KHTB-/9/2008.
(KHTB-61/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2008. április 8-án, kedden, 10 óra 05 perckor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A napirendi javaslat elfogadása *
Dr. Kozma József ügyrendi felvetése *
Tájékoztató a magyar kormány külügyi stratégiájáról *
Dr. Göncz Kinga tájékoztatója *
Kérdések, vélemények, hozzászólások *
Tájékoztatót tart:
Dr. Göncz Kinga Külügyminiszter
(Zárt ülés!)
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó Vilmos (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Gedei József (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kránitz László (MSZP)
Dr. Szakács László (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Horváth János (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz)
Geberle Erzsébet (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Gedei József (MSZP) megérkezéséig dr. Kékesi Tibornak (MSZP)
Hárs Gábor (MSZP) dr. Kozma Józsefnek (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP) megérkezéséig Geberle Erzsébetnek (SZDSZ)
Dr. Varga László (MSZP) megérkezéséig Kárpáti Tibornak (MSZP)
Potápi Árpád (Fidesz) megérkezéséig dr. Nagy Gábor Tamásnak (Fidesz)
Dr. Nagy Andor (Fidesz) Németh Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 5 perc.)
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Jó reggelt, jó napot kívánok mindenkinek! Mielőtt megkezdenénk az eszmecserét Göncz Kinga külügyminiszter asszonnyal, akit köszöntök, bejelentem a helyettesítéseket.
Kozma József Hárs Gábort, Kékesi Tibor Gedei Józsefet, Geberle Erzsébet Mesterházy Attilát, Németh Zsolt Nagy Andort, Horváth János Gruber Attilát, Kárpáti Tibor Varga Lászlót, Szabó Vilmos Szakács Lászlót, Nagy Gábor Potápi Árpádot, Kelemen András Balla Mihályt helyettesíti. Megállapítom a határozatképességet.
A napirendet megküldtem: tájékoztató a kormány külkapcsolati stratégiájáról, nagykövetjelöltek, egyebek, az egyebek sorában pedig Izrael állam hatvanadik évfordulójával kapcsolatos állásfoglalás kérdése szerepel egyelőre.
A napirendi javaslat elfogadása
Tisztelt Bizottság! Van-e a napirenddel kapcsolatban bárkinek kérdése, javaslata? (Senki sem jelentkezik.) Felteszem szavazásra. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Miniszter asszony, köszönjük szépen a lehetőséget, hogy a külkapcsolati stratégiáról tájékoztat bennünket.
Öné a szó. Parancsoljon! (Dr. Kozma József: Ügyrendileg lehet-e beszélni valamiről? Ügyrendileg.) Lehet.
Dr. Kozma József ügyrendi felvetése
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen a szót. Nem akarom feltartani a miniszter asszonyt. Ügyrendi észrevételem, illetve javaslatom van, nem mindig vagyunk ugyanis abban a helyzetben, hogy a bizottság funkciója szerint ennyire érdekes és jelentős üggyel foglalkozzunk, ezért nyilván nem érdektelen, hogy ezt hogyan fogjuk ma tenni.
Számba kell venni minden körülményt, többek között azt a körülményt is, hogy a hosszú folyamatban összeállt és elénk kerülő stratégia mellett elnök úr bemutatásában elkészült egy pártstratégia is a Fidesz részéről. Mindezeket figyelembe véve azt javaslom, hogy úgy folytassuk le a vitát, hogy mindenképpen ismerjük meg miniszter asszony előadásában a stratégia fontos itt említendő elemeit, de utána kerüljük el azt, hogy pártdeklarációk legyenek, mert akkor nem tisztul ki a kép; a vitában foglalkozzunk a kormányzati stratégia részeivel.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Parancsoljon, miniszter asszony!
Tájékoztató a magyar kormány külügyi stratégiájáról
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Örülök, hogy tudunk beszélni itt, a bizottság előtt a külkapcsolati stratégiáról. Azt hiszem, hogy mindenki előtt ismert a stratégiakészítés folyamata, ami most már több mint egy évvel ezelőtt indult, és már akkor megfogalmaztuk azt, hogy mik is a fő céljai ennek a folyamatnak, túl azon, hogy természetesen a végén szerettünk volna egy stratégiát látni, amelynek a végeredménye látható és hozzáférhető is. Egyébként sokadik variáció az, ami ma olvasható, de volt több olyan célja ennek a folyamatnak, amely a stratégia előállításán túl is hasonló fontossággal bír.
Az egyik ilyen volt az, hogy a közbeszéd tárgyává tegyük a külpolitikát, a külkapcsolatokat, hisz azt láttuk és úgy találtuk, hogy a belpolitikai témák oly mértékben uralják a közbeszédet, hogy elsikkad az, ami egyébként borzasztóan meghatározó és nagyon fontos Magyarország szempontjából; az tehát, hogy a külkapcsolataink befolyásolják azt, hogy hova is tartunk, milyen mozgástere van Magyarországnak. Tehát szerettük volna, ha a közbeszéd részévé válik a külpolitika, a külkapcsolatok kérdése. Ez a cél teljesült.
Többször elmondtam, hogy kétezer-valahányszáz emberrel beszéltünk személyesen részben az alaptanulmányokról, részben a stratégia egyes korábbi változatairól. Ezek között nagyon sok szereplő volt, meghatározó, véleményformáló értelmiségiek, szakemberek, de a formális egyeztetésben is benne voltak természetesen a parlamenti pártok szakpolitikusai és szakérői mellett európai parlamenti képviselők, határon túli magyar szervezetek képviselői, civil szervezetek képviselői. Tudjuk, hogy Magyarországon nagyon sok nagyon komoly nemzetközi kapcsolattal rendelkező civil szervezet működik - emberjogi szervezetek, fejlesztéspolitikában dolgozó szervezetek -, velük volt egy külön egyeztetés. A gazdasági szervezetek vezetőivel ültünk le külön és gondoltuk végig a globalizáció hatásait, Magyarország mozgásterét, perspektíváját, a külgazdasági szempontok érvényesülését.
Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban volt egy hosszú ülésünk, ahol a munkaadói-munkavállalói oldal is elmondta véleményét. Az önkormányzati szövetségeket megkerestük, és én magam személyesen is találkoztam az önkormányzati képviselőkkel, beszéltünk arról, hogy az önkormányzatoknak milyen komoly szerepük van a külső kapcsolatokban, a testvérvárosi kapcsolatokban, de mindenféle egyéb területen és a határon átnyúló együttműködések kialakításában.
A partnerországok Budapesten lévő nagykövetei, vezető diplomatái véleményezték ezt, és lehet tudni azt is, hogy részben a Heti Válaszban, a Figyelőben, a HVG Online-on zajlott egy vita, közzétettünk összefoglalókat, nagyon sokan hozzászóltak egyébként, hiszen folyamatos lehetőség volt a hozzászólásra a Külügyminisztérium honlapján is.
Természetesen az egyeztetések azt jelentették, hogy pontosan dokumentáltuk a hozzászólásokat, a különböző véleményeket. Ahol lehetőség volt rá, ezeket be is építettük, teljesen természetes módon. Mint ahogy az természetes, minden ilyen egyeztetési folyamatnál voltak egymásnak ellentmondó vélemények, tehát nem lehet ilyen esetben automatikusan beépíteni a véleményeket, de próbáltuk azokat integrálni a lehető legszélesebb körben. Azt gondolom, ez megfelel annak a folyamatnak is, amit szintén hangsúlyoztunk, miközben ez a munka folyt, hogy Magyarország ma - nyitott országként - a külkapcsolataiban is nagyon erősen támaszkodik nagyon sok szereplő részvételére, együttműködésére. (Dr. Varga László megérkezik az ülésre.)
Ma már a külkapcsolatokat nemcsak a diplomaták tartják kézben, hanem ahogy említettem és ahogy látszik az egyeztetési körökből, a külső kapcsolatokban nagy szerepe van civileknek, gazdasági szereplőknek, önkormányzatoknak, tudományos műhelyeknek, oktatási intézményeknek, és másoknak. Említettem, hogy több cél volt, az egyik ilyen fontos cél volt a közös gondolkodásban az, hogy legyen valamifajta közösen meghatározható értékrend, legyenek közösen meghatározható fő irányok, legyen közös értelmezése Magyarország pozícióinak, lehetőségeinek, ami aztán közelebb hozza egymáshoz azt, aki képviseli Magyarországot külföldön, nemzetközi kapcsolatokban, milyen háttér-információkkal, milyen koncepcióval teszi ezt a képviseletet. Azt gondolom, ez a folyamat ebből a szempontból nagyon lényeges volt, és ahogy mondtam, sok mindenkit sikerült megszólítani.
Szintén fontos cél volt, hogy ne csak külpolitikai stratégiát írjunk, alakítsunk ki, hanem ez külkapcsolati stratégia is legyen, és azt is lehet látni, hogy túl azon, hogy sok civil szereplője van a külső kapcsolatoknak, ez összkormányzati együttműködést is igényel. Nem kizárólag a Külügyminisztérium területére tartozik, hanem nagyon sok minisztérium, kormányzati szereplőnek van nagyon komoly szerepe - nemcsak az Európai Unión belül, hanem az Európai Unión kívül is - a külső kapcsolatok alakításában. Az is nagyon fontos, hogy ezek a szervezetek koherens, közös, azonos értékalapú, pragmatikus külkapcsolati stratégiának megfelelő lépéseket tegyenek. Tehát a külső egyeztetéseken túl volt egy részletes és többkörös kormányzaton belüli egyeztetés, amiben a külgazdaság és sok egyéb terület is benne volt, ahogy látszik is ebből a stratégiából.
Azt is lehet látni, hogy a különböző területek különböző fázisban vannak abból a szempontból, hogy mennyire készültek el önálló stratégiáik, de mindenképpen azt gondolom, hogy egy ilyen közös külkapcsolati stratégia segít abban, hogy aztán ezzel össze lehessen vetni a keretek meghatározása után már a részstratégiákat, az ágazati stratégiákat.
Ahogy korábban többször említettem, volt egy olyan törekvésünk is, hogy nézzük meg, a politikai pártok körében hol lehet konszenzusra törekedni, hol vannak egyetértések. Ennek megfelelően több körben - túl a folyamat teljes transzparenciáján - személyesen is egyeztettünk a pártok képviselőivel. Sokszor elmondtam azt a véleményemet, hogy a konszenzusnak önmagában nagyon fontos jelentősége és üzenete van a külföld számára. Versenypolitikai tényező is tud lenni az az ország, amely azt tudja mondani, hogy a fő irányokban, a fő értékekben egyetértünk, az nyilvánvalóan sokkal megbízhatóbb partnernek látszik kívülről is egy politikai váltógazdálkodásban, mint egy olyan ország, amely nem tudja ezt felmutatni, és amely inkább csak a vitákat, a vitás kérdéseket mutatja fel.
Azt gondolom, a folyamat arra alkalmas volt, hogy pontosan lehessen látni, mely pontokban van konszenzus, hol lehet tudni, hogy Magyarország egyértelmű irányokat követ, és melyek azok a pontok, ahol teljesen természetes módon akár viták vannak a pártok között. A pártok különbözők voltak abból a szempontból, hogy adtak írásbeli véleményt, és akkor azoknak megfelelően próbáltuk a stratégiát ebben az irányban alakítani, de nagyon sok szóbeli konzultáció volt részben szakértőkkel, részben pártok külpolitikusaival. Volt olyan, ahol nem elsődlegesen írásbeli, hanem szóbeli véleményekre támaszkodtunk, ezekről nagyon részletes feljegyzések készültek, és ahogy említettem, ahol lehetséges volt, ennek megfelelően alakítottuk is a külkapcsolati stratégiát.
Még egy fontos célja volt ennek a folyamatnak, ezt szintén sokszor deklaráltuk. Mégpedig az, hogy a rendszerváltás után egyetértés volt a hármas prioritásban. A hármas prioritás kontextusa sok szempontból megváltozott mára. Ezt is szerettük volna látni, és külön kértük az alaptanulmányok készítőit is, hogy nézzék meg, hogy ez hogyan módosítandó, miben azonosak a célok. Természetesen nem változik a szomszédságunk, ugyanúgy feladat számunkra, hogy ebben a régióban megfelelő kapcsolatokat építsünk, hogy fontos legyen Magyarország számára a határon túli magyar közösségekkel a kapcsolattartás, kapcsolatépítés, az érdekeik képviselete megfelelő, a támogatásuk, mint ahogy korábban is az volt. Akkor is, ha ennek a körülményei nagymértékben változtak. (Potápi Árpád megérkezik az ülésre.)
Tudjuk, hogy a határon túli magyar közösségek tagjainak nagy része ma már ugyanúgy európai uniós állampolgár, mint ahogy Magyarország állampolgárai azok. Mint ahogy azt is tudjuk, hogy a szomszédságpolitikának is meghatározó tényezője az, hogy a szomszédos országok közül többen ma már európai uniós tagországok, tehát a szövetség tagjaként is partnerországok, és azt is tudjuk, hogy vannak olyan országok, amelyek esetében ez még kérdéses, illetőleg a közeljövőben nem várható.
Volt egy olyan hiányzó eleme a hármas prioritásrendszernek, amely szintén érthető, hiszen a rendszerváltás után nem ez volt az elsődleges fontosságú: a globalizáció kérdése nem jelent meg a hármas prioritásrendszerben. Fontos volt tehát, hogy ez kiemelt figyelmet kapjon, és kiemelten nézzük meg, hogy a globalizáció kihívásaira, a globalizáció által nyújtott lehetőségekre Magyarország hogyan reagált.
Tehát ez volt az egyik cél a több cél közül, hogy a hármas prioritást felülvizsgáljuk, nézzük meg, hogyan érvényesül.
