MB-11/2007.
(MB-28/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2007. május 8-án, kedden, 14 óra 00 perckor
a Képviselői Irodaház V. emelet 515. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről: *
Hozzászólók: *
Általános bevezető *
Tájékoztató a rendkívüli fagy- és a már eddig bekövetkezett aszálykárok enyhítése érdekében tervezett kormányzati intézkedésekről *
Gőgös Zoltán tájékoztatója *
Kérdések, hozzászólások *
Válaszok *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: az egységes élelmiszer-ellenőrzésről szóló törvény előkészítéséről szóló határozati javaslat (H/2708. szám) (Font Sándor (Fidesz) képviselő önálló indítványa) *
Font Sándor szóbeli kiegészítése *
Hozzászólások *
Szavazás *
A Gazdasági Versenyhivatal 2005. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadágának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló (J/227. szám) *
A Gazdasági Versenyhivatal 2006. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló (J/2541. szám) *
Nagy Zoltán szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Válaszok *
Szavazás *
Egyebek *
Az egységes élelmiszer-ellenőrzésről szóló törvény előkészítéséről szóló határozati javaslat (H/2708. szám)
(Font Sándor (Fidesz) képviselő önálló indítványa)
(Általános vita)
(Általános vita)
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Bedő Tamás (MSZP)
Borenszki Ervin (MSZP)
Csontos János (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Vécsi István (MSZP)
Zatykó János (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Bagi Béla (Fidesz)
Czerván György (Fidesz)
Járvás István (Fidesz)
Kispál Ferenc (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP)
Dr. Kis Zoltán (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Fülöp István (Fidesz) Járvás Istvánnak (Fidesz)
Dr. Karsai József (MSZP) Bedő Tamásnak (MSZP)
Paizs József (MSZP) Borenszki Ervinnek (MSZP)
Gőgös Zoltán államtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Máhr András szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Pásztor Tamás főosztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
Nagy Zoltán elnök (Gazdasági Versenyhivatal)
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 05 perc.)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó napot kívánok! Megkezdjük a mezőgazdasági bizottság ülését. Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait, a bizottság munkáját segítő hivatalnokokat, a bizottság munkáját figyelemmel kísérőket, a vendégeket és a média képviselőit.
Írásban mindenki megkapta a napirendi tervezetet. Kérdezem, hogy az itt felsorolt napirendi pontokhoz, azok sorrendiségéhez van-e kérdés, észrevétel a bizottsági tagok részéről. (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor kérem, hogy aki elfogadja az írásban előre jelzett napirendi pontokat ebben a sorrendben, az kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Egyhangúlag elfogadtuk a napirendi pontokat.
Rátérünk az 1. napirendi pontra: tájékoztató a rendkívüli fagy- és a már eddig bekövetkezett aszálykárok enyhítése érdekében tervezett kormányzati intézkedésekről. Közismert az elmúlt két hét eseménye. Ehhez már csak további sújtásként érkezett a hír, hogy több területen még a jég is ellenünk szegült gazdálkodók ellen, úgyhogy még inkább aktuális lett sajnálatos módon ez a napirendi pont.
Szeretettel köszöntöm a kormányt képviselő Gőgös Zoltán államtitkár urat és Máhr András szakállamtitkár urat vendégként az 1. napirendi ponthoz. A napirendi pont címének megfelelően átadnám a szót a kormány képviselőinek.
GŐGÖS ZOLTÁN államtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az elmúlt két-három hét eléggé izgalmas eseményekkel telt az ágazatot illetően. Az egyszerűbbel kezdeném. Nyilvánvalóan lesz némi kiesés aszály kapcsán, de én ezt a helyzetet most úgy látom, hogy korai most még erről bármit is mondani. Az elmúlt hétvége 35-42 milliméter közötti csapadéka biztos, hogy van olyan terület, amin nem segít, de nagyon sok olyan terület van, amin még biztosan segít, tehát különböző növényeknél ez különbözőképpen jelentkezik, ahogy én is a saját környezetemben megnéztem, megvizsgálgattam. Azt hiszem, erre akkor térünk vissza, ha érdemi felmérésünk lesz erről; úgy látom, hogy az aratás környékén ennek hatása már látszani fog. Én nem gondolnám egyébként, hogy a kiesésünk 25-30 százaléknál több lenne, tehát még mindig bízom abban, hogy országosan egy viszonylag normálisabb termés lesz. Lehet, hogy ez nem lesz igaz például az árpára, ami korábbi növényünk és jobban megsínylette, de a repcetermés kitűnő lehet. Tehát azt látjuk, hogy nagyon heterogén ez a történet, semmiképp nem nevezhetjük a helyzetet országosan aszályosnak most, miután kaptunk egy viszonylag nagy esőt és még a héten várhatóan további eső is lesz; nyilván a következő két hét sok mindent eldönt. Európa egyébként nagyon rossz helyzetben van úgy általában, ezt már látjuk - olasz és francia kollegáinkkal konzultálva náluk sokkal nagyobb a probléma, főleg Észak-Olaszországban -, úgyhogy várható a gabonaárak viszonylag magas szinten való stabilizálódása. Ez sok kérdést fog még fölvetni a következő néhány hónapban.
A másik a fagykár, ami kétszer is elérte az ország bizonyos részeit: az első eléggé lokálisan, főleg Kelet-Magyarországon, a második szintén Kelet-Magyarországon, de a Dunántúlon is voltak nem túl alacsony hőmérsékletű, de mégis mínuszos területeink. Amit tudni lehet, az az - és úgy gondolom, ezt mindenki látta és tudta -, hogy a minisztérium vezetése azonnal próbált tájékozódni az ügyben, nyilván első körben mást nem tudott tenni. Miniszter úr a helyszínen győződött meg arról, hogy valóban nagyon komoly kiesés történt. A mostani durva becslés alapján azt lehet mondani az egész országot alapul véve - nyilván egy-egy területet különbözőképpen érint -, hogy nagyjából az almatermés fele majdnem biztosan kiesik. Azt is látni kell - és szerintem kár is ebben illúziót kelteni -, hogy árbevétel alapú kártalanításra vagy kártérítésre ha bárki gondolna, az nem hiszem, hogy reálisan ítélné meg a helyzetet, hiszen itt akkora az árbevétel-kiesés, hogy ezt az ország költségvetésének teljes elfogadása nélkül nagy valószínűséggel nem lehetne kompenzálni. Itt a célunk az, hogy azokon a területeken, ahol ez a tevékenység folyik, a jövőbeni folytatás feltételeit megteremtsük. Ez azt jelenti, hogy a hátralevő munkák költségeit majd valahogyan számba vesszük és ennek kompenzációs lehetőségét nyilván megkeressük. Azt is szeretném jelezni, hogy ez nem ugyanolyan mértékű lesz a fiatalabb és az idősebb ültetvényeknél, mert azért ezt a helyzetet - és ebben remélem, konszenzus lesz - arra is ki kellene használni, hogy valamit kezdjünk a szerkezetváltási ügyekkel is, mert állandóan csak tüzet oldani és lyukakat betömködni nem gondolnám, hogy normális és hosszú távú gondolkodást jelent.
A lehetőségeinkről délelőtt már a parlamentben is beszéltem, hiszen a kollegákkal már ott konzultáltunk erről a napirend előtti felszólalás kapcsán. Nyugodtan mondhatom, hogy konzultáltunk a napirend előtti kapcsán, mert egy nagyon jó, színvonalas szakmai beszélgetés folyt. Azt látni kell, hogy a mozgásterünk az európai uniós kötöttségek miatt rendkívül korlátozott. A parlamenti válaszomban idéztem az expozéból, amit novemberben mondtunk el az agrár-kárenyhítési rendszernél. Elég határozottan több ízben én magam is elmondtam és nagyon sokan elmondtuk azt, hogy ilyen típusú elemi károk esetén kártalanításra csak az számíthat, aki csatlakozik a kárenyhítési rendszerhez. Szeretném jelezni, hogy magához a rendszerhez a termelők 6 százaléka csatlakozott, valamivel kevesebb, mint 300 millió forint befizetéssel, tehát ez azt is jelenti, hogy ha erre szűkíteném le a mostani helyzetet, akkor biztosan mondhatnám, hogy ez erre a mostani helyzetre nyilván az alap föltöltetlensége miatt még nem ad választ.
Ezért olyan egyeztetéseket folytatunk az Európai Unióval - és nem szeretném megelőlegezni a tárgyalások kimenetelét, mert nyilván utána még sok feladat vár ránk -, hogy miután szeptemberi befizetéshez kötöttük annak idején a rendszerben való teljesítést, nem a belépést, hanem a teljesítést, ezért első körben lehetségesnek tartanánk a befizetési lehetőség újranyitását, tehát, hogy csatlakozzanak ehhez a rendszerhez. Nyilván ennek csak akkor van értelme, ha ehhez valamivel nagyobb juttatás is párosul, tehát nem csak az ahhoz tartozó ellentételezés. Most ezen dolgozunk. Nyilván le kell egyeztetnünk az Európai Unióval, hogy jogilag mi lehetséges, ugyanis nem nagyon szokott ilyen kilengéseket engedni. Voltak rá példák - ezt majd elmondják a kollegák -, de a mostani gyakorlat az, hogy általában a terület alapú támogatások kifizetésének az előrehozását szokta megengedni ilyen katasztrófahelyzetekben, aszály- meg egyéb ügyekben, természetesen úgy, hogy a teljes keresztellenőrzést meg kellett valósítani. Magyarul adott is valamit, meg nem is - azért ezt, egymás között vagyunk, nyugodtan mondhatjuk -, tehát ennél messzebb sem hitelekben, sem egyéb ügyekben nem nagyon merészkedhetett. Természetesen, ahogy miniszter úr ígérte, meg fogjuk keresni a bankokat is, mert ők kulcsszereplők most ebben, főleg ahol telepítések hitelből és egyéb más forrásokból történtek, de miután ezek kereskedelmi szerződések, nagyon óvatosan és körültekintően kell eljárnunk ebben az ügyben is.
Tehát annyit tudunk ezzel kapcsolatban mondani - még egyszer szeretném hangsúlyozni -, hogy a tárgyalásokat az Európai Unióval megkezdtük, ennek várhatóan nagyon rövid időn belül törvénymódosítási kötelezettsége lesz, amit már jeleztem tegnap és ma is a parlamentben, és ebben majd kérem is a kollegák segítségét. Nyilván ezt akkor tesszük meg, ha ebben egyetértés van. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy csak a további munkák elvégzéséhez és az ültetvények fenntartásához szükséges kártalanítás biztosítása az egyetlenegy lehetséges megoldás, tehát semmilyen árbevétel-arányos kártalanításra ebben a helyzetben biztosan nem kerülhet sor. Én azt szeretném, ha ezt próbálnánk meg elfogadtatni. Tudom, hogy ez nagyon sok családot nagyon kellemetlen helyzetbe hoz, de azért azt is látni kell, hogy nagyon-nagyon nem vette komolyan a gazdálkodótársadalom azt a lehetőséget, amit felkínáltunk. Remélem, ilyen szempontból is azért ez egy intő jel lesz és most a többiek a másik kárán tanulnak, nem a sajátjukon, úgyhogy ezért szeretnénk ezen az ágon elindulni, ami szerintünk az egyetlen lehetséges kivezetése ennek a történetnek. Ennyit tudok most mondani. Valószínű, hogy ebben az ügyen még fogunk találkozni, de miután még nem zárultak le az egyeztetések és nagyon-nagyon szűk mezsgyén mozgunk, főleg az európai uniós tárgyalásokon, nem szeretnék olyanokat előrevetíteni, amiket utána nem tudnék megmagyarázni.
Természetesen ha kérdések vannak, akkor megpróbálunk rájuk válaszolni. Annyit még hozzátennék, hogy a terméktanács holnapra ígéri a kárfelmérést zöldség-gyümölcs ügyben, holnaputánra pedig a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, mert erről nem beszéltem, de a szőlőültetvényeket is érte kár, még jég is, tehát ahogy képviselő úr mondta, ebben is érintve volt főleg a közép-magyarországi rész. Szerintem jövő héten újra fogunk ebben az ügyben szót váltani.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjainak adok szót, lehetőséget kérdésre, észrevételre.
Kis Zoltán, parancsolj!
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon sajnálatos, ami történt, de nem váratlan; már lassan egy évtizede beszélünk arról - és elnök úr ezt a saját körzetében kézzelfoghatóan tapasztalja -, hogy az időjárási változások egyre szélsőségesebbek és egyre komolyabb károkat okoznak. Valamennyien itt a bizottság tagjaival, attól függően nyilván, hogy mennyi időt töltöttünk itt a politikában, a környezetvédelmi bizottsággal együtt már több országgyűlési állásfoglalást készítettünk elő és ment is át az Országgyűlésen, de Magyarország ehhez önmagában kevés, és Magyarországon is vannak nyilvánvalóan bizonyos ágazati nézetkülönbségek, hogy finoman fejezzem ki magam, amelyek az időjárás-változással, illetve a Láng professzor által most idestova nyolc éve folytatott VAHAVA-programmal kapcsolatban megjelennek. Erre föl kell készülni, barátaim, a szélsőséges és egyre inkább kiszámíthatatlan környezetre, ami nyilván nemcsak ország-, hanem Európa-, sőt világméretű; olyan nagy országok problémaköre érkezik majd lassan ide Európába is, mint a délkelet-ázsiaiak, akiknek az energiafölhasználása megszázszorozódott a korábbihoz képest. Mint tudjuk, a klímavédelem és a kiotói egyezmény 1995-ben, ha jól emlékszem...
ELNÖK: Te voltál az államtitkár.
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): A riói konferencia '92-ben volt, és utána volt a kiotói egyezmény '96-ban. Tehát itt vagyunk 11 éve és jóformán semmi nem történt. Muszáj erről szólni, mert ha itt fagy, jég, aszály vagy bármi következik, ez most már nem országhatárfüggő, és megpróbálkozhatunk lokális orvoslással, mint ahogy a kormány ezeket a kísérleteket meg is teszi, sőt még azt is mondhatjuk, hogy kedves, jó gazda, segíts magadon és az isten is megsegít, tehát ne csak az államtól várjad a kártalanítást, de ennek a megoldása nyilvánvalóan nemzetközi kell, hogy legyen, és abba nemcsak a kompenzáció, hanem bizony most már a klímahatások ellentételezése is beletartozik. Meg kell dicsérni azért az államtitkár urat, hogy legalább már ebben elindultunk, hiszen a megújuló energiaforrásokra az elmúlt két évben látványosan, nagyságrendekkel nagyobb energiát fordítottunk a szövegen túl, mint amennyit az elmúlt tizenegynéhány évben.
