MB 9/2007.
MB 26/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2007. április16-án, hétfőn, 11 óra 03 perckor
a Képviselői Irodaház V. emelet 515. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent: *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók: *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2535. szám) (A Sport- és turisztikai bizottság önálló indítványa) (Általános vita) *
Pál Béla (MSZP) szóbeli kiegészítője *
Kérdések, észrevételek *
Pál Béla (MSZP) válaszadása *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
Egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2669. szám) (Általános vita) *
Pölöskei Pálné (PM) szóbeli kiegészítője *
Kérdések, észrevételek *
Bokor Csaba dr. (PM) reflexiója *
Pölöskei Pálné (PM) reflexiója *
Szavazás *
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/2098. szám) (Általános vita) *
Dr. Lenkovics Barnabás (állampolgári jogok országgyűlési biztosa) szóbeli kiegészítése *
Dr. Takács Albert (állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, vélemények *
Dr. Lenkovics Barnabás (állampolgári jogok országgyűlési biztosa) reflexiói *
Szavazás *
Egyebek *
1. A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2535. szám)
(A Sport- és turisztikai bizottság önálló indítványa)
(Általános vita)
2. Egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2669. szám)
(Általános vita)
12.00 órától:
3. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/2098. szám)
(Általános vita)
4. Egyebek
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Bedő Tamás (MSZP)
Borenszki Ervin (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Paizs József (MSZP)
Vécsi István (MSZP)
Zatykó János (MSZP)
Bagi Béla (Fidesz)
Czerván György (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Dr. Kis Zoltán (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Csontos János (MSZP) Paizs Józsefnek (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz) Bagi Bélának (Fidesz)
Fülöp István (Fidesz) Jakab Istvánnak (Fidesz)
Járvás István (Fidesz) Czerván Györgynek (Fidesz)
Kispál Ferenc (Fidesz) Font Sándornak (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP) Örvendi László Józsefnek (Fidesz)
Pál Béla (MSZP) Sport és turisztikai bizottság
Bokor Csaba dr. szakmai tanácsadó (Pénzügyminisztérium)
Pölöskei Pálné főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Dr. Lenkovics Barnabás (állampolgári jogok országgyűlési biztosa)
Dr. Takács Albert (állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese)
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 03 perc)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok. Köszöntöm a bizottság tagjait, köszöntöm a munkánkat segítő kollegákat, köszöntöm a bizottságon megjelent érdeklődőket.
A napirendi pont tervezetek írásban kiküldésre kerültek. Kérdezem, hogy a mai napra tervezett napirendi pontokkal kapcsolatosan a bizottsági tagoknak kérdése, észrevétele van-e. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincsen, akkor a tervezet szerinti sorrendben, aki egyetért, hogy eszerint haladjunk, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Egyhangú. Ellenpróba. Tartózkodik? (Szavazás.) Ellenszavaz? (Szavazás.) Nincs ilyen.
Egyhangúlag elfogadta a bizottság a napirendi pont tervezeteket.
Első napirendi pontunk: a kereskedelemről szóló 2005. évi CXLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, amelyet a Sport- és turisztikai bizottság önálló indítványaként tárgyalunk.
Az előterjesztésnél köszöntjük Pál Béla urat az előterjesztők nevében, akinek megadnám a szót. Annyit szeretnék, hogy a Mezőgazdasági bizottság nyilvánvalóan a turisztikai kérdésekben előszeretettel hallaná az agroturisztikai kérdéseket. Köszönöm szépen.
Pál Béla (MSZP) szóbeli kiegészítője
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Egy olyan módosító indítványhoz kérném a bizottság támogatását, amely terület ez idáig is élvezte a Mezőgazdasági bizottság széles körű támogatását.
Bizonyára emlékeznek mindannyian arra, hogy az elmúlt év végén a személyi jövedelemadóról szóló törvénynél fogadtuk el azt a módosítást, amelyet közösen kezdeményeztünk, és amely lehetővé tette azt, hogy a falusi szállásadáson túl a falusi és az agroturisztikai szolgáltatásoknak egy köre is lehetőséget kapjon arra, hogy a szállásadáson kívül 400 ezer forintos adókedvezményben részesülhessen. Ennek az a célja, az úgynevezett falusi vendégasztalnak, hogy a vidéki értékek, örökségek, tevékenységek minél szélesebb körben legyenek bemutatva, illetve értékesítve.
A kereskedelemről szóló törvény rendelkezik mindaddig a turisztikai tevékenységekről, ameddig nincsen önálló turisztikai törvény, de remélhetőleg erre ebben az évben sor kerül. És mivel a kereskedelmi törvény eddig három olyan területet: az utazási szolgáltatást, a falusi turizmushoz kötődő tevékenységeket, valamint a lovas-szolgáltatást tartalmazta taxatíve alapon felsorolva, amely tevékenységekhez nem kell üzlethelyiség, ezért tulajdonképpen a Sport- és turisztikai bizottság indítványa egy jogharmonizáció arra vonatkozóan, hogy ezek a tevékenységek szerepeljenek a kereskedelmi törvényben is. Csak megjegyezném, hogy eddig alacsonyabb szintű jogszabályokban szabályozták e területeket mind a falusi, mind a lovas-turizmust, mind pedig az utazási irodai szolgáltatást.
Másrészt pedig ezzel a törvénymódosítással lehetőség nyílik végre arra, hogy közös lobbizásunk eredményeként a falusi agroturisztikai szolgáltatók hozzájuthassanak a 400 ezer forintos adókedvezményhez már ehhez az évhez kapcsolódóan. Tehát itt tulajdonképpen egy jogharmonizációhoz kérném a támogatást.
A gazdasági bizottság megtárgyalta az elmúlt héten, ők támogatták és természetesen a Sport- és turisztikai bizottság is teljes körűen. Tisztelettel kérem a Mezőgazdasági bizottság támogatását is.
ELNÖK: Megadnám a szót a bizottság tagjainak, parancsoljanak! Kérdés, észrevétel? Nem támogatják, támogatják, legalább ennyit mondjunk róla.
Alelnök úr, parancsolj!
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egy másik tisztségemből eredően, mint a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Falusi Turizmus Egyesület elnöke, messzemenőkig támogatom a bizottság törvénymódosító indítványát, jónak tartom és támogatandónak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Jakab István alelnök úr kért szót!
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Csatlakozva a Herbály alelnök úr által elmondottakhoz, valóban egy olyan megoldást jelent a jogszabály-módosítás, ami jelentős mértékben segíti az agroturisztikai szolgáltató tevékenység és a falusi turizmus működését, tehát a magam részéről támogatónak ítélem meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nekem is lenne egy megjegyzésem vagy kérdésem. Pár év óta a Fidesz Magyar Polgári Szövetség benyújtott a parlamenthez egy törvényt, amely a Cork-i Deklarációra alapul - az 1996-os Cork-i Deklaráció -, amely egyértelművé tette az Unióban is, hogy a hagyományt: akár kulturális, akár élelmiszertermelői hagyományt, nagyon fontos elvként rögzít az Európai Unió. És e Cork-i Deklaráció következményeképpen jó néhány ország a kisterületi értékesítést rendszerbe bevezette.
Gondolkodik-e azon a bizottság, hogy az agroturizmus elősegítése érdekében, a Cork-i Deklaráció alapján, elősegítené a kisterületi értékesítést is. Hiszen nyilvánvaló, hogy a vidéki turizmushoz nagyon szervesen hozzákapcsolódhatna a földtől az asztalig program egy-egy vidéki bázishelyen, szálláshelyen, agroturisztikai szálláshelyen, hogy ha akár a szállás tulajdonosa: a fogadó fél, akár a környékbeli gazdák nagy lehetőséget kapnának a helyben hagyományos módon előállított élelmiszerek eladására.
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a kérdését elnök úr, magam is nagyon fontosnak tartom, hiszen annak idején kormánypárti és ellenzéki képviselőtársainkkal együtt támogattuk ezt a módosító indítványt, akkor az Idegenforgalmi, ma már a Sport- és turisztikai bizottság ülésén. Azt gondolom, hogy ez mindenképpen egy következő lépés kell legyen, ez a falusi vendégasztal a termékek egy bizonyos körének forgalmazására lehetőséget nyújt és megadja hozzá az adókedvezményt. Ahhoz azonban, hogy a Cork-i Deklarációhoz híven egy szélesebb körre is kiterjedjen, erre mindenképpen a Mezőgazdasági bizottság és a Sport- és turisztikai bizottság együttes kezdeményezésére lenne szükség, amelyet a magam részéről messzemenően támogatok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor kérdezem a titkárságot, hogy a szavazás tekintetében tárgysorozatbavétel vagy általános vitára való alkalmasságról kell dönteni. (Horváth Zoltánné tanácsadó: Általános vitára való alkalmasságról.) Általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk.
Kérdezem a bizottság tagjait, kik azok, akik..., elnézést, itt meg kell állítanom a szavazást, vagyis önmagamat. A napirendi pontoknál én a CLXIV törvényt jeleztem, én jól olvastam, amit olvastam, csak tévesen gépelték ide a római számok alapján azt a törvényt, amelynek a vitájáról van szó. Tehát a meghívóban tévesen szerepelt a törvényszám írása, nem a CXLIV-es, hanem a CLXIV-es törvényről van szó: a kereskedelemről szóló törvényről, tehát erről, az ehhez benyújtott törvénymódosításról szavazunk most.
Kérem, hogy akik egyetértenek a törvénytervezet általános vitára való alkalmasságával, kézfeltartással azt jelezzék! (Szavazás.) Ez egyhangúnak tűnik. Tartózkodó? (Szavazás.) Ellenszavazó? (Szavazás.) Nincs.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Tehát egyhangúlag a bizottság általános vitára alkalmasnak találta. Köszönjük szépen az előterjesztést.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy élünk-e a bizottsági vélemény elmondás jogával az ülésen. Élünk, javasolja alelnök úr, Herbály Imrére gondolok. Jelölje meg alelnök úr, hogy kire gondol, aki élni szeretne a kormányoldali frakció keretén belül ezzel a joggal.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Godó Lajos.
ELNÖK: Godó Lajos jelentkezett erre. Ki az, aki egyetért Godó Lajossal, hogy képviselje a bizottság álláspontját. Aki igen, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Egyhangúnak látom ezt. Köszönöm szépen, akkor előadót is állítottunk.
Egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2669. szám) (Általános vita)
Rátérnénk a 2. napirendi pontra, az első lezárása után: egyes adótörvények módosításáról szóló T/2669. számú törvénymódosítás.
Az előterjesztők nevében köszöntöm - akiket nekünk jeleztek: Pölöskei Pálné főosztályvezető-helyettes asszonyt és Bokor Csaba szakmai tanácsadó urat.
Át is adnám önöknek a szót!
Pölöskei Pálné (PM) szóbeli kiegészítője
PÖLÖSKEI PÁLNÉ (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Bizottság! A kormány múlt évben beterjesztett az adótörvények kapcsán egy olyan adó megállapítási módot, amely elvárt adóként vált ismertté és amelynek az lett volna a célja, hogy szélesítse azon társas és egyéni vállalkozók körét, akik hozzájárulnak a közterhekhez, illetve megteremtse annak a feltételét, hogy az adót valamilyen módon elkerülők is fizessenek adót a költségvetésbe. A törvénynek ezt a részét, vagy a törvényeknek ezt a részét, amely januártól lépett hatályba, mint ismeretes az Alkotmánybíróság február végi határozatával megsemmisítette, és az Országgyűlés ezt követően elfogadott egy olyan törvényt is, amely visszamenőleg január 1.-től hatályon kívül helyezte ezeket a rendelkezéseket.
