KHTB-1/2009.
(KHTB-88/2006-2010.)
az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2009. január 7-én, szerdán, 10 órakor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak részéről*
Elnöki megnyitó, a napirend elfogadása*
Tájékoztató az orosz-ukrán gázvitáról*
Dr. Zsuga János tájékoztatója*
Totth András kiegészítése*
Hernádi Zsolt tájékoztatója*
Dr. Gordos Péter kiegészítése*
Dr. Faller Jenő kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások*
Dr. Zsuga János válasza*
Totth András válasza*
Hernádi Zsolt válasza*
Dr. Faller Jenő reflexiói*
Dr. Gordos Péter válasza*
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Hárs Gábor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kránitz László (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Dr. Nagy Andor (KDNP)
Kovács Kálmán (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Szabó Vilmos (MSZP) dr. Kékesi Tibornak (MSZP)
Dr. Gedei József (MSZP) Mesterházy Attilának (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP) dr. Varga Lászlónak (MSZP)
Dr. Horváth János (Fidesz) dr. Kelemen Andrásnak (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz) dr. Gógl Árpádnak (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz) Németh Zsoltnak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Dr. Zsuga János vezérigazgató (Földgázszállító Zrt.)
Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató (MOL Nyrt.)
Totth András elosztási igazgató (E.ON)
Dr. Gordos Péter szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium)
Dr. Faller Jenő szakállamtitkár (Külügyminisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 15 perc)
Elnöki megnyitó, a napirend elfogadása
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Boldog új évet kívánok minden képviselőtársamnak, vendégeinknek, a sajtó megjelent képviselőinek. Úgy látom, hogy az évkezdés gyorsan megtörténik, lendületesen bele is vágnék a rendkívüli bizottsági ülésünkbe.
Bejelentem a helyettesítéseket: Németh Zsolt Potápi Árpádot, Gógl Árpád Nagy Gábort, Kékesi Tibor Szabó Vilmost, Varga László Kárpáti Tibort, Mesterházy Attila pedig Gedei Józsefet helyettesíti. Megállapítom a határozatképességet.
A napirendi javaslatot mindenkinek megküldtük: tájékoztató az orosz-ukrán gázvitáról. Van-e a napirendi javaslattal kapcsolatban bárkinek kiegészítő javaslata? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincsen, fölteszem szavazásra. Ki támogatja ezt a napirendet? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Tájékoztató az orosz-ukrán gázvitáról
Szeretném köszönteni rendkívüli bizottsági ülésünkön Zsuga János urat, a Földgázszállító Zrt. vezérigazgatóját, Hernádi Zsolt urat, a MOL Nyrt. elnök-vezérigazgatóját, Totth András urat, az E.ON elosztási igazgatóját, köszöntöm Gordos Péter szakállamtitkár urat a Közlekedési Minisztériumból, és Faller Jenő szakállamtitkár urat a Külügyminisztériumból.
Elsőként - ahogy ezt megbeszéltük - hadd adjam meg a szót Zsuga János úrnak, a Földgázszállító Zrt. vezérigazgatójának! Parancsoljon, Zsuga úr!
DR. ZSUGA JÁNOS vezérigazgató (Földgázszállító Zrt.): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottsági Tagok! Köszönöm szépen a szót. Szeretném röviden összefoglalni az elmúlt néhány nap eseményeit, és természetesen minden kérdésükre megpróbáljuk megadni a választ.
Megpróbálom röviden felvázolni a helyzetet. Azt tudják, hogy a magyar gázellátási helyzet, mivel ez egy fogyasztás, forrás függvénye minden egyes napon, amelynek a megítéléséhez és megértéséhez meg kell érteni azt, hogy Magyarországon a fogyasztók háromféle forrásból juthatnak minden nap földgázhoz: importforrásból, a föld alatti gáztárolókból és a hazai termelésből.
Az importforrás a vezetékrendszer kiépítettsége okán két irányból érkezhet be Magyarországra. A fő importvezetékünk keleti irányból, Ukrajna irányából érkezik Magyarországra, ennek a kapacitása 42 millió köbméter/nap, melyből 12 millió köbméter/nap szolgál tranzitcélra, és 30 millió köbméter/nap szolgál hazai célra. A másik importvezetékünk Ausztria irányából érkezik Magyarországra, amelyen 12 millió köbméter/nap kapacitással lehet igénybe venni a földgázt.
Szeretnék egypár szót szólni a fogyasztásról. Tudni kell, hogy Magyarország fogyasztása döntően a lakossági és kommunális fogyasztás szezonális fogyasztásának a függvénye, amely elsősorban hőmérsékletfüggő, amelyről azt érdemes tudni, hogy egy fok napi középhőmérséklet-változás maximum 1,5-2 millió köbméter/nap fogyasztásváltozást indukál pozitív vagy negatív irányba. Az eddigi tapasztalatunk az volt, hogy egy átlagos téli fogyasztási nap - legyen ez mínusz három, mínusz négy fokos napi középhőmérséklet - 75 millió köbméter fogyasztást eredményez Magyarországon. Viszont ennek az évnek a tapasztalata az, hogy erős visszaállás van a fogyasztásban egy ugyanilyen hőfokhoz tartozó mértékben, jelen pillanatban 65-68 millió köbméteres fogyasztásról tudok beszámolni ugyanolyan hőfok esetén. Úgy gondolom, ezek az adatok szükségesek ahhoz, hogy megértsük, mi történt az elmúlt néhány napban.
Mint önök is tudják, egy elég komoly vita alakult ki Oroszország és Ukrajna között, elszámolási vita és politikai természetű vita, amely sajnos kihatással volt a Magyarország irányába induló földgázszállításokra is. A magyar rendszerirányító engedélyes, amellyel a Földgázszállító Zrt. folyamatos kapcsolatban áll - szakmai kapcsolatban, szeretném hangsúlyozni -, az ukrán és az orosz diszpécserszolgálatokkal is folyamatosan konzultált a kialakult helyzetről.
Mint mondtam, az átlagos fogyasztás - szerencsére viszonylag enyhe idő uralkodott az elmúlt egy héten Magyarországon - 65-68 millió köbméter között realizálódott, amelynek jelentős részét természetesen importból fogyasztotta az ország. Ebben az importszállításban egészen január 5-ig - a fennálló hírek ellenére - nem volt probléma Magyarország irányába, tehát minden nap beérkezett a szerződött mennyiség. Itt szeretnék egy pontot tenni, mennyiségről beszélek.
Azonban fellépett egy technikai probléma. A magyar rendszer működésének fenntarthatósága érdekében rendelkezünk az ukrán gázszállító céggel egy kétoldalú, úgynevezett nyomásfelár-szerződéssel, amely kimondja, hogy minden, Magyarország irányába szállított földgáznak Ukrajna irányából 48 plusz-mínusz egy bar határnyomáson kell megérkeznie. Ez a szerződés az elmúlt napokban megsértésre került az ukrán fél részéről, tehát nem olyan nyomáson adták át a mennyiséget, mint amekkorát a szerződés kimondott, lényegesen alacsonyabban, jellemzően 42-45 baron adták át a földgázmennyiséget. Azonban az első öt napban ez mennyiségi változást nem jelentett, ez a földgáz átjött 24 óra alatt, csak alacsonyabb nyomáson. Ez azt jelentette, hogy a magyar rendszernek kellett fokozottabb technikai körülmények között működni ahhoz, hogy fenntartsuk a szállítást.
Ez a helyzet megváltozott január 5-én, amikor az ukrán diszpécserszolgálat először nem igazolta vissza a Magyarországra szállítani kívánt földgázmennyiséget, csak csökkentett mértéket volt hajlandó elektronikus levében tájékoztatva visszaigazolni, 30 millió köbméter/nap mértékben. Ez egy elég komoly csökkentés volt Magyarország irányába, amelyre a rendszerirányító engedélyesnek olyan szakmai választ kellett adni, hogy fokozta a föld alatti tárolókból a földgáz kivételét annak érdekében, hogy fenntartsa a rendszeregyensúlyt.
Ez a helyzet romlott tovább a tegnapi nap folyamán, amikor szintén nem igazolta vissza az ukrán diszpécserszolgálat a Magyarországra szállítandó földgázmennyiséget, ráadásul a nyugati irányú betáplálás kapcsán is az osztrák diszpécserszolgálattal szakmai vitába keveredtünk, hogy mekkora mértékű földgáz fog érkezni Magyarországra. Mint később kiderült, az ok az volt, hogy először a történelem során az orosz diszpécserszolgálat sem igazolta vissza a földgázszállításokat Ukrajnába, melyre Ukrajna különböző lépésekkel válaszolt, csökkentette az Ukrajnából kiinduló földgázszállításokat Európa különböző országaiba.
Ez Magyarország számára azt jelentette a tegnapi nap folyamán, hogy első lépcsőben megpróbáltuk átvenni az egy nappal korábbi, csökkentett, 30 millió köbéter/nap mennyiséget. Ez később szóbeli tájékoztatás alapján 20 millió köbméter/napra csökkentették, majd pedig - mint ahogy tájékoztattuk a közvéleményt - 15 óra 25 perckor ezt nullára csökkentette az ukrán diszpécserszolgálat.
A HAG-vezetéken a nyugati irányú betáplálás is változó mértékű volt az elmúlt nap folyamán. Folyamatosan ingadozott 0 és 3-4 millió köbméter/nap mennyiség között. Mégis a tegnapi nap folyamán közel 3 millió köbméter földgáz érkezett Ausztria irányából Magyarországra.
A mai helyzet ennél is súlyosabb. Jelen pillanatban semmiféle földgáz nem érkezik változatlanul Magyarországra, és a nyugati irányú betápláláson sem tudtunk még egyeztetni konkrét számokat az osztrák diszpécserszolgálattal. Jelen pillanatban órai szinten napi 1,5 millió köbméternek megfelelő mennyiség érkezik Magyarországra.
Mit jelent ez a számok tükrében? A tegnapi napon a rendszerellátó engedélyes a törvényi kötelezettség és felhatalmazás és felhatalmazás alapján elrendelte Magyarországon a korlátozási menetrend I. kategóriáját, amelybe tartozó fogyasztók - szeretném elmondani - végrehajtották a korlátozást. A korlátozást hajnal fél 1-ig kellett végrehajtani. Valamennyi fogyasztó megtette ezt.
Úgy ítéltük meg a reggeli elemzésünk során, hogy ma a magyarországi fogyasztás kb. 64 millió köbméter lesz, köszönhetően annak, hogy tegnap korlátoztuk a fogyasztókat. Ehhez ma pontosan 64 milliós forrás áll rendelkezésre abban az esetben, ha a HAG-vezeték szállít földgázt. Amennyiben a HAG-vezetéken nem kapunk földgázt, egyéb intézkedéseket kell tenni, tehát pótlólagos forrásokat kell bevonnunk. Erre javaslatot fogunk tenni a minisztériumnak, hogy szabadítsuk fel a stratégiai földgázkészletet és ezt a forrást esetlegesen - amennyiben szükség van rá; hangsúlyozottan: akkor, amennyiben nem érkezik nyugati irányból földgáz Magyarországra - engedjük be a fölgázszállító rendszerbe, és adjuk oda a fogyasztóknak. Ez a jelenlegi állapot.
Két tényre szeretném a figyelmüket felhívni. Ez az állapot a mostani hőmérséklethez tartozó fogyasztási adatokat tükrözi. A hétvégén erős lehűlést prognosztizál a meteorológia, ez különösen igaz péntekre és szombatra. Amennyiben erre az időpontra nem érkezik pótlólagos földgáz Magyarországra, további intézkedésekre lesz szükségünk.
Köszönöm, hogy meghallgattak. Természetesen minden kérdésükre válaszolok.
ELNÖK: Köszönöm szépen, vezérigazgató úr. Totth András úrnak, az E.On elosztási igazgatójának adnám meg a szót. Parancsoljon, Totth úr!
TOTTH ANDRÁS elosztási igazgató (E.On): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Megpróbálnám kereskedelmi szempontból egy kicsit kiegészíteni azt, amit Zsuga vezérigazgató úr elmondott szállítási szempontból.
Mi is okozza igazából a problémát, és ez mennyire jelentkezik Magyarországon, illetve a környező országokban, azt mindannyian ismerjük már a sajtóból. Igazából azt lehet mondani, hogy ez a jelenség egész Európára nem terjed ki, és még azt sem lehet mondani, hogy az összes olyan országra, amely elsősorban orosz gáztól függ, mivel ez egy ukrán tranzitprobléma. Ez a jelenség és ezek az ellátási gondok azokban az országokban észlelhetők, amelyek az ukrán tranzitvezetékről kapják elsősorban a gázt. Ezek elsősorban kisebb mértékben Lengyelország, teljes mértékben Szlovákia és Csehország, az ezen keresztülmenő tranzitvezeték által ellátott Dél-Németország bizonyos mértékben, kicsit Ausztria, és teljes mértékben érinti az orosz importkiesés Bulgáriát és Romániát.
Magyarország valahol a két helyzet között van több szempontból. Míg azok az országok, amelyek rendelkeznek alternatív betáplálási útvonalakkal vagy orosz relációban vagy norvég relációban, azok többé-kevésbé tudják ezeket a gázvolumeneket helyettesíteni, tehát Németország, Ausztria képes az északról lehozott norvég mennyiségekkel legalább részben pótolni a kiesett orosz gázt.
Ezzel szemben Szlovákia, amely teljes egészében orosz importra szorul, Bulgária és Románia az importot pótolni nem tudja, ők a tárolt készleteiken keresztül tudják valamenynire kiegyensúlyozni ezt a helyzetet, illetve Románia a jelentős hazai termelésének köszönhetően.
Attól függően, hogy kit mennyire érint az orosz gáz kiesése, az egyes országokban eltérő intézkedések figyelhetők meg. Kezdve a már rendkívüli helyzetet elrendelő országoktól - Szlovákiától - azokig az országokig, mint például Németország, ahol még ezek az intézkedések nem kellett, hogy életbe lépjenek, mert az alternatívákkal ki tudják váltani az importot. Magyarország ezért mondom, hogy teljesen köztes állapotban van, mert a magyar földgázrendszer viszonylag jól felkészült ilyen jellegű szituációkra azáltal, hogy Magyarországon, Európában kimagaslóan magas a földgáztárolók aránya és szerencsére ezek a tárolók föl is voltak töltve.
Tehát nálunk szintén lehetőség van arra, hogy a tárolt földgázkészleteknek és a megemelt hazai termelésnek köszönhetően ezt a telet a lakossági földgázfogyasztók átvészeljék. De mint ahogy a vezérigazgató úr elmondta, a földgázrendszer felépítése nem elegendő ahhoz és nem is tervezhető arra, nem várható el, hogy egy teljes importkiesést is megoldjon a földgáztároláson keresztül.
Ahogy már elhangzott, hogy milyen lépések történtek, azzal egészíteném ki, hogy ez egy nagyon komoly összehangolt csapatmunkája most a földgázrendszernek, amit a földgázszállítás és rendszerirányítás koordinál, de ehhez elengedhetetlen az elosztók, a nagy fogyasztók és a földgáztárolók közreműködése, tehát egymás nélkül itt nem tudnánk semmit elérni. Hogy mit tesznek ehhez hozzá a kereskedők?
