KHTB-4/2009.
(KHTB-91/2006-2010.)
az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2009. február 24-én, kedden, 10 órakor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről: *
Hozzászólók: *
Elnöki megnyitó *
Tájékoztató az Európai Unió soron elnökségének külpolitikai prioritásairól *
Jaromír Plísek tájékoztatója *
Kérdések, hozzászólások, reflexiók *
Nagykövetjelöltek meghallgatása előtti ügyrendi vita *
Az elnök bevezetője *
Hozzászólások *
Szavazás az ügyrendi javaslatról *
További hozzászólások *
A védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló madridi megállapodáshoz kapcsolódó 1989. évi jegyzőkönyv módosításának kihirdetéséről szóló T/8838. számú törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (Általános vita) *
A Londonban, 2000. október 17-én kelt, az európai szabadalmak megadásáról szóló egyezmény 65. cikkének alkalmazásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásról szóló T/8839. számú törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (Általános vita - Első helyen kijelölt bizottságként) *
A Magyar Köztársaság Kormánya és az Albán Köztársaság Kormánya között az 1991. augusztus 31. napján kötött vízummegállapodás, illetve a vízummegállapodás módosításáról szóló, jegyzékváltás útján létrejött megállapodások kihirdetéséről szóló T/8840. számú törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (Általános vita) *
Dr. Somssich Réka bevezetője *
Dr. Somssich Réka kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások, válaszok *
Határozathozatal *
Dr. Lékó Zoltán kiegészítése *
Határozathozatal *
Egyebek *
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó Vilmos (MSZP), a bizottság alelöke
Dr. Gedei József (MSZP)
Hárs Gábor (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kránitz László (MSZP)
Dr. Szakács László (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Horváth János (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz)
Dr. Nagy Andor (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Nagy Andor (KDNP) megérkezéséig Németh Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz) dr. Gruber Attilának (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz) Balla Mihálynak (Fidesz)
Mesterházy Attila (MSZP) megérkezéséig dr. Gedei Józsefnek (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP) megérkezéséig dr. Szakács Lászlónak (MSZP)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz) megérkezéséig dr. Kelemen Andrásnak (Fidesz)
Kovács Kálmán (SZDSZ) Szabó Vilmosnak (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP) dr. Szakács Lászlónak (MSZP)
Hárs Gábor (MSZP) megérkezéséig Kárpáti Tibornak (MSZP)
Horváthné dr. Fekszi Márta külügyminisztérium államtitkár
Jaromír Plísek, a Cseh Köztársaság nagykövete
Kutasi Balázs (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Stadler Johanna (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Somssich Réka (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Lékó Zoltán (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 58 perc.)
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Jó reggelt kívánok.
Bejelentem a helyettesítéseket. Németh Zsolt Nagy Andort, Gruber Attila Gógl Árpádot, Balla Mihály Potápi Árpádot, Gedei József Mesterházy Attilát, Szakács László Kékesi Tibort, Kárpáti Tibor Hárs Gábort, Kelemen András Nagy Gábort, Szabó Vilmos Kovács Kálmánt helyettesíti. Megállapítom a határozatképességünket.
A napirendi javaslatot megküldtük. Van-e kiegészítés? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben a napirendhez kiegészítés nincs, felteszem szavazásra. Ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangúlag elfogadta a bizottság.
Első napirendi pontunk tájékoztató az Európai Unió soros elnökségének külpolitikai prioritásairól, szokás szerint. Nagy tisztelettel köszöntöm Jaromír Plísek nagykövet urat, aki nem először van közöttünk. Szeretném jelezni képviselőtársaimnak, hogy a nagykövet úrnak - a külügyminiszter asszony nagyköveteket lát vendégül ebédre - 11 óra 15 perckor el kell mennie. Ezért rövid, pattogós módon fogjuk ezt a napirendi pontot teljesíteni, de kell teljesítenünk, mert nagy érdeklődéssel követjük a cseh elnökség prioritásait. Nyilvánvalóan érdekel bennünket, hogy hogy megy, hogy látja nagykövet úr hogy hogy megy a cseh elnökség. Ez azért érdekel bennünket, mert utána mi leszünk a következő kelet-európai elnökség. Szeretnénk tanulni abból, amit ők jól csinálnak, amit kevésbé, abból is. Nagykövet úr, parancsoljon, öné a szó!
Tájékoztató az Európai Unió soron elnökségének külpolitikai prioritásairól
JAROMÍR PLÍSEK, a Cseh Köztársaság nagykövete: Köszönöm szépen, Tisztelt Hölgyek és Urak! Jó reggelt kívánok.
ELNÖK: Gratulálok!
JAROMÍR PLÍSEK, a Cseh Köztársaság nagykövete: Köszönöm a meghívást, de azért inkább angolul folytatnám, mert így kényelmesebben szólok.
Engedjék meg, hogy megosszak önökkel néhány gondolatot, illetve némi tájékoztatást adjak arról, hogy a cseh elnökség hogyan látja el feladatát mint soros elnökség az EU-ban. Valamennyien jól tudják, hogy a legfőbb szerepe, feladata az elnökségnek az, hogy elősegítse, ugyanakkor moderálja azokat a vitákat, megbeszéléseket, tárgyalásokat, amelyek a különböző érdekcsoportok, illetve különböző tagállamok között zajlanak.
Tulajdonképpen az elnökségnek 80 százalékban ez a láthatatlan napirendi pont teszi ki a munkáját. Az elnökség feladata nagymértékben az is, hogy meghatározza a munkáját néhány tény, elsősorban a pénzügyi válság, az intézményi reform, amely már megkezdődött, de továbbra is zajlik az Európai Unión belül. Az új globális politikai kontextus, tehát az Egyesült Államok új adminisztrációja, illetve az ezzel kapcsolatos új helyzet, valamint az Európai Unió Oroszországgal folytatott megbeszélései a globális biztonság kérdései különböző kérdések, mint ahogy ez rögtön az elejéén is történt a Gáza-övezetben, illetve a gáz; tehát a gáz és a Gáza válságai.
Valamennyi elnökségnek, így a miénknek is ez a célja, hogy a saját prioritásait is valamilyen módon érvényre juttassa. Jelenleg ezeket a prioritásokat az elnökség egy nagyobb program keretében szabja meg, ez az úgynevezett elnökségi trió vagy trojka - ha jobban tetszik így -, Franciaország, Csehország és Svédország. Ez egy 18 hónapos közös program mindhárom ország számára, melyet már korábban végigbeszéltünk. Természetesen a prioritásainknak ebbe a programba is illeszkedniük kell. Szorosan konzultálunk az Európai Bizottsággal ez ügyben, és természetesen az Európai Unió egészének prioritásait is vissza kell hogy tükrözze.
Tehát valamennyi körülményt figyelembe véve három e-betűs szóval foglalkozunk: e mint ökonómia, energia és Európa a világban, vagy ha jobban tetszik: külkapcsolatok; ha jobban tetszik ez a megfogalmazás.
Említettem az elején, hogy a két "g", a Gáza és a gáz határozta meg a központi tevékenységünket, úgyhogy ez alatt az idő alatt a három "e"-ről meg kellett feledkeznünk és a két g-betűs prioritással kellett foglalkoznunk. De ennek ellenére azt hiszem, hogy a prioritások mutatják azt, hogy mindenképpen foglalkoznunk kell az energiakérdéssel, mert a gáz is energia; és ezzel szeretném kezdeni a mondandómat.
Tehát az energia. A cseh elnökség üdvözölte azt, hogy konszenzusra lehetett jutni egyrészt a klímacsomaggal kapcsolatban, amelyet 2008 decemberében a Tanács elfogadott. Ez lehetővé teszi azt, hogy egy hangon szóljon az Európai Unió a világ különböző fórumain, tehát ahol a Kiotó utáni helyzetben ezzel a kérdéssel foglalkoznak, beleértve a koppenhágai találkozót is, de az EU álláspontját szeretnénk kialakítani még a mostani elnökségünk alatt. Arról van szó, hogy a cseh elnökség szeretné bátorítani az energiamegtakarítást, illetve az ebbe a szektorba való beruházást, elsősorban a környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő beruházásokat. Ezen belül szeretnénk még összpontosítani az energiabiztonságra, tehát az ellátás biztonságára is, hiszen ez szorosan összefügg azzal a krízissel, amelyet az év elején meg kellett hogy tapasztaljunk. Ez világossá tette, hogy koncentrálnunk kell arra, hogy új rákapcsolódási lehetőségeket találjunk az energiahálózatok között.
Ez egyrészt a gáz, az olaj ügyében valamennyi európai országra kiterjed, és itt elsősorban a leginkább izolált európai országokra kell gondolnunk, tehát a leginkább periférián lévőkre. Föld alatti tárolókat is akarunk. Az egységes piac szellemében szeretnénk, ha ezek is ezt a célt szolgálnák. Természetesen ehhez különböző adminisztratív akadályokat még le kell bontanunk.
Természetesen a diverzifikáció is központi kérdés, nemcsak az ellátó útvonalak tekintetében, hanem a források tekintetében is, tehát elsősorban a gáz és a kőolaj vonatkozásában diverzifikálni kell a forrásokat. Különös figyelmet kell szentelni a Kaszpi-tengeri övezet potenciális beszállítóinak, új tranzitútvonalat kell kialakítani, ezek megépítését, kialakítását fel kell gyorsítani. Talán tudják azt, hogy a miniszterelnökünk nemrégiben itt volt, Magyarországon, hogy részt vegyen és képviselje az EU-elnökséget a Nabucco-konferencián, amelyet Magyarország szervezett.
Még az elnökségünk alatt szeretnénk egy déli korridor-csúcstalálkozót is megszervezni még idén májusban. Ez lesz az úgynevezett nyitott trojka által megszervezett találkozó. A déli korridor, déli folyosó egy kicsit hasonlít a Nabuccóra, de nem egészen ugyanaz. A Nabucco ennek egy része. Ez a déli korridor vagy folyosó nemcsak a gázvezetékeket jelentené, hanem talán másfajta vezetékeket is magában foglalhatna, tehát egy igazi folyosóban gondolkodunk, amely összeköthetné Európát a Kaszpi-tenger vidékével, és lehetővé teszi azt, hogy ezek a termékek szabadon áramolhassanak Európa felé. Ez a Nabucco-konferencián is elhangzott egyébként, hogy a Kaszpi-országok érdekeltek nemcsak abban, hogy csak pénzhez jussanak pusztán, hanem abban is, hogy partneri viszonyt tudjanak kialakítani az Európai Unióval és emellett kapjanak egyrészt technológiát, kapjanak hozzájárulást az oktatásuk fejlesztéséhez stb.
Tehát mi már előkészítettük ezt, az EU-elnökség során megrendezésre kerülő rendezvényt. Ezt a részt lezárva szeretném megemlíteni azt is, hogy a 2006-os válság, amikor előfordult, hogy Ukrajna és Oroszország konfliktusban állt egymással, már akkor elkezdtünk gondolkodni az energiabiztonság kérdésén, és csak reménykedhetünk abban, hogy ez a válság mostanra talán eléggé ösztönzőleg hat Európára ahhoz, hogy cselekedjen is, és nagyon-nagyon szeretnénk, ha még a mi elnökségünk ideje alatt ez a cselekvés valóban be is következne. Ezt akartam az energiával kapcsolatban elmondani.
E, mint ökonómia vagy gazdaság, ez a második e-betűs szava a prioritásoknak. A feladatunk az lesz, hogy a gazdasági élénkülési tervet megvalósítsuk. Bizonyára tudják, hogy most éppen vita folyik arról, hogy hogyan lehetne az energia-infrastruktúrába beruházni. Az európai gazdasági élénkítési terv költségvetése 200 milliárd euró, amit végre kell hajtanunk, és szeretnénk, hogy az állami finanszírozás fenntarthatóságát középtávon ne lehessen kizárni. Tehát pénzt akarunk injektálni a gazdaságba, de nem eszeveszettül, tehát gondolnunk kell a jövőre is.
Szeretnénk egy rendkívüli tanácsülést is összehívni március elejére, ahol a legfőbb célként a cselekedetek és az akciók kohéziójára való felhívást akarjuk megtenni, és nem akarjuk azt, hogy a nemzeti protekcionista politikák túlságosan erőre kapjanak. Tehát véleményünk szerint a jelenlegi fejlemények, nagyon szomorú lenne, ha ahhoz vezetnének, hogy az államok beleessenek abba a hibába, hogy feladják az EU alapelveit és belesodródjanak valamifajta protekcionista politikába.
Az elnökségünk alatt továbbra is szeretnénk folytatni azt a vitát, amely a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos, 2010-et követően. Úgy érezzük, hogy válság idején sem szabad felhagynunk az olyan célokkal, mint a kutatás, az oktatás és a fejlesztés támogatása, tehát nekünk a jövőre is gondolnunk kell. Nem szabad felhagynunk továbbá azzal az ambíciónkkal, hogy tovább bontsuk le az akadályokat a munkaerő szabad áramlásának útjából, illetve a szolgáltatások szabad mozgását is lehetővé tegyük. Tovább akarjuk folytatni a vitát az EU költségvetésével kapcsolatban, de ez nagyon nagy mértékben függ attól, hogy az Európai Bizottság mikor teszi közzé az úgynevezett Fehér Könyvet. Úgy tűnik, hogy ezt most el kell halasztani, és ez a svéd elnökség idejére jut majd.
