KUB-13/2008.
(KUB-65/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2008. május 20-án, kedden, 10 óra 07 perckor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Tibet ügyében szóló H/5677. számú határozati javaslat *
Horváthné dr. Fekszi Márta (Külügyminisztérium) álláspontja a határozati javaslatról *
Hozzászólások, vélemények *
Szavazás általános vitára való alkalmasságról *
A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. Törvény módosításáról szóló T/5742. számú törvényjavaslat *
Az előterjesztők szóbeli kiegészítése *
Gémesi Ferenc szakállamtitkár (MEH) álláspontja az előterjesztésről *
Horváthné dr. Fekszi Márta államtitkár (Külügyminisztérium) kiegészítése *
Révész Máriusz előterjesztő (Fidesz) reflexiója *
Hozzászólások, észrevételek *
Az előterjesztők reflexiói *
Szavazás általános vitára való alkalmasságról *
Egyebek *
Tájékoztatót tart:
Hetesy Zsolt, a Magyar Köztársaság Információs Hivatalának főigazgatója
(Zárt ülés!)
[Révész Máriusz (Fidesz) és Alföldi Albert (MSZP) képviselők önálló indítványa]
(Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita és módosító javaslatok megvitatása)
[Balog Zoltán (Fidesz), dr. Semjén Zsolt (KDNP), dr. Fodor Gábor (SZDSZ) és Herényi Károly (MDF) képviselők önálló indítványa]
(Általános vita)
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó Vilmos (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Gedei József (MSZP)
Hárs Gábor (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Dr. Szakács László (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Horváth János (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz)
Dr. Nagy Andor (Fidesz)
Kovács Kálmán (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Szabó Vilmos (MSZP) megérkezéséig dr. Kékesi Tibornak (MSZP)
Hárs Gábor (MSZP) megérkezéséig Kárpáti Tibornak (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP) dr. Szakács Lászlónak (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP) dr. Kozma Józsefnek (MSZP)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz) megérkezéséig dr. Nagy Andornak (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz) megérkezéséig Németh Zsoltnak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Hozzászólók
Horváthné dr. Fekszi Márta államtitkár, Külügyminisztérium
Gémesi Ferenc szakállamtitkár, Miniszterelnöki Hivatal
Alföldi Albert országgyűlési képviselő, Magyar Szocialista Párt
Révész Máriusz országgyűlési képviselő, Fidesz - Magyar Polgári Szövetség
Megjelentek
Hetesy Zsolt főigazgató, Magyar Köztársaság Információs Hivatala
Hajas Gábor igazgató, Magyar Köztársaság Információs Hivatala
Hendrey Tibor elnök, Tibetet Segítő Társaság
Dr. Zilahi László főigazgató-helyettes, Miniszterelnöki Hivatal
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 07 perc)
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelt Bizottság! Megkezdjük a bizottsági ülést. Bejelentem a helyettesítéseket: Kozma József Varga Lászlót, Kárpáti Tibor Hárs Gábort, Szakács László Mesterházy Attilát, Kékesi Tibor Szabó Vilmost, Nagy Andor képviselő úr Nagy Gábor Tamást, Németh Zsolt Potápi Árpádot helyettesíti. Megállapítom a határozatképességet.
Van-e a napirenddel kapcsolatban bárkinek kérdése? (Nincs jelzés.) Nincs, akkor felteszem szavazásra. Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság a napirendet egyhangúlag elfogadta.
Nagy tisztelettel köszöntöm mindenekelőtt Kovács Kálmán képviselőtársunkat az SZDSZ, mint ellenzéki párt részéről a kormánypárti oldalon, mert egyelőre nem találtunk rá megfelelő ülésrendi megoldást. De ha elementáris igényként merül fel, akkor esetleg majd a jegyzőkönyvvezetőkkel cserélhet. Sok sikert kívánok, Kálmán, és köszönjük Geberle Erzsébetnek - távollétében is - a bizottságban elvégzett munkáját.
Elrendelem a zárt ülést, és rátérünk az első napirendi pontra, mely tájékoztató a Magyar Köztársaság Információs Hivatalának közreműködéséről a nemzeti biztonsági és külügyi stratégia megvalósításában.
(A bizottság 10 óra 09 perctől 11 óra 51 percig zárt ülés keretében tanácskozott, amelyről külön jegyzőkönyv készült.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Hadd tegyem fel szavazásra az államtitkár asszony iránti humanitárius megfontolásból, hogy megcserélnénk a 2. és a 3. napirendi pontot, és előrevennénk Tibet kérdését. Ki támogatja a javaslatomat? (Szavazás.) A bizottság elfogadta, így rövid technikai szünet után folytatjuk a megcserélt napirendi ponttal. (Rövid szünet.)
Tibet ügyében szóló H/5677. számú határozati javaslat
Tisztelt Bizottság! Rátérünk a második tárgyalási pontunkra, a Tibet ügyében szóló H/5677. számú határozati javaslatra. Köszöntöm az államtitkár asszonyt, valamint a főosztályvezető urat. Hadd adjam meg a szót az államtitkár asszonynak!
Horváthné dr. Fekszi Márta (Külügyminisztérium) álláspontja a határozati javaslatról
HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. A Külügyminisztérium álláspontját szeretném elmondani. A Külügyminisztérium jelen pillanatban nem tartja időszerűnek a határozat tárgyalását és elfogadását. Nagyon szerencsétlennek tartjuk, hogy jelen pillanatban nemzeti gyász van Kínában, és a magyar parlament a nemzeti gyász napján kívánja ezt tárgyalni. Tehát erre szeretném felhívni a figyelmet. (Közbeszólás: Mennyi ideig tart a gyász?) Háromnapos nemzeti gyászt rendeltek el Kínában, ami példátlan, hiszen évtizedek óta erre nem volt hasonló alkalom. Nem jó szó az "alkalom", de most hirtelen nem tudtam más magyar szót idehelyettesíteni.
A Külügyminisztérium nem azt gondolja, hogy az alapvető emberi jogokat, a tibeti emberek alapvető kulturális, nyelvi, politikai, gyülekezési és egyéb jogait nem kell betartani, és nem kell tiszteletben tartani, hogy nem kell tárgyalni a központi kínai kormánynak Tibet vezetőivel az autonómia megteremtéséről. Tehát itt nem arról van szó, hogy a Külügyminisztérium ezeket az alapvető jogokat vitatja, vagy nem támogatja. Hiszen mi kezdettől fogva ezen az állásponton voltunk, még az események legelején bekérettük azonnal a kínai nagykövetet, aktívan részt vettünk az Európai Parlament, illetve az Unió állásfoglalásának megfogalmazásában, külön tisztviselőt jelöltünk ki az Unió és Kína emberi jogi bizottságában, hogy abban részt vegyen.
Tehát a jelen pillanatban, amikor az Unió kilenc biztosa - példátlan módon - ott volt Pekingben, és egyeztetett e tekintetben, illetve április 29-én az unió kvázi külügyi biztosa azt az álláspontot tette közzé - miután megindult a kínai központi kormányzat és a dalai láma képviselői között a párbeszéd, méghozzá bíztató módon -, azt kérte a tagállamoktól, hogy segítsék elő ezt a párbeszédet azzal, hogy bilaterális alapon most ne lépjünk. Hanem akkor lép majd az Unió testületileg, illetve a tagállamok, hogyha ez a párbeszéd elakad, vagy nem abban az irányban folytatódik, ahogyan az alapvető és általános emberi jogok és szabadságjogok ezt megkövetelik.
Tehát azt gondoljuk, hogy ez pillanatnyilag nem időszerű. Még egyszer szeretnék arra apellálni, hogy a kínai embereknek - beleértve a tibetieket is - most az alapvető nemzeti érzéseiket sértjük meg azzal, hogyha a nemzeti gyásznapon tárgyalja ezt a parlament. Tehát még egyszer, a Külügyminisztérium nem gondolja, hogy nem kellene a kérdéssel foglalkozni a magyar parlamentnek, hiszen - tudjuk - más parlamentek is foglalkoztak a kérdéssel. Azt meg kívánom azonban jegyezni, hogy azok az uniós parlamentek, amelyek ilyen határozatot fogadtak el, alapvetően pozitív töltésű - tehát a párbeszéd irányába mutató - határozatot fogadtak el. A Külügyminisztérium azt támogatná, hogyha a magyar parlament olyan határozatot hozna majd - megfelelő időben -, amely ezt a párbeszédet erősíti, előremutató, és ilyen üzenete lenne.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Engedjék meg, hogy röviden kifejtsem a Fidesz álláspontját. Szeretném köszönteni a Fidesz nevében Hendrey Tibor urat, a Tibetet Segítő Társaság elnökét a külügyi bizottság tárgyalásán.
