KHTB-2/2010.
(KHTB-120/2006-2010.)
az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2010. február 16-án, kedden, 10 óra 05 perckor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak részéről*
Hozzászóló*
Részvevők*
Elnöki megnyitó, a napirend elfogadása*
Tájékoztató a magyar kormány külpolitikájáról*
Dr. Balázs Péter bevezetője*
Kérdések, hozzászólások*
Dr. Balázs Péter válaszai*
További kérdések, válaszok*
Az afganisztáni Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erők (ISAF) műveleteiben történő további magyar katonai szerepvállalásról szóló 2186/2008. (XII. 29.) kormányhatározat módosításáról szóló beszámoló (J/11738. szám)*
Az afganisztáni Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erők (ISAF) műveleteiben történő további magyar katonai szerepvállalásról szóló 2186/2008. (XII. 29.) kormányhatározat módosításáról szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/11837. szám) (A Honvédelmi és rendészeti bizottság önálló indítványa) (Általános vita)*
Bali József (HM) hozzászólása*
Kérdések, hozzászólások*
Határozathozatalok*
Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség Gazdasági Partnerségi Megállapodásában részt vevő államok közötti gazdasági partnerségi megállapodásra irányuló átmeneti megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/11724. szám)*
A helyi önkormányzatok európai chartájáról szóló, Strasbourgban, 1985. október 15-én kelt egyezménynek a helyi közéletben való részvételről szóló kiegészítő jegyzőkönyve kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/11723. szám) (Általános vita)*
Dr. Zöld-Nagy Viktória (ÖM) hozzászólása*
Határozathozatal*
A Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról Budapesten, 2010. február 4. napján aláírt egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/11741. szám) (Általános vita)*
Lutz Zoltánné hozzászólása*
Határozathozatal*
A Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyedült Államok Kormánya közötti tudományos és technológiai együttműködési megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/11742. szám) (Általános vita)*
Dr. Turi Márta hozzászólása*
Határozathozatal*
Egyebek*
2. a)Az afganisztáni Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erők (ISAF) műveleteiben történő további magyar katonai szerepvállalásról szóló 2186/2008. (XII. 29.) kormányhatározat módosításáról szóló beszámoló (J/11738. szám) (Általános vita)
2. b)Az afganisztáni Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erők (ISAF) műveleteiben történő további magyar katonai szerepvállalásról szóló 2186/2008. (XII. 29.) kormányhatározat módosításáról szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/11837. szám; a Honvédelmi és rendészeti bizottság önálló indítványa) (Általános vita)
3.Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség Gazdasági Partnerségi Megállapodásában részt vevő államok közötti gazdasági partnerségi megállapodásra irányuló átmeneti megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/11724. szám)
4.A Helyi Önkormányzatok Európai Chartájáról szóló, Strasbourgban 1985. október 15-én kelt egyezménynek a helyi közéletben való részvételéről szóló kiegészítő jegyzőkönyve kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/11723. szám) (Általános vita)
5.A Magyar Köztársaság kormánya és az Amerikai Egyesült Államok kormánya között a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról Budapesten, 2010. február 4. napján aláírt egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/11742. szám) (Általános vita)
6.Egyebek
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szakács László (MSZP), a bizottság alelnöke
Hárs Gábor (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Horváth János (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz)
Kovács Kálmán (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Gedei József (MSZP) dr. Kékesi Tibornak (MSZP)
Kőhegyi István (MSZP) dr. Varga Lászlónak (MSZP)
Kránitz László (MSZP) Hárs Gábornak (MSZP)
Velez Árpád (MSZP) dr. Kozma Józsefnek (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz) dr. Gógl Árpádnak (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz) dr. Kelemen Andrásnak (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz) dr. Nagy Gábor Tamásnak (Fidesz)
Dr. Nagy Andor (KDNP) Németh Zsoltnak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Dr. Balázs Péter külügyminiszter
Bali József szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium)
Gyenge Anikó (Külügyminisztérium)
Dr. Zöld-Nagy Viktória (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Dr. Supala Ágnes (Pénzügyminisztérium)
Dr. Turi Márta (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Hazuga Károly vezérkarifőnök-helyettes
Till Szabolcs főosztályvezető (Honvédelmi Minisztérium)
Lutz Zoltánné (Pénzügyminisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 05 perc.)
Elnöki megnyitó, a napirend elfogadása
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Megkezdjük a munkát. Bejelentem a helyettesítéseket. Németh Zsolt Nagy Andort, Gógl Árpád Balla Mihályt, Nagy Gábor Potápi Árpádot, Kékesi Tibor Gedei Józsefet, Hárs Gábor Kránitz Lászlót, Kozma József Velez Árpádot, Varga László Kőhegyi Istvánt, Kelemen Andrást Gruber Attilát helyettesíti. Megállapítom a határozatképességünket.
A napirendet megküldtem. A napirenddel kapcsolatban van-e bárkinek kérdése, kiegészítése? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincsen, fölteszem szavazásra. Ki támogatja ezt az előttünk fekvő napirendet? (Szavazás.) Egyhangúlag elfogadta a bizottság.
Megfogyva bár, de törve nem, a bizottság összeült az utolsó előtti ülésére. Azt hiszem, megértéssel lehetünk azok iránt a képviselőtársaink iránt, akik a nehéz helyzetre való tekintettel a kopogtatócédula-gyűjtésre koncentrálnak. Megérthetjük őket. (Derültség. - Dr. Nagy Gábor Tamás: Ne dicsekedjen!) Úgy látom, hogy a létszám optimálisnak mondható, tehát nem annyira áll rosszul a két nagy párt. A kis pártok nincsenek képviselve, de azt hiszem, azt szintén ezzel összefüggésben lehet értelmezni.
Köszöntöm Balázs Péter külügyminiszter urat. Nagyon örülök annak, hogy mint ahogy az elmúlt időszakban, mióta ő a külügyminiszter, mindig módunk volt arra, hogy eszmecserét folytassunk a magyar külpolitika aktuális kérdéseiről. Ez alkalommal is a miniszter úr lehetőséget ad arra, hogy áttekintsük, hogy hova jutottunk és merre vigyük tovább végzetünk. Parancsoljon, külügyminiszter úr, öné a szó!
Tájékoztató a magyar kormány külpolitikájáról
DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Örömmel tettem eleget a meghívásnak. Fontosnak tartom, hogy ezen a fórumon rendszeresen tájékoztatást adjon a kormányzat a külpolitikai munkáról és párbeszédet folytassunk az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságával. Külpolitikánkat általában 3 koncentrikus körben szoktuk leírni, tervezni és végrehajtani. A belső kör a mi régiónk, a tágabb szomszédaink, nemcsak a fizikailag körénk rendeződő 7 állam, hanem az a huszonegynéhány állam, amellyel történelmi és földrajzi sorsközösségben élünk itt, Közép-Kelet-Európában.
A második kör az a szövetségesi és integrációs rendszer, amelyet a NATO és az EU jelent számunkra és ahol sajátos feltételek között egy igen szoros és rendszeres együttműködésben valósul meg a külpolitikánk, a harmadik kör pedig a tágabb világ, ahol tudnunk kell a politikai eseményekről, nagyon tudatosan építjük a gazdasági kapcsolatokat és biztosítjuk a konzuli védelmet a magyar állampolgároknak. Kicsit olyan ez, mint amikor az ember autót vezet, és más technikával közlekedik a városban, az autópályán és terepen. Ez a 3 terület van.
A szomszédokkal kezdem, azért is, mert a bizottság meghívójában kiemelten szerepelt Szlovákia. A szomszédok különös figyelmet igényelnek, a szomszédságpolitikát kezdettől fogva különös gonddal igyekszem kezelni. Ez az a viszonyrendszer, amelyben Magyarország nem helyettesíthető, sőt, azt lehet mondani, hogy pótolhatatlan. Ha más tágabb kontextusokban, NATO-ban, EU-ban nem egyenlő erővel veszünk részt a közös munkában, azt mások elvégzik helyettünk, legfeljebb lemaradunk, kimaradunk, de a szomszédságpolitikában pótolhatatlan: magyar-szerb, magyar-szlovák vagy magyar-osztrák viszony csak egy van, és ebben be kell töltenünk a szerepünket.
Átalakult körülöttünk a térkép a XX. Század végére, és ez a korábbiaknál sokkal nagyobb terhet ró a diplomáciára is. Az euro-atlanti integráció két hulláma vitte magával a régiónk államait. Az első hullám '98-99-ben kezdődött a NATO és az EU párhuzamos bővítésével; ez bennünket érintett és velünk együtt az ismert országokat. A második hullám a XXI. század elején indult be, amely Horvátországot, Szerbiát viszi az európai integráció és a NATO irányába. Egy későbbi hullám fogja majd a keleti szomszédságunkat még érinteni.
A szomszédsági viszonyaink az új beágyazottságban konszolidálódnak, a folyamat még tart. Hét állammal vagyunk határosak. Nem árt ilyenkor emlékeztetni arra, hogy Magyarországnak soha ennyi szomszédja nem volt. Most 7 szomszédunk van, ami nagyon finoman differenciált külpolitikát igényel. Ezek fölcserélhetetlen kapcsolatok. Nem lehet egy kaptafára húzni őket. A magyar-szlovén kapcsolat természetszerűleg egészen más, mint a magyar-ukrán és föl lehet sorolni mindegyiket.
A 7 szomszéd közül hattal igen pozitív fejlemények jellemzik a kapcsolatunkat. Ausztriával nagyfokú az összhang. Bizonyos problémák kezelésével előrehaladtunk, például a heiligenkreuzi szemétégető ügyében vagy korábban a schengeni határnyitás utáni kis úttorlaszok vagy barátságtalan fogadtatás első jelei ügyében.
Ez már a múlté, és a szemétégető ügyében is jó úton haladunk. Közös kormányüléseket tartunk. Nemrég volt Ausztriával együttes kormányülés.
Hasonló a helyzet Szlovéniával - szinte problémamentes az együttműködés, illetve ha felmerülnek apró gondok, ami szomszédok között elkerülhetetlen, közös és kölcsönös a szándék, hogy ezeket megoldjuk. Szlovéniával is nemrég tartottunk közös kormányülést.
Horvátország esetében az EU-csatlakozás támogatása a legtöbb, amit tehetünk. Horvátországgal nagyon jó a szomszédsági viszony, jó az együttműködés, úgyszintén közös kormányüléseket tartunk.
Romániával sokat javult a viszony, a korábbi problémák kisimultak. Az RMDSZ kormányzati szerepvállalása záloga annak, hogy a továbbiakban még szorosabb lesz a kapcsolat a két kormány között. Ősszel el kellett halasztanunk az együttes kormányülést a romániai választások miatt, de közös a szándék, hogy ezt mielőbb pótoljuk az új román kormánnyal.
Szerbia esetében talán a leglátványosabb a kapcsolatok fejlődése, mert Szerbia az európai integráció útjára lépett, december 22-én kérte a felvételét az Európai Unióba. Előtte három nappal látványosan ünnepeltük meg az Unió vízummentességét a szerb állampolgárok számára, ami óriási esély az ott élő magyarságnak is. Vele együtt Montenegró és Macedónia állampolgárai is elérték a vízummentességet. A Vajdaságban egy modellértékű autonómiamodell, autonómiamegoldás alakult ki. Külügyminiszteri, miniszterelnöki és államfői kapcsolatok is előrevitték ezt a folyamatot. Ma ott tartunk, hogy egymás szemébe tudunk nézni a közös történelmet illetően. Közös projekt - amit végül is Sólyom László látogatásán pecsételtek meg - a második világháborúban kölcsönösen elkövetett atrocitások közös és objektív feldolgozása. (Kovács Kálmán belép az ülésterembe, és elfoglalja helyét a tárgyalóasztalnál.)
Ukrajna esetében egy ideig nem volt külügyminiszter partnerem. Mihelyt lett múlt év őszén, Petro Porosenko, azonnal leültünk tárgyalni. Múlt évben az utolsó hivatalos látogatást december 23-án Kijevben tettem, mert fontos témákról kellett beszélnünk. Az egyik: a gázszállítások folyamatosságának a politikai biztosítékát megkapni, amennyire ez lehetséges, a másik pedig a kárpátaljai magyar nyelvű oktatás problémáit elhárítani. Erősen kampányidőszakban érkeztem Kijevbe. Mind a két politikai pólussal leültem tárgyalni, Juscsenkóval, Vakarcsuk oktatási miniszterrel is, illetve Janukoviccsal igen hosszú megbeszélést folytattunk. Most erre emlékeztetve írtam nekik gratuláló levelet, és emlékeztettem arra az ígéretére, amit az ukrajnai magyar kisebbség jogaival kapcsolatban tett.
A szomszédos hét országban tizenhárom diplomáciai képviseletünk van. Ez egy sajátos helyzete a szárazföldbe ágyazott Magyarországnak. Írországnak vagy Portugáliának egyetlen képviselete van a szomszédságában, de a mi helyzetünk alapvetően más. Én azt gondolom, hogy a tizenhárom képviselet jól mutatja azt a figyelmet, amit a szomszédságra fordítunk. Hat szomszédunk, ha Budapest felé tekint, akkor barátot, együttműködő partnert lát. Egyetlen szomszédunk van, ahol nem ez a helyzet, hanem egyes politikusok magyarveszéllyel riogatják a választópolgárokat. Ez Szlovákiában történik, és azt gondolom, hogy pusztán ez az arány, hogy hat szomszéddal fejlődnek, sőt erőteljesen fejlődnek a kapcsolatok, talán alátámasztja, hogy nem bennünk van elsősorban a hiba, amikor Szlovákiával feszült helyzet alakult ki.
Két konfliktusos problémát próbálunk kezelni. Az egyik az ottani államnyelvtörvény tavaly júniusban bekövetkezett szigorítása, a másik pedig a Magyar Köztársasági elnök augusztusban a határon való megállítása. Látni kell a különbséget a két probléma között. Az első egy Szlovákián belüli gond, emberi jogi, azon belül kisebbségi jogi probléma, az ottani többség és kisebbség konfliktusa, tehát nem magyar-szlovák államközi konfliktus, hanem egy olyan emberi jogi probléma, amelyben Magyarország az alapszerződés értelmében és a magyar alkotmány értelmében is felelősséget visel, de nemcsak Magyarország, hanem a nemzetközi közösség is. A második: Sólyom László ügye egy tipikus kétoldalú konfliktus. Az egyik állam államfőjét a másik nem engedte be. A helyzetet színezi és súlyosbítja az, hogy a két ország ugyanannak az értékrendnek, ugyanannak a szövetségi rendszernek, ugyanannak az integrációnak a tagja.
