MB-12/2007.
(MB-30/2006-2010.)
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2007. május 14-én, hétfőn, 11 óra 00 perckor
a Képviselői Irodaház V. emelet 515. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről: *
Hozzászólók: *
Általános bevezető *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: a Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3002. szám) (Font Sándor (Fidesz) képviselő önálló indítványa) *
Font Sándor szóbeli kiegészítése *
Az FVM álláspontja *
Hozzászólások *
Font Sándor reflexiói *
További hozzászólások *
Szavazás *
Egyebek *
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Bedő Tamás (MSZP)
Borenszki Ervin (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Paizs József (MSZP)
Vécsi István (MSZP)
Zatykó János (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Bagi Béla (Fidesz)
Czerván György (Fidesz)
Fülöp István (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott:
Herbály Imre (MSZP) Kis Péter Lászlónak (MSZP)
Csontos János (MSZP) Bedő Tamásnak (MSZP)
Járvás István (Fidesz) Czerván Györgynek (Fidesz)
Kispál Ferenc (Fidesz) Jakab Istvánnak (Fidesz)
Dr. Kis Zoltán (SZDSZ) Zatykó Jánosnak (MSZP)
Dr. Pásztor Tamás főosztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
Tömör László elnök (Nemzeti Földalapkezelő Szervezet)
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 07 perc)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait, a munkánkat segítő köztisztviselőket és mindazokat, akik figyelemmel kísérik a mai napi bizottsági munkánkat.
A mai napra írásban előzetesen kiküldött napirend kettő pontból áll. Az 1. napirendi pont egy képviselői önálló indítvány, amelyet én jegyzek - a Nemzeti Földalapról szóló törvény módosítását kezdeményezem indítványomban -, a 2. napirendi pont pedig az egyebek. Kérdezem, hogy kinek van kérdése, észrevétele a benyújtott napirendi pontokhoz.
Medgyasszay László!
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Nem tudom, elhangzott-e már bizottsági ülésen az az adatsor, amit az elnök úr más fórumokon elmondott - például a múlt héten a múzeumban tartott konferencián -, hogy mi indokolta ezt a javaslatot. Kérem, mondja el ezt a problémát.
ELNÖK: Jó, amikor a napirendi pontra rátérünk, akkor ezt meg is szeretném majd tenni.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Bocsánat, egy kicsit előreszaladtam. Elnézést kérek a bizottságtól.
ELNÖK: Igen, tehát a napirend elfogadásánál tartunk. Kérdezem, ki az, aki egyetért a napirendi pontokkal. Aki igen, az kérem, kézfeltartással jelezze. Egyben létszám-ellenőrzést is kérek szépen, mert időnként foghíjasak vagyunk mi is. (Szavazás. - Látható többség.) Köszönöm szépen.
Rátérünk az 1. napirendi pontra. Ezennel átadom az ülés vezetését Jakab Istvánnak.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! Köszöntöm a bizottság tagjait. Az 1. napirendi pontunk keretében Font Sándor elnök úr önálló képviselői indítványt nyújtott be a Nemzeti Földalapról szóló törvény módosítására.
A napirendi pont tárgyalásához a kormány képviseletében megjelent Pásztor Tamás jogi főosztályvezető urat tisztelettel köszöntöm. Kérem, foglalja el helyét. (Megtörténik.) Valamint Nagy Olga asszony is jelen van a minisztérium részéről, akit szintén köszöntök.
Ezennel megadom a szót az előterjesztőnek, Font Sándor úrnak. Parancsoljon, elnök úr!
Font Sándor szóbeli kiegészítése
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Az elmúlt két-három hét, de talán ezen belül a konkrétumhoz viszonyulva a Magosz kongresszusa volt az, ahol újra előkerült a földügy, a birtokpolitika kérdése. Mivel ott Gráf József miniszter úr is megjelent, utalások történtek birtokpolitikai kérdésekre is. Aztán következett a MOSZ, majd az Agrárkamara konferenciája, kongresszusa, az elmúlt héten pedig az Agrárkamara által szervezett Birtokpolitikai Tézisek Konferenciája. Az előző kettőn, a MOSZ és az Agrárkamara konferenciáján miniszterelnök úr is már szükségesnek érezte, hogy a földüggyel foglalkozzon. Én két fontos kijelentését szeretném csak visszaismételni. Az egyik az volt, hogy a politika tartsa távol magát a földügyektől. Ez nekem furcsa kijelentés volt, miután ő személyében emelte a legnagyobb politikai rangra ezt a kérdést, mivel megszólalt benne.
A másik pedig az volt, hogy a föld azoké legyen, akik megművelik, akik életvitelszerűen ebből gazdálkodnak. Ez a mondata nagyon tetszik, mert mi ezt 10-15 év óta mondjuk, ellentétben azzal, hogy kereskedők, brókerek ügyvédek - ismert ez a kör, most nem részletezve és nem sértve egyiküket sem, akik nem érintettek -, tőkés befektető csoportok jelentek meg nagy számban a földbirtoklás kérdésében, és bizony-bizony tőkeerejükkel élve felülírnak minden normális szabályt. Azt gondoljuk, hogy ebben a környezetben senki más nem tud ennek a tőkeerőnek megálljt parancsolni, csak a szabályozó rendszer.
Itt szeretnék visszatérni arra a szabályozó rendszerre, amiről miniszterelnök úr is azt mondta, hogy higgadtan le kellene ülni és átgondolni a földbirtok-politikát és azt, hogy a termőföld jogosultan azé legyen, aki életvitelszerűen ebből meg szeretne élni. Arra szeretnék indítványomban rámutatni és indoklásképpen megmutatni a fellelhető tényeket, hogy a jelenlegi kormányzás segíti a leginkább hozzá azokat új földtulajdonhoz, akiknek eszük ágában sem lesz gazdálkodni azon és nincs is semmi kötődésük a földbirtokhoz, de most a legnagyobb befektetésnek látják, hiszen nem látnak ennél jobb üzletet a tőzsdén, a nyílt végű alapoknál és minden egyéb helyen, ahol még a fennálló pénzeszközeiket forgathatják.
Tudjuk, hogy öt-tízszerese a magyar termőföld árához képest a régi EU-tagországokban a termőföld ára, még annak ellenére is, hogy az utóbbi fél évben valamelyest - 50-100 ezer forintos hektáronkénti - emelkedés tapasztalható és most 300-tól 600-700 ezer forint átlagos értékeket tudunk. Természetesen ez az érték akkor változik, ha a termőföld egy nagyvároshoz, egy autópálya-építéshez vagy egy nagyobb infrastrukturális beruházáshoz közel eső terület; ismerjük, hogy ez még inkább árfelhajtó hatású. Tehát azt látjuk, hogy egy nagyon komoly befektetői kör lepte meg a termőföldpiacot.
Az európai példákat önök pontosan ismerik, az átlag birtokméret 19 hektár egy gazdálkodóra vetítve. Bedő Tamás képviselőtársammal Finnországban járva láthattuk, hogy ott az út szélén óriásplakátokon hirdették, hogy Finnország nem létezik mezőgazdaság nélkül, és egy gyönyörű szép, értelmes, áttekinthető kiadványt adtak - szerencsére ez Bedő Tamás kollegámnak is megvan - a finn mezőgazdaságról, annak minden vetületéről. De engem most egy vetülete érdekel: átlagosan 33 hektáron gazdálkodnak a finn gazdálkodók, ekkora ott az átlagos birtokméret. Erdőben egy kicsit jobban állnak, ott 47 hektár az átlagos birtokméret, csak tudni, hogy erdőből 22 millió hektár van, és ehhez képest is csak 47 hektár az átlagos erdőméret. Valamint - az állattenyésztőknek is egy adat - 20 tehene van átlagosan egy gazdálkodónak. Ezek az adatok, ahogy megnéztük, a többi nyugat-európai országéhoz nagyon-nagyon hasonlítanak, tehát számos középbirtok méretű gazdálkodóból áll föl a mezőgazdaság. Itt eljutunk a birtokpolitika kérdéséhez, egész konkrétan a törvénymódosító indítványomhoz.
Tudjuk, hogy az állam tulajdonában a rendszerváltás óta van földterület és tudjuk, hogy a felkínált életjáradék program keretében is került állami tulajdonba termőföld. Azt is tudjuk, hogy tavaly ősszel bejelentette a kormányzat, hogy ezeket meg fogja hirdetni eladásra. Eddig még azt gondolnánk, hogy ez rendben van, hiszen az állam bizonyos értelemben - nemzeti parkok esetében, nagy kiterjedésű, nagyon nagy értékű erdők esetében - logikus, hogy állami tulajdont megtartson. Egyébként ez Finnországban is így van, mert ez a kimutatás arról is nagyon szépen tájékoztat bennünket, hogy mekkora erdőgazdaságok vannak Finnországban állami tulajdonban, de nem erre akarok kitérni. Tehát azt gondoltuk, hogy a termőföld művelésére valóban a leginkább az érintett gazdálkodói kör lenne a jogosult, és vártuk, hogy ezek a pályázati kiírások, hirdetések megtörténjenek. Megtörténtek - számunkra teljesen érthetetlen módon.