Ez a mostani törvényjavaslat változatlanul azt a célt tűzte maga elé, hogy bevonja az adózói körbe azokat, akiknek a jövedelme indokolja, hogy adót fizessenek. Ezt elsősorban adóeljárási, adóellenőrzési eszközökkel próbálja megvalósítani olymódon, hogy ha az adózás előtti eredménye a társas vállalkozásnak, illetve az egyéni vállalkozónak ennek megfelelő tartalmú jövedelme kisebb, mint a módosított összes bevételének a 2 százaléka, akkor választhat az adózó, hogy kitölt egy nyomtatványt, amelynek alapján az adóhatóság ellenőrzésre kiválasztja az adózók egy részét - megfelelő elemzés után -, vagy pedig úgy dönt, hogy megfizeti az összes bevétel 2 százalék alapján az adót.
Amennyiben azt választja, hogy kitölti ezt az adatlapot, akkor az adóhatóság 30 napon belül fogja a kiválasztási procedúrát elvégezni és értesíti azokat az adózókat, akiket be kíván vonni az ellenőrzésbe. Ez az értesítés még nem minősül az ellenőrzés megkezdésének, tehát joga van a vállalkozásoknak önellenőrzést gyakorolni. Ezt követően egy éven belül kell az adóhatóságnak az ellenőrzést megkezdeni, amelynek során - az alkotmánybírósági határozatban foglaltaknak megfelelően - lehetősége van az adózónak bizonyítani azt, hogy a jövedelme, a tényleges gazdasági folyamatok, a bevételek és a költségek alakulása alapján valóban annyi, amennyi a kimutatásaiban szerepel; illetve ha ezt számos esetben és jelentős kihatással nem tudja bizonyítani, akkor ez az ellenőrzés becslési eljárással fejeződhet be.
A hatályon kívül helyezett, illetve megsemmisített rendelkezésekhez képest, változás ebben az új benyújtott javaslatban, hogy nem az adóalapot kell hasonlítani az összes bevételhez, hanem az adózás előtti eredményt, tehát az adóalapban adott kedvezményeket élvezők nem kerülhetnek be ebbe a kategóriába; természetesen, ha egyébként az eredményük alapján nem kerülnek ide. Illetve változás az is, hogy az eladott áruk beszerzési értéke mellett levonásba lehet helyezni az összes bevételből az eladott közvetített szolgáltatást is, tehát a szolgáltatást nyújtók azonos helyzetbe kerülnek a kereskedelmi tevékenységet végzőkkel.
Nem az a cél, hogy minden vállalkozást megbüntessen az adóhatóság, pontosan az a cél, hogy a jövedelmüket tisztességesen kimutató és adót fizető vállalkozásokkal szemben azok, akik ügyeskedéssel, indokolatlan költségelszámolással vagy netalán bevétel eltitkolással mentesülnek az adókötelezettség alól, azok is bekerüljenek abba a körbe. Ugyanis évek óta több mint 40 százaléka a vállalkozásoknak, vagy 40 százaléka veszteséges, ennél még több azoknak a száma, akik nem fizetnek adót, és nyilvánvalóan ezek között vannak olyanok, akiknél ez nem teljesen fedi a valóságot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
A bizottság tagjaitól kérdezem, kérdés, észrevétel a napirendi ponthoz van-e, parancsoljatok.
Karsai képviselő úr!
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Én olvastam az előterjesztést tisztelt bizottság. Nem értem ezt a becslést, mert én ilyen termésbecsléseket ismerek, hogy én úgy adom el, hogy megbecsülöm, hogy van 60 mázsa búzám, eladom a kereskedőnek, kifizeti és 40 fog teremni - én ezt a becslést így értem; tehát a hasára üt; milyen alapon becsüli meg, hogy mennyi a nyeresége vagy a jövedelme, mi ez a becslés? Ha ott vannak ellenőrizni, állapítsák meg, hogy egymillióval több volt a nyeresége, fizesse be az adót érte, de mi az, hogy becslés, tehát nem értem ezt a becslést, erre szeretnék választ kapni és főleg a mezőgazdaságnál, mert a többihez nem értek, hogy hogy kell ott megbecsülni. Mezőgazdasági bizottságban vagyunk, itt szeretném megkérdezni, hogy mi az a becslés, tehát ki becsüli meg, közös egyességgel, stb. Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel?
Ha az alelnök úr, Jakab István átveszi az ülésvezetést, akkor nekem lenne.
(Font Sándor elnök úr átadja az ülés vezetését Jakab István alelnök úrnak.)
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Font Sándor elnök úrnak adom meg a szót!
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Az előterjesztő jelezte, hogy egy bizonyos kalkuláció után egy elvárt adó kerül mégiscsak befizetésre, vagy legalábbis a törvény ezt szándékozik megtenni. Most az Alkotmánybíróság döntött, ahogy döntött.
Az egyik kérdésem az lenne, mi garantálja, hogy a mostani, a most benyújtott törvényjavaslat is kiállja az alkotmányosság próbáját? Miben vélik úgy, hogy ez eltérő gondolkodás a már egyszer a parlament által a szocialista-szabad demokrata többség által megszavazott alkotmányellenes törvénnyel szemben ez most valami más logikát vetne föl; mert nem tudok mást mondani, ott is egy elvárt adó befizetése volt.
A tervezet egyik része szabályozza, hogy a jövedelemminimum meghatározásakor hogyan kell ezt az összeget megállapítani, és ön is itt említést tett rá, hogy levonható az eladott áruk beszerzési értéke, illetve az eladott közvetített szolgáltatások értéke. Szeretném megjegyezni és egyben megkérdezni is, hogy van egy olyan vállalkozói terület: a jövedéki termékek forgalmazóinak nagytöbbsége, szinte teljes egésze, akik egy olyan adófajtával kénytelenek foglalkozni, a jövedéki adóval, amely átfut a könyvelésükön. Ez jó néhány cég összes forgalmának mintegy 50 százalékát kiteszi és közismert, hogy ez, mint ilyen adófajta nem is képezi a társasági adó alapját, de természetesen átfut, tehát bevételként feltűnik a könyvforgalomban.
És kérdezem, hogy önök ezt a területet nem vették észre, hogy az nagyon komoly terhelés lenne a jövedéki termék forgalmazóknak, ha a jövedéki termék tételét nem tudná levonni hasonlóan, mint az eladott vagy a közvetített szolgáltatások értékét, vagy pedig önök úgy gondolják tudatosan, hogy nem, a jövedéki termékek forgalmazóinak ki kell bírni ezt a fiktív forgalmukat. Nagyon nagy összegről van szó, mint említettem, ami adó formájában befizetésre kerül tőlük, ki kell bírni, és a most önök által itt elképzelt elvárt adó mértékét ez után a forgalom után is fizessék meg - tehát ez lenne a kérdésem. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen elnök úr és visszaadom az ülés vezetését.
(Font Sándor elnök úr visszaveszi az ülés vezetését Jakab István alelnök úrtól.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Alelnök úr, Herbály Imre kér szót!
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Áttanulmányozva a napirenden szereplő törvényjavaslatot, mi általános vitára alkalmasnak tartjuk, de meg kell jegyezni, hogy több ponton módosító indítványt kívánunk benyújtani, elsősorban a különböző korosztályokhoz tartozó járulékfizetéssel: a járulékfizetés mértékével, megállapításának módjával kapcsolatban, illetve van egy nagy gondunk, aminek a módosítását itt nem tudjuk ugyan kezdeményezni, de keressük a módját. Az őstermelők elektronikus járulékbevallásával kapcsolatban olyan szabályok vannak ma érvényben e téren, amit nem tudnak az őstermelők teljesíteni sem tárgyi, sem személyi feltételek erre nincsenek meg, illetve többe kerülne - elnézést a kifejezésért - a leves, mint a hús, ha valamilyen módon ezt a szolgáltatást megvásárolnák. Úgyhogy e tekintetben is szeretnénk, amellett, hogy általános vitára alkalmasnak tartjuk a törvényjavaslatot, módosítást kezdeményezni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel?
Karsai József jelentkezik újra!
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Nem tudom elnök úr, kaphatok-e még egyszer szót, mert itt Herbály alelnök úr elég komoly gondot vetett föl, aminek hadd ecseteljem a gyakorlati vonzatát, hisz az okmányirodában kaput kell nyisson a 80 éves mama. Itt hadd mondjam el, tisztelt asszonyom, hogy polgármesterként jelentkezett nálam egy hölgy, akit tolószéken hoztak oda tekintettel, hogy ügyfélkaput nem tud csak személyesen nyitni az okmányirodában; olyan tumultust idéztek elő, hogy egy hetet késnek a jogosítványok és a rendszámok kiadásai az okmányirodában. Van egy ügyfélkapunyitás, ott van egy eljárási téma; mindössze egymillió forint az árbevétele ennek a 20 százalékának a 4 százaléka, ez - ha jól mondom - 8000 forint; és a 8000 forintra van egy könyvelő, aki jelentkezett, hogy negyedévenként a 2000 forintos bevallást havi 10.000 forintért megcsinálja.
Szóval ez elfogadhatatlan véleményem szerint és itt mondom a Herbály képviselő úr mellé állva, hogy nem lehet ilyenre kötelezni az embereket alkotmányosan sem, hogy maga a körülmények és az eljárások sokkal többe kerüljenek, mint ami az állami kasszába befolyik. Tehát ezt itt képtelenség, hogy nem határozza meg, mert ezt pontosan ugyanúgy nem konzultálták meg sem velünk, sem mással; ez pontosan olyan, mikor azt akarták, hogy mindenki egyformán fizessen, ha 600 ezer az őstermelői bevétel, vagy ha 7 millió, akkor is fizessen - mit tudom én - évi 200 ezer forintot. Tehát ez megint egy aránytalanság, mert egyetértek, ahol 4 vagy 6 millió, vagy fizet nyugdíjjárulékot is, de egy nyugdíjkorhatárt betöltött vagy egy 50 éves, aki már nem tudja elérni, hogy nyugdíja legyen, és mindössze csak 4 százalékot fizet és 1 milliónak vagy 2 milliónak a 20 százalékának a 4 százaléka, ez egy olyan csekély összeg, hogy lényegesen magasabb a körülötte fölvert por.
Na most, egy XXII. századi eljárás: vegyen mindenki laptopot az elektronikus bevalláshoz; már elnézést kérek, az OEP dróton rángatja a Pénzügyminisztériumot - hadd fogalmazzak így nyugodtan a bizottsági ülésen -, hogy őneki elektronikus bevallást adjanak. Olyan emberektől ezt elvárni, akik azt sem tudják, hogy mi az a laptop vagy a számítógép. Kérem, ez számomra elfogadhatatlan és nem szavazom meg sem itt, sem ott, amíg erre nem látok biztos garanciát, a magam részéről nem fogadom el, amíg ez nem lesz tisztázva.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Kis Zoltán jelentkezik!
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen Karsai úr nagyon elementáris megfogalmazásba hozta azokat a napi problémákat, amelyek 1992 óta vannak itt az asztalon. Most már 15 év után meg kellene mondani barátaim, hogy kik azok az őstermelők. Akikre ezt a jogszabályt hoztuk annak idején, tipikusan az a kategória volt, akiről Karsai úr most olyan szépen beszélt; csakhogy már rég nem erről szól a történet. Ez egy tipikus vállalkozói kör, amely kihasználja azokat az adókedvezményeket, amelyek az őstermelőkhöz kötődnek, él vele és nagyon szépen; a hivatal meg bürokratákból áll, az meg csinálja a maga dolgát a hülyeségekkel együtt. Ami nem életszerű. Nem életszerű a törvényhozásunk, nem életszerű a végrehajtás.
Egyszer itt a tisztelt ellenzéknek és a kormánypártnak le kellene majd ülni, hogy ezt a Mari nénit, meg Jóska bácsit, akinek van egy kis fölöslege és kiviszi a piacra, hagyjuk már a francba békében, hagyjuk azt, hogy ő őstermelő, ő egyetlenegy dologgal legyen tisztába, hogy egészséges, ellenőrizhető élelmiszert visz ki a piacra és passz, be van fejezve. Ő már kifizette a járulékot, adóköteles jövedelme nincsen; akkor azt mondjuk, hogy emberek ez 500 ezer forint, vagy mondunk valami összeget, árbevétel, de szerintem még azt sem kellene mondani - ezt olyan szépen meg lehet csinálni, hogy nem igaz.