Mindkét témát igyekeztünk gyorsan tárgyalhatóvá és kezelhetővé tenni. Ezt szolgálta a szécsényi miniszterelnöki találkozó, amely egyrészt azt bizonyította a világnak, hogy képesek vagyunk a problémát magunk kezelni, tehát a két ország nem szorul külső segítségre. Sokan siettek segítségre, sokan ajánlottak segítséget, de hogy majd közvetítenek, ez nem állítana ki jó bizonyítványt Magyarországról sem, hogy külső kézre van szükség, hogy ezt megoldjuk. Meg tudjuk oldani magunk is. Nemzetközi dimenziókba helyzetük. Ezt tekintem a szécsényi megállapodás fő értékének, hogy amellett, hogy tárgyalhatóvá tettük, nemzetközi dimenziókba tettük, a közös nyilatkozat meghivatkozta az akkor már rendelkezésre álló EBESZ kisebbségi főbiztosi ajánlásokat.
Mellékterméke ennek a találkozónak, hogy a kapcsolatok egyéb területeire, pozitív, fejleszthető területeire is ráirányította a figyelmet, mozgósította mindkét oldalon a kormányzatot. Az összes tárcaközi vegyes bizottság beindult, mindenkinek el kellett számolnia az addigi munkájával, fölgyorsultak között projektek, Ipoly-hidak, közös történelemkönyv és még számos egyéb.
Nem a két nép között van konfliktus, hanem egyes politikusok szítják. Amúgy Ipolytarnócon, bárhol a határ mentén jó a kapcsolat és az emberek megélik a schengeni rendszer által teremtett közös térséget, azt, hogy idestova 90 év után ez a határvonal légiesült, bárki bárhol átmehet a határon. Kezdenek élni a lehetőséggel; legelsőként a vállalkozók és a munkavállalók figyeltek föl rá, aztán a bevásárlóturizmus, gyógyturizmus lendült fel. Ez egy olyan valóság, hogy a leghosszabb határszakaszunkon nincs semmiféle határellenőrzés. Erre kezdünk ráébredni.
Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy Szlovákia a legérzékenyebb szomszédunk. Itthon is elhangzanak olyan soviniszta, irredenta ízű megnyilvánulások, amelyeket más szomszédaink eleresztenek a fülük mellett, legyintenek rá, Szlovákiában meg érzékenyen reagálnak.
A két probléma közül Sólyom László ügyét kétszeresen is kezeltük. Az egyik, hogy a két kormány protokollszakértői részletesen végigelemezték a hivatalos személyek, nem hivatalos, magán- és bármilyen típusú látogatásainak eljárásrendjét, és erről fölvettünk egy emlékeztetőt. Ez technikailag elejét veszi annak, hogy egy ilyen eset még egyszer köztünk előfordulhasson. Ezenkívül az Európai Uniónál kellő körültekintéssel megindítottuk a kötelezettségszegési eljárást, amely körülbelül a felénél tart, az Európai Bizottság válaszát kaptuk meg az első szakaszban múlt év decemberében.
A másik ügyben, az államnyelvtörvény ügyében a nemzetközi figyelem középpontjába helyeztük a témát. Három nemzetközi szervezet kíséri figyelemmel. Mindenekelőtt az EBESZ, amelynek ez az egyik fő feladata, és a kisebbségi főbiztos a napokban járt másodszor Budapesten. Nagyon sokszor tárgyaltunk vele, én rendszeres telefonkapcsolatban is vagyok vele. Megerősítette, hogy a folyamat felügyeletében, a monitoringban ő mindaddig benne marad, ameddig erre szükség van, és fél év múlva jelentést is készít.
Az alkalmazás január 1-jével kezdődött, addig törvényszövegről, majd a végrehajtási utasítás szövegéről folyt a vita. Most az effektív alkalmazás konkrét esetei, tapasztalatai szerepelnek napirenden.
A második az Európa Tanács Velencei Bizottsága, amelyik foglalkozik vele. Mi is kapcsolatban vagyunk, és várhatóan nyárra fog produkálni egy jelentést. A harmadik az Európai Bizottság Jogi Szolgálata, amely nem a nyilvánosság számára dolgozik, de Brüsszelben - hogy-hogy nem? - kiszivárgott egy belső állásfoglalás, amely mutatja, hogy az EU igenis tud reagálni, amikor olyan esetek kerülnek az asztalára, amelyek a saját jogrendjével kapcsolatosak: munkavállalás, piaci esélyegyenlőség, vállalkozások körülményei és a vállalkozásokba beleszámít például egy média, egy szerkesztőség, sőt egy színház működési körülményei is.
Azt nem lehet semmilyen államtól elvárni, hogy a saját államnyelvét ne védje, ez minden országnak szíve joga: Franciaországnak is, Magyarországnak is. Arról tehát szó nincs, hogy visszavonatnánk Szlovákiával a saját nyelvének védelmére alkotott törvényt. De az, hogy enyhítsék ezt a törvényt, az egy legitim kívánság. Mindenekelőtt meg kéne teremteni az egyensúlyt az államnyelvtörvény és a kisebbségi nyelvek oltalma között, mert most az a helyzet, hogy furcsa módon az államnyelvtörvény nagyobb oltalomban részesül, mint a kisebbségek nyelve, holott ez fordítva indokolt. Teljességgel hiányzik egy kisebbségi törvény Szlovákiában, amit szintén - a nemzetközi közösség erejével - szorgalmaznunk kell.
A visegrádi együttműködést ez a magyar-szlovák konfliktus nem befolyásolja. A visegrádi érdekközösség tartósnak bizonyult, idestova 20 éves lesz ez az együttműködés; különböző intenzitással és változó személyekkel folyt. Van 3 karakteres metszete: a négy köztársasági elnök találkozói - ez egy arculata Visegrádnak -, a 4 kormányfő találkozói és a 4 külügyminiszter. Ezek a jellemző kapcsolódási pontok. Ma elég erős a szándék mind a 4 ország részéről, hogy Visegrádot működtessük. Egyre inkább tapasztaljuk, hogy mind az EU-ban, mind pedig a szélesebb világban egy aktornak kell hogy súlya legyen, s ha Visegrádot összeszámoljuk, akkor ez mintegy 63 milliós közösség. Ennek már van súlya, ez fölér egy nagy EU-tagállammal, és ismerik, tudják, hogy mi az a Visegrád. Tehát van érdekérvényesítő, alkuereje.
Jelenleg Magyarország az elnöke, az EU legutóbbi informális kormányfői ülésén az Unió versenyképességével kapcsolatban összefogott a 4 visegrádi ország. Korábban az uniós költségvetés ügyében is voltak közös akcióink, és bizonyosan lesznek is. Közös érdekeink vannak és hasonló a helyzetünk: ilyen a gyorsított felzárkózás igénye, ilyenek a kutatási és fejlesztési kapacitásaink, külföldi tőke iránti igény. Tehát Európának azon a belső perifériáján helyezkedik el a 4 ország, ahonnan van esély a felzárkózásra és nekünk ezt az esélyt kell megragadnunk és ebben a legfőbb partnerünk az Unió. Február 24-én Budapesten energiacsúcsot tartunk, ennek Visegrád az alapja. Ehhez hívtunk meg további közép-európai államokat.
Közös ügyünk a keleti partnerség, az Unió által a 6 keleti szomszéddal meghirdetett együttműködés. Március 2-ára én hívtam meg külügyminiszteri szintű találkozóra a visegrádiakat, a 3 balti országot, az EU-trión belüki partnereket és a 6 keleti partnert.
Egy elég nagy szabású tanácskozás körvonalazódik. Ez hasonló ahhoz, amit tavaly októberben hasonló elvi alapokon a Nyugat-Balkánnal tartottunk. Akkor is: Visegrád, a Trió és a Nyugat-Balkán. Akkor mind a 7 nyugat-balkáni külügyminiszter eljött. Azt hiszem, mi voltunk az elsők, akik egy asztalhoz le tudtuk ültetni mind a hetet; igen finom és gondos diplomáciai előkészítéssel, mert a szerb és a koszovói külügyminiszter ott ült ugyanannál az asztalnál. Nem tárgyalóasztal volt, hanem fehérasztal, de tárgyalás folyt rajta.
A keleti partnerségben próbáljuk a visegrádi ismereteket az EU felé becsatornázni. Itt ugyancsak van visegrádi tartalma is a Duna-stratégiának. 6 EU-tagállam és 8 szomszéd, megintcsak magyar kezdeményezésre. Én hívtam meg tavaly Ulmban egy magyarországi Duna-csúcsra a szereplőket. Jók a visszaigazolások. Február 25-26-án lesz a Duna-csúcs - több kormányfő is jelezte, hogy eljön - és mellette az unióban szokásos Stakeholder Konferencia, ahol régiók, városok és egyéb érdekes szereplők lesznek. (Potápi Árpád belép a terembe és helyet foglal.)
A Duna-stratégia ügyében időnként olvasom az újságban, hogy vajon kié a projekt? Ez német projekt; vagy volt egy osztrák-román kezdeményezés. A válasz ma már nagyon egyszerű: ez egy uniós projekt. Az uniós kormányfők ezt tavaly júniusban elfogadták, attól kezdve az Európai Bizottság feladata, hogy javaslatot állítson össze a tagállamokkal együtt, és ezt vigye vissza a kormányfői testület elé, és ha minden jól megy, ez a magyar EU-elnökség alatt fog megtörténni. A magyar EU-elnökségnek ez fényes hozadéka lehet, ráadásul Magyarország, Budapest ennek a Duna-régiónak éppen a közepén fekszi, és a víz egy EU-s prioritás.
A tagállamoknak és a bizottságoknak együtt kell kidolgozniuk, kialkudniuk, hogy milyen témák szerepeljenek a Duna-stratégiában. Bizonyosan megkerülhetetlen a Duna-völgy mint közlekedési projekt. Ez a multimodális, uniós felfogású belföldi vízi út, vasút, autóút, hidak, repülőtéri kapcsolódások komplex fejlesztése. Bizonyosan megkerülhetetlen a Duna-völgy mint környezetvédelmi projekt, és valószínűleg hangsúlyt kap a regionális gazdasági, kulturális és egyéb együttműködés, de ezt majd az Unió szintjén eldöntik.
Itt áttérek az Európai Unióra. Mint ahogy a tisztelt bizottság még a meghívóban is megjelölte az EU-elnökséget mint kiemelt témát, nos a jogi intézményi alapok végre adottak az Európai Unióban ahhoz, hogy előrenézzünk és cselekedjünk. Nagyon sokáig vártunk erre, hiszen túl hosszú ideig húzódott az új alapszerződés ügye. Sok fázison ment át, míg végre a Lisszaboni szerződés tavaly december 1-jén életbe léphetett. Február 9-én az Európai Parlament jóváhagyta az új Európai Bizottságot. Végre itt is - késés után - történt döntés. Tavaly már az új Európai Parlament hivatalba lépett. Ez az Unió más, mint eddig volt. Látványos különbség a két új tisztségviselő, az Európai Tanácsnak lett állandó elnöke, Herman Van Rompuy volt belga miniszterelnök, és a Külügyminiszterek Tanácsát immár Lady Ashtone, vezeti. Egy ülésünk volt, ahol ezt ki is próbáltuk.
Az EU-elnökség ettől kezdve átalakul. Ezt a mi triónk teszteli elsőként. Most Spanyolország, a második félévben Belgium, és utána jön majd Magyarország. Ebben a sorrendben adódnak implementációs feladatok ennek a három országnak. A legnagyobb teher Spanyolországon van, mert nekik kell bizonyos gyakorlatot meghonosítani, beindítani. Az már egészen biztos, hogy a tanács forgóelnöksége, amit Magyarország egy év múlva betölt, nem adja meg a korábbi főszerepet sem a miniszterelnöknek, sem a külügyminiszternek. Eddig ők voltak a főszereplők. Ez a két személy vitte az elnökséget, emblematikusan a legtöbbet szerepelt, a legtöbb feladata volt. Most mindkettőjük helyébe az állandó tisztségviselő lép és alakul, tisztázódik a szerep, de ez a szerep mindenképpen egyfajta segítő, másodhegedűsnek mondható szerep, több, mint az átlagos miniszterelnök vagy külügyminiszter, de lényegesen kevesebb, mint ami eddig volt.
Az egyéb tanácsokban kilenc egyéb miniszteri tanács van, minthogy szétvált az általános és külkapcsolati tanács, és most már külön általános ügyek tanácsa van belső integrációs ügyekre. Ott a forgóelnökség miniszterei vezetik az ülést. Rájuk nagyon nagy teher hárul. Még nem tudjuk, hogy milyen formát fog ölteni az európai diplomácia, az európai külügyi szolgálat, aminek lesz egy brüsszeli magva és világméretű hálózata a jelenlegi bizottsági delegációk bázisára épülve. A diplomaták egyharmada a tagállamokból kell, hogy jöjjön. Két elv összehangolása ma a nagy kérdés, a rátermettség szerinti szelekció és a tagállamok arányos képviselete. Valahogy úgy vannak most az országok, hogy amikor saját magukról van szó, akkor mindenki a tagállamok arányos képviseletét szereti hangsúlyozni, és amikor a többiek által delegált diplomatákról, akkor a kemény szelekció, az érdemek szerinti megmérettetés kerül előtérbe. Nos, a kettő között kell megtalálni az összhangot. Valószínűleg, minthogy a többi szereplő a bizottságtól, illetve a tanács főtitkárságától egy pozitív szelekció eredményeként került oda, magyarul vizsgázniuk, teljesíteniük kellett, ez nem mellőzhető a tagállami diplomaták esetében is, ugyanakkor nem mondhatunk le arról, hogy arányos képviselet is legyen. Lady Ashtonnak kell április végéig egy előterjesztésben leírnia, hogy miként működjék ez az európai külügyi szolgálat.
