MB-17/2007.
(MB-34/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2007. május 31-én, csütörtökön, 13 óra 23 perckor
a Nagykunsági Erdészeti és Faipari Zrt. Erdei Művelődési Házában,
Szolnokon megtartott kihelyezett üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Állami erdő- és magánerdő-gazdálkodás az Alföldön (Helyszíni szemle) *
Tájékoztató a Nemzeti Erdőprogram végrehajtásáról, különös tekintettel az állami vagyonra, a magánerdőre és a védett erdők jövőjére *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről: *
Hozzászólók: *
Általános bevezető *
Sirman Ferenc szóbeli kiegészítése *
Koleszár István hozzászólása *
Sódor Márton hozzászólása *
Luzsi József hozzászólása *
Telegdy Pál hozzászólása *
Képviselői kérdések, hozzászólások *
Vendégek hozzászólásai *
Jung László *
Dr. Pethő József *
Schmotzer András *
Sirman Ferenc válaszai *
Koleszár István válaszai *
Sódor Márton válaszai *
Luzsi József *
Horgosi Zsolt zárszava *
1. Állami erdő- és magánerdő-gazdálkodás az Alföldön (Helyszíni szemle)
Elnököl: Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Demendi László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Járvás István (Fidesz)
Kispál Ferenc (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Font Sándor ((Fidesz) Jakab Istvánnak (Fidesz)
Csontos János (MSZP) Kis Péter Lászlónak (MSZP)
Paizs József (MSZP) Demendi Lászlónak (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP) Godó Lajosnak MSZP)
Vécsi István (MSZP) Herbály Irmének (MSZP)
Czerván György (Fidesz) Járvás Istvánnak (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP) Örvendi László Józsefnek (Fidesz)
Fülöp István (Fidesz) Kispál Ferencnek (Fidesz)
Sirman Ferenc kabinetfőnök (Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Koleszár István (ÁPV Zrt.)
Sódor Márton főosztályvezető-helyettes (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Luzsi József, a Magánerdő-gazdálkodók Országos Szövetsége elnöke
Jung László (Egererdő)
Telegdy Pál (MERSZ)
Dr. Pethő József (Országos Erdészeti Egyesület)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 23 perc)
JAKAB ISTVÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm valamennyi kedves vendégünket és külön köszöntöm a NEFAG Zrt. vezetését, akik voltak kedvesek ezt a programot számunkra megszervezni.
Tisztelt Bizottság! Abban egyeztünk meg Herbály Imre alelnöktársammal, hogy ma, mivel egy különlegesen fontos téma van és ez az ülés Szolnok megyében, Szolnokon történik és alelnöktársam Szolnok megyei és az erdészeti albizottság elnöke, így én őt arra kérem, hogy az ülést a hazai pályán, valamennyiünk véleményével találkozva most ő vezesse. Mindenkinek jó munkát kívánok.
(Az elnöklést Herbály Imre alelnök veszi át.)
HERBÁLY IMRE (MSZP), az ülés levezető elnöke, továbbiakban ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntöm Jász-Nagykun-Szolnok megyében a NEFAG Zrt. erdei iskolájában a mezőgazdasági bizottság tagjait, az erdészeti szakma jeles képviselőit, akik ezen a nagyon szép napon megtiszteltek bennünket és a napirendi pontok tárgyalásánál segítségünkre lesznek. Külön köszöntöm a második napirendi pontunk előadóit, sorban, ahogy ülnek, Sirman Ferenc államtitkár urat, Koleszár István urat, az ÁPV Rt. igazgatóját, Sódor Márton urat, a KvVM képviseletében és Luzsi József urat, a Magánerdő-gazdálkodók Országos Szövetsége elnökét és természetesen mindenkit, aki megtisztelt minket. Ha az elnök úr nem mondta volna el a kiállítás megnyitása alkalmából azt a beszédet, amit elmondott, akkor én most felvenném a mai napirendek közé. De ő ezt nagyon szépen, röviden megfogalmazta. Az erdő nagyon fontos az életünkben. Az erdőgazdálkodásnak, az erdőterület gyarapodásának, az erdőhasználatnak egy nagyon fontos kiindulópontja a nemzeti erdőprogram. És ma ez a téma lesz a napirendünk. Kérem a tisztelt előadóinkat, hogy az írásban kiadottak mellé, amennyiben szóbeli kiegészítést kívánnak fűzni, azt tegyék meg. Utána lehetőségük lesz a bizottság tagjainak kérdésekre. Tessék, megadom a szót.
Sirman Ferenc szóbeli kiegészítése
SIRMAN FERENC (Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! Abból a szempontból könnyű helyzetben vagyunk, hogy kiosztottunk egy írásos anyagot, amely összefoglalja az e tárgyban lévő gondolatainkat, de mivel ez közvetlenül az ülés előtt került kiosztásra annak érdekében, hogy itt érdemi vita alakulhasson ki, azért a legfontosabb részeit, illetve megállapításait frissítenénk, illetve pár dolgot szeretnék elmondani, ami esetleg nem része az anyagnak.
Az valamennyiünk számára köztudott és érzékelhető, hogy az elmúlt évtizedben a társadalom figyelme minden korábbinál nagyobb mértékben fordult az erdő, illetve az erdőgazdálkodás felé. Tulajdonképpen a társadalom, a lakosság számon kéri az erdővel történő felelős gazdálkodást, a társadalmi érdekek érvényesülését, illetve új igények jelentek meg az erdőgazdálkodással szemben elsősorban az úgynevezett közjóléti funkciók közé sorolt igények terén, illetve egyre nagyobb szerephez jutott az erdő úgynevezett rekreációs és szabadidős terepként történő hasznosítása, a társadalomnak olyan igényei jelentek meg, amik korábban nem voltak ennyire érzékelhetők, ezért ez folyamatosan a figyelem fókuszába helyezte az erdőgazdálkodást.
Az Európai Unió erdészeti stratégiája az erdőgazdaság jelentőségét az erdők közjóléti és védelmi szerepe mellé rendeli. A stratégia követelménye, hogy a fenntartható fejlődés biztosított legyen az erdővel, mint az egyik legfontosabb természeti erőforrással való gazdálkodás során. Hazánkban a rendszerváltást követően a magánerő-tulajdon gyarapodásával az agrárgazdálkodás szervezetének az átalakulásával szükségessé vált a korábbi erdészeti és erdőgazdálkodási szemlélet és az erdészeti politika formálása. Elsősorban az uniós elvárásoknak, illetve a társadalom igényeinek való megfelelés érdekében, ezért a kormány 2004-ben elfogadta kormányhatározatban a nemzeti erdőprogramot a 2006 és a 2013 közötti időszakra. Ez a nemzeti erdőprogram egy nemzeti szintű, átfogó, ágazatok közötti ismétlődő politikai tervezési folyamat elindítását tette lehetővé, amelyik tíz területen helyez hangsúlyt különböző tevékenységekre, illetve tíz prioritást fogalmazott meg. Ezek közül szeretném kiemelni az állami erdőgazdálkodás fejlesztését, a magánerdő-gazdálkodás fejlesztését, a vidék- és területfejlesztést, erdőszerkezet-átalakítást, a természetvédelmet az erdőkben, a modern erdővédelmet, a fenntartható vadgazdálkodást, a racionális fahasznosítást. Az erdészeti igazgatás korszerűsítését, a kutatás, oktatás és a termelésfejlesztés kérdését, az erdő viszonyának javítása érdekében a hatékony kommunikációt az erdőről.
Ezeknek a megvalósításából elsőként az állami vagyonnal való gazdálkodás fejlesztését szeretném röviden ismertetni. Jelenleg 1 millió 49 ezer hektár állami erdőterület van, aminek 85 százalékát az ÁPV Zrt. tulajdonában álló 19 erdőgazdálkodási részvénytársaság kezeli vagyonkezelési szerződés alapján. A fennmaradó erdőterületen három, a Honvédelmi Minisztérium tulajdonában álló részvénytársaság és az egyéb állami intézmények, köztük vízügyi és környezetvédelmi szervezetek gazdálkodnak.
A kincstári vagyon részeként a Nemzeti Földalapba tartozik az állam tulajdonában lévő, folyamatosan változó termőföld, így az állami erdő a védett és a védelemre tervezett természeti területek kivételével. Az állam tulajdonában lévő erdőterületek szakszerű kezelése érdekében a természeti védettséggel érintett területek kivételével a Nemzeti Földalap a száz százalékig állami tulajdonban lévő erdőgazdasági társaságokkal vagyonkezelési szerződést kötött. Jelenleg ki kell emelni és nagyon fontos, hogy egy ideiglenes vagyonkezelési szerződés van hatályban a nemzeti földalap és az erdőgazdasági társaságokkal, ami helyett az elmúlt időszakban nem sikerült egy véglegesnek tekinthető vagyonkezelési szerződést kötni. Most viszont komoly változást fog majd eredményezni az, hogy az állami vagyonról szóló törvényjavaslat feltehetően egy csomó nyitott kérdést rendezni fog. Erről részleteiben nem szeretnék beszélni, hiszen önök ezt nagyon jól ismerik, azt hiszem, hogy a tegnapi bizottsági vita során nyomán részletesebb és naprakészebb információkkal rendelkeznek, mint én. A lényeg az, hogy abban az esetben, hogy ha ez a törvényjavaslat megfelelő módon alakul majd törvénnyé és megfelelő feltételeket teremt, akkor lehetővé válik az, hogy az állami erdővagyonnal, illetve az ezt kezelő részvénytársaságokkal racionálisan és hatékonyan lehessen gazdálkodni úgy, hogy ez a társadalom igényének is megfelelhessen.
Ami az FVM-et illeti, amikor a vagyontörvény majd elfogadásra kerül és tisztán látjuk, hogy milyen helyzet keletkezik, mindenféleképpen szükség lesz bizonyos korrekciókra. Ez azt jelenti, hogy az erdőtörvényt mindenképpen az új helyzethez kell igazítani néhány területen, illetve nagyon fontosnak tartom azt, hogy az erdőfenntartás rendszerét is át lehet majd, illetve át is kell tekinteni, amint tisztázódik az, hogy az állami erdő, illetve a részvénytársaságok kezelése hogyan fog történni. Ezen felül kiemelném, hogy született egy kormányhatározat, ez 2007. május 15-én született, amely 2008. január 1-jei határidővel az FVM első helyi felelősségében az egységes állami erdőkezelés rendszerének kialakítására vonatkozó javaslat kidolgozását rendeli el. Tulajdonképpen ennek is akkor fogunk tudni eleget tenni, hogy ha a vagyontörvény véglegesen milyen keretfeltételeket teremt ehhez.
Ki szeretném még emelni a támogatási rendszert, amelyik Magyarország európai uniós csatlakozása után alapvetően változatlanul hazai forrásokra alapozva működött tovább. Egyetlen kivétel ez alól az erdőtelepítések finanszírozása, ahol 2004-2006 között közel 30 ezer hektár új erdő telepítésére nyílt lehetőség uniós társfinanszírozásban. A hazai erdészeti támogatási rendszer 2007-ben jelentősen átalakul, a nemzeti támogatások szerepét nagyrészt átveszik a társfinanszírozó Új Magyarország vidékfejlesztési programból nyújtott támogatások. Ebben a tekintetben a 2007-es év egy átmeneti időszaknak tekinthető, április 30-ig még működtethetők voltak a korábbi nemzeti támogatások, május 1-jétől viszont már csak a bizottság által jóváhagyott nemzeti támogatások hirdethetők meg. Nemzeti forrásból 2007-ben a jóléti parkerdő, erdei vasutak, munkaerő-gazdálkodás támogatása jogcímen összesen 900 millió forint forrással, a 2004-ig nemzeti hatáskörben megkezdett erdőtelepítésekre a támogatási szerződésekben már korábban vállalt kötelezettségekből adódó determinációra 600 millió forinttal, a DEMINIMISZ csekély összegű támogatással pedig a kijelölt erdőgazdálkodóknak és az erdészeti üzemtervek készítésének a DEMINIMISZ-támogatását mintegy 100 millió forinttal, az erdők közjóléti célú védelmét és bővítését szolgáló feladatok ellátásának DEMINIMISZ-támogatását a személyi jövedelemadó egy százalékának az adófizetők által felajánlott részéből képzett bevételből 216 millió forint forrással és az erdőgazdálkodók 2007. évi gazdálkodásának DEMINIMISZ-támogatását erdőfelújítási céllal, amit egymilliárd-ötszázmillió forinttal kívánunk támogatni.
2008-tól a most kodifikációra előkészített támogatási jogcímek tudnak majd működni, ebben a tekintetben elő van készítve az erdészeti közfeladatok támogatásáról, a jóléti és parkerdő, az erdei vasutak, valamint a határszélek és az ivadékok karbantartásának támogatása. Az erdő közjóléti célú védelmét és bővítését szolgáló feladatok ellátására 2008-2013 évi támogatása a személyi jövedelemadó 1 százalékának az adófizetők által felajánlott bevételből. 2007-ből DEMINIMISZ-támogatásként indulók közül 2008-ban működtetni tervezzük a magánerdő-gazdálkodók szerveződéseinek, a kijelölt erdőgazdálkodóknak és az erdészeti üzemtervek készítésének a DEMINIMISZ-támogatását, az erdőgazdálkodók DEMINIMISZ-támogatását az erdőfelújítás tekintetében.
A nemzeti támogatásokon felül, ahogy említettem, uniós társfinanszírozással az Új Magyarország vidékfejlesztési program erdészeti jogcímei lesznek a meghatározóak. Itt az állami tulajdonú társaságok számára kettő lesz majd elérhető. És ezek a fenntartható erdőgazdálkodás szempontjából jelentőséggel bírnak. Az egyik az erdészeti infrastruktúra fejlesztése, jellemzően az erdészeti útépítésre szolgáló támogatás, valamint az idegenhonos fafajokból álló erdőtársulások őshonos fafajú erdőkké történő átalakítását célzó erdőszerkezet-átalakítás jogcím az, ami elérhető lesz majd. Az összes erdőgazdálkodó számára elérhető az erdőkárok felszámolásával kapcsolatos jogcím beindítására még ebben az évben, az év vége felé sor kerül.
A másik nagyon fontos terület a magánerdő-gazdálkodás fejlesztése. Itt talán a legnagyobb probléma a jelenlegi állapot, amit úgy lehetne jellemezni, hogy az átlagos tulajdoni méret az másfél és három hektár között van, az eloszlás pedig rendkívül egyenlőtlen, tehát nagyon sok az apró erdőtulajdon és nagyon kevés az igazán nagy erdőbirtok. Az erdőtulajdonosok száma valahol a 400 ezer főre tehető, kétharmad részük vidéken él, az életkoruk pedig az 50-70 éves intervallumba esik. A teljes magánerdő-terület 827.521 hektár, ennek 73,8 százalékán van bejelentett erdőgazdálkodó. Ez egyben azt is jelenti, hogy a terület 26,2 százalékán, majdnem 220 ezer hektáron nincs bejegyzett erdőgazdálkodó, ezeken a területeken erdőgazdálkodás gyakorlatilag nem folyik. Ebből a szempontból is rendkívül nagy jelentőségű az erdőtörvény folyamatban lévő módosítása. Ami tulajdonképpen a magánerdő-gazdálkodók tekintetében elsősorban az erdőgazdálkodás terheinek a csökkentése, a versenyképességük javítása, az osztatlan közös tulajdonban lévő erdőterületek nagy részén az erdőgazdálkodás beindításának az eléréséről szól. (Mobiltelefon zavarja a hangosítást.) Illetve alapvetően olyan egyszerűsítésekről szól, amelyek megkönnyítik majd a magángazdálkodóknak az erdőtörvényhez való alkalmazkodását. Ugyancsak szeretnénk az erdőtörvény módosítása kapcsán az illegális fakitermelés elleni küzdelem hatékonyságát növelő módosításokat betenni.
A magánerdő-gazdálkodók támogatásával kapcsolatban szeretném kiemelni, hogy itt is a támogatások fő forrása az Új Magyarország vidékfejlesztési program lesz. Itt az intézkedések közül szeretném kiemelni a program első tengelyéhez tartozó intézkedések közül az erdő gazdasági értékének a növekedését, az erdészeti termékek értéknövekedését, az erdészet fejlesztésével összefüggő infrastruktúra javítását, a termelőcsoportok létrehozását. A kettes tengely intézkedései közül elérhető lesz a mezőgazdasági területek erdősítése, az agrár-erdészeti rendszerek létrehozása, a nem mezőgazdasági területek erdősítése, a Natura 2000 területek támogatása, illetve az erdő-környezetvédelmi program. Ezen kívül az erdészeti potenciál helyreállítása, tehát gyakorlatilag az elemi károk utáni helyreállítás lehetőségének a biztosítása, illetve a nem termelő beruházások, amik a szerkezetátalakító erdőfelújítások első kivitelének a támogatását, illetve a több szintű közjóléti tervezést takarná.
A támogatási lehetőségek mielőbbi elindítása létkérdés a magánerdő-tulajdonosok számára és prioritás az FVM számára is. A minisztérium vezetése már döntött az egyes jogcímek beindításának a tervezett idejéről, az erdőtelepítés támogatása hamarosan beindul, a többi jogcímre azonban jellemzően csak 2008-ban lehet majd számítani.