Van egy olyan prioritás, aminek szintén nagyon erősen megváltozott a kontextusa, ez Magyarország NATO- és európai uniós csatlakozása. Ma elmondhatjuk, hogy mind a két szövetségnek, együttműködési rendszernek Magyarország része.
A stratégia erősen törekedett arra, hogy meghatározza azokat az alapvető értékeket, amelyek mentén a külpolitikánkat, külkapcsolatainkat visszük. EU- és NATO-tagságunkkal egy érték- és érdekközösség részévé is vált Magyarország, amely egyrészt hozzájárul a magyar biztonsághoz, másrészt hozzá kell járulnunk e szervezetek együttműködéséhez, és egyértelműen ezen partnerségekben kell cselekednünk és válaszokat találnunk a globális problémák kezelésére.
Azt mondtuk, hogy 2020-ig terjed az az idő, amiről szól a stratégia íve. Ez önkényes abban az értelemben, hogy lehetne 2015, '20, '25. Azt gondoltuk, hogy ne csak rövid távon gondolkozzunk, hanem próbáljunk meg egy közös hosszabb távú gondolkodást a külpolitikában. Ahogy említettem, önmagában ezt fontosnak tartottuk, hogy nézzük meg, mely pontokon tudunk egyetérteni, és azok kapjanak hangsúlyt.
A szomszédsági kapcsolatok fejlesztése nagyon fontos része ennek a stratégiának, a határon túli magyar közösségek identitásőrzése szintén nagyon nyomatékosan megjelenik. A külkapcsolataink elsődleges terepe az Európai Unió. Egy Európa-politikai stratégia elkészült menetközben, annak az elemei természetesen beépültek ide. Úgy emlékszem, hogy a bizottság előtt azt is megtárgyaltuk.
A stratégia meghatározza Magyarország szerepét, helyét Kelet-Európában, Közép- és Dél-Kelet-Európában. Egyébként ez nagyon nagy mértékben látható a gyakorlati külpolitizálásunkból is, hogy Magyarország egy pozitív szerepre törekszik ezekben a régiókban. Modernizációs, felzárkózási partnerségre törekszünk a térség országaival, a szomszédos országokkal, a Magyarországon élő kisebbségek fontosságát is hangsúlyozva.
Sok vita volt arról, hogy az autonómiatörekvések hogyan jelenjenek meg. A magyar politika egyértelműen támogatja az autonómiatörekvéseket, akkor is, ha sokszor gyakorlati kérdésekben természetesen vannak viták. Itt Koszovó modellszerepe kapcsán voltak vitáink, hogy ez hogyan használható, alkalmazható, de a kisebbségek és jogaik védelmében bilaterálisan európai uniós és multilaterális keretekben is fellép Magyarország.
Azt gondoljuk, hogy a külkapcsolati stratégiát nem lehet kőbe vésni. Akkor sem, ha 2020-ig szóló időszakról beszél ez a stratégia. Természetes módon változnak a körülmények, folyamatosan történnek körülöttünk az események. Szükség van arra, hogy egyrészt újra meg újra végiggondoljuk, hogy melyek az érvényes és melyek a kevésbé érvényes részei egy ilyen hosszabb távú külkapcsolati stratégiának. Nyilvánvalóan az értékelkötelezettségünk nem változik, azonban mindig új feladatok és megoldandó problémák vannak.
A stratégia kereteket ad. Nem akcióterv. Ehhez hozzátartozik az, hogy részben a Külügyminisztérium, részben az egyéb tárcák rövidebb távú cselekvési terveket készítsenek, amelyek valóban egy beláthatóbb időszakra vonatkoznak, viszont azt gondoljuk, hogy egy ilyen összefoglaló terv vagy stratégia meghatároz fő célokat, fő irányokat, fő értékeket, fő érdekeket Magyarország szempontjából. Természetesen nyitottak vagyunk arra, hogy ezt a továbbiakban is egyeztessük bizottsági szinten is.
Véleményünk szerint van még két fontos hatása a stratégiának. Részben a diplomáciai gondolkodásra is visszahat. Tudjuk, hogy a diplomácia az, amely lebontja és konkrétan alkalmazza a stratégia elemeit. Azt is szerettük volna, hogy ebben a közös gondolkodásban nagyon intenzíven vegyenek részt a diplomáciai képviseletek is. Volt is ilyen közös gondolkodás, és azt gondoljuk, hogy két irányból hatottak egymásra. Nagymértékben építettünk információkra, illetve azt gondoljuk, hogy a nyitottság fontos volt ebből a szempontból. Ahogy említettem, fontos volt a közös gondolkodás a tárcákkal, a pártokkal, a szociális partnerekkel, a kutatókkal, a társadalommal, de azt gondoljuk, hogy a nemzetközi partnereink számára is egy egységes értelmezési keretet jelent.
Nagyon nagy érdeklődés volt tulajdonképpen kezdettől fogva nemzetközi partnereink részéről a stratégia iránt, a stratégiakészítés folyamata iránt is. Sok országgal konzultáltunk, ahol egy hasonló folyamat indult el, részben arról, hogy milyen egyeztetési mechanizmusokkal, milyen módon készül el a stratégia. Részben természetes módon érdekes számukra az is, hogy mi a stratégia végeredménye, melyek azok a fő irányok, amelyeket Magyarország meghatároz. Tehát azt gondoljuk, hogy nemzetközi partnereink szempontjából is van egy fontos jelentése a dolognak.
Én nem szeretném elmondani részletesen a stratégiát. Azt gondolom, hogy az itt ülők mindegyike ismeri ennek több változatát, hisz ahogy említettem, egy ilyen folyamatban természetes módon nagyon sokat alakult, változott a stratégia maga. Talán azt mondanám el, hogy a helyzetfelmérés, a nemzetközi környezet értékelése, Magyarország helyének, szerepének meghatározása után, amit önmagában fontosnak tartottunk, hisz azt láttuk, hogy ha pontosan meg tudjuk határozni Magyarország helyét, szerepét, mozgásterét, az nagyon erősen elősegíti a stratégiai gondolkodást, és azt, hogy közelebb jussunk ahhoz, hogy akkor milyen feladataink vannak.
Meghatároztuk a stratégia fő irányait. Három ilyen fő irány van. Versenyképes Magyarország az Európai Unióban. Ez utal arra, hogy Magyarország akkor tud igazán versenyképes lenni, ha az Európai Unió is sikeres. Ennek megfelelően Magyarország olyan Európa-politikát követ - egyébként ebben konszenzus van a pártok között -, amely egy szorosabban integrált, de az országok egyenlőségére épülő Európai Uniót támogat, illetve elfogadja azt, hogy azok az országok, amelyek szorosabb együttműködéseket akarnak, gyorsabb tempóban haladhassanak ezen az úton, hangsúlyozva azt, hogy viszont a nyitottság egy lényeges eleme ennek. Tehát, ha vannak gyorsabban haladók, akkor ezek a csoportok viszont legyenek nyitottak azok számára, akik később szeretnének csatlakozni és belépni.
A második fő irány a sikeres magyarság a régióban. Ebben kifejeződik az a törekvésünk, hogy a határon túli magyar közösségek sikerességéhez nagyon nagy mértékben hozzájárul az, ha Magyarországnak jó kapcsolatai vannak a szomszédos országokkal. Tudjuk, hogy természetesen ez nem mindig problémamentes, de a törekvés önmagában olyan, amely erősíti a magyarság, a határon túli magyar közösségek helyzetét, pozícióit is, és kifejeződik ebben az is, hogy az identitásőrzés mellett a modernizációs megközelítést, a fejlesztési megközelítést fontosnak tartjuk.
A harmadik fő irány a felelős Magyarország a világban, utalva Magyarország szövetségi kapcsolatain belüli felelősségvállalására, arra - és ebben szintén konszenzus van a politikai szereplők között -, hogy Magyarországnak felelőssége is van; nemcsak fogyasztója a biztonságpolitikának, hanem hozzá is kell járuljon, akár Magyarországtól távoli területeken is békefenntartó műveletekhez, terrorizmus elleni küzdelemhez, drogkereskedelem elleni fellépéshez. Tehát globális szereplőként kell néznünk Magyarországra akkor is, ha méreténél fogva nyilvánvalóan Magyarország nem elsődlegesen meghatározó szereplő, viszont nagyon fontos és elkötelezett szereplő ezeken a területeken.
A cselekvési területek szintén fontosak - nem mennék bele a részletekbe -, a biztonság, a gazdaság és a környezet kérdése. Tudjuk, hogy a környezet kérdése, a fenntartható fejlődés kérdése egyre fontosabbá válik, és szintén egy globális kérdés. Az Európai Unió egyébként ebben a kérdésben nagyon nyomatékosan letette a voksát, és Magyarország ennek része volt.
A nemzetközi fejlesztési együttműködés külön cselekvési területként szerepel. Magyarország nemrég vált donorországgá, nagyon sok teendőnk van még ezen a területen, de azt hiszem, hogy ez is nagyon fontos, hogy bekerüljön a közös gondolkodásunkba az, hogy feladataink vannak, Magyarország ma nem elsődlegesen a támogatásokat kapó, hanem most már a támogatásokat nyújtó országok körébe tartozik. Én úgy szoktam fogalmazni, hogy a világ boldogabbik felén vagyunk, és ennek megfelelően kötelezettségeink vannak. Akkor is, ha nem mindig így éljük meg ezt a dolgot.
Tudjuk, hogy a migráció kérdése szintén az egyik legfontosabb kérdés az Európai Unión belül, Magyarországnak is állást kell ebben foglalnia. Tudjuk, hogy itt fontos kérdés az, hogyan tekintünk Magyarországra: nemcsak mit tranzitországra, nemcsak mint kibocsátó országra, hanem mint migrációs célországra is. Számolnunk kell azzal, hogy nyilvánvalóan Magyarország is célországgá válik, megint összefüggésben az európai uniós csatlakozásunkkal, illetőleg válaszokat kerestünk arra, hogy ebből a szempontból hogyan nézzünk a határon túli magyar közösségekre.
Nagyon fontos a kultúra, a tudomány és az oktatás területe. Tudjuk, hogy Magyarország versenyképességéhez is hozzájárul, hogyha kulturálisan meg tudunk jelenni, és ebből a szempontból Magyarország nagyon vonzó. Ugyanígy versenyképesek vagyunk oktatási szempontból, Magyarország nagyon komoly versenytárs tud lenni abból a szempontból, hogy idevonzzon diákokat. Ezek az emberek közötti kapcsolatok nagyon fontosak lehetnek később az államközi kapcsolatok szempontjából is.
Szó van természetesen a külkapcsolati tevékenység intézményeiről, eszközeiről is, a részleteket nem mondanám most el, hiszen mindenki ismeri.
Köszönöm szépen, várom a hozzászólásokat, kérdéseket.
Kérdések, vélemények, hozzászólások
ELNÖK: Köszönjük szépen, miniszter asszony. Engedje meg, engedjék meg a tisztelt képviselőtársaim, hogy röviden ismertessem a Fidesz álláspontját.
Mindenekelőtt azt szeretném előrebocsátani, hogy ennek a külkapcsolati stratégiának, ami most a napirendünkön szerepel, hosszú fejlődéstörténete volt. Bizonyos állomásait képesek voltunk nyomon követni, más állomásait kevésbé. Szeretném jelezni, hogy ez a végleges változat, amely megszületett, lényegesen áttekinthetőbb, mint a korábbi verziók voltak. Alapvető változásokat érzékeltünk még az őszi, illetőleg a legutóbbi kormányülésen elfogadott változat között is. De ezzel együtt azt szeretném jelezni, hogy még mindig nem tartjuk eléggé közérthetőnek, és ezzel még nem mondtam el, hogy mi a legfontosabb kifogásunk az anyaggal kapcsolatban.
A legfontosabb kifogásunk az anyaggal kapcsolatban - és ezt akár az eljárási mód legfontosabb tanulságának is tartom -, hogy a Külügyminisztérium elköltött 40 millió forint közpénzt, de ennek a 40 millió forint közpénznek az elköltése nem eredményezte azt, hogy közelebb lennénk a külpolitikai konszenzus újrateremtéséhez Magyarországon, amit valamikor - különböző dátumokat szoktunk mondani, de valamikor - elveszítettünk. Nem vagyunk közelebb egy lépéssel sem az elmúlt hónapok ujjgyakorlatainak eredményeként ehhez a külpolitikai konszenzushoz.
Úgy vélem, a március 4-én megjelentetett külkapcsolati stratégia, a február végi kormánydöntés meghozatala úgy próbálja meg 20 évre meghatározni Magyarország külkapcsolati stratégiáját - tehát 2020-ig, négy cikluson keresztül -, hogy igazán nem mert... (Dr. Göncz Kinga: Ha hároméves ciklusok vannak.) Ha a mostanit fél ciklusnak számoljuk, és a 2018 és 2020 közöttit is beleszámoljuk, akkor négy cikluson ível át, miniszter asszony. (Dr. Gedei József megérkezik az ülésre.)
Tehát úgy vélem, kár volt elszalasztani ezt a lehetőséget önöknek, hogy külpolitikai konszenzust építsünk. Hiszen önök ezt a döntést kormányszinten hozták be, nagyon sokáig dilemmáztak azon, hogy talán nem ártana a Magyar Köztársaság Országgyűlésének plenáris ülésének a döntését kérni egy ilyen kérdésben. Nem hiszem, hogy sok demokrácia van a világban, amely elmulasztja ezt a lehetőséget egy hasonló helyzetben. Azt, hogy mi volt ennek az oka, önök jobban tudják, mint mi, hogy miért nem éltek ezzel a lehetőséggel, de úgy vélem, ez a legkiábrándítóbb ebben a külkapcsolati stratégiában. Az a bátortalanság, az a félelem, hogy létrehozzunk egy új magyar külpolitikai konszenzust. A magyar kormány nem döntheti el négy cikluson keresztül Magyarország külkapcsolati stratégiáját, ez a kormány nem döntheti el. A Magyar Országgyűlés eldönthette volna, és úgy vélem, ha ezt önök elmulasztották, akkor leginkább arra lennék kíváncsi, miniszter asszony, adjon magyarázatot arra, hogy miért mulasztották el ezt a lehetőséget.