Konkrét technikai következményei is vannak a Lisszaboni szerződésnek. Magyarországon nem lesz informális európai tanácsülés, mert ezeket Van Rompuy mind Brüsszelben kívánja tartani - tehát egy gonddal kevesebb. A harmadik országokkal szintén Brüsszelben lesznek a csúcstalálkozók - még egy gonddal kevesebb.
Ma úgy számolunk, hogy tizenöt informális szakminiszteri ülés kerül majd Magyarországra a jövő év első félévében és egy csúcstalálkozó, a keleti partnerség csúcstalálkozója. Tudjuk azt, hogy az EU-elnökség lényege fél éven át szervezni és vezetni a tanács munkáját. Ez a nagy kihívás. A témákban, a magyar prioritásokban alapos előkészítés után trióval összehangolva és itthon, az Országgyűlés négypárti EU-elnökségi bizottsága által gondozva, figyelemmel kísérve formát öltöttek az úgynevezett magyar prioritások. Nagyon fontos az elnöklés színvonala, mert egy évtizedre meghatározza Magyarország megítélését, megmarad az emléke ennek a teljesítménynek, mint ahogy mi is emlékszünk mások teljesítményére. A prioritások fontosak, és a tervezés nagyon fontos, de igazából a váratlan események feldolgozásán, azok kezelésén szokták lemérni az elnökségek értékét. Tudvalévő, hogy az elnökség színhelye Brüsszel és Luxemburg, csak néhány informális esemény kerül az illető országba, Magyarországon az említett 15 miniszteri ülés, a bizottság testületi látogatása és a keleti partnerség, tehát azzal számolunk, hogy 17 nagyobb szabású esemény és száz fölötti fontos szakértői konferencia kerülhet ide. A lehetséges helyszíneket megint csak az Országgyűlés négypárti bizottsága felmérte. Úgy tűnik, hogy öt különösen preferált helyszínről van szó. Ezek Budapesttel kezdődnek: Visegrád, Balatonfüred, Debrecen és Szeged. Ezek igen alkalmasak miniszteri szintű rendezvényekre, de egyéb helyszínek is alkalmasak lehetnek. Bőven lesz esemény, tehát egy széles földrajzi körben jutnak események számos városnak.
A végrehajtás kormányzati feladat. Fontos, hogy a parlament támogassa. Fontos, hogy a közvélemény is támogassa, de a munkát kormányzati szereplőknek kell elvégezniük. A köztisztviselői kar képzése jól halad. Ehhez a karhoz kár lenne most már hozzányúlni, mert csak hónapok választják el a végrehajtástól a szakértőket. A fő kockázata az új miniszterek teljesítménye. Teljesen függetlenül a választás belpolitikai kimenetelétől, azok, akik az év derekán átveszik a kormányzati funkciókat, közülük kilenc miniszteri tanács élére kerülnek majd, és fél év még arra sem nagyon elég, hogy valaki egy minisztériumot tisztességesen átvegyen és megismerjen, hát még az EU összes ügyét. Tehát minden szem - legalábbis Brüsszelből - majd az új miniszterek kiválasztására fog szegeződni, mert nagyon hamar átesnek a tűzkeresztségen. Az Unió költségvetése erre az évre a költségvetési törvényben megállapított 9 milliárd forint. Ez sziklaszilárd.
A kiadási oldal pontosan tervezhető, a bevételi oldal - mint minden költségvetés - részben a költségvetés általános bevételeiből, részben pedig külképviseleti ingatlanok értékesítéséből tevődik össze 2,1 milliárd forint konkrétan az ingatlanokból származik. Ezek meglévő, értékes, használaton kívüli forgalomba bocsátható ingatlanok, amelyek fölött a tulajdonosi jogokat a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő gyakorolja, és a Külügyminisztérium mindent megtesz azért, hogy ezekből még idén pénz legyen, és ha ügyesen indítjuk az akciót - most rendkívül motivált a Külügyminisztérium, mert közvetlenül rá van kapcsolva az EU-elnökségi költségvetésre a téma, akkor ebből az év várhatóan második felében bevétel is származik. Még az Unióval kapcsolatban megemlítem, hogy a közeli napokban alá fogjuk írni az európai innovációs és technológiai intézettel kapcsolatos szerződést, ami az első uniós intézmény, amely Magyarországra jön.
Időm fogytán! Azt szeretném még megemlíteni, hogy a tágabb világban nagyon tudatos és célzott diplomáciával próbáljuk rákapcsolni az országot dinamikus gazdasági centrumokra. És ez nagyon fontos, hogy miközben Európában mélyen beágyazva a belső piacra erősen ráutalva élünk, működőképes kapcsolataink legyenek olyan távolabbi centrumokkal, ahonnan óriási gazdasági impulzusok érkezhetnek Magyarországra. Januárban Indiában jártam. Tőkebefektetések és számos együttműködési esély van, és fontosnak tartom, hogy Delhin kívül Mumbaiban újítsuk fel a képviseletet. Ott valaha volt kereskedelmi kirendeltség, indokolt, hogy egy főkonzulátust létesítsünk.
Kínában voltam két héttel ezelőtt; tavaly elhatároztuk és idén megnyitottuk Csungkingban a harmadik magyar képviseletet Peking és Sanghaj után. Csungking Szecsuánba mélyen beágyazva, a négy tartományi rangú város egyike. Peking az első, Kien Csin a második, amely Pekingtől fél óra járásra van, Sanghaj a harmadik. Ebben a háromban már jelen voltunk, Csungking hiányzott még a gazdasági térképünkről. 32 millió ember él és dolgozik itt, és évi - nem tévedés! - 15 százalékkal fejlődik a csungkingi régió. Tehát a kínai növekedési szint kétszeresét produkálja. Csungking például a világ egyik legnagyobb laptopgyártó centruma.
Az arab világgal szintén tudatosan építjük a kapcsolatokat. Itt államfői, kormányfői, külügyminiszteri kapcsolatok sorozata történt. 12 képviseletünk működik az arab világban, az arab tőke Magyarországra hozatala a cél, és végül Latin-Amerika is. A G20-akra kell nagyon figyelnünk, mert a G20-ak mutatják a nemzetközi világ átszerveződését, átstrukturálódását. Ez egy informális keret ma még, de jól mutatja, hogy a dinamizmus merre mozog.
Azt hiszem, hogy ennyi fért bele az időmben. A kérdésekre szívesen válaszolok, és köszönöm, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen az expozét. Néhány gondolatot engedjen meg, miniszter úr, az elmondottakhoz kapcsolódóan, illetőleg attól némileg függetlenül is.
Ami a regionális kapcsolatokat illeti, miniszter úr, azt hiszem, hogy egy nagyon komoly hagyatéka lesz a jelenlegi kormányzatnak: a Szlovákiával fennálló, meglehetősen feszült kétoldalú helyzet. Ön úgy fogalmazott, hogy két ügy van Szlovákiával nyitva. Az egyik a nyelvtörvény, a másik az államfő augusztus 20-ai incidense. Azt hiszem, hogy a helyzet ennél kicsit bonyolultabb. Nem két ügy van nyitva, hanem alapvetően ez a két ügy egy ügy. Az egy ügy pedig ennél egyébként sokkal több ügy.
Tehát nyitva van Malina Hedvig ügye, nyitva van a KMKF-fel kapcsolatos folyamatos támadások ügye, nyitva van a benesi dekrétumok kérdése, nyitva van a tankönyvkérdés, nyitva van a folyamatos belpolitikai célú támadás a magyarság egésze ellen, a szélsőségesség, az intolerancia, a gyűlöletkelő politika magas fordulatszámon való járatása. Tehát összességében azt tudom mondani, hogy a magyar-szlovák kapcsolatrendszer szent Sebestyénhez hasonlítható ezer sebből vérzik, és ennek a kapcsolatrendszernek a begyógyítása, kezelése nagyon komoly kihívást jelent a magyar politika egésze számára.
A miniszter úr úgy nyilatkozott, hogy a szécsényi megállapodással nemzetközi dimenzióba sikerült helyezni a nyelvtörvény ügyét, elindítani a kibontakozást. Tárcaközi vegyes bizottságok elkezdték az intenzív működést, és ilyen értelemben a szécsényi találkozót ön sikeresnek tartja.
Miniszter úr, én úgy vélem, hogy a szécsényi találkozó a Bajnai-kormány legjelentősebb külpolitikai hibája volt. Szeretném megjegyezni, hogy az a megalázó mód, ahogy Pozsony elfogadta a végrehajtási utasításokat és január 1-jével ilyen értelemben hatályba léptette a törvényt - ezt eléggé világossá is tették -, Magyarország ezzel a megállapodással jelentősen csökkentette a saját nemzetközi mozgásterét, és az, amit cserébe kapott, nem egy konstruktív szlovák magatartás volt, hanem gyakorlatilag megjósolható volt, hogy a szlovák magatartás nem fog változni, gyakorlatilag a szécsényi megállapodást Szlovákia figyelmen kívül hagyta, hogy ne mondjam, felrúgta.
Ezzel a szécsényi megállapodással tehát vitathatatlanul beszűkítettük a saját mozgásterünket, ami nem jelenti azt, hogy most ezzel a beszűkített mozgástérrel ne kellene megpróbálnunk élni, ne kellene megpróbálnunk kialakítani egy egyetértést a hazai, illetőleg a szlovákiai magyar politikával is az elkövetkezendő időben. Az elmúlt időszakban mindenféleképpen pozitívan értékelhető az, hogy a nyári európai parlamenti elnöki megnyilvánulások, az Európa tanácsi elnöki megnyilvánulások után az Európai Unió jogi szolgálatának egy nagyon fontos dokumentuma született meg, illetve az Európa Tanács emberi jogi biztosa is nagyon fontos álláspontot tett közzé a nyelvtörvénnyel kapcsolatban.
Úgy vélem, hogy ezeket az eszközöket jobban kellene használnia a magyar diplomáciának. Kérdezném is, miniszter úr, hogy megfelelő diplomáciai csatornákon terítették-e az ezen dokumentumokkal összefüggő információkat, lehetőségeket.
Ami a pénzügyi alapot illeti, szeretném jelezni, hogy a kormány által létrehozott alapot a magunk részéről támogatjuk; a nyelvtörvény sértettjeinek kárpótlására. Nyilvánvaló, hogy ezt a rendelkezést és intézkedést nagyon sokan támadják már most is.
De úgy vélem, hogy sem jogi, sem pedig morális alapja ezeknek a támadásoknak nincsen, hiszen mindaddig, amíg a diszkriminatív emberi jogokat sértő nyelvtörvény hatályban van, addig Magyarországnak, illetőleg a felvidéki magyaroknak joga van egy ilyen alaphoz, illetőleg az alapból származó előnyök igénybevételéhez. Fontosnak tartom azt, hogy az elkövetkezendő időszakban ne hátráljon meg Magyarország ezzel az alappal kapcsolatban és működtessen egy megfelelő egyeztető mechanizmust a felvidéki magyarokkal együtt, hiszen a felvidéki magyarok számára kulcsfontosságú, hogy az anyaország egy ilyen jellegű támogatást nyújt nekik.
A második kérdés, miniszter úr, amit érinteni szeretnék, az Európai Unió elnökségének, illetőleg az EU ön által is érintett aktuálisabb kérdései közül leginkább az elnökségi költségvetés kérdése. Úgy vélem, hogy az elmúlt hetekben az a fajta kommunikáció, ami a Külügyminisztériumot jellemezte, nem volt távolról sem egységesnek mondható. Balogh Dénes helyettes külügyi szóvivő január 22-én úgy foglalt állást, hogy 2010-ben már nem tervezik külképviseleti ingatlanok értékesítését, hiszen a kormány önként vállalt egy moratóriumot e tekintetben. Závecz Ferenc, a Külügyminisztérium EU-elnökségi költségvetési logisztikai osztályának vezetője a január 12-i ülésen az EU-felkészülést illető forrásátadási igényekkel kapcsolatban is elmondta, hogy "a Külügyminisztérium kezdeményezi az előirányzat-átcsoportosítások költségnemenkénti megtárgyalását. Felhívta a figyelmet arra, hogy a keretek korlátozottak lehetnek, a korábban tervezett felkészülési költséghez képest kevesebb, 6,9 milliárd forint állhat rendelkezésre biztosan 2010-ben, így az igényeket is ezzel összhangban kell meghatározni" - fogalmaz Závecz Ferenc főosztályvezető úr.
Ezt követően kellett nekem január 25-én azt a közleményt közzé tenni, hogy összeomlott az európai uniós költségvetés, hiszen 2,1 milliárd hiányzik. Mátrai Zsuzsanna ugyanazt mondta, amit most a miniszter úr, a szóvivő, hogy hiánytalanul biztosított, sziklaszilárd - a miniszter úr így fogalmazott - 9 milliárd forint. Sőt, másnap a Klubrádióban szamárságnak is nevezte a miniszter úr azt, hogy összeomlott volna az EU-elnökség költségvetése. Szerinte és ön szerint a 2,1 milliárdot a külföldi ingatlanok eladásából lehetséges fedezni.
Sorolhatnám még itt a különféle, egymásnak lényegesen ellentmondó kijelentéseket, miniszter úr, úgy vélem, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben az európai uniós költségvetést ingatlanértékesítésekre alapozni egy meglehetősen elhibázott stratégia. Úgy vélem, hogy ha ezt a hibát önök korrigálják, akkor a hibájukat ugyan beismerik, de hozzájárulnak ahhoz, hogy az európai uniós elnökségi költségvetés ne dőljön be. Az a fajta újratervezési folyamat, amelynek itt a főosztályvezető úr hangot adott, nyilvánvalóan azt jelzi, hogy nem ebben az irányban gondolkodnak a minisztérium egyes szakértői. Az pedig, amit ön mondott, hogy kiadták az utasításokat arra, hogy el kell adni 2,1 milliárdért az ingatlanokat, a probléma szőnyeg alá söprése és kommunikációs szintű kezelése. Miniszter úr, én a magam részéről úgy gondolom, hogy ebben a jelenlegi helyzetben az ingatlaneladások felgyorsításával számolni csak felelőtlenséghez vezethet. Tudjuk, hogy milyen botrányok vannak a moszkvai ingatlanügyek körül, és milyen botrányok fognak még ebből kikerekedni. Azt gondolom, azt eléggé sokan megjósolhatjuk.
