KHTB-22/2008.
(KHTB-74/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2008. október 7-én, kedden, 9 óra 35 perckor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló *
Elnöki bevezető *
Tájákoztató a NATO informális miniszteri értekezletéről *
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter tájékoztatója *
Kérdések, vélemények *
Dr. Szekeres Imre válaszai *
Az olimpiai jelkép oltalmáról szóló, Nairobiban, 1981. szeptember 26-án elfogadott szerződés kihirdetéséről szóló törvényjavaslat *
Fazekas Attila tájékoztatója *
Döntés az általános vitára való alkalmasságról *
Egyebek *
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó Vilmos (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Gedei József (MSZP)
Hárs Gábor (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kránitz László (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP)
Dr. Szakács László (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Horváth János (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Potápi Árpád János (Fidesz)
Dr. Nagy Andor (KDNP)
Kovács Kálmán (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Hárs Gábor (MSZP) dr. Kozma Józsefnek (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP) megérkezéséig dr. Szakács Lászlónak (MSZP)
Kránitz László (MSZP) megérkezéséig dr. Gedei Józsefnek (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP) megérkezéséig dr. Kékesi Tibornak
Dr. Gruber Attila (Fidesz) megérkezéséig Balla Mihálynak (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz) Németh Zsoltnak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Szekeres Imre honvédelmi miniszter
Bali József szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium)
Mikita János vezérkarifőnök-helyettes
Bocskai István szóvivő (Honvédelmi Minisztérium)
Fazekas Attila (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 35 perc.)
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok, tisztelt bizottság. Köszönöm szépen mindenkinek, a miniszter úrnak is, hogy elfogadta ezt a kicsit korábbi időpontot, mint amit megszoktunk.
Bejelentem a helyettesítéseket: Németh Zsolt helyettesíti Nagy Gábort, Kékesi Tibor Mesterházi Attilát, Nagy Andor Horváth Jánost, Gedei József Kránitz Lászlót, Szakács László Kárpáti Tibort, Balla Mihály Gógl Árpádot, Kozma József Hárs Gábort. Köszönöm szépen.
Megállapítom a határozatképességet.
A napirenddel kapcsolatban van-e bárkinek megjegyzése?(Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, felteszem szavazásra. Ki támogatja ezt a napirendet? (Szavazás.) (Mindenki jelez.) Egyhangú.
Tájákoztató a NATO informális miniszteri értekezletéről
Nagy tisztelettel köszöntöm Szekeres Imre miniszter urat, Bali József szakállamtitkár urat, Mikita József vezérkarifőnök-helyettes urat, Bocskai István szóvivő urat, valamint Török Gyula és Tószegi Péter munkatársaikat.
Tekintettel arra, hogy itt az elmúlt években a honvédelmi miniszter úrral olyan együttműködés alakult ki, hogy minden fél évben a bizottság rendelkezésére áll, ezt most szeretném a miniszter úrnak megköszönni. Különös aktualitást ad ennek a napirendi pontnak az, hogy Budapesten kerül sor a közeli napokban a NATO informális csúcstalálkozójára. Ez jó alkalmat teremt arra, hogy áttekintsük a NATO-t érintő legfőbb kérdéseket.
Megadom a szót a miniszter úrnak. Parancsoljon!
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter tájékoztatója
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Köszönöm, elnök úr.
Tisztelt Bizottság! Köszönöm a lehetőséget, hiszen fontos, hogy az Országgyűlés illetékes bizottsága teljes tájékoztatást kapjon a védelmi miniszteri értekezletről, és jó is az időpont, mert holnapután, csütörtökön kezdődik, bár van olyan résztvevő, aki már szerdán megérkezik Magyarországra, így Gates amerikai védelmi miniszter vagy Scheffer főtitkár úr, akik a tárgyalásainkat már a holnapi nap során meg fogják kezdeni.
Magában az, hogy a találkozó Budapesten, Magyarországon van, nagyon fontos és jelentősesemény. Megtiszteltetés számunkra, hogy megszervezhetjük ezt a találkozót, hiszen így Magyarország, Budapest a világ érdeklődésének a középpontjába kerül, illetve várhatóan fontos döntéseket is elő fogunk készíteni a budapesti találkozón.
Annyiban formabontó a találkozó, és nem volt még példa rá, hogy egy ilyen szintű értekezletet megelőzően alig három héttel ugyanez a kör ülésezzen; ez történt Londonban Desbrowne volt miniszter javaslatára, mintegy előkészítendő a budapesti tanácskozás napirendjeit, egy jó másfélnapos intenzív munka előzte meg a huszonhat tagállam védelmi miniszterei részéről a Budapesten kezdődő találkozót. Magyarországon egy alkalom már volt, amikor hasonló szintű megbeszélés volt 2001-ben, amikor a külügyminisztereknek volt egy hasonló magas szintű találkozója. Az eltelt hét esztendőben szinte minden megváltozott: megváltozott Magyarország biztonsági helyzete, megváltozott a NATO összetétele, megváltoztak azok a kihívások, amelyekkel korábban szembenéztünk, éppen ezért fontos, hogy itt, Budapesten a megbeszélések során azokban az előre napirendre tűzött ügyekben, amelyeket meg fogunk vitatni, milyen eredményre jutunk. A NATO-főtitkár a levelében - amelyet ma kapott meg minden védelmi miniszter - külön is felhívta a figyelmet arra, hogy a budapesti találkozó egyben a jövő évi hatvanadik évfordulós csúcstalálkozó egyik legfontosabb előkészítő állomása lesz. Ezen a csúcstalálkozón kívánjuk a NATO új stratégiáját elfogadni, és Budapest arról fog szólni, hogy ezt hogyan készítjük elő.
Amint említettem, a fő napirend az új stratégia kidolgozása lesz, és ez az új stratégia igazából a szövetség válaszait fogja tartalmazni a 21. század kihívásaira, egyrészt, hogy a nemzetközi biztonságot hogyan tudja a Szövetség erősíteni, másrészt milyen megoldásokat tud találni saját cselekvőképessége növelése érdekében, hogyan tudja ezt a stratégiát a későbbiek során mind a politikai, mind a katonai területen konkrét döntésekre, konkrét lépésekre lebontani, vagyis ez lesz a NATO-haderők átalakításának, transzformációjának a pontos iránytűje, amelyben hosszú évekre meg fogja határozni ezeket a változásokat. Modernebb, felkészültebb, korszerűbb eljárásokra és gondolkodásmódokra fogja ösztönözni a NATO mai huszonhat, akkor már valószínűleg huszonnyolc tagállamát, hiszen Horvátország és Albánia addigra vélhetően már a NATO teljes jogú tagja lesz. Ilyen értelemben Budapest fontos állomás a NATO transzformációjában.
Második napirendi pontként tárgyalni fogunk az afganisztáni katonai műveletekről. Ez a Szövetség számára kulcsfontosságú feladat, elsőrendű prioritás. Nem véletlen, hogy mind a huszonhat tagállam szerepet vállal az afganisztáni békefenntartásban, a stabilitás biztosításában. Jelenleg negyvenegy ország 47 600 fős kontingense állomásozik Afganisztánban. Egyébként itt, a miniszteri értekezleten ennél a napirendi pontnál nem csupán a huszonhat tagállam vesz részt ezen a megbeszélésen, hanem mind a negyvenegy hozzájáruló ISAF-résztvevő ország védelmi miniszterei itt lesznek a konferencián, és ennél a napirendi pontnál be fognak kapcsolódni a munkánkba.
Természetesen fontos számunkra, hogy Magyarországnak milyen pozíciója van ebben a feladatban. Ma úgy látom, a visszajelzések, a sajtó, a politikai elemzők is azt húzzák alá, hogy a magyar külpolitika egyik fontos eszközévé vált az afganisztáni misszióban való részvételünk, ami egy állandóan változó feladatrendszerhez való nagyon gyors és eredményes alkalmazkodás. Szeretném a bizottságot arról tájékoztatni, hogy az ötödik váltás, amelyik most Baghlan tartományban, Pol-e Khomriban a tartományi újraépítési csoportot jelenti, egy korábbitól eltérő létszámú és összetételű váltás, a biztonsági helyzet elemzése kapcsán megnöveltük a létszámot 240 főre, és azokat a katonai komponenseket erősítettük meg, amelyek a Force Protection, az erők megóvása, valamint a CIMIC, a civil-katonai kapcsolatok erősítését van hivatva szolgálni. Ezzel egy időben október 1-jétől mintegy hetven fővel hat hónapra átvettük a kabuli nemzetközi repülőtér vezető nemzeti feladatait, ami azt jelenti, hogy nagyon jelentős katonai, egyben magas szintű műszaki feladatot is ellátunk az ISAF-erők kötelékében, és a parancsnokságok kérésére Afganisztánban számos vezető magyar katonatiszt vesz részt egyéni beosztásban a különböző törzseknél a közös tevékenységben, ezzel is nagy tapasztalati anyagot felhalmozva a Magyar Honvédség számára.
Annak a törekvésnek megfelelően, amelyet itt Budapesten kívánunk megerősíteni, hogy az afgán hadsereg létszámát és kiképzettségét növeljük, a feltételek biztosítása mellett vállalkozni fogunk arra, hogy ebben a munkában is részt vegyünk. Olyan műveleti tanácsadó csoportokat alakítunk ki és készítünk fel a feladatra, amelyek az afgán hadsereg egy-egy zászlóalját képesek megfelelő módon segíteni. Két ilyen csoport van előkészítés alatt, amelyek a technikai eszközök és a kiképzés biztosítása után vélhetőleg csatlakozni fognak ehhez a munkához, mint ahogyan egy különleges műveleti csoport is csatlakozni fog a jövő év során.