Hogy azért ne csak itt ragadjunk le, úgy vélem, ezt a lehetőséget újra érdemes megpróbálni megteremteni és megragadni. Valóban, miniszter asszony a Fidesz elkészítette ezt a külkapcsolati stratégiát, kifejezetten Magyarország külkapcsolati stratégiáját készítettük el. Nem a Fidesz külkapcsolati stratégiáját, hanem Magyarország külkapcsolati stratégiáját. Különbség van a kettő között. Szeretném most bejelenteni a bizottság előtt, hogy ezt a külkapcsolati stratégiát mi be kívánjuk terjeszteni az Országgyűlés elé. Bízunk abban, hogy lehet még külpolitikai konszenzus Magyarországon, és hogy egy olyan alapanyagot készítettünk el, amely az önök számára is elfogadható lesz, legalábbis vitaalapként.
Mert úgy vélem, noha lényeges eltérések vannak a mi magyar külkapcsolati stratégiára vonatkozó álláspontunk és az önök álláspontja között, ezeket az ellentéteket nem látom áthidalhatatlannak. Nem gondolom, hogy Magyarországon ne lehetne konszenzusos külkapcsolati stratégiát megalkotni. Ezért is gondolom, hogy van értelme annak, hogy ezt a javaslatot az Országgyűlés elé terjesszük. Kérem, hogy a kormánypárti képviselők, a Külügyminisztérium, gondolják végig ezt a lehetőséget, és ragadjuk meg azt az alkalmat, hogyha már egyszer ezt a kormányzati kezdeményezés részemre nem világos okból elszalasztotta.
A kormányzati koncepcióra vonatkozó tartalmi kritikánk lényegét úgy foglalnám össze, hogy a kormányzat sokat markol és keveset fog ezzel a külkapcsolati stratégiával. Úgy látom, hogy alapvetően nem tudták eldönteni ennek a külkapcsolati stratégiának a műfaját. Nem tudták eldönteni, hogy önöknek a globalizáció körülményei közepette a világfolyamatokat le kell-e írni, és egy tudományos elemzést kell-e a világfolyamatokról készíteni, vagy pedig egy politikai programot kell-e alkotni. Így aztán egy tudományos babérokra pályázó első része van ennek a dolgozatnak, ennek a stratégiának, és ettől egy meglehetősen elválasztható, elkülönített második része, amely már jobban emlékeztet egy politikai stratégiára, egy politikai programra.
A miniszter asszony érintette a húszéves időtávot, pontosabban a 2020-ig terjedő időtávot. Úgy vélem, helyesebb lett volna, hogyha önök is 2014 körül határozzák meg a külkapcsolati stratégia időhorizontját.
Először is azért, mert meglehetősen fontos nemzetközi átrendeződés tapasztalható az egypólusú világtól a több pólusú világ irányába, másrészt pedig a közvetlen környezetünkben az Európai Unió következő pénzügyi perspektívája alapvetően különbözni fog a jelenlegi pénzügyi perspektívától. Arról nem is beszélve, hogy az Európai Unió politikai ciklusa 2014-ben zárul, illetve kezdődik, ami egy alapvetően új helyzetet teremt.
Úgy látom, hogy annak, hogy önök 2020-ig határozták meg a külkapcsolati stratégiát, oka van, mégpedig belpolitikai. Először is belpolitikai abban az értelemben, hogy a mai Magyarországnak a problémáiról egy ilyen időtávban kevésbé kell szólni. Önök egy működő demokráciáról, egy virágzó szociális piacgazdaságról, az Európai Uniónak a véleményét formáló magyar külpolitikáról beszélnek ebben az anyagban, és kijelölik azt, hogy Magyarország 2020-ra az Európai Unió vezető gazdasági és legnagyobb növekedési potenciállal rendelkező országai közé fog tartozni.
Úgy vélem, hogy ez a koncepció nem számol azzal, hogy ma Magyarország hol tart, milyen állapotban van. Talán másik vonatkozásban is belpolitikai megfontolás, hogy nem hajlandóak szembesülni világosan és egyértelműen a világ legégetőbb kihívásaival. A húsz év erre is jó, hogy ne kelljen... A 2020-as időtáv, bocsánat! Ez arra is jó, hogy ne kelljen a világnak a ma még meglévő aktuális kihívásaival szembesülni. Tehát nem tudni, hogy végső soron melyik országnak, milyen körülmények közepette és mikor született meg ez a külkapcsolati stratégiája. Ezt készíthette volna, meglehetősen nyugodtan, egy európai nagyhatalom is. És készíthette volna öt évvel korábban is. És akkor is nagyjából eladható lett volna egy ilyen szöveg.
Hol látom az elkent, illetve a tisztázatlan és alapvetően hiányzó fő külpolitikai kérdéseket, miniszter asszony? Az Európai Unióval kapcsolatban a korábbi verziókban önök egyértelműbben elkötelezték magukat a politikai integráció mellett. Most úgy látom, hogy a megerősített együttműködés kérdésében továbbra is az a fajta hintázás tapasztalható, hogy támogatjuk is a megerősített együttműködéseket, feltéve, ha mi ennek részét képezzük, de alapvetően nem foglalunk el világos álláspontot az Európai Unió jövőjével, víziójával kapcsolatban. Ennek jegyében aztán egy kiváló lehetőség a 2011-es európai elnökség is. Négy szóban kerül szóba ebben a külkapcsolati stratégiában. Úgy vélem, hogy ez a 2011-es európai elnökség jelentőségének a meg nem értésével, illetve ebben a stratégiában való meg nem értésével magyarázható.
Nem látom a NATO-EU-együttműködésre vonatkozó utalást, világos állásfoglalást az anyagban. Az Egyesült Államok közép-európai térségben betöltött szerepe, mint olyan, hiányzik. Ukrajnával kapcsolatban nagyon szűkszavú az anyag, de ezekben a szűk szavakban, azt gondolom, figyelni kellene arra, hogy miként tekintünk Ukrajnára. Az európai uniós perspektíva benne van. A NATO-perspektíva tudatosan hiányzik. Most, a bukaresti NATO-csúcstalálkozó után vagyunk néhány nappal. Nem szerepel a jövendőbeli NATO-tag Ukrajna kilátása, lehetősége sem az anyagban.
Biztonságpolitika. Hogyan lehet 2008-ban elkészíteni egy külkapcsolati stratégiát, miniszter asszony, úgy, hogy hiányzik belőle Irak, hiányzik belőle Irán, hiányzik belőle Afganisztán, hiányzik belőle Koszovó, hiányzik belőle az Ahtisaari-terv, hiányzik belőle a Nabucco-gázvezeték, hiányzik belőle a Déli Áramlat-gázvezeték, hiányzik belőle a magyar védelmi költségvetéssel összefüggésben egy világos állásfoglalás? Azt gondolom, hogy nem nagyon érdemes egy ilyen absztrakciós szinten megalkotni egy külkapcsolati stratégiát, ha a világnak ezeket a fő kihívásait nem méltatjuk figyelemre, vagy ennél egy magasabb absztrakciós szinttel kívánunk csak foglalkozni.
Nemzetpolitika. A nemzetpolitikával kapcsolatban úgy vélem, hogy mennyiségében fokozatosan gyarapodott a külkapcsolati stratégiában a nemzetpolitika szerepe. Koncepcionálisan viszont nem tisztult. Tehát fokozatosan egyre több bekezdés foglalkozik az emberi jogok, a kisebbségpolitika, a regionális politika és a nemzetpolitika, általában a kisebbségi jogok kérdésével. Vannak olyan fügefalevelek, amelyek az autonómiára is utalnak, de hiányzik annak az általános és világos nemzeti felelősségvállalásnak a rögzítése, illetőleg azoknak az intézményi megoldásoknak a meghatározása, amelyek prioritást és eligazodást jelenthetnek.
Így például úgy fogalmaznak, hogy a "határátlépés korlátainak a lebontása" Ukrajna és Szerbia viszonylatában. "Speciális megoldásokra nyitottak a határátlépés korlátainak a lebontása terén". Csak nem arra gondolnak, hogy esetleg mégis meg tudunk állapodni a magyar állampolgárság kérdésében? Ha igen, akkor viszont idáig, úgy látom, még nem tudtak eljutni.
A vízumliberalizáció ügye. Nem szerepel egyértelműen egy elkötelezettség amellett, hogy mi a vízumliberalizációt támogatjuk, szerb és adott esetben ukrán viszonylatban. Vagy mint az autonómiák, mint a nemzetpolitika stratégiai kitörési pontja melletti kötelezettségvállalás.
Végül az intézményi kérdések. Az intézményi kérdéseknél is az az érzésem, hogy sok gondolat egymás mellé téve, de az a rendező elv, hogy elkötelezni magunkat egy egységes külügyi irányítás mellett vagy egy egységes külképviseleti rendszer megteremtése mellett, ez a határozott állásfoglalás... Vagy a köztisztviselői normák helyreállítása a magyar diplomácia működésében, ami az elmúlt években sajnálatosan egyre inkább átszíneződött pártpolitikai meg gazdasági csoportérdekek jelenlétével. Talán diszkrét formában, a köztisztviselői normák melletti elkötelezettség formájában talán megjelenhetett volna.
Ezért mondom, miniszter asszony, hogy sokat markol és keveset fog, tartalmi értelemben a magyar külkapcsolati stratégia. De azt hiszem, hogy a Fidesz kezdeményezésével, hogy beterjesztjük a javaslatunkat, mód lesz arra, hogy ezeket a hiányosságokat a közös pontok megtalálása révén megszüntessük. Kérem, hogy fontolják meg a Fidesz kezdeményezését. Szünetben majd átadom ezt a koncepciót, ha még a miniszter asszonynak nem állna a rendelkezésére.
Köszönöm szépen a figyelmüket. A magam részéről ennyit szerettem volna elmondani.
További kérdések, hozzászólások? (Többen jelentkeznek.) Kozma, Kékesi, Horváth János bátyánk, Szabó alelnök úr. Kozma alelnök úr!
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. szerintem teljesen világos a helyzet, ami külkapcsolati stratégia ügyében összeállt mára, 2008. április 8-ára Magyarországon.
Mindenki azt mondja, eléggé erőteljesen - és ezt hallottuk most a bizottság elnökétől is -, hogy igen, kell konszenzus, valamilyen módon integrálni kell mindazokat a törekvéseket, amelyek Magyarországon külkapcsolatok ügyében megfogalmazódnak.
Igen, tehát kell konszenzus, kell integrálni, de abból, amit az elnök úr elmondott, csak arra tudok következtetni, hogy ezt csak úgy tudja elképzelni, hogy ő mondja meg, hogyan kell ezt csinálni, és ő akar integrálni. Azzal, hogy távol tartja magát attól a másfél élv óta zajló folyamattól, amelyben ki-ki a véleményét elmondja, és néhány konzultációtól eltekintve, végül is nem szerveződött meg az, hogy a Fideszben meglévő - és tiszteletre méltó - tudás a magyar külkapcsolatokról ideért volna a másfél év során, és lehetővé vált volna e pontok beépítése, integrálása ebben a folyamatban, amely nyilvánosan zajlott Magyarországon. Szomorúan kell konstatálnunk, hogy ez nem történt meg. Valójában én ebben azt a törekvést látom, hogy a Fidesz eleve nem kívánt ily módon integrálódni, hanem egy ellenstratégiával készült eleve, és úgy gondolta, hogy abban - nem a kormányzatéban, hanem a Fidesz stratégiájában - kell integrálni a nemzeti törekvéseket.
Jól látható - persze ismerve valamennyire az elnök úr által beterjesztett anyagot -, hogy általánosság szintjén nagy különbségek nincsenek, a konkrétumok szintjén viszont ütközések vannak. Éppen ezért lett volna nagyon fontos, elnök úr, hogy ezeket a dolgokat - ahogy mi mindannyian, meg még jó néhány ezren és jó néhány szervezet a stratégiakészítés folyamatában elmondta a véleményét -, önök ide betették volna. Mert szerintem az jogos elvárása mindannyiunknak, hogy minden létező álláspontot és véleményt ütköztetni kell, de az ütköztetést már az után csinálni, hogy összeállt valamilyen keret, az meglehetősen furcsa álláspont. Ezzel együtt azt gondolom, soha nem késő. Tehát, ha nyitottnak tekintünk egy folyamatot, akkor a mai bizottsági ülés is jó lehet arra, hogy ha van rá időnk, energiánk, megpróbálunk ilyen kérdéseket is megbeszélni, mint amelyeket az elnök úr konkrétan mondott.
Bár megjegyzem, teljesen világos, hogy esélytelen beépíteni a Fidesz stratégiájának olyan elemeit, mint a jobbközép pártok hozzák majd a megoldást Európa bizonyos kérdéseire típusú passzus. Teljesen világos, hogy ez egy jobbközép párt stratégiájának a része, és biztosan nem illeszthető bele egy nemzeti stratégiába. De még ezekről is lehet beszélni, ha kellő higgadtsággal és nyugodtan állunk ezekhez a kérdésekhez.
Most nem akarok a részletekbe belemenni, csak ezt az alaphelyzetet kívántam rögzíteni, köszönöm.
ELNÖK: Horváth János képviselő úr!
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Miniszter Asszony! Tisztelt Bizottság! Számomra érdekes, amit hallottunk, jelentős információ, ami benne volt, és ami belekívánkozik is. A megjegyzésem nem is az egészre vonatkozik, hanem inkább egy megjegyzés annak kapcsán, ahogy a hangulat itt alakulni látszik.