Tiszteletben tartva az államtitkár asszony véleményét, és tudomásul véve azt, hogy a Szocialista Párt tegnap elutasította ennek a határozati javaslatnak a tárgyalását, hangot szeretnék adni annak a véleményemnek, hogy erre még nem nagyon volt példa a Magyar Országgyűlésben, hogy amikor ilyen súlyos emberijog-sértésre kerül sor, akkor nem konszenzussal alkotjuk meg az álláspontunkat. Egyszerűen értetlenül állok az előtt, hogy a Szocialista Párt és a kormányzat nem támogatja ezt a határozati javaslatot. Hiszen nagyon súlyos jogsértések után állunk, emberek százai haltak meg, vallási nézeteik képviseletéért kellett elszenvedniük ezt a nagyon súlyos jogsértést. Példátlan helyzet, hogy a Magyar Országgyűlés egy ilyen kérdésben nem tud konszenzusos álláspontot a kormány támogatásával kialakítani.
Úgy vélem, a kormánynak is némi önvizsgálat után arra az álláspontra kell helyezkednie, hogy elfogadhatatlan, ami Tibetben történt. Természetesen fontosnak tartjuk mindazokat a megfontolásokat és szempontokat, amelyeket ön is hangsúlyozott, de egy ilyen kérdésben az egyértelmű és közös fellépés az egyedül vállalható álláspont.
Bízom abban, hogy a Szocialista Párt, illetve a kormány felül fogja vizsgálni az álláspontját. Némileg ezt jelzi az, hogy az államtitkár asszony azt mondta, hogy bizonyos módosításokkal, de megfelelő időben elfogadhatónak tartja ezt a határozati javaslatot. Úgy vélem, hogy az idő kérdésében a Magyar Országgyűlés tegnap egy demokratikus, többségi döntést hozott, tehát most kíván ezzel a kérdéssel foglalkozni a Magyar Országgyűlés. Bízunk abban, hogy most ki tudjuk alakítatni az álláspontot.
Ami a tartalmi megjegyzéseket illeti, azokat - azt hiszem - méltánylandónak kell tartani. Pozitív, előremutató, a párbeszédet szolgáló határozatra van szükség, és úgy vélem, hogy nagyon kívánatos a dalai láma és Peking közötti párbeszéd folytatódása. Örvendetes, hogy ez kezdetét vette.
Hasonlóképpen fontosnak tartom azt is, hogy akár egy ilyen nyilatkozatban rögzítsük az "egy Kína" elv tiszteletben tartását a Magyar Országgyűlés részéről, hiszen a magyar politikában egyetértés, széles körű konszenzus van e tekintetben, és ha bármilyen szakmai javaslatot megfogalmaz a kormányzat, illetőleg a Szocialista Párt, mi erre nyitottak vagyunk. Egy dolog, azt hiszem, most már nem vitatható: hogy ezt az országgyűlési határozatot a jelenlegi helyzetben a Magyar Országgyűlés el kívánja fogadni. Azt hiszem, nem is nagyon helyes, hogyha a kormány vitatja a Magyar Országgyűlés jogát, hogy most elfogadjon ebben a tárgyban egy országgyűlési határozatot, hiszen ezzel kapcsolatban a döntést meghozta tegnap a Magyar Országgyűlés.
Ezért örülnék annak, hogyha a tárgyi konkrét javaslatokra tudnánk rátérni, de azt hiszem, lesz alkalmunk, amikor majd a legkülönfélébb módosító javaslatokat vitatjuk meg, hiszen már most érkezett az emberi jogi bizottság elnöke részéről a dalai láma és Peking közötti párbeszédre vonatkozó módosító javaslat. Azt hiszem, ez helyes és kívánatos.
Felhívnám a figyelmet arra is egyébként, államtitkár asszony, hogy nem lehet véletlen az, hogy az amerikai elnök vagy a német kancellár fontosnak tartotta a nagyon súlyos tibeti emberijog-sértéseket követően a dalai lámával a párbeszédet és a találkozót. Ezért úgy vélem, Magyarország önbecsülése és alapvető erkölcsi integritása szempontjából is feladat előtt állunk Tibet ügyében történő országgyűlési határozat vitatása, illetőleg elfogadása kapcsán.
Ami pedig a kegyeleti megfontolásokat illeti, azt hiszem, ez is egy olyan javaslat, amit tekintsünk egy módosító javaslatnak. Hiszen valóban, hogyha egy kínai vonatkozású, emberi jogokat érintő országgyűlési határozatot tárgyalunk, akkor talán lehet ebben a határozatban kifejezni együttérzésünket a kínai áldozatok felé. Megjegyezném, nem fogja ma elfogadni a Magyar Országgyűlés a plenáris ülésen a határozatot, hiszen most csak az általános vita fog lezajlani. A döntés a háromnapos kínai nemzeti gyász lezárultát követően, a jövő héten, illetőleg azt követő héten fog bekövetkezni. Tehát azt hiszem, ha mi most megemlékezünk, és egyértelműen, konszenzuálisan kinyilvánítjuk, hogy együtt érzünk a nagyszámú humanitárius katasztrófa áldozatával Kínában, akkor ma méltóképpen járunk el a kegyeleti megfontolások alapján. Azt is kívánatosnak tartjuk, hogy tekintettel erre, ez tükröződjön az országgyűlési határozatban is.
Köszönöm szépen, ez lett volna röviden a véleményünk. Hadd adjam meg a szót további képviselőknek. Szabó Vilmos alelnök úr!
SZABÓ VILMOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Bizottság! A Magyar Szocialista Párt frakciója és képviselői egyetértenek a kormány álláspontjával, gyakorlatilag formailag és tartalmilag is azokkal az érvekkel, amelyeket az államtitkár asszony itt elmondott.
Azt gondoljuk, hogy a vita azon bontakozott ki - és bontakozik ki most is - közöttünk, hogy miként, milyen formában és mikor vegyük napirendre, és mikor és milyen módon fejezzük ki az álláspontunkat a Tibetben történtekkel kapcsolatban. E tekintetben mi nem tartjuk megfelelő időben meghozandó parlamenti határozatnak, formájában és részben tartalmában is vannak kifogásaink.
Az elnök úr azt mondta, hogy értetlenül állnak. Mi is értetlenül állunk az előtt, hogy az ilyen, nemzeti érdekeinket jelentősen érintő kérdésben az erőszakosság és a kierőszakolt konszenzus felvetésével állunk ismét szemben. Vagyis csak az a konszenzus, amit a Fidesz mond. Ha az nem teljesül, akkor nincs konszenzus. E tekintetben ez valóban eljátszható, és el is játszatik sok belpolitikai ügyben.
Van még egy belpolitikai vonzata, ami nyilvánvalóan fontossá vált a Fidesz számára, hogy a kisebbségi kormányzás idején ebben a kérdésben prezentálja, hogy az ellenzéki szerepbe került Szabad Demokraták Szövetségével együttesen fogadjon el a Szocialista Párt frakciójával szemben határozatot a magyar parlamentben. Lelke rajta mindazoknak, akik ezt tették. Szeretném jelezni, hogy ez hosszabb távon árthat a nemzeti érdekeinknek, a magyar-kínai kapcsolatoknak, gazdaságilag versenyhátrányt okozhat hosszabb távon. Ennek a következményeit és a felelősségét mindazoknak viselniük kell, akik ezt megtették.
Hasonlóképpen szeretném azt is elmondani, hogy a benyújtott határozati javaslattal kapcsolatban - már a bizottsági megtárgyalásánál - erőteljesen javasoltuk az egyeztetést. Javasoltuk a parlamenti beterjesztés előtt is a pártok közötti egyetértést, ezt a Házbizottságban is megerősítették az ott lévő képviselőink. Pontosan ismerik a magyar parlament pártjai a Külügyminisztérium javaslatát, amely ötpárti egyeztetést kezdeményezett, és tartott volna célszerűnek és időszerűnek, amely megelőzte volna azt, hogy ez a parlamentben szavazásra kerüljön a napirendre való felvételnél. Mindezt negligálva és elutasítva került be tegnap, és ezért furcsa, ezért - hogy úgy mondjam - sajnálatosan e tekintetben is szokásos a Fidesz eljárása, amiért - úgymond - értetlenül állunk az ilyen kérdésben való konszenzushiány miatt. Mi is - most már nem olyan nagyon meglepődve ugyan, de ismételten el kell mondanom - értetlenül állunk ezelőtt.
Az elnök úr mondta, hogy bele kellene kerülnie az "egy Kína" elvnek. Hát annak mindenképpen bele kell kerülnie, mert az az európai parlamenti határozat, amelyre a beterjesztett tervezet hivatkozik, a 2000-es európai parlamenti határozat szorgalmazza a tibeti emigráns kormány elismerését. Tehát azt gondolom, hogyha ebben a formájában kerül tovább, nemcsak hogy annak a hiányát tükrözi, hogy nem szerepel a szövegben az "egy Kína" elv elismerése, hanem a Magyar Országgyűlés egyúttal megtöri a kínai fél irányában azt, hogy mi az "egy Kína" elvet valljuk. Holott úgy tudjuk, és ezt az elnök úr most megerősítette, hogy Fidesz is ezt gondolja.
