MB-18/2007.
(MB-35/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2007. június 6-án, szerdán, 14 óra 00 perckor
a Képviselői Irodaház V. emelet 515. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről: *
Hozzászólók: *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3183. szám) (Dr. Turi-Kovács Béla, Kékkői Zoltán József és Vincze László (Fidesz) képviselők önálló indítványa) *
A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3168. szám) (Herbály Imre (MSZP) képviselő önálló indítványa) - módosító javaslatok megvitatása *
Egyebek *
(A Házszabály 68. § (4) bekezdése alapján)
A termőföldtől szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3183. szám)
(Dr. Turi-Kovács Béla, Kékkői Zoltán József és Vincze László (Fidesz) képviselők önálló indítványa)
(Herbály Imre (MSZP) képviselő önálló indítványa)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Bedő Tamás (MSZP)
Borenszki Ervin (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP)
Paizs József (MSZP)
Vécsi István (MSZP)
Zatykó János (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Bagi Béla (Fidesz)
Czerván György (Fidesz)
Kispál Ferenc (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott:
Csontos János (MSZP) Vécsi Istvánnak (MSZP)
Godó Lajos (MSZP) dr. Karsai Józsefnek (MSZP)
Kis Péter László (MSZP) Bedő Tamásnak (MSZP)
Fülöp István (Fidesz) Jakab Istvánnak (Fidesz)
Járvás István (Fidesz) Czerván Györgynek (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz) Kispál Ferencnek (Fidesz)
Dr. Kis Zoltán (SZDSZ) Zatykó Jánosnak (MSZP)
Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter
Dr. Mikó Zoltán főosztályvezető-helyettes (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 07 perc)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó napot kívánok! Köszöntöm a bizottság tagjait, köszöntöm a munkánkat segítő tisztviselőket, köszöntöm a munkánkat figyelemmel kísérőket és köszöntöm mindazokat, akik a napirendi pontokhoz meghívottként megérkeztek.
Írásban kiküldésre került a napirendi javaslat. Kérdezem, hogy az előterjesztéshez van-e kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor ebben a sorrendiségben és az előterjesztés alapján haladunk a mai napon. Aki ezzel egyetért, az kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Egyhangú.
Az 1. napirendi pont Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter éves meghallgatása a Házszabálynak megfelelően. Köszöntöm miniszter urat és az őt segítő kollegákat. Bár meghallgatásról van szó, de javasolnám és kérném miniszter urat, hogy az elmúlt időszakról egy rövid áttekintést a saját szempontjából, a működés szempontjából, akár a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal átszervezése szempontjából, illetve mindazokról a témákról szóljon, amelyek az utóbbi időben kérdésként a parlamentben is fölmerültek, esetlegesen az Unióval való vitás vagy várható egyetértő helyzettel kapcsolatosan a magyar álláspontot is ismertesse.
Megadom a szót miniszter úrnak.
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egyrészt köszönöm a lehetőséget, hogy meghívtak és beszámolhatok az elmúlt egy év tevékenységéről.
Mindjárt két olyan kérdéssel kezdeném, amelyekkel kapcsolatban itt az előtérben már megrohantak az újságírók, nehogy ez valakiben kételyeket okozzon vagy valami problémát jelentsen, gyorsan válaszolok is ezekre, mert úgyis felmerülnek majd. Az egyik az ÁSZ-vizsgálat és ennek negatív megállapításai. Nagyon szeretném, ha a vizsgálat időtartamát és dátumát megnézné valaki: 2003-tól 2006 első félévéig szól ez az ÁSZ-felülvizsgáalt, azaz igen kis mértékben érinti a saját működési területemet, a megállapított kifizetésekkel kapcsolatos tevékenység pedig kimondottan az első két évre vonatkozik. Aki ebben kételkedik, annak javaslom, hogy olvassa el az Európai Bizottság idei tavaszi jelentését, amely szerint Magyarország a 25. helyről az 1. helyre került a kifizetések pontosságában a teljes összegek kifizetésével, és Magyarország az egyetlen olyan ország az Európai Unióban, akinek egyetlen fillért sem kell büntetésként visszafizetnie sem a támogatásokból, sem pedig azon fölösleges vagy tartalék készletek képzése után, amivel a tíz új tagországot vádolták meg, és ebből kilencnél valamilyen szinten megállt a vád, egyedül Magyarország az, akinek ezen a területen sem kell semmilyen büntetést visszafizetnie. Ezért kérek elnézést utólag, de most már azt hiszem, meg is értik a gazdálkodók, hogy néha az MVH egy kicsit szigorúbb, egy kicsit körültekintőbb, egy picit jobban megnézi ezeket a kifizetéseket. Néha van benne csúszás, de annál a szomszédos országnál, aki 62,5 százalékos hibával végezte ezt a tevékenységét az elmúlt évben, azért csak jobb eredménynek számít, hogy nem kell visszafizetnünk jelentős részét büntetésként a támogatásoknak. Tehát szeretném, ha ezt figyelembe vennék.
Az ÁSZ-vizsgálatnak ránk vonatkozólag egy megállapítása van, ami egy ebben az időszakban is fennálló probléma: a belső ellenőrzési rendszer önállóvá tétele. Ezt természetesen meg fogjuk oldani. A gondot az okozta, hogy eddig a szakigazgatási államtitkárhoz tartozott ez a terület, és mivel megszűnt a szakigazgatási államtitkári funkció, én ezt a kabinetfőnök mint államtitkár alá helyeztem, az ÁSZ viszont úgy gondolja, hogy közvetlenül hozzám kell, hogy tartozzon, nem az államtitkár úrhoz. Ezért ezt módosítani fogjuk és ki fogjuk javítani. Ezzel együtt szeretném elmondani, hogy az ÁSZ-vizsgálat legeleje éppen a miniszterváltás idején, a legkomolyabban meghatározott problémák miatt volt: azaz elhúzódó kifizetések, tartósan hibásan kifizetett támogatások, tehát ezeken már réges-rég túlvagyunk.
A lemondási felszólítást nagy örömmel vettem és nagyon nagy bizalmi tőkének tekintem, hogy a másik oldal a saját kormányom elleni tiltakozásul felszólít arra, hogy majd mondjak le, ha ezt lépi. Köszönöm szépen, teljes mértékben egyetértek vele, de ismeritek az álláspontomat: vagyok én olyan felnőtt ember, hogy el fogom tudni dönteni azt, hogy melyik az a pillanat, amikor abba kell hagyni ezt a tevékenységet. Köszönöm az inspirációt.
Rátérnék a mostani beszámolóm lényegére. Ha kimondottan a számokat nézzük az elmúlt évről, ugyanolyan nehéz pontos következtetéseket levonni, mint bármikor eddig. A mi szakmánk egy rendkívül bonyolult, összetett terület. Ha csak egyet emelek ki, mondjuk azt mondom, hogy Olaszországba 24,5 százalékkal nőtt az exportunk az elmúlt évben, akkor lehetne hurrázni, hogy micsoda előrelépés történt, de tudjuk, hogy kizárólag a gabonaexportnak köszönhető ez a nagy felfutás. Bár ez is örömteli, mert úgy egyébként pedig teljesen kiegyenlítődött most már az export-import tevékenység, azon a nagy megijedésünkön, ami a csatlakozáskor volt - erről még fogok beszélni -, hál' istennek már túlvagyunk. Tehát nem lehet egy-egy számot kiragadni az elmúlt évből, és nagyon nehéz megítélni a folyamatokat. Azért néhány adatot mondanék ahhoz, hogy mindenki teljes egészében képben legyen.
2006-ban az agrártermelésünk átlépte az 1600 milliárd forintot, és ez azért több mint 6 százalékos előrelépés egy év alatt, ami nagyjából elfogadható. Úgy lépte át - és ez kizárólag hatékonysági, illetve áremelkedési törekvésekből adódik -, hogy maga az össztermelés, a bruttó termelés a gyengébb gabonatermés eredményeképpen mintegy 3 százalékkal elmaradt az előző évitől, tehát ilyen értelemben majdnem 10 százalékos jövedelem-előrelépést sikerült végrehajtanunk.
Az ágazatok közül ezeknek az összehasonlítását elvégezve a növénytermesztés változatlanul a magyar agrárium egyik kiemelkedő és rendkívül erős, eredményes ágazata, azt is mondhatnám, hogy Közép-Kelet-Európában biztos, hogy az első helyen állunk, de európai mértékben is kiváló eredményeket tudtunk elérni. 2,8 millió hektáron mintegy 14,6 millió tonna gabonát termeltünk meg; ez egy kiváló terméseredmény, azzal együtt, hogy a 2004-es csúcsot természetesen nem tudtuk megismételni.
Búzából is azt gondolom, hogy a 4,4 millió tonnás eredményünk megfelelő volt. Azt is hozzá szeretném tenni, hogy ha még 2 millió tonnával többet termeltünk volna, akkor is az utolsó grammig értékesíteni tudjuk az európai piacokon, hiszen gyakorlatilag magyar készlet nincs, ami itt van intervenciós készletként búzából, azt az ENSZ segélyre szeretné felhasználni és ezért van még Magyarországon, de az értékesítés gyakorlatilag megtörtént. Az átlagár 30 ezer forint körül alakult.
Kukoricából 8,4 millió tonna szemes terményt termett. Ez is kevesebb majdnem 10 százalékkal a csúcsévünknél, de azt gondolom, igen magas és nemzetközi mértékben is kiváló ágazati eredményt sikerült elérnünk. A kukoricával kapcsolatban meg kell jegyeznem azt, hogy értékesítési gondunk itt sem volt egész évben, tehát intervenciós felvásárlást a november 1-jével induló intervenciós időszakban nem kellett eszközölni. Jelen pillanatban is óriási a szívó hatás a piacon; úgy tűnik, hogy az új termésű kukoricára történő szerződéskötések is 30 forinttól indulnak, tehát 3-assal fognak kezdődni, azaz mind kukoricára, mind búzára kitűnő értékesítési lehetőségeink lesznek. Az ágazati nyereség a növénytermesztésben maximálisan biztosított, még azzal együtt is, hogy rendkívül nagy a szórás a várható átlagtermésből az országban, hiszen a dunántúli területek döntő többségén kiváló termés van, mondjuk egy 5-ös skálán körülbelül 4-es szintű terméseredményre számítunk, míg vannak az országban olyan aszály sújtotta területek, ahol az 1-es, 2-es kategória fog sajnos bejönni a terméseredményeket tekintve. Tehát rendkívül nagy a szórás, nemhogy ember, isten nincs, aki megmondja majd az ez évi nyári és őszi átlagokat, de azt gondolom, hogy egy jó közepes országos átlagos terméseredményre azért számíthatunk.
A kukorica-intervencióval kapcsolatban szeretném itt elmondani, hogy jelenleg is folynak az Európai Unióval az egyeztetések, Magyarország még semmilyen változatra nem mondott igent, de hétfőn vagy kedden Luxemburgban, ha nem is mondunk igent, a dolog eldől. Az első kihirdetett változathoz képest, ami úgy szólt, hogy azonnal nulla és megszüntetjük a kukorica-intervenciót, a nyolcadik uniós javaslatnál, változatnál tartunk, aminek az a lényege, hogy 1,5-2 millió tonna között lenne az első évi intervenció, nem országra lebontva - tehát Magyarország akár az egész keretet is kimerítheti -, utána 700 ezer, utána pedig nulla, de magát az intervenciót mint rendszert benntartják az európai uniós rendszerben, azaz nem szűnik meg a kukorica-intervenció, bármikor ha a szükség úgy kívánja, feléleszthető. Magyarország olyan országokat állított maga mellé ebbe a vitába, akik talán nem is láttak közelről kukoricát, Svédország, Finnország és a többiek is támogattak bennünket, alapvetően azért, mert az volt a tárgyalási stratégiánk, hogy ami Magyarországgal megtörténik ma, az holnap bárkivel bármilyen terménynél előfordulhat, és Magyarország szolidaritására minden ország számíthat a következő időszakban is. Ez volt az a varázsmondat, amire mindenki megértette, hogy mi a probléma. Azt gondolom, hogy ettől kezdve gyakorlatilag, ha még egy kicsit erősködünk és próbálunk nagyságrendeket javítani, most már nincs különösebb értelme az ellenállásnak. Annál is inkább, mert a négy bioetanol-üzem 2008 végére megépül, ezek 2-2,5 millió tonna kukoricát kivonnak a piacról. A szabadegyházi szeszgyár, illetve a győri szeszipari vállalat a fejlesztést követően szintén belép erre a piacra, úgyhogy kukorica- és búzaértékesítési problémákkal a következő időszakban nemigen kell számolnunk.
Jelentős növekedés állt be a repce vetésterületében ebben az időszakban, és a napraforgó-terméseredmény is jobb volt, mint vártuk. Ezek a növények is gyakorlatilag azért kaptak új lendületet, mert óriási az európai kereslet irántuk a beindult lepárló üzemek, olajütő üzemek részéről. Azt gondolom tehát, hogy a növénytermesztés Magyarországon nagyjából, hellyel-közzel rendben van, az elért terméseredmények is jónak mondhatók és az idei kilátások sem lesznek sokkal rosszabbak.
A kertészeti ágazatról szeretnék a növénytermesztés után rögtön néhány mondatot szólni. Azért is, mert egy rendkívül reménykeltő ágazatról van szó, és elég nagy tragédia ért bennünket ebben az évben, tehát ilyen összefüggésben szeretnék róla beszélni. 1 millió 600 ezer tonna árut állítottunk elő, ami egy nagyon komoly mennyiség, és közel 100 ezer hektáros nagyságrendről van szó a kertészetnél, a zöldségtermelésnél is. Terveink között hosszú távon - ami 7-10 éves ciklust jelent - ezen ágazat fólia és üvegház részének a megduplázása szerepel. A szakmai bizottsággal ennek feltételrendszerét ki is dolgoztunk. Ugyanez vonatkozik nagyjából a gyümölcstermelésre is, itt szeretnénk egy minőségi váltást végrehajtani. Azt gondoljuk, hogy a zöldség és a gyümölcs az a két kivezető ágazat, ami a növénytermesztés mellett - az állattenyésztésről még szólok néhány szót - igazán megoldhatja a vidéki foglalkoztatottságot és tisztességes jövedelmet tud biztosítani.
Amiben előre kell lépni, az a tészek szervezettsége. Jó néhány tésszel, a nagyobbakkal az elmúlt időszakban tárgyalásokat folytattunk, meg kell erősíteni őket. Az egész logisztikai rendszert támogatni kell, ami csak a tészeken keresztül megy, ezért a mostani 15-16 százalékos szervezettséget nagyon gyorsan, a lehető leghamarabb 50 százalék fölötti nagyságrendre kell emelni.
Az állattenyésztésben az egyetlen jó hír az, hogy nincs változás, gyakorlatilag megállt az állatlétszám csökkenése. Néhány területen nőtt egy kicsit, néhány területen csökkent egy kicsit. Ami nagyon befolyásolta az elmúlt évet, az elsősorban az, hogy tavaly a mostanitól eltérően - és erről majd mondok néhány szót - viszonylag stabil és jó sertésárak voltak; a maximum 340 forintig felment, ami aztán jó 100 forinttal kevesebb lett az idei év első felében.
A baromfiinfluenza kétszer is támadott Magyarországon, és elég nehéz körülményeket teremtett. A magyar állat-egészségügyi hatóságok urai voltak a helyzetnek, és a lehető legkisebb veszteséggel vezették ki az ágazatot belőle. Ezt az is mutatja, hogy ismét 34-35 millió körüli a szárnyasállomány nagyságrendje.
A szarvasmarhában a változás tulajdonképpen az idei év első hónapjaiban történt meg. Nyilván ennek nagy létszámvonzata még nem lehet. Ez azt jelenti, hogy 70 forint körül jönnek létre erre az évre az alapárszerződések a mi információink szerint, és erre jön a 8 forint 10 filléres támogatás, amivel most már a korszerűbb üzemeknél nyereséget lehet produkálni. Ez teljesen tartós irányzatnak tűnik világviszonylatban is. Ezért nem engedtem leállítani a tej exportját sem, mert annak is árnövelő hatása volt. Valamint egy picit javított a helyzeten a termelői tulajdonba jutott Parmalat is.