Aki meg főhivatásszerűen ebből él, mert más jövedelme nincsen, az meg mezőgazdasági vállalkozó, ha tetszik, ha nem: egyéni, családi, társas, nekem tök mindegy, hogy most szénanátháról nevezi el vagy a Jézus-szívéről a vállalkozását, az vállalkozói kategória, ott beépíthetünk olyan kedvezményeket, amiről Czerván Gyuriék már többször beszéltek, tehát hogy legyen neki fejlődési lehetősége. De maga a jogi környezet, az egy és ugyanaz, mert mezőgazdasági piaci szereplőként van jelen. De a másikat, akinek van egy szerencsétlen magyar-történelemszakos tanári állása, meg 8 darab almafája, aztán a nyolcból kettőt megeszik, hatot meg ott a szomszédoknak elad, meg kiméregeti, vele ne ugyanazt akarjuk már megcsináltatni, mint a 7 millióssal.
Elmentünk abba a rossz irányba, hogy minden évben emelgettük, mert azzal akart szimpatikussá válni az aktuális kormány - mindegyik, mindegyik, aki '90 óta itt szaladgál -, hogy még megemeli 2 millióval, még 2 millióval, meg még 2 millióval, mindenkit húz be őstermelőnek. És lehet, hogy ez a szegény mama, akit oda betoltak tolókocsival, annak azért kell ügyfélkaput nyitni, mert összevonja a család ugye a 6 milliót - nem tudom most már hol tartunk -, hogy az ne menjen a kasszába, mert 16 éves kortól mindenki; korábban még a 16- éves kor sem volt, tehát a 8-éves gyerek már olyan őstermelő volt, hogy öröm volt nézni 2000-ig, vagy nem tudom mikor lett ez megszigorítva. (Közbeszólások.) Elejétől 16? Nem, valamikor 14-től, tök mindegy; aztán elkezdtük ezt játszani, ezt kellene abbahagyni.
Ebbe kellene megállapodni barátaim, hogy csináljunk egy tiszta viszonyrendszert a mezőgazdasági termelők között azoknak a támogatási rendszerére. Ezt a szerencsétlent, aki még támogatást sem vesz igénybe - aki támogatást igénybe vesz barátom, az majd laptopot is igénybe vesz, meg ügyfélkaput is; aki meg nem vesz igénybe támogatást, csak szerencsétlen el akarja adni a büdös sajtot, mert szeretik ezt a juhsajtot. Én is megyek anyámnak, meg a Julinak venni a juhsajtot, mire megtalálom a juhsajtos öregasszonyt, már rosszul vagyok, a piac legvégső sarkában, de szeretik, van rá kereslet. De ő nem kér támogatást, mert van neki négy szerencsétlen anyajuha vagy micsodája, meg néha ráengedi a kost, hogy legyen egy kisbirka, érted, ezzel ő befejezte a tevékenységét. Most őt tényleg ne zavarásszuk már oda, és 86 éves így ránézésre, de lehet, hogy 102, úgy néz ki, hogy a vasorrú bába ahhoz képest szépségkirálynő, de jó a juhsajtja.
Ezt kellene valahol rendezni, mert az EU-ban is - nekem ne magyarázza meg senki, hogy ez a szerencsétlen, úgynevezett őstermelő - van ilyen kategória, az ugyanazzal az adminisztrációs rendszerrel játszik. Az, aki benne van a piaci rendszerbe, benne van a támogatásba, az igen - még keményebben egyébként, mint a magyar, meg el is kell neki számolni -, de ezeket a tökmagárusokat, akik kimennek oda a meccsre eladni a napraforgó-fölösleget, azokat nem ügyfélkapun keresztül zavarásszák.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Herbály Imre alelnök úr jelezte, hogy szót kér.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Alapvetően egyetértek Kis Zoltán képviselő úrral abban, hogy valamiféle közmegegyezés alapján, vagy legalábbis itt ötpárti konszenzussal érdemes lenne átgondolni ezt az őstermelő ügyet, mert akkor tudnánk igazán kardinálisan megoldani azt, hogy olyan embereket, akiknek igazából semmi közük nincs az árutermeléshez, azokat ne piszkáljunk, ne zavarjunk és tisztulhatna a kép, hogy kik azok, akik adóköteles jövedelmet termelnek. De hát most csak arról van szó, hogy ezt a kérdést itt rövid távon meg kell oldanunk, és azért mondtam, hogy általános vitára ugyan alkalmasnak tartjuk, de bizonyos tekintetben az őstermelők ügyét rendezni kellene annak az alapelvnek megfelelően, hogy elsősorban azokat, akik nem árutermeléssel foglalkoznak és egyéb vonatkozásban már megtettek mindent részben a társadalmi munkamegosztásban, azokat ne zavarjuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Jakab István alelnök úr kért szót!
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Ha az állampolgároktól elvárják azt, hogy jogkövető magatartást alkalmazzanak, ha elvárjuk azt, hogy ők valóban minden rájuk vonatkozó jogszabályt betartsanak, akkor nem kell, nem szabad olyan feltételeket megállapítani, aminek ők eleve nem tudnak megfelelni; ez azt gondolom, hogy egyértelművé vált és ezen talán senki nem vitatkozik. Ha jól emlékszem - és az emlékeim nem csalnak -, akkor az őstermelői ügyeknél a családi gazdaságok programja megoldásként már jelen volt egy alkalommal, elhalt.
Tehát nem arról van szó, hogy ezt a kérdést nem kell kezelni - kezelni kell, és valóban olyan módszereket kell alkalmazni, amelyik mindegyik réteg számára megoldást nyújt. Nyilván elő lehet venni - a családi gazdaságok programjából kiindulva -, azt a megoldási lehetőséget, hogy egyfajta szelíd erőszakkal segítsük a vállalkozási tevékenységre alkalmas gazdaságokat, hogy valóban vállalkozóvá váljanak, de nézzük meg, hogy Nyugat-Európában milyen módszerek vannak, milyen módszereket alkalmaznak. Mert a helyi termelést, a helyi feldolgozást, a helyi élelmiszer-alapanyag felhasználást az előző napirendi pontnál egyértelművé tettük, ez nem nagy árutermelés és nem nagy vállalkozást jelent.
Tehát ez óriási felelősség, van, több mint 1 millió őstermelő és van 207 ezer regisztrált termelő. Most mit akarunk? Azt akarjuk, hogy azok az emberek, akik eddig nem álltak sorba az önkormányzatoknál segélyért, hanem becsülettel, ha mást nem, kétkezi munkával előállítottak valamennyi kis árut és ezt szabályszerűen, jogszerűen vitte a piacra, mert volt őstermelői igazolványa. Most akkor mit tegyen? Ha megfelel a szabályoknak, amit előírnak, akkor ezek az emberek gyakorlatilag olyan lehetetlen anyagi helyzetbe kerülnek, hogy képtelenek, az első hónap után bedobják a törölközőt - bocsánat a szóhasználatért -, abbahagyják és akkor majd sorba állnak a segélyért ők is. Miért hozzuk ezeket a nehéz helyzetben lévő embereket ilyen helyzetbe.
Arról nem beszélve, amit Karsai képviselőtársam sokszor emlegetett - most még egyszer aláhúznám -, hogy az az idős eltartott házastárs, aki ezt a tevékenységet folytatja, most havi 8000 forintot befizet azért, hogy egy év alatt mondjuk 100 ezer forint árut a piacra vigyen, hát ez egy nagyon-nagyon nehéz kérdés; itt nem látjuk ebben a tervezetben az erre irányuló megoldást. Mi ezért, legalábbis a magam részéről, ezért nem tartom támogathatónak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Czerván György!
CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Nem akarom húzni az időt. Tisztelt Bizottság! Alapvetően egyetértek, amit a Kis Zoltán, meg itt az utána következők is elmondtak. De tovább is mennék, nemcsak itt az őstermelői kérdést kéne tisztába tenni, hanem az egész adórendszert. Abban mindenképp egyetértek, hogy egyszerűsíteni kéne a rendszert. Azt tudjuk, hogy mi az oka egyébként a kormányoldalon és az ellenzéki oldalon - üres a kassza, aztán valahonnan bevételt kell produkálni. Alapvetően ezt az egész témát a három alapadónál: az szja, forgalmi adó, társasági adónál le kéne rendezni, és akkor nem mindenfajta új adónemeket kitalálni. Minden évben meg szoktam venni az adótörvényekkel kapcsolatos jogszabályokat, a változásokat, meg a tb-vel kapcsolatos dolgokat; azt fehér ember már nem tudja követni, ahhoz tényleg adószakértők kellenek - hát persze, hogy nem várható el, hogy a Mari néni ebben naprakész legyen.
Úgyhogy alapvetően az a baj, hogy itt egyetlenegy szempont van, kell a pénz, mert üres az államkassza és ezért most mindenfajta dolgok belecsúsznak: a butaságok is, meg az életszerűtlen dolgok is amiatt, mert kell a bevétel, üres a kassza. Ezt elmondták nálam sokkal magasabb szinten, a parlamentben, tehát a különböző adókulcsok emelése vagy új adónemek bevezetése nem jár feltétlenül azzal, hogy az ebből származó bevételek összességében nőni fognak, ennek az ellenkezőjére is több példa van már - úgyhogy ezt mi, mint ellenzéki képviselők biztosan nem fogjuk tudni támogatni. Köszönöm.
ELNÖK: Karsai József ismét szót kértél!
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Bocsánat, hogy ismét szót kérek, de azért a jegyzőkönyv kedvéért tegyük már rendbe ezt, hogy nem az alma eladók, meg aki kimegy 3 kiló almával; itt a 600 ezer forint alattiaknak nincsen tb-je Zolikám - nincsen, se tb, se nyugdíjjárulék - a 600 ezer és 7 millió közöttiről van szó. Tehát, itt elnézést kérek tőled, de erről most itt nincs szó. (dr. Kis Zoltán: Akkor meg semmi baj, akkor még inkább támogatom.)
Tehát még egyszer tisztázzuk, itt arról van szó, hogy aki túllépte a 600 ezret, és nem biztos, hogy azt megosztottan teszi meg egy olyan időszakban, amikor a héten se lesz eső, ki tudja, hogy itt most mekkora veszteségekkel számolunk, amit a következő évben nem tud bevallani, mert az előző évi alapján fizet. Lehet, hogy semmit nem fog elszállítani - látok már olyan növényeket, amiről semmit nem fog elvinni -, mert ha ebben a hónapban nem fog esni az eső, mint ahogy mondták, hogy két megyében esik az eső, az előrejelzés szerint április és május is aszályos, akkor lehet, hogy nem lesz neki semmije és az egész előző évi elúszott mindene. Azt hiszem, hogy a mezőgazdaságban dolgoztál te is kedves képviselőtársam, nagyon jól tudod, hogy egyszer hopp, egyszer kopp. És amikor van valami, akkor elveszik, amikor meg nincs, akkor nem pótolja ki senki, mert az 5 ezer forint, meg a 10 ezer forintos aszálykár nem pótolja ezt - ez az egyik dolog.
A másik az, hogy mindenki állandóan szekálja az őstermelőket, a mezőgazdaságból élőket, hogy nem fizetnek adót. Már elnézést kérek, minden 100 millió forintból 20 millió forint áfát fizet be, 20 százalék áfa. Ekkora adó, amiből nem tudja visszaigényelni, nagyon jól tudjuk.... (dr. Kis Zoltán részéről közbeszólás.) szerintem az elnök úr megadja Zoli neked a szót, hogy utána válaszolj, véleményem szerint. Én se szóltam közbe, amíg beszéltél, elnézést kérek, tisztelettel kérlek. (dr. Kis Zoltán: Bocsánatot kérek.) Tehát én csak a tényeket mondom el, mint aki mindennap ott van; és én egyéni vállalkozó vagyok, nem mezőgazdasági, tehát nem őstermelő, de én látom azt, amikor bejönnek és azért, ha mindenkit bezárunk Magyarországon, biztos benne van a móri gyilkos.
