KHTB-18/2008.
(KHTB-70/2006-2010.)
az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2008. szeptember 9-én, kedden, 10 óra 07 perckor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Elnöki megnyitó*
A napirend elfogadása*
Tájékoztató a soros európai uniós elnökség külpolitikai elképzeléseiről*
René Roudaut tájékoztatója*
Kérdések, észrevételek, megjegyzések*
René Roudaut válaszai*
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: A demokrácia nemzetközi napjáról szóló határozati javaslat (H/6150. szám; Hárs Gábor MSZP; Balla Mihály Fidesz; Dr. Latorcai János KDNP; Béki Gabriella SZDSZ; dr. Csapody Miklós, MDF képviselők önálló indítványa)*
Hárs Gábor bevezetője*
Határozathozatal*
Tájékoztató a magyar kormány Grúziával kapcsolatos álláspontjáról*
Horváthné dr. Fekszi Márta bevezetője*
Kérdések, hozzászólások*
Horváthné dr. Fekszi Márta reflexiói*
Az Albán Köztársaságnak az Észak-atlanti Szerződéshez való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv, valamint a Horvát Köztársaságnak az Észak-atlanti Szerződéshez való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló törvényjavaslat (T/6055. szám; általános vita)*
Hamikus Vilmos kiegészítése*
Határozathozatal*
Az Európai Közösségek és tagállamaik, valamint Bosznia és Hercegovina közötti stabilizációs és társulási megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/6167. szám; általános vita)*
Gerejes István kiegészítése*
Határozathozatal*
A Washingtonban 1973. március 3-án elfogadott, a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedeleméről szóló egyezmény módosításának kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/6072. szám; általános vita)*
Kőrösi Levente kiegészítése*
Határozathozatal*
A Magyar Köztársaságnak a Meteorológiai Műholdak Hasznosításának Európai Szervezete kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyvhöz való csatlakozásáról szóló törvényjavaslat (T/6148. szám - általános vita)*
Dr. Bozó László bevezetője*
Határozathozatal*
Egyebek*
A demokrácia nemzetközi napjáról szóló határozati javaslat (H/6150. szám)
(Hárs Gábor (MSZP), Balla Mihály (Fidesz), dr. Latorcai János (KDNP), Béki Gabriella (SZDSZ) és dr. Csapody Miklós (MDF) képviselők önálló indítványa)
(Általános vita)
(Általános vita)
(Általános vita)
(Általános vita)
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó Vilmos (MSZP), a bizottság alelnöke
Hárs Gábor (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kránitz László (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP)
Dr. Szakács László (MSZP)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Horváth János (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz)
Kovács Kálmán (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Gedei József (MSZP) Kárpáti Tibornak (MSZP)
Kránitz László (MSZP) megérkezéséig dr. Kékesi Tibornak (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP) megérkezéséig dr. Kozma Józsefnek (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP) dr. Szakács Lászlónak (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz) Németh Zsoltnak (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz) dr. Gruber Attilának (Fidesz)
Dr. Nagy Andor (KDNP) dr. Horváth Jánosnak (Fidesz)
Meghívottak részéről
René Roudaut, a Francia Köztársaság nagykövete
Horváthné dr. Fekszi Márta külügyminisztériumi államtitkár
Hamikus Vilmos főosztályvezető (Külügyminisztérium)
Szentiványi Gábor szakállamtitkár (Külügyminisztérium)
Gerejes István főosztályvezető-helyettes (Külügyminisztérium)
Kőrösi Levente vezető tanácsos (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Bozó László, az Országos Meteorológiai Szolgálat elnöke
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 07 perc)
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Nagy tisztelettel köszöntöm a meglehetősen hosszúra nyúlt nyári szünet után a bizottság tagjait, a sajtó képviselőit, valamint vendégeinket. Különösen és nagy tisztelettel köszöntöm René Roudaut francia nagykövet urat, a nagykövetség munkatársait, Pierre Bertrand tábornok urat, Maros Anna, valamint Alice Anne Duval asszonyokat.
Mielőtt elkezdjük a napirendi pontok tárgyalását, bejelentem a helyettesítéseket: Németh Zsolt Balla Mihályt; Kárpáti Tibor Gedei Józsefet; Kékesi Tibor Kránitz Lászlót; Kozma József Mesterházy Attilát; Horváth János Nagy Andort; Gruber Attila Potápi Árpádot helyettesíti. Megállapítom a határozatképességet.
A napirendi javaslatot megküldtük. Van-e a napirendi javaslattal kapcsolatban kérdés? (Nincs jelzés.)
Hárs Gábor jelezte, hogy szeretné, ha a 2. és a 3. napirendi pontot fölcserélnénk. Azt hiszem, ezzel kapcsolatban nincsen probléma, lehetőség van rá.
További kérdés van-e a napirendi javaslattal kapcsolatban? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, fölteszem szavazásra. Ki támogatja a napirendet? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Tájékoztató a soros európai uniós elnökség külpolitikai elképzeléseiről
(E napirendi pont tárgyalása folyamatos francia-magyar szinkrontolmácsolás mellett történik.)
Rá is térünk az 1. napirendi pontunkra, amely tájékoztató a soros francia európai uniós elnökség prioritásairól, különös tekintettel a külpolitikai elképzelésekre. Hagyományosan ezzel szoktuk kezdeni a szemesztereket, és nagy öröm számunkra, hogy René Roudaut, a Francia Köztársaság nagykövete lehetővé tette számunkra, hogy ezt a hagyományt ne szakítsuk meg. Meg is adom a szót nagykövet úrnak, és a szokásos módon ezt követően a képviselők megteszik a hozzászólásaikat, majd nagykövet úr válaszol a kérdésekre.
Nagykövet úr, öné a szó.
RENÉ ROUDAUT, a Francia Köztársaság nagykövete: (Hozzászólását magyar nyelven kezdi.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! Elnézésüket kérem, hogy nem magyarul folytatom, de ezek a külügyi és európai kérdések magyarul nekem még túl nehezek. (Derültség. - René Roudaut a felszólalását francia nyelven folytatja.)
Kedves Barátaim! Igen nagy örömmel vagyok önök között a Parlament épületében, ahol tulajdonképpen jövő vasárnap lesz egy éve, hogy a francia elnök szólt önökhöz. Most az Európai Unióban már túlvagyunk egy két hónapos elnökségen, tehát még négy hónap van hátra. Meg kell mondjam, elég rövid idő telt el az elnökség kezdete óta.
Mint ahogy önök is tudják, Franciaországban nagyon-nagyon mozgalmas időszak elé nézünk, nagyon destabilizáló folyamatok zajlanak, és természetesen meg kell említeni a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság problémáját, a grúziai válságot, és meg kell említeni mindazokat a problémákat, amelyek az EU-ban vannak, gondolok most Írország kérdésére és a lisszaboni szerződésre. Nos tehát sűrű időszakot élünk meg.
Tegnap Sarkozy elnök úr Moszkvába és Tbiliszibe látogatott, ma Párizsban csúcsértekezletre kerül sor Ukrajnával. Ez körülbelül a nap közepe felé fog kezdődni. Majd mindezen kérdésekre vissza fogok még térni, de most egyelőre, kérem, engedjék meg, hogy bemutassam önöket, hogy milyen prioritásokat tart szem előtt a francia elnökség.
Most már 12. alkalommal elnököl Franciaország az EU-ban, azóta, hogy ez a rotációs rendszer létezik. Természetesen nem egy nemzeti dologról van szó, itt egy olyan funkcióról van szó, amelyet a közösségben kell betöltenie egy államnak - a mi esetünkben Franciaországnak -, mindezt olyan szellemben, amelyet a közösség hat át, tehát a köz érdekének szolgálatában állunk, és trió keretében elnöklünk, a cseh és a svéd barátainkkal együtt. Egy 18 hónapos futamidejű programról van szó. Nem kizárólagosan francia részvételről van szó.
Bizonyos elemek, illetve azok végrehajtása ránk tartozik, és például a mi prioritásainkat is nekünk kell végrehajtani. Kezdeném a közös agrárpolitikával, azután az egészségüggyel, és ránk hárul az is, hogy együttesen tekintsük át az Unió pénzügyi perspektíváit.
Gyakorlatilag energiáról van szó és mindazon kérdésekről, amelyek a klímaváltozás témakörébe tartoznak. Természetesen a mi közös piacunk kérdéseiről van szó, és mindez egy közösség keretein belül. Önök is nagyon jól tudják, hogy Genfben volt 1,5 hónappal ezelőtt a Világkereskedelmi Szervezet ülése velünk.
Ennek fényében a mi elnökségünk 4 prioritást határozott meg. Az egyik a bevándorlási kérdések köre, a második a környezetvédelem és klímaváltozás, aztán Európa, ezzel kapcsolatosan a védelem és a biztonság kérdése, végül pedig a közös agrárpolitika, mezőgazdasági politika jövője.
Néhány szót szólnék külön-külön ezekről a prioritásokról. A bevándorlási kérdések természetesen arra kényszerítenek minket, hogy nemcsak mi európaiak egymás között tárgyaljunk, hanem hogy nagyon komolyan felvegyük a kapcsolatot azokkal az országokkal, ahonnan jönnek a bevándorlók. Tehát azt az európai paktumot, amely a bevándorlásról és a menedékjogról szól, amelyet a Cannes-i értekezleten júliusban vitattak meg, el kellene fogadni, kellene, hogy az összes európai állam- és kormányfő fogadja el. Méghozzá október 15-16-án lesz ennek megtárgyalása.
A bevándorlás kérdése alapvető jelentőségű az összese európai ország számára, annál is inkább, mert mi most már egyre több országgal képezzük a schengeni területet. Az összes olyan kérdést, amely a bevándorlásról, a menedékjogról szól, ha hatékonyak akarunk lenni, csak is közösség szintjén kell hogy megtárgyaljuk.
A 2. prioritás az energia- és a klímakérdésekhez kapcsolódik. A francia elnökség szeretne a lehető leggyorsabban haladni, ebben a témakörben eredményt elérni, de nem lesz könnyű a dolga, mert rendkívül komplex ez a kérdéskör. A célkitűzés nem kevesebb, mint az, hogy közös energiapolitikát alakítson ki pontosan azért, hogy a lehető leghamarabb tudjunk válaszolni a nyomasztó energia- és klímakérdésekre. Meg kell mondani, hogy itt, Európa energiafüggősége bejátszik, és biztonságossá kell tenni az energiaellátást. Ez két egymástól elválaszthatatlan kérdés: az energia és a környezet kérdése. Ezek központi kérdéseket képeznek az összes európai országban.
Célkitűzésünk a következő. Mindenképpen szeretnénk közös álláspontra jutni, még hozzá az év vége előtt, annak érdekében, hogy ezt beterjeszthessük az Európai Parlamentbe, hogy ott megkezdődhessenek az ezzel kapcsolatos viták. Azt tudjuk, hogy különböző határidők vannak. A poznani ülés, jövő évben lesz a koppenhágai értekezlet, 2009-ben, amelyen a Kiotóban leszögezetteket fogjuk megvitatni, és módosítani, ha szükség van rá.
A 3. prioritás a biztonság és a védelem Európája. Európa nem lehet világszinten az első gazdasági nagyhatalom, ugyanakkor viszont egy politikai törpe. Különösen akkor nem, ha nincs meg a saját védekezőképessége, és a saját védelme nem biztosított. Mi azt tapasztaljuk, hogy Európa kapuinál válság van, és bizony nagyon könnyű eljutni ahhoz a konklúzióhoz, hogy igenis szükségünk van egy európai védelemre. Ez az európai védelem körülbelül 10 éve létezik is, legalábbis kezdett kibontakozni. Tizenöt olyan új nagy - hogy úgy mondjam - műveletre került sor, amelyet világszinten vittek véghez vagy az ENSZ-szel való együttműködésben, vagy pedig a NATO-val való együttműködésben. Most már feljebb kell lépnünk ebben az integrációban annak érdekében, hogy egy valóságos, olyan Európát teremtsünk, amely a védelem és a biztonság Európája. Az Európai Uniónak az a feladata és az a hivatása, hogy a válságkezelés területén nagyon jelentős szerepet biztosítson.
Mi tulajdonképpen úgy képzeljük el, hogy öt fő vonulata lehet a mi cselekvésünknek. Először is felül kell vizsgálni a jelenleg létező európai biztonsági stratégiát, méghozzá úgy, hogy figyelembe kell venni az Európában megszületett új helyzetet, új kontextusokat, hiszen most már nem a hetvenes-nyolcvanas évek hidegháborújáról van szó, viszont olyan helyzetben vagyunk, ahol bizony vannak különböző konfrontációs megnyilvánulások. Ezen túlmenően figyelembe kell venni az új fenyegetettségeket, és azt hiszem, itt elsősorban a terrorizmust kell említeni.
A második: a katonai kapacitásunkat kell erősíteni, fokozni.
A harmadik pont, amit említenék: ki kell fejleszteni mindazon eszközöket, amelyek az EU-ban már most megvannak, gondolok az Európai Védelmi Ügynökségre, gondolok a különböző olyan eljárásokra, amelyek a közös európai költségvetéshez tartoznak. Új struktúrákat kell létrehozni, mint például a hadügyminiszterek, honvédelmi miniszterek értekezlete, amelynek az a célja, hogy az éppen már folyó és már zajló műveleteket összehangolják. Olyan hírszerzési eszközöket kell beszereznünk és kifejlesztenünk, amelyek lehetővé teszik, hogy egy európai keretben egy szorosabb együttműködést valósítsunk meg.
A negyedik pont: a partnerkapcsolatok fejlesztése, mindez a biztonság érdekében. Természetesen itt elsősorban a NATO-val való együttműködésre gondolok, de ugyanígy gondolok az ENSZ-szel és az Afrikai Unióval való együttműködésre is. Természetesen meg kell hogy említsem az EBESZ szerepét is, és ez a grúziai válsággal kapcsolatosan különösen aktuális.
Az ötödik, egyben utolsó pont: az Európai Unió egy úgymond fő szerepet vállaljon a terrorizmus elleni harcban. Önök is nagyon jól tudják, hogy az európai biztonsági és védelmi politika keretében már különböző dolgok folyamatban vannak, és én itt most gondolok a boszniai műveletre, az ALTHEA-ra, és gondolok a csádi EUFOR-erőkre, anélkül, hogy fölsorolnám mindazokat az egyéb műveleteket, amelyek civil kezdeményezésre indultak be, de amelyekben részt vesz az Európai Unió is.
Vannak, akik úgy gondolják, hogy amit Európa idáig elért a biztonságvédelem tekintetében, az bizony szerény eredmény. De nem szabad elfelejteni, hogy honnan indultunk, honnan jövünk. Európa tulajdonképpen nem olyan nagyon régóta, nem egészen 60 éve építi fel önmagát, és az, amit mi már elkezdtünk megvalósítani, nem semmi, és bizonyos szempontból mondhatjuk azt is, hogy egy kis csodának tekinthető.
Természetesen még a 4. prioritást is megemlítem, ez a közös mezőgazdasági politika, méghozzá úgy, hogy erről készítsünk egy mérleget, hogy idézőjelben véve egészségügyi szempontból hogyan is néz ki ez az agrárpolitika. A francia elnökség még az év vége előtt úgy tervezi, hogy egy javaslattal áll elő: megvonja jelenleg folyamatban lévő munkáknak a szintézisét annak érdekében, hogy az Európai Bizottság folytatni tudja a megkezdett munkát, és hogy el tudjon gondolkodni arról, hogy milyen lesz majd az elkövetkezendő évtizedekben a megvalósítandó agrárpolitika. A közös mezőgazdasági politika volt az első, és meg kell mondjam, a legfontosabb európai politika, amikor 1957-ben megalapították a Bizottságot.
