MB-11/2006.
(MB-11/2006-2010.)
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2006. november 14-én, kedden, 10 óra 00 perckor
a Képviselői Irodaház V. emelet 515. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről: *
Hozzászólók: *
Megjelentek: *
Általános bevezető *
A napirend elfogadása *
Herbály Imre (MSZP) bejelentése *
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/1145. szám) *
Az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról (1145/1. szám) *
Bajánházi László (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése *
Dr. Máhr András szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Nagy József (Állami Számvevőszék) szóbeli kiegészítése *
Hozzászólások *
Dr. Máhr András szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) reagálása *
Szavazás általános vitára való alkalmasságról *
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1296. szám) (Általános vita) *
Bajánházi László (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdés, válasz *
Szavazás általános vitára alkalmasságról *
Egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1297. szám) (Általános vita) *
Lucz Zoltánné (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Szavazás általános vitára való alkalmasságról *
A kormányzati szervezetátalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat (T/1202. szám) *
Dr. Papp Imre szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Hozzászólások *
Dr. Papp Imre szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) reagálása *
Szavazás általános vitára alkalmasságról *
A géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/826. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Bedő Tamás (MSZP)
Borenszki Ervin (MSZP)
Csontos János (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Dr. Karsai István (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Vécsi István (MSZP)
Zatykó János (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Bagi Béla (Fidesz)
Czerván György (Fidesz)
Járvás István (Fidesz)
Kispál Ferenc (Fidesz)
Örvendi László (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP)
Dr. Kis Zoltán (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Paizs József (MSZP) Demendi Lászlónak (MSZP)
Fülöp István (Fidesz) Bagi Bélának (Fidesz)
Bajánházi László főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Dr. Máhr András szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Pásztor Tamás főosztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Szikszainé dr. Bérces Anna főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Lucz Zoltánné főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Nagy József főtanácsadó (Állami Számvevőszék)
Göncző Anna (Pénzügyminisztérium)
Dr. Jasinka Anita osztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Bézi-Farkas Barbara tanácsos (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Rodics Katalin főtisztviselő (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Hoblyák Júlia parlamenti referens (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 07 perc.)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm a bizottsági ülésen megjelent bizottsági tagokat, köszöntöm az érdeklődőket, akik a nyílt ülésen figyelemmel kísérik munkánkat, köszöntöm a parlament részéről a segítő kollegákat, köztisztviselőket.
Az írásban kiküldött napirendi pontokat tárgyalnánk. A mai napirendi pontok hosszas előkészület után több alkalommal változtak, hiszen a kormány egy előre nem tervezett törvénycsomaggal lepte meg még a parlamentet, és ez felvételre került a bizottsághoz. Kérdezem, hogy az előre kiküldött napirendi pontokhoz valakinek van-e észrevétele, javaslata, módosítási szándéka. (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor kérem, hogy aki egyetért a meghívóban jelzett napirendi pontokkal, az kézfeltartással jelezze. Egyben kérnék szépen a titkárság részéről egy létszámellenőrzést is a szavazás alatt. (Szavazás.) Megállapítom, hogy a napirendet egyhangúlag elfogadtuk. A létszám változik attól függően, hogy az ajtó ki van nyitva, vagy be van csukva. Ellenzéki oldalról is több képviselőt láttam már itt, aki most éppen nincs a teremben. A bizottsági ülésünket azonban elkezdjük, hiszen a napirendi pontokat megszavazta a bizottság.
Alelnök úr jelentkezik. Szót adok.
Herbály Imre (MSZP) bejelentése
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A bizottság Szocialista párti tagjai nevében 12.30-tól másfél óra tanácskozási szünetet kérek; egy nagyon fontos kormányzati személyiséggel van előre egyeztetett megbeszélésünk, nem tudtuk már lemondani, és azt gondoljuk, fontos a mezőgazdaság szempontjából, hogy találkozzunk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Most fejből idézem a Házszabályt, de 60 percnél hosszabb szünetet nem rendelhetek el. Ezt tárgyalási szünetnek hívják. Ha ennél hosszabb, akkor a bizottsági ülést meg kell szakítani, és új időpontra kell összehívni. Kérem a titkárságot, hogy a Házszabály értelmezésében segítsenek. Ezt kérném szépen figyelembe venni a szocialista frakciónak.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Figyelembe vettük, akkor egy óra tárgyalási szünetet kérünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: A bizottság megszavazta a napirendi pontokat. Rátérünk az írásban kiküldött napirendi pontokra.
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/1145. szám)
Első helyen a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat szerepel, és az Állami Számvevőszék véleménye ugyanehhez a törvényjavaslathoz.
Köszöntöm az 1. napirendi pont a), b) pontjához jelenlévő előadókat. Átadom a szót.
Bajánházi László (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
BAJÁNHÁZI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Bajánházi Lászlónak hívnak, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője vagyok, és az előterjesztő nevében én fogom általános vitára ajánlani az 1. számú napirendi pont keretében a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot. A szaktárca nevében Máhr András szakállamtitkár úr fűzne kiegészítőt az előterjesztéshez.
Elöljáróban egy ügyben szeretnék elnézést kérni. Néhány gondolat közben a 2. napirendi pontra való utalást nem tudom elkerülni, tekintettel arra - és rögtön ezzel is kezdeném -, hogy a 2007. évi törvényjavaslat egyik legfontosabb jellemzője az, hogy az Alkotmánybíróság korábbi állásfoglalásának megfelelően úgynevezett tiszta költségvetési törvényjavaslat, azaz csak a költségvetéssel kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza. A korábbi években a költségvetési törvényjavaslat úgynevezett második részében vagy II. fő fejezetében jó néhány szaktörvényhez vagy az államháztartásról szóló törvényhez születtek különféle módosító, pontosító javaslatok, amelyeket elengedhetetlenül szükségesnek ítélt a kormányzat - és döntő többségét elfogadta a parlament is - a költségvetési törvény végrehajtásának eredményes elvégzéséhez. Ettől az évtől kezdve egy külön törvényjavaslatban lett összefoglalva annak a 24 törvénynek a módosítása, amelyeket a kormányzat úgy ítél, hogy a költségvetés végrehajtásához elengedhetetlenül szükségesek.
Általában a költségvetési törvényjavaslathoz a következőket szeretném hozzáfűzni. Október 31-éig a költségvetési törvényjavaslatot, az úgynevezett I. kötetet a kormány a parlamentnek benyújtotta. Ez a választások évében egy specialitás, hogy későbbi dátumhoz kötött a benyújtási kötelezettség, sőt november 10-éig volt lehetőség arra is, hogy az úgynevezett fejezeti köteteket, illetve ezt a már említett salátatörvényt a parlamenthez benyújtsuk. Ezek is határidőre beérkeztek.
Annyi sajátossága van minden negyedik évnek ezen túlmenően - erről nyilván az ÁSZ képviseletében is szó lesz, és az ÁSZ-jelentésben is megjelent -, hogy ebben az időszakban a műhelymunkára rövidebb idő van, épp ezért az ÁSZ a véleményét tulajdonképpen a tervezési munkával, illetve a költségvetési törvényjavaslat elkészítésével párhuzamosan alakítja ki.
Ez a rövid idő részben megkönnyítette a költségvetési törvényjavaslat elkészítését abban az értelemben, hogy a nyáron elfogadott adótörvényekkel nem a költségvetési törvényjavaslattal párhuzamosan vagy majdnem párhuzamosan folyik a következő év adószabályainak elfogadása a parlamentben, hanem ez tulajdonképpen a nyári rendkívüli ülésszakon lezajlott. Következésképpen a bevételi oldal determináltsága vagy determinációja tulajdonképpen a költségvetési törvényjavaslat elkészítésekor döntően adott volt.
A másik, ami egy kicsit megkönnyítette a munkát, az volt, hogy a nyáron véglegeződött, és végül a kora ősz folyamán az Unió által is elfogadottá vagy jóváhagyottá - kinek melyik szóhasználat tetszik - vált a konvergenciaprogram. Az ebben lefektetett, elsősorban bevételnövelő, másodsorban vagy nem másodsorban kiadáscsökkentő intézkedések szintén kidolgozott állapotban voltak, csupán meg kellett jeleníteni azokat a 2007. évi költségvetési törvényjavaslatban.
Végezetül két dolog még determinálta a költségvetési törvényjavaslat elkészítését. Az egyik, hogy a kormány nyáron átfogó módon rendelkezett, és a konvergenciaprogram végrehajtására vonatkozóan a különböző szervezeti intézkedéseket fogadott el. Ezeknek a részbeni leképezése is megjelent a költségvetési törvényjavaslatban. A másik: a korábbi évek kötelezettségvállalásai jelentős mértékben determinálták, természetesen elsősorban a kiadási oldal elkészítését.
Amit ki szeretnék emelni, hogy jelentős változás a korábbi évek szabályrendszeréhez viszonyítva, az az, hogy a kormány több címen javaslatot tesz a parlamentnek, hogy a költségvetési törvényjavaslatban képezzen meghatározott tartalékokat. Ennek egyik része a korábbi években szokásos általános tartalék, amely a rendkívüli eseményekre vonatkozik, ez 42 milliárd forint.
53 milliárd forint nagyságrendben javasol a MEH-fejezetben céltartalékot képezni a szervezeti változásokkal összefüggő átmeneti többletköltségek fedezésére.
Körülbelül 80 milliárdos nagyságrendet tesz ki az az összeg, amelyet a kormány a különböző fejezetek költségvetésében fejezeti egyensúlyi tartalékként javasol megképezni. Erre vonatkozóan az a szabály is megfogalmazásra került a normaszöveg rendelkezései között, miszerint ez a fejezeti egyensúlyi tartalék olyan ütemben használható fel, vagy konyhanyelven fogalmazva kerül majd felszabadításra, amilyen ütemben a gazdasági folyamatok, illetve a pénzfolyamatok zajlanak, és ez az elsődleges feltételezések szerint a fejezet rendelkezésére áll. Ez azért lényeges, mert a mezőgazdasági támogatásokat az a 10 milliárd forintos tartalék, ami az FVM költségvetésében e címen szerepel, az év során kiegészítheti.
Végül van egy 50 milliárd forintos általános egyensúlyi tartalék, amiből évközben esetleg azoknál a fejezeteknél, ahol az általános maradványtartási kötelezettségre vonatkozó előírást nehezen tudják valamilyen oknál fogva betartani, annak az oldására esetleg sor kerülhet.
Agrárügyekkel kapcsolatban a költségvetés normaszövegében tulajdonképpen két lényeges dologra szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik: tekintettel arra, hogy megjelenik az EMVA-ból történő támogatás, módosítani kellett egyrészt az erre vonatkozó szabályokat. Ebből a szempontból továbbra is a KES-számláról szükség esetén a vidékfejlesztési ügyeket meg lehet előlegezni.
A másik, amire fel szeretném hívni a figyelmet, az, hogy a korábbi évekhez hasonlóan az FVM fejezetében levő előirányzatok között meglehetősen nagy átcsoportosítási szabadsága maradt a szakminiszternek más tárcákéhoz viszonyítva. Ez megalapozhatja az év közbeni rugalmasabb reagálást a különböző eseményekre.
Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. A kezességvállalásról szóló rendelkezések között a Hitelgarancia Rt.-nél és az Agrárvállalkozási Hitelgarancia Alapítványnál az egyedi felső korlát nevesítése eltűnt, illetve felhatalmazást kapott a felhatalmazó rendelkezések között a pénzügyminiszter arra, hogy ezt rendeletben határozza meg. Itt nincs másról szó, mint arról, hogy perpillanat nem ismert, hogy az uniós szabályrendszer január 1-től hogyan változik - nem szerettük volna lefixálni a költségvetési törvényben ezt az összeget, hogy esetleg módosítani kelljen a költségvetési törvényt emiatt, vagy különböző jogi álláspontokra legyen szükség, hogy egy uniós rendelkezést mennyire ír felül költségvetési törvény, mennyire nem -; semmi hátsó szándék nincs, csak meg szeretnénk az ügynek felelni.
Az általános ügyekről ennyit szerettem volna mondani. Gondolom, a mezőgazdasági bizottságot döntően a szaktárca fejezeti számai, tendenciái, tervei érdeklik. Erről Máhr András szakállamtitkár úr mondana néhány szót. Köszönöm szépen.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Átvettem Font elnök úrtól az ülés vezetését. Megadom a szót Máhr András szakállamtitkár úrnak.
DR. MÁHR ANDRÁS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Az agrárfejezet megítélésénél tudom, hogy több szám kavarog, és ezért szeretném, ha minden szám világosan látszana.
Az agrárkiadások alapvetően három ágból tevődnek össze, és a hármat együtt lehet csak vizsgálni. Az egyik ága a fejezeti előirányzatban szereplő számok. A másik ága a MEH során szereplő és az AVOP-hoz kapcsolódó kiadások. A harmadik pedig a költségvetési törvényben direkt módon nem előirányzatosított, Unióból származó kifizetések, amit a KES-számlán keresztül bonyolítunk le.
Ami a fejezeti számokat illeti, az intézményi kiadásokkal együtt a kiadási előirányzat a fejezetben 382 milliárd 258 millió forint, melyből támogatás 206 milliárd 586 millió forint. Ebből csak egy számot szeretnék kiemelni - mert a többit a támogatásoknál szeretném elmondani -, az intézmények kiadási előirányzatát. Ez 89 milliárd 985 millió forint, amelyből a támogatás 37 milliárd 562 millió forint. Itt érzékelhető az előző évhez képest egy csökkenés. Ez szinkronban van részben azokkal az intézkedésekkel, amelyek ez évben már megtörténtek - létszámleépítés és bizonyos szervezeti változások -, részben azokkal az elképzelésekkel, amelyek a fejezet intézményrendszerének átalakításáról szólnak, az egységes szakigazgatási hivatal létrehozásával kapcsolatos feladatokkal, amikről a bizottság már több ízben tájékoztatást kapott.
Összességében úgy ítéljük meg, hogy a fejezet ezzel az előirányzattal működőképes tud maradni. Természetesen ebben kalkuláltunk azzal, hogy a még hátralévő mintegy 1300 fős létszámleépítésnél a Bajánházi úr által elmondott kormányzati létszámleépítési tartalékból megtérítésre kerülnek az ezzel kapcsolatos költségek. Erre nézve a megfelelő megállapodásokkal rendelkezünk.
Az izgalmasabb kérdés az, hogy az agrárgazdálkodók támogatása hogyan alakul a 2007. év vonatkozásában. Összesen a különböző források - tehát az Európai Unióból származó források, az AVOP-kifizetések és a fejezeti előirányzatok együttesen - a jelenlegi kalkulációink szerint 455,8 milliárd forintos támogatást biztosítanak az agrárgazdálkodóknak. Itt szeretném kiemelni, hogy ebben nem kalkuláltunk a fejezeti egyensúlyi tartalékra félrerakott 10 milliárd forinttal, tehát ha az felszabadul, akkor ez az összeg 10 milliárd forinttal tud forrásában növekedni. Nyilvánvalóan azért nem kalkuláltunk vele, mert ha felszabadul, akkor lehet a dolgot figyelembe venni. Ez összességében több mint 10 százalékos növekedést jelent a 2006. évi tervezetthez képest, és közel 10 százalékot a 2006. évi tényszámhoz képest. A 2006. évre a tervezett kifizetés 401 milliárd forint volt, a mostani várható - a végszámot azért nem tudjuk, mert az még nyitott, hogy a SAPS-kifizetések pontosan hány százalékban teljesülnek, hiszen ez decemberben fog megtörténni, de a szokásos mértékkel, 97-98 százalékkal számolunk, a vitás ügyek azok, amik át szoktak csúszni januárra - mintegy 409 milliárd forint lesz, tehát ilyen lesz az agrárgazdálkodók 2006. évi várható támogatási színvonala.
A támogatási rendszeren belül úgy gondolom, szükséges kiemelni azt, hogy a direkt Európai Unióból származó SAPS-ra, illetőleg a piaci intézkedésekre együttesen mintegy 190 milliárd forint kifizetéssel kalkulálunk. Itt szeretném megjegyezni, hogy jelen pillanatban még az Európai Unió a 2007. évi SAPS pontos összegét nem közölte. A legújabb ígéretek szerint 15-e és 20-a között fogják a végszámot közölni velünk. Ez egy előzetes szám alapján kalkulált nagyságrend, nem gondolom, hogy komolyabb tévedést tartalmazna.
Külön kell beszélnem a társfinanszírozási rendszerről. Itt négy csoportot szeretnék kiemelni. Az egyik: szeretném tájékoztatni a tisztelt bizottságot, hogy a SAPARD-kifizetések, ami az európai uniós kifizetéseket illeti, gyakorlatilag befejeződtek. Az utolsó 5 százalék pénzügyi átszámolása jövő márciusban várható az európai uniós előírások okán, de a gazdálkodók a pénzt már megkapták, az utolsó kiutalások most, a napokban történtek, illetve történnek meg effektíve. Azzal számolunk ugyanakkor - mivel volt egy kormányzati döntés a biztonságos lehívás érdekében a SAPARD-ra vonatkozóan -, hogy körülbelül 1,7 milliárd forint kifizetési kötelezettség marad a jövő év első negyedévében, de az már a nemzeti költségvetést érinti, tehát külön soron terveztük.
A másik, amiről szeretnék tájékoztatást adni, az AVOP. Az AVOP-nál a kötelezettségvállalások megtörténtek, a kifizetések áthúzódnak a 2007. évre. A jövő évre egy 33 milliárd forintos kötelezettségvállalással terhelt kifizetéssel kalkulálunk az AVOP vonatkozásában.
A harmadik ág két részből áll: a nemzeti vidékfejlesztési terv, illetve az EMVA ügye. A nemzeti vidékfejlesztési tervből a kötelezettségvállalással történő áthúzódás, tehát ami tényleges fizetési kötelezettség, az 85 milliárd forint. Ugyanakkor, mivel az EMVA is elindul ez év tavaszán, áprilisban, a tényleges kifizetésnél 35 milliárd forinttal kalkulálunk, hiszen többlépcsős a történet - pályázatkiírás, elbírálás, megítélés, kifizetés -, de a kötelezettségvállalás, amit ez évben kalkulálunk, több mint 100 milliárd forint. A lebonyolítás kapcsán nem merünk többet tervezni, mint 35 milliárdos kifizetést. Bízunk benne, hogy ha jól alakulnak a dolgok, és ennél több lesz, az nem fog problémát okozni, hiszen ezek lehívhatók lesznek.
Ami a nemzeti támogatási részt illeti, csak egyetlenegy dologra szeretném a tisztelt bizottság figyelmét felhívni. Nevezetesen arra, hogy 2007. május 1-jével lejár az a notifikációs rendszer, amit három évre kaptunk ideiglenes jelleggel, tehát a végleges notifikációt kell megcsinálnunk. Ez azt jelenti, hogy május 1-jéig a jelenlegi rendszert mindenképpen működtetni kívánjuk, május 1-je után pedig megpróbáljuk megőrizni a ma működő rendszert. A feltételeiben valószínűleg változás kell, hiszen különben az Európai Unió a notifikációt nem fogja elfogadni. Ezek a munkák gőzerővel zajlanak.
Nem szeretném tovább húzni az időt, talán még egy dolgot szeretnék mondani, ami úgy gondolom, szintén nem titok a bizottság előtt. Mára már a gabona-intervenció okán a KES-számláról finanszírozott összeg meghaladja a 300 milliárd forintot, ami egy elég komoly tehertételt jelent a költségvetés finanszírozási ágát tekintve.
Röviden ennyiben szeretném ajánlani a tisztelt bizottságnak a tervezetet. Mi úgy ítéljük meg, hogy amellett, hogy egy rendkívül szigorú és feszes költségvetés került meghatározásra, a gazdálkodók számára a támogatás-igénybevételi, növekedési feltételek adottak. Ebből kifolyólag az a tendencia, ami az elmúlt években, illetve tavaly és az idén elindult, ami egy növekvő hatékonyságot és jövedelmet hoz a mezőgazdaságban, a 2007. évben sem fog megtörni, hanem további növekedési és jövedelmezőségi pályán tud maradni az ágazat.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Átadom a szót az Állami Számvevőszék képviselőjének, Nagy József úrnak.
Nagy József (Állami Számvevőszék) szóbeli kiegészítése
NAGY JÓZSEF (Állami Számvevőszék): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A Számvevőszék részéről Nagy József főtanácsadó vagyok. Néhány gondolatot szeretnék mondani az ÁSZ-jelentéshez, illetve -véleményhez.
A Számvevőszék ezúttal is elvégezte feladatát. Mint ahogy Bajánházi úr mondotta, szinte a tervezési munka folyamatával együtt történt ez a véleményezés, hiszen október 31-én már le kellett zárnunk ezt az áttekintést. Ennek ellenére a Számvevőszék a megállapításait, következtetéseit, javaslatait véleményben adta közzé, foglalta össze. Ennek a véleménynek alapvetően három fő része van. Az első részben a Számvevőszék fontosabb összegző megállapításai és javaslatok vannak. A második részben vannak a részletes megállapítások. A harmadik rész a függelék, amelyben konkrétan a fejezetek tervező munkáinak az alapvető számai, előirányzatok szerepelnek. Ugyanakkor a konvergenciaprogramot is véleményezte a Számvevőszék, és az arra vonatkozó megállapításait szintén ebben a füzetben összefoglalta és közzétette.
Az adóbevételeket a Számvevőszék úgy minősíti 2007-re, hogy azok közepes kockázatúak, tehát a realitásuk ugyan megvan, bár néhány bizonytalansági tényező éppen napjainkban az alkotmánybírósági döntésektől meg egyebektől függően még azért van. Ezek a bizonytalanságok jelentik ezt a kockázatot, amit itt a Számvevőszék megfogalmaz.
Az agrárfejezetre vonatkozó megállapításainkat a függelék tartalmazza. Én is nagyon röviden néhány számot, illetve gondolatot mondanék el erről. Máhr úr elmondotta, nekem már számokat sem kell mondani; tehát a 2006. évi eredeti előirányzathoz képest a 2007. évi előirányzatban egy 5,5 százalékos növekmény tapasztalható, ami a költségvetésben szerepel. Ott 10 százalék van, de ha hozzáadjuk a költségvetésen kívüli forrásokat, akkor egyezik a számunk. Tehát ez egy pozitív dolog mindenképpen, hogy mintegy 5,5 százalékkal a költségvetés is nagyobb előirányzatot tartalmaz.
Ha szerkezetében megvizsgáljuk, akkor azonban azt lehet látni, hogy az intézményi kiadásoknál egy erőteljesebb visszafogás tapasztalható. Az intézmények támogatása, beleértve a központi igazgatást, 20 százalékkal kevesebb lesz 2007-ben, mint amennyi volt 2006-ban. Igaz, hogy a bevételek növekménye ezt részben kompenzálja, de csak részben. Ha 2005-höz hasonlítjuk, akkor viszont 40 százalékkal kevesebb a 2007. évi intézményi támogatás. Erőteljes növekmény az uniós támogatás és a hozzá kapcsolódó nemzeti forrásoknál tapasztalható.
Ha mindezekből megpróbáljuk levonni a következtetést, akkor azt máris lehet látni vagy érzékelni, hogy feszültségpont az intézményi gazdálkodásnál várható. Bizonyos fokú feszültséget jelent talán a nemzeti támogatások finanszírozása is, nemcsak azért, mert itt a notifikálási bizonytalanság még megvan, hanem azért is, mert a determinációt az előirányzatok nem fedezik. A determináció, ahogy számba vette a fejezet, 117 milliárd, az előirányzat 107-110 milliárd, tehát vannak még bizonytalanságok ennél a tételnél, illetve ezeknél a fajta támogatásoknál. Még annyit lehetne hozzátenni, hogy az előirányzatok úgy annyi, amennyi, hogy feltételezett, hogy azok az intézkedések megvalósulnak, amelyekről mi is számot adtunk, de azt is kell látni, hogy az intézkedések megtételében bizonyos késedelmek vannak, úgyhogy ez jelent egy bizonytalansági tényezőt. Amennyiben ezek az intézkedések nem valósulnak meg, ez még inkább bizonytalanná teszi a 2007. évi költségvetési előirányzatok megalapozottságát.
Ezekre szerettem volna fölhívni a figyelmet a Számvevőszék részéről. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen az előadóknak a gondolatait. A vitát megnyitom. Megadom a szót a bizottsági tagoknak. (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs jelentkező, akkor megkérem Jakab István alelnök urat, hogy vegye át az ülés vezetését, mert nekem lenne néhány gondolatom.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Megadom a szót Font Sándor elnök úrnak.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Én nemcsak annyira a mezőgazdasági részhez, hanem a költségvetés egészéhez szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni. Nyilvánvaló, hogy az az állapot, ami 2002-ben az MSZP és az SZDSZ kormányra kerülésekor volt, úgy néz ki, hosszú időszakra eltűnt. Ez volt az az állapot, amikor Magyarország az összes csatlakozó ország közül vagy az első, vagy a második helyen szerepelt minden mutatója tekintetében. Talán az infláció volt az, amely még váratott magára, hiszen évközben és év végére sikerült ugyan egy nagyon szép, tisztességes csökkenést elérni, de ez akkor még jellemzően az Unióban elvárt mértéknek mintegy kétszerese volt, 7 százalék környéki. Az összes egyéb makrogazdasági mutató vonatkozásában Magyarországot mint éltanulót és a korrekt, átlátható gazdálkodás országát jellemezték. Nyilvánvaló, hogy ezt az átláthatóságot megalapozta a '98-2002-es Fidesz-kisgazda-MDF-kormányzás. Talán Szlovénia volt az egyedüli ország, aki velünk lépést tudott tartani, illetve néha megelőztek bennünket abban a képzeletbeli rangsorban, amit a tíz csatlakozó ország tekintetében fölállítottak. 2006 év végére gyakorlatilag mindenben az utolsó helyre süllyedt az ország, minden tekintetben. Nem tudok olyan paramétert felmutatni, amelyben valamelyik ország netán még hátrébb szerepelne. Ezek az országok velünk együtt csatlakoztak az Unióhoz, tehát a feltételrendszer ugyanaz volt, vagyis nem mondhatjuk azt, hogy nekünk valamiért nehezebb volt a 2004-2006-os időszak, az uniós időszak.
Sajnálatos és egyértelmű a következtetés: az a kormányzás, amelyik ez időszak alatt irányította volna Magyarország gazdaságát, nem tette azt, vagy ha tette, nagyon rossz irányba. Jellemzően olyan, közgazdaságtanilag nem megalapozott intézkedéseket tettek, amelyek elvezettek a nagyon magas folyó fizetési mérleg hiányhoz, az államháztartási hiányhoz, és ezt, hogy látszatintézkedésekkel pótolják, hatalmas mennyiségű kölcsönöket vettek föl, soha nem látott mértékben adósították el az országot. Ezek az intézkedéssorozatok vezettek el 2006 év végéhez és a 2007. év benyújtott költségvetéséhez.
A miniszterelnök lebukott. Önmaga buktatta le önmagát. Bár nem szándékozott, mint tudjuk, mert a május 26-án elmondottak után 27-én, 28-án és a következő napokban nem állt a nyilvánosság elé, hogy: hazudtunk reggel, éjjel és este - mert így mondta valamiért -, és másfél-két évig nem csináltunk semmit, hogy pontosan idézzem, ilyen böszmeséget még kormány nem csinált, mint az MSZP-SZDSZ-kormányzás. Ennek súlyos ára lett; kiderült az, amit a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség négy éven keresztül a saját elemzéseire, nemzetközi elemzésekre, az Európai Unió gazdaságpolitikusainak elemzéseire és a nemzetközi szaksajtóban leírt publikációkra alapozva állított, hogy lejtőre tette az MSZP-SZDSZ-kormány Magyarországot. Ezt a folyamatot meg kellene állítani. No de hát jött a választás, és ahogy Gyurcsány Ferenc mondta, végig kellett hazudni a másfél-két évet, Veres Janinak óriási trükköket kellett végrehajtani ahhoz, hogy ne derüljön ki az igazság; letiltják a minden magyar állampolgár részére jogosultan hozzáférhető adatokat csak azért - és meg is mondják -, hogy nehogy befolyásolja a választókat ezen adatok ismerete. Ez a törvénytelenségek netovábbja, az erkölcstelenségek netovábbja.
És oda kerülünk, hogy be kell nyújtani a 2007. évi költségvetést, ezt megelőzően a konvergenciaprogramot. Természetesen a kívülálló azt sem tudja a konvergenciaprogramról, hogy mi az. Majd fogja érezni, mert a konvergenciaprogramra alapulva jelzi a költségvetési törvény és a hozzá kapcsolódó, nem kisebb fajsúlyú törvények, amiket ma még fogunk tárgyalni - a 1296. számú törvényjavaslatra gondolok, ami a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szól -, hogy soha nem látott fájdalmat fognak okozni a magyar lakosoknak általánosan. Nem tudunk mondani a társadalomnak egyetlenegy rétegét sem, aki ne lenne vesztese a jövő évi költségvetésnek, de nem tudunk mondani olyan szektort sem, hiszen ha megnézzük akár az önkormányzatokat, akár az egészségügyet, akár az oktatást, hogy csak a legismertebbeket említsem, vagy a szociális területen jelenleg is a parlamentben folyó törvénykezést, azt hiszem, az érintett szereplők szinte sikítanak. Soha ennyi tüntetést, ennyi ellenérzést kormány még nem váltott ki, még a Bokros-csomag alatt sem, mint ez a kormány. Nem tudjuk, hogy eléri-e a Bokros-csomag csúcsát, hogy ebben hány Alkotmánybíróság által megsemmisített törvény lesz majd. A Bokros-csomagban talán hét ilyen volt, ha jól emlékszem. Most beindult a törvénykezés, egyet már tudunk, és elemzők többre is tippelnek. Ez persze megkérdőjelezi, hogy az a benyújtott költségvetés, amelyet most tárgyalni fog a parlament, kellően megalapozott-e, hiszen az Állami Számvevőszék jelentése és a most elhangzott kiegészítés is több soron már kritikus adatokról szól, és ez rendszerint a teljesíthetetlenséget jelenti. Nyilvánvaló a kormánynak egyetlenegy szándéka: ez pedig az, hogy politikai hatalmát megmentve, a gazdaság helyzetét stabilizálva a lakossággal fizettesse meg azt, amit saját maguk rontottak el. Pontosítok: a kormány önmaga sodorta válságos helyzetbe a magyar gazdaságot, és ennek a válságnak az árát most a lakosságtól veszi el.
Többször feltette a Fidesz azt a kérdést, hogy hol a pénz. Erről tételes elszámolást nem kaptunk. Volt úgy, hogy a 100 milliárd forintos tételeket változatlanul titokban hagyta a kormány, és azt mondta, arról nem nyilatkozik, hogy mi okozta vajon a hiány nagyságát. Azt a technikát pedig, amit például az autópálya-építésnél, netán a Gripenek vásárlásánál, netán a regisztrációs adónál alkalmazott, az Unió folyamatos figyelmeztetése ellenére mindaddig tette, a legutolsó pillanatig, amíg a fejére nem koppintottak. Most elkezdett kapkodni, és kezdi visszahozni azt, amire a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a csatlakozásunk óta az Unióval kapcsolatosan megtett téves intézkedései kapcsán figyelmeztette a kormányt.
Vészhelyzet van valóban. Ezt a vészhelyzetet a kormány okozta. Nyilvánvalóan egy autópálya-építést meg lehetett csinálni szemfényvesztésként, csak azt felejtették el, hogy ugyan paraméterként a bruttó hazai termeléshez, a GDP-hez nagyban hozzájárult az építkezés, tehát az autópálya-építkezés húzza meg a GDP ezen számát, de amikor megnéztük, hogy az építkezéseken belül mi is történt, hogy az autópálya miből épült, akkor kiderült, hogy az pedig ezen ravasz konstrukción keresztül gyakorlatilag külföldi kölcsönökből épült. Mindig mondom azt a példát, hogy valószínűleg nem stabil családi költségvetés az, hogy ha én a szomszédomtól kölcsön kérek 40 millió forintot, abból veszek egy luxusautót, és ezzel villogok mindazoknak, akik nem tudják, hogy miből volt erre az autóra nekem pénzem, hogy ezt a pénzt igazából nem én termeltem ki. Nagyon kritikus kölcsönpénzzel villogni, csillogni - a kormány ezt játszotta el 2004 és 2006 között, ennek az árát fizettetik most meg a magyar lakosokkal; mint említettem, nincs olyan réteg, aki ne szenvedné meg a benyújtott költségvetést.
A költségvetési adatok és a tervezetek alapján azt mondhatjuk, vagyis a kormány azt állítja, hogy most már minden kártyát fölfedett. Sajnálatos módon úgy tűnik, hogy az elemzők nem osztják ezt a véleményt, akár az infláció mértékével kapcsolatos véleményüket, akár a bruttó hazai össztermeléssel, akár a fogyasztás várható visszaesésével, akár a költségvetés hiányával kapcsolatosakat, amelyek a legsúlyosabb kérdések egy makrogazdaság tekintetében. Egyelőre eltérő az elemzők álláspontja és a kormány által várt vagy hangoztatott és a költségvetés számait megalapozó makrogazdasági adatok.
Ezen belül kell természetesen nézni a magyar mezőgazdaságot. Én sikerágazatnak nem nevezném a magyar mezőgazdaságot talán 1990 óta. Úgy tűnik, hogy a magyar mezőgazdaság kivéreztetése most már kormányzati szándék. Az alapprobléma: döntsük el végre, hogy tsz-alapú tőkés nagybirtokrendszerrel, vagy pedig sokszereplős, középbirtok méretű családi gazdálkodással szeretnénk a magyar élelmiszer-termelést megoldani. Mi az utóbbi mellett vagyunk, ezt többször hangsúlyoztuk. Nemcsak azért, mert nekünk ez mániánk, hanem azért is, mert az Európai Unió így alapozta meg a biztonságos élelmiszer-termelését. Mondják azt, hogy nem, nem, hát koncentrálódások mentek végbe. Nagyon nagy különbség, hogy Magyarországon a birtokszerkezetben ment végre koncentráció, és tsz-alapú tőkés nagybirtokszerkezet alakult ki, míg Nyugat-Európában középbirtokméreten termelnek a gazdálkodók, de a koncentrálódás a szerveződésben, a feldolgozóiparban és a kereskedelemben ment végbe. Ezek a tészek, bészek, amiket ismerünk, csak van egy kis probléma: a 100 előzetesen elismert tészből most 30-40 működik. Pontosan fordított folyamat zajlik nálunk, mint ami felé kellene, hogy a magyar mezőgazdaság irányultsága mutasson.
Köszönöm szépen, ezeket a gondolatokat szerettem volna vitaindítóként elmondani.
ELNÖK: Megköszönöm Font Sándor elnök úrnak, és visszaadom neki az ülés vezetését.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy kormánypárti, egy ellenzéki sorrendben fogom megadni a szót. Zatykó János, Czerván György, Karsai József sorrendet jelzek.
ZATYKÓ JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Mezőgazdasági Bizottság! Kétségbeesve hallgattam itt elnök úrnak az elmondott szavait. Olyannyira kétségbe estem, hogy magam elé vettem a mai bizottsági ülésre szóló meghívónkat. Itt a napirendi javaslatok között 1. napirendi pontként az alábbi megnevezéssel szembesültem: a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitára bocsátásáról kellett volna beszélni, illetve meghallgattuk az Állami Számvevőszék véleményét. Ezzel szemben az elmúlt 10-15 percben mást sem hallhattunk, csak azt, hogy micsoda csodálatos kormányzás volt ebben az országban 1998 és 2002 között, utána jött ennek az ellentéte, hogy mi történt 2002 és 2006 között, ahol az elnök úr szerint minden tragédia és minden rossz volt, de ezt még megtetézte azzal, hogy a 2002-2006-os ciklust megfelezte, és külön beszélt 2004-2006-ról. Nem hiszem, hogy az elnök úr szájából elhangzott expozéban, felvezetőben, gondolatokban volt három olyan perc, ami a mai napirendünk 1. számú javaslatáról szólt volna. Azt gondolom, hogy ezt a mai nap így fogjuk folytatni, akkor nem sokat fogunk megtudni a 2007. évi költségvetésünkről, illetőleg arról, hogy ebben a költségvetésben mi lesz a magyar agrárium helye, szerepe. Nagyon kérem a mezőgazdasági bizottságot, illetve az elnök urat, hogy próbáljunk a napirendi pontok irányába hatni, és nem másról beszélni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Minden gondolatom arról szólt, hogy hogyan jutottunk idáig, és hogy nyújtottak be egy ilyen, számunkra elfogadhatatlan költségvetést.
Czerván György!
CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem hiszem, hogy meg kell védeni az elnök urat, de hát itt minden összefügg mindennel, tehát a kormány tevékenysége, illetve annak a megítélése a mostani költségvetéssel. (Zatykó János felé fordulva:) Tényleg nem szokásom visszadobni a labdát, de te sem arról beszéltél akkor, ami a napirend, hogy ha így nézzük.
Úgy van aposztrofálva ez a költségvetés, hogy a felelősség költségvetése. Egy felelőtlen kormányfőnek eleve nem lehet felelős kormánya és felelős költségvetése véleményem szerint. Egyetértek azzal - bizony összefügg minden mindennel -, hogy ennek a költségvetésnek a vesztese az egészségügy, az oktatás, a nyugdíjasok, illetve az önkormányzatok, és ez érint mindent, az agráriumot is. De nézzük az agráriumot, én inkább ebbe az irányba mennék el.
Nagyon egyetértek a Számvevőszék képviselőjével, aki úgy fogalmazott, hogy tulajdonképpen itt növekedés van, attól függően, hogy mely számokat nézzük, mert itt van annyifajta szám, hogy azt már tényleg nehéz - főleg elektronikus formában - követni, hogy 5 százalék vagy 10 százalék. De szerkezetileg azért bizony vannak problémák. Régi vesszőparipám, és továbbra is elmondom - szerintem már jó néhány évvel ezelőtt is elmondtam, meg nyilván azóta is, amióta uniós tagok vagyunk -, hogy ha nőnek az uniós források, hol van az előírva, hogy a nemzeti forrásoknak, a nemzeti jövedelemkiegészítő támogatásoknak csökkenni kell. Ha megnézzük, ezek abszolút mértékben és százalékos mértékben is csökkennek.
Elmondtam a 2005. évi agrárjelentés kapcsán a parlamentben, hogy fölháborító, hogy Demszky Gábor az egész agrárköltségvetést Budapest költségvetésével hasonlította össze egy tévéműsorban. A magyar agrárköltségvetést az európai uniós agrárköltségvetéssel kell szerintem összehasonlítani, és ahhoz képest nézni, hogy mondjuk a csatlakozás óta hova jutottunk és hogyan; mert persze ezek a számok szépen növekednek, de még mindig versenyhátrányban vagyunk az uniós tizenötökhöz képest.
