MB/05/2006.
(MB/05/2006-2010.)
az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának
2006. augusztus 31-én, csütörtökön, 10 órakor
a Képviselői Irodaház I. emelet III. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott:
Az EU borreform elképzelésére kialakítandó, közösen képviselt álláspont megvitatása
Tarné Mágori Rózsa hozzászólása
Radóczné Kocsis Terézia hozzászólása
1. Az EU borreform elképzelésére kialakítandó, közösen képviselt álláspont megvitatása
(A megbeszélés alapja az Európai Unió "Egy fenntartható európai borágazat irányába" című előterjesztése, valamint a kormány előkészítés alatt lévő, az EU felé képviselendő álláspontja)
2. Egyebek
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Bedő Tamás (MSZP)
Borenszki Ervin (MSZP)
Csontos János (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Paizs József (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Bagi Béla (Fidesz)
Czerván György (Fidesz)
Kispál Ferenc (Fidesz)
Dr. Kis Zoltán (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Csontos János (MSZP) távozása után Paizs Józsefnek (MSZP)
Járvás István (Fidesz) Czerván Györgynek (Fidesz)
Czerván György (Fidesz) távozása után Font Sándornak (Fidesz)
Godó Lajos (MSZP) távozása után Borenszki Ervinnek (MSZP)
Zatykó János (MSZP) Csontos Jánosnak (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP) Herbály Imrének (MSZP)
Demendi László (MSZP) Kis Péter Lászlónak (MSZP)
Vécsi István (MSZP) Bedő Tamásnak (MSZP)
Fülöp István (Fidesz) Jakab Istvánnak (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP) Bagi Bélának (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz) Kispál Ferencnek (Fidesz)
Dr. Máhr András szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Harcz Zoltán osztályvezető (Agrárpiaci Főosztály)
Dr. Mádly Zsolt vezető tanácsos (Parlamenti Főosztály)
Horváth Csaba főtitkár (Hegyközségek Nemzeti Tanácsa)
Tutor Jánosné (Hegyközségek Nemzeti Tanácsa)
Pécseliné Vrabec Ágnes (VPOP)
Pernesz György (OMMI)
Hamar Balázs (Magyar Agrárkamara)
Botos Ernő Péter (Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet)
Tarné Mágori Rózsa vezérigazgató-helyettes (Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács; Aranykapu Zrt.)
Pataky Sándor Ákos elnök (Magyar Borutak Szövetsége)
Kemendi László elnök-helyettes (Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége)
Koczka Zoltán (Cukor Terméktanács)
Kovács Gergely (Cukor Terméktanács)
Szalka Péter igazgató (Országos Borminősítő Intézet)
Dr. Balogh István Sándor (Corvinus Egyetem Szőlészeti Tanszék)
Tóth János Zoltán (Balatoni Borvidéki régió)
Béleczki Mihály (Első Magyar Szőlészeti és Borászati Egyesülés)
Dr. Szőke Sándor elnök (Első Magyar Szőlészeti és Borászati Egyesülés)
Dr. Nyilas János elnök (Mátrai Borvidék Hegyközségi Tanácsa)
Bock József (Villányi Borvidék Hegyközségi Tanácsa)
Varga Zoltán elnök (Balatonfüred-Csopaki Borvidék Hegyközségi Tanácsa)
Oreskó Imre elnök (Kunsági Borvidék Hegyközségi Tanácsa; HANGYA Együttműködés)
Szita Márta (HANGYA Együttműködés)
Keresztes József titkár (Kunsági Borvidék Hegyközségi Tanácsa)
Szita Miklós (Soproni Borvidék Hegyközségi Tanácsa)
Csipko Sándor ügyvezető elnök (Dunai Borrégió Szőlészek és Borászok Egyesülete)
Kovács László titkár (Dunai Borvidéki Régió)
Gál Lajos elnök (Egri Borvidék Hegyközségi Tanácsa)
Tóth Sándor elnök (Balatonfelvidéki Borvidék Hegyközségi Tanácsa)
Radóczné Kocsis Terézia (AKII)
Györe Dániel (AKII)
Kamocsay Ákos (Hilltop Neszmély Zrt.)
Dr. Katona Edit (Magyar Marketing Szövetség)
Tassi Ilona (Országos Gazdaszövetség)
Pulcsics Gyula főtitkár (KKOSZ)
Siadak Balogh Beáta (Az EU Agrárgazdasága)
Szegezdi János (Duna-TV Gazdakör)
Mánfai Miklós (Duna-TV Gazdakör)
Hulicza Zoltán (Duna-TV Gazdakör)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 8 perc.)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait, köszöntöm a munkánkat segítő köztisztviselőket és mindazokat, akik elfogadták a meghívást a mai mezőgazdasági bizottsági ülésre.
Nyár van, ezért elnézést kell kérnem a bizottsági tagoktól, hiszen a házelnök által jelzett hivatalos őszi ülés időszaka még néhány héttel később kezdődik, de a meghívóban is jelzett európai uniós borreform-elképzelések miatt, több civil szervezettel való beszélgetés után az az elhatározás született, hogy jó lenne, ha egy hivatalos fórum - legyen ez a mezőgazdasági bizottság - az érdeklődők és az érintettek állásfoglalását, véleményét tudná tükrözni, és a soron következő, szeptember közepén várható újabb brüsszeli fordulónál a kormány az így elhangzott véleményeket is ötvözve tudná a minél szélesebb egységes álláspontot képviselni - és eközben mindig befelé is nézünk -, az idehaza jelenleg lévő helyzetet is figyelembe véve.
Jó néhány éve vagyok a mezőgazdasági bizottság tagja, de még ekkora érdeklődői létszám borászati kérdésben nem volt. Lehet, hogy eleve ennyi meghívott sem volt, tehát kezdeményezési szándék sem volt a bizottság részéről, de úgy gondolom, megpróbáltuk szélesebb körben meghívni az érdeklődőket; mindazokat, akik valamilyen úton-módon a borászattal, netán annak végtermékével, kereskedelmi részével, netán a melléktermék részével, a lepárlásokkal, melléktermék-kivonással kapcsolatban érintettek, hogy a civil szervezetek véleményét is ötvözve így próbáljuk meg a legszélesebb konszenzust kialakítani, ezzel segítve a kormány határozott álláspontját. A szakmai szervezetek döntő többsége ismeri az anyagot, és a bizottsági tagoknak is lehetőségük volt rá, hogy megismerjék.
Mielőtt a bizottsági ülés konzultatív részét megkezdenénk, a kötelezettségünknek teszünk eleget. A bizottság tagjainak jelzem, hogy a meghívó írásban mindenkihez kiérkezett a napirendi pontok feltüntetésével. Kérdezem, hogy van-e kérdés, észrevétel a napirendi ponttal kapcsolatban. (Jelzésre:) Parancsoljon, alelnök úr!
HERBÁLY IMRE (MSZP), a bizottság alelnöke: Jó napot kívánok! Én is tisztelettel köszöntöm a szőlő- és borágazat minden megjelent képviselőjét, a bizottság tagjait. Nagyon időszerűnek tartom ennek az ügynek a megvitatását. Az elnök úr állásfoglalást vagy véleményt említett. Én azt mondom - anélkül persze, hogy ügyrendi vitát indítanék el -, hogy ebben a szakaszban ne alakítsunk ki állásfoglalást, hanem csak véleményt alkossanak a jelenlévők, és a bizottság továbbítsa ezt az FVM felé, mintegy segítendő azt a tárgyalási folyamatot, amelynek most a kezdetén vagyunk, és amely még nagyon sok vitát fog kavarni az Unióban az érintett országok, ágazatok képviselői között.
Ezt azért szeretném így rögzíteni, mert nem mindegy, hogy véleményt nyilvánítunk vagy állást foglalunk, mivel azt gondolom, hogy egy állásfoglalás kialakításához sokkal alaposabb előkészítés és több idő kell, és én ezt szeretném meghagyni esetleg a következő bizottsági ülésre. Úgy gondolom, ezt meg kellett mondanom, egyébként a napirenddel a magunk részéről egyetértünk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kis Zoltán!
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. A tisztelt elnök úr a bevezetőjében már említette, hogy még az úgynevezett parlamenti szünet vége felé tartunk, és ez jelzi, hogy az aktivitás nem érte el azt a kellő mértéket, amellyel a már megszokott parlamenti stílusban egymást szoktuk dicsérni, vagy éppen megfeddni.
Azt gondolom, ennek a napirendi pontnak a tárgyalását meg kellett volna előznie az európai integrációs albizottságunk tárgyalásának. Mert elnök úr említette, hogy szakmai érdekszervezetekkel, ezzel-azzal tárgyalt; ez helyes dolog, ez a dolga, de talán nem lett volna érdektelen, ha ez az albizottság ezt megtárgyalja, és akkor kerül majd ide a bizottság elé, ha ezt a véleményt látjuk. Az érdeklődést az is jelzi, hogy az ellenzéki oldalon összesen hat képviselőt látok a bizottság ülésén, tehát még azt sem lehetne mondani, hogy itt most ellenzéki nyomásra kerül ez napirendre, mert ez nem nagyon látszik a részvételi arányon. Az viszont látszik, hogy akik érintettek a témában, akár képviselők, akár mások, itt vannak, hát látok olyan képviselőt is a teremben, aki nem tagja a bizottságnak, de a borászati ágazatban valahogy dolgozik, tehát nyilván személyes érdeke is, hogy ezek minél jobban menjenek, és minél hatékonyabban képviseljenek valamit. Ha jól tudom, elnök úr is érintett a borágazatban, ilyen-olyan úton-módon, ami természetesen helyes és jó dolog, de talán ezeket a bizottsági üléseket úgy kellene koordinálni, hogy olyan fajsúlyos és olyan előkészítés alapján, főleg egy európai uniós, olyan kemény témában, amelyet a borágazat helyzete, mindenki beszél össze-vissza, csak éppen az Európai Unió sem védi kellően a saját piacait, ilyen-olyan okok miatt. A kivágást erőteljesen szorgalmazná egyes országokban, többek között Magyarországon is, elsősorban azon a területen, amelyen az alföldi képviselők érintettek, ideértve a közép-magyarországi részt is.
Tehát azt mondom, tárgyalhatunk, de túl sok értelmét nem látom annak, hogy itt most mi különböző állásfoglalásokat fogadjunk el. Tehát csatlakoznék alelnök úrhoz, hogy véleményt nyilvánítunk, meghallgatunk mindenkit, de sokkal nem fogjuk előrébb vinni a dolgot, éppen azért - ahogyan az előbb is mondtam -, mert nincs kellően előkészítve. Meg kellett volna tárgyalni! Hol vannak az érdekképviseletek véleményei? Látni kellett volna! Ide kellene pakolni, az albizottság ezt előkészítette volna, na, akkor nekiülünk, emberek, ez az érdekképviselet ezt mondja, amaz azt, a harmadik azt, a minisztérium ezt, az albizottság pedig ilyen állásfoglalást alakított ki, és akkor szeptember első vagy második hetében ezt meg tudtuk volna kellő alapossággal tárgyalni.
Ennek ellenére, személyemben itt vagyok, bár sem a borágazatban, sem pedig egyetlen agrárágazatban nem vagyok személyemben érintett, sem vállalkozás, sem pedig tanácsadás vagy OIK-képviselet útján.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: A napirendi pontnál tartottunk. Ezzel kapcsolatosan tettem fel, hogy mindenki megkapta a meghívót. Kérdés, észrevételt kértem a napirendhez kapcsolódóan. Ezt nem tartom annak; hogy az európai integrációs albizottság tárgyalta-e vagy nem, ez nem a napirendi ponthoz kapcsolódik.
Mellesleg megjegyzem, hogy a parlament európai uniós bizottsága tárgyalta ezt a kérdést, mintegy másfél hónappal ezelőtt, azon is részt vettem. Természetesen Kis Zoltánnak, mint bizottsági tagnak lehetősége van, kezdeményezni az EU-integrációs albizottság összehívását. Én, mint a bizottság elnöke, a soron következő tárgyalási forduló időpontját tekintettem fontosnak, ez szeptember közepén várható, hogy legyünk szívesek formálni a közös véleményünket. Ebben egyetértek a véleménnyel; az állásfoglalást esetlegesen maguktól az egyes érdekképviseleti szervektől hallhatjuk, hiszen ők már ebben tehetnek állásfoglalást. Az más kérdés, hogy ez itt vélemény szintjén hogyan jelenik meg, és ebből a minisztérium mit fogad majd be. Én is ezzel a megközelítéssel értek egyet. Nem látom elkésettnek az EU-integrációs albizottság netán soron következő ülésének az összehívását, azzal a felvetéssel, amit Kis Zoltán javasolt, hogy a jelenlévő érdekképviseleti szervektől kérni egy írásos véleményt, ez alapján a soron következő brüsszeli fordulóra egy újabb támpontot adva a kormánynak.
Térjünk vissza a kötelességünkhöz, a napirendi pont elfogadásához. Kérdezem, van-e további kérdés, észrevétel a napirendi pontokkal kapcsolatban. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, kérdezem, ki az, aki elfogadja a jelzett napirendi pontokat. Aki igen, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ki tartózkodik? Egy. Ki nem támogatja? A bizottság egy tartózkodás mellett elfogadta a napirendet.
Egyben jelzem a titkárság információja alapján, hogy a helyettesítéseket is figyelembe véve teljes körű a bizottság létszáma.
Rátérnénk az első napirendi pontra.
Az EU borreform elképzelésére kialakítandó, közösen képviselt álláspont megvitatása
Az előzetes egyeztetés alapján a kormány és a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa képviseletét kértem meg, hogy egy rövid áttekintést adjanak az eddigi információk alapján a jelenlegi álláspontról, hiszen tudjuk, hogy a június 22-i benyújtást követően komoly formálódásokon ment keresztül, illetve egyre több információt kaphattunk az Európai Unió egyes elképzeléseiről, és azt is tudjuk, hogy vannak olyan információk, amelyeket mind a mai napig nem kaptunk meg. Ezt több leiratból láttuk. Nem tudom, hogy azóta változott-e, például az úgynevezett nemzeti boríték beltartalmi kérdése, és annak a nagyságrendi kérdése, melyik ország milyen összeget kaphat az esetleges további, nemzeti hatáskörbe tartozó pályázatokkal kapcsolatosan.
A legizgalmasabb kérdés önmagában az uniós borreform, és véleményem szerint, a magyar borpiac jelenlegi helyzetének mindig szem előtt tartása. Nem önmagában az uniós borreform, az is egy komoly kérdés, de mindig tegyük mellé, hogy nekünk van egy speciális helyzetünk. Ezt a kettőt összekapcsolva izgalmas, hogy hogyan viszonyulunk a jelzett nagyon nagy mennyiségű kivágáshoz, az általános támogatások megszüntetéséhez, a cukrozás kérdéséhez, a mustjavítás kérdéséhez, a sűrítményekkel való bánásmódhoz, ahhoz, hogy milyen jogosultságok kerülnek átadásra a Tanácstól a Bizottsághoz - bizonyára ez is egy izgalmas kérdés, legalábbis én ezt nagyon fontosnak tartom -, a címkézési szabályokhoz és az ezáltal való egyszerűbb házasítási szabályokhoz, és minden egyébhez, ami ebből következik: telepítési jogosultságok kérdése, ennek a zárolt formája, majd a végleges felszabadítási formája, és hogy a legvégére érjünk, a melléktermék kérdése, feldolgozása, ennek a teljes megszüntetése vagy az ellenőrzés mellett való kivonása. A környezetre gyakorolt hatás is egy komoly probléma mind a mai napig.
Számomra nagyon fontos az is, hogy tudjuk, hogy a kormány mindig a soron következő fordulón képviseli az álláspontot, illetve szakmai bizottságokban történik konzultáció, de igazából szerintem nagyon fontos kérdés, hogy ki fog lobbizni a magyar álláspont teljesülése érdekében. Látjuk, hogy vannak érdekellentétek az uniós országok között, akár a dél-európai termesztő országok, akár a középső éghajlati övben termesztő országok között - egyet említek: a cukrozás kérdése és rögtön kontra a savazás kérdése -, és van egy másik különbség: általánosságban az észak-európai országok szinte változtatás nélkül hajlandóak elfogadni a benyújtott verziót, a szőlőtermelő országok pedig nagyon komoly fenntartásokkal. Június 22-én jelen voltam az európai parlamenti képviselet, Glattfelder Béla meghívása alapján azon a mezőgazdasági bizottsági ülésen, ahol az előterjesztő ismertette az állásfoglalását. Roppant érdekes volt. Azt gondoltuk, hogy csak a magyar parlament próbálja olyan durva és néha már elviselhetetlen mondatokkal a saját álláspontját érvényesíteni. Izgalmas és tanulságos lett volna bármelyikünknek, hogy mennyire nyíltan és keményen bírálták és védték álláspontjaikat például a négy legnagyobb szőlőtermelő ország jelenlévő uniós képviselői. Konkrét felvetésekre adott konkrét válaszokkal igyekeztek érvényesíteni álláspontjukat.
Tehát az a kérdésem, hogy a netán körvonalazódó egységes szakmai szőlészeti-borászati álláspontot utána lobbi szintjén ki fogja érvényesíteni. Rábízzuk ezt mindig a vezető miniszterre, vagy pedig tényleg kellene egy olyan kis harcos csapat annak egy vezetőjével, aki egységesítené, hogy ebben közösek az érdekeink Ausztriával, a szlovákokkal, németekkel, itt közösen az érdekeink az olaszokkal, és próbáljuk harmonizálni ezeket az érdekeket? Szeretném, ha a kormány képviselője részéről esetleg erre is választ kaphatnánk az eddig felvetett kérdések alapján. Úgy érzékeltem, hogy a szakmai képviselet érthető módon sokkal részletesebben ismeri az anyagot, mint maguk a bizottsági tagok, akik egy kicsit lemaradásban vannak ezekben a kérdésekben.
Átadom a szót a kormány képviselőjének. Parancsoljon!
DR. MÁHR ANDRÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Ott szeretném kezdeni, hogy az Európai Bizottság 2006. június 27-én hozta nyilvánosságra több opciós variációban a szőlő- és borpiaci reformra vonatkozó elképzeléseit. A menetrend mai ismereteink szerint úgy néz ki - amiről én úgy gondolom, hogy nagy valószínűséggel tovább fog csúszni, de ez az én magánvéleményem a dologban -, hogy 2007 februárjára tervezik a reformhoz kapcsolódó jogszabályok elkészítését, 2007 nyarára tervezi a Bizottság a jogszabályok elfogadását, és 2008. augusztus 1-jével kívánják hatályba léptetni. Elöljáróban azért tartottam fontosnak elmondani ezeket a dátumokat, hogy jelezzem: semmivel nem vagyunk elkésve, tehát itt még sokkörű tárgyalás várható.
Itt szeretném azt is megjegyezni, amiért azt mondtam, hogy a magánvéleményem szerint csúszni fog még ez az ütemterv is - nem a legvége, hanem a közbenső időpontjai -, hiszen az Európai Parlament jelezte, hogy legkorábban 2006 decemberében ad hivatalos véleményt a Bizottság által átadott dokumentumról, ez pedig arra enged bennünket következtetni, hogy a 2007 februári határidő sem valószínű, hogy tartható lesz. Azt is szeretném elöljáróban jelezni, hogy ma még kérdéses, hogy a szeptemberi miniszteri ülésen a borreform kérdése egyáltalán napirendre kerül-e, de ha napirendre kerül, akkor is csak egy előzetes tárgyalássorozat kapcsán, nem pedig döntési igénnyel. Ez a hétfői SCA-ülés után fog eldőlni, ahol szintén egy előzetes, az úgynevezett kérdésekre adott kommunikáció okán kialakuló helyzet fogja eldönteni, hogy szeptemberben egyáltalán napirendre veszi-e a tanácsülés a kérdést.