Ez is azt mutatja, hogy célszerű lett volna előtte beszélni, és előtte egyeztetni, elfogadni azt a javaslatot, és azt hiszem, megfelelő időben ezt megtenni. A megfelelő idő: a tervezet azt is mondja, hogy induljanak el a tárgyalások. Közben a tárgyalások elindultak. Az államtitkár asszony itt idézte az Európai Bizottság véleményét, azon belül is a bizottsági elnök pekingi látogatását, a külügyi felelős vezetők megnyilatkozásait, és hát lehetne még másokat is idézni. Nyilvánvalóan mindenki rendkívüli óvatossággal kezeli ezt a kérdést. Ha már emlegette a német kancellár asszonyt, a német vezetés a dalai láma mostani látogatásánál már messze nem fogadta azon a szinten, a kancellár távollétében a köztársasági elnök és a külügyminiszter sem fogadta. Az amerikai elnök világossá tette, hogy részt vesz az olimpia megnyitóján, és teljesen egyértelmű az álláspontja.
Tehát azt gondolom, nagyon sok tényezőt kellene együttesen mérlegelnünk ahhoz, hogy valóban azt a konszenzust alakítsuk ki, ami megfelel a nemzeti érdekeinknek, és lehetőleg a belpolitikai ügyeinket erről le kellene szednünk. Ahogy ezt egyébként meg tudjuk tenni más fontos külpolitikai kérdésben.
Ha már ez történt, és abban természetesen az elnök úrnak teljesen igaza van, egy többségi demokratikus határozat született, ennek megfelelően fogja a parlament tárgyalni a beterjesztett javaslatot. Én is benyújtottam ma egy módosító javaslatot, tehát nyilvánvalóan lesz módunk majd ennek a tárgyalására. Mi, szocialista képviselők most nemmel fogunk szavazni.
ELNÖK: Egy apró megjegyzés, alelnök úr, talán a tisztánlátást szolgálja. Tehát, ha nem került volna sor a parlament hétfői döntésére, hanem a szerdai ötpárti tárgyalást megvárta volna egyébként a négy párt, a Fidesz és a másik három párt, akkor június 9-ig már nem lett volna feltétlenül elfogadható az országgyűlési határozat. Ez ténykérdés. Azt hiszem, ezt azért a tisztánlátás érdekében fontos itt rögzítenünk.
A további felszólaló Kárpáti képviselő úr.
KÁRPÁTI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Teljesen egyetértve Szabó Vilmos képviselőtársam véleményével, egy másik aspektusát szeretném megvilágítani.
Az a térség, ahol én élek, a '60-as évektől a '90-es évekig azzal emelkedett ki az évezredes szegénységéből, hogy kiépültek az orosz piacok, az orosz kapcsolatok, mind a mezőgazdaság vonatkozásában, mind pedig az ipartelepítések, az erre felépített ipar vonatkozásában. Aztán a rendszerváltáskor - nem utolsó sorban egy nagyon rosszul időzített politikai megnyilvánulás révén - egyik napról a másikra 70 százalékát elveszítették a munkahelyeknek csak a mátészalkai ipari parkban. Ezt mind a mai napig nem heverte ki a térség, és azóta is mind a mezőgazdaságban, mind az iparban óriási problémák vannak a termelés értékesítése vonatkozásában. Teljesen lepusztultak azok a korábban virágzó gazdaságok - mind a mezőgazdasági, mind az ipari -, amelyek akkor működtek.
Bennünk mindig rossz érzést kelt az, amikor valaki - akár itt Budapesten is - úgy gondolja, hogy majd mi bátran tehetünk olyan politikai megnyilvánulásokat, amellyel akár nemzetközi elismerést szerezhetünk a magunk környezetében, világában, de ugyanakkor ennek a következményeire nem figyelnek oda.
Miért mondtam a hasonlóságot? Azért, mert például többek között Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének pontosan egy kínai tartomány most a testvérmegyéje, testvérkapcsolata. Hosszú idő óta próbáljuk kiépíteni a gazdasági együttműködés lehetőségeit, és azt tapasztaljuk, hogy Kína viselkedése nagyban hasonlít a szovjet vagy orosz viselkedéshez, tehát a reakciók nagy valószínűséggel ugyanazok lesznek. Úgy érzem, hogy ez a határozat, amit most meg akarunk fogalmazni, most a belpolitikának szól, belpolitikai jellegű, tehát a kisebbségben lévő kormány megleckéztetésére, figyelmeztetésére, vagy adott lehetőségként egy koalíció szövésére egy leszavazás vonatkozásában, jelenik meg.
Ebben nincs konszenzus, és ne is keressük a konszenzus lehetőségét. Ugyanis, ha valaki konszenzust akar, akkor előtte leülnek, körbejárják, megvitatják, és ennek időzítését, formáját, módját vizsgálják. Ma úgy érzem, hogy ez Magyarország számára hátrányokat jelent, és csak szeretnék figyelmeztetni arra, hogy nem biztos, hogy nekünk, magyaroknak kell most, ebben a pillanatban a leghatározottabban vagy a legélesebben kinyilvánítani a tulajdonképpeni jogos észrevételeinket. Hiszen nem Kína Tibet-politikájával való nem egyetértésről beszélek, hanem arról, hogy ebben a formában, amikor pontosan azt látjuk - és én is ezt látom -, hogy a nyugat-európai meghatározó országok pontosan mindenféle diplomáciai módon azt igyekeznek kikerülni, hogy ebben ne kelljen most éles vagy egyértelmű megnyilatkozásokat tenni, ezt mindenki tudja.
Ugyanakkor én is úgy gondolom, hogy Kína ma nehéz, kínos, szomorú helyzetben van a földrengés és egyéb, az olimpiai előtti jó szereplésének, arcának a mutatása vonatkozásokban, és meg is kezdett bizonyos lépéseket, amelyeket esetleg köszönteni kellene, nem bírálni. Ezért én ezt belpolitikai célú érdekek érvényesítése miatti, haszontalan és Magyarország számára rossz kezdeményezésnek tartom.
Ezt szerettem volna elmondani, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Potápi képviselő úr!
POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Néhány évvel ezelőtt próbálkoztunk meg utoljára hasonló határozati javaslat beadásával. Sajnos akkor sem sikerült, talán tíz éve folyamatos ez a próbálkozás. Sokkal jobb lett volna, ha akkor a parlament nagy többséggel elfogadja ezt a határozati javaslatot, talán nem kellett volna több száz embernek meghalnia, és talán hozzá tudtunk volna járulni a megoldáshoz, mert egyébként autonómiáról beszélünk, de tudni kell, hogy Tibetben van autonómia, csak nem működik ez az autonómia. Úgyhogy talán egyszerűen csak azt kellene kérni a határozati javaslatban, hogy a törvényes kereteket tartsák be ezen a területen.
Sokat beszélünk az "egy Kína" elvéről. Szeretném csak nagyon szolidan megjegyezni, hogy az "egy Kína" elve alapvetően nem Tibetre vonatkozik, hanem Kína és Tajvan kapcsolatára, mert mindkettő Kína. Ha Tibet nem lenne része Kínának, akkor is lehetne "egy Kína" elvéről beszélni, mert nem ezt a területet, illetve nem ezt a problémakört érinti.
Amikor ilyen vitákat hallok, akkor elgondolkodom azon, hogy vajon '56-ban vagy '57-ben az európai parlamentekben vagy a világ parlamentjeiben a külügyi bizottságok hasonlóan tárgyalták-e a magyar kérdést, meg azt, hogy felemeljék-e a szavukat a magyarok esetében, illetve támogatásában. Valószínű, hogy hasonlóan épkézláb módon tárgyalhattak erről, és lehet, hogy a végeredménye is ugyanaz volt.
Azt gondolom - nem lebecsülve Magyarországot, illetve a mi intézményeinket, rendszerünket -, nem biztos, hogy a kínai politikát olyan nagyon befolyásolná a mi állásfoglalásunk. Azt hiszem, a mi becsületünket is bizonyítaná, hogy ebben a kérdésben igenis felemeljük a szavunkat, mert sok esetben a történelem számos időszakában voltunk hasonló esetben.
Azzal érvelni, hogy Kína megkezdett egyfajta nyitást, illetve politikai nyitást, és ezért nem kellene közbeavatkozni, csak egy párhuzamot: '53-ban is meg '56-ban is a Szovjetunióban jelentős változások kezdődtek meg, és Szovjetunió mégis leverte a magyarországi forradalmat, és '88-89-ben is jelentős változások kezdődtek meg a Szovjetunióban, illetve még előtte, és láttuk, hogy Gorbacsov ideje alatt miket műveltek Grúziában, Tbilisziben.
Tehát számos olyan példa van, ami azt mutatja nekünk, hogy amikor olyan eset van, amikor igenis meg kell szólalni, és ráadásul nem Tibet függetlenségét kívánjuk ebben a határozatban megjeleníteni, akkor szerintem a saját becsületünk érdekében kell szólnunk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kozma alelnök úr becsülete rendben van. (Derültség.) Hárs képviselő úr, és utána Kovács képviselő úr következik.
