MB-3/2007.
(MB-20/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2007. február 20-án, kedden, 13 óra 00 perckor
a Képviselői Irodaház V. emelet 515. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről: *
Hozzászólók: *
Általános bevezető *
A mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat *
Dr. Mikó Zoltán (FVM) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Válaszok *
További kérdések, észrevételek *
Válaszok *
Szavazás *
A második nemzeti környezetvédelmi program 2003-2004. évi végrehajtásának helyzetéről szóló jelentés (J/1925. szám) - általános vita *
Dr. Gergely Erzsébet (KVVM) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Válaszok *
Szavazás *
Egyebek *
Napirendi javaslat:
(Általános vita)
(Általános vita)
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Demendi László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Vécsi István (MSZP)
Zatykó János (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Fülöp István (Fidesz)
Járvás István (Fidesz)
Kispál Ferenc (Fidesz)
Örvendi László (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott:
Bedő Tamás (MSZP) Demendi Lászlónak (MSZP)
Borenszki Ervin (MSZP) Herbály Imrének (MSZP)
Csontos János (MSZP) Vécsi Istvánnak (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP) Godó Lajosnak (MSZP)
Paizs József (MSZP) Zatykó Jánosnak (MSZP)
Bagi Béla (Fidesz) dr. Ángyán Józsefnek (Fidesz)
Czerván György (Fidesz) Járvás Istvánnak (Fidesz)
Dr. Kis Zoltán (SZDSZ) Kis Péter Lászlónak (MSZP)
Dr. Mikó Zoltán főosztályvezető-helyettes (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Gergely Erzsébet főosztályvezető-helyettes (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Horváth Lászlóné főosztályvezető-helyettes (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Vajna Tamásné osztályvezető (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 07 perc.)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó napot kívánok! Megkezdenénk a bizottsági ülést a mai napra kiküldött napirendi pontokkal. Kérdezem, hogy a meghívóban feltüntetett napirendi pontokhoz van-e kérdés, észrevétel. (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, kérem, kézfeltartással jelezze, aki egyetért ezekkel a napirendi pontokkal. (Szavazás.) Egyhangú.
Rátérünk az 1. napirendi pontra, a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitájára.
Köszöntöm a bizottsági tagokat, köszöntöm a kedves érdeklődőket és köszöntöm a kormány képviselőjét. Átadnám neki a szót.
Dr. Mikó Zoltán (FVM) szóbeli kiegészítése
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az elnök úrral és az alelnök urakkal előzetesen egyeztetett módon körülbelül 15-20 percben szeretném ezt a teljes szabályozási rendszert, amit ez a törvényjavaslat érint, bemutatni. Azért kértem előzetesen ezt a lehetőséget, mert bevallom őszintén, saját magunk számára is nagyon sokszor gondot okozott ezen rendszer, az Európai Unió által működtetett támogatási rendszer minden elemének megismerése. Talán valamennyiünk előtt ismert, hogy az Európai Unió is küszködik például azzal, hogy az általa megalkotott jogszabályok időnként elég kaotikus, átláthatatlan struktúrában jelennek meg, és ebben kell nekünk megfelelő nemzeti végrehajtásról gondoskodni. Tehát ez a javaslat elsődlegesen azt a célt tűzi maga elé, hogy mindazokban a kérdésekben, amelyek a nemzeti végrehajtás keretébe tartoznak, és nem az Európai Unió által szabályozott területek, egyfajta rendet próbál vágni.
A javaslat hatálya az első, amiről érdemes szót váltani. Ez az EMGA-ra - Európai Mezőgazdasági Garancia Alap -, az Európai Mezőgazdasági, Vidékfejlesztési Alapra, az Európai Halászati Alapra, valamint a nemzeti hatáskörbe tartozó támogatásokra vonatkozó rendelkezéseket fogja át. Annyiból újszerű ez a megközelítés, hogy tapasztaltuk az eddigi időszakban, hogy a térben, időben eltérő konstrukciók és minden egyéb koncepciók mellett megalkotott jogszabályok végrehajtása nemzeti szinten is nagyon komoly erőforrás-pazarlással járt. Abból indultunk ki, hogy amennyire mód és lehetőség van rá, sztenderdizáljuk az eljárásokat, ezáltal átláthatóvá tesszük magának az eljárásnak a rendjét, és ezzel egyfajta kiszámíthatóságot is viszünk a rendszerbe.
Ami a szabályozás rendszerét és struktúráját illeti, tudomásom szerint a képviselő urak részére a belső informatikai hálón egy Power pointos prezentáció anyaga elküldésre került. Engedjék meg, hogy nagyon-nagyon röviden részben ennek a prezentációnak a felhasználásával pár szóban bemutassam ezt az egész szabályozási konstrukciót.
Az első és legfontosabb változás, ami 2007. január 1-jétől érvényes, az, hogy a KAP két pillére, mégpedig a piacszabályozás, valamint a vidékfejlesztés pénzügyileg is önálló konstrukcióban, az EMGA-ban, illetve az EMVA-ban található. Annak, hogy ezt a pénzügyi konstrukciót kialakították az Európai Unióban, van egy olyan következménye is, hogy elsősorban az agrár- és vidékfejlesztési támogatások kikerültek a strukturális alapok köréből, ebből következően az irányítási rendjük is jelentősen megváltozott. Az irányítási rendszerben bekövetkezett változás alapvetően arra épül, hogy döntő többségében megosztott irányítással működnek ezek az alapok. Mit jelent az, hogy megosztott irányítás? Bizonyos kérdések tekintetében - a 2. számú slide-on ezt lehet is látni - az Európai Unió saját hatáskörben dönt, bizonyos kérdések tekintetében pedig, például az EMGA esetében, a visszatérítés, az intervenciós intézkedések vagy közvetlen kifizetések a tagállam, a közösség által megalkotott szabályok keretei között gondoskodnak ennek a támogatási rendszernek a működtetéséről. Az EMVA esetében pedig szinte teljes körűnek tekinthető a megosztott irányítás, a tagállam felelőssége a stratégia és a program elkészítése; az Európai Unió Bizottsága a programot jóváhagyja, majd ezt követően végre kell hajtania a tagállamnak a jóváhagyott programban foglaltakat.
A következő, amiről szeretnék beszélni, a szabályozás rendszere. Bevallom őszintén, hogy ezzel nagyon sokat bajlódtunk, amíg magunk is fölismertük ezt az igencsak összetett szabályozást, és megpróbáltunk a legjobb tudásunk szerint valamilyen belső logikát, rendszert vinni az egész struktúrába. Ami az egész EMGA, EMVA, EHA és a nemzeti kérdések szabályozási rendszerét illeti, három szabályozási szintet különböztethetünk meg: vannak az úgynevezett közösségi szabályok, vannak a nemzeti szabályok - ez alatt jogszabályokat értek -, és van az úgynevezett kifizető ügynökségnek a belső szabályozási rendszere. Ha véletlenül úgy adódik a helyzet, hogy meg tudják nézni, a következő slide-on van egy vásári céllövöldéhez hasonlító ábra, ez a sok kis karika. Ez semmi más, mint annak a szabályozási rendszernek a struktúrája, amelynek minden eleme egymásra épül, és kívülről befelé ezeknek egyfajta egységet kell alkotnia. Mekkora nagyságrendű joganyagról beszélünk? Ez körülbelül az Európai Unió közösségi joganyagát közelíti, 40-50 százaléka az agrárpolitikával van összefüggésben. Annak idején, amikor megpróbáltuk kezdeményezni az MVH-nál, hogy nyomtassa már ki a saját belső eljárásrendjét, elnéző mosollyal közölték, hogy nem hajlandók százezer oldalt kinyomtatni. Szeretném jelezni, hogy az MVH által az akkreditáció miatt kötelezően előírt eljárásrendek mintegy százezer oldalt tesznek ki. Nincs is meg írásos formában, csak elektronikus formában lehet ezt működtetni.
Néhány szót a következő slide-ról, a közösségi jog által szabályozott kérdésekről. A közösségi jog által szabályozott területeknek egyik közös szabályozása, hogy az agrár- és vidékfejlesztési támogatások esetében jellemzően rendeleti szintű szabályozásokkal találkozunk. Ez mit jelent? Alapvetően azt jelenti, hogy a rendeleti szintű szabályozás keretében az adott jogszabály közvetlenül érvényes az adott tagállamban, tehát nem kell a nemzeti jogrendbe beilleszteni, a polgárok egymás közti viszonyában, illetve az állam és a polgárok egymás közti viszonylatában ezeket a jogszabályokat alkalmazni kell. A tagállam felelőssége ebben az esetben a nemzeti jogrend miatt szükséges nemzeti végrehajtási szabályok végrehajtása.
A közösségi jog által szabályozott területeket megtalálhatják a javaslat 84. §-ában. Ez egy elég hosszú lista, amely a legfontosabb jogszabályokat és a legfontosabb, közvetlenül is alkalmazandó jogszabályokat foglalja magába. Egy korábbi bizottsági ülésen Jakab alelnök úr is fölvetette, hogy hogy is történik ezeknek a megismerése, satöbbi. Az az igazság, hogy ezeknek a jogszabályoknak a megismerése nekünk is nagyon sok gondot okoz, de a gazdáknak is. Egyébként a minisztérium gondolkozik egy olyan gazdainformációs rendszeren és egyéb más tájékoztató kiadványok összeállításán, amelyek részben az általános, részben az egyes támogatásokhoz kapcsolódó információkat próbálják összehozni. Ezek a közösségi jog által szabályozott általános kérdések elsősorban pénzügyi, pénzügytechnikai és bizonyos eljárási kérdéseket foglalnak magukba. Ezt követően lehetne megkülönböztetni mind az EMGA-ra, mind az EMVA-ra, mind az EHA-ra vonatkozóan különböző, elsősorban rendeleti szintű közösségi szabályokat, amelyek megmondják adott esetben a jogcímeket, vagy egyszerűen azt, hogy milyen technikával lehet ezt a pénzt kifizetni.
Tulajdonképpen most érkeztünk el arra a szintre, amikor ezt a most benyújtott törvényjavaslatot kezdjük már érinteni. A nemzeti jog által szabályozott területeknél megkülönböztetünk törvényi, kormányrendeleti, illetve elsősorban FVM miniszteri rendeleti szintet. Ez a javaslat, amiről itt most beszélünk, a törvényi szintű szabályozás egyik alapdokumentuma, ugyanis az EMGA-val, az EMVA-val, az EHA-val és a nemzeti támogatásokkal kapcsolatos intézményi, eljárási és végrehajtási kérdések általános szabályait foglalja magába, minden, a törvény hatálya alá tartozó támogatási eljárásban ezeket kell szabályozni.
Ha valaki azt keresné, hogy a kicsiket vagy a nagyokat hogyan támogatjuk, tehát a gazdaságpolitikát keresné ebben a törvényjavaslatban, előre szeretném elmondani, hogy ebben nincs gazdaságpolitika. A gazdaságpolitika, ami adott esetben egyfajta értékítéletet is jelent, majd a rendeleti szintű szabályozásokban fog megjelenni, amikor az egyes támogatási jogcímek feltételrendszerét fogja kialakítani.
Ami ebben úgymond politika, az az, hogy önmagában az előterjesztő részéről egy nagyon fontos politikai döntés volt, hogy egy átlátható és stabil rendszert próbál kiépíteni, mégpedig úgy, hogy a nagy tömegben jelentkező kérelmek esetében messzemenőkig biztosítja a jogorvoslat lehetőségét. Ezt pedig úgy tudjuk megoldani, hogy a Ket. - közigazgatási hatósági eljárás szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény - rendelkezéseit mint mögöttes joganyagot rendeli el szabályozni.
Kormányrendeleti szinten elsősorban a pénzügyi, technikai, elszámolási kérdésekre kerül sor. Ezek a kormányrendeletek - aki találkozott államháztartási ügyekkel, az talán tudja - hasonlítanak a 217-es kormányrendelethez, amelyik azt szabályozza, hogy az államháztartási számlák közötti pénzforgalmat, elszámolást hogyan kell technikailag lekönyvelni, satöbbi. Tehát ezeket fogják tartalmazni, vagyis teljesen technokrata jellegű pénzügytechnikai kérdéseket fog szabályozni.
Az FVM miniszteri rendeleti szintről szeretnék néhány szót szólni. Ami most a leginkább érdekes, az az EMVA-ra vonatkozó szabályozás, mert - Hannibal ante portas - ez hamarosan itt lesz; emberi számítás szerint az első olyan jogszabályok megjelenése áprilistól várható, amelyek már ennek a rendszernek a keretén belül fognak működni. Hogyan fog kinézni az EMVA-ra vonatkozó nemzeti rendeleti szintű szabályozás? Meg fogjuk jelentetni az EMVA általános eljárási kereteit tartalmazó miniszteri rendeletet, ami valamennyi EMVA-jogcímre vonatkozik. Aki egy kicsit bővebben foglalkozott a korábbi nemzeti vidékfejlesztési terv szabályozási koncepciójával, az láthatja, hogy a struktúrát onnan "loptuk". Elnézést, de az már körülbelül működött. Majd ezt követően az egyes támogatási jogcímek esetében pedig konkrét jogszabályokat fog a jogalkotó, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter megjelentetni.
Új helyzet áll elő azzal - és a jogalkotói szándék is erre irányul -, hogy az illetékes hatóság és az irányító hatóság két olyan európai uniós szervezet, amelyik végül is hatóság. A magyar jogban a hatóság általában azt a szervet jelenti, ami a közigazgatósági hatósági eljárás szabályai szerint működik, az európai uniós megfogalmazásban pedig azt az állami szervet, amelyik bizonyos feladatokat lát el. Az illetékes hatóság és az irányító hatóság ebben a törvényjavaslatban nagyon erős jogosítványokkal rendelkezik, viszont a felelőssége is elég világos és egyértelmű. Annak érdekében, hogy bizonyos operatív kérdéseket is tudjunk rendezni, az irányító hatóság egyes kérdésekben közleményeket tud kiadni, amelyek alapvetően állampolgári jogokat nem érintenek, viszont az ügyek eljárási technikai kérdéseit megfelelő módon szabályozni tudják.
Nagyon sajnálom, hogy nem mindenki előtt látható teljes körűen az az intézményi struktúra, amit végül is nekünk az EMGA és az EMVA esetében működtetni kell. Távolról csak így tudnám megmutatni (Felmutat egy ábrát.): ez egy nagyon bonyolult intézményi struktúra. Ezt nem a tagállam találta ki, hanem az európai uniós döntéshozatali mechanizmusból adódik, ahol a különböző szervek eltérő viszonyrendszerben vannak egymással. Azt viszont látni kell, hogy ez a különböző állami szervek közötti viszonyrendszer az állami irányítás szempontjából egy új típusú feladatot és megközelítést tesz szükségessé.
Az egyik ilyen, amire szeretnék külön is kitérni, és a javaslat erre vonatkozóan több rendelkezést is tartalmaz, az, hogy miért van szükség erős irányító hatósági jogkörökre, és miért kell ezeket törvényi szinten szabályozni. Azért, mert olyan szervezetirányítási feladatokat kell kapnia az irányító hatóságoknak és az illetékes hatóságnak, amelyek nélkül gyakorlatilag azt a felelősséget, melyet az Európai Unió az irányító hatóságra és az illetékes hatóságra ráruház, nem tudja gyakorolni: utasítás, ellenőrzés, beszámoltatás, és a többi, ezt a javaslat viszonylag részletesen szabályozza.
A másik, ami egy új típusú megközelítést jelent a rendszerben, a kifizető ügynökség és az úgynevezett technikai szolgálat vagy közreműködő szervek vagy a delegált feladatot ellátó szervek közötti kapcsolatrendszer. Az eddigi jó magyar szokás szerint ahhoz voltunk hozzászokva, hogy jogszabályban vagy alapító okiratban egy szervnek megmondtuk, hogy mi a feladata, majd három hónap, hat hónap vagy nem tudom, hány hónap után a költségvetésének X összegét zárolták, és utána mindenki tágra nyílt szemekkel, széttárt karokkal mondta, hogy sajnos nem tudtuk elvégezni a feladatainkat, tehát indok mindenre volt. Igen ám, csak az európai uniós rendszerben az az indokrendszer, amelyik a nemzeti szabályozásban igaz, az Európai Unió felé nem. Egy nagyon egyszerű példa. Ha azt mondja a kockázatelemzés, hogy mondjuk az állatjóléti támogatások igénybe vevői között 640 darab helyszíni ellenőrzést kell elvégezni, akkor az nem 620 és nem 580, hanem 640, ellenkező esetben ennek további konzekvenciái vannak. Ebből következően ezt úgy kell megcsinálni - és ezt tapasztaltuk -, hogy a feladatfinanszírozás felé kell elmenni, nem az intézményfinanszírozás irányába, ami egyébként az érintett szervek között egy teljesen új típusú kapcsolatrendszert feltételez.
Végezetül még a slide-ok ismertetését annyival szeretném kiegészíteni, hogy sokat gondolkoztunk a különböző egyszerűsítési lehetőségeken. Amikor az egyszerűsítési lehetőségekről beszélünk, akkor egy sajátos háromszöget kell elképzelni, amelynek az egyik oldalán ott van a bizalom, a másik oldalán a zéró tolerancia, középen pedig ott van a normativitás. Mit jelent a bizalom? A bizalom elve egyébként általános európai uniós szabályozási elv, ahol alapvetően elfogadják a nyilatkozatokat, tehát a nyilatkozati elvet: a polgár büntetőjogi felelősséggel tett nyilatkozata egy teljes bizonyítást is eredményez. A zéró tolerancia viszont ott van, hogy ha valakinek bármilyen okból megremeg a keze, és nem felel meg a nyilatkozata az igazságnak, akkor nagyon szigorú szankcióra számíthat. Annak érdekében, hogy minél kevesebb legyen a szubjektivitás, nagyfokú normativitásra próbálunk törekedni, ami az eljárások normativitásán túlmenően a támogatási feltételek egyfajta normativitását is magába foglalja.
Záró sorként a slide-ok között azt a kitételt próbáltam megfogalmazni, hogy: rendezett viszonyok és szakszerű, pontos munka. Mit is jelent ez a gondolat? Tudatilag is valamennyiünknek egy komoly átalakuláson kell keresztülmenni - és az elmúlt évek ezt bebizonyították -, mert az a fajta, viszonylag lazábban kezelt támogatási irányítási, vezetési struktúra, amihez eddig hozzá voltunk szokva, nem nagyon működik. Nem nagyon működik sem az irányítás, sem a végrehajtás, de a gazdák is nagyon sokszor megtapasztalhatták, hogy a hivatal úgymond packázott velük; persze nem jó szándékból, hanem mert az európai uniós szabályok ezt bizonyos fokig indukálják.
