KHTB-12/2008.
(KHTB-64/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2008. április 29-én, kedden, 10 óra 47 perckor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Tájékoztató a szlovákiai helyzetről *
Csáky Pál bevezetője *
Kérdések *
Csáky Pál válaszai *
A Londonban 1976. november 19-én kelt, a tengeri követelésekkel összefüggő felelősség korlátozásáról szóló 1976. évi egyezmény és a Londonban 1996. május 2-án kelt, az egyezmény módosításáról szóló 1996. évi jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/5595. szám) (Általános vita) *
A Londonban 1996. május 3-án kelt, a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló 1996. évi nemzetközi egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/5596. szám)(Általános vita) *
Marton Tamás kiegészítése *
Határozathozatal *
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó Vilmos (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Gedei József (MSZP)
Hárs Gábor (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kránitz László (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP)
Dr. Szakács László (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Horváth János (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz)
Dr. Nagy Andor (KDNP)
Geberle Erzsébet (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Gedei József (MSZP) Kránitz Lászlónak (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP) Dr. Szakács Lászlónak (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP) dr. Kozma Józsefnek (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz) megérkezéséig Németh Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz) megérkezéséig dr. Gruber Attilának (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz) megérkezéséig dr. Nagy Gábor Tamásnak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja elnöke
Marton Tamás főosztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
(A bizottság 9 óra 12 perctől 10 óra 45 percig zárt ülés keretében tanácskozott, melyről külön jegyzőkönyv készült.
Szünet: 10.45 - 10.47)
(A nyílt ülés kezdetének időpontja: 10 óra 47 perc.)
Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a bizottsági ülést.
Nagy tisztelettel szeretném köszönteni a Magyar Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának vendégeként Csáky Pál urat, a Magyar Koalíció Pártjának elnökét.
Elnézéskéréssel kezdem, elnök úr. Izgalmas perceken vagyunk túl, nagykövetjelölteket hallgattunk meg, elnézést szeretnék kérni a csúszásért.
Nem kevésbé fontos és izgalmas eseményekről értesültünk az elmúlt hetekben Szlovákiából, és amennyire érdekel bennünket a szlovákiai helyzet, annyira érdekel bennünket a felvidéki magyarság helyzete, elgondolása is. Régóta szerveztük ezt a találkozót, már az előző félévben is több apropó lett volna - például a Benes-dekrétumok -, de nagyon örülünk annak, hogy most végre lehetőség van az eszmecserére.
Elnök Úr! Ahogyan megbeszéltük, rövid prezentációt szeretnénk kérni, ezt követően pedig mi is elmondjuk a kérdéseinket, megjegyzéseinket. Remélem, ön is építkezni tud majd ebből a mai találkozóból. Elnök úr, öné a szó.
Tájékoztató a szlovákiai helyzetről
CSÁKY PÁL elnök (Magyar Koalíció Pártja): Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Nagy tisztelettel megköszönöm ezt a lehetőséget. Nagyon fontos az, hogy a határon túli magyarok képviselői időről időre teret kapnak az önök bizottságában is arra, hogy nyílt, baráti eszmecserét folytassunk.
Elnök Úr! Külön szeretnék gratulálni kettőnknek - most elsősorban talán magamra gondolva - az időzítéshez, ugyanis amikor felmerült ennek a találkozónak a lehetősége, azt mondtuk, egy olyan időpontot próbálunk majd keresni ennek a találkozónak, amikor kicsit nyugalmasabb idők vannak a magyar parlamentben, illetőleg a szlovákiai magyar politikában is. Azt hiszem, ez eléggé sikerült. Ugyanakkor a másik oldalról nagyon örülök annak, hogy éppen most van ez a találkozó, mert úgy gondolom, önöknek joguk van arra, és helyesnek tartom, hogy nyíltan beszéljünk meg minden olyan kérdést, ami bennünket érint. Ha megengedik, megpróbálok a legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint válaszolni minden kérdésre.
Három részre szeretném bontani a rövid bevezetőt. Az egyik: rövid áttekintést szeretnék nyújtani a szlovák-magyar viszony alakulásáról, különös tekintettel az elmúlt hetek történéseire. A második kérdéscsoportban röviden foglalkoznék a szlovákiai magyar közösség belső állapotával, problémáival, azokkal az információkkal, amelyek bizonyára ide is átszűrődtek, nem mindig korrekt módon. A harmadik kérdéscsoportban pedig röviden összefoglalnám a szlovákiai politikai helyzetet és a kilátásokat, ugyanis az Európai Unió Szlovákiával most egy nagyon fontos döntés előtt áll: két héten belül el kell döntenie, hogy 2009. január 1-jétől lesz-e vagy nem lesz euró Szlovákiában. Azt gondolom, erről a kérdésről is érdemes legalább néhány mondatot ejteni.
Hölgyeim és Uraim! 2006 júliusában Szlovákiában egy nagyon furcsa kormánykoalíció alakult. Ennek a kormánykoalíciónak az összetétele kételyeket keltett bel- és külföldön, problémákat okozott a szlovák-magyar viszonyban is. A probléma két időpontban, két időszakban csúcsosodott ki: 2006 augusztusában, amikor nagyon érzékeny események történtek - beleértve a Malina Hedvig-ügyet, beleértve a futballpályákon megnyilvánuló magyarellenességet, egyáltalán a társadalomban megnyilvánuló magyarellenességet -, illetőleg 2007 szeptemberében, amikor is a II. világháború utáni kitelepítések 60. évfordulója alkalmából szlovákiai magyar-lakta települések tucatjain - talán mondhatom azt, hogy legalább 130-140 településen - emlékeztek meg eme szomorú események 60. évfordulójáról. Tehát a kitelepítési emlékműveket megkoszorúzták, új emlékművek épültek, visszajöttek azok, akiket Magyarországra is kitelepítettek a lakosságcsere kapcsán. Nagyon szép ünnepségsorozatok voltak, és mi úgy gondoltuk, hogy legalább beszélni kellene erről a témáról magyar-szlovák viszonylatban is. Önök látták, tapasztalták, emlékeznek rá, hogy a reakció bizony nagyon negatív volt.
Ha a szlovák politika azt mondta volna csupán, hogy erről most nem időszerű beszélni, azt még többé-kevésbé elfogadtuk volna, de azt, hogy egy parlamenti határozattal 60 évvel a történtek után megerősítik azoknak a dokumentumoknak a szellemét, szellemiségét, amelyek ilyen negatív viszonyt alakítottak ki a két nép között, szerencsétlennek tartottuk és tartjuk máig.
A tavalyi év végére kialakult a szlovák belpolitikában egy olyan feszes, ideges állapot, amelynek egyik folyománya aztán az lett, hogy az ellenzék két alkalommal megpróbálta leváltani a miniszterelnököt. Ez a lépés nagyon elmérgesítette a koalíció és az ellenzék viszonyát, és ez azért fontos elem az egész folyamatban, mert a magyar-szlovák feszültség áttranszformálódott kormánykoalíció-ellenzék feszültséggé.
Ez a feszültség januárban csúcsosodott ki, amikor is a szlovák kormánykoalíció benyújtott a parlamentben egy nagyon furcsa törvényt, a sajtótörvényt. Erről önök bizonyára sokat olvastak. A törvénytervezet jelentős kritikát kapott az EBESZ-től, a Freedom House-tól, számos egyéb nemzetközi szervezettől, foglalkoztak vele az Európai Unió szintjén is. Az akkori ellenzék, tehát a Dzurinda féle Demokratikus és Keresztény Unió, a Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Koalíció Pártja úgy döntött, hogy egy vitatható, problematikus, de a politikai eszköztár szempontjából talán elfogadható lépést tesz: összeköti a lisszaboni szerződés megszavazását a sajtótörvény följavításának témájával, kérdésével.
Teljes nyugodt szívvel állítom önöknek, hogy a Magyar Koalíció Pártja volt az, amely Szlovákiában a legtöbbet tett a sajtótörvény feljavításáért. Ezt egyébként a szakértők is, a politikai elemzők is elismerik, és bizonyára tudják azt, hogy áprilisban a sajtótörvényt bár megszavazta a Szlovák parlament, a sajtótörvényben egy olyan elem marad - a válaszadás korlátlan joga lényegében -, ami problémás és amelyet valószínűleg még nemzetközi szinten elemezni fognak, illetőleg a végrehajtását felügyelni fogják. Mindemellett azt mindenki elismeri, hogy jelentős pozitív változásokat élt ezt a törvény, és nem kis büszkeséggel mondom azt, hogy az ellenzék vezérszónoka is a mi kolléganőnk volt, Bíró Ágnes alelnök asszony, aki nagyon korrekt módon és szakmailag jól tudta megindokolni azokat az egyéb változásokat, amelyek végül is ebben a törvényben megvalósultak.
Tény azonban az, hogy szlovák ellenzéki barátaimnak, kollégáimnak megtetszett ez az árukapcsolás, és kicsit úgy érezték, hogy a lisszaboni szerződés egyfajta csodafegyver. Csodafegyver, amellyel mi a kormánykoalíció hatalmi gőgjét, allűrjét némileg korlátozni tudjuk. Tény az - és ezt meg kell jegyeznem -, hogy januártól, úgy érzem, hogy a kormánykoalíció visszafogta azt a hatalmi gőgjét, ami 2007. második félévében jellemző volt rá, és januártól, úgy érzem, visszafogták a magyarellenes megnyilvánulásokat is egy kivétellel talán, ez pedig egy mesterséges téma, Pilisszentkereszt, amihez majd két mondattal visszatérek.
Ez a mesterséges téma is egyébként azt mutatja - és ezt szeretném hangsúlyozni -, hogy nem kiegyezés jött létre a szlovák-magyar viszonyban Szlovákiában, ettől sajnos nagyon messze vagyunk, hanem egyfajta hidegbéke. A szlovák kormánykoalíció nagyon megijedt attól, hogy a lisszaboni szerződés Szlovákiában léket kap. Ez nem csupán szlovák belpolitikai téma, hanem európai téma is, és valóban elmondhatom önöknek, hogy telefonokat kaptam Pöttering úrtól, az Európai Parlament elnökétől, az EPP-s barátainktól, szocialista barátainktól az Európai Parlamentben. Mindenki kérdezte, hogy mi történik és meddig tart majd ez a blokáció a szlovák parlamentben.