Ezért én a magam részéről szeretném felkérni a miniszter urat arra, hogy az ingatlanértékesítést, összhangban a kormány moratóriumával, függesszék fel. Semmiféle ingatlanértékesítés feltételei meggyőződésünk szerint most már nem lehetnek adottak, különös tekintettel egyébként arra, hogy a nemzetközi ingatlanpiacon meglehetősen nehéz körülmények vannak. Hogy azért elkótyavetyéljenek meglehetősen nagy értékű ingatlanokat, hogy egy hibás döntés következményeit ne kelljen adott esetben nyilvánvalóvá tenni, a hibás döntés az volt, hogy az EU-költségvetést milyen összegből kívánják fedezni, azt gondolom, az nem védhető álláspont. Tehát az újratervezést ilyen értelemben nem a kiadási oldalon tartjuk fontosnak és helyesnek, mint ahogy ezt a főosztályvezető úr javasolja, hanem a bevételi oldalon javasoljuk az EU-elnökségi költségvetést újratervezni. A kiadási oldalon, úgy gondoljuk, hogy máris meglehetősen komoly problémák adódnak. Nagyon alul vannak tervezve például a kulturális rendezvények költségei. Tehát ennek a 2,1 milliárd forintnak a kivonása az EU elnökségi költségvetésből valóban azt eredményezheti, hogy összeomolhat az EU-elnökségi költségvetés. Tehát egyszerre két dolgot kérek, miniszter úr. Egyrészt függesszék fel az ingatlanok értékesítését, másrészt teremtsék elő a forrásokat, hogy a kieső 2,1 milliárd forint ne tűnjön el az EU elnökségi költségvetésből.
A harmadik téma, amit röviden szeretnék érinteni, ez az afganisztáni szerepvállalásunk. A miniszter úr nem ejtett szót a magyar kül- és biztonságpolitikáról, holott a Külügyminisztérium első helyen és kiemelten visel felelősséget ezért az ügyért. Szeretném köszönteni az államtitkár urat a Honvédelmi Minisztériumból. Bajnai Gordon washingtoni bejelentésével kapcsolatban, miszerint Magyarország 200 fővel bővíti az afganisztáni missziót, szeretném leszögezni, hogy mi örültünk és fontosnak éreztük, hogy az elmúlt években nem volt belpolitikai vita a nemzetközi missziókról, az afganisztáni szerepvállalásról. Támogattuk és támogatjuk a magyar katonai jelenlétet mindegyik színtéren.
Ugyanakkor a korábbiakban nem fordult elő az, hogy az intézkedést bejelentő politikus ne konzultált volna velünk. Meg kell állapítanom, hogy a miniszterelnök úr sem előtte, sem pedig azóta nem konzultált erről a bejelentésről. Amikor a közelmúltban megpróbáltuk kideríteni, hogy hol tart ez a 200 fős bővítési indítvány, a Honvédelmi Minisztériumtól kaptunk némi információmorzsákat. Egyelőre ők sem látják az anyagi hátterét ennek a 200 fős bővítésnek, márpedig anyagi háttér hiányában nem igazán tervezhető egy ilyen felajánlás. Az olyan megoldást viszont - és ezt szeretném leszögezni a Fidesz részéről -, amely a koszovói magyar kontingens létszámának a csökkentését jelenti, a magunk részéről messzemenőkig ellenezzük, sőt úgy gondoljuk, hogy a feladatunk az, hogy a NATO figyelmét fenntartsuk a nyugat-balkáni biztonsági helyzettel kapcsolatosan. Ellentmondana tehát a stratégiai céljainknak, ha a koszovói kontingens csökkenésének az árán hajtanánk végre az afganisztáni bővítést.
Megértem azt, hogy a miniszterelnök szeretett volna Barack Obamával, az amerikai elnökkel találkozni, de a bejelentése, úgy tűnik, hogy minimum megalapozatlan, és azt is szeretném rögzíteni, ha a későbbiekben a létszámbővítést diplomáciai szinten félreértés övezi, akkor a felelősség a jelenlegi kormányt fogja terhelni. Végül egy technikai jellegű kérdésem lenne, miniszter úr. Nem feltétlenül fog tudni most rá válaszolni, de megköszönném, ha válaszolna rá. Olyan információink vannak, hogy decemberben a minisztérium olyan pályázatot írt ki, amelynek alapján külsős cégek szaktanácsadást nyújtanak egyes missziókon biztonsági kérdésekben.
Nyilván ebben a gazdasági helyzetben ez egy abszurd intézkedés vagy arról szóló információ. Bízom abban, hogy ez a fajta információ pletyka, és az is pletyka, hogy ezt a pályázatot Tóth András, egykori titkosszolgálati miniszter kabinetfőnöke, Mórocz László érdekeltségéhez tartozó Dunasecurity cég számára írták volna ki. Nyugtasson meg, miniszter úr, engem, hogy minden kapuzárási pánik szülte pénzkimentési akciót a minisztérium meg fog akadályozni.
Ez a négy felvetésem lett volna. Hadd adjam át képviselőtársaimnak a szót! Kozma képviselő úr, Horváth képviselő úr, Kelemen képviselő úr, Kovács képviselő úr. Kozma alelnök úr!
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Amit a miniszter úr elmondott, amiről beszámolt és ahogy ezt a bizottság tájékoztatására előadta, azt teljes mértékben tárgyszerűnek hallottam. Ami ennél is még fontosabb, hogy olyan új elemek jelentek meg, amelyek a legújabb fejleményei a nemzetközi kapcsolatainknak, valójában az utóbbi fél év vagy hónapok fejleményeinek nagyon fontos, gondos beágyazásáról tesz tanúbizonyságot.
Mire gondolok? Arra például, hogy határozott körvonalakkal, sőt, akciókkal jelenik meg a Duna-stratégia, amely Magyarország közép-európai szerepét pontosan definiálja és erre vonatkozó jövőben lehetőségeink terét és keretét is megadhatja. Ehhez a gondos tervezéshez mindenképpen gratulálni kívánok a Külügyminisztériumnak, persze nyilván nemcsak neki, hanem a társtárcáknak is, szervezeteknek. Beleértve ebbe mindenkit, azokat a civil partnereket is, akikkel önök együttműködnek ezekben a kérdésekben.
De legalább ennyire fontos a megváltozott viszonyok aktuális és gyors reagálású beemelése, például ami a nyugat-balkáni fejleményeket illeti a szomszédságpolitikai... Hogy mondta, miniszter úr? - 6:1. Minden lehetséges pozitív és a kapcsolatok fejlesztését lehetővé tevő fejleménynek azonnali figyelembevétele és reagálása, beleértve a vajdasági autonómia dolgát, beleértve ebbe a szerbiai csatlakozási szándékot és ezek magyar részről való leghatározottabb és leggyorsabb, megerősítését.
Az megközelítés kérdése, hogy erről a mellettem ülő elnök úr az előbb beszélt, hogy biztos, hogy idővel minden, ami most történik, ami jó is, meg ami rossz is, valakik számára fogyaték, mert a világ már csak ilyen, természetesen. De most ne tekintsünk már erre úgy, mint majd egyszeri valamikor hagyatékra, mert hiszen ezzel nekünk dolgunk van, mert felelősségünk van benne. Ebből a megközelítésből hallottam vagy hallottam én úgy elnök úr kijelentéseit, mint ebben az egyébként gyakorlatilag minden konkrét intézkedésében konszenzussal övezett külpolitika dolgában kiemelt kritikai észrevételeket és pontokat. Nem érzek itt ellentmondást, a konszenzust nem borítja föl, ha kritikai pontokat emel ki az ellenzék, ez teljesen rendben van.
Örültem volna persze annak, hogy ezeken a pontokon javaslatokat is mond elnök úr a kritika mellett. Hogy csak egyre utaljak. Akkor, amikor azt állította a szlovákiai kapcsolatban, hogy az a bizonyos kormányközi, miniszterelnöki találkozó beszűkítette a mozgásterünket, azt az égvilágon semmivel sem támasztotta alá. Sőt, azok a fejlemények, amelyek akár az európai színtéren, akár... - nyilván nem ismétlem meg, amit a miniszterelnök úr mondott. Ezek éppen azt mutatják, hogy reális külpolitikával és aktív diplomáciával a lehetséges mozgásteret vagy teret a kormányzat mozgása igenis ki tudja tölteni. Illetve ennek a határait a kapcsolatrendszerein keresztül tudja bővíteni.
Tehát nem látom ezt a beszűkítést. Ez olyan jó hangzatos kijelentésnek tűnik ebben a pillanatban számomra. Mennyivel jobb lett volna, ha nem így történik, az biztos, de nem a vágyaink szerint történik minden ezekben a kapcsolatokban. És különben sem úgy hallottam, mintha azt mondta volna a miniszter úr, hogy minden rendben van a magyar-szlovák kapcsolatokkal, csak két problémánk van. Sőt, leghatározottabban arra emlékszem, hogy azt mondta a miniszter úr, hogy 6:1! Ez az a kapcsolatrendszer, amelyben konfliktusok vannak, és keményen kell ott dolgozni, hogy menjen előre. Ebben az éppen ápolandó, fejlesztendő kapcsolatrendszerben emelte ki ezt a két súlyos problémát.
Még egy dolgot hadd említsek meg! Azt a saját jövőbeli politikánk szempontjából a legfontosabbnak tarthatjuk, hogy a magyar külpolitika beágyazottsága megmaradjon, folytonosan megmaradjon és erősödjön, amihez valóban szükséges a hazai konszenzusos támogatás.
Éppen egy következő napirendi pont tulajdonképpen az afganisztáni ügy, ezért is üdvözölhetjük az előadók között a tárca képviselőit is. Azt gondolom, hogy ha valamikor, akkor ezekben az időszakokban fontos megerősíteni és támogatni a kormányt, a Külügyminisztériumot, a Honvédelmi Minisztériumot és mindenkit, aki a biztonságpolitikának felelőse a kormányzatban, hogy igenis nem véletlenül támogattuk korábban sem; ugyanezen az alapon, elkötelezett alapon támogatjuk most is és a jövőben is ezeket a missziókat.
Azt pedig nyilván soha nem fogjuk engedni, hogy bárki más - és óvjuk ettől meg magunkat is, akár mi is - bizonyos részletkérdések miatt a konszenzusmegbontási kísérletnek bárhol is engedjünk. Jöjjön ez kívülről vagy belülről. Az elkötelezettségünk tehát teljesen egyértelmű, és nincsenek benne semmilyen korlátozó tényezők, már ami a biztonságpolitikai döntéseket illeti.
Azt kívánom a külügyminiszter úrnak, hogy a munkája során - ahogy eddig is - ezt az elkötelezett, világos, határozott vonalvezetést tudja végigvinni. Egy biztos: meggyőződésem szerint a magyar Országgyűlés demokratikus erőire ebben mindenképpen számíthat, és ez ezen a mai bizottsági ülésen is így van, meg szerintem a jövőben is ki fog derülni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Horváth képviselő úr! Bocsánat, képviselő úr! Kovács képviselő úrnak az SZDSZ részéről hadd adjam meg a szót, utána Horváth képviselő úr!
KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Nekem öröm, ha meghallgathatom a képviselő urat.
ELNÖK: Akkor legyen úgy! Parancsoljon, Horváth képviselő úr!
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, képviselő úr. Miniszter úr, jó volt hallani a beszámolóját, a tájékoztatóját ennyi mindenről, de nem reflektálnék mindenre, hanem csak egyetlenegyre. Mégis megjegyzem, hogy nyilván azért nem szólt a NATO-val és az Oroszországgal való dolgainkról, mert a prioritás, ahogy most látja, az volt, hogy azokat a témákat osztotta meg velünk, amelyeket megosztott velünk. Ezzel nekem nincs vitám.
A kérdésem, ami miatt szót kértem, egy cselekvés megfontolása, nevezetesen a visegrádi együttesünk, amit szeretünk, és mások is instrumentumnak tekintik. Ön gondolkodott-e erről vagy a munkatársai, hogy lehetne-e instrumentum a keleti partnerség művelésében? A keleti partnerség, ismerjük a témát, a célt - ennek a munkálása nekünk, a magyar külpolitikában gondolkodóknak érdekes. Éppen a napokban jártam Tbilisziben egy konferencián, ahol a georgiai kormány tart lelkiismeret-vizsgálatot vagy leltárt. Igen prominens és igen okos dolgok hangzottak el. A magyar kormány, az Országgyűlés csak Georgia helyzetét tekintve egyetértésben van abban, hogy legyen szuverén állam, ne legyen idegen megszállás, legyen meg az opció arra, hogy applikálhasson, pályázhasson a két nagy szövetségben való részvételre. Ezt az ebben való egyetértésünk is mondatja velem és az is, hogy a visegrádi szervezet több erőt tehetne emögé, mint mi, magyarok. Jó, hogy van magyar egyetértés ebben a kérdésben. Hogy így van-e, a másik három társországot talán igen, vagy ha nem egészen közel, akkor annál inkább be lehet őket sorolni és rekrutálni. Nos, ez egy olyan valami, ahol a magyar külpolitika tevékeny lehet anélkül, hogy homok kerülne a gépezetbe, és lennének, akik hálásak lennének nekünk.
Az utolsó mondatom az, hogy az a magyar szuverenitás, gondolkodás, hogy Kelet-Európában és azon túl a Szovjetunió szétesése utáni országok szuverenitása érződjön mint egy öntudat, és ahol megkérdőjelezik, azt egymással megosztjuk. Tehát bátorítjuk a georgiaiakat és másokat. Nos, ebben a gondolatmenetben kérdezem, hogy a külügyminiszter úr lát-e perspektívát, vagy ha eddig nem került elő, akkor javasolnám, hogy talán érdemes az asztalra tenni. Köszönöm.
ELNÖK: Kovács képviselő úr!
KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. Mindenekelőtt szeretném kiemelni, hogy úgy gondolom, az elmúlt időszak külügyi politikája nagyon körültekintően próbál reagálni arra a nem könnyű kihíváscsomagra vagy kihívásrendszerre, amely - úgy gondolom - nemcsak a magyar külpolitikát éri. Speciálisan természetesen van ennek magyar speciális vonatkozása is, de általában véve érinti a külügypolitikákat.
Én ebből kettőt szeretnék kiemelni, és ehhez kapcsolódna a kérdésem is. Az első: egyértelműen megjelent az elmúlt évtizedek jellemzője, hogy megjelenik egy kockázati tényező, amit alapvetően egy szóval jellemeznék, én nem pejoratív értelemben, hanem én ezt egy nagyon pozitív szónak tartom, csak azt gondolom, hogy mégiscsak ebben a kontextusban ez akár negatívan is hangozhat, ez pedig a folyamatok globalizációja. A terrorizmus, hogy triviális példát mondjak, ma már globális méreteket ölt. Tehát ha valahol elkövetnek valamit, vagy valahol sérelmeket éreznek, ezt egy egészen más pillanatban másutt, a világ más pontján torolják meg. A környezeti kihívások globálisak, a korlátozott erőforrás és rendelkezésre állás globális problémát okoz, az energiaválság ezzel kapcsolatosan globális problémát okoz, a pénzügyit látjuk, hogy mit okoz egy nemzetközi pénzügyi szervezet megrendülése, egy egész világ gazdasági és pénzügypolitikai válságát okozza. A mélyszegénység és a gazdagság közötti különbség is ma már globális, megjelenik ugyanúgy Európában, ahogy megjelenik Afrikában. Azt gondolom, ez az egyik nagyon komoly kihíváscsomag, hogy gyakorlatilag a folyamatok döntő része globális, ebben a térben, és ez a második kihívás, hogy a válaszokat általában valamilyen integrációs törekvések mentén, tehát valamilyen együttes megoldásban keresik. Ilyen integrációs törekvés tulajdonképpen a társadalomszervezésnek egy nagyobb foka, most már egy ilyen föderatívabb foka.
Így próbálnak reagálni az európai országok erre a problémára, megtorpanó, újraszerveződő módon, de az ázsiai országok is így próbálnak bizonyos szövetségi, új típusú szövetségi politikákat kötve és így tovább. Ebben a kettős kihívásban azt tartom nagyon feszítettnek, hogy ebben megtalálni a szerepet és nem elveszíteni az identitást se kulturális értelemben, se más általános értelemben. Ez a problémája gyakorlatilag minden országnak a XXI. század elején, hogy hogyan tudja megőrizni azt a sajátosságot egy ilyen integrációs politikában, amikor érti, hogy a NATO-ban együttműködünk és egy közös biztonságpolitikát csinálunk, érti, hogy közös euróval közös gazdaságpolitikát csinálunk az Unióban, érti, hogy miért kell azonos biztonsági rendszereket bevezetni a terrorizmussal szemben és feladni saját alkotmányos gondolkodását az adatvédelemről, a személyi jogokról és így tovább. Tehát értik. De ugyanez megjelenik a kulturális identitásban, érti, hogy az internet egy fontos és előrevivő dolog, de ebben látja, hogy a nyelvi kultúra csökken, hogy az angol kultúra előtérbe kerül, hogy ezt hogyan védi meg egy kínai és így tovább. Tehát elindulnak ezek a problémák, hogy értik az integrációs szükségességet, veszélyben látják a sajátjukat, és ez ultranacionalista mozgalmakhoz, szélsőségekhez, szélsőséges reagálásokhoz vezet, és szerintem ezt éljük meg mikrokörnyezetünkben is. Tehát akár idehaza, akár a kistérségünkben, a Kárpát-medencében vagy a határon túli magyarsági kérdésben is ezeket kellene valahogy, azt gondolom, közösen helyre tenni.
Azért mondtam, hogy nagyon örülök a politikának, mert lehet, hogy rövid távon nem túl sikeres egy-egy találkozó, de hogy ezt csak közösen lehet megoldani valamilyen tárgyalásos oldalról, és ebben szimpátiát kell ébreszteni Európán belül is, például speciális magyar kérdésekben és az egészet abba a dimenzióba érdemes helyezni, hogy ahogy mondjuk, ezt környezeti oldalról sokszor el szokták mondani, hogy a biológiai sokszínűségben rejlik a továbbélés és a fejlődés lehetősége, ugyanígy ezeknek a kisebb identitásoknak a megőrzése, a nyelvi, a regionális kultúráknak a megőrzése ebben rejlik, a stabilitása és a fejlődőképessége a nagyobb társadalmi összefüggéseknek is. Ha elveszíti ezeket a sokszínűségeket és egy ilyen monokulturális rendszerré akar formálódni, akkor az nagyon kiteszi magát annak, hogy egy változásra nem tud jól reagálni. Ezért örülök annak, hogy a külügyi politika ezt megpróbálja.
Csak egy kérdésem lenne: annak lehetne-e esélye, hogy az európai külügyi politikában, egy föderatív politikában különösen ezekben a kérdésekben, az identitás és a sajátságok megőrzése, továbbvitele kérdésében, a szerepét tekintve lehetne-e kezdeményezést tenni.
Mert meggyőződésem, hogy nem tud tovább fejlődni az európai uniós föderatív politika, ha erre nem tud választ adni, mert szét fogják feszíteni a lokális félelmek és érdekek.
ELNÖK: Kelemen András képviselő úr!
DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én azokra az elmondottakra szorítkoznék, amiket a miniszter úr előadott, hiszen természetesen még nagyon sok téma volna behozható. Mindenekelőtt hadd szögezzem le, hogy miniszter úr kinevezésétől kezdve - és akkor ennek többen hangot is adtak - megoldatlannak láttam azt, hogy egy gyenge legitimitású kormánynak az érdekérvényesítő képessége hogy fog jelentkezni a gyakorlatban: nyilvánvalóan gyengén. A mi felfogásunkban, értékelésünkben szerintem Szécsény jó példa.
A térségbeli szerepünk - akárhogyan is nézzük és ezt tapasztalhatjuk akkor, ha nemzetközi téren bárhol tárgyalunk - a kormányzás egészének a függvénye. A határontúli-politikánk - hogy úgy mondjam - a kormány renoméjától függ. Láthatjuk ezt Szlovákia viselkedésében, ahol azóta már bővült a lista, a problémák listája. De még így sem került megemlítésre a futballbotrány, ahol a probléma lényege az, hogy az információkat még mind a mai napig nem kaptuk meg, amelyek állítólag a szlovák szolgálat rendelkezésére állnak, de Ukrajna viselkedése a magyarnyelvűséggel kapcsolatban is ennek a példája. Áttételesen talán, de azért legutóbb azt a hírt kaptam, hogy sok évtizedese zavartalan működés után most például Felsőőrön a katolikus magyar nyelvű misézést is megszüntették. Valahol tehát a magyarság szerepe tűnik háttérbe szorulónak, szemben mindazzal, amilyen derűlátással beszélt ezekről a kapcsolatokról a miniszter úr. Én örülök a derűlátásának, és tudom, hogy nem egy külügyminiszternek a vállára helyezendő súly az egész határontúli-politika, de azért ezek a problémák nem elfeledhetők.
Hiszen azért végeredményben a délszláv háború következtében a horvátországi magyarság tudjuk, hogy milyen mértékben megcsappant, szinte elolvadt. Látjuk azt, hogy Marosvásárhelyt elvesztettük, utána Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda hasonló lakossági folyamaton esik keresztül. Szabadkán szintén elvesztette a magyarság a vezetést, és Temelinben a legutóbbi botrányok megintcsak azt mutatják, hogy még ott is, ahol az európai csatlakozás folyamatában Szerbia tesz gesztusokat a kisebbségek felé, még ott is milyen kedvezőtlen tényleges folyamatok vannak. Annál is inkább, mert itt szó esett alelnök úr részéről a konszenzus kérdéséről.
Sajnos az a tapasztalatunk az elmúlt évtizedekben, hogy a konszenzus a matematikai abszurdumot a legkisebb közös nevezőn szokta megteremteni, vagyis hogy egy szorult helyzetben a végső védekezésben valahol egyetértünk. Erről ennyit.
A másik téma, ha a Duna-stratégiáról gondolkodunk, valahol kimaradt a felvezetésből az, hogy ez megkerülhetetlen a bősi probléma nélkül, hiszen a Duna szerepét nagyon nagy mértékben befolyásolja az, ami ott történt.
Harmadikként pedig a külföldi ingatlanok eladásához szeretnék egy rövid megjegyzést tenni. Már Sidney, Krakkó és Chicago kapcsán említettük és azóta is többször fölmerült, hogy egy új kormány feltehetően vizsgálni fogja a feladatok folytatásának, újraindításának lehetőségét. Ha közben ingatlaneladásra kerül sor, akkor ennek a döntésnek a lehetősége nagyon nagy mértékben megnehezedik. Ezt is szeretném a figyelmébe ajánlani a miniszter úrnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kárpáti képviselő úr!
KÁRPÁTI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Nagyon röviden szeretném fölhívni a figyelmet egy úgy érzem, valós veszélyre. A tájékoztatójában nagyon sokat elmondott arról, hogy hogy áll Magyarország az EU soros elnöki feladatainak ellátásában.
Kiérződött belőle ennek a kockázata egy kormányváltást követően, illetve akár veszélye is, és ezt már ént tettem hozzá. Azt hiszem - pontosan a cseh példát is látva -, Magyarországnak óriási lehetőség, óriási kihívás, ahol a jó szereplés hosszú távra megerősíti Magyarország tekintélyét, pozícióit. Éppen ezért nagyon bízom abban, hogy ha kormányváltás is lesz, kiváló képességű külügyminiszter lesz, aki átlátja majd azt a helyzetet, hogy a fő prioritás a következő időben ez a feladat, nem pedig az, hogy a fölemlített szlovák problémát prioritásként kezeljék, hisz ez a kettő természetesen alapvetően gyengíteni fogja az egyéb munkát.
Úgy gondolom, nem is lesz idő arra a kormányváltás után az új külügyminiszternek sem, sem másnak, mint arra, hogy fölkészüljön majd erre a feladatra. Elnök úr fölsorolt olyan jellegű problémákat, eseményeket, amelyeket a szlovákok ugyanúgy föl tudnak. Mi legalább annyira szégyelljük, hogy a mi térségünkből mennek oda emberek magyarkodni, és ugyanúgy bánt bennünket, ahogyan a szlovákok akarnak szlovákok lenni és szlovákosodnak.
Nagyon kérem - bár most politikai kampány van és jól hangzik a nagy magyarságnak a szlovák problémák hangoztatása -, továbbra is azt javaslom, hogy első számú prioritás legyen megfelelni azoknak az elvárásoknak, amit egy ilyen európai elnökség fog jelenteni számunkra. Másodrészben pedig ha lehet, szép lassan ezt a 6:1-et 7:0-ra kellene változtatni, de nem hiszem, hogy ezt azzal lehet, hogy azzal az eggyel foglalkozunk sokkal erőszakosabban, mert akkor könnyen lehet ebből 5:2 vagy 4:3 vagy még rosszabb helyzet is.
Azt kívánom, hogy mindaddig, amíg a miniszter úr lehetősége megengedi, az európai uniós elnökségre készüljön fel, erősítse ezt a csapatot, teremtse meg annak a feltételeit, hogy Magyarország kiváló munkát végezve tekintélyt tudjon szerezni. Ezt tartom első számú politikai, külpolitikai prioritásnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. További hozzászólás? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Miniszter úr, akkor parancsoljon!
DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm a megjegyzéseket, kérdéseket. Szlovákiával kapcsolatban természetesen nem állítottam egy percig sem azt, hogy minden problémát és minden pozitívumot tartalmazott a beszámoló. Arra kívántam rámutatni, hogy két újabb konfliktus keletkezett az alatt az idő alatt, mióta én viselem a külügyminiszteri felelősséget. És hozzáteszem, hogy ez a két konfliktus minden korábbinál súlyosabb. Ez jellemzi a helyzetet.
Az egy elképzelhetetlen szituáció, hogy EU-n belül az egyik tagállam a másik állam államfőjét nem engedi be. Ilyen nincs! Azért is állt tanácstalanul az Unió bel- és igazságügyi biztosa, amikor neki erről referáltam, hogy az EU soros elnöke... Amikor a svéd külügyminisztert aznap tájékoztattam az esetről, azt mondták, hogy nem tudnak rá mit mondani, ilyen nem létezik. Ez tehát mindennél súlyosabb.
A szlovák államnyelvtörvény pedig a maga nemében szintén egyedülálló, ahol az államnyelv védelmét a kisebbségi nyelvek rovására kívánja megvalósítani és úgy próbál érvényt szerezni a céljainak, hogy igen súlyos pénzbüntetéseket szab ki. Nem is a legmagasabb tételt, hanem a legalacsonyabbat említem: 100 euró. Ez 27 ezer forint. Így kezdeni egy büntetési skálát - ezek azok az elemek, amivel a nemzetközi közvélemény figyelmét rá lehet irányítani.
Egyéb dolgok is vannak. Félig nyitott, megoldatlan ügyek. Kérdés, hogy hogyan állunk hozzá: élezzük a helyzetet vagy megpróbáljuk a helyzetet kezelhetővé tenni, mederbe terelni. Sok tekintetben egymásra vagyunk utalva, nemcsak a közös határ ügyében, de például az a konkrét tény, hogy az Európai Unió új Bizottságában a nagyon fontos igazgatási alelnöki tárcát a szlovák biztos kapta meg. Személyzeti döntések az ő kezében fognak összefutni a Bizottságnál.
Ez csak egy dolog. A szlovák diplomácia nagyon ügyesen mozog a világban. Sokszor versenyt futunk, de az elnök úr kérdésére azt tudom mondani, hogy Magyarország minden információt terített, a teljes apparátus, állandóan terít, és rajta vagyunk.