Tájékoztatom a bizottságot arról, hogy mindezeket a lépéseket a honvédelmi bizottság, mind az öt parlamenti párt támogatta, és jó az együttműködés a parlamenti pártok között ezeknek a feladatoknak a meghatározásában.
Az értekezleten szintén napirenden lesz a NATO balkáni szerepvállalása, döntően a koszovói szerepvállalás. Bár azt mondtam, hogy Afganisztán a NATO legfontosabb feladata, Magyarország mégis a legnagyobb létszámú kontingenssel Koszovóban vesz részt a közös műveletekben.
Nemrég vettük át Petzben egy manőverzászlóalj, egy valóban maga szintű katonai feladat irányítását, amely 430 magyar katona egyidejű állomásoztatását jelenti ezen a bázison, kiegészítve két szlovén századdal, amely jelentős erő, 650-700 fős katonai erő irányítását jelenti. Ilyen magas szintű katonai feladatot az ország határain kívül a Magyar Honvédség még nem látott el. Rendkívül színvonalasan fogtak a munkához, és az első tapasztalatok is rendkívül jók, amelyeket természetesen a honvédség fejlesztésében is hasznosítani fogunk.
Ezen az értekezleten természetesen szó lesz azokról a válsághelyzetekről és krízisekről, amelyek a világot foglalkoztatják. Jellemzője az értekezletnek, hogy nem kerül sor NATO-orosz bizottsági ülésre, amely majdnem mindig hagyományosan megrendezésre kerül. Ennek döntően az az oka, hogy a NATO és Oroszország között most a politikai és katonai együttműködés egy időre - mindkét fél részéről kezdeményezve - felfüggesztésre került, de azt gondolom, hogy ennek ellenére a NATO ezen az értekezleten meg fogja erősíteni azt a korábban vallott álláspontját, hogy Oroszország stratégiai partner, és a továbbiakban is így fog rá tekinteni a NATO, és így fog a Magyar Köztársaság is tekinteni.
Sor kerül viszont a NATO-Grúzia bizottság ülésére. Első alkalommal a védelmi miniszteri értekezleten, ez lesz az első miniszteri szintű találkozója ennek a bizottságnak, amely, gondolom, lehetőséget fog adni arra, hogy a NATO és Grúzia közötti kapcsolatokat elmélyítsük. Nyilvánvalóan fő kérdés lesz - ebben a magyar és a NATO-álláspont is teljesen egybecseng -, hogy fenntartjuk-e az open door policie-t, a nyitott ajtók politikáját változatlanul, a kialakult helyzet mellett is.
Szeretném megerősíteni a Magyar Köztársaság és a NATO azon álláspontját, hogy ha egy ország megfelel a csatlakozás feltételeinek, akkor erre számára lehetőséget kell biztosítani. Ez az alapelv változatlanul érvényben van, és nemcsak, hogy fenntartjuk a NATO nyitott ajtók politikáját, hanem szeretnénk továbbfejleszteni a párbeszéd és az együttműködés különböző mechanizmusait. Erre egyébként nemcsak Grúziával, hanem a mediterrán dialógus keretében más országokkal is törekszünk, hanem a stratégiai partnerség keretében más országokkal is törekszünk erre.
Olyankor kerül sor egyébként a védelmi miniszteri értekezletre itt, Budapesten, amikor a Magyar Honvédség hazai és nemzetközi megítélése rendkívüli mértékben átalakult, és ennek megfelelően megváltozott a helyünk és szerepünk a NATO-ban. Szeretnék a bizottságnak erről is röviden tájékoztatást adni, mint ahogy már a Külügyi bizottságban ezt hagyományosan megteszem, kapcsolódva a miniszteri értekezlethez, hiszen elkészítettük a miniszteri értekezlet előtt azt a közvélemény-kutatást, amelyet a Honvédelmi Minisztérium most már minden évben megrendel egy 3000 fős reprezentatív mintán, amely jó képet ad a Magyar Honvédség társadalmi fogadtatásáról.
Ez a kutatás megerősítette azt a korábban is tapasztalt tényt, hogy a magyar társadalom támogatja a Magyar Honvédséget, és támogatja az új és sokszor nagyon jelentős külső feladatvállalását is. Már az elmúlt évben is azt mutatta a közvélemény-kutatás, hogy magas - és egyre növekszik - a Magyar Honvédség társadalmi elismertsége. Ez az elmúlt 2-3 évben nagyon jelentős folyamat volt. A társadalmi elismertségi skálán korábban a Magyar Honvédség nem került be az első 10 szervezet és intézmény közé. Az elmúlt 2-3 évben viszont elérte a nagyon előkelő második helyet, ami nagyon jelentős változást jelent.
A tűzoltók a legelismertebbek, legelfogadottabbak, náluk 80 százalékos az elismertség, hiszen a magyar társadalom aszerint értékel, hogy közvetlen segítséget ki ad neki nehéz helyzetekben, milyen szolgáltatást nyújtanak, de a Magyar Honvédség második most már ebben a sorban, és ez is jelentős előrelépés még a tavalyi évhez képest is.
Támogatja a társadalom azt a hármas feladatrendszert, amelyet meghatároztunk: egyrészt a Magyar Honvédségnek feladata az ország szuverenitásának biztosítása, másrészt a katasztrófavédelemben való részvétel is, az állampolgárok életének és értékeinek védelme akár környezeti, akár ipari katasztrófa esetén, és támogatja a közös feladatokban a határokon túl való szerepvállalást is a békefenntartásban és más hasonló nemzetközi megbízatásban. Érdekes, hogy a szemléletváltozás milyen mély: ma leginkább fontosnak a katasztrófaelhárításban való részvételt tartja a magyar társadalom, ennek a 86 százalékos szintje rendkívül magas mutatót jelent.
Nagyon fontos az is, hogy a többi feladatot is nagyon kiemelten értékeli a társadalom, nincs olyan tényező, ami ne 70 százalék fölötti támogatást kapna a százas skálán, és nagyon fontos az is, hogy a NATO-tagságra hogyan tekint a magyar társadalom. Hatvan százalék mondja azt, hogy kifejezetten erősíti Magyarország biztonságát az, hogy Magyarország tagja a NATO-nak. Ez azt jelenti, hogy a társadalom rendkívül fontosnak ítéli meg ennek a szövetségnek a működését.
Az is feltáródik a kutatásokból, hogy régebben a NATO-tagságra úgy tekintett a magyar társadalom, mint egy külső tényezőre. Inkább úgy tekintett rá, mint az ország biztonságának egyik garanciájára, vagyis inkább haszonélvező szerepet gondolt a magyar társadalom Magyarország NATO-beli tagságáról. Mára ennek a megítélése megváltozott, és a felmérés azt mutatja, hogy a társadalom nagymértékben támogatja azt a szerepvállalást is, amelyet a közös feladatokból a Magyar Honvédség vállal, tehát hogy a NATO-tagság aktív tevékenységet jelent, ez egy nagyon magas arányszám, a magyar társadalom 68 százaléka helyesli, hogy részt vesz a Magyar Honvédség ezekben a közös feladatokban. Ez európai országokra is kitekintve rendkívül magas aránynak tekinthető.
Ha figyelembe vesszük, hogy az afganisztáni feladatvállalás, ami talán a legismertebb, milyen kockázatokkal jár és hogy már két katonánkat elveszítettük, különösen nagyra kell értékelni ezt a társadalmi támogatottságot. Érdekes, hogy a hazai katonai feladatok közül is mit tekint a legfontosabbnak a társadalom: a légtér ellenőrzését és védelmét. Ezt 83 százalékban az első helyre teszi a magyar társadalom. Gondolom, ez megfelelő válasz mindazoknak, akik ezekben az ügyekben elbizonytalanodnának.
Nyilván egy ilyen tájékoztatásban és beszámolóban, mivel napirenden is lesz a védelmi költségek kérdése a NATO-miniszteri értekezleten, helyes, ha tájékoztatást adok a védelmi kiadások alakulásáról. Korábban nagyon sok kritika érte Magyarországot, hogy a védelmi költségvetés elmarad más tagállamokétól. Mára ezeknek a kritikáknak a száma és mértéke is jelentős mértékben csökkent. Ebben szerepe van annak, hogy takarékos gazdálkodással és tervszerű munkával sikerült biztosítanunk a védelmi feladatok költségvetési igényeit. Jó példa erre a Ház elé beterjesztendő 2009. évi költségvetés is.
Készítettünk egy tízéves haderő-fejlesztési tervet, hiszen itt a döntések több évre kihatnak, és nem egyik napról a másikra realizálódnak a döntések. Ennek a tervnek megfelelően - ahogy a feladataink is nőnek - a védelmi kiadások is nőnek. A költségvetés tervezetében 338 milliárd forintot tervez a kormány fordítani a következő évben. Ez jelentős növekedést, több, mint 6 százalékos növekedést jelent a 2008-ban tervezett költségvetéshez képest. Azt gondolom, hogy ez a növekedés 21 milliárd forintnyi összeget tesz ki, és megfelelő módon fogja biztosítani az előre eltervezett feladatok költségvetési feladatait.
Erre azért van mód, mert az elmúlt két évben jelentősen átalakítottuk a haderő szerkezetét. Átalakítottuk az irányítási rendszert, a pénzügyi és logisztikai ellátórendszert, a Magyar Honvédség ingatlan és ingó vagyonaival való gazdálkodást is, és ennek megfelelően a költségvetés belső szerkezetét is át tudtuk alakítani.
