KHTB-20/2008.
(KHTB-72/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2008. szeptember 23-án, kedden, 9 óra 37 perckor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Tájékoztató a Nabucco-gázvezeték projektről *
Molnár Csaba szóbeli kiegészítése *
A Szülőföld Alap 2007. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló (J/5884. szám) *
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó Vilmos (MSZP), a bizottság alelnöke
Hárs Gábor (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kránitz László (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP)
Dr. Szakács László (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Horváth János (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz)
Potápi Árpád János (Fidesz)
Dr. Nagy Andor (KDNP)
Kovács Kálmán (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Gedei József (MSZP) dr. Kozma Józsefnek (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP) megérkezéséig dr. Szakács Lászlónak (MSZP)
Dr. Horváth János (Fidesz) megérkezéséig dr. Nagy Andornak (KDNP)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz) megérkezéséig Németh Zsoltnak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Horváthné dr. Fekszi Márta külügyminisztériumi államtitkár
Dr. Molnár Csaba nemzeti fejlesztési és gazdasági minisztériumi államtitkár
Bayer Mihály Nabucco-nagykövet
Nagy Imre, a Szülőföld Alap Iroda igazgatója
(A bizottság 9 óra 38 perctől 11 óra 35 percig zárt ülés keretében tanácskozott, amelyről külön jegyzőkönyv készült.
Szünet: 11.35 - 11.39.
A nyílt ülés kezdetének időpontja: 11 óra 39 perc.)
Tájékoztató a Nabucco-gázvezeték projektről
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a 2. napirendi pontunkkal. Tisztelt Bizottság! A 2. napirendi pontunk a tájékoztató a Nabucco-projektről. Némi csúszással tudjuk elkezdeni. Elnézést szeretnék kérni a meghívottaktól.
Szeretném köszönteni vendégeinket: Molnár Csabát, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium államtitkárát, első alkalommal a Külügyi bizottságban, de reméljük, nem utoljára; illetőleg Bayer Mihály nagykövet urat, akit már nem először és nem csak ebben a minőségében hallgathatunk meg, de nagy örömünkre szolgál, hogy mind a ketten elfogadták meghívásunkat. És szeretném köszönteni Boros Jenő nagykövet urat, aki közöttünk van, és adott esetben Azerbajdzsánnal kapcsolatban, ha esetleg fölmerül kérdés, lehet, hogy őt is meginterjúvoljuk, hiszen nem mellékes a projekt sikere szempontjából az azerbajdzsáni helyzet.
Először megadnám a szót államtitkár úrnak, majd nagykövet úrnak. Parancsoljon, államtitkár úr!
Molnár Csaba szóbeli kiegészítése
MOLNÁR CSABA, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Örülök annak, hogy az Országgyűlés egy nagyon fontos bizottsága egy ilyen, Magyarország energiabiztonsága szempontjából lényeges kérdést a napirendjére tűzött. Köszönjük a meghívást.
Amennyiben a bizottság, illetve elnök úr megengedi, kicsit a projekt genezisével kezdeném, már csak azért is, mert az elmúlt időszakban mind a sajtóban, mind pedig általában a politikai nyilatkozatok terén néhány félreértésre okot adó történet terjedt el. Talán jó lenne, ha tisztába tudnánk tenni, hogy 2002-től, a projekt indulásától napjainkig körülbelül mik voltak a legfontosabb lépések.
Maga a Nabucco-projekt 2002 júniusában indult, méghozzá üzleti vállalkozásként. A résztvevő vállalatok akkor kötöttek egy közös együttműködési megállapodást. Később az Európai Unió, annak Bizottsága is fontosnak ítélte ezt a projektet, több ezzel kapcsolatos határozat is volt, még eredetileg anélkül, hogy konkrétan nevet adtunk volna ennek a projektnek, eredetileg ez csak a Kaszpi-tenger térségét az Európai Unióval összekötő új gázvezetékprojektről szólt.
Maguk a cégek, akik ebben részt vesznek, 2005. június 28-án írták alá a Joint Venture Agreementet, ez volt az első olyan fontos dokumentum, ami alapján már később kormányzati szinten is el lehetett járni.
Az első ilyen kormányközi szintű döntésre 2006-ban került sor Bécsben, amikor is a nemzetközi konferencián a részes államok, így természetesen Magyarország is aláírta a vezeték megépítését támogató közös kormányzati szándéknyilatkozatot.
Az Európai Unió is több lépést tett a projekt előmozdítása érdekében, ahogy a tisztelt bizottsági tagok is minden bizonnyal tudják, egyrészt javaslatot tett az Európai Unió az engedélyeztetési eljárások felgyorsítására - ha megengedi a tisztelt bizottság, erről néhány mondatot majd magyar oldalról is szeretnék mondani -, másrészt pedig Van Aartsen úr, a volt holland külügyminiszter személyében egy, a programmal foglalkozó koordinátort is sikerült kinevezni.
2007-ben úgy éreztük, hogy kicsit felgyorsul a projekt. Egyrészt Magyarországon a földgázellátásról szóló törvény módosításával, melyben az Országgyűlésben széleskörű konszenzus volt, sikerült megteremteni az egyablakos ügyintézés lehetőségét az ilyen nemzetközi földgázvezeték-projektek esetében. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy célunk és érdekünk lenne, hogy a többi Nabucco-projektben résztvevő ország is tegye meg ezt a lépést, amit Magyarország már megcselekedett, mert ez akadálya lehet annak, hogy a későbbiekben a projekt tényleges kivitelezése megvalósuljon.
A projekt mai állása szerint a hat konzorciumi cég elsősorban üzleti vállalkozásként tekint ennek a projektnek a megvalósítására. Ennek az üzleti vállalkozásnak, amiben egyébként részt venni Magyarországnak, illetve a Molnak elemi érdeke, van egy nagyon fontos akadálya, méghozzá az, hogy a területileg érintett kormányok között még mindig nem született meg az a kormányközi megállapodás, ami ennek a keretfeltételeit rögzíteni tudta volna.
Ezzel kapcsolatban a tavalyi év során volt Bécsben egy miniszteri egyeztetés, és mivel nem sikerült dűlőre jutni abban, hogyan is tudjuk előremozdítani ennek a projektnek a kormányzati oldalát, a kormányközi megállapodást, ezért Magyarország magára vállalta, hogy úttörőként, első csapásmérőként próbáljon meg fellépni a projekttel kapcsolatban.
Idén február 22-én sikerült is kiadni azt a miniszterelnöki határozatot, ami alapján elkészült egy hivatalos tervezet, illetve véleménykérés a többi részes állammal kapcsolatban, pontosan azért, hogy ez a kormányközi megállapodás minél előbb tető alá hozható legyen. Az már sajnálatos kérdés - és erről érdemes beszélgetni majd -, hogy a megkeresett államok, valamennyi érintett ország nagykövetének ezt a magyar kormány átadta, és meglehetősen szűk körben reagáltak erre. Tudomásom szerint Ausztria és Románia részéről érkezett visszajelzés ezzel a memorandummal kapcsolatban.
Magyarország további lépéseket is tett. Ami számunkra a legfontosabb, hogy Bayer nagykövet úr személyében egy kifejezetten a Nabucco-projekttel foglalkozó utazó nagykövet került kinevezésre. Nagykövet úr majd részletesen fog beszélni arról, hogy az elmúlt időszakban milyen munkát végzett, viszont engedjék meg, hogy a kormány nevében megköszönjem a munkáját. Ő az a Nabucco-nagykövet, a több ezzel foglalkozó európai uniós, illetve azon kívüli tagállamok nagykövetei közül, aki a legtöbbet dolgozik, aki járt az érintett azeri térségtől egészen Brüsszelig, mindenféle tárgyalásokat folytatott az érintettekkel, vagyis egyértelműen demonstrálja a nagykövet úr tevékenysége is, hogy Magyarország mennyire elkötelezett a Nabucco-projekt megvalósítása mellett.
Engedje meg, hogy néhány tartalmi problémáról is beszéljek ez után a bevezető után. Egyrészt világosan kell beszélni arról, hogy milyen diverzifikációs lehetőséget biztosít Magyarország számára a Nabucco-projekt megvalósítása. Jelenleg Magyarország éves földgázfelhasználása körülbelül 14 milliárd köbméter körül van - bocsánat! Ennyit importálunk Oroszországból. A szakértői becslések szerint ez körülbelül 2020-ra 17-18-ra is tud nőni. Viszont a projekttervezet alapján a Nabucco-gázvezetékből - igaz ez egyébként a Déli Áramlatra is - körülbelül 1-2 milliárd köbméterrel tudunk hozzájárulni a magyarországi gázellátás biztonságához. Hogy magyarra fordítsam a történetet, tulajdonképpen ezeknek az új vezetékeknek a megépítése, az nem a jelenlegi importfüggőségünket csökkentené elsősorban, hanem hozzá tudna járulni, hogy azt a többletigényt, ami a következő tízegynéhány évben a földgázellátás kapcsán Magyarországon jelentkezik, ezt tudjuk más módon, diverzifikált módon Magyarország számára biztosítani.
Magyarország a földgázigényének 80 százalékát importból nyeri. Mindösszesen 20 százaléknyi magyar termelési lehetőségünk van, és jelenleg ez a 80 százalék teljes egészében egy beszállítótól származik, ahogy szokták mondani, egy gázvezetéken csüngünk, és Magyarországnak egyértelműen nem érdeke az, hogy ennyire kiszolgáltatottak legyünk egyetlenegy szállítás mellett is. Ezért azt mondjuk, hogy Magyarországnak alapvető elemi érdeke, hogy a gázvezetéknek mind a szállítási útvonalát, mind pedig a beszerzési helyét, a gáz termelési helyét is tudjuk diverzifikálni. Az pedig a legeslegjobb dolog, ha ez a két feltétel egyszerre tud teljesülni, márpedig ezt úgy hívják, hogy Nabucco-projekt, hiszen ez az a program, aminél mind a két diverzifikációs szempontnak meg tudunk majd felelni.
Tisztelt Bizottság! A Nabucco-projekt élvezi Magyarország támogatását, élvezi az Európai Unió nemcsak tagországainak, hanem a brüsszeli Bizottságnak a támogatását is, illetve természetesen többször hallottuk már ezt, hogy az Egyesült Államok kormányának támogatását is, vagyis egy nagyon erőteljes politikai támogatás van mögötte.
Egy dolgot viszont világosan látni kell. Ellentétben például a Déli Áramlat-projekttel, ez kevésbé kormányzati, sokkal inkább vállalatokon nyugvó üzleti projekt. Az más kérdés, hogy bizonyos részt vevő vállalatokban többségi vagy van olyan ország, ahol kizárólagos állami tulajdon van, de ettől függetlenül ez egy megtérülésre alapuló igazi nemzetközi gazdasági, és nem pedig kormányközi projekt. Itt a kormányoknak inkább az átvezetéssel, a szállítással, a vezetéképítéssel, illetve az azzal kapcsolatos engedélyezési feladatai vannak.
Ezért el lehet mondani, hogy ebben az utolsó kérdésben nem igazán vagyunk elégedettek, hiszen az előbb is utaltam már rá, hogy ez a kormányközi megállapodás nem készült még el. A magyar kormány javaslataira meglehetősen kis számú javaslat érkezett. Az a vita pedig, ami jelenleg fennáll a kormányközi megállapodással kapcsolatban, vagyis, hogy valamelyik tagállam kormánya készítse el ezt a projektdokumentumot, vagy készítse el ezt a dokumentumot az erre a célra kinevezett európai uniós koordinátor, az, azt gondolom, hogy csak arra jó, hogy késleltetni tudja ezt a projektet.
Bár a magyar kormány ebben előremutató volt, hiszen egyedül készítettünk ilyen dokumentumot, de mégis mindegy, hogy ezt ki készíti el, az a lényeg, hogy minél előbb egy kormányközi konferencián ezt tárgyalni tudjuk, hogy a szükséges háttérfeltételeket a Nabucco-projekt mögé oda lehessen tenni.
Engedjenek meg a tisztelt bizottsági tagok még egy megjegyzést. A Nabucco-projekttel kapcsolatban gyakran az a kérdés merül fel, hogy vajon van-e gáz, hogy építsünk-e úgy vezetéket, hogy a túlsó felén majd nem tudják az ott lévő gáztermelő országok belepumpálni a szükséges mennyiséget.
Azt gondolom, hogy ebben is nagyon erőteljes, egyrészt diplomáciai, másrészt gazdaságdiplomáciai szerepvállalásra van szükség. Például a miniszterelnök úr Azerbajdzsánban és Türkmenisztánban is járt, hogy ilyen irányú tárgyalásokat folytasson. Nagykövet úr minden bizonnyal részletesen fog majd arról beszélni, hogy neki milyen szerepe van ennek az előmozdításában.
Most úgy lehet számolni, hogy 2013-ban, amikor a tényleges szállítás várhatóan elindul, lesz rendelkezésre álló azeri gáz, viszont az lenne az érdekünk, ha türkmén gázt, esetleg iraki és egyiptomi beszállítókat is lehetne a gázvezeték túlsó oldalán látni, mert ez biztosítaná számunkra az ellátás lehető legteljesebb biztonságát.
Tisztelt Bizottság! Röviden ennyiben szerettem volna összefoglalni a projekt jelenlegi állását, és természetesen nagyon szívesen állok akár elnök úr, akár a tisztelt bizottsági tagok elé, ha kérdésre kell válaszolni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagykövet úr!
BAYER MIHÁLY Nabucco-nagyövet: Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Majdnem 6 hónapja voltam itt új minőségemben először bemutatkozni, és úgy gondolom, elég sok idő telt el ahhoz, hogy konkrét munkáról is beszámolhassak. Igyekszem a magam munkáját érintő dolgokat egy kicsit rövidebben összefoglalni és aztán magáról a projektről beszélni, de talán nem lenne érdemes ezt az alkalmat elszalasztani ezzel kapcsolatban, hogy elmondhassam, hogy mivel foglalkozik napi munkájában a magyar Nabucco-nagykövet.
Egyrészt azon voltam, hogy minél transzparensebben végezzem ezt a munkát, hiszen azt gondolom, akkor tudjuk Magyarországot a leghitelképesebb szereplővé tenni. Ez részben abban is megnyilvánult, hogy a sajtó elég nagy érdeklődéssel fogadta azt, amit teszünk, teszek Nabucco-ügyben, és úgy gondolom, hogy szakmailag igyekeztem minden szempontból eleget tenni a sajtó és a közvélemény érdeklődésének. Ebből következően elég sok minden látható is volt abból, amivel az elmúlt időszakban a magyar diplomácia a Nabucco kapcsán foglalkozott.