Márciusban ellátogattam Brüsszelbe, és ott mindenkit megkerestem, mindenki fogadott, aki ebben az ügyben illetékes volt. Megbeszéltük azt, hogy ezt a kérdést túl sokáig nem lehet húzni, már csak két dolog okán sem. Az egyik a közelgő hírreferendum, illetőleg ennek a vitának az európai folytatása olyan országokban, amely országokat euroszkeptikusnak lehet nevezni. A másik dolog pedig, hogy - mint említettem - május elején várható a döntés, hogy Szlovákia mennyire szavahihető ország és a szavahihetőség egyik eleme lesz annak, amikor eldönti majd az Európai Unió illetékes testülete, hogy 2009. január 1-jétől közös pénztárcánk lesz-e az eurózóna országaival vagy nem. Erről szól az euró bevezetése.
Ezért úgy gondoltuk - ellenzéki kollégáinktól eltérően -, hogy ez az árukapcsolás, illetőleg a lisszaboni szerződés blokációja nem tarthat a végtelenségig. Ezt mi meg is mondtuk nekik. Tény az, hogy az ellenzéki kollégáinknál is volt vagy van egyfajta allűr, aminek az egyik része talán az, hogy a Magyar Koalíció Pártját - talán a múltbeli viselkedésünk miatt is - többször inkább mindig kéznél levő, automatikusan működő segédcsapatnak tartották, amely az ő döntésüket általában automatikusan támogatja, ugyanakkor pedig amikor magyar ügyről volt szó vagy a magyar koalíció számára valamilyen jelentős fontosságú ügyről, akkor ezt a viszonttámogatást már nem adták meg.
Engedjék meg, hogy visszautaljak arra, hogy nagyon megdöbbentett engem 2006 augusztusában az az eset, amikor a Malina Hedvig-ügy után és egy fokozódó magyarellenes társadalmi hangulatban azt kértük a szlovák parlamenttől, hogy adjunk egy tolerancianyilatkozatot, az összes parlamenti párt mondja a társadalomnak azt, hogy ne ezen az úton menjünk tovább.
Hölgyeim és Uraim! A Szlovák Nemzeti Párt megszavazta, a kormánypártok, a Meciar-párt megszavazta a Dzurinda-párt oldalán. A Kereszténydemokrata Mozgalom esetében 2006 elején ők mondják, hogy mi most nem tartottuk be az ellenzéki megállapodást. Minderről azért beszélek, mert van egy feszültség jelen pillanatban Dzurinda úr, Usopsky úr és közöttem, illetőleg pártjaink között is. Ők azt mondják, hogy mi nem tartottunk be valamiféle megállapodást.
Engedjék meg, hogy visszautaljak arra, hogy 2006 februárjában magam is nagyon meglepődtem, amikor egy délután mentem haza és a televízió képernyőjén azt láttam, hogy három kollégánk a kormányból, három miniszter kiáll a kamerák elé - mindenféle egyeztetés, mindenféle politikai megállapodás nélkül - és azt mondják, hogy holnap délelőtt 10-kor meglátogatják a köztársasági elnök urat - nem a miniszterelnököt - és kilépnek a kormányból. Ezzel bukott meg a második Dzurinda-kormány, emiatt voltak előrehozott választások és emiatt lett végül is hatalomváltás Szlovákiában 2006-ban.
Nem akarok sem többet, sem kevesebbet mondani ennél, csak visszautalni arra, hogy azért nem hinném azt, hogy a Magyar Koalíció Pártja valamiféle sztrájktörvényt vagy valamiféle megállapodást az ellenzéki pártok között rendszeresen megbontott volna.
Most egy kérdés ügyében, a Lisszaboni Szerződés ügyében fenntartottuk a jogot arra, hogy szuverén döntést hozzunk. Ezt a szuverén döntést a képviselői frakciónk húsz képviselője hozta meg, úgyhogy mindenki elmondta a véleményét az ügyről, hogy mit kell tenni. Mind a húsz képviselő véleménye az volt, hogy a sajtótörvénnyel kapcsolatos mérkőzés lezárult, most már a Lisszaboni Szerződést az önértékei szerint kell kül- és belpolitikai megfontolásokból figyelemmel megnézni, és ennek vonatkozásában mind a húszan meg fogjuk szavazni. Ezt a döntést közöltem a két kollégával. Nagyon remélem, hogy az együttműködésünk majd helyre fog állni.
Egyébként viszont a sajtóelemzések és a politológusi elemzések azt mondják, hogy mi ezzel bemozdultunk középre, növeltük a koalíciós potenciálunkat más irányba is, ami nem biztos, hogy rossz dolog. Egy dolog biztos: ennek kapcsán a szlovák társadalomban is kialakult most a szimpátia a magyarok irányában, ami mérhető. Ennyi támogatói levelet, telefont, e-mailt még soha nem kaptunk. A probléma ott van, hogy nem igazán tudjuk, mit kezdjünk például az olyan e-maillel - körülbelül 120 ilyen e-mailünk van -, hogy legyünk szívesek megmondani, hogyan léphetnek be szlovákok a Magyar Koalíció Pártjába, mert ez most egy jó lépés volt, és elismerik, hogy a magyarok valóban korrekten viselkedtek Szlovákia viszonylatában.
Engedjék meg, hogy a külföldi elemzők közül egyet hozzak elő. Lubos Palata, a prágai Lidové Noviny elemzője - ő az elmúlt kétéves időszakban a Hedvig-ügy kapcsán nem igazán írt jókat. Sokáig élt Szlovákiában, nagyon jól ismeri a viszonyokat, meg is fedd minket, néha joggal, néha kevésbé, de ez az ő joga. Most azt írta eme szavazás kapcsán, hogy a szlovákok örülhetnek, amiért vannak magyarjaik, mert most a magyarok mentették meg Szlovákia jó hírnevét, és egyáltalán megmentették a lisszaboni folyamatot Szlovákiában. Úgy gondolom, mi jó politikai játékot játszottunk: feljavítottuk a sajtótörvényt, megmentettük a Lisszaboni Szerződést.
Itt még egy harmadik kérdés is van, amelyik most nyitott, ez az oktatási törvény és az ezzel kapcsolatos hírek, híresztelések. A sajtó tisztelt képviselői már a folyosón is azt kérdezték tőlem - nem az volt a lényeg, hogy Lisszabont most megszavaztuk vagy sem, vagy milyen lesz az oktatási törvény -, volt-e köztem és Robert Fico miniszterelnök között titkos találkozó, illetőleg megállapodtam-e titkosan valamilyen ügyben.
Hölgyeim és Uraim! Itt politikai testületben vagyunk, sok mindent mondanak ennek kapcsán. Én azt szeretném mondani, arról szeretném önöket biztosítani, hogy minden olyan lépést megtettem és meg fogok tenni az elkövetkezendő időben is, ami a szlovákiai magyarok identitásának, esélyeinek növelését, az oktatási ügyek legalább szinten tartását vagy növelését fogja célozni. Az egyéb részleteket pedig majd szíves engedelmükkel harminc év múlva az emlékirataimban pontosan részletezni fogom. (Derültség.) Nem szeretném, ha ezt a mondatot bárki helytelen mondatnak értelmezné, azt hiszem, nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy mi lesz az oktatásügyi törvényben, és ennek kapcsán szeretném kérni, javasolni, hogy egy pici türelemmel legyünk, körülbelül három hét múlva szavazni fog erről a szlovák parlament. Az oktatási törvény egy átfogó törvény, amely a szlovákiai oktatásügyet szeretné megváltoztatni. A miniszter úr azt mondja, megreformálni, de nekem ezzel kapcsolatban kételyeim vannak. A mi elemzéseink szerint - ezek az elemzések kilencven százalékban átfedik egymást a három ellenzéki párt között - körülbelül 16-17 problematikus eleme van ennek a törvénynek. A jelen pillanatban a legjobb lelkiismeretem és tudásom szerint azt tudom mondani önöknek, hogy nem igazán látok lehetőséget arra, hogy ezt a törvényt bármikor is megszavazzuk, részünkről az igen szavazat majdhogynem kizárt. Azt a második olvasat során a törvénybe bekerülő elemek vagy elemzések kapcsán tudjuk majd eldönteni, hogy tartózkodni fogunk-e, vagy pedig ellene fogunk szavazni.
Egy dolog biztos. Három olyan probléma van, amelyik a szlovákiai magyar oktatásügyet, a szlovákiai magyar iskolákat specifikusan érinti. Itt Robert Fico miniszterelnök, Čaplovič miniszterelnök-helyettes, végül is még akár Vladimir Mečiar koalíciós pártelnök nyilvános kijelentéseire kell apellálnom, akik azt mondták, hogy ebben a három kérdésben a status quot, tehát a jelenlegi helyzetet a koalíció megtartja, amihez az szükséges, hogy három hét múlva a parlamentben ők szavazzák meg azokat a változtatásokat, amelyeket meg kell tenni a kormány javaslatával szemben. Tehát ami a kormányjavaslatban van, az három helyen csorbítja a magyar iskolák helyzetét. Úgy gondolom, a helyes az lesz, ha megvárjuk ezt a szavazást, ami a parlamentben majd eldönti, hogy az urak komolyan gondolták-e a nyilvános ígéreteiket. Ismétlem: ezeket az ígéreteiket megtették az európai szocialisták felé, illetőleg az Európai Unió felé, tehát az Európai Parlament felé is. A megszavazás után fogjuk tudni elmondani azt, hogy végül is milyen minőségű oktatási törvény született Szlovákiában.
