KHTB-1/2008.
(KHTB-53/2006-2010.)
az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2008. február 12-én, kedden, 10 óra 12 perckor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak részéről*
Elnöki megnyitó*
A napirend elfogadása*
A környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról szóló Stockholmi Egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/4670. szám)*
Kovács Máté bevezetője*
Kérdések, válaszok*
Határozathozatal*
Bizottsági előadó megválasztása*
A kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről szóló, Párizsban 2005. év október hó 20. napján elfogadott UNESCO-egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/4559. szám) (Módosító javaslatok megvitatása)*
Gresiczki Péter bevezetője*
Kérdések, hozzászólások*
A 2007-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikai koncepcióról szóló határozati javaslat (H/4858. szám; új, átdolgozott változat a H/4671. szám helyett)*
Dióssy Gábor bevezetője*
Kérdések, hozzászólások*
Dióssy Gábor államtitkár (GKM) válaszadása*
További kérdések, hozzászólások, válaszadás*
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról*
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó Vilmos (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Gedei József (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kránitz László (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP)
Dr. Szakács László (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Horváth János (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz)
Dr. Nagy Andor (KDNP)
Geberle Erzsébet (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Hárs Gábor (MSZP) dr. Kozma Józsefnek (MSZP)
Megérkezéséig dr. Varga László (MSZP) Szabó Vilmosnak (MSZP)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz) Németh Zsoltnak (Fidesz)
Balla Mihály (Fidesz) Gruber Attilának (Fidesz)
Dr. Nagy Andor (KDNP)dr. Kelemen Andrásnak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Dr. Dióssy Gábor gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár
Kovács Máté tanácsos (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Gresiczki Péter titkárságvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 12 perc.)
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Jó napot kívánok. Bejelentem a helyettesítéseket. Németh Zsolt Nagy Gábort, Kozma József Hárs Gábort, Szabó Vilmos Varga Lászlót, Kelemen András Nagy Andort, Gruber Attila Balla Mihályt helyettesíti.
Megállapítom a határozatképességünket. A napirendi pontok változatlanok, de tekintettel arra, hogy Dióssy államtitkár úr jelenleg az Európai ügyek bizottságában ugyanerről a kérdésről, az energetikáról tart beszámolót, a társbizottságunk döntésének megfelelően, ezért némileg halasztanunk kell a napirendi pontot, tehát hamarosan meg fog érkezni az államtitkár úr. Ezért a 2. napirendi pontunkkal tudjuk kezdeni. Tessék, képviselő úr!
DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Csak a figyelmét szeretném elnök úrnak arra, hogy beszéltem a terembiztosokkal, és azt mondták, hogy előreláthatólag a kulturális kifejezések sokszínűségéről szóló anyag 11-kor, negyed 12-kor elvileg sorra kerülhet. Esetleg ezt a napirend kialakításánál vegyük tekintetbe, hiszen ezt előtte meg kell tárgyalnunk.
ELNÖK: A plenárison? Értem. Hamarosan döntünk erről a kérdésről. Fölteszem szavazásra a napirendet. Ki támogatja a napirendet? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
A 2. napirendi pontunkhoz - a Stockholmi Egyezmény kihirdetéséről - köszöntöm Kovács Máté tanácsost a Környezetvédelmi Minisztériumból. Parancsoljon, tanácsos úr!
KOVÁCS MÁTÉ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Kovács Máté vagyok, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium tanácsosa.
ELNÖK: Rövid kiegészítést kérnénk az előterjesztéshez!
KOVÁCS MÁTÉ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Röviden elmondanám a tisztelt bizottság tagjainak, hogy mi is az a Stockholmi Egyezmény, miről szól, és hazánknak milyen viszonya van ezzel kapcsolatban.
Magyarország a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról szóló Stockholmi Egyezményt az elsők között, a 2115/2001. kormányhatározat felhatalmazása alapján 2001. május 23-án írta alá Stockholmban. Ez volt az első olyan nemzetközi megállapodás, mely globális megoldást keresett egy szennyezőanyag-csoport által a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt káros hatások csökkentésére, illetve kiküszöbölésére. (Balla Mihály belép a terembe és helyet foglal.)
Az egyezmény részeseinek száma jelenleg 150. Az egyezmény az 50. ratifikáció letétbe helyezését követően, 2004. május 17-én lépett hatályba. A Stockholmi Egyezmény alapvető célja az emberi egészségnek és a környezetnek a POP-vegyületektől való védelme, ezért egyes POP-anyagok esetében tiltja, a másikéban korlátozza a gyártását, importját, exportját és felhasználását.
Az egyezményben szabályozott szennyező anyagok és anyagcsoportok közös tulajdonsága, hogy a természetben nehezen bomlanak le, az állati és emberi zsírszövetben feldúsulhatnak. Ezen felül toxikus, karcinogén és mutagén hatásúak lehetnek. A légkörben, a vizekben és egyes élőlények szöveteiben nagy távolságra szállítódhatnak, országhatáron átterjedő hatásokkal járhatnak, ezért mind a környezetre, mind az élőlényekre komoly veszélyt jelentenek.
Az egyezmény céljainak megvalósítása az egyezmény cikkeiben és mellékleteiben meghatározott intézkedések szerint történik. Az egyezmény intézkedéseket tartalmaz a nem szándékosan előállított vegyületek kibocsátásának - elsősorban az elérhető legjobb technikák alkalmazásával történő - korlátozására, valamint a készletekből és hulladékokból való POP-kibocsátások korlátozására és kiküszöbölésére.
Az egyezmény kötelezővé teszi nemzeti intézkedési terv készítését, amely feladatokat tartalmaz az információcserére, a közvélemény tájékoztatására, tudatosságuk erősítésére és az oktatás, valamint a kutatás-fejlesztés és a monitoring megvalósítására. Az egyezmény lehetővé teszi technikai segítségnyújtás és pénzügyi alap megteremtését a fejlődéshez az átmeneti gazdaságú országú intézkedéseinek támogatására.
Az egyezmény alapján a részes feleknek rendszeresen jelentést kell küldeni a titkárság számára, az intézkedések hatékonyságát időszakosan értékelniük kell. Az egyezmény lehetőséget biztosít átmeneti mentességek igénybevételére az adott vegyületekkel kapcsolatban, valamint a mellékletben felsorolt, szabályozott anyagok listájának bővítését is lehetővé teszi.
Az egyezményben rögzített alapvető kötelezettségeket szándékos gyártásból és felhasználásból származó kibocsátások csökkentésére vagy megszüntetésére szolgáló intézkedések, a nem szándékos gyártásból és felhasználásból származó kibocsátások csökkentésére szolgáló intézkedések, az árukészletekből és hulladékokból származó kibocsátások csökkentésére szolgáló intézkedések, valamint az intézkedési terv elkészítésére vannak kötelezettségek.
Az egyezmény 12 vegyületet, illetve vegyületcsoportot szabályoz, amelyek főleg növényvédő szerek, illetve a nem szándékos kibocsátásból származó vegyületek. Ezek közül a legismertebb a dioxin, amely napjainkban is felmerül, leginkább élelmiszer-biztonsági szempontból.
Az egyezmény által szabályozott szennyező anyagok kibocsátásának csökkentése egészségügyi és környezetvédelmi szempontból egyaránt előnyös. Javítja a lakosság egészségi állapotát, életkörülményeit és közérzetét. Csökkenti a nehezen lebomló szerves szennyező anyagok mennyiségét a környezetben, valamint meggátolja azok továbbterjedését a levegőben, a természetes vizekben és a talajokban.
Az Európai Unió az úgynevezett POP-anyagokra a Stockholmi Egyezmény alapján, de annál szigorúbb feltételekkel szabályozza az összes tagállam számára kötelező érvényű, a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról és a 79/117/EGK-irányelv módosításáról szóló 850/2004-es európai parlamenti és tanácsi rendeletében, így Magyarország számára az egyezmény ratifikálása tulajdonképpen többlet-erőfeszítést nem okoz.
A tárgyalt törvény-előterjesztésben foglaltak alapján jól érzékelhető, hogy hazánk az egyezményben foglalt kötelezettségek túlnyomó többségét már teljesítette, ezért az egyezmény kihirdetésének, valamint előírásai végrehajtásának akadálya nincs. A 2115/2001. kormányhatározat 5. pontja az Országgyűlés utólagos megerősítésének fenntartásával hatalmazza fel a környezetvédelmi minisztert, hogy az egyezményt aláírja, ez indokolj az egyezmény kihirdetésénél a törvényi szintet.
Köszönöm a figyelmüket. Várom a kérdéseket, ha vannak .
ELNÖK: Köszönjük szépen, tanácsos úr. Gógl képviselő úr!
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Ez egy igazán nagyon fontos téma. Nem ismerem olyan részletességig, hogy van-e valami kikényszerítő eszköz a rendszerben. Magyarországnak két olyan adata van, ami a le nem bomló polimerek és klórozott... - ebben a 12-ben benne vannak. Mi itt vagyunk a medence alján. A Tiszán és a többi folyón átjövő makroszkópos szennyezések, de az oldott szennyezések kérdéskörében mi a lehetőségünk? Tulajdonképpen azért is kérdezem, hogy mit csináltak az ukránok ezzel az egyezménnyel, és mi van a románokkal ezzel az egyezménnyel kapcsolatban.
KOVÁCS MÁTÉ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Románia tekintetében egyértelműen tudok válaszolni, mivel Románia is az Európai Unió tagja, így ránézve is kötelező érvényű az EU-rendelet, amely még szigorúbb szabályozásokat tartalmaz, mint maga a Stockholmi Egyezmény. Tehát az A- és B-mellékletben szereplő anyagok, melyek a legveszélyesebbek, szintén tiltólistán vannak. Tehát sem a gyártásuk, sem a forgalmazásuk, sem a felhasználásuk nem megengedett.
Vannak a nem szándékos kibocsátások - mint a dioxinok - égetés és egyéb eljárások során. Ezek is úgy vannak szabályozva, hogy az elérhető legjobb technikák kötelező alkalmazásával ezen kibocsátások minél kisebb szintre való csökkentése, illetve kiküszöbölése feladata az EU-tagállamoknak.
Ukrajna aláírta az egyezményt. Úgy tudom, hogy a ratifikáció még nem történt meg, így ránézve még nem kötelező érvényű. Legjobb tudásom szerint folyamatban van. Amint az egyezményt Ukrajna is ratifikálja, ránézve is kötelezőek lesznek az abban foglalt korlátozások, a nehezen lebomló szerves szennyező anyagokkal kapcsolatosan.
ELNÖK: Horváth képviselő úr!
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tanácsos úr, kérdezem, hogy hol is áll ma Magyarország valamiféle összehasonlításban. Jól emlékszem, hogy körülbelül 30 esztendővel ezelőtt, amikor a világban nemzetközileg ez a tudat - szennyezés, környezet, mi minden néven elkezdődött -, akkor Magyarország volt a legelső például miben? A DDT betiltásában. Ami akkor a szakirodalomban nagy mérföldkőnek számított. Tehát Amerikától Japánig mindenki Magyarországról beszélt konferenciákon.
Tehát akkor ilyen hírünk volt, és akkor ez erényes dolognak számított. Persze az előzőekre most nem hivatkozom, de arra a mérföldkőre hivatkoznék most. Azzal összehasonlítva hogy áll ma Magyarország ebben a nemzetközi matrixban?
KOVÁCS MÁTÉ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Nagyon jól tudja, képviselő úr, igen, Magyarország elsőként tiltotta be a DDT felhasználását, és ezzel tényleg élen járt a világban. (Több mint 30 éve volt. Kicsit több, mint 30 éve; 31 évvel ezelőtt. Szerencsére Magyarország...
ELNÖK: Az a különbség, hogy Horváth úr erre emlékszik, ön meg ezt tanulta. (Derültség.) Parancsoljon!
KOVÁCS MÁTÉ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Ez így van. Szerencsére az egyezmény által tárgyalt anyagok tekintetében Magyarország jól áll abból a szempontból is, hogy több környező országgal szemben Magyarországon - ezek zömmel növényvédő szerek, illetve dielektronikumok, az elektromos iparban használt anyagok - a gyártás kicsit kevesebb volt, mint a szomszédos országokban, ami miatt kicsit kisebb is a szennyezettsége az országnak.
Pont ez a lényegük ezeknek az anyagoknak, hogy gyakorlatilag mindegy, hogy melyik országban keletkezett, hol gyártották őket, sajnos amiatt, hogy nehezen bomlanak le a természetben, az országhatárokon ezek átjárhatnak. Tehát egy szennyezés, ami Szlovákiában keletkezett, lehet, hogy Magyarországon fejti ki a káros hatásait. Ezért nagyon fontos, hogy minél több ország csökkentse, illetve tiltsa be ezeknek a szereknek az alkalmazását, gyártását, felhasználását.
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tehát mi a hírünk a világban e tekintetben? Ahogy az előbb mondta, hogy 30 évvel ezelőtt mi volt, ma milyennek lát a világ bennünket?
KOVÁCS MÁTÉ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Mondom, mivel az Európai Unió is ratifikálta ezt az egyezményt, minket gyakorlatilag egy lap alatt tekintenek. Nem rossz a hírünk, hál' Istennek, ebben a tekintetben viszonylag élen járunk a világ országaihoz képest.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés? (Senki sem jelentkezik.)
Amennyiben nincs több kérdés, fölteszem szavazásra. Ki támogatja az előterjesztést? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönjük szépen, tanácsos úr. Jó munkát kívánunk, viszontlátásra!
KOVÁCS MÁTÉ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a figyelmet.
Bizottsági előadó megválasztása
ELNÖK: Nem kell, de lehet előadót állítanunk. Van-e valami spontán ambíció bármely képviselőtársamban?
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Talán azért, hogy lássa az Országgyűlés is és aki figyel bennünket, hogy ez számunkra téma, valaki beszéljen róla! Én magam is jelentkezhetem.