A másik, amit elöljáróban szeretnék hangsúlyozni, az, hogy az eddigi piaci reformok, úgy gondolom, nemcsak számunkra, hanem az agrárgazdaság minden szereplője számára azt a tanulságot mutatják - és a minisztérium nyomatékkal eszerint is szeretne továbbhaladni, s úgy gondolom, ezt a cukorreform példásan igazolta -, hogy akkor van esélye Magyarországnak arra, hogy eredményeket tudjon elérni a piaci reformokban, ha közös álláspontot tud képviselni a szakma, az ágazatirányítás, a politika és mindenki más, aki ebben a történetben bármilyen szinten meg tud szólalni, meg akar szólalni vagy lehetősége van, ne adj' isten, lobbizásra. Ennek pedig az az előfeltétele, hogy egy folyamatos iterációban, egymást kölcsönösen informálva alakítjuk a közös álláspontot.
Ennek okán - és elnézést kérek, nem írtam ki a dátumokat, úgyhogy abban nem biztos, hogy pontos leszek - az első magyar álláspontot a szakma legteljesebb körével alakítottuk ki, olyannyira, hogy két technikai bizottságban is foglalkoztunk vele, és időközben pedig a leginkább érintett szakmai szervezetek készítették elő a javaslatot. (Dr. Harcz Zoltán felé:) Zoltán segít nekem az időpontokban... 2006. május 25. és június 28. volt a két ülés. Bocsánat, ezt fejből nem jegyeztem meg! Jelen pillanatban Magyarország álláspontja az a dokumentum, amely akkor megszületett, ettől senki nem kívánt eltérni. Nyilvánvalóan a tárgyalások menetében, a piaci reformok alakulása mentén valószínűleg ezt az álláspontot folyamatosan felül kell majd vizsgálnunk, és folyamatosan igazodnunk kell különböző szövetségek, lobbiérdekek és a többi mentén, hogy a lehető legjobb eredményt hozzuk ki.
A minisztérium vezetése, a miniszter úr személyében is elkötelezett arra nézve, hogy viszont magyar álláspont csak és kizárólag ebben az iterációban alakulhasson ki. Ezért is kértük a Termékpálya Bizottság szereplőit arra, hogy adott esetben - ahogyan a cukornál is látható volt, különösen a vége felé - egy praktikusan folyamatos ülésezésre is sor kerülhet. A legutolsó, ha jól emlékszem, Brüsszel és a Termékpálya Bizottság közötti telefoni, konzultációval tiltakoztunk. (Koczka Zoltán felé tekintve:) Azt hiszem, Zoli ezt meg tudja erősíteni.
Ennyit szerettem volna elöljáróban elmondani.
A reform lényege, hogy a Bizottság a reform céljaként az európai borászati rendszer versenyképességének növelését határozta meg, és ennek kapcsán több opciós variációt irányzott elő. Nem szeretném most mindegyiket elmondani, mert úgy gondolom, azzal feleslegesen terhelném a bizottság ülését. Aki mélyebben foglalkozik az anyaggal, ismeri, a másik oldalról viszont úgy gondolom, hogy inkább a részletei azok, amelyek izgalmasak.
Az egyik nagy kérdéskör a telepítési jogok rendszerének a megszüntetése, amit a Bizottság javaslatként szerepeltet, ezzel együtt a kivágási támogatások megszüntetését. A "B" változatban átmenetileg továbbra is támogatná az ültetvények kivágását, és fenntartaná az újratelepítési támogatási rendszer jogosítványát.
Nagyon fontos kérdés - a későbbiekben még visszatérnék rá - a cukorral kapcsolatos kérdéskör, mint ahogyan elnök úr is utalt rá. Azért szeretnék erre külön visszatérni, mert az egyik, talán legkomolyabb kérdés a tárgyalások e szakaszában.
Nagyon fontos kérdés a piaci mechanizmusok kérdése, amelyben a Bizottság azt javasolja, hogy azonnali hatállyal szűnjenek meg a különböző lepárlási formák, beleértve a melléktermékek ellenőrzés melletti lepárlása, kivonása.
A bizottsági javaslatban szerepel egy úgynevezett nemzeti pénzügyi boríték, amelynek igazában még sem a tartalma, sem a funkciója, sem a forrása nem alakult ki. Annak ellenére, hogy a Bizottság több körű konzultáción, illetve management committee ülésen foglalkozott ezzel a kérdéssel, azokra az alapkérdésekre még nem sikerült választ kapni, amely a Bizottság elképzelése szerint a nemzeti borítékok felhasználására vonatkozna, de a borítékképzés alapelveire sem. Ugyanakkor nyomatékkal hangsúlyozom, hogy a magyar álláspont erre nézve jelen pillanatban él, egységes, és ezt többen meg is fogalmaztuk. Ráadásul úgy látszik, hogy a nagy szőlőtermelő országokkal hasonló, tehát azokkal közös javaslatként kerülhet ez a kérdéskör megfogalmazásra.
A bizottságnak van egy olyan javaslata is, hogy a borászati támogatások egy része kerüljön átcsoportosításra a vidékfejlesztés forrásai közé, és a vidékfejlesztés kereteiben kezeljük ezeket a kérdéseket.
Nagyon fontos kérdés a minőség és a földrajzi eredet jelzése, az árujelzés - tehát a GI - kérdésköre. A bizottsági javaslat gyökeresen át kívánja alakítani a földrajzi árujelzőkre vonatkozó szabályozást, összhangban a WTO, illetve az egyéb nemzetközi megállapodásokban szereplő szabályozásokkal.
Változtatni kívánnak a borászati eljárások rendjén, ami megítélésünk szerint legalábbis kétélű, de mindenképpen fontos kérdéskör, különösen annak érdekében, hogy az európai borászati eljárási rendszer ne legyen akadálya a harmadik országokba történő exportnak, ahol adott esetben egy sokkal - nevezzük úgy - liberálisabb borászati eljárási rendszer működik. A bizottsági javaslatokban szerepel a címkézés egyszerűsítése és szabályainak rugalmasabbá tétele, valamint a promóciós rendszer erősítésének és megújításának a kérdésköre.
Nagyjából röviden ezek a Bizottság induló javaslatainak a legfontosabb elemei, amelyeket ki szerettem volna emelni. Ezzel kapcsolatosan, mint ahogyan a legelején már utaltam rá, kialakítottunk egy közösnek tekinthető magyar álláspontot, egyébként ez a magyar álláspont került megvitatásra a parlamenti európai bizottság elnök úr által hivatkozott ülésén, és ott elnyerte a jelenlévők támogatását is.
Ami még ezen kívül történt. Július 5-én a bor- és alkoholtanácsi munkacsoport ülésezett, amiből - természetesen a teljesség igénye nélkül - néhány nagyon fontos dolgot szeretnék kiemelni. Az egyik: a tagállamok többsége a reform szükségessége mellett foglalt állást, ugyanakkor a nagy szőlőtermelő országok szinte az összes kérdésben vitatták, támadták a Bizottság javaslatait. Igazában csak a skandináv országok voltak azok, amelyek a Bizottság javaslatát - úgy csomagszerűen - támogatták ezen az ülésen. Ugyanakkor azt is el kell itt és most mondanom, hogy ezzel együtt - vagy ennek ellenére is - az Európai Bizottság... (Dr. Kis Zoltán közbeszólása.) Nem termelnek bort egyébként, csak zárójeles kiemelés volt tőlem. Ezzel együtt az Európai Bizottság rendkívül elkötelezettnek tűnt, és tűnik azóta is, a piaci reformok vonatkozásában. Úgy gondoljuk, ez összefügg azokkal a nemzetközi megállapodásokkal, amelyeket harmadik országokkal időközben és korábban a Bizottság kötött.
A Bizottság, mint ahogyan már jeleztem, ezen az ülésén nem adott egyértelmű választ a költségvetési kérdésekre. Nagyon nagy vita volt már itt is a répacukor és a mustjavítás kérdéskörében, és úgy néz ki, hogy Szlovákia, Szlovénia, Ausztria, Csehország, Dánia, Lengyelország, az Egyesült Királyság is hasonló álláspontot képvisel. (Közbeszólás: Németország is.) Németország is. Bocsánat, a felsorolásból kifelejtettem, holott talán a legfontosabb, hasonló álláspontot képvisel, mint Magyarország, amelynek az a lényege, hogy a cukrozás betiltásának nincsenek meg a piaci, közgazdasági feltételei, és ezzel az európai borpiac egészének kárt, és nem hasznot fog majd hozni. Ugyanakkor viszonylag egységes tiltakozás alakult ki a bortermelő országok körében a drasztikus kivágás elrendelése tárgyában, ami szintén azonos a korábban már hivatkozott magyar állásponttal.
Sokkal megosztottabbnak tűnnek az országok a lepárlás ügyében, és még inkább ez érzékelhető ezen belül a melléktermék-lepárlás ügyében. E mögött azért úgy gondolom, látni kell, hogy ennek a megosztottságnak van alapja, és az egyik talán nehéz kérdéskörbe tartozó történet, hiszen a borpiaci források legnagyobb részét a krízislepárlásra fordított összegek képezik, amelyek viszont néhány ország vonatkozásában centralizálódnak, ugyanakkor pedig az is látszik, hogy a krízislepárlás tényleg nem jelent megoldást a strukturális feszültségek kezelésére, holott ez most már jó pár országban strukturális feszültség kezelésére szolgáltatik. Miközben az is tény, hogy a krízislepárlás jó eszköz lenne, lehetne az időszaki, tehát az évek közötti különbségekből származó piaci problémák áthidalására.
A következő bormunkacsoport-ülésre július 10-én került sor. Megpróbálta tisztázni a vidékfejlesztéssel kapcsolatos bizottsági javaslatot, a vidékfejlesztés területén való átcsoportosítást. Azt kell mondanom, hogy tulajdonképpen majdhogynem eredménytelen volt. Tehát az, hogy végül is milyen célokkal és milyen játékszabályok mentén gondolja a Bizottság, hogy a borpiaci szabályozás forrásaiból a vidékfejlesztésre csoportosítana át, nem igazán derült ki. Ugyanakkor abban előrelépés született, hogy a borpiac szabályozására fordított, jelenleg meglévő összeg a különböző formációk együttes összege kapcsán mindenképpen a borpiaci szabályozásra maradna. Csak a Bizottság értelmezése ebben tágabb, tehát ebbe beleérti a vidékfejlesztésre való átcsoportosítást, beleérti az esetleges SPS-átalányt, amit a kivágott területekre terveznek nyújtani, és nyilvánvalóan a nemzeti boríték részét is.
Amit még kiemelnék ezen bizottsági ülésről, az az, hogy valamennyi termelő ország ellenezte a földrajzi eredetjelzők rendszerének megváltoztatására tett bizottsági javaslatot. Azt sem szabad elhallgatnom ugyanakkor hogy a nem termelő országok viszont kifejezetten támogatásukról biztosították ugyanezen bizottsági javaslatot. Ilyen az élet, hölgyeim és uraim, az érdekek változatos párharca.
2006. július 18-án, a miniszteri tanácsülésen is első körben a borreform tárgyalásra került. Azért fogalmazok egy kicsit bizonytalanul, mert ez inkább egy koncepcióismertetés volt, nem pedig még egy tárgyalási kör. Ennek a rövid összefoglalóját is ismertetném a bizottsággal. Nevezetesen, a tagországok döntő többsége egyetértett a Bizottság azon javaslatával, hogy egy mélyrehatóbb reformra szükség van. Ugyanakkor az is viszonylag egységes álláspontnak tűnt, hogy a bizottsági javaslatokat túl radikálisnak tartották az érintett országok. A bortermelő országok nem értettek egyet a Bizottság azon javaslatával, hogy a túltermelést az ültetvények kivágásával, annak ösztönzésével kell megszüntetni.
Viszonylag egységes volt az álláspont a tekintetben, hogy a marketingre fordított forrásokat, és a marketingtevékenység hatékonyságát az európai bortermelés védelme érdekében erősíteni kell. A bortermelő országok nem értettek egyet a piaci intézkedések megszüntetésével, mint ahogy fölvetették, hogy továbbra is indokolt valamilyen módon fenntartani a lepárlási rendszert mint védőhálót.
Mindenki támogatta a nemzeti borítékokra vonatkozó azon elképzelést, mely szerint egy viszonylag magas rugalmasságú borítékot kell kialakítani, tehát egy étlapot kell kialakítani a nemzeti borítékok vonatkozásában, ami kapcsán az érintett országok dönthessék el, hogy a borreform okán keletkezett problémáik kezelésének mi a legjobb módszere, ne pedig egy egységes, merev rendszer, mert az nem biztos, hogy mindenütt a problémák kezelését fogja hozni, hanem eltolja a rendszert más irányba.
A déli tagországok támogatták a cukorral és a musttal történő borjavítás tilalmát, ugyanakkor, ahogy korábban is említettem, a többi bortermelő ország kifejezetten ragaszkodott hozzá. Szeretném újra nyomatékkal jelezni, hogy úgy gondolom, hogy a borreform vitája közeljövőben következő pontjainak az egyik legélesebb kérdése Magyarország szempontjából ez a kérdés lesz, illetve lehet. E tekintetben a magyar álláspont teljesen egyértelmű, mi továbbra is ragaszkodunk ahhoz, megfelelő érveink vannak - nem szeretném a bizottsági tagok idejét ezzel húzni -, tehát jól alátámasztott érvrendszerrel, a szakmával egyeztetett módon igazoljuk, hogy ez szükséges.
A hivatkozott agrárminiszteri ülésen az elnökség két kérdés megválaszolását kérte a jelenlévőktől, amivel kapcsolatosan a magyar válasz elkészült, amit szintén a szakmával egyeztettünk. Az egyik kérdés úgy szólt, hogy "A borászat jelenlegi helyzetében a KAP-reform erre az ágazatra való kiterjesztésének tükrében egyetért-e a Bizottság elemzésével, illetve osztja-e annak a véleményét, hogy mélyrehatóbb reformra van szükség?". A második kérdés, hogy "A közös borpiac EU-bizottság által tervezett mélyreható reformjainak intézkedései közül melyek kínálják a legjobb megoldást a borágazat jelenlegi nehézségeinek megoldására?".
Tulajdonképpen ezt kiegészítő hasonló kérdések fogalmazódtak meg, és a 2006. szeptember 4-ei SCA-ülésre kell megadnia a választ minden országnak. A kérdések így szólnak, hogy "A borágazat jelenlegi problémáinak megoldására a legmegfelelőbb megoldást a Bizottság által javasolt mélyreható reform, vagy pedig a közös agrárpolitika mentén végrehajtott reform opciója jelenti-e?" - és ebben szóba jöhet a két opció ötvözése. Illetve a másik kérdés úgy hangzik, hogy "A mélyreható piaci reform keretében javasolt egyes intézkedéseknek melyek az előnyei és a hátrányai az EU borfeleslegének felszámolásában, és az ágazat versenyképességének javításában?".
Tudom, hogy nagyon sokat beszélek, de a kérdés nagyon szerteágazó és nagyon sokrétű, ezért elnézést kérek elnök úrtól is és a bizottsági tagoktól is. Nagyon röviden még szeretném ismertetni a legfontosabb kérdésekben a magyar álláspontot, ahol most tartunk. Egyrészről a magyar álláspont alapja az, hogy szükség van arra, hogy egyfajta reform végbemenjen. Ugyanakkor - és itt egy pillanatra megállnék - ez nem az EU felé megfogalmazott magyar álláspont, hanem a szakmával közösen megfogalmazott álláspontunk önmagunk számára, hogy nagyon fontos, hogy folyamatosan és aktívan vegyünk részt az álláspontok kialakításában és a vitában. Mindenképpen el kell kerülnünk egy sodródási folyamatot, mert abban vesztesek lehetünk. (Dr. Máhr András jegyzőkönyvön kívüli megjegyzése.)
Ezt azért tartottam fontosnak elmondani, hiszen millió vita van a borszakmán belül, a minisztériummal, a nem tudom, kivel, szóval most hadd ne soroljam fel, hogy mi mindennel. Ezek természetesek, érthetőek, nyilvánvalóan ezeket a helyükön kell kezelni. Viszont nagyon fontosnak tartom azt a megállapodást, amit a szakmával kötöttünk, hogy a reform kapcsán viszont nemhogy törekszünk, hanem, ha úgy tetszik, magunkra nézve kölcsönösen kötelezőnek tekintjük azt, hogy közös álláspontot alakítunk ki, azt képviseljük, abból nem beszélünk ki. Ha az élet változik, akkor folyamatosan konzultálunk, és majd igazítjuk az álláspontunkat a lehetőségekhez meg a feszültségekhez. Ha ezt sikerül tartanunk - és eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy ez így van -, akkor esélyünk van arra, hogy a magyar álláspont legfontosabb elemei át tudjanak menni a reform kapcsán. Ha ez nem így van, akkor nagyon nem.
Zárójelben szeretném mondani, hogy augusztus közepe magasságában tárgyaltam, többek között e témában is, a Bizottság úgy működik, hogyha Magyarországon megjelenik egy egymondatos újságcikk, hogy az űrkutatók országos szövetsége nem ért egyet a borreformmal, akkor a Bizottságnál ez másnap megjelenik, és közlik, hogy akkor ugye, mégsem igazán biztos az, hogy mindenki úgy gondolkodik, ahogyan ön mondja. Most direkt mondtam abszurdumot, mindenki számára érthető módon. De még egyszer, nyomatékkal hangsúlyozom, és remélem, hogy a szakma jelenlévő képviselői megerősítik, hogy az a folyamatos konzultáció, amit elvállaltunk, az megy, és az álláspontokban egyelőre sehonnan nem tapasztaltunk olyasmit, ami azt a veszélyt vetné fel, hogy kijátszhatók legyünk.
Amiket fontosnak tartanék, és a teljesítmény igénye nélkül kiemelnék: Egyik kérdés az, hogy Magyarország azt a klasszikus kivágási projektet, amelyet az Európai Unió előírt 400 ezer hektár vonatkozásában, semmiképpen sem tudja támogatni. Ezzel szemben Magyarország azon az állásponton van, hogy a telepítési jogok rendszerét - beleértve az újratelepítés és kivágási támogatás rendszerét - legalább átmenetileg fent kell tartani, és ezen a rendszeren keresztül kell kezelni a versenyképesség és a minőségjavítás ügyeit. Ezt már csak azért is szeretném nyomatékkal hangsúlyozni, mert tudjuk, hogy egy teljes körű liberalizáció, különösen azokban a régiókban, ahol asztali minőségű borelőállítás folyik, azonnali jelentős versenyhátrányt keletkeztet, hiszen a magyar gazdálkodók tőkeereje messze nem olyan, mint mondjuk, az Európai Unión belüli versenytársainké, tehát ezek a kategóriák perceken belül piaci ágon elvándorolnának. Nem akarom jelezni, hogy milyen irányokban, mindenki tudja. Tehát ebből adódóan ezt még nagyon fontos elemnek tekintjük a tárgyalási pozíciók során.