Azt hiszem, hogy a mandátumom egyik legfontosabb pontja, amit az elmúlt időszakban nagyon intenzíven képviseltem mindenütt, az az, hogy kapcsolatba kerüljünk minden fontos szereplővel, akár közvetlenül, akár közvetve legyen érintve ez a szereplő a Nabucco-ügyében, hiszen alapvető kérdés, hogy a Nabucco számára szükséges politikai támogatást nemcsak a Nabucco-országokban, hanem nemzetközi szinten is biztosítsuk. Ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy alapvetően a politikai támogatással nincs probléma. Ez soha nem elég, mindig meg kell újítani természetesen, hiszen a világ változik, de a politikai támogatás ma lényegében adott. Két héttel ezelőtt voltam Bakuban, utána pár nappal Ashabatban, azzal átadtam miniszterelnök úr meghívóleveleit a Nabucco-csúcsra, és volt módom tárgyalni azeri és türkmén vezetőkkel.
A sajtó sok mindent írt, hogy akkor most mi a helyzet Grúzia után. Nekem mindenki azt mondta, hogy álláspontjuk változatlan: mind Azerbajdzsán, mind Türkmenisztán szeretné fenntartani a Nyugat-Európába való gázszállítás opcióját, függetlenül attól, hogy milyen események következtek be Grúziában. Az Európai Unió részéről, a Nabuccóban részt vevők részéről a támogatás politikai értelemben adott, tehát ilyen tekintetben, úgy gondolom, a helyzet rendezett.
A második kérdés, amin intenzíven dolgoztunk - ezt államtitkár úr említette, és remélem, hogy fogunk is, minél hamarabb befejezve a folyamatot -, az a kormányközi megállapodás megkötése. Ma az a helyzet, hogy lényegében a kormányközi megállapodás akadályozza a vállalatot is abban, hogy továbblépjen a projekt üzleti alapú kifejlesztése felé, és minél előbb eljusson abba a szakaszba, arra a pontra, amikor a vállalat meghozhatja a végső befektetői döntést. Ez szükséges ahhoz, hogy majd az invesztorok is komolyan elkötelezhessék magukat a projekt finanszírozása mellett.
Úgy gondolom, hogy a kormányközi megállapodás kapcsán a magyar fél valóban komoly kezdeményezést tett februárban, amikor egy korrekt kormányközi megállapodás-tervezetet terjesztettünk elő. Ma ott tartunk, hogy - ahogy szoktam fogalmazni - két és fél projekt van az asztalon. Az egyik projekt még a mienket megelőzően volt egy valamifajta vállalati - nem tudjuk pontosan, hogy ki által, a bizottsághoz eljuttatott - tervezet, de főbb elemeiben ez is megfelelt. Ezt a magyar fél kellően kiegészítve és nemzetközi jogi szempontból is kormányközi megállapodás-tervezetté változtatva juttatta el a partnereknek és fejezte ki készségét, hogy ez ügyben aktívan tevékenykedjen.
Ausztria negatívan foglalt állást, azt mondta, neki jó az első tervezet is, tárgyaljunk abból. A románok egy-két észrevételt tettek kiegészítőleg a magyar tervezethez, de ők ezzel alapvetően egyetértettek, bolgár részről pedig egyelőre nem kaptunk választ. A török fél elég sajátos magatartást követett, ugyanis, a BOTAŞ, amely része a 6 vállalatból álló Nabucco nemzetközi gázvezeték-konzorciumnak, egy vállalati tervezetet köröztetett vállalati szinten, az 5 partnerhez juttatta el, ami végül is olyan helyzetbe került, hogy féltervezetnek nevezhetjük, ugyanis hivatalosan a kormányoknak nem adták át, viszont tud róla mindenki, és elég jelentősen különbözik attól a felfogástól, amit az európai uniós tagállamok képviselnek, de negligálni nem lehet.
Végül is olyan döntésre jutottunk, amit én magam is támogattam, hogy elfogadjuk azt a Nabucco-vállalati szándékot, hogy ő készítsenek egy konszolidált változatot. Azt gondolom, ez azért volt helyes döntés, lépés részünkről, mert végül is a török jogrendszer, Törökország helyzete jelentősen különbözik az Európai Unió négy tagállamának és Németországnak a helyzetétől, és ha a vállalatok egymással meg tudnak állapodni - tudni kell, hogy a BOTAŞ 100 százalékos állami vállalat, és a BOTAŞ végül is az Energiaminisztériumnak egy főosztályi részlege Törökországban - az alapvető kérdésekben, akkor valószínűleg kormányzati szinten is gyorsabban lehet majd előrehaladni, hiszen ez a megállapodás török oldalról élvezni fogja a török kormány támogatását is.
Arra számítunk, hogy néhány héten belül - ahogy ezt a vállalati partnerek ígérik - talán lesz egy vállalati tervezet, és ezt követően kezdődhet el reményeink szerint az a kormányközi munka, ami már a kormányok szakértői szintjén indul majd el annak érdekében, hogy egy, az európai uniós jogszabályokat és a rájuk vonatkozó kötelezettségeinket is figyelembe véve ennek megfelelően elkészülhessen a tervezet.
Lényegében a Nabucco nemzetközi vállalat abba a szakaszba jutott most el, amikor fejleszteni kellene a vállalati struktúráját, és a tervezőmunka, ami megkezdődött a közelmúltban, olyan beruházási döntéseket igényelne, ami sok tízmillió eurós kötelezettséget jelentene számukra. Tehát ebben a tekintetben most már minden tagvállalatnak fontos, hogy ez a kormányközi megállapodás is meglegyen, hiszen ez alapfeltétel ahhoz, hogy ezeket a döntéseket meghozzák.
Fontos azért is, mert a Jacques Denis(?) Konzorcium, amely Azerbajdzsánban az off-shore mezőkön elkezdené a második fázis fejlesztését, amelyből majd a Nabucco is kaphatna, ha minden rendben lesz és minden jól sikerül, gázt, év végéig meg kell hogy hozza a maga végső befektetési döntését arról, hogy ezt a második fázist elkezdje-e fejleszteni, ebbe mennyi pénzt és hogyan kíván beruházni, tehát egy kicsit a nemzetközi körülményeket is leszámítva, van egy ilyen értelmű versenyfutás az idővel.
Ma nem tudom megmondani, hogy a kormányközi megállapodást sikerül-e, mikorra sikerül tető alá hozni. Úgy gondolom, alapvetően Törökországnak néhány kérdésben állást kell foglalnia, és ezt végig kell vezetni ezen a tárgyaláson, és a török kormány el tudja fogadni azokat a kéréseket, javaslatokat, amelyeket az európai partnerek terjesztettek elő, és akkor relatíve gyorsan is lehet kormányközi megállapodás. Ha Törökország fenntartja jelenlegi pozícióit, ami például a mindenkor szállított gáz 15 százalékos kivitelére vonatkozik és néhány más kérdésre, akkor valószínűleg ez el fog húzódni, és akkor egyelőre nem látom azt, hogy mikor lehet kormányközi megállapodás, tehát a projekt ilyen értelemben halasztást is szenvedhet.
A második kérdés, amivel szintén elég sokat foglalkoztam, ez a forrásoldal. Amikor Brüsszelben jártam, első látogatásomon partnereim kifejezetten kérték - látva azt a relatív szabadságot, amit a mandátumom a tevékenységem számára biztosít -, hogy próbáljunk aktívak lenni. Szándékunk volt, és erre reflektálva jelentkeztek a forrásoldal felé. Valamilyen oknál fogva Brüsszelben szakértő politikusokkal ezt nehezebben tudjuk megtenni, hogy keressük őket.
Az elmúlt 4 hónap alatt háromszor jártam Azerbajdzsánban, háromszor jártam Türkmenisztánban, voltam kétszer Ankarában, voltam egyszer Egyiptomban is, és az irakiakkal is keresem a kapcsolatot, amilyen módon ez lehetséges, hiszen náluk is fent kell tartani azt a fajta elkötelezettséget, hogy érdemes - idézőjelben mondom - várni a Nabuccóra, és nekik is megéri szállítani Európába, ahol jó áron, nagyon vonzó és tartósan fizetőképes, komoly igényeket támasztó piac van. Ez szintén komoly munkát igényel. Úgy gondolom, ebben a tekintetben a többi ország, az Unió politikailag magasabb szinten aktívabban is végezheti a munkáját.
Fontos lenne beszélni arról, hogy lényegében a nemzetközi helyzet az orosz-grúziai konfliktus miatt a Nabucco számára bonyolultabbá vált. Semmiképpen sem lett egyszerűbb a munkánk, hiszen Grúzia kapcsán nőtt a feszültség - Grúzia mint a legfontosabb tranzitország -, ilyen értelemben a Nabuccóig eljuttatni a gázt Grúzián keresztül tudja Azerbajdzsán és Türkmenisztán is, tehát a grúz stabilitás, Grúzia helyzetének rendezése a Nabucco szempontjából is fontos.
Az euroatlanti közösség egyik legfontosabb feladatának azt tartom ebben a tekintetben, hogy tegyünk meg minden lehetségeset azért, hogy Grúzia megőrizze, erősítse a biztonságos energiatranzit-ország szerepét, státuszát, hiszen ez fontos ahhoz, hogy a rajta most átmenő vagy később átmenő vezetékek befektetési kockázata ne legyen magasabb a szükségesnél.
Ma még nem hiszem, hogy meg lehet állapítani, hogy az orosz-grúz konfliktus hatott-e negatívan a Nabuccóra. Ilyen értelemben a napi munkát rövidtávon feltétlenül bonyolultabbá teszi, de én azt tapasztalom, hogy a Nabuccóra irányuló figyelem a konfliktus után még inkább erősödött, a politikai elkötelezettség inkább erősödött, tehát, ha ezt az alkalmat megragadjuk, akkor még azt is el tudom képzelni, hogy ez egyfajta lökést ad most az előkészületeknek, hiszen a válság nagyon jól rámutatott arra, hogy mennyire fontos a diverzifikáció, a több forrásra támaszkodás, ha eddig esetleg valakinek ez nem lett volna egyértelmű.
Beszélnék még a Nabucco-csúcsértekezletről. A miniszterelnök úr júliusban a bakui és ashabadi látogatása során bejelentette, hogy Magyarország szeretne egy Nabucco-csúcsértekezletet megszervezni. Ennek az előkészítése elkezdődött. Most tartunk ott, hogy lassan mindenegyes meghívottnak átadtuk a meghívóleveleket.
Kit hívunk meg? Természetesen számítunk annak a hat országnak a részvételére - Magyarországgal együtt -, amelyeknek az energiacégei tulajdonosai a Nabucco nemzetközi vállalatnak. Meghívtunk négy potenciális forrásországot, ezek Azerbajdzsán és Türkmenisztán, illetve Egyiptom és Irak. Ez az a négy ország, amely különböző mértékben, különböző formákban de jelezte érdekeltségét, elkötelezettségét az iránt, hogy szállítson valamikor a Nabuccóba gázt.
Ezen kívül meghívást küldtünk Grúziának mint fontos energiaranzit-országnak. Úgy gondolom, ez a mostani helyzetben különösen fontos politikai üzenet is egyúttal. Meghívást küldtünk úgynevezett fontos nemzetközi partnereknek. Ebbe beletartozik az Európai Bizottság, beletartozik a soros cseh elnökség januártól, az Egyesült Államok és ezen kívül meghívást küldtünk a Nabucco Nemzetközi Konzorciumnak, hiszen azt szeretnénk, hogy a tárgyalóasztalnál minden érintett szereplő, a Nabuccóban részesek, a nemzetközi partnerek, a tranzitországok, a forrásországok és a vállalati oldal is legyen jelen, hiszen ilyen körben még soha senki nem ült le. Tehát mindenki beszél mindenkivel, de egyrészt nem mondják el egymásnak, hogy a másikkal miről beszéltek, másrészt pedig úgy, hogy ebben a körben beszéljünk és tisztázzuk azokat a kérdéseket, amelyek esetleg hátráltatták a Nabucco haladását, melyek azok a dolgok, amelyeket meg kell oldani, napirendre kell venni, ki milyen kötelezettséget tud politikailag vagy a megoldások irányába vállalni, úgy gondolom, ilyenre nem került sor, és nagyon bízunk abban, hogy ezt Budapesten január 26-27-én meg lehet tenni.
Az első reakciók pozitívak. Időszerűnek, jónak tartják a magyar kezdeményezést. Komolyan fogunk dolgozni azon, hogy minél magasabb részvétel mellett egy sikeres, a Nabuccót mindenképpen előrevivő csúcskonferenciát bonyolítsunk le Budapesten.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen mindkettőjüknek. Engedjenek meg néhány megjegyzést. Azt hiszem, hogy az önök előadása is alapvetően azt támasztja alá, hogy a Nabucco-gázvezeték megvalósulása és megalapozottsága az elmúlt időszakban nemhogy csökkent, hanem talán a grúz válság eredményeként növekedett is.
A második megjegyzésem - noha erre önök nem tértek ki, de talán érdekes lenne, ha hallhatnánk az önök véleményét is -, hogy Oroszország magatartása közvetlenül és közvetetten a Nabucco-gázvezetékkel kapcsolatosan ellenséges. Tehát a Déli Áramlat projektjével önmagában is a Nabucco-gázvezeték meghiúsítására törekszik, de a közép-ázsiai, illetve a Kaszpi-térség egészének a gazdasági szuverenitását korlátozó orosz politika közvetlen veszélyt jelent a Nabucco-gázvezeték megvalósítására. Tehát azok a kérdőjelek, amelyek Türkmenisztánnal vagy adott esetben Kazahsztánnal szemben - azt hiszem, fölvethető kérdés lenne Kazahsztán ügye -, illetve akár Azerbajdzsán vonatkozásában is, ezt a kijelentést tehát megengedhetjük magunknak.
Engedjék meg, hogy két, kifejezetten szakmai jellegű kérdést érintsek. Az egyik a gáz, a másik pedig a pénz kérdése. Úgy vélem, hogy egy nagyon jellemző diverzió a Nabucco-gázvezetékkel szemben, hogy nincs gáz, és ezért nincs realitása a Nabucco-gázvezetéknek.