Ezzel 1995-ben, amikor a kártérítési, illetve a kárenyhítési alapról tárgyaltunk, megpróbálkoztunk: 200 millió forinttal indítottunk el egy alapot. Jakab Pista még emlékszik rá, megpróbáltuk nagyjából teríteni az információt is, hogy 1 forint - 1 forint, ha 1 forintot a gazda befizet a nem biztosítható elemi kárra, akkor annyit kap hozzá. Viszont hiába adtuk a biztosítási díjhoz a támogatást, a biztosítók egy csomó káreseményre, főleg a legérzékenyebbekre - például a hozambiztosítás, a belvíz jellegű problémák -, nem is kötöttek biztosítást. Elindultunk két irányba: egy állami alap irányába meg a nonprofit biztosítók irányába, amit sikerült 1999-ben elintézni a biztosítási törvénnyel, amely törvény olyan garanciákat állított be az Országgyűlés jóvoltából, amit ezek a nonprofit biztosítók nem bírtak és tönkre is mentek, illetve beolvadtak a nagy biztosítókba. Nem mondok neveket, mert tudjátok, kikről van szó, reklámot meg nem akarok nekik csinálni. Már ott tartottunk, hogy lassan a gazdatársadalom kezdi a saját önjáró alapjait kiépíteni. Sajnos ez megszűnt.
Nagyon helyes volt a kezdeményezés 2006-ban, melynek nyomán ismételten elővettük - tehát tíz évvel később - ezt az alapot. Most mondja az államtitkár úr, hogy 300 millió forint volt ebbe a befizetés. Megmondom őszintén, nekem már az 5 százalék is jó. Mert '95-ben, amikor ezt mi csináltuk, tudjátok, hány forintot fizettek be a gazdák? Nullát. Azt a 200 millió forintot a PM el is vonta tőlünk az év végén, tehát magától a tárcától elvonta, mondván: minek az a 200 millió forint nektek, amikor befizetés nem történt? Most már legalább azt látjuk, hogy a szemlélet formálódik. Nyilvánvaló, hogy a felelősség... (Dr. Medgyasszay László közbeszólására:) Lacikám, amikor a Wesselényi-tervet elkezdtük, az árvízben érintett 12 millió... (Közbeszólás: Vásárhelyi!) Wesselényi. Ne keverjük: a Vásárhelyi egy terv, a Wesselényi meg egy kárenyhítési alap, ami arra szolgál, hogy ha valakit árvíz ért, ott van a házikója és beszállt ebbe az alapba, akkor kaphat ehhez állami kompenzációt. Aki nem száll be, nem kap. Tudjátok, mennyi ment be? Kemény 12 millió forint, tehát 12 millió forint erejéig gondolták úgy azok, akik árterületen élnek, hogy ők majd a saját biztonságuk érdekében befizetnek. Tehát itt nekünk most mindenféleképpen ezt a szempontot figyelembe kell venni, amikor az állam és az adófizetők pénzén próbálunk meg a kárenyhítéssel foglalkozni.
Hogy a kormány az EU felé tegyen meg mindent, az rendben van; elemi kötelessége, hogy amit meg lehet csinálni az előrehozástól kezdve az EU-s alapokig, mindent el kell követni. Viszont nekünk most talán lehetőségünk van arra - nem tudom, meg kell nézni a költségvetésben -, hogy annál az 5 százaléknál, aki úgy gondolta, hogy beszáll ebbe az alapba és befizeti, ezt figyelembe vegyük. Nyilván ez az összeg messze nem elég annak a kárnak az enyhítésére, amit elszenvedtek, de ezeknél a befizetőknél én törekednék arra, hogy arányaiban érzékelhető különbség legyen azzal szemben, aki most ugyanúgy tartja a markát. Én megértem meg sajnálom, szegénnyel mint a hanyatt esett üveges tóttal abszolút szolidaritást vállalok, na de azért vegyük figyelembe, hogy valaki elkezdett-e gondolkodni és elkezdett-e ezen az úton menni, vagy nem. Ennek a rendszernek a fölméréséhez és kialakításához gondolom, a minisztérium már megtette a megfelelő lépéseket. Én nagyon szeretném, ha a bizottságunk legalább abban egységes lenne, hogy annyit kimondana, hogy nyilván az államnak ilyenkor van valamiféle kárenyhítési kötelezettsége, ez azonban nem lehet egységes, nem lehet általános és nem lehet teljes. Tehát amit elmondtál, nem lehet bevételorientált.
Arról meg persze nem beszélek - ez egy cinikus megjegyzés, tegyétek zárójelbe -, hogy akiket nem ért kár most, mert vannak hál' istennek ilyen részek, azok három-négyszeres áron fogják tudni értékesíteni a termékeiket, majd egy extra haszonhoz jutnak.
ELNÖK: Nem igaz, mert sajnos létezik az Unió - import.
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Jó. Most arról beszélt az államtitkár úr, hogy Európában is hasonló termésgondok vannak. Majd meglátjuk, a piacon mindenféleképpen lesz egy ár. Ha nincs, akkor meg azt mondjuk, hogy a vásárló nem járt rosszul, csak a termelő, de az árakban azért mindenféleképpen ez meg fog jelenni. Ő most ebből a plusz árból - nyilván ez nem arról szól, hogy fizessen be a többiek javára - a saját gondoskodási alapjában ezt valahol majd jelenítse meg, mert őrá is jöhet majd később rossz idő. Ha ilyen jellegű üzenetet tudunk megfogalmazni mint bizottság, akkor fölösleges illúziókat nem fogunk az emberek irányába táplálni, viszont mégis csak azt üzenjük, hogy megértve gondokat a kormány és az Országgyűlés a rendelkezésére álló eszközökkel segíteni kíván.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Most nem látok további kérdezőt. Jakab István urat megkérem, hogy vegye át az ülés vezetését, mert jómagam kérnék szót, és utánam Herbály Imre alelnök úr következik.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Font Sándor elnök úrnak. Parancsolj!
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Először is szeretném megragadni az alkalmat egy technikai jellegű kérésre, főleg ha a média jelen van. Minden gazdálkodó, akit a május 1-jéről 2-ára virradó éjszaka fagykár ért, a jelenleg hatályos szabályaink szerint 10 napon belül éljen a bejelentési kötelezettségével. Ugyanis ha lesz itt valamilyen kárenyhítés, ha nem, csak azok a gazdálkodók kerülhetnek szóba a tárgyaláson, akik a bejelentést a káresemény bekövetkeztétől számított 10 napon belül megtették. Ez nem jelenti azt, hogy automatikusan ők részesülhetnek valamiből. Erről szólt talán államtitkár úrnak is a finomra hangolt beszámolója, hogy nehogy túl nagy vágyakozással legyünk ezen ülés után is, de aki nem tesz bejelentést, annak esélye sem lesz a későbbiekben, hogy valamilyen kárenyhítésben részesüljön. Kérném szépen a médiát is, hogy erről minél szélesebb körben tájékoztassa a gazdálkodókat.
Két irányba gondolom, hogy a kormánynak mozgástere van. Az egyik az, amiről államtitkár úr beszélt: az Unió tagjaként az uniós környezetben diplomáciai vonalon meg kell tenni mindent, ahogy már volt példa a spanyol, olasz, francia természeti csapás sújtotta területeken kárenyhítésre, Magyarországon is el kell érni, hogy azokhoz az elvekhez igazodva Magyarország is kapjon erre lehetőséget. Úgy halljuk a napi diplomácia területéről, hogy Gráf József ez irányban tárgyalásokat szeretne kezdeményezni. Ha tegnap, a hétfői napon ez még nem is sikerült, de reméljük, hogy folyamatban van. Ebben bízunk és biztatjuk, hogy minél határozottabban képviselje a kárt szenvedett magyar gazdák érdekeit.
A másik irányultság viszont csak kizárólag a kormányon múlik. Mindenki tudja, különösen itt a mezőgazdasági bizottságban, hogy a kormány a földalapú támogatásból, a nemzeti alapból, amit saját keretéből kellett volna, hogy kifizessen, 103 milliárd forint helyett csak 78 milliárd forintot irányzott elő; 25 milliárd forinttal kaptak kevesebbet a gazdálkodók. Úgy érezzük, az az ok, ami miatt a 25 milliárd forintot zárolták, nem áll fenn, hiszen az intervenció volt a hivatott ok, hogy zárolták és nem fizették ki a gazdálkodóknak ezt a 25 milliárd forintot. Viszont jött egy sokkal súlyosabb ok, ez pedig a fagykár, a jégkár és a vélelmezhető aszálykár is, ami véleményünk szerint indokolttá teszi, hogy egy természeti katasztrófa alapba csoportosítsák át azt a 25 milliárd forintot, amit egyébként is a gazdálkodóknak kellett volna odaadni. Ez belügyünk, ehhez semmi köze az Uniónak, a pénz nemzeti forrásból előteremthető. Erre irányulóan egyébként Jakab Istvánnal törvénymódosítást is fogunk kezdeményezni. Komolyan gondoljuk, hogy nem kérünk több pénzt, mint amennyi járt volna a gazdálkodóknak, de most megvan az a célcsoport sajnálatos módon, aki jogosult lenne talán, hogy ebben a helyzetben odaadjuk neki ezt a pénzt.
Csak érzékeltetésképpen engem nagyon felháborított az a folyamat, ami itt a 4-es metró építésénél zajlik. Egyik évről a másikra a 200 milliárd forinthoz képest most már 550 milliárd forintnál tartunk elméleti számként. Én még olyan nagy beruházást nem láttam, ami az elméleti számból megvalósult volna, tehát nem hiszem el, hogy 550 milliárd forint elég lesz rá. Százmilliárdokkal játszunk naponta. Az első fúrás alkalmával megállapította egy műszaki-technikai bizottság, hogy nem 40 milliárd forintba fog kerülni az állomás kiépítése, hanem 80 milliárdba. Egyetlen nap alatt 40 milliárddal, duplájára növelték például az ottani kivitelezésnek a költségeit. Miről beszélünk mi itt? Néhány százmillióról, néhány milliárdról esetleg, amit véleményünk szerint a kormánynak ki kellett volna fizetni, hiszen az előző parlament négypárti országgyűlési határozatát az MSZP ugyanúgy aláírta, mint az akkori négy párt, ami akkor határozati erőre emelkedett a parlament által 100 százalékos szavazással. Ezt sértette meg már eleve a kormány, miközben láthatólag a metróépítésnél nem számít, hogy egyetlen fúrás után nem 40 milliárd lesz, hanem 80 milliárd a végleges költség.
Úgy érezzük, hogy ezek a gazdálkodók kerültek olyan nehéz helyzetbe, hogy itt bizony a szolidaritás elvének érvényesülnie kellene. Nemzetközi vonalon nagyon szeretnénk támogatni Gráf Józsefet ebben a munkájában, hiszen a háttérszervezetek, az érdekképviseleti szervezetek jelenleg a tételes adatgyűjtésnél tartanak - és úgy tudom, ehhez kapcsolódott a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal a maga hálózatán keresztül -, hogy minél tételesebben tudjuk bebizonyítani az Uniónak, hogy mekkora a baj, de lépjünk az ország határain belül; a kormány a saját mulasztását talán itt tudja pótolni a gazdálkodók érdekében.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Megadom a szót Herbály Imre alelnök úrnak, és visszaadom az ülés vezetését Font elnök úrnak.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintsünk előre - így szólt az egyik képviselőtársam egyik mai napi hozzászólása. Ezt úgy gondolom, hogy Gőgös Zoltán államtitkár úr is megfogadta, és ő is elsősorban előre tekintve mondta el azokat a lehetőségeket, amiket a kárenyhítéssel kapcsolatban lát és azokat a kvázi lehetőségeket, amelyek érdekében még lehet tenni, sőt tenni is kell a kormánynak és nekünk képviselőknek is. Hisz' igaz az, amit Font Sándor elnök úr mondott, hogy az MGSZH a saját hálózatán keresztül is tájékoztatja a gazdákat és persze a média is megteszi ezt, de nekünk is kötelességünk szerintem, hogy tájékoztassuk a gazdákat és segítsük a kormányt abban, hogy ezeket az ígéreteket teljesíteni tudja.
Amikor az elmúlt évben elfogadtuk a nemzeti agrárkárenyhítést, nem hallgattam azokra, akik azt mondták, hogy kevés lesz ez az összeg. Az ügy komolyságát kockáztatjuk akkor, amikor a szántóföldi növények esetében 1000 forintot, az ültetvények esetében 3000 forintot kérünk befizetni a Kárenyhítési Alapba. Persze azt is mondtam, hogy próbáljuk segíteni abban a gazdálkodókat, hogy ezt minél többen fizessék be. Hát ebben bizony közös gondjaink vannak, mert mutatja a példa, hogy 300 millió forint került befizetésre. Lehet, hogy eretnekség, amit mondok: ne most, de gondolkodjunk el azon, hogy a következő évre valamilyen módon emeltessük meg a törvényben ezt a befizetési arányt. Tudom, hogy sokan az itt jelenlévő képviselőtársaim közül is azt mondják, hogy na de hát nincs nyereség a mezőgazdaságban, na de hát 1000 forintról ha 2000 forintra megemeljük a szántóföld esetében és 6000 forintra az ültetvények esetében, akkor már dupla az az összeg, amit erre a célra fordíthatunk szükség esetén, ha meg nem kell, akkor halmozódik ez az összeg. Látom, hogy Gőgös államtitkár úr is rázza a fejét. Persze nyugodtan lehet rázni a fejünket, de amikor baj lesz, akkor meg majd vállalni kell a felelősséget, amikor azt kérdezik: miért nem mondtátok, hogy fizessünk többet, hisz' szükség lenne erre? Ezt arra alapozom, hogy a parasztember könnyen tanul, és azt mondja, hogy ha már egyszer megégette a kása a számat, akkor próbálok valamit tenni annak érdekében, hogy a következőkben ne legyen ilyen probléma. Talán ez és az, hogy azért egyre inkább egyetértünk bizonyos dolgokban itt a politikai színpad két oldalán, azt gondolom, ebben tudjuk is segíteni a parasztokat, a gazdálkodókat és a kormányzatot is.
Egyébként én mindazokkal, amit egy-két ilyen különleges kinyilatkoztatással, amit Kis Zoltán képviselőtársam mondott, egyetértek. Tényleg nem szabad rózsaszín álmokba kergetni azokat, akik most kárt szenvedtek, hanem őszintén meg kell beszélni velük, hogy milyen lehetőségek vannak és azokat meg biztosítani számukra.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy közbevető kérdésem lenne. Van-e esély egyes kistérségeket vagy netán megyéket - ha Szabolcsra gondolok - katasztrófa sújtotta térségnek nyilvánítani és egy új alapra helyezni az esetleges kártérítést?
Czerván György, parancsolj!
CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Képviselőtársaim! A múlt heti bizottsági ülésen többek között, másokkal együtt én javasoltam, hogy tűzzük napirendre ezt a témát. Sajnos én akkor még csak az aszály-, illetve fagykárra gondoltam, hogy aktuális lesz most már ezekről beszélni, azóta bejött a jégkár és a viharkár is, és nagyon elkeserítő a helyzet. Tehát szerintem, államtitkár úr, igenis kell foglalkozni az aszálykárral, még ha most nyilván nem is lehet pontosan tudni, hogy mekkora lesz a mértéke - a szakembereknek megvan a véleménye tájegységenként -, kalászosból azért várható, hogy nem lesz kiugró termés, a kapásoknál még talán lehet reménykedni. Azért kell foglalkozni ezzel és azért kell előre gondolkozni, hogy ne az utolsó pillanatban kapkodjunk. Azt azért tisztán kell látni, hogy bár ez a kárenyhítés vagy mindegy, minek nevezzük, úgy tűnik, közvetlenül csak a termelőket, a gazdákat érinti, de én is egyetértek azzal, hogy ez azon túlmutat, hiszen valamennyien élelmiszer-fogyasztók vagyunk. Még akkor is, ha van import, illetve az áruk szabad áramlása, minden élelmiszer-fogyasztóra, tehát minden egyes emberre ki fog hatni, hogy hogyan kezeljük ezt a témát. Ha azon múlik a dolog, hogy törvényt kell módosítani a parlamentben, ez a legkevesebb, ebben nyilván partner lesz az ellenzék is, ha megtaláljuk a közös nevezőt, de illúziót ne kergessünk: pénz nélkül nem fog menni semmilyen hathatós támogatás.
Arról persze lehet beszélni, hogy ez milyen pénz legyen - költségvetési támogatás, vagy a Font elnök úr által említett 25 milliárd forint átpakolása -, vagy hogy a bankokkal mit lehet kezdeni. Én a kárenyhítési rendszer parlamenti vitájában annak idején elmondtam - és nemcsak én, hanem nagyon sokan ellenzéki oldalról is -, és szerintem szakmailag mindenki egyetértett vele, csak a költségvetési korlátok nem tették lehetővé, hogy ez a lépés és ennek a témának a kezelése szükséges, de maga a törvényjavaslat nem elégséges feltétele a kezelésnek. Emlékszem, hogy többen felhoztuk a 2003-as aszálykárt. Tudom, hogy erről is vita van szakmai körökben, de azért ez egy 200 milliárdos nagyságrendű kiesés. Azt is tudom, hogy az volt a válaszban, hogy ez csak 90 milliárd, mégis nagyságrendekkel nagyobb hozamkiesés volt ahhoz képest, mint ami most a rendszerben van, illetve be volt tervezve egyáltalán a költségvetésben. Tehát véleményem szerint foglalkozni kell a dologgal.
Azon is lehet elmélkedni, csak azért, hogy a tanulságokat levonjuk, hogy miért csak 6 százalék jelentkezett be a rendszerbe. Külön érdekelne egyébként, hogy üzemszerkezet szempontjából ez a 6 százalék hogyan néz ki. De biztos, hogy mi jó munkát végeztünk és vonzó volt ez a rendszer? Eljutott az információ az érintettekhez? Csupán dacból vagy akármilyen egyéb okból nem fizették be ezt az 1000 forintot vagy nem tudom, mekkora összeget? Nem jutott el énszerintem hozzájuk az információ, nem volt világosan megfogalmazva. Mindegy, hogy ebben a parlament a hibás, vagy a médián keresztül nem ment át, de aki nem lép be ebbe a rendszerbe, annak esélye sincs semmilyen kárenyhítésre. Mi tudjuk, mert megbeszéltük a parlamentben, de ezek szerint nem jutott el hozzájuk ez az információ, különben akkor nem 6 százalék jelentkezett volna. Különösen a 2004-2005-2006-os viszonylag jó mezőgazdasági évek után, tehát nem hiszem, hogy ez volt a baj; lehet, hogy az információ sem jutott el. Tehát egy rövid távú megoldást mindenképp kell keresni, ebben, mondom még egyszer, mi partnerek leszünk a parlamentben, de abban igaza van Kis Zoltánnak, hogy hosszú távon is kell valamilyen megoldást találni. A klímaváltásról, illetve ennek hatásairól jobbára csak beszélünk, ott van ezen belül a Duna-Tisza-közi homokhátság kérdése, amiről megint inkább csak beszélünk, mintsem költségvetési forrásokat rendelnénk hozzá. Ez az egész agrárstratégiának része kell, hogy legyen, amiről megint inkább csak beszélünk, de igazából nem jutunk egyről a kettőre, úgyhogy itt kell valamit tenni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Demendi László!
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Ez a fagykár nem általában volt fagykár, ezt szeretném rögzíteni. A parlamentben is elmondtam, most megismétlem és sokszor el fogom még mondani: az elmúlt 60 évben nem érte ilyen fagy az ültetvényeket. Tehát egy kicsit a törvényalkotói és egyéb gazdasági, gazdálkodói bajainkon próbáljunk meg felülemelkedni és azokat majd a következő napokban megoldani, mert egy ilyen helyzettel állunk ma szembe. Persze elmondhatjuk még huszonkétszer, hogy miben, hol hibáztunk vagy ki hol hibázott, de ettől még ez a helyzet, ami előállt, itt van. A helyzetből fakadóan nyilván a következményekkel kell számolni. Akkor járunk el szerintem helyesen, ha ezeknek a következményeknek az átgondolása, még akkor is, ha annak minden egyes szegmenséhez nem kapcsolható valamilyen konkrét intézkedés, a szakmán is túlmutat.
A legfontosabb része persze az, hogy veszélybe kerülnek azok a termelési alapok, amelyeket az elmúlt években sok-sok százmilliós magánerőből, illetve állami támogatással és európai uniós támogatással kiépítettünk. Ez egy nagyon fontos része, és ennek még lesznek olyan társadalmi következményei is, amiket valamelyik képviselőtársam itt említett, mert hát a konzerviparnak nem nagyon van mit feldolgoznia, ha nincs termelés. Ezért mondtam az elmúlt években is azt, amikor némely része a társadalomnak azt kérdezte, hogy mit akartok ti, mezőgazdászok ezzel a három egész akárhány tizedes GDP-ből való részesedésetekkel, hogy nem ennyiből áll azért a mezőgazdaság, és majd ezt fogjuk látni.
Fogjuk látni azt is mint következményt, hogy az input anyagok beszállítói ebben az új helyzetben hogyan fognak viselkedni. Amikor a miniszter úr ott járt nálunk a megyében és megérkeztünk az egyik helyre, akkor mondta a gazda, hogy pont fél órával azelőtt kapott egy telefont, hogy ha legközelebb megy növényvédő szerért, akkor némi nemű készpénzt vigyen magával. Ugyanis ez a rendszer arra épült fel, hogy voltak olyan integrátorok, akik a várható termés függvényében megelőlegezték ezeket az input anyagokat, gyakorlatilag a szakmai igénye szerint a gazdálkodó használta ezeket az anyagokat, majd év végén kifizette. Teljesen érthető egyébként ezeknek a szervezeteknek a reagálása.
Arról nem is beszélve, vannak itt a bizottságban is polgármesterek, akik tudják, hogy ma a legoptimistább becslések szerint is - mert még csak becslések vannak, tegyük hozzá, hogy minden vonalon csak becslések vannak - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében csak az almánál, hogy egy példát mondjak, az átlagos 300 ezer tonna körüli almaterméshez képest nem nagyon valószínű, hogy a 100 ezer tonnát el fogja érni az idei mennyisége. A kérdés úgy merül fel, hogy akkor kevesebb kéz is kell ahhoz, hogy ezt betakarítsák. Nyilván ennek más társadalompolitikai következménye is lesz, és még sorolhatnám órákon keresztül.
Teljes egészében végiggondolva az ügyeket nagyon pontosan, higgadt fejjel, nyugodtan, nem elkapkodva az ágazat vezetésének azt a mozgásteret hagyjuk meg, ami szükséges ezekhez a tárgyalásokhoz, de amit államtitkár úr mondott, ez hosszú távra is mutat valamit, tehát a szükséges és lehetséges törvénymódosítást a minisztérium miután elkészíti és a parlamentbe behozza, támogassa azt a bizottság. Nyilván meg fogjuk tárgyalni, fogunk róla beszélni, mert ez hosszú távon szükséges. A magam részéről természetesen támogatni fogom, illetve segítő javaslatokkal el kell érni, hogy ez minél hamarabb elkészüljön.
Egy dologra szeretném még felhívni a figyelmet. Magyarországon kívül Lengyelországban is volt nagyon komoly fagykár. Erről már sok információnk van. Igazából az európai uniós szinten történő tagállami összefogás itt is segíthet, ami már többször segített Magyarországnak bizonyos helyzetek megoldásában. A felmérések még hátra vannak. Én most azt a szűk keresztmetszetet látom, ami abból ered, hogy május 15-e a terület alapú támogatások beadási határideje, és miközben azt kérjük teljesen jogosan, amit elnök úr is kért, hogy a gazdák természeti kár okozta bejelentésüket tegyék meg, ezt követően kerül majd sor azokra a szemlékre, amelyek alapján meg lehet majd mondani, hogy mekkora kár is keletkezett. Ezt meg kell tenni, mert ahány gazdaság, ahány dűlő, ahány gyümölcs, ahány fajtaszerkezet - és még lehetne sorolni egy-egy speciális jellemzőt -, annál differenciáltabb lesz a kép. Nyilván a szükséges intézkedéseknek is valamilyen módon differenciáltnak kell lenni, de ez csak ezekből az adatokból származhat, és ezt annak az MGSZH-nak kell végrehajtani, akinek közben még van számos más feladata is. Azért ma már azt lehet látni, hogy ez több tízezer ügy lesz, egy papír, utána két papír, utána összesítés, értékelés, satöbbi, és akkor fogjuk tudni pontosan, hogy mi a vége. Tehát itt látok egy kisebb nehézséget, amit meg fognak oldani nyilván a kollegák, de erre nagyon oda kell figyelni, hogy azokon a területeken, ahol ez nagy munkát igényel, megfelelő erőforrással jelen legyünk.
A magam részéről azt gondolom - ismerve természetesen a katasztrófavédelmi törvényt, azt kibogozva, átnézve -, hogy érdemes ezen egy kicsit meditálni, beazonosítani. Ez egyfajta minősített természeti kár az én olvasatomban, ahogy én látom, a katasztrófavédelmi törvény bizonyos kritériumainak a kialakult helyzet megfelelhet, amennyiben természetesen az arra jogosultak ezt úgy tudják minősíteni, mert nyilván ez azért egyfajta szakmai kérdés is és nem csak mezőgazdasági szakmai kérdés, de egy másik irány, ami egyenesbe tehetné a lehetséges intézkedések jogi vonalát. Érdemes ezen elgondolkodni; mindenkinek ajánlom, hogy nézzük meg, vizsgáljuk meg és egyeztessünk.
Még egyszer mondom, ezt egyébként eszközként tekintem, miközben magának a katasztrófa kifejezésnek néhány tekintetben a törvény passzusa szerint is a kialakult helyzet megfelel; a törvény természeti katasztrófáról beszél. Nyilván erre az elmúlt években nem volt gyakorlat, az volt a gyakorlat, hogy az éppen aktuális kormány valamilyen megfontolás alapján valamilyen összegből leosztásos alapon döntött kárenyhítésről. Hosszú távon viszont teljesen biztos, hogy elkerülhetetlen és megkerülhetetlen az a fajta közös kockázati teherviselésben való részvétel az állam és a gazdák részéről, amelyben elindultunk.
Én nem nagyon ostoroznám magunkat, mert - ahogy itt kiderült azért Kis Zoltán hozzászólásából is - volt ennél még rosszabb kezdeményezés is, tehát ez már valamivel jobb. Nem maga a kezdeményezés volt rossz, hanem a reagálás. Tehát nagy valószínűséggel ahogy az idővel haladunk, az ilyen helyzetek - még egyszer mondom, amire az elmúlt 60 évben nem volt példa - nemcsak az aktuális kormányzatot meg a mezőgazdasági bizottságot döbbentik rá arra, hogy mit is kell tenni, hanem magát a gazdálkodót is. Annyira felnőtt és gondolkodó a gazdálkodó, hogy ezek a szituációk egy újfajta magatartásra fogják késztetni, és meg fogja ezeket oldani; nem éppen a forrás lesz a probléma, mert meg fogja érteni, hogy csak ez a magatartásforma az, ami ilyen helyzetben segíthet. Tehát abban támogassa a bizottság, ha lehet, egyhangúlag az agrárkormányzatot, hogy ebbe az irányba történjenek további lépések. Itt a napi kisebb problémákon egy kicsit próbáljunk meg felülemelkedni azért, hogy ez eredményes legyen.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak hogy tényleg érzékeljük, hogy a baj mekkora volt, Demendi László mint a közigazgatási rendszerben elég komoly szerepet betöltő és térségi, szabolcsi képviselő is, érzékeltette a helyzet súlyát. Akik az utcán, a földeken járnak, azok pedig azt láthatták, hogy az öt-hat méter magas diófa is teljesen elfagyott. Azért ilyet nagyon kevésszer lehetett látni apám elmondása szerint.
Jakab Istvánnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Államtitkár Urak! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal kezdtem ma a plenáris ülésen napirend előtt, hogy: "Tekintsünk előre". Ma is megismétlem, tekintsünk előre, csak egy dolgot ne veszítsünk szem elől: hogy mit hagyunk magunk mögött, vagy mi van körülöttünk. Ennek figyelembe vételével tekintsünk előre. Nem szeretném ismételni a képviselőtársaim által elmondottakat. Egy tény: ez egy olyan fagykár volt, amire valóban emberemlékezet óta nem volt példa, legalábbis ott, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az almáskertben mi ezt tapasztaltuk. Nem kell túlzottan részleteznem, be kell jelentenem, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében valamennyi országgyűlési képviselő a fagy- és aszálykárok ügyében asztalhoz ült, és felelősen arra kérte és arra kérjük innen is képviselőtársainkat és a kormány képviselőit, hogy az ügyet a súlyánál fogva kezeljék. Ez nem egy adott pillanatban egy adott kistérségben bekövetkezett természeti kár, hanem több térséget sújtott; Szabolcs-Szatmárról beszéltem, de Szabolcs-Szatmár-Bereg megyén túl Borsod-Abaúj-Zemplén megyét, Nógrád megyét, Hajdú-Bihar megyét, Csongrád megyét, Győr-Moson-Sopron megyét és Bács megyét is, tehát térségeket sújtott. (Godó Lajos: Heves megyét is.) Heves megyét is ide kell sorolnom, így van. Tehát gyakorlatilag komoly térségek szenvedtek károkat. Heves megyében, kedves képviselőtársaim, ma 10 órától Magosz országos elnökségi ülés volt, ahol valamennyi megyei elnöktársam beszámolt arról, hogy nagyon súlyos a jelenlegi helyzet, tehát ennek megfelelően kell ezt kezelni.