ELNÖK: Rendben! Erre vártunk, képviselő úr. (Derültség.) Ki támogatja, hogy Horváth képviselő úr a bizottság előadója legyen? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen. (Kovács Máté elhagyja a termet.) Viszontlátásra még egyszer!
Rátérünk a napirendi javaslatunkban harmadikként szereplő napirendre, a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről szóló UNESCO-egyezmény kihirdetésére. Hadd köszöntsem a 3. napirendi pontunk keretében Gresiczki Péter titkárságvezető urat a Kulturális Minisztériumtól. Itt szeretném jelezni, hogy Kelemen András képviselő úr módosító javaslatáról is dönteni fogunk. Parancsoljon, titkárságvezető úr, öné a szó! Rövid kiegészítést szeretnénk kérni.
GRESICZKI PÉTER titkárságvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretettel üdvözlöm a megjelent képviselőket és jelenlévőket.
Egy nagyon fontos egyezményről beszélünk: a kulturális identitást hordozó termékek sokszínűségének védelméről van szó, egy olyan egyezményről, amely védelmet, lehetőséget nyújt minden országnak, hogy a saját kulturális politikáját érvényre jutassa, és az ő területén fellelhető kulturális egységeket, kifejezésmódokat, kifejezési formákat védelemben részesítse, közpénzből is védelemben részesítse.
Az egyezmény mielőbbi ratifikációja nagyon fontos és sürgős feladat azért is, mert az Európai Unió ezt az UNESCO-egyezményt beemelte az acquis communautaire-be, tehát a saját jogrendjének részévé tette, sőt az egyezménynek az Európai Unió mint önálló entitás is külön részesévé vált.
Gyakorlatilag minden EU-tagország ratifikálta már. Magyarország az utolsók között van, és ennek az az oka, hogy nyelvileg nagyon sok kifogás érte az egyezmény fordítását. Több mint 1 évet csúszott azért, mert miután mi a különböző szakmai szervezetekkel egyeztettünk, mindenkinek ötletei voltak, és ez elvitte az időt.
A módosító javaslat lényege az, hogy a címben szereplő kulturális kifejezések sokszínűségének védelme nyelvi szempontból nem hangzik jól és nem tükrözi eléggé a javaslat lényegét, ezért a módosító javaslatot benyújtó alternatív címre és szóhasználatra tett javaslatot. Azt javasolta, hogy a cím legyen az, hogy kulturális javak és szolgáltatások - összefoglalóan műalkotások - sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló egyezmény legyen a cím.
Ezt a módosító javaslatot a tárca nem támogatja, mert a kulturális javak és szolgáltatások de különösen műalkotások kifejezés jelentősen leszűkítené az egyezmény értelmezési körét, másrészt értelmezné az egyezményt, így azt nem lehetne hiteles fordításnak tekinteni.
A nagyon pontos jogászi vélemény a következő; engedjék meg, hogy ezt szó szerint mondjam el: "A módosító javaslat elfogadása esetén az egyezmény hiteles és a magyar nyelvű szövege egymástól eltérne. Ezzel pedig a javaslat célja és rendeltetése hiúsulna meg, hiszen a nemzetközi síkon vállalt jogok és kötelezettségek, valamint az alapján a belső jogban jogokat és kötelezettségeket keletkeztető normaszöveg egymással nem egyeznének meg. Ezzel pedig a jogalkotó is az alkotmány 7. § (1) bekezdésébe ütközne, amely alapján - idézem - "A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelességek és a belső jog összhangját."
Tehát mi a fordítás során nem mehettünk bele a dolog értelmezésébe. Az értelmezés majd az ezt követő belső joganyag feladata lesz, hiszen egy ilyen nemzetközi egyezménynek valószínűleg következményei vannak a belső jogra, kiegészítő rendelkezéseknek kell keletkezniük, végrehajtási utasításoknak és egyéb joganyagoknak. Ott lehet majd részletesen és pontosan értelmezni a dogokat. Nekünk le kellett fordítani az eredetit.
Azt kell még hozzátennem, tisztelt képviselők, hogy megvizsgáltuk, hogy más országok hogyan fordítják. Meg kell mondanom, hogy két kivétellel mindenki átvette a kulturális kifejezések sokszínűsége szóhasználatot. Egész egyszerűen azért, mert a hiteles angol és francia szövet ezt tartalmazza.
Két eltérés van: a német és az orosz szövegben kulturális kifejezési formák sokszínűségéről beszél a cím, de már ez is pontatlan, hiszen az egyezmény szándéka nem a kulturális kifejezési formák sokszínűségének védelme, hanem a kulturális kifejeződési tartalmak sokszínűségének védelme. Úgyhogy ezen a ponton nem mentünk bele az értelmezésbe, hanem pontosan, szabatosan lefordítottuk az eredetit, mint ahogy ez a feladatunk volt.
Kérem a tisztelt képviselőket, hogy fogadják el ezt az álláspontot, hiszen tényleg nagy késésben vagyunk a ratifikációval. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kelemen képviselő úr!
DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Amint a bevezető mondatokból is kiderült, itt tulajdonképpen egy fordítási problémával állunk szemben. A címben és aztán a szövegben is vagy 21 helyen az szerepel, hogy kulturális kifejezések. Én megkérdeztem utcai járókelőktől kezdve egyetemet végzett barátaimig sokakat, hogy mit értenek azon, hogy kulturális kifejezés, és mondtak nekem olyasmit, hogy barokk és szecesszió.
Hölgyeim és Uraim! Nem erről van szó az egyezményben, ez itt a probléma. Alapvetően mást nevez meg a cím, mint ami a tartalma. A titkár úr előadásából is kiderült, hogy például ő úgy fogalmazta meg, hogy kulturális azonosságot hordozó termékek. Még ez is pontosabb kifejezés, mint az, hogy kifejezések, ezért javasoltam én egy másik kifejezést. Nem állítom, hogy a legjobb megoldást találtam. Arra gondoltam, hogy az angol is bizonyos könnyedséggel kezeli bizonyos használatát: a club jelent bunkót is jelent klubot is.
Ha tehát a műalkotás szót használjuk, az mindenki számára érhető. Tudja, hogy valamilyen kulturális teremékre gondolunk. Kétségtelen, hogy a szónak egy kiterjesztettebb értelme ahhoz képest, mint amit általában a hétköznapi nyelvhasználatban használunk.
De egy dolog biztos. Itt egy olyan problémával állunk szemben, ami az európai uniós csatlakozásunknak talán eddig eléggé ki nem fejtett és át nem gondolt oldala. Egyre több olyan egyezménnyel találkozunk, ahol az angolból történő tükörfordítás következtében értelemzavaró lesz a magyar nyelvi logika számára a szöveg. Ilyen volt a múltkor az egyik szerződésben a biometria kifejezés, ahol ha az ember megnézi az eredeti értelmét - nem is arról van szó, hogy magyarkodásból -, hanem egy más területre, más fogalomra van rögzítve.
Itt is a kifejezés alatt teljesen mást értünk és nem tartalmat általában. Ez az én problémám ezzel. Örömmel vettem volna azt is, ha talál az ezzel foglalkozók népes hada egy jobb megoldást, de megpróbálkoztam a tőlem teljető legjobban, hogy legalább a cím is arról szóljon, ami a tartalma. Ennyi volt a törekvésem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagy Andor képviselő úr!
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Elnézést kérek, hogy egy ilyen triviális kérdést teszek föl, de nem értem, hogy miről beszélünk. Valami konkrétumot hallhatnánk arról, hogy ez az egyezmény mit véd? Egy magyar példát vagy akár az angol kifejezést.
ELNÖK: Mi ez a kifejezés? Mondjon néhány kifejezést!
GRESICZKI PÉTER titkárságvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Minden olyan termék, ami kulturális identitást hordoz. Tehát: zene, mesék, filmek. Tehát mindazok a dolgok, amelyek köthetők egy kultúrához, kulturális tartalmat hordoznak. Egyébként a dolog mögött a GATT-szerződés van, ahol is a szabadkereskedelem minden termékre érvényes, ki akar terjeszkedni. Ott már régóta vita van azon, hogy a kultúra vajon kivétel-e az áruk szabad áramlása alól.
Azok, akik azt védik - ez az egyezmény is -, hogy a kultúra kivétel, legyen kulturális kivétel, azok amellett érvelnek, hogy az áru helyettesíthető áruval, tehát ott a szabad kereskedelem egy logikus dolog, de a kultúra nem helyettesíthető egy másik kultúrával. Ezért az kivétel. Tulajdonképpen erről van szó ebben az egyezményben, és ez az első olyan nemzetközi egyezmény, ami ezt megkísérelte kimondani.
Egyébként a magyar hangzásról annyit mondanék, hogy tényleg nem hangzik jól, ez teljesen nyilvánvaló.
ELNÖK: Expressions!
GRESICZKI PÉTER titkárságvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Az angolban culture as exressions; a franciában expressions culturelles; az olaszban espressioni culturali; a spanyolban expressiones culturales; a portugálban expressaos culturalis. Mondom, két kivétel van, a német és az orosz, ahol kulturális kifejezési formákról beszél.
Tehát kapcsolatba léptünk az Európai Unió mellett működő fordítóirodával, ez volt az első dolgunk. Azonnal az eredeti változatot javasolták, hogy kulturális kifejezések, és amikor azt mondtuk, hogy nem hangzik jól magyarul, akkor a következő választ kaptuk: nem hangzik jól sem angolul, sem franciául, sem más nyelven, de nincs rá jobb kifejezés.
A másik, amit mondtak, az pedig az, hogy sok olyan szó van a magyar nyelvben és másutt is, ami eleinte nem hangzik jól, mert nincs rá jobb szó, de előbb-utóbb beépül a nyelvbe. Úgyhogy arra kérem, hogy fogadják ezt el.
ELNÖK: Van egy spontán javaslatunk, elnökségi ötlet: kifejeződések.
GRESICZKI PÉTER titkárságvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Ez is többször felmerült. (Derültség.)
ELNÖK: Mert a kifejezések és a kifejeződések a magyarban nagyon jelentősen megkülönböztethető. Lehet, hogy a kifejeződés kicsit erőltetett, de jobban tükrözi azt, amiről szó van, a magyar nyelv szabályai szerint. András!
DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Gondoltam olyan kifejezésre is, hogy kulturális megjelenítések. Mert akkor valami, ami megjelenik. Csak én ezt is kicsit bikkfanyelvűnek éreztem, és ez is szempont volt. Úgy érzem, hogy ebben igenis, ha mást nem, a Tudományos Akadémia nyelvi szakembereinek kicsit végig kellett volna gondolni. Ez egyetlen pillanatnyi probléma most, egy adott szerződésszövegnél. De már volt ilyen, és attól tartok, hogy lesz ilyen. Ez valahol végül is összefügg azzal, amiről beszéltünk, a mi kulturális identitásunkkal. Most már azt is föl kell adjuk, hogy hogyan gondolkodunk magyarul. Akkor egyszerűbb, ha angol eredetivel használjuk a szöveget az érvényes, fordítás nélkül.
GRESICZKI PÉTER titkárságvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Természetesen kapcsolatba léptünk a Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetével, ők a kulturális kifejezési formák változatot javasolták, de arról szóltam, hogy nem erről beszél az egyezmény, nem pontosan erről szól.
ELNÖK: Értem. Kárpáti képviselő úr!
KÁRPÁTI TIBOR (MSZP): Azt hiszem, hogy több helyen fogják tárgyalni ezt, és nagyon variációja fölmerül majd annak, hogy mit kellene helyette írni, mert mindenki úgy érzi, hogy kicsit sántít.
Én javasolnám, hogy maradjunk annál a logikai gondolatsornál, hogy ha ez - és általában azt nézik, hogy az Európai Unió által megadott törvényeknél mindig a forrásanyagot nézik, hogy honnan indult. Ha angol, francia formában megjelent, annak a magyarországi bevezetését folytatni akarjuk, akkor ne tévesszen meg senkit, hogy annak a valamilyen módon való lefordításáról van szó. Ha megnézzük, hogy az angol, francia és egyéb változatban mindenütt az expressions jelenik meg, tehát visszajön az a szó, amit kifejezésnek lehet leginkább lefordítani, és majd a mögötte lévő, az ehhez kapcsolódó egyéb belső szabályoknál tudjuk magyarosan vagy a magyar nyelvnek megfelelő formában megjeleníteni ennek a változatait.
De szerintem ha azt követjük vagy annak a fordítását, hogy azonnal beazonosítható legyen, hogy ez a magyar nyelvre lefordított mely eredeti jogszabály következménye, akkor ezt a megoldást lehet igazából használni, mert nem téveszti meg a fordítót a visszafordítás irányában, ha valamihez az eredetihez akarja igazítani. Mert nem lesz olyan kifejezés, és mindenki mást fog javasolni.
ELNÖK: Köszönöm. Horváth képviselő úr!
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egyike vagyok azoknak, akik ezzel a mesterséggel évtizedeken át foglalkozott. Sokat írtam, gyakran írtam más nyelven is. Volt 20 esztendő, amikor angolul írtam. Valami miatt a lélek mozdított, hogy erről magyarul is írjak vagy magyarra lefordítsam.
Mindezt háttérként említem azért, hogy mondjam, amit mondani szándékozok. Nevezetesen nem érzem kellemetlenül vagy kényelmetlenül magamat ezzel a kifejezéssel. Úgy történnek ezek a dolgok, hogy valamikor valahol egy kifejezést valaki hoz, és mások használják vagy nem használják. Én magam is az írásaimban ha valamit megírtam és nem volt szó, szót kerestem rá, és találtam, később láttam, hogy mások idézik.
Vagy amikor megint kezdtem magyarul írni, akkor a magyar közgazdásztól Berend Ivántól Kornaiig azt mondták, hogy János, te ezt így fordítottad le magyarra? Mert mi másképpen! Meg voltak olyan kifejezések, amik magyar nyelven nem léteztek azelőtt, de bekerültek fogalmak kifejezéseképpen.
