KHTB-28/2009.
(KHTB-114/2006-2010.)
az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2009. november 10-én, kedden, 9 óra 11 perckor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Tájékoztató a magyar-szlovák tárgyalások állásáról *
Dr. Balázs Péter külügyminiszter szóbeli tájékoztatója *
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Hárs Gábor (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Horváth János (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz)
Dr. Nagy Andor (KDNP)
Kovács Kálmán (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Szakács László (MSZP) Hárs Gábornak (MSZP)
Dr. Gedei József (MSZP) Kárpáti Tibornak (MSZP)
Velez Árpád (MSZP) dr. Kozma Józsefnek (MSZP)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz) dr. Horváth Jánosnak (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz) Balla Mihálynak (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz) Németh Zsoltnak (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz) dr. Nagy Gábor Tamásnak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Hozzászólók
Balázs Péter külügyminiszter
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 11 perc)
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Jó reggelt kívánok, megkezdjük a munkát. Bejelentem a helyettesítéseket. Balla Mihály Gruber Attilát, Németh Zsolt Kelemen Andrást, Kozma József Velez Árpádot, Hárs Gábor Szakács Lászlót, Nagy Andor Nagy Gábort, Horváth János Gógl Árpádot helyettesíti. Megállapítom a határozatképességünket.
A napirend mindenki előtt ott fekszik. Hadd tegyem fel a kérdést, ki támogatja a napirendet. (Szavazás.) Egyhangúlag elfogadtuk.
Tájékoztató a magyar-szlovák tárgyalások állásáról
Köszöntöm ülésünkön Balázs Péter külügyminiszter urat és munkatársait a Külügyminisztériumból. Nagy tisztelettel köszöntöm mindannyiukat. A magyar-szlovák viszony lenne az egyetlen és kiemelt napirendi pontja a tárgyalásunknak. A szécsényi találkozót követően több egyeztetésre sor került a kisebbségi vegyes bizottság keretében, illetőleg külügyminiszteri szinten is, és meglehetősen foglalkoztat bennünket, hogy van-e valami eredmény az ügyben.
Miniszter úr, megadom a szót, és a szokásos eljárás szerint ezt követően mód lesz a kérdések, illetőleg álláspontok megfogalmazására. Miniszter úr, köszönjük szépen, hogy lehetőséget adott a konzultációra. Parancsoljon!
Dr. Balázs Péter külügyminiszter szóbeli tájékoztatója
DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Igen fontosnak tartom, hogy a külügyi bizottság foglalkozik a magyar-szlovák kapcsolatok kérdésével, hiszen nyáron igen magas politikai feszültség alakult ki a két ország között.
Az azóta eltelt idő három mérföldkővel jellemezhető, szeptember 10-én Szécsényben magyar kezdeményezésre miniszterelnöki találkozó, rá két hétre, szeptember 24-én New-Yorkban, az ENSZ-közgyűlés margóján külügyminiszteri találkozó, majd éppen ma egy hete, november 3-án Besztercebányán újabb külügyminiszteri találkozó.
A szécsényi miniszterelnöki találkozón egy 11 pontos közös nyilatkozatot fogadtak el, a rákövetkező külügyminiszteri találkozón egy végrehajtási akciótervet készült - ugyanazt a logikát követve - a 11 ponthoz, és a szécsényi nyilatkozat tűzte ki a külügyminiszterek feladatként, hogy két hónapon belül értékeljék az előrehaladást, és tegyenek le egy együttműködési csomagra új javaslatot. Értelemszerűen a mai napon jár le ez a határidő, tehát még történelmi egybeesésnek is tekinthető, hogy éppen ma ülésezik a külügyi bizottság, amikor a szécsényi találkozó kéthónapos fordulója van.
Kiemelném a két konfliktusos témát, és utána szeretnék kitérni a szécsényi pontok többi részletére. Köztudott, hogy a Sólyom László köztársasági elnököt ért augusztus 21-ei incidens volt a mélypontja a kapcsolatainknak. Ezt az ügyet két szálra bontottuk, és két csapáson haladtunk tovább. Egyik egy jogi eljárás, Magyarország az alapszerződés 226. cikke alapján panasszal élt az Európai Bizottságnál. A panasz benyújtását igen alapos tájékozódás előzte meg, szóban, írásban a Bizottság legmagasabb szintjén a bel- és igazságügyekkel foglalkozó alelnökkel, Jacques Barrot-val személyesen konzultáltam, és tájékozódtunk az Európai Bíróságnál is. Ugyanis, hogyha az Európai Bizottsághoz vezető út a 226. cikk alapján nem jár sikerrel, akkor automatikusan átlépünk a 227. cikkre, és mi nyújtjuk be közvetlenül a kötelezettségszegési eljárást az Európai Bírósághoz, előző esetben az Európai Bizottság vállalja ezt a feladatot.
Szilárd meggyőződésünk, és ebben sokan alátámasztottak bennünket, hogy az a tanácsi, EP közös irányelv, amely a szlovák kitiltó jegyzékben a jogi alapot képezte, nem alkalmazható a szándékolt elnöki látogatásra, és ezt szeretnénk végigvinni. A médiában is elhangzott már, hogy Sólyom László számára már az a tény, hogy az eljárás megindult, s ezen a sínen fut, erkölcsi elégtételt jelent, és mint tudós jogász, jól átlátja ennek a különböző lépéseit. Ez az eljárás célba fog érni.
A másik oldala a dolognak már a szécsényi program egyik feladata, a magyar és a szlovák Külügyminisztérium illetékes szakértői összeültek, s megvizsgálták azt, hogy a két ország között - ahol is nincs határ, hanem a schengeni szabad forgalom érvényesül - a védett személyek, magas rangú személyek hivatalos látogatásai, munkalátogatásai, nem hivatalos látogatásai, magánlátogatásai milyen technikai feltételek mellett, milyen előkészületek után bonyolódhatnak le zavartalanul. Hallottunk ugyanis olyan kifogásokat, hogy nem időben szóltunk az augusztus 21-éről. Nekünk végig az volt az álláspontunk, hogy mi mindent szabályosan elvégeztünk, de hogy ilyen félreértés soha többet ne fordulhasson elő, azért pontról pontra a szakértők tisztázták, és az eredményeket egy levélváltással erősítjük meg a két külügyminiszter szintjén.
A másik ügy, amely tulajdonképpen az incidensben is bizonyára szerepet játszott, és tartósabb problémát képezett és képez a kapcsolatainkban, ez a szlovák államnyelvtörvény módosított változata. Ez megint köztudott, hogy június 30-án fogadta el a pozsonyi parlament a módosítást, és a módosítást elolvasva, a végrehajtás bizonyos pontjai vagy homályosnak tűntek, vagy igen negatív következtetésekre adtak alapot. Tulajdonképpen modelleztük csak a lehetséges változatokat, hiszen a végrehajtás nem történt meg, és hozzá kell tennem, a mai napig nincs végrehajtható törvény Szlovákiában, mert hiányzik a végrehajtási rendelet - a végrehajtási rendelet készül -, vagyis konkrét esetek még nem állnak rendelkezésre. A szécsényi közös nyilatkozatban a két kormányfő vállalta azt, hogy a nyelvtörvény alkalmazása során az EBESZ kisebbségi főbiztosának júliusban kibocsátott szakvéleményét és annak minden ajánlását - a minden szó aláhúzandó - mindkét fél elfogadja, és ezzel adtunk egy nemzetközi dimenziót a kérdés kezelésének. Az a fórum, ahol a megbeszélések zajlanak, és ahol bármilyen ezzel kapcsolatos téma napirendre tűzhető, a magyar-szlovák kétoldalú kisebbségi vegyes bizottság.
Mármost a besztercebányai találkozó volt az az alkalom - ma egy hete -, amikor az eddigi tapasztalatok alapján három dologban sikerült megegyezni a szlovák féllel. Az első az, hogy folytatjuk a közös munkát ennek a kisebbségi vegyes bizottságnak a keretében. Tehát nem mérjük az időt, nem számoljuk az üléseket, hanem addig folytatjuk, amíg erre szükség van. Ennek hátterében abban is megegyeztem a kisebbségi főbiztossal, hogy ők is benne maradnak ebben a folyamatban. Tehát ebben a mederben tudjuk kezelni, ez az a meder, amely legitim, kétoldalú tárgyalási fórum, ugyanakkor benne van egy nemzetközi dimenzió, és ezt mindkét fél elfogadja. Tehát ebben a kezelhető keretben tartjuk.