Egyesek azt gondolják, hogy az agrárkérdések ma már nem olyan jelentősek, mint régebben voltak. Viszont azt tapasztaljuk, hogy a mezőgazdasági nyersanyagok árának robbanásszerű emelkedése azt bizonyítja, hogy a mezőgazdaság bizony továbbra is nagy szerepet játszik, és bizony, nekünk alkalmazkodni kell az új kontextushoz, az új viszonyokhoz.
Ezen a négy, általam megemlített prioritáson túlmenően további témakörök is szerepelnek a feladataink között, amelyeket a francia elnökségnek is majd meg kell tárgyalnia, és foglalkoznia kell vele. Először is: folytatni kell a tárgyalássorozatot az eredeti ütemtervnek megfelelően azokkal az országokkal, amelyek jelöltek lehetnek majd az EU-ban, Horvátországgal, Törökországgal és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal.
Önök is tudják, hogy egy olyan csoportot akarunk alakítani, amit mi úgy hívunk, hogy a bölcsek csoportja. Ennek 2020-2030-ig terjed majd a hatásköre. Milyen Európát akarunk? Meddig megyünk majd el mi mint Európa? A Balkánon túl? Gondolhatunk esetleg majd arra, hogy azok az országok, amelyek a Balkánon még nem játszanak szerepet ezekben a tárgyalásokban - Szerbiára, Albániára, Montenegróra, Bosznia-Hercegovinára gondolok -, valamikor csatlakozzanak az Európai Unióhoz? Ha továbbmegyünk még kelet felé, felmerül a következő kérdés: hogyan állunk Ukrajnával, Moldáviával, Kaukázussal? Mindezek a kérdések jelenleg az európai jószomszédi viszonyok keretében kerülnek taglalásra.
Ezek mellett ott van a Mediterrán, tehát a Földközi-tengeri Unió. A Földközi-tengeri Unió kérdését a július 13-ai párizsi csúcsértekezleten vitatták meg, méghozzá 43 állam- és kormányfő részvételével zajló tanácskozáson. Ez a tanácskozás felvázolta a partneri kapcsolatok jövőjét, amelyek jobb egyeztetésben zajlanak majd, megerősödnek majd és intenzívebb tárgyalások folynak majd a déli országokkal. A bevándorlási kérdések, a gazdasági fejlődés, a környezet, a környezetvédelem kérdése csakis úgy kezelhető sikerrel, ha ehhez van egy megfelelő keretünk és ha megszabjuk a perspektívákat mindezen államok számára.
A Déllel való jó szomszédsági viszony természetesen nem mehet a Kelettel való jó szomszédság kárára. Mindannyian természetesen Lengyelország és Svédország közös javaslatára gondolunk, ahol a partneri kapcsolatok megerősítését tervezik a keleti szomszédainkkal, Ukrajnával, Fehéroroszországgal, Moldáviával, a Kaukázus három országával, Grúziával, Örményországgal és Azerbajdzsánnal.
Mindazon témakörök közül, amelyekkel foglalkozunk, természetesen, ezekben a témakörökben az Európai Unió külkapcsolatai is, tehát a világ többi országával való kapcsolata is jelentős helyet foglal el. Lesz egy csúcstalálkozó. Nem akarom az összes tervezett csúcstalálkozót felsorolni, de gondolunk Afrikára, Ukrajnára és az Egyesült Államokkal való csúcstalálkozókra. Tulajdonképpen a sort folytathatnám további témák felsorolásával, de én inkább azt szeretném, hogy a megbeszélésünk során konkrét problémákkal foglalkoznánk, olyan problémákkal, amelyek önöket foglalkoztatják, és amelyek esetleg túlmennek a francia elnökség keretein.
Azért optimista felhanggal szeretném befejezni a mondandómat. Jelenleg meglehetősen nehéz időket élünk. Nos, ennek ellenére, annak ellenére, hogy egyfajta lassulás tapasztalható az európai építkezésben, ezzel együtt vagy ennek ellenére nem szabad elfelejtenünk és nem szabad megfeledkeznünk Európa tényleges súlyáról.
Adok erre egy példát máris: a pekingi olimpiai játékok. Nos, az olimpián mindenki elfeledkezett arról, hogy a fő győztest mutassa be. Nem az Egyesült Államokról van szó, nem Kínáról, hanem nem szabad elfelejteni, hogy Európa 280 érmet szerzett ezen az olimpián. Ez tehát paradoxonnak tűnik, de tény, hogy az ilyen fajta felsorolásra nem került sor, és ez azt mutatja, hogy kommunikációs deficitünk van, sőt, önbizalom-deficitesek vagyunk akkor, amikor büszkén kell kiállnunk Európa mellett.
Adok egy második példát is erre: a jelenlegi grúziai válság. Bármilyen paradoxonnak tűnik, ez a válság tulajdonképpen rávilágít az Európai Unió szerepére és jelentőségére. Soha az Európai Unió nem játszott ilyen vezető szerepet, soha nem lépett fel ilyen intenzíven mediátorként, közvetítőként egy olyan nagy mértékű konfliktusban, mint ami itt tapasztalható. Európa természetesen azért halad. Közös horizontunk van - és ez Európa -, de nem szabad elfelejteni, hogy ez egy példa is; a többi ország számára és az egész nemzetközi közösség számára az Európai Unió példaértékű.
Köszönöm a figyelmüket, állok az önök rendelkezésére. Készséggel várom a kérdéseiket.
Kérdések, észrevételek, megjegyzések
ELNÖK: Nagykövet úr, nagyon szépen köszönjük ezt a szerteágazó beszámolót. Engedje meg, hogy kifejezzem a francia elnökségnek az elismerésemet annak a kérdésnek kapcsán, amit ön az utolsó percekben érintett. Úgy vélem, hogy a grúz válságban tanúsított nagyon határozott magatartása a francia elnökségnek - Sarkozy elnök úrnak, Kouchner külügyminiszter úrnak - nagymértékben segítette azt, hogy az Európai Unió páratlanul egységes és határozott álláspontot tudott kialakítani a grúz-orosz konfliktus kérdésében.
Noha a mai ülésünknek egy másik napirendi pontja foglalkozik a grúz helyzettel, azt hiszem, mindenféleképpen fontos lehetőség, amivel élnünk kell, hogy a nagykövet úr a tegnapi moszkvai triólátogatás részleteiről tájékoztathat bennünket.
Hadd kérdezzek rá arra, nagykövet úr, hogy mi történt tegnap Moszkvában. Ki előtt tette le a fegyvert? Mert a mai magyar sajtó eltérő értelmezéseket ad erről a kérdésről. Mi várható a szakadár köztársaságok függetlenségének elismerése körül. Van-e valami elképzelése az EU-elnökségnek arról, hogy miként kívánja rendezni hosszú távon a két szakadár tartomány státusát. Nyilvánvalóan a többi szakadár és befagyott konfliktusként jellemzett térségre, régióra is nagyon fontos kihatása van annak, hogy ezzel kapcsolatban milyen célokat tűzzünk ki, és milyen eszközöket kívánunk alkalmazni.
El tudja-e ön képzelni, nagykövet úr, azt, hogy az Európai Unió visszatérjen a business as usual gyakorlatához abban az esetben, ha Moszkva nem vonja vissza a szakadár köztársaságok elismerésével kapcsolatos álláspontját. Hogy konkrét legyek. Ez lenne a kérdésem ezzel a kérdéssel kapcsolatban, de bármilyentájékoztatás a tegnapi moszkvai látogatással kapcsolatban, azt hiszem, számot tart a jelenlévők érdeklődésére.
A másik konkrét kérdés, hogy az Európai Unió és Ukrajna csúcstalálkozója teljesen más megvilágításba kerül a grúz válság fényében. Mi várható ezen a csúcstalálkozón, nagykövet úr? Kíván-e valamiféle európai, kézzel fogható perspektívát biztosítani Ukrajna számára az Európai Unió?
Hadd kérdezzek rá a lisszaboni szerződés jövőjére! Nem érintette nagykövet úr, de azt hiszem, hogy hátravan három ország ratifikációjának a kérdése, és már csak a szolidaritási klauzula életbeléptetése miatt is nagyon aktuálissá válik a lisszaboni szerződés hatálybalépésének az ügye. Milyen szándékaik vannak ezen a területen?
A védelmi politikával összefüggésben említette, hogy ez harmadik kiemelt prioritásként szerepel az önök célkitűzései között. Említette azt is, hogy műveletek közös költségvetésből való finanszírozását tartanák helyesnek. Hogyan áll ez az ügy? Érzékel-e valamifajta elmozdulást ezen a területen, hogy műveleteket közösös uniós költségvetésből lehessen finanszírozni? Ez hogyan érinti a NATO-kötelezettségeinket? Miként befolyásolja az Európai Unió és a NATO együttműködését ez a konkrét célkitűzés? Köszönöm szépen.
További kérdéseket, hozzászólásokat várnánk. (Jelzésre:) Szabó Vilmos alelnök úr!
SZABÓ VILMOS (MSZP), a bizottság alelnöke: Tisztelt Nagykövet Úr! Kedves Vendégeink! Tisztelt Bizottság! Én is először üdvözölni szeretném a nagykövet úr által elmondottakat, és elismerésemet, elismerésünket szeretném kifejezni a francia elnökség számára: valóban egy dinamikus és határozott elnökségként fog bevonulni már szinte bizonyosan az Európai Unió történetébe. Persze, ahogyan nagykövet úr elmondta, tapasztalataik is vannak, hiszen már több ízben is betöltöttek elnöki pozíciót. Kétségtelen azonban, hogy ez a mostani nem egy szokványos szituáció az Európai Unió, így Európa történetében, akár a lisszaboni szerződésre vagy egészében az alkotmányra gondolván. De én nagy örömmel hallgattam, amit nagykövet úr elmondott: Európa szerepének a világpolitikai színpadon való megerősítése szempontjából valóban olyan kihívások vannak, amelyeknek Európa az elmúlt években láthatólag nehezen tudott megfelelni. Ezért valóban különösen üdvözöljük azt, ahogy a grúziai válságban Franciaország föllépett, és e tekintetben - egyetértve Németh Zsolt elnök úrral - azt a szerepet, amellyel egységes európai álláspontot tudott generálni, kialakítani, nagyon jó francia-német együttműködéssel is fűszerezve. A fő hangsúlyok, azt hiszem, szintén a legfontosabb kérdései az európai jövőnek.
Azokon a kérdéseken túl, amelyeket Németh Zsolt elnök úr már feltett, azt hiszem, nagyon fontos számunkra, hogy örömmel hallottuk a Balkánról tett megjegyzéseit, amely egyrészt jelzi, hogy az Unió további bővítését fontosnak tartja Franciaország az Európai Unió elnökeként vagy elnökségeként Horvátország vonatkozásban. A nagykövet úr tudja, Magyarország azok közé tartozik, akik a legerőteljesebben és leghatékonyabban pártolják az Unió további bővítését. Szerbia is fontos, és ezek közé tartozik. Azt kérdezném, hogy hogyan látja azt a törekvést, amely a vízummentesség biztosítását jelentené Szerbia számára. Milyen időtávon belül vagy hogyan ítélik meg ennek a lehetőségét? Azt hiszem, ez nemcsak Magyarország számára - amely uniós határként is szomszéd -, hanem Európa számára is fontos kérdés.
Csatlakoznék az Ukrajnával kapcsolatos kérdéshez is, amelyben az uniós tagság perspektívájának minél határozottabb megjelenítését fontosnak tartanánk, de nyilvánvalóan erről majd szól a nagykövet úr. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kárpáti képviselő úr!
KÁRPÁTI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Nagykövet Úr! Említette, hogy Európa gazdasága nehéz helyzetben vagy nem a legjobb helyzetben van mostanában. Az európai gazdaság versenyképességének javításához jelentős forrásbiztosítások vagy forrásátcsoportosítások szükségesek. Hogyan képzelik el a lisszaboni célkitűzések megvalósítását, illetve mennyiben fogja ez érinteni a már ön által is említett mezőgazdasági reform végrehajtását?
ELNÖK: Gógl képviselő úr!
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Nagykövet Úr! Azt hiszem, Franciaország szerepe Európa jó képviseletében, súlyának növelésében közismert, és az európai rendszerben a tényleges súlya is nagy. A négy téma közül, amit fölvetett mint fő gondot - bevándorlás, környezet, biztonság-védelem és agrárkérdés -, három terület összefügg, és kezelhető együtt az energiakérdéssel. Ez a környezetvédelem kérdésköre, a biztonság és az agrárpolitika kérdése, hiszen az agrárium az energiatermelésben talán az árnövekedés egyik tényezője volt. A kérdésem arra irányul, hogy az aktuális gondok föloldásán - ami most napirenden van - túlmenően, ismerve Franciaország tudományos és technológiai nagyságát, van-e előkészítés alatt a nukleáris energia felé való lépés megfontolása. Gondolok egy biztonságos hasadó technológia alkalmazására és ennek elfogadtatásra - mert ez egy lehetőség -, a kutatás-fejlesztés területén a fúziós energia előkészítésére, hiszen valahol a jövőnk az energiabiztonságtól függ, és úgy tűnik, hogy energiatartaléka Európának ezen a területen van.
ELNÖK: Horváth képviselő úr!
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Nagykövet Úr! Én is köszönöm, amit hallottunk. A téma, amit ön fölvázolt, valóban további részletes megfontolások tárgya lesz a következő napokban, hetekben. Itt most egyetlenegy elemét említeném meg, talán a jelen napok sürgőssége, prioritása tekintetében, nevezetesen azt, amit a nagykövet úr is érintett, sőt visszatérően, Georgia ország helyzete. Magyarország számára az energia szempontjából prioritás ez, de nem kevésbé prioritás számunkra egy szuverén, független ország viszonya, helyzete egy határos nagyhatalommal. Azt szeretnénk remélni, hogy az utóbbi események és az így kialakuló vélemény Oroszországról nem lesz maradandó.
A francia elnökséggel, Sarkozy elnök úrral és az ő szervezésével, orkesztrálásával az Európai Unió képes lesz Oroszországnak megvilágítani, hogy annak a nagy országnak érdeke az, hogy a világ úgy lássa, ahogy kezdtük látni ez előtt 15-20 évvel. És ha az a horizont nem árnyékolódna be; jelenleg árnyékolódik. Azt szeretnénk hinni, hogy ez átmeneti, és persze nem fog másképpen eltűnni, ha nem úgy, hogy Oroszország visszatér ahhoz a magatartáshoz, amit a Szovjetunió összeomlása után tapasztalt a világ. E tekintetben kérem a nagykövet úr reflexióját. Köszönöm.
ELNÖK: Kozma alelnök úr!
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Nagykövet Úr! Nagyon örültem annak, hogy a francia elnökségi programban a transzatlanti kapcsolatokon belül megjelenik külön a Kanadával való EU-kapcsolatok fejlesztése. Ha azt kérdezzük magunktól, hogy az Európai Közösségnek mely országai tehetnek a legtöbbet a transzatlanti kapcsolatokon belül a Kanadával való együttműködés erősítéséért, akkor Franciaország biztosan kiemelkedően az egyik ilyen ország.