2009-ben a központilag biztosított infrastrukturális és logisztikai ellátás mellett a Magyar Honvédség, tehát az alakulatok közvetlen kiadásai és a fejlesztésre fordítandó tartalék együtt már kiteszi a költségvetésünk 73,4 százalékát, így a csapatokra fogjuk fordítani a költségvetés háromnegyedét. Ez rendkívül kedvező arány. Ez azt jelenti, hogy minden pénz, amit hatékonyan használunk fel, az közvetlenül megjelenik az alakulatoknál képességfejlesztésben, ellátásban, logisztikai háttérben és bérezésben is. Ez rendkívül magas arány, és kevés európai állam van, amelyik a honvédségén vagy a haderőn belül ezt a magas arányt biztosítani tudja, mint ahogyan azt is, hogy a fejlesztési kiadások el fogják érni a teljes védelmi kiadásunk 23 százalékát, ami szintén nagyon jelentős növekedés. Alig van NATO-tagállam, ahol ez a 20 százalékot meghaladná. Három évvel ezelőtt 10 százalékot tett ki a védelmi kiadásokon belül a haditechnikai fejlesztési kiadások aránya.
Tehát ez a költségvetés-tervezet, a tavalyi és az idei gyakorlat is biztosítja a megfelelő költségvetési feltételeket, ez is az egyik oka annak, hogy ma már a korábbi viták a NATO-n belül nem kerülnek napirendre, miközben fenntartom azt a véleményemet, hogy a költségvetésben a következő években is az államháztartás helyzetétől függően folyamatosan növelni szükséges a védelmi kiadásokat, de nagyon megfontoltan. Minden egyes döntésnek az a mércéje, ha tíz év múlva is azt mondják majd rá, hogy helyes döntés volt. Azt gondolom, hogyha ezt követjük, akkor egyensúlyban tudjuk tartani az igényeket, és egyensúlyban tudjuk tartani a lehetőségeket. (Hárs László megérkezik.)
Természetesen különösen fontos, hogy a bizottság tájékoztatást kapjon arról, hogyan biztosítjuk a válságkezelő műveletekben való részvétel feltételeit. Ez egyébként a NATO, az Európai Unió, az ENSZ és az EBESZ feladatait együtt tekintve ma már kiteszi a védelmi kiadások 10 százalékát, tehát jelentős mértékű ráfordítást igényel, de ezen belül is van egy nagyon fontos belső átrendeződés. Prioritást élveznek ugyanis azok a haditechnikai fejlesztések és beszerzések, amelyek a biztonságot növelik: egyrészt a katonák személyes biztonságát erősítő fegyverzetek beszerzése, a lövedék- és repeszálló eszközök beszerzése, a tábori területi és vezetési pontok híradórendszerének fejlesztése, a távrobbantású aknák elleni védekezés és azok a tűzszerészfeladatok, amelyeket szükségszerűen el kell látnunk, valamint a harci járművek modernizálása. Ezek a következő évben is a ráfordítások fő irányát fogják kitenni.
A katonák személyes biztonságát illetően a honvédelmi és rendészeti bizottsággal egyetértésben javasoltam a kormánynak, hogy 2009-től a védelmi költségvetésen belül egy 500 millió forintos keret álljon a honvédelmi miniszter rendelkezésére. Nevezzük ezt szabad keretnek, amely a változó biztonsági helyzetben azonnal felhasználható a katonák biztonságának megerősítésére. A kormány a bizottságnak ezt a javaslatát elfogadta, és a beterjesztett költségvetésben szerepel ez az 500 millió forintos keret.
Külön nyilvánvalóan fontos megemlíteni, hogy az afganisztáni misszióban, ahol a biztonsági kockázat azért nőtt az elmúlt években, csak 2008-ban, tehát a még le nem telt mostani évben mintegy 1 milliárd forintot fordítottunk a biztonság növelésére a védelmi költségvetésen belül. Erődítési munkálatokat végeztünk, eszközöket szereztünk be, és számos olyan technikai eszközt, amelyek különösen jól szolgálják a magyar katonák biztonságának az erősítését. Nagyon jelentős és fontos hozzájárulás az is, amit az amerikai hadseregtől kaptunk a nagy számú páncélozott jármű rendelkezésünkre bocsátásával, illetve más eszközöknek a Magyar Honvédség számára való átadásával.
A NATO védelmi miniszteri értekezleten lesz egy ünnepélyes napirendi pont, amikor a Stratégiai Légi Szállítási Egyezményben, a SAC-ben részt vevő államok külön megbeszélést tartanak, és a két héttel ezelőtt aláírt memorandum, az Under Standing, amely most már hivatalossá tette az együttműködést, és biztosította a Boeing-gépek megrendelését, illetve a pápai bázis feltételeinek a megteremtését, ünnepélyesen is regisztrálni fogjuk ezt a megállapodást. Ez a védelmi miniszteri értekezlet jelentős eseménye lesz.
Bízom benne, hogy sikeres tanácskozás lesz, amelyen át tudjuk tekinteni a stratégia előkészítését, a NATO-műveletekben való részvételt, értekezni fogunk nem NATO-tagállamokkal, amelyek részt vesznek az afganisztáni feladatban, és fontos feladat lesz, hogy a NATO további átalakításának, transzformációjának a lépéseit fogjuk meghatározni.
Itt lesz 41 delegáció, a NATO civil és katonai törzsének 200 fős delegációja, tehát nagyon sokan lesznek Budapesten. Ez megkívánja, hogy a Belváros egy részét, ahol elszállásoljuk a vendégeket, és ahol a tanácskozás lesz, a fokozott biztonsági igényekre tekintettel lezárják. Ezt igyekeztünk a lehető legszűkebbre venni. Budapestnek szerencsések az adottságai, szinte egymás mellett van négy olyan szálloda, amelyeket igénybe tudtunk venni. Igyekszünk tekintettel lenni arra, hogy minél kevésbé zavarjuk a város életét, de megértést kérünk minden budapesti polgártól, mert a biztonság megkövetel bizonyos rendszabályokat, amit nekünk is be kell tartanunk.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük, miniszter úr. Engedjen meg néhány megjegyzést az ön által elmondottakhoz kapcsolódóan.
Úgy vélem, valóban rendkívül időszerű a NATO új stratégiai koncepciójának a megalkotása, hiszen 1999. évi a jelenlegi NATO-stratégia, és 1999 nagyon sok szempontból teljesen más világ volt, és szeptember 11-e sem tükröződik a jelenlegi stratégiai koncepcióban. Azt hiszem, az elmúlt évek legjelentősebb kihívása a NATO számára az oroszországi újjáéledő birodalmi reflexek formájában és képében azonosítható.
Az első kérdésem az lenne, miniszter úr, hogy ezt az alapvető kihívást ön szerit képes lesz-e a Szövetség kezelni? Az ön véleménye szerint figyelembe kell-e vennie a NATO-nak a stratégiai koncepciója megalkotásakor azt az orosz elvárást, hogy a hivatalos orosz külpolitika megfogalmazása szerint Oroszországnak úgymond újra érdekszférái vannak?
Nagyon fontos részletkérdése ennek az ügynek, amit ön is említett, hogy a NATO jelenleg felfüggesztette a NATO-orosz tanács működését. Az jó hír, hogy ez a tanács most nem ülésezik, rossz hír lenne, ha Budapesten ülésezne a NATO-orosz tanács. Nyilvánvalóan viszont felmerül az a kérdés, hogy mikor fog újraindulni a NATO-orosz tanács működése, mi az a feltétel, amelynek teljesülnie kell ahhoz, hogy a NATO-orosz tanács folytassa a munkáját. Nem hiszem, hogy ez a kérdés a folyosói tárgyalások folyamán ne lenne talán a legfontosabb kérdés, ami fel fog vetődni, különös tekintettel arra, hogy az elmúlt napokban egyre nagyobb hisztéria kezd kibontakozni Oroszországban azzal a NATO-törekvéssel kapcsolatban, hogy a NATO nem érheti el Oroszország határait, ez szintén egy doktrinális megfogalmazás. Természetesen már vannak érintkezési pontok, de ennek ellenére az elmúlt napokban ez szemmel láthatóan az orosz külpolitika meghatározó tételévé kezdett válni.
A második kérdés, ami a stratégiai koncepciót nyilvánvalóan meghatározó módon befolyásolja, az a képességfejlesztés. Egy kicsit rózsaszínűnek tűnt a miniszter úr beszámolója ezen a téren. Olyan adatokat például nem nagyon idézett, hogy jelenleg az európai haderőknek mindössze 10 százaléka vethető be békefenntartó missziókra. Erre a problémára egyébként a miniszter úr kitér abban a cikkében, amit a közelmúltban a brit honvédelmi miniszterrel együtt publikált a magyar sajtóban. Készültünk, miniszter úr.
Hadd kérdezzem meg, hogy várható-e valamilyen elmozdulás a képességfejlesztés területén? Beszélünk-e erről a közös költségvetésről? Lesz-e közös költségvetés, amely adott esetben érdemben tud a képességfejlesztéshez hozzájárulni? Lesz-e az Európai Unióval összehangolt szemléletű képességfejlesztés? Hiszen már az Európai Unióban is szó van arról, hogy közös költségvetést kellene az ESDP keretében kialakítani, és ez a kettő hogyan viszonyul egymáshoz? Árulkodó, hogy ön az Európai Unió nevét sem említette a beszámolójában. Nyilvánvalóan nem költői kérdésnek szánom ezt, de azért olyan probléma a NATO-EU-együttműködés, ami a képességfejlesztés területén nem megkerülhető. Mi lesz azokkal a NICHE-képességekkel, hézagpótló képességekkel, amelyekre nyilvánvalóan mi is a szállítókapacitás területén elég jelentős hangsúlyt fektettünk.