A második dolog, amire ígéretet kaptunk - és számunkra, azt hiszem, nagyon fontos -, hogy a végrehajtás nyilvános szlovák kormányrendelet formáját fogja ölteni. Nem belső utasítás, hanem egy nyomon követhető, transzparens, nemzetközileg ellenőrizhető kormányrendelet. A harmadik, hogy az elfogadás előtt Szlovákia ebben az említett keretben hajlandó velünk konzultálni.
Úgy gondoljuk, ez a három pont biztosíték arra nézve, hogy beleszólhatunk, hogy nyilvános, nyomon követhető lesz, és ez a kezelési mód, amit nagyon tudatosan kialakítottunk, tehát hogy nemzetközi normákhoz mérjük a jog betűjét és majdan az alkalmazását, tovább folytatható. Hozzáteszem, hogy ezekről a dolgokról a két szlovákiai párttal, az MKP-val és a Híddal rendszeresen konzultáltam, tájékoztattam őket, és a véleményüket is kértem.
Ha ezt a helyzetet össze kell foglalni, akkor azt tudom mondani, hogy magyar részről - jó lelkiismerettel állíthatom - mindent megtettünk, ami megtehető volt. A nyelvtörvény még nincs alkalmazásban. Fenyegetések történtek a nyelvtörvény szellemében vagy arra hivatkozva, ezek ellen azonnal felléptünk. Amikor felmerült, például, hogy állítólag a szlovák a posta elnöke előírná, hogy a postán csak szlovákul beszélhetnek az alkalmazottak, abban a percben hívtam a külügyminisztert, kértem, ő utánanézett, és a közlekedési miniszter rendreutasította a szlovák posta elnökét, hogy ilyet ne tegyen, tehát visszavonatta. Hasonló történt a dunaszerdahelyi rendőrségen belüli nyelvhasználatot illetően.
Arra bíztattam a szlovákiai magyar pártokat, hogy ez az ő látókörükben van, tehát mindent jelezzenek, bármit tapasztalnak. Igazából a helyzet akkor válik élessé, hogyha már végrehajtási rendelet birtokában hajtják végre, tehát konkrét esetek vannak. Például arra különösen figyelünk, hogy ha igaz az, hogy vállalkozások, munkaadók lennének a célpontjai ennek a törvénynek, akkor semmiképpen ne háruljon át a munkavállalóra ennek a következménye. Ezt anyagilag el lehet érni - erkölcsileg persze nem -, de ez egy későbbi téma, ezt nem szeretném projektálni.
Azáltal, hogy ezt a két konfliktusos témát kezelhetővé tettük, lényegesen enyhült a feszültség Magyarország és Szlovákia között, ennek számos látható jele van. Az egy héttel ezelőtti besztercebányai látogatást úgy kezdtük, hogy az Ipolyon, Ráróspusztánál leraktuk egy új híd alapkövét, és tájékoztatást kaptunk Ipolytarnócon arról, hogy a nyitott határ két oldalán milyen szépen fejlődik az együttműködés, mennyi európai uniós pénzt sikerült odavinni, milyen közös turisztikai, kerékpárút-építési, közös együttműködési programot sikerült megvalósítani. Úgyhogy mi is megállapítottuk, de a szlovák külügyminiszterrel együtt is megállapítottuk, hogy ha a politika nem gerjeszti, akkor nincsenek válságok. Az emberek ott jól élnek együtt, ismerik egymást, beszélik egymás nyelvét - Nógrádban sokan tudnak szlovákul, nyilván a másik oldalon sokan tudnak magyarul -, semmiféle megértési probléma nincs. Ilyenkor mindig hozzáteszem, hogy hol kell itt nyelvtörvény? Tessék hagyni az embereket, hogy beszéljenek úgy, ahogy az természetesen adja magát, és a vegyes lakosságú területeken általában ez így van. Ha a parlamenti pártok egyetértése fennmarad Magyarországon, az nagyon fontos hozzájárulás ahhoz, hogy tovább építkezzünk, és fontos, hogy a parlamenti és a kormányzati akciók összhangban legyenek egymással ezekben a nehéz témákban.
Áttérek a szécsényi pontokra. A szécsényi 11 pontból az első kettő elvi, általános jelentőségű, a politikai feszültség enyhítéséről és a kormányfői szintű további kapcsolattartásról szól, ez történik - erre szokták mondani, hogy a végrehajtás folyamatos.
A 3. pont foglalkozott a magyar elnök látogatásával kapcsolatos teendőkkel, ezt elmondtam.
A 4. és 5. pont foglalkozik a kisebbségekkel, és konkrétan a nyelvtörvénnyel és az EBESZ-szel, ezt is elmondtam.
A 6. pont arról szól, hogy a szélsőséges jelenségekkel és csoportokkal szemben együtt lépünk föl, és közös rendőrségi munkacsoportot létesítünk. A közös rendőrségi munkacsoport létrejött.
A 7. pont szól arról, hogy a korábbi, 2007-es 14 pontos cselekvési terv végrehajtását felgyorsítjuk. Megállapítottuk, hogy az ügynek mindkét oldalon van egy korábbi főfelelőse, Kiss Péter Magyarországon, és Dusan Caplovic szlovák oldalról. Ők ezt végzik, és bennünket tájékoztatnak.
A 8. pont arról szól, hogy az összes kormányközi vegyes bizottságot össze kell hívni, mozgósítani kell, ez megtörtént. 12 ilyen vegyes bizottság van, szívesen adok róla részletes tájékoztatást, ha erre igény van. Úgy állapítottuk meg, és ebben nagyjából egyezünk a szlovák féllel, hogy a 12-ből 9 rendszeresen működik, és hármat kell buzdítani arra, hogy működjék szorgalmasabban. Van, ahol ennek technikai akadálya van, mert nincs meg az elnök, vagy nem azonos rangú a két elnök, és ez okozott nehézséget a kapcsolatban, de ez igen alapos, igen jó struktúra, szinte párját ritkítja a szomszédsági kapcsolatainkban, hogy 12 szakmailag tagolt bizottság működik.
A 9. pont szerint megvizsgáljuk egy magyar-szlovák együttműködési tanács, és ezzel kapcsolatban egy együttműködési alap létesítését. Ez magyar ötlet, magyar javaslat volt, a szlovákok várták, hogy mondjunk róla többet, ez megtörtént. Eszmecserét folytattunk szóban, és ezek után abban egyeztünk meg Besztercebányán, hogy 2-2 főt jelölünk. Ez hangsúlyozottan társadalmi dimenzió, Magyarország részéről az egyik Szarka László lenne, és még egy emblematikus személyt keresünk, nem a politika közvetlen területén, ugyanakkor a szlovák kormányzat két szlovák személyt keres, és ők négyen fogalmaznák meg az alapelveket. Utána persze a két kormánynak azonos összeget kell elhelyezni ebben az együttműködési alapban. Mindkét oldalról vizsgálandó, hogy az adott költségvetési körülmények között mi lenne az a szimmetrikus összeg, amit beletennénk, és utána ez pályázatokkal, programok szervezésével - mint két alapítvány - működne egy összehangolt vezetés felügyelete mellett. Szeretnénk ezt az alapot és tanácsot legkésőbb jövő év elejére talpra állítani és beindítani.
A 10. pont arról szólt, hogy a külügyminiszterek két hónapon belül állítsanak össze egy kibővített együttműködési csomagot. Tulajdonképpen mindabból, amit Besztercebányán áttekintettünk, megvitattunk, már meg is van az együttműködési csomag tartalma. Ezek továbbélő régebbi témák és újabb témák. Az újabb témák közül kiemelem a közös romastratégiát, mindkét ország keleti felében - szinte szimmetrikusan - ott van tömegesen a romaprobléma, illetve kiemelem az energiabiztonságot, a közlekedési kapcsolatok fejlesztését, nagyon szeretnénk a közös történelemtankönyvet mielőbb kiadni, és a Duna-stratégiát is fontos közös területnek tekintjük.
Általában igaz, hogy még a visegrádi csoporton belül is, a magyar és a szlovák külpolitikai érdekek és törekvések nagyon egybecsengenek. Általában azonos érdekek vezetnek minket; a földrajzi beágyazottságunk, a céljaink az együttműködésre igen jó alapot adnak. Felajánlottuk Szlovákiának egyebek között azt is, hogy a magyar képviseleteken helyezzenek el egy-egy szlovák diplomatát, és cserébe mi is megnéznénk, hogy hol van olyan szlovák képviselet, ahol Magyarország nincs jelen, és ott mi tudnánk elhelyezni magyar képviselőt. Ezt egyébként szélesebb körben - visegrádi körben és több más szomszéddal, például Ausztriával és Szlovéniával - is vizsgáljuk.