A magyarországi kampányban szerencsére eddig ez a szlovák téma nem éleződött ki, és jó lenne, ha így maradna, és megmaradna az az összpárti támogatás, ami eddig is övezte, ami megnyilvánult például az alap létesítésével kapcsolatban és más lépésekkel kapcsolatban is. Úgy gondolom változatlanul, hogy Szécsény az adott helyzetben az optimális megoldás volt, mert bebizonyította a világnak, hogy mi tudunk egymással beszélni, mert rávilágított a problémákra, és mert egyetlen szócskával, a "minden" szóval behozta az EBESZ kisebbségi főbiztosának a teljes ajánlási listáját, és elkötelezte őt, és egyre inkább ráébred a főbiztos, hogy ez milyen komoly kötelezettséget jelent személy szerint is az ő számára.
Ma a külpolitika azon igyekszik, hogy olyan nemzetközi feltételeket teremtsen, amelyben ezek a helyzetek kezelhetők, hosszabb távon is kezelhetők. Kormányok jönnek és mennek, azonban ezek a dokumentumok megmaradnak, az EBESZ dokumentuma megmarad, a Velencei Bizottság állásfoglalása meg fog születni valamikor a nyáron, az Európai Uniónál elvetett magok is majd kikelnek. Úgyhogy a tartós megoldásnak és a jövőnek dolgozunk, és azt a koncepciót követjük, hogy a kisebbségeknek, köztük a szomszédos államokban élő magyar kisebbségeknek a szülőföldjükön kell boldogulniuk, és ott kell lehetőleg egy pozitív diszkriminációban élniük, mert a kisebbséget megilleti a pozitív megkülönböztetés, nemcsak az egyenjogúság, hanem annál több.
Ugyanakkor tudomásul kell venni azt, hogy van egy szlovák állam. Ennek megvannak az államhatárai, megvan a parlamentje, és ez a parlament hozza a törvényeket. Senki más Szlovákiában vagy Szlovákiának törvényt hozni nem tud. Amíg ez a parlament működik, ez júniusig áll fenn Pozsonyban, addig ez a parlament ilyen törvényeket hoz. Hogy ezt valamelyest részben tárgyalhatóvá tesszük, ez önmagában eredmény. De megfogni a kezüket és más döntésre, más gomb megnyomására kényszeríteni senki nem tudja a szlovák képviselőket. Van egy adott politikai összetétele a parlamentnek, vannak politikai céljai, ebből a szlovák parlamentből ezek a törvények jöttek ki. Majd meglátjuk a következő parlamentet és a következő kormány összetételét.
Általában a határon túli politika ugyan nem a Külügyminisztérium fő felelőssége, a nemzetpolitika és a kisebbségek, de számtalanszor elmondtam, hogy a szomszédságpolitikában megkerülhetetlen kérdés. Nem lehet leülni a tárgyalóasztalhoz egyetlen szomszéd állammal sem anélkül, hogy erről a kérdésről ne ejtenénk szót. Csak látnunk kell a realitásokat, azt, hogy két olyan szomszéd ország van, ahol országos méretű politikai tényező a magyarság. Ez Románia és Szlovákia, ahol 8, illetve 10 százaléka a teljes lakosságnak, ahol kormányalkotó politikai erő és a jövőjét ássa alá a magyarságnak mindenki, aki próbálja különválasztani a magyarságot, politikai tükörképeket keresve, és nem azon munkálkodik, hogy a magyarság Romániában vagy Szlovákiában egyetlen erős, a parlamenti küszöböt átlépő politikai erőként léphessen fel.
Két további országban nem országos, hanem tartományi súlya van a magyarságnak. Ez Szerbiában a Vajdaság és Ukrajnában Kárpátalja. Ott országosan eltörpül, Ukrajnában 0,3 százalék, azonban regionálisan az adott régióban fontos súlya van. Tehát ott erre tudjuk helyezni a hangsúlyt: regionális képviselet, érdekérvényesítés, jogok megteremtése.
A további országokban - még van három szomszéd - lokálisan jelenik meg a magyarság. Hogy Felsőőrön hogyan miséznek, azt hiszem, ez az egyház szuverén döntése, ez nem államok közötti kérdés. Soha nem szóltak bele államok az ilyen dolgokba. Ezt az egyházi csatornákon lehet intézni, mint ahogy például Szlovákiában vagy Moldvában, Románián belül a moldvai régióban a csángók között a magyar nyelvű istentiszteletek kérdése igen fontos, de ezt intézzük egyházi csatornákon.
Áttérek az EU-elnökségre. Az a gyanúm, hogy a helyettes szóvivő valamiben tévedhetett, mert összekeverte a közbeszerzésekre meghirdetett kormányzati moratóriumot az értékesítésekkel, viszont nem tévedett a költségvetési ügyek jó szakértője, Závecz Ferenc, aki egész egyszerűen a költségvetési törvény finomságait próbálta érzékeltetni, tudniillik vagyonértékesítésből munkabérre nem fordítható pénz. Ez egy költségvetési részletkérdés. Számos ilyen megkötés van a minisztériumok költségvetésében, hogy miből mi finanszírozható. Vagyonból vagyont kell teremteni, tehát beruházásra használható, munkabérre nem. Závecz Ferenc ezt mondta. Ezt mondta, ezt menetközben ellenőrizték a kollégák.
Nos, minden költségvetés bevételekből és kiadásokból áll. Bevétel sokféle van: adóbevétel vagy ingatlanok értékesítése. Ezek meglévő ingatlanok, forgalomképes ingatlanok. Nem az ingatlanpiac játékának vannak kitéve. Egy volt nagykövetségi épületnek megvan a maga sajátos piaca. Ez nem a lakáspiac szerint működik. Ezek eladhatók. Olyan ingatlanok, amelyekre bármely bank ad, adna jelzálog bejegyzése mellett hitelt. Tehát ezek valódi források. Felfüggeszteni nem lehet, mert törvény van rá. Ez a költségvetési törvény. Az Országgyűlés bármikor meg tudja változtatni ezt a törvényt. Egyébként az uniós költségvetésre általában azt mondom, hogy a 2007-es és a 2008-as kormányrendeletek szabták meg a létszámnövelést, a biztonsági és egyéb feltételeket. Legalább két ponton módosult az élet. Az egyik az, hogy minden ilyen tervben van egy bizonyos biztonsági tartalék, egy kis felültervezés. Ez természetes. Ahogy közeledünk a feladathoz, látható, hogy nem biztos, hogy minden diplomata kihelyezésére abban a formában szükség lesz, ahogy azt két-három évvel ezelőtt látták.
A másik, amit elmondtam a beszámolómban: a lisszaboni szerződés után változik az elnökség feladatköre. Bizonyos feladatokat nem kell végrehajtanunk. Például van egy olyan mondat az egyik költségvetési tervben, hogy a magyar külügyminiszter egyben az Unió külügyminisztere is lesz. Nem lesz. Eddig volt, de most már nem lesz, mert Catherin Ashton az Unió kül- és biztonságpolitikai fő képviselője. Tehát csökkennek is a feladatok, úgyhogy ilyen szempontból folyamatosan karban kell tartani a költségvetést és a szükséges módosításokat elvégezni.
Az EU-elnökség két fő kérdése, azt gondolom, személyi jellegű lesz. A költségvetés szépen megáll a lábán, és adoptálható a feladatokhoz. Megismétlem: az Országgyűlés négypárti EU-elnökségi bizottsága kellő politikai felügyeletet biztosít az ügy folyamatosságának és jó megoldásának. Egyébként holnap tartjuk a következő ülést az elnök úrral együtt. Amit én nagyon fontosnak tartok - és most csak ismétlem -, a miniszterek kiválasztását, akik a kilencféle miniszteri tanácsot fogják fél éven át vezetni.
Mert az ő személyükben a magyar politikai menedzsmentképességekre, a magyar problémamegoldó képességekre vonatkozólag fognak következtetéseket levonni. A másik a fölkészült köztisztviselői kar megerősítése és helyben hagyása. Ez a két kulcskérdés. Ha ez teljesül, akkor jó lesz a magyar elnökség, ha nem, akkor nem lesz jó a magyar elnökség. Számos kérdésről természetesen nem beszéltem még, és nagyon sok mindenről lehetett volna beszélni: az USA-hoz és Oroszországhoz fűződő kapcsolatainkról, a nagy biztonságpolitikai kihívásokról. Szívesen beszéltem volna részletesen a Nyugat-Balkán stabilizálásában játszott aktív magyar diplomáciai szerepről. Horváth képviselő úrnak teljesen igaza van, hogy a keleti partnerség ügyében a visegrádi csoportnak küldetése van. Ezt a lengyelek nagyon komolyan veszik, mert Belarusz és Ukrajna felé testközelben érzik - most éppen kampány folyik Belaruszban az ottani lengyel kisebbség ellen -, Ukrajna sorsát lélegzet-visszafojtva figyeltük mindnyájan.
Ukrajna a legnagyobb szomszédja Szlovákiának is meg Magyarországnak is. Magyarország még külön elkötelezett Moldávia európai fölzárkóztatásában, úgyhogy szeretnénk az Európai Uniónak ötleteket, tippeket adni, mert úgy érezzük, hogy mi egy kicsit jobban ismerjük ezt a vidéket, beleérve a Kaukázus déli lejtőjén befagyott konfliktusokkal, elfoglalt területekkel súlyosbított helyzetet. Lehetett volna beszélni Iránról, a Közel-Keletről.
Ami Afganisztánt illeti. Részt vettem a januárban Londonban tartott nemzetközi Afganisztán-konferencián. Magyarország a NATO megbízható tagjaként támogatja azt az amerikai kezdeményezést, hogy párhuzamos megközelítésen próbáljuk egyrészt nagyobb katonai erővel megszilárdítani, konszolidálni az eddig elért eredményeket, hogy ne erodálódjanak azok az eredmények, amiket már elértünk, ugyanakkor határorozottan menjünk tovább a pacifikálás és az úgynevezett afganizálás útján, vagyis próbáljuk belátható időn belül a lakosok kezébe adni. Ugyanakkor a globális kihívások, amiket Kovács képviselő úr említett: két globális hálózaton kell lefogni az ellenünk készülődő erőket. Az egyik az Afganisztánból kiinduló nemzetközi kábítószer-kereskedelem, mert onnan indul - de a világban terjed -, és a hálózatot kell megfogni - és vele együtt a terrorizmus finanszírozását -, a másik maga a terrorizmus. Maga a terrorizmus. A kiképzőbázisokat, a terjedését megintcsak a hálózatok ellenőrzésével kell megfogni.
Az Európai Uniót illetően csak egy mondat. Az Unió kitűnően szolgálja a sokféleség megőrzését, a nemzeti nyelvek őrzését, de éppen itt kell vigyáznunk arra, hogy közben az akcióképességét ne veszítse el. Tehát miközben a belső sokféleség virágzik, a külső fellépések egysége, ereje, súlya is meglegyen. Sajnos ez utóbbi elég nehezen megy nekünk az Európai Unióban. Koszovót elismerte a többség, nem ismerte el a kisebbség. Komolyabb nemzetközi kihívásoknál valóban rossz kompromisszumok is születnek olykor.
Kelemen képviselő úr tett egy célzást a bezárt képviseletekre. Azt hiszem, hogy azt jó lelkiismerettel gondoltuk végig, hogy a XXI. században olyan diplomáciai hálózattal kell jelen lennünk a világban, amely a világ bármely pontját bármikor elérhetővé teszi, egy Rózsa Flores-ügyben vagy a kínai hegymászók ügyében vagy egyéb esetben. Erre korszerűbb módszerek vannak mint az év tizenkét hónapjában rezidens konzulok - ez a repülőkonzuli szolgálat. Közös vízumképviseletek, a közös konzuli szolgálatok, ehhez jön majd még az Európai Unió szolgálata; meglátjuk, hogy mit ér.
Ma testre szabottan 78 államban vagyunk jelen 102 képviselettel. Még ez is egy kicsit nagyobb, mint amit Magyarország méretének, akciórádiuszának és teherbíró képességének megfelel, de azt gondolom, hogy ez így jó. A diplomáciát ne keverjük össze a magyar diaszpórával való kapcsolattartással! Ez két külön dolog. Nagy felelősségget igényel a világban szétszóródott magyarsággal való kapcsolattartás. Ennek számos példáját láttuk. Én magam Németországban, ahol volt képviselet Bonnban vagy Stuttgartban, ott bejártak a magyarok, ahol nem, ott megalkották a saját maguk klubját, egyesületét - Frankfurtban, Hannoverben -, és jó bázisként szolgált. Azt mindig el kell dönteni, hogy a magyar adófizetők pénzéből a beregszászi főiskolát támogatjuk inkább vagy évi 200 millió forintért Sidneyben tartunk fönn egy amúgy funkció nélküli képviseletet, amit az ottani magyarok is meg tudnak szervezni, esetleg saját befizetéseikkel életben tudnak tartani. De az már túlmegy a Külügyminisztérium hatáskörén.
Befejezésül azt tudom mondani, hogy igen jó érzés volt a Bajnai-kormány hitelességét és teljesítményét képviselni és tapasztalni a világban. Azt, hogy egy kormányzat - ha rövid ideig is, de - be tudta mutatni a világnak, hogy amit mond, azt teszi: a forint árfolyamát megszilárdítja, a nemzetközi befektetők bizalmát megerősíti; és úgy tekintettek ránk mint komoly tárgyalópartnerre. Senki nem azt nézte, hogy mennyi ideig vagyunk. Én párszor mondtam, hogy más kormányok is voltak már egy évig, csak nem tudták előre. Mi legalább tudtuk, és ennek megfelelően igen jól be tudtuk osztani az időt. Remélem, hogy ez a diplomáciában is tükröződött. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Miniszter Úr! A 200 fős kontingenssel kapcsolatban talán majd a szakállamtitkár urat meg a vezérkarifőnök-helyettest megkérdezzük, de szeretném jelezni, hogy ez a probléma azért a levegőben maradt. Az EU-elnökségi költségvetéssel kapcsolatban pedig, miniszter úr, továbbra is az az érzésem, hogy vagy nem kezeli a súlyán a problémát a miniszter úr vagy problémát el akarja kendőzni, és a helyzet, azt hiszem, ennél lényegesen súlyosabb, mint amit ön itt ezzel kapcsolatban mondott.