Kozma alelnök úr azt mondja, hogy az általánosság szintjén nincsenek különbségek, meg teljesen világos ez meg az. Úgy van, ezt így is lehet nézni. Azonban a magyar külpolitika nem ignorálhatja - vagy ha teszi, akkor az káros -, hogy hogyan is függ össze az országunk önmagáról alkotott képe és az országunkról alkotott kép szerte a világon, az országon kívül. A lemaradó Magyarországra gondolok. Az a Magyarország, amelyben tudjuk magunkról, megállapítjuk magunkról, szinte már gyorsuló tempóban, hogy lemaradtunk magunk mögött. Persze az összehasonlítások általában úgy vannak, hogy ki mögött - a szomszédok, a világ és az európai klub mögött -, ott is van lemaradás, de magunk mögött... Az a Magyarország, amely messze maga mögött van, hogyan jeleníti meg önmagát a világban - külpolitika -, és a világ hogyan lát bennünket ebben a helyzetben, és mit csinálunk itt.
Amit a nemzetközi nyelven "mending fences"-nek mondanak, tehát "javítgatni a kerítéseket", hogyan csinálja a magyar külpolitika ebben a helyzetben, amiben az ország most találja magát? A versenyképesség, amit a miniszter asszony olyan helyénvalóan mondott - a szót is meg a fogalmat is - a valóságban mit ír le? Jó, hogy a kormány külügyminisztere ezt a fogalmat ismételten kifejezi, de ugyanakkor a kérdés még számomra ott marad. És mit tetszik tenni ezzel? Mit teszünk ezzel?
Itt megállok, köszönöm.
ELNÖK: Kékesi képviselő úr!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Asszony! Azt gondolom, a külpolitikai, külkapcsolati stratégia elhangzott bemutatása azt mutatja, hogy mind tartalmilag - akár úgy is mondhatom, a jövőre nézvést - egy nagyon nyitott stratégiát ismertünk meg, mind az előkészületek, a kialakítás, a létrehozás folyamata rendkívül nyitott, hogy úgy mondjam, társadalmasított készítést festett le előttünk.
Itt persze utalásképpen mondhatom azt, hogy természetesen elnök úr is bemutatta - ahogy mondta is - a Fidesz álláspontját, a Fidesz stratégiáját. Nem igazán tudom másnak tekinteni, nem tudok róla, hogy legalább hasonló mértékű egyeztetési folyamat keretében alakították ki. Rendkívül fontos véleménynek tartom - (Elnök: Majd a parlamentben.) majd arra a legvégén térek ki -, hogy a konszenzusalkotás keretében ez a vélemény is helyet kapjon. Talán nem is mondhatom, hogy nem egy súlyos, mérhető vélemény, de azt gondolom, hogy a kormányzati munka, a stratégia kialakítása megmozgatta az egész magyar társadalmat, ahogy hallottuk, a civil szférát, annak különféle szegmenseit, a kormányzatot, a velünk kapcsolatban lévő fontosabb államok, pártok véleménye is kikérésre került, és voltak fórumok, ahol egyéni hozzászólások is keletkezhettek. És nyilván a folyamat abban az értelemben sem könnyű munka, hogy itt össze nem mérhető, össze nem hasonlítható súlyú, típusú, esetleg ellentmondó álláspontok között kellett kialakítani azt a stratégiát.
Szerintem nagyon szerencsés, hogy a stratégia nem céloz meg túl rövid időt. Azt gondolom, majd a stratégiai elképzelések mentén lehet lebontani a rövid időre, a szűkebb távlatokra, konkrét cselekvésekre, cselekvési tervekre, hogy adott esetben egy-egy olyan felvetésre, amit sarkítva az elnök úr is mondott, mi a teendő. Itt persze azt is figyelembe kell venni, egyetértve a politikai integráció erősítési szándékával - amit markánsan az elnök úr is említett -, hogy azért tudomásul kell venni majd, amikor konkrétan itt lesznek ennek a lépései, hogy ez a külpolitikai szuverenitásunk további részeinek a feladásával jár együtt. A külpolitika egyre inkább európai uniós belpolitikává fog válni, és nekünk az Unióban kell kvázi kifejtenünk azokat a szempontokat, álláspontokat, amelyeket majd az Uniónak kell esetleg egységesen kifelé képviselnie. Így tehát, amikor a stratégiánk komfortosságát keressük, akkor már most egyik szemünkkel bizony oda kell figyelni, hogy az uniós államok mit gondolnak majd a mi elképzeléseinkről.
Egy félmondattal lefedve, tehát megint azt gondolom, hogy egy nagyon nyitott módon készült stratégiával állunk szemben, ami nemcsak módszerében készült így, hanem tartamában is nyitott arra, hogy milyen változások, hatások fogják az elkövetkezendő 12 évben érni ezt a stratégiát. Nyilván az eljövendő kormányok lehetősége megvan a tekintetben, hogy konkrétan alakítsák, módosítsák ezt a stratégiát. Gondolom, egyikünk se fog elbújni ennek lehetőségétől, ha mi személyében is tudjuk ezt még alakítani.
Itt egy nagyon lényeges kérdést felvetett elnök úr, vagy legalábbis bedobott. Úgy gondolom, hogy azt kérdésképpen fel is tenném, hogy tartalmilag ugye arról van szó, hogy tudunk-e egy olyan egységes, talán egységesnek látszó külpolitikai stratégiát elfoglalni, ami a kapcsolatrendszerünkben, a környezetünkben, a szövetségi rendszerünkben tiszteletet és elfogadottságot ébreszt a partnerállamok tekintetében.
Lenne bennem egy kis dilemma, hogy egy parlamenti vita vajon milyen irányban mozdítja el ezt a szempontot, mezőt, hogy mennyire veszekedőssé válik egy-egy konkrét, talán a stratégiába nem tartozó kérdés mentén majd az a viszony, amit mondjuk - nem is akarok példát mondani, inkább nem mondok - egy-egy ilyen tétel, egy-egy ilyen kérdés kialakít. Érzékelem, hogy egy nagyon határozott elképzelés az, hogy a Fidesz külpolitikai stratégiája az Országgyűlés elé kerüljön, gondolom, egy országgyűlési határozati javaslat, mondjuk, melléklete, vitája keretében, ezért hát mégis itt van az asztalon a kérdés, hogy ebben a konstellációban távlatosabb-e esetleg mégis megvitatni a kormányzat külkapcsolati stratégiáját, és esetleg valóban vita generálódik azokban a kérdésekben, felvetésekben. Hogy gondolja ezt külügyminiszter asszony, legalábbis a most elhangzott felvetés alapján?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Az SZDSZ részéről hadd adjam meg a szót Geberle Erzsébetnek. Ez most itt azért fontos, mert ő ugyan kormánypárti képviselő, és így szoktunk menni, de most jelentkezett.
Parancsoljon, képviselő asszony!
GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): Köszönöm szépen.
ELNÖK: Most nem tudom, hogy kormánypárti-e, de mindegy. Parancsoljon! (Derültség.)
GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): Szerintem most ezt hagyjuk. Ez nem a vita tárgya és része. Április végéig ez nyitott kérdés.
Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Bizottság! Én nem szeretném megismételni azt, amit Kékesi Tibor képviselő úr elmondott, úgyhogy a hozzászólásomnak csak a második részével boldogítanám a tisztelt bizottságot.
Úgy érzékelem, hogy egy műfaji vita az, ami itt kialakult a Fidesz és a kormányzat között, hiszen ennek a napirendi pontnak az a címe, hogy Magyarország külkapcsolati stratégiája. A stratégia, az én olvasatomban - de javítsanak ki, ha nem így van! - fő irányvonalak meghatározását jelenti. Tehát ez a 19 oldal, amit itt a Külügyminisztérium letett az asztalunkra, valóban olyan fő irányvonalakat jelöl ki Magyarország külkapcsolataiban, amit én elnök úr hozzászólásából nem éreztem, hogy bármiféle kritika illetne.
Az lehet egy kritika, hogy az elnök úr, illetve a Fidesz úgy gondolja, hogy túl kevés az, ami ebben konkrétumként leírásra került. Azt gondolom, hogy a napi bontásban a konkrét cselekvések egy stratégiának nem képezhetik részét.
Bár tudjuk, hogy az ördög mindig a részletekben rejlik. Én elnök úr kritikájából azt éreztem ki, hogy nem érzi elég részletesnek ezt a külkapcsolati stratégiát, nem érzi elég konkrétnak azokat a cselekvési pontokat, amiket itt a Külügyminisztérium elénk terjesztett. Én nem érzek az alapokban olyan óriási különbségeket. Az, hogy amit hiányként említett elnök úr, milyen módon kerülhetne bele ebbe az anyagba, vagy esetleg egy másik anyagba, egy másik kérdés. Azt gondolom, hogy ebbe a 19 oldalba, ebbe a mindenki számára emészthető anyagba azok a fő irányvonalak kerültek bele, amelyek valóban jellemezhetik Magyarország külpolitikai stratégiáját.
Úgy érzem, hogy ebben a három fő irányelvben nincs is eltérés a Fidesz és a kormányzat véleménye között, hiszen önök sem vitatják, hogy Magyarországnak az Európai Unióban egy versenyképes szerepre kell törekednie. Nem gondolom, hogy elleneznék, hogy a sikeres Magyarország a régióban jó kapcsolatokat alakítson ki a szomszédos országokkal, és úgy érzem, Magyarországnak a világban való felelősségéről sem alakult ki itt különösebb vita. Én magam ugyan még nem láttam, nem volt szerencsém látni az önök programját, de nagy kíváncsisággal várom. Úgy érzem, hogy egy elemző munkát kell folytatni, hogy összehasonlítható legyen a két anyag.
Tehát még egyszer összefoglalva, én nem látok olyan nagy különbséget az elnök úr által felvetett problémák, illetve a minisztérium által beterjesztett javaslat között. Ez egy stratégia, fogadjuk el, hogy ez a stratégia, és hogy aztán azt a napi feladatokban hogyan bontjuk, hogyan váltjuk aprópénzre, az pedig lehet vita kérdése, hogy mivel bővüljön ki ez az anyag.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Balla képviselő úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Megpróbálok egy rövid véleményt is elmondani, mert ugyan stratégiáról beszélünk, ettől óhatatlanul mégis benne van az, hogy ne csak vázlatosan, nagy vonalakban írjuk fel az alapvetéseket, ha lehet ezt mondani, hanem azokra a folyamatokra kell építeni, véleményem szerint, amelyek jelenleg a világban kirajzolódnak.
Tehát pont ezért fontos az, hogy olyan térségek és országok esetében, amelyeknél tudjuk azt, hogy az elkövetkezendő 10-15 évben kérdésként fel fognak vetődni, egyrészt a külpolitikában, másrészt a biztonságpolitikában, stabilitási kérdésekben vagy folyamatokban, ami a világ rendeződésében látszik, ezeket az alapvetéseket meg kell nevezni.
Csak kiemelek néhány példát, hogy érzékeltessem a gondolatmenetemet. Az anyag beszél néhány pontban, mondjuk, Dél-Kelet-Európáról, esetleg a Balkán térségéről. Miközben, hozzáteszem, a Külügyi Intézetnél van egy kiváló anyag például Koszovóról, ami elemzi a történelmi folyamatokat, a 2007-ig való időszakot, illetve az elmúlt időszak egy rövid kis kivetítését teszi meg úgy, hogy az anyag 2007-ben készült. És mégis megteszi a következtetéseit, kitekintéseit, mondjuk, a következő rövid időszakra, a következő két-három évre.
Ezek arra mutatnak rá, hogy igaz, hogy stratégiáról beszélünk, de egy stratégiában meg kell nevezni azokat a konkrét területeket, irányvonalakat, amelyek fölrajzilag is besorolhatóak. Itt persze nagyon sok általános megfogalmazás van, sok olyan, hogy stratégiában kell-e több. Véleményem szerint kell, hiszen ügyek vannak ma a világban, és az ügyekhez kell egyfajta viszonyt kialakítani. Nagyon sok ügyről látjuk, hogy nem lesz változás, vagy lépésről lépésre lesznek változások a következő időszakban, legalábbis középtávon ez mindenképpen biztos.
Vannak olyan dolgok, amelyekre ma már készülünk, és felvetődött például az EU-elnökség. Melyek azok a fő kihívások például egy leendő EU-elnökségnek, amiket be tudunk programozni, amiket nagyjából elő tudunk arra készíteni, hogy abba az irányba fogunk haladni, és megpróbáljuk ezeket, mondjuk, elnökségi prioritási szintre emelni. Úgy érzi az ember, hogy ezekben nincs meg az a következetesség, hiszen egy koncepció, egy stratégia esetében - és itt visszatérek egy gondolat erejéig az elnök úr által elmondottakra, hogy az eljárás.
Adott esetben lehet hogy volt társadalmi egyeztetés, csak nem látszódott, hogy ez hol van. Másrészt a külkapcsolatokban, politikában az ötpárti egyeztetést nem feltétlenül tartom veszekedésnek, hiszen a konszenzusos kérdéseket eleve ki lehet húzni, attól kezdve azok nem is vitatott kérdések. Az látszódik, hogy a jelenlévő ügyekben, amelyek ma kihatnak a következő két-három-négy-öt év, adott esetben tíz év megközelítéseire, azok részben nincsenek benne az anyagban, nem konkretizál. Másrészt pedig nem hozza azt a stratégiát, hogyha bárki is lesz vagy nem lesz bármilyen kormányzati pozícióban, e stratégia szerint mérlegeljen, hogy jó, akkor van egy következetes gerince a stratégiának, ez mindenki számára valamilyen szinten elfogadható, és ehhez építjük ki azokat a döntési mechanizmusokat, amelyek majd kialakulnak abban az időszakban, amikor meg kell hozni döntéseket.