HÁRS GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem kívántam hozzászólni ehhez a témához, már csak azért sem, mert teljesen egyetértek mindazzal, amit Szabó Vilmos alelnök úr kifejtett, illetve amit az államtitkár asszony előadott. De Potápi képviselőtársam hozzászólása mégis felbuzogtatta bennem, két vonatkozásban is.
Azt mondta, hogy nem valószínű, hogy Kínát túlzottan befolyásolja a magyar álláspont. Ezt én is így gondolom, hogy Kína saját maga is el tudja dönteni, hogy mit cselekszik Tibet vonatkozásában és az olimpia vonatkozásában is, és ahogy látjuk, a földrengés vonatkozásában is, ahonnan éppen ma kaptuk a hírt, hogy beengedik a külföldi segélyszolgálatokat, és azt gondolom, a nemzetközi összefogás Kínával szemben mindenféleképpen - akár fizikai, akár erkölcsi értelemben - elvárható.
Kína nagyon is figyel Magyarországra. Mondhatnám azt is, hogy ebben a térségben Magyarországot tartja a legfontosabb partnerének. Ezt bizonyítja - csak két tényt mondok - az egyik tény, hogy talán két hete vagy még nem is egészen két hete járt itt egy igen népes kínai küldöttség, kifejezetten a magyar-kínai kapcsolatok és a kínai és a kelet-közép-európai térség kapcsolatainak ápolása céljából. A másik pedig tulajdonképpen részünkről igazolja ezt, de mégis a magyar-kínai kapcsolatok része, hogy nem először hangzik el ebben a teremben, hogy a magyar-kínai baráti tagozat a magyar parlamentben minden más tagozatot messze felülmúl, mind létszámában, mind intenzitásában. Nagyon sok fideszes és más ellenzéki képviselőtársammal együtt jártam többször a kínaiaknál, ahol ennek a kapcsolatnak a szükségességét és a baráti kapcsolatok ápolásának a fontosságát közösen hangsúlyoztuk.
Az a konszenzus szerintem, elnök úr, amit ebben a vonatkozásban teszünk, és nem az a konszenzus, hogy most megpróbáljuk kierőszakolni ebben a Kína számára annyira nehéz időszakban ennek az egyébként más időben jogos határozatnak az elfogadását.
Köszönöm.
ELNÖK: Kovács képviselő úr!
KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Bizottság! A Szabad Demokraták Szövetsége az egyetemes emberi jogok kérdéseként tekinti és tekintette korábban is, tulajdonképpen a napirendi pont által érintett egész kérdéskört, amit ma Tibet-ügynek nevezünk. Nem új keletű ez az álláspontunk, mert évek óta hasonló állásponton volt a Szabad Demokraták Szövetsége.
Ezt csak azért mondom, mert sajnálatosnak tartom részben az egybeesését a kormányzati ügyekkel, és sajnálatosnak tartjuk természetesen, hogy ez az egyébként nemzetközi aktualitással bíró kérdés éppen egy ilyen katasztrófaeseménnyel egy időben zajlik. De szeretném mondani a bizottság előtt is, hogy ez a katasztrófa köztudott volt tegnap a parlamenti képviselők szavazása során, tehát a döntést nem ma hozza a bizottság, hanem tegnap hozta meg a parlament arról, hogy legyen vita.
Ugyanakkor a végső elfogadáshoz szerintem indokolt és szükségesnek látjuk, hogy egyrészt a kegyeleti gondolattal induljon, és ez belekerüljön mind a parlamenti vitába, mind a határozatba. Szükségesnek látunk olyan szövegpontosítást és módosítást a határozatban, amely biztosítja azt, hogy a szöveg ne sértse a magyar érdekeket, és ne sértse a magyar-kínai kapcsolatot, amelyet stratégiai jelentőségű kapcsolatnak tartunk Magyarország szempontjából.
Végül, ha a kompromisszum megteremtése a cél - márpedig szerintünk cél, és jó lenne, ha ezt sikerülne megteremteni -, akkor ennek érdekében nem tartjuk rossz gondolatnak, hogyha az időközben lezajlott politikai hozzáállásnyitás is belekerül a határozati javaslatba, és ezzel egészül ki. Így talán konszenzust tud nyerni ez a javaslat. Ezt javasolom, hogy a bizottság ilyen értelemben tárgyalja ezt az anyagot, a szabad demokraták támogatják, a végső szavazáshoz azonban ezeket szükségesnek tartják, amit elmondtam.
Szavazás általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Amennyiben nincs több kérdés, felvetés, akkor feltenném szavazásra. Ki támogatja az általános vitára való alkalmasságot? (Szavazás.) Tíz igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Kilenc nem. Ki tartózkodik? (Szavazás.) Egy tartózkodás. Tehát 9 nem szavazattal, 1 tartózkodással és 10 igen szavazattal a bizottság nem támogatja az általános vitára való alkalmasságot.
Többségi és kisebbségi bizottsági előadót kell állítani, Balla Mihály jelezte, hogy vállalja a kisebbségi előadói feladatot. Ki lesz a többségi előadó? Szabó alelnök úr vállalja. Ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú.
Köszönöm szépen. Este 7 óra körül várható, alelnök úr, a plenáris ülésen ennek a kérdésnek a napirendre kerülése. Köszönöm szépen a vendégeinknek a megjelenést.
Rátérünk Révész Máriusz és Alföldi Albert úrnak a státusztörvényt módosító javaslatára. A kormány képviseletében köszöntöm Zilahi László főigazgató-helyettes urat és Gémesi Ferenc szakállamtitkár urat, illetőleg Fekszi Márta államtitkár asszonyt.
HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA külügyminisztériumi államtitkár: Ha nem zavarok, maradnék, tudniillik, szeretnék hozzászólni.
ELNÖK: Természetesen, államtitkár asszony. Ellenkezőleg, köszönjük a lehetőséget.
(Hendrey Tiborhoz.) Az elnök úrnak köszönjük szépen, hogy itt volt közöttünk, jó munkát kívánunk, viszontlátásra.
Megkérem az előterjesztőket, Alföldi Albert és Révész Máriusz képviselő urakat, hogy röviden indokolják az indítványukat. Parancsoljanak!
Az előterjesztők szóbeli kiegészítése
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! A Szili Katalin által kezdeményezett külhoni magyar képviselők fórumának több szekcióülésén vettünk részt, és meglehetősen nagy problémát jelent a schengeni határok miatt Ukrajnából és Szerbiából a magyaroknak Magyarországra látogatni. (Zaj. - Elnök: Figyelmet kérek!)
Több szekció is foglalkozott vele, az egyik szekció olyan javaslatot fogadott el, hogy felkéri a kormányt, vizsgálja meg azt, hogy az a gyakorlat, amit a lengyelek a határon túl élő lengyelek érdekében bevezettek, Magyarországon alkalmazható-e. A mi bizottságunk, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának kulturális és oktatási szekciója ennél lényegesen keményebben fogalmazott: felkérte a kormányt, hogy még a tavaszi ülésszakon erre vonatkozóan terjesszen elő egy indítványt, hogy nyáron ez már működni tudjon. Én eléggé keménykedtem ezen a bizottsági ülésen, és Alföldi Albert képviselőtársam azt a javaslatot tette, hogy ebből a kérdésből ne csináljunk politikai kérdést, vegyük ki a politikai mezőből. Ő és a szocialisták ugyanúgy fontosnak tartják ennek a kérdésnek a megoldását, mint mi, és ha elkészítünk egy ilyen indítványt, akkor ő, illetve a pártja ezt támogatni fogja.
Az indítvány úgy született, hogy a parlament munkatársai - a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumához tartozik egy iroda - rendelkezésre bocsátották a lengyel törvényt. A lengyel törvény szó szerinti fordítását írtuk be a kedvezménytörvénybe, ugyanaz az eljárás. Egyetlen pontosítás van benne a lengyel törvényhez képest, mivel részben más a magyar törvény, a mi kedvezménytörvényünk ismeri a magyar hozzátartozói igazolványt is, a lengyel törvény pedig nem, és az a javaslat született, hogy ne csak a magyarigazolvány tulajdonosai, hanem a hozzátartozói igazolvány tulajdonosai is legyenek jogosultak a Magyar Köztársaság területére szóló, többszöri beutazásra érvényes, hosszúlejáratú, díjmentes tartózkodási vízumért folyamodni. Tehát a lengyel törvényhez képest ez az egy különbség van, hogy mi javasoljuk, hogy ezt a magyar hozzátartozói igazolványra is terjesszük ki.
Ugyanúgy egyébként, mint a lengyel törvényben, a kedvezménytörvény kedvezményei között soroltuk fel a javaslatunkban. Ez nem jelenti azt, hogy itt bármit szűkítenénk, hiszen ugyanazon a módon meghívólevéllel, mindenféle közjegyző által hitelesített papírokkal ezt követően is lehet kapcsolattartási támogatásért folyamodni, ami - köztünk szólva elmondható - tulajdonképpen a vízumdíj visszatérítését jelenti. Tehát ez itt semmiféle változást nem jelent. Viszont ez a javaslat arról szól, hogy annak, akinek megvan a magyarigazolványa, ezeket a meglehetősen bonyolult, a határon túli magyarok által kifogásolt procedúrákat ne kelljen végigjárni, hanem a magyarigazolvány birtokában ugyanúgy, mint a lengyelek esetében, legyenek jogosultak erre a kapcsolattartási támogatásra, azaz a vízumdíj visszatérítésére.