Ami a piaci intézkedéseket illeti, nem tudunk egyetérteni a piaci intézkedések teljes és azonnali megszüntetésével. Úgy gondoljuk, hogy az egyes piaci intézkedéseket egyenként kell mérlegelni, és annak kapcsán lehet a piaci intézkedések rendszerén belül változásokat, változtatásokat elérni. Abban egyetértünk, hogy a lepárlási intézkedésekre fordított támogatások összegét fokozatosan csökkenteni kell, az így felszabaduló forrásokat pedig a szerkezetátalakítás vagy a promóciók támogatásához, illetve a nemzeti borítékok javára kell felhasználni. Ugyanakkor fontosnak tartjuk a melléktermékek ellenőrzött kivonása feltételeinek megőrzését, amely két dolgot jelent egyszerre. Egyik oldalról úgy gondoljuk, indokolt fenntartani a melléktermékek lepárlására vonatkozó játékszabályokat, de egyidejűleg meg kell engedni minden más, az ellenőrzött kivonást biztosító játékszabályokat is. Nyilvánvalóan a következő időszak feladata az, hogy ezeket a magunk részéről mélyebben kidolgozzuk, és megfelelő időben a Bizottság elé vigyük.
Mindenképp fontosnak tartjuk azt az álláspontot, amely arról szól, hogy a szektor támogatottsága összességében nem csökkenhet, és hogy a szektor eddigi támogatásait a szőlőtermelő országok között, méghozzá - és ez megint nagyon fontos, és úgy gondolom, kifejezetten, hangsúlyozottan is magyar érdek - a szőlőterületek arányában kell szétosztani. Ez különösen nem volt; a borítékok képzésénél nagyon fontos szempont kell, hogy legyen. A nemzeti borítékok felhasználásának szabályait úgy kell kialakítani, hogy azok ne a strukturális feleslegek fenntartására adjanak forrásokat, hanem a termelés szerkezetének átalakítására, a piacra jutás feltételeinek javítására és a versenyképesség javítására.
Ebből kifolyólag a vidékfejlesztésre történő átcsoportosítást csak akkor tudjuk igazában minősíteni, ha látszik ennek a konkrét formája, és ha látható az, hogy ez kifejezetten erre, az általam előbb megfogalmazott célra, illetve célokra fordíttatik. Tehát szeretnénk elkerülni, hogy ez feloldódjék - ha egyáltalán ilyesmi lehet. Tehát akkor gondolhatjuk végig a vidékfejlesztésre történő átcsoportosítást, ha látjuk, hogy ez nem oldódik fel a vidékfejlesztési források között. Ez ma még mozgó célpont, tehát nem tudok rá sem "Á"-t, sem "B"-t mondani, mert nem sikerült a Bizottságtól erre nézve információt kapni. Úgy gondolom, ott sincs még végiggondolva.
Ezen kívül közös álláspont van - és nem szeretném most mindegyiket végigsorolni - a borászati eljárások vonatkozásában, közös álláspontot sikerült kialakítanunk a címkézés vonatkozásában. Úgy gondolom, e javaslataink nagyobb része meg is fog tudni élni. Ami most itt a borászati eljárásokban nagy vita, azt már többször mondtam, a cukor, a mustsűrítés ügye. Közös álláspont van abban, hogy erősíteni kell a minőségi borok marketingjére fordított forrásokat, de az eszközrendszert is.
Elnök úr, sokat tudnék még erről beszélni, de azt gondolom, úgy illik, hogy most abbahagyjam, és köszönöm, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen Máhr Andrásnak a kormány - általa jelenleg ismert -álláspontjának az ismertetését. Mielőtt megadnám a szót Horváth Csabának, szeretném jelezni - és majd kérem ehhez a bizottság többségének a véleményét -, hogy az itt elhangzottakhoz természetesen, mint bizottsági tag, értelemszerűen bárki hozzászólhat, de a bizottság egyetértésével a meghívott vendégek is szót kaphatnak. Kérném is őket, hogy amennyiben - akár megerősítő, akár opponáló - vélemény van, ezt ilyen módon, véleményük kifejtésével tegyék meg, hogy ezzel is, mint említettem, a bizottság mai ülése legfőbb céljának azt tartom, hogy ezek a vélemények tisztuljanak, ahogyan helyettes államtitkár úr mondta, iteráljuk a véleményeket. (Dr. Máhr András: Szakállamtitkár.) Köszönöm, már az új rendszerben vagyunk. Elnézést kérek ezért a régebbi időszakra vonatkozó visszaminősítésért, szakállamtitkár úr. Tehát mindezek a vélemények a vita alapján vagy befogadhatók, vagy nem, de, ha lehet, akkor hangozzanak el. Persze, ez nem jelenti azt, hogy most mindenkinek meg kellene ismételni mindenki álláspontját, hogy azzal nagyon egyetért, ezért némi toleranciát is kérek a megszólalóktól, hogy az általuk képviselt leglényegesebb álláspontot, ami esetleg eltér, vagy még nem hangzott el, legyenek szívesek majd képviselni.
Egyben gondolkodási időt is hagyva adnám meg Horvát Csabának a szót.
HORVÁTH CSABA (Hegyközségek Nemzeti Tanácsa): Tisztelt Bizottság! Lelkesen készültem a hozzászólásra, de a technika ördöge megtréfált minket, úgyhogy jelenleg bennem nagyobb a feszültség, mint a projektorban. (Derültség.) Ennek következtében egy kevésbé színes, de lényegesen rövidebb hozzászólásban szeretném a megerősítő véleményt megjelenítni, és mindenképpen csatlakozom a Máhr úr által elmondottakhoz.
Egy-két olyan elemre térnék ki, amit azért fontosnak érzek a helyzet értékelése szempontjából. Az Európai Unió borpiaci súlya mindenki számára ismert. Jelen pillanatban nagyon jelentős, hiszen a világ legnagyobb termelője a maga 170 millió hektoliterével, a szőlőfelületek 45 százaléka azért ebben a termelői csoportban található. Első a borfogyasztásban, 132 millió hektolitert fogyaszt az Európai Unió. A legnagyobb exportáló és a legnagyobb importáló is egyben, tehát minden tekintetben piacvezetőnek tekinthetjük jelen pillanatban.
Azonban, ha nem történnek lépések, akkor ez a pozíció változhat, különös tekintettel a nemzetközi piacon kivívott súlyban, hiszen a harmadik országok évente 2 százalékkal növelik részesedésüket a nemzetközi kereskedelmen belül, és addig, amíg tíz évvel ezelőtt az EU és a harmadik országok kapcsolata, finoman szólva, csendőrpertu jellegű volt - hiszen a harmadik országokból alig érkezett bor az Európai Unióba -, jelen pillanatban majdnem egál a behozatal és a kivitel szintje. Tehát, ha Brüsszel nem hozza meg a szükséges lépéseket, akkor gyakorlatilag tíz éven belül nincs miről beszélni. Ennek következtében a szakma is egészen másként közelíti meg ezeket a dolgokat. Tehát a magyar szőlőtermelő szempontjára lefordítva: Magyarország és az itthoni szőlőtermelők a reform lebonyolításában és a reform megvalósításában érintettek és érdekeltek. Tehát ez az alapállás.
Más kérdés a hogyan tovább, hiszen Brüsszel azért az elmúlt időszakban elég sokszor próbálkozott a borpiaci egyensúly kialakításával. Legutóbb éppen az Agenda 2000 keretében próbálkozott valamiféle borpiaci reformmal, amit annak idején - elnézést a közkeletű kifejezésért, de mezőgazdasági bizottságban lévén - annyira kiheréltek, hogy igazán eredményt nem is tudott hozni, és emiatt ülünk itt még egyszer, és próbáljuk az egészet újból és elölről kezdeni. Elég jelentős, tehát egy 1,2 milliárdos büdzsé elosztásáról van szó, azonban egyet ne felejtsünk el: az európai borpiaci reform és szabályozás nem csak és kizárólag a támogatások elosztásáról és újraosztásáról szól, ennél lényegesen nagyobb a súlya, hiszen magának az egész feltételrendszernek és a tevékenység törvényi szabályozásának a feladata is beleértendő ebbe. Hiszen az európai jogalkotás alapján az ott elfogadott dolgok Magyarországra nézve kötelezőek, még akkor is, ha ránk nézve kellemetlenek. Tehát ezért nemcsak a támogatásra kell ilyenkor ácsingóznunk, hanem igenis azokat a technikai, technológiai szabályozási elemeket is nagyon fontos néznünk, amelyek lehet, hogy bizonyos szemszögből részletkérdésnek tűnnek, holott igazán, mondjuk a működés feltételei például a cukortartalom kiegészítése kapcsán itt vannak elhelyezve, és ezeket a bombákat nem kellene beapplikálni a rendszerünkbe.
Tekintettel arra, hogy a szakállamtitkár úr egy csomó dolgot elmondott, én ezekre nem térek már ki, hiszen maga az egész bizottsági anyag megtalálható az interneten, magyar nyelven olvasható, és ennek a részletes elemzése, illetve részletes ismertetése nem a bizottság feladata. De azért valamelyest a Bizottság bizonytalanságát jelezte az, hogy eleve maga is már négyféle verzióban gondolkodott, és ebből a négyféle verzióból a saját maga által közzétett anyagban már hármat el is utasított, és igazán egyedül a borpiaci szabályozás mélyreható reformjával foglalkozik, és arra kínál egy-, illetve kétlépcsős javaslatokat. Ennek kapcsán itt azért hál' istennek egy sor nagyon fontos egyeztetés történt. Bár Brüsszel fennen hangoztatja, hogy minden piaci szereplővel tárgyalt ennek az anyagnak a kialakításakor, hadd mondjam el szelíd malíciával, hogy a 2006 februári megbeszélésre Magyarországról csak azok a szakmai szervezetek nem kaptak meghívást, amelyek országos hatáskörűek, de szerencsére az ott lévő kollégáink mint hős Julianus barát, meghozták a tatár hírét, és ennek következtében hol EU-parlamenti képviselők összefogásával, hol pedig a minisztérium Szőlő és Bor Termékpálya Bizottságának összefogásával az a fajta szakmai tevékenység megindult, amelynek eredményeként a magyar álláspont körvonalazódik, és úgy hiszem, nem állunk messze attól, hogy ezt véglegesíteni lehet, és el lehet fogadni. Azt hiszem, hogy a brüsszeli reform értékelése talán azon kevés szakmai kérdések egyike, ahol viszonylag szakmai konszenzus tapasztalható. Egy-egy részletkérdésben lehet, hogy vannak még különbségek, de összességében mindezidáig nem nagyon találtunk kivetnivalót.
Számunkra nagyon fontos a szerkezetátalakítás megerősítése, hiszen ne feledjük el, a szőlő és bor termékpályára érkező EU-s támogatások kétharmad része a szerkezetátalakítási program keretében jut el a termelőkhöz. Úgy hisszük, hogy azt a folyamatot, amit az olaszok és a spanyolok 15 évvel ezelőtt megléptek, nekünk most kell meglépni, és ehhez a forrásokra mindenképpen szükségünk van. Jelenleg is feszült a helyzet a szerkezetátalakítás kapcsán, hiszen Magyarország minden évben túligényli és a jelentkezők egy jelentős részét forráshiány miatt el kell utasítani a szerkezetátalakítási programban. De a támogatások egy része már egészen jól eljut a támberendezés kialakításához, de az ültetvényekhez nem jut annyi, amennyire szükség lenne, tehát itt további forrásbevonásra lenne szükség.
Nyilvánvaló, hogy a lepárlással kapcsolatban mindenki ismeri a magyar helyzetet. Mi nem tartozunk a lepárló országok közé. Ezzel együtt azt hiszem, hogy a szakmai tisztesség azt mondja, hogy azokat az országokat sem szabad olyan helyzetbe hozni, hogy az egyik pillanatról a másikra végzünk drasztikus változtatást, de mindenképpen át kell gondolni a lepárlást, hiszen ez a legnagyobb tényező a borbüdzsén belül, és ezt ésszerűen kell felhasználni. Biztos, hogy a valódi krízis esetében kell élni krízislepárlással, de nem tartjuk jónak, hogy mondjuk az alkoholpiac ellátását szolgáló lepárlást támogatni kellene vagy támogatni kellene azokat a spanyol törekvéseket, például, mint La Mancha vidékén, ahol éves szinten, függetlenül az évjárattól, 5-7 millió hektoliter bor lepárlására adnak be igényt minden évben. Ebben lehetne ésszerűsíteni, de azért ne feledkezzünk el arról, hogy a déli országokat sem kell teljes mértékig lehetetlen helyzetbe hozni, meg magunkat sem, mert lehet, hogy később korlátozott mértékben nekünk is lehet szükségünk erre.
A nemzeti boríték jó ötlet, tehát mi nagyon mellette lennénk, hogy egy kicsit elkülönítve jelenjenek meg a támogatási igényeink, és nagyon mellette lennénk, hogy a kivágást valóban nemzeti hatáskörben valósítsuk meg, mert ezek a nagy kivágási programok semmit nem oldanak meg. Brüsszel egy ilyen kivágási programon már túl van, majdnem egymillió hektárral csökkentette ültetvényfelületét, és az eredmény semmi, hiszen a borpiac gyakorlatilag semmivel sem könnyebbedett az elmúlt helyzetben, és ez a 400 ezer hektáros program is csak matematikailag jó megoldás, mert nem kizárt, hogy a harmadik országok ugyanabban az ütemben maguk telepítik el az ültetvényeket, és a borpiac egy literrel nem fog csökkenni ennek következtében. Nem is beszélve arról, hogy a megpendített támogatási konstrukció egyedül a közép- és kelet-európai országokban tűnik sármos dolognak. Vélem, hogy ott, ahol a strukturális feleslegek keletkeznek, Olaszországban, Franciaországban, senki nem fog a kivágás lehetőségével élni. Tehát gyakorlatilag azt érnénk el Brüsszel javaslata szerint, hogy azokból az országokból tüntetnék el a szőlő-borkultúrát, ahol nem is a felesleg képződik. Tehát ennek megfelelően azt hiszem, a magyar álláspontból jól levezethető az ezzel kapcsolatos ellenérzésünk. Végre felállítottuk a telepítési jogok kézbentartását, és végre a termelési potenciált szabályozni lehetne, kár lenne ezt egyik pillanatról a másikra a lovak közé dobni. Nem is beszélve megint arról, hogy a versenypozíció nem Magyarország érdekét szolgálja ebben, mert nem lenne jó, ha a Magyarországon szerzett újratelepítési joggal mondjuk külföldön telepítenének szőlőt, vagy egyáltalán megszűnne ez a fajta korlátozás. Jelenleg nem vagyunk felkészülve egy teljesen szabad verseny helyzetére. Ennek az értékeit meg kellene őrizni.
A korábbi magyar álláspontban nem domborítottuk ki annyira markánsan, de egyre inkább a felszínre tört, hogy a mustjavítás tervezett korlátozása az északi országok számára elfogadhatatlan. Magyarországot annak idején, amikor besorolták ebbe a zónaövezetbe, nagyon gyönyörűen, tudományos munkákkal ki volt dolgozva, hogy miért kell a must cukortartalmának kiegészítésével évente élni, és nagyon jó dolog, hogy most a támogatás révén olcsóbb a mustsűrítmény és a finomított mustsűrítmény, de ha ez a támogatás eltűnik, uraim, 30 százalékos versenyhátrányt fogunk elszenvedni. Nem véletlen, hogy ezt egyszerűen nem lehet kigazdálkodni ezekben az országokban. Ez a brüsszeli javaslatok azon eleme, amelyeken - azt hiszem - nem lehet gondolkodni, mert nincs min. Miként nem szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy a harmadik országokból származó szőlő és bor az európai borkereskedelem vérkeringésébe kerüljön, és utána, mint Európai Unióból származó termék jelenjen meg. Ez megint nem Magyarország, és nem a szőlőtermelők érdeke. Tehát úgy érzem, ezeket el kell felejteni.
Nagyon fontos elem, és ez talán az egész brüsszeli anyag legfontosabb hibája, hogy Brüsszel még mindig azt hiszi, hogy önkorlátozással a piacot is szabályozza. Az önkorlátozással jelenleg csak magunkat hozzuk versenyhátrányba, ennek következtében például a technikai-technológiai területen biztosan egyfajta harmonizációt kell követni. Azokat az eszközöket és azokat a technikai-technológiai eredményeket, amelyeket Ausztráliában és Chilében alkalmaznak, Magyarországon miért kell tiltani, ha egyébként a borkészítés alapelveivel nem ellenkezik. Más kérdés, hogy azonos fogalmakat is kellene teremteni. Mert nagyon finoman megfogalmazva, jelenleg a bor szó alatt a borpiacon van egyszer a természetes szőlőből készült, az európai normák szerint készült termék, van egyszer a jövedéki nómenklatúra szerint köztes alkoholtermék, amikor mindenféle más gyümölcs levével házasítva is forgalomba hozható, és borként kerülhet a nemzetközi piacra, és forgalomban van a jelenlegi hatályos jogszabályok szerint hamisítványnak tekintendő termék is, ugyanazon a termékpályán. Tehát nekünk az lenne az érdekünk, hogy egységes fogalmi rendszer alakuljon ki, ugyanazt értsük ezeken a dolgokon.
Végül, nem szorosan ehhez a termékkörhöz tartozik, de azért a környezetkímélő termesztéssel Magyarországon sajnos, miután jelentős nemzeti önrészt kell hozzá tenni, nem tudunk élni. Ugyanakkor más versenytársaink pedig gyönyörűen megélnek, kvázi ennek a biztonságából, és mellette a szőlőért kapott pénz "extraprofit" számukra. Tehát, amikor ezekről a dolgokról gondolkodunk, akkor egy kicsit a háttérben ezt a témakört is meg kellene jeleníteni, és valahol hozzá kellene kapcsolni. Itt nem a magyar költségvetés terheit szeretném növelni, hanem inkább javasolnám, hogy ebből a forrásrendszerből valamennyit folyassunk át ebbe az irányba, hogy ebben kicsit jobban meg tudjuk jeleníteni.
A bormegnevezésekkel kapcsolatban nyilvánvaló, hogy a bormegnevezések egy része a fogyasztók számára kusza, kezelhetetlen. Itt valóban lehet egyszerűsíteni, viszont szegmentált megközelítés kellene, de az eredetvédelmet és a védett eredetű termékeket nem kellene belemosni ebbe. Nem véletlen, hogy ausztrál barátaink előszeretettel próbálnak meg Tokaji néven terméket forgalmazni. Tehát van ebben valami ráció, azt ne dobjuk ki. De abban a termékkörben, ahol ennek nincs jelentősége, ott viszont úgy gondoljuk, hogy semmi sem akadályozza a racionalizálást.
Végül, de nem utolsó sorban a promóció növelésével kapcsolatban teljes az egyetértésünk Brüsszellel, és teljesen mögöttük állunk. Ha megnézzük a kínálatot, akkor ebben vannak olyan javaslatok, amelyekhez fel tudunk zárkózni, egyet tudunk érteni, és örülünk neki, vannak olyan javaslatok, amelyekről azt tudjuk mondani, hogy tárgyalási alap, finomítsuk, és vannak olyan javaslatok, amelyeknek el kell tűnniük, mert Magyarország számára elfogadhatatlanok. Az, hogy eddig nagyszerűen egyeztettünk, csodálatosan jó dolog, és ez dicsérete mindazoknak, akik ebben részt vettek, de nem dőlhetünk hátra, hogy itt van a Kánaán. Mert úgy látjuk, hogy Brüsszel nem igazán fogadókész ezeknek a javaslatoknak a kezelésére. Tehát eddig nem szórt hamut a fejére, és nem tépte meg a ruháját, hogy tényleg, ezt nem úgy gondoltuk, ahogyan kellene, hanem nyakasan és mereven kiáll mellette - hiszen elkötelezettségeket vállalt a nemzetközi kereskedelmi egyezményekben -, és ennek a borpiaci reformnak titkolt, ámde nyilvánvaló célja, hogy ezeket az egyezményeket próbálja legitimálni a saját jogrendszere révén. Úgy gondolta, hogy kisebb az ellenállás a termelők oldaláról, mintha ezeknek mondjuk, az újratárgyalását vagy finomítását kellene kezdeni. Tehát érthető Brüsszel ellenállása.