Az érthetetlenséget az adja, hogy véleményünk szerint törvényi felhatalmazás nélkül létrehozták az úgynevezett értékesítési egység fogalmát. Ilyet a földtörvény - legalábbis a mi értelmezésünk szerint - és a Nemzeti Földalapról szóló törvény nem ismer. Mit jelent az értékesítési egység fogalma az NFA szerint? Azt jelenti, hogy az értékesítési egység lesz az egyetlenegy licitálható egység, az értékesítési egység körébe viszont bevonják önálló helyrajzi számon lévő területek garmadáját; olyan helyrajzi számon lévő területeket, amelyek önállóak, mint említettem, sokszor nem is egymás mellett, hanem a település határában szétszórtan fekvő területeket. De a legutolsó verzió számomra már tényleg érthetetlen Baranya megyében, ahol négy településről szedik össze az egy értékesítési egység alá kiírandó, licitálandó termőfölddarabokat.
Hogy érzékeltessem, hogy mi az aggályunk ezzel, az, hogy fölnövelik olyan mértékre a licitálandó termőföld mennyiségét és ezzel együtt nyilvánvalóan a minimálárat is, amit klasszikus gazdálkodó szinte lehetetlen, hogy megvegyen. A gazdálkodó nem tudja azt megtenni, ha látja, hogy mellette van mondjuk - ez egy Baranya megyei lapban egy múlt heti hirdetmény, tehát élő hirdetményekről beszélek - egy 8 hektáros terület, hogy netán azt megvegye és hozzácsatolja a már létező gazdálkodási egységéhez, hanem például ezt a pécsváradi területet is bevonták 8 másikkal egyetemben és így hirdették meg. Összességében 160 hektárt vonnak így össze és 66 millió forintos kikiáltási árral indítják ezt el. Hogy tovább érzékeltessem még a lehetetlenséget, azt, hogy egy gazdálkodó lehetetlen, hogy megkapja azt a termőföldet, ami a szomszédosa lenne, például Békés megyében, Dombegyházán négy területet vonnak össze 151 hektárra 119 millió forintos kikiáltási árral. Borsod-Abaúj megyében - hogy az észak-keleti részre menjek át - 20 egységet vonnak össze, 20 önálló helyrajzi számú ingatlant 168 hektár mértékben és 30 millió forintos kikiáltási árat írnak ki. Hasonló a helyzet Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ahol például Nyírlugoson 8 önálló helyrajzi számú területet vonnak össze 254 hektár mértékben - csak emlékeztetek arra, hogy elvileg 300 hektárt vehet meg egy gazdálkodó a mai törvények szerint; tudjuk, hogy ez nem igaz, de elvileg -, és ezt 55 millió forintos értékben hirdetik meg.
Azt gondoljuk, hogy ez élesen ellentétes azzal, amit a miniszterelnök úr és Gráf József miniszter úr hirdet. Vagy mondják meg, hogy a tőkebefektetőket akarják ilyen mértékben termőföldhöz juttatni - akkor értjük, hogy az NFA-nak kiadták ezt az utasítást, hogy így végezzék az értékesítést -, de azt ne hirdessék Magosz-, MOSZ- és agrárkamarai konferencián, hogy a termőföld azé lenne becsületes úton, aki életvitelszerűen szeretne belőle megélni, mert így soha az életben nem lesz. Természetesen ennek az a veszélye, hogy ezt a nagy mennyiségű földterületet, ami 8-10-20 helyrajzi számon szerepel, ezzel a nagy összegbeni kiírással nyilvánvalóan befektetők tudják megvenni, és majd utána egyenként értékesítik mégis annak a gazdálkodónak, akinek fájt a foga arra az állami területre, de nem tudta megvenni. Ők - remélem, érzik azt a haszonkulcsot, amivel lehetséges ez - szépen egyenként értékesítik ezeket, most már a valódi egyenkénti helyrajzi számon.
Borzasztó cinikusnak tartjuk ezt az állapotot, így kiszorítani a gazdálkodói réteget az állami földek megvásárlásának a lehetőségéből. Borzasztó cinikusnak tartjuk, hogy ez teljesen szembe megy az európai gyakorlattal és teljesen szembe megy az általuk hirdetett, általuk jónak tartott gyakorlattal. A valóság sajnálatos módon ez.
Mindezen felvezetés után jutottunk arra a következtetésre, hogy benyújtom a Nemzeti Földalapról szóló törvénymódosítást, amelyben először is az a) pontjában tisztázzuk: rendben van, legyen ilyen kategória, hogy értékesítési egység, de akkor fogalmazzuk meg törvényi szinten és ne törvénytelen állapotban próbálják meg most bizonyos befektetői kör kezére játszani a termőföldet. Akkor mondjuk meg, hogy az értékesítési egységben elképzelhető, hogy összevonnak területeket.
A b) pontban a terület nagyságára teszek utalást, ami azt jelenti, hogy ha már nevesíti az értékesítési egységet, akkor értékesítési egységbe 20 hektárnál ne lehessen több különböző helyrajzi számú termőföldet összevonni. Az a) pont még arra is tesz javaslatot, hogy ugyanazon közigazgatási helyen lehessen csak összevonni értékesítési egységet, magyarul ami Baranya megyében megtörtént, hogy négy település helyrajzi számaiból vadászták össze az értékesítési egységet, hát ilyet azért ne alkalmazzunk értékesítési gyakorlatnak.
Természetesen kérdés, hogy mi van a 20 hektár fölötti területekkel. Nem szeretnénk szétaprózni a termőföldeket, tehát ami az állam tulajdonában jelenleg önálló helyrajzi számon 20 fölötti nagyságú földterület, azt érthető módon nem kell értékesítési egységbe bevonni, hanem azt önálló helyrajzi számon meg lehet hirdetni. Én elismerem - ahogy látjuk itt a kiírásban -, hogy vannak 25-30-50 hektáros területek is az állam tulajdonában, rendben van, ezeket nem szabad szétaprózni, örüljünk neki, hogy már egyben vannak, de legyünk szívesek önálló lehetőséget adni az értékesítésre. A kisebb területű, jelenleg az állam tulajdonában lévő földterületeket pedig maximum 20 hektárig lehessen összevonni egy értékesítési egység alá.
Erről szól az indítványom, ezt próbáltam meg nemzetközi kitekintéssel is alátámasztva megerősíteni. Kérem a bizottságot az indítvány tárgysorozatba-vételére és támogatására. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen elnök úrnak az igen részletes szakmai indoklást. Most a kormány képviseletében kérem Pásztor Tamás urat, szíveskedjen a kormány álláspontját az indítvánnyal kapcsolatban kifejteni. Ha lehet, már most jelezném, hogy részletesebben kérném kifejteni. Köszönöm.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Köszöntöm a tisztelt bizottságot. Tekintettel arra, hogy most lett csak benyújtva a képviselői önálló indítvány, ezért hivatalos kormányzati álláspont nincs, tehát az FVM jelenlegi szakmai álláspontját tudom elmondani.
Az elnök úr által felvetett indoklásban foglaltakkal több pontban nem tudunk egyetérteni, ezt előre rögzíteném. Én alapvetően jogi szempontból tudom megközelíteni a dolgot. Álláspontunk szerint nem szükséges törvényben rögzíteni az értékesítési egység fogalmát mint olyat; jelenleg ez egy használt fogalom, a pályázati kiírások rögzítik, hogy ilyen van, ezt törvényi szintre felemelni nem tartanánk igazán szerencsésnek. Ez az egyik dolog.
A másik dolog: ami az a) pontban szerepel, hogy az értékesítési egységet képező földrészletek azonos közigazgatási egységbe tartozzanak, azt azért nem tudjuk elfogadni, mert - ahogy elnök úr is pontosan tudja - vannak olyan földterületek, nevezzük ezeket ingatlan-nyilvántartási egységeknek, bár a kolleganőm kijavíthat ebben, amiket bizonyára nem lehet egy közigazgatási területre vetíteni, hiszen átnyúlnak más közigazgatási egységbe. Tehát az ilyen szintű megfogalmazás gondokat okozhat.
A harmadik pedig a 20 hektár; lehet vitatkozni, hogy ez miért pont 20 hektár legyen. Az egyik, amit említett elnök úr, az, hogy vannak nagyobb területek, tehát mi mindenképpen meggondolnánk ennek a 20 hektáros nagyságnak a meghatározását vagy többen vagy kevesebben, nem értjük, hogy miért pont 20 hektárban van megállapítva. Valamint magának a b) pontnak a megfogalmazása sem teljesen pontos, mert a "valamely művelési ágban" nem teljesen egyértelmű.