Az ilyen kifejezések születésétől eleinte furcsán érzik az emberek magukat. Ki írt erről, hogy valaki azt mondta, hogy ne nevezzük nyakkendőnek a nyakkendőt, hanem nyaktekerészeti mellfekvencnek. (Közbeszólás: A nyelvújításkor Kazinczy.) Különösen, hogy az angolban hallom, hogy mennyire azonos vagy hasonlít. Lehet, hogy azért is mondom azt, hogy én nyugodtan érzem magam vele, és azt hiszem, hogy ez a magyar nyelvben természetes valami lesz, és jelenti majd azt, amit a sok használó ért alatta. Azt fogja jelenteni, mert az emberek azt tudják majd bele. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Kelemen András képviselő úr módosító javaslatáról szavaznunk kell, amennyiben fönntartja. Ha nincs több, megjegyzés, akkor a kormány álláspontja az, hogy nem támogatja a képviselő úr javaslatát.
Ki támogatja a képviselő úr módosító javaslatát? (Szavazás.) Hat igen. Ki tartózkodik? (Szavazás.) Tizennégy.
A bizottság nem támogatja, de az egyharmada megvan, tehát a parlamentnek is módja lesz erről vitatkozni, és ezt az eszmecserét folytathatjuk a plenáris ülésen. Köszönjük szépen, titkárságvezető úr, a megjelenését.
Tisztelt Bizottság! Pár perc technikai szünet következik, mert az államtitkár úr még mindig nem érkezett meg. Tehát az államtitkár úr, aki az energiapolitikai koncepcióról fog nekünk beszélni, pillanatokon belül várható, addig technikai szünet.
(Szünet: 10.44 - 10.49)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk ülésünket. Tisztelettel köszöntöm immáron az 1. napirendi pontunk keretében Dióssy Gábor államtitkár urat a Gazdasági Minisztériumból a 2007-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikai koncepcióról szóló napirendünknél. Államtitkár urat arra szeretném kérni, hogy tartson egy rövid ismertetést. Majd kérdések lesznek, és ezt követően lesz módunk az általános vitára való alkalmasságról kialakítani a bizottság álláspontját. Még egyszer köszöntöm. Államtitkár úr, öné a szó!
DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, és elnézést kell kérnem, hogy most tudtam csak érkezni, de ebben a pillanatban fejeződött be az Európai ügyek bizottságában ugyanennek az energiapolitikai koncepciónak a tárgyalása. Röviden elmondanám, ha megengedik, megosztanám önökkel azokat a főbb gondolatokat, üzeneteket, amelyeket fontosnak tartunk az energiapolitikai koncepciónk kialakításában.
Először is azt kell látnunk - és ez nagyon fontos szempont -, hogy megváltozott körülöttünk a világ egy ideje. Le kell számolnunk azzal a - talán fogalmazhatnék így is, hogy - paternalista mítosszal, amely szerint korlátlanul felhasználható energia az, amellyel élhetünk, és hogy végtelenül és végtelen hosszan alacsonyan tudjuk tartani az árakat, függetleníteni tudjuk az árakat a világpiaci áraktól. Már csak azért is, mert talán sokan tudják, hogy a magyar gazdaság energiaigénye főként importból kerül kielégítésre: 80 százalékos mértékben például az általunk legnagyobb mértékben felhasznált energiahordozó, a földgáz, importból kerül beszerzése. Ennek is mintegy 85-90 százaléka a volt Szovjetunió területéről, tehát nagyon egyoldalú a függésünk és nagyon nagy mértékű az importfüggőségünk.
Mindemellett - és ez szükséghelyzetre válaszul - a hazai energiaszektorban, egyébként ugyanúgy, ahogy az Európai Unióban is megteremtődtek a piaci verseny feltételei. Az energiahatékonyság javítása terén pedig jelentős tartalékok vannak, nemcsak a verseny kiaknázásában, hanem abban is, hogy rugalmasan alkalmazkodóképes energiapolitikát kell elfogadnunk és végrehajtanunk, amelyben az is foglaltatik, hogy az energiahatékonyságot, az energiamegtakarítást érdemben növelnünk kell.
Magyarországnak - és ez nagyon fontos üzenete az energiapolitikai koncepciónak - három fő energiapolitika prioritást kell szem előtt tartania. Ebben megegyezünk egyébként az Európai Unió prioritásaival. Ezek pedig a fenntarthatóság az energiában, a versenyképesség, és az ellátás biztonsága. Ezek a különböző szempontok, prioritások természetesen összefüggésben vannak egymással, gondolom, hogy majd a kérdések feltevésekor és az azokra adott válaszban lesz módom arra, hogy kitérjek erre is.
A hazai források felhasználása mellett az import biztonságának növelését is el kell érnünk, mert nem tudjuk az importfüggőségünket lényegesen javítani a közeli jövőben, ez biztosra vehető. Biztonsági készleteket kell felhalmozni, ez az ellátásbiztonság területéhez tartozik. Jelenleg kőolajból és kőolajtermékből 90 napi fogyasztásnak megfelelő tartalékok vannak, földgázból 200 millió köbmétert tárolunk, és így egy földgázbiztonsági készlet tárolására alkalmas tárolórendszer kialakítását is támogatjuk.
Ugyanakkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy vannak szociális kötelezettségeink, hiszen a mindenkori államnak biztosítania kell azt, hogy az energia mindenkihez eljuthasson, azokhoz is, akik nincsenek abban a helyzetben a saját fizikai, anyagi lehetőségüknél fogva, hogy ezt viszonylag könnyen megtehessék. Ezért támogatni kell a szociálisan arra rászorultakat. Arra kell ügyelnünk - és az energiapolitika ezt az irányt egyébként szem előtt tartja és javasolja -, hogy ahelyett, hogy egy mesterségesen és torz módon alacsonyan tartott energiaáron keresztül támogatnánk mindenkit - ha rászorul, ha nem -, ahelyett egy szociális alapú támogatási rendszert dolgozzunk ki, amely csak kifejezetten az arra rászorultakat éri el.
Ami a versenyképességet illeti, nagyon fontos, hogy a szociális felelősségvállalás mellett megteremtsük a verseny feltételeit egyébként, hiszen mélyen hiszünk abban, hogy egy verseny - egy valós verseny, egy olyan verseny egyébként, ahol a monopolhelyzetű termelőket, elosztókat, szolgáltatókat nagyon szigorú szabályozással illetjük -, egy ilyen verseny tud leginkább hozzájárulni ahhoz, hogy az árak viszonylag tarthatók legyenek. A viszonylagosságot azért említem, mert ma képtelenség arról beszélni, hogy alacsonyak lennének az energiaárak bárhol is a világon, hiszen hihetetlen mértékben megnőttek az elmúlt években. A fenntarthatóság miatt pedig nagyon fontos figyelembe vennünk azokat az európai uniós ajánlásokat, amelyek egyébként Magyarország érdekeit is alapvetően szolgálják, mármint hogy az energiahatékonyságot jelentős mértékben növeljük, a megújuló energiák felhasználását hasonló mértékben, és mindeközben alkalmazkodjunk az országnak azokhoz a sajátosságaihoz, amelyeket figyelembe véve költséghatékonyan és műszakilag is jó hatékonysággal tudjuk a megújuló energiákat felhasználni úgy, hogy az eddigi, jellemzően fosszilis alapanyagok mellett a megújuló energiákat tudjuk előtérbe helyezni.
Azt gondolom, hogy ezek voltak azok a legfontosabb gondolatok, amelyeket szerettem volna a bizottsággal megosztani. Talán nem voltam túl hosszú. Várom a kérdéseket. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük, államtitkár úr, az előterjesztést. Engedjen meg néhány megjegyzést a Fidesz részéről. Úgy látom, hogy a Környezetvédelmi bizottság ülése már némileg megelőlegezte a vitánkat. Mintha egy kicsit idejétmúlt lenne a koncepció néhány megfogalmazása. Mindenekelőtt a címére szeretnék utalni: a 2007-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikai koncepció fekszik előttünk, de 2008-at írunk.
Azt hiszem, hogy az is természetesen fölvethető, hogy lehet-e 2020-ig terjedő koncepciókat alkotni, így a külkapcsolati stratégia is 2020-ig terjed, de javasolnám... - (Közbeszólásra:) Amit a kormányzat első olvasatban elfogadott, képviselő úr. De megfontolásra ajánlanám, fölvetném kérdésként, hogy nem tartana-e esetleg államtitkár úr egy szerényebb időtávot megalapozottabbnak - mondjuk 2014-et, hogy adott esetben más európai uniós periodizáláshoz is kapcsolódni tudjon a magyar politika.
Hasonlóan úgy érzem, hogy nem sikerült vagy túl korán készült el ez a koncepció vagy nem frissítették föl megfelelő módon, de ami ennek a koncepciónak a külpolitikai részeit illeti, azt hiszem, hogy ott is tapasztalható egy kis avíttság. A koncepció még a Kék Áramlat vezetékről beszél, holott már beleérkezett a kormányzat a Déli Áramlat periódusába és időszakába az együttes kormányülés eredményeként. Nem is ejt szót a Déli Áramlatról a koncepció, holott a Kék Áramlat elképzeléséről még meglehetősen konkrétan fogalmaz meg állításokat, amelyek tartalmával még szeretnék egy kicsit foglalkozni. De itt most csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy egy kicsit poros a koncepció, ami előttünk fekszik. Ez nem azt mutatja, hogy a minisztérium figyelt volna vagy hangsúlyt fektetett volna arra, hogy ha egy ilyen alapos vagy fontosnak gondolt elemzést elénk terjeszt, akkor az tükrözze az aktualitásokat.
Ami a külpolitikai kérdéseket illeti, immáron államtitkár úr, az energiaimport, diverzifikáció IV/2. fejezetre szeretnék utalni. Hadd hívjam föl államtitkár úr figyelmét arra, hogy itt van szó a Blue Streamről, a Nabuccóról, illetőleg az adriai LNG-projektről, és ezen a ponton nincs szó az immáron Déli Áramlat néven ismertté vált geopolitikai ujjgyakorlatról, amelyhez úgy látom, hogy a magyar politika is nagy lendülettel szeretne csatlakozni. Erről szólt az együttes kormányülés, erről szólt a Mol vezetőinek nagyon sürgős moszkvai látogatása az együttes kormányülést követően. És szemmel láthatóan az elmúlt hónapok eseményei is erről szólnak, amikor Putyin-elnök akár Bulgáriában, akár Szerbiában tesz látogatást, van egy térségi versenyfutás. Ebből a versenyfutásból a magyar kormány sem akart szemmel láthatóan kimaradni, de az energiapolitikai koncepció ezt a kormányzati erőfeszítést, úgy látom, hogy nem türközi.
A tartalmi külpolitikai megjegyzések, államtitkár úr. Így fogalmaz a koncepció: "A diverzifikációs alternatívák - a Nabucco, Blue Stream, LNG - között nem kívánatos bármelyik projektnek prioritást biztosítani a többivel szemben." Hangsúlyosan szerepel ez a vélemény. Majd a következtetések között megismétlődik a mondat: "Figyelembe véve, hogy a magyar kormányzat nincs döntési pozícióban a gázdiverzifikációs projekteket illetően, szerepvállalása a politikai iránymutatáson és a kommunikációs támogatáson kívül az lehet, hogy a projekt mögé beáll." Tehát ez gyakorlatilag ezzel a nagy energetikai vitával kapcsolatban, ami az energiadiverzifikációra vonatkozik, a magyar kormány 2020-ig terjedő stratégiája.
Tehát nem határozunk meg prioritást, nem vagyunk döntési helyzetben, politikai iránymutatáson és kommunikációs támogatáson kívül a dolgunk az, hogy beálljunk mögéjük. Azt hiszem, államtitkár úr, hogy ez a fajta értelmezése az önök energetikai-stratégiai koncepciójának, meglehetősen alapos értelmezés, amelyet most itt megfogalmaztam, és egy világos irányt, nevezetesen, a passzív, nem cselekvő, alkalmazkodó, véleményt nem formáló irányt jelöli ki az energiadiverzifikációban Magyarország számára.
Azt kell mondjam, hogy természetesen idézhetnék még sok mindent, ami enyhíti ezt a kritikát, hogy ha nyilatkozni kell, ha olyan helyzet adódik, ha nem lehet már megkerülni, hogy mondjunk valamit, akkor mondjuk az EU-t - vannak ilyen enyhítő mondatok ebben a koncepcióban -, de azért azt kell mondanom, hogy így foglalható össze az a koncepció, amelyet most ön idehozott elénk, államtitkár úr.
Nagyon röviden beszélnék a külpolitikai, energiabiztonsági, energiadiverzifikációs szempontról. Mindezzel kapcsolatban a Fidesz nevében szeretném kifejezni nagyon határozottan az egyet nem értésemet ezzel a megközelítéssel szemben. Úgy vélem, hogy ez volt az a vélemény, amit az ön miniszterének elődje, Kóka János, szűk egy évvel ezelőtt ugyanebben a bizottságban megfogalmazott. "Nem állapítunk meg prioritást. Nem akarunk különbséget tenni, kvalitatív különbséget tenni a Nabucco... - és akkor még a Kék Áramlatról volt szó. Ez volt Kóka János véleménye, amikor gazdasági miniszter volt, 2007 tavaszán, ebben a bizottságban.
Utána eljutottunk odáig, hogy a magyar kormány Nabucco-konferenciát szervezett, és demonstráltuk ország-világ előtt, hogy prioritásunk van és határozottan szeretnénk egy közös európai energiadiverzifikációs stratégiában kezdeményezőleg föllépni. És Szekeres Imre elment ezért Washingtonba, hogy ezt elmagyarázza.