Nagyon örülök annak, hogy önök, ha jól értettem, pontosan úgy fogalmaztak, hogy akkor lesz gáz, ha lesz egy világos igény, mert a gáz egyébként ott van és kitermelésre vár, és az azerbajdzsáni 2013-as termelési potenciál tudomásom szerint eléri a gázvezeték kapacitásának a kétharmadát. Tehát ma nincs gáz, de 2013-ban, ahogy ezt itt hallhattuk önöktől, van gáz, ha van igény. Tehát az a kérdésfeltevés, hogy nincs gáz, ezért nincs igény, megtévesztő.
Mint ahogy megtévesztő volt a tegnapi magyar Mol-elnöki nyilatkozat is, amelyik azt mondta, hogy üres gázvezetéket építeni nagyon drága dolog. Hadd kérdezzem meg, hogy van-e önöknek párbeszéde ebben a kérdésben a Mol elnökével. Nem jelenti-e adott esetben a saját maga által támogatott projektnek a hátrányos befolyásolását, ha ilyen álláspontok hangoznak el a Mol elnöke részéről?
Ami pedig a pénzügyi garanciákat illeti, fontosnak tartom azt a megkülönböztetést, hogy ez egy üzleti projekt. De nem lehetne-e a befektetési kockázatot csökkenteni akkor, ha az Európai Unió pénzügyi garanciát is vállalna a projekt megvalósulása mögé? Úgy gondolom, hogy nagyon nehéz lesz a jelen körülmények között egy világos és üzleti logikával is elfogadható projektet megvalósítani, ha nincsenek ilyen típusú politikai-pénzügyi garanciák a megvalósulás hátterében.
Vélemény, illetve kérdés akart lenni a gáz, illetőleg a pénzügyi háttér tekintetében megfogalmazott néhány gondolat. Hadd kérdezzem meg a bizottság tagjaitól, hogy kinek lenne hozzászólása. (Többen jelentkeznek.) Kozma alelnök úré a szó.
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nagykövet Úr! A mai napon már ráhangolódtunk ezekre az ügyekre, és egyáltalán a magyar politikai közvélemény rá van hangolódva ezekre az energiapolitikai kérdésekre. Tekintve a tekintendő nemzetközi politikai fejleményeket, súlyosan összekapcsolódik egyéb konfliktusokkal ennek az egyébként energiapolitikai szempontból vizsgálandó ügynek a sorsa. Hogy ez most jót tesz neki, ha a figyelem középpontjába állítja, és az elvárásokat fokozza a vezeték megvalósításával kapcsolatban, akkor ám legyen így, de úgy gondolom, a válságok nem szoktak jót tenni ügyek pozitív fejleményének.
Három konkrét kérdésem lenne az üggyel kapcsolatban. Az egyik, hogy mikor tudná nagykövet úr sikeresnek tartani azt a csúcstalálkozót, amelyen tehát az érintett kormányok és a cégek is részt vennének? Tehát mi lehet egy sikeres kifejlet? Nyilván több kimenetele lehetséges az ügynek.
Természetesen a második kérdésem ehhez kapcsolódik, hogy és akkor milyen további lépéseken kell gondolkodni egyik vagy másik esetben.
A másik szerintem nagyon kézenfekvő és azzal függ össze - ezt államtitkár úrhoz címezném -, hogy hogy látják: mit tudunk mi azért tenni, hogy az a fajta igénymegfogalmazás, amelyről egyébként elnök úr is beszél, és ebben az ügyben szerintem a külügyi bizottságban is konszenzus van, hogy a világosan megfogalmazódó igény tényleg legyen jelen az Európai Közösség, az Európai Unió politikájában.
Ugye, világos a kérdés: mit tudunk mi azért tenni, hogy egy közös európai uniós energiapolitika megfogalmazódjon, és ebbe a politikába ágyazódhasson be ez az egész Nabucco-ügy. Ameddig ez nincs, addig nyilván hiú ábránd lenne a második kérdés, hogy akkor ehhez a közös uniós igényhez lehet-e forrásoldalt biztosítani akár az uniós büdzséből. Nyilván fordítva a kérdés fölvethetetlen, de legalábbis nehezen elképzelhető.
Ez már csak azért is érdekes persze, mert nemrég az Egyesült Államokban folytatott tárgyalásainkon és mi magunk is, válaszolva egy helyettes államtitkári kérdésre, hogy mit tehet például az Egyesült Államok ennek a projektnek a támogatására: azt gondolom, hogy a politikai támogatás mellett, ha a forrásoldal megmozdításában tudna az Egyesült Államok - ha mással nem legalább jó ötletekkel - szerepet játszani, az egészen biztos, hogy segítené a dolgunkat. Hogyan látják ezeket az ügyeket? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Balla képviselő úr!
BALLA MIIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Két rövid kérdésem van, az egyik államtitkár úrhoz. Három-négy hónappal ezelőtt voltunk a hármas bizottsági ülésen, a Déli Áramlat keretmegállapodással kapcsolatos ülésen, ahol a Pénzügyminisztérium volt az előterjesztő, Nabucco ügyekben a Gazdasági Minisztérium.
A kérdésem az, hogy nincs-e ilyen eltérés, hogy a Déli Áramlat kontra Nabucco jelentkezik úgy is esetleg, hogy melyik minisztérium viszi az ügyeket. Nem véletlen, hogy a Gazdasági Minisztériumhoz tartozik. Van-e olyan problémája a kormányzatnak, hogy a Déli Áramlat, illetve a Nabucco ügyében ellentétes érdekek is megjelenhetnek az ügyben, tehát egyértelmű, hogy Oroszország számára a Déli Áramlat fontos irány, illetve Magyarország is már egy keretmegállapodással csatlakozott a szállítással kapcsolatos lehetőségekben.
A másik kérdésem az - lehet, hogy technikai jellegű és lehet, hogy részben nem értek hozzá, csak az ember, amikor olvasgatja az ezzel kapcsolatos szakirodalmat, ott felvetődik egy kérdés -, hogy a forrásországok esetében szerepet játszik-e az a mérlegelések során és valószínűleg gazdasági illetve szakmai szereplők számára ez egy fontos dolog, hogy milyen módon aknázzák ki a forrásokat. Tehát milyen technológiával, hiszen a világban többféle technológiáról beszélnek, és az egyik az a fajta orosz technológia, ami másképp működik vagy másképp gondolkodik, mint mondjuk egy európai vagy amerikai technológia, amely sokkal jobban odafigyel különböző más jellegű hatásokra is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Gruber képviselő úr!
DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy kérdéssel kezdeném államtitkár úrhoz. Adva van egy 3300 kilométer hosszú vezeték, amiben évi 30 milliárd köbméter gáz áramolhat, ehhez képest érdekes esemény, hogy ma kisebb számot hallottunk, ami Magyarország esetében ebből a Nabucco-vezetékből érkezhet.
Ebben a felállásban, a mostani változatlan energiastruktúra-felhasználási és -fogyasztási szokások okán jelezte azt, hogy igazándiból csak egy szükséges hiánypótlási lehetőség lenne, és semmiképpen nem energiadiverzifikációs kérdésről hallunk-e. Szeretném, ha ezt egyértelműbbé tennénk. Bizottságunk előtt már többször volt téma a kockázati faktor a termelő, illetve tranzitországok esetében.
Adva van Azerbajdzsán, Türkmenisztán, ami izgalmas csoportot alkot, és adva van Irán, Irak, amely szintén bizonyos szempontból meglehetősen érdekes kockázati tényezőket is ad. Azerbajdzsán esetében úgy tudom, hogy jelenleg évi 8-9 milliárd köbméter szabad kapacitással bírnak. Ugyanakkor érdekes lehet a kínai, illetve indiai felhasználás, illetve energiaigény, gázigény, ami a transzeurális, illetőleg a transzantán vezeték megépítését, beüzemelését jelenti.
Nem leszünk-e - ha ilyen békésen, lassú mederben folyik az egyeztetés - esetleg versenyhátrányban a tekintetben, hogy ezt a 8-9 milliárdos évi kapacitást elhalássza előlünk India, illetőleg Kína. Hiszen ha a politikai kockázatot nézzük, akkor nyilván Oroszországnak ez kevésbé szúrná a szemét, mintha ezt a mi Nabucco-vezetékünkbe táplálnák be.
Óriási szórás van a türkmén gáz volumenével kapcsolatban. Mi az önök álláspontja? Hiszen a türkmének azt mondják, hogy a világ ismert gázkincsének durván 9-10 százalékát ők birtokolják. Ha ez igaz, akkor természetesen már gondolkozhatnánk a Nabucco II. megépítésén is, illetőleg más szakértők azt mondják, hogy ez maximum évi 3-4 százaléka a világ ismert és kutatott gázkincsének. Van-e valami pontosabb információnk erről?
Illetőleg Irak esetében mennyire látják kockázatosnak - Irán esetében nyilván politikai okok lehetnek izgalmasak -, de tudjuk-e, hogy az energiaügyi miniszter bejelentette a Nabuccóhoz való csatlakozást, tehát újabb forrásoldal jelentkezik a gázvezetéknél. Irak esetében a Kurdisztánon való vezetékátvitelnél milyen biztonsági kockázatok vannak, illetőleg megoldható-e európai szinten ezen biztonsági kockázatok semlegesítése? Még egy kérdés: vezetéképítésben mennyire lehetnek ott akár Azerbajdzsánban, akár Türkmenisztánban európai, netán magyar cégek? A Mol cégcsoport esetében... - elnézést, de én siófoki vagyok és a gázépítés tekintetében azt hiszem, hogy duplán érdekelt vagyok. Tehát mennyire lehet ebbe az üzletbe építés szempontjából is beszállni?
ELNÖK: Köszönjük. Szabó Vilmos alelnök úr!
SZABÓ VILMOS (MSZP): a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Legelőször is szeretném kifejezni az elismerésünket mind a kormány, mind a nagykövet úr munkája iránt. Egészében indokolják azok a beszámolók, amelyeket hallhattunk, és amelyeket elmondtak a bevezetőben. Valóban a nagykövet úr is jelezte, hogy pár hónappal ezelőtt járt itt, és akkor arra biztatta a Külügyi bizottság is, hogy minél többet tegyen meg.
Hadd kérdezzem meg a nagykövet úrtól először, hogy említette, hogy a tárgyalási során elismeréssel szóltak, hogy milyen széles a hatásköre a kormány részéről. Mit tapasztalt a partnerek részéről? Mintha azt éreztem volna a szavából, hogy - talán túlzok - mintha légüres térben is mozgott volna. Szokták mondani, hogy van egy magyarországi Mr. Nabucco, de az Európai Uniónak is van egy Mr. Nabuccója. Mi a tapasztalata ebben a tekintetben?
A Nabuccónak van irodája Ausztriában, koordinálják, tehát ilyen értelemben az Unión belül azt értettem, hogy az érintett térségbeli országok - Azerbajdzsán és a többi - nyitottak, készek, és nyilvánvalóan várják a biztatást. Ezt egyébként a sajtóinformációkból is pontosan tudjuk.
A másik kérdésem, arra vonatkozik, hogy az orosz-grúz válság, azt gondolom én is, ahogy önök is elmondták, gyorsította, segítheti, hiszen a diverzifikálás még inkább fontos érdeknek számít az Európai Unió, így Magyarország számára is. Vajon ez a pénzügyi válság, amely az Egyesült Államokban zajlik, de érzékelhetően nemcsak az Egyesült Államokat érinti, hanem egyre inkább a világot is, milyen hatással lehet nyilvánvalóan a finanszírozásra? Vajon ez gátolja-e a Nabucco-projekt megvalósítását?
Balla képviselőtársam már említette a Déli Áramlatot is. Államtitkár úr, szeretném megkérdezni, miután ez elég gyakori téma, hogy tulajdonképpen magyar szempontból mi a tényleges szerepe a Nabuccónak és a Déli Áramlat-projektnek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hadd fejeljem meg a képviselő úr kérdését azzal, hogy tudjuk, hogy van Aartsen úr Hága polgármesterévé választatott, és hogy bírja el ezt a két feladatot együtt Van Aartsen úr, hogy Nabucco-koordinátor és Hága polgármestere, a nagykövet úr tapasztalatai alapján.
Nagy Andor!
NAGY ANDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr és nagykövet úr is említette, hogy a Nabucco sokkal inkább egy vállalatközi projekt - míg a Déli Áramlat, mondjuk talán úgy, hogy az egy kormányközi projekt -, és hat ország vállalata vesz benne részt.
A kérdésem a következő. Jó-e a konstrukció, ki a leader a hat nagyvállalat közül? A Mol és az OMV közötti háború mennyiben befolyásolja itt a két tagvállalat közti együttműködést? Ha ez egy vállalatközi projekt, akkor nem lenne-e tanácsos azokban az országokban, ahonnan a gáz jön, szintén vállalatokat bekapcsolni ebbe az együttműködésbe, és nem a tagországokkal tárgyalni, mert lehet, hogy ezek a struktúrák más-más módon jelennek meg?
A másik kérdésem az lenne, hogy ha jól tudom, akkor Oroszország tett egy - tán "A keresztapa" című filmben volt ez a kifejezés -, visszautasíthatatlan ajánlatot Türkmenisztánnak is meg Azerbajdzsánnak is, hogy tíz évre előre felvásárolná azt a gázkészletet, ami nekik van. Nem tudom, jó ez az információm. Látható az önök beszámolójából is, hogy azért itt egy nagyon komoly versenyfutás van Oroszország és az EU között. Oroszország pozíciói bizonyos szempontból kedvezőbbek, mert egyszerűbb az a struktúra, ami a Déli Áramlat mögött van, Oroszország egy erős, fölülről irányított állam, az EU-ban a döntéshozatali eljárás bonyolultabb. Ahogy az elnök úr mondta, a Mr. Nabucco közben polgármester lett.
Tehát én azt látom, és arra akarok kilyukadni, hogy a versenyfutásban mintha Oroszország pozíciói most jobbak lennének. Hogy lehet ezt megfordítani? Amíg önök nem jöttek ide be, mi elég sokat foglalkoztunk Oroszország jelenlegi új pozíciójával, ami az energiapolitikában nyilvánvalóvá válik.
Tehát ez a két kérdésem lenne.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kránitz képviselő úr.
KRÁNITZ LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Előbb elnök úr azt említette, hogy Oroszországnak komoly kifogásai vannak a Nabucco-gázvezetékkel kapcsolatban. Ugyanezt szerintem elmondhatjuk az Egyesült Államokról is, csak nem a Nabucco-gázvezetékkel kapcsolatban, hanem a Déli Áramlat-gázvezetékkel kapcsolatban.
