MB-15/2006.
(MB-15/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2006. december 6-án, szerdán, 10 óra 00 perckor
a Képviselői Irodaház V. emelet 515. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről: *
Hozzászólók: *
Általános bevezető *
A napirend ismertetése és elfogadása *
Az alternatív és megújuló energiahordozók elterjesztésének hatékonyabbá tételéről szóló 63/2005. (VI. 28.) országgyűlési határozat teljesítéséről szóló jelentés (J/602. szám) (első helyen kijelölt bizottságként) *
A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek: A fenntartható európai borágazat felé (COM/2006/319.) (Vélemény elkészítése) *
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1489. szám) *
Egyebek *
Napirendi javaslat:
(A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
(Vélemény elkészítése)
(A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Csontos János (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Zatykó János (MSZP)
Bagi Béla (Fidesz)
Járvás István (Fidesz)
Kispál Ferenc (Fidesz)
Dr. Kis Zoltán (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Jakab István (Fidesz) Font Sándornak (Fidesz)
Bedő Tamás (MSZP) Herbály Imrének (MSZP)
Borenszki Ervin (MSZP) Kis Péter Lászlónak (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP) Godó Lajosnak (MSZP)
Paizs József (MSZP) Demendi Lászlónak (MSZP)
Vécsi István (MSZP) Zatykó Jánosnak (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz) Kispál Ferencnek (Fidesz)
Czerván György (Fidesz) Járvás Istvánnak (Fidesz)
Örvendi László (Fidesz) Bagi Bélának (Fidesz)
Gőgös Zoltán politikai államtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Máhr András szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Pásztor Tamás főosztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Görözdi Zsuzsanna (Pénzügyminisztérium)
Horváth Csaba (Hegyközségek Nemzeti Tanácsa)
Latkóczy Olga (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 07 perc.)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm a bizottsági ülésen résztvevő bizottsági tagokat, köszöntöm a munkánkat figyelemmel kísérő vendégeket, a média képviselőit és az Országgyűlés Hivatalának munkatársait is, akik a munkánkat szokás szerint segíteni szokták.
A napirend ismertetése és elfogadása
A bizottság szocialista képviselői napirendipont-cseréket terjesztettek elő a következőképpen. Javaslatukra legyen az 1. napirendi pont a bizottság írásban kiküldött előzetes javaslata szerint a 4., azaz az alternatív és megújuló energiahordozók elterjesztésének hatékonyabbá tételéről szóló 63/2005. (VI. 28.) országgyűlési határozat teljesítéséről szóló J/602. számú jelentés megvitatása. A 2. napirendi pont a Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek: A fenntartható európai borágazat felé címen. A 3. napirendi pont az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz érkezett módosító indítványok megvitatása lenne. A 4. napirendi pont az illetékekről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megvitatása lenne. Legutoljára pedig az egyebek kerüljenek napirendre.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy kérdésük, észrevételük az így javasolt napirendipont-módosításhoz, a sorrendiséghez van-e. (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor szavazásra teszem föl. Ki az, aki egyetért az így módosított napirenddel? Aki igen, az kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Egyhangú.
Rátérünk az 1. napirendi pontra: az alternatív és megújuló energiahordozók elterjesztésének hatékonyabbá tételéről szóló országgyűlési határozati javaslat teljesítéséről szóló J/602. számú jelentéstervezet megvitatása.
Köszöntöm az ülésünkön résztvevő államtitkár és szakállamtitkár urat. Megadom a szót Gőgös Zoltán úrnak.
GŐGÖS ZOLTÁN politikai államtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Valamivel több, mint évvel ezelőtt egy kihelyezett bizottsági ülésen közösen kezdeményeztünk egy országgyűlési határozatot, amelynek az elkészítésében elég aktívan részt vettem, még mint a bizottság akkori tagja. Úgy gondoltam, hogy az erről szóló jelentés kapcsán mondanék néhány kiegészítést az írásos anyaghoz.
Egy elég fontos és fajsúlyos ügyről van szó. Talán azt is mondhatom, hogy ez az egyik olyan, igazából nemcsak az agráriumot, de zömében az agráriumot érintő ügy, amiben viszonylag konszenzus van, és azt hiszem, a következő időszak egyik legfajsúlyosabb és legfontosabb kérdése is, hiszen látjuk, hogy az európai uniós piacszabályozás folyamatos átalakítás alatt van, és időnként nem olyan módon, ami Magyarország számára kedvező, tehát valahogy kezelnünk kell ezeket a kihívásokat.
Ennek kapcsán szeretném elmondani - ugyan tegnap a híradások már jelezték -, hogy előkészítés alatt van egy olyan bizottsági döntés, ami 2007-től a kukoricát mint növényt kivenné az intervencióból. Az egész ügyet fölértékeli ez a bejelentés, ami ellen természetesen minden olyan eszközzel föl kívánunk lépni, ami egyáltalán lehetséges, és kérem is az érdekképviseletek részéről itt jelenlévőket, hogy ebben legyen közös álláspontunk.
10
UK(11-20) - Gőgös Zoltán
Hivatalos értesítést természetesen még nem kaptunk erről, de azt hiszem, hogy a technikai paraméterek módosítása után ez a következő lépés, amelyet nekünk a következő időszajban valamilyen módon kezelnünk kell.
Ezt csak azért mondtam el, mert az is látszik, hogy az agrár-szerkezetváltásban különböző irányok vannak - a világon mindenhol -, és az egyik lehetséges irány azt, hogy az ágazatot bevigyük az energiatermelésbe. Ezt már másfél évvel ezelőtt láttuk, és azt hiszem, az azóta eltelt időszakban nagyon sok olyan jogalkotási esemény történt, amely ezt segíti. Nem vagyunk a dolog végén, van ebben még sok feladat, és azt is szeretném, elmondani, hogy az idő közben átírt egy-két olyan területet, amelyet mi az országgyűlési határozatban még kicsit kevésbé fajsúlyosan kezeltünk, vagy nem olyan mértékű módosításokat eszközöltünk, azóta ezekben kormányszinten intenzívebb lépések történnek. Konkrétan a folyékony üzemanyagokkal kapcsolatos jogszabályok ügyében, amelyben az országgyűlési határozat még egy kevésbé nagy mennyiségű hasznosítást tervezett, az akkori olajár és az akkori realitások alapján.
Az azóta eltelt időszak nyilván azt erősítette, hogy ebben a kormány lépjen tovább, és magasabb technikai paramétereket állapítson meg. Ez megtalálható egy kormányhatározatban, és az a célunk, hogy az eredeti, európai uniós vállalással szemben, amely 2010-re 2 százalékos hasznosítást ír elő a megújuló energiahordozók folyékony részére, érjük el 5,75 százalékot, ezáltal belső piacot teremtsünk ezeknek a termékeknek. De azt is tudjuk, hogy a mi kapacitásaink ennél jóval magasabbak, magyarul meg kell néznünk, hogy milyen exportlehetőségeink vannak. Ez nyilván folyamatban van, és nagyon sok tervezett beruházás bejelentésre is került ezen a területen, amivel azért kicsit óvatosan kell bánni, hiszen látjuk, hogy Európa nem minden országa lépi meg ezeket az ajánlásokat, és azért az az elméleti piac, amely szerint elvileg korlátlan értékesítési lehetősége van a nyers vagy tiszta alkoholnak, nem egészen így néz ki, miután erre komoly piackutatást végeztünk. De most is azt gondolom, hogy reális az az elképzelés, hogy mintegy 300 ezer tonnás belső és félmillió tonnás exportpiacot tudunk teremteni, amely elsősorban gabona-alapanyagból előállított alkoholt jelent.
Úgy gondolom, ez már egy olyan piacszabályozó eszköz lehet a kezünkben, amely a változó szabályozási környezetben részben segíthet kezelni az esetleges feleslegeket. Ráadásul úgy, hogy ennek a feldolgozásnak egy állattenyésztésben hasznosítható mellékterméke van, ez azt is jelenti, hogy azért nem történne akkora beleavatkozás a takarmánymérlegbe.
Tehát azt gondolom, hogy a jelentés - ha valaki végignézte - pontosan leírja, melyik az a terület, ahol megtettük azt, amit meg kellett tennünk. Még vannak szabályozási kérdések, amelyekben folyamatos egyeztetés van a társminisztériumokkal, úgy gondolom, ezek az év végéig, a következő év elejéig - már a megváltozott körülményeket is figyelembe véve - megtörténnek. Azt is tudjuk, hogy olyan értelemben is történik áttörés, hogy 2007. január 1-jétől Magyarországon is adómentesen forgalomba hozható kvázi tiszta, biológiai üzemanyag. Ez - nyilván folyamatos bevezetés mellett - elindíthat egy ilyen típusú tiszta felhasználást is, illetve nagyon erős nyomás van a városi tömegközlekedés oldaláról is, hogy oldjuk meg az E95-ös tiszta alkohol tömegközlekedésben való hasznosítását. Ennek a jogszabályi előkészítése nyilván folyamatban van.
Azt is látni kell, hogy ez viszont csak az egyik területe a dolognak, és azt gondolom, hogy nagyon intenzíven foglalkoznunk kell a gázkiváltási ügyekkel is, amelyet akkor, abban az időben még nem tettünk meg. Utalás van a jelentésben a gáz témájára is, de ez is felértékelődött, és többféle megoldás kínálkozik. Úgy látjuk, hogy erre jó lehetőséget adnak a következő évek vidékfejlesztési programjaiban lévő lehetőségek, amelyekkel megpróbáljuk az alternatív és egyéb fűtőművek dolgait elterjeszteni, ez igaz a szárítóüzemekre, a lakossági, a kisközösségi és magában a mezőgazdasági termelői körben való elterjesztésére. Ehhez a támogatási rendszer kialakítás alatt van, nyilván részben az EMVA-ból, részben pedig az Új Magyarország fejlesztési terv közlekedési energetikai operatív programjának a társfinanszírozásával.
Azt gondolom, ennek egyik gátja lehet, hogy még mindig elég nagy a bizalmatlanság a termelői körben az ilyen típusú megoldások iránt. Az egyik, a témában érdekelt vállalkozás készített egy közvélemény-kutatást, amelyet a rendelkezésemre bocsátott, ebből az derül ki, hogy a hosszú távú szerződések rendszere, amelyet azért egy ilyen energetikai program feltételez, nem mindig találkozik a termelők óhajával, három-négy évnél hosszabb szerződéses viszonyra nem nagyon hajlandók. Ebben - azt hiszem - van egyfajta kommunikációs feladatunk is, hogy amellett, hogy a szabályozási oldalt nyilván olyanná kell tennünk, hogy vonzó legyen, amelyre a lépések fokozatosan meg is történtek, illetve történnek, de emellett kell egyfajta olyan kommunikáció is, amely ebbe az irányba próbálja terelni a termelőket, hogy ez a nagyon egysíkú mezőgazdasági szerkezetünk, amely alapvetően gabonatermelésre alapozódik, azért kicsit más irányt is vegyen. Itt konkrétan a fás- és lágyszárú energiaültetvények ügyére gondolok. Én főleg ebben látom egyébként - főleg foglakoztatási oldalról - a nagyobb lehetőségeket.
Tehát azt gondolom, hogy most a bizottságnak, illetve a szakmával foglalkozóknak az a közös felelőssége és feladata, hogy ebben nagyon rövid időn belül - azt gondolom, az első negyedévben - próbáljunk közös ütemtervet, menetrendet kialakítani. Erre természetesen teljesen nyitottak vagyunk, és szeretnénk egy olyan új típusú rendszerszemléletet ebben a dologban, hogy tényleg, csak komplex módon, és akár egy-egy térség problémáját megoldó módon legyen ez a dolog kialakítva. Hozzáteszem, hogy a mostani energiaár-mozgások, amelyek a kőolajszármazékoknál a lefelé történő mozgást jelentik, esetleg el is bizonytalaníthatnának bennünket, de úgy gondolom, ez teljesen átmeneti helyzet. Nekünk arra kell felkészülni, hogy legyen egy alternatívánk, amely nyilván, amellett, hogy egyfajta energiabiztonságot is jelenthet - mintegy 15-20 százalékos mértékig, nyilván egy hosszabb, 10-15 éves távlatban -, azért az agráriumnak adhat egy másfajta szerkezeti lehetőséget is.
Abban kérném a bizottság segítségét - most már látva az eddig történt ügyeket -, hogy nézzük meg közösen, mi az, ami további módosításra, korrekcióra szorul. Azt gondolom, ebben teljes a nyitottság, és keressük meg azokat, az akár tipikusan magyar modelleket is, amelyeket azért tartok fontosnak, mert azért más a mi termelési szerkezetünk, mint Nyugat-Európának, tehát nem célszerű csak tisztán átvenni különböző megoldásokat. A jót át kell venni, és a magyar adottságokhoz kell igazítani.
(-20)
21 fzs (Gőgös Zoltán)
Azt gondolom, ebben teljes a nyitottság. Keressük meg azokat az akár tipikusan magyar modelleket is, amit én azért tartok fontosnak, mert más a mi termelési szerkezetünk, mint Nyugat-Európáé, és nem célszerű tisztán átvenni különböző megoldásokat; a jót át kell venni, és a magyar adottságokhoz kell igazítani. Ebben természetesen lesznek próbálkozásaink és különböző pályázatok, amik ezt segíthetik. Azt hiszem, abban is meg tudunk egyezni, hogy ha már egyszer ez az új ágazat a mezőgazdaság mentén az új feldolgozóipar kialakul, akkor törekedjünk arra, hogy lehetőleg a termelők tulajdonában legyen, amilyen mértékig lehetséges. Ezért nyugodtan mondhatom azt, hogy agrár körből csak olyan beruházás kerül támogatásra, ahol biztosítható a meghatározó termelői tulajdonú háttér.
Körülbelül ennyit akartam bevezetésként elmondani. Nyilván lesznek ezzel kapcsolatban vélemények, kérdések. Én még körülbelül 20-25 percet tudok maradni, mert kormányülésre kell mennem, úgyhogy Máhr András kollegám a többi napirendi pontnál meg ennél is részt vesz a bizottsági ülésen.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a vitát. Kérem, jelezze, akinek hozzászólása van. Csontos János, parancsoljon!
CSONTOS JÁNOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nekem kérdésem lenne először. Szeretném megkérdezni, hogy az államtitkár úr hogyan látja, hogy ez a 2005-ös országgyűlési határozat volt-e hatással a termelőkre olyan szempontból, hogy termelői összefogással termelői tulajdonban lévő gyárakat telepítenének, illetve építenének Magyarországon. Van-e olyan próbálkozás, tud-e arról ön, hogy Magyarországon kimondottan termelői kézben lévő bioetanolgyár rövidesen megvalósulhat?
ELNÖK: További kérdés, észrevétel van-e? Esetleg megvárunk több jelentkezőt is. (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor megadom a szót az államtitkár úrnak.
GŐGÖS ZOLTÁN politikai államtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Azt gondolom, az országgyűlési határozatnak is nyilván volt arra hatása, hogy a termelők fantáziát megmozgassa, és ebből minden politikai oldal kivette a maga részét, hiszen ebben nem volt vitánk. Tehát látszik, hogy azért egy olyan történet, amelyben megfelelő politikai háttér is van.
A másik, hogy nyilván lezajlott egyfajta kommunikáció a vidékfejlesztési program kapcsán is, ahol mi már ezeket az elemeket természetesen használtuk. A kormányhatározat is ez alapján készült, és ebben azért elég komoly feldolgozó kapacitások megalkotása került meghatározásra.
