KHTB-8/2008.
(KHTB-60/2006-2010.)
az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2008. április 1-jén, kedden, 10 óra 05 perckor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak részéről*
Az ülés megnyitása*
Határozatképesség megállapítása*
Napirend elfogadása*
Tájékoztató a bukaresti NATO-csúcsról*
Dr. Szekeres Imre tájékoztatója*
Kérdések, hozzászólások*
Válaszok, reagálások*
További vélemények, válaszok*
Egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Montenegrói Köztársaság közötti Stabilizációs és Társulási Megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/53400. szám)*
Horváth István bevezetője*
A Magyar Köztársaság kormánya és az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosának Hivatala közötti megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/5301. szám)*
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 19 ülésszakán elfogadott, a nőknek bármilyen bányában földalatti munkára alkalmazásáról szóló 45. számú egyezményének felmondásáról szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/5302. szám)*
Egyebek*
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó Vilmos (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Gedei József (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP)
Hárs Gábor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kránitz László (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP)
Dr. Szakács László (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Horváth János (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz)
Geberle Erzsébet (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Kárpáti Tibor (MSZP) megérkezéséig Kránitz Lászlónak (MSZP)
Potápi Árpád (Fidesz) megérkezéséig dr. Gruber Attilának (Fidesz)
Mesterházy Attila (MSZP) megérkezéséig dr. Kékesi Tibornak (MSZP)
Szabó Vilmos (MSZP) megérkezéséig dr. Kozma Józsefnek (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP) megérkezéséig dr. Szakász Lászlónak (MSZP)
Dr. Nagy Andor (KDNP) dr. Nagy Gábor Tamásnak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter
Bali József szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium)
Horváthné dr. Fekszi Mátra külügyminisztériumi államtitkár
Balla János nagykövetjelölt (Kazahsztán)
Szőke László nagykövetjelölt (Prága)
Varga György nagykövetjelölt (Kisinyov)
Horváth István főosztályvezető (Külügyminisztérium)
Fári László osztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Bodgál Ildikó főreferens (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 05 perc)
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink!
Határozatképesség megállapítása
Bejelentem a helyettesítéseket: Szakács László helyettesíti Varga Lászlót, Kékesi Tibor Mesterházy Attilát, Geberle Erzsébet Gedei Józsefet... (Dr. Gedei József: Jó reggelt, elnök úr!) Gratulálunk, a képviselő úr megérkezett. (Dr. Gedei József: Ön előtt, elnök úr!) Balla Mihály Nagy Gábort, Gruber Attila Potápi Árpádot és Kozma József Szabó Vilmost helyettesíti. Megállapítom a határozatképességet.
Tisztelt Bizottság! A napirendünk mindenki előtt ott fekszik. Van-e ezzel kapcsolatban felszólalás? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincsen, akkor felteszem szavazásra. Ki támogatja a napirendünket? (Szavazás.) Egyhangú.
Tisztelt Bizottság! Mielőtt rátérünk az 1. napirendi pontunkra, engedjék meg, hogy éljek egy bejelentéssel. A bizottság főtanácsadója, Lőrincz Csaba úr március 14-én meghalt, nagy veszteség érte ezzel bizottságunkat, illetőleg a magyar kül- és nemzetpolitikát is. Bizonyára tudják, hogy az Orbán-kormány időszakában a Külügyminisztérium államtitkáraként tevékenykedett, 2002-től pedig a bizottságnak volt a főtanácsadója, váratlanul hagyott itt bennünket. Nyugodjék békében!
Tájékoztató a bukaresti NATO-csúcsról
Az 1. napirendi pontunk: tájékoztató a bukaresti NATO-csúcstalálkozóról, ami beleilleszkedik abba az együttműködésbe, amit Szekeres Imre honvédelmi miniszter úrral és magával a minisztériummal az elmúlt években kialakítottunk. Köszönjük szépen, miniszter úr, és köszönjük szépen Bali József szakállamtitkár úrnak is, hogy lehetőséget adnak arra, hogy éppen ilyen jó időzítéssel a NATO csúcstalálkozójának az előszobájában van módunk eszmecserét folytatni.
Miniszter úr, államtitkár úr, önöké a szó. Parancsoljanak!
Dr. Szekeres Imre tájékoztatója
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: (Tájékoztatójához kivetítőt használ.) Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Fontosnak tartom a mai találkozást, hiszen a Magyar Országgyűlés és annak az illetékes bizottsága hivatott meghatározni azokat a politikai irányokat, amelyeket a Magyar Köztársaság a nemzetközi együttműködésben, a szövetségesi rendszerben képvisel. Ez különösen fontos egy olyan, belpolitikailag izgalmasabb és konfliktusosabb szituációban, mint amiben ma a magyar politikai élet van, hiszen ez még inkább aláhúzza annak a szükségességét, hogy konszenzuson alapuló és a Magyar Köztársaság alapvető törekvéseit világosan megfogalmazó állásponttal vegyen részt a kormány és annak a képviselői a NATO csúcstalálkozóján.
Ennek a csúcstalálkozónak az alapvető célkitűzése az, hogy a NATO egységét és a NATO erejét megmutassa; megerősítse, hogy a NATO egy olyan nemzetközi szervezet, egy olyan szövetségesi rendszer, amely felelősséget visel nem csupán a tagállamok sorsáért, hanem szélesebb értelemben a világ konfliktusos térségeinek a stabilitásáért és azért, hogy a gazdasági és a társadalmi fejlődés feltételei adottak legyenek a világ különböző térségeiben.
Három nagyon fontos kérdés fog napirendre kerülni. Az első a bővítés és a partnerség témaköre, vagyis, hogy a NATO meghív-e újabb országokat a szövetségbe, és lép-e tovább ebbe az irányba. A második azoknak a műveleteknek, döntően békefenntartó műveleteknek a folytatása, amelyekkel a NATO hozzájárul a konfliktusos térségek stabilitásának megteremtéséhez.
Ez döntően persze Afganisztánt és Koszovót jelenti, harmadikként pedig a NATO képességeinek fejlesztése lesz az a témakör, amelyet meg kívánunk vitatni. Mindhárom témakörben a Magyar Köztársaság világos állásponttal és kezdeményező módon kíván részt venni a döntéshozatalban, és ezek a kialakított politikai irányok széles körű konzultáción és nemzeti konszenzuson alapulnak.
Először én a bővítésről és a partnerségről szeretnék szólni. Rigában ugyanis a NATO ezen a csúcstalálkozón kilátásba helyezte, hogy azokat az országokat, amelyek egyéni teljesítménye megfelelő, és hozzájárulnak az európai, atlanti régió biztonságához, stabilitásához, meg fogja hívni tagjai közé. Vagyis a NATO folytatja a nyitott ajtó politikáját.
A szlájdon látható, hogy az a három ország - Horvátország, Albánia és Macedónia -, amely itt szerepel, az a három ország az, amely felvétel előtt áll. Szeretném önöknek elmondani, hogy Görögország kivételével valamennyi tagállam egységesen támogatta és támogatja a mindhárom országra kiterjedő bővítési döntést, kiindulva abból, hogy a regionális stabilitásnak nagyon fontos lépése lenne, ha ez e három ország csatlakozna a NATO-hoz. Biztos vagyok abban, hogy Horvátország felvételére sor kerül, és a magyar kormány mindent meg fog azért tenni, hogy mind Albánia, mind Macedónia meghívására sor kerüljön.
Az esti órákban kaptam tájékoztatást arról az amerikai nagykövet asszonytól, hogy az Amerikai Egyesült Államok javaslatot tesz Görögország, a NATO-tagállam és a jövendő NATO-tagállam, Macedónia közötti névvita megoldására, hiszen egy korábbi, március 25-i javaslat, amelyet a Macedón Köztársaság elfogadott, Görögország azonban nem, nem biztosította a megoldást. Ezért ma az a javaslat van a szövetségesek előtt - és természetesen beleértem ebbe Görögországot is -, hogy azt a megnevezést, amelyet a nemzetközi szervezetekben - beleértve az ENSZ-t is - Macedónia viselt - tehát hogy volt Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Macedónia -, ezzel a megnevezéssel kerüljön felvételre csütörtökön a megfelelő döntéshozatali fázisban maga Macedónia is. Nagyon bízom benne, hogy ez a megoldás, amelyet minden NATO-tagállam támogat, Görögország számára is elfogadható lesz. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy mindhárom ország tagfelvétele nem csupán a Balkán stabilitását növelné meg nagymértékben, hanem természetesen kihat Európa stabilitására, Európa egységére is. Ez az első kérdés, a bővítés.
Ezzel a folyamat az elképzeléseink szerint nem állt meg, és a Magyar Köztársaság támogatni fogja a NATO-csúcson, hogy Bosznia-Hercegovinával, Montenegróval, valamint Szerbiával kapcsolatban is az együttműködés további elmélyítésére kerüljön sor. Ezek közül egyértelmű az álláspontunk, hogy Bosznia-Hercegovina és Montenegró bevonását az intenzív dialógusba, az ID-ba már most, ezen a NATO-csúcson biztosítani kell. Ez előrébb vinné a felvételi folyamatot, és nagy türelemmel és megértéssel kell fogadni, hogy Szerbia esetében még ennek a politikai feltételei nem alakultak véglegesen, de egy olyan reális csatlakozási perspektívát, olyan reális integrációs perspektívát kell mutatni Szerbiának, ami Szerbia belső politikai folyamatait is, döntéshozóit és a társadalmát is abba az irányba motiválja, hogy Szerbia jövője is az Európai Unió és a NATO szövetségesi rendszerében képzelhető el.
Azt gondolom, hogy ez a lépés - Bosznia-Hercegovina és Montenegró bevonása az intenzív dialógusba -, illetve a Szerbiának nyújtandó pozitív jelzések az integrációval kapcsolatban, a Balkán végleges stabilitását teremthetik meg, és egy későbbi csatlakozással ez a folyamat le is zárulhat.