Végül a 11. pont: a miniszterelnökök védnökséget vállaltak az alapszerződés 15. évfordulójáról való megemlékezés fölött. Az alapszerződés '95. március 19-én született, tehát készülünk jövő év márciusában valamilyen nagyszabású közös rendezvénnyel, ahol a kétoldalú kapcsolataink múltjával és jövőjével foglalkoznánk.
Elnök úr, röviden ez volt a bevezető, és várom a kérdéseket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! Köszönöm szépen a miniszter úr tájékoztatóját. Szeretném előre jelezni, hogy a szlovák külügyi bizottság elnöke a napokban többször is kérdőre vont a sajtóban engem, illetve a külügyi bizottságot a magatartásunkat, a véleményünket illetően.
Itt szeretném jelezni a miniszter úr előtt is, hogy mi a magunk részéről az elmúlt időszakban folyamatosan nyitottak voltunk a szlovák külügyi bizottsággal való párbeszédre. Már augusztusban jeleztem Juraj Horváth úrnak: készen állunk arra, hogy azonnal egyeztessünk. Ő ekkor egy novemberi időpontot adott meg - ami augusztusban engem eléggé meglepett -, és a mostani találkozónkat, amit ebben a hónapban tartottunk volna meg, készen állunk a közeli jövőben leegyeztetni; az elnök asszonynak az azonos időpontra látogatása tette ezt az időpontot alkalmatlanná - itt Szili Katalin szlovákiai látogatására utalok -, hogy megtartsuk. A közeli időpontban szívesen állunk a szlovák fél rendelkezésére, és nem igazán értjük azokat a politikai megjegyzéseket részéről, amelyek arra vonatkoznak, hogy Magyarország az alapszerződés szellemével ellentétesen nem konzultál törvényi, jogszabályi kérdésekben; itt a kettős állampolgárság ügyét hozta fel. Azzal viszont egyetértünk, kívánatos lenne, hogy az egyes szomszédos érdekeket alapvetően érintő kérdésekben a törvényhozások előzetesen konzultáljanak, például a nyelvtörvény esetében kívánatos lett volna, hogy egy megfelelő előzetes konzultációt kezdeményezzen a szlovák fél. Mi attól sem zárkóztunk volna el, sajnos erre akkor nem került sor, ellentétben a magyar-szlovák alapszerződés szellemével.
Miniszter úr, amit a kötelezettségszegési eljárásról, annak megindításáról mondott, szeretném üdvözölni. Azt gondolom, a köztársasági elnök úr és az egész ország megnyugvással vette tudomásul, hogy végül a kormány megindította Szlovákia ellen a kötelezettségszegési eljárást. Azt hiszem, ami augusztus 21-én történt a köztársasági elnök úrral, az példátlan, és ez nem ismétlődhet meg Magyarország és Szlovákia kapcsolataiban. Azt gondolom, ez nagyon fontos, pedagógiai okból rendkívül fontos volt, hogy ezt az eljárást megindította a magyar kormány. Kicsit kései volt, azt a hezitálást nem teljesen értettem, ami ezt megelőzte, de jobb később, mint soha.
A besztercebányai találkozóval kapcsolatban azt szeretném jelezni, miniszter úr, örülünk annak, hogy a miniszter úr ígéretet kapott arra, hogy a végrehajtási rendeletek azok végrehajtási rendeletek lesznek. Idáig a szlovák fél részéről erre vonatkozóan semmilyen vállalás nem hangzott el. Úgy értesültünk, hogy különféle belső tanácsadó, útmutató és nem tudom, micsodákat akartak elfogadni. Az, hogy most ők is végrehajtási rendeletekben - tehát kormányrendeletekben - gondolkodnak, azt jelzi, hogy jogi relevanciával rendelkező dokumentumokat kívánnak előállítani. Azt hiszem, ez fontos, mert a jogi dokumentumok ki kell állják a jogállamiság próbáját, adott esetben ki kell állják Strasbourg vagy éppenséggel Luxemburg próbáját is, tehát a jogi relevanciával bíró rendeletek megalkotásától eltekinteni - azt gondolom - nagyon nagy hiba lenne. Mint ahogy azt is fontosnak tartom, hogy a miniszter úr azt jelezte, hogy a végrehajtási rendeletekről további konzultációt kívánnak Magyarországgal folytatni.
Szeretném ugyanakkor megfogalmazni az aggodalmaimat is, miniszter úr. Úgy vélem, az, hogy a szlovák fél megküldte már a végrehajtási rendelet tervezetét az EBESZ-nek, és tárgyalásokat folytat az EBESZ-szel kétoldalú alapon, a magyar félnek pedig ezt nem küldte meg, hovatovább felvidéki magyaroknak sem küldte meg, sőt semmilyen konzultációt nem folytat a felvidéki magyarokkal a végrehajtási rendeletekről a szlovák fél, ez azt jelzi, hogy megkérdőjelezhető Szlovákiának a szécsényi találkozó végrehajtásával kapcsolatos jóhiszeműsége. Azt gondolom, ez utólagosan is megkérdőjelezi egyáltalán a szécsényi találkozó eredményességét. Ha a szlovákok úgy akarják megalkotni a végrehajtási rendeleteket, hogy mindent leegyeztetnek a kisebbségi főbiztossal, azt követően pedig a kész rendeleteket majd behozzák a vegyes bizottság elé, majd odatárják a felvidéki magyarok elé, akkor ez a szlovák együttműködési készség és jóindulat abszolút hiányát jelzi.
Úgy vélem, miniszter úr, hogy helyzet van. Olyan információkat hallok, hogy a szlovákok már a hét végén nyilvánosságra akarják hozni a végrehajtási rendeleteket. Meg sem kezdték a végrehajtási rendeletekről való konzultációt a felvidéki magyarokkal, illetve Magyarországgal, és már olyan híreink vannak, hogy erre készülnek. Azt szeretném kezdeményezni, miniszter úr, hogy amennyiben napokon belül - ezen a héten - nem adják át a szlovákok a véglegesítés előtti tervezeteket, akkor ezt a miniszter úr nyomatékosan jelezze mind a szlovákoknak, mind pedig az EBESZ kisebbségi főbiztosának.
Ami a vegyes bizottsági folyamatot illeti, miniszter úr, ezzel kapcsolatban azt gondolom, az egyik valóban kulcskérdés az, hogy természetes személyeket lehet-e a szlovák nyelvtörvény alapján büntetni. Tehát büntethető-e természetes személyek esetében az anyanyelv használata, adott esetben alkalmazotti minőségükben a kisebbségi nyelvhasználat, tehát a postás, a rendőr, a buszsofőr, magyarok lévén - vagy adott esetben magyarul tudó szlovákok lévén - folytathatnak-e magyar polgárokkal anyanyelvű diskurzust büntetésmentesen? Ez egy alapvető kérdés, és úgy értesültem, miniszter úr, hogy a vegyes bizottsági ülésen - és ez kérdés lenne - a szlovákok olyan szándékot hoztak nyilvánosságra, hogy továbbhárítható az alkalmazottra az a büntetés, amit a jogi személy kap a nyelvhasználatért. Tehát a posta, a rendőrség vagy a közlekedési vállalat a nyelvi bűnből fakadó anyagi hátrányt továbbháríthatja arra a természetes személyre, aki ezt a nyelvi bűnt elkövette. Azt gondolom, ez nonszensz. Azt szeretném kérdezni öntől, igaz-e az, hogy a vegyes bizottsági ülésen a vegyes bizottság vezetése elmulasztotta kifejezésre juttatni ezzel kapcsolatban a mi határozott elutasító álláspontunkat. Mert ha ezt elmulasztotta jelezni, akkor azt gondolom, nagyon súlyos hibát követett el. Ha elmulasztotta ezt jelezni, akkor pedig azt gondolom, a jövőben ezt pótolni kell, ha nem mulasztotta el, akkor pedig megnyugszom.
A következő kérdésem az lenne, miniszter úr, hogy a vegyes bizottság ülésén a magyar parlamenti pártoknak azt a közös álláspontját képviseli-e a kormányzat, ami arra irányul, hogy mi nem a végrehajtás humanizálását, tehát egy fájdalommentes nyelvtörvényi végrehajtást várunk el ezeknek a vegyes bizottsági konzultációknak a lebonyolításától, hanem a célunk az, hogy a törvény diszkriminatív rendelkezéseit vonja vissza Szlovákia. Úgy vélem, hogy ez a szándékunk, hogy a törvény módosításától nem kívánunk eltekinteni, mindenféleképpen a vegyes bizottsági ülések fontos célkitűzése kell hogy legyen.