Ami a nagy gond a tejfeldolgozó ágazatban, az az, hogy rendkívül egyszerű és szűk az a keresztmetszet, amiben tejterméket állítanak elő a magyar feldolgozó üzemek. A negyedik nagy áruházláncnál jártam az elmúlt egy hónapban - hiszen van egy ilyen tárgyalássorozatunk, amelynek során meg is nézem személyesen, hogy mennyi az árukészlet és milyen ez az árukészlet -, ahol sajnálattal közölték velem, hogy az alapanyag-termelésen kívül igen alacsony a nagyon feldolgozott, kényes, kispoharas termékek, gyerektermékek, fogyasztási étrendi termékek aránya. Ha a magyar tejipar nem hajlandó ebbe az irányba a fejlesztésekkel elmenni, akkor csak alapanyag-termelésből az európai piacon és a magyar piacon nem fog megélni. Láttam egyébként egy több mint 30 napos érlelésű, nagyon finom és nagyon jó magyar sajtot is a rövid érlelésű helyett, ami azt gondolom, hogy Európában is piacvezető lehet. Majd megmondom a fajtáját is, csak nem akarok abba a hibába esni, hogy valamilyen terméket reklámozok, mert ez szigorúan tilos kormányzati oldalról. Tehát ebbe az irányba kell elmozdulni.
A sertések száma 4 millió fölött van hál' istennek jelen pillanatban. A problémát mindenki ismeri, nem is akarok részletesen belemenni. Azt gondolom, hogy mindenkinek - nekem is, de mindenkinek - többet kellene tenni ezen a fronton. Az odáig rendben van, hogy tiltakozunk meg megfogalmazunk dolgokat, de össze kéne fogni. Elmondanám, hogy én mit tettem, aztán mindenki végiggondolja, hogy ő mit tett ebben az ügyben. Én azt tettem, hogy tárgyaltam a lengyel miniszterrel Pozsonyban a legutóbb, és elmondtam neki, hogy milyen gondok vannak Magyarországon. Ővele sokra nem jutottam, mert közölte, hogy akkor képzeljem el, őnála milyen gondot okoz, hogy fele áron értékesítik a sertést, mert a rotáció beállt és előre ki kell vinni az árut. Odáig jutottak Oroszországgal - mert Lengyelországból nem lehet bevinni sertést -, hogy most már azt keresik, hogy más ország termékeiben van-e lengyel sertéshús. Körülbelül 4 millió sertés jelenik meg a következő időszakban ebben a ciklusban az európai piacon féláron.
Ilyenkor mit lehet tenni? Amire a törvény felhatalmaz és amire lehetőségem van, mindent megtettem, sőt azt hiszem, egy kicsit többet is. Behívtam a feldolgozó üzemek, mindegyik nagyüzem vezetőjét, és közöltem velük, hogy Magyarországon támogatásra beadhatják a pályázatukat a következő időszak fejlesztésére, de teljesen fölösleges beadni annak, aki nem magyar alapanyagból dolgozik. Két-három helyen föl is jelentettek, de semmi probléma nincs a dologból, szoktam én ezt kezelni. Gyakorlatilag ez így van: aki külföldi alapanyaggal dolgozik, az a magyar és az uniós feldolgozási támogatásból nem fog kapni semennyit.
Összehívtam az összes nagy élelmiszerlánc vezetőjét a múlt héten, akikkel megbeszéltem azt - ez kérés volt, nem parancs, mert arra abszolút nincs lehetőségem -, hogy negyedévente rendszeresen találkozunk, és eljutottunk odáig, hogy havonta jelzik a magyar élelmiszeráruk arányát a polcokon. Szeretném a bizottságot tájékoztatni arról, hogy ez most 65 százalék fölött van, amikor kezdtük a programot, akkor a fele volt. Megegyeztünk velük abban, hogy minden információt és jelzést megadnak számunkra, ha gyanús áruhoz jutnak. Ez a M.E.G.A. Trade őket is megfogta, és amióta nyilvánosságra hoztuk, hogy kinek a polcán van vagy ki vitte ki, azóta ők is érzik, hogy itt óriási a felelősség. Azt mondtam nekik, hogy a magyar sertéságazat érdekében most én kérek tőlük egy szívességet: ne éljenek vissza azzal a lehetőséggel, hogy sertéshúst is fele áron lehet Lengyelországban vásárolni. Egy nagyon hosszú és az egész magyar agrárágazatra kitekintő beszélgetés volt ez, és a végén megegyeztünk; én önkorlátozást kértem tőlük, és mindegyikük azt mondta, hogy rendben van, miniszter úr, ezzel a lehetőséggel akkor nem fogunk élni. Hogy élnek-e vagy nem, arra azt tudom mondani, hogy az utóbbi fél évben rendkívül szoros és jó munkakapcsolat alakult ki közöttünk, betartották a szavukat és én is betartottam az enyémet, tehát azt gondolom, hogy ez megoldódott.
Szerdán délután, ahogy hazaérek Luxemburgból, a sertéstenyésztők egy csoportjával találkozunk, ahol viszont a feldolgozók igényét próbáljuk feléjük közvetíteni. Ha akarják a sertéstartók, létrehozunk egy olyan szervezetet - ha nem akarják, akkor persze nem hozzuk létre -, amiben a nagy vágóhidak magyar sertésigényét darabszámra meghatározzuk heti vágási nagyságrendben és biztosítjuk a feldolgozók számára, akik vállalják azt, hogy nem dolgoznak fel idegen alapanyagot.
Én ezt a három dolgot tettem másfél-két hét alatt, ennél többet ebben az ügyben miniszteri jogosítvánnyal nem lehet tenni. Nagyon-nagyon szeretném azokat megkérni, akik csak úgy nyilatkoznak, hogy itt a világ vége, tarthatatlan minden, beborult az ég, hogy azért próbáljanak valamit segíteni a termelőkkel és másokkal való kapcsolatban. Nemcsak az a dolgunk, hogy siránkozzunk, hanem csináljunk is valamit együtt, közösen, és akkor azt gondolom, működhet a dolog.
A juhállomány és a többi nagyjából a helyén van, bár vannak mozgások. Aminek nagyon örülök, az az, hogy a Carnex-botrány elmaradt olyan értelemben, hogy nem futunk bele még egyszer abba, hogy tönkrement családok bajaival és gondjaival kell foglalkoznunk, ezt kivezettük nagy nehezen a bankokkal való szövetséggel együtt. Valamint sikerült még egy nagy, a három-négy évvel ezelőttihez hasonló baromficsődöt elkerülnünk. Persze ezt is elég intenzív és közvetlen munkával lehetett elérni.
Nagy gond és ebben az évben sem tudtunk igazán előrelépni a föld kérdésében - ezt nyilván úgyis megkérdezték volna. Még egyszer elmondom az alapállásunkat ehhez a kérdéshez. Van két szélső érték. Az egyik az, hogy azonnal kapjanak földet vagy tudjanak venni a jogi személyiségű társaságok. Erre én azt mondom, hogy ha most vezetjük be ezt az intézkedést, nem tudom kizárni a külföldi jogi személyiségű társaságokat sem a vásárlásból. Még egyszer olyat, hogy a magyar vehet, a külföldi nem, én nem tudok elképzelni. Meg lehet próbálni, de én a magam eszével nem tudom elképzelni, hogy ki tudjam őket zárni, és akkor elszabadul a pokol. A másik véglet az, amit tartalmaznak a Fidesz javaslatai is meg a Magosz álláspontja is, hogy csak magántermelő, aki hivatásszerűen ezzel foglalkozik, helyben lakik, satöbbi vehessen földet.
Még egyszer hangsúlyozom, hogy ha marad ez a két álláspont és nem közelítünk egymáshoz, és nem ülünk le kibeszélni és megbeszélni ezt a kérdést - mint ahogy kezdtük azon a konferencián, és ezt folytatnunk kell -, akkor a következő fog történni. Hiába parancsolt rám vagy adott utasítást a miniszterelnök úr, hogy próbáljak meg mindent megtenni a moratórium meghosszabbításáért - én tájékozódtam, ahogy szoktam, mindent megnéztem -, valószínűsíthetően nem lesz moratóriumhosszabbítás. Ennek a felelősségét szeretném mindenkivel megosztani, aki döntési helyzetben van, azaz nekünk kell kitalálnunk, hogy mit csináljunk; nincs ebben idegen, senkire nem mutogathatunk. Én hajlandó vagyok a legmélyebb kompromisszumig elmenni ebben az ügyben, de azt az utókor nem fogja rólunk soha levakarni, ha nem egyezünk meg ebben a kérdésben úgy, hogy mindenki valamit, egy kicsit engedjen az álláspontjából, mert 2011-ben a külföldi magánszemélyek simán elvásárolják az orrunk elől a földet, efelől kétségem sincs. Tehát ennek nem az a súlya, hogy ki-ki védje a saját igazát - ez is nagyon fontos dolog, mert mindenki felel a saját rétegének, akit képvisel -, de gondolkodjunk azon, hogy mi az a legkisebb közös nevező, ahova el lehetne jutni.
Nekem volt egy javaslatom, úgy látszik, az nem elfogadható - de mindegy, én ebből nem csinálok presztízskérdést -, hogy a tulajdonosok mint magánszemélyek vásárolhassanak a most fönnálló 300 hektáros szabály szerint. Én itt láttam a kettő között valami megoldást. Lehet ezt is finomítani, tehát nem ragaszkodom a saját álláspontomhoz, ami egyben a kormányé is - mert nem szólnak bele ebbe a kérdésbe -, de üljünk le felelősségteljesen, rögtön a nyári szünet utáni első akció ez legyen. Arra kérek minden érdekképviseletet, minden politikai pártot, hogy alakítsa ki az álláspontját, és egy kicsit mozduljon el, mert ha ugyanazt fogja mondani megint mindenki, azzal nyilván sehova nem fogunk jutni. Végig kellene gondolni, hogy milyen megoldást találjunk ebben a kérdésben.
Egyébként nem vészesek a magyar földhasználati számok. Csak hogy néhány dolgot megemlítsek, rendkívül jól művelt a földterület, rendkívül magas a százaléka nálunk, tehát nincsenek Magyarországon nagy kiesett földterületek, hiszen az ország területének 83 százaléka termőterület, ezt mi nagyjából - ebbe a halastótól kezdve sok minden beletartozik - műveljük. Az sem nagy különbség, bár más országokhoz képest igen, hogy itt a földterületek többségét, 54 százalékát magángazdálkodók művelik, és csak 46 százalékát társas vállalkozások. Ha egy picit jobbra megyünk, sokszor szoktak nekem példaként emlegetni két szomszédos országot egy kicsit észak felé, ahol 76-78 százaléka a földnek társas vállalkozások által művelt föld - ezt a legújabb statisztikai adatok alapján közölte Pozsonyban a miniszter, amikor vitatkoztunk a földről. Én nem mondom azt, hogy ez jó, félreértés ne essék, csak megemlítem, hogy gyakorlatilag a nagyüzemi rendszer ott szinte megmaradt, különböző okok miatt. Nem ismerem a belső politikai viszonyokat, úgyhogy ezt nem tudom megítélni. Egyáltalán nem tartom számunkra követhető útnak, hogy oda menjünk vissza, tehát még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy nem erről van szó, itt további magánosítást is el tudok képzelni azon folyamatosság és fokozatosság elve alapján, amellyel a jelenlegi úgymond nagyüzemi rétegnek a földhöz való jogát bérleti díj ellenében mindenképp biztosítjuk. Hiszen azért ne feledjük el, hogy nagyon komoly határidejű bérletek vannak - van itt egy tucat gazdaságnak 50 éves földbérlete, meg van egy másik tízes csapatnak 20 éves földbérlete -, és gondolom, egy jogállamban ezeknek a földmondása azért elég bonyolult helyzetet eredményez, a kiesett haszontól kezdve sok minden másig. Azt meg még nem is mondtam, hogy politikailag melyik csapat hova tette le a voksát, de ez nem ide való.
A felvásárlásról szeretnék néhány gondolatot elmondani, inkább az idei adatokat, mert ezek a fontosak számunkra. Januártól márciusig 8,5 százalékkal több mezőgazdasági terméket vásároltak fel, mint egy évvel korábban. Ez alapvetően a zöldség-gyümölcsnél és a gabonánál jelentkezett. Az első három hónapos adatokból azt szűröm le, hogy valami elképesztő módon nőtt továbbra is az exportunk, 1 milliárd eurós exportot bonyolítottunk le élelmiszerből, ami majdnem egyharmada a 3,5 milliárd eurós exportunknak. Olaszországba, ahogy említettem, 24 százalék fölött, Németországba 20 százalék körül, Ausztriába 10,5 százalékkal nőtt az exportunk, az olaszoknak gabonából és a tejből exportáltunk, de a német és az osztrák export alapvetően húsipari termékekből tevődik össze. Tehát az a veszély, amire együtt hívtuk föl a bizottsággal a figyelmet két évvel ezelőtt, hogy a beérkező áruk minősége romlik, és szemétként aposztrofáltuk többen a beérkező árut, ami nagy mennyiségben elönti a magyar piacot, megszűnt. Akkor négyszeres volt a beérkező import, mint az exportnövekedésünk, az elmúlt évben teljesen kiegyenlítődött, 12-12 százalékra, de mivel fajlagosan az exportunk több - mert az 3,5 milliárd és csak 2,5 milliárd az importunk -, megfordult az a folyamat, amitől féltünk. Ha az egyes országcsoportokat nézi valaki, lehet találni olyan országot, ahol csökkent az exportunk és nőtt az importunk. Azért említettem az előző három országot, mert ez a legigényesebb és a legjobban fizető piac Európában. A termelőnek teljesen természetes, hogy ott adja el az áruját, ahol több pénzt kap érte, és nem fog mondjuk Albániába exportálni, ahol fele árat fizetnek valamiért. Ezért mondtam direkt egy kis országot, nem is EU-s országot, mert néhány ország esetében tényleg változott ez az adat, de hál' istennek többségében rendkívül jó irányba.
A termelői árak, a mezőgazdasági árak - hiszen ez is számunkra mindig nagyon-nagyon fontos kitétel volt -, örömmel mondom, hogy már most is 11,1 százalékkal növekedtek az első negyedév folyamán, ezen belül a növényi termékek árszínvonala pedig 20 százalékkal nőtt, tehát igazán ígéretes év előtt állunk. A vágóbaromfinál is egy jelentős, 9-9,3 százalékos növekedés van. A nagy gondunk a sertésár, 245 forint jelen pillanatban az E osztályú átvételi ára szervezett keretek között. Az, hogy a partizánpiacon mennyiért adják-veszik, nem az én kategóriám, de a rendes, normális termelői viszonyok között ez az ár.
Az agrárolló a tavalyi évben és az idei évben is hosszú idő után hál' istennek zárult jelentősen, végre több mint 1 százalékos eltéréssel, azaz több volt az eladott áruink értéke, mint amennyiért vásároltuk a bejövő termékeket. Most egy olyan évet veszünk figyelembe, amikor igen jelentős energiaár-emelések voltak, tehát ezt igen komoly teljesítménynek lehet számítani.
Még néhány területet megemlítenék azok közül, amit elnök úr kért, hogy az európai uniós tárgyalásokon jelen pillanatban hogy állunk és milyen küzdelmeket, harcokat folytatunk. El kell mondani, hogy alapértékként a magyar agrárdiplomácia egy hallatlanul kemény vonalat képvisel az Európai Unióban, azt is mondhatnám, hogy egy konzervatív vonalat. Ez azt jelenti, hogy azokhoz az országokhoz tartozunk a mindennapi szavazások, küzdelmek és vélemények területén, akik az agrárgazdaság fontosságát nagyon elismerik, és nem hajlandók például 2013-ig nagy engedményekbe és nagy változásokba belemenni a közös agrárpolitikában. Ennek a csapatnak kvázi vezére Franciaország. Remélem, hogy az új miniszter asszonnyal is hasonló viszonyt tudok kiépíteni, mint a miniszter úrral, akivel nagyszerűen támogattuk egymást, én az új országok részéről, ő a régi országok részéről, és szinte minden kérdésben azonosan szavaztunk, azonos volt a véleményünk. Két csoport van, ahogy a bevezetőben elmondtam.
