MB-15/2007.
MB-32/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2007. május 22-én, kedden,13 óra 10 perckor
a Képviselői irodaház V. emelet 515. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók: *
Elnöki megnyitó *
Tájékoztató a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) földértékesítési gyakorlatáról Előadó: Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium képviselője, Tömör László elnök, Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) *
Tömör László (NFA) szóbeli tájékoztatója *
Kérdések, vélemények *
Tömör László (NFA) reflexiója *
Egyebek *
Kérdések, vélemények *
1. Tájékoztató a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) földértékesítési gyakorlatáról
Előadó:
Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium képviselője
Tömör László elnök, Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA)
2. Egyebek
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Borenszki Ervin (MSZP)
Csontos János (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Paizs József (MSZP)
Vécsi István (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Bedő Tamás (MSZP) Csontos Jánosnak (MSZP)
Demendi László (MSZP) Godó Lajosnak (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP) Herbály Imrének (MSZP)
Kis Péter László (MSZP) Vécsi Istvánnak (MSZP)
Zatykó János (MSZP) Borenszki Ervinnek (MSZP)
Bagi Béla (Fidesz) Font Sándornak (Fidesz)
Czerván György (Fidesz) Dr. Ángyán Józsefnek (Fidesz)
Fülöp István (Fidesz) Jakab Istvánnak (Fidesz)
Kispál Ferenc (Fidesz) Örvendi László Józsefnek (Fidesz)
Dr. Kis Zoltán (SZDSZ) Paizs Józsefnek (MSZP)
Tömör László elnök (Nemzeti Földalapkezelő Szervezet)
Dr. Nagy Olga osztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Földügyi és Térinformatikai Főosztály)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 10 perc)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Megkezdenénk a bizottsági ülésünket. Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait, a munkánkat segítő tisztviselőket. Köszöntöm a munkánkat figyelemmel kísérő vendégeket és majd köszöntöm a napirendi pontokhoz megérkezett előadókat is.
Napirendi pont javaslatként kettő került kiküldésre. Az első: tájékoztató a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet földértékesítési gyakorlatáról; és a második napirendi pont: az egyebek.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e kérdés, észrevétel a napirendi pontokhoz. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor kérném szépen, kézfeltartással jelezzék mindazok, akik elfogadják ezt a napirendi pontot. (Szavazás.) Igen, egyhangú.
Rátérünk az első napirendi pontra: tájékoztató a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet földértékesítési gyakorlatáról.
Köszöntöm Tömör László elnök urat, akit kijelöltek erre a témakörre és Dr. Nagy Olga szintén itt van közöttünk.
Megkérem önöket, hogy legyenek szívesek a mikrofonhoz fáradni. Mindkettőjük előtt ismert az elmúlt hét bizottsági ülésének egyik napirendi pontja, amelyben egy önálló törvénytervezet benyújtása volt napirenden: a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet földértékesítési gyakorlatát tisztázni, módosítani és egyértelművé szerette volna tenni az a javaslat - a kormánypárti többség elutasította ezt a javaslatot.
Közismert, hogy a javaslat lényege az volt, hogy a Nemzeti Földalap által használt értékesítési gyakorlatban észrevehető, hogy több önálló helyrajzi számon lévő birtoktestet egy értékesítési szám alá von össze és az így összevont - sokszor 100, 150, 250 hektáros - birtokmennyiséget egy illetményi szám alatt értékesíti; a jelenleg is aktuális kiírási pályázatok alapján mondhatom, hogy 30 millió forinttól 120 millió forintos értékesítési pályázati árat jelölve meg értékesítési árnak.
Az akkori törvénymódosítás azt kezdeményezte volna, hogy az önálló helyrajzi számú területeket, hogy ha egyáltalán egy értékesítési egységbe szeretnék összevonni, akkor 20 hektárnál nagyobb értékesítési egységet ne lehessen összevonni. Az önálló helyrajzi számú ingatlanok, amelyek eleve már nagyobbak, mint 20 hektár, azokat természetesen önálló helyrajzi számmal, ezen nagyobb önálló területtel természetesen lehessen továbbra is értékesíteni, magyarul birtokaprózódás ne lépjen föl.
Mint említettem, önök előtt ismert ez a vita. A vita egyetlenegy megválaszolatlan kérdéssel zárult, mégpedig a kérdés az volt - melyre akkor sem az FVM-et képviselő, sem a Nemzeti Földalap jelenlévő elnöke nem volt hajlandó válaszolni -, mi indokolja az ilyen módon való értékesítést? Ez a kérdés indukálta a mai ülésünket is.
Az ülés előkészítéseképpen Gráf József miniszter úr, gondolom az NFA közreműködésével, egy írásbeli tájékoztatást adott a földértékesítési gyakorlatról, annak technikai eljárási elemeiről és az eddig értékesített termőföldekről, amely árverés vagy pályázat útján értékesült; ennek összegéről, a terület nagyságáról és az aranykorona értékéről is egyben tájékoztatást adva.
Ezen felvezetés után, megadnám a szót az előadóknak, hogy az előterjesztést kérem szóban is indokolják, illetve amit fontosnak tartanak a jegyzőkönyv számára, azt emeljék ki és arra a kérdésre is keressük a választ tehát, hogy mi indokolja ezt az értékesítési gyakorlatot, amelyben egy önálló illetményi szám alá vonnak össze 5, 10, 20 önálló helyrajzi számú ingatlant.
Megadom a szót, tessenek parancsolni!
Tömör László (NFA) szóbeli tájékoztatója
TÖMÖR LÁSZLÓ (Nemzeti Földalapkezelő Szervezet): Köszönöm a szót. Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait. Engedje meg elnök úr, hogy egy fél mondattal visszatérjek a múltkori ülésre. Természetesen az NFA képviseletében a múltkori ülésen is tudtam volna válaszolni ezekre a kérdésekre, de úgy gondoltuk, hogy nem ez szerepel napirenden, tehát nem az NFA értékesítési gyakorlata, hanem egy törvényjavaslat tárgysorozatba-vétele és ezért gondoltuk azt, hogy ha elérkezik ez a pillanat, ami a mai nappal a meghívással eljött, akkor természetesen a legjobb tudásom szerint válaszolunk azokra a kérdésekre, amik az NFA értékesítési gyakorlatával összefüggésben felmerülnek.
Ahogy elnök úr kérte, néhány kiegészítést tennék az anyaghoz, bár maga a folyamat és a gyakorlat úgy indul, hogy megfelelően összefoglalva az írott anyagban megtalálható. De azt természetesnek gondolom, hogy ugyan nem a legnagyobb - talán a kínálatot tekintve a legnagyobb - szereplője a földpiacnak most a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet, de nem csak az NFA folytat jelenleg értékesítési tevékenységet, amit a hatályos támogatási konstrukció: a birtokfejlesztési hitel, stb. a magánszemélyek, a magán-földforgalom számára is lehetővé tesz.
A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet 2006. március 3-án hirdetett először, akkor árverésre értékesítendő állami területeket, és már az erre a munkára való felkészülés során is teljesen nyilvánvaló volt számunkra, hogy ez egy óriási felelősség. Úgy kell kidolgozni a szabályzatainkat, az értékesítésre vonatkozóan az eljárási rendeket, hogy az mindenki számára nyilvánvaló, hozzáférhető és áttekinthető legyen. Magához az értékesítési folyamathoz, ennek a két lehetőségnek: az árverésnek és a pályázatnak az egymás melletti működtetéséhez módosítani kellett 2005 végén az NFA törvényt is, amely módosítás lehetővé tette az árverés útján történő értékesítést.
Mi nem gondoltuk azt, hogy az első javaslatok a gyakorlatban is, illetve az elképzelések hibátlanul fognak működni, ezért a különféle portfoliók kiírásakor, amikor az ajánlati közléseket kifüggesztjük az NFA honlapjára és a területileg illetékes jegyző hirdetőtábláján, akkor előfordulhat, hogy egyik esetről a másikra - a földterület jellegétől, a megyétől függően - eltérésre van szükség. Ez látszik abban, hogy például az értékesítési ár szerepel az egyik esetben: 65 százalék, volt olyan eset, hogy 70 százalék, amikor értékesebb területeken írtunk ki termőföldet, tehát ezek a feltételek menet közben változhattak, de a pályázók minden esetben a kifüggesztéskor erről értesülhettek.
A pályázati egységre és az egyéb, a jogszabály-módosítások, pontosabban: a szabályzat módosítását követő lehetőségekre szeretnék még kitérni. Az, amit elnök úr említett, hogy a pályázati egység kialakítása adott esetben több települést is érint és több helyrajzi számot is, annak az a gazdaságilag indokolható és racionális oka, hogy a legtöbb esetben egy bérlő használja azokat a területeket és a bérlőkkel való egyeztetés során nyilvánvalóvá válik, hogy ő például hígtrágya kihelyezésre vagy szilárdtrágya kihelyezésre milyen területeket tud a telepe közelében - olyan helyen, ahol közútról azt el lehet érni - igénybe venni erre a célra, ez az egyik; a másik pedig a takarmánytermő területeknek a magántulajdonba adása.
A kormány agrárpolitikájának egyik sarkalatos pontja az, hogy az állattenyésztés és a növénytermesztés arányán változtatni szeretne. Ennek a végrehajtása a földbirtok-politikán keresztül az, hogy plusz pontokat adunk és ilyen módon megpróbáljuk segíteni az állattartókat.
A mi tevékenységünk során viszont az is nagyon fontos szempont, hogy nem törekszünk és nem is nagyon volt erre példa a területek feldarabolására, tehát lehetőség szerint úgy próbáljuk tulajdonba adni a földterületeket, hogy azok a korábbi méretüket megtartva szolgálják továbbra is az agrárpolitikai célokat. Ez az egyik fele ennek a dolognak. De ezzel párhuzamosan a szabályzatunk lehetővé tette az együttes pályázatot, aminek az a lényege, hogy pontosan az anyagi erő egyesítésén keresztül azokat a nagyobb - viszonylag, tehát relatíve nagyobb - táblákat is meg tudják közösen pályázni a termelők, amelyeket a bérlő vagy magának az eszközvagyonnak a tulajdonosa: jogi személy, együtt használ. Ez a két lehetőség párhuzamosan került az értékesítési folyamatba, és különösen fontosnak tartjuk ezt az állattenyésztésen túl azoknak a gyümölcsösöknek, ültetvényeknek az esetében, ahol nagyobb terület van és több tulajdonos, tehát ezt a kettőt azt kérném, hogy együtt kezeljük, mert ennek ez a logikája.
Ami az árat, az árnak az arányát: a 65-70 százalékos árarányt illeti, ott még egy dolgot hozzá kell tennem a korábban elmondottakhoz. Az köztudott, hogy hatályos kormányrendelet alapján a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet az eddig életjáradékért felvásárolt földek után fizetendő életjáradékot a földértékesítésből kell, hogy fedezze, ami azt jelenti, hogy a mi szempontunkból az ár egy nagyon meghatározó tétel és az árverésre való nagyobb arányt állandóan a vitatott témák között ajánlásként megkapjuk. De úgy gondoljuk, hogy a pályáztatás és az árverés arányát tekintve az a meghatározó, hogy a bizonyos birtokpolitikai irányelveket, elővásárlási jogot a pályázaton keresztül lehet csak érvényesíteni - ez egyébként az anyagunkban szerepel. Sajnálatos az, hogy egyértelmű jogi háttere nincs, tehát állásfoglalás alapján döntött úgy az NFA, az FVM jogi állásfoglalása alapján annak idején, hogy az árverések esetében elővásárlási jogot gyakorolni nem lehet, hiszen az eredeti tulajdonszerzésnek minősül és ebből kifolyólag nincs arra szükség, hogy kifüggesszük és elővásárlási jogokat lehessen gyakorolni.
Mi megnéztük egyébként Magyarországon ma 17-féle jogcímen lehet elővásárlási joggal élni, de nincs olyan jogszabály, amely ezek között bármiféle sorrendet állapítana meg, tehát ezt nekünk kellett a gyakorlat és az agárpolitikai szempontok, a birtokpolitikai irányelvek figyelembevételével kialakítani.
Azt még szükségesnek tartom elmondani, hogy a tárca minden esetben engedélyezi és véleményezi azokat a portfoliókat, amiket mi kifüggesztésre, illetve értékesítésre előkészítünk, tehát ilyen értelemben véve nem független szervezetként vagy nem teljesen független szervezetként működik a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet, hanem szoros szakmai kontroll alatt.
Elnök úr említett két alkalommal is a közelmúltban néhány konkrét esetet, ezek közül a baranyaira kitérnék most itt részletesen, mert azt megvizsgáltattuk, hogy milyen alapon jelölte ki a területi irodavezető azt a konkrét négy területet egy helyrajzi számra. Ott is az a vizsgálat eredménye, hogy a bérlővel való egyeztetést követően - az egy állattenyésztő egyébként, aki jelenleg a földet használja - a trágyakihelyezést ilyen módon tudta megoldani a közútra és az egyéb szállítási távolságokra tekintettel.