A konkrét termelői tulajdonú indíttatás több síkon zajlik. Van egy kisüzemi programtervezet, ami egy kisebb kapacitású, de komplex energetikai hasznosítású üzemi szerkezet kialakítását tűzte ki célul. Ez egy-egy térségi integrációt feltételezve minimum 5000, maximum 10 ezer tonna alkohol feldolgozására alkalmas, biogázzal kombinált üzemi szerkezet kialakítását tűzte ki célul. Erre nagyon sok a jelentkező, tehát rengeteg jelzést kaptunk, hogy egy ilyen programba beszállnának. Abban van vita, hogy milyen szintű feldolgozási fokig történjen ezekben az alkohol előállítása. Mi azt határoztuk el, hogy kvázi modellként mintaprojekt üzemek megvalósítását kezdjük el a következő évben, és leteszteljük, hogy egyáltalán mennyire életképes ez a rendszer. Tudjuk, hogy volt már ilyen kísérlet a biodízel kapcsán annak idején. Nyilván teljesen más gazdasági környezetben, tehát nem is lehet összehasonlítani ezt a két időpontot, főleg az energiaárak kapcsán. De azt gondoljuk, mielőtt felelősen tudnánk dönteni az EMVA-ból egy nagyobb, akár 40-50 milliárdos társfinanszírozási ügyben, addig egy kisebb finanszírozással megpróbálnánk ezt a kérdést modellezni. Ilyen modell ugyanis nincsen, szeretném jelezni, tehát külön-külön mindegyikből van, de így egybekombinálva, sőt még állattartást is feltételezve, ahol a melléktermék-hasznosítás azonnal rendelkezésre áll, nincs. Ez egy tipikusan magyar modell, tehát egy ilyen típusú kezdeményezés van.
Illetve van egy kifejezetten termelői tulajdonú kezdeményezés Kabán, ahol jó egy évvel ezelőtt indult el egy olyan program egy ottani megbeszélés után, amelyben a cukorreform kapcsán a termelői kártalanítás összegéből, amit mindenképpen kapnának a cukorrépa-termelők, ennek a plusz területalapú támogatásnak a lefaktorálásával meg lehet teremteni a bázisát egy olyan gyárnak, ami tisztán termelői tulajdonban van. Sajnos erre segít rá a cukorgyárral kapcsolatos történés, amit nyilván mindenki ismer, tehát így még nagyobb anyagi bázisa lett, miután most már sikerült a termelőknek véleményem szerint egy elég kedvező alkut kötni az árra a kártalanítás kapcsán. Tehát ott szinte tisztán megvan a beruházás önrész vonzata, sőt még valamivel több is. Nyilván ehhez a megfelelő adókedvezményeket és egyebeket mi társítani fogjuk. Úgy gondolom, hogy ez tipikusan és tisztán termelői tulajdonú vállalkozás lesz.
Több ilyen modellt szeretnénk. Nem hiszem, hogy ilyen kapacitásoknál, ekkora önrésszel újabb ilyen csoportot össze lehet hozni, hiszen ez nagyon sok szereplőt érint. A kicsiknél biztosan meg lehet csinálni. Azt sem gondolnám, hogy megakadályozható a nem termelői tulajdonú nagyobb üzemek valamilyen szintű megvalósulása, hiszen itt nyilván támogatásról nem fogunk beszélni, és nem is kívánunk ehhez különösebben társfinanszírozást adni, de úgy tűnik, elsősorban az exportorientált cégeknél nagyon komoly alkoholimportőrök és feldolgozók jelentkeztek be a beruházások kapcsán. Ezt az fogja eldönteni, hogy a magyarországi termelői kör milyen szinten biztosít nekik alapanyagot. Úgy gondolom, ez is fog feltételezni egyfajta termelői integrációt, de ezzel a termelők óvatosak, pont azért, amit az előbb mondtam, hogy itt nyilván egy 5-10 éves szerződéses fegyelem kell ahhoz, hogy egy ilyen nagy kapacitás megépüljön. Nem látom ennek akadályát, tehát úgy gondolom, főleg akkor, ha itt is komplex energetikai hasznosítás van, hogy ezek is meg fognak épülni. Azt is tudjuk, hogy a biodízel kapcsán gyakorlatilag a magyar alapanyag-mennyiségre kiépülő kapacitások ügye nagyjából el is dőlt. Ugyan most egy év alatt 100 ezer hektárral növekedett a repce vetésterülete, tehát elindult egyfajta mozgás, főleg a jó piaci pozíciók miatt, de nem kell abbahagyni az ilyen típusú fejlesztéseket sem. Én arra biztatom a termelőket, hogy különféle termelői csoportok próbáljanak meg ilyen módon közösen, együtt dolgozni. Mi támogatni akkor tudjuk, ha az az elv érvényesül, hogy többségi vagy legalábbis meghatározó termelői tulajdon van a dolog mögött.
ELNÖK: Herbály Imre alelnök úrnak adom meg a szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Az érdeklődő közvélemény és néha én magam is türelmetlenül várom, hogy az országgyűlési határozat nyomán egyre-másra nőjenek ki a földből a bioenergiát termelő üzemek. De ennél türelmetlenebb és idegesebb vagyok, amikor azt a sok kóklert látom, aki mindenféle előképzettség és háttér nélkül próbálja, bocsánat a kifejezésért, hülyíteni a termelőket. Úgyhogy azt kérem a minisztériumtól, a fejlesztésekért felelős kormánybiztostól vagy kormánybiztosoktól, hogy megfelelő körültekintéssel próbálják irányítani, szervezni ezt az új úton elindult formációt, magunkat pedig arra kérem, hogy fogjunk össze, a politika, a termelői érdekvédelmi szervezetek és a média, hogy minél szélesebb körben tudjuk ismertetni azokat a lehetőségeket, azt a felelősséget, ami a bioenergetika fejlesztése terén vár mindannyiunkra.
Nem szeretnék belebonyolódni a magyarázatba, de nyilván nem mindegy, hogy melyik ágazatban, milyen sorrendben indítjuk ezt el, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a különböző előállító üzemrészek. Nem mindegy az sem, hogy a termelők hogyan vehetik ki ebből a részüket, mert lehet ebből győztesen is kijönni úgy, hogy Magyarország mezőgazdasági termelési szerkezete kedvező irányt vesz, meg úgy is, hogy egyoldalúvá válik, ráadásul a haszon nem marad itt nálunk.
30
Uk(31-40) - Herbály Imre
Úgyhogy, én azt kérném a politikai pártoktól - itt négyen vagyunk, de mind az öt párttól -, hogy fogjunk össze ezen a területen, és a géntechnológiailag módosított növények termesztésével kapcsolatos dolgainkat is gondoljuk át - emlékezzünk rá, hogy ott egyetértettünk -, és ezen a területen is próbáljunk meg az összefogást és az egyetértést.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e további hozzászóló? (Jelzésre.) Parancsolj!
CSONTOS JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Urak! Tisztelt Bizottság! A kérdésemből is érzékelhető volt, hogy fontosnak tartom, hogy a megújuló energiahordozók elterjesztése új programjának a keretében a hazai termelőket, a hazai tulajdonú cégeket támogassuk.
Szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy a mi térségünkben - Hajdú-Bihar megyében - az országgyűlési határozat kapcsán, egy évvel az országgyűlési határozat megszületése után megalakult az Első Magyar Bioetanol Kft., kimondottan Hajdú-Bihar megyei integrátorok és tulajdonosok alapították, magyar tulajdonban van jelen pillanatban, és lesz is ez a kft. A cég a cukoripari reform, és ennek az országgyűlési határozatnak az ösztönzésére alakult meg ilyen hazai tulajdonosi szerkezetben, és arról tudom tájékoztatni a tisztelt bizottságot, hogy a Kabai Cukorgyárral történt sajnálatos események miatt nagyon is felértékelődött e cégnek és ennek a programnak a jelentősége. Úgy érzékelem, hogy a kormány folyamatosan megadta a támogatást, információt biztosított az államtitkár úr és a miniszter úr is, Máhr András szakállamtitkár úr is, és jelenthetem most, hogy a cukorgyári termelői kompenzáció is hozzájárul ahhoz, hogy megerősödjön ez a cég.
Azt tudom most elmondani, hogy egy év múlva, jövő ősszel meg is indulhat itt a termelés, hiszen a technológia is meg van rendelve - ez a cég meg is rendelte a technológiát. Ez tehát azt jelenti, hogy egy ilyen országgyűlési határozat tulajdonképpen iránymutatást adott azoknak, akik gondolkodtak a termékszerkezet változtatásán, és akik lehet, hogy jó előre látták, hogy egy darabig lehet intervencióra termelni, de keresni kell a kiutat. És azt gondolom, hogy az egyik kiút a bioetanol és a megújuló energiahordozókkal kapcsolatos átalakulás és átalakítás, és szeretném kérni továbbra is a kormányzatot, hogy ezen a területen hathatós tájékoztatással, információval és bizonyos kísérleti projektek támogatásával gondolkozzunk azon, hogyan tudunk kisebb üzemeket is elindítani, nem ilyen nagyot, mint ez a kabai bioetanol-üzem, mert azt gondolom, lenne rá jelentkező, hogy hazai tulajdonban lévő kisüzemeket is támogassunk. De mindenképpen vigyázni kell a forrásokra, meg kell nézni, hogy ezek megtérülnek-e, szakmailag jók-e. Ezért tehát azt javasolom ennek kapcsán, hogy a következő években a támogatásokat úgy próbáljuk irányítani, hogy ezek a kísérleti üzemek bizonyíthassák, hogy a forrásokkal megfelelően gazdálkodtak.
Államtitkár úr, a magam részéről szeretném megköszönni önnek, amit ebben a kérdésben - mint országgyűlési képviselő, még az előző ciklusban is - e terület kormánybiztosaként végzett. Azt gondolom, ebben a határozatban, amelyről most tárgyalunk, ez látható volt, és arra kérem önt és a szakállamtitkár urat, hogy ezt a programot a továbbiakban is segítsék és támogassák.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e további kérdező. (Jelzésre.) Demendi László, parancsolj!
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Véleményem szerint az országgyűlési határozat teljesítéséről szóló jelentés jól összefoglalja a kitűzött célokat, a teljesítéseket.
Én is egy konkrét példát mondanék arra, hogy bizony, ez az országgyűlési határozat milyen kedvező folyamatokat indított el az én választókörzetemben. A hatósági engedélyek legutolsó fázisában van egy olyan elektromos energiát előállító üzem építése, amely faaprítékra épül. Ennek az üzemnek évi 150 ezer tonna faaprítékra van szüksége, ez várhatóan a jövő év végén beüzemelésre kerül.
Ez úgy kapcsolódok a térség mezőgazdasági termelőihez, hogy az üzem beszállítói, azok a termelők lesznek, akik jelen pillanatban azon dolgoznak, hogy megalakítsák a saját termelői csoportjukat, és gyakorlatilag fás szárú energianövény termelésével, előállításával olyan integrációt hozzanak létre, amely egy hosszú távú szerződéssel biztosítja az alapanyagot az üzem számára. Ez pediglen azoknak a meglehetősen alacsony aranykoronájú, kedvezőtlen adottságú területeken gazdálkodóknak a választási lehetőségét fogja több évre alátámasztani, amiből ez önmagában következik.
Megerősíteném az államtitkár úrnak azt a felmérésen alapuló információját, hogy bizony, a termelői csoportok létrehozásában a hosszú távú szerződések megkötésében, aláírásában, a hosszú távú gondolkodásban sajnos, a termelők egyelőre elég nehezen akarnak előrelépni. Ettől függetlenül látok biztató jeleket, azt gondolom, hogy ezt azzal tudjuk majd erősíteni, ha az elkövetkezendő időben - mondjuk, ezen a területen - a szabályozás kiszámítható lesz, és a teljesítések természetesen pontosan ennek megfelelően fognak történni, akkor azt hiszem, ez a bizalom erősödni is fog. Nyilvánvaló, hogy ott a beruházóknak, befektetőknek folyamatosan megfogalmazom és elmondom az ebbéli kívánalmaimat és elvárásaimat, személyesen is részt veszek minden olyan megbeszélésen - amikor csak tehetem -, hogy a frontvonalak kristálytiszták, világosak legyenek. Én is úgy látom, hogy a bizalom rendkívül fontos ezen a területen.
Azt gondolom, hogy magát a jelentést általános vitára alkalmasnak tarthatjuk, és megfelel a célkitűzéseknek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e további kérdés, észrevétel? (Jelzésre.) Kis Zoltán!
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Nos, annak örülünk, hogy a jelentés alapján már látjuk, hogy az alternatív és megújuló energiahordozók magyarországi térhódítása csak-csak az elméleti stádiumból a gyakorlati megvalósulás felé is elmozdul. Az örvendetes, és közös érdemünk - a minisztériummal és az országgyűlési képviselőkkel együtt -, hogy ezt a jogszabályi környezetet meg tudtuk teremteni, amely lehetőséget biztosít arra, hogy ezek a korábbi versenyhátrányukat le tudták küzdeni. Mert emlékezzünk csak arra, hogy az adóknál - a jövedéki adónál sem - nem vették figyelembe azt a költségkülönbséget, amely egy ilyen alternatív és a hagyományos, fosszilis energia között van. ez jó.
Annak is nagyon örülök, amit az államtitkár úr mondott, hogy ilyen referenciaprojekteket csinálnak, mert végül is, a gyakorlat mutatja majd meg, hogy mennyire és milyen körben lehet erre hosszú távon alapozni. Emlékezzünk, kedves Járvás úr, a szalmabrikettálónkra Jászdózsán, a mai napig is ott rozsdásodik az egész, ha még el nem lopták az utolsó szöget is belőle, meg a gázüzem Alattyánban, amelynek a tartályai láthatók, a biogázról van szó. (Járvás István: Ott volt, a '80-as években.) Igen. A privát művek azt csinál, amit akar, egy darabig el fog menni, és most már hallok kezdeményezéseket több tízmilliárdos beruházásokat futtatnak egyesek, ami nem baj.
Viszont, amit csinálni akarunk - kicsit az alelnök urat is erősíteném, hogy ne kóklerkedjünk ebben az ügyben -, mérje fel a tárca a szakmával együtt, hogy mennyi az optimális üzemméret, és mennyit bír el a magyar termelői kapacitás, és csak addig támogassa. Mert ilyen gilisztás ügyek is kijöhetnek ebből, ha van egy kvázi bíztatás, hogy na, áll mögötte egy állam, egy minisztérium, ne adj Isten, egy pénzintézet, mert azoknak ez nem egy rossz buli, főleg, ha állami garanciával adhatják a hiteleket, és aztán a végén meg ott maradnak piac nélkül.
(-40)
41 fzs (Kis Zoltán)
Itt felhívnám a figyelmet arra, hogy nyilván támogatásra akkor már hosszú távú szerződéseket kötögetünk. Hogy most ő ódzkodik-e tőle, vagy nem? Attól ódzkodik, amitől akar a saját pénzén, semmi probléma nincsen vele, de ha támogatást akar igénybe venni, annak bizony komoly feltételei vannak mind a beruházó, mind pedig a termelő irányából, hogy ennek legyen meg a hosszú távú gazdasági garanciája, ami 5-10 éves szerződéseket is feltételez.
Említésre kerültek itt ezek a csúnya előjelek, ami az intervenciót illeti. Szerintem tülekedni fognak azért, hogy hosszú távon legyen megfelelő piacuk. Ha a szerződésben van egy olyan árgarancia, ami igazodik az adott év tőzsdei átlagárához, akkor nem nagyon fognak ők ez ellen kikelni. Ha meg emiatt megy valaki tönkre, akkor nyilván a kárfelelőssége is fennáll az illetőnek.
Tehát orientáljátok őket szépen, nyugodtan belőve, és amikor lefedtétek az országot, és van mondjuk 25 üzem - most mondtam valamit -, akkor be van fejezve, a továbbiakban ne erőltessük. Aztán majd ha az egyik tönkremegy, a másik átveheti tőle, de azzal nem sokra megyünk, ha olyan programot csinálunk, mint a kisvágóhídprogram a '90-es évek elején, amelyek során egy csomó kisvágóhíd létrejött, most meg ott vannak szegények teljesen padlón. Ezzel az alternatív energiahordozóval, amit úgy tűnik, hogy most már be tudunk vinni nemcsak a köztudatba, hanem a tényleges piaci világba is, egy csomó problémát megoldunk, és természetesen kiváltunk olyan energiahordozókat is, amelyek vagy szennyezőek, vagy pedig korlátozottan állnak rendelkezésre.