Azt szeretném megkérdezni, hogy milyen érvekkel lehet megnyugtatni az Egyesült Államokat, miközben mi tudjuk, hogy a két gázvezeték nem egymással versenyezve, hanem egymás mellett biztosítaná Európa ellátását. Ezt annak tudatában is kérdezem, hogy a múlt héten Barroso elnök úr azon a véleményen volt, hogy szerinte nem hátrány, hanem előny, ha két gázvezetékről beszélünk.
Köszönöm.
ELNÖK: Kelemen képviselő úr!
DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, de az általam felteendő kérdés elhangzott már.
ELNÖK: Köszönöm. Nagy Gábor képviselő úr!
DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy azon már túl vagyunk, hogy Oroszország tett egy visszautasíthatatlan ajánlatot, hanem Oroszország már elment addig a pontig is, hogy nyílt fenyegetést fogalmazott meg, éppen az elmúlt grúz-orosz konfliktus kapcsán felmerülő EU-szankciókra való reagálásként. Ezt a fenyegetést Oroszország az elmúlt időszakban már többször alkalmazta is. Nevezetesen, hogy elzárja azokat a gázcsapokat, amelyek az európai ellátást szolgálják. Emlékszünk az ukrán konfliktusra vagy a Csehországgal kapcsolatos intézkedésekre.
Úgyhogy a helyzet szerintem van olyan súlyos, amit itt Nagy Andor képviselőtársam már felvetett, hogy valójában az oroszok valószínűleg attól sem riadnak vissza, hogy a térségben azt a fajta érdekszféra-politikát, azt a fajta politikai eszköztárat is bevessék, amelyet még a szovjet nagybirodalmi logikából örököltek meg és próbálnak most egy egészen más politikai feltételrendszer mellett érvényesíteni.
Éppen ennél fogva szerintem a kormánynak egy nagyon határozott és elvi politikát kell folytatnia. Mert persze az jól hangzik, hogy minél több, annál jobb, csak azt el kell dönteni, hogy mi szolgálja jobban Magyarország, az Unió, és ezen belül az Európai Unió érdekeit; a diverzifikálást segítő Nabucco vagy a Déli Áramlat.
Mindaz, amit itt eddig elmondtak az urak, nagyon szépen hangzik, egészen addig a pontig, amíg februárban a kormány megállapodást nem köt a Déli Áramlat megvalósításáról. És innentől kezdve a kép zavarossá válik, és mi ebben a képben szeretnénk valami tiszta, világos, átlátható és elvi álláspontot fellelni. Ezért az a kérdés valójában, hogy a grúz-orosz konfliktust követően van-e kormányzati pozíció-átértékelés. Van-e új álláspont, amely a Déli Áramlat sokszor talán inkább csak álomnak karakterizált elképzelésével szemben a ma már azért tervek szintjén legalábbis már realitásként létező Nabucco mellett teszi le a voksot?
Valójában az Egyesült Államokban tárgyalva azt tapasztaltuk, hogy egy világos kérdés van, ezt el kell dönteni: melyik a prioritás? Nem lehet egyszerre két prioritás. Tehát az, hogy melyiket szeretnénk jobban megvalósítani.
Barroso budapesti beszédében valóban nem zárta ki a több lábon állás lehetőségét, ugyanakkor kiállt a Nabucco mellett, teljesen egyértelműen és határozottan a Nabucco támogatására szólította fel nemcsak Magyarországot, hanem az EU-tagállamokat is. Ennek azért üzenetértéke van, tehát szerintem abból lehet érteni, hogy ha valami ilyen hangsúllyal, ilyen nyomatékkal hangzik el. Nevezetesen, jó lenne, ha a szavak és a gesztusok után végre a tettek mezején is valamit a Nabucco-ügyben tudnánk előrelépni.
Még egy apróság, amire szeretnék rákérdezni, hogy az orosz-grúz konfliktus kapcsán többen felvetették azt is, hogy Oroszország mélyen benyomult olyan területekre is, amelyek egyáltalán nem a szakadár tartományok területére estek, és megsemmisített vagy megrongált bizonyos gázkitermelő egységeket vagy gázvezetékeket.
Egész egyszerűen érzékeltetve azt, hogy a térségben ő diktálja a feltételeket, és bármely üzleti vállalkozást bármikor csődbe vagy veszélyhelyzetbe tud sodorni egy ilyen vagy ehhez hasonló katonai akcióval. Ez pedig már kifejezetten geopolitikai összefüggésekbe helyezi az orosz-grúz vitát, területi vagy katonai konfliktust, ezért tulajdonképpen ismét ugyanaz a kérdés vetődik fel, hogy változott-e az elmúlt hónapokban a sokszor olyan nehezen és szinte alig érzékelhető kormányzati állásponttal kapcsolatban, a konfliktusban való állásfoglalással kapcsolatban a Nabucco, illetve Déli Áramlat közötti választás kérdése. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ennyi lett volna, államtitkár úr, nagykövet úr. Rövid válaszokat szeretnénk kérni. (Derültség.) Parancsoljanak!
DR. MOLNÁR CSABA nemzeti fejlesztési és gazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Ha megengedi a tisztelet bizottság, csinálnék egy olyan kérdéscsoportosítást, hogy minden, ami Déli Áramlat és Oroszország - mert látom, hogy erre nagyon sok kérdés irányult, és akkor nem külön-külön válaszolnék a képviselő uraknak, hanem egyben -, és egy másik csoportba pedig az összes többi kérdés tartozik, ha ez elfogadható.
Kezdeném az utóbbival, mert látom, hogy a magasabb izgalmi állapotot inkább a Déli Áramlattal kapcsolatos, illetve az Oroszországgal kapcsolatos kérdések tudják kiváltani. Úgyhogy elnök úrnak erre a kérdésére is a végén válaszolnék.
Elnök úrnak az a felvetése, hogy nincs gáz, egyenlő, nincs realitása a programnak, teljesen jogos. Nem az a feladatunk - és egyébként a Molnak sem - ebben a történetben, hogy azt mondjuk, hogy ha jelenleg nincs gáz, nem foglakozunk a Nabucco-projekttel. Teljesen más a tevékenységünk iránya: a legyen gáz!-irányába kell ennek mutatni.
A Mol-elnök nyilatkozatát nem minősíteném már csak azért sem, mert ezt lehet másképpen is érteni, ahogy elnök úr értette. Talán lehet úgy is érteni - legalábbis én próbálom pozitívan értelmezni -, hogy a Mol vezetése pontosan nyomást szeretne gyakorolni mind saját projektpartnereire, mind pedig a kitermelőkre, hogy a projektben elhatározott határidőig mindenki tegyen meg a lehető legtöbbet azért, hogy valójában gáz kerülhessen majd ezekbe az ellátási csatornákba. Úgy látjuk, hogy a magyar kormány ebben a kérdésben rendkívül aktív, akár a nagykövet úr tevékenységén keresztül, akár a miniszterelnök úrén, aki januárra összehívott egy Nabucco-konferenciát, most már politikai, nem szakmai konferenciát, ráadásul személyes látogatást is tett az ellátási országokat jelentő legfontosabb országokba.
Szintén elnök úr kérdezi a pénzügyi garanciákat, illetve az európai uniós finanszírozási közreműködést. Az Európai Unió részéről azt a jelzést kaptuk, hogy mivel ez egy alapvetően magánberuházás - ahogy szokták mondani az uniós finanszírozásban: megtérülő beruházás -, ezért aztán a finanszírozás, illetve támogatás esélye teljesen más, mint az úgynevezett meg nem térülő beruházásoknál. A jelenlegi tárgyalások abba az irányba mutatnak - minden bizonnyal a nagykövet úr ki fog engem egészíteni -, hogy mind az EBRD, mind pedig az EIB esetében a finanszírozásban való közreműködés lehetséges majd ilyen európai szinten, illetve akár a Világbank közreműködésével és világszinten működő pénzintézetek esetében. A finanszírozásba tehát bevonható ez. Azt gondolom, hogy közvetlen támogatási módszerre nem biztos, hogy lehetőség nyílik.
Alelnök úr kérdezi, hogy igazán jelen legyen ez az igény az Európai Unió politikájában. A legszebb történet az lenne, ha ezzel kapcsolatban lenne - szerintem - egy energetikai policie. Az lenne az, ami világosan megmondja, hogy az Európai Uniónak a következő időszakban - és ezt nem érdemes rövid távon tervezni - mire van szüksége, és ehhez próbálnánk az ellátási útvonalakat, illetve a beszerzési lehetőségeket hozzáigazítani. Amennyiben ez nem áll még rendelkezésünkre teljes egészében - bár ilyen munka van, ha nagykövet úr ebben megerősít - akkor azt gondolom, hogy a részes országoknak maguknak kell ezt felvállalni, mert Magyarország nemzeti érdeke ebben a történetben, azt gondolom, mindennél világosabb. Az pedig az, hogy az energiaellátás, gázellátás biztonságát Magyarországon a lehető legtöbb módon és a lehető legdiverzifikáltabb eszközökkel biztosítani kell.
Talán az a konferencia, amit Magyarország szervez január végén, amire nagykövet úr is utalt, talán elő tudja mozdítani, hogy a részes államok politikusai egy ilyen 'camon policie' irányába is el tudják vinni az európai uniós döntéshozók gondolkodását. Balla képviselő úrnak majd abban végső körben szeretnék válaszolni.
Gruber képviselő úr kérdezi, hogy hogyan aránylik egymáshoz a 30-14-17 milliárd, illetve az 1-2 milliárd. Magyarország nem kizárólagos haszonélvezője ennek a programnak. Természetesen azok a részt vevő államok, amelyeken keresztülmegy, szeretnének ebben a programban a lehető legnagyobb erőkkel részt venni. A jelenlegi információk szerint ez az a mennyiség, amihez Magyarország hozzájuthat. Gondoljunk csak például arra, hogy olyan cég is részt vesz ennek a projektnek a megvalósításában - ez az RWE Németországból -, amelynek egyébként a területén nem is halad át a Nabucco-gázvezeték, hiszen az csak Ausztriáig tart. Meglehetősen széles körű konzorciumi gondolkodásról van szó, és természetesen minden áthaladó vagy a későbbiekben becsatlakozó országnak ezzel kapcsolatban van energiaigénye.
Azt szokták mondani az ezzel foglalkozó szakmai konferenciákon, összejöveteleken, hogy ez a projekt mint igazi összeurópai projekt, tulajdonképpen nemcsak a vezetékkel a területén érintett országoknak, hanem az Európai Uniónak, és annak természetesen Nyugat-Európában lévő országainak is nagyon fontos ellátási útvonala. Azt gondolom - a képviselő úr állításával ellentétben -, hogy ez egy valódi diverzifikáció, hiszen ha Magyarország csak 1-2 milliárd köbméterrel többet be tud pumpálni a magyar ellátás biztonságának rendszerébe, akkor hatalmas lépést tettünk. Egyébként a Déli Áramlat sem mond ennél többet.
De az, hogy teljes egészében az orosz importfüggőségünket megszüntessünk, magyarán szólva onnan ne vásároljunk már többet, mert a teljes magyar energiaigény a Nabuccón keresztül teljesíthető lenne, azt gondolom, illúzió, ezzel ebben a programban nem is lehet számolni, de való igaz, a képviselő úr ezt nem is állította. Persze a tranzitnak megvannak azok a díjai és költségei, ami Magyarországnak mint Tranzitországnak a program megvalósulása után valós és hétköznapi hasznot tud majd jelenteni.
A türkmén gázzal kapcsolatban, csak azért, mert a képviselő úr szintén utalt rá, hogy a világ termelésének ez mennyi részét adja. Lehet, hogy nagykövet úr pontosabban tud fogalmazni. A birtokomban lévő feljegyzés alapján ez a projekt egyik legnagyobb bizonytalansági tényezője, hogy az az állítás, hogy ez 9-10 százalék vagy 3-4 százalék, egyik állítás sem verifikált. Sajnos nem tudjuk megmondani a projekt jelenlegi állásában, mert erre nincsenek megbízható adatok, hogy Türkmenisztánban valóban mennyi gáz található és ez a világ kapacitásának mekkora részét képezi. Magyarán szólva projekttel kapcsolatos bizonytalansági tényezőkből az egyik súlyos, ahogy elnök úr is utalt rá: a van gáz vagy nincs gáz problematikában nagyon erősen részt vesz.
A vezetéképítéssel kapcsolatban szintén kérdezte a képviselő úr: a terv szerint maga a projektcég épít. Természetesen az áthaladó tranzitországokban hazai alvállalkozók igénybevételére van lehetőség, és mivel a projektcégnek a Mol részese, ezért az, amit a képviselő úr mondott, erre evidens igen a válasz.
Szabó alelnök úr kérdése az Egyesült Államok béli pénzügyi válság hatása. Prima facie azt hinné az ember, hogy nem biztos, hogy van ilyen hatása, de sajnos van. A legújabban a pontosan a projektcégtől hozzánk eljuttatott levél szerint a finanszírozási csomag összerakásában ez a pénzügyi válság akár hathónapos csúszást is eredményezhet.
Vagyis sajnos az, ami az amerikai másodlagos jelzálogpiacon kialakult válságnak, ami most már teljesen tovagyűrűzött - a tisztelt képviselő urak is minden bizonnyal követik azt, hogy ez már a banki, illetve a biztosítási piacon is nem mostanában látott csődökhöz vezetett - sajnos a Nabucco-projekt finanszírozásában is lehet negatív hatása. Azt gondolom, hogy a következő időszaknak nagyon fontos feladata mind a Nabucco-koordinátor, mind a részes államok, mind pedig a projektcég esetében, hogy ezt a finanszírozási problémát meg tudjuk majd oldani.
Kránitz képviselő úr: milyen érvekkel lehet megnyugtatni az Egyesült Államokat? Azt gondolom, hogy ebben egy politikai egyetértésre, egy meglehetősen széles körű konszenzusra lenne szükség Magyarországon. Az pedig arról szólna, hogy Magyarországnak elsősorban a saját nemzeti érdekei a legfontosabbak. Magyarországnak pedig gázellátás szempontjából az az eminens és azt gondolom, mással nem helyettesíthető nemzeti érdeke, hogy a gázszállítást diverzifikált módon meg tudjuk csinálni akár a lelőhelyek irányában, akár a szállítási útvonalak tekintetében. A legjobb történet pedig, amikor mind a kettő együtt van, a Nabucco-projekt ilyen. Vagyis az Egyesült Államok megnyugtatására azt gondolom, a legjobb eszközünk az európai uniós közös fellépés lehet ebben az ügyben.