Amit még ehhez szeretnék hozzátenni, hogy ha konkrét ügyek vannak, amelyben a legjobb szándék ellenére is valamiféle nem racionális kiírás történik, ilyenre volt példa, de időben kaptunk jelzést és megváltoztattuk. Kivettünk például pályázati egységből tanya-körüli területeket, ahol az ott gazdálkodó családi gazdálkodó álláspontja szerint ő azt meg tudja venni, akkor azon az egyéni gazdálkodását tudja folytatni, tehát ilyen esetekben mindig meghallgattuk azokat a hozzánk beérkező kéréseket és ez így lesz a jövőben is, ami egy racionálisabb megközelítést eredményez.
Ezzel kapcsolatban még annyit, hogy az NFA a tavalyi belső ellenőrzési programjába beépítette a 2006. évi értékesítési folyamat ellenőrzését. Az első változata ennek az anyagnak most készült el és a jövő héten lesz egy realizáló megbeszélés, amelynek alapján, ha szükségesnek tartjuk, akkor további korrekciókat fogunk az értékesítési gyakorlatban, elsősorban a belső szabályzatainkban, az árképzésben, a nagyobb átláthatóság és a gyorsabb lebonyolítás érdekében végrehajtani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Osztályvezető asszonynak van-e kiegészítenivalója?
Dr. Nagy Olga (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm nincsen, az elnök úr mindent elmondott.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
A bizottság tagjainak adom meg a szót a napirendi ponthoz. Tessék parancsolni.
Az ülés vezetését átadom Jakab Istvánnak, hozzá szeretnék szólni.
Font Sándor (Fidesz) a bizottság elnöke átadja az ülés vezetését Jakab István alelnöknek.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Parancsolj, elnök úr.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Köszönöm a tájékoztatást és néhány fordulatra vissza szeretnék térni.
Az indokolást továbbra is szükségesnek tartom, tehát, hogy mi indokolja ezt az étékesítési gyakorlatot, amelyben úgynevezett értékesítési egységet jelölt ki a Nemzeti Földalap. De visszább lépnék, hogy mi volt a jogi felhatalmazás erre az értékesítési egység, mint jogi kategória bevezetésére. Én erre nem találtam egyetlenegy jogi felhatalmazást és azt szeretném kérdezni, hogy önök hogyan jutottak erre a döntésre, hogy egy ilyen értékesítési egységet kell úgymond bevezetni, és ebben korlátlan helyrajzi számú és egyelőre azt kell mondanom, hogy korlátlan mennyiségű földet próbálnak egyszerre értékesíteni. Bár 300 hektár fölött nem láttam összevont egységet - lehet, hogy talán azon logika folytán, hogy a 300 hektár tulajdonszerzés az egyébként másik törvényünkben tiltva van, lehet, hogy ez az oka -, de 250-260 hektáros összevont területeket viszont láttam.
A kiegészítésben halhattuk azt, hogy esetleges bérlőkkel való egyeztetés útján került kijelölésre, lehetséges. Azonban számomra változatlanul kérdéses az, hogy ma egy klasszikus gazdálkodó ilyen összegben képes-e földterületet vásárolni, nem kockáztat-e meg mondjuk egy vagyongyarapodási vizsgálatot, aki mondjuk 112 milliós - azt hiszem, az a Baranya megyei terület - összegben jelentkezik vásárlónak. Mind ön, mind pedig Gőgös Zoltán államtitkár úr e kérdéskörben megemlítette, hogy álljanak össze a gazdálkodók és együttesen pályázzanak, ha egyedül az általa igényelt területet nem tudja megvenni csak azért, mert meg kellene venni másik néhányszáz hektár területet.
Ezt a magam részéről elfogadhatatlannak tartom, hogy egy önkényes értelmezés miatt olyan eljárásra kényszerítjük a gazdálkodókat, ami számtalan vitás helyzetet okoz utána azon gazdálkodók körében, akik vállalkoznak, vagy kényszerből vállalkoznak netán egy ilyen vásárlásra. Mert azt nehezen tudom elképzelni - mint említettem -, hogy egy gazdálkodó, aki látja, hogy az állam tulajdonában lévő termőföld és a közhírek alapján hallja, hogy ez eladásra kerül majd, és ezt ő igényelni szeretné, hogy megvehesse, és ezzel egy birtokegyesítést is majd végre tudna hajtani - mert tételezzük fel, hogy egy szomszédos birtokról van szó -, de kizárólag azért nem tudja megvenni, mert 15-20 másik önálló helyrajzi számú területtel együttesen még kellene venni neki 200 hektár földet. Ezt a logikát egyelőre nem találtam megmagyarázhatónak, hogy ez miért van. Miért nem lehet ezt a klasszikus módon önálló helyrajzi számmal meghirdetni?
Értem azt, hogy jelenleg is vannak bérlői ennek az állami földnek, és persze itt eljutunk egy másik vitáig, de ezt most ne hozzuk ide, hogy kinek van elővásárlási joga; és én tudom, hogy 2002-ben a szocialisták megváltoztatták az elővásárlási jogrendszert, és a bérlőnek van most elővásárlási joga. De önmagában a pályázatnak csak az egyik eleme - ahogy olvastam az ön előterjesztéséből - az ár, azt hiszem 65 százalékot, ha most fejből mondom (Tömör László: Igen.) egy majdnem kétharmados része azonban a földtörvény elővásárlási joggyakorlását is lehetővé teszi. Kérdezem én, és akkor mi történik, amikor az ár alapján egy teljesen kívülálló vásárló azt mondja, hogy ő meg szeretné venni azt a 100-200 hektár több tíz helyrajzi számon lévő területet, és a szomszéd gazdálkodó is netán pályázik, vagy pályázna, és ő valóban elővásárlási jogosultsággal is rendelkezne. Akkor milyen lesz a bírálati szempont, hogy ha az árajánlat a kétharmados, 65 százalékos súllyal jóval több pontszámot fog latba hozni, mint az elővásárlási jogosultság például. Ebben az esetben önök ezt hogyan mérlegelik.
Alapvetően azt szeretném kérdezni még egyszer, hogy mi indokolja ezt az értékesítési módot? Miért tételezzük fel azt, hogy egy gazdálkodónak 15-20 helyrajzi számon lévő, egymással nem összefüggő területeket úgymond jólesik neki majd megvenni, mert majd így szeretne gazdálkodni. Van ilyen gazdálkodó, ez logikus egy gazdálkodó szempontjából? Én gazdálkodom, tehát többen vagyunk itt így. Minden gazdálkodó menekül egy ilyen helyzettől, hiszen arra ösztönözzük jelenleg is őket - ami nem sikeres program, tudom -, hogy birtokcserével próbálják meg egy közeli területre összevonni a gazdálkodási egységeit a gazdálkodók és próbálunk minden ösztönzést megadni, és még így is nagyon nehezen vehető rá. Akkor nem hiszem azt, hogy valaki szándékosan most úgy szerezne birtokot, hogy még további területeken, teljesen távol eső területeken egymástól újabb birtoktesteket szerezzen, ez egyszerűen nem racionális. Ezért bennem komoly az aggály, hogy e miatt az értékesítési gyakorlat miatt, elesnek a gazdálkodók, a helyben lakók, a szomszédos földterülettel rendelkezők a vásárlás lehetőségétől.
Hangsúlyozni szeretném, hogy a magunk részéről azt a folyamatot elfogadjuk, hogy az állam a művelésre alkalmas termőföldet az életvitelszerűen gazdálkodók kezébe akarja juttatni egy bizonyos formában. Itt kétféle formát hallhattunk: az árveréses és a pályázati formát. Megjegyzem, az árverésnél nagyon érdekes volt az FVM Jogi osztályának az érvelése, hogy itt nem érvényesíthető az elővásárlási jog - ez egy nagyon érdekes érvelés volt. Kíváncsi lennék azon Jogi főosztályi - FVM Jogi főosztály, ha jól értettem, ők hozták ki ezt az állásfoglalást - elemzésre, ha ezt esetleg megkaphatnánk, hogy hogyan jutottak erre a következtetésre. Magyarul, hogy a Jogi főosztály egy törvényt ezzel a pillanattal fölülírt ebben az értékesítési gyakorlatban és ennek a következménye, hogy árveréses értékesítésre nem kell a kifüggesztést megtenni.
De, mint említettem, a folyamattal, hogy a gazdálkodók kezébe kerüljön a termőföld, a művelésre alkalmas termőföld, ezzel egyetértünk; az értékesítési módszerrel változatlanul nem. Nem látjuk a logikáját, hogy ha azt a szándékot elfogadtuk, amit a miniszterelnök úr mind a MOSZ, mind az Agrárkamara konferencián említett, hogy az életvitelszerűen gazdálkodók kezébe kerüljön a termőföld, akkor nem látjuk ennek a logikának a végrehajtását az NFA által, mert egyelőre az adataink alapján a magyar gazdálkodók nem rendelkeznek 30-tól 150-120 millió forintos tartalékkal, amiből ilyen nagy mennyiségű termőföldet vásárolnának. Az esélyünk meglenne rá, hogy netán az 5, 10, 20 hektáros szomszédos termőföld mennyiséget megvegyék, ebben várhatólag úgymond előegyeztetésre van szüksége az NFA-nak is arra, hogy tudja, hogy kell kiírni azt a termőföldet.
Ez egyébként egy picit furcsa, hozzáteszem, mert azt gondoltam eddig, hogy a földértékesítési gyakorlat nem személyfüggő, de ezek szerint valamilyen formában igen, hiszen ön mondta, hogy a baranyai esetet azért kellett úgy kiírni, mert a jelenlegi bérlőnek ez így kedvezett. Most ezt én tömören fogalmaztam meg, de ez volt a lényege. Ez nekem ilyen értelemben erősen furcsa értékesítési gyakorlat, ha szabad ezt így megfogalmaznom, hogy ezek szerint személyfüggő lett, hogy kik kaphatnak, vagy milyen módszerrel kaphatnak termőföldet az állami vagyonból ma Magyarországon. Ha már egyszer pályázat, ha már egyszer árverés, akkor ott a lehetőségeket kellene kitárni. Tisztában vagyok természetesen az állattartó telepeknek a föld nélküli helyzetének a problémájával, a hígtrágya elhelyezési problémával, minden egyébbel, ami ebből adódóan nekik komoly gond, csak hát nem gondoltam azt, hogy egy állami szerv a bérlőkkel arról egyeztet, hogy hogyan írja ki a pályázatot, hogy őnekik ez jó legyen - ez nekem egy picit meglepő.
Más esetekben viszont, mondjuk mikor Szabolcs megyében 20 helyrajzi számon 254 hektárt írtak ki, ott is kíváncsi lennék, hogy vajon ott is hogy bérli azt a 20 helyrajzi számot valaki és neki ez így volt jól kiírva? Tehát akkor itt eldöntöttük, hogy a bérlő kénye-kedve szerint írja ki az állami szerv a termőföld értékesítést, akkor mi értelme ennek a cécónak, már elnézést? Akkor mondjuk meg, hogy ők a tulajdonosai, fizessenek érte árat. Tehát ezek nekem egy kicsit homályosak.
Változatlanul azt látjuk, hogy az európai uniós termőföld átlag egy gazdálkodóra vonatkoztatva 19 hektár, a francia, olasz, német rendszerben 30 hektár az átlagos gazdálkodási méret. Ezért mertük azt javasolni, először is törvényi szinten hozzuk létre az értékesítési egységet, amit önök gyakorolnak, ezt törvényi felhatalmazásra hozzuk létre, és értékesítési egységbe 20 hektárnál nagyobb területet összességében ne lehessen bevonni. Ezek azok az értelmes és életképes birtoktestek, amelyeket ma - ismerve a mezőgazdasági szereplők anyagi helyzetét - egyáltalán meg tudnának vásárolni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen elnök úr.
Herbály Imre alelnök úr kért szót és visszaadom az ülés vezetését.
Parancsoljon!
Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke visszaveszi az ülés vezetését.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én másképp látom, mint Font Sándor elnök úr. Azt gondolom, hogy ez a fajta kiírás nem ad olyan sok aggodalomra okot, mint amit ő felsorolt. Persze lehetne bonyolítani a dolgokat, de ebben a formában is jelentkezhetnek közösen, kvázi konzorciumban tömörülve gazdák és aztán a saját kedvük, belátásuk, akaratuk szerint oszthatnák meg a területet. Ez az egyik.
A másik. Én abban inkább látok aggodalmat, hogy 20 hektáros táblarészeket írjunk ki, mert akkor további darabolódás állhatna elő; így, hogy ha van olyan gazda, vagy vannak olyan gazdák, akik mondjuk 250 hektáron szeretnének gazdálkodni, megvan adva nekik a lehetőség, de ha ezt szétaprózzuk, akkor nyilván beférkőzik oda más és nem tudják ezt az akaratukat érvényesíteni - és számomra minden gazda magyar gazda. Nemcsak az a magyar gazda, aki a 9 hektárt szeretné 12 hektárra növelni, hanem az is, aki mondjuk, 40 hektárt szeretne 100 hektárra bővíteni. Azzal én is egyetértek, hogy a szomszéd elővásárlási joga ebben az esetben egy kicsit aggályossá válik, de hogy ha valaki nagyon akar a szomszédból földet vásárolni, akkor véleményem szerint ugyanúgy beléphet ebbe a földvásárlási akcióba.