Hölgyeim és Uraim! Röviden az ezzel kapcsolatos egyéb zöngékről. A Magyar Koalíció Pártja - nagy sajnálattal kell mondanom - szintén nem tökéletes párt. Lehet, hogy ez a kijelentés most meglepi önöket, lehet, hogy más pártok esetében ez nem így van, de vannak bizonyos belső problémáink, súrlódásaink, amelyek egyébként többé-kevésbé normálisak a politikában, nem hiszem, hogy ezek vészesek lennének. Egy probléma van: az elmúlt tíznapos időszakban ennek a viszonylag szép politikai játéknak, amiről az előbb beszéltem, az egyik végeredménye az, hogy a szlovák sajtó jókat ír rólunk, és uram bocsá', Jan Slota megdicsért a kamerák előtt; nem azokat mondta, amiket tavaly, hanem pozitívan nyilatkozott rólam, ami már majdhogynem kellemetlen vagy furcsa, de ilyen is van. Egyébként a pikantéria kedvéért jegyzem meg azt az igaz információt, hogy három héttel ezelőtt bírósági perem lett volna Jan Slotával, mert a tavalyi kijelentései miatt bíróságra adtam őt, és az ügyvédje írásban közölte az ügyvédemmel, hogy hajlandó nyilvánosan bocsánatot kérni tőlem is és a szlovákiai magyaroktól is azokért a dehonesztáló kijelentésekért, amelyeket tavaly tett. Tehát Jókai Mórunk erre azt mondaná, hogy eppur si muove tőlünk Északra is, Szlovákiában is, és talán Szlovákiának sem árt, ha néha meg-megmozdul a Föld vagy az emberek lelkiismerete. Egészében véve talán ez az egész történet hozzájárul ahhoz, hogy - ismétlem - úgy érzem, a szlovák-magyar viszonylatban egy viszonylagos szélcsendesebb időszak van.
Visszatérve a Magyar Koalíció Pártjára: sajnos beindult egy olyan sajtójáték, amelyik néhány kollégámat átgondolatlan kijelentésre sarkallta. Ezeket a kijelentéseket, problémákat, belső nézetkülönbségeket a múlt hét pénteki ülésünkön megbeszéltük, és lezártuk egymás között. Talán értesültek róla, én bizalmi szavazást is kértem ebben a helyzetben, mert ezt fontosnak tartottam, és a jelenlegi elnökségi tagok száz százaléka megtisztelt engem a bizalmával, ugyanígy a kibővített elnökök tanácsában is 45:1 arányban mondtak véleményt az emberek. Van egy kollégánk, aki egy kicsit másképp látja ezt a kérdést, ezt valószínűleg még meg kell vitatnunk egymás között. Sajnálom, hogy így egy kicsit elrontottuk ennek a játéknak a végét, ezt sajnálom, és sajnálom azt is, hogy volt olyan szlovákiai magyar bulvár, amelyik ebbe két dolgot belekevert. Az egyik az, hogy egy nem létező találkozón, amikor én nem találkoztam Robert Ficoval, állítólag egy szlovákiai magyar kiadó számára 1 millió korona támogatást kértem. Ez nagyon furcsa információ, de ha megengednénk is, hogy egy valamilyen találkozón a Magyar Koalíció Pártja egy kormánytagtól egy szlovákiai magyar intézmény érdekében lobbizzon, úgy gondolom, ez nem főbenjáró bűn. A másik dolog pedig az, hogy nagyon szerencsétlen módon belekeverték ebbe a képbe az új könyvemet, ami hat héttel ezelőtt jelent meg. Miután 2006 júliusában kikerültünk a kormányból, nem mondom azt, hogy időmilliomos lettem, de valóban több időm lett az egyéb dolgokra.
Megírtam egy történetet, ez pedig egy szlovákiai magyar tanító története, aki az '50-es években került bele a közéletbe, a '60-as években a Dubček-féle folyamat lelkes támogatója lesz, ezért '71-ben kizárják a pártból, kizárják, elküldik az igazgatói posztról, az oktatásügyből. Fél évig nem dolgozhatott, munkanélküli volt, utána 19 évig benzinkutas volt.
Számomra érdekes tapasztalat volt, hogy amikor 1981-ben Lévára kerültem - ez egy létező személy, egy máig élő volt tanítóbácsi, aki '90-ben aztán visszakerült az igazgatói posztra -, az egyik legműveltebb szlovákiai magyart a benzinkúton találtam meg. A dolog pikantériája még ott van, hogy amikor ő munkanélküli volt, akkor egy újságban olvasta, hogy egyik katona barátja lett az akkori kommunista párt központi bizottsága elnökének titkára. Elment utána, és az ő protekciójával lett benzinkutas Szlovákiában.
A dolog másik nagyon csúnya velejárója az, hogy mindazt, ami vele történt, 90 százalékban magyarok csinálták. Tehát a Husák-érában az volt, hogy uraim, elvtársak, az nem lehet, hogy csak a szlovákok és a csehek csináltak itt ellenforradalmat, a magyarok is benne kellett hogy legyenek. Ennyi a kvóta, intézzétek el egymás közt. Erről a sztoriról szól a könyv másik része. Kemény könyv, de azt hiszem, hogy Tőzsér Árpád írta róla, hogy őt Koestler Sötétség délben című könyvére emlékezteti és hogy ha ő lett volna a szerzője, azt a címet adta volna neki, hogy Sötétség délen, mármint Szlovákia déli részén, a magyar-lakta vidéken. (Derültség.)
Nos, ezt a könyvet, a kéziratot 2007 májusában adtam le, 2007 szeptemberében mondta a kiadó azt, hogy tetszik nekik és ki akarják adni, mert most, 2008-ban van '68. negyvenedik évfordulója. Az illetékes bizottságok a Kulturális Minisztériumban december-januárban megítélték, olyan szlovák írók is ebben a bizottságban, akik tudnak magyarul, és tetszett nekik. A kiadó kiadta március elején, tehát még ha akarnánk sem lehetne semmiképpen összekötni ezzel a történettel. Tehát ez egy teljesen hiteltelen bulvártörténet, de fontosnak tartom azt, hogy elmondjam önöknek, mert ilyen dolgok is vannak.
Ezt a kérdést is tisztázni kell majd önmagunk között is, de úgy gondolom, hogy ami múlt pénteken történt, az az ügy jelentős lépés arra, hogy ezt az ügyet megpróbáljuk lezárni, és egészében véve talán nyugvópontra kerül a kérdés, és elfogadom azt, hogy néhány kollégám bizonyos kérdésekről a jövőben is más nézetet vall majd.
A Magyar Koalíció Pártja gyűjtőpárt. A jelek szerint többeket idegesít - beleértve ellenzéki kollégáinkat, a média egy részét, talán politikusokat is -, hogy a Magyar Koalíció Pártja bement középre, és most mindenki arról cikkez, hogy a koalíciós potenciálunk esetleg megnövekedett, sőt, ilyeneket mondanak rólunk - csak információk kedvéért mondom el, nehogy úgy vegyék, hogy én ezt politikailag mérlegelem, mert nem -, hogy egy következő választás után a Magyar Koalíció Pártja esetleg egy más konstrukcióban is koalíciós partner lehet Szlovákiában egy más kormányzati felállásnál. Erről teljesen fölösleges most még beszélni, ez nem lehet több, mint egyéb spekuláció.
Elnök úr, talán három mondatot mondanék az általános dolgokról. Úgy néz ki, hogy a belpolitikai feszültség csökkent Szlovákiában, úgy néz ki, hogy a magyar-szlovák viszonylatban is átmenetileg egy visszafogottabb időszak van. Az anyag természetesen ott van, a szlovák politika számára Pilisszentkereszt példája, azt hiszem, nagyon egyértelmű, hogy mennyire képesek ráugrani egy ilyen mondvacsinált kérdésre. Ezt sajnálatosnak tartom, de talán ez is mutatja azt, hogy a jövőben a polgármesteri szintnek, az önkormányzati szintnek is körültekintőbben kell eljárni minden összefüggésében.
Úgy érzem, hogy a következő hetek, hónapok nagy témája valóban az lesz, hogy az eurót bevezeti-e Szlovákia vagy nem, illetőleg megítélik-e - azt hiszem, ez a pontos kifejezés - Szlovákia számára az eurót vagy nem. Jelen pillanatban a belső információink azt mondják, hogy körülbelül 60-40 százalék. 60 százalék igen, 40 százalék nem. Komoly kételyek és kifogások vannak Szlovákiával kapcsolatban.
Bár az Európai Bizottság tegnapelőtti jelentése azt mondta, hogy az infláció valószínűleg a harmadik negyedévben fog kulminálni, utána már nem fog növekedni. Amit nagyon furcsállok egyébként kijelentésképp, mert ha bevezetik az eurót január 1-jétől, az mindenütt inflációfelhajtó hatással bír. Nem hiszem, hogy Szlovákia ez alól kivétel lenne. Természetesen fogják mérlegelni a fenntartható gazdasági fejlődési lehetőségeket.
A gazdaság a második Dzurinda-kormány gazdaságpolitikájának köszönhetően viszonylag jól teljesít, és úgy néz ki, hogy a belső elemzések szerint 2010-ig fog menni. Természetesen nem lesz kétszámjegyű a gazdasági növekedés, ez fokozatosan csökkenni fog. A jelenlegi kormány legnagyobb hibája szerintem az, hogy nem igazán készítik fel az országot az utána következő időszakra, tehát nem világos, hogy mi lesz 2010 után Szlovákiában. Egészében véve azonban erről majd az Európai Unió és az európai uniós partnerek fognak dönteni. Ez jelentős mértékben befolyásolja majd a szlovák belpolitikai történéseket.
Vannak, akik azt mondják, hogy azok a kormányok, amelyek bevezetik az eurót, általában megbuknak. Ez nem biztos, hogy rossz hír lenne Szlovákia számára, de majd meglátjuk, hogy bejön-e. A Magyar Koalíció Pártja pedig továbbra is a saját prioritásai, értékrendje, elvárásai szerint fog politizálni. Amennyiben ez új stílus a szlovákiai magyar politikában, ezt szeretném továbbra is szorgalmazni. Amennyiben a szlovák kormánykoalíció betartja azt a nyilvános ígéretét, hogy oktatási területen is legalább a status quo-t tudják és fogják garantálni, akkor el lehet gondolkodni azon, hogy milyen egyéb lépéseket lehetne kezdeményezni vagy meglépni a kisebbségpolitikában, illetőleg a magyar nemzetpolitikában, mert vannak itt még olyan egyéb nemzetközi kötelezettségek, például az Európai Tanáccsal szemben vállalt kötelezettségek - a nyelvi chartára vagy a keretszerződés megvalósítására gondolok -, ahol nem mi mondjuk, hanem az Európai Tanács miniszteri bizottsága mondta, hogy minimum két-három pontban javítani kellene a helyzeten. Úgy gondolom, hogy erről kell majd vitát kezdeményezni.