Egy területre szeretnék még kitérni, ami érzésem szerint akár a mai nap folyamán, akár a későbbiekben is a vita egyik gócpontja lehet, de mindenképpen szeretném időben rögzíteni az előterjesztő ezzel kapcsolatos álláspontját. Széles körű társadalmi egyeztetést is lefolytattunk, és igazából egyetlenegy olyan terület volt, ahol komoly filozófiai viták vetődtek föl, mégpedig az adatok nyilvánossága. Az adatok nyilvánossága tekintetében az a kérdés vetődött fel, hogy mely támogatási adatokat tegyük mindenki számára hozzáférhetővé és nyilvánossá. Itt van nálam az Európai Unió úgynevezett Zöld Könyve, amely ezekkel az információkkal, a megosztott irányítással működő pénzalapokból nyújtott támogatások nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos kérésekkel foglalkozik. Ez a bizonyos Zöld Könyv egyértelműen rögzít néhány dolgot.
1. Jelen pillanatban az, hogy mely adatokat hozunk nyilvánosságra, a tagállam hatásköre, nincs az Európai Uniónak ebben az ügyben közösségi politikája.
2. A tagállamok teljesen eltérő filozófiát követnek a nyilvánosság tekintetében. Ez részben gazdaságfilozófiai, vagy netán társadalomfilozófiai kérdés is. A teljes körű nyilvánosságtól kezdve az egyedi kérelemhez kötött nyilvánosságig bezárólag nagyon sokféle változat van. Mi ebben a javaslatban alapvetően abba az irányba próbáljuk elvinni az egészet, hogy van egy teljesen természetes társadalmi igény, hogy az agrár- és vidékfejlesztési támogatások esetében minél szélesebb körű legyen az adatok nyilvánossága, tehát minél több ember hozzájusson az adott információhoz. Ez egyébként az úgynevezett pályázatos támogatások esetében automatikus, mert ezek automatikusan fölkerülnek a honlapra.
Nagyobb gondot jelentett az - és a Magosz szakértőivel nagyon hosszas és elmélyült vitát folytattunk ezzel kapcsolatosan -, hogy az úgynevezett normatív támogatások, földalapú támogatások esetében nem lövünk-e túl a célon akkor, ha automatikusan minden adatot közzé teszünk. Szeretném elmondani a mi kockázatelemzésünk eredményét. A javaslat abból indul ki, hogy abban az esetben, ha bárki konkrétan, névre szólóan meg akarja tudni, hogy például mennyi SAPS- vagy top-up-támogatást vett igénybe valaki, erre lehetőséget biztosít, mert a név, a regisztrációs szám, a lakcím, valamint a támogatás jogcíme egy olyan nyilvános adat, amit nem tesznek föl automatikusan a honlapra, viszont megkérdezhető. Ennyiben különbözik ez az úgynevezett AVOP-os pályázatoktól, ahol ezek az adatok automatikusan fölkerülnek a honlapra. Ugyanis mi abból indultunk ki, hogy olyan, adott esetben nem várt következményekkel is járna, ha mi évente, rendszeresen ismétlődően mintegy 205-210 ezer földalapú támogatást igénylő személynek az adatait kitennénk a honlapra - akár a direkt marketingtől kezdve sok minden másig -, amelyek nem biztos, hogy az érintett szándékaival találkoznának. Elnézést, hogy visszaélve a helyzetemmel, mint előterjesztő, ezt a kérdést külön exponáltam. Tehát mi a magunk részéről ameddig valamennyi összefüggését nem látjuk ennek az egész kérdéskörnek, egy visszafogottabb nyilvánosságra hozatal mellett tennénk le a voksot. Természetesen a vita előtt az előterjesztő nyitott.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és lehetőséget adtak arra, hogy ezt az eléggé összetett rendszert egy más megközelítésben be tudjam mutatni. Amennyiben kérdésük van, kérem, tegyék fel, és állok rendelkezésükre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót a bizottság tagjainak. Ángyán József jelentkezett. Megadom a szót.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Kedves Kollegák! Mikó Zoltán nagy gyakorlattal és a jogi szövegekben jártas módon elképesztő sebességgel elénk tárta azt a 90 oldalas anyagot, amit előterjesztett. Ha az ember nem fülel, valóban nem hallani ki belőle azokat a hangsúlyokat, amelyek azért fontosak abban, amit ő elmondott. Én egyet-kettőt hadd emeljek ki, és akkor ez megmutatja azt is, hogy milyen irányba lenne célszerű tovább gondolkodni ezzel a törvénnyel kapcsolatban.
Egyetértek azzal a megjegyzésével, hogy ez a törvény valóban keveset mond a gazdaságpolitikáról. Azt is megjegyezte, hogy ez a rendeleti szintnek a feladata. A problémám ezzel az, hogy épp a parlament hivatott arra, hogy megvitassa a gazdaságpolitikát. Ha valami ide tartozik, az ide tartozik. Az alapelveket, az alapirányokat ezért kell törvényben rögzíteni. Valahogy az az érzése az embernek ebből a megközelítésből, hogy fordítva ülünk a lovon: mintha mi határoznánk meg a technikát, a végrehajtás kereteit, és a tartalmat majd egy rendeleti szint, vagy egy szmsz, vagy nem tudom, mi határozza meg a továbbiakban. Ahogy elmondta, ez egy nagyon világos okfejtés egyébként, csak valószínűleg vitatható a mezőgazdasági bizottság, a törvényhozás szintjén. A kormányrendelet is, ahogy mondta, majd csak technikákat szabályoz, és végeredményben az FVM miniszteri rendelet fogja tartalmazni a tényleges gazdaságpolitikát megtestesítő jogi környezetet. Először EMVA-ról általános rendelet készül, aztán intézkedésenként külön rendeleteket ad ki az FVM.
Az a kérdés merül föl, hogy ezekre a tényleges gazdaságpolitikát tartalmazó intézkedésekre vajon kinek van rálátása. A törvényhozás hol fog ezzel szembesülni? Hol találkozik azzal, hogy ténylegesen a forrásallokáció hogy néz ki? Ezt döntik el ezek a rendeletek. Milyen életképességi határokkal dolgozunk? Hogy egy egész konkrét dolgot mondjak: marad-e az 5 EUME életképességi határ a legtöbb intézkedésnél, ami azt jelenti, hogy a regisztrált gazdaságoknak kevesebb, mint 10 százaléka jut hozzá? Vagy, hogy egy-két részletkérdést mondjak, amiket ezek szerint ott fog szabályozni, és nem itt, pedig ezek mély gazdaságfilozófiai, gazdaságpolitikai kérdések: hova kerülnek a támogatások? Ez a törvénytervezet valóban ezekről nem mond semmit, de ezek a lényegi kérdések. Azon múlik tulajdonképpen egy gazdaságpolitika, hogy a forrásokat hogyan és milyen jogcímek szerint osztja szét. Ha valami, akkor ez a törvényhozás asztalára tartozik.
Azt mondja ezek után Mikó Zoltán - és ez egy jogos elvárás -, hogy azért kell törvényt alkotni, mert erős szervezetirányítási jogosítványok kellenek. Egyetértek, de erős szervezetirányítási jogosítványokat csak akkor lehet adni egy végrehajtó hatalmi ágnak, ha tudom, hogy mire adok jogosítványt neki. Ez meg nem jön ide hozzánk, tehát a tartalmi kérdésekről nem beszélünk itt, hanem jogosítványt adunk a végrehajtó hatalomnak úgy, hogy nem tudjuk, hogy végül is ezek a rendeletek mit fognak tartalmazni, és milyen elvek szerint történik a források elosztása. Nem akármekkora összegről van szó: egyrészt 1400 milliárd forint a vidékfejlesztési ágon, másrészt 1600 milliárd forint körüli összeg a direkt támogatásoknál. Tehát jogos az az igény, amit megfogalmaz, hogy erős törvényi felhatalmazásokat szeretne kapni a tárca, de ehhez bizony az kellene, hogy tartalmilag tudjuk, hogy mihez adjuk a felhatalmazást. Nem a végrehajtás módja a kérdés a törvényhozás szintjén, hanem az az irány, amelynek mentén el akarjuk ezt a pénzt költeni; azt gondolom, ez tartozik igazán ránk.
Azért bizonyos üzenetei vannak ennek az anyagnak még akkor is, ha egyetértek azzal, hogy valóban általános szabályokat határoz meg, és nincs alapvető gazdaságpolitikai irányultsága. Hadd mondjak néhány ilyet, ami azért kiolvasható ebből a szövegből. A 14. § a döntési jogköröket sorolja föl. Kettőt ebből hadd említsek, ami azért nem olyan részletkérdés. Fölhatalmazást ad a miniszternek, hogy eldöntse, hogy a technikai segítségnyújtás keret hova kerüljön. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy ez olyan 70 milliárdocska hét év alatt, amit ezek szerint saját hatáskörben szét lehet osztani. Ez szolgálja a programlebonyolítás költségeit, a gazdák tájékoztatását, az informálást, az oktatást és a többi költségeket. Biztos erre is gondol, amikor erős törvényi felhatalmazást szeretne kérni ehhez a miniszter úr.
Vagy mondok egy másikat, ami hosszú, régi vita közöttünk: a monitoringbizottság ügye. Az Európai Közösségben a monitoringbizottságot azért kell létrehozni, hogy társadalmi kontrollt gyakoroljon a forrásallokáció fölött. A jelenlegi monitoringbizottság is olyan módon működik, hogy tagjainak túlnyomó többségét az államigazgatásban dolgozók teszik ki. Így aztán - én magam részese voltam ennek, ezért hadd mondjam el - érvelhet az ember ugyanilyen vehemensen, az államtitkár úr hátradől a székében, nyugodtan, mosolyogva kivárja, amit mond az ember, majd utána szavazásra bocsátja a kérdést, és azt mondja: hát, professzor úr, sajnos a többség nem ért egyet önnel. Nem kell mást csinálnia. És ez egy nagyon fontos pozícióban lévő bizottság, mert ez fogja eldönteni a forrásallokációval kapcsolatos kérdéseket, a pályázati kiírás feltételeit, mivel ide jön minden. Tehát ha ezt a jogosítványt is, aminek az lenne a dolga, hogy egy társadalmi kontrollt gyakorol e fölött a forrásallokáció fölött, törvényi felhatalmazással rábízzuk a végrehajtó hatalmi ág vezetőjére, hát akkor finoman szólva kétséges, hogy hogyan érvényesülhet ezek után a társadalmi kontroll. Itt kéne szabályozni törvényi szinten, hogy miből is áll a társadalmi kontroll, milyen csoportoknak kell benne lenni, kik gyakorolnak felügyeletet a végrehajtó hatalmi ág fölött. Majdnem azt mondom, a parlament delegálja a monitoringbizottságba ezeket a jogosítványokat, hogy ellenőrizze, hogy mi történt. Ehhez képest azért nem részletkérdés és nem technikai kérdés, hogy ezt a jogosítvány egy erős szervezetirányítási jogosítványként felfogva törvényi garanciával odaadjuk a miniszternek, és utána hiába vitatja bárki, hogy a monitoringbizottság milyen összetételű. Ugye, jól értem ezt, főosztályvezető-helyettes úr? (Dr. Mikó Zoltán: Válaszolni fogok.) Nyilván válaszolni fog.
Súlyos dolog ez a 24. §, a főosztályvezető-helyettes úr jó érzékkel külön kiemelte. Az adatvédelem ügye nem egészen világos. Ugyanis az az érvelés számomra elég furcsa, amikor azt mondja, hogy ha 200 ezer embernek nyilvánosságra hozzuk az adatát, az alkalmat ad egyéb nem kívánatos jelenségekre. A most az NVT-ben lévő 25 ezer ember esetében nincs ilyen veszély? Tehát nem értem, hogy miért kell az első pilléres, direkt támogatásoknál titkolni, hogy ki mennyi pénzt kapott, miközben a második pilléreseknél jogosan azt mondja: teljesen nyilvánvaló, hogy közzé kell tenni azt, hogy ki mennyi forrást, milyen területre kapott. Nem igazán értem, hogy mi a különbség. Azt értem, hogy darabszámra több emberről van szó; az egyik esetben most egyelőre 25 ezer szereplője van az agrár-környezetvédelmi programnak, de ha az egészet vesszük, akkor ennél lényegesen szélesebb körről van szó. Ehhez képest nem minőségi különbség, hogy 200 ezer a direkt támogatottak köre. Tehát ezt én elég gyenge lábakon álló és jogilag megalapozatlan érvelésnek gondolom.
Annál is inkább, mert - azért ezt bizonyára a főosztályvezető-helyettes úr is tudja - az Európai Unióban éppen az a tendencia, hogy ezeket az adatokat is nyilvánosságra kéne hozni, és 2009-ben az Európai Közösség ezt meg is fogja tenni. Ezekből tudtuk meg például azt - és persze ennek megvan a politikai kockázata, én ezt készséggel elfogadom -, hogy Európában az agrárpénzek legnagyobb támogatottja a Philip Morris a dohányföldeken keresztül. Vagy ezekből tudtuk meg azt, hogy az angol királynő a másik legnagyobb támogatottja az agrárpénzeknek. Az agrárbüdzséből ők viszik el a legtöbb pénzt. Én kíváncsi lennék a magyar Philip Morrisokra és a magyar királynőre is, vagy királyra, hogy milyen módon és mennyi pénzhez jut.
Miért lényeges kérdés ez? Nemcsak azért, mert a miniszter úr a miniszterjelölti meghallgatásán azt mondta nagyon határozottan - itt voltunk együtt, és megkérdeztem tőle akkor is -, hogy nyilvánosságra fogják hozni az adatokat. Nemcsak azért fontos ez a kérdés, mert a miniszter úr ezt mondta - és én maximálisan megbízom az ő szavában -, hanem azért is, ami emögött meghúzódik. Lehet nem igénybe venni közpénzeket. Lehet azt mondani, hogy üzleti titkaim vannak, személyiségi jogaim vannak, és köszönöm, nem kérem a közpénzt, mert ennek a következménye az lesz, hogy nyilvánosságra kell hozni. De ha valaki 1 forintot elfogad a közösből, akkor a közös felé el kell számolni. Tehát az adófizetők pénzéről van szó mind a két esetben, akár direkt támogatás, akár közvetett vidékfejlesztési támogatás, ugyanazok az elvek kell, hogy érvényesüljenek mind a két rendszerben. Úgyhogy a magam részéről és a mi részünkről elfogadhatatlan ez a megkülönböztetése a direkt támogatások kifizetésének.
Hivatkozik a rendelet arra, hogy ebből össze lehet majd adni, hogy kinek mennyi földje van. Akinek 100 ezer hektárja van, az egy rendes kis összeget fog elvinni. Tehát elemezhetők a folyamatok az országban, ha látom azt, hogy milyen célcsoportokhoz milyen pénzek mennek. Ez itt a kérdés. Ezek törvényi szintű kérdések. Ezért mondom, hogy van üzenete sajnos, de ami üzenete van a gazdaságpolitika számára, az nem biztos, hogy elfogadható, sőt azt mondom, az európai normák szerint elfogadhatatlan bizonyos körét a támogatásoknak nem nyilvánosságra hozni és nem kiteríteni. A számítástechnika korában egyébként elképesztőnek tartom azt az érvelést, hogy itt 200 ezer személyről van szó; az teljesen indifferens, hogy hány ezer adatról van szó, nem ez a kérdés alapvetően, hanem a szándék, hogy én nyilvánosságra akarom hozni vagy sem ezeknek a forrásoknak az elköltését.
Van még egy régi vita köztünk, igazából ez sem zárult le. Ez jogfilozófiai vita is lehet, tekintettel arra, hogy itt államigazgatási határozatokat hozogat vagy szándékozik hozni változatlanul a tárca, pedig azonos jogállású jogalanyokról van szó: az államról és a gazdáról. Európában szerződést köt az állam a gazdával, és ennek a jogkövetkezményei mások. A főnök-beosztott viszonyra utal az államigazgatási határozat, ilyen határozatot szoktak hozni például akkor, ha megbüntetnek valakit. Más az üzenete és mások a jogkövetkezményei is. Úgyhogy a magam részéről - és erről már régóta vitatkozunk - jobban szeretném, jobb üzenete lenne, ha egy ötéves szerződés jönne létre a gazda és az állam mint egyenrangú felek között, amelyben mind a két fél vállal valamit, és bármelyik megsérti azt, határidőt elmulaszt, és a többi, perelhetővé válik, és jogkövetkezményei vannak, miután egyoldalúan fölbontotta a szerződést.
Jó néhány egyéb üzenet is van, de ezeket szerettem volna itt kiemelni, mert nagyon mélyen a tartalmi kérdésekhez kapcsolódnak megítélésem szerint. Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, hozzászólás van-e? Parancsolj!
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Bizottság! Az eljárási törvény a cél meghatározása tekintetében véleményem szerint pontos és fontos is, amikor a törvényesség, az eredményesség és az átláthatóság kerül megfogalmazásra. Ez a hármas követelmény viszont nemcsak az Európai Unió számára fontos, hanem tagállami elvárás is, és azt gondolom, ez valóságosan a magyar gazdálkodók érdekeit fogja szolgálni.
Az irányítás és a végrehajtás szervei, szervezetei számára világos törvényi szintű eligazítást ad az elérhető célokról. Hogy csak egyet emeljek ki, itt van például az 5. § d) pontja. Az 5. § a kiszámíthatóság érdekében biztosítandó feltételeket sorolja fel. Minden pontja fontos, de a d) pont a forrásokhoz való hozzájutást említi. A magyar előtörténet miatt ez különösen fontos tagállami elvárás.
A végrehajtás kulcsfontosságú szava, ami a törvényjavaslatban többször előjön, az együttműködés szükségessége, szintjei szinte valamennyi fejezetet végigkísér valamilyen formában, mégpedig a többoldalú és a többszektorú együttműködés hangsúlyozásával, úgy, mint az irányítás és a végrehajtás különböző szereplői és maguk a gazdálkodók vagy az ügyfelek, igénybevevők közti együttműködés.
Az alapfogalmak közül a mezőgazdasági vagyoni értékű jogra egy kicsit ráirányítanám a figyelmet, nem kibontva ennek tartalmi részét, mint egyfajta új fogalomra a közelmúlthoz képest. A 2007-13 közötti kifizetések kapcsán ennek a későbbi szabályozásának bizonyára nagy jelentősége lesz.
