KHTB-12/2009.
(KHTB-99/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2009. május 26-án, kedden, 10 óra 39 perckor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Tájékoztató a romániai magyar köztisztviselők leváltásáról *
Tőkés László európai parlamenti képviselő hozzászólása *
Kérdések, hozzászólások, reflexiók *
Jelentés az Országgyűlés Honvédelmi és rendvédelmi bizottsága és a Külügyi és határon túli magyarok bizottsága részére a NATO SOFA és a PfP SOFA Megállapodás végrehajtásáról *
Dankó István szóbeli kiegészítése *
A környezetvédelmi ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatásoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én elfogadott egyezményhez kapcsolódó szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartásról szóló, Kijevben, 2003. május 21-én elfogadott jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló T/9710. számú törvényjavaslat általános vitája *
Fehérvári Ákos (KVM) hozzászólása *
A veszélyes áruk nemzetközi közúti szállításáról szóló európai megállapodás (ADR) "A" és "B" melléklete 2009. évi módosításaival és kiegészítéseivel egységes szerkezetbe foglalt szövegének kihirdetéséről szóló T/9800. számú törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (Általános vita) *
A Bernben, 1980. május 9-én kelt nemzetközi vasúti fuvarozási egyezmény (COTIF) módosításáról Vilniusban elfogadott, 1999. június 3-án kelt jegyzőkönyv "C" függelékének melléklete a 2009. évi módosításokkal és kiegészítésekkel egységes szerkezetbe foglalt szövegének kihirdetéséről szóló T/9801. számú törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (Általános vita) *
Bujdosó Lajos (KHEM) hozzászólása *
Tájékoztatót tart:
Szabó Vilmos, külügyi államtitkár
Tőkés László, az Európai Parlament képviselője
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Szakács László (MSZP), a bizottság alelnöke
Hárs Gábor (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP)
Kőhelyi István (MSZP)
Kránitz László (MSZP)
Velez Árpád (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Horváth János (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Gedei József (MSZP) Kőhegyi Istvánnak (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP) Hárs Gábornak (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP) dr. Kozma Józsefnek (MSZP)
Dr. Gruber Attila (Fidesz) Balla Mihálynak (Fidesz)
Dr. Nagy Andor (KDNP) Németh Zsoltnak (Fidesz)
Kovács Kálmán (SZDSZ) Velez Árpádnak (MSZP)
Tőkés László, az Európai Parlament képviselője
Berecz Mariann (Külügyminisztérium)
Dankó István (Honvédelmi Minisztérium)
Domján László (Honvédelmi Minisztérium)
Bujdosó Lajos (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium)
Fehérvári Ákos (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
(A bizottság 9 óra 10 perctől 10 óra 39 percig zárt ülés keretében tanácskozott,
melyről külön jegyzőkönyv készült.
A nyílt ülés kezdetének időpontja: 10 óra 39 perc.
A sajtó képviselői visszatérnek az ülésterembe.)
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszöntöm önöket, a sajtó képviselőit a bizottság nyílt ülésén. Ahogy megtalálták a helyüket, folytatnánk a bizottság ülését.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink! Engedjék meg, hogy a külügyi bizottság ülésén nagy tisztelettel köszöntsem főtiszteletű Tőkés László püspök urat, az Európai Parlament képviselőjét, a Magyar Összefogás listájának a vezetőjét, aki egy meglehetősen nagy kampány kellős közepében van. Hasonlóképpen szeretném köszönteni az ülésen Szabó Vilmos államtitkár urat, a határon túli magyarság ügyének szakértőjét a kormányzatban, illetve Berecz Mariann főosztályvezető asszonyt.
Jelzem a vendégeinknek, hogy az államtitkár úr a külföldi útja miatt sajnos nem tud végig velünk maradni, de örülünk annak, hogy a főosztályvezető asszony igen.
Tájékoztató a romániai magyar köztisztviselők leváltásáról
A 2. napirendi pontunk címe: "Tájékoztató a romániai magyar köztisztviselők leváltásáról". Egy nagyon szomorú aktualitása a mostani magyar-román kapcsolatoknak, hogy erről a kérdésről kell beszélnünk, de azt hiszem, a Külügyi és határon túli magyarok bizottságának, nekünk ez Házszabály szerint ránk rótt kötelezettségünk. Ha ilyen problémák felmerülnek egy adott határon túli magyar közösség életében, akkor nekünk napirendre kell tűznünk az ilyen kérdéseket. Arra szeretném kérni a Magyar Összefogás listájának a vezetőjét, Tőkés László európai parlamenti képviselő urat, hogy röviden ismertesse ezt a leváltási ügyet, helyezze megfelelő kontextusba, mennyire súlyos ez a probléma. Mit gondol, milyen feladatai vannak adott esetben az anyaországnak? Milyen erőfeszítéseik vannak önöknek, hogyan tudunk az adott kérdésben helyes álláspontot kialakítani?
Püspök úr, öné a szó.
Tőkés László európai parlamenti képviselő hozzászólása
TŐKÉS LÁSZLÓ, az Európai Parlament képviselője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Köszönöm a lehetőséget, hogy együtt hajolhatunk nemzetünk ügyei fölé ezen a délelőttön, ez esetben külön hangsúllyal a romániai erdélyi magyarság ügyei fölé. Hadd említsem - és köszönjem - meg, hogy legutóbb a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács éppen ebben a teremben ülésezett. Köszönöm a külügyi bizottságnak, hogy lehetővé tette azt is - ennek jelképes üzenete is volt -, hogy visszataláltunk az Országházba, amelytől elszakítottak bennünket évtizedekkel ezelőtt. Kontextusba helyezve a kérdést, külön örvendek, hogy Szabó Vilmos államtitkár úr is itt van, mert hiszen akkor a magyar parlamenti képviselet és a kormány egyazon időben foglalkozik a határon túli magyarok ügyeivel. (Szabó Vilmos távozik a tanácsteremből.)
Kontextusba helyezve a napirenden szereplő kérdést, szemléletes módon úgy fogalmaztam meg, hogy egy politikai sertésinfluenza-járvány látszik a Kisantant országain végighaladni. Hónapokkal ezelőtt, másfél hónappal ezelőtt Szlovákia és Ukrajna ügyében intéztem levelet az Európai Parlament és az Európai Bizottság főméltóságaihoz, biztosaihoz. Fel is szólaltam ebben az ügyben. Szerbia ügyében egy közmeghallgatást szerveztünk Becsey Zsolt képviselő úrral együtt, és amit nem gondoltunk volna akkor, Románia is rövid időn belül utolérte az említett országok teljesítményét a magyarellenesség vonatkozásában: kolozsvári műemlékfeliratok, majd a köztisztviselők leváltása következett. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, mely a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel választási megegyezést kötött, külön kiállt ebben az ügyben az elbocsátottak védelmében, az etnikai tisztogatás ellenében. Múlt pénteken a csíkszeredai tüntetésen is részt vettem az RMDSZ vezetőivel együtt. Ugyanaznap megkereséssel fordultam José Manuel Barroso elnök úrhoz, Hans-Gert Pöttering EP-elnök úrhoz, valamint Leonard Orban soknyelvűségért felelős román biztoshoz, akinek stílusos módon magyar nyelven küldöttem el a megkeresést. A Magyar Református Egyház debreceni nagygyűléséhez is levelet intéztünk. Kértük, hogy imádkozzanak értünk, és emeljék a református világ közfigyelmének a középpontjába ezt a kérdést.