Szokták mondani - és ebben van igazság -, hogy azért lettünk az Európai Unió tagjai, többek között, hogy a világ színterén Magyarország érdekérvényesítő képességét meg tudjuk növelni, hiszen egy olyan nagy európai család tagjai vagyunk, amely, ha közösen fel tud lépni egy kérdésben, akkor a nagy világpiaci szereplőkkel, Japánnal, Kínával, Indiával, az Egyesült Államokkal szemben is tudja érvényesíteni az érdekeit. Hogy ez európai érdek, hogy ezek a vonalak meginduljanak, erre majd a Déli Áramlattal kapcsolatos vitában válaszolnék, ha megengedi a képviselő úr.
Azt hiszem, hogy el is jutottunk idáig, hogy mi a helyzet Oroszországgal, Grúziával, a Déli Áramlattal. Talán Nagy Gábor képviselő úr, aki ezt legtömörebben vagy legpontosabban összefoglalta, úgyhogy a ő kérdései nyomán mennék, és azt gondolom, ezzel a többi képviselő úr is megkapja majd a válaszát.
Azt mondja elnök úr, hogy Oroszország magatartása a Nabucco-projekttel kapcsolatban ellenséges. Ha mi tudomásul vesszük azt - és mi mást tudnánk tenni? -, hogy ebben az ügyben Oroszországnak nagyon világos nemzeti érdekei vannak, amik arról szólnak, hogy ők szeretnék továbbra is a lehető legnagyobb arányban ellátni Európát gázzal, illetve egyéb energiahordozókkal, hát az az ő nemzeti érdekük. De Magyarországnak ugyanilyen világos és egyértelmű nemzeti érdeke van, az pedig az, amit az előbb Kránitz képviselő úrnak már elmondtam, hogy legyen egy összpárti, a magyar politikai életet teljesen lefedő együttműködés abban, hogy Magyarországnak gázra van szüksége.
Ezért nem tudom értelmezni a képviselő úrnak azt az álláspontját, hogy a kormány álláspontja ebben az ügyben nem világos. Nem tudom értelmezni azt sem, hogy próbáljunk meg priorizálni csak azért, mert az Egyesült Államok részéről Magyarországot ilyen nyomás érte. Magyarország és a magyar kormány álláspontja ebben a kérdésben, azt gondolom, hogy az elmúlt időszakban sem volt nem tetten érhető. Ez pedig az, hogy Magyarországnak gázra van szüksége, ha ezt meg tudja tenni oly módon, hogy új forrásból, új vezetéken keresztül, az a legjobb történet. Ez a Nabucco-projekt. De ha emellé tud tenni egy másik módszert is - hangsúlyozom, képviselő úr: mellé; az ön felvetése tehát nem biztos, hogy pontos, hogy helyette, mellétenni egy olyan programot, ami arról szólna, hogy bár a beszerzési hely változatlan, de a beszerzési útvonal más; gondoljunk például pont az ön által említett ukrajnai konfliktusra, amit egy ilyen módszer megold, mert bár ugyanonnan jön, de más csatornán, vagyis egy ukrán-orosz konfliktus nem tud Magyarországnak gázellátási problémákat okozni -, akkor ezt is érdemes megcsinálni. Magyarországnak az az érdeke, hogy a lelhető legtöbb módon diverzifikáljuk ezt.
És hogy mennyire a Nabucco-projekt egyébként az, ami a kormány gondolkodásának a homlokterében van, azt bizonyítja az, hogy a kormány mit cselekedett eddig ebben az ügyben. Elmondtam az előbb bevezetőmben, ha a képviselő úr gondolja, újra el tudom mondani, én 12 pontban írtam le a kis papíromra, az előbb még így beszélgettünk, hogy mik azok a tettek, amiket a kormány tett Nabucco-ügyben az elmúlt körülbelül három évben, és van néhány olyan dolog, amit meg csak Magyarország tett. Például egyedül Magyarország - most már Ausztria is - nyújtott be mentességi kérelmet a gázdirektíva alól. Például csak Magyarország tette meg azt, hogy ha a kormányzati megállapodást nem tudjuk tető alá hozni, akkor felvállalja a magyar kormány annak a felelősségét, hogy ilyen javaslatot letesz a részes államok asztalára. Illetve Magyarország volt az, aki nagyon korán nevezett ki nagykövet úr személyében olyan felelőst, aki ezt az európai színtéren a lehető legjobban tudja majd képviselni.
A képviselő úr idézi Barroso elnök urat. Engedje meg, hogy én pontosan idézzem Barroso elnök urat. Azt mondta Barroso elnök úr, hogy "Legfontosabb érdekünk a diverzifikáció, mind, ami a forrásokat illeti - ez egy fontos történet, ez a Nabucco, de hozzáteszi rögtön -, mind, ami a hálózatokat illeti." Ez ugye már nem biztos, hogy a Nabucco, hiszen ott már ugyanabból a forrásból, de más hálózaton keresztül lehetne hozzájutni. Ez például lehet akár a Déli Áramlat is. Hogy mennyire egyetértés van ebben, engedje meg, hogy idézzem például a brit Európa-ügyi minisztert. Pontosan azért választottam ki az ő idézetét, mert Nagy-Britanniát az atlanti elkötelezettség hiányával meglehetősen nehéz vádolni. Azt mondja a miniszter úr: "A Déli Áramlat és a Nabucco is nagyon fontos. Ez a kettő együtt jelenti számunkra az energiaforrások diverzifikációját. Stratégiai fontosságú, hogy mind a két vezeték megépüljön.". Ha Nagy-Britanniának, amelynek egyébként a területén egyáltalán nem halad át sem a Nabucco, sem a Déli Áramlat, és nagyon messze van Oroszországtól, és egyébként elkötelezett az amerikai kapcsolatok irányába, ha számukra stratégiai fontosságú, hogy mind a két vezeték megépüljön, akkor azt gondolom, hogy Oroszország tőszomszédságában, területileg is érintett Magyarországnak pláne stratégiai érdeke és pláne fontos, hogy mid a két dolog megvalósuljon.
A képviselő úr azt mondja, hogy szavak helyett tetteket. Pont az előbb soroltam fel, hogy miket tett az elmúlt időszakban a magyar kormány. Azt gondolom, hogy nincsen kormány jelenleg a részes államok között a Nabucco-projektben, aki ennyit tett volna. Hogy mikor kezdett lelassulni a történet, akkor a magyar kormány volt az, aki felgyorsította. A magyar kormány hívott össze Nabucco-konferenciát, és amikor a szakmai és a gazdasági szereplőket érintően sikeres volt, akkor most, januárban csinálunk majd egy olyat, ami arról szólna, hogy politikai alapon is meggyőzzük a velünk szövetséges partnereket, hogy érdemes a Nabucco-projekthez már ezt a hiányzó kormányközi megállapodást is hozzátenni.
Azt gondolom tehát, hogy a magyar kormány álláspontja világos, Grúziával kapcsolatban a magyar kormány álláspontja nem változott, pontosan azért nem, mert ennél nem lehetünk elkötelezettebbek a Nabucco-projekt mellett. Nincs szükségünk arra, hogy Grúzia győzze meg a magyar kormányt arról, hogy mennyire fontos a Nabucco, ezt a magyar kormány tudta a grúz konfliktus előtt is. Elkötelezettek voltunk, és ezután is ugyanilyen elkötelezett marad a magyar kormány. Azt gondolom, hogy ebből az egy szempontból a grúz konfliktusnak a magyar kormány cselekvésére nincsen hatása.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagykövet úr!
BAYER MIHÁLY Nabucco-nagykövet: Köszönöm szépen. Elnök úr, ha megengedi, én nem nagyon szeretnék visszatérni Oroszországra, Grúziára, de muszáj, hiszen benne van a levegőben, hogy valahol ez egyfajta origó.
Ugyan volt erről szó délelőtt, de talán nem teljesen ebben a megvilágításban, úgyhogy kezdeném először Grúziával, aztán egy kis Oroszország, és aztán pedig azok a kérdések következnek, amelyekre az államtitkár úr még nem adott választ, hiszen ezek között is jó néhány fontos és tartalmi felvetés volt.
Mi is valóban a közvetlen orosz motiváció a grúz konfliktus kapcsán? Úgy gondolom, nem az energia. Az elsődleges motivációja Oroszországnak az volt, hogy értésére akarta adni az euroatlanti közösségnek, hogy nem kívánja eltűrni a NATO további bővítését, se Ukrajnában, se Grúziában. Ennek egy másik eleme, ami ezzel összefügg, az az - aki ismeri Oroszország történelmét, tudja -, hogy Oroszország háborúzott eleget a tengerekre való kijárásért, a Fekete-tenger számára nem válhat NATO-beltengerré. Ugyanis Grúzia és Ukrajna csatlakozása a NATO-hoz - aminek a perspektíváját a MAP elég jól demonstrálja - azt jelentené, hogy Oroszországnak egy minimális partszakasza maradna a Fekete-tengerből, ennek kikötési, egyéb lehetőségei nagyon rosszak; Szevasztopolt el fogja veszíteni mint legjobb fekete-tengeri kikötőjét, tehát neki szüksége van arra, hogy ez megmaradjon, vagy legalábbis ilyen szempontból ne váljon NATO-beltengerré, illetve Abháziában a kikötési lehetőségek adott esetben még jobbak is lehetnek.
Ennek van egy másodlagos effektusa - és ezt nem is szabad tagadni, oda kell rá figyelni -, ez pedig az energiaügyek. Arról hallottam, és ezért a felelősséget nem merem vállalni, mert nem láttam hiteles információt erről, hogy állítólag orosz repülőgépek ledobtak egy vagy két kazettás bombát a Baku-Tbiliszi-Ceyhan vezeték mellett, de ezekben a bombákban nem volt gyújtószerkezet. Tehát, ha úgy tetszik, az üzenet "el lett küldve". Természetesen van egyfajta energiavonulata is, ha más nem, hat rá, és Oroszország természetesen nagyon szeretné, ha az energia- és gázszállításra minél nagyobb befolyása lenne.
Oroszország helyzete változik a gázt illetően is. Egyik oldalról lényegében az orosz belső termelés nem nő vagy csak nagyon keveset, a Gazprom nem tudja növelni a termelést, az úgynevezett független cégek valamennyit növeltek. Tehát, hogy Oroszország termelése növekedett, az nem a Gazpromé, hanem a független cégek termelésnövekedése. Oroszország fogyasztása viszont nő, és ezzel párhuzamosan Oroszországnak olyan nemzetközi szerződéses kötelezettségei vannak partnerei ellátására, amelyeket nagyon nehezen, sőt most már nem is tud kielégíteni, és már ma is elsősorban közép-ázsiai gázt vásárol ehhez.
Miután úgy tűnik, Oroszország nem nagyon tud mit kezdeni saját belső, kevéssé effektív energiafelhasználásával. Ezek a politikák nem tudom, mennyire működnek, de 2011-12-re akarják csak a gázpiac árait is valamennyire liberalizálni és a belső gázárakat emelni. Tehát valószínűleg ez egy hosszú folyamat lesz. Oroszország kénytelen a saját kötelezettségei teljesítése, a saját ellátása biztosítása érdekében több gázt vásárolni. Oroszország ma két dologra törekszik egyértelműen, az egyik az energiatranzit megakadályozása, a másik az energiatranzit kontrollja.
Erről szól - ha úgy tetszik -, az energiatranzit megakadályozásáról adott esetben valamennyire a Déli Áramlat is, de az Északi Áramlat is, ha így vesszük. A másik, hogy amit viszont tranzitálni kell, Oroszországon menjen keresztül, tehát Oroszország is egyfajta tranzitországgá válik bizonyos szállítások esetében.
Az elmúlt időszakban az orosz politika nagyon intenzíven foglalkozott azzal, hogy a világon mindenütt megjelenjen, ahol gázról lehet beszélnie. Möller(?) úr körbejárta Líbiáig, Algériáig, csuda tudja, hogy hány országot Venezueláig, mindenütt meg akarta vásárolni az összes gázt, ami ott létezik. Július 9-én Brüsszelben voltam, Bilbax(?) úr fogadott, és ezt követően találkoztam a magyar sajtó képviselőivel, és kicsit odadörgöltem az egyik újságírónak a lapjában megjelent hírt a líbiai útról, ugyanis a szalagcím az volt, hogy a Gazprom fölvásárolja az összes gázt Líbiából. Aztán benne volt, hogy csak 9 milliárd köbméterről tárgyaltak - nem vásároltak, tárgyaltak! -, mert ennyi szabad gázra nincs hosszú távú szerződés Líbiában. Úgy gondolom, hogy ez is mutatja, hogy Oroszország folytatott egyfajta PR-tevékenységet - keresgéli a lehetőséget, tagadhatatlan -, de azért nem venném készpénznek mindazokat, amit elmondanak. Arról nem is beszélve, hogy Oroszország fizikailag sem, anyagilag sem képes ezek mindegyikének megvalósítására.
Közép-Ázsiában a helyzete előnyösebb, természetesen, mint az Unióé, hiszen nem a szovjet időktől, hanem már előtte, történelmi időktől számítva Oroszország volt a meghatározó tényező ezekben az országokban, mi pedig csak most próbáljuk erősíteni a jelenlétünket. Viszont ezek az országok - és Türkmenisztán esete konkrétan mutatja - most vannak a nemzeti függetlenedésüknek olyan szakaszában, amikor úgy gondolom, az önállóság felmutatása is fontos számukra. Ez nekünk ad egy lehetőséget arra, hogy velük dolgozzunk, ezzel együtt Oroszországtól függenek infrastrukturálisan, sok szempontból politikailag, tehát ez a folyamat mindenképpen lassú lesz.
Oroszország akar gázt vásárolni Türkmenisztánból, Üzbegisztánnal tárgyalt, Kazahsztánnal tárgyalt, ajánlatot tett Azerbajdzsánnak is. Az én személyes tapasztalataim és a partnereimmel folytatott tárgyalások is azt erősítik meg, hogy ezek ma még döntően politikai megállapodások. Ezek mögött nincs ott az a fajta vállalati törekvés, vállalati előkészítés, ami mondjuk a Nabuccót jellemzi, hiszen bizonyos értelemben - hála istennek egyébként - a vállalati projekt készül. És egy ilyen projekt előkészítése hosszú évekbe telik, mire egyáltalán az első kapavágást megtehetik. Ilyen értelemben azt gondolom, nem állunk rosszul. Állhatnánk jobban is a Nabuccóval, de nem állunk rosszul.