Összességében a terjedelmes - én terjedelmesnek nevezem, a 9 fejezet és a 84 paragrafus erre utal - általános rendelkezések, az irányítás és a végrehajtás intézményével történő foglalkozás és ezek taglalása véleményem szerint kellőképpen kimunkált. Túl sok ismeretlen dolgot szerintem nem tartalmaz, ugyanakkor a végrehajtás későbbi fázisában bizonyos mozgási lehetőséget ad az eljárási törvény jelenlegi szabályozása.
Bár most nem a részletes vitára készülünk, de azért néhány pontot én is kiemelnék, amit javasolnék továbbgondolásra vagy megfontolásra. Az egyik ilyen, amivel az előterjesztő képviselője is foglalkozott és Ángyán professzor úr is említette, az adatok kezelése, nyilvántartása. A kezelés, a nyilvántartás és az adatkezelési rendszerek felsorolása tartalmilag megfelelő a törvényjavaslatban. Igazából itt a vitatott kérdés a közérdekű adatok körül forog. Én a magam részéről úgy gondolom, hogy ebben azért, figyelembe véve a nem túl távoli, 2009-es jövőt is - ami két év múlva lesz -, talán valamifajta egyezségre azért lehetne jutni. Maga a törvénytervezet is azt mondja, hogy a közérdekű nyilvános adatok hozzáférhetőségét törvényi szinten kell szabályozni. Ebből kiindulva nem biztos, hogy kárunkra volna, ha annak pontosítása, hogy hogyan történik ez a nyilvánosság, bele is kerülne ebbe az ominózus 24. §-ba. Talán még nem is feltétlenül olyan formában, hogy csak egyedi igénylés alapján.
A másik ilyen téma a Mepar-rendszer működtetése. Nem nagy történelem még az elmúlt három év, de hát valami tapasztalatunk csak van. Én sem vagyok benne biztos, hogy ezt törvényi szinten kellene szabályozni, de lehet, hogy nagyobb eligazítást adna az irányító hatóságnak, ellenőrző szerveknek, közreműködő szerveknek, ha rögzítésre kerülne az, hogy a Mepar parcellaazonosító rendszerben történő változtatások csak a változtatást követő években kerülhetnének alkalmazásra, mindegy, hogy az ügyfél részéről vagy a hivatalból került elindításra ez az eljárás. Még egyszer mondom, a tapasztalatokból kiindulva ez talán világosabb képet adna, és a végrehajtást is nagymértékben segíthetné, ha más ilyen egyéb, előre nem látható okoknak nem volna befolyása.
Az eljárási szabályokban számomra volt valami, ami nem nagyon egyezett az éveknél. Valahol - most nem tudom megmondani a paragrafus számát fejből - felsorolja, hogy az iratokat mennyi ideig kell megőrizni, és nyolc évet említ. Ugyanakkor az elévülési szabályoktól kezdve sok minden másig az öt év a paralel szám, mindenütt ez köszön vissza. Ha az elévülés öt év, akkor az iratokat nyolc évig nem nagyon gondolnám, hogy őrizni kellene; de lehet, hogy ez egy olyan előírás, amit én nem ismerek.
Végül a jogkövetkezményeket illetően - más részletekbe nem mennék bele - megmondom őszintén, hogy a törvényjavaslatban az eljáró szervezetek szolgáltató közigazgatási jellege mintha nem domborodna ki kellő mértékben. A mulasztási bírságnál vannak olyan események, amelyek kis mulasztásnak minősíthetők, ugyanakkor a törvényjavaslat szintjén ezek is 1 forinttól 500 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújthatók. Szerintem ha ezt törvényi szinten szabályozzuk, akkor viszont részletesebben ki kellene bontani, a várható eseményekkel és cselekményekkel paralel módon. Nem hiszem, hogy az eljáró ügyintézőnek kellene a nyakába varrni azt a felelősséget, hogy egy kisebb szintű cselekmény esetén mondjuk 5000 forintos mulasztási bírságot vagy 450 ezer forintos mulasztási bírságot szab ki.
Ezzel együtt a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartjuk, és a változtatásokat is figyelembe véve összességében jónak tartjuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Jakab István alelnök úr kért szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az Ángyán professzor úr által elmondottakat nem kívánom megismételni, szóról szóra az általa elmondottakkal azonosulok, mégis szeretnék néhány területet kiemelni. De először összességében a törvényről.
Meggyőződésem, hogy ez a törvénytervezet, ami előttünk áll, látszólag egy eljárási törvény, de valójában nem más, mint az elkövetkező hét esztendőben rendelkezésre álló uniós források - finoman szeretnék fogalmazni - célirányos felhasználását segítő keret. Ezt a törvényt igazán akkor lehetne érdemben megvitatni, ha ismernénk az ennek kapcsán elkészülő kormányrendeletet, és ismernénk azt a harmincegynéhány miniszteri rendeletet, amelyek azokat a részleteket tartalmazzák, amire ez a törvény irányul, ami azokat a területeket határozza meg, melyeket ez a törvény szabályozni hivatott. Az a meggyőződésünk, hogy ez a törvény ebben a formában az érintett vidéken élő polgároknak, gazdáknak, gazdálkodóknak legfeljebb csak egy részét hivatott segíteni.
Ha megnézzük, hogy a törvény meghivatkozott 5. §-a konkrétan mire irányul - és itt a preambulumra szeretnék célozni -, ha valaki kézbe veszi az uniós EMVA-törvényt, annak a preambuluma 70 paragrafust tartalmaz, ezé a törvényé nyolcat. Hogy mennyire érdekes az, hogy hogyan közelítjük meg a problémákat, szeretném citálni az 5. §-t. Az 5. §-ban, ami az esélyek egyenlőségére vonatkozik, egyetlen pont van, a c) pont: a támogatási kérelmeket, pályázatokat az egyenlő esélyek biztosítása mellett bírálják el.
Tisztelt Bizottság! A törvény még a preambulumban sem rendelkezik arról, hogy hogyan lehet a támogatásokkal kapcsolatos információkhoz hozzájutni. Ángyán professzor úr említette a technikai segítségnyújtás összegét. Nincs róla szó, hogy hogyan kívánják biztosítani az információkhoz való hozzájutás jogát azonos feltételek mellett. Nincs ebben a bizonyos paragrafusban az sem biztosítva, hogy milyen módon, milyen formában tud pályázni azonos esélyekkel a pályázó. Ugyanis, ha nem tévedek, különböző egyeztetéseken elhangoznak mondatok, és nyilván majd a rendeletekben az lesz, hogy a beérkezési sorrend a döntő, amikor már nem lesz más szempont. Nem kérdés, hogy kik jutnak hozzá az információhoz gyorsan, pontosan, kinek lesz a számítógépen kész a támogatásigénylés, és az adott időpontban csak elindítja.
A következő téma, amiről szeretnék szólni, a nyilvánosság kérdése. Csak meg szeretném erősíteni és aláhúzni azt, amit Ángyán professzor úr már világosan megfogalmazott, hogy aki uniós, illetve magyar költségvetési forrásokat támogatásként igénybe vesz, az ne legyen szégyenlős, és nyugodt szívvel vállalja azt, hogy nyilvánosságra hozzák.
Van egy másik kérdés, ami nem hangzott el. Különböző szervezetek számára kíván a törvénytervezet lehetőséget biztosítani, hogy a végrehajtásba úgymond bekapcsolódjanak. Egy szervezet megnevezésre került. Sajnálom, hogy ezt nekem kell elmondani, mert érintett vagyok benne, mégis megteszem. A jogalkotó szíves figyelmébe ajánlom a Magyar Agrárkamara alapszabályát. Szíveskedjenek megnézni, hogy a Magyar Agrárkamara tagsága az országot milyen mértékben fedi le, és ezt követően gondolkozzanak el azon - éppen már elment a MOSZ képviselője -, hogy a mezőgazdasági érdekképviseleteket milyen alapon zárják ki, és egy, a költségvetési források felhasználásában működtetett szervezet kap prioritást még abban is, hogy jogvitás kérdésekben döntőbíróként eljárjon.
Egyetlen kérdésem van még csupán, és gondolom, hogy még a vita során lesz lehetőségünk egyeztetni és több területet érinteni. A tervezetben szerepel a pályázat kifejezés és szerepel a támogatások közvetlen igénylésének lehetősége. Először is azt szeretném kérdezni, hogy melyek azok a jogcímek, amiket pályázatos alapon lehet igényelni, és melyek azok a területek, amelyeket közvetlen módon lehet igényelni mint támogatást. Nem véletlen kérdezem; egyes szakértők szerint - ez még nyilván további egyeztetést igényel - az Európai Unióban a "támogatást biztosít" szót nem igazán ismerik. Lehet, hogy én tévedek, szeretnék tévedni, mindenesetre nekünk az a kötelességünk, hogy kellő mélységben végiggondoljuk a folyamatokat, és ráirányítsuk a jogalkotó figyelmét.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Herbály alelnök úrnak adom meg a szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szeretném előrebocsátani, hogy most az általános vitára való alkalmasságról döntünk, és csak szeretném figyelmeztetni Ángyán képviselőtársamat - anélkül persze, hogy mélyenszántó vitába kezdenénk -, hogy itt a támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről döntünk, nem pedig a gazdaságpolitikáról. A gazdaságpolitikáról a kormányprogram, az agrár-vidékfejlesztési stratégiai terv és az EU-s rendeletek útbaigazítanak bennünket.
Reagálva a felvetésekre, a technikai segítségnyújtás és a felhasználás vonatkozásában az FVM miniszter meghívható, interpellálható. Egyébként meg, ha úgy látják a képviselőtársaim, hogy ez valamiféle alantas dologra lenne felhasználva, akkor csak szeretném figyelmeztetni önöket, hogy van lehetőségünk nemcsak évi egyszeri alkalommal meghívni az FVM vezetését, hanem bármikor, amikor ebben gondokat látunk.
Ami pedig a monitoringbizottsággal kapcsolatos felvetését illeti a képviselő úrnak, hogy a monitoringbizottságot a parlamentből kellene átküldeni, az agrártörvényhozás monitoringbizottsága a mezőgazdasági bizottság. Tehát nekünk igenis van jogunk és lehetőségünk érdemben ellenőrzést folytatni, nem egyszerűen az EU által előírt monitoringbizottság keretén belül, hanem a magyar törvényhozás adta lehetőségünk és feladatunk szabta keretek között.
Az adatvédelmi felvetések nagyon érdekesek. Ebben a témában tényleg kellene még egyeztetni. Ha meg nem tudunk megállapodni, akkor van adatvédelmi biztosunk, meg kell nézni. Én azt mondom, hogy aki igénybe veszi a támogatást, az pedig terítse ki a lapjait. Hát ne csak miránk legyenek már kíváncsiak az emberek, mi is kíváncsiak vagyunk arra, hogy kik hogy állnak hozzá.
Végül, de nem utolsó sorban a tájékoztatás nemcsak a kormányszervek felelőssége, hanem az érdekképviseletek felelőssége is. Itt szeretném megkérni azokat, akik e tekintetben úgy határozzák meg magukat, mint érdekképviselet, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy igenis jussanak hozzá az információhoz a tagjaik meg azok az emberek, akiknek a támogatásában reménykednek, és akiknek az érdekeit védik. Most is lehetőség van az előttünk álló napokban, hetekben részt venni azokon a tájékoztatókon, amiket az FVM szervez a gazdák tájékoztatására, és ha nem is jelent meg még minden rendelettervezet az FVM honlapján, de a közeli napokban meg fognak jelenni azok a rendelettervezetek... (Jelzésre:) Már rajta is van mind a tizenöt, bocsánat. Én egy kicsit maradian gondolkodó ember vagyok, most nagyon kiterítem a lapjaimat: akkor férek csak hozzá a számítógéphez, ha a feleségem megnyitja.
ELNÖK: Jól nősültél.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Igen. Úgyhogy én azt mondom: olyan, hogy nem nyilvános, nincs. Nyilvánosság van, és tessék segíteni azokat, akik nem férnek hozzá az adatokhoz.
Egyébként, megerősítem még egyszer, mi ezt a törvénytervezetet apróbb javításokkal együtt általános vitára alkalmasnak tartjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Még mielőtt alelnök úr a bizottságunknak nagyobb feladat- és hatáskört láttatna, mint amennyi valójában, szeretném tisztázni, hogy a mezőgazdasági bizottság maximum meghallgathatja a minisztert, nem utasíthatja és nem számoltathatja el. Tehát ilyen értelemben a mezőgazdasági bizottságnak, különösképpen úgy, mint a többi parlamenti bizottságnak, ahol mindenkori kormányoldali többség van, nincs érdemi befolyása a hétköznapi dolgokra. Pontosan tudjuk, hogy a rendeleti szabályozás irányába vitte a Gyurcsány-kormány egész Magyarországot, úgy, ahogy már a T/1202-es törvénnyel széthúzták az addig törvényi szinten szabályozott háttérintézményeket, most már rendeleti szinten, szmsz szinten. Ezt a folyamatot értjük, de elfogadni nem tudjuk, ezt azért tisztázni szeretném. Ezek után, hogy ezt a folyamatot látjuk, ne állítsuk be úgy a mezőgazdasági bizottságot, mint akinek netán érdemi beleszólása lenne ezeknek a folyamatoknak a kritizálásába vagy megakadályozásába. (Herbály Imre: A kritizálásába van, bocsánat.) Így van, ebben teljesen igazad van, a kritizálásába van. Tehát ne állítsuk be úgy a mezőgazdasági bizottságot, mintha érdemi befolyása lenne abba, hogy a folyamatokat visszafordítsa, vagy netán valamilyen irányba terelje. Nincsen láthatólag.
Éppen ezért nagyon fontos az az érdemi fölvetése Ángyán képviselőtársamnak, hogy a monitoringbizottság egy látszatbizottság mindaddig, amíg a kormányzati szervi többség vagy a parlamenti többség foglal benne helyet, nem pedig a monitoringbizottság lényegi része, ami a mindenkori végrehajtó hatalomból teljesen független. Lehet nevezni NGO-nak, civil szervezetnek vagy bárminek, aminek a mindenkori végrehajtó hatalomtól függetlennek kellene lenni. Ezt a feltételt sajnálatos módon nem teljesíti a monitoringbizottság, így egy látszatszervezet, látszatbizottság alakul ki. Persze, az Unió megköveteli, nekünk ilyennek kell lenni, akkor bemutatjuk; olyan ez, mint az okos lány esete a királlyal: hoztam is, meg nem is.
Örvendi László!
ÖRVENDI LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Négy kérdésem van, de mielőtt feltenném ezeket, Herbály alelnök úrnak hadd mondjam el, hogy a Magosz részéről az érdekképviseleti munkát úgy végezzük, hogy a tagjainkat tájékoztatjuk mindenről, még a tervezett rendeletekről, törvényekről is. (Herbály Imre: Én nem rólatok beszéltem.)
Az első kérdésem a következő. Az 5. § d) pontjában az adminisztráció minimális szükségességéről ír a rendelet. Hogy oldja meg ezt? Mert a továbbiakban nem találkozom ezzel, sőt elég tetemes adminisztrációs követelések vannak.
A második kérdésem részben csatlakozik Jakab alelnök úr felvetéséhez. Kikre gondol a minisztérium az átruházott feladatot ellátó szervek, illetve az együttműködő szervezetek esetében?
A harmadik: egy kicsit rossz hatással van rám, vagy nem is tudom, mit mondjak arra, hogy a 44. § harmadik személy tanúvallomásáról, tanúvallomási kötelezettségekről beszél. Bűnüldöző szerv az, aki felteszi ezeket a kérdéseket?
A negyedik kérdésem pedig a 82. § (3) bekezdésére vonatkozik. Ez mintha azt sugallná, hogy a közeli hozzátartozóknak és a tulajdonostársaknak eddig nem lett volna elővásárlási joga. Szerintem volt, de ebben most úgy van megfogalmazva, hogy nekik is van vásárlás, adásvétel esetén elővásárlási joguk. Ezt a (3) bekezdést legyen szíves megmagyarázni - hasonlóan az e) ponthoz, ahol az elő-haszonbérleti jogról van szó -, mert itt valami nekem nem tiszta.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Amennyiben nem látok több hozzászólót, kérdezőt az első körben (Nincs jelentkező.), megadom a szót a kormány képviselőjének, hogy az eddig elhangzottakra reflektálhasson.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon köszönöm ezeket a hasznos felvetéseket. Már csak azért is, mert egyrészt tájékoztatást tudok adni a jogalkotói szándékokról, másrészt reményeim szerint lehetőséget kapok arra, hogy bizonyos félreértéseket eloszlassak, ugyanis azt hiszem, mind a két helyzet fennáll. Ha lehet, akkor a föltett kérdések sorrendjében szeretnék válaszolni.
Ángyán képviselő úr jelezte, hogy nincs ebben a javaslatban gazdaságpolitika, illetve azt kérdezte, hogy ez miért rendeleti szint, és ezzel kapcsolatosan fogalmazta meg aggályait. Szeretnék jelezni valamit. Legjobb tudomásom szerint a gazdaságpolitika első dokumentuma az, amikor a parlament szavaz a kormányprogramról. Ezt követően gazdaságpolitikai dokumentumokat, gazdaságpolitikai értékítéleteket tartalmazó bizonyos gazdasági törvények vannak, ezek elsősorban a költségvetés részei. Harmadrészt, ami bennünket érint, konkrétan az EMGA, EMVA és a nemzeti szabályozási ügyeket, azért tudni kell valamit: a stratégiát be kell nyújtanunk az Európai Uniónak, a programot az Európai Unió fogja jóváhagyni. Az Európai Unió pedig akkor fogja jóváhagyni, ha megfelelő társadalmi egyeztetése van ezeknek a programoknak. Az Európai Unió azt követeli meg a mindenkori előterjesztőtől, hogy a társadalmi szervekkel konzultációt folytasson le. Nem az a követelmény, hogy a társadalmi szervekkel minden tekintetben egyezségre és konszenzusra kelljen jutni, csak megfelelő lehetőségeket kell biztosítani, és erről az Európai Unió egyébként folyamatosan tájékoztatást ad. Sajnos az európai uniós csatlakozásunkkal a nemzeti szuverenitásunknak az a fele, ami az agrárpolitikát illeti, már nem Magyarországon van, hanem jelentős részben az Európai Uniónál van.
Az erős szervezet és jogosítványok vonatkozásában egy valamit nem szabad elfelejteni: a felelősség kérdését. Aki valamilyen jogosítványt vesz magának, az nézze meg, hogy mekkora felelősséget vállal mellé. Ez a mostani közösségi jogi szabályozási rendszer mind az irányító hatóság, mind az illetékes hatóság részére egyértelmű, gyakorlatilag egyszemélyi felelősséget ad a jogszerűségéért, a program betartásáért és sok másért, ezért értelemszerűen ezeket a jogosítványokat meg kell adni.