Tehát ezek a rajzolatok hiányoznak belőle, és úgy érzem, az alapvetések, a tények, hogy honnan indul maga a koncepció, hiszen tudjuk, hogy két-három éve zajlik ennek a koncepciónak a többszöri átfogalmazása, nem jutott el lényegi kérdésekhez. Mert adott esetben kérdés lehet például a Kína-koncepció, ami egy mondat erejéig szerepel is az anyagban, hogy fejleszteni kell. Miért nem részletezzük, hogy hogyan és milyen irányok szerint, a jelenlegi helyzet szerint hogyan? Hiszen azért van probléma. Gazdaságilag nincsenek kérdőjelek, de azért emberi jogi ügyekben elég sok probléma van az elmúlt időszakban, különösen most, az olimpia árnyékában. Nem látni azt a viszonyt, azt az elképzelést, hogyan áll ma Magyarország például Kínához. Ez a stratégia felvetheti, hogy adott esetben könnyebbség a kormányzat és a kormányfő számára, hogy éppen el fog-e menni a kínai olimpiai megnyitóra vagy nem.
Tehát ezek az alapok, hogy miből indulunk ki, milyen alapvetésekből, a végrehajtási időszakban, mert a stratégiának a folyamatokon keresztül el kell jutnia oda, hogy ezek alapján kell majd döntést hozni. Ebben a koncepcióban, stratégiában sok az olyan kérdőjel, hogy melyek azok az alapvetések, amelyek alapján majd döntéseket kell hoznia a mindenkori kormányzatnak a külpolitikával, diplomáciával akár civil szinten is foglalkozó esetekben.
Ez lett volna a hozzászólásom, de megfogalmaztam kérdést is, például Kína ügyében, az olimpia megnyitójával kapcsolatban. Köszönöm.
ELNÖK: Szabó alelnök úr!
SZABÓ VILMOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Államtitkár Asszony! Végül is 1990 óta először vállalkozott a kormányzat és a Külügyminisztérium arra, hogy egy átfogó külkapcsolati stratégiát készítsen. Erre időt szánva, nyitottan arra, hogy konszenzust keressen és teremtsen széles körű egyeztetéssel a pártok között, szakemberek, szakértők között, a politikai vagy más területen különböző felfogásúak között, a civil világgal egyeztessen. Azt gondolom, ez szinte úttörő az előző időszakban ilyen kevés volt az ilyen tevékenység, bárkit is nézünk. Azért is, hogy keretet adjon a következő évtizedre, aminek alapján tevékenykedhetünk, és a konszenzust is meg tudjuk teremteni, újrateremteni, elemeket hozzárakni.
Azt hiszem, az inkább csak erénye ennek az idekerült stratégiának, hogy hosszan készült, hogy több változata volt, és közben alakult és több minden belekerült mindazon vélemények alapján, amelyek megfogalmazódtak. Ehhez képest azt gondolom, ez nagyon értékes anyag, és minden bizonnyal használható is. De azt a célját - sajnálatosan - valóban nem éri el, amit szándékozott, és amit mind a Külügyminisztérium, mind a kormány ezzel megajánlott, és ebben benne van a konszenzusteremtés.
Őszintén megmondom, nekem voltak illúzióim még az ülés megkezdése előtt is, hogy erre nyitottak lesznek az ellenzéki kollegáink, éppen azért, mert hosszú folyamatról van szó. Be kell látnom - bár örök optimista vagyok -, hogy ezek az illúzióim tévesek voltak, ugyanott tartunk, ahol egyébként tartottunk. Tehát ezt most ilyen sártapasztásban, -dagasztásban kell elmondani - Balla kollegám most kiment, de ő ezt aztán végképp elvitte a végéig. Most már nyilván egészen a napi történetekig kell a dolgot levinni.
Ha nagyon leegyszerűsítem, akkor a következőről van szó. Tehát ami ebben benne van, az nem jó. Ami jó lenne, az sajnálatosan nincs benne - ezért vagy azért - félelemből vagy bátortalanságból, vagy nem tudom, miből, de van helyette más. Valami, amiben minden benne van. Minden, ami jó, és minden, ami jó lehet, és minden, ami alapján konszenzus is lehet. Na mi ez? A kvízkérdésekben ehhez nem kellene segítséget kérni - sem telefonos segítséget, se felezni nem kellene, nem kellene senkit felhívni -, hát ez a Fidesz-program. Hát itt van! Hát megjelent néhány napja, ezt majd beterjesztik a parlamentbe, ennek alapján lehet konszenzust teremteni, ez nagyon jó, és aki ezt nem fogadja el, az bizony nem akar konszenzust. Nota bene! Voltunk már ilyen helyzetben, azt mondták, hogy ez nem is magyar és nem is nemzeti, nem is tartozik a nemzethez, aki nem fogadja el a Fidesz programját. Hát, ha itt tartunk megint, akkor elég szörnyű helyzetben vagyunk.
De ha ez csak a mi bajunk lenne, a pártok baja, az még csak hagyján, de ez az országnak is szörnyű baja, és oda vezet, hogy mosolyogva néznek minket a nemzetközi porondon és az Európai Unióban is, hogy egy olyan nemzet vagyunk, amelynek a különböző pártállású képviselői arról ismerszenek meg, hogy egymással hadakoznak, vitatkoznak, e-maileket küldözgetnek, feljelentgetik és megpróbálják besározni, befeketíteni egymást.
Ha ezt folytatjuk, legyen bármilyen színű kormánya ennek az országnak, ha nem lehet más, mert nincs nyitottság, akkor ebből nem lesz sem sikeres nemzet, sem sikeres Magyarország, sem sikeres magyarság. Legalábbis mindaddig, amíg ebben nem lesz más szándék.
Beszélhetünk persze a konszenzusról is, ami szétveretett az elmúlt néhány évtizedben. Szeretnék kérni a kedves ellenzéki kollegáimtól - elnök úrtól és mástól is - legalább annyit, hogy azt mondják, volt néhány olyan lépésük, amelyben erőteljesen hozzájárultak ehhez. Biztos vagyok benne, hogy nem tudnak a baloldal részéről olyan eseményt mondani, amikor azt mondtuk volna, hogy akármiért is, a konzervatív jobboldaliak nem tartoznak bele ebbe a nemzetbe, hogy a nemzet ellenzékben van, mert nem mi vagyunk kormányon, és ehhez hasonlók, hogy aki viseli a kokárdát március 15-e előtt és után, az a magyar, aki nem viseli, az nem magyar.
Úgyhogy ezért aztán eléggé szomorú vagyok, mert végül is beszélhetnénk a dolgokról. Stratégiáról van szó, és már ott tartunk, hogy elmegyünk-e a kínai olimpia megnyitójára vagy nem. Ez nagyon felemelő dolog, amikor külpolitikai stratégiáról kellene beszélni. Ezért érdemben arról beszélni, hogy vajon fontos-e vagy nem, hogy belekerüljön? Azt gondolom, nem szabad összekeverni egy stratégiát, amiben mégiscsak hosszabb távon gondolkodunk, és a miniszter asszony mondta, megpróbáljuk megkeresni azokat az elemeket, volt az a három, amelyek köré tudtuk a dolgainkat rakni 1990 után, és ezt próbáljuk megtalálni, hogy mi legyen ez az egy, kettő vagy három a következő évtizedre, vagy valamivel többre. Azt hiszem, azt a vitát lenne a legkönnyebb eldönteni, hogy ez most tizenakárhány évre szóljon.
És hát akkor ebben biztos nagyon fontos kérdés, hogy a kínai olimpia megnyitójára elmegyünk-e, vagy az konkrétan, hogy Ukrajna NATO-perspektívája most ebben a stratégiában le van-e írva, amikor egyébként elnök úr is nagyon jól tudja, hogy a magyar kormány álláspontja ebben egészen konkrétan Bukarestben is az volt, hogy Ukrajna NATO-tag legyen, és ebben teljesen egységesen foglaltak állást. Ezen lehet vitatkozni, ő lehet, hogy másképpen gondolja ezt, de ezen az alapon számon kérhetjük a világ bármely országát, hogy miért nincs benne. Közelit, távolit, szomszédságunkban vagy attól távolabb lévőt.
Ezért hát én azt gondolom, hogy nem mi voltunk bátortalanok, és nem mi féltünk; úgy látom, a Fidesz fél attól, hogy elfogadjon egy ilyen nyitást, elfogadjon egy ilyen keretet, amihez egy pártprogramot akar illeszteni. Kérem szépen, ez a Magyar Köztársaság parlamentjének Külügyi és határon túli magyarok bizottsága, és nem külügyi és külpolitikai pártprogramot tűztünk most napirendre. Annak is megvan a helye nyilvánvalóan. Ha úgy gondolja a Fidesz, hogy úgy mondjam, ilyen puccsszerűen beterjeszt egy koncepciót, amire már azt mondja az elnök úr, hogy az nem pártprogram, az Magyarország külkapcsolati programja... Hát nyilvánvalóan, a Fidesz programja Magyarország programja. Minden más, ami van, az nem lehet az. És majd abban mi megtalálhatjuk a helyünket, és abban mi megtalálhatjuk azokat a pontokat.
Hát ez a megközelítés az, aminek alapján nem fogjuk tudni megtalálni, és már most mondom az elnök úrnak, kódolva van ennek a sorsa ezért, mert így történik, miközben, ami most itt van, ez egy hosszas előkészítő munka során alakult ki, ahol a Fidesznek is módja volt arra, hogy egyébként elmondja, leírja, hozzátegye. Mellesleg pontosan tudta az elnök úr, hogy erre az ülésre ma sor kerül, és ez van napirenden. Nem akarnék igazságtalan lenni, lehet, hogy volt egy belső ütemterve és időrendje annak, hogy mikor kerüljön nyilvánosságra a Fidesz programja, de élek a gyanúperrel, és sajnos sok elmúlt időszakbéli történés alapján nehéz lenne engem arról meggyőzni, hogy ez nem volt időzítve.
Ezért hát így mindent megtettek azért, hogy kiderüljön, hogy nyilván, amit a kormány előterjesztett, az nem lehet megfelelő, és nem lehet jó. Viszont jön a Fidesz programja, így a külkapcsolatokról, külpolitikáról szóló programja is, és azt majd félelem nélkül, bátran a parlament elé terjesztik, és ha ez ott nem megy át, akkor nyilván nem ők ezért a hibásak. Miközben a kormány pont azért volt óvatos - bár ez nem az én tisztem, ezt nyilván miniszter asszony elmondja a kérdésre válaszolva. A parlament elé, kérem szépen, olyat kell vinni, amit előtte alaposan megvitatunk, egyeztetünk, és pontosan tudjuk, hogy a parlamentben már nem arról fogunk vitatkozni, hogy egyáltalán megfelelő-e ez vagy nem arra, és ott lebeg a veszélye, hogy az egyik fél, adott esetben az ellenzéki oldal lesöpri, hanem finomítani és csiszolni lehet, és nincs bekódolva az, hogy lesöprik.
Hát ez a probléma, és ebben a folyamatban volt inkább, azt gondolom, érthetően nyitott az előkészítés a kormányoldalról, hogy beszéljünk róla. Ebben a sorozatban lehet egy állomás - vagy lehetne, lehetett volna, nem tudom, mi a helyes, nyilván a lehetett volna -, amikor kiderül, hogy igen, van annak értelme, hogy elfogadjuk. Úgy a kormányoldal odavihetné, hogy megszavazzuk, odavihette volna már egy évvel ezelőtt is, és ha a Fidesz nem szavazza meg, akkor nem szavazza meg, na zagschon. No de akkor mit érünk vele? Hát ezért nem vittük oda, és nem azért, mert féltünk vagy bátortalanok voltunk. Én azt gondolom, ez pont fordítva van.
De tudom, hogy innentől kezdve a vita már ilyen sekélyes szintre terjedt, és e tekintetben a ki kit győz le irányába ment el, amit, még egyszer mondom, nagyon sajnálok, és nagyon sajnálom, hogy ezt a lehetőséget elmulasztottuk, jobban mondva a Fidesz elmulasztotta, hogy ez a konszenzusteremtésnek legyen akárcsak egy icike-picike mozaikkockája.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Gógl képviselő úr!
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Bevallom, ahogy hozzászólni gondoltam, azt megváltoztatta ez a bizottsági ülés. A külügyminiszterünk pszichiáter is. Azt gondolom, ez a mai ülés egy tanulmány volt.
Kezdődött azzal, hogy egy prekoncepcióval elindította az alelnök úr azt, hogy itt egy olyan ütközés legyen, mintha két pártpolitikai koncepciót vitatnánk. Prejudikálta azt, hogy mit fog a Fidesz mondani. Be kell vallanom, Szabó Vilmos hozzászólása és a lupus et agnus mese filozófiájának a végig vitele számomra ijesztő volt. Mert magam pontosan hallottam, hogy mit mondott Németh Zsolt arról a programról, amit egy hosszú munka és egy koncepcióra épülő munka összerakott, és azt ajánlotta fel, hogy vitaanyagként kerüljön a parlament elé. Semmi mást nem mondott. (Szabó Vilmos: Erről mit mondott?) Bocsánat! (Szabó Vilmos: Elnézést!) Egy szavam nem volt, Vilmos, amikor szóltál. Be kell valljam, hogy nagyon vissza kellett fognom magam, mert idegen elemek voltak.