Nagyon szeretném tisztán látni például azt a sokat emlegetett top-upot, amiről a Számvevőszék minden évben megállapítja, hogy nem szerepel külön soron. Van itt a folyó évi kiadás 98 milliárd, durván 100 milliárd forinttal. Elméletileg ebben kéne, hogy legyen a nemzeti kiegészítés, a determináció mértéke, tehát az előző évről áthozott, illetve ki nem fizetett kötelezettségvállalások és az úgynevezett notifikált támogatások, tisztán nemzeti támogatások, amelyekkel például azokat a megállapításokat kéne teljesíteni, amiket az Agrárgazdasági Tanács tíz pontban - nem sorolom föl ezeket - a 2005. évi jelentés kapcsán megállapított; például, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés aránya úgy alakuljon, ahogy azt a miniszter úr többször is elmondta. Szóval én ebből nem látom és szeretném pontosan látni, hogy ez a 100 milliárd forint hogyan tevődik össze ezekből a tételekből, mert, ahogy a Számvevőszék is megállapította, itt nincs meg a kellő mértékű fedezet.
Aztán, ha már a top-upot említettem, és az intervenció szóba került, valóban óriási pénztömeget kell megfinanszírozni a KES-számláról. Ez így van, de én azt mondom, hogy többek között azért lettünk uniós tagok, hogy az intervenció előnyeit élvezzék a magyar agrártermelők is. Hogy ez most így alakult, meg ilyen mértékben, az egy más dolog, és elhiszem, hogy ez pénzügyileg "kellemetlen", meg nagy nehézséget okoz, na de hát a másik oldalon meg 25 százalékról indultak a terület alapú támogatások. Ráadásul, ha jól értelmeztem, az indoklás szerint a top-up kifizetése 25 milliárd forinttal azért csökken - az idei évről beszélek most -, mert ekkora hatalmas összeget kell az intervenció miatt finanszírozni. Na de ezt az összeget az Unió majd X éven belül ki fogja fizetni, amikor értékesítésre kerül, legalábbis én úgy tudom. Akkor majd visszafizetik az elvett vagy elmaradt 25 milliárdot az érintetteknek? Vagy akkor mi lesz majd ezzel? Szóval nem látom ezt teljesen tisztán.
Amit szintén a Számvevőszék képviselője mondott az intézményi kiadásokról és bevételekről, egyfelől valóban az intézményi kiadások csökkennek, ami még lehetne talán ésszerűsítés is, de az, hogy a bevételi előirányzatban pedig jelentős, ha jól számoltam, 26-27 százalékos növekmények is vannak, azt jelenti, hogy a terhek és a hatósági díjak növekedni fognak a termelők részére, holott Nyugat-Európában pont ezeken keresztül támogatják elsősorban a mezőgazdasági termelőket. Itt a földhivatal és több intézmény is most már lassan egy profitorientált intézmény lesz. Nem tudom, hogy ez baj vagy nem baj, de hogy ebbe az irányba megy, az egyértelmű, holott talán inkább mint szolgáltatási intézmény lenne fontos ezek működése. Úgyhogy itt nagyon sok kérdés és ellentmondás van.
Egy perifériális dolgot még végezetül hadd említsek meg, ami nem biztos, hogy az agrárköltségvetés része kell, hogy legyen, de most az összköltségvetésről is beszélünk. Régebben a Gazdasági Minisztériumnál volt egy olyan tétel, hogy a tanyák villamosítása. A jelenlevők a mezőgazdaságban dolgoznak. Szerintem döbbenetes, hogy a XXI. században még van, ahol úgy dolgoznak, úgy élnek emberek, és úgy tartanak tehenet, hogy nincs a villany bekötve. Erre valamilyen forrás régen volt a Gazdasági Minisztérium költségvetésében, aztán megszűnt. Nagyon fontos lenne, ha akár az uniós támogatásoknál, akár bárhol máshol ezzel foglalkoznánk, mert nagyon sok embert érint, és mondom még egyszer, a XXI. században az egyszerűen megengedhetetlen, hogy valahol ne legyen még villany.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Karsai József!
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Bizottság! Engedjétek meg, hogy én szigorúan a szakmáról beszéljek. Annyi rövid utalást szeretnék tenni, hogy én '68 óta végigéltem az egész mezőgazdaságot a szakmában, sőt a kutatás ágazatában, és '98 és 2002 között is ott voltam, amikor 700 forintot adtak egy mázsa búzáért, két-három év múlva meg 2800 forintot, igaz, hogy a felét ellopták. De most ezt hagyjuk. Tehát ilyen ingadozás volt, és a bizonytalanságról nagyon sok mindent mondhatunk, meg a birtokszerkezetről és egyébről is, de azt hiszem, a mai nap témája az, hogy véleményem szerint elértünk egy olyan időszakba, amikor akár a tavalyi évhez képest is az idei évben sokkal optimistábban kell beszélnünk a mezőgazdaság helyzetéről, minthogy ilyen rémképeket állítsunk föl, és folyamatosan riogassuk az embereket, a gazdálkodókat. Én gazdaköri tag vagyok, és tőlem nemigen szoktak elmenni tüntetésre, mert azt mondják: a végén észreveszik, hogy mennyi a lóvénk, és ebből nagy baj lesz. Majd erre utalni fogok pontos számokkal a gazdálkodóknál és egyebeknél.
A birtokszerkezettel kapcsolatban hadd mondjam el, hogy 15 ezer hektár föld van Battonyán, 1600 hektár földet művel a két szövetkezet. Tessék már megmondani, milyen birtokszerkezetről beszél az elnök úr? A többit magángazda műveli. 25 nehéztraktor van a magángazdák kezében, 6 darab van a két szövetkezet kezében. Szárítót épít a magángazda, sőt percek alatt, ha akarja, a fölvásárolt szövetkezeti részvények alapján átveheti mind a két szárítót. A környékünkön majdnem mindenütt 41 aranykoronás föld van. Nem egészen értem, hogy miről beszélünk.
Az elvéreztetésre hadd mondjak néhány példát. Nem tudom, hogy ki mennyire tájékozódik, mielőtt idejön a bizottsági ülésre. A feleségem fia családi gazda, a lányom őstermelő, én egyéni vállalkozó vagyok a mezőgazdaságban, a bérelt földekkel együtt több mint ezer hektár földet művelünk, de sajnos még mindig előfordul, hogy a teljes környezetemben ingyen kombájnozom le a gazdának a termést, aki 10 mázsa kukoricát termel egy hektáron, holott az én kukoricám közelíti a 10 tonnát, azaz 100 mázsát, és 70 mázsa búzám volt, 15 mázsát is adtam el egy-egy embernek. Előfordul ilyen különbség.
De nézzük meg az árakat. 3000 forintos búzaár van áfásan, 12 százalék kompenzációs felárral. 6000 forintért adtuk el a repcét soha nem látott módon 4000 egynéhány száz forintost, 40 ezer helyett több mint 60 ezerért. A kukoricaárra jelenleg nincs is szükség, mert senki nem adja oda ma intervenciós áron, mivel az csupán 26 ezer forint, és 27 ezer forintért vevők vannak. Sőt folyamatosan telefonálnak; életemben nem voltam kereskedő, de mostanában napi tíz telefont kapok, hogy 1 millió tonna kukorica kéne ide, 1 millió tonna kukorica oda. Ez az Uniónak egy rettenetes nagy hibája és hátránya, hogy semmilyen kereskedelmi stratégiája nincs a mezőgazdaságra vonatkozóan. Azt a kukoricát, ami intervenciós raktáron van, az Uniónak réges-régen ebben az évben ki kellett volna takarítani, ezt a 4-5 millió, vagy nem is tudom, hány millió tonnát, mert fél éven belül vagy pár hónapon belül csak kukorica marad intervenciós raktáron, sőt csak az marad, amit évekkel ezelőtt hoztunk be.
Természetesen az állattenyésztésben is vannak hiányosságok, csak az embereknek van eszük, és mindig azt termelnek, azzal foglalkoznak, amin nagyobb a nyereség. A józan paraszti észt úgysem lehet fölülmúlni; hiába akarom neki elsütni, hogy milyen jó a magyar disznó vagy a mangalica, ha nincs rajta nyereség, úgysem csinálja, akármilyen nagy magyar gazda.
Azt hiszem, kevés olyan ország van, mint mi, mégis nagyon kevésbé becsüljük azt, hogy van őstermelő Magyarországon, gúnyt űzünk belőlük. Folyamatosan négy nap óta a televízióból az ömlik - szerencsére mezőgazdasági bizottsági tagtól nem hallottam, és ennek nagyon örülök, köszönöm minden mezőgazdasági bizottsági ellenzéki tagnak -, hogy itt egymillió őstermelő micsoda katasztrofális adót fizet. Ezt Varga Mihálytól kezdve mindenki ragyogóan elmondja. Tudom, hogy miért: propaganda, néphülyítés. Nem is tudom, mikor volt divat ez a néphülyítés, talán inkább Rákosira emlékeztet. Tegyük tisztába az őstermelők kérdését. Így döntöttünk.
Valóban először úgy terjesztette elő tévedésből a pénzügyminiszter, hogy minden őstermelő fizet adót, satöbbi, majdnem 200 ezer forintot. Mit csinált ez a bizottság? Fölülvizsgáltuk, megnéztük, és azt mondtuk, hogy csak az ellátatlan őstermelő fizesse az árbevétele 20 százalékának a 12 százalékát. Tessék mondani, mit kap ezért? Nyugdíjat kap, és csak az fizeti a nyugdíjjárulékot, akinek még ki tudja futni az az időszak, hogy eléri azt a 20 évet, ami után nyugdíjat kaphat. Tehát aki már 45 éves, és ha nem 65 év, hanem 62 év a nyugdíjkorhatár, annak nem kell fizetni. Aki ellátatlan - nem tudom, hogy magyarázzam el, mert ezt nem tudják a televízióban elmagyarázni. Tegnapelőtt este Varga Mihály még mindig azt mondta, hogy 1 millióan fognak fizetni, közben ebből 800 ezer 600 ezres őstermelői igazolvánnyal rendelkezik, aki nem is esik bele ebbe, mert csak piacozó gazda, meg van három disznója, amit elszállít. Ezért a 8-10 ezer forintért sehol a világon nem kap valaki nyugdíjellátást és egészségügyi ellátást. Aki ezt sokkalja, annak ezt egyszer el kellene mondani. Csak ez a kereskedelmi televízióknak nem hír. Az a hír, hogy na, gazdák, most aztán lenyúzzák a véreteket, le lesz a nyolcadik bőr húzva rólatok, pedig hét bőr volt rajtatok valaha.
Itt van biztos városi. Ha egyszer megneszelné a városi, hogy ez hektáronként 60 ezer forint nyereséget hozott az egész környezetemben - falugazdászokkal mutattam ki -, a 10 mázsa kukoricát, a 40 mázsa búzát beleértve összességében. Aki egyszer búzát, kukoricát, napraforgót termel, annak több mint 50 ezer forint a hektáronkénti nyeresége, kap 29 ezer forint uniós támogatást, 12 ezer forint hazai támogatást, és kap 6500 forint gázolaj-támogatást. Tessék már megmondani, hogy a 20 hektáros gazda mennyit keresett, és hány hónapot dolgozott érte.
Meddig tudunk mi elmenni? Magunkra uszítjuk Demszky Gábort - elhangzott a neve. Meddig tudunk vajon elmenni anélkül, hogy egyszer valaki megnézze, hogy valójában mi mozog emögött? Valójában aki tisztességgel, becsülettel helytáll, és aki igazán magyar gazdának, gazdálkodónak tartja magát, az ha kell, megcsókolja a földet, és úgy kezeli, hogy az neki és a családjának mindent megad. Ebben az évben odaérünk, hogy a három év átlaga már lassan egy lesz a padláson is, meg egy lesz a bankban is. És akkor csináljuk a legnagyobb riadalmat. Kell a riadalom, csak nem mindig úgy, hogy aztán a másik fél előálljon azzal, hogy akkor nézzétek már meg, mennyi pénzt kaptatok ebben az évben. Kapott-e más? Fölvásárolták-e, ha valaki százmillió papucsot gyártott, és nincs megrendelője öt évre? Hát az is ideálljon, hogy vegyétek meg a hárommillió papucsomat? Ezt a mezőgazdaságban mi megcsináljuk, mert intervenciós áron felvásároljuk a termést.
Gráf József vezetésével egy másfajta hozzáállás alakult ki a minisztériumban az egész intézményleépítés tekintetében. A kutatóintézetek - nyugodtan mondom, ha itt is vannak, a szemükbe merem mondani bármelyiknek Szegeden, bárhol - megkapják a hatalmas állami pénzeket, mégis értékesítik a vetőmagokat, és hatalmas pénzeket kaszálnak, búza megy be megtermelve, kiveszik. Természetesen meg lehet csinálni, ki lehet vinni nyugodtan. Lehessen privatizálni, és akkor nyugodtan mondja azt, hogy kérem, én állítottam elő, az én pénzemből van, én tettem be. Természetes, hogy nem bír el a minisztérium egy 17 ezres állományt, mint amennyi volt. Természetes, hogy az ésszerű leépítést meg kell tenni. Természetes, hogy ez csak úgy megy, ha a feladatokat csökkentjük, mert másképp az adminisztráció a nyakunkra nő, fölhalmozódnak az akták. Természetes, hogy a mi szerveink, akár a növényvédelem így leépítve, akár az állategészségügy Európában még mindig azon a szinten állnak, hogy meg tudtak akadályozni, sőt le tudtak vezetni járványokat, növényvédelmi problémákat.
Én ezt a törvényjavaslatot általános vitára igenis alkalmasnak találom, és minden mezőgazdasági dolgozónak, minden apparátusban lévő embernek, minden minisztériumi dolgozónak és mindenkinek, aki segítette a munkát, csak köszönetet tudok mondani. Azt hiszem, hogy ha mi ezeket a pénzeket, amiket itt Máhr András szakállamtitkár úr elmondott, realizálni tudjuk, nyugodtan hajtjuk álomra a fejünket, és nyugodtan hagyhatjuk a gazdaságunkat a gyermekeinkre, a családunkra.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Jakab István jelentkezett, utána Herbály Imre, tehát most a két alelnököt fogjuk meghallgatni, és utána adok szót későbbi hozzászólóknak.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egyetértünk abban Karsai József képviselőtársammal, hogy végül is a birtokszerkezetet kell változtatni. Azt gondolom, az elnök úr arról szólt, hogy az országban milyen a helyzet. Battonyán ezek szerint jó a helyzet, ez ténykérdés; gondolom, a számok igazak.
Még egyetlen gondolatot Karsai képviselőtársamhoz. Itt együtt vitattuk meg az őstermelők helyzetét. Azt gondolom, valóban felelősen kell hozzáállni ehhez a kérdéshez, de abban az értelemben is, hogy tényleg ne tudjanak gúnyt űzni ebből a jelentős rétegből. Mert ha megnézzük, ez nemcsak agrár- és vidékfejlesztési ügy, hanem már a szociálpolitika szintje, és aki ezért az országért dolgozik felelős vezetőként, annak nemcsak az agrárágazatra, hanem a szociálpolitikára is oda kellene figyelni; ha ezek az emberek nem állnak sorba az önkormányzatoknál segélyért, akkor már volt értelme.
A másik a kedvezmények és a támogatások ügye. Egy nagyon rövid reagálás engedtessék meg. Sokszor elfelejtjük azt, hogy mi európai uniós tagállam vagyunk, a 25 tagállam közül az egyik, ahol versenybe kényszerítenek bennünket. Mi nem azért küzdünk, hogy minél több legyen a támogatás, hanem azért, hogy minél versenyképesebbek legyünk. Ergo nekünk nem itt belül önmagunkhoz vagy belül egyes szereplőkhöz kell viszonyítani magunkat, hanem az uniós versenytársainkhoz, és ebben nyilván meghatározó szerepet játszik az, hogy a magyar gazda mennyire tud felkészülni. Mire gondolok? Arra gondolok, hogy ha mi küzdünk azért, hogy az Unió által rendelkezésünkre bocsátott forrásokat időben megkapjuk, az azért van, mert a versenytársaink sokkal jobb helyzetbe kerülnek, és mi alulmaradunk a versenyben, ez pedig senkinek nem állhat érdekében.
Éppen ezért a költségvetéssel összefüggésben mi figyelembe vesszük az előző években felmerült gondokat, problémákat, hiányosságokat. Itt különösen azt szeretném aláhúzni, ami évek óta folyamatosan tetten érhető, és sajnos a magyar gazdák és gazdálkodók az elszenvedői: az áthúzódó tételek, a determinációk - amiről szólt az Állami Számvevőszék képviselője is - bizony nagyon nagy gondot jelentenek. Ez már egyszer a plenáris ülésen a 2005. évi agrárbeszámoló kapcsán jelentős vitát generált. Még egyszer szeretném aláhúzni, hogy bizony jelentős összegek vannak, és nem szerencsés a társadalom egyes rétegeit egymással szembeállítani, mert amikor az előző évben ki nem fizetett összeget a következő évi költségvetésben szerepeltetjük, akkor ez arra tökéletesen alkalmas, hogy a társadalom egyes rétegeit egymással szembeállítsuk. Szeretném ezt mindjárt részletezni is.
A Számvevőszék a korábbi években tett azon észrevételét, miszerint a nemzeti költségvetésen külön költségvetési tételként legyen megtervezve az európai uniós terület alapú támogatást kiegészítő nemzeti támogatás, a top-up, most sem vette figyelembe a tárca. Természetesen ennek oka van; mint a szakemberek előtt ismert, a tárca már korábban elhatározta, hogy az évenként mintegy 89 milliárd forintos nemzeti kiegészítést 2007-ben 78 milliárd forintra csökkenti, bizonyára az ismert költségvetési nehézségeket is figyelembe véve. Amennyiben a számvevőszéki ajánlásnak eleget tett volna a tárca, úgy ezt már a nyilvános költségvetésben is deklarálni kellett volna, de mivel külön soron nem történt meg ennek megtervezése, így nem is tűnhet fel a külső szemlélők számára. Ez, tisztelt képviselőtársaim, mínusz 11 milliárd forint.
Részben ezzel a költségvetési tétellel függ össze az is, hogy immár nem tudni, hányadszor, de ismételten megpróbálkozik a tárca azzal, hogy egy EU-támogatási lehetőséget úgymond átcsoportosítson a nemzeti költségvetésbe. Nevezetesen arról van szó, hogy a nemzeti vidékfejlesztési tervben szereplő támogatási összegre ismételt átcsoportosítást kért Brüsszeltől a tárca, ennek keretén belül 11 milliárd forintot meghaladó összeget kíván az NVT-ből top-upra átcsoportosítani. Tudjuk, hogy ez már a harmadik próbálkozás, és azt is tudjuk, hogy az előbbi, a 2005. évi nem sikerült, így ezzel mintegy 11-12 milliárd forint 2007. évi kifizetés bizonytalanodik el.
A 2007. évi előirányzatok között szerepel az Új Magyarország vidékfejlesztési program NVT II. előirányzaton belül mintegy 36 milliárd forintos kifizetés. Ez már a 2007. évi uniós költségvetési előirányzat, az EMVA része, kifizetés sikeres pályázat és pályázat alapján megvalósított fejlesztésre való hivatkozással történhet. A pályázati feltételek még meg sem fogalmazódtak, nemhogy kiírásra került volna pályázat. Itt szeretném megjegyezni, ami a hírszerző portálon keresztül már ismert előttünk, hogy Brüsszel komoly aggályokat fogalmazott meg a nemzeti agrárstratégiával kapcsolatban, és bizony nem látjuk a forrásokat, hogy mikorra állnak majd rendelkezésre. Amennyiben 2007 első félévében sikerül a pályázatot kiírni, úgy csak a második félévben lehet a gazdálkodók részéről pályázatot benyújtani, ezt követően, a megvalósítás után lehet kifizetést folyósítani. Ennek legkorábbi időpontja, kedves képviselőtársaim, 2008. Mindezzel arra kívánok rámutatni, hogy a költségvetésbe beállított több mint 35 milliárd forintos tételnek semmifajta kifizetésre vonatkozó esélye nincs. A 2007. évi költségvetésben ez csak puffer szerepet tölt be. Az eljárás kísértetiesen hasonlít a 2004. évben történtekhez, amikor a 2004. évi pályázati feltételek közlésének hatására 2004-ben sem az NVT, sem az AVOP terhére nem történt kifizetés.
48,5 milliárd forint került megtervezésre az agrárpiaci támogatások jogcímén. Mint ismert, az intervenciós tevékenységhez kapcsolódó és kizárólag európai uniós pénzből fizetendő támogatásra már a korábbi évek költségvetésében szereplő összegek is túlzottak voltak, sem 2004-ben, sem 2005-ben az előirányzott összegek nem kerültek kifizetésre, illetve azoknak csak a töredéke. Például a 2006. évi költségvetésben e címen 43,7 milliárd forint került megtervezésre, 2006 novemberében a kifizetés alig haladja meg a 14 milliárd forintot. Reálisan 2007-ben sem lehet számítani az előző évinél nagyobb összegű kifizetéssel. Különösen akkor nem, ha figyelembe vesszük, hogy a kukoricára vonatkozó intervenciós felvásárlást a közelmúltban megszigorította az Európai Unió. Emiatt a következő időszakban csaknem a teljes kukorica-intervenció kétséges, hogy a rendszerben maradhat-e.
Mezőgazdasági termelők közvetlen támogatására, a SAPS-ra 142 milliárd forint összeg került megtervezésre. E tétel a szokásosnál azért magasabb, mert a tárca úgy tervezi, hogy a 2006. évben kifizetésre nem került 12 milliárd forint is 2007-ben kerül kifizetésre, így ezzel nő az egyébként helyesen megtervezett 130 milliárd forintos összeg. Tekintettel arra, hogy az áthúzódó 12 milliárd forint valójában a 2006. évi kifizetéshez tartozik, így a tárca az előző évi költségvetés teljesüléseként ezt már januárban be fogja számítani, miközben megemelte ezzel a 2007. évi költségvetési előirányzatot is. Félő, hogy a teljesítések és előirányzatok propagálásakor ezt kétszer veszik figyelembe.
Összegzésként az állapítható meg, hogy a 455 milliárd forintot meghaladó költségvetési kereten belül a következő tételek bizonytalanok: a top-up-kifizetésnél 11 milliárd forint, az Új Magyarország vidékfejlesztési programnál 35,7 milliárd forint, az agrárpiaci támogatásoknál szerény számítás alapján 24 milliárd forint, a SAPS esetében 12 milliárd forint. Ez együttesen több mint 82 milliárd forint, tehát a 455 milliárd forintos 2007. évi költségvetési előirányzat csak mintegy 370 milliárd forint teljesülésével biztosított. Ez több mint 25 milliárd forinttal kevesebb a 2006. évinél.
Kedves Képviselőtársaim! Azért olvastam föl az általam leírt szöveget, hogy véletlen se legyen az összegeknél tévedés vagy elcsúszás. Szeretném aláhúzni, hogy ez nem a jövőre vonatkozó sikert vetíti előre, szeretném aláhúzni, hogy ez nem jelenti azt, hogy a magyar gazdák sokkal nagyobb összeghez jutnak. Itt érhető tetten az, hogy bizony amikor a kormányzati kommunikációban azt halljuk, hogy milyen nagy összegeket, soha nem látott összegeket kapnak a termelők, a végén kiderül, hogy nagyságrendekkel kevesebbet kapnak, mint az előző évben. Ha még ehhez hozzáveszem, hogy itt deklaráltan a Pénzügyminisztérium részéről elhangzott a bizottsági ülésen, hogy közel 60 milliárd kerül elvonásra az őstermelőktől áfaarányosítás és egyéb ügyek kapcsán, sőt a megszorítások kapcsán további elvonások, akkor azt gondolom, sikerről nem beszélhetünk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Herbály Imre alelnök úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselőtársaim! Megpróbálok tárgyszerű lenni. Ellenzéki képviselőtársaim felelősségről, felelőtlenségről, vesztesekről és nyertesekről beszéltek. Hát igen, az a véleményem, hogy nem szabad felelőtlenül olyan dolgokat mondani, amelyek nem fedik a valóságot. Nem szabad a magyar gazdaság válságáról beszélni, amikor a 2007. évi költségvetésről beszélünk, aminek az a lényege, hogy a költségvetés nehéz helyzetén javítanunk kell annak érdekében, hogy legyünk nyertesei egy lehetőségnek, illetve alapozzuk meg egy jobb költségvetés alapjait. Éppen ezért úgy gondolom, hogy ez a felelős költségvetés. Nem hiszem, hogy egyértelműen csak vesztesei lesznek azoknak az intézkedéseknek, amelyek megalapozzák a 2007. évi költségvetést, mert hisz' továbbra is tartani kívánjuk a nyugdíjkorrekciós programot, és azokat a terheket, amelyeket a magyar társadalomra úgymond rárakunk, azt is differenciáltan fogjuk tenni: a nehezebb helyzetben lévők kevesebb terhet, a tehetősebbek nagyobb terhet fognak viselni mind a gáz vonatkozásában, mind a vizitdíj vonatkozásában, mind egyéb vonatkozásban. Úgyhogy azt gondolom - még egyszer mondom, hogy rögzüljön -, hogy ez a felelős költségvetés, ami most előttünk van.
Igen, EU-s ország vagyunk, és ezzel előnyök és kötelezettségek is járnak. Igen, ezzel kedvezmények járnak, amiket persze nem kapunk ingyen; egyrészt a befizetéseinkből kapunk vissza, másrészt pedig teljesítenünk kell bizonyos feltételeket. Igen, versenyben vagyunk közben egymással, az EU-országok termelői és mi magyar termelők is. Nem hiszem, hogy jó az, ha magyar gazdák egymás zsebében kotorásznak, és nem hiszem, hogy célszerű termelőszövetkezet alapú nagybirtok eluralkodásáról beszélni, miközben az ellenzéki oldalon is vannak olyan képviselőtársaink, akik bizony ebből alapozták meg a saját és munkatársaik és a falujuk jövőjét. Nincs ezzel semmi probléma egyébként. Karsai képviselő úr nagyon szépen rámutatott arra, hogy bár nagy a súlya gazdaságilag a közép- és nagyüzemeknek, de a kis- és középüzemek szerepe is fontos a magyar mezőgazdaságban, és ezt mi is fenn akarjuk tartani. Persze igaza van több képviselőtársamnak, akik azt mondják, hogy a szövetkezést, az együttműködést nem látszat-, hanem valódi intézkedésekkel kell segítenünk, mert ha ezt nem tesszük, akkor még nehezebb helyzetbe kerülünk abban a versenyben, amit bizony meg kell vívnunk a mindennapok során, és ebben a tekintetben nem leszünk könnyebb helyzetben.
Ez a költségvetés a konvergencia, a szervezet- és a szerkezetátalakítás költségvetése, ami az agrárágazatot illeti, az uniós források maradéktalan lehívását, a támogatások maradéktalan kifizetését, és ez nagyon kemény feladat elé állítja az FVM szakapparátusát, a magyar mezőgazdaság szereplőit. Úgy gondolom, hogy ezzel a feladattal meg fogunk birkózni.
A jövőt tekintve persze én is egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy az oktatásra, a kutatásra biztosítani kell a megfelelő kereteket, a versenyképességet, a hatékonyságot persze szintén szem előtt kell tartani. Csak azért intézményeket fenntartani, hogy feltűzzük őket, mint egy jelvényt, és azt mondjuk, hogy nekünk van ám nyolc borászati szakközépiskolánk, meg nem tudom, még mink, nem szabad, de az ésszerűség határán sem szabad túlmennünk az összevonásban, esetleg megszüntetésben. A szaktanácsadásra pedig különös figyelmet kell fordítanunk.
Úgy gondolom - mint ahogy ezt tartalmazza az előterjesztés és az Állami Számvevőszék megállapításai is -, hogy vannak feszültségpontok ebben a költségvetésben, elsősorban az agrárköltségvetésre gondolok, de ezek nem megoldhatatlanok, megoldások vannak, lehetnek. A végrehajtás határidejét véleményem szerint komolyan kell venni, mert ha ebben csúszások lesznek, az komolyan veszélyeztetheti azokat a bevételi, kiadási adatokat, keretszámokat, amelyek biztosítják a költségvetés pontos végrehajtását.
Végül én is egyetértek azzal, hogy az átláthatóságot biztosítani kell. Ez különösen számunkra nem lehet nehéz, hisz' a mezőgazdasági bizottságon belül működnek olyan albizottságok, amelyeknek az a feladata, hogy az átláthatóságot, a működést, a bevételek és a kiadások alakulását ellenőrizzék. Ezt végezzük el, és akkor ezekkel nem lesz baj.
Szóval mondom, tárgyszerű vagyok, és most már nem is folytatom, én ezekkel a gondolatokkal együtt a 2007. évi költségvetést, ezen belül az agrárfejezetet és az Állami Számvevőszék megállapításaival kapcsolatos előterjesztést általános vitára alkalmasnak tartom.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bár meg szeretném jegyezni, hogy az arányos tehervállalás, amire az alelnök úr felhívta a figyelmet, hogy mindenkinek jár, netán kötelezettsége, netán a gázárban is, ha jól értettem, a tehetősebbek többet fognak fizetni. Így fejezete ki magát. (Herbály Imre: Igen.) Így említette a vizitdíjat is. A vizitdíj tételes díjként került be. (Herbály Imre: Nem, nem.) Akkor elnézést kérek, még minden részletet mi sem tudunk, hogy hogyan sarcolnak meg bennünket.
Az arányos teherviselésről azért egy szót szólnék, ha megengedik. A mezőgazdaságot 85 milliárd forinttal sújtotta a Gyurcsány-csomag egy tételben. Ugyanakkor a biztosítótársaságok és a bankok, amelyeknek tavaly, a 2005. évben 385 milliárd forint volt a nettó nyereségük, 20 milliárd forintos terhelést kaptak. Nem tudom, hogy ez arányos teherviselésnek tekinthető-e, vagy esetleg szocialista felfogásban tekinthető arányos teherviselésnek.
Megadom a szót Ángyán Józsefnek.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Kollegák! Először az itt szóban elhangzottakhoz néhány rövid megjegyzést szeretnék tenni.
A szóbeli expozéban hangzott el egy olyan mondat, ami inkább félelemre ad okot. Ez úgy hangzott, hogy ismerve az előző évek gyakorlatát, fejezetek közötti nagy átcsoportosítási rugalmassággal rendelkezik a költségvetés. A korábbi évek átcsoportosítási gyakorlata valami olyasmit rajzol föl, hogy az európai forrásokból csoportosítunk át nemzeti támogatási keretre, a top-upra szokás átcsoportosítani. Most a top-upból kivesszük azt a pénzt, amit nemzeti forrásból kéne odatenni. Azt szeretném nagyon határozottan mondani, hogy ez mindannyiunk, az agrárium érdekeivel ellentétes folyamat, mert ezzel csökkentjük az agrárium nettó finanszírozását. A kormányon belül azért kéne lobbiznunk minden erővel, hogy a nemzeti források kerüljenek megtervezésre. Most is látjuk az Állami Számvevőszék jelentéséből, hogy a top-up kérdésköre bizony problémás. Erre szeretnék még visszatérni. Lehet ezt persze egyik oldalról nagyon pozitív dolognak tartani, hogy rugalmasan lehet kezelni a költségvetést, a másik oldalról viszont, ha az a gyakorlat folytatódik, ami eddig jellemző volt, vagyis, hogy a vidékfejlesztés irányából források csoportosulnak át az első pillérre, onnan pedig kikerülnek a nemzeti források, ez nem túl jó az agrárium és a vidék szempontjából, és akkor még finoman fogalmaztam.
Karsai képviselőtársam megjegyzéseiben sok igazság van, és nyilván ezt sokan fejlődésként élik meg, de differenciáltabb a kép ma Magyarországon az agráriumban; nem egyenletesen oszlanak el ezek a források, ezt mindannyian tudjuk. Ebben az összefüggésben arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy kifelé nekünk mindannyiunknak, kormánypárti és ellenzéki képviselőknek, akik az agrárium és a vidék ügyeiért vagyunk itt, nagyon óvatosan kéne atekintetben nyilatkozni, hogy milyen óriási támogatásokat kap az agrárium. Látjuk, hogy az agrárium leértékelése zajlik, és sokszor a propaganda segíti az agrárium és a vidék leértékelését a magyar társadalmon belül. Nem jó, ha az a kép alakul ki, amit például Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr volt szíves jelezni. Tényleg nem jó, hogy azt mondta, mit akarnak, hiszen 2 millió forintot kap minden magyar gazda. Mi, akik itt vagyunk, pontosan tudjuk, hogy ez nem így van: van, aki 100 milliót kap, van, aki semmit, tehát gyakorlatilag ilyen eloszlású a dolog. Ebből átlagot, bocsánatot kérek, nem lehet vonni, ezzel nagyon rossz képet alakítunk ki kifelé az agrárium és a vidék szereplőiről. Tudjuk, hogy működnek például az életképességi határokra vonatkozó elképzelések; a regisztrált gazdák kétharmada beruházástámogatási forrásokhoz hozzá sem jut, mert életképtelennek minősül, meg sem figyeli a tesztüzemi hálózatban ezeket az üzemeket, tehát nem ezek alapján határozza meg a gazdaságpolitikát. Tehát nagyon kérem, hogy ha már így működik a rendszer, akkor legalább ne mondjuk azt, hogy itt egységesen és a gazdaság minden szereplőjére vonatkozóan egy hatalmas előrehaladás van.
Ezzel kapcsolatban ha még egy megjegyzést megengednek, az átláthatósággal én nagyon egyetértek, amit Herbály képviselő úr mondott, mi magunk is forszírozzuk ezt. Szeretnénk elérni, hogy minden közpénzelköltés teljesen nyilvános legyen, vagyis hozzuk nyilvánosságra a listákat, hogy milyen forrás hova került. A miniszter úr erre ígéretet tett a miniszterjelölti meghallgatásakor. Ez egy alapkérdés: közpénzeket úgy kell elköltenünk, hogy akik ezeket összeadták, pontosan tudják, mire költöttük el. Ennek alapkritériuma, hogy ha valaki elvállalja, hogy közpénzt vesz igénybe, akkor azt is vállalnia kell, hogy nyilvánosságra hozzák az adatait területekkel, érdekeltségekkel, minden egyébbel. Pontosan az Európai Közösségben zajlik ez a folyamat. Ennek következtében tudtuk meg azt, hogy például az angol királynő vagy Philip Morris az egyik fő támogatottja az agrárbüdzsének. Ez egy nagyon hasznos információ, mert azt mutatja, hogy nem jó így ez a támogatási rendszer. Látnunk kell, hova mennek a pénzek, úgyhogy szeretném kérni, hogy e tekintetben változás legyen, és minden adat legyen nyilvános, ami a közpénzek elköltésére vonatkozik.
Most néhány, a költségvetéssel kapcsolatos megjegyzés. Én a folyamatokra szeretnék utalni, amiket rossznak gondolok, nem is annyira a részletekről beszélnék. Tudom, hogy sokszor persze nem is az agrártárca kezdeményezi ezeket a lépéseket, hiszen a gazdasági vagy a pénzügyi tárca részéről egy diktátumot kénytelen elszenvedni. Azért mondom én ezt ellenzéki képviselőként, mert higgyék el, szeretnénk segíteni az agrárium és a vidék helyzetének stabilizálásában a kormányon belül is, és ha rossz folyamatokat látunk, akkor azokat együtt meg kell próbálnunk megállítani.
Mondok olyat, amit nagyon rossz folyamatnak látok: a szellemi-fizikai infrastruktúra leépítése. Mi egy minőségi szerkezetváltást akarunk Magyarországon. Az ÁSZ is írja a szakképző intézmények ügyét, amit, ha jól tudom, a tárca utólag tudott meg. Nyilván nem fogjátok itt megerősíteni, de valószínűleg nem saját ötlet volt, hogy építse le a saját infrastruktúráját.
A területi szakigazgatási szerv különböző funkciókat von össze. Egy kicsit félve, de kíváncsian várom, hogy mi lesz a következménye ennek a bizonyos átszervezésnek, melynek révén úgy látom, itt 442 millió forint lenne az összes megtakarítás. Gondoljuk meg, mit csinálunk az intézményrendszerünkkel, és mi ennek a hatása pro és kontra.
A költségvetési szervek gazdasági társasággá alakítása még inkább erősen érezhetően a gazdasági tárca koncepciója. Ez egy világos neoliberális koncepció, amelynek során az állam mindenhonnan kivonul. Nem vonulhat ki az állam bizonyos dolgokból. Kincstári birtokok voltak korábban is, törzsültetvények voltak. A törzsültetvényeket megveszi a konkurencia, és aztán kivágja? Úgy járunk, mint az élelmiszeriparral. Aztán piacot vásárol, bezárja, és végünk van. Vannak kulcspontok, amiket nem szabad eladni; a családi ezüstöt akkor sem szabad eladni, ha nincsen egy fillérünk sem, mert az a nagymamától van, és szükségünk van rá. Ezek olyan infrastrukturális elemek, amelyek a minőségi megújulásunk alapkérdései. A génbanki hálózatunkra is nagyon vigyázni kell. Ezeket nem szabad néhány millió vagy egy-két milliárd forintért áruba bocsátani, és eladni esetleg a konkurenciának. Ezeket a vezető ágazatainkat, mint mondjuk a szőlészet-borászat, vagy a gyümölcstermesztés, a kertészet, amelyekre egy minőségi szerkezetváltást alapozhatnánk, föl fogják vásárolni, és akkor az államnak semmi eszköze nem lesz, hogy segítse ezt a bizonyos minőségi szerkezetátalakítást. A Mezőgazdasági Múzeum, valamint az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ - ezek a mi alapintézményeink. Egyáltalán hogy merülhetnek föl ilyenek? Jó, most először átcsoportosítja valahova, és aztán majd azok azt mondják, hogy nincs is rá szükség. Szóval annál a néhány milliárdnál, amit nyerünk ezekkel, sokkal, de sokkal többet veszíthetünk. Mi komolyan egy minőségi szerkezetváltást akarunk Magyarországon az agrárium és a vidék ügyeiben.
Azt azért hadd hozzam szóba, hogy a nemzeti támogatásoknál a szokásos menet látszik. Az Állami Számvevőszék is világosan írja itt, hogy a nemzeti támogatásoknál a determináció 117 milliárd forint, a tervezett előirányzat pedig 107 milliárd forint. Tehát ez az a kategória, a notifikált nemzeti támogatások és az egyéb nemzeti támogatások, amelyekre általában járna forrás, de gyakorlatilag nem jut. Ez egy problémás ügy. Sokféle jogcímet fölkínálunk, de éveken keresztül soha nem tervezünk rá, tehát gyakorlatilag új forrás ebben nincs, sőt determináció van előre a nemzeti támogatások keretében, magyarán a nemzeti politikánkat nem tudjuk érvényesíteni, mert nincs hozzá forrásunk. Csak azok működnek, amik EU-finanszírozásúak, azokon kívül semmiféle eszközünk nincs, vagyis átadjuk az EU-nak az összes kezdeményezést, és azt mondjuk, hogy csak az működik, ami EU-finanszírozású, legfeljebb a társfinanszírozást tesszük oda, azt a 15-20 százalékot, vagy amennyit kell. Egyébként mi ugyan notifikáltatunk mindenfélét, meg akarunk, de gyakorlatilag a költségvetésben nincs rá egy fillér sem.
