KHTB-33/2008.
(KHTB-85/2006-2010.)
az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2008. december 9-én, kedden, 10 óra 30 perckor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak részéről*
Hozzászóló*
Tom Lantos munkásságának továbbviteléről szóló törvényjavaslat (T/6828. szám) Általános vita első helyen kijelölt bizottságként*
Horváthné dr. Fekszi Márta bevezetője*
Kérdések, hozzászólások*
Horváthné dr. Fekszi Márta válaszai*
Határozathozatal*
Tájékoztató az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatokról*
Elnöki bevezető*
Dr. Andreas Schockenhoff előadása*
Kérdések, hozzászólások*
Dr. Andreas Schockenhoff válaszai*
Az Európa Tanács 2006. május 19-én, Strasbourgban elfogadott, az államutódlás esetén bekövetkező hontalanság elkerüléséről szóló egyezménye kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/6981. szám) Általános vita*
Dr. Molnár Tamás bevezetője*
Határozathozatal*
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó Vilmos (MSZP), a bizottság alelnöke
Kárpáti Tibor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kránitz László (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP)
Dr. Szakács László (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Horváth János (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz)
Potápi Árpád János (Fidesz)
Dr. Nagy Andor (KDNP)
Kovács Kálmán (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Szabó Vilmos (MSZP) megérkezéséig Mesterházy Attilának (MSZP)
Dr. Gedei József (MSZP) dr. Szakács Lászlónak (MSZP)
Hárs Gábor (MSZP) dr. Kozma Józsefnek (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP) megérkezéséig Kránitz Lászlónak (MSZP)
Kránitz László (MSZP) megérkezéséig dr. Varga Lászlónak (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP) távozása után Kovács Kálmánnak (SZDSZ)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz) megérkezéséig dr. Horváth Jánosnak (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz) távozása után Balla Mihálynak (Fidesz)
Potápi Árpád János (Fidesz) távozása után dr. Gruber Attilának (Fidesz)
Meghívottak részéről
Andreas Schockenhoff, a német kormány oroszországi különmegbízottja
Dr. Molnár Tamás (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(A bizottság 10 óra 08 perctől 10 óra 30 percig zárt ülés keretében tanácskozott, melyről külön jegyzőkönyv készült.
(A nyílt ülés kezdetének időpontja: 10 óra 30 perc.)
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Rátérünk a 2. napirendi pontunkra, elrendelem a nyílt ülést. Tom Lantos munkásságának továbbviteléről szóló törvényjavaslat a napirendi pontunk. Államtitkár asszony a helyén is maradhat. Át is adom a szót, hogy röviden ismertesse.
Horváthné dr. Fekszi Márta bevezetője
HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA külügyminisztériumi államtitkár: Nagyon röviden. A törvényjavaslat mindenki előtt ott van indoklással együtt. Azt hiszem, Tom Lantos munkásságát nem kell hogy ecseteljem. A törvényjavaslat egy viszonylag hosszabb preambulumból áll, ez volna a megemlékezés, kvázi a történeti rész, a Tom Lantosról való megemlékezés, és a tényleges törvényjavaslat magának az alapítványnak a létrehozása. Azért kezdeményez törvényjavaslatot a kormányzat, hiszen ismerjük, hogy a polgári törvénykönyv módosítása miatt alapítványt már kormányzat által nem lehet létrehozni, viszont a parlament által lehetséges, ha megvan a megfelelő törvényi felhatalmazás.
Jelen pillanatban, ami kormány által létesített alapítvány, az a Demokratikus Átalakulás Intézet volt korábban. Ez lényegében a magyar átalakulás, rendszerváltás tapasztalatait adja át az egész világon. A Külügyi Intézet alapvetően a Külügy háttérintézménye, amely a Külügyminisztérium munkáját segíti elő, és ez volna a harmadik olyan intézmény, ami Tom Lantos munkásságát ismervén a kirekesztés, a mindenfajta diszkrimináció, az emberi jogok, az egyetemes értékek tovább ápolását és folyamatos monitorizálását és nemzetközi színtéren az ilyen intézmények összekapcsolását írná elő.
Nyilvánvaló dolog, hogy ha a parlament elfogadja a törvényjavaslatot, maga az alapítvány felállítása, az alapító okirat létrehozása ugyanúgy ötpárti egyeztetést és konszenzust igényel; azt gondolom, ebben ugyanúgy és az intézet vezetésében szintén meg kell teremteni a parlamenti pártok közötti összhangot.
ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár asszony. Engedjék meg, hogy röviden ismertessem a Fidesz álláspontját. Az alapgondolattal messzemenőkig egyetértünk. Úgy gondoljuk, hogy szükséges, hogy valamennyi intézmény, amely az emberi jogokkal, demokráciával foglalkozik, adott esetben vegye föl Magyarországon Tom Lantos - vagy Lantos Tamás, ahogy engem Horváth János bátyám, Tom Lantos nagyon közeli barátja figyelmeztetett; ő Magyarországon Lantos Tamás volt -, Lantos Tamás örökségét, szellemi hagyatékát megjeleníteni. Ugyanakkor a konkrét előterjesztéssel kapcsolatban fenntartásaink vannak. Először is úgy látjuk, hogy az előterjesztés homályban hagyja azt, hogy mit fog létrehozni a kormányzat, hiszen végső soron csak az indokló részben szerepel, hogy létrejönne egy ilyen Lantos Tamás Intézet. Nem világos az, hogy mi indokolja azt, hogy 10 évre előre különítse el a költségvetés a forrásokat, hiszen a magyar költségvetés éves rendszerben működik. Illetőleg zajlanak jelenleg az ötpárti egyeztetések, és azt hiszem, egyszerűbb lett volna az ötpárti egyeztetéseket megvárni és ezt követően a Házszabálytól eltéréssel nem is kellene adott esetben lefolytatni azt a vitát, amit most itt folytatunk.
A magunk részéről azt is helyesnek tartanánk, ha az az intézmény - amit egyébként Lantos Tamás nem jelentéktelen hozzájárulásával sikerült létrehozni -, a Demokráciaközpont Közalapítványt, valamint a Demokratikus Átalakulásért Intézetet, amely nyilvánvalóan a világ demokratikus átalakulásaival foglalkozik, ezt a közalapítványt keresztelnénk el az alkotója után, az alkotója halálát követően. Azt gondolom, ez is méltó megoldás lenne Lantos Tamás emlékének megörökítésére.
Ezzel együtt most azt javasolnám, hogy nem kell ezeket a kérdéseket mind végigvitatnunk, hiszen elkezdődik egy eljárás. Mi módosító javaslatokat fogunk ennek szellemében Horváth János képviselő úrral benyújtani. Mi vagyunk első helyen kijelölve, tehát a bizottság részéről kell egy előadót is jelölnünk, tehát értelemszerűen módunk van arra, hogy kisebbségi előadót is jelöljünk.
Van-e további hozzászólás? (Jelzésre:) Szakács képviselő úr!
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Most kaptuk a kezünkbe mi is a törvényjavaslatot. Úgy gondolom, hogy a céljaival mindenképpen egyetértünk, igazából a megfogalmazásbéli ellenkező véleményemet szeretném én is elmondani, hiszen itt egy törvényjavaslatról beszélünk.
Már a címe is nagyon furcsa, hiszen Magyarországon nem feltétlenül szokás valaki nevével fémjelzett törvényt megalkotni, illetve maga a preambulum is álláspontom szerint túl irodalmira sikerült. Azt mondtam, miközben erről beszélgettünk, hogy emlékszem, hogy Stendhal azért, hogy nagyon tárgyilagos tudjon maradni, mindig a quocivilt olvasta, miközben írta a Vörös és Feketét; nagy valószínűség szerint ez visszafelé nem működik. Ezért javaslom azokat az igazából törvényszövegben szerintem nagyon-nagyon idegen, kicsit patetikus kifejezéseket elhagyni, amelyek az első, preambulumrészben benne foglaltatnak; főleg az első 2 mondat átfogalmazása az, amely törvényszöveghez talán jobban illene.
A második felvetésem az volna, hogy maga a törvény címe - Tom Lantos vagy Lantos Tamás, nagyjában-egészében, úgy gondolom, el fogjuk tudni dönteni, ezzel együtt a címből ki kell derülnie annak, hogy miről szól a törvény. Hogy Tom Lantos munkásságának továbbviteléről, az egy végtelen tág fogalom. Megmondom őszintén, ha rá kellene keresni bármilyen törvénytárban, nem feltétlenül találná meg bárki. Javaslom kiegészíteni azzal, hogy a Tom Lantos vagy Lantos Tamás Intézet és Szabadság, Demokráciáért Alapítvány létrehozásáról, mert akkor tudni fogjuk, hogy egészen pontosan miről szól a törvény.
Még egy dolgot szeretnék mondani, ami az államtitkár asszony kiegészítőjében is szerepelt. Az alapító okiratot természetesen ötpárti egyeztetés után vissza kell hozni, erre viszont egy egészen rövid utalás sincs a törvénytervezetben. Ez ugyancsak nagyon szokatlan akkor, amikor alapítványokat hozunk létre, legalább egy határidővel, legalább annak megjelölésével, hogy miként kellene összeállítani az alapító okiratot. Egészen biztosan kellene rá utalni, javaslom itt egy (4) bekezdésben, az 1. § (4) bekezdésében ezt körülírni. Nagyjában-egészen ennyit gondoltam. Természetesen a szövegszerű javaslatokat is meg fogjuk tenni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kozma alelnök úr!