Tehát, ha ezt mondjuk, mi a Mezőgazdasági bizottság tagjai, hogy az összes őstermelő adócsaló meg adóelkerülő, akkor bocsánatot kérek, nem jó helyen ülünk, nem jó bizottságban ülünk. Aki a sajátjait bántja, az nem abban a bizottságban ül, ahova való, és én ezt kikérem magamnak, hogy a Mezőgazdasági bizottságban ülők bántják azokat, akik megbízták dolgokkal. És nem biztos, hogy az, válogassuk ki, akkor ez, meg ez, meg ez ez adócsaló, ez rendben van, de itt az a baj, hogy olyanok az elvárások - és nem lehet elvárni - mondod a számot Zoli, egy hektár után már támogatás jár; tehát megkéri, aki támogatást kap, az már tud belőle venni egy laptopot, mert valahogy így jött ki, amit elmondtál. Tehát aki támogatást kap, az már mind keményen fizessen, mert kapott uniós támogatást; bocsánat, ez nem támogatás, ez egy uniós költségtérítés azzal, hogy kiegyenlítse azt, hogy az Unióban milyenek a körülmények. Ez már meg van állapítva, hogy ez nem támogatás, ez nem egy pluszpénz, ez egy költségtérítés, így van megfogalmazva az Unióban. Ez egy költségtérítés, hogy nekünk jóval többe kerül, az Unióhoz képest nincsenek meg azok a kedvezményeink, hogy valamennyire a versenyképességünket, ami most még 50 vagy 60 százaléka az uniós gazdálkodók támogatásának, tehát ne tudjanak annyira elszaladni, hogy mi nem tudunk előállítani semmit, hanem abbahagyjuk a termelést, és nyugatról hozzák be a termékeket - ez egy ilyen költségtérítés, bocsánat.
Tehát tényleg nem akarom tovább tuningolni ezt, azt hiszem, hogy megvan nekünk, hogy mi a feladatunk, de legalább olyan törvényekhez járuljunk hozzá, ami életszerű. Én próbáltam ebben beszélni az államtitkár asszonnyal, mindenkivel - hetek óta, hónapok óta -, hogy ez nem életszerű. Az OEP kierőltette ezt a dolgot, nem életszerű, hogy több száz ezer ember elektronikusan vallja be, 3-4 év múlva, adjunk egy türelmi időt, vagy valamit. A gazdák sokkal egyszerűbb paraszti eljárást; odajött hozzám az okmányirodán egy illető, azt mondta: képviselő úr, befizetek egyszerre 50 ezer forintot, úgy adják ki nekem az őstermelői igazolványt, hogy kifizetem a tb-t, kifizetem, mert az előző évi jövedelmem alapján van megállapítva, nem változik. Mindig meg kell csináltatnom a könyvelővel, aki eddig nem volt, de ugyanaz mind a négy negyedévben, mert nem változik, mert az előző év a bázis - nem akkor teremti meg a bázis hozzá abban az évben; tehát nincs változó, hanem kifizetnék, de főleg az ilyen piciket. Hisz hadd ne mondjam azt, hogy diszkrimináció az az eljárás, hogy van egy 78 éves mama, aki eltartott, ha nem őstermelő, akkor van egészségbiztosítása, ha már őstermelő, akkor nincs - tehát itt ez már diszkrimináció, mert az hátrányban van. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelzés.)
Csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy az egyes adótörvények módosítása megnyitja az őstermelőkre vonatkozó különféle szabályok egyikét, de az, ami most megnyitásra került, az nem arról szól, amiről a vita folyik.
A Fidesz részéről ezt a vitát az adótörvényeknél lefolytattuk. Ott a Karsai képviselő úr által elmondottakkal teljesen egyetértve egyébként, utasítottuk el egyáltalán ebbe a tb-körbe való bevonást: echo-t és társadalombiztosítási járuléki körbe való bevonást, ami január óta életbe lépett, majd pedig most április 1.-je óta hatályossá vált verzió szerint működik. Hozzáteszem, hogy természetesen csak az adótörvényt láttuk; a bizottságunk nem tárgyalta értelemszerűen azokat a rendeleteket, amelyek elkezdték mozgatni, és a hétköznapok szintjén szembesültek azzal az őstermelők, hogy milyen megpróbáltatások elé néznek.
A múlt héten hivatalosan kértem a Pénzügyminisztérium szakállamtitkárát egy levél formájában, hogy legyenek szívesek most már vázolják föl, hogy január 1.-je óta az őstermelőkre milyen új eljárások vonatkoznak, kiket érint, milyen kört, az adóbevallási szabályoktól kezdve a tb-járulék fizetési körig; mert ugye a törvényből nem látszottak, nem látszódhattak ki azok a verziók, amit közben rendeleti formában a Pénzügyminisztérium meghozott. A mókás az volt, hogy maga az FvM nem tudott válaszolni rá, hogy az őstermelőkre milyen szabályok vonatkoznak, ők sem tudták a rendelet megjelenése időpontjában.
Várjuk majd nagy tisztelettel ezt a választ szakállamtitkár asszonytól, és esetlegesen a válasz függvényében majd javaslom, ha olyan válasz születik, hogy még további kérdéseink vannak, hogy a bizottság tűzze napirendi pontra az őstermelői kérdéskört a jelen pillanatban és esetleg a jövőbeni helyzetüket tekintve az adójogkörbe való beillesztés, a társadalombiztosítási jogkörbe való beillesztés tekintetében.
A Fidesz Magyar Polgári Szövetség akkor egyértelműen elutasította azt a verziót, aminek most egy nagyon pici részét módosítja csak az őstermelőkre vonatkoztatva ez az előterjesztés, mégpedig azt, hogy aki még nem volt őstermelői kör, annak bevallási kötelezettsége van.
Nos, az egész adótörvényről, ami most benyújtásra került, azt hiszem a Fidesz Magyar Polgári Szövetségnek régóta egyértelmű a véleménye, ezt tavaly is kifejeztük, akkor sem hitte el a kormány, hogy alkotmányellenes, amit tesznek; ezt a bizonyságtételt megtette az Alkotmánybíróság. Most ugyanezen a logikán, amin alapján ők újra megpróbálkoznak, természetesen ezt a fajta megsarcolást, mint a Gyurcsány-csomag ikszedik polipcsápját is a Fidesz Magyar Polgári Szövetség el fogja utasítani.
Ha nincs további kérdés és észrevétel, akkor megadnám a szót az előterjesztőnek az elhangzott kérdések megválaszolására.
Bokor Csaba dr. (PM) reflexiója
BOKOR CSABA DR. (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kezdeném akkor a becslésnek a szabályaival és a becslésnek a jogintézményével. Ez a jogintézmény az adózás rendjében hozzávetőlegesen egy évtizede működő és bevált intézmény. Ez egy bizonyítási módszer és lényegében a jogszerűtlen adózói magatartások visszaszorítására hivatott. A lényeg az abban áll, hogy főszabályként az adót és az alapot az adózónál rendelkezésre álló könyvek, nyilvántartások, bizonylatok alapján kell megállapítani vagy adott esetben az önadózással bevallani.
Előfordulhat az az eset, amikor az adózó jogszerűtlenül nem vezeti a könyveit, azok hiányosak, elveszti a dokumentumait vagy szándékosan veszti el a dokumentumait; ebben az esetben, amiből az adó egyébként vagy az adóalap tételes számítással meghatározható lenne, ezek teljes mértékben hiányoznak. Ha mindenképpen ebben az esetben ahhoz ragaszkodnánk, hogy a dokumentumok alapján kell az adót megállapítani, ebben az esetben akkor nem kellene az adózónak semmit fizetnie, hiszen neki ilyen nyilvántartásai nincsenek. Ebben az esetben alkalmazza az adóhatóság a becslés módszerét, mint bizonyítási eszközt, ekkor megbecsüli az adóalapot, valamint annak alapján az adót.
A becslésnek különböző módszerei vannak. Lényegében hasonló körülmények között működő, hasonló forgalmat bonyolító adózókkal kell összevetni egyébként annak az adózónak a jövedelmi viszonyait, akinél a becslést végzik, és ez alapján kell megbecsülni az adóalapot. Vagy pedig az életvitelére, a befektetéseire fordított jövedelme alapján kell egyébként az adóhatóságnak megbecsülnie, és azt lényegében tételesen indokolnia kell; tehát az nem minősíthető úgy, minthogyha egyszerűen az adóhatóság hasra ütés-szerűen kötelezné az adózót meghatározott adóteher viselésére.
A következő az alkotmányossági problémák. Az Alkotmánybíróság határozatában nem az elvárt adónak az előírását tartotta alkotmányellenesnek, hanem lényegében a szabályozási technikát minősítette alkotmányellenesnek, ami azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság leginkább azt kifogásolta, hogy a jogalkotó egy megdönthetetlen vélelmet állított fel az adózók tekintetében, akik nem értek el egy minimális adóalapot és az alapján kötelezte egy meghatározott adónak a megfizetésére. Ez esetben az alkotmánybírósági határozatnak megfelelően már a törvény tartalmazza egyébként a vélelemnek a megdöntését; és lényegében itt még vélelem felállításáról sincsen szó, hiszen az adózó egy választási lehetőség alatt áll; a törvény csak egy jövedelemminimumot szabályoz. Amennyiben az adózó úgy dönt egyébként, hogy nála ténylegesen ennyi volt a jövedelem és ő nem akarja megfizetni ezt a jövedelemminimum utáni adót, akkor kitölt egy viszonylag rövid nyilatkozatot és ezzel mentesül mindenfajta további adófizetés kötelezettség alól. Tehát, ha az adózónak egyébként a tényleges jövedelmi viszonyai alapján, mert például veszteséges és nem kell adót fizetnie, akkor természetesen a törvény nem kötelezi őt egy meghatározott adó fizetésére.
A következő a mezőgazdasági őstermelőkre vonatkozó változás. Szeretném a bizottság figyelmét felhívni arra, hogy ezeket az anyagi-jogi szabályokat, amiről most jelenleg a vita folyik, ezeket 2006. december 31.-ig elfogadta az Országgyűlés. Az adózás rendjéről szóló törvény lényegében csak azt az információáramoltatást biztosítja az elektronikus bevallás révén, amik az OEP rendelkezésére szükségesek. Hiszen kormányzati célkitűzés az, hogy naprakész információk legyenek egyébként arról, hogy kik a biztosítottak, valamint cél, hogy rövid időn belül az egyéni járulékszámla vezetés megvalósuljon, és minden adózóról külön információk legyenek e tekintetben, és ebből ellenőrizhető legyen mind a háziorvosi ellátásban, mind pedig a kórházi ellátásban a biztosítotti státusz. Ezt lényegében csak generálisan lehet kezelni, tehát a járulékfizetésre kötelezettekről, amit egyébként a tb szabályoz, azokról megfelelő információk kellenek.
A következő, hogy magukról az eljárási szabályokról mikor lehet tudni. Az Art. 2005. decemberi módosítása fogadta el egyébként a havi adó- és járulék-bevallási szabályokat, és az akkori eljárási rend lényegében egy lépcsőzetes folyamatba vezette be a havi adó és járulékbevallást, amibe a mezőgazdasági őstermelők mintegy egyéves csúszással kerültek be. Tehát 2007. január 1.-től kötelezettek havi, vagyis elnézést, negyedéves adó és járulékbevallás benyújtására, úgyhogy ezek a szabályok lényegében már több mint egy éve ismeretesek és nem szabályozzuk egyébként ezt valamifajta, vagy nem most, az utóbbi néhány hónapban lépett hatályba ez a szabályozás, tehát ez már visszamenőlegesen is ismert.