A fával azért vigyáznék, tehát a fa alapú villamos erőművekkel. (Gőgös Zoltán: Ültetvényalapú lesz.) Az más. Bár bizonyos erőművek ráálltak - nem mondok helyeket -, még mondtuk is, hogy milyen marha jó, most meg már takarítják lefelé az erdőket. Amíg tartott a szlovákiai erdőkatasztrófából beérkező famennyiség feldolgozása, addig oké volt, de most már úgy tűnik, hogy máshová is mennek. Tehát ezek a fás szárú energiaerdők, amelyek külön technológiába tartoznak, nyilván a kezelésben is más szabályozást igényelnek. Írjátok az anyagban, hogy 2006 második felére terveztétek az erdőtörvény módosítását. Ez júliusi anyag, ha jól látom. Esetleg ezt be kellene hozni most már. (Gőgös Zoltán: Bent van, de most nem tárgyaljuk, csak februárban.) Jól van.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor átadnám az ülés vezetését Herbály Imre alelnök úrnak, mert képviselőként szeretnék hozzászólni.
(Az elnöklést Herbály Imre, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Megadom a szót Font Sándor elnök úrnak.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. A jelentéstervezet maga is tényszerűen közli, hogy milyen elvárások fogalmazódtak meg az Európai Unió részéről. Ennek három lába van.
Az egyik a villamos energia felhasználására előírt kötelezettségünk. 2010-re 3,6 százalékos szintet kell elérni megújuló energiaforrásból.
A második láb az, hogy a bioüzemanyagok felhasználásában kell elérni 2010-re az 5,75 százalékos szintet.
A harmadik lába az - és tartok tőle, hogy talán ez a legnehezebben teljesíthető, és a lemaradásunk leginkább e területen tapasztalható -, hogy a teljes energiaellátás tekintetében a megújuló energiaforrásoknak 2010-re a 12 százalékos szintet el kell érni.
Ha a villamos energiában történő előállítást nézzük, a 3,6 százalékot gyakorlatilag teljesítettük, éppen az miatt, amivel kapcsolatban Kis Zoltán is egy óvatos megjegyzést tett. Én talán ehhez társulva egy határozottabb megjegyzést tennék. Ezt egyelőre a fával való tüzeléssel érjük el, ha jól tudom, három nagy alapellátó erőművünk már kizárólag erre szakosodott. Ennek némi aggályát vetették fel környezetvédők, erdőgazdálkodók is. Úgyhogy ezt az egy területet ne tekintsük annyira kipipáltnak, hogy itt minden rendben van, egy arányosságot is jó lenne a villamos energia előállításában megvalósítani.
Mire is gondolok? Elindultak például a szélerőműves rendszerek. Ez egy nagyon komoly megújuló energiaforrás-felhasználást jelent. Aki éppen csak átlép Ausztriába, vagy Pozsony felé hagyja el az országot, ott szinte szélerőműerdőket talál most már, nem egyet-egyet bemutatóban. Mi most még az "egyet-egyet bemutatóban" szinten vagyunk, de egyre növekvő a szándék és az igény a szélerőművek megjelenése iránt. Milyen korlátba ütköztek, akik e területre merészkedtek fejlesztési pénzeket fordítani? Először egy nagyon csábító kötelező átvételi árat szabtunk meg, a 23 forint plusz kompenzációt; 23,83 forintos jelenleg az átvételi ár. Csakhogy most kitalálták energetikusok, hogy ha bizonytalan erőforrásból túl sok a felvásárlandó elektromos energia, ez bizonytalanná teheti az energiahálózat stabilizálását, ezért korlátozták az egyszerre a szélerőművekből befogadható energia mennyiségét, azaz zárolták, kvótázták, hogy mennyi szélerőművekből befogadható energia érkezhet egy adott pillanatban. Ezzel most mindenki megint zsebre vágta szépen a kvótáját. Akik benne vannak, azok egy nagyon jó, ügyes üzletet kötöttek a 23,83 forint/kilowattórás átvételi árra, az összes többi pedig nézegethet, hogy az éppen fejlesztési elképzelés alatt lévő beruházásával most mit csináljon. Néhányan az energiacellás megoldás felé indultak el: ezzel az erőművel a vizet hidrogénre és oxigénre bontják, és a hidrogént energiacellákba sűrítve - ez már a legmodernebb technológia, ami felé most megyünk - próbálják átmenetileg tárolni az energiát, és időnként visszalökni a rendszerre.
Nemcsak azért hívtam föl erre a területre külön a figyelmet, mert erősáramú villamosmérnök vagyok eredendő végzettségem szerint, és fokozott figyelemmel fordulok minden olyan felé, ami energia és átalakítás, hanem azért is, mert Izlandban volt szerencsém a NATO egyik fejlesztéssel foglalkozó konferenciáján részt venni, és már akkor az ottani tapasztalatok is egy komoly fejlesztési irányzatot mutattak, hogy hogyan lehet megújuló energiát az energiahálózatba bevinni. Mi most egy picit megörültünk ennek, és rögtön blokkoljuk is a saját fejlődési irányunkat. Hozzáteszem, hogy ez 2002 környékén volt, és ott az egyik energiatermelő üzemben a gejzírekből kivont gőzzel termelték az energiát; ingyen energiát korlátlanul. Tudjuk, hogy Izland ebben hatalmas potenciállal rendelkezik. De felhívták a figyelmünket arra, hogy Magyarországról volt egy miniszter őnáluk, Matolcsy Györgynek hívják, aki ugyanerről a területről érdeklődött, hogy hogyan lehetne a földben rejtőző energiákat kihasználni. Én akkor nagyon büszke voltam, mert mindenki mondta, hogy itt van egy magyar képviselő - a NATO parlamentjének a képviseletében voltunk kinn -, és nagyon jó volt azt érezni, hogy mi valami nagyon komoly új kilátások felé már időben kutatunk, érdeklődünk olyanoknál, akik nagyon elöl járnak ebben a technológiában.
A jelentéstervezetben szó van arról, hogy a termálrendszert hogyan lehetne mezőgazdasági vagy gazdasági célok felé is elvinni. A '70-es, '80-as években voltak erre ismert példák, a Szentes környéki, a Mórahalom környéki és egyéb nagy fóliás rendszerek. Ezek a rendszerek egy kicsit lepukkantak most. Aki elmegy arrafelé, a rozsdás vázakat látja rendszerint. Jó lenne, ha a kormány valami hathatós reorganizációs támogatással megindítaná ezeket a nagyon komoly termelői rendszereket, főleg azért, mert kézimunka-igényes mezőgazdasági terméket állítottunk elő. Itt kapcsolódunk vissza a mi igazi szakterületünkhöz, hogy ez munkahelytermető volt, és nagyon magas minőségi kultúrájú növényt állított elő, legyen az vágott virág vagy a kertészetben ismert végtermékek.
Itt szeretném azt az általános aggályomat fölvetni, hogy megindul egy másik nagy terület, ez pedig a bioetanol, a biodízel, a biogáz és az energiafű és erdőterülete. Most csak a bioetanol, a biodízel és a biogáz területét nézzük. Azt kell mondanom, hogy e három területre nagyon kiforrott technikák vannak, tehát több évtizedes üzemelési tapasztalattal. Mi még ezekkel nem nagyon rendelkezünk, de kiforrott technika ismeretében azt merjük mondani, hogy igen, erre lehet alapozni, ez egy jó irány. Azonban itt egy-két óvatosságra szeretném fölhívni a figyelmet.
Érthetetlen volt a kormány most már ötéves helyben topogása a biodízelrendszerben. Tessék mondani, ezt miért nem lehetett megindítani, amikor láttuk, hogy az osztrák gazda itt pöfög a biodízellel jóval kedvezőbb energiafelhasználással, miközben a magyar gazda a nemzetközi árakkal volt kénytelen szembesülni?
50
Uk(51-60) - Font Sándor
és egy szerény mértékű gázolaj-jövedékiadó visszatérítési lehetőséggel próbáltuk ezt az árkülönbözetet valahogy korrigálni, de ezt is befagyasztottuk, mert azt hiszem, 2002 óta nem volt ebben sem szintváltás, tehát nem tudtunk több jövedéki adót visszaigényelni egy hektár művelése után, miközben igen-igen kedvező körülmények között a versenytársaink - és mint kiderült, az összes európai országban - ezt kihasználták. A németeknek hatalmas biodízel-kúthálózatuk van, a gazdák saját tulajdonában van, és mindenki pontosan tudja, hogy abból ki tankolhat, és nagyon büntetik, ha illegális tankolás történik. Érthető módon, mert a jövedéki adókörből kivéve, alapanyagáron előállított termékekről van szó. Itt pedig úgy érezhette a magyar gazda, hogy valakinek nem érdeke az, hogy ez a biodízelrendszer megjelenjen Magyarországon. Sokan a multinacionális üzemanyag-forgalmazókra tippeltek ez ügyben, hogy túl jó a kapcsolatuk a Pénzügyminisztérium jövedéki környezetében, amiért nem nyitották meg a biodízel felhasználásának a lehetőségét.
Ebben sajnos, gyenge volt az előző kormány, remélem, hogy egy-egy, például a tavalyi 63/2005. számú országgyűlési határozat próbál ebben áttörést tenni. Most is tudjuk, hogy egyelőre csak arról van szó, hogy milyen arányban lehetne felhasználni, hozzákeverni a biodízelt az egyéb ásványolaj alapú anyagokhoz. Ugyanez a helyzet az etanolnál is. A bioetanol-gyártásnál nekem van egy komoly aggályom, ami itt Csontos János részéről is felmerült, és egy jó példát próbál meg itt életképessé formálni, hogy nehogy multinacionális - az energiaszektorban érdekelt - cégek kezébe kerüljön a rendszer. Mert akkor semmit nem csináltunk, a gazdák kiszolgáltatottsága ugyanaz lesz.
A Fidesz - Magyar Polgári Szövetségnek a választások időszakában - a választási program tekintetében - volt erre nézve is egy határozott álláspontja. Mégpedig az, hogy amennyiben ezek a bioetanol-gyártó üzemek megépülnek, mi természetesen azt szeretnénk, elméletileg azt szerettük volna támogatni, hogy ezek gazdatársaságok kezébe kerüljenek. De amennyiben ezek nem lehetségesek, ott - és ez nagyon lényeges - a multinacionális erőtől senki nem tudja megvédeni az egyéni termelőt, csak az állam. Ez általánosan a koncepciónkhoz tartozik. Tehát csak az államnak ebben a helyzetben garanciális szerepet kell vállalnia, hogy az átvétel után milyen körülmények között, hogyan kerül kifizetésre a beszállított termék. Mert a magyar gazdának teljesen mindegy, hogy ki nem fizeti ki a terméket. Teljesen mindegy, mert ő nem jut pénzhez, neki mindegy, hogy van egy új lehetőség, hogy beszállíthatja a termékét bioetanol-alapanyagnak, ha történetesen az a cég nem fogja kifizetni neki a terméket. Tehát neki az, hogy most az intervenció miatt nem fizetik ki, vagy a bioetanol-gyártó nem fizeti ki, sajnos ugyanaz, neki komoly veszteségei vannak ebből.
Tehát szeretnénk javasolni, hogy ilyen esetekben itt kormányzati garancia álljon a beszállítók mögé, vagy törvényi kötelezettséggel kényszerítsük ki a felvásárlóktól a kifizetést. Az egész bioetanol-, biodízelgyártás és az energiaerdő-, energiafű-előállítás kapcsolatában van egy nagyon súlyos közgazdasági ellenvetésem. Mégpedig az, hogy ne állítsuk rá a teljes magyar mezőgazdaságot alapanyag előállítására. Az a legprimitívebb, a legkisebb haszonkulcsot tartalmazó termék. Amikor a gabonát, a fát és minden egyebet - főleg az egyéb kultúrás területeken - további, magasabb szintű feldolgozásra is előállítani képes területeket ledegradálunk alapanyag-előállító területekre. Sajnálatos módon közgazdasági szempontból a legkisebb haszonkulcs - ez közismert - az alapanyag előállításában van, és minél tovább megyek a termék feldolgozásában, és jutok el a csúcsra, a kereskedelemhez, annál nagyobb benne a haszonkulcs. Most mi mit csinálunk? Egy új alternatívát kínálunk a prés alá szorított magyar gazdálkodónak, és felvillantjuk, hogy: hú, most itt van az alternatív lehetőség, bioetanol, biogáz és minden egyéb gyártására termelj alapanyagot! Termelj alapanyagot! A legprimitívebb terméket, sajnos. (Csontos János: És legyél tulajdonos!) És ezek után, ha nem ő a tulajdonos ebben a rendszerben, akkor bizony, a legprimitívebb termék, az alapanyag beszállítója lesz, a legkisebb hozammal.
Ha szabadna javasolnom, ezt ne erőltessük! Ez egy nagyon átgondolt, jó irány - mert az irány, úgy néz ki, errefelé halad, az alternatív, a megújuló energiatermelés felé -, de legyünk szívesek, ne kiszolgáltatni a magyar gazdálkodókat!
Kitérnék még egy területre, az energiafű és az energiaerdő kérdésére. Ez a terület kissé izgalmasabb, mint a biodízel, bioetanol és a biogáz területe. Azért tartom izgalmasabbnak - lévén, mint említettem, villamosmérnökként és általában mérnökemberként -, mert nem látom technikai szempontból kiforrottnak az egész rendszert. A mezőgazdaság szempontjából nem látom az egyensúlyvizsgálatot, hogy mit nyerünk, mit veszítünk. Kérem, amikor elkezdünk energiafüvet termelni, ott egyértelmű, hogy a földnek egy nagyon komoly termőérték-vesztesége is meg fog történni, ha nem pótoljuk vissza az energiát. Egy energiafűznél, energianyárnál - tehát az energiaerdőnél - is ugyanez történne meg, szemben a hagyományos erdőterületekkel, ahol az energiapótlás megtörténik, hiszen a fa lehullajtja a levelét, tehát kvázi, minden ott marad, visszarothad, és az energia kvázi megmarad benne, és időnként - a 30-40 éves letermelési ciklusokban - veszem ki a fa anyagával együtt ezt az energiát, amely, mint említettem, döntő mértékben visszapótlódik. Nem így az energiafűznél, és az energiaerdők területén. Ott arra fogunk specializálódni, hogy háromévenként tudatosan letermeljük a területet, az energiafűnél pedig nem is tudom, évente hányszori kaszálás lehetséges. Tehát tisztázzuk: a semmiből nem lesz fűz és erdő, nyár és energiafű, az valahonnan ki szeretné szedni ezt az értéket, ezt az anyagot, a matériát. Ezt a földből fogja kivenni.
Történt-e már hatásvizsgálat arra, hogy mi itt a gazdasági egyensúly, az energiaegyensúly mérlege, hogy mit fektetünk be, mit hozunk ki, mit, hogyan zsákmányolunk ki, és megéri-e ez nekünk egyáltalán? Továbbviszem: szerintem, technikailag ezen a területen van a legnagyobb bizonytalanság, hogy e termékek, tehát az energiafű, az energiafűz és -nyárak feldolgozásánál, letermelésénél egy gazdálkodónak minimum mekkora és hány aranykorona értékű, milyen termőképességű területen kell dolgozni, hogy ebben a forgási rendszerben, amely az erdők hároméves növekedését és letermelését teszi lehetővé, egy gazdálkodónak egyáltalán megérje, hogy legyen mindig neki letermelhető, éppen növekvő, és éppen a múlt évben letermelt terület, és ezt a ciklikusságot hogyan valósítják meg. Szerintem, ezekben még nagyon gyerekcipőben járunk, vagy érdemben nem nagyon foglalkoztunk vele.
Köszönöm szépen, ezeket a felvetéseket szerettem volna megtenni. Mivel a 63/2005. számú országgyűlési határozati javaslat alapgondolataival a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség egyetértett, a mostani jelentéstervezet, amely a 602. számot viseli, próbálja leírni, hogy mi teljesült azóta, e felvetéseimet egyben egy tartózkodással szeretném majd a szavazáskor kifejezni. Hiszen olyan területen, mint az energiaerdők területén, például az erdőtörvény módosítása, pontosítása, hogy ez hova is tartozna, kinek a feladata, kivesszük-e belőle. Tudom, hogy a jelentéstervezet írja, hogy itt még hátralékunk van, itt még nem teljesült minden, de ugyanígy, úgy érzem, hogy a földben rejlő és netán a termál energia területén is hátrányunk van. Egyelőre a bioetanol-, a biogáz-, tehát a mezőgazdasági alapanyag-termelésben indultunk el, de szeretném hangsúlyozni, hogy ez csak egy töredék része a megújuló energiaforrásainknak. Ez éppen az, amely a mezőgazdaságot érinti, de ennél sokkal szélesebb a megújuló energiaforrások tárháza.