Oroszország kénytelen a gázt keresni, Azerbajdzsánnak is tett ajánlatot, és Azerbajdzsán elég kellemetlen helyzetben van, mert mindig azt szerette volna, hogy kimaradjon az egész orosz-európai-amerikai buliból. Szépen azt mondják, hogy szállítunk, persze, aztán kiderül, hogy mikor; most viszont Grúzia után egyre inkább abban a helyzetben találja magát, hogy állást kell foglalni. És úgy tűnik, korai.
A nemzetközi helyzet ilyen szempontból bonyolult, és az orosz lépéseknek ebben igen komoly szerepük van. Ezzel együtt azt remélem, hogy ha Grúzia helyzete rendeződik és stabilizálódik, ezek jelentős része enyhülni fog és a Nabucco szempontjából nem fogja rontani.
Az orosz álláspont először azt mondta, hogy a Nabuccóban nincs gáz, nincs semmi, csak egy valamifajta európai fikció, aztán azt mondta május tájékán egy elég magas szintű képviselője az orosz gáziparnak, vezetésnek, hogy a két vezeték meg tud élni egymás mellett, de most nem mond semmit. Úgy gondolom, hogy a grúziai események nem azt erősítették, hogy feltétlenül támogatni szeretnék az elkövetkező időszakban a Nabucco megvalósítását. Ezzel kell számolni.
Ezzel együtt azt hiszem, hogy az a gázmennyiség, amit egyébként ezek az országok felajánlanak a Nabuccónak, egyelőre nem akkorák, amelyek Oroszország igényeinek kielégítését drámaian veszélyeztetné, tehát hogy feltétlenül mindent el fognak vinni tőlük.
Mit ígérnek a partnerek? Türkmenisztán azt vetette fel, hogy 10 milliárd köbméterig kész szállítani az Európai Unióba. Viszont Türkmenisztánban ezek a gázkészletek föld alatt állnak rendelkezésre, ezt még föl kell tárni, működésbe kell vonni a mezőt, és ezeken a mezőkön aztán az infrastruktúrát megépítve termelni kell. A szárazföldi mezőket maga akarja, de az offshore mezőket rendelkezésre bocsátja tenderen nyugat-európai cégeknek is.
Tehát képviselő úr, azt tudom mondani, hogy ha van olyan magyar vállalkozó, amely összeáll egy tenderre más cégekkel, akkor ott például kutathat az offshore-, a Kaszpi-tengeri mezőkön, kutathat, fejleszthet, termelhet, szállíthat, be lehet adott esetben ebbe szállni. Nagyon szeretném, ha az Európai Unió, az Egyesült Államok ösztönözné a nagy nemzetközi cégeket, hogy Türkmenisztán felé sokkal intenzívebben keressék az offshore-kutatás lehetőségeit, hiszen innen származhat ez a gázmennyiség, amit Türkmenisztán felajánlott.
Azerbajdzsánnak ma nincs szabad gáza. Azerbajdzsán a Jacques Danis(?) mező második fázisának fejlesztéséből valószínűleg 2013 végén számolhat azzal, hogy jelentősebb gázmennyiség előkerülhet. Ezt 14-15 milliárd köbméterre teszik most, de ebből valamennyi szükséges lesz Azerbajdzsán növekvő fogyasztásának fedezéséhez, Grúzia növekvő fogyasztásának fedezéséhez, és lehet, hogy Oroszországnak is, hiszen az észak-kaukázusi részeken nagyon gyér a gáz-infrastruktúra, távol vannak a vezetékek. Tehát gazdasági szempontból mérlegelhető, hogy odaszállítson Oroszország valamit.
Úgy gondolom, hogy 8-10-12 milliárd köbméter gáz mehet el Európa felé. Kérdés, hogy ebből Törökország mennyit fog tudni megszerezni és megint a Nabucco. A Nabucco első szakaszának beindításához 8 milliárd köbméter gáz elég. Ez sem olyan tragikus, ez megoldható, ha garantálható, hogy a többi partner is fog szállítani gázt.
Irak azt mondta, hogy 5 milliárd köbméterig valószínűleg tudnak majd szállítani az AFGAS(?) nevű mezőből, ami Nyugat-Irakban van, és szuníták által lakott terület, tehát itt viszonylagos a stabilitás. Ilyen szempontból van még teendő a fejlesztéssel, és Egyiptom is ígért 2 milliárd köbméternyi gázt. A gazdaságossági számításaikat ők is elvégzik. Ez már nem olyan rossz, de nem vehetjük készpénznek, hiszen ez a gáz még nincs a kezünkben, erre nincsenek kötelező szerződések, ezért sokat kell dolgozni.
Azt gondolom, hogy tulajdonképpen ez a projekt hosszú távra szól. Úgy kell nézni, hogy 10-15 év, mire mostantól számítva - ha minden jól megy - a Nabucco el fogja érni a 31 milliárd köbméteres csúcsteljesítményét. Ez alatt bízzunk abban, hogy mind Irakban jelentősen változhat a helyzet, mind Türkmenisztán, Azerbajdzsán jelentős lépést fog tudni tenni az Európai Unióval való együttműködés felé, és ne adj Isten, Irán problémája is megoldódhat.
Említették Iránt mint esetleges forrást. Az irániak most már bejelentkeznek a Nabuccóra, látva bizonyos fejleményeket. Azt gondolom, hogy Irán kérdése egy darabig nyitott kérdés marad. A vállalatok nagyon szeretnék, ha Irán szállíthatna. Ma nem tud Irán sem szállítani, mert nincs vezeték, nincs szabad gáz. Irán nettó gázimportőr! Többet fogyaszt, mint amennyit termelni tud, tehát nem tudna szállítani, de a szándéka megvan és gáza is van.
Az irániakkal az alapvető kérdés, úgy gondolom, a nukleáris dosszié sorsa. Ma az Egyesült Államok kategorikusan ellenzi, hogy Iránnal bármilyen tárgyalást folytasson bárki az euro-atlanti térségben, és az Európai Unió álláspontja is tudomásom szerint az, hogy ma nem igazán lenne szerencsés Iránnak energiaügyi együttműködési javaslatot tenni mindaddig, amíg a nukleáris ügyekben nincs előrelépés. Márpedig egyelőre nem látszik az előrelépés, tehát Irán bármennyire is lenne kívánatos partner a Nabucco számára, ezekben a kérdésekben egyelőre, azt hiszem, nem nagyon számíthatunk rá.
A türkmén forrásokat illetően valóban sokáig volt vita arról, hogy Türkmenisztánban mennyi gáz van. Direkt megkérdeztem azt a miniszterelnök-helyettest, aki a gázügyekkel foglalkozik és a Türkméngáz vezetőjét, ugyanis most folyik a türkmén energiaforrások nemzetközi auditja. A lelőhelyeket felmérik. A gázt illetően nekem azt mondták, hogy valószínűleg minden optimista várakozásukat valószínűleg meg fogja haladni az audit eredménye, és ők arra számítottak - én csak idézek, majd meglátjuk, amikor publikálják az auditot -, hogy körülbelül 7000 milliárd köbméter gázt fog az audit igazolni a 3 legnagyobb mezőben, de még egy csomó helyen van ezenkívül gáz az országban. Nagyon sok ez a 7000 milliárd köbméter gáz, és ez a várakozások szerint még magasabb lesz az audit szerint. Úgy gondolom, hogy nem az a kérdés, hogy van-e gáz ezen a vidéken. Gáz van! A kérdés az, hogy hozzá tudunk-e férni, ki tudjuk-e termelni és el tudjuk-e juttatni Európába.
Egyelőre erre a Nabucco az a projekt, amivel tudunk foglalkozni, és ehhez szükséges mind a vállalatok, mind az Unió, mind a tagországok ebben a kérdésben is megmozdulnak.
Az Európai Unió munkáját, tevékenységét illetően, hogy lényegében a Nabucco ügyében mit tesznek a különböző országok. Van egy Nabucco-koordinátora Törökországnak, egy műszaki ember, az Energiaügyi Minisztérium munkatársa. Ő foglalkozik egy csomó dologgal, de nemzetközi egyeztetésekben nem vesz részt. Bulgáriának nagykövete van, aki lényegében a külügyi struktúrában dolgozik, de keveset utazik, és kevéssé tárgyal. Romániában van egy státus a Külügyminisztériumban, hogy legyen egy Nabucco-nagykövet, de tudomásom szerint nem töltötték be. Május óta van egy osztrák kolléganőm, aki szintén nem szabad státus, mint amennyire én vagyok, hanem ő a Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium energia főosztályának vezetője, és ebben a minőségben foglalkozik a Nabuccóval.
Nekem vele egyre jobb az együttműködésem, napi kapcsolatban állunk. Ha szükséges - remélem, hogy például a kormányközi megállapodás kapcsán -, közösen tudunk is majd valami eredményt elérni.
Az Európai Unióban igazából nincs arca ma a Nabuccónak. Ennek több oka van. Az egyik, hogy a Nabuccóval több helyen foglalkoznak, vagy általában ezekkel a kérdésekkel a Közlekedési és Energia Főigazgatóságon, de a RELEX is bizonyos szempontból foglalkozik ezzel, környezetvédelmi szempontok is fölmerülnek.
Ahogy elnök úr említette, Van Aartsen úr március 26-án megválasztásra került mint Hága főpolgármestere, és lényegében ő nem nagyon látszik. Voltak időszakok, amikor kifejezetten láthatatlan volt. Nekem még nem sikerült vele találkoznom - bár erre tettem néhány kísérletet - és másoknak sem. Már gondolkodom azon, hogy mennyire kell nekem próbálkoznom. Ha akar velem találkozni, akkor én természetesen rendelkezésére fogok állni, ha ő ezt kezdeményezi. De ma már nem tartom szükségesnek, hogy én forszírozzam ezt a dolgot.
Ezzel együtt is Van Aartsen úr létezik, ezt tudjuk, és talán most már újra elkezd aktívabban dolgozni a Nabucco ügyén. Van Aartsen úr például Törökországban járt egyedül az Unió fővárosain kívül ebben a minőségében, miközben a Nabuccót elsősorban uniós szinten, arccal megszemélyesítve, úgy gondolom, hogy nem európai uniós fővárosokban vagy Ankarában kellene megjeleníteni, hanem azokban a fővárosokban, ahol az Unió gázt is szeretne, és jóindulatot szerezni ennek a vezetéknek a sikeréhez.
Úgyhogy a helyzet nem egyszerű. Azt hiszem, hogy a koordinátor nemcsak azért nem tudja esetleg ellátni a feladatát, mert Hága polgármestere, hanem azért is, mert az ő mandátuma egy részmunkaidős mandátum, tőle három-négynapnyi munkavégzést várna el az Unió. Lehet, hogy ez a transz-európai energiaprojektek összes többijére jó, de a Nabucco elég bonyolult.
Csak ezt olvastam tegnap, és ha most csütörtökön-pénteken megyek Brüsszelbe, ezt meg fogom kérdezni, ez egy hír, ami nem tudom, mennyire pontos, hogy Nigériával tárgyalnak arról, hogy nigériai gáz jöjjön Európába, és 15 milliárd eurónyi közreműködést ajánlott fel az Unió. Hogy milyen forrásból, azt nem tudom.
A leadership a Nabucco-vállalatban. Ez is kardinális kérdés, erre mindenképpen szeretnék kitérni. Lényegében azt gondolom, hogy a kérdésben benne van a válasz, hogy ugyanúgy, ahogy uniós szinten nincs meg ez a fajta leadership, lényegében a vállalatban sincs meg egyértelműen, hiszen a vállalatban két típusú szereplők vannak, az egyik az RWE, OMV és a Mol, amelyek abszolút magánpiaci szereplők, akkor is, ha van bennük állami részesedés, együtt ezek abszolút piaci szereplőként lépnek fel. A román, a bolgár és a török társaság pedig vagy teljesen vagy nagymértékben döntően állami vállalat. Ezeknek a szerepe alárendelt a kormányzati cselekvéseknek. Tehát ez mindenképpen okoz egy ilyen problémát, de még a három piaci szereplő is természetesen, nagyjából hasonló súlyú vagy versenytársa, mondjuk, a Mol és az OMV sok tekintetben egymásnak.
Azt gondolom, hogy lehet, hogy volt az az időszak, amikor az OMV felvásárlói kísérlete nem könnyítette meg a Nabuccóban folyó munkát, de most azt érzékelem, hogy ha volt is ilyen, hogy minden vállalati szereplő egyértelműen szeretné felgyorsítani a tevékenységet, a kormányközi megállapodás ügyét, és szeretnének tovább lépni, különben tempót veszíthet a projekt, az óra pedig ketyeg.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem szeretném most már nagyon nyújtani ezt a vitát, nagyon hasznos volt ez az eszmecsere. Egy megjegyzésem lenne, egy dologra szeretnék reagálni.
Államtitkár úr azt mondta, hogy a két vezeték jól megfér egymás mellett. Nagyjából ezt mondta, ez a hivatalos magyar álláspont. Erre szeretnék reagálni. Szeretném jelezni azt, hogy Magyarországnak ez az álláspontja ellentétes a magyar nemzeti érdekkel. Miért?
Úgy vélem, hogy egyértelművé kell tennünk azt, hogy szakmailag és politikailag mik a prioritásaink. Szakmailag a prioritásunk a minél teljesebb diverzifikáció, ezért szakmailag a Nabuccónak kell prioritást adnunk. Ezt ön is így fogalmazta meg, a legjobb történet, mondta ön. A magyar nyelvben ez a "legjobb" azt jelenti, hogy ön is végső soron úgy gondolja, hogy szakmailag prioritást a Nabuccónak kell adni, mert az adja a legteljesebb diverzifikációt.
Kettő. Politikailag pedig nem tehetünk úgy, mintha a két vezeték nem hatna egymásra. Ezt el lehet játszani a diplomáciában, lehet úgy fogalmazni, amúgy fogalmazni, de hatnak egymásra. A mai politikai körülmények közepette a kettő kizárja egymást. Pontosan az orosz szándékok és törekvések miatt.
A Fidesz álláspontja - és egyébként zárójelben megjegyzem, az Egyesült Államok álláspontja - azt mondja, hogy az elsődleges megvalósítás mellett kell elkötelezni magunkat a Nabucco irányában. Az amerikaiak sem azt mondják, hogy nem kell megvalósítani majd a Nabucco után a Déli Áramlatot. Azt gondolom, hogy itt van egy nagyon komoly felelőssége a magyar diplomáciának, hogy az elsődleges megvalósítás - Nabucco - után az oroszok építsenek annyi vezetéket, amennyit akarnak. De hogy arra használják fel a Déli Áramlatot - a tranzit megakadályozása ugyebár a célja -, hogy megakadályozzák a Nabucco-gázvezeték megvalósítását, na ez áll ellentétben a magyar nemzeti érdekekkel, és azért gondoljuk azt, hogy akárhány Nabucco-konferenciát, Nabucco-nagykövetet és Nabucco-bizottságot hoz létre Magyarország, végső soron a Déli Áramlat megvalósulását segíti elő, amennyiben nem teszi világossá, hogy szakmailag és politikailag a prioritás a Nabucco-gázvezeték, nem pedig a Déli Áramlat.