A vidékfejlesztési terv és a vidékfejlesztési támogatások... Amint már említettem, valószínűleg nem lesz lehetséges - és reménykedem ebben, mert az EMVA egy elkülönített alap -, tehát nem lehet ilyen módon a pillérek közt játszadozni ezekkel a forrásokkal. Azt örömtelinek gondolom mindenképpen, és örülök, hogy ebben az őrült összevonási mániában, amikor minden Bajnai Gordon alá kerül, sikerült az Európai Unióban ezt elérni. Persze nem azért kapta meg az agrártárca, mert olyan ügyesen lobbizott, hanem azért, mert az Európai Unió bizony komolyan a fejére koppintott volna a miniszterelnök úrnak vagy bárkinek, hogy ha megpróbálja ezt az elkülönített alapot elvenni az illetékes tárcától. Ez egy nagyon jó dolog, de 1200-1300 milliárd forintról van itt szó hét év alatt. Ennek látni kéne az elköltési menetét, a tárcának ide kéne hoznia a nemzeti agrár- és vidékfejlesztési stratégiát és tervet, aminek most zajlik a tervezése, nem akármekkora összegekkel; itt is 160 milliárd forinttal számol, ennek az elköltéséről van szó. Ez egy nagyon nagy tétel, 20 százalék nemzeti forrás, a többi európai forrás, ezt itt látnunk kellene. Nem került a parlament elé, nem került a mezőgazdasági bizottság elé, még informális szinten sincs róla konzultáció, miközben egyezkedés zajlik az Európai Közösséggel, és ez a terv készül. Ez nem akármekkora összeg, és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen irányba költjük el, mert el lehet egy tömegtermelő tőkés nagybirtokrendszer irányába is költeni ezeket a pénzeket - én készséggel elfogadom, és a csoportok ott vannak, látható, akik megpróbálják ezeket a forrásokat megszerezni -, és el lehet költeni más irányba is. Lehet kompromisszumot is kötni a különféle érdekeltek között, de az itt történjen meg, beszéljük meg, hogy ezt a forrást a mezőgazdaság és a vidék szereplői közt milyen arányban osszuk meg. Erről sem volt itt vita, hogy a tengelyek közti arányok, vagy a tengelyen belüli intézkedések hogyan oszlanak meg, nem volt erről nyílt színi vita itt a törvényhozás szintjén. Ezt olyan kérdésnek gondolom, amit feltétlenül ide kell hozni. Ez a következő évben jelentős forrást jelent, nem mindegy, hogy milyen módon költjük el.
A determináció kérdése itt is világos. A nemzeti vidékfejlesztési terv I.-ből most nem részletezendő okok miatt többet fogadott be a tárca, például agrár-környezetgazdálkodásból, mint amennyi forrása volt, ezt tudjuk. Ez ugyanakkor persze azt jelenti, hogy 2009-ig meg sem tudja újra nyitni ezt a jogcímet, tehát gyakorlatilag nem tud kiírni pályázatot. Mondjuk meg: nincs rá forrás, determinált az egész. Ráadásul tudjuk mindannyian, hogy ebben a körben, akik bekerültek ötéves szerződéssel, sok olyan is van, aki nem a célcsoporthoz tartozik, mert olyan befogadási rendszert működtettünk a 100 bírálati rendszert fölfüggesztve, hogy gyakorlatilag nem szűrtük túlságosan meg a résztvevőket. Ennek következménye a fölugrás a másfélmillió hektárra, ennek a következménye a 44 milliárdos determináció, ennek következménye a 25 ezer szereplő a korábbi 5 ezerhez képest. Tehát a nemzeti agrár- és vidékfejlesztési stratégiánkat és ezeket a kérdéseket itt meg kéne vitatnunk, látnunk kéne, hogy mi történik ezeken a vonalakon.
Az irány nagyon világos. A piaci intézkedésekre egyre kevesebb eszköz van. Ez látszik ebből a költségvetésből is. Valljuk be, ez európai folyamat, de erre nekünk készülni kell; az intervenció meg fog szűnni, kedves barátaim, 2013-ra, tehát ne az intervencióra termeljünk, hanem alakítsuk át a szerkezetet, a forrásainkat a szerkezetátalakításra fordítsuk, és ne annak a struktúrának a továbbvitelére, ami be fog csődölni. Ez azért működik még most úgy, ahogy, mert van intervenció. Ha nem lenne, akkor már most csődben lenne ez a szerkezet, mert piaci oldalról nincs megindokolva ez a mai gazdaságszerkezet. Az exporttámogatások meg fognak szűnni. Ha arra apellálunk, hogy majd valaki megszabadít bennünket azoktól a tömegektől vagy fölöslegektől, amiket előállítottunk, erre számítsunk, mert ez meg fog szűnni. A költségvetésnek azt kell kifejeznie, hogy segíti ezt a bizonyos szerkezetátalakítást, ami ezekhez a látható folyamathoz igazodik.
Azért mondtam el ezeket, és nem annyira a konkrétumokat, mert nem egy olyan számháborút szeretnék folytatni, hogy hol mennyi forint van, hanem a tendenciákat szeretném jelezni, amelyek látszanak a költségvetésből, amelyek sokszor nem is az agrártárca szándékait fejezi ki, én ezt készséggel akár el is fogadom. Erre egyébiránt a Számvevőszék is, mint egy független szervezet, fölhívja a figyelmet, tehát még csak az a vád sem érhet bennünket, hogy persze ellenzéki oldalról kritizáljuk, és mi sem tudnánk jobbat. Tudnánk, és szeretnénk együtt csinálni, és segíteni, hogy abba az irányba mozduljon el a magyar gazdaságszerkezet, ami a magyar agrárium és a vidék érdekeit szolgálja. Ehhez fölajánljuk a segítségünket, és kérjük persze az együttműködést, hogy változtatni tudjunk, és ebbe az irányba tudjuk mozdítani a folyamatokat.
Köszönöm szépen.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Időközben Font Sándor úrnak el kellett távoznia; átveszem az ülés vezetését. Most kormánypárti képviselő következik. Bedő Tamás képviselőtársamat illeti a szó.
BEDŐ TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ha leszámítjuk az elején a költségvetési törvény általános politikai vitáját, akkor úgy gondolom, hogy tényleg a témánál sikerült maradni, ahogy ezt Zatykó képviselőtársam kérte.
Hadd kezdjem egy személyes élménnyel, pont ennek kapcsán. A csongrádi képviselő-testületben van egy kedvenc fideszes képviselőtársam, a sportbizottság elnöke. Ő a költségvetést mindig úgy szokta nézni, hogy ha az általa felügyelt területnek egyébként az nem vált hátrányára, akkor külön megtárgyaltatja, és azt általában egyhangúlag elfogadja a bizottság. Az egész költségvetést természetesen nem.
Mi is maradjunk most annál a fejezetnél, amit agrár- és vidékfejlesztési fejezetnek, FVM-fejezetnek hívnak. Ennek számtalan oldalát érintették itt a vitában a hozzászólók, nem vitatva azokat a megjegyzéseket, amelyek akár a folyó kiadások és jövedelemtámogatások soron, tehát a nemzeti támogatások során vagy az intézményműködtetés során csökkenésben nyilvánulnak meg, de a bruttó főösszegben mindenképp növekedés látható. Maradjunk ennél.
Természetesen minden egyes fejezeti költségvetést általában az ország költségvetési helyzete határoz meg, ebben szerintem vita nincs. Ezen belül úgy gondolom, ez a fejezeti költségvetés és az agrárium, azt is lehet mondani, hogy az átlagnál jobban járt. Mondjuk az átlag mindig egy nagyon szubjektív dolog.
Jakab képviselőtársam említette, hogy van itt körülbelül négy olyan bizonytalansági tétel, amelynek kifizetése vagy felmerül, vagy nem, és abban az esetben a bruttó főösszeget csökkenti. Azért a tényeknél maradva nézzük meg ezek közül akár a SAPS-, akár a top-up-sorokat. Mivel ezek eléggé egzakt bázisadatokon alapulnak, kifizetésre fognak kerülni, tehát azon pénzek, amelyek ténylegesen a termelői jövedelemkiegészítéseket jelentik, az ön által említett 11 milliárdos top-up-csökkenést belekalkulálva is. Viszont ennél jelentősebb mértékben nő a SAPS-kifizetés, tehát mindenképp lesz egy jövedelemkiegészítés-növekmény.
A többinél egy kicsit már árnyaltabb a kép, hiszen akár az agrárpiaci támogatás, akár az Új Magyarország vidékfejlesztési program, tehát az NVT-II. forrásait nézzük - hiszen a többit ön sem említette -, azokra megfelelő elkötelezettségek vannak, akár az NVT-I.-re, akár az AVOP-ra, ezek ténylegesen megjelennek a kedvezményezetteknél 2007-ben. Nézzük ezeket külön.
Az agrárpiaci támogatásoknál ha ez az összeg csökken, az valószínűleg azért lesz, mert nem fogják igénybe venni, mert egyébként a piaci helyzet olyan. Az önmagában nem baj, amit Karsai képviselőtársam is említett, hogy jelentősen nőttek a termelői árak, az eladási árak jó néhány kultúrában. Nem mindenütt, mert például a napraforgóé szinte semmit nem változott, de akár a repce, akár a kukorica, akár a búza tekintetében ez a növekmény jelentős volt, és mondhatnám ezt a kertészeti növényeknél vagy a szőlőkultúránál is, tehát azért voltak növekmények, amelyek nem indokolták most az agrárpiaci beavatkozást. Tehát reménykedjünk abban, hogy a 48 milliárdot nem kell direktben felhasználni, mert ez akkor egy kedvező agrárpiaci folyamatot vetít előre.
Az UMFT forrása 35,7 milliárd. Ángyán professzor úr említette az éves keretösszeget, azt a körülbelül 160-170 milliárdot, ami az 1250 milliárdból levetítésre kerül egy-egy évre. Ha ehhez az összeghez nézzük a 35 milliárdot, azt lehet mondani, hogy a minisztérium viszonylag óvatosan becsült abban a tekintetben, hogy mekkora lehet az a beérkező pályázatmennyiség és kifizetésre kerülő összeg, ami ezt meghaladhatja. Bár úgy lenne, hogy ez az összeg nőne. Valóban a pályázat kiírása, lebonyolítása reálisan ekkora összeg kifizetésére ad lehetőséget, attól függően, hogy milyen pályázati kategóriák lesznek, melyek lesznek azok, amelyek viszonylag egyszerű pályázati rendszerrel, gyors kifizetésként megvalósulhatnak. Tehát én úgy gondolom, hogy inkább "pozitív" bizonytalanságok vannak ebben a kiadástervezetben, és ilyen szempontból megalapozottnak tartom. Látványosan nőnek természetesen az Unióból finanszírozott támogatások, de összességében nő pontosan az EMVA belépésének és a korábbi évek áthúzódó kifizetéseinek kapcsán az FVM fejezeti költségvetése is. Tény, hogy ezen belül a nemzeti kiegészítés csökken, de a másik oldalon ez kompenzálásra kerül.
A kifizetésekkel kapcsolatban csak annyit szeretnék mondani, hogy az elmúlt években mindannyian láthattuk - akár az, aki kedvezményezett önkormányzatként, akár az, aki gazdálkodóként, de kapcsolatba került az MVH-val -, hogy ezek a pályázatok befogadása, elbírálásuk időpontja és a kifizetések ideje javult. Azt nem mondom, hogy már nincs tovább javulnia, hiszen ennek a kifizetésnek akkor lesz meg a kerete, ha még gyorsabbá válik. Pont a SAPARD-támogatások után érdemes ezt figyelembe venni, hiszen emlékezzünk vissza arra, hogy a SAPARD-keretek nem 2004-ben keletkeztek, hanem valamikor '99-2000 körül a keretszámok már rendelkezésre álltak, csak a kifizető hatóság felállításában igen komoly hiányosságai voltak a kormánynak, ebből kifolyólag 2003-2004-ben őrült mennyiségű pályázat érkezett be a SAPARD-támogatásra, és még a túlvállalás kapcsán is nagyon sok pályázatot kellett elutasítani. Ilyen szempontból lényegesen felkészültebb most a kifizető hatóság a pályázatokra, tehát reálisnak tartom a pénzek megérkezését.
A szervezeti átalakításokkal, illetve azzal kapcsolatban, hogy mennyire tisztán látható, én nem látom ezt olyan problémának, mint amit itt képviselőtársaim elmondtak, hogy nem lehet látni, mennyi a top-up. Csak meg kell nézni a kifizetőket: az MVH fizeti a top-upot, a többit a Kincstár, illetve az APEH. A nemzeti támogatási sorból ezt könnyen meg lehet nézni.
A szerkezeti átalakításra, hogy egy személyes példát mondjak, hogy van, amivel azért talán jól is járunk, ez az egységes közigazgatási hivatal, ha létrejön, Csongrádban már keressük a lehetőségét annak, hogy egymás melletti irodákban hogyan tudjuk őket elhelyezni. Egyébként eddig - és ez nagyon jó példa volt - az APEH és a falugazdász-iroda egymás mellett volt. Aki gazdálkodó, az tudja, hogy ez milyen nagy előnnyel jár: ahogy kitöltik az igénylőlapot, már mehet az APEH-hoz. Tehát ha ezt jól fogja működtetni a minisztérium - és úgy gondolom, erre minden szándék megvan -, akkor egyértelműen előnyére válik a gazdálkodónak, hogy ugyanazon folyosón, egymás melletti irodákban el fogja tudni intézni mindazon ügyeit, amelyeket például még Csongrádon is eddig több száz méteres távolságokon lehetett elintézni.
A szaktanácsadás is nagyon fontos kérdés, kiemelt az NVT-I.-ben és az UMFT-ben is, tehát a nemzeti vidékfejlesztési terv II.-ben. Itt szeretném elmondani, hogy ha az összhang kialakul a falugazdász, a vidékfejlesztési tanácsadó, akit az NVT finanszíroz, és a vidékfejlesztési menedzserek között - akik még most nem lehet tudni, hogy kistérségek vagy kik lesznek -, akkor meglesz az a hármas pillér, ami a pályázatkiíráshoz, a pénzfelhasználáshoz és -lehíváshoz szükséges teljes tanácsadói kört ki fogja tudni alakítani. Remélem, hogy még többen fognak tudni akkor a pályázatos támogatásokkal is élni, amelyek adott esetben még bizony egy-egy kukoricatermelő ez évi nem kevés hasznát is tovább tudják növelni, ha belekerül abba a bizonyos másfélmillió hektárba, ami még az NVT-I.-ben tényleg egy kiugró szám. Pontosan amit itt a szerkezetátalakítással kapcsolatban mondott a professzor úr is, már a vidékfejlesztési tervek vitájánál is kiderült, hogy azért a szándék a kormányzat, a programozók és az önök által elmondottak között megvan, hiszen pont az a lényege ennek az agrár-környezetgazdálkodási támogatásnak is, hogy egyre inkább a kézimunka-igényesebb területekre és valódi agrár-környezetgazdálkodásra szorítva adja a forrásokat, kevésbé a nagyüzemi szántóföldi növénytermesztésre, ahol valóban egy elég szűk minimumot kellett ahhoz vállalni, hogy valaki ehhez a viszonylag jelentős támogatáshoz hozzájusson.
Úgy gondolom tehát, hogy általános vitára egyértelműen alkalmas ez a tervezet, és bízom benne, hogy a nemzeti vidékfejlesztési terv kereteinek összeállításakor a pályázati céloknál azokat, amelyeket most bizonyos korlátok közt tart az Unió, illetve a költségvetés keretszámait majd megfelelően tudjuk alakítani úgy, hogy tényleg jelentős forráshoz jussanak a gazdálkodók. Hiszen valóban nagyon sok az a pénz, amiről évente a vidékfejlesztés kapcsán majd beszélni lehet, a mi köreinken belül valóban a minisztérium és a minisztérium kifizető hatóságának keretein belül.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most ellenzéki képviselőként Járvás István úr következik.
JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselő Urak! Szerencsés helyzetben vagyok, mert már keveset kell beszélnem, hiszen mindent elmondtak előttem pro és kontra. Én azért mégis azokból a számokból indulok ki, amiket Máhr András mondott, aki azt vélelmezi, hogy 450 milliárd körüli az az összeg, ami a mezőgazdaságba be fog jönni. Bár vannak bizonytalansági tényezők, mint ahogy itt elhangzott, azt lehet mondani, hogy ez egy jelentős összeg, még akkor is, ha nem realizálódik, hanem mondjuk csak 400 milliárd alatt lesz.
Hozzá kell tenni, hogy nem a mezőgazdasági termelőket illeti ez a pénz, hanem a fogyasztókhoz jut legnagyobb részben, hiszen függetlenül attól, hogy a mezőgazdaság szereplői kicsik vagy nagyok, alföldön laknak vagy hegyvidéken, a piaci versenyben azért a jó része eltűnik az agrárium szereplőinek zsebéből, nem túlságosan sok marad meg; a 2005. évben mintegy 40 egynéhány milliárd forint volt az az összeg, ami megmaradt. Azt is hozzá kell tenni, hogy úgy marad meg mondjuk 40-50 milliárd forint a mezőgazdaság szereplőinél, hogy egy picivel kevesebbet keresnek azok az emberek, akik az agráriumban dolgoznak, mondjuk csak 65-70 százalékát a nemzetgazdaság más területén dolgozók keresetének. Ha így nézzük, akkor én nem találom annak a számnak a realitását, amit Karsai képviselőtársam mondott, hiszen mintegy 4-5 millió hektárt művelünk meg, és ha itt 50-60 ezer forintos hektáronkénti jövedelmek vannak, akkor az azért nem 40-50 milliárd forintra jön ki. Ha az állattenyésztést is nézzük, és mindent összevetünk, akkor azért az 5 millió hektáron csak mintegy hektáronként 10 ezer forint az az eredmény, amit tudunk realizálni. Ez a 2005. évben is kiderült, és vélhetően 2006-ban is ez fog jönni. Ha csak a 2,5 millió hektárt, tehát a nagyüzemek adatait vesszük alapul, amelyek tagadhatatlanul biztonságosabbak és precízebbek, akkor is maximum 15-20 ezer forint az, ami hektáronként van, tehát nem értem. Azt pedig végképp nem hiszem el, meg nem feltételezem, hogy a nagyüzemekben elsinkófálják ezt a nagy összeget, ami a 15 ezer forint és az 50-60 ezer forint között van, amit Karsai képviselőtársam mond.
Lényegében tehát, ha reálisan nézzük, ép testben ép lélek, és ezt kell elmondani a magyar mezőgazdaságról is. Nem hiszem, hogy ha ez a 400 milliárd forint 600 milliárd forintra fölmenne, akkor nagyobb eredményük lehetne az agrárium szereplőinek, hiszen más csatornákon el lehet vonni ezt az eredményt mindenféleképpen. Ezt azért látni kell az agrárium minden szereplőjének, és rá fogja nyomni a bélyegét a jövedelme nagyságára a járulékalapok növelése és az egyéb ilyen intézkedések is, amelyeknek a hatása már 2006-ban is meg fog jelenni szerény véleményem szerint. Évről évre egy picit növekszik és elég nagy a determináció. Ezt aggályosnak tartom. Az is igaz, és azzal egyet kell érteni, hogy vannak bizonytalansági tényezők is, ki nem írt pályázatok és esetleg az intézményhálózaton belüli átszervezések, amelyek iskolákat és egyéb, eddig intézményi keretek között működő szervezeteket fognak érinteni. Ez nem kis feladat, és ezekben bizony lehetnek csúszások énszerintem is.
Azt is fontosnak tartanám, és az általános dolgokhoz hozzátartozik, hogy a versenyképességünket rontja, hogy egy kicsit kisebb a támogatottságunk, amit azzal igyekszünk ellensúlyozni, hogy jelentősen kisebb jövedelmet visznek haza az agrárium szereplői, mint Nyugat-Európa országaiban.
Talán nem ide tartozik, de nem tartom szerencsésnek a versenyképességünk szempontjából, hogy Nyugat-Európa országaiban a normál kifizetéssel szemben nálunk egyszerűsített kifizetés van - tudom, hogy nem csak Magyarországon -, ami másképp ösztönzi őket, és másképp ösztönöz minket. Ez azt jelenti, hogy a későbbiekben is lesznek még problémáink ebből kifolyólag.
Azt kifejezetten szerencsétlen dolognak tartom, amikor a várost és a falut összehasonlítják.
Azt sem tartom szerencsésnek, és itt is elmondom, nem bántva a jelenlegi miniszterelnököt, hogy inkorrekt, amikor azt mondja a 400 milliárd forintra, amennyi támogatás volt ebben az évben - a magyar mezőgazdaság szereplőinek száma 200 ezer, legalábbis akik főállásban ezzel foglalkoznak, és ezt a két számot egymással elosztja -, hogy minden szereplőnek van 2 millió forintja, és az fizetésnek is jó lenne. Sajnos ez így egyáltalán nem igaz, és ezek azért hullámokat keltenek, vetnek. De ez nem tartozik erre a bizottságra, pláne nem a 2006. évi költségvetésre.
A másik nagy gond, ami egyébként azokkal a pénzekkel kapcsolatban, amelyek nem terület alapú kifizetések, vagy nem normatív jellegűek, hanem pályázatos úton történnek, a politikának van egy felelőssége, mely felelősségét nem gyakorolja. Nekem mint a politika szereplőjének felelősségem - kormányzati oldalon ez a felelősség még nagyobb -, hogy amikor kiírok egy pályázatot, akkor annak a feltételrendszerének kik tudnak megfelelni. Én tudom, hogy van egy szorítás, és a szorítás arról szól, hogy ha nagyobb összegek kifizetése történik, akkor le tudjunk hívni bizonyos összegeket, meg könnyebb ellenőrizni, meg sok-sok mindent megtenni, de valójában nem segítjük a magyar gazdaságot azzal, ha egy kicsit becsapjuk magunkat. Nem segítjük azzal, ha elköltjük az AVOP-támogatást mondjuk raktárépítésre; egy raktárat meg lehet építeni négyzetméterenként 50 ezer forintért, 50 ezernél többért, de meg lehet építeni 30 ezer forintért is. El lehet költeni így 30 milliárd forintot egyébként, le is lehet hívni, rendben is lesz minden, csak annak a produktumnak, amit ezzel föl tudunk mutatni, legalább 50 százalékos, számunkra kedvezőtlen hatása van.
Ezek azok a dolgok, amelyekről nem szoktunk beszélni, csak mindig a számok világánál állunk meg, hogy 400 milliárd forint, vagy 450 milliárd forint, vagy éppen 350 milliárd. Higgyük el, hogy 350 milliárd forintot is el lehet olyan hasznosan költeni, mint amilyen rosszul el lehet költeni 450 milliárd forintot. Ezt mint gyakorló gazdálkodó látom, és sokszor az ember tehetetlennek érzi magát a politika csúszásai vagy egymásra épülése miatt. Ennyit szerettem volna ehhez mondani. Nem tudom, miért lovalta bele magát a politika, hogy mindig egy kicsit nagyobb számnak kell lenni. A számok nagyobbak, de ezzel nem sokkal vagyunk előrébb.
Köszönöm szépen az ismertetést.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Demendi Lászlónak adom meg a szót.
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Vendégek! Tisztelt Bizottság! Én megfordítom a sorrendet azzal, hogy előrebocsátom: a kormány által beterjesztett költségvetési törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartom. Azok a hozzászólások, amelyek eddig elhangzottak, megmondom őszintén, összességében engem egyfajta bizalommal töltenek el; több egyetértő, átfedő vélemény hangzott el kormányoldalról és ellenzéki oldalról is. Annak a vitának, amit legutóbb a 2005. évi agrárgazdasági folyamatokról szóló jelentés kapcsán a parlamentben lefolytattunk, a szellemét kezdtük helyenként idézni és követni. Ugyanis a fejezeten belüli, módosító indítványokkal történő esetleges ide-oda csoportosításról lehetnek gondolataink, javaslataink - bár az eddig elhangzott vélemények egyelőre nem utalnak erre -, szerintem viszont minden költségvetés valamilyen helyzetbe, körülmények közé beágyazódva készül el és létezik. Ez a 455 milliárdos agrár- és vidékfejlesztési költségvetés, ha az egész, nagy költségvetésben elhelyezzük, akkor ellenzéki képviselőtársaimat is arra biztatom, hogy a parlamenti általános és részletes vitában védjük ezt a fejezetet, ezt a számot, és természetesen abban bízzunk, hogy a végrehajtó hatalom azért terjesztette így ide, mert tudja, hogy a belső tartalmával mit akar csinálni.
Az agrárfejezet 455 milliárdjának kifizethetőségét is többen érintették. Én kerekperec azt mondom, hogy bízom abban, hogy ez megvalósítható. Természetesen az aggályokat és a bizonytalansági tényezőket más képviselőtársaim részéről értem, és bizonyos mértékben meg is értem, úgy látom azonban, hogy ez megvalósítható. Egyetlenegy olyan nagy problémát látok ebben a vitában az eddig elhangzott előterjesztések és vélemények alapján is, amit szeretnék most egy kicsit megerősíteni, vagy inkább a súlypontot oda helyezni. Ez pedig az, hogy a 455 milliárdot akkor lehet kifizetni, ha lesz olyan intézményrendszer, ami alkalmas is lesz arra, hogy kifizesse. Nem kell sok-sok évre visszamenni az agrárigazgatás és az agrárkifizetések történelmében. Volt itt egy SAPARD-program - még van is, de most már a végén vagyunk -, ennek működtetésénél is voltak intézményi problémáink Magyarországon, utána jött az európai uniós csatlakozás, ahol megint intézményi problémáink voltak, és ennek voltak következményei is. Sok esetben azért persze a feldúlás, a változtatás nem hatott túlságosan jól az agrár- és vidékfejlesztés szakmai programjainak megvalósíthatóságára és megvalósítására. Az Állami Számvevőszéknek az a megjegyzése - ezzel persze nem minősíteni akartam -, hogy ez egy komoly feszültségpont és kockázati tényező, figyelmeztetés is kell, hogy legyen a végrehajtásnak. Azt gondolom, a bizottság ezen majd a szemét rajta kell, hogy tartsa, mert a megvalósítás ezen fog múlni.
Az is világosan látszik, hogy az intézményi átalakításban különösen azok az intézmények, amelyek ezzel foglalkoznak, ha a 2005. és a 2006. évet veszem, tehát csak ezt a két évet, akkor ebben az intézményrendszerben, ennek belső eljárási rendjében, mechanizmusaiban nem voltak olyan változtatások, amelyek segítenék azt, hogy most rózsaszínűbben lássuk a világot, hogy a 2007-es 455 milliárd forintos kifizetés kockázati tényezője mondjuk alacsonyabb legyen. Éppen ezért arra hívnám fel a figyelmet, hogy nem elég azt mondani, hogy bizonyos intézményeket összevonunk, és bizonyos más szerkezeti struktúrában állnak fel az intézmények, hanem meg kell nézni a 2005-ös és 2006-os tapasztalatok alapján - ami persze nem a bizottság kompetenciája, hanem a végrehajtó hatalomé, de meg kell nézni -, hogy mik vezettek azokhoz az "eredményekhez", amelyeknek következtében bizonyos kifizetésekre nem került vagy nem kerülhetett sor, szeretném hangsúlyozni, teljesen jogszerűen. Mert amikor egy gazdálkodó számára jogszerűen nem kerül sor egy kifizetésre, ezt meg lehetne előzni nyilván valamilyen módon, és ehhez az intézménynek rendkívül sok köze van. Nyilván a gazdálkodót nem érdekli, hogy ezt most milyen fejezeti sorról, európai uniós alapból, nemzeti támogatásból vagy honnan kapta. A gazdálkodót az érdekli, és azt fogja értékelni, hogy megkapta a pénzt, vagy nem kapta meg.
Ezt a 2006. évi SAPS-kifizetés kapcsán is szóba hozom; decemberben meg kell kezdeni a kifizetést, ki kell fizetni a SAPS-t, tehát olyan állapotokat kell teremteni, ahogy ezt megszoktuk, hogy kifizethető legyen. Ezt azért hoztam szóba, mert 2005-ben Gráf József miniszterségét követően ez egy döntési helyzet volt, és egy döntés eredményeképpen állt elő; úgy döntött a miniszter, hogy most már nem kell, hogy utálják egymást az MVH-sok meg az FM-szakigazgatás, hanem tessék együtt dolgozni. Ennyin múlott. Tehát még egyszer arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez egy kulcskérdése véleményem szerint az egésznek.
A beterjesztett javaslatban az intézmények vonatkozásában itt is elhangzott, de én is szeretnék megemlíteni két intézményt, nem költségvetési szempontból, hanem szakmai szempontból. Ez pedig a Mezőgazdasági Múzeum és a Könyvtár. Be vannak a költségvetésbe tervezve, benne vannak. Ennek a két intézménynek így kell maradni. Még akkor is ezt mondom, hogyha van ilyen kormányrendelet, és az szerepel az előterjesztés valamelyik részében, hogy majd fejezeti átadással átkerül. Arra kérem a minisztérium vezetését, hogy ezt még többször gondolja meg, és forduljon a kormányhoz. E tekintetben azt sejtem és úgy tudom a bizottság tagjaitól, hogy ebben elég nagy az egyetértés köztünk, úgyhogy jó lenne, ha ez nem történhetne meg, nem akarom tovább ragozni, hogy miért.
A kutatóintézetek és az oktatási intézmények vonatkozásában is teljesen igaz az ÁSZ megjegyzése, hogy lemaradásban vagyunk a 2007. január 1-jei határidőhöz képest. Már most próbáljunk megbarátkozni azzal, hogy a kormánytól költségvetés-ügyileg is egy-két hónapon belül, maximum három hónapon belül feltételezem, hogy ezt meg fogja kapni a tárca ezeknek az átszervezésének a végrehajtásában, de a kutatóintézeteknél az is elhangzott itt, hogy törzsültetvényt nem lehet privatizálni, tehát ebbe nem szabad szakmailag belemenni. Sok más megoldás van, amellett, hogy az is igaz, amit Karsai képviselőtársam mondott a kutatóintézetek finanszírozásával és működtetésével kapcsolatban.
Vagy az oktatási intézményeknél miközben látszanak az intézmények működtetésének elsősorban a kibocsátás területén is a problémái, nem tehetünk úgy, hogy azt mondjuk, minden rendben van, miközben - igaz, hogy ez nem ebben a fejezetben van - sokan azért végeznek el ma felsőfokú intézményben egy agrárszakot, hogy legyen egy diplomájuk. Vagy jogot - ilyen is lehet. De a szakképzésnél is bizony látni kell, hogy sok olyan állami kiadás merül föl, ami igazából nem az agrárgazdaságban hasznosul majd. Ezzel együtt persze egyetértünk azzal - hiszen nekünk is valamennyiünknek minden nap tanulni kell, és nyilván a gazdálkodónak is minden nap tanulni kell -, hogy ezeket a képzéseket szervezett formában folytatni kell, és ebből az állam nem vonulhat ki.
Köszönöm szépen a szót, ennyit kívántam elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bizonyára képviselőtársam azon megjegyzése, hogy az FM és az MVH ne utálja egymást, ez a gondolat is közrejátszhatott abban, amit majd a 4. napirendi pontban, a kormányzati szervek átalakításánál fogunk tárgyalni - mert ha jól tudom az elképzelést, akkor a mostani országos szakigazgatási szerv felállítása után 2007 közepén a földhivatalok, 2008-tól pedig az MVH is ide kerül becsatlakoztatásra -, hogy teljesen "testvérekké" fognak válni ezek az intézmények.
A további felszólalók Medgyasszay László, majd Godó Lajos.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Bizottság! Igazából nem kívántam hozzászólni, de azért így a vége felé hadd mondjak el egy aggályomat, egy reagálásomat és néhány szívfájdalmamat.
Én 1966 óta nagyon sok intézményi átszervezést megéltem mint állatorvos. Általában az eredmény az lett, hogy először káosz, aztán adminisztrációs növekedés, nem csökkenés, és soha nem történt olyan, hogy ez költségcsökkentéssel is járt volna. Ezt 40 év tapasztalata alapján mondom. Nagyon drukkolok a minisztériumnak, hogy most ne így legyen, és ne legyen káosz először is, mert nagyon sokfajta hatósági tevékenységet, igazgatási tevékenységet, nagyon sok mindent érint ez az egész, tehát itt egy óriási átszervezés látszik. Ez nemcsak azt jelenti, hogy ide-oda rakunk cégeket, hanem bizonyos jogköröket is nagyon fontos, hogy definiálni kell, hogy aztán kinek mi lesz a jogköre. Tehát drukkolok a minisztériumnak, hogy ezt jól csinálja meg, és ússzuk meg nagyobb baj nélkül.
A másik, amit mélyen tisztelt Karsai képviselő úrnak szeretnék mondani: gyönyörű, amit elmondtál, de amikor engem megkérdezett a Horker Kft. vezetője, hogy arra adjak arra választ, hogy miért tudja ő Szent Gallenből olcsóbban behozni az uborkát, mint a Rába-közből, akkor nem tudtam rá válaszolni. Ezt csak példaként hozom fel, más is reagált itt arra, hogy nem egyszínű ez a nagy jövedelemtermelő képesség, ismerik a csínját-bínját, hogy miért tudják az osztrákok olcsóbban előállítani azt az uborkát. Biztos megvan a lehetősége, és valószínűleg összefügg azzal, hogy folyamatosan csökken a nemzeti támogatás, amiről itt mások is beszéltek.
Ami a szívfájdalmam: van egy 455 milliárdos végösszeg, de a nemzeti lovas programra nem jutott egy garas sem. Megnéztem az Állami Ménesgazdaság költségvetését. Hát mi lesz azzal? Annyi pénzből mit lehet ott csinálni?
Aztán az erdőtelepítés, fásítás támogatása az egyötödére esett le.
És ami a legnagyobb gond évek óta, mindig sokat nyüglődtem magam is azon, hogy mit lehet csinálni, hogy valódi szövetkezés legyen; ne csak tészek, bészek legyenek, hanem ezek országos szervezetté szerveződjenek. Ezeket szervezéseket elő kell segíteni állami pozitív beavatkozással. Aki visszaemlékszik, 15 évvel ezelőtt is ezt mondtam, és erre most csak ennyi pénz lesz.
Ezeket a szívfájdalmaimat talán a jegyzőkönyv meg a magam számára mondtam el. Az viszont nagyon fontos, ami az átszervezésekkel kapcsolatos, hogy iszonyú káoszt tud okozni egy rosszul előkészített átszervezés, a "gyorsan, csak hogy befejezzük". Aztán itt van ez a "szerv" elnevezés; egy külön vicctéma egyébként, hogy mi az, hogy szerv, de ezt majd annál a témánál elmondom.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Godó Lajosnak adok szót.
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tényleg nagyon röviden, az idő előrehaladtával, néhány felvetésre szeretnék reflektálni.
A vidékfejlesztési stratégiai terv társadalmi vitája lezárult, és tudom azt, hogy nagyon sok szervezet ott volt, aki elmondta a véleményét. A professzor úrral is találkoztunk az FVM színháztermében, amikor különböző egyesületek és civil szervezetek megfogalmazhatták javaslataikat. A vidékfejlesztési stratégiai terv azon szakaszában vagyunk, amikor ki fogja küldeni jóváhagyásra az intézkedéseket az FVM Brüsszelbe. Én úgy ítélem meg, hogy a jövő év első részében már pályázati kiírásokra is sor kerül, és nem félek attól, hogy ez a 35 milliárd, ami a költségvetésben szerepel, nem kerül felhasználásra, sőt úgy látom, nagyobb arányú felhasználás is lehet.
A költségvetéssel egyetértek. Ilyen jó költségvetésre én személy szerint nem számítottam, hogy 455 milliárd, és ehhez még egy közel 20 milliárdos tartalékkal is számolhatunk, tehát esélyünk van rá, hogy ez a 455 milliárd nőni fog.
Vannak olyan tételek, amelyek a második nemzeti fejlesztési terv kapcsán áttevődtek a területfejlesztési elemekhez. Ilyen például a Duna-Tisza-közi homokhátság kezelése, ami eddig az FVM-nél volt, és most kikerült onnan, de mondhatnék más példát is.
Az erdőtelepítésre minden évben 10 ezer hektár lehetőséget kínál a vidékfejlesztési terv. Nem itt van megtervezve ennek a költsége.
A determináció többször fölvetődött. Ez sajnos egy 30 éves kérdés. Az önök idejében is, a miénkben is húzódott. Vannak olyan tételek, ahol jogos a felvetés, mert például az erdőfenntartásnál, erdőtelepítésnél a vállalt kötelezettséget teljesíteni kell, de alapvetően a nem a kormány, nem a minisztérium tehet róla. Ez egy rossz örökség az intézményhálózat kapcsán.
A korszerűsítéssel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy meg kell nézni, és tényleg oda kell figyelni az új intézményrendszer működtetésére, de véleményem szerint a 15 évvel ezelőtt létrehozott Kárpótlási Hivatalra ma már nincs szükség, betöltötte történelmi hivatását. Még régiókban megvannak ezek a szervezetek, de nem szabad fenntartani tovább.
Én általános vitára alkalmasnak tartom a javaslatot. Köszönöm a szót.
ELNÖK: Kérdezem, hogy további hozzászóló van-e. (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor megadom az előterjesztő képviselőjének a szót.
Dr. Máhr András szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) reagálása
DR. MÁHR ANDRÁS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A vita rendkívül tanulságos volt. Néhány dologra szeretnék azonban reagálni, mert úgy gondolom, hogy fontos.
A 2005. évben ugyanezen szerkezeti alapon 423 milliárd forintos kifizetést vélelmezett a költségvetési törvény. Akkor is elhangzott, hogy ebből komoly gond lesz, nem kerül kifizetésre. A tényszám, a tényleges kifizetés 419,5 milliárd forint volt. A 2006. évben ugyanezen tábla alapján 401 milliárd forintot terveztünk, most a várható kifizetés - természetesen nincs még december 31-e - 409 milliárd forint. Innentől kezdve úgy gondolom, hogy elég alaposan és korrektül próbáltuk megtervezni a számokat. Nagyon megalapozatlannak tűnik az az aggály, hogy 100 milliárddal kisebb lesz a kifizetés. Ez a két szám, amit elmondtam 2005 és 2006 vonatkozásában, elgondolkodtató.