Még egyetlen apró gondolat, mert Herbály alelnök úr jelezte, hogy a GMO-s növények termesztéséről mennyire egységesen gondolkodott a parlament, és a parlamentben jelenleg helyet foglaló pártok. Igen, én ennek örülök, de fel szeretném hívni a figyelmet, hogy azok, akik roppant nagy erővel erőltetik a génkezelt növények magyarországi termesztését, az egyik bújócskajátékot pontosan a bioetanol-gyártásnál játsszák el. Azt mondják, hogy nyugodtan lehet génkezelt növényeket - kukoricát - termelni, mert ezt majd bevisszük, és kérem, etanolt gyártunk, mit zavarja ez önöket. Nagyobb terméseredmény, kisebb ráfordítás, tehát önnek, mint gazdának, ez nagyon szép eredmény lesz. Ez persze hazugság, ezt most már, az ismereteink birtokában rögtön tudnánk cáfolni, de ezen a keskeny résen nyomul az a lobbikör, amely a génkezelt növényeket Magyarországon termeszteni szeretné.
(-60)
61 fzs (Font Sándor)
Ne engedjük meg azt a logikát általánossá válni, hogy a bioetanol-gyártás alapanyaga nyugodtan lehet a génkezelt növény. Nem lehet, mert a génmegszökés és a génszennyezés miatt elfertőzzük a most még egységes ökológiai alapjainkat. Erre külön fel szerettem volna hívni a figyelmet, mivel egységesek vagyunk a génkezelt növények termesztésével kapcsolatosan.
Köszönöm szépen a lehetőséget, alelnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen elnök úr hozzászólását. Mint ahogy látják a jelenlévők, Gőgös Zoltán államtitkár úrnak el kellett mennie kormányülésre. A továbbiakban Máhr András képviseli a minisztériumot.
Átadom az elnöklést.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel? Igen, van. Járvás István szól még hozzá.
JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Egy nagyon rövid hozzászólást szeretnék csak tenni. Szerintem jó példa kell ahhoz, hogy ez a program egyáltalán elinduljon. Lehet cél az, hogy a nemzeti fejlesztési tervben vagy a vidékfejlesztésben lévő pénzeket elköltsük, de ha nem lesz jó a példa, akkor az hosszú távra meghatározza Magyarországon, hogy a gazdákat vagy termelői csoportokat hogy lehet efelé indítani. Nem akarok negatív példákat sorolni, de azért akik a mezőgazdaságban voltak, azok tudják, hogy az első ilyen biogázüzemből, amelynek még Hüttner Csaba volt az elnöke, ma már tényleg semmit nem lehet látni, pedig gázmotor is volt, betermelték a villamos energiát a hálózatba. Teljesen más környezetben, de azért mégis csak volt. Azt is el kell mondani, hogy elég nehezen talál magára a biodízelüzem is Kunhegyesen. Az is példa az ott élő gazdáknak, gazdálkodóknak, hogy van, de még sincs. Az is egy példa, és talán rossz példa, amit Kis Zoltán képviselőtársam mondott, hogy tényleg volt szalmabrikettáló üzem Jászdózsán, és ez sem működik, tehát ennek is van kihatása a térségre. Azt is el kell mondani, hogy egy vagy két olyan üzem épült Magyarországon, ahol biomasszával fűtöttek szárítót; volt a szomszédunkban egy ilyen, a '70-es évek végén a fejlesztési intézet és a szolnoki gyár közösen képviselték. Nagy tárolók épültek, ahol szalmát lehetett tárolni. Három-négy év múlva nem működött az egész rendszer, de a tároló megmaradt, meg a nagy betonfelületek.
Jó referenciaüzemeket kell csinálni, legalább egyet-kettőt. Az, hogy Magyarországon nincs ilyen, egy picikét a politikának is a hibája. Én emlékszem rá, amikor elindult a biodízelprogram egyáltalán Magyarországon - Torgyán József volt a mezőgazdasági miniszter -, akkor nagy volt az ellenérzés az akkori ellenzék részéről. Sokkal könnyebb lenne a mai helyzet, ha egy vagy két jól működő, akár kis biodízelüzem vagy bioetanolgyár már lenne Magyarországon. El lehet egyébként költeni a nemzeti fejlesztési terv pénzösszegeit, ki lehet mutatni, hogy elköltöttük, elvégeztük a munkát, csak éppen nem fog működni a dolog, ha így megyünk bele.
Köszönöm szépen.
(Az ülés vezetését Herbály Imre, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Igen, jó példák kellenek, és hosszú távú elkötelezettség kell a felek részéről. Közben átvettem az elnök úrtól az ülés vezetését, mert egyéb elfoglaltsága keletkezett.
Érdeklődöm, hogy kíván-e valaki hozzászólni. Godó Lajos!
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nagyon röviden, egyetértve az előttem szólókkal, akik az országgyűlési határozat jelentésének elismerését fogalmazták meg, én is azt tudom mondani, hogy egy év alatt ez a kormány kihozta, amit ki lehetett hozni ebből az országgyűlési határozatból. Számtalan törvényt módosított - a gáztörvényt, a villamos energiáról szóló törvényt és a többit -, amivel a feltételeket megteremtette ahhoz, hogy az alternatív, illetve megújuló energiahordozók területén előbbre tudjon lépni az agrárágazat.
Úgy gondolom, hogy amikor hat vagy hét évvel ezelőtt a biodízel ügy elindult, talán a jogszabályi környezetet nem teremtette meg a kormány ahhoz, hogy érdemben tudjanak hatékonyan elindulni ezen a területen. Nem akarok ezen vitatkozni, de ez a jelenlegi országgyűlési határozat és az ide vonatkozó törvények viszont lehetőséget kínálnak, és megteremtették azt a jogszabályi környezetet, amely eredményesebben tudja elindítani az agrárvállalkozásokat is.
Vannak jó példák. Én a múlt héten is voltam egy olyan partnertalálkozón, ahol az agrártermelőknek elmondták, hogy a fás szárú ültetvényekre tízéves szerződést kötnek. Nem akarom mondani a cég nevét, ahol tízéves szerződés garantálja a letermelést és az elszállítását a területről, és megfelelő árat tud biztosítani, beszállítója a nagy energiaszektornak. A fás szárú ültetvényeket külön kellene mindenképpen a jogszabályokban kezelni, nem szabad összekeverni az erdőtörvénnyel, mert akkor bonyolulttá tesszük a telepítés körülményeit. Egy újfajta elismerést kellene adni az energiaültetvénynek a jogszabályokban. Várják a termelők, hogy egyértelműen minél előbb kijöjjön ez az intézkedés. Utal is rá az országgyűlési határozat, hogy napokon belül vagy még ez év végéig elkészülnek ezek az intézkedések.
Talán még a termálkincsünk tekintetében lehetne előbbre lépni. Nagyon sok termálkút van a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, illetve a MOL kezelésében állami tulajdonban. Ezeket lehetne fölszabadítani akár energiatermelésre, akár más mezőgazdasági hasznosításra.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Érdeklődöm, hogy kíván-e még valaki a vitában részt venni. (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nem, a vitát lezárom. Kérdezem államtitkár urat, hogy kíván-e reagálni az elhangzottakra. (Dr. Máhr András bólint.) Tessék, megadom a szót.
DR. MÁHR ANDRÁS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Elnézést kérek Gőgös államtitkár úr nevében, de kormányülésre kellett mennie, és ezért én vettem át tőle a feladatot.
Csak néhány dolgot szeretnék mondani részben a pontosság kedvéért, részben pedig azért, mert úgy gondolom, ez az a terület, ami a következő időszak talán egyik legnagyobb kihívása a magyar agráriumban. Ha jól csináljuk, akkor nagyon sokat nyerhetünk vele, ha rosszul, akkor nagyon sokat veszíthetünk.
Ami az adatokat illeti, 2010-re az európai uniós szint, ami elő van írva a villamos energiánál, 3,6 százalék. Magyarország jelenleg 4,5 százalékon áll, tehát ezzel komolyabb gond nincs.
A bioüzemanyagok vonatkozásában 5,75 az uniós szint, az általunk vállalt szint 2 százalék, de különösen a kukorica-intervencióval kapcsolatban elhangzottak, illetve az az érdeklődés és azok a megindult fejlesztések, amiket láttunk, valószínűleg lehetővé fogják tenni, hogy ezt a szintet újragondoljuk és közelítsünk hozzá.
Ami pedig a teljes energiaszintet illeti, ez európai uniós szinten 12 százalék, a magyar vállalás ebben 3,6 százalék. Ezt azért akartam pontosítani, hogy ehhez képest mérjük az ügyeinket. Azzal együtt, hogy meggyőződésem, hogy több területen, így a bioetanol, a biodízel, a biogáz, a szélenergia vonatkozásában és - tágabb értelemben szeretném mondani, és lehet, hogy nem leszek a legszakszerűbb, ezért elnézést kérek - az erőművekben elégetendő fás szárúak és a melléktermékek ügyében egy nagyon gyors ütemű, robbanásszerű fejlődés érzékelhető, látható. Ennek már ma a befektetései is látszanak, és a veszélyei is.
Rögtön hozzáteszem, hogy igen, például az egyik nagyon nagy gond, ami az erdők vonatkozásában megjelent, és el is hangzott a tisztelt bizottság ülésén, az, hogy nem az energetikai célú ültetvények, hanem az erdővagyon egy része is sajnos ebbe belekavarodott.
70
Uk(71-80) - Máhr András
Azt gondolom, a szabályozás vonatkozásában azt kell nagyon jól végiggondolnunk, hogy ez az arány a jövőben megforduljon. Erre nézve szeretném jelezni, hogy benyújtásra került az erdőtörvény és az ehhez kapcsolódó szabályozás, és a Ház úgy döntött, hogy a tavaszi ülésszakban tűzi a napirendjére. Tehát úgy gondolom, hogy azok az aggályokat, amelyek - azt gondolom - részben jogosak is, a törvénytervezet tárgyalása keretében mód lesz komolyan végiggondolni.
A másik, amit szeretnék mondani. Teljesen természetes, és azt gondolom, erre nézve a kormányzati intézkedések egyértelműek voltak, hogy igen, törekszünk arra, hogy a termelők a bioenergia-gyártásba minél nagyobb mértékben ne csak alapanyag-termelőként tudjanak bekapcsolódni. Erre nézve azt gondolom, nagyon sok kormányzati, törvényi intézkedés is született, amely ezt segíti. Úgy gondolom, azt azonban világosan látni kell, hogy igen, a világon az elmúlt években lejátszódott, kialakult energiaválság következtében a multitőke nagyon nagy mértékben ebbe az irányba fordult. Meg fog jelenni, és úgy gondolom, nem is szabad, hogy célunk legyen, hogy ne jelenjen meg. Ennek a szabályozott módját kell nekünk komolyan és hatékonyan végiggondolni, és azért szeretném jelezni, hogy Magyarországon azért nagybefektetések is történtek már, akár a Győri Szesz, akár Szabadegyháza vonatkozásában nézem. Úgy gondolom, ezek összeilleszthetők. Nekünk azt a kényes egyensúlyt kellene megtalálnunk, amivel össze tudjuk illeszteni.
Egyetlen utolsó mondat. Több szempontból elhangzott e vonatkozásban az állami garancia. Kis Zoltán is, elnök úr is utalt rá. Úgy gondolom, egyik véglet sem működőképes. Egyik oldalról azt gondolom, hogy egy piacgazdaságban persze, játékszabályok törvények kellenek, és alkotunk is, amelyek diktálják a játékszabályokat a szerződéskötésekre, a felszámolásokra, sok mindenre, de azt, hogy mondjuk, egy multicég mögötti beszállításhoz állami garanciával az állam belépjen, el nem tudom képzelni, mert akkor visszalépünk megint 16 évet, amelyet nagyon nem kellene megtenni. De azt sem gondolnám, hogy a másik fele bekövetkeznék. Egyszerűen, az uniós játékszabályok, a piacgazdaság szabályai ezt nem teszik, nem tehetik lehetővé. Igen, arra van módunk, hogy bizonyos pozitív diszkriminációt alkalmazzunk, mondjuk abban a vonatkozásban, hogy azt mondjuk, hogy akár az Új Magyarország fejlesztési terv, akár a nemzeti vidékfejlesztési terv vonatkozásában, ha a hazai tőke, a termelői tulajdon jelenik meg, bizonyos támogatásokat rendeljünk mellé. De, ha ezt meg akarjuk fordítani az nagyon nagy hiba lenne.
A legutolsó mondatom, és befejeztem: persze, igen, Magyarországon sok példa volt, úgy gondolom, érdemes ezeket mélyen, szakmailag elemezni. De azt gondolom, hogy nagyon-nagyon másról szólt a történet, mondjuk a '90-es évek végén volt bietanol-üzemek vonatkozásában. Ma már nagyon jól látszik, hogy ebben a méretben a világon sehol nem tud működni. Akkor tud működni, ha olyan nagyságrendet ér el, amely a piacon értelmezhető. Nagyon más volt a piaci környezet, mondjuk az energetikai szektorban, mert mindaddig elmozdulni, amíg a nagy benzinkutakkal rendelkező társaságok ezt nem vették komolyan és nem álltak át, addig ezek mind-mind zsákutcát jelentettek, még akkor is, amikor több ízben léptünk abban, hogy a jövedéki adóban mindenféle könnyítéssel próbáljuk elterjeszteni. Ezeken - hála Istennek - túlvagyunk. Azt kérném a bizottságtól, és azt hiszem, ez alapvető nemzetgazdasági, agrárgazdasági érdek, hogy ezt a projektet próbáljuk meg közösen, a lehető legjobban csinálni. Úgy gondolom, mint ahogyan a GMO, ez is megéri azt, hogy összefogjunk.
Ami pedig a GMO-s növényeket illeti, száz százalékig egyetértünk az elhangzottakkal. Mi nagyon világossá tettük, hogy szó nem lehet arról, hogy a bioeneria-termelés okán a GMO felnyíljék, hiszen nem az a probléma. Mert tényleg lehet GMO-s növényből bioetanolt csinálni, csak ennek nagyon széles a továbbgyűrűző hatása.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen az államtitkár úr reagálását. Köszönöm szépen a bizottság tagjainak a hozzászólásokat. Azt kérem, hogy a minisztérium a továbbiakban az érintett társminisztériumokkal együtt folytassa tovább azt a munkát, amely megkönnyíti az alternatív energia-előállítás feltételeinek a megteremtését. Kérem továbbá, hogy az érdekvédelmi szervezetekkel folytatandó tárgyalások során az ezen a területen felmerülő veszélyekre és pozitívumokra mindenképpen hívják fel a figyelmet, és a pályázatok kiírása során vegyék figyelembe ennek az országgyűlési határozatnak a céljait.
Ezek után javasolom a tisztelt bizottságnak, illetve érdeklődöm, hogy a bizottság általános vitára alkalmasnak tartja-e a jelentést. Amennyiben igen, kérem, szavazzunk! (Szavazás.) Köszönöm. Tartózkodás? (Szavazás.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy a mezőgazdasági bizottság a jelentést 12 igen szavazattal, 8 tartózkodás mellett alkalmasnak tartja általános vitára, amelyre majd később kerül sor, így most nem javasolom, hogy bizottsági előadót állítsunk. Majd abban az időszakban, amikor felmerül, megtesszük ezt.
Van még egy javaslatom. Fogadjuk el azt a határozati javaslatot, hogy a mezőgazdasági bizottság az alternatív és megújuló energiahordozók elterjesztésének hatékonyabbá tételéről szóló 63/2005. (VI. 28.) országgyűlési határozat teljesítéséről szóló jelentést az Országgyűlés számára ajánlja elfogadásra. Amennyiben ezzel egyetértünk, kérem, kézfeltartással szavazzunk! (Szavazás.) Köszönöm. Ellenkező vélemény? (Nincs jelzés.) Nincs. Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a mezőgazdasági bizottság a határozati javaslattal 12 igen szavazattal, 8 tartózkodás mellett egyetértett.
