orosz relációt érinti, mi a személyes álláspontom. Az, ami mindig is volt, Magyarországnak diverzifikálásra kell törekednie, minél több forrásból kell az energiát beszereznie, mert így tudja megteremteni gazdasági függetlenségét. Sőt ad abszurdum - és ezt már magánvéleményként jegyzem meg, mint mérnök -, szeretném azt az álláspontomat világossá tenni, hogy Magyarországnak át kell térnie a nagyobb mértékű atomenergia-termelésre és -felhasználásra, mert ez biztosítja az energiaszabadságot és teszi olcsóbbá az energia termelését. Sajnálom azt a szénhidrogént, amit elégetnek, hogy áramot csináljanak belőle, abból lehet növényvédő szert, műtrágyát, műanyagot, sok mindent gyártani. Ez a személyes véleményem, de ebben nagyon mélyen meg vagyok győződve.
Pápa: többen érintették ezt a kérdést. Példátlanul gyorsan zajlik a döntéshozatali folyamat. A NATO-ban nem volt arra példa, hogy egy ilyen nemzetközi kezdeményezés, amely idén tavasszal indult el, ilyen előrehaladott fázisban legyen. Egy ilyen döntéshozatal 3-4-5 évet vesz igénybe, hiszen a nemzeteknek önálló szervezeteket, jogi szerkezeteket, intézményeket kell létrehozni, mert hiszen nem a NATO lesz, amelyik a C-17-es flottát üzemelteti, hanem 15 NATO-tagállam és 2 nem NATO-tagállam. Ez egy bonyolult nemzetközi jogi szituáció is lesz, ami létre fog jönni. Rendkívül komoly gazdasági, biztonsági, nemzetközi jogi feltételeknek kell eleget tenni.
Az eddigi munkát ismerve arról szeretném tájékoztatni a külügyi bizottságot, és ezt meg fogom tenni írásban is, ha a döntés megszületett, hogy példátlanul kiváló munkát végeztek a magyar szakértők. Példát mutattak arra, hogy minisztériumok hogyan tudnak együttműködni, hogy tud a kormány és egy város önkormányzata együttműködni, hogy nemzetközi szinten, nagyon bonyolult nemzetközi jogi környezetben kezdeményező és attraktív szerepet töltöttek be. Ma a NATO-n belüli döntéshozatal egyik példájának tekinteni azt, aminek mi ott a generálói voltunk. Egy abszolút pozitív folyamatról van szó, ami talán az első olyan, amely, mióta Magyarország tagja a NATO-nak, ami eredeti és nagyon komoly kezdeményezés, ami modellértékűvé is válhat. Többfajta meg nem erősített információm van.
Én ezekben a dolgokban - ismerve a nemzetközi egyeztetések mechanizmusát - akkor látok végleges állapotot, ha arról hivatalos döntés születik, és arról engem írásban értesítenek. Arra van reményünk, hogy ez az idén megtörténik, de erre biztonságunk nincs. Én azt tartom fontosnak, hogy a munkát jól végezzük el, és nem azt, hogy mikorra, mert van olyan szituáció, amikor a döntéshozatalt nem kell siettetni. Azt szeretném mondani, hogy teljes tájékoztatást fogok adni a külügyi bizottságnak erről a döntéshozatali folyamatról, amelyet példamutatónak tartok, és amely talán mindenki számára hasznos. Egyébként nagyon bizakodó vagyok.
A Gripen-bizottság munkája: az a rész, amelyet nem titkosítottak, nyilvános, kiterjedt minden időszakra. Azt szeretném mondani, képviselő úr, hogy nem kell minden csacskaságnak felülni. A Gripen-pilóta a nyugdíjazási kérelmét nem kéri, mert a legidősebb 29 éves. Elhiszem, hogy lehet híreket kovácsolni, de ez akkora marhaság, amit talán nem kellene tovább vinni, ráadásul szeretném önnek jelezni, hogy a magyar Országgyűlés megszavazta azt a törvényt - ezt elmondtam a honvédelmi bizottság ülésén is, legmélyebb sajnálatomra az ellenzéki pártok nem szavazták meg, máig nem értem, hogy miért -, hogy minden katona - egyébként rendőr, tűzoltó és minden fegyveres - védelmet és garanciát kapott.
Megszavaztuk a törvényt, és az idei nyugdíjrendelkezések szerint állapítják meg a nyugdíját az idei feltételek között, marad és tovább szolgál, évente emelik a jövendő nyugdíját aszerint a szabály szerint, ami abban az évben lehetséges, és amikor elmegy nyugdíjba, választhat a közül, hogy az akkor érvényes szabályok szerint megállapított nyugdíj szerint, vagy a mostani szerint megy nyugdíjba. Ilyen kivételezett védelmet egyetlenegy magyar munkavállaló, egyetlenegy magyar közalkalmazott nem kapott, éppen ezért senki nem megy el nyugdíjba. Főleg nem a 29 éves Gripen-pilóták, mert a mostani feltételek szerint sem lennének egyébként erre jogosultak. Ezt csak azért mondtam el, hogy elejét vegyem annak, hogy valami olyan terjedjen el, aminek az égvilágon semmi alapja nincsen. A MiG-29-pilóták pedig nyugdíjba fognak menni 2010. január 1-jén, ugyanis akkor akarnak nyugdíjba menni, hiszen akkor vonjuk ki a MiG-29-es gépeket. Ők már nem átképezhetők Gripenekre, hiszen 40 körüli, 40 fölötti vadászpilótákról van szó, de a munkájukat nekik is hasznosítani fogjuk.
Egyébként jelezni szeretném, hogy az utolsó Gripen-gép ez év végén beérkezik, és az eredeti terveknek megfelelően 2010. január 1-jén átveszik a magyar légtér védelmét. Szeretném jelezni, hogy ezek a gépek képesek arra, hogy másutt telepített bázisról is tevékenykedjenek, mint ahogy a NATO-ba való felajánlások között is szerepel. Ez egy nagy technikai ugrás, hiszen a logisztika, az ellátás természetesen egy külön nagy feladat.