Azt kérem a továbbiakban is, hogy ezeknek a magyar érdekeknek a megjelenítésében az a harcosság, az a szakmaiság jelenjen meg, amely eddig is megjelent. Hiszen a borpiaci reform kapcsán hadd mondjam örömmel, hogy nem volt az, mint egyébként az EU-csatlakozás kapcsán, amikor néha azt éreztük, hogy az adminisztráció inkább Brüsszelnek akar megfelelni, mint a magyar érdekeknek. Ez most másként van, és ehhez mi szeretnénk felzárkózni, hátteret adni a szakma képviselőinek, akik Brüsszelben vívják ezt a csatát. Azt hiszem, a szakma idáig korrekt volt, hiszen nem voltak kiszólások, amikor bizonyos témákban moratóriumot hirdettünk a nyilatkozatokra, mert a magyar érdekek úgy kívánták, ezt megtartottuk, ebben később is így kívánunk eljárni.
Még egy nagyon fontos a végére, tehát zárszóként: Magyarország nem a reformot utasítja el, hanem annak egyes, a magyar érdekeknek nem megfelelő elemeit, és nem biztos, hogy nekünk kell kiállnunk, és lengyel mintára halomra lövetni magunkat Brüsszel előtt, hanem meg kell találnunk azokat az érdekcsoportokat, amelyeknek a programjába beilleszthetők a magyar érdekek. Ebben kell az a típusú egyeztetés, itt kell egy karmester, aki ezt vezényli, a szólamokat kiosztja. Bízom benne, hogy Magyarország végül is nem vesztese, hanem valamilyen szempontból haszonélvezője lehet ennek a reformnak.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen én is. Szakállamtitkár úr jelezte, hogy talán nem vagyunk még semmivel sem elkésve, és ismertette az időzítést. Talán nem, de tudjuk, hogy diplomácia, egyeztetés, erőgyűjtés, stratégiai partner keresése tekintetében ez nem túl hosszú idő 2006 decembere, mert utána 2007-ben a törvény-előkészítési szakaszba fordul az előterjesztés, és 2008. januártól augusztusig várható az életbeléptetése. Mindenképp az augusztusi időpont előtt, ahogy jelenleg ismerjük az elképzelést. Ebből a szempontból viszont a beavatkozási lehetőség mégiscsak a 2006. júniustól decemberig tartó időszak, és ebben a tekintetben szeretnénk - remélem, többen vagyunk -, hogy a közös képviselet minél markánsabban kerüljön megfogalmazásra, különösen abban a tekintetben, amit Horváth Csaba említett: az Unió mozgástere, a WTO felé való kötelezettség, amivel történetesen személyesen nem egyet, hogy miért kellett ilyen kötelezettséget vállalni. Ebben az USA szerepe rendkívül érdekes, ahogyan mozog, és a kötelezettség meg az Unió nyakán marad, és ezt próbáljuk most kicsit lefordítani.
Herbály Imre alelnök úr azt javasolta - én ezzel egyetértek -, hogy a mostani két előadás után adjunk lehetőséget meghívott vendégeinknek is esetleges megszólalásra, ha ezt igénylik, és utána adnánk lehetőséget a bizottsági tagoknak, amennyiben van hozzászóló a meghívott vendégek részéről. (Jelzésre.) Igen.
A szakállamtitkár úr mellett van szék és szabad mikrofon, aki jelentkezik - megpróbáljuk nyomon követni a titkárság segítségével is -, kérem, jelezze, kinek a képviseletében szól hozzá.
Köszönöm.
KOCZKA ZOLTÁN (Cukor Terméktanács): Koczka Zoltán vagyok, a Cukor Terméktanács részéről. Itt a cukor is többször elhangzott olyan szempontból, hogy mi voltunk az első olyan ágazat, amelynél az EU-csatlakozást követően a reformfolyamat lezajlott. Csak egy-két mondatban szeretném a tapasztalatainkat megosztani a résztvevőkkel.
Az egyes számú tapasztalat az, hogy kőkemény tárgyalásokra kell felkészülni. Elhangzott, hogy a Bizottság nagyon eltökélt, és ezt többszörösen aláhúznám. Tehát azokon az induló feltételeken, amelyeket megjelentetett a cukorreform kapcsán, nagyon nehezen sikerült, és csak kismértékű módosításokat elérni, kismértékben sikerült puhítani. Csak egy ilyen induló feltételt említenék. Például a Bizottság azt tűzte ki, hogy a cukor intézményes ára 39 százalékkal csökkenjen. Hiába képviselte Magyarország több tagországgal együtt hosszú időn keresztül a 25 százalékos csökkentést, végül 36 százalékos csökkentést sikerült csak elérni, tehát egy 3 százalékpontos csökkentést, ami egy nagyon kemény feltétel, amely a jövőben meghatározza az életünket.
A második ilyen tapasztalat az, hogy tényleg nagyon fontos az államigazgatással való együttműködés. Tehát a mi esetünkben tényleg azt kell mondanom, példaértékű, hogy a szakma egyöntetű volt, egyhangú volt, és az államigazgatással sikerült a magyar álláspontot lépésről lépésre finomítani. Az a taktika igazolta magát, hogy ne sodródjunk, hanem elejétől végéig, tehát még az utolsó tárgyalási fordulóban is Magyarország részt vegyen és hallassa hangját.
Az utolsó tárgyalási fordulóval kapcsolatban még egyet mindenképpen kihangsúlyoznék, hogy mindenképpen legyen a tarsolyunkban olyan elképzelés, összegszerű projekt, amit úgymond a végső kompromisszum érdekében Magyarország kér. El is olvasható a cukorrendtartásban, ahol tételszerűen fel vannak sorolva olyan országok, mint Olaszország, Ausztria és még sorolhatnám, amelyek egész komoly árat kértek a szavazatukért, és több millió euróhoz jutottak, és konkrétan nevesítve is van, hogy milyen projekteket kérnek akár a szerkezetalakítás végrehajtásához. Tehát ajánlom, hogy erre feltétlenül készüljünk fel. Tehát a tarsolyunkban legyen ilyen.
A Bizottság nagyon ügyesen kezelte a tagállamokat, tehát nagyon ügyesen elérte a minősített többséget az utolsó fordulóban, és ahogy azt érezte, hogy megvan, abban a pillanatban le is ütötte, hogy kész, cukorreform elfogadva. Tehát nagyon fontos az a lobbizás, az a csoportmunka, ami itt elhangzott, amit a Csaba is javasolt, hogy mindenképpen szövetségeseket keressünk, tehát keressük meg, hogy mely kérdésekben mely országokkal tudunk együttműködni annak érdekében, hogy puhítani tudjuk a Bizottság induló álláspontját. Arra hívnám fel a figyelmet, hogy nagyon nehéz munka puhítani és valamennyit elérni, hiszen nagyon eltökéltek.
A cukor esetében ugyanúgy a nemzetközi megállapodásokkal volt előkészítve, és ez volt a legfontosabb külső érv, amelyre hivatkozott, hogy uraim, adott a helyzet, piacot megnyitottuk, 2009-től úgymond dől be a cukor, fel kell készülni. Tehát itt szinte majdnem egy kényszerpályára teszi az ágazatot, egy adott helyzetet vázol fel a Bizottság.
Köszönöm szépen, ezt szerettem volna megosztani önökkel.
ELNÖK: A következő jelentkező Botos Ernő Péter.
BOTOS ERNŐ PÉTER (Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Kedves Kollégák! Egy rövid kiegészítést szeretnék tenni, ami nem opponálás, mert a magyar álláspontban szövegszerűen is benne volt, amit mondani akarok - a Csaba is érintette -, de úgy gondolom, hogy koncepcionális kérdés, és sok mindenre megoldást adhat.
Nevezetesen véleményem szerint azt kellene elérni, hogy a technológiai kérdésekben az EU szintjén csak keretszabályozás történjen, tehát ne paramétereket szabályozzanak cukorhozzáadással, musttal, savval történően, hanem a bor fogalmának a szélső értékeit állapítsák meg, ezt a borfogalmat viszont a harmadik országokkal szemben is érvényesítsük, és nemzeti szinten történjen a technológiai szabályozás, amely aztán a borkategóriákat az adott ökológiának és az adott ország piaci érdekeinek megfelelően kialakítja.
Azt gondolom, hogy ha az EU-s borreformról beszélünk, akkor elsősorban a reform arra kell vonatkozzon, hogy egy más irányítási rendszer alakuljon ki. Ha Brüsszel fenntartja a jogot, hogy változatlanul paramétereket állapít meg zónákhoz, térségekhez, borvidékekhez kötötten, akkor a rendszer megmarad abban a rugalmatlanságában, amelyben jelen pillanatban van. Tehát itt nemcsak paraméterekről, hanem a kétszintű rendszernek egy más hangsúllyal történő kialakításáról kellene beszélni, mint ahogy Máhr András szakállamtitkár úr említette, a pénzügyi kérdésekben is több dolognak a nemzeti borítékba, nemzeti szintre kell jönnie. Ugyanez vonatkozik a bortechnológiai és borkategóriai szabályozási kérdésekre is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További jelentkező Tarné Mágori Rózsa.
Tarné Mágori Rózsa hozzászólása
TARNÉ MÁGORI RÓZSA (Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács; Aranykapu Zrt.): Köszönöm, elnök úr. A Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács képviseletében jöttem, és külön köszönöm, hogy mint a borpiaci intézkedésekben résztvevő legnagyobb lepárló üzem, az Aranykapu Zrt. is meghívást kapott.
Gyakorlatilag száz százalékban támogatjuk a szakállamtitkár úr által vázolt kormányálláspontot, annak nyilvánvalóan csak a lepárlási részeivel vagyunk kapcsolatban, tehát csak arról tudok véleményt nyilvánítani.
A reformtervezet igen nagy hibájának tartottuk, hogy a lepárlást egyetlen szó, kifejezés alatt említette, miközben itt négy lepárlási intézkedésről beszélünk: három borlepárlási, és teljesen külön a melléktermék-lepárlási intézkedésről. Ezek egymástól teljesen elkülönülő, céljukban, eszközrendszerükben teljesen különböző intézkedések, nagyon nagy hiba ezeket együtt kezelni, és egyformán véleményt alkotni róluk. Magyarország számára, a magyar borgazdaság számára megközelítőleg sem azonos ezek fontossága. Magyarország, ahogy Horváth úr mondta, gyakorlatilag nem borlepárló ország.
A három borpiaci intézkedésből a kettős hasznosítású fajták borainak lepárlását Magyarország mindeddig nem alkalmazta. Nem történt ilyen lepárlás Magyarországon. A krízislepárlásra és a szeszesitalpiac ellátását szolgáló borlepárlásra összesen 100 ezer hektoliter alatti beszállítás történt, tehát gyakorlatilag a magyar bortermelők nem élnek vissza ezzel a lehetőséggel. Ennek kapcsán az a véleményünk, hogy nem megszüntetni kellene ezeket az intézkedéseket, hanem korlátozni, csökkenteni, valamilyen kvótához kötni. Valóban túlzásnak tartjuk azt, hogy vannak országok, akik évente és országonként millió hektolitereket párolnak le, miközben a magyar bortermelők néhány 10 ezer hektolitereket. Szükségtelennek tartjuk a megszüntetését.
De nem ez a kérdés az igazán fontos számunkra, a magyar borgazdaság számára. A melléktermék-lepárlást tartjuk nagyon fontosnak. Azt gondoljuk, hogy a borászati melléktermékek ellenőrzött kivonása sarokpontja, alappillére a bor minőségvédelmének, nevezzük nevén: a borhamisítás elleni küzdelemnek, a borhamisítás megelőzésének, megakadályozásának. Ekkor hangsúlyozottan ellenőrzött kivonást mondok. Azt gondolom, hogy ez nagyon fontos. A kivonási módok közül ma technológia, működő üzem csak a lepárlásra van. Ezért mondjuk azt, hogy ma a borászati melléktermékek lepárlása egy fontos dolog, amit nagyon nagy kár lenne, a magyar borminőségre nézve nagyon aggályos lenne megszüntetni, illetve a jelenlegi játékszabályait - ahogy szakállamtitkár fogalmazott - alapjaiban megváltoztatni. Emellett természetesen támogatandó minden más kialakuló technológia, a melléktermékek kivonásának minden más ellenőrizhető és valóban ellenőrzött módszere. Ebben is egyetértünk a szakállamtitkár úrral, hiszen sok olyan területen sok olyan tétel és jelentős mennyiség kivonását oldanák meg ezek az egyéb technológiák, amelyeket ma a lepárló rendszer nem tud kezelni.
Azt kérjük önöktől - és ebben támogatjuk a véleményüket -, hogy ezeket a lepárlási intézkedéseket ne mossuk össze, kezeljük külön; a melléktermék-lepárláshoz, amennyiben lehetséges, ragaszkodjunk a jelenlegi játékszabályok szerint, és a borlepárlást, ahogy említettem, talán nem megszüntetni, hanem értelmesen csökkenteni, értelmes keretek közé szorítva jó lenne folytatni, hiszen egyfajta szelepet, egyfajta csatornát jelent azért a borgazdaság számára.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Oreskó Imre, parancsolj!
ORESKÓ IMRE (Kunsági Borvidék Hegyközségi Tanácsa): Tisztelt Elnökség! Tisztelt Jelenlévők! Tisztelt Elnök Úr! Részben a Kunsági Borvidék Hegyközségi Tanácsa részben, részben a Szőlő - Bor Termelői Csoportok Országos Szövetsége képviseletében szeretnék egy-két gondolatot elmondani, az utóbbival kezdeném.
Lehet, hogy a jelenlévőknek a "termelői csoport" valami új fogalom, de ezekre a termékpályás szervezetekre jobban oda kellene figyelni. Hiszen Nyugat-Európában az integráció, a termelői kör több mint 80 százaléka így működik. Más kérdés, hogy e mögött 50-100 éves történelmi múlt van, nagyon jól szervezetten csinálják. Nálunk 2003-tól indulhatott be ez a szerveződés, jelenleg tíz államilag elismert, és tizenegy előzetesen elismert szervezet van az országban. Az ágazatban tizenhat éve megszűnt az integráció, különvált az alapanyag-termelés és a borászkodás, tehát valahol az érdekek is ütköznek. Ezek a szerveződések tudnák az alapanyag, a feldolgozás, az értékesítés koordinációjával biztosítani, garantálni a versenyképességet az ágazatnál. Mögöttük körülbelül tízezer hektáros terület van, tehát nem kis képviseletről van szó. Amit itt mindenképpen kérni szeretnék, hogy azok a lehetőségek, amelyek az Unión belül is biztosítva vannak a különféle beruházásokhoz, azok a támogatások itt is elnyerhetők legyenek. Ez az egyik.
A másik, borvidéki oldalról megközelítve a kérdést: a biológiai alapok elöregedtek, ez nemcsak a Kunsági Borvidékre, a legnagyobb borvidéki területre - az összterület 40 százalékára - mondható el, hanem szinte országos gond és probléma. Tehát kérnénk a bizottságot, hogy a szerkezetátalakításra koncentráljon, mert egyébként nem tudjuk behozni azt a versenyhátrányt, amellyel a szomszédos országokkal együtt rendelkezünk. Tehát azzal a 15 éves szerkezetátalakítással, amelyet az olaszok, a franciák és a többiek végigvittek a teljes ültetvénynél - a betakarítással, a gépi műveléssel -, igen komoly megtakarításokat tudnak elérni. Mi pedig ott tartunk, hogy vagy ott maradnak az ültetvények, részben azáltal, hogyha támogatott kivágás, akkor azért kerül ki a művelt részből az a szőlőkultúra, vagy pedig annyira gazdaságtalan már, hogy egyébként is ott fogják hagyni a termelők.
A harmadik nagyon lényeges kérdés: próbáljuk meg az ágazatot, a szakmát egységesen... Tehát, ha a magyar borról beszélünk, akkor ne hangozzon el olyan, hogy esetleg a kunságinál, az alföldinél jöhetne szóba ez a támogatott kivágás, az ültetvénycsökkentés. Ennek a szociális és egyéb hatásairól hadd ne beszéljek, ez már elhangzott. Azt is nagyon jól tudjuk, hogyha leradírozzuk ezt a borvidéket, akkor azzal a többi borvidék gondja, problémája nem fog megoldódni. Azt kell erőltetni, hogy az ágazat letisztuljon, és az országos gondot, problémát, ami az egész rákfenéje, azt kell megoldani. Csak egy konkrét példát említek. Az olyan játékok, amelyek a nagykereknél, multiknál vannak: a számla nélküli forgalom legalizálása, amely sajnos a tisztességes borászatokat is rossz irányba viszi el.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További jelentkező van-e. (Jelzésre.) Igen, Kamocsay Ákos!
KAMOCSAY ÁKOS (Hegyközségek Nemzeti Tanácsa): Tisztelettel köszöntöm a jelenlévőket, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa alelnökeként vagyok itt. Azt gondolom, tulajdonképpen Horváth Csaba főtitkár úr és a szakállamtitkár úr tökéletesen összefoglalta azokat a problémákat, amelyeket a reformjavaslat felvetett, és a szakma álláspontját is nagyon helyesen összegezték. Tulajdonképpen csak egy-két dologhoz szeretnék - alátámasztás jelleggel - hozzászólni.
Mindenki azt mondja, hogy az európai borreformra azért van szükség, hogy az európai bor versenyképességét fokozzuk, és úgy gondolom, a borreform-javaslat az európai bor versenyképességét nagyon sok tekintetben nem fokozza, hanem csökkenti. Gondolok például arra, hogy a különböző borászati eljárások tekintetében szigorításokat akar bevezetni - hadd ne soroljam, hogy melyeket, több dologról is szó volt - egy olyan borpiaccal szemben, ahol ez a tétel tulajdonképpen teljesen liberalizált. Nem gondolom, hogy egy ausztrál, új-zélandi - általában újvilági - borászatokkal, ahol nagyon sok mindent, sok olyan dolgot is megengednek, amelyeket szakmailag abszolút helytelennek tartok és nem támogatnék bevezetni, és ugyanakkor mi itt tiltunk, akkor úgy gondolom, nem a versenyképességünket javítjuk, hanem csökkentjük. Ilyen például a cukrozás eltörlése, amely abszolút lehetetlenné, tehetetlenné tenné a magyar borászatot.
Nagyon szeretném kihangsúlyozni - a kolleganő említette - a melléktermék lepárlását. Nagyon meg kellene gondolni, mert egyetértek az ellenőrzés melletti kivonással - bizonyos mértékig -, de amennyiben ezt szabadjára hagynánk, akkor rengeteg környezetvédelmi problémát vetne fel, amivel abszolút számolni kell. Ha ezzel nem számolunk, akkor a későbbiekben ez is nagyon nagymértékben rontaná a borászati ágazat versenyképességét.