A következő prioritása a programnak és a mai napirendnek is a gazdálkodással védett erdőkben. Itt azt szeretném kiemelni, hogy az erdőtörvény tervezett módosításában alapvetően a természetközeli erdőgazdálkodási módszerekkel végzett fenntartható erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó fogalmak pontosítása, az erdő természetességi állapotba sorolása, az egyes erdőállapotok közötti átmenetet, fejlődést biztosító erdőgazdálkodási módszerek meghatározása és a kapcsolódó szakmai szintű szabályozások korrekciója kapott hangsúlyt. A tervezettel kapcsolatban a két érintett minisztérium között egyeztetések folynak és ezek az egyeztetések feltehetően hamarosan eredményre fognak vezetni, tehát nincsenek olyan ellentétek, amelyeket nem lehetne áthidalni. Nagyon fontos eredmény, hogy a védetté nyilvánított erdőterületekre készülő természetvédelmi kezelési tervek és az erdőfelügyeleti rendszer alapját képező erdőtervek összehangolását gyakorlati és jogszabályi szinten is sikerült megoldani. Ugyancsak fontosnak tartanánk kiemelni a további prioritások közül a természetvédelem, az erdővédelem, a fenntartható vadgazdálkodás, racionális földhasznosítás tekintetében azt, hogy az elmúlt időszakban személyes véleményem és a minisztérium véleménye szerint is sokkal nagyobb mértékben sikerült előrelépni, mint ahogy az az ágazat kommunikációjában megjelenik. Személy szerint is szomorúnak tartom, hogy nagyon sok kérdésben az erdészeti ágazat folyamatosan deffenziválva van. Kialakult egy olyan állapot, mintha Magyarországon léteznének erdészek, erdőgazdálkodók és egyébként léteznének rajtuk kívül természetvédők, miközben megítélésem szerint az a valóság, hogy a vidéken élő emberek, akár mezőgazdasági termeléssel, akár erdőgazdálkodással foglalkoznak, fenntartói, gyarapítói, védői a tájnak, meg a természetnek. Tehát arra bíztatnám valamennyi erdőgazdálkodással foglalkozó kollégákat és a képviselőket is, hogy amikor kommunikálnak, akkor lehetőleg ne tegyenek különbséget az erdészek és a természetvédők között, mert megítélésem szerint az erdészek nagy része az igazi természetvédő és ezt a kommunikációjuk során az erdészeknek is hangoztatniuk kellene, hogy nincsenek külön erdészek és természetvédők, hanem ugyanazokról az emberekről beszélünk. Ez menet közben a vita során ki is fog kristályosodni. A gyakorlatban nagyon jó példákat lehet látni a természetvédelmi hatóság, illetve az erdőgazdaságok együttműködésére. Ahol ezt személyi ellentétek nem akadályozzák, az együttműködés kiváló és az érdekeik teljes mértékben összehangolhatók. Úgyhogy azt hiszem, hogy a továbbiakban arra bíztathatok mindenkit, hogy ezt a megkezdett együttműködést a következő időszakban is erősítsék. Legjobb példaként az Erdészeti Egyesület tavalyi vándorgyűlését tudnám felhozni, aminek a jelmondatát ajánlanám mindenki figyelmébe: "élhető tájért, értékes tájért együtt, természetesen". Azt hiszem, hogy ez tükrözi legjobban azt a célt, amit nekünk együtt a következő években el kellene érnünk. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Továbbadom a szót.
KOLESZÁR ISTVÁN (ÁPV Zrt.): Köszönöm szépen. Az ÁPV Zrt. erdészeti és agrárigazgatóságához tartozóan a mi munkánk 19 erdőgazdasági társaság tulajdonos irányítása, vagyonkezelési tevékenységének szervezése. 970 ezer hektáron folytatunk erdő-vagyonkezelést és ennek értéke ezermilliárd forint erdővagyon, aminek az éves gyarapítása ugyan nincs a könyveinkben kimutatva - másfél-kétmilliárd évente az éves hozadék -, és az erdőgazdaságaink a nemzeti erdőprogramnak megfelelően az a fejlődés, fejlesztés, amit államtitkár úr említett, teljesen egyensúlyban van, és egyre jobban megvalósul az a fejlesztés, amit a középtávú időszakban is már elértünk.
Erdészeti társaságainknak a középtávú időszakban 2002 óta húszmilliárddal nőtt az eszközvagyona, tehát alkalmasságilag az erdő-vagyonkezelésre eszközoldalon, a technológiai fejlesztésekkel, különösen a természetközeli erdőgazdálkodás fejlesztésével rendkívül nagyot léptünk előre. A faipar területén, ami sokáig hányavetett volt, a faipari fejlesztésével lehetővé tettük, hogy a 2007-es üzletévben nincs veszteséges tevékenységünk, jelentős ezenkívül a vadgazdálkodás, vadászati tevékenység mint harmadik legnagyobb árbevétel és második legnagyobb jövedelmezőséget biztosító. Ágazatunk ezen kívül az erdészeti szolgáltatás, amely az infrastruktúrafejlesztések által elhódított szántó- és erdőterületek újraerdősítését jelenti. Ezen kívül jelentős mértékben és nagyon nagy hangsúlyt fektetünk a közjóléti fejlesztésekre, amit itt is megtapasztalhattak a képviselő urak és a vendégek, ugyanis tudomásul kell vennie az erdésztársadalomnak, hogy a közjóléti tevékenységen keresztül ismerik el az erdészek munkáját, mert bármennyire is a mi árbevételünkben, a mi tevékenységünkben 60 százalék a fahasználat és a fahasználati tevékenységünk jövedelmezőségéből tartjuk fenn az erdőfelújítást, a közjólétet és tartjuk fenn azt a természeti védettséget, amit a törvény számunkra előír. Szeretném kihangsúlyozni, hogy Magyarország védett erdeinek 90 százaléka az ÁPV Zrt. erdőgazdasági társaságaihoz tartozik és a 970 ezer hektárból 320 ezer védett. Ezen kívül a Natura programban újabb 200 ezer hektár került védelembe, de mivel átfedés van az eddigi védett és a Natura programos között, ezért az új szám 420 ezer hektár.
Az említett fejlesztés és forrástámogatás kérdésében következetes vagyonkezelési politikaként haladtunk az önfinanszírozás felé, de amikor három évvel ezelőtt bemutattuk az ÁPV Zrt. igazgatóságának az új állami erdészeti vagyonkezelési stratégiát, az akkori pénzügyminisztériumi képviselő azt kérdezte, hogy mikor lesz ez önfinanszírozó. Szeretném elmondani, hogy a finanszírozásban ismerve a brüsszeli irányzatot, kifejezésre jutatták, hogy van egy ilyen európai tanácsi határozat, hogy az állami erdők támogatását minden nemzeti kormány vállalta. Én annak adtam ott hangot, hogy a védelem a kelet-európai és a csatlakozott országokban kissé túlvállalt és a nemzeti vállalással nincs arányban az a védelem és védelmi fokozat és követelmény, amit nekünk teljesíteni kell, akár az erdőgazdálkodás hozadékából, akár támogatási úton. Sajnos arról tudok beszámolni, hogy az új erdőtörvény, természetvédelmi és vadászati törvény megszavazása óta, bevezetése óta megoldatlan a védelem finanszírozása, különösen az erdészeti védettség, ahol körülbelül másfél-kétmilliárd az állami erdőtársaságnál az a költségkihatás és hozamkiesés, amit egyébként a gazdálkodásunkból kell megvalósítani.
De hogy csak néhány számot villantsak fel abból, hogy az önfinanszírozást hogyan valósítjuk meg, a 2006-os üzleti évet 1,8 milliárd adózás előtti eredménnyel zártuk, egyetlen társaságunk sem veszteséges évek óta, és a 3,2 százalékos árbevétel-arányos mutatónk is azt mutatja, hogy közelítünk a versenyszféra alsó határához. Ezen kívül eleget teszünk ennyi eredmény mellett annak, hogy biztosítjuk vagy fedezzük az 1,5-2 milliárd közötti természetvédelemmel kapcsolatos költség- és hozamkiesést. Ezen kívül finanszírozunk évi 800 millió forint közjóléti, közcélú tevékenységet, főleg közjólétre, aminek nincs ellentétele és ez a 2005-ös költségvetési év után meg is szűnt.
Tehát a társaságainknál az ÁPV osztalékpolitikájának és vagyonkezelési politikájának köszönhetően az elmúlt évben nyolcmilliárd volt a beruházás, ebből a támogatottság, amit az ÁPV részéről élvezhettek az erdőtársaságaink, 5,6-6 milliárdra tehet. Tehát megtérülő beruházásra, közcélra, közjólétre adunk támogatást. Ezen kívül kezeljük az erdőkárt, kezeljük az egyéb kármentesítési feladatokat, és ilyen értelemben ez körülbelül 5,6-6 milliárd évente. Ilyen értelemben azt tudom elmondani, hogy a teljes önfinanszírozás felé tartunk, amennyiben a 2008. január 1-jével megszűnik az erdőfenntartási járulék, ami egy régi kiosztó, leosztó rendszer volt, a tulajdonosok között is átcsoportosított, egyébként mi ezt 2003-ban már kezdeményeztük, hiszen úgy gondolom, hogy már akkor is lehetett látni, érzékelhető volt, hogy a vagyonkezelés keretében kell mindenféle finanszírozást és támogatást megteremteni, mert ez az egyszerű, átlátható, számon kérhető, nem több szervezettől függ, nem lassú és nem teremt konfliktushelyzetet az egyes intézkedő állami szervezetek között.
A védelemről. Sok vita és kezdeményezés történt, hogy ebben az évben kell átadni körülbelül 8 ezer hektár természetvédelmi erdőt a nemzeti parkoknak. Szeretném hangsúlyozni a bizottság számára, hogy a mi értelmezésünk szerint 2005. január 1-je óta a nemzeti parkok is ugyanolyan vagyonkezelők, mint az erdőgazdasági részvénytársaságok. A státusukban megszűnt a hatóság, ami ortodox módon 11 egynéhány évig egyben hatóságok is voltak és egyben kezelők is. Én úgy gondolom, hogy ebben a partnerságra törekedtünk és szeretném hangsúlyozni a vitáink ellenére, hogy több erdőgazdaságnak kitűnő kapcsolata van a természetvédelmi hatóságokkal, a természetvédelmi szervezetekkel, a mi értékelésünk szerint ilyen a Pilisi Parkerdő, a Bakonyerdő, a szombathelyi, az Eger és a Kisalföldi Erdő.
A kezelésről: a fenntartható fejlődés érdekében azt tudom elmondani, hogy ezek az erdőgazdasági részvénytársaságok mindegyike alkalmas a differenciált vagyonkezelésre. Tehát a legérzékenyebb erdőtelepek kezelésétől egészen a gazdasági erdőhasznosításig, hiszen ha megnézzük az erdőgazdaságok által kezelt területeket, akkor ezek ezt híven mutatják. És ha megnézzük az egyes erdőgazdaságoknál, hogy milyen a védettség aránya. Majdnem két csoportra oszthatók az erdőgazdaságok, hogy főként mondjuk gazdasági hasznosítás, de mindegyiknél van jelentős természetvédelmi és van kifejezett természetvédelmi, védelmi kezelésű erdőgazdasági társaság. Engedjék meg a képviselők, hogy csak tájékoztatásként néhányat kiemeljek. Ilyen a Pilisi Parkerdő, ahol 60 százalékos a védettség a kezelt erdőterületen és a kezelt erdőterület eléri a 65 ezer hektárt. Ezenkívül ide tartozik az Egererdő, ide tartozik az Ipolyerdő, ide tartozik az Északerdő, a Vértesi Erdőgazdaság. Ennek megfelelően még szeretném azt tájékoztatásul elmondani, hogy a vagyonkezelésben ennek megfelelő elszámolási gyakorlatot vezettünk be.
Minden társaságunknál külön elszámoltatunk a gazdasági hasznosítási területekkel, ide tartozik az erdőfelújítás, erdőhasználat, faipar, vadászat és egyéb erdőgazdálkodási szolgáltatás, és külön számolunk el a közcélú és közjóléti tevékenységgel, hogy megfelelő teljesítménykövetelményt lehessen támasztani és megfelelő elszámolási gyakorlatot bevezetni. Ez a tisztes, korrekt, átlátható elszámolás és önfinanszírozás a jövő, ettől nem állunk messze, hiszen amennyiben 2008. január 1-jétől ez a rendszer bevezetésre kerül, az állami erdőgazdaságok részéről egy egyensúlyi állapotban kerül ez bevezetésre, és készen állunk egyébként a szervezetkorszerűsítésre, amit ugyan a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium egy kicsit túlterjeszkedően vett kormányintézkedésbe, hiszen úgy gondolom, hogy ez a vagyonkezelés témakörébe tartozik és az, hogy az erdőgazdasági vagyonkezelők milyen szervezetrendszerben dolgoznak és gondolkodnak, úgyhogy úgy gondolom, hogy a vagyonkezelők és a szakminisztérium kompetenciája. De erre is felkészültünk és lemodelleztük, hogy milyen változatok vezethetők be Magyarországon. Ilyen értelemben a tájegység és regionalitás irányába tettünk javaslatot az ÁPV igazgatóságának, illetve teszünk javaslatot a jövőben mindazoknak, akik megkérdeznek ebben bennünket.
A természetvédelmi kérdésekre csak azt tudom még értékelésül elmondani, hogy a 19 gazdaság erdő-vagyonkezelésének az ökológiai minősítésénél az Állami Erdészeti Felügyeletre és a természetvédelemre támaszkodunk. Ilyen értelemben az elmúlt gazdasági évben három gazdaság kiváló minősítést kapott a vagyonkezelésére és 16 gazdaság jó minősítést. Egyébként ez teljesen be van csatolva a vezérigazgató urak prémiumrendszerébe, mert amennyiben ilyen minősítés alatt kapnak minősítés, nem jogosultak prémium felvételére. Én azt tudom összegzésként elmondani, hogy az állami erdők jó kezekben vannak, szervezeti korszerűsítés indokolt, mindazzal az eszközfeltétellel és technológiai rendszerrel és ismerettel, elkötelezettséggel rendelkeznek, és európai összehasonlításban is elég jól megállják a helyüket.
Egyetlen szektora vagyunk az agrárgazdaságnak, ahol nettó költségvetés-befizetők vagyunk négy-ötmilliárd forint értékben az elmondott eredmények és tehervállalások mellett.
A kommunikáció végezetül. Itt voltak fizetett körök, meg civil szervezetek, akár állami pénzből is és valóban eltörpült a hangja azoknak az erdőgazdálkodóknak, akik híven megérdemlik az elismerést abban, hogy milyen állapotban vannak az állami erdők. Ezért az www.erdo.hu honlapot indítjuk az elkövetkezendő napokban, ami egy nagyon interaktív és széles kapcsolat, a 19 erdőgazdaság információjára támaszkodó lesz és mivel közvagyonnal közfeladatot látunk el, ezért úgy gondoljuk, hogy a köz tájékoztatása is a feladatunk, ezért elsőnek ebben az évben egy újság mellékleteként nyolc oldalon éves jelentést teszünk közzé a 19 erdőgazdaság gazdálkodásáról és erdővagyon-kezeléséről.
A fenntartható, gyarapító, védői, hogy államtitkár urat idézzem, teljesen megfelel a valóságnak, el lehet jönni, meg lehet tapasztalni, bármelyik erdőgazdaságunknál rendkívül nagy a közjóléti szolgáltatásunk és igyekszünk a gazdasági hasznosítás mellett ezt egyre jobban érvényre juttatni. Még a védelemről csupán annyit, hogy a közjólét mellett tudomásul vette az erdészeti társaságcsoport, hogy az erdő gazdasági hasznosítása csökken, bár a csökkenés mellett minden kultúrországban ki van mondva, hogy az erdők gazdasági hasznosításúak is, és emellett nyilván jelentősek az egyéb jóléti tevékenységek is és ennek megfelelően a lehetséges használatunk mindössze 70-80 százalék körül van évente. Évente egyébként az utóbbi középtávú időszakban 730-750 ezer köbméterrel csökkent a kitermelésünk és ilyen értelemben ehhez is tudunk alkalmazkodni. És ez is azt mutatja, hogy a természetvédelmi igényeknek ez a szektor tökéletesen megfelel és alkalmas a jövőben is arra mindenféle területátcsoportosítás nélkül, hogy ennek a feladatnak maradéktalanul eleget tegyen. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Sódor úrnak.