A partnerség körébe tartozik Grúziával, illetve Ukrajnával kapcsolatban a tagjelölti státus megadásának kérdése és vitája. A magyar álláspont szerint nem az a kérdés, hogy igen - mert a válasz az, hogy igen -, hanem az a kérdés, hogy mikor. Az az álláspontunk, hogy a NATO egységes álláspontja szükséges ahhoz, hogy ezt a jelentős döntést meg tudjuk hozni, és úgy látjuk, hogy ennek a feltételei másfél nappal a csúcsértekezlet előtt még nem teremtődtek meg.
Természetesen Ukrajna csatlakozási folyamata számunkra nagyon fontos kérdés, hiszen egy szomszédos, nagy országról van szó, és azt gondolom, hogy a Magyar Köztársaság mindent meg kell hogy tegyen annak érdekében, hogy ez a csatlakozási folyamat elinduljon majd előrehaladjon.
Még egy kérdés tartozik a partnerség kérdéskörébe, nevezetesen az Oroszországgal való viszony (Kárpáti Tibor belép a terembe és helyet foglal.), amely azzal, hogy Putyin elnök úr részt vesz a NATO-csúcson, egy lehetőséget ad a dialógusra és a párbeszédre. A szövetségesek között teljes egyetértés van abban, hogy nagyon fontos és kiemelkedő eredmény lenne a NATO-csúcson, a NATO-Oroszország találkozón, ha megállapodást tudnánk létrehozni Afganisztán tranzitmegállapodásáról, a légi szállítási keretegyezményről, illetve a kábítószer-ellenes kísérleti projekt véglegesítéséről. Vagyis hogy Oroszország lehetőséget biztosítana arra, hogy Oroszországon keresztül történjen meg az afganisztáni utánpótlás részbeni biztosítása más államokkal együtt, természetesen, hiszen ez nem csupán Oroszországon keresztül lenne biztosítható.
Azt gondolom, hogy általános támogatást élveznek nemcsak magyar részről, hanem a tagállamok részéről az egyéb területeken kijelölt lehetséges eredmények is, így például a hadszíntéri rakétavédelmi együttműködés területén vagy a védelmi-katonai együttműködés stratégiai víziójának véglegesítése területén is.
Tegnap a Német Szociáldemokrata Párt meghívására Berlinben tartózkodtam, ahol a Német Szociáldemokrata Párt elnökével erről a kérdésről folytattam konzultációt, hiszen egy korábbi időszakban a Német Szociáldemokrata Párt, az Osztrák Szociáldemokrata Párt és a Magyar Szocialista Párt között véleménykülönbség volt az amerikai rakétavédelmi rendszert illetően. Bár ez egy pártközi dialógus volt, mégis szükségesnek tartom tájékoztatni róla a Külügyi bizottságot az elnök úr előzetes jóváhagyásával, hiszen nagymértékben kihat ennek a kormányközi és államközi tevékenységére is.
Tegnap egy olyan közös álláspont körvonalazódott a Beck elnök úrral való tárgyalásomon, hogy mind a Magyar Szocialista Párt, mind a Német Szociáldemokrata Párt fontosnak tartja, hogy a kiépülő NATO rakétavédelmi rendszer és az amerikai rakétavédelmi rendszer között teljes összhang legyen, és hogy csökkentsük azokat a kételyeket, azokat a bizonytalanságokat, amelyek Oroszország részéről ezekkel a rakétavédelmi rendszerekkel kapcsolatban kialakulhatnak. Elhatároztuk azt is, hogy háromoldalú dialógus keretében az Osztrák Szociáldemokrata Pártot is bevonva folytatjuk majd a konzultációt egy közös álláspont kialakításáról. Ennyit a bővítésről és a partnerség bővítéséről.
A második kérdés a műveletek kérdése, amely természetesen döntően az ENSZ-mandátummal zajló afganisztáni, NATO-vezette művelet sikereinek biztosításáról szól. Afganisztán tekintetében két fő kérdés van: a szövetségesi szolidaritás megerősítése és az, hogy legyen egy, a tagállamok által egyöntetűen elfogadott vízió - vagy nevezzük stratégiának - Afganisztán jövőjéről, hiszen az ország déli és keleti régióiban harcoló erőkkel jelen lévő nemzetek számára központi kérdés az is egyébként e mellett a két fő kérdés mellett, hogy a tagállamok Bukarestben állami és kormányfői szinten is megerősítsék az afganisztáni elkötelezettségüket, és a hiányzó képességek pótlása megtörténjen. Azt gondolom, a politikai kohézió erősítése és a közvélemény tájékoztatása, támogatásának megszerzése céljából fontos, hogy Bukarestben elfogadjunk egy olyan nyilatkozatot, amely világosan elmondja a tagállamok népeinek, társadalmainak, hogy az afganisztáni feladat miért fontos, ott milyen eredményt értünk el és mi áll még előttünk. Tehát fontos egy nyilvános nyilatkozat, amely az érintett tagállamok nemzeteit szólítja meg, és fontos egy középtávra szóló politikai-katonai terv, politikai-katonai stratégia, amely viszont a konkrét feladatokat határozza meg és amelyet az állam- és kormányfők jóváhagynak. Mi is egyébként kulcskérdésnek tartjuk azt, hogy a közvélemény érti-e és elfogadja-e az afganisztáni erőfeszítéseinket, és azt gondolom, hogy ez minden tagállamban így van.
Világosan kell beszélni a NATO-csúcson azokról az okokról is, amelyek miatt szükség van a ma közel 50 ezer fős műveletre, és beszélni kell arról, hogy miért hosszú távú ez a feladat. Be kell mutatni saját országunk lakosságainak céljainkat és az eddigi tényleg nagyon komoly eredményeket, viszont eljött az ideje - ezt szeretném még egyszer megerősíteni személyes tapasztalataim alapján is -, hogy legyen világos menetrendünk, legyen egy olyan menetrendünk, amely felvázolja, hogy milyen feladatot vállalunk és azok teljesítésének ütemezését is pontosan körvonalazza, mert világos, hogy a biztonság erősítésével, az afgán fegyveres és rendvédelmi erők önállóságának növelésével párhuzamosan szükséges erőteljesen átalakítani a katonai jelenlétet. Bízom abban, remélem azt, hogy a műveleten belül már öt év távlatában fokozatosan csökkenhet az aktív katonai feladatok részaránya, miközben mondjuk, nőnek a kiképzéssel, felkészítéssel, tréninggel kapcsolatos teendők. Magyarország egyértelműen egy világos terv, egy végrehajtandó stratégia elfogadásának híve, és minden erőfeszítést megteszünk a NATO-csúcson, hogy ez a terv elfogadásra kerüljön.
Természetesen Magyarország szolidáris a többi szövetséges állammal, ezért is vállal jelentős szerepet az afganisztáni békefenntartásban, ezért törekszünk arra, hogy a leginkább jelentős képességhiányok segítésében Magyarország maga is járuljon hozzá, és azt gondolom, hogy az a szerepvállalás, amit a Külügyi bizottság részleteiben ismer, megvitatott és támogatott, ezt megfelelően biztosítja.
És hogy ebben a munkában Magyarország szerepe meghatározó, azt mutatja két törekvés is. Az egyik az, hogy az amerikai kormány javaslatot terjesztett a Képviselőház és a Kongresszus elé, hogy a Magyar Honvédség afganisztáni szerepvállalását az amerikai törvényhozás jelentős műszaki, technikai és pénzügyi támogatással segítse elő olyan eszközök rendelkezésre bocsátásával, amelyek nagymértékben növelik az ott szolgálatot teljesítő magyar katonák védettségét, nagymértékben növelik azt a műveli képességet, amellyel ők rendelkeznek. Bízom benne, hogy a törvényhozási döntés a közeljövőben megszületik, és ez a támogatás, ami egyben a szolidaritás kifejezése is, realizálódik.
Mint ahogy abban is bízom, hogy azt a kezdeményezést, amit az Egyesült Királyság védelmi miniszterével a norvég csúcson, védelmi miniszteri értekezleten ki is dolgoztunk, a NATO-csúcs meg fogja támogatni, jóváhagyja, nevezetesen: a helikopterhiányt közös erőfeszítéssel pótoljuk ki nem csupán Afganisztánban, hanem a közös műveletekben, és hogy jöjjön létre egy olyan közös alap, amely biztosítaná azon országok számára a helikopterek modernizációját, a személyzet kiképzését és felkészítését, amelyek ma rendelkeznek ezekkel az eszközökkel, azonban azok modernizálására nemzeti erőforrásokból nincs módjuk és lehetőségük. Bízom benne, hogy ez az előkészítő munka is sikerrel jár, és a NATO-csúcson erre a megállapodásra vagy erre a bejelentésre is sor kerülhet. (Szabó Vilmos megérkezik az ülésre.)
A műveletek másik nagy területe Koszovó, Magyarország biztonságát közvetlenül érinti Koszovó stabilitása. Ezt és a Vajdaságot érintő különlegesen fontos magyar nemzeti érdekeket és aggodalmakat az utóbbi időszakban határozottan képviseltük a szövetségben, nagymértékben támogatjuk, és egyetértünk azzal, hogy a NATO a Biztonsági Tanács határozata alapján Koszovóban marad; hogy a NATO további koszovói szerepvállalásának alapjairól szóló szükséges tervezési dokumentumokat sikerült elfogadni; hogy az Ahtisaari-tervben felvázolt NATO-feladatok végrehajtását biztosítani tudjuk. Nyilvánvalóan van vita a szövetségen belül Koszovó függetlenségének kikiáltását illetően, és van véleménykülönbség az egyes tagállamok között, de azt gondolom, hogy ez a különbség dialógusban feloldható. Magyarország március 19-én elismerte a független Koszovót, és érdekünk az, hogy a fejlemények az eddigieknek megfelelően a stabilizálódás irányába mutassanak, az a célunk, hogy elősegítsük Koszovó kapcsán is a NATO-ban és természetesen az Európai Unióban is az egységes álláspont kialakítását.