Azt nem tudom megítélni, mennyire vagyunk időben vagy elkésve. Azt gondolom, inkább az utolsó pillanatokban vagyunk azzal, hogy a saját álláspontunkat - amelyet példaértékűnek látok, hogy a szakma pillanatnyilag egy csomó dologban abszolút egységesen foglal állást, megértette és látja a saját érdekeit, ezek ma itt nagyon jól felsorolásra kerültek, és úgy gondolom, nagyon sok vita ezekben nem is lehet - megfogalmazzuk. Innentől kezdve azon múlik, hogyan fogjuk tudni képviselni az érdekeinket, kivel tudunk szövetségre lépni az érdekeink érvényesítését illetően. Azt hiszem, ez most olyan pillanat, hogy ha ezt most jól csináljuk, akkor a szakmának előnyt tudunk ebből kovácsolni, ha rosszul, akár szélsőséges helyzet is előállhat ebben a szakmában.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászóló van-e? (Jelzésre.) Parancsoljon, kérem, a nevét és a szervezetet bemondani.
DR. NYILAS JÁNOS (Mátrai Hegyközségi Tanács): Nyilas János vagyok, a Mátrai Hegyközségi tanács képviseletében.
Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Kollegák! Nagyon érdekes a tájékoztató és a véleménynyilvánítás is, és nem egyértelműen csendül - és nem is csendülhet - ki, hogy most mi konkrétan melyik irányba is haladunk: az európai reform támogatása, vagy pedig bizonyos megszokásnak megfelelően, hogy jobb az állóvíz, ne változtassunk rajta. Én, és mi a borvidéken inkább azt képviseljük, hogy az európai reform kezdeményezése helyes, jó, és annak szellemében kell nekünk is kicsit átgondolnunk saját tevékenységünket, hogy valójában mi az, ami számunkra megfelelő, kedvező és mi az, ami kevésbé felel meg számunkra.
Nos, a reformról. Természetes, hogy mindig vannak ellenvélemények is, hát, nem is lenne reform, ha egy az egyben elfogadnánk, mert akkor majd csak kis kiigazításról beszélnénk. Nem szeretném nagyon sokáig húzni az időt, de azért két-három dologra szeretnék rávilágítani, vagy utalni arra, hogy mi többé-kevésbé melyik oldalon, mit is képviselünk.
Tehát, úgy ítéljük meg, hogy az európai biztos kezdeményezése a reformra, igenis alapja lehet, és szükséges az Európai Unión belül végrehajtani ezt a reformot. Itt elhangzott egy pár adat. Kollegák! Azért oda kell figyelni! Ha tetszik, ha nem, ha el tudjuk fogadni, ha nem, ha bedugjuk a fejünket a homokba, ha nem, azért látni kell: 160-180 millió hektó bor termeléséről beszélünk az Európai Unión belül, ebből évente 18-22 millió hektó kerül lepárlásra, ez átlagban - több év átlagában - 1,2 milliárd euróba kerül. Mennyi kerül ebből Magyarországra? Jóformán semmi, nulla. És akkor mi most próbálunk beállni természetesen a három nagy mögé, aki a 82 százalékát képviseli, a lepárlásnak is meg mindennek, és akkor nem akarjuk támogatni azt a reformkezdeményezést, ami megítélésem szerint a magyar borágazat helyzetét bizonyos szintig javítaná. Tehát, hogy ebből az 1,2 milliárdból nagyon sok kerülhetne. Van itt nagyon sok kedvező felvetés, megfogalmazás az EU-reformkezdeményezésben, a piaci szabályozás vagy hasonló, vagy a piacra jutás lehetősége. Azért itt el kellene gondolkodni, ha ez a krízislepárlásos támogatás megszűnne - az Európai Unió azt mondja, hogy 900 eurót hektáronként adna a termelőknek. El kell gondolkodni. Ha 900 eurót kapnánk, az ma durván 250 ezer forint. Kérem szépen, a szőlőtermelők bizonytalansága megszűnhetne, mert csak 100 mázsás és 40 forintos szőlővel számolva már 600-700 ezer forinthoz juthatnak, tehát az önköltség felett itt nagyon kis pénz maradhatna náluk. Tehát elégedettebbek lennének, biztosabb alapot teremtene a borászatokban.
A másik. Számoljunk ugyanebből a számból kiindulva, mert természetesen itt megvonások is sorra kerülnének. A borászatok is versenyképesek lehetnének még azokkal a dél-európai borokkal is, amelyek 70 forint körül kerülnek a magyar piacra, mert abban a pillanatban a szőlőtermelő nem vitatkozna vagy nemcsak a borászatokat próbálná vádolni azzal, hogy milyen olcsón veszik fel, mert 40 forintos szőlőből igenis már lehet a 70-80 forintos piacon versenyképes terméket előállítani. El kell gondolkodni, és nem magyar szokásnak megfelelően, hogy utasítsuk el, utasítsuk el, mert. Át kell ezeket gondolni.
Kivágás. Szintén egyetértek Horváth Csabával, amikor azt mondja, hogy ne vonuljunk vissza, mert akkor jönnek kívülről. Na és ha nem vonulunk vissza, akkor nem jöhetnek kívülről? Gyakorlatilag az a lényege, most ha igaz ezzel a számítással, körülbelül 10-11 százalékos túltermelés van, tehát a szőlőterületből ezért kellene kivágni ezt a 400 ezer hektárt. Természetesen nagyon sok mindent meg kell fogalmazni a nemzeti csomagban. A nemzeti csomagba bele lehet tenni, és ezt nem is zárja ki az európai reformkezdeményezés sem. És a kivágásra, igen, ha tetszik, ha nem tetszik, szükség van; szükség van arra az Európai Unión belül, hogy ez az 1,2 milliárd forint ne vesszen el, és ezen belül minket azért csak a nemzeti csomag érdekel.
Sokféleképpen lehet, lehet területarányosan, de gyakorlatilag nagyon egyszerű volna a helyzet. Az elmúlt öt évben történő lepárlás arányában vágják ki az országban ezt a területet, és már meg is van, pontosan azok a borok, amik miatt ismételten panaszkodunk, és azt mondjuk, nem vagyunk versenyképesek, ezek nem kerülnének be az országba. Mert mit csinálnak ma a borászatok? Amit az üzleti érdekük megkövetel, ha nem tudok negyven vagy negyvenegynéhány forintért szőlőt vásárolni, akkor vásárlok kicsit drágábban, utána behozzák 70-75 forintért, a telepen engedik le ezt a bort, azzal házasítok, nem is hamisítvány meg egyéb. Nagyon jó lenne, ha erre odafigyelnénk, és nem vetnénk el.
A másik dolog. Az Európai Unió reformjavaslata nem kötelezően írja elő ezt a csökkentést, hanem mint lehetőséget felemelt támogatással. Azért volna Magyarországon is olyan terület, amit ki kellene vágni, nem biztos, hogy 90 ezer hektár körülinek kell lenni Magyarországon az ágazatban működőknek, ha tetszik, ha nem. A másik dolog, hogy bizonyos gyengébb ültetvényektől megszabadulnánk, illetve azoknak a szőlőtermelőknek, akiknek vagy koruknál, vagy egészségi állapotuknál, vagy éppen az eredményesség szempontjából nehezükre esik a szőlőtermelés, megadhatnánk a tisztes visszavonulás lehetőségét. Nem szabad itt annyira - elnézést! - negatívan állni ehhez a javaslathoz. Ha tetszik, ha nem, tény - és az elnök úrnak tetszett a bevezető mondata, hogy ki fog ezért lobbizni az Európai Unión belül. Mert természetesen, hogy a három nagy a spanyol, francia, olasz, aki a 82 százalékot képviseli, igaz, hogy a portugálok is feliratkoztak a 3 százalékukkal, így már 85 százalékot képviselnek, de nem tudom, hogy történik az EU-n belül a szavazás, azért ott csak 25 tagállam van, és azért a magyar érdekeket kellene bizony képviselni. Nem szeretném húzni az időt, mert nagyon sokat tudnék és szeretnék róla beszélni.
A melléktermék megsemmisítése. Valójában nemcsak környezetvédelmi, nemcsak anyagi jellegű, de azért külön lehet választani a melléktermékek megsemmisítését, külön kell választani igenis a borseprőt és egyebeket a lepárlástól, de azért a szőlőtörköly ellenőrzött és szakszerű megsemmisítésére lehetőséget kellene teremteni.
Nagyon érdekes, ha beszélünk és vitatkozni akarunk, ez az úgynevezett javítás, amit itt többféleképpen cukor felől, sűrítmény felől, más irányból is próbáltunk megközelíteni. Meg lehet ezt közelíteni szabadabban is, és ismételten mondom, ha jól olvasgattam ezt az európai uniós reformjavaslatot, nem zárja ő ki - egyszer átmeneti időt ad, másodszor nem zárja ki, azzal a variációval, hogy a déli körzetben egy fokkal, az északi körzetben, ahová mi is tartozunk, két fokkal megengedi. Lehet ezen simítani, csak egy nagyon szépen ehhez illeszkedő nemzeti csomagot kell összeállítani, és ebben kellene tényleg nagyon összedugni a fejünket, és nem egymás ellenében tenni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen a hozzászólást. Lehet, hogy vitaindítónak is jó volt, mert én legalábbis úgy értelmeztem, hogy részben eltérő álláspontokat is hallottunk az eddigiekhez képest.
Parancsoljon!
Radóczné Kocsis Terézia hozzászólása
RADÓCZNÉ KOCSIS TERÉZIA (Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet): Radóczné Kocsis Teréz vagyok az Agrárgazdasági Kutató Intézetből, és három témában szeretnék hozzászólni, az egyik lenne a kivágás, a második a nemzeti boríték képzése, a harmadik pedig a telepítési jogok korlátozása.
A pénzügyi borítékok képzése még nem ismert, de azt tudjuk, hogy 2,4 milliárd eurót kívánnak felhasználni a kivágások támogatására öt éven keresztül. Ez azt jelenti, hogy ez 480 millió euró évente, ami a borbüdzsé, ami 1,228 milliárd euró, ennek a 40 százalékát teszi ki egy évben. Szerintem ez igen magas összeg.
Ha a kivágási támogatások egyenletes eloszlását feltételezzük - bár ez nem így lesz, hiszen tudjuk, hogy az első években nagyobb ösztönzést kívánnak nyújtani -, akkor 6000 euró fog jutni hektáronként a kivágásra. Azt gondolom, hogy ez az SPS-támogatásokkal kiegészítve megfelelő ösztönző lesz arra, hogy igen sok szőlőültetvényt kivágjanak. Ugyanakkor ezt nem lehet hagyni, mert Magyarország nem strukturális felesleget termelő ország. Konkrétan megnéztem, hogy a 2004-2005-ös borpiaci évben a piaci intézkedéseknek hány százalékát használtuk fel. A krízislepárlásnál, magántárolásnál, szeszesital-lepárlásnál a források 0,6-0,8 százalékát kaptuk. Tehát még egy százalékát sem vettük igénybe. A 2005-2006-os borpiaci évben a felhasználásunk még ennél is alacsonyabb arányú lesz. A 400 ezer hektár kivágásból tehát így 4000 hektár jutna ránk, ha a piaci intézkedésekben való részvételünket nézzük, ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen mi már megtettük a magunkét a kivágások terén, mivel a 2005-2006-os borpiaci évben elindult egy kivágási támogatás Magyarországon. Tehát mi nem akarunk részt venni a kivágásban, illetve meg akarjuk ezt tartani nemzeti kezelésben.
A borítékképzésnél azt gondolom, hogy nem elég csak területi alapon kérni a nemzeti boríték meghatározását, hanem azt is vegyék figyelembe, hogy mi kivágtunk szőlőt, ugyanakkor a piaci intézkedéseket alig vettük igénybe. Ez talán azért is fontos, mert ha figyelembe vesszük, hogy a borbüdzséből a kivágást akarják támogatni, SPS-keretet képezni, vidékfejlesztésre pénzt elkülöníteni, és a maradék lenne a nemzeti boríték, én azt gondolom, hogy tulajdonképpen nemzeti mozgástér vagy olyan fontos intézkedések támogatására, mint a szerkezetátalakítás vagy promóció, igazából alig marad forrás. Bár hozzáteszem, hogy a borítékkészítés elve, sem pedig az ütemezése, sem pedig, hogy milyen forrásból történik, egyelőre még nem ismert.
A harmadik a telepítési jogok korlátozásának témaköre lenne. Arról van szó, hogy 2010. július 31-éig tiltott a borszőlő ültetvények árutermelési célú telepítése, és ezt 2013-ig meg akarják hosszabbítani. Úgy érzem, Magyarországnak ez nem érdeke, mert a versenytársaink egyre többen vannak a világon, hatalmas ausztrál, amerikai borászatok fuzionálnak, folynak a vállalatfelvásárlások, szőlőültetvényeket vásárolnak, több ezer hektárt vonnak a tulajdonukba. Tulajdonképpen az európai borgazdaság hátránya a méretekből adódik, és Magyarország az európaitól is elmarad.
Tehát azt gondolom, nem szabad akadályoznunk, ha valaki növekedni akar, akkor növekedhessen. Már csak azért sem, mert tudomásom szerint az újratelepítési jogok megvásárlása akadályozta a szerkezetátalakítás végrehajtását, olyan vonatkozásban, hogy ültetvények jöjjenek létre, és ne új támrendszerek.
Feltenném azt a kérdést, hogy vajon a telepítési jogok korlátozásának megszüntetése - tehát, ha szabadon lehetne telepíteni - Magyarországon túltermeléshez vezetne-e. Tehát sor kerülne-e olyan mennyiségű szőlőültetvény telepítésére, amelynek a termelését nem tudnánk kezelni? Azt gondolom, nem. Már csak a telepítési költségek nagyságrendje miatt sem, hiszen tudjuk, hogy 50 százalékos támogatás volt rá, támogatás nélkül szinte senki nem telepített az elmúlt években.
Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna elmondani.
ELNÖK: Én is köszönöm szépen. További hozzászólási igény van-e? (Nincs jelzés.) Körbenézek, nem látok én sem, a titkárság sem. Megadnám a szót a bizottsági tagoknak, aki szeretne hozzászólni, parancsoljatok!
Kis Zoltán!
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Azért örömmel hallom, hogy a szakma és a kormányzati álláspont véleménye nagyjából egyezik. Nyilván vannak helyi érdekek, amelyek különbségként meg is jelentek egyes felszólalásokban, de ezek nem olyan kardinálisak, amelyeket ne lehetne kezelni. Viszont látni kell, ha mi egy-egy tárgyalási csomagnál valamiben konzekvensen ki akarunk tartani a tiszta magyar érdekek mellett, akkor a másik helyen nehéz lesz érvényesíteni, például a mátrai képviselő felszólalásánál nyilvánvaló, hogy attól függ, mit fogunk csinálni a lepárlásnál és a cukornál. Mondhatjuk, hogy kedves testvérek, a lepárlásnál azt mondjuk, hogy teljes tilalom, semmiféle lepárlás, akkor meg azt lehet mondani, hogy kedves cukros testvérek, befejeztétek a cukrozást. Tehát azért vigyázni kell, mert több részből áll, és mindig azokat a kompromisszumokat kell megtalálni, amelyek a magyar érdekeket szolgálják.
Akkor most kezdjük el! Az SZDSZ véleménye. Első: az Európai Uniónál a piacvédelmi szabályokat kell átnézni, és - amire az elnök úr utalt - megvizsgálni annak a lehetőségét, hogy a WTO és az EU mit tud csinálni. Mert itt a cukor és a bor nem ugyanaz. Mert, hogy a cukornál mit kellett beengedni, és milyen szempontok alapján kellett liberalizálni a cukorpiacot, ott azért nagyon komoly - hogy is mondjam - globális, nem gazdasági, hanem már migrációs problémát is jelentett, hogy most mennyire nyitunk a harmadik világ országai felé, hogy hagyjuk őket feszülni, aztán a hajókat kezeljük Szicíliánál, meg itt, ott, amott.
A bornál nem egészen ez a helyzet. Itt azért figyelni kellene! Elsődleges a szerkezetátalakítás. Nagyon helyesen mondták itt többen, mi az a támrendszer és mi az, ami a telepítésnél megjelenik szerkezetátalakítási támogatás, illetve minőségjavítás kapcsán. Ide tartozik - nagyon helyesen, ugyanezt támogatjuk - a bor kategória fogalma. Ne szűkítsük, ne rontsuk már a saját helyzetünket - itt nyilván az EU-ról beszélek, nem csupán Magyarországról - azokkal az országokkal szemben, ahonnan élelmiszerbiztonságilag, a bor klasszikus kategóriája értelmében jelentett beltartalmi értékeit nem csorbítva, de saját versenyhátrányunkat, ha lehet, ne próbáljuk meg a továbbiakban még fokozni!
A terület- és vidékfejlesztés. Itt majd kíváncsi leszek Ángyán professzor véleményére. Én nem vagyok az ellen, hogy ebből a támogatási csomagból a vidékfejlesztésre és az ökológiai állapotjavításra, valamint tájgazdálkodásra fordítsanak. Egy feltétel van: ez nem mehet ki abból a körből, amit eddig a szőlőtermelők kaptak. Tehát olyan nincs, hogy ebből a pénzből más, külső megérkezők jöjjenek ide. Egyébként a területnagysággal is rendben vagyunk. Itt valaki mondta - nagyon helyesen -, hogy most csökkentsünk vagy ne, az Alföldről, vagy honnan. Kérem szépen, itt most vannak olyan piaci vonzerők, amelyek el fogják dönteni, hogy ki az, aki kiszáll, ki az, aki nem.
Nekem állandóan jajgatnak a kedves jó jászsági - már, aki még van - szőlőtermelők, hogy ők abba akarják hagyni, mert nekik 45 forintért abszolút nem éri meg a szőlő. Állandóan sír-rí. Mondom: öcsém, lesz lehetőség, befejezed, marha jó, kapod a kétmillió forintot hektáronként. Mennyit? Hát, komám, akkor meg van oldva minden problémám, a gyereknek azonnal új háza, meg frizsider, meg mit tudom, micsoda. Hát, ezeket a termelőket bizony, nem kell nagyon-nagyon ösztönözni, hogy maradjanak benne a rendszerben! Nem kell ösztönözni, barátaim, mert rontja azoknak a piaci helyzetét is, akik jelen pillanatban minőségi szőlő- és borfeldolgozással foglalkoznak. Ő megcsinálja az 5-10 hektóját, kiméri kiskannába, nagykannába, ahogyan éppen tudja, mint rendes, tisztességes őstermelő. Semmi bajom nincs velük egyébként, csak nem biztos, hogy a piacon ott kell nekik lenni. Ha meg át tudjuk konvertálni ezeket a területeket úgy, hogy ez minőségi szőlőtelepítésre alkalmas legyen, tehát csereterületként, akkor az meg a piaci szereplők közötti megállapodás kérdése.