A gazdaság területén belül szeretnénk megtartani az Európai Unió külső nyitottságát. Szeretnénk jobban elhelyezni az európai termékeket harmadik piacokon, a világ más piacain is. Ez volt a második e-betűs szó, a gazdaság, az ökonómia.
A harmadik, e-betűvel kezdődő szó az external relations, a külkapcsolatok, ami talán az a téma, ami leginkább közelről érinti az önök szívét, hiszen önök itt a parlament Külügyi bizottságát képviselik. Úgyhogy néhány prioritást szeretnék megemlíteni, amely mindenképpen idetartozik. Az első a transzatlanti kapcsolatok rendszere. Nagyon sok téma van, amelyet meg kell beszélnünk még az új adminisztrációval. Azt hiszem, mindenki előtt világos az a tény, hogy az új elnök, illetve az új adminisztráció hatalomra kerülése talán új fejezetet tud nyitni majd az Egyesült Államokkal folytatott kapcsolatokban, illetve új fejezet lesz a viszonyunkban, és ez megnyitja a kapukat ahhoz, hogy elkezdjünk talán új szellemben tárgyalni velük. Lesz egy közös csúcs Washingtonban júniusban, egy USA-EU csúcstalálkozó.
Tehát júniusban lesz egy csúcstalálkozó, aztán lesz egy EU-kanadai is, amely Csehországban kerül majd megrendezésre. Nagyon bízunk abban, hogy lehetőségünk lesz arra, hogy egy informális csúcstalálkozó is létrejöjjön. Bízunk abban, hogy erre Prágában kerülhet sor. Az az elképzelés, hogy úgy szervezzük meg, hogy ez kapcsolódjon az áprilisi NATO-évfordulóhoz, amelyre Strasbourgban kerül majd sor vagy a G-20-as londoni találkozón. Ezek azok a rendezvények, amelyeken nagy valószínűséggel Obama elnök meg fog jelenni, részt vesz, ezért szeretnénk, ha onnan átugorna hozzánk Prágába, és találkozhatnánk közösen. Talán bízhatunk Magyarország támogatásában, mert úgy érzem, mindkét ország érdeke az, hogy Obama elnök adjon valamifajta politikai jelzést, hogy mit akar, milyen szándékai vannak Washingtonnak az Európai Unióval. Nagyon fontos, hogy ne csak a nagy országoknak szóljon ez az üzenet, hanem a középméretű országoknak is, mint amilyen Csehország vagy Magyarország, nem szólva a kisebbekről. Tudjuk, hogy Obama elnök úrnak nagyon sűrű a napirendje, de talán sikerül összehozni, megvalósítani ezt a tervünket.
Ami pedig a témákat illeti, a transzatlanti kapcsolat témáit, kiemelném az afganisztáni kérdést, Pakisztánt és Oroszország ügyét. Természetesen sokkal több, még ezenkívül is sok más kérdés van, de talán ezek azok, amelyeket ki kell emelni, és amelyek igazán érdekesek az Egyesült Államok számára is ebben a pillanatban.
A keleti partnerség egy másik prioritása a cseh elnökségnek. Mint EU-nagykövetnek, lehetőségem volt külön megbeszéléseket folytatni, és ezért az önök bizottsági elnökének köszönet jár. Ő segítette azt, hogy ezek a viták le tudjanak bonyolódni. Azt hiszem, mindkét ország számára fontos ez a kérdés. Önöknek is, nekünk is.
Itt szó van arról, hogy hogyan viszonyuljunk a keleti szomszédainkhoz, Ukrajnához, Moldovához, Fehéroroszországhoz - ezt kicsit talán még zárójelben mondanám, de szerepel a listán -, Azerbajdzsánhoz, Örményországhoz és Grúziához. Azt hiszem, világos, hogy milyen országokkal való viszonyról van itt szó. E politikának úgy kell kiépülnie, hogy legyen egy olyan koncepció, amely a kelet felé irányuló politikánkat megalapozza, tehát legyen egyfajta keleti dimenziója az EU keleti szomszédságpolitikájának. Hangsúlyozni kell azt is: ez az alapelv lehetővé kell, hogy tegye, hogy valamennyi állam önállóan tárgyaljon, mert máris érkeztek jelzések és aggodalmak bizonyos államok részéről, hogy nem akarnak egyfajta egységes csomagban szerepelni, tehát szeretnének egyedi országként is kialakítani valamifajta viszonyulást a keleti országokkal, tehát jobban szeretnének differenciálni.
Ugyanakkor a gyakorlati célokon túlmenően a legfőbb célkitűzés az, hogy ez a régió politikailag láthatóbb legyen, átláthatóbb, világos legyen az EU számára. Már vita folyik erről, de ezt a vitát valamilyen módon le kell majd zárni még a márciusi tanácsülésre. Ez március 20-a, tehát már itt van a nyakunkon. Kell, hogy legyen egy hivatalos elindulása is ennek az egész elvnek, tehát kell egy kezdőpont. Az EU-27-ek csúcstalálkozója keretében - plusz a hat érintett ország részvételével - akarunk egy találkozót, amelyet május 7-én Prágában akarunk megrendezni.
Az EU és Oroszország kapcsolata egy olyan téma, amely - azt hiszem - önmagában megér több napi vitát is. Én most csak arra szorítanám magamat, hogy azt jelentsem ki: mint soros elnökséget adó ország, tudjuk azt, hogy az oroszokkal folytatott párbeszéd nem mindig egyszerű dolog. Ettől függetlenül Oroszország volt és marad is a szomszédunk, ha nem is közvetlen most már, de fontos szomszéd. Sok a közös érdekpont is velük. Úgy érezzük, kell, hogy a felelősség és a párbeszéd folytatódjon és fennmaradjon. Úgy tűnik, hogy lesz egyfajta csúcstalálkozó velük, az EU-val és Oroszországgal május 21-22-én Oroszországban vagy Kazanyban, de nem Moszkvában lesz.
A mediterrán és az Unió egy másik prioritás. Bizonyára tudják, hogy ez egy olyan koncepció, amelyet a déli államok indítottak útjára elsősorban, mert ők a déli szomszédságra akarnak koncentrálni. A keleti partnerség egyfajta ellentételezése ennek az Európai Unió szomszédságpolitikájában. Csehország, mint soros ország, megállapodásra jutott Franciaországgal, a francia kollégákkal, hogy közösen fogjuk az elnökségi posztot ellátni ebben a mediterrán Unióban.
Nagy figyelmet szentelünk az EU-izraeli kapcsolatoknak. Van egy akcióterv, amely 2009 áprilisában jár le, és a cseh elnökség szeretne létrehozni egy új dokumentumot, egy új partnerségi dokumentumot.
További fontos prioritás - olyanok, amelyeket közösen akarunk Magyarországgal - a Nyugat-Balkán ügye. Szeretnénk folytatni a bővítést, illetve az integrációs folyamatot a nyugat-balkáni országok esetében. Ami tőlünk telik, megtesszük annak érdekében, hogy egy kicsit mozgásba hozzuk a dolgokat. Például azzal, hogy Montenegrót megpróbáljuk a Szerbiával való együttműködési programunkba beépíteni. Azt akarjuk, hogy ne blokkolódjon tovább a Horvátországgal elkezdett tárgyalási folyamat. Csakúgy, mint Magyarország, mi is nagyon szeretnénk, ha Horvátország bejuthatna a csatlakozási tárgyalások utolsó fázisába azért, hogy végre le lehessen zárni ezt a folyamatot még a svéd elnökség ideje alatt 2009-ben, és akkor talán végre csatlakozhatna még a mi elnökségünk idején Horvátország. Persze tudjuk, hogy milyen felelősséggel jár mindez, mert természetesen vannak más szereplők is, akik talán nem annyira lelkesek az ötlet hallatán, de mi szeretnénk, ha ez megvalósulna.
Azt hiszem, a prioritásokat illetően ezt tudom elmondani. Mielőtt átadnám a szót önöknek, hogy kérdezhessenek, szeretném megemlíteni, hogy mindezeket a prioritásokat, illetve az elnökséget egy mottó határozza meg, ez pedig az "Európa határok nélkül, vagy korlátok nélkül, ha így jobban tetszik. Azt hiszem, hogy ezt a mottót hozzá lehet adni a prioritásokhoz, mert jól tükrözi az irányultságunkat. Ez a belső nyitottság a még meglévő határok, korlátok lebontása, mindaz, ami akadályozza bárminek a szabad mozgását.
A külföld vagy kifelé való nyitás kérdése: van egy történet, dimenzió is, amely indokolta ezt a mottót, mert vissza akarja idézni azt, hogy van két dátum, hogy húsz éve bontották le a vasfüggönyt, amely mindenképpen korlát és határ volt. Ennek az évfordulója esik erre az időpontra - önök közül sokan emlékeznek arra, hogy milyen volt ez mint korlát. Természetesen egy másik évforduló is van, ez pedig Európa történelmének legnagyobb bővítése öt éve, amikor is tizenkét ország egyszerre csatlakozott az Európai Közösséghez, beleértve Csehországot és Magyarországot is. Talán érdemes megemlíteni azt is, hogy Csehország a második ezeknek a frissen csatlakozott országoknak a körében, amelynek először jutott az a tiszt, hogy az elnöki posztot betöltheti. A visegrádi országok közül is az elsők vagyunk, és minket Magyarország követ. Csak azt kívánhatjuk, hogy önök fognak tudnak tanulni a mi tapasztalatainkból, amelyekbe nyilvánvalóan a hibák is éppúgy beletartoznak. Viszont azt is reméljük, hogy a sikerek is, ugyanis a sikerek nemcsak Csehország sikerei lesznek, hanem az egész Unió sikerei. Azt hiszem, elegendő anyagot tudunk átadni önöknek beható tanulmányozásra 2011-re. Nyitottak vagyunk, szívesen megosztunk önökkel mindent, ami csak érdekli önöket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, nagykövet úr. Van még időnk kérdések feltételére. Why don't you put your earphones? You're understand my hungarian? All right?
JAROMÍR PLÍSEK, a Cseh Köztársaság nagykövete: All right! (Derültség.)
ELNÖK: Akkor arra kérem a képviselőtársaimat, hogy szóljanak hozzá. A nagykövet úr egyébként kiválóan beszél magyarul - gratulálni szeretnék ehhez. Köszönjük szépen ezt a nagyon alapos és szerteágazó tájékoztatást. Alapvetően lenne egy belpolitikai jellegű kérdésem - ami engem foglalkoztat -, a lisszaboni szerződés ratifikációjának kérdése. Hogyan látja a nagykövet úr a cseh ratifikáció perspektíváját?
Lenne néhány külpolitikai kérdés is, amelyet szeretnék érinteni. Először is, ami szintén Csehországot érinti, úgy gondolom, hogy a keleti partnerséget és Oroszországot illetően a döntő kérdés, hogy miként fog alakulni a rakétavédelem ügye. Azt hiszem, a lakmuszpapírja a nyugat keleti politikájának a rakétavédelem. Azt szeretném megkérdezni a nagykövet úrtól - minthogy egy érintett ország diplomatája -, milyen hírei vannak arról, hogy mi lesz ezzel a rakétavédelemmel. Mi az, ami lesz? És mi az, amit szeretne, hogy legyen? Lehet, hogy a kettő nem ugyanaz. Engedjék meg ezt a hipotézist!
A második kérdésem tehát a rakétavédelem kérdése. A transzatlanti kapcsolatok egy direkt kérdése Guantánamo. Ez lenne az a transzatlanti kérdés, amit szeretnék önnek feltenni. Mi a cseh elnökség pozíciója azzal az amerikai törekvéssel kapcsolatosan, hogy a guantánamói foglyokat fogadja be az Európai Unió?
A negyedik kérdésem is egy ilyen könnyebb típusú, bár nem annyira, mint az előzőek. Nyugat-Balkán stabilitása szempontjából úgy vélem, rendkívüli jelentősége van annak, hogy az Európai Unió egységesen tudjon fellépni. Ma úgy látom, ennek az egységnek az útjában egy nagyon kézzelfogható dolog áll, ez pedig Koszovó elismerése. Lát-e erőfeszítéseket, lehetőségeket arra, hogy az európai uniós vonatkozó tagállamok képesek legyenek ezt a belpolitikai okokból talán nem könnyű döntést meghozni Koszovó elismeréséről? Tesznek-e egyáltalán valamit ezen a területen önök?
További kérdések, vélemények vannak-e? (Jelzésre:) Következik Kozma képviselő úr, aztán Nagy Andor, Balla Mihály, Kárpáti és Horváth képviselő úr. Kozma képviselő úr!
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Nagykövet Úr! Sok dolog köt össze bennünket - amelynek több vonatkozására kitért a nagykövet úr -, Csehországot és Magyarországot. Az uniós elnökségen belül milyen jelentőséget tulajdonítanak a V4-es regionális együttműködésnek? Látnak-e lehetőséget abban, hogy egy V4 országbeli elnökség, majd ezt követően további magyarországi és V4-országbeli elnökség egy stratégia felépítését teszi lehetővé az uniós politikában? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagy Andor képviselő úr!
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném megköszönni a nagykövet úrnak én is, hogy ilyen hosszan beszélt a cseh elnökség tapasztalatairól. Szeretnék néhány részletet megtudni, mert érthető módon a bevezetőben nem tudott kitérni mindenre.
Azzal szeretném kezdeni, hogy Magyarországon létrejött egy ötpárti EU-elnökségi munkacsoport, amelynek én is a tagja vagyok. Már most elkezdtünk felkészülni a 2011-es EU-elnökségre. Ezzel kapcsolatban nekem is van némi rálátásom arra, hogy milyen feladatok várhatnak Magyarországra. El tudom képzelni, hogy milyen nehéz helyzetben lehetnek önök, amikor átvették az elnökséget. Azt gondolom, Franciaország után jönni nem egy egyszerű történet ma Európában, egy olyan dinamikus elnökkel, mint Sarkozy, még örökségként sem olyan egyszerű megküzdeni. Szívesen hallanám öntől, hogy milyen volt Franciaország után megkezdeni ezt a munkát - ha erről lehetne beszélni, megköszönném.
Azért is voltak önök nehéz helyzetben, mert az egész világot megrázta először egy energiaválság, majd egy pénzügyi válság, amelyből most már gazdasági válság lett. Gondolom, erre nem készülhettek fel. El tudom képzelni, hogy milyen nehéz ezzel is küzdeni.
Ráadásul a gázai válságot is megkapták, jobb szót nem is tudok erre használni. Az egyik kérdésem az lenne, hogy van-e valamilyen mozgástere az Európai Uniónak ennek a konfliktusnak a rendezésében, és számolnak-e azzal, hogy még a cseh elnökség alatt lehet-e valamilyen eredményt elérni.
Még két kérdést szeretnék feltenni és be is fogom hamar fejezni, hogy másoknak is hagyjak időt. Említette a prioritások között, hogy az energia szerepel az első helyen. Azt gondolom, hogy nagyon okos dolog volt önöktől, hogy ezt külön prioritásként kezelik. Beszélt röviden a Nabucco-vezetékről és a Nabucco kapcsán a következőt szeretném megkérdezni. A napokban figyeltem fel olyan hírekre, hogy az Európai Bizottság gondolkodik azon, hogy a Gaspromot is bevonja a Nabucco-vezeték építésébe. Ez engem azért lepett meg, mert az én fejemben a Nabucco a források diverzifikációjáról szólt, és ha Oroszországot, a Gaspromot ebbe az Európai Unió bevonja, akkor ez a szándék az én véleményem szerint eltűnik. Azt szeretném kérdezni, hogy van-e egyáltalán álláspontjuk, hallott-e erről az elképzelésről és van-e álláspontjuk ezzel kapcsolatban.
A másik konkrét kérdésem a harmadik prioritással kapcsolatos: Európa helye a világban, különös tekintettel a keleti szomszédságra. Belorussziára szeretnék rákérdezni. Azért teszem ezt, mert tagja lettem a magyar-belorussz parlamenti csoportnak, és őszintén be kell vallanom, hogy nagyon kevés információm van Belorussziáról. Nem is nagyon figyeltem fel a korábbiakban arra, hogy mi a jelentősége Belorussziának és ez most már kezd változni a fejemben. Azt szeretném kérdezni, hogy foglalkoznak-e külön Belorussziával. Azért kérdezem ezt, mert szintén a napokban olvastam azt, hogy az Európai Bizottság is komoly tárgyalásokat folytat Lukasenko elnökkel, és azt tapasztalom, mintha valamilyen nyitás kezdődnek Belorusszia irányában. Meg tudja-e ezt erősíteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kárpáti képviselő úr!
KÁRPÁTI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Nagykövet Úr! Csehország egy rendkívül nehéz világgazdasági, illetve pénzügyi válság idején kapta meg a feladatot az EU vezetésére. Először azt szeretném megállapítani, hogy rendkívül nagy figyelem irányul Csehországra abban a vonatkozásban, hogy egy kis ország, tehát az EU-tagok közül egy kis ország kapott egy feladatot, hogy ebben a helyzetben, amikor a gazdasági diszkriminációtól az államcsoportok elkülönülése fölerősödik, hisz a válság napról napra fölhoz olyan jelenségeket, amelyekben a védekezés során ilyen elemek jelennek meg. Rendkívül fontos lesz és az egész EU jövőbeni működését fogja meghatározni, hogy hogyan tudja képviselni egy viszonylag kis gazdasági erővel rendelkező ország Európa tagállamainak érdekeit, illetve az Európai Unió megerősítését, egységét.
Az a kérdésem, hogy milyen eszközöket kívánnak alkalmazni, beleértve ebbe a kis államokkal való rendkívül szoros együttműködést, hogy megakadályozzák az EU-integráció gyengülését vagy ennek a kohéziónak a további erősödését és a kis tagállamok érdekeinek védelmét.
A másik kérdésem is hasonló ehhez egy kicsit. Említette ön - ami talán nagyon jól hangzik -, hogy minden eszközzel tovább kell bontani az Európai Unió tagállamai között lévő határokat, hogy egységes Európát hozzunk létre. Ez Magyarországnak történelmi okokból is rendkívül fontos, hogy megszűnjenek a határok. Azonban szeretnék arra rákérdezni, hogy az önök elnöke, Václav Klaus úr igencsak néha nem az európai integrációt erősítő véleménnyel jelenik meg. Mennyiben segíti ez a munkájukat, mennyiben erősíti az ilyen jellegű hitelüket, mennyiben erősíti azt a szándékukat, hogy igen, önök egy egységes, erős Európát akarnak határok nélkül és az európaiságot akarják erősíteni, nem pedig a nemzeti sajátosságok megerősítését vagy védelmét ebben a munkában. Nem könnyű feladat. Ebben milyen tanácsokat adnának nekünk? Hogyan készüljünk majd föl az elnökségre, hiszen ugyanezekkel a problémákkal találhatjuk szemben magunkat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szeretném fölhívni még egyszer a figyelmet, hogy a nagykövet úrnak 11 óra 15 perckor kell elmennie. Legyünk tekintettel egymásra! Balla képviselő úr!
BALLA MIIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Két rövid kérdésem lenne. Az egyik, hogy a tegnapi és a mai nap folyamán zajlott le az EU külügyminiszteri találkozója Brüsszelben. Afganisztán, a Közel-Kelet, európai szomszédságpolitika és a Nyugat-Balkán szerepelt kiemelt pontokként, elsősorban Afganisztán. Milyen célkitűzésekkel érkezett a cseh elnökség Brüsszelbe, és ezek közül mit sikerült elérni, egyáltalán milyen megállapodásokra jutottak. Ez kis dolog lehetne, hiszen épp hogy csak túl vagyunk rajta.
A második kérdésem pedig arra vonatkozna, hogy a keleti partnerséggel kapcsolatban találkozót szerveznek elsősorban kaukázusi országok részvételével. Ott szerepelt Moldávia, Grúzia, Örményország, Azerbajdzsán. Van egy érdekesség. Hogyan tervezik leültetni egy asztalhoz Örményországot és Azerbajdzsánt a hegyi-karabahi konfliktus miatt? Van-e valamilyen koncepciójuk arra, hogy ezt a két országot egyfajta együttműködésre lehet késztetni, hiszen így a tervek között elsősorban a gazdasági és biztonságpolitikai együttműködés szerepelne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Gruber képviselő úr!
DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Két rövid kérdésem van. Az egyik. Újraindultak az energiapiaci liberalizációról szóló tárgyalások a Tanács és az Európai Parlament között. A cseh elnökség mennyire ragaszkodik ahhoz, hogy a mostani gazdasági krízis okán újra fel-fellángoló protekcionizmus ellenére az energiatermelő és energiaelosztó üzletrészek szétválasztásának mennyire marad híve. Magyarország ebben, a MOL esetében, azt hiszem, megelőzte Európát. Várható-e hogy a francia és olasz ellenmozgások mégis háttérben maradnak.
A másik nagy kérdés. Első prioritásként energiakérdésben nagykövet úr nagyon pontosan és precízen taglalta a vezeték kérdését. Látja-e annak valamiféle realitását, hogy az ellenszéllel szemben - hiszen az Európai Bizottság előtt lévő kívánságlistán több magyar vezetéképítési projekt is fut, és támogatja a Bizottság, ezzel kapcsolatban Karl-Theodor zu Guttenberg, német energiaügyi miniszter úgy fogalmazott, hogy partikuláris nemzeti szempontokat tükröző kívánságlistával állunk szemben. Lát-e arra lehetőséget, hogy a horvátországi Krk-szigettől a lengyelországi végpontig terjedő észak-déli gázvezetékrendszerrel diverzifikáljuk a gázproblémánkat. Egyrészt észak-afrikai, másrészt északi tengeri, baltikumi folyékony gázzal megtölteni ezt a rendszert. E tekintetben lát-e lehetőséget arra, hogy a visegrádi négyek e tekintetben hathatósan lobbizzanak, hogy ez az észak-déli gázvezeték megépüljön. Köszönöm.
ELNÖK: Utolsóként a parlament doyenje, Horváth János képviselőtársunk következik. János bátyám!
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Nagykövet Úr! Ha szabad - mivel eléggé szenzitív dolog - és a nagykövet úr angolul beszélt, angolul tenném föl a kérdést. (Angolul hangzik el a kérdés, a jegyzőkönyv a tolmács fordítását rögzíti.)
Egyetértek valamennyi kollégám által felvetett kérdéssel, úgyhogy ezért szívem szerint nem ismételném meg ezeket. De van egy, amit érintett ugyan, ez pedig az intézményi átalakulás. A cseh köztársasági elnök néhány nappal ezelőtt egy beszédében szólt az Európai Unió intézményeiről, hogy az Európai Unió - ha jól értettem az üzenetet - megpróbál átalakulni, és nem akarja már magát túlpolitizált szervezetnek tekinteni, inkább vámuniónak és szabad kereskedelmi övezetnek.
Ebben a folyamatban az eredeti missziót magunk mögött hagyjuk, politikai értelemben az Európai Unió talán mintha vesztene már az erejéből, ha nem is azonnal, de talán hosszabb távon. Klaus elnök urat bírálták már több helyről is a kijelentése miatt. Ennek fényében az a kérdésem, nagykövet úr, hogy ez vajon egy tartós cseh álláspont, amelyet majd az Európai Unió intézményeiben is hangoztatni fog, és vajon a Cseh Köztársaság, mint soros elnök, továbbra is akarja ezt képviselni és ezekhez társakat találni annak érdekében? Önök hogyan képzelik el az Európai Unió fokozottabb integrálódását?
ELNÖK: Ezek voltak a kérdései a Magyar Országgyűlés külügyi bizottságának. Jó húsz perce van, hogy válaszoljon. Parancsoljon!
JAROMÍR PLÍSEK, a Cseh Köztársaság nagykövete: Köszönöm szépen. Elnézést kérek, de valóban el kell mennem, sőt az épületet kell elhagynom 11 óra 15 perckor, nem a termet, úgyhogy kérem, ezt nézzék el nekem. Valamennyi kérdésük nagyon érdekes volt, köszönöm. Megpróbálom mindegyiket végigvenni, amennyire csak lehetséges.
A lisszaboni szerződés, az intézmények, azt hiszem, összefüggnek valamilyen mértékben. Talán hadd kezdjem egy kicsit filozofikusabban! Természetesen Klaus elnök nem teszi könnyűvé, nem könnyíti meg sem a diplomaták, sem a cseh kormány életét. Ő elnök, ennélfogva szabadon alkothat véleményt, ki is fejtheti, még akkor is, ha azt a véleményt a kormány nem osztja száz százalékban, és végeredményben mégiscsak a kormány az, amely meghatározza az ország Európa-politikáját. Ennek ellenére szeretném, ha önök nemcsak ebből indulnának ki, és mindezt nemcsak azért mondom, merthogy diplomata vagyok. Szeretném, ha démont nem alkotnának ebből, ne legyen egyfajta mumus. Ezek a kijelentések természetesen önálló életet is élnek. De ha önök értik a cseh álláspontot, akkor kell, hogy lássák, tényleg síkra szállunk a határok nélküli Európa mellett, és szerintem ez így is fog maradni.
Azt akarjuk, hogy továbbra is az eredeti célkitűzései valósuljanak meg az Európai Uniónak. Nemcsak arról van szó, hogy ez egy szabadkereskedelmi övezet. Ez kezdetben acél- és szénközösség volt, de most már talán hozzá kellene tenni a gázt és az olajat is az acél és a szén mellé. Azt hiszem, hogy ha nem találunk közös nyelvet, nem alakítunk ki valamilyen közös politikát a gáz és a kőolaj problémájának megoldására, akkor az életünk múlik rajta, tehát már messze nem szabadkereskedelemről van szó. Ez már biztonsági kérdés ugyanúgy, mint az ötvenes években volt. Az Európai Uniónak különböző szabályai vannak. Emlékeznek az uborka dőlésszögére és hasonló dolgokra. Nyilvánvalóan nagyon nehezen tud megfogalmazni egy olyan koherens, egybehangzó politikát, amely az energiát szabályozná az összekapcsolódásokkal kapcsolatban, az alternatív forrásokkal kapcsolatban, az alternatív útvonalakkal kapcsolatban. Sajnos ez a realitás.
Mi nyilvánvalóan továbbra is síkra fogunk szállni annak érdekében, hogy legyenek alapelvek, amelyek érvényesülnek, és az eredetiek legyenek azok. Még akkor is, ha vannak olyan ügyek, amelyek pillanatnyilag fontosnak látszanak, de az az igazság, hogy hosszú távon mégsem annyira fontosak. Tehát az egy általános válasz. Talán jó lenne, ha mindent latba vetnének, nemcsak egy darab hangot hallanának ki az egészből. Klaus elnök úr egy kritikai hangot üt meg, de ne ítéljék meg őt azonnal, ne állítsák pellengérre azonnal. Azt hiszem, nem titok senki előtt, hogy az Európai Unió fejlődik, az intézményei is. Nyilván e fejlődési folyamatban demokratikus deficit keletkezett. Miért ne lehetne ezekről nyíltan beszélni? Természetesen a kérdés az, hogy mit kezdjünk ezzel. Az a valóság, hogy kell kezdeni vele valamit.
Az "Európa határok nélkül" volt egy másik kérdés. (Magyarul hangzik el:) Határok, korlátok nélkül... (Derültség.) Ez a helyes fordítás. Ez nem jelenti azt, hogy le akarjuk bontani a tagállamokat. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok közötti együttműködés ettől még elengedhetetlen. Európában van egyfajta tendencia arra, hogy Európa fejlődésének bizonyos szakaszait átugorjuk. Nemrégiben valaki említette egy vitában, hogy a nagyszüleink mindig egymással harcoltak. Önmagában nagyon nagy eredmény az, hogy a tagállamok már nem harcolnak, nem háborúznak, hanem tárgyalnak Brüsszelben. De azért ne próbáljuk meg hirtelen úgy értelmezni, hogy már itt állunk egy szövetségi állam küszöbén. Még nagy utat meg kell tennünk addig, amíg koherensek leszünk, egy hangon szólunk, és amíg meghatározzuk, hogy Brüsszelnek milyen legyen a végleges kompetenciája. A dolgoknak van egy természetes fejlődése, és ne próbáljuk meg túlságosan sürgetni ezt, méghozzá úgy, hogy mindez ne feleljen meg az EU természetes fejlődésének, ami hosszú távon nem hatékony.
Volt egy kérdés, amit az elnök úr feltett a lisszaboni szerződéssel kapcsolatban. Azt hiszem, Csehország is fogja ezt ratifikálni, de mint parlamenti képviselők, pontosan tudják, önöknek is joguk van ahhoz, hogy a demokratikus folyamatokat végigjárják, és önök nem szavazógépek, akik csak benyomják valamire a gombot. A demokratikus folyamat folyik tovább: az alsóház elfogadta, most megy majd a szenátushoz, és ott megint komoly vitára számíthatunk. Az egyik kérdés az, amiről szó van, hogy a parlament vajon először fogadjon-e el egy rendeletet, egy kötelező mandátumot, amely tulajdonképpen megakadályozná a kormányt abban, hogy különböző kompetenciákat tovább adjon át Brüsszelnek anélkül, hogy korábban a parlament ne hagyta volna jóvá. Magyarul, a parlament engedélye nélkül a kormány ne adhasson át további kompetenciákat Brüsszelnek.
Vannak, akik még hezitálnak a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatban, de vannak olyanok is, akik egyértelműen letették már a voksukat mellette. Meggyőződésem, hogy nem Csehország lesz az, amely meg fogja akadályozni a Lisszaboni Szerződést, de ne higgyük azt, hogy ez automatikusan megy. Két dolgot külön kell választani. Mielőtt átvettük volna az elnökséget, nagyon sok ország mondta nekünk, hogy most már muszáj ratifikálnotok a szerződést. Azt mondtuk, hogy miért? Nem akarjuk. Senkit nem akarunk nyomás alá helyezni. Sem mi nem akarunk másokra nyomást gyakorolni, de azt sem szeretjük, ha ránk gyakorolnak nyomást.
Számunkra a Lisszaboni Szerződés egy olyan kérdés, amelyhez kompromisszum vagy konszenzus kell. Nem akarunk csak azért belerohanni valamibe, mert ránk jutott az elnökség. Tehát a demokratikus folyamatokat nem szeretnénk átugrálni. Tehát pontosan tudjuk azt, hogy közepes méretű országoknak is lehet szerepük. Ez is egy kérdés volt.
Sem a csehek, sem a magyarok - azt hiszem - nem szeretnének egy olyan Unióban élni, ahol csak az erős, nagy országok nagyon erős vezetőkkel az élükön adhatnák az elnökséget. Tudjuk, hogy mi a felelősségünk. Mégpedig az, hogy jól végezzük a dolgunkat mint elnökséget, jól végezzük az elnökséggel járó feladatokat, és azt hiszem, ez nem nagyon függ az ország méretétől. A mi közepes méretű országunk számára is ez a feladat, ráadásul vannak nálunk kisebb országok is.
Tehát az Európai Unió egyik legfőbb alapelvét fönn akarjuk tartani, akkor nekünk jól kell végeznünk a dolgunkat és nem szabad belemenni abba a kísértésbe, hogy egy ilyen briliáns és erőteljes francia elnökség után jön majd egy ilyen furcsa, keleti ország mint elnök. Teljesen elkötelezettek vagyunk, mi is jól akarjuk végezni a dolgunkat.
A rakétavédelemről. Pillanatnyi kormányunk is elég sok politikai tőkét fektetett ebbe, azt hiszem, ez nem titok, de az ellenzék nem annyira lelkes a projekt iránt, jóllehet a tárgyalások elindultak már, még az előző kormány idején, tehát már elkezdtük a tárgyalásokat, a szerződéseket aláírtuk, már csak ratifikálni kell. Ha majd a parlament ezt jóváhagyja, akkor nyilván a különböző politikai erők mérlegelik, és akkor a többségben lévő párt ha ügyes, nyilvánvalóan megfelelően kell hogy taktikázzon a parlamentben. Aztán mi tulajdonképpen még nem tapasztalunk változást a véleményekben, hanem csak egy kis időt kapott az Egyesült Államok új adminisztrációja, hogy megvizsgálja azt, hogy mi is az, amit örökölt ezen a területen. Tehát pillanatnyilag ott vagyunk, ahol voltunk, készek vagyunk arra, hogy befogadjuk ezt a radart a mi területünkön. Az ezzel kapcsolatos szerződéseket aláírtuk már. Most már csak az amerikai barátainkra várunk, illetve az új adminisztrációra, hogy lépjen, illetve a parlamentben is meg akarjuk várni a megfelelő pillanatot, hogy ratifikálják mindezt.
Guantanamóval kapcsolatban sokat nem tudok. Talán ez az egyik kérdés, amit meg kell tárgyalni az új amerikai adminisztrációval. Sajnos nem tudom a részleteket, de ahogy tudom, pillanatnyilag még egyértelmű kérés nem jött, egyértelmű megkeresés nem történt az amerikai szövetségeseink részéről, hogy fogadjuk be a foglyokat. Pillanatnyilag ez még - lehet, hogy rosszul tudom, lehet, hogy ön jobban tudja - talán nem megy.
ELNÖK: Tudomásom szerint a Belügyi Tanács, amely holnap találkozik, foglalkozni fog ezzel, és engem nagyon érdekel, hogy mi is lesz az Európai Unió álláspontja ezzel kapcsolatban. Szeretném, ha erre az ügyre visszatérne és nagyon hálás lennék.
JAROMÍR PLÍSEK, a Cseh Köztársaság nagykövete: Koszovó elismerése. Említettem a Nyugat-Balkánt. Megintcsak elmondható, hogy e prioritás keretén belül Horvátország is ott van mint prioritás. Nem hiszem, hogy ez igazán magas prioritású, legalábbis a mostani elnökség alatt, hogy Koszovó elismeréséért lándzsát törjünk. Pontosan tudjuk persze, hogy a folyamatnak tovább kell folynia, de a nyugat-balkáni régión belül más problémák is vannak és Koszovó szintén probléma ugyan, és volt is ott egy EU-misszió, és vizsgálták a kapcsolatukat a szerbekhez, tehát ez egy szerteágazó kérdés, de nem tudom, hogy ez mennyire kielégítő mint válasz, de nem igazán szerepel elöl ez az elnökség prioritásai között. Nem akarunk senkire nyomást gyakorolni, hogy ismerje el Koszovót. Függetlenül attól, hogy tudjuk, hogy segítene, de valószínűleg először a régió országainak kellene valamilyen módon nyugvópontra jutni, de valószínűleg több időre van szükségük ehhez.
Mi egész biztos, hogy senkinek nem fogjuk ezt tanácsolni, hogy ne ismerje el Koszovót, de a kérdés az, hogy mit tesz az elnökség e tekintetben. Kézben tartjuk ezt a kérdést, de azért emellett még más nyugat-balkáni kérdést is, de nem ez a legfontosabb pillanatnyilag.
Mielőtt elindulnék. Nem tudom, hogy Csehország és az elnökség között különbséget lehet-e tenni, de azt hiszem, hogy mi mint elnökök nem tudunk dolgozni a V4 napirenden. Pillanatnyilag ez most lengyel kezekben van, úgyhogy a lengyeleken múlik az, hogy mindezt hogyan mozgatják. Mi mint Csehország most EU-elnökök vagyunk. Ez nem jelenti azt, hogy felhagytunk volna azzal, hogy a visegrádi együttműködést előmozdítsuk vagy segítsük vagy támogassuk. Akarjuk, hogy legyen egy ilyen tömb, még akkor is, ha nem mindig vagyunk minden egyes kérdésben egy nézőponton. Volt egy-két elképzelés, ami nem igazán volt reális, tehát ne tekintsük úgy, hogy az én pozícióm bővítménye a V4. Azt hiszem, mindig is egészséges dolog volt az, ha a V4-ek konzultációs formában léteznek. Nagyon pozitív esetek is voltak, amikor sikerült közös álláspontra jutni, és egyébként nagyon is akarjuk, hogy folyjon tovább a V4, és nemcsak politikai okok miatt, hanem mert a regionális együttműködés szempontjából nagyon fontos, és ez egy praktikus dolog még akkor is, ha politikailag nem tűnik annyira vonzónak a politikusok szemében.
A gázválságról röviden. Azt hiszem, kimondható az, hogy mi már korábban sejtettük, hogy ez be fog következni. Nemcsak az első napon, hanem a mínusz tizedik napon láttuk már, hogy ez be fog következni, mert számítottunk rá, hogy bekövetkezik ez a válság. Nagyon is számítottunk rá, hogy jön. Sajnos jött is, és ennek a rossz oldala az, hogy az információink szerint még mindig elképzelhető, hogy még egyszer bekövetkezik. Tehát az, hogy Oroszország és Ukrajna aláírt egy szerződést, ez sajnos nem a tíz évre és hosszú évekre szóló megoldás.
Nagyon fontos, hogy - nagy ország - földrajzilag, és szerintem szellemileg is Európához tartozzanak. Nagyon nagy a lakosság. Az a baj, a gond az, hogy a vezetés nem a legdemokratikusabb a világon. Valamilyen módon fel kell oldanunk ezt a dilemmát, valamennyi EU-barátunkkal konzultálni kell, és el kell dönteni, hogy Lukasenko urat meghívjuk-e Prágába, vagy sem.
A Hegyi Karabah ügyét nem fogjuk tudni megoldani partnerséggel. A megoldás az, hogy közelíteni kell ezeket az országokat az EU-hoz. Ennek a másodlagos hatása az, hogy valamilyen módon rugalmasabbaknak kell lennünk a megoldások tekintetében, de nem ambíciója a karabahi partnerségnek. Azt hiszem, mindezek a kérdések nagyon fontosak.
Még egyszer elnézésüket kérem, hogy rohannom kell, de én vagyok a házigazdája az EU-nagykövetek ebédjének. Én vagyok a házigazda, nem késhetek el arról az ebédről, amit én adok.
ELNÖK: Excellenciás uram, köszönöm szépen. Nem akarom visszafogni - nagyon hálásak vagyunk. Nagyon sikeres elnökséget kívánunk! Kívánjuk azt is, hogy sikeresen tudják koordinálni a budapesti tevékenységeiket. Most ön szabad, most már mehet, hogy vendégül lássa a nagyköveteket. Köszönöm.
JAROMÍR PLÍSEK, a Cseh Köztársaság nagykövete: Köszönöm még egyszer. Nagyon érdekes volt számunkra. Nyitottak vagyunk, bármikor szívesen állunk rendelkezésre.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Rövid szünetet tartunk.
(Szünet: 11.12-11.18 óra
A bizottság a következő napirendi pont zárt ülésen történő tárgyalásának feloldásáról
a napirendi pont tárgyalása közben határozott.)
Nagykövetjelöltek meghallgatása előtti ügyrendi vita
ELNÖK: A technikai szünet véget ért. Elrendelem a zárt ülést. Megkérem a mandátummal nem rendelkező személyeket, hogy szíveskedjenek elhagyni a termet. Kérem, csukják be az ajtót! (Megtörténik.) Köszöntöm Horváthé dr. Fekszi Márta államtitkár asszonyt.
A 2. napirendi pontunk: nagykövetjelöltek meghallgatása. Tisztelt Államtitkár Asszony! Mielőtt elkezdenénk a nagykövetjelöltek konkrét meghallgatását, szeretném tájékoztatni a bizottság tagjait, illetve a kormányt a Fidesz álláspontjáról. Kezdeményezzük, hogy a kormány függessze fel a nagykövetek meghallgatását. Úgy ítéljük meg, hogy olyan bizonytalan a belpolitikai helyzet, illetve olyan időszakba érkeztünk el, amikor már nem ildomos nagykövetjelöltek meghallgatása, illetve nagykövetek kiküldése. Úgy ítéljük meg, hogy különösen a választások előtt stratégiai nagykövetek kiküldése, a stratégiai helyekre történő nagykövetek kiküldése ellenkezik a nemzetközi, illetve a hazai joggyakorlattal is.
Felhívnám a figyelmüket, hogy noha a választások legkorábbi időpontja jövő április, előreláthatólag a nyár végén van a legkésőbbi időpontja, nem a legkorábbi. Tehát ez a legkésőbbi időpontja. Ezért úgy látjuk, hogy egy késő nyári, szeptemberi kiutazás esetén gyakorlatilag a választások előtt fél évet fognak ezek a nagykövetek eltölteni olyan stratégiai helyeken, mint a NATO, az Európai Unió két nagyköveti pozíciója, az ENSZ két nagyköveti pozíciója. Meglátásunk szerint a kormánynak érdemes lenne megfontolni, hogy függessze fel a meghallgatásokat. A Külügyminisztériumot szeretnénk kérni, hogy ezt a javaslatunkat, kezdeményezésünket közvetítse a kormányzat irányába. Úgy látjuk, hogy diplomáciailag kezelhető a helyzet részben a nagykövetek mandátumának a meghosszabbításával, részben az ügyvivői megbízatásokkal megoldható. Akarat kell hozzá. A magunk részéről azt tudjuk mondani, hogy amennyiben elutasító lenne ezzel kapcsolatban a kormány álláspontja, akkor mi a magunk részéről nem tudjuk támogatni a külügyi bizottságban a nagykövetjelölteket.
Hozzá kell tennem azt is, hogy a Fidesz nem tud semmilyen felelősséget és kötelezettséget vállalni az érintett nagykövetekkel kapcsolatosan a jövőre nézve sem. Ez tájékoztatás volt, nem várok feltétlenül választ (Horváthné dr. Fekszi Márta: De én szeretnék reagálni!), de ha valaki ehhez a kérdéshez hozzá kíván szólni, mielőtt elkezdenénk a meghallgatásokat, annak természetesen elnöki minőségemben lehetőséget adok. Kozma alelnök úr!
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen a szót elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Bizottság, Jelenlévők! Ha elnök úr fontosnak tartotta egy ilyen üggyel foglalkozni pont itt és ilyen beállításban, akkor én fontosnak tartom elmondani a véleményemet a témában. A leghatározottabban úgy gondolom, hogy a parlamenti választások a normális alkotmányos rend szerint 2010-ben le fognak zajlani. Elnök úr minden olyan törekvése, kezdeményezése - ha ez most Fideszt jelent, akkor a Fidesznek -, amely olyan állapotot kíván előidézni, hogy a kormányzatot - beleértve a külpolitikai kormányzatot is - megpróbálja lebénítani, azt tarthatatlannak és szerintem az ország érdekeivel ellentétesnek kell minősítenem.
Egészen biztos, hogy több mint 12 hónap van a normális parlamenti választások kiírásáig. Tisztelt Elnök Úr! Ha eben az országban betartjuk az alkotmányt, akkor amiről ön beszélt, nyilván arra az időszakra érvényes egyébként Magyarország is meg mindenütt a világban, amikor egy parlamenti választás kiírásával egy kormány ügyvivő kormánnyá alakul át, akkor természetesen amilyen igényt ön támaszt, az természetes módon teljesül. Mindaddig azonban, amíg a kormánynak az a dolga, hogy meghatározza Magyarország külpolitikáját - és a diplomáciai testületnek ezen külpolitika képviselete és ezzel Magyarország képviselete szerte a világban -, addig ebben bármiféle korlátozást kilátásba helyezni, azt gondolom, hogy helytelen és nem is javasoljuk a kormánynak, hogy ilyet tegyen.
Végezetül pedig ha jól értettük, megpróbálja elnök úr nagyon udvariasra venni a figurát, de megfenyegette a diplomáciai kart, hogy mindazok, akik ilyen időszakban - úgymond - kiküldetésre kerülnek, számoljanak azzal, hogy önök ha abba a helyzetbe kerülnek, lépéseket tesznek. A lépéseket nem tette egészen konkréttá, de van tapasztalatunk a múltból, ami éppen a közöttünk levő Hárs képviselő úr esete is, hogy mit jelent ez a fenyegetés, a diplomáciai testület ilyen megfenyegetését és a kormánynak ilyen korlátozási szándékát nem tartjuk összeegyeztethetőnek a nemzeti érdek képviseletével. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kovács Kálmán képviselő úr!
KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Én is csak azért kívánok szólni, mert ha ilyen értelemben napirendre került, akkor azt gondolom, elég súlyú ahhoz, hogy a bizottság tagjai éppen a soron következő meghallgatások és döntések kapcsán és általában a működésük kapcsán jelezzék, hogy egy ilyen kérdéshez - ha már elnök úr ezt szóba hozta, és nyilván ez nem indok nélküli, nyilván ez egy testületi döntés megjelenítése volt közöttünk, akkor erre illik válaszolnunk.
Abból a szempontból közelítem meg a szabad demokraták nevében, hogy az ország helyzete szempontjából azokban az időszakokban, amikor nehéz helyzetben van egy-egy ország, ameddig lehetséges mindent el kell követni, hogy a válság kezelése és megoldása közös akaraton zajlódjon. Minden olyan lépés, amely nem a válság enyhítését, nem a megoldást keresi, hanem növeli a válságot és áttételesen, de azt sugallja, hogy Magyarországon ez a válság egyre mélyül, elbizonytalanodik jogi értelemben is, ez rossz üzenet a gazdaságnak, rossz üzenet a pénzügyi világnak, ez általában véve egy rossz üzenetcsomag. Ezért azt gondolom, hogy amíg ez nincs napirenden, ameddig nincs ilyen döntés a magyar parlamentben és ilyen szándék kormányzati vagy parlamenti szinten, addig nem jó ilyenben részt venni.
Én tehát nemcsak azt szeretném kifejezni, hogy nem értünk ezzel egyet, van ennek egy normális menete. Szerintem ebben a normális menetben kell léteznünk és dolgoznunk, hanem kifejezetten azt gondolom, hogy ez káros. Ez körülbelül olyan jellegű, mintha megüzennénk a bankoknak, hogy ne helyezzenek ki hitelt, mert úgyis fölül fogjuk bírálni az erre vonatkozó kormányzati garanciát. Sok mindent mondhatnánk, de szerintem ilyeneket nem mondunk ilyen körülmények között. Természetesen amikor annak ideje van, akkor lehetséges. Lehetséges, hogy ez a parlament vagy bármely más parlament nem tölti ki a mandátumát, akkor erre vonatkozólag eljárás kezdődik, és annak a szellemében kell utána mindenkinek eljárni, beleértve a kormányzatot és mást. De ameddig ez nincs napirenden, úgy gondolom, hogy addig ez az ország számára hátrányos.
Ezért azt gondolom, hogy jó is, ha ez zárt ülés keretein belül hangzott el, jó lenne inkább ezen belül tartani, mint újságban olvasni ma reggel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mesterházy képviselő úr!
MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Államtitkár asszony jelentkezett előbb. Hadd mondja el ő a mondatait, ha lehetséges!
ELNÖK: Még szeretnék önökre reagálni, mielőtt a kormánynak adom meg a szó. De rendben! Rendben, képviselő úr, ha államtitkár asszony úgy gondolja, hogy a vita e szakaszában szeretne hozzászólni. (Dr. Kozma József: Még én is szeretnék szólni, elnök úr. ) Jó, államtitkár asszony után. Államtitkár asszony!
HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Először hadd reagáljak Kovács Kálmán képviselő úr megjegyzésére és arra a mondatára, hogy szerencsés, hogy zárt ülésen hangzott el. Ez nem zárt ülésen hangzott el.
Gondolom, többen olvasták a mai Magyar Nemzetet és az elnök úr által az MTI-nek adott nyilatkozatot. Úgyhogy ha ez most zárt ülésen elhangzott, ez annak a megismételése, amit most már olvashattunk néhány órával ezelőtt és erre kénytelen a kormányzat is ezek után az MTI-nek, illetve a sajtónak visszareagálni, mert ez nem zárt ülés anyaga innentől kezdve, hogy kikerült.
A magam részéről szeretném a következőket leszögezni. A kormány által beterjesztendő nagykövetváltások normális nagykövetváltások. Elnök úr dolgozott a Külügyminisztériumban, pontosan tudja, hogy egy nagyköveti megbízatásnak mennyi az időtartama. Senkinek az idő előtti hazahívására, cserélésére a kormányzat nem tesz javaslatot, és nincs erről szó.
Azt a megjegyzését, hogy esetleg ügyvivői szinten maradhat, vissza kell hogy utasítsam, és megint arra kell hogy utaljak, hogy miután ön dolgozott a Külügyminisztériumban, pontosan tudja, hogy miután a választásokig nagyon hosszú idő van még vissza - és ne keverjük össze az európai parlamenti választást az országgyűlési választásokkal -, egy ügyvivői szint a kapcsolatok leszállításának a jele.
Azt jelenti, hogy az illető állam vagy nemzetközi szervezet vonatkozásában a magyar külpolitika, a magyar diplomácia nem kívánja azt a korábbi politikai szintet fenntartani. Ez egy nagyon veszélyes jel a jövőre nézve, és nem kezelhető.
Azok, akik a nagyköveti jelöltlistára felkerültek, valamennyien szakemberek. Nem pártpolitikusok, hanem szakemberek. Hogy valakinek van kötődése, az egy dolog. Mindenkinek a saját hazáját kell szolgálnia. Én nem akarok itt neveket mondani, hogy az önök kormányzata idején volt, aki soha az életben nem volt a Külügyminisztériumban, be nem tette a lábát, hogy ment ki x korban nagykövetnek minden tapasztalat nélkül, és egyértelműen pártpolitikus volt.
A magam részéről nagyon sajnálom, hogy azt mondom a fenyegetést illetően, miután én is érintve vagyok a személyemben, de azt gondolom, hogy én szakember vagyok. Én egyszer már az önök kormányzata alatt megéltem, hogy egy évre ki lettem rúgva a külügyből, ezért csak 32 éves a külügyi szolgálati viszonyom, és nem 33. Nekem világéletemben ez volt az álmom, elsőéves egyetemista korom óta pályáztam a külügybe. Önöknek nem úgy ugráltam annak idején, ahogy megmondta az államtitkár úr - (Az Elnök felé fordulva:) nem önről van szó, félreértés ne essék, nem Németh Zsolt államtitkár úrra gondolok most éppen -, aki azt üzente, hogy ha nem úgy ugrálok, ahogy ők diktálnak, kirúgnak. Betartotta a szavát. Én egy évig nem voltam külügyes, és elnézést a személyes szavakért, majd' beledöglöttem.
Szóval, aki itt jelöltként szerepel, mind tudja a szakmáját. Erre nagyon komolyan szeretném felhívni a figyelmet. Ami megjelent az újságban Martonyi Jánosról, azt nagyon sajnálom, mert Martonyi Jánost mint külügyminisztert nagyon nagyra becsültem. Ő tartott egy szokásjogot, hogy hat hónappal előtte nem nevezett ki - csak jelzem, hogy ez 2010 januárja volna.
Most kivételesen készültem előre, és pontosan azért, mert nem zárt ülésen hangzott el, hanem korábban. Felolvasom, hogy a Fidesz-kormányzat a hat hónapot mennyire tartotta be. Miután zárt ülésről van szó, mondom a neveket: Barcsi Gyulát Santiago de Chilébe nagykövetnek 2002 januárjában küldték ki, Balázs Pétert Genf WTO-nagykövetnek 2002 januárjában küldték ki. Magyar Józsefet Eszékre 2002 januárjában nevezték ki főkonzulnak. Varga István nagykövetet Szarajevóba 2002 februárjában küldték ki. Kraft Pétert Limába 2002 márciusában küldték ki. Szabó Andrást Genfbe nagykövetnek 2002 márciusában küldték ki. Nagy Andrást Bagdadba rendkívüli követnek 2002 áprilisában küldték ki. Miről beszélünk, elnök úr? Köszönöm szépen. (Dr. Kozma József: Nem volt betervezve kormányváltás.)
ELNÖK: Mesterházy képviselő úr!
MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót. Talán az iménti felsorolásból kiderült, hogy a Külügyminisztérium volt politikai államtitkárának szelektív az emlékezete. Ezt nagyon sajnálom, bár néha előfordul politikusokkal.
Tegnap megint csak nem oszlatta fel magát az Országgyűlés - gondolom, Németh Zsolt figyelmét sem kerülte el ez a tény -, úgyhogy még az is lehet, hogy 2010-ben lesznek a választások, ahogy normális menetrend szerint szoktak lenni. (Elnök: Ha egyáltalán...) Azt gondolom, hogy ezt érdemes figyelembe venni a Fidesz politikusainak. Én abszolút megértem - jelképesen mondva, jelképesen értve azt, amit mondok -, hogy Németh Zsoltnak és néhány fideszes politikusnak bizsereg az ujja a ravaszon, hogy kedvére lövöldözhessen azon a szakmai területen, ahol ő maga valamit képvisel, de mégis azt szeretném hozzátenni, hogy amit az elnök úr ma itt megengedett magának, az a külügyi területen példátlan és felháborító. Nem példátlan a Fidesz gyakorlatában. A Fidesz pártelnöke és több vezető politikusa többször fenyegetett már különböző szakmai területeken dolgozó embereket. Napi gyakorlattá vált, hogy az a szerződés, amit nem a Fidesz kötött, nem jó szerződés; az az ember, akit nem a Fidesz küldött ki, nem jó helyen van a történetben; az a privatizáció, amit nem a Fidesz csinált, nem jó privatizáció; az az MSZMP-s, aki nem fideszes, nem jó MSZMP-s; az a KISZ-es, aki nem fideszes, nem jó KISZ-es.
Tisztelt Elnök Úr! Ön ebből a pozícióból egyszerűen nem teheti meg, hogy köztisztviselőket fenyeget. Azt gondolom, hogy ilyen mondatok után önnek le kellene mondania az elnöki posztjáról, hiszen olyan embereket fenyeget azzal, hogy majd a Fidesz-kormány idején kirúgják vagy visszahívják őket egy jogszerű eljárás, szakmai hozzáértés alapján való kiküldetés után, ami semmilyen európai, nemzetközi, külügyi, diplomáciai normának nem felel meg. Megnéztem a ma meghívott nagykövetjelöltek önéletrajzát. Ön olyan embert fenyeget kirúgással, visszahívással, aki 28 éve dolgozik a Külügyminisztériumban. Szentiványi Gábor már egy évvel az én születésem után a Külügyminisztérium alkalmazottja volt, jelenleg is az - nem látok olyan érvet -, és így volt az önök kormányzása idején. Ha az önök kormányzása idején Szentiványi Gábor jó helyen volt a Külügyminisztériumban, akkor valószínűleg a következő időszakban is jó helyen van. Akóts Kláráról is el lehet mondani, hogy 18 éve dolgozik nemzetközi és külügyi területen. Egyszerűen nem hiszem, hogy már itt, a külügyi bizottságban is idáig lehet süllyedni ebben a tekintetben, hogy ilyen szintű pártpolitikai nívót lehet megütni ebben a kérdésben. Nem ez volt eddig a tapasztalatom, de személyesen meg vagyok döbbenve azon, amit az elnök úr az előbb előadott. És nagyon bánom, hogy zárt ülésen történik mindez. Szerintem fontos, hogy tudják a Külügyminisztérium dolgozói, minden egyes köztisztviselő, aki a Külügyminisztériumban dolgozik, hogy mire számíthatnak egy lehetséges Fidesz-kormányzás esetén.
Én is azt gondolom, amit Kovács Kálmán képviselőtársam mondott, hogy egy ilyen jelenlegi helyzetben nem lehet béna kacsává tenni az államigazgatás egyetlenegy egységét sem, így a külföldön lévő nagykövetségeinket sem. Ön dolgozott a Külügyminisztériumban, pontosan tudja, hogy mi a különbség egy nagykövet, egy teljes kinevezéssel rendelkező nagykövet és egy ügyvivő lehetősége és mozgástere között. Úgyhogy azt gondolom, már csak szakmai okokból sem tehette volna meg ezt a kijelentését, arról nem is beszélve, hogy ha jól összeszámoltam, akkor 2002-ben önök 7 fő nagykövetet neveztek ki a választások előtti nem egy évben, hanem fél évben, és ha a választások előtti egy évet nézem, akkor - ha jól emlékszem - 13 ilyen embert neveztek ki. Ön azt mondta, hogy stratégiai pozíció Genf. Hát, ahogy nézem, a Genf WTO nagykövete is egészen biztosan stratégiai pozíció, 2002 januárjában történt - de az államtitkár asszony majd kijavít, ha nem jól mondom. Eszék és Szarajevó külpolitikai szempontból, azt gondolom, stratégiai pozíció. Érdekes módon nem tartotta ezt az elvet olyan fontosnak, hogy megakadályozza Martonyi János külügyminisztert abban, hogy ezeket a kinevezéseket megtegye.
Az államtitkár asszonyhoz szeretnék fordulni a végén: mi pedig határozottan arra szólítjuk fel a Külügyminisztériumot, hogy tegye a dolgát, ahogy az az alkotmányban és a minisztérium alapító okiratában meg van írva. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kékesi képviselő úr!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Elnök úr, azt javasolnám, hogy mindaddig, amíg konkrétan nem kezdődik meg a nagyköveti meghallgatás, döntsünk úgy, hogy nyilvános az ülés. Úgy érzékelem - függetlenül attól, hogy az államtitkár asszony ismertetett bizonyos adatokat, amelyek szerintem nyilvános és ismert adatok -, hogy semmi nem hangzott el, amely indokolná, hogy a bizottság zárt ülésen tárgyalja ezt a dolgot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vissza fogunk térni erre, mert most de facto...
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Erről szavazni kell!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Mindenki reflektálhat, és utána szavazni kell!
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Ügyrendi kérdésben vita nélkül határozunk.
ELNÖK: Ki kíván erre reflektálni? (Nincs jelentkező.) Ez azt jelenti, hogy most nyissuk ki az ajtót, és kezdjük elölről az egész vitát? Erre irányul az indítvány, vagy hogy a jegyzőkönyvet tegyük nyilvánossá?
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Az ülés ezen része is legyen nyilvános és minden, ami eddig elhangzott.
ELNÖK: De már döntöttünk arról, hogy ez a rész zárt. Tehát tegyük nyilvánossá a jegyzőkönyvet, vagy kezdjük elölről ennek a napirendnek a vitáját?
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Az eddig elhangzottakról készült jegyzőkönyv legyen nyilvános, és a továbbiakban mindaddig, amíg konkrétan el nem kezdjük a nagykövetjelöltek meghallgatását, legyen nyilvános az ülés maga is.
ELNÖK: Gruber képviselő úr!
DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Bocsánat, de szerintem egy zárt ülést - amelyről döntöttünk, hogy zárt lesz - visszamenőleges hatállyal nyilvánossá tenni meglehetősen furcsa. Szerintem ez így kivitelezhetetlen.
Azt tudom mondani, hogy ettől a pillanattól lehet nyílt üléssé tenni, és természetesen az eddig elhangzottakról dönteni kell, de egy zárt ülést utólag visszaminősíteni nyílt üléssé szerintem nem teljesen korrekt.
ELNÖK: Az ügyrendhez hozzátartozik, hogy a Külügyminisztérium minősíti a jegyzőkönyvet, ezért államtitkár asszonyt is hadd kérdezzem meg ezzel kapcsolatban. Szabó alelnök úr, parancsoljon!
SZABÓ VILMOS (MSZP), a bizottság alelnöke: Csak az ügyrendhez szólnék. Azt szeretném csak mondani, hogy tekintettel arra, hogy az elfogadott napirendünk arról szól és így van írásban is kiküldve, hogy nagykövetjelöltek meghallgatása, tehát amikor elfogadtuk, hogy ez zárt ülés, akkor azt fogadtuk el, hogy nagykövetjelöltek meghallgatása.
Miután azonban elnök úr a bevezetőjében - hogy úgy mondjam, napirend előtt - ismertetett velünk egy párthatározatot, ez nem tekinthető a nagykövetjelöléshez tartozónak. A nagykövetjelölés azt jelenti, hogy két konkrét személyről, akiknek az anyagát átküldték a Külügyminisztériumból annak rendje és módja szerint, ahogy ez procedurálisan elő van írva és meg van határozva, ezért tehát dönthetünk arról, hogy ne legyen félreértés - az ügyrendi javaslat szerint -, hogy ez igenis legyen a jegyzőkönyvben nyitott, hiszen nem tartozik a két nagykövetjelölt meghallgatásához.
ELNÖK: Államtitkár asszony!
HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA külügyminisztériumi államtitkár: Azt gondolom, hogy a Külügyminisztérium kizárólag a nagyköveti meghallgatás idejét minősítheti. Ami eddig elhangzott, erről a képviselő uraknak kell dönteni, hogy ezt zártnak vagy nyilvánosnak minősítik. Erre a részre javaslatot nem tehetek.
Szavazás az ügyrendi javaslatról
ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár asszony. Szakács képviselő úr! (Dr. Szakács László: Visszavonom!) Visszavonja.
Ki támogatja, hogy nyilvánítsuk az ülést és az ülés jegyzőkönyvét nyilvánossá addig, amíg nem térünk rá a napirendre? (Szavazás.) Egyhangú.
Köszönjük szépen. András, kérlek, nyisd ki az ajtót. (Klein András, a bizottság titkára kinyitja az ajtót.)
Jelentkezett még Szabó alelnök úr.
SZABÓ VILMOS (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Asszony! Azért is természetes, mert amiről beszélünk, az nyilvános, ahogy államtitkár asszony elmondotta. A mai médiában szerepelt, már megjelent a Magyar Nemzetben, másrészt pedig MTI-nyilatkozat formájában az elnök úr már beszélt erről.
El szeretném mondani, hogy teljesen értetlenül állok ez előtt a párthatározat előtt- nem is tudom másnak minősíteni, de az is, egyébként -, mert hogy viszonylagos béke volt eddig ezen a területen, már a külügy területén és a Külügyi bizottságban. A belpolitikai háborúk mellett megtaláltuk azokat a kompromisszumos pontokat - sőt, volt, ahol a konszenzust is megtaláltuk -, amelyek a nemzeti érdekeinket szolgálták, és azt gondolom, ezt nagyon pozitívan kell értékelni.
Ezzel a döntéssel a Fidesz - amit elnök úr ismertetett - kiterjesztette a belpolitikai háborút, vagyis frontot nyitottak. Azt szeretnék üzenni a világnak, hogy nincs olyan külpolitika, amit a Fidesz legitimnek fogad el, nincs olyan döntés ezen a területen sem, vagyis akkor kezdjük el egymást e területen is anyázni, és elküldeni ide meg oda. Ez nagyon szomorú. Azt gondolom, hogy nem hogy káros, hanem a nemzeti érdekeinket sárba tipró döntés, amelyet hoztak. Nem szólva arról, hogy amikor önök kormányon voltak, egyértelműen azzal szembemegy.
Azt gondolom, minden további nélkül nyilvános adatok, amiket államtitkár asszony elmondott, hogy önök kiket küldtek ki nagykövetnek abban az egy évben és különösen fél évben, amikor kormányon voltak. Minden bizonnyal ezek megjeleníthetőek. Az is nagyon sajnálatos, hogy folytatják azt a stílust, amelyet 1998-tól 2002-ig bevezettek, vagyis hogy a Külügyben dolgozókat párthűségre próbálják szorítani és arra szólítani, hogy ha nem önöknek dolgoznak, akkor elbúcsúzhatnak az állásuktól. Ha nem aszerint gondolkodnak esetleg és vállalnak pozíciót, akkor számoljanak azzal, hogy munkanélküliek lesznek.
Ez nemcsak fenyegetés volt, ezt meg is tették; egyébként Hárs képviselő úron kívül még egy korábbi nagykövet is ül szakértőként a teremben, aki szintén azok közé tartozik, akiket az önök hivatalba lépésének első napján Martonyi külügyminiszter úr berendelt és hazahívott. Aztán ez folytatódott.
Miután önök szoktak vérengzésre hivatkozni, elnök úr, ha volt vérengzés - idézőjelben -, ez volt az, és azt követően folytatták ezt egészen végig, de folytatták ezt egyébként még a 2002-es meg a 2006-os választások előtt is, ahol tételesen megüzenték, hogy aki nem áll át, számíthat arra, hogy a munkakönyve a kezében lesz.
Nehéz így dolgozni, és nagyon sajnálom, hogy a következő egy évet majd így kell végigcsinálnunk, hogy önök mindenre ab ovo nemet mondanak, mert eddig volt olyan nagykövetjelölt, akit ilyen-olyan ok miatt nem tudtak támogatni, ilyen nyilvánvalóan van. Az önök kormányzása idején is volt, akit mi nem tudtunk támogatni. De kimondani azt, hogy követelik és elvárják a kormánytól, hogy már ne jelöljenek, és elvárják azoktól a jelölt személyektől, hogy ne is merjenek erre vállalkozni - mert elveszítik az állásukat, ha önök kormányra kerülnek -, bizony, elnök úr, ez olyan párhatározat, amely az egypártrendszernek is dícséretére vált volna. De azt egypártrendszernek hívták, ez meg most többpártrendszer. Önöknek el kéne fogadniuk és meg kéne tanulniuk, hogy többpártrendszerben ellenzékben is kell tudni együttműködni, és nem kell siettetni a választásokat, ha azok eljönnek, akkor eljönnek, és akkor a helyzetnek kell állni.
Attól, hogy önök úgy gondolják, hogy előrehozott választások lesznek, csak az önök gondolata és az önök szándéka, nem kellene kiterjeszteni az államigazgatásra. Sajnálatosan ezt teszik. Sajnálatosan nem partnerek sem a válság kezelésében, sőt, az ország rossz hírét keltik mindenhol, minden nemzetközi fórumon. Az önök elnöke, az önök politikusai szinte mintha kéjesen örülnének annak, hogy rólunk rosszat írnak. Mintha boldogok lennének attól, hogy a nemzetközi sajtóban úgy vagyunk címplapon, hogy Magyarországgal baj van.
Nem tudom, mi ebben az örömük. Akkor is, ha kormányra kerülnek, talán nem gondolnak arra, hogy ezen önök sem nagyon fognak tudni változtatni. Igyekeznek az országot olyan helyzetbe hozni, hogy essenek egymásnak a pártok, essenek egymásnak az önök tagjai és szimpatizánsai. Na már most, ha ezt még a külpolitikában is megtesszük, tényleg az a kép Magyarországról, hogy igen, ezek ütik-verik egymást, nincs ezekkel mit tenni, hagyni kell őket a fenébe. Ha ezt akarják, elnök úr, azt hiszem, ehhez ezzel nagyon jól hozzájárultak, úgyhogy talán ha újra végiggondolnák! A hibát ugyan már elkövették, be is jelentették nyilvánosság előtt, de talán az még segítene, ha azt mondanák, hogy bocs, e tekintetben talán tévedtünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kelemen képviselő úr!
DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Mivel nyilvánossá vált az ülés - eredetileg nem kívántam hozzászólni - és egyértelműen halljuk a megnyilatkozásokat, most teljesen olyan kép alakulhat ki abban, aki hallgatja, hogy itt kizárólag egyik oldalról a másik oldalra érvényes igazságok vannak, és fordítva ez nem működik. Csak emlékeztetni szeretném a tisztelt jelenlévőket, hogy 1994-ben, amikor az Antall-kormány megszűnt, milyen tisztogatás zajlott le a Külügyben. Én körülbelül fél éven keresztül a parlamenti felszólalásaim nagy részében gyakran foglalkoztam azzal, amikor indokolatlanul és méltatlanul személyeket küldtek el a Külügyből. Tovább is mehetnék, Szabó Vilmosnak különösen mondhatnám azt, hogy milyen körülmények között raktak ki minket az Illyés Alapítványból. Nem elég, hogy eltávolítottak, hanem megpróbáltak olyan pert akasztani a nyakunkba, amely kimondta volna azt, hogy az alapítvány előírásainak és szellemének nem megfelelően jártunk el az alapítványban, tehát hogy folt is legyen azokon, akiket leváltanak.
És még valami: ha visszagondolunk a szerb háborúra és az amerikai légicsapásra, nekem úgy tűnik, hogy az ellenzékben lévő szocialisták akkor nem igazán igyekeztek egy közös magyar nemzeti érdeket megjeleníteni, hanem kihasználták azt a nehéz helyzetet, amit egy háborús helyzet jelent, és minden erővel támadták az akkori kormányt. Köszönöm.
ELNÖK: Hárs Gábor!
HÁRS GÁBOR (MSZP): Őszintén meg vagyok döbbenve. Azt gondoltam, hogy többet ez a kérdés nem nagyon fog idekerülni, és én sem fogok itt példaként szerepelni Mohai László volt nagykövettársammal együtt, akivel egyébként egy időpontban, egy napon, egyazon procedúra keretében rúgtak ki a külügyből. Azt szeretném elmondani, hogy engem mélyen megindított az, amit az államtitkár asszony elmondott, és nemcsak azért, mert érintettnek érezte magát, és nyilván a Magyar Nemzet cikke után érintett is ilyen értelemben, akár jelölt, akár nem, hanem azért, mert ő egy évig volt kénytelen nélkülözni a külügyi pályát, illetve az azon való utazást, én pedig sok-sok éven át és többször is. Azt szeretném elmondani, kedves képviselőtársaim, mindazoknak, akik életkoruknál fogva a történelmet legfeljebb csak jegyzetekből vagy könyvekből ismerik, hogy a Fidesz most a legeslegjobb pártállami hagyományoknak - ahogy Szabó Vilmos is említette - tesz eleget.
Engem háromszor rúgtak ki a Külügyminisztériumból, kedves képviselőtársaim. Először 1981-ben - a Fidesz még nem létezett -, majd 1990-ben az Antall-kormány ideje alatt, amikor az előttem szóló képviselőtársam volt a Külügyminisztérium államtitkára. Majd harmadszor 1998-ban az Orbán-kormány idején. Én igazán megértem, mi az, hogy ilyen kormány, olyan kormány, amolyan kormány. Kedves fideszes képviselőtársaim, azt tudom mondani, hogy megérkeztek a kiindulóponthoz. De én soha nem gondoltam volna, hogy az a Fidesz, amely 1990 és '94 között az MDF-kormány ellenzéke volt és olyan szenvedélyes felszólalásaik és megnyilvánulásaik voltak külügyekben és főleg nem külügyekben, amilyenekre emlékszünk, vissza fog nyúlni a Lázár-kormány idejére - szerencsés megérkezést tudok kívánni.
A másik, hogy miután az elnök úrral folyt egy rövid kis jegyzőkönyvön kívüli purparlénk, szeretném, ha ez a jegyzőkönyvbe is bekerülne. Kedves elnök úr, az alkotmánytan órák megszűntek ugyan az általános és a középiskolákban is, valószínűleg abban az időben is, amikor ön ezeket az iskolákat végezte, de az alkotmány a következőt tartalmazza. "Az országgyűlési választásokra az előző országgyűlési választásokat megelőző negyedik év április, május hónapjában kerül sor". Tehát amikor én azt mondtam, hogy legkorábban áprilisban kerülhetnek sorra a választások, azt hiszem, tegnap óta ez önök előtt is teljesen világos, hogy ez így lesz, akkor nem tévedtem, amikor azt mondtam, hogy több, mint 14 hónap van hátra. Tehát ha április 1-jére írja ki a köztársasági elnök a választásokat, akkor is ma, február 24-én több, mint 14 hónap van hátra. Ez alatt az idő alatt ügyvivőkkel nagykövetségeket irányítani egy olyan szakmai nonszensz, amire már utalt az államtitkár asszony, és engem pedig megdöbbent, hogy a Külügyminisztérium volt két államtitkára ehhez a nevét akarja adni, már akik itt ülnek.
Azzal fejezem be, amivel kezdtem: nem gondoltam volna, hogy sor kerül még egy ilyen beszélgetésre vagy vitára, diskurzusra a külügyi bizottságban. Köszönöm.
ELNÖK: További hozzászólás van-e? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, engedjék meg, hogy nagyon röviden reagáljak néhány felvetésre. Az államtitkár asszony listájához azt szeretném hozzátenni, hogy Európai Unió-, NATO-, ENSZ-nagykövetekről beszélünk, nem az eszéki főkonzulról. Mesterházy Attila is megítélheti a NATO-nagykövet és az eszéki főkonzul közötti különbséget, még ha ő nem is foglalkozott soha külügyi igazgatással.
A másik kérdés pedig az lenne, hogy itt senki az ég-világon nem fenyegetett senkit. Én megértem, hogy a rossz lelkiismeret előjött a pártállami háttérből. Akkor volt fenyegetés. Akkor volt tisztogatás. Akkor volt emberek tönkretétele, kicsinálása. Akkor volt! Itt most senki az ég-világon senkit nem fenyegetett. Önökből a rossz lelkiismeret beszél - sajnálom. Annyit mondtunk, hogy mi nem kívánunk részt venni...
SZABÓ VILMOS (MSZP), a bizottság alelnöke: Azt mondták, elnök úr, hogy nem vállalnak felelősséget azokért a személyekért. Úgy hangzott el, hogy nem vállalnak felelősséget...
ELNÖK: Azt mondtuk, hogy nem kívánunk ebben részt venni...
SZABÓ VILMOS (MSZP), a bizottság alelnöke: Úgy hangzott el, hogy a személyekért nem vállalnak felelősséget...
ELNÖK: Nem kívánunk ebben részt venni személyesen, és a Fidesz nem fogja támogatni ezt a játékot, ezt a megszálló hadműveletet.
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Egyre jobb: megszálló hadművelet!
ELNÖK: Nem fogja támogatni.
KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Normál váltásról van szó.
ELNÖK: Úgy fogalmaztam, hogy mi ebben nem veszünk részt.
SZABÓ VILMOS (MSZP), a bizottság alelnöke: Úgy hangzott el, hogy nem vállalnak felelősséget!
ELNÖK: A felelősségről - amit most itt eléggé indulatosan próbál az alelnök úr felhozni - úgy fogalmaztam, hogy nem tudunk felelősséget vállalni. Ez nem jelenti azt, egyáltalán nem jelenti azt, hogy adott esetben nem hoznak az elkövetkezendő időszakban nagyköveti vonatkozásokban olyan döntést, amellyel kapcsolatban egy jövendőbeli kormány azt mondja, hogy ez egy zseniális döntés volt, és így kell ennek lennie, mert nincs rá alkalmasabb nagykövet. Ez tehát nem jelenti ezt.
Én csak azt szeretném mondani, hogy mi ebben nem fogunk részt venni. Ez azt is jelenti, hogy nem nemmel fogunk szavazni, hanem azt jelenti, hogy nem fogunk szavazni e nagykövetek esetében, és ezt aláhúzzuk, hogy itt nem fenyegetésről van szó. Mi nem fenyegetünk senkit . ezt szeretném tisztázni. Ez az egyetlenegy dolog, amit szerettem volna világossá tenni.
Van-e további hozzászólás? (Jelzésre:) Kovács Kálmán!
KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Amikor még úgy tudtam, hogy zárt az ülés, illetve ez a beszélgetés ebben a körben zajlik, és nem pedig a ma reggeli újságban olvasható, az interneten is látható - valóban látható -, akkor tettem azt a kijelentést, hogy az ország szempontjából az ülés, hál' istennek, zárt ülés. Azt gondolom, az ország külső megítélése szempontjából továbbra is fenntartom az álláspontomat. Jobb lett volna, ha az ülés zárt ülés. Az ország belső politikai és napi élete szempontjából pedig most már azt kell mondanom, hogy jó, hogy nyílt lett az ülés. Azt a vitát pedig, hogy ki fenyegetett, ki nem fenyegetett, ki mit mondott, hál' istennek, ezért van a jegyzőkönyv, el lehet olvasni, erről szerintem nem érdemes külön vitát nyitni, hogy mi hangzott el, és mi nem. A jegyzőkönyvből - amely most már nyilvános - majd mindenki elolvashatja.
Én továbbra is azt az álláspontomat szeretném kifejezni, hogy nagyon sajnálatosnak tartom, hogy erre a vitára sor került. Ez szerintem semmilyen célt és érdeket nem szolgál az ország szempontjából, sem kívül, sem belül. Megkockáztatom - de ez nem az én dolgom -, hogy még a következő választáskor esetleg a jelenlegi ellenzékből győzelemre aspirálók számára sem jó, hogy egy ilyen vita és egy ilyen magatartás nyilvánosan zajlik, de ez hadd legyen az én privát véleményem. Hozzá kell tennem, hogy ez semmilyen megítélés szempontjából nem jó. Nem látom, hogy erre mi szükség volt. Az pedig az SZDSZ magatartásához fog tartozni, hogy ami a rendes ügymenetben zajlik, azt a rendes ügymenetben fogjuk kezelni. Tehát ha lejárnak a mandátumok és nagykövetet vagy a külképviselethez tartozó, a bizottság elé tartozó meghallgatásokat és szavazásokat kell végrehajtanunk, azt végrehajtjuk, szerintem ez a dolgunk. Éppen ezért ezt nem tekintjük megszállásnak - ezt szeretném hangsúlyozni. A megszállásban vagy nem tudom, miben nem veszünk részt, de abban részt veszünk, ami az ország működéséhez hozzátartozik, és én úgy látom, az zajlik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szabó alelnök úr kért még egy mondatnyi lehetőséget, és utána átadom a szót az államtitkár asszonynak.