Hölgyeim és Uraim! Elnök Úr! Engedjék meg, hogy megköszönjem ezt a lehetőséget, hogy itt beszámolhattam önöknek. Ismétlem, minden kérdésük elé a lehető legnagyobb nyíltsággal és tudásom legjavát nyújtva állok oda. Engedjék meg, hogy megköszönjem még egyszer azt az odafigyelést, amit kapunk és kaptunk önöktől, amikor kollégáimmal nemrégiben értékeltük az elmúlt egy év történéseit. Akkor egyik legnagyobb tisztelettel arról a megnyilvánulásról beszéltünk, hogy tavaly ősszel, amikor kialakult egy nagyon érzékeny helyzet a szlovák-magyar viszonylatban a benesi dekrétumok ügyében, és amire úgy válaszoltunk, hogy csináljunk egy megbékélési nyilatkozatot, a magyar parlament minden pártja nagyon rövid idő alatt, három napon belül azt mondta, hogy rendben van, erről hajlandók vagyunk tárgyalni. Ezt nagyon-nagyon méltányoljuk és az egyéb odafigyelést is parlamenti, illetőleg kormányzati szinten.
Úgy gondolom, hogy ez a normális, mi ilyen Európát akartunk. Számomra nagyon kellemes érzés az, hogy most már mindenféle ellenőrzés nélkül jöhetek át a határon, és hadd mondjam el, hogy - nem tudom, önök hogy vannak ezzel -, tudat alatt még az esetek 70 százalékában belefékezek a határon, mert még mindig bennem van az, hogy hoppá! Mert én úgy nőttem föl, hogy nekem ez a sztori úgy kezdődött, hogy vagy nem lehetett az '50-es évek végén átjönni a családom feléhez sem, amely Magyarországon él máig, vagy pedig csak két vagy négy alkalommal lehetett. Úgyhogy minden kétely és minden probléma ellenére úgy gondolom, hogy a világ mégiscsak halad előre, és úgy gondolom, hogy nekünk magyaroknak ki kell használni ezeket az új lehetőségeket, és ezek természetesen nem irányulnak senki ellen.
Úgy gondolom, hogy Magyarország részéről, Budapest részéről a kinyújtott kéz, a barátság a megfelelő szignálok ide. Elmentek, elmennek és el fognak menni. Arra vagyunk ítélve, hogy normálisan éljünk egymás között, és ehhez partnereket keresünk, és a partnerektől pedig - ha szabad - azt kérjük innen, Budapestről is, hogy nőjenek föl ehhez a feladathoz és ezekhez a lehetőségekhez. Elnök úr, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Néhány megjegyzést szeretnék fűzni ahhoz, amit elmondott elnök úr. Először is nagyon fontosnak tartom azt, amit az utolsó gondolataiban hangsúlyozott elnök úr. Tehát, hogy a magyar politikában, a nemzetpolitikában is vannak részterületek, ahol a béke honol. És nagyon fontosnak tartom, hogy Szlovákia vonatkozásában sikerült fönntartanunk az elmúlt időszakban egy pártok fölötti konszenzust, még akkor is, ha értelemszerűen a hangsúlyaink különböznek.
Egy ilyen kritikus helyzetben, amelynek a lényege az, hogy meglehetősen fura, szélsőséges elemekkel tarkított szomszéd kormány viszonylatában kell egy felelős szomszédpolitikát és nemzetpolitikát folytatni, ez nem egyszerű dolog.
Alapvetően hasonlóképpen vannak orientációs problémák a magyar-szlovák viszonylatban, és ilyenkor a térségi együttműködés jelentősége nagyon nagy mértékben felértékelődik. Nem igazán érintette ezt az elnök úr, ezért erre rá szeretnék kérdezni. Azzal a külpolitikai vonalvezetéssel kapcsolatosan, ami ma Szlovákiát jellemzi - a meglehetősen meleg orosz-szlovák kapcsolatok, a meglehetősen hűvös amerikai kapcsolatok, az erőteljes hangsúlyok olyan szokatlan viszonylatokban, mint Kuba vagy a latin-amerikai forradalmi irányzatok -, lát-e és miként lát esélyt a változásra?
Ami a szűk értelemben vett nemzetpolitikát illeti, úgy érzem, nyomasztó állapot, amikor folyamatosan az elért eredmények védelmével kell ciklikusan küszködniük a határon túli magyaroknak és a magyar nemzetpolitikának. Szlovákia esetében ez a helyzet. Tehát most sem tudunk arról gondolkodni, hogy melyek azok az égető gondok, amelyeknél mód lenne az előrelépésre - erre az elnök úr is csak utalásszinten tudott kitérni -, hanem azon, hogy a megszerzett sikereket, az elért eredményeket hogyan lehetne konszolidálni. Ennek most az egyik fő frontja valóban az oktatási törvény. Az oktatási törvény vonatkozásában szintén fenn áll közöttünk az együttműködés és a konszenzus, hasonlóan fontos a benesi helyzet. Úgy vélem, megkerülhetetlen volt, hogy ebben az MKP világos pozíciót foglaljon el. Nem értek egyet azokkal, akik ezért kárhoztatják a Magyar Koalíció Pártját. A megbékélési nyilatkozat történelmi szükségesség, előbb-utóbb ennek a megbékélési nyilatkozatnak a két ország, a két parlament között meg kell majd születnie, lehet, hogy nem ebben a formában, nem ezzel a tartalommal, de úgy vélem, a magyar diplomáciának nem szabad elfogadnia azt a cseh miniszterelnök-helyettesi interpretációt, amit tegnapelőtt Alexander Vondra megengedett magának: provokációnak minősítette a benesi dekrétumokkal kapcsolatos MKP, illetőleg hivatalos magyar álláspontot. Itt az Európai Parlamentben átadott petícióról van szó. Ez lenne a másik kérdésem, elnök úr, hogy ehhez a petícióhoz mi a Magyar Koalíció Pártjának a viszonyulása.
Szintén a kitörési pontok eldugaszolására törekvés nagyon látványos példája az, hogy Szlovákiában betiltottak egy civil szervezetet, egy magyar egyesületet, amelyik az autonómiát tűzte a zászlajára. Érdemes a két kérdést szétválasztani. Van egy civil, polgári jogi kérdés, hogy lehet-e beszélni valamiről, és egy másik kérdés, hogy napirenden van adott esetben a felvidéki magyarok autonómiájának a megteremtése, bármilyen formában is, adott esetben a komáromi központú magyar körzet megalakítása vagy kezdeményezése, ami a hivatalos MKP-politika része volt. Ez lenne a harmadik kérdésem, többet nem is tennék most fel.
Elnök Úr! Köszönöm szépen az őszinte szavakat, és nagyon örülök, hogy erre az eszmecserére a mai napon sor került. Bízom abban, hogy a közelgő felső szintű találkozóban hitelesen meg fog jelenni a mostani megbeszélésünknek, illetőleg az önök hivatalos álláspontjának a tartalma. Ez a három plusz egyedik kérdésem, elnök úr: Mi a viszonya a legfelsőbb szintű miniszterelnöki találkozóhoz, amelynek a közeljövőben történő megrendezését Kiss Péter kancelláriaminiszter már jelezte, ugyanakkor a tartalmi kérdésekkel kapcsolatban nem nagyon szolgált támpontokkal, hogy mi lenne ennek a találkozónak a tartalma? Érdekelne az elnök úr véleménye ezzel kapcsolatosan is.
(Jelzésre:) Hárs Gábor úré a szó.
HÁRS GÁBOR (MSZP): (Németh Zsolt felé:) Köszönöm a szót, elnök úr. (Csáky Pál felé:) Az elnök úrnak köszönöm a tájékoztatást.
Vettem a kissé ironikus felütésű adást, hogy nagyon jó időpontban kerül sor erre a találkozóra. Nem gondolom azt, hogy az elmúlt időszakban bármikor is találtunk volna olyan időpontot, amikor nem olyan nagyon jó az időpont, mert ha azt mondom, hogy a magyar-szlovák viszonyban mindenképpen folyamatos helyzet van, folyamatos helyzet van a két ország belső viszonyait illetően, akkor azt hiszem, teljesen indokolt, hogy akár hetente is találkozhatunk, mert mindig lesz két-három olyan kérdés, amit érdemes megbeszélni. Erre szolgál az, hogy megszüntettük a határt Szlovákia és Magyarország között, szerintem Schengen elsősorban ezért jött létre, és erre szolgál az, hogy az utóbbi időben én magam is nagyon intenzív kapcsolattartást tudok regisztrálni.
Azért is kértem szót elsőnek, hogy hadd szóljak azokról a parlamenti kapcsolatokról, amelyek az utóbbi időszakban - ha nem is mondhatom teljes megelégedéssel, de némi elégedettséggel mondhatom - olyan intenzitást mutatnak, amelyek kívánatosak a két ország parlamentjei között, beleértve valamennyi parlamenti pártot. Ennek nagyon sok terepét találtuk meg az utóbbi időben. Három ilyen terepről szeretnék röviden szólni.
Az egyik - talán a legfontosabb - a két ország parlamentjében lévő baráti tagozatok felújítása, újraalakítása és az a kapcsolatfelvétel, amely már oda-vissza is megtörtént a két baráti tagozat között. Annak külön örülök, hogy a szlovák parlament szlovák-magyar baráti tagozatában az MKP többekkel képviselteti magát, és amikor a budapesti találkozóra is sor került az IPU elnöki találkozójával összekötve, akkor is képviseltette magát a Magyar Koalíció Pártja. Nagyon bölcsnek tartom azt a döntést, hogy az MKP nem a tagozat vezetését kérte, hanem a részvételt kérte, hiszen ezzel is azt mutatjuk, hogy a két parlament közötti kapcsolatokon van a hangsúly, nem pedig a határon túli magyarság valamiféle kapcsolattartó elemén, ami tudjuk, hogy valamilyen gyanakvást mindig ki szokott váltani. Azt hiszem, ez itt teljes mértékben kiküszöbölődik ebből a gondolkodásból. Ezt bizonyítják azok a látogatások, találkozók is - ezt egyébként egyetlen ország viszonylatában sem tudnám elmondani -, amelyek a szlovák parlament alelnöki tisztségét viselő szlovák IPU-csoport elnökével rendszeresek. Azt is külön szeretném megemlíteni, hogy mindkét találkozó előtt, amelyek eddig megtörténtek, külön konzultáció volt az elnök úrral, az egyik Pozsonyban, a másik pedig - itt éppen úgy jött ki a lépés - Bécsben, már csak azért is, mert az EBESZ-delegációk szintjén is intenzív együttműködés van, hiszen a szlovák EBESZ-delegációban az elnök úr képviseli a Magyar Koalíció Pártját. Minden alkalmat meg szoktunk ragadni, hogy a konzultációk megtörténjenek.