Konkrétan hadd kérdezzem meg, miniszter úr, hogy az MNV Zrt. Álláspontja az ingatlaneladásokkal kapcsolatban mi. Kért-e, kapott-e a tárca engedélyt a bonni és a zágrábi ingatlanok értékesítésére. Ez lenne az első kérdésem.
A második az, hogy mikor kaphatják meg a társtárcák - a biztonsági előkészületekért az IRM, a kommunikációs feladatokért a MEH, a kulturális rendezvényekért az OKM - a központosított kiadások fedezetért. Hogyan vállalhatnának ugyanis a tárcák bármiféle kötelezettséget a 2010-es feladatokra, ha ezek fedezetéül csupán a tervezett bevételek szolgálnak? Úgy vélem, hogy a tárcának ahelyett, hogy megpróbálja szétteríteni a hiányt és az ezzel kapcsolatos intézkedéseket... - egyébként számos kormányzati megnyilatkozás is alátámasztja, miniszter úr. Závecz Ferencet már idéztem. Egy másik idézetet hadd olvassak önnek föl! Az EKTV-n 2010. február 2-án arról tájékoztatta Závecz Ferenc a jelenlévőket, hogy komoly újratervezésre kerül sor a KÜM költségvetésében az elnökségi soron.
Tehát itt nem "az ingatlan használható-e bérköltségre" című dologról van szó. Az elképzelések szerint az új költségvetési tervezet Faller Jenő, Kiss Tibor szakállamtitkárokat követően a február 8-i héten kerülne Katona Tamás PM-államtitkár elé jóváhagyásra, a Külügyminisztériumnál központilag tervezett elnökségi költségvetés előirányzatának felosztása így február 15-re készülhet el, csak ezt követően kerül majd sor az előirányzatok átadására. Európa uniós igazgató szerint az elnökségi rendezvénynaptár vonatkozásában is nyilvánvalóan szűkülnek a lehetőségek.
Tehát összességében azt érzékelem, hogy egy olyanfajta fűnyíróelvszerű lefaragásra készül a kormányzat, amire, úgy gondolom, semmilyen ésszerű magyarázat nem adható, és nem hiszem, hogy a kormánynak saját hibájából beállt forráshiányra hivatkozva joga van ahhoz, hogy a 2011-es elnökségi rendezvénynaptárban szereplő programokat megnyirbálja.
Miniszter úr, azt szeretném kérni - holnap fogunk mi erről a kérdésről a négypárti munkacsoport keretei között is beszélni -, hogy térjünk vissza ezekre az ügyekre a holnapi ülés keretei között is. Parancsoljon!
BALÁZS PÉTER külügyminiszter: Köszönöm szépen. Valóban az afganisztáni plusz felajánlásról külön nem szóltam. Ez hiba volt. De a plusz 200 fő finanszírozása nem a Külügyminisztériumon keresztül történik. Nincs is áttekintésünk róla. Úgyhogy ez a HM hatásköre, mint sok más akció. Egyébként arra viszont reagálok, hogy Boszniában sem tartjuk időszerűnek a magyar katonai jelenlét csökkentését, tehát általában a Nyugat-Balkánon fontosnak tartjuk, hogy stabilizáljuk a helyzetet, és csak olyan mértékben vonjunk ki erőket, amilyen mértékben ott a helyzet ezt indokolni fogja. Ez nem függhet össze az afganisztáni szerepvállalással.
Szeretném megnyugtatni a tisztelt bizottságot, hogy az EU-elnökséggel kapcsolatban forráshiány nem áll fenn, fűnyíróelv nincsen, hanem gondos tervezés van. Holnap a négypárti bizottságban alaposabban is foglalkozhatunk ezzel. Az OKM megkapta a számára előirányzott alapot, tehát nyugodtan tervezheti a kulturális eseményeket, a MEH következő feladata az arculattervezés lesz. A spanyolokkal és belgákkal közösen tervezett logó alapján a brüsszeli arculatnál egész egyszerűen át tudjuk venni ugyanúgy, mint a belgák, a spanyol rajzokat. Már ahogy belépnek a kormányfők, ott van egy nagy háttér, a családi fotók háttere, egészen odáig, hogy a liftekben lévő padlószőnyegeken is megjelennek ugyanazok a vonalak, ez most spanyol színekben látszik, a második félévben belga színekben jelenik meg, jövőre magyar színekben jelenik meg, de nem kell újra terveztetni.
Van egy feladatunk, az egész arculattervezés, mindaz, ami a Justus Lipsiusban megjelenik, a tanácsi székházban, ennek kötöttek a feltételei, négyzetméterre meg van adva, hogy hova mit lehet kitenni csakúgy, mint az Európai Parlament épületében. Ezt a holnapi bizottsági ülésen fogjuk majd jelezni, hogy itt sürgős lépésekre van szükség.
Az IRM-et érintette az elnök úr. Az IRM valóban készített egy rendkívül igényes, nagyon körültekintő tervet a rendőrségi, biztonsági feladatokra. Na, most erre vonatkozik, amit mondtam, hogy a lisszaboni szerződés életbe lépése alapvetően megváltoztatta a körülményeket, mert ők például számoltak egy EU-izraeli csúccsal Magyarországon. Nem Magyarországon lesz. Tehát ennek a teljes biztonsági feltételrendszerét ki lehet iktatni. Závecz Ferenc erre célzott, hogy a lisszaboni szerződés miatt bizonyos dolgokat felül kell vizsgálni. Olyan dolgokat, amely feladatokra korábban számítottak, és a feladatok nem ránk hárulnak, hanem a brüsszelire, de erről is a négypártiban szívesen...
ELNÖK: Závecz Ferenc azt mondja, hogy "6,9 milliárd állhat biztosan rendelkezésre 2010-ben" - idézem.
BALÁZS PÉTER külügyminiszter: Ingatlanbevétel munkabérre nem fordítható.
ELNÖK: Jó, rendben van. Azt szeretném mondani, hogy a főosztályvezető úr szavait idézve, 6,9 milliárd van 9 helyett, és ez a 9 kell. Ha nem akarunk szembesülni ezzel a problémával, és nem nyújtjuk be az ezzel kapcsolatos indítványokat, hogy a tartalékból ezt a kormány biztosítsa, tehát itt az ingatlanbevételekből adott esetben ez nem realizálódik, akkor gondok lesznek. Én ennyit mondok, miniszter úr.
BALÁZS PÉTER külügyminiszter: A 9 rendelkezésre áll, bőséges belső tartalékok vannak a 9-en belül, soronként is és egészében is, ami átcsoportosítható.
ELNÖK: Holnap folytatjuk. Köszönjük szépen, miniszter úr, az átfogó összefoglalót. Egy konkrétumot szeretnék, illusztrálandó, a meghallgatásunk körültekintő mivoltát idézni a miniszter úrtól. A koszovóiakkal és a szerbekkel kapcsolatban mondta a miniszter úr azt, hogy ez nem tárgyalóasztal lesz, hanem fehér asztal, ami körül tárgyalás fog folyni. Azt gondolom, hogy ez a fajta diplomáciai körültekintés, ami ebben a mondatban tükröződik, jól mintázza azt, hogy milyen eszmecserén vagyunk túl. Köszönjük szépen, miniszter úr. Kívánok az elkövetkezendő hetekben, hónapokban mindannyiunknak erőt, hogy ezt a külpolitikai eseményekben gazdag időszakot sikeresen vehesse az ország. Köszönöm szépen. Viszontlátásra! (Balázs Péter távozik az ülésteremből.)
Nincs szünet, repülőfolytatás van. Tisztelt Bizottság! Az afganisztáni nemzetközi erők műveleteiben történő magyar katonai szerepvállalással kapcsolatos kormányhatározat, valamint az ISAF-műveletekben történő katonai szerepvállalásról szóló kormányhatározat módosításáról szóló határozati javaslat elfogadása, illetve általános vitája szerepel a 2. és 3. napirendi pontunkban. Köszöntöm Bali József szakállamtitkár urat, Hazuga Károly vezérkari főnökhelyettest, Till Szabolcs főosztályvezetőt. Előzetesen szeretném megkérni önöket arra, hogy erre a 200 fős bővítésre tegye meg a szakállamtitkár úr, hogy elmondja, hogy lehet-e valamit erről tudni, többet annál, mint amit az elmúlt vitában hallhattunk. Ha ezt megtenné, ezt megköszönném előzetesen is. Parancsoljon, szakállamtitkár úr! Öné a szó.
BALI JÓZSEF szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mielőtt a napirenden szereplő témák bevezetésére rátérnék, engedjék meg, hogy tájékoztassam a tisztelt képviselő urakat arról, hogy a Honvédelmi Minisztériumban és az Összhaderőnemi Parancsnokságon 2010. február 1-jén személyi változások történtek. A honvédelmi miniszter úr a beosztásából felmentette Mikita János altábornagy urat, a Honvéd Vezérkar főnökét, aki megkezdte a felkészülését brüsszeli szolgálatra, a NATO-nál a Katonai Képviselői Hivatal vezetését fogja átvenni. Ugyanígy február 1-jei hatállyal kinevezte Hazuga Károly altábornagy urat a Honvéd Vezérkar főnökének új helyettesévé.
ELNÖK: Gratulálok! (Hazuga Károly: Köszönöm szépen.)
BALI JÓZSEF szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az Észak-atlanti Tanács - összhangban az általa korábban elfogadott átfogó politikai, katonai és stratégiai tervben foglaltakkal - úgy döntött, hogy a biztonságért viselt felelősségnek az afgán hatóságok részére történő átadása, meggyorsítása érdekében lépéseket foganatosít. Ennek érdekében a tagállamoktól azt kérte, hogy többek között az afgán nemzeti biztonsági erők kiképzése, felkészítése érdekében fokozzák erőfeszítéseiket. Ugyanezzel a kéréssel fordult a NATO egyébként az ISAF többi közreműködő partneréhez is.
Az érintett minisztériumok bevonásával a Honvédelmi Minisztérium kialakította javaslatát. Ezt a javaslatot a honvédelmi miniszter úr december 7-én zárt ülésen az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságában bemutatta, megvitatták. Ezt követően a kormány január 28-án döntött az ISAF művelethez történő megnövelt szerepvállalásról.
Szeretném tájékoztatni a tisztelt képviselő urakat, hogy ez a megnövelt szerepvállalás teljes mértékben összhangban van az ISAF megnövelt szerepvállalásával, és teljes mértékben összhangban van a Honvédelmi Minisztériumban korábban a miniszter úr által elfogadott 2016-ig szóló válságkezelő és békefenntartó műveletekben történő részvételről szóló koncepcióval.
A honvédelmi miniszter úr úgyszintén 2009. október - ha jól emlékszem - 27-én tájékoztatta a tisztelt bizottságot az afganisztáni szerepvállalásunkról, és ott szót ejtett alapvetően a művelethez való további hozzájárulási tervekről. Amiről a kormány beszámolója szól, ez teljes mértékben összhangban van ezzel.
Meg is ragadom az alkalmat, hogy a fölmerült kérdésekre reagáljak, mielőtt továbbmennék. A nyugat-balkáni szerepvállalásunkkal kapcsolatban sem a Honvédelmi Minisztérium, sem a kormány semmiféle létszámcsökkentést nem tervez. A magyar kormánynak az a határozott szándéka, hogy a balkáni műveletekben - így a KFOR-ban és az ALTEA-műveletben is - a műveletek befejezéséig a jelenlegi létszámmal folytatja a műveleti hozzájárulást. A forrásokkal kapcsolatban: a kormány az első félévben adódó feladatok végrehajtására és a megnövelt szerepvállalással kapcsolatban 5,2 milliárd forintot hagyott jóvá a tárca számára. A tárca számára ez a pénz átutalásra került.
A tegnapi nap folyamán az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottsága a kormány beszámolóját erről a megnövelt szerepvállalásról megtárgyalta, és a Honvédelmi és rendészeti bizottság az Országgyűlés számára elfogadásra ajánlja a beszámolót. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szakállamtitkár úr, a 340 fős eddigi állományhoz képest akkor a megnövelt állományunk ebben az új felállásban mennyivel több?
BALI JÓZSEF szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Durván 200 fős létszámnövelést fog a kormány tervezni, ami azt jelenti, hogy a 200 fő különböző területen történő hozzájárulásokból adódik össze. Ezek a különböző feladatokhoz történő hozzájárulások nem egy időben jelentkeznek, hanem alapvetően időben eltoltan jelentkeznek. És akkor felsorolom ezeket.
A kormányhatározat egyébként ezeket részletesen tartalmazza és fel is sorolja.
ELNÖK: Ha egy agregált számot tudna mondani, az jó lenne!
BALI JÓZSEF szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium): 200 fő!
ELNÖK: A 340-hez képest.
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Igen, csak nem egy időben lesznek. Lehet, hogy lesz, amikor csak 100-zal több, és lesz, amikor 120-szal több.
BALI JÓZSEF szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Egy példát tudok mondani. Ennek a felajánlásnak része az, hogy most már a szeptemberre halasztott afgán parlamenti választásokhoz hozzájárulnak egy 40 fős szakasszal. Ez 6 hónapos időszakra kerül kiküldésre, pontosabban a tervekben ez szerepel. A parlamenti választások előtt 2 héttel tervezzük és a NATO is így tervezi ezen megerősítő erő kiküldését. Az augusztus vége lesz. Amikor a választások lezajlanak, a számlálások megtörténnek és az eredményeket nyilvánosságra hozzák, a szakasz hazatelepítésre kerül. Ezt a megnövelt szerepvállalást így kell érteni.
ELNÖK: Értem.
BALI JÓZSEF szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Vagy például a különleges műveleti csoportunknál kétszer 4 hónapos hosszabbítást terveztünk, összhangban a kérésekkel, amelyeket irányunkban megfogalmaztak. Kétszer 4 hónap után a csoport hazajön, és befejezi a misszióját Afganisztánban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. További kérdés van-e? (Jelzésre:) Horváth képviselő úr!
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Kérdezném az aritmetika tisztázásához, hogy 340 plusz 200. Lesz olyan eset, amikor 540 ember lesz itt, vagy pedig arról van szó, 540 ember valahogyan az idődimenzióban involválva van?