SZABÓ VILMOS (MSZP), a bizottság alelnöke: Azt szeretném mondani, elnök úr, hogy az MTI szerint az ön MTI-nek adott nyilatkozatából ez derül ki - idézem -, hogy "a külügyi bizottság fideszes elnöke azt mondta, hogy amennyiben a kormány nem függeszti fel a kinevezéseket, akkor a külügyi bizottság ülésén a Fidesz nem fogja támogatni a nagykövetjelöléseket a következő választásig.
Illetve, ha a Fidesz megnyeri a választásokat, magára nézve semmilyen kötelezettséget nem vállal a most kinevezett nagykövetek személyére vonatkozóan."
ELNÖK: Ezt mondtam.
SZABÓ VILMOS (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen. (Közbeszólások.)
ELNÖK: Ezt értelmezték megítélésem szerint másképpen, de értjük, ezt mondtam, valóban. Államtitkár asszony!
HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA külügyminisztériumi államtitkár: Két rövid mondatot szeretnék mondani. Elmondtam egyszer már a Külügyminisztérium, a kormány álláspontját, és gondolom, az MTI jelen lévő tudósítója meg fogja kapni a jegyzőkönyvet, és miután a nagykövetmeghallgatás előtt nyilatkozott, ebből kifolyólag fenntartom magamnak a jogot, hogy én is nyilatkozzak az MTI-nek.
Kettő. Most azt mondta elnök úr, hogy nem fognak szavazni. Szeretnék visszautalni arra, amit Szabó Vilmos alelnök úr mondott, és nem kívánok itt belpolitikai vitába keveredni, hogy mi jó az országnak, hogy minél mélyebbre ássuk magunkat.
Elnök úr pontosan tudja - nemcsak azért, mert a Külügyi bizottság elnöke, hanem ezen a területen dolgozott, itt volt szakértő is, a Külügy államtitkára volt -, hogy ezt a huszonvalahány nagykövetet - akiket, hangsúlyozok, nem idő előtt küldünk ki, senkit nem hívunk haza korábban... Márpedig a külügyi szolgálat arról szól, hogy a nagykövetváltás nem a parlamenti választásokhoz van igazítva, mert más a lejárata, tehát mindenki normál menetben kerül javaslatra.
Nem fognak szavazni; - ez az újságokban megjelenik, ezt pontosan tudja a külföld. Kérdezem én: mi az ország érdeke? Hogy olyan nagykövet és olyan misszióvezető legyen az állomáshelyén, aki az országot teljes felhatalmazással tudja képviselni - nem pártpolitikai érdekből, szakmai érdekből, hangsúlyozottan - vagy olyan nagykövet, aki kint van, és az érdekérvényesítő képességét azzal, hogy ez a kijelentés elhangzott a magyar parlamentet alkotó pártok egy részéről, gyengíti; és az érdekérvényesítő képessége, amit az ország érdekében kell hogy kifejtsen, ennyiből alaposan gyengül.
Nagyon sajnálom, hogy így fognak kimenni a nagyköveteink, így adják át majd a megbízóleveleiket, hogy ez hangzott el a nagy nyilvánosság előtt.
ELNÖK: Államtitkár Asszony! Meg kell hosszabbítani a mandátumot! Köszönöm szépen. Lezárom a napirendet.
Akkor viszont most elrendelem a zárt ülést, és rátérünk a nagykövetek meghallgatására.
HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA külügyminisztériumi államtitkár: Bocsánat, annak a nagykövetnek, aki elhunyt, hogy hosszabbítom meg a mandátumát? Az első meghallgatott egy elhunyt nagykövet helyére lesz.
ELNÖK: Ez már a konkrét kérdéshez kapcsolódik, államtitkár asszony. Hallgassuk meg az ENSZ genfi nagykövetjelöltjét. Apóts Klára, foglalja el a meghallgatói széket.
(A bizottság 12 óra 04 perctől 12 óra 50 percig zárt ülés keretében tanácskozott, amelyről külön jegyzőkönyv készült.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Elrendelem a nyílt ülést. Rátérünk a 3., a 4., illetőleg az 5. napirendi pontunk tárgyalására. Amíg megérkeznek ehhez a napirendi ponthoz a vendégek, az "egyebek" keretében mondanám, tisztelt bizottsági tagok, hogy holnap 10 óra 30 perckor kezdődik az együttes ülés az Esztergomi Vármúzeumban. A busz 8 óra 30 perckor indul a XVII. kaputól.
Tehát a XVII. kapunál találkozunk 8 óra 30-kor. Aki igényli, kívánja, viszi a busz.
A 3-4. napirendi ponthoz köszöntöm Somssich Rékát és Stadler Johannát. Köszönöm szépen, hogy itt vannak. Nagyon rövid kiegészítést szeretnénk kérni az előterjesztésekhez. Tessenek parancsolni!
DR. SOMSSICH RÉKA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Jó napot kívánok. Az előterjesztésben leírtakhoz képest kiegészítésünk nincs. Az előterjesztés lényege a Madridi Megállapodáshoz kapcsolódó jegyzőkönyv módosítása. Lényege az, hogy gyakorlatilag a jegyzőkönyv alkalmazhatóvá váljon azon országok vonatkozásában, amelyek mind a Madridi Megállapodásnak, mind a jegyzőkönyvnek a részes felei. Ezáltal gyakorlatilag a nemzetközi védjegybejelentés egy rugalmasabb, egyszerűbb rendszerbe kerül. A jegyzőkönyv módosításához külön felhatalmazásra nincs szükség, hiszen az már megtörtént az 1999. évi törvénnyel, amikor a jegyzőkönyvhöz történő csatlakozásunkról döntött az Országgyűlés. Annak kihirdetése szükséges csupán, illetőleg ahogy a törvényjavaslat 3. paragrafusa is rendelkezik, felhatalmazást ad az igazságügyi és rendészeti miniszter számára ahhoz, hogy a jegyzőkönyv egységes szerkezetbe foglalt szövegét megjelentesse.
ELNÖK: Kérném, hogy a 4. ponthoz, a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozásról is röviden mondja el, amit fontosnak érez.
Dr. Somssich Réka kiegészítése
DR. SOMSSICH RÉKA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A Londoni Megállapodásnak az a lényege, hogy az európai szabadalmak hatályosulását egy egyszerűbb és a fordítások szempontjából költségkímélőbb rendszerbe vezesse. Az európai szabadalmi egyezmény alapján jelenleg ugyanis Magyarországon egyelőre ahhoz, hogy egy európai szabadalom hatályosuljon, megköveteljük azt, hogy annak teljes magyar nyelvű fordítását is benyújtsa a szabadalmas.
A Londoni Megállapodás azonban ezeket a fordítási költségeket akként csökkenti, hogy azok az országok - és ilyen Magyarország is -, amelyeknek nem hivatalos nyelve az Európai Szabadalmi Hivatal egyik hivatalos nyelve sem - angol, német, francia - meghatározhatnak ezek közül egy nyelvet - ez Magyarország esetében az angol lenne -, és ahhoz, hogy a jövőben európai szabadalom Magyarországon hatályosuljon, az angol nyelvű fordítást kellene benyújtani; illetve lehetővé tenné a mostani módosítás azt, hogy amennyiben a szabadalmas kívánja, magyarul is benyújthatja ezt, de angolul is.
Viszont élnénk az egyezménynek azzal a lehetőségével, hogy a időpontok, amelyek a szabadalom leglényegesebb elemei, minden esetben benyújtásra kell hogy kerüljenek magyarul is. Tehát magyar nyelven továbbra is kötelező lennek ezek benyújtása. Így egy költségkímélőbb rendszer jönne létre a szabadalmi rendszerben.
ELNÖK: Horváth képviselő úr!
Kérdések, hozzászólások, válaszok
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök úr, kérdezem a kormány képviselőitől, hogy miért is tesszük ezt. Úgy tudtam, hogy ez eddig is folyamatban volt. Az ilyen fajta okmányok, melyek az Országgyűlés elé kerültek, mindig tartalmazták az angol nyelvű változatot is. Ha van, működik, akkor miért törvénykezünk erről megint? Ez a kérdésem.
ELNÖK: Tessék parancsolni!
DR. SOMSSICH RÉKA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. A képviselő úr kérdésére annyiban válaszolnék, hogy a szabadalmi bejelentésekről van szó, tehát a konkrét szabadalmak megadásáról, amit a Szabadalmi Hivatalhoz nyújtanak be, és ezeket kell teljes egészében értve az alatt az időpontokat, illetve a műszaki leírást is magyar nyelven is benyújtani. És most itt az lenne a különbség, hogy ezt lehet angolul is, de amennyiben a szabadalmas úgy gondolja, magyarul is megteheti.
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Ha száz oldalas, olvassák el!
DR. SOMSSICH RÉKA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Igen, ezek akár több ezer oldalra kiterjedő dokumentumok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Külön-külön kell szavaznunk. Fölteszem a 3. indítványt szavazásra. Ki támogatja az általános vitára való alkalmasságát? (Szavazás.) Egyhangú.
Fölteszem a 4. helyen szereplő indítványt. Ki támogatja az általános vitára való alkalmasságot? (Szavazás.) Ez is egyhangú.
Köszönjük szépen, viszontlátásra, jó munkát kívánunk önöknek. (Dr. Somssich Réka és dr. Stadler Johanna elhagyja a termet.)
Az 5. napirendi pontunkhoz köszöntjük Lékó Zoltánt az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból. Az albán vízummegállapodás a téma, parancsoljon! Rövid kiegészítést szeretnénk kérni.
DR. LÉKÓ ZOLTÁN (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A törvényjavaslat célja az, hogy a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló törvény végrehajtása érdekében az 1991-ben megkötött magyar-albán vízummegállapodást és az azóta jegyzékváltás útján megtörtént módosításokat végre jogszerűen és teljesen törvényesen hirdesse törvényben. Erre azért is lett most szükség, mert ez az egyezmény korábban érvényes volt, alkalmazta is a két ország, mert az Európai Unió Albániával kötött egy vízumkönnyítési megállapodást, és ezek után az lett a feladatunk, hogy a mi bilaterális megállapodásunkból kivegyük azokat a rendelkezéseket, amelyeket az Unió és Albánia megállapodása rendezett. Így, láthatják, ez egy elég rövid megállapodás, és gyakorlatilag a szolgálati útlevelekkel való vízummentes utazásra vonatkozik. Kérem a bizottságot, hogy támogassa a javaslatot.
ELNÖK: Kérdés? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, fölteszem szavazásra. Ki támogatja az előterjesztést? (Szavazás.) Egyhangú. Jól járt Lékó úr. Jó munkát, viszontlátásra.
Az egyebekre visszatérnék még egy gondolat erejéig. Tehát holnap 10 óra 30-kor együttes ülés az esztergomi Vármúzeumban. Hadd kérdezzem meg, hogy ki jön. (Többen jelentkeznek.) Ketten nem jönnek a szocialista képviselők közül. Jó.
A szlovákok is tízből kilencen jelen lesznek. Lefolytattunk egy egyeztetést az alelnök urakkal, a KDNP-vel és az SZDSZ-szel. Tehát kibővített elnökségi ülést tartottunk, megbeszéltük a munkamegosztást. Mindenkinél ott vannak a dokumentumok. Nagyjából 5 témára készülünk. Ennek az 5 témának a rövid felsorolása: felvidéki kisebbségek; hazai kisebbségi kérdés; extrémizmus; igazságszolgáltatás függetlensége; Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma. Ez az 5 téma.
Mindegyik témában az a kérdésünk, hogy nagyjából egy irányba beszéljünk és megbeszéltük, hogy ki viszi a témákat. Az lenne a kérésünk, hogy nagyjából próbáljunk meg fegyelmezetten ezekben a témákban holnap együttesen megnyilvánulni; az egymás iránti maximális szolidaritás ebben a helyzetben a szlovákokkal való tárgyalás során az eredményességünknek nagyon fontos előfeltétele.
Március 3-án a következő heti ülésünkön az afganisztáni kérdésről fog a KFH felvilágosítást adni, különös tekintettel az új amerikai adminisztráció Afganisztánnal kapcsolatos megközelítésére. Ez egy rendkívül fontos téma.
Végül kérem azokat a képviselőket Gedei József transzatlanti albizottsági elnök úr kérésének megfelelően, akiknek lenne javaslatuk az albizottsági ülések tematikájára, jelezze azt a titkárságon.
Amennyiben nincs több egyéb, az ülést berekesztem, viszontlátásra.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 10 perc)
|
Németh Zsolt |
Jegyzőkönyvvezetők: Vicai Erika és Barna Beáta