Pontosítást tennék még az elnök úr által megfogalmazottakhoz: nem licit van, hanem általában pályázat, tehát ez ott kerül megállapításra. Hogy ez ellentétben áll-e az EU-s gyakorlattal, ezen is lehet vitatkozni, mert ha jól tudom, Romániában nincsenek is ilyen határok, tehát ott például gazdasági társaság is vásárolhat földterületet, elég ha az romániai bejegyzésű gazdasági társaság; ott nincsenek ilyen határok, ami ellentétessé tenné ezt az EU-s gyakorlattal. Pontosítsuk: a nyugat-európai gyakorlat lehet, hogy nem ezt tükrözi, de azért ez a teljes EU-s gyakorlatnak szerintünk nem teljesen felel meg.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen a tárca álláspontját. Nem szoktam megjegyzéseket fűzni, csak egy megjegyzést hadd tegyek. Én nem szeretném, ha a magyar birtokpolitikát a jelenlegi román gyakorlat alapján kezdenénk kialakítani. (Dr. Pásztor Tamás: Nem is arra utaltam. Arra utaltam, hogy elnök úr mondta az EU-s gyakorlatot.) Köszönöm szépen. Ennyit engedtessék meg levezető elnökként hozzátenni; nem szoktam és ezután is tartózkodni fogok a megjegyzésektől, de ezt egy picit élesnek éreztem.
A bizottság tagjait illeti a szó, a vitát megnyitom a napirendi pont fölött. Elsőként Karsai József képviselő úr jelentkezett, megadom a szót.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Megmondom őszintén, tisztelt bizottság, hogy ez egy kicsit meglepett, tekintettel arra, hogy mindössze két hete, amikor itt ültünk, azt mondtuk, hogy ne kezdjük el toldozgatni-foldozgatni, ne legyen folt hátán folt a Nemzeti Földalapról szóló törvényen és az egyéb földtörvényeken, hanem üljön le az öt párt és végre állapodjunk meg, hogy mit akarunk a birtokpolitikában. Tegnap Jakab úrral voltam a Hír TV-ben, ott is pontosan erről beszéltünk, hogy döntse el végre a politika, hogy mit akar, döntse el a szakma, hogy mit akar és egységesítsük az egészet. Ez már olyan drótos tót módszer, ami egyszerűen arra hasonlít, minthogy én legközelebb beterjesztem, hogy a röghöz kötöttséget, a jobbágytörvényt csináljuk meg újra, hogy el sem hagyhatja azt a földterületet, akit ott mer gazdálkodni. Tehát ez, ne haragudjanak, tisztelt képviselőtársaim, abszolút nem illik bele az önök elképzeléseibe sem. Csak azt tudom mondani, hogy valaki valamiért hetente változtatja az álláspontot az ellenzék oldaláról, mert még két hete úgy volt, hogy akkor rugaszkodjon neki az öt párt.
Én a következőt vettem volna szívesen, elnök úr, ha elmondta volna nekem, mint ahogy én találtam olyan helyet Hajdú-Bihar megyében, ahol el is indította az APEH- és egyéb vizsgálatot a miniszter úr, ahol mégis megpróbálta megpályázni egy befektető háromszoros áron a földet és visszalépett, amikor megtudta, hogy az APEH-vizsgálat elindul, hogy vajon honnan szerezte a stróman úr a vagyont. Ezeknél a kiírásoknál olyan példákat szerettem volna hallani, hogy vajon mezőgazdasággal nem foglalkozó, aki nem abból él, nem ő művelte eddig a földet, nem ott volt, megnyert egy ilyen pályázatot. Ezt szívesen vettem volna. Ha elviszik a földet történetesen egy szövetkezet vagy rt. alól, akkor az igen kemény, az ellen föl kéne lépni, ha bárki megteszi ezt. Az természetes, hogy a földárak különböznek, ez így van, de azért Finnországot ne hasonlítsuk, az abszolút nem hasonlít a magyar mezőgazdasághoz, tehát nagyon-nagyon rossz a finnországi példa; azok fehér földek, ott örül, akinek annyi van.
A településekkel kapcsolatban, elnök úr, a következő a véleményem. Zsáka és Furta kifejezetten jobboldali területek; ott voltam náluk és beszéltem az emberekkel személyesen. Sokszor a zsákai föld közelebb van Furtához, mint Zsákához. Amikor mentek az árverések '90-94-ben, akkor bizony a battonyaiak amiatt, hogy a József Attila Szövetkezetet egyesítették a battonyai Petőfi Szövetkezettel, mezőhegyesi területeken árverezték a 43-as major területét. Tehát mondom a példát, hogy miért vagyok ellene. Ha a József Attila Szövetkezet területén battonyaiak szereztek földet, mert sokan voltak háborúban, kapott ott 20 hektárt az igazi gazdakörös gazda, és van, aki mellette el akarja adni a 2 hektárt, vagy éppen a 10-et vagy a 20-at, akkor ezek szerint nem tud hozzáférni; kénytelen lesz aki a 6-os major felől van Tótkomlós alatt, 30 kilométerről odajönni, hogy az vegye meg. Tehát ez a birtokegyesítés ellen van és minden ellen van, mert annak már ott a földje. (Font Sándor: Miről beszélsz?) Arról beszélek, hogy ha nem indulhat a szomszéd területen vagy nem vonhatja össze. (Font Sándor: Nem erről van szó. Olvasd el. - Zaj.)
ELNÖK: Egy pillanat türelmet kérek. Karsai úr kifejti a véleményét és azt követően mindenki szót kap. Karsai urat illeti a szó. Köszönöm.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Tehát amikor meghatározzuk a nagyságot, akkor látni kell, hogy egy jó földből 20 hektár tényleg ragyogó dolog, de van olyan föld, ami ingyen se kéne annak, aki annyira ismeri azt a földet, egy hektár se kéne neki belőle. Egy 5-6 aranykoronás földnél egész más a hektárhatár, nem aranykorona, és ez a kettő nagyon szorosan összefügg ebben a javaslatban. Én rendkívül fontosnak tartanám, hogy valóban foglalkozzunk a földtörvénnyel, induljon el egy politikai tárgyalás. Én azzal értek egyet, ellentétben a miniszterelnök úrral, hogy igenis ez politika, ebben az öt pártnak kell valamilyen formában megállapodni. Akkor csomagoljunk össze egy olyat a szakmával együtt, üljön össze a szakma is, hogy mi legyen a magyar földbirtok-politikával. Akkor kellene ezeken változtatni, mert mindaddig, amíg ez nem áll fenn, csak folyamatosan toldozzuk-foldozzuk a törvényt.
Az ülés előtt összeültünk - mert én is csak most láttam ezt az előterjesztést, még a tegnapi napon sem tudtam róla -, és mi ezt a javaslatot nem támogatjuk, csak akkor, ha egyben olyan komplex módosítás történik, amiben teljes egyetértés van mind a pártok, mind a szakma között. Minden olyan módosítást egyértelműen támogatunk, amiben teljes egyetértés van, de azt nem látjuk szükségesnek, hogy ezt a javaslatot most támogassuk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Medgyasszay László képviselő úrnak adom meg a szót.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Sosem rejtettem véka alá, hogy Karsai képviselőtársamat milyen nagyra értékelem, mind a retorikáját, mind a szakmai tudását, de most egy-két dolgot nem értek. Az egyik az, hogy a szomszéd nem tud átmenni. Hát miért ne tudna átmenni? A kettő nem függ össze. Attól, hogy a közigazgatási egységen belül lehet csak egységet képezni, ezt megtehetem. Amíg nem tiltja a törvény egyébként, hogy a Dunántúlról én ne menjek oda le vásárolni földet, addig elmehetek a Dunántúlról is oda földet venni, ez nem kérdés.
A másik: azzal egyetértek, hogy ezt ne toldozgassuk. Csak igen ám, közben, ha nem szól bele a jogalkotó ebbe a folyamatba, amiről most Font Sándor beszélt, akkor ez el fog menni.
Amit mondtál, hogy üljünk össze meg minden, én mindig nagy híve voltam ennek. Földkérdésben úgy emlékszem, a Nemzeti Agrár-kerekasztal - ahonnan mi fölálltunk az ismert okok miatt - ebben az egy kérdésben nem tudott igazán egységes álláspontot kialakítani. Tehát ez tényleg egy nagyon komoly téma, itt két nagy érdek ütközik, mint köztudott, és ez nem hit kérdése. Van, akinél a hitvilágba tartozik, hogy mit képvisel, nagybirtok vagy kisbirtok, van, aki meg a rációt és az egészet tekinti. De ez valóban egy olyan kérdés, hogy ha belemegyünk, akkor ez a rövid, egyórásra szánt bizottsági ülés tizenkét órás lesz, ha mindent végigtárgyalunk.
Tehát azért vitatkozom veled, hogy most ne toldozgassuk, mert ez rendben van, de a tények azok tények. Én nem fogalmaztam volna úgy, megmondom őszintén, mint elnök úr, hogy ez cinikus, a szavakat nem szoktam így használni, csak a tényekre szorítkozzunk; ez így van. Egyébként a pályázat a korrupcióra nagyobb lehetőséget ad, mintha licit lenne, csak úgy zárójelben jegyzem meg, tehát az, hogy ki tetszett igazítani az elnök urat, hogy ez nem licit, hanem pályázat, nagyon helyes, mert a pontos megfogalmazás pályázat, csak ismerjük 16 év tapasztalatából én legalábbis a pályázatok bonyolítását és a sorsát. Nem prejudikálok, csak a lehetőség jobban benne van egy pályázatban, hogy a kapja meg, aki a tőkét odateszi. Tehát azért gondolom, hogy most igenis indokolt ezt az aktuális témát jogi, törvényi szintre emelni - és mindjárt a kormánnyal is vitatkozom -, hogy ne "kalizolhasson" az, akinek erre lehetősége van ebben az ügyben, hanem tisztességesen, törvény által megszabott módon bonyolítsa ezeket az eladásokat.