A cukorszabályozásról. Kérem szépen, itt nem nagyon tudunk vitát nyitni, jelen pillanatban ez a mustsűrítmény és a borminőség javítása Magyarország elengedhetetlen érdeke. No, de! Ha mi ezt felelősséggel akarjuk képviselni - márpedig úgy gondoljuk, hogy ezt így szeretnénk -, akkor azt a másik szabályozást is meg kell csinálni, amit az elnök úr egyébként hat éve sikertelenül próbál. Mert akkor nekünk le kell tenni az EU asztalára, hogy kedves testvérek, nálunk meg van egy cukorpiaci rendtartási szabályozás, hogy ki, milyen alapon és hogyan vásárol cukrot. Mert azért röhej ám, kérem szépen, hogy 50-80 mázsa cukrot úgy megveszek a Tescoban, mint a huzat, még házhoz is szállítják: ó, maga nagy tételben vette, magának fuvardíjat fel sem számolunk. Kérem, ha ezt a szabályozást, amivel egyébként a kormány idestova öt éve adós, amikor megcsináltuk a jövedéki törvényt, és a jövedéki törvényben kapott egy felhatalmazást a GKM - ha jól emlékszem -, hogy csinálja meg a cukorra vonatkozó eljárási szabályokat, ez a mai napig nincs kész. Körülbelül sejtjük, kinek az érdekcsoportja áll e mögött - milliárdokkal, kérem szépen, akár dollárban is.
Na, ha ezt nem tudjuk eladni, hogy: emberek, mi szeretnénk ezt a cukrot fenntartani a borunknál, mert nyilvánvaló, hogy más földrajzi viszonyok között dolgozunk, mint mondjuk, a spanyolok vagy a portugálok, olaszok. No, de! Akkor azt is prezentálni kell, hogy ez a feljavítás valóban csak azon a vonalon és úgy történik a mustsűrítményekben, ahogyan az az Európai Unió rendtartásában és a magyar bortörvényben van, nem pedig manipulálgatunk ezzel a cukorral, és olyan, esetleg bornak látszó készítményeket próbálunk meg kivinni a piacra, amivel felboríthatjuk az amúgy is kényes egyensúlyt. Tehát ezt meg kell csináltatni! Majd a bizottságunk egyszer csinál egy ilyen állásfoglalást - nagyon büszke leszek magunkra -, hogy nemcsak az elnök küzd, meg én szólok időnként az aktuális miniszternek, hogy mi lesz vele. Nem is tudott róla, hogy ezt nekünk meg kellene csinálni! Tehát azért itt vannak kormányzati feladatok is. Egyébként nem lenne haszontalan, ha ezt a szakállamtitkár úr szorgalmazná a tárca irányába.
A lepárlás: nyilvánvalóan ez nem volt tétel Magyarországon. Érdekes volt, amikor államtitkár korunkban meghirdettünk különböző lepárlási akciókat, mert jöttek, hogy millió hektoliternyi eladatlan készlet van, hogy emberek, le lehet pároltatni. Azt hiszem, '96-ban százezer hektoliterre adtunk ki engedélyt, és tízezer hektoliter lett lepárolva, mert megvoltak a feltételek. Eredetigazolást kellett hozni, hogy honnan volt a szőlő, hogyan készült el a bor. Közben bevizsgáljuk azt a bornak látszó tárgyat, amit odavisznek, és ha kiderül, hogy esetleg hamisítvány, akkor büntetés kell, nemhogy a lepárlást támogatni. Egyszerűen nem jöttek a hordós autók, pedig mindenki várta. Tehát tíz százaléka került lepárlásra annak, amit meghirdettünk. Tehát ez a lepárlási játék nálunk nem probléma, ezzel nekünk nem kell az európai nagy termelőkkel annyira szembemenni, mert akkor a cukorral fogunk szívni. Akkor azt mondja, öreg, te nem cukrozol, én meg nem párolok le. Tehát itt azért vigyázzunk.
A mellékterméknél nagyon helyesen mondta a szeszipari képviselet vezető asszonya, igen kérem szépen, nagyon fontos a melléktermék-lepárlás, az eredetigazolás szempontjából, és tudsz követni, végig tudod járni. Nemcsak a bizonylatokkal szórakozok, vagy ki honnan lopta éppen az eredetigazolást a szőlőről, hanem oda lesz téve, hogy ennyi törköly, ennyi söprű barátom, aztán akkor meglátjuk, hogy az tényleg honnan került elő, és ki az, aki forgalmazhatja ezután majd a borokat, és nem utolsósorban nyilván környezetvédelmi szempont.
Még egy, de erről nem szóltunk olyan sokat, de nagyon fontos: a címkézés kérdése. Itt aztán tényleg a sarkunkra kell állni, mert nekem baromul nem tetszik, bár most már vannak korrekt országok, például... Nem mondom meg. Egy kicsi kis ország az Európai Unióban, ahol elég szép forgalom van borból - megmondom: Málta. Jártunk kint, és ott van a szép máltai bor, és alul oda van írva: készült olaszországi szőlő felhasználásából. Legalább azt már tudjuk, hogy a szőlő Olaszországból érkezett. De engedtessék meg, ne menjünk el odáig, hogy a címkézés az legyen: készült szőlő felhasználásával. Hát igen, reméljük, hogy szőlő, és nem mondjuk csak cukor, de az a szőlő éppen mondjuk Dél-Koreából érkezett - most hülyeséget mondtam. Tehát a címkézésnél az eredetvédelem nagyon fontos, ehhez ragaszkodnunk kell, hogy a származási hely és a beltartalom. Nemcsak a fogyasztók tájékoztatása érdekében, ami nyilvánvalóan nagyon fontos, hanem a bor goodwilljének a megtartása érdekében, hogy ne veszítsünk fogyasztót, ne indulhasson el egy olyan, később aztán majd az Európai Bíróságon vitatott eljárás, hogy ez most védjeggyel való visszaélés vagy eredethamisítás vagy másolás... (Kis Péter Lászlónak megszólal a mobiltelefonja.) Már negyedszer csinálod ezt a püttyögést, Péter. Itt mindenki csendben van, te meg püttyögsz itt negyedóránként.
Tehát erre figyeljünk oda, és ugyanúgy a magyar szabályozásban meghagyva azt, hogy védett eredetű bor, vagy tájjellegű bor, vagy minőségi borkategória, ezeknek a kategóriáknak a fenntartása mellett a hazai szabályozásban azzal, hogy az EU-normáknak is megfelelően kell a címkézési rendnek működnie. Ebben a konstellációban azt gondolom, hogy ezek a kormányzati törekvések, amelyek megjelennek a tárgyalásnál, jók, de azt nem zárhatjuk ki, hogy bizonyos területeken ne kerüljön sor kompromisszumra, mert egyedül csak a magyar érdeket elérni nem lehet. Persze könnyebb lenne, ha mondjuk most Észak-Norvégiából beszélgetnénk, mert akkor aztán minket nem sokat érdekelne, hogy most lesz-e eredetvédelmünk, lesz-e alkoholtartalom; minél magasabb az alkoholtartalom, annyiszor jobb a túlélési lehetőségem, hadd szóljon, befelé, vodkából is nyolcszáznegyvenkét fajtát ismerünk, borból ugyanez van. Tehát engem különösebben nem érdekelne, sem a cukrozás, sem a lepárlás. Akkor támogassátok, még többet iszunk meg belőle. De itt vannak olyan nemzeti érdekek, amelyek nemcsak magának a bortermelői körnek a megélhetését, hanem bizony egy tájnak a fenntarthatóságát is jelentik. Valaki célzott rá, és nagyon egyetértek vele, bizony az integráció, ha nem megy szép szóval, hogy most a termelői és a feldolgozói dolgok hogy alakulnak, a piac meg fogja majd oldani. Bizony komoly tőkekoncentráció fog megjelenni a területnagyságban is és a feldolgozásnál is, és előbb-utóbb a piaci szereplők felosztják saját maguk között a területet. Én vagyok a borász, ott nekem megvan a saját termelői hátterem, és az nem öt hektár, meg nem tíz hektár, kicsikét nagyobb annál, esetleg egy egész borvidéket is én egyedül uralok. Ami egyik oldalról lehet jó, a másikról lehet rossz, mert szociológiailag, gazdaság-földrajzilag biztosan rossz, egyébként meg gazdaságilag, amit csinálnak, marha jó. Tehát a kettőnek valahol azért találkoznia kell.
Köszönöm szépen, hogy túl sokat beszéltem. Annak viszont még egyszer örülök, hogy az elnök úr lehetőséget ad arra, hogy valamennyi érintett véleményét is meghallgassuk. Csaba, kifejezetten élvezetes volt a hozzászólásod, és nagyon sokat tanultam belőle, mert azt, amit szakmailag az államtitkár úr elmondott, te úgy hoztad össze a termelői oldallal, ami engem megnyugvással tölt el, hogy itt közöttetek olyan nagy probléma nincs. Ha valóban ebben a szellemben történik a tárgyalás - és lehet, hogy az államtitkár úr utalt rá, hogy ha milyen szövetség szólal meg, az alpinisták vagy kicsodák? (Dr. Máhr András: Én az űrkutatókat mondtam.) Űrkutatók. Tehát ettől tartózkodjunk. Lehetőség szerint itt kiscsoportos foglalkozásban most ne oldjuk meg Brüsszel és Magyarország borrendtartási vitájának a részletügyeit, mert azt nem használhat a dolognak.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kezdem már azt hinni, hogy a vége felé Kis Zoltán számára is hasznos lesz ez az ülés, bár az ülés elején egy picit kétkedett ebben. (Dr. Kis Zoltán: Nem a hasznosságát vontam kétségbe, elnök úr, hanem az előkészítettség iránt voltak fenntartásaim.) Várjuk a további időszakban való aktív előterjesztési... (Dr. Nyilas János közbeszólása.) Nem adhatom meg most a szót. (Dr. Nyilas János helyéről felállva: Én nem azt mondtam a javításról és a lepárlásról, amit a Kis képviselő úr próbált itt...) Első körben egy hozzászólási lehetőség van, és esetlegesen az elhangzottakra, ha lesz még erőnk és időnk - nekünk van -, akkor utólag még egyszer lehetséges lesz reagálni, most egyelőre nem.
Bedő Tamás volt a következő jelentkező, ha jól láttam.
BEDŐ TAMÁS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Megjelentek! Úgy gondolom, szegényebbek lettünk volna egy érdekes hozzászólással, ha nem szavazzuk meg a napirendet. Kis Zoltán mindent összefoglalt, ami elhangzott.
Én úgy is mint termelő és úgy is mint egy olyan körzetnek bár listás képviselője, ahol azért van, volt szőlőtermelés - egy csongrádi körzet - szeretnék hozzászólni. Azt kell mondani, hogy ami miatt ma összejöttünk, szerintem teljes mértékben teljesült, hiszen a szakpolitikai állásfoglalások és a termelői érdekképviseletek állásfoglalásai döntő mértékben egybecsengenek. Az, hogy utána ezek az Európai Unió Bizottságának és rajtunk kívül jó néhány országnak az álláspontjával hogy fognak egybecsengeni, szerintem sem fog 2008. augusztus 1-jéig kiderülni, hiszen itt azért nagyon érzékeny pontok vannak, és nagyon sok régi tagállam érdekeit érinti ez a szabályozás.
Csak egy dologra szeretném felhívni a figyelmet, ami szerintem markáns, és ebből nem nagyon lehet engedni, s ezt minden érdekképviselet elmondta, ez a borcukrozás teljes tiltása. Tehát azok a klimatikus viszonyok, amelyek valóban vannak a mi termőtájainkon is - bár napos, de ha egy ilyen ősz fog ránk köszönteni, akkor eléggé le fogja rontani a borok minőségét. Egyértelműen mondhatom, ez nálunk a borágazatban, borelőállításban létkérdés. Az összes többiben, ahogy egy szakmai állásfoglalást is láttam és itt hallottam, azért vannak olyan elemek, amelyekben lehet hajlani egy kicsit, hiszen azzal egyet kell érteni, amit a Kis képviselő úr mondott, hogy az nem úgy fog menni, hogy mi el fogjuk mondani a frankót, hogy nekünk mi a jó, és mondjuk utána a borágazati támogatások 80-90 százaléka fölött rendelkező országokkal megyünk egyértelműen szembe, még ha a finn, svéd és a norvég bortermelő szövetségek összes támogatását is élvezzük ebben. De azért úgy gondolom, hogy nem lenne szerencsés a teljes lepárlás tiltása. Bizonyos lepárlási lehetőség lehet, hogy Magyarországon is szükséges lesz. Úgy gondolom, hogy itt ez az alkoholfok-javítás az, ami egy sarkalatos kérdés. Pontosan azért, mert nem tudom, milyen szabályozás szerint - hiszen szerintem még kisgyerek voltam, amikor ezeket meghatározták -, miért kerültünk mi Máltával meg Portugáliával egy éghajlati adottságú körzetbe, hiszen azért mi lényegesen északabbra vagyunk.
A másik. Én és a város termelői saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy milyen ösztönzőt jelent az, ha egy nagy összegű kivágási támogatást adnak. Tehát, ha ezt egy az egyben rászabadítják a piacra, és pénzügyileg erősen dotálják, akkor abban az esetben termőtájak tűnhetnek el. Tehát, amit Horváth úr is mondott, hogy 6000 euró, ha jó a számítás, és mondjuk egy átlagos számot mondott a kutatóintézet, az 2 millió forint körüli összeget jelent egy csongrádi termelőnél Ez a mostani árak mellett négy-ötévnyi bevétel, tehát nem haszon, négy-ötévnyi bevétel. Az biztos, hogy sokan igénybe fogják venni, miközben ez egy fejlettebb és jobban dotált dél-európai termelőnél nem olyan ösztönző. Ha ez nem lesz megfelelőképpen szabályozva, akkor ez nemcsak az újonnan csatlakozott, hanem majd az újonnan csatlakozandó román és bolgár termelőknél is jelentős termőtájcsökkenéseket fog okozni. Ezt mindenképpen célszerű lenne a lehető leghosszabb ideig húzni.
Remélem, hogy nem utoljára tárgyalunk erről, hogy folyamatosan tájékoztatást kaphatnak, nemcsak a képviselők, mert borágazatban azért szerintem nem mindenki van otthon, még a bizottságon belül sem, de a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa mint legfőbb érdekképviselet, folyamatosan tájékoztassa a hegyközségeket. Most ugyan éppen mindenki szüretre készül, tehát lehet, hogy kisebb gondja is nagyobb annál, hogy mit mond az európai uniós borreform, de a későbbiekben nagyon sok ember létét és munkáját befolyásolhatja, hogy milyen döntések fognak születni. Én egyébként örülök, hogy erre a tanácskozásra sor kerülhetett, és azt is köszönöm, hogy nemcsak mi magunk, politikusok, hanem a termelői képviseletek is el tudták mondani a véleményüket, és örülök, hogy egy olyan véleményhalmaz alakult ki, amely politikai állástól függetlenül egyértelműen megmutatja, mi az, ami a minisztérium, mint legfőbb érdekképviseleti szerv álláspontja kell, hogy legyen a brüsszeli tárgyalásokon.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Nemcsak azért, mert Kis Zoltán képviselő úr utalt arra, hogy kíváncsi a véleményemre, hanem egyébként is, azt hiszem, ezt az egész kérdéskört valóban jelentősen befolyásolja az a tárgyalássorozat, amely a világkereskedelmi szervezet keretében zajlik: a WTO-tárgyalások. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy én WTO-párti lennék, sőt, ellenkezőleg. Tehát az Európai Közösségnek nagyon keményen szembe kell mennie azokkal a folyamatokkal, amelyeket a világkereskedelem liberalizálása jelent, ugyanis ez a nemzetgazdaságok számára katasztrofális következményekkel járhat, különösen a vidéki térségeket érintően.
De talán ott kapcsolódnék az elhangzottakhoz, amit Koczka Zoltán tárgyalási stratégiaként volt szíves jelezni. Azt hiszem, nagyon fontos, amit mondott, hogy kell lennie egy olyan minimumcsomagunknak, amelyben megfogalmazzuk, mi az a maximális kompromisszum, amit hajlandók vagyunk elfogadni, és mi az, amiből nem engedünk. Azt hiszem, ez körvonalazódott, aminek nagyon örülök, hogy ebben az ágazatban legalább a szakma és a politika egyetért bizonyos minimumokban, ez más területekről nem mondható el. De azt hiszem, a megjegyzésének a másik oldala legalább olyan fontos, amikor azt mondta, hogy viszont fogalmazzuk meg, hogy a kompromisszumok fejében mit kérünk. Tehát egy olyan határozott stratégiával kell kimenni Brüsszelbe, amelyben csak folyamatosan, fokozatosan hátrálunk addig a minimumig, amit hajlandók vagyunk még elfogadni, és ennek fejében kérünk.
Mit lehet eredménnyel kérni egy ilyen WTO-s folyamat keretében, amikor az EU maga is be van szorítva. Három forrás mutatkozik az Európai Unióban, bár én is tudom, hogy nem pusztán a támogatások dolga a kérdés ebben az egész ügyben, hanem a technológiai kérdések legalább olyan fontosak, de azért a támogatások igen jelentősek a versenyképesség szempontjából. Három forrás körvonalazódik: ezek a piaci intézkedések, a vidékfejlesztéshez kötődő intézkedések, és az úgynevezett nemzeti borítékba kerülő források, amelyek a saját mozgásterünket jelentik. Látható, hogy az Európai Közösség, és benne mi is, arra kényszerülünk, hogy a piaci intézkedéseket folyamatosan szűkítsük. Miután ebből alig részesedett Magyarország - ahogyan itt elhangzott, nagyon örülök, hogy ezek a számok is elhangzottak -, ezért valószínűleg itt engedményeket lehet tenni, olyan megkötésekkel, amelyeket itt Horváth Csaba elmondott az összegzésében.
De ennek fejében a másik két vonalon nagyon komoly kritériumokat kell támasztani. Növelnünk kell a vidékfejlesztési forrásainkat. Nem látok más módot arra, hogy az ágazatban tartsuk a forrásokat, minthogy más jogcímen, más csomagolásban adjuk oda a gazdálkodóknak. Az Európai Unió így bújik ki a WTO-tárgyalások alól. Becsomagolja különféle agrár-környezetgazdálkodási, úgynevezett vidékfejlesztési intézkedésekbe, és ugyanannak a gazdának adja vissza. Tehát, amikor arról beszélünk, hogy fogalmazzuk meg a kritériumokat, hogy mi az, amit viszont megkövetelünk, ha mi kompromisszumokra vagyunk hajlandók, akkor itt kell nagyon komolyan lobbiznunk azért, hogy a forrásaink maximálisak legyenek, és azok valóban rendelkezésre álljanak.
Valóban, ahogyan elhangzott, jelenleg hektáronként 900 eurót - mint maximális plafon - tesz lehetővé agrár-környezetvédelmi támogatásként a jelenleg érvényben lévő európai rendelet, ez emelkedni fog. De ehhez bizony, az agrár-környezetgazdálkodási rendszereknek kidolgozott állapotban kell lenniük, és a gazdálkodóknak valóban rá kell startolniuk. Ahhoz kell hozzászoknunk, hogy nem azt fogják mondani, mit termeljünk, hanem azt, hogyan, milyen rendszerben, és aki vállalja ezt a rendszert, ezért kap normatív földalapú, hektáronkénti támogatást. És ez az összeg jelentős lehet, ahogy itt elhangzott, 200-250 ezer forintos plafon lehet hektáronként évente, ami lehet, hogy éppen hiányzik. Miután a piaci intézkedések mentén úgysem tudtuk megszerezni, erre kell rástartolnunk, mert e felé mozdulnak a források.
Mit jelent ez? Integrált szőlőtermesztést, gyümölcsültetvényeket, és az ökológiai szőlő-gyümölcsültetvényeket. Ezek azok a források, amelyek rendelkezésre állnak, amelyeket meg tudunk szerezni, és amelyek nem ellentétesek a WTO-tárgyalási folyamatokkal, és amelyekben az Európai Unió "könnyedén" tud engedményeket tenni. Idézőjelben a "könnyedén", ehhez nagyon komoly tárgyalási pozíciókat kell felvenni.
