KHTB-27/2008.
(KHTB-79/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2008. november 11-én, kedden, 10 óra 15 perckor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló *
Megjelent *
Elnöki megnyitó *
Tájékoztató a magyar kormány külpolitikájáról *
Dr. Göncz Kinga tájékoztatója *
Kérdések, hozzászólások *
Dr. Göncz Kinga válaszai *
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/6571. szám, új/átdolgozott változat a T/6380. szám helyett) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása) *
A Magyar Köztársaság Kormánya és az Üzbég Köztársaság Kormánya között a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelem- és a vagyonadók területén Taskentben, 2008. április 17. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/6754.szám) *
Szavazás *
Egyebek *
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó Vilmos (MSZP), a bizottság alelnöke
Hárs Gábor (MSZP)
Dr. Gedei József (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kránitz László (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP)
Dr. Szakács László (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Horváth János (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz)
Potápi Árpád János (Fidesz)
Dr. Nagy Andor (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Gedei József (MSZP) dr. Kozma Józsefnek (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP) megérkezéséig Kárpáti Tibornak (MSZP)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz) Németh Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz) megérkezéséig dr. Nagy Andornak (KDNP)
Kovács Kálmán (SZDSZ) Szabó Vilmosnak (MSZP)
Meghívottak részéről
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter
Erdélyi Rudolf (Pénzügyminisztérium)
Baranyi Tibor (Külügyminisztérium)
Supola Ágnes (Pénzügyminisztérium)
Kovács István kabinetfőnök
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra151 perc.)
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok. Tisztelt Bizottság! Bejelentem a helyettesítéseket. Németh Zsolt Gógl Árpádot, Nagy Andor Nagy Gábort, Balla Mihály Potápi Árpádot, Kárpáti Tibor Mesterházy Attilát, Szabó Vilmos Kovács Kálmánt helyettesíti. Megállapítom a határozatképességünket. A napirendi javaslatot megküldtem. Van-e ehhez hozzászólás? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, fölteszem szavazásra. Ki támogatja a napirendi javaslatot? (Szavazás.) Egyhangú.
Tájékoztató a magyar kormány külpolitikájáról
Tisztelt Bizottság! Megkezdjük ülésünket. Első napirendi pontunk tájékoztató a magyar kormány külpolitikájáról. Tisztelettel köszöntöm Göncz Kinga külügyminiszter asszonyt, Kovács István kabinetfőnök urat. Nagy örömünkre szolgál, hogy miniszter asszony az eddigi szokásainknak megfelelően talált alkalmat arra, hogy a magyar külpolitika általános helyzetéről beszámoljon, amit természetesen az olyan aktualitások, mint például a szlovák helyzet vagy éppen az amerikai választások nyilvánvalóan befolyásolnak, színeznek.
Miniszter asszony, azt kérném a megbeszélésünknek megfelelően, hogy mondja el azt, amit fontosnak tart az elmúlt egy esztendő külpolitikai történései közül, ezt követően térjünk rá a szokásos módon a vélemények, illetőleg a kérdések, hozzászólások megfogalmazására. Miniszter asszony, parancsoljon, öné a szó.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a szót. Körülbelül egy évvel ezelőtt voltam itt, úgyhogy az idejövetelem előtt végiggondoltam, hogy mi minden történt ebben az évben, és úgy láttam, hogy ez egy egészen mozgalmas, sok szempontból izgalmas és nehéz év volt. Hadd kezdjem egy kicsit globális kitekintéssel és ne közvetlenül a szomszédságunkkal!
Egyrészről erre az évre rányomta a bélyegét mindenfajta nemzetközi találkozó esetében részben az energiaár-emelkedés kérdése, az a stratégia, amit a világ követni tud a megújuló energiaforrások növelése érdekében, az energiabiztonság növelése érdekében egyrészről. Aztán erre ráfényképeződött néhány hónappal később az élelmiszerár-emelkedés, és a fő dilemma az volt, hogy a kettő közötti összefüggés milyen, a világ hogyan tud lépni abban, hogy miközben a megújuló energia nagyobb arányáért lépéseket tesz, ne veszélyeztesse az élelmiszer-termelést. Tudjuk, hogy a kettő között feltételezhető egy összefüggés.
Ha globális kitekintéssel nézünk erre rá, akkor az is látszott, hogy felmerült egy globális felelősség kérdése, hogy hogyan lehet azokat az országokat, azokat a családokat segíteni, akik számára a kettő együtt vagy az egyik a kettőből nagyon komoly nehézségeket okoz. Ebből a szempontból kiemelkedően fontos és érdekes volt az EULAT-konferencia, a Latin-Amerika-Európai Unió találkozó, ahol ez a kérdés nagyon különböző megvilágításban került az asztalra európai uniós megfogalmazásban, illetőleg latin-amerikai megfogalmazásban.
Még mielőtt a végére értünk volna ennek a vitának, annak, hogy ezt globálisan áttekintsük, előtte megérkezett a pénzügyi válság, ami erre még egy réteget rátett, és egyelőre nem látjuk ennek a kimenetelét. Itt is nagyon érdekes volt, hogy folyamatos volt a globális szintű párbeszéd utoljára az ESEAN-találkozón, ahol az Európai Unió az ázsiai országokkal találkozott, és az asztal körül ült tulajdonképpen a világ GDP-jének, kereskedelmének, népességének több mint 50 százaléka, 50-60 százaléka a 3 dimenzió mentén.
Ahogy az energiaár-emelkedés, élelmiszerár-emelkedés kapcsán megfogalmazódott, a globalizáció megjelenik ebben a kérdésben is. Megfogalmazódott az, hogy a reálgazdaság és a virtuális gazdaság elvált egymástól, különböző földrészeken került domináns helyzetbe, illetőleg a termelés és a fogyasztás elvált egymástól, és nagyon sürgetően, nagyon egyértelműen megfogalmazódott a globális felelősség kérdése, a fokozott transzparencia igénye, megfogalmazódott az, hogy sokkal nagyobb ellenőrzésre van szükség, a Bretton Woods-i alapelvek felülvizsgálatára, újragondolására.
Tudjuk, hogy az Európai Unió rákészült erre és a következő héten lesz a G-20 találkozó Amerikában, a meghatározó gazdaságok vezetőinek találkozója. Hadd mondjam el, hogy Magyarország mindegyik válság esetében rendkívül intenzíven részt vett a vitákban, a megoldások keresésében európai uniós tagországként, illetőleg ezeknek a szélesebb körű megbeszéléseknek a résztvevőjeként. Az EULAT-konferencián én magam energiakérdésekről beszéltem, megújuló energiáról, arról, hogy ez hogyan oldható meg.
Tudjuk, hogy az élelmiszerár-emelkedés esetében Magyarország talán - ha mondhatok ilyet - a kedvezményezett oldalon volt, hisz elsődlegesen mezőgazdasági terményeket előállító ország vagyunk, tehát bennünket legalábbis átmenetileg pozitívan érintett, de kötelezettségünk itt is volt, hogy a millenniumi fejlesztési célok keretében vállaljunk egy felelősséget azokért az országokért, segítsünk azoknak az országoknak, amelyek számára ez viszont nagyon nagy problémát jelent. Tudjuk, hogy Magyarország egyébként nagyon komoly erőfeszítéseket tesz az ügyben is, hogy ez energiabiztonságot, a közös európai energiapolitikát elősegítse és képviselje. A pénzügyi válság esetében Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr volt az, aki több olyan javaslattal is élt az utolsó EIT-en, amelyek azóta nagyon komoly támogatottságot is kaptak, részben a globális pénzügyi felügyelet kérdésében, amelyet néhány hónappal ezelőtt kétkedés fogadott európai uniós körökben is. Utolsó IMF-en ennek már komoly támogatottsága volt, és többen e mellé a koncepció mellé álltak, és ebbe az irányba halad a közös gondolkodás is.
A másik kérdés, amit felvetett, hogy a pénzügyi válság esetében az eurózónán kívüli országok is kapjanak az európai uniós intézményektől támogatást, ami ott hangzott el először. Akkor még nem tudtuk, hogy Magyarország is rá fog szorulni erre a fajta segítségre, de ott elindult egy közös gondolkodás ebben az ügyben, és tudjuk, hogy amikor a magyar forinttal szembeni spekuláció elindult, akkor nagyon gyorsan megtörtént az a döntés, ami IMF, illetve európai uniós döntés volt, ráadásul harmonizált módon közös gondolkodással.
A harmadik felvetett javaslat volt, hogy a Kohéziós Alapok újragondolása történjen meg részben a pénzügyi válság problémáinak csökkentésére, részben a reálgazdaságba begyűrűző hatások csökkentésére lehessen használni a Kohéziós Alapokat. Ezek a legglobálisabb kitekintéssel összegyűjthető problémák.
Ha tovább nézzük, és közelebb hozzuk a régióhoz, a Lisszaboni Szerződés írországi elutasítása szintén olyan kérdés, ami nagyon közelről érint bennünket, noha elsődlegesen Magyarország nem volt szereplője ennek. Magyarország azon országok egyike, amely elkötelezett képviselője az szoros európai integrációnak, és ilyen szempontból a Lisszaboni Szerződés elutasításának meghaladásában is nagyon elkötelezett, és abban is szerepe van, hogy az Európai Unió meg tudja ezt haladni. Tudjuk, hogy megtörtént ma már az ír beszámoló arról, hogy mik voltak az okok, és a decemberig tartó időszak az, amikor megpróbálunk együttesen, de ír kezdeményezéssel javaslatot kidolgozni arra, hogy ez a válság vagy probléma megoldható legyen.
Volt még egy olyan válsága az elmúlt időszaknak, ami Magyarországot is közvetlenül, közvetetten érintette, ez pedig a grúziai válság, a grúz-orosz konfliktus kérdése, amely ügyben az Európai Unió gyorsan lépett, hatékonyan lépett, létrejött a 6 pontos megállapodás, ami a közvetlen agressziót leállította. Részben alapját képezte azoknak a tárgyalásoknak, amelyek ma már a genfi tárgyalási sorozat formájában folytatódnak, de a grúziai válság kérdése felvet egy ennél globálisabb kérdést is, ez pedig egy biztonságpolitikai átrendeződés, biztonságpolitikai újragondolása a régiónak, illetőleg a globális biztonságpolitikának. Úgy tűnik, hogy megjelentek olyan módszerek, amelyek korábban az elmúlt néhány évtizedben nem voltak láthatóak, feltételezhető egyfajta átrendeződés is. Ebből a szempontból további feladatokat jelent számunkra Medvegyev elnök úrnak az a felvetése, hogy egy közös európai biztonsági architektúra épüljön ki. Tegnapi megbeszélések alapján erről először a következő EBESZ külügyminiszteri találkozón kezdünk el beszélni. Keveset lehet tudni ennek a részleteiről, de mindenképpen fontos, hogy itt is előre gondolkozzunk. Magyarország ennek a folyamatnak is aktív szereplője.
Szintén bennünket közvetlenül és közvetetten is érintő történés az amerikai elnökválasztás eredménye. Azt hiszem, sokan kommentálták az elmúlt napokban, hogy sok szempontból történelmi ez az elnökválasztás. Sok szempontból más módon történt az elnökválasztás, mint korábban, az Internet, informatika felhasználásával, és a végeredménye is történelmi abban az értelemben, hogy az Egyesült Államoknak először van színesbőrű elnöke, ami az amerikai demokrácia, az amerikai álom megerősítése szempontjából is nagyon fontos. Természetesen még most csak az átadás időszakában vagyunk, leginkább a hangsúlyokat lehet megpróbálni értelmezni, hogy mit fog ez jelenteni ez a váltás az amerikai külpolitika szempontjából. Azt gondoljuk, hogy nem fog az amerikai külpolitika változni abban az értelemben, hogy Amerika a saját érdekeit fogja követni a továbbiakban is. Talán lesznek hangsúlykülönbségek, talán hangsúlyosabb a párbeszéd megjelenítése már most is. Fontosnak tartjuk, hogy a már elindult párbeszédet az akkor még két elnökjelölt tanácsadóival folytassuk a jövőben is. Feltehetően februárban fogok Amerikába menni, és akkor mindenképpen tervezzük, hogy folytatnánk.
Ha kicsit közelebb jövünk a régióhoz, akkor érdemes mindenképpen szót ejteni azokról a regionális tervekről, amelyek szintén nagyon meghatározóak Magyarország szempontjából. Egyrészről a nyugat-balkáni térségben történtek az utolsó évben meghatározzák azt is, hogy Magyarország hogyan tud tovább politizálni ebben a térségben, közben történt meg Koszovó függetlenségének a kikiáltása. Tudjuk, hogy Magyarország nagyon nehéz helyzetben volt. Egyrészt megint nehéz helyzetben volt, és meggyőződésünk, és ez ötpárti konszenzust élvezett, hogy Magyarországnak mindenképpen Koszovó függetlenségének elismerését kell választania mint követendő utat azért, mert egyéb próbálkozás csődöt mondott és nem vezetett sikerre. Ezt megelőzte egy hosszú közvetítői erőfeszítés arra, hogy lehessen tárgyalásos megoldást találni. Fontosnak tartottuk, hogy a régió mozdulni tudjon, és ne fagyjon bele egy megoldatlan konfliktusba. Ezért értettünk egyet az Európai Unió nagy részével és az Amerikai Egyesült Államokkal abban, hogy itt a koszovói függetlenség elismerése az, ami az előrevezető út.
Amiért Magyarország különösen nehéz helyzetben volt - erről többször beszélgettünk ennek kapcsán is és egyeztetés volt a pártok között is -, hogy a vajdasági magyarokat ne érje olyan fajta hátrányos megkülönböztetés, támadás, ami a helyzetüket nehezítené. Úgy tűnik, hogy sikerült úgy megválasztani a függetlenség elismerésének időpontját, hogy nem voltak negatív következményei. Nyilvánvalóan nem lehet pontosan tudni, hogy melyik ez az időpont. Próbáltuk ezt úgy meghatározni, hogy a lehető legkevésbé legyen ennek negatív következménye.
Talán érdemes azt elmondani, hogy Magyarország visszahívta szerbiai nagykövetét, ahogy a többi elismerő országból is, viszont mára helyreálltak a kapcsolatai, részben visszatért a szerb nagykövet Magyarországra, részben amikor én Belgrádban jártam, akkor világossá vált, hogy én vagyok az első olyan külügyminiszter, akit Belgrádban fogadnak mint elismerő országból jövő külügyminisztert.