Nos, több dokumentumot hoztam. Az említett felsorolásban szereplő dokumentumok mindegyikét átküldtük ide, hogy aki igényt tart rá, tanulmányozhassa. Nem tudom, itt mi a szokás, esetleg hivatalból kiosztják a képviselő uraknak. Szabó Vilmos államtitkár úrnak már átadtam egy köteggel magyar nyelven, angol nyelven.
ELNÖK: Megkérem a titkárságot, hogy ossza szét a képviselőknek a püspök úr anyagait.
TŐKÉS LÁSZLÓ, az Európai Parlament képviselője: Köszönöm. A megyei kormányzati intézmények vezetőinek leváltásáról egy külön dokumentumot készítettünk a mai napra. Nem tudom, mennyire részletezzem. Nem akarom rabolni az időt - a tények olvashatók és közismertek. Mindent egybevetve, az összes erdélyi megyét tekintve 125 magyar nemzetiségi vezetőt váltottak le a 222-ből, tehát több, mint felét leváltották. Itt van egy megyére lebontott kimutatás a leváltásokról. Tehát 222-ből 125-öt váltottak le, vagyis 56 százalékát váltották le a képviselőknek.
Nos, hogy árnyaltabban lássuk a kérdést, az is igaz, hogy amikor kormányon volt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, akkor besétált a csapdába olyan értelemben, hogy pártpolitikai egyezkedések tárgyát képezte, hogy hány RMDSZ-es személyt helyezhetnek megyei kormányzati hivatalok élére. Most, amikor nem működött a pártpolitikai alkuhelyzet, és amikor kitették az RMDSZ-t a kormányból, akkor íme, politikai síkon nézve ez a következménye. Ezzel szemben mi, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács mindig az autonómia, az önrendelkezés szükségességét, az alanyi jogon kijáró etnikai arányoknak megfelelő középviselet megkérdőjelezhetetlenségét képviseltük, és ezt mondtuk a román újságíróknak is, hogy na, látják, uraim és hölgyeim, hogy ha eddig nem értették, hogy miért van szükségünk autonómiára, akkor most tökéletesen megérthetik. Ilyen szempontból ez szépséghibája a tiltakozásnak, mert nem is annyira magyar, mint inkább RMDSZ-es tisztviselőket bocsátottak el. Ha pártpolitikai síkon nézzük, a pártkiválasztás működött az etnikai nemzeti elvű kiválasztással szemben, de ez nagy tanulság, a választási összefogáson túlmenően az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum is létrejött. A továbbiakban a június 7-i választás után arra törekszünk, hogy ezen felismerések birtokában is most már szilárdítsuk meg a magyarság helyzetét, az autonómia mellett együtt lépjünk fel. A tanügyi autonómia például megvédene bennünket a tanfelügyelőink leváltásától. Hargita megyében egy olyan hölgy lett a főtanfelügyelő, aki nem is tud magyarul, és Erdélyen kívüli származású. Ez olyan, mintha egy muzulmán vezetőt neveznének ki a Katolikus Egyház élére - mondom egy kicsit sarkítva. Egyáltalán nem ért hozzá, és nem szívügye.
Nos, ebben a helyzetben engedjék meg, hogy végül egy pár következtetést vonjak le a magyar külpolitika, a határon túli magyar külpolitika, a kétoldalú politika, szomszédságpolitika vonatkozásában. Egészében véve olyan képünk van a magyar szomszédságpolitikáról és a határon túli politikáról, mely kettő az antalli külpolitika három prioritásának a két eleme volt valamikor. Egészében véve olyan képünk van erről a politikai helyzetről, hogy jó irányba haladnak a dolgok, minden rendben van tulajdonképpen, de vannak még problémák, nehézségek. Nagy eredményeket értünk el, de még vannak negatív tendenciák.
Ezzel szemben engedjék meg, hogy azt mondjam, hogy ez nem adekvát jellemzése a helyzetnek. Megítélésünk szerint legutóbb a Miniszterelnöki Hivatalnak egy kimutatása jelent meg a magyarság vészes fogyatkozásáról a határon túli részeken. Véleményem szerint, a fokozatos térvesztés jellemzi a határon túli magyarok helyzetét, az apadás, térvesztés, leépülés. Hogy ebben vannak ennek ellentmondó kivételek és eredmények, ez megint egy más kérdés. Végül is örvendünk egy gyönyörűen elszavalt versnek vagy a legegyszerűbb eredménynek is, ha az megörvendezteti a határon túli magyarok lelkét.
Valójában egy nemzeti humán katasztrófa veszélye fenyeget bennünket. Más síkon a homogenizációs politika, megítélésem szerint, tovább folytatódik, a Székelyföld betelepítése tovább folytatódik. Ennek két fő iránya van, az egyház általi kolonizáció és a karhatalmi betelepülés. Ma már szinte nyilvánvaló, hogy a szerbhez hasonlóan egy olyan román titkos elv működik, hogy minden településen legyen román ortodox templom. Erről sokat beszélhetnék, de nem akarom rabolni az idejüket. Sólyom László elnök úr megaláztatása is arra figyelmeztetett, amit ő mondott ki a nyergestetői beszédében, hogy nincs hová hátrálni tovább.
Verespatak másmilyen síkon ugyanebbe az irányba mutat, ezt a dokumentumot is elhoztuk. Egy megkeresést intéztem az Európa Tanács főméltóságaihoz, még a megelőző hónapok egyikében, és felszólaltam ebben az ügyben az Európai Parlamentben. Ez az ügy talán közös ügye Romániának és Magyarországnak. Inkább azt kéne néznünk, ami összekapcsol. Még a román ortodox egyház is ellene van, a román tudományos akadémia ellene van a verespataki beruházásnak. Az összes Verespatak vidékét környező megyének rosszul jön tulajdonképpen. Valahogyan a turizmus irányába kellene elvinni Verespatak és az Aranyos-völgye fejlesztési irányát. Nagy összefogással talán sikerül még megakadályozni azt, ami Magyarországot is nagymértékben veszélyezteti, mint Románia közvetlen szomszédját, és a vidéknek a közvetlen szomszédságát.
Azt mondanám végül, hogy higgyék el, hölgyeim és uraim, hogy a környező országokkal fenntartott külpolitikai kapcsolatai, Magyarország kapcsolatai még az alapszerződések minimumszintjét sem haladják meg. Addig nem lehetünk nyugodtak, ameddig törvényes és intézményes formában nem rendezzük a magyarság helyzetét. Itt a szokásos kirakatpolitika, a nemzetközi közvéleményt és politikát félrevezető román politika van folyamatban, melynek meg kell találnunk az ellenszerét.
Nagyon köszönöm, hogy legutóbb is a bizottság elnöke, Németh Zsolt és munkatársai, képviselőtársai Bukarestben jártak, és ebben a szellemben képviselik az ügyeinket. Az autonómia ügyében Sólyom László elnök úrnak is mértékadóak a megnyilatkozásai. Orbán Viktor legutóbb járt Erdélyben, ő is ebbe a sorba illik. Higgyék el, hogy minden engedékenység vagy kompromisszumnak tűnő meghátrálás csak felbátorítja az alapvetően a kilencvenéves nacionalista kurzusát tovább folytató szomszédos többségi nacionalizmusokat és nemzetpolitikákat.