Az államtitkár asszony, amikor kint a folyosón beszélgettünk, felvetette, hogy meglátása szerint nem elegendő a kedvezménytörvényt módosítani, hanem ehhez az idegenrendészeti törvényt is módosítani kell. Mi ezzel egyetértünk, hogyha jogtechnikailag szükségesnek látják, akkor a kedvezménytörvény mellett az idegenrendészeti törvényt is módosítsuk ennek szellemében.
Azt gondolom, a lengyelek egy utat kitapostak, a Magyar Köztársaság számára sem lehetnek kevéssé fontosak a határon túli magyarok, mint a Lengyel Köztársaság számára a határon túli lengyelek, úgyhogy az a javaslatunk Alföldi képviselő úrral, hogy azt az utat, amire a lengyelek rátértek, a határon túli magyarok érdekében alkalmazzuk Magyarországon is.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Alföldi képviselő úr!
ALFÖLDI ALBERT (MSZP): Tisztelt Bizottság! Az engem ismerők nem igazán vádolhatnak jogban járatos képviselőnek, tehát ha valamiért szemrehányást kaphatok, akkor az, hogy ezek jogtechnikailag stimmelnek-e vagy nem. A dolognak ez a része nem az én dolgom.
Én azt kérem a tisztelt bizottságtól, hogy azon gondolkodjunk el, hogy él a magyar határokon kívül egy kis létszámú, de mégis nagy létszámú, tőlünk valamilyen okból elszakított néhány tíz-, százezer magyar ember, akiknek az érdekérvényesítése a nullával egyenlő. Már a szerbiai vajdasági magyarok kérdése, az erdélyi, a felvidéki és szlovákiai magyarok kérdése ebben az ügyben megoldódni látszik, csak pont a legszerencsétlenebbek, a legszegényebbek, a legkiszolgáltatottabbak nem juthatnak hozzá ahhoz, hogy bejöhessenek - kicsit megkönnyítve, kevesebb tortúrával, kevesebb cirkusszal - Magyarország területére.
Semmilyen más szándék engem nem vezérelt, ha úgy tetszik, azt pedig gesztusnak ajánlom és tekintem, hogy Révész Máriusz képviselő úrral közösen terjesztettük be ezt a javaslatot. Abban a reményben, hogy az elkövetkező idők a gesztusok idejeként fognak majd bevonulni a történelembe.
ELNÖK: A kormány képviselőjét kérdezem.
Gémesi Ferenc szakállamtitkár (MEH) álláspontja az előterjesztésről
GÉMESI FERENC (Miniszterelnöki Hivatal): Nem udvariatlanságból, de mégis először én szólok, így egyeztünk meg.
A lengyel út azért mégiscsak a magyar út, mert jó másfél évvel ezelőtt a lengyel kollegák bennünket kerestek meg, meg aztán a külügyi bizottságot, és ha jól tudom, az elnök urat is azzal, hogy ők elkezdték ezt a mára már elfogadott törvény kimunkálását, és a magyar tapasztalatokat próbálták összegyűjtögetni a kedvezményekben, igazolványban, vízumügyben és sok mindenben.
Azt kell mondanom, hogy a javaslat által célzott elképzelés létező, ma is igénybe vehető, úgy hívják, hogy nemzeti vízum, ingyenes, többszöri beutazásra alkalmas, több évre érvényes, ma is megkapják. Sőt, sokkal többen kaphatják meg, mint amit a javaslat céloz, tehát nemcsak a magyarigazolvány és a magyar hozzátartozói igazolvány birtokosa, hanem az is, aki egyébként magyarként kéri, de nem rendelkezik ezekkel az okmányokkal, de egyébként - mondjuk - magyarul képes kitölteni a kérelmező lapot. Tehát az adminisztráció, vagy az a fajta bürokrácia is jóval kisebb, mint ezen a téren gondolnánk, tehát ez egy létező gyakorlat.
Ha az a kérdés, hogy hogyan lehet a vízumhoz jutás feltételrendszerét javítani, akkor annak nem ez a javaslat a módja. Akkor azt kell megnézni, hogyan lehet a közösségi joggal összeegyeztethető módon azokat az igazolásokat, azokat az eljárásokat egyszerűsíteni, könnyebbé tenni. Ezt nyilván akkor az idegenrendészeti törvény keretében kell megtenni, ha erre mód van. De arra azért felhívnám a figyelmet, hogy 5-6 évvel ezelőtt, amikor a kedvezménytörvény kapcsán a velencei bizottság állást foglalt - van ennek már hét éve is -, akkor azért világossá tette, hogy az igazolványra közjogi eljárások nem alapozhatók. Az igazolvány arra jó, hogy a kedvezményeket igénybe vegyék.
Márpedig itt azért nem erről szól a javaslat, hanem arról - ha jól értem -, hogy magában a vízumigénylési eljárásban a magyarigazolvány és a magyar hozzátartozói igazolvány felhasználható legyen, ergo mintegy váltsa ki azokat a papírokat, amelyek... (Jelzésre.) A képviselő urak bólogatnak, tehát mintegy váltsa ki azokat a papírokat, amelyek egyébként ehhez szükségesek.
Azt gondolom, és ezt majd nyilván az államtitkár asszony el tudja mondani, hogy azért a vízumigénylés és az eljárás rendje már nem nemzeti hatáskörünk. Tehát azért azt elég nehezen hiszem el, hogy ebben a létező rendszerben egyszer csak kiváltható az összes olyan dokumentum, amely magához a beutazáshoz szükséges lenne.
A szándékokat értem, azt gondolom, ebben az irányban tettünk lépéseket az elmúlt időszakban, az önök támogatásával is, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán. Hiszen ott a kormány be is jelentette, hogy ezt a térítési rendszert működteti, ez azóta is működik Kárpátalján és a Vajdaságban, és nem pusztán abból a szempontból, hogy ingyenes vagy nem ingyenes vízumot kap-e valaki, hiszen akkor is kaphat ilyen támogatást, ha egyébként díjmentes vízumhoz jut hozzá. Ha pusztán arról van szó, hogy a megélhetése nem engedi meg azt, hogy beutazzon Magyarországra, akkor is kaphat ilyen támogatást. Tehát jóval kiterjedtebb ez a támogatási forma, mint pusztán a vízum kérdése.
De mégis azt gondolom, hogy itt egy gondolatébresztő javaslat nem jó formában jelenik meg előttünk. Tehát ilyenformán ezt az elképzelést nem tartom támogathatónak. Azt mindenképpen javasolom átgondolni, hogyha az eljárási szabályok tekintetében vannak elképzelések, akkor azokat nézzük végig, erre akár magunk is felajánljuk a segítségünket, és nézzük meg, hogy hogyan lehet vagy kell változtatni. Természetesen még egyszer mondom, úgy, hogy a vízumkiadás rendje ne menjen szembe a schengeni tagság óta immár közösségi jogi hatáskörökkel. Erre nyitottak vagyunk, ezt a javaslatot viszont ebben a formában nem tudjuk támogatni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Államtitkár asszony!
Horváthné dr. Fekszi Márta államtitkár (Külügyminisztérium) kiegészítése
HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA külügyminisztériumi államtitkár: Ez a javaslat ebben a formában szakmailag, jogtechnikai szempontból elfogadhatatlan.
Először is azt kellene megállapítani az előterjesztők által, hogy milyen személyi kört szeretne megcélozni. Tudniillik, a tartós vízum, amiről ez szól, valójában igazából véve a nemzeti vízum, amelyet még a schengeni tagság előtt megalkottunk, és ezt notifikáltuk is Brüsszelben.
A nemzeti vízumra, ahogy mondta az államtitkár úr is, lényegesen szélesebb kör jogosult díjmentesen, öt évig terjedő tartammal. Itt nehezen tudom elképzelni, hogy miután öt évig tartózkodhatnak ezzel Magyarországon, hogy ne legyen valamifajta befogadó vagy meghívólevél, hiszen itt egy több éves magyarországi tartózkodásról van szó. Tehát valahol jelezni kell, hogy hova jönnek. Ráadásul ezt úgy is alkottuk meg, hogy miután tartózkodási engedélyt kapnak, ez a schengeni térségbe való továbbutazásra jogosít.
Ha másfajta tartós vízumról beszélek - a javaslat nyilván nem ezt célozza, mert az a munkavállalási, tanulóvízum, egészségügyi célból tartósan itt tartózkodók számára kiadandó vízum -, akkor nyilván nem erről van szó.