Ebben ez a felismerés van, hogy Szerbia számára is világos, hogy Magyarország fontos az európai uniós csatlakozás folyamatában. Magyarország olyan ország, amely Szerbia mellett áll ebben a folyamatban, támogatja Szerbiát az Európai Unión belül és a kétoldalú kapcsolatokban, ennek az elismerése ez a látogatás, illetőleg fogadás. Azóta tudjuk, hogy Szerbiában olyan kormány alakult, amely az európai uniós utat választja. Azt is tudjuk, hogy a választáskor nagyon kiegyensúlyozottak voltak a viszonyok. Nem lehettünk benne biztosak, hogy nem egy nacionalista kormánya lesz Szerbiának, legalábbis egy ideig.
Hadd mondjam el, hogy Magyarország itt is rendkívül aktívan dolgozott azon az Európai Unión belül is, hogy az Európai Unió képes legyen egy hangon megszólalni és egyértelmű üzeneteket küldeni abból a szempontból, hogy egy ilyen fajta európai orientációjú kormányalakítás az, amit preferálnak és ennek megfelelően gondolkozik azon, hogy milyen módon tud nyitni Szerbia felé. Nyilván nem kizárólag ennek, de részben ennek a stratégiának a következménye az, hogy ilyen kormánya van ma Szerbiának.
Tegnap éppen arról esett szó, hogy elképzelhető, az EULEX letelepítése egész Koszovó területén szintén relatíve közel van és sikeres tárgyalások folynak arról, hogy ennek a módját meg lehessen találni. Ez azért lényeges, mert ez egy nagyon fontos következő lépés lesz abban, hogy az az ötvenegynéhány ország, amely elismerte a koszovói függetlenséget, további támogatókra találjon, másrészről pedig tovább tudjon menni az Európai Uniónak az a szerepvállalása, amely a koszovói államépítést, a koszovói konszolidációt, stabilizációt, fejlődést megalapozza a továbbiakban.
Ha a Nyugat-Balkánról van szó, akkor mindenképpen érdemes megemlíteni a NATO bukaresti csúcstalálkozóját, ahol Horvátország és Albánia NATO-tagsági meghívást kapott. Magyarország volt a szervezője a bővítés barátainak a NATON-n belül a bukaresti csúcstalálkozó előtt, ahol nagyon határozottan, nagyon nyomatékosan azt képviseltük, hogy ezeknek az országoknak - mi Macedóniát is szerettük volna NATO-tagként látni - a NATO-n belül van a helye. A NATO-tagság nagyon nagy mértékben hozzájárul a térség stabilitásához. Magyarország elemi érdeke, hogy ez a térség stabil, virágzó legyen, továbbhaladjon az euro-atlanti integráció útján. Ebből Horvátország és Albánia kaphatott meghívást. Tudjuk, hogy ez összefügg azzal a megoldatlan névvitával, amely egyelőre hátráltatta Macedónia továbblépését.
A grúziai konfliktust említettem mint egy globális biztonságpolitikai kérdéseket felvető eseményt. Azt érdemes talán megemlíteni, hogy Magyarország a grúziai konfliktus kapcsán az első pillanattól egyértelmű álláspontot foglalt el abból a szempontból, hogy a harcok mihamarabbi leállítását, tűzszünetet képviseltük. Azt képviseltük, hogy tárgyalásos megoldást kell találni. Azt, hogy a megoldásnak mindenképpen az alapelve kell hogy legyen Grúzia területi integritása, szuverenitása. Aztán később, amikor európai uniós találkozókra sor került - viszonylag gyorsan - a grúziai események után, ugyanez erősödött meg és ugyanez lett az alapja, ez volt az alapja az Európai Unió állásfoglalásainak is. Ötpárti konszenzust élvezett az is, hogy a tbiliszi nagykövetségünk nyitását előrébb hozzuk - nemrég történt meg -, ahol a pártok képviselőivel együtt jártunk Grúziában. Többen ott voltak velünk az itt lévők közül is.
Az Európai Unióról és a NATO-ról egy kicsit beszélnék. Említettem, hogy Magyarországnak egyértelműen az az érdekeltsége, hogy erős és integrált Európai Uniónak legyünk tagjai. Egyébként, hogy az európai uniós tagságunknak mik az előnyei, eddig is sokfélét gondoltunk erről, de most itt a pénzügyi válság kapcsán egyértelművé vált, hogy az, hogy Magyarország európai uniós tagország még akkor is, ha nem csatlakozott egyelőre az eurózónához, nagyon komoly védettséget ad. Mindannyian megéltük a forint árfolyamának drámai emelkedését, a tőzsdei eséseket, majd megéltük azt, amikor az Európai Unió megszólalt, illetve a tényleges segítséget megajánlotta az IMF-fel együtt, akkor hogyan változott ez a trend. Azt gondolom, ez egy egészen egyértelmű előnye az európai uniós tagságunknak.
Egyébként is Magyarország nagyon intenzíven van jelen az Európai Unióban, és ezt a fajta szorosabb integrációt képviseli. Egyébként ez is élvez egy ötpárti támogatottságot ezekben a kérdésekben. Nem szokott vitánk lenni.
A lisszaboni szerződés kapcsán talán érdemes megemlíteni, hogy azok a célok, amelyeket Magyarország képviselt, mind megjelentek a lisszaboni szerződés szövegében: az alapjogi charta, a kisebbségek jogai, a megerősített együttműködések. Ahogy említettem, azon dolgozunk, hogy az ír vétót meg lehessen haladni.
Említettem az európai kül- és biztonságpolitikai kapcsán néhány szóval az EULEX-et Koszovóban, hol Magyarország szintén nagyon komoly szerepet vállal, de a grúziai megfigyelő, monitoringmisszióban szintén vállaltunk szerepet. Az EBESZ-misszióban, amikor a létszám emeléséről szó volt, illetőleg a hozzájárulásokról, Magyarország szintén azonnal igent mondott arra, hogy részben pénzügyi elkötelezettségekkel, részben megfigyelőmisszióban való részvétellel járuljunk hozzá a stabilizációhoz, és természetesen végig támogattuk a francia elnökség erőfeszítéseit a grúz-orosz válság megoldásában.
Nagyon fontos lépés volt és ennek ötpárti támogatottsága volt, és azt gondolom, hogy mindenki lobbizott a maga módján az Európai Technológiai Intézet székhelyének Magyarországra hozásáért. Azt hiszem, hogy ez a harmadik olyan európai intézmény, amely új tagországba jön. Nagyon fontos számunkra, hogy pont Budapest lett a központja a kutatás-fejlesztési együttműködés, hálózatépítés következő időszakának, hisz nyilván ez nem azt jelenti, hogy minden kutatás itt fog zajlani, de azt igen, hogy Magyarországra jönnek mindazok, akik meghatározó szereplői ennek a területnek. Az biztos, hogy az európai uniós gazdasági fejlődés jövőjét nagyon nagy mértékben meghatározza az, hogy kutatás-fejlesztésben mekkora léptekkel tudunk továbbhaladni, és hogy Magyarország minél nagyobb mértékben bekapcsolódjon ebbe a fejlesztéspolitikába.
Egypár szót szólnék a közös európai energiapolitikáról, noha erről is sokszor beszéltünk, de talán érdemes a Külügyi bizottság keretében is beszélni erről. Magyarország az egyik legaktívabb képviselője a közös európai energiapolitika kialakításának. Magam többször elmondtam azt is az európai uniós fórumokon, hogy a közös energiapolitika a kulcsa annak, hogy sok egyéb kérdésben is egységes tudjon lenni az Európai Unió, hisz az, hogy kinek-kinek az érdekeltségei különböző irányúak energiabiztonság szempontjából, az nagyon sokszor olyan fajta megosztottságot is okoz, amelyek nincsenek közvetlen kapcsolatban az energiapolitikával, viszont meghatározzák a viszonyokat. Tudjuk, hogy az Európai Unió földrajzilag különböző helyen levő országai különbözőfajta függőségben vannak ebből a szempontból.
Energiapolitika szempontjából Magyarország részben az energiaszolidaritást, energiabiztonságot, illetve a diverzifikációt hangsúlyozza. Csak szeretnék néhány dolgot említeni, ami szintén mindeni előtt ismert, de azt gondolom, hogy fontos és idetartozik a külpolitikai, külkapcsolati tevékenységünkhöz,: nagyon sok szálon épít kapcsolatokat Magyarország arra, hogy diverzifikáljon.
Itt általában vezetékekről szoktunk beszélni. A Nabucco kontra Déli Áramlat vitája milliószor lejátszódott. Az egyik elérésiútvonal-, a másik forrásdiverzifikációt jelent. Legalább ilyen fontos, ha nem még fontosabb az a másik két kezdeményezés, ami a MOL-hoz kötődik. Az egyik az, hogy a diverzifikáció szempontjából nagyon fontos az, ha hozzájutunk olyan forrásokhoz, amelyek közvetlen vezetéken nem tudnak eljutni Magyarországra. Ez az LNG, tulajdonképpen a likvidgáz, ami nagyrészt az Öböl-országokból, Észak-Afrikából tud jönni, és akkor elérhető Magyarország számára, ha szoros együttműködéseket alakítunk ki olyan országokkal, amelyek tengeri úton jutnak hozzá az LNG-hez. A magyar-horvát energetikai együttműködés - a MOL-INA-együttműködés - egyik fő tartalma, célja - mindenféle egyéb is van -, az az, hogy mind a két ország számára diverzifikációs lehetőséget nyújtson azzal, hogy hozzá tudunk jutni az LNG-hez, Horvátország számára pedig ez egy másik elérési útvonalat jelent.
A másik ilyen kezdeményezés a NETS, a New Europe Networks, amit szintén a MOL kezdeményezett. Energiabiztonság és szolidaritás nem verbális szolidaritás és nem verbális biztonság, hanem az elsődleges infrastruktúrák összekötését jelenti. A NETS az, ami összeköti Dél-Európa, Kelet-Európa, Közép-Európa infrastruktúráit pontosan azért, hogy mindenki kaphasson adott esetben a másikhoz elérkező energiákból és ez nagyon nagy mértékben hozzájárul aztán a biztonsághoz és a szolidaritáshoz. Egyébként nagyon pozitív a fogadtatása ennek.
Ennek a Nabucco-kezdeményezésnek, amiről tudjuk, hogy régi kezdeményezés, nagyon lassan haladt előre, Magyarország az élére állt körülbelül fél évvel ezelőtt, amikor egy Nabucco nagykövetet neveztünk ki, azt hiszem, hallották az ő beszámolóját is már. Az ő legfőbb feladata, hogy próbálja elősegíteni, hogy részben a Nabucco támogatására létrejöjjön egy kormányközi megállapodás. Tudjuk, hogy a Nabucco esetében nemcsak egy üzleti vállalkozásról van szó, hanem egy stratégiai kormányzati politikai vállalkozás is. Ebből a szempontból nagyon fontos ez. Magyarország tervezi a Nabucco-konferenciát, ami január végén fog sorra kerülni, és dolgozunk azon, hogy a legmagasabb szinten képviseltessék magukat mindazok az országok, amelyeknek szerepe lehet abban, hogy a Nabucco létrejöjjön. Országok, vállalkozások, szereplők, akiknek akár politikai, akár stratégiai, akár üzleti, akár egyéb szempontból fontos a Nabucco. Azt mondjuk konzekvensen, hogy a diverzifikációba beletartozik az elérési útvonal diverzifikáció is. Itt Magyarország kiszolgáltatottságát az is fokozza, hogy gyakorlatilag egyetlen, elöregedett vezetéken keresztül kapjuk a gázt, ami érzékenyebb az energiák közül. Emiatt Magyarország csatlakozott ahhoz a keretmegállapodáshoz, nem egy konkrét megállapodás, ami a Déli Áramlatra vonatkozó megállapodás. Ez alapvetően egy olasz-orosz megállapodás, és ennek egy ága jönne észak felé, és ennek egyik szereplője vagy országa lenne Magyarország. Tudjuk, hogy sok szereplője van, Bulgária, Szerbia, Ausztria, stb., Olaszországon túl.
Talán érdemes lesz említeni azt is, hogy stratégiai partnerségekben kezdtünk el gondolkodni. Ennek az évnek a történése volt a magyar-francia stratégiai partnerség kiépítése, és elkezdtünk dolgozni egy magyar-olasz stratégiai partnerség kiépítésén abban az értelemben, hogy ennek a fő tartalmait meghatározzuk. A Külügyminisztérium dolgozik ezen.
Szintén érdemes megemlíteni - és sokat beszéltünk erről - a schengeni csatlakozásunkat, amiről egyébként tudjuk, hogy nagyon sok kétkedő hang volt hallható ezzel kapcsolatban nem Magyarország tekintetében, hanem azon országok körében, amelyek korábban is schengeni tagországok voltak. Mára egyértelműen eloszlottak ezek a kétkedések. Olyan visszajelzéseket kapunk Ausztriából is, hogy a magyar schengeni csatlakozás kifejezetten növelte vagy javította a külügyi helyzetet a magyar határhoz közel eső térségekben. Visszajelzést kapunk arról, hogy Magyarország nagyon jól működik mint olyan ország, aki átvette a schengeni határok őrzését, ráadásul nem rövid schengeni határok őrzését.
Másik szintén az utazás szabadságát érintő fontos döntés, hogy közben a kanadai és az utóbbi hetekben pedig az amerikai vízummentességi körbe is bekerült Magyarország. Ennek a részleteiről most nem beszélnék, erről is többször volt szó. Itt azért hadd említsem meg, hogy ez is olyan dolog, ami többpárti konszenzust élvezett, mindenki a maga módján és maga csatornáin keresztül lobbizott ezért. Az amerikai-magyar közösség nagyon komoly munkát tett bele abba, hogy ezt el lehessen érni, és nagyon komoly lobbiereje is volt ennek az elérésére. Azt mondtuk, hogy ez tulajdonképpen a "vasfüggöny" utolsó darabjának a leomlását is jelenti, és a partnerségi viszony teljes elismerését az Egyesült Államokkal kapcsolatban.