SÓDOR MÁRTON (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntöm a bizottságot, minden kedves résztvevőt. Ugye tudjuk, hogy az erdőprogram éves tervekből áll és igazából minden minisztérium vagy mindenki, aki érintett ebben a saját költségvetésén keresztül próbálja végrehajtani azokat a feladatokat, amiket a nemzeti erdőprogramból hozzácsatolódik. Úgy gondoljuk, hogy az ágazati erdőprogram természetvédelmi szempontból nagyon fontos, nagyon jó, tehát a végrehajtása természetvédelmi szempontból kiemelten fontos is. Hiszen jelentős olyan feladatokat tartalmaz, aminek természetvédelmi vonatkozása van, illetve természetvédelmi célokat és feladatokat szolgál. Nem egy pontja van, ami adott esetben közös is a nemzeti természetvédelmi alapelvvel vagy a környezetvédelmi programmal is. Ezzel kapcsolatban egy-két dolgot szeretnék mondani. Az egyik, ami csoportosítást kértek, állami erdővagyonnal való gazdálkodás, magánerdő-gazdálkodás, természetvédelmi erdők, illetve a természetvédelmi erdők jövője. Tehát itt azért ezek a csoportok egy kicsit összefolynak. Az egyik fontos kérdés számunkra, amiről már volt szó, ez a kormányprogram, illetve a kormányhatározat végrehajtása. Ez nagyon fontos a természetvédelem szempontjából. Úgy gondoljuk, hogy itt elsősorban a természetvédelem számára az a lényeges, hogy olyan formában kezeljék elsősorban az állami erdőket, amelyek megfelelnek ezeknek a természetvédelmi igényeknek. Ezek a közcélú feladatok. Látjuk, hogy többször eljön a természetvédelemben, hogy elsősorban közcélú feladatokat követel meg. Ezeket a közcélú feladatokat oly módon kell végrehajtani. Amit az átcsoportosításról, 8000 hektárról tudunk ennek az volt a természetvédelem szempontjából a racionalitása, hogy vannak olyan nemzeti parkok, ahol már gyakorlatilag a vagyonkezelésben lévő területnek 80-90 százalékát saját vagyonkezelésben folytatják. Tehát ebben gyakorlatilag egy-két magánterület van, illetve az állami erdőknek az a foltja, ami nincs művelési vagyonkezelésben. Itt az volt a racionalitás, hogy ezzel az átcsoportosítással gyakorlatilag ezek az alföldi nemzeti parkok - Hortobágyi Nemzeti Park, Kiskunsági Nemzeti Park - száz százalékos vagyonkezelésűvé tehető. Ez volt ennek a kérésnek a racionalitása.
Egyébként úgy gondoljuk, ezen túlmenően az állami erdőknek a kérdését az állami vagyonról szóló törvényjavaslat, illetve a 2008 nyarára a kormányhatározat értelmében kidolgozandó javaslatnak kell eldönteni tulajdonképpen.
Az állami erdőgazdálkodással kapcsolatban még egy területet szeretnék említeni a támogatásokról. Az Új Magyarország fejlesztési terven belül a környezet és energia operatív programban lehetőséget biztosítottunk, ezen belül van a természeti értékek jó kezelése című prioritástengely, ezen belül négy intézkedés van, ebben három olyan intézkedést alkotunk meg, amelyben lehetősége van az állami erdőgazdálkodóknak pályázni. Az egyik a közösségi jelentőségű és védett természeti értékek és területek megőrzése, helyreállítása, fejlesztése című program, itt ez azért fontos, mert a Natura és a védett természeti területeken lévő szerkezetátalakítás, tehát a tájvédelmi programba való őshonos fafajokká való átalakítás ebből a programból lesz finanszírozva az állami erdőgazdálkodók számára. Ugyanígy az élőhelymegőrző mező- és erdőgazdálkodás infrastrukturális alapjainak a megteremtése egy másik intézkedés. Ez azért volt fontos, mert pont ezt láttuk, hogy az állami erdőgazdálkodók nagyon nehezen tudnak a mezőgazdasági agrártámogatásokra pályázni és itt egy lehetőséget próbáltunk biztosítani, amennyiben ezt a természeti erdőgazdálkodást felvállalják. Többek között a minősített erdei iskolák támogatását helyeztük előtérbe, és itt is lehetőség van az állami erdőgazdálkodók számára pályázni. A magánerdő-gazdálkodás számára a pályázatok jelentős része az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból finanszírozható, tehát onnan jönnek a támogatások. Ezeket végül is együttműködésben dolgoztuk ki a társminisztériummal.
Még egy fontos terület, a természetközeli erdőgazdálkodás megalapozása. Erre egy projekt indult, a biológiai sokféleség védelmi szempontjainak erősítése a közép-kelet-európai erdőkben címmel, ez egy FAO által finanszírozott projekt volt. A finanszírozást a KVM vállalta. Ezek olyan kétnapos tanfolyamok voltak, amelyekben a magánerdő-gazdálkodókat az új típusú erdőgazdálkodás, a természetvédelmi erdőgazdálkodás lehetőségének elméleti és gyakorlati alapjainak a megismerését tette lehetővé.
A legnagyobb terület a természetvédelem az erdőkben c. támogatási rész. Itt tudunk a legtöbbet tenni a saját erőnkből. Az egyik fontos kérdés itt a Natura 2000 hálózat. Kialakításra került a Natura 2000 hálózat, elfogadtuk a rendeletet, amelyik létrehozta ezt a hálózatot. Rendelet formájában kihirdetésre kerültek a Natura 2000 helyrajzi száma is, illetve kidolgozásra kerültek a Natura 2000 és védett területekre vonatkozó támogatási lehetőség, mind az Új Magyarország fejlesztési tervben, mint az Új Magyarország vidékfejlesztési programon belül. A Natura 2000 területekkel kapcsolatban úgy gondolom, hogy elég sok kérdés merül mindig fel. De azért elmondanám, hogy a minisztérium álláspontja ebben az, hogy valóban a Natura 2000 egy új típusú védett terület, mondjuk úgy, de ha sorrendbe kell tennünk a védett területeket erősség szempontjából, akkor ez körülbelül úgy sorolható, hogy a Natura 2000 területeken van a leggyengébb védettség. A jelenlegi gazdálkodás 90-95 százaléka főleg erdőre vonatkozóan a Natura 2000 területeken nincs korlátozva a jelenlegi gazdálkodás. Nem is lesz korlátozva. Ott a jelentősége az, hogy támogatjuk ezeket az állapotokat, amit a jelenlegi gazdálkodás a legtöbb esetben fenntart. Az alföldi ligetesek, tölgyesek például európai értelmű védett területek, ebből nagyon kevés van, tőlünk nyugatra sehol. Tehát csak nálunk tudjuk megőrizni. Ez egy olyan, hogy egy ilyen idős tölgyest ha levágunk, abból még egyszer nem lesz sajnos erdőszéli tölgyes. Ezek azok a kritikus területek, az az 5 százalék körülbelül, ahol a jelenlegi gazdálkodáson kívül korlátozni kell a Natura 2000 területeken is. Illetve egy-két olyan faj esetében, ahol a védett faj érdeke azt követeli, hogy valamilyen más típusú gazdálkodást folytassunk a hagyományoshoz képest az erdőkben.
Ennél erősebb védelem a védett természeti területek, illetve a legerősebb, az a fokozottan védett természeti területek, aminek a korlátozását a természetvédelmi törvény végül is előírja. Ezzel kapcsolatban még egy fontos terület a védetté nyilvánítás, ez is mindig problematikus. Amikor a Natura 2000 területek bevezetésre kerültek, akkor, abban az időszakban körülbelül 400 ezer hektárnyi terület volt, amire még azt mondta a természetvédelem, hogy védetté kéne nyilvánítani, de amikor a Natura 2000 hálózat kialakult, akkor felülvizsgálta a természetvédelem ezt a kört és azt mondta, hogy ennek a jelentős része elég, ha Natura 2000 szintű védettséget kap. Tehát a felülvizsgálat után 140 ezer hektárnyi terület maradt, amire azt mondtuk, hogy hagyományos értelemben védetté kéne nyilvánítani. Ez is úgy gondolom, hogy egy nagyon fontos szempont, hogy rövidesen, a napokban fog kijönni ezeknek a helyrajzi számos jegyzéke, tehát ettől kezdve már konkrétan meg lehet mondani, hogy melyik az a 140 ezer hektár, amit majd még a természetvédelem szeretne védetté nyilvánítani.
Nagyon fontos kérdés, amiről már itt szintén szó volt, a környezeti erdőterhelés természetvédelmi kezelésű tervek kérdése. Tényleg összhang van a két tárca között. Úgy gondolom, hogy a környezeti erdőterhelés keretében évente átlagosan 33 erdőtervezési körzet van. Ez egy olyan együttműködés, ami nagyon fontos és a jövőbe mutató, hogy a két terv tulajdonképpen egy időben készül el, a két állami tervezés.
Még egy kérdés, az erdőrezervátum program, amelyik a minisztériumunk keretén belül zajlik. Ebben a programban 63 erdőrezervátumról van szó, ebből 49-ben már kijött a rendelet, amely megalapította ezt a rezervátumot. Az erdőrezervátum lényege, hogy olyan célorientált kutatások folynak, amelyek elősegítik azt, hogy a többi erdőben milyen természetvédelmi módszereket tudunk bevezetni, illetve egyáltalán az erdőben folyó természetes folyamatokat próbáljuk vizsgálni, hogy ezek hogy zajlanak le és hogy lehet ezt az erdőgazdálkodásban felhasználni annak érdekében, hogy minél természetszerűbb legyen ez a gazdálkodás. Nyertünk egy LIFE-pályázatot Kiskörös környékén, a kiskőrösi védett erdőkben, amely azt próbálja bevezetni, hogy milyen új típusú erdőgazdálkodási módszerekkel lehet úgy megőrizni ezeket az erdőket, hogy a gazdálkodás szempontjai is érvényesülhessenek, de az erdők is megmaradjanak.
Úgy gondolom, hogy jó az együttműködés az erdőgazdálkodás és a természetvédelem között. Mi is arra törekszünk, hogy még jobb legyen ez a kapcsolat. Az összhangot általában meg tudjuk teremteni, de magasabb szinten néha még vannak ellentmondások, illetve olyan szakmai nézetkülönbségek, amiket ki kell egyenlíteni tulajdonképpen. És úgy gondoljuk, hogy például ezzel a felülvizsgálattal nagyon sok mindent ki lehet majd küszöbölni. Úgy gondoljuk, hogy majd amikor az állami erdőgazdaságoknak az állami vagyonkezelési szerződését megkötik, akkor már nagyon sok méregfogat ki tudunk húzni, illetve nagyon sok feladatot meg tudunk oldani, és ugyancsak nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy közösen valamilyen módon próbáljuk ezt az egész erdőgazdálkodás-kérdést a társadalom felé szolgáltatni, a társadalomnak eladni azt, hogy mi milyen módon, milyen gazdálkodás folyik a magyar erdőkben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A beköszöntőben elkövettem egy hibát, mert azt mondtam, hogy a magánerdő-tulajdonosokat egymagában képviseli a MEGOSZ, de közben kiderült, hogy a MERSZ képviselői is itt vannak. Köszöntöm külön Telekdy Pál urat is, és azt kérem, hogy most pár percben - ne pár mondatban - ők is mondják el a problémáikat. Először Luzsi József úrnak adom meg a szót.
LUZSI JÓZSEF (MEGOSZ): Köszönöm szépen. Azzal kezdeném a magánerdő-gazdálkodás problémáit, hogy felhívnám a képviselő urak figyelmét, hogy az ország második legfátlanabb megyéjében vagyunk most. És az élhető környezet, amiről beszéltünk azoknak az embereknek fontos igazán, akik olyan vidékeken élnek, ahol nagyon kevés erdő van. Mi itt tudjuk, hogy mennyire kevés az erdő.
És hogy mennyire bonyolult ez az erdőkérdés, talán visszamehetünk oda, hogy Magyarországon kimutatták, hogy azokon a helyeken, ahol az erdősültség igen magas, az átlagéletkor jóval nagyobb. Tehát az erdő egyéb funkciói milyen pozitív hatással vannak a társadalomra, az emberekre. Én egy kicsit most úgy vagyok a mondandómmal, hogy mindenki az erdőnek az érdemét mondta, a minisztérium részéről meghallgattuk azt, hogy mik adhatók az erdővel kapcsolatban a gazdálkodóknak. Az erdőgazdaságok igen szépen és jól gazdálkodnak és kezelik ezt a több, mint egymillió hektár erdőt. Hogy a természetvédelemnek hogyan kell megfelelni és milyen tervei vannak, erről talán néhány konfliktushelyzetet és problémát is vázolnék. Hogy a legelején kezdjem, az erdő korlátozott tulajdoni jog. Ezt minden tulajdonos tudja, de hogy az erdő korlátaiból fakadóan milyen károk érik a tulajdonosokat, a gazdálkodókat, ez már kevésbé jön vissza.
Én nagyon sok bizottsági ülésen részt vettem már, ahol a Mezőgazdasági bizottság, amikor van a nemzeti költségvetés elfogadása, akkor 6-7 minisztérium képviselői ülnek ott és elmondja mindenki, hogy erkölcsileg mennyire támogatja az erdőt, de pénzt senki nem tud adni. Egyedül az FVM az, aki valamilyen módon a zsebébe nyúl. Valamilyen módon és nagyon kevéssé. Erkölcsi támogatásból van itt éppen elég, de ahhoz, hogy megéljünk, anyagi támogatásra is szükség lenne. És nem is támogatásnak hívnám, mert a magánerdő-gazdálkodók is nettó befizetői ennek a bizonyos költségvetésnek. Viszont a korlátozások, amik a közcélú szerepénél fogva vannak az erdőnek, ezeknek a kompenzációjára mindenféleképpen megoldást kell találni. És ha azt mondom, hogy nagyon jó helyzetben vagyunk, akkor szerintem nagyon nagy igazságot mondtam.
A fejlett nyugati országok annak idején a XX. század ipari forradalma kapcsán az egész környezetüket tönkre tették. Kipusztultak a halak, sorolhatnám. A környezet rehabilitációjára óriási pénzeket fordítanak, mert gazdaságilag olyan helyzetben vannak, hogy meglehet tenniük. Mi nem tettük tönkre a környezetünket, mi megőriztük, szerintem egészen kifogástalan állapotban, ha Magyarország több, mint 20 százalékát le lehetett védeni a Natura 2000 keretében. És még ugye még halljuk, további területek levédésére is sor került. Ennek a fenntartására sokkal kevesebbet kell áldozni és azokat a kompenzációs lehetőségeket pedig nemzeti forrásból kell biztosítani. Itt az ÚMVST-ben elhangzott, hogy milyen lehetőségek lesznek az erdővel kapcsolatos kifizetésekre, erdő-környezetvédelemre, Natura 2000, és sorolhatnám. De a jelenlegi természetvédelmi törvény és annak megjelent végrehajtási utasítása, amely már három éve megjelent és visszamenőleg érvényes, az előtte lévő nyolc évre még nem volt, ez nagyon érdekes dolog és felveti ennek az egésznek a létjogosultságát, hogy egyetlen egy olyan eset nem volt még, ahol kártalanítást fizettek volna. Megvizsgálásra ad esetlegesen okot az, hogy kiderítsük azt, hogy miért van ez. Miért nem lehet ezzel a lehetőséggel élni a tulajdonosoknak, a gazdálkodóknak? Lehetséges, hogy valami hiba van itt a kormány végrehajtási rendelete kidolgozása kapcsán?
De menjünk tovább, hogy lehet itt helyzetbe hozni az erdőgazdálkodókat, a magánerdő-gazdálkodókat. Nagyon jó volt hallgatni a Koleszár úr szavait, hogy az állami erdőgazdaságok milyen eredményeket értek el. A magánerdő-gazdálkodás feltőkésítése soha nem történt meg. Ez szinte önműködően jött létre és működik azóta is.
Az előbb mondtam már, hogy befizetői vagyunk a nettó költségvetésnek, jelen pillanatban azért nem tudom, mert olyan köztes állapotban vagyunk, hogy amit meghallgattunk a minisztérium részéről, ez mind nagyon szép és nagy örömmel írtam, amiket a Sirman úr elmondott, de mivel nemzeti forrásból már május 1-je után nagyon kevés támogatást lehet kapni, bár hallottuk a DEMINIMISZ kapcsán és egyebek kapcsán is, hogy a magánerdő támogatása meg fog oldódni és ezt még egyszer kihangsúlyozom, mert nagyon jó. Bár a rendeletet május elejére ígérték, hogy meglesz, és ezzel még nincs semmi. Ezt szeretném megkérdezni, hogy körülbelül mikorra várható, hogy a tulajdonosok ezzel kapcsolatban fognak értesülni, hogy hogyan fognak ezeknek a forrásokhoz hozzájutni. Viszont az uniós források még nem állnak rendelkezésre. Na most, hogy az egyik már nincs, a másik még nincs, tudjuk, hogy az uniós forrásokhoz önerőre is szükség lesz. Az ágazatot, a magánerdő-gazdálkodókat nem szabad ebbe a helyzetbe hozni, hogy nem lesz nekik önerős részük, amikor ezek elindulnak. Minél később indulunk el ezekkel az uniós jogcímekkel, annál többet fogunk ártani a szakmának. Az elindítás kapcsán mi ezt többször hangsúlyoztuk és többször kértük az erdő gazdasági értékének a figyelembevételét. Azért szögezzük le, hogy elsődlegesen ennek a kétmillió hektár erdőnek az a feladata, hogy ennek a tízmillió embernek azt az évi nyolcmillió köbméter fát is biztosítsa. Ez nem egy mellékszerep, ez egy fő feladat. Azokat az erdőérték-növelő beruházásokat, azokat az erdőérték-növelő pályázatokat kell elsősorban megjelentetni, amelyekkel helyzetbe tudjuk hozni a gazdálkodókat, forrásokat tudunk biztosítani ahhoz, hogy ezt gazdaságilag, versenyképesen megtehessük. A másik ilyen nagyon fontos dolog, a szakirányításnak, magának a szakmának a kérdése. Hogyha a szaktanácsadói hálózat elindítását nem fogjuk elsődlegesen képviselni, és nem uniós forrásokból fogjuk ezt megoldani, akkor lehetséges, hogy a szakma felé követünk el egy óriási hibát, ugyanis a szakszerűség, a szakmaiság elsődlegesen fontos.
Tehát vidékfejlesztési terv négy tengelyében lévő 12 erdészeti intézkedéssel kapcsolatosan kérném azt a bizottság részéről, hogy akár egy állásfoglalásban is tegye meg, hogy ezeknek az elindítása az erdőgazdálkodás számára létkérdés. És ha ez minél gyorsabban megtörténik, annál hamarabb helyzetbe kerülhetnek az erdőgazdálkodók.