Az egyik az angolszász vonal vagy az északi országok, akik már a mostani, 2007-13-as költségvetésben is a radikális csökkentését határozták el a támogatásoknak. Ezt sikerült ugyan megakadályozni, de a veszély nem múlt el, hiszen 2008-ban megtörténik a felülvizsgálata, úgy mondják, hogy egészségügyi átvilágítása az eddigi támogatási rendszernek. Mivel eddig még mindig valami rossz sült ki az ilyesmiből, ezért ébernek kell lennünk és nagyon oda kell figyelnünk, hogy mit akarnak ebben. Amit elindítottak, az már elég rossz. Ez pedig az, hogy a régi tagországoknál és két új tagországnál, aki vállalta a belépést, már gyakorlatilag az új modell szerinti kifizetések vannak, ami azt jelenti, hogy nagyjából a támogatások és a termelés elválasztása megtörtént. Mi most ismerkedünk ezzel, jó néhány területen már végre kellett hajtanunk, és ez elég nehéz helyzetet fog teremteni. Ilyen a GOF-növényeknél a támogatás leválasztása, ilyen a tej teljes egészében történő kvótához - azaz nem a ténylegesen előállított tejhez - kötése most első lépésben, és ilyen a dohány termelése. Ez utóbbira a legszomorúbb kilátásaink vannak, hiszen 750-800 ezer forint támogatást adtunk hektáronként, éppen csak nyereséges volt ez az ágazat; ha csak annyi a kötelezettsége a gazdának, hogy ennyiért, mert megszerezte a történelmi jogot, egészségügyi karbantartást, azaz környezetvédelmi megfelelést végezzen - mondjuk ennek 50 ezer forint a költsége -, nem látok olyan őrültet, aki dohányt fog termelni ennyi támogatásért cserébe, tehát az ágazat végét jelenti, ha ez így marad. Egyelőre 60 százalékban tudjuk a termeléshez kötni, tehát most még nem olyan nagy a veszély, de 2009-től teljes egészében el kell választanunk a termeléstől, és ez már komoly veszélyt jelent.
A tejnél azt csináltuk - hiszen itt sem számít, hogy állít elő tejet vagy nem -, hogy a 2007. március 31-ét választottuk bázisul azért, hogy a még meglévő tejkvótákat ki tudjuk osztani mindenkinek és az utolsó liter tejkvóta-támogatást is meg tudjuk szerezni. Magát a teljes kvótamegszüntetést pedig 2013-14-re tervezi az Európai Unió. Hát ebben lesz még néhány fordulónk és néhány vitánk. Tehát Magyarország az állattenyésztés területén szeretné megtartani szinte mindenütt, ahol csak lehet, a közvetlen termeléshez való kapcsolódást, mert csak így tudunk előrelépni a következő időszakban, hogy az 1250 milliárd forint közel fele az első tengelyes fejlesztésre megy és abból 300-350 milliárd forint az állattartó telepek korszerűsítésére. Így lesz csak értelme ennek, ha minél tovább benn tudjuk tartani az állattartó telepek, az állattenyésztés támogatásait a rendszerben.
A másik, ami igen éles lesz most hétfő-kedd-szerdán az európai uniós miniszteri tanácskozáson, az a szőlő-bor kérdés. A szakmai részeken - ami például az volt, hogy lehet-e répacukrot használni a szeszfok javításához - túlvagyunk, ezeket megoldottuk, ezekre sikerült támogatottságot szerezi. Ami a nagy bajunk a szőlő-bor termelésnél, az alapvetően az, hogy az az irányzat nem tetszik nekünk és ebből szeretnénk kiszabadulni, hogy a borszabályozás kizárólagos eszközeként a szőlőkivágást tekinti az Európai Unió. Most is 2000 hektárra adott lehetőséget - és ez a következő időszakban még jelentősebben nőni fog -, 2-2,5 millió forint/hektáros támogatásokat adnak erre, ami azért igen vonz sokakat, hogy kivágják a szőlőt. Mi inkább azt szeretnénk, ha nemzeti borítékba kerülne ez az összeg, és elsősorban a szőlő-fajtaválasztékra fordíthatnánk ezt az összeget, és nem kivágásra. Ez egy minimum háromesélyes játszma. Ez a kormányzati szándék, ezen a területen szeretnénk jelentősen javítani.
A zöldség-gyümölcsnél a feldolgozás alanyi joggá tétele a legnagyobb vitatéma az Európai Unió és köztünk, mert ez kimondottan a régi tagországoknak kedvez. Úgy néz ki, hogy a történelmi alapon megszerzett támogatások mintegy 80 százalékát tudnánk elvinni, és igen kis százaléka maradna a magyar termelőknek. Mivel nálunk a paradicsomfeldolgozás, satöbbi igen jelentősen visszaesett az elmúlt időszakban különböző okok miatt, tehát az ehhez kötött támogatásokkal nagyon rosszul járnánk, ezért mindent elkövetünk azért, hogy ne a feldolgozott termékre, hanem az elvetett területre, zöldségművelés alá vont területekre járjon a támogatás. Ez is egy nagyon komoly vita és harc lesz a következő időszakban.
A másik a tészek támogatottsága: magyar javaslatra marad még az előzetesen elismert tészek támogatása is. Mindenképp szeretnénk ennek összegét is minél magasabbra emelni.
Végül a közös kártérítési vagy kártalanítási alap létrehozása most különösen a tavaszi fagykár és az aszály miatt ismét szóba került, és a termelésszabályozásra is értendő lenne ez, túltermeléskor árukivonásra. Ezt is szeretnénk, ha megvalósulna. Ebben a lengyelek a legnagyobb szövetségeseink, és mindent megteszünk, hogy így legyen. Szeretném elmondani, hogy a fagykárral kapcsolatban - bár tudom, nem mindenki elégedett ezekkel - milyen intézkedéseket hoztunk, hogy mindenki pontosan értse. Kinyitottuk a törvényt, ami nem volt túl sportszerű azokkal szemben, akik először beléptek, de megtettük.
A második: eltöröltük azt a pontot - és köszönöm a képviselő urak segítségét ebben -, hogy annyit kell az államnak betenni, amennyit a gazdálkodók betesznek, azaz kinyitottuk az állam részvállalási felelősségét. Most úgy látjuk, hogy 2,5-3 milliárd forintot fizetnek be a gazdálkodók és 5 milliárd körül tesz hozzá az állam. Ez persze attól függ, hogy tényleg hányan jelentkeznek és fizetnek be, ezt én csak elméletileg tudom végiggondolni.
A harmadik: péntek reggel kilenc órakor tárgyalok az összes nagy bank vezérével, aki ezen a területen érintett a hitelezésben, és megbeszéljük a részleteit a nyolcéves kedvező hitelnek, ami két év futamidő-halasztást jelent és 50 százalékos kamattámogatást. Azt gondoljuk, hogy ez egy körülbelül 30 milliárdos hitelcsomag lesz, de még egyszer mondom, ezek az elméleti számításaink és elképzeléseink. Ezt azért is tesszük meg, hogy az idén elmaradt haszon ne akadályozza a gyümölcságazatban dolgozókat abban, hogy az önerőt meg tudják képezni és be tudják fizetni a fejlesztési támogatásaikhoz, hiszen ezért nincs két évig visszafizetési kötelezettség. Azt gondolom - mivel a részletek nagyjából tisztázódtak -, hogy a bankokkal meg tudunk egyezni ebben a konstrukcióban. Hallottam és örülök neki - és mindjárt mondom is, hogy van azért, aki akar segíteni ebben a dologban - a kamara kezdeményezését, hogy a bankok is vállaljanak az 50 százalék kamaton fölül valamit, ha egyszer ilyen nagy baj van. Én a magam részéről teljes szívvel támogatom az elképzelést és az ötletet. Hogy mit szólnak hozzá, azt majd pénteken meglátom.
Még egy: a lengyel kollegámmal az Európai Unióhoz fordultunk a fagykár európai uniós rendezése érdekében. Ez a leglassabb út, ebben nem tudom, hogy mit tudunk a következő időszakban elérni és megvalósítani. Az is benne van a törvényben, hogy 90 százalék előleget fizethetünk, amikor a kár meg van állapítva, mert ellenkező esetben a törvény szerint csak a következő évben fizethetnénk.
Zajlik még egy újabb cukorreform az Európai Unióban, ami életveszélyes. Az első annyira nem volt az, bár egy gyárat így is bezártak, nagy meglepetésünkre a legkorszerűbbet. Ez a mostani akció a termelőket célozza meg és a termelőknek ad óriási kedvezményeket, hogy kivonulnak a répatermelésből. Ez egy fordított helyzet, mert a termelők vonulnak ki és a gyár fog bezárni. Eddig a gyár kapott hasonló ösztönzést, de úgy látszik, nem tartotta elégségesnek az Európai Unió az ilyen típusú kezdeményezést. Mi ezt nagyon ellenezzük, és csak addig megyünk bele minden létező variációba, amíg a cukorrépa-termelés nem kerül életveszélybe Magyarországon, hiszen ez egy olyan övezet, ahol kiválóan lehet cukorrépát termelni, kitűnő eredményeket lehet elérni, gazdaságos a növény termelése, és ez helyett el sem tudom képzelni, hogy ilyen nagyságrendben milyen szerkezetváltást hajtsunk végre és mit termeljünk helyette. Úgyhogy kitartunk ezen a területen a végletekig.
Nagyon-nagyon sok elképzelésünk, gondunk és dolgunk van, amelyek közül a legfontosabb jelen pillanatban a következő hétéves időszak fejlesztési tervei és elképzelései. Erről sokat beszéltünk, most csak néhány gondolatot említenék. Felmerült a kérdés, hogy miért most, miért nem január 1-jétől indulnak a programok. Június 30. után lehet egyébként indítani a programokat, ezt szeretném mindenkivel közölni, addig kell az Európai Unióval az 58 jogcímet leegyeztetnünk. Jelen pillanatban ennek a háromnegyedénél tartunk, tehát semmilyen késésben nem vagyunk a programok meghirdetésével.
Két programot azért erőltettünk, mert a trágyakérdés megoldásánál határidők vannak, amit én ugyan egy elég ügyes technikai manőverrel 36 hónapra nyújtottam a március 15. helyett, tehát 36 hónapunk van ezeknek a megvalósítására. Mind a magyar környezetvédelmi törvényt sikerült az utolsó pillanatban megváltoztatni, mind az Európai Unió biztos asszonyával sikerült egy írásbeli alkut kötni ebben a kérdésben. Ez a 36 hónap elég lesz arra, hogy megoldjuk ezt a problémát. Jövő március 15-ig, a határidő lejártáig kizárólag csak beadott és befogadott tervvel kell rendelkeznünk, a megvalósításra 36 hónap van.
Nagy az érdeklődés, az állattartó telepek részéről több mint 100 milliárdos igény érkezett napokon belül ennek a problémának a kezelésére. Néhány esetben ez biomassza-erőművel egybekötött beruházást jelent - aminek azért a gazdaságosságát természetesen vizsgáljuk -, és azt gondoljuk, hogy az állattenyésztés ki is fogja használni. A gépeket megindítottuk. Itt a támogatási szint viszonylag alacsony, de csak az új tagországoknak van géptámogatása, szántóföldi, 25 százalékos. Itt nem hétéves programról van szó, hanem 2011-ig, a teljes kiegyenlítődésig van mód és lehetőség a géptámogatás igénybe vételére.
Ezek azok a kérdések, amelyek ma az Európai Unióban leginkább folynak. A következő időszakban olyan szakmai tanácskozásokat fogunk szervezni, a sertésesekkel, aztán minden állattenyésztő és növénytermesztő ágazattal kapcsolatban, amiken még egyszer átbeszéljük azokat a problémákat, amelyeket ők is jeleztek, vagy amelyeket ma látunk a beruházások, a pályázatok elindításakor.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszter urat hallgatva egy nagyon virágzó, optimista mezőgazdaság képe tárul mindazok elé, akik kívülállóként hallgatják, és netán akik tőkebefektetésben gondolkodnak, azok lehet, hogy holnaptól kezdve már mezőgazdászok szeretnének lenni. Én azért kellő óvatosságra inteném őket, hogy ne hazardírozzanak a pénzükkel, és remélem, lesz alkalmunk arra, hogy a mezőgazdaságban élőket ma foglalkoztató, néhány kellemetlen kérdésről is szót váltsunk. Ezért megadom a szót a bizottság tagjainak.
Medgyasszay László!
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Hezitáltam, hogy szót kérjek-e, mert abban a kínos helyzetben vagyok, hogy egy hónappal ezelőtt Törökszentmiklóson lekötöttek egy programot számomra hat órára. Elnézést kérek a miniszter úrtól, hogy ha közben el kell mennem és nem tudom megvárni a válaszát, de olyan gondolatok ébredtek bennem, amíg hallgattam a beszámolót, amelyek talán érdemesek arra, hogy a jegyzőkönyv számára megörökítsük, és a válaszokat is ott majd el fogom tudni olvasni.
Én meg szoktam dicsérni a miniszter urat, amikor megérdemli. Egy-két témában most is megérdemli, hogy megdicsérjük, hiszen kétségkívül amit az uniós brüsszeli tárgyaláson elkövetett, az mind nagyon szép és jó, és bizonyára örülünk annak, ha jó eredményt ér el.
Én annak is örülök, hogy a bioetanol-üzemek beindulnak. Már '98-ban a parlamentben szóvá tettem, hogy nem elégetni kell a búzát, hanem etilalkoholt kell csinálni belőle. Hát most elérkezett az idő, amikor ez így hasznosul. Ennek csak örülni tudok. Az ezzel kapcsolatos kormányzati tevékenységet is, ami az előző időkben volt, pozitívan kell, hogy értékeljen.
Azt is pozitívan értékelem, hogy a miniszter úr nagyon fontosnak tartja a tészek szervezését. Persze itt a részletekben rejlik az ördög. Én mindig arról szoktam beszélni, hogy ezt nem elég csak egyes kisebb területegységeken létrehozni, hanem ennek az országos szervezetét kell kialakítani. Arra szeretném felhívni a figyelmét a miniszter úrnak és a kormányzatnak, hogy a valódi szövetkezés gondolatát ne csak a tészekre, hanem egyébként is minden ágazatra terjesszék ki, ezt meg kell csinálni. Hát az nem megy, hogy Európában, amikor itt vagyunk a dánokkal, a hollandokkal szemben, itt egyes ágazatok országos felépítése szövetkezés által nincs meg. Ez kormányzati segítség nélkül nem megy. Erről beszélek tíz éve - sajnos mindig kudarcot vallottam -, tehát nem látok egy olyan átfogó programot, ami a magyar agrárium szereplőit a megfelelő módon a szövetkezés valódi eszméje szerint összefogja. Ez nem fog menni kormányzati segítség nélkül. Erről órákat tudnék beszélni, vannak ötleteim, hogy mit kellene csinálni. Soha nem fogadta el még egy kormányzat sem az elmúlt tíz évben, de azért fölvetem ezt is, mert nagyon fontosnak tartom.
Annak is örülök - és hadd dicsérjem meg a kollegáimat, hiszen a baromfiinfluenzáról szó esett -, hogy az állat-egészségügyi szolgálat ebben a rendkívül bizonytalan helyzetben, amelyben volt és még van ma is, hiszen ezek az átszervezések azért nem olyan egyszerűek, tényleg helytállt; európai szinten is példaszerű volt a baromfiinfluenza kezelése és felszámolása. Bár ott is elmondtuk, éppen Font Sándor elnök úr vetette föl, hogy a beteg állományok kiirtására megvolt a kártalanítás, de a járulékos problémákat, amik adódtak, úgy tudom, ma sem rendezi még sem törvény, sem szabály. Erre szeretném felhívni a figyelmet, mert jövőre is lesz vadmadárvonulás és baromfiinfluenza, jövőre is lesz zárlat és túlsúlyos liba, amit nem tudnak leadni. Erre fel kellene készülni előre.
Az is nagyon jól hangzik, hogy az élelmiszer-feldolgozással intenzíven foglalkozik miniszter úr. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az EU-s követelmények félreértelmezése miatt átestünk a ló túloldalára 2004-2005 táján, de már 2003-ban is, és tömegével kerültek bezárásra azok a kis feldolgozók, amelyek bizonyos, az akkori magyar törvényben is átvett - túlzóan átvett - követelményeknek nem feleltek meg. Azóta volt törvényi kiigazítás, mégis mindig attól félünk, hogy ami tönkremegy, az újraindul-e, mert nagyon sok kisüzem tönkrement, felszámolták őket. Felhívom a figyelmet arra, hogy ezeknek a felkarolása részben kommunikáció szintjén, részben anyagi támogatással nagyon fontos feladata lenne a minisztériumnak, ki kell dolgozni ennek részleteit.
Nem egy olyan országban jártunk, például Franciaországban, ahol a kis élelmiszer-feldolgozóknál megvan, hogy melyik az uniós, melyik a saját országé, 30 kilométeres körzetben. Amikor túltermelési válság van - éppen most a sertésnél van ilyen probléma -, akkor nagyon komoly felszívó ereje lenne ezeknek a térségi vagy akár helyi ellátást biztosító kis feldolgozóknak, amiknek nem kell olyannak lenni, mint egy nagyüzemnek, ami kétségtelenül a tömeget vezeti le, de az életszerű működése ennek az élelmiszer-feldolgozásnak vidéken, szintén a vidékpolitikával összefüggésben, nagyon pozitív lenne. Ezt kérem figyelembe venni, miniszter úrnak ezzel is talán foglalkoznia kellene hatékonyabban.