Tehát miközben örömmel üdvözlöm, hogy minden olyan nemzetközi színtéren, ahol lehetőségünk van, ott együttműködés van a két delegáció között; legutoljára az IPU közgyűlésén, ahol Bárdos Gyula frakcióvezető úr volt a delegáció tagja. Azt szeretném mondani, hogy azt a folyamatot, ami megszakadt most a két ország baráti tagozata, illetve a két parlamentben működő baráti tagozat között, kérem elnök urat, hogy a saját eszközeivel is szorgalmazza, hogy ebben ne legyen nagyobb szünet, mert úgy érzékelem, hogy már az a szünet, ami most bekövetkezett, már adott esetben negatív hatással járhat erre a jól indult kapcsolatra.
Hadd tegyek föl egy kérdést is, ami abszolút nem ide tartozik. Van-e elnök úrnak valamilyen tippje arra, hogy Szlovákia mikor lép valamerre, valamilyen irányban Koszovót illetően. Úgy tudom, hogy bemerevedett Szlovákia álláspontja ebben a kérdésben és a legutóbbi kijelentés, ha ez a legutóbbi volt, arra mutat, hogy semmiféle hajlandósága nincs ebben a kérdésben megváltoztatni az álláspontját. Még egyszer köszönöm a lehetőséget, hogy elnök úrral találkozhattunk.
ELNÖK: Nagy Andor képviselő úr!
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Szeretettel köszöntöm elnök urat úgy is, mint Nógrád megyei képviselő. Egy igazi palócot - én csak egy "gyüttment" vagyok azon a vidéken -, hiszen ön ott is született, és a mai napig nem felejtem el azt a gyönyörű beszédet, amit Herencsényben mondott a palócok vigyázó nagykeresztjének felállításakor. Az nagyon sok emberben olyan meghatározó élmény volt, amit a mai napig megemlegetnek.
Szeretnék egy rövid megjegyzést tenni és kérdezni is öntől. A beszámolójából - amit nagyon köszönök, mert sok mindent megértettem, hogy mi történt 2006 óta, a kormányváltás óta - számomra az az üzenet jött le, hogy a Magyar Koalíció Pártja és úgymond a magyar ügy is túlvan egy nagyon nehéz időszakon, és én bizakodónak látom elnök urat.
Ez egy jó hír, mert emlékszem még azokra a vitákra, amelyek a kormányváltást követően kialakultak. Nem volt egy egyszerű korszak a Magyar Koalíció Pártjának, hiszen egy sikeres kormányzás után kerültek ki a kormánykoalícióból, de láthatóan talpon maradtak, a Magyar Koalíció Pártja megerősödött, és ez azért jó hír, mert erős párt nélkül a magyar ügy nem lehet erős, és ez nekünk is, önöknek is alapvető érdekük.
Kapcsolódnék Hárs Gáborhoz annyiban, hogy szeretném tájékoztatni önt, hogy a múlt héten fogadtam egy szlovák parlamenti bizottságot, a mezőgazdasági és környezetvédelmi bizottság delegációja volt itt, és elvittem őket Nógrád megyébe, Ipolytarnócra, megmutatni nekik a Palóc Pompejit, illetve Hollókőt. Két napon keresztül velük voltam és egy MKP-s volt csak köztük, és lehetett érezni az elején rajtuk azt, hogy hogy kezeljük ezt a meglévő konfliktust, és látnunk kell azt, hogy a szimbolikus mezőben ma nagyon nehéz eredményeket elérni, de a három nap után azt kell hogy megállapítsam, hogy van mozgástér.
Azt szeretném megemlíteni, hogy Losoncon is voltunk többen közösen egy olyan konferencián, amelyen azokról a pénzügyi lehetőségekről beszéltünk, amelyeket az Európai Unió biztosít a határon átnyúló programoknak, illetve az európai területi együttműködési csoportosulásoknak, az EGTC-nek. Olyan lehetőségeket látok és ezekről beszéltünk is a kollégákkal, amelyek talán segítenek majd abban, hogy amikor szimbolikus mezőben is lehet megoldást találni, ez már elő legyen készítve, és én egyáltalán nem látom reménytelennek ezt az ügyet. Van két-három, olyan mezőgazdasági, környezetvédelmi kezdeményezés, amelyben, úgy tűnik, közösen fel fogunk tudni lépni, és beszéltünk a Visegrádi 4-ek együttműködéséről is. Itt látok szakmai téren mozgásteret. Ez lett volna a személyes megjegyzésem.
A kérdésem pedig a következő: a napokban olvastam azt, hogy talán a Smer nevű napilap Jan Slotáról kezdett cikkezni. Méghozzá olyan dolgokról, amelyek meglepőek. Ennek a hátteréről szeretnék néhány információt kapni, meg az időzítéséről. Amiket olvastam, az Jan Slota korábbi élete, fogalmazzunk így, és ott azért elég durva dolgokat írtak le. Igazak-e ezek? Miért nincs erről elég információ? Mi van az apjával? Itt egy olyan történet bontakozik ki, ami Jan Slota megítélését - számomra - egészen más mezőbe helyezi. Köszönöm.
ELNÖK: Kozma alelnök úr!
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hadd adjak hangot először is az örömömnek, hogy erre a beszélgetésre egy ilyen napon sor kerülhet, és hogy tényleg teljesen őszintén és nyíltan tudunk számunkra alapvető ügyekről beszélni. Ezek között is először arról, hogy ebben a helyzetben, amelyben most vagyunk Közép-Európában, a Magyar Koalíció Pártja Szlovákiában, mi Magyarországon, mennyire fontos tényezője, mennyire kulcsa ennek a helyezetnek: szerintem a Magyar Koalíció Pártja szuverenitása és integritása fenntartása mindenféle körülményre is tekintettel.
Azt gondolom, hogy éppen ez a mi együttműködésünknek is a kulcsa, hogy az Magyar Koalíció Pártja ezt a szerepét fönn tudja tartani. Örömmel hallottam, hogy reagálva azokra az igenis változó külső kihívásokra, amelyek még fél év távlatában is jól érzékelhetőek Szlovákiában, ezen kihívásokra való válaszok kapcsán is erősíteni tudja ezt a fajta integritását és szuverenitását mind a magyarság egésze vonatkozásában, mind pedig a szlovák belpolitikai palettán.
Mivel ezt gondolom kulcsnak, három-négy kérdésem is tulajdonképpen ekörül mozogna. Az egyik, hogy a Szlovákiában élő magyarság identitása és a szlovákiai magyarság politikai elitjének egységessége, integritása jelenleg milyen állapotban van. Konkrétabban is tudom kérdezni: Van-e arra fölmérése az elnökségnek, hogy a magyarság körében az Magyar Koalíció Pártja megítélése és támogatottsága hogyan alakult éppen az elmúlt időszak változásai között.
A másik kérdésem az, hogy január óta erre volt egy utalás: a schengeni integrálódás keretében mennyire érzékelhetőek már a szabadság, az új szabadságfokok megjelenésének hatásai a magyarság körében. Egy személyes hitvallást ezzel kapcsolatban elnök úrtól már hallottunk. Valójában az érdekelne, hogy szélesebb körben a magyarság körében, a kapcsolattartás ily mérvű megkönnyebbülésének milyen hatását érzik.
A harmadik tulajdonképpen az előző kérdésekben elő is jött. Igen, a gazdaságfejlesztés és a regionális fejlesztési együttműködések jövő lehetőségeire kérdezek rá. Az általunk ismert elemzések arról szólnak, hogy egy viszonylag könnyű és reális perspektíva az a bizonyos Bécs-Pozsony-Győr-Budapest-tengely, amely fejlesztési tengely maradhat minden bizonnyal, de ez nekünk kevés. Magyarországnak kevés, mind pedig a szlovákiai magyarságnak ez az egy kevés. Tehát milyen gazdasági és regionális fejlesztési politikai realitásokat látnak? Köszönöm szépen.
Tehát milyen gazdasági és regionális fejlesztéspolitikai realitásokat látnak?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Gógl képviselő úr!
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): (Csáky Pál felé:) Köszöntöm én is az elnök urat. Nagyon-nagyon jó az ilyen megbeszéléseken részt venni.
Magukat az előrelépéseket keresem, mert húsz éve vagyunk abban a helyzetben, hogy gondolkodjunk. Európában leszünk, közösen leszünk ott, és már tényleg át lehet menni a határon, bár kis szívdobogással, de át tudunk menni.
Két témát szeretnék érinteni, kicsit Nagy Andorhoz is kapcsolódva. Az egyik az együttműködésünk lehetősége. Az Unióhoz való csatlakozásunk idején, amikor nagyon sok, 20-30 fejezetnek eleget kellett tennünk, abban az időszakban az egészségügy nem szerepelt, mert erre még nem volt az Uniónak kidolgozott programrendszere. Akik most nyomon követik és figyelik, látják, hogy a görög vezetésű egészségügyi szemlélet már egy beterjesztett javaslatot vitt az Unió elé, bár még nem került elfogadásra, de csak egy pici idő, és a közegészségügyi területen, illetve az ellátórendszer összehangolásában is előrelépés lesz, megjelennek bizonyos kötelezettségek.
Itt jönnek a kérdéseim és a javaslataim. A népszavazás után Magyarország is újragondolja az elkövetkezendő idők egészségpolitikáját közegészségügyi vonatkozásban is és az ellátórendszer vonatkozásában is. Az ellátórendszer az, ahol a kapcsolódás olyan szinten kézenfekvő, mint sehol máshol Európában az országok között. Ha meggondoljuk azt, hogy fent Északon a kassai centrum - Szlovákiában az is nyilván kiemelt centrum lesz - néhány kilométerre van azoktól a településektől, amelyektől 60-80 kilométerre van Miskolc, mint magyarországi ellátóközpont. De ha az Ipolyságra gondolok, hogy a váci térség ellátórendszerébe hogyan tud bekapcsolódni, ez egy második terület, de ha arra gondolok, hogy a magyar rendszerben Győr is nyilvánvalóan kiemelt hely lesz, valahol ez a rendszer összehangolható. Ajánlatot teszek, hogy legyen előrelépés. Valamilyen koordinatív tevékenységben itt szerepet kaphat a Koalíció, szerepet kaphatnak azok a magyar szakmai csoportok, amelyek ezen dolgoznak. Ennek van hagyománya, mert a '90-es évek elején, közepén a magyar egészségügyi szervezetek közül a kamarák, az orvostudományi társaságok együttműködtek, például Túrószentmárton és Pécs között egyetemi szintű koordinatív tevékenység van. Úgy látom, előre lehet lépni, tudjuk egymást segíteni. Ez döntően magyarok lakta terület is, úgy az ottani, mint az itteni oldalnak is megvan a koordinatív lehetősége.