A TS-keret felhasználásával kapcsolatosan szeretném jelezni, hogy a földművelésügyi miniszter jogosítványa ennél valamivel nagyobb összegre, évente 400-450 milliárd forint felosztására szól. Ehhez képest a 70 milliárd forint, ha az enyém lenne, akkor sok lenne, egyébként a tárca egészét és az egész intézményi költségvetést tekintve fontos, meghatározó, de nem alapvető összegről van szó.
Az adatvédelemmel kapcsolatos kérdésekről valóban - szeretném itt még egyszer jelezni - sokat vitatkoztunk. Itt természetesen egyfajta értékítéletet fogalmazhat meg a politika. Nem véletlenül jeleztem, hogy nyitottak vagyunk a parlamenti szakban bármilyen, alapvetően a politikai konszenzuson nyugvó módosításra. Eddig kormányzati oldalról mi azt a felelősséget éreztük, hogy egyelőre ez egy visszafogott, mérsékelt javaslat, ami egyébként az Európai Unióban nem szokatlan. Ha valaki ezt a bizonyos Zöld Könyvet elolvassa, talán megtalálja benne a pandanját. Ebben az esetben is megvan a lehetőség egyedi kérelemre az adatok nyilvánosságára.
Államigazgatási határozat, szerződés... Ángyán képviselő úrnak annyit szeretnék a figyelmébe ajánlani, hogy az államigazgatási határozat ellen, amelyet a Ket. alapján hoznak, van egy teljes körű jogorvoslat. Ma az NFT II. keretén belüli pályázat, szerződés esetében nincs jogorvoslat a döntés ellen. Itt, amikor mi be akarjuk vezetni ezt a rendszert, egy sokkal szélesebb jogorvoslati rendben gondolkozunk, amikor a Ket.-ről beszélünk.
Demendi képviselő úr felvetésére szeretnék reagálni - azon túl, hogy köszönöm szépen a méltató szavakat -, ami a mezőgazdasági vagyoni értékű jog problematikáját érinti. Szeretném jelezni, hogy ez a javaslat megpróbál elővágásokat tenni az SPS rendszerre való áttérés kérdésében. Ezért került szabályozásra egyrészt a támogatásjogosultság és az úgynevezett keresztmegfelelés - cross compliance - kérdésköre. Valóban ez egy óriási változást, az eddigiekhez képest sokkal nagyobb változást fog okozni a mezőgazdaságban, mint az EU-csatlakozás. Most ez még nem téma, de a későbbiekben a bizottság vélhetően sokat fog ezzel a kérdéssel külön is foglalkozni. Ha javasolhatom magánemberként, ezzel a kérdéssel érdemes foglalkozni, mert ez egy nagyon bonyolult és szerteágazó rendszer lesz.
A Meparral kapcsolatosan annyit szeretnék elmondani, hogy természetesen meg fogjuk vizsgálni a felvetést, de a kollegáim azért egyfajta óvatosságra intenek engem a Mepar-adatokba való belenyúlást, illetve azok használatát tekintve. Látni kell, hogy jelen pillanatban a Mepar-rendszer különböző okok miatt a közhitelesség szintjét most még nem éri el, nem úgy, mint az ingatlan-nyilvántartási vagy a térképészeti rendszer.
Az iratok megőrzése nyolc év, öt év, hány év? Egy dolog az öt év és egy dolog a végrehajthatósági évek, tehát itt sokféle szám van. A nyolc évvel mi az általános adóigazgatási szabályoknak megfelelő konstrukciót vettük át. Amennyiben ebben mégis ellentmondás van, természetesen nyitottak vagyunk a kérdés részletes megválaszolására.
Jakab István alelnök úr felvetésével - hogy ez látszólag eljárási törvény, és az elkövetkezendő hét év forrásait tartalmazza - nem tudok vitatkozni. Nagyon helyes a megállapítás: ez az elkövetkezendő hét év működési keretét adja. Az előterjesztő érezte magában a felelősséget, hogy ezt a hét évet valamilyen filozófia mentén tervezi. Ezt a filozófiát természetesen lehet vitatni, de megpróbálunk egyfajta rendet vinni az elkövetkezendő hét évbe. A gazdaságpolitikát pedig teljesen más konstrukcióban határozzuk meg.
Egyébként szeretném felhívni Jakab képviselő úr figyelmét és az összes többi képviselő figyelmét is arra, hogy jelen pillanatban 12 darab miniszteri rendelet már fönt van a honlapunkon. Reményeink szerint az a bizonyos pénzügyi kormányrendelet - megmondom őszintén, én nem szívesen olvasnám el, de ha valaki akarja, olvassa el -, ami arról fog szólni, hogy hogyan kell egyik számláról átmenni a másikra, ha minden igaz, egy héten belül készen lesz. Március végéig folyamatosan az összes rendeletet fel fogjuk tenni a honlapra, pontosan annak érdekében, hogy mindenki megfelelő tájékoztatást kapjon.
Az azonos esélyekkel kapcsolatban szeretném jelezni, hogy a pályázatok benyújtása alapvetően szakaszosan történik, ami azt jelenti, hogy 30 napos időszakokat fognak megnyitni, azon belül lehet benyújtani, és ezt követően alapvetően a pontozásos rendszert fogják működtetni. Én olybá veszem, hogy a képviselő úr tulajdonképpen elismeréssel illeti a javaslat azon szándékát, hogy megpróbálja megoldani azt a problémát, amit a korábbiakban nem oldott meg, mert pontosan az van benne, amit a képviselő úr egyébként kifogásolt.
A végrehajtásban résztvevő szervezetek és a Magyar Agrárkamara problémaköre... Egy valamit reálisan kell látni: fél év, háromnegyed év múlva vagy maximum egy év múlva az SPS-rendszer különböző dolgai tekintetében nagy valószínűséggel valamilyen álláspont ki fog alakulni. Amikor megtudják az emberek, a mi prognosztizálásunk szerint elég sok jogvita lesz, mert valójában adózási és egyéb okok miatt itt tulajdonképpen nem a valódi gazdasági ütemméretek alakultak ki, hanem az a 200 valahány ezer gazdaság valószínűleg ennél kevesebb lesz. Ebből viszont egy csomó jogvita fog következni. Nekünk az az elképzelésünk és az volt a fölvetésünk, hogy működjenek olyan, kvázi békebíróságok - nem tudok ennél jobbat mondani; egyébként ha megalkotnának egy másik törvényt, amiben az agrár választott bíróságokról lenne szó, azt örömmel vennénk -, ahol ezeket a vitákat minél szélesebb körben lehet rendezni. Egyébként nem akadályozza meg senki, hogy bármelyik érdekképviselet ilyen jellegű szolgáltatást végezzen.
Herbály képviselő úr jórészt megválaszolt itt több kérdést - köszönöm szépen a segítséget -, és jelezte, hogy az érdekképviseletek felelőssége a végrehajtásban hogyan alakul.
Font Sándor elnök úr említette a rendeleti szintű szabályozást. Szeretném jelezni, hogy a végrehajtó hatalom jelen pillanatban alapvetően rendeleti szinten tudja álláspontját a polgárok felé közvetíteni.
Örvendi képviselő úr engedje meg, hogy a felvetését majd külön is megbeszéljük, mert már nagyon elment az idő. Azért annyit szeretnék jelezni, hogy a minimális adminisztráció igénye nagyon tudatosan vállalt, részben a nyilatkozati elvvel, részben pedig a különböző elektronikus vagy netán internetről letölthető formanyomtatványok alkalmazásával. Ezek összességében megfelelő keretet fognak ennek biztosítani.
Őszintén remélem, hogy ezek a válaszok az esetlegesen kétkedőket meggyőzték arról, hogy nagyon komoly kormányzati szándék van arra, hogy tiszta, világos, átlátható felelősségi viszonyok alakuljanak ki egyrészt a támogatási rendszer működtetésében, másrészt effektív érdekünk is a gyors, pontos, szakszerű munka, mert reálisan nem számolhatunk azzal, hogy az Európai Unió velünk elnéző lesz.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megjegyzem, az én hozzászólásom egy olyan témakört érintett, amire a köztisztviselőknek nem biztos, hogy reagálni kell. Arra tettem utalást, hogy a jelenlegi kormány arra törekszik, hogy a parlament ellenőrzését, tehát törvényhozói képességét, a törvényhozási szintet csökkentve kihúzzon a parlament ellenőrzési jogköréből számos területet. Ez gyakorlatilag egy úgynevezett prezidenciális rendszer felé viszi el az irányítási rendszert, miközben nálunk parlamentáris, tehát kancellária típusú rendszer van egyelőre az alkotmány erejénél fogva. Én csak erre tettem utalást. Erre számos példát látunk, amikor a törvényalkotási szintet rendelkezési szint váltja föl. Nyilvánvaló, hogy az állampolgár számára mind a kettő jogforrás, tehát rá nézve ez kötelező, csak mertünk utalást tenni arra, hogy mi mit látunk.
Jakab István alelnök úrnak, utána Herbály Imre alelnök úrnak adok szót.
További kérdések, észrevételek
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Kénytelen vagyok nagyon röviden reagálni egy-két dologra. A megjelent miniszteri rendeletek száma kapcsán, főosztályvezető-helyettes úr, nem egyharmad törvénytervezet van előttünk, hanem egy teljes törvénytervezet, tehát ha valamit folyamatában, egységesen kell vizsgálnunk, akkor nyilván ahhoz érdemi módon minden információnak az asztalon kell lenni. Ez az egyik.
A másik... Volt egy kérdésem, ami a pályázatok, illetve támogatások közvetlen igénylésére vonatkozott. Erre a kérdésemre kérnék választ.
A harmadik terület az SPS-re való átállás. Igen, azt kell mondanom, hogy nagyon sok jogvitás eset lesz, és biztosan nem az egyik kiemelten érdekelt, állami költségvetési forrásokból finanszírozott szervezetet kell döntőbírónak megjelölni. Tehát ha erről van szó, akkor szeretném rögzíteni - nyilván lesz majd lehetőség az egyeztetésre -, hogy talán meg kellene kérdezni azt a legalább másik két meghatározó szervezetet, hogy mégis hogyan látják ezt akár együttműködésben is, mert ha békét akarunk teremteni, akkor kizárásos alapon ez nem működik, erről már elég tapasztalatunk van. De ez sem a napirend kérdése.
Van viszont még egy, a stratégia kérdése. Én örülök, hogy ez a szó, hogy stratégia, szóba került. Ez a törvényjavaslat, amelynek kapcsán most itt vitát folytatunk, egy elfogadott stratégián, egy elfogadott programon alapul? Mert ha igen, akkor én nagyon jól érezném magam itt az asztalnál, és elfogadnám azt, hogy tévedtem. Én úgy tudom, hogy még nincs elfogadott stratégia, még nincs elfogadott program, csak benyújtott stratégia van, és benyújtott program. Azt gondolom, hogy ezeket nem lehet megkerülni, ezek tények. Nagy klasszikusunkat idézve a tények makacs dolgok, azokat csak elfogadni lehet.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Herbály alelnök úrnak adom meg most a szót, utána Ángyán Józsefnek.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Sajnos a kormányok egymástól sokat tanulnak. A rendeleti úton való szabályozás nem a Medgyessy-kormány idején kezdődött. De erről kár vitát nyitni. Csak úgy mondom, hogy mi is sokszor fölvetettük ezt. Végül is azért vannak a különböző lehetőségek a parlamentben - az interpelláció és egyéb lehetőségek -, és ezek a viták is, hogy erről vitatkozzunk. (Közbeszólás: Meg a bizottság is.) Meg a bizottság is, ezt mondom. Amit lehet, azt átnyomunk a törvényhozás keretében, amiről meg úgy dönt a többség, hogy jól van így, annak így el kell menni.
Jakab képviselő úr azt mondja, hogy ez nem egyharmad törvény, ez egy teljes törvény. A pályázatok egyharmada van rendeleti formában megjelenítve, vitára; még nem meghirdetve, csak vitára. A két dolgot nem szabad összekeverni, megint mondom, mert egy eljárási szabályrendszert foglal ez a törvénytervezet magába, a rendeletek pedig azokat a célokat jelölik meg most már egy kicsit tételesen felsorolva, hogy milyen feltételek mellett, hogy s mint lehet pályázni. Meg fog jelenni mind, és akkor nem lesz gond.
A harmadik dolog: a stratégiát a kormány elfogadta. Mielőtt elfogadta - ezt mindenki tudja, Jakab képviselő úr is -, hosszasan egyeztetett az agrárkormányzat az Európai Unióval a felosztásról, a stratégiáról. Nem hiszem, hogy most meg kellene várni az összes cél elfogadását, kockáztatni is kell. Azokat a célokat célszerű meghirdetni - szerintem ebben egyet kellene értenünk -, amelyeket április 1-jén meg akar hirdetni a kormány, hogy minél hamarabb hozzájuthassanak a gazdáink a lehetőségekhez.
Egyébként meg én belepirulnék abba, ha azt feltételezném, hogy csak a nagyüzemek juthatnak ezekhez a pályázati pénzekhez hozzá. Ilyet feltételezni is... (Jakab István: Kezdheted.) Térjünk vissza a végén erre, képviselő úr.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kinek-kinek lenne miért pirulni. Én például a gabonatárolók építésének 2005-ös rendszerére gondolok; ott is van miért valakinek pirulni.
Ángyán Józsefnek adok szót.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Kedves Kollegák! Itt valóban általános vita van, és fölmerült jó néhány kérdés, megjegyzés.
A fő baj, Herbály képviselőtársam, azzal van, hogy a kormány többször tárgyalta, de a törvényhozás, illetve a társadalom széles csoportjai nem igazán tudnak mindarról, hogy mit is tartalmaz ez az Új Magyarország vidékfejlesztési stratégia. Még kevésbé tudják azt, hogy a program maga mit tartalmaz. 370 oldalas ez az anyag most már. Korábban kértük, hogy tessék szíves lenni a jogcímekhez odatenni a forrást is. Az a brosúra, amit társadalmi egyeztetésre kiküldött a tárca, vagy amivel házalt, négy adatot tartalmaz összesen, százalékokat. Egyetlenegy forintról nem szól a történet, tehát egy olyan étlapról van szó, amiből nem tudni, hogy a konyhában lesz-e étel. Fölsorol mindenféle jogcímet, de abból nem derül ki, amit a társadalom vitatott, hogy mire mennyi forrás áll rendelkezésre. Most, amikor már Brüsszelbe kiküldik az anyagot, szembesül a társadalom és szembesülünk mi magunk is itt a törvényhozásban azzal, világosan látszik most már, hogy 411 milliárd forintot akar a tárca elkölteni a fizikai tőkére, beruházástámogatásra. Miközben - mondok egy másikat - a kisebbek támogatására, termelői csoportok létrehozására és azok folyó támogatására a hét év alatt összesen 28 milliárd forintot szán. Ezekkel most szembesülünk. Tehát én nagyon óvatosan hivatkoznék - és akkor finoman fogalmazok - arra a társadalmi érdekegyeztetésre, ami ezt a programot megelőzte. Mondom, a programot megelőzte; stratégiáról lehet, hogy szó volt ezeken a fórumokon, de programról nem igazán.
Normál esetben elfogadható lenne, hogy törvényi szinten ezek a kérdések kerüljenek szabályozásra. A normál eset alatt azt értem, hogy ha a tervezés és az érdekegyeztetés folyamata úgy néz ki, hogy az értékeket vitatjuk meg, deklaráljuk. A kormány megtette ezt már 2005 februárjában, de erről a társadalom mit sem tudott. Eldöntötte a prioritásokat, ezt pontosan tudjuk, a kormányülés napirendjéből tudjuk, hogy mit határozott és mikor. 2005 szeptemberében volt ugyanígy egy kormányülés, ami ezt szintén megtárgyalta most már részleteiben, de még akkor sem tudott senki semmiről. Úgy került a monitoringbizottság elé az egész problémakör, hogy minderről tudomást szerezve fölszólítottuk az államtitkárt, hogy hozza már nyilvánosságra, hogy mit is tervez a kormány, amikor már megvolt az európai rendelet, 2005 szeptemberében. Tehát ha normál menet van, az értékeket közösen megvitatjuk - ez ide tartozik -, megvitatjuk a stratégiát, hogy merre, milyen értékek mentén akarunk egy vidékfejlesztést nem egy ciklusra, hanem hét évre előre meghatározni, 3000 milliárd forintnyi forrás elköltését vagy abból 1400 milliárdnyi vidékfejlesztési forrást, azt követően rögzítjük ezt a stratégiát a kormány számára, majd itt konszenzussal meghatározunk egy irányt, hogy merre is akarunk menni, és ez alapján dolgozunk ki egy programot. Nem jött még be a parlament elé az Új Magyarország vidékfejlesztési program, tehát nem volt vita ezekről a kérdésekről.
Ha ez a folyamat lezajlott volna, és a parlament nyilvánossága előtt lett volna, akkor akár el is fogadhatnánk, hogy törvényi szinten csak ennyit kell szabályozni, ami itt van, mert van egy olyan elfogadott, közös konszenzusos stratégiánk és programunk, amelynek a végrehajtását rendezi csak akkor ez a törvény. De miután ez nem volt, ezért számunkra elfogadhatatlan, hogy a törvényi szintről még lejjebb visszük a tényleges döntéseket, és kormányrendeletekben, miniszteri rendeletekben, végrehajtási utasításokban és egyebekben szabályozzuk azokat a tartalmi kérdéseket, amelyek nemhogy stratégiai szinten nem tisztázódtak, de a törvény maga sem foglalkozik ezekkel. Ezért gondoltam, hogy az általános megjegyzések kapcsán ezt talán érdemes elmondani. Valószínűleg bárki van kormányon, jobban jár, higgyétek el, ha a nyilvánosság előtt ezt a sorrendet követve végigvitatjuk a hétéves terveket. Ezekre a hétéves tervekre kell berendezkedni. Különben utólag keletkeznek ebből feszültségek. Ezt megéltük az előző hároméves tervciklus során is, amikor a kormány átcsoportosít, nem csoportosít át, ide rendezi a pénzeket, oda rendezi, és nincs világos elképzelés, hogy mit is akarunk ezekkel a forrásokkal. Vagy lehet, hogy volt bizonyos fejekben világos elképzelés, de nem a parlament, nem a nyilvánosság előtt zajlott az a vita, ami eldöntötte, hogy milyen prioritások vannak. Ezekből fakadnak a társadalmi feszültségek. Amikor az ember hozzászól, különösen egy törvénytervezet általános vitájában, akkor ezek vezérlik, és erre szeretnénk a figyelmet ráirányítani. Jobban járunk a továbbiakban is, ha ezt a sorrendet követjük a törvényalkotásban.