A kereskedők próbálják azokat a forrásokat maximalizálni, amelyek Magyarországra jelenleg érkeznek és amelyek Magyarország számára elérhetőek. Mi próbáljuk meg a mi portfóliónkból kieső orosz importot más forrásokkal helyettesíteni. Ez prominensen két irány lehet: a nyugati import, mert ellentétben az orosz szerződésekkel, a nyugati importszerződéseink jelenleg teljesülnek, tehát azok a szerződések, amelyeket anno még a magyar állam támogatásával pont erre a célra kötöttek, meg az akkor ezért felelős társaságok, ezek a szerződések teljesülnek; tehát ilyen ellátási problémák között is a nyugatról érkező, nyugati relációjú szerződésekből kapunk bizonyos mennyiségű gázt.
Ez sajnos töredéke a teljes igényünknek, mert a magyar import 75-80 százalékát az orosz reláció teszi ki. Importforrásból teljes mértékben nem tudjuk helyettesíteni a kiesett forrásokat, két okból. Itt nemcsak gázproblémák vannak, hanem kapacitásproblémák is, tehát a magyar gázrendszer összkapacitásából az orosz import akkora részt tesz ki, amit fizikálisan más irányból nem tudnánk pótolni.
A másik irány a földgáztárolás, ami általában a csúcsfogyasztás mintegy 40-50 százalékát képes biztosítani, tehát a magyarországi eddigi legnagyobb, mintegy 96 millió köbméteres csúcsfogyasztásból a földgáztárolás 51 millió köbmétert tud biztosítani, de ez hangsúlyozottan olyan időszakokra vonatkozik, amikor tényleg teljesen kihasznált a rendszer, és az import már nem tudja a fogyasztást ellátni.
A földgáztárolás jelenleg ennek megfelelően csúcsállapotban van, tehát 51 millió köbméter kapacitást bocsát a földgázrendszer rendelkezésére, és ezt még a következő hetekben-hónapokban fenn tudja tartani egy bizonyos ideig, természetesen attól függően, hogy meddig tart ez a válság, és hogyan ürülnek le a tárolói készletek. A tárolókban pedig még mindig mintegy 3 milliárd köbméter földgázkészlet van, ami tekintettel a lakossági szektor téli fogyasztásának mértékére, amennyiben ezt ki tudjuk egészíteni a megfelelő forrásokkal, elegendő lesz a lakosság ellátására. Természetesen ezeket a forrásokat egészíti ki a földgáztermelés növelése, amiről szerintem Hernádi úr fog beszélni.
Köszönöm szépen. Én is szívesen válaszolok minden kérdésre.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hernádi elnök urat arra kérném, hogy a mikrofonba próbálja meg ő is elmondani, amit fontosnak érez, tehát egy kicsit emelje közelebb magához a mikrofont. Elnök úr, parancsoljon!
HERNÁDI ZSOLT elnök-vezérigazgató (MOL Nyrt.): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Én egy pici visszapillantással kezdeném. Lehet, hogy több embernek, aki figyelte az akkori eseményeket, déjŕ vu-je van, hiszen 2006. január 1-jén hasonló szituációval néztünk szembe.
Két dolgot szeretnék elmondani, egyrészt, hogy mi a különbség az akkori helyzet és a mostani helyzet között, másrészt pedig, hogy 2006 és 2009 között milyen lépéseket tett meg a magyar földgázipar karöltve a magyar politikával, hogy ez a helyzet jobban kezelhető legyen, mint 2006-ban.
Az első és legfontosabb, hogy ilyen soha nem történt meg, hogy az Ukrajna felől érkező importbeszállítás teljes egészében megszűnt. 2006-ban 30-40 százalékos volt a maximális korlátozás, és az egész krízis alatt ennél átlagosan sokkal alacsonyabb volt a korlátozás. Jelenleg nulla az Ukrajnából érkező mennyiség, tolózárral elzárták a vezetékeket. Ugyanez igaz Szlovákiára is, ahonnan évente mintegy 80 milliárd köbméternyi földgázt szállítanak tovább különböző irányokba. Nulla a mennyiség, ami jelenleg Szlovákián átfolyik.
Magyarország 2006-ban hosszabb távú földgáz-stratégiai irányvonalakat is fölvázolt, s ezek közül jó néhányban nagyon határozott előrelépés történt. Majdhogynem azt mondom, hogy minden olyanban előrelépés történt, ami csak rajtunk múlt. 2006-ban döntés született arról, hogy a stratégiai földgáztároló megépítését fel kell gyorsítani. Az új határidő 2009. december 31-e lett. 2009. december 31-ével 1,2 milliárd köbméternyi többletföldgázt kell betárolni, ami kizárólag akkor szedhető ki, akkor bányászható ki, ha a magyar földgázellátás veszélybe kerül. Senki nem gondolta, hogy 2009. január 1-jén erre szükség lenne. Jelenleg a stratégiai készletek mennyisége 500 millió köbméter. A probléma azonban nem a mennyiséggel van, hanem azzal, hogy a stratégiai készletek kivevésére, a tárolókból való kiszedésére nem készültek még el a beruházások, azok az év hátralévő részében fognak teljes egészében elkészülni.
Ma tehát a kivétel korlátozott, körülbelül 3 millió köbmétert tudunk kiszedni a stratégiai tárolókból naponta, ha erről a felszabadítás megtörténik. Azonban én még egyszer aláhúznám: ez a stratégiai tároló jelenleg a világon egyedülálló, sehol nem készült fel semelyik ország arra, hogy tárolókapacitást hozzon létre kizárólag havária esetekre, kizárólag olyan esetekre, amikor havária miatt kell ezeket igénybe venni.
A másik a tárolókapacitások bővítése, és a tárolókapacitások napi kivételi maximumának a bővítése. Amit az igazgató úr az előbb elmondott, hogy Magyarországon több mint 50 millió köbmétert tudunk egy napon csúcsidőben kivenni, az az elmúlt időszakok, az elmúlt évek fejlesztésének az eredménye, pontosan a 2006-os haváriát követően. Tehát rettentően megnövelte Magyarország. Igaz, hozzá kell tegyem, hogy annak nagyon kicsi esélyt adott bárki, hogy nullára csökken le az importbetáplálás, méghozzá tartósan, hiszen most már a második napot kezdjük el azzal, hogy nullára ment le az importbetáplálás mennyisége. Ezzel nem is nagyon lehetett számolni. Nincs olyan rendszer, amelyik ekkora kieséssel tudott volna számolni.
A harmadik a nemzetközi összekötések, határkeresztező kapacitások és új, alternatív betáplálások. Ezek már nem rajtunk múlnak. Ugyanakkor Magyarország igen aktívan, igen kezdeményezően lépett fel az utóbbi időben a Nabucco-csoportban. Magyarországon egyedülállóként a parlamentben bizottság alakult arra, hogy az alternatív gázszállításokkal, elsősorban a Nabuccóval, de más alternatív beszállításokkal is foglalkozzon. Kiemelném azt is, hogy Magyarország gyakorlatilag szerződés előtti állapotban van, hogy Horvátországgal összeköti a gázrendszerét. Szerződést kötöttünk Romániával, hogy összekötjük a gázrendszereket, egyáltalán megteremtjük annak az alapját, hogy bármifajta havária, vészhelyzet esetén a rendszerek egymást ki tudják segíteni, egyik országból a másik országba gázt tudjunk átszállítani. Nem beszélve arról, hogy ha Horvátországban elkészül az LNG-terminál, tehát a folyékony földgáz fogadására képes terminál, akkor azt Magyarország irányába is alternatív forrásként be lehet számítani.
Én azt gondolom tehát, hogy rengeteget tettünk, ugyanakkor a mostani események ismételten aláhúzzák azt, hogy még további erőfeszítésekre van szükség, és nem lehet elég nemzetközi segítséget kérni. A közép-európai térségben - hiszen, amely országokat igazgató úr felsorolt, azokból lehet látni, hogy ez katasztrofálisan szinte kizárólag a közép-európai országokat érinti, s ebben vannak nem EU-tagállamok - vannak olyan országok, amelyek semmilyen tartalékkal nem rendelkeznek, nincsenek föld alatti tárolóik, kizárólag azt a gázt tudják eltüzelni, ami gáz bejön a csövön. Ilyen Bosznia-Hercegovina. Szarajevóban ma nem túlságosan meleg az időjárás, hidegebb van, mint itt, és jelenleg nem kapnak semmilyen mennyiségű földgázt. Ugyanez mondható el Szerbiára. Szerbiának ugyan van saját kitermelése, de ez mintegy 10 százalékát fedezi a szerb fogyasztásnak, és szintén korlátozott a kivételi lehetősége. Ezeket kezelnünk kell, és én azt gondolom, hogy Magyarországnak, amely eddig is élen járt ezeknek a programoknak az indításában és felfuttatásában, ebbe sokkal határozottabban kell bekapcsolódnia.
Milyen szolidaritási viszonyokat lehet kiépíteni? Gondolok itt a stratégiai készletek esetleges közös felépítésére és használatára, gondolok itt a vezeték-összekötésekre, és gondolok arra, hogy az Uniót meg kell győzni arról, hogy igenis ezt a programot támogatni kell, mert Közép-Európa problémája nem azonos az egész EU problémájával, nem beszélve a régi EU-ról, tehát az EU 15-ökről. Nekünk lényegesen más a problémánk.
A másik kérdés, amiről szerettem volna beszélni, a hazai földgáz. Jelenleg mintegy 8 millió köbméternyi földgázt tudunk betáplálni a rendszerbe. Tudnunk kell, hogy itt a korlátok nagyon erősen technikai jellegű korlátok, hogy mennyire fokozható ez. Ma megkezdtük azokat a programokat, amelyekkel ezt föl fogjuk tudni tornázni mintegy 9 millió köbméterre, amivel hozzá tudunk járulni a rendszer biztonságos ellátásához.
Bárki össze tudja adni - matematikailag ez nem túlságosan nehéz -, hogy maximálisan mennyi földgázt tudunk kiszolgálni. Ez a földgáz ma annak az értéknek a közelében van, ami a jelen hőmérsékleti viszonyok mellett képes ellátni Magyarországot. Én arra hívnám fel a figyelmet, hogy egy dologról itt mindenki elfeledkezik: ez ideig-óráig tartható. Nem azért, mert nincsen mennyiségünk, hanem azért, mert technológiailag a nyomás csökkenni fog. Ahogy vesszük ki a mennyiségeket, és értékesítjük, úgy csökken a nyomás, és rövid időn belül hiába van meg a szükséges mennyiségű földgáz, annak a kivételére már nem lesz lehetőség, nem tudunk olyan mértékben a piacra bocsátani földgázt.
Én tehát arra szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, hogy egy dolog, hogy mi technikailag mit tudunk megtenni, egy dolog az, hogy a rendszerirányító korlátozni tud bizonyos fogyasztási csoportokat a törvény és a jogszabályok értelmében, és egy másik dolog az, hogy mit tesz meg minden állampolgár saját jogán ebben. Egy Celsius-fok 2 millió köbméter fogyasztást jelent, akkor is, ha hidegebb lesz az időjárás, és akkor is, ha az emberek önkorlátozók, ha az emberek kevésbé pazarlóak, lejjebb veszik a saját fogyasztásukat. Mind a két esetben ez a 2 millió köbméter igaz. Nagyon kérek mindenkit, a szolidaritás ebben is legyen jelen. Mindannyiunkról szó van.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, elnök úr. Hadd adjam meg a szót először Gordos Péter szakállamtitkár úrnak, majd Faller Jenő szakállamtitkár úrnak! Parancsoljon, Gordos úr!
DR. GORDOS PÉTER szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A kormányzat részéről a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium részéről a téli ellátásra való felkészüléssel kezdeném. Ugyanúgy, ahogy minden évben, az idei téli időszakot megelőzően is a Magyar Energia Hivatal, illetve az energetikai szakterület az engedélyesekkel közösen áttekintette azt a programot, amely alapján elmondható volt november környékére, hogy az átlagos szituációnak megfelelően a magyar földgázrendszer felkészült.
Ez jelenti azt, hogy a megfelelő beruházások, karbantartások elkészültek, a tározók fel vannak töltve, ilyen szempontból az ország felkészült a téli időszakra. Természetesen a minisztérium, illetve a szakterületünk is nyomon követte az ukrán-orosz vitát, ennek megfelelően december közepén megerősítettük azokat a kommunikációs csatornákat, amelyek egyrészt az engedélyesekkel, másrészt a Magyar Energia Hivatallal, harmadrészt azokkal a krízisbizottsági tagokkal kerültek kialakításra, akik az elmúlt napokban a bizottságon belül többször üléseztek.
Kommunikációs csatornák megerősítésre kerültek, én egyébként december végén - megszakítva a szabadságomat - hazautaztam, és január 1-jétől az engedélyesekkel közösen nyomon követtük az eseményeket, majd amikor bekövetkezett az a szituáció, hogy el kellett rendelni a krízisbizottság összehívását, a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően a Magyar Energia Hivatal elnöke összehívta ezt a bizottságot, és a bizottság első ülésén a közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter a bizottság vezetésére kijelölésre került.
El szeretném mondani azokat az addicionális intézkedéseket, amelyek részben már említésre kerültek. 2006-ban a magyar Országgyűlés - nagyon helyesen - megszavazta a stratégiai földgáztározó megépítését. Itt elhangzottak különböző dátumok, hogy mikorra kell teljes kapacitással üzemelnie ennek a stratégiai földgáztározónak. Az elmúlt években a kereskedelmi tározók nagysága, a betárolható földgázmennyiség és a kitárolási kapacitás is megnövelésre került. Ezek a kapacitások most segítik a földgázrendszer egyensúlyban tartását.
Többször szóba került az, hogy a stratégiai földgázkészleteket ha fel kell szabadítani, miniszteri rendeletben kell elrendelni. Szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy a tegnapi krízisbizottsági ülésen olyan döntés született, hogy ha erre szükség van, akkor ez a rendelet kiadásra kerül, és ha a rendszerirányító úgy látja, hogy szükség van a stratégiai földgáztározóból a kitárolás megkezdésére, akkor ezt el fogja rendelni.
A rendelet ma reggel kiadásra került, tehát az az 500 millió köbméter, ami jelenleg a stratégiai földgáztározóban található, maximális kapacitás mellett kiemelhető, ha a rendszerirányító úgy dönt, hogy erre szükség van. A vonatkozó rendelet alapján egyébként a rendszerirányító az, aki a különböző intézkedéseket tudja foganatosítani. Ha tehát valamilyen betáplálási ponton nem lehet a magyar földgázrendszerbe megfelelő földgázmennyiséget juttatni, azt egy másik betáplálási pontból próbálja a földgázrendszerbe juttatni. Ha tehát nincs megfelelő importmennyiség a baumgarteni vagy a beregdaróci beömlőn, akkor azt földgáztározóból való földgázkitárolással pótolja.
A vonatkozó rendelet alapján ugyanilyen lehetőség áll rendelkezésére a rendszerirányítónak, amit Zsuga vezérigazgató úr el is mondott, hogy a korlátozási sorrendnek megfelelően elrendelje a különböző korlátozási kategóriák életbe léptetését. Elhangzott az, hogy bizonyos kategóriák elrendelésre kerültek. Természetesen a krízis munkabizottság a tegnapi ülésén ezeket az intézkedéseket mélységében végigtárgyalta. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Végül Faller úrnak adom meg a szót. Parancsoljon, szakállamtitkár úr!