Az összességében rendelkezésre álló közel 90-100 milliárd forinttal kapcsolatosan szeretném megjegyezni, hogy az erdő gazdasági értékének növelésére milyen arányokat fogunk fordítani. A környezetvédelem, a Natura 2000, tehát sorolhatnám, nem mondtuk, hogy nem kell, természetesen szükség van rá, egy állapot fenntartása, mint amit a Sódor úr is mondott, mert nincs olyan rossz állapotban nálunk ez a természeti kérdés, hogy erre olyan pénzeket mozgósítsunk, gazdaságilag kell megerősödnünk és egy megerősödött gazdaság majd fog tudni mozgósítani pénzeket az erdőnek a környezetvédelmére fokozottabban is. A Natura 2000 programmal kapcsolatban pont tegnapelőtt volt egy megbeszélés a KVM, az FVM és a zöld és erdészeti civil szervezetek között, 40 euró/hektár támogatás adható, ez tízezer forint. Azért mondom ezt, hogy ez mennyire visszavezethető sok minden másra. Tízezer forintért egy hektáron egy tulajdonos mit tud elvégezni egy évben? Egy ember kijuttatása az erdőre és napi munkabér, járulékos költsége ennyi. Ha erre felépítünk egy külön szervezetet, amely hatástanulmánnyal megvizsgálja, hogy mit és hogyan lehet majd csinálni és ezt visszaellenőrzi, hát ...? És itt fenntartásról van szó, és hogy ezt fenntartsuk, ezért van egy állapot, ami most rögzítve van az erdőtervben, annak a fenntartása alapon egyszerűen terület alapon adható lenne. De ez igaz minden támogatásra. A támogatásokat akkor fogják a tulajdonosok igénybe venni, a gazdálkodók, hogy ha az a támogatás, nem azt mondom, hogy megéri, hanem arra nem fizet rá. A környezetvédelmi támogatásokkal, az összes olyan támogatással, ami adható, neki meg kell oldani a dolgait, mert ha nem tudja megoldani, erre saját pénzt minimálisan tud csak fordítani. És ha nem csatlakozik ehhez a programhoz, akkor a különböző programok jogcímében lévő pénzösszegek felhasználása kérdőjeleződik meg, az meg mindnyájunk felelőssége, ha ezek a pénzek hiánytalanul felhasználásra kerüljenek.
Az erdőtelepítési kérdés. 2004-től a magánerdő-gazdálkodásnak csak ez az egy jogcíme állt rendelkezésre. Maximálisan túlteljesítettünk, évi 18 ezer hektár erdőt telepítettek a magántulajdonosok és azt mondom, hogy eredményesen és az uniós elvárásoknak megfelelően. Szeretnénk ezt a programot továbbfolytatni és ennek a biztosítását is kérni.
A mondandóm legvégén egy kritikát engedjenek meg nekem és higgyék el, hogy építő és jó indulatú kritika. Abban kérnénk a szakmapolitika támogatását, hogy az erdőt, mint egységes és igen jelentős tényezőt, mint ennek az országnak minden negyedik négyzetméterét, valahol próbáljuk a helyén kezelni és próbáljuk az önök segítségét is kérni. Nagyon sok olyan bizottsági ülésen voltam, ahol ellenzéki és kormánypárti képviselők támogattak egy erdészeti ügyet. És végül mégis meghalt ez az ügy. Tehát lehet, hogy a szakmapolitikának is van olyan felelőssége, hogy további érdekérvényesítésképpen másfelé is meg kell mutatni és el kell mondani azokat az indokokat, amit a szakemberek tolmácsolnak önök felé és talán akkor az erdészeti ágazat helyzete is jobb lesz. Én ezt kérném önöktől és ehhez kívánok mindenkinek jó munkát, köszönöm, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Telegdy úr, tessék!
TELEGDY PÁL (MERSZ): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Kollégák! Igen rövid szeretnék lenni, hiszen a problémákat mindenki ismertette és ehhez túl sokat hozzátenni nem látok szükségesnek, én inkább egy kicsit a jövővel foglalkoznék. A Magyar Erdőgazda Szövetség két alapvető problémát lát, az egyik, amit itt említett Koleszár úr, hogy az állami erdők készen állnak az önfinanszírozásra. Azt kell mondjam, hogy a magánerdők viszont nem állnak erre készen. És az államtitkár úr által említett gazdálkodási szerkezetből kifolyólag soha nem lesznek rá alkalmasak. Ezért szeretném elsősorban a Mezőgazdasági bizottságnak, mint jogalkotónak a figyelmét felhívni arra, hogy a jelenlegi finanszírozási rendszer meg fog szűnni vagy átalakításra fog kerülni. A megszűnésről már sokat hallottam, az átalakításról nem. A magánerdő-gazdálkodásra súlyos veszélyeket jelent az, hogy ha a jelenlegi finanszírozási rendszer helyett azt pótló valamilyen rendszert nem próbálunk létrehozni. Ehhez a mi szövetségünknek van is egy-két javaslata, amit készséggel rendelkezésre bocsátunk bárkinek. Ez pedig az, hogy meg kéne kísérelni - volt valamikor Magyarországon - a szektoriális erdőfenntartási alapot, természetesen kiküszöbölve a keresztfinanszírozásból - ma már a szociális piacgazdaság keretei között - elviselhető dolgait, erre is van javaslatunk, de valamilyen formában fenn kéne ezt tartani.
A másik konkrét javaslatunk az, hogy a magánerdő-gazdálkodásban az erdőgazdálkodásból származó jövedelem, amennyiben erdészeti célra kerül visszaforgatásra, legyen adómentes. Ez, higgyék el, hogy nagyon pici adó, a pontos volumenét nem tudom, de ma is őstermelésben folyik a magánerdő-gazdálkodás nagy része adómentesen, de a gesztus lehetőséget adna arra, hogy az erdőből, ha nem vonja ki a gazdálkodó a jövedelmét, hanem valamilyen más célra visszafordítja, akkor aki ezt tudja, megoldja. És van egyéb ilyen megoldásunk is, hogy az erdészeti megtakarításokat egy szerény állami támogatással oda lehetne adni azoknak, akik erdőgazdasági célra meg igénybe kell vegyék, mert az erdeik olyan minőségűek, hogy amúgy sem finanszírozzák magukat. Én erre szeretném felhívni a tisztelt Mezőgazdasági bizottság figyelmét, hogy ne szüntessük meg úgy a rendszert, hogy nem tudunk helyette valamilyen áthidaló vagy pótló megoldást kínálni a magánerdő-gazdálkodásnak. Mert ezzel csak azt a mai is meglévő dolgot tudnánk fokozni, hogy az erdőtulajdonos, akinek jövedelemlehetősége van, ez általában életében egyetlen egyszer adódik, mert az erdő olyan 40 éves váltásfordulóban működik, 120 év a legnagyobb, tehát nem tud gyakran jövedelmet szerezni belőle.
A másik, amiről örömmel tájékoztatnám a bizottságot, nagyon fontosnak tartja a szövetségünk az erdőtulajdonosoknak az erdővel kapcsolatos ismereteinek a fejlesztését. Nem erdészeket akarunk belőlük nevelni, de azt mindenképpen szeretnénk elérni, hogy tudja, hogy mi az a vagyon, ami az ő kezében van és mikor kell "szerelőhöz", erdészhez vinni, és mi az, amit rá kell bízzon és nem ő maga megcsinálja. Ebben Pest megyében az AVOP keretén belül az első tanfolyamnak már a 80 százalékán túlvagyunk, igen pozitív eredményekkel. Közel 300 hallgató vesz ebben részt, 80 százalékuk már el is végezte ezt. Szeretném ehhez az önök támogatását kérni, főleg azon a részen, hogy ez a tanfolyam legyen legalább egyenrangú egy araszkalászos gazdaképző tanfolyammal és ne adj Isten, félve mondom, hogy az erdészeti támogatásoknál előnyben részesüljenek azok, akik egy ilyen ismeretet szereztek. És nem szeretném a rengeteg példát elmondani, hogy a minimális ismeretek hiánya micsoda károkat okoz annak is, aki ezt elvégezte, de az erdőtelepítési rendszernek is. Ehhez kérném a jövőben a támogatásukat és megköszönöm a lehetőséget ismételten.
ELNÖK: Köszönöm szépen a tájékoztatókat. Megadom a szót képviselőtársaimnak.
Képviselői kérdések, hozzászólások
KISPÁL FERENC (Fidesz): Tisztelettel köszöntök mindenkit. Jó volt nagyon itt lenni, nagyon köszönöm, bár én nem vagyok erdész. Én úgy látom, hogy az állami erdő jó kezekben van úgy gazdaságilag, mint a parkerdő. Most ebben a taposós, magasabb sebességfokozatba kapcsolt világban szüksége van az embereknek arra, hogy hétvégén kimenjenek az erdőbe. És ami példát itt láttunk, hogy itt van ez az állatkert és gyönyörűen rendben van ez az erdő, nagyon jóleső érzés volt. A gyerekeknek is, akik idejönnek ebbe az erdei iskolába, mindenképpen személyiségformáló is úgy a természettel, mint az állatokkal kapcsolatban. Azért is szükség van az erdőtelepítésre és -fejlesztésre, mivel sok rossz minőségű talaj van az országban, amelyek növénytermesztés szempontjából nem gazdaságosak, tehát nagy a ráfordítás, itt célszerű beerdősíteni és akkor egy tervszerű, korszerű erdőgazdálkodást folytatni. És azt is örömmel hallgattam, hogy itt igénylik a továbbképzést és a magánerdő-tulajdonosok is jól akarják művelni ezt az erdőt. Tehát azt látom, hogy az erdészetben van kellő energia és jól akarják ezt csinálni, én azt a tanulságot vontam le, mint képviselő, hogy el a kezekkel az állami erdőktől és ez maradjon meg állami kézben és nem lenne jó, ha ez a külföldiek prédájává válna és akié a föld, azé az ország. Tehát én úgy gondolom, hogy ezt fejleszteni kell, karban kell tartani és tényleg a társadalmat is ráébreszteni, hogy milyen nagy szükség van ezekre az erdőkre, mert ez valójában az embereket, a társadalmat szolgálja és ezt közösen kell hogy megvédjük és közösen kell továbbépíteni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki kér még szót? Demendi László!
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Szakmai Közvélemény! Tisztelt Bizottság! Megmondom őszintén, hogy azon túlmenően, amit a képviselőtársam elmondott, nem fogok zsákbamacskát árulni. Az elhangzott véleményekben, tájékoztatókban volt olyan, ami kérdéseket vetett fel bennem. Többek között a jelenlegi állami területek, erdészetek természetvédelmi területeinek, ha jól értettem, nem teljesen jó ez a forma, ha ebben a kézben van. Az a kérdésem, hogy ehhez egy másfajta forma kell, önök szerint mi ez a forma. Tartalmilag mit jelent ez a forma? Ez egy elég általános kifejezés volt és ha csak ilyen rébuszokban beszélünk, mi mezőgazdászok legalábbis nem nagyon szoktuk ezt meg. Itt is hallottuk a bemutatáskor az akácnak a részesedését. Szintén önöktől kérdezem, hogy hogyan vélekednek erről. Szabolcs megyei vagyok egyébként, ahol szintén van akác és nem tudom, hogy jól hallottam-e, de úgy tűnik, hogy egyesek vitatják ennek a fafajnak a jogosultságát.
Aztán az új típusú erdőgazdálkodás. Én 1977 óta dolgozom a szakmában, szeretném megtudni, hogy ez mit jelent. Nyitott vagyok minden újra szakmailag, csak amikor azt szokták mondani nekem, hogy új típusú, meg új forma, az önmagában nekem nem mond semmit. Szívesen megismerném részleteiben.
Egyetértek azzal különösen, hogy az erdőtulajdonosoknak, erdőművelőknek a szakmai továbbképzésére milyen nagy szükség van. Remélem, azt nem vitatod el, hogy az FVM, az ágazat vezetése az elmúlt években tett is ennek érdekében. Csak szintén a Szabolcs megyei példát mondom, a magánerdő-gazdálkodók információs központja, ami ott felépült és működik, európai szintű és az ágazat vezetésének az igen jelentős segítségével valósulhatott meg. Egyetértek vele, nyilván a minősítések különösen tetszik. Esetlegesen a további pályázati lehetőségnek egy szakmai függvénye kellene, hogy legyen. Mert az, hogy tudáshoz kapcsoljuk a közpénzek felhasználását, az kimondottan szimpatikus a számomra.
Még a vagyongazdálkodás témaköréhez szólnék. Azt szoktuk mondani az új képviselők, hogy "első bálozó képviselők", én ilyen első bálozó képviselő vagyok, ezért inkább szakmai szempontból nézem ezt. Úgy látom, hogy tavaly nyáron is volt egyfajta rövid ideig tartó bizonytalanságunk, hogy az erdőgazdálkodás idetartozik-e még hozzánk, mert ha én a mezőgazdasági szakbizottságban vagyok, akkor erről beszélek. Ez akkor rendeződött, de mintha most megint a vagyonnal kapcsolatos ügyek új utakat csapnának itt. Ezen elsősorban a szakmának kellene túljutnia. Mi képviselők a magunk részéről kérdéseket meg tudunk fogalmazni, de bármilyen kijelentést vagy bizottsági állásfoglalást készíthetünk, akár egyöntetűen is elfogadhatjuk, de ha a szakma azt fogja erre mondani, hogy ő ezzel nem ért egyet, akkor bizony az nehezen lesz végrehajtható. Mert a kulcsszereplő a szakma. Én szakmailag soha nem fogom tudni elképzelni, hogy az erdőgazdálkodás ne a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium fennhatósága alatt legyen és annak szakmai felügyelete és irányítása ne ott történjen. Mert ez ennek az ágazatnak a fontos része. Remélem, hogy a különböző tárcák ebben majd azért egyezségre jutnak. Mi a magunk részéről hozzátesszük, amit hozzá tudunk tenni, de önmagában az az ügy nemcsak rajtunk múlik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nemhogy nem csak rajtunk, nem elsősorban rajtunk múlik. Jakab István alelnök úrnak adom meg a szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én három szempontot szeretnék a figyelmükbe ajánlani és a véleményem is ezek köré csoportosítom. Az egyik, ha valaha fontosnak és komolyan vesszük magunkat, akkor az nem vitatható el, hogy állami és magánerdő. Az világosan kijött a hozzászólásokból, véleményekből, hogy az állami erdő egy hatalmas vagyonnal gazdálkodik, hatalmas szellemi, fizikai infrastruktúrával rendelkezik. Ennek a hatékony működtetése úgy kell, hogy megtörténjen, hogy a most fejlődő, erősödő magánerdő-gazdálkodókat megfelelő színvonalon segítse. Akár tetszik, akár nem, mi úgy látjuk, én legalábbis személy szerint, nem lévén erdész, de jó középiskolát választottam, erdészeti tagozatos voltam, szeretem az erdőt, tehát én azt mondom, hogy itt egy nagyon jó együttműködés jöhet létre, azt az értéket, szellemi tőkét, amit felhalmoztunk az egyik oldalon, azt igenis át kell, hogy konvertálnunk a másik oldalra és egy jó együttműködésre kell törekedni. Ez az egyik.
Ebből következik és már itt el is hangzott, előrebocsátom, több hozzászóló részéről, amit támogatni lehet és kell, hogy igen, a legjobb természetvédő az erdész. Az erdőtulajdonos. Hát ki védi jobban tőle az erdőt? Nem tudom elképzelni. Tőlük ne féltsék az erdőt, mert nekünk is az az érdekünk, a tagságunknak, az erdőtulajdonosoknak, hogy védjük, ápoljuk, műveljük az erdőt. Én azt gondolom, hogy az erdészek - most nem meg akarom nyerni a kegyeit az itt lévő erdészeknek - mikor végigmennek, tőle jobban senki nem vigyáz rá. Pontosan azért, mert ők ismerik a legjobban, ők vannak az eszközök birtokában, nyilván, ha hatékonyságról beszélünk egyáltalán, akkor igen, ennek egy kézben kell lenni. Egy irányítás alatt kell lenni. Ne forgácsoljuk szét! Lehet róla vitatkozni, lehet egyeztetéseket folytatni, lehet együttműködéseket kialakítani, de ennek az egésznek egy célt kell szolgálnia. Ez pedig a magyar polgárok érdeke, mert nyilvánvaló, hogy azt senki nem vitatja el, hogy az erdő funkciója bizonyos esetekben több célúvá válik, amit az erdőtulajdonosok elfogadnak, tudomásul vesznek, sőt ezt a mai példa igazolta is.
A másik kérdés, ezzel nem váltok ki nagy szimpátiát, de mégis idetartozik, a vagyongazdálkodás kérdése. Erről tegnap vitatkoztunk eleget, nem szeretném most a bizottsági ülést ezzel terhelni, de az a meggyőződésünk, hogy ezt a hatalmas értéket semmi nem írhatja felül. Ez a nemzeti vagyon része és abban is kell tartani. Ami jót el tudunk követni az az, hogy az állami erdészetek a magánerdők számára azt a szellemi és fizikai infrastruktúrát egy jó együttműködés keretében, kölcsönös előnyök alapján működtessék. Erre ebben a térségben van is példa, az itt lévők meg tudják erősíteni.