A harmadik kérdésem arra vonatkozna, miniszter úr, hogy lesz NATO-grúz bizottsági ülés. Ezt viszont nagyon jelentős dolognak tartjuk, hogy létrejön, és az első tartalmi tárgyalásra talán Budapesten fog sor kerül. Úgy vélem, hogy ez kiváló alkalom arra, hogy Magyarország kicsit helyrehozza azt a hibát, amit elkövetett a bukaresti csúcstalálkozót megelőzően. Talán emlékszik, legutóbb, amikor ön itt járt a bizottság ülésén, akkor erről beszéltünk, hogy Magyarország miért nem támogatta - szemben 9 közép-európai országgal - az ukránok és a grúzok MAP-tagságát nyilatkozatban.
Magyarország ebből kimaradt és magára vonta azt, hogy nem mutatunk megfelelő mértékű szolidaritást. Talán most a MAP-tagság érdekében egy határozott, világos döntés ha megszületne a magyar kormány részéről, hogy mi ebben kezdeményezőleg fogunk föllépni, hogy a strasbourgi csúcstalálkozón decemberben sor kerülhessen e két ország MAP-tagságra meghívására, akkor talán jóvá tudnánk tenni a korábbi hibánkat. Úgy vélem, hogy kiváló alkalom lenne a mostani találkozó, hogy előrelépjünk ebben a konkrét kérdésben. Nem hiszem, hogy a grúz fellépésre - ha mi vitatkozunk rajta, hogy kinek a felelőssége volt, ami bekövetkezett, de az én álláspontom ismert ebben a kérdésben -, de azt hiszem, hogy a legegyértelműbb válasz erre a helyzetre, ami kialakult, az a MAP-tagságról történő döntés lehetne. Nem hiszem, hogy lehetne relevánsabb választ adni a jelenlegi helyzetben.
Miniszter úr nem említette, csak általában a légtérvédelem népszerűségét a magyar állampolgárok számára. Azért a rakétavédelem is itt van. Ez lenne a negyedik kérdés, amit föl szeretnék vetni, hogy gyakorlatilag az Amerikai Egyesült Államok európai jelenlétét biztosító rakétavédelem, amely nagy lendületet kapott a grúz válság kapcsán - hiszen Lengyelország aláírta az ezzel kapcsolatos szerződést -, hadd kérdezzem meg azt, hogy a magyar külpolitika, biztonságpolitika megközelítése szerint 2 probléma jelent-e fenyegetést Oroszország számára. Egy: a rakétavédelmi rendszer. Kettő: milyen módon lehet a NATO rakétavédelmi rendszerével összhangot teremteni az amerikai-lengyel-cseh rakétavédelmi projekt tekintetében.
Miniszter úr, még egy kérdést szeretnék feltenni. Nagyon kedves az én szívemnek a Balkán, és úgy vélem, hogy méltatlan helyzetben van Macedónia. Az, hogy a macedón tagjelölti státus beláthatatlan ideig meghosszabbíttatott egy tagállam ellenállása miatt, méltatlan helyzet, és Macedónia nagyon nagy várakozással tekint Magyarországra a térségben általában, és úgy vélem, hogy nekünk kiemelkedően fontos szerepet kellene vállalnunk abban, hogy Macedóniát sikerüljön a NATO-taggá válás útján elindítani. Lát-e esélyt arra, hogy ezen a területen Magyarország tud sajátos, hallható kezdeményezést tenni.
Két rövid megjegyzésem van Afganisztánról, illetőleg Koszovóról. Afganisztánnal kapcsolatban az elmúlt időszakban megjelentek nagyon aggasztó kijelentések. Az amerikai, illetve a brit vezérkari főnök az elmúlt napokban azt mondta, hogy nem nyerhető meg az afganisztáni háború. Hadd kérdezzem meg, hogy mit gondol ön ezekről a kijelentésekről? Mennyiben segíti a NATO legfontosabb misszióját, ha a NATO vezérkari főnökei bejelentik, hogy nem nyerhető meg az afganisztáni háború? Egyáltalán ön el tud-e képzelni a maga részéről egy ilyen kijelentést? Illetőleg mit gondol erről a helyzetről? Úgy vélem, hogy a biztonsági helyzet romlása egy dolog, a másik kérdés arra vonatkozik, hogy mi történik, ha dezorientáljuk a legfontosabb missziónkban a nemzetközi közvéleményt, amit nagyon komoly kockázatnak érzékelek.
Ami pedig a koszovói ügyeket illeti, itt azt szeretném fölvetni, hogy Magyarországnak valóban a legnagyobb missziója, de ha ilyen arányban nő az afganisztáni szerepvállalás, akkor én kezdek aggódni a koszovói szerepvállalásunk menedzselhetősége tekintetében. Itt ezerfős plafon van a magyar misszió, külföldi missziók tekintetében. Tud-e nekünk biztosítékot adni afelől, hogy a koszovói misszió nem fog létszámhiánnyal küzdeni az elkövetkezendő időben.
Köszönöm szépen a figyelmet. Megadnám a szót először alelnök úrnak, Kozma Józsefnek.
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Két módon is úgy látom, hogy amit a miniszter úr a tájékoztatóban előadott, konzisztens. Összeállnak benne a dolgok. Egyrészt az ismertetett elemek összepasszolnak, és valóban egy stratégiai gondolkodást, tárgyalást előkészítő ülés előtt ez számunkra megnyugtató, másrészt világosan látszódott abból, amit a miniszter úr elmondott, hogy a folyamatok, amelyeket az elmúlt években terveztek és a minisztérium a honvédelem terén végrehajtott, azok ezeket az elemeket mindig úgy illesztették egyre jobban össze, hogy a képességeink valóban javultak, a céljaink megvalósulásában előre tudtunk lépni.
Éppen ezért engedjen meg 3 rövid kérdést. Az egyik részben csatlakozik elnök úr kérdéséhez, hogy Afganisztán ügyében - persze másként fogalmaznék -, természetesen úgy gondolom, hogy a kérdés mindig az, hogy a katonai és a politikai megoldás közül a katonai akciók és a jelenlét mikor fog tudni a megoldások kereséséhez elegendő támogatást összeszedni, illetve fordítva: milyen politikai akciók kellenek ahhoz, hogy a katonai szerepvállalás ügyeiben lehessen előrelépni.
Számomra úgy tűnik, ez az utóbbi időszak egyik érdekes kérdésévé vált, valójában ezt így látom a talpán megállni. Ez persze egy alapvető stratégiai kérdés, hogy a politikai döntéseket hogyan tudja megalapozni, amit Afganisztánban el tudunk érni.
Ami a hadrakészségünket, a honvédelmi politika honi támogatását illeti, hadd tegyek fel egy kérdést, ugyanis nem ismerem a statisztikai számokat. A társadalmi támogatottság mellett egyrészt a szóba jöhető hadra képes fiatalok hadsereg, szolgálat iránti felkészültsége, egészségi állapota, másrészt a vállalkozó kedve mennyiben van szinkronban ezzel a társadalmi támogatottsággal? Volt egy korábbi statisztika, amit ismerünk, amelyik nem mutatott szinkront, nagyon nagy lemaradást mutatott a konkrét kérdéseikben.
A harmadik pedig: valóban az a kérdés mindannyiunkban felvetődött, legutóbb éppen Straszburgban, az Európa Tanácsban, ahol a Grúzia-vita kibontakozott, hogy a balti államok csatlakozása után a stratégia újratervezésekor a NATO a posztszovjet államok közül milyen ütemezéssel, milyen elszántsággal, eltökéltséggel fogja tudni tervezni a csatlakozási folyamat folytatását. Ez egy alapkérdés, ez valóban egy stratégiai kérdés, és azt gondolom, ebben mindannyian egyetértünk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Balla Mihály képviselő úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr.
Itt több kérdés is megfogalmazódott, illetve a miniszter úr előadása során több olyan kérdés felvetődött, ami bennem azt a kérdést vetette fel, hogy van-e igazi magyar álláspont. Ez többünknél kérdés volt. A NATO-Grúzia tárgyalások, megbeszélések munkacsoportban van-e egyértelmű magyar álláspont? Amint a miniszter úr is mondta, a NATO-nak és Magyarországnak fontos az álláspont kialakítása Grúziával kapcsolatban. Tehát van-e nekünk álláspontunk, amennyibe ez a tárgyalásokon szóba jöhet?
Grúzia kapcsán óhatatlanul felmerül az a kérdés, hogy az elmúlt hónapok fejleményeiben az a helyzet, ami kialakult Grúziában, illetve egy gondolat erejéig egyfajta hivatkozás a szakadár területeken élő orosz állampolgárokra való hivatkozás felvethető-e ön vagy a minisztérium szerint, hogy Ukrajnában hasonló folyamat játszódhat le, mondjuk a krími térségben, a Krím-félszigeten, ami egyrészt stratégiailag katonai szempontból is fontos terület, hiszen az orosz Fekete-tengeri flotta ebben a térségben érdekelt. Tehát lát-e esetleg ilyen lehetőséget? - bár nem biztos, hogy ez elsősorban a mostani ülés témája lehet.
A másik, ami kérdőjeleket vet fel, és ön egy gondolatot mondott erről, illetve az elnök úr is felvetette. Ha jól látszódik, és az elmúlt időszakban talán jól látszódik, hogy a NATO és az EU között, ha szigorúan fogalmazunk, akkor elmondhatjuk, hogy nincs intézményesített vagy intézményi együttműködés. Ez nálam most kérdőjelként is szerepel, hiszen sok esetben a tagországok kölcsönösen lefedik egyrészt a szövetségesi rendszert, másrészt pedig lefedik az uniós rendszert is, még sincs EU-NATO intézményesített kapcsolat. Mi erről a véleménye? Ez talán egy-két mondatban összefoglalható.