Ezek után megköszönöm az államtitkár úrnak e témában a megjelenését, nyilván a következőkben kötelezettsége lesz.
Átadom a szót az elnök úrnak az ülés további vezetésére.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr.
Rátérünk a megszavazott sorrendiség szerint a 2. napirendi pontra, a Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek: A fenntartható európai borágazat felé c. vélemény elkészítésére kértek fel bennünket.
Sokak előtt ismert, hogy június 22-én az Európai Unió mezőgazdasági biztosa benyújtotta az úgynevezett borreformmal kapcsolatos elképzeléseit. Azóta ez elég éles visszhangot váltott ki, különösen a bortermelő országok tekintetében. E területnek a minél szélesebb körű megismerése miatt kezdeményeztem akkor egy rendkívüli parlamenti bizottsági ülést, amelyre a bizottsági tagokon kívül számos, a szőlészetben, borászatban, termelésben, feldolgozásban, forgalmazásban és borászati melléktermékek feldolgozásában érdekelteket is meghívtuk. Talán soha annyi érdeklődő, és olyan összetett érdeklődői kör nem jelent még meg borászattal kapcsolatban, mint azon a nyári ülésen. (-80) - 81 fzs) Ekkor ismertette a kormány és a Hegyközségi Nemzeti Tanács is az állásfoglalását, majd különböző szervezetek is megtehették ezt. Akkor már látszott, hogy túl nagy véleménykülönbség az érintettek és a kormány akkor formálódó álláspontja között nincs.
A mezőgazdasági bizottságnak egy véleményalkotási kötelezettsége is van, amely a kormány jelenlegi álláspontjával kapcsolatos. Ezt az álláspontot sajnálatos módon nagyon későn kaptuk meg; én tegnap délután három óra felé szereztem tudomást róla, hogy most már olvasható. Nehezményezem, hogy egy ilyen fontos kérdésről az utolsó pillanatban kapunk írásbeli tájékoztatást.
Hozzáteszem, hogy az előterjesztést átolvasva ez döntő mértékben az eddig ismert információink alapján készült, tehát túl sok változás vagy nagy, súlyponti változás nincs benne az én véleményem szerint. Mégis, mivel egy nagyon nagy kört érintő határozati javaslatról vagy véleményalkotásról van szó, amelyben felelőssége van a mezőgazdasági bizottságnak, sokszor egy-egy mondat, egy-egy szófordulat is jelentős hatású egy ilyen leírt anyagnál. Úgy érzem, nem lehetett, nem volt elég időnk, hogy az itt leírtak összes fordulatát, esetleg az egyes mondatok mögötti szándékot kivesézzük, vagy az érintettekkel értékeljünk. Ezért egy picit csonkának érzem a mostani ülésünk döntés-előkészítését. Remélem, esetleg képviselőtársaim hasonlóképpen rövid idő alatt el tudták olvasni ezt az anyagot, mert akkor a napirendi ponthoz érkezett előadókhoz intézett kérdésekkel tisztázhatunk néhány problémát.
Ha jól látom, a vendégek között most is sokan jelen vannak azok, akik a szőlészet-borászatban érintettek, akár mint terméktanács, akár mint érdekképviseleti szervezet, akár mint termelő és akár mint borászati mellékterméket felhasználó hasznosító. Szeretném őket is köszönteni, és köszöntöm újólag államtitkár urat, valamint Harcz Zoltán urat, a napirendi pont előadóit.
Átadom nekik a szót.
DR. MÁHR ANDRÁS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a kiosztott anyag az utolsó betűjéig egyeztetett az érintett termékpálya-szereplőkkel, a Termékpálya Bizottságban fogadtuk el, mint egységes, közösen képviselendő magyar álláspontot. Természetesen ez a reform folyamatában változni fog, mert kompromisszumokat kell majd kötnünk, meg újabb és újabb kérdésekkel kell szembenéznünk. Én ezt csak azért szerettem volna rögzíteni, mert azt kérem, hogy ennek tükrében mérlegelje a tisztelt bizottság a kiosztott írásos anyagot.
Ami a történéseket illeti, idén június 22-én hozta a Bizottság nyilvánosságra a reformmal kapcsolatos álláspontját. Ezt követően a szakmával egy folyamatos, korrekt egyeztetési rendszert sikerült kialakítanunk, amelynek legfontosabb eleme az, hogy a Termékpálya Bizottságban megfelelő rendszerességgel tárgyaljuk a kialakult helyzetet és próbálunk konszenzust kialakítani. Egyelőre én a magam részéről úgy ítélem meg, hogy ez gyakorlatilag minden szereplő vonatkozásában korrektül zajlik.
A magyar álláspont kialakítása kapcsán az elnök úr által is említett augusztus 31-ei mezőgazdasági bizottsági ülés, illetve ezt megelőzően június 13-án az Országgyűlés európai ügyek bizottsága tárgyalta a kérdéskört. Úgy érzékelem, hogy ebből adódóan az ez irányú konszenzus is adott.
Ami a reform folyamatában történt, az a következő. Az Európai Bizottság a javaslatot munkacsoport szinten három alkalommal, a mezőgazdasági különbizottságban négy alkalommal, az agrárminiszteri tanácsülésen pedig három alkalommal tárgyalta. Igazából a bizottság azon túl, ami az induló, ha úgy tetszik, tárgyalási pozíciója és alternatív javaslata volt, mind a mai napig nem jutott. Ami történt, az annyi volt, hogy minden országot kérték, hogy a mezőgazdasági miniszterek tanácsülésén egyértelműen deklarálja a maga álláspontját. Ez meg is történt magyar részről, méghozzá a megállapodott magyar álláspontnak megfelelően, és ez a mezőgazdasági miniszterek tanácsülésének jegyzőkönyvében rögzítésre került.
Ami a további menetrendet illeti, többszöri halasztás után a mai ismereteink szerint - és ez természetesen változhat, mert nem mi határozzuk meg a dolgot - előreláthatólag 2006 decemberében fog az Európai Parlament hivatalos véleményt alkotni a dokumentumról. Megmondom őszintén, nem nagyon lepne meg, ha ez az időpont csúszna.
Az Európai Bizottság mindezek tükrében a reformra vonatkozó, most már jogszabályi szintű javaslatát áprilisra ígéri. Teljesen egyértelmű - és gondolom, ezzel semmi titkot nem árulok el -, hogy a francia választásokig a Bizottság nem kíván jogszabálytervezetet a vitában lerakni. A tervek szerint legkorábban 2007 őszén tudna sor kerülni a rendelet mezőgazdasági miniszteri bizottsági ülésén történő elfogadására, ami azt jelenti, hogy leghamarabb 2008 augusztusától lépne életbe a reform. Azoktól az időpontoktól, amelyeket ma a bizottság jelez, természetesen eltérés lehet, de hogy ez előbb nem lép életbe, abban én ma egészen bizonyos vagyok.
Ami a reformfolyamathoz kapcsolódik, jeleztem, hogy mind valamennyi érdekképviselettel, mind pedig az érdekeltekkel a Termékpálya Bizottságban próbáljuk folyamatosan, az aktuális változásokat nyomon követve kialakítani a magyar álláspontot. Legutoljára november 29-én volt ülésünk. Ott abban állapodtunk meg, hogy a reform jelenlegi szakaszában nem indokolt a korábban kialakított álláspontunkon változtatni, ugyanakkor legkésőbb januárra a legfrekventáltabb és legvitatottabb kérdések kapcsán megpróbálunk alternatív javaslatokat összehozni a szakmával közösen. Ennek okán - és ezt a HNT jelenlévő képviselője, ha kell, megerősíti - ezt az úgynevezett belső különbizottságot fel is kértük arra, hogy az induló vitaanyagot készítse el.
Ezzel együtt nagyon szépen kérem a bizottságot, hogy ma még kompromisszumokkal kapcsolatban ne kezdjünk el gondolkodni, mert a magyar pozíciót nagyban ronthatja bármi nemű eltérés attól a konzekvens állásponttól, amit sikerült összehoznunk. Részben az eddigi uniós és hazai tárgyalásaink, részben a különböző csatornákon kapott jelzések alapján úgy gondoljuk, hogy magyar szempontból néhány egyértelmű prioritás körvonalazódik, amiben még nincs végleges konszenzus. Ma még nem is szükséges, hogy legyen, de ezeket vizsgáljuk, és úgy gondolom, a szakma is úgy látja, hogy van néhány alapvető kérdés, amelyeket a végén rangsorba rakva kell majd végiggondolnunk. Ezen belül kiemelném a mustjavítással kapcsolatos problémát, különösen a cukorhasználat és annak játékszabályai vonatkozásában.
A következő nagyon nagy kérdés, ami egyértelműen magyar érdeket takar, az, hogy a kivágással szemben a szerkezetátalakítási programokat próbáljuk meg előtérbe helyezni. Hadd ne indokoljam, ennek nagyon-nagyon sok egyéb összefüggése van. Éppen azért, hogy a reform hatásait jól tudjuk közvetíteni a magyar szőlő- és borvertikum felé, nagyon fontos, hogy a nemzeti boríték vonatkozásában a lehető legnagyobb mozgásteret tudjuk elérni.
90
Uk(91-100)
Ehhez előttünk áll egy nagyon-nagy munka, folyik, folytatjuk. Nem vagyunk a végén, és ezért nem is szeretném most mélyebben elemezni, hiszen az mindig kockázatos. Az objektív kritériumok rendszerét nekünk nagyon alaposan, közösen végig kell gondolni ahhoz, hogy a nemzeti borítékunk a jövőben védhető legyen.
Azt gondolom, taktikai kérdés számunkra a krízislepárlás kérdésköre, de magyar szempontból kisebb a jelentősége, és azt gondolom, ez az a téma, amiben nekünk - annak függvényében, hogy a déli országokkal és mindenki mással mit tudunk összehozni - ez a legkisebb "rossz", ami történhet az ágazattal.
Végezetül, de nem utolsó sorban nagyon komoly kérdés a melléktermékek kivonásának a problémája. Azt gondolom, itt azt kell tudnunk megfogalmazni, hogy a reform után is egy mindenképpen működőképes rendszert kell tudnunk fenntartani. Nem szeretnék most belemenni a dolognak abba az irányába, ami az olasz vizsgálat és környéke, hiszen még ennek a folyamatában is benne vagyunk.
Elnök úr, nagyon röviden ennyivel szerettem volna kiegészíteni. Azt kérném tisztelettel a bizottságtól, hogyha lehetséges, akkor a szakmával közösen kialakult álláspontot támogassák, és ami talán még fontosabb kérdés, hogy nyilvánvalóan különböző lobbiereje van a kormányzatnak, a szakmának, a parlamentnek, egyes képviselőknek, de e mellett, ha lehetséges a közös lobbitevékenységünket a bizottság - és annak egyes tagjai is - segítse.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úrral konzultálva, és megragadva az alkalmat, hogy Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa részéről jelen van, közösen felkérnénk, hogyha úgy érzi, hogy akár megerősítené, akár a véleményét szeretné kifejteni, akkor lehetőséget biztosítanánk számára.
HORVÁTH CSABA (Hegyközségek Nemzeti Tanácsa): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Bizonyos mértékig teljesen meg tudom erősíteni a szakállamtitkár úr előterjesztését, hiszen maga az anyag széleskörű szakmai előkészítés keretében készült. Azt hiszem, tőlünk szokatlan fegyelmezettséggel tartottuk be azt a gentleman agreementet, amelynek a keretében ennek az anyagnak a kapcsán semmiféle kiszólás, elszólás és káros sajtótermék nem jelent meg, és ezt továbbra is szeretnénk fenntartani.
Azt hiszem, hogy a tartalmi elemekkel különösebb gond nem látszik. Legutóbb Budapest kapcsán egyetlen kicsiny fricskát kaptunk az Európai Bizottság megjelent képviselőjétől, aki azt nehezményezte, hogy Magyarország nem adta meg írásban a hivatalos álláspontját. Szerintem ezt a fricskát egy technikai megoldással nagyszerűen lehet orvosolni, mert nem lenne szerencsés, ha Magyarország bebetonozná egy jelenlegi állapot rögzítésébe, mert ez a kompromisszumkészségünket jelentősen csökkentené. Viszont semmi nem akadályozza meg a tárcát abban, hogy esetleg készítsen egy olyan javaslatot, amelyet a létező összes szakmai szervezet eljuttat Brüsszelbe a saját fejléces borítékján, és onnantól kezdve Brüsszel térdig járhat a hivatalos magyar álláspontban, és ennek is eleget tennénk.
Ami számomra egy kicsit, és az előző bizottsági üléshez képest némi változás, és ezen a fórumon ennek némiképp hangot adtam, hogy nem a megállapodás tartalma és szakmai része, és ennek képviselete okoz gondot, hanem úgy látom, hogy például a közigazgatás jelenleg folyó átszervezése kapcsán kezdenek rések keletkezni azon a szakigazgatási rendszeren, amelynek mondjuk, ennek az európai uniós borintervenciónak és bortámogatási rendszernek a végrehajtását kell megoldani. Ugye, jelen pillanatban is zajlik a különböző hivatalok átnevezése, és ennek kapcsán - jogsértő módon, a hegyközségi törvényt be nem tartva - kormány-előterjesztés, illetve parlamenti előterjesztés készül a bortörvény módosítására, amely nemcsak neveket nevez át, hanem konkrét pontokat töröl belőle, és ezzel elég kellemetlen zavart okoz.
Az is egy kicsit zavart okoz, hogy nem látszik, hogyan fognak alakulni ezek a végrehajtó hatóságok, amelyeknek nagyon komoly szerepe van a több mint 2,6 milliárd forintnyi európai uniós pénz felhasználásának a legitimmé tételében. Nagyon komoly ellenőrző szerepe van az OMMI-nak, és nem tudjuk, hogyan alakul a jövője. Nagyon komoly szerepe van az Országos Borminősítő Intézetnek, és még csak egy súgást sem kaptunk, hogy mi lesz ennek a szervezetnek a jövője, és egyetlen félmondat erejéig: a saját jövőnket sem tudjuk, mert a költségvetési törvényben rögzített forrás a hegyközségi működéshez kevés lesz. Nagyon komolyan van gondom abban a vonatkozásban, hogyha ezt nem sikerül orvosolni, akkor lehet, hogy már a jövő évi borpiaci évet lezáró jelentés elkészítése is gondot okozhat.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen Horváth Csaba főtitkár úr hozzászólását a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa részéről.
Kérdezem a bizottsági tagokat, hogy kérdésük, észrevételük van-e. (Jelzésre.) Kis Zoltán jelentkezett, megadom a szót.
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. A tavasszal tárgyaltuk mi ezt a - nem is tudom, milyen - tervezetet, amelyet az Európai Unió bölcs Tanácsa próbált megalapozni. Azt mondja: a Bizottság arra az álláspontra helyezkedik, hogy a bor-KPSZ mélyreható reformjára van szükség. Ez az egyedüli konkrétum, amit idáig tudunk, és ez a bölcs Bizottság is eljutott már ide. Ehhez képest kell szakmai álláspontot képviselni, úgy, hogy az megfelelően rugalmas is legyen. Érdekes módon, ez az előterjesztés arról, amellyel talán lényegesebben kellene, hogy foglalkozzon, hogy hogyan védi meg az európai uniós belső piacot, a WTO szabályainak megfelelő alkalmazásáról és maximális kezeléséről, nem sokat, magyarán semmit sem szól, ilyen elnagyolt akármiket mondogat.