A másik, amit szeretnék szóba hozni: senki nem említette, hogy 2011-ben Magyarország az uniós elnökség része lesz. Itt fő témákat keresünk, és már ez ügyben a külügyi kabinetben van egy koordinációs, pártok közötti fórum, keressük azokat a fő témákat, amiket be tudunk vinni. Belgium és Spanyolország lesz a társelnök ebben a periódusban. Korábban is javasoltam, valahol ez meg is fogalmazódott: érdekeltek vagyunk a felszíni vizek kérdésében, tehát a környezetvédelem egy szűkebb területében. A felszíni vízkészletekkel való gazdálkodás, annak szennyezése, kímélése, egyáltalán a Kárpát-medence vízkészletével való gazdálkodás kitűntetett téma lehetne, már csak azért is, mert Spanyolország ugyanezzel küzd, ugyanolyan vízgazdálkodási konfliktusai vannak és lehetnek, mint nekünk. Lát-e olyan témát az elnök úr, ami a 2011-es elnökségi periódusban kiemelt téma lehetne, amin együtt gondolkodhatnánk?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szabó Vilmos alelnök úr!
SZABÓ VILMOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr.
(Csáky Pál felé:) Tisztelt Elnök Úr! Én is szeretném megköszönni a tájékoztatását. A találkozásaink közül eszembe jutott egy 2004 végi vagy 2005 eleji szófiai esemény egy roma nemzetközi konferencián, ahol a Magyar Köztársaságot képviselő Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mellett a Szlovák Köztársaságot Csáky Pál miniszterelnök-helyettes, Romániát pedig Markó Béla miniszterelnök-helyettes képviselte. Az akkor még a cárnak becézett bolgár miniszterelnök nem győzte kapkodni a fejét, hogy itt mindenki magyar, holott három országról van szó. Ez egy szimbolikus csúcspont volt. Ezt követően elég szomorú hírek jutottak el - vagy talán nem is annyira szomorúak, inkább nyugtalanítóak - mind Szlovákiából, részben nem kevésbé Romániából is.
Ehhez képest amit most elmondott az elnök úr, az inkább megnyugtatónak is mondható irányultságú vagy optimista irányultságú helyzetkép. Őszintén remélem és bízom abban, hogy ez így stabilizálódik is. Ebben az MKP - az elnök úr többször is hangsúlyozta - középre került, és ez a szlovák közvélemény számára is érzékelhető. Ha jól láttam a napokban egy közvélemény-kutatást, ez azt jelzi, hogy az MKP elég stabilan tartja magát a pártok közötti népszerűségi listán. Azt hiszem, ez nagyon fontos lenne a magyar nemzeti érdekek miatt is, de a régión és az Európai Unión belüli együttműködésünk és a szomszédsági kapcsolatunk tekintetében is.
Örömmel vettem azt a beszámolót is, hogy a belső vitákat rendezik. Nagyon fontos dolog az egység sokszínűsége, erre az elnök úr is utalt, hiszen a különböző véleményeknek teljesen természeteseknek és egészségeseknek kell lenniük, de nagyon riasztóak voltak azok a jelek, amelyeket az elmúlt időben érzékeltünk, a médián keresztül is egyfajta belső pártküzdelmek képét mutatták. Örülök, hogy úgy tűnik, a konferencián pénteken ezt tudták rendezni.
Németh Zsolt elnök úr a bevezető megjegyzésében említette, vannak területek, amelyekben minden vitánk ellenére együtt tudunk dolgozni, és azt hiszem, ebben a tekintetben ez így is marad. Megmutatkozott az elmúlt hónapokban, az elnök úr is visszaigazolta, hogy megvan az egyetértés, és ez nemcsak a magyar parlament politikai pártjaira terjedt ki, hanem a különböző pártokban lévő európai parlamenti képviselőinkre is, beleértve a szlovák európai parlamenti delegációban dolgozó magyar képviselőket, sőt a pártcsaládokat is. Az elnök úr említette a szociáldemokratákat is. Azt gondolom, teljesen természetes volt, hogy amikor az európai szocialisták vagy a Szocialista Internacionálé tájékozódott a Smer tagságát illetően, akkor meghallgatta önöket, az MKP vezetőinek a véleményét is, személyesen találkoztak önökkel, a párt vezetőivel Pozsonyban. Az nagyon fontos dolog, hogy ezt együtt meg tudjuk őrizni, ez valóban további sikeres együttműködés lehet. Ehhez kívánok magunknak és természetesen önöknek is sok sikert.
Egy dolgot szeretnék kérdezni. Mondjon néhány szót az egyetemről. Beszélt arról, hogy majd meglátjuk, milyen lesz az oktatási törvény. Ezen belül most mi a helyzet a magyar egyetemmel, az akkeditáció anyagi, pénzügyi támogatásával a szlovák költségvetés részéről?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kelemen képviselő úr!
DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Németh Zsolt elnök úr azt hangsúlyozta, hogy bizony, olyan a helyzet a Kárpát-medencében, de Szlovákiában is, hogy helybenjárásra vagyunk kényszerítve, vagyis megőrizni azt, amiben vagyunk, és javítani nagyon nehéz.
Ennek ellenére nyilvánvalóan hosszú távon - már csak a közös megmaradás érdekében is - kell, hogy elképzelésünk legyen az előrelépéssel kapcsolatosan. Úgy látom, hogy az utóbbi időben nem kevésbé ebben van némi szerepe nyilvánvalóan a Kárpát-Medencei Magyar Képviselők Fórumának is. Alakulgat valami, aminek kétféle hangsúlya is van. Az egyik az, hogy tapasztaljuk azt, hogy a szerbiai magyarság körében úgy néz ki, hogy az autonómiakoncepcióban sikerült egy hangot találni - mondjuk így -, amelyben most már nem egymással vitatkozó koncepciók vannak, hanem egymást kiegészítő koncepciók, és ez rendkívül fontos jelenség, hiszen csak akkor lehet valamiféle eredményességet elvárni, ha van egy támogatott álláspont.
Ugyancsak azt látjuk Erdélyben is, hogy például a Székely Nemzeti Tanács felfogása és appercepciója szerint ma már nem egy ördögtől való dolog, ha autonómiaigénnyel, autonómiagondolatokkal lépnek föl, nem azok a zsigeri reflexek jelentkeznek a román partnernél, mint mondjuk 10-15 évvel korábban. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy megindult egy mozgás abban az irányban is, hogy Románia regionalizálásánál valami módon ne csak a gazdasági szempontok legyenek előtérben, amire az első felosztásnál hivatkoztak, hanem kulturális és összetartozási szempontok is kerüljenek bele, magyarán szólva, hogy Székelyföld válhassék valamilyen formában régiós területté.
Tehát ebből a szempontból úgy néz ki, hogy egy közös gondolkodás valahol megindult, de van erőteljes vita a regionalizáció és az autonómia hívei között. Hogy látod ezt, elnök úr? Ez vagylagosság - különösen Szlovákia tekintetében -, vagy erősíti a két dolog egymást, vagy túlmenőleg azon, amit több kollégám említett, hogy van a regionalizációnak egy olyan oldala, ami fejlesztési, gazdasági, kulturális kapcsolatokat takar, ez közigazgatási kérdés is. A regionalizációs törekvések erősítik, gyengítik vagy összekapcsolhatók-e az autonómiatörekvésekkel? Köszönöm.
ELNÖK: Utolsó kérdező: Balla képviselő úr.
BALLA MIIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nekem lenne egy megjegyzésem. Gógl Árpád képviselőtársam az által felvetett egészségügyi együttműködések közül Vácot említette, én megemlíteném Balassagyarmatot, tehát ez egy kicsit közelebb van a határhoz és könnyebb az átjárás is, hiszen ismerjük azt a vidéket és elnök úr is nagyon jól ismeri azt a térséget.
A másik dolog pedig a határellenőrzés, -nyitás, illetve a határmenti együttműködésekben rejlő lehetőségek. Nagyon fontos lenne az, hogy mind a magyar kormányzat, parlament, az önkormányzatok, illetve a szlovák, dél-szlovákiai, felvidéki önkormányzatok közötti együttműködéseket a Magyar Koalíció Pártján keresztül serkentsük, hiszen óriási lehetőségek vannak benne mind infrastruktúrában, az élet minden területén, nem beszélve arról, hogy erre van egy uniós forráslehetősége a két országnak, és ezeket minél jobban és minél hatékonyabban föl kellene használni mindkét fél megelégedésére. Ha jól tudom, Szlovákiában Capkovic miniszterelnök-helyettes úr az, aki ezeket az ügyeket felügyeli.
Aztán megsúgom, hogy a határnyitási ceremónia alkalmával sikerült néhány szót váltanunk erről. Ő volt jelen a szlovák kormány részéről. Ott megemlítettem neki, hogy ezekben az ügyekben jó lenne, ha komolyan vennénk egymást, és ő nagyon nyitottnak mutatkozott. Remélem, hogy ez ma is így van. Nem tudom, elnök úr talán a helybéli lapokat tekintve jobban tudja értékelni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ezek lettek volna a kérdéseink, megjegyzéseink. Elnök úr!
CSÁKY PÁL, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja elnöke: Köszönöm szépen. Hány napot kapok a válaszra? (Derültség.)
ELNÖK: Három-négy.
CSÁKY PÁL, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja elnöke: Távirati stílusban válaszolnék, ha szabadna. Az első kérdés a külpolitikai irányultsággal kapcsolatos. A szlovák kormány külpolitikai irányultságában várható-e változás a közeljövőben? Attól tartok, hogy nem. Úgy gondolom, hogy a zavar a fejekben van. A tegnapi nap nagy híre az volt, hogy a szlovák parlament külügyi bizottságának elnöke visszajött Líbiából és bejelentette, hogy exkluzív vendégünk lesz májusban: a líbiai Dzsamahiria miniszterelnöke látogat el Szlovákiába, és ez kiemelt hír volt Szlovákiában.