A helikopter-felújítás, -vásárlás kérdése: a helikopter-felújításban most úgy látom, hogy egy picit megkönnyebbültünk. Ez évben rendeltük meg két gép MEDEVAC-képességének kialakítását, egy gép nagyfelújítását és opcionálisan még egy gép nagyfelújítását, de az orosz kormány nem adta még nem az engedélyt a cégeknek, amelyek ezt csinálják, hiszen ez az ő kezükben van. Szeljukov miniszter úr látogatása után megérkezett az engedély, és az első gépet már kiszállították a nagyjavításra, tehát elindult ez a folyamat, ha csúszásban is a korábbi terveinkhez képest. Oroszországban átalakulóban van a haditechnikára, hadiiparra vonatkozó állami szervezetrendszer.
Én azt a feladatot adtam a honvéd vezérkarnak, hogy a magyar légtér védelmével és a légierővel kapcsolatos összes kérdésben egy tízéves összehangolt terv készüljön, amelyben természetesen benne van az is, hogy milyen típusú helikopterekre van szükség. Benne van az a lehetőség is, amelyet sokan javasolnak, hogy a hadrendből kivonásra kerülő MiG-29-esekért cserébe vásároljunk orosz helikoptereket. Ezt tartják a legjobbnak, de sok más lehetőség is van. Ezt nagyon gondosan meg fogjuk vizsgálni, és teljesen transzparens, nyilvános módon fogjuk a döntéseket meghozni.
Ami a légi szállítást illeti, a Magyar Honvédségnek van légi szállító kapacitása, egyrészt az öt darab AN-26, ami nem hosszú távra, de rövid távúra alkalmas. Másrészt részesei vagyunk egy SALIS nevű egyezménynek - együtt a NATO többi tagállamával -, amely biztosítja a stratégiai légi szállítást hosszú távra. Így például Afganisztán és Magyarország között egy német és egy holland légihíd van. Az, hogy önök egy Malév-különgéppel mentek, mint delegáció, ez nem függ ezzel össze, ezekkel a katonai gépekkel is utaznak, ha ilyen igény van. Tehát létezik ilyen stratégiai légi szállítás, ezt akarjuk bővíteni egyébként.
Csak hogy a mértékek láthatók legyenek, a C-17-es flottában a 17 ország 3 darab gépet vesz, 17 ország 3 darab gépet, akkor tudja kihasználni. Ebben olyan országok vannak, mint például Olaszország, amelynek nagy létszámú hadereje van. Magyarország durván a 3 gép összkapacitásának 2-2,5 százalékát tudja kihasználni. Nem szabad eszméletlen drágáért úgy gépet venni, hogy utána ne üzemeltessük, ezért van ez az összefogás. Tehát nem magunknak kell vásárolni, hanem ilyen összefogásokban részt venni.
Mint ahogy ön is említette, az olasz-magyar-szlovén multinacionális, tehát többnemzetiségű erő lesz az a manőverzászlóalj, amely Koszovóban feladatot fog ellátni a jövő évtől kezdődően. Egyébként ez az együttműködés biztosítja - ezt is említettem - az Európai Unió harccsoportjának megfelelő felállását is. Ez egy jól működő és komoly tapasztalatokat felhalmozó együttműködés ma már.
Az elvándorlás kérdése: különvesszük a hivatásos és a szerződéses katonákat. Idén bízom benne, lezárul minden ilyen mozgás, mert az idén még volt átszervezés. 2008. január 1-jétől lehet értelmesen értékelni a mozgásokat, és bizonyos garanciákat, motivációkat beépíteni. Most még a feltöltés folyik, mert magas százalékos feltöltöttségre akarjuk a csapatokat biztosítani. Egy rész átment más szervezetektől, de más része természetesen ebben kell, hogy pótlásra kerüljön.
Tegnap az Országgyűléstől azt kértem, és ez egy fontos eszköz - itt szintén nem értettem az ellenzék szavazását a sürgősségnél -, hogy járuljon hozzá a Ház ahhoz, hogy a szolgálati időpótlékról kezdje meg a Ház a tárgyalást, hogy a hivatásos és szerződéses katonák ugyanúgy szolgálati időpótlékot kapjanak, mint a rendőrök. Tegnap a sürgősséget nem szavazta meg az ellenzék, ezért ezt nem tudjuk sürgősséggel tárgyalni. Elmondtam a Házban azt is, hogy az Érdekegyeztető Tanácsban szeretnénk a szolgálati időpótlék mértékét megvitatni, tehát ezt sem magunk akarjuk eldönteni, és így még a parlamenti törvénykezésben az idén dönteni tudnánk. Megnéztem a szavazás után a lehetőségeket, egy nagyon feszített ütemtervben el tudjuk vinni december 17-ig úgy, hogy döntés legyen róla, hogy itt is legyen szolgálati időpótlék, ami az egyik eszköze annak, hogy bent tartsuk a rendszerben a szerződéses és hivatásos katonákat.
Ami az egyes missziókat illeti, hazajöhetnek egyszer 12 napra, és fizetjük. Tehát ott valaki nem adott pontos információt. Ez egy katonaszakmai és pszichológiai kérdés. Nagy vita folyt arról, és a NATO-n belül nagy vita folyik arról, hogy milyen hosszú legyen a kiküldetés. Nem Ciprusra, ahol hál' Istennek, nem lőnek, hanem máshova. Nagy vita volt arról, hogy 6 hónap, és egyszer megszakítani, vagy 4 hónap, és nem hazajönni közben. A magyar vezérkar, én is egyetértettem vele, a 6 hónap és egyszer hazajönni modellt alkalmazza, de például a nagyobb intenzitást kívánó feladatoknál az a döntésem van, hogy 3 hónap. A különleges katonai műveletekre kimenő 12-14 fős csoport 3 hónapos feladatot fog kapni Afganisztánban. Ezt azonban mindig gondosan kell mérlegelni, egyrészt a katonaszakmai, másrészt a pszichológiai okokat, hogy beilleszkedés, amikor már el tudja látni a feladatát, azt gyakorolni tudja, van-e már kifáradás, milyenek az otthoni motivációk, mit jelent, hogy el van szakadva a családtól, hogyan kap információt. Tehát ezeket együttesen kell mérlegelni, és együttesen kell róla döntést hozni.