Majd megint egy érdekes fordulat: decemberben együttes kormányülés, és jön a Déli Áramlat című visszafordulat a tavaly év eleji állásponthoz, és most ön megint elmondja ennek a koncepciónak az ismertetése, pontosabban erről szól, hogy nincsen Magyarországnak prioritása. Úgy vélem, hogy helytelen; Magyarországnak kell hogy legyen prioritása és ez a prioritás egyértelműen a Nabucco-gázvezetékre fűzhető föl, ezért szeretnék benyújtani egy módosító javaslatot az országgyűlési határozati javaslathoz, amely ugyanazon a nyomvonalon halad, mint az az országgyűlési határozati javaslat, amelyet a parlament tárgysorozatba vett, de napirendre soha nem vett. Emlékeztetnék, hogy az SZDSZ átszavazása eredményeként tárgysorozatba vette végül a parlament a Nabucco-gázvezeték melletti országgyűlési határozati javaslatunkat, de napirendre azóta sem sikerült venni.
Szeretném az ebben foglaltakat módosító javaslat formájában benyújtani, és itt az alelnök kollégáimnak már át is nyújtottam. Ha megengedi, röviden fölolvasnám, államtitkár úr. A módosító javaslat lényege: a kormány az Európai Unió formálódó közös energiapolitikájának keretében keressen megoldást hazánk energiabiztonságára. Ennek szellemében a kormány egyértelműen prioritásként kezelje a Kaszpi-tenger térsége és Közép-Európa között létesítendő, az Európai Unió által stratégiai projektként megjelölt Nabucco-földgázvezeték megépítését." Ennyi, két mondat.
Azt hiszem, ezzel a módosító javaslattal világossá tudjuk tenni, hogy mit gondolunk. Természetesen ez szükségessé teszi - amit nem tudom, jogilag hogyan lehet megoldani -, hogy a koncepciót is a minisztérium ilyen szellemben és ilyen értelemben módosítsa, de bízom abban, hogy ez a célkitűzés elfogadható a kormányzat számára, és tükröződni fog a határozati javaslatban a kormányzat támogatásának köszönhetően ez a szemlélet. Kérdezem tehát államtitkár urat, hogy kell-e Magyarországnak prioritást meghatározni az energiadiverzifikáció kérdésében vagy nem kell. Mint ahogy ezt a koncepció meghatározza. Erre a nagyon egyszerű kérdésről, szeretném, ha államtitkár úr kifejtené a válaszát, véleményét a bizottság számára. Köszönöm szépen.
További megjegyzések, kérdések? Geberle Erzsébet!
GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): Köszönöm szépen. Azzal kezdeném, amivel elnök úr a kritikáját kezdte, hogy illendő- e egy 2020-ig terjedő energiapolitikai koncepciót meghatározni a kormánynak. Azzal teljesen egyetértek, hogy ez a 2007-es dátum kezdődátumnak nem túl szerencsés, hiszen 2008 februárját írjuk. Azt gondolom, hogy ez javítható.
Ha ezt a javítást megtesszük, akkor mintegy 12 évre szóló energiapolitikai koncepcióról van szó. Azt gondolom, hogy egy ilyen távú energiapolitikai koncepció esetében nem olyan hosszú időintervallum, hogy ezt kifogásolni lehetne.
A diverzifikáció tekintetében elnök úr idézte a koncepció szövegét: "A diverzifikációs alternatívák között nem kívánatos bármelyik projektnek prioritást biztosítani a többivel szemben... stb."
A következő mondatot viszont elfelejtette idézni: "Mindazonáltal, ha a választás igénye felmerül, biztosítani szükséges a magyar kormányzat támogatását az Európai Unió formálódó energiapolitikai erőterében megvalósuló közös érdekű projekteknek." Azt gondolom, hogy így teljes a kép, ha ezt a mondatot is hozzáidézzük az ön által említettekhez.
Az én véleményem szerint a diverzifikálás pont azt jelenti - bár mondom, nem vagyok szakértője ennek a területnek -, hogy egyfajta több lábon való állásra van szükség. Ebből a szempontból igen helyesnek tartom, hogy akár a Nabucco, akár a Blue Stream, akár az új Déli Áramlat, a magyar kormányzat mindhárom energiavezetékkel kapcsolatban kifejezte azt a fajta érdekeltségét, hogy amennyiben megvalósul, szeretne benne részt venni. Az én számomra ezt jelenti a diverzifikáció fogalma. De kérem az államtitkár urat, hogy ha nem ért ezzel egyet vagy más a diverzifikációval kapcsolatos értelmezés - mert az előbbi napirendnél már mindenféle szóértelmezési vitába mentünk bele -, ezt értelmezzük.
Én üdvözlöm ezt az energiapolitikai koncepciót, és azt gondolom, hogy hosszú távon az energiaellátási biztonság szempontjából igen előremutató az, hogy mindhárom projektben Magyarország benne kíván lenni. Amennyiben felmerül az igénye, és végre nem csak tervezőasztalon lesz meg a Nabucco-projekt, természetesen akkor lehet beszélni a prioritásról. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagy Andor!
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Én a Környezetvédelmi bizottság alelnöke vagyok, és azt a véleményt, amit el fogok mondani, ott is elmondtam, de azon ön személyesen nem tudott jelen lenni, ezért kérem, engedje meg, hogy ezt itt most megtegyem és a bizottsági képviselőtársaim sem hallhatták, hiszen azon az ülésen nem voltak jelen.
Azt gondolom, hogy abban mindenki egyetért, hogy ez az előterjesztés, az energiapolitikai koncepció, rendkívül időszerű és nagyon fontos ügy. Időszerű azért, mert tudhatjuk azt, hogy január 23-án az Európai Bizottság is elfogadta az úgynevezett klímaváltozási, éghajlat-változási és zöldenergia-csomagját, és az egész Európai Unió olyan döntés előtt áll, amely talán a fennállása óta az egyik legfontosabb döntés lesz. Hiszen maga az energiapolitika nemcsak Magyarország, hanem Európa számára is kulcsfontosságú, mert ahogy mi is, az Európai Unió is kiszolgáltatott. Nem rendelkezik kellő energiaforrással, és számára a gazdasági növekedés, a nemzetbiztonság szempontjából kulcskérdés az, hogy milyen lesz az energiapolitikája, illetve ahogy ez az együttes csomag jelzi, az Európai Unió már az energiapolitikát az éghajlatváltozás ügyével együtt kezeli.
Az első kérdésem a következő. Az energiapolitikai stratégia vagy koncepció mennyiben van szinkronban a magyar nemzeti éghajlat-változási stratégiával? Az egyik oka annak, hogy a Környezetvédelmi bizottság többsége úgy döntött, ez a határozati javaslat nem alkalmas általános vitára, az az volt, hogy a mi véleményünk szerint az lett volna helyes, ha elkészül mondjuk akár egyidejűleg vagy akár azt az energiapolitikai koncepciót megelőzően egy úgynevezett nemzeti éghajlat-változási stratégia, azért, mert a magyarországi energiapolitikát nem lehet ettől függetlenül szemlélni. Azt szeretném kérdezni, hogy a stratégiaalkotó műhelyekben történt-e kísérlet arra, hogy a két stratégiát egymással szinkronba hozzák.
A másik oka annak, hogy nem tartottuk általános vitára alkalmasnak az előterjesztést, Magyarország nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervével kapcsolatos. Mint bizonyára önök is tudják, június 30-áig valamennyi EU-s tagországnak le kellett volna adni ezt a cselekvési tervet, és Magyarország ellen is úgynevezett kötelességszegési eljárást indítottak, amelyre azt jeleztük, hogy már folyamatban van ennek a cselekvési tervnek az elkészítése. De ebben a határozati javaslatban a 3. pont elfedi ezt a tényt, és most szólítja fel a kormányt ez a koncepció arra, hogy készítse el az energiahétonysági stratégiát. Szerintem ennek jóval hamarabb meg kellett volna már történnie.
A 3. észrevételem az 5. ponttal kapcsolatos. Ebben az 5. pontban ez a határozati javaslat felkéri a kormányt arra, hogy új atomerőművi kapacitások döntés-előkészítő munkáit kezdje meg. Úgy tudom, hogy energiapolitikai koncepció elkészítésekor hosszas szakmai és társadalmi vitákra került sor, legalábbis a bizottsági ülésen ezt mondták. Az, hogy Magyarországnak szüksége van-e - miután ha jól tudom, '32-ig a Paksi Atomerőmű üzemidejét meghosszabbítottuk - egy újabb erőműre, az egy nagyon komoly politikai, gazdaságpolitikai döntés, és úgy megkezdeni az előkészítő munkálatokat, hogy ezt előtte ne folytatnánk le, az én véleményem szerint felelőtlen.
Nem akarok az atomenergia ellen érvelni, reális politikusként jól tudom, hogy a magyarországi villamosenergia-szükséglet 40 százalékát jelenleg is Paks adja, tehát nem állítom azt, hogy ilyen új atomerőművi kapacitásra ne lenne szükség, de azt gondolom, hogy erről előtte le kellett volna folytatni legalább egy szakmai, illetve egy társadalmi vitát is.
A bizottsági ülésen úgy értelmeztük, hogy a parlament erről a határozati javaslatról dönt, és ennek a javaslatnak a melléklete, ami maga az energiapolitikai koncepció - kérdezem újra, hogy erről dönthet-e a magyar parlament vagy arról van szó, hogy mindösszesen erről a 15 pontról fogunk majd vitázni, illetve dönteni és magát az energiapolitikai koncepciót pedig a kormány fogja eldönteni. Sőt, ha jól tudom, november 29-én el is fogadta a kormány ezt a koncepciót. Ez egy kérdés lenne számomra, hogy jól értelmezem-e, mi a státusa ennek a mellékletnek nevezett Magyarország energiapolitikája koncepciónak.
A 2020-as dátumot egyébként abból a szempontból elfogadható dátumnak tartom, hogy az egész Európai Unió erre van berendezkedve. Tehát az összes CO2 kibocsátás, megújulóenergia-igény, energiahatékonysági célok, a Kiotó utáni folyamat miatt 2020-ra fókuszálnak, tehát én ezt nem tartom problémának. Azt már inkább, hogy ahogy képviselőtársam is mondta, ez egy 12 éves előrejelzés. Ha jól számoltam, ez 4 kormányzati ciklust is átölelhet, hiszen a mostaniból még legalább kettő - jó esetben - hátra van, utána van még kettő, az 2018, és utána még egy kormányzati ciklus, az 4 kormányzati ciklust jelent.
A bizottsági ülésünkön azt a tájékoztatást kaptuk, hogy történt az előkészítés során egyeztetés a szakmai, a civil szervezetekkel. Megkérdeztem a Fidesz azon politikusait, akik a megfelelő bizottságokban ülnek, és nekem ők azt a tájékoztatást adták, hogy velük az előkészítés során egyeztetés nem történt. Én ezt hibának tartom azért, mert ha egy 12 éves programot készítünk és tudjuk azt, hogy a 12 év alatt van esély arra, hogy kormányváltás legyen, egyfajta konszenzusnak meg kellene jelennie ebben az energiapolitikában, és ezt hiányosságnak tartom.
Összefoglalóan. Nemmel fogok szavazni, mert azt gondolom, hogy ebben a formájában ez a határozati javaslat és az energiapolitikai koncepció nem alkalmas általános vitára. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. (Dióssy Gábor jelentkezik.) Államtitkár úr, meghallgatjuk a képviselők hozzászólásait, ha nem veszi rossz néven, és akkor most Kárpáti képviselő úr következik.
KÁRPÁTI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ma a bizottságunknak arról kell vitatkozni, hogy általános vitára alkalmas-e vagy sem. Tehát nem annak a végleges formájáról beszélünk.
Én még abban is teljes mértékben egyetértek Nagy Andor képviselőtársammal, hogy nagyon időszerű és nagyon fontos ennek a témának a terítékrehozása, mert egy elmaradt állapotot akarunk fölszámolni, ugyanis én úgy érzem, hogy a jelenlegi rendszer, ami most működik, mutációja egy korábbi rendszernek. Tehát tudjuk, hogy ezt semmilyen formában nem szabad tovább tartani, mert ezer szálon lehet látni, hogy komoly problémák vannak vele, akármelyik részébe nyúlunk bele. Az idő, a változások, a földgázellátási piacon megtörtént változások mind-mind azt jelzik, hogy itt nagyon komoly feszültségek vannak.
Ráadásul ezt a területet óriási mértékű árváltozás is érte, amely teljesen átrendezte az értékviszonyokat, tehát nagyon sok szenvedő alanya és nagyon sok haszonélvezője lesz, ha egy rossz rendszert fogunk majd üzemeltetni. Éppen ezért mindjárt az elején azt mondom, hogy... - mindjárt mondom, hogy hány helyen látom nagyon problémásnak, de egy általános vitán el lehet a javításokat végezni, tehát mindenképpen pontosan abból adódóan nem lehet tovább húzni, mert ki tudja, mikor jöhet megint ide elénk. Tehát általános vitára alkalmasnak tartom, de sok olyan módosítási javaslati igényt kell majd érvényesíteni benne, amellyel ezt egy elfogadható törvénnyé lehet majd a földgázellátásról szóló rendszert tenni.
Melyek azok, amelyekről mindenképpen szólni kellene? Elnök úr jelezte, hogy nem határoz meg prioritást. Nagyon óvatosan közelíteném ezt meg, ugyanis ha lenne az EU-nak olyan prioritása, amely érvényes lenne az EU-tagállamokra és nem kötne Németország, Olaszország... Franciaországot, Angliát nem is érdekli, mert más irányba megy. Ha lenne, valami, amihez lehetne kötődnünk, amihez sorba lehetne állni, de sajnos nincs ilyen, ugyanis ez oly mértékben gazdasági érdek, hogy nincs követendő példa. Ha pediglen ideológiai vagy politikai okok miatt akarom mint prioritást meghatározni, akkor az egy nagyon nagy probléma.
Azt is látjuk, hogy óriási harc folyik az Egyesült Államok és Oroszország között gazdasági-hatalmi pozíciók megszerzéséért; és még egyszer mondom: nem látjuk azt, hogy egységesen fölsorolná magát Európa, azonkívül, hogy a megnyilatkozások szintjén...