Koszovó még egy szempontból fontos: a NATO és az Európai Unió együttműködése szempontjából, hiszen ez egy fontos terep, de azt gondolom, hogy itt még alapvető problémákkal nézünk szembe, és ennek az együttműködésnek a feltételeit a közeljövőben meg kell teremtenünk. Nem jó az a helyzet, ami ma kialakulóban van a NATO és az Európai Unió között például a koszovói szerepvállalást illetően, és azt gondolom, hogy nekünk a bizalomerősítést kell támogatnunk a két nagy szövetségesi rendszer együttműködését illetően is.
A harmadik nagy kérdés a képességek fejlesztése, ami a legutóbbi NATO védelmi miniszteri értekezlet egyik legfontosabb témája volt. A fő okot, a fő problémát az jelenti, hogy a NATO továbbra is nemzeti korlátozásokkal szembesül, amelyek azt eredményezik, hogy a műveleti szándékot a nemzetek nem tudják kellő erővel alátámasztani, és a szövetség érdemben nem tudja megoldani ezeket a képességhiányokat.
Ugyanakkor van egy nagyon fontos előrelépés, amely diskurzus elindult a NATO-ban, nevezetesen az alkalmazhatósági mutatók egy igazi mérőrendszer frissítése, és ennek a napi realitásokhoz igazítása, mert ez segítheti, hogy a magasabb műveleti körülményeknek megfeleljenek a NATO-tagállamok. Ennek eredményeként a stratégiai parancsnokok megkezdték az alkalmazhatósági mutatók átdolgozását. Ma az a helyzet, hogy 40 százalék az a szint, az a telepíthetőségi követelmény, amely fennáll és amelyet a tagállamoknak néhány éven belül el kell érniük, vagyis hogy a szárazföldi erők 40 százaléka telepíthető legyen. Ez az a bizonyos telepíthetőségi mutató, amely meghatározó a közös erőfeszítésekhez való hozzájárulásban. Van egy másik mutató is, nevezetesen a műveletben lévő erők aránya, amely ma 8 százalék. Tehát van egy 40 és egy 8 százalékos mutató.
Magyarország egyébként - az első szlájdon látható - középen foglal helyet az alkalmazhatósági mutatót tekintve. Erre részletes tervünk van, 2013-ra már teljesíteni tudjuk a 40 százalékot, 2007-ben elértük a közel 20 százalékot, 2012-ben a 3. zászlóalj belépésével elérjük a 32-33 százalékot, tehát tervezetten a tízéves képességfejlesztési, haderő-fejlesztési tervben előre ütemezetten 2013-ra elérjük a 40 százalékot.
Amennyiben a NATO-ban az a döntés születik, hogy ezt az arányt magasabbra kell emelni - 50-re vagy 55 százalékra -, ez Magyarország esetében nem kívánja meg a tízéves fejlesztési tervek átdolgozását, mert mi a dandár telepíthetőségét 2016-17-re tervezzük, ez pedig már egy 60 százalékos telepíthetőségi szintet jelent. Tehát Magyarország számára egy megemelt alkalmazhatósági terv nem jelent külön problémát; gyakorlatilag egy ilyen program mentén haladunk már.
A képességfejlesztés másik nagyon fontos eleme az alkalmazhatósági mutató, amelyről szóltam, hogy 8 százalék ma. Magyarország ma már megközelíti a 10 százalékot, tehát itt jelentősen erősebb pozícióban vagyunk, ez a következő szlájdon látható, a második legnagyobb telepíthetőségi-alkalmazhatósági mutatóval rendelkezünk. És ha ehhez a közel 10 százalékhoz hozzászámoljuk még a NATO-reagálóerők, az európaiharccsoport-felajánlásunkat is, azt további 2-3 százalékot jelent az alkalmazhatósági mutatókban. Azt gondolom, hogy ez jelentős szerepvállalás a NATO közös erőfeszítéseiben.
Természetesen van egy alapvető vita, amelyet most a bukaresti csúcson is folytatnunk kell. Nevezetesen, hogy hogyan viszonyuljon egymáshoz a hadműveleti és stratégiai tartalékokban és műveletekben való részvétel mértéke és aránya. Az látható, hogy ennek a 3 igénynek az egyidejű teljesítése minden tagállam számára komoly fejtörést okoz. Jelentős hiányok vannak - mint hogy hangsúlyoztam - a NATO-műveletekben, az alkalmazott műveletekben is.
Ezeknek a hiányoknak a pótlásáról dönteni kell Bukarestben, de jelenős hiányok vannak a hadműveleti és a stratégiai tartalékok terén is. Erről is őszintén kell beszélni majd a bukaresti csúcson, hogy milyen megoldást választunk. Vannak a katonai vezetőknek erre vonatkozóan elképzeléseik: a hadműveleti tartalékok esetében gyakorlatilag nem színtiszta zászlóaljak felállításával, hanem a szükséges harci támogatással és támogató kiszolgálással rendelkező zászlóalj-harccsoportokat kellene ebbe besorolni, és azt gondolom, hogy ez egy követhető megoldás lehet. Természetesen ehhez előzetesen raktározni kell a harccsoportok bizonyos felszerelését, hogy ez egy realizálható tartalék legyen.
Volt egy másik meggondolás is, amelyet a katonai bizottság nem támogatott, hogy a NATO-reagáló erőt, tehát a NAF-et stratégiai tartalék szerepében is lehessen alkalmazni ezt végül is a katonai bizottság elvetette. Ma egy fokozatosan felállítandó erő koncepcióját fogja javasolni a NATO-csúcsnak. Ennek az opciónak az a lényege, hogy nem a teljes kötelék, hanem csak a parancsnokság, a híradás és a legfontosabb kötelékek mint mag állnak készenlétben, és az ezeken felül szükséges képességeket a konkrét feladat alapján generálják majd a megfelelő vezető és tervező szervezetek.
Azt gondolom, hogy magas műveleti tempó mellett magas hadműveleti és stratégiai tartalék biztosítása komoly nehézségekbe ütközik a NATO-ban, és ennek a nehézségnek a feloldása a legfontosabb stratégiai kérdés. Ebben ma még véleménykülönbség van.
Meggyőződésem szerint a Magyar Köztársaság kormányának álláspontja, hogy kezdeményezi annak a ma meglévő helyzetnek a feloldását, ami a korlátozott erőforrásokhoz vezet, ez a kivezető út. Ma egy dobókocka-effektus érvényesül a finanszírozásban, tehát 26 tagállam közösen dönt a műveletekről, majd az a tagállam, amely vállalja a műveletet, az vállalja a teljes finanszírozást is. Meggyőződésünk szerint ez a legnagyobb gátja annak, hogy megfelelő szinten lehessen a műveletekhez az erőforrásokat biztosítani.
Ezért már az elmúlt év során is kezdeményeztünk mind kormányzati, mind ellenzéki politikai körökkel erről diskurzust és vitát. Például az angol konzervatív párttal, Liam Foxszal is, akit vendégül láthattam itt, Magyarországon, de kormányzati tényezőkkel is egy másfajta gondolkodást, ami arról szólna, hogy olyan közös lehetőségeket, feltételeket, alapokat kellene létrehozni, amelyek elindítják a NATO műveleteit a közös finanszírozás irányába.
Tehát hogy a közösen meghozott döntések és azok a vállalások, amelyeket az egyes nemzetek a részvételről hoznak, annak az anyagi terhei ne csupán az adott országot terheljék, hanem a szövetségesi rendszerben kerüljön sor ennek a biztosítására. Meggyőződésem szerint ez oldhatná fel azt a feszültséget, amely kialakult a műveleti igények, a hadműveleti és stratégiai tartalék képzése körül.
Fontos és nagyon jelentős lépés lesz ezen belül a stratégiai és hadszíntéri szállítás problémájának megoldása. Ez Bukarestben sorra kerül, hiszen a Magyar Köztársaság kormánya elmúlt hét szerdán jóváhagyta azt a memorandumot, amellyel lehetővé vált a pápai bázisrepülőtér nemzetközi megállapodásainak megkötése és az, hogy az a 14 NATO-tagállam és két partnernemzet, amely együtt döntött arról, hogy ezt a három C17-es katonai szállítórepülőt több nemzeti összefogásban beszerzi és üzemelteti, ez nemzetközi jogilag is most már megfelelő formát öltsön.
Nagyon fontos lépésnek tartom, hogy szövetségeseinkkel együtt Pápát választottuk a fő műveleti bázissá. Azt gondolom, hogy az egyetértési megállapodás kidolgozása és a nemzetek jóváhagyása folyamata, amely ma zajlik, nyárig befejeződhet, és mire az első gép valamikor 2008. november 14-e táján megérkezik, addigra minden szükséges feltétellel rendelkezzen a pápai bázisrepülőtér.
Ez természetesen külön erőfeszítéseket kíván meg a magyar kormánytól is. Tájékoztattam a kormányt arról és konkrét javaslatot is készítek, hogy milyen nemzeti kereteken belüli beruházásra van szükség a NATO-beruházások mellett arra - jelentős anyagi kötelezettségvállalással -, hogy Pápa megfelelő feltételeket tudjon biztosítani, és milyen változásra van szükség, hogy ott a személyi feltételeket is biztosítani tudjuk. Bízom benne, hogy a 2008-at és 2009-et érintő vállalásunk feltételei maradéktalanul biztosítható.
Természetesen folyik egy egyeztetés arról is, hogy hol legyen a székhelye nem a bázisnak, hanem a nemzetközi szervezetnek. Jó esély van arra, hogy a szövetségeseink székhelynek is Magyarországot fogják választani, tehát egy nemzetközi szervezet is - túl a bázisrepülőtéren - Magyarországra fog települni.
Azt gondolom, hogy Bukarestben jelentős hozzájárulása lesz a Magyar Köztársaság kormánya részéről ezen bizonyos nemzetközi megállapodás jóváhagyásának a bejelentése, ami az elmúlt hét szerdán megtörtént.
Már említettem az afganisztáni műveletek kapcsán a hadszíntéri légi szállítási képességhiány feloldására tett javaslatunkat, ez a másik kérdés, ami Bukarestben szóba fog kerülni. Amennyiben létrejön ez a found, akkor a Magyar Köztársaság az előzetes egyeztetéseknek megfelelően két szállító- és két harci helikoptert bocsát rendelkezésre, és ezeknek a modernizációja, személyzetfelkészítése után természetesen a szövetségesi feladatok ellátására is alkalmasak lesznek ezek az erők.