A harmadik a nemzeti boríték ügye. Valóban, én is úgy látom, hogy nemcsak az Európai Unióban alig marad erre forrás, hanem a gyakorlat Magyarországon is az, hogy a költségvetés a nemzeti támogatásokat mindig notifikáltatja. Száznyolcvanegynéhány jogcím van, ezt államtitkár úr jobban meg tudja mondani. (Dr. Máhr András: 117.) Én száznyolcvanvalahányról tudok, amelyeket elvileg, lehetőségként notifikáltattunk az Európai Unióban, de miután ezt nemzeti forrásból kell nagyrészt biztosítanunk, erre sosincs a költségvetésben pénz. Tehát járna, de nem jut. A jelenlegi költségvetési helyzetben különösen veszélyesnek érzem azt, hogy olyan intézkedéseket notifikáltatunk, olyan rendszereket indíttatunk be, amelyeknél EU-forrás nem lesz, nemzeti forrás meg még kevésbé lesz arra, hogy ezeket elindítsuk. Tehát ilyen ígéretek lesznek a gazdálkodók felé, amelyek sohasem fognak működni, és sosem lesz rá forrás.
Ezért úgy látom, hogy az ágazatnak - és mindannyiunknak, akik itt vagyunk - kettős lobbitevékenységet kell folytatnia. Egyrészt az Európai Unió felé, az engedményeink fejében a vidékfejlesztés mentén nagyobb forrásokat kell szereznünk, és persze, igyekezni az intézkedéseket elhelyeztetni a nemzeti borítékban, és erre is forrásokat szerezni. Másrészt, legalább ilyen fontos, kedves képviselőtársaim - a túloldalon is -, hogy a magyar kormánynak is magyarázzuk végre el, hogy az agrárium sokkal több annál, mint egy termelő ágazat, hogy a vidék megőrzésének valóban eszköze az agrárium. Ennek megfelelően a költségvetésben biztosítani kell azokat a nemzeti forrásokat, amelyek részben az európai támogatáshoz szükségesek kiegészítésként. Ugye, a vidékfejlesztésre minimum 20 százalék nemzeti kiegészítés kell, ha ezt nem tesszük oda... Ennél többet is lehet tenni. Tehát a kormány felé kell lobbiznunk, hogy a nemzeti forrásokat jelenítse meg az agráriumban, hogy valóban, részben a vidékfejlesztési forrásokat - a nemzeti kiegészítő támogatással - igénybe tudjuk venni, másrészt a notifikálható és elfogadtatható hazai intézkedésekre forrásokat teremtsünk, hogy az működjön tovább.
Ehhez persze intézményrendszer is kell - és ez csak egy ilyen zárón megjegyzés -, és remélem, hogy ez a folyamat nem eszkalálódik. Nevezetesen, az intézményrendszer felszámolása. Nem tudom kihagyni, hogy a borászati kutatóintézetek éppen privatizáció előtt állnak. Az állam nem vonulhat ki, ennek megfelelően ebből azt ágazatból! Az államnak feladata, funkciója van, segítenie kell ezt az ágazatot! Ennek része volt az a kutatóintézeti és szakiskolai hálózat, amelynek a felszámolása készül. Nagyon kérem a kormánypárti képviselőtársaimat, segítsenek abban, hogy magyarázzuk el, hogy milyen feladatai vannak az államnak, és mennyire fontos, hogy a szőlészeti-borászati ágazatnak ezt a szellemi-fizikai infrastruktúráját is megőrizzük.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Máhr András: Elnézést kérek, elnök úr!) Igen.
DR. MÁHR ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési szakállamtitkár: A végén szeretnék szót kérni, csak nagyon fontos, nehogy félreértés legyen, szeretném elkerülni azt, hogy abban a körben maradjunk. Valószínűleg az én hibám, hogy valamit nem mondtam el elég világosan.
A nemzeti boríték nem nemzeti támogatás. Semmi köze a notifikációhoz. Tehát nem a notifikálandó támogatás. A nemzeti boríték egy tisztán európai uniós pénz, csak nemzeti borítéknak hívják. Ez csak annyit jelent, hogy az étlapból válogatva az uniós lehetőségek közül a nemzetállam dönti el, hogy milyen támogatást ad. Tehát nincs köze a notifikációhoz. Ezt csak azért akartam elmondani, nehogy félreértés legyen, bocsánatot kérek, hogy közbeszóltam. (Dr. Ángyán József: Egy megjegyzést azért tennék.)
ELNÖK: Igen.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Azon a ponton mégiscsak összefügg, hogy a saját hatáskörű intézkedéseinket tartalmazza, és miután az Európai Unióban alig valószínű, hogy lesz forrás a nemzeti borítékra, mert elköltődik máshova, ezért nekünk elemi érdekünk lesz, hogy bizonyos intézkedéseket nemzeti hatáskörben is megtartsunk, vagy notifikáltassunk. Tehát ilyen ágon kapcsolódik a két dolog egymáshoz.
ELNÖK: A jelenlegi terv szerint a nemzeti boríték teljes egészében uniós finanszírozású lenne, azonban a nemzeti boríték elkölthetősége kötött lesz, pontosabban egy menüpont alapján válogatható ki. Az Unió általánosan közzétesz rengeteg menüpontot, és ezekből kell aztán már nemzeti felelősséggel kiválasztani, hogy ezekből mi melyiket szeretnénk használni, és a nemzeti boríték ezekre a feladatokra lesz elkölthető a mostani tervek szerint, aminek a legizgalmasabb része, hogy nem tudjuk a beltartalmát, és minden ország ezért rajong, hogy mekkora az összeg és mi a menüpont.
Szeretném átadni az ülés vezetését Jakab Istvánnak, mert szeretnék hozzászólni.
(Jakab István, a bizottság alelnöke, átveszi az ülés vezetését.)
JAKAB ISTVÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Megadom a szót Font Sándor elnök úrnak mint a bizottság tagjának.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Az eddig hallott gondolatok alapján és a már régebben ismert véleményem alapján is újra szeretném jelezni, hogy önmagában az uniós reform természetesen komoly hatással lehet a magyar borpiacra, a magyar szőlészetre, hiszen eljutunk egészen a területfejlesztési problémákig, és a vidék eltartóképességének a problémájáig, és addig, hogy mit kezdünk a mezőgazdaságból kivonuló személyekkel. Hiszen, amit Tamás említett, hogy akár területek, szőlőkultúrák tűnhetnek el, ez a veszély igenis benne van ebben. Mindaz, amit most az Unió meghirdetett, egy olyan ország szőlészetét, borászatát tételezi fel, ahol minden rendben van. Véleményem szerint a nagyobb probléma az, hogy Magyarországon jelenleg nincs minden rendben a magyar szőlészettel, borászattal. Ezt a kérdést több éve kerülgetjük. Amit Kis Zoltán képviselőtársam említett, az is csak egy része annak a munkának, amivel próbáljuk éppen az aktuális kormányt jobb belátásra bírni.
Véleményem szerint 2004-ben addigi ismereteim szerint az egyik legjobb bizottság ülésezett - nemcsak parlamenti négypárti volt, hanem mindenki más bevonásra került - a stratégiai borhamisítás és számla nélküli forgalmazás csökkentésének kérdéséről. Éppen Karakas János volt az, aki akkor országgyűlési képviselőként kapta a feladatot, hogy foglalja össze annak a bizottságnak a munkáját. A bizottságban rettentően szerteágazó érdekek ütköztek egymással, hiszen a kereskedő vendéglátók is ott voltak - Vrabec Ágnesre nézek -, a VPOP jelen volt, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa jelen volt, a Jövedéki Tanács jelen volt, az Országos Borminősítő Intézet képviseltette magát Szalka Péterrel, tehát azt gondolom, hogy a legszélesebb kör. Sok nézet ütközött, ennek kellett egy felületét leképezni úgy, hogy képezzünk egy közös álláspontot. Véleményem szerint ezt Karakas János nagyon jól megoldotta, egy anyagban október közepén ezt közzé is tette.
Akkor a kormány Tarján Balázst mint helyettes államtitkárt bízta meg a Miniszterelnöki Hivataltól külön erre a feladata. 2005 januárja után Tarján Balázstól kezdve a stratégiai borhamisítás és számla nélküli forgalmazás csökkentésére irányuló tanulmánytervig mind a két szereplő eltűnt a magyar politika területéről. Ezt nagyon sajnáltam, mert ebből lehetett volna kiindulni, hogy ne kerüljünk esetleg kellemetlen helyzetbe. Akkor még nem is gondoltuk, hogy lesz egy uniós borreform.
Nagyon súlyos kérdésekkel foglalkozott a tanulmány, húsbavágó, fájdalmas és talán nem mindig kifelé is kedves problémákkal, magyarul nem kellene megszellőztetni azt a sok problémát, ami belül van, ezt már számtalanszor elmondtuk, de az, ami a címében is benne van: a borhamisítás és számla nélküli forgalmazás kérdése, ez kikerülhetetlen. Ennek sajnos addigra is már látható elemei voltak, mint a zárjegy eltörlése 2002-ben egy buta választási ígéret következményeképpen, mert nem a zárjeggyel volt probléma. Ne menjünk vissza az őstörténethez, sokkal másabb irányú problémák voltak.
Ennek része volt az, hogy melyek a legfontosabb teendők, véleményünk szerint nagyon markáns megfogalmazással, és ennek része volt például a cukorkérdés, amire Kis Zoltán itt visszatért. Egyszerűen fel nem fogható, hogy hogyan történhet az meg, hogy 2003-ban a jövedéki törvény módosításakor négypárti egyezséggel fogadjuk el végre az akkor két éve forszírozott kérdésemet, hogy márpedig bortermelő országokban cukrot így forgalmazni nem lehet, ahogy Magyarországon, azaz minden szabadsággal megtörténik, ilyet bortermelő ország nem engedhet meg magának, mert ez a szeszhamisítás és a borhamisítás alapanyaga. Mondjuk ki őszintén, pontosan tudjuk. Ezek után bekerül a jövedéki törvénybe akkor a 116. § (6) bekezdésébe és a 129. § (5) bekezdésébe - azért mondom, hogy akkor, mert azóta a jövedéki törvényünket vagy háromszor teljesen újraparagrafáltuk az uniós csatlakozás vagy egy új összevont jövedéki törvény miatt, aminek a lényege az volt, hogy a VPOP felhatalmazást kapott a cukor ellenőrzésére. Hála istennek ezzel élnek is a maguk kicsit szűkös lehetőségeivel, mert nem minden törvényi felhatalmazás született meg utána, de a legfontosabb, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium kötelezettséget kapott, hogy kidolgozza a cukorforgalmazás szabályait. Azóta nem történt ez meg. Jövedéki törvényt sért most már negyedik éve a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium.
Csak megjegyezném, hogy ha állampolgár, gazdálkodó szervezet jövedéki törvényt sért, milyen szankciókat szoktunk azonnal alkalmazni vele szemben. Ehhez képest ezt mi megengedhetjük Magyarországon, hogy a cukorkereskedelem szabályait törvényi előírás ellenére a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium nem hajlandó kidolgozni. Pontosan tudjuk, hogy hogyan szabályozták az olaszok, az egyik legjobban követendő példa - ez a magánvéleményem -, hogyan jártak el a franciák a különféle csomagolási kötelezettségekkel, ipari felhasználás, kereskedelmi felhasználás, magánfelhasználás tekintetében.
Ez a rendezetlen helyzet, amely aztán megmutatkozott például a 2004-es zárszámadásban - a 2005-öst nem látjuk, majd most kerül benyújtásra. Nagyon kíváncsi leszek. 2004-ben mintegy 4 millió hektoliter borforgalmazás van Magyarországon jogilag, akkor még 8 forintos a jövedéki adó nagysága, ebből kiszámíthatjuk, hogy 3,2 milliárd forintnak kellett volna befolynia. Mennyi folyt be? Ennek alig fele folyt be a költségvetésbe. Magyarul több mint fele számla nélküli forgalomban került forgalmazásra. Amiről, azt hiszem, Oreskó Imre beszélt, amire a kereskedőláncok rákényszerítették a becsületes borászokat is, hogy ha nem tudsz számla nélkül adni, akkor te nem vagy többé partnerem. Sajnos ebbe az irányba vitték a magyar borászatot. Ezek után jött az összes probléma, hogy mi történt a valódi borral, és mi történt a számla nélkülivel, amely elfoglalta a telepet, és szóltak esetenként a vészharangok, hogy a magyar borászatnak súlyos értékesítési gondjai vannak.
Ha megnézzük az alapokat, az a papíron 93 ezer, a hegyközség szerint olyan 60-67 ezer hektár termőterületünk, ha ebből kiszámítjuk évente átlagos termékkel, akkor ez nem vagy csak éppenséggel elégséges szőlő ahhoz, amellyel a magyar borpiac a belső borfogyasztást és a 600-800 ezer hektós borexportunkat ki tudná elégíteni. Magyarul, ha nem lenne rendezetlen a borászat helyzete most már több éve, akkor a magyar szőlőalapok teljes egészében tudnák fedezni a magyar borfogyasztási igényt és még az exportigényt is. Ennek ellenére sajnálatos módon ez nem így van. Minden adatunk azt mutatja, hogy meglepő módon szinte még hiánynak is kellene lennie szőlőből felvásárlási időszakban. Nem ez történik. Lesüllyedt tavaly a 25-30 forintos felvásárlási árra a szőlő. Az tényleg a kivágáshoz fog vezetni. Megjelent az idén az 5000 hektáros kvótára a kivágási lehetőség, és - elnézést kérek! - 6000 eurót ígérnek a következő kivágási ciklusban, mert a 2,4 milliárd eurót 400 ezer hektárral elosztjuk, ez 6000 euró, bár az AKII kutatója jelezte is ezt az összeget. Ez a 6000 euró 1 millió 800 ezer forint, jelenleg ennyit kapnak a gazdálkodók, egy rendesen művelt szőlő kivágásakor 1 millió 500, 1 millió 800 ezer forintot fognak kapni a jelenleg érvényes kivágási szabályok szerint. És az 5000 hektáros kvótánkat majdnem egy év alatt elfogyasztottuk, pedig az Unió azt három évre gondolta, hogy három év alatt majd lassacskán elfogyasztjuk az 5000 hektárt. Ezt továbbra is azt jelentheti, hogy sajnálatosan nagyon nagy lesz a kivágási hajlam.
Miért lesz nagy a kivágási hajlam? Azért, mert egy osztás után pontosan kiolvasható, a "Bortermelés és borfogyasztás a tagállamokban" című fejezetből, ahol "Az EU termelése számokban" címmel megmondja, hogy mennyi a szőlőültetvény területe országonként, és mennyi a termelés értéke az egyes országokban. Ezeket a számokat elosztva egymással kiderül, hogy Magyarországon 2000 euró a termelés értéke egy hektáron. De Németországban, Olaszországban, Franciaországban nem ennyi, hanem 8-10 ezer euró hektáronként. Az EU átlaga 5000 euró hektáronként. Mit fog ez jelenteni? Azt jelenti, hogy a felkínált kivágási támogatás azokban az országokban lesz nagyon nagy érdeklődést kiváltó, ahol sajnálatos módon egyelőre roppant alacsony az a termelési érték, amit egy hektárról elő tudunk állítani. Sajnálatos módon ez Magyarországon is így van. Nyilvánvalóan a fogyasztás attól nem fog csökkenni, hogy Magyarország szőlőalapjai eltűnnek, ezt helyettesíteni fogja az az import, ami egyrészt az uniós vetélytársaktól jött, másrészt pedig majd a harmadik országokból.
Ekkor jutunk el addig a kérdésig, hogy vidékfejlesztés és foglalkoztatás, amit nagyon szépen leír az anyag, hogy mekkora súllyal szerepel minden ország tekintetében a szőlészet -átlagosan kiemelkedő súllyal szerepel a mezőgazdaságban -, és ezen belül mekkora a foglalkoztatottság. Ezeket a kérdéseket veszélyeztetjük akkor, hogyha itt nem, vagy nem megfelelően reagálunk az Unió által felvetett problémákra.
De visszalépnék. Tehát ahhoz, hogy az Unió által felvetett elképzelésre jól tudjunk reagálni, elengedhetetlen, hogy a magyar helyzetet rendbe tegyük. Véleményem szerint elengedhetetlen a tiszta körülmények rendbehozatala. A nélkül - sajnos, azt kell mondanom - katasztrofális lehet ez az uniós reform. Mert egyetértek Koczka Zoltánnal, pontosabban én is így érzékelem, éppen a cukorreform kapcsán, hogy bizony-bizony, arra kell inkább felkészülni, hogy mi van akkor, ha ennek a 90 százaléka mégis elfogadást nyer a bizottság által. Csak szeretném megjegyezni, hogy az Unió parlamentje is csak véleményalkotási jogkörrel van benne, hát véleményt fog mondani decemberben. A Bizottság várhatóan mindenhatóként fog végigmenni. Az más dolog, hogy a nagy szőlőtermelő országok - és ebben az érdekellentéteket félretéve Németország és a déli országok is - hogyan vélekednek majd. Ez a következő időszak része, de a Bizottság egyszer megmutatta a cukorreform kapcsán, hogyan tud keresztülgázolni minden - addig látszólag - komoly ellentéten és ellenálláson.
Én, személy szerint inkább arra készülök, hogy ez az előterjesztés döntő mértékben bevezetésre kerül. Taktikailag is ezt javasolnám. Azért, mert sokkal kedvezőbb a helyzetünk, ha taktikailag a szigorúbb, negatívabb helyzetre készülünk fel, és ebből netán nyerünk valamit, mintha azt gondolnánk, hogy ó, hát majd itt megegyezünk a cukrozás kérdésében a déli tagállamokkal, az északiakkal meg a vidékfejlesztési pénzek átcsoportosításában - hogy azt máshonnan kapjuk meg, és ne a borászattól vegyék el, mert most ilyen problémák elé nézünk -, és azt gondoljuk, hogy egy kellemes, köztes állapotban innen is, amonnan is kicsit jó lesz nekünk, és mindig csak jó lesz a magyar borászatnak. És, ha kiderül, hogy egyik szándékunk és taktikázásunk sem sikerült, és nem vagyunk felkészülve a 2008-as bevezetésre, ami egy ekkora rendszer átalakítási igényét tekintve - valljuk be őszintén - egészen rövid időszak egy borászati rendszer valamerre mozgatására? Ezért inkább szeretném, ha hangulatilag a negatívabb verzióra készülnénk, és nézzük meg, ha netán az teljesül, akkor mit tudunk tenni a magyar borpiacon.