Két részre kell ezt bontani. Én az aszályról egy gondolatot szeretnék elmondani. Nem teljes mértékben osztom államtitkár úr álláspontját az aszály mértékét illetően. Igaza van, ne prejudikáljunk. Én két dolgot szeretnék itt szóba hozni. Az egyik: kérem, ne vegye rossz néven a kormány képviselője, ha jelzem, hogy a spanyol miniszter két alkalommal fordult az Unió biztosához 2005-ben aszálykérdés miatt; mert időben kell lépni és bizony döngetni kell a kaput Brüsszelben is. Én egy dolgot szeretnék aláhúzni: a magunk részéről bármilyen vonalon partnerek vagyunk, együtt kívánunk működni a kormánnyal, segíteni akarjuk annak érdekében, hogy minél több lehetőséget kapjunk itthon a kárenyhítésre és próbáljunk meg esetlegesen uniós forrásokat igénybe venni. Az aszállyal kapcsolatban el kell mondanom, hogy egyrészt a kalászos gabonánál térségenként eltérő mértékben, de jelentős a veszteség, másrészt viszont a fagy kapcsán sajnos a szántóföldi kultúrák jelentősen károsodtak, a kukoricát nagyon nagy területeken újra kell vetni, tárcsázni, és most még megoldatlan a helyzet.
A másik kérdés, amiről szeretnék szólni, a kárenyhítési rendszer. Ebben az adott helyzetben - és csatlakoznék Demendi képviselőtársamhoz -, bármennyien is léptek volna be a rendszerbe, az nem jelentene megoldást. Ez mindenképp különleges kezelést, egyedi megoldást igényel. Szeretném aláhúzni: igen, meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy hogyan lehet egyes térségeket katasztrófa sújtotta területté nyilvánítani. Még mielőtt bárki azt mondaná, hogy mi megpróbálunk az egyes gazdacsoportok részére többletforrást szerezni, senki nem mondta sem a képviselők, sem az érdekképviseletek közül, hogy konkrét és korrekt felmérések nélkül bármilyen enyhítésről is beszéljünk. A kárt be kell jelenteni, fel kell mérni és a konkrét tények ismeretében kell arról dönteni - meggyőződésem szerint a kormánynak -, hogy igen, ha kell, katasztrófa sújtotta területté nyilvánítsa ezeket. Miért? Elmondták a kollegáim a számokat, én csak néhány dolgot említek. Nem a termésre kapják a gazdák a kárenyhítést. Nézzük a művelést. Számviteli adatok igazolják, hogy egy hektár intenzív gyümölcsös művelése éves szinten legkevesebb - prezentáljuk az adatokat, ha kell - 1 millió forintba kerül. Ez nem áll arányban a hektáronkénti 6000 vagy akár néhányszor 6000 forinttal sem, tehát 6000 forint és mondjuk 800 ezer vagy 1 millió forint között igen nagy a differencia. Ez az egyik része.
A másik: szóba kerültek a hitelek. Hiába van hitelprolongálás, ha egyszerűen a gazda a korábban felvett hiteleit sem tudja visszafizetni. Valamint azért vegyük figyelembe azt is, hogy ha most például annak a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vagy bármelyik kárt szenvedett gazdának, ültetvénytulajdonosnak be kell lépni a rendszerbe, ő legfeljebb már csak hitelt tud felvenni. Tehát különleges helyzet van, és abba az irányba kell elmenni, hogy igenis a kárenyhítést tudjuk, ha kell, a Katasztrófa Alapból rendezni.
Még egyetlen dolgot szeretnék aláhúzni. Lehet most olyan hangulatot kelteni, hogy lépjenek be a rendszerbe, miért nem léptek be a rendszerbe. Hosszú távon meg kell oldani a kárenyhítés rendszerét, létre kell hozni azt az önkéntes társaságot, amelyik hasonló helyzetekben megoldást jelent. Viszont jelen pillanatban nincs abban a helyzetben a gazda, hogy ezt az összeget befizesse, legalábbis hosszú távra. A szolidaritás nagyon szép dolog, ha korábban elkezdtük volna, akkor most működne. Jelenleg ezen a helyzeten kell úrrá lenni.
Egyetlen dolgot Kis Zoltán képviselőtársamnak hadd mondjak. Igen, nagyon régóta vergődünk ezen az ügyön, hogy mit lehet csinálni. Én nagyon jó szívvel olvastam volna a nemzeti agrár-vidékfejlesztési stratégiai tervben, hogy a klímaváltozásra milyen stratégiát dolgozunk ki, mennyit fordítunk erre, a jövő építésére. Sajnos ez abban nem szerepel, úgyhogy most a jelenlegi helyzetet ki kell védeni és az elkövetkezőkben pedig bizony nagyon határozottan kell lépni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bedő Tamás, parancsolj!
BEDŐ TAMÁS (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Csak röviden, mert úgy érzem úgy is, mint települési vezető, hogy egy kicsit a katasztrófavédelmi törvénybe és a vis maior helyzetekbe is belementünk. Talán menjünk vissza a szakmai részére. Államtitkár úr pontosan elmondta azt a mozgásteret, ami ebben a magyar kormánynak van mind költségvetési, mind jogi oldalról. Úgy látom, abban is megvan az egyetértés, hogy ezt a bizonyos agrár-kárenyhítési rendszert most egy kicsit, ha lehet, nyissuk meg, és ne csak a károsultaknak, hanem mindenkinek, mert az elmúlt néhány hét eseménye igazából megmutatta egy ilyen rendszer életképességét. Hiszen, ahogy Czerván képviselő úr is elmondta, 2004-től 2006-ig azért átlagos vagy annál jobb mezőgazdasági évek voltak különösebb természeti katasztrófák nélkül, leszámítva a belvizes területeket, tehát nem volt olyan tényező, ami a termelői kört behajtotta volna egy ilyen rendszerbe. Bár 2003-ban az aszály mellett nekünk - elnök úr ezt tudja - a csongrádi, kunsági borvidéken jelentős fagykárunk is volt. Ezt talán ahhoz lehetne hasonlítani, amit Demendi kollega mondott, hiszen tőig vissza kellett vágni a szőlőket. De úgy gondolom, a mostani mindenkit megérinthetett, még azokat is, akik nem vagy csak kisebb mértékben károsodtak, hogy egy ilyen rendszerre szükség van, tehát úgy látom, ebben megvan az összhang.
Most az elemi kár kapcsán mindenki a fagykárt mondja - és itt jön be ez a bizonyos 10 napos bejelentési kötelezettség -, ami nagyon jó, mert ott pontszerűen el lehet különíteni, hogy mikor történt és mikortól 10 nap. Hogy ezt az aszálynál hogyan lehet majd meghatározni, ezzel kapcsolatban azért kérdéseim vannak. Már csak azért is, mert annak idején a belvíz és az árvíz elleni védekezésnél, ami folyamatosan jelentkező természeti probléma, nem igazán lehetett meghatározni, hogy melyik az a nap, amikor a kár történt. Tehát a minisztériummal a bejelentés vonatkozásában is fel kell venni a kapcsolatot, hiszen az aszály valódi mértékét most még nem lehet megmondani. Azt már tudjuk, hogy lesz terméskiesés, de hogy mekkora, azt nem tudjuk, azt majd csak a kombájnok ahogy elhagyják a tarlót, akkor fogjuk tudni. Tehát itt is meg kellene majd határozni a bizottságnak vagy a minisztériumnak egy olyan fordulónapot, amihez képest 10 napra be tudják jelenteni a termelők a kárt, mert per pillanat ezt nem lehet megmondani, hiszen ahány táj, annyiféleképpen lehet értelmezni az aszály időpontját.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Járvás István!
JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselőtársak! Nem akarom az elmondottakat megismételni, és én is ahhoz kapcsolódok, amit az előttem szólók mondtak, hogy előre kell nézni, de azért azt nem kell elfelejteni a kárenyhítési biztosítási alap népszerűsítése kapcsán, hogy a hivatalok részéről sem történt meg ennek érdekében minden. Ha most azt nézzük, hogy az elektronikus bevallást népszerűsítik, megyénként összehívják a termelőket és biztatják őket, hogy bár nem kötelező, mégis tegyék meg, ez azért nem történt meg a kárenyhítéssel kapcsolatban sem a kamara, sem az MVH, sem a falugazdászok részéről. Azt azért el merem mondani, hogy e három szervezet alkalmazottai inkább ellene beszéltek, tehát nem volt ez annyira népszerűsítve. Egy kicsit oda kell ezekre a dolgokra figyelni, mert ebből baj is lehet.
Az aszálykárral kapcsolatban én is kapcsolódnék ahhoz, amit Bedő képviselőtársam mondott, hogy az meg végképp nem lenne előnye ennek a rendszernek, hogy aki egyébként be is fizetett meg aszálykárt is szenvedett, az nem kap semmit. Megint nem lesz egy nagy motiváció a későbbiekre nézve, ha azt mondjuk, hogy ez az aszálykár nem is annyira érdekes, volt már nagyobb is. Mindenkinek az a nagy kár, ami van. Úgyhogy nehogy abba a hibába essünk, hogy még meg is büntetjük azokat, akik példamutatóan befizettek - mert volt már ilyen dolog.
Én is egyetértek azzal, amit Font képviselőtársam mondott, hogy egy látens pénzügyi alap azért van, mert az intervenciós készletek jórészt csökkennek és a raktározásra kifizetett összegek is csökkennek, valamint azok a hitelkamatok is csökkennek, amelyek a készleteket finanszírozták, tehát van lehetőség, lehetne erre pénzt találni, ha akarunk, teljes egészében. Egy megjegyzést engedjenek meg az intervenciós raktározással kapcsolatban. Az aszály- és a fagykár esete nem ilyen. Az intervenciós raktározás során 25 készletkezelő raktároz 1,5-2 millió tonnát, tehát össze vannak csoportosítva szépen ezek a tételek; az aszályt nem lehet így összehordani, az egy kicsit jobban szét van terülve. Itt nagyobb megértést kérünk, mert a megamagtárak jórészt 50 százalék meg afölötti kapacitással üzemelnek, a termelői raktárak meg nagyrészt kiürültek, és ez is bünteti őket, meg talán egy kicsit a politika is.
ELNÖK: Bagi Béla, majd Örvendi László kap szót, ha addig nem lesz kormányoldali jelentkező.
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót. A klímaváltozás valóban egy nagyon régi téma, és automatikusan veti föl a szerkezetváltás igényét, ami egyéb oldalról is szükséges lenne, ha piaci oldalról néznénk az ügyet, majdnem ilyen sürgős lenne. Nem akarom elbagatellizálni, én magam is ennek nagy szószólója vagyok, de most itt egy helyzet van. Nyugodtan ki lehet jelenteni, ahogy mások is megfogalmazták, hogy bizonyos térségekben katasztrofális helyzet van. A termelés továbbvitelének átgondolásakor nagyon szeretném fölhívni a döntéshozók figyelmét, hogy ne csak ebben az évben gondolkozzanak, mert ebből a nem megvalósuló árbevételből kellene finanszírozniuk a jövő évet is az árbevételük megjelenéséig, tehát nincs vége a történetnek december 31-én. Ha ezt nem gondoljuk így végig, akkor lényegében nem csináltunk semmit. A banki ügyletekre és egyebekre én most nem szeretnék kitérni.
A kárenyhítési rendszer megnyitását én is borzasztó fontosnak tartanám, csak talán reciprok oldalról. Úgy gondolom, hogy ez a 6 százalékos bejelentkezés, túl azon, hogy bizonyára voltak információáramlási zavarok, egyben a rendszer kritikája is. Ha képviselőtársaim visszaemlékeznek, hogy röviden összefoglaljam az ellenzéki véleményt, amit Czerván György vezetett elő, az úgy hangzott, hogy ez úgy rossz, ahogy van. Akkor meg lehetett jósolni - nem is kellett hozzá nagy jóstehetség -, hogy ez nem lesz vonzó. Képzeljük el, hogy egy üres kasszát kínál a kormány és fizessenek be; nem olyan sokat, valóban csak 1000 forint/hektárt, de azért pár száz hektárnál már ez sem kevés, a gyümölcsösök tulajdonosainak és az ültetvénytulajdonosoknak pedig ennek a háromszorosát kellene befizetni, aztán majd ugyanennyit hozzátesz a kormány is. Nem akarom megismételni, hogy egy káreseménynél, ahol egyébként csak 30 százalék fölötti kár megtérítéséről vagy részbeni megtérítéséről van szó, ez arányaiban mit jelent. Az ügy komolyságát az támasztaná alá - most hasból mondok egy számot -, ha a kormány úgy indítaná meg és úgy hirdetné meg, hogy ebbe az alapba betesz 25 milliárdot. Ez már elgondolkodtatja a gazdálkodót, ez már egy alap. Amit most mi kínálunk, az lényegében egy üres kassza, és ehhez várjuk el, hogy csatlakozzon. Nem akarom tovább dramatizálni az ültetvénytulajdonosok helyzetét, akik az ez évi költségeiknek már az 50 százalékát, de lehet, hogy még többet is felhasználtak, és akiknek a gyümölcsvédelmen és a szedési költségen kívül minden más költség még föl fog merülni. A jövő érdekében tehát érdemes lesz ezt a számok oldaláról is átgondolni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ez különösen azért izgalmas, mert közismert, hogy a gyümölcsöknél például a jégkár még intenzívebb növényvédelmet igényel a nyitott gyümölcsterületek miatt.
Örvendi László, majd Kispál Ferenc kap szót, ha nem lesz közben továbbra sem kormányoldali hozzászóló.
ÖRVENDI LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Urak! A Hajdú-Bihar megyei gazdák a helyzetet súlyosabbnak érzékelik, mint ahogy azt az államtitkár úr érzékeltette. Hiszen nemcsak a gazdákat lehetetleníti el ez az elemi kár, ami most egy hármas elemi kárként jelentkezett, hanem még azokat a bedolgozókat, alkalmi munkásokat is, akik alapvetően ebből a munkából élnek, hogy a gyümölcsösben dolgoznak kora tavasztól késő őszig. Most lehet, hogy nekik nem lesz megélhetési lehetőségük, hiszen Hajdú-Biharban Debrecentől északra alapvetően nem maradt gyümölcs, minden tönkrement a szilvától az almán és a barackon át a szőlőig sajnos minden elfagyott. Nem akarom dramatizálni a helyzetet, de a fagykár óriási katasztrófát okozott a gyümölcstermesztők és a zöldségtermesztők körében is. Volt jegünk is Fülöpön és környékén, ami mintegy 3000 hektáron a málnát lerendezte, de nemcsak a gyümölcsöst és a szántóföldi kultúrákat, hanem az erdőt is; az erdő hozamát két-három évre visszavetette az a jégkár, ami Fülöp környékén keletkezett, ahol jelentős erdőterületek vannak.
Az aszályt sokkal jelentősebbnek érzékeljük, mint ahogy most itt beszéltünk róla. Hiszen ha visszagondolunk, 2006. augusztus óta jóformán nem volt olyan eső, ami számottevő lett volna, 150 milliméterre növekedett a vízhiány a talajban, és ez a 30-40 milliméter csapadék, amit a napokban kaptunk, nem oldja meg, csak ideiglenesen a problémákat, az aszály továbbra is fenn fog maradni. Ehhez szerintem és a gazdálkodók szerint is az öntözéses gazdálkodást jobban kellene segíteni. Nemcsak azzal, hogy a gépberuházásoknál az öntözéses eszközöket előtérbe helyezik a pályázatok elbírálása során, hanem azzal is, hogy az öntözővízhez való hozzájutást megkönnyítik a gazdák számára, támogatást biztosítanak rá vagy elengednek bizonyos vízkivételi díjakat, vízdíjakat. Arról már nem is beszélek, hogy az évek óta tervezett öntözőrendszerek építése teljesen megállt, nincs öntözőrendszer-építés. Ahogy képviselőtársaim is elmondták, sajnos a klimatikus változás ezt hozza magával, az öntözéses gazdálkodás adja meg a biztonságot. Arról már nem is beszélek, hogy méregdrága gázolajjal hajtatjuk a szivattyúinkat, és arra nem kapunk jövedékiadó-visszatérítést, ugyanúgy fizetjük az útalapot és minden egyéb költséget, ami járulékos költsége az energiának, amit felhasználunk. Erre szeretném felhívni a figyelmet, ezen túl pedig mindenben egyetértek a képviselő urakkal.
Azt szeretném még hozzátenni, hogy a kárenyhítési program talán azért nem sikerült, mert a gazda nem látott benne biztonságot, nem volt mögötte tőke. Ha nagyobb tőke lett volna mögötte az állam részéről, biztos bejelentkeztek volna. Nekem ilyen információim vannak a gazdák részéről. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Kispál Ferencnek adok szót, majd Medgyasszay Lászlónak.
KISPÁL FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! A gazdahitel és az agrárhitelek átütemezésével kapcsolatban vannak felvetéseim, mert akiket aszálykár, jégkár és fagykár ért, azok ősszel képtelenek lesznek a hitelek törlesztésére. Ehhez talán nem kellene pénz, csak jó hozzáállás a kormány részéről és egy politikai hátszél, hogy ezt meg tudjuk valósítani, mert különben nehéz helyzetbe kerülnek a termelők. Biztos vagyok benne, hogy akit elemi kár ért ebben az évben, az képtelen lesz a hitelét visszafizetni. Ezért azt kérem, hogy a kormány keresse meg a lehetőségét annak, hogy az átütemezés megtörténhessen.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Medgyasszay Lászlónak adok szót.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Nagyon sok figyelemre méltó, igaz szó hangzott itt el a bizottságban mindkét oldalról. Egy dologról talán nem esett szó. Arról, hogy mennyi adminisztrációval jár a gazdáknak ez a sok bejelentés, kárjelentés az egyéb adminisztráción kívül. Tudjátok, a falugazdászok ügye mindig a szívügyem volt, és Magda urat is azért dicsértem meg egyszer, mert megmentette a falugazdászokat. Kevesen vannak. Arra szeretném felhívni a figyelmét Gőgös államtitkár úrnak, hogy a falugazdászokat ne csak a szívében hordja, hanem próbáljuk meg ezt a kérdést is napirendre tűzni és a segítséget a gazdának ilyen formában is megadni.
Még egy mondat: azt hiszem, itt a leglényegesebb a pénz, ezt mindenki tudja. Lehet szépeket, okosakat mondani, meg jövőt, tervet, de a leglényegesebbet Font Sándor mondta el - nem azért mondom, mert egy helyről jöttünk -: ott a top-up, ott a 25 milliárd. Lehet, hogy ez nem 25 milliárd, lehet, hogy kevesebb, de van pénz. Onnan elő kell bányászni a pénzt. Remélem, az államtitkár úr nem olyan, mint az egyik volt elődje, aki azt mondta nekem egy tévévitában, hogy ő nem azért ül ott a székben, hogy a mezőgazdaságért lobbizzon. Nem Pásztohy államtitkár úr volt, volt előtte más is. Nem ez a dolga? Ez elhangzott nagy nyilvánosság előtt, mert a lipótvárosi nyugdíjasok fontosabbak. Azt látom, hogy a szaktárca mai vezetése azért másképp gondolkozik. Hát igen, neki kell menni a kormánynak belülről, hogy ide a pénzt, mert különben baj lesz. Bár ezt egyszerűen és józanul mondom, de ez a megoldás. Államtitkár úr, hajrá!
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kérdezem, hogy van-e még további kérdés, észrevétel. (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor megadom a szót államtitkár úrnak és kollegáinak.
GŐGÖS ZOLTÁN államtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm. Röviden végigszaladnék a válaszokon, és utána még Máhr András kollegámnak is adnék ebben a van pénz, nincs pénz ügyben egy kis válaszadási lehetőséget.
Természetesen az MGSZH tudja a dolgát, nem is kell neki mondani nyilván, hogy ezt a felmérést majd folyamatosan végezni kell. Aszály ügyben nem látok problémát, mert ha valós aszály van, akkor megvan a gyakorlata, hogy honnan is számítjuk a 10 napot meg egyebet. Ebből nem szabad, hogy probléma legyen, ezt a kollegák pontosan tudják, tehát én nem látok itt gondot.
Többen érintették a falugazdászokat, Medgyasszay László kollegám is. Jelenleg nem tervezünk semmilyen leépítést falugazdász ügyben, sőt ha a közbeszerzés eredményes lesz, várhatóan szeptember környékén újabb európai uniós társfinanszírozással még bővülés is lesz; nem konkrétan falugazdász témában, hanem tanácsadói témában, de nagyon sok feladatot tudunk így megoldani. (Járvás István közbeszólására:) Képviselő úr, én meghallgattam, azt gondolom.
Metró ügyben nem kívánok nyilatkozni. Mint a kormány tagja nem tudok olyan döntésről, hogy megemelték volna a kormány részéről a keretét a metróberuházásnak.
ELNÖK: Demszky dönt erről, nem a kormány.
GŐGÖS ZOLTÁN államtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Jó, de nem gondolom, hogy így kellene Budapestet a vidékkel szembeállítani, ez elég nagy hiba lenne.
ELNÖK: Bocsánat.
GŐGÖS ZOLTÁN államtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A 25 milliárdról majd államtitkár kollegám beszélni fog.
Itt van előttem a katasztrófa elleni védekezés irányításáról, szervezéséről szóló törvény. Én akárhányszor elolvastam, ezt a helyzetet nem lehet a katasztrófára ráhúzni. Meg lehet nézni ezerszer. Nálam jobban hozzáértő jogászok tudják, én egy egyszerű gépészember vagyok, de úgy látom ebből, hogy ez nem az a helyzet. Egyébként sem oldana meg semmit, csak szeretném jelezni, mert ez nem jelent semmiféle kártalanítást. Ez azt jelenti, hogy mondjuk rendkívüli állapotot lehet elrendelni. Ha ezt akarjuk, akkor lehet, de ennek ebben a helyzetben nem sok értelme lenne. Tehát ennek a kártalanításhoz semmi köze nincsen. Az egy más történet, majd a kollegám beszélni fog róla, hogy az Európai Uniónál milyen alapon lehet - mert van az Uniónak is erre egy szabálya - vis maior helyzetet jelenteni, de ez nem a magyar katasztrófatörvény. Tehát ne keverjük össze, mert ennek semmi értelme nincs, főleg a gazdák szempontjából.
A kárenyhítéssel kapcsolatban a tájékoztatás korrekt volt. Biztos, hogy nem keresett annyit a média ebben az ügyben, mint azzal, hogy Kiszel Tündének új barátja van, de ennek ellenére elég sokszor voltam a médiában, meg voltunk együtt is, ha jól tudom. Meg kell nézni a parlamenti jegyzőkönyveket, elég sokszor beszéltünk erről. Az összes érdekképviselet támogatta, ebben Jakab úr azt hiszem, meg tud erősíteni, és nyilván az érdekképviseleteknek nem az volt a céljuk, hogy szembe menjenek ezzel, de a mi hivatalainknak sem. Egyet vegyünk tudomásul: mi magyarok vagyunk. Ezt teljes felelősségemmel kijelentem. Ausztriában nem probléma az sem, hogy még marketingre is szednek pénzt, ott még azt is befizetik, mert tudják, hogy a saját érdekükben van. (Közbeszólás az ellenzéki oldalról: Nagyobb a jövedelmük!) Nem csak a jövedelmen múlik. Az elmúlt egy-két évben maradt volna azért 1000 forint hektáronként, ha valaki nagyon akarta volna. Nem erről szól a történet, hanem arról, hogy majd megvárom, mi történik, aztán akkor meglátom. Egyébként az alap meg nem volt üres, mert felülről nyitott számláról beszéltünk, eleve megmondtuk, hogy egy 500 milliós sort nyilván csinálunk neki, mert nem komoly, ha nem teszünk mellé forrást, de ha több lett volna, akkor nagyobb forrás lett volna mellette. El kell olvasni a törvényt, amennyit befizetnek, annyit hozzá kellett volna tennünk, nyilván nekünk kellett volna erre a megoldást megtalálni. Most ezen az alapon szeretnénk ezt kinyitni, de egyelőre erről hadd ne mondjak többet.
Amit Demendi kollegám itt elmondott, én abszolút megértem mint térségi képviselő, de ez nagy munka lesz a hivatalok részéről, azt is tudjuk. A sok munka ellenére - mert egy elég kemény időszakunk van, egyéb pályázatok is indulnak és sok feladatunk lesz - erre szánni kell erőt, ezért majd megpróbálunk, ha kell, akár átcsoportosítani is.
Jakab úrnak köszönöm a segítő szándékát. Azért egyre vigyázzunk: költség ügyben túlzásba ne essünk, mert itt most nem az APEH felé kell elszámolnunk, tehát erre majd figyelni kell. Itt egy kicsit más a helyzet - és mondom ezt a többieknek is, akik itt a kiesett dolgokról szóltak, meg arról, hogy mi mennyibe kerül -, én nagyon óvatosan bánnék ezzel, mert lehet olyan helyzetet teremteni, hogy mindenkinek az eddigi hivatalosan igazolt költségeit szedessük elő, csak attól tartok, hogy nagyon sokan meglepődnének. Tehát kár lenne ebbe a részébe belemenni, szerintem ennél egy egyszerűbb megoldás kell. Lehet abból kiindulni, hogy kinek mennyi bérköltsége volt mondjuk a vendégmunkások kapcsán, de hogy olyan sok mindent nem tudnak felmutatni, abban elég biztos vagyok. Kár ezt a kérdést feszegetnünk, meg úgy általában az intenzív gazdálkodás költségét, mert ott az öntözéstől kezdve minden van. Más alapokra kell ezt helyezni, mert persze én is mondhatnék 5 milliót is, de 1 millióba kerül a telepítés. Ne keverjük már össze ezeket a számokat, ezzel óvatosabban bánjunk, mert rossz irányba megyünk el.
Bagi úr mondta, hogy üres a kassza. Ez nem így van, tehát nem üres a kassza. Elég sokat beszéltünk erről az ügyről, és nem gondolom, hogy nem volt elég tájékoztatás. Nem vette senki komolyan meggyőződésem szerint. Lehet, hogy most már sokkal komolyabban vennék.
A vízhez való hozzájárulás: vízkészletjárulék tavaly óta nincsen, eltöröltük. A víz sajnos szabadáras. Ha hatósági áras lenne, akkor mi megmondhatnánk, hogy innentől kezdve aki öntözésre használja, annak a fele legyen, csak ebben meg kell egyezni minden egyes vízszolgáltatóval, és ha mi oda adunk pénzt, akkor az ugyanolyan támogatásnak minősül, amit szigorúan tilt az Európai Unió. Tehát nagyon sok ötlet jön. Olyan ez, mint a rabbi esete a libákkal, hogy még lett volna néhány ötlete, igaz, már az összes megdöglött. Szóval vannak korlátaink, ezt fogadja el mindenki, és nagyon-nagyon szűk mezsgyén mozgunk az Európai Unióban, aminek nyilván előnye és hátránya is van.
Lobbizunk vagy nem lobbizunk? Természetesen lobbizunk, hiszen az a dolgunk, hogy segítsünk az ágazaton, és meg is teszünk mindent ezért, de mondom, itt azért vannak szerintem olyan igények is, amiket nagyon meg kell fontolni. Még egyszer szeretném jelezni, itt a korrekció és a rendezés kapcsán egyértelműen a szerkezetváltást újra elő kell szednünk, mert nem biztos, hogy az a jó, hogy a 15 forintos léalmát termő 40-50 éves ültetvényeken ne más történjen. Tehát ezt végig kell gondolni alaposan, és ebben a helyzetben azt is mérlegelni kell, hogy vannak újabb lehetőségeink az ágazatban energia és egyéb tekintetében. Azt is látni kell, hogy azért biztos, hogy följebb megy az ára a gyümölcsnek, tehát nem gondolnám, hogy Európa - főleg így, hogy a lengyelek is nagyon komoly kárt szenvedtek - ezt tudná teljes mértékben kompenzálni. Viszont most azokat a logisztikai lehetőségeket ki kellene használni, amelyek azért maradtak - mert a hűtőházak nem mentek tönkre -, azonnal neki kell indulni és nagytömegű almavásárlásba kell kezdeni a világban, lehetőleg a feldolgozás hasznát már ide kellene hozni. Ebben a nagy pánikban, letargiában nehogy elfeledkezzünk arról, hogy azért vannak kapacitásaink, amelyeket ilyen ágon talán ki is lehetne használni, ha nagy tételben próbálunk vásárolni. Lehet, hogy e mögé a bankok is beállnának. Én csak néhány tippet mondanék, de szerintem most ez lenne a legfontosabb, mert ezzel még akár sok-sok foglalkoztatási témát is vissza tudnánk terelni, csak utána kellene menni, nem csak a sebeinket nyalogatni.
Köszönöm, én ennyit szerettem volna elmondani, és Máhr András még egy-két költségvetést érintő témára reagálna.
DR. MÁHR ANDRÁS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. Néhány dologra, ha elnök úr megengedi, reagálnék.
Természetesen a spanyol, olasz, francia, görög, osztrák példákat - és ha kifelejtettem valakit, elnézést - pontosan ismerjük. Egyet azért el szeretnék mondani, hogy ezeknek egy közös nevezője van: benyújtottak egy programot az Európai Unióhoz, amelynek egy kisebb részét elfogadták, azt is nemzeti költségvetések terhére. Ezt csak azért szeretném elmondani, hogy lássuk, mi az a pálya, amin megyünk.
Ami a top-upot illeti, mindenkit szeretnék emlékeztetni, hogy a 103 milliárd forint 273 forintos euróárfolyamon számoltatott. Ami az uniós részt illeti, ott is 273 forintos árfolyamon volt. Ezen több mint tizenegynéhány milliárd forintos a végbukta, hiszen 245-250 között jön vissza, attól függően, hogy több részletben volt; van, ami szerencsére nem a 245 forintos alsó árfolyamon, hanem egy kicsivel jobban. Ebből adódóan a 25 milliárd forint ez évben, még ha nagyon-nagyon jó indulattal számolok, akkor is maximum 10 milliárd. Én a minősítésébe nem mennék bele, csak azt szeretném elmondani, hogy amikor számokról beszélünk, akkor ezt indokolt és célszerű figyelembe venni. Ennél nagyobb ma az árfolyambuktánk, tehát azért a dolog nem egészen így nézne ki, ha egy elszámolást kéne végrehajtani. Mint ahogy az is tényszerű, hogy igaz ugyan, hogy a mostani intervenciós értékesítéssel az Európai Unió elég rendesen keres, hiszen 101 eurón megvette és 115-120 eurón eladja, de ettől függetlenül a költségeket mi viseljük, mint ahogy ennek még az árfolyambuktáját is. Nem akarok senkit idegesíteni, de ez körülbelül egy 20 milliárdos nagyságrend. Nem tudok még pontos számot mondani, mert nincs vége és az élet hozza, de szeretném hangsúlyozni, hogy ez pokoli sok, nagyon komoly pénz. Ezt azért gondolom fontosnak elmondani, mert a tényekhez tartozik. Az is nyilvánvaló, hogy van egy költségvetés, amin belül gazdálkodni kell és amin belül meg kell találni a lehetséges forrásokat ilyen esetek kezelésére. Ennyit mondanék arról, ami a dolog pénzügyi részét illeti.
Nagyon fontosnak tartom továbbá hangsúlyozni - és Jakab alelnök úr ebben talán meg fog erősíteni -, hogy ezt az elemi kár enyhítéséről szóló törvénytervezetet nagyon sok alkalommal egyeztettük minden létező érdekképviselettel. Talán abban is megerősít engem, hogy azon túl, hogy mi a saját rendszerünkben, tehát az MGSZH-n, a falugazdászokon, satöbbin keresztül ezt megtettük, a gazdálkodók felé is jeleztük és kértünk minden érdekképviseletet, és tudtommal ők is népszerűsítették. Sokkal inkább az a probléma - és ez az én tapasztalatom, nem kormányzati álláspont -, hogy minden ilyen rendszer sajnos úgy működik, hogy a gazdálkodó először hall róla, aztán azt mondja, hogy majd meglátjuk, mi lesz, és az élet egy idő után hozza a maga rendszereit. Ezt én nagyon komolyan gondolom, és azt hiszem, Jakab úr az előzőben meg tud engem erősíteni, hiszen együtt ültünk nem egyszer ez ügyben a többi érdekképviseleti vezetővel.
A katasztrófa sújtotta, nem katasztrófa sújtotta témában van egy félreértés, amit jó lenne tisztázni. Az egyik az, hogy ebből a szempontból ez nem minősül katasztrófának, mert a katasztrófatörvény azt rendezi, hogy ha valami nagy baj van, akkor hogyan kell az embereket menteni, az értékeket, a vagyont, a mit tudom én, mit. Ugyanakkor tényszerűen van egy másik ága a történetnek: a Bizottság 1857/2006-os rendelete. Hadd ne olvassam fel a címét, elnézést kérek, mert jó hosszú és nem akarom untatni a bizottságot. Abban természetesen van egy kapaszkodó - enélkül a Bizottsághoz intézkedést kérni sem mehetünk -, ami arról szól, hogy a természeti csapásokat minősítenünk kell; erre vonatkozik a 11. cikkely (7) bekezdése. Most nem olvasnám fel, elnök úr, nem untatnám ezzel a tisztelt bizottságot, de ez természetesen a minisztérium dolga és ezt mi megtettük.
A következő nagy kérdés az, hogy maga a rendszer kapcsán mi az, ami megtehető. Itt sajnos nagyon kötött a pályánk. Talán Kispál képviselő úr mondta azt, hogy a hitelátütemezés nem kerül pénzbe és ez önmagában nem ügy. Az egy dolog, hogy pénzbe kerül - de ebbe most nagyon nem szeretnék belemenni -, méghozzá nem kis pénzbe; ezt nagyon szívesen bármikor, bárkinek bebizonyítom. A nagyobbik gondja a dolognak az, hogy ehhez még speciálisabb uniós engedély kell, hiszen mindenféle ilyen típusú támogatás az Európai Unió tiltott listáján van. Nem véletlen volt az, hogy az ilyen konstrukciókat - néhány fejlesztéshez kapcsolódó kivételével, ezt rögtön hozzá szeretném tenni - 2004 előtt megcsináltuk, ez Európa-hitel néven került bevezetésre. Ezzel együtt a miniszter úr le fog ülni a bankokkal és tárgyalunk velük, mint ahogy azt is megnézzük, hogy hol van esetleg ilyen lehetőség, és ahol van, ott élni fogunk vele. Csak azért akarom mondani, hogy pont az a két példa, amit mondott, a gazdahitel meg az Európa-hitel a legvékonyabb jég, ami ebben a történetben tapasztalható és létezik.
Én ma nem tudom megmondani azt, hogy van aszály, nincs aszály, vagy mekkora aszály lesz. Egyet tudni kell: itt a kárnál van egy taxatív uniós szabály. Az Unió a természeti csapás okán - legyen az aszály, fagy, az, ami - a 30 százalék fölötti terméskiesést tekinti olyan vis maiornak, ahol egyáltalán bármi nemű lépés lehet. Ma megmondani, hogy aszály okán lesz-e 30 százalékos kiesés, és ha igen, hol, az egy bátor kezdeményezés. Tudjuk mi is, hogy nagyon nagy volt a gond, talán most ez az eső enyhített rajta, de hogy milyen lesz az időjárás a következő két hónapban, én nem mernék rá vállalkozni, hogy megmondjam. Lehet, hogy aszály lesz, ezt most én nem tudom, és az is lehet, hogy jó közepes termés lesz.
Nyilván a miniszter úr egyeztetését követően jogalkotási kényszer lesz, és biztos, hogy a bizottságnak segítenie kell, hogy ez a lehető leggyorsabban tudjon végbe menni. Köszönöm, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A 25 milliárdról csak annyit, hogy az adótörvények és a költségvetési törvény vitájakor maga a kormányoldal hozta elő ezeket a számokat. A 103 milliárd és a 78 milliárd igaz, mi számoltuk ki a különbséget, hogy ez 25 milliárd. Ehhez viszont innentől kezdve ragaszkodunk, bármilyen árfolyamon is kerül kiszámításra.
Jakab István egy mondatban szeretne reflektálni.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Államtitkár Úr! A művelési költségeket a szakmai szervezetek számolták ki, mi hiszünk bennük és úgy ítéljük meg, hogy ők két lábban a földön járnak. Nem kívánjuk az ő döntéseiket és lépéseiket felülvizsgálni.
Köszönöm.
GŐGÖS ZOLTÁN államtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A 25 milliárd természetesen nem úgy van, de a számításokkal kapcsolatban azért egy megjegyzésem hadd legyen. Hogy a szakmai szervezetek számolták ki, ezt én elhiszem, de akkor meg ezért drága az almánk és ezért nem vagyunk versenyképesek, akkor meg ez rá a válaszom.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Ne bolygassuk.
ELNÖK: Az 1. napirendi pontot jogilag, ülésrendünk szerint lezárom, de egyébként ez a téma nincs lezárva, ezt érezzük, hiszen a folyó tárgyalások, a kárfelmérés a napokban és az elkövetkezendő hetekben is még tart. Most első alkalommal - igaz, csak megfigyelőként - látjuk vendégül Madari Jenőt, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal vezetőjét. Talán az első komoly erőpróba lesz a hivatal számára ennek a rendszernek a kárfelmérése, és netán ha valamilyen kárenyhítés lesz, akkor az adminisztratív rendszerének a lekezelése. Ahogy Demendi László utalt rá, ez azért egy erőt próbáló feladat lesz a hivatalnak.
Megköszönöm tehát az 1. napirendi pontban adott tájékoztatást államtitkár úrnak és szakállamtitkár úrnak, ezt a napirendi pontot ezennel itt lezárom.
Rátérünk a 2. napirendi pontra: döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről. Az ülés vezetését átadom Jakab István alelnök úrnak, mert előterjesztőként szeretnék hozzászólni.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Az egységes élelmiszer-ellenőrzésről szóló törvény előkészítéséről szóló határozati javaslat van napirenden H/2708. szám alatt, Font Sándor képviselő úr önálló indítványa. Először kérdezem az előterjesztőt, Font Sándor elnök urat, hogy kíván-e szóbeli kiegészítést fűzni az indítványhoz. (Font Sándor: Igen.) Igen, megadom a szót Font Sándor elnök úrnak.
Font Sándor szóbeli kiegészítése
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Mint ebben a bizottságban mindenki tudja, ezt a határozati javaslatot első verzióban még 2006 decemberében nyújtottam be, amely hosszas hányattatás után végül a bizottságunk elé került már az idei évben. Bizottságunk nem támogatta ennek napirendre tűzését, majd a parlamentben folyamatos hétfői napirendi pont kiegészítéssel kezdeményeztük határozati javaslatunk befogadását, ami végül egy alkalommal megtörtént. Az általános vitában érezhető volt - legalábbis úgy értékelem -, hogy a hozzászólók szakmai oldalról közelítették meg a témát, és körvonalazódott egy bizonyos fajta egyetértés az akkor már ismert élelmiszerbotrányok következtében, hogy jó lenne valamit tenni ez ügyben. Sajnálatos módon nem támogatta a kormányoldal az akkori benyújtott határozati javaslatom részletes vitára bocsátását, ez a jogszabály szerint akkor ott elbukott, ezért a Házszabály szerint egy új verzió benyújtásával élhetett az előterjesztő, amit én megtettem. Időközben Herbály alelnök úr is jelezte, hogy talán van valamilyen elképzelés az élelmiszer-biztonság és a szakmai hatóságok átszervezésére, amit a határozati javaslat indítványoz, de nem történt előrelépés, ezért most napirendre került kis késedelemmel ez a határozati javaslat.
Lényegi pontjait fenntartva csak megismétlem, hogy a határozati javaslat azt szeretné, ha az állategészségügyről, az élelmiszer-biztonságról, az élelmiszer-ellenőrzésről és a kormányzati szervezetátalakításról szóló törvények összevetésével, az ellentmondások kiküszöbölésével, a párhuzamosságok feloldásával újraírásra kerülnének.
A határozati javaslat hangsúlyozza, hogy az élelmiszer-ellenőrzést és a felügyeletet ellátó szervezetet indokolt a jelenlegi egységes hivatalból kivonni és önálló névvel, önálló költségvetéssel biztosítani annak zavartalan működését.
Javasolja a határozati javaslat, hogy a jogszabályok és az eljárási rendek egyszerűsítése és közérthetővé tétele történjen meg.
Szintén javaslom, hogy definiáljuk egyértelműen a hamisítás és a megtévesztés kifejezéseket és határozzuk meg, hogy milyen szankciórendszert gondolunk ezek mögé tenni.
Valamint javaslom ebben a határozati javaslatban azt is, hogy egy civil biztonsági kontrollt állítsunk föl - én élelmiszer-biztonsági felügyelőbizottságnak nevezném, tettem rá javaslatot -, amelyben az aktuális parlamenti pártok egy-egy képviselője mellett az érintett kamarák és az érintett termékszövetségek delegáltjai vennének részt. A miniszterelnök kinevezésével zárulna a szervezetek javaslattételét megelőzően e bizottság felállítása.
Mint említettem, az előzmények mindenki számára ismertek; 2004 óta stratégiai jelentőségű területeket vesztett a magyar élelmiszerpiac, olyan biztos piacokat, amelyeket eddig - főleg belföldön - a magunkénak tudhattunk. Sajnálatos módon vettük észre, hogy ugyanakkor a régi tagországok az élelmiszer-biztonsági szervezeteken keresztül szorítják ki a magyar árut, nálunk pedig a több minisztérium alá sorolással, a véletlenszerű és nem szisztematikus ellenőrzéssel ez a rendszer meggyengült, az élelmiszernek álcázott szemét elöntötte az országot. Ennek csúcspontja a 2006 karácsony előtti időszak volt, amikor már a jéghegy csúcsa ki is látszott a vízből, a jéghegy azonban még a víz alatt van. Nem gondolnánk, hogy a kommandószerű akciók hosszú távú feladata lenne az élelmiszer-biztonsági hatóságnak, hiszen mindig is mondtuk, hogy a megelőzés a legfontosabb eleme egy igazán jól működő rendszernek. Az a hír, ha nincs hír, fogalmazhatnék így, tehát ha a hétköznapi általános, szisztematikus rendszer önálló törvényi lábon állva, önálló hivatalban, önálló költségvetéssel működne és mindenki érezné az élelmiszergyártók, különösen az importálók körében, hogy a fenyegetettség a hatóság részéről bármikor ott van és komoly szankciókkal sújthatja őket. Ezt ma nem érzékeljük, ennek kialakításának irányába tesz javaslat a határozati javaslat.
Én egy picit meglepődve tapasztaltam, hogy amikor ez a napirendi pont kiírásra került és a minisztériumból a meghívottakat láttuk, jogi szakértők jelentek meg és nem a szakmai főosztály részéről jöttek el ennek megtárgyalására. Legalább az első benyújtáskor, amikor élelmiszer-biztonságról beszéltünk, akkor a szakmai főosztályok, az országos főállatorvos úr vagy akár a budapesti jelen volt és meg lehetett őket szólítani szakmapolitikai kérdésekben. Nagyon sajnálatosnak látom, hogy tisztán jogi szempontból szeretné a minisztérium kezelni ezt a kérdést, egyelőre nem is értem ezt a hozzáállást. A magam, illetve a Fidesz-frakció részéről szeretnénk Sziebert Istvánt szakértőnek bejelenteni és ha kell esetleges hozzászólási lehetőséget biztosítani számára.
Köszönöm szépen, és kérem a bizottságot a határozati javaslat támogatására.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hadd köszöntsem Pásztor Tamás urat, az FVM jogi főosztályának vezetőjét és Andréka Tamás tanácsos urat szintén az FVM jogi főosztálya részéről. Mielőtt képviselőtársaimnak szót adok, a kormány képviselőit illeti a szó.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Köszöntöm a tisztelt bizottságot. Ez úton kérünk elnézést az országos főállatorvos úr nevében; jelen pillanatban ő az Európai Unió tagállamainak országos főállatorvosi informális megbeszélésen van, mivel a miniszteri tanács ülését készítik elő. Elnézést kér ez úton is, hogy nem tudott megjelenni. Maradtunk mi jogászok, és elöljáróban annyit szeretnék leszögezni, hogy ez nem annak szól, hogy ez az ügy nem fontos a minisztérium, illetve a kormányzat számára.
Mindenképpen meg kell mondanunk - ahogy a miniszter úr is többször kifejtette -, hogy a kormányzatnak és a minisztériumnak elsődleges célja az, hogy az élelmiszer-biztonság megfelelő kezekbe kerüljön, a szabályozása olyan legyen, hogy a társadalmi bizalom, ahogy az országgyűlési határozati javaslat is rögzítette, meglegyen. Mivel az élelmiszer az egyedüli olyan téma az országban, ami mindenkit érint, hiszen enni kell, ez egyértelmű, tehát nagyon-nagyon fontos az ágazat számára, hogy ez megfelelő módon szabályozásra kerüljön. Ennek érdekében született meg 2006 végén többhónapos huzavona után az a kormányhatározat, amelyik egyértelműen rögzítette, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium alá tartozik az élelmiszer-biztonság, és erről hozott egy határozatot, amelynek végrehajtása jelenleg is folyamatban van. Való igaz, hogy még a formális kormánydöntés nem született meg. A múltkori ülésnek ez a pontja azért lett elhalasztva, merthogy akkor volt a kormány előtt. Valóban ott volt, azonban tekintettel arra, hogy az egészségügyi tárcával voltak a viták és pont abban az időszakban volt a minisztercsere, illetve most került kinevezésre az államtitkár úr az egészségügyi tárcánál, ezért húzódott ennek a dolognak az eldöntése, ahol igazából már csak szakmai részletkérdésekben kell megegyeznünk. Elöljáróban ezt szerettem volna elmondani.
Mi a kormányzat véleménye magáról az országgyűlési határozati javaslatról? A céljával egyetértünk, de önmagában az országgyűlési határozat jelen formájában történő megfogalmazása így nem támogatható. Ennek több oka van. Az egyik oka például a 2/b pontban meghatározott törekvés, ami azt mondaná ki, hogy egy önálló szervezetbe kell tömöríteni az élelmiszer-biztonsággal foglalkozó szervezeteket. Ez a jelenlegi kormányzati célokkal nincs összhangban. 2006 év végén, illetve 2007. január 1-jével létrejött a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, amelynek feladata - és a jövőben is ez lesz a feladata - ennek a tevékenységnek a végrehajtása; a megyei állatorvosi hatóságok idekerültek, amelyek ezeket a feladatokat el fogják látni. Tehát jelen pillanatban - és ez nem szakmai kérdés, hanem alapvetően egy kormányzati cél, ilyen értelemben jogi kérdés is - nem támogatható az, hogy erre egy önálló szervezet jöjjön létre. Természetesen a MÉBIS szerepénél fogva egy önálló szerv lett, viszont tekintettel annak feladatára ez alá nem lehet besorolni az élelmiszer-biztonságot, hiszen nem egy hatóság a MÉBIS. Az élelmiszer-biztonság egyéb területén viszont hatósági feladatokat kell ellátni.
Az egységes törvénnyel kapcsolatban a következőt tudom elmondani. A kormányzat is érzékeli azokat a kisebb-nagyobb problémákat, hogy túlszabályozott, túlságosan bürokratikus ez az eljárás. Ezért ha a képviselő urak majd a kezükbe veszik a második féléves törvényalkotási programját a kormánynak, látni fogják, hogy abban szerepel egy olyan törvény, amelynek éppen az lesz a célja, hogy a most eléggé szétaprózódott jogszabályi rendelkezéseket - takarmánytörvény, élelmiszertörvény, növényvédelmi törvény, állat-egészségügyi törvény - összefogja egy egységes törvényi szabályozásba. Ennek éppen az a célja, hogy ezeket a párhuzamosságokat, következetlenségeket kiszűrje és egy sokkal egységesebb, áttekinthetőbb rendelkezést készítsen el. Ennek csak egyik eleme az élelmiszer-biztonság. Elmondhatom a képviselő uraknak, hogy kiemelt cél lesz a jövő félévben a minisztérium részéről az, hogy a jelenlegi agrárszabályozásban, illetőleg az érintett területeken egy olyan egyszerűsítési folyamatot hajtsunk végre, amelynek éppen az a célja, hogy a mezőgazdasági termelők a lehető leggyorsabban, legegyszerűbben és minél kisebb bürokráciával alkalmazhassák azokat a jogszabályokat, vagy akár juthassanak támogatáshoz, mint ahogy most van. Ennek lesz az egyik nagyon-nagyon fontos eleme ez az egységes élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos törvény, még ha konkrétan nem is ez lesz a címe.
Egyébként azt a felhatalmazást kaptam - és ezzel kapcsolatban külön megkeresés is fog menni az érdekképviseletekhez, illetve a parlamenti pártokhoz -, hogy ehhez a munkához az önök segítségét kérjem. Tehát az egyszerűsítés folyamatát szeretnénk végigvinni, és a minisztérium vezetősége mindenképpen szeretné bevonni ebbe a munkába önöket is, illetve azokat a szervezeteket, amelyeket képviselnek.
Nagyon szépen köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaimat illeti a szó. Medgyasszay László képviselő úr!
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Bizottság! Tulajdonképpen erről a javaslatról már mindent elmondtunk a bizottságban is, a parlamentben is, ehhez hozzátenni szakmailag sok mindent nem lehet. Én talán azt emelném ki a szóbeli előterjesztésből, hogy élelmiszer-biztonság egyenlő piacvédelem. Nagyon fontos mondat ez, még ha száz százalékosan nem is így van, ahogy ezt nagyon jól tudjuk. Tíz évvel ezelőtt is azt mondtam, hogy amikor még volt rá lehetőség, hogy előírják, hogy szögletes paradicsomot hozzanak be, akkor nem hoztak be paradicsomot. De ez csak egy zárójeles megjegyzés.
Ami a kormányállásponttal kapcsolatos, hogy a célokkal egyetértünk, de nem ebben a formában, ezt én már annyiszor hallottam. Amikor 2001-ben ugyanezt mondta az Orbán-kormány az én javaslatomra a Nemzeti Földalappal kapcsolatban, akkor csak mosolyogtam, aztán hoztak egy másik nemzeti földalapos törvényt, ami ugyanaz volt, mint amit én előterjesztettem, csak mégsem ugyanaz: egészen ki lett herélve. Általában a kormányok - most nem magamról beszélek, általánosságban akármilyen kormánynál akármilyen képviselőről, akár kormánypárti, akár ellenzéki képviselőről van szó - nem szeretik az önálló képviselői javaslatot. Nem tudom, mi az oka ennek. Illetve esetleg akkor támogatnak ilyet, ha konszenzus van, vagy meg van előre beszélve.
A másik pedig az, amit hallottunk itt a kormányzati álláspontban, hogy a kormányzati célokkal nincs összhangban ez a javaslat. (Közbeszólás: Egyes részei.) Egyes részei. De vajon ezek a kormányzati célok helyesek, kikristályosodtak? Hát éppen most halljuk, hogy lesz módosítás. nem biztos, hogy ezek a célok, ami részben elmondtam azt is, hogy a miniszter urat megdicsértem azért, mert elérte azt, hogy nem lett nagy kutyulás regionális, csak megyei. Ez egy nagyon pozitív dolog, hogy az a szervezet, ami létrejött, megyei szintű; más tárcáknál regionálisakat hoztak létre.
Egy nyugdíjas főosztályvezető, aki a Horn-kormány alatt is főosztályvezető volt - tehát nem politikai szempontból volt ott, hanem szakmailag -, egy tanácskozáson azt mondta, hogy ilyen összekutyult agrárigazgatás a Rákosi-rendszer óta nem volt. Ezt nem én mondtam, ő mondta. El kell gondolkozni egy tapasztalt közigazgatási szakember mondatain. Én erősen fogalmazok itt, hogy összekutyulás. Elmondtuk, csak most még egyszer meg akarom erősíteni, hogy minden indok megvan arra, hogy az élelmiszer-biztonsági rendszert egy önálló rendszerként vegyük ki ebből az egészből. Ez nem szakmai elfogultság, bár az is van benne, mert állatorvos vagyok, de nem elsősorban szakmai elfogultság, tessék elhinni. Egyszerűen ennek a rendszernek a gombnyomásos működtetése, ami tulajdonképpen 150 esztendeje az állategészségügynél volt, csak akkor lehetséges, hogy föntről lefelé egy egységes rendszerben működik. Kár, hogy elment Madari úr, most hallaná szemtől szembe, hogy ez rajta keresztül, meg igazgatókon keresztül, meg itt, meg ott történik. Tehát én ennek az egységes rendszernek a gombnyomással való működtetését szeretném, ha támogatná a kormány, még akkor is, ha most elutasítja a többség, mert én azért bízom képviselőtársaimban, hátha mégis valamit ki tudunk itt közösen okoskodni.
Köszönöm szépen, és ígérem, ma nem fogom többet az időtöket rabolni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Herbály Imre alelnök úr kért szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ma délelőtt tárgyaltunk az MGSZH elnökével, ismerjük azt a tárgyalási helyzetet, amelyben az Egészségügyi Minisztérium és az Földművelésügyi Minisztérium van az egységes szervezet kialakításával kapcsolatban, ismerjük ezt az önálló képviselői indítványt. Úgy gondoljuk, hogy kellőképpen megismertük, merthogy most már, ha jól emlékszem, másodszor mindenképpen előttünk van - egyszer levettük a napirendről. Az a javaslatom, hogy szavazzunk, ugyanis meg kell mondanom, megértéseteket kérve, hogy mi 16 órára egy informális frakcióülést hivattunk össze, amelynek lényege a biomassza- és bioenergetika-hasznosítás akadálymentesítése. Négyen - miniszterek és államtitkárok - várnak ránk 16 órától; persze várjanak nyilván, de ha lehet, akkor gyorsítsunk. Ez ügyrendi javaslat volt.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ügyrendi javaslatot terjesztett elő alelnök úr. Az ügyrendi javaslathoz van-e hozzászólás? Egy-egy fő szólhat hozzá frakciónként.
Parancsolj, Czerván György!
CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Tényleg csak annyi, a szavazástól függetlenül, hogy nyilván vannak fontos dolgok, mert a frakcióülés fontos, meg a miniszterek is fontosak, csak szeretném megjegyezni, hogy a Versenyhivatal elnöke két órája itt ül és a következő napirendi pont az ő témája.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Persze, nyilvánvaló.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Aki alelnök úr indítványát támogatja, az kérem, kézfelnyújtással jelezze. (Szavazás.) Az ügyrendi javaslatot a többség támogatja, így ebben a pillanatban szavazást kell, hogy elrendeljek.
Aki támogatja az önálló indítvány általános vitára bocsátását, az kérem, kézfelnyújtással jelezze. (10) Aki nem támogatja? (12) Köszönöm szépen. Nem kapta meg a többséget az indítvány.
Az ülés vezetését átadom Font Sándor elnök úrnak.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hát itt még az előterjesztői viszontválasz is ezúttal elmaradt. (Herbály Imre: Majd elmondhatod nekem.) Köszönöm ezt a nemes gesztust, hogy alelnök úr jelezte, hogy elmondhatom majd neki. (Derültség.) Ez azért nem ugyanaz, mintha a bizottságban megtehettük volna, miközben jeleztük, hogy a Fidesz-frakció részéről szakértőt is szerettünk volna megszólaltatni. Na de hát ezt is megéltük. Ezzel a napirendi pont lezárásra került.
Itt azonban meg kell kérdeznem alelnök urat, hogy hogyan tervezi a további napirendi pontokat.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Folytassuk természetesen.
ELNÖK: Értem. Rátérünk a 3. napirendi pontra, a Gazdasági Versenyhivatal 2005. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló J/227. számú jelentés megtárgyalására. Egyben, ha tehetem, javaslom, hogy a 4. napirendi pontot is, amely ugyanezzel a címmel a 2006. évet is magába foglalja, tűzzük napirendre; a 2006. évi jelentés 2541. számon került benyújtásra.
Megadom a szót a jelentés készítőinek. Kérem, foglalják össze a 2005. és a 2006. évet.
Nagy Zoltán szóbeli kiegészítése
NAGY ZOLTÁN (Gazdasági Versenyhivatal): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Figyelembe véve az összes körülményt én a lehető legrövidebb leszek, két és fél percet beszélek körülbelül. (Herbály Imre: Öt perc is lehet.) Nem használom ki az öt percet, és csak arról beszélek, ami nagyon konkrét és direkt ide tartozik.
Ami az utóbbi két-három évben a versenyjogi ügyeinket érinti, ahhoz két előmegjegyzésem lenne. Az egyik az, hogy abból lesz versenyjogi ügy, amit a piac kitermel magából. Ez igaz a fúziókra, igaz az erőfölényes ügyekre és igaz a kereskedelmi törvény végrehajtására is, ami jelen bizottságot érintheti, hisz' a legutóbbi kereskedelmi törvény hozzánk csatol, ad egy nagy csomó feladatot.
A másik az, hogy az összes olyan döntésünk meghozatalánál, amit fúzióügyekben, erőfölényes ügyekben vagy kartellügyekben hozunk - ami szintén mint új jelenség érinti ezt az ágazatot -, mindig az a fő célunk, hogy a magyar ügyek esetében a magyar fogyasztók hosszú távú jólétét tartsuk szem előtt, tehát a fogyasztó az, aki a mi döntéseink középpontjában áll. Van olyan termelői csoport, aki ilyen esetben pozitívan érintett, és lehet olyan termelői csoport is, aki negatívan érintett. Nem termelőkről döntünk soha, amikor döntünk a versenytörvény alapján, hanem a fogyasztók hosszú távú jóléte az, ami egyértelműen a középpontjában áll a döntéseinknek. Ez a versenytörvény lényege.
Az élelmiszeripar erőteljes koncentrációja - és itt nem mondok konkrét példákat - a malomiparban, a húsiparban, a tej- és tejfeldolgozó-iparban, a takarmányiparban és a cukoriparban jelent meg. Ezek az ügyek lementek nálunk, ezeket ismerik. Kérdés esetén persze beszélünk róluk, de a beszámoló ezeket egyenként, részletesen tartalmazza.