Aztán elmondja, hogy milyen szép strukturális átalakulások mennek itt végbe, hogy a fogyasztásban, területben, a termelési potenciál szabályozásánál - amit már korábbról is tudunk -, nyilvánvalóan a termeléshez kötött, közvetlen kifizetések csökkenni fognak. Ezt már tudjuk 6 vagy 7 éve, itt megismétli, hogy... (Közbeszólás: Mi az eredeti borreformról beszélünk.) Nem a bornál, a KAP-nál, ott azt mondták, hogy már 2007-től bevezették volna, csak volt a német, a Benelux meg a francia tiltakozás, ezért most 2013-tól fog ez majd erőteljesebben jelentkezni, hogy akkor fog, az biztos. Mert ezeket a követlen kifizetéseket, hát látjátok, az intervenciót - az előbb szóltunk róla - már le fogják szedni. Az összes többit le fogják szedni, nem tudnak vele mit kezdeni, ezért kell nekünk abban az irányban - amit Ángyán testvéremmel időnként falra szoktunk hányni borsóként az országban - komolyabban foglalkozni. És itt a borkészítésnél is kezdi, hogy milyen kifizetésekre számíthatnak, és hogyan, amikor itt a reformokról beszél. Ismételgeti önmagát kétszer-háromszor, hogy milyen alapú reform, "A" vagy "B" változatban, most a második vagy az első pillér, a minőségvédelem, a földrajzi jelzések.
Kedves barátaim, amikor már olyan borokkal találkozunk - és mi védjük itt a magyar eredetet, és próbálkoztunk azzal, hogy hogyan lépjünk fel a borhamisítókkal szemben, több-kevesebb sikerrel, Sándor tudna regéket mondani erről, még mindig nem tettük meg azokat a lépéseket jogszabályi oldalról sem, amelyek ezt szűkítenék -, hogy most az Európai Unióban már származási eredetként elég az, ha bejön úgy, hogy az eredet az Európai Unió, nem még, hogy a borvidék meg lenne jelölve. A múltkor is mondtam nektek, hogy találkoztam máltai borokkal, amelyeknek az volt a címkéjén, hogy készült olasz szőlő felhasználásával. Ami igaz, mert Máltán körülbelül annyi szőlőültetvény van, mint a Sanyi családjának egyedül. Nem tudom, neki mennyi van, de amit ott láttunk, az nem volt túl sok. (Font Sándor: Kicsit több mint Máltán. - Derültség.) Viszont a feldolgozóüzemek ezzel jól járnak, és abban a "C" bortermelő övezetben vannak ők is, mint mi, ahol vitaként jelenik meg, hogy az alkoholtartalmat egy vagy két százalékkal emelheted-e, attól függően, hogy milyen termelési viszonyaid vannak. Az biztos, hogy ez óriási problémát fog jelenteni Szlovákiában - ismerve a hatalmas nagy borkultúrát, persze, van, a tokaji része természetesen ott van, de a többi nem egészen uniós -, valamint az, hogy minket összevessenek ebből a szempontból Spanyolországgal vagy Portugáliával. (-100) -101 fzs Ugyanez a lepárlást is érinti. A múltkor erről vitatkoztunk, össze is vesztünk valakivel.
ELNÖK: Nem, nem szoktunk.
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Ő veszett össze velem; megharagudott, hogy miért mondok én a lepárlásról olyanokat, amiket mondok, hogy nekünk a lepárlás tényleg egy kényszerintézkedés, és csak akkor szabad használni, ha igazoltan olyan eladatlan készlet van, amit másképpen nem tudunk hasznosítani. Arról is szóltunk, amit egyszer-kétszer megpróbáltunk - Máhr András is emlékszik rá -, hogy lepárlásra kijelöltünk bizonyos hektoliterszámokat, de nem jött össze annyi, mert szigorúbb volt az eredetvizsgálat, mint gondolták, és volt, aki útközben már megfordult, hogy inkább mégsem pároltatja le a borát, de előtte még nagyon kiabált, hogy milyen jó borokról van szó.
Én nem sok újat tudok ahhoz mondani, amit tavasszal tárgyaltunk, és gondolom, ti sem vagytok sokkal okosabbak, vagy ha igen, akkor majd mondjátok el. A magyar álláspontot, ahogy Horváth Csaba is előadta, szerintem változatlan formában kellene fenntartani, azzal a rugalmassággal, amire az államtitkár úr is utalt. Azokat az összeghatárokat meg, amiket a váltásnál mondogatnak, nem nagyon kéne reklámozni, mert ez sok ember fantáziáját elindítja. Itt van az anyagban, nem is mondom, aki akarja, az majd elolvassa, hogy mivel lehet esetleg próbálkozni.
Még egy mondat. Horváth Csaba utalt itt a közigazgatási átalakításra. Ezt már többször megbeszéltük ebben a bizottságban, az álláspontok nem álltak egymástól túl messze. Annak igazolására, amit előadott, nekem személyesen is vannak aggályaim és fenntartásaim e vonatkozásban.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel a bizottsági tagok részéről van-e? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, én szeretnék hozzászólni bizottsági tagként. Alelnök urat megkérem az elnöklés átvételére.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Megadom a szót.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Az európai uniós borreform, mint említettem, elég heves hozzászólásokat váltott ki az európai bortermelő országok körében. A magam részéről egy defenzív politikának tartom azt, amit most itt az EU a harmadik világbeli országok borainak megjelenésével kapcsolatosan válaszként próbál adni. Ugyanaz a véleményem, amit Kis Zoltán mondott, még csak azt nem tisztáztuk, hogy ezzel, ami most előterjesztésre került, vajon megoldódik-e az európai bortermelő országok és az azokban élő gazdálkodók sorsa, vagy pedig mondjuk ki azt, hogy korlátlanul jöhetnek be a harmadik világbeli országok borai. Sajnos azt látom, hogy efelé megy a tendencia. Az előterjesztő asszony dán nemzetiségű. Valóban, ők isszák a soknemzetiségű bort, mi meg, néhány nemzet megpróbáljuk ezt termelni, és mögötte van százezres nagyságrendben érdekelt, termelő. Az olaszoknál, a franciáknál, a spanyoloknál milliós nagyságrendű termelő van, tehát náluk nem jelenthet netán foglalkoztatási vagy szektorváltásbeli problémát egy drámai vagy egy rosszul sikerült borreform.
Tényleg azt nem tisztáztuk, hogy reform alatt mit értünk. Az-e a reform, hogy az uniós országokban - mint ahogy jelezte a biztos asszony - 1,2 milliárd eurót szánnak a borpiacra évente, melynek döntő mértéke a lepárláshoz kapcsolódik? De azt nem tette hozzá, hogy a lepárlást Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Portugália viszi el 95 százalékban. Erre az a válasza a beterjesztőnek, hogy ezek szerint túltermelés van az Európai Unióban szőlőből és borból, ezt ők nagy-nagy pénzből kénytelenek lepárolni, tehát akkor most indítsunk el egy 400 ezer hektáros kivágási támogatást az egész Európai Unió területén. Miért nem azt terjesztette elő, hogy uraim, az a négy ország, aki láthatólag komoly túltermelést okoz - és nevesíthető, mert látjuk, hogy kikhez mennek a lepárlási pénzek -, legyen szíves rendezni ezt a kérdést? Mert ott tudatos ültetvénytelepítés és termelés folyik, olyan szőlővel, amiről köztudott, hogy forgalomba sosem hozzák, és nem emberi fogyasztásra termelik azokat a borokat, hanem csak lepárolni szeretnék az alkoholt, abból az 1,2 euróból, amit az Unió évente kifizet. Most nagyon fájlalja, hogy neki ki kell fizetni, és erre alapozva indítja meg a reformot, hogy ennyi pénzt most már többet nem fizetünk ki a borászok számára. Csak ezt, mint említettem, ennek a négy országnak fizetik ki.
Az izgalmas kérdés természetesen az, hogy ennek a gondolatnak a fölvetése mekkora konfrontációt okoz a legnagyobb súlyú szőlészeti-borászati országok, tehát Franciaország, Spanyolország, Olaszország és Portugália tekintetében. Mert néha ezekkel az országokkal társaknak kellene lennünk, kompromisszumos helyzetet kellene létrehozni, néha pedig súlyos érdekkülönbözőségünk van velük, például a cukrozás vonatkozásában. Ez egy olyan kérdés, amivel le lehet radírozni a német, a cseh, a szlovák, az osztrák és a magyar borpiacot. Ha komolyan gondolják a cukor mindennemű tiltását, és nem fogják kompenzálni azzal, hogy netán mustsűrítménnyel lehessen a répacukrot helyettesíteni az édesítés pillanatában, ha ezt nem fogják kompenzálni a sűrítménygyártás tekintetében, akkor ennek a négy-öt országnak a termelését leradírozzák a piacról. Ez nagyon súlyos kérdés, tehát nem lehetünk óvatosak, amikor majd megadjuk a kormánynak a felhatalmazást a legravaszabb és legagresszívebb tárgyalásra a magyar érdekek védelmében, mert egy idő után már nem hátrálhatunk, hiszen az fog bekövetkezni, hogy elveszítjük a szőlőtermelési alapjainkat. Itt vannak azok a milliárdos üzemek, amelyek itt az utóbbi évek SAPARD, AVOP és mindenféle pályázatából felépültek, és nem lesz magyar szőlőalapanyaguk. Ez fog bekövetkezni rövid időn belül.
Miért vizionálom én ezt a szomorú képet? Azért, mert annak az előterjesztésnek, amit Mariann Fischer Boel biztos asszony előterjesztett, az egyik táblázatából, amelyik azzal foglalkozik, hogy mennyi az egyes országok termelési értéke szőlőből, és mellette megadja, hogy hány hektár termőterülete van annak az országnak, ezt a két adatot elosztva egymással egyértelműen kiderül, hogy egy hektáron mekkora termelési értékre számíthat a gazdálkodó. Most csak öt ország adatát ismertetném. Magyarországon egy hektáron 2000 euró a termelési érték szőlőből - durván 500-580 ezer forint -, Németországban 10 ezer euró, Franciaországban 8000 euró, Olaszországban 5000 euró. Ehhez jön egy 400 hektáros kivágási elképzelés degresszív módon, tehát az első években várhatóan 2-2,5 millió forint lesz egy hektár kivágási támogatása. Mi történik, amikor ez az összeg megjelenik, azaz 8-10 ezer eurót fognak ajánlani egy hektár kivágásáért? Azok az országok, ahol kicsi az egy hektárról levehető termelési érték, tehát például Magyarország, nekiesnek, és kivágják a szőlőt. Nem fog nekiesni a német, a francia meg az olasz, mert azt mondja: ne röhögtessetek már, hát egy év alatt leszedek róla annyi értéket, mint amennyit ti akartok most érte adni.
Szegény Románia és Bulgária még nem is sejti, hogy mi vár rá, mert ott csak 1000 euró környékén van az egy hektárról levehető érték. Tehát sajnálatos módon azokat a gazdákat még inkább inspirálni fogja ez a kivágási támogatás. Magyarul az újonnan csatlakozó országok területéről fogják kivágni döntő mértékben ezt a szőlőfelületet, és azok, akik a túltermelést igazából okozták, most el fogják tudni helyezni a boraikat azokon a területeken, ahol megszüntették a szőlőtermelést. Egy 22 milliós meg egy 8-9 milliós ország érkezik még fogyasztónak - Bulgáriáról és Romániáról beszélek -, és ehhez fog Magyarország csatlakozni sajnálatos módon, ha nem leszünk észen ennél a nagyon agresszív beterjesztésnél, ami itt előttünk van. Pontosabban az előttünk lévő beterjesztés a magyar kormány álláspontja, hogy ne veszítsük szavunkat, de az alapja a magyar kormány álláspontjának nyilvánvalóan az európai borreformról szól.
Miért nem merjük megfogalmazni azt az igényünket egész európai uniós, általános szinten, hogy ide csak az exportálhat bort, aki az Európai Unióban elfogadott borászati technológiák betartásával állítja elő a szőlőt és a bort? Miért nem tesszük ezt meg? Miért engedjük meg a nanoszűrés alkalmazását az amerikai és dél-amerikai boroknál, ami azt jelenti, hogy egy fajta vörösborból bármilyen bort elő tudnak állítani, ha kell, ötéves barik ízt azonnal egy technológiai eljárással elő tudnak állítani. Nálunk természetesen tiltja ezt a bortörvény, és egész Európában tiltja. Ilyen borokkal árasztják el most Európát, teljesen idegen, nálunk tiltott technológiák alkalmazásával nagyon olcsón állítanak elő borokat, ezeket nyomják be az európai piacra, mi meg védekezésképpen most kivágjuk a saját szőlőterületeinket. Én összegészében ezt az eljárást tartom helytelennek. A biztos asszony felvetette, hogy valamit tegyünk, mert ez a jelenség itt van, hogy jönnek a harmadik világbeli borok, de azt, hogy önmagunkat csonkítsuk, önmagában nem tudom elfogadni, és ezen belül, hogy önmagunkat csonkítjuk, a csonkítás legnagyobb területe várhatóan az utólag csatlakozott tíz országnál, és a most csatlakozó két országnál fog bekövetkezni.
110
Uk(111-120)
Ezek nagyon súlyos, belső konfliktusokat is okozó felvetések, ezzel teljesen tisztában vagyok, és értettem szakállamtitkár úr felvetését, hogy addig ne keressünk konfliktust az uniós országokon belül, amíg nem muszáj, de azt merem mondani, hogy egy bizonyos idő után nem hátrálhatunk. Abban pedig szerintem, egységesnek kellene lenni, hogy én nem értek egyet azzal, hogy a harmadik országból érkezett borokat korlátozás nélkül lehessen házasítani. Örülök annak, hogy a kormányzatnak is ez az álláspontja, hogy ésszel legyünk az ilyen előterjesztéssel, hát ezzel adunk utat a harmadik világbeli országoknak, árasztjuk el a saját piacainkat. De ugyanúgy nem értek egyet azzal, hogy nálunk tiltott technológiák alkalmazásával készült szőlők és borok bekerüljenek az európai uniós piacra. Ezt legyünk szívesek, és tisztázzuk!
Értem én a WTO-t, és azon belül azt, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a dél-amerikai országok nyomására mindig a WTO-n keresztül bombázzák az Uniót. Így történt a géntechnológiai növények esetében is, hogy a WTO-t találták meg, hogy azon keresztül érvényesítsék az érdekeiket, és szakítsák fel az Unió addig egységes álláspontját - hogy a géntechnológiai növényeket az Unió 2003-ig nem akarta beengedni, akkor kénytelen volt a WTO döntése értelmében, hasonló technológiát látok most a bor területén is. A helyzet nagyon egyszerű: a világ bortermelői el szeretnék adni a bort, de nem sok helyen tudják. Három nagy, pénzzel rendelkező felvevőpiacon tudja: az USA-ban, az Európai Unióban és a Távol-Keleten, de van egy kis probléma: a Távol-Kelet vallási okok miatt korlátos borfogyasztási terület. Ilyen egyszerű a kérdés.
Tehát akkor célozzuk meg az Európai Uniót, amely a borfogyasztásra netán a legnagyobb pénzekkel rendelkezik, és betörik itt az ajtót, nekünk meg a fejünket. Ezzel nem értek egyet, ezért amellett, hogy mint említettem, nagyon okos, ravasz, de agresszív diplomáciai felhatalmazást szeretnék most adni - a magam részéről, és ha ezzel a bizottság egyetért, akkor így bocsássuk el ezt az előterjesztést. Mert igen, a diplomácia egy erőgyűjtés, érdekek csoportosítása, és minden, ami ilyenkor megjelenik, de van egy határ, amelyen nem lehet továbbmenni, mert ott csak mi lehetünk a vesztesek, és nem lenne szerencsés, ha azt a pozíciót a magyar agrárdiplomácia bevállalná.
Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen az elnök úr hozzászólását, visszaadom az ülés vezetését.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés, észrevétel? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, visszaadom a szót az előterjesztőknek, ha akarnak reflektálni az eddig elhangzottakra.
DR. MÁHR ANDRÁS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. Úgy ítélem meg, hogy ez az a kérdés, amelyben alapvetően nem érzékeltem érdemi különbsége. Van egy-két pont, amelyet úgy gondolom, érdemes lenne közösen végiggondolnunk, tényleg a siker esélye és reménye érdekében.