Azt hiszem, hogy fontos, hogy értsük egymást, hogy ki mit mond, próbáljunk nem csúsztatni. Mi nem mondjuk azt, hogy a Déli Áramlat gázvezetékre elméletileg ne lehetne szükség. És egyébként Barroso urat is pontosan idézzük. Barroso úgy fogalmazott, hogy nem biztos, hogy kizárja egymást a két vezeték. Valóban, nem biztos, de ma valószínű, ma több mint biztos, hogy kizárja egymást, ezt tenném még hozzá Barroso kijelentéséhez. Ilyen értelemben Amerikában és Európában is ugyanazokat a jelzéseket adják le, csak hallanunk kellene ezeket a jelzéseket.
Félő, hogy Magyarországnak a fokozott Nabucco melletti aktivitása és a Déli Áramlat melletti, mondjuk, makacs kitartása kioltja egymást, és hitelteleníti a magyar álláspontot mind Európában, mind nemzetközi színtéren.
Szabó alelnök úr!
SZABÓ VILMOS (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy szükséges elmondanom, ha másért nem, a jegyzőkönyv és a nyilvános ülés miatt is a nyilvánosság számára, hogy ebben, úgy gondolom, egyértelmű volt az államtitkár úr és a nagykövet úr is, amennyiben is elmondták, hogy mit tett a magyar kormány, mit tesz a magyar kormány. Azt hiszem, hogy az is egyértelmű, hogy ennek az elismertsége mind az Európai Unióban, mind az érintett térségben, ahol a gáz van, tehát, hogy nagyra értékelik mindezt.
Elnök úr említette az Egyesült Államokat. Az Egyesült Államoknak valóban ez az álláspontja, múlt héten ott jártunk, ezt elmondták. Én nem tekintem azt semmiféle tragédiának, hogy a szövetségesek között ebben a kérdésben nézetkülönbség van. Azt gondolom - és itt van a különbség a Fidesz és a kormány, ha úgy tetszik, az MSZP álláspontja között -, hogy mi a nemzeti érdek. Azt gondolom, az a nemzeti érdek, amiről államtitkár úr is beszélt, és mi is ezt osztjuk. E tekintetben, azt hiszem, nem szabad elmenni odáig, hogy a nemzeti érdeket közel vigyük egy belpolitikai csatározáshoz vagy egy pártérdekhez. A mi olvasatunkban ez a Fidesz érdeke.
A Fidesznél elég gyakran megjelenik, hogy a saját érdekét a nemzeti érdekkel összekeveri. Sajnos a külpolitikában és ebben is. Ezt szeretném újra elmondani, nem először már itt, a bizottságban, hogy ezt nem tudjuk osztani.
Azt is hadd tegyem hozzá, hogy akkor, amikor az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériumában és más fontos vezető politikusok szájából elhangzik az, hogy ők úgy értékelik, hogy a kettő egymás mellett nem tud futni, ugyanakkor Magyarországnak a Nabucco megvalósítása érdekében tett lépéseit - a magyar kormánynak, úgy értem -, teljes mértékben ugyanaz az államtitkár úr, aki ezt elmondta nekünk, nagy elismeréssel szólt arról a csúcstalálkozóról, amit szervez a magyar kormány vagy mások személyesen, a miniszterelnök ténykedését, tevékenységét, a térségbe tett utazásait is megemlítve és elkötelezettségünket is méltatva. Egyébként azt hiszem, ezt a nagykövet úrnak lesz is módja, hiszen ha jól hallottuk, akkor Washingtonba készül rövidesen. Nyilvánvalóan meg fogja tapasztalni, és el tudja majd mondani önöknek és a magyar sajtónak. Úgy hiszem, hogy e tekintetben sajnálatos, hogy különbözik.
Úgy tűnik nekem, hogy bármit tenne a magyar kormány, a Fidesz csak azt tudná mondani, hogy ez még mindig nem elég, és mindig csak még valamit kellene tenni és akkor lesz hiteles, és eljutunk a belpolitikai vitákhoz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szeretnénk még egyszer megköszönni önöknek, államtitkár úr, nagykövet úr, és nagyra értékeljük azt a munkát, amit a kérdés területén végeznek mind a ketten. Kíván még államtitkár úr mondani valamit? (Dr. Molnár Csaba: Egy fél mondatot szeretnék még.) Parancsoljon, államtitkár úr!
DR. MOLNÁR CSABA nemzeti fejlesztési és gazdasági minisztériumi államtitkár: Rosszul fogalmaztam: bővített félmondatot, ha elfogadható.
Pár mondatban reagálnék arra, amit elnök úr a végén mondott, hogy ellentétes a nemzeti érdekeinkkel, illetve úgy látja, hogy a kettő kizárja egymást. Csak hadd mondjak néhány számot. A becslések szerint a jelenlegi 500 milliárd köbméteres európai uniós igény 700 milliárd köbméterre nő tízegynéhány éven belül. Magyarán szólva folyamatos újabb és újabb diverzifikációra van szükség a Nabucco-projekt mellett is. A Nabucco-projekt projektgazdái készítettek egy informális piacfelmérést. Ez a piacfelmérés azt mutatta, hogy a projekt által kielégíthető igények duplájára lenne azonnal leköthető vásárló.
Vagyis amikor azt mondja az elnök úr, hogy Nabucco, mindenekelőtt csináljuk meg, aztán majd el lehet gondolkodni a másikon, én inkább azt mondanám a kormány nevében, hogy Nabucco, de ne utána csináljunk bármi mást, hanem vele párhuzamosan, mert maga a Nabucco felmérése, saját piackutatása mutatja, hogy amikor elkészül a Nabucco, már kétszer annyit tudna szállítani, amennyire a kapacitása képes.
Magyarán szólva azt gondolom, hogy Magyarországnak az az eminens érdeke, hogy minél több lehetséges vonalon csináljuk meg az ellátási lehetőségeket. Az pedig az, hogy kizárja egymást. Nem zárja ki egymást a görögök szerint, a bolgárok szerint, az osztrákok szerint, az olaszok szerint, akik mint bent lennének. Sőt, utoljára Szlovénia is jelezte, hogy esetleg ha a Déli Áramlat nem Ausztrián keresztül menne, hanem Szlovénián keresztül, ők nagyon örülnének neki, vagy akár lecsatlakozási lehetőséget is biztosítanának Észak-Olaszország felé. Uniós tagállamok egész sora gondolkodik úgy ebben a kérdésben, mint ahogy Magyarország is gondolkodik.
Kétségkívül a Nabucco-projekt - ahogy elnök úr is mondta - előkészítettebb. Még nem állunk itt a Déli Áramlat projektnél. A múlt héten volt egy tárgyalás Magyarországon a pénzügyminiszter úr vezetésével, ami arról szólt volna, hogy egyelőre még csak a projektcég jövőbeli társasági szerződéséről lett volna szó, vagyis a Nabucco időben is megelőzi jól láthatóan a Déli Áramlatot, mi pedig azt szeretnénk, ha mind a kettő a legrövidebb idő alatt megvalósulhatna. Azt gondolom, hogy az Oroszország ellen gyakran érzett politikai ellenérzés természetesen a politikai viták tüzében bizonyos esetekben tolerálható.
Magyarországnak ennél sokkal fontosabb érdeke van, ez pedig az ellátás biztonsága. Ezért kell a magyar kormánynak mindent megtenni. Nem egyértelmű ebben egyébként az ellenzéki álláspont sem, hiszen pont az elnök úr volt az, akit a Magyar Nemzet hasábjain kritika ért ezzel kapcsolatban. A Magyar Nemzetben úgy fogalmaztak, hogy Magyarországnak energiára van szüksége és nem arra, hogy Németh Zsolt elzárja a csapokat. Tehát látszik, hogy a politikai jobboldalon sem teljesen egyértelmű ez az álláspont, hogy Magyarországnak nincs szüksége a Déli Áramlatra.
Egyben, azt gondolom, egységes lehetne az álláspont, az pedig az, hogy az ellátás biztonsága mindennél fontosabb. Nagyon köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Befejeznénk ezt a napirendi pontot azzal, hogy megköszönöm államtitkár úrnak. Bízunk benne, hogy a bizottság keretei között is, illetőleg a Nabucco-bizottság keretei között is lesz módunk folytatni az eszmecserét, illetőleg a nagykövet úrnak is megköszönjük a munkáját. Sok sikert kívánunk, és bízzunk benne, hogy eredményeket tud elérni. Köszönjük szépen.
A Szülőföld Alap 2007. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló (J/5884. szám)
Rátérünk az utolsó napirendi pontunkra, ez pedig a Szülőföld Alap 2007-es tevékenysége, működése. Szeretném köszönteni a napirendi pont keretében Nagy Imrét a Miniszterelnöki Hivatalból. Melegváltással meg is adnám neki a szót. Rövid kiegészítést szeretnénk kérni, parancsoljon!
NAGY IMRE, a Szülőföld Alap Iroda igazgatója: Köszönöm szépen, elnök úr. Köszöntöm a bizottság tagjait. Röviden kezdeném a Szülőföld Alap történetével, amit talán már mindannyian ismernek, de azért röviden elmondanám, hogy 2005-ben a Szülőföld Alap azzal a céllal jött létre, hogy legyen egy olyan állandó pénzforrás, ami 1 milliárd forint összegben mindig biztosít támogatást a határon túli magyarok számára. Az alapelképzelés az volt, hogy ennek a nagy részét majd a magyar állampolgárok 1 százalékos felajánlása fogja kitenni, sajnos azonban rövid idő alatt kiderült, hogy ez hiú remény. Az első évben is mindössze 110 millió forint gyűlt össze ebből, a legutóbbi évben pedig csak 72,3 millió forintot ajánlottak fel a magyar állampolgárok, 2008-tól pedig már nincs is lehetőségük arra, hogy ezt megtegyék.
A Szülőföld Alap tekintetében 2007. január 1-jétől következett be lényeges változás abban a tekintetben, hogy egyrészt a források megnövekedtek, másrészt pedig átalakult a jogszabály-változások folytán a Szülőföld Alap szervezetrendszere. A források megnövekedése amiatt következett be, mert megszűnt két olyan közalapítvány, amely korábban támogatta a határon túli magyarságot - az Illyés és az Apáczai Közalapítvány -, és az ő korábbi forrásaik olvadtak be a Szülőföld Alapba. Ennek következtében 2006-ról 2007-re több mint 1 milliárd forinttal emelkedett a Szülőföld Alap kiosztható költségvetése, tehát több, mint 2 milliárd forint volt az, amit a Szülőföld Alap Iroda a határon túli magyaroknak támogatásként kiosztott.
A Szülőföld Alap szervezetrendszere, amint mondtam, átalakult tavaly január 1-jétől. Létrejött a Regionális Egyeztető Fórum, egy olyan politikai testület, amelyben a határon túli magyarok vezetői, illetve a magyarországi minisztériumok vezető tisztségviselői képviselik magukat. Ők azok, akik döntenek arról, hogy a következő évben milyen általános támogatási célok, prioritások vannak, milyen kollégiumi, szakterületi megosztás legyen a Szülőföld Alap forrásainál, illetve abban a tekintetben, hogy az egyes országok milyen arányban részesülhessenek a Szülőföld Alap támogatásaiból.
A második szervezeti szint a döntéshozó kollégiumok. Ők azok, akik meghirdetik a pályázati felhívásokat és döntenek a beérkezett pályázatokról. Jelenleg 3 kollégium működik és 2007-ben is így volt. Akkor az oktatási és szakképzési, a kulturális és egyházi, valamint az önkormányzati együttműködési, informatika-média kollégium osztott ki támogatásokat. Ezen túlmenően létezik a végrehajtó szintje a Szülőföld Alapnak, ez a Szülőföld Alap Iroda, amelynek a képviseletében itt vagyok. Mi vagyunk azok, akik végrehajtjuk a Szülőföld Alap döntéseit, szerződést kötünk, a támogatásokat kiutaljuk és elszámoltatjuk őket.
A kiosztott támogatásokról érdemes annyit tudni, hogy nagyon megnövekedett a beérkezett pályázatok és a kiosztott támogatások, illetve a támogatott szervezetek száma. 2600 szervezetnél is több volt olyan, amely támogatást szeretett volna elérni és ezek közül több mint 1200 részesült támogatásban, ahogy mondtam, több mint 2 milliárd forint összegben. Nagyjából ennyit szerettem volna elmondani röviden. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, igazgató úr. Kelemen András képviselő úr, majd Gógl Árpád képviselő úr!
DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány kérdést tennék fel. A múltkor már megkezdtük ezt a beszélgetést ebben a témában, hiszen a 2007-es költségvetés keretében a határon túli összegekről már elkezdtünk egy eszmecserét.
Az egyik kérdésem az, hogy jól látom-e én azt, hogy a Szülőföld Alap 2007. évben kapott forrásai végül is nagyságrendileg nagyjából megegyeznek azzal az összeggel, amit az Illyés és az Apáczai Közalapítványok mondjuk 2003-ban együttesen kaptak. Tehát igazából itt folyton folyik egy nagyon furcsa kettős vita, egyrészt az, hogy megemelkedtek-e a kiosztásra került összegek - nehéz összegereblyézni és megállapítani -, másrészt viszont ugyanakkor elhangzik a beszámolóban az is, hogy most takarékosabban tudunk bánni a pénzzel, ez meg arra utal esetleg, hogy mégiscsak kevesebb pénz jut a határon túlra. Ebben szeretnék egy kicsit világosabban látni.
A másik kérdésemet a múltkor is fölvetettem, hogy egyik évről a másikra az iroda működését 5 százalékról 10 százalékos szintre emelték. A múltkori válaszból vált világossá számomra az, hogy talán nem használták ki teljes mértékben a 10 százalékos lehetőséget, de azért ez mégiscsak egy duplájára emelés volt. Ennek az indokairól szeretnék érdeklődni.