Jelentős csúcstalálkozó lesz Bukarestben, amire világos állásponttal készül a Magyar Köztársaság kormánya, és aminek folytatásaként idén október elején Magyarországon, Budapesten kerül sor a NATO védelmi miniszteri értekezletre, ahol majd a bukaresti csúcson az állam- és kormányfők részvételével meghozott döntéseket konkrét intézkedésekre és tervekre kell majd váltanunk. Bízom benne, hogy az előtt is adhatok majd tájékoztatást a Külügyi bizottságnak.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, miniszter úr. Szerintem ezt meg is beszéltük, tehát október várjuk majd a következő tájékoztatást a NATO védelmi miniszteri találkozót megelőzően.
Miniszter úr, engedje meg, hogy négy kérdést érintsek az ön által megemlített kérdések közül. Összességében az mindenféleképpen rendkívüli alkalom a NATO-csúcstalálkozók történetében, hogy úgy megy rá a NATO erre a csúcstalálkozóra, hogy számos kérdés a szövetségeseken belül, illetőleg a stratégiai partnerek viszonylatában is nyitott, ilyen meglepetéseket is tartó NATO-csúcstalálkozó még nem volt, mint amire most Bukarestben készülünk. Ezekkel kapcsolatban az első természetesen a bővítéssel összefüggő kérdés. Nem volt még olyan csúcstalálkozója a NATO-nak, amikor a bővítéssel kapcsolatban ilyen mérvű bizonytalansággal szembesültünk volna. Nem tudjuk, hogy egy, kettő vagy három államot fog felvenni a NATO.
Úgy vélem, fontos azért Magyarország részéről világossá tenni, hogy mindazok a problémák, amelyek különösen Macedónia NATO-tagságának az útjában vannak, meghatározó módon Görögország felelőssége, és azzal, hogy Görögország ilyen magatartást folytat, számunkra a Nyugat-Balkán stabilitásának a megteremtését veszélyezteti, hátráltatja. Támogatjuk a kormánynak a Macedónia-üggyel kapcsolatban az álláspontját, de úgy vélem, fontos lenne, hogy a kormány tegye egyértelművé a görög magatartással kapcsolatos álláspontját.
A második kérdés, amit szeretnék érinteni, az a Tagsági Akcióterv, a Membership Action Plan, a MAP, tehát Grúzia és Ukrajna kapcsolata a NATO-val. Úgy vélem, hogy az a mértékű nézetkülönbség, ami jellemzi ezt a problémát, Magyarország számára lépéskényszert jelent, és úgy látom, hogy Magyarország mindezidáig nem találta meg a helyes álláspontot ebben a kérdésben. A miniszter úr bizonyára tud arról, hogy tíz NATO-tagállam a NATO-főtitkárhoz fordult, hogy támogassuk Ukrajnát és Grúziát már most a NATO bukaresti csúcstalálkozóján. Magyarország volt az egyetlen Közép-Kelet-Európai ország, amely nem írta alá ezt a kezdeményezést. Értetlenül állunk ez előtt a helyzet előtt.
Miniszter úr, mi a magyarázata annak, hogy Magyarország ezt nem írta alá? Mi az ön véleménye? Nem tudom, hogy a döntéshozatali folyamat a Külügyminisztérium, illetőleg a Honvédelmi Minisztérium között milyen módon és milyen értékben osztott meg. Úgy vélem, nem mellékes kérdésről van szó, Ukrajna ugyanis az elmúlt időszakban a magyar külpolitikában folyamatos viták tárgya: a narancsos forradalom ellentmondásos támogatása vagy az utóbbi időben tapasztalható volt, hogy a Déli Áramlattal kapcsolatban - ami arra hivatott, hogy Ukrajnát kikerülje - Magyarország megint nem megfelelő körültekintéssel járt el. Úgy vélem, hogy ez, hogy Magyarország nem támogatja a bukaresti csúcstalálkozón Ukrajna számára a MAP elfogadását, kifejezetten káros lehet a magyar-ukrán kapcsolatokra, és egyfajta kis antant kialakulásának - amit 1991-től kezdődően az Antall-kormány Ukrajna-politikájával sikerült ellensúlyoznunk - teremthetjük meg a feltételeit. Ami például a Vereckei-hágón történik, nem függetleníthető attól, hogy mi milyen álláspontot foglalunk el az ukrán MAP-tagsággal kapcsolatosan. Úgy vélem, felülvizsgálatra szorul ebben a kérdésben a magyar álláspont, amíg nem késő.
Grúzia kapcsán, aki számunkra az energiabiztonság megteremtése szempontjából kulcsfontosságú partner, ha kifejezetten az elvi kérdéseket nem taglaljuk, ugyanez elmondható, tehát Ukrajna és Grúzia Magyarország számára teljesen más megközelítést kell hogy élvezzen, meggyőződésünk szerint.
Afganisztánnal kapcsolatban pedig kérdéseim lennének. Mielőtt erre rátérek, Oroszország. Azt mondta a miniszter úr, hogy Oroszországgal kapcsolatban kisimulnak a dolgok. A CFE-szerződésre hadd kérdezzek rá. Van-e a CFE-szerződés végrehajtásának a felfüggesztésével kapcsolatban a magyar kormánynak végre valamilyen álláspontja?
És akkor a kérdések. Igazán az érdekel bennünket Afganisztán ügyében, hogy a kabuli reptér működtetésének átvétele megtörténik-e. Szándékozunk-e az OMLT-csoportokba, a Műveleti Mentor és Összekötő Csoportokba magyar katonákat küldeni? Afganisztánba megy-e ez a négy helikopter, amit itt a miniszter úr említett? Küldünk-e az amerikai csapatok mellé úgynevezett különleges csapatokat, és összességében mindezek a felajánlások mennyiben érintik azt a limitet, amit Magyarország az afganisztáni szerepvállalással kapcsoltban megállapított, illetőleg nem borítja-e fel mindez a kötelezettségvállalást, példának okáért a koszovói szerepvállalásunk viszonylatában megszületett vagy fenntartott egyensúlyt? Ezek lennének a kérdéseim a Fidesz részéről.
Természetesen a Fidesz támogatja az afganisztáni magyar szerepvállalást, külön tekintettel a PRT-missziónkra, valóban ez egy fontos, konszenzusos terület a magyar külpolitikában, aminek a fenntartásában elkötelezettek vagyunk.
Vannak további kérdések, hozzászólások? (Többen jelentkeznek.) Kozma József alelnök úr, MSZP!
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Vendégek! Tisztelt Bizottság! Hadd kezdjem azzal, hogy ha visszaemlékszünk és ha itt a bizottságban ülők vissza tudnak emlékezni az elmúlt évek honvédelmi miniszteri meghallgatásaira, akkor most már határozottan érezhető egy trend.
Mégpedig számomra világos, hogy az az elkötelezett és felelős építkezés és vonalvezetés, ami a képességek fejlesztése, az akciókban, műveletekben való részvételre való fölkészülés, majd azok bonyolításában a honvédség szakszerűsége jelentett, hogyan teszi föl a kérdéseket 2008. április 1-jén itt, a Külügyi bizottság előtt.
Most már az a kérdés, hogy Magyarországot, Magyarországot mint NATO-tagot, Magyarországot mint geopolitikailag érdekes, fontos, érzékeny helyzetben levő országot, ezzel együtt a magyar szerepvállalást illetően milyen pozitív várakozásaink lehetnek nekünk, és velünk szemben milyen pozitív várakozásai lehetnek NATO-beli partnereinknek.
Azt gondolom, hogy ez egy jelentős előrelépés ahhoz képest, amikor évekkel ezelőtt csak olyan típusú kérdéseket lehetett föltenni, hogy hogyan tudjuk pótolni a hiányosságainkat, hogyan tudunk megfelelni valamilyen követelményeknek és eközben még hogyan tudunk aktívan és megbecsülést kiváltóan is szerepet vállalni. Azt látom, hogy évek során haladunk előre, és azt gondolom, hogy ebben azért fontos szerepe volt annak, hogy a minisztérium, a honvédség, a kormányzati, illetve az ellenzéki erők ezt a folyamatot egyébként alapvetően és a lényeget illetően folyamatosan támogatták. Gondolom, enélkül idáig biztos, hogy nem juthattunk volna el.
Azt, hogy elnök úr a fideszes vélemény és kérdések megfogalmazásakor az aggályoknak hangot adott, azt gondolom, hogy segít bennünket abban, hogy a további kérdésekre is megtaláljuk a válaszokat, mert hiszen ezek, egyébként azt gondolom, hogy pontosan - jelentős részben legalábbis - azok az aggályok, amelyekkel a szövetség egésze szembenéz. Tehát - hogy csak az utóbbi kettőt említsem - hogy mi legyen Grúzia és Ukrajna kérdésében, ez nem egyedül Magyarország számára nehéz kérdés, bár a választ hallottuk a miniszter úrtól, hogy igen, az időzítés kérdéses lehet, illetve a feltételek teljesülésével együtt keressük a megfelelő időpontot. Tehát a válasz, ilyen értelemben, úgy hallottam, elhangzott.
De azt gondolom, hogy igen, és amikor ott voltunk Brüsszelben Balla képviselő úrral együtt a NATO Védelmi Bizottságának másik két bizottsággal való együttes ülésén, akkor szinte mindenki föltette ugyanezeket a kérdéseket ott, a parlamenti közgyűlés civil, vagyis politikus szereplői közül. No, ez tehát az egyik dolog. Azt gondolom, hogy jobb helyzetben vagyunk most már, a Magyar Honvédség a NATO-n belül, és Magyarországnak politikai értelemben a NATO-n belüli szerepvállalását illetően.
Még két dolgot szeretnék érinteni. Az egyik, hogy éppen a geopolitikai pozíciónk előnyeinek érvényesítése szorosan összefügg álláspontunk szerint azzal, hogy mi fog a Nyugat-Balkánon történni. Ha a Nyugat-Balkánon a folyamat tud előrehaladni és kiteljesül vagy beteljesül - mindegy, melyik fogalmat használjuk -, akkor Magyarország geopolitikai pozíciói érvényesülni fognak. Vagyis valóban elemi érdekünk az, hogy a Nyugat-Balkán országaiban a két különböző kategóriában mind a kettőben legyen határozott előrelépés és előrehaladás. Ez a stabilitást, a biztonságot és az egész térség demokratizálását fogja szolgálni meggyőződésünk szerint.
Abban pedig különösen egyetértek a fideszes állásponttal, hogy igen, egyébként azt gondolom, hogy ez a napi politikát érintő kérdésekben is éreztetheti hatását, ha a NATO ilyen ügyekben elkötelezett vonalvezetéssel elkötelezett és következetes politikát folytat. Arra gondolok, hogy az abszolút égető és napirenden levő Koszovó-kérdésben is érezteti hatását bármi, amit Nyugat-Balkán ügyben - speciálisan persze Koszovó-ügyben - a NATO tenni fog és tenni tud, különösen - mint ahogy miniszter úr is exponálta - a NATO-európai uniós viszonyban fennálló mostani bizonytalanság közepette. Köztudottan az Európai Unió közössége megosztott, míg a NATO, ami a műveleteket illeti, reméljük, nem megosztott ebben a kérdésben. Magyarország elemi érdeke, hogy a NATO egységes álláspontra jusson ezekben az ügyekben.
Végül a harmadik dolog. Azt gondolom, hogy az afganisztáni szerepvállalásunk azonkívül, hogy a korábbi ütemezés szerint megy előre, egyfajta garanciákkal erősödhet. Mi mindig megkérdeztük a miniszter urat, hogy a saját katonáink biztonsága és egyben a helyzet biztonsága érdekében mit tudunk tenni, milyen garanciáink vannak. A most említett részben, a brit, részben az amerikai ügyekre való hivatkozás, tehát egy, az Egyesült Államok törvényhozásához beterjesztett elnöki javaslat, illetve az Egyesült Államok kormányában forgó javaslat arról szól, hogy a biztonságot - beleértve a mi katonáink biztonságát is - eszköz kerül nemcsak a szövetségesek, hanem a mi kezünkbe is.
Tehát itt olyan megoldásokról van szó, amelyekben aktív szerepet játszhatunk, és valójában, ha jól alakulnak a dolgok, a saját csapataink biztonságáért saját eszközökkel is természetesen szövetségesi támogatással is nagyobb mértékben rendelkezhetünk. Azt gondolom, hogy ez méginkább jelentős előrelépés.
Összegezve azt gondolom, hogy miközben akár Délkelet-Európára, a Nyugat-Balkánra gondolunk, akár más műveleti területekre, a kihívások nőnek, ezzel együtt a támogatás határozottsága a politikai élet, a pártok részéről nem csökken, és reméljük, hogy a bukaresti csúcs arról fog szólni, hogy a szövetség részéről is olyan eltökéltség lesz, ami Magyarország számára is biztos tervezést fog lehetővé tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Balla képviselő úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az eddigi beszélgetésből kiderült, hogy nincs különösebb vita közöttünk a NATO-tagságból fakadó szövetségesi feladatainkban, mégis feltennék olyan kérdéseket, amelyek részben ezzel függenek össze, és problémának érzem. Egyrészt, hogy Magyarország ma jelentős szerepet vállal külföldi missziókban, ha jól tudom, mintegy 1040 fővel, Afganisztántól Koszovón át Ciprusig és a különböző missziókban. Ezzel együtt a Honvédelmi Minisztérium védelmi kiadásai, a GDP-arányos védelmi költségvetése nem nőtt.
Egyrészt a NATO-ban most van egy tendencia, és talán Bali szakállamtitkár úr kapásból írja is magának a tételt, hogy a NATO-n belül 6 ország teljesíti a GDP-arányában a 2 százalékot, mégis Magyarország nem közelít ehhez, a nagyjából célként kitűzött összeghez. Eközben arról beszélünk még, hogy várhatóan bővítések lesznek a feladatellátásban, úgy az afganisztáni misszióban is, és úgy tűnik, hogy Koszovóban is olyan feladataink lesznek, ahol bővíteni kell a misszió létszámát. Eközben a miniszter úr mondja, mintha nem lenne elegendő hadi felszereltség vagy nem lenne olyan minőségű modern felszereltsége a honvédségnek, illetve azoknak az embereknek, akik külföldi misszióba mennek, ezért szükséges az, hogy a szövetségeseinktől egyfajta segítséget kapjunk.
Ezt jelenleg problémának látom. Részben kérdésem az, hogy várható-e az, hogy a költségvetés idomul azokhoz a feladatokhoz, amelyek várnak a Magyar Honvédségre, hiszen ez nemcsak az 1040 főt jelenti, hanem nyugodtan szorozhatjuk a rotáció miatt hárommal, tehát mintegy 3000 katonánk tevékenykedik valamilyen formában - vagy felkészülési vagy pihenőfázisban, illetve szolgálati fázisban - ezekben a missziókban.
Még egy kérdésem lenne, vagyis a kettő összekapcsolódik, megint Afganisztán és Koszovó. Afganisztánban növekedni fog a jelenlétünk a misszióban, így a feladataink növekedni fognak. Ez nem jelenti-e azt, hogy a Nyugat-Balkánon, Koszovóban például csökkenteni fogjuk a feladatainkat, illetve a részvételünket, azt a létszámot, amellyel jelenleg komoly feladatokat látunk el? Bár a hírek szerint át fogják csoportosítani a feladatokat és nemcsak ez a közvetlen őrzés-védés lesz a repülőtér környékén, hanem esetleg más feladatokat is el fognak látni magyar katonák.
Köszönöm.
ELNÖK: Gruber képviselő úr!
DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Két egyszerű kérdésem volna. Koszovóval kapcsolatban hogyan áll a közös magyar-szlovén-olasz harccsoport működése? Bár itt két megközelítésből is szóba került a két MI-8-as vagy MI-17-es, illetőleg a MI-24 harci helikopter, gondolom, elektronikai korszerűsítéséről van szó. Mégis tudomásom szerint évek óta folyamatosan gond az alkatrész - mint ahogy gond volt a MIG-29-esek esetében is -, tehát a sárkány- és hajtóműalkatrészek beszerzése. Biztosan ez hosszú távon is a legegyszerűbb megoldás, ha ezeket a helikoptereket - mind a szállító, mind a harci helikopterváltozatokra gondolok - ilyen felújításokkal próbáljuk tartani? Különösen izgalmas ez egy olyan területen - gondolok itt különösen a MI-24-es helikopterek alkalmazására -, ahol a történelem során általában ezek a helikopterek eléggé típusorientáltan kötöttek voltak bizonyos felhasználók szempontjából. Nem keveredik-e majd össze, a használat során nem lesz-e nagyobb kockázat ezeknek a helikoptereknek a bevetése, mint más típusú, európai vagy amerikai típusú helikoptereké?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Varga képviselő úr!
DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Két rövid kérdésem lenne, az egyik Koszovó tekintetében, és nyilván amennyire válaszolni lehet erre ebben a körben. Az álláspontokat eléggé egyértelműnek vélem egyes NATO-tagállamok tekintetében és elég merevnek. Nem tudom, hogy mennyire kerülnek szóba ezeken az egyeztetéseken - akár informálisan - azok a verziók, amelyek de facto azért csak szóba jönnek Észak-Koszovó tekintetében, esetleges Szerbiához való tartozása tekintetében. Ezek nyilvánvalóan kényes kérdések, amennyire erre reagálni lehet, annyira kérdezem ezt.
A másik kérdésem különösen erre a költségvetési helyzetre is jelenthet kiutat. Mennyire lehet a hadrendből kivonandó egyes eszközöket a későbbi fejlesztések ugyan szűkös, de lehetséges forrásaiként nézni? Különösen gondolok itt, ha jól tudom, a 2010 után kivonandó MIG-29-esekre. Tehát mennyire lehet itt alternatív módszerekkel lehetőségként tekinteni ezekre a forrásokra?
Köszönöm.
ELNÖK: Miniszter úr, államtitkár úr, első körben ennyi lett volna.
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Először az államtitkár úr válaszolna, mert volt két diplomáciai kérdés.
BALI JÓZSEF szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. A CFE-vel kapcsolatosan szeretnék először röviden választ adni.
A CFE-vel kapcsolatos téma előkészítése során úgy Brüsszelben, mint Bécsben a magyar küldöttség egyébként aktív szerepet játszik a háttérmunkában. Ami a CFE-t illeti, a NATO 28-án közzétett egy nyilatkozatot ezzel kapcsolatban, amiben arra hívja fel az orosz felet, hogy párhuzamos akciócsomagot hajtsanak végre. Ennek az akciócsomagnak a főbb elemei alapvetően az adaptált CFE-szerződésnek a ratifikálási folyamatával kapcsolatosak, az orosz kötelezettségek teljesítésével Moldáviában, illetve Grúziában. Természetesen az oroszokkal ebben egyet tudnak érteni, hogy azok a NATO-országok, amelyek egyébként nem tagjai a CFE-rezsimnek, kifejezik azon szándékukat, hogy amennyiben ratifikálásra kerül a CFE-egyezmény, akkor ehhez csatlakozni fognak, illetve szintén javaslat van arra, hogy amennyiben sor kerül ennek a módosított szerződésnek, adaptált szerződésnek a ratifikálására, akkor Oroszország és a NATO tárgyalásokat kezdeményeznek annak a helyzetnek az áttekintésére, ami az adaptált CFE-megállapodásnak az 1999. évi elfogadását követően történt a világban, és sajnálattal megállapítják azt, hogy a CFE-szerződés végrehajtásának a felfüggesztése semmiképpen nem tesz jót, sürgetik Oroszországot arra, hogy a NATO-val közösen találjanak megoldásokat. Egyelőre erre számíthatunk, tehát úgy gondolom, a CFE-témában megoldás egyébként nem körvonalazódik pillanatnyilag, egyszerűen a NATO kifejezi azt a készségét, hogy folytatni kell a tárgyalásokat.