Az ombudsmanokra is hivatkoztatok itt; nem tudom, ki mondta, hogy az ombudsmanokat is be kéne vonni. Amikor az ombudsmanok beszámoltatása volt a parlamentben, én nagyon komolyan gondoltam, hogy az ombudsmanok tapasztalatait a törvényalkotásba is be kéne hoznunk, mert az jelzi, hogy a társadalomban milyen problémák vannak, és az alapján kellene a törvényeket meghoznunk. Ez egy társadalom felé nyitó parlament és kormányzás koncepciója.
Bocsánat, hogy egy kicsit általánosabb kérdéseket is fölvetettem, de azt hiszem, egy törvény általános vitájában ezzel kapcsolatban muszáj volt ezeket elmondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Rossz hírem van Ángyán József képviselőtársam számára: a jelenlegi kormány és az ezt megelőző Gyurcsány 1-es kormány egyetlenegy, az Unióhoz kiküldött érdemi stratégiai anyagot nem terjesztett be a parlament elé a szokásos formában. Ezeket ugyan úgynevezett társadalmi vitára bocsátotta, ami egy - most így merem nevezni - haknisorozat volt; kipipálta azzal, hogy ezt valakik véleményezték. Én elmentem majdnem inkognitóban néhány ilyen megbeszélésre, és amikor az ott jelenlévő vidékfejlesztéssel foglalkozó szakértők komoly kérdéseket tettek fel az előadónak, egyetlenegy érdemi választ nem tudtak adni arra, hogy ezt vagy azt miért úgy tették bele a programba. Tartok tőle, hogy a kormány pontosan tudja, hogy éppen azért nem szabad a parlament elé behozni ezeket a nagyon fontos, Magyarország számára hosszú távú befolyással bíró stratégiai kérdéseket, mert ott nagy nyilvánosság előtt fel lehetne tenni ezeket, és akkor nem kellene törvényi meg rendeleti szinten elbújtatni az igazi szándékát a kormánynak arról, hogy mit is gondol a vidékfejlesztésről, az agrárstratégiáról, netán a multikkal való bánásmódról, az élelmiszer-biztonságról, és még sorolhatnám, hogy csak a körünkbe tartozó néhány kérdést említsek, amelyeket egyetlenegyszer sem engedett érdemben megvitatni a parlamentben. Tehát a rossz hír az, hogy ezután sem fognak bekerülni ezek az érdemi stratégiai tervek a magyar parlamentbe általános nyilvános vitára.
Godó Lajos jelentkezik. Megadom a szót.
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Szeretnék én is a tényekről beszélni. A nemzeti agrár- és vidékfejlesztési stratégiai program tavaly augusztus 14-étől van, volt társadalmi vitán. Az FVM és különböző agrár-érdekvédelmi szervezetek szervezésében térségi, megyei, különböző ágazati rendezvényekre került sor. Ezeken a rendezvényeken nemcsak a prospektust kapták meg a jelenlévők. Tengelyenként volt meghatározva az összeg. Az elsőben például a szerkezetátalakításra 469 milliárd forintot tervezett a kormány. Ehhez hozzá lehetett szólni, javaslatot lehetett írni és elküldeni e-mailen és írásban is. Tehát ez a társadalmi egyeztetés lefolyt, ezt követően december 7-én a kormány elküldte Brüsszelbe, ahova el kellett küldeni ezt a stratégiai programot. Ez alapján elkészítette az agrár- és vidékfejlesztési operatív programot azokkal az elemekkel, amiről itt beszéltünk, hogy már megjelent 12 pályázat. Ezt is benyújtotta a kormány Brüsszelbe, és várhatóan júniusig a mezőgazdasági illetékes bizottság jóvá fogja hagyni. De, hogy minél előbb kerüljön a gazdákhoz a pénz, az uniós támogatás, és minél jobban ki tudjuk használni, nyilván azért kell egy olyan törvényjavaslatot megtárgyalnunk ma és elfogadni a parlamentnek, hogy ennek a mechanizmusát szabályszerűen tudjuk lebonyolítani. Most az általános vitára való alkalmasságról tárgyalunk, de sajnos a gazdasági részére tolódott el a vita. Úgy gondolom, akkor jár el helyesen a mezőgazdasági bizottság és minden érdekvédelmi szervezet, ha mindent megtesz annak érdekében, hogy előbb juthassanak a gazdák a számításaik alapján a pályázatokhoz és az uniós forrásokhoz.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Ha nincs további kérdés a bizottsági tagok részéről, akkor a kormány képviselőjének adom meg a szót.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Font Sándor elnök úrnak szeretném jelezni, hogy valóban köztisztviselőként nekem nem szándékom olyan kérdésekbe beleavatkozni vagy belebonyolódni, amelyek valójában egy köztisztviselőre nem tartoznak. Eredetileg is ez volt a szándékom, és a jövőben is ez lesz.
Jakab alelnök úr már nincs itt sajnos. A pályázattal és a kérelemmel kapcsolatosan szeretném elmondani, hogy az arány a kérelem irányába fog elmenni a Ket. alapján, és pontozásos, szakaszolt eljárás, pontosan azért, mert szélesebb körű jogorvoslatot biztosít a pályázattal kapcsolatos ügyekben vagy néhány különleges esetben, amikor olyan általános gazdaságpolitikai értékítéletet tartalmazó mérlegelést kell végrehajtani, amit nem lehet már normativizálni és a normál Ket.-es eljárásban rendezni.
Van egy jóváhagyott stratégiai program. Ha a kérdést úgy teszi föl, hogy van-e kormány által jóváhagyott stratégia és kormány által jóváhagyott program, a válaszom egyértelműen igen, és ez a javaslat a kormány által jóváhagyott stratégián és a kormány által jóváhagyott programon alapul. Miután a Bizottság ezt körülbelül hat hónap alatt fogadja el, ettől függetlenül nemzeti kockázatközösség mellett korábban is meg lehet hirdetni ezeket a rendelkezéseket. Szeretném remélni, hogy a képviselő úr nem azt javasolta ezzel, hogy gyakorlatilag júliusig ne is hirdessünk meg semmit, és törvény se legyen, tehát az az érzésem, mindenkinek az az érdeke, hogy minél hamarabb legyenek meghirdetve a pályázatok.
Ángyán képviselő úrnak szeretném jelezni, hogy ami itt le van írva, az az adatvédelmi biztossal egyeztetett szöveg. Ilyen értelemben apró kis technikai módosításokkal a tartalmával egyetért. Amennyiben szükséges, ezt írásban is tudom hozni, rendelkezésünkre áll.
Végezetül ami az anyagok megismerését illeti, ez talán azon kevés törvényjavaslatok egyike, amelyekről nem úgy szavaz az Országgyűlés, hogy a végrehajtási rendeletek még sehol nincsenek. Mire ez a parlamenti részletes vitába kerül, addigra nagyon sok végrehajtással kapcsolatos dokumentum, stratégia, program, alapvető jogszabályok meglesznek, tehát ilyen értelemben pontosan lehet tudni, hogy részleteiben is milyen értékítéletet tartalmaz.
Egyébként teljesen mindegy a fellebbezési jog szempontjából vagy abból a szempontból, hogy a kérelmet hány példányban és hova kell benyújtani, hogy adott esetben ez milyen gazdaságpolitikai értékítélet mentén húzódik meg, mert ez egy abszolút technokrata ügy. Csak egy rövid példa. Azon lehet filozófiai vitát indítani, hogy sok vagy kevés, vagy magas vagy alacsony az szja, ettől függetlenül az adóigazgatási eljárás szabályai szerint azt be kell fizetni. Itt két különböző dologról van szó, ez most lényegében az igazgatási eljárási kérdéseket szabályozza.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: A vita vége felé egyetlenegy kérdésem van közvetlenül az előadóhoz. Szándékozik-e a kormány nyilvánosságra hozni a közvetlen támogatásban érintett személyek nevét? Ha igen, azt is indokolja, ha nem, azt is.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Törvényi kötelezettség a pályázatos támogatások nyilvánosságra hozataláról szól. Ez a törvényjavaslat lehetővé teszi azt, hogy egyedi kérelem alapján bármelyik polgárról, aki támogatást vett igénybe, ezt nyilvánosságra lehet hozni. A most elhangzott vita pedig azt mutatja, hogy itt van egy olyan politikai szándék, hogy teljes körű nyilvánosságra hozatal legyen. Jelen pillanatban ezt a politikai szándékot, ami egyfajta konszenzust tükröz, a kormány valószínűleg tudomásul fogja venni, és nem fog ellene tenni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség az adatvédelmi biztoshoz fordul ez ügyben.
Kérdezem, hogy van-e további kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor az általános vitára való alkalmasságról döntünk. Ki az, aki egyetért a törvénytervezet általános vitára való alkalmasságával? Aki igen, az kézfeltartással jelezze. (12) Ki az, aki ezzel nem ért egyet? (10) Ki tartózkodik? (0) A bizottság általános vitára alkalmasnak találta a benyújtott törvénytervezetet.
Köszönöm a kormány képviseletének a megjelenést.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én is köszönöm a segítő közreműködést.
ELNÖK: Bizottságunk még dönt a kisebbségi és a többségi vélemény előadóinak személyéről.
Kormányoldalról?
HERBÁLY IMRE (MSZP): Vécsi Istvánt javasoljuk.
ELNÖK: Vécsi István.
Ellenzéki oldalról Ángyán professzor urat javasoljuk. Vállalja a bizottság kisebbségi véleményének elmondását?
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Igen.
ELNÖK: Ellenzéki oldalról Ángyán József képviselőtársamat javasoljuk előadónak.
Aki egyetért az előadók személyével, az kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Igen, a bizottság elfogadta.
A 2. napirendi pontra térünk rá: a második nemzeti környezetvédelmi program 2003-2004. évi végrehajtásának helyzetéről szóló jelentést szeretnénk megtárgyalni. Kérem az említett napirendi ponthoz az előadókat mikrofonhoz engedni. (Kis szünet.)
A jelentéssel kapcsolatosan megadom a szót az előterjesztő képviselőjének.
Dr. Gergely Erzsébet (KVVM) szóbeli kiegészítése
DR. GERGELY ERZSÉBET (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Külön örömömre szolgál, hogy a jelentés most kerül napirendre, hiszen a környezetvédelmi bizottságban ebben a pillanatban fejeződött be a beszámoló jelentésünk megvitatása.
A jelentés, amelyet önök elé tárunk, a 2003-tól 2008-ig terjedő nemzeti környezetvédelmi program első két évéről szól. Ez alapvetően összefoglalja azt a tevékenységet, amelyet a 2004. május 1-jei csatlakozásig a jogharmonizáció és a gazdasági szabályozórendszer megújítása terén Magyarország véghez vitt. Emellett hangsúlyos, súlyponti kérdés volt, hogy átgondoljuk a kapcsolatrendszerünket ebben az új európai erőtérben, megújítsuk kétoldalú, szubregionális kapcsolatainkat, illetve a nemzetközi szervezetekkel fennálló kapcsolatainkat, hiszen ez mind - például a természeti értékek védelme, a vízgazdálkodás, az egységes vízgyűjtő területeken való vízgazdálkodás vagy akár az agrárpolitika terén - kiemelt jelentőségű. Ennek részeként nem csupán a különböző határvízi bizottsági tevékenység és megállapodások újultak meg, hanem számos olyan környezet- és természetvédelmi megállapodás jött létre ebben az időszakban, ami több területen segíti a munkát úgy az integrált vízgazdálkodás, mint a természetvédelem területén.
Ebben az időszakban Magyarországnak egyrészt szembesülnie kellett azzal, hogy egy nagyon szigorú, új és összetett jogi szabályozórendszert állított fel, másrészt azzal, hogy vannak olyan naturális követelmények, amelyeket az Unió velünk szemben támasztott. Itt említeném a derogációs területeket, amelyekből négyre halasztást kapott Magyarország. A négyből három már teljesült: a veszélyes hulladék égetése, a nagy tüzelőberendezések, illetve csomagolási hulladék keletkezésének szabályozása.
A csatornázás és a szennyvíztisztítás az, amelyik ütemezett formában, évente 2-3 százalékos csatornázottsági előrelépéssel folyamatosan teljesül, és aminek eredményeként elmondhatjuk, hogy a begyűjtött szennyvizeknek most már több mint 60 százalékát biológiai szinten is tisztítjuk.
Ugyanilyen áttörést jelentett a hulladékgazdálkodásban egy teljesen új szemléletű alapnak a lefektetése: a megelőzés, a szelektív gyűjtés, a regionális és helyi tervek kidolgozása és a nagy ISPA-projektek megalapozása, amelyek később aztán a kohéziós alapokban folytatódnak, melynek eredményeként most már több mint 3,8 millió embernek egy egészen újfajta szolgáltatást lehet e téren nyújtani. A bizottság szempontjából szeretném kiemelni azt a törekvést, ami a hulladékban meglévő szerves anyagok kezelését jelenti, hiszen alapvető cél most már, hogy ezek ne lerakókba kerüljenek, hanem komposztálódjanak, és ilyen szempontból hatékonyan hasznosuljanak.
Nagyon fontos része volt a csatlakozásnak, ugyanakkor kapcsolódás a korábbi hazai törekvésekhez a víz keretirányelv bevezetése, amely 2015-ig előír egy sor olyan intézkedést, amelyek alapján a jó ökológiai, vízminőségi állapotot el kell érnünk. Itt már nem egyszerűen hasznosítási, vízminőségi határértékekről van szó, hanem egy olyan integrált területi gazdálkodásról, ami valóban az ökológiai igényekből vezeti le a területhasználatokat, a vízminőségi határértékeket. Ebben nagyon sok előkészítő munka valósult meg, ugyanakkor ez egy olyan terület, amelyet eredményesen megvalósítani - nem csupán a terveket elkészíteni - nem lehet a gazdálkodó önkormányzatok és a területileg illetékes partnerek nélkül.
Hasonlóan fontosnak tekintjük azt a szemléletváltást, ami a természetvédelem területén bekövetkezett, ami most már kivonult a rezervátumszemléletből, és a védelmet és a hasznosítást, valamint a környezeti nevelést, oktatást egy új hármas megközelítésben helyezi előtérbe. Ilyen szempontból a nemzeti parkok tevékenysége is átalakul, és egyre nagyobb hangsúlyt kap az, hogy a parti területeken kívül a gazdákkal megfelelő kapcsolatrendszert alakítsanak ki, és az ökológiai gazdálkodás mellett egy vidékfejlesztési tényezővé válhassanak.
Ezzel kapcsolatban nagyon fontos eredménynek tekinthető ebben az évben az elindult nemzeti agrár-környezetvédelmi program, amelynek mind az országos, mind a zonális programjai jó eredményeket hoztak, és amely aztán a nemzeti vidékfejlesztési terv keretén belül folytatódott. Ebből az intézkedésből több mint 25 ezer gazda kapott támogatást, és csaknem másfél millió hektár területre vonatkozóan sikerült támogatást kiosztani, amely gyakorlatilag a szabályozás, kirovás és megkövetés - egy command controll szabályozás - helyett egy ösztönző és partneri alapú támogatási rendszernek a kezdetét jelenti.
A nitrát irányelv végrehajtását szolgálták az NFT AVOP intézkedései, amelyek a trágyatárolást, a trágyakezelést és a meliorációs ügyeket voltak hivatottak kezelni.
Hasonlóan a termőföld védelmét szolgálta és egy sokkal racionálisabb területhasználatot jelentett a nemzeti erdőprogram megalkotása is a 2006-2007-es időtávra, amely nem csupán egy hosszabb távra szóló dokumentum, hanem a megvalósítása során évente 7-13 ezer hektár effektív telepítést is jelent. Ami még érdemlegesebb: ha megnézzük az állományokat, akkor azt mondhatjuk, hogy egyre nagyobb a honos fafajokból álló erdőtársulások aránya, tehát nem csupán új telepítések vannak és már e szerint a szemlélet szerint, hanem egyre jobban előtérbe kerül az állománycsere is a honos fafajok tekintetében.
Az utóbbi években egyre nagyobb teret kap az élelmiszer-biztonság. Már ebben a két évben is történtek intézkedések ennek megalapozására. Az egyik az Élelmiszer-biztonsági Hivatal létrehozása, amely egy sor intézkedést jelentett. A másik azok a támogatások, amelyek elsősorban a kis- és középvállalkozásokat érintették, hogy a minőségbiztosítási és élelmiszer-biztonsági rendszereiket ki tudják építeni.
E tevékenység és az ösztönzés kapcsán elmondható, hogy az ökológiai gazdálkodásba vont terület nagysága is jelentősen nőtt: míg 2000-ben még csak 56 ezer hektárról beszélhettünk, 2004-re ez már 133 ezer hektárra bővült. Természetesen nagyon jó volna, ha a termelés mellett a kereskedelem és az értékesítés is olyan módon fejlődhetne, hogy ebből a megtermelt élelmiszerből minél többet lehessen a hazai területeken hasznosítani.
Amiről még szeretnék számot adni, az a Natura 2000 hálózat kijelölése, amelyben európai jelentőségű területek az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv alapján kerültek kijelölésre. Több körben egyre bővülően most több mint 20,6 százalékát borítják az országnak ezek a területek. Ami most már túllép azon, hogy ezek a területek ki lettek jelölve, az az, hogy várhatóan a nemzeti vidékfejlesztési stratégiai terv alapján ezeknek a gyepterületei is támogatásban részesülhetnek, tehát nem csupán egy uniós előírás az, amivel az érintett gazdák szembesülhetnek, hanem az ehhez kapcsolódó támogatási rendszer is. Amennyiben ezzel kapcsolatban további kérdésük van, természetesen szívesen állok rendelkezésükre.