NATO-ról talán egy pár szót. Magyarország biztonságának elsődleges garanciája egyébként Magyarország részvétele az afganisztáni szerepvállalásban, amelyet nagyon nagy elismerés övez. Erről is beszéltünk hosszabban, rövidebben, hogy Magyarország egy PRT-t, tehát rehabilitációs struktúrát is visz. Elkötelezettségünk hosszabb távú elkötelezettség, elsődlegesen két évre szól, tehát 2009 októberéig. A politikai szándék az, hogy ezt meghosszabbítsuk. Itt arra van szükség, hogy pontosan értékeljük, hogy az eddigi együttműködésünknek, jelenlétünknek mik az eredményei, hogyan járul ez hozzá az afganisztáni stabilizációhoz, végig kell gondolnunk, hogy mi a leghatékonyabb módja a magyar jelenlétnek a továbbiakban. Nyilvánvalóan kellenek módosítások. Azt látjuk, hogy a múltkor, amikor afganisztáni bizottsági ülés volt, ez ügyben kormányülés is volt, akkor azt mondtam, hogy elkezdtük megtanulni Afganisztánt abban az értelemben, hogy jobban értjük, hogy mire van szükség. Kialakultak olyan kapcsolatok, amelyek valóban hatékonnyá teszik az ottlétünket. Azt hiszem, azokkal a költségvetési forrásokkal összevetve, amelyeket Magyarország tud szánni erre, rendkívül nagy a hatékonysága Magyarországnak. Tudjuk, hogy más országok sokkal nagyobb forrásokat tudnak felhasználni. Mi rendkívül hatékonyak voltunk abban, hogy kiegészítő forrásokat szervezzünk. Több ország is hozzájárult, Görögország, Japán például, pénzügyi forrásokkal a magyarországi PRT programjaihoz, mert olyan meggyőzőek voltak ezek a programok. Volt olyan programunk, ami a magyarországi források négyszeresét tudta behozni egyéb kiegészítő, európai uniós forrásokból, az önkormányzati fejlesztési programból. Nagyon komoly munkahely-teremtési programjaink vannak, nem kizárólag a téglagyár, amiről szintén beszéltünk, és amelynek a tégláit ma már iskolaépítésre használja fel az ökumenikus segélyszervezet, hanem mezőgazdasági munkahelyteremtés. Olyan készségek tanítása, ami egyedülálló családfenntartó nők számára rendszeres bevételt jelent, és szintén munkahelyteremtő, bevételt biztosító program.
Rendőrképzési programunk nagyon komoly elismertséget élvez. Azért is fontos, mert tudjuk, hogy az európai uniós rendőrségi program sok-sok kérdést vetett fel, ebben is részt veszünk egyébként, de ami egyértelműen pozitív, az a magyar rendőrségi képzési programnak az elismertsége.
Egyesült Államokról már beszéltem, részben szeretném megemlíteni, hogy most beszéltem róla az elnökválasztás kapcsán, de nagyon sok olyan terület van, ahol Magyarország és az Egyesült Államok szorosan együttműködik. Az egyik ilyen az afganisztáni jelenlétünk, ahol rendszeres párbeszéd van a két ország között. Fontos együttműködés, közös gondolkodás van Kuba kapcsán. Magyarország egyébként is megajánlja azokat a tapasztalatokat, amelyeket mi a saját demokratikus átmenetünkkel szereztünk, azokat szívesen megosztjuk másokkal, ha igényt tartanak rá, de szoros együttműködés van és közös gondolkodás energiapolitikai ügyekben, és szoros párbeszéd. Rendszeresen találkozunk részben amerikai szinten, részben amerikai kollégáinkkal különböző szinten, hogy eszmét cseréljünk, és rendszeresen kicseréljük tapasztalatainkat, gondolatainkat, gondolkodásunkat ezekről a kérdésekről.
Ha még NATO: bár Ukrajna esetében a szomszédságpolitika tekintetében is beszélhetnénk erről. Szeretném elmondani, hogy Magyarország támogatja Ukrajna és Grúzia NATO-integrációját, atlanti integrációját. Kezdettől ezt mondtuk, de azt is mondtuk, hogy nagyon fontos, hogy a NATO-ban ez konszenzust élvezzen, hisz nagyon lényeges, hogy a NATO egységesen tudjon ebben a kérdésben fellépni.
A szomszédságpolitika ügyében. Magyarország az Európai Unión belül és a NATO-n belül is - ahogy ezt konkrétan említettem - több esetben is az egyik legerősebb képviselője a szomszédos országok euro-atlanti integrációjának, illetőleg a régió euro-atlanti integrációjának, egyébként nem egyedül, mert több olyan ország van, amely ebben támogatja Magyarországot. Kezdeményezői és erős képviselői vagyunk a vízumliberalizációnak, annak tehát, hogy azon országok esetében, ahol szóba jön az, hogy a vízummentesség bevezetésre kerüljön a közeljövőben, ott próbáljuk a kétoldalú kapcsolatokban ezt segíteni, illetőleg az Európai Unión belül ezt támogatni.
Ha végigvesszük a szomszédos országokat, akkor ha Romániával kapcsolatban azt látjuk, hogy nagyon szoros együttműködést alakított ki Magyarország és Románia az Európai Unión belül több területen szoros az együttműködés. Említettem a klíma- és energiacsomagot, ami ennek az egyik fontos példája. A közös kormányülések mára már bevett gyakorlattá váltak, és felgyorsították azokat az együttműködéseket, amelyek egyébként sok-sok területen létező együttműködések. Szerbia esetében szintén beszéltem arról, hogy milyen módon ajánlottuk meg Szerbia számára a kétoldalú támogatásunkat az euro-atlanti integrációban. Van egy olyan étlap, amelyet átnyújtottunk az én belgrádi látogatásom esetében a szerb külügyminiszternek, hogy miben tudunk mi Szerbia segítségére lenni. A két külügyminisztérium és a két kormány dolgozik azon, hogy ezt milyen formában tegyük a jövőben, de az Európai Unión belül is képviseljük azt, hogy Szerbia közeledésének legyen egy széles körű támogatottsága, és rendszeresen témája a kétoldalú megbeszéléseknek a vajdasági magyarság helyzete. Egyébként a vajdasági magyarság volt az, amely talán a legerősebben európai uniós elkötelezettségű volt a szerbiai választások előtt, és emiatt nagyon fontos szerepe és elismertsége is van annak az elkötelezettségnek, amelyet ma a vajdasági magyarság, illetőleg annak vezetői képviselnek, és ez kifejeződik tulajdonképpen a Szerbián belüli együttműködésekben is.
Ugyanígy Romániában nagyon nagy örömmel hallottam, amikor utoljára ott jártam, hogy az RMDSZ miniszterei a legsikeresebb miniszterek közé tartoznak. Nagyon nagy az elismertségük Románián és a kormányon belül is. Tudjuk, hogy egy ilyen fajta együttműködés mindig nagyon nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy egy közösség érdekei képviselhetők legyenek és Magyarország ezt meg tudja támogatni.
Csak szeretném kérdezni, hogy tart-e még a bizottság türelme, mert még rengeteg mindenről kéne beszélnünk.
ELNÖK: Van egy-két izgalmas kérdés, amire nagyon várunk, hogy mikor tér rá a miniszter asszony. (Derültség.) Parancsoljon!
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Közeledünk. Közeledünk, hadd mondjam. (Derültség.) Szándékosan kezdtem a globális kérdésekkel, mert azt gondolom, hogy ezek összefüggenek mindazzal, ami a szomszédságunkban történik, de ahogy hallja, elnök úr, közeledünk azokhoz a kérdésekhez, amelyekről - remélhetőleg nem csak ezeket - szeretnének hallani.
Áttérhetek tulajdonképpen. Azt gondolom, hogy a kérdés részben arra vonatkozik, hogy ha megyünk körbe Magyarország körül, elérkezünk Szlovákiáig. Tudjuk, hogy Szlovákiával közel sem annyira problémamentes az együttműködés, mint Romániával, Szerbiával, Horvátországgal, Szlovéniával és Ausztriával, majd a többiekről is beszélnék.
Sokszor beszéltünk itt, a bizottságban is, ezen kívül is arról, hogy tulajdonképpen a problémák onnan datálódnak, amikor ezelőtt 2,5 évvel Szlovákiában olyan kormánykoalíció jött létre, amelynek egyik tagja egy olyan nacionalista párt, amely azóta is felszínen tartja a magyarellenesség témáját. Ezzel kapcsolatban nagyon sokszor szólaltunk fel mindannyian egyébként. Azt az ígéretet kaptuk, hogy a kisebbségi status quo nem fog változni, amikor olyan jelek érkeztek, hogy bármifajta változás lenne, azt szóvá tettük. Nagyon sok esetben - én tudom, hogy mindig a negatívumokról szoktunk inkább beszélni - el lehetett érni egyébként folyamatos párbeszéddel eredményeket is, leszerelt magyar nyelvű névtáblák ügyében, a Sellyei Egyetem támogatása ügyében, a Pátria Rádió támogatása és egyebek ügyében.
De azt láttuk, hogy az utóbbi időben súlyosbodott a helyzet, és kialakult annak a veszélye, hogy mind a két oldalon a szélsőségesek határozzák meg a két ország kapcsolatát, ami azért különösen nagy baj, mert azt látjuk, hogy közben olyan lehetőségek nyíltak a két ország kapcsolatában, amelyeket mindannyian szerettünk volna korábban, és amelyek korábban nem jellemezték a két ország kapcsolatát. A schengeni csatlakozás azt jelentette, hogy virtuálissá vált a határ Szlovákia és Magyarország között. Tudjuk, látjuk, hogy nagyon szoros, határon átnyúló együttműködések alakultak ki a két ország között: emberek átjárnak dolgozni, befektetni, egyik és másik országba, de kulturális-oktatási és mindenféle együttműködés van. És nagyon erős az a kérés, hogy a két ország politikája próbálja megtalálni az együttműködést és a konfliktusok csillapítását, mert hogy ezt kívánja a két társadalom érdeke.
Ezzel kapcsolatban szeretném bejelenteni azt, hogy én most egy egyeztetőről jöttem, Csáky elnök úrral is konzultáltunk, és ennek eredményeképpen megszületett az a döntés, hogy a miniszterelnök úr a következő egy-két hétben találkozót kezdeményez Fico miniszterelnök úrral Komáromban, illetőleg a szlovák oldalon, Komárnóban. Tehát a következő néhány hétben és a mi kezdeményezésünkre. Amit szeretnénk, hogy ezen szülessen meg egy olyan nyilatkozat, amely az együttélésre, a kisebbségek jogállására vonatkozik, a szélsőségesség elítélésére és a határmenti együttműködésekre, amelyekről szintén tudjuk, hogy nagyon fontosnak tartják mindazok, akik a határ közelében élnek. Sürgetjük és támogatjuk azt, hogy mind a két ország kiemelten foglalkozzon azokkal az intézményekkel, amelyek a kisebbségek szempontjából fontosak: oktatási, kulturális intézmények, szociális intézmények. Sürgetünk egy olyan megállapodást, amely a nemzetiségi oktatásban jelen lévő sztenderdekre, ezek alkalmazására vonatkozik, és a találkozóig a Dunaszerdahelyen történtekre vonatkozó vizsgálat lefolytatását kérjük Szlovákiától.
Tudjuk, hogy kaptunk jelentést arról, ami a rendőrség vizsgálatára vonatkozik, de ebben nem voltak elegendő bizonyítékok arra, hogy a rendőrség fellépése ott megfelelő mértékű és indokolt volt-e. Tehát ez a döntés frissen született. Csak mondanám, hogy a kapcsolat és a párbeszéd folyamatos Ján Kubis külügyminiszter úr és közöttem. Utoljára tegnap beszéltünk, de hétvégén telefonon, előző hétvégén telefonon, előző hétvégén is telefonon és előző héten is különböző európai uniós találkozók kapcsán. Most megfogalmazódott a párbeszéd igénye Szlovákiában is.
Mi azt gondoljuk, hogy nyitottak vagyunk a párbeszédre és a párbeszéd az, amivel ezeket a kérdéseket el lehet rendezni. Ehhez kell egy elkötelezettség mindegyik oldalon. Az is fontos, hogy Magyarország egyértelműen kimondja - és itt megint fontos, hogy ebben a pártok egyetértsenek -, hogy elítéljük azokat a szélsőséges megnyilvánulásokat Magyarországon is, amelyek nagyon sokat ártanak a két társadalom együttélésének, együttműködésének és a két ország kapcsolatának. Magyarország és a magyar kormány ebben nagyon egyértelmű volt zászlóégetés ügyen, feliratok átfestése ügyében és egyéb kérdésekben és abban a kérdésben is, hogy ha magyar szélsőséges csoportok átmennek Szlovákiába, az sokat árt a két ország kapcsolatának.
Továbbmennék. Közben most kapom az információt, hogy a miniszterelnök úr beszélt Fico miniszterelnök úrral és november 15-én találkoznak, tehát közben lett egy dátum is. Amikor még bejöttem a bizottsághoz, akkor ezt még nem lehetett tudni. Egyébként Kubis külügyminiszter úr december közepén, 15-én jön Magyarországra és áttekintjük a vegyes bizottságok működését és mindazokat a kérdéseket, amelyek a két külügyminiszterre tartozó kérdések. Közben látom, hogy nagyon sok idő eltelt, de azért szeretném azokat a kérdéseket is érinteni - nem nagyon hosszan -, amelyek közelebb jőve a térségünkhöz, szintén fontosak.
Beszéltem a koszovói rendezésről, ott talán azt emelném ki, hogy az a gesztus, amivel Bulgária, Horvátország és Magyarország együtt ismerte el a koszovói nemzeti függetlenséget, nagyon komoly nemzetközi elismerést kapott. Többen odajöttek hozzám elmondani, hogy ez nagyon fontos, hogy a régió országai egyeztetetten tették meg ezt a lépést.
Magyar-horvát kapcsolat: Magyarország rendkívül aktívan próbálja segíteni Horvátországot abban, hogy a tárgyalások végére jusson. Üdvözöltük és segítettük is azt a döntést, hogy Horvátország csatlakozási menetrendje megerősítést kapjon most az utolsó európai uniós jelentésben, és ez azt jelenti, hogy jó esély van rá, hogy lezáródjanak a tárgyalások 2009 végéig, és Horvátország valóban a magyar elnökség idején csatlakozzon az Európai Unióhoz.
Ez nagyon fontos esemény lenne, mint ahogy az is, amit román kollégáktól hallottunk, és közösen dolgozunk azon, hogy Románia és Bulgária a schengeni zónához a magyar elnökség idején tudjon csatlakozni. Szimbolikus üzenete is van annak, ha ez meg tud történni.