Amit Afganisztánról mondott a képviselő asszony, azzal maximálisan egyetértek. Én is azt gondolom, jó jel, hogy van, ahol ez már mindenki számára elfogadott, hogy nekünk azt kell segíteni, hogy az afgán katonák és a rendőrök felkészüljenek a feladatukra. Tipikus példa, vagy nem is tipikus példa, hanem inkább komoly jelzés az, ami Baghlan tartományban történt. Nem a magyar PRT a felelős Baghlan tartomány biztonságáért, hanem az afgán rendőrség. Szeretném, ha ezt megint tisztáznánk, mert ez nagyon fontos lenne, ugyanis ez az egész működés lényege. Nem is vettünk részt a rendezvényen, nem is kértek tőlünk még a biztosításban sem támogatást, ez egy abszolút afgán rendezvény volt. Eddig egyetlenegy tálib szervezet sem vállalata a merényletet, és erre még nem volt példa. Eddig elvben az északi afganisztáni részben ilyen típusú öngyilkos merényletre nem került sor. Azt, hogy ennek mi az oka, azt természetesen fontos tudnunk, és minden erővel azon vagyunk, hogy erről több információt kapjunk hivatalos afgán szervektől és máshonnan is.
Ez is egy világos jelzés arra, hogy a legváratlanabb pillanatban, a legváratlanabb módon történhet valami, ami veszélyt jelent civilekre és katonákra egyaránt. Ezért kell minden ilyen esetre úgy felkészülni, hogy bármikor, bármi történhet. Aki volt Camp Pannoniában, tudja, hogy mielőtt elhagyják a tábort, ötször elpróbálják azt, hogy mi fog történni a konvojban, mert ez nem játék. A magyar katonák felkészültek és nagyon fegyelmezettek. Ez egy nagyon fontos garanciális elem abban, hogy reméljük, nem történik velük komoly probléma.
Volt egy jelentős profilírozás a KFH-nál, ez az oka annak, hogy bizonyos létszámot csökkentettünk, és máshová kerültek át feladatok, ezért jelenik meg itt egy minimális költségvetés-csökkentés, és az is, hogy a harcászati felderítés újra kezd a Magyar Honvédségen belül megfelelő feltételekkel rendelkezni, tehát megosztjuk a feladatokat. Azt gondolom, méltányos a költségvetés, mindkét főigazgatóval többször egyeztetett, és így beterjesztett javaslatról van szó.
A Kína és a NATO között nincs stratégiai kapcsolat. Kína egy gazdasági hatalom. Ez azon dilemmák egyike, amelyet a bevezetőmben jeleztem, hogy vajon a NATO-nak milyen kiterjedtségben kell a világ problémáival foglalkozni. Én indokoltnak tartom egyébként, ezért is volt fontos a kínai látogatásom. A kormány, a védelmi miniszter meghívására utaztam, hogy betekintést, legalábbis ismeretet kapjunk arról, hogy a kínai védelempolitika és a védelemgazdaság hogyan alakul. Különös tekintettel arra, hogy azért alakul egy sanghaji szerződés és együttműködés több ország között. A kínai védelmi miniszter egyébként azt hangsúlyozta a tárgyalásokon, hogy Kína a határain kívül nem kíván részt venni semmilyen szövetségben, semmilyen katonai művelet lebonyolításában, kivéve, amelyek ENSZ-felhatalmazás alatt állnak.
A NATO-n belül van egy elgondolás, hogy ez nemcsak katonai, hanem politikai szervezet is. Azok a politikai feltételek, amelyekre a képviselő urak utaltak, azok mind olyanok, amelyek nem csupán megfontolandók, hanem konkrét gyakorlati feladatot is jelentenek és egyfajta együttműködést. Hadd mondjak rá példát: ilyen a civilekkel való együttműködés a transzformáció folyamatában, vagy az a példa, ahogy próbáljuk a békepartnerségi programban átadni a katonai tapasztalatokat. Például rendkívül jó a magyar vezérkar és a szerb vezérkar közötti ilyen típusú tapasztalatcsere és együttműködés, de ugyanez volt Horvátország esetében is. Mi azt a nóvumot, azt a tudást, amit megszereztünk, igyekszünk partnereinknek átadni, és így hasznosítani. Ezekről nagyon pozitívak a visszajelzések a NATO-n belül és az érintett országokon belül is.
Ha nem is az elhangzás sorrendjében válaszoltam a kérdésekre, de igyekeztem tematikusan csoportosítani a kérdéseket, és ennyiben szerettem volna válaszolni. Egy olyan nagy kérdés van még, amelyre visszatérnék, ez az Oroszország-NATO viszonya, Oroszország-Európai Unió viszonya és ebben Magyarország szerepe. Éppen a mai Népszabadságban jelent meg az Európai Unió külügyi tanácsának az első ilyen tanulmánya, amelyben csoportosítják az Európai Unió tagállamait, és Magyarországot egy középső csoportba teszik, egy pragmatista, együttműködő csoportba. Szerintem ez egy követhető irány, ebben Magyarországnak megvannak természetesen a saját nemzeti érdekei, a gazdasági kapcsolatok bővítése, de nyilvánvalóan ezt mind az Európai Unió, mind a NATO keretein belül és egyeztetett módon kell művelni. Köszönöm szépen, elnök úr.