A következő gondolat, ami felvetődött a NATO új stratégiájának kialakításában: melyik az a két-három kulcspont vagy lényegi momentum, ami a magyar állásfoglalást vagy a magyar szempontokat kifejezi? A NATO-stratégiának eléggé konszenzussal kell létrejönnie, hiszen óhatatlanul maga a NATO-stratégia rövid időn belül befolyásolni fogja a nemzeti biztonsági stratégiát is. Melyek azok a kulcspontok, momentumok, amelyeket Magyarország aktívan szeretne bevinni ebbe a stratégiába?
Köszönöm.
ELNÖK: Szabó Vilmos alelnök úr! (Dr. Gógl Árpád megérkezik.)
SZABÓ VILMOS (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr.
Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Először szeretném kifejezni az elismerésünket az elvégzett munkájukért, amelyről a beszámolót a miniszter úrtól meghallgathattuk. Valóban nagyon fontos dolog, hogy folyamatosan figyelemmel tudjuk kísérni minisztérium és személyesen a miniszter úr bizottsági beszámolóiból azt a fejlődést, ami az elmúlt időszakban megvalósult és azt hiszem, nagyon jelentős. Ezt itt nemcsak mi mondhatjuk el, hanem mi magunk is számos olyan jelzéssel tudjuk ezt igazolni a partnerek, a parlamenti kapcsolatok révén, lett légyen ez Európában, Washingtonban, a NATO parlamenti közgyűlésében vagy máshol visszajelzésként kapunk, amelyek szintén az elismerést jelentik és fejezik ki.
A budapesti NATO védelmi miniszteri üléssel kapcsolatosan magam is azt hiszem, hogy az új stratégia tárgyalása a legfontosabb. E tekintetben azt hiszem, azt a kihívást kell a legfontosabbnak tartani, én ezt tartom, hogy egy többpólusú, multipoláris világrend kialakulása vagy legalább is ennek a folyamata megkezdődött, és ez nemcsak Oroszország kérdése. Ez a kihívás a NATO számára, Európa számára, Európa és az Egyesült Államok számára jelenti Kínát, jelenti Indiát, ezen belül nyilvánvalóan Oroszországot és az Oroszországhoz való viszonyt is jelenti. Bár a NATO-orosz tanács nem ülésezik, ellentétben az elnök úrral, én ezt egyáltalán nem tartom jó hírnek, sőt, meg kell mondanom, ezt egy nagyon rossz hírnek tartom, tudniillik nyilvánvalóan geopolitikai tény, hogy Oroszország ott marad, ahol van, továbbra is meghatározó szempont lesz, és nem mindegy sem a NATO, sem Európa, sem Magyarország nemzeti érdekei szempontjából, hogy egy "hideg béke" - ahogyan ezt mostanság több ezzel foglalkozó szakíró vagy éppenséggel újságíró a cikke címének adja - korszaka következik, amiről nem tudják, nem lesz-e újra hidegháborús. Azt hiszem, ebben a komplexitásba kell mindenről tárgyalni és gondolkodni.
Ugyancsak aggasztó és nyilvánvalóan fontos elem a fegyverkezés világban való elharapódzása. A meglévő szerződések lejárnak. Az atomfegyverrel rendelkező államok, illetve az arra törekvők - nemcsak Irán - esetében jól láthatjuk, hogy Pakisztán belső helyzete meglehetősen labilissá vált az elmúlt időszakban. Ez nemcsak az afganisztáni ügyek miatt fontos, hanem azért nagyon fontos, mert Pakisztán atomfegyverrel rendelkező hatalom, nagyon nehéz helyzetben van, és még gondolni is rossz arra, hogy netalántán olyan kezekbe kerülhetnek az atomfegyverek, amelyek a világ számára bizony nagyon nagy fenyegetést jelentenének.
Nyilvánvalóan arról is tárgyalni kell, hogy milyen legyen és milye lesz az euroatlanti együttműködés, a NATO, illetve Európa és az Egyesült Államok együttműködése az amerikai elnökválasztás után az új adminisztrációban. Bizonyos különbségeket azért jól látunk, elég ha csak a két elnökjelöltnek az iraki háborúhoz való viszonyát nézzük, de egészében is azt gondolom, hogy a világ helyzetére való reagálásban, ebbe beleértve Kínát, Oroszországot vagy akár Iránt is, vannak jól érzékelhető különbségek.
Magam is felírtam, elnök úr már említette Macedóniát, de erősítésképpen én is mondom. Örömmel olvastam valahol egy hírt, hogy talán megállapodás, kompromisszum látszik Görögország és Macedónia között. Nem tudom, van-e erről bármilyen információja a miniszter úrnak vagy az itt lévő kollégáinak, de azt hiszem, nagyon fontos lenne, és Magyarország ebben eddig is szerepet játszott és ebben fontos szerepet játszik. (Kárpáti Tibor belép a terembe és helyet foglal.)
Úgy gondolom és úgy is tartom, hogy Magyarország mind Grúzia, mind Ukrajna euroatlanti csatlakozását illetően eddig is nemzeti érdekeinek megfelelően jelentős szerepet játszott, nem is gondolnám, hogy ennél kiemeltebbet és jelentősebbet kellene játszania. Ennek a folytatása szükséges, és azt hiszem, hogy ez a hozzájárulás Magyarország számára a legjobb lehetőséget fogja biztosítani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Horváth János képviselő úr!
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Miniszter Úr! A kérdésem az, hogy a haditechnológiával foglalkozó részlege a NATO-nak - nyilván van ilyen technológiai fejlesztés - hogyan járulhat hozzá, van-e ilyen gondolkodás a keményedő nemzetközi feszültség levezetéséhez. Egy példát mondok. Az első világháború idejében a repülőgép-fejlesztés a háborús impetus nyomán előreugrott. Különösen érdekes, hogy a második világháború után katonai, tehát nemzetvédelmi okokból indult meg az a jelentős fejlődés, ahol a félvezetők, aztán az atomenergia fejlődéséhez nem a kapitalizmus dinamikája, hanem a katonai, nemzetvédelmi igény adta az impetust és az óriási erőforrásokat erre.
Hasonló lehetőségei a nemzetvédelmi költségvetésnek vagy technológiának, tervezőknek, gondolom, mindig megvannak. Megvan ez ma is? A kérdésem az. Mert ha megvan, akkor ma a cél az lenne - gondolom én, bár nem nagyon fejlődik ki az irodalomban, bár én valamikor írtam erről ,- hogy az energia ára eléri azt a színvonalat, amikor a hidrokarbon - ami Oroszországot ma olyan fokozottan erőssé teszi vagy erősebbé tenné, ha ez nem létezne - eléri-e, mikor éri el a technológia azt a színvonalat, amikor az alternatív energia versenyképes lesz a hidrokarbonnal? Tehát azzal, ami Oroszországot ma erőssé - nemcsak gazdaságilag, hanem katonailag is - teszi. Ez a távolság nyilván nincs messze.
Évtizedek óta halljuk, hogy a napenergia vagy más technológiai alternatívák elég közel vannak hozzá, hogy a termelési költség annyira csökken a hatásfok nyomán, hogy a produktum, az egy egységre eső energia - kilowattban vagy bármiben számoljuk - versenyképes lesz-e ezzel a piszkos, sáros valaminek nevezett petróleumtermékkel. Ilyen fajta gondolkodás történik-e manapság a NATO-ban, és mi magyarok, akik úgy szereplünk a XX. század történelmében, hogy a technológiai haladásban hozzájárultunk a világ dolgaihoz, volna nekünk itt hangsúlyozott szerepünk? Ez a kérdésem. Köszönöm.
ELNÖK: Miniszter Úr! Nagyjából ennyi lett volna. Ha nincs több kérdés, akkor még Pakisztán eszembe juttatott egy kérdést, illetőleg azt, hogy 10 felderítő katonát fogunk állítólag amerikai parancsnokság alá rendelni Afganisztánban. Hadd kérdezzem meg, hogy ugye ez nem azt jelenti, hogy kikerülnek a NATO-felhatalmazása alól. Legalább is, ha ez nem olyan evidens, akkor szeretném ezt az elvárást a magyar parlament részéről is megerősíteni, hiszen a NATO-missziókban való magyar szerepvállalás többpárti támogatást élvez. Emlékszünk a felhatalmazás körüli problémákra, viszont ha nem ez lenne a helyzet, az problémákat jelentene.
Köszönöm szépen. Ha nincs több kérdés, hadd adjam meg a miniszter úrnak a szót, parancsoljon!
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Válaszomban témakörönként kívánok reagálni, hogy világosabb, egyértelműbb álláspontok körvonalazódjanak.
Teljes mértékben egyetértek az elnök úrral és alelnök úrral abban, hogy más helyzet van, és ez más stratégiát kíván, mint 1999-ben volt. Ha Magyarország oldaláról nézzük, ott is más a helyzet, hiszen amikor Magyarország tagja lett a NATO-nak, nem volt egyetlenegy olyan szomszédos ország sem, amely tagja lett volna a NATO-nak, ezért tekintették Magyarországot szigetnek. Ma, 9 évvel később nincs egyetlenegy olyan szomszédos ország sem, amely vagy a NATO-nak ne lenne tagja vagy a NATO ne rendelkezne vele békepartnerségi megállapodással. Ez egy teljesen más helyzet.