Választások közelednek. Én azt mondanám, hogy ez egy értékelvű választás. Ha Szabó Vilmos így fogalmazott, hogy Románia regionális közhatalom státuszra törekszik, éppen kiszámítottuk, hogy ha a magyarság jól szerepel Romániában az Összefogás listáján, ha Felvidék le tudná küzdeni a mostani megosztottságát, akkor ugyanannyi magyar képviselőt juttathatnánk az Európai Parlamentbe, mint Románia. Végezzenek csak egy kisebb számítást, és kiszámítható, és akkor mi is valamikori európai középhatalom státuszunk tudatában egységesen képviselhetnénk a magyar érdekeket, és védhetnénk meg a határon túli magyarság ügyét.
Azt mondtam az ottani magyar választópolgároknak, hogy drága testvéreim, ti most, amikor szavaztok, nem csupán arról döntötök, hogy hányan jutunk be az Európai Parlamentbe, hanem ellene szavaztok ennek a nacionalista, kisebbségellenes, magyarellenes politikának, a román intoleranciának, és a demokráciáért szavaztok egyazon időben. Tehát ez a kétszeresen fontos tétje a küszöbön álló választásoknak.
Örvendek, és büszke vagyok arra, hogy végre sikerült tető alá hozni egy olyan, amilyen összefogást. Köszönjük az anyaországbéli testvéreink cselekvő támogatását, és ha az összefogás Erdélyben így működik, azt reméljük, hogy az egész Kárpát-medencében így fog működni ez az összefogás.
Végül fogadják el jelképes ajándékképpen ezt a kiadványt (Felmutatja.), amit most az európai parlamenti csonka ciklusban végzett tevékenységem keresztmetszeteként adtunk ki Deputáció címen, Temesvártól Brüsszelig alcímmel.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük, püspök úr, a rövid expozét, illetve ezt az ajándékot, ami, azt hiszem, hogy tényleg egészen egyedülállóan tükrözi, hogy egy év alatt az Európai Parlamentben milyen fantasztikus munkát lehet elvégezni. Szeretnék - talán bizottsági elnöki pozíciómban is megtehetem ezt - gratulálni ehhez az egyedülálló teljesítményéhez. Bízunk abban, hogy jó reménnyel lehetünk afelől, hogy tudja ezt a munkát folytatni.
Ami a dekoncentrált intézmények vezetőinek a leváltását illeti, szeretném kifejezni egyetértésemet, hogy ezt rendkívül súlyos helyzetnek ítélem meg. Magáért beszél az a néhány adat, amit itt részben már Tőkés László is említett. A 222 vezetőből 125-öt váltottak le; ez 56 százalék, és 58 vezetőt - összeadtam a három székely megyét - Székelyföldön váltottak le, tehát gyakorlatilag a leváltott vezetők felét Székelyföldön váltották le, és ez az összes leváltott vezető 25-30 százalékát jelenti. Azt hiszem, hogy nyugodtan fogalmazhatunk úgy, hogy ez egy politikai, etnikai tisztogatás.
Elítéljük ezt a magyarellenes politikai tisztogatást. Szeretném megjegyezni, hogy ennek a hátterében meghúzódik egy nagyon súlyos további probléma. Monteano prefektus úr a köztisztviselők adatait firtató határozatot hozott, amikor egy román megyei prefektus a köztisztviselők etnikai hátterét firtatja annak érdekében, hogy el lehessen őket bocsátani. Ez a köztisztviselők etnikai alapon történő diszkriminációja. Amikor ezzel találkozunk, akkor ki kell mondanunk, hogy ez nemcsak a román jogba, hanem az Európai Unió jogába is nagyon közvetlenül ütközik. Várjuk, türelmetlenül várjuk, hogy a diszkriminációellenes hatóság Romániában milyen módon fogja a magyar tisztségviselők, köztisztviselők származását firtató eljárást minősíteni, és hogy milyen politikai és jogi következményekkel fog Monteano prefektus úr eljárása találkozni. Úgy gondolom, hogy Románia - ahogy püspök úr elmondta - az elmúlt hónapokban valóban egy olyan úton indult el, amely félő, hogy az 1990-es évek etnikai feszültségekkel terhes időszakát hozza vissza.
Romániának szeretnénk az emberi jogi erőfeszítéséiben segíteni. Moldova viszonylatában szeretnénk segíteni. Ukrajna viszonylatában szeretnénk segíteni. Romániának el kell döntenie azt, hogy Magyarországgal együtt kíván működni az emberi jogi és a kisebbségi normák képviselete és érvényesítése területén, vagy pedig visszahozza a kilencvenes évek feszültséggel terhes időszakát. Romániának el kell döntenie, hogy kettős mércével kíván-e mérni alapvető emberi jogi kérdésekben.
Magyarországon a döntés megszületett. Mi Romániával együtt szeretnénk működni. Mi ígéretesnek tartjuk azt a folyamatot, amely az Orban-Nastase megállapodástól, úgy gondolom, nagyon látványosan a 2000-es éveket jellemezte. Szeretnénk együttműködni, és ennek érdekében a Magyar Országgyűlés pártjai, a négy parlamenti párt készen áll az együttműködésre, mint ahogy együttműködtünk a szlovákiai felvidéki magyarok jogainak a védelme érdekében, a délvidéki magyarverések ellen, az erdélyi magyarság jogainak a védelmében is a parlamenti pártok együtt kívánnak működni. Erről szól az az együttműködés is, amelyet az elmúlt hetekben sikerült az erdélyi magyar európai parlamenti képviseletet kitűző erők és a Magyarországi politikai erők között kialakítani, és különösen a mi feladatunk, a Külügyi és a határon túli magyarok bizottságának a feladata, hogy megpróbálja ezt az egyetértést, ezt az együttműködést formálni ebben a nagyon aggasztó és nagyon súlyos helyzetben.
Úgy vélem, hogy az erdélyi magyaroknak is meg kell adni a választ. Az európai parlamenti választás június 7-én egy kiváló alkalom az erdélyi magyar közösség számára, hogy állást foglaljon ebben a kialakult helyzetben. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy az erdélyi magyarok a Magyar Összefogás listájának a minél nagyobb arányú támogatásával tudnak állást foglalni az etnikai diszkrimináció fokozódó jelenségeivel szemben.
Főosztályvezető asszonynak szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy itt van közöttünk. Kérdéseket, megjegyzéseket lehet a kormányzathoz, illetve a püspök úrhoz is intézni. Szeretném kérni a képviselőtársaimat, hogy fogalmazzák meg a kérdéseiket. (Jelzésre:) Hozzászólásra következik Kozma alelnök úr, Horváth képviselő úr, aztán majd várom a további jelentkezéseket.
Kozma alelnök úr!
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Azért szólítom így Tőkés László püspök urat, merthogy a legfontosabb minőség és a legfontosabb üzenet most, ebben az időszakban az európai parlamenti választási helyzet, és meg is mondom, hogy miért gondolom így ezt a dolgot. Amikor a magyar kisebbség helyzetének a megítélése, a helyzet romlása válik fontos kérdéssé, akkor világos, hogy a püspök úr által is említett két megoldás, két út kínálkozik minden demokráciában. Az egyik a kisebbségeknek az európai demokratikus normák szerinti kezelése, vagyis számukra azon jogok biztosítása, amely Európa boldogabbik felén sok országban nem kérdéses, hogy ezeket biztosítani kell. Ez a hányatottabb sorsú és múltú európai térségben - úgy látszik, ez a mi térségünkre is jellemző sajnos - nem automatikus, ez magától nem akar menni.