Hangsúlyozom, tényleg nem jó drótos tótnak lenni, de amikor összetörött az üveg és nem látok ki, akkor mégis csak kell valamit csinálni, tehát azt gondolom, hogy ez ezért aktuális. Azon már lehet aztán vitatkozni, hogy 20 hektár vagy 25 hektár. Hát miért 50 kilométer/óra lakott területen a sebességhatár, miért nem 55? Ezek ilyen megfogalmazások, hogy 20 hektár legyen, vagy ne 20 hektár, vagy 30 hektárban is meg lehet fogalmazni, ugyanakkor, ahogy az elnök úr elmondta, ez nem zárja ki azt, hogy egy nagyobb területet önálló helyrajzi szám szerint értékesítsen, tehát a világért se mondja valaki azt, hogy szét akarjuk szedni a termőföldeket, csak ráerősítek Font Sándor szavaira.
Tehát igenis indokolt erről beszélni, jó lenne, ha a parlamenti tárgyalást megszavaznátok, és mielőtt a parlament elé megyünk, egyezzünk meg, mert ha a parlamentben erről tárgyalás kezdődik, ismerjük, hogy akkor egy olyan földvita jön megint, amiben mindenki elmondja százszor azt, amit már százszor elmondott. Tehát ebben a kérdésben tisztességesen le kellene ülni és, kedves Karsai képviselőtársam, soron kívül meg kellene egyezni. Ez nem politika, hanem tulajdonképpen spekuláció. A mezőgazdasági bizottság tagjaiként mégis csak azt kell képviselnünk, amit a miniszterelnök meg a miniszter mondott és amit én is, amivel megvádoltak annak idején, hogy ezt a szlogent honnan vettem, hogy azé a föld, aki megműveli. Lehet, hogy itt belém ivódott, de valahol mégis csak így lenne helyes. Tehát épp azért, hogy ez az elv érvényesüljön, azt javaslom, hogy egyezzünk meg ebben a kérdésben és vigyük a parlament elé. Ha a bizottság egységesen támogatja, lehet cizellálni, hogy 20 hektár meg a szomszédba átnyúlás, még erről is lehetne beszélni, de magát a tényt, ezt a folyamatot meg kell állítani, és ezt csak a mezőgazdasági bizottság és a parlament teheti meg. Éppen ezért én azt kérem a legnagyobb barátsággal, hogy ezt most tényleg soron kívül gondoljuk át, vigyük be, mert nagyon komoly szakmapolitikai kérdés valóban, hogy ki fogja megvenni ezeket a szétszórt földterületeket.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen Medgyasszay képviselő úrnak. További bizottsági hozzászólás? Karsai urat illeti a szó reagálás végett.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Bocsánat, hogy még egyszer szót kérek. Hadd mondjam el képviselőtársamnak, hogy valóban fele-fele, ez igaz és én is egyetértek sok mindennel, csak - aki ott volt '90 és 94 között, az tudja - én '93-ban, amikor kezdtem elhinni, hogy tényleg visszakapom az apám földjét, akkor lementem Battonyára, és tanúja voltam számtalan árverésnek a környékünkön. Kutatómérnök voltam Velencén, és azt mondtam, valamit kezdeni kell, mert nincs szükség elméleti kutatóra. Az idő alatt még falugazdász is lettem Békés megyében. Biztos te is tudsz róla, képviselőtársam, hogy milyen események voltak. Ha volt spekuláció, ott volt a legnagyobb, csak ott a gazdák, amikor meglátták, hogy megérkezett a táskával az ügyvéd a kárpótlási jegyekkel és az összevásárolt dolgokkal, akkor, legalábbis ott a Viharsarokban - lehet, hogy másutt nem volt ilyen -, szépen karon fogták az ügyvéd urat és kivitték, ugyanis egyetlen eset volt, hogy fölverték 1000 forintra az árat, mert akkor 500 forint volt az árverési egyezség; erről tudtok bizonyára mindannyian, hogy egy 40 aranykoronás földet 20 ezer forintért lehetett megvenni, ez az igazság. Ez 13 évvel ezelőtt volt - most már történelem, azért merek róla beszélni -, és bizony nem sikerült nekik akkor.
Most is meg tudjuk állítani a spekulánsokat az általam elmondottakkal; nem tudnak spekulálni, mert aki megnézi a pályázati kiírást, négyszeresét kell ígérnie, ha egy külső spekuláns megy el olyan földnek az árverésére, ahol öntözőberendezések vannak, beruházások folynak. Az állandó bizonytalanságot gerjesztjük, képviselőtársam, azoknak a tisztes, becsületes gazdáknak a körében is, akik gazdálkodóként, gazdaköri tagként végzik a munkájukat, megvették a gépeket. Ezek szerint bármikor még ebben a formában is ki lehet húzni alóluk a talajt; nem tudják, hogy most megvegyék-e a gépet az új támogatással, marad-e a földjük haszonbérben vagy nem marad, ha majd odamegy valaki és mégis megveszi; mert ha akar valaki spekulálni, a maszek embertől most is meg tudja venni a földet, ez kifejezetten az állami földek kiírásánál szerepel.
Tehát még egyszer megerősítem, és nem húzom az időt, hogy térjünk erre vissza, ebben bármikor partner vagyok - bizonyára a frakcióm is -, üljünk le, elnök úr és kezdjük el megbeszélni ezt komolyabban. Ha látjuk, hogy vannak ilyen esetek, hozzuk ide a bizottsági ülésre, hogy XY helyen odament egy ügyvéd táskával és 3 millióért elvitte a földet; nem liciten, pályázaton, mert ezek a területek mind pályázatosak, nem lehet licitálni rájuk. (Font Sándor: Mi értelme van utólag idehozni?) Jó, de nincs rá példa, tehát nem tudunk ilyet mondani. Ez most csak egy feltételezés, ami miatt újra elkezdünk törvénykezni és toldozni-foldozni, mert nincs gyakorlati példa erre az eseményre.
Köszönöm szépen. (Dr. Medgyasszay László: Egy percet kérek reagálásra.)
ELNÖK: Medgyasszay úrnak adom meg a szót. Ezt követően Bedő Tamás és Ángyán professzor úr kap szót.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Elnézést kérek, hogy szót kértem, csak a kárpótlás szóba került, és már nem először hullanak vissza a fejemre a kárpótlás hibái, sőt azt mondom, sokszor bűnei és vétkei. Azért azt nem indokolja a kárpótlásnak minden hibája, hiátusa vagy ferde dolgai, hogy most ezekre hivatkozva ne cselekedjünk jót. A helyes gondolkodás az, hogy a jelenlegi helyzetből kiindulva, a mostani helyzetet nézve mit lehet tenni. A múltat valóban meg kell nézni kórelőzményként - állatorvos vagyok, tudom, hogy a diagnózishoz a kórelőzmény annyira fontos csak, amennyire kell a kórelőzményt nézni -, én elfogadom, hogy nekem felhánytorgatja Karsai képviselő úr a kárpótlást, sajnos úgy sikeredett, amilyen lett, egyszer majd megírom az emlékirataimban, hogy hogyan történt, én vállalom ennek ódiumát, mert nem tehetek mást, de hangsúlyozom, annak a hibái és annak az eredménye nem indokolja azt, hogy most ne tegyük meg azt, amit kell, ha úgy látjuk, hogy ez szükséges és jó útra vezet.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bedő Tamás urat illeti a szó.
BEDŐ TAMÁS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Csak röviden. A finnországi példával kapcsolatban szeretném elmondani, hogy valóban sok számsort kaptunk akkor, és volt egy nagyon látványos számsora, hogy az elmúlt tíz évben hogyan alakult a gazdálkodók száma és az egy gazdálkodási egységre jutó területnagyság, ami folyamatosan koncentrálódik, hiszen tizenvalahány hektárról jött föl 33 hektárra, tehát egyértelműen ellentétes folyamatok vannak ahhoz képest, mint amit itt nagyon sok megnyilatkozásban hallunk. (Font Sándor: Nincs semmi ellentétes.) Azt szerettem volna mondani, hogy ott is koncentrálódik a földbirtok-politika és csökken a gazdálkodók száma.