Ausztriával sokrétű kapcsolataink vannak, most éppen kormányalakulás időszakában vagyunk. Sok kérdés felmerült, ahol egy szoros egyeztetésre volt szükség. Szintén többször beszéltünk erről: Rába-habzás kérdése, a heiligenkreutzi szemétégető kérdése, amiben egyébként elindult egy egyeztetés hosszú-hosszú sürgetési felkéréseinkre a határmenti települések, illetve régiók vezetői között. Még nem látjuk a megállapodást, de az nagyon fontos, hogy elindult egy párbeszéd, amint ahogy a bécsi nagykövetségnek nagy szerepe volt abban, hogy szintén elinduljon egy együttműködés a határmenti, osztrák oldali és magyar oldali települések között az útlezárások, illetve út meg nem nyitások ügyében, ami nagyon sokszor szóba került. Ez a párbeszéd segít abban, hogy mindegyik út esetében külön lehessen tárgyalni, hogy mire van szükség ahhoz, hogy ez járható legyen. Tudjuk, hogy nagyon sokféle ok volt, attól kezdve, hogy magánút, nem megfelelő minőségű, fejlesztésre van szükség. Azt láttuk, hogy ez a fajta párbeszéd, amit a Külügyminisztérium mindenféle módon próbál elősegíteni, segít a megoldások megtalálásában.
Ukrajna euro-atlanti közeledéséről beszéltem, hogy Magyarország elkötelezetten támogatja ezt mindenhol. Azt gondoljuk, hogy fontos lenne, és amennyire tudunk, segíteni szeretnénk, hogy Ukrajnában politikai stabilitás alakuljon ki. Tudjuk, hogy válság válságot követett az utóbbi időszakban, ami megnehezíti ezt a közeledést.
Moldovát említeném még meg, ahol Magyarországnak nagyon nagy szerepe van abban, hogy a keleti szomszédságpolitika keretében minél nagyobb tempóban tudjon felkészülni az európai uniós kapcsolatokra Moldova. Az EU Bank vezetője magyar, az Európai Unió különleges megbízottja, Mizsei Kálmán szintén magyar szakember, az, hogy Magyarország nyitotta meg azt a vízumkiadó központot, amelyhez ma már egyre többen csatlakoznak az Európai Unióból, szintén lényeges abból a szempontból, hogy nagyon láthatóvá teszi a jelenlétünket.
Oroszország kapcsán noha energiaügyről beszéltünk, érdemes elmondani, hogy tegnap született egy döntés a Külügyminiszteri Fórumon arról, hogy az Európai Unió kész arra, hogy folytassa a post PCA tárgyalásokat Oroszországgal, hiszen egyértelmű érdekeltsége az Uniónak és Oroszországnak is, hogy ez a kapcsolat minél inkább szerződéses kapcsolat legyen, minél inkább kiszámítható és szabályozott viszony legyen. A magyar álláspont az volt, hogy támogatjuk ezt, miközben azt gondoljuk, hogy nagyon fontos, hogy a grúz konfliktust érintő kérdésekben az Európai Unió nagyon szilárd legyen, elvi álláspontot foglaljon el, tegye egyértelművé, hogy ezeknek a tárgyalásoknak a folytatása nem jelenti azt, hogy másként gondolkodnánk a grúz-orosz konfliktusról, és másként gondolkodnánk arról, hogy a megoldás Grúzia területi integritásának figyelembevételével egy konstruktív orosz viselkedés mentén kell, hogy megtörténjen a genfi tárgyalásokon.
Valószínűleg az fog határt szabni a beszámolómnak, hogy el fogom veszteni a hangomat, de nincs nagyon sok hátra. (Elnök: Ezt nem kívánjuk.)
Egy kicsit a globális ügyekről. Ázsiai kapcsolatok: Tudjuk, hogy Magyarország az európai uniós csatlakozás után intenzíven fordult Ázsia felé, melyhez nagyon komoly gazdasági érdekei fűződnek, és mint egy olyan régióhoz, amely gazdasági szempontból nagyon komoly erőt képvisel, és egyre nagyobb erőt képvisel. Ilyen módon Kínával, Japánnal, Dél-Koreával, egyéb ázsiai országokkal is nagyon intenzív kapcsolataink vannak. Az ASEAN csúcs ebből a szempontból kiemelkedően fontos volt, ahol jelenlétünk nyomatékos. Magyarország elkötelezett abban, hogy a közel-keleti béke haladjon tovább. Tudjuk, hogy az izraeli választások meghatározóak lesznek ebből a szempontból, és ebből a szempontból fontos az is, hogy az Amerikai Egyesült Államok hogyan fog lépni a továbbiakban, az új elnök elkötelezettsége is lényeges. Az Európai Unió egyébként ezt jelölte meg mint egyik prioritást, amely fontosnak tartja az amerikai-európai együttműködést a közeljövőben.
Multilaterális fórumokról egyet említenék, hogy lobbizunk az ENSZ Biztonsági Tanács nem állandó helyéért 2013-ban. Tényleg csak egy pár szót NEFE-politikánkról, fejlesztéspolitikánkról, ahol rengeteg teendőnk van, hogy elérjük azt a 0,17 százalékos GDP-arányos támogatási szintet, amelytől ma távol vagyunk, de az elkötelezettségünk változatlan. Részben Dél-Kelet-Európában, részben Ázsiában vannak NEFE partnerországaink, és megint csak azt tudom mondani, hogy forrásainkhoz képest a jelenlétünk annak révén, hogy demokráciaépítési tapasztalatainkat akarjuk elsődlegesen megosztani, amellett humanitárius segítséget nyújtunk olyan esetekben, ahol erre szükség van. Ennek van egy nagy elismertsége, mert hitelesek vagyunk, mivel mi is most, nemrégiben mentünk végig ezen a folyamaton.
Emberi jogi politikáról egy pár szót. Elindítottunk egy budapesti emberi jogi fórumot, és kidolgoztunk egy emberi jogi koncepciót, ami azt a célt szolgálja, hogy legyen egy dokumentumunk is, ami illusztrálja az elkötelezettségünket ezen a területen.
Említettem a demokratikus átalakulásban nyújtott segítségeinket. Azt hiszem, tavaly is beszéltünk arról, hogy több nemzetközi szervezet választotta Magyarországot, Budapestet helyszínének. Ezen belül a FAO, a Nemzetközi Vöröskereszt, UNECA jött ide. Egyébként nagyon elégedettek a magyarországi körülményekkel és a fogadtatással. Most találkoztam néhányukkal a közelmúltban. Néhány új nagykövetséget nyitottunk Minszkben, Tbilisziben. Bakuban fogunk nyitni. Ez azért fontos, mert a 2011-es elnökségünknek biztosan prioritása lesz a Nyugat-Balkán euro-atlanti integrációja mellett a keleti szomszédságpolitika és Közép-Ázsia, lévén, hogy úgy tekintenek Magyarországra, mint olyan régióra, amelynek van speciális szakértelme. Nagyon fontos, ha jelenleg valamerre bővítünk, akkor itt bővítünk.
Egy pár szót csak a 2009-es prioritásokról. Itt nyilván a lisszaboni szerződés ratifikációja, amit ehhez hozzá tudunk tenni, azt mindenképpen hozzátesszük. A cseh és svéd elnökség segítése abban, hogy azokon a kiemelt területeken tovább tudjanak lépni, amely nekünk is fontosak: energiapolitika, keleti szomszédságpolitika, Nyugat-Balkán.
Kiemelten fontos a 2011-es elnökség előkészítése, erről csak azért nem beszélnék bővebben, mert megy az ötpárti egyeztetés, ma lesz egy ülése ennek, és itt folyamatos az egyeztetés. Ha itt lehet egy kérésem, és akkor ezzel együtt egy pár kérésem következne.
Az egyik kérésem, hogy próbáljuk meg ne belpolitikai célokra használni az elnökségünkkel kapcsolatos vagy ennek előkészítésével kapcsolatos kérdéseket. Azt látjuk, hogy Csehország meglehetősen nehéz helyzetbe került azon belpolitikai viták miatt, amelyek az elnökséget, az európai integrációt övezik. Tudjuk, hogy különböző politikai nézetek vannak Csehországban. Nagyon fontos lenne, hogy Magyarország ezt el tudja kerülni. Ha vannak vitáink, próbáljuk meg egymás között lejátszani ezeket. Fontos a külső image-ünk szempontjából, hogy ez hogyan történik. A Nabucco-konferenciát említettem, transzatlanti kapcsolatról beszéltem, ázsiai kapcsolatról beszéltem.
Ami fontos, hogy Japánban lesz egy magyar évad, Amerikában lesz egy magyar kulturális évad jövőre, ami megint a láthatóságunkat növeli. Egypár dolgot említenék még, ami kiemelt esemény lesz jövőre. Ez a vasfüggöny lebontásának 20. évfordulója, NATO-csatlakozásunk 10. évfordulója és európai uniós csatlakozásunk 5. évfordulója. Mindegyik megünneplésére készülünk. Említettem, hogy egypár kérésem lenne.
Ezt már tényleg lezárásképpen mondom. Említettem egypár olyan témát, ahol ötpárti konszenzus van. Fontos lenne, hogy a következő időszakot érintően legyen folyamatos együttműködés és együtt tudjunk dolgozni azon egyrészt, hogy Európa széttartó folyamatait csökkentsük. Azt látjuk, hogy a lisszaboni szerződésre vonatkozó írországi nem, de akárcsak azok a tendenciák, amelyeket látunk a pénzügyi válság kapcsán és egyéb problémák kapcsán, legalábbis arra mutatnak, hogy van egy széttartási tendencia. Fontos lenne, hogy Magyarország érdekeinek megfelelően mindenki a saját területén tegyen azért, hogy ez visszafordítható legyen.
Ugyanígy Európa és Amerika szorosabb együttműködése nagyon sok világpolitikai, globális kérdésben nagyon fontos. Itt is lényeges lenne, hogy az ellenzék és a kormánypártok egy irányba politizáljanak és ezt a szorosabb együttműködést segítsék, ne egy vetélkedés legyen abban, hogy ki kinek nagyobb barátja, hanem hogy együtt tudjunk működni abban, hogy ebbe az irányba tartson. Egyébkén az Európai Unió nagyon komoly erőfeszítéseket tesz most azért, hogy ez a párbeszéd kezdettől az eddigieknél is szorosabb legyen.
A harmadik ilyen az Oroszország-Európai Unió, Oroszország-Magyarország kapcsolat. Említettem, hogy mi volt a tegnapi döntés az európai külügyminiszterek találkozóján. Itt is fontos az, hogy legyen egy olyan fajta közös gondolkodás, ami a magyar érdekeknek megfelelően azt erősíti, hogy szerződéses, jól szabályozott kapcsolatok legyenek gazdasági területen, energiaterületen és egyéb területeken globális kérdésekben az Európai Unió és Oroszország, az Európai Unió és Magyarország között. Ennek a magyar érdeknek megfelelően fontos lenne, hogy ne csövekben gondolkozzunk és azt élezzük ki, ahol esetleg van egyfajta különbség, hanem azt erősítsük föl, ahol a magyar érdekeknek megfelelően közös gondolkodás van. Köszönöm szépen. Valóban lezárom, több okból kifolyólag, de ha kérdések vannak, nagyon szívesen válaszolok rájuk.
ELNÖK: Köszönjük szépen, miniszter asszony. Valóban meglehetősen sok témát érintett a 70 perces expozéja keretében. Miniszter asszony, én a szűkebbtől haladnék a tágabb irányába, ha megengedi, és kezdeném azzal a bejelentéssel, amit tett, hogy szombaton Gyurcsány-Fico-találkozó lesz Komáromban.
Azt hiszem, hogy az elmúlt hetekben mindannyian meglehetősen nagy aggodalommal szemléltük, hogy hogyan vált egyre feszültebbé a magyar-szlovák viszony. Biztos jele volt ennek, hogy gyakorlatilag a szlovák közjogi méltóságok epilepsziás rohamai mindennapossá váltak immáron. Szeretném biztosítani a kormányzatot arról, hogy a kormányzat számíthat a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség támogatására a felvidéki magyarság védelme tekintetében. Ez az irracionális mértékű magyarellenesség, ami a szomszédunkban honol, rendkívül megfélemlítő a több mint 500 ezres felvidéki magyar közösségre nézve. Ennek a politikának a közvetlen célja ennek a közösségnek a megfélemlítése, és nem örülnék annak, hogy ha a magyar politika egyenlőségjelet tenne különféle magyarországi szélsőséges erők médiagyakorlatai, illetőleg a kormányzati szinten napi politikává váló szélsőségesség között.
A miniszter asszony tegnapi nyilatkozatai sajnos nem oszlatták el ezt a félelmet, de bízom abban, hogy nem célja a kormányzatnak, hogy egyenlőségjelet tegyen egy kormányzati szélsőségesség, valamint különféle szélsőséges megnyilvánulások között, amelyek Magyarországról indulnak ki, amelyekkel szemben természetesen föl kell lépni a jog eszközeivel. Örülünk annak, hogy lassan sikerült megtalálni azt a személyt, aki egyébként az arcával vállalta, hogy szlovák zászlót éget, és örülök annak is, hogy megindult ellene a megfelelő eljárás, ez a kormányzat dolga. Amikor hatósági feladatokról van szó, az egy dolog, amikor kétoldalú vagy többoldalú diplomáciai problémáról van szó, az egy másik dolog.
Természetesen ezek a szélsőséges megnyilvánulások nehezítik a magyar diplomácia dolgát, ezért is rendkívül kártékonyak, de a magyar diplomáciának el kell kerülnie azt a hibát, hogy a szlovák külpolitikai taktika áldozatává váljon akkor, amikor a szlovákok nyilvánvalóan egyenlőségjelet kívánnak tenni a különféle szélsőséges megnyilvánulások közé. Nem mindegy, hogy kormányzati vagy pedig nem kormányzati jelenségekről van szó.
Természetesen ezek a problémák Magyarország és Szlovákia között nagyon súlyosan destabilizálják a térségünket, és úgy tűnik, hogy Magyarország nem találta meg az elmúlt lassan 3 esztendőben a megfelelő választ az egyre inkább szélsőségesebbé, bizonyos értelemben fasizálódó megnyilvánulásokat mutató szlovákiai problémára.