Nézzük a másik oldalt. Nincs annyi pénze a magyar gazdának, hogy 120 hektárt vagy 250 hektárt megvegyen. Szerintem annyi sincs sajnos, hogy 50 hektárt, meg akár 20 hektárt megvegyen; ugyanúgy hitelt kell neki felvenni, mint aki a 250 hektárt megveszi, és fel tudja venni, van arra lehetősége. Azt gondolom, hogy ha mi politikusok nem avatkoznánk ilyen mélyen bele, hogy ennyit vásárolhasson egy-tagban, vagy annyit vásárolhasson egy-tagban, akkor sokkal gyorsabban haladnánk azon az úton, amire lehet, hogy közösen vágyódunk, mert szeretnénk azt elérni, hogy mire a nem magyar állampolgárok földvásárlási lehetőséghez jutnak, akkorra ne nagyon lehessen mondjuk állami területet nekik vásárolni. Egyébként meg azt megakadályozni, hogy ne vegyen nem magyar állampolgár magyar állampolgártól földet, azt nem nagyon tudjuk sajnos - persze bizonyítani most nem tudom -, hogy ilyenek a háttérben történtek-e, de szerintem nem sok időn belül kerülhetünk abba a helyzetbe, hogy már tudjuk mondani, hogy hány hektárt vett meg külföldi európai uniós, de nem magyar állampolgár, mert itt lakik 3 éve, élethivatásszerűen mezőgazdasági tevékenységet folytat.
Tehát azt gondolom, hogy a földtulajdonosok, a termelők érdekeit figyelembe véve, az ő igényeiket kielégítve kellene ezt a kérdést, talán az ő megrendelésükre - nem ilyen politikai vitát kavarva - eldönteni, hogy jó-e az a gyakorlat vagy nem, amit most a Nemzeti Földalap folytat, mert még egyszer mondom és hangsúlyozom, hogy véleményem szerint ilyen területnagyságnál is képesek, vásárolhatnak a kisebb birtoktesttel rendelkező gazdálkodók földterületet. Egyetlen feltétel van, hogy az ajánlatuk jó legyen, az meg a Magyar Köztársaság érdeke, hogy a lehető legjobb áron adja el és lehetőleg termelőknek, ne földspekulánsoknak, mert tudom, hogy az a követező, hogy de a spekuláció az itt esetleg beléphet a termelők érdekeivel szemben. Azzal én is egyetértek és leginkább és harmadsorban is: a termelők, a mezőgazdasági tevékenységből élők juthassanak földvásárlási lehetőséghez. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Alelnök úr, nem voltál itt az elmúlt ülésen, amikor a törvénymódosításomat tárgyaltuk és valószínű ebből van a félreértés.
A törvénymódosításom arra irányult, hogy először is törvény nem hatalmazta fel az NFA-t az úgynevezett értékesítési egység képzésére. Az én törvénymódosításom létrehozza az értékesítési egység fogalmát, de egyben maximálja, hogy 20 hektárnál több földet ne lehessen ott összevonni, azaz 5, 8, 10 hektáros területből össze lehet hozni egy értékesítési egységet maximálisan 20 hektár mennyiségben. Ha olyan termőföldről van szó, önálló helyrajzi számú termőföldről, ami már eleve nagyobb, mint a 20 hektár, azt természetesen - legyen ez 25 vagy 30, itt látunk 50-70 hektáros termőföldeket is kiírásra - ezeket meg lehet tenni abban a hektármennyiségben, önálló helyszíni számmal értékesíteni. Tehát ez nem azt jelenti, hogy korlátozzuk, hogy csak 20 hektáros mennyiséget lehet eladni, hanem azt, hogy apróbb területeket összevonva 20 hektárnál nagyobb egységbe ne lehessen összevonni. Ez nagyon lényeges különbség, és azt hiszem félreérthető volt az, amit te említettél, hogy ezzel a föld elaprózódásához vezetünk.
Ami pedig az aktuális kérdést illeti, itt már néhányszor fölolvastam, de nem győzöm elégszer hangsúlyozni. Számomra egyelőre nem látszik, hogy azok a gazdálkodók nagy mennyiségben léteznének Magyarországon, akik most - és akkor idézek néhány aktuális kiírást -, mondjuk Békés megyében 5 helyrajzi szám összevonva: 76 hektárra 58 millió forint kikiáltási árral; Békés megyében 4 önálló helyrajzi számú terület összevonva: 151 hektárba 119 millió forintos hirdetményi árral, vagy Baranya megyében 8 önálló helyrajzi számú terület összevonva: 160 hektárra 66 millió forintos hirdetményi árral. És vannak a régebbi elriasztó példák, Szabolcs megyében: 8 önálló helyrajzi számú terület felkínálva eladásra, de egy értékesítési szám alá 254 hektár kerül így összevonva.
Egyébként egyenként ott van: 11 hektáros, 50 hektáros, 30 hektáros - tehát ezek még megfogható birtokméretek, amit megvehetne egy gazda, de nem lehet, mert 254 hektárt kell neki most így egybe pályázati úton megvenni 55 millió forintos értékben; és ez az extrém példa a Borsod-Abauj-Zemplén megye, ahol 20 helyrajzi számos, önálló helyrajzi számos területet vonnak össze 168 hektár együttes mennyiségben 30 millió forintos hirdetményi árral nevesítve.
Na én azt mondom, hogy erre nehéz ma magyarázatot találni, hogy miért tesszük ezt, amikor látjuk, hogy van ott 30 hektáros terület azon a 160 hektáron is, miért nem kínáljuk fel eladásra azt a 30 hektáros területet. Mi az indoka annak, hogy ezt önmagában így nem lehet tenni, hanem véleményem szerint egy törvényi felhatalmazás hiányában értékesítési egységet képezve vonják össze ezeket a hatalmas nagy mennyiségeket, miközben tudjuk, hogy az európai uniós átlagos birtokméret 19 hektár, mi meg itt egyből 250 hektárokat adunk el valakinek.
A nyugat-európai országok, mint említettem - kivétel Anglia, ott nagyobb a hektármennyiség egy gazdálkodásra - 30 hektáros birtokméreten gazdálkodnak. Sőt említettem a finn példát, ahol együtt voltunk kint szocialista képviselőtársammal, nagyon szép kimutatást adtak minden tekintetben, 33 hektár a finnországi átlagos birtokméret; mi meg most itt 150-200 hektárokat akarunk egyetlenegy gazdálkodónak eladni. Akkor mondjuk meg, hogy ez a gyakorlat innentől kezdve, hogy nem sokszereplős, közép birtokméretű gazdálkodói hálót szeretnénk létrehozni, hanem tsz-alapú tőkés nagybirtokrendszert és akkor megértjük, hogy miért történik ez a gyakorlat. Így egyelőre nem értjük, mert miniszterelnök úr azt mondta, hogy jutassuk a gazdálkodóknak a földet, erre most pici az esélyünk.
Ángyán Józsefnek adok szót!
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Kicsit más szavakkal ugyanazt, amit Font Sándor elmondott. Érthetetlen azért is ez az értékesítési gyakorlat, mert ha kisebb egységekben értékesítjük, a nagy ugyanúgy mindegyikre pályázhat, a tőkeerős és egyenként megszerezheti ugyanúgy ezeket a földdarabokat. Sőt, miután valószínűleg tőkeerősebb, mint az, aki egy földet szeretne a szomszédjában megvenni, nagy valószínűséggel ő fog jobb ajánlatot tenni. Érthetetlen tehát ebből a szemszögből, hogy miért kell hendikepelni, aki nem tud az egészre ajánlatot tenni, csak a szomszédjában egy földdarabra tudna ajánlatot tenni.
Ha kis egységekben hirdetjük meg ugyanazt a földet, akkor a tőkeerős is, meg a kevésbé tőkeerős, de a szomszédjában egy földalapra talán versenyképes ajánlatot tenni tudó egyaránt pályázhat a földre.
A Versenyhivatalnak itt volt az elnöke, jó lenne akár ezt a kérdést ott is fölvetni, hogy vajon semleges-e akkor ez az értékesítés ebből a szempontból, vagy pedig valami egészen más történik, az egyenirányítása a földbirtoknak. Ugyanis, hogy ha nagy egységeket alakítunk ki, minél nagyobb az egység, annál kevesebb a potenciális ajánlattevő; a végén eljuthatunk oda, hogy egyetlenegy marad a porondon, aki olyan tőkeerővel tud ajánlatot tenni, hogy az egészet el tudja vinni. Kinek érdeke ez?
Én is azt gondolom, hogy persze azért nincs 300 hektár fölötti, mert bizonyára ezzel a logikával még inkább össze lehetne többet is vonni. Ahhoz, hogy a 300 hektáros korlát az, ami akadályozza, hogy nagyobb legyen az értékesítési egység, de talán ebből a szempontból nem véletlen, hogy nagyon erős törekvések vannak éppen arra, hogy fel kellene oldani a 300 hektáros korlátot is, ezt tudjátok tehát. Ez a folyamat zajlik, ezt az elején kellene valahogy átgondolnunk, hogy hova vezet ez? Most talán még az elején tartunk, itt hatalmas földterületekről van szó, amelyek potenciálisan ebbe a kategóriába kerülhetnek. Ráadásul, valami elképesztő menetben, az egész állami vagyon, ha jól ismerjük, egy kézbe: 5 ember kezébe kerül talán?, összevonva egy közös szervezetbe?
Most gondoljunk bele, ha már most egy ilyen gyakorlat van, egy ilyen centralizált rendszerbe milyen módon lehet pillanatok alatt nagy tőkeerős csoportoknak eladni az egész állami vagyont, beleértve a földet is, ami a legnagyobb része persze ennek az állami vagyonnak. Akarjuk mi ezt? Tényleg ezt akarjuk, hogy ne tudják megszerezni egyenként a gazdák, hogy föl tudjanak jönni, mondjuk egy 50 hektárról 100 hektárra, amit Herbály Imre is mondott. Vagy azt akarjuk, hogy tőkeerős csoportok vigyék el az egész állami vagyont, lehet ezt is akarni, csak akkor egy teljesen más dologról szól. Akkor nem arról szól, hogy meg akarjuk erősíteni a mezőgazdaságot, hanem az a spekuláció zajlik, amiről sok tekintetben van tapasztalatunk ebben az országban.
Az ingatlanspekuláció ezt erősíti, de nyilvánvalóan a piacliberalizációnak a közeli határideje: 2011; ha esetleg még két évet lehet szerezni, az 2013, de annál tovább valószínű nem tudjuk húzni ezt a dolgot. Ez a folyamat csak erősödni fog, ha ehhez az állam is asszisztál, és nem ennek ellenében próbál valami intézkedést tenni a helyben lakó gazdák érdekében, hogy tényleg ők tudjanak megerősödni - ennek katasztrofálisak lehetnek a következményei.
Ebből a szempontból gondolom, hogy érdemes meggondolni azt a javaslatot is, amit Font Sándor képviselő úr a múltkor tett és talán újra érdemes lenne erről szót váltani, hogy mit is akarunk. Általában az az érzése az embernek, hogy nincs stratégiánk, nemcsak földkérdésben, hanem egyáltalán agrárkérdésben sem - merre megy ez a mezőgazdaság? A szerint kellene a birtokpolitikát és a földértékesítési politikát is kialakítani nyilvánvalóan, nem egyedileg elbírálni, hogy adott esetben, hogy ott annak a bérlőnek éppen milyen szempontok szerint felelne meg az értékesítés - ezt a magam részéről szintén egy elég furcsa elképzelésnek gondolom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Godó Lajosnak adok szót!
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Bizottság! Úgy gondolom, hogy nagyon fontos kérdésről beszélünk ma itt a bizottsági ülésen. Talán arról nem volt szó, hogy hogyan is kerülhet sor egy értékesítésre, amikor a Nemzeti Földalap tulajdonába került földről hirdetményt jelentett meg. Nyilván annak a földrészletnek 1/1-esnek kell lenni, önálló birtoktestnek kell lenni, és ugye a legtöbb földet valaki bérli. Ugyanis az életjáradék program keretében a felvásárlás keretében az az egyik kitétele, hogy bérleti szerződéssel kell, hogy rendelkezzen, mert ha a Nemzeti Földalap tulajdonába kerül életjáradék folytán, akkor a Nemzeti Földalapnak nincs eszköze ezt megvédeni; bérleti szerződéssel kerül a legtöbb föld a Nemzeti Földalap tulajdonába, és ezt mielőtt kiírja pályázatra, fel kell értékelni. Az egyik 5 éve, a másik 7 éve került a tulajdonába és ezt fel kell értékelni, az eljárás során meg kell állapítani az értékét és ezt követően településenként - én legalábbis úgy láttam ezt az NFA hirdetést -, helyrajzi számmal, területtel és értékkel megjelölve hirdette meg, amit az illetékes település hivatalába is kifüggeszt - pályázhatnak.
Mindenki ismerte, aki régebbi képviselő Szepesi Imrét, elnézést, hogy fölhozom a nevét, a Parlament előtt tüntetett két és fél évig, tehéntartó gazda, tejértékesítési gondjai voltak ezelőtt két évvel, három évvel - közben jártam, hogy vegyen területet. A volt füzesabonyi állami gazdaság területét bérelte - legelőterületét - 176 hektárt a Nemzeti Földalaptól. Volt, amikor fizette a bérleti díjat, volt, amikor nem. Kiírták neki a pályázatot: a 176 hektár 28 millió forint értékkel ki lett írva, és a szomszéd településről, Erdőtelekről odament egy másik gazda és megvette 40 millióért. 40 millió forintot ajánlott erre a 176 hektárra és most szerencsétlen belekerült abba a helyzetbe, hogy a Mészárostól bérli ugyanazt a területet, amit korábban a Nemzeti Földalaptól bérelt.