Ebből az előterjesztésből csak három mondatot olvasok fel, és akkor lehet, hogy cáfolom azt, amit elnök úr mondott, hogy ez nem zárja ki, hogy mondjuk egy 34 hektáros állami tulajdonú földet egyébként egyben is el lehetne adni. "Értékesítési egységet csak egyben lehet értékesítésre meghirdetni. Az értékesítési egységet képező földrészletek azonos közigazgatási egységbe tartoznak. Az értékesítési egységet képező valamennyi művelési ágba tartozó földrészlet együttes területe nem haladhatja meg a 20 hektárt." Az én értelmezésem szerint ez kizárja, hogy ha valaki - adott esetben egy családi gazdálkodó - egy 34 hektáros állami földet szeretne elővételben venni. (Font Sándor: Nem, rossz az értelmezésetek.) Énnekem úgy tűnik. (Font Sándor: Nem zárja ki. Nagyon megfontoltuk, hogy mit írjunk oda.) Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen Bedő Tamás képviselőtársamnak. Ángyán József képviselőtársamnak adom meg a szót.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Kedves Kollegák! Az élet vagy az NFA kialakított egy kategóriát, amit értékesítési egységnek hívnak, a törvényeknek meg az a dolga, hogy az élet által kialakított kategóriák működési környezetét teremtsék meg, definiálják. Ha nincs ilyesmi, ha nem történik meg a meghatározása, akkor gyakorlatilag úgy lehet értelmezni, ahogy éppen különféle érdekkörök értelmezni akarják az értékesítési egységet. Ezért gondolom azt, hogy magának ennek a fogalomnak a definiálása és körüljárása egy értelmes feladat a törvényhozás szempontjából. Ezt arra szeretném mondani, amit főosztályvezető úr mondott, hogy nem feltétlenül kell ezt a kérdést a törvényben definiálni.
Sokféle érvet elmondott Karsai József is. Én azt szeretném megkérdezni, hogy kinek jó a nagy értékesítési egységben való értékesítés. Milyen köröket céloz? Mindig azt kell érzésem szerint keresni, hogy kik azok a célcsoportok, akiknek jó, ha 2-300 hektáros egységekben értékesítjük a földet és kik azok a célcsoportok, akiket ezzel, hogy csak így értékesítjük, távol tartunk. Valóban, ahogy Bedő Tamás mondja, koncentrálódik az egyéni gazdasági modell Finnországban, ahol 13 hektárról 33 hektárra nőtt az átlagos birtokméret. Ezt én is látom, csak a lépték nem mindegy, hogy 500 hektárról 5000-re akarok lépni, vagy 13-ról 33-ra, tehát azért az egy más lépték, ami Finnországban megvalósul. Az valóban a családi gazdálkodás megerősítését jelenti, ha ilyen léptékben koncentrálódik a földbirtok, de ahhoz, hogy ezt a gazdasági modellt meg lehessen erősíteni, nem 2-300 hektárokat kellene fölajánlani azoknak a gazdáknak, akik be szeretnének ebbe a kategóriába kerülni és egy verseny kategóriában részt szeretnének venni. Annál is inkább, mert ha megnézed, minél nagyobb egységekben értékesítesz, annál nagyobb tőkeerő kell. Mindegy, hogy az ügyvéd vagy nem ügyvéd, azt azért azt hiszem, nem vitatjátok, hogy minél nagyobb egységben történik az értékesítés, annál nagyobb tőkeerő kell ahhoz, hogy valaki egyáltalán labdába rúghasson. Tehát ha azonos esélyt akarunk teremteni a különféle szereplőknek a gazdaságban, akkor nem lehet mesterségesen az egyik csoport irányába elnyomni az értékesítési kategóriákat. Ha egy adott gazdaság szomszédságában van 3 hektár, miért kellene neki a másik 80 hektárra is pályázatot beadnia, ami esetleg 10 kilométerrel arrébb van? Kinek jó ez? Ez a kérdésem.
Ezen az alapon kéne meggondolni, hogy mégis csak érdemes valamilyen módon, ha kialakult ez az értékesítési egység kategória, vagy szabályoznunk, vagy pedig olyan játékszabályokat szabni az értékesítőnek - mert egyelőre nem látom, hogy ha a törvény ezt nem teszi meg, akkor ki fogja ezt a szabályt megalkotni -, amelyek egyenlő esélyt teremtenek abban a kategóriában, amiről beszéltünk. A tőkeerő az, ami eldönti ebben az esetben a lehetőséget, semmi más. Nem feltétlenül ügyvédről van szó, de mégis csak egy adott csoport irányába próbálja ez a földeket terelni.
Ezt különösen azért gondolom fontos kérdésnek, mert tapasztaltam, engem is meglepett, hogy milyen vehemens reakciókat váltott ki a MOSZ-os kollegák körében, amikor azt találtam mondani, hogy néhány lépés vagy ilyen típusú törekvések tőkés csoportok felé vagy a tőkeerősebb egységek felé viszik a földértékesítést, és ez nem szerencsés. Együtt voltunk Herbály alelnök úrral, elnök úrral és másokkal egy földüggyel kapcsolatos agrárkamarás rendezvényen a Vajdahunyad várában, ahol én magam is meglepődtem, hogy milyen vehemens reakciókat váltott ki egy ilyen megjegyzés is. Ebben a közegben, ha nem szabályozzuk ezt a kérdést és nem foglalkozunk vele, ha nem próbálunk gátat vetni annak, hogy tényleg csak a legtőkeerősebbek tudnak egyáltalán ajánlatot tenni - mindegy, honnan jöttek, tény, hogy nagy egységek értékesítése esetén csak a legtőkeerősebbek tudnak ajánlatot tenni -, akkor valóban az lesz, amit Medgyasszay képviselőtársam mondott, és itt látom én a problémát, hogy ha generálisan nem is nyúlunk hozzá a földtörvényhez, de ezt a kérdést külön nem próbáljuk valamilyen korlátok között tartani, akkor elmegy a ló, ahogy ő mondta, én is egyetértek ezzel. Zajlik egy folyamat, van egy kialakult gyakorlat - látjátok ti is, hogy kialakult ez a gyakorlat -, és azt hiszem, azon nem tudunk vitatkozni sem, hogy minél nagyobb egységekről van szó, annál tőkeerősebb ajánlattevőnek van egyáltalán esélye.
(Dr. Karsai József közbeszólására:) Most azt mondod, hogy hitelt vegyen föl, Jóska, mondod itt közben nekem. Te is tudod, hogy milyen a hitelképesség, különösen egy aszályos év után, egy fagykár után. Melyik bank fog neki arra hitelt adni, akinek nincs önállóan ott a zsebében az a pénz? Mondjátok meg, melyik bank fog neki hitelt adni arra, hogy ajánlatot tegyen ilyen léptékben? Miért ne tehetnének kisebb léptékben ajánlatot a földekre? Mondjátok meg őszintén, mi az akadálya, hogy ezt ilyen módon próbáljuk rendezni még az előtt - és én egyetértek azzal, amit mondasz -, hogy generálisan az egész földtörvényt átgondolnánk és minden elemét megpróbálnánk tényleg értelmesen, kompromisszumok mentén újrarendezni. Itt egy folyamat zajlik, Jóska, és erre próbál reagálni, reflektálni ez az előterjesztés. A magam részéről kérlek benneteket, hogy ezt a részét próbáljuk a folyamatnak valamilyen módon kordában tartani. Lehet, hogy módosítani kell azon, amit Font Sándor képviselőtársam beterjesztett és finomítani kell, mert nem egészen pontos a megfogalmazása, de azt, hogy a probléma létezik, azt hiszem, ti is látjátok.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, a szocialista képviselőcsoport részéről van-e hozzászóló. (Senki sem jelentkezik.) Nincs.
Örvendi László úr kért szót.
ÖRVENDI LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Végeredményben Ángyán professzor úr elmondta, amit akartam mondani. Arról szól ez a törvénymódosítás, hogy ne lehessen összevonni a sokféle helyrajzi számú területeket egy nagy egységbe és ezzel ne zárjuk ki a kicsiket a vásárlási lehetőségből, mert akkor megkérdezem, hol van itt az esélyegyenlőség. Vannak nagyok, vannak kicsik, adjunk lehetőséget a kisebbeknek is, hogy vásárolhassanak az életterükben egy-egy földdarabot.
Miért kellene ezt most megcsinálni? Azért, mert mire az ötpárti egyeztetés és az egyéb bizottsági egyeztetések megtörténnek, addigra tényleg elszalad a ló és nem lesz mit eladni, addigra már elkel minden. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bagi Béla úrnak adom meg a szót.