Miniszter úr itt szintén hangsúlyozta a kisebbségi nyelvhasználati törvény, illetőleg áttételesen utalt a kisebbségi törvény elfogadására, amikor azt mondta, hogy a vegyes bizottsági konzultációknak ki kell terjednie a kisebbségi főbiztos minden ajánlására. Hadd kérdezzem meg, hogy a vegyes bizottsági keretek között megkezdődött-e ennek a problémának valamilyen szinten a taglalása, és milyen eljárás keretében kívánja a magyar fél felvetni a kisebbségi nyelvhasználati törvény, illetőleg a kisebbségi törvény megalkotásával kapcsolatos elvárásait. Az EBESZ részéről e tekintetben a saját ajánlásaiknak a szlovákokkal való elfogadtatása tekintetében milyen magatartást tapasztalt, miniszter úr?
Utolsó, talán szintén nem jelentéktelen kérdés az, a kisebbségi vegyes bizottsági tárgyalásokon sikerül-e érvényesíteni azt, hogy az EBESZ jelenléte nélkül ne folytassunk konzultációkat. A legutóbbi ülésen - tudomásom szerint - olyan tárgyalást folytatott a vegyes bizottság vezetése hosszú órákon keresztül, amely nélkülözte az EBESZ jelenlétét. Úgy vélem, hogy amennyiben ez megfelel a valóságnak, akkor az mindenféleképpen a vegyes bizottság vezetésének nagyon súlyos hibájaként értékelhető. Fel is teszem azt a kérdést itt, miniszter úr, hogy bár a Külügyminisztérium, a külügyminiszterek nyilvánvalóan nagyon szorosan nyomon követik ezeket az egyeztetéseket, de a vegyes bizottság vezetése, a Miniszterelnöki Hivatalban lévő államtitkár, nem tartaná-e hatékonyabbnak azt a fajta munkamódszert, hogy ha már egyszer a Külügyminisztérium folytatja le a stratégiai tárgyalásokat, akkor a vegyes bizottság vezetését is a Külügyminisztérium adja?
Ezek lettek volna így első körben a kérdéseim, illetőleg a megjegyzéseim, miniszter úr. Hadd kérdezzem meg a bizottság tagjaitól, hogy további kérdéseket kívánnak-e feltenni. A jelentkezéseket szeretném először begyűjteni. (Jelzésre.) Hárs Gábor, Kárpáti Tibor, Nagy Andor, Horváth János, és Kozma alelnök úr utolsóként de még sikeres benyúlással, így meg is adom alelnök úrnak a szót.
Alelnök úr, parancsoljon!
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem kívántam megelőzni a többi hozzászólót, de ha már elnöki jogkörével élve megállapítja a hozzászólások sorrendjét, akkor köszönöm szépen a szót.
Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelenlévők! Két nagyon fontos dologra szeretnék csak röviden utalni, és a kérdéseim is ezekre vonatkoznak. A konzultációkból levont következtetésként miniszter úr egyik fontos megállapítása volt, hogy ha a politika nem gerjeszti, akkor egyébként nincsenek feszültségek az együtt élő népességen belül. Ez nyilvánvalóan egy olyan megállapítás, amelyet, ha elfogadunk, akkor a politikusok természetesen felelősséget vállalnak ennek a helyes megállapításnak a következményeiért. Viszont akkor ebben tovább is kell menni. Ha a politika mégis hajlamos arra, hogy feszültséget keltsen a nemzetiségek között, a különböző nyelvet beszélők között, akkor természetesen a mi dolgunk annak a megvizsgálása, hogy az ily módon keltett feszültségek elrendezésében mit tudunk várni a diplomáciától, és milyen elvárásokat fogalmazunk meg tételesen a diplomáciával szemben.
Ezt azért mondom, mert tényleg különös jelentősége van annak, hogy a politikusok is találkozzanak egymással, és ahogy csak lehet, a maguk részéről ebben az ügyben - felelősséggel, tisztességgel a magyar részről a magyar érdekeknek, feltételezem szlovák részről meg a szlovák érdekeknek megfelelően - igyekezzenek a dolgokat rendezni, mármint ami az ügyek politikai részét illeti. Számomra nyilvánvaló - ez hadd legyen csak egy mondatos kiegészítés -, hogy a belpolitikai feszültségek, pártpolitikai meg nem egyezések persze, hogy kivetülnek a politikán kívüli világra is, ez így van Magyarországon, így van Szlovákiában is, ki közelebb, ki távolabb a parlamenti választásoktól. Ebből nem következik, hogy ezt nekünk tudomásul kell venni, és ennyire fontos nemzetpolitikai kérdésben el kell fogadni, sőt törekedni kell arra, hogy ezt kivegyük itthon is - mint ahogy konszenzus tartható fenn ebben az ügyben -, és arra kell biztatni szlovák partnereinket, hogy ők is vegyék ki a pártpolitikai, politikai csatározásokból ezt a témát, mert különben nem fognak tudni jó megoldásokat találni. Ezt a saját hazai tapasztalataink alapján biztosan állíthatjuk, és jó tanácsként el is tudjuk mondani.
A másik ügy, amit fel szeretnék vetni, részben azt, amivel elnök úr is foglalkozott, a büntethetőség áthárítása a nyelvhasználat esetén. Nem annyira a büntethetőség áthárítását, hanem egyáltalán annak a jogi tényállásnak a létét kérdőjelezem meg - ha tetszik, tartom elfogadhatatlannak -, amelyik magyar nyelv használata esetén, magyarul beszélő polgárok között büntetést helyez kilátásba. Ez a tolerancia hiányának a törvénybe iktatása egy ilyen nyelvi helyzet normális kezelésének a képtelenségét mutatja, és egy ilyen képtelen helyzetben aztán mi már a következményeken próbálhatunk segíteni, de legyünk tisztában azzal, hogy ezt a képtelen helyzetet kell megpróbálni a maga valóságában odatenni vagy bemutatni akár az EBESZ-nek, akár más irányokban.
Megjegyzem, a dolog abszurditását számomra még jobban kiemeli, ha nem a magyar nyelvről beszélünk, hanem arról, amit ez a nyelvtörvény ugyanúgy diszkriminálhat - feltételes módban mondom -, hogy egy angolul beszélő brit, magyar, német, akármilyen polgár angolul kezd el kommunikálni a postással, a vasutassal, a rendőrrel vagy igazságszolgáltatási szervek megfelelő képviselőivel, és elvileg őt ugyanaz a szankció illetheti, amiről most itt a magyar nyelvhasználat kapcsán beszélünk. Természetesen azt gondolom, ez teljesen abszurd, tehát ha hatékonyak akarunk lenni, akkor ennek a helyzetnek a tarthatatlanságát kell elérni, és ezen belül persze a magyar érdekeknek megfelelően arról beszélünk, ami nekünk legjobban fáj, de garanciát kell arra találni, hogy ilyen helyzetek előállítását a szlovák törvényi szabályozás kizárja. Ha erre nincs garancia, akkor utána akármilyen köntösben, akármilyen rendeletben, utasításban ez vissza tud lopódzkodni, tehát törvényi garancia kell rá mindenképpen.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagy Andor képviselő úr!
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Nagyon köszönjük a részletes beszámolót. Van még néhány olyan kérdés, amit szeretnék feltenni - bár elég sok minden elhangzott -, ezek a következő lennének.
Azt talán ki lehet jelenteni, hogy ha nem is mélyponton vannak a magyar-szlovák kapcsolatok, de legalábbis a politikai elit nagyon rossz viszonyban van Szlovákiában, illetve Magyarországon egymással, és az Európai Unió történetében ilyen helyzet olyan gyakran nem fordul elő, és talán egyfajta modell is lehet bizonyos szempontból, hogy majd hogyan oldódik meg ez az egész. Érdekelne a miniszter úr személyes véleménye arról, hogy mit tapasztalt az Európai Bizottsággal való tárgyalások során. Igyekeznek-e ezt a feszültséget, ami köztünk és a szlovákok között van, kétoldalú problémaként kezelni, tehát eltolják-e maguktól, vagy hatékonyan próbálnak közreműködni ők is a megoldás keresésében?
Miniszter úr említette azt is, hogy a köztársasági elnök úr látogatása kapcsán - ha jól emlékszem fejből - a 226. cikkelyre hivatkozva indult eljárás. Érdekelne, hogy ennek milyen szankciója van. Tehát abban az esetben, ha ezt az eljárást végigvisszük, hogyan fog ez végződni, milyen lehetőségei vannak itt Magyarországnak?