Pölöskei Pálné (PM) reflexiója
PÖLÖSKEI PÁLNÉ (Pénzügyminisztérium): Egy kérdés maradt még megválaszolatlan, ha jól könyveltünk, hogy a jövedéki adó levonható legyen az összes bevételből, mert ezt nyilván ki kell fizetni azoknak, akik ilyen terméket állítanak elő, vagy forgalmaznak. Nemcsak a jövedéki adó, több más adó van, ami az árbevétel vagy a bevétel fedezetet kell, hogy teremtsen, tehát ilyen a helyi adó vagy az összes járulék. Tehát, ha a jövedéki adót kivennénk, akkor ki kellene venni mindent, a végén lassan eljutunk az eredményhez, és akkor ennek a jövedelemminimumnak nem sok értelme lenne.
Azt gondolom tehát, hogy miután, mint itt elmondtam a bevezetőben és a kollégám is elmondta, hogy arról van szó, hogy ha nem éri el az eredmény az összes bevétel 2 százalékát, akkor ki kell tölteni egy adatlapot vagy lehet választani, hogy megfizeti az adót. Nyilván, hogy aki a jövedéki adó miatt kerül mondjuk ebbe a helyzetbe, az nyugodt lelkiismerettel kitölti ezt az adatlapot és akkor is, ha az adóhatóság ellenőrizni fogja; ha ebből adódik az a helyzet, hogy neki a jövedelme ilyen pici, akkor nyilván nem fog megállapítani adókötelezettséget - tehát a jövedéki adófizetési kötelezettség nagyon egyértelműen bizonyítható. Tehát, ha ebből adódik az, hogy olyan pici a jövedelem, hogy nem éri el az összbevétel 2 százalékát, akkor nyilván, hogy ez nem fog nála - akár ellenőrzi az adóhatóság, akár nem - adókötelezettséget eredményezni.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel van-e a bizottsági tagok részéről? (Senki nem jelentkezik.) Nincsen. Szavazáshoz érkeztünk.
Kérdezem, hogy ki az, aki egyetért az egyes adótörvények módosításáról szóló T/2669. számú indítvány általános vitára való alkalmasságával. Aki igen, az kézfeltartással ezt jelezze! (Szavazás.) Ez többség lesz. Ki az, aki nem ért ezzel egyet! (Szavazás.) Az ellenzék nem ért ezzel egyet.
A bizottság általános vitára alkalmasnak találta ezt az adótörvényt.
Kérdés Kis Zoltántól, igen.
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Karsai képviselő úr megszavazta.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Herbály képviselő úr elmondta, hogy milyen módosítást adunk be, bocsánatot kérek. (dr. Kis Zoltán: Csak azt tetszett mondani, hogy nem tetszik megszavazni.)
A napirendi pontot ezennel lezárom. Köszönöm az előterjesztőknek. Akiknek még vitás kérdéseik vannak, a folyosón bokszkesztyű felvételével vagy a nélkül rendezzék el.
Bocsánat, nem zárva le még a napirendi pontot, mert előadót: többségi, kisebbségi előadót a bizottság, amennyiben akar állítani, akkor ezt megtesszük most.
Herbály alelnök úr a többségire gondolt. (Herbály Imre: Demendi Lászlót javaslom.)
Az ellenzéki véleményt úgyis a pénzügyi vonal fogja összefoglalni hasonlóan, mint mi; a Mezőgazdasági bizottság részéről nem állítunk kisebbségi előadót.
ELNÖK: Ha tudjuk folytatni, a 3. napirendi pontnál az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló kerül napirendi pontra. 12 órára beszéltük meg a tisztelt előadókkal. Ezt mi jól tudtuk tartani, ők is, és Takács Albert urat már köszönthetem itt az előterjesztő képviseletében, és Lenkovics úr is a közelben jár, ahogy hallottuk az információt.
Csak kérdezem, hogy Takács úr előterjeszti a jelentéstervezetet, vagy várjunk annyit, hogy Lenkovics Barnabás úr megérkezzen; mi az ön javaslata - elfogadjuk azt.
DR. TAKÁCS ALBERT (állampolgári jogok országgyűlési biztosa): Ha két percet vár a tisztelt bizottság, megköszönöm.
ELNÖK: Akkor egy lélegzetvételnyi szünetet elnök úr megérkezéséig, elrendelek.
Tisztelt Bizottság! Az egyperces szünet után folytatjuk a 3-as napirendi pont tárgyalását.
Mint említettem, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2006. évi tevékenységéről szóló J/2098. számú jelentéstervezet általános vitára való alkalmasságáról fogunk tárgyalni.
Köszöntöm elnök urat, dr. Lenkovics Barnabást, köszöntöm általános helyettesét: dr. Takács Albertet.
Megadom az előterjesztőknek a szót!
Dr. Lenkovics Barnabás (állampolgári jogok országgyűlési biztosa) szóbeli kiegészítése
DR. LENKOVICS BARNABÁS (állampolgári jogok országgyűlési biztosa): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ez egy különleges beszámoló két szempontból. Az egyik, mert egy ombudsmani ciklus hatodik éve, utolsó éve, amiben most vagyunk és másodszor, mert a Mezőgazdasági bizottság előtt én úgy tudom, hogy még nem számoltunk be - sok más bizottság előtt igen. Ennek valószínűleg az az oka, hogy azok a szűkebben értelmezett ügyek, ügycsoportok, amelyek ezen bizottság elé tartoznak, nem annyira súlyosak, nem annyira problematikusak. Itt meg is említem, hogy a földhivatali eljárással, mulasztással, hibával kapcsolatban, amiknek azért az orvoslása zömmel polgári peres útra tartozik, a földkiadó bizottságok munkájával és ottani adminisztrációs hiányosságokkal, hibákkal függtek össze, illetőleg a szövetkezeti üzletrészek kiadása és azoknak a jogi sorsa, ami törvényhozási úton le is zárult. Nos, ezek tehát nagyságrendjüket, horderejüket tekintve, sem külön-külön, sem összességükben nem indokolták, hogy kérjük ettől a bizottságtól is, hogy hallgasson meg minket.
Most azonban, tekintettel erre a 6-éves ciklus végére, továbbá arra, hogy a 2005-ös évről szóló beszámolónkban én kiemelten a vidékkel, a kistelepüléseken élőkkel, a tanyákon élőkkel és általában is a halmozottan hátrányos helyzetű térségekkel és az ott élő emberek sorsával foglalkoztam, ezért úgy gondoltam, hogy ezt én itt megismételném; pontosabban csak visszautalok arra, amit a plenáris beszámolómban ennek kapcsán mondtam. Ugyanis az Alkotmánynak van egy paragrafusa, amelyik azt mondja, hogy az állampolgári jogegyenlőséget az állam az esélyegyenlőtlenségeket kiküszöbölő intézkedésekkel biztosítja.
Az utóbbi évben én nagyon sok olyan vizsgálatot folytattam, amelyekben nem kifejezetten mezőgazdasági összefüggésben vagy a földdel összefüggésben, de a vidéki lakossággal összefüggésben nemhogy az esélyegyenlőtlenségek csökkenését tapasztaltam volna, hanem fordítva. Ennek az egyenlőtlenségnek a növekedését néhány olyan kormányintézkedés kapcsán - nem az agrártárca intézkedéseiről van szó - legyen szó kisiskolák bezárásáról, legyen szó betöltetlen praxisjogokról az orvosi ellátásban, legyen szó a kisposták bezárásáról és a mobilpostai szolgáltatásra átállásról, a tanyavillamosítási program hiányáról, általában a szárnyvonalak, vasútvonalak megszüntetése, ezzel összefüggésben infrastrukturális mobilitási problémákról.
Nem is folytatom, mert lényegét tekintve, ha ezeket összegzem, lévén magam is falusi születésű, édesanyám ma is ott él és a feleségem is faluról származik, és az ő szülői házukat is megtartottuk, helyi ismereteim is vannak. Az a helyzet, amibe a magyar falu, a magyar vidék és a magyar mezőgazdaság mondjuk 40-50 év kényszerkolhozosítása nyomán, történeti folyamat végeredményeként jutott, nem hordoz magában jelenleg olyan perspektívát, ami az ott élők esélyegyenlőségét javítaná, és ami a falu életben maradását és az ott élő állampolgárok jogi és esélyegyenlőségi helyzetét javítaná.
Most kifejezetten ilyen nézőpontból, alaposan áttanulmányoztam mind a nemzeti fejlesztési tervet, mind pedig ahhoz kapcsolódóan a vidékfejlesztési stratégiát 2007-2013 között; személyes meghallgatást kértem Gráf miniszter úrtól és nagyon röviden a következőt ajánlottam szíves figyelmébe. Hogy ha 40-50 éves tudatos társadalomszerkezet és gazdaságszerkezet alakítás egy ideológia jegyében, folyományaként, tehát mesterségesen alakult úgy a vidék sorsa, ahogy jelenleg áll, akkor most ez a 2007-2013 közötti periódus és főleg a fejlesztési források esélyt és lehetőséget adnak arra, hogy ezeket olyan módon használja fel a mindenkori kormányzat, aki majd ezeknek a szétosztásáról dönteni fog, hogy ugyanúgy tudatosan, mesterségesen megállítsa a pusztulás, a kihalás, az elnéptelenedés folyamatát, a parlagosodás folyamatát, sőt ha lehetséges fordítsa ezt a visszájára.
Ezekben a fejlesztési tervekben ilyen konkrét célkitűzéseket sajnos nem találtam. Általánosságban van benne sok minden, főleg a környezetvédelmi, öko, biogazdálkodási irányok, a fenntartható fejlődés programjai, ezekhez kapcsolódó infrastrukturális fejlesztések is; csak azt mondtam: úgy látom, hogy túl általános keretszabályokként vannak benne. Így a tényleges felhasználásuk nem ellenőrizhető, a konkrét célok nem számon kérhetők, precízebben, pontosabban kellene ezeket meghatározni ezekben a programokban, hogy egészen az egyes emberig esélyt, reményt, kiutat, önmagával kezdeni akarást és tudást gerjesszen, hogy megmaradjon ott, ahol van. Hiszen óriási hiányok vannak vidéken mindenféle termelési, szolgáltatási, ipari, mezőgazdasági és humánszolgáltatási - mindenféle területen. Rengeteg munkalehetőség, feladat volna, de egyszerűen nem vonzó, mert nem kap olyan támogatást in concreto az egyes ember, még ha akarna is magával valamit kezdeni, hogy belevágjon.
Egy kulcsszót még mondanék. Általában a reformok a konvergenciaprogram keretében a szigorítások, lefaragások, stb., ezek az állami gondoskodás visszavételét és a öngondoskodás késztetését és kényszerét jelentik. A falu mindig képes volt önmagát fenntartani, egyensúlyban a természeti környezetével, hogy ha ehhez társadalmi, gazdasági, politikai támogatást kapott. Különösen a '70-es, '80-as évekre elég utalni, amikor a nagyüzemi és a kisüzemi gazdaság, a második gazdaság szimbiózisban élt, kiegészítette egymást és tulajdonképpen világsikert ért el.
Most azt mondom, hogy nem telt el csak szűk 20 év, talán még van esély, talán még nem felejtődött el az emberekben, hogy a saját sorsukat a saját kezükbe legyenek képesek venni, gondoskodni önmagukról. És akkor lehet azt mondani, hogy ha az állam arra kényszerül, hogy egyik kézzel elvegyen a gondoskodásból, a megszokott támogatásokból, de most másik kézzel, ezekből a bőségesnek tűnő forrásokból ad, esélyt ad, lehetőséget ad. Lehet, hogy csak ötszázezer forint, lehet, hogy egymillió forint kell ahhoz, hogy egy kis gépjavító műhelyt, egy akármit ott beindítson helyi szolgáltatásként, egy pékséget, egy hentesboltot, rengeteg minden hiány van a falun, hogy a népességmegtartó képességét és az állampolgári jogegyenlőséget ezzel előmozdítsuk.