Az egyéb vízumok vonatkozásában szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy hatályba lépett az Unió és Ukrajna közötti megállapodás az úgynevezett vízumkönnyítési megállapodás. Ez alapján a Kárpátalján élők túlnyomó többsége - mint ahogy egyéb más ukrán is - díjmentesen kapja a vízumot. Tehát valamennyi tanulói kategória, beleértve nullaéves kortól, aki a felsőoktatásban tanul, minden iskolai, kulturális, kapcsolattartási kirándulásra ideutazók és a felnőtt kísérőik vízuma is díjmentes. Valamennyi egyházi kapcsolatokat ápoló vízum díjmentes. Idetartozóan díjmentesek még a fuvarozók és a nyugdíjasok, akik betöltötték a nyugdíjkorhatárt, függetlenül attól, hogy csoportosan vagy egyedül utaznak, szintén díjmentesen kapnak vízumot.
Lényegében az Unió és Ukrajna közötti megállapodás alapján a mi számításaink szerint több mint 80 százalék a teljes díjmentesség alá esik. Kárpátalján még bonyolítja a kérdést, hogy van a kishatárforgalom is. A kishatárforgalom is könnyített, ahol viszont semmifajta támogató dokumentum nem kell, tehát itt nagyon is figyeljük, hogy kinek van magyarigazolványa, és igaz, hogy a kishatárforgalmi igazolvány díjkötelezett, de a kapcsolattartási támogatás kapcsán ez visszaigényelhető.
A schengeni tagságtól kezdve schengeni vízumot támogató dokumentumok nélkül kiadni nem lehet, hiszen ez közösségi jog. Ha arról a fennmaradó kis körről beszélünk - és azért mondom, hogy meg kell határoznunk, hogy milyen kört szeretnénk szabályozni -, azok számára az úgynevezett LTV-vízum adható ki, ami kizárólag a Magyar Köztársaság területére érvényes, és rövid tartamú. Tehát ez klasszikusan a turistavízum. Ez durván a 30-40 éves lakosság, aki valamilyen módon, nem kulturális, nem szervezett, nem sport, nem egyházi célból, hanem ezen kívül mondjuk, ha magánturistaként el akar jönni, és egyébként semmilyen mást nem kérhet, akinek fizetni kell.
Tehát arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy gondoljuk át, mit szeretnénk szabályozni. Így, ebben a formában a javaslat sem címében, sem tartalmában, sem indokolásában nem felel meg, és mindegyik egymásnak ellentmond. Ha meg tudjuk határozni azt a személyi kört, amelyre az előterjesztők javaslata irányul, akkor természetesen az idegenrendészeti törvény mellett a kedvezménytörvényt is módosítani kell. Az idegenrendészeti törvénynél kizárólag csak a Magyar Köztársaság területére érvényes vízum jöhet szóba bármiféle könnyítésnél, ha ezt akarjuk. Nem tudom, hogy ezt akarjuk-e, mert arra viszont ott van a kishatárforgalmi igazolvány és egyéb lehetőségek. Azt kérném, hogyha leülepedett, hogy mi az előterjesztők javaslata - egyébként megnézvén a teljes konzuli statisztikát -, én kész vagyok egy konzultációra mindkét előterjesztővel. A Külügyminisztériumban bemutatva a rendszert, belenézhetnek a képviselő urak. Tehát ellenőrizhető, hogy hogyan adjuk ki ezeket.
Még azt is szeretném elmondani, hogy azért a konzuli szolgálatnak van arra lehetősége, és konzuli utasítás az is, hogyha valakinek valamiért mégiscsak kellene úgy fizetnie, hogy egyébként visszatérítésre nem jogosult, humanitárius, egészségügyi, családi és egyéb szempontokból a konzul javaslatára is elengedhető a vízumdíj.
Tehát összefoglalva már maga a javaslat címe is rossz, mert vízummentesség nincs, nem is lehet, hiszen ez közösségi jog. A vízumdíjmentesség, hogyha ezt mind egybeveszem, amit elmondtam, alapvetően az igénylők több mint 90 százalékára vonatkozik. Csak olyan vízumról beszélhetünk támogató dokumentumoknál, ha akarunk valami könnyítést, és akkor bejön még a kétharmados idegenrendészeti törvény módosítása is, ami kizárólag a Magyar Köztársaság területére érvényes. Tehát egy rövid távú, egyszeri beutazásra jogosító valami, mert egyébként a többi rendezett.
Ezek szakmai kérdések, nem a politikai célt vitatom itt ebben, csak ha leteszünk egy javaslatot, akkor ezt nagyon gondosan körbe kell járnunk, mert nincs értelme, hogy olyanba ütközzünk bele, amit nem tudunk szabályozni.
ELNÖK: Államtitkár asszony, engedjen meg egy kérdést. Ez a rövid távú, Magyarországra irányuló belépést lehetővé tevő vízum, amit itt a végén említett, miért csak egyszeri lehet? Nem lehetne-e ez többszöri?
HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA külügyminisztériumi államtitkár: Tehát ha azt kérdezi az elnök úr, hogy az a kis kategória, akinek fizetnie kell, és mondjuk rendszeresen turistáskodni kíván Magyarországon, hogy erre kapjon többszöri vízumot, én azt gondolom, hogy lehet. A konzuli szolgálatnak, ha netán van magyarigazolványa, magyarul beszél és tölti ki, egyébként is lehetősége van erre. Az új rendszerben évekre visszamenőleg nyomon tudjuk követni, hogy valaki a magyarországi itt tartózkodása során vétett-e a szabályok ellen, tehát túltartózkodott-e, volt-e ellene eljárás.
Akinek tiszta az előélete, annak a konzul adhat többszöri vízumot. Először általában a schengeni gyakorlatnak megfelelően még a Magyarország területére is egy évre adjuk, és hogyha utána sincs semmi, akkor ez az időtartam lehet hosszabb. De ehhez tiszta előélet kell, ezt meg kell mondanom. Ez azt jelenti, hogy hat hónapon belül 90 napot nem meghaladóan tartózkodhat Magyarországon, mert ez a rövidtáv, azért erre fel kell hívnom a figyelmet.
ELNÖK: Jó. Azt hiszem, itt azért lassan azért a külügyi bizottságban növekszik a konzuli tájékozottságunk, de maga a vízum 60 euró, és a különféle... (Horváthné dr. Fekszi Márta: 35 euró Ukrajna és az EU közötti megállapodás szerint.) És a szerb is? (Horváthné dr. Fekszi Márta: Az is 35 euró.) Tehát az is. Ha nem lenne ez a különmegállapodás, akkor lenne 60 euró. (Horváthné dr. Fekszi Márta: Akkor lenne ennyi, ha nem lenne ennyi díjmentességi kategória.) Világos. Tehát 35 euró, plusz - mondják a határon túliak - e mellé a támogató dokumentumok beszerzése, a közjegyző, a hitelesítés, miegymás költsége fel tud szaladni 60-80 euróra is, amíg ez megtörténik.
Ha egy ilyen problémát azonosítottunk, hogy még mindig vannak a díjmentesség ellenére nagy számban, mondjuk magyarigazolvánnyal rendelkező délvidéki és kárpátaljai, akinek ezt ki kell fizetni, akkor azt gondolom, az indítvány mindenképpen nagyon is fontos, előremutató. Azt hiszem, itt kinyilvánították az előterjesztők, hogy ők maximálisan rugalmasak a módosításokra. Azt hiszem, most nagyjából ezt a konzultációt, amit itt az államtitkár asszony felajánlott, első körben le is folytattuk azáltal, hogy látjuk, milyen célcsoportnak, milyen problémájára kellene megoldást találni.
Tehát most szeretném jelezni az eljárást. Először arról kell döntenünk, hogy tárgysorozatba vesszük-e, utána pedig az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk, amennyiben a tárgysorozatba-vétel megtörténik. Szeretném, ha - most már harmadik órája tart az ülés - kevés hozzászólás lenne, de az előterjesztő, Révész Máriusz szeretne most hozzászólni, és utána még a végén mindenképpen visszaadjuk nekik a szót.
Révész Máriusz előterjesztő (Fidesz) reflexiója
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Nagyon röviden egy-két felvetésre. A KMKF mindkét szekcióülésén mind a szerb, mind a kárpátaljai delegáció részéről élénk problémaként vetődött fel. Tehát ez nem úgy volt, hogy ültünk ott Alföldi képviselő úrral és kitaláltuk, hanem ezt nagyon súlyos problémaként jelezték. Tehát ez egy ma élő gond.
Valószínűleg súlyos gondnak érezték a lengyelek is, hiszen azért készítették el azt a szabályozást a lengyel kedvezménytörvényben, amit mi átemeltünk. Tehát gyakorlatilag a lengyel úton próbálunk menni.
Az államtitkár asszonynak abban kétségkívül igaza van, nem is vitatkozom, hogy a vízummentesség rossz cím, ez nem helyes. Az eljárási rend, amit mi kitaláltunk az, hogy ugyanúgy, mint a lengyeleknél, a kedvezménytörvénybe írjuk bele. De ugyanúgy, mint a kedvezménytörvény után, ehhez könnyen lehet, hogy más törvényeket is majd a későbbiek folyamán módosítani kell, be kell illeszteni. A kedvezménytörvény után volt erre más területen is példa. Tehát ha az idegenrendészeti törvényt módosítani kell ennek megfelelően, akkor azt gondolom, azt meg kell tenni.