Tudnék ilyen példát többet mondani, hogy nem csak nagygazdaságot, nem csak sertéstelepet üzemeltető kft.-k, mert éppen ma vagy tegnap kaptam egy jelzést Tarnazsadányból, hogy 7 hektár szántóterületet vásárolt meg egy illető, akinek a vételi árára felvett hitelt intézi és 6 nappal kicsúszott a 40 napos fizetési határidő miatt, és ezért kérte az elnöktől azt a lehetőséget, hogy 6 nap után is kifizethesse a vételárat.
A kormány programjában benne volt: a 7 lépés programban az állattenyésztő telepek termőterülettel és egyéb területtel történő ellátása. Úgy gondolom, hogy ez akkor nagyon aktuális, amikor megjelent a pályázat a trágyakezelési technológiák kiépítésére, ezt augusztus 1.-től 31.-ig újra meg fogják hirdetni és fontos, hogy az állattenyésztés szerepe, volumene növekedjen.
Természetesen nekem az a véleményem, hogy 20 hektárral ma a magyar mezőgazdaság szereplői között nem lehet megélni, úgyhogy gazdaságosan arra kellene a gazdákat ösztönözni, hogy nagyobb területen gazdálkodjanak, hisz a világ abba az irányba megy, hogy nagyobb területen tudja azt a produktumot elérni, ami egy újratermeléshez szükséges jövedelmet ad majd neki. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Örvendi Lászlónak adok szót!
ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Úgy gondolom, hogy nem jó helyzet az, hogy közösen vennék meg a földet, a nagyobb területeket, hogy álljanak össze a gazdák és közösen szerezzenek tulajdonjogot, mert ezt nem kívánják a gazdák, nem élnek ezzel a lehetőséggel, mert itt mindenki önállóan saját magának akar tulajdont szerezni, közös tulajdont nem akarnak venni. Ezért az a véleményem, hogy helyrajzi számonként kell kiírni a területeket, és ha valaki nagyobb területet akar megvenni, akkor megvesz 10 helyrajzi számot. Ha valakinek pedig kisebb területre van szüksége, akkor megveszi azt az egy helyrajzi számot vagy azt a kettőt, amire van lehetősége. De azt, hogy most belekényszerítjük a gazdákat, hogy álljanak össze tízen-húszan és próbáljanak megvenni egy földterületet, ez nem életképes ötlet.
Az a véleményem, hogy az esélyegyenlőség nevében helyrajzi számonként kell kiírni a területet és így nem zárjuk ki a kicsiket a vásárlási lehetőségből.
ELNÖK: Herbály Imre!
HERBÁLY IMRE (MSZP): Nem akarok a képviselő úrral vitatkozni, de ezzel, amit most elmondott, ezzel gyakorlatilag pontosan az ellenkezőjét érnénk el, tehát helyrajzi számonként kiírni az nem azt jelenti, amit mondjuk Font Sándor elnök úr mondott.
Miért akarjuk arra kényszeríteni a magyar mezőgazdaság szereplőit, hogy csak helyrajzi számonként vehessenek földet, miért nem próbáljuk arra orientálni őket, hogy nagyobb földtesteket vegyenek meg, és ha mindenáron külön akarnak gazdálkodni - senki nem akarja őket egyébként szövetkezetbe kényszeríteni vagy kolhozba, ahogy sokan mondják ezt - meg lehet osztani; nem látok ebben semmi különöset.
Az egyik oldalnak nem tetszik ez a megoldás, a másik oldalnak nem tetszik az a megoldás, de nem mi döntjük azt el, hogy a magyar gazdának mi tetszik akkor se, hogy ha a magyar gazdák országos szövetkezetei, szövetségei, az érdekképviselet, akit itt képviselnek a frakciójukban a magyar gazdák egy részének a véleményét. Miért nem bízzuk a gazdákra, hogy ha így van kiírva, akkor arra jelentkezzenek, ha amúgy van kiírva, akkor meg amúgy - én nem látok ebben semmi különöset.
Miért akarunk mi a magyar gazdák helyett gondolkodni. Aztán hozunk valami politikai döntést, és akkor meg egy másik csoport azt mondja, hogy hát ez bizony így nem jól van - nem látok ebben semmi különös problémát, amiről most vitatkozunk.
ELNÖK: Nem mi gondolkodunk a magyar gazdák helyett, hanem ők gondolkodnak helyettünk, hogy miért kellett ilyen módon értékesítést kiírni; tartok tőle, hogy ők ezen gondolkodnak erősen, merthogy ilyen még soha nem volt, tisztázzuk, ilyen kiírási mód még soha nem volt.
Örvendi László képviselőtársam teljesen egybehangzóan mondta a véleményét az általam elmondottakkal, azaz az önálló helyrajzi számon való kiírást - ez az alapja az egésznek.
Az indítványom, amely a múlt héten tárgyalásra került, az azt engedélyezi meg, hogy netán a tényleg apró - egy, két, félhektáros, öthektáros - területet, ha úgy látja a kiíró, hogy ezeket tényleg ne egyenként írjuk ki, mert ezek olyan nagyon pici birtoktestek, akkor az indítványom megengedi, hogy maximum 20 hektár mértékig vonjuk össze egy értékesítési szám alá. De amelyek ennél, mint említettem már sokszor, nagyobb területek, azok értelemszerűen önálló helyrajzi számon kiírhatók. Majd eljutunk addig a kérdésig, hogy egyáltalán az értékesítési egységnek mi a logikája, én ezt itt kérdeztem, majd remélem választ kapunk rá, hogy mi a jogi felhatalmazása az értékesítési egységnek és ez egyben nem ellentétes-e a termőföld elővásárlásra jogosultságot rendező részével.
Jakab Istvánnak adok szót!
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Engedtessék meg nekem, egy picit távolabbról szeretném kezdeni,?és nem az NFA elnökét szeretném csupán ezzel a gonddal terhelni, de részese lesz ő is, meg részese ma is.
Elhangzott egy szó: stratégia. Azt gondolom, hogy anélkül, hogy lenne a kormánynak egy birtokpolitikai elképzelése, stratégiája, mondjuk, ha fölülről nézzük: vidékfejlesztés, mezőgazdaság, ezen belül birtokpolitikai stratégia: milyen vidéket akarunk, mit akarunk, milyen rendszert akarunk. Akkor, ha ezt világosan megmondja a kormány, itt szóba került már, számomra a dolog egyértelmű lesz és vagy igen, vagy nem; de ezt senki nem fogalmazta meg, hanem itt szépen lépésről lépésre elkezdjük ezt a kis finom gyakorlatot alkalmazni.
Rossz az NFA-nak, rossz a gazdának, rossz nekünk és hogy mégis mentve a saját presztízsünket vagy becsületünket - már bocsánatot kérek -, ha a kormánynak joga dönteni ilyen kérdésekben a parlament felügyelete mellett, akkor miért kell megkérdőjelezni azt, hogy esetleg itt ezen a területen az agárpolitikát ki csinálja, a birtokpolitikát ki csinálja? A civil embereknek, a gazdáknak legfeljebb a szervezeteiken keresztül befolyási lehetőségeik vannak, elmondhatják, hogy mit szeretnének. És egy picit közelítsük a problémát.
54 százalékát a termőföldnek a magángazdák művelik. Ez az 54 százalék talán azt gondolom nem elhanyagolható kisebbség. Vegyük elő az FVM agrárbeszámolóját, meg kell nézni a vonatkozó oldalt. Ha ez így van, akkor miért nem kérheti a gazdák többsége azt, hogy egy olyan földhasznosítási és értékesítési gyakorlat kerüljön kialakításra, amelyik az ő helyzetüket is segítené. Összességében mi a cél? Az, hogy versenyképes gazdák, versenyképes gazdaságok legyenek, ebben azt gondolom, hogy nincs közöttünk semmilyen ellentét. Ha ez igaz, akkor mikor vesszük már nagyító alá, hogy milyen is a magyar birtokméret és milyen a magyar parcellaméret. Uraim, itt nem a birtokmérettel van baj - tessék megnézni akár felülről is a határt, gyönyörűen mutatják a táblák - itt a parcellaméretekkel van baj, mert nem történik meg a birtokrendezés, és a birtokrendezést megelőzően kezdjük a földet kiárusítani. Valahol én sajnos itt látom az egyik legjelentősebb problémát.
A másik, amire talán még szeretnék utalni, hogy ha azt mondjuk, hogy értékesítési egységben kerül a föld meghirdetésre, akkor ugyan mikor adunk lehetőséget arra, hogy a gazdák valóban összébbrendezzék a parcellákat, hogy mondjuk egy 100-150 vagy 200 hektáros gazdának ne 10-15 parcellában legyen a földje, mert ha versenyképességről beszélünk, akkor ez az alapja. Arról nem beszélve, hogy ennek van egyéb vonatkozása is, tehát mindaddig, amíg erről valóban érdemi módon nem születik legalább egy olyan szakmai elképzelésvázlat, amit már képes lesz megvitatni akár a bizottság, illetve akár a civilekkel közösen képesek leszünk megvitatni, addig sajnos itt csak egymást bármilyen szinten kritizálhatjuk, érdemi eredményt nem tudunk elérni.
Nekem lenne néhány konkrét kérdésem. De még a konkrét kérdés előtt. Nagyon sajnálom, hogy nem készültem a névvel, címmel, de ígérem, hogy megküldöm elnök úrnak, vagy legközelebb a bizottság elé hozom. Én egy másfajta gyakorlatot ismerek az állattenyésztéssel kapcsolatban, mint ami itt szóba került; olyan gyakorlatot ismerek, amikor ismerve az állattenyésztő gazdaságok helyzetét, úgy hirdették meg a földet, hogy a nehéz helyzetben lévő sertéstenyésztő gazdaság nem tudta megvásárolni, ergo a gazdaságát, a sertéstenyésztést is fel kellett számolja, mert nem volt olyan anyagi helyzetben. És ha már itt tartunk. Kik tudnak földet vásárolni? Nem a gazda, aki a veszteséget szenvedi el évről évre. Uraim, ne dugjuk a fejünket a homokba, a befektetői tőke jelenik meg, csak éppenséggel most tokkal, vonóval eladják a gazdaságot és nagyon egyszerű a dolog, először megszerezzük a bérletet, mert a gazdasággal az úgy együtt jár, azt követően pedig várjuk, amíg a moratórium letelik és utána megvásároltuk.
Szeretném megosztani a tisztelt bizottsággal, nemrég óriási lehetőséget kaptam, megtiszteltetésben volt részem, akik nagyon sokat kritizálnak, bírálnak - és meg is kaptam ott is természetesen - találkoztam a Magyarországon földet bérlő és használó külföldi befektetőkkel. Azokkal nem volt gond és megértettük egymást egy rövid idő alatt, akik valóban idejöttek, letelepedtek, itt akarnak élni. Csak szeretném a tisztelt bizottságot tájékoztatni, hogy kik voltak a leghangosabbak: azok az angol befektető társaságok, akiknek nem a tulajdonosaik voltak itt, hanem a menedzserigazgatói, ezt is szívesen prezentálom, ha kell, akik úgy bérelnek 2500 hektáronként, hogy már túl vannak a 30 ezer hektáron uraim - szépen lopakodunk, ez is idetartozik.
Amit szeretnék szóba hozni. Hogy állunk a Kapronczai úrék által, az Agrárgazdasági Kutató Intézetben kidolgozott alternatív földszerzéssel, földvásárlási lehetőséggel. Gyakorlat-e ez már az NFA esetében?
A másik kérdésem az erdőre vonatkozik, hogy az erdőkkel kapcsolatban a közeljövőben van-e valamilyen elképzelés?
A harmadik kérdésem, a bérleti díjak alakulására vonatkozik. Van-e eltérés, differenciálás; ha van, minek alapján?
Még egy kérdésem lenne, hogy az NFA által földért életjáradék program keretében felvásárolt parcellák mérete mekkora és mekkora az értékesített földterület parcellamérete? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Örvendi Lászlónak adok újra szót!
ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Nem vitatkozni akarok Herbály alelnök úrral, de ez a gazdák véleménye. Az én területem: Hajdú, Békés megye és a környék. A gazdáknak ez a véleménye, hogy hasonló módon, mint ahogy a magánszemélyek egymás közötti adás-vételi gyakorlata történik a földértékesítések során, hasonló módon kell ezt megoldani a Nemzeti Földalap és az állami tulajdonú földek értékesítésekor és akkor nincs különbség, ott az esélyegyenlőség biztosítva van. Mi megkérdezzük a gazdákat, és a gazdák véleményét hozzuk ide, nem a sajátunkat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ángyán József!