Kételyeim vannak arról, hogy a kormány rendelkezik megfelelő Szlovákia-stratégiával, ezért, miniszter asszony, különösen most, tekintettel a Gyurcsány-Fico-találkozóra, erre szeretnék néhány kérdés erejéig kitérni. Egyidejűleg szeretném bejelenteni, hogy szükségesnek tartom azt, hogy rendkívüli bizottsági ülést tartsunk még ezen a héten, ahol megvitathatják a magyar politikai élet szereplői a szükséges Szlovákia-stratégiát ebben a jelenlegi helyzetben, ezért az egyeztetéseket követően, de előreláthatólag péntekre összehívom a Külügyi bizottság rendkívüli ülését.
Tehát, miniszter asszony, azt szeretném öntől kérdezni, hogy ha önnek meg kellene neveznie a felvidéki magyarság problémái közül mondjuk hármat, amire megoldást kell találni, akkor mi az a három probléma, amire megoldást keresne, és melyek azok az eszközök, amelyekkel megoldást kívánna ezen problémákra találni.
Hadd kérdezzem meg a miniszter asszonyt atekintetben másodszor, hogy egy eredményes fellépésnek Magyarország részéről előfeltétele a megfelelő politikai egység fönntartása a magyar politikai erők között. A parlamenti pártok egyetértenek abban, hogy a jövő héten a magyar Országgyűlés politikai nyilatkozatban foglaljon állást a magyar-szlovák viszonyról. Mi az ön álláspontja erről a politikai nyilatkozatról?
Nem tartja-e miniszter asszony - még szintén a politikai egység kérdéséhez tartozik - megfelelőnek az időt arra, hogy ebben a meglehetősen kiélezett helyzetben a kormányzat összehívja a Magyar Állandó Értekezlet ülését, hogy közösen találjunk választ a kialakult helyzetre.
Föl szeretném vetni, miniszter asszony, a KMKF elleni nyilatkozat kérdését is, amit a szlovák parlament ma egy hete fogadott el. A KMKF elleni szlovák parlamenti határozat, úgy látom, azt tükrözi, hogy Szlovákia nemzetközi támadásra készül a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma ellen.
Készen áll-e a magyar diplomácia a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma ellen irányuló nemzetközi támadásra, melyre szemmel láthatóan Szlovákia készül? Milyen intézkedéseket tett a Külügyminisztérium annak érdekében, hogy megvédje ezt az intézményt, és mi a kormány álláspontja a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának működésével kapcsolatban? Ugyanis az elmúlt időszakban nem volt mindig teljes összhang az egyes kormányzati tényezők KMKF-el kapcsolatos megnyilvánulásai között. Úgy látom, hogy egy Gyurcsány-Fico találkozónak csak akkor lehet értelme, ha a felvidéki magyarság helyzetében konkrét eredménnyel jár. Ezért fogalmaztam meg ezeket a kérdéseket. Ez azt is jelenti, hogy nem látom értelmét a Gyurcsány-Fico találkozónak abban az esetben, ha nem jár a felvidéki magyarság helyzetére nézve konkrét eredménnyel ez a szombati találkozó.
És akkor tágítva egy picit a körön hadd kérdezzem meg, miniszter asszony, azt, hogy az európai uniós kérdések sorában nagyon nagy figyelem övezi a 2011-es magyar elnökségi felkészülést. Ön is érintette ezt. Úgy látjuk, hogy az ötpárti munkacsoport létrehozása pontosan azt a célt szolgálta, hogy elkerüljük a pártpolitikai csatározásokat. Magam részéről úgy látom, hogy vannak eredményei ennek az ötpárti munkacsoportnak, de nem jár az európai uniós felkészülés problémák nélkül. Így hadd kérdezzem meg, mi az ön véleménye, hogy a 2009-es költségvetésben elkülönítetten szerepeljenek-e a 2011-es magyar elnökséggel kapcsolatos költségek? Az ötpárti munkacsoport ezzel kapcsolatban kinyilvánította a támogató álláspontját, minden parlamenti párt, mégis a jövő évi költségvetésben nagyítóval keressük a 2011-es elnökségi tételeket, noha az indoklási részben az szerepel, hogy megkezdődött a felkészülésnek immár az intenzív szakasza, képzés, kiválasztás, gondolom, egyebek is. A tartalékban próbáljuk megtalálni a forrásokat. Egyeztettünk itt többpárti alapon, és be fogunk nyújtani, benyújtottam egy javaslatot, és bízom abban, hogy a Szocialista Párt támogatását meg fogja nyerni arra, hogy 8 milliárd forintot különítsünk el a jövő évi költségvetésben a 2011-es elnökségre.
Miniszter asszony Oroszországot is érintette. Oroszországgal kapcsolatban kíváncsiak vagyunk, hogy mi történt a tegnapi külügyminiszterin. Érdeklődéssel várjuk, hogy mi fog történni a hét folyamán a csúcstalálkozó keretében. Talán az egyik konkrét kérdésem az lenne Oroszországgal, illetőleg a PCA szerződéssel kapcsolatban, hogy szükségesnek látja-e ön, miniszter asszony, hogy ebben a szerződében az orosz fél vállalja az Energia Charta szerződéshez történő csatlakozást, ugyanis Oroszország parafálta, de mindez idáig nem ratifikálta azt a szerződést, ami végül is átlátható, transzparens, normatív alapokra helyezhetné az összeurópai energiakérdéseket.
Ami az oroszokat illeti, még a rakétavédelmi programra kérdeznék rá. Vannak olyan hírek, például Charles Gati úr részéről fogalmazódott meg az a javaslat, hogy el kellene halasztani a rakétavédelmet az új amerikai kormányzatnak. Van-e a magyar kormányzatnak ezzel kapcsolatban álláspontja, illetőleg van-e álláspontja az Iskander-rakéták telepítésével kapcsolatban? Itt fontosnak tartom, hogy megint olyan súlyú kérdésről van szó, amelyben fontos tényezők megnyilvánultak, ha a Magyar Kormány is megfelelő szinten kinyilvánítaná az Iskander-rakétákkal kapcsolatos magyar álláspontot.
Köszönöm szépen a figyelmet, és akkor szeretném megadni képviselőtársaimnak is a szót. Szabó alelnök úr. Jelentkezzenek, és akkor írom a jelentkezéseket. Szabó alelnök úré a szó.
SZABÓ VILMOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Asszony! Tisztelt bizottság! Úgy gondolom, mégis csak a beszámoló egészéből kell kiindulni, hiszen miniszter asszony az elmúlt egy év magyar külpolitikájáról adott képet, információt, tájékoztatást a külügyi bizottság számára, és nyilvánvalóan ez nagyon fontos a számunkra.
Jó volt hallani összefoglalóan mindazt, amit közben megértünk mi képviselők is, sőt, eközben többször is volt módunk és alkalmunk a Külügyminisztérium különböző vezetőivel együtt a témák egy részéről beszélni, részt vettünk magunk is, képviselők a megtörtént események egy részén. Csak az utolsót említem.
Miniszter asszony említette a tbiliszi követség megnyitását, ahol a parlamenti pártok képviselői is jelen voltak, de azt gondolom, ha az elmúlt egy évről szólunk, akkor azt az együttműködést a külügyi bizottság és a Külügyminisztérium között, ami lezajlott, mindenképpen elismerésre méltónak kell értékelnünk, vagy legalább is mi így értékeljük. Minden olyan témában és kérdésben, amelyben a külügyi bizottság számára fontos volt, rendelkezésre álltak, és az egyeztetéseket, eszmecseréket, még ha ezek véleménykülönbségeket fel is hoztak, értelemszerűen, amennyiben szükséges volt, erre lehetőség volt.
Gondolom, fontos volt számunkra, hogy kiderült, hogy a globális kerete a magyar külpolitikának, a magyar külpolitika mozgásterei megmaradtak, miközben a változások, amelyek globálisan is bekövetkeztek, pénzügyi válság, ennek gazdasági következménye, de azok a klímaváltozások, élelmiszer vagy egyéb dolgok is, amelyekről az elmúlt évben többször is szóltunk, egyrészt pozitívan, másrészt negatívan befolyásolták a mozgásterünket.
Úgy gondolom, hogy a nemzeti érdekeink érvényesítése területén ezen feltételek között jól teljesített a Külügyminisztérium. Ami a közvetlen térségünket illeti, talán e tekintetben a negatív tendenciák, amelyekre leginkább figyelnünk kellett. Ilyen értelemben, de miniszter asszony is elmondta, az a tendencia, ami a közvetlen térségünkben megjelent, az a nacionalizmus és szélsőségek erősödése. Ebbe egyébként Magyarországot is bele kell érteni, hiszen meg kell mondanunk, hogy nagyon fontos és döntő kérdés, hogy a Magyar Parlamentben nincsenek szélsőséges pártok jelen, és ez mindenképpen kiemelendő tény, azonban kétségtelenül az elmúlt hónapokban a magyar közéletben és egyáltalán a magyar életben Magyarországon jelentős mértékben megjelentek azok a veszélyek, amelyeket lekicsinyleni nagyon súlyos dolog lenne.
Ezért amikor most a szlovák-magyar kapcsolatokra fókuszálunk, azt kell mondani, az nemcsak Szlovákiával kapcsolatos. Említhetném akár Ukrajnát is vagy Romániát is vagy bármely más szomszédunkat együttesen. Nagyon fontos feladatunk, hogy ezzel a kihívással a jövőben foglalkozzunk.
A szlovák-magyar kérdés ügyében is, de most erre fókuszálva. Azt hiszem, elsődleges szempont, hogy a jó szomszédi kapcsolatokat őrizzük meg, építsük újra. Ez Magyarország alapvető nemzeti érdeke. Ezen belül nyilvánvalóan a magyar kisebbség helyzete, sorsa számunkra alkotmányos kötelezettségünk is, de ezen belül kell hogy ezt kezeljük. Nagyon fontos, hogy a szélsőségek elítélése egyértelmű legyen azzal a különbségtétellel, amelyről egyébként elnök úr szólt, ami megvan Szlovákia és Magyarország között. Egészen más dolog, hogy a kormányban, kormánykoalícióban van jelen, vagy egyébként jelen vannak a közéletben.
Azt azonban nagyon fontosnak tartom, hogy a magyarországi politikai pártok mindegyike részéről is világos legyen ennek a magyarországi szélsőséges, radikális, adott esetben fasiszta vagy náci jellegű politizáláshoz, ideológiához is hasonló vagy azt felidéző politika elítélése egyértelmű legyen.
Nem gondolnám, hogy igaza van elnök úrnak, sőt, biztos vagyok benne, hogy nincs igaza, hogy a kormány legutóbbi vagy akármelyik megnyilatkozásából nem világos, hogy különbséget teszünk aközött, hogy Szlovákiában kormánykoalíción belül vannak ilyen erők. Akár számomra a miniszter asszony tegnapi nyilatkozata is egyértelmű volt, miniszterelnök úr nyilatkozata a parlamentben tegnap is, de azt hiszem, bármelyik olyan megnyilatkozása, amely a szlovák miniszterelnökkel való legutóbbi találkozóján vagy az azt megelőzőkön vagy a korábbi parlamenti megnyilatkozásaiban volt, nagyon egyértelművé tette, és azt hiszem, ez mindenki számára világos.
Szeretném üdvözölni a bejelentett találkozót a szlovák és a magyar miniszterelnök között. Azt hiszem, erre mindenképpen szükség van. Lehetőség lesz arra, hogy a jó szomszédságnak és az együttélésnek, azoknak az európai értékeknek vagy normáknak nevezett együttesét megerősíthetik, de leginkább arra is, hogy világossá váljon ez a bizonyos, szélsőségektől, nacionalista erőktől való elhatárolódás is; nyilvánvaló a szlovák politika részéről is.
Elnök úr többször utalt rá, hogy együttesen és közösen alakítsunk ki álláspontot. Azt gondolom, hogy ebben az elmúlt időszakban sok jó és pozitív történt, és sokszor tudtunk együttesen fellépni. Nem gondolom azonban jó példának azt, ami most megtörtént a bizottságban, elsősorban a bejelentett miniszterelnöki találkozó előrevetített helytelenítését, de azt különösen, hogy a bizottság ülésének összehívását bejelentette itt, a nyilvánosság előtt akkor, amikor erről nem egyeztettünk és nem beszéltünk. Nyilvánvaló, hogy ez megnehezíti számunkra - számomra legalábbis ebben a pillanatban biztosan, hogy én erre egyértelműen igent mondjak. Magam inkább azt gondolom, hogy ennek inkább utána lesz jelentősége.
Szeretném azt is elmondani, hogy egyébként az MTI-ben közölt bejelentés szerint miniszterelnök úr a Ficoval való beszélgetése és a találkozó bejelentése előtt az MKP elnökével és vezetésével találkozott, és ezt követően került sor a két miniszterelnök beszélgetésére és megállapodására. Azt hiszem, ez egy nagyon fontos kérdés, miközben a kétoldalú kapcsolatok számára fontos, de egyúttal a Szlovákiában élő magyarság politikai pártjának, képviselőinek az álláspontját is ismerve, ha úgy tetszik, velük erről konzultálva született meg ez a döntés.
Ezért visszatérve: nem vagyok benne biztos, hogy szolgálja a pénteki rendkívüli bizottság ülés azt, hogy sikeres találkozóra kerüljön sor. Nyilván erről még ki fogjuk alakítani az álláspontunkat a szocialista képviselőkkel. Mint ahogy azt gondolom, hogy az a nyilatkozat, amelyet elnök úr tegnap beterjesztett a parlament elé, és amelyről nyilván tegnap általánosan elhangzottak nyilatkozatok, illetőleg a miniszterelnök úr és a pártelnökök, illetve a pártok részéről ott lévő képviselők között, erről is egyeztetésnek kell születnie, legalábbis arról, hogy mi legyen ennek a szövege. Nyilvános ülésen és ilyen formában, ilyen politikai nyilatkozatok szövegezése általában nehezen szokott előrehaladni, és ha ez a formája az elvárt egyeztetésnek, akkor azt hiszem, talán feltételezhetem, hogy inkább az is a szándék, hogy ne szülessen meg ilyen egyeztetés.