DR. FALLER JENŐ szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Egy leltárszerű felsorolással készültem a tekintetben, hogy a Külügyminisztérium, illetve a Külügyminisztérium segítségével más kormányzati szervek milyen lépéseket tettek a mi megítélésünk szerint elhúzódó energiaválság kapcsán.
Elsősorban az EU-s fórumokról beszélek, másodsorban a kétoldalú, úgynevezett bilaterális kapcsolatrendszerünkön belül folytatott tevékenységünkről. A legfontosabb az, hogy a nagykövetségeink folyamatosan jelentenek, ömlenek be a táviratok elsősorban Kijevből, Moszkvából, a soros elnökséget adó Prágából, illetve Brüsszelből. Ezeket folyamatosan feldolgozzuk, elemezzük, a megfelelő kormányzati szerveknek átadjuk.
A bizottság tagjai számára ismert a Brüsszelben található két állandó válságközpont, tehát a SIC, a Situation Center a Tanács mellett, illetve a Crises Room a Bizottság mellett. Ezek munkája felélénkült, és gyakorlatilag ettől a két szervtől folyamatosan kapjuk azokat a tájékoztatásokat, amelyek politikai szinten, illetve diplomáciai szinten erősítik meg azokat az információkat, amelyeket a kereskedelmi üzletben részt vevő vállalatok is ismernek. Ezeket az információkat is megosztjuk természetesen mindazokkal, akik Magyarországon a krízis felszámolásával foglalkoznak. A Külügyminisztérium aktívan részt vesz a kormány krízisbizottságában. A minisztériumon belül egy külön munkacsoportot hoztunk létre.
A következő lépés, hogy előkészítettük miniszterelnök úr leveleit, melyeket a tegnapi MTI-hírekből a bizottság tagjai ismernek. Tehát Putyin elnök úrnak, Juscsenko elnök úrnak, Timosenko miniszterelnök asszonynak, Topolánek miniszterelnök úrnak és Barrosso európai bizottsági elnök úrnak írt a miniszterelnök úr levelet. A következő lépésünk, hogy a mai napon bekéretjük az orosz, illetve az ukrán nagykövetet a Külügyminisztériumba. Mindkét nagykövettel konzultációt folytatunk és mindkét nagykövetnek személyesen átadjuk miniszterelnök úr levelét, ezzel is megerősítve annak súlyát.
Ma délután, illetve holnap délelőtt kezdeményezni fogjuk a magyar-ukrán gazdasági vegyes bizottság összehívását, illetve a magyar-ukrán gazdasági vegyes bizottság energetikai albizottságának összehívását kezdeményezzük, továbbá a magyar-orosz gazdasági vegyes bizottság összehívását is. Ma tájékoztatni fogjuk szerb és bosnyák barátainkat - ahogy ezt Hernádi elnök úr is említette -, hogy Szerbia és Bosznia-Hercegovina esetében Magyarország tranzitországként lép fel, és mindenképpen diplomáciai úton is tájékoztatni szeretnénk őket a kialakult helyzetről.
A Külügyminisztérium aktívan részt vesz Sólyom elnök úr és Juscsenko elnök úr január 12-ére tervezett nyíregyházi találkozójának előkészítésében. Nyilvánvalóan ezen a találkozón a gázkérdés is fel fog merülni. Az utolsó lépés, amit az elkövetkezendő 24 órában készülünk tenni, az, hogy a miniszter asszony részt vesz az EU-s külügyminiszterek prágai találkozóján holnap. Köszönöm szépen. Bármilyen kérdésre szívesen válaszolok én is.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár urak. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kérdések, illetőleg hozzászólások ideje következett el. Engedjék meg, hogy röviden ismertessem az álláspontomat a kialakult helyzettel kapcsolatban a Fidesz részéről.
Először is azt szeretném leszögezni, tisztelt képviselőtársaim, hölgyeim és uraim, hogy a helyzet szemmel láthatóan válságos.
Az előterjesztésekben elhangzott adatok közül szeretném azt kiemelni, hogy 38 millió köbméter helyett 1,5 millió köbméter érkezik jelenleg Magyarországra. Ha jól számolom, ez nem éri el az importigény 3 százalékát. Tehát nem igaz, hogy nem jön semmi, de 3 százalék, ami Magyarországra érkezik. Hallhattuk Hernádi úrtól, hogy ez az 1,5 millió köbméter mire elég. Ha egy Celsius-fokkal csökken a hőmérséklet, akkor ez az 1,5 millió már arra sem elég, hogy ezt az egy Celsius-foknyi hőmérsékletcsökkenést kezelni lehessen vele.
A másik adat, ami világosan demonstrálja a helyzet súlyát, hogy a napi fogyasztás jelenleg 64 millió köbméter gáz, és a stratégiai készleteink 500 millió köbméter gázt jelentenek. Ez azt jelenti, hogy 8 napra elegendőek a stratégiai készletek, és ebből kettő nap eltelt. Tehát meglehetősen gyorsan és látványosan ketyeg a stratégiai készletek órája.
Tisztelt Bizottság! Úgy vélem, hogy ebben a helyzetben a magyar politikának és a magyar diplomáciának összehangolt lépéssorozatra van szüksége. Megítélésünk szerint a helyzet megoldásának, ha nem is a kulcsa, de a kulcs meglehetősen nagy része az Európai Unió kezében van. Ezért azon az állásponton van a Fidesz, hogy tarthatatlan a magyar kormánynak az az álláspontja, hogy magánjellegű vitaként kell kezelni az Oroszország és Ukrajna között zajló vitát, tarthatatlan az Európai Uniónak az a hivatalos álláspontja is, ami egyébként magánjellegűként kívánja kezelni ezt a vitát. Magyarországnak nem érdeke, hogy a magyar kormány, illetőleg az Európai Unió ezt az álláspontot fönntartsa.
Magyarországnak az az érdeke, hogy az Európai Unió a leghatározottabb fellépést végezze el az orosz-ukrán vitában. Az Európai Uniónak közvetítőként kell fellépni a két fél közötti vitában, ahogy azt Juscsenko államelnök egyébként kezdeményezte. Tehát Magyarországnak az az álláspontja kellene legyen, hogy az Európai Unióban - együttesen egyébként a közép-európai, hasonló helyzetben lévő sorstársainkkal - kerekedjen felül az az álláspont, hogy az Európai Unió döntsön a közvetítői szerep fölvállalása mellett. Örvendetes lenne, ha Magyarország ezt az álláspontot a kialakult helyzetre való tekintettel lassan magáévá tudná tenni, és nem papagáj módjára ismételné a magyar kormány az Európai Unió tarthatatlan álláspontját.
Másodszor szeretném leszögezni, hogy felháborítónak tartjuk azt, hogy a konfliktus kezdete óta, január 1-je óta a Magyar Köztársaság külügyminisztere nem szólalt meg ebben az ügyben. Örültünk volna annak is, ha elfogadja a meghívásunkat erre az ülésre. Hadd tegyem föl azt a kérdést, hogy nem lett volna-e ildomos Göncz Kinga külügyminiszternek megszakítania az elmúlt héten a téli szabadságát - mégiscsak Magyarország gázellátásáról van szó -, mint ahogy nem lett volna-e ildomos visszatérni lassan Moszkvába, illetőleg Kijevbe a magyar nagyköveteknek, mert mind ez idáig erre sajnálatos módon nem került sor, ezért a rendszerirányítóknak nincs módjuk arra, hogy a magyar diplomácia támogatását megfelelő mértékben igénybe tudják venni. A nagykövet uraknak talán indokolt lett volna megszakítani a téli szabadságukat, és Bali szigetéről visszatérni állomáshelyükre.
Harmadsorban szeretném megjegyezni azt, hogy Molnár Csaba közlekedési miniszter úrnak az az álláspontja nem nevezhető másnak, mint felelőtlennek, amit az elmúlt napokban többször hallhattunk tőle, hogy nincs krízis, hogy nincs baj. Megértem, hogy nem kíván a közlekedési miniszter pánikot kelteni, ugyanakkor még nagyobb felelőtlenség, ha nem ismertetjük meg a magyar közvéleményt a valóságos helyzettel.
Szeretném is megkérdezni vendégeinket, hogy amennyiben a vita nem rendeződik, konkrétan milyen ütemezésben kívánják bevezetni a korlátozó intézkedéseket, és milyen technológiai feltételei vannak ennek. Hiszen Hernádi Zsolt fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy nem korlátlanok a lehetőségek a 3,5 milliárdos tárolókapacitás mozgósítása tekintetében. A technológiai feltételek milyen ütemezést tesznek lehetővé? Időben mi várható a jelenlegi feltételek fennmaradása mellett?
Diplomáciai vonatkozású kérdés, hogy ki kell mondanunk, hogy eldőlt az is, hogy mítosz volt a megbízható orosz szállító képzete. Az elmúlt években sokat vitatkoztunk erről, hogy megbízható szállító-e Oroszország. Azt hiszem, ki kell mondanunk, hogy Oroszország nem megbízható szállító. Tegnap Pozsonyban, illetőleg Varsóban az illetékes kormányok tiltakozó jegyzéket nyújtottak át Oroszországnak. Hadd kérdezzem meg Faller szakállamtitkár urat, hogy Magyarország kívánja-e, s ha igen, mikor, a hasonló jegyzéket átnyújtani Oroszországnak.
Végezetül arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy Alexander Medvegyev Gazprom vezérigazgató-helyettes a minap meglehetősen durva Nabucco-ellenes kijelentéseket engedett meg magának Londonban. Félő, hogy ezt a válságot Oroszország arra kívánja felhasználni, hogy eltántorítsa az Európai Unió tagállamait az alternatív infrastruktúra megvalósításától, így a Nabucco gázvezeték megvalósításától is. Úgy vélem, ebben a helyzetben fontos, hogy Magyarország ne hezitáljon, mint ahogy az elmúlt hónapokban és években sajnos a Nabucco vonatkozásában a hezitálás folyamatosan jellemezte a magatartását, hanem használja ki a pillanatnyi lehetőséget - különösen a Budapesten megrendezésre kerülő Nabucco csúcstalálkozót - arra, hogy a Nabucco gázvezeték megépítése minél nagyobb lendületet kaphasson.
Ezek lettek volna a megjegyzéseim, illetőleg a kérdéseim a Fidesz részéről. Szeretném kérni képviselőtársaimat, illetőleg az egyes pártok képviselőit, hogy jelezzék a véleményüket. (Többen jelentkeznek.) Kozma alelnök úr, Gruber képviselő úr, Balla képviselő úr, Gógl képviselő úr, Mesterházy képviselő úr, Kovács Kálmán és Varga képviselő úr jelentkezett. Én azt javasolnám a kedves vendégeinknek, hogy először meghallgatjuk a képviselői, illetőleg a párthozzászólásokat, véleményeket, és utána mindenki, aki fontosnak érzi, hogy bármire reagáljon, módot fog erre kapni. Szeretném előre jelezni, hogy 12-12.15-ig tervezzük a bizottsági ülést.
Először Kozma alelnök úrnak szeretném megadni a szót.
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Előadók, Meghívottak, Elnök Urak, Államtitkár Urak! Nem kívánok pártvéleményt megfogalmazni, tekintettel arra, hogy nincsen szocialista gáz, meg fideszes gáz, és nincsen szocialista hideg vagy fideszes hideg.
Itt egy olyan krízishelyzet van, amelyre vonatkozó intézkedésekről hallgatunk most meg minden illetékest. Minden illetékes itt van, ezért a bizottságnak módja van a saját javaslatait megfogalmazni. Szerintem arra kell kísérletet tennünk - látok rá esélyt egyébként -, hogy ezekben a javaslatokban összhang lehessen. Természetesen Magyarországnak figyelni kell minden partnerre. Minden partnerre, elsősorban a válság közvetlen érintettjeire, de mint ahogy hallottuk, a többiekre is a saját környezetünkben. Magyarország speciális helyzete, ahogy bennünket ér, ahogy bennünket érint és ahogy mi reagálni tudunk erre a krízishelyzetre, az nem olyan, mint szomszédainké és az előadók ezt pontosan megvilágították.
Miért érdekes ez? Ez azért fontos, mert akkor a reagálásunkban, a nemzetközi fellépésünkben, az orosz, az ukrán félhez fordulásban, az Európai Közösség fórumaihoz való fordulásban, a fellépésben sem lehet lemásolni, kopírozni bármelyik másik ország pozícióját. Magyarországnak igenis saját pozíciót kell kialakítani ebben a kérdésben. Ennek néhány elemét szeretném nagyon röviden elmondani, mert egyébként meggyőződésem, hogy a tanácsokozások nagyon fontosak, de az intézkedések még fontosabbak egy ilyen helyzetben.
Először is: teljesen világos, hogy ebben a speciális helyzetben Magyarországnak elsősorban az orosz és ukrán partnerrel kell minden lehetséges módon olyan érdemi kapcsolatfelvételt megvalósítani, ahol a döntések motívumai és következményei mindkét fél számára világosak. Másodszor: világossá kell azt is tenni - elsősorban magunk számára -, hogy Ukrajna nekünk szomszédunk, ráadásul a legnagyobb szomszédunk, akivel a gázszállítási vita miatt most még különlegesen nehézzé vált a kapcsolatunk, de az ukrán-magyar kapcsolatok kezelése még külön leckét jelent számunkra.
Hadd tegyek egy javaslatot! Kell, hogy ellenőrizzük a kormány, a kormányzati szervek tevékenységét, ez a Külügyi bizottság, a parlament dolga. Ugyanakkor lehetnek kezdeményezéseink is.
Elnök úr, miért ne kezdeményeznénk azt, hogy Ukrajna és az Orosz Föderáció megfelelő bizottságával, a Duma megfelelő bizottságával vegyük fel a kapcsolatot és tisztázzuk, hogy ők hogy látják ezeket a kérdéseket. Megjegyzem: az a véleményem, hogy mi is tisztábban láthatunk ezek után, hogy milyen az az ukrán politikai-gazdasági belső környezet, amelyben ilyen helyzetek kialakulhatnak és ugyanezt gondolom orosz relációban is.
A magyar helyzet azért is különleges, mert nekünk az sem lehet mindegy úgy egyébként sem, egyébként sem lehet mindegy, hogy Közép-Európában mi történik az energiaellátásban, de hogy a szomszédos országokban - Szlovákiában, Ausztriában, Romániában, Szerbiában, Horvátországban mi történik gázellátás tekintetében, hol hidegek a radiátorok, hol küzd a gazdaság esetleg komoly problémákkal, nekünk nem mindegy. Nekünk az egész térség gazdasági-társadalmi stabilitása és lakossági ellátása fontos.
Olyan nincs, hogy csak Magyarország számára jó megoldást sikerül majd találni és elérni a nemzetközi fórumokon és a partnerekkel. Mindenképpen fontos ezért a miniszterelnöki diplomáciai kezdeményezés és offenzíva, hogy igen, az egész térségre vonatkozóan kell tudni partnereket találni. A Nyugat-Balkán országai, amelyek függősége különösen nagy ezekben az időszakokban, kell, hogy számítsanak Magyarország kezdeményező fellépésére, és ebben az értelemben összefogó támogatására is. Szerintem ez egy helyes magyar diplomáciai kezdeményezés kell hogy legyen.