A harmadik kérdésem a regionális együttműködéssel kapcsolatos. Egy olyan térségben vagyok egyéni országgyűlési képviselő - Nógrád megyében -, ahol rengeteg közös projekt van, említette is, miniszter úr, hogy alapkőletételre került sor Ráróspusztán. Miniszter úr, emlékszik-e arra, hogy mikor lesz ott híd, mert ez egy majdnem tíz éve húzódó folyamat, és többször volt már kísérlet arra, hogy ezeket a hidakat felépítsék? Érdekelne, hogy mondtak-e dátumot.
Miniszter úr nem említette, csak utalt rá, hogy van egy nagyon érdekes geopark-projekt, ami egyébként, ha megkapja a geopark-státuszt, akkor szinte egyedülálló lesz a világon, hogy két ország közösen képes egy ilyet tető alá hozni. Tehát vannak olyan pozitív példák, amelyeket Kozma alelnök úr is érintett egyébként, amelyek a mindennapi együttélésben az összefogásról tanúskodnak.
Az utolsó kérdésem ugyan nem tartozik ahhoz, amiről a miniszter úr beszélt, de ha már itt van, szeretném feltenni, hogy a lisszaboni szerződésről beszéltek-e a szlovák külügyminiszterrel, hogy a szlovák partner hogyan ítéli meg Klaus - ha úgy tetszik - győzelmét, illetve Szlovákia készül-e valamire még a jövőben a lisszaboni szerződés kapcsán.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Hárs Gábor képviselő úr!
HÁRS GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A magam részéről is szeretném üdvözölni azt, hogy ebben a magyar külpolitika - és belpolitika - számára talán legérzékenyebb, de mindenképpen egyik legérzékenyebb kérdésben ilyen gyorsan és ilyen érdemben kap a külügyi bizottság tájékoztatást. Ez mindenképpen olyan új hullám, amit örömmel veszek. Annál is inkább, mert ebben a kérdésben azért nincs olyan megbeszélés, nincs olyan tárgyalás, ahol valamilyen módon elő ne kerülne. Remélem, nem árulok el titkot, hogyha elmondom, hogy tegnap, amikor a házelnök úr az örmény elnökkel találkozott, és az örmény elnök hosszan beszélt a karabahi konfliktusról, akkor egy oldalvágással - bár nem említve Szlovákiát - Magyarország szomszédkapcsolatainak a problémái is előkerültek. Nagyon remélem, hogy soha nem jutunk el a magyar-szlovák viszonyban addig, ameddig mondjuk a karabahi konfliktusban eljutottak, vagy nem jutnak megegyezésre. Annál is inkább, mert azt gondolom, hogy az, amiről a miniszter úr említést tett, hogy a magyar-szlovák kapcsolatok - ha az országok egészét nézzük - lényegesen jobbak, mint amit a politika felső szintjein látunk, és amit folyamatosan mondunk, hogy a politikusok időnként felelősnek látszó, de időnként nagymértékben felelőtlen megnyilvánulásaiból is adódnak.
Nem szeretnék ebben továbbmenni, annál is inkább, mert két olyan kérdésem van, ami eddig nem került szóba, illetve miniszter úr egy-egy mondattal vagy félmondattal utalt rá, viszont szeretném, ha kicsit jobban kibontaná, különös tekintettel arra, hogy itt a parlament épületében vagyunk, meg arra a két feljegyzésre, amit elénk tett a bizottság titkársága. Talán a miniszter úr is ismeri, a pozsonyi nagykövetség két jelentéséről van szó, tehát nyilvánvaló, hogy a Külügyminisztérium közvetítésével érkezett.
Egyik kérdésem az, hogy a miniszter úr említést tett a korábbi 14 pontról, és részletesen taglalta a jelenlegi 11 pontot. Ismerem a 14 pontot és a 11 pontot is, ezért tudom, hogy ez nem 14 mínusz 3 pont, hanem egy sor tekintetben - sőt mondhatnám, hogy többségében - más, mint a 14 pont. De természetesen vannak átfedések, annál is inkább, mert a 14 pont végrehajtása semmiképpen nem ért véget, tehát folytatódnia kell, nyilván a 11 ponttal összhangban. Egy kérdés azonban számomra érthetetlenül és nagyon fájóan hiányzik a 11 pontból, ami - ha jól emlékszem - a 14 pont 5. pontja volt, ami a parlamenti együttműködésre vonatkozott. Még csak utalást sem találtam a 11 pontban erre, aminek először az okát szeretném kérdezni. Volt-e ilyen javaslat magyar részéről, és esetleg a szlovák fél nem ment bele, vagy fordítva történt, vagy egyáltalán fel sem merült ez a kérdés? Azt gondolom, ez rendkívül fontos része a magyar-szlovák kapcsolatoknak.
Hadd mondjam el, hogy a szécsényi találkozót követően - de főleg az EBESZ kisebbségi főbiztosa budapesti és pozsonyi látogatáság követően két olyan nemzetközi rendezvény is volt, ahol kísérletet tettünk arra, hogy magyar-szlovák konzultáció legyen. Az egyikről - talán még emlékszik a bizottság néhány tagja - említést tettem a főbiztos úrnak, ez éppen az EBESZ parlamenti közgyűlésének az athéni találkozója volt, ami előtt tettünk egy kezdeményezést a szlovák parlamentnek, hogy az ottani delegációval legyen egy kétoldalú megbeszélés, ami - gondolom - kitérhetett volna az éppen az EBESZ témakörében tárgyalt kérdésekre. A szlovák fél látszólag partner volt ennek a találkozónak a megszervezésében, de érdemben nem. Most nem akarok ennek a részleteibe menni, mert nem is ide tartozik, de olyan feltételeket támasztottak - nem politikai, hanem technikai feltételeket -, amelyek egyszerűen lehetetlenné tették, hogy ez a találkozó létrejöjjön.
Ugyanez pár nappal később Genfben, az IPU őszi közgyűlésén már sikeresebb volt, ott volt a visegrádi találkozó keretén belül egy külön magyar-szlovák találkozó, ahol érdemi kérdésekig nem jutottunk el, viszont addig eljutottunk, hogy miután éppen két évvel ezelőtt volt utoljára a magyar-szlovák, illetve a szlovák-magyar baráti tagozat találkozója itt Budapesten, hogy időszerű lenne ezt a találkozót újra megejteni. A szlovák fél - nem voltam nagyon meglepve, de azért kicsit igen - a baráti tagozatok találkozója helyett inkább IPU-elnöki találkozót javasolt, de abba beleegyezett, hogy ebben vegyenek részt a baráti tagozatok tagjai is. Ennek ma kellett volna sorra kerülnie, ugyancsak Szili Katalin és az eredetileg a külügyi bizottság időpontjában, de minden torlódott. De nem ezzel az indokkal kért halasztást a szlovák fél, hanem a szlovákiai helyi választások miatt, amit nyilván három héttel ezelőtt Genfben is tudtak, hogy sorra kerül. Jelen pillanatban az egyeztetés fázisában van, talán még novemberben sorra kerül ez a találkozó, és nyilván minden olyan kérdésről majd igyekszünk beszélni, ami aktuális. Tehát a kérdésem a parlamenti kapcsolatokra vonatkozik általában, mint a 11 pont hiányzó része.
A másik kérdésem rövid lesz. A miniszter úr említést tett a magyar-szlovák együttműködési tanács - nem tudom, jól mondom-e - létrehozásáról, tudom, hogy ez a 11 pont része. A miniszter úr említette, hogy a szlovákok részleteket kértek a magyar féltől, és ha ezt megkapták, ha ismertethető ez a külügyi bizottság előtt is, akkor ezt a magam részéről kíváncsi lennék. Túl azon, amit a sajtóból ismerek, hogy miből állna ez a tanács, mi lenne a feladata, mi a magyar elképzelés ezzel kapcsolatban, égy hogyan áll egyáltalán ennek a létrehozása?
Még egyszer köszönöm a miniszter úr figyelmét, s a tájékoztatást, és várom szíves válaszait. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Horváth képviselő úr!
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Miniszter úr, csatlakozom az előttem szólókhoz, a köszönet hangján. Amivel én járulnék hozzá ezzel a beszélgetéshez az, hogy kérem, hangsúlyozzuk a kormányzás módszereiben annak a jelentőségét, hogy mennyi a kodifikált elem benne, és mennyi a szokások nyomán kialakult gyakorlat az, hogy a szlovákiai nyelvtörvény van-e vagy nincs. Mintha így is beszélnének: ugyan törvényt hozott a törvényhozó testület, de majd a végrehajtó szervezet tevékenysége nyomán lesz az hatályos. Tehát mintha most nem is volna hatályos.
Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Nagyvilág! Hát ilyen nincsen. Mert ha egy törvényhozó azt mondja, hogy ez a törvény, akkor bizony az a törvény. Hogy az nem alkalmazódik, az elképzelhető. Jó volna, hogyha a rossz törvények sosem kerülnének alkalmazásra, azonban ez nem így van. Tehát jelenleg kívánatos ennek a koncepciónak a kimondása, hogy igenis van egy törvény. Amikor tárgyalóasztal körül a szlovák fél - ha jól értelmezem - néha olyasmit mond, hogy ne tessék ezen olyan nagyon izgulni, mert hiszen majd valamikor végrehajtó testületek mondják meg, hogy lesz-e vagy hogyan lesz, és nem is mondtuk a postásnak, hogy ne válaszoljon magyarul, és így tovább. Hát ezek olyan dolgok, amire oda kell figyelni, ez fontos.
Sőt odáig menjünk, emlékezzünk a történelemből, kormányzásból, hogy a kodifikált - és azzal szemben a nem kodifikált, szokásokon alapuló - életforma majdnem egyforma. Sőt, az angolszász világban a nem kodifikált gyakorlat erősebb törvénnyé válik a generációk során, mint a kimondott, parlament által hozott. Ez egy lényeges elem, nem volna jó, hogyha elveszne a folyamatban.
Javasolom, miniszter úr, hogy mondjuk ki, hogy fájdalmas is és nevetséges is, ami történik. Fáj, még akkor is, hogyha ebben a pillanatban még talán senkit nem vontak felelősségre, de a fenyegetés nagyon-nagyon hatalmas, érvényes, hatásos instrumentum. A fenyegetés. Ennek nyomán befejezésül egy javaslatot hozok ide, megfontolás tárgyaként a miniszter úrnak, és a tisztelt bizottságnak, hogy kezdeményezhetnénk valami olyannak a hangsúlyozását, kimondását, aminek nyomán a szlovákok - tehát a szlovák törvényhozás, a szlovák kormány - röstelkedjenek, kerüljenek olyan helyzetbe, hogy röstelkednek a világ színe előtt, nem csak előttünk, magyarok előtt, hanem szerte a nagyvilágban, mert nevetségessé is válnak. Van-e annál nagyobb ítélet, mintha valaki nevetségessé válik? Ehhez mi hozzájárulhatnánk. Mert vannak ilyen kezdeményezések. Egy példát, ha mondhatok nagyon röviden: Indanapolisból Mark Jakubovie, régi barátom, akinek szülei Besztercebányáról valók - ő úgy tudja: Banska Bystrica -, el is vittem őt valamikor, évekkel ezelőtt innen Budapestről oda, szóval ez a Mark Jakubovie, amerikai állampolgár megkérdezi tőlem telefonon, hogy tényleg van ilyen, hát ezt ő nem is hiszi el, hogy nem lehet magyarul... Szóval ezt idézni, emlegetni, és másokat is figyelmeztetni erre. Vagy olyan intézményeket lehetne mozdítani, például az irodalmat, a színpadot, a művészeteket, iskolákat, ahol ilyesmik vagy ehhez hasonló témák előfordulnak a történelem során. Majdnem odáig megyek, hogy Rómeó és Júlia, ott nem a nyelv volt ugyan, de a hagyományok, és így tovább.
Tehát rendeződjenek iskolákban ankétok, szemináriumok, olyan színdarabokat a színházak programjára tűzni, magyarhonban és Szlovákiában is, szerte a világon, tehát az emberek tudatába kerüljön, hogy valami olyan furcsa világban élünk a XXI. század elején, hogy ezen az egész világ döbbenjen is meg, meg szinte ne is higgye el, hogy ilyen nem is létezik, hát ilyen állat nincsen. Hát van? Akkor nézzük meg jól!
Köszönöm a meghallgatást.
ELNÖK: Mi is nagyon szépen köszönjük, János bátyám. Kárpáti képviselő úr!
KÁRPÁTI TIBOR (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! Azt tapasztalom, hogy a magyar-szlovák kapcsolatok három szinten léteznek. Ennek a legalsóbb szintje - és ez a legszélesebb, és legerősebb alapzaton áll - a civil szervezetek, a lakossági önkormányzatok kapcsolatrendszere, nemcsak a határ mentén, hanem a magyar-szlovák testvérvárosi és egyéb kapcsolatokon keresztül is.
Az én városomnak is megvan ez a kapcsolata, és egy döntően túlnyomórészt szlovákok lakta településsel, várossal van ez meg. A legkisebb mértékben sem érezzük, pedig nagyon intenzívek a kapcsolataink, hogy ez a feszültség valamilyen formában levetülne ezekre a területekre. Azt hiszem, ezen a területen még nem okozott olyan kárt az a politikai, diplomáciai küzdelem, ami megnyilvánul más téren.
A második szintje ennek - amiben, úgy gondolom, örvendetes változás történt - a diplomáciai kapcsolatok szintje. Ma úgy érezhető, hogy intenzív és korrekt a magyar diplomácia viselkedése, és ebben leginkább azt látom, hogy nagyon nehezen talál partnert, aki olyan tárgyalópartner lenne, hogy elszakítva a politikai és egyéb befolyásolástól, a törvények vagy a diplomácia szabályai szerint tudna ezekről a kérdésekről beszélni. De az az álláspont, amit megfogalmazunk, az a tárgyalási forma vagy az az érvrendszer Európa-konform, és felvállalható, tehát megjeleníthető. Ehhez gratulálok, hisz ez az elmúlt jó félévben jelentősen változott, tehát a korábbihoz képest sokkal intenzívebb, erősebb és profibb lett.
A harmadik szintje a politikai szinten lévő kapcsolat, és itt látom a legnagyobb problémát. Ugyanis az itt folyó kapcsolatok, kapcsolattartás esetenként többet árt a másik két területnek, mint hasznot hozna. Úgy érzem, nem szabad elszakadni attól a gondolattól, hogy mind Szlovákia, mind Magyarország választás előtt áll, és a napi belpolitikai küzdelem részévé vált ez a megnyilvánulás. Itt lehet szépeket, jókat mondani, érzelmi dolgokat kifejezni, azonban esetenként ez visszaveti a korábbi kapcsolatokat, és mint többször is kifejtettem, ez számunkra eredményt nem fog hozni, hiszen bármi történik, azzal a szlovák nacionalizmust - vagy nemzeti érzést - fogják erősíteni, akár bántja, akár nyer ezen a területen. Alapvető hibánk az, és az anyagból is látjuk, hogy nincs tárgyalópartner, aki olyan mandátummal rendelkezik, hogy azt érdemi előrelépésnek lehessen tekinteni. Mintha egy előre megírt forgatókönyv szerint előre rögzített álláspontokat adnak ki, csak arról beszélnek, ami őket érdekli, semmilyen formában fel nem vetik az általunk felvetett kérdéseket, mintha az nem létezne, arról nem beszélnek. Ezek a megnyilvánulások is a belpolitikának szólnak, tehát egyértelműen csak erre koncentrálnak.
A kérdésem ennek kapcsán: hogyan ítéli meg, hogyan tudjuk a legeredményesebben, nem azt akarom kérdezni, hogy megnyerni ezt a csatát - hiszen tudjuk, hogy a diplomáciában a megnyert csaták problémát jelentenek -, de hogyan tudjuk a legjobb eredményt elérni Magyarország és Szlovákia lakossága között, vagy a határ két oldalán lévő lakosság jövőjét illetően az együttműködési kapcsolatot, az életmódját javító formában. Mi lenne az a reális diplomácia, az a reális együttműködési vagy tárgyalási forma, amely azt eredményezné - amiről nagyon sokat beszéltünk, amit az ott élők is pontosan tudnak -, hogy az együttműködés olyan formáit tudnánk kialakítani, ami az együttműködés olyan fejlesztési és egyéb területeken megnyíló lehetőségeit a lehető legjobban tudná kihasználni, ami sokkal nagyobb eredményt hozna, és sokkal inkább megerősítené az egymásrautaltságot, a két ország összetartozását abban a formában, hogy nemcsak a nemzetiségeink közösek, hanem az Európai Unió tagjai vagyunk, és oldani tudná vagy tulajdonképpen értelmetlenné tenné a szembenállás ilyen formáit.
Pontosan tudom, hogy a szlovákok meg tudják magyarázni, hogy az ő nyelvtörvényük törvényes. Mi is azt mondjuk, hogy talán törvényes, de mellette hiányzik a kisebbségek érdekeit védő másik törvény. Hogyha az egyiken változtatunk, akkor a másikat egyenrangúvá és hasonló mértékben kidolgozottá kell tenni. Bár nagyon nehéz, amit kérdezek, hisz mindkét ország belemegy a választásba, és a napi politikai szintjén mindenképpen meg fog jelenni, hiszen ez nagyon jó politikai érvelés, adu a lakosság figyelmének a fenntartására. De van-e még lehetőségünk most az elkövetkező félévben, a választásokat megelőző időben - mert le fognak csengeni ezek a köztársasági elnök látogatásával, illetve a nyelvtörvénnyel kapcsolatos dolgok is, ahogy az idő húzódik - eredményt elérni annak tükrében, hogy hogyan szolgáljuk leginkább a két ország lakosainak az érdekeit?