Néhány gondolatot szeretnék még elmondani arról, hogy miképpen áll a program finanszírozása. Az első két évben mintegy 350 milliárd forint volt az, amely központi költségvetési támogatásként, illetve az egyéb jövedelemtulajdonosok révén felhasználásra került. Azt is el kell mondani, hogy különösen az éghajlatváltozás témakörében ipari oldalról egyre növekvő arányú az egyéb jövedelemtermelők ráfordítása. Valamint azt is el kell mondani, hogy 2005-ben, illetve a 2006-ra tervezett számaink alapján már lényegesen bővült a finanszírozás, tehát míg az első két évben összesen 350 milliárd forint volt, addig 2006 végrehajtási tervében már egy évre ez az érték szerepel, és a mostani számaink is meghaladják a 200 milliárd forintot. Tehát ha nem is sikerült az összes ráfordítást össznemzeti szinten erre a programra biztosítani, nagyon jelentős előrehaladás van nagyon sok területen. Nagyon sok esetben azért drága egy program, mert nem az elővigyázatosság elve alapján működik, és nagyon sok a korábbi kár helyrehozására fordított összeg. Itt ebben a két évben annyi szabályozási, programalkotási és intézményfejlesztési tevékenység történt, ami úgy gondoljuk, hogy hosszú távon valóban nagyon sok kár megelőzését és egyéb hozzáadott érték keletkezését segítheti elő.
A jelentésünket megtárgyalták az albizottságaink, és a tárcaközi bizottság támogatta. Azt kérjük a tisztelt bizottságtól, hogy a program további végrehajtásához adják meg a támogatásukat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy a bizottsági tagoknak kérdésük, véleményük van-e. Kis Péternek adom meg a szót.
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A második nemzeti környezetvédelmi program 2003-2004. évi végrehajtásáról szóló jelentés főbizottsága a környezetvédelmi bizottság, de éppen a felvezetőben is hallhattuk, meg ha tanulmányozzuk a jelentést, abban is láthatjuk, hogy annyi agrárvonatkozása van a kérdésnek, hogy akár mi is főbizottságként tárgyalhatnánk. Ez nem kifogás természetesen, nyilván megvan ennek a rendje. Amint utalt rá a minisztérium képviselője, az agrár-környezetvédelmi program, az erdőprogram, az élelmiszer-biztonság, a Natura 2000-hez kapcsolódó agrár részek olyan súlyú és horderejű kérdések, hogy mindenféleképpen indokolt, hogy a mezőgazdasági bizottság elé került ez a jelentés.
Amint el is hangzott itt, ez a második nemzeti környezetvédelmi program Magyarország környezetvédelmi feladatainak, a fenntarthatóság megvalósításának 2003-2008 közötti hatéves időszakának első két évéről szóló jelentés, amely beszámolási vagy jelentési kötelezettséget a '93. évi LIII. törvény ír elő a kétévenkénti beszámolóra, illetve majd a program végén, a lezárást illetően újabb jelentést kell tennie. A programban foglaltak megvalósítását szolgálják azok a tematikus akcióprogramok, melyek végrehajtásáról szóló kormányzati döntésekről a felvezetőben szintén szó esett.
A program szorosan kötődik a nemzetközi kapcsolatokhoz és az Európai Unióhoz, hiszen ez az időszak volt az, amikor Magyarország végérvényesen csatlakozott az Európai Unióhoz. Ez egyben azt is jelenti, hogy Magyarország teljes jogú résztvevőjévé vált az Unió hatodik környezetvédelmi akcióprogramjának, ami gyakorlati kötelezettséget is jelent hazánk számára.
A 2003-2004. évi teljesítésről szóló jelentés, amely előttünk fekszik, először a nemzeti környezetvédelmi program végrehajtásának nemzetközi és magyarországi kereteit mutatja be, és ennek kapcsán a társadalmi-gazdasági összefüggéseket tartalmazza a jelentés. Egy alapos és hosszú fejezet foglalkozik a már említett tematikus akcióprogramok értékelésével, de igen nagy terjedelemben foglalkozik a jelentés a célkitűzések végrehajtásával is - erről szintén szó volt - a pénzügyi értékelést követő ötödik, lényegi részben, az általános értékelésben és az ebből fakadó következtetéseket bemutató fejezetben.
Azért az megállapítható a jelentés kapcsán, hogy ebben a két évben sok dolog történt a környezetvédelemben. Az előadó is utalt ezekre a kérdésekre. Egy dolgot szeretnék ebből kiemelni, a szemléletben történt változást. Nyilván ezzel azonnal vitatkozni is lehet, hisz' azokat a dolgokat tekintve, amelyeket nap mint nap megtapasztalunk akár állampolgárként is, ezzel nem lehetünk elégedettek, de azok a programok, amelyek futnak és futottak, az iskoláktól kezdve más területekig mindenféleképpen egyfajta szemléletváltozást indítottak el.
A jelentés maga elég terjedelmes. Különös hasznossága többek között az is, hogy részletes jogszabályjegyzék van mögötte, ami a gyakorlati szempontú hasznosítást is biztosítja. Csak érdekességként említem - nincs különösebb jelentősége, csak megszámoltam -, hogy erre irányuló közösségi irányelv, rendelet 14, törvény 12, kormányrendelet 40, miniszteri rendelet 64, országgyűlési határozat 11, kormányhatározat pedig 42 volt ebben a kétéves időszakban, tehát a szabályozás és a rendeletek tekintetében sok minden történt.
Alapos képet nyújt továbbá a jelentés a hazai környezet állapotáról, a környezetvédelem helyzetéről, ami alapvető kritérium egy időszaki jelentéssel szemben, gyakorlatilag háttér-információs bázisként használható a jelentés. Alapvetően reális képet ad a környezetvédelem helyzetéről, ami figyelemre méltó a jövő számára. Jól látható a jelentés parlamentben való megvitatásának szükségessége; az általános vitára alkalmas jelentés parlamenti vitája során lehetőség van az értékelésből fakadó következtetések gyakorlati átültetésére a jövő évekre vonatkozóan is.
Még egy dolgot fölvetnék: a jelentések rendszerét lehet, hogy felül kellene vizsgálni a jövőben.
Tisztelt Bizottság! Ennyit kívántam elmondani. Természetesen a jelentést általános vitára alkalmasnak tartom. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Átadnám az ülés vezetését Jakab István úrnak; hozzászólásra jelentkeztem.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Font Sándor elnök úrnak.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Röviden szeretném csak összefoglalni és talán így is indokolni és értetni a bizottság tagjaival a kialakult álláspontunkat.
Való igaz, hogy az eddig eltelt időszakban hallhattunk is az előterjesztőktől és a magunk részéről is tudunk és elismerünk olyan sikereket, amelyek miatt, tényleg azt kell mondani, nem kell szégyenkeznünk. Ön is említette, hogy négy olyan terület volt, amiben átmeneti mentességet, kedvezményt kaptunk, és ezek közül három most már megvalósult - tehát teljesítettük az Unió felé akkor ígért kötelezettségünket -, a negyedik a megvalósulás szakaszában van, rengeteg jogszabállyal, törvénnyel, rendelettel próbáltuk harmonizálni, illetve uniós szintre emelni a környezetvédelmi kérdéseket, közel kétszáz ilyen jogszabályról tudunk. Bár ez más területekről is elmondható, ott is hasonlóan nagy mennyiségű jogszabály van, sőt ez az egész magyar jogalkotásról elmondható. A minisztérium részéről természetes, hogy a siker az, ami motiválja őket. Emellett nekünk kötelességünk azokról a tényhelyzetekről is beszélni, amik nem sikerültek olyan mértékben, ami remélhető lett volna. Címszavakban sorolnék föl néhányat, ezek részletes kifejtése meg fog történni majd az általános vita alkalmával.
Az egyik az előrejelző, kármegelőző, illetve úgynevezett csökkentő rendszerek további fejlesztése, felkészülés a vészhelyzetek gyors lereagálására. Ebben nem látunk olyan ütemű fejlődést, mint amire vállalkoztunk, vagy mint ami a közhangulat alapján mutatkozna, vagy amit az érintettek igényelnének.
Talán a leginkább a közvélemény előtt is nyilvánvaló kudarc - ezt így kell mondanom - a Vásárhelyi-terv több változata. Fogalmazzunk egyszerűen: semmi nem valósult meg belőle, most is a terv szintjén próbálkoznak egy-két végrehajtási változattal, pedig tudjuk, hogy a 2003-2004-es időszak óta már eltelt jó néhány év. Óriási szerencsénk szerintem, hogy nem történt súlyos természeti katasztrófa a Tisza völgyében, azon a területen, ahol szerettünk volna egy biztonságos, élhető környezetet kialakítani az ott élő embereknek. Nagyon izgultunk 2006 tavaszán is. Ami történt, szerencsével történt, de ez a helyzet tarthatatlan.
Ami talán a gazdákat is érinti - mivel mezőgazdasági bizottság lévén jobban oda kellene rájuk figyelnünk -, az a belvíz- és csapadékvíz-elvezetési rendszerek korszerűsítése, karbantartása. Egyszerűen nem érzik a gazdák azt, hogy a vízi társulási rendszerben nekik valamilyen érdekük lenne hatékonyan együttműködni a társulási rendszerrel, a kormány vonul ki az ide adható pénzekből. Idáig az volt, hogy minden 1 forinthoz, amit a gazdák befizettek, 2 forint állami támogatás társult. Ez aztán lecsökkent 1 forintra, majd most lecsökken 0 forintra, és ha jól tudom, már készen van az a törvénytervezet, amelyben a vízi társulások újraszabályozása során 800 forint/hektár összeg befizetésére köteleznék a gazdákat. Szeretném érzékeltetni a bizottság tagjaival, hogy ez óriási felháborodást fog kiváltani a gazdálkodók körében, mert egyszerűen nem érzik, hogy azok a vízi társulások az ő érdekükben dolgoznának. Ebben legyenek szívesek a hatóság szakemberei, a minisztériumok megfelelő tájékoztatást adni, és olyan pénzalapokat is adni ezekhez a rendszerekhez, hogy tényleg hatékonyan működjenek, és azt érezzék a gazdák, hogy ez az ő érdekükben van. A gazdák ugyanis úgy érzik, hogy teljesen magukra vannak hagyatva egy hirtelen jött belvizes, csapadékos időszakban. A probléma azért súlyos, mert ezek a gazdák ilyenkor korlátozva vannak a termesztésben, nagyon sok gazdának hitelállománya él, és nem tudja azt visszafizetni, mert egy-egy ilyen természeti jelenség miatt korlátos termeléssel nem tudja a várt árbevételt teljesíteni. Nagyon komoly anyagi veszteség - ingatlanok bankhoz való kerülése és mindennek, amit fedezetként ajánlottak fel a hitelhez - fenyegeti sajnálatos módon ezeket a gazdálkodókat.
Ami a lakosság körében érezhető probléma, az az ivóvízbázis védelme és az ivóvízminőség-javító program. Ezeknek az átütemezése, a diagnosztikai vizsgálatok elvégzése hagy némi kívánnivalót maga után. Mindig toltuk a rendszert, hogy na, majd jön az Unió. Itt van a vastalanítási rendszerek programja: belevágtak az önkormányzatok, nagy pénzekből megcsinálták a tervet, aztán kiderült, hogy az Unió ezeket az egyedi modelleket nem támogatja, mi meg csak az Uniótól szeretnénk pénzt lehívni. Most pedig megpróbáljuk ezeket, mint a regionális hulladéktelepeket, egy-egy nagy rendszerbe bevinni, és újrakezdjük az egészet. Így az érintett területek többéves elmaradást voltak kénytelenek elszenvedni, és most megint ott állunk, mintha öt évvel ezelőtt ezt a programot elkezdtük volna: várjuk azt, hogy ebből is egyszer csak lesz majd valami.
Külön izgalmas az úgynevezett egyedi szennyvízkezelés kérdése. Ismert az uniós irányelv és az is, hogy nem lehet minden egyes szennyvízkibocsátó forrásra nagy rendszert üzemszerűen telepíteni. A megoldások, a válaszok elmaradtak.
A hulladéklerakók ártalmatlanításának, felszámolásának, regionális rendszerbe való szervezésének nagy várakozással indultak neki az önkormányzatok. Most is élnek ezek a szándékok, de lelassult a rendszer, mindig adódik egy akadály, ami miatt éppen most valamiért nem megy tovább.
Ehhez kapcsolódik a pontszerű szennyvízforrás-kibocsátás, az állattartó telepek kérdése, ami nagyon veszélyezteti a gazdálkodókat. Környezetvédelmi szempontból gyakorlatilag most be lehetne zárni majdnem minden állattartó telepet. Remélem, nem ez a szándékunk, nagyon nem szeretném, de ez a fenyegetettség borzasztóan terheli a gazdálkodói kört. Ezekre a helyzetekre is adjunk egyértelmű segítséget, ne kívánjuk azt, hogy tízmilliós, százmilliós önálló fejlesztéseket az állattartó telepek tulajdonosai megvalósítsanak; nem tudnak. Ismerjük a mezőgazdaság jövedelemtermelő képességét; ehhez viszonyítva térképezzük fel, mérlegeljük, hogy milyen terheket rovunk rájuk. Értjük, a mezőgazdaságban élők értik a környezettudatos gazdálkodást, a környezettel való együttélést, hiszen generációkon keresztül ezt tették, de nem lehet ugrásszerű minőségváltozást megkövetelni tőlük, ami hatalmas pénzösszegeket emésztene föl; ez a gazdálkodásuk végét jelenti sajnálatos módon.
Ami számomra nagyon intő jel, az a környezeti oktatás, nevelés, szemléletformálás. Mindenkinek van sztorija, tapasztalata, hogy hogy járt annak idején, amikor Németországban volt, és szelektív hulladékgyűjtéssel ott már akkor foglalkoztak. Nekem is van ilyen tapasztalatom, amikor én voltam a buta kelet-európai, és érdeklődtem komolyan, hogy hogyan, mennyi idő alatt tudták ezt a rendszert megvalósítani. Egyértelmű volt: az iskolában kezdték. Tehát nem azt gondolták, hogy egy téves beidegződésen már túlesett középkorú vagy időskorú személyt a hulladékgazdálkodás területén át lehet formálni. Sajnos nem lehet; mondjuk meg őszintén, roppant nehéz átformálni. Akkor azt mondták, hogy mi sem tudjuk, és elkezdték a gyermekeknél az oktatás, nevelés szintjére vinni a szelektív hulladékgyűjtést, a környezettel való együttélést.
Hogyan szűnjenek meg a Magyarországra és a magyar vidékre sajnos negatívan jellemző út melletti szeméthalmazok? Hiszen ha kimegyünk egy erdőbe, akkor a településhez legközelebb eső részén az erdőnek biztos, hogy találunk egy illegális szemétlerakó helyet, vagy ha szemétlerakó helyet nem is, de egy-két kupacot biztos. Sajnos óriási energiákat fordítunk ezek felszámolására. Én önkormányzati képviselő vagyok, és minden évben az iskolával egy egész napot gyűjtjük a szemetet a környező földeken, az utak mentén, hogy értsék, érezzék, hogy miről van szó. De ezek eseti jellegű dolgok, itt szemléletváltásra van szükség. Nem érezzük azt, hogy a minisztérium olyan erőt, súlyt tudna képezni a kormányban, hogy netán az oktatási miniszterrel lenne szíves ebben most már egy tudatos programot indítani, tudomásul véve, hogy az általános iskoláknál és a középiskoláknál kell kezdenünk. Nem várhatjuk azt, hogy a rossz beidegződésű lakosokat át fogjuk nevelni egyik pillanatról a másikra. Hiába rakunk ki három-négy nagy szelektív gyűjtőkukát, nem túl jó, nem túl szép történeteket tudunk sajnos erről is elmondani. Ennek ellenére tudunk nagyon szépeket is, amikor környezetvédelmi csoportok markánsan egy-egy lakókörnyezetben tudatos rendezvényekkel, figyelemfelhívással próbálnak intelligens környezetben élő és a szeméttel is intelligensen bánó állampolgárokat fabrikálni, de ennek alapja a gyermekek erre való nevelése lenne.
Egyetlenegy kérdésem lenne. Nagyon komoly vitát váltott ki az ex lege elv alapján annak idején - most már jó néhány éve - a gazdálkodók együttműködésre kötelezése a környezetvédelmi hatóságokkal. Most finoman fejeztem ki magam, a gazdák durvább szavakat használnak ez esetben. Egyetértek azzal, ami olykor egy nemzeti park hatósága, irányítása alatt a gazdálkodók területén történik. Eggyel nem értek egyet: hogy a tisztességes kárpótlás, kártalanítás, a jövedelemcsökkenés ellentételezése mind a mai napig nem történt meg. Hogyan várhatjuk el a gazdától, hogy ismerje el környezeti értékeinket, hogy őneki korlátos körülmények között kell termelni, ha csak azt látja, hogy ebbe ő belerokkan, és ilyen módon nem tudja vállalni a környezettudatos gazdálkodást, ha ennek ellentételezését illő módon nem tesszük meg? Mikor szándékoznak azért tenni, hogy ez is megvalósuljon?
Én többségében a kritikai oldalt fogalmaztam meg. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség inspirációt szeretne adni azzal, hogy nem fogadja el, nem javasolja általános vitára ezt a jelentéstervezetet, hogy ezeket a felhívás jelleggel részemről elmondott gondolatokat vigyük be a törvénykezési szintre, súlya legyen a minisztériumnak a kormányzati körben. Nem említettem most a költségvetési elvonásokat, erről sokat tudnánk beszélni, hogy mi lesz a következménye és hogyan jutottunk ide, de képezze magának azt a súlyt, hogy lássuk, meg szeretné tenni mindazt, amit a programban, az irányelvekben leírt. Ezekkel döntő mértékben általában egyet szoktunk érteni, a megvalósulással viszont úgy érezzük, hogy vannak még gondok, és van mit tenni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Megadom a szót Herbály Imre alelnök úrnak, és visszaadom az ülés vezetését Font Sándor elnök úrnak.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Valószínű, hogy Kis Péter képviselőtársamnak igaza van abban, hogy a jelentések rendszerét érdemes lenne átgondolni, mert mondjuk egy 2003-2004. évi végrehajtást 2007-ben értékelni majdnem eső után köpönyeg, mert a szükséges következtetések levonásából már nem sokra tudunk menni. Csak azt tudjuk tenni, hogy legfeljebb úgy nyilatkozunk, hogy nem történt semmi például a Vásárhelyi-tervben. Természetesen én is elégedetlen vagyok a Vásárhelyi-terv vonatkozásában a tározók megépítésének helyzetével - be kell ismerni, hogy ezzel egy kicsit túlbecsülte a Medgyessy-kormány a lehetőségeit -, de én azért azt gondolom, hogy sok minden történt. Természetesen annyi nem történt, amennyinek kellett volna történnie a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésében, de úgy gondolom, a tiszaroffi tározó még az idén működésbe léphet, a cigándi tározó működésbe léphet, és előkészítés alatt van a nagykunsági tározó. Persze együtt szurkolunk a tiszai árvizek normális levonulásáért, ennyit azért el kell mondanom.
Azt mindenképpen el kell mondani itt, hogy ha már van Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése és átalakítunk árvízvédelmi rendszereket, akkor ehhez hozzá kell igazítani a belvízvédelmi rendszereket is. Ha most nem a 2003-2004-es időszakról beszélünk, hanem a mai helyzetről, akkor ezzel komolyan kell foglalkoznia a környezetvédelmi kormányzatnak. Itt kapcsolódok ahhoz, hogy én egyet tudok érteni azzal, hogy az érdekeltségi hozzájárulás növekedjen a vízgazdálkodási társulatoknál, mert tényleg nagyon nagy bajok vannak. Persze ehhez az üzemi szerkezethez - értse mindenki úgy, ahogy ezt kell - nagyon nehéz olyan belvízvédelmi rendszert kialakítani, ami kompatíbilis a 25 évvel ezelőtt működő belvízvédelmi rendszerrel, tehát ez nagyon sok pénzbe kerül. Így aztán azt kérem a másik oldalon ülő képviselőtársaimtól, próbáljunk abban együttműködni, hogy megértetjük közösen a gazdákkal, hogy emeljék az érdekeltségi hozzájárulást, mi meg tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a kormányzat mint annak idején, mondjuk Torgyán miniszter úr idejében, tegyen mellé annyi pénzt, amennyit a gazdák hajlandók összeadni a saját belvízvédelmi hálózatuk kialakításának és karbantartásának érdekében. Mert tényleg olyan igazságtalanságok alakulhatnak ki, ha ezt nem tesszük meg, hogy egyes gazdák, akik nem jó időben nyújtották fel a táblájukat a kárpótlás során, olyan helyzetbe kerülhetnek, hogy tönkre is mennek akár. Bevezettük ugyan a nemzeti agrárkárenyhítés rendszerét, de ma látjuk, hogy ez még nem ért el teljesen a gazdákig, és nem is igazán totális gyógyszer arra, ami bekövetkezhet egy nagy belvíz idején. Bár most úgy gondolom, hogy nem ennek az időszaka következik, de soha nem lehet tudni a mai világban.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Ángyán József!
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Mindenekelőtt köszönöm a beszámolót. Herbály Imre és Kis Péter az első kérdéskört nagyrészt lelőtte, amikor azt mondták, hogy valóban nem 2007-ben kellene beszámolni a 2003-2004-es időszakról, ugyanis valószínűleg ezeknek a beszámolóknak épp az lenne a célja, hogy a tanulságokat levonva továbbfejlesszük a programokat. Erre viszont alkalmatlan, ha ez két évvel később történik meg, mint ahogy lejárt a határidő.
Egy picit azért vagyok zavarban az itt elhangzottakkal kapcsolatban, mert miután ez a 2003-2004. évekről szól, az agrár-környezetgazdálkodással kapcsolatos megjegyzések talán nem relevánsak - finoman fogalmaztam -, hiszen emlékszünk, hogy abban az időszakban még az NAKP működött, amelyben, ha jól emlékszem, fejből mondom, talán 4000 gazda vett részt, és kétszázegynéhány-ezer hektár területről volt szó, tehát ez a másfél millió hektár, 25 ezer gazda, 44 milliárd már az NVT-re vonatkozik. Azért hangzik ez különösen furcsán, mert valószínűleg köztudott, hogy épp ez az az időszak, amikor ugyan lehetett volna pályázni, de nagyon későn, 2004 novemberében hirdette meg a tárca - nem a környezetvédelmi tárca, hanem a földművelésügyi tárca - ezeket a pályázatokat, és 2005-ig, egy évig szinte semmi nem történt, tehát szerződéseket nem kötött ebben a dologban. A tárgyilagosság kedvéért talán megengedi, főosztályvezető-helyettes asszony, ha hozzátesszük a jegyzőkönyv kedvéért is, hogy ez éppen az az időszak volt, amikor bizony finoman fogalmazva hezitálás történt az agrár-környezetgazdálkodási kifizetések, pályáztatás, szerződések körül. Most nem akarok utalni arra, hogy bizonyos feszültségek is keletkeztek ebből 2005 tavaszán, pontosan azért, mert nem történtek meg a szükséges lépések, nem bírálta el ezeket a pályázatokat a kormány, és így nem jutottak a gazdák másfél éven keresztül forráshoz; az NAKP már megszűnt, az NVT még nem indult el, így másfél év olyan időszak volt, amikor nem jutottak forráshoz azok a gazdák, akik áttértek volna egy korszerű gazdálkodási formára.
Még azt is muszáj ehhez megjegyezni, mert azért nem annyira szép ez a kép, mint amilyennek tűnik, hogy elgondolkodtató, hogy milyen programok milyen prioritást élveztek az agrár-környezetgazdálkodási programban. Köztudott, hogy a 1,5 millió hektárból - ha már ezt szóba hozta a főosztályvezető-helyettes asszony - 1,2 millió hektár az úgynevezett alapprogram és integrált program, ami klasszikusan nem célprogramja az agrár-környezetgazdálkodásnak. Az ökológiai gazdálkodás, a vizes területek, az érzékeny természeti területek programja, és még sorolhatnám, viszont klasszikusan azok.
Itt szeretném kifejezni a nagyra becsülésemet ugyanakkor a tárca iránt, mert látom pontosan ezek mentén a programok mentén azt az erőfeszítést, amit a kormányon belül a környezetvédelmi tárca megtesz azért, hogy valóban abba az irányba terelje a gazdaságpolitikát és más folyamatokat, amelyek környezeti, társadalmi szempontból elfogadhatók lennének. Nem egyszerű egy olyan közegben - ezt talán elmondhatom egy általános vita kapcsán - olyan aktív környezetvédelmet, környezetpolitikát csinálni, ami a gazdaságpolitikára hatással van, amikor masszív multinacionális tőkeérdekek jelennek meg a terepen, és amikor ez egy kormánypolitikában is finoman fogalmazva elég markánsan megjelenik. Úgyhogy tiszteletemet szeretném kifejezni azon erőfeszítések iránt, amelyek ebben a közegben, egy ilyen tőkés érdekeltségi körben, a tőke, a környezet és társadalom összeütközésében a környezetvédelmi tárca a környezet és a társadalom oldalán vív.
Ebben erősíthetnénk is a kormánynak azt a szereplőjét, ami a környezetvédelmi tárcát jelenti. Sajnos nem az a helyzet, hogy erősödne a pozíciója, ahogy én látom - ha már ezt szabad itt szóba hozni, talán a téma megengedi -; itt van a személyi állomány leépítése, a költségvetésének megfaragása, az egyik nemzeti parkunk megszüntetése, hogy egy-két ilyen dolgot mondjak, a Természetvédelmi Hivatal költöztetése, ami nem kis zűrzavart okozott, és fölmerül mindenféle elképzelés, hogy vajon mi volt ezzel a cél, mennyiben szolgálta ez ténylegesen a működés javítását, a koalíciós alkuk, amelyek a tárcát érintik, és amelyekből azt lehet tudni, hogy a koalíciós pártok attól függően, hogy hogy alakulnak a tavaszi választások, újratárgyalva hol ide, hol oda löködnék ezt a tárcát. Szóval nem irigylem a tárcát ebben a helyzetben, és a munkatársait, akik így akarnak aktív és hatékony környezetvédelmi politikát megvalósítani. Ezért talán egy picit elnézőek is lehetünk, hogy ez a beszámoló 2007-ben sikerült, és nem korábban. Ilyen körülmények közt nagyra becsülésemet szeretném kifejezni, hogy egyáltalán képes a társaság beszámolni arról, ami itt folyt. Nem örülök ennek, szeretném leszögezni, nagyon nagy baj, de nem biztos, hogy mindig ennek a tárcának a problémája, hanem inkább a kormányzásnak, a kormánynak, a kormány fejének, a kormány vezetésének és azoknak a tőkés csoportoknak a problémája, akik meghatározzák Magyarországon a gazdaságpolitikát és ezen keresztül a környezetpolitikát is.
A végén hadd mondjam el, mert talán ebben társtettes a tárca, hogy az is egy jó hír, hogy ilyen körülmények között is sikerült azért sikereket elérni, annak ellenére, hogy itt is szkeptikus hangok voltak a bizottságban, hogy nem fordulhatunk szembe ezekkel a tőkeérdekekkel. Kedves barátaim, Font Sándor elnök úrtól kaptam - remélem, nem baj, hogy ezt én mondom el itt, de annyira benne voltunk ebben a dologban - egy értesítést, egy e-mail-üzenetet, ami arról szól, hogy a Környezetvédelmi Miniszterek Tanácsa minősített többséggel a magyar álláspontot fogadta el a moratórium fenntartása tekintetében. Ha valamiben tényleg nagyon aktívan vett részt a tárca, az ez volt, és köszönöm. Most a miniszter úr is részt vesz ebben a tanácsban. Egy nagyon komoly lobbitevékenység zajlott Európában, amelyben nagyon sokunk munkája benne van: a civil társadalom, pártok és különféle érdekképviseletek elindultak. Ezt azért mondom, mert van esélyünk ezekkel a tőkeérdekekkel, a globális tőkével szemben, csak el kell határoznunk magunkat, és ebben talán érdemes összefogni. Szóval ezt a jó hírt szerettem volna itt a végén, a hozzászólásomban akár a jegyzőkönyv kedvéért is elmondani. Remélem, nem haragszik érte elnök úr, hogy én itt ezt nyilvánosságra hoztam.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nem, nyilvánvaló, hiszen az általam is megfogalmazott kritika nem a szakembereknek a szól, remélem, ezt értik az itt ülők, hanem pontosan tudom - és mint említettem, részletesen ki is fejtjük a jelentéstervezet vitájánál -, hogy ahol ilyen mértékű átszervezések, vezetési bizonytalanságok vannak, mármint az, hogy melyik koalíciós partnerhez és hogyan tartozzon ez a tárca, meg milyen hatáskört kapjon meg, valamint ilyen mértékű forráselvonások történnek, erre azt szokták mondani, hogy üres konyhában a szakácsnő is bolond. Tehát értjük és érezzük ezt a felelősségű munkát, de nyilvánvaló, hogy a szándéknak, ami egy tervezetben megjelenik, a megvalósulását kell értékelnünk. Megpróbáljuk ezt tárgyilagosan értékelni.
További kérdés, észrevétel? Örvendi László jelentkezett először. Egyébként Örvendi László hozta nekem ezt a faxot, hogy konkrét legyek.
ÖRVENDI LÁSZLÓ (Fidesz): Nekem is ideadták, hogy hozzam be.
ELNÖK: Igen, de a siker ilyen értelemben mindannyiunké, ez egyértelmű, ahogy Ángyán József érezte.
Örvendi Lászlónak adok szót.
ÖRVENDI LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Csak arra szeretnék reagálni, ami - és elnézést kérek, ha rosszul hallottam - Herbály alelnök úr részéről hangzott el a víztársulati hozzájárulási díjak esetleges emelésével kapcsolatban.
ELNÖK: Ezt én mondtam.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Érdekeltségi hozzájárulás.
ÖRVENDI LÁSZLÓ (Fidesz): Mindenesetre valami hasonló. A vízi társulatok esetében ezek a díjemelések a gazdák véleményét ismerve szóba sem jöhetnek addig, amíg a működési rendjük felülvizsgálatra nem kerül. Amíg az apparátus munkabérére megy a működési költségük nagy része, addig szó sem lehet szerintem semmilyen hozzájárulásidíj-emelésről, és amíg az állami finanszírozás nincs hozzátéve, addig ez sem jöhet szóba. Úgyhogy ezt felül kell vizsgálni, és csak utána beszélhetünk díjemelésről.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: A kormányoldalról van-e hozzászólás? Parancsolj, Vécsi István!
VÉCSI ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Örvendi képviselőtársamnak szeretném elmondani, hogy elkerülte a figyelmét, hogy sok helyen meg sem alakultak ezek a belvíztársulatok, és ezeken a területeken 2500 forint az érdekeltségi hozzájárulás. Ahol megalakultak a belvíztársulatok, tudom, hogy nagyon sok gond van a működésükkel, ennek ellenére olyan társulatról is be tudok számolni, aki ezt a tevékenységét jól végzi, és ott a gazdák az érdekeltségi hozzájárulást maguk határozzák meg a feladat viszonyában. Én azt látom, hogy a belvíztársulatok nagy részénél - azoknál is, akik jól működnek - nem a gazdák érdekeltségi hozzájárulása az, ami meghatározó, hanem ők is állami pénzekből, pályázatokból tartják fenn magukat, és tavaszi, belvizes időszakban nagyon komoly munkát tudnak ezekből a pályázati pénzekből elvégezni. Úgy gondolom, valamennyiünknek az lenne itt a cél, hogy abban segítsünk a gazdáknak, hogy alakuljon meg mindenütt a belvíztársulás, és vegyék komolyan a gazdák is, hogy amikor belvíz van, amikor oda kell figyelni, akkor közösen a belvíztársulattal tudják a védekezési feladatokat elvégezni, mert ez elsősorban a gazdák érdeke.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nem akarok ebbe a vitába részletesen belemélyedni, de úgy érzem, hogy két külön szervezetről tetszett most beszélni. Én a vízgazdálkodási társulásról beszéltem, itt pedig már a belvíztársulásokról tett említést képviselőtársam; ez jogszabályilag két teljesen különálló szervezet. Én a vízgazdálkodási társulásról beszéltem, említettem ennek egy most 800 forintos hektáronkénti járulékbeszedési lehetőségét - ez kerül hamarosan elénk -, és úgy éreztem, hogy Örvendi László is erről beszélt. Az egy teljesen más társulási forma, amiről Vécsi István képviselőtársam beszélt. Az is működik, a belvízelvezetés rendszere, de az tényleg olyan értelemben önkéntes, hogy ott a tagok határozzák meg a díjat. Itt viszont törvényi szinttel a háta mögött határozza ezt meg a vízgazdálkodási társulás, és ezért érzik a gazdálkodók roppant kiszolgáltatottnak magukat. De ez csak egy nagyon pici része annak a témának, amiről ma itt szó van, úgyhogy kérem szépen, hogy térjünk vissza az eredetire. Ha akarunk ezzel foglalkozni, akkor rendeljünk el egy külön napirendi pontot - mert szerintem izgalmas a téma, ezt azért hozzáteszem -, de ne most fejtsük ki, mert ez egy nagyon pici része a vízgazdálkodásnak.
Kispál Ferencnek adok szót a kormánypárti megszólalás után.
KISPÁL FERENC (Fidesz): Én is ezzel kapcsolatban akartam szólni, mert korábban a kormány biztosította a két forintot a termelők egy forintja mellé, és valamit tudtak csinálni a vízgazdálkodási társulatok. Most az a probléma, hogy a területeken nincs kormányozva a víz, nem megy le a víz. Az FM hivatal leadta a csatornáit a vízgazdálkodási társulatnak, és az önkormányzatoknak is vannak csatornáik, tehát a tulajdoni viszonyokat még nem rendezték egymás közt. Itt az lenne a megoldás, amit Herbály alelnök úr is mondott, hogy az államnak is hozzá kellene tennie a maga forintjait, és le kellene ezt szabályozni, mert vannak olyan területek, ahol nem áll meg a víz, de vannak olyan területek, ahol megáll a víz. (Herbály Imre: Ez így nem megy.) Persze, tehát mindenkinek kell fizetni a társulati díjat, de azok nagyon hátrányos helyzetbe kerülnek, akiknek megáll a területén a víz, mert hivatkozik egymásra a vízgazdálkodási társulat meg a vízügyi igazgatóság; van, ahol a társulat a vízügyi igazgatóság csatornájába viszi a vizet, ott viszont nincs pénz, hogy a csatornából a folyókba vezessék azt. De ez tényleg egy hosszabb dolog, ebbe ne menjünk bele, mert ez megér egy vitanapot.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Godó Lajos egy mondat erejéig kért szót.
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Többen szóltak itt társulásról. A törvény szerint is vízgazdálkodási társulatokról kellene beszélni, és abban az esetben lép be kötelező 800 forint vagy 2500 forint, amikor nem alakulnak meg a vízgazdálkodási társulatok, mert a vízgazdálkodási társulatok saját maguk hozzák meg és alakítják ki az érdekeltségi hozzájárulás mértékét.
Köszönöm.
ELNÖK: Tényleg nem akarok ebbe a vitába belemenni, de most jön az a törvény, ami majd ezt fölülírja, és törvényi szinten lesz most már kötelező a 800 forint minden hektár után. De ne menjünk most ebbe bele.
Van-e még kérdés, észrevétel a bizottsági tagoktól? (Nincs.) Akkor megadom a kormány képviselőjének a szót a reagálásra. Tessék!
DR. GERGELY ERZSÉBET (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönünk szépen minden hasznos észrevételt. Valóban, mivel egy kicsit ez a mi "gyerekünk", amikor egy ilyen bizottság elé jövünk, az ember szereti elmondani, hogy milyen eredményeket értünk el, hiszen ebben nagyon sok forrás van, és nagyon sok embernek nagyon komoly törekvése: aki szabályozta, aki végrehajtotta, aki forrást biztosított rá. Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a jelentésnek a "Következtetés" című fejezetében valóban kilistáztuk mi is mint tervezők azokat a kérdésköröket, ahol úgy gondoljuk, hogy a teljesítésben némiképp hátrányos néhány témakör; tizenvalahány ilyen témakör szerepel benne. Valóban azt gondoljuk, hogy azon túl, hogy a kormány minden egyes évben találkozik egy ilyen jelentéssel - hiszen a vonatkozó törvény, a környezetvédelmi törvény azt írja elő, hogy kétévenként kell az Országgyűlést tájékoztatnunk a program előrehaladásáról, viszont ugyanígy kötelezően a kormányt évente kell tájékoztatnunk, pontosan azért, hogy a költségvetési logikába és tervezésbe ez beépülhessen -, nagyon fontos volna, hogy az Országgyűlés érdemben foglalkozzon ezzel a kérdéssel, hogy ez a tizenvalahány egyébként hátrányosabban kezelt terület is megfelelő figyelmet és különösen forrást kapjon.
Az elnök úr kiemelte a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztését, miszerint ebben a két évben nem sok minden történt. Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy valóban ez a tervezés időszaka volt, viszont ez volt az a két év, amikor olyan hatásvizsgálatok készültek, amelyek valóban egy hosszú távú és tartalmas programot eredményeznek. Illetve senki nem számolt azzal, hogy olyan régészeti kincsek és lelőhelyek vannak a területen, ami ezt gyakorlatilag hónapokra visszavetette. Azt gondolom, hogy ez ilyen szempontból ugyanúgy értékelendő körülmény, hogy a kulturális örökséggel mi legyen, és gyakorlatilag több időt igényel.
Nagyon fontosak voltak azok a felvetések, amelyeket a belvízgazdálkodással kapcsolatban itt tettek. Ezzel kapcsolatban jelezném, hogy a tárcánál már tavaly egy szakmai alapozó munka elkészült, és most egy kormány-előterjesztés is - reméljük, a kormány minél előbb tárgyalja -, ami nem csupán az ilyen intézményi finanszírozási kérdéseket, hanem koncepcionális módon felvetett kérdéseket is tárgyal. Eszerint a sima belvízvédekezés, a mennyibe kerül a belvízvédekezés és ki fizesse ügyek helyett valójában már belvízgazdálkodásról volna célszerű beszélni, és áttekinteni azt, hogy egy körülbelül 40-50 éve kialakított nagyüzemi gazdálkodást és egy egész más rendszerben kialakított műszaki infrastruktúra-rendszert hogyan lehetne a mostani követelményeknek megfelelően használni. Itt nem csupán a levezetés kontra kétirányú vízkormányzás kérdése merül föl, hanem az is, hogy hogyan lehet ezt rugalmasabbá tenni. Hiszen végeztünk egy vizsgálatot, amely kimutatta, hogy több százezer hektár olyan terület van, amely közvetlen természetvédelmi kezelésű, sokkal inkább a vizesélőhely-rehabilitáció volna a cél, de most a műszaki rendszer nehézsége, tehetetlensége az, ami ezt a finom struktúrájú vízkormányzást nem teszi lehetővé, ugyanakkor ha ezek a területek vizet kapnának, akkor sokkal jobb térségi vízháztartás alakulna ki, ami egyidejűleg a forrásmegtakarítást, a belterületek és a valóban értékes mezőgazdasági területek hatékonyabb védelmét segíthetné elő.
Az is megfogalmazódott, hogy egy ilyen műszaki rendszert viszont nem lehet egy birtokstratégia nélkül kidolgozni. Az alapvető, hogy lehessen tudni egyrészt a mezőgazdaság területszerkezeti igényét, másrészt felmérni azt, hogy a gazdák valóban olyan kárérzékennyé váltak a jelenlegi birtokstruktúra kapcsán, amivel önmagában valahogy foglalkozni kell. Azt is meg kell nézni, hogy milyen biztosítási konstrukciókat lehet kialakítani, és hogyan lehetne egy olyan ésszerű földhasználatot kidolgozni - amire éppen Ángyán professzor úrnak korábban nagyon jelentős kutatási irányultak -, amelynek logikája most néha egy kicsit ellentmondani látszik az agrárkifizetéseknek és az EU éppen mit vesz át című gondolatkörnek. Tehát több oldalról kellene egy ilyen koncepciót összeállítani, és ez hasonlóan igaz lehet a hegy- és dombvidéki tározórendszerre is. Ezek tehát olyan kérdéskörök, hogy annak csak örülnénk, ha a bizottság ezekkel valóban a későbbiekben is foglalkozna.
Ugyanígy elhangzott az egyedi szennyvízkezelésnek, tehát ennek a bizonyos B programnak a hiánya. Elmondhatom, hogy a szabályozás, az útmutató és nagyon sok minden elkészült. Az NFT I. idején volt egy olyan törekvés, hogy a regionális operatív programokba ezek beépüljenek, de nem sikerült. Most úgy néz ki, hogy az OMFT-ben már benne lesznek ezek a témakörök.
Az ivóvízbázis védelmét nagyon fontosnak tartjuk, a kolleganő külön összefoglalná. Előtte szeretnék még reflektálni az elnök úrnak a környezeti oktatással, szemléletformálással kapcsolatban elmondott szavaira. Ez is szerepel a mi következtetéseinkben. Ha a finanszírozási részét megnézzük a programnak, akkor látható, hogy a közvetlen beruházások mindent visznek, 90 százalék körüli szinten teljesülnek, a közvetettekkel már gond van, és a legnagyobb elmaradás a működési költségek terén mutatkozik. Nem utolsó sorban, mert általában az EU-s források nem igazán arra kitalált források, úgy gondoljuk, hogy éppen az erdei iskola programok és nagyon sok más ilyen program az, ahol a működést folyamatosan biztosítani kellene. Ezért nagyon örülnénk, ha az Országgyűlés maga is támogatná ezeket ügyeket. A rendszer kialakult, tehát a zöld ovitól kezdve fölmenően a posztgraduális képzésig, a tanárképzésig, az erdei iskoláig nagyon sok elemét ennek az oktatási lehetőségnek részben a pedagógus szakma, részben a civilekkel együttműködve kiépítették. Itt az évről évre való finanszírozás az, ami gondot jelent, és megköszönnénk, ha rajtunk kívül más is elmondaná ezeket a témaköröket.
A hulladéklerakók ártalmatlanítása terén azok az ISPA-projektek, amelyek elindultak, az illetékességi területükön nagyjából a lehetőségeiknek megfelelően beépítették már a hulladékbezárás és a rekultiváció költségeit, az Új Magyarország fejlesztési tervben pedig külön forrás lesz. Tehát ha nem is azonnal - hiszen több évtized alatt alakultak ki több ezres számban ezek a lerakótelepek -, de előbb-utóbb ez is biztosítható lesz.
Az ivóvízbázis-védelem kapcsán pedig átadnám a szót a kolleganőmnek. Úgy gondoljuk, hogy ebben valóban gyorsítani kellene a végrehajtást.
DR. HORVÁTH LÁSZLÓNÉ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Két hozzám tartozó észrevétel fogalmazódott meg. Az egyik a vízbázisvédelmi program nem megfelelő ütemű haladására vonatkozott. A másik pedig azt tette szóvá, hogy bár zajlik az ivóvízminőség-javító program előkészítése és végrehajtása, ez nem terjed ki minden problémára; kiemelésre került, hogy azok a települések, ahol a vas- és magántartalom a gond, nem részesei ennek a nagyléptékű programnak.
Először a vízbázisvédelemmel kapcsolatosan szeretnék önöknek tájékoztatást adni. Előre kell persze bocsátani, amit önök nagyon jól tudnak, hogy Magyarországon a közüzemi ivóvízellátásért minden tekintetben, tehát mennyiségi és minőségi szempontból, beleértve a vízbázisvédelmet is, a települési önkormányzatok felelősek. A '90-es években, amikor az akkori szaktárca elindította a vízbázisvédelmi programot, a kérdés nemzetgazdasági jelentőségére, a vízkészleteinkkel való gondos gazdálkodás szempontjaira figyelemmel határozta el, hogy elvégzi a sérülékeny vízbázisok alapállapot-felmérését, hogy ezzel segítse az ellátásért felelős önkormányzatokat abban, hogy utána ők az elkészített biztonságba helyezési tervek felhasználásával tudjanak gondoskodni a tényleges biztonságba helyezésről, majd pedig az általuk megbízott üzemeltető szervezetek a biztonságban tartásról. Ennyi a dolog elvi kiindulási alapja.
Néhány adatot is szeretnék önöknek elmondani. A '97-ben indult vízbázisvédelmi program, ami tehát a biztonságba helyezés szempontjából az alapállapot-felmérést határozta el, 580 üzemelősérülékeny és 75 távlati vízbázisra terjed ki. Napjainkig elkészült ebből a számosságból 268 üzemelősérülékeny vízbázis és 52 távlati vízbázis diagnosztikai vizsgálata. Ha megnézik a számokat, amiket idáig elmondtam, úgy érzékelik, hogy alig több mint a fele készült el az alapállapot-felmérésnek, el kell azonban mondanom, hogy a vízkészlet szempontjából ez mintegy 70-75 százalék, tehát mindenképpen több a felénél.
Azt is el tudom önöknek mondani, hogy jelenleg folyamatban van 50 darab üzemelő és 6 távlati vízbázis diagnosztikai vizsgálata, és miután ezek már folyamatban lévő alapállapot-felmérési akciók, ezeket mindenképpen központi költségvetési forrásból kell befejezni, tehát nem gondolhatunk arra, hogy az Új Magyarország fejlesztési terv lehetőséget ad ezek befejezésére, hiszen ott csak új, induló diagnosztikai vizsgálatok lehetnek. Tehát a központi költségvetés igyekszik a megkezdett diagnosztikai vizsgálatokat befejezni. Ehhez természetesen évről évre megfelelő források biztosításáról gondoskodni kell.
Ezen túl hátra van még 262 üzemelősérülékeny vízbázis alapállapot-felmérése, továbbá 17 távlati vízbázis megfelelő diagnosztikai vizsgálata. Ebben a körben a környezet és energia operatív program, tehát az Új Magyarország fejlesztési terv KEOP operatív programja, azon belül is a vizeink jó kezelése prioritású tengely az, amelyik teret, lehetőséget ad a diagnosztikai vizsgálatok folytatására. Sőt a jelenlegi elképzelések szerint nemcsak erre, tehát az alapállapot-felmérésre, hanem - a tárca mindenképpen ezen igyekszik - a biztonságba helyezés feladatainak segítésére is. Egyébként magának a biztonságba helyezés feladatainak külön szakmai területek jelentik a lényegét, mert például a legjobban a sérülékeny vízbázisok biztonságba helyezéséhez a csatornázási program folytatása járul hozzá, ami szintén egy jelentős tényezője a környezet és energia operatív programnak. A vízbázisvédelemmel kapcsolatosan ennyit tudtam most önöknek válaszolni.
Szeretnék áttérni az ivóvíz minőségével kapcsolatos felvetésre. Itt nem a nemzeti környezetvédelmi program 2-nek a 2003-2004. évi időszakra vonatkozó jelentésében szereplő ivóvízminőség-javító programra irányult az észrevétel, hanem arra a körülményre, hogy ebben a körben nem tudunk foglalkozni azokkal a településekkel, ahol "csak" a vas-mangán probléma áll fenn. Idézőjelbe teszem a "csak" szót, hiszen akinek ez a problémája, annak ez a legfontosabb. Így tehát nem akarok bővebben foglalkozni a szűken vett ivóvízminőség-javító programmal, csak annyit jelzek, hogy ez mintegy 1000 településre terjed ki, 2,5 millió főre, és a költségigénye mintegy 250 milliárd forint. Ezek a fő nagy számok. Ugyanakkor az akkori szaktárca a 2000-2001. években felmérte az ivóvíz minőségével kapcsolatos teljes körű problémát, tehát azon túl, hogy vannak szűken vett ivóvíz-minőségi problémák, melyek közül négy paraméter nevesítve is szerepel Magyarország csatlakozási szerződésében - a bor, a fluorid, a nitrit és az arzén -, a közegészségügyi szaktárca, aki az ivóvíz irányelv átvételének első helyi felelőse, még a magyarországi sajátosságok miatt bevonta a szűken vett ivóvízminőség-javító programba az ammóniumproblémában érintett települések körét is. Tehát az imént említett főszámok - 1000 település, 2,5 millió fő, 250 milliárd forint - erre az öt paraméteres körre vonatkoznak, ahol ezek a problémák. Egyébként ha itt beruházunk vagy projekteket hajtunk végre, akkor minden más problémára nézve is ezeken a településeken beavatkozás történik, tehát komplex módon kerül sor az ivóvízminőség javítására. Ugyanakkor a felvetés a vas-mangán problémára utalt. 2000-2001-ben ez a problémakör is felmérésre került. Az akkori felmérés szerint mintegy 550 település érintett e körben, és ez mintegy 1,5 millió főt jelent.
Emellett szintén felmérésre került egy másik súlyos terület - és a legtöbb önkormányzatot ez foglalkoztatja a legjobban -, az elmaradt rekonstrukciók. Ez a problémakör százmilliárdos nagyságrendben mérhető. Itt is hangsúlyozni kell, hogy az ellátásnak megvan a törvényben nagyon karakteresen megfogalmazott felelőse mind a helyi önkormányzatokról szóló törvényben, mind a vízgazdálkodásról szóló törvényben. Ami itt az elmúlt 15 évben a víziközmű-szolgáltatás területén történt, ahol ugyanis 370 szervezet végez víziközmű-szolgáltatást, ezen belül kifejezetten vízellátási szolgáltatást mintegy 320 szervezet, az nagyon sok olyan problémát jelent, ami arra utal, hogy gondos üzemeltetésről nem beszélhetünk. Mit jelent ez? Felkészült szervezeteknek kellene lenni, a szolgáltatás indokolt költségeinek meg kellene térülni a ráfordításokban, ami csak akkor történhet meg, ha megfelelő a vízszínvonal. Végül is ezeken a területeken nagyon komoly negatívumok halmozódtak fel, tehát oka van annak, hogy a művekre nem kerültek megfelelő ráfordítások. Nagyon gyakori jelenség volt és ma is jellemző, hogy még a legszerényebb szolgáltató szervezeteknél is, ahol már a fenntartási ráfordítások is nagyon korlátozottak voltak, mégis pénzkivonás történik. Tehát ez a szolgáltatási környezet az, ami hatással van az ivóvíz-szolgáltatásra.
Ezért a vas-mangán problémának, ami fennáll, a kezelése tulajdonképpen már akkor kötelező érvényű volt, amikor csatlakoztunk az Unióhoz, hiszen ez a paraméterprobléma nincs bevonva a csatlakozási szerződésbe mint kiemelt paraméter a 201/2001-es, az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló kormányrendeletben, tehát ha ma sem oldódott meg, akkor ennek megvan a felelőse. Nem akarjuk elhárítani, mert hiszen szeretnénk segíteni ezeket az önkormányzatokat is a megoldás útján, de a környezet és energia operatív program keretei ezt nem teszik lehetővé, mert maga az irányelvért első helyen felelős Egészségügyi Minisztérium ragaszkodik ahhoz, hogy a legsúlyosabb közegészségügyi problémák legyenek az ivóvízminőség-javító program részei, és ami nem ilyen súlyos - például a vas- és mangántartalom, ami nem jelent közvetlen és közvetett közegészségügyi problémát sem -, azt próbálja meg az ország más módon kezelni. Itt mindenképpen a regionális operatív programokra lehet gondolni, amelyek lehetőséget adhatnak erre, és az olyan tisztán hazai forrásokra, amelyek termelői infrastruktúra fejlesztésére fordíthatók. Ugyanezt kell mondani azoknak a településeknek a rekonstrukciós problémáira, amelyek nem részei az ivóvízminőség-javító programnak.
Még annyit tennék hozzá, hogy a víziközmű-szolgáltatásra vonatkozóan egy törvényi szabályozás van előkészítve, és reményeink szerint ebben az évben a megfelelő egyeztetési és véleményezési fórumok elé kerül. Abban is nagyon bízunk, hogy ez a szolgáltatásra olyan pozitív hatással lesz, ami a felvetett problémák egy részét meg fogja oldani.
Köszönöm szépen.
DR. GERGELY ERZSÉBET (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen az elnök úr türelmét. A szikes tavakkal, lápokkal kapcsolatban is elhangzott még egy kérdés. Három mondatban összefoglaljuk a választ?
ELNÖK: Igen, kérem szépen.
DR. VAJNA TAMÁSNÉ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Az ex lege területekkel kapcsolatban csak annyit - a lápok, a szikes tavak, a források, a barlangok, a víznyelők, a földvárak és a kunhalmok kérdésköre tartozik ide -, hogy bizonyára tudja az elnök úr és a tisztelt bizottság, hogy részben a nemzeti agrár-környezetvédelmi programban is már volt vizesélőhely-program, részben pedig a most kezdődő EMVA-rendeletben és a Natura 2000 területek szabályozásában is megjelenik a vizes élőhelyek támogatása úgy, hogy a Meparban is szeretnénk kijelöltetni azokat a területeket, amelyek kifejezetten azért, mert fenntartják vagy kialakítják az ilyen típusú élőhelyeket, kapnának támogatást. Egyébként kártalanítási rendeletünk van, csak nem erre a területre szól, mert ez azon múlik, hogy a Meparban ki van-e jelölve, mivel a mostani rendelkezések szerint van arra lehetőség, hogy ezen a területen a gazdák hozzájuthassanak megfelelő támogatáshoz.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azért izgulunk egy picit, mert négy órakor egy szaktörvényünk kerül megtárgyalásra a parlamentben, és több bizottsági tagunk érintett benne. Köszönöm szépen a válaszokat.
Kérdezem, hogy további kérdés, észrevétel van-e? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Nekem majd lenne egy - de ezt most nem teszem föl, mert elindítanék egy vizes vitát - a vizek arzéntartalmával és az európai uniós szint ajánlásával kapcsolatban. Ha megvárják, a bizottsági ülés befejeztével megtennénk majd ezt a kis beszélgetést.
Szavazásra teszem föl a kérdést. Ki az, aki támogatja a jelentéstervezet általános vitára való alkalmasságát? Aki igen, az kérem, kézfeltartással jelezze! (12) Ki tartózkodik? (10) Ellenszavazat? (0) A bizottság általános vitára alkalmasnak javasolta a jelentéstervezetet.
Javaslom, hogy a többségi előadót nevezze meg a kormányoldal.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Kis Péter.
ELNÖK: Kis Péter. Mi pedig Fülöp Istvánt javasoljuk a kisebbségi vélemény előadójának, aki már nincs itt, de egyeztettem vele erről. (Nincs ellenvetés.) Köszönöm szépen, ezzel ezt a napirendi pontot lezárom.
Az egyebekben van egy bejelentenivalóm. Várhatóan a jövő héten kedden délelőtt kerül sor az agrártárgyú törvényekre a plenáris ülésen. Ez nagyon jó dolog, mert végre egyszer nem éjfél után kell beszélgetnünk, de ez azt is jelenti, hogy a módosító indítványok benyújtása azon a napon még lehetséges. Ez viszont azt is jelenti, hogy a jövő héten kedden nem tudunk ülésezni, mert a bizottsági főosztályon nem tudják összeszedni a módosító indítványokat aznap délutánra. Ezért nagy sajnálattal szerda délután 14 óra lesz a várható időpontja a bizottsági ülésünknek. (Herbály Imre: 13 óra nem lehet?) Lehet 13 óra is; így mondom, hogy délutáni, tehát 13 óra vagy 14 óra, még pontosítjuk. Ezt csak tájékoztatásképpen szerettem volna elmondani.
Ha az egyebekben további kérdés, észrevétel nincs (Senki sem jelentkezik.), akkor megköszönöm a bizottsági tagok és a bennünket segítő tisztviselők munkáját. A bizottsági ülést berekesztem.
(Az ülés végének időpontja: 15 óra 56 perc.)
|
Font Sándor a bizottság elnöke |
Jakab István a bizottság alelnöke |
Jegyzőkönyvvezető: Ferenc Zsuzsa