Ez nemcsak a mi esetünkben van így, az átalakulásnak ez a mélysége az egész NATO esetében végbement. Fő vitakérdés és a stratégia egy mondatban megfogalmazható lényege, hogy a kollektív védelem és a telepíthetőség hogyan viszonyul egymáshoz. Az elmúlt években a NATO inkább abba az irányba mozgott, amikor ez a két fogalom nem kapcsolódott össze. A magyar álláspont teljesen egyértelmű és az egyik kezdeményezője vagyunk ennek a felfogásnak, hogy ez a két fogalom nem hogy kizárja egymást, hanem egymást feltételezi.
Hogy világos legyen: a NATO-tagállamok haderejének telepíthetősége a garanciája a kollektív védelemnek, mint ahogy ez a telepíthetőség ad lehetőséget tarra, hogy a NATO részt vegyen saját határain kívül békekikényszerítésben, békefenntartásban vagy bármilyen más nemzetközi műveletben. Ez el fog dőlni most a stratégiai vitában. Ez egy nagyon markáns magyar álláspont és nem vagyunk benne egyedül egyébként, akik ezt valljuk.
Hogy teljesen világos legyen a képlet. Ahhoz, hogy egy tagállamot a többiek meg tudjanak védeni, nyilvánvalóan oda kell tudniuk települni, és annak a tagállamnak pedig képesnek kell lenni nemzeti befogadóként ezeket az erőket ott működésbe hozni. Azt gondolom, hogy ez a világos stratégiai irány, amely meg fog erősödni ebben a vitában és jövőre egy stratégiai dokumentumban megszilárdul, nagyon jelentős és nagyon egyértelmű irányt fog kijelölni.
Mi elkészítettük a magyar nemzeti katonai stratégia tervezetét. A Honvédelmi Minisztérium kollégiuma a belső vitákat lezárta, és szeretnénk majd kérni, hogy a Külügyi bizottság is vitassa meg ezt a dokumentumot, mielőtt a kormány elé terjesztenénk még az idén. Meg fogja vitatni a Honvédelmi bizottság is, reményeim szerint.
Ez a nemzeti katonai stratégia már nagyon egyértelműen ebben az irányban mutat. Először kerül egyébként sor ilyen megfogalmazásra. Azt gondolom, hogy időszerű is volt, egyrészt, mert változik a NATO stratégiája, és ha abban kezdeményező szerepet töltünk be, annak vannak konzekvenciái a saját katonai stratégiánkra nézve is.
A második nagy kérdés az Oroszországgal való viszony, amelyben Szabó Vilmos alelnök úr álláspontját osztom már abban a szimbolikus ügyben is, hogy nem tartom jó hírnek, hogy nincs NATO-orosz bizottsági ülés most Budapesten, mert ez azt jelenti, hogy a kapcsolatok a szükségesnél és az indokoltnál alacsonyabb szinten vannak.
Márpedig ha igaz az az álláspont, és szerintem igaz, amit a NATO minden egyes tagállama vall, hogy a NATO számára stratégiai partner Oroszország, akkor ez nem egy kívánatos állapot. Ha Oroszország október 10-ig, ennek az értekezletnek a végéig kivonja csapatait azokról a grúz területekről, amelyeket a megállapodás értelmében ki kell ürítenie, az egy jelentős lépés lesz, hiszen az Európai Unió Oroszországgal kötött megállapodása egyértelműen realizálódik, és utána természetesen nemcsak a NATO-nak, hanem az Európai Uniónak és Oroszországnak is közösen kell keresniük azt, hogy hogyan tudunk ebből a helyzetből kijönni. Aki a gödörben van, az ne lefelé ásson. Azt gondolom, a NATO és orosz viszonyban - még egyszer mondom - megerősítve a stratégiai partnerség elvét, az a helyes, ha közösen megoldásokat fogunk keresni, hogy hogyan lehet ezt a viszonyt átformálni. Ez nem jelenti azt, hogy a NATO változtatna a "nyitott ajtók" politikáján. Szeretném egyértelműen megerősíteni, ez a magyar álláspont. Ha valamely ország képes és kész a NATO-tagság követelményeinek megfelelni, ha valamely ország jelzi csatlakozási szándékát, akkor a NATO nyitott ezeknek az országoknak az irányába. Ha a kérdés Grúziáról és Ukrajnáról szól, ez most aktuális, hiszen Horvátország, Albánia és Macedónia esetében ezen túl vagyunk, akkor a válaszom ugyanez. A védelmi miniszteri értekezletnek és vélhetőleg majd a decemberi külügyminiszteri értekezletnek is az lesz a dolga, hogy kidolgozza azokat a teendőket, amelyek a NATO és Grúzia, a NATO és Ukrajna együttműködését javítani tudja, hogy az elvezessen a MAP-tagsághoz, utána adott esetben a feltételek teljesítése esetén elvezessen a NATO-tagsághoz. Ez teljesen egyértelmű álláspontja mind a Magyar Köztársaságnak, mind pedig a NATO-nak, és azt gondolom, ez követhető, támogatható álláspont.
A harmadik kérdés Grúzia mellett természetesen az Ukrajnával kapcsolatos kérdéskör is. Én nem feltételezem azt, hogy Ukrajnában kialakul ilyen helyzet, bízom benne, hogy nem is fog kialakulni. Mindez nem jelenti azt, hogy Ukrajnában nincs teendő, hiszen az ukrán társadalom nagy része ma még nem támogatja a NATO-hoz való csatlakozást, és kár lenne egy ilyen tény előtt becsukni a szemünket, mint ahogyan az is nagyon fontos feladat, hogy az ukrán haderő transzformációja, átalakulása hogyan hat. Amikor az ukrán védelmi miniszterrel erről tárgyaltam, azt is világossá tettem, hogy Magyarország minden támogatást meg fog adni ahhoz, hogy ez a transzformáció, ez az átalakulás sikeres legyen, nem csupán a tapasztalataink átadásával, hanem adott esetben vezérkari képzéssel és más módon is. Tehát ezek a dolgok nem egymást kizáró feltételek, hanem a valóságban meglévő tények, amelyeket meggyőződésem szerint illik tiszteletben tartanunk, ha a saját értékeinket, programunkat kívánjuk érvényesíteni.
A negyedik nagy elvi kérdés a NATO és az Európai Unió viszonyára vonatkozik. Én mind a két miniszteri értekezleten ott ülök, mind a két miniszteri értekezleten el szoktam mondani, hogy amikor a NATO védelmi miniszteri értekezletén ülök, mindenki azt mondja, együtt kell működni az Európai Unióval; amikor az Európai Unió védelmi miniszteri értekezletén ülök, akkor mindenki azt mondja, együtt kell működni a NATO-val. Most tekintsünk el attól, hogy vannak olyan NATO-tagállamok, amelyek nem tagjai az Európai Uniónak, és vannak olyanok, akik egyébként az Európai Unióban nem NATO-tagállamok, tehát nem azonos halmazról van szó. A konkrét kérdés és a konkrét vita arról szól, milyen katonai törzseket, milyen előkészületeket, milyen technikákat akar az Európai Unió magának kialakítani, meg akarja-e duplázni a NATO-ban már meglévőt vagy sem, milyen mértékben és módon akarja saját katonai képességeit kialakítani, milyen módon tervezi meg a saját katonai műveletét, milyen módon használja ehhez azokat az eszközöket, amelyek az egyes tagállamok rendelkezésére állnak.
A kérdés nem elvi természetű, hanem nagyon konkrét gyakorlati, és természetesen ebben az ügyben is van egy világos magyar álláspont: mi nem támogatjuk azt, hogy teljes duplikáció alakuljon ki, mert ez nem lenne az erőforrások hatékony felhasználása, ugyanakkor azt mondjuk, minimális tervezési képességekkel az Európai Uniónak is rendelkeznie kell ahhoz, hogy a saját műveleteit végezni tudja. Mi nem csupán a NATO gyors reagálású erőiben, az NRF-ben, minden egyes rotációban veszünk részt, hanem az európai harccsoportban is.
Sőt, az európai harccsoportban való részvételünket összekapcsoljuk más nemzetközi együttműködéssel, olaszokkal és szlovénekkel kialakított több nemzetiségű alakulataink működtetésével. A dolgokat egy hatékony és szervezett rendbe rakva, azt gondolom, hogy ezen két nemzetközi szervezetben való feladatvállalás is összhangba hozható. Nem könnyen, ezt azért szeretném hozzátenni, de természetesen a nemzeti érdekek, amelyek a NATO-ban korlátlanul érvényesülnek - hiszen konszenzusos döntéshozatal van - nem minden esetben esnek egybe. Azt gondolom, hogy ebben a magyar külpolitikának, a magyar védelempolitikának értelemszerűen van kezdeményezőszerepe és kell is hogy legyen.
A következő nagy, elvi természetű kérdés, amelyet az elnök úr vetett fel, és ami gondolom, a stratégia beltartalmát is érinti már, az, hogy milyen képességekkel rendelkezik a NATO és az Európai Unió hadereje. Ezen nagyon érdemi és nagyon őszinte vita volt Londonban. A magyar álláspont elég határozott volt ebben is.
Mi azt mondjuk, hogy a telepíthetőség arányát növelni kell. Ma a cél 40 százalék. A szárazföldi erők 40 százalékának telepíthetőnek kell lennie. Egyetértünk azzal az állásponttal, amely a NATO-ban formálódik, hogy ezt emeljük 50 százalékra, sőt, a magyar javaslat együtt az amerikaiakkal 60 százalék. Magyarország 2011-re eléri a 40 százalékot a mostani tízéves haderő-fejlesztési tervünk szerint. Ezzel a 26 NATO-tagállam között az első 50 vagyunk.