Amit még felírtam: a termőfölddel kapcsolatban életem legnagyobb kudarca, hogy eddig még egy kormány sem hozta meg azt a törvényt - igen, azt a törvényt -, amely szerint csak a helyben lakó, satöbbi, satöbbi vásárolhat vagy bérelhet földet. Miniszter úr, kényszer lesz egyébként, valóban közelíteni kell az álláspontokat. Azt hiszem, az üzem oldaláról - ahogy hallottuk Tanka professzor úrtól - kellene megragadni ezt a kérdést, tehát, hogy mi az üzem fogalma és mérete. Valóban nem lehet különbséget tenni egy új földtörvényben már a külföldi és belföldi tulajdonos között, ez nem megy, ott egyértelműen kell fogalmazni. Én azt szoktam mondani, tíz évvel ezelőtt is mondtam már, hogy ha Hans itt letelepedik és levizsgázik - ez a dán példa -, akkor János lesz, és akkor már nem kell félnünk a külfölditől. Egy másik probléma a nagybirtokrendszer. De a termőföld kérdésébe nem akarok belemenni mélyebben, csak felhívom a figyelmet, hogy itt valóban megvan a konszenzusra a lehetőség, és a recept kész.
Utoljára hagytam a keserű levest, a fagykárt. Azt mondtam az azonnali kérdés után államtitkár úrnak, hogy bakfitty. Ez kicsit erős kifejezés volt, de azt tudom mondani, belevéve a hitellehetőséget - nagyon szépnek tűnik ez a nyolcéves lejárat - és belevéve az 5 milliárd forintot is, szépen kifejezve magam, hogy fukar kezekkel mérsz, de hisz' nagy úr vagy. Azért mond ellent ez a kormányzati döntés és elhatározás a miniszter úr egy másik mondatának, mert azt tetszett mondani, hogy az egyik kivezető ágazat a vidék eltartó képessége szempontjából a zöldség-gyümölcs ágazat, mert munkaigényes, satöbbi - nem kell magyarázni. Ha itt nem tudom, hány ezer ültetvény tönkrement, és nem tudják életben tartani, akkor megint oda jutunk - most ismét visszahozom a kis élelmiszer-feldolgozók példáját -, hogy ami egyszer tönkrement, azt újraindítani iszonyú nehéz. Idézte az Agrárkamara szándékát. Az Agrárkamara azt is elmondta tudomásom szerint, hogy a fagy-, jég- és aszálykár a jelenlegi becslés szerint 95-100 milliárd forint. Ezzel szembeállítva az 5 milliárdot meg amit betesznek a gazdák, hát az bizony nem oldja meg a kérdést. Azt hiszem, miniszter úrnak meg kell próbálnia újra és újra a kormányban ezt a kérdést más irányba rendezni.
Úgy tudom, a gazdaköröknek meg az ellenzéknek volt a javaslata ez a bizonyos 25 milliárd. Erre mondta az államtitkár úr, hogy az már el van költve és a gazdák részére ment. Én kértem mint képviselő, aki a demokráciában ellenőrizni köteles a kormányzatot, hogy szíveskedjék erről tételesen elszámolni, mert az én kezembe adott szakmai számítások szerint - nem én számoltam ki, miniszter úr, állatorvosként ehhez nem is értenék és nem is venném a bátorságot magamnak, de ha egyszer méltat arra, hogy esetleg leüljünk többedmagunkkal is, annak örülnék -, tehát az én szakembereim számításai szerint ez a 25 milliárd forint eltűnt. Itt van az intervenciós felvásárlással, kitárolással, betárolással kapcsolatos költség, hallunk árfolyam-változásról, de tételes elszámolást még nem láttam, hogy ez a pénz hová ment és hol van. Azért sajnálom, hogy ez a 25 milliárd most nem áll rendelkezésre, ami bekerülhetne ebbe az alapba, mert egy lélektani pillanat van most valóban az országban a fagykár miatt, ilyenkor lehet ösztönözni jobban a gazdákat, hogy egy ilyen kárenyhítési alapban nagyobb mértékben részt vegyenek. Azt gondolom, hogy a nagyon sok szép dolog mellett, amit hallottunk, ez a valóság. Képviselőtársaim majd biztos más valóságokról beszélnek, de ezen a területen, a fagykár kapcsán óriási a probléma, és ebből 5 milliárddal nem lehet kikászálódni. Én nagyon örülök, ha a bankokat meg tetszik győzni, hogy vállaljanak felelősséget, de nem szokásuk általában a felelősségvállalás a saját nyereségük terhére. Megismételve a fontosat: az élelmiszer-feldolgozásnál figyelmébe ajánlom a kisvállalkozások támogatását.
Ezek a gondolatok ébredtek fel bennem, és köszönöm, hogy meghallgattak. Nagyon röstellem, de tényleg egy hónappal ezelőtt lekötöttek nekem egy programot, úgyhogy majd el fogom olvasni a jegyzőkönyvben a válaszát. Köszönöm, hogy meghallgatott, miniszter úr, és köszönöm a bizottság türelmét is, hogy mindezt elmondhattam.
ELNÖK: További kérdező? Figyelek a szocialista oldalra is, hogy váltakozva adjunk esetleg lehetőséget szólásra, de egyelőre nem látok a kormányoldalról jelentkezőt.
Ángyán József jelentkezett.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Kedves Kollegák! Tisztelt Miniszter Úr! Mindenekelőtt köszönöm az őszinte beszámolót és a világos képet, amit a mezőgazdaságról adott. Azt hiszem, nem először és nem az első fórumon fejezem ki tiszteletemet az iránt az erőfeszítés iránt, amit miniszter úr sok területen kifejtett, és ami valóban sok tekintetben fölüdülés ahhoz képest, ami korábban történt a tárcánál. Mégis engedje meg, hogy fölvessek néhány olyan területet, amelyeknek a hosszú távú hatásai súlyosak lehetnek, és sokszor nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezek a kezdeményezések éppen miniszter úr vagy a tárca kezdeményezései, vagy akár a mezőgazdasági bizottság kezdeményezései lennének. Négy területet szeretnék kiemelni, amiről azt gondolom, arra utal, hogy miniszter úrnak egyre inkább a kormányán belül kell a csatákat megvívni. Azzal a neoliberális fiskális költségvetési politikával kell leginkább megvívnia a csatáját, amelynek katasztrofális következményei lehetnek az egész vidékre és az agráriumra nézve. Úgyhogy e tekintetben is minden tiszteletem az öné, ezt nem először mondom, mert nem gondolom, hogy egyszerű egy ilyen közegben a csatákat megvívni. Tehát négy területet szeretnék megemlíteni, és kérem a véleményét, hogy hogyan értékeli ezeket.
Az egyik az intézményrendszerrel kapcsolatos kezdeményezések egész sorozata. Kezdődött ott, emlékszik miniszter úr, hogy hat szakközépiskola jogutód nélküli felszámolása indult el a szellemi infrastruktúra területén. Ez valamikor 2005-re tehető talán. Én legalábbis úgy hallottam, hogy miniszter úr mintha utólag értesült volna arról, hogy neki kell kezdeményezni ezeknek a szellemi infrastruktúra-elemeknek a megszüntetését.
Folytatódtak a KTKI-val és Tápiószelével kapcsolatos összevonások, költségvetés-csökkentések körüli mizériák, ami a génbanki készleteink súlyos veszélyeztetését jelenti. Ezt azért kérdezem, mert hosszú távú ügyekről van itt szó, nem napi kérdésekről. Bizony ha ezeket fölszámoljuk bármilyen költségvetési, fiskális vagy más megközelítés alapján, akkor nagyon nehéz lesz helyreállítani. Márpedig a minőségi szerkezetváltáshoz ezekre alapvetően szükségünk van.
Folytatódott a kutatóintézetek privatizálása, melynek során szinte az egész hálózat fölszámolásra kerül. Pedig ez a szellemi infrastruktúra és a biológiai alapok vannak itt ahhoz, hogy egy minőségi szerkezetváltást végrehajtsunk. Itt van a négy szőlészeti-borászati kutatóintézetünk a törzsültetvényeivel. Miniszter úr is tudja, hogy ez úgy szokott működni, hogy a konkurencia vásárolja föl; nem azért, mert használni akarja, hanem hogy megszüntesse az ellenállást az adott országban a behatolással szemben. A négy gyümölcstermesztési kutatóintézetnek ugyanez a sorsa a törzsültetvényeivel együtt, és a Zöldségtermesztési Kutatóintézetnek is a biológiai alapjaival együtt.
Most hírlik és szeretném is megkérdezni, hogy mi ebből az igaz, hogy a hat maradék - mert már csak hat intézet maradt a földművelésügyi tárca kezelésében, amivel rendelkezni tudna, amivel segíteni tudná ezt a fejlesztést - összevonása készül. Amennyire tudom, három forgatókönyv van erre. Ennek katasztrofális következményei lehetnek, miniszter úr, és föl sem tételezem, hogy ön kezdeményezte volna ennek a hálózatnak a fölszámolását. Szóval kérdezem, van-e esélye ennek a kutatóhálózatnak, szellemi infrastruktúrának, hogy megmaradjon ebben a neoliberális közegben.
A másik az európai források ügye, ami szintén hosszú távra, hét évre meghatároz sok mindent. Furcsa jeleket lát az ember a források elosztásánál is. Azt tapasztaljuk, hogy miután az Európai Unió megköveteli az elkülönített kezelését az agrárpénzeknek, nem járul hozzá ugyanis, hogy bemossa a költségvetésbe bármelyik kormány, önállóan kell kezelni önálló kifizető szervezettel és a többi, ezért úgy tűnik, formálisan kénytelen volt megőrizni Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is, tehát nem tudta - bocsánat a kifejezésért - bemosni Bajnai Gordon alá ezeket a pénzeket a 8000 milliárdhoz. De szóvá kell tennünk, hogy ugyanakkor a kormány létrehozott egy olyan testületet, amelyben Bajnai Gordon nemcsak a 8000 milliárdot felügyeli, hanem az agrárpénzeket is valamilyen módon, hiszen ő ennek a közös testületnek az elnöke és társelnöke, az ön államtitkára, miniszter úr. Ez egy konfúz helyzetet teremthet, ha az utasítások két helyről érkeznek adott esetben, és nem mindig a tárcáé az utolsó szó, hanem esetleg mások határozzák meg, éppen olyanok, akiknek közismerten nem nagy az affinitásuk a vidékhez, a vidék társadalmához meg a parasztsághoz, mondhatnám úgy is, hogy lenézi őket. Tehát nagyon nagy baj lenne, ha ez egy általános irányt jelezne az európai források elosztásánál.
Gondolom, ennek a következménye az, hogy egy olyan életképességi határral dolgozik például a vidékfejlesztési terv, ami a legnagyobb tőkés társaságok felé tereli a pénzeket. Ennek az 1400 milliárd forintnak ugyan örülök és köszönöm, nem volt valószínűleg kis csatája ezért sem miniszter úrnak, hogy 5 EUME-ről 4-re leszállították az életképességi határokat, de szeretném jelezni, hogy eddig csak 20 százalék jutott hozzá, most 25 százalék jut hozzá, hogy pályázatot adjon be egyáltalán, 75 százalék változatlanul pályázatot sem tud beadni azokra a jogcímekre, amelyek a minőségi megújítást szolgálnák, ahol a pénzek vannak, amit miniszter úr is említett, tehát a fizikai tőke, a beruházás-támogatások. Tehát oda nem tudnak bepályázni az emberek, a regisztráltak nagy része sem tud beadni pályázatot, nemhogy a többiek. A 700 ezerről már nem is beszélek, azok semmiféle forráshoz e tekintetben nem jutnak hozzá ilyen forrásallokáció esetén. Tehát amikor azt szoktuk mondani, hogy láthatóan egy nagytőkés orientáció bontakozik ki ebben a politikában - sok esetben akár a multinacionális tőkével is összefonódott nagytőkés orientáció -, akkor ezekre a jelekre gondolunk. Őszintén mondom, nem feltételezem, hogy ez a tárca kezdeményezése lenne, vagy miniszter úrnak személyesen lenne a kezdeményezése. Én elhiszem és elfogadom, amit elmondott a miniszterjelölti meghallgatásán, hogy minden csoportját az agráriumnak célcsoportnak tekinti, mind a négyet, amit fölsorolt, csak ezek a jelek arra utalnak, hogy mintha a kormányzat nem pontosan ugyanígy gondolná ezeket az ügyeket, és az európai források allokációjánál ez nagyon komolyan tetten érhető.
A fagykárt említette Medgyasszay képviselő úr. Szeretném jelezni, hogy valószínűleg ez is egy kormányon belüli kudarc lehet, és nem tudom őszintén megmondani, hogy hogyan tudnánk segíteni a miniszter urat, hogy valahogy komolyabban vegye a kormánya azt a katasztrofális helyzetet, ami kialakult Kelet-Magyarországon. A miniszter úr is tudja, mert ott volt, többször járt ott, hogy 45-50 milliárdos csak a fagykár, de hát látjuk a többi kárt, jégverések, aszály és a többi. Miniszter úr, kellett volna látnia - sajnálatos módon ezt itt kell, hogy elmondjam; nyilván nem látta, de tudja -, hogy Veres miniszter úr milyen arrogánsan válaszolt erre a kérdésre: "Miért nem szálltak be a gazdák?". Egy. Kettő: azt mondta, hogy ő is károsult, mert neki is vannak ültetvényei, de ő tudomásul veszi a költségvetés nehéz helyzetét. Miniszter úr, nem tudom, mit tudnánk tenni, hogy a kormánya megértse, hogy egy 45-50 milliárdos kár esetén az a kárenyhítési rendszer, amit együtt itt végül elfogadtunk és megszületett, nem képes kezelni. Ahhoz öt-hat év kéne - ezt próbáltuk Veres miniszter úrnak is valahogy elmagyarázni -, hogy föltöltsék a gazdák ezt az alapot, és utána már önjáró lehet ez a dolog. De hát vis maior helyzet van, miniszter úr, és ebben az esetben a kormánynak, ha a szolidaritásnak egy minimuma működik benne a különféle társadalmi csoportok felé, hát muszáj beszállnia és föltölteni az alapot, hogy elindulhasson ez a rendszer. Erre önjáró módon nem képes, miniszter úr is tudja, ha mindenki belép, az 6 milliárd forint. Miniszter úr 2,5 milliárdra becsülte, akik beléptek, és ehhez hozzáteszi az 5-öt, de 45-50 milliárdos csak a fagykár. Ezt ön is tudja pontosan, és tulajdonképp nem is önnek kéne elmondanom, de nincs kinek elmondanom, csak önnek mondhatom el mint kormánytagnak ezeket a problémákat.
A negyedik az az elképesztő legutóbbi dolog - és azt hiszem, ebben talán osztozunk is a kormánypárti képviselőtársainkkal -, ami az állami vagyontörvénnyel kapcsolatban készül itt, miniszter úr. Valami elképesztő végkiárusítás képét vetíti előre egy olyan centralizált állami vagyonkezelő rendszer létrehozása, ahol ön a héttagú tanácsba, aki felügyeli ezt a dolgot, egyetlen tagot tud delegálni, négyet Veres miniszter úr, aki a költségvetésért felel, kettőt Kóka miniszter úr delegál ebbe a tanácsba, és az elnököt is Veres miniszter úr nevezi meg. Megszűnik a Nemzeti Földalap és összevonják valami csúcsszervbe, amelyre még csak senki rá se lát. Ráadásul az elnökét a miniszterelnök, nem tudom, milyen alapon, hat évre bízza meg, miközben ez egy kormányzati szerv, tehát a kormánynak, a miniszterelnöknek felel az állami vagyonkezelésért, értékesítésért és a többiért.
Miniszter úr is pontosan tudja, hogy a föld egy különleges jószág. Hát az nem ugyanaz, mint egy ceruza, ami ha nem tetszik, kihajítom az ablakon. Ez a szuverenitásunk alapja. Egy ökológiai élettérről van szó, amit nem lehet ugyanúgy kezelni, mint bármilyen vagyontárgyat ebben az országban. Elképesztő, hogy egyszerűen megszüntetjük a Nemzeti Földalapot. A bizottságban egyetértettünk abban, hogy a földet külön kéne kezelni, és semmi nem indokolja, hogy a Nemzeti Földalapot megszüntessük, sőt oda kéne még csoportosítani bizonyos vagyonelemeket, hogy azokat kezelje. Hozzáteszem, hogy persze a Földalap működésében is számos probléma van, és erről komolyan vitatkoztunk itt.