Most visszatérnék ahhoz, amiért tulajdonképpen szóltam. Egy 17 oldalas anyagról van szó, aminek miniszter asszony, amikor előterjesztette, körülbelül harmadában-félidőben, az előkészítettségét és az árnyaltságát tárgyalta. Mindazok, akik követték ennek az útját, ahol követni lehetett, most végül az interneten ezt a 17 oldal körüli anyagot áttekintették a maga strukturáltságában is, azoknak van véleménye. És az alapgond az, amit itt Balla képviselő úr, túl a pekingi olimpia megnyitóján való részvételen megfogalmazott, ami nekem is gondom, hogy mi az az alapkihívásnak tekinthető kérdés, amire Magyarország rendezi a saját belső sorsát és irányítását, fejlődését ahhoz, hogy egyáltalán szerepünk legyen a két sebességben, a sikeres Magyarországban vagy Magyarország helyét a világban megkeressük. Hogy megtalálta-e az a szakértői csapat azt a kihívást, ami a XX. század végéről és a XXI. század elejéről szól? Erre vonatkozóan vannak gazdaságpolitikai és társadalomfilozófiai megközelítések. Azt hiszem, hogy a jelen kérdéssel foglalkozók döntő többsége ismeri azt, hogy változott a világ, és megfogalmazásra került az, hogy a nyersanyag-technológiai fejlődés után a XX. század vége és a XXI. század eleje szól a tudományról, a hozzáadott értékről, az emberről, és nagyon érdekes módon - ez nyilván a saját hivatásomból is adódik, az egészség, egészségügy - jó életminőségű emberi létről szól. Erre rendezi a XXI. századot a világ. Az ehhez kapcsolódó kérdéskörökre kell jó választ adni.
Ezért én nagyon örültem annak a területnek, ami a végén egy oldalban össze is foglalja a kultúra, az oktatás és a tudomány kérdését. Holott ez a kitüntetett fejezete a XXI. század elejének. És az a Magyarország joggal kereshet egy koncepciófelépítést, amikor a 2000-es Nature-szám úgy kezdődik - ugye ez a világ egyik legjelentősebb természettudományi újságja -, hogy "A XX. század Magyarországon kezdődött". Ezt írták 2000-ben. A XXI. században kicsi az esély, hogy ezt elmondhassuk, de megvan az a presztízsünk, amire rendezni lehetett volna mindezt. Lehetett volna rendezni, és akkor jogos az a három stratégiai kérdés, hogy Magyarország milyen szerepet játszik, és a két sebesség mellett hol lesz a helyünk.
Ha azt vesszük, hogy egy Unióhoz csatlakozott helyzetünk van, egy bővülő Európában, és a problémafeloldásnak van egy strukturáltsága, akkor van még kitüntetett szerepünk itthon is, de van a szűkebb térségünkben, Közép-Kelet-Európában, a Balkán kérdésében, hiszen az Ottomán Birodalom felbomlásának európai maradványait itt dolgozzuk fel.
Elnézést kérek Szabó Vilmos képviselő úrtól és alelnök úrtól, aki úgy nyitott, hogy feltételezte azt, hogy itt gonoszok ülnek, és született egy pártpolitikai program. Elnézést kérek, itt ütközhetnek irányzatok, eléképzelések és a hozzárendelt megoldási készségek! De ha itt elkezdjük azt, hogy ki hogyan, mikor - visszatérek a lupus et agnushoz -, az nem visz sehova, és az valahol ehhez a bizottsághoz méltatlan is, és ehhez a fázisához az országnak, amikor egy ciklus közepén válságban vagyunk, akkor méltatlan ezt így megkérdőjelezni. Elnézést kérek, akkor, amikor húsz évről, és egy kritikus húsz évről van szó! Ne tételezzük fel egymásról, hogy nem jó értékrend mellett akarunk koncepciót kialakítani! Bocsánat, ez a feltételezés az, ami engem személy szerint sértett.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Gedei képviselő úr!
DR. GEDEI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Bizottság! Sajnos nem volt módom arra, hogy a miniszter asszony beajánlását itt hallgassam a helyszínen, de szeretném a jegyzőkönyv számára is rögzíteni, hogy fogorvosom késlekedése nem a külpolitikai stratégiával szembeni oppozíció jele. Szerencsére bizonyos mértékben - amely nem kellő mérték - ismerem a külkapcsolati stratégiát. Sajnos - vagy inkább szerencsére - hallottam az elnök úr véleményét a külkapcsolati stratégiáról, sajnos a nagyobb részével nem tudok egyetérteni.
Azt gondolom, nagyjából két dologgal, két iránnyal számolhatott a tárca, amikor hozzáfogott a külkapcsolati stratégiai koncepció kidolgozásához. Az egyik az, hogy rögtön az elején bevonja az ellenzéki pártokat, és akkor azzal kellett volna szembenéznie, hogy a tárcának semmiféle álláspontja nincs, rögtön az ellenzéket hívja segítségül. A második, amelyet ténylegesen választott az, hogy kidolgozta a maga tézisét, letette az asztalra, és akkor pedig megvádolják a konszenzus hiányával, amikor behozta a bizottság elé.
Szerintem egyébként - és itt egyetértek Gógl képviselőtársammal - nincs itt nagy baj. Van egy tézis, lesz vagy van már egy antitézis, és akkor reméljük, hogy kellő egyeztetés és konszenzus után meglesz a szintézis is a hegeli szinten. Vagy talán más szinten, de mindenképpen szükséges az, hogy mi egymással beszéljünk és megegyezzünk. Örülök, hogy ez Balla képviselőtársamban is kellő indíttatást váltott ki.
Szeretném azt mondani, hogy nincs könnyű dolga ma egyetlen ország külpolitikai részlegének sem, amikor ilyen stratégiát szeretne. Ha éppen az Egyesült Államokat nézzük meg, akkor azt látjuk, hogy szinte egy-két évente készítenek új stratégiát. Ennek nyilvánvalóan elsősorban az az oka, hogy a világ rendkívül változékony, különféle trendek, változások vannak, és ezeket mi, emberek, különféleképpen értékeljük. Itt a helyszínen is nagyon sokféle dolog szóba került.
Azt gondolom, helyénvaló, hogy kellő tudományos bevezetéssel próbál indítani a tárca. Hiszen ha nincs egy megfelelő analízis - amely nem váltott ki különösebb vitát képviselőtársaimban sem -, akkor nem lehet az irányokat sem helyesen megválasztani. Amikor az alelnök urat hallgattam, eszembe jutott az Epimenidész-paradoxon, ez a spártai Leonidász király egy mondata, aki azt mondta, hogy minden spártai hazudik. Persze ő is spártai, és akkor most eldönthetjük, hogy kinek van igaza. Szerintem olyan kérdésekről is beszéltünk, amelyben az igen és a nem értelmezési tartomány nem feltétlenül alkalmas eszköz.
Két dolog miatt is eszembe jutott ez a neves paradoxon. Az egyik az, amit az előbb mondtam, hogy az igen és a nem így nem alkalmazható, a másik pedig az, hogy az alelnök úr álláspontja, analízise tele van paradoxonokkal. Itt mindjárt azzal indította az elemzését, hogy bátortalan volt a tárca. Ugyanakkor pedig azt gondolom, az alelnök úr is eléggé bátortalan volt, amikor arról beszélt, hogy 2020-ra Magyarország nem tartozhat... (Közbeszólás: Az elnök úr.) Igen, valóban az elnök úr. Lehet, hogy már a következő ciklust látom. (Derültség. -Balla Mihály: Akkor ti adjátok az elnököt. - Közbeszólások.) Mondtam, hogy igennel és nemmel nem eldönthető ez a kérdés.
Tehát azt gondolom, attraktív és reális célkitűzés, hogy Magyarország 2020-ra legyen az Unió egyik legdinamikusabban fejlődő állama. Ha valaki ezzel nem ért egyet, akkor most jelentkezzen, mert azt hiszem, korábban olyan elképzelések voltak a képviselőtársaimnak, hogy merjünk nagyok lenni. Most ezt felcserélték azzal, hogy merjünk kicsik lenni. Paradoxnak értelmezem azt a helyzetet, amikor azt mondja az elnök úr, hogy bátortalan a tárca, nem hozza ide a javaslatát, ugyanakkor pedig bátortalan a gazdasági prioritások kitűzésében. Egy másik paradoxonként azt mondja, elnök úr, hogy sokat markol, keveset fog. Ugyanakkor nem értem, hogy utána hosszan sorolja, mi az, ami hiányzik ebből a stratégiából. Tehát valamelyik nem lehet igaz. Amikor pedig azt mondja az elnök úr, hogy nem törekszik konszenzusra a külügyi diplomácia, az nem önellentmondás, hanem szerintem a tényekkel nem egyezik meg.
Azt gondolom, vannak olyan komoly és új elemek ebben a külkapcsolati stratégiában, amelyek igenis lehetőséget adnak a konszenzusra. Szeretném kiemelni a külügyminiszter asszony bátor cselekvését - és ez megjelenik a külkapcsolati stratégiában is - a határon túli magyar kérdésekben. Olyan bátor cselekvésről van szó, amely például megnyilvánult Jászberényben a csángó fesztiválon. Hadd mondjam el a képviselőtársaimnak, bár részekről nem beszélünk, hanem a nagy egészről, de mégis az egészben benne van a rész: Jászberényben az utolsó pillanatban éppen hogy elfogadta az SZDSZ-es, Fideszes többség, hogy legyen csángó fesztivál, merthogy ezeket az értékeket Jászberénben a Fidesz tagjai nem vallják magukénak. Szerencsére az utolsó pillanatban meggondolták magukat. Lehet, hogy ez a külkapcsolati stratégia majd az épülésükre szolgál, be fogom nekik mutatni.
Még egyszer köszönöm, és jó munkát kívánok.
ELNÖK: Szakács képviselő úr, majd Kárpáti képviselő úr következik.
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! A nagyon-nagyon elvi síkra emelt vita után megpróbálnék kicsit visszahuppanni a földre abban a tekintetben, hogy megpróbálnám feloldani ezt az ellentétet, ami köztünk feszül.
Végtelenül egyszerű: az egyik oldal operatív mélységben gondolkodik, a másik pedig stratégiai mélységben. Márpedig itt stratégia alkotása volt a cél, ez volt a feladat, és ezt kellene megtárgyalnunk.
Úgy gondolom, operatív választ lehet csak adni arra, hogy mi legyen azokkal a kérdésekkel, amelyeket az elnök úr felsorolt, próbálom idézni: Irak, Irán, Afganisztán, Koszovó, Ukrajna. Szerintem ezekre egyetlen stratégiai válasz lehet: stabilitást szeretnénk ezeken a területeken, főleg Közép-Kelet-Európában, ahol az elmúlt 18 évben elég sok állam szűnt meg, és még több jött létre. Úgy gondolom, ezekre megfelelő stratégiai választ lehetett adni. Arra nem lehet stratégiai választ adni, és nem gondolom, hogy a Fidesz stratégiájában is szerepel, hogy ki menjen el az olimpia megnyitójára. Nem tudom, szerepel-e benne, 2012-ben Londonban fogják megrendezni az olimpiát, van-e ilyen a másik oldal programjára, hogy arra ki megy majd el, vagy ki nem megy el.
Ezzel együtt azt gondolom, nem láthatatlan egyeztetés volt itt. Itt elég komoly egyeztetés volt, ami dokumentált. Abba betekintést lehet nyerni, biztos vagyok benne, hogy ezt meg is kell tenni, és akkor talán ezt a 40 millió forint közpénzt nem költöttük el sikertelenül, mert talán sikerült konszenzust teremteni, ha nem is a Fidesszel.
A másik oldalon a stratégiai és az operatív mélységnél érdemes megemlíteni és végiggondolni azt, hogy itt nemcsak erről beszélünk. Itt utána, ha már lemegyünk operatív mélységbe, napi szintre e problémák megoldásában, akkor már beszélünk hatáskörökről és illetékességekről is. Innentől beszélünk kormányról, minisztériumról, parlamentről, bizottságokról, és aztán egyébként ezekről a pártok nyilvánvalóan véleményt kívánnak és fognak is majd alkotni. Ezeket a hatásköröket és illetékességeket egy stratégiában 2020-ig ne vonjuk el senkitől, még akkor is, ha Balla képviselőtársam azt kéri, hogy építsünk ki ilyen döntési mechanizmust ezekre a dolgokra. Az a jó hírem van, hogy létezik ilyen, ez egy alkotmányos döntési mechanizmus, a jogszabályalkotásról szóló törvénytől az alkotmányig szinte minden beletartozik. Ezek ennek a mechanizmusnak az elemei, amelyeket az előbb felsoroltam, tehát a kormány, a minisztérium, a parlament és a bizottság. Nem véletlenül ebben a sorrendben nyilvánvalóan, de megvan ez a döntési mechanizmus. Ezek alapján lehet dönteni. A stratégia kijelöli azokat az irányvonalakat, amerre el lehet indulni, de az operatív döntés nem tud stratégiai szinten megszületni, én ebben biztos vagyok.
Úgy gondolom, hogy ha továbbra is ebben a párhuzamos világban gondolkodunk, akkor itt nem lesz metszéspont, és nem lesz konszenzus, sem plenáris ülésen, sem bizottsági ülésen. Ha megpróbáljuk az operatív gondolkodást stratégia szintjére emelni, akkor fogunk tudni majd olyan döntést hozni, ami konszenzuson alapul, és mindannyian mögé tudunk állni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kárpáti képviselő úr!
KÁRPÁTI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Bizottság! Cégvezetőként nagyon sok stratégiát készítettem el az elmúlt 20-25 évben. Amikor stratégiát készítünk, akkor alapvetően el kell dönteni, hogy az a stratégia körülbelül hol fog elhelyezkedi; a vízióhoz, küldetéshez közel, ami fölötte van, vagy pediglen a rövidtávú politikai célok közelében. Sokszor az a kérdés eldönti, hogy kiket vonunk be, és kiket érint a stratégia.
Amikor a stratégiát elkezdtük készíteni, akkor feltettük azt a kérdést, hogy kik legyenek a résztvevők. Meg is lett a döntés: egy széles társadalmi, politikai, gazdasági konszenzussal próbáltuk ezt a stratégiát elkészíteni. Ez azt is jelentette, hogy rendkívül széles a bevontak köre, ebből adódóan rendkívül szerteágazó, sokszor akár ellentmondó igények, vélemények fogalmazódnak meg.