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Mi is köszönjük szépen, képviselő úr. Miniszter úr, egy pluszkérdésem lenne, és utána öné a szó. Varga Péter úr ügyét szeretném felvetni ügynek, a Szabad Újság tulajdonosáról van szó, ez az MKP-hoz közelálló felvidéki magyar orgánum. Varga Péter úr magyar nyelvű hirdetésekben próbált a magyar lapnak előfizetőket gyűjteni, és ezért most őt megbüntették, felszólították arra, hogy a magyar újság magyar nyelvű hirdetése a nyelvtörvénybe ütközik, és hogy eljárást indítottak ellene. Szeretném, ha a miniszter úr ezt az ügyet is felvenné a konkrét ügyek közé, hiszen egy friss témáról van szó, és ebben a helyzetben ennek az orgánumnak, illetőleg ennek a tulajdonosnak mindenféleképpen kijár a magyar kormány támogatása, hasonlóan a többi konkrét esethez.
Miniszter úr, parancsoljon, öné a szó.
DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter: Köszönöm szépen a kommentárokat és a kérdéseket is. Kezdem a kötelezettségszegési eljárással. Nem úgy éltem meg, mintha bárkire is váltunk volna, vagy haboztunk volna. Az augusztus 21-ei incidensre augusztus 24-én adtam át egy igen alapos és kemény hangú jegyzéket a budapesti szlovák nagykövetnek. Megvártuk a jegyzékre a választ, hogy lássuk, hogy ők hogyan értékelik. Írtam levelet Jacques Barrot-nak, megvártuk rá a választ. Tehát mindennek megvolt a maga lépése, maga a benyújtott panaszunk egy jogi szakdolgozattal felér. Október 12-én indítottuk el, és október 13-án a média már érdeklődött Brüsszelben Jacques Barrot-nál, hogy mi a válasza. Körülbelül akkor vitték a postára a hatalmas borítékot, amikor ott már Barrot-t kérdőre vonták. Barrot most válaszolt Gál Kinga kérdésére. Tehát ezeket az időfaktorokat azért figyelembe kell venni. Jogunk van hozzá, ezért magyarul nyújtottuk be Brüsszelbe, tehát még lefordítják, mielőtt kezelésbe vennék.
Elhangzott egy nagyon fontos kérdés, hogy hova vezet ez az eljárás. Kifejezetten szankció, büntetés nincs, de tudjuk, hogy az Európai Bíróság alkotmánybíróságszerűen működik, tehát kimondja a jogosságát vagy jogtalanságát például egy jogszabály használatának, de mindenképpen vizsgálja, hogy ha adott egy uniós irányelv, azt milyen nemzeti jogszabály ülteti át adott esetben a szlovák joggyakorlatba, és az vajon megfelelő-e. Borítékolni merem a választ, hogy nem a szlovák joggyakorlattal van baj, egyszerűen rossz helyre nyúltak, amikor a külügyben fogalmazták ezt a bizonyos jegyzéket, és előkaptak egy olyan irányelvet, ami teljességgel alkalmatlan az adott helyzet kezelésére, mert Sólyom László személye nem jelenthetett veszélyt. Van itt egy eljárási bökkenő is, mert ha ez netán fennállna, akkor őt erről előzetesen írásban kellene értesíteni és lehetőséget nyújtani neki a fellebbezésre, és a többi, tehát teljesen fals a hivatkozás. Mi ennek a kimondását várjuk. Ha a szlovák jogszabályról lenne a vita, akkor kötelezné az Európai Bíróság a szlovákokat arra, hogy módosítsák a jogszabályt.
A végrehajtást illetően nagyon fontos, hogy most tényleg az van - ahogy Horváth képviselő úr is felvetette -, hogy a törvény nem alkalmazható. Pontosan ez a helyzet, és a törvény szövegének eléggé tág megfogalmazásaiból életszerűtlen helyzetek következnek. Mi ezt már tulajdonképpen megtettük, széltében-hosszában, a kormányzat és a parlamenti pártok is Magyarországról hírét vitték annak, hogy ha ezt a szöveget alkalmazzák, akkor ebből mi következhet, ilyen és ilyen helyzet áll elő. Magam is magyaráztam például az ottani magyar szervezeteknek, hogy ez hogyan nézne ki. Talán ennek a tiltakozóhullámnak is szerepe volt abban, hogy Szlovákiával tárgyalóasztalhoz ültünk, és próbáljuk kétoldalú alapon megoldani.
Azt látni kell, hogy - először is a kérdésre - a kisebbségi törvényről tárgyalunk a kisebbségi vegyes bizottságban. Egy kisebbségi nyelvi törvényről is tárgyalunk. Az egyetlen olyan téma a nyelvtörvény, ami nem kétoldalú kérdés, minden más, amiről beszéltem, a magyar-szlovák kontextusba helyezhető. Ez, hogy úgy mondjam, háromoldalú, tudniillik, itt a szlovákiai magyarság is tárgyaló fél. Az MKP novemberben terjeszti be a kisebbségi nyelvi törvény módosítási javaslatát. Tehát arra is vigyáznunk kell, és néha önmagunkat is figyelmeztetni kell, hogy ezt ne akarjuk a szlovákiai magyarságtól átvenni, ne vegyük át, hanem nekünk seregnyi jogászunk van - és nem említettem külön a Velencei Bizottságot, ahova Szlovákia fordult -, és hogy mi legyen ott a szlovákiai magyarok álláspontja, ebben mi jogi segítséget nyújtunk. És nyújtunk is, csak a szerepet nem szabad átvenni, hanem hagyni kell, hogy ők mint politikai tényező érvényesüljenek, megszólaljanak és belépjenek. Tudniillik, az nagyon is helyénvaló, hogy az MKP benyújt egy kisebbségi nyelvtörvény módosítást Szlovákiában, és utána mi azt figyeljük és támogatjuk.
Természetesen a büntetések továbbhárítását is nagyon figyeljük. Éppen a büntetés - mint kategória -, az anyanyelv használatával kapcsolatban megjelenő büntetés az, ami az EBESZ-nél is igen nagy figyelmet keltett, és úgy fogalmaztak, hogy erős túlzás, kivált, ha figyelembe vesszük az igen tág határok között mozgó büntetési tételeket. És magyaráztuk - megint csak a közvélemény számára -, hogy például a büntetőjogban nincs olyan, hogy 1-től 5000 évig terjedő büntetés, elzárás; és itt a 100-tól 5000 euróig terjedő büntetésre az EBESZ szakértői is azt mondták, hogy hiába, de megjegyzem ez egy nagyon-nagyon széles skála, hogy az a nyelvi bűntény most 100 eurós vagy 4800 eurós bűncselekmény. Ezért is fontos, hogy kijöjjön a végrehajtási rendelet.
Nagy figyelemmel hallgattam és jegyeztem elnök úrnak azokat az információit, hogy mintha készülne ez a végrehajtás. Azért látni kell, hogy a szlovák fél politikai osztály és azon belül a jelenlegi kormány is többfelé húz. Mert vannak együttműködő tárcák - én idesorolom a Külügyminisztériumot -, és vannak kifejezetten ellenszegülők, ilyen például a Kulturális Minisztérium Szlovákiában, amelyet más párt vezet, mások az érdekei, és húznak ki ebből az együttműködési struktúrából.
A kisebbségi kérdésekben tíz témát nevesítettünk közösen, ezeken haladunk végig, köztük vannak a már említett kisebbségi nyelvi törvény és a kisebbségi törvény is, és nagyon sok téma merült fel menet közben, amikor elkezdünk vele foglalkozni, különböző élethelyzetekre, alkalmazási területekre vonatkozóan. Egyetértek elnök úrral abban, hogy nekünk erősítenünk kell magyar részről a kisebbségi vb felállását, hozzáértő kollégáim eddig is részt vettek minden ülésen, én foglalkozom ezzel a kérdéssel, hogyan lehet még hatékonyabban megfogalmazni ezeket a dolgokat.