Tehát Magyarország lehet, hogy nagy gazdasági hibát követne el azzal, ha most prioritást határozna meg, ezért azt javaslom, hogy azzal, hogy minden épkézláb vagy megjelenő projekthez hozzáállunk, annak a szempontnak az érvényesítése érdekében, hogy a függőségünket csökkenteni kell, tehát nem lehet sokáig fenntartani, tehát elemi gazdasági érdek, akkor mi a jó utat választjuk, és ha ez 2020-ig tart, akkor azt kell tudni, hogy itt bizonyos beruházások, befektetések, tárolók és egyebek kialakítása bizony nem valósítható meg 4-5-6 év alatt, hanem rendszerben kell gondolkoznunk, és nem tudjuk, hogy ezek hogy lesznek.
Tehát sokkal inkább híve vagyok annak, hogy a nagy gazdasági társaságok alapvetően jelezni fogják, hogy hova és milyen formában érdemes bekapcsolódni. Minket az a prioritás vezessen, hogy a függőségünket csökkenteni akarjuk, a másik oldalról pedig, hogy semmilyen olyan megnyilvánulást vagy elkötelezettséget nem teszünk, amely később problémát jelenthetne a megvalósításban.
A másik ilyen nagy probléma, amellyel nekünk ebben a földgázellátásról szóló törvényben foglalkoznunk kell, az az, hogy ma Magyarországon az energiaár növekedése óriási mértékű kiszolgáltatottságot és nagyon komoly ellátási problémát jelent bizonyos társadalmi rétegekben. Csak hadd említsem a mi kelet-magyarországi térségünket, ahol '90 és '95 között a korábbi 10 százalékos szintről 100 százalékosra nőtt a földgázzal való fűtési ellátás. Ez akkor óriási politikai érdem volt, és addig tulajdonképpen majdnem mint Albániában, kihagytunk két rendszert. A csutkával, a fával, a hulladékkal és egyébbel való tüzelésről hirtelen átálltunk a fölgázzal való tüzelésre ezekben a rendszerekben. Ma ott, ahol alacsonyak a nyugdíjak, nagy a munkanélküliség, rendkívül nagy a szociálisan segélyezettek száma, egyszerűen ezen jövedelmek összege nem éri el azt a költséget, amellyel fűteni kellene.
Tehát alapvetően meg kell gondolnunk, hogy egy ilyen földgázellátásról szóló törvényben hogyan akarjuk ezt az ellentmondást fölszámolni, hogy ellátásbiztonságot adunk bizonyos szociális támogatottsággal, tehát mi az, ami fölvállalható és mondjuk a legdrágább fűtőanyag vonatkozásában mennyi az a szociális támogatási rendszer. Tehát a rendszer működőképességét vagy ha nem is arányait, mert jelzi, hogy taxatíve nem akarnak meghatározni számokat, de mindenképpen be akarjuk építeni a rendszerbe.
Tehát ez a kérdéskör, hogy mennyiben ösztönöz, mennyiben irányul vagy mennyiben orientál arra, hogy más energiafajta - biomassza és egyéb, ami egy-egy térségben esetleg adottság - felé való orientációt is szolgálja és segíti.
A harmadik nagy problémakör, amelyre mindenképpen oda kell majd figyelnünk - és ennek a szabályozására -, hogy a mostani gyakorlat azt mutatja, hogy az új szolgáltatók megjelenésével a szolgáltatás színvonala is romlott, és a leginkább rászoruló lakossággal való kommunikáció. Tehát a hibaelhárítás, az együttműködés szintje - hogy mondjam - szintén azért romlott oly mértékben, mert elérhetetlen vagy megközelíthetetlen a lakosság számára. Erre nagyon sok példát tudunk, mint a Tigáz vagy akár az E.ON, vagy egyéb területeken megnyilvánuló, a szolgáltatói központoknak a lakossággal való együttműködése, azok elérhetősége, a problémára való reagálási idő, annak a színvonala, ha ezek szintén nem olyan szinten működnek, ahogy elvárható lenne. Talán a jelen pillanatban monopolhelyzetben vannak, ami nem kényszeríti őket arra, hogy ezen a területben esetleg versenyre legyenek képesek, vagy elveszíthetnek valamit.
Befejezésképpen még egyszer azt szeretném mondani, hogy pontosan a sürgősség - ezzel a témával foglalkozni kell - indokolja azt, hogy kerüljön általános vitára, de az általános vitán nagyon sok elemét és pontját módosítani kell, illetve azokat a garanciákat meg kell teremteni, amelyek a normális feltételeit biztosítják.
Köszönöm szépen, röviden ennyiben foglalnám össze.
ELNÖK: Balla képviselő úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, megpróbálok rövid lenni, bár elég sok olyan probléma vetődik fel a koncepcióval kapcsolatban, ami részben kérdés, részben vélemény. Az elnök úr is mondta, hogy kicsit poros ez a koncepció, én abban a megközelítésben is porosnak tartom, hogy az Európai Uniónak van egy 2007-2012 közötti költségvetési rendszere. Egyrészt még nem vagyunk benne, hiszen ha arról beszélünk, hogy koncepció, ehhez a végrehajtási részhez szerintem elég sok kell majd, hogy egyáltalán határozatok, illetve különböző végrehajtási lehetőségek legyenek, és mondjuk ez a későbbiekben, a következő években gondot jelenthet, például különböző pályázati, illetve egyáltalán, az uniós forrásokhoz való hozzáférésben. Tehát ez ezért is porosnak tekinthető.
Másrészt pedig a koncepció nagyon leszűkíti a kört, bár vannak említések a megújuló energiaforrásokról, de nagyon leszűkíti a kört a villamos és a gázenergiára. Úgy gondolom, az energiapolitikai koncepciónak ettől sokkal szélesebbnek kellene lennie, tehát azok az alternatív lehetőségek, amelyek egyrészt az energiafelhasználás, az energia ügyében megjelenhetnének. Ahogyan meg is jelenik ez már Európában több helyen, gondoljunk itt a különböző kis szélerőművekre, kisebbfajta vízi erőművekre, ahol egy-egy településen, mivel ők már benne vannak ebben az egész rendszerben, megvan a koncepciójuk, stratégiájuk. Alapvetően akár egy kis települést is adott esetben egy hegyi folyóval vagy egy kisebb folyóval is el tudnak látni energiával, nem beszélve a napenergia felhasználásáról.
Tehát a megújuló, illetve alternatív energialehetőségekről elég keveset tárgyal ez a határozati javaslat, illetve nem látni azt a koncepcióban, hogy a szolgáltatókkal szemben mi az, amit megtehet ma adott esetben egy állampolgár. Hiszen sokszor azt tapasztaljuk - ahogy Kárpáti képviselőtársam is mondta -, hogy a szolgáltatók hatóságként lépnek fel bizonyos helyzetekben, közben a szolgáltatásuk minősége romlik. Nem beszélve arról, hogy például kivetítve az emberek mindennapi életébe, napról napra való drágulást tapasztalhatunk, hiszen folyamatosan nő az energiaellátás ára, amelyet az embereknek, illetve a különböző felhasználóknak ki kell fizetni.
Magához a koncepcióhoz még egy rövid megjegyzésem lenne. Egy ilyen koncepció - és elég gyakran elhangzik a határozati javaslatban a "stratégia" szó -, úgy gondolom, annyira általános, annyira fontos kérdés a jövőre nézve. Erről Nagy Andor képviselőtársam is beszélt, hiszen ez összefügg egy nagy rendszerrel, amely elsősorban a környezetvédelem, egyáltalán a fenntartható fejlődés kérdésköre, vagy egyáltalán a klímaváltozás kérdése, amelybe bekapcsolódik ez a kérdés. Egy ilyen stratégia - úgy gondolom - feltételezné, hogy legalább a megelőző időszakban egy ötpárti szakértői egyeztetés is lett volna az ügyben, hiszen itt az időintervallum 2007 és 2020 közötti. Volt már rá példa, például a nemzeti biztonsági stratégia esetében ötpárti szakértői háttéregyeztetések voltak, ami azt jelentette, hogy azok a vélemények, gondolatok vagy egyáltalán a különböző elképzelések is belefértek ezekbe a stratégiákba, amelyeket fontosnak tartanak. Hiszen itt nem arról szól a dolog, hogy most az egyik kormány meghozza a döntését 2007 és 2010 között, hanem ezen túlmutató a történet, és most kell azokat az alapokat lerakni, amelynek - úgy gondolom - kormányfüggetlenül kell alakulnia a következő időszakban, ami arról szól, hogy ez nem elsősorban politikai kérdés, de mégis, pontosan ennek okán feltételezi azt, hogy ebben az ügyben egyeztetni kellett volna előtte. Tehát egy olyan stratégiai szakértői egyeztetés elengedhetetlen lett volna, hogy igazából lehessen koncepcióról vagy egy energiapolitikai stratégiai elképzelésről - adott esetben szélesebb elfogadottsággal - beszélni.
Tulajdonképpen a másik problémám, ami ezzel az üggyel kapcsolatos, amiről az elnök úr is beszélt, hogy sorsdöntő kérdések vannak, és ezek nemcsak az energiaellátásról, nemcsak az energiapolitikai koncepció különböző gondolatairól szólnak belügyileg, hanem ennek nagyon komoly kitekintései vannak a külügyi, illetve a külbiztonsági, egyáltalán a biztonságpolitikai döntésekre. Ebben a koncepcióban az tapasztalható, hogy tényleg egyoldalú megközelítése van a kérdésnek, és valószínűleg ez a kérdés sokkal árnyaltabb, és sokkal szélesebb körű egyeztetést kívánna, mint azt, hogy most itt meghallgatjuk a koncepció előterjesztését, aztán majd a kormánytöbbség megszavazza az általános vitára való jogosultságot, és a módosítóknál ilyen-olyan arányban majd eldől, hogy melyek a támogatottak, melyek a nem támogatottak, és megszületik egy egy szempontú, egy megközelítésű koncepció. Úgy gondolom, ez a kérdés ettől sokkal több, és sokkal hosszabb távra tervez, minthogy egy szempontból lehessen ezt a kérdést megközelíteni.
ELNÖK: Kozma alelnök úr!
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elvekkel, amelyekre felfűzi a mostani előadásában is és tartalmilag is a koncepciót, azt gondolom, mindannyian egyetértünk, ezek: a fenntarthatóság, a versenyképesség, az ellátásbiztonság, valóban, azok a koncepcionális célok, amelyeket tartani kell. A kérdés - ez a mostani vitában is egyértelműen látszik - az, hogy ezek a célok e koncepció szerint majd tarthatók és elérhetők lesznek-e. Szerintem erről kell vitatkoznunk.
Máris az első szemponttal, a fenntarthatósággal kapcsolatban szeretném megjegyezni a következőt. A fenntarthatóság dolgában Nagy Andor képviselő úr már jelezte, hogy természetesen a környezetvédelmi kérdések magától értetődően jönnek be, de nemcsak önmagában ez mutatja azt, hogy ezt nem lehet, és nem is tekinti senki ágazati kérdésnek. Az, hogy természetesen a Gazdasági Minisztérium a gazdája ennek az előterjesztésnek és a koncepciónak, számunkra biztos nem jelenti azt, hogy ennek ne lenne ezer más, mondjuk szociális vonatkozása, amire az államtitkár úr is utalt, ne lenne az önkormányzati szférával nagyon szoros kapcsolatrendszere. Itt csak arra utalok, hogy a lakhatási kérdésekben futó lakásfelújítási, épületfelújítási, intézményfelújítási programoknak az energiapolitikára, energiagazdálkodásra vonatkozó hatását igenis tervezni lehet, az eddigi programok alapján már mérni lehet, és a koncepcióban az ilyen programok folytatásának valószínűleg helye van, ebben biztos vagyok.
Tehát ugyanúgy köze van más ágazatokhoz, bár ez világos, hogy kapcsolódik ide is - Balla képviselő úr beszélt is róla -, például vízgazdálkodási kérdésekben a vízi energia kapcsán, amelynek világos, hogy határon átnyúló vonatkozásai vannak. Az uniós tervezési időszakban igenis nézni kell, hogy a Dunán, a Tiszán, más folyóinkon a vízlépcső és az energiatermelési kérdések hogyan vetődnek fel, egyáltalán bármiféle alternatív energiahordozó, illetve megújuló energiaforrás kérdésében hogyan tudunk, hogyan kell együttműködni uniós vagy Unión kívüli partnerekkel. Ez egészen biztosan szintén témája és tárgya kell hogy legyen ennek a koncepciónak.
Szóval, az a fajta elérhetőség, amely nemcsak a most ismert és most használt energiahordozókra vonatkozik, hanem biztos, hogy kell hogy vonatkozzon azokra is, amelyek most még széles körben nem használtak Magyarországon. Ezzel - különösen, hogy 12 év távlatában tervezünk, ahogyan erre Geberle képviselő asszony rámutatott - biztos, hogy nagyobb súllyal vagy legalábbis kiegyensúlyozottabban kell foglalkozni ebben a koncepcióban.
Van egy sarkalatos kérdés nyilván itt a külügyi bizottságon belül, hogy Magyarországnak európai uniós tagországként az európai uniós politikához képest hogyan kell tudnia hangsúlyokat elhelyezni. Azt gondolom, annak az elvárásnak a megfogalmazása, hogy egy alakuló - vagy remélhetőleg hamarosan kereteket öltő - uniós energiapolitika keretében Magyarországnak a közösen megfogalmazott energiapolitikai célkitűzéseket - akár vezetékek dolgában, akár más dolgokban - prioritásként kell kezelni, az evidencia, ha Magyarországra, mint európai uniós országra nézünk. Természetesen az majd egy másik evidencia még, hogy a partnereinkkel, déli szomszédainkkal, másokkal is meg kell tudnunk kötni mindazokat az együttműködési megállapodásokat, amelyek szintén Magyarország érdekeit szolgálják.