Ezért engedje meg, hogy megkérdezzem, hogy a francia elnökségi programban egyébként is kiemelten szereplő szolgáltatások, tulajdonjogok, közbeszerzési kérdésekben való együttműködésen túl nagykövet úr mivel lenne elégedett, ha a hátra levő 4 hónapban az EU-kanadai kapcsolatok konkrétan előre tudnának lépni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagykövet Úr! Ezek lettek volna a kérdéseink, megjegyzéseink. Parancsoljon, öné a szó!
RENÉ ROUDAUT, a Francia Köztársaság nagykövete: Köszönöm, elnök úr. Megpróbálok válaszolni ezekre a nagyon különböző kérdésekre, amelyekre tulajdonképpen - nem tudom, mennyi idő áll rendelkezésemre - megpróbálok röviden válaszolni ezekre a nagy, átfogó kérdésekre.
ELNÖK: Szükség szerint.
RENÉ ROUDAUT, a Francia Köztársaság nagykövete: Az első kérdés Grúziához kapcsolódik. Tehát a köztársasági elnök útja. Nem szabad elfelejteni, hogy Solana és Barroso urak kíséretében volt ott. Amint önök is tudják, szeptember 1-jén, az Európai Tanács rendkívüli ülésén került eldöntésre, elhatározásra. Ezen az ülésen 4 célkitűzést vázoltak fel. Az egyik az orosz csapatok kivonása; a megfigyelők helyszínre küldése, a menekültügyi probléma kezelése a harmadik, és a negyedik ennek a válságnak a nemzetközi szinten történő kezelése, még hozzá a régió biztonsága szempontjából.
A tegnapi moszkvai tárgyalások, valamint a késő este és éjszaka Tbilisziben folytatott tárgyalások után azt hiszem, a következő eredményekről számolhatunk be. Ezt is 4 pontban foglalnám össze.
Egy. Az elkövetkezendő héten az oroszoknak le kell bontani azt az 5 checkpointot, ellenőrzési pontot, ami Poti és Szenaki között van. Ezt le kell bontaniuk.
A másik. Egy hónapos határidővel, egy hónapon belül az oroszok ki kell hogy vonják csapataikat Grúziából, még hozzá az augusztus 7-i állapotnak megfelelően.
A harmadik. Megfigyelőket küldenek majd a helyszínre azon kívül a 140 megfigyelőn kívül, akiket az ENSZ küldött oda. 80 megfigyelőt kell küldeni az EBESZ szerint és az Európai Unió megfigyelői létszámát 200-ban határozták meg. Tehát október 1-jéig kell, hogy ezek a megfigyelők az oroszok által békeerőnek nyilvánított emberek helyett figyeljék meg az ottani helyzetet.
A negyedik pont. Október 15-én Genfben egy nemzetközi konferencia nyílik meg a régió biztonságáról és stabilitásáról. Ez egy olyan nemzetközi konferencia lesz, ami természetesen a biztonsági kérdésekkel foglalkozik, de ezenkívül foglalkozik a menekültek problémájával is. Ez egy kissé tág megfogalmazás, de nem véletlenül történt a megfogalmazás, tehát ez a konferencia még olyan témákkal is foglalkozik, amelyeket az ott részt vevő felek akarnak felvetni és megtárgyalni. Nem véletlenül történt ez a nem túlságosan konkrét megfogalmazás.
És természetesen egy hónap múlva ellenőrizni fogjuk, hogy az elkötelezettségek valóban megvalósultak-e. És mint ahogy Sarkozy elnök úr mondta, jelenleg ott tartunk, hogy levonjuk a konzekvenciákat, még hozzá annak fényében, amiről személyesen a helyszínen meggyőződtünk. Tudjuk, hogy orosz barátaink hogyan működnek.
Meg kell hogy mondjam, hogy náluk úgy szokott, hogy a dolgok rendszerint megismétlődnek. Meg kell hogy mondjam, hogy az esetek túlnyomó többségében mindennemű transzparencia nélkül, de mi most elindultunk, elindítottunk egy folyamatot, amiben nagyon bízunk, és igenis nagyon nagy szükségünk van arra, hogy előre tudjunk lépni ebben a folyamatban. Természetesen a területi integritás elvét sosem szabad elfelejteni, ugyanakkor tudjuk, hogy Oroszország nem mutat nagy hajlandóságot arra, hogy Oszétia és Abházia függetlenségéről lemondjon, és diplomáciai megfigyelőket kell a helyszínre küldeni. Ezt Oroszország ismeri csak el most és Nicaragua. Tehát jelenleg nagyon-nagyon törékeny helyzet van. Olyan helyzetben vagyunk, ahol senkinek sem érdeke az eszkaláció, ahol senkinek sem érdeke, hogy fenyegetéshez folyamodjon, senkinek sem érdeke, hogy szankciókat alkalmazzanak, már csak azért sem, mert a szankcióknak lehet egy olyan kísérőjelensége, hogy nekünk is ártanak.
Ugyanakkor van egy alapvető probléma, ez a nemzetközi jog elve, és ebben az esetben tökéletesen világos az, hogy most egy olyan helyzetben vagyunk, amelyben világosan látjuk, hogy ezeket az elveket bizony nem tartják tiszteletben. Az elkövetkezendő hetekben, a 15-16-ai Európai Tanács-ülésig bizony meg kell nézni, hogy meddig tudunk még elmenni, és nagyon reméljük, hogy az Európai Unió nem kényszerül arra, hogy az Oroszországgal való partnerkapcsolatok kérdésében merev álláspontot tanúsítson.
A második kérdés, ami elhangzott, Ukrajna kérdése volt. Ez a csúcstalálkozó, ami az EU és Ukrajna között kerül megvalósításra, normál körülmények között egyfajta megállapodáshoz kell hogy vezessen, méghozzá egy társulási megállapodáshoz. Természetesen ez a megállapodás semmiféleképpen nem ássa alá az EU és Ukrajna közötti kapcsolatok fejlesztésének a lehetőségét, méghozzá a jelöltséget sem, tehát nem fogja aláaknázni Ukrajna jelöltségét az esetleges európai uniós tagságra.
Mindenképpen pragmatikusan akarunk végigmenni az elképzeléseinken. Mindegyik percnek megvan a maga problémája, és én azt hiszem, hogy nem szabad túlságosan elhamarkodottan kinyilatkoztatni dolgokat az Ukrajna és Európa között fennálló viszonnyal kapcsolatban, még akkor sem szabad elkapkodni a dolgokat, ha Ukrajna nagyon szeretne jelölt ország lenni. Az a társulási megállapodás, ami gyakorlatilag Ukrajna elhivatottságát, elkötelezettségét fogja majd jelenteni, nyilvánvalóan előrevetíti egy szorosabb együttműködés jövőjét az Európai Unió és Ukrajna között, és egyfajta liberalizációt jelent majd a vízumrendszerek területén.
Ez a kérdés már felmerült Szerbiával és a Balkánnal kapcsolatosan, és mutatis mutandis nekünk ezeknek az országoknak tulajdonképpen azt kell sugallnunk, hogy igenis kaphatnak helyet egy európai kereskedelmi területen, ha a belső fejlődés, valamint a reformok elérnek egy olyan szintet, amikor már szóba kerülhet a csatlakozás kérdése. Hogy ez öt év múlva lesz, vagy tíz év múlva? Nem tudjuk. Azt mondjuk, hogy a mai napon a mai nap problémáit, a jelenben a jelen problémáit kell megoldani.
Ami a lisszaboni szerződést és az Írország részéről jövő nem kérdését illeti: önök mindannyian tudják, hogy a 27 tagállamból 24 már ratifikálta. Írország elutasította. Írországot leszámítva már csak Lengyelország és a Cseh Köztársaság van hátra, amelynek meg kell nyilatkoznia ebben a kérdésben. Mi bízunk abban, hogy pozitív válasz jön ettől a két államtól.
Ami Írországot illeti: mint ahogy elhangzott, tudomásul kell venni Írország visszautasítását. Nagyon sajnáljuk, hogy így történt. Annál is inkább sajnáljuk ezt a visszautasítást, mert Írország egyáltalán nem helyezkedik szembe az európai építkezéssel és az európai integrációval. Tehát itt máris elérkeztünk a demokrácia egyik nagy ellentmondásához: az a referendum, amely a legdemokratikusabb eszköz lehetett volna, tulajdonképpen kisiklott. Feltehetőleg az írek nem az igazán feltett kérdésre válaszoltak, hanem más kérdésre, mint ahogy a franciák és a hollandok három évvel ezelőtt.
Túlságosan korai még véglegeset mondani. Elemezni kell ezeket a kérdéseket. Cowen úr, az ír miniszterelnök szeptember vége előtt fog beadni egy anyagot, amelyben elemzik az ír visszautasítást, és feltehetőleg ez az anyag tartalmazni fogja azt is, hogy milyen bizonytalanság, milyen nyugtalanságok, milyen aggályok merültek fel az írekben, valamint azokat a válaszokat, amelyeket erre lehet adni. Mindez október 15-én lesz az Európai Tanács ülésén. Az teljesen nyilvánvaló, hogy a 27-ek Európájának igenis szüksége van egy intézményes reformra. A nizzai szerződés egy jogi alapul szolgálhat, és ez lehetővé teszi a további működést, de meg kell mondjam, hogy nem egy optimális működést, és a nizzai szerződés semmiféle bővítést nem tesz lehetővé. Eleve azt 27 államra szabták.
Mindenféleképpen kell valami kiutat találni ebből a helyzetből, és az íreknek most nyíltan meg kell mondani, hogy mit akarnak. Többféle hipotézist hallottunk már, ezek között az ír külügyminiszter által megfogalmazottat is. Ő azt mondta, hogy ismételten konzultációt folytatnak majd az ír néppel, és még túlságosan korai lenne ezt most lefuttatni, de elképzelhető, hogy a júniusi európai választások után lehet, hogy már kellően érett lesz a helyzet arra, hogy az írek aggályaira válaszoljunk, főként a pénzügyi függetlenségükkel kapcsolatos aggályaikra és az egyéb aggályaikra, egészen konkrétan itt most az abortusz kérdésére gondolok. Majd meglátjuk, hogy hogyan alakulnak a dolgok. Az teljesen világos, hogy Európa és az európai építkezés teljes mértékben lelassul, ha mi nem vagyunk képeseket továbblépni, a nizzai szerződésen túlmenni. Európa már átélt súlyos válságokat, egész biztos vagyok benne, hogy a józan ész fog felülkerekedni.
Most folytatom a felsorolást. Ami a Szerbiával és Ukrajnával kapcsolatos vízumrendszert illeti, ezt röviden szeretném lezárni. Lényeges, nagyon fontos, hogy ez a két ország biztosan érezhesse, hogy bizony ők részesei az európai dinamikának, és az a szabadság, az utazási szabadság, az a tény, hogy elmehessenek majd más európai országba dolgozni, bizony, alapvető számukra. Szerbiát ki kell ragadni a nacionalista démon markaiból. Ahhoz, hogy ez sikerüljön bizony, ennek nagyon-nagyon fontos része lehet a vízumliberalizálás.
Amit elmondtam Szerbiáról, ugyanez alkalmazható más országokra is más kontextusban: a Balkánra, Boszniára, Montenegróra, Albániára, és természetesen Macedóniára is, tehát a volt Jugoszláv Köztársaság számára is, amely ugyan jelölt, de amely ország még nem kezdte meg a tárgyalásokat, és így a Macedóniával kapcsolatos "nem" lebeg a levegőben.
Ami a vízumkérdést illeti, Franciaország nagyon világos álláspontra helyezkedett. Nemcsak mint EU-s tagállam, hanem mint most elnökséget biztosító állam, Franciaország eldöntötte, hogy nagyon nagy mértékben fogja a vízumrendszerét liberalizálni. Volt egy másik kérdés, ami a versenyképességhez kapcsolódott. A források átcsoportosítására vonatkozott, valamint a lisszaboni stratégiára vonatkozott. Nos, ezen témakörök kapcsán egyfajta mérleget kell vonni, és a 2009-2013-as időszakra vonatkozóan kell világosan felvázolni az elképzeléseket. Az teljesen nyilvánvaló, hogy olyan témakörök mint a kutatás, a fejlesztés és általában véve a versenyképesség az EU költségvetésében a jelenleginél sokkal fontosabb helyet és szerepet kell majd hogy betöltsön.
Ami a nukleáris energia fejlesztését illeti, a nukleáris tudományt, ezzel a kérdéssel már foglalkoztunk a közös energiapolitika kapcsán. Meg kell hogy mondjam, hogy a nukleáris energia kapcsán nem volt egyhangú vélemény az EU-ban. Voltak országok, mint például Magyarország, Franciaország, amelyek a nukleáris fejlesztés kérdésében nagyon nyitott álláspontra helyezkedtek. A francia elemzés szerint a nukleáris energia egyre nagyobb szerepet kell hogy játsszon az ország, valamint egész Európa energiagazdálkodásában.
Ami a védelmet, valamint a közös finanszírozás kérdését illeti, jelenleg ott tartunk, hogy felül akarják vizsgálni azt a mechanizmust, ami jelenleg létezik, a jelenlegi rendszernél. Nem akarok belemenni ennek a részleteibe, a lényeg az, hogy sokkal szisztematikusabban akarnak finanszírozni bizonyos dolgokat, egy olyan automatizmussal, amellyel ki lehet iktatni a sok-sok fölösleges megbeszélést, tárgyalást, és mindezt annak a politikának a keretében, amelyet Európa elfogadott, és amelyet Európa képvisel a biztonság területén.
Meg kell hogy mondjam, hogy az együttműködés, valamint a kapcsolatok például Magyarország és Franciaország között nagyon intenzívek, nagyon élőek, és meg kell hogy mondjam, hogy azonos álláspontot foglal el ebben a kérdéskörben mind a két ország.
Ami Grúziát illeti, hogy valóban megértessük Oroszországgal azt, hogy elkerülhetetlen, hogy a nemzetközi játékszabályokhoz igazodjon, ezt kétségtelenül meg kellene tenni. Meglátjuk, hogy hogyan lehet azt a keskeny mezsgyét megtalálni, ami a business as usual szemlélet között van, valamint azt a keskeny mezsgyét, ami ezt a szemléletet választja el, a másik pedig az, hogy ne idézzük elő, illetve ha szükséges, akár egy gazdasági válság árán is valósítsuk meg.
Nagyon sok tekintetben, nagyon sok sorsdöntő kérdésben igenis szükségünk van az Oroszországgal való együttműködésre. Például az iráni nukleáris kérdés kapcsán. Erről itt nem esett szó. Azt hiszem, ez az egyik olyan probléma - helyesbítek - ez a legsúlyosabb probléma, amellyel az elkövetkezendő hónapok során foglalkoznunk kell. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ezzel a kérdéskörrel úgy foglalkozzunk, hogy ne szerezzük meg ehhez az oroszok együttműködését.