A másik, amit szeretnék mondani, lévén, hogy új jelenség, hogy az agrárszektor különböző szervezetei versenykorlátozó megállapodásokat kötnek. Korábban ez nem volt a Versenyhivatal napirendjén, hogy úgy mondjam, az előző esztendőkben. Most egy új jelenség van: létező termékcsoportok, termelői szövetségek olyan megállapodásokat kötnek egymással, olyan módon szervezik a piacot, úgy szoktam mondani, privát piacszabályozást végeznek felhatalmazás nélkül, ami a versenytörvénybe ütközik. Erre a legkirívóbb vagy legmutatósabb példa a tojáspiaci kartell volt, ami nagy visszhangot váltott ki. Vannak vertikális megállapodások is a cégek között, amelyek nagyjából üzemképesek. Példának okáért: Unilever, jégkrém, Globus. Ennyit gondoltam az ügyeinkről elmondani.
Engedjék meg, hogy röviden még két dologról beszéljek. Gráf miniszter úrral korábban kötöttem egy megállapodást, hogy a minisztériumi tisztségviselőket versenyjogi képzésben részesítjük - nem oktatásban, mert az nem jó szó -, vagy beszélgetéseket rendezünk ebben a témában, ami azt célozná, hogy a minisztérium képviselői, elsősorban vezetői pontosabban értsék, hogy miről szól a magyar meg az uniós versenyjog. Ez azért fontos, mert időnként az volt a benyomásom, hogy rossz tanácsot adnak például a termelők különböző szövetségeinek. Olyan értelemben adnak rossz tanácsot, hogy nem tudják pontosan, hogy mi az, amit a magyar versenyjog meg az uniós versenyjog tilt és mi az, ami még éppen, mondjuk így, belefér, milyen fajta szövetkezés vagy szövetség az, ami belefér. Ez a továbbképzés megtörtént két-három héttel ezelőtt - többnapos volt, igazán sikeresnek tűnik -, és szeretnénk folytatni a továbbiakban, ha igény van rá, különböző szövetségek, kamarák képviselőinek vagy vezetőinek.
A másik, amit szeretnék mondani: a kereskedelmi törvénynek, ami erősen érinti a hazai agrár- és élelmiszeripari kisebb termelőket, van egy olyan része, amelyik a jelentős kereskedelmi erővel rendelkező cégek szabályozásával foglalkozik. Nagyméretű kiskereskedelmi láncnak szoktuk őket másképp hívni, a Tescótól kezdve a CBA-ig bezárólag mindenki beletartozik. Az a tapasztalatunk, hogy a bejelentési aktivitás a nullához közelít. Mióta ez a törvény életben van, érdeklődés volt, bejelentés nem volt. Ez egy érdekes helyzet, mert nagyszámú bejelentésre és megkeresésre számítottunk, úgy kommunikáltuk, hogy a bejelentő személyét és nagyon sok mindent nem fedünk föl. Ezzel együtt persze ha valakinek félelme van, hogy a konkrét ügy kiderül, hogy ki volt a bejelentő, akkor nincsen bejelentés. Ebben az esetben mi indítottunk egy eljárást próbaként.
A nagyméretű, erőfölénnyel rendelkező kereskedők kötelesek voltak létrehozni etikai kódexet. Mivel nem volt tapasztalatunk, kihasználva az összes törvényi lehetőséget ez év végéig fogadtuk el a kereskedők etikai kódexét azért, hogy ha tapasztalot nyerünk, akkor tudjuk módosíttatni a jövő év elejétől folyamatosan megújítandó etikai kódexet. Ebben tapasztalatunk nincsen, az etikai kódex is nagyon kevés helyen működött. Ebben a helyzetben egy piackutatást indítottunk néhány hónappal ezelőtt mélyinterjúkkal meg egyéb részletes interjúkkal - erről azért nem beszélnénk, hogy ne befolyásolja ezt a piackutatást -, egyszerűen azért, hogy lássuk, hogy a termelők értékesítési politikája hogyan alakult és ezek között a négyméretű kiskereskedők meg a beszállítók között milyen viszonyok vannak. Egy ilyen fölmérés anonim, de nagyon széles körű támpontot ad ahhoz, hogy az etikai kódexszel és adott esetben az ügyindítással mit kezdjünk. Miközben azért - ezt nem mondtam, mert tudjuk - sok panasz van a piacon.
Valamint megkerestük az Agrárkamarát azért, mert azt szeretnénk, hogy konkrét ügyekről beszéljünk úgy, hogy az Agrárkamara szűrőjén keresztül kapjunk inputot arra, hogy van olyan eset, amikor érdemes vagy kell ügyet indítanunk a kereskedelmi törvény alapján. Ez azt jelenti, hogy a nagyméretű kiskereskedők meg a beszállítók visszaélnek az erőfölényükkel.
Röviden ennyit szerettem volna mondani. Az egész kétévi munkánkról - 2005 meg 2006 - a részletes beszámoló ott van az asztalukon. Minden egyes ügyről részletes beszámoló van benne, az eldöntött ügyek pedig, tehát amelyekről versenytanácsi határozat van, minden egyes ügy teljes terjedelmében fönn van a honlapunkon. (Dr. Medgyasszay László: A tojásügy is benne van?) Igen, a tojásügy benne van a 2006-osban, ez tavalyi.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. A bizottság tagjait kérdezem, kérdés észrevétel van-e. Medgyasszay Lászlónak adok szót.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Nem akarom bosszantani szocialista képviselőtársaimat, hogy késsenek a frakcióülésről, csak azt gondolom, megérdemel annyit a Gazdasági Versenyhivatal, hogy elismerésemet fejezzem ki nemcsak mint ellenzéki képviselő, hanem mint régi képviselő is. Hiszen ez az a hivatal az Állami Számvevőszék mellett, amelyre a politika nem nagyon tudott befolyást gyakorolni, legyen az akármilyen éra alatt.
Ami a tojásügyet illeti, sajnos nem készültem fel, hogy kérdéseket tegyek fel, épp ezért nem is akarom húzni az időt, de arra szeretném felhívni a figyelmét a Versenyhivatalnak, hogy a mezőgazdaságban nagyon fontos, hogy szövetkezzenek a termelők a vertikumon keresztül az érdekérvényesítés érdekében. Nem hiszem, hogy ez a versenyszabályokba ütközne. Ez egy törekvés, itt kellene a Versenyhivatalnak is talán - és ahogy hallom, ebben történtek lépések - megfelelő információt adni, vagy ha rossz a törvény és gátolja ezt a fajta érdekérvényesítő összefogást a mezőgazdaságban, akkor ki kellene javítani a törvényt. Ebben segítsetek, mert nekünk meg az a törekvésünk, hogy mindegy, minek nevezzük - szövetkezésnek, kartellnek vagy bárminek -, itt komoly érdekazonosságok kell, hogy legyenek a tojótyúktól kezdve a tojásporgyártóig, és meg kell egyezni. Ennek kapcsán csak ennyit szerettem volna röviden elmondani. Egyébként meg fogom keresni a tojásügyet a beszámolóban.
Köszönöm a szót és köszönöm a rövid beszámolót.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? Járvás István!
JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Egy rövid kérdést szeretnék föltenni; biztos, hogy ezzel nem a hozzáértésemről teszek tanúbizonyságot. Ez nem közvetlenül a fogyasztókat érinti, hanem a termelőket. A mezőgazdaságban nagyon sok olyan forgalmazó van, aki egyedi, tehát egy bizonyos áruféleségre, gépre, egyéb eszközre kizárólagos forgalmazási joga van Magyarországon. Ez nem sérti a versenytörvényt? Jó, hogy van esetleg más gyártmány, más gép is, ami ugyanazt csinálja, de nagyon sok van, direkt rendszerek vannak ráépülve, akinek kizárólagos forgalmazási joga van alkatrészben és minden egyéb dologban.
Köszönöm szépen.
NAGY ZOLTÁN (Gazdasági Versenyhivatal): Önmagában nem sérti...
ELNÖK: Egy pillanat, elnök úr. További kérdés, észrevétel? Jakab Istvánnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Én a tojásügy kapcsán szeretnék csatlakozni képviselőtársamhoz, nem a konkrét ügy itteni kiértékelése miatt, hanem a tendencia, a jelenség miatt. Amikor a magyar termelőket hihetetlen nyomás alá helyezik nemzetközi szinten működő nagy multicsoportok, akikre önöknek hatásuk sincs, akkor itt a tojásügy kapcsán van egy hatalmas elmarasztalás: olyan megítélés alá kerülnek a magyar termelők, amikor a létükért küzdenek, hogy még a saját versenyhivataluk is komolyan elmarasztalja őket. A jelenségre szeretnék utalni. Biztos, hogy mi is követünk el hibát, vagy követtek el hibát a termelők is, akik összefogtak, de ha már az Agrárkamarával egyeztetnek, én azt javasolnám, hogy a tisztességtelen piaci magatartás megszüntetése érdekében találják meg a módot arra, hogy az Agrárkamarával és az egyéb érdekképviseletekkel kialakítsanak egy egészséges munkakapcsolatot, ahol legalább szakmai információkat kérjenek tőlünk; mi szívesen adunk.
Egy dolgot szeretnék az önök szíves figyelmébe ajánlani: a régi európai uniós tagállamokban nem nemzeti szinten fog össze öt-hat termelő vagy termelő cég, hanem egyes ágazatok nem nemzeti szinten szerveződő csoportjai fognak össze nagy nemzetközi holdingok keretében. Ezekkel szemben versenyzünk mi. Ezt, ha lehet, akkor vegyék figyelembe, és próbáljanak meg bennünket is segíteni információval. Egyébként köszönjük ennek alapján a beszámolót, biztos hasznos lesz.
Köszönöm.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Nincs.) Megadom a szót az előterjesztőnek.
NAGY ZOLTÁN (Gazdasági Versenyhivatal): Köszönöm szépen. Önmagában az, hogy egy ilyen vertikális csoport van, nem versenysértő. Bizonyos kritériumok esetén az, most ezeket nem mondanám, de önmagában létezik, létezhet - autógyárakra, gyógyszerekre is igaz lehet -, hogy a teljes vertikumot valaki összefogja. Bizonyos kritériumok esetén az erőfölénnyel visszaélhet, de önmagában egy ilyen csoport nem versenytörvénysértő. Létezik ilyen, pont azért, mert jó esetben segíti a technikai fejlődést és az árakat sem emeli meg olyan szinten, ami kizsákmányoló jellegű lenne. Erre röviden ez a válaszom.
A tojással kapcsolatban ez bizonyos köröket nagyon érintett. Az igazi probléma az volt, hogy úgy szervezték meg ezek a szövetségek a piacot, az árakat úgy határozták meg, az importot a tojóhibridek esetében úgy befolyásolták, ami egyértelműen arra irányult, hogy előre definiálták, mekkora szükséges profitot kívánnak elérni majd az egyeztetés végén, minden fölhatalmazás nélkül. Sok országban valóban számos ilyen agrárcsoportosulás van, léteznek olyan törvények, amelyek felhatalmazzák erre a termelőket, hogy valamilyen módon szövetséget alkossanak, kamarák és így tovább. Mindenféle egyéb korlátok persze vannak, sőt most még több van, hogy az Unióban vagyunk. Ezeknek a hibridtermelőknek és aki szervezte az egészet, a Tojásszövetségnek semmilyen felhatalmazása nem volt, egyértelmű volt, hogy belőttek egy profitot, amit el kívánnak érni. Az egy másik történet, hogy nem sikerült, ez egy másik része a dolognak, emiatt lett ilyen értelemben csak 126 milliós a büntetés. El akartak érni valamit. Az biztos, hogy minden országban ez a konstrukció, amit ebben az esetben működtettek, versenytörvénysértő. Lehetséges másképpen összefogás, ezért mondtam, hogy Gráf úr minisztériumában, illetve nálunk tartottunk többnapos továbbképzést arról, hogy miről szól a magyar meg az uniós versenyjog, hol vannak a határai, mit szabad és mit nem szabad, mert ebben viszonylag világos vonalak vannak. A tojástermelők és más termelők esetében is lehet olyan szövetséget alkotni, közös termelőit, közös értékesítőit, mindenfélét, ami éppen ott van a szélén, ezeket meg kell találni.
Az Agrárkamarát mi kerestük meg azért, mert egy csomó dolog van, amiben azt látjuk, hogy nincs elég információnk, nem tudjuk, hogy pontosan hogyan működik a piac. Remélem, az Agrárkamarával együtt tudunk működni, és mással is együttműködünk természetesen mindaddig, amíg van rá kapacitásunk, nyitottak vagyunk mindenre.
A tojásról szóló döntést a bizottságnak holnap vagy holnapután szeretném megküldeni egy rövid sajtóközleménnyel, hogy könnyebben átláthassák azokat a szempontokat - nem olyan hosszú, 60 oldal -, amelyek alapján egy versenytörvény érvényesül egy ilyen spéci piacon. Ilyenbe másutt is lehet, hogy belebotlunk, és akkor jobb, ha előre tudjuk, hogy miről van szó, vagy miért érdekes ez. (Dr. Medgyasszay László: Meg kell a törvényt változtatni.) Hát ha lesznek speciálisak, ez egy másik része a dolognak, tehát vagy törvény lesz, vagy másfajta szövetség, de ez egyértelműen arra irányult, hogy az árakat olyan magasan tartsa lehetőség szerint, ami meghozza a profitot, függetlenül attól, hogy hogy van a termelői oldal. Ezért mondtam az elején, hogy a hazai fogyasztónak az az érdeke, hogy választék is legyen, meg az ár is legyen tudatosan magasan tartott a termelők részéről. Szóval az a lényege a versenytörvénynek, hogy a hazai fogyasztót kell, hogy védje első helyen és egyértelműen, az összes többi másodlagos szempont.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. További kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor a napirendi pontok alapján egyenként fogunk szavazni.
Először a 3. napirendi pontban lévő 2005. évi jelentéstervezet általános vitára alkalmasságáról szavazunk, ami J/227. számon került előterjesztésre. Kérdezem, ki az, aki egyetért ennek általános vitára való alkalmasságával. Aki igen, az kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Egyhangú.
A 4. napirendi pont a 2006. évi jelentésről szól és J/2541. számon került előterjesztésre. Aki ennek általános vitára való alkalmasságával egyetért, az kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Ez szintén egyhangú.
Kérdezem, a bizottság él-e az előadói joggal. Nem első helyen kijelölt bizottság vagyunk. (Nincs jelzés.) Nem él a bizottság ezzel a joggal, nem állítunk előadót.
Megköszönjük a Versenyhivatal elnökének és munkatársának jelenlétet és az összegzést. A 3. és a 4. napirendi pontot ezennel lezárom.
Az 5. napirendi pont az egyebek. Van-e közérdekű bejelentés? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Nem látjuk előre a következő bizottsági ülés időpontját, mert egyelőre kitűzött törvénytervezet nincs ránk szignózva. Majd időben értesítünk mindenkit, ha netán mégis ülést kell tartanunk.
Az ülést berekesztem.
(Az ülés végének időpontja: 16 óra 15 perc.)
Font Sándor
a bizottság elnöke
Jakab István
a bizottság alelnöke
Jegyzőkönyvvezető: Ferenc Zsuzsa