KHTB-10/2009.
(KHTB-97/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2009. április 15-én, kedden, 11 óra 12 perckor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Megjelentek *
Elnöki megnyitó *
Balázs Péter külügyminiszter-jelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Dr. Balázs Péter expozéja *
Kérdések, hozzászólások *
Dr. Balázs Péter válaszai *
Szavazás *
A társadalompolitika összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszterjelölt meghallgatása *
Kiss Péter expozéja *
Kérdések, hozzászólások *
Kiss Péter válaszai *
Szavazás *
A Magyar Köztársaság és a Szerb Köztársaság között a bűnüldöző szerveknek a határokat átlépő bűnözés megelőzésében és a szervezett bűnözés elleni harcban folytatott együttműködésről szóló megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/9357. szám) (Általános vita) *
Höltzl Lipót (IRM) hozzászólása *
Határozathozatal *
Egyebek *
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó Vilmos (MSZP), a bizottság alelnöke
Gedei József (MSZP)
Hárs Gábor (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kránitz László (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP)
Dr. Szakács László (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Horváth János (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz)
Potápi Árpád János (Fidesz)
Dr. Nagy Andor (KDNP)
Kovács Kálmán (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Kékesi Tibor megérkezéséig (MSZP) Szabó Vilmosnak (MSZP)
Kránitz László (MSZP) dr. Kozma Józsefnek (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP) Gedei Józsefnek (MSZP)
Kelemen András (Fidesz) megérkezéséig Gógl Árpádnak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Dr. Balázs Péter külügyminiszter-jelölt
Kiss Péter a társadalompolitika összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszterjelölt
Höltzl Lipót (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Gémesi Ferenc szakállamtitkár (Külügyminisztérium)
Fógel Regina (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Karácsony Mihály (Miniszterelnöki Hivatal)
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 12 perc)
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! Miniszterjelölt Úr! Államtitkár Asszony! Jó reggelt kívánok.
Bejelentem a helyettesítéseket. Gógl Árpád Kelemen Andrást, Szabó Vilmos Kékesi Tibort, Kozma József Kránitz Lászlót, Gedei József Mesterházy Attilát helyettesíti. Időközben néhány változás történt. Megállapítom a határozatképességet. A napirendet megküldtük. Van-e a napirenddel kapcsolatban bármely képviselőtársamnak kérdése, fölvetése? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, fölteszem szavazásra. Ki támogatja a megküldött napirendet? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Balázs Péter külügyminiszter-jelölt kinevezés előtti meghallgatása
Első napirendi pontunk Balázs Péter külügyminiszter-jelölt kinevezés előtti meghallgatása. A miniszterjelölt úrral arról beszéltünk, hogy tartana egy rövidebb expozét, ezt követően a párt-, illetve képviselői vélemények, kérdések hangozhatnának el. Szeretném előre jelezni a bizottságnak, illetőleg a vendégeknek, a sajtó képviselőinek, hogy 1-1,5 órát terveznénk erre az első meghallgatásra, azt követően Kiss Péter, a társadalompolitika összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszterjelölt meghallgatására fog sor kerülni.
Első napirendünk tehát Balázs Péter úr meghallgatása. Parancsoljon, jelölt úr, öné a szó.
DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter-jelölt: Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Visszatérek a Külügyminisztériumba. Az életrajzom nyilván ismert a jelenlévők körében. Annyit emelnék ki, hogy háromszoros nagykövet voltam. Ez ritkán adatik meg a szorgos diplomatáknak egy életpálya alatt. Ehhez kell némi szerencse is. Dániában, Németországban és az EU-nál képviseltem az országot.
Érdekessége ennek, hogy 3 különböző nyelvterületen dolgoztam. A Külügyben ez kicsit szegmentálódik, mert a dániai munkám az Észak-Európa-USA Főosztály keretében zajlott. Brüsszelben kétszer is voltam. Ez korábban erősen francia volt, később kevésbé volt francia, és Németországban is voltam mint legnagyobb partnerünknél.
Négy államigazgatási szervnél dolgoztam az elmúlt évtizedekben: a Külkereskedelmi, majd Külgazdasági Minisztériumban, az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban, egy rövid ideig a Miniszterelnöki Hivatalnál, és aztán ismét hosszabb ideig a Külügyminisztériumban.
Akikkel a fölkészülés során leültem a Külügyben, mindenkit régről ismerek. Nekem sem kellett ott bemutatkoznom, és nekik sem kellett bemutatkozniuk. (Kovács Kálmán belép a terembe és helyet foglal.) Európában szintén nem kell majd bemutatkoznom nagyon sok helyen. Brüsszelben biztosan nem. Ott arcról is fölismernek, utcán is rám köszönnek, de Berlinben, Párizsban és még jó pár helyen nyitott kapukat fogok találni, azt hiszem.
A magyar külpolitikáról azt gondolom, hogy folyamatosnak és kiszámíthatónak kell lennie, értékelvűnek. Ez ad eligazítást a nehéz helyzetek kezelésében. A külpolitikát gyakran azon mérjük le, hogy a váratlan helyzetekben miként reagál. Akkor tud jól reagálni, ha értékelvű külpolitikát követünk. Ez nem zárja ki az érdekek nyílt, őszinte és kemény fölvállalását, és mélyen nemzetinek kell lennie a magyar külpolitikának. Rövid távon a válságkezelés külső kommunikációja fontos feladat, a nemzetközi támogatás megszerzése - mindenekelőtt az EU-tól és az USA-tól -, presztízsünk javítása, tudva azt, hogy a kép nem lehet szebb, mint a valóság.
Soha nem lehet image building technikákkal mást állítani, mint amit több tucatnyi nagykövetség jelent Budapestről, mint amit az EU szakértői kielemeznek, újságírók megírnak, de ha a valóság jó, azt lehet jól kommunikálni. Vannak gazdasági problémáink, teljesítménybeli hiányosságaink jelenleg. Ezeken próbál a kormány segíteni. Vannak megromlott viszonyok bizonyos partnerekkel, megbillent viszonyok, voltak gyanús akciók. Ezeket kell kiegyenesíteni.
Van egy érdekes esemény, ami Magyarország közelmúltbeli történelmének fénylő pontja, ez a vasfüggöny lebontása '89-ben, ennek a húszéves évfordulója lesz. Jó lenne ezt az alkalmat az ország érdekében pozitívan hasznosítani. '89 június 27-én történt annak idején a drót átvágása, ami Magyarországot megint fölemelte a nemzetközi közvéleménybe.
Egy maximum egyéves időtávon a lényegre kell koncentrálni. Azt gondolom, hogy az egyik támpontunk, a legmélyebb beágyazottságunk az Európai Unió, azon belül is Németországra és Franciaországra erősen kell figyelnünk, és a kapcsolatokat építeni; az Egyesült Államok, ahol új adminisztráció működik, nagyon szimpatikus módon, de még nem tudjuk pontosan, hogy merre megy, és szeretnék a lehető leggyorsabban a külügyminiszterrel találkozni. Oroszország, ahol beletekintve az iratokba, azt tapasztaltam csodálkozva, hogy 2005 óta nem volt külügyminiszteri találkozó, miközben túltengtek a kormányfői találkozók. Itt tehát mindenképpen úgy kell építkezni, hogy pótoljuk ezt a hiányosságot, és külügyminiszteri szinten kezdjük el építeni a kapcsolatokat, különös tekintettel az orosz expanzió néhány csalhatatlan jelére, amelyet kezelni kell tudnunk: Surgutneftegaz, MALÉV-tulajdoni hányad és még nagyon sok mindent tudnék sorolni közlekedési stratégiában és így tovább. Kínával és most a G20-ak keretében föltűnt néhány emelkedő gazdasággal is kell tudnunk foglalkozni. Ezzel együtt azt gondolom, nem kell túl sok időt fordítanunk utazásokra - csak nagyon koncentráltan és a legfontosabbakra.
Van egy bizonyos tematikus szegmentációja is a kapcsolatoknak. Azt mondom, hogy Oroszország - mindenki azt mondja: energia. Azt mondom, hogy USA - mindenki azt mondja: biztonság és így tovább. Tehát vannak súlyponti témák, amelyek kötődnek bizonyos partnerekhez, de ebben a mátrixban, partner/téma felállásban kell látnunk a teendőket.
Az EU-USA-Oroszország és a harmadik világ négyszögében itt van a szomszédsági kapcsolatok kérdése. Nem titkoltam: nagy híve, elkötelezett híve vagyok a szomszédsági kapcsolatok ápolásának, mert azt gondolom, a külügyekben, pontosabban a nemzetközi kapcsolatokban mindent mások elvégeznek helyettünk, a NATO is megtalálja a megoldásokat, az EU is előre fog menni és így tovább, de egy olyan viszonyrendszer van, ahol mi helyettesíthetetlenek, pótolhatatlanok vagyunk, ez a szomszédsági kapcsolatok ügye. Magyar-román kapcsolat csak egy van - ennek az egyik végét fogjuk mi, a másik végét fogja Románia. Itt tehát egy megkerülhetetlen fő felelősséget viselünk. Sajátos a beágyazottságunk. Hét szomszédunk van - Németországnak kilenc -, de ez a hét is már a dobogós helyek között van. Mindenekelőtt ezzel a hét partnerrel kell foglalkoznunk.
A szomszédság második körében itt van a nagyon érdekes, izgalmas, ugyanakkor nagyon nehéz visegrádi együttműködés. Minket egymásnak teremtett a jóisten. Mi egy földrajzi körben helyezkedünk el, sok évszázad óta párhuzamosan fejlődtünk. Úgy regisztráltam, hogy a nyugat előbb ismerte fel, mint mi magunk a kilencvenes évek elején, de Magyarország reagált elsőnek, amikor Antall József azt kezdeményezte '91. február 15-én, hogy a jéghideg visegrádi várban írják alá azt a bizonyos rövid nyilatkozatot, ami igen jó kezdeményezés volt. Ebből hol az egyik ország lóg ki, hol a másik. Hol az egyiknek támadnak külön gondolatai, hol a másiknak, de még mindig létezik. Magyarország júliustól elnöke a visegrádi együttműködésnek. Ez egy különleges esélyt ad most nekünk, hogy funkcionáltassuk. Az az érdekes pozíciónk alakult ki, hogy most mi vagyunk az Európai Unió keleti bástyája. Ebből a lengyeleket inkább a keleti szomszédság érdekli, a szlovákokat és bennünket inkább a déli, különösen a nyugat-balkáni. A cseheket szoktuk irigyelni, mert ők úgy születtek bele az Unióba, hogy egyetlen külső határuk sincsen, amire azt szokták mondani, hogy a prágai reptér, amit természetesen nem ismerünk, hogy az egy külső határ.
Visegrád után jön a Nyugat-Balkán kérdése, amely egy rendkívül összetett és bonyolult viszonyrendszer. Sok állam van, némelyik születőben, viszonylag kevés az összlakossága ennek a régiónak. Hagyományos uniós eszközökkel, kizárólag ezekkel nem lehet kezelni. Az EU-kondicionalitás, a felvételi eljárások szükségesek, de nem elégségesek. Kell regionális megközelítés is, ahol az egész régiót egyben nézzük. Magyarország élharcosa az Unió vízumliberalizációs intézkedéseinek. A színfalak mögött dolgoztam is ezzel az elmúlt években az Európai Bizottság megbízásából: transzeurópai közlekedési hálózatok kiterjesztése a Nyugat-Balkánra, energiahálózatok átvezetése a balkáni régión - ez a Kelet- és Nyugat-Balkánt már egyaránt érinti, de ez egy nagyon izgalmas terület.
Ne felejtsük el, hogy megjelenik már őshonosként az iszlám kultúra Boszniában, Macedóniában, Albániában. Ez egy összekötő kapocs nemcsak földrajzilag, hanem történelmileg is Törökország felé, a török-EU-ambíció kezelésénél is egy fontos szempont.
A keleti partnerség egy uniós kezdeményezés. Lengyelország és Svédország indította útjára. Ebben mi is tevékenyen részt veszünk, és végül ott van Oroszország, melyről már ejtettem szót. Oroszország esetében kicsit látom, hogy az EU-orosz viszony, melybe mi is beágyazódunk, még nem találta meg azt az egyensúlyi helyzetet, ahol a két partner megfelelően tudna bánni egymással. Habarovszkban lesz május 21-22-én egy EU-orosz csúcstalálkozó, a következő. Brüsszelben mindig azt tapasztaltam, szóvá is tettem olykor, hogy még mindig várnak valamire. Azt mondják, hogy jó, Putyin elkezdett valamit, de majd meglátjuk, hogy ez hova vezet. Utána jön Medvegyev. Azt mondják, hogy Medvegyev a Putyin és Putyin közötti átmeneti időszak, várjuk meg, hogy mi jön utána. Nem lehet külpolitikát csinálni úgy, hogy mindig várom a holnapot.
A mai helyzetet kell tudni elemezni, az érdekeket a helyükre tenni, és a megfelelő lépéseket elhatározni. Az Unió sajnos nagyon széthúzó ebben a tekintetben, és nem lehet mondani, hogy közös platformjaink lennének. Egyesek indulatból politizálnak Oroszország ellen, ami önmagában érthető a baltiak a részéről, Lengyelország részéről, csak nem indokolt. Úgyhogy jó lenne ebbe az irányba menni az Unióban. Persze ehhez majd kell a nagy tagállamok kritikus tömege, amely egyszer elhatározza, hogy egységesen lépjünk fel valamilyen kérdésben. Amíg ez nem történik meg, addig a kitűnő orosz diplomácia kitűnően kihasználja a legkisebb réseket, és külön-külön tárgyal az egyes partnerekkel.
Az Európai Unióra térek rá. Egyrészt vannak a folyamatos ügyek, amelyeket most két dolog egy picit elhomályosít a szemünkben. Az egyik az, hogy 2009 az Európai Unióban választási év, az Európai Parlament újraválasztása történik és az Európai Bizottság újrajelölése. Emögött nyitott kérdés a Lisszaboni Szerződés jövője, elsősorban az ír és a cseh jóváhagyás, de még a háttérben másoknál is vannak apró bizonytalanságok. A Lisszaboni Szerződés életbe lépése az Unión belüli hatalomelosztást lényegesen befolyásolja főleg azáltal, hogy két új pozíciót teremtene, az Európai Tanács elnöki pozícióját és a kül- és biztonságpolitikai főmegbízottnak egy új minőségű pozícióját. Ha ez belép, akkor Brüsszelben megkezdődik az a fajta elosztási művelet, amely az Unió belső szegmentációját próbálja rávetíteni ezekre a helyekre, és azt mondja, hogy ha mondjuk Barrosót adottnak tekintem, akkor legyen egy közepes méretű, régi és déli tagországból férfi és néppárti - ez már öt kritérium. A következő - bármelyik - pozíció, mondjuk a külügyi főmegbízott pozíciója: azt mondják, hogy legyen inkább - és innentől mindennek lehet az inverzét venni - nagy tagállamból, és esetleg nézzünk meg egy újat, esetleg nézzünk meg egy nőt, egy szocialistát. És ez így folytatódik tovább - a Központi Bank elnöke, az Európai Parlament elnöke - a többi kulcspozíció esetében is. Ez így működik.
Nagyon izgalmas játék lesz, ha belép a Lisszaboni Szerződés, vagy ha nem lép be. Ugyanakkor ez a szerződés gyökeresen megváltoztathatja az EU Tanács soros elnökségének a működését. Ma a soros elnökség két kulcsszereplője a csúcsok résztvevője, a miniszterelnök és a külügyminiszter. Nekik van a legtöbb dolguk. Nekik illik végiglátogatni általában kétszer az adott félévben a többi tagállamot. Ez nagyon fáradságos, mert most már igen sokan vagyunk. A miniszterelnök elnökli a csúcsokat, a külügyminiszter vezeti a havi gyakoriságú általános és külkapcsolati tanács üléseit. Ha belép a Lisszaboni Szerződés, ez a két ember hátradőlhet a székében, mert mind a két funkciót egy állandó, erre a célra megválasztott személy fogja betölteni.
Még nem is tudjuk pontosan, senki nem gondolt bele az alkotmányozás során sem - ez önkritika is, mert én is ott ültem mint kormányképviselő, a Konventben -, hogy akkor hogy fog működni az elnökség. Mert amellett, hogy a külügyminiszteri tanácsot egy állandó személy fogja vezetni, a pillanatnyi felállás szerint van még 8 miniszteri tanács, ott viszont az elnökségi ország miniszterei fülig benne lesznek a munkában: a pénzügyminiszter, a mezőgazdasági miniszter, a környezetvédelmi és a többiek, ki sem látszanak majd fél évig az elnöklési feladatokból. Ezt sem tudjuk még, ez egy kicsit a jövő kérdése.