BAGI BÉLA (Fidesz): Lehet költői kérdés is, de inkább konkrét kérdésnek szánom a vitatkozó partnereinknek azt, hogy egy nagy értékesítési egység hogyan hozható össze a vidékpolitikai célokkal. Hogyan hozható ez össze a vidék népességmegtartó képességével egy olyan térségben, ahol az egyetlen hozzáférhető és létező termelőeszköz a termőföld, abból kellene egy csomó embernek megélni? Tehát egész egyszerűen távlatosan elveszik ez a lehetőség. Egy ilyen szituációban nem nagyon érdemes már termékszerkezet-váltásról sem beszélni, és így tovább. Tehát én a vidékpolitikai célok megfúrását látom ebben a nagy egységekben való értékesítésben meg ebben a nem éppen európai léptékű birtokkoncentrációban, mert ez nem egy európai tendencia.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Karsai képviselő úrnak adom meg a szót.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tényleg elnézést kérek, hogy a reakciómat elmondom, de majdhogynem kérdésként jött Bagi képviselőtársamtól ez a szó, hogy vidékpolitika. Akkor én nagyon konkrétan mondom a vidékpolitikát. Nekem csak traktorosom van tíz, bejelentve mindegyik Torgyán óta, és száz százalékban becsülettel ki van fizetve utánuk minden. Ez sajnos nem vidékpolitika, amit én csinálok. Szeretnék én is öntözni, hogy olyan növényt termeljek, ahol 300 ember dolgozik, mint a szomszédnál, aki ugyanúgy magángazdálkodó, tagdíjat fizető gazdakörös ember és 300 embert alkalmaz a vidékpolitika jegyében. Sőt most fóliaházat akar építeni az öntözött területére, ahol sokkal inkább a vidékpolitikának legmegfelelőbb magas tőkeinvesztíciót hajt végre, zöldségfeldolgozót csinál, 80 hektár dinnyéje van és jelenleg 350 ember dolgozik nála Dombegyházán kinn a földön, mind bejelentett vagy bélyeges emberek, akik végig ott lesznek a dinnyeszedéstől a paradicsom- és paprikaszedésig, és az egész körzetből nyolc autóbusszal hordja össze az embereket. Szerintem ez a vidékpolitika, már bocsánatot kérek, nem az, hogy valaki elviszi a földet és a kis rossz traktorjával - kénytelen, mert ebből tud megélni - 20 centire fölszántja a földet, most meg kiszáradt a búzája mellettem, az enyém viszont gyönyörű 60 centis búza. Szívesen meghívom a bizottságot, hogy megmutassam, hogy ugyanazon a földön két méterrel arrébb miért 30 mázsa búzát meg 10 mázsa kukoricát termel valaki, én meg 80 mázsa kukoricát és 60 mázsa búzát.
Tehát amikor a tőkekoncentráció végbe megy, bizony a vidékpolitikához hozzátartozik a lakosságmegtartó és a munkahelymegtartó képesség. Magyarország délkeleti részén, ahol a madár is három napi hideg élelemmel jár, nincs más lehetőségünk, mint megpróbálni a földből és az ott termelt termékek feldolgozásából megélni. (Folyamatos zaj.)
ELNÖK: Képviselőtársaim! Hallgassuk meg képviselőtársunkat. Elnézést kérek, képviselő úr, csak itt most olyan polémia alakult ki, hogy kénytelen voltam jelezni a bizottság tisztelt tagjainak, hogy téged hallgassunk meg. Parancsolj!
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Ez annyira igaz, hogy nincs ellentmondás közöttünk szerintem, mert a mérlegnek két serpenyője van, és ezért kellett volna ezt megvitatni, fölterjeszteni. Üljünk le, nézzük meg az érveket és az ellenérveket. Mindenkinek igaza van. Én nem mondom, hogy a professzor úrnak nincs igaza. Igaza van. Nekem is igazam van, meg azoknak is, akik ott vannak. Én csak akkor vagyok nagyon pipa, amikor olyan emberek hozzá tudnak jutni földhöz, akik spekulációs céllal arra pályáznak, hogy majd az Unióban eladják a külföldiek. Vagy olyan, aki nincs évek óta benne abban, hogy ő ott termeljen és alkalmazottai legyenek. Szerintem pályázati pontokat adnak azért erre, ha megnézzük. Jó volna egy ilyen pályázat pontjait fölsorolni, de ezeket nekünk kéne együtt megnézni. Nézzük már meg, hogy ki tudja megvenni a földet. Meg tudja a spekuláns nyerni azt a földet vagy nem? Ha igen, akkor azonnal változtatni kell rajta. (Font Sándor: Itt a lehetőség.) De először beszéljük meg, nézzük meg, hogy egységesen foglaljunk benne állást, vagy próbáljunk legalább egymáshoz közelíteni, ha nem is meggyőzni egymást, hogy melyik az a helyes módszer, amivel tovább tudnánk lépni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen Karsai képviselő úrnak. Kérdezem a bizottságot, van-e további hozzászólás. (Senki sem jelentkezik.) Nincs.
Tisztelt Bizottság! Átadnám az ülés vezetését Font elnök úrnak, amíg szót kérek. Köszönöm szépen.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a harmadik vezetésre felhatalmazott személy most éppen nincs jelen, ezért magamnak kellett visszavenni az ülés vezetését, mert Jakab István hozzá szeretne szólni. Megadom a szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden csupán annyit, hogy azt már tudjuk, hogy mit kell majd tennünk azután, mekkora a felelősségünk a későbbiekben, csak azt nem, hogy addig mi lesz. Most arról van szó, hogy addig mit tegyünk.
Jelezte itt az egyik képviselőtársunk, hogy igen, csak az élet megy tovább, az események zajlanak, közben pedig bizonyos földdarabok gazdát cserélnek. Nincs fóbiám, én is részt vettem előadóként azon a fórumon, amit a kamara szervezett. Az volt az előadásom címe, hogy "Birtokrendezés európai módon", amit meggyőződésem, hogy nem lehet megkerülni és a mi felelősségünk. Ha történt hiba és ha nem tudtunk tenni kellőképpen ellene, hogy ne következzen be, de most megadatott a lehetőség, hogy szakmai alapon, az ország érdekében, a vidék érdekében végiggondoljuk együtt, akkor tegyük meg.
A példákról volt szó, hogy mit is lehet tenni, miért fontos az, hogy most átmenetileg legyen olyan korlátozó intézkedés, hogy ne lehessen a földet kivásárolni. Miről van szó? A gazdák mit akarnak? Birtokkiegészítést. Lehetőleg azért akar a gazda földet venni a sajátja mellett, mert szeretne nagyobb területen, versenyképesebben gazdálkodni. Nyilván a későbbiekben majd a parcellákat egyesítjük, ezért mondjuk, hogy ne kerüljön értékesítésre addig az állami föld, mert még az állami földet bérlők esetében is indokolt, hogy az egyes parcellákat össze tudják vonni.
Barátaim! Nemrég egyeztettünk az egyik részvénytársaság vezetőjével. Mondok néhány számot: három ember tulajdonában van a részvények 80 százaléka, 400 ember tulajdonában a részvények értékének 20 százaléka és a 400 emberre való hivatkozással történik a birtokpolitika a három ember részéről. Hogy ehhez miért fontos a mostani döntés, a következőt szeretném elmondani. Az egyik megyei kollegámtól a földelőadáshoz készült anyagomhoz kaptam egy rövidke kis e-mailt. Eszerint Somogy megyében a földeladások a következőképpen mennek - nem szó szerint idézem, mert nem szeretném szó szerint az ő szavait ideidézni -: egyben adják el az rt.-ket és már bizonyos területeket a tagok nevére megvásároltak. Csurgóról van szó; azóta már belga tulajdonosa van ott az rt.-nek. Egy másik rt.-nek Nagyatádon német tulajdonosa van, uraim. Így koncentráljuk a földet. Tehát amikor azt mondom, hogy ezt nagyon felelősen végig kell gondolni, akkor próbáljuk meg az ott élő emberek tulajdonába adni a földet, lehetőleg olyan rendszert kialakítani, amivel tudjuk blokkolni a termőföldek nagy egységekben való értékesítését úgy, hogy egy-egy nagy gazdasági társaság ne szerezze meg azokat.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Visszaadom az ülés vezetését Jakab Istvánnak.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselőtársaim! További hozzászólás? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Font Sándor elnök úr előterjesztőként kíván reagálni, mielőtt szavazunk.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Először a kormány képviseletében jelenlévők számomra érthetetlen kifogásait szeretném tisztázni. Az nem lehet egy minisztérium vagy kormány álláspontja, hogy az önök véleménye szerint nem szükséges ezt a kérdést törvényi szinten rendezni. Azért ennél gyengébb érvelést ritkán lehet hallani egy kormány, egy minisztérium képviselőjétől. Mert tessék mondani, mikor, ha most nem, amikor elfelejtették tisztázni törvényi szinten az értékesítési egységet? Tehát ilyen nincs ma egyelőre, mint említettem, ön erre nem tért ki, hogy ezt hogyan kell értelmezni, és miután nem lett tisztázva, az NFA szabadjára engedve vagy netán utasításra teszi mindazt, amit most tesz. Jó lett volna, ha erre választ kapunk, de nem sikerült. Itt több szocialista képviselő is felvetette, hogy a földtörvényhez ne nyúljunk hozzá. Elnézést, de ez az NFA, egy értékesítési gyakorlatról beszélünk most, nem birtokpolitikáról és koncepcióról, amiben majd - visszatérve Karsai József hozzászólására - természetesen le kellene ülni. Tehát nem értem és nagyon gyengének találom a kormány ez irányú elutasítását arra hivatkozva, hogy ezt talán nem lenne érdemes törvényi szinten kezelni. Részemről megmosolyogni való, olyan gyenge érvelésnek tartom ezt, magyarul nincs érve a kormánynak.