Reflexiók, további kérdések, válaszok
ELNÖK: Tisztelt Miniszter Úr! Néhány reakciót engedjen meg! A mai Népszabadságban megjelent, utolsó gondolatával kapcsolatban azért arra hadd hívjam föl a miniszter úr figyelmét, hogy az Európai Unió tagállamait alapvetően két kategóriába sorolja ez az osztályozás. Vannak barátiak meg vannak fenntartásokat hangoztató országok, és mi a baráti országok csoportjába kerültünk. A másik a 3 kategória, ami még itt az 5-ben van, az speciális kategória. Tehát 2 kategória, és mi ebben a baráti kategóriába kerültünk. Azért olyan nagy nóvumot ez az elemzés ilyen értelemben nem hoz.
Három rövid megjegyzésem volna. Költségvetés: Riga nem helyettesítette a 2 százalékos elvárást, differenciálta az elvárásokat. A középmezőny alatt vagyunk, valóban körülbelül 2-es szinten vagyunk, ez a középmezőny alatti helyzet, és azt hiszem, hogy addig, amíg ez így marad, addig biztonsági potyautasok leszünk. Ilyen értelemben azt hiszem, hogy a diagnózis megtörtént, de egyelőre nem látjuk azokat a tendenciákat, amelyekkel a saját '97-es vállalásainknak, miniszter úr, megfelelnénk, és valóban a NATO PKGY ajánlásának megfelelnénk. Nemcsak külső elvárásról van szó, hanem belső vállalásról is, ami a költségvetést illeti.
Oroszokkal való konzultáció: örülök, hogy megérkezett államtitkár asszony is, ő is be tud kapcsolódni ebbe az eszmecserébe. Jeszenszky Géza nem dönthetett arról, hogy egy NATO-tagállamról folytathat-e Magyarország konzultációt Oroszországgal vagy nem. (Dr. Szekeres Imre: De igen.) Miniszter úr, Jeszenszky Géza nem dönthetett erről. Én azt kifogásolom, hogy egy NATO-tagállamról Magyarország Oroszországgal konzultál. Azt hiszem, hogy ez elfogadhatatlan, és sürgősen meg kell szüntetnie ezt a gyakorlatot a Magyar Köztársaságnak, mert védhetetlen ez a gyakorlat.
Ami pedig Laborcz Sándort illeti, én megértem, hogy miniszter úr elhárítja magától a felelősséget, de nem fogja tudni elhárítani magától a felelősséget, amikor majd NATO-szinten fog ez a probléma fölmerülni. Azt pedig kérem, hogy ránk ne toljanak ebből a felelősségből semmit az APEH-re való utalással. A magyar titkosszolgálatoknál bizonyos szint fölött az elmúlt 15 esztendőben kialakult az a gyakorlat, hogy amikor elmozdítják őket, akkor puhára essenek. Ez nem jelenti azt, hogy az APEH-nek az adott pozíciója annak a biztonsági elvárási szintnek megfelelne, ami adott esetben egy titkosszolgálati vezetővel kapcsolatban elvárható. Tehát megértem a felelősség-elhárítást, de mi nem szeretnénk ebben a felelősségben önökkel osztozni. Azért figyelmeztetjük erre a kinevezésre, erre a személyi döntésre önöket, mert a későbbiekben nem szeretnénk ezzel nagyon büszkélkedni, és ha ebből komoly nemzetközi botrány lesz, akkor semmilyen szinten nem vagyunk hajlandóak ebben a felelősségben osztozni.
További megjegyzések? Balla képviselő úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Lehet, hogy félreértettük az elején egymást, nekem Camp Pannoniában nem a katonákkal volt problémám, hiszen profik, nagyon jól, kitűnően végzik a munkájukat. Az én kérdésem arról szólt, hogy nincs-e szükség a biztonsági intézkedések erősítésére és az ő például szállító járműveiknek a megerősítésére valamilyen formában; ez volt az egyik kérdésem.
A másik pedig, nem emlékszem, hogy kaptam volna rá választ, ön elmondta felvezetőjében, hogy nagyon fontosnak tartja a felderítést a munkájuk során, és megkérdeztem, konkrétan mi az oka annak, hogy a Honvédelmi Minisztérium jövő évi költségvetésében csökken a Katonai Felderítő Hivatal és a Katonai Biztonsági Hivatal költségvetése. Erre a két kérdésemre szeretnék még választ kapni. Köszönöm.
ELNÖK: Mesterházy képviselő úr!
MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Igazából az alapján, amit elnök úr mondott, arra az egyre viszont én is kíváncsi lennék, hogy a Fidesz-frakció meg a KDNP visszavonja-e azokat a módosító javaslatokat, amelyek a honvédelmi költségvetés csökkentését irányozzák elő, mert ha jól értettem, akkor majdnem az egyharmadát vennék el a teljes honvédelmi költségvetésnek ezek a módosítók. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm kérdését, képviselő úr, én is szívesen bekapcsolódok a meghallgatásba, ilyen értelemben alanyi jogon is. Azt tudom mondani, képviselő úr, hogy itt alapvetően kialakult egy gyakorlat a költségvetési módosító javaslatok benyújtásával kapcsolatban, bizonyos lábak meghatározása van ebben, amikor támogatások átcsoportosításáról van szó. Ez egy rendszer, amit a költségvetési bizottságban szintjén javasolok fölvetni. Én csak arra hívnám föl ezzel kapcsolatban a képviselő úr figyelmét, hogy önök, hogyha most megvizsgáljuk az 1998-2002 közötti javaslataikat, ugyanilyen drámai károkat okoztak a honvédelemnek módosító javaslataikkal, mint amilyen drámai károkat okoznak adott esetben ezek a javaslatok. Nem tartalmi kérdésekről van tehát szó, szeretném erre fölhívni az ön figyelmét, hanem a költségvetési módosító javaslatok benyújtásának a technikájáról. Ezzel kapcsolatban pedig ne itt, a külügyi bizottságban hozakodjon elő se a miniszter úr, se ön, hogyha én kérhetem, hanem keressék meg az ennek megfelelő fórumot. Köszönöm szépen.
Képviselő úr!
MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Azt hittem, hogy itt mindenkinek egyforma joga van kérdezni a külügyi bizottságban, de esetleg akkor majd örömmel veszem, ha elnök úr rendre utasít, és megtanít arra, hogyan kell vitát folytatni ebben a bizottságban. Már ezért megérte eljönni. Ha jól értem, akkor a képviselő úr azt mondta, hogy ezek a módosító javaslatok drámai károkat okoznak a honvédelmi költségvetésnek. Ez szerintem egy hasznos megjegyzés volt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Viszont annak örülnék, ha a KFH-val kapcsolatos javaslatokra az MSZP pozitívan reagálna, mert az egy tartalmi kérdés volt, és ezt viszont, úgy hallottam, egyelőre még elmulasztotta megtenni a szocialista frakció.
Mielőtt miniszter úrnak megadom a szót, még az utolsó köröket még megfutjuk. Balla képviselő úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A költségvetés kapcsán jutott eszembe, hogy jó, persze, el lehet mondani azt, hogy összességében 90 milliárdnyi a költségvetésben a módosítás, de ha részletezzük, akkor ez valószínűleg úgy néz ki, hogy vannak bizonyos területek a minisztériumon belül, amelyeket lehet használni. Tehát az ágazatok közötti módosító javaslatoknál különböző lábakat használnak a képviselők, és úgy gondolom, hogy vannak olyan lábak, amelyeket többször is használtak. Esetleg ott olyan plusz pénzeket láttak képviselőtársaink, amelyek nem feltétlenül a katonai tudásra mennek el.
Nekem az a véleményem, hogy a költségvetés módosításánál minden minisztériumnál és minden egyes fejezi résznél az átcsoportosításban az egyéni képviselők - ön mondta - utakat, iskolákat, járdákat szeretnének építeni. Ez inkább arra hívja föl a figyelmet, hogy ezek az utak, járdák és iskolák nem épülnek, és ezért lenne rájuk szükség. Köszönöm.
ELNÖK: További kérdés? (Nincs jelzés.) Senki nem akar többet kérdezni. Miniszter úr, öné a szó, parancsoljon!
Dr. Szekeres Imre ismételt válaszadása
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Én válaszoltam a KFH-s kérdésre, válaszoltam, elmondtam, hogy a harcászati felderítésnél átalakulás történt. Az a szervezeti átrendezés, ami végbement, azt jelenti, hogy másutt jelennek meg más költségelemek. Ez az átalakulás az elmúlt másfél évben végbement. Azt is elmondtam, hogy a két főigazgatóval együtt állítottuk össze ezt a költségvetést. Tehát elhangzott a válaszom.
Második: tényleg nem részleteztem a PRT-tábor megerősítését, mivel úgy tudom, hogy többen jártak ott. De szívesen megteszem most: a tábor erődítése megtörtént ahhoz képest, ahogy a hollandoktól átvettük. A biztonsági körleteket kibővítettük, a betonbunkerek bővítése, megerősítése, korszerűsítése megtörtént. Megkapták, rendszeresítettük a páncélozott terepjárókat. Természetesen a BTR-ek ott vannak, és komolyabb műveletekben azok vesznek részt. Valamint azt is megoldottuk, hogy bizonyos kisebb szállító járművek külön védettséget, páncélozottságot kaptak. Meghagytunk olyan gépkocsikat, amelyeken nincs páncélozottság, mert van, amikor azt kell használni különböző okokból. Folyamatos elemzése zajlik a biztonsági kockázatoknak, a katonai vezetés ezt folyamatosan elemzi, folyamatosan értékeli ki, és menet közben korszerűsít és biztosít újabb és újabb eszközöket.
A harmadik kérdés, ami fölmerült, a védelmi kiadásokkal kapcsolatos dolog. Azt szeretném világossá tenni, hogy az 1,18 százalékos GDP-arányos támogatás jelentős erőfeszítés a magyar állam, a magyar költségvetés részéről. Amikor olyan helyzetben van egy ország, amikor számos fontos társadalmi cél van, azt gondolom, hogy éppen a rigai megállapodás értelmében érdemes ezt a differenciálást alkalmazni. Én ezzel kapcsolatban sem megjegyzést, sem felszólítást az elmúlt 6-8 hónapban egyetlenegy NATO-meetingen, egyetlenegy kétoldalú tárgyaláson nem kaptam, elfogadták azt az érvelést, azt a pályát, amit fölállítottunk a következő néhány évre, hogy hogyan tudjuk növelni a védelmi kiadásokat. Ezt egyébként a NATO-nak a tízéves tervezést felülvizsgáló szakmai csoportja is megerősítette és elfogadta.
Még egyszer mondom, azért fontos az ügy, mert nem elég önmagában azt mondani, hogy több pénzt költsünk, ez önmagában nem válasz. Jól kell felhasználni ezeket a pénzügyi eszközöket. Azt pedig tisztelettel kérem - mint volt költségvetési bizottsági elnök - a külügyi bizottságtól, hogy azt a konszenzuson alapuló költségvetés-készítési módszert, amelyet a magyar Országgyűlés egyhangúlag fogadott el, hogy a költségvetési kiadásokat nem lehet mértéktelenül növelni, és módosítani egy beterjesztett költségvetést úgy lehet, hogy megnevezem, hol csökkentek, ha valahol növelni akarok, ezt ne bontsuk fel! Ugyanis ez az alapja a magyar parlamentben a költségvetés készítésének 1999 óta, amikor emlékezetem szerint egy akkori kormány ezt javasolta, és a parlament minden egyes képviselője ezt támogatta. Viszont innentől kezdve komoly a dolog, mert ha valaki komolyan gondolja, hogy valamire plusz pénzt akar fordítani, akkor meg kell neveznie, hogy hol akar csökkenteni. Márpedig itt megnevezték.