Adok egy másik példát, még mindig az energiánál maradva: Afganisztán a harmadik kérdés. Például a koalíció csapatainak az ellátása, és ezek mozgatása. Ez mindenféleképpen orosz területen keresztül kell hogy történjék. Nem szabad odáig eljutnunk, hogy egy oroszországi válság arra kényszerítsen minket, hogy visszakozzunk. Ezt tulajdonképpen csak azért említettem meg, hogy illusztráljam azt, hogy igenis el kell kerülnünk, hogy Oroszország a mi viselkedésünk következtében bekeményítsen. Azzal együtt, hogy olyan kérdésekről van szó bizony, amelyek nagyon súlyos kérdések, mert bizony nemzetközi jogi dolgokat és elveket Oroszország nem tart tiszteletben.
Az utolsó kérdés a transzatlanti kapcsolatok kérdésköre. Az év végéig már túl leszünk egy EU-Egyesült Államok csúcsértekezleten; természetesen aztán van még egy levegőben lógó kérdés, és ez pedig az amerikai elnökválasztás kérdése. Ezzel kapcsolatosan november 4-én már majd nyilván többet fogunk tudni, hogy hogy alakul a helyzet. Az teljesen nyilvánvaló, hogy ezzel kapcsolatosan lesznek olyan dolgok is az amerikai elnökválasztással kapcsolatosan, amelyek kihatnak Európára. Meg kell hogy mondjam, hogy az USA-val való partneri kapcsolat alapvető jelentőségű Európának gazdasági szempontból, politikai szempontból, a védelem szempontjából és a bukaresti NATO-csúcstalálkozó tulajdonképpen eloszlatta az aggályokat, az olyan jellegű aggályokat, amelyek arra vonatkoztak, hogy egyfajta konkurencia legyen a NATO-val. Szó sincs konkurenciáról. Itt egymás kiegészítéséről van szó, és ez a fajta kiegészítés egy együttműködés keretén belül valósulhat meg a NATO-val.
Kanada kérdését is felvetette ön, és az ön véleményét osztom, teljesen igaza van abban, hogy Kanada egy nagyhatalom. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, a nyersanyagkérdés és az energia területén az elkövetkezendő évtizedekben nagyon komoly szerepet fog játszani Kanada. Önök nagyon jól tudják, hogy Franciaország mennyire szorosan kapcsolódik Kanadához, és nemcsak Québec kapcsán. Október 17-én lesz egy EU-Kanada csúcsértekezlet. Ezen a csúcsértekezleten felelevenítik majd ennek a partnerkapcsolatnak az alapját, és meg fogják nézni, hogy hogyan lehet továbbfejleszteni a Kanadával való kapcsolatokat.
Nem tudom, hogy válaszoltam-e mindenre. Kérem, elnök úr, ha van valami, amit kifelejtettem volna, jelezze. Tudom, hogy az idő ki van szabva, és nagyon nehéz ilyen rövid időn belül ennyire komplex, ennyire mélyreható kérdéseket részleteiben megtárgyalni.
ELNÖK: Nagykövet úr, nagyon szépen köszönjük. Amit kifelejtett, kevesen tudnák megválaszolni a jelenlévők közül. A jövőt, illetve a jövőben rendelkezésünkre álló eszközöket nehéz hiánytalanul ismertetni, de azt hiszem, nagyon fontos eszmecserén, tájékoztatáson vagyunk túl, és nem csupán a francia elnökségnek van az Európai Unió pillanatnyi helyzetében nagyon fontos szerepe, hanem azt hiszem, nekünk is meglehetősen jó helyzetünk van, hogy a Budapestre akkreditált francia nagykövet egy olyan diplomata, aki ilyen színvonalú tájékoztatót tud tartani a Magyar Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságában. Nagyon szépen köszönjük, nagykövet úr. Sok sikert kívánunk a nehéz munkájához.
Amennyiben nincs több megjegyzés, kérdés, a napirendi pontot lezárnánk azzal, hogy bármilyen igénye, kérdése, javaslata van az elnökséget most betöltő ország diplomáciai vezetőinek, nyugodtan keressenek meg bennünket, a bizottság elnökségét, állunk rendelkezésükre.
RENÉ ROUDAUT, a Francia Köztársaság nagykövete: Köszönöm, elnök úr. Az első kérdés máris felmerül: azt kérdezném a magyar barátainktól, hogy van-e olyan kérdés, vagy olyan téma, amellyel esetleg most a francia elnökség nem foglalkozik, vagy nem eléggé foglalkozik. Van-e ilyen? (Nincs jelzés.)
ELNÖK: Nagykövet úr, ezekre a beszélgetésekre talán szűkebb körben kellene majd az elkövetkezendő időben sort keríteni, amire állunk rendelkezésre akár az alelnöktársaim, akár a mi részünkről.
Szeretném még egyszer megköszönni nagykövet úrnak a lehetőséget az eszmecserére, és szeretném elrendelni azt az egyperces technikai szünetet, amíg átrendezzük magunkat.
Köszöntöm államtitkár asszonyt a bizottsági ülésen. Meg szeretném kérni majd Hárs Gábort, hogy a napirendpont-cserének megfelelően terjessze elő a napirendi pontot.
Nagykövet úr, köszönjük szépen, és munkatársainak is köszönjük szépen, hogy jelen voltak. Jó munkát kívánunk! Viszontlátásra!
(Szünet: 11.25 - 11.31)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk az ülésünket. A 3. napirendi pontunk a második. Ez pedig az IPU-tagozat ötpárti kezdeményezése, miszerint szeptember 15-e legyen a demokrácia napja. Hárs Gáboré a szó. Parancsoljon, képviselő úr!
HÁRS GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. IPU-tagozat nincs, de majd igyekszem a rövid előterjesztői kiegészítésben ennek a pontos nevét is belefoglalni.
Rövid bevezetőt szeretnék mondani az előterjesztéshez, amelyet képviselőtársaim megkaptak. Két momentumra hívnám fel a figyelmet, amely az előterjesztés két kiindulópontja. Az egyik az ENSZ-közgyűlésének a tavaly november 8-án elfogadott, 62/7. számú határozata, amelyben az Egyesült Nemzetek Szervezete támogatásáról biztosítja a kormányok erőfeszítéseit az új és helyreállított demokráciák előmozdításában és megszilárdításában, és egyben arról határozott az ENSZ, hogy szeptember 15-ét a demokrácia nemzetközi napjává nyilvánítja ettől az évtől kezdve.
Az Interparlamentáris Unió az ENSZ-közgyűlési határozatot már 10 évvel megelőzően fogadott el egy olyan egyetemes nyilatkozatot, amelyben a demokrácia alapelveit részletesen taglalja, és ez a nyilatkozat, amely tulajdonképpen az előfutára lehet ennek az ENSZ-határozatnak, hétfőtől, jövő hétfőtől képviselőtársaim rendelkezésre fog állni magyar nyelvű fordításban.
Tekintettel arra, hogy az Interparlamentáris Unió valamennyi parlamentjét - pontosabban az IPU tagparlamentjeit, mert nem teljes mértékben esik egybe - arra hívta fel, hogy valamennyi parlamentben is fogadják el a demokrácia nemzetközi napját, szeptember 15-ét. Az IPU magyar nemzeti csoportjának elnöksége is úgy határozott, hogy ezt kezdeményezi a magyar Országgyűlésben. Tekintettel arra, hogy a magyar nemzeti csoport elnökségében valamennyi frakció képviselője ott van, ezért ezt tulajdonképpen frakcióközi egyeztetésnek is fel lehet fogni, mégis azt szerettük volna, szeretnénk, ha a Külügyi bizottság testületileg is támogatná ezt az országgyűlési határozatot.
Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy 3 megjegyzést fűzzek az előterjesztéshez, ami nem része az előterjesztésnek, de érdemes tudni. Az első az, hogy kezdeményeztük, hogy tekintettel arra, hogy szeptember 15-én, az első őszi ülésnapon megtiszteli a magyar Országgyűlést Barroso elnök úr, az Európai Bizottság elnöke. Gondolom, mindenki tudja már, hogy 17 órakor kerül sor a felszólalására, ezért az a kezdeményezés történt, hogy emelje az országgyűlési határozatunk fényét vagy súlyát növelje, hogy az elnök úr jelenlétében történik ez meg.
Erről még a Házbizottság nem foglalt állást, úgyhogy arra kérném az itt jelen lévő képviselőket, hogy a frakciójukban támogassák ezt. Ennek egy feltétele van, ez pedig az, hogy ez az egész napirend 5 perc alatt lemenjen, akkor van esélyünk, hogy bekapcsoljuk az elnök úr programjába, mármint abba az időszakba, amíg ő az ülésteremben tartózkodik. Tulajdonképpen ez megoldható, hiszen mint említettem, a frakcióközi egyeztetés megtörtént, tehát nincs szükség arra, hogy a frakciók feltétlenül felszólaljanak, hiszen a támogatás adott. Nagyon rövid előterjesztés után történhetne meg az, hogy felolvassa a jegyző az előterjesztést, utána a parlament szavaz.
A második megjegyzésem két részből áll. Az egyik az, hogy ugyanezen az ülésnapon, tehát a jövő hétfői ülésnapon valamennyi képviselő számára hozzáférhetővé teszünk egy magyar nyelvű kiadványt erről az eseményről. Ugyanebben az időszakban pedig egy könyvkiállítás nyílik a parlamenti folyosón, amely két napig, tehát a parlamenti ülés első két napján lenne megtekinthető, utána a szokásos tárlókban a VI. lift mellett, a földszinti folyosón kapnának helyet ezek a kiadványok.
A 3. megjegyzésem az, hogy természetesen nem a magyar parlament az egyetlen, amely ezen a napon ülést tart és hasonló határozatokat hoz. Képviselőtársaimnak rendelkezésére áll, hogy a világ valamennyi parlamentje hogyan viszonyult ehhez a felhíváshoz, illetve mi az, ami tervez. Nekünk szerencsés eset az, hogy pont az első ülésnappal egybeesik, így mi ezt még ünnepélyesebbé tudjuk tenni. Megjegyzem, hogy az IPU genfi központjában, a Parlamentek Házában ugyanezen a napon egy panelvitára kerül sor, amelyben ugyancsak méltatják ezt a napot.
Ennyi lett volna mindaz, amit megjegyzésként hozzáfűztem volna. (A képviselők egymás között egyeztetnek.) Befejezésül szeretném kérni a Külügyi bizottság támogatását ahhoz, hogy az országgyűlési határozati javaslat általános vitára legyen bocsátható. Köszönöm.
ELNÖK: Tájékoztatom a bizottságot, hogy két szavazást kell tartanunk. Az egyik a tárgysorozatba-vétel, a másik pedig az általános vitára való alkalmasság.
Felteszem, hogy a tárgysorozatba-vételt ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú. Az általános vitára való alkalmasságot? (Szavazás.) Szintén egyhangú.
Köszönjük szépen Hárs Gábornak az előterjesztést, és a javaslatait pedig, ami a Házbizottság napirendjére tartozik, kérjük, hogy frakcióvezetőjén keresztül jelezze a Házbizottság számára. Van-e kérdés, javaslat? (Senki sem jelentkezik.) Nincs.
Tájékoztató a magyar kormány Grúziával kapcsolatos álláspontjáról
Akkor rátérünk a 3. napirendi pontunkra. Tájékoztató a magyar kormány Grúziával kapcsolatos álláspontjáról. Tisztelettel köszöntöm Horváthné dr. Fekszi Márta külügyi államtitkár asszonyt, Szentiványi Gábor politikai igazgató urat, valamint Hamikus Vilmos főosztályvezető urat. Megadom a szót államtitkár asszonynak. Parancsoljon!
Horváthné dr. Fekszi Márta bevezetője
HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Meg kell mondanom, hogy nagyon nehéz helyzetben vagyok, egyrészt a francia nagykövettel való beszélgetést és beszámolót követően, illetve azt követően, hogy múlt pénteken a parlament integrációs bizottságában már volt egy Grúziával foglalkozó rendkívüli ülés, ahol a Külügyminisztérium, a miniszter asszony adott részletes tájékoztatást. Én azt gondolom, hogy nagyon röviden néhány dologra térnék ki, hiszen ez a téma igencsak ismert, és a sajtóban is minden oldalról részletesen körbejárt.
Elsőként szeretném leszögezni, hogy a Külügyminisztérium és a kormányzat kezdettől fogva nagyon határozott, egyértelmű álláspontot követett Grúzia ügyében, és a Külügyminisztérium már a kezdet kezdetén megszólalt. A Külügyminisztérium már augusztus 12-én kiadott egy nagyon határozott közleményt, és ez a közlemény - mint a későbbiekben kiderült - az ÁKÜT-ülésen elfogadott elvekkel és közös uniós állásponttal teljes mértékben összhangban volt. A külügyi szóvivő nagyon sokszor nyilatkozott, a miniszter asszony három ízben külön adott ki nyilatkozatot nemcsak a Külügyminisztérium álláspontját ismervén, hanem a rendkívüli ÁKÜT-on való részvételt követően, a rendkívüli NATO külügyminiszteri ülést követően, illetve az EIT-hez kapcsolódóan is.
Én nagyon határozottan azt gondolom, hogy a magyar külpolitikának és a magyar diplomáciának aktív részvétele volt a nemzetközi fórumokon kidolgozott álláspont elfogadásának hozzájárulását illetően. Itt négy területet szeretnék kiemelni, ami a magyar aktív diplomáciának is köszönhető, bár nem kívánom magamnak, illetve a Külügyminisztériumnak vindikálni ezt a kijelentést, hogy ez ennek köszönhető, de amiért belekerült az EIT-dokumentumba is. Az egyik, hogy az Unió soron kívül foglalkozik az EU-grúz vízumkönnyítési tárgyalásokkal és ennek a felgyorsításával. Ez nagyon határozott magyar álláspont volt. Nagyon komolyan képviseltük, hogy az Unió szomszédságpolitikáját, ezen belül a keleti szomszédságpolitika kidolgozását és az ezzel kapcsolatos alapelveket és Grúziával kapcsolatos alkalmazását fel kell gyorsítani.
A magyar diplomácia nagyon hangsúlyosan és sarkalatosan emelte ki ezzel kapcsolatban az EU-ukrán együttműködés elmélyítését, és annak a fontosságát, hogy a közeljövőben EU-ukrán csúcsra kerül sor. Nem végül ugyancsak a magyar diplomácia és a magyar miniszterelnök javaslatára került bele többek között, hogy igenis végre nemcsak beszélnünk kell a közös uniós energiapolitikáról, hanem ez a kérdés is rámutat arra, hogy ennek a kidolgozását és elfogadását fel kell gyorsítani.
Bármennyire furcsának tűnik a sajtóban helyenként megjelenő nyilatkozatháború, azt kell mondjam, nagyon gondosan megnéztük a kormányzat, a Külügyminisztérium, illetve a Fidesz külügyi kabinetének Grúziával kapcsolatos állásfoglalásait, és azt kell mondjam, hogy több az azonos elem és a nézetazonosság, mint a különbség. Hadd soroljak föl néhányat! Mindketten - ha szabad így mondanom - nagyon komolyan kiemeltük Grúzia szuverenitásának, területi integritása megőrzésének szükségességét. Mindkét álláspont azt mondja, hogy a válság békés megoldása az egyedüli eszköz. Mindketten támogatjuk, hogy az EU EBVP-művelet megindításának szükségessége rendkívül fontos rendőri, jogállamisági és emberi jogi szakértők mielőbbi kiküldését, EBESZ-jelenlét növelését illetően. Mindketten azt mondtuk, örvendetes, hogy az EU egységes és határozott álláspontot tudott kialakítani, és ehhez hozzájárult Magyarország. Ugyancsak nézetazonosság van közöttünk abban is, hogy a tagállamok felismerik az EU közös energiapolitikája kialakításának szükségességét. Mindketten mondjuk, hogy Grúzia és Ukrajna európai integrációja, majd tagsága kívánatos, felgyorsítandó. Mindketten mondjuk, hogy Oroszország elszigetelése nem lehet cél.