Hogy egyet mondjak, amivel nem értettünk egyet, ez az értékesítési egység gyakorlata, hogy összevon több tízmillió forintos egységbe földeket, és úgy hirdet meg. Ehhez nem tudnak hozzáférni a gazdák, ez nem szektorsemleges vagy csoportsemleges, ahogy miniszter úr jelezte, mert ekkora tőkeerővel nem rendelkeznek a gazdák. De legalább az agrárium felügyelte eddig ezt a legfontosabb vagyonelemünket. A nemzeti vagyon 25 százaléka a föld értéke, másfél millió hektárról van még most szó. Úgy tűnik, hogy bizonyos tőkés csoportok ezt a másfél millió hektárt bizony célba vették, és ebből a szempontból is veszélyes a földügy - miniszter úr amit említett, azzal egyetértek -, mert valószínűleg ezek az ambíciók is abból táplálkoznak, hogy 2011-ben liberalizálni kell a földpiacot, és ezek a bizonyos tőkés csoportok ezt a vagyonelemet '11 előtt meg akarják szerezni. Úgy tűnik, hogy ehhez nyűgösen jutnának hozzá, ha a Nemzeti Földalapon keresztül történne.
Miniszter Úr! Minden támogatást megadunk a legnagyobb nyilvánosság előtt is, hogy ennek a törekvésnek feküdjünk szembe. Ennek katasztrofális következményei lesznek, és nem lesz miről beszélnünk, pedig már arról beszéltünk itt a bizottságban, hogy bizony ötpárti konszenzusra kéne jutni és meg kéne állapodnunk földügyekben. Ellehetetleníti, miniszter úr, ha ezt a kormány végigviszi. Szeretném tudni a véleményét ezekről a kérdésekről, mert ezek hosszú távú ügyek, és alapvetően stratégiában meghatározzák Magyarország lehetőségeit, mozgásterét.
Én értem, amikor azt mondja, hogy vagyok olyan felnőtt ember, ahogy mondta, hogy el tudom dönteni, mikor jött el a pillanat, és egyáltalán nem arra szeretném biztatni, hogy adja föl. Arra szeretném biztatni, hogy ezekkel az ordas szándékokkal forduljunk együtt szembe, mert ezeknek semmi közük se szolidaritáshoz, se szociáldemokráciához, semmi baloldalisághoz, amiről a kormánynak kéne szólnia. Előbb szót ért egy szociáldemokrata meg egy kereszténydemokrata, mint ez a tőkés csoport a neoliberális elképzeléseivel. Ebben szeretnénk őszintén szövetséget ajánlani. Persze tudom, a kollégák is itt a bizottságban elmondták, hogy ezzel hergeljük a kormányt, és hogy ne hergeljük mi a kormányt az agrárium ellen, eléggé ellenséges az agráriummal szemben egyébként is, de higgyék el, ha nem hergeljük, akkor is tönkretesznek mindent. Muszáj, hogy ezekben az ügyekben szembeforduljunk ezekkel az ordas szándékokkal. Szeretném a véleményét tudni ezekben a stratégiai alapkérdésekben, mert amit a termeléspolitikáról, ágazatpolitikáról és egyebekről elmondott, azokkal nagyrészt egyetértek, és köszönöm, hogy ezt a tájékoztatást megadta.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Herbály Imre alelnök úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Szeretném megköszönni ezt a tájékoztatót. Ebből is meg az év során tapasztaltakból is azt tudjuk megállapítani, hogy súlya van a minisztériumnak. Súlya van, mert az érdekérvényesítő képessége a kormányon belül és az Unióban is olyan, amire odafigyelnek a gazdák. Erre bizonyítéknak számítanak azok a szavak, amiket ellenzéki képviselőtársaink is elmondtak.
Szeretném felhívni a figyelmet és kérni ellenzéki képviselőtársaimat arra, hogy azt a konszenzuskereső és -teremtő készséget, amivel a minisztérium a miniszterrel együtt rendelkezik, használjuk ki. Érezzük és az eredményt is látjuk, hogy egy problémaérzékeny miniszterről van szó, de tíz vagy tizenöt év elmaradásait számon kérni egy miniszteren, még akkor is, ha látjuk, hogy sikeres miniszter, mindent megtesz és súlya van, nem lehet. Nem lehet megtiltani, hogy számon kérjük, csak azt gondolom, hogy értelmetlen. Persze a problémák felsorolása az egy normális dolog.
Vannak költségvetési korlátok. Persze, hogy vannak, mert ahol egy ország gazdaságáról van szó, ott megvan minden ágazatnak a lehetősége, megvan egy összeg, amiből lehet gazdálkodni, és a természet adta lehetőségeken belül mindent megtesz a minisztérium, a miniszter, és nyilván miközben dicsérő szavakat is kap, megkérdőjeleződik, hogy miért nem beszélünk egy kicsit többet a sikerről, miért csak a kudarcokat hangsúlyozzuk, miért nem segítjük jobban a minisztert. Én nem a kormányon belüli hergelést tartom itt gondnak, hanem azt, hogy a mezőgazdaság iránt nem érdeklődő képviselőtársainkban váltunk ki egy olyan hangulatot, ami aztán oda transzformálódik, hogy esetenként a kormányban is akadályozza a miniszter urat az eredmények elérésében.
Ami pedig a termőfölddel kapcsolatos felvetését illeti, azt gondolom, teljesen igaza van, nem reménykedhetünk mi abban, hogy a moratórium kiterjeszthető, de nincs is különösebben értelme, hisz' magyar gazdák adják el a földet külföldieknek. Ez az egyik része a dolognak. A másik része pedig az, hogy gyakorlatilag az idő eljárt felettünk, hisz' az itt lakás, a helyben lakás adta lehetőségeket a külföldiek kihasználhatják. Nincs időnk arra, hogy majd ősszel kezdjük el a tárgyalásokat hogyan tovább termőföld ügyben. Sokkal inkább arról van szó szerintem, és az a lehetőségünk, hogy az érdekképviseletek, benne a Magosz is, dugják össze a fejüket a nyár folyamán, beszéljék meg, hogy mi az a minimum, amiben termőföld ügyben meg tudunk egyezni, adják meg a politikai megrendelést, mi is kapcsolódjuk be egy bizonyos szakban ebbe az egyeztetésbe, és hozzuk meg azokat a legfontosabb szabályokat, módosítsuk úgy a földtörvényt, ahogy az a magyar gazdáknak, a magyar nemzetnek megfelel. Azt gondolom, és erre vannak jelek, hogy minden esélyünk megvan arra, hogy ez megtörténjék. Persze csak akkor, ha kellő körültekintéssel tesszük és kellő konszenzuskészség van bennünk, mert igaz, amit miniszter úr mondott, hogy az teljesen normális, hogy mindenki képviseli a saját csapatának az érdekeit, de mindezek fölött van véleményem szerint a nemzet érdeke, és ez azt kívánja tőlünk, hogy egyezzünk meg mindannyiunk javára.
Még egyszer megköszönöm miniszter úrnak a tájékoztatóját, beszámolóját és további sikeres munkát kívánok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Czerván Györgynek adok szót.
CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Igen Tisztelt Miniszter Úr, Minisztériumi Dolgozók, Érdeklődők! Az a célunk nekünk is, hogy a miniszter úr sikeres legyen, illetve még sikeresebb legyen, és azért vagyunk itt, hogy kritikákat megfogalmazzunk. Ami rendben van, az rendben van, azért dicséret is járna, tehát - ismerjük egymást a miniszter úrral régóta - nem az a cél, hogy itt most degradáljunk valakit, hanem az, hogy nézzünk előre, hogy mit lehet tenni. Úgyhogy én ennek szellemében megpróbálok majd néhány javaslatot is tenni. Tehát sikeres legyen miniszter úr egészen addig, amíg ez a kormány van, ezt azért hozzá kell tenni, mert hát mégsem ugyanazon az oldalon ülünk, de gondolom, ezen a szinten ez már természetes. Tehát mi segíteni fogunk. Egyébként több önálló indítványt is beadtunk már sok kérdésben, mert a segítséget politikusként és képviselőként elsősorban itt tudjuk megtenni. Majd mondok még erre egyéb példát is.
Az előző miniszteri meghallgatásokon egyébként nagyon helyesen a miniszter úr, ha szabad kiemelnem, két dolgot hangsúlyozott folyamatosan. Az egyik az állattenyésztés és a növénytermesztés megromlott egyensúlyának helyreállítása, a másik az élelmiszer-biztonság. Ez utóbbival én nem foglalkozok most, mert azt hiszem, más fog majd ezzel kapcsolatban megjegyzést tenni. Miniszter úr is elmondta, hogy mennyi mindent tett és mi a helyzet, de ettől függetlenül a helyzet az sajnálatos módon - és ez ellen kell tenni valamennyiünknek pártállástól függetlenül -, hogy nem igazán javult az állattenyésztés és a növénytermesztés aránya. Az én környezetemben, Délkelet-Pest megyében, nem is úgy néz ki, hogy megáll az állatlétszám csökkenése a sertés tekintetében, attól tartok, hogy folytatódni fog ez a folyamat. Való igaz, hogy az export-import arány is javult, bővült az export és az egyenleg is javult, de hozzá kell tenni, hogy ez elsősorban az alapanyag-exportnak volt köszönhető, ezen belül is a gabonaexportnak. Nyilván az lenne a jobb, ha a feldolgozott termékek aránya javult volna.
Ezenkívül úgy gondolom, mi magunk között valamennyien egyetértünk abban, és utaltak is rá, hogy a mezőgazdaság témájával nem foglalkozó képviselőtársaink vagy a nem agrárkérdésekkel foglalkozó kormánytagok hogyan állnak hozzá az agrárkérdésekhez. Szóval azon a képen nem sikerült változtatnunk, amivel egyébként mindannyian egyetértünk, hogy az van a köztudatban, hogy a mezőgazdaság egy agyontámogatott rendszer, egy agyontámogatott valami, és nem igazából az van a köztudatban, hogy ez még mindig csak alig több, mint a fele az uniós támogatásnak a top-uppal együtt is.
A top-up kapcsán egy megjegyzés. Én nem úgy közelítem meg, mint a kollégáim, én egyszerűen úgy fogom föl ezt az elmaradt 25 milliárdot, hogy amikor 2004-ben az Unió tagjai lettünk, akkor volt egy uniós agrártámogatási rendszer, annak része volt a területalapú támogatás, az intervenciós rendszer, a cukorrezsim és így tovább. Az én véleményem szerint semmi köze a kettőnek egymáshoz. Költségvetési szinten, pénzügyileg országosan megértem azokat az érveket, de elfogadni nem tudom, mert egyébként annak, hogy a területalapú támogatás egy része nincs kifizetve, az égvilágon semmi köze ahhoz, hogy az intervenciós rendszer hogyan működött, meg mekkora terhet rótt ránk. Tehát én ezért nem tudom ezeket az érveket elfogadni, hogy nincsen rá pénz, vagy már megkapta az ágazat.
Fölírtam külön, a miniszter úr sokszor használta azokat a szavakat, hogy együtt, közösen, összefogva, meg hogy a legkisebb közös nevezőt találjuk meg. Az előző bizottsági ülésen, ha képviselőtársaim emlékeznek, szó szerint megfogalmaztam és többen is elmondták, a miniszter úr is fölajánlotta, hogy akkor üljünk le egy ötpártira az érdekképviseletekkel, civil szervezetekkel és az érdekeltekkel együtt, a legfontosabb kérdéseket - amit nevezhetünk nemzeti agrárstratégiának, ezen belül a birtokpolitikai kérdéseknek - keressük meg. Ne csak beszéljünk róla, hanem üljünk le és próbáljunk megegyezni. Azért mondtam azt, hogy addig a termőfölddel kapcsolatos most bent levő módosító javaslatokat vagy indítványokat, törvényjavaslatokat hagyjuk is, mert ez csak toldozgatás-foldozgatás lenne. Az egészet beszéljük át alaposan; ha megtaláljuk a közös nevezőt, akkor van esély konszenzusra, ha nem, akkor szomorúak leszünk, de akkor legalább tisztán látunk.
Az SPS-rendszer 2009-es bevezetésével kapcsolatosan nekem nagyon-nagyon súlyos aggályaim vannak. Itt is, ha meginterjuholnánk egymást, szerintem ahányan vagyunk, annyifélét mondatnánk, hogy mit értünk ez alatt a rendszer alatt. Másfél év van a bevezetésig, és az egy dolog, hogy mi mit tudunk erről a rendszerről, hogy hogyan fog működni, de az érintetteknek fogalmuk sincs, hogy ez mivel fog járni, hogyan fogja érinteni őket és milyen feladatokat ró majd rájuk. Tehát úgy érzem, hogy itt azonnal el kéne kezdeni a tájékoztatást, a felkészülést intézményi szinten a falugazdászokig lebontva, hogy készüljön föl időben lehetőség szerint mindenki.
A számvevőszéki jelentést csak most kaptuk meg, igazából nem tudtam belemenni, de jó néhány kritikai észrevétel van benne. Tudom, hogy a miniszter úr még csak 2005 óta miniszter, de ez 2003-2006-os jelentés, tehát ez a kormány volt már akkor is. Ilyen értelemben, megértve és tiszteltben tartva az erőfeszítéseket, mégis csak ennek a kormánynak az agrártevékenységéről tett jelentést a Számvevőszék.
Végül még egy dolgot szeretnék mondani a 2013 utáni időszakról. Az uniós tagországok jelentős része egyértelműen azt szeretné, ha a támogatások és ezen keresztül vagy ennek következtében a termelés visszafogásra kerülne. Én úgy gondolom és a miniszter úr szavaiból is ezt vettem ki, hogy ez a magyar érdekekkel és adottságokkal teljesen ellentétes. Itt talán azokkal az országokkal szemben, akik ellenállnak, egy muníciót azért lehetne találni, mégpedig úgy fogalmaznám meg, hogy a globális kihívásokat. Azokat a globális kihívásokat, amelyek mondjuk Kína és India esetében a lakosságszám növelésén túl életszínvonal-növekedést is jelentenek, és ez komoly élelmiszerkereslet-növekedést eredményezhet, tehát ebből a szempontból talán azokat az uniós országokat is meg lehetne győzni a 2013 utáni elképzelések tarthatatlanságáról, akik most nem velünk ülnek egy csónakban. Ebben mi partnerek leszünk a továbbiakban is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én azt javasolnám, hogy miniszter úrnak most adjunk lehetőséget a négy első körös kérdező után egy összegzésre és aztán folytassuk - hiszen úgy látom, legalább három-négy jelentkező még biztos van egy második körre -, ha elfogadja ezt miniszter úr. (Gráf József: Természetesen.) Akkor megadom a szót miniszter úrnak.
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Röviden Medgyasszay úrnak is válaszolnék. Köszönöm azokat az egyetértő szavakat, amelyekkel kezdte, és a támogatást néhány területen. Inkább azzal foglalkoznék, amit nyilvánvalóan kritizált.
Az első és legfontosabb az állatorvosokkal kapcsolatos megjegyzése volt. Ugyan megdicsérte a kollegákat és minket a baromfiinfluenzával kapcsolatos tevékenységünkért, de felhívta a figyelmet a szervezeti átalakítás bizonytalanságaira. Mivel az állategészségügy egy nagyon speciális szervezet az egész igazgatási rendszeren belül, és mi sem találtuk meg az első pillanatban és lépésben ennek megoldását, most, miután láttuk az első negyedéves tapasztalatokat, a változtatás iránya az lesz, hogy az első számú vezetőt, az országos főállatorvost kiemelem a rendszerből, közvetlenül hozzám fog tartozni. A pontos titulusát most nézzük meg jogi értelemben. Annak ellenére, hogy országos főállatorvosként a minisztériumban székel, a szakigazgatási szerv minden egyes tagjára nézve utasítási joga van, és ő irányítja a rendszert gyakorlatilag. Ez egy olyan változtatás, amit az állatorvosokkal együtt beszéltünk végig, és valószínűleg megtaláljuk azt a módszert, amikor egy szervezeti rendszeren kívül kell intézkedni. Például ha egy járványhelyzetben vagy egyéb ügyben azonnal intézkedni kell, azt végig kell vinni, nincs olyan, hogy kit kérdezünk meg, kit nem kérdezünk meg, kitől kérünk engedélyt, mint ahogy ez eddig is működött. Tehát ezt a változtatást rövidesen meg fogjuk tenni. Minden más szervezeti változással úgy vagyunk, hogy nem kőbe vésett szervezetet alkottunk, negyedévente elemezzük a tapasztalatokat és megnézzük, mi az, amin változtatni, javítani kellene. Ennek nyilván vannak jó és rossz tapasztalatai is.