Végezetül azt gondolom, hogy sok minden most visszaigazolódik. Visszaigazolódik az, amit a MOL, illetve a szolgáltatók, a szállítók tettek ebben az ügyben az elmúlt években. Annyira emlékszem még a Delegációs teremben az energiaügyekért felelős bizottsággal való együttes ülésünkről, amikor először Hernádi elnök úr ilyen kérdésekről beszélt - gondolom, mindannyian emlékszünk ezekre az időszakokra -, hogy akkor hittük is meg nem is, hogy ezek az ügyek valóban élesek lesznek, fontosak lesznek, illetve reméltük, hogy nem lesznek ennyire élesek, ugyanakkor valóban biztattuk a MOL-t és a gazdálkodó szervezeteket, hogy menjenek ebbe az irányba. Az akkor jó döntés volt, és most az idő visszafelé is igazolja.
Ha a Külügyi bizottságnak lehet és kell hogy legyen véleménye, az az kell hogy legyen, hogy igen, tovább kell lépni a kapacitások fejlesztése, a technológiák fejlesztése dolgában, hogy a megfelelő kapacitások a tárolókból kivehetőek legyenek akkor, amikor válságos helyzet van. Tehát úgy gondolom, hogy a diplomáciai offenzívát amennyire lehet, ki kell szélesíteni a gazdasági diplomáciában és az interparlamentáris dimenzióban is. A gazdálkodó szervezeteknek meg meg kell adni minden támogatást - kormányzati támogatást is -, hogy a szükséges fejlesztéseket ebben a helyzetben el tudják végezni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kovács Kálmán képviselő úr, az SZDSZ képviselője!
KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Vezérigazgató Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon röviden szeretnék csak a dolog lényegét érintően hozzászólni.
Azt gondolom, hogy 2006. majd 2009. azt mutatja, hogy ezzel a válságjelenséggel mint jelenséggel kell szembenéznünk nemcsak Magyarországnak, hanem gondolom, Európának és a fejlett világnak közösen. Meggyőződésem, hogy nem voltak hiábavalók azok a lépések, amelyeket az elmúlt időszakban, 2006-ot követően a hazai gázellátásban, energiaellátásban képviseltünk, tehát akár a szükségtározók építése, akár az alternatív szállítási megoldások kezdeményezése, támogatása, akár a hazai termelés erősítése és mindazonáltal mégis azt gondolom, hogy mind Európának, mint nekünk ennél lényegesebb fordulatra van szüksége.
Meggyőződésem, hogy mind a biztonságpolitikai, mind a függőség csökkentése érdekében történő lépések érdekében, mind pedig a civilizált világ energiaválságának kezelése érdekében az alternatív energiahordozókra való odafigyelés és nagyobb arányú alternatív energia, zöldenergia, megújuló energia előállítása kulcsfontosságú lehet. Ráadásul rövid távon ezek gyorsabb megoldást biztosítanak vagy már biztosítanak stratégiailag lehetőségeket, gyorsabbat, mint mondjuk azoknak a gázvezetékeknek, vezetékeknek a megépítése, amelyek tervszinten vannak vagy még ott sincsenek ma.
Tehát meggyőződésünk, hogy az uniós támogatás, a 2013-ig terjedő uniós támogatás keretében is a jelenleginél többet lehetne megvalósítani a hazai zöldenergia, alternatív energia, megújuló energia termelésében. Támogatni kellene a lakossági célban is azokat az alternatívenergia-felhasználásokat, amelyek a lakosság szintjén növelik a biztonságot és a harmadik, hogy hozzá szeretnénk tenni éppen a ma napvilágot látott gazdasági, illetve munkaerő-piaci tájékoztatás alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy szüksége is van a vidéknek, a kisebb településeknek arra, hogy ilyen értelemben új munkahelyi lehetőséget biztosító beruházások jöjjenek létre, hiszen az alternatív- vagy zöldenergia-beruházások százszámra teremthetnek biztos megélhetést kis, lokális környezetekben, ahol egyébként a munkaerő-piaci gondokkal küszködik az ország.
Tehát meggyőződésem, hogy nekünk ebbe az irányba kellene lépni és hogy ez a gondolkodás vagy ennek a hangsúlyozása kimaradt még a stratégiai gondolkodásból. Európa számára is - meggyőződésem - ez egy lehetőség, a hazai agrárgazdaság, illetve a hazai zöldgazdaság föl van arra készülve, hogy egy ilyen partner legyen. Szerintem mind a kormányzat, mind a parlament részéről, mind az Unió részéről ezt kellene nekünk támogatni. Még egyszer mondom: nem kisebbítve ezzel azokat a lépéseket, amelyeket a klasszikus vagy szénalapú energiaszektor az elmúlt időszakban végzett és reagált a 2006-os válságra. De azt gondolom, hogy ez a kérdés túlmutat már ezen, és ebben egy paradigmaváltásra van szükség. Ez pedig a megújuló energiák, a zöldenergiák iránti nagyobb nyitottság, illetve a források ebbe az irányba történő átcsoportosítása. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Gruber Attila képviselő úr!
DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Meghívottak! Megpróbálok az idővel gazdálkodni. Én is visszaemlékszem Hernádi elnök úrnak a Delegációs teremben tartott előadására, és köszönöm a mai lehetőséget. Amióta gáz van, illetőleg nincs gáz, ez az első olyan fórum, ahol korrekt és nem egymásnak ellentmondó adatokat hallottunk. Hadd hivatkozzak a miniszter úr és a kormányszóvivő által mondottak közötti mennyiségi és egyéb más ellentmondásokra! Tehát végre szakemberek szájából olyan adatokat hallottunk, amivel lehet mit kezdeni, és ez nagyon fontos.
Két dolog köré szeretném csoportosítani a mondandómat. A mostani helyzet adott. Óriási szerencse, hogy az elmúlt időszakban valóban olyan lépések történtek, amelyek most tompítani tudják a helyzetet. Meg szeretném kérdezni, hogy ebben a helyzetben - és ez a jövő felé mutató megoldás - a NETS-projekt gyorsítható-e, illetőleg ennek a gyorsítása tisztán szakmai kihívásokkal teli, vagy pedig itt szintén szükség lenne a politika közreműködésére, hiszen ebben a NETS-projektben, ha jól tudom, Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Románia és ebben a helyzetben talán még Ausztria is együtt tudna működni. Tudom, hogy ez alapvetően nem oldana meg minden felmerült problémát, de talán ezzel a lehetőséggel egyfajta energiabiztonságot tudnánk biztosítani.
A HAG-vezeték tulajdonképpen ugyanazt az ukrán tranzitgázt kapja, mint amit mi. Ha jól emlékszem, annak idején szó volt arról, hogy nem Szlovákián keresztül ment volna ez a tranzitvezeték, hanem Magyarországon keresztül. Meg szeretném kérdezni, hogy lehetséges-e ezt pótolni? Hiszen úgy tűnik, hogy miközben mi az ukrán Transgaztól nem kapunk semmit, valamennyit Ausztria egy más vonalon mégis kap. Sajnos, a magyarországi gázvezetékrendszer lefedettsége okán a Dunántúl van talán jobban veszélyeztetve.
A következő kérdésem a tranzitálással van kapcsolatban. Hernádi úr annak idején mondta, hogy két nagy rizikófaktor van, a termelő országok és a tranzitáló országok rizikója. Ha jól tudom - és én az FGSZ éves jelentésében láttam ezt az adatot -, 2007-ben tranzitszállítók voltak egy szerbiai és két bosznia-hercegovinai cég. E tekintetben van-e Magyarországnak valamilyen felelőssége ennek a két országnak, illetőleg a három szállíttatónak a tekintetében? A szerződési kötelezettségünk kiterjed-e a gáztárolókban elhelyezett gázból való juttatásra? Illetőleg - és itt a politikát kérdezem, a Külügyminisztériumot, a kormány képviselőit -: adott esetben például, ha ilyen szörnyű helyzet alakul ki Szerbiában és Bosznia-Hercegovinában, tudunk-e valamiféle humanitárius segítséget nyújtani ezekből a tárolókból?
Elemzések szerint Ukrajna 3-4 hónapig tud kitartani, és minél inkább kitart, a mostani gázárcsökkenések annál inkább kedvezőbbek lesznek az ukrán árpozíciók számára. Elhangzott, és itt hál' istennek nem kerül vitára, hogy a mi lehetőségünk elvileg 3 hónapig tart. Tehát tulajdonképpen úgy tűnik, hogy Ukrajna tovább bírja.
Talán még azt a kérdést szeretném föltenni, hogy a kormány készített-e gyorselemzést, hogy az I-III. kategória - és most ne beszéljünk a IV-V. kategóriáról - kiesése esetén ez milyen gazdasági fejleményeket okoz a magyar gazdaságban, hiszen itt arról van szó, hogy leállnak olyan üzemek, amelyek eddig még úgy-ahogy termeltek. Ez adott esetben egy jelentős, időleges munkanélküliséget okozhat, óriási szociális problémákat vethet fel, anélkül, hogy a lakásokban, a háztartásokban a gázfogyasztási problémák megjelennénk.
Egy utolsó megjegyzés: nagyon örülök Kozma úr javaslatának, ez egy nagyon előremutató dolog. Nem tudom, nem lehetne-e ebbe a csomagba beilleszteni egy közös, parlamenti pártokat egyesítő fogyasztási kampány megkezdését, hiszen minél több helyről és minél több formában értesülnek a fogyasztók arról, hogy milyen lehetőségek vannak arra, hogy tovább húzzuk ki ezekkel a gázmennyiségekkel, annál kedvezőbbek lesznek a mi pozícióink is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Azt hiszem, ez egy kormányzati feladat, de mindenféleképpen jó a javaslat. Mesterházy Attila képviselő úré a szó.
MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Meghívottak! Nem tudom megígérni, hogy rövid leszek, mert Németh Zsolt gondolatai elég sok gondolatot indítottak el bennem is, úgyhogy engedjék meg, hogy arra is egy kicsit reagáljak, és utána fogalmazok meg egy-két kérdést. Én is nagyon szépen köszönöm a meghívottaknak, hogy egy nagyon részletes és pontos tájékoztatást adtak számunkra.
Elnök úr, az ön által elmondottak alapján nekem úgy tűnik, mintha nem ugyanazokat a folyamatokat figyeltük volna az elmúlt időszakban, és ez egy kicsit aggasztó. Már csak ezért is ezek szerint volt értelme ennek a mostani bizottsági ülésnek, hogy számára is lehetett tisztázni, hogy mi a kormány álláspontja, és mi a szakemberek álláspontja.
Szeretném felhívni a figyelmét, hogy a kormány álláspontja és az Európai Unió álláspontja is változott ebben a kérdésben, hiszen az Európai Unió küldöttsége a cseh ipari miniszter vezetésével már hétfő este Kijevbe utazott, hogy megpróbáljon valamilyen módon segíteni a kialakult vita rendezésében. De ezen túlmenően az eléggé egyértelmű, ami tegnap a miniszterelnök úr által az MTI-nek adott híradásból is kiderült, ha ezt bárki figyelemmel kísérte. A miniszterelnök a levelében a következőkre hívta föl az Európai Unió soros elnökének és Barroso bizottsági elnök úrnak a figyelmét, és idézném a miniszterelnököt: arra kérte az Unió soros elnökségét, hogy távolságtartó és közvetítő magatartás helyett lépjen fel a két országnál a vita lezárása érdekében. Én azt gondolom, ennél egyértelműbben nem lehet felszólítani egy miniszterelnöknek az Európai Uniót, hogy igen, nekünk ebben határozottan más az álláspontunk, és igenis azt kérjük, és azt kezdeményezzük az Európai Uniónál, hogy bizony ennél egy kicsit határozottabb álláspontot tegyen meg, és valóban egyfajta animátorként, katalizátorként segítse a két ország megegyezését, hiszen két ország gazdasági társaságának kereskedelmi vitája nem ejtheti túszul az összes európai uniós fogyasztót ebben a tekintetben.
Molnár Csaba miniszter urat említette. Amit itt a szakemberek elmondtak, nekem abból az derült ki, hogy semmiben nem tért el a miniszter kommunikációja a szakemberek kommunikációjától. Ráadásul a tegnapi nap szintén sajtóhírből követhető lett volna, hogy Molnár Csaba miniszter úr maga is krízishelyzetnek nyilvánította, tehát nem Németh Zsolt az első, aki ezt a helyzetet krízisszituációnak minősíti, hanem a kormány ezért felelős tagja is azt mondta, hogy tegnap elérte azt a szintet ez a probléma, ami valóban egyértelmű krízishelyzetet jelent Magyarország számára, hál' istennek nem a lakossági fogyasztóknál, de egyéb más nagyipari fogyasztóknál bizony ez komoly korlátozásokat fog jelenteni, és ahogy itt el is mondták, most már a második fokozat is életbe lépett.
Kicsit visszautalnék a Gruber Attila képviselőtársam által mondottakra, hogy összevissza beszélt a miniszter és a kormányszóvivő, és belekeveredtek a számokba. Ezek szerint még az a meglepő fordulat is megesett ma, hogy úgy tűnik, Németh Zsolt is belekeveredhet a számokba. Hiszen a felvezetőben, elnök úr, azt kell mondjam Gruber Attilára hivatkozva, összevissza tetszett beszélni, ugyanis nem 500 millió köbméter van tartalékban Magyarországon, hanem 3,5 milliárd köbméter, pusztán a stratégiai jelent ennyit. Magyarul: nem nyolc napra elegendő a gáztartalék, hanem hál' istennek ennél sokkal hosszabb időre elegendő. Ezt még kiegészíti, elnök úr, a Hernádi Zsolt által elmondott 8-9 millió köbméter/nap hazai termelés, ami még hozzájön ehhez a gázmennyiséghez. Ezt viszont nem mondta, elnök úr, ha egészen pontos vagyok. Ezért mondom, hogy ezekbe a számokba nem szakemberek tényleg bele tudnak adott esetben keveredni. Ebbe a sajnálatos helyzetbe még Németh Zsolt is esetleg beleeshetett. De azt gondolom, ezzel nincsen semmi gond, azért vannak a szakemberek, hogy ezeket a pontatlanságokat korrigálják.
A másik kérdés szintén nagyon fontos. Azt, elnök úr, előre eldönteni, hogy ebben a vitában az ukrán vagy az orosz fél a jobban hibás, szerintem a vak ló bátorsága, tisztelt elnök úr. Ma Magyarországon, de az Európai Unióban sehol senki nem tudja megmondani, hogy ebben a vitában ki az, aki a valódi felelősséget viszi. Valószínűleg ez utólag ki fog derülni, de ma ebben egyértelműen nyilatkozni, és arra büszkének lenni, hogy vannak olyan kormányok, amelyek ebben előrerohantak, és mielőtt még bármilyen látható tényeket tudnánk erről, már eleve kihirdették az ítéletet, szerintem egyáltalán nem helyes.
Az a helyes, ha valaki felelősen, figyelembe véve a realitásokat próbál ebben dönteni. Szerintem a magyar Külügyminisztérium és a magyar kormány ebbe az irányba halad.
Teszem ezt a megjegyzésemet annak tudatában, hogy a tegnapi napon az orosz televízió közvetítette Putyin elnök és Miller Gasprom-elnök találkozóját, ahol arra utasította az orosz miniszterelnök a Gasprom elnökét, hogy mindenképpen egyezzen meg az Európai Unióval - ez egy alapvető prioritás Oroszország számára -, és arra is utasította, hogy a hosszú távú szerződések kapcsán az Európai Unióba irányuló szerződéses kötelezettségeknek Oroszország maximálisan tegyen eleget, és ehhez keressenek alternatív szállítási útvonalakat bármi áron, hogy ezzel tudják teljesíteni azokat a vállalásaikat, amelyeket tettek. Azt gondolom tehát, hogy egy kicsit óvatosabban kell bánni ezekkel a megjegyzésekkel.
A másik a Nabucco kérdése. Elnök úr megint idézte a Gasprom helyettes vezetőjét Londonban. Nekem teljesen más mondat ragadt ott meg a Londonban elmondott mondataiból. Ez pedig az, hogy Oroszország továbbra sem tekinti a Nabuccót versenytársnak a Déli Áramlat mellett. Tehát őket tulajdonképpen nem zavarja, nem érdekli ez a történet, ez egy másik dolog.
Hozzáteszem, magunk között szólva teljesen mindegy, hogy mit mond Medvegyev, a Gasprom helyettes vezetője, Magyarország szempontjából egy fontos, hogy mi a magyar nemzeti érdek: ezt pedig nem ő fogja megmondani, hanem a magyar parlament, és a magyar kormány fogja ezt megmondani. A magyar kormány nevében a Nabucco tekintetében - megint idézném a tegnapi miniszterelnöki MTI-interjút - a következőt mondta a miniszterelnök: "De világossá tette, hogy a Nabuccónak van prioritása." Szerintem ebben sem lehet egyértelműbben fogalmazni ebben a kérdéskörben. (Balla Mihály: Erről beszélünk másfél órája!)
Még idézném önnek, elnök úr, nem tudom, részt tudott-e venni azon a Nabucco-eseti bizottsági ülésen, ahol Hernádi Zsolt elnök úr elmondta, hogy a kettő vezetékre van Magyarországnak szüksége. Gondolom, meg tudjuk kérdezni elnök urat, hogy fenntartja-e ezt az álláspontját. Ott a jegyzőkönyv tanúsága szerint is egyértelműen emellett tette le a voksát, tehát hogy Magyarországnak egyértelműen szüksége van a Nabuccóra, és egyértelműen szüksége van a Déli Áramlatra is, mégpedig azért, mert kellenek számunkra is az eltérő, alternatív útvonalak, ezt mind a két vezeték tudja - a Déli Áramlat is és a Nabucco is -, másik oldalról pedig, ami ennél is sokkal fontosabb, az pedig az, hogy a forrásban is diverzifikálnunk kell, erre pedig egyértelműen a Nabucco vezeték az alkalmas.
De hozzáteszem: ez csak hipotézis. Ha a Déli Áramlat már lenne, akkor nem lenne ez a problémánk, mint ami most van, tehát ezért mondom azt, hogy talán fontos ezt is figyelembe venni. Ahogy elhangzott, Magyarországon van egyedül eseti bizottság ebben a tekintetben, és Magyarországnak van egyedül Nabucco-nagykövete, aki rendkívül aktív szerepet tölt be. Ezzel, gondolom, elnök úr is egyetért, hiszen tagja a bizottságnak, és egyhangúlag fogadtuk el a bizottság munkájáról szóló jelentést, aminek ez is része volt.
Zárásképpen pedig azt kell hogy elmondjam, hogy látható módon nem egyedi a probléma. Sajnálatos módon még Magyarországnál rosszabb helyzetben levő országok is vannak, ebből kifolyólag valószínűleg az a helyes megközelítés - és ezzel teljesen azonosulni tudok -, amit Hernádi úr mondott, nevezetesen, hogy ez egy kelet-közép-európai probléma, éppen ezért egy közös fellépés az, ami ebben üdvözítő lehet mind az Európai Unió, mint másik irányokban.
Az is szerintem pozitív dolog volt - és ezt a szakértők is elmondták, hogy helyes lépés volt a magyar kormánytól, hogy a gáztartalék kapacitásukat növelte 2006-tól kezdődően, mert ha nem növeltük volna, sokkal nagyobb probléma lenne Magyarországon, tehát helyes az az irány, hogy ebben folyamatosan tovább kell lépnünk azokkal a technikai fejlesztésekkel, amiket a jelenlévők megfogalmaztak.
Még 3 gondolatot hadd mondjak el! Szerintem nagyon el kéne kerülni ebben a témakörben, hogy pártpolitikát csináljunk ebből a kérdésből. Nagyon egyszerű okból kifolyólag: az MSZP-s szavazó meg a fideszes szavazó egyformán fog fázni, ha probléma van az országban. Azt gondolom, hogy nem helyes ilyen fajsúlyú kérdésekben pusztán arra használni egy bizottsági ülést, hogy adott esetben még kettőt bele tudjunk egy kis sámliról rúgni a kormányba! Szerintem sokkal helyesebb az, ha közösen keressük valamilyen formában a megoldást, mindenki ott és olyan mértékig, amire az ő pozíciója lehetőséget ad. Értelemszerűen itt a kormány és a szakemberek vannak pozícióban, de ettől függetlenül az, hogy a belpolitikában arról vitatkozunk-e, hogy Oroszország vagy Ukrajna a hibás és itt volt a nagykövet vagy kint volt-e vagy mit csinált, szerintem részletkérdés. Az a fontos, hogy tudnak-e fűteni az emberek és a cégek Magyarországon a következő időszakban, és ehhez kell segítséget adni szerintem a kormánynak ebben a helyzetben. Érdemes a tényekről beszélni, nem pedig a vélelmekről.
Végül pedig azt szeretném mondani, hogy szerintem az a gondolat, amit Hernádi úr megfogalmazott a végén, megfontolandó minden magyar állampolgár, minden magyar fogyasztó számára, hogy bizony meg kell hogy értsék az emberek is azt, hogy ez most megint egy olyan helyzet, amikor érdemes előre gondolkodni egy kicsit és nem utólag megijedni, hanem jobb egy kicsit talán félni a helyzettől, mint még egyszer mondom, utólag megijedni. Ezért valóban talán nem egy rossz ötlet, ha az emberek figyelmét arra is felhívnánk, hogy érdemes egy kicsit takarékoskodni, talán nem annyira pazarlóan bánni ezekkel az eszközökkel, mert bizony ezzel minden magyar állampolgár is hozzá tud ahhoz járulni, hogy egy picit ezt a problémát könnyebben, kisebb károkkal tudjuk kezelni. Úgyhogy még egyszer nagyon szépen köszönöm az önök észrevételét, és mi a magunk részéről, az MSZP-frakció részéről csak azt tudjuk mondani, hogy minden olyan politikai segítséget, ami rajtunk múlik vagy a mi politikai felelősségi körünkbe tartozik, természetesen mind a kormánynak mind az önök részére - legyen szó MOL-ról vagy E.ON-ról -, bárki másnak a magyar állampolgárok érdekében meg fogunk adni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Balla képviselő úr!
BALLA MIIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Elég sok minden elhangzott abból, amit esetleg kérdeztem vagy hozzáfűztem volna. Viszont abból a gondolatkörből indulnék ki inkább, amit Hernádi elnök úr mondott el, hogy ez egy közép-európai probléma. Szlovákia esetében, Csehország esetében, és a lengyeleknél is gondot jelent, nem kicsit, és nem is igazából tudom, hogy hogy lehet kezelni azt a problémát, amit jelenleg a Nyugat-Balkánon élnek meg Szerbiában és Boszniában. Illetve azt is látjuk, hogy Ausztriának is gondjai vannak, még ha az osztrákok be sem vallják igazából, de tulajdonképpen gondot jelent, hiszen ők sem tudják tartani egyrészt a szállítási kötelezettségeket, másrészt szerintem ott is ellátási gondok lehetnek előbb-utóbb, ha nagyon mögé nézünk a számoknak.
Sok mindenről beszéltünk. Szerintem nagyon sok fontos dolog elhangzott rövid- és középtávon, viszont ma úgy látom, hogy napi gondokkal küzdünk. Tehát ma 24 órás, óráról órára való gondolkodás van. Leginkább arra lennék kíváncsi, hogy létezik-e ezek után egyáltalán olyan, hogy a szállításban érdekelt felek szerződéseiben vannak-e bármiféle garanciák a szolgáltatásra. Hiszen mindig arról beszélünk, hogy a szállítást különböző cégek egymás között esetleg állami garanciákkal vagy sok esetben maguk a szállító cégek valamilyen állami nagyvállalat részeként vagy egyáltalán egy ágazatként, állami vállalatként működnek. Vannak-e szerződési garanciák.
Ha vannak garanciák vagy vannak feltételek vagy akár kártérítési lehetőségek vagy bármiféle olyan dolog, ami adott esetben lehetőséget ad arra, hogy azok a tolózárak megnyíljanak. Tehát a kérdésem arra is vonatkozik, hogy ha mindig azt mondjuk, hogy a szerződések alapján működik a szállítási rendszer, a forrásrész az, hogy honnan jön, perpillanat éppen Magyarország számár lényegtelen, hiszen egyértelmű dolog, hogy jelenleg csak orosz gázzal tudunk gazdálkodni 85 százalékban, és ebben az a legfontosabb kérdés, hogy ezek a szállító cégek, tranzitcégek a szerződéseik alapján mit tartottak be és mit nem tartottak be, és a megbízhatóságot innen kezdve nagy kérdőjelek színesítik, hiszen itt nemcsak arról szól a történet, hogy csökkentették. A '96-oshoz képest sokkal durvább a helyzet, mert ott arról szólt a fáma, hogy 30-40 százalékkal csökkent a szállítás, itt meg arról beszélünk, hogy jelenleg nulla a szállítás. Tehát mik azok a garanciák, amikben léphetünk? Illetve önök szerint hogyan lehet összehangolni adott esetben akár középé-európai szinten is a cégeken keresztül, állami szinten, interparlamentáris szinten, bármilyen szinten azt a lényegi kérdést, hogy holnap, holnapután, egy-két héten belül ezek a tolózárak megnyíljanak. Mik a lehetőségek? Önök szerint mit kellene tenni?
Mert most tisztáztunk egy helyzetet, egy tényt, hogy nincs gáz, nem jön a gáz, megpróbáljuk a tartalékainkat elővenni. Mi történik akkor, ha hűvösebb lesz és a tartalékok rohamosan fognak fogyni? Mert ott van egy másik veszély, amit Hernádi úr elmondott, bár én nem vagyok műszaki ember, nem értek hozzá, hogy jelenleg ennyi a kapacitás, ami a későbbiekben csökkenni fog, hiszen a nyomás természetes módon nem lesz olyan, nem olyan nyomáson fog érkezni, hiszen ezt másoktól is hallottuk, hogy nemcsak az a lényeg, hogy mennyiségileg mennyi jön, hanem technológiailag milyen nyomáson érkezik az, innentől kezdve számítható, hogy mi fog történni.
Tehát innentől kezdve számítható, hogy mi fog történni. A garanciákra, a szállítási garanciákra, a megbízhatósági garanciákra önök szerint mik azok a kulcsmomentumok, amelyek azt a lépést jelentik, hogy ezek a tolózárak megnyílnak, hiszen számunkra most ez a legfontosabb, óráról órára, napról napra fontos kérdés, és természetesen, ha megoldódik a probléma, még nagyobb intenzitással kell arra törekedni, hogy a középtávú problémákat megoldjuk.
Még egy rövid megjegyzésem lenne, bár Mesterházy képviselőtársam éppen nincs jelen. Elnézést, hogy az ő jelenléte nélkül mondom el, csak most kapok rá időt. Én személyesen is azt látom, hogy az elmúlt napokban kormányzati szinten nem az az intenzitás jelentkezett a probléma megoldására. Mikor elhangzik egy vélemény, elmondunk egy véleményt, megjelenik egy újsághír, hogy válsághelyzet van Európában, megint abba a hibába esett a magyar kormány, hogy 24 órával ezelőtt még azt mondta, hogy nincs krízis, nincs válság, majd a huszonharmadik órában kijelentik, hogy krízis van, és válságtanácsot kell összehívni.
Én úgy gondolom, hogy a közvéleményt nem riogatással vagy nem altatással kell meggyőzni arról, hogy nincsen válság, mert hátha megnyitják hirtelen a csapokat, hanem én úgy gondolom, hogy mindig reálisan és a helyzet súlyosságához mérten kell tájékoztatni azokat az embereket, akinek nem mindegy, hogy lesz fűtése, vagy nem lesz fűtése. Bár remélem, hogy ez utóbbi nem fog bekövetkezni, sőt, biztos vagyok benne, hogy nem, ha mindent megteszünk azért, hogy ne következzen be a lakossági szolgáltatás valamiféle drasztikus csökkentése, vagy valami probléma az ellátásban.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Varga képviselő úr!
DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatva egy kicsit a gondolatokat, de egészen röviden, azt gondolom, hogy a kormány és a stratégiai partnerek egészen sok mindent tettek 2006 óta azért, hogy ez a helyzet legalább tompítva lehessen adott helyzetben. Erre vonatkozna az első kérdésem. Én azt gondolom, tegyük az asztalra ma azt, ami elhangzott, hogy 51 millió köbméter az a kinyerhető mennyiség, amit a szállítások nullára való csökkenésével ma Magyarország saját tárolókapacitásból meg tud oldani. Az elmúlt 2,5-3 év folyamatival mennyivel nőtt ez a mennyiség, és egyébként hol tartanánk most, ha az elmúlt három évben nem lép a kormány és az illetékesek ebben a tekintetben? Azt gondolom, azért tegyük ezt az asztalra, mert szerintem még nehezebb helyzetben lennénk ebben a tekintetben.
A második kérdésem arra vonatkozna, ami egészen konkrétan nem hangzott el, csak egy utalás erejéig. 8-9 millió köbméterre tehető a magyar termelés. Elsősorban az illetékes cégek vezetőit kérdezném, hogy technológiai módszerekkel ez meddig fokozható. Nyilván én sem vagyok szakember, csak mindenki számol sok mindent. Azt gondolom, az összes többi tekintetben egész pontos képet kaptunk a kialakult helyzetről. Tehát még egyszer a kérdés: a magyar termelés fokozható-e különböző módszerekkel?
Egyébiránt én is köszönöm a tájékoztatást. Remélem, ugyan voltak rá kísérletek, de mégsem fogunk ebből az ügyből is pártpolitikát csinálni, mert azt gondolom, hogy a szállítások megállása a legkevésbé a magyar politika, de a legkevésbé Magyarország ügye kizárólagosan, és erre mérsékelt hatásunk van. Amire volt hatásunk az elmúlt 2,5-3 évben, abban én úgy látom, hogy azért történtek lépések, olyannyira, hogy ha egy évvel később szembesülnénk ezzel a helyzettel, már lényegesen nagyobb tárolókapacitásai lennének az országnak. Tehát azt mondani általánosságban, hogy a magyar kormány nem tett meg mindent azért, hogy ez a helyzet ne alakuljon ki, ezt túlságosan szélsőséges megállapításnak tartom, és remélem, hogy a pártpolitika kevéssé fog ráülni erre az ügyre.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Végül Gógl, illetőleg Hárs képviselő úr. Parancsoljon, Gógl képviselő úr!
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon sok mindenről beszéltünk. Ami az ellentmondás volt a krízis kezelésében, a kommunikációban, annak azért van fokozott jelentősége, mert ebben a szakaszban most a válságban az együttműködésre és a szolidaritásra apellálunk. Egy együttműködés előkészítése a térségben van, de egy aktuális együttműködésre is föl kellene készülni, és a társadalom együttműködését csak akkor tudjuk jól igénybe venni - és a társadalom talán hajlamos is erre -, ha megtettünk mindent, és tegnapelőtt nem azt mondtuk még, hogy nem is kell korlátozni magunkat.
Én arra hívnám fel a politikusok és nyilván a szakemberek figyelmét, hogy milyen kikényszerítő eszközrendszerünk van. Van-e egyáltalán kikényszerítésre alkalmas eszközrendszere a gazdasági szférának, a politikának? Itt csatlakoznék elnök úrhoz. Az Európai Unió egy hatalmas erő. Az orosz gázt itt veszik igénybe. Az oroszok, már a föderáció, ugyanúgy tudja, hogy elesik egy bevételtől. Egy technológiát fölfüggeszteni, a gázkitermelés technológiáját fölfüggeszteni egy határon túl nem lehet, tehát én nem hiszek abban, hogy Ukrajnára nem tud hatni Oroszország. Egy hatnapos krízishelyzet után már nem kezelhetők a gáztechnológiák úgy, ahogy kellene. A magam részéről igenis egy jó kommunikációt, egy koherens kommunikációt javasolok, és annak a kihasználását, hogy az együttműködés és a szolidaritás szükségessége talán így még soha nem jelent meg Közép-Európában és Európában.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Hárs Gábor képviselő úr!
HÁRS GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Én eredetileg nem akartam szót kérni, mert élt bennem az a remény, tisztelt bizottság, tisztelt meghívottak, hogy ez a téma valóban nem generál pártpolitikai megnyilvánulásokat, és én is azt szerettem volna kérni, amit Mesterházy Attila meg aztán többen is kértek, hogy ez valóban ne így legyen, de úgy látom, hogy ez nem nagyon sikerül. Én mindig mély empátiával vagyok az ellenzékkel szemben, természetesen az a dolga, hogy amikor lehet, támadja a kormányt, de az az érzésem, hogy ez most nem az a helyzet, amikor ennek itt helye van.
Sajnálom, hogy Balla képviselő úr kiment, mert neki szerettem volna azt mondani, hogy egy válsághelyzet nem egyik pillanatról a másikra alakul ki, hanem fokozatosan alakul ki, és én azt figyeltem meg, hogy a kormány a nyilatkozataiban pontosan követte azt a helyzetet, ami kialakult azzal, hogy először csak kevesebb gáz jött, aztán még kevesebb, aztán tegnap délután fél négykor megszűnt a gázszolgáltatás. Tehát akkor mondta ki a válsághelyzetet a miniszter - ahogy én emlékszem -, amikor annak éppen itt volt az ideje.
Azt szeretném elmondani - én is utalnék Hernádi Zsolt elnök úr és a többiek mondataira -, hogy a válsághelyzet sem egy konstans valami, az is lehet nagyobb válság, lehet kisebb válság. Különös tekintettel engem egy új momentum riasztott meg nagyon a mai bizottsági ülésen, amit én eddig nem nagyon értettem, hogy mi az összefüggés a mennyiség és a nyomás között. Azt hiszem, itt elég plasztikusan megkaptuk erre a választ, hogy egy idő után nincs az a nyomás, ami ki tudja hozni azt a gázmennyiséget, tehát az a válságnak egy újabb szakasza lesz, attól tartok. Ez az egyik, amit szerettem volna mondani, hogy a válsághelyzetre - és itt nagyon egyetértek Gógl képviselőtársammal - fel kell hívni a társadalom figyelmét, méghozzá a lehető legvilágosabban és legegyértelműbben, hogy az a helyzet, ami most van, még súlyosbodni is fog minden valószínűség szerint.
A másik, amiről egyáltalán nem volt ma szó: van egy másik válság is a világban. Egyelőre én nem hiszem, hogy bármiféle összefüggést kellene keresnünk, de a világon ma nem történik két esemény, ami között ne lenne valamilyen összefüggés. Ezt a szójátékot már napok óta hallom - először külügyes forrásból hallottam -, hogy "gáz és Gáza", de nem lennék nagyon meglepve, ha az időbeli egybeesés okán - amit 1956 óta ismerünk, és éppen a Közel-Keletről vannak - itt is lehetne találni valamilyen egybeesést, különös tekintettel az Európai Unió szerepére, és itt nem szeretnék kitérni sem arra, amit most az Európai Unió a Közel-Keleten, sem arra, amit az Európai Unió az orosz-ukrán vitában és Kelet-Közép-Európa ezzel kapcsolatos helyzetében ellát.
Végül a Külügyminisztériumot, de főleg a moszkvai és kijevi nagykövetet és a külügyminisztert ért bírálatokra szeretnék annyiban reagálni, hogy természetesen rendkívül fontos, hogy minden országban a diplomáciai képviselet egyes számú embere legyen jelen, amikor helyzet van, de helyzet mindig van, meg szabadságon is kell lenni időnként.
Egyetértek azzal, hogy amint lehet, térjenek vissza állomáshelyükre. Nem tudom, hogy már ott vannak-e vagy nincsenek ott.
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Ott vannak.
ELNÖK: Nincsenek! Ma fognak visszautazni!
HÁRS GÁBOR (MSZP): Örülök neki, hogy elnök úr ilyen jól képben van. Nyilván a Külügyminisztérium ezt még pontosabban tudja, de azt is tudjuk, hogy a cunamit sem lehetett volna megállítani akkor, ha ott van éppen a nagykövetünk, és attól tartok, hogy az orosz-ukrán gázvitában sem a mi nagyköveteink fognak pontot tenni a vita végére.
Szeretném azt megerősíteni, ami nem kapott nagy visszhangot, Kozma alelnök úr mondta el. Én is nagyon támogatnám azt, hogy minden módon, akár a külügyi bizottságok szintjén, akár a szakbizottságok, akár az Interparlamentáris Unió Magyar-Ukrán és Magyar-Orosz Baráti Tagozata révén vegyük fel a kapcsolatot a Dumával és az ukrán parlamenttel. Nem várok én ettől valami egészen nagy revelációt, de a Dumával kapcsolatban van elég friss tapasztalatunk, hogy hogyan lehet az asztalra csapni és annak van-e valamilyen következménye vagy nincs. Leginkább nincs, de azért az ember próbálkozik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Engedjenek meg egy megjegyzést. Egy félreértést szeretnék tisztázni. Több képviselő félreértette a szavaimat, mintha itt pártpolitikai jellegű támadást intéztem volna a kormányzat ellen.
Szeretném tisztázni, hogy erről nincs szó. (Hárs Gábor: Fidesz-álláspont.) A Fidesz támogatja a kormányzat erőfeszítéseit a válság megoldására irányulóan. Hangsúlyoztam is. Amit viszont a Fidesz nem támogat, hogyha a válság fokozódását vagy elmélyülését jelenti egynémely kormányzati álláspont. Ezt a Fidesz nem támogatja. Az elmúlt napokban, az elmúlt egy hétben a kormányzati passzivitásnak, a kormányzati zűrzavarnak számos jele jelen volt a magyar kormány álláspontjában.
Márpedig diplomáciáról beszélünk. Nem gazdaságról, nem energiáról beszélünk, diplomáciáról beszélünk. A Külügyi bizottságban vagyunk, és nyilvánvaló, hogy ez egy biztonságpolitikai kérdés. És a diplomácia esetében a késedelem, az időbeli késedelem végzetes lehet. Azt mondani, hogy nincs krízis, amikor krízis van, azt mondani, hogy az Európai Unió ne közvetítsen, amikor nyilvánvaló, hogy az lenne az érdekünk, hogy az Európai Unió közvetítsen, önmagában előidézheti a krízist.
Oroszország vonatkozásában azt szeretném hangsúlyozni, hogy az oroszok ha valamit csinálnak, nem szeretik, ha negligálják őket. Az Európai Unió negligálta az oroszokat, amikor azt mondta, hogy nem fogunk beszállni, oldjátok meg magatok! És a magyar kormány a fejét a homokba dugja, amikor az Európai Unió álláspontját - ahogy mondtam - papagáj módjára ismétli. A magyar kormánynak kellene elsőként meghúznia a vészcsengőt a többi közép-európai országgal, hogy ácsi, közbe kell lépni! Nemcsak Egyiptomba kell elmenni Sarkozynek - mert egyetértek Hárs Gáborral -, hanem esetleg Sarkozynek el kell menni Moszkvába is. Tehát, tisztelt képviselőtársaim, a hibás álláspont, a késedelmesen megfogalmazott álláspont maga is a válság és a krízis kialakulását szolgálja. Sajnos azt kell mondanom, hogy ebben az esetben az Európai Unió sem, Magyarország sem vizsgázott jól a válság kezeléséből. Önök mondhatják azt, hogy tökéletesen vizsgázott a magyar kormány. Ez már egy nézetkülönbség. Ennyit szerettem volna mondani.
Köszönöm szépen. Mesterházy képviselő úr!
MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Elnök ma állandóan inspirál gondolataim megosztására. Továbbra is azt mondom, elnök úr, hogy amit ön elmond, az pontosan maga a tömény párpolitika.
Csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy ahogy ön elmondta, hogy a téves, félrevezető nyilatkozatok a kormány részéről is mélyíthetik a válságot és fokozhatják a krízist, azt szeretném jelezni, a Fidesz téves, rosszindulatú, félrevezető álláspontja is adott esetben ugyanígy hozzájárulhat ennek a krízisnek és válságnak a mélyüléséhez. Szerintem ebben minden politikai pártnak van felelőssége. Azt gondolom, hogy ebben a témakörben nem kommunikációs vitát kell folytatni. Szerintem ez alapvetően egyik oldalról biztonsági kérdés, de elnök úr, ez egy nagyon komoly gazdasági és a lakosságot az ellátásban érintő kérdés is, nem lehet csak pusztán külpolitikailag kezelni ezt a kérdést. Ez is nagyon fontos aspektus, de az, hogy a magyar cégek tudnak-e termelni, hogy a magyar lakosok fáznak vagy nem, ez szerintem nagyon komoly, kemény realitás, aminek semmi köze nincs a külügyminiszterhez sem, meg egyik nagykövetünkhöz sem, hogy ők éppen merre keverednek a világban.
Ezért azt gondolom, hogy az a fontos, hogy ebben a tekintetben legyen egyértelmű politikai konszenzus és támogatás a magyar kormány mögött, azzal a joggal természetesen, ha más álláspontot képvisel, tud jobb javaslatot mondani, hogy elnök úr hol gondolja pontosítani, jobbá tenni ezt a javaslatot, szerintem mindenki nagy örömmel fogadja, hiszen több szem többet lát. Azt gondolom, hogy ebben a megoldáskeresésben kell partnerséget mutatnunk, nem pedig abban, hogy a zsűriből kritizáljuk folyamatosan a magyar kormányt.
Mégiscsak azt mondom és a jelenlévők is azt mondták, hogy csak megtett valamit a magyar kormány ebben a tekintetben, mert vannak olyan országok ma is, ahol már válsághelyzet van, ahol rendkívüli állapot van, ahol nem tudnak egy fővárosban fűteni, ehhez képest Magyarországon hogy hál' istennek nincs ez a helyzet. Azt mondani, hogy itt semmi nem történt, mindenki mindent rosszul csinált megint. Értem, hogy ha ezt a Fidesz szóvivője mondja, ezt meg is értem és elfogadom, behelyezem abba a dobozba, ahova ezt kell és majd az MTI-ben üzengetünk egymásnak, de itt ebben a bizottságban elnök úr, azért jöttünk ide, azért voltunk partnerek a bizottság összehívásában, mert komolyan vettük azt, hogy az ellenzéket igenis kell és fontos tájékoztatni ebben a kérdésben, őszintén, hitelesen, precízen és részletesen. Azt gondolom, hogy ebben korrekt magatartást tanúsítottunk. Ezt a fajta empátiát és korrektséget várnánk önöktől is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Csak annyit, hogy nem találtam a képviselő úr érvelésében az érveket, hogy miért lennék rosszindulatú. Adjuk meg a szót a vendégeinknek. Kezdeném újra Zsuga úrral, parancsoljon!
DR. ZSUGA JÁNOS vezérigazgató (Földgázszolgáltató Zrt.): Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm szépen, képviselő urak.
Megpróbálom összefoglalni azoknak a kérdéseknek a sokaságát, amiket a korlátozással kapcsolatosan kaptunk, és kimondottan próbálom szakmai szempontból összefoglalni. Amint mondtam, a mai nap az ország várható fogyasztása 64 millió köbméter. A rendelkezésre álló források mértéke ugyanennyi.
Ennek feltétele az, hogy a HAG-vezetéken be tudjon majd jönni 3 millió köbméter. Mint mondtam, ezt a fogyasztási struktúrát úgy értük el, hogy tegnapelőtt kiadtuk a korlátozó rendeletet, az I. kategória végrehajtására, amely alapján 6-7 millió köbméterrel csökkent ezen kategóriába tartozó fogyasztók fogyasztása, ezt a fogyasztást nem kell forrással biztosítani a mai napon, és ma reggel 8 órától elrendeltük a korlátozás II. ketegóriáját.
Amennyiben ezek a lépések nem lennének elégségesek vagy ez a forrás nem állna rendelkezésre, amiről beszéltünk, abban az esetben a minisztérium biztosította számunkra azt, hogy hozzáférhetünk a stratégiai gázkészlethez, ebben az esetben ezt a rendszerirányító engedélyes fel fogja használni. Ez azt jelenti, hogy további addicionális 3,6 millió köbméter/napos forrás vonható be a gázrendszerbe. Ez igaz akkor is, ha a fogyasztás nőne, és igaz akkor is, ha a forrás csökkenne, ez mindenképpen pótlólagos forrás. A rendszerirányító engedélyesnek ez lesz a következő lépése, bármi történjen, az egyensúly megbomlása esetén.
Szeretném hangsúyozni, hogy minden lépést azért teszünk, azért dolgozik a rendszerirányító engedélyes és azért adta ki ezeket az utasításokat, hogy a leginkább védett fogyasztói zónát, a lakosságot és a kommunális fogyasztást ne kelljen korlátozni. Mindenképpen szeretnénk fenntartani ezen fogyasztói kör ellátását. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy ez azért történik.
Felmerült olyan kérdés, hogy mi történik a rendszer technológiai nyomásszintjével. Pontosan azért kell minden esetben egyensúlyban tartani a fogyasztást és a forrást, mindig azért kell annyi forrást betáplálni a földgázszállító rendszerbe, hogy a nyomás ne csökkenjen, mivel ha csökken a nyomás - amint azt önök tudják - a működése technológiailag bizonytalanná válik vagy megállhat.
Pontosan azért kell minden esetben egyensúlyban tartani a fogyasztást és a forrást, tehát mindig azért kell annyi forrást betáplálni a földgázszállító rendszerbe, hogy a nyomás ne csökkenjen le, mivel, ha lecsökken a nyomás - mint azt önök pontosan tudják -, abban az esetben a működése technológiailag bizonytalanná válik vagy megállhat. Tehát mindig pontosan annyi forrást kell beletennünk, mint amennyit kivesznek a rendszerből - napi szintről beszélek -, ha kevesebb a forrás, akkor a fogyasztást kell hozzá csökkenteni.
Felmerült a kérdés, hogy a tranzitországokban van-e gáz. Elmondtuk tegnap is: abban a pillanatban, amikor tegnap az ukrán fél elzárta a Magyarországra jövő vezetéket, természetesen azonnal elzártuk a Szerbia és Bosznia irányába menő vezetéket, mivel nincs olyan gáz, amit részükre átvettünk volna, és részükre átadhattunk volna.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Totth úr!
TOTTH ANDRÁS elosztási igazgató (E.ON): Köszönöm szépen. Én is végigmennék először a konkrét kérdéseken. Felmerült az a kérdés, hogy a HAG-vezetéken ugyanaz a gáz érkezik-e, mint az ukrán betáplálási ponton. Nem teljes mértékben. A HAG-vezetéken érkező gáz túlnyomó része szintén orosz szerződések keretében érkezik, ami megkerüli Magyarországot Szlovákián és Ausztrián keresztül, de Magyarország nyugati végén kerül betáplálásra. Ezek a volumenek természetesen hiányoznak most a rendszerből, mivel elzárták az ukrán csapot Szlovákia felé is. Azért kapunk még a HAG-vezetéken gázt, mert bizonyos volumenek nem ebben a szerződéses keretrendszerben érkeznek, hanem nyugati partnerektől, és ezek a szerződések élnek, és ezeket a szerződéseket egyelőre a partnereink tudják teljesíteni, tehát ezek a volumenek még megérkeznek a HAG-on.
A vezérigazgató úr mondta, hogy Szerbiába milyen feltételekkel adhatunk gázt, a kérdés az volt, hogy meg tudjuk-e a szerbeket segíteni. Ennek kereskedelmi szempontból most kevés megoldása van. Szerbia akkor tud tőlünk gázt kapni, ha egy szerb gázkereskedőnek egy magyar gázkereskedő tud biztosítani. Ennek a forrása ma csak a versenykereskedők készlete lehet, amennyiben ezt be tudják táplálni a rendszerbe, és értékesíteni tudják, mert a legnagyobb készletekkel rendelkező közüzemi nagykereskedőnek nincs jogszabályi lehetősége arra, hogy Szerbiának adjon el gázt, tehát jogtechnikailag se tudjuk megoldani azt, hogy Szerbiának gázt értékesítsünk nagyobb volumenben ebben a pillanatban. Politikai döntés, hogy a stratégiai készletből vagy valahonnan az állam ezt lehetővé teszi, de ehhez is jogszabály-módosításokra lenne szükség.
Milyen szállítási garanciáink vannak arra, hogy ezek a volumenek megérkeznek? Kereskedelmi szerződések bizonyos közvetlen kártérítést tartalmaznak, de általában a közvetett kárra nem terjednek ki, illetve ezt a helyzetet nagyon bonyolult értékelni, hogy ez mennyiben tekinthető vis maiornak, tehát nagyon nehéz lesz ezekért az eseményekért valamilyen kártérítést kérni.
Mit tehetünk, ha elfogynak a tartalékok? Többször elhangzott, hogy napi szinten nem gázproblémáink vannak, hanem kapacitásproblémáink, tehát elegendő gázunk van a tárolóban, csak nincs elég fizikai kapacitásunk ahhoz, hogy ezt ki tudjuk venni olyan mennyiségben a tárolókból, hogy ez a napi szükségleteket fedezze. Ha nagyon sokáig marad fenn ez a helyzet, akkor fordulhat elő, hogy gázproblémáink lesznek, tehát már gázunk sem lesz annyi, hogy folyamatosan ellássuk ezt, de ez még a jövő zenéje.
Amit mi teszünk, és amit kereskedelmi szempontból tehetünk, hogy megpróbálunk minden lehetőséget kihasználni, hogy gázt szerezzünk. Ez ebben az esetben csak az lehet, hogy megpróbálunk valahonnan nyugatról valamilyen konstrukcióban gázt szerezni, amennyiben ez lehetséges - most dolgoznak rajta a kollégáink -, de most ebben a régióban mindenkinek kell a gáz. Tehát amennyiben tudjuk ezt növelni, ez ügyben majd teszünk lépéseket. Mindenképpen rögzíteni kell, hogy ez a gáz nem egy olcsó gáz. Krízisszituációkban, akinek elérhető gázforrása van, nem olyan áron fogja adni, mint nyáron adná normál kereskedelmi viszonyok idején. Tehát, ha nekünk megéri az ellátás szempontjából ezt a gázt megfizetni, akkor meg kell fizetni, de ez egy gazdasági döntés, és ha ilyen gázokat beemelünk az ellátásba, ez mindenképpen meg kell hogy jelenjen a gázárban.
Felmerült, hogy milyen lépéseket tehet a gazdasági szféra annak érdekében, hogy motiváljuk a szereplőket, hogy ezeket a szerződéseket teljesítsék. Azt gondolom, minden szereplőnek elég komoly gazdasági motivációja van, hogy ez a helyzet előbb-utóbb helyreálljon, tehát senkinek nem érdeke, hogy egyrészt az oroszok jelenleg még elég jó image-e, hogy a gázszállítási szerződéseiket teljesítik, nagyon erodálódjon, és az ukránoknak sem érdeke az, hogy mint egy biztos tranzitország, az ő image-ük, illetve a politikai pozíciójuk erodálódjon. Tehát mi csak a szokásos gazdasági eszközeinket tudjuk alkalmazni, hogy amennyiben ez a helyzet tartósan fennmarad, megpróbálunk alternatív forrásokra szerződéseket kötni hosszabb távon.
Amit még elmondanék a kérdésekre reagálva, hogy amiről mi beszélünk, az ellátásbiztonság kérdése, de az kell hogy tudatosuljon mindenkiben, hogy az ellátásbiztonság egy drága dolog. Lehet olcsó gázt venni, ha elfogadjuk, hogy egyszer van gáz, egyszer nincs. Ha Magyarország számára fontos, hogy a gáz folyamatosan rendelkezésre álljon, ez igenis költséges. Többször elhangzott a stratégiaitároló-beruházás, és azok a beruházások, amik még tovább tudják javítani az ellátásbiztonságot. Ezek mind pénzbe kerülnek, és ha úgy gondoljuk, hogy a fogyasztóknak ez fontos, akkor ezt meg kell fizetni.
Mi a saját felméréseink alapján azt gondoljuk, hogy a mi vevőink számára az ár kérdését mindig megelőzte az ellátás biztonsága, tehát az összes fogyasztói kérdőívben mindenki azt preferálja, hogy lehet, hogy egy kicsit drágább, de folyamatosan szükség van a gázra. Ezt szerintem különösen illusztrálná most egy közvélemény-kutatás a jelenleg korlátozott cégeknél, hogy mennyivel lennének hajlandóak többet fizetni akkor, ha kapnának gázt.
Ezt elő lehet segíteni nagyon jó infrastruktúra-beruházásokkal, de ezeket az infrastruktúra-beruházásokat mindenképpen ki kell egészíteni kereskedelmi kapcsolatokkal, kereskedelmi szerződésekkel, különben oda jutunk, ahol jelenleg Ukrajna van. Tehát hiába megy rajtunk át 3-4-5 nemzetközi tranzitvezeték - szerintem már eggyel is elégedettek leszünk -, ha annak nincsen Magyarország számára dedikált kapacitása, és nem szállítanak rajta Magyarország számára gázt. Abban a pillanatban hasonló szituációban egy tranzitvezeték nem segít rajtunk egy csöppet sem, mert az a gáz átmegy más országok igényeit kielégíteni. Tehát, ha lesz ilyen tranzitvezeték, mindenképpen kell rá magyar igényeket bejelenteni, és magyar szerződéseket kötni, mert csak akkor járul hozzá érdemben a magyar ellátásbiztonság növekedéséhez.
Köszönöm, ennyit szerettem volna elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen, Totth úr. Mielőtt Hernádi úrnak megadom a lehetőséget a válaszadásra, egy kérdéssel szeretném leegyszerűsíteni a dolgát. Ha nem jön gáz Magyarországra - feltételezzük -, vagy annyi jön, mint most, tehát gyakorlatilag semmi, hány nap kell ahhoz, hogy elérjük a fogyasztói szintű korlátozást? Erre a kérdésre a feleségemnek kell választ adnom, mert mi is gázzal fűtünk, és tegnap ezt a kérdést tette föl számomra, és nem tudtam válaszolni. Ma már két órája vitatjuk a kérdést, de még mindig nem tudok választ adni erre a kérdésre. Tehát ez lenne a kérdésem. (Jelzésre:) Még egy kiegészítő kérdése lenne Balla képviselő úrnak. Parancsoljon!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Igyekszem nagyon röviden megfogalmazni. A főigazgató úr által elmondottak alapján kérdezem a következőt. Most ott tartunk, hogy csak arról beszélünk, hogy Ukrajna elzárta. Itt két lehetőség van: Ukrajna felé sem megy a gáz, vagy pedig jelenleg Ukrajna mintegy napi 150 millió köbméter gázt kell hogy depózzon valahol. Tehát ez a kérdés, hogy az ukránoknak megy-e a gáz Oroszország felől.
ELNÖK: Elnök úr!
HERNÁDI ZSOLT elnök-vezérigazgató (MOL Nyrt.): Arra, hogy az egyes kategóriák fogyasztáskorlátozása, amit az I. és II. kategóriában bevezettek, mekkora mennyiséget jelent, megkérem Zsuga urat, hogy válaszoljon, hiszen teljes egészében az ő felelősségi körébe tartozik.
DR. ZSUGA JÁNOS vezérigazgató (Földgázszállító Zrt.): Köszönöm szépen. Megpróbálom röviden összefoglalni, hogy mit lehetne erre válaszolni otthon. Mint mondottam, az ország fogyasztása jelenleg 64 millió köbméter napi szinten ezen első korlátozási kategória végrehajtása után.
A források tehát 64 millió köbmétert tesznek ki, illetve ha igénybe vesszük a stratégiai, föld alatti gáztárolót, akkor 67 millió köbméter forrásunk van. Abban az esetben, ha a fogyasztás nem növekszik az országban. Ha tehát ez a fogyasztási szint marad, és kimondottan csak a lakossági és kommunális fogyasztás kérdés otthon, hogy mikor lesz otthon gáz, lehet-e fűteni és főzni, akkor azt tudom válaszolni, hogy amennyiben még a II. és III. fogyasztási korlátozást is - hangsúlyozom: feltételes módban - életbe léptetnénk, azt jelenti, hogy maga a kommunális és lakossági fogyasztás 50 millió köbméter alatti értéket mutatna. Szigorúan alatti értéket mutatna.
Mint itt többször elhangzott, a hazai tározókból heteken keresztül több mint 52 millió köbméter földgázt lehetne kivenni, ehhez jön hozzá 8 vagy 9 millió köbméter hazai forrás, tehát ez kerekítve 60 millió köbmétert jelent. Ha összevetem azt a számot, hogy a lakossági és a kommunális fogyasztás 50 millió köbméter alatti, versus 60 millió a hazai forrás - szigorúan arról beszélek, hogy egyetlenegy köbméter gáz nem jön importból sehonnan -, akkor erre az a válaszom, hogy ennek a fogyasztási szegmensnek a fogyasztását - lakossági és kommunális - egészen addig fenn lehet tartani, amíg a hazai termelés és tározók csúcskapacitása ezt lehetővé teszi. Többször elhangzott, hogy igazából a hazai tározókban jelen pillanatban nem a summa mennyiség a probléma, hanem a csúcs, amivel ki lehet venni. Ha a rendszer tudja ezt produkálni, akkor nagy valószínűséggel nem kell attól tartania, hogy korlátozási kategória alá fognak kerülni.
Köszönöm.
ELNÖK: Hernádi úr!
HERNÁDI ZSOLT elnök-vezérigazgató (MOL Nyrt.): Köszönöm szépen, elnök úr. Ezen a nagyon szakszerű véleményen túl az enyém kicsit tarkább, mert néhány dolgot nem említettünk.
Mennyi is az a hetek? Mennyi ideig tudja 100 százalékos kapacitással működtetni az összes rendszerüzemeltető a tárolókat, a vezetékeket és a kitermelést? Ez kettő, maximum három hét. Eddig lehet 100 százalékkal üzemeltetni, feltételezve, hogy semmilyen más havaria nem következik be. Nagyon szeretném azt aláhúzni, hogy jelenleg mindenki 100 százalékos üzemi teljesítménnyel működik. A tárolók is, a csővezetékek is és a kitermelés is. Futjuk azt a kockázatot, hogy bármilyen havariaesemény csökkenti ezeknek a kapacitásoknak a rendelkezésre állását, és futjuk azt a kockázatot, hogy megy az idő előre, és a kivett gáz mennyisége miatt elkezdenek csökkenni a nyomások. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy rettentő módon szalad az idő.
Brüsszel hivatalosan holnap fog elkezdeni külügyminiszteri szinten ezzel foglalkozni. Az egyik talán és a legfontosabb, amit ennek a közép-európai régiónak képviselni kellene, hogy azonnal lépni kell. Nagyon fontosak a bilaterális kapcsolatok, rettentő fontosak. Most nem az a helyzet van, amit bilaterális kapcsolatokon keresztül lehet rendezni. Magyarország kedvéért sem Ukrajna, sem Oroszország nem fogja megnyitni a zsilipeket. Ez biztos, lehetünk bármilyen jó viszonyban mind a két országgal.
Nagyon fontos, hogy Brüsszel aktív szereplő legyen ebben. Valóban szerintem Brüsszel hibázott a kommunikációban, én is elfogadom ezt az álláspontot. Brüsszel úgy gondolta, hogy ugyanúgy, ahogy 2006-ban, majd ez is lazán megoldódik. Lehet, hogy ez is szerepet játszott abban, hogy ezek a kemény lépések bekövetkeztek a beszállításnál.
Én azonban még egyszer arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mind Oroszország, mind Kijev technológiailag, technikailag képes ellátni saját fogyasztását úgy, hogy ne legyen rászorulva arra, hogy kifelé szállítson földgázt. Ukrajnában hihetetlen mennyiségű földgáz van betárolva, nem ukrán tulajdonú földgáz, de betárolt földgáz van Ukrajnában. Oroszországnak hihetetlen mennyiségű tárolókapacitása van, plusz nem szabad elfelejteni, hogy a kitermelt földgáz több mint kétharmada Oroszországban belföldi fogyasztásra megy el, és hideg van, és nagy a fogyasztás.
Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy időnyomás alatt sem Oroszország, sem Ukrajna nincs. Elmaradt hasznot lehet mondani. Az előbb már megintettek bennünket, hogy túlságosan gazdaságilag kezeljük a diplomáciai kérdéseket. Azt hiszem, hogy az elmaradt haszon nem diplomáciai kategória.
Elmaradt hasznot lehet mondani, hiszen mind Ukrajna elesik a tranzitbevételektől, mind Oroszország elveszíti az importbevételeket, ez így igaz. De azt hiszem, hogy ennél a kérdés sokkal komplexebb, semmint hogy ez a néhány hétnyi elmaradt haszon lenne a legnagyobb probléma. Magyarországnak 3 olyan pontja van, ami bármilyen formában veszélyeztetheti az ellátás biztonságát a legérzékenyebb rétegeknél: az idő, hogy mennyi ideig tart a válság, mennyi ideig kapjuk a nulla betáplálást keleti irányból, a rendelkezésre állás, hogy tudjuk-e biztosítani a 100 százalékos technológiai rendelkezésre állást és a külső hőmérséklet.
Elnök úr, az előbb elhangzott, hogy ki mit tett az elmúlt időszakban és nekem nem feladatom azt mondani, hogy ennek vagy annak köszönhető. Tényleg azt mondom, hogy gázkérdésben régen nem látott összefogás alakult ki Magyarországon stratégiai irányokat tekintve. Mintegy 10 százalékkal növeltük a meglévő kereskedelmi tárolókapacitások kiviteli kapacitását, ennyivel többet tudnak kivenni a kereskedelmi tárolók.
Beszélünk arról, hogy több mint 50 millió köbméter az, amit a kereskedelmi tárolók csúcskapacitással ki tudnak adni. Január 1-jétől amikor a törvény szerint életbe kell lépnie a stratégiai tárolónak, ehhez még 20 millió köbméter napi kiadás következik be a stratégiai tárolóból. További 20 millió köbméter kell tudnia kiadni a stratégiai tárolónak naponta. Hihetetlen mennyiségekről beszélünk.
Az is igaz, amit az igazgató úr az előbb mondott, ennek megvan az ára, ez beépül a gázárba, sőt, részben már be is épült a gáz árába. Ez az ára annak, hogy Magyarország nem túlságosan egészséges energiaforrás-szerkezetet alakított ki az elmúlt évtizedekben.
Paradox módon az, hogy a fogyasztók egyre inkább fizették a gáz úgynevezett piaci árát, ami nem alacsony - bár azt is hozzá kell tennem, hogy a legkedvezőbb fűtési módszer, ennél kevés kedvezőbb létezik, amikor az ember a termosztátot csak fölkapcsolja és jön a hőmennyiség -, nagyon komolyan csökkentette a fogyasztást. Ha ma ugyanazzal a gázrotációval menne a földgáz - ezt ki kell mondanunk, politikusok között ülünk, ki kell mondanunk -, mint 2006-ban, akkor mintegy 20 százalékkal nagyobb fogyasztással kellene számolnunk. Ez is igazság és ezt is tudomásul kell vennünk. Utána mindenki számoljon, hogy Zsuga úr a maga intézkedéseivel hogy tudja ezt a 20 százalékot behozni, miket kell még hozzá kivonni a fogyasztók közül.
Tehát azt mondom, hogy ez nem vicc! Itt nagyon komoly lépések történtek, és nagyon komoly lépéseket kell még tenni. Amikor előbb beszéltünk Boszniáról és Szerbiáról, azt is hozzá kell tennünk, hogy Magyarország, amely geológiailag rendelkezik olyan geológiai formációkkal, melyek további tárolási kapacitások kiépítését teszik lehetővé, mi folyamatosan jeleztük, hogy képesek vagyunk számukra földgázt tárolni Magyarországon. Erről néha beszélgettünk, de soha nem kaptunk semmilyen konkrét visszajelzést, soha nem kötöttünk szerződést. Ha ma ez így lenne, akkor természetesen - hiszen nem a mi tulajdonunk lenne a földgáz - ki kellene adnunk mind Szerbia, mind Bosznia irányába.
Azt mondom, hogy azzal, hogy Magyarországon korlátozásokat vezettünk be, igen lecsökkent annak az esélye, hogy szolidaritási alapon bármit tegyünk. Nem zárom ki, hogy ne lehessen tenni. Ehhez is politikai konszenzus kell Magyarországon, hogy ez bekövetkezzen, hiszen a kérdés mindig úgy merül fel - feltételezve azt, hogy nem csökken a fogyasztás szignifikánsabban -, hogy azok helyett, akiket korlátoztunk, szolidaritásból átadunk. Lehet ezekre szerződést kötni, lehet ezekre nemzetközi szerződéseket kötni.
Itt emelném ki, hogy ha az a NETS-program, ami felmerült kérdésként, létezne, ezek a kérdések sokkal egyszerűbben lennének kezelhetők, mert akkor egy közös ellátási felelősség alá tartozna mindenki. Ez ma nem így van, ez a NETS-pgrogram nem létezik. Ha valami ad lökést a NETS-programnak, akkor valóban a mostani krízis, mert stratégiailag változtatja meg az érintett országok gondolkodását.
Még egyszer aláhúzom: az Európai Unió felelőssége ebben a kérdésben, fellépésének felelőssége. És senki ne várjon segítséget Angliától, senki várjon segítséget Franciaországtól, Németországtól. Őket ez a kérdés nem úgy érinti, mind bennünket. Nem úgy érinti, mint a többi közép-európai országot.
Azt szeretném még aláhúzni, hogy Magyarország és a magyar ellátás ma soha nem látott mértékig került veszélyeztetésbe, és soha nem látott mértékig képesek vagyunk kiszolgálni a fogyasztókat. Valóban olyan tartalékokkal rendelkezünk, amilyenre nem volt még példa Magyarországon.
De a felelős magatartás - nagyon örülök, hogy elhangzott több oldalról is ez a kérdés - ma azt követeli meg minden szereplőtől, aki ezekkel az adatokkal tisztában van, és ebbe most már mindnyájan beletartozunk, akik ebben a teremben ülünk, hogy mondjuk ki, hogy önmérséklet, mondjuk ki, hogy most mindenkinek oda kell figyelni arra, hogy mennyi gázt fogyaszt. Minden köbméter számítani fog.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Szakállamtitkár uraké a szó, Gordos, illetőleg Faller szakállamtitkár úré, ha kívánnak szólni. (Jelzésre:) Faller szakállamtitkár úr kíván szólni. Parancsoljon!
DR. FALLER JENŐ szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Lapozom a jegyzeteimet, hogy megfelelően tudjam tájékoztatni elnök urat, illetve a képviselő urakat. Megpróbálom ezt távirati stílusban megtenni az időhatár miatt.
A hazai összehangolt lépéseket hiányolta elnök úr. Én azt hiszem, ha más nem, ez a bizottsági ülés egy nagy előrelépés a tekintetben, hogy az Országgyűléssel való együttműködés kérdését fölvetették. Ebben a Külügyminisztérium segítségét ezúton is fölajánlom, és természetesen a vonatkozó találkozók előkészítésében, dokumentumok átküldésében a Külügyminisztérium szívesen részt vesz.
Mesterházy képviselő úrhoz csatlakoznék az EU közvetítő szerepe, illetve az EU ennél sokkal fontosabb és határozott lépéseinek szükségessége tekintetében. Nem idézem a miniszterelnök úr levelét - én is ezt tettem volna -, hanem annyival egészíteném ki, hogy Topolánek miniszterelnök úr a cseh elnökség nevében nagyon jól reagált miniszterelnökünk levelére. Tehát én úgy érzem, amit Németh Zsolt elnök úr bevezetőjében mondott, ahogy itt a 2-2,5 órára tervezett gyűlésünk tart, folyamatosan változik, hiszen az EU is megváltoztatja az álláspontját, folyamatosan alkalmazkodik a helyzethez, úgyhogy talán egy kicsit korai lenne az EU-n számon kérni még a határozottabb lépéseket, különös tekintettel a holnapi külügyminiszteri találkozóra.
A következő téma, amit fontosnak tartok, a Nabucco kérdése. A magyar kormány hosszú ideje a forrásokat és a szállítási útvonalakat is diverzifikálni akarja. A miniszterelnök úr novemberben részt vett a bakui energiacsúcson, a január utolsó napjaiban megrendezésre kerülő Nabucco budapesti fórumrendezvényre a beszállító országok, illetve a fogyasztó országok állam- és kormányfőinek elég jelentős része már visszaigazolta a meghívásunk elfogadását, tehát a kormány rendkívül aktív Nabucco-ügyben.
Az elnök úr a diplomáciai passzivitást említette. Én ezt teljesen másképp látom. Én úgy gondolom, hogy a magyar diplomácia e tekintetben rendkívül proaktív, talán, ha fölhívhatnám a bizottság figyelmét, hogy a holnapi külügyminiszteri találkozón gyakorlatilag a magyar, úgynevezett pozíciós papír alapján kezdik meg a megbeszéléseket. Ez azt jelenti, hogy a magyar kormány ismerte föl először a gázszállítási válság - ahogy elnök úr is említette - lényegét, és talán mi tudtuk nemzetközi jogilag legjobban artikulálni a problémát, és erre a cseh elnökségtől egy nagyon pozitív választ kaptunk éppen tegnap késő este. Úgyhogy én úgy gondolom, hogy a magyar diplomácia az EU-n belül is aktív, és mindent megtesz a saját eszközeivel.
Csak tájékoztatásul mondanám, hogy az EU-ban pillanatnyilag ez 10 tagállamot érint, ez durván a lakosság 20 százaléka. Ma Csehország, Szlovákia, Ausztria és Bulgária nem kap gázt, Olaszország a szokásos mennyiség 10 százalékát kapta, Románia a 30 százalékát, Lengyelország az orosz gáz 15 százalékát kapta, ezek a mai adataink. Én úgy gondolom, hogy ahogy közeledik a probléma, a válság azon EU-tagállamok területére, amiket képviselő úr is az imént említett, úgy erősít majd az EU állásfoglalásban, illetve politikai nyomásgyakorlásban. Tehát én azt hiszem, hogy bizonyos tekintetben az értékítéletben egy kicsit az ügyek elé mentünk. Biztos vagyok benne, hogy az EU erősíteni fog.
Ami a tiltakozó jegyzéket illeti: bizonyára elnök úr is tudja, és képviselő urak is tudják, hogy a teljes diplomáciai arzenált be kell vetni ilyen helyzetben. Meg fogjuk tenni, amikor mi úgy ítéljük meg a helyzetet. Természetesen minden ilyen esetben először a szövetségeseinkkel kell konzultálnunk, erre lesz jó a holnapi külügyminiszteri találkozó.
Fölmerült a miniszter asszony szabadsága. Tájékoztatom a bizottságot, hogy miniszter asszony megszakította a szabadságát, és részt vesz holnap az ülésen. A nagyköveteink a köztisztviselői törvénynek megfelelően bejelentik a szabadságukat, ezt elfogadjuk. Én úgy tudom, hogy évente 980 magyar turista utazik Balira, ebbe egy nagykövet pár évente egyszer szerintem belefér. De hogy komolyra fordítsam a szót, Gilyán nagykövet úr, moszkvai nagykövetünk Budapesten konzultáción tartózkodott, és ma utazik vissza, Bársony nagykövet úr pedig valóban szabadságát megszakítva Baliról ma érkezik meg, vagy talán már tegnap éjjel megérkezett.
Kicsit, ha szabad a szakmai kérdéseket is fölvetni - mégiscsak a külügyi bizottság előtt ülünk -: végeredményben nagyon jól teljesítenek az ügyvivők, és tulajdonképpen az sem gond, ha az ügyvivők, ha nem is vészhelyzetekben, de bizonyos fontos helyzetekben átveszik a nagykövetek feladatait. Későbbi bizottsági meghallgatásokra ajánlom képviselő urak figyelmébe, hogy az ügyvivők szerepe fontos a külképviseleteken.
Nem tudom, elnök úr, hogy kihagytam-e valamit. Azt hiszem, mindenre válaszoltam.
Hernádi elnök úrral mélységesen egyetértek Brüsszel tekintetében, és meggyőződésem, hogy a szolidaritás a tagállamok között erősödni fog a következő napokban.
Köszönöm.
ELNÖK: Gordos úr, parancsoljon!
DR. GORDOS PÉTER szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A gázszakmai területen maradnék a kormány intézkedéseit, illetve felkészülését tekintve. Ha úgy tetszik, maga a parlament is azzal, hogy elfogadta a stratégiai földgázkészletezésről szóló törvényt, felkészült egy ilyen eseményre, ami most bekövetkezett. Egyetlenegy köztes célérték szerepel egyébként a törvényben, ez egy 300 millió köbméteres mennyiség. Ha úgy tetszik, szerencse, hogy jelenleg már 500 millió köbméterrel rendelkezik az ország, és ezt az 500 millió köbmétert - mint ahogy elmondtam - rendelkezésére bocsátottuk a rendszerirányítónak, kiadásra került ez a rendelet. Tehát, ha az elnök úr által is említett, illetve a vezérigazgató úr által is említett HAG-vezetéki betáplálás megszűnne, azon nyomban fel lehet szabadítani a stratégiai földgáztárolókban lévő gázmennyiséget.
Arra, hogy szakmai szempontból milyen egyéb intézkedések születtek: például tegnap este azért, hogy ne kelljen elrendelni az I. korlátozási szintet a rendszerirányítónak, a minisztérium felvette a kapcsolatot közvetlenül az alternatív tüzelőanyaggal rendelkező erőművekkel, és kértük, én is kértem személyesen több erőművet is, hogy lépjenek ki az együttműködő földgázrendszerből. Ezt megtették még azelőtt, hogy a rendszerirányító elrendelte volna az I. korlátozási szintet. Ezzel a rendszernek több tízezer köbméter/órát tudtunk visszaadni.
Szintén ezen erőművek vonatkozásában az alternatív tüzelőanyag-ellátások biztosítása érdekében a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetséggel felvettük a kapcsolatot, összekötöttük az erőművek tulajdonosait, menedzsmentjét a szövetséggel, hogy a kétszer nyolc napra a telephelyükön rendelkezésre álló alternatív tüzelőanyag utánpótlását biztosítani lehessen. Egyébként több száz kilotonna áll az ország rendelkezésére ilyen alternatív tüzelőanyagból, tehát a villamosenergia-rendszer szempontjából ez gondot nem jelenthet.
A NETS-projektre szeretnék még kitérni röviden. Elnök-vezérigazgató úr említette ennek a fontosságát. Ezzel egyetértek. A szakterület a MOL-lal hónapok óta, most már lassan évek óta együttműködik ennek az előkészítésében, ennek - a Külügyminisztériummal is együttműködve - a gazdaságdiplomáciai megismertetésével. Peeb Bucs (?) biztos úr is pozitívan reagált a NETS-projektre. Több személyes egyeztetés is lezajlott úgy a MOL, mind a minisztérium képviselőjével. Még egyszer mondom: nagyon pozitívan reagáltak, és nagyon valószínű, hogy egy ilyen helyzet lökést adhat egy ilyen közös gázhálózat-üzemeltető társaság létrehozására, ami akár erősítheti is az ellátásbiztonságot térségünkben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink! Nehéz lenne a közös pontokat összefoglalni, de azért van néhány. Úgy fogalmazott elnök úr, hogy az időnek, a nyomásnak és a hőmérsékletnek meglehetősen nagy szerepe van műszaki értelemben a válság leküzdésében. Tehát kívánhatok magunknak lassú időt, magas nyomást és minél magasabb hőmérsékletet az elkövetkezendő napokra. Mint ahogy diplomáciai értelemben egy saját erejére és befolyására építeni tudó és merő európai uniós álláspontot és magyar álláspontot, különös tekintettel a holnapi csúcstalálkozóra.
Nem feltétlenül lesz könnyű 2-3 hete Magyarországnak, de bízzunk benne, hogy ez a két-három hét, amit Hernádi úr megfogalmazott, mégsem lesz 2-3 hét. Végül szakállamtitkár úr megörvendeztetett bennünket, tehát üdvözlöm, hogy Göncz Kinga külügyminiszter asszony megszakítja a szabadságát a krízis nyolcadik napján.
Köszönöm szépen. Az ülést berekesztem. Mindenkinek jó munkát kívánok, viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 22 perc)
|
|
Németh Zsolt |
|
|
a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezetők: Nánásiné Czapári Judit és Barna Beáta