A másik, amit nagyon fontosnak gondolok: az ÁSZ és közöttünk nincsen vita az 5 százalékos, illetve 10 százalékos növekedésben. Nagyon egyszerű oka van a két szám különbözetének. A költségvetési törvényben megjelenő számok és az uniós kifizetések bizonyos részei sor alatt jelennek meg, éppen azért, hogy ne előirányzatosodjon, ne az legyen, hogy nem fizethetők ki, holott mondjuk egy magasabb összeg áll rendelkezésre. Azt gondolom, hogy ez a 10 százalék megalapozott szám, e tekintetben semmilyen vita nincs az ÁSZ és a minisztérium között, sőt mi több, az ÁSZ-jelentés szerint sem. Természetesen az ÁSZ jelzi néhány ponton az aggályát, ami efölötti kötelezettségeket jelent, hogy ezek hogyan alakulnak. Nem szeretném eliminálni ezt a vitát.
Amit nagyon fontosnak gondolnék, itt felsorolásra került egy számsor, amelynek számain külön-külön is érdemes elgondolkodnunk. A top-up 11 milliárd forintját mondta a képviselő úr. Nem volt titok, nem is titkoltuk, hogy a belső átcsoportosítások okán 78 milliárd forint 2007 első negyedévi top-up-kifizetésre vállalt kötelezettséget a kormányzat, illetve ennyire ad lehetőséget a költségvetési törvény. Ez a 78 milliárd forint van meghirdetve, ehhez vannak a különböző számok, a 12 ezer 600 forintos GOFR-támogatás, és fejből hadd ne soroljam most az összes többit, tehát nyilvánvaló, hogy ez kötelezettség, és teljesíteni fogjuk, sőt teljesítenünk is kell.
A SAPS 12 milliárd forintját, amit mondott Jakab képviselő úr, megmondom őszintén, nem is értem. Mondtam a legelején két számot. Igen, van minden évben - mivel decemberben fizetjük ki a SAPS-t - néhány százalék áthúzódás, ami nem azért van, mert forrásilag megvan vagy nincs meg, ki akarjuk fizetni, vagy nem, hanem a vitás ügyek, meg az ellenőrzések okán kieső ügyek rendezése adott esetben a következő negyedévre átcsúszik. Ez van 2005-ről 2006-ra, 2006-ról 2007-re; de van egy rossz hírem, most mondom, hogy 2007-ről 2008-ra, sőt 2008-ról 2009-re is lesz. Egyszerűen azért, mert ha mondjuk két fél nem tud megegyezni abban, hogy ki a jogosult arra az adott parcellára, annak van egy európai uniós eljárási rendi szabálya, amit sem a minisztérium, sem a kormányzat, sem egyetlen magyarországi törvény nem tud felülírni, és sajnos amíg ezek a jogviták be nem fejeződnek, addig ez fenn fog állni. Ezzel együtt azt gondolom, hogy ez a rendszer beállt.
A piaci támogatásoknál végképp nem értem a felvetést, hiszen ebből csak a tárolásiköltség-térítés - hangsúlyozom, ami költségtérítés - több mint 30 milliárd forint. Önmagában egyetlenegy tételt szerettem volna mondani. Ha ennél nagyobb bizonytalanságot fogalmaztak meg a kifizetésben, akkor itt valami bizonyosan nem stimmel.
A másik nagy tétel - elnök úrra nézek - a borászati termékekkel kapcsolatos különböző kifizetések, amik eddig minden évben normál módon mentek. Persze, hogy mire adunk, mire nem, azok a hitviták voltak, vannak, meg úgy gondolom, lesznek is. Tehát én a megalapozottságát ennek messze nem látom. Egy ponton igen. Utaltam a felvezetésemben arra, hogy az induló EMVA kapcsán persze bennünk is fogalmazódtak meg kérdések, hogy mekkora az az összeg, ami kifizethető lesz, azt próbáltuk belőni, ami viszonylag nagy biztonsággal bízhatunk benne, hogy működik. Hiszen az új, induló EMVA-nál tényleg az a játékszabály, hogy benyújtjuk, az Európai Unió elfogadja, ezt követően írható ki a pályázat, a pályázatra természetesen a gazdálkodók pályáznak, a pályázatnak elbírálása van, utána kivitelezik, majd ellenőrizni kell. Ezek nem a mi játékszabályaink, ez az Európai Unió játékszabálya, folyamata, tehát ebben nyilván azokat próbáltuk meg belőni, hogy mi az, amit az első évben viszonylag könnyen, kvázi automatizmussal tudunk fizetni, és ennek okán szerepelt ez a szám.
Az is tény, hogy az EMVA vitája még folyik, a társadalmi vitája most zárult le, és még az Európai Unióval meg kell vívnunk azt a csatát, ami a különböző tengelyek közötti arányokat érinti, különösen a versenyképesség és a szociális jellegű kiadások arányát. Ebben tényleg folyik egy vita. Azt gondolom, sokkal közelebb vagyunk a konszenzushoz azáltal, hogy lezajlott egy nagyon széles társadalmi vita, de ennek még több köre lesz sajnos. Ha elfogadnánk azt, amit az Európai Unió mond, hogy mire költsünk, akkor lehet, hogy gyorsabb lenne az elfogadás, viszont pont azok az igények, amiket önök is megfogalmaztak, válnának kétségessé. Ezért nagyon nyomatékkal szeretném mondani, hogy a 455 milliárdos szám meggyőződésünk szerint megalapozott. Hogy ebben akár pluszban, akár mínuszban 10-20 milliárd forint mozgás nem következhet be, ezt én itt most nem állíthatom, felelősséggel nem is merem állítani. Ezért mondtam az előző két év számait, és azt gondolom, ezek a nagyságrendek viszont bizonyosan így vannak, nincs 50-100 milliárdos eltérés.
Ami az ágazat jövedelmezőségét meg elvonásait érinti, egyrészt azt gondolom, hogy igen, ennek az ágazatnak továbbra sem olyan a jövedelemtermelő képessége, mint amilyet szeretnénk, amiben jogosan közösen bízunk és remélünk. Ami viszont ettől függetlenül, ezen állításom mellett tényszerű, az az, hogy az ágazat jövedelemtermelő képessége az elmúlt időszakban hál' istennek javult - még egyszer mondom, ezzel még messze vagyunk attól, amit kívánatosnak tartunk -, és úgy gondolom, a következő időszakban is javulni fog. Azért azt a számsort, amit a 2005-ös beszámoló mutatott - a mínusz 7 milliárdról a plusz 50-re a mérlegkészítői körben -, de ugyanezt a folyamatot mutatta a tesztüzemi rendszer a nem mérlegkészítő gazdaságok vonatkozásában, ezt az irányt jónak minősíthetjük. Természetesen azt hiszem, közös igényünk, hogy ez minél gyorsabban menjen. Megkockáztatok itt a tisztelt bizottság előtt egy kijelentést: a 2006. évi, most általunk számolt előzetes várhatók egészen bizonyosan jobbak lesznek, mint amilyenek a 2005. évi adatok voltak. Most azt még hadd ne kockáztassam meg, hogy mekkora nagyságrenddel.
Itt elhangzott egy őstermelői 60 meg 85 milliárdos elvonás. Megmondom őszintén, nem egészen értem, és javaslom a tisztelt bizottságnak, hogy ezt...
ELNÖK: Segítek majd.
DR. MÁHR ANDRÁS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Ezt jó lenne megnézni, mert egyrészt a kompenzációs felár összesen ennek a nem egészen kétharmada. Másrészt, amit nem szívesen mondok, de el kell mondanom, hogy Magyarországon jelen pillanatban van 1,1 millió regisztrált őstermelő, ebből jövedelmet vallott be 12 ezer 300 a 2005. évi adatok alapján, adót fizetett 9800, és ennek az adónak az összértéke 400 millió forint volt. Nem szeretnék ebből semmilyen következtetést levonni, de azt gondoltam, hogy ezeket az adatokat ebben a körben illik megosztani. (Közbeszólásra:) Ez a ténylegesen megfizetett adó volt. Ennyien ikszelték be az APEH-papírokon, hogy ők őstermelők. Ezek tényszámok. Én nagyon szívesen vitát nyitok róla, de ezeken érdemes elgondolkodni. Nem szeretnék semmilyen következtetést levonni belőle, csak úgy gondoltam, a bizottságot tájékoztatom ezekről a számokról. Természetesen innentől kezdve, hogy mi a véleményük, abba nekem nincs jogom, meg nem is szeretnék beleszólni.
Amit szeretnék, ha azonos módon értenénk, az a következő. Azt gondolom, egy picit keveredik a determináció meg a kötelezettségvállalás. Az természetes, hogy nem fizethető ki, amire azt mondtuk, hogy adunk egy 10 éves kamattámogatást, és minden évben ennek van egy adott összege. Az nem kereshető azon, hogy ez most ki nem fizetett pénz, ami mondjuk a 2008-ra vonatkozó Európa hitel kamattámogatási összege. Egyébként a minisztérium, pontosabban a költségvetési fejezet a fizetési kötelezettségének rendre eleget tett, és a kifizetetlen számla, az áthúzódó rész soha ilyen alacsony nem volt az elmúlt több mint 10 évben, mint amennyi most a mi kalkulációink szerint várható. Azt nem mondom, hogy november közepén, végén már nem lesznek ilyen gondjaink, de ez sokkal kisebb lesz, mint az elmúlt 10 évben bármikor. Azt gondolom, ezt az ÁSZ is meg tudja erősíteni, mert nézték nálunk.
A következő a nemzeti támogatások és a rendelkezésre álló forrás. Igen, Ángyán professzor úrnak abban teljes mértékben igaza van, hogy az NVT-top-up-átcsoportosítás kezdeményezése megtörtént, ezt nem is tagadtuk soha. Azért szeretném tájékoztatni a tisztelt bizottságot, hogy ezzel a lehetőséggel rajtunk kívül mind a három év vonatkozásában minden egyes új tagállam élt. Mi egy kicsit később ébredtünk fel. Ezzel együtt ott van egy eltérés, és azt kérem, hogy ezt akár nézzük is meg közösen, hogy az európai uniós rendszer úgy működik, hogy tárgyévi forrásokat határoz meg az NVT-nél, és az, hogy ennek van egy áthúzódó következménye, tehát, hogy a következő évben emiatt egy ötéves projektnek van fizetési kötelezettsége, a következő időszakokat érinti. Nálunk az a különbség, hogy mi az NVT-források terhére még n+2 évig fizethetünk, tehát ez egy kedvezmény, nem pedig elvonás, ezt fontosnak tartom hangsúlyozni, vagyis ezáltal nem léptük túl az agrár-környezetvédelmi fizetési kötelezettségeket. Hogy szakmailag az jó volt-e, hogy ennyire megnyitottuk, vagy nem, azon nem szeretnék vitát nyitni.
Még két megjegyzésem van, ami a nemzeti támogatásokat illeti. Szeretném, hogy azzal mindenki tisztában legyen, hogy az Európai Unió a nemzeti támogatások vonatkozásában is elég kemény szabályokat állít fel. Szeretném hangsúlyozni, hogy a jövő évi, tehát a 2007. évi rendszerben pedig még további, elég komoly szigorításokat terveznek. Tehát az, hogy mire adunk nemzeti támogatást, nem pusztán a mi döntésünk, és nem pusztán a költségvetés függvénye. Azokban a kiskapukban kell tudni jól mozogni, amit Medgyasszay úr is mond. Sokat becsuktak azóta, Laci, csak szeretném mondani.
Az utolsó megjegyzésem az intézménnyel kapcsolatos. Természetesen ha az a cél, és egyik oldalról a költségvetés helyzete olyan, amilyen, a költségvetésben bizonyos kiadásokban megtakarításokat kell elérni. Abba nem szeretnék belemenni, hogy miért, hogyan, merre, meddig. Az, hogy az állam önmagán takarékoskodik, azt jelenti, hogy a létszámán, az intézményein, a minisztériumi tisztviselők létszámán és minden egyéb vonatkozásban kell ezeket a megtakarításokat elérni.
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a mi intézményrendszerünk tulajdonképpen a '80-as évek intézményrendszere. Időközben beléptünk az Európai Unióba, időközben a világ elég sokat változott körülöttünk. Az a cél mindenképpen támogatható - és meggyőződésem, hogy ez tényleg nem a jónak vagy a rossznak a megítélése -, hogy egy olyan intézményrendszert működtessünk, ami felhasználóbarát, ahol nem az történik, hogy négyszer keresik meg ugyanazt a gazdálkodót négy különböző szervezettől csak azért, hogy ugyanarra a kérdésre választ adjon. Tehát, hogy egy egyablakos rendszer működjön, ez a cél mindenképpen fontos, és nagyon hiszek abban, hogy meg is tudjuk valósítani.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen én is. Kérdezem, hogy az előterjesztő képviselői részéről van-e még hozzászóló.
BAJÁNHÁZI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, nem kívánok szólni. Kérem, hogy a bizottság általános vitára tartsa alkalmasnak az előterjesztést. Köszönöm.
ELNÖK: Az Állami Számvevőszék képviselete részéről?
NAGY JÓZSEF (Állami Számvevőszék): Köszönöm szépen, én sem kívánok szólni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szakállamtitkár úrnak szeretném megjegyezni, hogy mi is az a 85 milliárd. Itt, a mezőgazdasági bizottság ülésén a Pénzügyminisztérium képviselője a júliusi törvény vitájában jelezte, hogy a kompenzációs felár azért nem mehet 12 százalékról 20 százalékra, mert ez 60 milliárd forintot jelentene költségvetés-kiesésben. Ilyen egyszerű, tehát 60 milliárd forintot fizetnek meg az őstermelők egyrészt. Másrészt 25 milliárd forintot ön erősített meg, szakállamtitkár úr. 78 milliárd forintot terjesztettek elő a top-upra a 103 milliárd forint helyett. Ez a másik tétele a 85 milliárd forintos azonnali elvonásnak, amit a Gyurcsány-csomag hatásaként kénytelenek tudomásul venni a mezőgazdasági szereplők.
Szavazás általános vitára való alkalmasságról
A T/1145. számon benyújtott, a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitára alkalmasságának szavazására kerül most sor. Kérdezem, ki az, aki támogatja, tehát általános vitára alkalmasnak találja ezt az indítványt. Aki igen, az kézfeltartással jelezze. (12) Ki az, aki nem támogatja? (10) Tartózkodás? (0)
Az MSZP-frakció bizottsági tagjainak kérésére egyórás tárgyalási szünetet rendelek el. A szünet befejeztével folytatjuk a munkánkat.
(Szünet: 12.38-14.06
Elnököl: Jakab István)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! A hosszúnak tűnő szünetet követően folytatjuk a munkát a 2. napirendi ponttal.
Tisztelettel köszöntöm Göncző Anna asszonyt és Bajánházi László főosztályvezető urat a Pénzügyminisztérium képviseletében.
A 2. napirendi pont a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló T/1296. számú törvényjavaslat. A kormány képviseletében Bajánházi László urat kérem meg a kormány álláspontjának ismertetésére.
Bajánházi László (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
BAJÁNHÁZI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Mint már az 1. napirendi pontnál említettem, ettől az évtől kezdve az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően azok a döntően technikai jellegű törvényi változások, amelyeket a költségvetési törvény végrehajtásához szükségesnek ítélt a kormányzat, nem a költségvetési törvény részeként, hanem külön törvényben kerültek benyújtásra a parlament elé. Most az általános vitára való alkalmasságról kell a bizottságnak állást foglalnia.
Ezek a módosítások döntően az államháztartási törvény egyes rendelkezéseinek pontosítását szolgálják, illetve olyan szaktörvények, amelyek más ügy kapcsán nem kerültek benyújtásra a parlament elé, nincsenek megnyitva. Az ezekben szükséges módosítások kerültek itt átvezetésre. Hogy példát mondjak, hogy milyen típusú pontosítások ezek: született egy olyan kormányzati döntés, hogy a gázártámogatásnak egy új rendszere kerül bevezetésre, ami két törvényt, a bányászatról szóló törvényt, illetve a földgázellátásról szóló törvényt annyiban érint, hogy át kell vezetni az elnevezésváltozásokat, a számlaszámváltozást, illetve azt, hogy egy másik fejezet gondozza a rászorultsági, szociális alapon történő gázár-kompenzációt. Ehhez két törvénynek négy passzusát módosítani kell. Tehát ilyen típusú módosítások vannak.
Alapvetően agrártörvény módosítására ebben a csomagban nem kerül sor. Egy törvényjavaslatnak az egyik része, illetve egy törvényjavaslat érintheti áttételesen az agráriumot. Az egyik: az államháztartási törvény 33. §-a, illetve az azt kiegészítő 33/A., B., C. §-ok bevezetésével teljesen egyértelmű megfogalmazásra kerülnek a kezességvállalás, a garanciavállalás, az egyedi kezességvállalás, a jogszabályi kezességvállalás, a viszontgarancia-vállalás, a jogszabályi viszontgarancia-vállalás fogalmi kérdései és eljárási szabályai. Ez annyiban érinti az agráriumot, hogy az agráriumban kellően sok hitelkonstrukcióhoz ma is párosul garancia, illetve a garantőr intézményeken keresztül állami viszontgarancia. Aki ezzel részletesebben foglalkozott az elmúlt időszakban, az azért tudja, annak számára ismertté válhat, hogy egyes eljárási szabályoknál a jogszabályi kezesség meg az egyedi kezesség szabályrendszere és az ehhez történő konkrét jogszabályalkotásban bizony-bizony voltak értelmezési gondok. Ezek persze a konstrukció lényegét alapvetően nem érintették, legfeljebb többletmunkát okoztak egyes bankoknak, illetve állami szervezeteknek.
A másik, ami áttételesen érintheti az agráriumot, a 10. §, ahol a védett természeti területeken a kisajátítás véghatárideje a korábbi törvényben 2007. december 31-ében lett meghatározva. Tekintettel arra, hogy korlátozott a költségvetés, illetve a KVVM-fejezet erre fordítható lehetősége, itt egy határidő-módosítás jelenik meg, mint törvénymódosítási javaslat.
Ennyiben kívántam a felvezetést megtenni, amennyiben szükséges, kérdésekre szívesen válaszolok. Úgy érzem, hogy érdemi teherváltozással - akár könnyítéssel, akár nehezítéssel - járó szabály ebben a csomagban alapvetően nincsen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen Bajánházi úrnak az előterjesztéshez fűzött szóbeli kiegészítését. Most a bizottság tagjait illeti a szó.
Alelnök úr kér szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szeretném megkérdezni Bajánházi úrtól, hogy mit jelent ez a határidő-módosítás a védett természeti területek állami tulajdonba vételéről, mert ez egy eléggé neuralgikus pont a magyar földtulajdonosok vonatkozásában.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Válaszadásra kérem Bajánházi urat.
BAJÁNHÁZI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): 2007. december 31. helyett 2010. december 31. szerepel a javaslatban; vélhetően arra az időszakra ez a munka be tud fejeződni.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy további hozzászólás van-e. (Senki sem jelentkezik.) További reagálás? (Senki sem jelentkezik.) Mivel nincs, így a napirendi pontot szavazással zárjuk.
Mielőtt a szavazást megkezdenénk, kérdezem a titkárságot, hogy a bizottság létszáma jelenleg mennyi. Határozatképesek voltunk az ülés megkezdésekor, azóta nőtt a létszám. (Jelzésre:) 12-10 a létszám a helyettesítésekkel együtt; megvan, hogy ki ki helyett szavaz.
Szavazás általános vitára alkalmasságról
Tisztelt Bizottság! Aki a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát elfogadja, az kérem, kézfelemeléssel jelezze. (12) Ellene? (10) Köszönöm szépen. A bizottság az általános vitára alkalmasságot elfogadta.
Kérdezem, hogy a többségi előadó ki lesz, tehát a kormánypárti oldal véleményét ki fogalmazza meg.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Önként vállalom.
ELNÖK: Herbály Imre alelnök úr szelíd erőszak hatására elvállalta. (Derültség.) Köszönöm szépen, alelnök úr.
Szeretném megkérdezni, hogy ki az, aki a kisebbségi előadó nemes feladatát vállalja. (Nincs jelentkező.) Akkor kisebbségi előadóként a feladatot Jakab István alelnök vállalja. (Derültség.)
Köszönöm szépen Bajánházi úréknak a közreműködést. Ezzel a 2. napirendi pontot lezártuk.
Egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1297. szám) (Általános vita)
Tisztelt Bizottság! A 3. napirendi pont következik: az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának vitája. Megkérdezem a kormány képviselőit, akarnak-e szóbeli kiegészítést hozzáfűzni.
Lucz Zoltánné (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Lucz Zoltánné vagyok, a jövedelemadó főosztály vezetője. Csak néhány szóban szeretnék kiegészítést tenni. Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat a nyáron hatályba lépett és 2007. évre szóló törvénymódosításoknak a kiesebb kiigazítását, kiegészítését tartalmazza, illetőleg olyan új közösségi szabályozásból adódó rendelkezéseket iktat be, amelyek szükségesek; például Románia és Bulgária csatlakozásával összefüggő rendelkezéseket, vagy a társasági adóban a közösségi szabályokból adódó, elvárt adóval összefüggésben az egyesülésekre, szétválásokra vonatkozó szabályokat, valamint a regisztrációs kötelezettségekkel és az adminisztrációs kötelezettségekkel összefüggésben adókedvezményeket tartalmaz. A törvényjavaslatban az adó- és járulékszabályozással összefüggően mintegy húsz törvény módosítása szerepel. Az intézkedések majdnem kivétel nélkül kedvezőek, ezért nem is szükséges a 45 napos kötelezettség, így a rendelkezések többsége 2007. január 1-jétől hatályba léphet, illetőleg néhány esetben a kihirdetéskor. Tekintettel arra, hogy az intézkedések főleg egyszerűsítő és kiigazító jelentőségűek, ezért a költségvetési hatásuk is tulajdonképpen elhanyagolható.
A mezőgazdasági bizottság hatáskörét érintően néhány módosítást megemlítenék. Így például a személyi jövedelemadóról szóló törvényben igen fontos az a kiigazító szabályozás, ami a kamat adóztatásával összefüggésben egyértelműsíti, hogy a szövetkezeti célrészjegy vagy a szövetkezeti tagi kölcsön esetében ez a kamat is kamatjövedelemnek minősül. Egyébként ezzel kapcsolatban volt önálló képviselői indítvány is, gyakorlatilag ezek a rendelkezések eredetileg is beépültek ebbe a csomagba, tehát így külön nem szükségesek. A jegybanki alapkamat 5 százalékával növelt összegben fizetett kamat kamatjövedelemnek minősül visszamenőleges hatállyal is, tehát a szeptember 1-ei hatálybalépést követő időponttól kezdődően.
A mezőgazdaságot érintheti a falusi vendégfogadó tevékenységgel kapcsolatos rendelkezés kiegészítése, amely az alkalmai falusi vendégfogadási tevékenységgel egészíti ki a szabályozást, és így az alkalmi vendégfogadási tevékenységre is vonatkozik a 8000 forintos adómentességi bevételi határon belül egy külön 400 ezer forintos adómentességi határ akkor, ha nincs szállásadó tevékenység, csak önállóan történik például a népművészeti vagy kézműves termékek értékesítése ilyen falusi vendéglátás keretében.
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényben nincs olyan típusú módosítás, ami a mezőgazdaságot külön érintené. Az egyes törvények közül talán még a járulékszabályozás, illetőleg az adózás rendjéről szóló törvény említendő meg. Mindkét szabályozás gyakorlatilag a mezőgazdasági őstermelőkkel kapcsolatos szabályok pontosítását, illetőleg kiegészítését tartalmazza, így például a tbj-törvényben azt, hogy ki minősül biztosítottnak, mikor következik be a biztosítás szüneteltetése. Kifejezetten egyszerűsítő módosítás az adózás rendjéről szóló törvényben a mezőgazdasági őstermelőnek a bevallási kötelezettség alóli mentesítése bizonyos esetekben.
Általánosságban ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a szóbeli kiegészítést. Tisztelt Bizottság! A bizottság tagjait illeti a szó. Herbály Imre alelnök úré a szó.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Csak szeretném bejelenteni, hogy a tagi kölcsön kamattal kapcsolatos önálló képviselői indítványunkat természetesen visszavontuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. További hozzászólás? Örvendi László úr!
ÖRVENDI LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Két kérdésem van. Az őstermelők társadalombiztosítási járulékfizetésével kapcsolatosan ami le van írva, az érthető, egyértelmű, így is beszéltük ezt meg a bizottságon belül. Szeretném viszont, ha pontosítanánk - mert különböző hírek kerülnek ki a 131 ezer forintot alapul véve -, hogy konkrétan hogy is néz ki az őstermelők társadalombiztosítási fizetési kötelezettségének alapja. Ez az egyik kérdésem.
A másik kérdésem... A házipénztárról szóló törvény is benne van ebben az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatban. Gondolom, ez visszavonásra kerül, mivelhogy az Alkotmánybíróság meghozta a döntését.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék parancsolni!
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Kiegészítésként elmondanám, hogy mi is a szabályozás. Itt is két részből tevődik össze a jövő év január 1-jétől hatályba lépő rendelkezés. Az egyik része a nyári módosítás eredménye, ami alapvetően meghatározta az őstermelőkkel kapcsolatos kötelezettséget, a mostani pedig mindössze csak egy kiegészítés, tehát pontosítás. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy 2007. január 1-jétől az a mezőgazdasági őstermelő, akinek a tárgyévet megelőző adóévben a bevétele a 7 millió forintot nem haladta meg - ebben úgy kell számítani a bevételt, hogy ha támogatást kap, azt nem kell figyelembe venni, tehát tulajdonképpen azzal korrigálható a bevétel -, a bevétel 20 százaléka után fizet 8,5 százalék nyugdíjjárulékot és 5 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulékot. A nyugdíj alapja ennek megfelelően majd a későbbiekben az éves bevétel 6 százaléka lesz. Ha 7 millió forint feletti a bevétele, akkor a minimálbér után fizeti az általános járulékmértéket, ez összességében 44,5 százalék, tehát akkor az általános szabályok lesznek rá irányadóak: 29 százalék társadalombiztosítási és 15,5 százalék egyéni járulék. Őrá nem vonatkozik a kétszeres, hanem a tbj-törvény 30/A. §-a rögzíti, hogy a minimálbér alapján kell neki a járulékot fizetni, ha 7 millió feletti, és negyedéves a bevallási kötelezettsége.
A mostani módosítás tartalmaz még a bevallással kapcsolatosan egy egyszerűsítést is. Ebben a módosításban azt pontosítja a törvény, hogy az őstermelőnek érvényes értékesítési betétlappal kell rendelkeznie ahhoz, hogy biztosított legyen, illetve, hogy a biztosítási kötelezettsége meddig szól. Tehát tulajdonképpen az eredeti szabályok azok, amelyek hatályba lépnek január 1-jétől.
ELNÖK: Köszönöm szépen a választ. További kérdés? Karsai József képviselőtársamat illeti a szó.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Hölgyem! A legnagyobb aggályom az, hogy most is a bizottsági ülésen az hangzik el, hogy őstermelő. Ez pedig 1 milliónál több. Ellátatlan őstermelőt kérnék szépen mondani. Jól értem, vagy ez nem erre vonatkozik? Tisztázzuk az elején, hogy ellátatlan őstermelőről beszélünk, vagy őstermelőről beszélünk. Ez egy rendkívül fontos dolog, mert minden televízió egy héten keresztül azt mondta, hogy 1 millió őstermelőnek kell fizetnie, holott azt fogadtuk el, hogy az ellátatlan őstermelőnek kell fizetnie. Mit értünk ellátatlan őstermelő alatt? Azt is tisztázni kell, hogy az ellátatlan őstermelő mindaz, akinek nincs valamilyen állása, vagy nem nyugdíjas, tehát sehol nem fizet se nyugdíjjárulékot, se egészségügyi hozzájárulást, ha jól mondom. Segítek ebben a témában, mert a Pénzügyminisztériumnak ez a Népszabadságnak leadott katasztrofális nyilatkozata okozott egy országos botrányt.
A mezőgazdasági bizottság majdnem konszenzussal megállapodott abban, hogy tulajdonképpen kik azok, akikre mi is azt mondtuk, hogy teljes joggal elvárhatjuk tőlük azt, hogy fizessenek. Egy 35-40 éves őstermelőnek, aki egyébként nincs állásban, van 20 hektár földje, legyen nyugdíja, nehogy 60 éves korára ott maradjon, hogy nincs nyugdíja, beviszik a kórházba, és ráterhelnek 500 ezer forintot a földjére vagy a házára, mert annyiba került a műtét. Mi ezzel egyetértünk, és akkor állapítottuk meg azt a százalékot a mindenkori árbevételéhez képest, mert az első fázisban független volt, hogy valakinek 610 ezer forint az árbevétele, vagy 6 millió 999 ezer forint, ugyanannyit fizetett volna. Akkor abban állapodtunk meg, hogy 600 ezer és 7 millió között a mindenkori árbevétele 20 százalékának, ha jól emlékszem, a 12 százaléka. Nem tudom, hogy most hogy jön ki, 8+4 százalék, vagy mennyi a nyugdíjjárulék. (Font Sándor: Szerintem 8,5+4,5, tehát 13 százalék.) Már 13 százalék? Én még 12 százalékra emlékszem. (Lucz Zoltánné: 2006-ban, mert jövőre 1 százalékkal emelkedik, és ezért lesz 13,5 százalék. -Font Sándor: Néhány milliárd, nem gond ez az 1 százalék.) Jó, tehát ez a része érthető.
Nem húzva az időt, de innen a mezőgazdasági bizottságból csak úgy menjünk már el, hogy azért jó volna a végrehajtási utasításnak egy-két olyan dolgát tudni. Ha például valakinek három disznóval többje volt, és túllépte a 600 ezer forintot, az visszaadja az igazolványát már most decemberben. Akkor mi lesz jövőre? Mikortól számít, ha az első három hónapban őstermelő volt? Mi történik utána, ha fél évig őstermelő volt, és a második félévben elhelyezkedik, tehát időarányosan? Bocsánat, ez lehet, hogy nem ennek a bizottsági ülésnek a témája, de ha már ebben a témában száz módosítás lesz, akkor jó volna, ha tudnánk azt is - mert elég változó a helyzet, hogy ki meddig, milyen formában marad őstermelő, vagy átáll vállalkozónak, vagy egyéb -, hogy mi lesz azzal, aki negyedévben, félévben, vagy akár hónap közben, mondjuk novemberben megszüntetheti azt az állását. Ő akkor egy ellátatlan őstermelő?
Ugyanitt vetődik föl nagyon sok családnál a következő. Azért kapcsolom ide, mert az is egy óriási téma ma Magyarországon, hogy előkerültek a háztartásbeli őstermelők, akik 60 évesek, és ha nekik is le kell ezt perkálni, az elég kemény, hisz' fölneveltek hat gyereket, darabpénzért meg cirokszárért dolgoztak a termelőszövetkezetben. Megkérdezte tőlem a 75 éves nyugdíjas, hogy mit kezdjen a 73 éves feleségével 45 ezres nyugdíj mellett, hogy fizessen érte 4-5000 forint járulékot, holott fölnevelte a hat-hét gyerekét. Emellett valamennyi kis földjük volt, és ebből ő ellátatlan őstermelőnek minősül ettől a perctől kezdve, tehát kell fizetnie nyugdíjjárulékot. Remélem, benne van az, hogy ha valaki túllépte ezt, és már nem kaphat nyugdíjat, akkor legalább ez a kötelezettsége ne legyen. Én tiltakozom az ellen is, hogy egy 70 éves emberrel, aki hátébé volt világéletében, ledolgozott egy életet, és főleg gyerekeket nevelt föl, ezt megfizettessük, mert elég visszás, hogy aki munkanélküli csavargó Budapesten, és nyugodtan dolgozhatna, ahelyett kifizeti az állam, ezek után a tisztes, becsületes, öt gyereket felnevelt emberek után pedig nem. Tehát van itt egy halom nyitott kérdés, amire azért szeretnék választ kapni.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdező? Font Sándor elnök úrnak adom meg a szót.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Már az előző törvénytervezet tárgyalásához és a mostanihoz is meg kell jegyeznem, hogy ilyen megalázó helyzetbe a kormány és az előterjesztők még nem hozták a magyar parlament képviselőit, hogy, sajnos így kell fogalmaznom, néhányórás lehetőség volt arra, hogy több száz ponton módosuló - az előző törvénytervezet 24 törvényt módosít, a jelenleg benyújtott egyveleg 20 törvényt - törvénytervezeteket áttanulmányozzanak. De úgy tűnik, a kormánynak is, merthogy értetlenül állok az előtt, hogy még e törvénytervezetben megnyitja többek között a társadalombiztosítási ellátásról szóló törvényt, és ugyanez a megnyitott törvénytervezet teljesen önálló jogcímen megjelenik egy teljesen más törvényi szám alatt, ugyancsak részmegnyitásként. Két beterjesztett törvényjavaslatunk van, mind a kettőben rengeteg törvény, az egyikben 24, a másikban 20 törvény kerül megnyitásra, és van olyan törvény, amelyik mind a kettőben meg van nyitva. Ehhez még csak megjegyzem, hogy az előzőnél, a T/1296-osnál a regisztrációs adóról szóló törvény még egy külön önálló adótörvény formájában is megnyitásra került. Ezt legyen szíves valaki 24-48 óra alatt összerakni, amikor olyan súlyos törvénykezésekről van szó, amelyeket egyébként önálló törvényi fejezetben is igen komoly felkészülési idővel lehet csak kitárgyalni. Tartok tőle, hogy úgy, mint akár jómagam és képviselőtársaim, nem sokan voltak azok, akik érdemben ezeket át tudták olvasni. Ezért most kénytelenek vagyunk tiltakozásunkat kifejezni a kormány képviselője felé, és legyen szíves továbbítani a kormánynak, hogy ez a parlament megalázása, a képviselői munka megalázása. Így érdemi törvényalkotás nem lehet, a kormányoldalnak sem lehet, fogalmuk sincs, hogy mi van benne érdemileg; rábízták a kormányra, a kormány leírta, majd igent szavaznak. Körülbelül ez van. Ellenzéki oldalról meg: a kormány benyújtotta, valószínűleg ellene szavazunk. Már elnézést, ilyen mélyre ne süllyedjen le a magyar törvényalkotás.
Térjünk vissza a Karsai József által is feszegetett kérdéshez. Igen, a nyáron kormánypárti és ellenzéki képviselők talán konszenzusos megállapodása és törvényalkotása volt az, hogy mi ellenzékiek, látván, hogy nem lehet kikerülni a tb-körbe vonását az őstermelőknek, és valamilyen szinten - a benyújtott szinten túlzás lett volna, ahogy élő példákkal igazolta ezt Karsai József -, egy köztes szinten talán megállapodtunk. Hát igen, de közben megemelték a különféle járuléktípusokat, ezért 8,5 és 4,5 százalékos lesz az a bizonyos 6 millió forint alatt 20 százalék árbevételhez számított százalékos alap. Utána látjuk ezt a vegyes törvényt, amelyben ismét megnyitásra kerülnek a különféle járulékokról szóló törvények. Kérdezni szeretném őszintén - mert most nem volt időnk ebben eligazodni -, hogy a járulékalapok fizetésére vajon az őstermelők esetében is vonatkozik-e a folytonosan itt visszaköszönő 131 ezer forintos minimumösszeg számítási alapnak, vagy maradt a nyáron elfogadott, amit itt Karsai József is említett, hogy az árbevétel 20 százalékának a 8,5 és 4,5 százaléka. Mert olyan rafináltul van benne - persze, a törvényi nyelv utalva definiálja újra az őstermelőt, és beveszi a másik csoportba -, hogy ezt végigkövetni, elnézést, néhány óra alatt fizikai képtelenség. Miközben egy teljes minisztérium több száz fős apparátusa dolgozik a rendszeren, nekünk az esetleges egy-két szakértőnkkel saját kútfőnkkel kellene tudni nyomon követni ezt a bonyolult szövegezést. A hatályon kívül helyezést meg sem említem, fizikai képtelenség azon végigmenni.
Egyben kérdezem, hogy a 83. § a XVI. fejezetben az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi törvény módosítására vonatkozóan gyakorlatilag az őstermelőt, a háztartásbelit és a nagykorú eltartottat is egészségügyi hozzájárulási kötelezetté teszi-e. Erre kell értenem ezt? Mert nagyon érdekes a megfogalmazás. Azt mondja: a magánszemély nyilatkozhat arról - és akkor itt elkezdi tételezni, hogy mikor nyilatkozhat, és mikor éri el az egészségügyi hozzájárulási fizetési határt. Tehát ezt hogyan kell értenem? Mert ehót eddig is kellett az őstermelőknek fizetni a bevételük arányában egy külön szabály szerint. Tehát sajnálatos módon azt kell érzékelni, hogy ez nem tiszta környezetben került benyújtásra, az általános és a részletes indoklásban egyszerűen nem kerül megemlítésre, hogy mire megy ki itt a játék, ha csak az őstermelőt nézzük. Nézhetnénk az összes többit is, hiszen a bizottságnak kijelölték a teljes terjedelmét értelemszerűen a törvénytervezet szövegének, de mi persze próbáljuk leszűkíteni a mezőgazdaságra ható törvénytervezetekre. Tehát egyszerűen azt szeretném kérni a kormány képviselőjétől, hogy legyen szíves elmondani, hogy január 1-jétől az őstermelő részéről, a 600 ezer forint alatti, a 7 millió forint és 600 ezer forint közötti - hiszen ez a megengedett árbevételi határ, hogy egyszerűsített számlálással lehessen az adózás alanyává válni - és a 7 millió fölötti részéről a tb-járulék, az egészségügyi hozzájárulás, meg mindaz, ami a társadalombiztosítási és az egészségügyi ellátási rendszer felé fizetendő összeg, hogy működik az önök elképzelése szerint, hogy lássunk végre ebben tisztán. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom, a kormány képviselői számára elég komoly feladatot jelent a válasz.
Visszaadom az ülés vezetését az elnök úrnak.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdező? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. A kormány képviselőinek megadom a lehetőséget válaszadásra.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Szeretném megismételni, amit erről az előbb már elmondtam. Tehát 2007. január 1-jétől a 7 millió forint alatti mezőgazdasági őstermelő esetében a bevétel... Bocsánat, onnan kezdeném, a képviselő úr kérdésére válaszolva, hogy itt gyakorlatilag azokról van szó, akik valahol másutt nem minősülnek biztosítottnak. Elnézést, hogy nem ezzel kezdtem, de erről kell szólni, tehát ők valóban azok, akik ellátatlannak minősülnek. Tulajdonképpen nem kezeli a tbj ezt a fogalmat, de teljesen egyértelmű, hogy azokra kellett ezt a szabályt bevezetni, akik valahol másutt a tbj szabályai szerint nem minősültek biztosítottnak. Ezért valóban jó ez a kifejezés, hogy ellátatlan. Tehát ők azok, akik ellátatlanok, ez az ő esetükben lép be.