A kistermelők, feldolgozók területén képviselő úr is tudja, önök is tapasztalták, hogy néhány területen egyszerűsítettünk, elsősorban a kis területen és a behatárolt kilométeren belüli ellátásban, valamint abban, hogy nem kerülhetnek nagykereskedelmi forgalomba ezek a termékek. Közös, két oldalról érkezett módosító indítványokkal lett olyan ez a rendelet, amivel azért egy kicsit segítettük a helyi termelés előléptetését. Persze óvatosnak kell lennünk, mert Magyarországon - de gondolom, ez máshol is így van - mindig ráugranak és ráharapnak egy-egy lehetőségre azok is, akiknek nem kellene, ezért nagyon komoly kontroll kell. Az élelmiszer nem játék. Az elmúlt másfél hét legfontosabb tapasztalata számomra az volt, hogy nagyon-nagyon szigorúan és keményen kell fellépni azok ellen, akik nem azt akarják, amit mi akarunk.
A földdel kapcsolatosan tudom, hogy a képviselő úrnak nagyon-nagyon régi javaslatai, elképzelései vannak és nagy tragédiája, hogy '90 óta egyetlenegy kormány sem vette igazán komolyan azt, amit mondott, és nem sikerült ezt a földkérdést rendezni. Minden ciklusban előhozta, letette a javaslatait, Nemzeti Agrárkerekasztal lett összehívva. Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült ezt megoldani. Próbáljuk meg most még egyszer, azt gondolom, van értelme és lehetősége. Újból csak azt hangsúlyoznám, hogy ha így maradnak a mostani bemerevített álláspontok, akkor a külföldi magánszemélyek kezére játsszuk a magyar föld jelentős részét. Ezt gondolja végig mindenki, aki ebben a kérdésben érintett, és nézzük meg, mi az, amiben meg lehetne a legkisebb közös többszöröst találni. Nyilvánvalóan azt sem lehet mondani, hogy elvesszük a nagyüzemektől a földet és szétosztjuk.
Azért annyit hozzá szeretnék tenni, hogy az a másfél millió hektár az erdőtől kezdve sok mindennel együtt másfél millió hektár. A termőföld ebből gyakorlatilag egy jó 500 ezer hektáros nagyságrend, és mozog, mert veszünk földet életjáradékra és adunk el földet. Tehát nem másfél millió hektárról van szó, mert ebből 1 millió hektár az állami erdő, tehát óriási része, és most már 2 millió hektár erdő van, aminek fele magán, fele állami, és egyelőre nem tervezzük az állami erdőknek semmilyen fajta privatizációját.
Az üzem fogalma egy nagyon lényeges kategória, mert felmerültek olyan problémák is - ugyan nem kérdezte képviselő úr, de nyilván néhány helyen nyilatkoztam -, amelyek azzal a rendetlenséggel kapcsolatosak, ami az őstermelői igazolványoknak azon a részén van, hogy kereskedők kiváltanak őstermelői igazolványt, de egy darab paprikát életükben nem állítottak elő, és a 4 milliós adókedvezményt élvezik azokkal szemben, akik ténylegesen őstermelők. Ezt az üzemi kategóriát és az őstermelői kategóriát együtt meg fogjuk határozni. Az én javaslatom egy mondat: aki saját maga önálló terméket állít elő és forgalomba hoz. Ezzel be van fejezve, részemről ez az a mondat, amit itt meg kell határozni. Ez kisüzem olyan értelemben, amit ő előállít, és az összes többi nem őstermelő az én gondolkodásomban. De nem akarom én magam ezt meghatározni, le fogunk ülni és egy közös álláspontot kialakítunk. Akkor látjuk meg azt a számot is majd, hogy vajon mennyi az agrártermelő. Én most lefogadok bárkivel, hogy a fele kiesik a rostáról a másfél milliónak, az biztos. De mindegy, ezt is meg fogjuk csinálni. Azt sem lehet mondani, hogy itt kezdtem, mert a nagyüzemeknél és a nagykereskedelmi láncoknál kezdtem a rendcsinálást, nem a sor végén, de ide is el kell jutnunk.
A fagykárral kapcsolatban szeretnék valamit elmondani. Megmondom őszintén, hogy a véleményekben a fagykárrendezéssel kapcsolatban csalódtam, egy kicsit nagyobb megértést vártam ebben a kérdésben. Azt is elmondom, hogy miért. Nincs olyan biztosítási rendszer a világon, ami teljes kártérítést biztosítana valakinek, különösen nem a mezőgazdaságban, hanem kárenyhítés van. Azért hívják így, mert nem téríti meg a teljes kárt, minden kiesést, és a rendszereket is így hívják. Ez az egyik része a dolognak.
A másik az, hogy néhány kérdést tisztázni kéne. A 40 milliárdban mennyi veszteség fogja érni azt az almatermelőt, akinél 50 százalékos kár volt és mondjuk a piaci ára dupla lesz almának? Tessék nekem megmondani, hogy mennyit kellene neki fizetnünk, amikor a költsége kevesebb lesz, mert feleannyi szedési díjat kell fizetnie sajnos és még sok minden mást, szállítási tárolási díjat? Ebben az esetben milyen kár éri a termelőt? Vagy sorolhatnám, ahol 10 százalékos kár van és gyakorlatilag nagyobb lesz a gyümölcs - mindannyian ismerjük a természetes behatárolás szabályait -, vagy ahol 20 százalékos jégkár van és több lesz a termés, nagyobb gyümölcsei lesznek és a piaci ár is magasabb lesz. Egy 20 százalékos jégkárnál elképzelhető, hogy a termelő gazdasági haszonra tesz szert. Hát ennyire azért ne szakadjunk el a valóságtól, gondoljuk ezt végig. Az a termelő, akit 100 százalékos kár ér, tiszta sor, de a többinél mondja meg nekem valaki, hogy mennyi lesz az a kár, amit ki kell fizetni és figyelembe kell venni. Azért az állam, az állampolgárok pénzével mindannyiunknak felelősen kell gondolkodni. Ha valaki nekem ma megmondja, hogy ott mennyit kell kifizetni, akkor rendben van. De ki merné ezt a felelősséget magára vállalni?
Én mindig őszintén és tisztességesen elmondtam a termelőknek, hogy a kárukat, a hasznukat, a jövedelmüket nem tudom megtéríteni. Az én feladatom az, hogy az újratermelés és a talpon maradás lehetőségeit megteremtsem. Ha 7-8 milliárd forint összejön az alapba, meg sem merem előre jósolni, hogy egy 40 milliárdos hitelkeretnél mennyi az a kamattámogatás, amit hozzá tudunk majd tenni, mert azért nyolc évről van szó, az sem kis pénz lesz, és gyakorlatilag hét év türelmi időt adunk az egy év terméskiesés után, akinél lesz. Még egyszer mondom, a kárfelmérés minden létező azonnali kárt fölmér, aminek a felénél nem tudjuk, hogy mennyi a valós kár, azt a termésbetakarításkor tudjuk majd megállapítani, és a piaci árakkal kiszámolni, hogy érte-e kár a termelőt, vagy nem. Megnéztem a lengyelekét meg a többiét, és semmi szégyenkeznivalónk nincs, nyugodtan mondom önöknek, mert senki ilyen nagyságrendben nem állt hozzá ehhez a kérdéshez. Én tudom azt, hogy a magyar termelő olyan, hogy azonnal, száz százalékban minden létező kárát fizessék meg. Ez egy teljesen normális hozzáállás az ügyhöz, csak egy picit úgy is hozzá kéne állni, hogy van még néhány ágazat ebben az országban, amihez pénzt kell adnunk, fejlesztést kell adnunk. Nem véletlen az, hogy a kárenyhítési rendszerben is következő évi kifizetés van, mert a kár számtana az, hogy a mégis megtermelt, előállított mennyiséget milyen piaci áron értékesítik, és ebből lehet kiszámolni, hogy az előző évi bevétel és az idei bevétel között van-e különbözet vagy nincs, ha mínusz a különbözet, akkor van kára.
Azért tárgyaltam az integrátorokkal is, hogy nyugodtan folyósítsák tovább a hiteleket a vegyszerekre, növényvédő szerekre, mert meglesz a hitelprolongáció, és amit én vállaltam ebben az ügyben, hogy talpon tartom az ágazatot, azt meg is fogom csinálni. Az első percben sem mondtam azt, hogy minden kieső jövedelmet mindenkinek biztosítani fogok, mert nincs ilyen rendszer a világon, de mindent megtettünk, amit meg lehetett tenni - ezt nyugodt lelkiismerettel mondom önöknek - azért, hogy megmentsük az ágazatot. Ennyit lehetetett tenni, ebben nincs több mozgástér. Még azt is bevetettem a rendeletbe, hogy ahogy megállapítjuk a terméskiesését és a kárát valakinek, rögtön előlegben a 90 százalékát ki is fogjuk fizetni, a hitel pedig megadja nyolc év alatt a túlélés lehetőségét. Nincs ennél jobb módszer. Magunk között mondom, hogy ezt a hitelt az is föl tudja venni, akinek 20 százalékos kára volt, meg tudja újítani az egész állományát és be tud szállni egy következő időszak fejlesztésébe, telepítésébe belőle, mert a hitelt megkapja, akármekkora kára volt. Tehát azt kérem, hogy egy nagyon-nagyon picit próbáljuk ezeket a kérdéseket reálisabban nézni és a kormányzati szándék mögött nem az elvételt látni.
Az is felmerült, hogy azonnal kellene fizetni. Hát az árbevétel mikor jelentkezik egy gyümölcstermelő ágazatban, például az almánál? Ősszel. Mit fizessünk most? Hát ezeket végig kell gondolni, megvannak a termelési szabályai, a folyamata egy kárrendezésnek, és megvannak a termelésnek is a szabályai. Pénzt legközelebb októberben vagy szeptemberben kapott volna a termelő az almáért. Addig is finanszírozni kellett volna neki a növényvédő szert, a vegyszert és nagyon sok mindent. Tehát valahol próbáljunk egy kicsit reálisabbak lenni ezekben a dolgokban. Persze az az első, hogy 40 milliárdot fizessünk a kárra a termelőknek. És utána akinek semmi kára nincs? (Jakab István: Szó sincs róla!) Nem a Magoszra mondom, de hangzottak el ilyen vélemények, hogy azonnal teljes körű kárenyhítés legyen. Hát miből meg hogyan? Eddig lehetett eljutni, még egyszer szeretném hangsúlyozni, ebben az egy kérdésben elmentünk a maximumig, és semmi lelkiismeret-furdalásom nincs azért, hogy nem tettünk volna meg mindent a termelők érdekében. Ezt nagyon szeretném hangsúlyozni, és a kormány is mindent megtett ez ügyben.
Fölmerült Medgyasszay úr részéről a tételes elszámolás igénye. Ezt meg fogjuk tenni, azzal együtt, hogy én is úgy gondolkodom, ahogy Czerván képviselő úr: ebbe az örökös vitába azért nincs értelme belemenni, mert a kettő nem ugyanaz, csak abban az egyben, hogy a magyar nemzeti forrásból kell kifizetni. Jogilag teljesen igaza van az ellenzéknek abban, hogy azt a pénzt ki lehet fizetni, ennek semmiféle akadálya jogi értelemben nincs, mind az EU-s, mind a magyar törvények erre lehetőséget adnak. A nagy baj az, hogy vannak ebben a nemzeti támogatási rendszerben olyan költségek, amelyeket nem tudtunk betervezni. Erről már többször beszéltünk. Ez nem ugyanaz, ebben is igazad van teljes egészében, de annyiból ugyanaz, hogy egyetlenegy forrása van ezek kifizetésének, a magyar költségvetés, több nincs. Ha az kiürül ilyen értelemben - és két év alatt 260 milliárd forintot tett be intervenciós felvásárlásra -, akkor nehéz a 25 milliárd forintért harcolnom.
Vagy amikor egyetlen akcióval X határnapig kellett euróárfolyamon kifizetnem a termelőket, és ezt megtettem 273 forintos euróárfolyamon, majd amikor nekem térítette az Európai Unió, akkor 250 forint alatt volt az euró, és így egy tételen bukott a magyar költségvetés. Lehet azt mondani, hogy ez a költségvetés baja. De ha bukik a költségvetés anyagilag, az nem a te bajod, nem az én bajom? Mindenkinek a problémája, ha veszít a költségvetés valamin.
Amikor össze kell hordanunk a terményt a kiírt támogatásokra, azt már nem fizeti az Európai Unió, saját forrásból kell fedezni, és a kétszer 146 milliárd forint kamata, hogy három évig benne áll a kormány pénze, az sem semmi. Az igazság a következő. Jogos, hogy ki lehetne ennyit fizetni a termelőknek. A másik oldalról pedig jogos az államnak az a fölvetése, hogy a költségvetésből a 25 milliárd háromszorosát fizette ki a termelőknek. Melyik ujjába harapjon bele az ember? Mondhatta volna a kormány azt, hogy nem fizet, mert 1 millió tonna volt betervezve, tovább nincs intervenciós fölvásárlás. Akkor mi lett volna? Ott lenne az összes kukorica és nem tudnánk vele mit csinálni. Tehát sok mindent lehet tenni. Én mindig a kompromisszumokat keresem ezekben az ügyekben, amelyek jó ügyek. Ha több pénzt tudok kapni egy másik csatornán az államtól, akkor hajlandó vagyok a kevesebbről lemondani. Mindig is alapelvem volt az üzleti életben és mindenhol, hogy ha egy jobb cserét tudok csinálni, akkor azt megcsinálom, mert ez a legfontosabb. Ragaszkodhattam volna a 25 milliárdhoz úgy, hogy elbukom az összes többit. Nem tudom, hogy akkor mit szóltatok volna. Az ugyan egy másik helyzet, ha ott marad intervenciós fölvásárlás nélkül az ország. Ezzel együtt tökéletesen igazad van, a kettő nem ugyanaz és hiányzik az a 25 milliárd ilyen értelemben. Ez teljesen rendben van, csak ezen kívül még 80-90-et hozzáraktunk másik forrásból. Ez Lacinál is szóba került meg nálad is, és egy kicsit összehoztam, elnézést kérek érte.
Én is nagyon nagy tisztelettel vagyok professzor úr elkötelezettsége a környezetvédelmi technológiák iránt a magyar mezőgazdaságban, és ezt többször kifejeztem már. Ezzel együtt van néhány szakmai kérdés - még egyszer hangsúlyozom, szakmai kérdés -, amelyekben más nézeten vagyunk. Ezt is többször tisztáztuk már egymással, tehát nem mondok olyan nagy újdonságot, legfeljebb másoknak.
Ezek közül az egyik ez a bizonyos EUME-kérdés. Nagyon őszintén szeretném önnek elmondani, hogy az a számtan szerintem nem helyes, amit ön alkalmazott egyik felszólalásában, hogy például 29 lóra lehetne levetíteni ezt az 5 EUME-t. Ugyanis levegőben úszó lovak nincsenek, tehát ha valakinek lova van, akkor istállója is van, legelője is van, olyan termőterülete is van, ahol valamilyen takarmányt termel, és az 3 vagy 4 maximum. Azért mondom, hogy mindent be lehet bizonyítani statisztikai adatokkal, az egyik oldalát meg a másik oldalát is, de a nagyon nagy baj, a probléma ebben a megközelítésben a következő. Ugyanúgy megkapja az őstermelői adókedvezményt, a földalapú támogatást, és azért kapja az őstermelői kedvezményt Magyarországon mindenki az én gondolkodásmódom szerint - lehet, hogy mások nem így gondolják -, hogy minél előbb erősödjön meg, tőkésítse a pénzét és jöjjön föl 5 EUME fölé. Ha nagyon leviszem ezt a határt - az 5 EUME a kollegák számítása szerint 18-19 hektár szántóföldet jelent -, akkor kérdezem én, hogy mi az a pályázati rendszerben, mondjuk traktorban, kombájnban és egyébben, amit érdemes neki 35 millió forintért megvenni úgy, hogy 25 százalék támogatást kap és 75 százalékot saját forrásból, hitelből vagy önerőből kell előállítania. Valamilyen normális nagyságrendet meg kell határozni ahhoz, hogy ne hozzuk olyan helyzetbe, hogy a házát elárverezzék a végén az adóssága miatt. Tehát bizonyos optimális nagyságrendeket meg kell határozni. Az Európai Unióban ennél lényegesen magasabb ez a küszöb a régi tagországokban. Az új tagországokban van, ahol nincs is ilyen küszöb, ebben is igaza van, de Romániában van másfél millió termelő. Nagyon kíváncsian várom az első kifizetési évet. Tényleg mindent elkövetek és segítek, hogy valahogy megússzák; azt gondolom, nagyon nehéz lesz. Tehát van, ahol nincs EUME.
A másik: úgy is hívják ezt a fejlesztési programot nemcsak nálunk, hanem az Európai Unióban is, hogy alapvetően a versenyképesség megalapozását szolgálja a technikai, befektetési része. Én ösztönzöm a gazdákat - nem a kistermelők ellenére, a javukra -, hogy tőkésítsék az adókedvezményüket és a jövedelmüket, és jöjjenek föl 5 EUME fölé, azt szeretném, ha elérnék a 15-20 EUME-t. Darabszámra az nagyon sok, amit ön mond, de azért szeretném elmondani, hogy ma a földterületek 70 százalékán 100 hektárnál nagyobb magán- és agrárvállalkozók dolgoznak. Van olyan családi gazdálkodó, aki 700 hektáron gazdálkodik, és neki is ugyanez a véleménye, hogy ne osszuk szét. Remélem, senki nem sértődik meg, főleg az érintettek, csak azért szoktam mondani, hogy egy kicsit megértsük a problémát, hogy súlyos gondok vannak ennél a rétegnél jövedelem és egyéb szempontból, de nem szociális segély kérdése a technikai-műszaki fejlesztés ügye. Mindannyiunk érdekében el kell dönteni, hogy mit akarunk, mert szét lehet osztani így is, de úgy is, hogy ösztönözzön arra, mert ez egy hétéves program - most már 4 EUME-re levittük, teljesen mindegy -, hogy jövőre legyen 5 EUME-s, hogy beszállhasson ebbe a versenybe és igényelhessen támogatást. Ha semmi célt nem határozunk meg, hogy hova jusson el, akkor nehéz lesz. Tehát csak ez a különbség a kettőnk gondolkodásmódjában. Én tiszteletben tartom az önét természetesen, meg úgy vettem észre, hogy ön is az enyémet ilyen értelemben; mindenkinek lehet véleménye valamiről, ebben nem értünk egyet.
Az intézményrendszer... Ha az ember benn van egy kormányban, akkor két dolgot tehet. Megpróbálja a saját területének a legmaximálisabb érdekképviseletét megvalósítani; mindig megkeresi, feszegeti a határt és amennyit el lehet érni, annyit elér. Az iskolák esetében tényleg buta helyzet volt, és ezt a lehető leggyorsabban vissza is csináltattam a kormánnyal. Gondolom, ismert a helyzet; ilyen előfordul, mindenki hibázhat, de volt annyi erő a kormányban, hogy belátta és azt mondta, hogy nem úgy van, két év múlva vissza is csinálta.
A teljes szervezeti átalakítással kapcsolatban el szeretném mondani, hogy rövid idő ez a negyed év, illetve négy hónap, amióta ezen dolgozunk. Meglátjuk, hogy mire jutunk. Én elfogadom azt az egyablakos irányítási rendszert mint kormányzati célt, hogy egy nagy agrárhivatal legyen megyénként. Azt is elértem, hogy ne régiónként, hanem megyénként legyen ez az egy hivatal. Ha kell, az állatorvosok esetében javítunk rajta. Amikor már jöttek az eredmények, oda mertem állni a kormány elé, hogy létszámcsökkentés ide vagy oda, én 350 falugazdásszal ezt nem tudom megoldani, és kérem, hogy az egész, 600-as létszám maradjon. A kormány pedig elfogadta, mert látja, hogy mire használjuk őket, milyen dolgokat hajtunk végre. Tehát a teljes létszámot sikerült megőrizni a nagy változtatásokkal együtt.
A négy borászati kutatónál a megoldás az, hogy a négy agráregyetemhez kerülnek teljes kötelezettséggel, minden olyan megőrzésével, amire szükség van. Tehát nem kerültek privatizálásra, a négy agráregyetem ki van számukra jelölve, együtt készítik a második félévi tervüket.
Van egy kör, ami privatizációra kerül. Ebből az egyik például az a bizonyos kutatóintézeti kör, amit az ÁSZ-jelentés is megemlít, hogy nagyon sokáig nem szüntettük meg és teljesen fölöslegesen tartottuk meg. Nem akarom megnevezni, egy ágazati kutatóintézet volt egy olyan ágazatban, ahol semmilyen állami tulajdon nem is létezik. Egy élelmiszer-ipari ágazati kutatóintézet, ami évek óta csak elvolt, talán nem is nagyon tudták, hogy miért van, vagy hogy van. Tehát az ilyen típusú kutatóintézetek kikerülnek a szakmából. Ilyen például a Húsipari Kutatóintézet is, mert van egy erős húsipari szakma, fizesse meg ennek költségeit. A konzervipari volt, amiről az előbb beszéltem. Tehát az ilyen típusú kutatóintézetekre szükség van, csak nem állami finanszírozásban.
Azokból a kutatóintézetekből pedig a legtöbb maradt, amelyek a másik kategóriában vannak, és szükség van rájuk. Egy részénél, amit hozzá lehet kötni a termeléshez - például a gabona, a vetőmag területén -, gondolkodunk azon, hogy a vetőmagot előállító magyar cégek valamilyen közös kht.-t hozzanak létre, amelyben együttműködnének. Gondolkodunk a szegedi és más kutatóintézetek esetében is ezen, de még nem tartunk ott, hogy végleges megoldást tudnánk mondani. Tehát szeretnénk bevonni a termelői tőkét is, de hogy ez milyen nagyságrendű állami részvétel mellett zajlik vagy valósul meg, azt még nem tudom megmondani.
Az európai uniós forrásokat nagyjából végigbeszéltük. Egyet szeretnék még egyszer határozottan leszögezni: senki nem rendelkezik rajtam kívül az agrárforrásokról, és nem is fog. Ez nálam egy határeset, így van elrendezve, és akármilyen szervezeti fölállást vagy bármit próbálnak kitalálni, ebben nincs alku, az agrártámogatások az agrárminiszterhez - amíg én vagyok, addig énhozzám, utána meg máshoz - tartoznak, semmilyen osztozkodás nincs, tehát nincs ilyen veszély. Egy olyan igénye van a kormányzatnak, ami természetes, hogy hangoljuk össze a programokat: ha ő valahol csinál egy útfejlesztést, én meg a faluban csinálok, akkor az ne háromfelé menjen, hanem ott csináljuk, ahol összeér valahol a faluból kivezető út, meg az, amit ők csinálnak. A vízhálózat-fejlesztésben is az 5000 alattiaknál tudok segíteni, azok hozzám tartoznak, az 5000 fölöttiek máshova tartoznak. Tehát kell egy együttműködés, és ezért társelnöke az én államtitkárom a bizottságnak, ez teljesen természetes.
A fagykárral kapcsolatban elmondtam a véleményemet, nem kívánok senkit meggyőzni ennek az igazáról, mert fölösleges. Csak annyit szerettem volna elmondani, hogy tiszta a lelkiismeretem ebben az ügyben, ennyit lehetett tenni.
Az államivagyon-törvényre gyakorlatilag ugyanez vonatkozik, csak egy kicsit bonyolultabb a szervezeti megoldása, mint az agrárpénzek elosztásának. Amennyiben a földbirtok-politikai elvek nem hozzánk tartoznak, az egy másik helyzet. Jelen pillanatban a birtokpolitikai irányelvek első számú felelőse én vagyok és leszek ezen szervezet fölállása után is. Ha nem, akkor az egy másik szituáció. Ezért örülök a képviselő urak kemény kiállásának mind a két oldalon, én is teljesen egyetértek azzal, hogy ennek helye az agráriumnál van. Ha ez a szervezet olyan fölállásban lesz, mint ahogy az utolsó tárgyalásokon elindítottuk, az engem abszolút nem érdekel, hogy a földjáradékból befolyt összeget és a földek eladását, a nyugdíj-kifizetéseket ki rendezi, ki köti meg a szerződést azzal, aki nyugdíjasként fölajánlja. Ez a része engem nem érdekel, ezt szociális kérdésnek tartom, nem szakmai kérdésnek, és nem is nagyon foglalkoztam vele, őszintén megmondom. De az a része, hogy ha megegyezünk a földkérdésben, azt végig tudom vinni, vagy nem, megint egy alapkoncepció kérdése. Tehát nem a szervezet érdekel, amit létrehoznak, hanem például az, hogy az akaratom nélkül meg tudnak-e valamit csinálni, vagy nem. Ha meg tudnak, annak konzekvenciái lesznek, ez a dolog lényege. Maga a szervezet nem idegesít különösebben; a jogi kereteket kell megteremteni ahhoz, hogy tovább érvényesüljön, ettől fogva egy egységes vagyonkezelő szervezet van, amibe befolyik az összes pénz, ami kifizeti az összes pénzt, meg az is benne van, hogy ezt egy szervezet rendezi. Egy vasat nem akarunk elvenni abból a pénzből, ami a földből befolyik, vagy amit eladunk vagy veszünk. Ezt lehet adminisztratívan valakinek eldönteni, de a földbirtok-politikát csak mi csinálhatjuk. Ha ez biztosítva van, akkor rendben van a dolog. Nincs még vége az ügynek, de ebbe az irányba haladnak a dolgok.
A földértékesítésekről azért elmondanám azt, hogy lesznek kisebb csomagok is. A csomag elvnek két oka van. Az egyik az, hogy a legtöbbször vásárolt vagy átadott földekről van szó, és van egy blokkon belül is jó föld, kevésbé jó föld, fölösleges terület, legelő. Azt nem szeretnénk, ha a föld legrosszabb része az NFA nyakán maradna és az államot szidnánk mindig, hogy tartsa karban meg csinálja, tehát jó lenne, ha az egészet elvinné az, aki megveszi.
A másik része pedig: nyilvánvaló, hogy nagyon erős a verseny a földért. Itt volt Mezőhegyes felajánlott 800 hektár körüli területe Békéscsabán. Direkt előre olyan blokkokat csináltunk, amelyek 20 hektár körüliek voltak, elvégeztettük a kijelölését a területnek, hogy alapvetően magángazdálkodók tudják megvásárolni. Felében sikerült, felében nem, mert az értékesítéskor a liciten különböző árfolyamok alakultak ki. Ezt is végig kell gondolni, hogy mennyire helyes, vagy mennyire nem helyes. Direkt levittük 20 hektáros területekre, és próbálkozunk mindennel: kicsivel, nagyobbal, hozzácsapott területtel. Vannak, akik meg tudták venni, vannak, akik nem. Igen magas földárak voltak. Vannak önkormányzati igények, ezeket is próbáljuk a magunk módján valamilyen módon kielégíteni. Ami városközeli vagy településközeli, ott kivonjuk a területet és úgy adjuk neki, de ha egy kiváló minőségű termőföldből kell neki fürdőre vagy valamire, akkor sajnos azt szoktuk mondani, hogy meghirdetjük a földet, és ha a magángazda, akinek előjogosultsága van, megadja azt az árat, amit az önkormányzat adna, akkor az a magángazdáé. Az elmúlt időszakban szintén előfordult egy-két ilyen eset.
Herbály Imrének köszönöm az észrevételeit. Én is arra szeretném felhívni a figyelmet - ezt Gyuri is megfogalmazta -, hogy bizony nagyon érdekes a vidék és az agrárium megítélése. Talán az a nagyon lenéző magatartás már nem jellemző annyira, de az a kialakult kép, és ezért kell mindenkinek, aki megnyilatkozik és ezért próbálok én is egy kis pozitívumot vagy előremutatást minden nyilatkozatomban megtenni, hogy ne az a kép alakuljon ki rólunk, hogy ezek csak a támogatásokért sírnak örökké; igazán nem tesznek le semmit az asztalra, de azonnal, ha a legkisebb problémájuk van, futnak a kormányhoz meg az Európai Unióhoz. Amikor kell, meg kell tenni, de egy picit próbáljunk magunknak tartást adni, próbáljuk azt mondani, hogy megoldjuk mi itt alapvetően a problémáinkat. Azért azt néha el lehetne mondani, hogy egy kicsit kiszámíthatók az ágazatban a jövedelmek; mínusz 7 milliárdról indultunk 2003-ban és 60 milliárd fölött van az elmúlt évi eredmény. Hát az nem igaz, hogy ez a semmiből jött; ezt mi csináltuk, ezért mi dolgozunk, ez a mi munkánk eredménye. Ezekről egy picit azért lehetne beszélni. Volt egy kollegám, aki úgy fogalmazott, hogy aki csak növénytermesztéssel foglalkozik és veszteséges, az jobb, ha most hagyja abba az egészet - szakmailag ez egy általános vélemény -, mert többet sose lesz jobb ennél, mint ami most van. Az állattenyésztés egy másik kategória nyilvánvalóan. De hát legalább ilyenkor mondjuk azt, hogy egy közepes évünk volt - ne mondjuk, hogy jó évünk volt -, egy kicsit ki tudtuk számolni, hogy mennyi lesz a jövedelmünk, megéltünk belőle és próbálunk jövőre is így lépkedni. Tehát a gondjainknak ezt az örökös hangsúlyozását próbáljuk egy picit visszafogni, mert ez a kép alakul ki rólunk. Persze ez nyilvánvalóan nem könnyű.
Az állattenyésztés: nagyon komoly eredménynek tartom, hogy megállt a visszaesés. Igaz, mélyponton vagyunk és nagyon nehéz ez a dolog. Én ettől a fejlesztéstől várok nagyon sokat, és attól, hogy összefogunk a gazdálkodókkal. Például a sertésesekkel szerdán, ha megjövök Luxemburgból, ki fogunk egy olyan stratégiát alakítani, amivel föl tudjuk venni a feldolgozókkal is a versenyt vagy az együttműködést, meg az értékesítésben is. Meg kell szervezni, igaza van képviselő úrnak, hogy valamilyen szervezetbe össze kell rakni mindent, mert magányosan nem tudunk harcolni.
Az SPS-sel kapcsolatban kész vagyunk az elképzelésekkel, a belső vitán túl van. Van másfél évünk a bevezetésig, most fogunk kilépni vele a nyár második felében, ha az aratás és a szabadságolások idején túlesünk, rögtön az ősz legelején, és megint nagyon sok szakmai fórumon végig fogunk menni. Azt kell mondanom, hogy a részelemei, amiben változtattunk, összeálltak, és a szakmai szervezetek mindegyike az adott kérdésben - például a termeléstől elválasztott területek kérdésében, vagy abban, hogy legyen-e a GOF-növény, hagyjuk-e benne a 25-ösben - már véleményt mondott, tehát idáig eljutottunk. Úgy állítottuk össze az anyagot, hogy ezek a szakmai szervezeti vélemények benne vannak. Most jön az, hogy kiküldjük az anyagokat mindenkinek, és van másfél évünk, addig meg kell oldanunk, végig kell beszélnünk. Más megoldás nem nagyon lesz, mint a 2009. január 1-jei belépés. Ha nem ezt tesszük, ha nem ez lesz a dátum, akkor egy sor támogatást, amit elválasztanak most a termeléstől, el foguk bukni, tehát itt az életünkért futunk előre versenyt. Aki 2011-ben lép be, mert nem tudja megoldani, az a támogatásának körülbelül a 25-30 százalékát el fogja bukni. Az a cél, hogy mi az összest meg tudjuk tartani. Őrült munka lesz, 3 milliárdos szoftver, eszközfejlesztés az MVH-nál meg minden, ami ehhez kell, de meg kell csinálni, mert különben elveszítjük a támogatások jelentős részét. A falugazdászokat említettem, ez a létszám lesz.
Azt hiszem, nagyjából a végére értem. Ha valakinek nem adtam volna választ, akkor elnézést, és kérem, kérdezzen még egyszer. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Jakab Istvánnak adom át az ülés vezetését, hozzá szeretnék szólni.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Font Sándor elnök úrnak adom meg a szót. Parancsoljon, elnök úr!