A másik aspektusa a dolognak pedig az, hogy parlamentáris demokráciában élünk, ahol megtanulhatta mindenki azt, és az erdélyi magyarság is megtanulta azt, hogy a parlamenti képviselet igenis garanciális elem lehet a képviseletben, az érdekek képviseletében. A romániai magyarság európai parlamenti képviselete pedig - beleértve ebbe a most itt megismert, Tőkés László által végzett tevékenységet is - európai szinten is lehet egy garanciális elem. Természetesen az Uniónak és a többi szervezetnek, az Európa Tanácsnak is megvannak a maga kisebbségvédelmi intézményei, kisebbségvédelmi struktúrái, de ez nem jelenti azt, hogy az Európai Parlamentben, illetve a nemzeti parlamentekben ne lenne kötelességünk mindent megtenni, nekünk itt természetesen Budapesten, a romániai magyarságnak pedig Bukarestben, hogy a nemzeti, nemzetiségi érdekképviseletéhez minél több garanciát szerezzen.
Kétségtelenül ez egy ellentmondás. Ezt az ellentmondást a püspök úr élére is állította konkrétan a leváltások kapcsán, hogy amennyiben ezzel az eszközzel élni kíván egy kisebbség, megjegyzem, ha Európában körbenézünk, Nyugat-Európában is mindenütt jelentősebb erővel rendelkező kisebbségek élnek ilyen eszközökkel, a parlamenti pártok építésével ezeknek a felhasználásával, de ez egy dolgot nem jelenthet. Nem jelentheti semmilyen módon - hogy mondjam - kétszeres hátrány elszenvedését. Nem térhetünk napirendre afölött, hogy egy kisebbségi helyzetben lévő csoport, a romániai magyar kisebbség egy politikai választást követően kétszeresen kerüljön kisebbségi pozícióba, nemzeti kisebbségi, majd ellenzékiként politikai kisebbségi pozícióba, és hogy a kétszeresen hátrányos helyzetnek kétszeresen hátrányos konzekvenciái is legyenek. Azt gondolom, a demokrácia éppen arról szól, hogy ez nem megengedhető. Ha valaki a politikai választásokon kiszorul a kormányzatból, ez semmiképpen nem járhat együtt azzal, hogy a nemzeti kisebbségi jogaik tekintetében bármilyen hátrány érhesse ezzel párhuzamosan. Ezt a bármiféle kísérletet ennek a két ügynek az összekapcsolására, azt gondolom, egy demokratikus normákat képviselő politika és politikus el kell, hogy utasítsa.
Nézzék, nekem az a meggyőződésem - és amióta itt vagyunk, ennek mindig hangot is adok -, hogy egy olyan térségben, ahol a kisebbségek jelen vannak, következésképpen mivel a kérdések sok tekintetben nem megoldottak, a kisebbségi problémák jelen vannak, ott a demokrácia nem lehet teljes a kisebbségi problémák megoldása nélkül. Vagyis én valódi demokráciadeficitnek gondolom a térség bármely területén, így Romániában is a kisebbségi kérdések megoldatlanságát. Ha nagyítani akarom a kérdést, akkor azt is mondhatom most már Brüsszel perspektívájából, hogy igen, ez egész Európának egy demokratikus deficitje, hiszen a saját normái teljesületlenségével kell szembenézzen.
Én azt kívánom a romániai magyarságnak, hogy legyen elég ereje, mind a két vonatkozásban erősödni. Erősödni úgy is, mint nemzeti kisebbség saját identitásában, saját ügyeinek a képviseletében és intézésében. Ugyanakkor erősödni úgy is, mint egy olyan közösség, amelyik képes a politikai érdek kifejezésre Bukarestben is, a megyékben is és természetesen az Európai Parlamentben is. Ezért valóban nagyon fontos, hogy menjenek el az európai parlamenti választásra a romániai magyar kisebbséghez tartozó személyek, a magyar nemzet, bárhol is legyen a Kárpát-medencében; minden polgára menjen el, és járuljon ehhez hozzá.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Rövid kérdéseket szeretnénk még kérni, hogy legyen ideje vendégeinknek is válaszolni. Nekik is korlátozott az idejük.
Horváth János képviselő úr, a parlament doenje!
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Püspök Úr! Képviselő Úr! Az elmondottak, amit öntől hallottunk, és amit elnök úrtól és alelnök úrtól hallottunk, annyira tényszerűek, tárgyszerűek, hogy minden ékesszólásommal és professzori talentumommal szemben sem tudnám jobban kifejezni és megismételni, nem volna értelme.
Egyetlenegy szempontból kívánok hozzászólni, azért is, hogy itt elhangozzék, és azért is, hogy a Magyar Országgyűlés okmányaiban szerepeljen, hogy hogy is látszódik ez ma manapság. Úgy mondanám, hogy a Tőkés-perspektíva, amit most hallottunk itt, annyira ép és annyira megfontolt, s annyira megoldást ígérő, megoldást hoz, hogy ennek emlegetése és kifejezése nagyon kívánatos.
Közérdek, amiről itt szó volt. Ez érdeke a magyaroknak, a románoknak, érdeke az Európai Uniónak, érdeke a nagyobb szövetségnek, aminek részei vagyunk, a North Atlantic Treaty Organisationnek, tehát mintegy konfliktus rezolúciós perspektíva ez a Tőkés-perspektíva. Mert az aztán szolgálja az európai kohéziót, a NATO-együttlétet, de azokat, akik figyelnek bennünket, a nagyhatalmak, az USA, akik ismételten kifejezik, hogy számukra nincs fontosabb annál, mint a stabilitás. Ebben a régióban úgy, mint szerte a világon, de most mirólunk beszélünk.
Az a választás, amire most készül, és amiben a képviselőjelölt úr szerepel, ennek a stabilitásnak az instrumentuma. Odáig megyek, hogy Oroszországnak érdeke, mert egy stabil régió mindenkinek jobb, mint nem. Ismétlem ezt, majdnem, hogy deklarációként kívántam itt elmondani, és aláhúzni, bátorítani ezt az ösvényt. Tehát az út a népképviselet, és a népképviselet a garancia.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kelemen András képviselő úr!
DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Egy kérdésem és egy jelzésem lenne. Mindenekelőtt nagy szeretettel üdvözlöm Tőkés Lászlót, és a címeit nem sorolom fel, mert nekem a neve többet jelent.
Az egyik kérdésem az, hogy hogyan látod a székely önkormányzatok népszavazási mozgalmát, ennek az állapotát és lehetőségeit, azzal kapcsolatban is, hogy hallottam olyasmit Székelyföldről, hogy valami memorandum készülne az RMDSZ és személyes tárgyalások alapján, amelynek szintén kérdéses számomra, hogy mi lenne a szerepe, és milyen eszközként szolgálna.
A jelzés pedig az volna, hogy a múlt héten volt lehetőségem; az Európa Tanács emberjogi bizottsága egy kihelyezett ülést tartott Marosvásárhelyen, és ez nagyon érdekes volt annyiból, hogy el kell mondanom, hogy azt a közhangulatot, ami itt, a Kárpát-medencében mostanság az utóbbi időben romló jelleggel a magyar problémákat övezi, ezt erősen lehetett érezni az elmúlt évben, években, de különösen az elmúlt évben, az Európa Tanács jogi bizottságában is, amely gyakorlatilag a kisebbségi kérdésekkel is foglalkozik, és nagyon nehéz volt bármit elérnünk, és nagyon nem kaptunk támogatást.
Most azt éreztem ennek a kihelyezett ülésnek a kapcsán, hogy mind a német bizottságvezető, mind több nyugat-európai képviselő a helyi tapasztalatok alapján mind formálisan, mind informálisan kérdésekkel bombázott, elsősorban engem, mert én voltam Magyarországról, de Frunda Gyurit is épp úgy, aki mint házigazda volt ott. Tehát egy bizonyos érzékenység jelentkezett a látottak alapján a kérdés iránt. Talán ezt ki lehetne majd használni a közeljövőben.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Gógl Árpád képviselő úr következik.