Igen, mi is úgy látjuk, hogy önmagában az uniós reform végeredményben két irányról szól. az egyik, ami általában az uniós agrárpolitika változása, és aminek a szegmenseit látjuk a KAP-reforrmal, az előző piaci reformokkal, most, hogy szóba került már, a gabonapiaci reform, a kukorica vonatkozásában, és nyíltan ott van az asztalon a 2009-es felülvizsgálat. Ezek egyértelmű irányok, és jelek, ráadásul azt azért nagyon egyértelműen - és úgy gondolom, közösen - látnunk kell, és ahhoz, hogy jó stratégiával tudjunk kiállni, azt hiszem, azt érdemes elemeznünk és végiggondolnunk, hogy az Európai Unió azzal, hogy 25-re, illetve 27-re bővült, hadd mondjam ezt most már múlt időben, bár tudom, hogy ez január 1-jével válik majd jogilag perfektuálttá, ez egy nagyon más Európai Unió, mint ahova mi annak idején beléptünk. Azt gondolom, ez egy teljesen természetes folyamat, és ezen belül úgy látom, hogy az érdekek is kezdenek bizonyos fokig más módon differenciálódni. Itt a WTO-tárgyalásokra szeretnék utalni, ahol azért - úgy gondolom - világosan tudnunk, érzékelnünk kell azt, hogy az unión belül van egy elég komoly olyan gazdasági érdekcsoport, és azt gondolom, az ő szempontjukból még meg is értem, hogy miért, amelynek sokkal fontosabb kérdés ma már a namatált, a nem mezőgazdasági vámok - hadd ne mondjam azt a rendes, hosszú angol nevét -, illetve a tőkeáramlás, a services kérdésköre sokkal komolyabban nyom a latban, mint mondjuk, az agrárügyek. Azt gondolom, ezek nagyon jól tetten érhetők, és ezzel nekünk részben meg kell próbálnunk együtt élni, részben pedig meg kell találnunk azokat a pontokat, ahol ezeket kezelni tudjuk.
A dolog másik ága az, hogy a borreform kapcsán úgy gondolom, az alapvető irányok - és ezért próbáltam elmondani ezt a prioritási sorrendet és a legfontosabb kérdéseinket - abszolút szinkronban voltak azokkal a felvetésekkel, amelyek itt, a bizottságban elhangzottak, beleértve a kivágást is. Igen, ha mi elindulnánk abba az irányba, hogy a kivágást, mint jó eszközt kezelnénk, könnyen eljuthatunk oda, ahova az elnök úr mondta, hogy igen, Magyarország jó pár területén csábítóbb lenne a kivágás, mint maga a szőlő-, illetve bortermelés megmaradása. Az meg még inkább igaz, hogy ennél még nagyobb érdeke fog fűződni Bulgáriának és Romániának - különösen Bulgáriának - ehhez, ahol tudjuk, hogy elég jelentős szőlőterület van. De nagyon-nagyon nem szeretnénk, hogy ez legyen, ezért próbáltam elmondani azokat a prioritásokat.
Egyetlen dologban viszont az elnök úrral, nem is vitám van, inkább szeretném felhívni a figyelmét, ez a borászati technológiák kérdésköre. Én fordított megközelítést javasolnék, és úgy gondolom, ezzel a megközelítéssel a szakma is egyetért. Azt nem mondhatjuk, hogy az Európai Unión belül csak adott borászati technológia mentén előállított termék hozható forgalomba, ezzel tényleg olyanokat írnánk felül, amivel támadhatókká válnánk. Ezért próbáltuk megfogalmazni a dolog fordítottját, és kérem, hogyha lehet, akkor ebben az irányban mozogjunk, hogy a közösségi borászati szabályokban engedjenek el minden olyan eljárást, amelyről az OIV az ajánlásában rendelkezik. Tudniillik, azt gondoljuk - és azt hisszük, közösen a szakmával - erről, hogy ez két dolgot tud hozni. Egyrészt adott esetben bizonyos - hogy úgy mondjam - nem történelmi borok esetén a versenyhelyzetünket tudná javítani a borászaton belül, ugyanakkor pedig automatikusan erősíteni tudnánk a történelminek... Csaba, hogy kell ezt mondani? (Horváth Csaba: Védett eredetű.) Köszönöm szépen, védett eredetűnek - elnézést kérek - tehát a védett eredetű borok védelmét, és annak borászati eljárását.
Kérem, hogy - ha lehet - ezt gondolja végig a bizottság, és ezt tulajdonképpen be is tudjuk ágyazni a bizottsági javaslatba, tehát ennek a védhetőségét is érezzük.
A dolognak természetesen a harmadik ága nem a taktika, hanem a stratégia. Itt azért elég kényes egyensúly határán kell lavíroznunk. Nem volt véletlen, hogy a négy ország Magyarországot kereste meg elsőnek, hogy csatlakozzunk az általuk a borpiaci javaslat okán kialakult állásponthoz, és nagyon nem véletlen volt az, hogy mi nem csatlakoztunk hozzá. Hiszen abban a pillanatban bejött volna a lepárlással kapcsolatos történet, és az ebből származó aggály, amelyben mi - úgy gondolom - nagyon-nagyon nem vagyunk érdekeltek.
A dolog másik fele az, hogy a mai szituációban viszont még nagyon sok olyan közös kérdés van, amely mellet nekünk nem baj, ha ebben az irányban mozog Franciaország, Olaszország, és a többi, tehát az elnök úr által is elmondott országok, hiszen ahhoz, hogy sikert tudjunk elérni, az ennek a feltétele.
(-120)
121 fzs
A harmadikat mi eddig szándékoltan kerültünk el, és ennek provokációja most már milliószor jelent meg a legkülönbözőbb szinteken, egészen odáig, hogy Muldel úr, amikor az ősszel itt tartózkodott Magyarországon, harmincszor tette föl a kérdést irányomba és a miniszter úr irányába - neki kevesebbszer, mert kevesebb ideig volt vele együtt -, hogy mondja meg Magyarország, hogy az A vagy a B variáció pártján áll. Mi mindig azt válaszoltuk, hogy megvan a magyar álláspont. Tehát a Bizottság szeretné a történetet leegyszerűsíteni, azt mondani, hogy a bortermelő országok közül X darab az egyes variációt, X darab a kettes variációt támogatja, a többség okán nézzük meg, hogy melyik variáción megyünk tovább, és abban keressünk kompromisszumot. Nagyon-nagyon nem szeretnénk ebbe beleszaladni.
Az természetes, hogy a vége az lesz, hogy van néhány alapvető kérdés, amiben nyilvánvalóan nem szabad engednünk. Ezeket próbáltam felsorolni jól-rosszul, és nyilván ez a prioritási sorrend is majd változhat annak függvényében, hogy majd hogyan alakulnak a tárgyalások.
Még egyszer nagyon köszönöm a bizottság egyetértését, és nagyon szépen kérem a bizottságot és minden egyes tagját, hogy ebben a tényleg magyar érdekben amennyire tudunk, lobbizzunk közösen meg külön-külön is, de ennek mentén. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth Csaba főtitkár úrnak csak a következőt szeretném megjegyezni. Sokan megkaptuk azt az egységes elképzelést, amely különféle szinteken javasolja a HNT támogatását. Költségvetési helyzetünket illetően a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a középső variációt, tehát a 300 millió forintos stabilizációs összeget javasolja támogatni. Erre tettünk is indítványt. Remélem, hogy ez kormányoldalról is rendeződik, mert már két éve húzódik ez a kérdés, és nem tisztázódott. Most végre pontot tehetnénk arra, hogy az állami feladatokat átvállaló köztestületet azért az államnak illik a tőle átadott feladatok ellátására megfinanszírozni.
Szakállamtitkár úr gondolatára csak annyit, hogy amíg az Unióban egy komoly bortörvény szabályozza általában a borászati tevékenységeket, amelyhez harmonizál, sőt sok tekintetben szigorúbb a magyar bortörvény, addig az Unión kívül levők minimum az uniós irányelveket tartsák be. Államtitkár úr úgy jelezte, hogy megfordítaná: amit megengednek máshol, azt engedjük meg mi is. (Dr. Máhr András: Bizonyos körben.) Igen, pont egy ilyen bizonyos szituációra szeretném fölhívni a figyelmet. Én azt nem tudom elfogadni - és olyanok nevében nyilatkozom, akikkel ebben egyetértünk, borászok és szakemberek -, hogy ha az USA 10-15 százalék vizet hivatalosan hozzátehet a borfajtáihoz egy bizonyos területen, Kalifornia területén, akkor mi süllyedjünk le oda, hogy azt mondjuk: ha azt nem tudjuk megakadályozni, hogy az USA ezt megtegye, akkor mi is tehessünk hozzá. Ezzel leszünk egyenlők. Én ezt a logikát nem tudom elfogadni, egyszerűen nehezményezem, hogy hogyan lehetett elérni azt, hogy az USA-ból a vizezett bort nekünk hivatalosan fogadni kell borként. Hogyan juthattunk idáig? A vitát nem megnyitva ezen csak a minőségi szintet megtartva szerettem volna ezt a példát felhozni.
Kérdezem, hogy további kérdés, észrevétel van-e? (Nincs.) Akkor elérkeztünk a szavazáshoz, amit úgy vezetek föl, hogy speciális helyzetben van a bizottság. A napirendi pontoknál is látható volt, hogy vélemény-előkészítést javasoltunk, hiszen pontos megjelölés nincs, hogy mi is a bizottság feladata, erre nem találtunk szakmai magyarázatot. Én ezért azt szeretném javasolni a felvezetésben, és a kérdést úgy teszem fel szavazásra, hogy értsünk egyet abban, hogy most itt a bizottsághoz eljuttatott állásponttervezet alapján folytassa le a kormány a tárgyalásokat. Aki egyetért a hozzánk eljuttatott tervezet alapján azzal, hogy a kormány ennek mentén folytassa le a tárgyalásokat, azt majd fejezze ezt ki. Rögtön szeretném jelezni, hogy ezzel az egyetértéssel a mezőgazdasági bizottság felelősséget nem tud átvállalni, ezért nem is merek semmilyen határozati javaslatra és egyébre szert tenni, hiszen kormányzati, szakmai és érdekképviseleti feladat lesz a további ügyes tárgyalás, de mindenkor a magyar borászat és végeredményben a magyar fogyasztók érdekében kell ezt megtenni. Tehát ezzel azt szeretném jelezni, hogy felelősséget nem tudunk vállalni a mezőgazdasági bizottság részéről a további történésekért. Ezért javasoltam ezt a ritka formulát, és fel is teszem a kérdést, hogy ki az, aki egyetért azzal, hogy a bizottsághoz eljuttatott állásponttervezet alapján a kormány folytassa le a soron következő tárgyalásokat. Aki igen, az kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Egyhangú felhatalmazást adott a bizottság a kormánynak.
Köszönjük szépen a kormány képviseletének részvételét. Ezt a napirendi pontot akkor lezárhatjuk, államtitkár úr?
DR. MÁHR ANDRÁS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Igen, és köszönöm szépen a bizalmat a minisztérium nevében.
ELNÖK: Ezzel a 2. napirendi pontot lezárjuk.
A 3. napirendi pontra térünk át, az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz érkezett, a bizottságot érintő módosító javaslatok megvitatására. A titkárság jelezte, hogy egyelőre a benyújtott módosító indítványok körében nincs olyan, ami a bizottságunkat érintené.
Ugyanakkor az alelnök úrnak jeleztem, és itt a Pénzügyminisztérium illetékesével folytattam konzultációt egy olyan témakörről, ami tavaly megnyitásra került a jövedéki termékek tekintetében és a számlázatlan termékek visszaszorítása érdekében. Örülök annak, hogy Kis Zoltán az előző kérdéskör kapcsán is megemlítette a számlázatlan termékek visszaszorítását, és örülök annak is, hogy Magda Sándor, az MSZP munkacsoportjának egyik tagja mintegy egy hónappal ezelőtt külön foglalkozott azzal, hogy hogyan kellene általánosan a számlázatlan termékeket visszaszorítani Magyarországon, hiszen ez óriási kárt okoz a költségvetésnek és a szabályokat betartó termelőknek és forgalmazóknak.
Egy percben szeretném visszaidézni, hogy az elmúlt évben, amikor a jövedéki törvény megnyitása újra sorra került, még pénzügyi bizottsági tagként - a pénzügyi bizottság volt az első helyen kijelölt bizottsága ennek a területnek - egyetértettünk abban a szakmai felvetésben, hogy az úgynevezett termékkísérő okmányok rendszerében komoly visszaélési lehetőség van. Ez azt jelenti, hogy a termékkísérő okmánnyal kell megindítani minden jövedéki termék kísérését az adóraktárból való kiindulása pillanatában. Ezt döntően úgy végezték, hogy nem dátumozták le a termékkísérő okmányt, csak átadták a fuvarozó személynek, aki vitte a jövedéki terméket, és amikor netán ellenőrzést kapott, akkor gyorsan beírták a dátumot. Ezzel a kísérő okmánnyal éppen ezért naponta vagy többnaponta annyiszor vittek el terméket, amennyiszer akartak, ennek következtében ez mind számlázatlan termék lett, mert bizonyítéka, nyoma nem volt annak, hogy ezek egyáltalán forgalomba kerültek volna. Ekkor négypárti javaslatra az a határozat született, és ez bekerült a jövedéki törvénybe, hogy a termékkísérő okmány ötödik példányát, az egyszerűsített kísérő okmány másolati példányát a kiállítással egyidejűleg meg kell küldeni a vámhatóságnak. Magyarul az adóraktáros kiállítja, küldi a vámhatóságnak, hogy ezzel a sorszámmal elment a termék, mehet a termék, azaz ezt az okmányt többé nem lehetett fölhasználni még egy termék kísérésére, tehát a számlázatlan forgalom visszaszorítása ilyen értelemben, úgy véltük akkor, hogy megvalósíthat. Ezt négypárti indítványra elfogadtuk, és bekerült az egységes javaslatba.
Azonban a zárószavazás pillanatában a kormány sajnálatos módon a kormányzati többség észrevétele nélkül - akkor Németh Imre és Karakas János volt a témakör felelőse; Karakas Jánost itt láttam az előbb; utólag vették ők is észre; én mint ellenzéki, kiabáltam, de nem sokat ért akkor, hiszen az egységes adótörvény-javaslatról vitatkoztunk, annak is a zárószavazáshoz benyújtott módosító indítványairól - beterjesztett ehhez a kísérő okmányról szóló részhez egy nagyon egyszerű kis megjegyzést. Azt mondta, hogy: kizárólag a 35. § (1) bekezdés f) pontja alá tartozó adóraktárosok, engedéllyel rendelkezők esetében kell ezt a kísérő okmányt elküldeni. Ennyi volt a kormány hozzátétele. Hozzáteszem, felhatalmazás nélkül tette, mert zárószavazáson ezt nem lehetett volna benyújtani, de benyújtotta. A parlament megszavazta. Mi lett ennek a következménye?
130
Uk(131-140)
Az lett a következménye, hogy gyakorlatilag a kis sörfőzdéket, ez most talán nem is akkora baj, de ezzel az összes magyarországi borászatot is mentesítette a kísérőokmány elküldése alól. A helyzet továbbra is ugyanaz. A magyar borforgalmazásnak közel 50 százaléka ezek alapján számla nélkül folyik jelenleg is. Ezt a zárszámadásban mindenki nézze meg, kérem, az éves borforgalomnak a jövedéki adóval felszorzott mennyiségnek a fele szokott befolyni a költségvetéshez. Azaz, annyit lát a hatóság, az összes többi számla nélkül megy. Hozzáteszem, hogy a törvény beindult és működik az összes többi jövedékiadó-raktárosra, és jelenleg érezteti is a hatását. Azaz, az alkoholtermékek forgalmazói jelenleg már csak így tudják az adóraktárból kiindítani a terméket. Magyarul: egy területet ezzel lezártunk, de egy másik területet nem sikerült lezárni.
Arra tettem javaslatot, hogy a bizottság most, itt nyissa meg újra ezt a szakaszt a jövedéki törvények tekintetében. Nem állítom, hogy minden tekintetben szakszerű lehet most a bizottsági módosító indítvány, de ugyanúgy, ahogyan a múltkori alkalommal jeleztem, ha ebben netán szakszerűség tekintetében nem tudunk dűlőre jutni a kormányzattal és az érintettekkel, akkor ez úgyis kiszavazásra fog kerülni. Ha egységre tudnánk jutni e tekintetben, akkor javasolom egy bizottsági módosító indítvány benyújtását. A bizottsági módosító indítvány pedig az, amit négypárti javaslattal tavaly már beszavaztunk az egységes javaslatba, ami már egyszer benne volt, de onnan a kormány kiszavaztatta egy újabb ponttal. Nekem ez a javaslatom.