Nem gondolom azt itt a külügyi bizottságban sem, de másképpen sem, hogy itt kibékíthetetlen ellentéteknek kellene bekódolva lenni ebbe a mostani tervezetbe, szerintem ezeket szépen nyugodtan le lehet írni, meg lehet fogalmazni, éppen ezért támogatom azt, hogy igenis az Országgyűlés kezdje el az általános vitára bocsátással tárgyalni ezt a koncepciót, és minden elvárást és minden javaslatot a tárgyalással építsünk bele a később elfogadandó koncepcióba.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Horváth képviselő úr!
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök úr, köszönöm. Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Az a kifejezés valóban nem tetszik nekem, és gondolom, hogyha belegondolunk, talán senkinek sem, hogy a magyar kormány nincs döntési pozícióban, hogy nincsenek prioritásaink. Hát ilyen nincsen! Mindenkinek van. Ha a börtön fenekén vagyok, és vernek, akkor is van valami koncepcióm. Vagy ha a sivatag közepén vagyok, szóval mindig van valami, a rossznál kevésbé rossz, ha úgy nézzük. De nem kívánok én belemenni a filozófiába, a filozófiaelméletbe a döntési tudományok professzoraként, de tanácsolom, hogy ezt a kifejezést ne így használjuk. Ha ilyen gondolataink vannak, akkor találjunk erre kevésbé szkeptikus és lemondó, sötéten látó szavakat.
A lényeg, ami miatt még valamit mondanék, az az, hogy az alternatív energia keresése, keresgélése - a gyakorító igék szépek - azt jelenti, hogy ugyan távol van, ugyan nem is látjuk talán még a horizontot sem, de akkor is. Én mégis hozzáteszem, hogy látjuk a horizontot. Az energiapolitikában évtizedekkel ezelőtt elindult egy olyan gondolkodás, hogy mi lesz akkor, ha vége lesz a fosszilis energiahordozóknak, húsz év vagy száz, vagy kétszáz év múlva. Hiszen tudjuk, hogy ezek az időtávlatok állandóan kitolódtak. Az előbb az elnök úr figyelmeztetett arra, hogy én mire emlékszem. Igen, én emlékszem arra, hogy amikor az volt a világban a sláger és tudományos konszenzus, hogy a Club of Rome meghirdette, hogy mindenből kifogyunk, és ezt körülbelül tíz évre jelezték az 1960-as évek végén. Itt óriási hibákat csinálnak az okosok, szerencsére.
Azt is megemlíteném, hogy akkorában elég sokat jártam Szaúd-Arábiában, az ország, amely fontos lett akkor a világ energiadolgaiban, és a szaúdiak nagyon hamar elkezdtek az alternatív energiával foglalkozni, például a napenergiával. Óriási tudományos intézeteket létesítettek, voltak fizikusok, én a közgazdaság oldaláról, még az az ország is az alternatív energiáról kezdett gondolkodni. Persze, mondhatnák, hát megengedhette magának, volt elég pénze rá, hogy ilyesmivel foglalkozzon, ilyen intézeteket létrehozzon. De a közgazdaságtudományban elég jelentős szerepet kapott az a gondolkodás, hogy az alternatíva, az opportunity course. Tehát mikor válik a szénhidrát-energia elavulttá? Úgy elavulttá, hogy egy alternatív energia olcsóbb lesz. Tehát a napenergiának olyan technológiával való megfogása, ez technológiafejlődés kérdése, vagy más technológiák, de csak mondjuk a napenergiát, amelyről körülbelül olyan számítások kerültek napvilágra már ez előtt 5-10 évvel, hogy talán nem több mint egyharmaddal kell még csökkennie a napenergia révén generált elektromosság, energia árának, amikor már nem lesz érdemes mélyre befúrni, és a földből azt a sáros valamit, amit energiának nevezünk, kipumpálni. Tehát olcsóbb lesz az alternatív energia.
A mi számunkra, amikor mi, magyarok arra gondolunk, hogy 8 vagy akár 20 év, akkor talán illene - én azt mondom, hogy igen, beleillene - legalább erre utalni, és mi magyarok, akik olyan híresek vagyunk - vagy azt hisszük, hogy vagyunk - a tudomány előrelépését illetőleg, ez a horizonton ott van valahol. Tehát amikor ilyen politikát vázol valaki, a kormányunk vagy bárki más, ennek a megjelenítése kívánatos, mert különben azt hiheti a szemlélő, hogy nincs teljes képünk, mert nem vagyunk rá képesek vagy félünk tőle.
Köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Államtitkár úr, ez lett volna az első körünk. Parancsoljon, államtitkár úr!
Dióssy Gábor államtitkár (GKM) válaszadása
DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Voltak olyan kérdések, amelyeket többen is, esetleg kicsit más vonatkozásban, de hasonló területről tettek fel, úgyhogy azt gondolom, nyilván rövidebben fogok válaszolni, mint az összes elhangzott kérdés. Igyekszem mindenre válaszolni, ha nem sikerülne, akkor kérem, figyelmeztessen, elnök úr, és akkor igyekszem az esetleg meg nem válaszolt kérdésre is választ adni.
Az egyik felvetett kérdés a dátumokkal, időhorizonttal kapcsolatos volt: 2008 van, és miért viseli ez az anyag "a 2007-2020 közötti időszakra vonatkozó energiakoncepcióról" címet. Valóban 2008 van, de azt kell látni, hogy ennek az anyagnak a vitája már 2007-ben elkezdődött, tehát ez nem egy olyan anyag, amelyet most hirtelen megírt valaki, idehozott a bizottság elé, és véletlenül 2007-et írt rá. Tehát 2007-ben már bőven előrehaladt a vitája ennek az anyagnak. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy annak sincs akadálya, hogyha éppenséggel 2008-at írunk rá, de megmondom őszintén, hogy azon sem csodálkoznék, ha ráírnák, hogy 2005-től vagy 2006-tól szóló koncepció, és lehet, hogy ez most egy kicsit furcsán hangzik. De az élet nem olyan, hogy leül a kormány, és kitalál egy energiapolitikai koncepciót, és holnap elkezdi megvalósítani. Természetesen folyamatosan dolgozunk, ugyanúgy, ahogy a megelőző kormányok is folyamatosan dolgoztak energiapolitikai kérdéseken, és döntéseket hoztunk. Utalnék csak például az Európai Unió energialiberalizációs politikájára, amellyel kapcsolatban például az árampiacon komoly, jelentős lépések történtek Magyarországon is, és ezek a lépések nem 2008-ban meg nem is csak 2007-ben történtek meg, holott ennek a koncepciónak például az egyik lényeges mondandója az, hogy az energialiberalizáció ügyében tennünk, cselekednünk kell, hiszen még további feladataink vannak a földgázpiacon, és egyébként is, általában az energia területén. Úgyhogy ilyen értelemben kicsit akadémikus vitának tartom, hogy 2007-et vagy 2008-at, vagy akár, ahogy elmondtam, 2006-ot vagy 2005-öt írunk rá a koncepcióra.
Ez a koncepció lényeges, komoly gondolatokat, előrejelzéseket, feladatokat, prioritásokat tűz ki, és ezek nem egyik évről a másikra változnak, hanem áthúzódnak több év távlatában is. Ehhez tartozó kérdés egyébként a 2020-ig történő koncepcióalkotás kérdése is, hogy lehet-e 2020-ig koncepciót alkotni. Van, aki azt mondja, hogy ilyen hosszú időre nem lehet koncepciót alkotni, Nagy Andor képviselő úr azt mondta, hogy ő el tudja fogadni. Én is azt gondolom, az helyes megállapítás a képviselő úr részéről, hogy 2020 jó időpont, mert ahogy ön is elmondta, valóban így van, az Európai Uniónak van több olyan prioritása, amit 2020-ig kell megvalósítani, mint például az energiahatékonyság-növelési terveket, amelyeket az egyes országokra szeretne kiróni az EU, vagy az országok saját magukra. Ugyanez igaz a megújuló energiák felhasználására, tehát azt gondolom, a 2020-as időpont megint csak rendben van. A dátumokkal kapcsolatban ennyit szeretnék mondani.
A másik, ami a Blue Stream vagy a Déli Áramlat, vagy Nabucco kérdéskört illeti, a Blue Stream vagy Déli Áramlat elnevezésbe nem mennék bele, azt gondolom, nem ez a kérdés lényege. A kérdés lényege ott van, amit többen is feltettek és feszegettek, hogy Magyarország vajon az európai uniós - ha fogalmazhatunk így -, Nabucco-vezeték irányába köteleződik el, bár Törökország, amely a Nabucco kiinduló országa, a mai napon még messze nem európai uniós tagállam. Tehát ezt is meg lehet kérdőjelezni, hogy ez önmagában csak egy európai uniós projekt-e. De kétségtelen egyébként, hogy van egy európai uniós biztosa, van Aartsen úr, van egy európai uniós kerete a kérdésnek. Tehát tekintsük akkor úgy, hogy a Nabucco egy európai uniós program, ugyanakkor itt van a Blue Stream vagy a Déli Áramlat, itt van az LNG folyékony földgáztároló kérdése.
Azt hiszem, talán elhangzott az, hogy nem lenne igazán érdemes itt magyar - keresem a helyes kifejezést -, a saját nemzeti büszkeségünkből kiindulni ebben a tekintetben, hogy képesek legyünk ugyan már valóban egy döntést hozni, és ne csak elkenjük a dolgokat, és próbáljunk alkalmazkodni a világhoz. Lehet ezt tenni, csak azt gondolom, hogyha megnézzük a saját helyzetünket - most az energiáról beszélek, és semmi másról, ne értsék félre -, nem akarok külügyekbe beavatkozni, de energiadiplomácia tekintetében azt gondolom, hogy figyelembe kell vennünk azt, hogy mi nem vagyunk nagy energiatermelő ország, nem vagyunk nagy energiafelhasználó ország. Ami előnyünk van energiaügyekben az, hogy jó geográfiai helyzetünk van, bár ezt elmondhatják többen is, a logisztikai lehetőségeinket jól ki tudjuk használni. Tehát azt gondolom, hogy az, amit ma Németország vagy Oroszország meg tud csinálni, azt Magyarország nem fogja tudni megcsinálni, tehát mi európai energiapolitikát nem fogunk tudni meghatározni. Azt hiszem, az ország és az adófizetők érdeke az, ha mi alkalmazkodni fogunk tudni az európai energiapolitikai fejleményekhez, mégpedig úgy, hogy a magyar adófizetők, Magyarország a lehető legtöbbet tudja kihozni ezekből a projektekből.
Tehát igenis azt mondom, hogy olyan értelemben nincs prioritás, hogy mi csatlakozunk egy olyan logisztikai rendszerhez, amely érinteni tudja Magyarországot, és ebből nekünk hasznunk lehet. Olyan értelemben természetesen van prioritás, hogy mi európai uniós tagország vagyunk, és az európai uniós iniciatívákat, kezdeményezéseket természetesen a legfontosabbaknak tartjuk azoknál a döntéseknél, amelyeket nekünk európai uniós tagállamként meg kell hozni. Magam voltam most a legutóbbi Nabucco-konferencián Bécsben, ahol az érintett országok, tagországok gazdasági miniszterei találkoztak, és én javasoltam azt, hogy Magyarország szívesen felvállalná a kezdeményező szerepet abban, hogy nálunk történjék meg annak a remélhetőleg egyeztetésre kerülő államközi megállapodásnak a véglegesítése és aláírása, amely az érintett országok között arról szól, hogy mi támogatjuk a Nabucco vezetékrendszer kiépítését. Azért támogatásról van itt szó, és nem többről, mert ez egy magánkezdeményezés, magántőke - nagyon helyesen - vesz részt ennek a Nabucco vezetékrendszernek a kiépítésében. Amit az érintett államok tudnak tenni az, hogy politikailag támogatják ezt a lépést, és nemcsak politikailag, hanem az országon belüli gazdasági szabályozórendszer olyan átalakításával, hogy azoknak a cégeknek, cégcsoportoknak, amelyek részt vesznek ennek a vezetékrendszernek a kiépítésében és hasznosításában, lehetőségük legyen rugalmasan, minden résztvevő országban egyenlő feltételek mellett a gázszállítást és hasznosítást megtenni.
Tehát úgy gondolom, hogy mi igenis választ adhatunk arra a kérdésre, hogy nekünk valóban nagyon fontos a Nabucco, sőt kezdeményező szerepet viszünk a Nabucco-projektbe, ugyanakkor elemi érdekünk akár a Déli Áramlat-, akár az LNG-projektben részt venni, hogyha ez szintén az országot tudja érinteni és hasznosítani tudjuk. Tehát Horváth képviselő úrnak mondanám, hogy nem a rossznál kevésbé rosszat próbáljuk elérni, hanem a jónál még jobbat, amit a lehetőségeink, gazdaságföldrajzi és hatalmi súlyunknál fogva el tudunk érni. Ebből mi a lehető legjobbat, a lehető legtöbbet szeretnénk kihozni.
Elhangzott itt kérdés az atomerőművel, illetve az atomenergiával kapcsolatban, hogy vajon újabb atomerőmű építésére - azt hiszem, Nagy képviselő úr ezt kérdezte - van-e szükség az országban. Nem azt mondjuk, hogy újabb atomerőmű építésére van szükség, mi azt mondjuk, hogy az atomenergia elengedhetetlen Magyarországon, de ennek van egy nagyon széles társadalmi támogatottsága is egyébként. Több mint 70 százalékos az a támogatottság, amelyet a lakosság körében az atomenergia felhasználása élvez. Mi azt mondjuk, hogy tervezni kell a jövőben olyan kapacitásokat, amelyek, amikor a jelenlegi atomerőművi kapacitások felhasználása véget ér - tehát nem tudjuk tovább ezeket hasznosítani -, akkor lépjenek a rendszerbe, és még az is elképzelhető, hogy akár egy nagyobb mértékű atomenergia-termelést tesznek lehetővé, mint a mostani kapacitások. De nem akarok prejudikálni, mert ennek a szakmai, társadalmi vitája el kell hogy kezdődjék, erről is szól egyébként az energiapolitika, amelynek például az 5. pontja meghatározza a kormány feladatát, nevezetesen hogy előkészítse az újabb atomerőművi kapacitások kiépítését Magyarországon. Azt gondolom, ebben egy egészen komoly támogatás, illetve egyetértés van a parlamenti helyzettől függetlenül, hiszen 2005-ben a 85. számú országgyűlési határozatot - ha jól emlékszem - 96,6 százalékos elfogadottsággal hozta meg a parlament, ez igen örvendetes dolog. Tehát valóban látszik az, amit talán Kozma képviselő úr is említett, hogy itt vannak olyan komoly nagy energetikai ügyek, amelyekben valóban szükséges és lehet is konszenzust elérni.