Úgy gondolom, hogy némi zavarok a fejekben vannak, és innen fakad sok minden egyébként, gazdaságpolitikai, szociálpolitikai, egészségpolitikai zűrök is, amelyek Szlovákiában vannak. Ugyanakkor a másik oldalon azt kell hogy mondjam, hogy ha például a NATO-szövetségeseinkkel tárgyalunk - a NATO-főtitkár úrral találkoztam nemrégiben, a külügyi bizottság tagjaként -, akkor mindenki elismeri azt, hogy Szlovákia ilyen irányú kötelezettségeit teljesíti.
Valóban levitték a szlovák katonákat Kandahárba Afganisztánban, megerősítették a szlovák kontingenst, és ilyen szempontból úgy, ahogy a Balkánon is megerősítették a szlovák katonai jelenlétet, tehát a békefenntartóknál egészében véve a dolognak ezt a részét Szlovákia teljesíti, de ismétlem: valószínűleg a fejekben van zavar, és nem igazán tisztázták önmaguk között sem ezt a dolgot és prioritásokat.
Úgy gondolom, hogy Robert Fico egyébként nem igazán érti a külpolitikát, és nem igazán tudok mondani még egy európai uniós tagállamot, amikor a miniszterelnök valamit mond, és másnap a Külügyminisztérium elmondja, hogy Szlovákia álláspontja pedig kicsit más. (Derültség.) Erre tucatnyi példa van az amerikai rakétáktól kezdve nem tudom, meddig.
A második példát többen említették, a helyben járást és a védekezést. Egyetértek azzal, hogy ez nem igazán jó perspektíva és nem igazán ezt kellene csinálni, hanem meg kellene próbálni előrehaladni, mert a világ minden témában - kisebbségi témában, emberi jogi témában is - előremegy. Ismétlem, hogy az Európa Tanácsnak vannak testületi döntései, amelyek azt mondják, hogy Szlovákiának melyik irányba kellene előreheladni.
Jelen pillanatban azonban látni kell, hogy egy ilyen kormánykoalícióval nem igazán vevők erre a kérdésre. Sajnos azt kell hogy mondjam, hogy sok esetben az ellenzéki kollégák sem. Amiben előre tudtunk lépni kisebbségi jogok területén Szlovákiában az elmúlt időszakban, az mind nemzetközi kérésre és nyomásra valósult meg. Valószínűleg ebbe az irányba kell haladnunk az elkövetkezendőkben is.
A benesi dekrétumok, az európai parlamenti petíció kérdése. A mi álláspontunk az volt, és az marad, hogy amíg ez a kérdés tisztességesen, tárgyalásokkal le nem zárul úgy, hogy mindkét fél azt nem mondja, hogy rendben van, addig ez a kérdés nyitott. Mi tehát a Benes-ügyet, a Benes-dekrétumok ügyét, a kollektív bűnösség elvének alkalmazásának ügyét nyitott és nem lezárt kérdésnek tekintjük.
Ezen belül minden olyan kezdeményezést, amely azt célozza, hogy az ügy a rendezés felé mozduljon el, mind támogatni kell szerintem. Nagyon remélem, hogy egyszer egy megbékélési nyilatkozat, egy megbékélési csomag kapcsán ez a kérdés is nyugvópontra kerül. Ismétlem, nem szeretném hangsúlyozni még egyszer: nem az összes benesi dekrétumról van szó, nem a II. Világháború utáni békerendszer megkérdőjelezéséről van szó, hanem arról a 12 dekrétumról, amely a kollektív bűnösség elvét alkalmazta másokkal szemben, és ennek főleg a tavalyi megerősítéséről.
Még egyszer mondom, nem mi, nem önök találták ki azt, hogy itt van, hogy bocsánatot kell kérni és valamilyen megoldást kell találni. Ezt a szlovák parlament tette meg a zsidókkal szemben és a németekkel szemben, nagyon helyesen. Mind a két alkalommal mi kezdeményezőszerepet vállaltunk. Ugyanannak a dekrétumnak ugyanazt a szövegét, ugyanazt a mondatát a németekre nézve sérelmesnek érezték, akkor, kérem, a szlovák parlament precedens értékű döntése az, amit követni kell ebben az ügyben is.
Miniszterelnöki találkozó. Biztos vagyok benne, talán elmondhatom azt, hogy ma ez előtt a találkozó előtt is tárgyaltam másokkal is Budapesten és biztosítottak engem arról, hogy a miniszterelnöki találkozó időpontja, tartalma és egyáltalán az, hogy létrejön-e vagy sem, nagyban fog függni attól, hogy az oktatási törvény kapcsán mi fog történni Szlovákiában. Úgy gondolom, hogy ez helyes.
Úgy gondolom, hogy az is helyes és azt is meg kell köszönnöm, hogy az elmúlt 1,5-2 évben, mióta ennek a pártnak az elnöke vagyok, minden magyarországi vendég, aki eljön hivatalosan tárgyalni Szlovákiába, ellátogat a Magyar Koalíció Pártja székházába is: miniszterek, miniszterelnök úr, házelnök asszony, parlamenti képviselők, delegációvezetők. Úgy gondolom, hogy ez a helyes, és egyszerűen ezt is el kell fogadtatni a másik féllel, hogy ez a normális kapcsolattartás része.
Koszovó. Nem tudom, hogy mikor fogja a szlovák politika átértékelni az álláspontját.
Úgy gondolom, hogy átfogja. Úgy gondolom, nagyon helytelen és semmi alapja nincs, és ránk nézve sérelmes, hogy a ránk való hivatkozással mondják azt, hogy nem támogatják a koszovói rendezést. Ebben a kérdésben is kettős beszéd van. A miniszterelnök azt mondta, lehet, hogy soha, a külügyminiszter pedig azt mondta, három hónap gondolkodási időt kérnek, és lehet, hogy a nyáron ezzel kapcsolatban Szlovákia másképp fog vélekedni. Úgy gondolom, ezek a félelmek nem megalapozottak. Megjegyzem, és sajnálattal jegyzem meg, hogy ellenzéki kollégáink ugyanígy vélekednek. Ebben a kérdésben a Magyar Koalíció Pártja egyedül maradt, egyedül mi támogattuk az Ahtisaari-tervet, mindenki más a nemzeti falat építette előttünk és körülöttünk, amit - ismétlem - sajnálatosnak tartok.
Bizakodó vagyok-e vagy sem? Örülök, ha önök annak tartanak, mert szerintem aki pesszimista, az ne nagyon menjen a politikába, főleg ne legyen kisebbségi politikus. Én 1990 óta csinálom ezt, én vagyok a szlovák parlament második leghosszabb ideje szolgáló képviselője, és addig fogom ezt csinálni, ameddig olyan belső energiát és optimizmust érzek magamban, hogy van értelme ezt tenni, nekem ezt kell tennem. Egy Szlovákiában kisebbségben élő magyar abban különbözik egy magyarországi magyartól, hogy az identitás kérdésével és annak tudatos vállalásával naponta találkozik; például a gyerekét miért adja ilyen iskolába, használja-e az anyanyelvét, egyáltalán magyarként éli-e meg azt a polgári vagy civil létet, amit egyébként a világon mindenki valamilyen módon megél, mennyire fontos számára ez a fajta koordináta és ez a fajta értékrendszer. Ha a szlovákiai magyarok azt látnák, hogy a képviselők is pesszimisták, akkor csomagolnának, és vagy elmennének, vagy pedig feladnák magukat. Tehát úgy gondolom, nekünk ezt kell tennünk, de szeretném hangsúlyozni - ezt itt már kétszer elmondtam -, nem vagyok parttalanul optimista, sőt nagyon óvatos optimista vagyok. Azt mondtam, hogy ami Szlovákiában van, az nem kiegyezés, messze vagyunk még az errefelé való elmozdulástól is, inkább csak befagytak a dolgok; ami Szlovákiában van, az hideg béke, de ahhoz képest jobb, mit ami 2006 augusztusában vagy 2007 szeptemberében volt, és kötelességem abba az irányba vinni a dolgokat, hogyha két milliméter lehetőséget látok arra, hogy jobb legyen, akkor azt valószínűleg meg kell tennem.
Az MKP támogatottsága, azt hiszem, stabil, az emberek szurkolnak nekünk, érzik, hogy mi van. Persze a hatalom megpróbál erodálni bennünket, játszanak velünk, ez megjelent a szlovákiai magyar lakta vidéken is, versenyhelyzetbe kerülünk, de nem biztos, hogy ez rossz, mert lehet, hogy ez jobb, minőségibb munkára sarkall bennünket.
A schengeni hatás mentális hatása egészében véve pozitív. Vannak emberek, akik kimentek a határhoz, és kipróbálták, tényleg működik-e, mert a politikusok annyiszor ígértek már, de most látják, hogy valóban működik. Az viszont bosszantó, hogy a gondolkodásmódjukban, a mentális viselkedésükben még nem tudták feldolgozni azt, hogy ebből mi következne, milyenek a lehetőségek, amelyekről itt beszélünk, hogy mi minden lehetne az egészségügy, az önkormányzatok, a vállalkozások együttműködése területén. Ezt tehát még nem dolgozták fel. Engem bosszant, hogy Schengen után a szlovákiai magyar gyerekek 17 százaléka még mindig szlovák tanítási nyelvű iskolába jár. Amikor itt van a Kárpát-medencében 13 millió magyar és 4 millió szlovák, ők mentálisan mégis arrafelé tendálnak, oda teszik be az iskolába a gyereküket. Félreértés ne essék, mindenkinek meg kell tanulnia szlovákul is, de mégis csak az anyanyelv az, ahol az információkat, a tudást meg tudom szerezni. Tehát például ilyen problémáink vannak. Ezzel kapcsolatban próbálunk tenni néhány dolgot, de nem mindig vagyunk sikeresek, remélem, csak egyelőre.