Mindenesetre persze készek vagyunk az egyeztetésre, csak szeretném jelezni elnök úrnak, hogy ha már ilyen helyzet elé állított minket, hogy ilyen, nyilvánosság előtti bejelentést tesz előzetes egyeztetés nélkül, nyilván ennek vannak következményei. Összességében azt gondolom, hogy tükrözte a meghallgatott beszámoló, melynek írásos összefoglalóját is megkaptuk mi képviselők, mindarról, ami történt. Azt a munkát, amelyet a külügyminiszter asszony, illetve a Külügyminisztérium és a kormány e tekintetben végzett, mi szocialista képviselők elismeréssel fogadjuk az összes nehézségével együtt és mindazzal együtt, hogy számos dologra nem lehetett olyan értelmű reagálást vagy olyan politikát kialakítani, amely a megoldást is jelentette volna. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Szabó alelnök urat szeretném tájékoztatni arról, hogy tegnap a házelnök asszony kezdeményezésére megkezdődött a nyilatkozat egyeztetése, és a holnapi nap folyamán délután 3-kor a Külügyi Hivatal meghívásának fogunk eleget tenni, amikor a szöveggel kapcsolatos javaslatainkat megfogalmazhatjuk, illetőleg már azt megelőzően az írásbeli javaslatainkat kikérte az elnök asszony megbízásából a Külügyi Hivatal. Mi nyilvánvalóan készen állunk arra, hogy ha akarunk politikai nyilatkozatot elfogadni, akkor a megfelelő kompromisszumokat megkössük. Azt gondolom, hogy szükséges, hogy a magyar Országgyűlés azt követően, ami az elmúlt hetekben történt, azt követően, ami az elmúlt héten történt, politikai nyilatkozatban foglaljon állást. Kétharmadot igényel, jelzem, a politikai nyilatkozat elfogadása.
Ilyen értelemben tehát mindenkinek módja van arra érdemi politikai erőként, hogy befolyásolja ezt a folyamatot. Balla képviselő úr!
BALLA MIIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány gondolatom támadt, és engedje meg a miniszter asszony, hogy egy-két megjegyzést is tegyek az ön által elmondottakhoz.
Van tehát 3-4 kérése a miniszter asszonynak a bizottság felé és a szocialista párti képviselők, Szabó alelnök úr már arról beszélt, hogy mit hogyan nem lehet megtenni. Ez egy kicsit furcsa dolog. A másik része pedig az, hogy vannak olyan kérdések, amelyekben az alapvető kiindulási pont az volt, hogy egységes, konszenzusos álláspontot tudjunk folyamatosan kialakítani, ilyen például a 2011-es EU-elnökségi folyamat, amit a Fidesz kezdeményezésére létrejött ötpárti munkacsoport folyamatosan visz és folyamatosan tárgyalunk.
Ezenkívül van egy olyan törvényi passzus is a 2004. évi LIII. törvény 7. §-a, amely arról szól, hogy a miniszterelnöknek nagy horderejű stratégiai és európai tanácsi kérdésekben egyeztetést kell végeznie a különböző brüsszeli, illetve a nagy programok előtt Magyarországon a nagybizottságban ,illetve az illetékes bizottságnak előzetes tájékoztatást illik adni.
Két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Egyik oldalon zajlik az EU-s elnökségre való felkészülés, és ebből lényegi kérdés a prioritás, illetve a spanyol-belga-magyar elnökségi trojka legfontosabb célkitűzéseinek egyeztetése. A probléma az, hogy zajlik anélkül, hogy ebben a munkában részt vevő ellenzéki képviselők bármiféle előzetes tájékoztatást kapnánk, hiszen nem kaptunk tájékoztatást a különböző prioritási listáról szóló egyeztetési folyamatokról.
Ezek nagyon fontos dolgok, ha arról beszélünk, hogy egységes álláspontot képviseljünk, illetve a cseh példán okulva Magyarország egységesen fel tudjon készülni az elnökségre, aminek nagyon fontos kritériuma, hogy mindazok, akik érintettek az ügyben, megfelelő tájékoztatást kapjanak.
A másik gondolatom, hogy különböző modelleket, együttműködési csoportmunkát, különböző részeket érintenek ma már az elnökségre való felkészülések, és mikor tervezi a kormány ezeket a témákat behozni az elnökségi egyeztető fórumra, ugyanis zajlanak már az egyeztető tárgyalások, és én a mai ötpárti egyeztető napirendjét nézve látom, hogy nem feltétlenül csak a prioritások lesznek kérdések. Tehát előzetes egyeztetés ebben az ügyben nem ártana.
Tulajdonképpen lényegi dolgok. Magunk részéről a Fidesz nyitott arra, hogy megvitassuk a kormánypártokkal ezeket a kérdéseket, de ezek legnagyobb része az, hogy tervezhető és transzparens legyen mindaz, ami történik ebben a folyamatban, tehát át tudjuk beszélni azokat a dolgokat, amelyekben a kormánynak el kell járnia és feladatot kell végrehajtania.
Még egy kérdésem lenne, bár feltételezhetően nem miniszter asszonyhoz kellene megfogalmaznom, hiszen ez a Miniszterelnöki Hivatal szervezésében van. Elvileg készül Bakuban egy konferencia, a Nabucco-konferencia és a Nabucco ügyekről szeretnék egy gondolatig beszélni. Ismereteim szerint miniszterelnök úr utazik, és a kíséretében lesznek Mol-vezetők, illetve ha jól tudom, akkor moszkvai nagykövet. Ismereteim szerint van kettő darab, részben regnáló hazai nagykövetünk, az ankarai, aki jelenleg még akkreditálva van Bakura, ezenkívül van egy még agrément előtt álló bakui nagykövetünk, akit már a bizottság meghallgatott és a kinevezése megtörtént. Kicsit értetlen vagyok abban az ügyben, hogy ha megy egy ilyen delegáció, miért nem azok az emberek mennek, akik folyamatosan viszik ezeket az ügyeket? De ez csak egy kérdőjel. Úgy tudjuk, hogy a Nabucco bizottságban is téma lesz, hogy mi történt ott, mégis maga az, hogy van egy ilyen konferencia, és mintha más csapatokat kellene szánni arra a konferenciára. Egy kicsit értetlen vagyok ebben az ügyben. Köszönöm szépen.
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Bizottság! Akkor, amikor végighallgathattuk miniszter asszonynak a tájékoztatóját, ami sok vonatkozásban beszámoló is volt, igenis megerősödtetett bennünk az a meggyőződés, hogy helyes dolog a magyar külpolitikát egy nyitott világ felé nyitott politikát megfogalmazó kormányzati szándékként értelmezni, vagyis ezzel azt akarom mondani, hogy világosan láthatjuk, hogy a világban zajló globális folyamatok minősítése, besorolása a külügyminiszter asszony beszámolójában a helyén van.
Az is világos, hogy a szűkebb-tágabb régiónkban folyamatok egyáltalán nem függetlenek a világban zajló folyamatoktól, ezért bár értettem elnök úrnak a türelmetlenségét, hogy jó, de mikor jön már Szlovákia, de mégis csak azt gondolom, hogy amit a régiónkban tapasztalhatunk, az egyáltalán nem független attól, ami a világban ma konfliktusokat generál. Ebbe természetesen beletartozik, hogy a mi szűkebb régiónk, ez a közép-kelet vagy délkelet-európai régió olyan folyamatok közepette van, amely folyamatok irányára és lehetséges kimenetelére éppen a legújabb nemzetközi életben, gazdaságban tapasztalható válságok is hatással vannak, és még olyan hatásokkal is lesznek, amikre most miniszter asszony még csak nem is térhetett ki és mindannyian nem is gondoljuk. Vagyis azt gondolom, hogy azok a válaszok, amelyeket az egyes országok adnak és még a külpolitikájukban is megjelent és kétoldalú kapcsolataikban is érzékelhető, nem tudják kivonni magukat a nemzetközi kapcsolatokban bekövetkező új hatások alól.
Éppen ezért azokat a kezdeményezéseket, amelyeket miniszter asszony tett és kérésként fogalmazott meg felénk, azt gondolom, szívleljük meg, fogadjuk meg és tegyük meg a legtöbbet, amit mi magunk ezekhez az ügyekhez hozzátehetünk. Egyből itt vannak a divergencia-folyamatok Európában. Mit tudunk mi tenni, hogy ezek szét ne tartsanak, valahogy egymáshoz közeli pályán tudjunk tartani folyamatokat?
Hogy ebből konvergencia mikor lehet, az ugye a komolyabb kérdés. De például az egészen világos, hogy abban vagyunk érdekeltek, hogy se gazdasági se politikai alapon ne osztódjon meg se a jelenleg európai uniós országok közé tartozó közösség, se az a tágabb közösség, amelyik vár arra, vagy ha a divergencia erősödik, akkor egy idő után nem vár arra, hogy az Európai Unió hogyan alakítja vele kapcsolatait vagy reális perspektívát ad számára. Mi pedig abban vagyunk érdekeltek, hogy az a régió, ami a mi szomszédságunkban van, igenis európai uniós perspektívával nézzen a saját jövője elé. Egészen konkrétan abban vagyunk érdekeltek, hogy Szerbiában és a többi balkáni országban is vagy másik szomszédunk, Ukrajna esetén is a vonzó perspektíva számukra is az euro-atlanti közösség legyen és az Európai Unió, bár az Unión belüli divergenciafolyamat - nem akarok fatális jelzőket mondani, de - ellehetetlenítheti ezen országoknak a további demokratikus euro-atlanti elkötelezettségű erőit. Tehát mi ebben vagyunk érdekeltek.
Az, hogy Európa és az Amerikai Egyesült Államok közötti együttműködés erősödéséért ki mit tehet. Mi biztosan tehetünk, van egy albizottságunk, amelynek Gedei József képviselő úr az elnöke. Igenis mi is tehetünk valamit a magunk eszközeivel a külügyi bizottságban is, hogy ezeket az együttműködéseket erősítsük.
Még két konkrét kérdésre, ha megengedi, miniszter asszony, kitérnék. Egyik azzal van összefüggésben, hogy érdekünk az és Magyarország határain innen és odaát élők abban érdekeltek, hogy ezek a határok átjárhatóak legyenek, a boldogulás lehetősége a határok mentén éppen az európai források alkalmazásával, európai normák betartásával egy élhető és vonzó lehetőség legyen. Nem véletlenül említem a forrásokat, most már egymás után fognak nyílni a Magyarország határai mentén az európai területi együttműködés forrásokat és más területi forrásokat használó együttműködési területek.
Azt gondolom, hogy a Külügyminisztérium azon aktivitását, amelyet a szomszédos országok felé a határon átnyúló együttműködések támogatásában korábban vitt, most amikor majd konkrét pénzekkel megfinanszírozható projektek indulnak kapcsolattartásra, hagyományápolásra, együttműködés-fejlesztésre, toleranciára, és ezekre az Európai Unió és saját finanszírozásban a Magyar Kormány is forrásokat biztosít, illetve az a külpolitikai szemlélet, amit külügyminiszter asszony itt most megosztott velünk, ehhez jó alapot biztosít.
Elnök úrnak jó néhány dolgára Szabó Vilmos alelnök úr már utalt, én egy kifejezéssel itt most nagyon keményen kell, hogy vitatkozzak, de lehet, hogy elnök úrnak sem tűnt fel, hogy azt találta mondani, hogy irracionális mértékű magyarellenesség. Azt kell, hogy mondjam, a magyarellenességnek semmilyen mértéke nem lehet racionális. A magyarellenesség vagy bármely nemzet elleni fellépés, azoknak a nézeteknek az eluralkodása, amelyek nemzet ellen fordítanak egy másik nemzet polgárait, hazafiait, az nem megengedhető.
Ennek semmiféle tolerálható mértéke nincsen nyilván sem Szlovákiában, sem Magyarországon. Tehát Magyarországon sincs tolerálható mértéke szlovákellenességnek, gyűlölködésnek, nacionalizmusnak, éppen ezért azt gondolom, hogy ez közös felelősségünk. A kilátásba helyezett nyilatkozat kapcsán is az egy közös feladatunk is, hogy a dolgok gyökeréhez is próbáljunk egy kicsit odanyúlni, és a térségünkben zajló folyamatok gyökerénél ott levő nacionalizmusok ellen igenis föl kell lépni, legyen ez Szlovákiában élő szlovák, Magyarországon jelen lévő magyar nacionalizmus.
Azért is gondolom, hogy ez fontos, mert hiszen ha beszélni akarunk a nyilatkozat dolgáról, két dolgot kell tudnia. Egyrészt tudnia kell helyesen értékelni arra a helyzetre, amelyik kialakul, másrészt előre kell tudnia mutatnia. Lehet, hogy fordítva kellett volna, hogy mondjam: előremutató nyilatkozattal tudunk csak segíteni a mostani helyzetben. Szerintem erre képesek vagyunk, tehát igenis tudunk előremutató, a népeink, országaink együttműködését szolgáló nyilatkozatot tenni, ugyanakkor arra is képesnek kell lenni, hogy ez a nyilatkozat ott és akkor jó akusztikájú legyen, amikor megfogalmazódik és elhangzik. Éppen ezért a megfogalmazással és a végső formába öntéssel semmiképpen nem vágnék elé egy beharangozott és mindannyiunk által várt miniszterelnöki találkozónak. Már csak azért sem, mert én kritériumként a sikerességet tűzném ki, de a sikerességről azt tudjuk, hogy mindig kettőn áll a vásár. Számunkra az kell hogy fontos legyen, hogy Magyarország miniszterelnöke tegye meg a maga részéről mindazt, ami a magyar nemzeti érdek, beleértve a nemzetpolitikai érdek, határon túli magyarság érdeke is megkíván. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kérném képviselőtársaimat, hogy próbáljuk meg világosan és röviden összefoglalni a kérdéseinket. Gruber képviselő úr!
DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak egy reakció Kozma alelnök úr utolsó gondolataira. Valóban teljes mértékben egyetértek alelnök úrral, ezért is tudom azt mondani, hogy ha kell ehhez a segítség, a Külügyi bizottság segítsége, akkor akár pénteken, akár szombaton, de azt hiszem valamennyiünknek kötelességünk erre készen állni. (Dr. Kozma József: Vasárnap leginkább!) Számomra még az sem riasztó.
Köszönöm szépen a külügyminiszter asszony tartalmas beszámolóját. Csak két apró pici megjegyzés. Természetesen nagyon örülök az amerikai vízummentességnek, de talán kimaradt a felsorolásból, hogy Tajvan is vízummentességet adott a magyar állampolgároknak, ami az ország méreteit összevetve kicsit más dimenzió, de azt hiszem, szimbolikusan ugyanolyan fontos lehet, és nagyon örülök a japán-magyar kapcsolatok tekintetében annak a félmondatnak, de annak is örülnék, hogy a japán-magyar diplomáciai kapcsolatok ünnepévének keretében.