Itt térek át a magyar EU-elnökségre. Köztudott, hogy 2011 első félévében esik ránk az elnökség. Azt nem árt ilyenkor aláhúzni - bár ez is köztudott -, hogy nem az egész EU-t elnököljük: nem elnököljük az Európai Parlamentet, nem elnököljük az Európai Bizottságot, nem elnököljük az Európai Bíróságot, csak a Tanácsot elnököljük. Ez egy kizárólag kormányzati funkció, így a kormányképviselők minden szinten - a miniszterelnöktől a legkisebb szakértői munkacsoportig - karusszelszerűen forognak, és mindig a következő ül oda fél évre az elnöki székbe.
Nagyon nehéz feladat, és megméretik az illető ország politikai minősége, menedzsmentképességei. Tulajdonképpen két dolgon szoktuk lemérni a teljesítményt. Az egyik a konfliktuskezelés, hogy az a valaki - szakértő, miniszter, miniszterelnök - egy bonyolult és váratlan helyzetben hogyan tudja azt a konfliktust kezelni. Politikusok körében ezt nem kell ecsetelni, hogy ha valaki elnököl és zűr támad az illető testületben, ezer és egy megoldás adódik: élezni a konfliktust, tompítani a konfliktust, elszigetelni, külön kiküldeni bizottságot, rengeteg technika van, és ugyanezek léteznek a nemzetközi szervezetekben is.
A másik, amin lemérjük a minőséget, a napirendépítés: hogyan tűzi napirendre, mikor, kinek a javaslata alapján; elején, közepén, végén. Én a Prodi-Bizottságban voltam biztos, és Prodit sokan félreismerték, mert azt gondolták, hogy egy motyogó nagypapa, és nem tudták, hogy zseniális politikus. Ő például a napirendépítés minden eszközét bevetette, és néha leesett az állunk - pedig nem sületlen személyek ültek a Bizottságban - hogy hogyan terelt rá bennünket egy harmadrendű témára, hogyan élezte a hangulatot és véreztetett ki bennünket, hogy amikor az igazán fontos dologhoz értünk, addigra kicsit megfáradtan rábólintottunk az előterjesztett javaslatra. Ez is érdekes.
Egy pici túlzással - tényleg ne értsék félre -, azt mondom, hogy most volt 40 éve, hogy engem erőszakkal leültettek a Külkereskedelmi Minisztériumban a közös piaci ügyek vitelére mint első önálló referenst - addig nem is volt ilyen -, és 80 EU-elnökséget láttam ez alatt. Ez azért túlzás és azért van kicsit teátrálisan fölhabosítva, mert távolról sem figyeltem mind a nyolcvanra. De egy-két tucat elnökségre igen jól emlékszem. Végig is csináltam, hol tárgyalóként, hol EU-nagykövetként, hol a Konvent tagjaként és rövid ideig biztosként, tehát belülről láttam ezeket az elnökségeket. Ez egy nagyon tanulságos dolog, mindenki másként csinálja. Azokra emlékszünk, akik nagyon hatékonyan vezették ezt a nagyon nagy hajót.
Magyarország számára új fölállásban jön el az elnökség, ez a trióelnökség. Most mint egy vonatot, 3 kocsit összekapcsolnak, és az 1,5 évig együtt mozog. Mi a belgákkal és a svédekkel fogunk együtt elnökölni. (Közbeszólások: A spanyolokkal!) Bocsánat, a belgákkal és a spanyolokkal. Már egy lépéssel előrébb gondolkodtam. A jelenlegi trió a cseh-svéd-francia. Minden trió más. A mi triónk kiegyensúlyozottabb. A franciák most nagyon dominálnak.
Elkészült a stratégiai keret, ez már egy létező okmány. Utána készül második szinten egy ágazatokra lebontott program, és utána készül egy magyar nemzetifélév-program. Kulcskérdés a prioritások, hogy mit tűzzön a zászlajára Magyarország. Azt hiszem, erről még nagyon sokat kell beszélgetnünk, érlelni a gondolatokat.
Tudni kell azt, hogy a prioritások egy részét az EU működése adja. Például várhatóan a magyar félévre fog esni a 2014-2020-as költségvetés érdemi tárgyalása. A lisszaboni versenyképességi stratégia egy új szakaszába fog akkor lépni. Megeshet, hogy Horvátország csatlakozása akkorra esik, megeshet, hogy Románia és Bulgária schengeni övezetbe való belépése akkorra esik, és készül az Unióban egy Duna-stratégia, ami számunkra igen fontos. És most csak a legfontosabbakat soroltam föl.
Van, amit az élet hoz be abba az ablakba abba a félévbe. Van, amit mi viszünk be, ezt nagyon jól meg kell válogatni. Én már hallottam a vízstratégiáról, ez nagyon tetszik. A regionalizmusba, amibe sok minden belefér, mert a régiókban emberek élnek, a régiókban különféle emberek élnek, esetleg kisebbségi emberek is élnek a régiókban, tehát ebbe is be lehet keretezni dolgokat, és van egy harmadik kategória, ami leginkább jellemezte az elmúlt elnökségeket, ez a váratlan esemény. A legjobban az a hadsereg van fölkészülve, amely a váratlan támadásra készül.
Láthattuk a francia elnökséget: kitör egy orosz-grúz konfliktus, és mindent odahagynak. Nekem ott sorakoznak a könyvespolcomon azok a művek, tanulmánykötetek, amelyeket a franciák által dominált trióra írtak, hogy mi mindent fognak csinálni. Úgy kezdődik, hogy életbe lép a Lisszaboni Szerződés. Utána ebből következik egy csomó teendő. Nem lépett életbe a Lisszaboni Szerződés. De senki nem írhatta bele, hogy a grúzok mit eszelnek ki, az oroszok erre hogyan fognak reagálni és az egészből milyen szituáció alakul ki. Amint az energiakríziseket, csapok elzárását és sok egyebet sem írhattak bele előre.
Igazából ha most visszagondolunk a közelmúltra, a francia elnökség minőségét min mértük le? Azon, hogy Sarkozy hogyan kezelte ezeket a váratlan ügyeket. Készíts terveket, hogy mosolyogjanak az istenek.
Mi is fogunk készíteni terveket, fontos, hogy legyenek terveink, de fontos, hogy legyen kapacitásunk a váratlan ügyek kezelésére. Mindezek mögött az ország is bemutatkozik az EU-elnökség során, hiszen változatos helyszíneken rendezünk nagyon sok uniós eseményt. Igaz, hogy az uniós események zöme - mondjuk a tanácsi események zöme - Brüsszelben és Luxemburgban zajlik, de rendkívüli tanácsülések, szakértői ülések tömege jön Magyarországra, sok száz esemény. Az egész országra teríthetők ezek az események. Fontos persze, hogy ezek a helyszínek elérhetőek, színvonalasak, szépek legyenek, és a háttérben bemutatkozhat az ország. Nagyon jó alkalom arra, hogy önmagunkról jó reklámot csináljunk; a szlovénok nagyon jól éltek ezzel.
Úgy látom, hogy a Külügyminisztériumban kitűnően - csöndben, de nagyon jól - zajlik a felkészülés. 584 fő van már kiválasztva ebbe a stábba. Sokba fog kerülni: 35-40 milliárd forintos keretben lehet elképzelni. Ennek körülbelül 10 százalékát használjuk fel ez év végéig előkészítő feladatokra.
Működik egy struktúra, amit én kifejezetten jónak tartok. Egyrészt miniszterelnöki vezetéssel egy EU-elnökségi bizottság, amely a megfelelő tárcákat csoportosítja. - ezt fönn kéne tartani ugyanazen a módon -, és az Országgyűlésben is működik egy EU-elnökségi munkacsoport, amely tudomásom szerint május 26-án fog legközelebb ülést tartani. Ez egy nagyon hasznos háttér, és erre építeni kell, éppen a politikai támogatottság és a folyamatosság okán. Nagyon fontos, hogy az Országgyűlés támogassa a kormányt, habár a feladat a kormányé, senki másé. Senki más nem tud ebből átvenni. Václav Klaus is mondta, hogy majd ő besegít, merthogy szétesett a kormány. Nincs helye ebben a térben. Itt kormányzati tisztviselők, miniszterek és szakértők tudnak mozogni, de megfelelő támogatással leméretik majd, hogy hogyan tudjuk Európát vezetni.
Befejezésül egy-két technikai dolgot szabadjon megemlítenem! Milyen szervezettel és milyen feltételek mellett tudjuk mindezt végrehajtani? A Külügyminisztériumban 667 fő dolgozik, a külképviseleteken 1096 fő. Mintegy 120 külképviseletünk van a világban. A kormány eddig zárolt először 1,2 milliárd forintot a külügyi költségvetésből, majd pedig - ezeket kerekítem egy picit - 2,3 milliárd forintot. A külügyet negatívan érinti a forint gyengülése. A költségvetést 245 forint 50 fillérrel tervezték. Ennyiből lehetett 1 eurót megvenni, hogy abból aztán nagykövetségi működési költségek legyenek. Ha 300 forintból lehet megvenni 1 eurót, akkor ez iszonyú nagy veszteség. A külügy a vesztesek oldalán van. Eddig körülbelül 5 milliárd forintra tehető az árfolyamveszteség a külügy normális költségvetését tekintve. Rengeteg intézkedést - körülbelül 2 napig tudtam készülni, felfrissítve emlékeimet és megnézve, hogy mi folyik -, nagyon sok mindent tett a külügyminisztériumi apparátus, kezdve azzal, hogy a külszolgálati dolgozók fizetését 5,5 százalékkal mérsékelték. Ingatlaneladások folynak, létszámcsökkentések, nyugdíjazások, a hazatérőknek nem megy ki utódjuk. Minden alkalmat megragadnak arra, hogy spóroljanak. Összevonások, bezárások történnek, de egy ponton túl ezt nem lehet úgy folytatni, hogy ne menjen a működőképesség rovására. Az egyik legfontosabb dolog, amivel most foglalkoznunk kell, hogy milyen külképviseleti hálózattal tudjuk végrehajtani a feladatainkat. Létrehozni viszonylag könnyebb egy külképviseletet, megszüntetni nehezebb. Ennek egyrészt jogi konzekvenciája van, mert ha bezárom, attól még az ingatlan az enyém marad, ha eladom, nem biztos, hogy jó áron tudom eladni stb.
De nem is ez a fő gond, hanem hogy milyen akciórádiuszokban gondolkodunk. Nekem ma az van a fejemben, hogy konzuli védelem kell az egész földgolyón - nincs olyan pontja a világnak, ahol ne kerülhetne bajba a magyar állampolgár. Lehet, hogy egyetlen drogfutárról van szó, de rá is vigyázni kell. Tehát a konzuli védelmet ilyen vagy olyan módon, másokkal együtt összeállva, a tiszteletbeli konzulok segítségével, sok minden módon biztosítani kell szinte mindenütt. Van egy szűkebb kör, ahol tudnunk kell, hogy mi történik a világban. Naprakészen tudnunk kell, értenünk kell a folyamatokat, és ehhez kellenek a helyszíni emberek, akik megmagyarázzák, elemzik. Itt is van tere a közös képviseleteknek, az EU-beli visegrádiakkal, Ausztriával nagyon jól haladnak előre az ilyenfajta akciók, Podgoricában helyreállt az "osztrák-magyar közös nagykövetség" - ezt idézőjelben mondtam. Kisinauban sok más EU-s országgal együtt adjuk ki a schengeni vízumokat. Ezek nagyon jó dolgok. Lehet ilyen modellben gondolkodni.
Végül van egy még szűkebb kör, ahol valódi akcióképes nagykövetségeket kell működtetni. Ez a mi akciórádiuszunkkal kell, hogy egybeessen, tehát az a kör, ahol hatni akarunk és hatni is tudunk az eseményekre, ahol a fellépésünk nyomán valami történik, ahol nemzetközi játékosok vannak. Magyarországnak igen széles a kitekintése, és nagy történelmi múltja van. Tehát van alapunk arra, hogy nemzetközi aktorok legyünk. Ebben a körben, ahol mintának használhatjuk az osztrák, a finn, a dán és néhány hasonló ország akciórádiuszát, valódi nagykövetségeket kell működtetni. Tehát hogy kint legyen egy tábla egy üres házon, amelyben ül két ember, aki a filléreket számolja, hogy mennyi benzint tud tenni az autójába, ezért nem érdemes fenntartani nagykövetséget. Ha egyszer csináljuk, akkor úgy kell felszerelni takarékosan, ésszerűen, hogy legyen mozgáslehetősége, tudjon adni vacsorát, el tudjon menni valahova, és tudjon kapcsolatba lépni Budapesttel. Az akciórádiuszunk mindenképpen az EU- és a NATO-országok - ez kétségtelen. A tág szomszédságunk - én itt nem szívesen zárnék be képviseleteket - a nemzetközi szervezetek, különös tekintettel a nemzetközi gazdasági szervezetek és a feltörekvő gazdaságok. Ezeknek benne kellene lenniük.
Ezentúl meg kell gondolni, hogy itt most két iskola ütközik. Az egyik azt mondja, hogy ahol intenzívek a kapcsolatok, ott kell jelen lenni. A másik ennek pont a fordítottját mondja, hogy ott már mennek a dolgok, viszont ha egy nagyon távoli helyen bezárjuk a képviseletet, akkor semmi nem pótolja, és senki fogja építeni a kapcsolatot.
Szeretném az egész külképviseleti rendszert egy kicsit összébb vonni. Luxusnak tartom ebben a helyzetben azt, hogy a külgazdasági szolgálat külön párhuzamos szervezetet képez. Szeretném megvédeni a külképviseleti embereket bizonyos csapásoktól, például az adóztatás további kiterjesztésétől, amely tényleg ellehetetlenítheti a képviseleteket és a minimum alá csökkentheti az emberek motiváltságát, hiszen aki jó a diplomáciában, az jó az üzleti világban is, és sikerrel pályázhat EU-állásokra is. Ezekkel kell nagyjából versenyképesnek lennünk, még ha EU-s fizetést nem is fogunk tudni sohasem csinálni a magyar diplomatáknak, de legalább tudnunk kell, hogy egy jó, tettre kész, jól képzett fiatalember mik közül választhat. Ezekhez a gondolatokhoz szeretném kérni a bizottság támogatását és természetesen mindenekelőtt a kérdéseiket. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönjük szépen az expozét.
Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy röviden ismertessem a Fidesz álláspontját a kormányváltás, illetőleg a külügyminiszter-váltás kérdésében. Először is abból szeretnék kiindulni, ami Göncz Kinga külügyminiszter asszony hagyatéka - röviden. Úgy ítélem meg, hogy a rendszerváltozás óta soha nem volt ilyen súlytalan a magyar Külügyminisztérium a közigazgatáson belül, mint ahova eljutottunk 2009 elejére. Soha nem volt jellemző ennyire egy magyar külügyminiszterre, mint a külügyminiszter asszonyra, hogy kerülte volna az érdekérvényesítéssel járó ütközéseket, konfliktusokat, mintha menekült volna ezek elől a döntések elől. Azt hiszem, ez mindenféleképpen hozzájárult persze ahhoz, hogy nagyon népszerű lehetett egyénileg, de nem feltétlenül tett jót a külügy, illetve a Külügyminisztérium megítélésének. Természetesen nyilvánvalóan volt ennek egy kontextusa, volt egy elvárás a külügyminiszter asszony irányába a miniszterelnök részéről. A miniszterelnöknek egy gyenge külügyminiszterre volt szüksége, aki legkevésbé sem zavarja a hatalmi játszmákat, a hatalmi alkukat.
Meg kell jegyeznem azt is, hogy meglehetősen akadozott a külügyminiszter asszony együttműködése a Külügyi bizottsággal. Emlékeztetnék arra, hogy több alkalommal fordult elő, amikor a külügyminiszter megtagadta, hogy a Külügyi bizottságban számot adjon bizonyos kérdésekről, így különösen például 2006 végén volt egy nagyon emlékezetes táviratügy, amikor sor került erre a külügyminiszter részéről. Úgy gondolom, hogy innentől, ha ez az analízis tartalmaz meghatározó vagy fontos igazságelemeket, akkor következtethető az, hogy Magyarország külpolitikája az elmúlt időszakban sodródónak, kiszámíthatatlannak volt tekinthető, és ennek következtében Magyarország nemzetközi súlya pusztán ennek a működésnek a következtében is érzékelhetően gyengül.