Slota. Slota egy érdekes jelenség. Miután tőlem bocsánatot kért, akár azt is mondhatnám, hogy borítsunk fátylat, és most ezt a kérdést átugornám, de talán mégsem. Sok társadalom van a világon, ahol még vannak sloták. Slota önmagában nem probléma. A Slota-jelenségnek más a problémája. Az, hogy mindamellett nem kínál semmiféle víziót a szlovák társadalom számára, nincs programja az ügyben, hogy miről szóljon Szlovákia a 21. században az Európai Unióban, de mindemellett 13 százalékos támogatottsága van, és a fiataloknál a 18-tól 30-ig terjedő célcsoportban 25 százalékos a támogatottsága. Tehát biztos, hogy ezeknek a fiataloknak megvan a belső energiájuk, és valószínűleg a kemény fiút látják benne, a kijelentései alapján ezt gondolják. Egészében véve ez a társadalmi jelenség az aggasztó, nem csak ez az egy ember, mert mondjon nagyokat bárhol, de az, hogy társadalmi jelenségként is megjelenik, és komoly társadalmi támogatottsága van, azt mutatja, hogy minden optimizmusunk ellenére ez egy bekódolt dolog, és ilyen problémák sajnos még a jövőben is lesznek.
Arról, hogy a múltjával kapcsolatban most mi minden jelenik meg, nagyon röviden, két mondatban beszélek. Szlovákiában 6 évvel ezelőtt létrehoztuk a Nemzeti Emlékezet Hivatalát, amelyik kutatja az elmúlt 40 évet. Az ott lévő adathalmazt most dolgozzák fel, és ott voltak a rendőrségi aktákban azok a dolgok, amelyeket most Slotáról előhoztak. Tehát egyszerűen azért történt ez, mert ezekre most bukkantak rá. A vicc az, hogy ennek a hivatalnak az elnöke a Szlovák Nemzeti Párt jelöltje, és a még nagyobb vicc az, hogy az alelnöke pedig a miénk. Szépen együttműködnek a fiúk, korrekt, szakmailag megfelelő módon csinálják. Épp ennek köszönhetően Slota a múlt héten három képviselőtársával beadott a parlamentbe egy törvénytervezetet, hogy szűntessük meg ezt a hivatalt, valószínűleg az említett összefüggések miatt is, legalább is a sajtó és a rossz nyelvek ezt mondják. Én most nem fogok tiltakozni a rossz nyelvek miatt, ha ezt mondják.
A régiófejlesztésről, az egészségügyről. Az egészségügy területén természetesen ki kell használni, tálcán kínálja magát, hogy ki kell használni a meglévő lehetőségeket. A határon ott van az intézményrendszer, az ellátórendszer, csak egy kicsit össze kell simogatni őket. A probléma a kompatibilitásban van. Nálunk több biztosítós rendszer van. Meg kell nézni, hogy a magyarországi rendszer hol fog megállapodni, de tudok arról, hogy ez például Esztergomban már működik, van szlovák magánbiztosító, amelyik az Esztergomi Kórház által elvégzett dolgokat megtéríti.
Hogyan lehet összesimogatni Európát? Úgy, hogy nem nemzetállami bezárkózottságban, hanem a határon átívelő együttműködési lehetőségben gondolkodunk.
Azért, hogy rólunk mi minden jött át Magyarországra a médiában, a médiáért nem vállalhatok felelősséget, de az, ami Magyarországra átjött, messze nem volt korrekt. Ezen belül sajnos azt kell mondanom, hogy a Népszabadság tudósítója ez ügyben nem igazán jeleskedett, és ez befolyásolta a magyarországi közvéleményt. Ennek megvannak az okai, ezeket most nem akarom mély elemzésnek alávetni, de a média mindig játszik, néha velünk is játszik. A baj az, hogy néhány kollégám fel is ül erre a hullámra, ami tényleg azt a látszatot kelti, hogy probléma van, márpedig a 12 ezer MKP-tagból ezt hárman mondták. Állítólag 12 ezer tagunk van, legalább is ennyi van regisztrálva, és ők hárman csinálták ezt. Ez egyébként nem egy rossz arány.
Az egyetemmel kapcsolatban nagyon röviden. Az egyetem most lesz 5 éves. Azt mondtam és írom nekik, hogy nem visszafelé kell nézni, hanem előre. Meg kell nézni a perspektívákat. Jelen pillanatban az egyetemnek nagy gondjai nincsenek. Tehát valóban a közgazdaság-tudományi kart is akkreditálták, ez egy komoly fegyvertény volt. Köszönve a magyarországi támogatásoknak is - nem az anyagi támogatásokra gondolok elsősorban, hanem a szellemire, hogy a professzorok is járnak át oda tanítani, akkreditálják. Úgy gondolom, hogy ez egy európai egyetem kell hogy legyen. Be kell illeszkedjen a magyarországi és szlovákiai egyetemek sorába is, és majd a színvonala fogja megmutatni azt, hogy talpon marad-e vagy sem.
Autonómia, regionalizáció. Szerintem a kettőt lehet, hogy össze kell talán hangolni. Van a szimmetrikus és az aszimmetrikus modell, lényegében erről beszélünk. Mi ezt kínáltuk a szlovák barátainknak a Dzurinda-kormányban is. Olaszországban is lényegében azt csinálták, hogy regionalizálták Olaszországot és ezen belül három régió kapott speciális státust.
Ezt az alkotmányban így rögzítették, tehát Dél-Tirol lényegében ugyanolyan régió, mint bármelyik más régió, azzal a különbséggel, hogy speciális státust kapott, és törvény szabályozta azt, hogy miben különbözik ez a régió nem csupán kulturális kérdésekben, nem csupán nyelvi jogok területén, hanem gazdasági témában is.
Dél-Tirol jelenleg a 8 leggazdagabb európai régió egyike. Annak is köszönhetően, hogy speciális adó-visszatérítési rendszerük van, amiben a régióba bejött adó 92-93 százaléka visszamegy a régióba, amit egyébként minden régió nem mondhat el magáról, mert abban a pillanatban az ország nem lesz működőképes. Ennek ellenére ez az egyik garancia arra, hogy a dolog működik, Dél-Tirol fejlődik és szerintem ebbe az irányba kell ezekkel a pozitív példákkal továbbra is menni.
Nem igaz az, hogy az autonómia valamiféle elszakadás előcsarnoka vagy első lépése. Az autonómia, az önkormányzatiság lényegében a polgárbarát modell legtisztességesebb és legkorrektebb megnyilvánulása. Elnök úr, ha netán valamit kihagytam volna, elnézést kérek, de szívesen visszajövök holnap, holnapután is. Köszönöm szépen. (Szabó Vilmos: Ez végszónak is nagyon szép volt.)
ELNÖK: Szabó alelnök úr azt morogja nekem, hogy ez végszónak is nagyon szép volt. Nagyon szépen köszönjük, elnök úr, és azt a gondolatot, hogy ha nem lenne optimista egy kisebbségpolitikus, akkor ne csinálja, ezt nagyon fontosnak tartom, mert a végén még tragikusan végződhet a dolog. Én is úgy látom, hogy nagyon nagy szükség van erre a belső lelki derűre, amit elnök úrból mindig érzek, mióta ismerjük egymást, lassan 20 éve. Sok erőt kívánunk ehhez a küzdelemhez, ehhez a munkához, ami zajlik a felvidéki frontokon. A magyar-szlovák kapcsolatoknak pedig, azt hiszem, nem nagyon van alternatívája, mint hogy előbb-utóbb rendet kell ebben a viszonylatban tenni. Néha már sikerült.
Az elmúlt 17 éves önálló szlovákiai történelemben is voltak ilyen időszakok, amikor ez sikerült, és ez némi derűvel tölthet el bennünket, hogy ezt a teljesen lefagyott helyzetet sikerül valamilyen módon fölmelegíteni.
Emlékeztetnék arra, hogy akkor, amikor újraindítottuk '98-ban a visegrádi együttműködést, nagyon látványos felfutása volt a magyar-szlovák kapcsolatoknak egészen a státustörvény elfogadásának időszakáig. A státustörvényt nem tudta megemészteni a szlovák politika, noha a státustörvénnyel kapcsolatban ma már azt látjuk, hogy Lengyelországban is, Romániában is születnek ezek a jogszabályok. Bízom abban, hogy Szlovákiában is a státustörvény végrehajtásában ma is mutatkozó anomáliákat is egyébként sikerül majd ennek a magyar-szlovák viszonyrendezésnek a keretei között megnyugtató módon tisztázni.
De összességében, elnök úr, még egyszer sok erőt kívánunk ehhez a munkához, és igényt tartunk arra, hogy ezt a párbeszédet folytassuk önnel és az MKP-val, és ha ön erre nyitott, akkor ez a lehetőség mindig adott arra, hogy adott esetben politikai üzeneteket is el tudjunk helyezni. Köszönöm szépen.
A napirendi pontot lezárjuk; nemzetközi szerződések következnek. (Csáky Pál elhagyja a termet.)
A 3. és a 4. napirendi ponthoz köszöntöm Marton Tamás osztályvezető urat. Együtt tárgyaljuk a két kérdést. Röviden fejtse ki mindkét kérdésről az álláspontját. Persze külön kell szavaznunk. Parancsoljon, nagyon rövid kiegészítést szeretnénk kérni.
MARTON TAMÁS főosztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A két nemzetközi egyezményhez történő csatlakozásra az uniós együttműködés keretében kerül sor, és a jelentősége a környezet - az épített és természetes környezet - iránti felelősséggel függ össze.
A két egyezmény rendszert képez. Egyrészt a felelősség mértékének meghatározása fontos ebből a szempontból, másrészt pedig az okozott károk térítése, ami egy mindenképpen rendezendő részét képezi egy esetleges eseménynek. A károkozással kapcsolatos felelősség korlátozása egyaránt szolgálja a társadalom érdekeit, de a vállalkozói szféráét is, hiszen a vállalkozó, a társaság továbbra is működőképes maradhat az ezzel párhuzamosan létrehozott intézmények révén.
Azt szeretném kérni a tisztelt elnök úrtól, a tisztelt bizottságtól, hogy az előterjesztést támogassa. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Fölteszem szavazásra, ha nincs kérdés, hozzászólás, a harmadik napirendi pontot. Ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú. A negyediket ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú.
Nagyon szépen köszönjük főosztályvezető úrnak a megjelenést, további szép napot kívánunk.
Tisztelt Bizottság! Van-e bárkinek kérdése, egyéb megjegyzése. (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincsen, az ülést berekesztem. Viszontlátásra.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 18 perc)
|
Németh Zsolt | |
|
a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezetők: Dr. Gálné Videk Györgyi és Barna Beáta