Két kérdésem van. Az egyik a költségvetéssel kapcsolatos. Miniszter asszony az anyagban a kieső konzuli és egyébdíj-bevételeknél durván 30 százalékos kieséssel számolnak. Mennyire reális még mindig, hogy a Külügyminisztérium ennek ellenére a devizakiadásait még mindig 245 forint/euró árfolyamon számolja? Ez már most irreális. Ehhez képest remélem, hogy a diplomáciai testületek nem fogják túlzottan megérezni ennek a meglehetősen pozitív devizaárfolyam hatásait.
A másik, aminek nagyon örülök és miniszter asszony említette és részletesen foglalkozott az energia tekintetében a MOL-lal, illetőleg az új európai hálózat, a NETS kérdésével, amit a MOL-csoport egyik tagja dolgozott alapvetően ki.
Említette a pozitív fogadtatást. Kik konkrétan a pozitív fogadók? A kitermelő, a tranzitáló vagy a végfelhasználó országokról van szó? Hiszen nem mindegy, hogy erősíti-e ennek a hálózatnak az elfogadása egy eddigieknél is egységesebb európai uniós energiastratégia kialakulását. Ennek a fényében mi a véleménye arról, hogy egy MTI-hír szerint ez amerikai elemző szerint a magyarok a Nabucco-vezetéket iráni gázzal kívánják feltölteni. Ez többször megjelent, és valószínűleg nem véletlen volt annak sem az időzítése, sem a nyilatkozata. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagy Gábor Tamás képviselő úr!
DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy konkrét kérdést kell feltenni. Mindannyian úgy gondoljuk, hogy a magyar kormány elkötelezett az emberi jogok és a menekültjogok biztosítása érdekében. Ma kaptam azt a hírt, hogy a parlament tibeti munkacsoportjának mára tervezett találkozója egy politikai menekülttel, elmarad, mivel pillanatnyilag ez a tibeti menekült nem kapott vízumot Magyarországra. Sárga menekültútlevéllel rendelkező tibeti - például a dalai láma maga is -, aki schengeni vízummal sem léphet be Magyarországra, csak ha külön kér vízumot, amit vagy megkap vagy nem .Ez a tiltás csak Magyarországon és Észtországban van érvényben, ha jól tudom, ezért ma elmarad ez a parlamenti találkozó.Szeretném kérni a külügyminiszter asszonyt, hogy nem kívánnak-e változtatni ezen a vízumpolitikai gyakorlaton. Köszönöm.
ELNÖK: Végül Horváth képviselő úr.
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök úr, miniszter asszonytól hallottuk azt a kormányálláspontot, hogy Ukrajna és Georgia NATO-tagságát támogatjuk. Ez egy folyamat, ha használhatom ezt a szót: kőbe vésett álláspontunk, egyetértése a magyar közéletnek. Mégis, amikor ezt mondta a miniszter asszony, a mondatának volt egy mellékmondata, valami olyasmi, hogy feltéve az egyetértést. Ugye ez azt jelenti, hogy a klubon belül, a NATON-n belüli munkájuk, hogy egyetértés szülessen ebbe az irányba, nem pedig a mi álláspontunk függ attól, hogy másoknak mi a véleménye. Köszönöm.
ELNÖK: Miniszter Asszony! Ez a Külügyi bizottság kínálata a 2008-as külpolitikával kapcsolatosan. Azt szeretnénk kérni, hogy egy kicsit pattogósan menjünk végig ezeken a kérdéseken, ha nem veszi ezt túlságosan nagy beavatkozásnak...
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Emberi jogaimba.
ELNÖK: ...Miniszter asszony, emberi jogaiba. Parancsoljon!
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Szívesen beszélek 70 percet ennek kapcsán is, ha gondolja a bizottság, de megpróbálok rövidebben.
Szlovákia kapcsán többféle megjegyzés felvetés volt. Ezeket összevonnám. Egyrészt köszönöm a támogatást, ez a múltkor a parlamentben is elhangzott. Azt gondolom, hogy itt nagyon fontos, hogy valóban együtt tudjanak lépni a magyar parlamenti pártok, illetőleg a kormány. Nagyon meg lennék lepve, ha nem lenne teljesen egyértelmű az, amit én utoljára, azt hiszem, 5 szlovák televízióállomásnak mondtam el Brüsszelben, utoljára - hangsúlyozom -, de milliószor. Az alapprobléma a szlovák magyar kapcsolatban az, hogy egy szélsőséges, nacionalista párt benne van a szlovák kormányban, és hogy egészen más egy kormányzati pozícióból ez a jelenség, mint egy olyan szélsőséges csoport részéről, amelyet Magyarországon látunk. Ezzel együtt, ezt teljesen világossá téve azt gondolom, hogy Magyarországnak abban is világosnak kell lennie, hogy elmondja, hogy a Magyarországon működő szélsőséges csoportokról és az ő akciójukról mit gondol, de nem összemosva ezt a kettőt.
Fölmerült az a kérdés, hogy én mit gondolok arról, hogy mik a szlovákiai magyar közösségek, az ottani magyarság legnagyobb problémái és a stratégiával mit állítunk középpontba. Hadd válasszam el a kettőt egymástól! Egyrészt azt gondolom, hogy alapvető szükséglet az, hogy ne kelljen félnie egy közösségnek. Ma elértünk oda, hogy felmerül a félelem.
Ehhez szorosan kapcsolódik az, hogy mennyire fogadják el partnernek egy országban a közösség legitim képviseletét, ez esetben az MKP-t. Ezen a területen nagyon sok lépést próbáltunk tenni. Van nyilván egy olyan fajta parlamenti viszony, amely ellenzék és kormánypártok közötti viszony, és amit én nagyon sokszor hangsúlyoztam, hogy az MKP nemcsak egy ellenzéki párt, hanem a szlovákiai magyarság legitim képviselete is. Ebből kifolyólag másként kell kapcsolatban lennie a kormánynak az MKP-val, mint esetlegesen egy másik ellenzéki párttal. Végül, ha a félelemről, egy közösség helyzetéről beszélünk, akkor a legitim képviselet megítélése, annak helyzete szorosan kapcsolódik ehhez.
Nyilván nehéz sorrendet állítani, de ha a három legfontosabbat kérdezte elnök úr, akkor ezeket mondanám.
A másik, ami elhangzott kezdettől, hogy a kisebbségi status quo, tehát azok az eredmények, amiket az MKP kormányzati pozícióban el tudott érni, azok maradjanak, ebben a kulturális identitás megtartása, a minőségi oktatás, olyan fajta fejlesztési lehetőségek, amelyek a kisebbségi léthez kötődnek. Szociális kérdésekről már beszéltünk. Ezek tehát mind idetartoznak, ahol Magyarország fellép és mindazok a kérdések is, amelyek a kisebbségi status quo-t érintik. Itt egész konkrétan beszélhetünk a tankönyvek nyelvhasználatáról, a magyar egyetem támogatásáról és minden egyéb olyan kérdésről, ami idetartozik.
A harmadik fő kérdés az, hogy mennyire élhet azon jogával egy közösség, hogy határon átnyúló együttműködéseket alakítson ki, hogy az életkörülményei javításáért tehessen és ennek nyilván többféle útja van. Az egyik az, ami Schengennel, európai uniós csatlakozással megnyílt. A másik, ami szorosan összefügg az európai uniós forrásokhoz való jutással, és itt tudjuk, hogy ezek azok a fejlesztési források, amelyek nagymértékben meghatározzák, hogy egy közösség vagy egy ország mennyire tud fejlődni. Mikor én magam szóvá tettem, hogy a magyar iskolák nem jutottak hozzá fejlesztési forrásokhoz, ezt a harmadik témát érintette, azt gondoljuk, hogy ez fontos. Kozma képviselő úr beszélt a határon átnyúló programokról, ezeket nagymértékben támogatjuk.
Magyarország Kormányának Szlovákia-politikájában a következő elemek vannak. Egyrészt élnünk kell azokkal a lehetőségekkel, amelyek a megerősített együttműködések lehetőségeit az európai uniós és schengeni csatlakozás után nagyon sok olyan projektjavaslatunk volt és sok olyan projekten dolgozunk, amelyek ezt a helyzetet minél nagyobb mértékben kihasználják. A másik, hogy látnunk kell azt, hogy van egy kormányzati szándék, legalábbis az egyik kormányalkotó párt részéről, hogy a két ország közötti konfliktus, illetve az ottani magyar közösséggel kapcsolatos konfliktus folyamatosan az asztalon legyen. Magyarországnak fel kellett és fel kell készülnie egy folyamatos konfliktuskezelésre is ebben a történetben.
Hadd mondjam el annak magyarázataképpen, hogy ha lépünk, akkor miért így lépünk, és ehhez szorosan kapcsolódik az, hogy mit gondolok a következő parlamenti nyilatkozatról is. Többször utaltam arra, hogy a konfliktuskezelésben az ember hogyan gondolkodik ezekről a helyzetekről. Úgy, hogy ha a másik fél éppen kész az együttműködésre, azt gondolom, kötelességünk az együttműködést a másik oldalra is megajánlani, és folyamatosan kommunikálni, hogy fontosnak tartjuk a párbeszédet, fontosnak tartjuk az együttműködést. Ha úgy tűnik, hogy nincs erre fogadókészség a másik oldalon, hanem olyan lépések vannak, ami inkább a konfliktus eszkalációjának irányába megy, akkor nagyon fontos nyomatékosan és keményen megszólalni. Ez volt az, amikor én a szlovák nagykövetet behívattam, és azt mondtam, hogy ezek a kérdések, amelyek az ígéretekkel szemben nem így történtek. Hallottuk a reakciójukat mindannyian.
Most én az utolsó megbeszélésekben azt látom és azt érzékelem, hogy elért egy olyan szintet ez a konfliktus, amikor van egy együttműködési felajánlás szlovák oldalról, több szinten van egyébként ilyen felajánlás. Alapvető érdekünk, hogy ez a kapcsolat Szlovákia és Magyarország, illetve a szlovákiai magyarság helyzete Szlovákián belül rendeződés irányába menjen. Ha van egy készség a másik oldalról tárgyalásra és dialógusra, nagyon fontos, hogy elfogadjuk, és ne akkor lépjünk olyat, ami tovább élezi a feszültséget, hisz akkor elszalasztjuk azt a lehetőséget, ami esetleg most rendelkezésünkre áll. Tehát a lépésekben ezen megfontolások vezetnek bennünket túl azon, hogy folyamatosan dolgozunk azért, hogy a háttérben az együttműködés forrásai és minden egyebe biztosítható legyen. Ez kapcsolódik a politikai nyilatkozathoz. Azt gondolom, most van egy többszálú készség, kifejeződés a tárgyalásra. Ebben az esetben nem lenne szerencsés olyan fajta parlamenti nyilatkozatot kiadni, amely visszamenően felsorolja az összes konfliktustémát.
Aminek szerintem most értelme lenne, vagy hogy a parlament maga is saját kapcsolatai révén vegyen fel újabb kapcsolatokat a szlovákiai parlamenti pártokkal, azokkal amelyekkel kapcsolatban - és tudom, hogy több párttal - vannak ilyen együttműködései. Ha mindenképpen megszületik, arról szóljon, hogy sajnáljuk, hogy volt egy KMKF-es nyilatkozat. Szóljon arról, hogy eloszlatjuk a félreértéseket, semmiképpen nem Szlovákia ellen irányul, nem ez a szándék, hanem a szorosabb együttműködés a tényleges magyar szándék. Én ezen nem mennék túl pont azért, mert a konfliktus megoldásában olyan fázisban vagyunk, amikor remény van arra, hogy kialakuljon egy párbeszéd. Most a párbeszédet kellene segíteni.
A KMKF nemzetközi megítélése. Én nem látom ennek a veszélyét, sokkal inkább azt látom, hogy van egy készség arra, hogy a kétoldalú kapcsolatokban tisztázható és elintézhető legyen. Ha az elnök úr kérdése, hogy mi jelenthet segítséget, és mit tud tenni a diplomácia, ez elsődlegesen parlamenti ügy úgy, ahogy a KMKF is elsődlegesen parlamenti ügy. Meggyőződésem és beszéltünk is többekkel erről, hogy amit tenni lehet, amit most én magam is felmutatok és a kollégáink is, hogy a KMKF az összes többi olyan ország számára semmilyen olyan problémát nem okoz, amelyeknek képviselői szintén benne vannak a KMKF-ben, lásd: Románia, Horvátország, stb. Tehát igazából ez az, amit mi fel tudunk mutatni és szerintem ez az az érv, amit igazából használni lehet.
A rendkívüli bizottsági ülés összehívása nyilvánvalóan nem az én kompetenciám, én biztosan nem tudok itt lenni, mert Németországban vagyok német-magyar fórumban, ez végiggondolandó, hogy a miniszterelnöki találkozó előtt vagy után érdemes ezt összehívni többféle felvetéssel kapcsolatban.
Uniós elnökségi felkészülés kapcsán azt gondolom, hogy van egy szoros együttműködés és párbeszéd. Ennek van egy menetrendje, és akkor Balla képviselő úrnak is hadd válaszoljak. Van egy menetrendje, ahol azokat a témákat, amelyek sorra kerülnek egyébként a tárgyalásokban, azokat megtárgyaljuk. Ezek nem együléses tárgyalások, ez egy igazi interaktív folyamat. Most itt értve a kollégákat, májusban és az előző ötpárti egyeztetőn is volt szó az elnökségi prioritásokról, tematikáról. A mi kollégáink ezt követően ültek most le a belga és spanyol kollégákkal, és eredményeit vissza fogjuk hozni a következő ülésre. Tavasz az, amikorra véglegesítenünk kell ezt. Azért is kell közelebb kerülni az elnökségi időszakhoz, mert nagyon sok témáról ma még nem tudjuk, hogy biztosan az asztalon lesz-e, megoldódik, esetleg új témák kerülnek a kérdésbe.