Ezzel kapcsolatban felvetődött képviselői kérdésként az, hogy ennek az energiapolitikai koncepciónak nem volt vitája. Ezt cáfolnám, magának ennek az energiapolitikai koncepciónak és háttéranyagnak is volt szakmai és társadalmi vitája, egyébként a honlapunkon is fent volt, és ha jól emlékszem, 580 szervezet kapta meg egyébként tájékoztatásul és vitára ezt az anyagot. Azt elfogadom, hogy lehet olyan vélemény, hogy jobb lett volna esetleg ötpárti vitára bocsátani, és miért nem ezzel indítottunk. Azt gondolom, az elmúlt évek energiapolitikai vitái a parlamentben és máshol egyértelműen azt tükrözték, azt mutatták számunkra és számomra, hogy illúzió lenne igazán azt gondolni, hogy itt ez nagyon egységes lehet - ugyanúgy, ahogy az atomenergia területén - a többi területen, például az alternatív energiák, a szélenergia, a napenergia, a biomassza vagy a különböző arányok területén. Mármint, hogy az energiafelhasználásból milyen legyen az alternatív, illetve a fosszilis energiák aránya, vagy hogy milyen mértékben csökkentsük az importfüggőségünket. Illúzió lenne azt gondolni, hogy itt igazán lehet egy politikai egyetértésre jutni, és itt nem lehet azt mondani, hogy mi ezt így gondoljuk, miért nem próbáljuk meg. Megpróbáltuk, rengeteg vita volt már a parlamentben egyébként a különböző törvények kapcsán - a villamosenergia-törvény, régebben az előbbi földgáztörvény megtárgyalása kapcsán - teljesen markánsan előjöttek azok az egyébként érthető, de nagyon különböző álláspontok, amelyek miatt nem gondoljuk, hogy igazán itt egységes energiapolitikai koncepcióval lehetne számolni. Mi örülnénk a legjobban ennek egyébként, mert természetesen minden vita rajtunk csattan.
De ide fut ki egyébként az a gondolat is, hogy miért ilyen a felépítése ennek az anyagnak. Van egy háttéranyag, amely nem képezi részét az országgyűlési határozati javaslatnak, és a határozati javaslatban vannak a kormány által megteendő cselekvések, előírások, és van egy indokolás. Úgy gondolom, semmit nem csorbul egyébként a parlamenti képviselők döntéshozatali kompetenciája ezzel az összeállítással, hiszen azok a konkrét teendők, amelyek a legfontosabb outputjai, kimenetelei ennek az energiapolitikai koncepciónak, meg vannak fogalmazva az országgyűlési határozati javaslatban, a háttéranyagnak pedig a legfontosabb részei, területei, a gondolatmenete, a prioritásai mind szerepelnek az indokolásban, amely gyakorlatilag összefoglalja a háttéranyagban foglaltakat.
A háttéranyag egyébként egy nagyon bő anyag, nagyon komoly és szerteágazó kutatási munka is van mögötte, és egyébként nagyon sok területet érint. Már egyébként az előző bizottsági meghallgatásokon is meggyőződésemmé vált, hogy hihetetlen sokféle elképzelés van egyébként - ahogy az előbb mondtam - a háttéranyagban található különböző számokról, prioritásokról, koncepciókról, megoldásokról. Azt gondolom, és most legyünk teljesen őszinték magunkhoz, hogyha - ahogy egyébként ellenzéki oldalról, talán joggal - kaptuk azt a kritikát, hogy nincs energiapolitikai koncepciónk vagy stratégiánk, az azért nem tudott ezért megtörténni, mert ahogy az előbb utaltam rá, hihetetlen éles ellentétek vannak akár nemcsak politikai oldalak között, hanem még egyes politikai oldalakon belül is az energiapolitikai koncepció bizonyos részterületeit illetően. Azt gondolom, most ezzel az összeállítással, ezzel a formával van egy olyan lehetőség, hogy végre el tudunk fogadni egy energiapolitikai koncepciót. Azt gondolom, ez megadja most a lehetőségét annak, hogy legyen egy energiapolitikai koncepciónk, ugyanakkor mindjárt azt is hozzátenném, hogy biztos vagyok benne, nem kell újabb 15 évet várni egy újabb energiapolitikai koncepció kidolgozására, mint '93 óta, amikor a legutóbbi ilyen koncepció készült, egyébként ugyanilyen struktúrában. Mert a világ sokkal gyorsabban változik, és biztos vagyok benne, hogy néhány éven belül hozzá kell nyúlnunk ehhez a koncepcióhoz is. Ezrét ösztönözném és bíztatnám a képviselő hölgyeket és urakat arra, hogy ezt a koncepciót - még akkor is, hogyha bármelyik oldalon vannak bizonyos ellenérzéseik vagy más elképzelésük, hogy hogyan, milyen formában, milyen egyéb tartalommal lehet ellátni ezt a koncepciót - fogadják el általános vitára, mert azt gondolom, hogy általános vitára abszolút alkalmas tud lenni ez a koncepció.
Lehet, hogy egy-két kérdést kihagytam, mert voltak konkrét kérdések is, úgymint a monopolhelyzetek kezelése, illetve a szociális támogatási rendszer és az árrendszer kérdése. Ezzel kapcsolatban csak annyit, hogy amint elmondtam a bevezető elején is, nagyon komolyan gondoljuk azt, hogy egy valóban - és itt felmerülhetnek kérdések a "valóban" szóval kapcsolatban, ezt nem kétlem - liberalizált árampiac és energiapiac hozzá tud járulni, és hozzá kell járuljon ahhoz, hogy az árak csökkenjenek, ami - azt gondolom - valamennyiünk érdeke. Ez nem mentesít minket az alól, hogy a szociális felelősségünknél fogva egy olyan szociális kompenzációs rendszert alakítsunk ki, amely részben kialakulóban van: a kormány égisze alatt a Szociális és Munkaügyi Minisztérium felelős ennek a kompenzációs rendszernek a kialakításáért, de még messze nem működik tökéletesen. De már láthatjuk a liberalizált rendszer előnyeit, abban például, hogy megjelent már egy olyan új gázszolgáltató, amely lényegesen alacsonyabb árakat kínál a földgázfronton. A villamosenergia-rendszeren belül valóban tapasztalhatjuk, hogy ezeket az üdvös hatásokat, mint az árcsökkentés, még nem értük el. Azt gondolom, ott vannak még olyan lépések, amelyeket érdemes lenne megtenni, hogy jobb - és itt utalok vissza a "valóban" szóra -, valóban sokkal jobban liberalizált piacot tudjunk kialakítani, hogy az árak csökkenni tudjanak.
Még egy gondolat. Itt felmerült kérdésként a biomassza, a napenergia, illetve az alternatív energiák kérdése általában. Az energiapolitikai koncepció tartalmazza az alternatív energiák felhasználását, azt kell tudnunk, hogy ezek ma még rettenetesen drágák. Ma, amikor már nagyon drága a kőolaj és a kőolajhoz igazodó földgáz ára, még mindig nem olyan drágák, mint például csak utalnék arra, hogyha biogázt állítunk elő, egy köbméter biogáz 200 forintba kerül, a jelenlegi támogatási intenzitással 120 forintba, ugyanakkor 70 forint/köbméter a földgáz, amelyet importból hozunk be, a napenergiáról nem is beszélve, az jelenleg a legdrágább alternatív energiaforrás.
Tehát igen, támogatni kell ezeket, mert azt gondolom, hogy mindenkinek, aki felelős magyar emberként, politikusként, állampolgárként gondolkodik, annak abban kell gondolkodnia, hogy az alternatív energiahordozók és megoldások kerüljenek előtérbe, de ugyanakkor egy kormánynak - és úgy gondolom, az Országgyűlésnek is - felelősen kell gondolkodnia a gazdasági teljesítőképességet illetően is. Hiszen nálunk - ha akarjuk, ha nem - egy átlag magyar állampolgár nincs olyan helyzetben, mint egy átlag osztrák állampolgár, Ausztriában - látjuk sorban - kint vannak a napelemek, a napkollektorok a családi házak tetején. De azt látni kell, hogy ez ott sem teljes egészében állami pénzből valósul meg - vagy ha állami pénzen, az akkor is az adófizetők pénze lenne valahol -, hanem ha van is támogatás, nagyon komoly önerőt igényel. Magyarországon ezt az önerőt ilyen mértékben az egyes családok nem tudják biztosítani. Tehát ha tetszik, ha nem, sajnos a gazdasági teljesítőképességünkhöz kell igazítani az alternatív energiát hasznosító megoldások alkalmazását. Ez a koncepció pont arra alkalmas egyébként - mivel legalább kétévenként be kell számolni róla, de mi nemcsak a beszámoló miatt fogunk vele foglalkozni, hanem folyamatosan -, hogy ezeket a támogatási rendszereket úgy igazítsuk hozzá az új alternatív energiák felhasználásához, ahogy az ország teljesítőképessége - reményeink szerint - egyébként fejlődni fog.
Még volt egy kérdés a nemzeti éghajlat-változási stratégiával kapcsolatban, ez az anyag szinkronban van-e vele. Igen, hiszen a kormány fogadta el ezt az anyagot, és a kormány foglakozott a nemzeti éghajlat-változási stratégiával, amely a kormányon belül Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumhoz tartozik. Így természetesen egyeztetés volt több szinten is a tárcák között és a kormányon belül is. Úgyhogy ez az anyag tartalmazza az éghajlat-változási stratégiát, de azt gondolom, hogy bár környezetvédelmi oldalról valószínűleg az éghajlat-változás - de lehet, hogy tévedek - abszolút prioritásnak tűnhet az energiafronton, azért az éghajlat-változás egy csomó más területen is nagyon fontos. De az energiaügyekben nekünk mégiscsak, ha nagyon-nagyon fontos ügy is, azért csak egy faktor, és rengeteg más faktorral is foglalkoznunk kell, nemcsak az éghajlat-változási stratégiával. Tehát az rossz gondolatmenet lenne, hogy előbb egy éghajlat-változási stratégiát fogadjunk el, és erre építsük az energiapolitikát. Ez nagyon fontos input, és figyelembe veendő tény az energiapolitikában, de nem az egyedüli tény.
Talán válaszoltam minden kérdésre, ha mégsem, akkor szíveskedjék az elnök úr jelezni, és akkor megpróbálok válaszolni.
További kérdések, hozzászólások, válaszadás
ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. Két nagyon rövid megjegyzésem lenne. Az egyik az lenne, hogy az államtitkár úgy fogalmazott, hogy elfogadja, hogy jobb lett volna ötpárti vitát tartani a koncepcióról. (Dióssy Gábor: Nem így fogalmaztam.) Nem így fogalmazott? Hogyan fogalmazott?
DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Úgy fogalmaztam, hogy elfogadom, hogy lehet olyan vélemény, hogy jó lett volna egy ötpárti vitát tartani erről. Úgy emlékszem, ezt mondtam.
ELNÖK: Az, hogy lehet olyan vélemény, nálam kimaradt. Majd a jegyzőkönyvben megnézzük. Tehát azt hiszem, mindegy végső soron, hogy az államtitkár úr a saját szavait hogyan értelmezi, a tartalmi részéhez szeretném azt hangsúlyozni, hogy ha 2020-ig alkotnak koncepciót, akkor illett volna. Tehát úgy vélem, hogy a magyar politikában itt lenne az ideje, hogy meghonosítsunk egy kultúrát. Lehet, hogy 500 civil szervezettel konzultáltak, de eléggé nehezen védhető, hogy önök úgy alkotnak kormányzati koncepciót 2020-ig, hogy még abban sem tudunk egyetérteni - ezek szerint -, hogy akkor ehhez egyfajta politikai egyetértés azért kimunkálandó lenne.
Most ide behoznak egy koncepciót, az eleve furcsa eljárás, hogy mi arról a határozatról vitatkozunk, ami a koncepcióról szól, összeállítanak egy koncepciót, és az erről szóló határozatról - másfél oldalról - van csak módunk ilyen értelemben vitatkozni. Kapunk egy készterméket, és még abban sem értünk egyet, hogy jó lett volna ezt a koncepciót lehetőség szerint tényleg politikai konszenzusra alapozni. Lehet olyan legitim vélemény, de még abban sem tudunk egyetérteni, hogy ezt azért legközelebb így csináljuk. Ebben sem értünk egyet. Ez lenne az egyik megjegyzésem ehhez a műfajhoz. Gondolom, ez a műfaj bizonyos kényszerek folytán - kormányzati kompetencia, parlamenti kompetencia - a jövőben is elő fog állni, de azt hiszem, itt lenne mit tanulságként levonni ebből. Nyilvánvaló, hogy mi nem támogatjuk ezt a koncepciót, és hangot is adtunk ennek. Ez a másik megjegyzésem.