Nagyvonalakban és nagyon röviden ennyit szerettem volna ennek a bizottságnak a színe elé tárni, meg még egy utolsó megjegyzés. Az Államreform Bizottság egyik tagjának nyilatkozatát olvastam a sajtóban és az úgy szólt, hogy a falu középkori kategória, mint olyan halálra van ítélve, sőt már meg is halt, fel kell számolni. Hát ez enyhén szólva szíven ütött és hadd fejezzem be azzal, hogy ez az ember nincs tisztában a XXI. század fenntartható fejlődésének követelményeivel. Az erre vonatkozó szakirodalom - ideértve a jövőgenerációk választási szabadságát, esélyegyenlőségét is -úgy szól, hogy a lokális, a helyi, a 300-tól 3000 főig terjedő lélekszámú kisközösségek, egyensúlyban a közösség belső egymásközti viszonyaiban, a gazdaságon és keresztül a természettel, ezeké a jövő; valójában ezekben van a túlélés esélye az iparinak, fogyasztóinak hedonista pazarlónak nevezett civilizáció esetleges kifulladása vagy kudarca esetére. Márpedig felelős politikusoknak hosszú távon kell gondolkodni, ha még egyszer visszautalok arra, a 40-50 éves múlt hozadéka az, ami van, akkor gondolkozzunk most is 40-50 éves perspektívában, de előre - és ilyen értelemben a magam részéről ezt szerettem volna kérni önöktől is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen elnök úr.
Kérdezem a bizottság tagjait, kinek van kérdése, véleménye az elhangzottakhoz és a jelentéstervezethez.
Persze ezt úgy kérdezem, hogy alelnök úr szeretne-e kiegészítést tenni, bocsánat helyettes.
DR. TAKÁCS ALBERT (állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese): Kiegészítést nem szeretnék tenni.
ELNÖK: Akkor megadom még a szót az előterjesztőknek.
DR. TAKÁCS ALBERT (állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese): Egy néhány szóval fölvázolnám azokat az ügyfajtákat, amikkel én foglalkoztam és az én mondandóm nem ilyen tág keretek között mozogna, bár én is sok tekintetben azon az állásponton vagyok, hogy a kicsi az szép - erről egy könyvet is publikáltak, némileg gunyoros hangnemben.
Én azokról az ügyekről szeretnék beszámolni, amelyek az én kompetenciámba tartoztak a 2006-os év során. Csak fölsorolásszerűen, ezek: adó, pénzintézeti ügyek, büntetőeljárási ügyek, büntetés-végrehajtási ügyek, gyermeki jogok, hivatásos állományúak szolgálati viszonyával összefüggő kérdések, valamint munkajogi kérdések. Volt néhány ügyem, amely az agrár- és vidékfejlesztési programmal állt összefüggésben, ezzel kapcsolatos pályázatokkal is foglalkoztam, állampolgársági ügyek, médiaügyek, oktatás, hulladékgazdálkodás, rendőrség - nagyjából ezek voltak azok a fő ügycsoportok, amelyekkel foglalkoztam.
Összességében ezekben a kérdésekben azt tapasztaltam, hogy a 2006-os év során nagyon különlegessé váltak a panaszok, és ha röviden jellemezni kellene, hogy ez miben is áll, akkor elég nehéz helyzetben lennék; rendkívül aprólékos, nagyon nehezen bizonyítható ügyek érkeztek, ami az ügyintézésnek a némi lassulására is hatással volt. Hogy úgy mondjam, azok a régi nagy klasszikus emberi-jogi kérdések elmaradtak és például az adó és pénzügyek világából ilyen panaszok érkeztek nagyszámban, hogy az adóügyintézésnél a számítógépes programokat hogyan, miképp lehet meghatározni.
Érdekességként említhetem ebben a körben az első prostituáltaknál végzett APEH vizsgálatot a rendőrség közreműködésével, amely szintén vetett föl alkotmányossági aggályokat.
Érdemes megemlíteni azt a problémát, amely a lakásvásárlási támogatások lebonyolításával áll összefüggésben, de a határidőket a pénzintézetek meglehetősen nagyvonalúan kezelik és általában jogorvoslati lehetőség nincs; ami úgy általában nem okozna emberi-jogi problémát, de miután tudjuk, hogy itt állami támogatású hitelekről van szó, megítélésem szerint a jogorvoslatot mégiscsak biztosítani kell.
Az elmúlt évben találkoztam egy érdekes hatásköri vitával. Általában a pénzügyi igazgatás szerveire az a mohóság a jellemző, hogy egymásnak esnek, és mindenki el akar járni egy ügyben. Találkoztam olyan problémával, amikor bizonyos pénzügyi szolgáltatások bonyolításánál az Államkincstár és a Pénzügyminisztérium negatív hatásköri összeütközésbe került, tehát senki sem kívánt bizonyos ügyekkel foglalkozni. 2006-ban is fennállt a svájci alvószámlák ügye, ahol arra a rafinált megoldásra helyezkedett a Pénzügyminisztérium, hogy ahelyett, hogy normatív eszközökkel megoldaná ezt a kérdést, megvárja a bírósági gyakorlat kialakulását, és mintegy a bizottságokra bízta ennek a kérdésnek az eldöntését.
Büntetőeljárási ügyeknél a legtöbb probléma a védelemhez való joggal hozható kapcsolatba. Egy esetet szeretnék megemlíteni, ami mutatja a jogérzéknek az alakulását és a jogi rendezésnek a bonyolultságát; egy büntetőeljárási ügyben a gyermek, egyébként ügyvéd édesanyja kívánt eljárni, és az igazságügyi szervek, ideértve az Ügyészséget is, azzal érvelt, hogy az anya önmagának nem adhat ügyvédi meghatalmazást - tehát ezt a hölgyet akadályozták védői feladatainak ellátásában.
Büntetés-végrehajtási ügyeknél a kapcsolattartás jelentette változatlanul a problémát, hogy az elítélt hogyan érintkezhet a külvilággal és a hozzátartozóival. Ez jogszabályokban elég részletesen szabályozva van, de a buzgó büntetés-végrehajtás további belső szabályzatokkal és útmutatókkal rendezi ezt a kérdést; és ahogy lenni szokott, mindig a legalacsonyabb szintű normát vagy normának látszó joganyagot használják. És itt az alkotmányos visszásság abból keletkezett, hogy ezek a belső utasítások, belső szabályzatok nem álltak összhangban a mindenkire kötelező jogszabályi előírásokkal.
Érdekes probléma, amely a gyermeki jogokkal és a büntetés-végrehajtással is kapcsolatban áll, hogy egy iskola kiskorú tanulók számára szervezett büntetés-végrehajtási intézeti látogatást kifejezetten azzal a célzattal, hogy az osztályba járó 8-10 problémás gyerek pedagógiai példákon keresztül jó útra térjen. Az én álláspontom ebben a kérdésben az volt, hogy egyrészt a jogszabály egyértelmű, hogy 14 éven aluliak büntetés-végrehajtási intézetet még ilyen nemes célból sem látogathatnak, de ha véletlenül mégis 14 évnél idősebb gyerekre kerülne sor, akkor sem biztos, hogy ez a legjobb módja a nevelésnek.
Ha már a gyermeki jogoknál tartunk, akkor még egy nagy horderejű kérdést szeretnék bemutatni, ez pedig az iskolába bevihető mobiltelefonok kérdése volt; számos iskolából kitiltották a mobiltelefonokat. És én azt az álláspontot alakítottam ki, hogy vannak más eszközök is a diákok mobiltelefon használatának korlátozására; azt a célt, amit egy ilyen szerkentyű szolgál, nem célszerű olyan módon korlátozni, hogy általános érvénnyel kitiltják. Azzal természetesen én sem értek egyet, hogy a matematika órán mobiltelefonálás vagy azzal való játék történjen.
A gyermeki jogok a 2006-os évben is nagyon nagy figyelmet kaptak az ombudsman tevékenységében - ennek fontos nemzetközi összefüggései is vannak. Az adatvédelem mellett valószínűleg a gyermeki jogok az a nemzetközileg is érzékelhető jogterület, ahol a legtöbb nyomás nehezedik Magyarországra és nagyon sokféle ajánlás: tudományos szervezeteknek, civil szervezeteknek a figyelme irányult Magyarországra e tekintetben.
Az érdekesebb ügyek közül szeretnék egy-két példát említeni. A mai napig is van, négy gyermek fölött, nagycsaládosokat megillető támogatási rendszer; ez azonban nem vonatkozott arra az élettársi kapcsolatban élő panaszosra, akinek sorsa úgy alakult, hogy a férfi is kettő és a nő is kettő gyermeket vitt az élettársi kapcsolatba és ők a két-két gyermek után igényelhettek kedvezményeket, az egyesítést, hogy nekik valójában négy eltartott gyermekük van, ezt számukra nem írták jóvá.
Családi pótlék ugye köztudottan a 18. életévet betöltött, addig az életkornak az eléréséig jár. Azt is jogszabályok rendezik, hogy a 18. életévét be nem töltött személy, a Gyámhatóság jóváhagyásával, külön élhet a szülői háztól és az a gyakorlat alakult ki, hogy ilyen esetben a családi pótlék a gyermek után nem jár. Fölszólalásomnak az lett a következménye, hogy ma már az ilyen esetekben is jár.
Ami a média világát illeti, két alapvető problémával szembesültem a 2006-os év során is: az egyik az ORTT-nek és a Panaszbizottságnak a döntési mechanizmusa. Az Alkotmánybíróság is több kifogást észlelt e tekintetben és több normát megsemmisített, aminek még nagyobb bizonytalanság lett a következménye, mert néha - nagyon néha - még a rossz szabályozás is jobb, mint a semmilyen; így most bizonyos panaszfajtáknak az elintézése teljes egészében természetjogi alapon történik és a bizottságoknak a természetes jogérzéke alapján.
A másik dolog, amit 2006-ban is vehemensen szóvá tettem, ez a gyermekvédelem a médiákban. Meglehetősen szigorú előírások vannak, hogy a kiskorú életkorának megfelelő szellemi, erkölcsi fejlődését milyen módon kell segíteni. A televíziózásban, rádiózásban ezek a kérdések meglehetősen nagyvonalúan vannak kezelve, és úgy tűnik, hogy a médiaigazgatás szervei sem rendelkeznek azokkal az eszközökkel, amelyekkel ezek megfelelően kezelhetőek lennének.
Az oktatási ügyek világából néhány jellemző esetet szeretnék megemlíteni. Érdekes módon 2006-ban a meg nem felelő fegyelmező eszközök használatával kapcsolatos panaszok - valószínűleg ez a nádpálcát és a pofont jelenti - kicsit nagyobb számban szerepelnek, mint korábban; lehet, hogy ez a türelmét vesztett világunk egyik velejárója. De, ami érdekes, hogy bizonyos pénzügyi dolgok szankcionálására az iskolák egyre inkább használnak különleges eszközöket: például a bizonyítvány visszatartás módszerét, vagy ha valakinek menza vagy valamilyen hátraléka van, akkor addig nem kapja meg a leckekönyvét, bizonyítványát, ellenőrző füzetét, amíg ezt nem rendezte - nyilvánvalóan súlyosan jogsértő dolog.
Problémaként mutatkozott az is - a mi időnkben, az én fiatalságomban ez még nem tűnt olyan nagy bajnak -, hogy ma az iskola sok esetben azzal szankcionálja a gyermeket, hogy bizonyos foglalkozások, órák látogatásától eltiltja, és ezzel próbál szankcionálni - ami természetszerűleg szintén súlyos jogsérelem és ez a módszer semmiféleképpen nem használható, nem alkalmazható.
Az oktatáshoz ugyan meglehetősen sajátos szálakon kapcsolódik, de nem hagyhatom ki annak az ügynek a bemutatását, amely az orvosok és az egészségügyi dolgozók élethossziglani tanulásával állt kapcsolatban. Itt egy olyan indítványt kaptam - talán ennyi intimitást szabad mondani - egy volt alkotmánybírótól, ami igencsak megmozgatta agysejtjeimet és izmaimat, remélhetőleg hasonló részletességgel sikerült megválaszolni a problémát. Itt azt sérelmezték, hogy ez az orvosi, egészségügyi diplomának a leértékelése, hogy valakit öt éven keresztül állandóan ismétlődően tanfolyamok ellátására köteleznek.