A harmadik egy szakmaibb jellegű kérdés volna, egy kicsit a pénzkezelés filozófiával kapcsolatos is, hogy most tulajdonképpen jelentkezik-e valami olyan meggondolás, és ha igen, milyen formában, hogy mit támogatnak - civil szervezetek életben maradása, jó kezdeményezései, valamint állami intézmények tevékenységének a támogatása. Hiszen fölmerül olyasmi például, a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Alapítvány esetében kíváncsi volnék arra, hogy most tulajdonképpen ez a támogatás, ami 45 millió forintot jelentene, ez eszközök beszerzését, tanárok bérét, diákösztöndíjak kifizetését jelenti, vagy tulajdonképpen milyen filozófia húzódik meg ebben a támogatásban. Talán ide csatlakozna még az a kérdésem, hogy a Sapientia Egyetem helyzetével foglalkoztak-e, hiszen látjuk, hogy az utóbbi években nagyon jelentős mértékben csökkent Magyarország támogatása ebben az értelemben.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szabó alelnök úr!
SZABÓ VILMOS (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Azt szeretném öntől megkérdezni, hogy a Szülőföld Alapnak egy deklarált állásfoglalása volt, hogy a délvidéki és a kárpátaljai magyar kisebbségi közösségnek prioritást ad, és előnyben részesíti, hogyan érvényesült ez a beszámolási időszakban.
ELNÖK: Gógl képviselő úr!
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. A kapott anyag és a beszámoló alapján is bennem felmerül a határon túli támogatás nyomon követése, mint olyan. 2000 óta egy törvény írja elő, hogy tételes nyilvántartást kell vezetni, és ezt nyilvánosságra is kell hozni. 2004-től 2006-ig volt egy nagyon jó rendszer, amin ezt nyomon lehetett követni. Mi volt az oka, hogy valami barkácsolással szétesett ez a rendszer, és most nem nyomon követhető a támogatás?
A másik kérdésem egy olyan elemről szól, hogy itt össze kellene vetni a rendszert a régebbi és a korábbi közalapítványi támogatásokkal. Szeretném megkérdezni, hogy mi van a Corvinus Rt. által kezelt gazdasági támogatási alapokkal. Ez százmilliós nagyságrendű volt. Mi történt ezen a területen? Hova futott vagy hol van?
ELNÖK: Parancsoljon!
NAGY IMRE, a Szülőföld Alap Iroda igazgatója: Köszönöm szépen. Először a Szülőföld Alap forrásairól beszélnék, ez merült fel, illetve, hogy vajon a korábbi közalapítványok támogatását mennyiben vitte tovább a Szülőföld Alap, és ez mennyiben maradt fenn.
A Szülőföld Alap forrásai, ahogy mondtam, tavaly meghaladták a 2 milliárd forintot. Ez úgy tevődött össze, hogy 1 milliárd forintot a mindenkori költségvetési törvény biztosít számunkra. Ezen túlmenően kaptunk a Miniszterelnöki Hivataltól 540 millió forintnyi támogatást- ezt a megszűnt Illyés Közalapítványnak a, mondjuk úgy, utódjaként szereztük meg -, illetve 666 millió forintot kaptunk a Munkaerő-piaci Alaptól. Ez az az összeg, amivel a korábbi években az Apáczai Közalapítvány gazdálkodhatott. Tehát nagyjából így néz ki.
Összességében azt gondolom, hogy ez mindenképpen egy növekmény. Az Illyés Közalapítvány korábbi támogatásait nem ismerem. Azt gondolom, hogy egy kis csökkenés talán tapasztalható.
Öt százalékról 10 százalékra emelkedett az a keret, amit a Szülőföld Alap Iroda az alapkezelési költségekre felhasználhat. Ennek a fő oka az, hogy a korábbi kezelő szervezet, a Határon Túli Magyarok Hivatala megszűnt 2006. december 31-ével, és kellett valaki, aki ezt a feladatot ellátja. Emiatt jött létre az irodánk, ami részben egy önálló költségvetési szerv, és ellátja a korábbi Illyés Közalapítvány és az Apáczainak is a feladatait. Tehát több feladat van, több támogatást kell kiosztani, emiatt mindenképpen több működési költségre is szükség van.
Ezen túlmenően elmondtam már korábban, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatala sem tudta az 5 százalékos keretből, tehát 50 millió forintból megoldani az alapkezelés feladatait, de egy 1 milliárd forint működési költségvetéssel gazdálkodó költségvetési szerv ezt a problémát, úgymond, nem érzi meg. Ezért kellett ezt a korábbi 5 százalékot 10 százalékra felemelni. Ezen túlmenően elmondhatom, hogy azok a korábbi szervezetek - tehát ez a két támogató közalapítvány - jóval több működési költségből gazdálkodtak összességében, mint most a Szülőföld Alap Iroda egyedül.
Kelemen képviselő úr jelezte azt a kérdését, hogy milyen koncepció alapján, és ki az, akiket főképp támogatunk. Ez egy nagyon összetett kép. Egyrészt próbálja a Szülőföld Alap átvállalni az Illyés Közalapítvány korábbi kis támogatásait - ami akár 500 ezer vagy 1 millió forintról is szólhat -, másrészt pedig próbálja támogatni azokat a nagy határon túli intézményeket, amelyek a kormány programjában nemzeti intézményként is szerepelnek.
Az ön által jelzett Kárpátaljai Magyar Oktatásért Alapítvány valójában az ungvári nemzeti egyetem támogatásáról gondoskodik. Két olyan nagy szervezet, intézmény van Kárpátalján, amelyek ebből a támogatásból részesülnek a felsőoktatásban, ez egyrészt a Rákóczi Ferenc Főiskola, illetve az Ungvári Nemzeti Egyetem. A Kárpátaljai Magyar Oktatásért Alapítvány ezt a kérdést oldja meg. Fejből nem tudom megmondani, hogy ők vajon a működési költségeken belül ezt mire használják fel. Azt gondolom, hogy ez mindenféle működési költséget magában foglal, tehát akár bérköltséget, dologi költséget, járulékokat, illetve esetleges fejlesztési költségeket is. Ezt így hirtelen nem tudom megmondani, mert ők többször is részesültek támogatásban.
A Sapientia egyetemre kitérve, a Miniszterelnöki Hivatalon belül az a döntés született, hogy elsősorban ők mint nemzeti intézmény kapnak támogatást, viszont nyilván előttük sincsen elzárva a Szülőföld Alap pályázati lehetősége. Ezzel éltek is tavaly, és közel 100 millió forintot kaptak, összességében 99,3 millió forintot, ennyivel tudta a Szülőföld Alap kiegészíteni a további támogatásokat.
Volt szó arról, Szabó Vilmos képviselő úr által, hogy a délvidéki és a kárpátaljai magyarság hogyan részesül a Szülőföld Alap forrásaiból. Azt lehet mondani, hogy a Regionális Egyeztető Fórumban, ahol a határon túli szervezetek képviselői terjesztik elő javaslatukat, egyetértés volt abban tavaly is és idénre vonatkozóan is, hogy ez a két régió kiemelt támogatást kell hogy kapjon, a lakosság számarányától eltérő mértékben. Emiatt a vajdasági magyarság 22 százalékát kapja a Szülőföld Alap költségvetésének, a kárpátaljai magyarok pedig a 19 százalékát. Ez főleg Erdély és a Felvidék részéről egy lemondás, hiszen ők emiatt egy kicsit kevesebb támogatásban részesülnek.
Ezen túlmenően felmerült a nyomon követés kérdése, és annak a nyilvántartó rendszernek a működése, ami 2002-ben jött létre. Ez a rendszer továbbra is működik. Az erről szóló jogszabály azt mondta ki, hogy a korábbi fenntartónak, a Határon Túli Magyarok Hivatalának a feladatait az irodánk veszi át, és ez a rendszer továbbra is hozzáférhető. Tehát a mi honlapunkon ez... (Dr. Gógl Árpád közbeszólása.) Ez a támogatás-nyilvántartó rendszer továbbra is fennáll, tehát ezt továbbra is működtetjük, és különféle állami támogató szervezetek ebben adatokat szolgáltatnak. Az Állami Számvevőszék valóban azt állapította meg, hogy ezzel voltak technikai problémák, de mint a jelentésében leírja, ezt a jelentés megtételére már javítottuk.
ELNÖK: Köszönjük szépen, igazgató úr! Néhány megjegyzést engedjenek meg. (Kelemen András: A Corvinust érintő kérdésről nem hallottunk.) Parancsoljon!
NAGY IMRE, a Szülőföld Alap Iroda igazgatója: Igen, a Corvinus támogatásairól volt szó. Erről túl sokat nem tudok mondani. Annyit tudok, hogy a korábbi Új Kézfogás Közalapítvány ugyanúgy egy kormányhatározattal megszűnt, és tavaly nyár óta a Corvinus Zrt. Látja el az ezzel kapcsolatos feladatokat. Azt, hogy milyen pályázatokat írnak ki és hogyan osztják ki a támogatásokat, sajnos nem tudom. Ezt a Miniszterelnöki Hivatalban tudnák megmondani.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Engedjen meg néhány megjegyzést. Úgy ítéljük meg, hogy a Szülőföld Alap költségvetési helyzetét a Magyar Köztársaság költségvetésének helyzetéhez viszonyítva mindenféleképpen egyfajta stagnálás jellemzi. Az azt megelőző, talán a rendszerváltozástól számítható időszakban a magyar költségvetés növekedési üteme tükröződött a határon túli pénzeszközök növekedésében. Sajnálatos módon ez nem jellemző immáron évek óta, és ez a Szülőföld Alap helyzetét is meglehetősen károsan érinti, egyfajta helybenjárásra kényszeríti a Szülőföld Alapot. Nem sikerült igazán elérni azokat a célokat, hogy mind a támogatási volumenek, nagyságrendek növekedhessenek. Továbbra is nagyon jellemzi az elaprózottság ezeket a támogatásokat.
Hiányoljuk azt az erőt, amit a kuratóriumi rendszer jelentett. Úgy tűnik, hogy nem sikerült a kuratóriumi rendszert pótolni a Szülőföld Alap rendszerében, és ez nagyon komoly elméleti problémát is fölvet a határon túli támogatások vonatkozásában. A párhuzamosságok kiiktatása sem sikerült, hiszen valóban most már nem több alapítvány ad ugyanarra a célra - adott esetben több minisztérium ugyanarra a célra -, tehát itt a nemzeti jelentőségű intézmények, illetve a Szülőföld Alap párhuzamos finanszírozása a párhuzamosságnak egy új szinten történő újratermelését jelenti. A támogatási célok tekintetében is úgy ítéljük meg, hogy az, hogy szomszédos államok állami intézményeinek támogatását a magyar állam átvállalja, az egyébként civil vagy magánalapon működő intézmények rovására - mint ami például a kárpátaljai felsőoktatás esetében történt -, azt gondolom, hogy minimum két okból is kifogásolható. Hisz kifogásolható az állami funkciók átvállalása és kifogásolható a magánintézmény hátrányos kezelése tekintetében. Ezért a Fidesz részéről nem tudjuk támogatni a beszámolót, noha sok sikert kívánunk az önök munkájához, és tisztában vagyunk azzal, hogy a Szülőföld Alap munkatársai lelkiismeretesen kívánják ellátni a tevékenységüket.
Alelnök úr!
SZABÓ VILMOS (MSZP): a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Bizottság! Egészében és összességében azt gondolom, hogy a Szülőföld Alap létrehozásának és céljának megfelelően szolgálja a nemzetpolitikát és a határon túli magyarságot. Kétségtelen, hogy az ország helyzete és költségvetési nehézségei nem tették lehetővé azt a növekedést - nyilvánvalóan -, amelyre szükség lenne, és amelyre reményeim szerint nyilván lesz is még lehetőség.
Azt gondolom, azok a célok és azon belül a rendelkezésre álló összeg elosztása, amely a határon túli közösségek és a szervezetei számára megadja a mozgásszabadságot a javaslatok, a prioritások megrajzolásának, illetve meghatározásának lehetőségét, ez nagyon fontos, és úgy gondolom, hogy ez érvényesült.
Amire rákérdeztem, azt gondolom magam is, hogy nagyon fontos: a két terület előnyben részesítése. Azt hiszem magam is, hogy ami a nyilvántartási részét illeti, ebben van tennivaló. Magam is azt gondolom, hogy bár nem ugyanabban a sorban ülünk, de Gógl képviselőtársammal egyetértve: ez a most működő nyilvántartási rendszer nem fedi le azt, amire szükség van, vagy ami a korábbi rendszer működéséből lehetővé vált volna.
Ami a kárpátaljai támogatást illeti konkrétan, hadd egészítsem ki az elnök urat! Ez egy nagyon fontos dolog, erről nem tett említést Nagy Imre úr. A támogatás arra szólt, hogy az ungvári Nemzeti Egyetemen létrejött egy magyar kar, amelynek éppen a héten lesz az ünnepélyes megnyitó aktusa: magyar tannyelvű humán- és természettudományi kar jött létre, amelyet megelőztek persze köztes lépések, és ezt a törekvést támogatta meg nyilván a Szülőföld Alap, illetve korábban is.
Azt gondolom, nem arról van tehát szó, hogy egy másik állam állami egyetemét támogatta meg, hanem nagyon fontos magyar érdeket támogatott. Ez legalább annyira fontos az Ukrajnában a magyar oktatást fenyegető veszélyek közepette, hogy éppen most nyílik meg, és ez reményt ad ara, hogy az ukrán kormánnyal - ezzel vagy a következővel, ha választásokra kerül sor - sikerül elfogadtatni, hogy ne veszélyeztessék egészében a magyar oktatást; a meglévőt és a fejlesztés előtt állót sem.
Mi támogatjuk és elfogadjuk a jelentést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Fölteszem szavazásra. Ki támogatja? (Szavazás.) Tíz igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Kilenc nem. Tíz igen szavazattal, 9 nem ellenében a bizottság támogatja.
Előadót és kisebbségi előadót lehet állítani. (Szabó Vilmos és dr. Kelemen András jelentkezik.) Szabó Vilmos és Kelemen András. Ki támogatja Szabó Vilmost? (Szavazás.) Egyhangú. Kelemen Andrást? (Szavazás.) Egyhangú.
Köszönjük szépen, jó munkát kívánunk.
Tisztelt Bizottság! Egyéb egyéb, hogy a következő ülésünk október 7-én Szekeres Imre honvédelmi miniszter NATO-csúcstalálkozóról történő meghallgatása. Jó munkát kívánok, viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 38 perc)
|
Németh Zsolt |
Jegyzőkönyvvezetők: Horváth Éva Szilvia és Barna Beáta