BALI JÓZSEF szakállamtitkár (Honvédelmi Minisztérium): Igen, tisztelt képviselő úr, lesz, amikor a létszám erre fel fog menni. Havonta összesítve van a Honvédelmi Minisztériumnál pontosan a tervek szerint az időszakban, hogy mikor mennyi a részvételük, és lesz 540 fős létszám.
ELNÖK: Köszönöm. Fölteszem szavazásra egyenként. Először a J/11738. számú előterjesztést. Ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú.
Másodszor a H/11837. számú előterjesztés általános vitára való alkalmasságát ki támogatja? (Szavazás.) Ez is egyhangú. Köszönjük szépen önöknek, a vezérkarifőnök-helyettes úrnak még egyszer gratulálunk a kinevezéséhez. Jó munkát kívánunk, viszontlátásra! (A meghívottak elhagyják a termet.)
(Az ülés vezetését dr. Kozma József, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: A 3. napirendi pontunkhoz köszöntöm a Külügyminisztériumból Gyenge Anikót. Nagyon örülünk, hogy itt van és tájékoztatni tud bennünket a dél-afrikai gazdasági partnerségi napirendi pontról. Rövid szóbeli kiegészítést kérnék, tessék!
GYENGE ANIKÓ (Külügyminisztérium): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselő Urak! Igyekszem rövid lenni. Az előttünk levő törvényjavaslat az Európai Unió és a 79 afrikai, karibi és Csendes-óceáni fejlődő ország között kötendő megállapodáscsomagnak egy darabja.
Ezek a megállapodások az úgynevezett gazdasági partnerségi megállapodások, illetve az interim gazdasági partnerségi megállapodások. Létrehozására azért volt szükség, mert 2007. december 31-én lejárt az a WTO-engedély, amely legalizálta azt, hogy az EK ezeknek a fejlődő országoknak olyan egyoldalú kereskedelmi kedvezményeket nyújtson, amelyeket a többi fejlődő országnak nem adott meg.
Az új típusú rendszer, amit létrehoztak, egyrészt WTO-konform, viszonossági alapon nyújtott engedményeket jelent, másrészt a kizárólagos kereskedelmi rezsimek helyett átfogó gazdasági megállapodásokat irányoz elő. Tekintettel azonban a tárgyalási nehézségekre, láthatóvá vált, hogy 2007. december 31-ére ezek az úgynevezett gazdasági partnerségi megállapodások a 6, úgynevezett EPA-régióval nem fognak elkészülni, ezért a Bizottság stratégiaként azt javasolta, hogy kerüljenek létrehozásra úgynevezett interim gazdasági partnerségi megállapodások, amelyek kizárólag kereskedelmi intézkedéseket irányoznak elő azzal a feltétellel, hogy az átfogó megállapodásokra irányuló tárgyalások folytatódnak.
Az önök előtt fekvő törvényjavaslat a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség államaival kötött ilyen átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás. Ennek jelenleg a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség részéről részese Botswana, Lesotho, Namíbia, Szváziföld és Mozambik. A többi 3 ország - Dél-Afrikai Köztársaság, Angola és Tanzánia - ugyanilyen feltételek mellett bármikor csatlakozhat az egyezményhez. Ez az egyezmény, mint említettem, kizárólag árukereskedelmi területet rendező intézkedéseket tartalmaz, valamint irányelveket fogalmaz meg a megkötendő későbbi, átfogó gazdasági partnerségi megállapodásra vonatkozóan. Magyarország az egyezményt 2009. május 6-án Brüsszelben aláírta. A törvényi szintű kihirdetésére pedig azért van szükség, mert ez egy úgynevezett, vegyes jellegű nemzetközi szerződésnek tekinthető, ami azt jelenti, hogy részben hatásköröket állapít meg a közösség részére, részben a tagállamok részére egyaránt. Ezen tagállami hatáskörbe tartozás okán szükséges a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásokról szóló törvény szerint, hogy a nemzetközi szerződés jogszabályban kerüljön kihirdetésre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselő uraknak van-e kérdésük, észrevételük? (Nincs jelentkező.) Szavaztasson, elnök úr!
(Az ülés vezetését Németh Zsolt, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Ki támogatja az előterjesztést? (Szavazás.) Egyhangú. A hölgyeknek jó munkát kívánok! Viszontlátásra! Köszönjük szépen a meggyőző jelenlétet.
A 4. napirendi pontunk tárgyalása során köszöntöm Zöld-Nagy Viktóriát az Önkormányzati Minisztériumból. Rövid kiegészítést szeretnénk.
Dr. Zöld-Nagy Viktória (ÖM) hozzászólása
DR. ZÖLD-NAGY VIKTÓRIA (Önkormányzati Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Valóban csak egy rövid kiegészítést tennék, hiszen a törvényjavaslat indokát az előterjesztésben is feltüntettük. Ami azonban az előterjesztésben és a részletes indoklásban nem szerepel, az az, hogy szeptember 9-én fogadta el a miniszterek bizottsága ennek a kiegészítő jegyzőkönyvnek a hiteles szövegét. Ugyanakkor ez 2009. november 16-án az önkormányzati miniszterek konferenciáján nyílt meg aláírásra, és Magyarország 12 európa tanácsi tagállammal együtt elsőként írta alá ezt a kiegészítő jegyzőkönyvet. Ez a 12 európa tanácsi tagállam Belgium, Észtország, Finnország, Franciaország, Magyarország, Izland, Litvánia, Montenegró, Hollandia, Norvégia, Szlovénia és az Egyesült Királyság. Tehát ebben a körben írta alá a magyar önkormányzati miniszter is ezt a kiegészítő jegyzőkönyvet. Az előterjesztés ennek a kötelező hatályának az elismerésére, illetve a kihirdetésre irányul. Ez a helyi önkormányzatok európai chartájának a kiegészítő jegyzőkönyve, amelynek a lényege, hogy egyéni jogként az állampolgárok számára biztosítja a közéletben való részvétel jogát. Ez az első nemzetközi dokumentum, amely egyéni jogként deklarálja ezt a jogot, ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy Magyarországon a belső jogi szabályaink ennek már eleget tesznek, tehát a törvény kihirdetését követően további belső jogi, jogszabályi intézkedést nem szükséges tenni. Köszönöm.
ELNÖK: Kérdés van-e? (Nincs jelentkező.)
Felteszem szavazásra: ki támogatja az előterjesztést? (Szavazás.) Sikerült. Egyhangú. Köszönjük szépen. Jó munkát önnek is! Viszontlátásra!
A következő napirendi pontunk keretében köszöntöm Lutz Zoltánné és Supala Ágnest a Pénzügyminisztériumból. Kettős adóztatás - Egyesült Államok. Tessenek parancsolni!
LUTZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Néhány szóban méltatnám az egyezmény jelentőségét. Az Egyesült Államokkal több éven keresztül folytattuk az 1979. február 12-én aláírt egyezmény újratárgyalását. E több éves tárgyalási folyamat eredményeként 2010. február 4-én történt az egyezmény aláírása. Az egyezmény újrafogalmazását az indokolta, hogy időközben eltelt harminc év, jó néhány gazdasági folyamatban változások történtek, illetve az OECD-ben való részvételünk is indokolta az egyezmény újratárgyalását. Az egyezménynek változatlanul alapvetően az a fő célja, hogy a nemzetközi gyakorlatnak és az OECD-modellegyezménynek megfelelően fogalmazza meg a kettős adóztatás elkerülésével kapcsolatos szabályokat.
Lényegében ez az új egyezmény fő vonásaiban megfelel a régi egyezménynek. Egyetlenegy új tartalmi eleme van, a kedvezmények korlátozására vonatkozó 22. cikk, amely gyakorlatilag megakadályozza azt, hogy a kétoldalú egyezményekben foglalt kedvezményeket harmadik állam vállalkozásai kihasználhassák. Az egyezményhez kapcsolódik levélváltás formájában részletkérdéseket tisztázó útmutatás is. Az egyezmény a ratifikációs okmány kicserélésének napján lép hatályba. Gyakorlatilag ez 2011. január 1-jét jelenti. Egyébként a forrásadók tekintetében a második hónap első napjától alkalmazandó, de mindent egybevetve, figyelembe véve, hogy mindkét állam Országgyűlésének, illetőleg parlamentjének jóvá kell hagynia az egyezményt, ez gyakorlatilag 2011. január 1-jei hatályba lépést jelent. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mi is köszönjük szépen.
Kovács Kálmán képviselő úr!
KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Csak egyetlenegy kérdésem lenne, de inkább csak megjegyzés, mint kérdés. Példamutatóan gyorsnak találom, hogy egy február 4-én aláírtat a parlament elé hozunk. Nem ez az elmúlt időszak - hogy mondjam - szokása. Szerintem ez messze kirívó. Ez pozitív érzés, de akkor csak azt szeretném kérdezni, hogy ez azt jelenti, hogy a korábbi restanciáknak nagyjából a végére értünk? Tehát ezentúl elképzelhető, hogy ilyen tempóban lesz, hogy aláírunk egy megállapodást, és 14 nap múlva már a magyar parlament elé kerül? Nemigen emlékszem ilyenre, hogy február 4-i aláírás után február 16-án, tizenkét nappal később már arról dönt a bizottság, hogy gondolom, a következő ülésre beterjeszti.
LUTZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nagyon bízom benne, hogy ez a jövőben így lehet. Valójában itt is egy nagyon hosszú előkészítési folyamat volt, és a végén már tulajdonképpen minden tisztázódott, és gyorsan elindíthattuk. Bízom benne - csak ezt tudom mondani -, hogy a jövőben mindig így lesz. Van néhány más fontos egyezmény is, amely folyamatban van.
ELNÖK: A tajvanit tetszettek parafálni?
LUTZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Igen, pont a tajvanit akartam mondani...
ELNÖK: Mi azon izgulunk...
LUTZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): A múlt héten nagyon gyorsan tárgyaltuk...
ELNÖK: Nyomon követjük.
LUTZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Igen, ezt tudjuk. (Derültség.) A két képviselet fogja majd parafálni az egyezményt. Az a probléma, illetve nem probléma, hogy nem tudjuk behozni erre a két hétre a parlament elé.
ELNÖK: Február 22-én még ülünk.
LUTZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Szinte fizikai képtelenség, hogy sikerüljön. Nagyon szerettük volna, de az az igazság, hogy még a kormánytól is felhatalmazást kell kérni az aláíráshoz.
ELNÖK: Még aznap is ülhetünk. Jó, rendben, köszönjük szépen az információt. De lezárták az egyeztetést a tajvani féllel?
LUTZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Igen. Két pici nyitott kérdés van, de azt a héten rendezzük.
ELNÖK: Jó, rendben, tessenek lerendezni.
Felteszem szavazásra. Ki támogatja az előterjesztést? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönjük szépen. Viszontlátásra! Jó munkát önöknek!
A 6. napirendi pont tárgyalása során köszöntöm Turi Mártát az NFGM-ből. Amerika és tét-megállapodás. Amerika most nagyon megy. Parancsoljon, kedves Márta!
DR. TURI MÁRTA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! 2010. február 4-én került aláírásra a magyar-amerikai tét-megállapodás. Ezzel a megállapodással a felek vállalják, hogy fejlesztik, támogatják, elősegítik a két ország közötti tudományos és technológiai együttműködést. Az együttműködés alapkutatásra, alkalmazott kutatásra, fejlesztési munkákra és innovációs tevékenységre terjed ki. A megállapodás hatályba lépésével felváltja a 2000-ben kötött korábbi magyar-amerikai tét-megállapodást, és ennek az új megállapodásnak a megkötése a két fél jogi környezetében bekövetkezett változások miatt volt szükséges.
Még annyit szeretnék mondani, hogy ez a megállapodás egyik fél részéről sem tartalmaz elkülönített pénzalapot. Ez egy jogi keretmegállapodás, amely lehetővé teszi a konkrét projektekre vonatkozó végrehajtási rendelkezések kidolgozását a két fél kormányzati szervei között. Ennek a megállapodásnak az elfogadásához kérjük a tisztelt bizottság jóváhagyását.
ELNÖK: Kovács Kálmán képviselő úr!
KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Itt viszont érdemi kérdésem lenne. A magyarországi kutatásfejlesztés, innovációs szabályozás változását tudjuk, nyomon követtük, de azt mondta, hogy a két félnél. Tehát megkérdezném, hogy az Egyesült Államokban is volt egy érdemi változás a kutatásfejlesztés és innováció törvényi finanszírozásában és konstrukciójában, vagy pedig ez most kifejezetten a miénk miatt van.
DR. TURI MÁRTA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Az amerikai fél jogi környezetében az volt a jelentős változás, hogy 2004-ben a szenátus elfogadott egy olyan törvényt, amely a foreign assistance-re vonatkozik, és ezzel jelentősen megszigorította a külföldi partnerekkel való együttműködést.
Ezért volt szükséges ennek a megállapodásnak a felülvizsgálata, amit az amerikai fél kezdeményezett, és ennek következtében nemcsak Magyarországgal, hanem a térséggel való összes országgal újratárgyalta ezt a megállapodást. (Kovács Kálmán: Szigorodott.) Úgy tűnik, igen. De a konkrét projektek egyébként az EKTH-n fognak szerződni 24 amerikai kormányzati szervezettel, konkrét projektekre vonatkozóan.
ELNÖK: Köszönjük szépen. További kérdés? Kovács képviselő úr? (Kovács Kálmán nemet int.)
Ki támogatja? (Szavazás.) Ez is egyhangú. Jó munkát kívánunk önnek.
Tisztelt Bizottság! Egyetlenegy bejelentenivalóm van. 22-én 12 órakor tartjuk az utolsó ülését - előreláthatólag - a Külügyi és határon túli magyarok bizottságának. Fölvetődött az ötlet, tehát előfordulhat, hogy a vitanap napján is tartsunk, de most a terveink szerint 22-én 12 órakor.
Egyéb egyéb? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Az ülést berekesztem, mindenkinek jó munkát kívánok.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 22 perc)
|
|
|
Németh Zsolt |
|
|
|
a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezetők: Vicai Erika és Barna Beáta