A stratégia készítése folyamán attól féltem, amikor bejött az a rengeteg anyag, hogy ez kezelhetetlen, ez egy konglomerátum, hiszen annyi minden van benne. Olvastunk hatvanoldalas, nyolcvanoldalas, és rendkívül sok háttéranyagot, és nagyon féltem attól, hogy ez a stratégia nem lesz kezelhető, vagy nem lesz érthető. Aztán annak örültem, amikor a végén egy három prioritásra felfűzött, de mindenből valamilyen módon egy mondattal, egy fejezettel megfogalmazott érték jött ki. Gógl képviselő úrhoz hasonlóan viszontláttam a végén azokat az értékeket, amelyek nekünk a jövő kihívásait fogják igazából jelenteni.
Úgy tűnik, hogy a küldetés, a vízió felé közelít inkább ez a stratégia, semmint a napi politikához. Én ezt értékének tekintem, mert elmondhatjuk azt - és talán ezt fel is lehet sorolni -, hogy mennyi vélemény fogalmazódott meg, és hogy fogalmaztuk meg talán a legnagyobb közös osztó szintjén azt, hogy mindenkinek a pozitív véleménye, hozzáállása megfogalmazódjon ebben.
Elnök úr felhozott néhány olyan témát, amely, véleménye szerint, nem markánsan, nem útmutató jelleggel fogalmazódik meg. Erre három nagyon egyszerű példát szeretnék elmondani, és dilemmát is, hogy hogyan kellene ebben gondolkodni.
A Fidesz '92-94 közötti Egyesült Államokkal való viszonyát, vagy a mostani együttműködését tekintsük stratégiai kérdésnek? Mert a kettő között jelentős különbség van. Vagy Koszovó vonatkozásában az amerikai elvárást részesítsük előnyben a stratégiában, vagy pediglen a Vajdaságban élő magyarok félelmeire legyünk tekintettel bizonyos vonatkozásban? Mert a kettő nem ugyanaz. Az egyik egy nagyon gyors elismerés, a másik pedig az, hogy legyünk óvatosak, nehogy retorzióként éljenek meg bizonyos dolgokat.
Elmondok egy másik példát, és ez egy kicsit a mi saját életünket határozza meg. A közelmúltban Kárpátalján voltunk, egy 50 kilométeren kívüli településen egy ünnepségen, ahol egy első világháborús emlékmű áthelyezése, felújítása volt. Talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy részt vett rajta a Fidesz képviselője, amit talán úgy tudnék mondani, egész retorikájában a díszmagyarban jelent meg, és egy provokatív, a földbe tűzött zászló jellemezte azt a retorikát, amit képletesen is és beszédben is kifejezett. A civil szervezet, amely az együttműködést végezte, egy többéves közös munkával felújított emlékművet, valamint kulturális és sportkapcsolatok építését szolgáló viselkedést folytatott.
A mi oldalunk - úgy mondhatnám, a Szocialista Párt vagy a baloldal, de ez megjelenik az ott lakóknál, tehát abban a térségben, a határ másik oldalán lakóknál. Mi pediglen a határok megszüntetését szorgalmaztuk, az évszázados regionális, gazdasági, kulturális néprajzi kapcsolatok helyreállítását szorgalmazva, tehát, hogy a határokat bontsuk le, és építsük vissza az ilyen jellegű kapcsolatokat.
Én nem tudom, hogy ebből melyiket kellett volna belefogalmazni a stratégiába, mert jól meghatározható módon mind a három szereplőnek megvolt a jól artikulált megjelenése. Nem hiszem, hogy a stratégiában ilyen jellegű példákat vagy eseteket kell megfogalmazni, hanem azt, ami a három fölött a legnagyobb közös osztó, amely közös ezekben a dolgokban.
Úgy gondolom, hogy ez a stratégia, ami elkészül, jól szolgálja ezt, mert benne van, kivehető mindenki számára, idézhető, felvállalható vagy felerősíthető az a mondat, az a fejezet, amely kiszolgálja az ő elképzeléseit vagy lehetőségeit, ugyanakkor mozgáslehetőséget ad a napi aktualitások változása mellett egy mindenkori kiszámítható viselkedésre.
Én ezért tartom jónak ezt a stratégiát, amely mentén lehet tovább beszélgetni, amely mentén lehet további részkérdéseket egyeztetni. Jónak tartom, és azt hiszem, hogy megfelelő arra, hogy akár az utolsó simításokat vagy egyeztetéseket elvégezzük, ha úgy tűnik, hogy a Fidesz részéről nem volt meg ez az egyeztetés. Tehát lehet rajta dolgozni, és jó alapja ennek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Előrehaladt az idő, de egy apró megjegyzést szeretnék még tenni a végén. (Szabó Vilmos: Kérek egy egypercest!) Parancsoljon, képviselő úr!
SZABÓ VILMOS (MSZP), a bizottság alelnöke: Szeretnék Gógl képviselő úrtól a tekintetben elnézést kérni, hogy fegyelmezetlenül közbeszóltam. Viszont, amit elmondtam, azt fenntartom, mert együtt hallgattuk az elnök úr hozzászólását, ami első gondolatban azt mondta: elköltetett 40 millió forint közpénz, és egyáltalán nem kerültünk közelebb a konszenzusteremtéshez. Mind a kettő lényeges: elköltetett 40 millió forint közpénz, és kettő: nem vittük be a parlamentbe félelemből, bátortalanságból és a többi.
Tartalmilag a sokat markolt és keveset fogott hangzott el, majd azután következett néhány felsorolás, és ezt követően felkonferálta a Fidesz programját, és bejelentette, hogy ezt be fogják vinni a parlament elé. Nos, ennek alapján nagyon nehéz másképp hozzáállni.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! (Dr. Gógl Árpád: Elnök úr!) Árpád, én is erre szeretnék röviden reagálni, aztán, ha még utána szükségesnek érzed... (Dr. Gógl Árpád: Csak egy mondat.)
Parancsolj!
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Elnézést kérek! Szinte meg sem kezdődött a bizottsági ülés, amikor az alelnök úr egy koncepciót idevetített. (Dr. Kozma József: Na, akkor kérek szót!)
ELNÖK: Alelnök úr! (Dr. Gedei József: Én nem kérek szót. - Derültség.) Jó.
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Ha a lupus in fabulával jött volna Gógl képviselő úr, akkor... (Dr. Gógl Árpád: Az egy másik mese.) Nem véletlenül mondtam ezt.
Azt mondtam, hogy a politikusnak az a kötelessége, hogy mindig a körülményeket mérlegelve igyekezzen a legjobbat kihozni. Tudva azt, hogy igenis elkészült a fideszes program - nem tudjuk, hogyan, egyébként ezt tényleg nem tudjuk -, és elkészült egy külkapcsolati stratégia - azt tudjuk, hogyan, a kettő között ez azért egy lényeges különbség. Erre hívtam fel a figyelmet, hogy mindennek ismeretében próbáljunk mégiscsak arra fókuszálni, ami ma a napirenden van, és a pártpolitikát, amennyire lehet, ettől tényleg tartsuk távol. Ha Gógl képviselő úr azt gondolja, hogy ez egy prejudikálás volt, akkor lehet, hogy most magammal kéne meghasonulni. A fejlemények egyébként tényleg azt mutatták, hogy sajnos igazam lett, és ettől én most nagyon szomorú vagyok, és nem boldog. (Dr. Nagy Gábor Tamás közbeszólása.)
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Abban egyetértünk, hogy kell külkapcsolati stratégia, ugye? Végre egy közös pont. (Dr. Kékesi Tibor: Szögezzük le!) Magyarországnak ez nagyon kell, mert egyébként a magyar külpolitika erre rászorul. Aktuálisan is rászorul, s egyébként rászorul a nagyobb összefüggések miatt is.
Úgy látom, hogy a mai vitánkban azért alapvetően demokráciafelfogások ütköztek egymással. Mindenkit emlékeztetnék arra, hogy egy post festam vita zajlik a magyar külkapcsolati stratégia elkövetkezendő húsz évéről, amit a kormány március 4-én közzétett dokumentuma alapján folytatunk. Ez a lényeglátó, leleplező megközelítés, amit hallhattunk itt alelnök úrtól, erre csak azt tudom mondani, hogy tetszett volna beterjeszteni a magyar parlament elé az elkövetkezendő húsz év magyar külkapcsolati stratégiájára vonatkozó... (Közbeszólás: Tizenkettő!) 2020-ig terjedő kormányzati javaslatot.
Mivel itt egy ilyen helyzetben vagyunk, hogy ez március 4-én megjelent - ennyit az időzítésről egyébként -, akkor azt kérdezem, ki kreálta ezt a helyzetet. Minden konzultációnk során, amit az elmúlt fél évben folytattam az érintettekkel, elmondtam, hogy a parlament keretei között - ami a parlament döntését jelenti - készek vagyunk a konszenzusalkotásra. Ezt igazolhatják az érintettek. Minden alkalommal elmondtam nekik, és ők minden alkalommal ezt lebegtették. Egyszer sem mondták, hogy erre nem fog sor kerülni. Egyszer sem. Elmondtam a tartalmi kifogásaimat is. Azt, amit most tartalmi értelemben elmondtam.
Szóval, azt hiszem, kicsit vissza kellene venni ebből a lényeglátó és leleplező szemléletből, és kicsit a demokrácia szempontjából megközelíteni a kérdést. Mert tudtunk mi nemzetbiztonsági stratégiát elfogadni ebben a parlamentben. Akkor tudtunk? Most meg nem tudunk?
Köszönöm szépen. Miniszter asszony!
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm a hozzászólásokat és az élénk vitát. Talán itt kezdeném, amiről Németh Zsolt is beszélt, és amiről Szabó alelnök úr is szólt.
Azt gondolom, azt, hogy ez egy széles alapon induló, valóban konszenzusra törekvő folyamat volt, nagyon nehéz megkérdőjelezni. Az viszont kétségtelen, hogy nem a Fidesz volt az egyedüli másik szereplője a történetnek, hanem ennél sokkal ambiciózusabb volt a dolog, és nagyon sok szereplőt vontunk bele. Ennek a folyamatnak az időigénye szintén ezért volt nyilvánvaló. Itt van nálam egy csomó dokumentum, ami arról szól, hogy a parlamenti pártokat is megkerestük egy ponton, de szándékosan azt gondoltuk, hogy ne pártközi egyeztetéssel induljon a történet. Egyébként elmondtam az elején, hogy miért. Azt gondoljuk, hogy Magyarország külkapcsolataiban nagyon sok egyéb szereplő van, és a konszenzushoz nemcsak az kell, hogy kormánypártok és ellenzék egyetértsen, hanem bizony a sok egyéb szereplő véleménye szintén nagyon fontos. Erről szólt tulajdonképpen ez a folyamat.
Egyébként Németh Zsolt elnök urat is többször megkerestük, én személyesen is többször beszéltem vele. Többször kértük az írásbeli véleményüket, nem sikerült írásbeli véleményhez jutni a Fidesztől, egyébként több párttól igen, többekkel is konzultáltunk. Miközben a konszenzust kéri számon Németh Zsolt elnök úr, azt gondolom, és kénytelen vagyok azt mondani, hogy a konszenzushoz partnerek kellenek. Azt hiszem, ennél nyitottabban és ennél jobb szándékkal indított folyamatot nagyon nehéz elképzelni. A konszenzus nem azon múlik, hogy végül az Országgyűlés plenáris ülése tárgyalja-e. Azon múlik, hogy van-e készség a konszenzusra a szereplőkben.
Gógl képviselő úr hivatkozott arra, hogy pszichiáter vagyok. Azt gondolom, úgy épült fel a folyamat, hogyha valakiben lett volna készség, lett volna lehetősége arra, hogy ehhez érdemben csatlakozzon. Valóban lebegtettem sokáig, hogy menjen-e plenáris ülésre. Ha lett volna remény arra, hogy nem ugyanazt a megosztottságot fogjuk rekonstruálni vagy produkálni a plenáris ülésen - ami egyébként nagyon sokat árt Magyarországnak -, akkor erre is lett volna lehetőség. Sajnos, amilyen módon a Fidesz bekapcsolódott, illetőleg nem kapcsolódott be ebbe a folyamatba, az pontosan arról szólt, hogy erre nincs remény. Egyébként nincs modell arra, hogy ezt feltétlenül az Országgyűlés plenáris ülésén kell egységesíteni, mi a britekkel párhuzamosan csináltuk ezt a folyamatot, akik szintén nem vitték be ilyen módon a parlamentbe, egyébként követtük a lépéseket, és sok szempontból volt együttműködés.
Tehát sajnos a konszenzusnak nem az a kritériuma, hogy a plenáris ülésen történik-e, hanem a szereplők hozzáállásán múlik. Hadd mondjam még egyszer! A mi oldalunkról a nyitottság tökéletes volt. Talán csak az nem volt transzparens, amikor éppen valakinek a gépében alakult a szöveg, azt valóban nem vetítettük ki nagy képernyőre, de ezen kívül gyakorlatilag az egész folyamat - amely körülbelül másfél év volt - tökéletesen transzparens volt.
Németh Zsolt elnök úr - egyébként azt gondolom, erősen megkérdőjelezhető módon - ezzel a 40 millióval kezdte. Ez is teljesen transzparens volt, hogy ezért a 40 millióért 45 résztanulmány és 8 összefoglaló tanulmány készült, illetőleg ugyanez az összeg fedezte az első egyeztetéseket, amelyek nagyon nagy létszámú egyeztetések voltak, vidéki egyetemeken, vidéki civil szervezetekkel, nemcsak Budapesten, de budapesti kutatóintézetek és kutatók bevonásával is. Tehát itt egészen egyértelműen látható, hogy ezért a 40 millióért milyen tanulmányok születtek, amelyek addig, amíg valakinek a gépében voltak, nem voltak láthatók, de abban a pillanatban, hogy kikerült belőle, látható volt mindegyik alaptanulmány is.