Még folytathatnám, de azt gondolom, nekünk közösen kell ezen együttműködnünk - és a mai külügyi bizottság ülését is ennek tekintem -, és valamennyiünk pártkapcsolatát és befolyását nemzetközi színtéren is ennek megfelelően kell felhasználni. Én azt gondolom, a Külügyminisztérium azzal a lépésével, hogy felgyorsítja a tbiliszi nagykövetség felállítását... - Ezzel kapcsolatosan közismert, hogy két vezető diplomatája a Külügyminisztériumnak a helyszínen tartózkodott, az egyik Hamikus Vilmos főosztályvezető úr, a másik pedig az én titkárságom helyettese, és előkésztettük a felállítással kapcsolatos gyors politikai konzultációkat. Magas szinten fogadták a magyar delegációt, miniszterhelyettesi szinten. A delegáció bejárta azokat a helyeket, Gorit és egyebeket, ahol események folytak.
El kell mondjam, jelen pillanatban is két vezető külügyi diplomata Tbilisziben van. Ők egy hétre utaztak ki, és a helyszínen próbálják a nagykövetség felállításának az előkészületeit felgyorsítani, illetve előkészíteni az október 28-ai megnyitást, amelyre már a miniszter asszony már meghívta mind az öt párt képviselőjét. Reméljük, hogy valamennyi párt képviselője a helyszínen ott lesz, hiszen a kint lévő két diplomatánk feladata, hogy biztosítsa a magyar delegáció külügyminiszteri, miniszterelnöki, parlamenti elnöki fogadásának a lehetőségét, és hogy a pártok képviselői is tárgyalásokat folytathassanak.
Meg kell mondjam, hogy a háttérben nagyon sok diplomáciai tárgyalásunk volt, ami nem publikus. A grúz nagykövet az elmúlt napokban háromszor volt bent a Külügyminisztériumban különféle szinteken, ezenkívül telefonon is szinte napi kapcsolatban voltunk vele. Az amerikai nagykövetség első beosztottjával, nagykövet asszonnyal én is személyesen, a kabinetfőnök és más államtitkárok is tárgyaltak. Ahhoz, hogy létrejött a tbiliszi utunk, az amerikai fél nagyon hathatós segítséget nyújtott. A kollegák tárgyaltak akkor is, és most is tárgyalnak a Tbilisziben lévő amerikai nagykövetség vezető diplomatáival - azért nem találkoztak a nagykövettel, mert csak ügyvivő volt, most már nagykövet is lesz - és más EU-s képviseletek vezetőivel is.
Az, hogy felgyorsítjuk a nagykövetséget - és erről a háttérben EU-s és amerikai partnereinknek is adtunk tájékoztatást -, mindenki úgy értékelte, hogy a Grúziával való magyar szolidaritás egyik jele. Nem publikus, de az amerikai féltől, a budapesti nagykövet asszonytól külön levelet kapott a miniszter asszony, amelyben biztosította, hogy az amerikai fél teljes egészében egyetért a magyar kormányzat és Külügyminisztérium grúz ügyben elfoglalt álláspontjával, és ezt támogatja. Ahhoz, hogy ezt most elmondtam, hozzájárulást kértem az amerikai féltől, mert természetesen inkorrekt lett volna, ha ezt ennek hiányában teszem meg. Más EU-s képviseletvezetőkkel erről folyamatosan tárgyalunk.
A mai nap indult ki Amerikába az amerikai területet felügyelő szakállamtitkár, akinek szintén egyik feladata, hogy a State Department-ben erről tárgyalásokat folytasson. Tehát én úgy gondolom ebből kifolyólag, hogy a magyar diplomácia aktív, az EBESZ által elfogadott és a közeljövőben kiküldendő EBESZ-megfigyelőket és alkalmazottakat illetően mi 24 órán belül négy nagyon profi szakembert ajánlottunk föl. Az Unió által kiküldendő civil misszióhoz is ajánlottunk már föl magyar diplomatát, ebben is aktívan részt veszünk.
Hozzá kívánunk járulni ahhoz is, amit említettem, hogy az Unió a Grúziával való vízumkönnyítési tárgyalásokat azonnal folyamatba tegye, hogy a nagykövetségünk úgy készül, hogy schengeni vízumot ad ki, és készek leszünk majd átvállalni más uniós tagállamoktól is a vízumkiadást, ezzel is elősegítve a grúz állampolgárok utazását. Itt halkan említem meg, hogy jelen pillanatban a velünk trojka szerepet betöltő Belgiumnak és Spanyolországnak egyelőre nincs Tbilisziben nagykövetsége. Amennyiben az eseményeket illetően mégsem gyorsítanák föl, vagy nem állítanák föl, természetesen készek vagyunk a trojka keretében a két partnerország képviseletét fölvállalni Tbilisziben.
Lehetséges, hogy nem tértem ki mindenre, de az elmúlt hetekben rengeteg grúz információ jelent meg a külügyön belül és más forrásokból is. Amennyiben van kérdés, szívesen válaszolok, illetve Szentiványi Gábor politikai igazgató úr kint volt a legutóbbi EIT-n is, és ha azzal kapcsolatban van kérdés, be tud számolni, illetve ha arra vonatkozóan is van esetleg kérdés, hogy a tbiliszi tárgyalások során mik merültek föl, akkor abban is rendelkezésre állunk.
ELNÖK: Akar esetleg valamit mondani főigazgató úr, illetve főosztályvezető úr? (Szentiványi Gábor: Kérdésekre inkább.) Jó.
Köszönjük szépen, államtitkár asszony. Engedjék meg, hogy röviden ismertessem az álláspontomat a magyar kormány Grúziával kapcsolatos álláspontjával kapcsolatosan. Fontosnak tartom, hogy nem a Külügyminisztérium álláspontját, hanem a magyar kormány álláspontját vitatjuk meg. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a különbségtétel azért indokolt, mert a magyar kormányfő az elmúlt egy hónapban nem talált alkalmat arra, hogy kifejtse az álláspontját a grúz válsággal kapcsolatban.
Kifejezetten felháborítónak tartom, hogy van egy olyan európai uniós miniszterelnök, akinek a magyar közvélemény, az adott ország közvéleménye nem ismeri az álláspontját Grúzia megszállásával, illetőleg a katonák visszavonulásának folyamatos késleltetésével kapcsolatosan.
Bízom abban, hogy a jég előbb-utóbb megtörik, és fölzárkózik az Európai Unió álláspontjához a magyar kormányfő is. Annál is inkább indokoltnak tartanám ezt, hiszen ország-világ úgy tartja számon Gyurcsány Ferencet, mint az orosz külpolitika iránt, az orosz politika iránt fölöttébb engedékeny kormányfőt az euroatlanti térségben. Azért is lett volna szükséges, hogy a válság elmúlt egy hónapjában világossá tegye a miniszterelnök, hogy ezek megalapozatlan feltételezések. Magyarország, a magyar kormány szolidáris az agresszió áldozatával. Bízunk abban, hogy előbb-utóbb ez az álláspont megszületik a miniszterelnök részéről is.
A második kommentárom az energiabiztonság kérdésére vonatkozik. Úgy vélem, hogy nem jelentéktelen százalékban az orosz fellépés hátterében energia-, energetikai megfontolások húzódnak. Ezért a magyar hivatalos álláspontban is fontosnak tartom, hogy szerepe van az európai energiabiztonságnak, ugyanakkor nem tartom egyértelműnek és egyáltalán nem tartom a magyar kormány eddigi álláspontját kiszámíthatónak, következetesnek az energiabiztonság tekintetében.
Putyin, illetőleg Medvegyev kinyilvánítottan a Déli Áramlat-projektet, vezetéket azzal a céllal valósítja meg, hogy ezáltal ellehetetlenítse a Nabucco-gázvezeték megépítését. Kinyilvánítottan az a célja az orosz vezetésnek, hogy megbuktassa a Nabucco-projektet. Ebben a helyzetben Magyarországnak - ha érdemben kívánna reagálni a kialakult energiabiztonsági helyzetre - az a kezdeményezése, hogy függessze föl Magyarország a Déli Áramlatban való szerepvállalását, valamint nyilvánítsa ki, hogy prioritást ad a Nabucco-gázvezeték megépítésének, tehát elsődleges megépítésének - kiváló lehetősége lett volna ez a válság.
De nem hogy idáig nem jutott el a kormányzat, hanem sajnálatos módon az SZDSZ által március 3-án benyújtott, ez irányú országgyűlési határozatot is blokkolja a Szocialista Párt mind a plenáris ülésen, mind a gazdasági bizottság keretei között.
Ezért a jóhiszeműségnek, azt hiszem, előfeltétele ezen a területen, hogy azt az országgyűlési határozati javaslatot, amit az SZDSZ - egyébként többpárti egyetértéssel előkészített - fogadja el ebben a kérdésben a magyar Országgyűlés.
Harmadsorban rendkívül fontos biztonsági, biztonságpolitikai implikációi vannak a kérdésnek. Államtitkár asszony utalt arra, hogy egyetértenek abban a Fidesszel, hogy a NATO-tagságot, illetőleg a MAP-tagságot biztosítani kell Grúziának, illetőleg Ukrajnának. Nagyon örülnék annak, ha levonnánk azt a következtetést a bukaresti csúcsot megelőző, meglehetősen passzív magyar magatartásból - hiszen 9 közép-európai ország támogatta Grúzia és Ukrajna MAP-tagságát, és Magyarország volt az egyetlen közép-európai ország, amely nem támogatta.
Nagyon bízom abban, hogy akkor megtalálja a módját annak a magyar diplomácia, hogy kezdeményezően lépjen föl a két ország MAP-tagságának - Membership Action Plan tagság - biztosítására, mint ahogy egyébként már a bukaresti csúcsot követően ezt meglebegtették. Az idei decemberi külügyminiszteri találkozó már kiváló alkalom lenne arra, hogy azzal a mandátummal éljen a NATO, hogy a csúcstalálkozótól, a külügyminiszteri találkozótól delegált hatáskörben fogadja be Grúziát és Ukrajnát a MAP-tagok közé.
Úgy vélem, hogy Magyarországnak talán alkalma lenne, ha kezdeményezően lépne föl e tekintetben, hogy korrigálja azt a hibát, amit egyébként nemcsak Magyarország követett el. Hiszen végső soron az, hogy a bukaresti csúcstalálkozó nem hívta meg Grúziát és Ukrajnát a MAP-tagjai közé, az ok-okozati összefüggésbe hozható az orosz agresszióval Grúzia ellen. Biztos vagyok benne, hogy megengedhető az a feltételezés, hogy ha Bukarestben más döntés születik, akkor talán augusztus 8-as sem következik be abban a formában, ahogy bekövetkezett. Köszönöm szépen, ez lett volna a véleményem.
Szabó alelnök úr, Horváth képviselő úr! Kérem a jelentkezéseket! Szabó alelnök úr!
SZABÓ VILMOS (MSZP): a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Bizottság! Úgy gondolom, nagyon lényeges, hogy ez a tájékoztatás elhangzott és mindjárt az őszi idény első külügyi bizottsági ülésén foglalkozunk a kérdéssel, hiszen a grúziai válság olyan helyzetet teremtett és olyan illúziót érint, amely minden bizonnyal európai, világpolitikai szempontból nagyon fontos következményekkel jár, és mind Magyarország, mind az Európai Unió sok elemzést kell hogy elvégezzen, hogy hogyan is kezelje, hogyan is reagáljon ezekre a kérdésekre.
Azt hiszem, Magyarország számára - mint minden ilyen helyzetben - a legfontosabb, hogy érvényesítsük a nemzeti érdekeinket, a magyar érdekeket az európai uniós és NATO-tagságunkkal összhangban, és persze realista alapon minden túlzástól mentesen, és amennyire csak lehetséges, a pártérdekek elkerülésével vagy a pártérdekeknek nem alárendelve reagálásunkat.
Nos, államtitkár asszony előterjesztéséből teljesen világossá vált, hogy Magyarország reagálása megfelelt a magyar nemzeti érdekek érvényesítésének, amely európai uniós és NATO-tagságunkkal összhangban történt, és azt gondolom, igen realista alapon. Hasonlóképpen gondolkodott, gondolkodik és reagál a Magyar Szocialista Párt, amely kormányzó párt, egyértelművé tette, és itt is egyértelművé szeretném tenni, hogy az álláspontja azonos a kormány álláspontjával. Ebben az esetben, azt hiszem, Magyarország nemzeti érdekeit figyelembe vettük minden tekintetben, s nagymértékben hozzájárultunk egy egységes európai uniós álláspont kialakításához, ezzel tettük a legtöbbet, amelyet Magyarország mérete, pozíciója szempontjából, geopolitikai helyzete szempontjából kellett hogy tegyen és tehessen.
Van tehát egy helyzet, van egy megítélés, az is világossá vált - magam is így gondolom, ahogy államtitkár asszony mondta -, hogy a lényeges elemeket illetően a magyar kormány, így a Magyar Szocialista Párt és a Fidesz álláspontja ugyanazokat az elemeket hangsúlyozza. Van egy picinek látszó különbség, de ez végül is nem kicsi, hanem meglehetősen nagy, az tudniillik, hogy a Fidesz itt megint a pártérdekeit vette elő, mint annyiszor már, és itt, a külügyi bizottságban is megtapasztaltuk ezt már sokszor, legutóbb éppen a külkapcsolati stratégiánál, ahol megtudhattuk, hogy az egyébként közösen előkészített külkapcsolati stratégia nem ér semmit, mert van a Fidesznek egy stratégiája, és az az igazi nemzeti stratégia. Most persze megint megtudhattuk, hogy az igazi álláspont a Fideszé, hiszen ez a legmagyarabb álláspont. Ezt most nem elnök úr mondta, hanem a Fidesz elnöke utalt arra, hogy a magyarizmust kell érvényre juttatni. A Fidesz itt megint a legatlantistábbnak, a legigazán atlantistábbnak próbált feltűnni az elmúlt hetekben, a legigazabb Amerika-barátnak próbálta magát feltüntetni, és persze folytathatnám. Mindez jelzi a jelenlegi állapotunkat, és jelzi, hogy így sérül a magyar nemzeti érdek.
Szeretném visszautasítani nem először, és valószínűleg nem is utoljára elnök úrnak a miniszterelnököt ért minősítését az oroszbarátságról és egyebekről. Ugyancsak szeretném visszautasítani - nem részletezve, mert a bizottság jegyzőkönyveiben már bőven utána lehetne nézni - az energetikai kérdésekről, a Nabuccóról és a Déli Áramlatról szóló megjegyzéseit, és azokat a minősítéseket, amelyeket ezzel kapcsolatosan megpróbál mint igazságot elültetni itt is, de egyéb írásaiban és megnyilatkozásaiban a magyar médiában és a magyar nyilvánosság előtt. Azt hiszem, ezek egyszerűen nem igazságok. Nem akarom másképpen minősíteni.