A harmadik, nagyon kérem, hogy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium képviselője ne nehezteljen rám, de azt szoktuk mondani, hogy aki fizet, csak annak lehet húzni a nótát. Bocsánat a hasonlatért. Tehát, ha én megrendelem a nótát, gyorsan el kell hagynom az éttermet, ha nem tudom kifizetni. Az a helyzet, hogy bizony a megrendelés már rég megtörtént, a fizetés elmaradt, és így nagyon nehéz a gazdálkodásban, az erdőművelésben bizonyos korlátokat alkalmazni. Mert, mi tudomásul vesszük, hogy európai szinten mennyire fontos az erdősztyepp, erdő megőrzése, fontosak a kutatási projektek. Az csodálatos dolog, ha a magyar szakértők, kutatók, környezetvédők, természetvédők ebben Európában élen járnak. De ez csak kutatási terep legyen mindaddig, amíg meg nem fizetik nekünk azt, hogy x százezer hektáron majd esetleg alkalmazni kell egyes eljárásokat. Az, hogy természeti védettség alá helyezzünk újabb 140 ezer hektárt, nézzék, minden további nélkül, a gazda, az erdőgazda pontosan alkalmazkodik és tudomásul vesz minden korlátozó intézkedést. Mi ha kell, minden fát egyenként naponta megsimogatunk, de tessék megfizetni. Akkor nincs vele gond. Mi a legmesszebb menőkig ezt a munkát elvégezzük. Ez vonatkozik az erdőre és más területre is.
Úgy gondoljuk, hogy ezt fontos rögzíteni, hogy a részünkről csak az fogadható el, hogy ha korlátozás van, a másik oldalon meg ellentétel is legyen. Pont.
Talán egy kérdés, ami a képzés-továbbképzést illeti. Igen, most erősödött fel a magánerdő kialakítása, tehát nagyon fontos, hogy itt egy jó együttműködés legyen, a közös szakmai munka hosszú távon majd érzékelhető lesz, ma nagyon fontos az, amit végeznek a képzésben az egyes szakmai szervezetek. És az is nagyon jó, hogy megjelenik egy honlap. Szívesen tanulmányozzuk azt is.
Nyilván ez a bizottsági ülés ma nem határozathozatalokkal telik, ez egyfajta szakmai konzultációt elősegíteni hivatott, informális bizottsági ülés elsősorban. Én azt mondom, hogy végig kellene gondolni, hogy valóban akik visszaforgatják a jövedelmet, ezzel is tudnánk segíteni a mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas területek erdősítését. Ez mindeni számára fontos: amit az Európai Uniótól le lehet hívni forrást, tegyünk meg mindent, hogy vegyük igénybe, hívjuk le, ezt teszik a tőlünk sokkal fejlettebb nyugat-európai országok is. Én ennyit szerettem volna röviden elnök úr. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most át kéne adnom alelnöktársamnak az ülés vezetését, ha egészen formálisak lennénk. De csak két mondattal szeretnék hozzászólni: én óva inteném a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumot attól, hogy most újabb természetvédelmi területeken jelöljön ki. Ha önmagának jót akar tenni, ha a természetvédelem ügyének jót akar tenni, akkor először fizesse a területekért, tudom, hogy 2010-ig kitoltuk a fizetési határidőt, de ezt már nem lehet tovább fokozni. Úgyhogy fizetni kell és aztán lehet folytatni. Megadom a szót Járvás Istvánnak.
JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Egyetértek azzal, amit az államtitkár úr elmondott az erdő fontosságára, nagyszerűségére vonatkozóan, de azért a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. esetében mégis csak egy zártkörű részvénytársaságban még az alapítók sem szólhatnak az alapításba bele, legfeljebb a vezetőt lehet leváltani. Ez azért nagyon kemény dolog. A gazdasági társaságokról szóló törvény még egy önkormányzatnak sem engedi meg, hogy az általa létrehozott viziközművet működtető kft.-be közvetlenül beleszóljon a képviselőtestület, leválthatja a vezetőt, de egyébként az úgy számláz, úgy hajtja be, stb. Ezt ebben az esetben én életveszélyesnek tartom, arról már nem is beszélve, hogy a vezetője nyugodtan őfelsége címet viselhet. Elnézést, nem kívánok ezen a területen továbbmenni.
Egy dologhoz szeretnék még hozzászólni, nevezetesen, hogy a magánerdő-tulajdonosok tulajdonában lévő erdők nem túlságosan nagyok, mint átlag két hektár, ahogy körülbelül el lehet osztani, bár ezen belül jelentős eltérések lehetnek és az is jól látszik, hogy az osztatlan közös erdők, amelyek esetenként nagyon kis területekből jönnek össze, nincs erdőművelési területük, nincs megfelelő gazdálkodásuk. Bár hozzá kell tenni, hogy a legtöbb csereszerződést, amikor tüzifát cserélnek erdőre akció van, hogy a külső vásárlók is bekerülhessenek ebbe a tulajdoni körbe, azért azt látom én is, ami részben a törvényhozóknak is felírható a rovására.
A Natura 2000-zel kapcsolatban, hogy még 140 ezer hektárról van elképzelése a környezetvédelmi minisztériumnak, itt én csak azt kérem mérlegelni, hogy akik Natura területeken dolgoznak, azok nem köztisztviselők, nem is közalkalmazottak. Meg kell élniük a piacon. Nem jár fizetés, korkedvezményes nyugdíj, meg kell élniük a piacon. Ez nagyon komoly dolog, és kérem, hogy valamilyen szinten vegyék figyelembe. Vagy legalább ezzel a dologgal számolni kéne. Az a szemlélet sért engem mint gazdálkodót vagy bizottsági tagot, hogy azért aki a mezőgazdasággal foglalkozik vagy valamilyen ágával, az azért nem ellensége kifejezetten a környezetnek. Én nem tudok nagy különbséget tenni a környezetvédelem, vízgazdálkodás, vízvédelmi dolgok, mezőgazdálkodás, erdőgazdálkodás között, az egy összetartozó dolog, nem lehet szétszeletelni. Ma sem értem egyébként, hogy környezetvédelmi, vízügyi és külön mezőgazdasági minisztérium, ez annyira összetartozik. Nem az én feladatom, de azért sok mindent megoldana ez a dolog is.
És ha csak egy példát hozok fel, nem a gazdálkodók találták ki, hogy a Hanságot le kell csapolni, ugye? És ennek nagyon sok következménye van. A Tisza környékén vagyunk, hát azok a területek, amelyeknek víz alatt kéne lenniük, hogy elpárologtatás, hűtés legyen, harmatképződés legyen, azok mind ki vannak száradva. Azt mégsem a gazdálkodók követték el és azt is tessék nekem elhinni, hogy annyit senki nem szaladgál a tolvajok után, mint aki azon a területen gazdálkodik. Mert lehet bármilyen erdőgazdálkodás vagy sztyeppés fák, de ne tőlem tessék már védeni, én nem járok fűrésszel, hanem valakik járnak fűrésszel. Ha én is elmegyek a területről, még könnyebben fognak járni fűrésszel. Az erdők egy része, ha akarjuk, ha nem energiaerdő. Ezt már máskor is elmondtam, nemcsak az az energiaerdő, amit annak ültetünk, hanem amit annak vágnak ki. És ez azért nem egy. A magánerdő-gazdálkodók védelmében csak annyit szeretnék mondani, hogy akkor, amikor a kárpótlás volt, az alapelvek között ott volt, hogy azok a területek voltak kijelölve, amit nehéz volt egyébként megvédeni. Az én lakókörzetemben kettő volt kijelölve, az úgynevezett "hanyattlöki erdő", a másik a jákhalmi erdő, ez megvédhetetlen két erdő volt, Luzsi József tudja, ő jászapáti. Amikor ítéletet mondunk egyfajta tulajdoni formákra, nagyon sok minden húzódik meg e mögött.
Az valójában igaz és elgondolkodtató, hogy a magánerdő-tulajdonosok megerősítése gépi, technikai oldalról, azzal azért adós a politika is.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Kis Péternek, aztán Godó Lajosnak.
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Vendégek! Olyan témával foglalkoznék én is, ami már itt elhangzott, ez a kitől ki mit véd meg. A szakmák közötti presztízsvita, csata, hogy tulajdonképpen ki a nagyobb természetvédő, a természetvédő, az erdész vagy éppen a gazdálkodó. Azt gondolom, hogy ez a vita, ami óhatatlanul a szakmában benn van, sehová nem vezet. Én úgy gondolom, hogy valahol ebben a kérdésben a lovon kéne maradni, nem szabadna egyik oldalra sem leesni. Azért hangsúlyoztam ki ezt a kérdést, mert a Környezetvédelmi bizottságnak is tagja vagyok és sokszor úgy érzem, hogy saját magammal megyek szembe. Mert nem az van, hogy mást képviselek ott vagy itt, de nehezen viselem, amikor az egyik szakma a másikra ezt vagy amazt mondja. Sehová nem vezet ez a dolog. Az erdész is természetvédő, a természetvédő is természetvédő, a gazda is természetvédő és senkinek nincs joga azt mondani a másikra, hogy kevésbé az, ami. De ezt a kérdést le is zárnám, hiszen ezzel itt már többen is foglalkoztak.
A másik dolog, amivel szeretnék foglalkozni, hogy én nagyon jól érzem magam, amikor azt hallom, hogy az állami erdőgazdaságok milyen eredményt produkálnak. Ha ezt durván elosztjuk, ez 200 milliós eredmény, nyilván ennél sokkal tagoltabb a kép és ez jó is. Koleszár úr azt mondta, hogy ez már súrolja a versenyszféra alsó határát, ami megint örvendetes dolog. Persze nyilván ezen belül más a szerkezet, az összetétel, nyilván itt bizonyos fajlagos mutatók alapján más számok is kijönnek és talán az egyik gazdaságnál nem lehet azt követelni, ami a másiknál elvárható. Ezt azért vetem fel, mert ezen a területen, mondjuk meg őszintén, hogy évek óta lebeg az átszervezés kérdése. Na most, nyilván én abból indulok ki és ha nincs igazam, tessenek velem vitatkozni, hogy azt lehet mondani az eredmények alapján, hogy ezek az erdőgazdaságok jól működnek. Akkor milyen egyéb indokok, motivációk azok, amelyek mind lebegtetik évek óta ezt, hogy átszerveződnek ezek a gazdaságok, a regionalitást, milyen egyéb mutatók vagy szervezeti korszerűsítés, ha bár azt tanultam több, mint 30 éves vezetői munka során, hogy akkor szervezünk át valamit, ha nem jól működik. Én ezt a kérdést vetném fel, hogy nem jó dolog az, hogy ha ez az átszervezés lebeg, ezeket az erdőgazdaságokat olyan helyzetben, hangulatban tartja, hogy felteszik a kérdést, hogy most igazán mi is történik körülöttünk. Én azt gondolom, hogy akkor kell átszervezni, hogy ha mondjuk nem jól működik valami. Azért nem biztos, hogy át kell szervezni, hogy még 50 millióval több nyereséget hozzon úgymond az ágazatnak. Ha egyéb indokai vannak és gazdaságilag megfogható indokai vannak, nem pedig egyéb, presztízs vagy esetleg ilyen gigantomán szemlélet húzódik meg mögötte. Lehet, hogy én ezt a kérdést is kicsit élesen vetettem fel, de úgy érzem, hogy nem kell lázas állapotban tartani, ha nem beteg a dolog, akkor láz sincs, mesterségesen meg ne gerjesszük ezt a dolgot.
Én abban a megyében élek, amelyik a második legfátlanabb megye. Nekem az egyik ismerősöm, aki a szakmában elég elismert, azt mondta, hogy az Alföldöt úgy lehet megmenteni, hogy vízfelület és erdő. Ez fontos kérdés, mert most is az Alföldön vagyunk, bizony a 19,6 százalékos erdősültségről jó lenne tényleg elérni a 16 százalékot. Az egyik holland ismerősöm azt mondta, hogy Szlovéniában rengeteget van, mert ott érzi jól magát, ugye tudjuk, hogy Szlovénia erdősültsége 57 százalékos, nyilván az egy más dolog, de akármennyire is szép az Alföld, ennél fásabbnak kéne lennie. Köszönöm szépen.
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Szeretném megköszönni az előadóknak a tájékoztatást és hogy fogadtak bennünket. Nem akarom túl sokáig húzni már az időt, hiszen 15 óra is elmúlt, és az elnök úr úgy tervezte, hogy legkésőbb 16 órakor befejezzük ma ezt a bizottsági ülést.
Azt szeretném mondani a jelen lévő szervezetek vezetőinek, úgy az állami, mint a magánerdő-tulajdonosoknak, meg a jelen lévő parlamenti képviselőknek, hogy akkor lehet eredményesen ezt a vidékfejlesztési operatív programot véleményem szerint minden félnek kiaknázni, a lehetőségeket legjobban megfogni, ha összefognak. Valami mentén összefognak a természetvédők, az állami erdőgazdálkodók, meg a magánerdő-gazdálkodók, hogy minél több támogatást le tudjunk hívni. Rengeteg intézkedési jogcím van az erdőt érintően. Nem akarom mindet elmondani, mert önök bizonyára jobban ismerik, de ha a magánerdészeti bázistól a tűzvédelmi víztározók kialakításáig bezárólag minden fajta cél, jogcím meg fog jelenni. Ehhez viszont az kell, hogy tervezzünk, együtt gondolkozzunk és a nemzeti erdőstratégia mentén fogjunk össze.
Ami a vagyongazdálkodást illeti, többen szóltak, érintették. A benyújtott és tegnap már bizottságok előtt tárgyalt állami vagyonról szóló törvény melléklete úgy fogalmaz, hogy tartós állami részesedés legalacsonyabb mértéke; valamennyi erdészeti zrt.-nél 100 százalék, ez köztudott, hogy a legmagasabb politika is azt akarja, meg a bizottságok is, hogy ez továbbra is állami tulajdon maradjon hosszú távon. Az nem mindegy, hogy milyen irányítás mellett hogyan kötődik az FVM-miniszterhez, mert az FVM önállóan fogja az 1400 milliárd forintot kezelni és felhasználni és kiírni a pályázatokat és elbírálni, hogy majd az itt lévő irányító hatóság mennyire érzi ezeknek az operatív programnak a súlyát, lényegét, ezt majd még nekünk át kell gondolni és egyeztetve kell az érdeket az előterjesztők elé tárni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Átadom a szót a szakma képviselőinek, kedves vendégeinknek. Ki kíván szólni először? Jung László úr, aztán Pethő József úr.
JUNG LÁSZLÓ (Egererdő): Tisztelt Bizottság! Hölgyek, Urak! Kollégák! A Fagazdaság Országos Szakmai Szövetsége nevében először is tisztelettel megköszönjük a meghívást. Két témában szeretnék gondolatokat megosztani és egyben jelezni, hogy az elnökség ebben a két témában hogy támogat. Az egyik téma szorosan összefügg a legaktuálisabb kérdéskörrel, az ez évi helyzettel, amit az államtitkár úr volt szíves említeni, hogy egy átmeneti időszak. Csak a naturáliát megerősítve, mégis a valóság abból durván úgy fordítható le magyarul, hogy az állami szektor tekintetében a befizetési kötelezettségünk, az erdőfenntartási járulék címszó alatt, az olyan 2,7-2,9 milliárd várható befizetni való. Ez a fakitermelés után járó, törvényben rögzített kötelezettségünk. A másik, az elmúlt évek átlagának a számát merem csak mondani, miközben pontosan tudjuk, hogy ez terv szerinti, hiszen benne szerepelnek a pénzügyi terveinkben, az közel 3,2 milliárd forintnyi várt összeg. Az erdőfenntartásra megpályázott pénzösszeg egyelőre még nem körvonalazódott. Ezzel nem mondok újat, viszont azt azért tájékoztatásként elmondanám, tekintettel arra, hogy a FAGOSZ valamennyi erdészeti zrt.-t magában foglalja mint szövetség, azon túl Magyarország szinte valamennyi faipari üzemét, beleértve a farostlemezgyárakat is. Tehát el lehet mondani, hogy a szakmai szövetség a csemetétől a székig képviselteti magát a kollégákon keresztül. Hogy tökéletesen lehessen érteni a problémát, ami nekünk gondot okoz az erdőfenntartási járulékkal kapcsolatosan, ez az, hogy az ez évben, tehát a 2007-es esztendőben az erdőfenntartást mi már 2006-ban meg kellett, hogy tervezzük. Minden erdőrészletet betalpalnak az erdész kollégák, szokták is mondani, hogy az erdésznek az esze nem a fejében van, hanem a talpában, be kell járni az erdőt, ott egy jegyzőkönyv születik, ez alapján még el kell készítenünk a tárgyév előtt a 2007-es esztendőben kötelező érvényű erdőművelési tevékenységet. Tehát itt ne keverjük össze a fogalmakat, a meglévő erdők ápolása érdekében a naturáliákat le kell rögzítenünk, ezt benyújtjuk a hatóság felé, majd ezt a hatóság aláírva visszaküldi és ettől a pillanattól kötelező érvénnyel ezt nekünk végre kell hajtanunk, ha a kovács kovászba ugrik, akkor is. Tehát itt úgy kell értelmezni ezt a hárommilliárd forintot, ami ezt a nagyságrendet öleli fel, hogy ezt nekünk végre kell hajtani. Ez perpillanat ma nem körvonalazódik előttünk, hogy ez milyen formában és forrásból fog számunkra ellenkompenzációt nyújtani, mert itt az említett számok, a 600 millió forintos erdőtelepítés, egymilliárd forint vasútra, közjólétre fordítandó, valamint az 1,5 milliárd mint magánerdők erdőfelújítására osztott költségnek a kiegészítése, ezt nem tartalmazza ez a három milliárd. Tehát magyarán az állami szektor nem, és ahogy a Koleszár úr is említette, volt a sikeres 2006-os esztendőnek a számnagyságrendjét, ha ezzel szemben áll egy hárommilliárd forintos hibahatár, ami bennünket most perpillanat kétségbe ejt. Ez az egyik kérdés.