2018-ra a 60 százalékot is el tudjuk érni, sőt a mostani tervek szerint 2016-17 fordulójára. Ez adja a NATO képességeinek lényegét, ha emlékszik a tisztelt bizottság arra, amit mondtam az új stratégiáról, hogy a telepíthetőség biztosíthatja a kollektív védelmet is és a NATO határain való műveletekben való részvételt is. Van azonban még egy mutató, ami legalább ilyen fontos. Ez a mutató pedig az, hogy milyen a közös műveletekben való részvétel aránya. Ez ma célzás vagy az elvárt szintje 8 százalék. Mert egy dolog, hogy telepíthetők-e az erők és más dolog, hogy telepítik-e az erőket műveletekbe.
Itt kapcsolódik össze a közös finanszírozás elve, amiben egyetértek az elnök úr álláspontjával, sőt most Liam Fox úr is egyetért az elnök úr és az én álláspontommal a múltkori viták óta, hogy igen, valószínű, hogy az a megoldás a műveleti arány növelésében, hogy a közös finanszírozás elvére térünk át. Magyarország ebben kezdeményező. Ma ez úgy működik, hogy ha valamelyik ország vállal egy feladatot, maga finanszírozza. Azt mondjuk, hogy a közös műveleteknek közös finanszírozásuk legyen, és ezzel ambicionálunk, ösztönzünk egyes tagállamokat arra, akik ezt költségvetéssel nem bírnák, de egyébként vállalnának feladatot, hogy ezt a feladatot el tudják végezni.
Természetesen ez egy más filozófia és jelentős változás a NATO-ban. Ez is a stratégiai kérdések egyike, hogy hogyan tudunk haladni a közös finanszírozás felé. Ez lehet a garanciális elem arra, hogy a műveleti képességet növelni lehessen.
Magyarországnak, a Magyar Honvédségnek 2007-ben - ez a lezárt év - a műveleti részvételi aránya 11,98 százalék volt. Ennél csak két tagállamé nagyobb: az Egyesült Királyságé 12,0, az Egyesült Államoké 14,98. Ez azt jelenti, hogy Magyarország a közös műveletekben való részvételét tekintve harmadik a tagállamok között.
Ezért mondtam a bevezetőmben, hogy a magyar külpolitika egyik fontos eszköze a Magyar Honvédség szerepvállalása ezekben a NATO-, Európai Unió- és ENSZ-műveletekben, mert mindhármat együtt tekintik át és együtt mérlegelik. Ehhez kapcsolódik az is, hogy melyek azok a képességek, amelyek többnemzeti alapon fejleszthetők, és ebben a stratégiai légiszállítási képesség fontos áttörési pont volt. Ma a NATO-ban úgy tekintenek SEC-re, mint az első sikeres projektre, amelyben áttörtük azt a megszokott falat, hogy nincs ilyen, közös, többnemzeti alapon sikeres program. A valósághoz tartozik persze, hogy az EVEX ilyennek tekinthető a maga módján, de mégsem annyira többnemzeti alapon áll, mint a SEC.
A másik ilyen kezdeményezésünk a helikopterek közös modernizációja és műveletbevétele is. Hasonló áttörést hozhat majd egy nagyon jelentős képességhiány kiküszöbölésében. Egyébként a Magyar Honvédség azokban a NICHE-részképességek kielégítésében, amelyek a NATO-ban jelen vannak, jelentős szerepet vállal, mind a membránszeparációs víztisztítással, amely a legnehezebb körülmények között is képes az ivóvizet biztosítani - lásd technológiai kérdések -, mind azzal a mobil biológiai laborral, amely képes biológiai, vegyi és atomcsapás esetén a megfelelő analízist és a megfelelő diagnózisokat elvégezni. Tehát jelentős NICHE-képességek kielégítésében veszünk részt.
Innen egy mondat erejéig áttérnék a technológiai kérdésre, amelyet professzor úr vetett fel. Van ilyen. Válasszuk külön a biztonságpolitikai viszonyrendszert, ami az energiafüggésből ered és a katonai felhasználást! Az Egyesült Államok és Kanada légiereje azt tervezi, hogy 2015-ig az általa használt vadászrepülők, szállítógépek, tehát a teljes légiflotta üzemanyag-szükségletének 50 százalékát szintetikus üzemanyaggal fogja biztosítani.
Az általa használt vadászrepülők, szállítógépek, tehát a teljes légiflotta üzemanyag-szükségletének 50 százalékát szintetikus üzemanyaggal fogja biztosítani. Nem bioüzemanyagról beszéltem, erről megvan a véleményem, de azt most nem mondom el. Már ők is szintetikus üzemanyagról beszélnek. Ez olyan jelentős változás, amelynek mind az alapkutatási, mind az alkalmazott kutatási, mind pedig a fejlesztési fázisán túlvannak, és kisüzemi méretben folyik már a gyártás. Ez jelentős ilyen típusú program. Ebben Magyarország persze maximum azokkal a mérnökeivel tud részt venni, akik a világban különböző helyeken dolgoznak, de azért, hogy magunk is lépjünk ebbe az irányba, az idei évben augusztusban került először meghirdetésre a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal által egy olyan pályázati rendszer, amely a biztonság- és védelempolitikával kapcsolatos kutatásokat, fejlesztéseket van hivatva támogatni. Ezek ma Magyarországon döntően elektronikai vagy biológiai természetű kutatások, mindkettő nagyon jelentős. Számos pályázat érkezett, és bízom benne, hogy a mostani terveink szerint legalább 3 milliárd forinttal fogjuk tudni az Innovációs Alapnak ezt a részét felhasználni. Magyarországon először fordul elő, hogy célzottan erre a strangra pályázatot hirdetnek meg.
Ami az energetikai függőséget és a biztonságpolitika összefüggését illeti, osztom a professzor úr véleményét, szénhidrogéneket kár elégetni, kár energiát termelni belőlük, főleg, ha ezeknek a szénhidrogéneknek a forrása általában a világ olyan pontjain van, ahol ez biztonsági szempontból megkérdőjelezhető. Itt nem elsősorban Oroszországról beszélek, hiszen a világ más tájain is ott vannak ezek az energiaforrások, ahonnan a beszerzés mindenképpen kockázatot jelent. Természetesen egy megoldás van, ez pedig meggyőződésem szerint az atomenergia terjedése. Ez biztosíthatna olyan energiaforrásokat, amelyek ezt a biztonsági szempontból jelentős függőséget képesek lennének csökkenteni, és meggyőződésem szerint környezetvédelmi szempontból is kedvezőbbek, kívánatosabbak. A szénhidrogént elégetni és nem műtrágyát, növényvédőszert, gyógyszert, intermediert gyártani belőle, szerintem a Föld kincseinek pazarlása.
A nyolcadik kérdés Macedóniával kapcsolatos, amit az elnök úr felvetett. Ez nem biztonságpolitikai kérdés, kimondottan politikai kérdés a görög álláspont a névvita körül. Azt gondolom, a közöttük lévő tárgyalásokat nagyon nehéz segíteni egy harmadik félnek, de az a kezdeményezés, hogy a Bővítés Barátai Csoportot pont magyar kezdeményezésre hozták létre, egy erős jelzés volt, hogy mi szeretnénk támogatni, hogy ez minél hamarabb megoldást nyerjen. Bízom benne, hogy a tegnapelőtti vagy tegnapi újsághír, ami ebbe az irányba mutat, talán ezt is elősegítheti. Jó lenne, ha a Fidesz-Magyar Polgári Párt a pártkapcsolatait ebben az ügyben is használná, hiszen a görög kormányzópárt, a Néppárt politikusaival jobban meg lehetne értetni, hogy ebben a kérdésben jó lenne valamilyen kompromisszumot találni. Mi a PASZOK politikusaival folytattunk erről eszmecserét, és természetesen a pártközi kapcsolatokat is felhasználjuk arra, hogy ismertessük velük az álláspontunkat.
Macedónia kérdése után külön kérdés volt az a társadalmi kép, amely azzal kapcsolatos, hogy mennyire van érdeklődés a fiatalokban a honvédség iránt, és mennyire változott a kép. Ez szerencsére kedvezőbbre fordult. Az idei volt már az első olyan év, amikor a szerződéses katonai állomány feltöltése a nagy szervezeti változások után elindult, és jelentős létszámnövekedés van a jelentkezők körében is. Természetesen az alkalmasság döntően egészségügyi kérdés, amit meg kell nézni, de ugyanez igaz a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen is. Most láttam a felvételi összesítőt: nyolcszoros volt a túljelentkezés a katonai, és hétszeres a nem katonai képzéseknél, tehát jelentős érdeklődés van. Hozzá kell azonban tennem, egészségügyi alkalmassági okokból a jelentkezők 32 százalékát a katonatiszti képzésbe nem lehetett volna felvenni. Ma 3200 métert a 18 évesek nem tudnak lefutni, legalább is a 30 százalékuk nem tudja. Ebben az oktatási rendszerrel közösen még van mit tennünk. Szeretném jelezni, hogy abszolút pozitív változások vannak.