Így aztán azt hiszem, az sem meglepő - bár az már nem tartozik közvetlenül a külügyminiszteri működéshez -, de ne feledjük el, hogy a külügyminiszter asszony bukására hamarabb került sor, mint a kormány bukására, tehát ilyen értelemben önálló kérdésről tárgyalunk, nem csupán a kormányváltás kérdéséről. Így kerülhetett sor arra, hogy Göncz Kinga Brüsszelbe távozik. Nem nagyon van példa arra, hogy egy hivatalban lévő külügyminiszter az Európai Parlamentbe meneküljön, és azt hiszem, hogy nem nagyon értelmezhető ez másként, mint bukásnak. Fordítva természetesen sokszor van példa rá, hogy az európai parlamenti képviselőből külügyminiszter lesz, de ez az eljárás, azt hiszem, nem tekinthető oly módon általánosnak, hogy ne lenne bukásnak tekinthető.
Másodszor: megtapasztaltuk az elmúlt időszakban azt is, jelölt úr, hogy az MSZP és a hol külső, hol belső koalíciós tag SZDSZ-vezette kormányok alatt a tekintélyünk - különösen az Európai Unióban - mélypontra zuhant. Olyan megalázó helyzetbe magyar miniszterelnök talán még soha nem került az Európai Unióban, mint az Európai Tanács legutolsó ülésén Gyurcsány Ferenc, amikor is átgondolatlan javaslataival állt elő. Persze, ez nem választható már, el még kevésbé a magyar belpolitikától.
A legjobb külpolitika, ahogy ön is mondta, jelölt úr, a jó belpolitika. Az Európai Unióban nem lehet látványosan javítani Magyarország presztízsét, tekintélyét akkor, ha nem sikerül úrrá lenni azon a belpolitikai bizonytalanságon, azon az alkotmányos problémákat is fölvető, demokratikus deficitet érintő problémaegyüttesen, illetőleg azon a gazdasági csődön, amiben ma Magyarország létezik. Így aztán Magyarország instabilitást sugároz, és nem csoda, ha az érdekérvényesítésünk is ennek megfelelően csak meglehetősen korlátozott lehet.
Engedje meg, hogy egy konkrét kérdést érintsek. Ön is eléggé alaposan érintette a viszonylatok elemezése során Magyarország Oroszország-politikáját. Úgy gondolom, hogy az MSZP különutas, Európai Uniótól eltérő Oroszország-politikát valósított meg az elmúlt években, és ezzel meglehetősen veszélyeztette a többi relációban is Magyarország megítélését a transzatlanti kapcsolatrendszerben, és olyan súlyos gazdasági következményekkel is járt ez, mint ami Magyarország energiabiztonságát érinti.
A Déli Áramlat kontra Nabucco-gázvezeték körüli vita végül is egy orientációs vitát tükrözött. Paradoxona ennek a helyzetnek, hogy ennek a politikának a kudarca nemcsak Washingtonban vagy nemcsak Brüsszelben vált kézzelfoghatóvá, hanem Moszkvában is, hiszen miként lehetne értékelni azt, amire ön is utalt: a MOL-részvények orosz kézre kerülését oly módon, ahogy erre sor kerül. Örülnék, ha ezzel kapcsolatban hallhatnánk a véleményét. Ki kell mondani persze, hogy itt két lehetőség van.
Az egyik lehetőség az, hogy Magyarországon átgyalogoltak az oroszok ebben a kérdésben. A másik lehetőség pedig az, hogy egyes kormányzati körök igenis tudtak a barátinak nem nevezhető tranzakcióról, és ebben az esetben viszont nagyon súlyos minősítés alá esik a MOL-ügylet. Ezzel együtt azt szeretném öntől megkérdezni, hogy ha már egyszer megfogalmazta, hogy az Európai Uniónak közös Oroszország-politikára lenne szüksége - az előbbiekben -, akkor mit gondol arról, hogy Magyarország miért nem tett ezért semmit, hiszen ha Magyarország valamilyen politikát folytatott az elmúlt években, akkor azt folytatta, hogy Oroszország legjobb Európai Unió-beli barátja szeretett volna lenni. Kétséges, hogy ez mennyire sikerült a magyar külpolitikának.
Azt hiszem, hogy ha mi úgy tesszük föl a kérdést, hogy közös európai Oroszország-politikára van szükség, akkor Magyarországnak is talán ebbe az irányba kellene módosítani a saját megközelítését.
Jelölt úr, az ön irányában is - nagyrészt nem önnek címzett megállapításokat tettem idáig -, engedje meg, hogy egy felhívást is megfogalmazzak, amikor korábban már megtettünk a kormányzat irányába. Felkértük a kormányzatot arra, hogy függessze föl a stratégiai nagyköveti pozíciókba a nagykövetek meghallgatását, illetőleg a kiküldését, hiszen két EU-, két ENSZ-, egy NATO-nagykövet meghallgatására kerül sor, illetőleg kiküldetésére fog sor kerülni a választásokat megelőző időszakban. Úgy vélem, hogy ezzel nagyon súlyos precedenst teremt a kormányzat, ezért arra irányul a Fidesz kezdeményezése, hogy ezeknek a pozícióknak az esetében függesszék föl a kinevezéseket. Kérem, gondolja át a Fidesznek ezt a kérését, megközelítését.
Végül, miniszterjelölt úr, azt hiszem, a fő kérdés, hogy ön ebben a helyzetben, illetőleg ez a kormány alkalmas-e arra, hogy kezelje azokat a gondokat, amelyekkel szemben most Magyarország áll. Megítélésünk szerint a válasz nemleges.
Nem, mert ön egy olyan kormánynak lesz a minisztere, amely egyszer már megbukott. Megbukott a Szocialista Párt vezette, illetőleg az SZDSZ által támogatott, lehet, hogy legális, de nem feltétlenül legitim, tehát felhatalmazás nélküli kormánynak lesz a külügyminisztere. Úgy gondoljuk, hogy rendkívül csekély belpolitikai és külpolitikai mozgástérrel. Ezért a Fidesz nem tudja támogatni a kinevezését.
További hozzászólások? Kérem képviselőtársaim jelentkezését. (Jelzésre:) Szabó alelnök úr, Horváth képviselő úr, Balla, Kelemen, Gruber, Kozma, Kovács képviselő urak. Szabó alelnök úr!
SZABÓ VILMOS (MSZP): a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszterjelölt Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim!
Sajnos azzal kell hogy kezdjem, hogy a Fidesz, illetve jelen esetben az azt képviselő elnök úr ismét nem tudott úrrá lenni a kísértésen, a nagy médiaérdeklődésen, és ezért újra meg kellett hallgatnunk azokat a napirendhez egyébként most némileg általa is bevallottan nem sokban kötődő fideszes véleményeket, amelyeket én most úgy aposztrofálnék, hogy kifejezetten belpolitikai vonatkozású, direkt párpolitikai rögeszméknek is tekinthetők. Ezekről itt már többször folytattunk vitát, véleménycserét. Ebbe most nem kívánnék különösebben belemenni. Ismert a véleménykülönbség közöttünk - nem osztjuk ezeket a véleményeket. Nagyon sajnálatosnak tartjuk, jó részüket pedig kifejezetten az ország nemzeti érdekeivel ellentétesnek.
Szeretném jelezni az elnök úrnak azt is, hogy az új kormány megalakulása teljesen legális. A köztársasági elnök úr egyébként már a mai napon is - találkozván a miniszterelnök úrral - bejelentette, hogy semmilyen alkotmányos kifogás nem emelhető a kormányfő és az új kormány felállása ellen.
Azt is szeretném előzetesen elmondani, hogy nem felel meg a valóságnak, hogy Göncz Kinga miniszter asszony nem állt a bizottság rendelkezésére. A miniszter asszony rendszeresen a bizottság rendelkezésére állt, és nem is figyelve az idejét, minden kérdést meg tudtunk vele beszélni. Az persze igaz, hogy nem akkor, amikor a Fidesz vagy az elnök úr éppen valamilyen aktuális fideszes pártpolitikai szempontból botrányt generálva ide akarta citálni. Azt gondolom, e tekintetben a jövőben sem lesz erre szükség. Viszont minden ciklusban rendszeresen itt volt, és a bizottság tagjainak lehetőségük volt minden kérdést megvitatni személyesen a miniszter asszonnyal, nem szólva arról, hogy amennyiben a miniszter asszony nem volt jelen, akkor az államtitkár asszony vagy a Külügyminisztérium illetékes képviselője a bizottság rendelkezésére állt.
Nos, a napirendre térve - hiszen a napirendünkön Balázs Péter miniszterjelölt úr kinevezés előtti meghallgatása szerepel - szeretném elmondani, hogy a miniszterjelölt úr szakmai tevékenysége, az a komplex tudás, amelyet eddigi munkája során megszerzett, az az élettapasztalat a legmaximálisabban alkalmassá teszi arra, hogy egy ilyen fontos posztot betöltsön. Szeretném mondani, annak megfelelően, hogy a Külügyminisztérium stratégiai posztot is elfoglal a kormányban, alkalmas az ország nemzeti érdekeinek a képviseletére, hiszen ahogyan jelezte az itt elmondott bevezetőjében is, felvillantotta a legfontosabb kihívásokat és területeket. Szükség is van erre, hiszen ha úgy tetszik, a világ egy nagyon nagy rendetlenségben van, nemcsak a mi országunk részben, hanem Európa és az Európán kívüli világ is, jól láthatjuk ezt. Naponta változnak a szituációk és a helyzetek. Úgy gondolom, a jelölt úr szakmai alkalmassága megkérdőjelezhetetlen.
Azt gondolom, van még egy dolog, és ez is kitűnt a miniszterjelölt úr bevezetőjéből: alkalmas személy, alkalmas politikus, alkalmas diplomata arra - és nyilván alkalmas miniszter is lesz -, hogy egyfajta konszenzusteremtést kíséreljen meg. Konszenzusteremtést a legfontosabb nemzeti ügyeinkben, mert ha valami hiányzik a belpolitikában is, de sajnálatosan a külpolitikában is, az az, hogy nem tudunk olyan pontokat, közös pontokat megtalálni, azt az 1-2-3-at, amelyek meghatározóak a magyar nemzet, Magyarország, a Magyar Köztársaság számára, amely kapcsán - mindegy, hogy milyen színű kormány van az ország élén - egyformán fontos, hogy ezekben egyetértsünk. Nos, én azt gondolom, a miniszterjelölt úr személye alkalmas lesz erre, és biztos vagyok benne, hogy ezt meg is fogja kísérelni.
Már csak az a kérdés, hogy lesz-e partner ehhez, lesz-e partnerség, nyitottság. Ez most nem tűnik ki mindabból, amit az elnök úr elmondott, de reménykedjünk abban, hogy tényleg csak a sok kamerának szólt ennek egy jó része. Én igen optimista alkat vagyok. El tudom képzelni, vagy feltételezem, hogy mégis talán felülkerekedik a józan ész. Ha talán csak arra gondolnak, szűk, szigorú pártszempontból, hogy ha hatalomra kerülnek, akkor nekik is szükségük lesz majd erre, vagy ha netalántán mégiscsak oda kerülnek, és sikeresen akarnak kormányozni, akkor erre is szükségük lesz, mert különben ez az ország kárát fogja jelenteni. Nos, hát remélem, hogy lesz ehhez partnerség, még ha most nem is ez látszik - az elnök úr és a Fidesz álláspontjának az ismertetéséből erre vonatkozóan nem találtunk sok esélyt.
Szeretném bejelenteni, hogy a Magyar Szocialista Párt képviselői támogatják Balázs Péter úr külügyminiszteri jelölését. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Az SZDSZ részéről Kovács Kálmán képviselő úr következik.
KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Jelölt Úr! Én is azzal szeretném kezdeni, hogy alapvetően úgy gondolom, a jelölt úr meghallgatására jöttünk össze, mégpedig a parlament Házszabálya szerinti meghallgatásra, és ezért az előző miniszter asszonyra vonatkozó értékelés, azt hiszem, itt nem helyénvaló. Ráadásul ebben biztosan eltér a véleményünk, mert másként látjuk az elmúlt időszak külügyi munkáját és ezen belül a miniszter asszony munkáját, akinek ezúton is köszönöm a tevékenységét.
A második észrevételem - bár azt hiszem, nem zárja ki a jelölt önálló választása, hogy mely kérdésekre válaszol, vagy mely kérdésekre nem -, hogy a Házszabály alapján mondhatom, hogy alapvetően a jelölt alkalmasságáról és nem a programjáról kell ilyenkor beszélnünk, és nem is konkrét kérdésekben kialakított álláspontjáról. A Házszabály kifejezetten azt mondja, hogy nem erről, hanem a jelölt személyéről, személyiségéről, eddigi pályamunkájáról kell beszélnünk, nem pedig a kormányprogramhoz vagy a külügyi tevékenységhez kapcsolódó terveiről és elképzeléseiről. Ettől függetlenül erről beszélhetünk, tehát nem azért jeleztem, csak a forma kedvéért akartam hangsúlyozni.
Éppen ezért ahhoz szólnék hozzá elsősorban, hogy azt gondolom, a jelölt a pályán való mintegy 45 éves vagy valamivel talán több is, mint 45 éves tevékenysége miatt - és ebben kétharmad rész gazdaságdiplomáciai tevékenység - a jelenlegi világpolitikai és hazai politikai helyzetben kitűnő választás. A külügyi politikának is döntő eleme lesz a következő időszakban az ország megítélésének, az ország finanszírozhatóságának, finanszírozhatósági szempontból történő megítélésének a kérdése, az ország és az egész térség energiapolitikai kérdéseinek, regionális politikai kérdéseinek a megítélése, amelyeknek döntően, beleértve még a krízispolitikát is, gazdasági aspektusai vannak. Szerintem tehát kifejezetten előnyös, hogy a jelölt az eddigi munkája vagy élete során nagyon komolyan foglalkozott gazdaságdiplomáciával, hiszen meggyőződésem - még egyszer mondom -, hogy a következő időszakban ennek nagyon nagy lesz a jelentősége. És persze az EU-elnökség miatt az sem egy utolsó szempont, hogy a jelölt éppen az első brüsszeli képviselőnk, tehát abból a szempontból is kitűnő a választás. Bízom benne, hogy a jelölt úr akkor is miniszter lesz, amikor az EU-elnökség esedékes lesz Magyarország számára, és ezt kitűnően tudja majd végezni.
Ugyanakkor természetesen tennék fel kérdést is. Két kérdést tennék fel, inkább csak a személyes véleményét kérdezem - még egyszer mondom, nem a programról kérdeznék. Valóban, az eddigi tapasztalatai alapján hogyan érzékeli, hogy itt, a Kárpát-régióban, a régióban részt vevő országok részéről milyen gazdasági expanziónak van tere és lehetősége, például Magyarországnak ebben a régióban és a szomszédos országokon túlmutató, de azért innen induló gazdasági lépésekben. Illetve várható-e, az várható-e vagy az lesz-e a jellemző, hogy inkább ez a térség lesz a célja a gazdasági expanziónak, befektetési expanziónak. Nem a klasszikus értelemben vett tőkebefektetésre gondolok, hanem az üzleti térnyerésre, a korábban klasszikusnak nevezhető gazdasági expanzióra.
A második kérdésem pedig. Említette az EU-elnökséget és ezzel kapcsolatosan az eddigi tapasztalatai alapján kérdezem, hogy mennyire látja azt lehetségesnek és esélyesnek, hogy - természetesen az aktuális, majdan tűzoltófeladatok mellett - Magyarország egy környezet- és vízpolitika tekintetében valódi áttörést tudna hozni; tud-e olyan súlyú programot indítani elsősorban a víz és ennek különböző aspektusai terén, beleértve a biztonságpolitikai kérdéseket, a környezetpolitikai kérdéseket. Ebből a szempontból tényleg markánsan van-e értelme ebbe beleállni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: A KDNP részéről Nagy Andor, utána a képviselők kérdései következnek. Szeretném jelezni, hogy Kiss Péter fél 1-re jelezte az érkezését. Lehet, hogy egy kicsit fogunk csúszni. Szeretném kérni a képviselőket, hogy a kérdéseiket célzottan fogalmazzák meg. Nagy Andor!
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Régóta ismerjük egymást. Emlékszem, bonni nagykövetként korábban találkoztunk először, mint németes jártam önnél.
Nehéz helyzetben vagyok, mert az én nem szavazatom nem az ön személye ellen irányul. Nemmel fogok szavazni, de nehéz lenne azt mondani, hogy ön nem alkalmas arra, amire vállalkozik. Inkább csodálkozom rajta, hogy elvállalta azt, amit elvállalt. Azért is, mert olyan szakmai múlttal, ami önnek van és azzal a válságmenedzselő feladattal, ami önre vár, meglepődve állok itt, hogy pont most vállalja el a miniszteri tárcát.
Az ön neve többször fölmerült már, és nem ebben a helyzetben tudtam volna elképzelni, hogy ezzel a kihívással szembe akar nézni, de ez egy személyes megjegyzés volt a részemről. Elgondoltam azt, hogy ebben a hátralévő egy évben ezt a válságmenedzselést, amire Bajnai Gordon vállalkozott, egy Balázs Péter nevű külügyminiszter hogy fogja majd megcsinálni. Nem irigylem érte, amikor majd ki kell állni és meg kell nyugtatni embereket, hogy itt a hátralévő egy évben - ki tudja, milyen hosszú időszakban -mi történik majd Magyarországon.
A bevezetőjében említette, hogy egy év alatt nem lehet sok mindent csinálni, mégis annyi mindent felsorolt, ha már egy ilyen feladatot elvállal, végiggondol dolgokat, hogy milyen teendők vannak. Nem tudom, hogy ezt hogy lehet egyáltalán szinkronba hozni. S hogy ne legyek túl hosszú, végezetül csatlakoznék ahhoz, amit az előbb képviselőtársam az SZDSZ részéről mondott.
A Tudományos Akadémiától kezdve a Fenntartható Fejlődés Nemzeti Tanácsán át a képviselőkig és a kormányzat részéről is úgy tűnik, konszenzus van abban, hogy legyen az egyik magyar prioritás a víz ügye. Én is tagja vagyok az ötpárti elnökségi munkacsoportnak és személyesen készítettem egy előterjesztést erre, örülnék neki, és személyes sikerként is élném meg, ha ez az ügy napirenden maradhatna. Úgy látom, hogy emögé egy szakmai és politikai konszenzus megteremthető.
Arra kérem a miniszterjelölt urat, hogy amennyiben miniszter lesz - márpedig erre elég nagy esélye van -, akkor vegye ezt komolyan. Úgy gondolom én is, ahogy Kálmán az előbb mondta, hogy ebben van kitörési lehetősége a magyar diplomáciának és a magyar környezetvédelem ügyét fontosnak tartó szakembereknek is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Horváth képviselő úr!
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Miniszterjelölt Úr! Csupán két kérdésre rövidítem megszólalásomat. Az egyik. Georgia irányában a magyar külpolitika álláspontja. A Külügyi bizottságunkban is megfogalmaztuk vagy kértük, hogy fogalmazódjon meg az, hogy kívánjuk Georgia szuverenitását, kívánjuk, hogy idegen hadsereg távozzon Georgiából, harmadszor kívánjuk Georgia azon jogának hangoztatását, kimondását, hogy nemzetközi szervezetben tagként, jelöltként jelentkezhessenek, és amikor arra készen állnak, akkor lehetőségünk legyen erre. Szeretném, ha miniszterjelölt úr ezt a külpolitikai álláspontot számunkra megismételné.
Másik kérdésem. Az Európai Unió tekintetében annak az intézménynek, amely úgy jött létre, mint szabadkereskedelmi intézmény - a Vámunió - miniszterjelölt úr mondja, hogy 40 éve ott volt, én is ott voltam, tehát mint gyermekemet vagy micsodát, figyelemmel kísérem az intézményt. Még amikor Szitovszky Tibor meg kik írták az első könyveket erről, együtt csináltuk azokat.
Nos, ez az Európai Unió, aminek drukkolunk, mégis vannak gondjaink velük, vele, éppen a tekintetben, ami miatt ilyen szándékkal létrejött, nevezetesen a szabadkereskedelem. Az Európai Unióban tapasztalunk monopolista jelenségeket, kartelleket, éppen a versenyhivatalunk, a Magyar Köztársaság Versenyhivatala most foglalkozik ezzel a témával. Oligarchiajellegű összefonódások vannak.
ELNÖK: Köszönjük szépen, János bátyám.
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): E tekintetben szeretném a nyilatkozatát.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kozma alelnök úr!
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony!
A mai meghallgatáson számomra két kérdés volt. Az egyik nem is igazából az, hogy ismerve miniszterjelölt úr pályafutását, abban az összefoglalóban is, ahogy ezt a parlamenti könyvtártól egy összeállításban megkaptuk - köszöntet érte nagyon, mert informatív és jó anyag -, szóval ebből az világlik ki, hogy az előélete mindenképpen alkalmassá teszi, amit hallottunk, az pedig ezt visszaigazolta.
A másik kérdés az volt, hogy kihasználja-e vajon a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Külügyi bizottsága és az itt képviselt pártok, pártalakulatok ezt az eseményt, alkalmat arra, hogy megpróbáljon egy konszenzust kialakítani (Balla Mihály Miről?), ha tetszik, megpróbálni helyreállítani a magyar külpolitika körül vagy azzal kapcsolatban... (Dr. Varga László és Mesterházy Attila belép a terembe és helyet foglal.)
Szabó alelnök úr beszélt arról, hogy mintha ezzel a lehetőséggel nem akarna élni ennek a bizottságnak néhány tagja, de én nem teszek le a reményről, és arra biztatom a jelölt urat, hogy ő se. Mert hiszen, amit hallottunk tőle, teljesen világos, hogy nem volt benne pártpolitika, nem volt benne politikai ideológia, volt benne viszont ehhez képeset nyitottság, volt elemzés. Szerintem az expozéjának különösen az első része foglalkozott ezzel. Nagyon összefogott analízise volt annak, ami jellemzi a környezetünket és jellemzi a magyar külpolitikát, annak lehetőségeit, utána egy nagyon tanulságos szintézisben hallottunk arról, hogy egy EU-elnökség - amelyre készülünk - kérdésében mindezek a külpolitikai lehetőségek és törekvések hogyan jelenítendők, hogyan jeleníthetők meg. Ez az, ami nekem visszajelezte azt, hogy Balázs Péter külügyminiszterségével ezek a kérdések jó kézben lesznek.
Konkrétan pedig az a nyilván mind elméleti, mind gyakorlati tapasztalatokon alapuló megközelítés, amely egy mátrixban elrendezve vizsgálja - a szomszédságpolitikánkra vonatkoztatom -, a szomszédjainkat illetően melyek azok a tartalmi ügyek. Nyilván a fejlesztéspolitika, a határon túli magyar kérdések, és hogy egyáltalán a szövetségépítés alanyai vagy lehetséges érintettjei a környezetünkben hogyan találhatóak meg. Világossá vált, hogy ebben a megközelítésben miniszterként jól fogja menedzselni ezeket, vagyis a lehetőségeknek megfelelően fogja menedzselni ezeket a területeket.
Hadd fejezzem ki afölötti örömömet, hogy úgy beszélt a külpolitikáról, hogy egy mélyen nemzeti külpolitika az, ami az ország érdekében áll. Amikor belpolitikai érintettségek vannak, ennek a tartalmát a határokon belül nehezebben érezzük. Amikor pedig külpolitikaként kell, hogy megjelenjen, akkor teljesen világos, hogy mindannyian ebben a bizottságban, akik határon túli magyar ügyekért is felelünk, remélem, érzékenyen fogjuk érezni és ebben jó partnerek leszünk, a nemzetpolitikai vonatkozások világossá tételében, és hogy ennek a karaktere jól látszódhassék.
Igazából egy kérdésem is van, elismerve és mindenképpen alátámasztva azt, hogy a szomszédságpolitikában, illetve az akciórádiuszban persze értjük, hogy ott van Nyugat-Balkán, de azért hadd kérdezzem meg konkrétan, hogy ebbe az akciórádiuszba terület, illetve tematika vonatkozásában mi fér bele, melyek a kulcspontok a miniszterjelölt véleménye szerint. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Még három képviselőtársunk jelentkezett, jelölt úr, és a hozzászólásukat követően adnám meg önnek a szót. Következik Balla Mihály, majd Kelemen András és Gruber Attila.
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Futjuk a díszköröket - engedje meg, miniszterjelölt úr, hogy ebben a jelenlegi helyzetben inkább arról beszéljek, hogy egy színjátéknak vagyunk a részei. Nagyon sajnálom, hogy ilyen keretek között találkozunk egymással és próbálunk gondolatokat cserélni.
Megmondom őszintén, több olyan kérdés is felvetődött, ha végignézzük az elmúlt évek külpolitikáját, akárhogy mondja Kozma képviselő úr, alapvetően több kérdésben konszenzus is volt. Meglepődtem a mai diskurzuson azon, hogy Kovács képviselő úrnak milyen demokráciafelfogása van. Elég érdekesnek tűnt nekem, hogy ne kérdezzünk a miniszterjelölttől konkrét ügyeket, hanem nézzük meg az életrajzát és érjük be körülbelül ennyivel, mert nagyjából ez hangzott el. (Kovács Kálmán: Csak a Házszabályt idéztem.)
Ettől függetlenül a jelölt úr olyan kérdéseket érintett, hogy ettől függetlenül kénytelen leszek viszonylag konkrét kérdéseket feltenni. Egyrészt azért, mert az elmúlt év végi költségvetési vitában nagyon sokat polemizáltunk azon, hogy 245 vagy 265 forinttal számolja az eurót az akkori költségvetési tervezet, illetve a Külügyminisztérium. Hallottunk egy pontos számot, 245-öt, mi pedig úgy tudjuk - írásban -, hogy 265-tel számolták. Mi az igazság emögött? Másrészt a mai napon közel 300 forint, illetve 300 forint fölött is volt az euró, ami azt jelenti, hogy ez a külügynek a külképviseletekkel való gazdálkodásában mintegy 25-30 százalékos visszaesést jelentett az év első egynegyedében. Kíváncsi vagyok arra, hogy egyáltalán van-e a külképviseleteknek saját költségvetése, tudnak-e egyáltalán költségvetést alkotni a következő időszakra, merthogy amúgy a válság kapcsán kormányváltozás van, és az ügyeket elsősorban ebből a szempontból kellene néznünk.
Másrészt pedig a miniszterjelölt úr mondott egy számomra nagyon fontos adatot, hiszen én is tagja vagyok az ötpárti munkacsoportnak - jelenleg négypárti, de maradjunk az ötpártinál -, amely dolgozik az európai uniós elnökségi felkészülésen. Ő mondott egy számot, amely megint egy olyan szám, ami 30-40 milliárd tesz ki. Játszunk a számokkal, miközben a probléma az, hogy a költségvetésben egy darab szám nincsen leírva konkrétan az európai uniós elnökségről, hanem áttekinthetetlen formában próbáljuk kezelni - persze szóban elhangzik, de költségvetési tételként nem szerepel. Ez részben bizonyította az elmúlt időszakban a Külügyminisztérium erejét, hogy egyáltalán a költségvetésben nem tudta tételesen megjeleníteni ezt a fontos kérdést.
Ön arról beszélt, hogy ennyit már elköltöttünk. A pontos számra most nem emlékszem, elnézést, csak a 30-40 milliárdos játékról beszélünk (Elnök: Tíz százalékát.). Tehát 10 százalékát, ami azt jelenti, hogy van még körülbelül egy évünk arra, hogy valamilyen formában többet költsünk rá, különösen ilyen időszakban, amikor mindenhol fűnyíró elven megvonnak mindent. Nagyon furcsa helyzetben vagyok. Azért beszélek most így, mert részben a helyzetet értékelem úgy, hogy számomra tényleg egy kicsit tragikus. Az a helyzet, hogy meghallgatunk egy miniszterjelöltet, és közben pedig olyan ügyekben játszadozunk a számokkal, amelyek tulajdonképpen ezt az egész válságot tükrözik. Áttekinthetetlenség van, egyáltalán ahogy eljutottunk ide az elmúlt hónapokban, tulajdonképpen azt sem látjuk, hogy az a tárca, amellyel foglalkozunk, jelenleg hogy áll a költségvetését tekintve - már az előző években is mindig elmondtuk, hogy a működőképesség határán van. Miniszterjelölt úr, ha mínuszolom 10-15 vagy 20 százalékkal a működőképesség határán működő minisztériumi költségvetést és működőképességet, akkor ez a helyzet szerintem eléggé tragikus, amelyben jelenleg van a tárca.
Az én kérdésem két egyszerű kérdés. Szerepel-e egyáltalán a költségvetésben az elnökségre való felkészülési költségkeret? Miért a tartalékban van, amelyről most már azt sem tudjuk, hogy hányszor lesz feloldva és hol? Másrészt hogyan próbálja meg kezelni a minisztérium a forint árfolyamának ingadozását, amely jelenleg azt jelenti, hogy 25-30 százalékkal kevesebből gazdálkodnak a külképviseletek, miközben már lezajlottak leépítések, miközben tudjuk, hogy adott esetben bárhol járunk külügyes képviselőként a világban, tényleg azt halljuk, hogy egyáltalán nem látni, miből fognak egészében gazdálkodni a külképviseletek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kelemen képviselő úr!
DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. A miniszterjelölt úr felvezetéséből az a benyomás alakult ki bennem, hogy ezek szerint a jelenlegi kormányban minden miniszter a saját területére írja a kormányprogramot, mert többet tudtunk meg ebből az előadásból, mint amennyit korábban lehetett tudni a kormányprogramról általában. Az idő rövidsége miatt egyetlenegy vonatkozásra térnék ki, amit nagy örömmel hallottam, mégpedig a szomszédság fontosságának a kérdésére, ugyanis ezen a téren egyre komolyabb nehézségeket látok az idő előrehaladtával. Ahogy Magyarország megítélése romlik, ez nyilván szűkíti a diplomácia mozgásterét is nagyon nagy mértékben, és időnként a szomszédsági érdekek már szinte a korábbi kisantantra emlékeztető viselkedésmintákat váltanak ki sokszor az érintett szomszédsági területek diplomatáiból. Csak hogy egy példát mondjak - és ne általánosságokban beszéljek, és talán nem is azt, ami leginkább szem előtt van -, a szlovák kérdést. Vegyünk egy egészen más kérdést: az Európa Tanácsba még mindig rendszeresen kijárok. Az volt a tapasztalatom, például legutóbb egy olyan jelentés született a szerbiai kisebbségi helyzettel kapcsolatban, amely gyakorlatilag igyekezett súlytalanítani azt a kiindulópontot, amely miatt a jelentésre sor került, vagyis azt, hogy Szerbiában igenis magyarellenes atrocitásokra, általában kisebbségellenes atrocitásokra folyamatosan sor került, sőt sajnos meg kell állapítanunk, hogy jelenleg is sor kerül.
A jelentésnél olyan dolog történt, ami számomra elég példátlan a korábbiakhoz képest, hogy egész egyszerűen a tényeket nem vezette elő, csak a javaslatokat próbálta meg levonni következtetésként anélkül, hogy a tényeket sorolta volna és megállapította volna, hogy tulajdonképpen mi is történt. Ezt még mindig nem említeném akkor, ha nem állnánk az előtt, hogy az Európa Tanács következő ülésén - ami most, a hónap végén lesz - Andreas Gros szocialista képviselő részéről Szerbia vállalásairól és a Szerbiával szemben megfogalmazott követelésekről egy olyan jelentés nem állna előttünk az asztalon, amely gyakorlatilag ugyancsak ezt a témát teljesen említés nélkül hagyja. Kezd az az érzésem támadni, hogy nagyon nehéz lesz egy ennyire alapvető kérdésben egyáltalán megszólalni, hiszen gondoljunk csak bele, az Európa Tanács végül is egy olyan szerv, amely elsődlegesen kezeli az emberi jogok kérdését az európai térségben.
Ha egy ilyen kérdésnek, egy ilyen mélyen az emberi jogok sérelmével összefüggő kérdésnek hangot adni vagy hangot adatni szövetségesek, együtt dolgozó diplomaták részéről, azt hiszem, nagyon-nagyon nehéz helyzetet jelez. A kérdésem az, hogy hogy látja, mit lehet az ön rendelkezésére álló - inkább Bajnai miniszterelnök úr fogalmazását fogadnám el, nem annyira Kovács képviselő úrét -, mégiscsak rövid idő alatt ebben az ügyben előrelépni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Gruber képviselő úr!
DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Jelölt Úr! Valóban kérdések.
Említette a rögtön a legelején a Surgutneftegazt és az orosz problémákat. Mennyire kíván partner lenni a Külügyminisztérium, mennyire kíván kezdeményező lenni akár a visegrádi 4-ek kibővítése tekintetben Horvátországgal, hogy az általunk vagy a MOL által kidolgozott NETS-projekt valójában megvalósuljon. Súlyponti kérdése-e ez a Külügyminisztérium által felvállalható energiapolitikának?
Második kérdésem. Itt egy kicsit ellentétben kell hogy legyek a korábbi hozzászólókkal. Úgy tudom, végig 245 forintos euróárfolyammal volt tervezve - mert ezt én kérdeztem annak idején - a Külügyminisztérium költségvetése. Ön említette, hogy 5 milliárd forint az árfolyamveszteségből adódóan már elszállt.
Mi a helyzet a konzuli díjak, illetékek és egyéb követségekhez kötődő bevételekkel, milyen irányban változtak ezek, hiszen ott is várható volt a különféle jogszabály-módosításokból a tervezetthez képesti bevételcsökkenés. Mit jelent ezt a külképviseleteknél?
Említette a diplomaták adóztatásának kérdését. Átvihető-e egy olyan társadalmi közegben ez a kiskapuzás, amikor éppen most lesz a népszavazás a képviselői költségtérítés megadóztatásáról. Lehet-e teljesen jó szándékkal, de lehet-e bármiféle külön adózási rendszert a diplomatákra ebben a társadalmi közegben fölvállalni?
Önt mint sztratégosz szerepelt a meghallgatáson. Most mint markotányosnőt kérdezném, hogy a Külügyben tizedelés lesz vagy humánerőforrás-gazdálkodás. Hiszen hallottuk, ön is jelzi, hogy bizony-bizony összevonásokra, bezárásokra kerülhet sor. Hány nagykövetséget kívánnak bezárni a lehetetlen állapotok miatt, vagy egyáltalán hány nagykövetséget kell bezárni azért, mert nem lehet biztosítani a normális nagyköveti munkát a nagykövetségeken? Illetőleg a konzulátusok tekintetében ugyanez a kérdésem. Mekkora ez a volumen a konzulátusok szintjén?
Még egy kérdésem van, az ingatlaneladások kérdése. Valóban az a megoldás, hogy minden nagy értékű ingatlanunkat eladjuk - államtitkár asszonnyal már többször beszélgettünk itt, a bizottság előtt - rövid távú érdekek miatt és a sokszorosát fizetjük ki bérleti díjként, mintsem hogy olyan ingatlanokat vegyünk, ami a stratégiai szempontból fontos követségek elhelyezését, munkatársak elhelyezését biztosítja.
Egészen konkrét példát mondanék: a moszkvai kereskedelmi kirendeltség épületének értékesítése, ami szerintem nem tévedés, hanem annál sokkal nagyobb bűn volt, hiszen most jóval drágábban lehet működtetni, és az az egyszeri bevétel már rég kifolyt a Külügy kasszájából. Egyáltalán - a költségekre tekintettel - elképzelhetőnek tartja, hogy költségvetés-módosításra lesz szükség a külügyi ágazat tekintetében?
Tehát a Külügyminisztérium kezdeményezni fogja esetleg a költségvetés módosítását a közeljövőben? Mert úgy látom, hogy amit ön mond, illetőleg azok az időzített aknák előbb-utóbb sajnos kikényszerítik, vagy azt kell mondanunk, hogy Magyarország egy egészen más típusú Külügyminisztériumot lesz kénytelen működtetni. Megoldja-e egyáltalán a humánerőforrás-gazdálkodást egyrészt az 584 fő kiválasztása és kezelése az EU-elnökségre? Másrészről pedig... (A teremben felborul egy kameraállvány.)
ELNÖK: Vége van! Köszönjük szépen. (Derültség.)
DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Ennyi.
ELNÖK: Rendben. Láttam, hogy az államtitkár asszony is intenzíven követte a kérdéseket. Ha úgy gondolja, hogy bármiről el kívánja mondani a véleményét, tessék jelentkezni.
HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA külügyminisztériumi államtitkár: El tudja mondani a miniszterjelölt úr, pontosan tudja.
ELNÖK: Kinézzük belőle, csak ha mégis (Derültség.) államtitkár asszony gondolná, hogy egy fokkal jobban képben van, nyugodtan jelentkezzen.
Ezek lettek volna, miniszterjelölt úr, a megjegyzéseink, véleményünk, kérdéseink. Parancsoljon, öné a szó!
DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter-jelölt: Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekszem röviden válaszolni. Nagyon sok fontos témába belevágtunk. A végével kezdem: szívesen jövök a bizottsággal beszélgetni egyes témákról, kiválasztott témákról, amire most nem lesz idő, hogy elmélyítsük.
A gazdasági válság kezelése a kormány egyik fő feladata. Miközben részben a saját hibánkból estünk bele ebbe a gödörbe, ahol vagyunk, részben azonban a külső körülmények sodortak magukkal nemcsak minket, a legnagyobb és legerősebb gazdaságokat is. Az az érdekes, hogy ennek a cunaminak a természetét sem ismerjük.
Rengeteg tanácskozás folyik manapság a világban, hogy valójában mi történik, miféle válság ez. Azt már tudjuk, hogy nem olyan, mint a '29-33-as volt, ez valami egészen másféle. Én is írogattam erről. Hankiss Elemérnek van egy gyűjteményes könyve, nemrég adták ki, és abban másokkal együtt én is megírtam a magamét. Azt sem tudjuk, jó-e a gyógymód, a régi keynesi - öntsünk pénzt a gazdaságba, és akkor ettől dinamizmus és foglalkoztatás terem -, vagy alkossunk új szabályokat, alkossuk meg a szabályokat azon a szinten, ahol a dolgok történnek. Nem az államok szintjén, hanem államok fölötti szinten: kapjuk el az adóparadicsomokat, teremtsünk rendet vagy új intézmények kellenek. Mert a Bretton Woods-i rendszer már nagyon szétkorhadt és nem erre a világgazdasági helyzetre találták ki. Ilyen körülmények között kezdünk működni.
Rögtön Oroszországgal folytatom. Oroszországgal kapcsolatban akkor lehet eredményes politikát folytatni egy Magyarország-méretű aktornak, ha ezt mindenekelőtt az Unión belül összehangoljuk. Mi ezt tudjuk tenni elsősorban. Én azt tenném, hogy egy nagyobb lépés előtt az uniós partnerekkel konzultálnék meg utána is. Ugyanezt más NATO-szövetségesek is elvárják tőlünk, jelesül az USA. Tehát mindenképpen kell velük beszélni. És az oroszokkal is kell nyíltan beszélni.
Én ott látok egy cselekvési mezőt számomra - mint említettem -, hogy négy éve nem volt külügyminiszteri találkozó. Ezt sürgősen pótolni kell, és egyéb miniszteri találkozókat is, hogy építkezzünk fölfele. Nem lehet mindig mindent a csúcson eldönteni. Oroszország igen fontos aktor. Meg kell fejtenünk, hogy mikor melyik lépést vezérli.
Van egy kétségtelen birodalmi expanzió, aminek jelei látszanak. Meg kell nézni, hogy ez miből táplálkozik, mik a belpolitikai indítékai és a többi. A Déli Áramlat kontra Nabucco-ügyben már mondtam, hogy ezek tulajdonképpen pályák, amelyek sokféleképpen használhatók és semmit nem ér az egész, ha nincs matéria, amit beletöltünk. Ha van türkmén gáz és az hozzáférhető, akkor lehet Törökországon vagy a Fekete-tengeren keresztül vezetni a csövet. Ha arra Oroszország szerződésileg ráteszi a kezét, akkor ki vagyunk szolgáltatva neki, ha már rajta keresztül jön, akkor fölmerül az ukrán tranzit. Ez mindenkinek gond.
Az Északi Áramlat, a Balti-tengeri orosz-német vezeték - még Németországban voltam, amikor ezek a gondolatok születtek - is ezt a problémát akarja valahogy kezelni. Az a gondunk, hogy mindenki csak a saját ellátására gondol, és semmi másra.
A MOL-részvényekkel kapcsolatban az első sajtókérdések feltétele során felhívtak még korábbi egyetemi minőségemben, és én azt mondtam, hogy kérem, a részvényeket adják-veszik, ezeknek az a sorsuk, ám amikor kiderül, hogy dupla árat fizet érte valaki, akkor rögtön nagyon gyanús a dolog, és ezen kell elkezdeni gondolkodni, hogy miért fizet érte dupla árat (Balla Mihály: És ki?) Ezt meg kell tudni fejteni.
Az orosz expanzió ma részben gazdasági expanzió, részben katonai expanzió, ami Grúzia esetében azt jelenti, hogy Dél-Oszétiát vagy Abháziát elszakítják Grúziától. Itt megint átléptek egy határt. A környékünkön három szövetségi állam bomlott fel, a Szovjetunió, Jugoszlávia, Csehszlovákia, és mindegyik felbomlását a világ úgy vette tudomásul, hogy korábbi alkotórészeikre bomlanak. Azok a közigazgatási egységek, amelyek korábban tagköztársaságok vagy bármi egyéb néven szerepeltek, Csehország, Szlovákia, Jugoszlávia tagköztársaságok. Amikor ezen a ponton túllép az élet, ott konfliktus keletkezik. A posztszovjet térségben ezeket befagyott konfliktusoknak szoktuk hívni - Transznyisztria és társai -, mert nem tudunk velük mit kezdeni. De tényként látnunk kell, hogy bizony az a terület nem tartozik Moldávia szuverén területéhez, ott más rendszámokat használnak. Én magam is jártam Moldáviában többször is, mással fizetnek, esetleg más útleveleik vannak. Ezek nehezen feldolgozható helyzetek. Ebbe a szituációba csöppent bele Koszovó kívülről bátorított, önmaga által deklarált függetlensége, amivel nekem az a fő bajom, hogy az EU- és a NATO-tagállamok még nem ismerték el maradéktalanul, még van híja az elismerésnek. Addig nehezen tudunk akár egy EU-, akár egy NATO-asztalnál erről beszélni, amíg akadnak közöttünk olyanok, akik még nem ismerték el - persze tudjuk, hogy elsősorban saját belső problémáik miatt. Ezek a helyzetek nehezen kezelhetők, és akkor ezzel a háttérrel Oroszország tesz egy provokatív lépést, és Grúzia szuverén területéből elfoglal két darabot. Nos, itt bölcs álláspontokat kell kialakítanunk, és nagyon fontos, hogy ha egyszer magyar álláspontot mondunk ilyen kényes dolgokban, akkor az Országgyűlés szintjén megfogalmazható legyen.
Megjegyzem, a Nabucco-ügyre még visszaugorva, az a tény, hogy nekünk van egy hozzáértő Nabucco-nagykövetünk, nem egy rossz adottság. Én már sok előnyét tapasztaltam Bayer Mihály működésének.
A Kárpát-régióban rengeteg határ megnyílt, a gazdasági aktorok működése korlátlanná vált. Persze ezt mindig a rövid távú hasznok aratják le - a Szlovákiában bejegyzett gépkocsirendszám, vállalkozás vagy ilyesmi. A legmobilabb réteg mozdul rá az ilyenekre, de ebben sokkal több van. Ebben sokkal több van, és hogy Románia felé átjárható a határ, belátható időn belül schengeni szinten is átjárható, ez rengeteg dolgot ígér. Ha egy gazdaság expanzív állapotában van, akkor ezzel tud élni. Ennek a gyümölcseit learatják elsősorban a tőkeerős nyugati befektetők - azonnal elkezdtek terjeszkedni. Látjuk az orosz expanziót ebben a térségben, és jó lenne látni a magyar expanziót. Ha a gazdaságban egy kis erőt tudunk költeni, akkor itt megindulhat kölcsönösen, mellesleg Japán és Kínai érdeklődés is tapasztalható.
Horváth János képviselő úr firtatta, hogy vajon szabad-e a kereskedelem. Az EU-versenypolitikában kőkemény. Nellie Crouse biztos asszony nem ismer kegyelmet, kegyetlenül átülteti az Unió versenypolitikai követelményeit. Egy picit mi is kaptunk belőle, például ilyenek az MVM különféle szerződései, és volt még MOL-vonatkozása is. Ez egy hatékony rendszer.
Szerbia - kisebbségek: nemzetközi akcióknál szokott dolog, hogy a kiinduló jelentést kell befolyásolni, aztán onnantól kezdve már könnyebb a cselekvés. Láttam például Becsey Zsolt kitűnő akcióit - össze is találkoztunk vele ilyen akció közben -, hogy hogyan próbálta odavinni az EP-képviselőket, rávezetni őket az igazságra, hogy látván lássák, ami valójában történik éppen a magyarverések kapcsán. A magyar diplomácia itt csak azt tudja tenni, hogy szembesítjük a valósággal azokat, akik cselekedhetnek vagy tehetnek valamit, és ehhez szövetségeseket szerzünk.
EU-elnökség: kérem szépen, az EU-elnökségét költségét csak a jóisten tudja. Az EU-elnökség költsége olyan sok rétegű költség, mint például egy futball világbajnokság költsége. Annak vannak állami vonatkozásai, vannak vonatkozásai a vállalkozói szférában, idegenforgalmi is, nagyon sok rétege van. Amit ma Magyarország tesz, az egyrészt az államigazgatási apparátus képzése - ez már folyik. Jön utána a technikai felszerelés, hogy legyen rendes számítógépük, legyenek helyiségeik, Brüsszelben legyen egy bérelt épület arra az időre, amíg nagyobb létszámban kell jelen lenniük, és a világért se vegyünk vagy építkezzünk. Ebben a kérdésben engem is megkérdeztek egyébként korábban, és mondtam: csak bérelni. Azután az ide jövő rendezvények egy részét az önkormányzatok is finanszírozzák, például tanácstermeket fognak felajánlani azért, hogy a rendezvényt ott tartsák, aztán a helyi szálloda kap belőle pénzeket. Az EU-nak is van egyébként költségvetése az elnökség működtetésére. Ez a klasszikus public pride partnership. Ez fog jelentkezni. És hogy időben miért nem most jelentkezik? Azért, mert ennek a zöme, túlnyomó része 2011 első félévében kerül elköltésre.
A felkészülés lépései 2009-ben kevesebbet jelentenek. Májusban kell majd előterjeszteni, hogy 2010-ben mi költessék el, de a zöme, a hatalmas kiadások akkor jelentkeznek, amikor az elnökség működik, tehát 2011. január 1-jétől június 30-ig - nem előbb, nem később. Mondom, az összeget nem lehet megbecsülni. Én azt olvastam az anyagokban, hogy 245 forint 50 fillérrel készült a költségvetés. Hogy miért, azt tessenek megkérdezni a pénzügyminisztertől. A Külügyminisztérium ezt tényként kapta. Ha a tervezési árfolyamtól a valódi árfolyam valamerre eltér, ennek vannak nyertesei, és vannak vesztesei. Ezt mindnyájan tudjuk. Ha gyengül a forint, akkor az EU-alapok több forintot fognak érni, tehát ami bejön a Kohéziós Alapba, a Strukturális Alapokba, az az euróösszeg megnő forintban. Ez valahol lecsapódik, viszont akinek euróban kell fizetnie kifelé, annak pedig a fehérneműje is rámegy, mert nem tud nemzetközi tagdíjat fizetni, nem tudja kifizetni Berlinben a lakbéreket stb. Tehát van nyertese, és van vesztese.
A kérdés az, és az Országgyűlés számára egy szép feladat, hogy hol keressük a nyerteseket, és hol segítsük meg a veszteseket. Tulajdonképpen a kettő kompenzálhatná egymást, ha ezt a pénzügyi csatornák és útvesztők lehetővé tennék, de nem teszik lehetővé minden esetben.