A 600 ezer forintnak azért van jelentősége, mert 600 ezer forint alatt teljes mentesség van a személyi jövedelemadóról szóló törvényben, tehát akkor 600 ezertől 7 millió forintig érvényes a szabály. A nyári módosításnál konszenzus alapján született ez a döntés, hogy ha a 2006. évben a bevétele a támogatások figyelembe vétele nélkül 7 millió forint alatt volt, akkor a tbj-törvény 30/A. §-a rögzíti, és ez nem változott, hogy a bevétele 20 százaléka után fizeti a 8,5 százalékos nyugdíjjárulékot és az 5 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulékot. Ez eredendően is így volt, tehát nem módosítás, mert a nyári törvénymódosítás kapcsán szavazott arról az Országgyűlés, hogy 2006-ban 4 százalék volt a természetbeni, és 5 százalék lesz 2007-ben. Viszont mivel ez a szabályozás 2007. január 1-jétől lép életbe, lényegében ez is a nyári törvénymódosítás eredménye, az 5 százalékos természetbeni egészségbiztosítási járulék. Ha 7 millió forint fölötti volt a bevétel - mert 2006 a bázisév -, akkor az általános biztosítottra vonatkozó, tehát mint egy alkalmazottra vonatkozó tbj-szabályozás lép életbe a mezőgazdasági őstermelők esetében, ahol összességében 44,5 százalék a kötelezettség, amiből 29 százalék az úgymond munkáltatót terhelő, és 15,5 százalék az egyéni járulékfizetési kötelezettség. Tehát azt hiszem, hogy kevésbé jellemző ez a kategória.
A törvénymódosítás alapján a fogalmakról az előzőekben is szó volt, tehát, hogy ki a biztosított. A mezőgazdasági őstermelőnél itt is rögzíti a törvény, hogy kivéve a közös őstermelői igazolvány alapján az őstermelő kiskorú személyt, a gazdálkodó család kiskorú tagját, tehát például ezt a fogalmat pontosítja. Illetve rögzíti, hogy a mezőgazdasági őstermelő biztosítási kötelezettsége az őstermelői igazolványban feltüntetett időponttól az igazolvány visszaadásáig tart, vagy a gazdálkodó családtag esetén is a nyilvántartásba vétel napjától a nyilvántartásból való törlésig. A 7 millió forint felettiek esetében nincs a minimálbér kétszerese, tehát a járuléknak nem a minimálbér kétszerese az alapja, hanem a minimálbér. Ezt is az említett 30/A. § rögzíti. Valamint természetesen azt is, hogy magasabb ellátás érdekében megállapodást is lehet kötni a biztosítóval, tehát magasabb járulékfizetésre is módosítást ad a törvény.
Az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényben, ami ugyancsak említésre került, kétféle kötelezettségről van szó. Egyszer van a tételes egészségügyi hozzájárulási kötelezettség, az általános biztosításra vonatkozó 1950 forint, ami hatályban maradt, tehát ez a fizetési kötelezettség van a biztosítottal összefüggésben.
A másik, ami említésre került, az, ami 2006. szeptember 1-jétől van az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényben. Sajnos itt a nevek egy kicsikét hasonlóak: egészségügyi hozzájárulás, meg egészségbiztosítási járulék. Ami ebben az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényben szerepel a magánszemély egészségügyi hozzájárulási fizetési kötelezettsége, ami 2006. január 1-jétől lépett be: a magánszemély után a foglalkoztatója által fizetendő egészségbiztosítási járulékból, a 29 százalékból, tehát ami összesen a foglalkoztatót terheli, 11 százalék a foglalkoztató fizetési kötelezettsége. Ha a magánszemély mint alkalmazott után a foglalkoztató ezt a 11 százalékot éves szinten összességében 400 ezer forint erejéig nem fizeti meg, akkor a magánszemélynek van egy kiegészítési kötelezettsége, de ez a kiegészítési kötelezettség gyakorlatilag a külön adózó jövedelmekre terjed ki: a vállalkozásból kivont jövedelemre, az osztalékjövedelemre, az árfolyamnyereségre és az ingatlan-bérbeadásból származó jövedelemre. Ennek semmi köze nincs a mezőgazdasági őstermelőhöz, ez a kiegészítési kötelezettség, és ha ilyen fizetési kötelezettsége van a magánszemélynek - tehát hangsúlyozom, csak a külön adózó jövedelmekkel összefüggésben, és egy kifizetési kötelezettség éves szinten 400 ezer forintos mértékig -, akkor abban az esetben egy nyilatkozatadási kötelezettsége van a munkáltató felé. Ez a kötelezettség most 4 százalék, jövőre pedig 14 százalék lesz, de ez is a nyári törvénymódosításban meghirdetett módosítás. A most említett módosítás mindössze csak a nyilatkozattétellel kapcsolatos, tehát az ingatlan-bérbeadással kapcsolatos nyilatkozattételre vonatkozó szabályt tartalmazza, gyakorlatilag semmi köze nincs az őstermelőt érintő szabályozáshoz eredendően ennek a szabálynak, illetőleg a 2007. évtől sem lesz.
Köszönöm szépen, ennyit kívántam mondani.
ELNÖK: Karsai József!
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Elnézést kérek, de jól megkavart itt bennünket. Nem dolgozhat mindenki a Pénzügyminisztériumban, ez az igazság. Ez azért érdekes, mert így legalább több adót lehet fizetni. Ne haragudjon, de akkor ezek szerint nem ellátatlan őstermelő. Átfordítom: ha valaki kap másfél milliót egy ház bérletéért Budapesten, és lenn van, az most ellátott vagy ellátatlan őstermelő? Vagy úgy értsem az egészet, amit el tetszett mondani, hogy ha valakit foglalkoztatnak 4 órában, akkor olyan keveset keres, hogy nem fizet utána a munkáltatója annyi biztosítást vagy egészségügyi hozzájárulást, és ezt neki még ki kell egészíteni? Ezt így is érthettem itt a nagy kavalkádban, ahogy körbement. A régi eho meg el van törölve? Tehát ezzel az 5 százalékkal le van rendezve? Mert eddig is fizettek egészségügyi hozzájárulást az őstermelők. Tehát ez a régi eho megszűnik - és akkor most már ne a 4,5 százalékot meg a 8,5 százalékot vegyük, hanem maradjunk a 8,5 százaléknál meg az 5 százaléknál, ami 13,5 százalék -, és csak a 13,5 százalék marad? Ezek most már a kérdéseim. Úgy látszik, mindig több a kérdés.
ELNÖK: További kérdező? (Senki sem jelentkezik.) Nekem lenne még kérdésem, úgyhogy az alelnök úr segítségét kérem.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Átveszem az ülés vezetését. Font Sándor elnök urat illeti a szó.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. A 69. § a tbj-törvény 8. §-át d) ponttal egészíti ki. Azt mondja: szünetel a biztosítás arra az időtartamra, amely alatt az őstermelői igazolvánnyal rendelkező mezőgazdasági őstermelő érvényes értékesítési betétlappal nem rendelkezik. Nem tudom, tetszenek-e tudni, hogyan szokott történni a betétlap értékesítése. Szerintem van itt olyan személy, aki ezt pontosan tudja. Ha március végéig sikerül, és nem csúszunk ki az időből, és bírja fogadni a falugazdász, akkor nagy szerencsénk van, de rendszerint ez nem szokott sikerülni. Tehát úgy indítjuk mindig az évet - a benyújtott törvénytervezet 69. pontjáról beszélek, amely szerint kiesik az őstermelő a biztosítotti szakaszból arra az időre, amikor nincs érvényes értékesítési betétlapja -, hogy január 1-jén nincs érvényes értékesítési betétlapunk. Be kellene menni a falugazdászhoz. A falugazdász viszont tetszenek tudni, mit csinál ilyenkor? A gázolaj-visszatérítési támogatásokat, gőzerővel, kirugdos minden más egyéb kérésünkkel, és azt mondja, hogy majd március 20-ig, mert addig van a hivatalos határidő. Utána, ha kések, akkor már arányosan csökkentve lehet csak a jövedelembevallásomhoz a kedvezményes szolgáltatást igénybe venni a bevétel tekintetében, tehát időarányosan csökkenteni kell a bevételemet is hozzá. De ezek apró részletek. Január-február-márciusban ezek szerint ellátatlan lesz automatikusan az őstermelő, mert képtelen lesz a hálózat fogadni ezt a rohamos igényt, hogy január 1-jén, 2-án, 3-án már megjelenünk értékesítési betétlap érvényesítéséért? Ez az egyik kérdésem.
A másik pedig: a 78. § és a 79. azzal foglalkozik, hogy a mezőgazdasági őstermelőnek az őstermelői igazolványában a kiállított adatokat meg kell küldenie a földművelésügyi hivatalnak. Tehát az őstermelői igazolvány igénylésével egyidejűleg meg kell küldeni ezeket az FM megyei vagy fővárosi hivatalának. Ezt minden megújításkor meg kell küldeni, vagy ha egyszer kiváltotta az őstermelői igazolványt, akkor megtörtént? Csak azt szeretném ezzel kérdezni, hogy vajon a társadalombiztosítási ellátást akarják-e leellenőrizni a hivatalon keresztül, vagy mi is ennek igazából a célja, hogy került ide. Tehát a 78-79. §-ról beszélek, hogy mi a gyakorlati szerepe ennek a két szakasznak.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr, és visszaadom az ülés vezetését.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Van-e további kérdező? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor megadnám a kormány képviseletének a szót.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Először az első kérdésre szeretnék válaszolni. Amit itt mondtam, ez az új kötelezettség az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény alapján nem vonatkozik az őstermelőre. Visszahivatkozik a törvény a tbj-törvényre, amely szerint a foglalkoztatónak amikor alkalmazottról van szó, azok vonatkozásában van ez a kötelezettsége, illetőleg a biztosított egyéni vállalkozóra, tehát ezt konkrétan nevesíti. Az őstermelőnek nincs ilyen típusú kötelezettsége az egészségügyi hozzájárulás fizetésével kapcsolatosan a szerint a szabály szerint, amit elmondtam. Ez az első.
A második pedig: a személyi jövedelemadóról szóló törvény kedvezményeinek alkalmazásához is szükséges az, hogy érvényes értékesítési betétlappal rendelkezzen a mezőgazdasági őstermelő, és az eddigiekben nem okozott problémát ennek érvényesítése, vagy legalábbis felénk nem történtek ilyen jelzések. Tehát gyakorlatilag a tbj...
ELNÖK: Egy pillanatra, ha meg tetszik engedni, magamhoz ragadom a szót. A személyi jövedelemadó-bevallásunk az előző évre igaz. Az előző évre természetesen rendelkezünk már érvényes betétlappal, de január 1-jén nem rendelkezünk, és március 20-ig van törvény általi lehetőségünk az érvényesítésére.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Igen, de itt is úgy szól a szabály, hogy a 2006. évi állapotot kell nézni, tehát gyakorlatilag 2006 év végén rendelkezik értékesítési betétlappal. Ha az igazolványt visszaadja - tehát ez a szabály, ha nézzük tovább -, nyilvánvaló, hogy arra az időtartamra érvényesített betétlappal nem rendelkezik 2007. január 1-jén. Ezt meg kell majd nézni. Elfogadom, hogy nézzük meg azt, hogy nincs-e itt esetleg valami kisebb probléma, mert 2007. január 1-jén ezek szerint akkor ez már nem érvényes. A korábbiakban hosszabb időszakra lehetett érvényesíteni. (Dr. Karsai József: Az az igazolvány!)
ELNÖK: Ez az értékesítési betétlap. A betétlap egész más. Ez egy kiegészítő tartozéka az őstermelői igazolványnak.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Igen, tudom, mert annak idején, amikor az szja-kedvezmény elindult, akkor ezzel sokat kellett foglalkoznunk. De ezt meg fogjuk akkor nézni, feljegyeztem, nehogy az értékesítési betétlap miatt esetleg probléma legyen. Tehát leellenőrizzük, és ha van valami probléma, azt módosító indítvánnyal rendezzük.
A másik rendelkezés, ami a tbj a 78-79. §-ban említett módosításokat jelenti, tulajdonképpen ezzel a szabállyal függ össze, hogy amikor valaki kiváltja az őstermelői igazolványt, illetőleg visszaváltja, akkor ezzel kapcsolatos ez a negyedéves adatszolgáltatási kötelezettség, de a 79. §-ban ezt magára a mezőgazdasági őstermelőre is kimondja a tbj-törvény 44. § (2) bekezdésének módosításaként. Tehát egyrészről a megyei földművelésügyi hivatalnak kell jelentést adnia a változásról - vagyis egyszer, ha valakit regisztráltak őstermelőként, másszor, ha az adatokban valamilyen változás következett be, mondjuk visszavonta az őstermelői igazolványt -, másrészt a magánszemélynek is van ilyen kötelezettsége. Ez a biztosítási jogviszonnyal összefüggő szabály. Egyébként vannak más típusú adatszolgáltatási kötelezettségek is. Ez azzal függ össze, hogy ki a biztosított tulajdonképpen.
ELNÖK: És ha már őstermelő a személy?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Akkor nem kell természetesen, csak ha változás következett be.
ELNÖK: Karsai Józsefnek van még egy kérdése.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Végignéztem, hogy mit írtam föl magamnak. Csak nem kaptam a két legfontosabb kérdésre választ. Én 4-500 emberrel találkozom a hétvégén, nyugdíjasokkal, nekem válaszolnom kell szombaton arra, amire nem tetszett válaszolni, és nem válaszolt rá Karácsonyné sem. Mit mondjak a 75 éves bácsikának, akinek 73 éves felesége van, és fölnevelt hat gyereket? Fizetnie kell neki, vagy nem kell fizetnie? Ez az egyik kérdés.
A másik kérdés, ami nagyon fontos volt, és nem kaptam rá választ: mi van a 46 éves emberrel, ha föl is visszük 65 évre a nyugdíjkorhatárt? Hogy fizet 19 évig nyugdíjjárulékot az őstermelő, és mégsem lesz nyugdíja? Erre a két kérdésre nem kaptam választ.
ELNÖK: Még egy kérdező van, Demendi László.
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Bocsánatot kérek, az is lehet, hogy én nem értettem jól. Tehát az őstermelői igazolványt az FM hivatal állítja ki, az értékesítési betétlapot az FM hivatal állítja ki. Most, ha jól értettem, az adatot meg kell küldeni annak, aki kiállítja az igazolványt? Azt javasolnám a minisztérium képviselőinek, hogy ezt majd nézzék meg, mert valószínűleg itt korrekcióra van szükség.
ELNÖK: Annyit teszek hozzá, hogy a 78. § (3) bekezdése először azzal foglalkozik, hogy meg kell küldeni ezen adatokat a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alapnak. A második része pedig az előbb említett, hogy meg kell küldeni az FM fővárosi és megyei hivatalainak, és külön kiterjeszti ezt az őstermelőre.
Ha nincs további kérdező (Senki sem jelentkezik.), akkor ismét megadom a szót a kormány képviselőjének.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Az utóbbira visszatérve: először az adatszolgáltatási kötelezettség az állami adóhatóság felé vonatkozik a földművelésügyi hivatalok részéről.
Az első kérdésre, be kell vallanom töredelmesen, hogy csak írásban tudunk válaszolni. Nem tudok most mást mondani, én a jövedelemadózás területét képviselem, és nem akarok rosszat mondani önöknek. Úgyhogy engedjék meg nekem azt, hogy erre írásban válaszoljunk a képviselő úrnak. Ez egyébként sem érinti ezt a törvényt. Biztos egyébként, hogy a 75 éves feleségnek nincs ilyen kötelezettsége, tehát minden nélkül ezt tudom mondani. A másik esetre pedig vissza tudunk térni írásban. Elnézést kérek, de most az általános vita kapcsán nem készültünk fel arra, hogy ilyen speciális kérdésekre kell válaszolni.
ELNÖK: Itt a mezőgazdasági bizottság ülésezik, és a mezőgazdaság adózási formái - mint látható a kérdésekből is - elég összetettek. Időnként a törvényalkotó teszi ilyen összetetté, ebben biztos mi is ludasak vagyunk, de éppen ezért szeretnénk néha tisztán látni a rejtjeles szavú törvénymódosításokban.
Karsai József kér újra szót.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Csak kérek újra szót, mert én nem mehetek így vissza szombaton, maradjunk ebben. Így nem mehetek vissza, mert most a Pénzügyminisztérium szerint ellátatlan a 75 éves mama; hiába van ott 45 ezer nyugdíjjal a 77 éves férje, akinek hivatalosan öregségi nyugdíja van, ő ellátatlan, és fizetnie kell a jelenlegi állás szerint még nyugdíjjárulékot is. Én már ilyenkor azt mondtam, hogy egye fene, elérte a nyugdíjkorhatárt. Bocsánat, hogy ezt mondom, de eddig 40 olyan pénzügyminisztériumi szabályzatot gyűjtöttem össze, amit az APEH egy állásfoglalással helyettesített. Amikor kijött a revizor, azt mondta, hogy nem érdekli ez az állásfoglalás, a törvényben ez van, őt nem érdekli a Pénzügyminisztérium állásfoglalása. Nem egy ilyen esetet tudok hozni. Van ilyen, létezik. Rengeteg dolgot ma egy állásfoglalással helyettesítünk, és az APEH-ellenőr nem veszi figyelembe akár az APEH saját állásfoglalását, akár a Pénzügyminisztérium állásfoglalását. Tehát azért ez túl bizonytalan így, hogy nem tudjuk, hogy a 46 éves ember fizet nyugdíjjárulékot január 1-től, vagy nem fizet. Napokon belül lesz ennek a vitája, tehát valamikor tudnunk kell, hogy hány évtől számít valaki ellátatlannak.
Még egy kérdés. Tudnunk kellene azt is, hogy mikortól minősül valaki nagykorúnak. 18 éves korától? Meddig van az, hogy háztartásbeli a gyermek? Csak ameddig tanul, vagy ha éppen nem tud elhelyezkedni? Mert abban a pillanatban, ahogy elmegy szociális segélyre, megvonják az őstermelői igazolványát. (Demendi László: Az más.) Az más - megvonják.
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Ha nincs további kérdés, akkor adunk lehetőséget a kormány képviselőjének, hogy konzultáljon az adott kérdésekről. Egy kis türelmet kérek a bizottsági tagoktól. (Jelzésre:) Tíz perc tárgyalási szünetet rendelek el.
(Szünet: 15.01-15.15)
ELNÖK: Folytatjuk az ülést. Meg is adom a szót a kormány képviselőjének.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Konzultáltam közben, és valószínű, hogy a másik bizottságból a szakfőosztály képviselője is rövid időn belül megérkezik. De nem akarom önöket feltartani, úgyhogy elkezdeném a válaszadást, és ő még ki tudja egészíteni, ha szükséges.
Onnan kell kezdeni - és erről eddig nem volt szó -, hogy a nyári törvénymódosításban erre az őstermelőkkel kapcsolatos biztosítási kötelezettségre, tehát, hogy mikor minősül az őstermelő biztosítottnak, volt egy átmeneti rendelkezés, illetőleg van is pillanatnyilag, amiről eddig nem volt szó. Ez a szabályozás a jövő évre vonatkozóan is természetesen irányadó, tehát, hogy a mezőgazdasági őstermelő akkor válik biztosítottá, ha a reá irányuló nyugdíjkorhatárig hátralévő idő meg a megszerzett szolgálati idő együttesen legalább 20 év. Tehát akkor válik biztosítottá, ha a reá irányuló nyugdíjkorhatárig még hátralévő idő és a már megszerzett szolgálati idő együttesen legalább 20 év, ez volt az eredeti szabály. (Közbeszólásra:) Bocsánat, nem gondoltam, hogy erről kell szólni, mert ez most egyáltalán nincsen napirenden. Tehát eredetileg ez a szabály lépett nyáron hatályba, tulajdonképpen innen indul az egész szabályozási környezet. Ha nincs meg ez a 20 év, akkor a mostani őszi törvénymódosítással is továbbra is ugyanaz a helyzet, ezen átmeneti rendelkezések alapján, hogy akkor nem válik biztosítottá, és belép, amiről eddig ugyancsak nem beszéltünk, az az egészségügyi szolgáltatási járulék, ami eredetileg is megvolt a mezőgazdasági őstermelőnek. A régi szabályozás szerint volt 15 százalék, ezt az összeget kellett fizetnie a mezőgazdasági őstermelőnek addig, meg most is, amíg nem lép be ez az új rendelkezés. Tehát aki nem minősül biztosítottnak, annak megmarad ez a 15 százalékos kötelezettsége.
ELNÖK: Mihez képest 15 százalék? Minek a 15 százaléka?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): A minimálbérnek a 15 százaléka. A minimálbér alapulvételével havonta kell ezt a fizetési kötelezettséget teljesíteni, tehát a minimálbér alapján.
ELNÖK: Ilyen nem volt eddig.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Ilyen nem volt. Ehót fizettünk.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Eho volt a neve.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Na de 3500 volt, bocsánat. Itt megállapított egészségügyi hozzájárulás volt, nem a minimálbér 15 százaléka. Ilyen nem volt az őstermelőknek.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem úgy mondom, tehát...
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Dehogynem! Azt tetszett mondani, hogy a minimálbér 15 százaléka. Akárhogy számolom, 60 ezer forintnál ez 9000 forint. Ez majdnem több, mint akinek 6 millió árbevétele van, a nyugdíjjal együtt. Hát ez lehetetlen, hölgyem! Ez majdnem annyi, mint egy 5 milliós árbevétel, nyugdíj, plusz egészségügyi hozzájárulás az ellátatlan őstermelőnek, akinek még nyugdíjideje van hátra, a 25 évesnek. Hát annak lesz 8000-9000 forint, hölgyem! 5 millió forintnak a 20 százaléka 1 millió forint, 1 milliónak a 12 százaléka 120 ezer, az 10 ezer/hó, és megvan a nyugdíja, megvan mindene. Az meg egyedül 9000-et fizet csak az egészségügyi hozzájárulásra?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Ez a szabály azokra vonatkozik, akik nem minősülnek biztosítottnak. Most akkor úgy mondom, hogy az őstermelői szabály.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): De akkor a 72 évesre is vonatkozik, bocsánat.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Bocsánat, de megjött a szakmáért felelős főosztályvezető. Átadom neki a szót. (Kis szünet.)
ELNÖK: Ha egy megjegyzést tehetnék, az őstermelő árbevétele 5 százalékának a 15 százaléka volt ez az egészségügyi hozzájárulás, és negyedéves jelentésekben kellett leadnunk. Ez a negyedévben megszerzett árbevétel 5 százalékának a 15 százaléka, tehát 0,75 százaléka volt az árbevételnek. (Dr. Karsai József: De nem ezt mondja.)
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Bemutatkoznék: Szikszainé Bérces Anna vagyok. Itt kevéssé szoktam előfordulni, őstermelő ügyben voltam itt a nyáron.
A dolog lényege, most a mezőgazdasági őstermelők vonatkozásában ez a pénzügyi tárgyú csomag semmi mást nem tartalmaz, mint némi pontosítását a nyáron elfogadott szabályozásnak, ami 2007. január 1-jén lép hatályba, és ennek nyomán akinek 7 millió forint alatti az árbevétele, annak az ügye egy külön kedvezménnyel működik. Ezt senki nem bántja, és 2007-től természetesen működik. Akinek 7 millió forint feletti az árbevétele, annál is másokhoz képest egy kedvezmény működik, ami arról szól, hogy a minimálbér alapján fizeti a járulékokat, tehát fizeti a 29 százalékos társadalombiztosítási járulékot és a következő évben a 8,5 százalékos meg a 7 százalékos, tehát a 15,5 százalékos egyéni járulékot, ez az ő kötelezettsége, de feltételekkel, tehát nem mindenki jön mezőgazdasági őstermelőként biztosítottként be 2007. január 1-jétől, hanem az elfogadott törvény szerint meghatározott feltételek vannak. Az egyik feltétel az, hogy akinek van egyébként biztosítási jogviszonya, az természetesen ott biztosított, és változatlanul nem kell neki járulékot fizetni. A másik feltétel az, hogy nagykorúról beszélünk egyáltalán, mert a kiskorúakkal természetesen nem akar senki sem foglalkozni. A következő feltétel, hogy nem nyugdíjasról van szó, mert a nyugdíjast szintén nem akarjuk behozni mezőgazdasági őstermelőként biztosítottnak. A következő feltétel pedig az, hogy egyáltalán az eddig szerzett vagy várhatóan szerezhető nyugdíj szolgálati idő alapján 20 évet tudjon szerezni, mert ha erre sincs esélye, akkor kár őt bevonni ebbe a biztosításba, mivel nem lesz nyugellátása. Ennek az egésznek az a lényege, hogy ennek a körnek is tudjunk szerezni nyugdíjjogosultságot, hiszen itt egy időskori biztonságról van szó. Ezt annak idején nyáron szépen kivitattuk, de ha akarják, még egyszer megbeszéljük. Tehát a dolog erről szól.
Az egy másik történet, ami most egy másik törvényjavaslatban - tehát nem ebben, hanem a 2007. évi költségvetést megalapozó törvényjavaslatban - szerepel javaslatként. Az arról szól, hogy 2007. április 1-jétől azokat a személyeket, akik vagy nem biztosítottak, tehát az a mezőgazdasági őstermelő, akiről most beszélgettünk, biztosított lesz, őt ez a dolog nem érinti, neki nincs semmi egyéb kötelezettsége, vagy pedig más jogviszony alapján nem tekinti őket a járuléktörvény biztosítottnak - az ilyen jogviszony igen széles körű, tehát vagy nyugdíjas, vagy el van helyezve valamilyen szociális intézményben, akár adott esetben fogva tartott, vagy kiskorú személyről van szó, aki tanul, akár nagykorúként egyetemen vagy főiskolán nappali tagozaton tanulmányokat folytat, vagy valami nyugdíjszerű szociális ellátásban részesül -, ez az új szabály nem érinti. Ők ugyanúgy benne vannak a nemzeti kockázatközösségben - a Magyar Köztársaság költségvetése fizet az Egészségbiztosítási Alap számára csaknem 289 milliárd forintot a következő évben -, tehát ők változatlanul nem fizetnek.
Ami a javaslatban van, hogy április 1-jétől fizetnek, az arról szól, hogy aki nagykorú eltartott, tehát nincs neki se ilyen, se olyan biztosítása, őneki azt írja elő a törvény, hogy április 1-jétől a minimálbér alapján 9 százalékos egészségügyi szolgáltatási járulékot kelljen fizetni, de azt is mondja a törvényjavaslat, hogy ezt őtőle bárki más személy vagy adott esetben szerv átvállalhatja ezt a fizetési kötelezettséget. Hogy számokról is beszéljünk, ez nem egészen havi 6000 forintot jelent, mert a jövő évi minimálbér 65 ezer 500 forint, és ennek a 9 százalékáról beszélünk. Ezt bárki átvállalhatja tőle. A javaslat szerint ez a következő év április 1-jétől lépne hatályba, tehát a mezőgazdasági őstermelőt önmagában egyáltalán nem érinti, mert nem erről beszélünk. Tehát erről a körről van szó. Ez így kielégítő volt, vagy mondjak valamit még? A nyugdíjassal nincs probléma.
ELNÖK: Karsai Józsefnek adok szót.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Egyszerűbb lett volna - mert most már harmadszor halljuk, amit ön elmondott, kedves hölgyem... (Szikszainé dr. Bérces Anna: Ezt sajnos nem tudhattam, kedves Karsai úr.) Nem teljesen, de hasonlít, most már egy kicsit közeledünk. Én elmondom a példát... (Közbeszólás a kormánypárti oldalról: Nem kell.) Hiába mondod, hogy nem kell. Hát arra szeretnék választ kapni, amit kérdezek. Jogom van hozzá, mint képviselőnek. Szóljál, ha nincsen jogom.
A 75 éves... (Zaj. - Szikszainé dr. Bérces Anna felé fordulva:) Tetszik figyelni, vagy egymással beszélnek?
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Karsai Úr! Kikérem magamnak (Dr. Karsai József: Én is.) köztisztviselőként ezt, amit énvelem csinál.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Én semmit nem csinálok, csak nem kaptam a kérdésemre választ.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Ne haragudjon, én otthagytam és kértem felfüggeszteni az egészségügyi bizottság ülését. Ennyi tiszteletet elvárok.
ELNÖK: Elnézést kérek. Karsai Józsefnek kérdésre adtam szót. Legyen szíves, képviselő úr, ezt tegye föl, a kormány képviselője pedig legyen szíves, hallgassa meg. Próbáljuk meg közösen kihámozni a törvénytervezetek együttes hatását a mezőgazdaságra.
Karsai Józsefé a szó.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Amikor őstermelőről beszélünk, a 73 éves háztartásbeli mama, aki tizenegy gyereket fölnevelt, az egy ellátatlan ember. Jól mondom? Mert a férje nyugdíjas, ő őstermelő. Ezek után neki ezek szerint nyugdíjjárulékot nem kell fizetni - most már ezt kihámoztuk -, de az egészségbiztosítási hozzájárulást fizetnie kell. Erről volt szó eddig, mert minden háztartásbeli esetében a pontos értesülés és a törvény szerint, aki nagykorú, tehát betöltötte a 18. évét, kifizeti helyette az apja, a rokona, a barátja, hogy elmehessen az orvoshoz. Ez rendben van. De ki fizeti ki a 73 éves mama helyett? Ezt nem tudom. A papa? Mert tőlem ezt kérdezték meg több százan már eddig, csak hétvégén ötvenen, hogy egy 75 éves bácsinak, ha a feleségének soha nem volt nyugdíja, a 73 éves mamának fizetni kell-e az egészségbiztosítási hozzájárulást. Ez a kérdésem.
ELNÖK: Megadom a szót a kormány képviselőjének.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. A dolog a következőről szól. Nem úgy hívják, hogy egészségügyi hozzájárulás, hanem egészségügyi szolgáltatási járulék, és 9 százalékos fizetési kötelezettséget jelent, ahogy az előbb elmondtam önöknek. Valóban felmerülhetne adott esetben, hogy kell fizetni, mert ő is az eltartott hozzátartozó körbe tartozik, ugyanakkor a szociális törvénynek már '97 óta van egy olyan szabálya, az 54. §, ami arról szól, hogy aki a szociális körülményei alapján nem tud teljesíteni bármilyen egészségügyi fizetési kötelezettséget, az ő számára az önkormányzat kiad egy papírt, hogy nem tudja megfizetni, tehát nem tudja teljesíteni ezt a fizetési kötelezettséget, és ennek a papírnak az alapján lesz jogosult az egészségügyi szolgáltatást változatlanul külön térítés nélkül igénybe venni. Őhelyette viszont ugyanúgy, mint eddig a nemzeti kockázatközösség keretében a Magyar Köztársaság költségvetése fizeti meg ezt a 9 százalékos járulékot.
Ez azért is van így, hiszen eddig ezen a jogcímen nagyon kevesen vettek igénybe ilyen lehetőséget, tekintettel arra, hogy eddig ennek nem volt jelentősége, mert önök is tudják, hogy semmi más nem kell az orvoshoz, mint a tajszám bemutatása, és a dolog innentől el van rendezve. Most ez a benyújtott javaslat alapján meg fog változni, tehát nemcsak a tajszámot, hanem valamilyen jogviszony-igazolást is kell produkálni. Ennek kapcsán mi már a 2007. évi nemzeti kockázatközösség keretében ezt a létszámot, akikre az úgynevezett szociális törvény 54. §-a mentességet ír elő, és mi ezt fizetjük helyettük, csaknem 100 ezer főre felemeltük. Eddig 3000 fő volt, aki helyett ilyen jogcímen fizettük. Ezt most felemeltük, nyilván azzal számolva, hogy nagyon sokan lesznek, akik nem tudják ezt a 9 százalékos fizetési kötelezettséget teljesíteni, mert olyanok a szociális körülményeik. Tehát amit Karsai képviselő úr felvetett, arra ugyanez a válasz, hogy a szociális törvény eme passzusa alapján a mentességnek nincs akadálya, és ugyanúgy ingyenesen jogosult az egészségügyi szolgáltatásra. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a természetbeni ellátásokról beszélgetünk; ugyanúgy kaphatja az orvosi ellátást, ugyanúgy mehet kórházba, és ugyanúgy kaphat gyógyszertámogatást.
ELNÖK: Tartok tőle, hogy Karsai képviselő úr fején találta a szöget, mert a kérdésére a válasz az, hogy igen, fizetéskötelezett, ez az első megállapítása a kormány képviselőjének, azonban van egy kedvezményi lehetőség: a szociális törvény 54. §-a alapján mentességet kérni a 9 százalékos fizetési kötelezettség alól. A 9 százalék minimálbér alapján van? (Többen: Igen.) Jó, mert itt a törvény most már mindenhol a 131 ezerrel foglalkozott. Csak azért, hogy ezt is tisztázzuk. (Szikszainé dr. Bérces Anna: Az más.) Jó, értjük mi. Vagyis azért nem értjük, mert 24 óra alatt nem lehet ilyen törvényeket nekünk áttanulmányozni.
Akik itt önkormányzati képviselők, netán polgármesterek, azok pontosan tudják, hogy milyen kényes kérdést löknek oda - ezt a szót kell használnom - az önkormányzatok elé. Az önkormányzatok szociális ügyek igazgatási osztályán dolgozóknak valószínű, hogy környezettanulmánnyal egybevetve kell ezt a mentességi vagy nem mentességi igazolást kiadni. El nem tudom képzelni, hogy mi alapján különben, mert ezek a személyek úgy tűnik, ellátatlanok, és jövedelmi forrásuk az egyik személynek esetlegesen a nyugdíja. Általában viszont a vagyoni helyzetük olyan, hogy ingatlanjuk, netán gépjárművük van. Ilyenkor azonban, ha az önkormányzat illetékes munkatársa kimegy, azt mondja, hogy bizony ő vagyonnal rendelkezik, tehát nem jogosult a mentességi kérelemre. Ezek sajnálatosan - ezt mint 16 év óta önkormányzati képviselő mondom - egyre keményebb feltételek elé állítják az önkormányzatot, és ilyen törvények miatt helyben ütközünk, nagyon kellemetlen perceket okozva egymásnak. Ha nem így van, akkor mások esetleg elmondják, hogy az ő önkormányzatuknál hogy van. Nagyon félek ettől az új szituációtól, még akkor is, ha 3000-ről 100 ezerre emelték föl a várhatóan mentes létszámot, tehát amikor az állam fizeti ezt a 9 százalékot az érintett személyek helyett.
A polgármester úrnak adok szót.
BEDŐ TAMÁS (MSZP): Csak röviden, mert az elnök úr már érintette, hogy valóban mi alapján kell ezt az igazolást kiadni. Eddig nem volt ilyen, és 3000 volt országosan, akik mentesültek a fizetés alól. Ez jelentősen meg fogja növelni ezt a számot, mert ha csak az öregségi nyugdíjminimum és annak soksorosa vagy néhányszorosa az értékhatár, akkor általában a szociális törvény alapján, tehát normatív alapon tudunk igényelni, támogatásoknál nincs vagyonosodási, illetve vagyonvizsgálat újabban, legalábbis a Csongrádi Önkormányzatnál, hanem ezt helyi szabályozásban megállapíthatja. De ez egy nem túl egyszerű helyzet. Tehát mi alapján kell ezeket az igazolásokat kiadni? Mert akkor ezzel valóban Karsai képviselő úrnál, polgármester úrnál is jelentős számú igénylés lesz.
ELNÖK: Karsai Józsefnek adok szót.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Elnézést kérek az előbbi hangnemért, de kedves hölgyem, most sem kaptam választ a kérdésemre. Én háztartásbeli őstermelőről beszélek. Az bemegy az önkormányzathoz, hogy ő ellátatlan, és ezért engedje el, fizesse ki helyette a 9 százalékot. Röhögő görcsöt fogok kapni. Azt mondom neki: adja vissza az igazolványt, és adja el a földjét. Tehát itt nem egyről beszélünk, nem egy malomban őrölünk. Hát sokkal egyszerűbb akkor a háztartásbeli 73 éves mamának, ha fogja magát, és kifizeti azt az 5 százalékot, ami a 20 százalékon belül annak az 5 százaléka, a bruttó árbevétele után. Akkor könyörgöm, ez erre miért nem érvényes? Nem vicc, amit most elmondok, mert 9 százalékot fizet az 5 százalék helyett. Ez így teljesen szabályozatlan. Ha van egy ellátatlan nyugdíjas, akár 60 éves vagy 62 éves, az ő esetében ez továbbra sincs szabályozva, mert itt 9 százalékot kérnek tőle, holott a többi őstermelő egyébként 5 százalékot fizet egészségügyi hozzájárulásként. Tehát ez ki van hagyva a törvényből, itt egy hézag van. Én erre szeretnék választ kapni, hogy mit kell fizetnie a 73 évesnek, ha őstermelő akar maradni, és nem megy el az önkormányzathoz, hogy adjon ki neki egy igazolást.
ELNÖK: A kormány képviselőjének adom meg a szót.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ez a szabályváltozás, amiről itt beszélünk, nem az egyes pénzügyi tárgyú törvények tárgya, tehát amit most a tisztelt bizottság tárgyal, annak nem része ez a szabályváltozás, az a 2007. évi költségvetést megalapozó törvénymódosítások részét képezi. Természetesen ettől függetlenül állunk rendelkezésre, és elmondom az ezzel kapcsolatos szabályokat, csak jelzem, hogy ez nem ennek a mostani törvénymódosításnak a tárgya.
Bár ez szintén nem ehhez tartozó kérdés, de nyilván hallottak arról, hogy a gázár-kompenzációval kapcsolatban új támogatási rendszer fog kialakulni, ahol szintén fontos kérdés a jövedelemvizsgálat. Ez is tulajdonképpen a szociális törvény adott passzusát érintené, az 54. §-át egy 54/A. §-sal egészítené ki, ami pontosan arról szól, hogy ha egyszer egyre inkább a rászorultsági elvű támogatások irányába próbálunk elmenni - a jövedelemtől függő támogatások tartoznak ide -, akkor nyilván az önkormányzatok számára is egy egyszerűsített eljárást kell ebben a történetben kialakítani, hiszen nem várható el tőlük, hogy az adott körülmények között, ami 2007-ben is adódik számukra, ezt kvázi önkormányzati plusz feladatként, külön forrás nélkül ellássák. Tehát nyilván mindezeket a változásokat úgy kell megoldani az önkormányzatok számára, hogy nekik is a lehető legkevesebb plusz feladatot jelentsék.