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Még egy rövid megjegyzést, mert amit Herbály alelnök úr mondott, arra muszáj reagálni. Nagyon szimpatikus az a megközelítés, hogy nekem ez is gazda, az is gazda, ne avatkozzon be a politika. De Imre, épp ezzel a gyakorlattal te magad, vagy a kormány diszkriminál a gazdák közt, mert sokakat nem enged oda, nincs abban a helyzetben, hogy ajánlatot tegyen, ha ekkora egységben nem történik a földterület értékesítése. Tehát épp fordítva van, mint amit mondtál ebben az esetben, ha ez a gyakorlat, akkor ezt az elvet te nem tudod érvényesíteni, mert a gazdáknak egy jelentős körét ezzel az értékesítési gyakorlattal tartod a helyzetüknél fogva távol a földtől. Hiába a szomszédjában van a föld, hiába törekedne arra, amit mondotok, hogy koncentráljuk jobban a birtokokat, hogy versenyképes legyen; nincs 150 milliója, ezt te is tudod nagyon jól, a többségnek nincs 150 milliója, hogy az egészre ajánlatot tegyen. Épp ellenkezőleg történik a dolog, mint ahogy mondod, mint ami nagyon szép elv, hogy minden gazdát támogassunk, ez épp ellenkező gyakorlat ezzel. Köszönöm.
ELNÖK: Borenszki Ervin!
BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tudom, hogy nem Ángyán professzor az előterjesztő, de most már eljutottam arra a pontra, hogy megkérdezném akkor mindazokat, akik ezt az értékesítési gyakorlatot ilyen vehemensen kritizálták a múltkor is, most is, hogy mi akadályozza meg a befektetőket abban, hogy kisebb területenként vásárolják meg ugyanígy, ugyanilyen észjárással a földet.
ELNÖK: Az elővásárlási jog, ha érvényesülne ebben a tekintetben.
Ángyán Józsefnek adok újra szót!
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Ez az egyik alapválasz. A másik alapválasz éppen az, hogy abban az esetben, ha kisebb egységekben hirdeted meg a földet, akkor van esélye a kisebbnek is, hogy egy kisebb darab földért versenybe szálljon. De ha ennyiben hirdeted meg, akkor csak a te általad megnevezett tőkeerős csoport tud pályázni, és minél nagyobb egységet alakítasz ki, annál kevesebb a lehetséges pályázó. Totálisan kiszoríthatod az egész gazdatársadalmat adott esetben, ha felfüggeszti a kormány, mondjuk a 300 hektárt is, hogy eléri, hogy az is szűnjön meg ez a határ és mondjuk 5000 hektáros egységekben vonod össze a helyrajzi számokat, akkor marad 3-4 nagy ajánlatod az egész országban - szóval ez a problémánk vele, ha ilyen egyenesen megkérdezted, hogy mi a gondunk ezzel a gyakorlattal. Köszönöm.
ELNÖK: Egyébként ez a logika elvezet addig, ami most a privatizációs törvénynél van, újra módosításra került a melléklete, magyarul, hogy milyen állami tulajdonokat szándékozik a kormány eladni. Logikus lenne ebben a tekintetben is egy egyetlenegy értékesítési egységet képezni, mondjuk a Szerencsejáték Rt.-től kezdve, a Nemzeti Színház is rajta van ezen a listán, és azt a 20-25 vagyonrészünket egy értékesítési egységre javasoljuk kiírni.
Alelnök úrnak adok szót!
HERBÁLY IMRE (MSZP): Álljon meg a menet. Szóval nehogy eljussunk addig, hogy a külföldieknek szeretné a kormány eladni. Azt mondtad, hogy a 300 hektáros határt eltörli. Szó nincs ilyenről, a Magyar Szocialista Párt nem hajlandó ilyen dologba belemenni. Nekem van egy olyan véleményem - tudom, hogy nem vagytok rá különösebben kíváncsiak, mert már hallottátok -, hogy meg kell kérdezni a gazdákat; üljenek le, adják meg a politikai megrendelést, hogy mit szeretnének. (Jakab István: Nincs a kormánynak agrárpolitikája.) Igen, van, van: az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény és a földbirtok-politikai irányelvek alapján a Nemzeti Földalapról szóló törvény alapján, stb., stb., van agrárpolitikája, és eldöntjük, hogy ebből mit tudunk végigvinni.
Azt gondolom, ha valaki földet akar vásárolni, akkor össze tud állni 100 hektárra is, meg 5 hektárért se akar venni földet. De könyörgöm, azt mondja Örvendi képviselőtársam, hogy ő a magyar gazdák véleményét mondja. Én is tudnék idehozni olyat, aki azt mondja, hogy ő szeretne még 100 hektár földet venni, és ha kell, akkor hajlandó a szomszédjával összeállni. Mi a számotokra az elfogadható? Mi a politikai egyesség tárgya, hogy egyezzünk meg abban, hogy ti azt mondjátok, és ha abban megegyezzünk, akkor megegyeztünk; de azt megérteni, hogy van lehetőség akár 200 hektáros táblába is összeállni, az nem elfogadható a számotokra.
Ezt nem értem, és hogy ha odafigyelt Jakab alelnök úr a Magyar Agrárkamara által termőfölddel foglalkozó konferencián, akkor érdekes módon nem ez a vélemény jött ki, amit itt most képvisel a MAGOSZ, pedig ott nem csak nagyüzemi vezetők voltak és nem csak baloldali emberek voltak: voltak jobboldali emberek, voltak kis- közepes gazdaságok és egyébként is álljunk meg egy pillanatra. Milyen nagybirtokosokról beszélünk mi, mikor Magyarországon 9 hektár körül van az átlagos földbirtokméret. A 200 hektár nagybirtok? Nézzük meg az uniót, hogy mi számít nagybirtoknak.
Azt gondolom, hogy a tájékoztató elfogadható, van egyébként a Font képviselő úr, elnök úr által javasolt dolgokban megfontolandó elem. Azt gondolom, hogy ezeket figyelembe lehet venni, de ilyen kényszerekbe belehajtani a Nemzeti Földalapot, hogy bizonyos esetekben csak 20 hektárt írhat ki, nem tartom ezt feltétlen fontosnak; ellenben figyelembe lehet venni azt, hogy egy 100 hektáros táblát esetleg egybe írjanak ki, mert még abból talán nem ékelődnek be olyan tulajdonrészek, amik akadályozzák a későbbi földbirtokrendezést. Azt gondolom, hogy lassan a tájékoztatót be is fejezhetjük.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak szeretném jelezni alelnök úrnak, hogy nem arról van szó, hogy 100 vagy 200 hektáros egyben lévő birtoktestet szeretnénk megakadályozni, hogy azt bárki megszerezzen, nem erről van szó; hanem arról, hogy ekkora mennyiségben összevonnak egyébként egyenként 5, 10, 20, 30 hektáros területeket, erről van szó - tehát nem arról, hogy 100 vagy 200 hektáros birtoktesteket egybe ne vehessen meg valaki. (Herbály Imre: Ezt mondtam én is.) Nem, nem erről van szó, hanem arról az értékesítési gyakorlatról, hogy összekényszerítenek ekkora birtokestet több helyrajzi számon.
Alelnök úr, azt említetted, hogy a különböző törvények alapján kitapintható az agrárpolitika, hogy van, létezik ilyen egységes rend. Akkor én megkérdezném, hogy a te általad képviselt agrárpolitikával összeegyeztethető-e ez az értékesítési gyakorlat? (Herbály Imre: Természetesen.) Rendben, köszönöm szépen ezt a választ.
Jakab István kér szót!
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Ha lenne birtokpolitika, akkor azt is tudnánk, azt a szándékot ismernénk, hogy ezt az elaprózott parcellaméreteket, ezeket a kis parcellákat hogyan lehet versenyképes stabil birtoktestekké egyesíteni. Ha lenne földbirtok-politika, akkor arra koncentrálnánk, hogy segítsük ezt a rendezést, mert így tudunk mindenkit versenyképessé tenni, még a nagyobb gazdaságok, a nagyobb bérlők esetében is nagyon sokszor gond a beékelődött táblák, a beékelődött birtoktestek, ami komoly veszteségeket okoz, van ilyen? Van ilyen szándék? Van ilyen terv? Látjuk, nincs. Ehelyett csak értékesítés van. Márpedig külön most csak az értékesítést; utána, amikor már az értékesítés nagyrészt megtörténik; utána, mikor már nem lesz cserealap a birtokrendezéshez, akkor azt gondolom, hogy csak úgy széttárjuk a karunkat, hogy hát most már túl vagyunk rajta, sajnos nem tudunk mit kezdeni. Uraim, 1,5 millió hektár osztatlan közös van. Úgy gondoljuk, hogy az osztatlan közös levesszük a napirendről, sőt mi több, most már az állam tulajdonában lévő földek értékesítése is csak egyben történik. Azt gondolom, ha ez valóban stratégia, akkor ezt ki kell mondani. Ki kell mondani, meg kell hirdetni és akkor mindenki számára egyértelmű lesz; mi ezt legalábbis így ítéljük meg.
Részt vettem az Agrárkamara rendezvényén elnök úr, nem ültünk messze egymástól. El is mondtam az álláspontunkat, oda is figyeltem; akkor most, ha felsorolom az előadókat, azt gondolom, hogy nem lesz kétség egyikünk részéről sem, hogy az előadók hova tartoztak, meg a hozzászólók sem. Soroljam? Kettőnkön kívül, alelnök úr, szíveskedjen már még legalább egy személyt megjelölni a hozzászólók közül, aki mondjuk a családi gazdaságok ügyében és érdekében szólt. Láttuk az agrárnagytőkést, láttuk a nagy részvénytársasági elnököt - kettőt is -, láttunk téged alelnök úr (Herbály Imre: A tudomány képviselőit láttad?.) A tudomány képviselője majd egyszer elszámol azzal, amit tesz, de ez az ő dolga, nem napirendi kérdés. A tudomány képviselője, aki azon dolgozik, hogy hogyan lehet az állam tulajdonában lévő földet az alkalmazottak részére 300 hektáronként szétparcellázni, és azt programban meghirdeti, számomra az nem a gazdák képviseletét jelenti. Mert azokból az emberekből, akik így megszerzik a földet, nem lesz gazda, a mögött - minden ilyen vásárlás mögött - ott van a szindikátusi szerződés és majd, amikor a törlesztő-részlet letelik az utolsó, akkor kiderül, hogy a föld kinek a tulajdonába került - sajnos erre van elegendő tapasztalatunk.
Nekem ez a véleményem, de nemcsak nekem, hanem sajnos az emberek többségének erről az értékesítési gyakorlatról; úgyhogy ezt, hogy ilyen alternatív módon földet lehessen szerezni, azt gondolom, hogy számunkra elfogadhatatlan volt és elfogadhatatlan ma is. Senki nem gondolkodott azon, hogy mondjuk mi lesz majd az új generációval, mi lesz a fiatal gazdákkal? Most jön az értékesítés. Ezt is meg lehet próbálni, csak akkor meg kell hirdetni és meg kell mondani az embereknek, hogy mivel számoljanak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Godó Lajosnak adok szót!
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Én csak képviselőtársam felvetésére szeretnék reagálni. Alelnök úr felvetette a részarány képzését, de mielőtt ezzel foglalkoznánk, az osztatlan közös kérdésről. 2002. február 28-ig az akkori kormányrendelet lehetővé tette, hogy kérvényt nyújtsanak be az illetékes földhivatalokhoz a földtulajdonnal rendelkezők az ingyenes kimérésre vonatkozóan. Ha azt az akkori 2002. évi becsült költségen - amire úgy emlékszem, hogy 28 milliárd forintjába került volna a költségvetésnek - végigcsinálja valaki, akkor még több földrészlet képződik, mikroparcellák sorozata képződött volna. Egyrészt a költségvetés pénzügyi helyzete miatt, másrészt pedig a földhivatalok leterheltsége miatt sem lehetett ezt a lépést ingyenesen meglépni és 2002 nyarán, amikor a Nemzeti Földalapról szóló törvényt módosította a parlament, akkor fogadta el a birtokpolitikai irányelveket és a véleményünk az, hogy aki használja a földet, annak a kezébe kerüljön. Ez az egyik olyan kérdés, amit felvetek.
Tehát nem az a cél, hogy továbbaprózódjon a terület, inkább koncentrációs folyamatnak kellene végbemenni. Azt látom, hogy a gazdáknál nem az a baj, hogy nincs elég pénze, mert hitelhez hozzájutnak, hiszen a fedezetet a megvásárolandó föld mennyisége, nagysága és a terület fogja biztosítani, inkább sok esetben az információ hiánya; nem jut el azokhoz az emberekhez, amikor kellene pályázni, nem tudják naprakészen ezeket az információkat, hogy mikor melyik településen milyen területek vannak meghirdetve. Köszönöm szépen, ennyit kívántam elmondani.
ELNÖK: Csak szeretném megjegyezni, hogy az Alkotmánybíróságnak van egy olyan döntése, hogy a tulajdonhoz való jogot nem lehet anyagi okokra hivatkozva megtagadni. Tehát nem elégséges indok az, hogy ez mennyibe került volna, itt egy alkotmányos alapjogi kérdés, erősebb ennél a tulajdonhoz való jog. Értjük, hogy ennyibe került, értjük esetleg, hogy fel is aprózódhatott volna, felaprózódna - én ebben nem vagyok egyébként biztos -, lehet ilyen fikciókról beszélni, de ennél erősebb a tulajdonhoz való jogosultságunk egyelőre, ha még nem is tudjuk gyakorolni.
Paizs Józsefnek adok szót!