A másik, egy kérésünk lenne a bizottság felé. Nem szigorúan a napirendhez tartozik és elnézést kérek az elnök úrtól, hogy említem, de annyira a szakmát, a jövőt tekintve alapjaiban érintő kérdéskörről van szó, az az, hogy a T/3388-as villamos energiáról szóló törvénytervezet jelen pillanatban a Gazdasági és informatikai bizottság asztalán van sürgősségi kóddal. Ennek van két nagyon fontos paragrafusa. Az egyik a 9-es és a 10-es. Nem sorolnám fel, a lényeg, hogy itt a megújuló energiaforrásoknak a magyarországi értelmeztetésén és a jövőbeli koncepciójának a lefektetéséről van szó. Tudom, hogy egyetlen egy mondat kiragadása ebből a kérdéskörből hozhat némi ellenérzést, de mégis meg kell említeni. A 10. § általában megfogalmazza és nagyon pontosan egyébként az európai normatíváknak megfelelően, hogy mik azok a támogatandó felületek, amik a megújuló energiaforrások alkalmazásával az azt alkalmazó és elektromos áramot előállítók támogatásában részesülhetnek a kormányoktól. Ezzel szemben van egy (2) bekezdés és ebben kérném a bizottság segítségét, hogy ebben tájékozódjon. Nem tudom, az ügyrend hogy szokott működni, hogy a bizottságok közötti kommunikáció hogy működik, de szó szerint olvasnám fel, mert ez előtt nagyon érthetetlenül áll a szakma: "...meghatározott szempontok figyelembevétele mellett a villamos energiára vonatkozó kötelező átvételi rendszeren keresztül nem segítheti elő c) az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi törvényben meghatározott fakitermelésből származó energiaforrás felhasználásával történő villamos energia termelést". Elnök úr! Én nagy tisztelettel megkérem, hogy a vaddisznó közeledése, szóróra való kijövetele, elejtése, végtisztessége megadása, majd kizsigerelése időintervallum nagyságrendjével ezt egy prezentációval, európai példákkal ellensúlyozzam. Magyarul kivetítsem. Számokat fogok mondani. (Kivetítő segítségével prezentál.) Mik azok az európai uniós irányelvek? Az EU-s irányelvek: az összenergia-termelésből 2010-ben 12 százalékot el kell akar érni Európa. A baloldali az izgalmasabb, ahol is a megújuló energiaforrások alkalmazását teszi, hogy az elektromos áramnál hány százalékot kíván elérni az Európai Unió 2010-ben és jól látható, hogy 22. Mi a helyzet nálunk? Nálunk egy kicsit átkonvertálódik a dolog, vállalást tett az ország, a vállalás ettől a pillanattól kezdve kötelező érvényű. Itt most viszont a jobboldali grafikonra hívnám fel a figyelmet, ahol Magyarország a 3,6 százalékos megújuló részarányt, még egyszer mondom, az összenergiát kell rajta érteni, 2010-2015-re egy lépcsőt állított be és 15 százalékos akar elérni. Ez látható, paralel lesz az európai uniós átlaggal.
A villamos energiánál érezhető, hogy mekkora lépést akar Magyarország tenni, hiszen a megújuló alapanyagból előállított elektromos áram nagyságrendjét 0,7 százalékról 3,6 százalékra akarja felemelni.
A jelenlegi helyzetünk. A kép döbbenetes. Egy lassú növekedés érezhető, ott van mellette a trend, vagy egy 2005-ös és egy 2006-os esztendő. Van egy pici javulás. Viszont a baloldali ábrát nézve már mindenféle szemlesütés nélkül mondhatjuk, hogy "kik nélkül nem jöhetett volna létre". Az erdőgazdaságok körbe való belépése nélkül nem jöhetett volna létre ez a szám, ugyanis 2005-ben már megfejelte az európai elvárást Magyarország, 3,18 százalék a 2006-os szám. A visszaesésnek egyetlen oka van, a Mátra Hőerőműben 2005-ben a rendelkezésre álló rendkívüli mértékű és nagyságrendű mezőgazdasági termék elégetésének a kiesése okozta a szám csökkenését.
A megújulón belüli részarány milyen nagyságrendet tesz ki. A biomassza vezeti a toplista élét és nézzük meg a magyarországi helyzetképet. Ez gyakorlatilag petajoulban van értékelve, itt egy prognózis van benne. A koncepcionális elképzelések értelmében mintegy 58 petajoul részt fog elvinni körülbelül a biomassza és a geotermikus energiának egy nagy időt jósolnak, ennek viszont környezet- és természetvédelmi problematikája van, hiszen a visszapumpálással egyéb környezetvédelmi és természetvédelmi problémák vannak. A piros szám pedig a tényszámot mutatja. Tehát jóformán sehol semmilyen trendváltozás nem következett be, csak a biomasszában.
Az elektromos áram előállítása tekintetében jól lehet látni, hogy a víz standard, az egyetlen erőművünknek köszönhetően. A szélnél nagyon minimális mozgásteret fog biztosítani a jövőkép és főleg a tényszámok is ezt igazolják vissza.
Ez újfent megerősíti azt a trendet, hogy az EU-s elvárást tulajdonképpen teljesítette az ország és a magyar erdészetből származó alapanyag kitermelése. Összehasonlítás pár országból. Ez a német példa. Itt az összenergiából 17 százaléknyi a bio alapú energia és ott nem szégyen leírni, hogy az erdei fából kitermelt alapanyag energetikai célú felhasználása ilyen nagyságrendet növel. Ez a passzus diszkriminatívvá teszi az erdőkből kikerülő fa energetikai célú felhasználását. Ugyanakkor Németországban, ha bárki megújuló energiaforrású erőművet akar működtetni és ahhoz a támogatást meg akarja kapni, minimum 25 százalékban garantálnia kell, hogy azt a német erdőkből kikerülő fából fogja megoldani, különben nem kapja meg a támogatást. Tehát ellendiszkriminatív a német törvény. Az erdőterület változásáról elhangzott, hogy hogy növekedtek a magyar erdőterületek. Hektár viszonylatban mutatja be a növekményünket. A felső kép mutatja, hogy mennyit nőnek az erdeink évente.
A következő ábra is nagyon fontos, mindenkinek meg kell érteni, hogy tekintettel arra, hogy Magyarország a mérsékelt égövben van, a kitermelt, rendelkezésre álló faállomány zömében lombos és annak mindig is közel az 50 százaléka az energetikai választék lesz, ami a morfológiai belső szerkezeti tulajdonságai, külső megjelenése miatt válik tűzifává, más ipari célra nem hasznosítható. A tűzifa trendjéről: a '90-es években megindult hazánk "elgázosítása", elnézést, de így kell mondanom, mert amikor Mátraderecskét mondom például és gáz van a faluban, mikor az erdő ráesik és ha kimegyek Ausztriába egy hülye nagy kazánt látok a falu szélén, amibe fával tüzelnek és a melegvíz megy a lakásokba, akkor érthetetlen számomra, hogy az import terméket miért kellett elvinni azokba a községekbe. Ez viszont statisztikai szám, mégpedig a Magyar Energetikai Hivatal statisztikai száma, hogy a gázfogyasztás hogy növekedett Magyarországon és ezzel szemben a tűzifa fogyasztása miként ment le. Ez a mi világunkban azt a krízist okozta, hogy a tűzifa méltatlan helyre sorolódott vissza. Két dolog következett be a végén a '90-es években: nem tudtunk mit csinálni a tűzifával, a tűzifa önköltségi ár alatt került értékesítésre, három: exportáltuk! A magyar drága fát exportálni kellett. 2000-ben kezdte a hegyvidéki térség az energiaszektorral a kapcsolatfelvételt, aminek eredményeképpen most már közel majdnem egymillió köbméternyi faanyaggal a hazai erőművekben nagyon hatékonyan és környezetbarát technológiával elektromos áramot állítunk elő. Belföldi gázfelhasználásban Európán belül a toplistát Hollandia vezeti, második Magyarország! Nyilván azért, mert baromi sok gázunk van. Egyáltalán semmi nem indokolta, hogy Magyarországon ilyen gázfelhasználás legyen. Ez egyébként európai felmérés. Maradjunk a valóságnál is. 1995-ig lehetett látni, hogy a megújuló energiaforrások szintén a 0 körül voltak, de voltak kisebb erőművek, például Szentendrén, Tatabányán, és ugyanakkor nézzük meg a piros vonalat, 2001-ben kezdtük meg a tárgyalást a Borsodi Hőerőművel legelőször és azt követően csatlakozott még két erőmű.
Ez egy prognózis, nem kell megijedni a számtól, jól lehet látni, hogy a fa mintegy 45 petajoulnyit fog képezni, azt jól ki tudjuk mi erdészek számítani. Ebből csak centralizált áramtermelésre 15 petajoulnyi, amit mi is tudunk, azt is tudjuk, hogy nem szerencsés, hogy a nagy erőművekbe megy, de valakinek a tóba a követ be kellett dobni. Megléptük. Tudjuk, hogy az lenne a jövő képe, ha egyszer Szolnoknak lenne annyi pénze, hogy egy kis városnegyedébe egy kis kogenerációs, 20 megawattnál alacsonyabb erőművet csináljon, ami egyszerre áramot is, meg hőt is elő tud állítani és a környékbeli alapanyagot be tudná integrálni, még a mezőgazdasági területeken energiaültetvényt is be tudna integrálni. Ezt csinálja Németország, jelen pillanatban Németország 300 ezer hektáron energiaültetvényt tart, de prioritása van a meglévő erdőknek. Köszönöm szépen a figyelmet. Egyetlen egy záró mondatot hozzá, ha ez a passzus így átmegy, egyetlen dolog fog bekövetkezni: valóban nem fogja senki preferálni, hogy a magyar fa bekerülhessen, mert a magyar fa ezek szerint nem mehet be, viszont egyet vegyünk tudomásul, ha ez ezzel a szövegtervezettel megy be, hogy a magyar erdőterületből kitermelt fa nem mehet be az erőműbe, külföldről fog bejönni a fa, azt ne mondjam meg, hogy milyen úton. Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: Köszönjük szépen. Csak egy észrevételem van, hogy a disznó elég lassan jött be a szórótól. Köszönöm szépen. Megadom a szót Pethő József úrnak, az Országos Erdészeti Egyesület elnökének.
DR. PETHŐ JÓZSEF (Országos Erdészeti Egyesület): Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Vissza az eredeti kerékvágásba. Nagyon jól eső gondolatokat hallottam a tisztelt képviselő uraktól. Hova tartozzon a magyar erdőgazdálkodás? Nagyon jó kérdés. Egy kézben, egy irányítás alatt nagyon egyértelmű. Mi ebben az ügyben nagy veszélyeket láttunk már a tavalyi év második felében, a 2118/2006-os kormányrendelet kapcsán és akkor is levelet írtunk a miniszterelnök úrnak. Ez a levél arról szólt, hogy az erdészeti szakmánk alapjához, az Állami Erdészeti Szolgálathoz ne nyúljon a szakma, ne integrálják be a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalba. Ez sajnos már megtörtént, de egy újabb levelünk is íródott. Mert az erdészszakma körüli veszélyek változatlanok, hiszen az önök ülése is ezt példázza, én most ezért olyan ügyeket szeretnék előhozni, ami nem szívderítő, hanem önök elé tartozik és önöknek kell ezeket az ügyeket segíteniük. Nagyon jól körül volt írva, hogy mennyit fejlődött a magyar erdőgazdálkodás Trianon óta. Tehát gyakorlatilag 770 ezer hektárral nőtt az erdőterület 80 év alatt és további 500 ezer hektárról van szó, tehát a 25 százalék nagyon reális közelségbe kerül azzal az intenzitással, amit a magánerdő-gazdálkodás részéről tapasztalunk, egy nagyon jó folyamatról van szó. Amikor felszólaltunk az állami erdészeti szolgálat érdekében, akkor a felszólalásunk lényege az is volt, mivel tíz szolgálati egységünk van, és az ez nem reform, ha 19-be integrálom a tízet. Ez egy rossz húzás volt. A levelünknek lett annyi pozitívuma, hogy a tíz megmaradt. Ez egy korszerű, a nemzeti erdőtájakhoz igazodó szervezetet hozott létre annak idején 30 évvel ezelőtt a szakma. Mi azt gondoltuk, hogy előttünk van ez a nagy vagyongazdálkodásra vonatkozó törvénytervezet. Várjuk meg ezt az egészet és íme úgy gondolom, hogy igazunk volt. Jó lett volna ezzel az üggyel várni, mert én is azt gondolom, hogy ennek a szakmának egy helyre kell kerülnie, egy helyen kell lennie és uram bocsá' megkérdezem, hogy kétmillió hektár erdő, Magyarország területének egyötöde, a termőterület egynegyede nem érdemelne meg egy olyan erdészeti szakembert, akit szakállamtitkárnak hívunk? Én örülök, hogy itt van most egy kiváló szakember, aki az erdészeti ügyeket nagyon jól ismeri, neki is elmondhatom, hogy mi alapvetően ezzel nem értünk egyet. És tavaly, amikor Gráf miniszter úr a természeti erőforrások főosztályára egy nemzetközileg elismert erdészt jelölt, a helyettesét is és az egyes osztályok vezetőit kinevezte, akkor azt gondoltuk, hogy végre egy pozitív folyamat. Antall József miniszterelnöksége óta ez volt a második olyan ügy, amikor azt mondtuk, hogy jó úton indultunk el. És az az igazság, hogy ezzel a szakigazgatási szervezettel történő beinvesztálással már úgy éreztük, hogy valami nem stimmel. Nyilván tudják önök, hogy durván, amikor egy hónappal ezelőtt lemondott a főosztályvezető, eltávozott május 1-jével a főosztályvezető-helyettes, magyarul lefejeződött a főosztály. Azóta sincs tulajdonképpen vezetése a szakmánknak, azóta nagyon elbizonytalanodtunk. Tehát én ma ezt akartam nagyon erős hangsúllyal előadni, hogy igenis, ez a szakma megérdemelné, hogy legyen egy olyan szakállamtitkára, akinek nem kell kérdezgetnie minisztériumon belül, hogy most "uram, hogy is van ez az ügy, mit támogassak, a pénzügyeket hogy igazgassam?" Hanem ez az ügy normálisan tudna menni. És úgy gondolom, hogy van egy olyan minisztere a szakmának, akivel ezt a dolgot igazán kivitelezni lehetne, mert érti a problémánkat, hiszen nem egyszer találkoztam vele. Ez lenne az én felvetésem ennek a napnak a kapcsán, hogy ezt szíveskedjenek megfontolni, a megfelelő helyeken megvitatni, mert ez nagyon fontos lenne a szakmának.
Egyéb iránt Jung László előadásának az első részében is elhangzott, hogy a probléma gyökere innen ered. Százmilliárdok forognak az agrárminisztérium körében minden évben. A szakmának négymilliárdos problémája van évente, úgy nevezik, hogy Erdőfenntartási Alap. Egyébként ebben Koleszár István úrral nem értek egyet, mert igenis kell egy szabályozás a magyar erdészetben, az erdészeti szolgálat vezetője és ehhez hasonló szabályozó szerepre szükség lesz, Pista nem vagy te sem Atyaúristen, úgyhogy erről majd külön vitatkozunk, tehát gyakorlatilag az a kicsi probléma is ebből eredt, hogy igazán nem volt jól kezelve a négymilliárdunk. Aztán a két év alatt nyolcmilliárd lett. Nyilvánvaló, hogy ma minden forint probléma, ebből eredt ez a gond. Tehát én azt kérném, hogy szíveskedjenek segíteni a munkálkodásuk során, hogy az erdészszakma megfelelő képviselettel működhessen, mert megérdemli ez az ország.
A másik ügy, amit szeretnék előadni, az ÁPV Rt.-vel kapcsolatos. Kis Péter képviselő urat szeretném támogatni az ügyben, hogy ahol jól megy a munka, ott nem kell átszervezni és én ezt most nagyon hangsúlyozottan mondanám egy más aspektusból. Én 15 évet úgy dolgoztam le, hogy engem az ÁPV Rt. nem nagyon támogatott, kétszer volt a főnököm Koleszár István, de én bizony nagyon irigylem a mostaniakat, akik legutóbb négymilliárdot kaptak, én ebből csak nagyon távolról láttam egy-két milliót, összesen 50 milliót, Szombathelyen 15 év során, osztalékként, de úgy gondolom, hogy az erdőgazdálkodás, a jó erdőgazdaságok nem is szorulnak erre. Bocsánat a kifejezésért. Igenis kötelességük kigazdálkodni, még a közjóléti részét is ki kell gazdálkodni. Ha az erdőgazdálkodásról az ÁPV Rt. mást gondol, akkor is szükség lesz egy kiegyenlítő szerepre. Erre nagyon figyelni kell, mert vannak gyenge erdőgazdaságok és gyenge adottságokkal rendelkezők, akiknek a problémáját ki kell egyenlíteni.