Ennek sincs semmiféle akadálya, hiszen önök is tudják, hogy most kezdik el az egyes szociális törvények módosításáról szóló csomag tárgyalását, ahol ezeket a szabályokat is megváltoztathatják. Én erről nem tudok nyilatkozni, lévén, hogy nem a pénzügyi tárca kompetenciája a szociális törvények módosítása, de természetesen, miután azt gondolom, ez most önök elé is fog kerülni, nincs akadálya annak, hogy ha ilyen problémát tapasztalnak, akkor ezzel foglalkozzanak. Tehát én a magam részéről azt gondolom, hogy a szociális törvénynek a ma hatályos keretszabályába ez a dolog belefér, de amennyiben úgy tűnik, hogy pont gyakorló oldalról, tehát a gyakorló önkormányzati képviselők, polgármesterek úgy érzik, hogy ezek a szabályok gátat jelentenek abban, hogy ezeket az új feladatokat meg tudják oldani, akkor nyilván nincs akadálya annak, hogy ezen változtassanak. Én azt tudom elmondani, ami a másik törvényjavaslatban van, amit itt ismertettem, hogy ez az elképzelés. Az kétségtelen, hogy lehetnek ennek problémái. Nagyon sokféle olyan szabályozási javaslat is szerepel abban a másik törvényjavaslatban, ami pontosan ezeknek a bevezetésével kapcsolatos türelmi időt is tartalmazza. Például 45 napos türelmi időre van benne javaslat perpillanat, pontosan azért, hogy ezek a jogviszony-igazolások és ezek a kérdések rendeződjenek. Nyilván az is elképzelhető, hogy a parlamenti vita során ez a 45 nap megváltozik, és adott esetben ennek az egésznek a beindulásához, amennyiben hosszabb idő kell a felkészüléshez az önkormányzatok számára is, akkor nyilván lehet ezen változtatni.
Még annyit szeretnék elmondani, hogy ennek az egésznek nem az az alapeszméje, hogy az egészségbiztosítás bevételeit növeljük, mert ahhoz képest, hogy 4000 milliárdos bevételről beszélünk a Társadalombiztosítási Alap vonatkozásában, ez egy 20-22 milliárdos maximális éves szintű bevétel. Tehát nem a pénz a lényege ennek a történetnek, hanem az egészségügyi reformmal összefüggésben az a kormányzat célja, hogy az egészségügyet egyre inkább biztosítási elvű működéssé alakítsuk át, és próbáljuk azt érvényesíteni, hogy mindenki, akinek módja van rá, járuljon hozzá az egészségügyi kiadásokhoz. Természetesen aki nem képes arra, hogy ezt teljesítse, akkor őneki változatlanul a szolidaritási elv alapján biztosítani kell az ingyenességet, hiszen nem vállalható fel az, hogy valaki ne kapjon sürgősségi ellátást, vagy ne tudjon egy egészségügyi szolgáltatást igénybe venni. Tehát ez nyilván nem erről szól, senki nem akar ilyen szélsőségekbe menni, hogy ilyen történetek előforduljanak. Itt arról van szó, hogy az egészségügyi reform egyik lépéseként azt szeretnénk, hogy akinek módjában áll és lehetősége van rá, az járuljon hozzá az egészségügyi kiadásokhoz. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy aki ezt nem tudja teljesíteni, az nem kaphat egészségügyi ellátást, hiszen ez nyilván nem vállalható fel társadalmilag sem.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Herbály Imre alelnök úr kért még szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mivel már az előző napirendi pont kapcsán döntöttünk az egyes pénzügyi tárgyú törvényeknél erről a kérdésről, azt javaslom, hogy zárjuk itt le, és köszönjük meg a minisztérium képviselőjének a tájékoztatást, hogy felvilágosított bennünket, hogy miről is van szó. Valószínűleg sokszor vissza fogunk még erre térni mi kormánypártiak és ellenzéki képviselőtársaim is, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy egyértelmű legyen ez a törvényhely, illetve megoldást találjunk rá.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tartok tőle, hogy egyértelmű lett, számomra legalábbis világos. Az önkormányzatok nehéz helyzetbe kerülnek; ők fogják eldönteni, hogy ki jogosult, és ki nem. Egyelőre ezt szűrtük le. (Közbeszólás: A törvény alapján.) A törvény alapján, így van.
Karsai József kért még szót.
DR. KARSAI JÓZSF (MSZP): Elnök Úr! Csak nem tudok így hazamenni 250 kilométerre. Hát így nem tudok hazamenni. (Derültség.) Benne van ragyogóan, gyönyörűen, hogy ha van egy 50 éves ember, neki már nem érdemes, mert eddig nem szerzett nyugdíjjogosultságot egy évet sem. Ha 65 év lesz a nyugdíjkorhatár, akkor sem tud nyugdíjba menni, igaz? Ez az ember nem fizet nyugdíjjárulékot, ezt tisztáztuk, de ő nem fizetheti azt, mint amit a többi őstermelő, 2007-től a 4 százalék helyett 5 százalékot, hanem neki 9 százalékot kell fizetni. Jól értem?
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Ha semmilyen biztosítása nincs, és nem kerül bele abba a körbe, akiknek egyébként valamilyen jogviszonyuk van, akár nyugdíj, akár nyugdíjszerű szociális ellátás, akár rendszeres szociális járadék, tehát ezek a mentességek, kvázi akik helyett a költségvetés fizeti változatlanul a nemzeti kockázatközösség keretében, ha abban ő benne van, akkor ez a dolgot őt nem érinti. De Karsai úr, egy biztosítási elvű nyugdíjrendszerben nem tehetem meg azt, mert felelőtlenség lenne, hogy amikor az az előírás, hogy 20 év szolgálati időt kell produkálni ahhoz, hogy valakinek teljes jogú öregségi nyugellátása legyen, akkor betereljek ebbe a rendszerbe olyanokat, akik nem fognak tudni nyugdíjjogosultságot szerezni, mert akkor azt tenném, hogy elveszem tőlük a nyugdíjjárulékukat, és nem adok érte szolgáltatást, tehát ezt nem tehetem meg. Muszáj ezt tenni, mert egyébként olyan ígérvényt teszek, amit nem tudok beváltani, tehát azt gondolom, hogy ez teljesen érthető. A válaszom az, hogy adott esetben lehet, hogy fizetnie kell a 9 százalékot, hogy egészen konkrét legyek, Karsai úr.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Bocsánat, de abszolút igazságtalan az a rendszer, ahol az, aki még 20 évet ki tud fizetni, 5 százalékot fizet, aki pedig nem tudja még a nyugdíját sem kifizetni, attól meg elveszünk 9 százalékot. Erre tessék már válaszolni, ez a nem igazságos.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az a kedvezményrendszer, ami bekerült a 7 millió forint alatti árbevétellel rendelkezőknél, részben Karsai úr érdeme. Jelzem, nem nagyon nagy érdem - bocsánat. A dolog lényege az, hogy sajnos ez az egyénnek nem egy jó történet, hiszen az árbevételének csak a 6 százaléka lesz a nyugellátásának alapja ebben a körben. Tehát mi nem akartunk ilyen kedvezményt, de nem azért, mert rossz szívűek vagyunk, hanem azért, hogy rendes nyugellátási alapja keletkezzen minden őstermelőnek, aki bejött biztosítottként. Ez a történet most a 7 millió alattiaknál van. Ez sajnos azt jelenti, hogy kedvezményesen fizeti a járulékot, de miután itt biztosítási elvű rendszer van, sajnos az ellátási alapja is nagyon alacsony lesz. Ez van a 7 millió alattiaknál.
Itt két külön dologról beszélünk. Az egyiknél egy általános ellátásról, tehát társadalombiztosításról, a másik pedig, a 9 százalék összesen egy egészségügyi természetbeni szolgáltatási jogosultságról beszél. Tehát a társadalombiztosítás különböző ellátási jogosultságokat jelent, azért fizetjük a járulékot, illetve adott esetben, ha van foglalkoztatónk, akkor ő. Ez egy ilyen rendszer. Lehet, hogy bonyolultnak tűnik, de ez egy ilyen rendszer Magyarországon. Azon vagyunk, hogy próbáljuk átalakítani mind az egészségbiztosítás, mind pedig a nyugellátás rendszerét, hogy tisztább, egyszerűbb, kiszámítható rendszerekben tudjunk majd gondolkodni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Lassan a vita vége felé közeledünk, ha jól érzékelem. Az eddigi információk alapján matematikailag jól elfárasztottuk egymást. Ettől most egy teljesen eltérő megjegyzésem van, ami csak erősíti azt, hogy az ellenzéki oldal miért nem fogja általános vitára javasolni ezt a törvénytervezetet. Például a 78. §-ban és a 79. §-ban az előterjesztő változatlanul megyei, fővárosi földművelésügyi hivatalokról beszél. Ugyanakkor, ahogy ezt a napirendi pontot lezártuk, máris el fogjuk kezdeni a kormányzati szervek átalakításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat tárgyalását, ebben pedig megszüntetik az összes, eddig törvény által szabályozott hivatalt és háttérintézményt. Csak megjegyzem, itt létrehozunk és deklarálunk egy olyan hivatalnak való bejelentési kötelezettséget - történetesen azt az őstermelőt, akit önmaga, ahogy Demendi úr elmondta, a hivatal állít ki -, deklaráljuk, hogy ehhez a hivatalhoz kell küldeni, miközben a másik törvénnyel rögtön megszüntetjük ezt a hivatalt. Erre tettem utalást, amikor azt mondtam, hogy ekkora kapkodást én még nem láttam törvény-előkészítések során.
Szavazás általános vitára való alkalmasságról
Ha nincs további kérdés, észrevétel (Senki sem jelentkezik.), akkor a szavazáshoz érkeztünk. Akik eddig részt vettek eddig az ülésen, most is jelen vannak. Kérdezem, ki az, aki egyetért a T/1297. számon benyújtott általános vitára való alkalmasságával. Aki igen, az kézfeltartással jelezze. (12) Ki az, aki nem ért egyet? (10) Ki tartózkodik? (0) A bizottság támogatja az általános vitára való alkalmasságát.
Előadókról kell döntenie a bizottságnak. (Jelzésre:) A többségi vélemény előadója Karsai József. De nehogy aztán a kisebbségit mondd (Derültség.), mert akkor nem tudunk mit mondani mi. (Jakab István jelzésére:) A kisebbségi véleményt Jakab István alelnök úr javaslatára Font Sándor fogja elmondani. Kérdezem, hogy a bizottság egyetért-e abban, hogy a többségi véleményt Karsai József, a kisebbségit Font Sándor mondja el. Aki igen, az kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Igen, ezt megszavaztuk. Ezzel lezárom a napirendi pontot.
Rátérünk a 4. napirendi pontra, ami a kormányzati szervezetátalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló T/1202. számon benyújtott indítvány általános vitára való alkalmasságáról szól.
Köszöntöm a kormány képviselőit, dr. Papp Imre szakállamtitkár urat többek között, és át is adnám nekik a szót.
Dr. Papp Imre szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Ez egy átfogó technikai deregulációs törvény. Az elnök úr már megelőlegezte az álláspontját e tekintetben. A javaslat a májusi alkotmánymódosítás végrehajtására készült, miszerint a törvény miniszter, minisztérium, közigazgatási szerv megnevezését akár kétharmados törvényben is feles többséggel módosíthatja és írhatja elő. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a kormány szervezetalakítási szabadsága jelenik meg a kormány feladat- és hatáskörében. Ennek megfelelően készült el maga a javaslat a tárcánk gondozásában, aminek az a lényege, hogy szakítani kíván azzal a gyakorlattal, hogy az egyes közigazgatási szervek konkrét megjelölése törvényekben szerepeljen, hanem ezeket a tulajdonnévi formában megjelenő hivatali elnevezéseket köznevesíti. Ennek eredménye az, hogy a nagyjából 150 valahány olyan hivatal, hatóság konkrét megjelölése, ami a magyar jogrendszerben jelenleg megtalálható, eltűnik a törvényi szintről. Maga a feladat- és hatáskör megjelölése egy köznevesült formában a törvényekben szerepelni fog, ugyanakkor a kormány az alkotmányban biztosított szervezetalakítási szabadságának megfelelően tud arról dönteni, hogy ki lássa el a feladatot.
Tehát azt láthatják a javaslat egyik fő részében, hogy a törvényi szinten nevesített hivatalok eltűnnek a törvényekből, helyükön az indoklásban megjelölt terminológiának megfelelően egy köznevesült formában megjelenő valamilyen hatóság szerepel az esetek zömében. Míg a javaslat harmadik részében találhatják azt, ahol az egyes miniszterek megjelölésének a felváltása történik, tehát nem szeretnénk azt, hogy a konkrét miniszteri megjelölés szerepeljen a törvényekben, hanem arra a feladat- és hatáskörre legyen utalás, ami egyébként ahhoz a feladat- és hatáskörhöz kötődik.
Összefoglalva az alkotmánymódosítás a minisztériumok felsorolásáról szóló törvény a kormány által eredeti jogkörben már megalkotott, az egyes miniszterek feladat- és hatáskörét szabályozó kormányrendeletek után a szabályozásnak az a negyedik szintje, amelyik elvégzi az alkotmánymódosításnak megfelelően ezt a feladatot. Nyilván lesz egy záró akkordja, ami kifejezetten arra vonatkozik, hogy a kormány döntsön arról, hogy az ilyen módon köznevesült feladatokat éppen melyik szervezetre, melyik hatóságra, melyik hivatalra bízza.
Köszönöm szépen, elöljáróban ennyit szerettem volna elmondani.
ELNÖK: Most a hozzászólásokra kerül sor. Herbály Imre alelnök úr jelentkezik.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én most elsősorban a magam nevében szólok, de azon képviselőtársaim nevében is, akik itt, ezen az oldalon ülnek. Mi megértjük a kormányzati szándékokat, és el is fogadjuk, általános vitára alkalmasnak tartjuk ezt a törvénytervezetet, az elmúlt napokban azonban volt időnk egy-két módosításra, megszüntetésre javasolt törvényhelyet átvizsgálni, és sajnos olyan hibákra bukkantunk, amiket úgy gondolom, hogy csak egy nagyon komoly módosítóindítvány-sorozattal, egy újbóli átvizsgálással lehet rendezni. Nem maradhatnak szabályozatlan területek azért, mert ki akarunk cserélni minisztériumi neveket más megjelöléssel. Tehát miközben még egyszer hangsúlyozom, hogy általános vitára alkalmasnak tartjuk, azt is hozzáteszem, hogy csak nagyon komoly módosítóindítvány-sorozattal lehet a törvényjavaslatot rendbe tenni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? Örvendi László, parancsolj!
ÖRVENDI LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Ez az anyag, amit át kellett rágnunk, 413 oldal, terjedelmében hosszú, súlyában nehéz, nyelvezetében szintén elég nehéz, még akkor is, ha az agrárigazgatással foglalkozó rész ebből mintegy 70 oldal. Úgy gondolom, hogy ez a törvénymódosítást a beterjesztők szerint is az egységes agrárigazgatási rendszer létrehozása indokolja. Előzetesen azonban meg kell jegyeznem, hogy szerencsésebb lett volna valamennyi törvényt hatályon kívül helyezni, és egységes törvényben szabályozni a leendő agrárigazgatást.
A másik szerencsésebb megoldás talán az lett volna, ha a törvénymódosítással egy időben az agrárigazgatással kapcsolatos majdani kormány-, illetve ágazati rendeletek is napvilágra kerültek volna, mert ebben az esetben is a törvénymódosítások figyelembe vételével egységes szerkezetben lehetett volna megismerni a jövőbeni intézmény feladatát, szerkezetét és működését. Most nem látunk belőle különösebben semmit. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a törvénymódosításokkal ki akarják vonni a törvényhozás látószögéből az agrárigazgatást, és kormány-, illetve ágazati rendeletekkel próbálják szabályozni. Egy dekoncentrálásra kerülne talán sor, amelynek során pedig sok kiváló szakembert veszíthetnénk, hiszen az eddigi példák is azt mutatják, hogy nagyon sok kiváló szakembert veszítettünk már a közigazgatásban. Ennek a hiánya nap mint nap jelentkezik, elsősorban a bürokrácia növekedésében és az ügyintézés hosszának növekedésében.
Még nem látszik a majdani agrárigazgatás hivatali körvonala sem. Ebből nem tudjuk, hogy megyei, területi vagy régiós rendszerek fognak üzemelni, működni. Talán itt lesz megoldva a régiós rendszer bevezetése? Ez csak egy kérdés, nem állítás, de ez is felmerül az emberben. Attól tartok, hogy egy monumentális, rendkívül bürokratikus és nagyon lassú reagálású intézmény jöhet létre majd ebben az esetben. Ezt erősíti meg az a tény is, hogy az egységes hivatalban lesz a vadászati hatóság, az állat-egészségügyi hatóság, az ingatlanügyi hatóság és más hatóságok, tehát oly sok és oly sokirányú hatóság fog együtt működni, hogy a sok áttétel miatt egymást le fogják lassítani. Ugyanakkor úgy tűnik - és ezt nem sértésnek szánom -, sok esetben a jogszabály-előkészítő sem tudja még, hogy mi lesz a következő lépés. Gyakori az általános megfogalmazás; például az FM hivatal helyébe mezőgazdasági igazgatási szerv lép, ami a törvényalkotóknak szerintem is részben a tanácstalanságát jelzi.
Ez a törvénymódosítás a kormányzásról szól, és a szakmai részek ebben teljesen másodlagosak. Ezt bizonyítja például az, hogy az egyébként szakmailag a helyzetet bonyolító, helyt nem álló rendelkezéseket nem korrigálták, például a 2005. évi élelmiszertörvény-módosítás az ellenőrzés rendjéről, a végrehajtási rendeletek megalkotásáról. Illetve ez az új törvény már újabb szakmai banalitást is tartalmaz, hiszen a takarmányhatóság ellenőrzi a gyógyszeres takarmányt vizsgáló laboratóriumokat az állatgyógyászati készítmények vizsgálata vonatkozásában, és ez nem lehetséges. Az állatgyógyászati készítményeket, állatgyógyszereket az arra szolgáló Állatgyógyászati-, Oltóanyag-, Gyógyszer- és Takarmányellenőrző Intézet kell, hogy ellenőrizze, hiszen nem a takarmány mivoltát kell ellenőrizni, hanem annak egy speciális adalékanyagáról, az állatgyógyászati készítményekről van szó. Itt már tipikusan a szakismeret hiánya mutatkozik ebben a módosításban.
Az állat-egészségügyi laboratórium mint hatóság szintén nem lehetséges, ez nem lehet hatóság. Az uniós normák szerint az akkreditáció szintje adja meg a labor rangját, és az nem lehet hatóság.
Az élelmiszer-vizsgáló laboratóriumok más helyen vannak, állat-egészségügyi labornak nevezik őket. Szakmailag nem látunk tisztán ebben a dologban.
A fennálló, tehát a jelenlegi rendszer évszázadok óta szervesen fejlődő, hagyományosan kialakult közigazgatási rendszer, melyet csatlakozásunkkor az Unió így fogadott el. Tartalmában javítandó, de legalább látszatra az uniós elfogadottság feltételeinek megfelelő, a független nemzetközi garancianyújtásra is alkalmas és elfogadott hatóság. Ez a direkt szakmai irányítás, a koherencia a nemzetközi rendszerrel megtartandó.
A tervezet magában hordoz még több egyéb problémát is. Így például pénzügyi, költségvetési kiszolgáltatottsággal is járhat, hiszen a költségvetési törvényben is a szakhatóságok költségvetését már nem tervezik meg. A reform kell a jól körülírható szervezeteken belül is. A jelen felhatalmazással tetszés szerint osztható a feladat, sorolható a szervezet, a parlamenti kontroll lehetősége ebben az esetben megszűnik. A kiszámíthatóságot is figyelembe kell venni. Az állami működés biztonsága a törvényi garanciák fölszámolásával megszűnik.
Úgyhogy sok gondot tapasztaltam a törvényjavaslat áttanulmányozása során, ami elég hosszadalmas, sok időt igénybe vevő munka volt. Ha a részleteit nézzük, akkor vannak benne szervek. Miért nem hivatalok? Talán ez fejezné ki magyarul a jogállásukat. Miért többes szám? Nem egyszerűsítésről van szó?
Az élelmiszer-ellenőrzést továbbra is öt hatóság felügyeli. Mindnyájan megegyeztünk abban, itt a bizottságban is, amikor az élelmiszer-biztonsági ellenőrzésekről volt szó, hogy egy kézbe kell venni, a minisztériumnak kell az élelmiszer-biztonsági ellenőrzést kézbe venni és irányítani. Mi itt megegyeztünk ebben - most öt hatóság felügyeli.
Itt van például az MVH nevének megváltoztatása. Ez a szervek között van felsorolva. Nem tudom elfogadni ezt a "szerv, szervek" kifejezést, és nem fogja tudni senki elfogadni. "Mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv" - hát arról volt szó, hogy a "támogatási" szót most már kifelejtjük a szótárunkból. Igaz? Erről beszéltünk a mezőgazdasági bizottsági ülésen és a parlamentben is, amikor a 2005. évi zárszámadást vizsgáltuk. Tehát itt is változtatni kellene. "Növényvédelmi szerv vagy szervek", "élelmiszer-biztonsági szerv vagy szervek", "a Nemzeti Földalap kezeléséért felelős szerv vagy szervek", és még sorolhatnám. Nem tudom hová tenni ezeket a neveket. Ezt nem fogja a mezőgazdaságban se a nagytermelő, se a kistermelő megtanulni, hogy ő most hova is tartozik.
Vagy a hatóságok: itt is fel van sorolva rengeteg hatóság. Ez majd mind egy kalap alatt lesz? Kereskedelmi hatóság, kárpótlási hatóság, halászati hatóság, ingatlanügyi hatóság, borászati hatóság, erdészeti hatóság, adóhatóság esetén ugyanaz a kérdés, mint az előbb. Mi nyújtja az állampolgárnak a megtanulható, kiszámítható közigazgatási rendszert?
Folytassuk a szolgálatokkal: Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Szolgálat. Miután a tervezet külön-külön is megnevezi az állategészségügyet és az élelmiszer-biztonságot egyszerre csak összevonva így nevezi, és még az országos főállatorvost is megnevezi. Továbbá konkrétumok nélkül, azzal a hírrel, hogy ez a szolgálat a mezőgazdasági igazgatási szerv része lesz. Hogyan fog ez működni?
Vagy a "mezőgazdasági igazgatási szerv" végül is mit fed? Nem derül ki, nem tudjuk, hogy mit fed. A hírek szerint esetleg tanácsi, megyei mezőgazdasági osztályokat kell majd érteni alatta. Egyszerűen nem tudni, hogy miről lesz szó.
A legnagyobb gond a minisztériumok, a "felelős miniszter" megnevezés. Például FVM miniszter nincs tovább, megszűnik, nem lesz földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter? Akkor hogy lesz? Hol van a parlament ellenőrző szerepe, ha a minisztériumok megszűnnek? Mert ezt nem tudni. A magyar törvényekben eddig mindig megvolt, hogy földművelésügyi miniszter, egészségügyi miniszter, satöbbi. Most mi lesz? Növényvédelemért felelős miniszter - az ki lesz? Agrárpolitikáért felelős miniszter - az egy másik? Halgazdálkodásért felelős miniszter, egészségügyért felelős miniszter, élelmiszer-biztonságért plusz takarmányért felelős miniszter (Közbeszólás: Takarmányügyi miniszter!), kereskedelemért felelős miniszter, vadgazdálkodásért felelős miniszter, honvédelemért felelős miniszter, és még sorolhatnám. Egyszerűen így ezt a minisztériumi, illetve miniszteri felelősséget nem lehet tudni. Hát nincs megnevezhető kormány? Hát titkos?
Vagy a kormányfelhatalmazások a feladat elvégzését ellátó szervezetek megalakítására talán egy szmsz-kérdéssé fognak degradálódni? Termőhelyi katasztert vezető szervezet vagy szervezetek, borászati hatóságot vagy hatóságokat, takarmányozási hatóságokat, ingatlanügyi hatóságokat, növényvédelmi szerveket, agrárgazdasági adatbázist működtető szerv vagy szervek - a kormány felhatalmazást kap, hogy ezeket megalakítsa. Nem soroltam fel mindet, mert itt hosszadalmasan sorolja. Kinek számol el? Mit dönt? Mi a korlátja? Kötelezés-e a döntése? Felmerülnek itt ezek a kérdések. Egyszerűen a felelősség kérdése. Hogy is fog majd kapcsolódni egyik hatóság a másikhoz?
Van egy olyan kérdésem is, hogy hol vannak a végrehajtási rendeletek. Van egy törvény, az 1987. évi XI. törvény a jogalkotásról, ami kimondja, hogy: "A jogszabályban meg kell határozni a hatálybalépések napját - ez megvan -, és a jogszabály egyes rendelkezéseinek hatálybalépésére különböző időpontokat is meg lehet állapítani.". Így folytatja: "A jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat magatartást jogellenessé. A jogszabály hatálybalépésének időpontját - és itt a lényeg - úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre.". Január 1. a hatálybalépés határideje ennél a törvénynél. "A jogszabályt és végrehajtási jogszabályát egy időben kell hatályba léptetni." Nem láttunk semmilyen végrehajtási rendeletet.
Összességében azt kell mondanom, hogy ez a törvénymódosítás egy kitöltetlen csekk, 24 hatályos törvénnyel meghatározott feladatcsomagra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Demendi László jelentkezett. Utána Kis Zoltánnak adok szót.
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Bizottság! A törvényjavaslatnak valóban van számos javítandó része ahhoz, hogy ez a törvény elfogadásra kerüljön. Ezen túlmenően van számos olyan megfogalmazása, amelyek félreértésre, félremagyarázásra adhatnak okot. Ez igazából egy hatásköri megnevezés. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, aki egyáltalán aggódik azért, hogy FVM miniszter lesz-e, hogy lesz FVM miniszter. Kezdjük itt. Az FVM miniszter felelős azoknak a feladatoknak a végrehajtásáért, amiket itt ez a törvényjavaslat megfogalmaz, és az a hatáskör és az a feladatkör van nevesítve az FVM miniszternél.
A területi szakigazgatási részét nézzük meg, még mielőtt itt is valamit nagyon félresejtenénk és olvasnánk az egyébként - hozzáteszem, teljes joggal - bonyolultnak, nehezen érthetőnek nevezhető anyagból. Nem változik meg a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnak nemcsak a neve. Persze néhány dologban lehet, hogy változtatásra szorul ez a hivatal is, de megmarad az MVH, ez lesz továbbra is a neve - Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal -, ugyanazzal a szerkezeti állapottal, amelyben jelenleg van. Most a belső tartalomról nem beszélek.
A területi mezőgazdasági szakigazgatásban teljesen egyértelműen fogalmaz ez az anyag is szerintem - és a mai napon a bizottsági ülésen már tárgyalt korábbi anyagokból a 2007. évi költségvetési anyaggal kapcsolatban is találkozhattunk ezekkel a megnevezésekkel -, hogy bizonyos területi szakigazgatási és hatósági feladatokat ellátó szervezeteket a kormány a jövőben össze kíván vonni. Ennek a megnevezése: mezőgazdasági szakigazgatási hivatal. Így beszélnek az előterjesztések és különböző írásos anyagok erről. Ez mit tartalmaz? A jelenlegi FM Hivatal, Állat-egészségügyi Szolgálat, Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, bizonyos területeken az OMMI, bizonyos területeken az Erdészeti Szolgálat - ezekből a hivatalokból fog megyei, területi szinten, és nem regionális szinten, ezt ki lehet jelenteni és ekként értelmezni, a mezőgazdasági szakigazgatási hivatal felállni. Miért is van erre szükség? Azt javaslom, hogy mindenki gondolja át, gondolkozzon el azon, amit én emellett tudok mondani.
Gyakorló köztisztviselőként, volt hivatalvezetőként azt tudom mondani, hogy bizony ebben a megosztott tagolásban, ami az elmúlt években területi szinten volt, beszélhettünk arról, hogy a rendelkezésre álló erőforrások pocsékolása egyszerre jelen volt a bőség mellett. Egyik hivatalnál személyi, technikai feltételek az év bizonyos időszakában pluszban voltak, ugyanabban az időszakban a másik hivatalnál pedig ott volt a töménytelen feladat, az emberek majd meg szakadtak, nem volt hozzá gépkocsi, egyéb technikai feltétel. Ez azt fogja eredményezni, hogy ezek az erőforrások együtt rendelkezésére fognak állni területi szinten a végrehajtásnak, és nem fog az az anomália előadódni a törvényi jogi szabályozás miatt, ami 2004-ben, 2005 elején vagy első fél évében előállt a jogi szabályozás következtében. Ráadásul még nem egy szinten voltak szabályozva ezek a hivatalok - volt, amelyik kirendeltség volt, volt, amelyik önálló jogi személy volt, és volt, amelyik csak egy iroda, tehát a annak a helyi vezetője vagy képviselője nem tudott a másikkal egy szinten döntést hozni -, emiatt a feladatok végrehajtásában sorozatosan egy-egy hivatalnál csúszás is történt.
Nyilván azt sem szabad elfelejteni, hogy egy ilyen szintű hivatalnál a végrehajtás hatékonyabb lehet. Azt hiszem, ez érthető. Természetesen ez az egész összhangban van nem az állami szerepvállalás csökkentésével, hanem a kormányzati közigazgatási munka ésszerűsítésével és hatékonyságával. Az előző napirendi ponttal kapcsolatban én azt elmondtam, amit el lehet ezzel kapcsolatban mondani. Én nem fogalmaznék azért így, hogy a parlamentnek és nekünk mint képviselőknek a kontrollja alól ez kikerül. Egyáltalán nem kerül ki, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a jövőben is ugyanúgy interpellálható, kérdezhető, és a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter felelős ezeknek az intézményeknek a működtetéséért és működéséért, tehát a parlamenti kontroll, a képviselői kontroll megvan. Ezen túlmenően természetesen valamennyi képviselőnek mint országgyűlési képviselőnek a képviselők jogállásáról szóló törvény alapján joga és lehetősége, hogy személyesen is bármelyik területi hivataltól bármilyen ügyben írásban, szóban felvilágosítást kérjen. Tehát én azt mondom, hogy a törvényhozók kontrollját ez a módosítás nem fogja bántani, amennyiben élni kívánunk vele, akkor ezt gyakorolhatjuk is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kis Zoltán!
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Elöljáróban annyit, hogy szívesen vettem volna, ha egy szakállamtitkár is megjelenik itt az FVM részéről, aki esetleg felvilágosít bennünket, már ami a végrehajtási rendelkezéseket illeti, mert abban Örvendi kollegának teljesen igaza van, hogy azért ezt látni is kellene belülről.
Egy ilyen átalakítás egyébként nem kis idő, ezt a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumban megcsináltuk; 2002-ben indítottuk, 2004 végén lett kész. A professzor úr emlékszik rá, hogy milyen anomáliák voltak, és milyen nehéz volt. A közigazgatáson belül van ez a szakigazgatás, vannak szakigazgatási szervek. Mindegyiknek más feladata van. Vannak vagyonkezelők, vannak ügynökségek, és vannak hatóságok. Tehát itt a nevek is: az, hogy "szakigazgatási szervek", olyan, mint ahogy van máj, meg, szív, meg vese. Ez a '70-es évek terminológiája, régi szovjet államigazgatásból került ide. Most vannak emberkék, akik nem bírnak ettől a terminológiától megszabadulni, és rosszul használják ezeket a szavakat. Vannak hivatalok, vannak igazgatóságok, és vannak olyan ügynökségek. Például a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal kifejezetten ügynökség, mert annak az a dolga. Megjegyzem, hogy így is kéne hívni. Az igazgatóságok azok, amelyek hatósági feladatokat is ellátnak. A hivatalok meg azok, amelyek szolgáltatnak, vagyont kezelnek, satöbbi. Persze a 2007-es költségvetésben már itt vannak ezek a szakigazgatási intézmények, meg mit tudom én, micsoda, tehát nagyjából látjuk, hogy milyen irányba mozdulunk. Ezzel egyébként mint céllal semmi bajom nincsen, mert valóban a párhuzamosságok a hatáskörökben és az infrastruktúrában is zavaróak voltak. Az a nagyon fontos, hogy a hatósági jogkörökben és az ügynökségben, valamint a vagyonkezelő jogkörökben ne legyen átcsúszás, azok legyenek tiszták.
Itt vannak az állat- és növény-egészségügyi szolgálatok, amelyek félkatonai szervezetek. Ott nem nagyon lehet "kutyulászni", ott a hatósági jogkörnek együtt kell működni. Ez persze nem zárja ki azt a célt, amiről beszélek. Mi ezt egy egységes szervezetirányításban képzeljük el - az infrastruktúra, a háttér és minden kiszolgáló, ide tartoznak a laboratóriumoktól kezdve a gépkocsivezetőn keresztül a szakácsig mindenki -, de maga az a tevékenység, ami vagyongazdálkodás, az vagyongazdálkodás, ami meg hatósági tevékenység, az hatósági tevékenység.
Például az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatban teljesen egyetértek Örvendi kollegával. Úgy tűnik, hiába hozunk mi ötpárti, hatpárti, nyolcpárti megállapodásokat, maga a bürokrácia a saját útján jár. Mint a Ludas Matyi régi kis viccei: "Le a bürokráciával!" - aki emlékszik még a régi világból, egy-egy viccet ezzel a címszóval hoztak. Ragaszkodik mindenki a saját kis identitásához, az íróasztalához, a székéhez. Úgy tűnik, emberek, hogy képtelenek vagyunk átvinni azt az elhatározást, amire, még egyszer mondom, a miniszterelnök személyesen adott utasítást egy éve, tavaly tavasszal, hogy ezt az élelmiszer-biztonsági játékot rendezzük le, és utána megkaptak rá annak a lehetőségét, hogy az FVM legyen ennek a kezelője. De Gráfot is fúrják négyféleképpen vagy nyolcféleképpen, mindenféle irányból, ott vannak a saját szeleteik, amik ebből olyan szépen lecsüngenek a mézes madzagon, és még el tudnak tartani X minisztérium környékén 150-200 embert, vagy még többet, azoknak más az érdekük.
Én ezt egyébként általános vitára alkalmasnak tartom, mert magával az elképzeléssel, a rendszerelmélettel nincsen baj, de amiket itt anomáliaként fölhoztatok, majd módosító indítványokba be kell tenni. És még azt is, hogy ennél az élelmiszer-biztonságnál tényleg érjük már el, hogy ez egy egységes hivatali rendszer legyen a maga félkatonai rendjével, laborhálózatával együtt; egy laborházhoz egy főnökség, kész, aztán az ügynökök meg úgy mászkálnak, ahogy akarnak, meg kémkednek a fogyasztóvédelemtől, de a biztonságért mi felelünk, hogy ez az ország milyen jellegű kiszolgálásban részesül. Ráadásul az egészségével közvetlen összefüggésben felelünk azért is, hogy a mi termelőink milyen minőségű árut adnak el, illetve milyen piaci rendszerben működnek. Erről már itt volt szó az agrárgazdasági törvénynél is, hogy milyen célok vannak. Nyilván első a fogyasztás, az egészséges élelmiszer-kibocsátás, onnan jön az összes többi. Innen van lebontva, a fogyasztótól kell visszafelé menni a termelőig, nem pedig fordítva. Tehát ezeket a rendszereket ennek figyelembe vételével kell megcsinálni.
Nem tudom, az Igazságügyi Minisztérium egyébként beszélgetett-e az FVM-mel ezekről, és erről a nyelvhasználatról, amit itt kihozott. Mert tényleg, ha ezt Kovács 2. István 1971-ben leírja, és a piros pecsétet ráteszi, hogy az MSZMP helyi pártbizottsága által véleményezett szakigazgatási szervek jegyzéke, akkor azt mondom, rendben emberek, meg rendben is volt, de most már talán egy kicsit arra is figyeljünk oda, hogy milyen hivatal, milyen hatóság, milyen igazgatás, milyen szervezeti rendszerrel, milyen jogkörrel, milyen feladattal. Ez összeáll, és persze ott van fölötte az az egységes ernyő, amit most úgy neveznek, hogy mezőgazdasági szakigazgatási hivatal. Szakigazgatási végül is, mert az egész közigazgatás szakigazgatásokból áll össze.
Még egyszer azt javaslom, kedves barátaim, hogy általános vitára engedjük ezt el, utána meg az FVM bevonásával jó lenne látni azokat a rendszerelméleti fejtegetéseket - mert biztos vannak ilyenek -, amelyek talán majd egy... (Jelzésre:) Nincsenek? Az nagy baj, mert hatályba kéne valamikor januárban annak is lépni, ugyanis a kettő nem válhat el egymástól. Látni kell ennek az infrastrukturális hátterét is, mert ott is lesznek még problémák. Mondom, én megéltem a KVVM-nél, hogy ez két éven keresztül milyen kemény, nehéz játék volt. Már az is nehéz volt, hogy szétszedjük a hatósági jogkört a vagyonkezelői jogkörtől és az igazgatási jogkörtől, és azon belül amikor össze kellett rakni, hogy környezetvédelem, természetvédelem, vízügy, együttesen a hatóságot, együttesen a vagyonkezelőt, majd megették egymást. Ez nem olyan könnyű dolog ám, egy évig nem működőképes egy ilyen rendszer. Itt lesz állat- és növényegészségügy, már ez is határeset, és akkor még jönnek az erdészeti szakszolgálatok. Tehát bizony kemény hatósági jogkörök ezek.
Az egyablakos rendszer felé mozdulunk el. Én odamegyek, engem ne küldözgessenek nyolcvan hivatalhoz, egy helyen beadtam, a másik ablakon meg kérem ki, aztán belül a hivatal rendezze el a szakszolgálatokon keresztül, hogy kinek milyen baja van. Tehát ez az ügyfél szempontjából nagyon jó, takarékos is, meg gyorsítja is az ügyintézést. Csak nem lehet úgy megcsinálni, hogy én eldöntöm ma, hogy január 1-től működőképes lesz, mert bizony ez egy sokkal hosszabb folyamat. Ezért kellene látni - és ezzel tényleg befejezem - e mellé a törvény mellé azokat az ágazati minisztériumi anyagokat, amelyek szerint működtetni akarják ezt a rendszert. Lehet, hogy ehhez nekünk nincs közünk, majd elolvassuk a Magyar Közlönyben, mert mi törvényhozók vagyunk, az meg a végrehajtás; mi törvényhozók megadjuk a felhatalmazást arra, hogy innentől ez lesz, kiadtuk a kezünkből. De én akkor tudom nyugodt szívvel megadni ezt a felhatalmazást, ha látom, hogy mire adom meg. Ezért kérném szépen a tisztelt vezetőséget a bizottságban, tehát az elnök urat és az alelnök urakat, hogy szíveskedjenek az FVM-től ezeket az anyagokat bekérni, és egy külön bizottsági ülést rászánni, csak ezzel a napirendi ponttal. A környezetvédelmi bizottság már tíz alkalommal foglalkozott a KVVM átszervezésével, és még akkor sem találtuk meg sokszor a közös nevezőt, hiszen még egyszer sem foglalkoztunk egy olyan horderejű kérdéssel, ami az egész igazgatási rendszerét ennek az ágazatnak gyökeresen fogja megváltoztatni.