Egyébként azt is látni kell, hogy Szlovákiában a mostani hétvégén, november 14-én lesznek a megyei elnöki és megyei önkormányzati választások, és látni kell, hogy a jövő év júniusában parlamenti választások lesznek, hogy a Smer elég erősen leválasztja magáról a Slota-féle pártot, ez azonban nem zárja ki azt, hogy a magyar kérdés, a magyar kisebbség kérdése ne merüljön fel feszültségkeltési szándékkal. Tehát egészében nem mondanám, hogy rossz a viszony, talán azzal a tagolással igaz, hogy kifejezetten jó a viszony a civil szférában, a szakmák között, közös hadgyakorlatot tartottunk, és a legnagyobb fegyverbarátság uralkodott a NATO zászlaja alatt a szlovákokkal.
ELNÖK: Ez megnyugtató.
DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter: A hídépítésről azt tudom mondani képviselő úrnak, hogy a most beindított ráróspusztai hidat egy éven belül meg kell építeni, tehát egy éven belül együtt átmehetünk rajta. Van ott egy nagy adósság, a pösténypusztai, ahol négy éve rakták le az alapkövet, és még mindig nem készült el, állítólag utol fogja érni a másik hidat, és ha jól megy, a terveinkben szerepel Vámosmikolánál és Ipolydamásdnál is egy-egy híd. Rengeteg híd volt az Ipolyon annak idején, ezt a ráróspusztai hidat a németek robbantották fel.
A lisszaboni szerződés ügyében Szlovákia velünk együtt írt alá, ugyanúgy igényt tartott arra, hogy az alapjogi charta legyen része, és ugyanúgy nem támasztott kifogást az ellen, hogy aki nem akarja - szíve joga -, ám ne kérje az alapjogi chartát. Három ország döntött így végül, az Egyesült Királyság, Lengyelország és Csehország, mindenféle külön magyarázat és hivatkozás nélkül. Számunkra igen fontos indikáció, hogy Csehország és Szlovákia miként viszonyul ehhez, ebből messzemenő következtetésre lehet jutni. Szlovákia fontosnak tartotta azokat a jogokat, amelyek már - ugye, az alapjogi charta túl sok új jogot már nem keletkeztet, inkább rendszerbe foglalja, de jó, ha van - mindenképpen lehetővé teszik, hogy bizonyos kérdésekben az Európai Bizottsághoz fordulhasson az illető ország állampolgára.
Az együttműködési tanáccsal kapcsolatban azt mondanám a képviselő úrnak, hogy nagyon szívesen közreadnám írásban, és szívesen vennénk hozzászólásokat. Ez most születik, tehát hogy most ne húzzuk az időt, írásban megküldeném a külügyi bizottságnak, és ha van hozzátennivaló, bármi ötlet, hogy mire használjuk, személyekre vonatkozóan minden ötlet jól jön.
A diplomáciai kapcsolatok valóban jók, a politikai kapcsolatokra vigyáznunk kell a választások előtt mindkét oldalon. Azt tudom mondani, hogy nagyon érdekesek ezek a közös struktúrák, az Európai Unió, a NATO, az EBESZ, az Európa Tanács, rengeteg alkalommal hozzák össze szinte ugyanazokat az embereket. Nehéz haragot tartani családon belül. Tehát még, ha akarnánk - de nem akarjuk -, akkor sem lenne könnyű, hogy ugyanazoknál az asztaloknál ülünk, olykor hetente, de van olyan is, hogy egy héten háromszor is találkozunk különféle okokból, multilaterális találkozókon, és mindig, minden alkalmat felhasználtunk arra, hogy külön vonuljunk, és az aktuális, legfrissebb dolgokat megbeszéljük. A diplomácia is megújul, és ma már mobiltelefonokon hívjuk egymást; ma a külügyminiszterek között a jó viszony jelzése, hogy megadom a mobilszámomat, hogy hívj fel bármikor, és ez tényleg működik a svéd elnökséggel és külügyminiszterrel, és másokkal is.
Végül a Szabad Újságnak adtam interjút ma egy hete, kíváncsi voltam én is rájuk. Még nem jelent meg, legalábbis nem láttam megjelenve. Ez olyan, mint egy próbaper, hogy hogyan fognak reagálni. Ez egy bátor és egyben provokatív kezdeményezés, hogy kitette az óriásplakátjait, és ám lássuk, hogy miként reagál a hatalom ezekre a magyar nyelvű hirdetésekre, ez egyfajta teszt lesz.
Azzal fejezném be, hogy hogyan lesz a legjobb eredmény. Azt gondolom, először is villámgyors problémakezeléssel. Tehát nem szabad hagyni elmérgesedni a problémát. Mi is tanultunk a szécsényi esetből, sokat tanultunk ezekből, igen éles konfliktusa régen nem volt a magyar diplomáciának. Most úgy kicsit immúnisak lettünk a dolgokra, mint a H1N1 vírusra, és jobban tudjuk felvenni a harcot, ha bármi történik. Minden szinten sokrétűen kell építkezni, és itt válaszolok a parlamenti bizottságokra vonatkozóan. A 14 pont érvényes, és a hét parlamenti bizottsági - és még kettő alakulása vagy felújítása esedékes - kapcsolat ügyében mindenkit arra bíztatnék, hogy tartsuk a kapcsolatot, a párbeszédet, mert ezek a párbeszédek segíthetnek a problémák megoldásában.
Ami bevált, ami gyümölcsöző volt az, hogy nemzetközi felügyeletet vontunk be, mert a kétoldalú kötélhúzás egy ponton túl nem visz tovább. Az egyik ezt állítja, a másik azt, egymással szemben áll két álláspont, ha ebbe behozunk egy nemzetközi kapcsolatot, akkor ez fegyelmez, előrevisz, megoldásokat kínál, és ebben az esetben ez tényleg működött; az EBESZ, az Európa Tanács, háttérben az Európai Unió, a lisszaboni szerződés, tehát kitámaszkodunk, és így próbáljuk megoldani a dolgokat. Az egyik legfontosabb szomszédunk Szlovákia, ez nagyon rossz fényt vet Magyarországra - elhangzott itt a Hegyi-Karabah története, de ez itt nem Hegyi-Karabah, hanem együttműködő partnerek vagyunk. Tehát ne féljünk a problémákat nevén nevezni, megmondjuk nagyon világosan, akár nemzetközi szinten is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Két és fél megjegyzést engedjen meg a válaszaival kapcsolatosan. Egyik az lenne, hogy úgy gondolom, az udvarias kommunikáció hátterében a szlovák magatartás merevsége és a szlovák magatartásnak a magyar célokkal való mindenféleképpen fenntartásos jellegének a fennállása aggodalomra ad okot. Rendkívül aggasztónak tartom azt, hogy nem kaptunk egyértelmű garanciát a szlovákok részéről arra vonatkozóan, hogy a természetes személyek büntethetőségére nem fog sor kerülni, és ez önmagában demonstrálja azt, hogy az udvarias kommunikáció hátterében egy merev, és továbbra is a magyar érdekekkel alapvetően ellentétes szlovák álláspont és magatartás tapasztalható.
Másodszor pedig azt gondolom, hogy a szécsényi megállapodás betűjével is szöges ellentétes az, hogy a végrehajtási rendelet tervezetét a szlovákok nem hajlandók Magyarországnak és a szlovákiai magyaroknak átadni. Tehát azt gondolom, hogy ha ebben a helyzetben napokon belül nem következik be alapvető fordulat, akkor Magyarországnak újra a fokozott nemzetközi nyomásgyakorlás eszközéhez kell visszatérnie az Európa Tanács, az Egyesült Államok - amiről most keveset beszéltünk - és más nemzetközi szervezetek figyelembevételével.
A fél megjegyzésem pedig az lenne, hogy szeretném bátorítani önt, külügyminiszter úr, abban a szándékában, hogy tegye hatékonyabbá a koordinációt, az összhangot a vegyes bizottság működése tekintetében, mert erre nagy szükség lehet az elkövetkezendő hetekben, hónapokban, hogy eredményesebben tudjon Magyarország fellépni ebben a rendkívül érzékeny helyzetben, viszonylatban.
Még egyszer köszönöm szépen a lehetőséget. Hadd kérdezzem meg így napirend után, hogy valaki ehhez hozzá kíván-e szólni? (Nincs jelzés.) Nem. Miniszter úr, köszönjük szépen a lehetőséget, jó munkát kívánunk önnek, viszontlátásra. (Dr. Balázs Péter elhagyja az üléstermet.)
Tisztelt Bizottság! A következő ülésünk 17-én 10 órakor lesz, az Információs Hivatal, energetikai koncepció, nagykövetek. Van-e valakinek kérdése, egyéb bejelentenivalója? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, az ülést berekesztem, jó munkát kívánok, viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 35 perc)
|
Németh Zsolt |
Jegyzőkönyvvezető: Szoltsányi V. Katalin