Szeretnék visszautalni: én a 15 év során nem küldtem el egy fizikai dolgozót sem. Most pedig a közmunkával próbáljuk ezt az ügyet széppé tenni. Az az igazság, hogy nem volt erkölcsös dolog ez ebben az országban, ami történt az egyszerű falusi emberrel, mert most a sokszorosát fizetjük vissza és uram bocsá' legfeljebb félévre tudjuk visszahívni őket. Ez a humánökológia? Az erdő közelében igenis a humán ökológia elvei szerint kell dolgozni és a humánökológia az én tudásom szerint azt jelenti, hogy nemcsak az erdőt védem, hanem a benne dolgozó embert is nagyon védem, úgyhogy erre szeretném felhívni a figyelmet, hogy itt van nagyon nagy teendő. Nagy mulasztások vannak a fizikai és egyszerű erdészállomány irányába, amit pótolni kell.
A harmadik dolog: természetvédelem és erdőgazdálkodás. Én az utóbbi időben pozitív tapasztalatokat tudok mondani e vonatkozásban. Végre találkoztam a civilekkel mint elnök, nem is először már és úgy gondolom, hogy meg kell érteniük a természetvédőknek, hogy az erdőgazdálkodás elvei szerint az erdőt kezelni csak egy elv szerint lehet. Természetesen van olyan terület, ahová be sem szabad lépni, szikla, kibúvás, meg sem szabad közelíteni, mert az olyan terület, de ahová be lehet lépni, ott az erdészet elvei szerint a 14 állomány, asszociációcsoport szerint 400 megoldásunk van arra, hogy hogy kell a magyar erdőhöz közelíteni. Ez az erdészszakma lényege, tehát azt kérem, hogy e vonatkozásban értse meg a természetvédelem ezt az elvünket, hogy ez másként nem megy és értse meg a más terület is, hogy ezt másképp nem is lehet rendezni ebben az országban, mert nagyon nagy hibákat követhetünk el. Ez lett volna tulajdonképpen az én megszólalásomnak a lényege, hogy szíveskedjenek segíteni bennünket, mert nagyon nagy feladatok előtt áll a magyar erdőgazdálkodás.
A miniszterelnöknek írt levélre sajnos még nem kaptunk választ, tudomásom szerint szakmai okok miatt a földművelési tárcához került a levelünk. Ebben egyéb ügyeket is megemlítettünk, többek között a privatizációra vonatkozóan, de azt már említettem, az egy szó: nem. Az állami erdő értékét nem szabad semmilyen oldalról ilyen szinten közelíteni és úgy gondolom, hogy a 100 százalékos kiszolgálás is nagyon fontos e vonatkozásban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki kíván még szólni? Schmotzer András úr az Országos Erdészeti Egyesület nevében.
SCHMOTZER ANDRÁS (Országos Erdészeti Egyesület): Nagyon röviden: tessék beleképzelni magukat abba a helyzetbe, mikor önök egy cég vezetői és több gazdát kell szolgálni. Mert most ez a helyzet van és picit azért vagyok szomorú a tegnapi döntésünk, hogy nem ismerem a lényeget alapvetően. El kell mondanom kérem szépen, hogy egy ÁVP Rt.-t, egy Kincstárat, egy állami vagyonkezelő társaságot, egy Nemzeti Földalapot egy földművelési hatóságot, környezetvédelmi hatóságot szolgálni gazdálkodási szinten és tulajdonlás szempontjából több gazdát szolgálni lehetetlen. 1990-ben, mikor elnöke voltam az egyesületnek, napirenden volt az egységes állami vagyonkezelés. Vannak itt harcostársaim. Nem mai dolog ez egyébként. Amíg ez nem történik meg, addig beszélhetünk bármiről.
Hogy van az, hogy 15 éve ideiglenes vagyonkezelési szerződéssel működnek cégek? Nem szégyellni kéne magunkat, uraim? Mert vagy megbízhatatlanok vagyok vagy el kell bennünket zavarni vagy valami mást kell csinálni. De lebegtetni! Ezt gondoljuk már meg. Felnőtt, szakképzett emberek vannak, jól szeretnének dolgozni! Nem biztos, hogy az erdésztől kell az erdőt félteni és örülök, hogy a 100 százalék itt megfogalmazódott. Mert ha a területet még osztanák... Elmondom az észak-kelet témáját: több, mint 50 százaléka védett terület, most az egyik féloldalt a természetvédelme fogja kezelni, a másikat meg az ÁPV Rt.? Hogy fog ez működni? Bele tetszettek ebbe gondolni? Ha nem lesz egy gazda, akkor mindent lehet. Köszönöm.
Még egy dolgot szeretnék elmondani, 1996-ban éjszakákat töltöttünk a parlamentben, míg meghoztuk a három erdészettel kapcsolatos törvényt. Emlékszünk rá? Erdő, vadászat, természetvédelem. Most előzni akarnak a kollégák, aminek én nem örülök, hogy önálló nemzeti parki törvényt akarnak hozni. Ezt lehet hozni, de akkor egységes vagyonkezelői szerződéssel párhuzamosan. Ha a hármat együtt csináltuk, ne előzze már le a kocsi a lovat! Mert akkor valami baj történik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miután mindenki feltette a kérdéseit, átadom a szót az előadó uraknak.
SIRMAN FERENC (Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium): Az egyik témakör a támogatások ügye, illetve az alap működése és az abból fennmaradó feszültségek kérdése, amire összességében véve azt tudom mondani, hogy sajnos a szigorúan alapszerű működés már megszűnt és nincs ilyen kötelezettsége az FVM-nek, hogy a befizetésekkel megegyező összegű kifizetést teljesítsen ugyanarra a célra és ez az elmúlt években már elég komoly feszültséget okozott. Összességében véve azt mondhatom, hogy jelenleg az FVM-ben nincs arra forrás, hogy az állami tulajdonú részvénytársaságok alappal szemben felmerülő igényeit kielégítse. A magánerdő-gazdálkodókkal kötött megállapodás értelmében miniszter úr felvállalta, hogy ott megteremtik a forrást és igazából ennek a módozatait keressük, az állami tulajdonú részvénytársaság esetében nem látunk erre lehetőséget, hogy további igényeket elégítsünk ki azon túl, mint amiket felsoroltam. És abban gondolkodunk, hogy tulajdonképpen a járulékrendszert a lehető legrövidebb időn belül meg kell szüntetni és az állami tulajdonú erdészeti részvénytársaságok esetében a tulajdonosi joggyakorlás keretén belül kell megoldani ezeket a kérdéseket. A magánerdő-gazdálkodóknál kritikusabb a helyzet, mert egy-egy erdőgazdálkodónál a tartamos erdőgazdálkodás kicsit nehezebben valósítható meg, mint a sokkal nagyobb nagyságrendű erdészeti részvénytársaságoknál, illetve területi kiegyenlítésre is szükség lehet, tehát erre majd megpróbálunk valamit kitalálni, de az állami tulajdonú részvénytársaságoknál sajnos nem látunk se forrást, se lehetőséget. Egyfajta erkölcsi kötelezettségként élném én meg, hogy ezt az alapot úgy kifuttassuk, hogy mindenki úgy érezhesse, hogy amit befizetett, azt a végén meg is kapta, de nem látok rá forrást. Ebben nem tudok semmiféle bíztatót mondani.
Ami az új szakigazgatási hivatal létrehozását illeti, igen, végül két kormányrendelet, a 2118-as és az ehhez szorosan kapcsolódó 2117-es az, ami meghatározta a mozgásterünket, és akiknek ezt végre kellett hajtani, valamennyien köztisztviselők vagyunk, de azt nyugodtan kijelenthetem, hogy annyira nem voltunk hülyék, hogy ne gondolkodjunk, miközben ezt végrehajtottuk. És ezt azzal szeretném illusztrálni, hogy ugyan volt egy olyan kötelezettségünk, hogy különböző szervezeteket, az erdészeti szolgálathoz hasonlóan nagy múltú állategészségügyi szolgálatot és a hozzá tartozó intézményeket, a növény-egészségügyi és talajvédelmi szolgálatot, az elég nagy múltú és nagy jelentőségű FM-hivatalokat egy szervezetbe kellett integrálni. Ezt megpróbáltuk ésszel csinálni, mégpedig olyan módon, ahogy az elnök úr is említette, hogy nem hoztunk létre a tíz erdészeti szolgálatból 19 megyei igazgatóságot, hanem igyekeztünk ehhez az adóssághoz alkalmazkodni. Vetőmag-felügyelőséget sem csináltunk ott, ahol eddig nem volt, tehát tulajdonképpen igyekeztünk a lehető legkisebb töréssel és normálisan megoldani ezeknek a szervezeteknek az integrációját.
Közben vigyáztunk arra is, hogy azért ezeknek a szervezeteknek a szakmai függetlensége megmaradjon. A megyei szervezetet úgy hoztuk létre, hogy a megyei főigazgató egyrészt nem függetlenített ember, hanem valamelyik szakterületnek a vezetője, pont azért, hogy ne háborgassa feleslegesen a többieket és ne folyjon bele olyan mértékben a szakmai döntésekbe, mint ahogy nem kéne. Illetve kimondtuk azt, hogy ő egyfajta helytartója, gondnoka a megyének, de nem szakmai felettese a különböző szolgálatoknál dolgozóknak, tehát a szolgálatok önállóságát, a szakmai önállóságát meghagytuk és csa olyan mértékben vontuk össze, olyan mértékben integráltuk, mint ahogy az feltétlenül elkerülhető volt. Különösen annak fényében, hogy azért szeretnénk, hogy ha hatékonyabban működne a rendszer, kevesebbe kerülne itt az adminisztrációnál és a különböző kiszolgáló egységeknél, laboratóriumoknál láttunk jelentős megtakarítási lehetőséget. Igyekeztünk rugalmasan, ésszel megoldani ezt az integrációt úgy, hogy a lehető legkevésbé sérüljenek az összevont szervezetek érdekei és összességében véve azt mondhatom, hogy a vidéki intézményeinknél nem is látok különösebb problémát. Szerintem mondhatjuk azt, hogy nagyobb zökkenők nélkül ez megvalósult, erre helyeztük az elmúlt időszakban a legnagyobb hangsúlyt. Az MGSZH központjával annyival több gondunk van, hogy igazából még az elhelyezését sem tudjuk ebben a pillanatban megnyugtató módon megoldani. Tehát az elhelyezésével kapcsolatos ügyek folyamatban vannak, a szervezeti és működési szabályzatát már menet közben egy párszor módosítani kellett, tehát folyamatosan korrigáljuk és igyekszünk beállítani azt az állapotot, amivel az összevont szervezetek szakmai önállóságát meg tudjuk őrizni, de a hatékonyság érdekében szükséges összevonásokra mégis sor kerül.
Azt is el szeretném még mondani, hogy én akár jogosnak is mondhatnám azt az igény, hogy az erdőgazdálkodás van egy olyan fontos szakterület, aminek a képviseletét a minisztériumon belül megfelelő szintre kell emelni, de miután az új kormányzati struktúrában arra kaptunk lehetőséget, hogy négy szakállamtitkár működjön a minisztériumban, és nagyon leredukált méretekben 15 főosztály működhet. Ebből adódik az, hogy egy szakállamtitkárhoz négy főosztálynak kell átlagosan tartoznia, tehát önállóan egy-egy területnek nem lehet szakállamtitkára. Ezt egyszerűen nem bírjuk ki, hogy az legyen. Emiatt alakult ki egy olyan rendszer, hogy van egy ún. szakmai területeket felügyelő szakállamtitkár, akihez tulajdonképpen az erdőgazdálkodás, vadászat, halászat, mint természeti erőforrások főosztálya, egy másik blokként az élelmiszerbiztonság, élelmiszeripar vertikuma, térképészet, illetve a gazdálkodás tartozik. Ezt tudtuk megcsinálni. Az, hogy az adott szakterület ezzel háttérbe szorul-e, ezen lehetne vitatkozni, de még egyszer hangsúlyozom, mellette vannak olyan területek, ami az állategészségügy, élelmiszerbiztonság, növényegészségügy, egyiknek sem tudunk külön szakállamtitkári képviseletet biztosítani. Ami az erdészeti főosztály dolgát illeti, nem szándékosan, de tényleg egy szerencsétlen helyzet alakult ki azzal, hogy valóban mindenki örült, amikor a Csóka Péter a tudásával, tapasztalatával, nemzetközi kapcsolatrendszerével sikerült megnyerni annak, hogy legyen főosztályvezető. És nagyon érdekes módon pár hónap után kapott az ENSZ-től egy állásajánlatot és úgy gondolta, hogy neki az lényegesen jobb, mint az itthoni, és erre mi nem tudtunk mit mondani. Ha ki akar menni New Yorkba dolgozni, nem mondhatjuk azt, hogy maradjon itt. Egyébként nem ösztönöztük arra, hogy elmenjen, mert azt is nyugodtan elmondhatom, hogy igazából miután ez már másodszor ismétlődik és bent volt az is, hogy a mostani hat hónapos megbízatás után még további meghosszabbításokra kerülhet sor, eddig is az okozta a problémát, hogy fenntartottuk a státusát, megbízott volt a korább helyén, ezt a jelenlegi főosztályvezetői helyek figyelembevételével nem lehetett volna fenntartani. Tehát választás elé állítottuk, hogy vagy itt marad és dolgozik ahová pár hónappal ezelőtt felvettük, vagy végképp felvállalja azt, hogy egy másik pályát indít magának és ő ezt választotta. Nem bírtuk visszatartani. Ezt magánemberként megértem. Igyekszünk nagyon gyorsan rendezni a helyzetet, megvannak az elképzelések arra, hogy ki lehetne a vezető, szerintem napokon belül az illetékes szakállamtitkár elő fog állni azzal, hogy kit választ oda főosztályvezetőnek, és jelenlegi információink szerint az erdészek közül fogja választani és nem vadász vagy halász vagy vízgazdálkodással foglalkozó szakember lesz. Ennyiben szeretném megnyugtatni a szakma képviselőit. Több jelölt is van, folyamatban vannak az egyeztetések és remélem, hogy rövid időn belül sor kerül erre. Nem úgy értékelem, hogy menekülnek onnan az emberek, ez egy szerencsétlen véletlen volt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
KOLESZÁR ISTVÁN (ÁPV Zrt.): Köszönöm szépen. Ami a vagyontörvényt, vagyonkezelést illeti, egy: és itt József, neked is mondanám, én nem vagyok Atyaúristen, de felelősségem tudatában és terhe mellett kell mindig az intézkedéseket javasolni, a döntéseket meghozni. Kérem szépen, én a szakma, meg az aktív vezetők nélkül soha nem terjesztettem elő semmilyen olyan döntést, ami nem volt egyezség vagy együttműködés, mert akkor abból nincs megfelelő végrehajtás. A következő az álláspontom, a kezelt, kezelő vagyonnak egy helyen kell lenni. Ez a túlcizelláltság, amit létrehozott az elmúlt 15 év, ez nem tartható. Én 1975 óta dolgozom az állami vagyonkezelésben, különféle formák, átszervezések voltak, de a nem működik, hogy a földtulajdonlást természetvédelmi érzékenység miatt elvisszük a Kincstárba, nehogy majd lenyúlja valaki, elnézést.
Kérem szépen, a következő a szervezetstabilitás. Húsz éve ez a szervezet stabil és a legkisebb vezetői, szakmai fluktuáció figyelhető meg, hogy ha az egész agrár-élelmiszerszektort végignézzük. Teljesen egyetértek és alá tudom támasztani, hogy differenciált az eredmény. Mert itt 15-20 milliós eredménytől 320-360 millióig vannak eredmények. Ilyen lebegtetés, lázas állapot nincs, mindenki stabilitásban van, akinek az adott cégeket vezetni kell.
A következő: a fenntartás. Túlhaladott, lehet ezt kettőnk közt vitatni, de ha csak nézzük a forrásszerzés oldalát, vagyonkezelésben évente hatmilliárdot biztosítunk, 2,8-at befizetünk, egy bonyolult struktúrában visszajön, holott ennek a fenntartása ebben a vagyonkezelési körben mind a szakmai, mind a szervezeti, mind a felelősségi viszonyok adottak. Ha én kétmilliárdot tudok megtérülési céllal, másfélmilliárdot közjóléti céllal, a kárelhárítás, kárfelszámolás is itt van, mert ebben a tulajdonosok ott vannak, nem akarok a társkollégákra mutogatni, de kik az erdőtulajdonosok Magyarországon, a Kincstár és a Nemzeti Földalap. Mennyi erdőkár volt az utóbbi években? Csak mi teljesítettünk, ehhez szeretném ezt hozzátenni, amikor az egységesülésről beszélünk.
Együttműködés. A magánerdőkkel semmiféle vitánk nincs, és egymás segítésével dolgozunk minden területen. Differenciáltan igaz, hogy eltérő az integráció foka az egyes erdészeti cégeinknél a felújításban, fahasználatban, stb. Én ezt a jelzést vettem és ígérem nektek, hogy még többet és még több tárgyalást fogunk mind az ismeretszerzésben, mint az ismeretátadásban kezdeményezni.