Horvátország, Nyugat-Balkán, NETS: nyilvánvaló, hogy a közvetlen határaink mellett elhelyezkedő régió számunkra létfontosságú. A Nyugat-Balkán borzasztó bonyolult, mert az EU-tag Szlovéniától a tárgyaló Horvátországon, a stabilizálódó Szerbián keresztül megy lefelé egy olyan örvényben, ahol az államképződési folyamat még tart. Szegény Macedóniának nincs elfogadott rendes keresztneve, mert egyesek kétségbe vonják. A görögök előtt nem szabad azt mondani, hogy Macedónia, hanem FYROM vagy bármely egyéb néven nevezni. Koszovó még nincs teljesen elismerve, Bosznia és Hercegovina egy befagyott békeszerződés képét mutatja, amely így nem tartható fenn működő állami struktúraként. Tehát ezzel kell nekünk boldogulni. Ismerem a NETS-tervet. Nagyon jó kezdeményezésnek tartom. Egy picinyke segítséget jelentett most az EU legutóbbi kis válságkezelő csomagjában, amit a múlt évről sok vita után áthozott pénzekből alakítottak ki.
Azoknak a kis, határátmenő vezetékeknek a megfinanszírozása, amelyek Magyarországot Romániával, Szlovákiával és Horvátországgal összekötik. Ez alapja lehet a későbbi építkezésnek, ami aztán észak-déli csővezetékeket tesz lehetővé. Ez hiányzik nekünk a legjobban, mert a KGST-időkből kelet-nyugatiakat örököltünk. Most nagyon jó lenne, ha lennének észak-déli összeköttetések. Sokkal nagyobb játékterünk lenne, különösen egy ilyen szárazföldbe zárt ország esetében, mert többfelől tudnánk operálni az energiaellátásunkat.
Diplomaták helyzete, képviseletek, stb. A diplomaták irigyelt kasztnak tűnnek föl, de ma már nem az! Higgyék el, hogy nem az! Lehet, hogy a képviselők is így voltak valamikor. Ma már egy nemzetközi nagyvállalatnál lévő állás, bizonyos EU-állások az igazán kapósak és jók. Magyar diplomatának lenni bizony nem fenékig tejfel. Nagyon sok kényszerítő szabály van, és a fizetések most fogytán fogynak.
Elérhetünk egy olyan pontig, ahol az adott munkaerő-piaci szegmensben forgó emberek... Ezt próbáltam megvilágítani, hogy az, aki számára az, hogy mit csináljak? Maradjak a Külügyben, pályázzak az EU-Bizottsághoz vagy menjek el a Procter&Gamble hirdetésére - aki jó ide, jó nekünk is. Nem lehet a végletekig csökkenteni a fizetést, mert akkor olyan lesz az apparátus. Én most azon vagyok, hogy egy: vállalom, hogy meghozom azokat a döntéseket, amelyeket az adott anyagi keretek között meg kell hozni. Ez valószínűleg bezárásokkal fog járni és elég kegyetlen létszámcsökkentésekkel.
De egy ponton túl - azt mondom - nem érdemes fönntartani egy olyan hálózatot, amely a minimális szinten, takaréklángon tud csak működni, inkább legyen szűkebb a hálózat, de működjön rendesen. Ez egy ponton szükségképpen túllép a Külügyminisztérium technikai gazdálkodási hatáskörén, és jelezni kell a kormánynak. Egy ponton túllép a kormány felelősségi körén, és jelenteni kell az Országgyűlésnek. Mert az ország külső képviseletéről van szó. Ezt a folyamatot elindítom. Mondom, ami az én hatáskörömbe tartozik, azokat az intézkedéseket nem fogok habozni meghozni, de utána, azt gondolom, tovább fogunk lépni.
Nagy Andor csodálkozik. Én csodálkoztam a legjobban, hogy igent mondtam. (Derültség.) Egy hétig tartott. És valahogy nagypéntek délután olyan lelki állapotba kerültem - nagyon sok kérdésre és sok-sok telefon után -, hogy azt mondtam, egye fene, vállalom! De utána én ijedtem meg legjobban a saját hangomtól. Azt gondoltam, hogy ez a feladat most itt van. Egy idős barátom - nálam idősebb, tehát igazán idős és egyáltalán nem baloldali - azt mondta nekem, hogy édes öregem, magyar külügyminiszternek lenni egy napig is dicsőség. Ne tétovázz!
Az egy napnál egy picit többre számítok, mondjuk egy szűk évre. Azt gondolom, hogy lehet jó dolgokat csinálni, ha egyszer kiszaladt a számon az igen. A folyamat nagyon lényeges. Mit lehet egy év alatt csinálni? Nagyon sok mindent lehet úgy vinni tovább, hogy ha most nem dolgozunk nagyon tudatosan az EU-elnökségen, azzal veszélybe sodorhatjuk a 2011-es működőképességet. Tehát nap mint nap építkezni kell azon, hogy eljusson oda az ország, hogy 2011-ben jó elnökséget tudjon majd produkálni. Ehhez nagyon kell - éppen a politikai folyamatosság miatt - az Országgyűlés tájékoztatása és támogatása, aminek első számú fóruma éppen ez a bizottság.
Az, hogy egy kormány megbukott, de ez még nem - ez most állt föl! (Balla Mihály: Ugyanazokkal a szereplőkkel!) -, az egyik olyan érv, ami miatt végül is azt mondtam, hogy vállalom a feladatot, az volt, amikor meghallottam, hogy kik az új tagok ebben a kormányban, és azt hiszem, ez billentette át nálam, amikor meghallottam, hogy ki lesz a pénzügyminiszter, ki lesz a gazdasági miniszter, ki lesz az infrastruktúra-miniszter. Amikor ezeket meghallottam, azt mondtam, hogy na, ez már a kritikus tömeget elérte, akkor elvállalom. Ez volt a döntő. Látok itt bizonyos cselekvési mezőt. Feladat van bőven.
El kell jutnunk a következő választásokig. Valószínűleg nagykövetek Magyarországról azt jelentik, hogy az Országgyűlés meglévő többsége alapján fölállt egy részben megreformált kormány. Ez a kormány nem kifejezetten népszerű, de legitim. És van egy esélye, hogy néhány dolgot megold, persze egy közelgő választás előtt illik nem meghozni a stratégiai döntéseket, illik nem kiküldeni újabb nagyköveteket, a kérdés csak az, hogy mennyivel előtte. Azt gondolom, hogy nem egy évvel előtte. Mondjuk egy-két hónappal előtte. Ez már politikai konszenzus szokott lenni, hogy akkor már ne lépjünk meg olyan dolgokat, de addig is a nagyköveti kinevezések az Országgyűlés tudtával történnek, a jelöltek idejönnek ez elé a bizottság elé, és én nagyon fogok figyelni a bizottság reakcióira. Ezenkívül igyekszem - amennyire tőlem telik és hatáskörömbe tartozik - jó jelölteket állítani. Köszönöm, elnök úr, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönjük szépen, jelölt úr. Fölteszem szavazásra! Ki támogatja Balázs Péter külügyminiszter-jelöltet? (Szavazás.) Tizenegy igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Kilenc.
Tizenegy igen szavazattal, 9 nem ellenében a bizottság támogatja Balázs Péter külügyminiszteri jelölését.
Jelölt úr, engedje meg, hogy így, napirend után megköszönjem azt, hogy jelezte az együttműködésre való készségét. Azért tartottam fontosnak elmondani a véleményemet arról, hogy milyen indulóhelyzetben vagyunk, hogy ha tudunk ezeken a pontokon korrigálni, akkor korrigáljunk! Ilyen értelemben alkalmassági kritérium meggyőződésem szerint az, hogy hogyan viszonyulunk a múlthoz.
A másik kérdés pedig. A Külügy gazdálkodásával, költségvetési és anyagi helyzetével kapcsolatban úgy látom, hogy olyan helyzet van, hogy talán ez lehetne - a közeli jövőben, amikor önök készen állnak erre -, az első olyan napirendi pont, amit egy alapos eszmecsere tárgyává kéne hogy tegyünk. Hiszen mind a költségvetés valószínűleg újraszabása - ez egyébként önálló tétellé is teheti innentől a jövő esztendőben vagy a későbbiekben az EU-költségvetést is -, mind pedig a vagyoni helyzet kérdése, azt hiszem, hogy megérett arra, hogy egy alapos eszmecserét folytassunk. Mi a magunk részéről erre nyitottak lennénk, úgy látom, hogy önök is gondolkodnak valamin. A sajtóban már lehetett erről valamit hallani, de azt hiszem, hogy fontos és időszerű lenne, hogy a bizottság keretei között a gazdálkodási helyzetről folytassunk egy egyeztetést. Köszönöm szépen. Befejeztük az első miniszteri meghallgatást. Sok sikert kívánunk önnek miniszterjelölt úr. Egy perc technikai szünetet tartunk Kiss Péter meghallgatását megelőzően. (Rövid szünet)
Melegváltással folytatnánk, mármint hogy a miniszterjelölt széke még meleg... (Derültség.)
A társadalompolitika összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszterjelölt meghallgatása
A második napirendi pont keretében szeretném köszönteni a társadalompolitika összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszterjelölt szerepében Kiss Péter ügyvivő kancelláriaminiszter urat.
Hadd adjam át a szót önnek! Alapvetően a kisebbségpolitika, a nemzetpolitika lenne a tárgya a meghallgatásunknak, hiszen a bizottságunk, a Külügyi és határon túli magyarok bizottsága a határon túli magyarokért azonos felelősséget, illetőleg azonos területen megnyilvánuló eltérő felelősséget tud magáénak, mint ahogy most ezt itt megtudhattuk. Kiss Péter miniszter úr tudtommal a hazai kisebbségi ügyekért is felel, de azt hiszem, elegendő, ha a határon túli kérdésekre, illetve ezzel összefüggő kérdésekre terjed ki a figyelme. Parancsoljon, jelölt úr!
KISS PÉTER, a társadalompolitika összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Formálisan nem tárgya a meghallgatásnak, de azt hiszem, úgy korrekt, ha azzal kezdem, hogy a kormány döntése szerinti feladatkörömben, tehát abban a statútumban, amely április 13-án nyilvánosságra került, másfél olyan kérdéskör szerepel, amely érinti a bizottság feladatkörét. Ez a korábbi évekhez hasonló módon egyrészt a nemzetpolitikai határon túli magyarság kérdése, a másik bizonyos ezzel érintkező kisebbségpolitikai kérdések. Hozzáteszem, hogy ez utóbbival kapcsolatban a délelőtti órákban az emberi jogi, kisebbségi bizottságban számot adtam a meghallgatási kötelezettségnek, és módunk volt véleményt cserélni a bizottság tagjaival.
Ezért tehát most a nemzetpolitikával kapcsolatos kérdésekről mondanék néhány bevezető megjegyzést azzal, hogy a statútum szerinti feladatköröm e vonatkozásban a korábbi években gyakorolt feladatomtól nem fog különbözni. Lényegében e területen annak a szakállamtitkárságnak a tevékenységére irányul a vezetői munkám, amelyet Gémesi szakállamtitkár úr vezet, ahova is a nemzetpolitika és a hazai kisebbségi kérdések vezetnek. Azért is tartom ezt fontosnak, mert ez nyilvánvaló módon tisztázza a jelenlévők előtt azt is, hogy ebből következően a társtárcákkal való kapcsolatban is az eddigi gyakorlat szerinti eljárást és munkamegosztást gondolom, és ezt írja elő az új statútumom is.
Nos, mindezek után az első helyen azt szeretném hangsúlyozni, hogy önök is tudják, immáron több, mint három éve új nemzetpolitikai irányokat, pilléreket alakítottunk ki a határon túli magyar vezetőkkel való együttműködésben, a velük való egyeztetést követően. Ennek két pillére a nemzeti identitás megőrzését szolgáló intézményrendszer és támogatások kérdése. A második pedig a fejlesztéspolitika, hiszen új keretet teremtett mindaz, ami ma már hál' istennek szintén köztudomású és trivialitás is, hogy a Kárpát-medencében élő magyarság mintegy 90 százaléka, döntő része az Európai Unió keretén belül működő országok körébe tartozik, ilyetén módon ez természetesen a hazai határon túli politikához, a határon túli magyar politikához új kereteket jelentett.
Természetesen ebből következik egy újabb elv is, amely úgy hiszem, szintén konszenzusos elv, méghozzá az, hogy az egyes határon túli magyar közösségekhez differenciált viszonyt alakítunk ki pont a helyzetük alapján, éppen azon helyzet alapján, amely elsősorban az európai uniós tagsághoz képest differenciált. Bár ez természetszerűen a helyzetüket, a fejlettségüket és a körülményeiket is tulajdonképpen magában foglalja, itt a Vajdaság és a kárpátaljai magyarság iránti külön is egyeztetett szolidaritás politikáját szeretném a figyelmükbe ajánlani, amely azt jelenti, hogy a támogatáspolitikában és a mi figyelmünkben is a létszámarányuknál jóval jelentősebb forrásokban, eszközökben részesülhetnek, és természetszerűen rájuk külön koncentrál a határon túli magyarságpolitika.
Említettem, hogy különös jelentőséggel bír az identitástudat megőrzésében az az új intézmény, amely a nemzeti jelentőségű intézmények programja, amely most már mintegy 700 millió forint éves támogatást jelent, és kiszámítható, három évre szóló szerződés keretében biztosított támogatást oktatási, kulturális, közművelődési intézményeknek, programoknak. Ez lehetőséget teremt arra, hogy ezek az intézmények stabilan működjenek, megszilárduljanak. Ezen a programon belül támogatjuk a magyar nyelvű felsőoktatást, szakemberképzést, ami továbbra is kiemelt prioritásként szerepel, a Sapientia Egyetemet, a Selye János Egyetemet, a Kárpátaljai Magyar Főiskolát, az Újvidéki Egyetemet, az Ungvári Nemzeti Egyetemet, annak a Hungarológiai Központját. Nem ebben a kategóriában, de jelentős módon támogatjuk a kolozsvári, a marosvásárhelyi és a nyitrai egyetemek magyar nyelvű képzéseit is.
Idén újdonság, hogy a kétévente megrendezésre kerülő biennále, a világ magyarságának kulturális fesztiválja 2009-ben első alkalommal külhoni helyszínen kerül megrendezésre Szerbiában, ahol nyilvánvaló módon a határon túli magyar kultúra mellett a magyarországi szerb kultúra bemutatása egy újabb színt visz a kulturális kapcsolatokba.
Közös törekvésünk volt általában is, itt a bizottságban is, többpárti alapon közös törekvésünk a szórványosodás lassításához való hozzájárulás ilyen-olyan intézményes módokon. Azért említem itt meg, hiszen mind a KMKF környékén, mind a kormányzati intézményekben erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy lassítsuk a szórványosodás folyamatát. Gondolom, hogy a következő években ezzel sok teendőnk lesz.
Kitérnék a Szülőföld Alapra is, ami jelentőségénél fogva nem kihagyható egy rövid bevezetőből sem, már csak azért sem, mert mintegy 2 milliárd forintra növekedtek a Szülőföld Alap forrásai, és a 2009. évben is sikerült ezen a szinten tartani. Fontos közösségi célokat támogat a Szülőföld Alap: kárpátaljai magyar lakta települések bekapcsolódását az internethálózatba, magyar nyelvű folyóiratok, könyvek kiadását, magyar nyelvű média fejlesztését és köztudomású, hogy számos oktatási intézmény kapott innen direkt fejlesztési támogatást, és számos kulturális szervezet is pályázhatott itt: Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Čemadok, Vajdasági Művelődési Intézet és mások is.
A fejlesztéspolitika kapcsán csak két, az elmúlt időszakban meglépett dolgot említenék meg már csak azért is, mert hogy ezek mutatják a kormányzati törekvéseket. Az egyik az a road-show sorozat, amely immáron a szomszédos országokban 21 alkalommal 2008-ban megrendezésre került, és lehetővé teszi, hogy meglegyen a tudás az európai uniós források felé fordulás, a jó gyakorlatok, a best practices átadására, térségi együttműködések létrehozására, új uniós szakemberek képzésére, illetve a laikus társadalom, a civil társadalom helyzetbe hozására. Hasonlóan fontosnak tartjuk az európai területi együttműködési csoportosulások létrejöttét, ezt a hálózatot elősegítő szervezőmunkát, amelyet kollégáink építgettek az elmúlt időszakban.
Utolsóelőttiként említem meg a nemzeti kapcsolattartási támogatás 2008. január 1-jétől működő rendszerét, amelyek enyhítik a Magyarországra történő beutazás terheit, és mint ilyenek, önökkel együtt azt kell mondjam: többpárti alapon alakítottuk ki a kereteit, és szintén említésre gondolom fontosnak a Kárpát-medencén túli, a nyugati magyarság támogatására irányuló kezdeményezéseinket. Ez ösztöndíj-, ösztöndíjjellegű programokra vonatkozik, illetve olyan határon túli programokra, amelyek a távolabb élő magyar közösségekkel való kapcsolattartást segítik elő, valamint van annak ma a világban jelentősége, hogy ha ezeken a közösségeken keresztül is érvényesíti, segíti érvényesíteni a nemzeti érdekeit Magyarország, és természetesen ezen közösségek önálló támogatásának is van értéke. Ez kiegészíti, színezi a magyar nemzetpolitikát.
A végén, de nem utolsósorban, talán inkább a legfontosabb hangsúllyal szeretném, elnök úr, illetve tisztelt bizottsági tagok, említeni azt, hogy az elmúlt időszakban alakult ki jó gyakorlat akár a bizottság és a kormány szereplőinek közreműködésével is, hogy a nemzetpolitikában képesek voltunk konfliktusok kezelésére és elhárítására közös pontokat keresni. Ezt, a közös pont keresésére irányuló erőfeszítést szeretném szolgálni a kormány oldaláról a következő időszakban. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen, miniszter úr. Engedjenek meg néhány megjegyzést a Fidesz részéről. Miniszter úr, azzal szeretném kezdeni, amivel ön befejezte. Sajnálatos módon azt kell megállapítanom, hogy a Miniszterelnöki Hivatal tisztségviselői sajnos nem igyekeztek kellőképpen hozzájárulni a nemzetpolitikai konszenzus megteremtéséhez az elmúlt években annak ellenére, hogy abban viszont igaza van, hogy voltak bizonyos kérdések, amelyekben kialakultak együttműködési pontok. Így például a szlovákiai magyarellenességgel szembeni közös fellépés mindenféleképpen ebbe a körbe tartozik.
De idetartozik nagyon szorosan, miniszter úr, az, hogy a hivatalában az államtitkár úr, illetőleg a helyettese nem mutatott megfelelő együttműködési hajlandóságot a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumával sem. Sőt, úgy is tudnám mondani, hogy az államtitkár úr számos alkalommal fúrta a KMKF keretei között kialakuló együttműködést. Ezt kifejezetten sajnálatosnak tartom, mert a magyar Országgyűlésben kialakuló többpárti együttműködést a kormányzat illetékes képviselőinek támogatnia lenne szükséges.
A legutóbbi albizottsági ülésünkön már meg sem jelent, nem hogy az államtitkár úr, hanem senki a hivatalából, ami meglehetősen nagy meglepetést váltott ki a határon túli magyar vezetők körében is. Hadd hangsúlyozzam: itt nem az én érzékenységemről van szó, hanem a határon túli magyar vezetőkéről.
Néhány tárgyi kérdést is hadd érintsek. Úgy vélem, hogy ha visszatekintünk az elmúlt időszakra, akkor itt a státustörvény körüli nézetkülönbségeinkkel kell kezdenem. Folytatnom kell a Magyar Állandó Értekezlet megszüntetésével. Azt hiszem, a KMKF nagyon jó példája annak, hogy az egyes magyar politikai erők ki tudnak alakítani normális együttműködést a nemzetpolititikában, de sajnálatos az, hogy kormányzati szinten - éppen kormányzati szinten - az együttműködést a kormányzat akkor szüntette meg - 2004 novemberében -, amikor számos politikai erő nem tudta elfogadni a népszavazási kampányban a Szocialista Párt által elfogadott álláspontot.
Ezt követően a kormányzat, a Szocialista Párt részéről egy durcás dacreakciónak vagyunk tanúi, és a Magyar Állandó Értekezletet gyakorlatilag úgy szüntette meg a kormányzat, hogy erről még egyébként döntést sem hozott. Az új kezdet talán erre is lehetőséget adna, miniszter úr, hogy mivel Gyurcsány Ferenc személyesen vállalt szerepet a kettős állampolgárság elleni népszavazási kampányban és olyan szerepet vállalt, ami, azt gondolom, hogy immáron nem köti Bajnai Gordont, nem köti az új miniszterelnököt.
Talán megfontolható lenne az is, hogy a Magyar Állandó Értekezletet - ami gyakorlatilag egy kollaterális vesztesége volt a népszavazásnak - is újraindíthatná a kormányzat, illetőleg a népszavazás tárgya a kettős állampolgárság kérdésében is. Úgy gondolom, hogy a kormányzat számára mód lenne, hogy próbáljon új lapot nyitni, hiszen a bizottságunkban ezzel kapcsolatban, úgy tűnik, meglehetősen nagy egyetértés körvonalazódik. A bizottság, alelnök úr részéről számos alkalommal elhangzott már a kettős állampolgárság kérdésében a nyitottság, de idesorolhatnám a házelnök véleményét is.
Miniszter úr, mi a véleménye? Lát-e esélyt arra, hogy magunk mögött hagyjunk egy nagyon rossz emlékű időszakot? Van-e önben elég elszántság, érez-e magában elég erőt ahhoz, hogy ebben a kérdésben megpróbáljon a magyar nemzetpolitikában valamifajta új fejezetet megnyitni? Úgy vélem, hogy az elmúlt években kialakult kiábrándultság, megosztottság, keserűség semmiféleképpen sem helyes, ha tartósan a magyar nemzetpolitika jellemzője marad.
Ne haragudjon, sok kérdés van, de már nem teszek fel sokat önnek. Az autonómia kérdését szeretném még felvetni. A határon túli magyarság az elmúlt húsz esztendőben kialakította azt a stratégiáját, hogy az autonómia-célkitűzéseket tartja a legfőbb, a helyzetükben lényegi elmozdulást hozó intézményi megoldásnak. Önök rendre szerepeltették különféle koncepcióikban és kormányprogramjaikban ilyen-olyan-amolyan rejtett megfogalmazásban az autonómiát, és fontosnak is tartják, amikor ellenzéki politikusok kérdést tesznek fel ezzel kapcsolatban önöknek, hogy leróják az autonómia melletti elkötelezettségüket, de ezen túlmenően nem érzékeltük egyetlenegy diplomáciai megnyilvánulásukban sem, egyetlenegy bilaterális vagy nemzetközi kezdeményezésükben sem, hogy egy kicsit is komolyan gondolnák a határon túli magyarok autonómiatörekvéseinek a támogatását. Várható-e, hogy ezen a területen valami változik, vagy fontosnak tartják a konszenzust hangoztatni ebben a kérdésben, illetőleg a kontinuitást hangoztatni, és csak arra számíthatunk, amit eddig is az autonómia területén kaphatott a kisebbségi magyarság önöktől? Várható-e valami elmozdulás ezen a területen?
Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Megítélésünk szerint az ön helyzete annyiban különbözik a külügyminiszter-jelölttől, hogy eddig is ezzel a kérdéskörrel foglalkozott. Azt kell mondanom önnek, hogy tekintettel arra, hogy a kormányt mi egy bukott kormány átalakulásaként értékeljük, eléggé csekély bennem a remény, hogy egy új irányváltásra kerülhet sor a nemzetpolitika területén, ezért a kinevezését nem tudjuk támogatni.
Hadd tegyem fel azt a kérdést a képviselőtársaimnak, hogy frakciómegnyilvánulásokra kerül-e még sor! (Jelzésre:) Az MSZP, illetve az SZDSZ képviselői jelezték hozzászólási szándékukat. Szabó Vilmosnak, majd pedig Kovács Kálmán képviselő úrnak adom meg a szót először. Ezt követően pedig várom a képviselői jelentkezéseket. (Jelzésre:) Gógl képviselő úr jelentkezett. Most Szabó alelnök úr következik.
SZABÓ VILMOS (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Miniszterjelölt Úr! Szakállamtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Ahogy elnök úr is mondta, itt ténylegesen egy folyamatosságról van szó, hiszen Kiss Péter miniszterjelölt úr eddigi kancelláriaminiszteri funkciójában is ezzel a területtel foglalkozott, ezt a területet felügyelte. Ez a mi szempontunkból meg is könnyíti a helyzetet, hiszen támogattuk a miniszter urat a korábbi alkalommal, amikor miniszterjelöltként ült itt, még kancelláriaminiszteri jelölése idején. Azt gondolom, nem okozok senkiben nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy most is ezt fogjuk tenni. Támogatni fogjuk.
Miért is támogatjuk? Nyilvánvalóan azért, mert úgy gondoljuk, hogy ezt a területet, a nemzetpolitikát, a határon túli magyarság ügyeit hozzáértéssel és azt mondhatom nyugodtan, szakmai tapasztalattal irányítja, és nem tekintenék el attól sem, hogy rendkívül sok személyes tapasztalata van, személyes becsülete és elismertsége a határon túli magyar közösségekben. Azt hiszem, ezt nemcsak a kormánypárti képviselőtársaim, hanem az ellenzéki kollégáim is megtapasztalhatták, és meg is tapasztalhatják.
Ahogy a miniszterjelölt úr bevezetőjéből is kitetszett, valóban számos olyan közös pont van, amelyben megtaláltuk az elmúlt években az együttműködést. Ezt én örömmel konstatálom, hiszen ez a terület nagyon sokáig, 2002 után teljes egészében a direktpolitika oltárán vérzett vagy vérzett el sok vonatkozásban. Ebben feltétlenül számottevőek azok a pontok, amelyekben megtaláltuk és adott esetben azt gondolom, most is megtaláljuk az együttműködést. Hogy ez éppen a délvidéki vagy éppen a felvidéki magyarság ügyeit jelenti vagy mást, azt hiszem, nagyon fontos.
Üdvözlöm a miniszterjelölt úrnak azt a szándékát, hogy ezt folytatni kívánja, és partner ebben. Remélem, és bízom benne, hogy a bizottság és a bizottságban ülő kollégáim is együttesen partnerek leszünk ebben. Nyilvánvalóan eddig is voltak olyan pontok, amelyekben teljesen eltért az álláspontunk, és ezek a pontok nyilván jórészt meg is fognak maradni. Másképpen látunk dolgokat. Ahogyan a miniszterjelölt úr elmondta, a nemzetpolitikában egyfajta átalakítást hajtott végre a kormány. Ezek a pontok, említette az elnök úr a kedvezménytörvényt, nyilvánvalóan meg fognak maradni. Azt gondoljuk, hogy a kedvezménytörvény ebben a formájában nagyon is jól szolgálja a határon túli magyarság érdekeit, ha úgy tetszik, az egyetemes magyar érdekeket.
Az elnök úr említett néhány pontot - részben engem személy szerint is -, az egyik a kettős állampolgárság ügye. Valóban tettem - ezt ma sem gondolom másként - az elmúlt hónapokban, ha úgy tetszik, években olyan megnyilatkozásokat. Azt hiszem, hogy ebben együtt tudnánk működni, elképzelhető, hogy tudnánk találni megoldásokat is. Egy feltétel azonban nagyon fontos: ezek olyan szakmai jellegű együttműködések legyenek, amelyek csak akkor kerülnek, ha úgy tetszik, a nyilvánosság elé, amikor találunk közös pontot, adott esetben akár a Vajdaságban, a Délvidéken élő magyar közösségek számára, akár Ukrajnában, ahol igen nehéz, hiszen az ukrán alkotmány kizárja a kettős állampolgárságot, és amennyire ismerjük, nem is nagyon akarnak változtatni ezen. Fontos feltétel tehát, hogy ez teljesüljön. Szerintem a miniszter úr ezt eddig is pártolta, de nem gondolom, hogy ezután ne tenné.
A Magyar Állandó Értekezlet tekintetében emlékeztetném az elnök urat - már csak azért is, mert az utolsó novemberi Magyar Állandó Értekezletet én elnököltem többek között, és az elnök úr is jelen volt -, hogy az nem azért szakadt meg, mert a Magyar Szocialista Párt álláspontját ott ne tették volna magukévá, hanem kifejezetten azért, mert a Fidesz igen erőteljes kampánnyal és erőteljes nyomásgyakorlással arra késztette a jelenlévő határon túli magyar vezetőket, hogy abba nem mehetnek bele... (Elnök: Kényszerítette?) Késztette, elnök úr, nem használtam azt a szót, amit ön most is csendben mondott. Megismétlem a jegyzőkönyv számára, hogy késztette. Ez pontosan így volt. Ezt megelőzően is késztette. A kormányzásuk idején lehet, hogy úgy volt, ahogy ön mondta, de ezt nem tudom, ezt inkább önnek kell tudnia.
Nos, az derült ki, hogy a Magyar Állandó Értekezlet arról szól, és csakis arról szól, hogy a kormánypártokat, hiszen koalíciós kormány volt, hogyan lehet bizonyos dolgokban elítéltetni. Ez régi vita közöttünk. Az biztos, hogy addig nem érdemes folytatni. Ha bármikor olyan szándék van, és van erre nyitottság, hogy közös együttműködés legyen, akkor biztosan lehet beszélni sok mindenről.
Az autonómia dolgában hasonlóképpen mondanám. Először is szögezzük le, hogy nem akármilyen irományokban, a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány volt az első, amely a kormányprogramjában erről szólt. Ezek nem akármilyen irományok, kormányprogramok. Ezt nem tette meg a Fidesz a kormányzása idején.
Másodszor felelősséggel tettük, tehát nem úgy például, ahogy a Fidesz a gyakorlatában tette, hogy megosztó politikával akár Erdélyben, akár Délvidéken, akár Kárpátalján vagy máshol bizonyos koncepciókat kiemelt és azt támogatta és azt várta el a kormánytól, amikor kormányon volt, és egyébként pedig mással nem foglalkozott, és ezt hibának rója fel. Azt hiszem, hogy ez így nem működik, és utalhatnék akár Szász Jenő támogatására, de nyilvánvalóan másokra is. Ez látványos kudarcot vallott, hiszen látjuk, hogy Szász Jenő ma hogyan van. Talán üdvözlendő, hogy most a Fidesz nem volt ellene, hogy Tőkés László és az RMDSZ együtt találjon közös platformot. Itt is van út, ahol el tudunk indulni, de az biztos, hogy felelősséggel. Azt mondani, hogy mi Budapesten írunk egy autonómiakoncepciót, utána föllépünk a szomdszédsági kapcsolatban és azt mondjuk, hogy ha ezt nem fogadják el, akkor irgum-burgum, nem tudjuk, hogy mi lesz.
Mint ahogy - visszatérve a kettős állampolgárságra - az sem megy, ha kormányon vagyunk, akkor azt mondjuk, hogy nem támogatjuk, mert nem aktuális. Sőt, büntetjük az RMDSZ-t, amikor aláírásgyűjtést szervez ezért, és ezzel abba is hagyatták.
Majd amikor ellenzékben vannak, akkor azt mondják, hogy ezt meg kell tenni, majd a népszavazáshoz is hatékony támogatást adnak. Nos, ezeken kell változtatni. Szerintem ha bizalmi tényezőt és tőkét teremtünk, akkor ezekről a kérdésekről is lehet beszélni, és én biztos vagyok benne, hogy a miniszter úr ezekben az ügyekben is nyitott. Ezek az eltérő pontok, amelyek megvannak, de szerintem bármikor föl lehet nyitni ezeket a csomagokat és tudunk róla beszélni.
Egy fontos, hogy ezek ne olyan bombasztikus direkt politikai megnyilvánulások legyenek, amelyek bejelentésre kerülnek sajtótájékoztatón, majd utána az az elvárás, hogy vagy csatlakozunk azokhoz - mert az az igazi nemzeti álláspont - vagy nem csatlakozunk, és akkor maradunk úgymond abban a nemzetietlen állapotban, amelyben önök szerint időnként vagy mindig is voltunk és vagyunk.
Nos, mindezek alapján és mindezeken túl eddigi tevékenységét tekintve miniszter úrnak miniszterjelöltként az itt elmondottakat is figyelembe véve és támogatva, szeretném jelezni és bejelenteni, hogy a Szocialista Párt képviselői támogatják Kiss Péter miniszterjelölt úr jelölését. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kovács Kálmán képviselő úr!
KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): A mai bizottsági ülésen elsősorban a jelölt alkalmasságáról kell álláspontot kialakítani, és azt gondolom, hogy ez alapján úgy, ahogy ezt a Házszabály is mondja, az eddigi tevékenysége, életpályája alapján kell ezt a döntést meghozni. Úgy gondoljuk, hogy különösen a válságidőszakban, de a kormányzás egyéb időszakában is Kiss Péter miniszterjelölt alapvetően egy konszenzuskereső és alapvetően jó válságmenedzselő karakterrel rendelkezik. Ez egyébként a határon túli ügyek területén szerintem kifejezetten fontos és más politikai tényezőktől is elvárható magatartás lenne. Ez egy olyan kényes kérdéskör, amelyben, azt gondolom, mindannyiunknak kicsit eltérő megközelítései vannak, de akkor szolgáljuk jól mind a saját anyaországbeli, mind a határon túli magyar célokat és érdekeket, ha valamilyen közös nevezőt találva közösen tudunk föllépni.
Csak emlékként mondom, hogy hol vannak azok az idők. Szerintem jó időszaka volt Magyarország nemzetközi megítélésének és ilyen értelemben jó időszaka volt a magyar gazdaság megítélésének is, amikor legalább a külpolitika területén megpróbáltunk egy konszenzusos külpolitikát vinni. Szerintem ez nagyon fontos kérdés, és ezen belül a határon túli vagy a magyar politikában a konszenzuskeresés - ha lehet mondani - még fontosabb. Az elmúlt időszakokban nem volt könnyű helyzetben a miniszter úr, amikor ezt a területet felügyelte.
Azt gondolom, hogy talán a több, nagyobb területen - elsősorban az erdélyi magyarságra gondolok, de látszik a felvidéki magyarság problematikájában is, de nyugodtan mondhatjuk Kárpátalját, és most mondhatnám a horvát területeket is - az elmúlt időszakra jellemző megosztó iránnyal, a szétaprózódó határon túli képviseleti iránnyal szemben most egy összefogásszerű irány kezdődik a határon túl. Remélhetőleg ez a folyamat folytatódik. Ebben szerintem jelentős szerepe volt a Miniszterelnöki Hivatalon belül miniszter úrnak és a szakállamtitkár úrnak, úgyhogy mi támogatjuk a miniszter urat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Gógl képviselő úr!
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Örülök, hogy miniszter úr, illetve miniszterjelölt úr a feladatmegosztásban azt a szerepét megtartja, ami eddig is az övé volt. Amit elvileg fölvázolt a támogatásfejlesztés, együttműködés, differenciált együttműködés elvei, ez, azt hiszem, nem nagyon vitatható. Van az összegszerűségében a 700 millió, 2 milliárd körüli, durván 3 milliárd körüli összeg az, ami fölhasználásra kerül.
Ennek az összegnek a nagysága már vitatható, hogy elégséges-e vagy több kellene erre. Válságkormánynak lesz minisztere Kiss Péter. Egy válságperiódusban az összegek tisztázott, rendezett, célnak megfelelő felhasználása különösen fontos. Ennek a területnek a pénzfelhasználását és annak a nyilvánosságra kerülését, a közzétett, nyilvántartott, tételes felhasználását törvény írja elő.
Így már talán ismerős lesz a miniszter úrnak, hogy 3 levélváltás történt köztünk. Decemberben írtam az elsőt. Tettem mindezt azért, mert itt a bizottság előtt 2 alkalommal került szóba, és nem tudtuk rendezni, és nem tudtuk tisztázni, mert korábban volt egy tételes nyilvántartás, ami hozzáférhető, ellenőrizhető volt. Az első válasz nagyon hamar megérkezett, január elején. A válasz az volt, hogy minden rendben van.
A második válasz leíró jellegű volt, a harmadik pedig egy picit kioktató, hogy talán rosszak az informátoraim. Ezt követően eleget tettem az útvonalnak, ellenőriztem, és azt kell mondanom, miniszter úrnak, hogy milliárd fölötti összeg egy összegben vagy két összegben van föltüntetve a Corvinuson keresztül, de a tételes felhasználás nincs föltüntetve. Ez rossz érzést kelt az emberben, mert amikor egyetértünk a differenciált elvvel, a differenciálás ténye nagyobb betekintést enged. Nem írtam negyedik levelet, mert úgy éreztem, hogy nem érdemes negyedszer hozzáfogni valamihez, de kérem önt, hogy ha egyetértünk abban, hogy a támogatás, fejlesztés, együttműködés differenciálási elvre épül, akkor a konkrét megvalósulás adja az ellenőrzés lehetőségét. A kérdésem az lesz, hogy van-e azóta kiegészítő információja vagy van-e előrelépés ebben, hogy nem félmilliárdos nagyságrendű blokkokban lehet ezt csak kontrollálni.
ELNÖK: Amennyiben nincs több kérdés, megadnám a szót a jelölt úrnak, parancsoljon.
KISS PÉTER, a társadalompolitika összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Ha megengedik, a végéről visszafelé haladnék, akkor még emlékszünk mindannyian a felvetésekre.
Nem akarok a képviselő úrral abban az igényben vitatkozni, hogy legyen általában is a közpénzek és különösen e területen a felhasznált források transzparenciája mindenki számára kielégítő. Felhasználói szinten foglalkozom - természetesen - a dologgal, ezért csak korlátozottan merek vitába szállni az ön állításával.
Én úgy ismerem, hogy a www.szulofold.hu honlapon keresztül ezek az információk nyilvánosak, és mindenki számára hozzáférhetők. Ezt az adatbázist a Szülőföld Alap Iroda munkatársai kell, hogy folyamatosan frissítsék. Ami a Corvinusnak átadott pénzeket illeti - ezt ellenőrizni fogom -, normál rendben két csatornán keresztül is be kell mutatni részletesebb bontásban ennek a felhasználását. Normál rendben a Corvinus honlapján, hiszen itt is közpénzről van szó a mai rendelkezéseink szerint. Erre nézve én most nem rendelkezem információval. Utána fogok nézni, azt tudom ígérni a képviselő úrnak.
Másrészt pedig a Corvinus teljesítő jelentését követően, tehát a pénz felhasználását követően kell, azt gondolom, a www.szulofold.hu oldalon a teljes elszámolásba integrálni. Tekintettel arra, hogy ez a feladatkör a Corvinushoz előző évben került át, ezért elszámolások ezekről a forrásokról talán mostanában lehetnek, tehát annak a részletes bontása a Corvinuson túl ebben a másik rendszerben most kellene valamikor megjelenjen, de ez feltételezés a részemről. Ennél precízebben nem merek állításokat tenni.
Visszafelé haladva: egyet kell értenem azzal, amit Szabó Vilmos alelnök úr mondott, mert a személyes törekvésemnek is az felelt meg az elmúlt időszakban, hogy hogyan járulhat hozzá szorgos, csendes munkával a kormányzat e területe ahhoz, hogy a magyar-magyar kapcsolatoknak lezajlódjék egy olyanfajta konszolidációja, amely még azon felek között is lehetőséget teremt az új kontaktusok megteremtésére, amely felek egyébként politikailag távol állnak egymástól. Azt kell mondjam önöknek, hogy a személyes törekvésem kifejezetten ez volt az elmúlt években. Meg tudnánk vitatni, elnök úr, azokat a kérdéseket késhegyig menő vitában, amelyeket ön felvet, és ön is tudja, hogy eltérő-e az álláspontunk. Szabó alelnök úr kifejtette azt az álláspontomat, amit magam is képviselek. Én mégsem teszem, hogy kiélezem ezeket a kérdéseket, mert éppen azt tekintem a feladatomnak, hogy az együttműködési pontokat keressük. Nem ígérek önnek fordulatot természetesen, és remélem, ön sem feltételezi, hogy egy rövid párbeszéd után az ember feladja a több éves álláspontját, és azt mondja, hogy most, a meghallgatáson, ebben a pillanatban már másképp látom. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy alkotó vitának nem lehet hatása a kormányzati álláspontra. Lehet.
Többek között ez is ahhoz a befogadó magatartáshoz vezetett, amit Szabó Vilmos úr úgy fogalmazott meg, hogy amely bizony a kettős állampolgárság vonatkozásában egy nyitott, nem a politikát felülíró, ámde a kettős állampolgársághoz való hozzáférés lehetőségét időben jelentősen könnyítő és eljárásban jelentősen könnyíteni képes álláspont irányába mutat. Mondanom sem kell önöknek, önök is ismerik a számokat, hogy az elmúlt három évben több, mint 25 ezren kaptak magyar állampolgárságot honosítás vagy visszahonosítás révén. Közülük 23,5 ezren, tehát az összes érintett 93 százaléka a szomszédos országok állampolgárai közül kerültek ki. Kérem szépen, ahogy mondani szokták, ez egy kisvárosnyi mérték. Ilyen értelemben tehát azt hiszem, abban kell hangsúlyoznom a kormány további nyitottságát, hogy az állampolgárság megszerzésének folyamata, hosszúsága, eljárási szabályainak módosítása vonatkozásában kell önöknek jeleznem, hogy készek vagyunk befogadni további javaslatokat. Jelzem, hogy egyébként az elmúlt időszakban éppen a kormány erőfeszítései következtében jelentősen könnyebbedtek ezek a szabályok. Azt gondolom, a továbblépésnek van perspektívája.
Az autonómiák kérdéséhez egy személyes megjegyzést szeretnék hozzátenni. Valóban magas szintű kormányzati elkötelezettségek nemcsak deklarációs céllal, hanem kifejezetten programadó céllal fogalmazódtak meg a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány időszakában. Önök is emlékeznek rá, hogy nem volt olyan magyar-román együttes ülés, ahol ezt a kérdést a magyar fél ne tűzte volna napirendre, hozzátéve, hogy azzal az európai realitással tettük, hogy autonómia csak a kisebbség és a többség megállapodásával megteremthető kategória. Bár ez persze trivialitás, de nem gyávaság, hanem annak a hangsúlyozása, hogy Európában a többség képes arra, hogy a kisebbséggel megállapodjon autonómiákat illetően. Mi ennek a szorgalmazása pártján voltunk a megelőző időszakban, és én fenn akarom tartani ezt az álláspontomat.
Az a fajta óriási változás, ami történik azáltal, hogy a körülöttünk lévő országokkal együtt az Unió tagjai vagyunk, és fokozatosan bomlanak le immáron a munkaerő-piaci határok és korlátok, ez alapvetően írja át a korábbi felfogásunkat a nemzeti együttélést illetően. Mi magunk, mint tudják, egyoldalú lépéssel az összes munkaerő-piaci korlátozást partnerségi viszonylatrendszerben 2008. január 1-jével megszüntettük. Ezek a lehetőségek, hogy újra felépüljenek egy válság utáni világban, hogy ne csak papíron írott esélyként legyenek, természetesen sok dolgot jelentenek, sok munkát jelentenek a számunkra is. Látjuk, hogy Nyugat-Európában ez működik. A kölcsönös személyes, egzisztenciális, kereskedelmi, gazdasági érdekek folyamatosan átírják a múlt konfliktusait. Látszik, tanulság nekünk, a deklaráció még nem, a közös politikai közösséghez tartozás még nem, de ezek az apró civil érdek- és gazdasági szálak eséllyel átírhatják. Ez még nem a magyar-román, a magyar-szlovák és a magyar-szerb és más kapcsolatokon látszik ma még, de az esélyét már kitapinthatjuk, és látjuk Nyugat-Európa országaiban, akár ha csak a francia-német kapcsolatrendszerre utalok.
Szeretném megelőlegezni az elnök úrnak a megelőző kormányt minősítő szavai ellenére is együttműködésemet azon a területen, amely területen biztató, egy-két kérdésben, például a szlovák-magyar viszony kérdésében itt, a bizottság körében kialakult együttműködés kínálkozik. Ugyanilyen természetű együttműködések más esetekre vonatkozóan akkor is lehetségesek, ha általában vagy akár a fő irányát, vagy akár a párbeszéd intézményrendszerét illetően fennmarad a véleménykülönbség köztünk a következő időszakban is. Köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterjelölt úr. Egy megjegyzésem lenne. Ha meg akarják oldani a kettős állampolgárság témát, akkor kezdeményezzenek egyeztetéseket, miniszter úr. Azt gondolom, hogy önök kormányoznak, a parlament pedig parlament. Ha önökben van erre vonatkozóan együttműködési készség, akkor ne azon versenyezzünk, hogy ki demonstrálja jobban az együttműködési készségét, hanem kezdeményezzenek konkrét javaslat alapján egyeztetést. Úgy gondolom, hogy ez előremutató lenne. Ha nem akarják fordulatnak nevezni, ne nevezzék fordulatnak, de előremutató dolog lenne. Ha önök meg akarnák oldani ezt a problémát, akkor álljunk neki. Várjuk az erre vonatkozó javaslatokat. Nem hiszem, hogy meg kellene fojtani a normális eljárási rendet. Nem az ellenzék, hanem a kormány feladata az ezzel kapcsolatos javaslatok megfogalmazása. Ennyi kiegészítéssel szeretném üdvözölni azt, ami elhangzott az ön részéről, illetve az alelnök úr részéről, ami a konkrét kérdést illeti.
Ha nincs több megjegyzés, akkor felteszem szavazásra. Ki támogatja a jelölt urat? (Szavazás.) Tizenegy igen szavazat. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Kilenc ellenszavazat. A bizottság támogatja. Sok sikert kívánunk önnek a megerősített határon túli felelősségében! (Kiss Péter: Köszönöm, elnök úr. Jó munkát kívánok mindannyiuknak!) Köszönjük szépen. Viszontlátásra! (Kiss Péter, Gémesi Ferenc és Karácsony Mihály távoznak a tanácsteremből. - Rövid szünet.)
Még van 1 napirendi pontunk. Folytatjuk a szerb bűnözési megállapodással. Lehet, hogy át fog menni. Előre nem láthatjuk. Jó napot kívánok, köszöntöm önöket: Höltzl Lipótot és Fógel Reginált. Nagyon rövid kiegészítést szeretnénk kérni, parancsoljanak!
Höltzl Lipót (IRM) hozzászólása
HÖLTZL LIPÓT (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A törvényjavaslat célja a Magyar Köztársaság és a Szerb Köztársaság között a bűnüldöző szerveknek a határokat átlépő bűnözés megelőzésében és a szervezett bűnözés elleni harcban folytatott együttműködésről szóló megállapodásának megerősítése.
ELNÖK: Höltzl úr, egy kicsit vegye közelebb a mikrofont, hogy hangosabb legyen. Köszönjük.
HÖLTZL LIPÓT (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Mint sajnálatosan ismeretes, napjainkban a bűnözés, ezen belül is a nemzetközi bűnözés egyre nagyobb méreteket ölt. A bűnözők kihasználják a szabad utazási lehetőségeket, ezért egyre hatékonyabban, egyre modernebb módszerekkel kell ezen szervezett bűnözői körök ellen fellépni.
Ennek a hatékony fellépésnek az egyik eszköze ez a nemzetközi szerződés, amely megteremti azokat a lehetőségeket, modern együttműködési formákat, amelyeket a bűnüldöző szervek a bűnözés leküzdése érdekében használhatnak. Ilyen modern együttműködési formák az információcsere, a személyek és tárgyak körözése, az ellenőrzött szállítások bevezetése, a közös bűnfelderítő csoportok létrehozása, együttműködés a közös kapcsolattartási szolgálati helyeken és így tovább. Ahhoz, hogy a szerb és a magyar bűnüldöző szervek egymással együtt tudjanak működni, szükség van erre a nemzetközi szerződésre.
Ennek hiányában az együttműködésre nem kerülhet sor. Ezért kérem a tisztelt bizottságot, hogy támogassa az előterjesztést. Köszönöm.
ELNÖK: Sorban kérem a kérdéseket. (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs hozzászólás, kérdés, fölteszem szavazásra. Ki támogatja az előterjesztést? (Szavazás.) Egyhangú. Nagyon szépen köszönjük a megjelenésüket, jó munkát kívánunk önöknek.
Egyebek. A következő ülésünk április 21-én 10 órakor lesz. Az Információs Hivatal fog aktuális tájékoztatást adni, valamint nagyköveti meghallgatások lesznek. (Dr. Gedei József szólásra jelentkezik.) Tessék, képviselő úr!
DR. GEDEI JÓZSEF (MSZP): És természetesen a Külügyi bizottság ülése előtt 1 órával a transzatlanti albizottság NATO-csúcs napirenddel ülést tart. A bizottság tagjait szeretettel és tisztelettel várjuk, tiszteljék meg az albizottság ülését.
ELNÖK: Tehát 21-én 9-kor transzatlanti albizottság. Egyéb egyéb? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, az ülést berekesztem. Jó munkát, viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 54 perc)
|
Németh Zsolt | |
|
a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezetők: Vicai Erika és Barna Beáta