Őszintén remélem, hogy ebben a bizonyos sokszor emlegetett Fidesz-stratégiában szintén építeni fog a Fidesz ezekre az alaptanulmányokra. Egyébként azt gondoltuk, ez nemcsak a minisztérium, nemcsak a kormánypártok érdekét szolgálja, hanem bizony, Magyarország összérdekét, hogy szülessenek meg azok a tanulmányok, amelyek nem mindig születnek meg, pontosan amiatt, hogy minden kutatóintézet forráshiánnyal és egyebekkel küszködik.
Nem szeretnék itt az egyes felvetésekre reagálni. Azt tudom még egyszer hangsúlyozni, hogy vártuk volna az írásbeli véleményét az elnök úrnak, aminek nem sikerült megérkeznie. Azóta is szívesen várjuk.
ELNÖK: Egyszer sem ígértem írásos véleményt.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Nem ígérte, mi kértük.
ELNÖK: Azt mondtam, hogy majd módosítókat benyújtunk.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: De mi kértük.
ELNÖK: De én nem ígértem.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Semmit nem ígért, nagyon sokszor nem is mondott semmit.
ELNÖK: Ez önre is igaz, miniszter asszony.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Nyilván azért, mert nem dőlt el, hogy igazából mi lesz az ellenzéki párt hozzáállása. Nem gondolom, hogy a konkrét ügyekbe most itt érdemes belemenni, pontosan emiatt, hogy az egyeztetésnek volt egy másféléves, hosszú folyamata.
A Kozma József által elmondottakra hadd mondjam, hogy most is azt gondolom, ennél nyitottabban nagyon nehezen lehet egy folyamatot bonyolítani.
Horváth Jánossal abban, hogy fontos a Magyarországról alkotott kép, maximálisan egyetértünk, ezt magam is nagyon sokszor elmondtam. A Magyarországról mutatott negatív képben az egyik legfontosabb tényező az a fajta megosztottság, amit nagyon sokszor nem értenek a külföldi partnereink. Pontosan azt, amit valamennyire ez a bizottsági ülés is demonstrál, hogy akkor is, amikor van lehetőség párbeszédre, van lehetőség arra, hogy törekedjünk a konszenzusra, akár annak a meghatározására, hogy mely pontokban van és miben nincs, mert ez is lehetséges dolog, akkor is a megosztottság látszik. Tehát azt gondolom, ezt nem tudja a külpolitika teljes egészében ellensúlyozni - a belpolitika és a külpolitika ebben az értelemben összefügg -, egyébként az egyik legfőbb törekvésem, hogy ezt mégiscsak próbáljam, amennyire tudom.
A Kékesi Tibor által elmondottakat köszönöm, azokkal egyetértek. Vissza-visszatérő vita vagy felvetés volt itt, hogy mennyire kell a stratégiának fő irányokat vagy konkrétumokat meghatározni, számba venni a következő időszak eseményeit. Csak hadd menjek vissza egy pillanatra a számtanra. Folyamatosan húsz évről beszélünk. A stratégiák ritkán készülnek visszafelé. Ha nagyon pontosan számolunk, és szerintem ebben az egyben talán konszenzus van a Fidesz és a kormánypártok között, 2008-tól 2020-ig nem 20 év telik el, hanem 12. Ha ezt elosztjuk a négyéves ciklusokkal, sehogy sem jön ki a négy ciklus. Abban az esetben, ha állandóan előrehozott választások vannak, de nem biztos, hogy át kellene alakítani a magyar politikai rendszert ennek megfelelően. Ezt csak azért vagyok kénytelen mondani, mert ez nem egyszeri elszólás volt, hanem legalább ötször-hatszor felbukkant, hogy 2008 és 2020 között 20 év van, és négy, illetőleg öt kormányzati ciklus.
Balla Mihály képviselő úr kérdésével kapcsolatban, a Koszovó-anyagot, amit említett, mi rendeltük meg. Egyébként, amit elmondott Balla képviselő úr, pont azt igazolja vissza, amiről egyébként sokszor volt szó ebben a bizottságban is, hogy miért kellett létrehozni a Külügyi Intézetet. Pontosan emiatt, hogy legyen egy szoros együttműködés ezekben a gyakorlati kérdésekben a minisztérium és a Külügyi Intézet között azokban a kérdésekben, amelyekben természetesen a magyar külpolitika meghozza a döntéseket, és természetesen a konkrét ügyekben egyeztetésekkel hozza meg a döntéseket, például Koszovó ügyében többször egyeztettünk, mint ahogy sokféle egyéb kérdésekben is. De fontos lehet, hogy legyen egy olyan külügyi kutatóintézet, amely ez esetben az aktuális döntést előkészíti azzal, hogy áttekinti történelmi, geopolitikai és mindenféle egyéb szempontból, illetve a helyzetet illetően akár mérlegeli azt, hogy a döntésnek milyen következményei lehetnek. Tehát tulajdonképpen ez egy visszaigazolása annak a döntésnek, amiről szintén itt többször volt szó.
Még csak azt hadd mondjam el, hogy attól függetlenül, hogy a stratégia elkészült, ami alapelvekről szól, országstratégiák rendszeresen készülnek; országstratégiák, illetve különböző külpolitikai kérdésekben stratégiák. A kettő nem összekeverendő, egyiken a másikat nem lehet számon kérni. Mint ahogy az is egyértelmű, hogy különböző külpolitikai kérdésekben rendszeresen voltak és lesznek is egyeztetések.
Konkrét kérdés volt, hogy akkor a kínai olimpiai megnyitón valaki ott lesz-e. Azt hiszem, hogy a múlt héten válaszoltam meg ezt a kérdést, de talán ma is szóba került. Ez hétről hétre szóba kerül, egyébként nemcsak itt, hanem ez valóban egy olyan kérdés, ami foglalkoztatja a világ közvéleményét. Nincsen tervbe véve magas szintű részvétel. Az egy másik kérdés, hogy sportolóink részt fognak venni ezen, de az, hogy a megnyitón magas szintű részvétel legyen, nincsen tervbe véve, nincs erről most szó.
A Szabó Vilmos által elmondottakkal kapcsolatban. Amit én elmondtam, azt hiszem, hasonló ehhez, tehát, hogy azt gondolom, a konszenzusra volt egy nyitottság, a konszenzus nem a helyen, hanem az attitűdön múlik. Kénytelen vagyok megint visszautalni Gógl Árpád által elmondottakra, és a pszichiátriai múltamra, ami időről időre előkerül ebben a bizottságban. Mi azt tudtuk csinálni, hogy azt mondtuk, hogy nyitottak vagyunk, kérünk véleményeket. Az más, hogy elnök úr nem ígérte meg. Ez kétségtelen, hogy nem ígérte meg, de én nyomatékosan kértem, írásban, szóban és mindenféle egyéb módon.
Hogy kinek a bátorságát minősítjük, azt nem tudom, de nekem is volt egy olyan érzésem - ugyan nem volt időm részletesen elolvasni a Fidesz programját, bár köszönöm a felajánlást, de azért láttam, belenéztem -, hogy ezt tulajdonképpen egyetlen dolog teszi Magyarország programjává, hogy a Fidesz eleve azt gondolja, hogy ami az övé, az Magyarországé. Pontosabban az azonos az országgal, és nem az, ami széles egyeztetéssel, hosszú időn keresztül, kutatók bevonásával, civil szervezetek bevonásával történik. Az félretehető. Az az országé, amit a Fidesz így azonosít, merthogy azonosítja magát a nemzettel, illetve az országgal. Azt gondolom, hogy ez a széles körű konszenzus nagyon nehezen megkérdőjelezhető, ami egyébként a stratégia mögött van.
Gógl képviselő úrnak hadd mondjam, hogy maximálisan egyetértek, valahol szerepel a stratégia elején is, hogy a külkapcsolatok nem öncélúak, ahogy a politika általában nem öncélú. A végső cél az, hogy egy jó minőségű emberi életet élhessenek az emberek. Ezt szolgálja tulajdonképpen a külpolitika, belpolitika, a versenyképesség ezt szolgálja. Azért kell egy országnak versenyképesnek lennie, hogy megtermelje a javakat, és annak a lehetőségét, hogy ehhez hozzá tudjon járulni az állam is, de az egyének maguk is. Azt gondolom, hogy valahol megjelenik ez mint fő cél, de természetesen egy külkapcsolati stratégiában aztán hosszan arról kell beszélnünk, ahogy ehhez a külső kapcsolatok hozzá tudnak járulni. De ebben egyébként van egy egyetértés.
Gedei képviselő úr hozzászólásával kapcsolatban hadd mondjam, hogy valóban így van, hogy nem akartuk pártpolitika szinten kezdeni, mint ahogy azt sem szerettük volna, hogy a minisztérium írja meg. Lehet, hogy megspórolhattunk volna 40 milliót, de a dolognak pont az volt a jelentősége, hogy széles közös gondolkodással indítottuk. Szintén sokszor elmondtam, hogy kiváló kollégák vannak a minisztériumban és a külképviseleten, ha megkérem őket, hogy írják meg a stratégiát, nyilván megírták volna. A dolognak nem ez adja a fő legitimációját, hanem ez a folyamat, amiről ma sokszor beszéltünk.
Szakács képviselő úr hozzászólásával kapcsolatban hadd mondjam, hogy valóban így van, hogy itt a vitában folyamatosan csúszkált a stratégiai és az operatív szint, valóban az olimpiai részvételtől kezdve addig, hogy milyen értékeket követünk.
Kárpáti képviselő úrral egyetértek abban, hogy nem a napi politikához kötődik, szándékosan nem is akart a napi politikához kötődni, ettől függetlenül hozzárendelődhetnek napi külpolitikai kérdésekre vonatkozó lebontott akciótervek, mint ahogy az országstratégiák is hozzákötődhetnek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter asszony, köszönjük szépen a lehetőséget a konzultációra. Azt gondolom, hogy ez a mai összejövetelünk - mint általában az ilyen vitáink - sincs tanulság nélkül. Maradjunk ennyiben a vita lezárásaként. Azt hiszem, hogy mindenki ezt a maga számára végig fogja gondolni, és le fogja vonni, reményeim szerint, ezeket a következtetéseket. Bízom benne, hogy a közeli jövőben folytathatjuk miniszter asszonnyal a párbeszédet a külügyi bizottság keretei között.
Mielőtt technikai szünetet rendelnék el, azért jelzem miniszter asszonynak, hogy akkor most odaadnám. Nincs benne, hogy a Fidesz azonosítja magát a nemzettel. Egy apró korrekció. Tekintse át, és ha ezt a mondatot megtalálja benne, akkor feltétlenül hívjon fel. Egyébként remélem, hogy lesz alkalmunk a további egyeztetésre ennek alapján.
Parancsoljon!
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Akkor csak egy mondat lezárásképpen. Ezt nem a stratégiából vettem, ez a Fidesz alapállása.
ELNÖK: Hát ezen pedig tudunk vitatkozni. Ez egy vélemény, miniszter asszony, és ezt ne tekintsük megfellebbezhetetlen állításnak.
Köszönöm szépen. Viszontlátásra!
(Szünet: 12.06 - 12.19.
A bizottság 12 óra 19 perctől 13 óra 17 percig zárt ülést tartott, melyről külön jegyzőkönyv készült.
A nyílt ülés folytatásának időpontja: 13 óra 17 perc.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Talán az államtitkár asszonynak érdekes még az egyebek között, hogy terveink között szerepel, hogy Izrael Állam 60 éves évfordulójáról valamilyen formában megemlékezzünk. Azt szeretném kezdeményezni, hogy a külügyi bizottság fogadjon el ezzel kapcsolatban egy nyilatkozatot. Nyilvánvaló, hogy nem egészen így szokás, de az aktuális bilaterális viszony, a közel-keleti helyzet és némileg talán a magyar belpolitika is indokolttá teheti, hogy szülessen egy ilyen külügyi bizottsági nyilatkozat.
Ezzel kapcsolatban elkészítettem egy szövegtervezetet, ezt szeretném szétosztani a bizottság tagjainak, illetve az államtitkár asszonynak. Egy közeli időpontban - a következő vagy az azt követő ülésen - visszatérnénk erre, ha ez találkozik az egyetértésükkel. Nem kell ebben most döntést hozni, mindenki nézze meg, és térjünk vissza rá. Kérem, hogy az esetleges megjegyzéseket a titkárságra juttassák el. Felajánljuk ezt a lehetőséget a minisztérium számára. (Dr. Kozma József: Egyetértünk.) Köszönöm szépen. Alelnök úr jelzi, hogy ebben a kérdésben egyetértünk.
Néhány bejelentés: április 21-én 12 órakor lesz a transzatlanti albizottsági ülés, téma az amerikaellenes politikai populizmus, a tagokon kívül mindenkit szeretettel vár az albizottság. Április 22-én 9 órakor nagyköveti meghallgatások lesznek, illetve a vajdasági magyar pártelnökök számolnak be a vajdasági helyzetről, és a vajdasági autonómiakoncepcióról.
Ezt követően a szerbiai elnökválasztásról, illetőleg a szerbiai magyarok autonómiakoncepciójáról lesz szó. Úgy néz ki, mind a három elnök részt vesz ezen a bizottsági ülésén. 29-én szintén lesz nagyköveti meghallgatás, ezt követően Csáki Pál, az MKP elnöke lenne a vendégünk, és osztaná meg a véleményét a szlovák-magyar viszonyról, a felvidéki magyarság helyzetéről.
Amennyiben nincs több bejelentés, az ülést berekesztem.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 20 perc.)
|
Németh Zsolt |
Jegyzőkönyvvezetők: Horváth Éva Szilvia és Ulrich Ferencné