Nincs további indítványi javaslatom, ha ebben egyet tudunk érteni, akkor előkészítjük ezt a módosító indítványt, ha nem, akkor tudomásul veszem, marad minden úgy, ahogyan eddig volt. E módosító indítványról nyitnám meg a vitát a pénzügyi tárgyú törvényekkel kapcsolatban.
Kis Zoltán képviselő urat illeti a szó.
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Elnök úr, teljesen egyetértek a felvezetésével. Egyetlen baj van, hogy ez nem fog szavazásra kerülni, mert az alkotmányügyi bizottság házszabályellenesnek fogja minősíteni, mert az adott törvény adott szakasza nincs megnyitva.
Ettől függetlenül a jelzéssel minden további nélkül egyetértek, mert amit én egy évvel ezelőtt mondtam, azt mondom most is. Csak, mint jogász jegyzem meg, hogy a Házszabály szerint ez nem fog szavazásra kerülni, én meg az alkotmányügyi bizottságban is ültem az előző ciklusban, és az ilyeneket ab start vettük ki, tehát nem is szavazott róla az alkotmányügyi bizottság, megállapítván, hogy ez nem egy megnyitott szakaszhoz történt benyújtás. De megtehetjük, csak mondom, ez lesz.
ELNÖK: Igen. Alelnök úr!
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ha nincs megnyitva ez a paragrafus, akkor nyilván nem tudunk mit kezdeni az egyébként általam jónak tartott javaslattal.
Tudomásom szerint a következő év elején Magda Sándor önálló képviselői indítványt kíván benyújtani a számla nélküli forgalmazással kapcsolatban. Az a javaslatom, hogy akkor álljunk majd rendesen e javaslat mellé, és akkor le tudjuk zárni azoknak az ilyen irányú lehetőségeit, akik számla nélkül kívánnak forgalmazni.
Köszönöm.
ELNÖK: Igen. Vagyunk itt néhányan - a régebbi képviselőkre gondolok -, akik már láttak karón varjút. (Herbály Imre: Én is láttam már.) Ezt csak azért szeretném megjegyezni, mert nyilvánvaló, hogyha valamire volt szándék, azt mindenki beszavazta. Olyan nyílt házszabályellenes indítványok sorozata került már parlament elé, amely a Házszabállyal abban az írott formájában valóban ellentétes volt, de, mivel a szándékban minden érintett egyetértett, azt mondták, hogy eltekintenek - mert eltekinthetnek - ettől, és azt mondták, hogy a törvény koherenciájához illeszkedik az indítvány, tehát befogadják. Ilyen egyszerű volt a válasz.
Hozzáteszem - Kis Zoltánnak -, hogy a 35. f) pont, amely egyébként a mostani indítvány egyik lába lenne, meg van nyitva, a 40. pont nincs, de a 35. pont jelenleg is meg van nyitva. Ezt hozzáteszem. Tehát ürügyet, okot tudnék találni, hogy miért kerüljön ez be.
Értem azt is, amit Herbály Imre alelnök úr mondott, csak jó, ha ezekre a problémákra - adótörvényes meg bizonylatolási - mindig év elején felkészítjük a gazdákat vagy az érintetteket, hogy augusztusban vagy júliusban ez meg fog történni. A szándékot mindenesetre megjegyeztük, mind Kis Zoltán, mind Herbály Imre úr részéről, bármi is lesz ennek az indítványtevésnek a szavazási végeredménye.
Úgy látom, nincs további hozzászóló. Ki ért egyet azzal, hogy nyissuk meg ezt a szakaszt egy bizottsági módosító indítvánnyal az előbb elmondottak alapján? Aki igen, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Kilenc igen. Ki nem ért egyet ezzel? (Nincs jelzés.) Ki tartózkodott? (Szavazás.) Tizenegy, a bizottság nem nyújtja be ezt az indítványt.
Kérdezem, de a jegyzőkönyvi megerősítés miatt mondom, szeretném felkérni az alelnök urat, aki szintén tagja az MSZP mezőgazdasági munkacsoportjának, hogy ha kollegája, Magda Sándor, aki a munkacsoport tagja, e témában előkészítést tesz, akkor e témában legyen szíves a bizottság e napi jegyzőkönyvi anyagát is figyelembe venni az indítvány tevésénél. Természetesen bármikor állunk rendelkezésére további szakmai információkkal. (Herbály Imre közbeszólása.) Ha olyan, amiben tudunk együttgondolkodni, akkor feltétlenül.
A napirendi ponthoz kapcsolódóan van-e olyan indítvány, amelyről a bizottságnak szavaznia kell? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor lezárom ezt a napirendi pontot.
Rátérünk a 4. napirendi pontra, az illetékekről szóló törvénytervezethez érkezett módosító indítványok megtárgyalására. Köszöntöm a kormány képviseletében Latkóczy Olgát és Pásztor Tamást. Ha jól látjuk, négy módosító indítvánnyal kell foglalkoznia a bizottságunknak.
Az 1. módosító indítvány beterjesztője Czerván György. A kormány álláspontját kérdezem.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszöntöm az elnök urat és a tisztelt bizottságot. A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Indokolást kérnék szépen.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A törvény jelenleg is 5 000 forintot tartalmaz. A kormány által benyújtott javaslat éppen 5 000 forintról 6 000 forintra akarta emelni, ha ez nem történik meg, elég komoly bevételkiesés történne, körülbelüli kalkulációink szerint 800 millió forint.
ELNÖK: Csak szeretném megjegyezni, hogy ez azért áll elő, mert az illetéktörvénnyel párhuzamosan a költségvetés is tárgyalás alatt van, a költségvetési törvényben 25 milliárd forint támogatáscsökkenést irányoztak elő az FVM-hez tartozó háttérintézmények részére, miközben 25 milliárd forint sajáterős bevételnövekményt kényszerít rájuk a költségvetés. Ez mintegy 50 milliárd forintos újólagos erőbevonást, külső forrásbevonást jelent a háttérintézményektől, így tehát az illetékhivataloktól - és gondolom, majd a földhivataloktól és minden egyébtől. Magyarul, ezt a nagyon nagy elvonást az intézmények gyakorlatilag a szolgáltatási díjaik növekedésével próbálják majd helyrebillenteni.
Tehát az indítvány arra tett javaslatot, hogy ne tegyék ezt a hivatalok, a kormány ezzel nem ért egyet. Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, szavazunk erről. Ki ért egyet az 1. sorszámú módosító indítvánnyal? Aki igen, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ez kisebbség, de egyharmadot kapott.
A 2. sorszámú indítvány Rubovszky György képviselőtársunké. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Indokolást kérnénk szépen ehhez.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Az indokolásom hasonló, mint korábban. A jelenleg hatályos törvény szerint 12 ezer forint a maximum, illetve úgy szól, hogy a jelzálogjog-bejegyzés értékének 5 százaléka, de legfeljebb 12 ezer forint lehet. Ha kivesszük ezt a javaslatot - hasonlóan az előző módosító indítványhoz -, a hatályos helyzet áll fenn. Most nem tudok konkrét összeget mondani, de a helyzet hasonló lesz. Tehát, ha kivesszük a módosítót és a jelenlegi 5 százalékos érték benne marad, az olyan összegű elvonást jelentene a jövő évre vonatkozóan, amely sértené, illetve veszélyeztetné a földhivatalok működését. Tehát az indokom hasonló, mint az előzőnél.
Köszönöm szépen.
(-140)
141 fzs
ELNÖK: Tehát akkor jól értjük, hogy a jelenleg minimum-maximum határok között változó értékű jelzálogjog-bejegyzés után fizetendő díj mértékét maximalizálja az előterjesztő. (Közbeszólások: Egységesíti.) 12 ezer forintban maximalizálja. Eddig is 12 ezer forint volt a felső határ, de ez úgy szól, hogy 5 százaléktól maximum 12 ezer forintig, tehát maximalizálja. Ez egyben azt jelenti, hogy bármilyen irányú jelzálogi bejegyzés 1-12 ezer forint. Csak szeretném megjegyezni, hogy az állampolgárok rengeteg alkalommal fordulnak ilyen kérelemmel a földhivatalhoz - az összes lízing-, hitelszerződés és bármi -, ráadásul a földhivatalnak, nem leminősítve a munkáját, annyi a teendője, hogy odaírja egy apró széljegyzetbe a terhelést. Tehát ennyi a munka, ezt végzi 12 ezer forintért innentől kezdve, ha jól értem. Én ezzel súlyosan nem értek egyet. Megértem Rubovszky György indítványát, hogy ezzel ő sem ért egyet.
További kérdés, észrevétel van-e? Kis Zoltán!
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Az alsó határ 5 százalék. Ez mennyi jelzálogértékhez rendelhető hozzá? Ez egy matematikai feladat. Mennyi ez?
ELNÖK: Nem én vagyok a kormány képviselője, szeretném jelezni. Bár rám néz most Kis Zoltán úr, de nem én vagyok a kormány képviselője.
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Ha mondjuk egy 1 millió forintos jelzálogot akarok bejegyeztetni - mert 5000 forintos jelzálogot nem szoktam bejegyeztetni egy ingatlanra, meg gondolom, ti sem, akkor már elviszem a tévéjét, vagy az autóját fölgyújtom -, normál aggyal gondoljunk bele, hogy mi az, hogy jelzálogot tegyenek egy ingatlanra. Az minimum 100 ezer forint. Hova megy rá a jelzálog, édes drága testvérem? Hát hány ilyet látsz, ahol 50-100 ezer forintos jelzálogokat jegyeznek be ingatlanra? Egy tévének, ennek a síkképernyős, mostanában divatos tévének az ára ennek a háromszorosa, de ha elhozod a boltból, akkor sem jegyzik be a jelzálogot az ingatlanodra, hanem azt mondják, hogy fölvetted hitelre, aztán majd jól megvernek, ha nem fizeted vissza. Tehát higgyétek el, hogy ez abszolút jelentéktelen, de vitatkozhatunk rajta.
ELNÖK: Bizonyára az, de ha jól értettem a kormány indoklását, nem látja biztosítottnak a földhivatalok bevételeit. Tehát Kis Zoltánt meg szeretném erősíteni abban, hogy akkor mégis csak valami nagyon nagy bevételi növekményre számít a hivatal. (Dr. Kis Zoltán: Persze, azért csinálják.) Tisztázzuk. (Dr. Kis Zoltán: Ezt elmondtam jegyzőkönyvbe, amikor az általános vitára való alkalmasságot tárgyaltuk.) Rendben, csak hogy tisztázzuk, hogy ki mi mellett fog szavazni. Tehát ilyen egyszerű, próbálnám a kérdést tisztázni.
További kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Szavazásra teszem föl Rubovszky György indítványát. Ki az, aki támogatja? Aki igen, az kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Ez kisebbség, nem kapta meg az indítvány a támogatást, egyharmadot viszont kapott.
A 3. pontban lévő indítvány Czerván György képviselőtársamé. A kormány álláspontja?
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Gondolom, ugyanaz a logikája, nem is kérek indoklást. A bizottsági tagoknak kérdése, észrevétele van-e? (Senki sem jelentkezik.) Nincs, szavazásra teszem föl. Ki az, aki támogatja ezt az indítványt? Aki igen, az kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Ez kisebbség, de az egyharmadot megkapta.
A 4. pontban Rubovszky György indítványáról kérdezem a kormány álláspontját.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Indoklást kérnék szépen.
DR. LATKÓCZY OLGA (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A jelenlegi díjtörvénynek ez a passzusa az a) pontban szerepel, de tulajdonképpen az újlakásépítésre vonatkozik, tehát amikor telektulajdonra épül egy ház. Ez épületfeltüntetésnek minősül, az viszont a tárgyi mentességek között szerepel, mint adatváltozás. A másik esetben, hogy ha társasház lesz, akkor viszont a társasházra vonatkozó szabályok az irányadók, tehát a javaslat szerint 6000, illetve maximum 100 ezer forintos tétel.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? Kis Zoltán!
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Ez tulajdonképpen egy jobbító szabály, mert a társasházaknál jelen pillanatban albetétenként kell megfizetni a zsetont, nincs maximum. Most viszont úgy módosul a társasházaknál, hogy nyilván ott is 6000 forint, de legalább a plafon be van pakolva, hogy 100 ezer forint. A jelenlegi szabály szerint, ha vagyunk 30-an egy társasházban, az 30-szor 5000 forint, az már 150 ezer forint. Ez viszont behoz egy féket, és azért veszi ki ebből a rendelkezésből, hogy a társasházra nyilvánvalóan már ez a jelenlegi, most módosítandó szabály legyen a mérvadó.
ELNÖK: Igen, de volt egy tárgyi mentesség is, amit tetszett mondani.
DR. LATKÓCZY OLGA (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Igen. Ha a telekre felépül a ház, akkor épületfeltüntetést kell kérni a földhivataltól, ez viszont adatváltozásnak minősül, és az itt a tárgyi mentesség körében mentes. A társasházak vonatkozásában pedig a társasházi szabályok az irányadók. Tehát ha nem társasházat, hanem egy lakóépületet építenek fel egy telekre, akkor az épületfeltüntetésként szerepel, vagyis adatváltozásként jelenik meg az ingatlan-nyilvántartásban, az pedig itt a tárgyi mentességek körében szerepel.
ELNÖK: Ezt tisztázni szeretném, hogy "az pedig itt a tárgyi mentességek". Tehát jelenleg mentes, a kormány által benyújtott illetéktörvény alapján pedig nem lesz mentes?
DR. LATKÓCZY OLGA (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): De továbbra is adatváltozásnak minősül egy épület, ha felépül egy ház, de nem minősül társasháznak, pusztán egy lakóépület, akkor az adatváltozásnak minősül az ingatlan-nyilvántartási jogszabályok szerint, ez pedig a díjtörvény értelmében a tárgyi mentesség körébe tartozik. Ez igazgatási eljárási díj. Az illetéktörvény szerint az illeték továbbra is fennáll, csak most igazgatási szolgáltatási eljárási díjról beszélünk.
ELNÖK: Kis Zoltán!
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Ez azt jelenti, hogy ha valakinek a leánykori nevén fut az ingatlan, és férjhez megy, és a férjezett nevét akarja az ingatlan-nyilvántartásba átíratni, akkor az adatváltozás, tehát tárgyi díjmentes, de megvan az eljárási illetéke - most meg nem mondom, hogy mennyi, 2000 forint vagy 1500 forint -, ami viszont nem az értéktől függ, hogy nekem 80 millió forintos kéróról lesz a lánynevem átírva, vagy 2 milliósról, mert az illeték, ez meg díj. Itt látjuk, hogy a díj a bejegyezni kívánt joghoz igazodva mozog, illetve kap felső határt.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor szavazzunk róla. Ki az, aki támogatja ezt az indítványt? (Szavazás.) Nem kapta meg a támogatáshoz szükséges szavazatot, egyharmadot sem kapott.
Kérdezem, van-e további kérdés, észrevétel, ami arra vonatkozik, hogy tárgyalnunk kellene módosító indítványt e törvénytervezethez. (Senki sem jelentkezik.) Nincs ilyen. Akkor lezárom ezt a napirendi pontot, és köszönjük szépen a kormány képviseletének a jelenlétet.
Az 5. napirendi pont az egyebek. Kérdezem a bizottsági tagokat, van-e kérdés, észrevétel. (Nincs jelentkező.) A jövő héten várhatóan szerdán, 14 órakor lesz ülés. (Csontos János: Nem lehetne hamarabb?) Nem. Próbáltuk, de van személyes érintettség és parlamenti munkarend is, emiatt ezt az időpontot tudtuk kijelölni.
A bizottsági ülést bezárom. Köszönöm a részvételt.
(Az ülés végének időpontja: 12 óra 29 perc.)
Font Sándor
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezetők: Ferenc Zsuzsa és Ulrich Ferencné