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon örülök annak, hogy ebben a fázisban találkozunk, mert magam mindig úgy gondoltam, hogy az életminőség az, amit megélünk ebben a világban, és ha az életminőségi elemek közül az önfenntartási részt kihagyom, akkor van egy nagyon fontos életminőségi elem, ez pedig egy értékközösséghez való tartozás. Ez az értékközösséghez való tartozás a nagyrégiónkban, Európában adott, bár nem került be a preambulumba, számomra meglepő módon, mert Európa értékközössége mégis egy ószövetségi kultúrától, egy görög-római vonalvezetésen keresztül, egy megújuló szociális szempontú értékközösség. Magyarul hiányoltam annak idején, hogy ez az életminőségi elem nem került be a preambulumba. De ettől ez egy létező dolog.
És az értékközösségünknek Európában az emberi jogok nyilatkozata az egységes elvrendszere. Ezért számomra magyarázhatatlan az, hogy miért nem támogatja minden, most nemzetállam- vagy politikai államstruktúra azokat a közösségi formációkat, amelyek egy életminőségi elemet adnak.
Úgyhogy én bízom benne, hogy ha az Unióba bekerülnek azok a képviselők, akik egy magyarsághoz, magyar kultúrához kötődő, talán regionálisan is a Kárpát-medencéhez köthető értékközösséghez tartoznak, érvényesíthessék a jogaikat. Érvényesíthessék a jogaikat egyénileg abban az országban, ahol élnek, csoportérdekeiket úgy abban a közösségben, ahol léteznek, és ezt az értékközösséget valamilyen autonómiaforma egységbe formálja.
Az autonómia csak annyit jelent, hogy egy sok szempontú egyénhalmaz önmagában akar dönteni vagy önmaga akarja meghatározni az útját. Úgyhogy én hiszem azt, hogy van jövője a magyarság értékelvű közösségének a kisautonómia formákban, de talán térségi formában is.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Utolsó kérdést feltenném én, püspök úr. A püspök úr említette a rendészeti honfoglalást, és az egyházi honfoglalást Székelyföldön. Hadd kérdezzek rá, hogy nem látja-e azt, hogy kibontakozóban van egy harmadik honfoglalás, ez az egyetemi honfoglalás. Különös tekintettel arra, hogy ön is egy intézményalapító, nem is akármilyen, hiszen az első akkreditált erdélyi magyar magánegyetemnek az alapítója.
Nem látja-e veszélyét az egyetemalapítások révén történő behatolásnak, mintegy harmadik fő iránynak a Székelyföld etnikai arculatának a fellazítása érdekében?
Főosztályvezető asszony, van-e valami, amellyel kapcsolatban úgy gondolja, hogy szeretne reagálni röviden? Ha van, akkor utána adnám meg a szót a püspök úrnak. Parancsoljon!
BERECZ MARIANN (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nagyon örülök, hogy itt lehetek, mert első kézből hallhatok olyan információkat, amelyekkel nap mint nap dolgozunk. Elmondanám, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjük mind Verespatak ügyét, mind a kolozsvári műemléktáblák és a leváltások ügyét is. Innen is szeretném megköszönni a magyarság képviselőinek, hogy naprakészen ellátnak bennünket információval, még annak ellenére is, hogy választási kampány van, és nagyon elfoglaltak. Folyamatosan tudjuk frissíteni az információkat. Az államtitkár úr elmondta, hogy ezeket napirenden is tartjuk a kétoldalú kapcsolatokban. Azt még hozzátenném ahhoz, amit mondott, hogy készülünk az 5. együttes kormányülésre. Szeptember elején valószínűleg ez is meglesz, és nyilván napirenden tartjuk ezeket a kérdéseket, de addig is dolgozunk rajta.
Ami nagyon örömteli számomra - és segíti a munkánkat -, hogy az elnök úr mondta, hogy négypárti együttműködés van ebben a kérdésben. Ez nekünk nagyon komoly támogatást jelent a Külügyminisztériumban. Ugyanakkor örültem annak a kérdésnek is, hogy a székelyföldi népszavazási mozgalom hogyan áll, mert ez már nagyon régóta izgat engem, de első kézből még nem kaptam róla információt. Kelemen képviselő úrnak nagyon köszönöm, hogy feltette ezt a kérdést. Én többet nem kívánok mondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető asszony. Püspök úr!
TŐKÉS LÁSZLÓ, az Európai Parlament képviselője: Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon nagy élmény itt lennem. Még nem volt alkalmam részt venni e bizottság ülésén. Alkalomadtán mi is szívesen látjuk a külügyi bizottságot. (Elnök: Köszönjük szépen.) Vegyék ezt nem hivatalos meghívásnak. Nem akarom elsietni, egyelőre nem hivatalos a meghívás.
Van, amihez nem is szükséges hozzászólnom, hiszen annyira megállja a helyét, vagy nem kérdés jellegű volt, vagy éppen annyira tanulságos volt az elnök úr, az alelnök úr, illetve Horváth János képviselő úr hozzászólása. Épp most készülök Washingtonba. Két évvel ezelőtt voltam ott, akkor őt tüntették ki a kommunizmus elleni harcban szerzett érdemeiért (Dr. Horváth János: Jövő héten pedig a püspök urat tüntetik ki.). Igen, most a te nyomdokodon haladok, János bátyám.
A konkrét kérdésekre válaszolnék. Kelemen András képviselő úr a székelyföldi önkormányzatok népszavazási mozgalmáról érdeklődött. Ez az irányzat megbicsaklott. A Székely Nemzeti Tanács felkérte az összes önkormányzatot, hogy tanácsi szavazattal irányozzák elő helyi népszavazások lebonyolítását Székelyföld autonómiája tárgyában. Ezt a felszólítást általában véve az RMDSZ csak szájjal támogatja, nem akar megfontolatlan lenni, ha szépen akarok fogalmazni, tehát nem siet ilyenfajta határozatok meghozatalával. Mindazonáltal körülbelül annyi magyar polgári párti többségi önkormányzat, mint amennyi RMDSZ többségi önkormányzat, már döntött, már határozott a helyi népszavazás megtartásáról. Pontos adat a fejemben nincs, erre nem készültem, de messze elmarad az eddigi állásfoglalások, határozatok száma a várhatótól. Azt gondolom, ezen az úton előre lehet haladni, és ennek akarunk lökést adni azáltal, hogy az MNP és az RMDSZ megegyezett abban, hogy a székelyföldi önkormányzatok nagygyűlését összehívja. Valószínűleg június 27-én egy szombati napon kerül sor rá. Mintegy kétezer önkormányzati képviselőre számítunk polgármesterek, alpolgármesterek, képviselők, önkormányzati képviselők személyében. Itt történhetne egy áttörés még az együttműködés terén is, mert valószínűleg tudják, hogy a Magyar Polgári Párt, az RMDSZ, a Székely Nemzeti Tanács közötti viszony nem a legfelhőtlenebb, illetve legalábbis komplex kérdés. Nos, azt hiszem, ez egy nagyon nagy dolog lenne, ha sikerülne közös álláspontot kialakítani ebben a kérdésben, és ez megeshet. Ehhez viszont nagyon jól jönne egy választási siker, egy eredményes választás. Ez nagy felhajtóerőt jelentene ebben az irányban.