A mérték az, ami túlmutat, és ezt jelezni szerettem volna, azon, ami általános és szokott lenni, és tulajdonképpen csak egy figyelmeztetés volt, egy gesztus, hogy szemben áll egymással két mondat, követeljük, hogy többet költsünk a védelemre, miközben csökkenteni akarjuk a módosító javaslatokkal. Én azt találtam megoldásnak ebben az esetben, hogy ezt a figyelmeztetést megadom, ezt a jelzést megadom, és természetesen az ellenzéki képviselők el fogják dönteni, hogy élnek ezzel, vagy nem élnek. Arról tudom önöket biztosítani, hogy a Szocialista Párt és vélhetően a Szabad Demokraták Szövetsége sem fog egyetlenegy olyan módosító javaslatot megszavazni, ami csökkenti a védelmi kiadásokat, erre itt most ígéretet szeretnék tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter úr, nagyon szépen köszönjük a kimerítő, érdekes, érdekfeszítő párbeszédet, és államtitkár asszonynak megadom a szót, gondolom, a megszólításnak köszönhetően. Tessék, parancsoljon!
Horváthné dr. Fekszi Márta reflektálása
HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA, a Külügyminisztérium államtitkára: Így van. Én is szeretném megerősíteni, miniszter úr említette, elnök úr előtt is ismert, hogy 1993 óta folyamatosan, egymást követően hatályos együttműködési megállapodása van a magyar az orosz Külügyminisztériumnak. Valóban, az elsőt Jeszenszky Géza írta alá, aztán Martonyi János. Egyébként ezen konzultáció keretében elnök úr is nemegyszer konzultált.
Valamennyi együttműködési megállapodás tartalmazza azokat a nemzetközi dokumentumokat és nemzetközi jogi forrásokat, amelyek alapján a konzultáció folyik, és valamennyiben szerepel - mindháromban egymás után - a NATO-Oroszország közötti bizottság alapító okirata. Ezenkívül valamennyi együttműködési jegyzőkönyv tartalmazza azokat a kölcsönösen érdeklődésre számot tartó területeket, amelyekről konzultálunk. Ebben egészen világosan a NATO-orosz együttműködésen kívül benne vannak a biztonságpolitikai kérdések helyenként, attól függ, hogy melyik jegyzőkönyv, felbontva biológiai fegyverekre, CET, attól függ, hogy éppen melyik éráról van szó. Az együttműködés alapján a Külügyminisztérium különböző főosztályai rendszeresen és éves munkatervek alapján folytatják a konzultációkat, nemcsak az adott területi főosztály, a stratégiai tervező, hanem az amerikai főosztály is mindig benne volt.
Egyébként szeretném leszögezni, hogy ezen konzultáció során az amerikai külpolitikát nem értékeltük, elsősorban mi kaptunk tájékoztatást a nem sokkal korábban úgynevezett 2+2-es formációban tartott orosz-amerikai megbeszélésekről. Még azt is szeretném hozzátenni, hogy a Külügyminisztérium abszolút korrektül járt el, mind a konzultáció előtt, mind a konzultáció után tájékoztattuk a budapesti amerikai nagykövetség első beosztottját, és valamennyi kérdésére válaszoltunk, hogy mi folyt Moszkvában. Teljesen egyértelmű, semmifajta mutyidiplomáciát nem követtünk, 1993 óta, tehát egy 14 éve folytatott gyakorlatot vittünk tovább, és teljes konszenzussal az amerikai félnek is megadtuk a tájékoztatást.
ELNÖK: Államtitkár Asszony! Úgy látom, hogy nem értjük egymást. Egy NATO-tagállamról '93 óta nem folytathat Magyarország párbeszédet, ugyanis egy '97-es madridi döntés eredményeként vagyunk a NATO tagjai. Egy NATO-tagállamról párbeszédet folytatni az nem azonos azzal, mint a NATO-Orosz Tanácsban fölmerülő kérdésekről párbeszédet folytatni. Ez a gyakorlat megítélésem szerint folytathatatlan, hogy Amerikáról folytat Magyarország párbeszédet Oroszországgal. A beszámoló tanulsága szerint elmulasztotta a magyar fél az orosz rakétavédelmi Iránnal összefüggő állásponttal kapcsolatban kifejteni a magyar álláspontot, amelyet egyébként itt Szekeres Imre miniszter úr jelenlétében szeretnék hangsúlyozni, hogy a rakétavédelemmel kapcsolatos magyar álláspont sajnos nem egyértelmű az elmúlt időszak tanulsága szerint, és ebben a helyzetben ez különösen aggodalomra ad okot, hogy erre nem került sor.
Összességében tehát az a nagyon világos és egyértelmű elvárásunk, véleményünk, hogy ennek az intézménynek, hogy NATO-tagállamról Magyarország párbeszédet folytasson Oroszországgal, ennek a megszüntetését javasoljuk a Külügyminisztérium számára, ami nem azonos azzal, hogy Oroszországgal és egyéb partnereinkkel szakmapolitikai konzultációt, a létező keretek között Magyarország tartson fenn. Azt hiszem, hogy ezeket a distinkciókat egy ilyen meglehetősen kiélezett kérdésben érdemes megtennünk, és ezeket nem elmosni, hanem világossá tenni, hogy mi az, ami megengedhető, és mi az, ami nem megengedhető. Parancsoljon, államtitkár asszony.
HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA, a Külügyminisztérium államtitkára: Még egyszer leszögezem, nem az Amerikai Egyesült Államokról szólt a konzultáció, nagyon világosan jeleztem az előbb az elnök úrnak. A feljegyzés, ami napvilágra került, sem ezt tartalmazta. Az elnök úr úgy nyilatkozik a konzultációról, mintha ott ült volna, és ön vezette volna, ezt vissza kell, hogy utasítsam. Nem az Amerikai Egyesült Államokról folyt a konzultáció.
ELNÖK: A fejléce ennek a dokumentumnak azt tartalmazza, hogy az Egyesült Államokról folyt a konzultáció, ráadásul magyar kezdeményezésre Moszkvában folyt az Egyesült Államokról a konzultáció. De ha már abban egyetértünk, államtitkár asszony, hogy ez helytelen, én már azt is előrelépésnek tartom. Hogyha önök nem ezt csinálták, erről lehet vitatkozni. De ha abban egyetértünk, hogy helytelen konzultálni egy NATO-tagállamról Oroszországgal Magyarországnak, akkor előreléptünk a mostani megbeszélés során.
HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA, a Külügyminisztérium államtitkára: Akkor előreléptünk, és ami pontatlan megfogalmazás - én ezen most nem vitatkozom, mert nincs nálam a feljegyzés, tehát erről nem tudok vitatkozni -, de még egyszer leszögezem, hogy a konzultáció tárgya nem az volt. És olyan többszörös megjegyzést és kitételt, ami ezt predesztinálja és ezt ismételgeti, ezt kénytelen vagyok visszautasítani. És még egyszer megismétlem, a Magyar Külügyminisztérium és a budapesti amerikai nagykövetség között párbeszéd folyt ebben az ügyben. Nyilvánvaló dolog, hogyha mi nem annak megfelelően jártunk volna el, ahogy kell, akkor az amerikai fél is felhívta volna a figyelmünket, és visszautasította volna, de nem ez történt.
ELNÖK: Államtitkár asszony, az egyetértés még nem jött létre közöttünk, de azért az némileg az ellenzék argumentumait erősíti, hogy az amerikai főosztályvezető folytatta le Moszkvában ezt a konzultációt. Köszönöm szépen.
Miniszter úr, meg szeretnénk köszönni még egyszer, hogy itt volt. Szeretné a külügyi bizottság folytatni ezt a párbeszédet a honvédelmi miniszter úr és általában a minisztériumával a magyar biztonságpolitikát érintő kérdésekben. Azt gondolom, hogy a mai eszmecserénk e tekintetben rendkívül hasznos volt. Köszönjük szépen, hogy megjelent. Viszontlátásra!
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen. Viszontlátásra! (Dr. Szekeres Imre távozik az ülésteremből.)
ELNÖK: Rátérünk a 2. napirendi pontunkra. A napirendi pont keretei között a Magyar Köztársaság kormánya és az Amerikai Egyesült Államok kormánya közötti ingatlancseréről szóló megállapodás kihirdetéséről szóló jogszabály. Tessék parancsolni!
Horváthné dr. Fekszi Márta kiegészítése
HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA, a Külügyminisztérium államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. A megállapodás jól ismert a bizottság valamennyi tagja előtt, hiszen a közbeszerzés alóli felmentésnél már adtunk tájékoztatást, illetve korábban jómagam is nemegyszer adtam tájékoztatást az amerikai féllel folytatott tárgyalásokról.
Azt hiszem, mindenki jól tudja, hogy 1948-ban hivatalosan, adásvétellel szerezte meg annak idején az Egyesült Államok kormánya a Táncsics-börtönegyüttest. Először 1985-ben kötöttünk egy kormánymegállapodást az amerikai féllel. Ez a kormánymegállapodás több ingatlan ügyét rendezte, többek között a Táncsics börtönét is annyiban, hogy formálisan és valójában papíron az amerikai kormány visszaadta a kizárólag a Táncsics-börtönre vonatkozó épületegyüttest, de tekintettel arra, hogy az egyéb épületrészeket magánál tartotta tulajdonjogilag, és ebben az épületegyüttesben a nagykövetség személyzetéhez tartozó személyeket helyezte el, tulajdonképpen a 61-es bécsi egyezmény alapján lehetetlenné tette a Táncsics-börtön meglátogatását.
Maga az alap-megállapodás 33 évre köttetett, évi 1 USA-dollárért, és ez további 33 évre meghosszabbításra került. Az eredeti megállapodás, illetve a meghosszabbítás is nyilvánvalóan a magyar nép történelmi érzelmeit alapvetően sérti, hiszen egy olyan nemzeti ereklyéről van szó - műemlékegyüttesre nem lehet azt mondani, hogy ereklye, de megkockáztatom ezt a szót -, nemzetközi főhatalmi ellenőrzés alatt az amerikai kormányzat részéről, ami méltatlan, hogy ehhez mi nem jutunk hozzá.
Nagyon régóta szorgalmaztuk, hogy valamilyen módon visszakerüljön, és végre 2006-ban az elvi politikai megértés megszületett. Ezt követően egy hosszabb tárgyalássorozat volt, amelynél megpróbáltunk valamilyen módon egy egyenértékűséget elérni, hogy az amerikai félnek felajánlott Szabadság téri ingatlanok mellett további ingatlanok szerezhessünk meg a Táncsics-börtön mellett.
Amit valójában elértünk, az ténylegesen az értékegyenlőséget meghaladja, viszont azzal, hogy fel kell újítanunk, és irodaállapotban átadni a Szabadság téri ingatlant az amerikai félnek, ezzel ez költségvetési forrásokat érint. Ezt jeleztük önöknek a közbeszerzés alóli felmentés során. Lényegében most folyik az aláírt egyezmény alapján az eljárás, hogy mely cégek fogják a tervezési és a kivitelezési munkát elnyerni. Ennek fényében derül majd ki, hogy a négyzetméterenkénti 300-400 ezer forintos felújítási összeg valójában mennyit fog kitenni. Most prognosztizálva 1,7-2,7 milliárd közötti költségvetési forrást igényel majd. Erre a pénz elkülönítve van.
Az eljárás úgy áll, hogy végül is 3 cég maradt talpon, mind a három cég az amerikai fél igényei szerint rendelkezik NATO-tanúsítvánnyal. Ennek ellenőrzésére a tegnapi napon mindhárom cégnek elmentek az alapiratai a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz, ahonnan az a támogató gyorsított eljárás érkezett, hogy legkésőbb ebben a hónapban, november 27-ig visszaérkezik. Ezt követően december 3-ra várható az eredmény hirdetése, és decemberben még a szerződés megkötése következik a kivitelező-tervező céggel, és ekkor indulnak meg majd a munkálatok. Tekintettel arra, hogy ezek a kiválasztások és a műszaki-technikai kérdések, illetve még az V. kerülettel való megállapodás a nemzetközi jogi tárgyalások lezárását követően sajnos elhúzták az időt, itt különösen nagy vitánk volt még a műemlékvédelemmel, mert azt nem kívántuk megengedni, hogy olyan módosításokat eszközöljenek amerikai kérésre a magyar kivitelezők, ami ezzel ütközik.