Szerintem, hogy kire vonatkozik az eljárás, kin akarunk könnyíteni, az teljesen világos. Tehát a kör meg van határozva: azon, akinek van magyarigazolványa vagy hozzátartozói igazolványa. Tehát ez a kör. (Elnök: És nem díjmentes.) És nem díjmentes, de - bocsánat - nemcsak a díjmentességről van szó.
A másik, hogy államtitkár úr felvetette, hogy milyen vízumról van szó. Ugyanúgy, mint a lengyel törvényben, itt is le van írva: "... tulajdonosa a Magyar Köztársaság területére szóló..." Tehát a Magyar Köztársaság területére szóló vízumról van szó, ugyanúgy, mint a lengyeleknél, a Lengyel Köztársaság területére szóló vízumról van szó.
A határon túli magyaroknak egyébként nem a díjmentességgel van problémájuk, mert - tisztelt képviselőtársaim -, azt elismerik, hogyha ők beszerzik a meghívólevelet, meg közjegyzői igazolást szereznek, meg egy csomó pénzt kifizetnek mindenféle embernek, aki utánajár, akkor elméletben kaphatnak ingyenes vízumot. Csak ez iszonyú sok tortúra, és iszonyú sok idő. És az a határon túli magyarok kérése Kárpátalja és a Vajdaság tekintetében is, hogy ezt az eljárást egyszerűsítsük le. Tehát nem arról van szó, hogy a díjmentességet szeretnénk kiterjeszteni másokra is, mert azok hozzájuthatnak eddig is díjmentesen a vízumhoz, akik itt le vannak írva.
Nem a díjmentességről van szó, hanem igazából arról, hogy az egész eljárás leegyszerűsödjön. Ezt kérték a vajdasági és a kárpátaljai magyarok. Hihetetlen tortúra, és hogy ne kelljen beszerezni ezt a sok papírt, az az elképzelés - ezt találták ki a lengyelek is, ezt javasoljuk, hogy vegyük át -, hogy akinek van magyarigazolványa, annak ne kelljen meghívólevéllel rendelkeznie ahhoz, hogy Magyarország területére szóló vízumhoz jusson. Ez a lényeg. A lengyelek ezt az utat már kitaposták, működik, úgy tűnik, hogy az EU különös akadályt nem emelt elé, úgyhogy nem látom indokát annak, hogy ezt miért ne tudnánk Magyarországon megcsinálni. A lengyelek egyszer már előttünk jártak 2003-ban, amikor az ingyenes vízumot beszerezték, akkor mi magyarok mentünk utánuk - nagyon helyesen -, most ha megint kitaposták ezt az utat, semmi másról nincs szó, mint azon az úton, amelyen a lengyelek elindultak, zárkózzunk fel szélárnyékban mögéjük.
ELNÖK: Amennyiben... (Jelzésre.) Teli vagytok hozzászólásokkal. Akkor menjünk sorban! Hadd adjam meg először az alelnök úrnak a szót! Kozma alelnök úr!
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves előterjesztő Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon röviden, három mondatot szeretnék mondani.
Az egyik: teljesen nyilvánvaló, hogy eddig is kellett, és ez után is, mindig kell tenni, hogyha a határon túli magyarok között van olyan csoport - akár nagy, akár kicsi -, amelyiknek a támogatását növelni kell azért, hogy a helyzetét javítsuk.
A másik: teljesen világos, hogy a fő akadály a bürokrácia, a költség és az adminisztráció, amely olyan helyzetben tart egy csoportot, melynek olyan érzése van, hogy emiatt hátrányban van.
Ergo: nekünk az a dolgunk, hogy azt nézzük meg, hogy részben az idegenrendészeti törvényben hogyan lehet ezeken az adminisztratív, illetve anyagi terheken csökkenteni.
A harmadik: nem gondolom, hogy ennek közvetlen köze lenne a kedvezménytörvényhez, tehát azért javasolom, hogy ne támogassuk ebben a formájában ezt az előterjesztést, mert nem a kedvezménytörvény módosítása az, ami az előző problémákat meg fogja oldani.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kárpáti képviselő úr, majd Szabó alelnök úr.
KÁRPÁTI TIBOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Én ott lakom a határ mentén, és röviden azt szeretném elmondani, hogy a schengeni határforgalom bevezetése jelentős változásokat okozott a térségben. Vannak előnyei és vannak hátrányai is. Keveset beszélünk az előnyeiről, sőt legutoljára épp a saját térségemben lévő fideszes képviselő kritizálta azt a helyzetet, hogy most a térségből Romániába kell átjárni dolgozni. Egyszerűen nem értettem, hiszen nem mindegy, hogy Budapestre kell-e jönni 300 kilométerre munkát találni, vagy 20 kilométerre, a volt megyeközpontunkba kell menni, ugyanolyan bérért, ugyanolyan feltételekkel, ugyanazt a munkát csinálni.
Tehát amikor egy döntést hozunk, meg kell nézni, hogy a határ közvetlen két oldalán lévő embereknek megéri-e vagy sem, jó-e, hasznukra válik-e vagy sem. Ez a pozitívuma, hogy megindult egy intenzív mozgás a határ két oldalán. Ez a schengeni határnyitás egyik legnagyobb pozitívuma, vállalkozások, munkaerő-áramlás és egyéb kapcsolatok megkönnyítése.
Azonban tény és igaz, hogy annak ellenére, hogy 50 kilométerre sikerült kitolni a kishatár távolságát, az 50 kilométeren kívül élőknek rendkívüli mértékben megnehezedett az átjutás, vagy a korábban élvezett szabadabb mozgás. Március 15-én voltam Aknaszlatinán, az pontosan kiesik, jó 70-80 kilométerre van a határtól, és hosszan beszélgettünk arról, hogy nagyon komoly problémáik vannak ezzel a helyzettel. Igaz, hogy a Kárpátalján élő magyaroknak nagyon kis százalékát érinti ez, de talán ők igazán akarják leginkább a magyarságukat megőrizni, megtartani, a hovatartozást bizonyítani, és ennek ez volt az egyetlen lehetősége.
Sokat beszéltünk erről, és amit ők problémaként felvetettek leginkább, hogy az új rendszerben rendkívül bürokratikus lett ezek megszerzése, nagyon messzire kell a konzulátusra utazni bizonyos papírok beszerzéséért, ami megnehezíti. A legnagyobb probléma pedig az, hogy azok a korábbi kulturális, sport- és egyéb kapcsolatok, amelyek csoportos és egyéb formában működtek Magyarországgal, rendkívül megnehezültek ebben a vonatkozásban.
Ezt jeleztem is akkor, amikor hazajöttem, hogy mindenképpen vegyük a munkacsoport vagy esetleg a külügyi bizottság napirendjére, vizsgáljuk meg, hogy a schengeni rendszer bevezetése után hogyan alakul, és elemezzük, hogy mi legyen ezzel a problémával. Valamint azt kértem - sőt két hete a munkacsoportban már beszéltünk arról -, hogy a lengyel példa mennyiben másolható, és akkor egyértelműen választ kaptam, hogy az EU-ban nincs olyan, hogy csak Magyarországra vízum, ha belép az EU-határon valaki, az ottani állampolgárra vonatkozó szabályok is érvényesek. Ezért elkezdtünk már akkor gondolkodni, és rögtön megjelent ez a törvénymódosítási javaslat.
A következőt szeretném mindenképpen javasolni - egyetértve azzal, hogy ezen a kialakult mostani helyzeten mindenképpen változtatni kell, segíteni ezt a lehetőséget -, hogy üljünk le, és nézzük meg, pontosan annak mentén, amit ma mind a két államtitkártól hallottunk, hogy milyen lehetőségek kínálkoznak arra, hogy lényegesen megkönnyítsük ezeknek az embereknek a bejutását hozzánk.
Azt is hadd mondjam el, hogy nekünk is nehéz ott a térségben, elutazni Ukrajnába, olyan bonyolult, bürokratikus az adminisztráció - a kitöltés, ez-az -, ott kerestük, hogy hova megyünk, milyen utca, milyen házszám, még akkor is, ha turisták vagyunk. Tehát rendkívül sok olyan bürokratikus vonatkozás van, ami nehezíti. Tehát azt kérem, hogy üljünk le, gondoljuk át, hogy az adott EU-s törvények adta lehetőségek alapján, illetve a mi mozgáslehetőségünk érdekében hogyan tudjuk könnyebbé tenni ezeket a mozgásokat, és akkor kerüljön ismét vissza hozzánk, hogy beszéljünk róla.
Köszönöm.
ELNÖK: Képviselő úr, felvetném azt, hogy ha most elfogadja a bizottság a napirendre vételt, akkor is le lehet ülni, és lehet módosítani a javaslatot. Tehát gyakorlatilag azt is mondhatnám, hogy az ösztönözné azt, hogy leüljenek. Tehát a leülést segítené elő, hogyha pozitív döntést sikerülne hozni.
Szabó alelnök úr következik, és utána szeretném, ha döntenénk.