Szeretném elmondani, hogy egyáltalán nem tartom se helyesnek, se jónak, se támogathatónak azt a javaslatát, amely a Déli Áramlatból való kilépést szorgalmazza. Szeretnék csak zárójelben visszautalni a francia nagykövet által az 1. napirendi pontnál tartott tájékoztatójára vagy a reagálásaira, amelyben nagyon árnyaltan, nagyon realista módon és nagyon határozottan foglalt állást részben, hogy hogyan viszonyuljon az Európai Unió Oroszországhoz, a grúz válsághoz és persze azt az összefüggést is, ahogyan egymásra vagyunk utalva. Egy realizmusra van szükség, és el kell kerülni a túlzásokat Oroszország tekintetében. Ezért tehát azt hiszem, az nem magyar nemzeti érdek, hogy Magyarország most lépjen ki a Déli Áramlatból, és azt gondolom - hasonlóképpen, ahogy állást foglaltunk -, a Nabucco és a Déli Áramlat megfér egymás mellett. Szeretnék utalni Bryza amerikai helyettes államtitkár megjelent nyilatkozatára, amely egyértelművé tette, hogy Magyarország álláspontja e tekintetben elfogadható, világossá vált, hogy a kettő együtt kezelhető. Úgy hiszem tehát, hogy sorolhatnám még az ezzel kapcsolatos érveket.
Összességében azt szeretném mondani, hogy fontos, hogy ebben a szellemben képviseljük a magyar nemzeti érdeket. Egyébként még megemlítve: a miniszterelnök úr megnyilatkozott, a magyar kormány álláspontját képviselte, e tekintetben, azt hiszem, szintén nem helyesek az elnök úr megjegyzései. Azt már csak ismetelten őszintén remélni tudnám, hogy ilyen fontos nemzeti érdekeket érintő kérdésben a pártérdekeket el tudják a megfelelő helyre tenni a Fideszben. Minden bizonnyal többet tudnánk elérni, és többet fogunk tudni elérni, ha ezt így teszik, még ha ennek most rövid időn belül nem is nagyon látom a lehetőségét. De nem adjuk fel a reményt, hogy egyszer talán arról a lényegről tudunk beszélni, ami megfogalmazódik a fideszes álláspontokban is. Köszönöm.
ELNÖK: Horváth képviselő úr!
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Államtitkár Asszony! Igen jó volt hallani a beszámolót, a tájékoztatót, azért, mert a szokottnál talán nagyobb számú pontban egyetértés hangzott. Ahol nem, vagy ahol lazább a megfogalmazás vagy az egyetértés kifejezése, azok az események, azok a tételek nem lényegtelenek. Éppen ezért kértem szót, ami az elnök úrtól is hallottunk, de ami elhangzik a közvéleményben, a szakemberek és a véleményformálók körében, hogy a magyar miniszterelnök ebben a kérdésben valóban, diplomatikusan szólva, csendesebb volt, visszafogottabb volt, mint a téma nemcsak megérdemelte, de megkövetelte volna.
Most, amikor olyan dolgokat hallunk - mert országgyűlési képviselők vagyunk, képviseljük az országok, képviseljük a magyar népet - ebben az országban és messziről, kívülről is, hogy hogy is van az, hogy a miniszterelnök úr azért volt kevésbé hallható ebben a témában, mert az ő értékelése, referenciája a témában odavezette, vagy pedig azért, mert a miniszterelnök ingadozó székének a védelmével annyira el van foglalva, hogy nemigen van ideje ilyen fontos kérdésekre. Hiszen ez egy fontos kérdés, nem kicsike falat. Ez egy nagy téma. Ennek a megértése hozzáértést igényel, azonkívül még a hozzáértőnek is igen sok új adat feldolgozását, megemésztését kívánja.
Ha a miniszterelnök úrnak erre nincs ideje, mert ingadozó székének védelmével van elfoglalva, akkor nehéz ezt megmondani az embereknek Mezőtúron, Kaposváron vagy a tengerentúli érdeklődőknek. Én itt ezt azért hozom elő, tisztelt bizottság, államtitkár asszony, mert a téma rendkívül fontos Magyarország számára, s nemcsak abban a nagy közösségben, amelynek tagja vagyunk, az Európai Unióban meg a NATO-ban, persze ott is fontos, azonban kifejezetten magyar prioritás, nemzeti, társadalmi érdek. Ebben az összefüggésben az is fölmerül, hogy hogy is állunk ma.
Nincs nekem kritikai megjegyzésem, inkább kérdésem ebben a második témában: hogy is szemléljük most Georgia csatlakozását, felvételét ehhez a két klubhoz - bocsánat a klub szóért -, az Európai Unióhoz és a NATO-hoz. Itt aztán a saját érzésemet fejezném ki, amikor azt gondolom, úgy érzem, hogy Georgia tagsága most kívánatosabb, mint ezelőtt egy fél évvel volt. Akkor a tárgyalások stádiumában volt, megfontolások, különböző ide, meg oda... Nagyon jó, ha gondolkodik a világ, de most a téma időszerűbbé vált. Ez a gondolatom hogy hangzik el mint a Külügyi bizottság egy tagjától, a magyar külpolitikai álláspont formálóinak és végső soron annak a kialakítójának. Köszönöm, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönjük, János bátyám. Kozma alelnök úr!
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hadd emlékeztessem magunkat - lehet, hogy erről az államtitkár asszony és a Külügyminisztérium képviselői nem tudnak -, hogy egy korábbi beszélgetésünkön Horváth képviselő úr fölhívta a figyelmünket, hogy a témában nevezett ország elnevezésében a Külügyi bizottság legalább önmaga alakítson ki egy konzekvens nevezéket. Úgy látom, Horváth képviselő úr ehhez ragaszkodik, tehát Georgiának nevezi.
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Ő kéri ezt.
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Igen. Abban maradtunk, hogy próbálunk is ehhez valamilyen módon, amikor lehetséges, ragaszkodni.
ELNÖK: Ez egy kérdésnek is fölfogható.
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Igen. Vajon tudunk-e ilyen irányban lépést tenni, hogy a tbiliszi igénynek megfelelően át tudjuk-e alakítani a sajnos, nem sajnos, de bevetté vált terminológiát és névhasználatot ebben a kérdésben. Nekem is Grúziára áll még a szám az elmúlt éveknek és a nemzetközi gyakorlat egy részének megfelelően is, sajnos.
Nos, nagyon szeretném a rövid hozzászólásomban szétválogatni a dolog érdemi részét azoktól a belpolitikai vagdalkozásoktól, oldalvágásoktól, amelyekkel most ellenzéki képviselőtársaim ellátták ezt az ügyet. Először is azt gondolom, hogy amit az államtitkár asszonytól hallhattunk, arról szól, hogy a magyar külpolitika aktívan és érdemben kíván részt venni ezeknek az ügyeknek a kezelésében.
Még egy elemet hadd emeljek ki! Benne volt a felsorolásban, és szerintem csak jó, ha illetékes bizottságként ezt látjuk is, hogy messze többről van szó, mint szimpla reagálásról ebben az ügyben. Arról van szó, hogy mindazokkal az ügyekkel, körülményekkel, feltételekkel foglalkozott és foglalkozik is a kormány és a Külügyminisztérium, amelyek ebben az egész ügyhalmazban meghatározóak és nemcsak a múltat, a jelent, hanem valószínűleg a következő időszakot is el fogják dönteni. Ezért gondolom, hogy alapvető fontosságú annak a fölvetése, hogy igen, rávilágít a kialakult helyzet is arra, hogy az európai közös külpolitika, energiapolitika, biztonságpolitika mennyire fontos az egész Európai Közösség számára, amelynek tagjaként, ha mi ehhez ebben az ügyben is hozzá tudjuk tenni a magunkét és ezzel alakítói, hozzájárulói tudunk lenni ennek a közös politikának, akkor azt gondolom, hogy egy nagyon aktív és nagyon is dicséretes magyar szerepvállalásról kell itt beszélnünk.
A másik elemről, ami szintén a körülményekhez tartozik, tudjuk jól, bár ennek az analízisébe ma itt nyilván nem kell belemenni, ez az ukrajnai helyzet, meg egyáltalán a mi keleti szomszédságunk problémája, illetve másik irányból vagy másik részről, erről szintén egy korábbi beszélgetésünkön már szó volt. Az egész Kaszpi-térség problémája, persze, hogy olyan környezete az egész ügynek, amelyben a magyar politika éppen az elmúlt egy évben aktívabbá válása a lehetőségeinket fogja tudni kibővíteni.
Mindannyiunk számára közismert - erre külön nem volt hivatkozás -, a térségben a magyar diplomáciai képviselet és jelenlét fokozása és most nemcsak Tbilisziről van szó, hanem a térség többi országáról is. Már eldöntött tény. Én arra számítok, hogy a jelenlétünk minőségi szintbeli és nemcsak minőségi, mennyiségbeli megemelése is azt fogja jelenteni, hogy a tudásunk mellett a befolyásolási képességünk is ebben a térségben szükségképpen növekedni fog. Nos, a befolyásolás nem feltétlenül csak ott helyben, hanem az Európai Közösségben, abban a közegben való befolyásolási képességünket is növelni fogja, ahol mi érvényesíteni akarjuk a magyar nemzeti érdeket, többek között.
Legalább ennyire fontos és már harmadik hozzászólásban jött elő, hogy hogyan tudja támogatni akkor a Magyar Köztársaság kormánya a grúziai integrálódási folyamatot a transzatlanti kapcsolatrendszerbe. Ez az egyik alapkérdés. Amikor azt tapasztaltuk, hogy ez megakadt, akkor már nem értek egyet elnök úr következtetéseivel, de a logikáját érteni vélem, hogy persze, hogy föl lehet vetni olyan kérdést, hogy ha az nem lett volna, akkor mi más lett volna. Politikában, persze, meg egyébként is ezek mindig is megkérdőjelezhető fölvetési módok, de azért minden bizonnyal alapvető érdekünk, hogy ezt a transzatlanti integrálódást, ha lehetséges, minden módon támogassuk, és ez pontosan megfelelt államtitkár asszony tájékoztatása szerint is az eddigi lépéseinknek.
Azt gondolom tehát, hogy ami történt és amilyen irányban folytatja a kormány a lépéseket, az mindenképpen megfelelő. Engedtessék meg nekem, hogy azért mégis két-három mondatot mondjak ennek a belpolitikai szósszal való leöntéséről, mert tényleg azt látom, hogy volt az elnök úr által is képviselt koncepciója a Fidesznek mint pártnak, hogy a kormánynak nincs külpolitikája. Ez jó 1,5-2 éves időszak volt. Most az adott ügy kapcsán egy finom módosítást hallhattunk: a Külügyminisztériumnak ebben a kérdésben már van politikája, külpolitikája, de a kormánynak még sincs, mert a miniszterelnöknek meg nincsen.
Azért csak azt gondolom, hogy ez a fideszes tételhez próbálja hozzágyömöszölni a valóságot. Én meg azt gondolom, hogy az a korrekt hozzáállás, hogy a külpolitikát - ha elfogadja elnök úr is és a Fidesz is - alapvető letéteményesként és szakpolitikaként a Külügyminisztérium menedzseli és a kormány politikájaként érvényesíti az elképzeléseket, akkor ezt üdvözölni kell, és nem kellene itt - erre Horváth képviselőtársam tett kísérletet, hogy a miniszterelnök belpolitika helyzete vagy legalábbis ahogy ezt látni szeretnék ellenzéki oldalról - annak függvényébe állítani azt, hogy a kormánynak ezek szerint még sincs külpolitikája, mert ebből ez a következtetés jön ki. Azt gondolom, hogy ezek érdekes, de ide nem való kísérletek igazából.
Arra szeretnék jutni, hogy úgy látom egyébként, hogy alapvetően külpolitikai, szakpolitikai kérdésekben itt a teremben alapvetően egyetértés van. Amikor a belpolitika kezd erre a dologra rávetülni, abban a pillanatban feszíti szét az egyetértés kereteit.
Éppen ezért arra a józanságra szeretném mindannyiunkat inteni, hogy az én álláspontom szerint egy válsághelyzetből politikát levezetni a magunk számára hibás következtetésekhez is vezet vagyis inkább fordítva: mi a nemzeti érdekekből és a saját politikánkból igyekezzünk megoldásokat javasolni ebben a válsághelyzetben. Ezért nem értek egyet elnök úrnak azzal a fölvetésével, hogy ez a válság kiváló lehetőség lett volna valamire. Egy válság soha nem kiváló lehetőség semmire. Egy válságot menedzselni, megoldani kell éppen azoknak a stabilitási erőknek, amelyeket jelenleg alapvetően az Európai Közösség jelent. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Gruber képviselő úr!
DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos, ez a téma is egy kicsit kezd elcsúszni olyan irányba, ami nem igazán visz előre bennünket. Én meg tudom érteni az alelnök urak védekező pozíciójának a kihasználását, de ha már Ukrajna szóba került, hadd emlékeztessek arra az időszakra, amikor Ukrajnában a narancsos forradalom idején, pontosabban hajnalán szerénységem is kint lehetett az első elnökválasztási fordulón, és abban az időben kaptunk egy olyan anyagot, amelyben a magyar kormány álláspontja szerint bizony Janukovics elnöki mandátuma kedvezőbb lett volna a magyar külpolitika számára. Megőriztem ezt az írásos feljegyzést, tehát számon kérhető rajtam. Majd, amikor más történt, és Juscsenko mögé zárt a világ, akkor hirtelen Magyarország is átállt erre a pályára.
Én úgy vélem, hogy ezekben a vitákban, amiket volt szerencsénk - vagy talán nem szerencsénk - megtapasztalni, jobban szerettem volna, hogy mi nem a biztosíték kiverődése után kezdünk igen aktívan ezzel a kérdéssel is egyértelműen foglalkozni, hanem lehet, hogy a Külügyminisztérium és államtitkár asszony, valamint a kormánypártok és az ellenzéki pártok közös sodorvizén tudtunk volna hamarabb és egyértelműbb eredményeket elérni. Mert jó az, hogy kapunk egy nagyköveti dicsérő levelet, de azt hiszem, az talán még jobb, ha abban a sodorvonalban megyünk, ahol nem a harmadik-negyedik hullámban kapjuk ezt a támogatást. Nekem meggyőződésem, hogy ebben a kérdéskörben legalább olyan fontos azoknak az elemeknek a megvitatása - és talán erre kellett volna az elmúlt percekben törekednünk -, amik ennek a kialakult helyzetnek a gazdasági, európai energiapolitikai és biztonságpolitikai kérdéseiről szólnak. Sajnálom, hogy ezt a lehetőséget elmulasztottuk. Köszönöm.
ELNÖK: Kárpáti képviselő úr!
KÁRPÁTI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök úr, lenne egy javaslatom. Most, hogy a tévék elmentek, akár le is zárhatjuk ezt a vitát. Én azt gondolom - és ez lenne a javaslat -, ha azzal a lehetőséggel élnénk, hogy elnök úr a végén foglalja össze, és a végén fejti ki álláspontját, talán nagyobb figyelmet fordítanának a televíziók és a sajtó a többi hozzászólóra is.
Én úgy érzem - és ez ennek az egész vitának a legrosszabb következtetése -, hogy ha egy Fidesz-politikus Amerikába akar menni, akkor entrée-ként elkezdi szidni Oroszországot. Ez az orosz-grúz viszony, úgy tűnik, az aktuális lehetőség erre.