Az Európa Tanács jogi bizottsága marosvásárhelyi üléséről közvetlenül még nem volt módomban tájékozódni. Úgy tudom, elsőrendű napirendi pontja a cigánykérdés volt. (Dr. Kelemen András: Magyar előadója van.) Felvidéki magyar előadója volt. Nagyon-nagyon örvendtem neki, mert ezek mind figyelemfelhívó alkalmak, és azért hívtam meg a külügyi bizottságot is Erdélybe. Múlt évben példának okáért a mi frakciónk rendezte kihelyezett ülését Marosvásárhelyen, és az is nagyon jól megmozgatta a politikai állóvizeket. Pont akkor hangzott el, hogy a barnamedvékkel és a székelyföldi erdőkkel együtt a csángó és a székely magyarokat is meg kell védeni. Ki kellene használni ezeket az alkalmakat. Nagyon köszönjük ezt a jó tippet.
Gógl Árpád volt miniszter úr hozzászólása vonatkozásában az jutott eszembe, hogy nem használtuk ki az Európa Tanácshoz, a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozás kivételes, egyedi alkalmait és lehetőségeit. Ez több, mint politikai hiba, és most már nagyon nehéz ledolgozni, behozni ezt a hátrányt. Ennek csak egyetlen módját látom, azt a fajta értékközösségben való gondolkozást, azt a fajta összefogást, amely a KMAT, a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács létrehozásának a gondolatában és törekvéseiben is működik. Az a fajta összefogás valósíthatja meg, amely irányába elindultunk a kilencvenes évek elején, aztán - mint a pusztai vándor nép - elkanyarodtunk és eltévedtünk a politikai konjunktúrák útvesztőjében, az erőviszonyok alakulásának útvesztőjében, de most talán visszakanyarodtunk a helyes útra. Nagyon remélem, hogy ha a külügyi bizottság is úgy akarja, egy jó Kárpát-medencei szintű nemzetpolitika kialakításával - melynek része az európai parlamenti közös képviselet kialakítása is - elkezdődhet a második döntő fejezet ebben az irányban. És a magyar nemzeti érdekérvényesítés új fejezete nyílhat meg.
A következő kérdés Németh Zsolt elnök úr kérdése volt. Jól érzékeli. A Babeş-Bolyai Egyetem mindentudó rektora, Marga professzor úr román szempontból nagyon nagyszerű egyetempolitikát folytat. Értéket szegez értékkel szembe. Legalábbis ezt a taktikát igyekszik követni. Ez azt jelenti konkrétan, hogy mindenűvé egyetemi tagozatokat telepít, például Nagyszalontára. Ha a mi egyetemünkön van egy közgazdasági kar, akkor richtig oda is állít egyet, és fele-fele arányban magyarokat és románokat vesznek fel.
Most Szatmáron ugyanígy van kihelyezett tagozat, de a román magánegyetemek is követik ezt a mintát, szerintem központi sugallatos támogatás áll mögötte. Legutóbb megrökönyödéssel értesültünk, Németh Zsolttal együtt voltunk Kézdivásárhelyen, és büszkén újságolta a polgármester, hogy megegyeztek, hogy Marga úrék oda is telepítenek egy kihelyezett tagozatot. Egyszerűen elszívják a mi vitorlánkból a szelet. Természetes konkurenciát támasztanak a magyar egyetemnek. Olcsóbb, mert helyben van, a minőségről most nincs helye beszélnünk. Mindenűvé beviszi a magyar tagozattal együtt a román tagozatot, tehát Kézdivásárhelyre is értelemszerűen, és teljesen így van. Számomra még senki nem fogalmazta meg ilyen világosan, és bennem sem fogalmazódott még így meg, ilyen kristálytisztán, mint ahogy Németh Zsolt elnök úr fogalmazott. Tehát okafogyottá válik a magyar egyetemépítés, mert kifogja a vitorlánkból a szelet, és konkurenciát teremt.
Ennek a stratégiának egyébként az is része, hogy rendre díszdoktorrá avatják a Vatikán prefektusait, ha nem tévedek, még a pápa őszentségét is a Babeş-Bolyai Egyetemen. Erdő Péter díszdoktor, Jakubinyi György érsek díszdoktor, Bölcskei Gusztáv zsinati elnök püspök díszdoktor. Mindenkit próbálnak maguk mellé állítani, és ez egy nagyon sokrétű stratégia vagy taktikázás - ne becsüljük túl nagyra ezt. De mindenesetre számolni kell ezzel is, és úgymond védekeznünk kell ez ellen.
Ilyenkor látszik, hogy milyen kár, ha Magyarország nem támogatja céltudatosabban a magyar egyetem ügyét, mindamellett, hogy megköszönöm a mindenkori kormányoknak a támogatását, főképpen az alaptó kormány támogatását. Nagyon fontos volna erősíteni a határon túli magyarság támogatása terén.
A főosztályvezető asszony a Néppártot említette, és ennek kapcsán jutott eszembe, hogy milyen szomorú volt számunkra, kisebbségi magyarok számára, hogy legutóbb, amikor végre a kisebbségvédelmi frakcióközi csoport, a kisebbségvédelmi Intergroup... - melynek egyik elnöke Tabajdi Csaba, másik Michl Ebner dél-tiroli képviselő. Tehát milyen szomorú volt, amikor az ő javaslatukra az Európai Parlament nem volt hajlandó napirendjére tűzni egy kisebbségvédelmi csomag, átfogó szabályozás elfogadását, s ennek a megakadályozója kéz a kézben pont a Néppárt és a Szocialista Párt volt. Íme, hogy találkozik a kettő egy rossz ügyben.
Nagyon fontos volna, hogy a mostani kormányzat szocialista oldalon, a néppártiak, elnök úr néppárti oldalon próbálják érvényesíteni az ilyen kérdésekben a közös törekvéseiket. Kozma alelnök úr is, ott ketten, az elnök úr, az alelnök úr ebben az irányban és a kormányzat másik oldalról nagyon sokat tehetne.
Az biztos, hogy még a románokat sem nagyon van miért kárhoztatnom, mert az európai kisebbségpolitika sincs előbbre, mint a román kisebbségpolitika, mondom egy kis iróniával. De épp arra való a következő ötéves mandátum, amire készülünk szívvel-lélekkel, hogy ezen fordítsunk. Szerintem egy reális célkitűzés lehet, hogy a következő európai parlamenti mandátumban fordulat áll be a kisebbségpolitika területén, ha erre összpontosítunk.
Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Annyi megjegyzést az utolsó gondolatához azért engedjen meg, hogy nincs közösségi kisebbségvédelem, de az Európai Unióban igenis van egy nemzeti hatáskörben eredményesen működő kisebbségvédelem, s amíg nincs európai szinten közösségi kisebbségvédelem, azért Románia lenne mit tanuljon a nyugat-európai kisebbségvédelmi rendszerektől, mint ahogy nyilvánvalóan ez nem csak Romániára vonatkozik.
Nagyon szépen köszönöm, püspök úrnak, főosztályvezető asszonynak a jelenlétet, a meghívást pedig különösen és szépen köszönöm főtiszteletű Tőkés Lászlónak. Azt gondolom, hogy amennyiben az európai parlamenti mandátuma megvalósul, akkor az egy nagyon is reális elgondolás, hogy a Külügyi és határon túli magyarok bizottsága egy kihelyezett ülést tartson egy határon túli magyar területen, és akkor azt hiszem, hogy egy nagyon jól kandidáló helyszín lehetne adott esetben Nagyvárad.
Köszönöm szépen, a napirendi pontot lezárom. Jó munkát és sok sikert kívánok önöknek!