De a dolog lényege, hogy ebben az élethossziglani tanulásban komolyabb problémát nem fedeztem föl és kiütöttem egy csomó szakmát, ahol ilyen élethossziglani tanulás van. Sajnos a pontos megnevezést már elfelejtettem, de ilyen mezőgazdasági szakértőknek is élethossziglan kell tanfolyamokat végezniük, tehát van ilyen másutt is. Ami probléma, hogy az orvosok között valóban van esélyegyenlőtlenség e tekintetben, tudniillik egy klinikai orvos játszva munka közben teljesíti a kreditpontok megszerzését, mert olyan a szisztéma, ezzel szemben egy falusi körorvos-háziorvos ezt sokkal nehezebben tudja megtenni, mert kire hagyja a betegeket, amíg ő egy héten Debrecenben vagy másutt esetleg New Yorkban egy rendezvényen vesz részt, ahol a kreditpontjait gyűjtögeti. Nem tudom, hogy kitől fogom a választ megkapni erre a fölvetésre, mert most a helyzet meglehetősen bizonytalan, de remélhetőleg az egészségügyből előbb-utóbb érkezik majd reakció erre.
Agrár- és vidékfejlesztési programmal kapcsolatban a panaszok a pályázatok elbírálását kifogásolták és azt kellett megállapítanom, hogy néhány esetben - és a néhány eset is sok - úgy bírálnak el pályázatokat, olyan szempontok alapján, amelyek a pályázati kiírásban nem szerepelnek - ez nyilvánvalóan a jogállami jogbiztonságnak súlyos sérelme és minden lehető eszközzel fel kell lépni az ilyen fajta gyakorlat kialakulása ellen.
A beszámolóm most is olyan, mint a korábbi években. Én nagyon szerettem volna, esetleg szeretnék - nem tudom, hogy feltételes módban vagy múlt időben fogalmazzak-e - egyszer egy olyan beszámolót készíteni, amelyet néhány európai kollegám is csinál, ami egy 20 oldalas kis tanulmány az ügyekről és nem ilyen mennyiségre rúgó bemutatás. Mint ahogy sok mindent nem írtam meg egyetemi pályafutásom alatt, így ezek a beszámolók is, még mindig ilyenek, mint ez a mostani, hogy nagyon sok konkrét esetet tartalmaz; az elemzés, amiből látszik, hogy az ombudsman mit is tart problémának, az talán nehezebben olvasható ki.
Nos, ezt a sok sületlenséget azért mondom csak itt a végén, mert elég részletes rezümét lehet ebben az elénk került ügyeknek találni; természetszerűen messzemenően nem tudtam mindenre kitérni, de a nyomtatott és a digitális változatban is nyomon követhető tevékenységünk. Természetesen nagy örömmel és képességeimhez képest válaszokkal várom a bizottság kérdéseit és köszönöm szépen, hogy ezt itt elmondhattam.
ELNÖK: Igen, tehát akkor most újra megköszönöm biztos úrnak és általános helyettesének a jelentéstervezethez tett gondolatait, különösen amiatt, mert biztos úrtól egy olyan területen kaptunk véleményt, amely a Mezőgazdasági bizottságnak is egy régi nagy dilemma: a vidéki helyzet, a mezőgazdaság társadalomban betöltött funkciójának a szerepe, ennek az egyre jobban való leértékelődése és a negatív élethelyzet bekövetkezése vidéken, különös tekintettel a kistelepüléseknél - ezt most már naponta látjuk.
És tisztelt helyettes úrnak pedig, hogy olyan területekre is ráirányította a figyelmet, amely nem közvetlenül érinti a Mezőgazdasági bizottság munkakörét, de mint parlamenti képviselőnek természetesen kell, hogy ezekről az élethelyzetekről, amely egy-egy állampolgárral megtörténhet, villanófényszerűen tájékoztatást kapjunk; hogy végül is milyen bonyolult ez a társadalom; hányféle, a törvényalkotó által nem várt helyzetet okoznak egy-egy rendelettel, egy-egy bírálattal, mint ahogy ön említette esetlegesen az agrárpályázatok bírálatát.
A bizottsági tagoknak adom meg most a szót elsőként.
Herbály Imre alelnök úr jelentkezett!
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én a magam részéről azzal kezdeném, hogy általános vitára alkalmasnak tartom és azt javaslom képviselőtársaimnak, hogy ők is tartsák alkalmasnak az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentését.
Lenkovics Barnabás országgyűlési biztos úr teljesen világos szóbeli beajánlásával kapcsolatban szeretném elmondani, hogy igen egyetértek, egyetértünk: a vidéknek, a vidéken van mit pótolni és lenne mit fejleszteni.
Volt egy megjegyzése Lenkovics úrnak, miszerint az elmúlt 50 év kolhozosítása, stb., stb. Én nem kívánok ennyire visszanyúlni, csak szeretném jelezni, hogy 1990-ben volt egy rendszerváltás. A rendszerváltás nemcsak politikai változást hozott, hanem a vidéken nagyon komoly gazdasági változásokat indított be, átalakult a birtok és üzemi szerkezet, használhatatlanná váltak eszközök, technológiák, tudások, megbomlott egy olyan támogatói hálózat, amely a vidék fejlődésében nagyon komoly szerepet töltött be és bizony ez a szerkezetváltás most az elmúlt 16 esztendőben nem volt abban a helyzetben, hogy kellően technológiával, technikával, tudással fel legyen töltve. Valószínű, sőt biztos igaza van az országgyűlési biztos úrnak, hogy vidékfejlesztésre több pénzt kellene fordítani, tehát a falufejlesztésre és így tovább és így tovább. Ez valószínű nem vitatható, csak ehhez valószínű, hogy nem 1300 milliárd forintra, hanem 2000 milliárd forintra lenne szükség.
A magam részéről, tapasztalataim alapján, azt gondolom, hogy a vidékfejlesztésnek ebben a jelenlegi szakaszában két lépcsője lehet. Az egyik az a konkrét vidékfejlesztés, ami a környezetgazdálkodásban, a fenntartható fejlődésben, egyebekben nyilvánul meg; a másik pedig az, ami a gazdákat, a vidéki gazdaságokat és a vidéki környezetet próbálja felzárkóztatni abba az állapotba, hogy a későbbiek során innen már lehessen építkezni és a konkrét vidékfejlesztési dolgokra azokat az erőforrásokat, amik így képződnek, át lehessen fordítani.
Azt gondolom, hogy ez a vita nyilván folytatódik mindaddig majd, amíg az első eredményeket nem látjuk, hogy ez az Új Magyarország vidékfejlesztési program hogyan hat vissza a vidék fejlesztésére. Talán 1-2 év múlva a tapasztalatokat leszűrve, és bízva abban, hogy nem lesznek a pályázat elbírálásnál olyan anomáliák, mint amiről Takács Albert helyettes országgyűlési biztos beszélt, akkor tudunk majd olyan következtetéseket levonni, amely esetleg arra kényszeríti, vagy arra irányítja az adott kormányzatot, hogy megpróbáljon változtatni azon a vidékfejlesztési támogatási rendszeren, amely most indul - most még hipotéziseket tudunk felállítani és a puding próbája az evés. Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel a bizottsági tagok részéről?
Kis Zoltán!
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. Azzal kezdem, ahol az előző meghallgatáson befejeztem, hogy ezt a munkát, amit a Lenkovics úr végzett, csak megköszönni lehet és sok sikert az új pozíciójához, az Alkotmánybírósághoz; ott is lesznek olyan ügyek bizony, amik majd a vidékfejlesztéssel kapcsolatban előjönnek, és nem lenne haszontalan, hogy azért az irányítások is a mindenkori kormány részére egy kicsit a jogalkotástól kötelezővé válnának.
Azt a szerénységet meg, amit a Takács Albert mondott, azt meg én nem tartom indokoltnak a beszámoló kapcsán. Ezek a beszámolók - a tavalyi is és az idei is, már a szerkesztését tekintve - kimagaslóan jók, el szoktam mondani, hogy ez már egy olyan jogeset tanulmány, amelyet a jogalkalmazó a mindennapi életben az eligazodás céljából használjon, sőt ajánljuk is, hogy használják. Erre most úgy tudom, hogy már van egy kísérlet, hogy nagyobb példányszámban fog megjelenni és ki lesz adva önkormányzatoknak, jogalkalmazóknak, hogy igen, nézzétek meg gyerekek, itt van egy, ha úgy tetszik, egy Országgyűlési Biztosok Hivatala által most már hál' istennek! másfél évtizedes gyakorlatból kialakuló precedens anyag, ami kvázi nem jogszabály, de nem árt gyerekek, ha betartjátok, mert ez mindenki javát szolgálja. Ettől még csinálhatsz 20 oldalas tanulmányt, nagyon jó lesz, meg PhD-t is csinálhatsz, de azért ezt a szerkesztési formát javaslom, hogy tartsátok meg.
Annak is örülök, hogy most a tavalyi, illetve a 2005-ös beszámolóban nagyobb hangsúlyt kap a vidék és a vidék helyzete; itt most, hogy miből ered ez, honnan eredeztethető, azok kedvéért nem nyitnék vitát, mert én szerintem meg azok a szövetkezetek, amelyek annak idején ott voltak - akár kolhoz, akár nem - egy csomó állami feladatot átvállaltak, amit az állam bácsi nyilván nem honorált. Erről beszéltünk nagyon sokszor, hogy ha szövetkezetet akarunk, akkor a szövetkezeteket ki kell venni a gazdasági, társasági körből mind adóztatás, mind egyéb szempontból. Más jellegű, ez egy szolidaritáson alapuló tevékenység. Hogy ott persze munkavállalókat csináltak a gazdákból, ez megint ténykérdés, kiölték belőlük azt az öngondoskodási lehetőséget vagy ösztönt, vagy tudást, ami megvolt a régi, úgynevezett parasztpolgárba - ez a parasztpolgárság megszűnt, ezeket agyonvágták. Ennek az újabb kiépülése bizony nem egy-két év, nem is egy-két évtized, főleg úgy, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet még hozzárak valamit.
De érdekes dolog ez, csak példaként jegyzem meg, amikor itt például a postáról beszélünk. Én voltam olyan helyen, amikor az a kisposta megszűnési akció nagy felháborodást keltett, és csak tanúságként mondanám, hogy fel lett ajánlva a posta alkalmazottjának az épület, minden, hogy akkor csináljon, amit akar. Tehát megkapja pályázati úton, hogy ha internetet akar odahozni és emellett még - mondjuk pálinkát ne méregessen - ilyen kis szatócsboltot, klubszerű akármit, meg a postai szolgálatokat is elláthatja és ezért bérleti díjat sem kell fizetni, próbálja meg, induljon el. Abszolút elzárkózott, azt mondta, hogy őbenne semmi vállalkozói véna nincsen - senki nem akarja megcsinálni. Sajnálatos módon, több helyen előfordult, bocsánat, próbálnék lehetőséget adni, de ha nincs meg az a kezdeményezőkészség, nem tudok mit csinálni.
Iskola. Ott van egy 400 fős település, és a tehetősek már rég elhordják a gyerekeiket, minden reggel beülnek a kocsiba, megvan, hogy melyik szülő viszi a gyerekeket, beadják Jászberénybe, ide-oda-amoda; nekik kellene nyelvtanár, teljes joggal; kellene nekik az infrastruktúra, teljes joggal - összevont osztályok vannak, kérem szépen. Az első négy, meg a 4-től 8-ig, két darab osztály működik abban a faluban. Kik járnak abba a két darab osztályba: a legelesettebb gyerekek, akiknek a szülei nem tudják megtenni, hogy behordják iskolába. Például itt van az alternatív lehetőség: az iskolabusz és akkor az 1-4-ig megmarad, az ne járkáljon még, de 4-től 8-ig járjon már befele akár Jászárokszállásra, akár Jászberénybe. Nem, neki az iskola kell.
Mondom, na jóemberek, akkor nézzük már meg, hogy ki hogy tud az iskolához hozzájárulni. Csúnya dolog, amit mondok. A faluba kérem szépen, az összes adó, ami helyi adóként befolyt akkor - ez volt ezelőtt négy évvel - kedves kollegák 50 ezer forint volt, tehát évi 50 ezer forint volt a helyi adó, ami összesen befolyt. Na most, ki fizet központi adót? Akkor még nem kellett az őstermelőknek semmit fizetni, mindenki paprikából élt. Gyerekek van-e adó? Nincsen adó, mert ők nem fizetnek. Rendben van. De gondolkodunk egy alapítványon. Csináljunk egy alapítványt, ebben az iskolát segítjük, hogy legyen ez, meg az. Hát azt miért csinálnánk? Az állam legyen itt a felelős, illetve két szülő mondta, hogy ők kifestették tavaly a két tantermet, tehát ők már letették a maguk oldaláról az adót.
Akkor Demszkyvel vittünk oda vagy három számítógépet, ami egy látványshownál több nem volt, hogy a főváros egy 400 lelkes vagy még annyi sincs, 300 lelkes településen a gyerekeknek számítógépet vitt és mondták, hogy még akkor egy tanárt is hozhattunk volna, aki ehhez ért, mert ugyan bekapcsolni még itten tudja valaki, de ebből olyan nagy programoktatás nem lesz.
El kell dönteni, hogy akkor most hogyan tudunk fenntartani egy iskolát, hogy az a gyereknek is hasznos legyen, vagy hogyan tudjuk ezt megoldani azzal, hogy 15 kilométeren belül behordjuk oda, ahova már egyébként a többi úgyis hordja.
Tudom, hogy a falu elnéptelenedik, tudom, hogy ez nem jó, tudom, hogy ez ellen programokat kell csinálni, sőt a társadalmi párbeszéd a vidékért, megcsináltuk. Hála' a jóistennek a Font úrék csináltak egy nagyon jó vitanapot, ki is adták anyagban az Országgyűlésben. Két héttel ezelőtt megint volt egy vita. Azt mondom, és igenis ezt higgyétek el, minden anyag megvan. El van készítve szinte településszintig az étlap lehetőség, hogy a vidékfejlesztésbe, ebbe a 3000 milliárdba, ami a közvetlen közvetett agrártámogatásokba 3100, ezelőtt meg 1600 - Sanyi tudod, ez két láda együttesen, ha mindent el tudok érni -, hogy ezt mire lehetne felhasználni. Tessék?
ELNÖK: Az egy álom.
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Jó, de most legyünk optimisták. Ennek mondjuk, a 70-80 százalékát meg tudjuk, az is iszonyatos nagy pénz. A programok megvannak, hogy mennyire tudjuk mobilizálni azokat, akin keresztül ezt a programot futtatni tudjuk. De van egy kormány, az mindig olyan okos, négy év alatt elmondja, hogy nagyon szereti a vidéket, megvan a vidék programja, aztán ezzel el is felejtette. Vannak a politikusok, akik állandóan sírnak, rínak, hogy a vidékért valamit tenni kell, főleg a szakbizottságok csinálgatják, csak valahol az a rendszer hiányzik, amelyik a megvalósításban operatíve hatékonyan tudna működni; meg a kiszámíthatóság, hogy a pénzek nem kezdenek el innen oda vándorolni. Amit megígértünk már egyszer, kétszer, ugyanúgy átcsoportosítások: Alföld-program, homokhátsági vagy a Vásárhelyi-terv. A Vásárhelyi-tervet fogjuk tárgyalni kedves testvéreim, a törvény módosítása fog idekerülni elénk, ami nem egy pozitív módosítás lesz, már a megvalósítási irányhoz képest, hanem egy fellazító a korábbiakhoz.
Tehát a költségvetés adott állapotánál mindig megkeresik az úgynevezett gyengébb érdekérvényesítési pontokat és a vidék ebbe a körbe tartozik, ha tetszik, ha nem, amiből időnként lehet pénzeket mozgatni. Hogy nagyon demagóg legyek és nagyon csúnyát mondjak, de ezt elmondtam két hete is, tényleg demagóg: hogy most az a 150 milliárd forint, amiből a teljes Vásárhelyi-tervet meg tudtuk volna csinálni, ez pontosan annyi, mint most amin a 4-es metrónál vitatkoznak: a többletbe. Hogy most 150-el több, illetve 200 meg 200 között, tehát csak azon vitatkoznak a 4-es metrónál a pénzügyi különbségen, amiből mi az Alföld-programunkat caklipakli meg tudtuk volna csinálni.
Még egyszer: demagógia, nem szabad így összehasonlítani, de a nagyságrendeket mondom, hogy arról van egy óriási vita; a fél ország arról beszél, hogy hol van a 150 milliárd, hogy ott a fúrópajzs elindul, vagy nem indul el, hogy jön-e szembe a vakondok 400-al és lefogja a pajzsot; de húsvétkor nem dolgozunk, bemondja a riporter, azt hittem hülyét kapok. És nekünk arra oda kell figyelni, hogy az érdekérvényesítés, ahol kisebb, márpedig ezeknél a vidéki szétszórt, atomizált, egymással sem szövetkezni képes embereknél kisebb, ahhoz nekünk a politikának nagyobb támogatást kell nyújtani, mint ahol bizony a befektetői pénz erőteljesen indul bizonyos programok irányába, mert jó megtérüléseket biztosítanak a PPP programok, mert kockázat nincs benne, a biztos jövedelem benne van és 20-30 éven keresztül sokkal jobb befektetés, mintha a bankba tenné bármilyen kamatozásra a pénzét - ez is demagógia volt, bocsánatot kérek.
Ja, és még egyszer, köszönöm a jelentéseteket és az SZDSZ részéről természetesen elfogadásra fogjuk ajánlani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt javasolnám, hogy még a Fidesz frakció részéről adjunk egy megszólalási lehetőséget. Egy órakor kezdődik a parlament a Holocaust megemlékezéssel, szeretném, ha azon mindannyian részt vennénk és kellene legalább egy tiszteletbeli kérést, a viszontválaszolásra is lehetőséget adni.
A 150 milliárdról csak annyit, hogy Demszky Gábor úr megígérte, hogy ha lesz uniós támogatás, ha nem, 4-es metró lesz. Nagyon szépen kérném, hogy az SZDSZ-nek legyen egy ilyen kiállása a programok mellett is, hogy akármi történik, de mondjuk a Vásárhelyi-tervet megvalósítjuk. (Dr. Kis Zoltán: Egy fecske vagyok.)
Jakab Istvánnak adok szót!
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a lehetőséget, nem élek vissza az időkerettel, tudom, hogy néhány perc van csupán. Mégis az első szó a köszöneté legyen. Köszönöm ezt a részletes, mindenre kiterjedő, átfogó jelentést. Azt külön, hogy az agrár és vidék helyzetét érintő fajsúlyos kérdésekkel részletesen foglalkoznak, úgymint az üzletrész kérdése egy mai napig még mindig további rendezésre váró ügy; de a földkiadási ügyek úgyszintén; a vidék, az élhető vidék ügye hangsúlyosan jelenik meg.
Tehát a beszámolót elfogadásra javaslom, és az általános vitára alkalmasnak tartjuk a frakciónk nevében is.
Néhány gondolatot az elhangzottak kapcsán is szeretnék megjegyezni. Igen, tudjuk nagyon jól, hogy az elmúlt időszakban a rendszerváltás szabályozó, az átalakulást szabályozó törvények nem számítanak sem rövid, sem közép, sem hosszú távon jogi remekműnek, de ezt valami kiváltotta - és ezt jelzem Herbály alelnök úr és alelnöktársam felé is, valami kiváltotta a '90-es évet. Tehát azt gondolom, hogy nem a mai napra tartozik ez a vita, hogy lefolytassuk, adott helyzet volt, abból kellett kiindulni és azt gondolom, hogy ebből kellene a legjobbat kihozni.
Az, amit biztos úr felvetett, a mi olvasatunkban, legalábbis bennem, az rögzült, hogy igenis a mi felelősségünk, hogy a vidék hogyan fejlődik, hogyan épül tovább, a mi felelősségünk, hogy az ott élő emberek összefogásával tudjuk a fejlesztéseket megvalósítani és az uniós forrásokat felhasználni vagy esetleg elsősorban a befektetői tőkének adunk prioritást - el kell dönteni.
És még egyetlen dolgot, amit örültem, hogy hallok a beszámolókban is, meg a hozzászólásokban is: a vidéken élő polgárok ellenére nem lehet vidéket fejleszteni, csak velük együtt őszinte párbeszédben, európai módon. Azt gondolom, hogy ez a munka ebben nagyon nagy segítséget ad, ezért támogatjuk, és még egyszer köszönetünket fejezzük ki a munkájukért. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak formálisan kérdezem meg a bizottsági tagokat, hogy további kérdés, észrevétel nincs a megbeszéltek alapján.
Megadom a szót az előterjesztőknek viszontválaszra!
Dr. Lenkovics Barnabás (állampolgári jogok országgyűlési biztosa) reflexiói
DR. LENKOVICS BARNABÁS (állampolgári jogok országgyűlési biztosa): Csak egyetlen mondat. Én a magam részéről megnyugvással fogok innen távozni a tekintetben, hogy a bizottság nagyon fogékony ezekre a nagyon aktuális és még egyszer: nem múltba, inkább jövőbe tekintő problémákra. 1896-ban Nagy Ferenc nevű jogtudós, amikor az első szövetkezeti törvényt kidolgozta, akkor hangsúlyozta az állami támogatás nélkülözhetetlenségét, és amikor én a kolhozosításra utaltam, azt csak azért tettem, mert még tudati blokkoló hatása ma is érezhető. Veres Péter 1947-ben azt írta, hogy a magyar paraszt úgy fél a kolhoztól, mint a kolerától, hát ez most is így van, holott a szövetkezetnek mindig is a magántulajdont erősítő funkciói voltak és szociális funkciói a vidéki társadalomban. Tehát az állami politika rangjára kell emelni újra és vannak már jó példák, mert készek néhány helyen, Mórahalmon a Homokhátságon világszínvonalú termékeket produkálnak.
Itt még egy dolgot hadd jegyezzek meg. Az Európai Unió néha olyan szigorú szabályokat hoz, adott esetben disznóvágás megint feketevágás jön elő és hasonló, holott ott helyben helyi ízekkel, abszolút egészségesen, ahogy ezer évig működött a dolog, működne most is; de kispékség legyen az, vagy egy tejüzem, miért kell konzerv vagy tejimitátumot inni a gyerekeimnek. Hazaviszem a kis unokámat, és az orvos azt mondja, hogy nehogy dobozos tejet adjak neki, de a faluban nincs egy tehén se. Szóval ilyen problémákra gondolok, hogy itt valahol irányt tévesztettünk, tehát itt vissza kellene erről fordulnunk. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen biztos úrnak és általános helyettesének a gondolatokat.
Szavazásra kerül sor. Kérdezem, ki az, aki egyetért az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2006. évi tevékenységéről szóló J/2098-as számú indítványának általános vitára való alkalmasságával. Aki igen, kézfeltartással ezt jelezze! (Szavazás.) Egyhangú. Köszönjük szépen. A 3-as napirendi pontot lezárom. Köszönjük a tájékoztatást, a megjelenést.
4-es napirendi pont: Egyebek. Van-e valakinek kérdése, észrevétele? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Szerdán, mint a meghívóban látható volt, 13 órakor bizottsági ülésünk lesz, elég sok kérdéskörrel kapcsolatosan, kérném szépen a megjelenést.
A bizottsági ülés berekesztem, köszönöm a megjelenést és a segítséget.
(Az ülés befejezésének időpontja:12 óra 50 perc)
|
Font Sándor |
Jegyzőkönyvvezető: Turkovics Istvánné