Én azt hiszem, Magyarországon nagyon sokan vannak, akik nem parlamenti fizetésből élnek, többek között nálunk, a mi térségünkben az a több százezer tonna alma, amely eddig mindig a szovjet-orosz piacokra ment, ma itt dekkol Magyarországon, és egyszerűen emberek százezrei nem tudják eladni, mert igazából nincsenek is olyan jellegű tárgyalások az országban, amelyek ezt segítenék.
Úgy gondolom, nem biztos, hogy Grúzia biztonságát növelné, ha most fölvennék a NATO-ba, és rajta vezetik keresztül az olajvezetékeket, hiszen pontosan jól tudjuk, hogy a Hormuzi-szoros vagy egy-egy adott szűk terület geográfiai elhelyezése alapvetően a biztonságot csökkenti, és a befektetők nem biztos, hogy azt nézik, hogy ki hova tartozik. Én azt gondolom, mindenki érdekét az szolgálná, ha Oroszországgal jó viszony alakulna ki, amit a franciák, a németek és az olaszok is egyfolytában hangoztatnak, és nagyon okosan első perctől kezdve kifejeztek, és a mai nap folyamán is ezt hallottuk.
Én úgy gondolom, Magyarország, Magyarország kormánya ebben a vonatkozásban úgy viselkedett, úgy nyilatkozott, ahogy az elvárható volt, illetve az adott folyamatok között be tudott állni abba a sorba, amit a legtöbb ország képviselt. Nekünk nagyon fontos, hogy a környezetünkben ne erősödő vagy élesedő konfliktusok legyenek, hanem megbékélések legyenek, nyugalom legyen, hisz mint kis ország mi is pontosan tudjuk, hogy akkor jó, ha nyugalom van körülöttünk. Én nagyon kérem azt, mivel nagyon sok vonatkozásban egyetért a két párt, hogy ezeket az úgynevezett aktuálpolitikai vagy más formában megjelenő jelenségeket kicsit zárjuk ki, így sokkal jobban szolgáljuk az országunk érdekeit. Köszönöm.
ELNÖK: Kovács Kálmán képviselő úr!
KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Tényleg csak néhány megjegyzést szeretnénk tenni. Az első mindenképpen az, amit én a bizottságnak is javasolok megfontolásra. Az előző felszólaláshoz csatlakozva mondom, hogy természetesen a térség egyensúlyában és békéjében vagy békés egyensúlyi helyzetében vagyunk érdekeltek, ez nyilvánvaló. Ugyanakkor természetesen azokat az alapelveket, amelyek a közép-kelet-európai népek politikáját a rendszerváltás előtt is már bizonyos nyomokban, és a rendszerváltást követően is meghatározzák, nem kell föladnunk, és nem is szabad föladnunk.
Ugyanakkor szeretném elmondani, hogy mind a kettőben, tehát akár a népek önrendelkezési, a területi integritási és egyéb kérdésekben, akár a béke vagy a békés környezet kialakításának a kérdésében Magyarország egészen nyilvánvalóan nem önmagában tudja ezeket a kérdéseket megoldani, hanem annak a függvénye, hogy milyen elsősorban az euroatlanti együttműködés kerete, de pontosítva, az Egyesült Államok és az Európai Unió milyen politikát tud ebben követni. Ez a két garanciális elem van arra nézve, hogy a mi politikánk vagy a mi törekvéseink megvalósuljanak. A magyar törekvéseknek egyébként semmilyen relevanciájuk nincsen, és nyilván a döntéseinknek sem, csak ezen két nagy dimenzió keretein belül.
Ezt én azért mondom, mert természetesen ebben a körben, tehát a külügyi bizottság körében szerintem érdemes erről vitát folytatni, legalábbis nem érdemes túlságosan leegyszerűsíteni egy olyan kérdést, mint a NATO-csatlakozás kérdése. Hiszen a NATO-nak meg kell fontolnia azt, hogy még sosem sérült, legalábbis az utóbbi néhány évtizedben nem sérült az 5. pont, és abban az esetben, ha Grúziát a NATO bevette volna a szövetségi körbe, akkor kérdés, hogy az 5. pontnak eleget tudott volna-e tenni. Ha nem tesz eleget, akkor innen kedve nincs többé értelme a NATO-szövetségnek, mert nem jelent igazi védelmet.
Itt a precedens politika mentén is kell haladni, és végig kell gondolni, hogy vajon egy elnökválasztásra készülő Egyesült Államok elég erős-e ahhoz, hogy ez az időszak lett volna alkalmas a grúz NATO-csatlakozásra. Az orosz elnöki megerősödés és az orosz politika újraerősödése most nem az az időszak-e, amikor az orosz politika megpróbálja újra a világpolitikai szerepét valamilyen ponton meghúzni, a befolyási övezeteit kialakítani? Inkább ilyenekről kellene beszélni, hogy az Európai Unió hogyan fog viszonyulni ahhoz, ha az Egyesült Államok, tehát egy új elnökség mondjuk fél éven belül Oroszországgal leülve kialakít egy új status quót. Ebben egyáltalán lesz-e az Európai Uniónak szava? Lehet-e szava? Ha akarjuk, hogy legyen, akkor ebben tudunk-e valamit tenni? Mi a mi álláspontunk ebben? Hol lesz ennek a határa? Lesz-e ilyen status quo? Szerintem lesz. És ha lesz, akkor ebben mi tudunk-e lépéseket tenni, ami motiválhatja, hogy hol történik ez a határ, Ukrajnán innen vagy onnan? Tehát a befolyási övezetekkel mi történik?
Szóval szerintem sokkal magasabban kellene meghúzni ennek a beszélgetésnek a szintjét, mint hogy adott esetben egy nyilatkozat hova röppent, az jó volt-e, és hogy ritmusban hol vagyunk. Én azt mindenesetre előremutatónak és nagyon fontosnak, szimbolikus politikai értelemben is fontosnak tartom, hogy elsőként vagy az elsők között, de remélem, elsőként, valóban meg tudjuk nyitni ott a nagykövetséget. Ezek szimbolikus értékű lépések, amelyek mások számára is üzenetet jelentenek.
Természetesen támogatom alapvetően azt a szemléletet, ami a bizottságban kialakul, és ami véleményem szerint egyébként közel áll a gyakorlatban a kormány egészének politikájához. Mondom, nem minden lépésében, de szerintem ezt nem feltétlenül kell ebben a szituációban számon kérni. De azt gondolom, hogy egy következő... Most nem tartottam ezt fontosnak, hogy egy francia nagykövettől megkérdezzük ezt a francia elnökség utolsó négy hónapjára vetítve, de az Unió programjával kapcsolatosan csak meg kell kérdezni, hogy egy következő politikai status quo kialakításában hogyan akar részt venni az Európai Unió, részt kíván-e egyáltalán venni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Azt hiszem, több hozzászólás nincsen. Mielőtt megadnám a szót államtitkár asszonynak, jelezném, hogy megegyeztünk államtitkár asszonnyal abban, hogy a következő, 23-ai bizottsági ülésen már meg is hallgatnánk a nagykövetjelöltet, aki csere lenne. A bejelentésekből értesült a közvélemény is erről. Akkor módunk lesz arra, hogy egy kicsit aktuálisan is beszéljünk a grúziai helyzetről. Azt hiszem, az egész félév folyamán ez egy olyan téma lesz, ami folyamatosan a napirendünkön szerepel, és azt gondolom, az elhangzottak mindegyik vonatkozása fontos. Talán egyetlenegy megszólalásra sem lehet azt mondani, hogy ne érintette volna valamilyen fontos vonatkozását a helyzetnek. Azt szeretném kérni, legyünk türelemmel egymás iránt, hiszen ha valaki valamit mond, azt azért mondja, mert annak, úgy gondolja, jelentősége van az egész probléma szempontjából. Államtitkár asszony!
Horváthné dr. Fekszi Márta reflexiói
HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Nem kívánom a bizottság tagjait sokáig feltartani, csak nagyon röviden szeretnék reagálni, amit elnök úr, illetve a képviselő urak hozzászólásában elhangzott.
Egy. - A miniszterelnökről. Kifejtettem azt, hogy a Külügyminisztérium kezdettől fogva aktívan kialakította - és ez nem a Külügyminisztérium álláspontja, ez kormányzati álláspont, és ezt szeretném hozzátenni: a Külügyminisztérium a kormányzat egyik szerve. Amikor nyilatkozik a Külügyminisztérium, illetve a külügyminiszter, e tekintetben nyilvánvalóan képviseli a miniszterelnököt is.
Az események utáni első kormányülésen - én voltam ott - azonnal döntöttünk egy nagy segély ügyében, 30 millió forintban. Szeretném hozzátenni nagyon halkan: ennek a kijuttatása a legnagyobb gond számunkra, egy mintát, hogy mit fognak kapni a grúzok, kivittek a kollégáink, de ez 65,3 tonna. Ez egy borzasztó nagy szállítmány, a honvédséggel együttműködve juttatjuk el, és elég komoly gond, hogy hogy fogjuk hajóval konténerrel behajózni, mert ez egy nagyon komoly segélyszállítmány.
A miniszterelnök egyébként megszólalt, belföldön is megszólalt, mielőtt kiment a franciák által összehívott rendkívüli csúcsra. A rendkívüli csúcs lényegében az ebédre korlátozódott meg az előtte-utána lévő konzultációkra. Ez egy nagyon rövid ebéd volt, 1,5 órára volt hivatalosan kitűzve, és a 1,5 óra alatt a 27 uniós vezető túlnyomó többsége nem szólalt meg, de azért a magyar miniszterelnök megszólalt ez alatt, utána pedig adott sajtótájékoztatót is. Itt van, hogy mit mondott benne, de nem látom értelmét, hogy elismételjem ezt. Ezt csak azért szeretném mondani, mert a miniszterelnök is megszólalt, és nem mondható el, hogy ez nem történt meg.
A gázzal, energiával kapcsolatosan azt jeleztem, hogy azért került be többek között az EIT végkövetkeztetésébe a közös energiablokk, mert ebben mi nagyon komolyan kiálltunk. Itt már egyszer meghallgatta a bizottság, amikor elhoztam a Nabucco-nagykövetet. Jön majd megint.
A Nabucco-nagykövet az elmúlt néhány hónap alatt tizenhatszor volt külföldön. Ebben végigjárta teljes Ázsiát, Brüsszelben csak 6 alkalommal volt, többször tárgyalt Törökországban is. Nem akarom végigmondani, de minden érdekelt kormányzatnál és minden potenciális beszállítónál tárgyalt. Egyébként jelenleg is a helyszínen van: most ment ki Azerbajdzsánba és Kirgizisztánba, mert önök előtt is ismeretes, hogy januárra mi egy nagyon komoly Nabucco-csúcsot szervezünk. De ezt megelőzően már most, októberben itt, Budapesten a Nabucco-projektben részt vevő vállalatok - tehát a magánszféra szintjén - lesz itt egy nemzetközi konferencia Budapesten, amelyen egyébként a miniszterelnök is fölszólal, aktívan részt vesz, és a Külügyminisztérium a saját apparátusával együtt ennek a szervezésébe beszállt.
Nagyon fontos, hogy rendkívül magas szintre tervezzük a januári csúcsot. És reményeink szerint ennek megfelelő is lesz. Azért is van kint a helyszínen a Nabucco-nagykövet, mert ezekbe az országokba személyesen viszi el a miniszterelnök úr által aláírt meghívókat. Egy uniós tagállamba nem kell, de nyilvánvaló, hogy az ázsiai beszállító országoknál ennek is jelzésértéke van, hogy nem postán kapják meg a meghívót.
Nagyon komolyan szervezzük ezt, és amit ezzel kapcsolatban szeretnék megjegyezni: nem véletlenül hívtam fel arra a figyelmet, hogy kérjük és a Külügyminisztérium kifejezetten igényt tart rá, hogy mind a kormánypárt, mint a parlamentet alkotó valamennyi párt a saját nemzetközi pártkapcsolatain keresztül vegyen aktívan részt abban, hogy ezek a nemzetközi konferenciák Budapesten sikeresek legyenek, és igenis legyen Nabucco-projekt.
Ne felejtsük el, hogy az Uniónak most is van névlegesen Nabucco-koordinátora! Nem az én tisztem, hogy az Unió által kinevezett tisztviselőt kritizáljam, de ez a koordinátor egyetlenegyszer nem ment el egyetlenegy országba sem, amely Nabucco-beszállító állam lenne. Nem ment el!
Nagyon nagy tisztelettel kérem minden párt képviselőjét, hogy az EP-képviselőinken keresztül is igenis járuljunk ahhoz hozzá, hogy az Unió tisztviselői, az Unió energiabiztosa, akit elvárnánk, hogy legyen itt a konferencián, igenis menjenek el a forrásországokhoz, igenis biztassák őket arra, hogy részt kell venniük ebben a projektben, mert ez közös érdekünk. A magyar nemzeti érdek az, hogy mind a két vezeték megvalósuljon, mind a két vezeték menjen át Magyarországon, és mind a két vezetékből részesüljünk.
Nem akarok olyanokba belemenni, hogy - a Bryzát már azt hiszem, Szabó Vilmos említette, de ne felejtsük el, hogy - a Financial Timesban néhány nappal ezelőtt nagyon komoly cikkek jelentek meg ezzel kapcsolatosan, amelyek ugyancsak azt mondják, hogy mind a két vezeték kell Európának. Ha rajtunk keresztül megy a Déli Áramlat, az elsősorban Nyugat-Európát fogja ellátni, és csak egy kisebbik részét kapjuk mi, magyarok. Ezekre mind szükség van.
A felfüggesztéssel kapcsolatosan nem kívánok nemzetközi jogi vitába szállni elnök úrral. Erre inkább nem térnék ki. Azt gondolom, hogy mind a két vezetéket meg kell csinálni, mind a két vezeték mögé a magyar kormányzatnak politikailag nagyon komolyan mögé kell állni. Most, per pillanat, amíg előttünk napirenden vannak, mind az októberi budapesti nemzetközi Nabucco szakmai konferencia, mind a januári, egyértelmű bizonyíték, hogy a kormány e mögé beállt, és igenis csinálja.
A MAP-tagságról. Szintén fölmerült, és többen mondták - elnök úr és Horváth képviselő úr is - Georgiát-Grúziát. Vettem a célzást, amit mondott a képviselő úr. Augusztus 19-én, amikor a NATO külügyminiszteri értekezlet volt, a miniszter asszony felszólalt ezzel kapcsolatban, és a felszólalásában jelezte, hogy a magyar fél támogatja, hogy felgyorsításra kerüljenek ezek a folyamatok, és erről érdemben tárgyaljunk decemberben. A magyar diplomácia nagyon komolyan kiállt amellett, hogy létrejöjjön - és papíron már létrejött, érdemben kell elindítani - a NATO-Grúzia bizottság felállítását. Mi ezt támogattunk, kezdettől fogva részt vettünk benne, és jeleztük, hogy részt kívánunk ebben venni. Hirtelenjében csak ennyit reagáltam volna, egyébként nyitottak vagyunk, és igaza van elnök úrnak, hogy mondhatom azt, hogy a néhány nap múlvai, szeptember 23-i ülésünk kiváló alkalom lehet arra, hogy az időközben bekövetkező fejleményeket a nagykövet úr meghallgatása kapcsán a bizottság áttekintse és megvitassa.