Ami engem még érint ebben a vagyonkezelési kérdésben, ez az FVM minisztere és a tárca. Kérem, én tíz évet dolgoztam a Kossuth téren és ismerve az ottani viszonyokat, semmilyen döntést nem hozott meg az ÁPV az FVM-miniszter vagy képviselői nélkül az ÁPV igazgatóságában. Minden szakmai együttműködést minden területen megvalósítottunk, tehát a lényeg az, hogy ennek a szervezetnek azt látni kell, hogy az államhatósági, közhatalmi funkció a minisztériumok által van kiteljesítve. A gazdálkodási nem lehet egyben, nem lehet egy minisztérium egyben gazdálkodó, kezelő és hatósági, irányító szerepet ellátó, mert ebben 1990-ben döntöttünk, hogy ennek differenciálódni kell. És a közhatalmi és a magánjogi funkcióját külön kell gyakorolni és hogy ez a vagyonkezelés nem lesz ilyen konfliktusos, nem lesz lassú, nem lesz költséges, ebben biztos vagyok, hogy megvalósul. Van rá szervezeti megoldás, hogy ebben az új szervezetben a szakma, a minisztérium érdeke, szakmairányító szerepe érvényesüljön. Az erdőgazdasági ágazat az, ahol a legjobban érvényesül a szakminisztérium szerepe. Nem kell mondani, hogy min keresztül, erdőtervezés, stb. stb. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
SÓDOR MÁRTON (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): A legtöbb kérdést én kaptam, nehéz lesz röviden válaszolni. Egy személyes kérdéssel muszáj kezdenem: én is erdőmérnök vagyok én is erdész vagyok és ugyanazon az egyetemen tanultam, mint a többi kollégám. Ez a vita szakmai vita, itt elvekről van szó, ahol ugyanazon az egyetemen tanult erdészek közül az egyik így gondolja, a másik úgy gondolja. Vannak itt szakmai viták is, ezt nem szabadna ilyen szintre kivinni. Amit én érzek, az, hogy a szakmának az a legnagyobb gondja, hogy 4-5 milliárd forint hiányzik a költségvetéséből és ezt megpróbáljuk megszerezni, csak nem tudja közvetlenül és megfelelő irányba és ezért harcolunk egymással örökké.
Ezzel a pénzzel az a baj, hogy mindig arra mutogatnak, hogy a KVM nem fizet. Nem a KVM nem fizet, hanem egyelőre a költségvetés, a társadalom, bárki nem fizeti meg azt a pénzt, amit az erdőre kell fordítani. Mindegy, hogy milyen úton fizetné meg, nem biztos, hogy a természetvédelmen keresztül kéne, de ha mi megkapnánk ezt a pénzt, akkor odaadnánk. Tehát ez a baj, hogy nem tudjuk együtt kiharcolni éppen azért, mert egymás ellen megyünk, nem tudjuk kiharcolni ezt a pénzt. Ami a szakmának szükséges. Emiatt össze kéne fogni és együtt kéne harcolni. Ugye ennek két forrása van, a kártalanítás, meg a támogatás. A kártalanítással mindig gondunk van. Elsősorban a tárca azt képviseli, hogy a támogatásokon keresztül és nem a kártalanításon keresztül kéne ezt a pénzt adni. Egyrészt azért, mert a kártalanítás akárhogy nézzük, benne van a törvényben, de úgy van megfogalmazva ez a kártalanítási jogszabály, hogy igazából a jogszabály által adott korlátozások után nem lehet fizetni, és ez teljesen jogos. Gondolják meg, hogy az erdőtörvény ugyanúgy korlátoz, mint a természetvédelmi. Minden jogszabály korlátoz. Ebből az egyetlen jogszabály, ami után fizetni kéne, az a természetvédelmi jogszabály. Minden másik, az erdőtörvény, az építési törvény ugyanúgy korlátoz. Senki nem követel. Most ebbe bekerült. De azt mondom, hogy igazából a jelenlegi formában a jogszabályi korlátozások után nem lehet fizetni. Akkor lehet, hogy ha a jogszabályon felül korlátoz a természetvédelmi hatóság. Ezt meg általában nem szokta megcsinálni, tehát itt ezért korlátozás nem fizethető. Egyébként is mondjuk azt sem igazán mindig tudjuk támogatni, hogy az állam az államnak fizessen. Tehát amikor állami szervezetnek, állami erdőgazdálkodónak más úton kell megoldani, amikor felülvizsgáljuk a szervezetet és amikor az új vagyonkezelési szerződéseket megkötjük, akkor kell szerintem ezt tisztázni. Ezt állami formában így lehet tisztázni. Egyetértünk egyébként azzal, hogy ez a szervezet így bonyolult. Tehát igenis egyértelműsíteni kell. Azt hiszem, a természetvédelem volt az első, aki ezeket leírta, mert a természetvédelem megcsinálta a maga erdészet koncepcióját, amiben mindezek a kérdések, amik itt felvetődtek, benne vannak. Ezt bárki elismerheti szerintem. A pénzhiány, stb. Ezek le vannak írva.
Igazából, mondom ez a gond, a pénz. A kérdésekre: új típusú erdőgazdálkodás. A természetvédelem úgy gondolja, hogy a természetvédelmi érdekeket nem szolgálja egyértelműen a jelenlegi erdőgazdálkodási forma. Van egy olyan folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodási forma. A társadalom nem szívesen látja, ha bármilyen vágásterületek vannak az erdőben. Ez a típusú gazdálkodás kiküszöböli ezeket a vágásterületeket és egy ilyen típusú gazdálkodás még nem is költségesebb hosszú távon, tehát erre nagyon sok példa van, ahol átálltak költségmegtakarítás címén által ilyen típusú gazdálkodásra. Ha nézzük a hazai példákat, a hazai példákban, ahol kicsit nagyobb erdőbirtokkal rendelkeznek, maguktól átállnak erre a típusú gazdálkodásra, mert hosszú távon tudnak gondolkodni. Jó példák vannak az állami erdőgazdálkodóknál is. Tehát van három-négy olyan erdőgazdaság, amelyik elindult ezen az úton, mert észrevette, hogy ez az a lehetőség, amivel ki tudja a természetvédelem és az erdőgazdálkodás ellentétét egyenlíteni. Mert ha egy ilyen típusú gazdálkodás létrejön, akkor a természetvédelem számára teljesen mindegy, hogy ki csinálja ezt a gazdálkodást, de egy ilyen típusú gazdálkodás szükséges az erdők megvédésére. Miért? Azért, mert kicsit a természetvédő mindig máshogy gondolkozik. A természetvédő számára az erdő elsősorban nem gazdasági érték, hanem egyéb érték. Úgy gondoljuk egyébként (Elnök: Ez hiba is egyébként.) ... ez nem hiba, szerintem ez egyáltalán nem hiba, én úgy gondolom, most a személyes véleményemet fogom elmondani, azért csúszik le a szakmánk, mert még mindig azt próbáljuk hangoztatni, hogy ez az erdő gazdasági érték. Ha azt tudnánk mondani, hogy ez egy közcélú feladat, aminek az ellátására pénzt kell fordítani és mellette még gazdasági értéket is termel, akkor a társadalom sokkal jobban elfogadná ezt a típusú megközelítést. (Moraj.)
ELNÖK: Elnézést, hogy beleszóltam, maradjunk a parlamentáris formáknál.
SÓDOR MÁRTON (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Tehát igazából azt gondoljuk, hogy ez a közjóléti funkció értékében is sokkal nagyobb. Hoz értéket ez, de nemzetgazdasági szinten minimális. És mi erre az értékre apellálunk, amikor az erdőt "el akarjuk adni" a társadalom felé. És ez nem jó taktika az erdészek számára, mert a másik érték 4-5-10-szerese ennek és ha ezt tudnánk hangsúlyozni, nem lenne kevesebb a gazdasági termelés, csak nem azt kéne hangsúlyozni.
Összefogás, ezt mondtam, EU-s támogatások. Az európai uniós támogatásokat meg kell szereznünk, amit az erdőgazdaságra fordíthatunk. Mert ma igazából belső, tehát hazai támogatásokat nem nagyon kap az erdő. Örülünk, ha a hazai részt megkapja.
Akác. Felvetődött egy ilyen kérdés. A természetvédelemnek megint látni kell, az akác egy olyan inváziós fafaj, olyan terjeszkedő, amelyiknek nem lehet korlátozni a terjeszkedését. A természetvédelem nem akarja kiirtani az országból az akácot, nem is tudja. Azt mondja, hogy azokon a természeti területeken, ahol veszélyezteti az őshonos állományokat vagy gyepeket, ott korlátozni kell a telepítését. Védett természeti területen, illetve ütemesen meg kell szüntetni az akác termelését. Ez valóban természetvédelmi szempont. De egyébként az erdőtörvény is előírja, hogy ahol lehet, őshonos fafajokkal kell felújítani.
Egy nagyon fontos kérdés, ami a konfliktusforrás, hogy van majd' kétmillió hektár erdőnk, ebből kb. 650 ezer hektár az, ami természetközeli állomány, amik a hegy-, dombvidéken vannak és amik a természetvédelem szempontjából igazán hangsúlyosan fontosak. Ezeken az erdőkön - és itt akartam visszatérni a természetközeli erdőgazdálkodásra - kívánja megkövetelni vagy szeretné a természetvédelem, ha egy természetközeli gazdálkodás folyna. Mert ezeken a területeken, gondoljunk bele, azért az országnak 75-80 százaléka erdő volt valamikor, ennek a biológiai sokféleségét, ami ebben érték van, ezen a 20 százaléknak a töredékén, a 650 ezer hektáron kell megőrizni. Tehát épp ezeknek az erdőknek lényegesen fontosabb a természetvédelmi, ökológiai szerepe, mint a gazdasági szerepe. Nagy a gazdasági szerepe, nem mondjuk, hogy nem kell ilyen fát termelni, de ne legyen elsődleges. És ezt az elsődleges rendeltetése is megadja, mert az erdőtörvény szerint ezeknek az elsődleges rendeltetése védett természeti területen lévő erdő. Itt viszont az a baj, hogy a jelenlegi viszonyok között az állami erdőgazdálkodók fő szempontja a sarokszám, hogy ők azt megtermeljék. (Elnök: Bocsánat, ezt le is zárhatjuk, mert ez már ismétlése volt az előbb elmondottaknak.)
ELNÖK: Érdeklődöm, hogy ki kér még szót. Luzsi József.
LUZSI JÓZSEF (Magánerdő-gazdálkodók Országos Szövetsége): Ma már szó volt róla, uraim, tudják, hogy mi szükséges ahhoz, hogy hajózzunk? Nem hajó, meg víz, szándék. A szándékot nem látom. A szándékot azért nem látom, mert nem törvénnyel kell megvédeni az erdőt attól a vidéki embertől, akinek az a közege, abban él. És abból él. Az erdő van a közcélokért, de hogy az erdőből meg tudunk-e élni, nagyon fontos és amelyik erdőnek az elsődleges célja a természetvédelem, ott rendben van, ott az az elsődleges cél, de természetet védeni akkor lehet, ha a pénzt megtermeljük és gazdaságilag tudjuk előállítani. És itt nagyon fontos az erdő gazdasági értéke is. Az embert helyezzük előtérbe, minden mögött ott van az ember.
Még egy dolgot szeretnék a 140 ezer hektár kijelölésével kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság kijelentette, hogy a természetvédelmi területek kijelölése kapcsán alkotmányos mulasztás történt, mert nem volt jogorvoslati lehetőség a kijelölésre. Ez a Natura 2000-re ugyanúgy igaz, ami már nagyon nagy területeket érint. Ha még ezt most 140 ezer hektárral megfejelik, olyan alkotmányossági kérdést vet fel, ami lehet, hogy Brüsszel előtt sem lesz egy jó pont Magyarországnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem az a lényeg, hogy Brüsszel mit szól ehhez, hanem mit szól a magyar társadalom. Ez a legfontosabb szerintem. Megköszönöm a felvetett problémákra adott válaszokat. Megadom a szót Jakab István alelnök úrnak.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Három mondatot igazán röviden. Első: ma az úgynevezett vagyontörvény nem volt az ülés tárgya, tehát nem lenne szerencsés, ha ezt úgy rögzítenénk a jegyzőkönyvben, hogy itt ezzel kapcsolatban bármilyen megállapítás elhangzott volna. Ez egy újabb vita lesz egy más ülésen.
Kettő: engem az akác ismételten megviselt. Az én falumban több, mint 800 hektár három aranykoronás homok van. Azoknak az embereknek ez a megélhetése. Az én falumban is elkezdték e program alapján a tölgytelepítést, száraz időszakban ki is száradt. Háromszor nekiugrottak, nem akarom tovább ragozni. Az embereknek élni kell és azt gondolom, hogy itt meg lehet találni a harmóniát, csak szándék kérdése. Bármilyen ügynek az erőszakos képviselete biztos, hogy nem a megoldás irányába hat. Próbájuk meg azoknak a fejével is végiggondolni a dolgokat, akik ott élnek. Gondolom, vagyunk így néhányan.
A harmadik: nagyon köszönöm az egész társaságnak, hogy ebben a vitában igazán aktívan részt vettek, hitem és meggyőződésem, hogy a továbbiakban, ha ilyen aktívan, ilyen vehemenciával és őszintén vitatkozunk, biztos, hogy lesz egy igazán komoly erdészeti ágazat és biztos, hogy sikeresek leszünk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem kívánok hosszan reflektálni alelnök úr hozzászólására. Eredményes, jó erdőgazdálkodásunk most is van és remélem, hogy azon az úton fogunk haladni, hogy lesz is. Miközben egyszer már megköszöntem a kérdésekre adott választ, maradt pár kérdés, ami minket, képviselőket érint. Ilyen felvetés volt a FAGOSZ képviselőjének felvetése, a villamos energia törvénytervezettel kapcsolatban. Azt gondolom, az itteni beszélgetésből kiderült, hogy hogy kerülhetett bele a törvénytervezetbe ez a mondat, amit kellő körültekintéssel megpróbálunk kigyomlálni a következő időszakban. Ehhez persze sokkal megértőbb társadalom és környezetvédelmi, természetvédelmi politika kellene, mert én azt gondolom, hogy igenis nagyon hosszú távon igazuk van a környezetvédőknek, de bizony rövid távon valamilyen módon nekünk a biomasszát hasznosítani kell. Amikor majd feláll az az energetikai célú ültetvény, akkor majd lehet, hogy lehet csökkenteni és más irányba elmenni az erdőtől, de egyelőre azt hiszem, hogy felborítanánk a rendet, hogy ha ebbe ilyen mélyen beleavatkoznánk, mint ennél a törvénytervezetnél.
A másik dolog, amit szeretnék megjegyezni, van egy magyar mondás, hogy azon az ajtón, ami nyitva van, nem kell kopogtatni. Én meg azt mondom, hogy azt az ajtót, ami be van zárva, nem kell még egyszer bezárni. A magyar állami erdő állami erdő fog maradni, ez ugyanolyan, minthogy minden esetben, amikor a termőföldről szó esik, azt kapjuk, hogy ne adjuk el külföldieknek. Senki nem akarja eladni.
Ami pedig a vagyontörvényt illeti, én azt gondolom, hogy abban igaza van alelnök társamnak, hogy ez nem volt napirenden, de megkerülhetetlen volt, felvetődött és mivel többen hangsúlyozták a jelen lévő vendégek közül is, azt gondoltam, hogy ezzel még nekem is lehet és kell foglalkozni.
Ami pedig a szervezeti átalakításokat illeti, igen én is ott voltam, emlékszem rá, hogy az Országos Erdészeti Egyesület az erdészeti szolgálat ügyét felvetette. Válaszolt is államtitkár úr erre a felvetésre. Én azt tudom mondani, hogy arra ügyeltünk végig az átalakítás alatt, hogy a szakmai önállóság megmaradjon, erre továbbra is ügyelni fogunk. De azt gondolom, hogy most inkább a működés javítására, nem pedig a rendszer szétszedésére kell koncentrálnunk és ha ebben segítenek minket, akkor nyilván további segítséget adunk az erdészeti problémák csökkentéséhez.
Ami pedig az erdőfenntartási befizetés-visszaosztás ügyét illeti, azt gondolom, hogy ebben tovább kell tárgyalni a miniszter úrral, mert mint ahogy minden ügynek van megoldása, majdnem kiskaput mondtam, ennek is lehet találni valamilyen formában, hogy ha meg tudja teremteni a költségvetés erre a pénzt. Ez egy nagyon fontos kérdés, nem szabad megállni, azért van országos egyesület, azért van FAGOSZ, azért van MEGOSZ, azért van MERSZ, hogy legyen mersz és tessék erőt venni és mi segíteni fogunk.
Tisztelt Jelenlévők! Azt gondolom, hogy nagyon hasznos volt ez a mai napi találkozó. Megadom a szót a rendezőknek, a vezérigazgató úrnak. Köszönjük mindenkinek, hogy eljöttek, én a mezőgazdasági bizottság ülését bezárom azzal, hogy az itt szerzett tapasztalatokat formális és informális egyeztetések során hasznosítani fogjuk. Köszönöm szépen.
HORGOSI ZSOLT vezérigazgató (NEFAG Zrt.): Köszönöm szépen. Még egyszer nagyon szépen szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy itt kerülhetett sor az ülésre. Az itt elhangzottak is megerősítették, hogy az erdészet az agrárium része volt, része most is és bizakodó vagyok, hogy az is fog maradni. Ilyen irányban dolgozunk majd tovább. Külön öröm számomra, hogy az Alföldön kerülhetett sor erre az ülésre, ahol meg lehetett mutatni azokat a sajátosságokat, amik nagyban különböznek a természetes erdőközegben lévő erdőktől. Azt pedig külön köszönöm, hogy az erdeink 33 százalékát képező akácot megvédték. Nagyon bízom benne, hogy a jövőt illetően lehetőségünk lesz itt az Alföldön az akácvirágzás ünnepét megtartani, nem szorítjuk ki ezt a fafajt. Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 20 perc)
|
Herbály Imre (MSZP) Jakab István (Fidesz) |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia