KHTB-21/2009.
(KHTB-108/2006-2010.)
az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2009. szeptember 15-én, kedden, 9.45 órai kezdettel
a Parlament főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott:*
Elnöki megnyitó, a napirend megállapítása, elfogadása*
A Külügyi és határon túli magyarok bizottságának állásfoglalása a belarusz szolidaritás napja alkalmából*
A Szülőföld Alap 2008. évi tevékenységéről és működéséről szóló J/10107. számú beszámoló*
Nagy Imre (Miniszterelnöki Hivatal) szóbeli kiegészítése*
Nagy Imre (Miniszterelnöki Hivatal) válaszai*
Az afganisztáni Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erők (ISAF) műveleteiben történő további magyar katonai szerepvállalásról szóló 2186/2008. (XII.29.) kormányhatározat módosításáról szóló kormánydöntésről szóló beszámoló (J/10194. szám)*
Dankó István főosztályvezető (Honvédelmi Minisztérium) szóbeli kiegészítése*
Bagi László ezredes (Magyar Honvédség) kiegészítése*
Tájékoztatót tart:
Cecilia Björner, a Svéd Királyság nagykövete
Tájékoztatót tart:
Knut Vollebaek, az EBESZ kisebbségi főbiztosa (Zárt ülés!)
(Általános vita)
(Általános vita)
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz) a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Szakács László (MSZP), a bizottság alelnöke
Hárs Gábor (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kőhegyi István (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Velez Árpád (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Horváth János (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Gedei József (MSZP) dr. Szakács Lászlónak (MSZP)
Dr. Kárpáti Tibor (MSZP) megérkezéséig dr. Kékesi Tibornak (MSZP)
Kránitz László (MSZP) Kőhegyi Istvánnak (MSZP)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz) megérkezéséig Balla Mihálynak (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz) megérkezéséig dr. Kelemen Andrásnak (Fidesz)
Dr. Nagy Andor (KDNP) Németh Zsoltnak (Fidesz)
Kovács Kálmán (SZDSZ) dr. Kozma Józsefnek (MSZP)
Cecilia Björner, a Svéd Királyság nagykövete
Knut Vollebaek, az EBESZ kisebbségi főbiztosa
Natalie Sabanadze politikai tanácsadó
Nagy Imre (Miniszterelnöki Hivatal)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 55 perc)
Elnöki megnyitó, a napirend megállapítása, elfogadása
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Jó reggelt kívánok mindenkinek! Nagy tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait az őszi ülésszak első ülésén. Bejelentem a helyettesítéseket: Németh Zsolt Nagy Andort, Kozma József Kovács Kálmánt, Kőhegyi István Kránitz Lászlót, Nagy Gábor Horváth Jánost, Kelemen András Potápi Árpádot, Szakács László Gedei Józsefet, Kékesi Tibor Kárpáti Tibort helyettesíti. Megállapítom a határozatképességet.
Tisztelt Bizottság! Napirendi javaslatomat megküldtem. Van-e a napirenddel kapcsolatban bárkinek kérdése? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincsen, felteszem szavazásra. Ki támogatja ezt a napirendet? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Nagy tisztelettel köszöntöm Cecilia Björner nagykövet asszonyt. Nagykövet asszonynak röviden már jeleztem, hogy minden ülésszakon kiemelt jelentőséget tulajdonítunk az Európai Unió aktuális elnökségének. Nagyon köszönöm, hogy a nagykövet asszony lehetővé tette azt, hogy az első ülésünkön napirendre vehetjük a Svéd Királyság prioritásait. Meg szeretném neki adni a szót, ezt követően pedig a szokásos rendben vitatnánk meg. Jelezném azt, hogy előreláthatólag 11 óra 10 perckor érkezik a kisebbségi főbiztos úr, úgy kell gazdálkodnunk az idővel.
Nagykövet asszony, parancsoljon, öné a szó!
CECILIA BJÖRNER, a Svéd Királyság nagykövete: Amikor még fiatal diplomata voltam, Genfben szolgáltam, a nagykövetem mindig azt mondta nekem, hogy "Cecilia, ne felejtsd el soha, hogy egy kormány nagyon fontos, de a parlament az igazi letéteményese a demokráciának. Tehát mindig úgy tekints a parlamentre, mint a munkakörödnek a legfontosabb részére."
Tehát természetesen számomra éppen ezért nagyon nagy öröm és megtiszteltetés, hogy itt lehetek, hiszen a külügyi bizottság a szíve és lelke a külpolitikának a magyar parlamentben. Ezért nagyon köszönöm, engedjék meg, hogy legelőször is megköszönjem, hogy meghívtak, mint az Európai Unió soros elnökségének képviselőjét ezen az őszön erre az ülésre.
Ahogyan tudják, az Európai Unió munkájának legnagyobb részét a belügyi kérdések teszik ki. Azt mondanám, hogy ez az arány akár a 80-90 százalékot is eléri. Ezen kívül azonban az Európai Unió egyre nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy közös külpolitikát és külügyi kapcsolatokat alakítson ki az európai ügyek minden területén. Svédország 3 ezer különböző találkozót fog levezényelni, ezeknek legnagyobb része Brüsszelben és Luxemburgban kerül megrendezésre, de körülbelül 100 találkozót szervezünk Svédországban. Csak azért mondom el ezt, hogy tudják, hogy mi minden vár önökre.
Javaslom, hogy látogassanak el a svéd weboldalra, www.se2009.eu címen. Természetesen elfogult vagyok, hiszen jómagam is svéd vagyok, de a nemzetközi sajtó is leszögezte, hogy itt egy kiváló weboldalról van szó. Ha tehát valaki szeretné megérteni és nyomon követni azt, hogy mi történik a svéd elnökség alatt, akkor haszonnal látogathat el ide.
A weboldalon részletes célokat és prioritásokat sorolunk fel minden területre vonatkozóan. A mai napon itt csak arra szorítkozom, hogy a legfontosabb dolgokat emeljem ki, és ezt egy általános szinten fogom megtenni.
Ugyanakkor feltételezem, hogy önök elsősorban és leginkább a külügyi kérdések és külkapcsolati kérdések iránt érdeklődnek, és ennek okán nyitva hagyom a témát, és megadom a lehetőséget az önök számára, hogy később erről a területről nagyon sok kérdést feltegyenek nekünk.
Kiadtunk egy rövid kis brosúrát, és ha kinyitják ezt a füzetet, a bal oldalán megtalálják a legfontosabb prioritásainkat. Két legfontosabb prioritást határoznék meg, a svéd elnökség ezeket kiemelten kezeli: az egyik a gazdaság és a foglalkoztatás, a másik ilyen fő prioritás pedig a klíma kérdése.
A globális pénzügyi válság teljes erővel lesújtott Európára, és köszönhetően a két másik országnak a trióban, a francia elnökségnek és a cseh elnökségnek - és természetesen közös európai szintű erőfeszítéseinknek is köszönhetően -, a pénzügyi és gazdasági válság az Európai Unió napirendjén prominens helyet foglalt el, és foglal el ma is. Ezt a munkát mi is folytattuk, és az a célunk, hogy elérjük az aláírását egy megállapodásnak, aminek az lenne a célja, hogy egy európai szervet hoznánk létre, és a szerv ellenőrizné a pénzügyi rendszer stabilitását.
Ezen kívül megerősítené az együttműködést nemzeti szinten. Ezen kívül a túlzott bónuszrendszerek is kezelésre szorulnak, ezeket limitálni, korlátozni kell majd.
Különböző intézkedések segítségével szeretnénk felvenni a harcot a munkanélküliség, a kirekesztés ellen, és szeretnénk, ha az emberek visszatérhetnének a munkaerőpiacra. Csak a hosszú távú, magas foglalkoztatási szintek és a fenntartható közigazgatási kiadások segítségével tudjuk biztosítani a jóléti rendszereink védelmét Európában. Ezen kívül szükség van arra, hogy az ipari és energiarendszereinket is átalakítsuk egy ökológiailag hatékonyabb gazdaság céljaira. Ezek az alapelvek az elnökségünk során kerülnek majd előkészítésre, és szeretnénk, ha ezek az adnák az alapját egy új lisszaboni stratégiának.
Tehát ezekkel a pénzügyi kihívásokkal együtt, ezen kívül a klímaváltozás szerepel még a napirendünkön, mint a legfontosabb prioritásunk. A svéd elnökség - ahogy önök erről bizonyára már informálódtak - vezetni kívánja az Európai Uniót azokban a tárgyalásokban, amelyeknek az lesz a célja, hogy nemzetközi klímamegállapodást írjunk alá, ezekre a tárgyalásokra decemberben Koppenhágában fog sor kerülni. Tehát a legfontosabb feladatunk azon kívül, hogy szeretnénk az EU-t egyben tartani az, hogy a világ egyéb részeit is szeretnénk bevonni ebbe a munkába. Azt gondolom, egyetértenek velem, amikor azt mondom, hogy talán az Egyesült Államok lehet ennek a kulcsszereplője. Ez létfontosságú, tehát az Egyesült Államok ambiciózus részvétele létfontosságú ahhoz, hogy meg tudjunk győzni más fontos, az utóbbi időben iparosodott országokat, gondolok itt például Kínára és Indiára, ennek az egyezménynek a fontosságára.
Óriási kihívás mindez, és még sok kritikus súlyú problémát is meg kell majd oldanunk. Gondolok itt arra, hogy el kell érnünk az ipari országok kibocsátásának csökkenését, limitálnunk kell a kibocsátási szinteket a növekedő gazdaságokban, és finanszírozni kell tudni a technológiai transzfert és adaptációt a fejlődő országok számára. Ezekkel párhuzamosan a következő prioritásokat határoztuk meg, ugyanis készülünk néhány további fontos kérdésre is. Úgy gondoljuk, hogy Svédország felelőssége, hogy kifejlessze, fejlessze és megerősítse az európai szintű együttműködést a belügyi és igazságügyi területen, és az a célunk, hogy több éves együttműködési programot fogadjunk el ezen a területen. Reméljük, hogy ennek a neve a stockholmi program lesz. E program jövőképe a következő: biztonságosabb, nyitottabb Európa, ahol az egyének jogait biztosítják és védelmezik. Arra van szükség, hogy fejlesszük az együttműködést, mert így tudjuk megelőzni a nemzetközi bűnözést, és egy sokkal hatékonyabb migrációs és asylumpolitikát kell kialakítanunk, amit a nyitottság és a jogbiztonság jellemez.
Egy másik célkitűzés a balti-tengeri stratégia elfogadása. Azok az országok, amelyek a Balti-tenger környékén helyezkednek el, közös nehézségekkel kerültek szembe. Ezek közül az egyik az, hogy hogyan kezeljük azokat a rendkívül sürgető és komoly környezetvédelmi problémákat, amelyek a balti-tengeri térséget sújtják. Egy másik kérdés az, hogyan tudjuk átalakítani a balti-tengeri régiót egy erősebb motorrá, amely a növekedést és a fejlesztést tudja majd hajtani.
A stratégia célja, hogy az európai uniós kezdeményezéseket, szakmapolitikákat és pénzügyi erőforrásokat összekapcsoljuk, és ennek segítségével régióként lehessen előnyösen kihasználni ezeket a forrásokat a balti-tengeri régiók esetében. Reméljük, hogy ez a stratégia inspirációs forrásként szolgál majd más európai uniós régiók esetében is, és nagyon pozitívan állunk ahhoz a kezdeményezéshez, amelynek keretében a dunai régió stratégiáját kívánják kialakítani. Minden bizonnyal ez eléggé érett lesz már ahhoz, hogy a magyar elnökség időszakában elfogadásra kerüljön.
Ezeken a célokon kívül vannak, mindig vannak úgymond realitások a külügyi területen, amellyel egy elnökségnek meg kell küzdenie. Tehát fel kell készülni a váratlan eseményekre, és a váratlan események, válságok esetében is koordinálni kell tudni az Európai Unió fellépését. Ez is kulcsfontosságú prioritás az elnökségünk során. Az is a célunk, hogy megerősítsük az Európai Unió szerepét mint globális szereplőét, és szeretnénk, ha az Európai Unió világos napirenddel, célokkal rendelkezne a béke, a fejlesztés, a demokrácia és az emberi jogok területein.
Folytatni kívánjuk a bővítés folyamatát. Úgy gondoljuk, ez stratégiai jelentőségű a jólétünk szempontjából, hiszen az előrehaladást és a békét kell biztosítanunk ezekkel az eszközökkel az egységes Európában. Ezért nagyon örülünk a legutóbbi fejleményeknek, amelyek a Szlovénia és Horvátország közötti tárgyalások során voltak tapasztalhatók.
Az Európai Unió szomszédaival való kapcsolatok is rendkívül fontosak, és folytatni kívánjuk a munkánkat, amelynek az a célja, hogy az európai szomszédságpolitikát továbbfejlesszük. Ennek két területét képzeljük el: az egyik a keleti partnerség, és ezen kívül az Európai Unió keretein belül a mediterrán unó a másik ilyen terület. Az elnökség ezen kívül sokat tett már idáig is a vízumliberalizáció érdekében a nyugat-balkáni államok állampolgárai számára. Szerbia, a korábbi Macedón Köztársaság és Montenegró már a svéd elnökség alatt elérték a vízumliberalizációt, és arra van szükség, hogy keményen dolgozzunk Bosznia-Hercegovina és Albánia területein is annak érdekében, hogy ezeket az országokat is felkészítsük a jövőben várható vízumliberalizációra.
Elkötelezettek vagyunk annak érdekében, hogy folytassuk az építkezési munkát, amelynek célja a jó kapcsolatok kialakítása az USA új kormányával, nem utolsó sorban szeretnénk ezt elérni a koppenhágai csúcstalálkozóra.
Oroszország, ahogy mindig - és ahogy megszokhattuk - most is stratégiai jelentőségű, egy csúcstalálkozóra sor is fog kerülni, és itt az a cél, hogy átfogó és őszinte párbeszédet alakíthassunk ki, és előrelépések történjenek a tárgyalások folyamatában, amelynek célja egy új megállapodás az Európai Unió és Oroszország között.
A tárgyalások az Európai Unió és Ukrajna között egy társulási szerződés vonatkozásában, amely a szabadkereskedelmi kérdésekre is kitérne, prioritást fog képezni számunkra, és ezen kívül rendkívül fontos részét fogja képezni a tervezett csúcstalálkozónak is.
Prioritást adunk ezen kívül a közel-keleti kérdésnek is, és aktív európai uniós szerepet játszunk a béke-erőfeszítésekben.
A közös Európai Unió-Afrika stratégia megvalósítása is fontos, és az Európai Unió-Dél-Afrika találkozóra éppen most kerül sor, ha jól emlékszem, talán már vissza is tértek erről a találkozóról. A svéd miniszterelnök Dél-Afrikából hazatérve éppen a hétvégén Magyarországon szállt földre.
Erős felkészültséget kell tudnunk kialakítani a válságkezelés e vonatkozásában is, hiszen Afrikában is kialakulhatnak válságok, konfliktusok. Az elnökség legutóbbi látogatása Zimbabwéban szintén egy fontos lépés volt.
Az Európai Unió együttműködése az ázsiai országokkal, ez is erősítésre kerül és mélyítésre kerül. Csúcstalálkozókat tervezünk Kínával és Indiával. Tárgyalások vannak folyamatban egy új keretmegállapodás érdekében Kínával, és új befektetési és kereskedelmi szerződést kívánunk tető alá hozni Indiával. Az Európai Unió és Brazília kapcsolatai külön figyelem középpontjába kerülnek, miközben felkészülünk a csúcstalálkozóra.
Az Európai Unió egyre nagyobb felelősséget vállal globális szereplőként. Ez már megjelenik például abban a párbeszédben és azokban a műveletekben, tehát az Afganisztánnal kialakított párbeszédben és az Afganisztán területén zajló műveletekben. Ez is a mi elnökségünk időszakában prioritást élvez az Európai Unió napirendjében. Ugyanígy van ez a Pakisztánnal fenntartott kapcsolatok esetében.
Az utóbbi időben ez volt a legfontosabb témakör a stockholmi informális külügyminiszteri találkozókon nemrégiben, a múlt héten. Tehát az volt a célom, hogy egy átfogó képet adjak a különböző külügyi szakmapolitikákkal és ügyekkel kapcsolatban. Ugyanis szerettem volna bemutatni, hogy mennyire széles körűnek kell lennie az Európai Unió részvételének ezen a területen.
Végezetül pedig csak néhány szót szeretnék szólni és egyben hangsúlyozni szeretném, hogy ez már így volt az elmúlt időszakban, de így lesz az elnökség hátralévő részében is, hogy szeretnénk, hogy az Európai Unió és annak intézményei megújulása bekövetkezhessen a hátralévő időszakban is. Egy új Európai Parlamentet választottunk, ez az Európai Parlament csak most kezdte el új ülésszakát, és ezen kívül egy új Európai Bizottság is hamarosan felveszi hivatalát. Szavazásra kerül majd sor csütörtökön a Parlamentben, és a szavazás célja az lesz, hogy megválasszuk a Bizottság elnökét. Barroso jelölt az a jelölt, akit a Tanács jelöl, és ezen kívül elképzelhető, hogy egy új alapszerződése is az Európai Uniónak hatályba fog lépni a svéd elnökség időszaka alatt.
Az együttműködés feltételei változni fognak, méghozzá alapvetően fognak változni, amennyiben a lisszaboni szerződés hatályba lép, és a svéd elnökség feladatát fogja képezni, hogy ezt az átalakulást kezelje. Rendkívül hektikus hónapoknak nézünk tehát elébe, különösen októberben várható nagyon komoly munka az elnökség részéről, amelynek az lesz a célja, hogy nemcsak a jelöltek kérdését rendezze, de más pozíciók, állások kérdését is rendezze még az év vége bekövetkezte előtt.
Ezzel szeretném befejezni azoknak a fő szálaknak a leírását, amelyek véleményünk szerint a legnagyobb kihívásokat képezik a svéd elnökség számára. Szeretném most megkérni önöket, hogy szakítsanak majd időt arra valamikor, hogy a brosúra jobb oldalába is beletekintsenek, és megtekintsék azt, hogy milyen fő tevékenységeket jelentett be a svéd elnökség, amelyeket itt, Magyarországon kívánunk megvalósítani.
Tehát ezekkel a szavakkal szeretném megköszönni önöknek a részvétel lehetőségét, és azt gondolom, hogy most átadhatjuk a résztvevők számára a szót, hiszen kérdéseket lehet feltenni, de az ön kezében vagyok, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Igazán érdekes volt. Nagyon kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy a svéd elnökségnek ilyen rangos és képzett képviselője van Budapesten. Köszönjük szépen az ismertetést.
Úgy gondolom, hogy ez az elnökségi prioritás teljes mértékben összhangban van a svéd külpolitikának az elmúlt években követett törekvéseivel. Örülök annak, hogy a svéd-lengyel kezdeményezésű keleti partnerség hangsúlyosan szerepel az elnökségi tervek között. Mi a magunk részéről szintén nagy jelentőséget tulajdonítunk ennek a partnerségnek. Mint ahogy érdeklődéssel követjük valóban a Balti-tengeri stratégiának a megvalósulását. Részben azért, mert úgy gondoljuk, hogy az Európai Uniónak végül is az ilyen makrorégiós együttműködésekre való építése előreviszi az Európai Uniót, részben azért, mert szoros szálak fűznek bennünket a balti térséghez. Tisztában vagyunk azzal, hogy a balti térség keleti felének nagyon nagy szüksége van a balti térség nyugati felére, és úgy gondolom, hogy a Közép-Európához való kapcsolódása a balti térségnek, ami egy természetes kapcsolódás, ennek az együttműködésnek az eredményeképpen sikeresebb lehet. Harmadrészt pedig azért követjük érdeklődéssel, mert mi is a magunk részéről egy ilyen makrorégiós együttműködésre készülünk a Duna-térség tekintetében a magyar elnökség időszakában, ahogy ezt nagykövet asszony is mondta. Az az ambíciónk, hogy egy ilyen Duna-stratégia kerüljön elfogadásra. Ezért a svéd tapasztalatok egy ilyen térségi stratégia megvalósítása szempontjából nagyon érdekelnek bennünket.
Engedje meg, hogy néhány kérdést feltegyek, nagykövet asszony. Úgy gondolom, hogy a globális jelentősége szempontjából a klímakonferenciának lesz a svéd elnökség időszakában a legnagyobb jelentősége. Hadd kérdezzem meg, mivel nem hangzott el ennek a klímastratégiának a megvalósítása szempontjából Kína. Folytat-e az elnökség Kínával párbeszédet? Úgy vélem, hogy a klímakonferencia valóban nagyrészt múlik az Európai Unión, talán még nagyobb részben múlik az Egyesült Államokon, de lehet, hogy leginkább Kínán.
A második kérdésem az lenne, hogy ha a lisszaboni szerződés ratifikációja megtörténik október hónap folyamán, hogyan látja, hogy a lisszaboni szerződés külügyi célkitűzései, különösen az egységes külügyi szolgálat felállításának várható menetrendjéről és módjáról van-e elképzelésük?
A harmadik kérdésem egy aktualitás lenne. Nagy örömünkre szolgál, hogy a szlovák nyelvtörvény ügyében a svéd elnökség is aktív. Bizonyára tudja, hogy az EBESZ főbiztosát hamarosan vendégül látjuk. Carl Bildt úr találkozott a két külügyminiszterrel, és tegnap az Európai Unió nyelvi biztosa, Leonard Orban is állást foglalt a szlovák nyelvtörvény kérdésében. Hadd kérdezzem meg önt arról: hogyan látja, van-e felelőssége az Európai Uniónak abban, hogy a tagállamai biztosítsák az alapvető emberi jogokat a területén élő polgárok számára?
Mielőtt megadnám nagykövet asszonynak a szót, hadd kérdezzem meg képviselőtársaimat, van-e további kérdés. (Jelzésre.) Horváth János képviselő úr, ha nem ismerné, nagykövet asszony, a parlament doyenje. Képviselő úr!
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Nagykövet Asszony! Bár csak néhány szóban, de engedje meg, hogy kifejezzük azt az érzésünket, hogy mennyire szerencsésnek érezzük magunkat amiatt, hogy a svéd elnökség számunkra talán szerepmodellként is értelmezhető. Nagyon örülünk annak, hogy lehetőségünk van megtanulni azokat a leckéket, amelyeket meg kell tanulnunk. A magyarok nem túl szerény emberek, de ebben az esetben kifejezetten szeretnénk tanulni a svéd elnökségtől.
A kérdésem, ha szabad kérdést feltennem, hogy a svéd elnökség tervezi-e azt, hogy bizonyos jelentőséget tulajdonít - nem valódi jelentőséget - ennek az ügynek, ami Magyarország számára ma rendkívül fontos a magyar-szlovák kapcsolatok a nyelvhasználat vonatkozásában. Azért teszem fel ezt a kérdést, és azért teszem fel ezt a kérdést a svéd nagykövet asszonynak, mert Svédország és Finnország rendkívül sikeres szerepmodellt jelent. A világ sokkal kellemesebb és jobb hely lenne, ha mindenhol megtanultuk volna, és főleg alkalmaznánk ezt a példát - itt elsősorban a Duna-régióra kell most gondolnunk. Tehát az a kérdésem ön felé, hogy önnek és a kollegáinak - és a kormányuknak - van-e olyan szándéka, miszerint különleges figyelmet kívánnak fordítani a témakörre, és megpróbálják megtalálni a módját, lehetőségét annak, hogy kommunikáljanak a két ország felé, aminek segítségével megvalósulhatna egy konfliktuskezelés, ehhez hozzá lehetne járulni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Van-e további kérdés? (Nincs jelzés.) Nekem még eszembe jutott egy kérdés. Nagykövet asszony, az új Bizottság is az elkövetkezendő hónapokban fog fölállni, és a közelmúltban kaptam egy megkeresést a volt utolsó keletnémet külügyminisztertől, hogy ő úgy gondolja, eljött az ideje annak, hogy az Európai Unióban legyen egy kisebbségi jogokkal foglalkozó biztos.
Hallott-e erről a kezdeményezésről? Látja-e valamilyen esélyét annak, hogy akár olyan formában is, hogy emberi és kisebbségi jogokkal foglalkozó biztos jöjjön létre; e javaslat megvalósulásának?
Amennyiben nincs több kérdés, megadnám önnek a szót, parancsoljon!
CECILIA BJÖRNER, a Svéd Királyság nagykövete: Nagyon szépen köszönöm. Azt gondolom, hogy jó és érdemi kérdéseket kaptam így az első körben, köszönöm szépen ezeket a jó és érdemi kérdéseket.
Hadd kezdjem a klímaváltozás témájával. Teljes egészében igaza van, elnök úr, hogy talán a legfontosabb prioritást képezi ez a téma a svéd elnökség számára. A klímaváltozás felett érzett aggodalom az egyik leginkább fontos kérdés az Európai Unió népessége számára, ezt tudjuk a közvélemény-kutatásokból. Különösen a fiatalabb generációkhoz tartozó állampolgárok éreznek komoly aggodalmat e kérdés felett; hogyha egy listát adunk különböző kérdésekből a skandináv, az északi országok polgárai számára, akkor a klímaváltozás és a környezetvédelem mindig prioritásként a legfontosabb - abszolút a legfontosabb - kérdésként jelenik meg ezekben a közvélemény-kutatásokban. Éppen ezért ennek a tervezett konferenciának a végkimenetele nem csupán azért fontos kérdés, mert Svédország ezt prioritásnak tartja, hanem úgy gondoljuk, hogy nagyon sok ember szemszögéből ez felvet egy legitimitási kérdést is az Európai Unió vonatkozásában. Ez tehát az egyik oka annak, hogy Svédország ilyen nagy fontosságot tulajdonít ennek a kérdésnek, és hogy az erőforrások ilyen nagy részét erre a kérdésre kívánjuk fordítani.
Az Európai Unió - mint egy közösség, egy csoport - egy olyan csoport, amely már fellépett, bizonyos ambiciózus elkötelezettségeket, célokat fogalmazott meg a konferencia számára, illetve a szerződés számára Koppenhágában. Azt mondtuk, hogy a kibocsátások jelenlegi szintjét 20 százalékkal csökkenteni kívánjuk, de akár 30 százalékot is felvállalunk, hogyha mások is követnek minket. Tehát igaza van az elnök úrnak, az Európai Unió tulajdonképpen zászlóshajója ennek a folyamatnak, mindazonáltal nem mi vagyunk a legnagyobbak, mi csak a kibocsátások egy részéért vagyunk felelősek itt a Föld nevű bolygón, továbbra is az Egyesült Államok az az állam, amely a legnagyobb mértékben felelős a kibocsátásokért.
Ezért nagyon fontos elmozdulás volt az amerikai álláspontban, amikor az új Obama-kormány átvette a hatalmat. Azt mondanám, hogy ha nem is naponta, de legalábbis hetente megvalósultak a kapcsolatok a különböző miniszterek, illetve az Obama-kormány között. Tehát közvetlen kapcsolatokat indítottunk el heti rendszerességgel Stockholm és az Obama-kormányzat között. Minden egyes lépést követünk, amit a kongresszus és a szenátus foganatosít. Akik ismerik és szintén követik ezt a folyamatot, azok számára nem ismeretlen az, hogy kicsit problematikusabb idők kezdődtek el az Egyesült Államokban, hiszen az egészségügyi rendszer reformja nagyon fontos kihívásként mutatkozott meg, nagyon fontos kihívást jelent a kormányzat számára, amire nagyon oda kell figyelni. Ez a kihívás késleltetni fogja azt a munkát, aminek a végkimenetele a klímaváltozással kapcsolatos intézkedéscsomag lesz. Még kicsit aggódunk, de még mindig nagy a bizalom az Egyesült Államok kormánya iránt itt Európában.
Svédországban végeztünk elemzést, és a legtöbben, akik ezekben a tárgyalásokban részt vesznek, osztják azt a véleményt, hogy az Egyesült Államok nélkülözhetetlen Kína meggyőzésében. Kína úgy fog tenni, ahogy az Egyesült Államok tesz, tehát annyit fog tenni, amennyit az Egyesült Államok tett. Természetesen tárgyalásokat folytattunk bilaterális szinten is Kínával, már több mint egy éve zajlanak ezek a kétoldalú tárgyalások Kínával.
Nagyon sok szinten megvalósultak a tárgyalások, és számos összefüggésben zajlottak. Tehát pontosan ismerjük a kínai állásfoglalást, és tudjuk azt, hogy milyen pontokon hajlandóak előrelépni. Tehát az ön kérdésére adandó válasz az, hogy igen, Kína létfontosságú, mert Kínával együtt kell említenünk Indiát, Dél-Afrikát, Brazíliát, és ott van az országok másik nagy csoportja, amelyek jelenleg rendkívül gyorsan iparosítják magukat, és amelyek szintén létfontosságú szerepet kell hogy vállaljanak a kibocsátások csökkentése területén. Azt is látjuk, hogy a magas szintű csúcstalálkozók, amelyeket az elnökségünk alatt fogunk megrendezni, azok az Egyesült Államokkal, Oroszországgal, Kínával, Indiával, Dél-Afrikával és Brazíliával kerülnek majd megrendezésre. Természetesen van e mögött egy mögöttes terv, az a célunk, hogy a csúcstalálkozókat, ezeket a magas szintű csúcstalálkozókat arra szeretnénk majd kihasználni, hogy előremozdítsuk a klímaváltozás témakörében a tárgyalásokat.
ELNÖK: Elnézést kérek, excellenciás asszony, de szeretném megkérdezni, hogy ismeretei szerint vannak-e az USA és Kína között párbeszéd jellegű tárgyalások a klímaváltozással kapcsolatos intézkedéscsomag vonatkozásában? Mert ha lennének ilyen tárgyalások, azok nagyon előremozdíthatnák a koppenhágai megállapodás aláírását. Ha van tehát ilyen kínai-amerikai párbeszéd.
CECILIA BJÖRNER, a Svéd Királyság nagykövete: Nem tudom. Nem ismerem a tárgyalások részleteit, de annyit tudunk, hogy jelenleg mélyülnek a tárgyalások a kereskedelmi kérdésekkel kapcsolatban az USA és Kína között. Bizonyos szempontból egy növekedett kereskedelmi volumen és iparosítás egyik aspektusaként lehet jellemezni a klímaváltozás kérdését. Tehát azt mondhatnám, hogy biztos vagyok benne, hogy igen, vannak ilyen jellegű tárgyalások, de nem ismerem ezeknek a részleteit. De az biztos, hogy nagyon sok fontos tárgyalás zajlik az USA és Kína között, és ezekről mi kapunk tájékoztatást, hiszen nagyon szoros az együttműködésünk ennek vonatkozásában az Egyesült Államokkal.
Igen. Nem tudom, hogy figyelték-e például a külügyminiszter, a környezetvédelmi miniszter és a miniszterelnök útját, akik ellátogattak a fővárosokba, most pedig egy hasonló road show-ra kerül sor a külügyminiszterrel és Svédország európai uniós miniszterének a bevonásával. Tehát minden eszközt igénybe veszünk, minden erőforrást mobilizálunk, utazunk, tárgyalunk és megpróbálunk meggyőzni, ahol ez csak lehetséges. Ez nemcsak a környezetvédelmi miniszterek asztalán szereplő kérdés, hanem talán még inkább fontos kérdés a pénzügyminiszterek számára. Úgy tekintjük ezt a klímaváltozási kérdést, mint egy rendkívül fontos részét annak a munkának, amit a pénzügyminisztereknek kell elvégezni, hogy megtalálhassák a finanszírozási forrásokat a klímaváltozás-ellenes intézkedéscsomag számára. Ezt tehát a G20-as pittsburghi találkozó esetében is egy fontos napirendi pontnak tekintjük, és a New York-i ENSZ-találkozó számára is ebben a hónapban ezt egy fontos kérdésnek tekintjük.
A lisszaboni szerződés témaköre: teljesen tiszteletben tartjuk Írország népének kívánságát, amelyet az október 2-ai népszavazással fognak kifejezni. Ha igent mondanak, akkor arra számítunk, hogy addigra már Németország aláírja a szerződést, tehát már csupán két ország marad addigra. Az egyik Lengyelország. A lengyel elnök számos alkalommal kifejezte szándékát, hogy alá fogja írni a szerződést, amennyiben az ír nép igennel szavaz erre, tehát erre is számítunk. Ami egy nagyfokú bizonytalanság, az a Cseh Köztársaság és a cseh elnök. A cseh elnök is kulcsszereplő az aláírás folyamatában, és valószínű, hogy a Cseh Köztársaság lesz a legutolsó ország, amely a lisszaboni szerződést aláírja. Majd meglátjuk, hogy ez hogyan alakul, úgy látjuk, hogy meglehetősen nehéz előre látni, hogy a csehek milyen lépéseket tesznek. De feltételezzük, hogy minden ország aláírja a szerződést, méghozzá már október 2-a után gyors ütemben. Ezt követően az egész október hónap a rendelkezésünkre áll, amelynek során a Bizottságra vonatkozó javaslatokat megtehetjük, és megtehetjük azokat a javaslatokat, amelyek az új pozíciókra vonatkozhatnak majd az új lisszaboni szerződés alapján. Ez a Mission Impossible kategóriába esik majd egy biztos számára.
Ha csütörtökön Barrosót megválasztják, ezt még továbbra sem tudjuk, de ha megvan a lisszaboni szerződés aláírása, ha Barrosót megválasztják, akkor reméljük, hogy az Európai Unió Tanácsa október végén már rendelkezik majd egy javaslattal a Bizottság összetételére, beleértve azokat az új pozíciókat is, amelyek szóba kerülhetnek. Tehát a magas szintű képviselő és a bizottság elnökhelyettese. Most elfelejtettem a nevét annak a vezetőnek, aki a Tanács vezetője, ő talán a főtitkár nevet viseli? (Németh Zsolt bólint.) Igen, itt van még egy pozíció.
Tehát ha ez mind a helyére kerül, akkor az Európai Unió új külügyminiszterének az irodája szintén felállításra kell hogy kerüljön. Már most zajlanak informális megbeszélések COREPER szintjén, amelyiknek az a célja, hogy mindezt nagyon gyorsan le lehessen futtatni október folyamán. Ugyanis az októberi döntés, amelyet a Tanács fog meghozni, és amelynek eredménye egy ajánlás lesz a Bizottság összetételére, el kell hogy kerüljön a Parlamentbe, és minden vitát le kell folytatni még a Parlamentben, mielőtt ez a javaslat visszatérhet a Tanácshoz, aztán a Tanács decemberi ülésén tudnak majd erről döntést hozni.
Tehát nagyon szigorú menetrend támasztja alá ezt a folyamatot, és ha csupán egyetlen részeleme megbukik vagy nem valósul meg, akkor nem fogjuk tudni ezt a menetrendet megvalósítani.
De a világok legjobbika esetében, amit mi elképzelünk, az az, hogy amikor a spanyolok átveszik az elnökséget január 1-jén, akkor meglesz már az elnök és alá lesz írva a lisszaboni szerződés. A spanyolok nagyon részt akarnak venni - vagy hogy fejezzem most ki magam - abban, hogy ennek az EAS-nek, tehát az úgynevezett Európai Akció Szolgálatnak a stábbal való feltöltésében szeretnének nagyon aktívan részt venni. Azonban vannak itt technikai kérdések, jogi természetűek, adminisztratív jellegű kérdések, amelyeket már a svéd elnökség folyamán meg kell oldani. Ezek vonatkozásában már zajlanak a megbeszélések, elsősorban a COREPER szinten, és ezeknek a legnagyobb része Brüsszelben zajlik.
Tehát mi a technikai részével kezdjük a munkát, ami nem politikai jellegű. Ezt a technikai előkészületek már a csehek elkezdték, szeretném ezt itt megjegyezni, és elég messzire is jutottak addigra, amikor az írek nemet mondtak a népszavazáson. Ez azt jelenti, hogy a nehezebb politikai természetű tárgyalásokra majd októberben kerülhet sor.
Az a jövőkép, ami arra vonatkozik, hogy ez a közös külügyi szolgálat hogyan nézne ki svéd szempontból, mi úgy látjuk, hogy ez kicsi. Tehát mi vagyunk ugyanis az elnökség, tehát ennek vonatkozásában óvatosak vagyunk, nem szeretnénk túl határozott álláspontot képviselni. Itt az a véleményünk, hogy konszenzus megteremtésére kell törekedni a tagállamok között. Nem rendelkezünk rendkívül pontos és határozott állásponttal a tekintetben, hogy hogyan nézzen ki ez a szolgálat. Éppen az ellenkezője a helyzet.
Egyetlen dolgot tudunk viszonylag őszintén, nyíltan mondani, és ez az, hogy az elnökség szerepe az kell hogy legyen, hogy segítse a Bizottságot, a Bizottság elnökét abban, hogy védelmezze, elősegítse ennek a jó drisztribúcióját - tehát elosztását - az összes tagállam felé. Tehát a közepes méretű és a kis országok esetében is fontos, hogy befolyásolják, hogyan alakuljon ki ennek az architektúrája. Tehát ne csak a nehézsúlyú országok döntsenek abban, hogy ez hogyan nézzen ki. Tehát már a tárgyalások folyamatában szeretnénk biztosítani azt, hogy megfelelő erőegyensúly alakulhasson ki, amely erőegyensúly keretében azt várjuk, hogy minden tagállam jó lehetőséggel rendelkezzen a végkimenet befolyásolásában.
Nos, tehát a szlovák nyelvtörvény. Azt gondolom, hogy ha ezt hivatalosan, formálisan tekintjük át, ez elsősorban egy bizonyos ország kisebbsége és annak az országnak a kormánya közötti ügy. Ezért azt gondolom, hogy amivel Magyarország segíteni tud ebben az ügyben, az az, hogy segítse a kisebbséget a kormányzattal való tárgyalásokban. Az első teendő természetesen az, hogy legyen egy bizonyos álláspont, ami független intézmények részéről kerül megfogalmazásra a tekintetben, hogy ez a bizonyos nyelvtörvény valóban összhangban van-e azokkal a szabályokkal és alapszerződésekkel, amelyeket a régióban található országok aláírtak, ebben a konkrét esetben, amit Szlovákia is aláírt. Ezért úgy gondolom, hogy helyes, ha ahhoz a két intézményhez fordulunk, amely tehát az Európai Unió Tanácsa és az EBESZ, és annak kisebbségügyi főbiztosa, Knut Vollebaek úr. Tehát azt gondolom, ez lehet a helyes kiindulási pont. Nem külügyi kérdés ez az Európai Unió számára. Természetesen nem az, hiszen itt saját tagállamon belüli kérdésről van szó. Az első lépésnek mindig annak kell lennie, hogy maguk az érintett országok bebizonyítják: képesek arra, hogy a közöttük felmerülő kérdéseket megvitassák és rendezzék. Ez a svéd elnökség álláspontja, és úgy gondoljuk, hogy a két elnökség közötti találkozó és a főbiztos konstruktív részvétele ez idáig nagyon jó, előremutató lépések voltak.
Amikor az Európai Uniót tekintjük, akkor az elnökség csak nagyon korlátozott jogi jogosítványokkal rendelkezik arra, hogy egy ilyen konfliktusban szerepet vállaljon. Amit megtehetünk, az természetesen az, hogy nyitottak vagyunk és tájékozódunk, és iránymutatást adunk az országoknak a tekintetben, hogy melyek a megfelelő intézmények, amelyekhez fordulhatnak. Magyarország az Európai Unió intézményrendszerében két intézményhez is fordult, tehát a Bizottsághoz, a Parlamenthez, és ezektől az intézményektől is megfelelő típusú tanácsot kapott; amennyire egyébként tájékoztattak engem, támogatást is kapott.
Svédország külügyminisztere kapott egy megkeresést mindkét ország részéről, tehát a szlovák külügyminiszter és a magyar külügyminiszter is felvette a kapcsolatot a svéd külügyminiszterrel. A svéd külügyminiszter meghallgatta a két külügyminiszter álláspontját, és anélkül, hogy pontosan tudnám, biztos vagyok benne, hogy barátságos tárgyalásokra került sor, és biztos, hogy tanácsadásra is sor került, amennyiben ilyen tanácsot kértek a felek a svéd külügyminisztertől. De mindez sokkal inkább barátságos és kollegiális alapon zajlott, ahogyan ez illik az Európai Unió tagállamaihoz, illetve az Európai Unió családjához. A svéd elnökség tehát nem rendelkezik hivatalos szereppel, amelyet e tekintetben eljátszhatna. Ez Magyarország és Szlovákia közötti kérdés, amit a két országnak egymás között kell megoldania.
Elégedetten látjuk azt a jó előrehaladást, ami a Szlovénia és Horvátország közötti tárgyalások során tapasztalható, és úgy tűnik, ez nem lesz már a továbbiakban akadály Horvátország számára az Európai Unióhoz való közeledésben. Tehát ezt az akadályt már sikerült elhárítani. Ez a példa is mutatja azokat a módszereket, amelyeket sikerrel lehet használni az Európai Unión belül.
Ezenkívül feltett nekem egy kérdést egy biztos vonatkozásában (Elnök: Member of the European Comission.), egy biztos pozíciójának felállításáról kaptam egy kérdést, ami emberi jogokkal és kisebbségi jogokkal foglalkozna. Erről még nem hallottam, de feltételezem, az új elnökkel kapcsolatos tárgyalások részét képezheti ez a kérdés. Tehát a bizottság összetételére vonatkozik ez a kérdés. Azt gondolom, ez egy nyitott kérdés, de erről nem rendelkezem semmilyen részlettel.
ELNÖK: Köszönöm. Kelemen képviselő úr!
DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Nagykövet asszony említette, hogy ez a magyar-szlovák kérdés, tulajdonképpen nem egy külpolitikai kérdés. Ez egyrészt teljesen igaz. Magyarország elég speciális helyzetben van, hiszen a nyelvhatáraink hét szomszédos ország felé olyanok, hogy belelógnak a szomszédos országokba, tehát ott jelentősebb magyar kisebbségek vannak. Ilyen módon, ha a svéd elnökség fő célkitűzéseit nézzük, akkor ez erősen érintheti a mi térségünkben a more secure and open Europe kérdését, egy biztonságos térség kérdését, és némiképpen érintheti a neighbourhood, a szomszédság kérdését is, és itt esetleg még külügyi kérdéssé is válhat. Hiszen tudjuk, hogy a francia elnökség idején mekkora gondot jelentett az orosz-ukrán földgázszállítási vita. Mi pedig most azt tapasztaljuk, hogy az a feszültség, ami kialakult Magyarország és Szlovákia között, hatással van az ukrán kisebbségi politikára is, az ottani magyar kisebbséget érintően.
Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy igazán erős eszközök nincsenek egy adott elnökség kezében. De ezeknek a gondolatoknak a tudatosítását a tagállamok között rendkívül fontosnak érzem, pontosan a térség stabilitása szempontjából.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdések? (Nincs jelzés.) Nagykövet asszony!
CECILIA BJÖRNER, a Svéd Királyság nagykövete: Köszönöm szépen. Engedjék meg, hogy tisztázzam azt, hogy pontosan mit is mondtam a külügyekkel kapcsolatban.
Ukrajna. Ami Ukrajnában történik, az természetesen külügyi kérdés az Európai Unió számára, de az, ami az Európai Unión belül történik, soha nem tekinthető külügyi kérdésnek, ez belügyi kérdés, hiszen az Európai Unió egy család, mi együtt vagyunk. Tehát ha van egy vita két tagállam között - az Európai Unió két tagállama között -, akkor ez természetesen minden esetben belügy. Ez az egyetlen dolog, amire utalni szerettem volna.
Egyetértek önnel, hogy a kisebbségi jogok és a kisebbségek az Európai Unión belül óriási jelentőséggel bírnak a biztonság és stabilitás szempontjából. Azt gondolom, hogy ebben a kérdésben semmilyen nézetkülönbség nincsen közöttünk. A kérdés az, hogy hogyan lehet ezt a kérdést a lehető legjobb módon kezelni. Éppen ezért mondom azt, hogy azok az intézmények, amelyeket arra hoztunk létre, hogy kezeljék az ilyen típusú kérdéseket, ezeket használni kell, hiszen éppen ezért hoztuk ezeket létre. Úgy gondolom, hogy ezt Magyarország jól cselekedte, jól tette.
Azt gondolom, hogy az elnökséget arra használni, hogy informális megbeszélésekre, találkozókra kerüljön sor az elnökség bábáskodásával a felek között, nos, ez is valószínűleg egy jó módja annak, hogy az elnökséget használjuk. De azt várni, hogy az elnökség fellépjen és egyfajta közvetítő szerepet vállaljon vagy tárgyalási szerepet vállaljon, vagy ehhez hasonló bármiféle szerepet vállaljon az Európai Unió tagállamai között, ez nem lehetséges. Vagy legalábbis Svédország most, mint elnök úgy döntött, hogy egy ilyen szerepvállalás nem a legjobb módja lenne annak, hogy az elnöki szerepet betöltsük. A Bizottság azonban nagyon speciális szerepet kell hogy játsszon, és játssza is ezt a szerepet. A Parlament is tehet bizonyos dolgokat, és a Parlament tesz is bizonyos dolgokat. Ez azt jelenti, hogy az Európai Unió működik és jól működik.
Ezen kívül a konfliktus vagy a vita - bárminek is szeretnék ezt most nevezni - Szlovákia és Magyarország között, ez mindenképpen enyhült annak következtében, hogy ilyen találkozókra sor került.
Tehát azt gondolom, hogy itt a jó eljárásokról van szó. Az a tudás, ami Magyarország és Szlovákia esetében fellelhető, ez is nagyon fontos politikai eszköz. Európa ezt figyeli. Olvashatjuk egymás médiáját, lehet egymással beszélni, biztos vagyok benne, hogy nagyon sok miniszterelnök tartott kétoldalú megbeszélést a magyar miniszterelnökkel, illetve a szlovák miniszterelnökkel is. Tehát nem szabad alulbecsülni mindazt, ami informális szinten zajlik a családon belül, és informális szinten is zajlik ez. Tudom, hogy naponta Európán belül szinte napi szinten zajlanak a telefonhívások, a telefonbeszélgetések. Ez tehát Svédország álláspontja.
El kell mondanom, hogy a végkimenetele a két miniszterelnök találkozójának rendkívül pozitív volt Szlovákia és Magyarország számára is, ami azt a státuszt és presztízst illeti, amit ez a két ország élvez. Tehát az, hogy a két ország képes tárgyalni és megoldani a kérdéseket, rendkívül fontos abból a szempontból, hogy milyen státuszt élvez ez a két ország az Európai Unióban.
ELNÖK: Köszönjük szépen, nagykövet asszony. Azt is köszönjük szépen, hogy ilyen alaposan próbálta ezt a nagyon nehéz kérdést megvilágítani. Azt tartom nagyon fontosnak, hogy ön, a magyarországi svéd nagykövet érzékelje azt, hogy nem látjuk a szlovák fél részéről a szükséges szintű együttműködési készséget, és innentől érezzük azt, hogy nehéz egyről a kettőre jutni a szlovákokkal. Ez annyiban különbözik a horvát-szlovén vitától, hogy nem egy expressis verbis kétoldalú kérdésről van szó, mint egy határ kérdése, hanem európai és emberi jogi kérdésekről van szó.
A magunk részéről mi azt tartjuk nagyon fontosnak egy ilyen helyzetben, hogy Európa viselkedjen úgy, mint ahogy egy családtól elvárható. Tehát hogy Európa legyen nyitott és figyeljen, és a saját eszközeivel segítsen.
Azt látom, hogy ez történik. Tehát nyilvánvaló, hogy egy ilyen helyzetben, amit nem szeretünk hallani, az az, hogy Európának ehhez semmi köze, és az, ha azt mondják, hogy Európának az eszközei korlátozottak, de ha Európa ezeket az eszközeit megpróbálja kihasználni, ezeket a korlátozott eszközöket, akkor azt gondolom, hogy a helyes álláspontot foglalja el. Ezt látjuk az Európai Parlamentben, ezt érzékeljük a Bizottságban, és ezt érzékeljük a svéd elnökség részéről is.
Köszönöm szépen, nagykövet asszony. Amit pedig a lisszaboni szerződés jövőjével kapcsolatban mondott, mi is úgy gondoljuk, hogy nagyon fontos néhány hónap áll előttünk. A svéd elnökség indíthatja el a lisszaboni szerződés alkalmazását, és annak, hogy Magyarországgal egy azonos méretű ország teszi ezt, nagyon nagy jelentősége van, hiszen ennek az országcsoportnak a befolyását folyamatosan az 5+1 tagállam, a nagy tagállamok veszélyeztetik.
Tehát úgy gondolom, hogy ha önök minél többet tesznek ezen a területen, mondjuk a külügyi szolgálat felállítása területén, annál jobb a kisebb tagállamoknak.
Végül nagyon fontosnak érzem azt, hogy egy elmélyült dialógus legyen az elnökség kérdésében Magyarország és Svédország között, hiszen a mi triónk követi Svédországot, és úgy gondolom, nagyon fontos, hogy ennek minél jobban kiépítsük a szükséges kommunikációs csatornáit.
Szeretnénk kérni önt, nagykövet asszony, hogy segítsen abban, hogy minél szerteágazóbb dialógus alakuljon ki Magyarország és Svédország között az elkövetkezendő hónapokban, és utána is, hiszen a tapasztalatok levonása azt követően is számunkra, a magyar elnökség szempontjából kiemelkedő jelentőségű. Köszönjük szépen a tájékoztatót.
Van-e további kérdés? Nagykövet asszony, parancsoljon!
CECILIA BJÖRNER, a Svéd Királyság nagykövete: Szerettem volna egy megjegyzést tenni. Szerettem volna megköszönni, hogy mennyire kellemes számunkra azt hallgatni, hogy Svédországot szerepmodellként emlegetik. Nagy megtiszteltetés ez számomra, és nagyon nagy öröm számomra, hogy ezt hallhatom. Természetesen elfogult vagyok, de valóban úgy gondolom, hogy bölcs dolog Magyarország számára, hogy Svédország felé vesse vigyázó szemeit.
Önök is említették ugyanis, hogy körülbelül ugyanolyan méretű ország vagyunk, és fontos lobbitevékenységet végzünk bizonyos csoportokban, mi az északi országokban és a balti országokban, és önök pedig a V4-ek keretében. Nagyon sok hasonlóság állapítható meg a súlyunk, a két országcsoport súlya között az Európai Unióban. Ez a mi második elnökségünk, Magyarország számára a soron következő elnökség az első lesz. Ebből a szempontból tehát nekünk már két elnökség van a hátunk mögött, amikor majd megoszthatjuk önökkel a tapasztalatainkat a sikereinkről, illetve a bukásainkról, és szívesen osztjuk majd meg ezeket a tapasztalatokat, amelyek esetleg hasznosak lehetnek az önök számára.
Azt gondolom, ha a triót tekintjük Svédország szempontjából, akkor mi úgy látjuk, hogy az északi, tehát ez a 3+3 ország - a három északi és a három balti ország, mi 3+3-nak nevezzük magunkat - nagyon hasonlóan áll a külügyi kérdésekhez, ahhoz, ahogy a V4-ek viselkednek e tekintetben. Nem 100 százalékos ez a hasonlóság vagy azonosság, de 80 százalékos mindenképpen, és ha össze tudnánk fogni, az már tíz ország összefogását jelentené, az nem lényegtelen az Európai Unióban, amikor az ember a tárgyalásos játékokban részt vesz. Tehát a svéd elemzés szemszögéből mi úgy látjuk, hogy Svédország szívesen adná át a magyaroknak ezt a feladatot, hogy a külügyi kérdések folytatására sor kerülhessen, gondolok itt a keleti partnerségre, ezekre a makrostratégiákra, a Balkán vonatkozására, a bővítésre, Törökországra, Ukrajnára, a kaukázusi térségre. Tehát számos kérdés van, ahol közösek az érdekeink, és lesz majd svéd, a magyar és a lengyel elnökség, és ha jól végeztük a munkánkat, akkor fontos kérdésekben tudunk előrelépni az Európai Unió prioritásai között. Tehát a trióban való együttműködéssel kapcsolatban elmondanám, hogy szerintem különleges kapcsolat van Magyarország és Svédország között a külügyi területen is, és ezért is nagyon örülök a mai lehetőségnek, hogy itt lehetünk.
ELNÖK: Nagykövet asszony, nagyon szépen köszönjük még egyszer, és sok sikert kívánunk ehhez az embert próbáló feladathoz önnek az elkövetkezendő hónapokban itt Budapesten, összetartani az Európai Uniót.
Köszönjük, hogy lehetőséget adott a konzultációra, viszontlátásra!
Tisztelt Bizottság! Rátérek a következő napirendi pontunkra: nyilatkozat a belarusz szolidaritás napja alkalmából. Itt annyit szeretnék elmondani, tisztelt bizottság, hogy a nyár folyamán megkeresett engem Belaruszból két nagytekintélyű ellenzéki vezető. Magyarországon magas szinten fogadták őket, és előadásokat is tartottak, részt vettek a határnyitási ünnepségen. A belarusz szolidaritás napja szeptember 16-a, és mi velük leegyeztettünk egy nyilatkozattervezetet, és azt gondolom, nagyon fontos üzenet lehetne a magyar parlament részéről a belarusz demokratáknak ez a nyilatkozat.
Azzal a javaslattal szeretnék élni, hogy ha valakinek van olyan véleménye, amit mindenképpen fontosnak tart a szöveggel kapcsolatban elmondani, az hangozzék el, de hogy itt ne szövegezzünk kollektíven, hanem bízza meg a bizottság az elnökséget, hogy a szöveget végső formába öntsük, és akkor a mai, de legkésőbb a holnapi nap folyamán ezt elküldenénk külügyi bizottsági állásfoglalásként a belarusz barátainknak. Jelezném, hogy az ősz folyamán a külügyi bizottság elnöksége tervez egy látogatást Belaruszba, és azt hiszem, ezzel mindenképpen jó szolgálatot teszünk, megalapozzuk ezt a látogatásunkat is.
Hadd kérdezzem meg, hogy van-e ellenvélemény ezzel a javaslattal kapcsolatban. (Jelzésre.) Alelnök úr! (Dr. Kozma József közbeszólása.) Hárs Gábor képviselő úr!
HÁRS GÁBOR (MSZP): Egy kérdést szeretnék feltenni, mégpedig azzal kapcsolatban, amit az elnök úr a legutolsó mondatában mondott. Örömmel üdvözlöm, ha a külügyi bizottság küldöttséggel képviselteti magát majd a Belarusz Köztársaságban. Meg szeretném kérdezni, hogy az a küldöttség csak az ellenzékkel fog találkozni, vagy pedig számot tart vagy igényt tart arra, hogy a belarusz parlamentben, esetleg belarusz kormányzati szervekkel is találkozzon.
ELNÖK: Nem. Természetesen ez hivatalos látogatás lenne. Tehát találkozik a bizottság a meghívó bizottsággal, a partnerbizottság meghívásának tennénk eleget, illetőleg a kormányzati szervekkel is, csak most konkrétan még nem tudjuk hogy kivel, de értelemszerűen velük is. (Dr. Szakács László jelez.) Parancsoljon!
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nekem is először az volna a kérdésem, hogy a szeptember 16-a annyira köt-e bennünket, mert most két lehetőség áll előttünk.
Van előttünk egy olyan nyilatkozat, amelyet a magam részéről nem feltétlenül tudok elfogadni, több okból is. Egyrészről nyilvánvalóan aggódva figyeljük azt, ami Belaruszban történt, mégis azt mondom, hogy elvi éllel azt azért meg lehet fogalmazni, hogy általában egy másik ország belpolitikájába a külpolitikának nem feltétlenül érdemes beavatkoznia. Ezt az elvet már többször hangoztattam, és szerintem ehhez tartani is kell magunkat az elkövetkezendő időszakban. Bizonyára születnek egyébként más országokban is olyan ítéletek, amelyek sértik az igazságérzetünket - születnek egyébként más országokban is olyan döntések, amelyek sértik az igazságérzetünket -, azzal együtt ez mondjuk egy ország belügye, illetve nyilvánvalóan egy ország igazságszolgáltatására - lássuk be - vajmi kevés ráhatásunk van kívülről. Ennek megvannak a meghatározott jogi formái, illetve nemzetközi jogi aktusai és fórumai. Ott megtéve ezeket a nyilatkozatokat, illetve észrevételeket szerintem nem lépjük túl a külügyi bizottság kompetenciáját, minthogy most mi innen Budapestről, a Kossuth térről elítélünk valamilyenfajta cselekményt. Ha ezt egy nemzetközi fórumon tesszük meg, úgy gondolom, akkor találtuk meg azt a kompetenciaszintet, ahova tartozunk.
A másik észrevételem pedig természetesen az volna, hogy most már nem másra kérik a bizottságot, minthogy biankóban fogadjon el egyfajta határozatot vagy egyfajta állásfoglalást, ami - úgy gondolom - legalábbis nem elvárható, és ezen a szinten másféleképpen kellene előkészíteni anyagokat. Ne fogadjunk el biankó határozatot, ha kell, akkor inkább hívjunk össze rendkívüli ülést!
Köszönöm szépen.
ELNÖK: A múlt héten kiküldtük, tisztelt bizottság. Ha nem akarja a Szocialista Párt, hogy Belaruszról nyilatkozat legyen, akkor szavazzon nemmel.
Van-e még hozzászólás? (Jelzésre.) Szabó képviselő úr!
DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Varga, még mindig, köszönöm!
ELNÖK: Varga, bocsánatot kérek.
DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Annyiban talán előrébb vinném egy percben a diskurzust, hogy a szándékkal egyetértve, és talán az egyensúlyt is megtartva azért a szándékok között, valóban a biankócsekk ebben a tekintetben, egy ilyen súlyú kérdésben talán nem szerencsés. Ha nem ragaszkodnánk ehhez az időponthoz, a kérdésnek az elnökség közös platformra való helyezkedése utáni bizottsági tárgyalása szerencsés lenne. Biztos az én hibám, de azért nem lehetek ebben a pillanatban olyan információk birtokában, hogy meggyőződhessek arról, hogy ez így és ebben a formában rendben van.
Az is az én hibám lehet, hogy én tegnap találkoztam vele, elnézést érte, azóta nem tudtam ebben elmélyedni olyan fokon, hogy tökéletesítsem esetleg.
ELNÖK: Ez másodszor hangzik el, holnap van a szolidaritás napja, tehát ezt ma vagy holnap kell kiadni, addig van értelme. Ha erre nem találunk megoldást, akkor ilyen formában ez a nyilatkozat nem lesz. (Jelzésre.) Hárs Gábor képviselő úr!
HÁRS GÁBOR (MSZP): Szeretném kiegészíteni a képviselőtársaim által már elmondottakat két másik szemponttal. Az egyik. Azért kérdeztem ezt meg, amit kérdeztem elnök úrtól, mert én nem tudtam erről a bizottsági tervezett útról, amit ismételten örömmel üdvözlök, azt pedig különösen, hogy ez nem egy párttalálkozó lesz, hanem nyilvánvalóan egy parlamenti találkozó.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy tavaly alakítottuk meg a magyar-belarusz baráti tagozatot, azóta már járt itt egy belarusz küldöttség, méghozzá magas szinten, a parlament alelnökének a vezetésével, akik tárgyaltak itt. Nem tudom, hogy a Fideszhez elmentek-e, nem tudom, hogy volt-e ilyen érintkezés, de többpárti érintkezés volt mindenképpen.
A másik az, hogy az Európai Unió és az EBESZ is folyamatosan tárgyal Belarusszal, azzal a belarusz parlamenttel, amelyiket ugyan nem tartunk demokratikusan megválasztottnak - azt hiszem, hogy ebben konszenzus van a magyar parlamenti pártok között -, de figyelembe véve a jelenlegi parlamenti viszonyokat, tárgyalnak. Előrehaladottak ezek a tárgyalások. Most nem szeretnék itt kitérni a belarusz-orosz viszonynak a meglehetősen feszültté válására, de semmiképpen nem lenne helyes, sem politikailag, sem diplomáciailag most bármiképpen beleavatkozni ebbe a folyamatba. Magyarország nyilvánvalóan részese mind az Európai Uniónak, mind az EBESZ-nek.
ELNÖK: Visszatérünk a témára, képviselő úr. Most akkor nem szavazunk még, mert megérkezett a főbiztos úr, ha megengedi.
HÁRS GÁBOR (MSZP): Jó, lényegében be is fejeztem tulajdonképpen.
ELNÖK: Jó, tehát akkor folytatjuk a napirendi pontot. Most ezt megszakítjuk, és akkor a főbiztos úrral való konzultáció következik. (Knut Vollebaek és munkatársai helyet foglalnak az ülésteremben.)
(A bizottság 11.13 órától 12.25 óráig zárt ülésen folytatja munkáját. A zárt ülésen elhangzottakat külön jegyzőkönyv tartalmazza.)
(Szünet: 12.25 - 12.55 óráig)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! A belarusz napirendi ponttal kapcsolatban szeretném akkor megkérdezni a tisztelt bizottságot, hogy van-e további hozzászólás. Hárs Gábor fejtette ki legutóbb a gondolatait, és emlékeztetnék arra, hogy a belarusz szolidaritás napja van a holnapi napon, és ebből az alkalomból kezdeményeztünk egy nyilatkozatot. Ezt a nyilatkozatot egyeztettük a belarusz ellenzéki vezetőkkel, és volt egy olyan erőtlen javaslatom, hogy ne szövegezzünk, hanem az elnökség adja ki a nyilatkozatot. Ezzel szemben is hangzottak el vélemények, tehát azt javasolnám, hogy ha nincs több hozzászólás, akkor feltenném először azt a javaslatot szavazásra, hogy legyen-e nyilatkozat vagy ne legyen nyilatkozat, utána pedig azt, hogy az elnökségnek átadjuk a szövegezés feladatát, vagy pedig itt, a plenárison fogunk szövegezni. Szeretném megismételni azt, hogy nem nagyon látom a lehetőségét annak, hogy a bizottság következő ülésén térjünk erre vissza, mert az aktualitását a szolidaritási nap jelenti ennek a nyilatkozatnak.
Van-e további vélemény? Alelnök úr!
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP): Nem vagyunk könnyű helyzetben azért, mert a javaslatunk arra is vonatkozott - Szakács alelnök úr is kitért arra -, hogy a címzettet kellene egyébként pontosítani, mert ennek a javaslatnak semmiféle címzettje egyébként nincsen. Tehát hogy kinek szól, nekünk vagy kinek, tehát nem világos, hogy kinek.
Ha minden kötél szakad, és a belarusz demokrácia végül is ezen fog elbukni, hogy mi nem alakítunk ki erről egy álláspontot, akkor esetleg elképzelhetőnek tartjuk azt, hogy az 1. pont részleges és a 4. pont megtartásával egy nagyon tömör, kétmondatos állásfoglalást alakítsunk ki a részletekbe merülés nélkül, és itt is egy pontosítással. Felolvasnám akkor, ez körülbelül 20 másodperc:
Az 1. pont: Bizottságunk üdvözli, hogy az Európai Unió tárgyalásokat folytat Belarusszal - ez is rosszul van írva, a Belarusz Köztársasággal -, ugyanakkor fontosnak tartjuk leszögezni meggyőződésünket, hogy ezeknek a tárgyalásoknak a célja a belarusz demokrácia fejlődésének támogatása. És akkor a 4. pont pedig így hangzana:
A Külügyi és határon túli magyarok bizottsága felkéri a magyar kormányt, a parlamenti politikai erőket, az ET, EBESZ, NATO parlamenti közgyűlésben a magyar delegációt, hogy kiemelten kísérjék figyelemmel és támogassák Belarusz közeledését az Európai Közösséghez, és partnereikkel együttműködve.
ELNÖK: Sajnos, itt mindenki megkapta ezt a javaslatot, és politikai foglyok vannak Belaruszban, és politikai foglyok tűntek el Belaruszban, és az érintettek azt kérték tőlünk nyomatékosan, hogy álljunk ki őmellettük. Ezért az indítványom erre irányult.
Tehát ha úgy látom, hogy nincs ebben a kérdésben egyetértés, akkor én visszavonom az indítványomat, és akkor ezzel a napirendi pontot lezárom.
Tisztelt Bizottság! Elrendelem a zárt ülést. (A zárt ülésen részt venni nem jogosultak elhagyják az üléstermet.)
(A bizottság 12.58 órától 13.50 óráig zárt ülésen folytatja munkáját. A zárt ülésen elhangzottakat külön jegyzőkönyv tartalmazza.)
ELNÖK: Szeretném a nyílt ülést elrendelni. Már látszik a vége a bizottsági ülésnek, nagy lépésekkel közeledünk ebbe az irányba. Viszont még a napirendet ki kell egészítenünk újabb, a Honvédelmi Minisztériumot érintő három indítvánnyal, de ezek nem fogják érdemben késleltetni az ülés befejezését.
Tisztelt Bizottság! Felteszek szavazásra, hogy ne kelljen hétfőn külön ülnünk, három további javaslatot, egy 10193-as jelentést is - szintén afganisztáni - meg fogunk vitatni, valamint két honvédelmi bizottsági határozatot, a H/10626. számút és a H/10627. számú határozatot.
Egyben teszem fel szavazásra. Ki támogatja, hogy kiegészítsük a napirendet ezekkel? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
A Szülőföld Alap 2008. évi tevékenységéről és működéséről szóló J/10107. számú beszámoló
Köszöntöm a napirendi pontunkhoz Nagy Imrét a Miniszterelnöki Hivatalból. Szülőföld Alap. Egy rövid kiegészítést szeretnénk kérni a megküldött anyaghoz. Parancsoljon!
Nagy Imre (Miniszterelnöki Hivatal) szóbeli kiegészítése
NAGY IMRE (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen, elnök úr. Köszöntöm a bizottság tagjait. Nem kell már önöknek bemutatnom a Szülőföld Alapot, hiszen ez a harmadik alkalom, amikor a Szülőföld Alap éves beszámolója az Országgyűlés elé kerül.
A Szülőföld Alap 2005-ben jött létre. Az volt a célja, hogy egy stabil forrást biztosítson a változó kormányzati körülmények között a határon túli magyarok számára. 2007-ben történt benne egy lényeges változás. Ekkor alakult át a szervezeti rendszere, illetve a forrásai ekkor növekedtek meg, ami azóta körülbelül évi 2 milliárd forint körüli szinten alakul.
A szervezetrendszerének a csúcsán a Regionális Egyeztető Fórum áll. Ez dönt minden évet megelőzően a Szülőföld Alap általános prioritásairól, a támogatások országok közötti megoszlásáról, illetve a döntéshozó kollégiumok szerinti arányának a meghatározásáról.
Ebben az évben, illetve az előző évben is érvényesült a szolidaritás a határon túli területek között. Szerbia és Ukrajna volt az a terület, amely a lakosságszám arányánál nagyobb támogatásban részesült. A tavalyi évben is lehetőséget nyújtott a Regionális Egyeztető Fórum döntése arra, hogy a keretek 10 százalékát határon túli lebonyolító szervezeteknek adják át. Ezt ők pályáztatták tovább helyi szinten, ezek főleg kis összegű támogatásokra vonatkoznak, tehát 100-500 ezer forint közötti támogatásokat jelentettek.
Ugyanúgy, ahogy 2007-ben, három darab döntéshozó kollégium működött: oktatási és szakképzési kollégium, kulturális, egyházi és médiakollégium, illetve önkormányzati együttműködési és informatikai kollégium. A pályázatok száma 2007-hez képest jelentősen megnövekedett, körülbelül 3 ezer darab pályázat érkezett be, aminek a felét találta támogatásra érdemesnek a három kollégium, tehát körülbelül 1500 szervezettel kellett támogatási szerződést kötnünk és támogatásokat kiutalnunk.
Tavaly vezettük be az elektronikus pályázat lehetőségét, amivel igyekeztünk könnyíteni a határon túli pályázóknak ahhoz, hogy hozzájuthassanak a támogatáshoz.
A szervezetrendszer harmadik eleme a Szülőföld Alap Iroda, amelynek a képviseletében én itt vagyok. Mi vagyunk azok, akik a támogatások lebonyolításáért felelünk, tehát szerződéseket kötünk, a támogatásokat kiutaljuk, illetve elszámoltatjuk ezeket.
A Szülőföld Alap Irodára vonatkozó legfontosabb szabály az, hogy a támogatási keretek legfeljebb 10 százalékát használhatja fel a saját működési költségeinek a fedezésére.
A forrásokról még röviden annyit mondanék, ahogy jeleztem, hogy körülbelül 2 milliárd forint körül alakultak. Ez három részből tevődik össze: egyrészt abból az egymilliárd forintból, amit a költségvetési törvény biztosított, ezen kívül a Munkaerő-piaci Alap bizonyos bevételi előirányzatainak a 2 százalékát adta át erre a célra, ez 760 millió forint volt, illetve a Miniszterelnöki Hivatalnak a fejezeti támogatásából, ez pedig 450 millió forint volt 2008-ban.
Köszönöm szépen. Ennyit szerettem volna röviden elmondani.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tisztelt Bizottság! Annyit szeretnék elmondani a Szülőföld Alappal kapcsolatosan, hogy ez a mostani beszámoló bizonyos részeiben szó szerint megegyezik az egy évvel ezelőtt megvitatott 2006-os beszámolóval. Ez is jelzi, hogy milyen dinamikus változás jellemzi a magyar nemzetpolitikát.
Itt szeretném jelezni azt is, hogy a beszámoló részleteiben nem foglalkozik azzal, hogy az új helyzet kihívásainak megfelelő, idézett és kellő hatékonyságú választ hogyan tudott az elmúlt években a Szülőföld Alap adni. Szeretném jelezni azt, hogy továbbra is aggasztó az a párhuzamosság, ami a Szülőföld Alap, illetőleg a MEH szakállamtitkársága nemzeti jelentőségű intézményének a címe között fennáll, egyáltalán nem világos, hogy honnan és mennyit, mit és miért finanszíroznak.
Úgy gondolom, az is egy visszatérő és a stratégiát is érintő alapvető probléma, hogy az egyes pályázók a szomszédos országokban állami intézmények, amelyeknek a fenntartása a szomszédos államok feladata lenne. Különösen kirívó ez az eset akkor, amikor mondjuk Kárpátalján a 67 millió forintos magyar főiskola támogatása mellett nagyságrendileg szintén nagyon jelentős támogatást kap az ungvári egyetem 27 millió forinttal. Szeretném jelezni azt is, hogy ebben az esetben azért már azt is tisztázni kellene, hogy milyen módon illeszkedik a magyar állami támogatás az állami feladatok sorába, milyen munkamegosztás szerint, milyen költségek szerint finanszírozza Magyarország az ungvári állami egyetemet. Úgy gondoljuk, hogy hiányoznak a szükséges technikai részletek ahhoz, hogy elfogadható és tartósan támogatható legyen ez a támogatási forma.
Tisztelt Bizottság! Hadd kérdezzem meg, hogy van-e további kérdés ezzel az üggyel kapcsolatban. Kelemen András képviselő úr!
DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Elnök Úr! Csak fel szeretném hívni a figyelmét arra, hogy az érdemi része a Szülőföld Alap működésével összefüggő kérdéseknek elhangzott a KMKF-en is, és gyakorlatilag semmiféle konkrét választ nem kaptunk rá, azon kívül, hogy az ott jelen lévő szakállamtitkár úr csak újra megerősítette azt, hogy az új helyzet kihívásainak megfelelő, és még kellőbb hatékonyságúvá vált. De igazán ez nem volt kifejtve ott sem.
Azon kívül azt is meg szeretném jegyezni, hogy a tavalyi beszámoló után elég sok írásos kérdéssel fordultam az illetékes miniszterhez, és megint csak arra tudtam konkludálni, hogy részinformációkat úgy tűnik, hogy nem kíván adni.
Egy elemet esetleg még kiemelnék, amit továbbra is fontosnak tartok, és ami elsősorban a nem állami magyar felsőoktatási intézményeknek nyújtott támogatás esetében egy, én úgy érzem, hogy nagyon fontos kérdés, az, hogy a pályázati alapú támogatás az előre való tervezhetőséget súlyos mértékben gátolja. Ez egy régi probléma, de változatlanul így áll fenn. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Gógl képviselő úr!
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. A tavalyi beszámoló kapcsán felmerült egy kérdés, mivel törvény szabályozza a pályázatok nyerteseinek az anyagi alapok felhasználásának a tételes nyilvánosságra kerülését, ez egy darabig működött is. Az elmúlt év őszi vitája után, decemberben és januárban négy levélváltás történt. A MEH és a MEH-et vezető Kiss Péter minden alkalommal az én feltett kérdéseimet elvetette, és tájékozatlanságomra is hivatkozott. Míg az utolsóban elküldtem neki a tételes adatokat. Az egy semleges, nemleges válasz volt.
Szeretném megkérdezni, hogy most hol férhetők hozzá a tételes adatai az eljuttatott és pályázaton megnyert pénzeknek? Hely, idő, pályázat. És van-e mód arra, hogy a kizárt és nem nyertes pályázatokat is megismerjük?
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Többségi és kisebbségi vélemény is lesz. Rövid választ szeretnénk majd kérni, ha meg tudja oldani. Folytatjuk még ezt a vitát. Azt gondolom, hogy a KMKF-re mindenféleképpen Nagy Imrét ebben a kérdésben indokolt lenne meghívnunk, mert idáig még nem volt alkalma megjelenni. Talán lenne értelme.
Rövid választ szeretnénk kérni. Parancsoljon!
Nagy Imre (Miniszterelnöki Hivatal) válaszai
NAGY IMRE (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekeznék akkor reagálni. Hogy az új helyzetben az új kihívásokra hogyan reagál a Szülőföld Alap, igazából ezt nagyon nehéz megválaszolni. Amire mi nagyon törekszünk, az az, hogy a támogatások a határon túli magyaroknál ne csökkenjenek. Tehát annak ellenére, hogy a gazdasági válság nyilván mindenkit kell hogy érintsen, ennek ellenére úgy tűnik, hogy a jövő évi költségvetésben is talán sikerül azt elérni, hogy a Szülőföld Alap forrásai ne sérüljenek. Ezzel próbálunk arra reagálni, hogy a szomszédos országokban is azért meghagyta a jeleit a gazdasági válság.
Elnök úr jelezte, és ez elhangzott máskor is már, hogy az állami intézményeket, elsősorban a felsőoktatási intézményeket hogyan támogat a Szülőföld Alap. Itt arra törekszünk, hogy ne közvetlenül az állami intézmény kapja meg a támogatást, hanem egy mellette működő civil szervezet legyen az, aki ezt megkapja. Ezt mind az ungvári nemzeti egyetemnél, mind pedig más területen ez így működik.
Kelemen András úr jelezte azt, hogy nem tartja eléggé elfogadhatónak a pályázati támogatást, főleg a felsőoktatás fejlesztése területén. Elvileg erre a célra jött létre a kiemelt nemzeti intézmények köre, hogy ennek egy jó részét teszi ki a felsőoktatási intézmények támogatása.
Gógl Árpád képviselő úr felvetésére nyilván miniszter úr már többször reagált. A támogatást nyilvántartó rendszer nem egy könnyű eset. Azt azért tudni kell, hogy az egy nagyon széles együttműködés alapján működik, rengeteg adatszolgáltató kell hogy adatot szolgáltasson, ezeknek az adatoknak a begyűjtése és időben történő begyűjtése nem mindig könnyű. Gyakran emiatt adatok késnek, illetve időlegesen hiányoznak belőle. Ennek ellenére hozzáférhető a rendszer, ez a www.tamogat.szulofold.hu internetes oldalon érhető el. Ezt azért megnézem majd, és akkor pontosítanom, ha esetleg valami probléma lenne vele. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki támogatja a jelentést? (Szavazás.) 11 igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) 9 nem.
Tehát 11 igennel, 9 nemmel a bizottság támogatja. Ki lesz a többségi előadó? (Dr. Kozma József: Velez képviselő úr!) Velez Árpád képviselő úr. Nekünk Kelemen András a kisebbségi képviselőnk. Ki támogatja őket? (Szavazás.) Egyhangú. Elnézést, hogy egyszerre szavaztunk.
Jó munkát, viszontlátásra, és akkor rátérünk az összevont, kiegészített napirendi pontra. Köszöntöm Dankó István főosztályvezető urat, Nagy Tibor parancsnok urat, Bagi László osztályvezető urat. Parancsoljanak!
Tehát a két jelentés és a két határozat egyaránt szerepel a napirendünkön.
Dankó István főosztályvezető (Honvédelmi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DANKÓ ISTVÁN főosztályvezető (Honvédelmi Minisztérium): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Csak két mondatban szeretném összefoglalni, hogy miről szólnak ezek a beszámolók. A kormány az alkotmányos kötelezettségének eleget téve, nyújtotta be őket az Országgyűlés részére. Két kormányzati döntésről szóló tájékoztatóról van szó. Az egyik a tartományi újjáépítési csoportunk mandátumának meghosszabbításáról szóló döntésről tájékoztatja a parlamentet, itt konkrétan egy egyéves hosszabbításról van szó, tehát 2010. október 1-jéig van mandátum a PRT-tevékenységünkre Afganisztánban.
A másik tájékoztató, a másik jelentés az OMLT szerepvállalásunk meghosszabbításáról szól. Itt is egy egyéves hosszabbításról van szó. Ez 2010. augusztus 31-ig teszi lehetővé, hogy egy legfeljebb 30 fős kontingensünk tartózkodjon ilyen jellegű feladatok elvégzésére Afganisztánban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: A biztonsági helyzetről két szót mondjon!
Bagi László ezredes (Magyar Honvédség) kiegészítése
BAGI LÁSZLÓ ezredes (Magyar Honvédség): Bagi László ezredes vagyok, osztályvezető a Műveleti Központban. A biztonsági helyzet Afganisztánban összességében romlik, azonban az északi régióban, ahol a mi PRT-nk van, szerencsére még a legjobbak közé tartozik. Tehát ilyen szempontból jó a terület. Éppen ezért szeretnénk meghosszabbítani ezt az OMRT-t, hiszen az ott diszlokáló ISAF zászlóaljszintű mentorálásáról van szó, ami a továbbiakban ugyancsak erősítheti a biztonságot.
ELNÖK: Balla Mihály képviselő úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Igyekszem rövid lenni és inkább csak egy kérést fogalmaznék meg, biztosan van rá mód és lehetőség. Mivel nyílt ülésen vagyunk, nem biztos, hogy a legaktuálisabb a kérdésem, ami arról szól, hogy mi a helyzet a különleges műveleti csoporttal, akik amerikai együttműködésben dolgoznak. Amennyiben elnök úr is egyetért, erről akár egy későbbi időpontban, vagy rövid határidőn belül egy írásos összefoglalót kérnénk. Most egyrészt nyílt ülésen vagyunk, de minden rendben van-e, ugyanis ez egy új feladat, és speciális műveleti területen dolgoznak tízegynéhányan. Mi a helyzet velük?
Ha elnök úr gondolja, akkor tényleg egy 2-3 oldalas, rövid írásos választ is elfogadnék, amennyiben erre lehetőség van.
ELNÖK: Megköszönnénk, ha kaphatnánk egy ilyet. Szeretném jelezni képviselő úrnak is, és önöknek is, hogy Afganisztán kérdését napirendre tűzte ma reggel a bizottság elnöksége, a félévi napirendbe felvettük, és szeretnénk egy külön ülést szentelni ennek a kérdésnek. Ettől függetlenül, ha tudják, az lenne a kérésünk, hogy teljesítsék képviselő úrnak ezt a kérését, egy egy-két oldalas összefoglalót juttassanak el hozzá.
Felteszem akkor szavazásra, ha nincs több kérdés. Egyenként fogunk szavazni. Ki az, aki támogatja a J/10193. számú jelentést? (Szavazás.) Egyhangú.
Ki az, aki támogatja a J/10194. számú jelentést támogatja? (Szavazás.) Egyhangú.
Ki az, aki támogatja a H/10626-ost? (Szavazás.) Egyhangú.
Ki az, aki támogatja a H/10627-est? (Szavazás.) Egyhangú.
Mindegyik kérdésben egyhangúlag szavaztunk. Köszönöm szépen a megjelenést önöknek, jó munkát.
Egyebek. Következő ülésünk egy hét múlva, 22-én lesz, 10 órakor. Nem lesz ilyen hosszú, elnézést kérek a képviselőtársaimtól, ez a nap most besűrűsödött. Pásztor István a vendégünk, az új nemzeti tanácsokról szóló szerbiai törvény szerepel a napirenden, valamint zárszámadás és nagykövetjelöltek meghallgatása.
Van-e bárkinek további kérdése? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincsen, berekesztem az ülést. Jó munkát, viszontlátásra!
(Az ülés végének időpontja: 14 óra 10 perc)
|
|
Németh Zsolt |
Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva és Szoltsányi V. Katalin