Ami a MAP-tagsággal és a "non paper"-rel kapcsolatos kérdésre a válasz. Alapvetően ezt úgy kellene mondani, hogy önmagában ez egy kezdeményezés, ami "non paper" formát ölt, és az, hogy valaki ehhez adott esetben nem csatlakozik, nem azt jelenti, hogy nem ért egyet a "non paper"-ben lévő kezdeményezéssel.
ELNÖK: De miért nem csatlakozik, államtitkár úr?
BALI JÓZSEF szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Minden bizonnyal az ott lévő diplomatáink a magyarázatát meg tudják adni, a Külügyminisztérium képviselői erre feltehetően jobb választ tudnak adni, hogy miért nem. Ez a "non paper" odakerülhet egy nemzet elé úgy is, hogy annak a megfogalmazásában, kidolgozásában az adott nemzetet nem vonják be, gyakorlatilag rendkívül rövid határidővel válasz elé állítják, és hasonló kérdések vannak. Egyébként csak azt szeretném mondani, hogy Magyarország többek között nem is olyan régen a Balkán esetében szintén kezdeményezett egy "non paper"-t, amihez körülbelül heten csatlakoztak annak ellenére, hogy egyébként maga a javaslat teljes körű politikai támogatást élvezett az Észak-atlanti Tanácsban. Tehát önmagából én ebből nem vonnék le semminemű következtetést, messzemenő következtetést, és egyébként Magyarország semmilyen módon nem ellenzi, sőt támogatja Ukrajnának és Grúziának a MAP-tagságát, tehát itt nem arról van szó, hogy Magyarország blokkolja ezt a kezdeményezést.
Köszönöm szépen.
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen. Igaza van az elnök úrnak, teljesen egyetértek az elemzésével, a NATO-csúcstalálkozók közül ez most az első olyan - a közelmúltat is tekintve -, ahol nyitott kérdések vannak. Éppen ezért hangsúlyoztam a bevezetőmben, hogy fontos, hogy Bukarestben ezekben az ügyekben döntések szülessenek. A Magyar Köztársaság azt az álláspontot fogja képviselni, hogy ezekben a nyitott ügyekben világos, egyértelmű, egységes álláspontja legyen a NATO-nak, mert ez tudja azt a politikai stabilitást adni a világnak, amire meggyőződésem szerint szükség van. Igaz ez a bővítéssel kapcsolatban is, teljesen egyértelmű az álláspontunk. Mindhárom ország teljesítette azokat az egyéni feltételeket, amelyek a csatlakozáshoz szükségesek, és elfogadhatatlan, hogy egy névkérdésen akadjon meg egy ilyen kérdés, egy ilyen ügy, amikor a Balkán stabilitásának a megteremtése egész Európa közös ügye egyébként, nemcsak a balkáni államoké.
Ukrajna és Grúzia ügyében elmondta a diplomáciai helyzetet az államtitkár úr, tegnap konzultáltam erről Jung miniszter úrral, a német védelmi miniszterrel. Németország egyike azoknak a jelentős államoknak, amelyek nem támogatják most ennek a kérdésnek a napirendre tűzését, és a konzultációt azért tartottam fontosnak, hogy megismerjem a német álláspontot, és más jelentős államok is hasonló állásponton vannak. Azt kell mondanom, hogy Magyarország elkötelezett Ukrajna MAP-tagsága mellett, mint ahogy Grúziáé mellett is, Magyarországnak feladata, hogy segítse ennek a folyamatnak az előrevitelét, és ebben mélységesen egyetértek az elnök úrral. Három olyan kérdés van, ami Ukrajna vonatkozásában nyitott kérdésnek számított és számít ma is: az ukrán társadalom megosztottsága a NATO-tagságot illetően, az ukrán haderő átalakulásának nagyon-nagyon kezdeti szakasza. Kérem, lehet a magyar védelmi költségvetést kevesellni, én is ezek közé tartozom, de az ukrán haderőnek annyi a költségvetése, amennyi a Magyar Honvédségé, ilyen szinten van finanszírozva, és nem GDP-arányosan, hanem ez abszolút szám.
Három: természetesen Ukrajna integrációjával kapcsolatban mi külön is elkötelezettek vagyunk a szomszédos ország mivoltunkból és az ott lévő magyar kisebbség okán. Tehát azzal a céllal, amit az elnök úr megfogalmazott, én maradandóan egyetértek. Ennek az operacionalizálása egy nagyon komoly feladat. És az a kérdés, hogy ez szerdáig-csütörtökig megtörténhet-e. Azt tapasztaltam a tárgyalópartnereimnél, hogy nem, hogy ebben nagyon mély megosztottság van.
Oroszországgal kapcsolatban azt fogalmaztam meg, hogy nagy eredménynek tartanám, hogy ha sikerül megállapodni Oroszországgal például az afganisztáni utánpótlás biztosítása ügyében - és nem úgy fogalmaztam, hogy kisimul. Nagy eredménynek tartom, ha 2-3 vagy 4 konkrét ügyben megállapodásra tudunk jutni. Nem várok többet a NATO-csúcstól ebben a vonatkozásban, de ezeket a NATO szempontjából jelentős előrelépésnek tekintem.
Ami a szerepvállalásunkat illeti Afganisztánban, azt a programot hajtjuk végre, amelyet a Külügyi bizottság ismer, pontosan, és ez a program együtt, koszovói szerepvállalásunkkal is azok között a keretek között van, amelyeket korábban mind a Külügyi bizottság, mind a Honvédelmi bizottság meghatározott. Nem több katona vesz részt, hanem más megosztásban vesz részt külföldi műveletekben, más feladatokat fog ellátni, és időben és beosztva ezeket a pluszfeladatokat. Elmondanám, hogy melyek ezek.
Átvesszük a kabuli repülőtér vezető nemzeti feladatait ez év közepén 6 hónapra. Ez 40-45 főt jelent arra a 6 hónapra. Eközben más államok katonái is részt vesznek a magyar PRT-ban, ott annyival csökkentjük a magyar katonai létszámot. Szlovákok, horvátok, bolgárok és mások is részt vesznek ebben a feladatban.
Késő ősszel az a különleges műveleti csoport, amely 12-14 főből áll, el fogja látni azt a feladatát, amiről korábban a Külügyi bizottságot tájékoztattam. Az ő eszközeik bővítésére fog szolgálni az az amerikai támogatás, amelyről szót váltottunk az előbb. Készek vagyunk az idén már egy OMRT-t felállítani, és készek vagyunk jövőre még egyet, mert kettőt vállaltunk. Most úgy néz ki, hogy időben átcsúszik mind a kettő 2009-re. Ugyanis az egyik vállalásunk arról szólna, hogy a hollandoktól átvállalunk Uruzgan-tartományban egy OMRT-t, azonban jelenleg a hollandok nem tudnak átadni lövész zászlóalj felkészítését nekünk, mert ezt a feladatot a franciák és az ausztrálok ma ellátják. Jövőre lesz esedékes ez a feladat, tehát időben csúszik.
Illetve elvállaljuk egy olyan afgán zászlóalj felkészítését, amely Baghlan-tartományban jön létre, ahol a magyar újjáépítési csoport állomásozik. Ezt a németekkel együttműködésben vállaltuk. Ez is valószínűleg a jövő év elejére fog realizálódni. Azt külön fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az amerikai partnereink azt kérték tőlünk, hogy amerikai katonák is vegyenek részt magyar parancsnokság mellett ilyen OMRT-ben, pontosabban az Ohioi Nemzeti Gárda, amellyel van egy ilyen együttműködésünk. Ez külön megemeli ennek a részvételnek a fontosságát. Ez nem a magyar katonák létszámát növeli, sőt csökkenti majd, abban az OMRT-ben, amelyet elvállaltunk.
És két szállító és két harci helikopter alkalmazására is 6 hónapra Afganisztánban kerülne sor, amennyiben a modernizáció végbemegy. Ez nyilván egy egy-másfél éves folyamat, tehát utána fog megjelenni ez az igénybevétel. Az előzetes terveknek pontosan megfelelően, mint ahogy ezt az alelnök úr is elmondta a hozzászólásában: készülünk a többi szerepvállalásra is így Koszovóban.
Nyár végén egy manőverzászlóalj, ez a bizonyos szlovén-olasz-magyar zászlóalj fog Becsben állomásozni és átvenni egy térség kontrollját, ellenőrzését, ezzel egyidejűleg az őr- és biztosítószázad, az a század, amelyik ma Becsben állomásozik, kivonásra kerül, illetve 6 hónappal később az egészségügyi csoport is, amely jelenleg a parancsnokságon támogatást nyújt.
Az egészségügyi csoportnak a személyes döntésem alapján hosszabbítottuk meg 6 hónappal a feladatát - ez is kivonásra került volna -, hogy az esetleges járványveszély esetén már a képzettséggel, felkészültséggel, tapasztalattal rendelkező magyar egészségügyiek legyenek ott, és ne egy váltásban egy új nemzet lássa el ezt a feladatot. Ez 13-14 főt jelent egyébként. Még egyszer szeretném hangsúlyozni: az ezerfős keretben előre tervezetten történik meg ezeknek a vállalásoknak a kielégítése.
Mint ahogy azt az alelnök úr is említette, hogy átgondoltan és egy tízéves terv keretében zajlik ez a szerepvállalás, és egyébként zajlik a képességfejlesztés is. Ennek a megújítására az idén sort fogunk ismét keríteni. Ez kétévente megtörténik, és ebben a munkában az Országgyűlést természetesen megfelelő időben is tájékoztatni fogjuk.
Külön fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ezekben az ügyekben széles körű politikai konszenzus van a magyar politikai életben, és a mi kutatásaink, felméréseink szerint a társadalom részéről is széles körű támogatást élvezünk. Ez legalább olyan fontos, mint a politikai támogatás, mert hiszen mindkettő feltétele annak, hogy ezt megfelelő hatékonysággal és eredménnyel tudjuk a Magyar Köztársaság javára is elvégezni.