Meglátásom szerint ez a 160. évfordulóra való virtuális átadás tényleg nagyon virtuális lesz, mert a munkálatok nem fognak befejeződni, sőt épp, hogy el fognak kezdődni. Annyit tudtunk csak tenni, mert azért ez valamennyire látható volt, hogy azt nem engedhettük meg, hogy az amerikai tengerészgyalogosok, illetve a nagykövetség vendégszobái 1 dollárért lehessenek a Táncsics-börtönegyüttesben, és havi 16 ezer dollár bérleti díjat kiharcoltunk, ha szabad így mondanom, ezt fizetni fogja az amerikai fél.
Ezt tudom elmondani, ha valakinek természetesen kérdése van, akkor válaszolnék rá.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Egy kérés érkezett hozzám, hogy Nagy Gábor polgármester úr szeretne a téma előadója lenni. Azt hiszem, hogy ennek nincsen akadálya. Van-e bárkinek kérdése? (Nincs jelzés.)
Amennyiben nincsen, fölteszem szavazásra. Ki támogatja? (Szavazás.)
Egyhangú. Nagyon szépen köszönjük államtitkár asszonynak.
Ki támogatja Nagy Gábor úr bizottsági előadói mivoltát? (Szavazás.)
Ez is egyhangú. Köszönöm szépen.
Megkérem államtitkár asszonyt, hogy esetleg álljon majd a képviselő úr rendelkezésére, ha további kérdéseket kíván tisztázni, hogy színvonalasan tudjon előadást tartani a plenáris ülésen. Köszönjük szépen, a napirendi pont végére értünk. Viszontlátásra, államtitkár asszony.
Rátérünk a 3. napirendi pontunkra
A mértéktelen sérülést okozónak vagy megkülönböztetés nélkül hatónak tekinthető egyes hagyományos fegyverek alkalmazásának betiltásáról. Köszöntöm Zimonyi Attila osztályvezető urat! Egy rövid kiegészítést szeretnénk kérni, parancsoljon!
ZIMONYI ATTILA (Külügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egy olyan kérdésben szeretnék rövid tájékoztatást adni, amely járt a Ház előtt. A mértéktelen sérülést okozónak vagy megkülönböztetés nélkül hatónak tekinthető egyes hagyományos fegyverek alkalmazásának betiltásáról, illetőleg korlátozásáról szóló egyezmény 1. cikkének módosítását az Országgyűlés 2002. november 13-án a 81/2002. számú határozatában erősítette meg. A megerősítő okiratot 2002. december 27-én hazánk letétben helyezte New York-ban az ENSZ főtitkáránál, mint letéteményesnél.
A módosítás az egyezmény 8. cikke 1. (b) bekezdése értelmében a 20. megerősítő jóváhagyásról szóló okirat letétbe helyezéséről számított hat hónappal, jelen esetben 2004. május 18-án lépett hatályba. Miután Magyarország az elsők között erősítette meg ezt az egyezményt, az egyezmény ugyanabban az időpontban hazánk számára is hatályba lépett. Az egyezmény módosított 1. cikkelyének kihirdetésére azonban eddig nem került sor, holott a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló időközben elfogadott 2005. évi L. törvény rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben, a szerződéskötéssel összefüggésben még el nem végzett cselekmények tekintetében is alkalmazni kell. Ennek alapján, valamint figyelemmel arra, hogy az egyezmény eredeti szövege, azaz 1984. évi II. számú törvényerejű rendelet hirdette ki, ezért az 1. cikk módosítását is törvényben kell kihirdetni.
Röviden és befejezésül összefoglalnám, hogy miről szól az egyezmény 1. cikkének módosítása. Az egyezmény és a mellékletét képező jegyzőkönyvek a nemzetközi humanitárius jog és leszerelési jog fontos eszközei. Az egyezmény célja, hogy megóvja a civil lakosságot bizonyos túlzott mértékű sérülést okozó vagy megkülönböztetés nélkül ható hagyományos fegyverek hatásaitól, illetve, hogy a harcoló katonák szenvedéseit csökkentse. Az egyezmény komoly hiányossága volt ugyanakkor, hogy annak hatálya - a módosított 2. jegyzőkönyv kivételével - csak nemzetközi jellegű konfliktusokra terjedt ki. A 2001. december 27-én elfogadott módosítás alapján az egyezmény és a hozzácsatolt jegyzőkönyvek hatálya kiterjed a nem nemzetközi fegyveres összetűzésekre is. Köszönöm a figyelmet, elnök úr.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelzés.)
Ki támogatja az előterjesztést? (Szavazás.)
Egyhangú. Köszönjük szépen a kiegészítést és a jelenlétét.
ZIMONYI ATTILA (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kíván-e a bizottság részéről valaki előadónak állni? Nem kötelező, de lehetőség van rá. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincsen jelentkező, lezárjuk a napirendi pontot. Viszontlátásra! Jó munkát kívánok önnek!
ZIMONYI ATTILA (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! A következő ülésünk 20-án, kedden, 10 órakor az európai uniós ügyekkel foglalkozó bizottsággal együttes ülés keretében Robert Kagan amerikai vezető külpolitikai szakértőnek az együttes meghallgatása lesz az 58-as teremben. Szeretném kérni, hogy a bizottság vegyen részt minél nagyobb számban ezen az ülésen.
19-én, hétfőn pedig 12 órakor a transzatlanti albizottság ülése lesz. Az elnök úr tájékoztatása szerint az amerikai misszióvezető-helyettes Koszovóról fog tájékoztatást adni, illetve utána erről lehet eszmecserét folytatni az albizottság keretei között.
Van-e további megjegyzése, kérdése bárkinek? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincsen, az ülést berekesztem. Viszontlátásra! Jó munkát kívánok mindenkinek!
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 20 perc)
|
Németh Zsolt | |
|
a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezető: Bihariné Zsebők Erika