Az például, hogy miért 20 hektár, legyen kérdés, de mint említettem az indoklási részben, Európában átlagosan 19 hektár a birtokméret, ezért mertük a 20 hektárt nevesíteni. Lehet kérdés, hogy ha nagyobb birtokkoncentrációt akarunk, hogy akkor esetleg 30 hektárig vagy 25-ig felmenjünk, de azt akartam ezzel érzékeltetni, hogy mi az európai átlagos gyakorlat és birtokméret. Ne tessék érvként használni a 20 hektárt, hiszen érvelésemben kifejtettem, hogy csak akkor javasolnám a 20 hektár maximális mértéket megállapítani, ha több helyrajzi számon lévő apróbb ingatlanból állítanák össze az értékesítési egységet. Amennyiben egy önálló helyrajzi számú ingatlan nagyobb már most eleve, mint 20 hektár, mint említettem, akkor természetesnek vesszük, hogy azt önálló kikiáltási tételként fogalmazzák meg. Tehát itt csak erről van szó, hogy az apránként összeszedett ingatlanokat 20 hektárnál ne vigyük bele magasabb értékesítési egységbe. Erről szól az indítvány mindösszesen.
Utána az volt a kifogás, hogy hogyan kell értelmezni a közigazgatási egységbe tartozó területeket és a valamely művelési ág fogalmát. Én azt gondoltam, hogy ezt nem nekem kell megmagyarázni, de akkor tisztázni szeretném. Teljesen félremagyarázása volt Karsai József részéről is, hogy akkor más nem licitálhat vagy nem tehet pályázati ajánlatot másik közigazgatási egységen lévő területre. Hát itt nem erről van szó. Épp ezért olvastam fel a Baranya megyei gyakorlatot, ahol négy önkormányzathoz tartozó nyolc földterületet vonnak össze és ezt hirdetik meg egy licitálási vagy pályázati tételként. Azt akartam ezzel jelezni, hogy nem tudom, ezt miért teszik. Mondja meg valaki, hogy miért teszik ezt, mi a logikája, amikor teljesen szétszórt, önálló helyrajzi számú ingatlanokról, önálló önkormányzati területekről van szó? Mi akadályozhat meg bárkit is abban, hogy ha az egyiket netán megveszi, akkor megvegye önálló tételként a másikat is? Erre szerettem volna utalni az indítványomban, hogy valaki magyarázza meg, hogy mi ennek az értelme.
Mi az, hogy valamely művelési ág? A művelési ág egyértelműen definiált a mezőgazdaság területén, tehát hogy mi az, hogy szántó, rét, legelő, nádas, erdő, satöbbi. De van nem művelési ág alatt lévő licitterület. Ha önök megnézték volna az NFA honlapját, ott utakat, árkokat és egyebeket is licitálnak, vagyis azokra is lehet vételi ajánlatot tenni. Azt szerettem volna ezzel a mondattal - és szerintem helyesen - kifogásolni, hogy ahol esetleg út és nem művelés alatt álló terület van az állam tulajdonában és eladásra kerül, azt természetesen lehessen hozzátenni a megvásárolt földhöz. Legyenek szívesek még egyszer elolvasni a törvénymódosításomat. Tudom, hogy két mondat, de ebben a két mondatban azt gondolom, hogy minden érdemi kérdés, ami most bennünket egyelőre zavar az NFA értékesítési gyakorlatában, benne van. Tehát, tessék megnézni, a most is olvasható ingatlanokat "kivett út", "kivett csatorna" megfogalmazásokkal teszik be. Azt jelenti az a szó, amit betettünk, hogy valamilyen művelési ág, hogy azoknál nézzük meg a 20 hektárt, és ha ehhez még tartozik út vagy árokpart, azt természetesen tegyék még hozzá, az ne számítson bele a 20 hektárba. Erről szól az indítvány. Sajnálom, hogy ezt nem tudták kiolvasni az indítványomból.
A román példához hasonlítani magunkat, ahogy képviselőtársaim valamelyike megjegyezte, szerintem nem a jövőbe vezető út. Én merném egyelőre azokhoz az országokhoz hasonlítani vagy irányítani magunkat, amelyeknél 1945 óta szabad földértékesítési gyakorlat van, nem volt kényszerrendszer, mint ahogy nálunk és Romániában és érdekes módon kialakult Franciaországban, Németországban, Olaszországban az átlagos 30 hektáros birtokméret. Nem kell ezen csóválnia a fejét a kormány képviselőjének, Pásztor Tamásnak, mert statisztikai adatokat szerettem volna csak ismételni meg itt előhozni. Érdekes módon nem történt meg a tőkés nagybirtokok kialakítása ezekben az országokban. Dél-Amerikában megtörtént. Nem is tartjuk jó modellnek, mert a legszélsőségesebb társadalmi problémákat hozta elő a gazdag-szegény olló kinyitásával és a birtokméret ilyen koncentrálásával. Ez ellen szeretnék jelen indítványommal is tenni.
Ami a képviselői hozzászólásokat illeti, Karsai József képviselőtársamnak már itt a válaszomban jeleztem, hogy elismerem, hogy esetleg rövid idejük volt az indítvány elolvasásra, bár múlt szerda óta ez olvasható volt és a bizottsági ülés összehívása is péntek óta tudott. A közigazgatási egység, mint említettem, csak arra vonatkozik, hogy más közigazgatási egységbe tartozó területet ne vonjanak össze egy értékesítési szám alá. Rögtön meg kell kérdeznem általánosságban a kormány képviselőjét, ha erre tud válaszolni, de akár szocialista képviselőktől is nagyon szívesen meghallgatnám a választ arra az egyetlenegy kérdésemre, hogy mi indokolja ezt az értékesítési gyakorlatot. Erre legyenek szívesek választ adni.
Az nem válasz, hogy azért nem jó az én törvénymódosításom, mert most nem beszéltük meg a birtokpolitikai koncepciót. Erre mi készen állunk, ezt jeleztük jó néhányszor. A birtokpolitikai koncepció egy jövőbe mutató elképzelés, ami nagyon izgalmas; fölélénkült az a kérdés, hogy 2011-ben megnyílik újra a moratórium határideje, tudjuk-e folytatni vagy nem tudjuk, most már naponta olvasunk erről. Birtokpolitikai koncepció az, hogy hogyan állunk ehhez, a társas vállalkozások földvásárlási jogosultságának kérdéséhez, a külföldi földvásárlási jogosultsághoz, de az nem, hogy az NFA közben kiárusítja az állami termőföldeket gyakorlatilag olyan feltételekkel, hogy Karsai József képviselőtársam ha akarna, sem tudna venni, vagy ha tudna, akkor 119 millió forintot kellene fölmutatnia Békés megyében, mert Dombegyházán négy területet így vontak össze. De a másik összevont öt terület Dombegyházán 56 millió forintért 76 hektár. Lehet, hogy ott lenne egy olyan, mondjuk 10 hektáros vagy 30 hektáros terület, ami kellene képviselőtársamnak, de nem lehet megvásárolni, mert összevonták a 79 hektárost a kétszer 33 hektárossal. Ez itt a probléma. Ezért egyetlenegy kérdésem van, és szeretném, ha majd valaki válaszolna rá: mi indokolja ezt a gyakorlatot?
A birtokpolitikai koncepcióra készen állunk, erről határozott elképzelésünk van, ezt már néhányszor elmondtuk, de ez a kérdés nem a birtokpolitikai koncepcióhoz tartozik - azt majd a földtörvényben rendezzük -, ez egy értékesítési gyakorlat, ezért a Nemzeti Földalapról szóló törvényt mertem javasolni megnyitni. Vannak itt képviselőtársaim, például Demendi László, akik benne voltak, látták, hogy hogyan működnek ezek az értékesítések, illetve egyáltalán a birtokpolitika egy olyan területen, ahol elég nehéz környezetben végeznek közszolgálati feladatot. Tehát pontosan tudjuk, hétköznaponként hazamegyünk, látjuk, hogy a szomszéd gazdának esélye sincs arra, hogy egy ilyen, 70-80-110 millió forintos tételt megvásároljon. Én csak erre szerettem volna felhívni a figyelmet.
Bedő Tamás egy konkrét kérdést tett föl. Amit valószínűleg most már talán időközben is jeleztem neki... (Bedő Tamás: Elfogadom elnök úr válaszát.) Köszönöm szépen. Tehát ez az értékesítési egység csak képezhető, így is van megfogalmazva. Ez azt jelenti, hogy a 20 hektárnál nagyobb önálló helyrajzi számú ingatlan bármikor eladható, amit mi gondoltunk, hogy így is lesz eladva, de nem így lett meghirdetve.