SZABÓ VILMOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Először is szeretném üdvözölni a szándékot és nyilván a javaslatot is ebben a formájában, de hogy teljesen világos legyen, hogy a leülés még önmagában nem lehetséges most, amiért nemmel fogunk szavazni, az egyrészt az, ami elhangzott. Tehát nagyon egyértelművé és világossá kell tenni, hogy mi az, ami ma létezik, és részben vagy egészében is teljesíti azt a szándékot és célt, amit meg akarunk fogalmazni, és mi az, ami pontosan gátolja, mi az, amit meg kell, mi az, amit meg lehet, és mi az, amit nem célszerű megváltoztatni.
Ehhez szerintem mindaz, amit a Külügyminisztérium részéről az államtitkár asszony felajánlott konzultációt, de a Miniszterelnöki Hivatalból is Gémesi államtitkár úr hasonlóképpen, ezt meg kell tenni.
Van egy dolog, amit semmiképpen nem tudunk támogatni, ezt említette már Kozma alelnök úr, a kedvezménytörvény felnyitása. Nemcsak azért, mert elhangzott itt, hogy nem mindenkinek van magyarigazolványa és hozzátartozói igazolványa, és gyakorlatilag szűkítenénk a hozzájutás mértékét vagy bármiféle kedvezményt is, mint ami ténylegesen most is megvan. Azért sem támogatjuk a kedvezménytörvény megnyitását, mert ha megnyitjuk a kedvezménytörvényt, gyakorlatilag megállíthatjuk a végrehajtását a most létező kedvezménytörvénynek.
A szomszédos országokkal a kedvezménytörvény végrehajtásáról megszületett kétoldalú megállapodások - és ez most mindenféle vitán felül, ami van közöttünk a törvény megszületett módosításairól és egyebekről - gyakorlatilag a ma érvényben lévő kedvezménytörvényen alapulnak. Rengeteg vitán és mindenféle kompromisszumokon alakult ki, hogy mit, hogyan érvényesítsünk, milyen igazolvány legyen, és így tovább, ha ezt most megnyitjuk, joggal fogják úgy értelmezni, hogy nincs érvényben lévő kedvezménytörvény, és felfüggeszthetik, ismerve a szomszédaink ez irányú véleményét (Elnök: Nyitottságát.) és nyitottságát, ahogy szokás mondani, ahogy "igény lenne rá" - idézőjelbe téve, legalábbis a jegyzőkönyv számára. Nem szeretném, ha kockáztatnánk.
Tehát ebben a formájában, ebben a pillanatban leginkább ezért biztosan nem tudjuk támogatni, de a következőkben, az egyeztetések után minden olyat, ami nem a kedvezménytörvénybe helyezi. Révész Máriusz itt elmondta, hogy a lengyelek - azt is nyilván pontosan meg kell nézni - meghozták. Utánunk hozták meg a kedvezménytörvényt, e tekintetben mi sokféle tapasztalattal bírunk, meg jártunk Canossát, meg vívtunk egymással csatákat, meg a szomszédainkkal. Vélhetőleg Lengyelországnak nem kellett ilyen csatákat vívnia a szomszédaival, mint amit nekünk kellett. Ez részben igaz a fideszes kormányzás idejére, hiszen - ma már emlegette az elnök úr - például Szlovákiával a kapcsolataink milyensége gyakorlatilag független a kormányzati ciklusoktól, de mindenképpen a kedvezménytörvényre alapozható leginkább.
Tehát ez az, amit szerettem volna világossá tenni, hogy emiatt semmiképpen nem tudjuk támogatni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Szeretném még egyszer világossá tenni, hogy Révész Máriusz felajánlotta, hogy nem a kedvezménytörvény módosításával, hanem az idegenrendészeti törvény módosításával találjunk erre megoldást. Tehát ők arra is hajlandók, hogy az egyeztetések eredményeként ez a módosítás történjen meg. Akár úgy is, hogyha most a tárgysorozatba-vételben megegyezünk.
Tehát azt gondolom, hogy ők javasolják ezt, a tárgysorozatba-vételt követően ezekre a módosításokra mind a törvény tárgya, mind pedig, hogy mely törvényre vonatkozik a módosítás, ők nyitottak.
Most feltenném szavazásra... (Révész Máriusz: Elnök úr, csak három mondatot.) Az előterjesztő három záró mondata következik. Révész Máriusz és Alföldi képviselő úr.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Azért tartom fontosnak, hogy ma szülessen döntés, mert ha ma elfogadjuk, akkor még június 9-éig megszülethet a döntés. Ha esetleg a kormánypárti képviselők úgy döntenének, hogy nem fogadják el, akkor ebben az esetben azt javasolom, hogy hozzák be az ő javaslatukat, amit szintén június 9-éig tárgyaljunk meg, és sürgősséggel fogadjuk el. Mert a dolog szerintem nem tűr halasztást.
Ráadásul még egyszer elmondanám, hogy Lengyelország is uniós tag, azt nem nagyon értem, hogyha Lengyelország ezt elfogadja, szó szerint lefordítjuk, akkor miért van az, hogy ott EU-konform, itt meg nem lenne az.
Még azt is elmondanám, hogy kicsit megerőszakolt érveket érzek, mert semmit nem szűkítünk. Minden szabályozás marad pontosan ugyanúgy, csak annyit mondunk, hogy akinek van magyarigazolványa, annak nem kell beszerezni azokat a papírokat, amiket eddig be kellett. De azoknak a papíroknak a beszerzésével - ezt mondták a lengyelek is - továbbra is be lehet jönni. Tehát senkit semmitől meg nem fosztunk. Ha Lengyelországnál EU-konform, akkor azt gondoljuk, hogy nálunk is az lesz, és meg kell tárgyalni ezt június 9-éig. Nem a mi érdekünk, hanem beszéljenek kárpátaljai és vajdasági emberekkel, ezt kérik tőlünk.
ELNÖK: Alföldi képviselő úr!
ALFÖLDI ALBERT (MSZP): Engem megnyugtat, hogy a dolog a megoldás felé tendál. Hogy ez mi lesz, az majd kiderül. Azt hiszem, nem azt várják el tőlünk sem a kárpátaljaiak, sem a vajdaságiak, hogy márpedig csak a magyarigazolvány kérdése oldódjon meg, hanem azt, hogy a problémájuk oldódjon meg. Ha az megoldódni látszik, akkor már nem hiába ültünk ide Máriusszal.
Köszönöm szépen.
Szavazás általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Felteszem szavazásra. Ki támogatja a tárgysorozatba-vételt? (Szavazás.) Kilenc igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz nem. Ki tartózkodik? (Szavazás.) Egy tartózkodás. Tehát a bizottság nem támogatta, így nem szavazunk az általános vitára való alkalmasságról.
Viszont bízunk abban, hogy az újabb javaslat az asztalunkra kerülhet, és folytatódhat ennek a problémának a rendezése.
Az államtitkár asszony még napirend utánit kért.
HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA külügyminisztériumi államtitkár: Javaslatot fogok tenni egy ötpárti szakmai egyeztetőre a külügybe, ahol a Miniszterelnöki Hivatal és az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium munkatársai is ott lesznek. Azt gondolom, hogyha mindegyik párt részéről van egy képviselő, és természetesen a két előterjesztő is, akkor tisztázzuk, hogy valójában mit, hogyan kell módosítani, és mit szeretnénk csinálni.
Tehát vállalom, hogy meg fogom szervezni.
ELNÖK: Köszönjük, államtitkár asszony. Nyilvánvalóan minden hónap sok nyűglődés és szenvedés, tehát minél hamarabb sor kerül erre, annál hamarabb lehet bevezetni az új rendszert, megtalálni a megoldást.
Tisztelt Bizottság! Az egyebek következik. Úgy néz ki, hogy még legalább két ülést fogunk tartani. Az egyik június 3-án lesz, egyrészt államtitkár asszony jelezte, hogy egy közbeszerzés alóli mentesítést is be szeretne hozni, másrészt a vajdasági magyar pártelnökök elfogadták a megkeresésünket, tehát a szerbiai helyzetről fognak tájékoztatást adni a vajdasági magyar pártelnökök június 3-án 10 órakor.
A másik, hogy az amerikai vízummentesítéssel kapcsolatban előreláthatólag a kormány 23-án beterjeszti a szükséges jogszabályokat, ebben az esetben nekünk 26-án tárgyalnunk kell 12 órakor.
Van-e egyéb bejelentés? Hárs Gábor!
HÁRS GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Hétfőn, 26-án 12 óra 30 perckor az Interparlamentáris Unió magyar nemzeti csoportja a szokásos féléves közgyűlését tartja. Szeretném tisztelettel kérni a külügyi bizottság tagjait, hogy tiszteljék meg a saját csoportunkat a jelenlétükkel. Tehát hétfőn 12 óra 30-tól, a plenáris ülés előtt.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ha nincs több egyéb, akkor az ülést berekesztem. Jó munkát, viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 13 perc)
|
Németh Zsolt |
Jegyzőkönyvvezető: Ulrich Ferencné