A szakmai hozzászólásoknál és a felvetett problémáknál nyilvánvalóan látjuk, hogy némely kérdésekben vannak partnerek és ellenérdekeltek. De a helyzet olyan furcsa, hogy nekünk néha azzal kellene partnernek lennünk, akivel másik kérdésben ellenérdekeltek vagyunk. Ez kissé bonyolítja a tárgyalási taktikánkat, stratégiánkat, és netán a végső döntéshozatalt, hogy akkor most melyik kérdésben kinek az oldalára, pártjára, tömbjébe próbáljunk állni. Itt van a melléktermék-lepárlás kérdése. Ha azt vesszük, amit Tarné Mágori Rózsa mondott, hogy figyeljünk oda a melléktermék ellenőrzött kivonására és netán a lepárlásra, ez nagyon fontos dolog, hiszen jelenleg fizeti egyébként az Unió, akkor meg nem fizeti. Óriási költségek lesznek. De van egy fizikai kérdés is ebben, hogy igen, a törkölyt talán el lehet képzelni alternatív kivonási módon - mint lepárlás -, a seprőt valószínűleg már nehezebb, a beltartalmi anyagának környezetszennyező hatása miatt. Hozzáteszem, szerintem a gazdák is sokkal szívesebben fogadnák, ha a törkölyt alternatív módon lehetne kivezetni, mint a lepárlást. Hiszen szüreti időszakban a törkölyt adjusztálni, óvni, az alkoholtartalmát megvédeni, hogy ne párologjon el, ezek nem kellemes feladatok, még akkor is, ha csak az 500 hektós termelés feletti gazdaságokra kötelező ma az ilyen értelmű melléktermék-lepárlás. De tudjuk, ez egyelőre csak átmeneti kedvezmény, elvileg az Unió csak a 80 hektó alatti gazdaságokat mentesíti ez alól.
Végezetül számomra nagyon fontos a Koczka Zoltán által felvetett kérdés, tehát amit egyébként is említettem: a társkeresés, az erőgyűjtés, a stratégia és a taktika. Nem tudom, hogy ebben milyen elképzelése van az FVM-nek, hogy ezt a miniszter úrra, a szakállamtitkár úrra és az őt segítőkre bízzuk, és hetente informálódnak Brüsszel felé, illetve idehaza a hazai szakma felé, de van egy személy: Medgyessy Péterről beszélek, aki elvileg az ország egyik megbízottja, utazó nagykövetként. Medgyessy Péter ráadásul több évig a szeszipari szövetség és a terméktanács vezetője volt, mielőtt 2002-ben miniszterelnök lett. Hát, sok politikai polémia hangzott el, hogy mit végez manapság Medgyessy Péter, szerintem lenne most egy konkrét feladata, ha esetleg netán a minisztérium is megbízná ezzel a taktikai művelettel, amelyben néha az északi országokkal kell tárgyalni, néha a déliekkel, néha pedig itt, a közép-európaiakkal, például cukrozás kérdésében. Mert tartok tőle, hogy ezek a háttértárgyalások olyan fontosak lennének, mint a hivatalos megbeszélések, mert akkor úgy járhatunk, mint a cukorrépa esetén, hogy ja, akkor mindenkinek rendben van, lezártuk, máris meg van hozva a bizottsági döntés. Onnantól kezdve nem tudunk kikerülni jó néhány csapdahelyzetet.
Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna mondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Visszaadom az ülés vezetését Font Sándor elnök úrnak.
(Az elnöklést Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Herbály Imre alelnök úr kért szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm, elnök úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelenlévők! Mivel úgy látom, fogyóban vagyunk, engedjék meg, hogy megköszönjem a termékpálya szereplőinek azt a munkát, amit szent növényünk és termékünk érdekében kifejtettek. Hiszen ritkán fordul elő a mi munkánkban, hogy a termékpálya szereplői összefognak, és egységes álláspontot próbálnak kialakítani, ami most - úgy gondolom - az egy-két disszonancia és a pengeváltások szándéka ellenére azért kialakulni látszik.
Azt szeretném kérni a jelenlévőktől, hogy ezt a párbeszédet folytassuk tovább! Egészítsük ki azzal, hogy a hazai termelés problémáit is tűzzük napirendre! Mi igyekszünk ezt tenni, és utána találjuk meg - ahogyan elnök úr is mondta - azt a megoldást, azt a stratégiát, taktikát, azokat a személyeket, amivel, akikkel a legjobb eredményt tudjuk elérni a végső szakaszban. Azzal együtt, hogy nem tartom elvetendőnek azt, amit elnök úr megemlített Medgyessy Péter volt miniszterelnök úr szerepével kapcsolatban. Emellett azonban azt is kérhetjük az európai parlamenti képviselőinktől, függetlenül attól, melyik frakcióban ülnek, hogy fogjanak össze, keressenek szövetségeseket. Érdekcsoportonként próbáljuk - amennyire lehet - leszeletelni a különböző érdekcsoportokhoz tartozó, de velünk összhangba hozható országokat, vessük be szakmai képviseleteinket és azokat a brüsszeli képviseleteket, amelyek a különböző megyéket, régiókat képviselik Magyarország részéről az Unióban.
Ha ezt tesszük, és tényleg felkészülünk a rosszabb és a jobb forgatókönyvre, arra, hogy valamit valamiért kérhetünk, akkor egy optimumhoz közeli helyzetet tudunk teremteni a reform elfogadásakor. Természetesen ehhez az kell, hogy az az egyeztetési folyamat, amely most nagyon példamutatóan folyik, továbbra se szakadjon meg, hanem folytatódjék tovább, tökéletesítsük az álláspontunkat, és lehetőleg ne hangozzanak ki olyan hangok, amelyek a tárgyalási pozícióinkat rontják. Én időnként itt is érzékeltem ilyet, tehát vigyázzunk erre. Nem politikai részről értem én, hanem úgy időnként kivillant belőlünk a nem éppen jóindulat, vagy szándékosan, vagy - elnézést, kimondom! - tudatlanságból. Nagyon vigyázzunk arra, hogy ilyen ne történjék, mert ez nem javítja a helyzetünket.
Köszönöm szépen a munkájukat.
ELNÖK: Jakab István kért még szót. Parancsoljon!
JAKAB ISTVÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Szakmai kérdésekben, azt gondolom, a szempontjainkat elmondták kollégáim. Én egyetlen dologra szeretném ráirányítani a figyelmet az ülés végén. Ha egy nagyon jó helyzetértékelésből indulunk ki, ha képesek vagyunk közösen egy jó stratégiát kialakítani, akkor sikeresek vagyunk. Versenytársaink ezt már nagyon jól csinálják. Nézek Koczka Zoltán úrra, nekem is be volt kapcsolva a telefonom éjfélkor is, tehát egy meccsen túl vagyunk - elnézést a szóhasználatért! -, egy próbatételen túl vagyunk, jön a következő. Egyet ne felejtsünk el, hogy minden ilyen döntés mögött és minden lépés mögött emberek, családok állnak.
Az előbb itt néhány gondolatot cseréltünk a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnökével. Hadd mondjam el, bizony a kivágás számunkra életveszélyes lehet. De tudunk-e jó stratégiát csinálni akkor, tudunk-e egy jó összefogásban együtt dolgozni, ha nem a tényekből indulunk ki, ha nem rendezzük a saját dolgainkat, mielőtt az uniós reformfolyamat felerősödik? Azt gondolom, ez itt ma szóba került az ülésen, először és folytatólagosan rendezni kell a saját ügyeinket, ami halaszthatatlan, mert a tárgyalási pozícióink is csak azáltal erősödnek, ha mi ott már úgy vitatkozunk, hogy itthon minden rendben.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha jól értettem, szakállamtitkár úr jelezte, hogy még szeretne összegzésképpen hozzászólni.
Megadom a szót.
DR. MÁHR ANDRÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Először néhány általános megjegyzés és utána néhány konkrétumra szeretnék reagálni. Az egyik, hogy szeretném megköszönni azt a jelen lévő szakmai és egyéb képviseleteknek, illetve a bizottságnak is, hogy azt az együttműködést, ami én is úgy gondolom, hogy nagyon normálisan kialakult, megerősítették. Egyidejűleg nagyon szeretném kérni részben a szakmai szervezeteket - de velük meg is állapodtunk benne - és a bizottság mindenegyes tagját, nem is magát a bizottságot, hogy ha lehet, akkor e mellett, ha jól értettem, mindenki által elfogadott, ha úgy tetszik, magyar álláspont mellett lobbizzunk minden vonatkozásban. Az az igazi nagy kockázat és azon lehet a legtöbbet veszíteni, hogyha akár csak véletlenül is bárki adott esetben, mert egy részletkérdésben mást gondol, nem az egységes álláspontot mondja. Azt hiszem, hogy a legnagyobb segítség, amit ebben kaphat a szakma - nem a minisztérium, nem a HNT, hanem a szőlő- és bortermelők -, az ez. Úgy éreztem, hogy ez itt kialakult, ezt szeretném megköszönni, és tényleg szeretnék mindenkit kérni, hogy ebben segítsen bennünket.
A másik. Természetesen igaz - és azt gondolom, erre utaltam is a bevezetőmben, de még egyértelműbbé szeretném tenni -, hogy a mai magyar álláspont, az az induló álláspont, amit közvetítünk, és az is teljesen egyértelmű, hogy kompromisszumokat kell majd kötnünk, nyilvánvalóan mindenkor a szakmával egyeztetett módon annak érdekében, hogy a lehető legjobb vagy a lehető legkisebb rossz elve mentén tudjunk kijönni végeredményben a reformból. Ez egy folyamatos iteráció. Ennek ma tényleg a legelső lépésénél tartunk, nevezetesen az induló magyar álláspont megfogalmazása és alátámasztása pontján, de azt gondolom, hogy ezen talán már túl is vagyunk.
A harmadik, amit a mai vita kapcsán még inkább fontosnak gondolok. Nyilvánvaló, ezt nagyon jól tudják a szakmai szervezetek, tudják a szakmai szövetségek is, hogy a mi két egész nem egészen tudom, hány százalékos szavazati arányunkkal, mi mondhatunk igazából azt - idézőjelbe rakom -, amit akarunk, az pontosan 2 százalékot ér, és a 2 százalék nem igazán tekinthető minősített ágnak. Ellenben folyamatosan folynak a konzultációk és az együttműködések az érintett országokkal. Itt akkor szeretném még egyértelműbbé tenni, hogy Németországgal, Csehországgal, Szlovákiával, Szlovéniával, Ausztriával tulajdonképpen egyetlenegy kérdés kivételével gyakorlatilag azonos nevezőn vagyunk, az egyetlenegy kivétel a melléktermék-lepárlásra vonatkozó álláspont. Ebben van érdemi eltérés a magyar álláspont és a most általam felsorolt országok álláspontja között. Ez viszont azt jelenti, hogy a törekvéseink megalapozhatósága elég erős, különösen azért álltam meg az első országnál a mondatom folytatása előtt. Az is egyértelmű, hogy sok mindenben a három klasszikus bortermelővel, tehát Franciaország, Spanyolország, Olaszország vonatkozásában van néhány terület, ahol egyetértésünk van, de van néhány pont, ahol nagyon-nagyon más az érdekünk. Éppen ezért nem csatlakoztunk, egyetértésben a szakmai szervezetekkel, a három országnak a borreform kapcsán kiadott álláspontjához. Kértek mindenki mást, hogy csatlakozzon, nem volt véletlen, hogy más nem csatlakozott hozzá... (Dr. Harcz Zoltán jelzésére:) Francia, spanyol, olasz, portugál, jól mondtam. Nevezetesen a probléma ott van, hogy a krízislepárlás vonatkozásában a források újraosztását elutasítják, és a legfontosabb követelményük az, hogy ez a kilencvenegynéhány százalék továbbra is ezen három ország között kerüljön felosztásra, ami úgy gondolom, hogy nem lehet magyar érdek, mi több csatlakozni sem igazán lehet hozzá.
Néhány egyéb nagyon rövid megjegyzést szeretnék tenni, csak olyan felvetésekre, amelyeknél úgy gondolom, hogy valami okból, talán az én előadásom okán komoly félreértés van. Az egyik ilyen a mátrai hegyközség által elmondottak. Úgy gondolom, hogy nagyon világosan újra meg kell fogalmaznunk közösen - és Magyarország ezen az állásponton volt -, hogy mi támogatjuk a borreform szükségességét, az alapvető célunk az európai és természetesen ezen belül is a magyar bor versenyképességének a javítása; az a célunk, hogy a piaci részesedésünk ne csökkenjen, hanem növekedjék. Márpedig az EU-s borpiaci reform ezt a célt fogalmazza meg mint kiinduló célt. Tehát a borreformmal Magyarország egyetért. A reform egyes intézkedései kapcsán viszont az az álláspontunk, hogy nem ezt a célt szolgálja, és úgy gondolom, hogy ez a dolog lényege. Én semmiképpen nem javasolnám azt, hogy a lepárlással kapcsolatos mai EU-bizottsági álláspontot elfogadjuk, hiszen ez két oldalról is veszélyes; veszélyes piacszabályozási oldalról és forrásallokációs oldalról is. Tehát azt hiszem, hogy e tekintetben visszalépnünk nem lenne szabad.
Valószínűleg egy félreértés van a számok környékén. Igen, volt egy úgynevezett negyedik opciója a Bizottságnak, amit már tulajdonképpen el is vetett, hiszen egyetlenegy ország sem támogatta. Ebben volt egy olyan javaslat, hogy SPS-alapon osszuk le a forrást, tehát osszuk ketté az 1,2 milliárd eurót, egy részét osszuk le SPS-alapon, a másik részét adjuk oda a 400 ezer hektár kivágásához. Nos, ha egy fillér kivágási támogatást sem adtunk volna, akkor igaz ez a 900 euró. Egyébként a bizottsági javaslatban is úgy szerepelt, hogy 1/3-2/3 arányban osztódjék meg a pénz. Tehát ez 297 euró lett volna, ha lett volna. Ezt azért szeretném mondani, mert valószínűleg félreértésre adhat okot, és ráadásul félreorientálhatja az érintett termelőket.
A másik, ami nagyon fontos, és amit szeretnék hangsúlyozni. Nekünk semmi kifogásunk nincs az ellen, hogy adott esetben az 1,2 milliárd euró egy része a vidékfejlesztés kereteire kerüljön átcsoportosításra. Feltéve, ha - és itt a "feltéve" szón van a hangsúly - ez elkülönítetten kerül átcsoportosításra, feltéve, ha ennek a pénznek az elosztása azokat a játékszabályokat követi, amiben a közös álláspontunk szerepel, és feltéve, ha ez a pénz a szőlőtermelők között kerül kiosztásra. A dolognak az az alfája és ómegája, hogyha e nélkül történik meg ez, akkor mi bizonyosan veszítettünk, és pontosan azt kockáztatnánk vele, ami a szőlő- és bortermelésnek a vidék népességmegtartó képességében - de továbbmegyek, a vidék kultúrájában és tőkevonzó képességében - játszott szerepe, én pedig úgy gondolom, hogy ez mindenképpen megengedhetetlen.
Még két dologra szeretnék reagálni. Az egyik: elnök úr, én tudom, hogy millió egyéb problémája is van a magyar szőlészeti-borászati szakmának, szabályozásnak és minden egyébnek. Részben azt gondolom, hogy ez nem volt a meghívó napirendje, másrészt pedig azt szeretném kérni, hogy különösen e vonatkozásban arra próbáljunk koncentrálni, hogy - én tényleg úgy érzem - van egy nagyon széles társadalmi és politikai konszenzus, ezt megőrizzük. A dolognak az a problémája, hogyha mi ezt most ilyen megközelítésben vesszük elő, akkor a dolog megfordulhat. Mert azt mondhatják, hogy kérem, ezek a források Magyarországon - nem is akarom kimondani azt a szót - nem a bor okán jelennek meg, tehát miről beszélnek, és ez pokoli módon ronthatja a rendszer érvrendszerét.
Még egyet szerettem volna mondani, ami a lobbizást illeti, nagyon-nagyon fontos. Természetesen végig lehet gondolni egy felső szintű lobbit is, de az eddigi tapasztalatom - és itt megint Zolira nézek, és azt hiszem, talán meg fog engem erősíteni -, igazában a valódi lobbizás egy nagy politikai kérdésben, tehát, ha törésre viszünk egy kérdést, mondjuk a cukrot - csak mondtam, feltéve de meg nem engedve egy példát -, azért azt gondolom, Medgyessy úr szintjéig, a miniszterelnök úr, a köztársasági elnök úr szintjéig mehet fel. Egyébként igazában az a hatékony lobbizás, ha a saját köreinken belül tudunk szövetségeseket szerezni a különböző témákhoz.
Tudniillik, igazából két pontig van mozgástér. Egyik oldal, amíg a rendelettervezet el nem készül, ez a legjobb periódus, mert ami abba nem kerül bele, az már nem fenyeget. A második pontja, amikor a rendelettervezet vitája folyik, hogy onnan mit lehet kiszedni, vagy oda berakni - ez már a nehezebb. És van a harmadik ága, amikor ennek az elfogadási periódusa van, ott már tényleg üzletet kell kötni, és igen, egyetértek, nagyon fontos - és a cukornál, azt hiszem, eredményesen meg is történt -, persze meg kell határoznunk azt, hogy mi az ár. Tehát, ha nekünk el kellene bukni, akkor azért milyen árat kérünk, és melyik vonalon. Ezt nagyon-nagyon komolyan végig kell gondolni. Van javaslat már ma is a HNT részéről, és nekünk is vannak javaslataink, de úgy gondolom, hogy ma még gondolkodnunk kell ezekről. Tehát ma még időelőtti lenne, ha mi az árral kezdenénk, akár, csak egy szélesebb körű diskurzust is, mert azzal automatikusan meghívjuk azt is, hogy na, de mi akkor már számolunk azzal, hogy ez úgysem lesz, és ennek az ellentétét akarjuk. Tehát úgy gondolom, nagyon-nagyon fontos, de igazán akkor szabad erről akár szélesebb körben beszélgetnünk, amikor már nyilvánvalóvá válik, hol vannak a megnyerhető vagy elbukható határaink.
Ezt azért kérném, mert ha megfordítjuk, ebben - attól tartok - az Unió adott esetben túl rugalmas is lenne, és attól tartok, hogy az a fürdővíz és a gyerek problémáját vetné fel, amit szeretném, ha elkerülnénk.
Elnézést kérek, hogyha túl sokat beszéltem, és köszönöm, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úrral egyeztettünk, a bizottsági tagok tudják, hogy elvileg van egy második napirendi pontunk is, az egyebek. Ebben nem kerül előterjesztésre újabb észrevétel, ezért így együttesen tudom mondani, hogy a két napirendi pontot, amelyből az elsőt hallgattuk itt végig, lezárom.
Meg szeretném köszönni az elnökséggel együttesen a kormány képviseletében a szakállamtitkár úr tájékoztatását, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa részéről a főtitkár úr tájékoztatását, és mindazokét, akik elfogadták a meghívást, és eddig is - és reméljük, ezután is - a megfelelő szakmai konzultáción részt vesznek, és véleményük valamilyen módon meghallgatásra talál. Nem tudom, hogy ez az egyszeri bizottsági ülés elégséges volt-e ahhoz, hogy ezt a munkát maga a parlament mezőgazdasági bizottsága elősegítse. Itt hallottunk a kormányoldalról olyan hozzászólást, hogy örömmel vennék, ha netán olyan fordulathoz érkeznénk, amelyben újra a bizottságnak érdemes tárgyalni, visszatérnénk rá. Magam hajlok erre a megbeszélésre, mert - mint itt kiderült, említettük, jómagam is - igazából ebben az évben van még beleszólási, véleményformálási lehetőségük az adott országoknak. Ezt az időszakot szeretnénk minél hatékonyabban kihasználni.
Még egyszer köszönöm mindannyiuk részvételét, és a további együttműködéshez sok sikert, kellő türelmet kívánok mindannyiunknak.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 58 perc.)
|
|
Font Sándor |
Jegyzőkönyvvezetők: Ulrich Ferencné és Horváth Éva Szilvia