ELNÖK: Államtitkár asszony, reagálnom kell két dologra. Az egyik a miniszterelnök megnyilatkozása vagy nem megnyilatkozása. Azt hiszem, nem fogja tudni sem ön, sem a kormánypárti politikusok elhitetni a magyar közvéleménnyel azt, hogy a Külügyminisztérium vagy akár a külügyminiszter asszony megnyilatkozása és a miniszterelnök megnyilatkozása ugyanolyan értékű. Önök ne emlékeznének arra, hogy 2001. szeptember 11-ét követően milyen hisztérikus kampányt folytatott az akkori ellenzék azért, hogy Orbán Viktor nyilatkozzon meg, mert Martonyi János megnyilatkozása nem elegendő abban az ominózus kérdésben, ami akkor napirenden volt?
Úgy vélem, az a hallgatás, ami jelenleg Gyurcsány Ferenc hallgatása, egy cinkos hallgatás. Szándékos, cinkos, előre megfontolt hallgatás ebben a kérdésben. Azok a nyilatkozatok pedig, amelyeket a miniszterelnök tett, nem nyilvánosak, illetőleg, amelyek nyilvánosak, teljesen nehezen minősíthetőek magyar kormányzati állásfoglalásnak. (Dr. Kozma József közbeszól.) Nem, nem tekinthetők annak. Tehát Gyurcsány Ferenc ebben a kérdésben cinkosan hallgat, ezt a véleményemet fönntartom, ezt szerettem volna jelezni.
A második megjegyzésem Metthew Bryza külügyi, energetikai és közép-ázsiai államtitkárnak a megnyilatkozására vonatkozik, amit itt most államtitkár asszony is idézett, és Szabó Vilmos is idézett. Hadd hívjam föl az önök figyelmét arra a mondatára ennek a nyilatkozatnak, ami úgy hangzik: most nem a Déli Áramlat ideje van. Ugyanebben a nyilatkozatban ugyanaz az államtitkár ezt mondta, és javasolom, hogy fontolják meg, hogy mi következik ebből. Nem feltétlenül az következik-e belőle, hogy Magyarországnak... - és jogi kérdésekről érdemes beszélni, mert úgy tudom, a jogi szerződés előkészítése folyamatban van, és erre vonatkozóan a kormányzat, gondolom, felügyeli a szerződéskötés folyamatát, ami a Déli Áramlat politikai megállapodásából következik. Erre vonatkozóan van a Fidesznek egy álláspontja, hogy ezt a tevékenységet fagyassza be, függessze fel a kormányzat, tekintettel az előállt helyzetre. Azt hiszem, megfontolandó az álláspontunk, még akkor is, ha nem értenek vele egyet. Ennyit tartottam fontosnak kiegészítésként elmondani.
Szabó alelnök úr!
SZABÓ VILMOS (MSZP), a bizottság alelnöke: Bocsánatot kérek, a jegyzőkönyvben azért mégiscsak rögzülnie kell: ebben a formában sem értünk egyet, és ebben is szeretném visszautasítani elnök úrnak a miniszterelnököt illetően megtett újabb megjegyzéseit. Azt gondolom, fontos, hogy ezek elhangozzanak.
Zárójelben még azért hadd tegyem hozzá, hogy ezeket a nézeteit még a jobboldali sajtóban is többen vitatják, ez legalábbis jelzésértékű, azt hiszem. Köszönöm.
ELNÖK: Összenő, ami összetartozik. Köszönöm szépen. A napirendi pontot lezárjuk. Megköszönöm államtitkár asszonynak, politikai igazgató úrnak és főosztályvezető úrnak a megjelenését.
A 4. napirendi pont az Albán Köztársaságnak az Észak-atlanti Szerződéshez való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv, valamint a Horvát Köztársaságnak az Észak-atlanti Szerződéshez való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló törvényjavaslat. Köszöntöm Hamikus Vilmos főosztályvezető urat. Előadót lehet állítani a témához, de nem kötelező. Főosztályvezető úr, nagyon rövid kiegészítést szeretnék kérni.
HAMIKUS VILMOS (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Két percben gyorsan elmondom. Az Észak-atlanti Tanács állam- és kormányfői áprilisban döntöttek Horvátország és Albánia meghívásáról az NATO-ba. A csatlakozási tárgyalások ütemterv szerint lezárultak, július 9-én aláíródtak a csatlakozási jegyzőkönyvek. A következő lépés a tagállami ratifikáció, illetve a meghívott országok parlamentjeinek a jóváhagyása.
A magyar integrációs politika egyik alaptétele volt a kezdetektől, hogy következetesen támogatjuk szomszédaink és azon régióbeli országok euroatlanti integrációs törekvéseit, amelyek hozzájárulnak a régió, Magyarország és a teljes euroatlanti térség stabilitásához, biztonságához. Különösen nagy jelentőséggel bír Horvátország ebből a szempontból, ami Magyarország stratégiai partnere. Kiemelném, hogy két cikluson, azaz négy éven keresztül láttuk el a NATO összekötő nagykövetség szerepét Zágrábban, tehát egy picit a mi sikerünknek is tekintjük a horvát csatlakozást. Mindezek fényében a Külügyminisztérium azt javasolja a tisztelt bizottságnak, hogy a törvényjavaslatot támogatólag terjessze az Országgyűlés szeptember 15-ei ülésére. Szimbolikus jelentőséggel bírna, ha elsők között lehetnénk, akár legelsők lehetnénk a horvát és az albán ratifikáció jóváhagyásában. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönjük, főosztályvezető úr. Azt hiszem, ebben egyetértünk, hogy ennek nagy jelentősége van. Macedóniát hiányoljuk erről a listáról, de bízunk benne, hogy az is hamarosan majd oda kerülhet. (Jelzésre:) Horváth képviselő úr!
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök úr, engedtessék meg, hogy aláhúzását kérjem annak a szónak, hogy szimbolikus jelentősége van. A szimbolikus jelen esetben nem kevesebb, mint tárgyi, kézzelfogható. Igen, tárgyi, kézzelfogható és szimbolikus. Magyarország és Horvátország ezeréves kapcsolata és sok minden más is része ennek a szimbólumnak. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. (Jelzésre:) Kozma alelnök úr vállalja, hogy a plenáris ülésen ismerteti a bizottság véleményét.
Fölteszem szavazásra az általános vitára való alkalmasságot. Ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú.
Ki támogatja, hogy Kozma alelnök úr legyen az előterjesztő? (Szavazás.) Ez is egyhangú. Köszönöm szépen.
Rátérünk az 5. napirendi pontunkra. Köszöntöm Gerejes István főosztályvezető-helyettes urat a Külügyminisztériumból. Az EU és Bosznia stabilizációs és társulási megállapodás kihirdetése a téma. Parancsoljon, főosztályvezető-helyettes úr, öné a szó. Rövid kiegészítést szeretnénk kérni.
GEREJES ISTVÁN (Külügyminisztérium): Köszönöm, elnök úr. Azt hiszem, jobb pillanatban nem is ülhettem ide az asztalhoz, mert a kollégáim két, közel szomszédos, de mindenképpen a balkáni régióba tartozó országnak a NATO-hoz való csatlakozását elősegítő jegyzőkönyv megerősítését terjesztették önök elé. A térséggel foglalkozunk ebben az előterjesztésben is. Egy viharos sorsú ország, Bosznia-Hercegovina elindult az európai integrációba, és ehhez szükséges ez a szerződés. Ez egy nagyon vaskos szerződés, mint látták, több száz oldalas, és gyakorlatilag egy nagyon vaskos cselekvési tervet vázol fel ahhoz, hogy Bosznia-Hercegovina hogyan kerüljön közelebb az Európai Közösségekhez, az Európai Unióhoz. Részleteiben pedig - ahogy az előterjesztés tartalmazza - jogszabályi, társadalmi változásokat, politikai együttműködést ír elő az Európai Unióval, illetve mindazon nemzetközi entitásokkal, például a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűncselekmények ügyében vizsgálódó bírósággal, amely a térségben elkövetett bűnöket tárja föl, és ítélkezik e tekintetben. Ilyen módon ennek a cselekvési tervnek a végrehajtásával válik majd Bosznia-Hercegovina alkalmassá arra, hogy társult taggá váljon, és esetleg majdan európai uniós taggá.
Az eljárás menetében pedig azt kell kiemelnem, hogy ez a nemzetközi szerződéskötési eljárásról szóló 2005. évi L. törvény alapján szükséges eljárás. Ez a szerződés, amely valójában három partnerből áll, olyan, különösen nagy jelentőségű szerződés, amelyben a törvényhozásnak van hatásköre dönteni, ezért készült az előterjesztés, hiszen törvénnyel való megerősítés és törvényi kihirdetés szükséges ahhoz, hogy hatályba léptethető legyen. Amennyiben az összes részes fél mindezt saját hazai jogában megteszi, és a letéteményest értesíti, úgy ez a társulási megállapodás hatályba fog lépni.
Kérem a bizottságot, hogy támogassák az előterjesztést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Amennyiben nincs kérdés, hadd tegyem föl szavazásra. Ki támogatja az előterjesztést? (Szavazás.) Egyhangú.
Itt is állíthatunk előadót. Kíván-e valaki előadó lenni? (Dr. Kozma József: Vállalom szívesen, az is lehet, hogy egy napirendi pont lesz...) Jó. Ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönjük szépen. Jó munkát kívánunk! Viszontlátásra.
A 6. napirendi ponthoz köszöntöm Kőrösi Levente urat a KÖVIM-től. A veszélyeztetett vadon élő állat-, és növényfajok kihirdetéséről szóló washingtoni egyezmény kihirdetéséről. Általános vitára való alkalmasságról van szó. Parancsoljon!
KŐRÖSI LEVENTE (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon rövid leszek. Röviden szeretném önöket tájékoztatni erről az előterjesztésről.
Ez az úgynevezett washingtoni egyezmény, amely a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szól, 1973-ban jött létre. Jelenleg 173 részes tagjával a világ egyik legnagyobb, de valószínűleg a leghatékonyabb nemzetközi természetvédelmi megállapodása. Magyarország ehhez az egyezmény 1985-ben csatlakozott és az előírásait 2003-ban egy törvénnyel hirdette ki.
A nevéből is látható, hogy ez az egyezmény kifejezetten azoknak a fajoknak a védelmét tűzte ki céljául, amelyeket a nemzetközi kereskedelem káros hatásai veszélyeztetnek. A hatálya alá közel 35 ezer állat- és növényfaj tartozik, és ezek nemzetközi forgalmát egy szigorú engedélyezési, illetve ellenőrzési rendszerrel szabályozza. Az egyezmény fajokat tartalmazó függelékek útján működik, és ezeket a fajokat veszélyeztetettségük mértéke alapján 3 függelékbe sorolták. Ezen függelékek módosításáról az egyezményt aláíró részes felek döntenek. Ezek 3 évente üléseznek.
Legutóbb erre 2007 júliusában Hágában került sor, ahol a részes felek 37 függelékmódosítási javaslatról döntöttek. Tekintettel arra, hogy az egyezmény végrehajtásának az alapja ezeknek a függelékeknek az alkalmazása. Ezeknek a nemzeti jogrendbe való beültetése a részes felek kötelezettsége, és ezzel a törvényjavaslattal ennek a nemzetközi kötelezettségnek kívánunk eleget tenni. Kérem a tisztelt bizottságot, hogy az előterjesztést támogassa.
ELNÖK: A 35 ezer tételtől eltekintünk. Hozzászólás? (Senki sem jelentkezik.) Nincs.
Fölteszem szavazásra. Ki támogatja az előterjesztést? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönjük szépen, jó munkát, viszontlátásra!
A 7. napirendi ponthoz köszöntöm dr. Bozó László elnök urat a meteorológiai műholdakkal kapcsolatban.
DR. BOZÓ LÁSZLÓ, az Országos Meteorológiai Szolgálat elnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A törvényjavaslattal kapcsolatban alapvetően szakmai részről szeretnék néhány dolgot mondani. Egyrészt azt hiszem, az mindannyiunk előtt nyilvánvaló, hogy ma már a környezeti állapot megfigyelése távérzékelés nélkül, ezen belül műholdas megfigyelések nélkül lehetetlen. Európában nincs természetesen olyan gazdag ország, amely önmaga tudna vállalni saját űrmegfigyelési programot. Ezért hozták létre 1986-ban az EUMETSAT nevű szervezetet, ami akkor csak néhány országgal indult, azóta folyamatosan csatlakoztak hozzá más európai országok is.
Magyarország esetében 1999-ben történt meg a társult tagsági szerződés aláírása. Ez kétszer meghosszabbításra került. Most a jelenlegi állás szerint 2009. január 1-jétől lennénk teljes jogú tagok. Maga a szervezet átfogja a teljes európai kontinensre vonatkozó műholdas megfigyeléseket. Természetesen nemcsak a meteorológia, de az éghajlatváltozás és általában a környezetügy területén, tehát számos olyan kapcsolódó terület van, amely jelentősen profitálhat ebből a csatlakozásból. Így például a katasztrófavédelem, erdőtüzek megfigyelése, árvízvédelem, egészségügy, pollenmegfigyelés, vulkánkitörések megfigyelése.
Úgy gondolom, hogy a teljes jogú tagság ezen túlmenően lehetőséget nyújt arra is, hogy a hazai vállalkozások is teljes joggal bekapcsolódhassanak abba a tevékenységbe, amelyet az EUMETSAT végez. Ez alapvetően a műholdak építése, illetve a műholdakon elhelyezett eszközöknek, ezen belül is a magas technológiát képviselő szoftverek alkalmazása. Azt hiszem, ebben a tekintetben is elég jók az esélyeink.
Ami magyar részéről az a magas szintű technológia fogadókészségét illeti, az Országos Meteorológiai Szolgálatnál működik egy műhold-meteorológiai csoport, amely már hosszú évek óta részt vesz, igaz, csak a társult tagság által engedélyezett jogokkal ebben a munkában. A teljes jogú tagságra ebben az értelemben felkészültünk mind szakmai, mind abban a tekintetben, hogy magát az EUMETSAT működését biztosító bizottságokba a legmegfelelőbb szakembereket tudjuk delegálni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, elnök úr. Gruber Attila jelentkezett előadónak. Van-e további kérdés, hozzászólás? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, fölteszem szavazásra. Ki támogatja az előterjesztést? (Szavazás.) Egyhangú.
Ki támogatja, hogy Gruber Attila legyen az előadó? (Szavazás.) Az is egyhangú. Köszönjük szépen, elnök úr. Jó munkát kívánunk önnek is, viszontlátásra. (Dr. Bozó László elhagyja a termet.)
Tisztelt Bizottság! A következő ülésünk szeptember 23-án lesz. Ezen az ülésünkön többek között a grúz nagykövetjelöltet fogjuk meghallgatni. Ezt követően október 7-én fogunk ülni. A honvédelmi miniszter lesz a vendégünk és a NATO-informális csúcstalálkozóról tart előzetes tájékoztatót, és az elnökség ma reggel megvitatta a teljes félévi munkatervet. Ezt a következő ülésen szétosztjuk, illetőleg akinek sürgős, a titkárságon elkérheti a konkrét üléseink időpontját, illetőleg témáit. Van-e egyéb egyéb? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincsen, az ülést berekesztem. Jó munkát kívánok, viszontlátásra.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 56 perc)
|
|
Németh Zsolt |
Jegyzőkönyvvezetők: Nánásiné Czapári Judit és Barna Beáta