Van még egy kérdés, amit elfelejtettünk. Azzal, hogy értékesítési egységet hoztak létre és összevonnak 8-10-20 önálló helyrajzi számú ingatlant, a szomszéd gazda nem élhet az elővásárlási jogával. A földtörvényben rögzített bérlő nem élhet az elővásárlási jogával. Tudják, miért? Azért nem, mert őneki meg kéne venni az összest; 250 hektáros kiírás is van Szabolcs megyében 20 helyrajzi számon összehozva. Ezt magyarázza meg valaki, hogy ennek mi értelme van, csak egyetlenegy indokot mondjon, hogy ez azért jó, mert - és folytassa a mondatot innentől kezdve. Nem állítom, hogy én ezt nem fogadom el, csak még nem hallottam erre indokot, hogy ennek értelme lenne a földtörvényt így kijátszani. Köztudott, hogy nem értünk egyet azzal a sorrendiséggel, amit önök 2002 nyarán meghatároztak, de még az a sorrendiség is hatályát vesztette ebben a pillanatban ezzel a földértékesítési gyakorlattal. Semmi köze innentől kezdve ahhoz, hogy ki a helyben lakó, ki a bérlője; az lesz, aki majd itt a pályázati árat megajánlja. Azt szeretném kérni, hogy ennek az indítványnak a további sorsát ne akadályozzák meg és kerüljön be a parlament elé, hogy ezt a földértékesítési gyakorlatot most állítsuk meg. Bármikor készen állunk a magunk részéről a birtokpolitikai koncepció ötpárti egyeztetésére. Nagyon kérem, ne tegyék ezt lehetővé, mert, mint ahogy említettem példákkal bizonyítva, ezzel a hektármennyiséggel, ezzel a pénzösszeggel nem kérdéses, hogy óriási lehetőséget adunk a bankároknak, brókereknek, neppereknek arra, hogy csak ők vásárolhassák meg a földet.
Az nekem nem válasz, amit Karsai József említett, hogy ha majd tudunk olyan esetet, hogy a bróker, a nepper, a befektető megvette, akkor azt hozzuk ide a bizottság elé. Hát mit érünk el vele, Karsai úr? Pontosan tudod, Józsi, hogy semmilyen hatása nincs a bizottságunknak egy megtörtént esetre. Mit érünk el vele? Jót röhögnek rajtunk, hogy jaj, még ezek futnak a szekér után, nem veszi föl őket. Ilyen helyzetbe nem is hoznám a bizottságot, semmi értelme. Itt a precedens értékű eljárási szabály, amit az NFA önmagának állított föl. Mi a lehetőségünk? A bizottságnak van lehetősége törvénymódosításra. Nem arra van lehetőségünk, hogy utólag számon kérjük a neppert, hogy hogyan jutottál hozzá 254 hektárhoz Szabolcs megyében. Megtehetjük, jót beszélgetünk róla, ennyit elérhetünk, de hogy megakadályozzuk ezt a helyzetet, azért próbáltam a Nemzeti Földalapról szóló törvény módosításával ezt a földértékesítési gyakorlatot megváltoztatni. Szeretném, ha az érveket is felsorolnák, hogy mi indokolja a jelenlegi értékesítési gyakorlatot. Állok elébe esetleg, hogy tegyünk be még további mondatokat ebbe a törvénymódosításba, ha abban egységesen tudunk gondolkodni, hogy változtassuk meg ezt a földértékesítési gyakorlatot. A birtokpolitika más dolog és készen állunk rá, hogy megtárgyaljuk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen Font Sándor elnök úrnak, az önálló képviselői indítvány tevőjének az összegzését. Az elnök úr válaszában kérdéseket is megfogalmazott. Kérdezem, hogy van-e ezekre reagálás a bizottság részéről.
Karsai képviselő úr!
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Egy reagálásom van. Félreértett szerintem elnök úr, mert ha most ezt lebontjuk akár 20 hektáronként, akár összevonjuk, akár nem vonjuk össze a helyrajzi számot és odajön egy olyan, aki azért akarja a földet megvenni, hogy majd az Unióban eladja drágán a nyugatinak, az 20 hektárjával is megveszi. Már bocsánatot kérek, ez semmit nem akadályoz meg. Tehát 20 hektárjával is megveszi, sőt akkor abszolút nem jut hozzá más.
Csak egyetlen példát mondok a választókörzetemből: Meggyesegyházán megpályázott 24 hektárt egy illető - nem mondok nevet -, akinek szárítója van... (Nagy zaj.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Hallgassuk meg egymást, azt kérem mindenkitől. Köszönöm.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Beígért 120 százalékot a pályázaton a földért, amikor kifüggesztették, odament a közvetlen szomszédja, mert ő csak egy táblában volt - erősítsenek meg, lehet, hogy tudják papíron, de tudom dokumentálni, mert hozzám fordultak a vitás ügyben -, és azt mondta, hogy megadom. Tehát azt mondta, hogy ő is megadja a 120 százalékot, mert ő 15 millióval pályázott, a nem mondom milyen né pedig 21 millióval pályázott. Odament a szomszéd, hogy megadom, és teljesen logikusan hiába ment az ügyvéd, hiába mentek bírósághoz, azt mondták, hogy mivel elővásárlási joga van a szomszédnak, megadta, övé a föld Meggyesegyházán. Nem értem, hogy mi a baj.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Itt ez most fiktív, nincs ilyen. Itt nem lehet, mert 20 helyrajzi számnak egyben nem lehet mindnek az elővásárlója. Ez a probléma.
ELNÖK: Pillanat, azonnal megadom a szót, elnök úr. A kormány képviseletében kívánnak-e észrevételt tenni, illetve a földértékesítési gyakorlat indoklását elmondani?
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönjük, elnök úr, nem kívánunk reagálni most erre.
ELNÖK: Az NFA elnöke, Tömör László kíván-e reagálni?
TÖMÖR LÁSZLÓ (Nemzeti Földalapkezelő Szervezet): Köszönöm szépen a szót. A kormány képviseletében a tárca által delegált kollegák vannak itt, tehát én nem kívánok hozzászólni.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Ez is egy jelzés.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr, tehát akkor a tárca szakértői adták meg az NFA válaszát.
Ángyán képviselő úr jelentkezett. Parancsolj!
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Kedves Barátaim! Elképesztőnek gondolom azt, hogy van egy értékesítési gyakorlat és aki ezt folytatja, az nem kívánja indokolni, hogy miért így értékesít. Szerintem világos kérdések fogalmazódtak meg, illendő volna, hogy megindokolja, legalább néhány érvet valaki fölsoroljon itt, hogy miért kell 20 helyrajzi számon lévő, különböző településeken lévő földeket egyben értékesíteni, azon túl, hogy azt én értem, hogy így csak a legtőkeerősebbek tudnak erre ajánlatot tenni és nyilván vagy feltételezhetően ez lehet a szándék. Ezenkívül nagyon jó volna, ha vagy a kormány vagy az NFA képviselője valami ép ésszel elfogadható érvet elmondana, hogy miért kell ilyen egységekben értékesíteni az állami földeket. Mi indokolja ezt? Milyen koncepció van mögötte? Egy parlamenti bizottság nem fogadhatja el azt, hogy egy ilyen, világosan föltett kérdésre a kormány vagy az NFA képviselője azt mondja, hogy köszöni szépen, ő nem kívánja indokolni. Bocsánatot kérek, hogy ezt egy kicsit talán vehemensebben mondtam.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! További észrevétel, hozzászólás? Ángyán képviselő úr egy mondata következik.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Nem a kérdés eldöntése a mai vita tárgya, hanem hogy ezt a kérdést megvitassuk-e vagy sem, vagyis hogy napirendre vegyük-e ezt az indítványt, hogy erről általános és részletes vita módosító indítványokkal folyjon és valahogy elérjük, hogy valaki megmagyarázza mindannyiunknak ennek a gyakorlatnak az értelmét, hogy megértsük. Tehát tárgysorozatba-vételről van szó, kérlek benneteket, hogy e szerint szavazzatok. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen Ángyán képviselő úr hozzászólását.
Tisztelt Bizottság! Mivel kimerítően megvitattuk a napirendet, így szavazás következik. Aki támogatja Font Sándor képviselő úr önálló indítványának tárgysorozatba-vételét a Nemzeti Földalapról szóló törvénymódosítással kapcsolatban, az kérem, kézfelnyújtással jelezze. (10) Aki nem támogatja? (10) Aki tartózkodik? (2) Megállapítom, hogy az előterjesztést nem vette a bizottság tárgysorozatba.
Tisztelt Bizottság! Átadom az ülés vezetését Font Sándor elnök úrnak.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az egyebekre térünk rá. Az egyebekben szeretném jelezni, hogy szerintem modortalan eljárás volt az elmúlt ülésen, amikor konkrétan a szocialista többség a vitát úgy zárta le, hogy ügyrendi indítvánnyal vonta meg a szót az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos határozati javaslat további tárgyalásától. Én tudom, hogy a bizottság szocialista részének egy fontos megbeszélése volt, de ez a gyakorlat eléggé primitív eszköze annak, hogy bizottsági munkát akadályoztassunk és ne tudjunk egy javaslatot részletesen megbeszélni.
Szeretném jelezni, hogy a következő ülésre a Nemzeti Földalap vezetőjét fogom meginvitálni különös tekintettel az értékesítési gyakorlatra és egy beszámolót kérni az eddig eladott és a tervezett nagyságrendű földek eladásával kapcsolatosan.
Kérdezem, hogy van-e még valakinek az egyebek napirendi pontban hozzászólási szándéka. (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor az egyebeket lezárom, a bizottsági ülést berekesztem.
(Az ülés végének időpontja: 12 óra 21 perc.)
|
Font Sándor |
Jakab István |
Jegyzőkönyvvezető: Ferenc Zsuzsa