Elnök úr kérdése volt, hogy a költségvetésben miért nem elkülönítetten jelenik meg az elnökségi költségvetési rész. Nagyon sok forrás van elnökségi költségvetésre, és nyilván nem lenne kizárható, de azt gondolom, hogy nehéz lenne ezt e helyen megjeleníteni. Az AVOP-ból fedezzük a képzéseket, tehát az operatív programból fedezzük, ez nyilvánvalóan itt külön nem tud megjelenni. Az ÁK2 bérlése nyilvánvalóan másik költségvetési tétel, amit közvetlenül hozzá tudunk ehhez rendelni. Az ÁK2-t béreljük, ennek bérlete, informatikai költsége, bútorai, felszerelése nyilvánvalóan másik költségvetési tétel. Van egy harmadik, ami előrehozható fejlesztésekre vonatkozik, és nem tud megjelenni a jövő évi költségvetésben, hisz erről volt szó a külügyi bizottságban, hogy egy összeg, 22,6 milliárd forint tervezetten már az ez évi költségvetésből megtendereztethető arra a célra, hogy ez fedezze a fejlesztések egy részét. Nagyon sokfajta olyan van, amiről ha ma fognak az ötpárti egyeztetőn beszélni, akkor egymás mellé lehet tenni, hogy ez mind az európai uniós elnökségünket szolgálja. A költségvetésben nehéz ezeket feltüntetni, de hogy együtt megjelenítsük őket, az nem probléma, és erről ma lesz lehetőség hosszabb ideig beszélni, kollégáim jönnek és beszámolnak erről.
A post PCA-vel kapcsolatosan a kérdés az volt, hogy fontosnak tartjuk-e, hogy Oroszország csatlakozzon az energiachartához. Természetesen igen, amikor azt képviseljük az Európai Unión belül is, de itthon is, hogy fontos, hogy az Európai Unió és Oroszország között minél több szerződéses, szabályozott viszony legyen, ennek kiemelt területe az energiaellátás területe, és kiemelt területe nyilvánvalóan ez is. Ez a tárgyalásban biztosan szerepel és őszintén reméljük, hogy ebbe az irányba fog továbbhaladni.
A rakétavédelem elhalasztásáról. Azt látjuk, hogy valameddig eljutottak ezek a tárgyalások, és egyelőre nehéz tudni, hogy Barack Obamának, az új amerikai elnöknek mi a hozzáállása. Egy olyan mondatot lehet erről tudni, hogy akkor, ha a technikai feltételek megérnek ehhez. Nyilván nem tudunk a részletekről sokat. Egyébként ügyelnek is rá, hogy addig, amíg az új elnök beiktatására nem kerül sor, addig ne kezdődjenek el olyan fajta tárgyalások, amelyek esetleg megkérdőjeleznék, hogy egyelőre az Egyesült Államok elnöke a jelenlegi elnök, aki a döntéseket hozza.
Magyarországnak az az álláspontja ebben, hogy fontos, hogy legyen egy olyan védelem, ami az egész régióra, Magyarországra is kiterjed. Nyilvánvalóan nem szerencsés az, ha ez a másik oldalon, orosz oldalon olyan fajta kijelentéseket provokál, ami pontosan az, amit említett elnök úr, az Iskander-rakétákkal kapcsolatban elhangzó megjegyzés. Azért sem szerencsés ez, mert volt egyfajta közeledése Barack Obamának, a jövendő amerikai elnöknek, Medvegyev elnök úrhoz, ami a kapcsolatok felvételéről szólt, és nyilvánvalóan ezzel szembemegy, legalábbis nem segíti elő a közeljövőben. Fontos, hogy az a párbeszéd, ami elindult Oroszországgal, folytatódjon, és megoldást hozzon ebben a kérdésben, tehát megint ne az eszkaláció, hanem az együttműködés irányába lehessen lépni.
Ezért kell tovább dolgozni ezen a bizonyos felajánláson, ami a közös európai biztonsági architektúráról szól, hogy jobban értsük, hogy mik ezek a felajánlások, mik a felvetések és hogyan lehet ezt továbbfejleszteni.
Szabó alelnök úr hozzászólását köszönöm szépen, főleg a megerősítéseket. Fölmerült, hogy a miniszterelnöki találkozót megelőzően legyen-e bizottsági ülés. Nyilván tovább kell tárgyalni, hogy mi az, ami a leginkább segítséget jelent. Balla képviselő úrnak szerintem nagyrészt adtam választ, ami az elnökségi prioritásokra vonatkozik. Nem tudunk transzparensebbek lenni, gyakorlatilag minden tárgyalási témáról, minden asztalon levő témáról folyamatosan küldjük az információkat, folyamatosan foglaljuk össze, csatornázzuk be azt, ami az ötpárti tárgyaláson történik és kialakul véleményként, csatornázzuk be az egyéb tárgyalásainkba, és csatoljuk vissza azt, ami máshol történik.
Meggyőződésem, hogy ez egyébként az egyedüli üdvözítő munkamód, ha bármi konkrét probléma van, természetesen teljesen nyitottak vagyunk arra, hogy megbeszéljük. Nabucco-konferencia ügyben gyorsan megnézték a kollégáim, hogy mind a két nagykövet azóta megkapta az agrément, és megy is Boross nagykövet úr, csatlakozik a küldöttséghez, tehát nincs ezzel probléma, sőt Gilyán nagykövet úr is ott lesz.
BALLA MIIHÁLY (Fidesz): És Bayer nagykövet úr?
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Igen, Bayer nagykövet úr is csatlakozik, Boross nagykövet úr és Gilyán nagykövet úr is csatlakozik, tehát mindenkit, akit hiányolt a képviselő úr, ott lesz.
Kozma képviselő úr kérdésére, az EU-integrációval kapcsolatban. A globális folyamatok nagyon nagy mértékben hatnak arra, hogy az európai integráció mennyire tart szét vagy össze. Nagyon nagy mértékben befolyásolja a nacionalizmusokat, amiről ma sokat beszéltünk. Ezek mind összefüggenek. Ez befolyásolja azt, hogy a régiónk euro-atlanti integrációs folyamata milyen tempóban megy tovább, ez pedig az ottani demokratizálódás.
Azért szerettem volna az egész mai beszámolómat globális kérdésekkel kezdeni, hogy világos legyen, hogy ezek nagyon szorosan összefüggenek: az, hogy mi történik globálisan a világban, azzal, hogy mi történik a Nyugat-Balkánon, Európában és egészen konkrétan Szlovákiában.
A határon átnyúló együttműködések az egyik fő olyan téma, amit a Külügyminisztérium minden erővel képvisel. Gruber képviselő úr kiegészítését köszönöm, valóban, Tajvan vízummentességet adott. A japán magyar kulturális évadnak ez az apropója, hogy ünnepeljük a diplomáciai kapcsolatok felvételének évfordulóját.
A NETS esetében a tranzitországokról van szó. Kifejezetten arról szól, hogy a tranzitútvonalakat összekötni, egy közös vállalkozásba bevinni. Ahol már elkötelezettség van, az Románia és Horvátország, de a többi megszorított ország is fontolóra veszi és láthatóan pozitívan viszonyul ehhez a történethez. A költségvetéssel kapcsolatban a legfőbb kockázata a magyar Külügyminisztériumnak az árfolyamkockázat, de ezzel tisztában van a Pénzügyminisztérium, és ez a tárgyalásoknak folyamatosan témája, hogy valamilyen árfolyamon ma belekerüljön forintban a költségvetésünkbe az, ami a külföldi kiadásainkra vonatkozik.
Nyilván, ha lesz egy árfolyamváltozás - láthatóan lesz és van -, akkor ez akár 10 százalékos különbséget is jelenthet a külföldi kiadásaink esetében. Ezt lehet látni, hogy 248-hoz képest ma majdnem 10 százalékkal vagyunk magasabban.
A Nabucco-vezeték és az iráni gáz. Magyarország kezdettől azt képviselte, hogy az iráni gáz becsatornázásáról akkor lehet szó, ha Irán együttműködése az Európai Unióval a nonproliferáció irányába tett lépései elképzelhetővé tesznek egy olyan fajta kapcsolatot, ami akár erre is vonatkozhat. Nem tudom, hogy ez miért merült fel - nyilván vannak elképzeléseim -, nyilvánvalóan eloszlatandó a dolog. Ezt soha felelős ember nem mondta, ez egészen biztos.
Nagy Gábor kérdésére a tibeti menekültekkel kapcsolatban: gyorsan jönnek az információk, egyrészt, hogy októberben feloldottuk ezt, tehát van egy változás, sőt, szeptember végén a kormányrendelet módosításra került. Másrészt egész konkrét számok vannak, hogy az elmúlt 4 hónapban összesen hárman kapták meg, és kettőt utasítottunk el hamis útlevél miatt. Tehát ahol elutasításra kerül sor, nem amiatt van, mert tibeti kérdés, hanem amiatt, hogy egyéb probléma van, ahol nyilván Magyarországnak megfelelően kell lépni. Ez Bartha Krisztinától származó információ. Itt a Krisztina. Ha van még valami, akkor megkérjük a Krisztinát. Én most lezárnám ezt.
Horváth János felvetésére. Igen, egyértelműen támogatjuk az ukrán, grúz NATO-tagságot. Magyarország oly mértékben dolgozik az egyetértésen és ezen, hogy ilyen döntés szülessen, hogy erre sok informális köszönetet is kaptunk az utolsó NATO-csúcs után. Nagyon aktívak voltunk ebben a témában, úgyhogy ez egyértelmű. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Gratulálok, miniszter asszony! Nagyon szépen köszönjük a gyors, pattogós és világos válaszokat. Köszönjük, hogy lehetőséget adott a szokásos eszmecserére. Jó munkát kívánunk önnek és munkatársainak, a kabinetfőnök úrnak. Köszöntjük Szederkényi Viktort most az asztal túloldalán, mert Viktor sok időt töltött el az asztalnak ezen az oldalán anno, most pedig, ha jól látom, a miniszteri kabinetiroda munkatársaként köszönthetjük őt is.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Elnök úr jól látja. (Derültség.) Miniszter asszony, köszönjük szépen, viszontlátásra! (Dr. Göncz Kinga és munkatársai elhagyják a termet.)
Rátérünk a 2. napirendi pontunkra a Magyar Köztársaság költségvetésére. Nagy tisztelettel köszöntöm Erdélyi Rudolfot a Pénzügyminisztériumból, valamint Baranyi Tibort a Külügyminisztériumból.
Szeretném, ha az ajánlási pontokon gyorsan végig tudnánk haladni: 154., 167., 171., 357., 366. ajánlási pontok. Azt javaslom, hogy mindegyik pontnál hallgassuk meg a kormány képviselőjét, ezt követően szavazzunk!
154. pont, a miniszterelnökségre vonatkozik. Erdélyi úr!
ERDÉLYI RUDOLF (Pénzügyminisztérium): Jó napot kívánok, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az előterjesztő támogatja ezt a pontot.
ELNÖK: Ki támogatja a 154. pontot? (Szavazás.) Egyhangú.
167. pont Nógrádi, Németh képviselő urak javaslata.
ERDÉLYI RUDOLF (Pénzügyminisztérium): Előterjesztő nem támogatja.
ELNÖK: Előterjesztő nem támogatja. Ki támogatja? (Szavazás.) 9 igen.
Ki nem támogatja? (Szavazás.) Tizenegy nem.
9 igennel, 11 nemmel a bizottság nem támogatja, egyharmad megvan.
A 171. pont Veres János javaslata.
ERDÉLYI RUDOLF (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Tizenegy igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Kilenc nem. A bizottság elfogadta.
Áttérünk a 357.,- Külügyminisztérium szintű javaslat.
ERDÉLYI RUDOLF (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Tizenegy igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Kilenc nem. A bizottság elfogadta.
358. pont, Cseresnyés Péter javaslata. Kormány!
ERDÉLYI RUDOLF (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki nem támogatja a javaslatot? (Szavazás.)
Egyhangúlag nem támogatjuk a javaslatot, egyharmad sem.
359-es javaslat, Veres János képviselő úr javaslata.
ERDÉLYI RUDOLF (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Tizenegy igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Kilenc nem. A bizottság támogatja a javaslatot.
360. javaslat, Örvendi képviselő úr javaslata. Kormány!
ERDÉLYI RUDOLF (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki nem támogatja? (Szavazás.)
Egyhangúlag nem támogatjuk a javaslatot, egyharmad sem.
361. javaslat. Kormány!
ERDÉLYI RUDOLF (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Ki nem támogatja? (Szavazás.)
Egyhangúlag nem támogatjuk a javaslatot, egyharmad sem.
362. Veres János javaslata. Kormány!
ERDÉLYI RUDOLF (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Tizenegy igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Kilenc nem.
A bizottság 11 igen, 9 nem szavazattal támogatja a javaslatot.
363., Mikola István javaslata, kommunikációra vonatkozik. Kormány!
ERDÉLYI RUDOLF (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kormány nem. Ki támogatja? (Szavazás.) Kilenc igen. Ki nem támogatja?
(Szavazás.) Tizenegy nem. A bizottság nem támogatja, de egyharmad megvan.
365., Hoffmann Rózsa javaslata.
ERDÉLYI RUDOLF (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki nem támogatja? Egyhangúlag nem támogatja. (Közbeszólásra.) Bocsánat, ki tartózkodik? (Szavazás.) Nagy Andor tartózkodik, és bizottság egyharmaddal sem utasította el.
366., Áder János javaslata.
ERDÉLYI RUDOLF (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Korea. Nem támogatja Koreát a kormány. Ki támogatja Koreát? (Szavazás.) Kilenc igen. Ki nem? (Szavazás.) Tizenegy nem.
A bizottság 9 igen, 11 nem szavazattal elutasította, de az egyharmad megvan.
A végére értünk, köszönjük szépen a megjelenést önöknek.
A következő napirendi pontunk az üzbég adóztatás. Köszöntöm Supola Ágnest a Külügyminisztérium részéről. Kezét csókolom, kedves Ágnes. Viszontlátásra uraim, jó munkát kívánok! Áttekintettük a kettős adóztatást, van-e kiegészítés?
SUPOLA ÁGNES (Külügyminisztérium): Nincs.
ELNÖK: Nincs. Van-e hozzászólás? (Nincs jelzés.) Nincs, ki támogatja a kettős adóztatás elkerülését? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen. Viszontlátásra, jó munkát kívánunk!
Tisztelt Bizottság! A rendkívüli ülést, tekintettel a probléma súlyosságára, indokoltnak tartom. Egyeztetünk a konkrét meghívottakkal, illetőleg a lehetséges időpontokról az elnökség tagjaival, ezt követően tájékoztatást fogunk adni, mint ahogy én értelmét látom utólagos egyeztetésnek is, hiszen egy olyan kérdésről van szó, amely megér akár két egyeztetést is. Egyébiránt rendes következő ülésünk december 2-án 10 órakor lesz, nagyköveteket fogunk meghallgatni.
Tisztelt Bizottság! Amennyiben nincs több kérdés, az ülést berekesztem. Jó munkát kívánok! Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 24 perc)
|
Németh Zsolt a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezetők: Barna Beáta és Dancsecs Dóra