Még egyszer mondom, ha jól csináljuk, akkor nagyon hasznos, és jó irányba megy, ha viszont elszúrjuk, akkor meg anarchia lesz belőle, mert működésképtelenné tesszük a hivatalokat. Nemcsak az lesz a baj, hogy Jóska bácsi nem fogja megkapni az XY engedélyét, hanem ne adj úristen a támogatások lehívhatósága is csorbát szenved. Bár úgy tudom, hogy ebbe a hivatalba most nem fognak belepiszkálni, tehát ami az EU-s pénzeknek ez az ügynökségi része. Adja az úristen, hogy így is maradjon. (Dr. Ángyán József: Hála az Európai Uniónak, mert különben besöpörték volna.) Igen, pontosan így van, ahogy a professzor úr mondja. Én be is fejeztem.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? Ángyán József!
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Néhány egyszerű általános megjegyzést hadd tegyek, mert a kollégák a részleteket nagyon szépen elmondták mind a két oldalról.
Az az ember benyomása, hogy annak, aki fogalmazta ezt a struktúrát, lehet, hogy rendszerelméleti szempontból jó kép van a fejében, de magáról az agrár-intézményrendszerről, azokról a funkciókról, amiket itt el kell látni, és azoknak különböző szintjeiről, feladatköreiről meglehetősen sematikus kép van a fejében. Én tényleg jó szándékkal óva intenék mindenkit attól, hogy a különböző funkciókat - a hatóságit, a piacit, a génmegőrzésit és nem tudom, milyen funkciókat - összekeverjük, mert egy olyan mamutintézményt persze létrehozhatunk, ahol a közös takarító révén megtakarítunk dolgokat, de nagyon furcsa helyzetek állhatnak elő, amikor a különböző részlegei majd egymást ellenőrzik, mert a funkciók összekeveredtek ebben a bizonyos mamutszervezetben.
Az, hogy a különböző szakmai csoportok csereszabatosak lennének, amit Demendi kolléga mondott, korlátosan igaz, mert mondjuk aki borminősítéssel foglalkozott eddig, az nehezen fog az állat-egészségügyi csúcsokban besegíteni. Tehát ha olyan távoli funkciókat vonunk össze, amelyeknek egymáshoz semmi közük - márpedig itt hasonló ügyekről van szó -, akkor ez egyébként bizonyára sokféle megtakarítást hozhat, de ilyen értelemben nem csereszabatos.
Azt azért itt még egyszer szeretném elmondani, hogy valószínűleg nem véletlen az sem, hogy az Európai Közösség az agráriumnak önálló intézményrendszert követel, legalábbis azon a szeleten, ahol ő forrásokat ad. Tehát ahol forrásokat ad, ott megköveteli az önálló intézményrendszert, mint ahogy a források kezelését is külön kéri, vagyis nem Bajnai Gordon hatáskörébe tartoznak ezek a témák. Ezért mondtam azt, amikor Kis Zoltán itt elmondta, hogy az MVH megmarad, hogy ez valószínűleg nem egy alap kormányzati szándék lehetett, mert az Európai Közösség egyszerűen nem engedi meg, hogy ne legyen önálló intézményrendszere az európai pénzek kifizetésének. (Dr. Kis Zoltán: Így van.) Tehát valószínűleg nem véletlen az, hogy az Európai Közösség is arra gondol, hogy az agrárium a maga hatósági és minden egyéb feladataival egy olyan speciális terület, ami nem biztos, hogy besöpörhető az összes egyéb funkcióval együtt egy közös intézményrendszerbe.
Ha még egy megjegyzést szabad tenni, önmagában is lehet előny, hátrány, mindenesetre valamilyen módon csak távolabb kerül a törvényhozástól ez a része a dolognak, hogy eddig törvény szabályozta azokat a szakhatósági köröket, amelyek az agráriumban vannak, most pedig ez egy kormányrendelet szintjére fog süllyedni. Gyakorlatilag az agrárium ilyen típusú intézményrendszere fölött vajmi kevés kontroll biztosítható ilyen értelemben a parlament, a törvényhozás részéről, tehát egy szinttel az agrár-szakigazgatásnak az intézményrendszer-kialakítása és felügyelete lejjebb kerül, egy kormányrendelet szintjére.
Jó lenne látni valamiféle hatástanulmányt - ezt mindig kérni szoktuk, és gondolom, a kormány elkészítette -, hogy ennek mi a hozadéka akár költségvetési, akár racionális működési szempontból, és milyen nehézségei vannak, vagy milyen problémákat vet föl. Egy ilyen típusú hatásvizsgálat a törvényalkotás normál menetéhez hozzátartozik, mert akkor tudja a törvényhozó megítélni, hogy amit csinál, annak mik a következményei, és persze politikai döntést hoz arról, hogy a kockázatokat vállalja-e azokért az előnyökért, amiket ez a hatásvizsgálat kimutatott.
Ezeket az általános megjegyzéseket szerettem volna hozzátenni az előttünk fekvő anyaghoz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? Jakab István alelnök úr!
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Áttanulmányozva ezt a két kötetet gyorsolvasással az a meggyőződésem, hogy nagyfokú bátorságra vall ezt a tervezetet így behozni a bizottságok elé.
Az első kérdésem az - és mondom a véleményt is -, hogy ennek a törvénytervezetnek a társadalmi egyeztetése a gazdaság szereplőivel megtörtént-e, volt-e egyáltalán ebben a tervezetben bármilyen egyeztetés.
A másik: egy uniós szokásjogra, gyakorlatra hadd hivatkozzak. Legalább egy év az előkészítés, amíg felkészítjük az érintetteket, hogy kinek az érdekében születik a törvény, hogy miért akarunk egyszerűsíteni, hogy miért akarunk kezelhető törvényt. Azt nem vitatja senki, hogy kell, de amikor a szakértők megnézik, akkor egyértelművé válik, hogy ez így kezelhetetlen, így beterjeszteni, behozni. Ebben a bizottságban ülnek néhányan olyanok, akik már foglalkoztak törvény-előkészítéssel, mi több, felelős vezetők voltak. Meggyőződésem, hogy ők így nemigen adtak volna ki a kezükből egyetlen törvénytervezetet sem. Kis Zoltán képviselő úrra nézek; nem hiszem, hogy politikai államtitkár korában az FVM-ben egy ilyen törvényt elengedett volna ebben a formában.
A harmadik kérdés az, hogy egyáltalán valóban, ha már az érintett gazdasági szereplőkkel nem volt egyeztetés, volt-e egyeztetés az érintett tárcákkal. Meggyőződésem, hogy az agrártárcával ez a tervezet nem lett egyeztetve. Ezt nem véletlen mondom, mert szinte sugárzik róla: egészen más a nyelvezete, a logikai rendszere. Ez így képtelenség.
Van még egy kérdés, amire szeretném ráirányítani a figyelmet. Végiggondolták-e, hogy ha ezt január 1-jétől szeretnék bevezetni, az érintettek, a gazdasági szereplők részére az a káosz, ami ennek a bevezetése nyomán kialakul, mekkora gazdasági károkat okoz? Az igazságügyi és rendészeti miniszter úr háza táján jó lenne rendet rakni, és jó lenne végiggondolni, hogy ilyen helyzetbe se parlamenti bizottságot, se parlamentet ne hozzanak.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Alelnök úrnak adnám át az ülés vezetését, mert hozzá szeretnék szólni.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Font Sándor elnök úrnak adom meg a szót.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Úgy tűnik, nem tudok szabadulni attól a gondolattól, amit az előterjesztők is megemlítettek, hogy az alkotmánymódosítás következményeképp tekintsük ezt egy végrehajtási utasításnak a kormányzati szervek átalakításából és a minisztériumok felsorolásának rendjéből levezetve. Talán ilyen gondolatokat hallottam az előterjesztők részéről. Ezt én erős túlzásnak találom, abból ez nem következik természetesen.
Valami halvány utalás történt a nyáron a háttérintézmények összevonására, csak akkor megdöbbentek, hogy ezt rendelettel nem lehet megcsinálni. Szerintem akkor vették észre, hogy itt önálló törvények szólnak az önálló intézményekről. Akkor egy iszonyú gyors kapkodás indult el, hogy megnézzék, hány intézmény, hány törvény van. Megtalálták a 24-es számot; 24 olyan hatályos törvény van, ami valamilyen szinten intézmények jogállását, működését szabályozza. Ezekről mindről a parlament tudott eddig dönteni. Önök most mondhatják azt - kormányoldalról hallottam -, hogy nem veszik el a parlamenti kontrollt, a minisztert lehet majd kérdezni. De elnézést, abban a 24 törvényben, ami szabályozta ezen intézmények jogállását, feladatát, működését szakhatósági kérdésekben és mindenben, nagyon sokat gondolkodtunk, amikor az Európai Unióhoz csatlakoztunk, hogy hogyan állítsuk ezeket föl, és harmonikusak lesznek-e az Unióval, a magyar érdekek megjelennek-e bennük. Hosszas, éjszakába nyúló vitákon keresztül, tényleg sokszor ezeknél a szakmai törvényeknél félretéve kormányzati és ellenzéki magatartást kizárólag az adott törvény, adott szakigazgatási szerv Magyarországra, az állampolgárokra, az érintett személyekre és gazdálkodási szervekre gyakorolt hatását szerettük volna megnézni, és ebben próbáltunk törvényeket alkotni. Ez a törvényalkotási lehetősége a továbbiakban az önök elképzelése szerint többé nem áll módjában a parlamentnek, mert ezt egyetlenegy törvénnyel kiszervezik a magyar parlament alól.
Említettem, hogy nem tudok szabadulni a párhuzamtól, hogy miért is ez a kiszervezés. Gyurcsány Ferenc kiszervezte a miniszterek alól a tervezési és a pénzelosztási lehetőséget, most Gyurcsány Ferenc kiszervezi a magyar parlament alól a szakigazgatási rendszerek szabályozását, netán moderálását és netán az érintettek érdekében való terelését, mert a törvényalkotónak ilyen lehetősége is volt eddig a pillanatig, és ahhoz kérik, hogy adjuk a nevünket, hogy szerintünk ez így helyes. Ezzel úgy néz ki, hogy megteremtenénk, ha adnánk hozzá a nevünket, egy korlátlan, gátlástalan kormányzás jogtechnikai hátterét. Én értelemszerűen ehhez nem szeretném a nevemet adni, mert ezek, amit elmondtam, a parlament hatáskörét súlyosan sértik az én véleményem szerint a törvényalkotás tekintetében.
Mint említettem, itt csak a mezőgazdaságról van szó, de - hogy az előzményeket is megemlítsem - ezt a törvénytervezetet nem tűzték ki a mezőgazdasági bizottságnak tárgyalásra; nekem mint bizottsági elnöknek külön kérnem kellett, miután föltűnt, hogy hoppá, most jött be az a törvény, amit nyáron láttunk egy rendeletben. Tudtuk, hogy rendelettel nem tudják megváltoztatni a törvényt, és egyszer csak az Igazságügyi Minisztérium felől érkezik ez a törvény. Úgy kértük, hogy legyenek szívesek itt elmondani nekünk, hogy ezt miért gondolják, mert körülbelül 70 oldal ebben, nem úgy mondom, hogy mirólunk, de a mi bizottságunk által érintett szakmai területekről szól.
Örvendi László és más hozzászólók is elmondták nagyjából, hogy mennyi intézmény is ez, és milyen érdekes feladatokat végeztek. Például ezek az intézmények azok, amelyek esetlegesen a magyarországi biztonságos élelmiszer-termelés alapjait lerakták. Most egyelőre úgy tűnik, hogy sajnálatos módon szereplőivé válnak annak, amikor eláraszt bennünket az élelmiszernek álcázott szemét, és vissza kellene állítani ezen intézmények hathatós felügyeletét és működési rendjét. Valóban lenne min gondolkoznunk az önálló szakhatóságokra vonatkozó törvényekről, hogy ebben mit kellene tennünk. De az előterjesztő nem erről gondolkodott, hanem arról, hogy hogyan tudja a miniszterelnök alá gyűrni a teljes magyar szakigazgatási rendszert. Én nem is olvastam el még azokat a részeit, amelyek a környezetvédelemről meg az egyéb területekről szólnak, mert képtelenség lett volna. Örültünk, hogy a mezőgazdasági bizottság hatáskörébe tartozó területeket talán át tudtuk nézni, és reméljük, kellő mélységgel tudtuk ezeket földolgozni. Biztos vannak még benne érdekes jelenségek.
Ami a magyar háttérintézményi struktúrát illeti, a magyar tudomány napján a múlt héten a kecskeméti Szőlészeti Borászati Kutató Intézet, mint minden évben, egy díszülést tartott nagyon komoly szakmai előadásokkal. Jelen voltam, meghívtak rá. Ami nekem fájdalmas volt és nagyon szép, az az előadói pulpitusnál a címer, a logó - nem most rakták föl - és benne az alapítás éve: 1896. Tetszenek érteni? Ennek az intézménynek vetnek most véget, ezt társítják valahova. Hogy apró részleteket is megemlítsek, annak az értéknek, amit ott előállítottak, ami fizikailag, tárgyiasult formájában ott van, van egy érdekes vonatkozása is: egy tarcali pince, 12-14 milliárd forint értékes vagyonnal. Egyszerűen nem is tudjuk ezeknek az intézeteknek, ennek a kutatóintézetnek a további sorsát. A szóbeszéd ezeknek iskolákhoz, felsőoktatási intézményekhez való társításáról vagy privatizálásáról szól. Hát tudjuk mi, hogy mit akarunk? Belegondoltunk, hogy ezeknek a több mint százéves intézményeknek ezt a sorsot szánjuk-e tényleg? A tarcali pincét, ha könyv értéken akarjuk megvenni, akkor lehet, hogy meg lehet venni 500 millió, esetleg 1 milliárd forintért, de a nemzeti vagyonunk nagy része benne van a Tokaji Aszú készletében. Ezt már kinézte valaki? Vagy mit akarunk ezzel csinálni?
Aztán egy személyemet is érintő kérdés. Mint gazdálkodó részt vettem egy agrár-környezetgazdálkodási pályázatban. Talajmintákat kellett vennünk kis zacskókba ilyen mélységről, olyan mélységről. Ezeket még a mai napig nem bírták bevizsgálni, mert olyan mennyiségű minta érkezett a megyei növény- és talajvédelmi szolgálathoz. Azonban küldtek egy levelet: "Tisztelt Cím! Értesítem, hogy az FVM növény- és talajvédelmi főosztályának vezetője a miniszter jogkörében eljárva a Bács-Kiskun Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat talajvédelmi laboratóriumát megszüntette, illetve onnan kiszervezte. A kiszervezés következtében a laboratórium működését a továbbiakban az SGS Hungária látja el az eredeti helyen, változatlan feltételekkel és minőségben.". Egyet nem írnak oda: az árat. Ezt elfelejtették. Egyetlenegy pillanat alatt szétvertük ezt az intézményt is, mármint az állami irányítás alól vettük ki, és egy multinacionális cégnek adtuk oda; mert az, hogy "Hungária" az SGS-nél ne tévesszen meg senkit, egy európai multinacionális cég magyarországi leányvállalatáról van szó. Ezzel a példával akartam érzékeltetni, hogy ez csak egyetlenegy szelete annak a néhány szakigazgatási intézménynek, ami Bács-Kiskun megyében van, és amit Demendi László elmondott, hogy igen, még az OMMI-nak is vannak intézményei - úgy tudom, hét, valamint tíz erdészeti szakszolgálat, az összes többi megyében pedig a négy fő igazgatási szerv -; ezeket fogjuk most egyetlenegy pillanat alatt megszüntetni.
Mi is a strukturált szervezés következő lépcsőfoka? Az, hogy majd lesznek megyei szintű szakigazgatási hivatalok. Ott, ha jól tudjuk vagy jól értjük, majd lesznek a főigazgatók és alattuk annyi igazgató, amennyi szakigazgatási szerv eredetileg ott működik. Tehát akkor létrehoztunk máris egy új posztot, a főigazgatót. Csak hogy tisztázzuk, mit csinálunk. Mi történik országos szinten? Országos szinten a mezőgazdasági szakigazgatási hivatal fog létrejönni, annak a vezetőjét úgy tudom, elnöknek fogják nevezni, és alatta annyi alelnök, ahány önálló vezetője jelenleg az országos szakigazgatási hivataloknak van. Az elnök ráadásul államtitkári besorolást, az alelnök szakállamtitkári besorolást kap.
Ha belegondolunk, amikor az MVH létrejött, a minisztérium hatalmas feladatveszteséggel nézett szembe, hiszen nagyon sok minden az MVH-hoz ment. Nem véletlen jegyezte meg az előző napirendi pontnál azt hiszem, éppen Demendi László képviselőtársam, hogy volt egy kis feszültség az FVM megyei hivatalai és az MVH között. Igen, mert az MVH egy hatalmas mennyiségű élőmunkát, akik napi kapcsolatban állnak a gazdálkodókkal, kivitt a minisztériumból. És most mi történik? Most pedig a szakmai munkát szépen kiviszik a minisztériumból, és létrehoznak egy országos főhatósági szervet, aminek a vezetője ötször erősebb pozícióban lesz, mint a mindenkori FVM miniszter, mert az FVM miniszternek innentől kezdve gyakorlatilag nem marad minisztériuma, mivel az MVH-ba kivitték a hétköznapi munkát, ezzel pedig a szakigazgatási rendszert szervezik ki.
Mint említettem, és még egyszer megerősítem, ha jók az információim, ehhez az országos szakigazgatási szervhez jövőre jönnek júliustól a földhivatalok, 2008-tól pedig az egész MVH. Akkor most mit is csináltunk? Itt volt eddig a minisztérium, ebben volt az MVH meg a földhivatal. Kivittük az MVH-t, most kivisszük belőle a teljes szakigazgatási rendszert, fölhozunk egy nagy-nagy országos rendszert, majd pedig ebbe a rendszerbe most már beviszünk mindent, kivéve magát az FVM minisztert; az maradhat ott, egyedül a szobájában. Ez lesz 2008-tól, ha jól értem.
Ezért aztán nem is csodálkozom azon, hogy a belső pletykák elindultak, hogy ki lesz ennek az országos rendszernek a vezetője; mert lehet, hogy az nagyobb ember lesz, mint maga a miniszter. (Közbekérdezés: Kit hallottál? - Derültség.) Akik potenciálisan szóba jöhetnek, bizonyára azok, akik elgondolkodtak ezen az egész szervezésen. Erős ember bizonyára Benedek Fülöp is, Gráf József is. Nem tudom, hogy Gőgös Zoltánnak mi maradhat ebből a rendszerből. De ez egy más kérdés. A kinevezések ugyanis miniszteri hatáskörben fognak majd történni.
Maradjunk csak most a kinevezésnél. Tehát létrehoztunk 19 új megyei vezetőt, aki ilyen pozícióba még nem rendezett főigazgató. Létrehoztuk egy új országos vezetőt államtitkári pozícióval. Miről is beszéltünk eddig? Költségcsökkentésről és hatékonyságról? Hogy próbálták ezt megoldani? Úgy, hogy elzavarták a szakigazgatási szervek és a vizsgálati intézetek vezetőit, pontosabban az egész testületet, kiszervezték magáncégekbe, és ezzel próbálják bemutatni, hogy csökkenni fog a költségvetési része ezeknek az intézeteknek, miközben intézményi vezetőket hoznak létre, 19 új intézményi vezetőt. Ne értsék félre, kedves szocialista képviselőtársaim, de nagyon izgalmas, hogy ezek ugyan kik lesznek. A bukott polgármesterekből most gyorsan csinálunk majd megyei intézményi vezetőket? Hogy fog ez működni? Kádertemető lesz az egész, vagy tényleg úgy gondoljuk, hogy valami szakmai részt is adunk ennek? Sajnos nem fogjuk megtudni.
Miért? Mert ez az egész arról szól, hogy hogyan szervezzük ki a parlament alól az egész rendszert, és degradáljuk először most csak rendeleti szintre, tehát kormányzati szintre innentől kezdve a működését. De nem csodálkoznék, ha néhány országos szakigazgatási szervnek majd szmsz-t írnának csak elő: szmsz szinten elég lesz, ha majd működik a te szervezeted, aztán abban leírjuk, hogy mi a te feladatod. Már nem kell hozzá rendelet sem, nemhogy törvény, mint régen, amiben próbáltuk ezeket a helyzeteket tisztázni, egy szmsz bőven elég, szmsz-szel eddig mindent megoldottunk.
A jelenlegi információm szerint, ami napról napra bővül, hiszen senki még tisztán erről nem beszélt, hogy mi az igazi szándék, csak elképzelésünk van, hogy mi az igazi szándék: a mértéktelen kormányzás egy személybe való koncentrálása. Ez most meg fog történni. Ehhez értelemszerűen mi az ellenzék részéről nem szeretnénk a nevünket adni. A több mint százéves múltra visszatekintő szakigazgatási, kutatási, tudósi háttérrel rendelkező szakintézményeinket azért jó lenne, ha többre becsülnénk. Bízunk benne, hogy nem szélednek szét kft.-ké, nem fogják elhagyni az országot, a felhalmozott szellemi tudásukat máshol értékesíteni, és nem történik meg esetleg az, amit Ángyán József az előző törvény vitája alkalmával itt fölvetett a mai napon, hogy külföldi cégek megveszik ezeket a háttérintézményeinket végérvényesen piacot és beszállítót szervezve, ezzel lerombolva a magyar érdekeket.
Megjegyzem, azt a növény- és talajvédelmi szolgálatot, ami Bács-Kiskun megyében van, és több mint 200 millió forintos jelenlegi rendelési állománnyal rendelkezik Bács-Kiskun megyei gazdáktól, egy az egyben átadtuk a multinacionális SGS Hungáriának. Értjük mi, hogy itt mi történik? Dehogy értjük. Akkor értenénk, ha valaki erről őszintén beszélt volna, minden területre lebontva. Képtelenség, amit önök most itt előterjesztettek, legszívesebben a visszavonást javasolnám, és ezt majd a szavazásunkkal ki is fogjuk fejezni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Megadom a szót Herbály Imre alelnök úrnak, és visszaadom az ülés vezetését Font Sándor elnök úrnak.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
HERBÁLY IMRE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy kicsit eltértünk a tárgytól, túlságosan elmentünk a mezőgazdaság szakigazgatási átszervezésének irányába. Ennek az előttünk lévő törvénynek nem teljesen ez volt a célja. Amikor azt mondtam, hogy ezt a törvényt én csak úgy javaslom általános vitára alkalmasnak, hogy vegyük figyelembe, hogy több törvénymódosítást tévesen vagy nem helyesen jelöl meg, akkor arra gondoltam, hogy amely törvények itt szerepelnek, azok úgy szüntetnek meg hatásköröket, hogy nem gondoskodnak arról, hol végzik ezeket a feladatokat a továbbiakban. Amikor mi arról tárgyalunk a minisztériummal, hogy csökkenteni kell a feladatokat, és amikor egy szervezetkorszerűsítést végzünk, akkor az természetes, hogy feladatokat szüntetünk meg, de az is természetes, hogy ne keletkezzenek - bocsánat a kifejezésért - lyukak az egyes minisztériumok munkájának végzése során, hanem gondoskodjunk arról, hogy az egyes feladatok elvégzésre kerüljenek, amelyek egyébként alapvetően határozzák meg a magyar mezőgazdaság, vadgazdálkodás, növényvédelem és a többi tennivalóit. Úgyhogy feltehetően igaza van Kis Zoltán képviselő úrnak, aki azt mondta, hogy önálló napirendként a mezőgazdasági szakigazgatás átszervezését érdemes lesz a bizottságnak napirendre tűzni, de azt gondolom, ez egy másik alkalommal válik időszerűvé. (Dr. Kis Zoltán közbeszólására:) Jó, de arról beszélünk most már közel egy órája, nem pedig erről, ami előttünk van.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Járvás István, majd Örvendi László, ha közben nem jelentkezik kormányoldali képviselő.
JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Elismerésemet szeretném kifejezni azoknak, akik ezt elkészítették, mert hatalmas munka volt, de az is eszembe jutott itt a hozzászólások kapcsán, hogy Gráf miniszter úr azt mondotta a miniszterjelölti meghallgatásán, hogy ő nem kíván olyan minisztériumban lenni, ahol csak portás lehet. Ez a törvény azért erősen előkészíti azt a helyzetet, hogy ő ott portás lesz, vagy még portás sem.
De nem is véleményt akartam mondani, hanem egy kérdésem van. Az önök véleménye szerint amikor ez a parlamentben megvitatásra kerül, és valamilyen módon megszavazásra, a módosításokat is figyelembe véve hány embernek kell Magyarországon a saját beosztását újrapályáznia?
ELNÖK: Most Kis Zoltánnak kell megadnom a szót, és utána Örvendi Lászlónak.
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Csak azért, mert megszólíttattam itt két részről is. Azt tisztázzuk, hogy ami hatósági jogkör, az köztisztviselői kör, állami feladat, ott mese nincs. Ami nem hatósági jogkör, vagyonkezelés vagy szolgáltatás, az nyugodtan mehet kifelé a privát szférába. Amire az államnak oda kell figyelni, az ezeknek a kontrollja és a díjtételek, amibe beleszólhat. Tehát én ebben nem látnék kivetnivalót. Én azt mondom, hogy szolgáltatást rendelek, mert nekem előírja a törvény, hogy a talajmintát meg kell csináltatni. Miért legyen állami tulajdonban az, aki ezt elvégzi? Miért ne lehetne az magántulajdonban?
Egyébként Európában kétfajta modell van. Van a francia modell, ahol van egy piszok erős kamara, természetesen kötelező tagsággal. A kamara megkapta ezt tokkal-vonóval. Tudjátok, mit kapott még meg? Az állat- és növény-egészségügyi feladatot is megkapta, amitől én egy kicsit hülyét kaptam. Nem a hatósági ellenőrzésig hatott. (Közbeszólás: Akkreditált labor.) Így van, akkreditált labor. Amikor kinn voltunk, azt láttuk Medgyasszay Lacival, hogy a kamara a szolgáltatási díjakért ezt mind elintézi nekik. Az államnak egy egészen vékony kis szegmense van, akik a hatósági jogkörben ezeket a pecsétes papírokat kiadják, mert azt nem lehet kiadni, nem lehet mindent kiadni, azért van államigazgatás azért van közigazgatás azért van állam, az maradjon. A másik, az angolszász modell meg azt mondja, hogy kedves testvér, nem muszáj neked a kamarához tartozni, viszont ha nem vagy kamarai tag, akkor ezeket a szolgáltatásokat sokkal drágábban vásárolhatod meg. Ez a másik. Ez is a privát szférában van.
Nekünk azon lehet vitatkozni, hogy jó ez, vagy nem jó, meg mit szoktunk meg, de a hatósági jogkörön kívül ezekben a rendszerekben minden további nélkül megjelenhet a privatizáció, megjelenhet a magánszféra akkreditáció és kontroll mellett. Sanyikám, most a ti példátokat mondom: mióta küzdünk, hogy ennek az OBI nevezetű, monopolhelyzetben lévő akárminek szüntessük meg a monopóliumát, és a hegyközségek akkreditációja alapján csinálhassanak laborokat, hogy ne kelljen ide-oda mászni? Ennek nekifutottam '94-ben, '98-ban, mindig leütöttek, mint a...
ELNÖK: És én?
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Te meg minden nap futkározol. Én államtitkárként futottam, pattantam nagyot, te meg még akkor termelőként szaladgáltál, kicsit pattantál. Én meg csak szenvedtem, hogy miért nem megy. Ezek apró példák, de még egyszer mondom, ezeket csak hatástanulmány alapján lehet csinálni. Mik azok a szegmensek? Az élelmiszer-biztonságnál van egy hivatal, ami az ellenőrzést, a kontrollt végzi, de nem biztos, hogy őneki kell a laboratóriumokat is üzemeltetni. Miért kéne? Az akkreditáció, a felügyelet a nagyon fontos, hogy a kontrollom meglegyen, és ha egyszer tévesztek, megvonom az akkreditációt, viszontlátásra. És ha én a laborfőnök vagyok, és nem közalkalmazotti viszonyban ülök ott, hanem tulajdonosként, akkor ezerrel fogok vigyázni, hogy egyszer se fussak be egy olyan csőbe, hogy ne adj úristen, az akkreditáció megszűnjön, mert ez a biztos pénzem. Biztos piacom van, mert ide kell nekik hozni a cuccot, hogy egyáltalán ki tudjanak menni vele, mert az állam a megrendelőm. Hát ez óriási biznisz! Ha csak beesik két-három ember, hogy nézzem meg neki a tyúkbelet, mert abból akar jósolni, abból én nem fogom tudni fenntartani magam. Ezért sokkal nagyobb nekem a pénzügyi kontrollom, ami engem a jó munkára ösztönöz, mint az, hogy kapok majd egy fegyelmit, hogy háromszor elengedtem a penészes téli szalámit, ami egyébként Brazíliából érkezett, és mongúzbelsőséget tartalmazott. Most hülye példákat hozok, de látjuk, hogy hogyan működik a rendszer.
Tehát én most erről tényleg nem nyitnék vitát, mert a puding próbája az evés. Itt most nagy fába vágta a fejszéjét a kormány, nagy falatot akar egyszerre bekapni. A falattal egyetértünk, a bekapás módját kell kontrollálni, és amiről itt a folyosón is beszélgettünk, a hatályba léptetés időpontját. Hogy januártól ezek nem lesznek működőképesek, az egyszer biztos, mert ezt ennyi idő alatt nem lehet megcsinálni. Nem azért, mert ünnepek jönnek, vagy nem jönnek ünnepek. Ha február végére kell, akkor sem tudják megcsinálni, mert az, hogy kiosztod a hatásköröket, meg lerakod a rendeleteket, egy dolog, de mire összepakolászod működőképesre a szervezeteket, ez a nagy dolog, ehhez kell hosszabb idő. Lehet majd azon gondolkodni, hogy ezt hogyan tudjuk szakaszolni.
Még egyszer hangsúlyozom, gyerekek - persze akinek még van mondanivalója, az mondja el -, hogy most arról beszélgessünk, hogy ez általános vitára tőletek nem alkalmas, tőlünk alkalmas, a második körben meg próbáljunk majd a módosító indítványokkal abba az irányba menni, hogy azok a jogi garanciák, amiről ti is beszéltek, meg mi is beszélünk, meglegyenek. Mert az érdek egy, azt gondolom, ebben az ágazatban közös nevezőn vagyunk, hogy kapja meg a megfelelő törvényi verdiktet, ami a végrehajtási rendeleteknek egy irányt, vagy legalábbis egy kordát szab.
ELNÖK: Nyilvánvalóan nincs jogi garancia többé, ha ez a törvény a parlamenti szavazáson többséget kap. Épp ez a lényege, hogy abba nem tudunk beleszólni, amibe a képviselőtársam szeretne, hogy beleszóljunk. Ilyen egyszerű.
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Elnök úr, bocsáss meg, ebbe a törvénybe azért be lehet vinni olyan módosító indítványokat a hatósági jogkörnél, a szolgáltatásoknál, még egyszer mondom, ami az igazgatóságnak, a hivatalnak, a szolgálatnak a fogalmi meghatározása alapján irányt szab maguknak a végrehajtásban megjelenő szervezeteknek a fölállításához. Azt gondolom, hogy ezt meg lehet csinálni.
ELNÖK: Az utolsó pillanatban minden koherenciaindítvány ki lesz szavazva. Ez az én megjósló véleményem.
Örvendi László!
ÖRVENDI LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Az a véleményem, Kis Zoltánhoz kapcsolódva, hogy ebből a rendeletből végrehajtás január 1-jén már biztos nem lesz. Tehát ha végig akarjuk csinálni, akkor csináljuk meg jól. Azt javaslom, adjuk vissza ezt a kormánynak teljesen átdolgozva, hatástanulmánnyal ellátva, átértékelve a mostani vélemények alapján, parlamenti ellenőrzés biztosítása mellett a kapcsolatrendszerek megjelenítésével, lássuk akkor, hogy hogyan működne az a hivatal, szerv, szakigazgatási terület vagy akármi, nem tudom, hogy nevezzem, és kerüljön ide még egyszer újratárgyalásra. Nekem ez a véleményem.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Jakab István kért még szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Megpróbálok nagyon rövid lenni. Amikor ezt a nem is tudom, minek nevezzem, előterjesztés-tervezetet kézbe vettem, akkor egy olyan emlékem támadt, hogy ez egy házon belüli első olvasatnak talán elmegy. Még egyszer mondom: házon belüli első olvasatnak. Ez arra teljes mértékben alkalmatlan, hogy ezzel érdemben parlamenti bizottságok és a parlament foglalkozzon. Változtatni kell, ezt nem vitatja senki, időszerű. Viszont az is időszerű lenne, ha egyszer már valóban egyfajta stratégia mentén közösen tudnánk építkezni tovább. Ez a bizottság jó példáját adta annak, hogy tudott és tud bizonyos kérdésekben az ágazat szereplőinek érdekében, a vidék érdekében együtt dolgozni. Nem vitatjuk el a változtatás szükségességét, de tisztelettel kérem most az ellenzék nevében a kormánypárti képviselőtársakat, fontolják meg, hogy ezt így ne javasoljuk, ne engedjük tovább, dolgozzunk ki inkább többet. Időt kell nyerni, mert különben egy nagyon súlyos helyzet alakulhat ki, aminek az árát azok fizetik meg, akiket mi képviselünk. Azt gondolom, hogy ez sokkal nagyobb horderejű ügy, az egész magyar agrár-szakigazgatás átalakítása gazdasági értelemben komoly terhet jelenthet az embereknek.
Még egyszer arra kérek mindenkit, hogy fontolja ezt meg. A magunk részéről nem támogatjuk, de a további jó együttműködés reményében most kérjük a kormányoldalt, hogy vonja vissza, dolgozza át, és utána közösen próbáljunk meg konszenzusközeli állapotot teremtve egy jó törvényjavaslatot támogatni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ángyán József, majd Kispál Ferenc.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Két mondatot hadd mondjak. Amit Herbály Imre, illetve Kis Zoltán kedves barátom mondott, az valószínűleg már nem lesz lehetséges, ugyanis itt egy kétlépcsős szervezetátalakításról van szó. Az első lépcsőfokba még bele tudunk szólni - ez az egészet átalakítja - anélkül, hogy beszélnénk adott szakterületek szakigazgatásáról. A későbbiekben kormányrendelet lesz. (Dr. Kis Zoltán felé fordulva:) Zolikám, a kormányrendelet ide sem jön, hanem attól függ a dolog, hogy a kormányban ki az erősebb. Még csak segíteni sem tudjuk az agrárágazatot, mert utána azt fogják mondani: kérem, a törvény ezt már szabályozta, ez nem tartozik a parlamentre. Ezt ajánlom a figyelmetekbe. Így ne engedjük el ezt a törvényt, mert később nem lesz lehetőségünk beleszólni abba, amibe bele kell szólnunk.
ELNÖK: Kis Zoltánnak adom meg a szót.
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Ez attól függ, hogy milyen erős a bizottság. Amikor mi megcsináltuk a Környezetvédelmi Minisztérium átalakítását, az nem törvényi szinten történt, mint tudjuk. Egy kormányrendelet felhatalmazta a környezetvédelmi és vízügyi minisztert, hogy az átalakítást csinálja meg; ez miniszteri rendelettel történt. Azt mondta a környezetvédelmi bizottság, hogy márpedig kedves miniszter testvér, ideballagsz, mielőtt elkezdenéd ténylegesen, hogy mi a francot akarsz. (Sic.!) Oda a miniszterrel mászkáltunk, először Kóródi Marival, utána Persányival. Fölkészülve mászkáltunk, mert volt egy slide-unk, amit megkaptak a képviselők papír formában, volt egy operatív vetítő projektor, vagy mi a lótúró, fölpakoltuk a számítógépről a nagy falra, és vetítettünk.
A képviselők azt kérték, mondjuk meg - most nem hülyéskedek -, hogy a Duna-Dráva Nemzeti Park vezetésén belül a hatósági jogkör és a vagyonkezelői jogkör hogyan fog szétválni. Azt regionálisan csináltuk meg, nem megyeiben. Ha megnézitek, 10+12-vel működtünk, tehát 10 darab természetvédelmi igazgatóságunk volt, és 12 vízügyi igazgatóságunk, amit szépen levittünk 7-re, ahogy illik, függetlenül attól, hogy a közigazgatás reformja nem következett be. A képviselők mindenre választ kaptak. Bár nem nyugodtak meg, mert mondom, két évig tartott ez a folyamat. Most már megnyugodtak, hogy működik. Mi sem voltunk nyugodtak, mert mi sem tudtuk, hogy hogyan lesz ez egyáltalán működőképes.
Ezért mondtam a bizottságban, hogy nagyon kérem, mondja azt az elnök úr, hogy két hét múlva, vagy amikor ideje van a tisztelt minisztériumban minimum egy szakállamtitkárnak, ballagjon majd ide, vegye a fáradságot az Audi 6-osával, vagy ha gyalog át tud jönni, annak nagyon örülünk, mert az egészséges is. Villamossal sem olyan nagy távolság, bár én gyalog jártam ide is, meg abba a Parlament nevezetű épületbe. Itt fölpakolja nekünk, és megnézegetjük, hogy zöld vonal, piros vonal, állategészségügy, növényegészségügy, hatóság, félkatonai szerv, erdészeti szolgálat, erdészeti vagyonkezelés, ami szétválik, mert a szolgálatban egészen mást csinálnak, mint a vagyonkezelési játékban, laborhálózat, amit vagy privatizálok, vagy nem privatizálok, kutatóintézetek.
Én már egyébként egy kutatóintézetet sem tartanék állami pénzből. Tőlem tudjátok meg, hogy megpróbáltuk ezt már '94-ben is. Van olyan kutatóintézetünk, testvérek, még mindig, ahol 24 ember ücsörög - nem mondom meg a nevét, mert nem akarok bántani senkit -, az az ágazat már rég totál privatizálva van, ott egyetlenegy állami tulajdonú cég nincs, akinek ők kutatnak. A kutatás abból áll, hogy az állami támogatást megkapják, a privát cégek meg nem rendelnek tőlük semmit. Ezek szerint az a kutatóhely olyan sokat nem érhet. Mondjuk magánkutatókat alkalmaz. Akkor azt mondom az intézetnek: tesó, vedd meg saját magadat kft.-nek, amit akarsz, és próbálkozzál a piacon szerezni megrendeléseket. Tehát föl kell mérni, hogy mik ezek. Most nem az Agrárgazdasági Kutatóintézetről beszélek egyébként, de elképesztő, hogy mik voltak. Most már kevesebb van, de van.
Ezeket vetítse föl nekünk a minisztérium vezetése, nézzük meg, adjunk hozzá javaslatokat. Ha ennek ellenére nem úgy történnek a dolgok, azért van az ellenzék meg a kormánypártok, meg a képviselőnek az a jogköre, hogy interpellálhatnak. Hát a Mari kapott legalább nyolc interpellációt, de nagyon sokat nem tudott mondani szegény, mert akkor indult ez az egész, hogy mit akarunk körülbelül. Persányi meg már olyan interpellációkra válaszolt, amelyek konkrétan rákérdeztek a dolgokra.