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! Szerintem éppen képviselőtársam megjegyzéséből, hozzászólásából is pontosan látszik, hogy mennyire fontosnak tartjuk ezt az ügyet. Kezdettől, folyamatában is, és azt is fontosnak tartjuk, hogy ez révbe is jusson a legközelebbi jövőben. Éppen ezért természetesen támogatjuk magát az ügyet, és ennek a parlament általi elfogadását. Az általános vitára való alkalmasságot természetesen támogatjuk. Azzal együtt minden ilyen észrevételt teljesen nyitottan fogadunk, és az ügy érdekében szerintem integrálhatóak a továbbiakban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Balla képviselő úr!
BALLA MIIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Személy szerint egy kicsit nehéz helyzetben vagyok, mert végiggondolva az elmúlt napok eseményeit egyáltalán hogy a Tom Lantos Alapítvány, illetve Intézet létrehozása körül mi zajlott, egy olyan észrevételem van, amit talán többen is felvetettek, hogy maga az előterjesztés - nem mondom azt, hogy pontatlan - nem rendelkezik azzal a precizitással, pontossággal, konkrétsággal, ami eldöntené egy intézet létrehozását mondjuk a következő tíz évre a tervezet szerint. És nem kevés pénzről van szó, ráadásul, amit szerintem nagyon precízen, nagyon pontosan kellene megfogalmazni. Valahogy olyan érzésem volt, hogy gyorsan csináljunk valamit, és ebben annyi általánosság van és ahogy Szakács képviselőtársam is mondta, hogy több olyan szövegszerű - ahogy kivettem a szavaiból - javaslatot, pontosítást igényel még ez a törvényjavaslat, amely mindenképpen azt kell hogy feltételezze, hogy ötpárti megállapodásban tegyünk mindenre pontot. Tehát nagyon pontossá, átláthatóvá kell tenni, különösen mert pénzről is szól a dolog, illetve olyan lényegi és konkrét megfogalmazásokat is bele kell vinni a szövegbe, amelyből pontosan tudjuk azt, hogy egyáltalán mit is szeretnénk létrehozni, mert az első olvasata a tervezetnek nagyon sok olyan általánosságot fogalmazott meg, amellyel persze, mindenki egyetért, csak utána ezek az általánosságok ugyanúgy megmaradnak az intézet létrehozásával kapcsolatos teendőknél is.
Személy szerint úgy gondolom, hogy akkor fogunk helyes és jó úton járni, ha mi ezeket megpróbáljuk minél gyorsabban, a következő év elején mindenképpen eljuttatni oda az egészet, hogy el lehessen kezdeni ennek az intézetnek a létrehozását. De hogy magunkkal szemben is minden rendben legyen, tényleg pontos és precíz törvényjavaslatot kell majd lezárnunk, és szerintem ennek semmiféle akadálya nem lesz, ahogy láttam az ötpárti hozzáállást az elmúlt napokban.
ELNÖK: Horváth János képviselő úr!
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Bizottság! Hallgatom ezeket a hozzászólásokat, tisztelt képviselőtársaim. Érezzük, hogy ez tovább folytatódik. A téma igazán megéri: Lantos Tamást szeretett Magyarországán Tamásnak szólítani. Ha Amerikában később került volna a közéletbe, megtartotta volna a Tamás nevet Amerikában is, mint ahogy tudunk másokat, akik... Ez az ember, Horváth János sosem lett John Horváth Amerikában 40 év alatt, hanem mindig János Horváth voltam. Ő ezért engem kicsit irigyelt, szokta mondani, hogy erre nem jött rá annak idején.
Mindezt azért mondom, hogy ő mennyire magyarnak tudta magát, azt szokta mondani, hogy azért jó amerikai, mert jó magyar, és azért hasznos a magyar államnak, mert olyan jó amerikai, amilyen. Ez egy kicsit patetikus és költői, de a preambulum lehetőséget ad arra, hogy deklarációként mondja el a törvényalkotó vagy kicsoda, aki létrehoz egy alapítványt, ezeket a szándékokat. A preambulum - ismétlem - kinyilatkoztatás. Aztán jön a törvénynek azon része, amely intézkedik. Az intézkedési részre persze, hogy mindazok a bekezdések állnak, és gondolom, azok lesznek a pártközi vagy valamiféle tanácskozások részei. Jó úton vagyunk, elnök úr. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Államtitkár asszony, igazán az a kérdés, hogy zajlik egy ötpárti egyeztetés, hogy mi értelme van annak, hogy erről itt most vitatkozunk. Miért terjesztették be? Nem nagyon értjük.
De bizonyára megvannak az indokok, parancsoljon!
Horváthné dr. Fekszi Márta válaszai
HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA külügyminisztériumi államtitkár: A Külügyminisztérium nem vett részt a lezajlott ötpárti egyeztetéseken. A beterjesztésnek az volt az indoka, hogy az egyeztetőkön az az elvi álláspont született, hogy a parlament pártjai egyetértenek a törvényjavaslat megalkotásával. Ezért lett ez beterjesztve.
A preambulumrész, valóban, én is úgy gondlom, hogy lehet, hogy túl patetikus, ahogy Horváth képviselő úr mondta, és egyébként ismervén a család szándékát, ők szeretnék is - az özvegye is -, hogy itt, ahogy Amerikában - meg kell hogy mondjam, hogy többé-kevésbé - ez szokás, lényegében ilyen megfogalmazás megjelenjék. Egy intézet alapító okiratába való kérdéseket törvényben szabályozni túlságosan bonyolulttá és hosszúvá tenné a törvényjavaslatot. Azért született ilyen rövidre a rendelkező rész. Azért tettem hozzá, hogy őszintén azt gondoljuk, hogy az alapító okiratot és az intézet felállítását egy ötpárti egyeztetőnek kell jóváhagynia. Ez tulajdonképpen keretet, felhatalmazást ad arra, hogy ez az alapító okirat közösen megszülessék.
Ha ezzel kapcsolatosan pontosításra - ahogy elhangzott minden oldalról - van szükség, nyilvánvaló, hogy akkor le kell ülni, át kell beszélni, de ez megoldható. De a tényleges szabályozó rész nem a törvényben van, azt közösen kell megcsinálnunk.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Akkor szavazunk. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Tizenegy igen. Ki tartózkodik? (Szavazás.) Kilenc.
Tizenegy igen szavazattal, 9 tartózkodás mellett a bizottság támogatta a javaslatot. Bízunk abban, hogy a nyitott kérdésekre megoldást születik, és így az ellenzék is támogatni tudja majd az ígéretnek megfelelően a javaslatot. Köszönöm szépen.
Előadót kell állítanunk. Ma délután lesz a vita. Ki vállalja az előadóságot? (Szabó Vilmos jelentkezik.) Ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú.
A kisebbségi véleményt ki mondja el? (Dr. Horváth János jelentkezik.) Ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú.
Köszönjük szépen, államtitkár asszony, viszontlátásra, jó munkát.
Tájékoztató az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatokról
Át is térünk a 3. napirendi pontunkra. Tájékoztató az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatokról. Parancsoljanak, vegyék föl a tolmácskészülékhez tartozó fülhallgatót, és el is kezdjük. (A jelenlévők fülükre helyezik a fülhallgatót.)
Nagy tisztelettel köszöntöm dr. Andreas Schockenhoff urat, a német kormány Oroszországi különmegbízottját bizottsági ülésünkön. Úgy vélem, hogy a látogatása egyedülálló lehetőség a magyar Országgyűlés Külügyi bizottságának, hogy az Európai Tanács csúcstalálkozója előtt tájékoztatást kapjunk tőle olyan kérdésekről, amelyek ma nagyon meghatározóan érintik az EU és Oroszország kapcsolatát. Hadd utaljak olyan apróságokra, mint az Európai Tanács napirendjén szereplő keleti partnerség kérdésére, az energiabiztonság kérdésére vagy általában arra a stratégiai viszonyra, amely egy multipolárisabbá váló világban Európa és Oroszország között kialakul. Köszönjük szépen, különmegbízott úr, hogy elfogadta a meghívásunkat, és arra kérném, hogy egy rövid összegzését adja a témának. Ezt követően szintén rövid hozzászólásokra és kérdésekre lesz lehetőség. Parancsoljon!
Dr. Andreas Schockenhoff előadása
DR. ANDREAS SCHOCKENHOFF, a német kormány oroszországi különmegbízottja: Köszönöm a szót az igen tisztelt elnök úrnak. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy bizottságuk előtt szólhatok az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatokról.
A sikeres együttműködés előfeltételeiről beszélnék, utána az együttműködési területekről szólnék, így az energetikáról, az oroszországi belső helyzetről beszélnék. Az Európai Unió külügyminiszterei november 10-én megállapodtak, egy új megállapodásról tárgyalunk Oroszországgal. Ennek különbözik a szövege, hiszen ilyen együttműködési megállapodás előnyös mindkét ország számára, amely új alapokat teremt az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatoknak. Oroszország eléggé elvesztette hitelességét és a belé vetett bizalmat a grúz fellépés után. Dél-Oszétia és Abházia elismerése a nemzetközi jog durva megsértése, és megsérült az ebben, hogy békés úton kell rendezni a konfliktusokat. Az is nyugtalanságra alapot adó dolog, hogy Oroszország szomszédsági politikájában a fegyveres fellépés szinte polgárjogot nyert. A kaukázusi válságban megmutatkozott az is, hogy Oroszország esélyei arra, hogy demokratikusabb legyen, nyitottabb legyen, csorbát szenvedtek. Éppen azért a nyílt párbeszédet Oroszországgal szorgalmaznunk kell.
Áttérek saját érdekeinkre. "Nincs más alternatívánk, mint a jó erős kapcsolatok, amelyek alapja a párbeszéd, a nemzetközi jog betartása és az ENSZ, illetve az EBESZ chartájának tiszteletben tartása." Idéztem az Európai Unió állam- és kormányfőinek szeptember 1-jei találkozójáról. Oroszország mérete és hatalma, katonai és politikai mérete, energiagazdagsága és gazdasági potenciálja miatt Európa számára stratégiai fontossággal bír. Nem lehet Európa érdeke az, hogy Oroszországban ne haladjon előre a modernizáció vagy csődöt mondjon. Oroszország közvetlen szomszédságunkban található, éppen ezért stratégiai érdekünk az, hogy politikai és gazdasági értelemben jogállamilag modern Oroszország álljon a másik oldalon. Éppen ezért érdekünk az is, hogy az ország operatív legyen, ne fenyegető, és katonai erejét világpolitikai felelősségének tudatában alkalmazza. A XXI. században az erő már nem a tankokban és az ágyúkban rejlik, hanem az előző megoldás képességében, abban, hogy mennyire versenyképes mint nagyhatalom, globálisan; mennyire képes demokratikusan, politikusan cselekedni és mennyire vonzó társadalmilag. Ehhez az is hozzátartozik, hogy az orosz destruktív politikát kimutatjuk.
Például az úgynevezett trojka által létrehozott koszovói szabályrendszerről Oroszország külön politikát folytat. Dél-Oszétia és Abházia konfliktusának megoldásában sem konstruktív Oroszország, illetve ahogy viselkedik. Fennmarad az a kérdés, hogy Oroszország mennyire érdekelt az EU-val történő szoros együttműködésben. Oroszország saját részéről igényt tart az Európai Unióra még akkor is, ha Moszkvából néha más hangokat hallunk.
Ami az energiaellátást illeti, kölcsönös függőségről beszélhetünk. Oroszországnak szüksége van az energiaunióra és az európai uniós befektetésekre, ha modernizálni akarja magát, főleg, ami az energiahatékonyságot illeti, a feltárásokat, az alternatív energiát, illetve az energiahálózat fenntartását. Ezenkívül szükség van a segítségre a lakásépítésnél, az infrastruktúra kiépítésénél és az egészségügy modernizálásánál is. A globális pénzügyi válság kihatása is azt mutatja, hogy Oroszország sebezhető nemzetközileg. A kaukázusi válság után a tőke szökni kezdett Oroszországból, ezt pedig Oroszország nem engedheti meg magának. Oroszország tőkét keres Nyugaton. Befektetőket keres. Tőkét akkor visznek, ha be tudják fogadni az országot. A hitelválság és a nyersanyagpiacok összeomlásának közelsége azt mutatja, hogy mennyire szükségesek a reformok, mennyire szükséges az ország diverzifikációja.
Rövid távon a pénzügyi válság segíthet Oroszországnak abban, hogy valahogy ismét betagozódjon a nemzetközi közösségbe a grúziai konfliktus után. Oroszország azonban hosszú távon nagymértékben függ majd az olajártól és a nyugati befektetésektől.
Végezetül pedig az orosz állampolgárok számára megkönnyített európai uniós beutazás, a vízumpolitika enyhítése is abszolút szükséges Oroszország számára. Az Andesi Szervezet találkozóján bemutatkozott Oroszország: nemzetközi jogi fellépésével többnyire öngólt rúgott. Megmutatkozott az is, hogy ezen szervezet országaiban az együttműködés esetleg taktikai lépéseket tehet a Nyugat ellen, azonban az Európai Unióhoz fűződő erős kapcsolatokat nem áshatja alá. Oroszországnak el kell dönteni, hogy Európa-partner vagy -ellenfél szeretne lenni.
Áttérnék az Európai Unió sikeres Oroszország-politikájának előfeltételeire. Nagyon fontos az, hogy az Európai Unió egy hangot, zárt egységet képviseljen Oroszország ellen. Ugyanez vonatkozik az USA-ra és Kanadára vonatkozó politikára is. Az Európai Unió közvetíthet is az Egyesült Államok és Oroszország között. A német-orosz kapcsolatok ebben a tekintetben kulcsszerepet játszanak, azonban nem külön szerepet. A német-orosz együttműködésnek az EU-orosz együttműködés részének kell lennie. Amennyiben kulcskérdésekben nem tudunk megállapodni Oroszországgal vagy ha Oroszország nem tart be megállapodásokat, akkor politikai opciókat kell kialakítanunk. Szolidaritásra van szükség, ugyanakkor amennyiben Oroszország hatalompolitikai eszközökkel zsarol néhány európai uniós tagállamot... - az legyen számítógépek elleni támadás, gazdasági, illetve olajcsapelzárás.
Az Európai Uniónak azon kell fáradoznia, hogy a különféle tagállamok pozícióit kiegyenlítse Oroszországgal szemben, hiszen Oroszország kihasználhatja az egyenlőtlenségeket. Minél bátrabban lép fel az Európai Unió, minél nagyobb a szolidaritás az európai országok között, egyre nagyobbak az esélyeink, hogy megfelelő módon együttműködjünk Oroszországgal. Ez a folyamat, ami a francia elnökség alatt kezdődött, reméljük, hogy folytatódik és még intenzívebben folytatódik a cseh soros elnökség alatt.
A következő, hogy az amerikai kormánnyal együtt lépjünk, párbeszédet kell folytatnunk Oroszországgal és az európai politikának is tudatosítani kell magában, hogy igazából Oroszország külön politikai terület, és nem része az iráni vagy a NATO-beli politikájának, amennyiben az európai tagállamok megállapodnak abban, hogy még közvetlenebb érdeke van az orosz fejlődésben Európának, mint Washingtonnak.
Most pedig az együttműködés néhány konkrét területéről szólnék. Az energia problematikájával kezdem. Még egyszer utalnék a már idézett tényre, hogy az energia területén kölcsönös a függőség Oroszország és Európa között. Szükségünk van az orosz gázra és olajra, Oroszországnak szüksége van Európára piacként, hiszen Európa világpiaci árakat fizet. Ezenkívül Oroszországnak szüksége van szakismeretre és befektetésekre. Ettől függetlenül az Európai Uniónak igazából át kellene ültetni a gyakorlatba az egy éve elhatározott közös energiapolitikát. Közös stratégiára van szükségünk energiánk biztosítása érdekében.
Európai energiabiztonsági unióra is szükség van. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy tagnak ellátási nehézségei vannak, a többi tag szolidaritást mutat eme tagállam irányában. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok ebben a tekintetben is kiegyenlítsék a különbségeket. Néhány nappal ezelőtt egy olyan intézkedéscsomagról hallottunk, amely konkretizálja az együttműködés területeit.
Oroszországhoz fűződő kapcsolatainkban azt látjuk, hogy kevés az átláthatóság, és ezt nem engedhetjük meg magunknak tovább. Az egységes európai energia-külpolitika az élet biztonságát szolgálja és sokkal nagyobb hatása van, mint a kétoldalú megállapodásoknak Oroszországgal. Ezenkívül Oroszországra sokkal inkább figyelni kell és garantálni kell a kölcsönösséget. Így a nyugati know-how-t, szakismeretet politikai eszközként is használhatjuk. Az Európai Uniónak meg kell erősíteni a fáradozásait, úgy korlátozza az Oroszországtól függő energiaszükségleteit. A Nabucco igazi alternatíva. Éppen ezért ezt a projektet sokkal nagyobb energiával kell folytatni, mert itt is Oroszország fog diktálni. Éppen ezért szükséges, hogy az Európai Unió magas rangú képviselői, a közép-ázsiai, kaukázusi országok képviselőivel együtt tegyenek tanúbizonyságot, hogy ezt a projektet végre szeretnék hajtani, hiszen Európa energiaellátása az iráni együttműködés tükrében is fontos lehet, amennyiben változik ott a politika.
A biztonságpolitikai együttműködés a második megjegyzés. Egy szót a NATO-ról. A NATO-orosz Tanácsban a munka most felfüggesztésre került. Nem is lehetett másként a grúziai válság miatt. Most itt az idő, hogy folytassuk az együttműködést a NATO és Oroszország között. Főleg a rakétaelhárító rendszerek jelentik a fő témát, amennyiben a rakéták potenciálisan fenyegethetik Európát és az Egyesült Államokat. Az Egyesült Államok és Oroszország között szükségesek a tárgyalások a bizalomépítés érdekében.
Az az amerikai javaslat, hogy a rakétaelhárító rendszerben Oroszország egyenrangú partner legyen, megfelelő kezdeményezés. Ezenkívül Oroszországnak világossá kell tennünk, hogy a NATO nem arról szól, hogy Oroszországot bekerítse, hanem egy demokratikus szervezetet képvisel, amelynek fő feladata a biztonsági kihívások leküzdése. Ez a NATO nyílt ajtók politikájára is vonatkozik. Ukrajna és Grúzia is rendelkezik azzal a joggal Lengyelországhoz hasonlóan, hogy a nemzetközi jogi területen saját maga döntsön szövetségi hovatartozásáról, és a NATO-hoz is csatlakozhasson, amennyiben teljesíti a követelményeket.
Ez azt jelenti, hogy a tagjelölt államoknak minden kritériumnak meg kell felelni, amely szükséges a NATO-tagsághoz. Az új tagországok tagsága többletértéket kell hogy jelentsen biztonságpolitikai szempontból. Ebben az összefüggésben az a kérdés, amely a kaukázusi válság során ismét előtérbe került, az, hogy a NATO mennyire képes arra, hogy az 5. cikkben megnevezett, minden tagállamra érvényes garanciát meg is valósítsa. Ezt meg kell vizsgálni, hogy mennyire új biztonsági garanciákat vár el a NATO.
Medvegyev, orosz elnök javaslata, hogy egy új biztonsági architektúráról kellene Európában megállapodni, egy további biztonságpolitikai téma, amelyről az Európai Unióban tárgyalni kell és amit az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval is össze kell hangolni. Oroszország még nem mutat nagy hajlandóságot arra, hogy csináljon valamit ebből. Amit eddig hallottunk, az az, hogy a legtöbb, oroszok által javasolt elv, melyekről meg kellett állapodni egy ilyen megállapodásban, az ENSZ chartájában már benne vannak, illetve a párizsi chartában is kodifikálásra kerültek.
Meg vagyok győződve arról, hogy az ezekből a dokumentumokból származó kötelezettségek - főleg a katonai fenyegetés és alkalmazás tilalmára - életet kell hogy kapjanak. Tehát nem kell ebben a tekintetben új szerződéseket kötni. A jelenlegi európai biztonsági eszközök létjogosultságát és érvényét sem szabad megkérdőjelezni. Azonban megvizsgálandó, hogy a jelenlegi eszközökkel az együttműködési formát hogyan tudjuk kezelni. Ott van az EBESZ, amely főleg az orosz viselkedés miatt kellett hogy korlátozza tevékenységét. Azonkívül az emberi dimenzió, az emberi értékek kérdését is figyelembe kell vennünk. Ez pedig az EBESZ harmadik kosara.
Nagyon nyíltan kell ezekről a témákról beszélni, illetve a kaukázusi orosz viselkedésről. A kelet-nyugati konfliktus, ez a helyzet nem járult hozzá a biztonsághoz, sőt sokkal inkább a bizonytalansághoz járult hozzá. Az, hogy Kalinyingrádban újabb ISCAD rakétákat telepítsenek, ez sem feltétlenül növeli az orosz fél hitelességét. Ami a biztonságpolitikai együttműködést illeti és Oroszország és az Európai Unió között, sokkal inkább a befagyott konfliktus megoldására kell gondolnunk. Ez pedig jó teszt is lenne, hogy hogyan működhet Európa és Oroszország között a szomszédságpolitika. Hiszen a posztszovjet térségben a közeledések az egyes régi államok között, észlelhetők, és el kell kerülni, hogy ismét bipoláris világ jöjjön létre ezen a területen.
A közös szomszédság kérdéséről van szó. Ez sem szabad, hogy kötelező legyen. Ha a Medvegyev-javaslatról van szó, természetesen figyelembe kell venni, tehát hogy Oroszország mondjon le hegemoniális törekvéseiről a volt Szovjetunió területén. Amennyiben az alternatív biztonság rendszere létrejön - és Medvegyev erről beszélt -, azt jelenti, hogy az európai szomszédsági térségben egyenrangúak az országok, és a volt szovjet tagállamok sem vazallusszerepre ítéltetnek. Ezen államok integritását garantálni kell. A Szovjetunió összeomlása megmutatta, hogy a fenyegetések és a katonai beavatkozások nem életképesek. Oroszországnak nagyon stabil szomszédokra van szüksége saját fejlődése érdekében is. A jó szomszédsághoz pedig a nyitott eszmecsere is hozzátartozik, amely a Szovjetunió közösségéről folytatódik.
Ami az EU szomszédságpolitikáját illeti, a grúziai újjáépítési segítségen túlmutató, a kaukázusi államokkal, Ukrajnával, Fehér-Oroszországgal, Moldáviával folytatott együttműködést sokkal intenzívebbé kell tenni. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy Európai Unióként tényleg mindent megtettünk-e ebben a régióban, hogy modernizáljuk az országokat és hogy elkerüljük a zűrzavart. Éppen ezért üdvözöljük az Európai Bizottság kezdeményezését, amely a szomszédságpolitikát az eddigi céloktól függően is erősíti. Például a sokkal erőseb pénzügyi támogatás idetartozna vagy pedig a vízumpolitika megkönnyítése vagy egy szabadkereskedelmi övezet létrehozása. Ennek a célja az, hogy demokratikus jogállam és gazdaságilag prosperáló régió jöjjön létre az Európai Unió szomszédságában.
Ebben az összefüggésen tennék még egy megjegyzést az önök szomszédjára, Ukrajnára. Jelentős érdek fűződik Ukrajnához, és érdekünk, hogy Ukrajna egyértelműen EU-s elkötelezettségű legyen és ne az Európai Unió és Oroszország között maradjon. Éppen ezért szorgalmazom az Ukrajnához fűződő kapcsolatok javítását, hiszen Ukrajnának európai államként legyen perspektívája európai uniós tagságra. A jelenlegi politikai helyzet tekintetében ami Ukrajnára jellemző, nem túl egyszerű. Gondoljunk a lisszaboni szerződés bizonytalan helyzetére is saját házunk táján; tehát nem egyszerű a dolog. A célunk azonban az, hogy demokratikus jogállami és gazdaságilag prosperáló régió jöjjön létre az Európai Unió keleti szomszédságában. Ez pedig elsősorban Ukrajnára vonatkozik.
Amennyiben ez megvalósul, Európa biztonsága és stabilitása tovább növekszik és az Európai Unió gazdasági-szociális haladását is elősegíti majd. Így vonzó modellként a modern Ukrajna kihathatna a szomszédaira is, amiben a modern, prosperáló Ukrajna Oroszország számára is példakép lehetne. Összefoglalva: az EU Oroszország-politikája még ha paradoxnak tűnik is, annál sikeresebb lesz, minél inkább erősítjük a szomszédainkat gazdaságilag, szociálisan, és minél jobban bevonjuk Oroszországot ebbe az együttműködésbe. Ebből azonban látszik az is, hogy ez elég nagy kihívás.
Végezetül pedig Oroszország belső fejlődéséről szólnék néhány szót. Oroszország jövőjének kulcsa belső fejlődésében rejlik, hiszen enélkül nem lehet tartós gazdasági-műszaki modernizációról beszélni. Nagyon fontos a társadalmi modernizáció is, amely révén Oroszország vonzó állammá válhatna. Oroszországnak óriási problémái vannak: demográfia, a jólét csökkenése, az egészségügy válsága, az idegengyűlölet. Ilyen problémák megoldására Oroszországnak belső koherenciára van szüksége és aktív társadalmi részvételre.
A független média és a kritikus nyilvánosság nem árt Oroszország modernizációjának. Ellenkezőleg! Növeli. Csak is így érheti el Oroszország azt a célját, hogy széles középréteget építsen. Ez pedig elengedhetetlen előfeltétele a modern civil társdalomnak, amelyet nem az állam irányít, hanem lentről építkezik. Medvegyev elnök a Föderális Gyűlés első ülésén a bürokráciát ostorozta és egy politikai választásról szóló koncepciót mutatott be. Ez a bürokrácia, amely igazából uralja az államot, elvetendő. Olyan államot szeretne Medvegyev, amely a gazdaságot szervezi. Ez az orosz elnök számára a modernizáció része, és előfeltétele a társadalom és a gazdaság modernizációjának. Ez üdvözlendő.
Azonban bizonytalan marad, hogy mely politikai erőkre szeretne támaszkodni ebben az összefüggésben, hiszen amíg a köztisztviselők, közalkalmazottak profitálnak ebből a jelenlegi rendszerből, addig nem érdekük a reformok bevezetése. A kormánykoalíció-ellenes intézkedések voltak, azokra operálhatnak, amelyek Putyin alatt nagyon megerősödtek az állami vezetésben. Amennyiben az elnök a médiának nem ad újabb hatalmat, hanem inkább az internetre és a digitális televízióra helyezi a hangsúlyt, titok marad, hogy mi lesz ebből. Mindenképpen a szükséges reformokat végre kell hajtani, hiszen a modernizáció céljait 2020-ra szeretnék elérni. De a modernizáció akkor is közös ügyünk. Jó üzletemberekkel Nyugaton Oroszországgal a vízumpolitikában együtt kell működnünk, ahol a modern demokratikus jogállamiságot támogathatjuk. Ebbe beletartozik az értékekről szóló vita is. Főleg azokkal az erőkkel kell erről vitáznunk, amelyekkel nehéz. Oroszország és az Európai Unió közösen kötelezettséget vállalt az Európai Tanács által megfogalmazott emberi jogok egyetemes chartája mellett. Azonban az értékek kérdésében nem ismerünk kompromisszumot. Ez vonatkozik a belső fejlődésre és a nemzetközi fejlődésre is Oroszország tekintetében. Éppen ezért követelnünk kell, hogy Oroszország tartsa azokat az értékeket, amelyek betartását vállalta, és küzdjön a korrupció ellen, valósítsa meg a sajtószabadságot és a gyülekezési szabadságot.
Igen tisztelt Elnök Úr! Kolléganők és Kollégák! "Oroszország visszatért a hidegből."- mondta Medvegyev elnök júliusban. Húsz évvel ezelőtt kezdődött a glasznoszty és a peresztrojka, a változás. Ezt követően a kommunizmus és a Szovjetunió összeomlása Oroszország számára nem volt tragédia, hanem talán lehetőség, hogy újrakezdje a politikáját mégpedig a modern jogállamisághoz. Oroszország ne játssza el ezt az esélyét! Köszönöm figyelmüket. Örülök a kérdéseknek. (Taps.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, különmegbízott úr. Gratulálok ahhoz, hogy ezt a nagyon szerteágazó előadását ilyen rövid idő alatt ismertetni tudta velünk. Igazán egyedülálló teljesítmény. Remélem, módunk lesz arra, hogy azt az előadást, amit hallhattunk átadja nekünk, hiszen azt hiszem, hogy a gyorsírónk képességét meghaladta az, hogy a német szöveget leírja, ugyanis csak a tolmács fordítása alapján tudott dolgozni. Bízunk benne, hogy az írásos előadását megkaphatjuk és föltehetjük a bizottság honlapjára is.
Nagyon sok gondolat ismerős volt az előadásban. A közelmúltban készült el a CDU-CSU-frakciónak az úgynevezett "Schockenhoff-papere", aminek a névadója ön volt, és végül is a német jobboldali, jobbközép politikai erők kül- és biztonságpolitikai nézeteit foglalja össze. Úgy vélem, hogy mindenképpen egyedülálló dokumentum az európai politikai gondolkodásban. Nagyon nagy szükség lenne arra, hogy ez a fajta stratégiai szemlélet áthassa az Európai Unió megközelítését.
Néhány konkrét kérdés lenne különmegbízott úr, amit föltennék, és ezt követően megkérném a képviselőtársaimat, hogy ők is hasonlóan járjanak el. Ezt követően pedig a rendelkezésünkre álló szűk időben, kérnénk, hogy fogalmazza meg a válaszait.
Az első kérdésem az új partnerségi és együttműködési megállapodásra vonatkozik. Mit gondol arról, hogy ez milyen procedúrában, milyen időtávon lesz elfogadható, és hol látja a legritikikusabb pontjait ennek az új partnerségi és együttműködési megállapodásnak. Lehet-e növelni az átláthatóságát ennek a folyamatnak? Ugyanis semmit nem tudunk róla.
A második kérdésem a Medvegyev elnök úr által megfogalmazott új európai biztonsági architektúrára vonatkozik, amit ön is érintett. Mikorra várható, hogy az Európai Uniónak ezzel az orosz javaslattal kapcsolatban lesz álláspontja? És ön mit javasol, mi legyen erre az orosz felvetésre az Európai Unió válasza.
A 3. kérdésem az Egyesült Államokra vonatkozik. Ön tegnap este egy külügyi rendezvényen úgy fogalmazott, hogy fontosnak tartja azt, hogy Közép-Európa ne az amerikai megközelítést tegye magáévá vagy hogy Amerika ne a közép-európai megközelítést tegye a jövőben magáévá Oroszország viszonylatában. Ez a kérdés egyszerre érinti Amerikát, érinti Közép-Európát és érinti azt az igényt, hogy ön szerint valamilyen módon egy új amerikai és egy új közép-európai szemléletre van szükség. Miben látja ennek a tartalmát?
Hadd kérdezzek rá még az energiabiztonság kérdésére utoljára! A Schockenhoff-paper legfontosabb nóvuma volt, hogy elkötelezte magát emellett, amit most is említett, az energiabiztonsági unió mellett. Energia NATO-nak is szokták mondani. Miben látja ennek megvalósításának legfontosabb lépéseit?
Képviselőtársaim, átadnám a szót. Jelentkezett Balla Mihály képviselő úr, Kárpáti képviselő úr, Nagy Andor, Horváth János, Szabó alelnök úr, Gruber képviselő úr. Kezdjük is! Hadd adjam meg először a szót az alelnök úrnak. Szabó Vilmos alelnök úr, Szocialista Párt!
SZABÓ VILMOS (MSZP): a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt különmegbízott Úr! Magam is szeretném elismerésemet kifejezni az alőadásáért. Egyetértve részben azokkal a kérdésekkel, amelyeket elnök úr már föltett, hadd kérdezzek rá arra, amiről ön beszélt, hogy az Európai Unió alakítson ki közös Oroszország-politikát. Ön hogy látja? A legfontosabb partnerek - Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Oroszország - megközelítésében meg lehet találni a közös pontokat? Vagy ha vannak különbségek, mik a különbségek.
Engedje meg, hogy megkérdezzem, hogy Németországon belül nagykoalíció van - a Külügyminisztérium a Szociáldemokrata Párt képviselőjének irányításával dolgozik -, van különbség a CDU, CSU és a Szociáldemokrata Párt Oroszország-politikájában vagy annak megközelítésében?
A harmadik kérdésem az, hogy teljesen egyértelmű, hogy Oroszország Grúzia megtámadásával a befolyási övezetek politikáját próbálja érvényesíteni. Hogy látja, lehetséges lesz, hogy ezt Oroszország tudomásul vegye, hogy erre nincs esélye vagy netántán a világ 20 év múlva abba az irányba megy, hogy mások is a befolyási övezetek megszerzésére törekszenek és ez egy elég borús világkép lenne, ha befolyási övezetekért folyó harcra térnénk át vagy vissza vagy újra ez lenne a fő irány. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Balla Mihály képviselő úr következik, aki a NABUCCO eseti bizottság társelnöke.
BALLA MIIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Konkrétan nem Nabucco-ügyben akarok kérdezni, de biztos, hogy köze lesz hozzá. Ahogy hallgattam az előadását, nagyon sok kérdésben továbbgondolkodás jutott eszembe.
Nagyon bonyolult téma Oroszország. Tehát amikor alapvetéseket teszünk, mindig tisztáznunk kell magunkban is és egyáltalán, tisztáznunk kell azt, hogy ma az orosz politika - elsősorban a külpolitika - stratégiailag milyen irányokat akar követni. Ahogy Szabó alelnök úr is mondta, hogy milyen érdekszférák alakulnak ki, ha nagyon körbenézünk a volt szovjet tagköztársaságok között, akkor mind délen, mind Közé-Ázsiában jelentős befolyási övezetei vannak nemcsak gazdaságilag, de politikailag is Oroszországnak. Ez köszönhető az újraépítkező Putyin-érának, ami tényleg a nagyon közepes állami világból hozta föl Oroszországot megint világhatalmi tényezővé.
Amikor arról beszélünk, hogy stratégiai partnerség Oroszországgal, úgy gondolom, hogy a legfontosabb alapvetésnek annak kell lenni, hogy ebben a partnerségben az egyensúlynak mik lehetnek a feltételei, melyek azok a kérdések, amelyekben egyensúlyra és tényleg hosszú távú stratégiai partnerségre tudunk törekedni. Hiszen Putyin két évvel ezelőtt elhangzott müncheni beszéde óta felvetődik a világban az, hogy az orosz külpolitika nagyon nagy mértékben megváltozott, és ezt az irányt követik is a mai napig. Nagyon sokféle kérdést nyitott meg az előadásában, amiről órákat lehetne beszélni. Mégis néhány apró részletkérdésre vetítenék rá.
Az egységes energia-külpolitika azt feltételezi, hogy a Nabucco mellett - ha hosszú távon gondolkodunk - természetesen más energiafelhasználási módozatok is előkerülnek: alternatív energia vagy -újrahasznosítás. Egyáltalán mennyire lesz szükséges ön szerint a jövőben Oroszország részéről egy nagyobb szállítási vagy nagyobb forrásként való megjelenésre az európai energiapolitikában.
A másik. A mostani orosz gazdasági helyzetben nem érezhető-e az, hogy miközben tudjuk, hogy az orosz cégek, elsősorban az energiára épülő cégek nagyon sokat veszítettek az értékükből - tehát ami tegnap 100 euró volt értékében, lehet, most csak éppen 50 vagy 25 -, nincs-e olyan érzésük esetleg Európában, hogy ezek a vállalkozások mentik a saját tőkéjüket. Nemcsak a külföldi tőke vonul ki, hanem az orosz tőke is megpróbál biztos befektetéseket Európa-szerte, hanem adott esetben mondjuk a volt köztársaságok irányában megtenni. Tehát vannak-e ilyen törekvések. Akár legyen ez Üzbegisztán, Kirgizisztán, Türkmenisztán, Kazahsztán vagy akár Örményország is, ha a Kaukázust nézzük. Vagy adott esetben mondjuk Azerbajdzsánban esetleg részesedni szeretnének forrásból akár a kőolaj- és földgázkitermelésből. Van-e ilyen érzetük.
A harmadik kérdésem az, hogy ha most önnek kellene húznia a nagy európai vagy eurázsiai térképen egy vonalat, hogy körülbelül az érdekszférák hogyan jelennek meg, hol húzna vonalat Oroszország-Európa vagy adott esetben a transzatlanti világ, a nyugati demokrácia világa, illetve mondjuk Oroszország között. Ez nem elválasztás, hanem az, hogy ön szerint ez a határ hol van, hol van az az ütközőzóna - ha úgy lehet fogalmazni - ahol a különböző, a két nagy befolyási övezet megpróbálja az érdekeit érvényesíteni adott esetben egy versenyhelyzetben is akár, vagy egy nagyon kemény gazdasági és politikai érdekmegfontoltság mellett. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kárpáti képviselő úr, Szocialista Párt!
KÁRPÁTI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Különmegbízott Úr! Ha kiindulunk abból az előfeltételből, hogy az Európai Unió és az USA versenytárs a gazdaság- és az energiapolitika területén és ebből a szempontból vizsgáljuk az Európai Unió és Oroszország helyzetét, úgy tűnik, hogy az USA nem érdekelt az Európai Uniónak Oroszországgal való kapcsolata javításában vagy energetikapolitikai megállapodások kötésében, közvetve Oroszország erősítésében.
Különösen igaz ez akkor, amikor egy-egy meghatározó európai uniós ország - Németország vagy Olaszország - külön megállapodást köt Oroszországgal. Ha ezt a helyzetet vizsgáljuk, milyen mértékben befolyásolja ez a közös EU-USA-fellépést az Oroszországgal való együttműködés kimunkálásában? Nagyon fontos kérdés a világgazdasági válság tükrében, amikor bizonyos hatalmi pozíciók meggyengültek. Mit akar az Európai Unió elsősorban Oroszországgal? Oroszországot Európa részének tekinti és a következő évtizedekben, tehát a távol-keleti - Kína és más - országok megerősödése mellett mint európai országra partnerként tekinteni vagy pedig Oroszországot mint egy önálló jövőbeni nagyhatalmi egységet kezelni. Hogy akarja kialakítani majd az EU, hogyan látja ön a politikáját Oroszországgal természetesen együttműködve vagy megértve az USA érdekeit is.
ELNÖK: Nagy Andor képviselő úr, Kereszténydemokrata Néppárt! Képviselőtársaim, rövid kérdéseket kérnék, mert most kellene a képviselő úrnak elindulnia ebédelni. (Derültség.) Nagy Andor!
DR. NAGY ANDOR (KDNP) (Felszólalása német nyelven hangzik el, a jegyzőkönyv a szinkrontolmács fordítását rögzíti.): Az Oroszországhoz fűződő viszony mindig slágerkérdés Magyarországon, ugyanakkor nagyon érzékeny téma is. Számomra nagyon érdekes volt, amit említett a német belső fejlődésről.
Nagyon érdekelne, hogy véleménye szerint Oroszország mennyiben érintett a gazdasági és pénzügyi válság által. Azért is kérdezem, mert az egész orosz gazdasági monokultúra főleg az olajon és a gázon, illetve az abból származó bevételeken alapul. Az árak most visszaestek, és az egész orosz költségvetést az anergiaárak alapján alakították ki. Érdekelne, hogy mi a véleménye erről a helyzetről.
És most egy Németországra vonatkozó kérdést is feltennék. Magyarország függ az orosz gáz- és olajszállításoktól. A magyar gázszükséglet Oroszországból jön. Engem érdekelne, hogy Németország mennyire kiszolgáltatott Oroszországnak. Az Északi Áramlat helyzete most milyen Németországban? Köszönöm.
ELNÖK: Horváth képviselő úr, a parlament doyenje!
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök úr, köszönöm. Nagykövet úr! Különmegbízott Úr! Nagyon jó volt hallani határozott megfogalmazását, azokat a szavakat, hogy Oroszország öngólt lőtt, amikor megtámadta Georgiát. Jó volt hallani azt, hogy Ukrajna és Georgia rendelkezik azzal a joggal, hogy aspiráljon tagságra az Európai Unióba és a NATO-ba, amennyiben megfelelnek a feltételeknek. Igen jó volt hallani azért, mert az utóbbi hónapokban olyan hírek is szálldogáltak a sajtóban és kávéházi beszélgetésekben, mintha Németország külön orosz beszélgetéseket folytatott volna és mintha kontemplálta volna, hogy külön utakat keressen Oroszország felé éppen az energiakérdés nyomán. Jó hallani, amit most itt nagykövet úr mondott, és szeretném biztosítani, hogy a magyar közvélemény és a magyar gazdasági és nemzeti érdek ezen a hullámhosszon van.
Végül pedig itt még az energiához: az, hogy energiaszolidaritást hallottunk ennek a megvalósítása visszahozza azt, amit egy vagy két évvel ezelőtt Klugel szenátortól hallottunk a Balti Konferencián. Jó, hogy Németország most ezt említi, mert a magyar gazdaság és a magyar politika számára ez stabilitáshoz járul hozzá. Még egyszer: köszönöm.
ELNÖK: Végül Gruber Attila!
DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Különmegbízott Úr! Ön az előadása elején említette, hogy a XXI. század konfliktusainak megoldása nem az ágyúcsövek erejével, nem fegyveres megoldással kellene, hogy megtörténjen és ebbe az irányba kéne mozdulni. Mégis a közelmúlt 3 eseménye mintha kicsit ellentmondana ennek. Gondolok itt arra, hogy például Venezuela esetében egy flottahadgyakorlat zajlott a közelmúltban; stratégiai bombázók, két Tupoljev, TU-164-es stratégiai bombázó szállt le, és szó van arról, hogy esetleg ott orosz katonai támaszpont kerül kialakításra.
Hogy közelebb jöjjek, Európába: lassan másfél éve elhangzott Putyin elnök által megkezdett stratégiai bombázóerők rendszeres őrjáratozása és ebből konfliktusok vannak Észak-Európában, Amerikában, illetőleg a cseh-lengyel területen felépítendő rakétarendszernél szinte Condoleeza Rice külügyminiszter asszony még föl sem szállt, amikor hirtelen elromlott a cseh-orosz gázvezeték betáplálási rendszere - egészen véletlen időpontban. Tehát egy csomó jel mutat arra, hogy ez nem egy egyszerű feladat.
Belefér-e ebbe a gondolkozásba egy emocionális elem? Mégpedig az orosz birodalmi lélek éppen, hogy megismeri az erejét, éppen hogy elkezdi határozottan képviselni érdekeit, visszatérnek azokba a bizonyos érdekzónákba, amiket korábban felvetettek, és ebben a hirtelen önmagára ébredésben van egy fék, amit képviselőtársam az előbb említett, hogy az energiaárak hirtelen zuhanása újabb belső konfliktusokat okozhat.
Ezek tükrében lát-e lehetőséget arra, hogy valóban az Európai Unió Ukrajna-politikája mindig zökkenőmentesen menjen, hiszen ott van egy donyecki terület, aminek az egész kérdésköre talán nem kapott annyira figyelmet, de mondhatom az odesszai problémát, hiszen itt megintcsak visszatérünk a nagy-birodalmi érdekekre, a tengeri kijáratok kérdésére. Ezek tükrében mi a véleménye: tud-e az Európai Unió, tud-e a NATO megfelelően határozott, ámde nem sértő választ adni ezekre az orosz igényekre. Köszönöm.
ELNÖK: Ezek lettek volna a kérdések, rövid, egyszerű kérdéseink. Próbálja meg ezt minél rövidebben megválaszolni különmegbízott úr, 5, maximum 10 perc alatt. Parancsoljon!
Dr. Andreas Schockenhoff válaszai
DR. ANDREAS SCHOCKENHOFF, a német kormány oroszországi különmegbízottja: Nagyon szépen köszönöm. A partnerségi és együttműködési kérdésekkel kezdeném.
Az orosz elképzelések arról szólnak, hogy nagyon rövid, nagyon általános szöveget írunk és bizonyos szektorokban konkrétabb megbeszéléseket folytatunk. Ez nem szolgálja az érdekeiket. A mi érdekünk azt, hogy egy nagyon átfogó megállapodást írjunk alá, amely az eddigi partnerségi és együttműködési megállapodás 4 kamráját, az energiachartát is tartalmazza. Éppen ezért nem számítok nagyon rövid megállapodásra bizonyos ideig, azonban szektorális kérdéseket el kell választanunk egymástól. El kell választanunk a megállapodástól. Ne menjünk bele ebbe a szektorális dologba! Legyen egy átfogó csomag, amelybe beletartozik az energia is. Nagyon sok egyéb kérdést is hallhattunk az energiáról, az energiabiztonsági unióról. Lényeges, hogy az Európai Unió bizonyos tagjait ne lehessen zsarolni, hogy Oroszország politikai érdekeit energiaszállításokkal próbálja megvalósítani.
Éppen ezért látjuk, hogy az Európai Unióban növekszik az energiaszükséglet és csökken a saját energiatermelés az Európai Unión belül. Tehát mindenképpen egyéb ellátási formákat is találnunk kell, hiszen diverzifikálnunk kell az energiaellátását, függetlenebbé kell válni Oroszországtól, azonban az Északi Áramlat nem helyettesíti a Nabuccót vagy az eddig meglévőket. Szükségünk van a Nabuccóra, nem jelent konkurenciát. Mindkettőre szükségünk van. Amire szükségünk van, az elsősorban technikai infrastruktúra, hogy Európában a gáz és az áram biztosítva legyen. Szükségünk van arra a politikai ígéretre, hogy szállítási garanciát kapjunk, amennyiben egy országot fenyeget az, hogy nem kap energiát. Technikai kérdéseknél vagy energiatárolásnál is egységes európai normákat kell megvalósítanunk.
Megnézzük, mi van még az energiáról. Energiaalternatívák. Nem szóltam a klímavédelemről. A klímavédelem az energia mellett a nagy téma a globális biztonságpolitikában. Klasszikus értelemben az Egyesült Államok Bush elnök alatt is változtatott a politikáján, és ha konzekvensen próbáljuk csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást és az alternatív energiát szorgalmazzuk, politikánkban is érvényre kell ezt juttatni.
Az energiaszolgáltató országokkal összeköt minket majd a stabilitás iránti igény. Például ha a Gazprom a volt FÁK-országokban fektet be, Közép-Ázsiában, akkor szerintem nem igazán arról van szó, hogy megmentsék a pénzt a gazdasági válságtól. Szerintem inkább arról van szó, hogy Oroszország szeretné megtartani monopolhelyzetét az energiaellátásban Európa irányában. Ami Üzbegisztánban, Kazahsztánban, Türkmenisztánban történt, egyértelműen azt mutatja, hogy Oroszország tranzitországként is kézben szeretné tartani az Európába történő energiaszállítást. Egy Nabucco egy darab függetlenséget jelenthetne.
A grúz válság kicsit összefügg a Nabuccóval is, hiszen stratégiai realitásról van szó. Éppen ezért a saját ellátásuk kérdését nem lehet Oroszország ellenében megvalósítani. Oroszországgal történő együttműködésben kell keresni a megoldást. Viszont törekedni kell arra, hogy Oroszország befolyását csökkentsük. Úgysem fogjuk tudni Oroszország befolyását megszüntetni, de csökkentenünk kell.
Ami pedig a befolyási övezetekre vonatkozik. Nem hinném, hogy a világon elkezdődött az új versenyfutás az érdekszférákért. Ez a hegemoniális gondolkodás, régi nagyhatalmi gondolkodásmódja volt az első világháború előtt és a második világháború után is. Az európai tapasztalatunk az, hogy népeink érdekeit nem lehet érdekszférákban megvédeni mások ellen. Az európai fejlődés azt tartotta, hogy együtt kell a megoldást keresnünk, nem külön. Éppen ezért tisztáznunk kell az oroszokkal szemben, hogy a globális jelentőségük nem attól fog függeni, hogy szomszédságukban tankokkal és ágyúkkal demonstrálják az erejüket. Oroszország globális szerepe attól fog függeni, hogy mennyire lesz képes globális válságokat megoldani; idetartozik a klímavédelem, idetartozik a nemzetközi terrorizmus, idetartozik a migrációs mozgalom, az energiához fűződő hozzáférés.
Ezekben a kérdésekben járulhat hozzá Oroszország a konfliktusok megoldásához. Különben Oroszország regionálisan is nehéz partner lesz. De világpolitikai szerepet játszani nem fog az energiákkal. Az orosz külpolitika orientációja is a globális kérdésekben tapogatózik, és erre Oroszországot emlékeztetni is kell, hogy maradjon ott.
Arról szóltak, hogy Oroszországot Putyin ismét világszínpadra vitte, hogy új egyensúly alakult volna ki. A klasszikus egyensúly igazából a hidegháborúban létezett. Ez a nulla elv volt. Tehát hogy mindketten megsemmisíthetjük egymást, globális, gazdasági zónákra osztjuk azt a világot, de igazából ez a nullajáték, hogy nem mozdul ki a mérleg nyelve, nem lehet globális érdek. Nem elméleti kérdésről van szó, hanem Oroszország tényleges befolyásáról. Úgy gondolom, hogy tartósan nem lesz visszaorientáció az egyensúlypolitikában. Sokkal inkább úgy vélem, hogy Oroszországtól azt fogják majd inkább kérdezni, hogy mit tudtok betenni a közösbe, hogy megoldjuk a válságot.
Áttérek a Medvegyev-javaslatra, az új biztonsági architektúra kérdésére. Az első elv, hogy nem engedhetjük meg, hogy a meglévő biztonsági struktúrák megkérdőjeleződjenek vagy hogy ezeket valami leváltsa. Medvegyev eddig 9 olyan pontot nevezett meg, amelyeket egy új szerződésnek tartalmaznia kellene. Mindezen pontok megtalálhatók az ENSZ-chartában, az EBESZ-chartában vagy egyéb dokumentumokban. Éppen ezért nincsen szükség új okmányba foglalni ezeket. Sokkal inkább arról kellene elbeszélgetnünk, hogy az EBESZ lehetőségeivel jobban éljünk. Amennyiben vitát folytatunk, akkor csak akkor van értelme, amennyiben a jelenlegi szerződések mellett nyújt valamilyen többletértéket, különben nincs értelme olyan megállapodásnak, amiben megállapodtunk, akkor csak porhintés. Tehát új tartalommal kell megtölteni az új megállapodásokat. Akkor van értelmük.
Tegnap nem arról beszéltem, hogy Közép-Európának lenne egyfajta Oroszország-megközelítése, hiszen alapvetően tévesnek tartom azt, hogy közép-európai vagy amerikai Oroszország-megközelítésről beszélünk. Közös megközelítésre van szükségünk, és csakis akkor tartanak minket erős partnernek az oroszok és minket európaiakat, ha egységesek tudunk lenni, ha európai megközelítés van Oroszországgal szemben és nem partikuláris megközelítések. December 1-jén a válság után viszonylag gyorsan hoztunk egy határozatot, és pedig a 27 EU-s tagállam meg tudott állapodni. Más volt a helyzet Lengyelországban, a balti államokban. Teljesen más történelmi tapasztalatai vannak Oroszországgal, mint Portugáliának vagy Spanyolországnak. Azonban mégiscsak lehetséges egységes álláspontot képviselni, hiszen szükséges. Csakis azért volt esélyünk, mert a válságot valahogy menedzselni tudtuk. Európaiként, politikai szereplőként csakis úgy tudtunk labdába rúgni a nemzetközi mezőnyben, hiszen az Európai Unióban egységes álláspont alakult ki.
A francia Külügyminisztérium egyik magas rangú tisztviselője azt mondta nekem, hogy mi, franciák, majd megisszuk annak a levét, hogy az elnökségünk alatt elég sok partnerünket megsértettük az EU-ban, de sajnos nem lehetett máshogy cselekedni. Néha szükséges az, még akkor is, ha nehéz közös álláspontot kialakítani. Hogy egyes tagállamoknak esetleg nem mindig vesszük figyelembe az érzékenységét, de egységesen lépünk fel Oroszországgal szemben. Éppen ezért Oroszországgal szemben csakis ez számít. A NATO-ban és az EU-ban egységes álláspont kell.
Volt egy kérdés Franciaország, Nagy-Britannia és Németország különutas politikájával kapcsolatban. Nincs különutas politika. Különleges felelősségünk van az Európai Unión belül, hogy egy közös pozíciót képviseljünk, de nem szabad bilaterális Oroszország-politikát folytatnunk. Ez Merkel kancellár credója, aki tanult a Schröder-kormány hibáiból. A nagykoalíción belül lényegét tekintve nincs különbség az Oroszország-politikában. Jövőre ismét szövetségi választások lesznek, és a szociáldemokrata kancellárjelölt a jelenlegi külügyminiszter, és ő fog Merkel asszonnyal szemben fellépni. Elképzelhető, hogy a partnerek jobban kidomborítják a saját profiljukat majd a választási kampányban, hogy megkülönböztessék magukat partnerüktől, de igazi különbségek a nagykoalíció pártjai között lényegét tekintve nincsenek.
Hol van ez a vonal az európai térképen? Ha megnézzük az egyes érdekeket, a globális érdekeknél érdekközösséget észlelhetünk Európa és Franciaország között. Éppen ezért képesnek kell lennünk a közös fellépésre. Amennyiben azt kérdezik, hogy az Európai Unió hogyan néz majd ki a század végén, akkor azt mondanám, hogy meg vagyok győződve róla, hogy Ukrajna, a Nyugat-Balkán, Fehér-Oroszország az Európai Unió tagja lesz. Természetesen minden európai állam csatlakozhat az Európai Unióhoz. Azonban az EU bővítése - ugyanúgy, mint a NATO bővítése - nem Oroszország ellen irányul. Mindig, minden bővítésnél újabb ajánlatokat kell tennünk Oroszországnak, hogy a közös kihívásokat leküzdjük. Nem is látok garanciát ebben a tekintetben az Egyesült Államokban például az energiakérdésekben. Az Egyesült Államok a világ más részéről szerzi be szervesenergia-szükségletét, de mindkettőnk érdeke, hogy csökkentsük a szerves, a fosszilis energiától való függőségünket. Így együttműködési közös érdekeink vannak Oroszországgal kapcsolatban. Korábban is említettem, hogy nem lehet külön megállapodásokat kötni.
Az Északi-Áramlat, a Nord Stream nem német-orosz projekt, európai-orosz projekt. Hiszen ezt diplomáciailag és politikailag is nagyon rosszul vezették fel. Azonban már most tisztáznunk kell, hogy az európai energiabiztonság érdekében az Északi Áramlat nagyon lényeges Európa energiaellátásának tekintetében. Magyarország 80 százalékban függ az orosz gáztól. Németországban körülbelül 40 százalékos az orosz gáz aránya, de talán még fontosabb, hogy az oroszországi földgáz 60 százaléka az Európai Unióba, Nyugat-Európába irányul. Mi vagyunk az egyetlen olyan vevők, aki világpiaci árat fizet Oroszországnak. Tehát nem csak mi függünk Oroszországtól. Oroszország ugyanúgy függ a mi árainktól.
Ha belegondolunk, hogy a nyersolaj ára 50 dollárnál is kevesebb barrelenként, viszont ha az orosz költségvetést 70 dollár/barrel árral alakították ki, akkor el tudjuk képzelni, hogy az olajár csökkenésének milyen következménye lehet az orosz költségvetésre. A gazdasági válság hatásai Oroszországra éppen hogy fájdalmasabbak lesznek, mint a nyugati ipari országokra. Éppen ezért úgy vélem, hogy Oroszország az új öntudatát arra is felhasználja majd, hogy észrevegye, hogy a káosz, a gyengeség ideje után eljöhetett a demokrácia ideje. Putyinnak nem volt fontos az, hogy demokráciát szorgalmazzon az orosz káosz után. Putyin egyszerűen biztosítani akarta, hogy működjön az állam, azt akarta, hogy Oroszország megerősödjön, hogy a Kreml fentről, függőlegesen irányítsa az országot. Nagyon fontos volt Putyin számára, hogy öntudatot adjon ismét az oroszoknak, éspedig ezt kihívó módon tette. A világgazdasági válság valószínűleg odavezet majd Oroszországban, hogy az együttműködési készség főleg az Európai Unióval növekedni fog. Hiszen Oroszország függ tőlünk, ránk van utalva. És meg vagyok győződve arról, hogy ez az együttműködési szükséglet a mi malmunkra hajtja majd a vizet. Éppen ezért a műszaki-technikai kérdésekben, energiahatékonysági kérdésekben, az infrastruktúra megújításának kérdésében politikai elképzelések is megvalósulhatnak.
Az utolsó kérdésem: hogyan vagy minek látják Oroszországot az európai országok? Ellenkérdést tennék fel. Szeretném megkérdezni, hogy van-e önök között, tisztelt kolleginák és kollégák, aki egy orosz írót, zeneszerzőt vagy festőt ismer. Szerintem 5 percen belül több mint 20 nevet tudnánk itt, az asztal mellett összehozni. Törökországban tárgyalunk az európai uniós csatlakozásról, és ha Törökországról tettem volna ugyanezt a kérdést, maximum Orhan Pamuk jutott volna az eszembe, ő is csak azért, mert irodalmi Nobel-díjat kapott. Oroszország részben európai ország. Oroszország soha nem lesz az Európai Unió tagja. De az orosz kultúra természetesen az összeurópai eszmetörténet szerves része. Az európai eszmetörténet egyedülálló a világon és a keresztény örökség nélkül elképzelhetetlen. Egy egyéni szabadságról alkotott elképzelés, az egyéni méltóságról alkotott elképzelés, minden ember, Isten hasonulása keresztény hagyományból ered.
A felvilágosodás, a modern, agnosztikus eszmei áramlatok sem elképzelhetőek ezen keresztény örökség nélkül. Ezt az oroszok osztják velünk. Éppen ezért bármilyen akut nehézségeink is legyenek, meg vagyok győződve arról, hogy nem lesz ez séta, sőt bizonyos időbe bele fog telni, hogy ez a közös örökség, ami az európai és orosz kultúra szerves része, valahol ismét felszínre kerül. Oroszországnak sokkal több problémája van, mint amennyiről tud. A legmélyebb probléma Oroszországban például a demográfia. Oroszországnak 140 millió lakosa van, évente 700 000-1 000 000 lakossal kevesebb van Oroszországnak, ez pedig drámai.
Itt volt az egészségügyi miniszter és nyilván tudja, hogy a férfiak várható élettartama 57 év. Az elmúlt években 450 000 akadémiai tag hagyta el az országot. Oroszország óriási problémákkal szembesül. Ezek a problémák pedig csak Európával oldhatók meg. Számunkra is Oroszország egy olyan szomszéd, ami itt van, együtt élünk vele, és inkább egy modern, együttműködő Oroszországgal éljünk együtt, mint egy konfrontálódó Oroszországgal. És most megköszönöm a figyelmüket. (Taps.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Különmegbízott Úr! Nagyon szépen köszönjük ezeket a gondolatokat. Azt hiszem, mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy Oroszország is megkülönböztetett módon tekint Németországra. Az a viszony, amely Oroszország és Németország között van, számunkra mindenféleképpen érdeklődésre tart számot, és bízunk abban, hogy az Európai Uniónak az a fajta német inputja, ami az elmúlt éveket jellemezte, mindenféleképpen fönnmarad, és hatékonyan fogja tudni formálni az Európai Unió Oroszország-politikáját is.
Az a szándék, hogy egy közös Oroszország-politikát alkosson az Európai Unió, ha erős lesz Németországban, biztos vagyok abban, hogy mind Európa, mint Oroszország javát fogja szolgálni.
Átadnám a szót alelnök úrnak. Köszönöm szépen még egyszer a találkozás lehetőségét, és elvinném a különmegbízott urat, és alelnök úr az utolsó napirendi pont - rövid napirendi pont - erejéig átvenné a bizottsági ülés vezetését. 1 órakor van az együttes ülésünk a Honvédelmi bizottsággal a főemelet 37-38-ban, ahol Szekeres Imrét fogjuk meghallgatni a nemzeti katonai stratégiáról. (Dr. Andreas Schockenhoff és a bizottság elnöke elhagyja a termet.)
(Az ülés vezetését Szabó Vilmos (MSZP), a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! A következő napirendi pontunk a T/6981. szám alatt az Európai Tanács 2006. május 19-én Strasbourgban elfogadott, államutódlás esetén bekövetkező hontalanság elkerüléséről szóló egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága. Köszöntöm dr. Molnár Tamás urat az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból. Kérem, adjon rövid bevezetést a javaslathoz.
DR. MOLNÁR TAMÁS (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Ez a nemzetközi szerződés, tulajdonképpen mióta aláírták, valamennyire a közigazgatás figyelmében van. Tulajdonképpen 2006 nyara óta volt arról szó, hogy ennek a részes felévé váljunk. Akkor mind az akkori Igazságügyi Minisztérium, mind pedig a Külügyminisztérium kedvező véleményt adott róla és szorgalmazták, hogy részesei legyünk.
Felmerült az a kérdés, hogy miért van szükség egy olyan egyezményhez való csatlakozásra, amely államutódlás esetén bekövetkező hontalanságot szabályozza. Mert a hontalanság kiküszöbölése mindenképpen a nemzetközi közösség nagyon fontos feladata, az ENSZ megalakulása óta tulajdonképpen napirenden van.
Itt azonban a tárgykör az államutódlás esetén bekövetkező hontalanság. Nos itt közvetett érveket lehetne fölhozni, amelyek azonban eléggé kemények. Önmagában az első dolog, hogy 2007-ben megújult a hazai migrációs joganyag, új törvényeket fogadtak el, a 2007. évi I. és II. törvényt, ezek végrehajtási jogszabályait. Mindenképpen tény, hogy ennek a megújult migrációs joganyagnak a nemzetközi jogi beágyazottságának erősítése alapérték, ez összhangban van tulajdonképpen akár az alkotmányunkban, a nemzetközi közösségben való részvétel szabályaival, akár a kormányprogrammal, ugyanis jelenleg ez az egyezmény még nem lépett hatályba. Mi lehetünk az az állam, az a harmadik állam, amely ha ratifikálja, hatályba lép és itt kialakul egy olyan nemzetközi jogi keret, amely nemzetközi jogi tilalomfákat állít az államok elé, hogy államutódlás esetén megelőzzék, kiküszöböljék a hontalanságot. És bizony, a közelmúlt eseményei mutatták, hogy vannak itt ebben a régióban ilyen országok - lásd Montenegró leválása Szerbiáról, legutóbb, idén február végén pedig Koszovó szintén függetlenné vált - és ha picit keletebbre tekintünk a kontinensen, találunk olyan entitásokat, amelyek helyzete továbbra sem rendezett és bizony államutódlási szituációként szóba jöhetnek. Gondoljanak akár a Dnyeszteren-túli Köztársaságra, amely Moldováról próbál tizeniksz éve valahogy leválva működni.
Aztán Dél-Oszétia vagy Abházia - akár köthetném ezt a különmegbízott úr előadásához - szintén olyan válsággócok, amelyek kérdés, hogy mikor válnak függetlenné. Jelenleg csak két ország, Oroszország és Nicaragua ismerte el őket függetlennek és nem állíthatjuk, hogy ők önálló entitások, de mindenképpen kérdéses régiók. Akár Hegyi-Karabah vagy akár Ukrajnában a Krím-félsziget helyzete merül föl időről időre. Tehát vannak itt ilyen problémák, és ha kialakul egy hatályos nemzetközi jogi keret erre nézve, akkor elejét vehetjük annak, hogy a válságszituációk, fegyveres konfliktusok miatt ezekből a régiókból rendezett állampolgárságú személyek jöjjenek Magyarországra és itt próbálják valahogy a helyzetüket legalizálni. Tehát ezzel megelőzzük, hogy hontalan populációk jöjjenek létre, amelyek így aztán majd nem a mi ajtónkon kopogtatnak. Valamint külpolitikai hozadékkal is jár mindenképpen. Az Európa Tanács keretében folyó együttműködés és ezen munka iránti elkötelezettségünk újabb bizonyítékát adhatjuk és hozzájárulhatunk azzal, hogy az egyezményben foglalt normák és elvek tulajdonképpen egy új, a hontalanság területén kialakuló szokásjogi szabályokat hozzanak létre.
Csak egy apróság. Éppen ezen a héten ült össze az Európa Tanács állampolgársági szakértőinek bizottsága, hétfőtől csütörtökig üléseznek. Fontos programpontja az Európa Tanács keretében született állampolgársági tárgyú egyezményekhez való csatlakozás propagálása. Mi ezt egyébként aláírtuk, december 1-jén, múlt hét hétfőn írtuk alá ötödik államként, és ennek is volt visszhangja, az Európa Tanács honlapján erről megemlékeztek és nagyon pozitív üzenetként vették, hogy Magyarország részes féllé válik. Le is zárnám. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt hiszem, hogy minket kellően meggyőzött, de azért megkérdezem képviselőtársaimat, hogy van-e bárkinek kérdése, megjegyzése. (Senki sem jelentkezik.) Úgy látom, hogy nincs.
Tisztelt Bizottság! Aki alkalmasnak tartja általános vitára a javaslatot, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Egyhangúlag elfogadtuk. Nagyon szépen köszönöm, további jó munkát kívánunk önnek.
DR. MOLNÁR TAMÁS (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen.
ELNÖK: Remélem, mi lehetünk az a 3. ország ezek után, ha a parlament elfogadja, ahogyan ön említette, hogy lehetővé válik, hogy ez érvényessé váljon.
DR. MOLNÁR TAMÁS (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ez így is fog történni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Minden jót! (Dr. Molnár Tamás elhagyja a termet.)
Tisztelt Bizottság! Egyebek között már az elnök úr elmondta az 1 órakor kezdődő bizottsági ülésünk tényét. Megismétlem: 13 órakor a főemelet 37-38. teremben Szekeres Imre honvédelmi miniszter úr fogja a honvédelmi koncepciót az együttes ülésen előterjeszteni. A bizottság tagjait szeretettel várjuk. Van-e bárkinek is egyéb bejelentenivalója? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Köszönöm szépen.
A bizottsági ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 10 perc)
|
Németh Zsolt |
Szabó Vilmos |
|
a bizottság elnöke |
a bizottság alelnöke |
Jegyzőkönyvvezető: Barna Beáta