Külön kérdés volt - és azt hiszem, ezzel minden kérdésre válaszoltam - az 1000 fős létszám, a koszovói és afganisztáni szerepvállalás, illetve az Afganisztánon belüli feladatok vállalásának a kérdése. Tájékoztatni szeretném a bizottságot, hogy természetesen az 1000 főt fenntartjuk, azon belül biztosítani tudjuk a koszovói most 450 fős részvételt. Vélhetőleg csökkenni fog az állomásoztatásunk létszáma, ha az Európai Unióban ebben az irányban születik döntés, ez az Altea-művelet Bosznia-Hercegovinában, ahol 155 magyar katona teljesít szolgálatot. Amennyiben 2009-ben vagy 2010-ben ez a feladat átalakul döntően rendőrségi feladattá, akkor onnan a Magyar Honvédség természetesen ki fog vonulni, ezzel megnyílik egy nagyon értelmes és okos külpolitikai vita lehetősége: eldönteni, hogy ezt a kontingest, ezt a kapacitást hol és milyen békefenntartó műveletekben kívánjuk alkalmazni. Ennek külpolitikai természetű döntésnek kell lennie, hogy a Magyar Köztársaság részt vesz-e az Európai Unió keretében mondjuk az afrikai békefenntartó műveletekben, vagy tovább erősíti az ázsiai részvételt. Annak, hogy hol és milyen feladatot vállal fel ennek a kapacitásnak a terhére, külpolitikai döntésnek kell lennie. Természetesen meg fogjuk mondani a katonai, technikai és műszaki feltételeket, de ezt a döntést a magyar külpolitikának kell majd meghoznia 2009-ben, ez jelentős és fontos döntés lehet.
Nem katonai felderítők mennek Afganisztánba, hanem a különleges műveleti zászlóalj, a Bercsényi Zászlóalj katonái. Ez az első század, amelyik az ehhez szükséges amerikai kiképzést kapott. Ennek a századnak a négy szakaszából egyszerre egy szakasz három-négyhónapi váltásban vesz majd részt a különleges katonai műveletekben, ahogyan az elnök úr mondta, az ISAF keretén belül. Az már egy általunk javasolt megoldás volt, hogy az amerikai katonákkal együtt tevékenykedjenek, hiszen a kiképzést onnan kapták, az eszközök is ugyanazok, tehát a magyar katonák számára ez kedvezőbb. Még egyszer hangsúlyozni szeretném: az ISAF, tehát a NATO-erő keretében vesznek majd részt a különleges katonai műveletekben a magyar alkotmány és a magyar törvények maximális betartásával.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr.
Már csak egy apróságra kell reagálnom: a miniszter úr a Szabó Vilmossal folytatott vitámban Szabó Vilmosnak ad igazat. A miniszter úr nem velem vitatkozik, hanem a NATO-val. Akkor, amikor a NATO-orosz tanács felfüggesztését mi támogatjuk, és azt hiszem, eddig ez volt a hivatalos magyar álláspont, hogy önök is támogatják a felfüggesztést, akkor viszont lehet, hogy mégis csak velem ért egyet, a magyar álláspont ugyanis idáig ez volt.
Ami ennél érdekesebb kérdés, hogy a miniszter úr úgy fogalmazott, azt a benyomást keltette, ha október 10-ig az ütközőzónából kivonják az oroszok a csapatokat, akkor ön szerint megnyílik a NATO-orosz tanácsülés számára újból az út. Úgy vélem, ez egy nagyon fontos kérdés, és csak ezért térek erre vissza. A miniszter úr úgy is fogalmazott, hogy akkor realizálódik az Európai Unióval kötött megállapodás. Nos, itt szeretnék egy másik, talán fontosabb vitapontot aláhúzni. Én nem értek egyet azzal, hogyha október 10-ig az oroszok kimennek az ütközőzónából, akkor teljesülne az Európai Unióval kötött hatpontos megállapodás. Nem értek ezzel egyet, miniszter úr, úgy vélem, nem teljesül. A hatpontos megállapodás rögzíti, hogy az augusztus 7-e előtti pozíciót kell az oroszoknak felvenniük. Jelenleg 16 ezer katonával bevonultak a két tartományba, Abháziába, illetőleg Dél-Oszétiába. Tehát nem teljesült az, hogy kivonulnak az ütközőzónából, nem teljesült az Európai Unióval kötött megállapodás. Következményeinek kell lennie az olyan diplomáciai eseményeknek is, mint a NATO-tanácsülés vagy az Európai Unió Oroszországgal fenntartott kapcsolatai. Tehát az, hogy miként megyünk tovább, azt hiszem, egyelőre egy nehéz dilemma, és helytelennek tartanám, ha ilyen könnyen elengedné akár a NATO, akár az Európai Unió ezután az agresszió után Oroszországot.
(Jelzésre:) Parancsoljon!
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Köszönöm, elnök úr.
Csak azért, hogy ne legyen félreértés: természetesen október 10-én nincs mód a NATO-orosz tanács ülésezésére, hiszen a miniszteri értekezlet tizedikén körülbelül fél kettőkor véget ér, és aznap éjfélig vonulnak majd ki. Csak azért, hogy ne legyen félreértés: itt ebben a vonatkozásban a védelmi miniszteri értekezleten semmilyen döntés nem fog születni.
Abban egyetértek az elnök úrral, azt kell megvitatni, hogy mi lesz később, mint ahogyan azzal is egyetértek, hogy a hatpontos megállapodásnak az a pontja teljesül, amelyet október 10-én éjfélig határozott meg az Európai Unió, és nem több. Azt gondolom tehát, hogy október 10-e után nyilvánvalóan mind az Európai Unióban, mind pedig a NATO-ban a saját elveink fenntartása mellett azon kell gondolkodni, hogyan kezeljük tovább a helyzetet.
Még egyszer meg szeretném erősíteni: a NATO-orosz tanácsülésre itt, a védelmi miniszteri értekezleten nem kerül sor.
ELNÖK: Köszönjük szépen, miniszter úr.
Még egyszer nagyon szépen köszönjük az egész kimerítő tájékoztatást, és örömmel vesszük azt a kezdeményezését, hogy a nemzeti katonai stratégiát vitassa meg a külügyi bizottság, tehát akkor a közeli jövőben a nemzeti katonai stratégia megvitatására készen állunk. Kérem a miniszter urat, jelezze, mikor lenne ez aktuális.
Amennyiben nincs senkinek több hozzászólása, a napirendi pontot lezárom. Megköszönjük a jelenlévők részvételét. Viszontlátásra, jó munkát kívánunk önöknek.
Fél perc technikai szünet. Zárt üléssel fogjuk folytatni a bizottság munkáját.
(A nyílt ülés befejezésének időpontja: 10 óra 59 perc.
Szünet: 10.59 - 11.06.
Szünet után a bizottság12 óra 27 percig zárt ülés keretében tanácskozott, amelyről külön jegyzőkönyv készült.
A nyílt ülés folytatásának időpontja: 12 óra 23 perc.)
ELNÖK: Rátérünk a harmadik napirendi pont tárgyalására, az olimpiai jelkép oltalmáról szóló, Nairobiban, 1981. szeptember 26-án elfogadott szerződés kihirdetéséről szóló törvényjavaslatra.
Köszöntöm előadónkat, Fazekas Attilát az Önkormányzati Minisztériumból. Kérem, foglaljon helyet, és rövid szóbeli kiegészítéssel tájékoztassa a bizottságot a döntés előtt.
FAZEKAS ATTILA (Önkormányzati Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr.
Tisztelt Bizottság! Az önök asztalán fekvő törvényjavaslat a Magyar Olimpiai Bizottság és a magyar olimpizmus történetében fontos lépés ennek az elfogadása, ugyanis a konkrétumát tekintve igen lényeges hiánypótló rendelkezést vezet be a magyar jogrendszerbe, ezáltal közvetett módon a magyar sportjogba is, ami kifejezetten az olimpiai jelkép, az egymásba fonódó olimpiai öt karika védelmét biztosítja.
Ennek a jogszabálynak az érvényesülésével Magyarországon a védjegyoltalom és az olimpiai jelkép kereskedelmi mintaként való hasznosítása ettől kezdve a jogszabályok szintjén és a nemzeti Olimpiai Bizottság engedélyezési eljárásához kötött, ami egyébként az egyezmény átvételével akként valósul meg, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a Magyar Olimpiai Bizottság között meglévő, egyébként hatályos megállapodás alapján a Magyar Olimpiai Bizottság az, amelyik Magyarország területén ennek a védjegynek a hasznosítását engedélyezheti. Egyébként ennek a szellemiségét a hatályos sporttörvény is tartalmazza. Ettől kezdve a két jogszabály együttes értelmezésével teljes körűen biztosítható az olimpiához kapcsolódó jelképeknek, védjegyeknek az Olimpiai Bizottság által történő hasznosíthatóságának a garanciája .
Tehát röviden erről szól a törvényjavaslat, és mindezek alapján kérem a tisztelt bizottságot, hogy az általános vitára való alkalmasság tekintetében támogassák a törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen.
(Az elnöklést dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen a rövid kiegészítést. Van-e valakinek kérdése? Ha jól értettük, a sporttörvényt nem kell módosítani? (Fazekas Attila: Nem kell.) Kovács Kálmán képviselő úrnak sincs kérdése, tegnap ugyanis volt egy elvi észrevételünk.
(Jelzésre:) Parancsolj!
KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Azt gondoltam, ezt a bizottság a saját hatáskörében intézi, de ha nem, akkor technikai jellegű. Most a külügyi bizottságban vagyunk. Miután ez módosítja a sporttörvényt...
Döntés az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Nem módosítja. Erről nyilatkozott a minisztérium képviselője, hogy megfelel a sporttörvénynek, csak ratifikáljuk. (Kovács Kálmán: Köszönöm.)
Köszönöm szépen, akkor szavazhatunk. Ki támogatja? (Szavazás.) (Mindenki jelez.) A bizottság egyhangúlag támogatja. A napirendi pont vitáját lezárom.
Az Egyebekben tájékoztatom a bizottság tagjait, hogy hétfőn, október 13-án 12 órakor bizottsági ülésünk lesz a közbeszerzések ügyében. Köszönöm a megjelenésüket, a bizottsági ülést lezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 27 perc.)
|
Németh Zsolt | |
|
a bizottság elnöke |
|
Jegyzőkönyvvezetők: Barna Beáta és Gálné Videk Györgyi |