PAIZS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm elnök úr, igyekszem nem túl hosszú lenni. Gondolkodtam rajta, hogy végzettségem okán agrármérnökként, falun élőként nagyon sokáig figyelve ezeket a folyamatokat, hogy szóljak-e. Úgy látom, hogy itt nagyon sok elméleti és gyakorlati kérdés, főleg elméleti síkra terelődik alkalmanként ez a beszélgetés, vagy vita.
Hadd kérdezzem meg, hiszen köztudomású, hogy felszabadítjuk majd a termőföld értékesítést az elővásárlási joggal élés kapcsán. Emlékszem arra az időre, amikor az előd kormány miniszterelnöke Nyugat-Magyarországon azt mondta, hogy leszámolunk Nyugat-Magyarországon az osztrák wirtschafttal. Sikerült leszámolni az osztrák wirtschafttal? - a megítélésem az, hogy nem.
Tudunk-e adminisztratív eszközökkel mi gátat és féket betenni ebbe a folyamatba, hisz az elővásárlási joggal élőt is meg lehet fizetni, hisz akinek pénze van sajnálatos módon - és lehet vitatni ezt a kérdést nagyon sok oldalról -, meggyőződésem, hogy eldönti ezt a kérdést. Tehát az elővásárlási joggal való élés sem győz engem meg arról, hogy esetlegesen majd azok, akik úgy gondolják, hogy érdemes a magyar agrárgazdaságba betenni, beteszik a pénzüket, mégpedig úgy, hogy nem ők lépnek elő most jelen pillanatban, hanem az elővásárlási joggal élőt fogják megkérni, és itt van az a pár év, most már ki fogja bírni. Ha eddig kibírta ez a bizonyos karvalytőke - nevezzük annak -, akár magyar, akár nemzetközi, nekem meggyőződésem, hogy ezt a pár évet ki fogja húzni.
Arra is emlékszem, hiszen egy kisfaluban hobbiból polgármesterként a munkám egész más volt, de ezt is munkának tekintettem, hogy olyan emberek, akik annak idején a kárpótlási törvény adta lehetőséget kihasználva 25-30 ezer forintért jutottak hozzá egy hektár földhöz, most milyen szépeket mesélnek; akkor ez mennyire volt igazságos egyébként, morfondírozok magam is ezen a kérdésem, és rakódtak össze ezek a nagyon rossz birtokpolitikát vezető kérdések. 7 millió hektár, még szegény jó Kardos Nándornál tanultam az agrárgazdaságtant, a szántóterületünk. Ha 200-220 ezer körülbelül az agrárvállalkozók száma, az átlagosan olyan 30-35 hektár, ugye? Ezt a kérdést is firtatni kellene. Meg lehet-e 20 hektáron élni, lehet-e 20 hektáron olyan technológiai fejlesztéseket, olyan gépeszköz-fejlesztéseket, olyan technológiát kitalálni, amelyen életképes a magyar vidék.
Nem beszélve arról, hogy akik benne vannak ebben a rendszerben, azok szeretnének egy picivel többet; én értem ezt a logikát, hiszen ott éltem ezek között az emberek között Szigetváron - ezt is ki kellene mondani. Ezt is ki kellene mondani, és szembe kellene nézni ezzel az igazsággal is, hogy akik bekerültek alkalmanként - még egyszer mondom, akár úgyis, hogy 25-30 ezer forintért jutottak egy hektár szántóhoz, jó adottságúhoz -, akkor miért nem sírt annak idején a lelke ezeknek az embereknek. Hiszen akkor ők olyan előnyhöz jutottak ennyi pénzért, amit jóval meghaladóan fognak most zsebre tenni ezek az emberek, akik meggyőződésem, hogy hiába élnek falun, nem fogja fölvállalni ezt a gazdálkodást, ezt a típusú életformát, amelyet az őseink, nagyapáink állattartásban, kis szőlőtermelésben, nagyon kis birtokokon felvállaltak.
Tehát nekem az a meggyőződésem, hogy akárhogy csűrjük csavarjuk ezt a dolgot, ha a tőke benne van ebben a kérdésben, akkor ezekkel az adminisztratív eszközökkel szerintem nem megyünk semmire, ez a lényege a hozzászólásomnak és meggyőződésem, hogy sajnos nem tudjuk megfékezni. Jókat lehet vitatkozni a két oldal között - bizottsági ülésen, meg a parlamentben is majd -, de nem hiszem, hogy ezzel mi meg tudjuk fékezni. Ugorhatunk az Európa Unióba való belépésünk előtti időre, vagy ugorhatunk még visszább, gyönyörűek voltak azok a 10 ezer hektáros birtokok, Európa bennünket irigyelt, de ilyet nem mondok, mert magam is demokrata vagyok és akartam a változást. De végig kell ezeket a dolgokat is gondolni szerintem, nem hiszem, még egyszer mondom, hogy nagyon-nagyon fékezőerő lenne ez, amiről beszéltek ti most. Köszönöm.
ELNÖK: Azok a kisemberek azért nem kiabáltak, amikor 25-30 ezer forintért egy hektár jó adottságú termőföldet szereztek, mert az önök elődei vették el tőlük törvénytelenül, és azt is felháborítónak tartották sokan, hogy egyáltalán fizetni kellett érte - ez az egyik alapvetés.
A másik, ha az állam ön szerint nem tud semmibe beleavatkozni, akkor valószínű az államnak nincs értelme, tehát ha a jogrend nem tud beleavatkozni, akkor ezen a logikán nincs értelme.
Ellenkező véleményen vagyok, nem szeretnék ebben vitát nyitni, de javaslom Tanka Endre professzor úrnak az ez irányú tanulmányait, hogy az unióban levő országok egyes államai hogyan érték el azt, hogy az egységesen elfogadott birtokpolitikai koncepciót megvalósítsák törvényi beavatkozással, és ma is úgy van, különös tekintettel Dánia esetére, hogy miért nem tudott külföldi termőföldet vásárolni.
Van-e még kérdező?
PAIZS JÓZSEF (MSZP): Bocsánat, csak egyetlenegy reagálás. Pontosan azt mondtam, hogy nem feltétlenül a kisember jutott ehhez a szántóterülethez, a földterülethez, hanem eladták nagyon pici előnyökért, egy Zsiguli áráért, színes TV, videó, akkor nagyon ment. Én akkor bankban dolgoztam és láttam ezeket a folyamatokat, a kárpótlási jegyekkel való visszaéléseket is. Tehát azt mondom, hogy sajnos akkor se jutottak hozzá, illetve átmenetileg jutottak hozzá és gyorsan továbbadták. Van-e erre statisztika, mert kíváncsi lennék rá?
Említette ezt a nyugat-magyarországi wirtschaftot, hogy azok a birtokok, amelyek hivatalosan 300 hektárt képeztek, hogyan szedték össze a '90-es évek elején, rögtön pillanatokon belül 3-5 hektáronként ezeket a birtokokat. Úgy, hogy ezek a szerencsétlen emberek átmenetileg voltak csak birtokba, egyetértve azzal, amit említett elnök úr, hogy azt a földet valamikor elvették, de ebbe ne menjünk bele, mert nagyon sokféle fajta érzelmi vita származna ebből, hogy miért pont annak az időszaknak megfelelően kárpótoltunk, miért nem egy korábbiban, tehát sok minden előjön az emberből a történelemtudományok alapján is. Csak említem, hogy átmenetileg jutottak nagyon sokan ehhez a földhöz, majd gyorsan túl is adtak rajta, és néhányan akkor nem éreztek semmilyen lelkiismeret-furdalást, hogy 25-30 ezer forintokért szedték össze ezeket a földeket, most hál' isten már 6-8 ezer forint a mi térségünkben. Köszönöm.
ELNÖK: 2002 óta most már több mint 5 év telt el, hogy ezek a fontos kérdések, amit a képviselő úr feltett, esetleg a kormányzati pozícióból megkérdezhetőek legyenek az illetékesektől; egy teljes kormány dolgozna az ön kérdésein, ha ezeket megtenné.
Alelnök úrnak adok szót, Jakab István!
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Az osztatlan közös problémájára kell, hogy reagáljak. Nem volt 28, 12 milliárd forint volt, minekután annak a bizottságnak tagja voltam, aki ezzel foglalkozott, még jól emlékszem. Viszont az osztatlan közösnek a rendezése, meg a jelenlegi áldatlan állapot, ami ma van a rendezetlen birtok területén, ezeket egybe kellett volna, vagy kell rendezni ma is. Nem tudjuk megkerülni a kérdést, bármit teszünk, bárki bármit állít, ha nem érdemben és lehetőleg konszenzusközeli állapotot alakítva tesszük a dolgunkat, akkor ebből komoly vita lesz. Az, hogy most a politika beleszól? Nem a politika szól bele, könyörgöm, az országot, ha úgy tetszik, akkor politikusok irányítsák? Ezen a területen már nem akarok mélyebbre menni, nem akarok több kérdést föltenni itt a földforgalom kapcsán, megállok itt ennél a kérdésnél, hogy igen ez közös felelősségünk a rendezés és az osztatlan közös, mert óriási feszültség forrása ma is, holnap is, meg még hosszú időn keresztül: a parcellák rendezésével az állami tulajdonú földek hasznosításával és értékesítésével együtt lehet rendezni.
De továbbmegyek. Itt van a globális felmelegedés? Az öntözőrendszereket ki kell alakítani, szükségesek ehhez területek? Kell a víztározók létesítése? Mikor lehet, ha nem most, amikor az állam tulajdonában vannak földek, amikor ezt az egészet egy rendszerbe fogom, ezt a szent meggyőződésem, de nyilván ez erősen vitatható.
Menjünk tovább. A külföldi társaságok földhasználata. Egy dolgot ne tévesszünk szem elől. Ugyan azt mondták egyesek, hogy ne hozzuk már ide a dán földtörvényt, merthogy Dániában nem volt soha nagybirtok. Ha most megnézzük a magyar birtokrendszert - az előbb hangzott el, hogy milyen az átlagos birtokméret - uraim, hasonló a dánokéval. Akkor most mi a helyzet: a dánok meg tudják védeni, tartani a földet, a svédek, a liberális svédek megtudják? Meg kell nézni a nyugat-európai gyakorlatot, ugyanúgy meg tudják tartani, és a helyben lakó embereknek, gazdáknak - és ezzel tökéletes az egyetértés közöttünk - az előnyöket tudják biztosítani, akkor tegyük ezt. Hozzuk úgy helyzetbe, hogy boldoguljon az ott élő ember, mert uraim, miért is nincs 10 ezer hektáros, meg attól nagyobb nagybirtok? Azért, mert a technikai, technológiai fejlődéssel egy időben nyilván nincs szükség annyi munkaerőre sem az állattartótelepeken, sem a növénytermesztésben. Nyilván, főleg minél nagyobb birtokok alakulnak ki, ott annyi lesz majd a munkaerő-felhasználás, munkaerőigény, amit majd a technika, a technológia enged, mert könnyebb egy géplízinget fizetni, mint az embernek a költségeit, a munkaerő árát megfizetni és az ahhoz tartozó egyéb járulékos költségeket. Na, majd ez vezet egy társadalmi robbanáshoz vidéken, ezért mondtam a legelején, hogy miért fontos az, hogy ki kellene mondani, hogy milyen vidéket akarok. Ennyi.
Visszatérve, hogy megszüntetjük ezt az osztrák wirtschaftot. Uraim, annak a bizottságnak véletlenül tagja voltam, amelyik ezzel foglalkozott. Amikor a kormányváltás jött, az első intézkedés volt, az első!, hogy azonnal megszüntetni. Üzenet volt, hogy nem foglalkozzunk vele tovább, csak nyugodtan vegyétek a földet zsebszerződésre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ágyán Józsefnek adok szót!
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Egy dologra szeretném csak Paizs József képviselőtársam figyelmét felhívni azzal kapcsolatban, amit elmondott. Miért jó az, hogy ha egyéni gazdáknak, családoknak adjuk a földet, miért van nagyobb biztonságban? Merthogy nagyobb biztonságban. Menj ki Ausztriába, Dániába, nem tudsz földet venni - ez a lét alapját adja, az a tovább, a túlélését jelenti, nem a belföldet, nehogy azt hidd. Nem tudsz venni földet, azért olyan a földár, azért 9 millió forint Bécs alatt a föld, mert nem lehet hozzájutni, mert nem adja el, mert foggal, körömmel ragaszkodik hozzá, mert az a családjának, a következő generációjának a megélhetését jelenti. Sőt, ha teheti, inkább szerez hozzá, nemhogy eladja a földet.
Más a logika egy tőkés társaságnál, ezt értsétek meg. A tőkés társaságnak az a lényege, hogy mindig odateszi a tőkét, ahol nagyobb a haszon, mert sok esetben, aki oda betette, nem is ott van, semmi köze ahhoz a közeghez. Ez vezetett el Dél-Amerikához annak idején, mert egy észak-amerikai tőkés társaság beteszi a pénzét, mert úgy látja, hogy Dél-Amerikában ma érdemes spekulálni a földdel - nem ma, hanem 20 évvel ezelőtt -, és azt sem tudja, hogy mi történik ezzel a tőkével. Ő egy dolgot kérdez, mert neki egzisztenciálisan nincs kötődése oda ahhoz a földhöz, ahhoz a helyhez - azt kérdezi, hogy mennyi az osztalék, és ha kevés, kiveszi onnan a pénzt, eladja és továbbmegy a világ másik részébe - ez egy másik modell. Most Európa azért mondja, hogy egyéni, családi gazdálkodási modellt akarok követni, mert szeretné megőrizni a földeket így a családok birtokában, ehhez pedig föld kell, földalap kell. Más egy tőkés társaság logikája - nem tudom, hogy magyarázza még el az ember ezt a dolgot, értsétek meg, hogy más.
Most az a kérdés, hogy a tőkés társaságok profitérdekei szerint akarjuk a földbirtokot megoldani Magyarországon, vagy pedig azt szeretnénk, hogy stabilizáljuk a vidék társadalmát. Minél több embert őrizzünk meg a vidéken, és munkát teremtsünk ezeknek az embereknek, megélhetést, de hosszú távon, generációkon keresztül a megélhetést biztosítsuk és az erre az alaptevékenységre épülő dolgokat rápakoljuk, minden kapcsolható dolgot, hogy segítsünk. És ne úgy érjük el a piaci versenyképességet, hogy 10 ezer hektárt majd utána összevonunk, mint Dél-Amerikában, hanem úgy, hogy a kisebbek összefogását támogatjuk a piacra-jutásban: a beszerzésben, a tárolásban, az értékesítésben. Ugyanolyan versenyképes méretet lehet elérni így, de megőrizzük a családi gazdálkodásnak ezt a rettenetes előnyét társadalmi szempontból - nem igazán ugyanarról beszélünk valószínűleg. (Közbeszólások.)
ELNÖK: Szeretnék majd mindenkinek szót adni, aki szót kér, egyelőre tartsuk be a sorrendiséget.
Herbály Imre alelnök úrnak adok szót!
HERBÁLY IMRE (MSZP): Bocsánatot kérek professzor úr, ki beszél itt tőkés társaságok földvásárlási lehetőségeiről? Ki beszél itt a 300 hektár egyéni földtulajdon-szerzési korlát eltörléséről? Ki beszél itt a külföldiek földvásárlási lehetőségeiről? Valamilyen más világból szerzed ezeket a gondolatokat, ne haragudj, itt szó nem volt erről. Magánemberek vásárolhatnak földet. Én egyet el tudok képzelni (Jakab István: A mások nevében.), te mikor vettél fel a mások nevén földet, ugyan már. (Jakab István: Én nem vettem föl.) Ugyan már.
Egyébként azzal egyetértek, hogy amikor a földbirtokról az irányelveket megfogalmazta az Országgyűlés, akkor egy kicsit elvetette a sulykot, olyan sok alapelvet határozott meg, hogy abból nehezen alakul ki egy olyan földpiac, ami tényleg kitűzi a legfontosabb agrárstratégiai célokat; ezzel egyetértek, de ehhez hozzá lehet nyúlni véleményem szerint, meg lehet nézni, új sorrendet megállapítani.
De egyszerűen nem értem azt a gondolkodásmódot, miszerint ebből a földértékesítési elvből, amit most a Nemzeti Földalap követ, kijöhet egy olyan helyzet, hogy itt a nemzetközi tőkés társaságokat támogatjuk, egyszerűen nem értem. Senki nem akar társas-vállalkozásoknak, jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságoknak földet eladni, nem is tud, mert a törvény nem engedi meg, a törvényt meg nem akarjuk megváltoztatni.
ELNÖK: A napirend előadói gondolom már nagyon nagy kíváncsisággal figyelik a teljesen más irányú beszélgetést, de ez nem jelenti azt, hogy az alelnök úrnak ne adjak szót.
Jakab Istváné a szó!
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Egyetlen kérdést szeretnék - összefüggésben az alelnök társam által felvetett kérdéshez csatlakozva - feltenni az NFA elnökének, hogy a szendrői gazdaságot melyik cég kívánta megvásárolni. Másképp fogalmazok: miért vonták vissza, amikor meghirdették a pályázatot; melyik volt az a befektető társaság, aki húszon-akárhány tagja részére akarta megvásárolni a 6300 hektárt? Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor megadom a szót a napirendi pont előadóinak.
TÖMÖR LÁSZLÓ (Nemzeti Földalapkezelő Szervezet): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottsági Tagok! Engedjék meg, hogy néhány konkrét kérdésre válaszoljak és megpróbáljak egy kicsit elvonatkoztatni attól a jórészt szakmai alapokon álló, de mégiscsak egy kicsit politikai irányba menő véleményeken.
Mi indokolja ezt a gyakorlatot? A vagyonhasznosítási szempontok. Tehát az NFA törvény világosan megmondja, hogy hányféle módon hasznosít; kell, hogy a szervezet az állam a rábízott termőföld vagyonát hasznosítsa. Ebből az erdők esetében a vagyonkezelésről beszélhetünk, a termőföld esetében pedig a haszonbérleten kívül a kétféle értékesítési mód az, amire a törvény felhatalmazza a szervezetet és ezt a gyakorlatot követjük.
Meg kell jegyezni a konkrét felvetéssel kapcsolatban, hogy nem csak pályázati egységeken keresztül értékesít az NFA; az árverések esetében erről szó sincs. A másik esetben pedig ez egy körülbelül két vagy három hónapja lehetőségként szóba jött módszer, aminek az a célja, hogy azokban az esetekben, amikor a vagyonhasznosítási szempontok ezt indokolják, akkor össze lehessen vonni helyrajzi számokat egy pályázati egységbe és ezt egy áron lehessen megpályázni. Itt megállnék egy pillanatra, mert a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet ezekben az ügyletekben a magyar állam képviseletében a polgári jognak ugyanolyan alanya, mint az a haszonbérlő vagy később magántulajdonos, akivel mi partneri kapcsolatban vagyunk.
És én úgy gondolom, és ez már a következő felvetésre is átvezet, a célzott értékesítésnek a témája, hogy nem is tehetné meg azt a Nemzeti Földalap, hogy hátat fordítva ezeknek a partnereinek, az ő megkérdezésük nélkül egész egyszerűen mondjuk árverésre kiír 50, 60, 70, 100 hektárt. Oda beruháztak az agrárvállalkozók, ott embereket foglalkoztatnak és ne csak a nagyokra tessenek gondolni, hanem a kisebbekre is, akik 10, 15, 20 tehenes kisebb gazdaságok, nekünk ugyanolyan partnereink, és ugyanúgy kell az érdekeiket képviselni akkor, amikor sok esetben az ő kérésükre írunk ki értékesítésre pályázatot. Itt alán meg is állhatnánk, amikor arról beszélünk, hogy célzott az értékesítés. Igen, nagyok sok esetben a bérlők kérik, hogy meg szeretnék szerezni a tulajdonjogot és megvizsgálva az NFA egyéb vagyonhasznosítási szempontjait, az állam érdekeit, a legtöbb esetben igent mondunk akkor, ha más akadálya nincs. És ha úgy lehet kiírni értékesítést, hogy mondjuk egy 250 hektáros bérletből - vagy felezzük meg, legyen 125 - mondjuk van 5 hektár olyan földterület, ami elnézést kérek a kifejezésért, semmire se jó, igen, azt beletesszük és azt mondjuk, hogy akkor tessék megvenni a kettőt együtt, pláne, ha eddig is együtt használta. És itt azt kérném, hogy zárjuk is le azt a részét, hogy személyre szabott, meg célzott, ennyiben igen, tehát a bérlők érdekeit, akár kicsi, akár nagy, ezeknél a döntéseknél figyelembe vesszük.
A másik kérdés, hogy az értékesítés kapcsán pályázat vagy árverés. Jelenleg az arányok 90 és 10 százalékosak, a pályázat javára 90 százalék természetesen. Az elvi döntés lehetősége megvan arra, hogy ezt két hét alatt megfordítsa a szervezet, de azt hiszem, hogy akkor nagyobb hibát követnénk el, hogy ha mindenféle tájékoztatás nélkül kiírnánk ezeket helyrajzi számonként akár, és akkor aztán boldog-boldogtalan földtulajdonhoz juthatna. Megtörténik az értékesítés, akkor is csak magánszemélyek vehetnék meg, de azok a birtokpolitikai szempontok és azok a hosszabb távú, az agrárpolitikát befolyásoló döntések azt hiszem, hogy talán nem jó irányba vinnék ezeket a folyamatokat, de ebbe most nem mennék bele jobban, mert ez megint politikai döntéseket igénylő kérdés.
Az elnök úrnak a felvetése ugyancsak az, hogy milyen felhatalmazás alapján csinálja ezt az NFA, amit most csinál? Mi elég alaposan körbejártuk ennek a jogi hátterét és úgy találtuk, hogy egyrészt van erre felhatalmazása, másrészt nem tiltja semmilyen jogszabály, hogy ezt a gyakorlatot kövessük. Ha megváltozik az NFA törvény, akkor be fogjuk tartani. Ha az elnök úr javaslata szerint fog megváltozni, akkor azt a gyakorlatot fogjuk követni, hogy egy végrehajtó szerv vagyunk; pillanatnyilag úgy látjuk, hogy nincs jogi akadálya annak, hogy ilyen módon járjunk el. Hangsúlyozom még egyszer, hogy minden egyes eset más és más, tehát mindig megvizsgáljuk, hogy indokolt-e ilyen pályázati egységeket kiírni, vagy pedig a külön helyrajzi számos értékesítés az, ami adott esetben célravezető.
Örvendi úrnak volt egy olyan kérdése, hogy akarják-e az együttes pályázatokat a gazdálkodók vagy nem? Elég sok ilyen pályázat érkezik, ahol közösen - még kisebb területekre is közösen pályáznak a gazdálkodók, vagy hitelfelvételi jog, ha van, vagy más megfontolásból, de kétségtelen, hogy megjelölik azokat az arányokat, amelyekben a tulajdoni hányadukat el tudják képzelni - tehát igenis van erre érdeklődés, azt tudom mondani, ez a gyakorlat.
Az erdőre vonatkozóan - elnézést kérek, nem értettem a Jakab úr kérdését, hogy mi volt a kérdés, mert éppen jegyzeteltem.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Az erdőhasznosításra vonatkozóan. Tehát most köztudott, hogy az európai uniós támogatásokat nem tudjuk igénybe venni, állami tulajdonban van. Tervez-e, van-e olyan megoldás, ahol gyakorlatilag az állam tulajdonát megtartva, de a kezelők társaságában esetleg, vagy bármilyen más önkormányzat vagy egyéb bevonásával; ez egy átfogó koncepcionális kérdés volt a hasznosításra vonatkozóan, hogy van-e elképzelés az erdőre vonatkozóan.
TÖMÖR LÁSZLÓ (Nemzeti Földalapkezelő Szervezet): Ez az akadály nem magának az ültetvénynek, tehát a termőföldnek a tulajdonjoga, hanem az eszközvagyon okozza a problémát, ami eszköz állami tulajdon, az pedig nem az NFA vagyoni körébe tartozik; tehát ezt talán az az új vagyonkezelő szervezet vagy pedig minisztériumi szinten kell az eszközvagyon tulajdonosi jogosítványait gyakorló Pénzügyminisztériummal együtt kezelni - egyelőre az NFA erre vonatkozóan nem tud javaslatot tenni.
Végül volt az alelnök úrnak még egy kérdése, a szendrői pályázatra vonatkozóan. Azt is a területnagyságból és a speciális megközelítésből adódóan nyilván csak csoportos pályázattal, magánszemélyek együttes pályázata útján lehetett megpályázni. Nem az NFA érvénytelenítette egyébként, az NFA-nál volt egy érvényes sorrend, de azt hiszem, hogy az alelnök úr pontosan tudja, hogy melyik társaság az, amelyik a legjobb ajánlatot tette. Úgy tudom, hogy a közeljövőben ez nem az NFA kizárólagos feladata, hanem az ÁPV Rt.-vel együtt párhuzamosan bírálta el a pályázatokat, a döntésről fog kitenni vagy közreadni az erre megbízott, azt hiszem a Bábolna Zrt., nem is az ÁPV Rt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel van-e? (Nincs jelzés.) Nincs. Megköszönjük az előadóknak a jelenlétet és a tájékoztatást.
Az első napirendi pontot lezárom.
A második napirendi pont az "egyebek". Az alelnök úrral formálva a jövő heti ülésrendünket, várhatóan szerdán 14 órakor üléseznénk a vagyongazdálkodási törvény, illetve a két földdel kapcsolatos törvény jelenlegi ismereteink alapján kerülne megtárgyalásra; ha addig a kormány nyújt be olyant, amit napirendre tudunk venni, akkor természetesen még azt is napirendi pontra vesszük.
Van-e valakinek kérdése, észrevétele az egyebeknél?
Borenszki Ervinnek adok szót!
BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Ugyan kezdünk fogyni, de fontosnak tartanám a tegnapi nappal kapcsolatban egy érzésemet, megjegyzésemet szóvá tenni a jövő szempontjából, azt gondolom, lehetséges, hogy másnak is volt hasonló érzése.
Elnök úr nem volt itt, alelnök úr sem.
ELNÖK: Nekünk jó érzéseink voltak.