Még egy szempontot szeretnék a külföldi szerepvállalásnál figyelmükbe ajánlani. Egyrészt természetesen az a döntő, hogy a Magyar Köztársaság a szolidaritás alapján részt vesz ezekben a műveletekben, de van még egy szempontunk és ez döntően katonai: arra a tapasztalatra, ismeretre, készségre a magyar katonák akkor tudnak szert tenni, ha egyszer azt a gyakorlatban is alkalmazzák, ami szükséges. Tehát ez a részvétel nem csupán arra szolgál, hogy ott azt a feladatot ellássuk, hanem arra is, hogy a Magyar Honvédség képzettségét, felkészítését növelni tudjuk, s ezeknek a tapasztalatoknak a feldolgozása a Magyar Honvédségen belül utána meg is történik. Ezt a szerepvállalást, amelyet önök több hozzászólásban megerősítettek, ezért tartom nagyon fontosnak.
A helikopterek modernizációja és felújítása ügyében a helyzet az, hogy két szempontot kell összhangba hoznunk. Rendelkezésre állnak olyan MI-17-es és MI-24-es helikopterek - a MI-8-asokat lassan, két-három éven belül kivonjuk -, amelyek ma a világon a legjobbak közé tartoznak. Sőt nagyrészüket pontosan Afganisztán miatt fejlesztette ki annak idején a szovjet katonai vezetés, azoknak a körülményeknek megfelelően. Az ENSZ használja ezeket a gépeket, nem csupán egyes tagállamok haderői használják.
Rendkívüli költséget jelent egy teljes géptípuscsere. Ott van a Gripen példája. Nem hiszem, hogy még egyszer bele kell futni ebbe Magyarországnak. Amikor mód és lehetőség van meglévő eszközök modernizációjára és egy alacsonyabb költséggel, jó minőségben ellátni a Magyar Honvédséget, szerintem ez a választandó út, és közben egyébként éveket kell majd arra szánni, hogy előkészítsünk akár adott esetben egy típusváltást is. És ha lehet, nem egyedül.
Kezdeményeztem még 6 ország védelmi miniszterénél, hogy induljon el egy közös gondolkodás, mert más országok is szembenéznek ezzel a problémával, hogy vannak orosz típusú helikoptereik, amelyeket modernizálni kell, de előbb-utóbb új helikopterekre van szükség. Ezek nagyon nagy értékű és nagyon drága gépek. Mi lenne tehát, ha összefognánk és együtt gondoskodnánk akár a későbbi beszerzésről, akár az átmeneti időszak hiányainak kielégítéséről, akár a modernizációról, akár a képzésről, kiképzésről? Valahogy úgy, ahogy egyébként a stratégiai légi szállítás ügyében a C-17-eseknél tettük. Valószínű, hogy ez a típuscsere előbb-utóbb bekövetkezik. Erre úgy kell felkészülnünk, hogy ez a lehető legeredményesebb legyen és a legkisebb költségvetési terhet jelentse a magyar költségvetés számára.
De egyelőre az ott lévő, meglévő, alkalmas helikopterei modernizációja, amely nagyságrendekkel marad el egy új gép beszerzésétől és még 5 vagy 10 évre biztosítja a használatot, meggyőződésem szerint az egyedül felelős magatartás.
Egyébként négy helikopter modernizációját, nagyjavítását, MEDAVAC-képességek kialakítását saját költségvetésből már folytatjuk, idén tavaszra ezek a gépek elkészülnek. Nagyjából egy ilyen modernizációs felújítás egymilliárd forint körül mozog attól függően, hogy melyik évjáratról és miről van szó. Egy új gép beszerzése ennél nagyságrendekkel nagyobb, nagyságrendekkel nagyobb összeget jelent. Tehát azt gondolom, hogy amikor majd ebben az ügyben például odaérünk, hogy géptípuscseréről van szó, akkor nem csupán az akkori kormánynak, hanem az akkori politikai erőknek konszenzus alapján kell döntést hozniuk, hogy elkerüljünk minden későbbi vitát. Sőt, még egyszer hangsúlyozom, szükségesnek tartom több ország együttműködését is egy ilyen ügyben, egyébként sokkal jobb tárgyalási pozíciót is jelent természetesen. Meglátjuk, hogy van-e készség erre más országokban, remélem, hogy igen, a tárgyalásokat három hónappal ezelőtt elkezdtük.
Minthogy ebbe a sorba illik az is, amit Varga képviselő úr említett, hogy amennyiben 2010. január 1-jén kivonjuk a MIG-29-eseket, és közöttük még van olyan, amelyiknek van repülési órája vagy valamilyen módon felhasználható, elindítottunk tárgyalásokat arról, hogy ezekért cserébe nem tudunk-e helikopter-területen modernizációt megfinanszírozni vagy adott esetben cserélni, tehát hogy próbáljunk minél takarékosabb megoldást megtalálni, ami megfelelő időben biztosítja egyébként azoknak az eszközöknek a rendelkezésre állását, amelyekre szükségünk van.
Abban a folyamatban, amit tapasztalok az elmúlt két évben, hogy a felesleges eszközöket igyekszünk értékesíteni, jelentős előrelépést látok, de hát ennek a nagyságrendje 1,5-2 milliárd forintot jelent, hiszen ezek az eszközök már nem használhatók, nem is kerülhetnek olyan forgalomba, ahol ezeket katonai célra lehet használni. Ezt folytatjuk tovább két okból: egyrészt hogy bevételre tegyünk szert, de van még legalább egy ilyen fajsúlyú ok, hogy azt a raktározási, őrzési költséget kíméljük meg, amivel ezeket a nagydarab vasakat - most nagyon leegyszerűsítem - kötelességszerűen nekünk őrizni kell. Hét raktárt tudtunk már felszámolni az inkurrenciaértékesítés során másfél év alatt, és ezt végig fogjuk vinni. Mindig fog keletkezni inkurrencia, de az már nem struktúraváltásból eredő inkurrencia lesz, hanem természetes kiöregedésből és jóval kisebb mértékű lesz majd.
Ami a Koszovó és az ott élő szerbek jövőjét illeti, teljesen egyértelmű a magyar álláspont: mi azt képviseljük és a szövetségesi rendszeren belül is nagyon egyértelműen képviseljük, hogy a kisebbségi jogok maradéktalan biztosítása a megoldás és nem a további területi átrendeződések Koszovóban és Szerbiában, és ezeknek a kisebbségi jogoknak a biztosítása természetesen része magának az Ahtisaari-tervnek is. Azt gondolom, hogy türelemmel és megfelelő empátiával figyelemmel kísérve ezeket a folyamatokat, mondjuk, azzal, hogy 16 ezer NATO-katona állomásozik Koszovóban - azért az egy rendkívül erőteljes részvételt jelent -, a stabilitás feltételei biztosíthatók, és akkor idővel ezt a folyamatot tovább fogjuk tudni majd vinni.
Szeretném megköszönni az észrevételeket, mert még az is, amiben esetleg szemléletbeli vagy ténybeli vitakérdés volt, segít bennünket abban, hogy megfelelően készüljünk fel a NATO-csúcsértekezletre, ahol remélem, sikeresek is leszünk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter úr, engedjen meg egy kérdést még, szeretnék tisztázni valamit. Úgy vélem, hogy a MAP kérdésében az álláspontjaink még mindig távol vannak egymástól. Megértettem Bali államtitkár úrnak azt a véleményét, hogy a Külügyminisztérium felelőssége megmagyarázni, hogy miért nem csatlakoztunk az ukrán-grúz MAP "non paper"-hez, majd talán lesz alkalmunk az államtitkár asszonyt is meginterjúvolni ebben a kérdésben, de az, hogy ennek szimbolikus üzenete van, hogy egy szomszéd állam egy ilyen kérdésben milyen álláspontot foglal el, azt hiszem, nem lehet igazán vitás kérdés, és az pedig, amit itt a miniszter úr is elmondott, engem nem nyugtat meg. Tehát ez az "igen, de mikor", az "igen, de" álláspont engem nem nyugtat meg, különösen, ha még azt is elmondja, hogy az ukrán társadalom megosztottságától és a haderő fejletlenségétől függ, hogy mikor.
Úgy vélem, hogy a MAP-tagság pont arra való, hogy az ukrán társadalom megosztottságát és a haderő fejletlenségével kapcsolatos problémákat megoldjuk, ezért a Magyar Köztársaságnak az én véleményem szerint "igen, most" kell hogy legyen ebben a kérdésben az álláspontja. Ha nem "igen, most" ebben a kérdésben az álláspontunk, akkor az a gyanúm támad, hogy esetleg Oroszország érdekeit fontosabbnak tartjuk, mint a saját nemzeti érdekeinket, és erre a feltételezésre azért némi okunk van, mert azért hallható, hogy nem csupán az ukrán társadalom megosztottsága meg az orosz haderővel kapcsolatos probléma, hanem a nagyon hangos orosz tiltakozás az, ami a hátterében van ennek az álláspontnak.
Összességében azt szeretném tisztelettel kérni, miniszter úr, hogy ha ez a vita ebben a kérdésben nem áll fenn közöttünk, akkor azt demonstrálja valamilyen formában Bukarestben, ha fennáll közöttünk, akkor pedig sajnálom, hogy fennáll közöttünk ez a nézetkülönbség.
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Gondolom, illendő erre az elnöki hozzászólásra válaszolnom. Szeretném teljesen egyértelművé és világossá tenni, hogy Magyarország álláspontja egyértelmű a MAP-tagságot illetően, és ezt támogatjuk is, amennyiben a politikai döntésnél erre sor fog kerülni, teljesen egyértelmű. Azok a viták, amelyek a szövetségesi rendszeren belül vannak, egyébként jelentős tagállamok esetében, kételyeket ébresztenek ennek a döntésnek az időszerűségével kapcsolatban. De a Magyar Köztársaság kormánya, amennyiben erről a kérdésről politikai döntésre kerül sor, támogatni fogja a MAP-tagságot. Ennek ellenére fenntartom azt, hogy vannak elvégzendő feladatok, azt az álláspontját viszont nem osztom az elnök úrnak, hogy mindez bármilyen összefüggésben lenne Oroszországgal, már túl azon az általános összefüggésen, hogy a NATO és az orosz párbeszédben ezt a kérdést nyilvánvalóan meg kell beszélni és le kell majd tárgyalni, de ez egy szuverén, független döntés. Amennyiben erre a politikai döntésre kerül sor, Magyarország támogatni fogja a MAP-tagságot.