A tartalmi kérdés. Ön úgy fogalmazott, hogy egyfelől van prioritás ebben az anyagban, másfelől meg nincs. Úgy látom, hogyha nagyon röviden kellene megfogalmaznunk az energiakoncepcióról a véleményünket, akkor ezzel a koncepcióval az a baj, hogy most koncepcionális szinten rögzítjük, hogy nincs koncepciónk 2020-ig. Úgy vélem, hogy ez az, ami az alapvető nézetkülönbség közöttünk, hogy mi nem ezt értjük koncepció alatt, hogy egyfelől van benne prioritás, másfelől nincs benne prioritás, államtitkár úr. Úgy vélem, hogy alapvetően hiányzik az a szemlélet ebből az energiakoncepcióból, ami az energiának, mint biztonságpolitikai fogalomnak az értelmezéséből fakad, és innentől vannak ezek a megfogalmazásai önnek is: amikor azt kérdezem, hogy most van prioritás vagy nincs, akkor ön azt mondja, hogy egyfelől van, másfelől nincs. Ezt régen mi double speechnek, orwelli beszédnek is hívtuk. Nem akarok ilyen messzire menni, bár ez hangulatos lenne, de azt viszont gondolom, államtitkár úr, hogy teljesen hiteltelenné teszik ezzel a politikával a magyar energiabiztonság-politikát.
Úgy vélem, hogy így aztán ebből a hiteltelenségből az is következik, hogy Magyarország könnyen találhatja magát a két szék között a pad alatt, mert kvalitatív különbség van az egyes alternatívák között, és Erzsébetnek, képviselőtársamnak is azt mondanám, hogy az a helyzet, hogy döntési helyzetben vagyunk. Az Európai Uniónak van egy nagyon világos álláspontja, és van egy nagyon világos energiabiztonsági érdekeltsége Magyarországnak. Nekünk érdekünk a Nabucco, és a Nabucconak árt a Déli Áramlat, és akkor ezeket a fogalmakat mi - azt gondolván, hogy bölcsek és diplomatikusak vagyunk - elmossuk, és nem mondjuk meg, hogy mi az érdekünk, és mi nem az érdekünk. Pedig ezt nagyon finoman is meg lehet tenni, de úgy nem, hogy rögzítjük a koncepcióban, hogy Magyarországnak nincs prioritása. És egy mondat, amit - úgy látom - nem fogunk tudni módosító javaslatként önökkel elfogadtatni, ami úgy szól, hogy a kormány az Európai Unió formálódó közös energiapolitikája keretében egyértelműen prioritásként kezelje a Nabucco földgázvezeték megépítését. Ez nem fér bele. Itt tartunk. És ha erre azt mondjuk, hogy ez nem, fér bele, akkor erre azt tudom mondani, hogy a koncepció arról szól, hogy Magyarország 2020-ig nem kíván koncepciót alkotni az energiabiztonság alapvető kérdéseiben. Ez a nézetkülönbség van közöttünk.
Most bezárom magam, Balla képviselő úr még jelentkezett. Parancsoljon, képviselő úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak két rövid kérdésem lesz, amire remélem, röviden is kaphatok választ, mert itt sok minden elhangzott időközben, mielőtt még jelentkeztem volna felszólalásra. Tehát két rövid kérdés.
Az egyik, hogy itt a koncepció arról is ír, hogy a kormány gondoskodjon a közlekedési infrastruktúrának a fenntartható fejlődéssel összhangban való fejlesztéséről. Ezt laikusként az ember úgy éli meg, hogy a közúthálózat-fejlesztés mellett a vasúthálózat fejlesztése is dominál. Most én személy szerint azt tapasztalom, hogy pont az ellenkezőjét éljük meg: készül a koncepció, közben a vasúthálózatot visszaépítik, és ahol lehet, megszüntetnek különböző vonalakat vagy tervbe vannak véve a megszüntetések, illetve minden arról szól, hogyha esetleg az önkormányzatok és magánszemélyek nem járulnak hozzá, akkor megszűnnek vonalak. Tehát valahol kicsit sántít ez a dolog, hiszen Európában elég sok országban kitalálták, hogy a közúti, kamionos szállítást átterelik vasúti konténeres szállításra.
A másik része, hogy miközben nézem a koncepciót, egy dolog elfelejtődött az első körben. A 10. pontban azt írja, hogy a kormány vizsgálja meg a távhőszolgáltatással kapcsolatos árszabályozási és jogi rendelkezések végrehajtásának tapasztalatait, amennyiben indokolt, ez alapján dolgozza át a szabályozást a távhő versenyképességének biztosítása érdekében. Ez nagyjából, nagy vonalakban mit jelenthet? Mert ha jól tudom, akkor ma a távhőszolgáltatók, amelyek elsősorban magánkézben vannak, közbeszerzés nélkül tárgyalhatnak a beszállítókkal, tehát akik a szükséges energiát beszállítják nekik, miközben mondjuk egy önkormányzatnak közbeszerzést kell lefolytatni, hogy minél olcsóbban tudjon esetleg fűteni. Tehát mi az a versenyképességi dolog, amiben a távhőszolgáltatást másképp csinálnák? Az más kérdés, hogy természetesen sok szempontból a távhőszolgáltatás azért jó, mert egy helyen fűtik meg azt a mennyiséget, amivel adott esetben több száz vagy országosan akár 600 ezer lakást is el tudnak látni. Tehát a kérdésem arról szólna, hogy miért volt szükség arra, hogy kiemelt pontot kapjon a távhőszolgáltatás, és milyen elképzelések vannak, hogy mit kellene változtatni a jelenlegi rendszerhez képest?
Köszönöm.
ELNÖK: Ennyi a második kör. Államtitkár úr!
DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom, a Nabucco, South Stream, LNG, stb. projektek kapcsán alapvető nézetkülönbség van akkor ezek szerint a az ellenzéki oldal és a kormányoldal között. Mi azt gondoljuk, hogy az, amit ön double speech-nek hív, az gazdaságdiplomácia, és az, amit egyértelmű és - ha szabad így fogalmaznom - esetleg a másik alternatívát lerúgó, kizáró dolognak gondolunk, az pedig talán az elefánt a porcelánboltban kérdése. Azt hiszem, az előbb elmondtam, hogy az energiapolitikát tekintve felelős kormányzatként milyen helyzetből kell kiindulnunk, nekünk - Magyarországnak és a magyar kormánynak - igenis egy nagyon ésszerű és a különböző alternatívák előnyeit egyaránt élvező és érvényesítő politikát kell folytatnunk.
Azt gondolom, ezekkel a módosító javaslatokkal, amelyeket most látunk, el lehet érni azt, hogy valaki úgy gondolja, hogy esetleg kiprovokál egyfajta egyértelmű kiállást valami mellett, ami egyébként inkább talán egy rejtett üzenetként a másikkal szembeni kiállás lenne. De azt gondolom, hogy ennél sokkal okosabb politikát kell folytatnunk, és ebben viszont szeretném kérni az elnök úrnak és pártjának is a támogatását, hogy pontosan itt lenne annak az ötpárti egyetértésnek a helye, ahol azt mondanánk, hogy Magyarország érdekeit nézzük, és ne azokat az egyéni politikai érdekeket, hogy valamit rá próbálunk oktrojálni, vagy valamire rákényszerítjük a döntéshozót. Azt gondolom, a felelős politika pont az lenne, hogyha egyet tudnánk érteni abban, hogy Magyarország előnyt próbáljon magának kovácsolni ezekből a projektekből. Azt gondolom, hogy azért az egy tudatosan elfelejtődött dolog volt, amit mi nem függelékként, hanem rögtön egy következő mondatként írtunk az inkriminált részhez, hogy egyébként pedig Magyarországnak minden esetben prioritása az, hogy részt vegyen azokban az európai uniós projektekben, sőt előrevigye, amelyekben nekünk szerepünk van, és amelyek komoly hasznot tudnak hozni Magyarországnak.
Az előbb elmondtam, hogy milyen aktív szerepet vállalunk a Nabucco projektben. Egyébként ezeket a projekteket szembeállítani egymással azért is felesleges, mert ha más Magyarországhoz hasonló helyzetben lévő országokat tekint az ember, én azt látom, hogy nagyon hasonló politikát folytatnak azok, akik kormányon vannak. Mert nyilván kormányon lenni felelősebb álláspontot kell hogy indikáljon, mintha valaki kormányon kívülről próbálja az esetleg tetszetős vagy markánsabb véleményét megfogalmazni. Ennyit szeretnék a Nabucco, Blue Stream, stb. ügyekről mondani.
Amit Balla képviselő úr felvetett, az pedig a vasúthálózat visszaépítése és a szárnyvonal-leépítés kérdése kapcsán azt tudom mondani, hogy ez teljes félreértés, képviselő úr. Mert az, hogy bizonyos szárnyvonalak, ahol egy vagy öt-hat ember utazik vonatonként... (Balla Mihály: Ha így belemegy, akkor majd szót fogok kérni.) Befejezném, és utána...
ELNÖK: Hadd mondja el az államtitkár úr! Parancsoljon!
DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Az ön szerepe, hogy szót adjon, elnök úr.
Azt gondolom, ez teljes félreértés, mert vagy elfelejtette a képviselő úr, vagy tudatosan nem említette azt, hogy természetesen amellett, hogy azon vonalak mellett, ahol a legnagyobb erőfeszítés ellenére sem lesz várható érdemleges forgalom, azok mellett a főbb vonalakon, ahol érdemleges forgalom van mind áru-, mind személyszállításban, nagyon komoly fejlesztések indulnak és indultak is. Egyébként nagyon jelentős mértékben kaptunk segítséget ehhez az Európai Uniótól, és azt gondolom, hogy azok a fejlesztések, amelyek a következő években meg fognak történni ezeken a vasúti vonalakon, érdemben fogják a magyar logisztikai rendszer fejlődését előre vinni. Tehát hamis az a beállítás, hogy itt néhány szárnyvonal leépítése azt jelenti, hogy az egész magyar vasutat szétverik. Ellenkezőleg: pont a vasút átfogó fejlesztése és a MÁV reformja van napirenden, nem utolsó sorban egyébként a liberalizációhoz kapcsolódóan, ahol szintén egy komolyabb versenyt szeretnénk indukálni, pont az utazók és az áruszállítók érdekében. Egyébként pedig, ami állami feladat, a hálózatfejlesztés, azt pedig az előbb említett eszközökkel tesszük meg. Említette a konténeres szállítást; a ROLA-ügyben is, amely a kamionoknak a vonaton történő szállítását illeti, pont a tavalyi évben - és ebben az évben is - a parlament megszavazott egy olyan, közel egymilliárdos támogatást, amellyel elősegítjük ennek a környezetbarát módszernek az érvényre jutását.
A távhőszolgáltatás volt a másik kérdése. A távhőszolgáltatás nagyon fontos, mi ezt kiemelt területnek tartjuk, nemcsak azért, mert több mint 645 ezer fogyasztó élvezi - vagy nem élvezi - a távhőszolgáltatás előnyeit vagy hátrányait, de azért is, mert ez jól működtethető rendszer, ha egyébként rugalmasan sikerül menedzselni és kiépíteni a távhő-szolgáltatási rendszereket. Már néhány éve folyik a panelprogram és a Panel Plusz program, amelyet ebben az évben is meghirdetett a kormány, előtte nem voltak ilyenek. Azt gondolom, ez jelentős lépés ahhoz, hogy a fenntarthatóság, az energiahatékonyság-növelés és az energiamegtakarítás növelése érdekében tudjunk előrehaladni. Ami a távhőszolgáltatás árait illeti, ott úgy látjuk, hogy van egyfajta olyan keresztfinanszírozási probléma, ahol a távhőszolgáltatók, amelyek ugyanúgy teljes vagy résztulajdonában vannak több esetben az önkormányzatoknak, ahogy egyébként nyilván az önkormányzatokat érinti az ilyen távhőszolgáltatással ellátott lakásokban lakók problémája, ott ezek a távhőszolgáltatók finanszírozzák a lakosságnak a távhőért kifizetett díjait. Ezzel nincs probléma egyébként, hogy a lakosság terheit csökkentsük, de úgy, hogy az átlátható, normális legyen, ahogy elmondtam, egy szociális kompenzáció keretében. Azt viszont nem lehet megengedni, hogy ez egy ilyen átláthatatlan keresztfinanszírozással történjék, úgy gondoljuk, ebben kellene lépéseket tenni, hogy kitisztítsuk ezt a rendszert. Nem a lakosság hátrányára, hanem az egyértelmű, tiszta helyzet javára.
Köszönöm szépen.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Felteszem szavazásra a határozati javaslat általános vitára való alkalmasságát. Ki támogatja? (Szavazás.) Tizenegy igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Kilenc nem. A bizottság támogatja. Köszönjük szépen, államtitkár úr a lehetőséget az eszmecserére.
Többségi és kisebbségi előadót egyaránt állíthat a bizottság, de nem kötelező. Kíván-e a bizottság kormánypárti többsége többségi előadót állítani? (Jelzésre.) Kozma alelnök úr vállalja. Ki támogatja Kozma alelnök urat? (Szavazás.) Egyhangú. Kisebbségi előadónak Nagy Andort javasolom. Ki támogatja? (Szavazás.) Köszönöm szépen, ez is egyhangú.
Tisztelt Bizottság! Néhány apró bejelentésem van. A következő ülésünk e héten pénteken lesz. Szeretném kérni a képviselőtársaimat, hogy ezt tudatosítsuk, a külügyminiszter asszony lesz a bizottság vendége, és együttes ülést fogunk tartani az európai uniós ügyek bizottságával, mégpedig, bizonyára tudják, hogy a hét végén várható Koszóvó ügyében némi fejlemény, és a külügyminiszter asszony erről kíván tájékoztatást tartani. Tehát pénteken 10 órakor. Dönteni nem fogunk, de örülnék, ha minél többen részt vennénk.
Szeretném jelezni a bizottságnak, hogy az elnökség keretében megtárgyaltuk a munkatervet, amelyet ki fogunk osztani, és most már a képviselőknek, az alelnök urak is, illetőleg én is meg tudom mondani, hogy előreláthatólag mikor fogjuk tartani a bizottsági üléseket, tehát tervezhető lesz mindenki számára.
Van-e bárkinek kérdése? (Nincs jelzés.) Ha nincs, az ülést berekesztem, szép napot kívánok.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 25 perc)
|
|
Németh Zsolt |
Jegyzőkönyvvezetők: Barna Beáta és Ulrich Ferencné