BORENSZKI ERVIN (MSZP): Így van, hallottam róla. Magyarán, az az én meglátásom, sok ideje már beszélgettünk arról itt a bizottságban valamikor, amikor elindult ez a mi ciklusunk, munkánk, hogy mi a mi feladatunk, célunk. Segíteni a vidéknek, a vidéken élő embereknek egy falubarát, vidékbarát politikát támogatni. Ha úgy tetszik, az ellenzék padsoraiban ülők, itt a bizottságban a másik oldalon ülők, elvárják tőlünk, hogy mi a mi frakciónkban alakítsunk egy ilyen hangulatot, egy ilyen ennek kedvező politikai hátteret.
Azt gondolom, hogy a tegnapi napirendnél: az agrár-kárenyhítési törvény parlamenti vitájában, tehát ami a plenáris ülésen volt, ez a hangulat valahol nem sikerült. Azt gondolom, hogy mi a magunk részéről mindent megtettünk, hogy a benyújtás körülményeit is figyelembe véve, elfogadtattuk a frakcióban, hogy ezt meg kell szavazni, át kell küldeni ahhoz, hogy viszonylag időben a körülményekhez, lehetőségekhez képest segítsünk a gazdáknak, amennyiben lehetőségek ma vannak.
A vita vége felé már azt éreztem, hogy a képviselőtársaimnál több alkalommal elszakadt a cérna, olyan bekiabálások, olyan megjegyzések voltak, ami méltatlan volt ehhez a napirendhez, meg úgy általában a Házhoz is. De úgy érzem, hogy ebben szerepe lehetett annak is, hogy míg a bizottsági ülésen - egy jó kétórás vitában - teljesen helyénvaló és jó szellemű vitában dolgoztunk együtt, majd a plenáris ülésen minthogyha valami más szellemiséggel jöttetek volna ki, már elnézést, hogy tegezésre váltok.
Tehát erősebb kifejezésekkel, nagyon követelőző módon és valahol - lélektanilag próbálom ezt feldolgozni meg magyarázni - amikor 7 óra környékén odaértünk ehhez a napirendhez és akkor mindenki úgy gondolta, hogy na itt vége a szavazásnak, aztán megyünk már, megjegyzem az ellenzék padsorai félig üresek voltak már, nálunk mindenki ott volt, aki ott volt és már ment volna. És akkor jött egy órás olyan vita, amit olyan nagyon nem értettek, csak azt érezték, hogy itt már olyan megjegyzések vannak, ami - megnéztem a jegyzőkönyvet - szerintem túlment azon, ami még belefért volna ebbe a hangulatba, hogy akkor tényleg a vidékpolitikában olyan hangulatot teremtsünk, amit ti tudtok nagyon jól, hogy ráférne erre a Házra. Tehát ez valóban megbicsaklott.
Azt szeretném csak ezzel jelezni, a magam érzése ez, hogy jó lenne, hogy ha mi itt a bizottságban, most már mi itt szocializálódtunk egymáshoz, de a Házban érzem, hogy időnként nem jó visszhangja van ennek és még adott esetben fontos ügyek, nagy ügyek is elcsúszhatnak, erre szerettem volna a figyelmet felhívni.
ELNÖK: A Házszabálytól való eltérésnek megvan az az esélye, hogy a vitát ott kell lefolytatni, és ha szavazás közben kerül sor az általános és a részletes vitára, akkor a többi képviselőtársamnak is illik, kell, muszáj végighallgatni, akik egyébként magára a szavazás procedúrájára maradnának szívesen, de ezt úgy gondolnák, hogy ezt miért nem a szakbizottságok és a napirendi pont előadói majd megtárgyalnák, nem lehet. Ezt a Házszabálytól való bejegyzést a szocialista frakció kezdeményezte, mi ehhez hozzájárultunk. Az másik dolog, hogy magával a tartalmi részével ilyen módon nem értünk, nem fogunk egyetérteni, mert ez újra bizonyításra fog kerülni, hogy értelmetlen ilyen rendszerben, amíg nincs pénzügyi alapja ennek a biztosításnak, addig a gazdák ezt értelmetlennek fogják látni. Elnézést, most én fizessek be háromezer forintot azért, hogy novemberben előlegként visszakapjam a háromezer forintomat, ezt a gazdálkodó egyelőre nem látja értelmes dolognak, mert ennyiről szól egyelőre nagyjából ez a törvény, amibe most ne menjünk bele.
Jakab Istvánnak, majd Ángyán Józsefnek adok szót!
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Azt gondolom kedves képviselőtársaim, ha valaki szeretne békésen építkezni, azok közé tartozom, bármennyire is sokan sokszor másképp ítélik meg a helyzetet. Amíg a feszültségeket nem rendezzük, tehát amíg nem tudunk olyan állapotot teremteni, addig az ember arra törekszik, hogy minél kevesebb ilyen probléma legyen.
Szeretném elmondani, hogy valóban mélységében részletesen azt a katasztrófát - szó szerint használom a szót - szenvedett térséget alapjaiban végigjártuk, az érintettekkel a helyzetet értékeltük. Uraim, későn kaptuk meg. Nekünk is volt egy érzésünk, az utolsó pillanatig az volt az érzésünk, hogy azért jön meg későn az anyag, hogy véletlenül se lehessen módosítót beadni hozzá, véletlenül se történjen semmi. Uraim, péntekre ígérték - nem tudtuk megtartani az ülést, itt vártunk. Milyen lelkiállapotban voltunk, amikor itt ültünk a tárgyalóban és arra készültünk, hogy na lássuk az anyagot, hogy tudunk, mi történik, mi van benne, mi a helyzet. Óriási csalódás volt, mert semmilyen konkrétumot nem tartalmazott, nem akarok a vitába belemenni, a részletbe nem megyek bele.
Uraim, tehát igyekeztünk mindent megtenni, és igyekeztünk olyan módosító indítványokat elkészíteni a részletek nélkül, hogy valahogy segítsünk. Ugyanis uraim, most ez a szavazás azt jelentette, hogy a térségben a gondok nem oldódnak meg, Észak-Kelet-Magyarország térsége néhány nagy tőkeerős cég kivételével, csődhelyzetbe került. Uraim, ezt részletesen kiértékeltük, nem részletezném.
Tehát, ami miatt ez az indulat elszabadult, az az volt, hogy az utolsó módosító indítványunk is egytől-egyig leszavazásra került, tehát gyakorlatilag nem volt érdemi olyan felvetésünk sem, amit esetleg figyelembe vehettek volna a kormánypárti képviselőtársaim. Innentől kezdve azt gondolom, hogy a hangulatváltozást nagyon nehéz rajtunk számon kérni.
Megtettünk mindent, hozzájárultunk a Házszabálytól való eltéréshez, még egyszer mondom, tartózkodott a frakciónk. És nyilván ott persze voltak kemény viták, még egymással is voltak vitáink olyannyira - ez nem magyarázat, mert vállalom a "nem" szavazatomat -, de én már ott a vita hevében nyomtam úgy meg a gombot, hogy a végén "nem" szavazat lett a törvénymódosításra, egyébként Katinak elmeséltem délelőtt, nem ezen múlott, de az már egy ilyen éles vita volt a Gőgös államtitkár úrral. És én vállalom, most fogok majd neki írni levelet, hogy járjuk végig az országot, nézzük meg.
Azt a vádat nekünk elviselni, hogy mert mi nem akarjuk, hogy legyen Nemzeti agrár-kárenyhítési rendszer, szó sincs róla, szükség van rá. Nem, ezt a vádat mi nem tudjuk magunkra venni és ott a plenárison ez úgy tűnt, mintha mi most akadályoznánk. Nem, nem ellene vitatkoztunk, érte; és ha esetleg úgy érzitek, hogy ez erős volt, hát erős volt, de a helyzet is erős volt, mert még ezután jön a java, kénytelenek voltunk jelezni, érzékeltetni kellett.
Azt gondolom, hogy minden szocialista párti képviselőtársunkkal - akár Heves megyében, akár Szabolcs-Szatmár-Bereg, akár Borsod, akár Hajdú - végigvitattuk, áttárgyaltuk az egészet, nem a mások háta mögött beszéltünk nagyobb összegekről, ők maguk is megtapasztalták, az életet hoztuk ide, nem sikerült, együtt nem sikerült. Sajnálom, nem az volt a célunk, hogy felborítsuk, hanem, hogy szakmai alapon dolgozzunk tovább.
ELNÖK: Ángyán Józsefnek adok szót!
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Tényleg csak nagyon röviden. Nagyrészt elmondták elnök úr és alelnök úr is, hogy mi a magyarázat erre. Szóval valóban komolyan vettük, hogy próbáljuk meg ezt a törvényt akkor olyanná tenni, hogy ez valóban megoldást kínáljon azokra a problémákra, amik itt vannak és ez egy rendkívüli helyzet, ezt nem lehet beleilleszteni egy normál menetbe. Ezért hoztuk oda - tényleg nagy munkával kialakítva - azokat a módosító indítványokat, amelyekről meg vagyunk győződve, hogy ezek segítenének, sőt a tárcát is erősítenék a kormányon belül, ez volt a szándékunk, hogy jelezzük ezzel, és partnereket keresünk; és a bizottsági vitában tulajdonképpen partnerek voltunk egymás mellett.
Ami változott, az ott változott abban a pillanatban, amikor utána szavazásra került a dolog és egyetlenegyet nem tudtatok elfogadni ezek közül. Szóval, értsétek meg, ez nagyon nehéz, mikor az ember komolyan próbálja venni ezt az őrült menetet, amit tulajdonképpen a kormányoldal diktált ezzel a tárgyalásmóddal és komolyan próbálunk segíteni, hogy jobbá tegyük a törvényt, és akkor utána azt tapasztalod, hogy mindent leszavaz a kormányoldal, mintha teljesen fölösleges lett volna a mi gondolkodásunk ebben a menetben, hogy egy picit jobbá tegyük. Ráadásul, Kis Zoli ki is mondta végül is, már ott a bizottsági ülés vége felé, a konklúziója volt a dolognak, hogy tulajdonképpen a költségvetéshez kellene hozzányúlni ahhoz, hogy ezt a rendkívüli helyzetet kezelni tudjuk, nem is ezt a törvényt kellene módosítani. Tehát mindez halmozódott odáig, hogy a plenáris ülésen kicsit más, vagy talán nagyon más volt a hangnem, mint ami a bizottságban alakult.
De ahhoz, hogy együtt tudjunk működni bizonyos dologban, akár úgyis, hogy együtt lobbizni a földdel is meg a vidék ügyében a kormányon belül is, ahhoz az kell, hogy bizonyos indítványok, amelyek valóban ésszerűek lennének, azok meghallgatásra találjanak. Nem tudom, hogy mennyire tehetitek meg, én ezt nem tudom megítélni, hogy milyen a kormányoldalon a frakciófegyelem és mennyire lehet, ha az ember kész érvekkel érvel, elfogadni és szavazni, tartózkodni vagy adott esetben támogatni ilyen indítványokat.
Amennyire visszaemlékezem, zömében érvelni szoktam amellett, amit mondok és próbállak benneteket meggyőzni függetlenül attól, hogy ki melyik oldalon ül ebben a dologban. De időnként persze az ember nyugtalanul látja azt, hogy miközben itt esetleg a szemeden látom, hogy egyet is értenél velem, és utána mégis a másikat nyomja - vagy a Karsai Jóska a többiek -, mint amiről beszéltünk, ezt nagyon nehéz megemészteni emberileg is, meg észben, ez időnként ilyen plenáris vitákhoz is vezet nyilvánvalóan. Ennyit szerettem volna elmondani az emberi oldaláról ennek a dolognak.
És a továbbiakra nézve persze jó volna, hogy ha tudnánk ebben az irányban valóban együttmenni; mondom nem tudom, hogy adott helyzetben egy kormányoldalon mi ennek a realitása, amit én elvárok egyenként emberileg bármelyikőtöktől.
ELNÖK: Herbály Imrének adok szót. Alelnök úr!
HERBÁLY IMRE (MSZP): Nagyon rövid leszek. Nem a tartalmi résszel voltak problémáink, illetve Borenszki képviselőtársam nem arról beszélt, a hangütésről beszélt. Hadd utaljak vissza, elhangzott itt a Karsai képviselő úr neve. Karsai Jóska sok mindent nagyon vehemensen képvisel a frakcióban és a jó ötleteivel, a jó ügy képviseletében meg a vehemenciájával olyan helyzetbe hoz sokszor bennünket, hogy a többi, a falu, a vidék ügyét nem értő képviselőtársunk szembefordul velünk. Miért? Valami ehhez hasonló érzés alakult ki tegnap - ahogy az én képviselőtársaim jelezték -, attól a hangütéstől, ami ott érződött a parlamentben. Tehát itt nem azt vitatjuk, hogy most ti helyesen viselkedtetek-e, vagy sem, ez teljesen természetes. Egyébként nagyon kíváncsi lennék, hogy mondjuk, ha te véletlenül megszavaznál valamit nekünk, átszavaznál, hogy mi lenne a helyzet a frakcióban. (Jakab István: Semmi.)
Azt gondolom, hogy nem elsősorban azzal, hogy amit, hanem ahogy és ezt jelezte egy képviselőtársam, de ez csak ilyen felvetés volt, nem vagyunk mi népnevelők.
ELNÖK: Az egyebeket lezárom, a bizottsági ülést berekesztem, köszönöm a segítséget.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra14 perc)
|
Font Sándor |
Jegyzőkönyvvezető: Turkovics Istvánné