ELNÖK: Köszönjük szépen, miniszter úr, köszönjük a találkozás lehetőségét. Technikai szünetet tartanánk, ezt követően pedig rátérünk a nagyköveti meghallgatásokra, és a sajtót megkérném, hogy hagyják el szépen lassan a Külügyi bizottság tárgyalóját.
Köszönöm szépen a megjelenést. Viszontlátásra!
(A bizottság 11 óra 32 perctől 12 óra 58 percig zárt ülés keretében tanácskozott, amelyről külön jegyzőkönyv készült.)
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Elrendelem a nyílt ülést, rátérünk a 3. napirendi pontunkra, a Montenegróval való stabilizációs társulási megállapodás kihirdetésére, valamint az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság Hivatala és a Magyar Köztársaság közötti megállapodás kihirdetésére. Mind a két kérdésről kérném Horváth István főosztályvezető urat, hogy fejtse ki az álláspontját. Nagyon rövid kiegészítést szeretnénk kérni. Parancsoljon!
HORVÁTH ISTVÁN főosztályvezető (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ahogy a múlt héten a Tadzsik Köztársaság kapcsán már említettem, az Európai Unió kétféle megállapodást köt harmadik országokkal. Az egyik egyszerűsített együttműködésről, a másik stabilizációs és társulási megállapodás.
Montenegróval ez a második típusú megállapodás van jelen pillanatban a tisztelt Ház előtt. 2007. október 17-én írtuk alá ezt a megállapodást, amely egy úgynevezett vegyes megállapodás: az Európai Közösség és a tagállamok együtt részesei a megállapodásnak. Ez a megállapodás az Országgyűlés részéről megerősítést igényel. Eleddig Észtország és a másik fél, Montenegró erősítette meg ezt a megállapodást.
Tájékoztatásul hozzátenném még, hogy jelen pillanatban ilyen megállapodás van Horvátországgal és Macedóniával a térségből, aláírtuk Albániával és parafáltuk Szerbiával, illetve Bosznia-Hercegovinával. Ez a megállapodás a politikai és gazdasági együttműködés kérdéseit taglalja, kötelező hatályának elismerése nem kívánja meg magyar jogszabály módosítását.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Felteszem szavazásra. Ki támogatja az előterjesztést? (Szavazás.) Egyhangú.
Kíván-e valamelyik képviselőtársam előadni? Van rá lehetőség, de nem kötelező. (Jelzésre:) Varga képviselő úr, köszönjük szépen. Ki támogatja Varga képviselő urat? (Szavazás.) Köszönöm szépen, egyhangú.
A 4. napirendi pont következik. Parancsoljon!
HORVÁTH ISTVÁN (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr, és köszönöm szépen a bizottság támogatását az előző napirendi ponttal kapcsolatban.
Az ENSZ menekültügyi főbiztosának képviselete 1989 óta működik Magyarországon. A magyar diplomácia erőfeszítései nyomán a Menekültügyi Főbiztosának Hivatala úgy döntött 2007. június 12-én, hogy egy úgynevezett globális szolgáltató központot telepít át a hivatal székhelyéről Budapestre. Ez az áttelepülés abba a sorba tartozik bele, ami a nemzetközi szervezetek egyre fokozódó budapesti jelenlétét jelzi, gondolok csak az ENSZ élelmezésügyi szakosított szervének, hasonló jellegű hivatalának Budapestre költözésére, a Vöröskereszt nemzetközi szövetsége hivatalának Budapestre költözésére, a Nemzetközi Vöröskereszt központjának regionális központtá történő átalakítására.
A hivatal ideköltözése megkívánta a regionális irodára vonatkozó nemzetközi megállapodás modernizálását, ezt elvégeztük, és új megállapodás született, amely együtt rendezi a regionális iroda, illetve a globális szolgáltató központ helyzetét. Ez a megállapodás részint az ENSZ kiváltságairól és mentességeiről szóló 1946-os nemzetközi szerződés rendelkezését veszi alapul, részint az 1989. évi kétoldalú megállapodás rendelkezéseit veszi alapul. A megállapodás rendezi az iroda és a szolgáltató központ jogi státuszát, az iroda és a szolgáltató központ, valamint ezek személyzetének kiváltságait és mentességeit. A megállapodás - tekintettel arra, hogy a 2005. évi L. törvény szerint a Magyar Köztársaság szempontjából fontos nemzetközi szerződésnek minősül - szintén megerősítést igényel.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mi is köszönjük. Horváth képviselő úr!
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Valamikor én ezzel az intézménnyel tevékenykedtem, 1945-47-ben, aztán megint 1956 után. Milyen mértékig tekinthető a jelen intézmény folytatása annak, ahogy annak idején az Egyesült Nemzetekben ez elindult? Alakult ez vagy pedig az akkori egyezség lényegében alkalmazódik, és kitölti azt a hivatást, amire az alapítók annak idején létrehozták?
ELNÖK: Parancsoljon!
HORVÁTH ISTVÁN (Külügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a kérdést. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala továbbra is a korábbi státuszát élvezi világszerte, tevékenysége természetesen jelentős mértékben kibővült, ezt jelzi a regionális iroda megléte. Tudomásom szerint ez a regionális iroda elsősorban a magyar külpolitika számára fontos területekre, nevezetesen a délkelet-európai térségre, illetve a kelet-európai térségre koncentrál, de egyben a Magyarországra irányuló menekültügyi kérdéseket is ennek az irodának a keretében rendezik. Az új elem a szolgáltató központnak a léte. Az szolgáltató központ a hivatal adminisztratív egysége, ez az adminisztratív egység települ most át Magyarországra, és ennek az adminisztratív egységnek az áttelepülésével kapcsolatban vált szükségessé a vonatkozó egyezmények újratárgyalása.
Köszönöm.
ELNÖK: Felteszem szavazásra. Ki támogatja az előterjesztést? (Szavazás.) Egyhangú. Ki támogatja, hogy Hárs Gábor legyen az előadónk? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen, főosztályvezető úr. (Horváth István: Köszönöm szépen, elnök úr, köszönöm szépen a bizottság támogatását.) Jó munkát kívánunk!
Rátérünk az utolsó napirendi pontunkra a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet témájában. Köszöntöm Fári László osztályvezetőt és Bodgál Ildikó főreferens asszonyt. Köszöntöm önöket, parancsoljanak!
FÁRI LÁSZLÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Fári László vagyok. Magyarország 1938-ban ratifikálta a nők földalatti munkáját tiltó egyezményt, az 1939. évi I. törvényben hirdették ki. Az egyezmény annak idején nyilvánvalóan betöltötte a maga funkcióját, de időközben elavult Magyarországon is, illetve az Európai Unióban. Egyrészt a csatlakozási tárgyalások során már az Európai Bizottság jelezte, hogy az európai esélyegyenlőség irányelvével nem összeegyeztethető az abszolút tilalom, illetve az Európai Bíróságnak egy 2005. évi határozata konkrétan kimondta, hogy összeegyeztethetetlen, tehát a részes államoknak fel kell mondaniuk az egyezményt. Az egyezmény felmondására speciális eljárás van, az első hatályba lépésétől számított tízévente van nyitva az időszak, ez az időszak most éppen nyitva van, és ennek a bírói döntésnek kívánunk eleget tenni. Tekintettel arra, hogy a 2005. évi L. törvény a nemzetközi szerződésekről a nemzetközi szerződések felmondását törvényi formához köti, ezért terjesztettük be a törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ildikó egyetért?
BODGÁL ILDIKÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Igen, elnök úr, egyetértek.
ELNÖK: Tehát itt nem valamilyen nőellenes cselekedetről van szó.
BODGÁL ILDIKÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Kimondottan a nők esélyegyenlőségének érdekében kellett a jogszabályt...
ELNÖK: Hogy dolgozhassanak a föld alatt?
BODGÁL ILDIKÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Igen, ha szeretnének.
ELNÖK: Értem, köszönöm szépen. Geberle Erzsébet!
GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): Csak egy mondat. Amikor én is elolvastam, először azt hittem, hogy valamit rosszul olvasok, de nem, tehát itt a női emancipálódásnak az egyik gyöngyszemét tarthatjuk a kezünkben, és azt gondolom, hogy ha lehetnek kamionsofőrök, buszsofőrök a nők, akkor lehetnek bányában is dolgozók, bár azért megszámolnám egy kezemen azon magyar bányákban fellelhető munkahelyek számát, amelyekben nők dolgoznak. (Közbeszólások: Nincs is működő bánya!)
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Felteszem szavazásra az előterjesztést. Ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú, alávetettük magunkat a női akaratnak. Az előadó (Geberle Erzsébet: Kézenfekvő lenne!) Geberle Erzsébet lenne. Ki támogatja? (Szavazás.) Ez is egyhangú. Köszönöm szépen. Viszontlátására önnek is Ildikó, jó munkát önöknek!
Tisztelt Bizottság! A következő ülésünkre április 8-án kerül sor 10 órakor, Göncz Kinga külügyminiszter asszonyt hallgatjuk meg a külügyi stratégiáról, valamint nagykövetjelölteket fogunk meghallgatni, szintén hármat, tehát nagyjából jó esélyünk van rá, hogy hasonló időben végzünk.
Ha nincs más egyebek, akkor viszontlátásra, jó munkát. Az ülést berekesztem.
(Az ülés végének időpontja: 13 óra 10 perc)
|
|
Németh Zsolt |
Jegyzőkönyvvezetők: Barna Beáta és Szűcs Dóra