A harmadik napirendi pontunk pedig az Országgyűlés honvédelmi és külügyi bizottsága számára készített NATO SOFA és PfP SOFA megállapodás végrehajtásáról szóló jelentés. Nagyon nagy jelentőséget tulajdonítunk ennek a jelentésnek. Szeretném köszönteni Dankó István főosztályvezető urat, illetve Domján Lászlót, a Műveleti Központ parancsnokát a Honvédelmi Minisztériumtól.
Rövid kiegészítést szeretnénk kérni a jelentéshez.
Dankó István szóbeli kiegészítése
DANKÓ ISTVÁN (Honvédelmi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A NATO SOFA megállapodást kihirdető 1999. évi CXVII. törvény teszi a kormány feladatává azt, hogy az Országgyűlés honvédelemmel és külügyekkel foglalkozó bizottságait évi rendszerességgel tájékoztassa a NATO SOFÁ-hoz kapcsolódóan, annak rendelkezéseivel összefüggő megelőző évi történésekről, esetleges intézkedésekről, döntésekről, amit a kormány a saját hatáskörében meghozott.
A korábbi évek tapasztalatai alapján került összeállításra az önök előtt fekvő jelentés is. Igyekeztünk minden akár konkrét, akár általános képviselői vagy bizottsági érdeklődésre számot tartó kérdéskört az aktuális jelentésbe belefoglalni. Ennek megfelelően tartalmazza a jelentés a békepartnerségi együttműködéssel kapcsolatos aktuális történéseket a határátlépéssel járó csapatmozgások vonatkozásában, bizonyos adatköröket, a vám- és határforgalomra vonatkozó tételeket, illetve a tavalyi év egyik legnagyobb jelentőségű, SOFA-kérdéseket jelentősen érintő projektjére is utalunk a jelentésben, ez pedig a C-17-es pápai alakulat települése.
Ezenkívül a beszámoló foglalkozik még említés szintjén a NATO katonai kiválósági központtal kapcsolatos előkészítő feladatokkal. Egyebekben nagyjából ezekben a témakörökben tartalmaz utalásokat, a beszámoló formátumához igazodó információkat az önök előtt fekvő előterjesztés. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A műveleti központ parancsnoka kíván-e valami kiegészítést tenni?
DOMJÁN LÁSZLÓ (Honvédelmi Minisztérium): Köszönöm, elnök úr, nincs kiegészítésem.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kedves Vendégeink! Az első kérdésemet Szekeres miniszter úr hétvégi kijelentése kapcsán fogalmaznám meg. Szekeres miniszter úr úgy fogalmazott, hogy az afganisztáni magyar csapatokkal kapcsolatos költségvetést át kellene alakítani, és hogy a katonai célokra kellene a Külügyminisztériumból átcsoportosítani összeget. Ezt követte a Külügyminisztérium nyilatkozata, amelyben ezt mintegy cáfolták, hogy ez lenne a kormány álláspontja. Hadd érdeklődjek afelől, hogy itt valami koordinációs probléma merült-e fel, vagy egyáltalán nincs eldöntve a kérdés, és idő előtti volt a honvédelmi miniszternek a témában a nyilatkozata. Meglehetősen rossz fényt vet Magyarország afganisztáni missziójára, ha a két tárca között nemzetközi nyilvánosság előtt zajlik a vita, hogy honnan akarjuk elvenni a pénzt, és hova akarjuk tenni.
Megjegyzem, pont ellentétes irányú a nyilatkozat a nemzetközi erőfeszítésekkel, hiszen a nemzetközi erőfeszítések a civil szerepvállalást próbálják felértékelni, és ez valamifajta olyan - hogy mondjam - problémát is sugall, amely nagyon sürgős kezelést igényel a kormányzaton belül. Ha a legfontosabb nemzetközi szerepvállalás Afganisztán, akkor nem megengedhető, ami most zajlik a magyar kormányzat két tárcája között. Lehet, hogy ezek a megjegyzéseim nem az önök szintjére valók, de azt gondolom, ettől még ez a probléma nagyon súlyos.
A másik kérdés az afganisztáni magyar misszió mandátuma meghosszabbításának a kérdése, a harmadik pedig az ukrán-grúz PFT-, illetve EIP-tagságra vonatkozna. Van-e valami olyan hozzájárulás, amit Magyarország, Ukrajna, illetve a PFT-tagság keretében hangsúlyosan tud nyújtani ezeknek az országoknak, különös tekintettel arra a kedvezőtlen nemzetközi helyzetre, amely ezekben az országokban végül is azt a benyomást kelti, mintha a NATO hátat fordítana nekik.
További kérdések vannak-e? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincsenek kérdések, megadom a szót. Parancsoljanak!
DANKÓ ISTVÁN (Honvédelmi Minisztérium): Elnök Úr! Az első kérdésre autentikus választ nem tudok adni. Szerintem alapvetően elsősorban kommunikációs probléma lehetett, de részletesebb információim a konkrét vitáról nincs a két miniszter között - gondolom, ez az ő tisztjük, illetve a kormányé lesz, hogy valamilyen módon tisztázza.
Annyit azonban hozzá tudok fűzni ehhez a pénzügyi kérdéshez, hogy a Honvédelmi Minisztérium célja folyamatosan az, hogy a kint lévő katonai misszió katonai és biztonsági körülményeit mindenféleképpen szavatolja. A konkrét eset a PRT afganisztáni közreműködésünkkel kapcsolatos. Itt a költségek megosztottak. Van egy civil blokkja a műveletnek, amely az újjáépítés költségvetési feltételeit kell, hogy biztosítsa - mégpedig a Külügyminisztérium keretein belül -, és van egy katonai része a közreműködésnek, amely költségvetési feltételeit a Honvédelmi Minisztérium éves költségvetése tartalmazza. Ha bizonyos költségvetési problémák merülnek fel, ezek jórészt összefüggésben vannak a gazdasági válsággal, de hogy ez megnehezítené, vagy konkrét gyakorlati végrehajtási problémákat okozna a PRT tevékenysége során, erről nincs tudomásom.
A második kérdéskör az afganisztáni misszióinkkal kapcsolatos kérdéskör. Többféle feladatban veszünk részt Afganisztánban. A legnagyobb létszámú és feltehetően talán a legfontosabb a Tartományi Újjáépítési Csoport vezetése. Ezzel kapcsolatban született kormányhatározat szerint ez év október 1-jéig van mandátuma a PRT-nknak. Ennek a meghosszabbítását tervezi a kormány, és az ezzel kapcsolatos határozatmódosítás folyamatban van. Erről természetesen az alkotmány szabályai szerint megfelelő tájékoztatást fog kapni a parlament, ha megszületik ez a döntés.
Részt veszünk a műveleti tanács összekötő csoportja feladatában. Ennek a jövő év augusztus végéig történő meghosszabbítását is tervezi a kormány, folyamatban van. Ezenkívül a kormány a múlt szerdai ülésén tárgyalta azt az előterjesztést, amely tartalmaz egy közjogi engedélyt az afganisztáni választások biztosításában részt vevő negyven fős szakasz részvételét biztosító közjogi döntésre. Ezzel kapcsolatban is a parlamenthez a kötelező részletes tájékoztató benyújtásra kerül soron kívül.
Az ukrán-grúz PFT-keretben történő támogatás jórészt ebben a pillanatban bizonyos politikai vetületekkel rendelkezik, amelyekkel kapcsolatban elég nehéz most ebben a pillanatban mit mondani szakértő szemmel. A Honvédelmi Minisztérium folyamatosan arra törekszik, hogy minden olyan lehetőséget megragadjon, amelyre természetesen költségvetési fedezettel rendelkezik, illetve ami az ukrán és a grúz haderő NATO-elvárásoknak megfelelő támogatását szolgálja. Ilyen konkrét projekt most például az ukrán katonai vezetők nyelvképzésével kapcsolatos törekvés, amelyet a honvédelmi tárca támogat. Most kerül nemsokára aláírásra egy megállapodás például a British Council szervezetével, amely ukrajnai kirendeltségű magyar finanszírozású PFT-keretből történő nyelvképzéseket fog indítani ukrán katonai vezetők részére. Kifejezetten szakmai fejlesztéseket szolgáló projekteket támogat a kormány, illetve a Honvédelmi Minisztérium. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Domján úr!
DOMJÁN LÁSZLÓ (Honvédelmi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egy kiegészítésem lenne. Ukrajna és Grúzia orientálásával kapcsolatban az előbb említett és a jelentésben is felsorolt tételes együttműködések mellett szeretném kiemelni a nemzetközi fegyverzetellenőrzés terén azt a gyümölcsöző és napi rendszerességgel működő együttműködést, amelyről azt gondolom, mindkét ország, mindkét fél számára a bizalomerősítést szolgálja és erősíti. Köszönöm szépen. Ennyi lett volna a kiegészítésem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy jelentőséget tulajdonítunk ennek, mint ahogy minden újabb együttműködési formának ezzel a két országgal.
Tisztelt Bizottság! Amennyiben nincs több kérdés, az előterjesztést felteszem szavazásra.
Ki támogatja az előterjesztést? (Szavazás.) Egyhangú.
Köszönöm szépen a megjelenésüket. Jó munkát kívánok önöknek!
Végül - már majdnem végül - szeretném köszönteni a Környezetvédelmi Minisztériumból Adamovics Orsolyát és Fehérvári Ákost. Jó napot kívánok!
Nagyon rövid kiegészítést szeretnénk csupán kérni, ha ezt szükségesnek gondolják. Parancsoljon!
Fehérvári Ákos (KVM) hozzászólása
FEHÉRVÁRI ÁKOS (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Pár mondatban szeretném elmondani, hogy 1998-ban Magyarország aláírta az Aarhusi Egyezményt, amely a környezeti információról, hozzáférésről szólt. Az Aarhusi Egyezmény egyik cikke írja elő, hogy a részes felek létesítsenek olyan eszközöket, amelyek segítségével hozzásegíthetik a környezeti információhoz való jobb hozzáférést a nyilvánosságnak. Az ilyen rendszerek azok, amelyeket szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartásnak hívunk, angol kezdőbetűvel rövidítve Peltiernek nevezünk.
A Peltierről szóló jegyzőkönyvet Magyarország 2003-ban írta alá Kijevben. A jegyzőkönyv pontosan ennek a nyilvántartási rendszernek a létrehozásáról szól, amelynek a megteremtésével a nyilvánosság könnyebben jut olyan környezeti információkhoz, amelyek segítségével lehetővé válik a környezetszennyezés csökkentése és egy jobb, élhetőbb környezetben tudunk élni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Amennyiben nincs kérdés, felteszem szavazásra. Ki támogatja az előterjesztést? (Szavazás.) Egyhangú.
Köszönjük szépen a megjelenésüket. Szép napot kívánok önöknek! Viszontlátásra!
Köszöntöm az utolsó két napirendi pont tárgyalásához érkezett Bujdosó Lajost a Közlekedési Minisztériumból. Külön-külön szavazunk, de szeretném, ha a kiegészítését a kettőről együttesen tenné meg. Parancsoljon!
Bujdosó Lajos (KHEM) hozzászólása
BUJDOSÓ LAJOS (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Köszönöm elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden: a két törvényjavaslat a veszélyes áruk közúti, illetve vasúti szállításáról szóló nemzetközi egyezmények mellékletében lévő szállítási szabályzat 2009. évi módosításait kívánja kihirdetni. Ezek a módosítások rendszeresen megtörténnek, amellett a megjelent új anyagokhoz való igazítást, illetve az újabb eredmények, illetve tapasztalati ismeretek figyelembevételét szolgálják. Emellett nagyon lényeges, hogy a különböző közlekedési alágazatok esetében - különösen a szállítási lánc esetén - azonos szabályozás legyen, tehát amikor az áru egyik alágazatról vált a másikra, ne kelljen átcsomagolni, átokmányolni stb.
Kiegészítésképpen annyit szeretnék mondani, hogy abban az esetben, ha a parlament elfogadja a törvényt és hatályba lép, akkor az Európai Unióban kötelezően alkalmazandók ezek a szabályok. Készen állunk arra, hogy miniszteri rendeletekkel ezt a belföldi szállításokra vonatkozóan kihirdessük, és akkor ezáltal ezen a területen is teljes lesz a harmonizáció. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Felteszem először az 5. napirendi pontot szavazásra, ha nincs hozzászólás.
Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú.
Ki az, aki a 6. napirendi pontunkat támogatja? (Szavazás.) Ez is egyhangú.
(Bujdosó Lajos felé fordulva:) Nagyon szépen köszönjük a megjelenését. Jó munkát önnek! Viszontlátásra!
A következő ülésünk június 16-án lesz, tisztelt bizottság, 14 órakor. Kárpátaljai vendégeink lesznek. Az ukrajnai magyar oktatási helyzetről lesz szó. Délután 14 órára tudnak felérni a vendégeink: Orosz Ildikó, a Pedagógus Szövetség elnöke és Brenzovics László, a Magyar Önkormányzat alelnöke lesz a vendégünk.
Horváth János képviselő úr kíván szólni az "Egyebek" keretében.
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök úr, az "Egyebek" keretében szeretném a bizottságnak jelezni, hogy Chicagóból és környékéről, Közép-Amerikából ismételt megkeresések érkeznek hozzám abban a tárgyban, hogy ők úgy tudják, a Chicagói Magyar Konzulátus megszűnik, és a Külügyminisztérium...
ELNÖK: Válaszolhatok, képviselő úr?
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök úr, én most csak jeleztem, hogy ilyen kérdések is jönnek hozzám. Köszönöm a meghallgatást.
ELNÖK: Képviselő úr, azt javaslom, hogy a képviselő úr a külügyminisztert tájékoztassa az üggyel kapcsolatban a véleményéről. Ez az egyik.
A másik: a külügyminiszternek a külképviseletek bezárásával kapcsolatban kellett volna minket holnap tájékoztatni, de ezt elhalasztották, mert felülvizsgálják ezt az anyagot. Amikor a külügyminiszter úr - reményeink szerint június 9-én - eleget tud tenni a meghívásunknak, akkor visszatérünk erre a kérdésre is. Azt javaslom, hogy a képviselő úr a véleményét közvetlenül a külügyminiszternek juttassa el ebben a kérdésben.
Gógl képviselő úr!
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Múlt héten voltam Lisszabonban. Az Euro Inkar soros elnöke Portugália. A végső nyilatkozatból majd küldök egy másolatot. Két dologról volt szó: Magyarország lesz az elnök nagy valószínűséggel 2011 második felében, a jövő évi elnök Izrael lesz.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Amennyiben nincs több hozzászólás az "Egyebek" keretében, az ülést berekesztem. Jó munkát mindenkinek!
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 58 perc)
|
Németh Zsolt |
Jegyzőkönyvvezetők: Horváth Éva Szilvia, Vicai Erika és Turkovics Istvánné