De hangsúlyozom, gyerekek, ez két vagy három hónap alatt nem megy, az hétszentség, hogy nem megy. Vagy előbb kezdjük, vagy fokozatos átmenetet adunk. A koncepciót meg kell csinálni, hogy lássuk már, hogy mit akarunk, de ezeknek a technikai lebonyolítása és működőképes állapotba hozása bizony nem egyik napról a másikra történik. Ezért mondom, elnök úr, hogy élj ezzel a jogköröddel. Ezzel próbállak téged is, professzor úr, egy kicsit nyugtatni, hogy van bennünk annyi erő, hogy nem hagyjuk. Gondolom, azért a miniszter meg az államtitkár se olyan hülye (Sic.!), hogy öngyilkos módon beleugrik a Dunába, szétveri az egész szervezetet. Hát akkor már holnapután mehet vissza az egyik az rt.-jébe, a másik meg a vaskapugyártó cégébe - nem akarok itt poénkodni -, mert megszűnik az állami megbízatásuk! Ha én miniszterelnök vagyok, két pillanat alatt azt mondom, hogy szevasz tavasz, hát meghalt az ágazatod, öregem.
Még egyszer, gyerekek, higgyétek el, hogy nincs más út, ebbe az irányba kell menni, de a lényeg a részletekben van, hogy hogyan tudjuk ezt megcsinálni. Ezeket a részleteket igenis tudjuk kontrollálni, ha az elnök kőkeményen megköveteli, és iderendeli a minisztert is meg a szakállamtitkárt, hogy rajzolj, öreg. Vagy táblára - kinek milyen a tehetsége - krétával, vagy mondja meg, hogy mit kér, fekete táblát vagy hajtogatóst, filctollat vagy projektort, és idehozzuk, aztán hadd szóljon, vagy a technikus levetíti. Szóval lássuk - magyar nyelven, de persze lehet angolul is, kinek-kinek ízlése szerint -, és akkor végigmentünk a konferencián. Ezt megcsináltuk két év alatt a minisztériumban. Kőkemény munkával csináltuk meg. Én akkor mentem el, amikor ez kész lett. Nem azért mondom, mert hú, de nagy érdemem volt, de végigcsináltuk.
ELNÖK: Éppen alelnök úrral beszéltük, hogy először Kóródi Máriával jártál ide, utána Persányival, utána meg te már nem jártál. (Derültség.) Nem tudjuk, hogyan sikerült az a diavetítés. (Dr. Kis Zoltán: Mesefilm!)
Visszatérve azért nagy szándékot nem láttam a szakminisztérium részéről sem, hogy olyan nagyon elő akarták volna adni ezt a kérdést, pedig külön kértem, hogy ma legyenek itt kellő képviselettel. Nem tudom, az FVM-et képviseli-e itt valaki, akik e témakörben hivatalosan érkeztek. (Jelzésre:) Egy hölgy, köszönjük szépen. (Dr. Pásztor Tamás felé fordulva:) A főosztályvezető urat besoroltuk a következő napirendi ponthoz. Tehát először is ki sem volt jelölve ez a bizottság, hogy megtárgyaljuk ezt a törvénytervezetet. Ez már egy kicsit fájdalmas, őszintén mondom, sértésnek is elég. Helyre tettük, most itt tartunk.
A hozzászólóknál pedig Kispál Ferencnél tartunk, utána Ángyán József kap szót.
KISPÁL FERENC (Fidesz): Egy kicsit megrémültem, amikor ezt az agrár-szakigazgatási anyagot megkaptuk, ezt a 70 oldalt. De gondoltam, nem lesz ez olyan nehéz, majd beszélek a megyei hivatalvezetőkkel. Először készséggel álltak rendelkezésemre, de utána meggondolták magukat; megnézték az anyagot, és vagy félnek, hogy nem lesznek tovább hivatalvezetők, vagy tényleg ők sem látják át, nem tudom, mi van. Átolvasgattam a dolgot, átfutottam, és amennyit ennyi idő alatt okosodtam belőle, én is arra a megállapításra jutottam, hogy a hatóságokat meg a szolgáltatásokat nem lehet összemosni, ahogy már elhangzott, tehát külön kellene választani, mert így nem megy.
Ami még nagy fájdalmam, hogy a piacvédelemnél a növényegészségügyet és az állategészségügyet erősíteni kellene, mert a termelőknek ez volna a lényeg, tehát ami nem szemétáru, hanem jó áru, az jöjjön be, de ami nem jó, azt állítsuk meg a határnál. Én nem látom azt biztosítva a termelők részéről, hogy ha a növényegészségügy és az állategészségügy be lesz ebbe a tégelybe olvasztva, akkor hogyan fog működni ez a hatóság.
Azzal értek egyet, amit Laci is elmondott, és te is, Zoli, hogy ezt valahogy külön kellene választani. Ahhoz legalább egy év kellene, hogy ezt föl tudjuk építeni, szakértők bevonásával. Az lenne jó, ha a minisztérium megfelelő emberei, a miniszter úr vagy a szakállamtitkár úr itt lenne, és tényleg közvetlenül nekik tudnánk kérdést feltenni. Azt javaslom, hogy ezt egy az egyben adjuk vissza a minisztériumnak, dolgozzák át újra, és utána foglalkozzunk vele itt, a mezőgazdasági bizottság ülésén. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Herbály Imre alelnök úrnak kell megadnom a szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a kormányzati szervezetátalakítással összefüggő törvénymódosítástól, a mezőgazdasági szakigazgatási hivatal létrehozásától függetlenül lesz földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, aki interpellálható, idehívható és megkérdezhető a szakigazgatás átszervezésének helyzetéről, az előttünk álló feladatokról. Egyébként, amit fölvetettem, nekünk az a kifogásunk, hogy ez az agrárigazgatási fejezet 25 törvényt módosít, és mi itt vettünk észre több olyan hibát, amit ki kell javítani ahhoz, hogy ez a törvény elfogadható legyen. Nem gondolom, hogy azzal, hogy most ezt visszahívjuk, megakadályozhatnánk a mezőgazdasági szakigazgatási hivatal létrehozását és az agrárigazgatás átszervezését. Úgyhogy én továbbra is azt mondom, egyetértve Kis Zoltánnal - aki egyébként nagyon színesen előadta, hogy mi a hozzáállásunk ehhez a törvénytervezethez -, hogy mi ezt általános vitára alkalmasnak tartjuk, több módosítás átvezetésével. Egyébként meg egyetértünk azzal a javaslattal, hogy hívjuk ide a miniszter urat, hallgassuk meg az átszervezési elképzelésekről, ami ettől teljesen független, és akkor döntsön arról a mezőgazdasági bizottság, hogy egyetért-e azzal, vagy sem. Ne előlegezzük meg azt, hogy ki lesz ennek a hivatalnak a főigazgatója, igazgatója, ne foglalkozzunk most ezzel a kérdéssel, mert nem ez a feladatunk.
Szeretném figyelmeztetni a tisztelt bizottságot, hogy még elég nagy feladat áll előttünk, hiszen a következő napirendi pont is eléggé neuralgikus. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ángyán Józsefnek adok szót.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Tényleg csak két mondatot, mert mindig nagy élvezettel hallgatom Kis Zoltán barátom érvelését - én is hasonló mentalitású vagyok. Annyit szeretnék csak hozzáfűzni a megjegyzéseidhez, Zoli, hogy te is tudod, hogy akkor pontosan egy ilyen törvény nem létezett még, te rendelkeztél a saját intézményed fölött, tehát nem így működött a dolog, hogy már a kereteket ilyen módon beszabályozza neked. Tehát erről szól a történet éppen, hogy 2004-ben neked még volt önrendelkezési jogod a saját tárcádnál. Ez, amit most megszavazunk, ilyen lehetőséget már nem fog biztosítani, mert a kereteket rögzíti anélkül, hogy látnánk, hogy ez az agrárterületen, a szakigazgatásban hogyan működik. Nem véletlen, hogy azt kérjük, hogy együtt kerüljenek ide az általános keretek és az agrár-szakigazgatás. Egyébiránt azt szeretném mondani, hogy legyen igazatok, mert mindannyiunknak az az érdeke, hogy egy jól működő intézményrendszer legyen, de a kételyeink azt hiszem, nem megalapozatlanok, ha anélkül hozunk létre általános kereteket, hogy ennek az agrár-szakigazgatási vonatkozásait látnánk. Ez az aggályunk, és ezért gondolom, hogy talán ebben a fázisban, így nem szabadna elengednünk ezt a törvénytervezetet.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Amennyiben nincs további kérdés és észrevétel (Senki sem jelentkezik.), megadom a kormány képviselőjének a szót. Esetleg ha az FVM jelenlévő képviselője úgy érzi, hogy ezen szakterülethez van neki is hozzáfűznivalója, akkor azt szívesen halljuk.
Dr. Papp Imre szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) reagálása
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Köszönöm az elhangzottakat. Amit el szeretnék mondani, az az, hogy valóban a törvényjavaslatnak a kijelölt bizottsága az alkotmányügyi bizottság, aki ma megtárgyalta ennek a törvényjavaslatnak az általános vitára alkalmasságát. Ott érdekes módon ettől teljesen eltérő hangok hangzottak el. Répássy Róbert alelnök úr fejtette ki a Fidesz álláspontját, és közölte azt, hogy mind a törvényjavaslat céljával, mind a választott kodifikációs megoldással egyetért. Ez persze még nem azt jelenti, hogy a támogatásáról biztosítja, de világosan kifejtette azt, hogy mi volt az alkotmánymódosítás indoka, és mi következik az alkotmánymódosításból.
Ami az egész vitára vonatkozó általános megjegyzésem, az az, hogy főszabályként ez a javaslat, akárhány oldalas, nem kívánja átrendezni a jelenleg a törvényekben megjelenített feladat- és hatásköröket, semelyiket. Ez azt jelenti, hogy sem az agrárágazatban, sem más területen nem kívánta a törvényeket hatályon kívül helyezni. Az a megoldás, amit Örvendi képviselő úr említett, hogy az egész rendszert dobjuk ki, és helyezzük ezt hatályon kívül, az lett volna a káosz. Az igazságügyi és rendészeti tárca profiljába egyébként sem illik ez a típusú jogi megközelítés. Tehát azt gondolom, hogy a képviselő úrral itt egyező az álláspontunk, ez nyilvánvalóan megoldhatatlan lett volna. Ha a közel 400 oldalas normaszövegben a feladat- és hatáskörök tekintetében valami kimaradt vagy lemaradt, ahogy azt alelnök úr említette, illetve Örvendi képviselő úr és Demendi képviselő úr is szólt róla, mi ezeket természetesen készek vagyunk javítani, de, hogy világos legyen mindenki számára, ettől a törvénymódosítástól nem változik semmi az egész közigazgatási szervezetrendszerben. Egy dolgot ér el ez a törvénymódosítás: azt, hogy konkrét szervezetek, intézmények, struktúrák, személyek, miniszterek kerülnek ki a törvényi szintről. Amíg ez nem következik be, addig minden lépésnek ez a további gátja.
Amit ezzel kapcsolatban mondanék el, ami itt több esetben is megjelent a vitában, figyelmükbe tudom ajánlani Sárközi professzor úr tanulmányait, illetve annak a szakértői csapatnak a tanulmányait, amelyek több mint ezer oldalon fejtik ki a magyar államigazgatás valamennyi jellemzőjét. Ezekben egyébként az agrárigazgatásról is szó esik. Ez az összeállítás nagyon jól megmutatja azt, hogy a magyar közigazgatási intézményi struktúra milyen. Ha ezzel szembenéznek, akkor azt fogják tapasztalni, hogy a magukat országos hatáskörűnek nevezett szervek köre borzalmasan széles, hogy ezeknek a szervezeteknek a jó része a 100 fős létszámot sem éri el, és minimális költségvetési támogatással rendelkezik. A professzor úr ajánlásai, intelmei nagyon világosak a közigazgatás számára, de utoljára '89-90-ben volt olyan átfogó deregulációs felülvizsgálat, mint a mostani. Ez szervezeti értelemben azt jelenti, hogy a csúcstartó országos hatáskörű szervben hárman dolgoztak. Ettől még nyilvánvalóan nem tudja gyakorolni azt a feladat- és hatáskört - mélyen egyetértek Demendi képviselő úrral - olyan hatékonysággal, mint egy olyan szervezet, ami rendben van nemcsak szervezetileg, hanem személyileg, infrastrukturális oldalról is.
Nézzék el nekem azt, hogy közjogi szemüvegen keresztül nézem a vitát, illetőleg ezt a törvényt. Ez egy közjogi deregulációs törvény, valóban ritka példány a magyar parlament rendszerében, de ha megnézik, nem helyezünk ezzel hatályon kívül agrárigazgatási tárgyú törvényeket, ugyanis nem ez a célja a történetnek. A feladat- és hatáskör változatlanul ott marad a törvényi szinten, arról szó nincs, és az egy félreértés, hogy ezek a feladat- és hatáskörök kikerülnének a parlament szintjéről. Ami kikerül, az az intézményi struktúra, a szervezet, az egésznek a leképeződése. Ez két külön dolog, hiszen valamennyi feladat- és hatáskört megtalálhatják a törvényekben, ha pedig itt van hiányérzetük, akkor jó szívvel fogjuk a módosító indítványaikat kezelni.
Én azt mondom, a hatályos közjogi struktúrában nem az a kérdés, hogy lesz-e FVM miniszter, mert a válasz erre közjogilag az, hogy van. Majd ha a kormány hoz egy olyan javaslatot, ami a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényt kívánja megváltoztatni, akkor lesz ez kérdés, de ilyen javaslat nincsen napirenden. Minden egyes kormányalakítás után az egyes kormányok úgynevezett hatásköri törvényt alkottak. Ezek a hatásköri törvények 100-150 oldalon keresztül vezették át a kormányalakítással együtt járó következményeket. Ez egy hatásköri törvényt a jövőben kiváltó megoldás, hiszen bármi is történik, bármilyen minisztériumok vannak, bármilyen miniszterek vannak, nem kell hozzányúlni ezekhez a törvényekhez, nem merevítik be a rendszert.
Nagyon jó példákat említettek mindegyik oldalról. Amikor az élelmiszer-biztonsági szervről, az élelmiszer-biztonsági hatóságról úgy szóltak, hogy legyen egy ilyen, mert ezt szeretnék, akkor én azt mondom, hogy ennek a hatályos jog a gátja, mert jelen pillanatban törvényi szinten négy olyan hatóság is van, amelyik kifejezetten foglalkozik élelmiszer-biztonsági feladatokkal. Ilyen az Állami Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Szolgálat és ezeknek a megyei állomásai, ilyen a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal, ilyen az Országos Élelmiszer-biztonsági és Táplálkozástudományi Intézet, és ilyen az Országos Élelmiszer-vizsgáló Intézet. Négy darab szervezet van, ami kifejezetten ezzel foglalkozik. Nem sorolom föl azt a szervezetrendszert, amelyiknek még van járulékos feladata, de négyre biztosan azt lehet, mondani, hogy élelmiszer-biztonsági szerv, és ez mindaddig így lesz, amíg nem lehet ezeket egy irányba terelni.
Ha az lenne a feladatunk, hogy itt, akik az asztalnál ülünk, valamelyik szakigazgatást képviseljük, ha mondjuk egy megyei államigazgatási kollégiumban ülnénk, és mindegyikünknek lenne a különböző ágazati igazgatási területeken egy-egy hivatala, aminek ő lenne az elnöke, és arról kellene beszélnünk, hogy hogyan tartsuk fenn ezeket a hivatalokat a jövőre nézve, akkor valószínűleg nagyon könnyedén megállapodnánk abban, hogy a különböző eljárásokban hol az egyikünk, hol a másikunk legyen szakhatóság. Így alakul ki az Magyarországon, hogy egy átlagos ügybe egy rakás hatóságot és szakhatóságot kell bevonni. Nem korszerű ez a megoldás. Amikor egy raktár engedélyezéséhez 29 darab engedélyt kell begyűjteni különböző hatóságoktól, hivataloktól, az azért van, mert ezek a hivatalok, ha benne vannak a törvényben, akkor feladatot keresnek maguknak, és ilyen feladatot biztos, hogy fognak találni. Mi semlegesítjük a jogrendszert.
Én elfogadom Ángyán képviselő úr kritikáját, sőt elfogadom a sematizálás vádját is, mert ez egy közjogi értelemben vett sematizálás annak érdekében, hogy egyszer végre tiszta lappal lehessen indulni. Az mindenkinek a saját felelőssége, hogy hogyan rendezi át az egyes feladat- és hatáskörök alapján azt, hogy ki lássa el a konkrét tevékenységet.
Nagyon egyetértek azzal, amit Örvendi képviselő úr ezzel kapcsolatban mondott, mert a tevékenységközpontú megoldás az, ami segíthet. Mit csináltunk mi? Van egy minisztériumi struktúra. Ez egy adottság, ez a jogi kerete a történetnek. A minisztériumi struktúrán kívül megvannak a kormányrendeletek. Nagyon jól idézte ezt Demendi képviselő úr, hiszen a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter feladat- és hatásköréről szóló kormányrendelet felsorolja gyakorlatilag A-tól Z-ig, hogy mi a miniszter feladat- és hatásköre. Mi semmi mást nem csináltunk, mint például itt az agrárigazgatási területen a meglevő agrárigazgatási törvényekben, ahol eddig konkrétan ott volt - Kis képviselő úrnak mondom - az OBI, oda beírtunk egy semleges szöveget, ami mondjuk az Országos Borminősítő Intézet esetében a borászati hatóság, de hogy ki a borászati hatóság, azt nem merevíti be a törvényhozás. Magyarán a miniszter feladat- és hatáskörei adottak a kormányrendeletben, az összes megtalálható, és a statútumban megjelenő feladat- és hatáskörök köszönnek vissza a törvényekben.
Ha önök mint mezőgazdasági bizottság új feladat- és hatásköröket akarnak adni, szabadon megtehetik, annyi törvényt terjesztenek elő akár bizottsági szinten, amennyit akarnak, olyan feladatköröket rögzítenek, amilyeneket akarnak, és ezeket utána le kell képezni. Ha a törvény megmondja, hogy mondjuk az állatvédelmi hatóság teljes egészében az FVM miniszter az önök gondolataiban, akkor ezt a feladatot utána a miniszter feladat- és hatásköréről szóló statútum fogja tartalmazni, hiszen egy törvény nevesítette, és ezek után a miniszter majd eldönti, hogy azt milyen szervezeti struktúrában kívánja megvalósítani. Lehet, hogy új szervezetet fog létrehozni erre. Gyanítom, a mai viszonyok között nem ez a jellemző megoldás, hanem arról fog dönteni, hogy melyik szervezetet bízza meg újabb és újabb feladat- és hatáskörök megjelenítésével.
Ami elhangzott és a 79. oldalon tetten érhető, az állat-egészségügyi feladatoknál megjelenik külön az állat-egészségügyi hatóság, és külön megjelenik az állami állat-egészségügyi laboratórium is mint kategória. Magyarán amit olvashatnak az állat-egészségügyről szóló törvény módosításában, az világosan mutatja, hogy a nemzetközi követelményekre maximálisan figyelemmel vagyunk. Így lesz a történet keretes, amit Kis képviselő úr hangsúlyozott, Ángyán képviselő úr elmondott és Örvendi képviselő úr foglalt össze, hogy a tevékenység aszerint különüljön el, hogy mi az, ami szolgáltató, ügynökség jellegű, és mi az, ami hatósági. De az, ami az agrárigazgatás területén kialakult intézményi, szervezeti oldalról - és ezt egy közjogász szemével mondom -, nem racionális, hiszen ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni, akkor sok esetben nem lehet érteni, hogy az egyes, az agrárigazgatás területén működő szervek feladat- és hatásköre hogyan határolható el. Az a magyar jogrendszer csődje, amikor egy azon ügyben valaki hatóságként is, meg szakhatóságként is feltűnik. Önök erre kiváló példákat tudnak mondani, nálamnál sokkal jobbakat, hiszen mi az agrárigazgatás belügyeibe nem kívánunk beleavatkozni, nem ilyen a tárcánk profilja, és nem is óhajtjuk. Következésképpen a mezőgazdasági szakigazgatási szerv kialakításának a felelőssége nyilván azt a minisztert illeti meg, aki ezért a területért felel, de ma ezeregy dologból tevődik össze az a felelősség, ami a jelen pillanatban a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter feladat- és hatáskörét jeleníti meg, és ez az ezeregy dolog képeződik le akkor, amikor törvény születik. Magyarán minél hamarabb szabad lesz a pálya ezen a területen, annál inkább meg tud valósulni bármilyen szervezeti korszerűsítés.
Ami Örvendi képviselő úr jogi okfejtésére vonatkozik, helyesen idézte a jogalkotásról szóló törvényt, hiszen a hatályba léptetésnek kell egyidejűleg megtörténnie. Miután önök itt olyan elemeket idéztek már a készülő kormányrendeletből, én teljesen biztos vagyok abban, hogy ebből a kormányrendeletből lesz valami, hiszen önök ezt teljes konkrétsággal említették. A magam szakterülete kapcsán azt tudom elmondani, hogy a kellő felkészülési idő alkotmányi követelménye egy kőkemény elv, amit az Alkotmánybíróság számon kér, és ez itt, ebben a pillanatban nem jelentkezik olyanként, ha tényleg igaz az, hogy a feladat- és hatáskörök nem változnak, ami bármilyen szempontból felkészülést igényelne.
Az más kérdés, hogy lesznek olyan területek, ahol nem következik be szervezeti változás, mert lehet, hogy már meglépésre került korábban, vagy egyébként nincs különösebb indoka, vagy nincsenek olyan szervezetek, amelyeket össze kell vonni. Az igazságügyi igazgatás területén például egyetlenegy szervezet működik, és az az egyetlen szervezet olvasztotta be az összes törvényben kapott feladat- és hatáskört, magyarán az igazságügyi tárcának e tekintetben például nincsen teendője, semmilyen változás nem fog bekövetkezni a törvény hatására, de kikerül millió egy törvényből az "igazságügyi hivatal" megjelölés, mert egyszerűen szükségtelen, a hivatal feladat- és hatáskörében ott szerepel.
Van egy lényegi változás, amire szeretnék rámutatni. Ez pedig a szakhatósági közreműködés. Eddig a bonyolultságot az jelentette, hogy miniszteri rendelet is előírhatta a szakhatósági közreműködést. Ha nem volt elég törvényben meg kormányrendeletben kijelölni húsz hatóságot, akkor még a miniszteri rendeletek továbbiakat jelöltek ki a konkrét ügyekben. Ennek lett az a következménye, hogy teljes egészében inflálódott a szakigazgatási munka, hiszen ahelyett, amit Kis képviselő úr említett, hogy egyablakos ügyintézés lett volna, hogy beadom, és majd kijön az engedély, nyilvánvalóan a kérelmező volt az, aki futkosott egyik helyről a másikra, hogy beszerezze az engedélyeket. A kormány nem akarja megengedni azt, hogy miniszteri rendeleti szinten szakhatósági közreműködést lehessen létesíteni, magyarán nyilván lehet egy olyan következménye ennek a történetnek, hogy a szakhatósági közreműködés szerepe csökkenni fog. Tehát azt valóban át kell gondolni, hogy egy adott hatósági ügyben valóban indokolt-e annyi hatóságnak vagy annyi szakhatóságnak a bevonása. Már csak ezért is egyszerűbb a történet akkor, ha egységes szervezetek jelennek meg, hiszen azon belül jogilag kizárt a feladatok további darabolása.
Amit elmondanék Örvendi képviselő úr konkrét felvetésére: törvénymódosításokkal az anyag nem foglalkozik, mindig a hatályos törvényt egységes szerkezetben kezeljük, és a hatályos törvényt módosítjuk. Ettől csak abban az esetben van eltérés, ha a módosító törvény kifejezett olyan átmeneti rendelkezést tartalmaz, ami annak a normának a része, magyarán nem épül be az egységes szerkezetű szövegbe. Ezt tudnám erre mondani.
Amit felvetett, a takarmányhatóság és az állat-egészségügyi hatóság összevetését tekintve megint csak szabad a terep akkor, ha a későbbiekben dőlhet el az, hogy ki gyakorolja ezt a jogkört, viszont ez annak a felelőssége, aki egyébként a törvényekben az adott területért, tehát például a takarmányozásért felelősséget visel.
Az elnevezést nyilván lehet kritizálni. A "hivatal" elnevezést mi nem tartottuk jónak, tehát ahol csak lehetett, töröltük a szótárból. Nyilván azok a terminológiák, amelyek említésre kerültek, helyes terminológiák. Nem mindegyik jelenik meg már a magyar jogrendszerben, illetve néhány attól idegen is; ez az ügynökség vagy igazgatóság típusú megoldás nagyon sok országban természetes, nálunk egy kicsit más.
A feladat- és hatáskört tekintve, legyen az halgazdálkodási feladat, legyen az élelmiszer-biztonsági feladat, legyen a takarmányért való felelősség kérdése, a törvényi szinten megjelenő felelősségi rendnek a leképeződése történhet meg csak miniszteri szinten, illetve a tárca felelősségében.
A javaslatunk felkerült az internetre idejekorán. Mi ennek a javaslatnak június elején álltunk neki. Köszönöm azoknak, akik megemlítették azt, hogy egy ilyet előállítani nem egy könnyű feladat. Az internetre feltettük ezt a javaslatot, amikor csak tudtuk, emlékeim szerint augusztus végén, szeptember elején. Nyilvánvalóan nem ez a legolvasmányosabb mű, ami internetre való, tehát igazából azon nem csodálkoztunk, hogy néhány vájt fülűnek olvashattuk néhány sorát, hiszen mindenki elsődlegesen azt a területet nézi meg, ami őt érdekli. Tehát a javaslatot nem rejtettük véka alá, hiszen hónapokig olvasható és megtalálható volt az interneten, mint ahogy az érintett tárcákkal is egyeztettünk, a földművelésügyi tárcával is több körben egyeztettünk a pontos normaszöveg kialakítása érdekében.
Herbály alelnök úrnak mondom, hogy nem gondolom azt, hogy hibátlan a munka, és politikai hovatartozásra tekintet nélkül minden olyan javaslatot érdemben számba fogunk venni és megfontolunk, ami a bizottsági tagoktól jön, akár az agrárigazgatás, akár más területek tekintetében, mert nekünk is az az érdekünk, hogy ebben ne maradjon hiba. Ugyanis egy deregulációs törvénynél ezek a hibák utána kezelhetetlenek, hiszen ez a törvény jövőre már eltűnik a süllyesztőben, tehát január 1-jén hatályba lép, de 31-én hatályát is veszti, mert ez a deregulációs törvény műfaja. Hogy ez okoz-e zavart vagy sem, ma ez kevéssé állítható, hiszen napi szinten alakul a jogrendszer, a jogrendszer különböző nyilvántartásaiban napi szinten megtalálhatók a normák, és értelemszerűen valamennyi államigazgatási szervnek meg kell jelenítenie azt a feladat- és hatáskört, amiben eljár, tehát ha úgy tetszik, a gyanútlan kérelmező oldaláról nem mondhatjuk azt, hogy ne találkozna azzal, hogy melyik hatóság jár el.
Azt megjegyezném itt, hogy bár az önök szakterülete nagyon kivételes - hiszen a legritkább volt a szakigazgatási területek közül az a fajta törvényi szabályozottság, mint az agrárigazgatás területén -, mégis a törvényekből a konkrét eljárási rend nem volt levezethető. Tehát ha a törvény mellé nem állították a végrehajtási rendeleteket, akkor nem tudták megmondani, hogy éppen ki jár el konkrétan abban az ügyben. Nyilvánvaló, hogy az illetékességi szabályok nem a törvény szintjén következtek be, vagyis e tekintetben nincsen érdemi változás. Egy biztos: nehezebb egy konkrét tulajdonnévi formában megjelenő hivatal helyett egy általános megnevezés használata, de ennek az egésznek végül is az a célja, hogy a kormányzati szerkezetalakításnak, szervezetalakításnak az a fajta szabadsága meglegyen, ami szükséges ahhoz, hogy a lehető leghatékonyabban tudja az államigazgatás ellátni a feladat- és hatáskörét.
A papíromra pillantok, hogy válaszoltam-e valamennyi kérdésre. Az, amit az alelnök úr említett, hogy lyukak ne legyenek a történetben, itt a deregulációs törvénynél a kulcskérdés, tehát ezt az alkalmat is megragadom arra, hogy biztassam önöket, hogy ha találtak ilyen lyukakat, akkor azok kezelésére sor kerüljön. Ugyanakkor nem tudunk mit kezdeni azokkal az állításokkal, amelyek az egész törvényjavaslatot kérdőjelezik meg, hiszen valamennyi agrárigazgatási területen túli más szakigazgatási területen is van bőven teendő, és szükséges, hogy az alkotmányi rendelkezések érvényesüljenek.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
Szavazás általános vitára alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy látom, nincs további kérdés, észrevétel. Szavazásra kerülne sor. Kérdezem, ki az, aki támogatja a kormányzati szervezetátalakítással összefüggő törvénymódosításról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát. Aki igen, az kérem, kézfeltartással jelezze. (12) Ki az, aki nem támogatja? (10) A bizottság támogatja a törvénytervezet általános vitára alkalmasságát.
Többségi előadót kérek javasolni a kormányoldal részéről. (Jelzésre:) Borenszki Ervin. A kisebbségi vélemény előadójára is kérek javaslatot. (Jelzésre:) Örvendi Lászlót javasoljuk. Tehát Örvendi László lesz a kisebbségi vélemény előadója, Borenszki Ervin pedig a többségi vélemény előadója. Egyetért-e a bizottság a két előadó személyével? Kérem, szavazással erősítsük meg. (Szavazás.) Igen, egyhangú. Köszönjük szépen. Ezzel lezárom a 4. napirendi pontot.
Az 5. napirendi pontra térnénk rá, a géntechnológiai tevékenységről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító indítványok megtárgyalására. Egy kis türelmet, némi figyelmet, fegyelmet kérnék szépen, hogy a tervezett utolsó napirendi pontunkat az előírtaknak megfelelően meg tudjuk tárgyalni. A tervezet mindenkinél megvan, a kormány képviselői a helyükön vannak, csapataink harcban állnak.
Rátérünk az 1. pontban lévő kapcsolódó módosító indítványra, amelyet Ángyán József képviselőtársunk terjesztett be. Kérdezem a kormány álláspontját erről.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Köszöntöm a tisztelt bizottságot e kései órában. Annyit szeretnék elöljáróban megjegyezni, hogy most a tárcaálláspontot képviselem, merthogy a kormány holnap fog erről tárgyalni.
ELNÖK: Épp akartam kérdezni.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Az 1. pontot a tárca támogatja a maga részéről.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel a bizottsági tagok részéről van-e? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, kérdezem, hogy ki az, aki támogatja ezt az indítványt? (Szavazás.) Egyhangú támogatás. (Horváth Zoltánné jelzésére) Köszönöm szépen a kiegészítést, az észrevételt. Ez az indítvány kapcsolódik a 14., a 21. és a 23. pontokhoz. Ezekkel együttesen is igenlő a tárca álláspontja?
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Akkor ezekkel együttesen kérném szépen a szavazást. (Szavazás. - Egyhangú egyetértés.)
A 2. pontban Ángyán József indítványáról kérdezem a kormány álláspontját.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A tárca támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e a bizottsági tagok részéről? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Aki támogatja, az kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Egyhangú támogatás.
A 3. pontban dr. Avarkeszi Dezső módosító indítványa szerepel, amely tartalmilag összefügg a 6., 10., 12., 13., 15., 19., 20., 22. és 24. számú módosító indítványokkal. A tárca képviselőjét kérdezem erről az indítványról.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A tárca nem támogatja.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Rövid indoklást kérek.
ELNÖK: Indoklást kér hozzá az alelnök úr.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A törvényjavaslat egyik ki nem mondott célja az, hogy minél inkább megnehezítsük annak a lehetőségét, hogy Magyarországon génmódosított növényeket termesszünk. Ez a módosítás éppen az ellen hat, a hatóságok kiemelésével a törvényből nincs lehetőség arra, hogy tovább nehezítsük azt az eljárási folyamatot, amit az engedély folyamán be kell szerezni a termesztésben résztvevőnek.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e a bizottsági tagok részéről? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Kérdezem, hogy ki az, aki támogatja ezt a módosító indítványt? (Szavazás.) Nem látok ilyet, nem kapta meg az egyharmadot. (Horváth Zoltánné jelzésére:) Ezzel a kapcsolódók sem kapták meg, ez értelemszerű, hiszen úgy került összefűzésre.
A 4. pontban a mezőgazdasági bizottság indítványa szerepel. Ezt a módosító indítványt a múltkor már benyújtotta a mezőgazdasági bizottság. Kérjük az előterjesztő képviseletében a tárca álláspontját.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság tagjai részéről van-e kérdés, észrevétel? (Nincs.) Ez a saját indítványunk, ezért erről nem kell szavazni.
Ugyanígy megkérdezem az 5. pontban lévő módosító indítványról a tárca képviseletét.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A tárca támogatja.
ELNÖK: Köszönjük.
A 7. pontban Fülöp István és Ángyán József indítványáról kérdezem a tárca álláspontját.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A tárca támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e a bizottsági tagok részéről? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, szavazásra teszem fel a módosító indítványt. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú igen.
A 8. pontban Font Sándor és Ángyán József indítványáról kérem a tárca álláspontját.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e a bizottsági tagok részéről? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, szavazásra kerül sor. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú.
A 9. pontban Bagi Béla és Ángyán József indítványáról kérdezem a tárca álláspontját.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e a bizottsági tagok részéről? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, szavazásra kerül sor. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú.
A 11. pontban Ékes József és Ángyán József indítványáról kérdezem a tárca álláspontját.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel a bizottsági tagok részéről van-e? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, szavazunk róla. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú a szavazás.
A 16. pontban Font Sándor és Ángyán József indítványáról kérdezem a tárca álláspontját.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e a bizottsági tagok részéről? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Ki az, aki támogatja ezt az indítványt? (Szavazás.) Egyhangú igen.
A 17. pontban Kis Zoltán és Ángyán József indítványáról kérdezem a kormány álláspontját.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Erről vita folyt a korábbi bizottsági ülésen. Álláspontunk ebben az ügyben változatlan, tehát nem támogatja a tárca. Meg is indokolnám: továbbra is úgy ítéljük meg, hogy ez szigorítás a jelenlegi benyújtott szabályozáshoz képest.
ELNÖK: Kis Zoltán!
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Így van. Maga ez a módosító sem teljesen jó, jogalkotási, kodifikációs szempontból sem; sietve csináltuk meg a professzor úrral, és kimaradt belőle, hogy legalább 10, legfeljebb 20 százalék. Tehát azt javasolnám, hogy ha a bizottság egyetért, hogy ehhez egy bizottságit adjunk be ehhez kapcsolódva, ami úgy szól, hogy legalább 10, legfeljebb 20 százalék, aztán majd eldönti a parlament, hogy mit akar vele kezdeni. Szerintem a fölső volt, amire azt mondtátok, hogy 20 százalék fölé nem mehet, az volt, hogy 0-20. Én meg azt mondanám, hogy 10-20, aztán majd elvitatkoznak rajta a jóemberek, hogy mit akarnak.
ELNÖK: A tárcát megkérdezzük azért, hogy ha itt pontosítottuk ezt az előterjesztést a bizottság részéről.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Igazából még tárcaálláspontot sem tudok mondani, csak szakértői véleményként tudom ezt megmondani, hiszen nem volt benyújtva, és nem egyeztettünk benn a házban, de úgy ítéljük meg, hogy ez is továbbra is szigorítás. Félreértés ne essék, továbbra is az a véleményünk, hogy a második körben ezt be tudnánk építeni.
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): A professzor urat kérdezem, hogy előterjesztünk-e egy olyan ügyrendi javaslatot a bizottság felé, miszerint szavazzon a bizottság arról, hogy beterjeszt-e olyan bizottsági módosító indítványt, ami ezt azzal módosítja, hogy legalább 10, legfeljebb 20 százalék, ismerve a tárca álláspontját. Én a professzor úr nélkül ezt az ügyrendit nem akarom előterjeszteni.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Hát sok mindenben sikerült a tárcával megegyeznünk, ami fontos számunkra. Visszavonulót fújok én is, Zolikám. Ha ők úgy látják, hogy ez veszélyeztethet bármit az első körben, akkor vonjuk vissza, és majd a második körben kérjük, hogy még egyszer gondoljuk át, és újra terjesszük be.
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Akkor ezt visszavontuk a professzor úrral.
ELNÖK: A 17. sorszámú indítványt a két előterjesztő visszavonta, erről szavazni nem kell.
A 18. pontban Ángyán József indítványáról kérdezem a tárca álláspontját.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, szavazásra kerül sor. Ki az, aki egyetért az indítvánnyal? Aki igen, az kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Egyhangú.
A 25. sorszámú indítvány Orosz Sándor, Czerván György és Ángyán József képviselő urak közös indítványa. A tárca álláspontját kérdezem erről.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e a bizottsági tagok részéről? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, szavazásra kerül sor. Ki az, aki támogatja ezt az indítványt? (Szavazás.) Egyhangú igen.
A 26. pontban a mezőgazdasági bizottság múltkori nyelvhelyességi indítványa szerepel. Erről egy megerősítést kérnék szépen a tárca részéről.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Támogatja.
Valamint van egy bizottsági kapcsolódó módosító indítványunk, amely a 2006. évet 2007. évre korrigálja, mert itt egy elírás volt a benyújtás pillanatában. A tárca álláspontját kérem erről.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Ezt tudjuk támogatni.
ELNÖK: Támogatja. Kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor ezt benyújtjuk. Kérek egy szavazást róla, hogy ezt támogatjuk. (Szavazás.) Egyhangú igen.
Tudunk-e olyan indítványról, ami nem került tárgyalásra, de a bizottságnak kellene tárgyalni. (Nincs jelzés.) Nincs ilyen. Akkor ezt a napirendi pontot lezárom. Köszönjük az észrevételeket és a megjelent kormányzati képviselők munkáját.
A bizottságnak jelzem, hogy alelnök úrral egyeztetve mához egy hét múlva, tehát kedden, 13 órakor kerül sor a következő bizottsági ülésre, várhatóan a költségvetés módosító indítványai, amit ránk szabnak, mert itt már csak ezeket szoktuk tárgyalni.
Az "egyebek" napirendi pontban van-e valakinek észrevétele, előterjesztése? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, a bizottsági ülést berekesztem.
(Az ülés végének időpontja: 17 óra 54 perc.)
|
|
Font Sándor |
|
|
Jakab István |
Jegyzőkönyvvezető: Ferenc Zsuzsa