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Miniszter Úr! Azt hiszem, a gazdálkodók önre nagyobb tisztelettel tekintenek, mint elődjére, hiszen az ön habitusa, gyakorlati érzéke a mezőgazdasághoz sokkal inkább szimpatikussá tette - és ezzel én magam is így vagyok -, mint az ön elődjét; ez a tisztelet kevésbé volt méltányolható az ő esetében, és úgy érzem, talán nem is kapta meg a gazdálkodóktól. Bár hozzáteszem, azt a szintet nem volt nehéz magasabbra emelni, de hála istennek ön legalább erre törekszik, és a felvezető gondolatai is ez irányú szándékát tükrözik. Ugyanakkor nem kerülhetjük meg, hogy sokszor ez irányú szándéka, még akár itt a bizottság előtt is elhangzik, akár a különböző gazdaszervezeteknél tett gondolatok után a hétköznapok nem egészen úgy türköződnek vissza a gazdálkodók esetében, mint ahogy esetleg szándékként azt öntől hallottuk.
Nagy érdeklődéssel figyeltem most például a leendő Nemzeti Vagyongazdálkodási Részvénytársaság megalakulásával kapcsolatos álláspontját. Ha jól értem, akkor ön tudomásul veszi azt, hogy beolvasztják az NFA-t ebbe a rendszerbe. Abba a rendszerbe, ahol 500 millió forint értékig a leendő vezérigazgató egy személyben dönt majd az állami vagyon értékesítéséről. Azért el tudjuk képzelni, hogy a földnél ez mekkora területeket jelenthet azonnal.
Különösen egy mai hír idegesített engem föl, hogy talán ennek az rt.-nek meg is van a leendő vezérigazgatója: Szilvássy György már addigra bukott kancelláriaminiszter. Főleg a kialakult családi és egyéb üzleti kapcsolatai miatt kellő aggállyal nézzük, hogy ha egy ilyen habitusú személy fogja majd a teljes állami vagyont részvénytársaságként kezelni. Nos ezért aggódunk, talán jobban meg kellene gondolni, hogy az NFA-t be szabad-e vinni ebbe a rendszerbe. Nem látunk rá, itt az ellenzék egyértelműen azt mondja, a szocialisták pedig tudom, hogy napi tárgyalásban vannak a Pénzügyminisztériummal és a leendő ÁPV Rt.-s irányítással, hiszen az ÁPV Rt. gyűri maga alá a rendszert, ezt is tudjuk, és a többiek ott mellékszereplők lesznek, akiket maguk alá gyűrnek. Nem látjuk azokat a garanciális elemeket semmilyen módon egyelőre, hogy egy részvénytársaságnál működő rendszerben a kormányzati szándék, netán a birtokpolitika - aminek, ahogy ön megerősítette, továbbra is a vezetője szeretne maradni az FVM-en keresztül - valahogy érvényesíteni tudja majd a szavát, hatását egy részvénytársaságban, ami gazdaságpolitikai elvek alapján egy könyvvizsgálói megfelelésnek kell, hogy majd működjön. Ezért roppant nagy az aggályunk és állítjuk, hogy egy közvetlen a kormány, egy miniszter alá tartozó birtokpolitikát üzemeltető társaság - ez most a Nemzeti Földalap - sokkal inkább szolgálná a magyar birtokpolitikai és gazdálkodási érdekeket, és ezen belül, persze ebben vitánk van, de szerintem a szereplők érdekeit is a kicsiktől a nagyokig.
Különösen a tekintetben fontos ez számunkra - amit már sokszor említettem és ön ebben már szintén gondolatilag megerősített bennünket -, hogy a mezőgazdaság nemcsak egy árutermelő, élelmiszertermelő nemzetgazdasági ág, hanem ennél sokkal több: egy társadalompolitikai tényező, amely a vidéken az eltartó képességről, a környezetgazdálkodásról és a kultúra hordozásáról gondoskodik. Mi ezért gondoljuk, hogy sok funkciója miatt a mezőgazdaság és ezen belül a birtokpolitika, a földbirtok kérdését rendező szervezet egy önálló, igazán ehhez a szakághoz értő miniszter alatt lenne, ez lenne a helyes, ahogy eddig is. A belső kérdésekben, hogy ez milyen struktúrában legyen, vannak vitáink, de jó lenne, ha legalább önmagában ebben közös nevezőre jutnánk. Semmilyen körülmények között nem tudjuk elfogadni, hogy egy részvénytársaság legyen ennek az egyik lába, még ha önálló vezérigazgatósága is lesz az NFA-nak, mert az ott onnantól kezdve egy társas vállalkozás, nem pedig egy irányítható szervezet egy miniszter vagy egy konszenzuson alapuló társaság, netán egy mezőgazdasági bizottság elképzelése alapján.
Még további három elvi jelentőségű kérdést szeretnék említeni, és mint ahogy szoktam, megragadom most is az alkalmat - hiszen egyéni országgyűlési képviselők is vagyunk, ki-ki milyen körzetből -, hogy néhány olyan kérdést is, ami konkrétan hozzánk szegeződik, tolmácsoljak. Nem várok ezekre azonnal választ, de megkérem miniszter urat és kollegáit, hogy esetlegesen visszajelzést majd kapjunk, és köszönöm, mert eddig a visszajelzés, az értékelés, a válasz mindig megérkezett az előző meghallgatásokat követően is.
Tehát az elvi jelentőségű kérdésekről. Szóba került a földértékesítési gyakorlat, ön már előzőleg is válaszolt rá. Változatlanul nem látom arra a helyes választ önök részéről, hogy mi értelme van ennek, hogy 50-120 millió forintos értékesítési egységekbe írjanak ki 150-250 hektáros mennyiségű földterületeket. Ezeket mindig fölsoroltam, ön már válaszolt is az egyik ilyen kérdéssoromra, tehát nem a levegőből veszem, az NFA hirdetési portáljáról veszem le ezeket a napi kérdéseket. Ez láthatólag megint ellentétes azzal az ön által sokszor rendezvényeken hangsúlyozott elvvel, hogy ön egyenlő partnernek tekinti a kicsit és a nagyot is, és nyilvánvalóan van egy olyan szociális kategória, amellyel kapcsolatban nekünk is fő a fejünk, hogy vajon hogyan lehet tisztességesen kivezetni ebből a nehezen bukdácsoló mezőgazdasági világból. Na de itt a kicsik és a nagyok esélyegyenlősége szóba sem kerülhet, amikor 50-120 milliós értékesítési egységekre írják ki a pályázati felhívást. Hát hol van ma ilyen? Még a nagyok között sincs, akik, már elnézést, 120 millióval rohangálnak, hogy megveszik. Nem értem a logikáját és nehéz rá válaszolni, ha csak egy spekulatív választ nem adok önök helyett, plasztikus, értelmes választ adni nehéz arra, hogy miért nem 5-10 meg 25 hektárban értékesítik azt, ami önálló helyrajzi számú, miért kell ezeket az 5-10, 20-40 hektáros területeket összevonni és 250 hektáros értékesítési egységben kiírni 120 millió forintért. Erre egyelőre sem az ön levelében, sem a Nemzeti Földalap vezetőjétől a meghallgatásakor érdemi választ nem kaptunk.
Az a válasz sajnálatos módon szerintem nem jó, hogy a jelenlegi bérlőkkel megbeszélve, ővelük egyeztetve, az ő érdekükben tették meg ezt a kiírást, mert ez meg törvénytelen. Önök ezek szerint tudatosan kijátsszák azt a törvényt, amelyik kötelezi önöket a birtokhasznosítási koncepcióban, hogy ebben egy általános kiírást kellene tenni, de önök már előre megbeszélik ezek szerint - a levelében adott válaszból ez tűnik ki - a jelenlegi bérlőkkel, hogy kizárólag ők vásárolhassák meg. Elnézést, de akkor itt kijátsszák a hirdetményi kötelezettségüket, ha már ez előre így folyik. Nem lehet szó birtokelaprózódásról sem, hiszen azok az 5-10 vagy 20-40 hektáros önálló birtoktestek természetesen egy gazdálkodó már meglévő birtoktestéhez csatolandóak lennének, ha meg tudnák venni a szomszédos gazdálkodók.
A következő terület, amire rátérnék, a mezőgazdasági alkalmi munkavállalók kérdése. Ez nekem egy öt-hét éves témám kormányoktól függetlenül. Ezt ön bizonyára tudja, hiszen a mezőgazdasági bizottságban jó néhány évet közösen eltöltöttünk. Románia és Bulgária Unióba való belépésével a kormány egy korlátozott munkavállalási lehetőséget adott az újonnan csatlakozó országoknak. Mi már akkor jeleztük, hogy nagyon szeretnénk, ha a mezőgazdasági alkalmi munkavállalók bekerülnének abba a munkavállalói körbe, akik korlátlanul vállalhatnak Magyarországon munkát. Közismert, hogy a kézimunka-igényes mezőgazdasági ágazatokban fizikailag nincs hadra fogható magyar munkaerő. Ebben mindannyian egyetértünk. Azt is tudjuk, hogy 8-9 százalékos munkanélküliség van, Kelet-Magyarországon ennél még nagyobb, mégsem lehet belőlük hadra fogható munkaerőt bevonni a mezőgazdaságba. Ezért aztán napi gyakorlat, hogy a határmenti országokból tömegesen járnak át hozzánk dolgozni. Ezt mindenki tapasztalja.
Egy lépés már történt az alkalmi munkavállalásnál a zöld könyv bevezetésével. Azonban azt gondoljuk, jelenleg is sokkal jobban járna az állam, ha a legalizálás felé menne, mert a társadalombiztosítási járulék befizetésével tisztességes jövedelemre tennének szert, ami biztosítaná az alapot a nyugdíjhoz és a tb-hez. Jelenleg viszont a zöld könyvvel továbbra is csak 60 napos éves munkavállalási lehetőségük van például a Romániából, Erdélyből érkezőknek, hiába uniós tagország, ugyanakkor a magyar alkalmi munkavállalóknak 120 munkanapos. Egy olyan javaslatunk volt, hogy legalább egyenlítsük ki, hogy a külföldi mezőgazdasági alkalmi munkavállaló - nem győzöm hangsúlyozni, hogy külföldi, mezőgazdasági, alkalmi, mind a három szó nagyon fontos, senki másra ez nem terjedhet ki - is a 120 évenkénti munkanapot tölthesse itt el. Jelenleg ugyanis az történik - beszéljünk őszintén -, hogy sakkoznak azzal, hogy a 60 munkanapot hogyan legalizálják egész évre, ezért aztán a közteherbélyegek nem minden nap kerülnek beragasztásra, mert tartalékolnak az őszi munkavégzési időszakra, hogy még akkor is legyen 30 nap lehetőségük.
Mint ahogy itt a bizottságunkban az önt képviselő FVM-alkalmazott jelezte, negyedévente felülvizsgálatra kerülnek a külföldiek munkavállalásának szabályai a csatlakozó Románia és Bulgária esetében. Mi nem hallottunk semmit arról, hogy a minisztérium esetleg kezdeményezte volna a mezőgazdasági alkalmi munkavállalói kör e körbe való bevitelét. Bizottságunk egyhangúlag döntött arról, amikor ezt a kérdést tárgyaltuk - ez február vége felé volt -, hogy támogatja ebben a miniszter urat és felkéri, hogy a kormánynál kezdeményezze a mezőgazdasági alkalmi munkavállalók e körbe való besorolását. Tudom, hogy volt egy érdekes félreértés: a Statisztikai Hivatal azt közölte, hogy nincs TEÁOR-száma a mezőgazdasági alkalmi munkavállalóknak. Akkor kérem szépen, legyenek szívesek ezzel kapcsolatban eljárni. Hát tudjuk, hogy van ilyen, és nincs TEÁOR-száma? Ez egyszerűen nevetséges, már elnézést. Akkor ők kicsodák statisztikailag? Tehát legyenek szívesek efelé lépést tenni, mert versenyhátrányba fogunk kerülni már most, nemcsak a támogatásbeli különbség miatt, hanem amiatt is, hogy nincs hadra fogható munkaerőnk.
Herbály Imre alelnök úrral együtt voltunk kinn Berlinben az európai uniós mezőgazdasági bizottságok elnökeinek tanácskozásán. Ott egy spárgaföldre vittek ki bennünket Berlintől 40 kilométerre, ahol nagyon nagy területen nagyon nagy létszámú foglalkoztatott volt. Kimentünk a területre a szedők közé, és megkérdeztük, hogy kik ők, honnan jöttek. Mindegyikük lengyel, román, ukrán, fehérorosz, fizikailag nincs ott hadra fogható német állampolgár. Az spárgafeldolgozó üzem irányítását a németek végezték ugyan, de a szedőterületen, sőt még az üzemben is mindenki külföldi volt, és ez ott teljesen természetes. Egy orosz laktanyát vett meg a jóember, ott szállásolta el a teljes foglalkoztatotti létszámot. Ha nekünk nem lesz mezőgazdasági alkalmi munkavállalónk, versenyhátrányba kerülünk. A spanyolok, az olaszok Észak-Afrikából hozzák be az alkalmi munkavállalókat, a német részen pedig Kelet-Európából. Nekünk van egy természetes munkaerőbázisunk a magyar lakta határon túli területekről, legyünk szívesek ezt a természetes munkaerőbázist nem elriasztani Magyarországról.
A következő elvi jelentőségű kérdés, ami talán a legsúlyosabb, az utóbbi időkben nyilvánossá vált helyi vidékfejlesztési irodákkal kapcsolatos pályázati értékelés. Miniszter úr, én önnek már említettem, hogy nagyon tetszett az a gondolata, kijelentése miniszterjelölti meghallgatásakor, hogy ön portásnak nem szegődik el a minisztérium vezetésének élére. Sajnálatos módon azt kell látnunk, hogy önt "portás" szerepkörre kérték föl, amikor a mezőgazdasági minisztériummal íratják majd alá a helyi vidékfejlesztési irodák működtetőivel, a pályázati győztesekkel az együttműködést. Nekem itt három oldalon keresztül több mint húsz példám van, és még nem fejeztük be a legyűjtést, amelyben tételesen az ezzel kapcsolatos problémákat soroljuk föl. Például Hajdú-Bihar megyében Juhász Ildikó hajdúböszörményi szocialista polgármester Malomkő Egyesülete nyerte a pályázatot. Fölsorolhatom mind a huszonötöt, ami itt van, a lényeg, hogy ő nyerte, az ő kft.-je, bt.-je, közhasznú társasága, amely szocialista, szocialista, szocialista, de nemcsak mondva, hanem jelenleg megyei közgyűlési tag, tanácsnok, már volt polgármester, volt jelöltje. Miért kell ehhez a nevet adni, miért kellett kiszorítani azokat a vidékfejlesztéshez igazán értő társaságokat, akik szintén pályáztak? Hogy csak megemlítsem, nálam a kiskőrösi körzetben a Maliner Kft. nyerte, amely kft.-nek az MSZP volt helyi testületének tagja a felesége és a két gyermeke. A vállalkozás fő tevékenységi formája cégbírósági adatok alapján az építkezés, építőipar és emellett még újságkiadványokat is időnként ki szoktak adni. Hát ez megcsúfolása annak az elvnek, amit ön mondott, hogy egy ehhez értő helyi vidékfejlesztési iroda rendszert felépítve próbáljuk elősegíteni a térségek fejlesztését. Sajnálom, hogy ön, az ön minisztériuma ilyenhez a végén a nevét adja.
Az elvi kérdések után néhány konkrét megjegyzés, és majd egy kérésem is lesz. A madárinfluenzával kapcsolatosan úgy mondta miniszter úr, hogy a létező legkisebb veszteséggel vezettük le ezt a problémát, és így jöttünk ki belőle. Meg szeretném jegyezni, hogy akkor nem biztos, hogy miniszter úr teljesen tájékozott arról, ami a legelső alkalommal, 2006 februárjában, a választási kampány idején volt, hogy a Duna déli kifolyásánál, Hercegszántó térségében blokkolták több településnek az üzemét, és ugyanaz a probléma állt elő, amit mi aztán egy napirendi pont kapcsán itt a mezőgazdasági bizottságban kifogásoltunk. Magyarul, hogy az elsődleges károkat elszenvedetteknek, azaz akiknek levágták az állatait, jár egyértelműen kártérítés, a másodlagos kárt elszenvedetteknek, akiknek ugyanakkora vagy még nagyobb lett a káruk, hiszen nem lehetett kiszállítani, beszállítani, megtiltották a takarmányozást közegészségügyi okok miatt, szintén ugyanúgy jár a kártérítés, mert a törvény azt írja, hogy akiket együttműködésre kötelezett a hatóság, azoknak jár a kártérítés. Önök erre azt mondták, hogy ez nem igaz, nem jó ez a törvényi értelmezés. Milyen érdekes: a 2006. februári madárinfluenzát követően egy ilyen blokkolt telep tulajdonosa eljárást indított a minisztérium ellen és megnyerte másodfokon, most történik a kárösszeg megbecsülése és a minisztérium vagy valaki részéről majd a kifizetés. Tartok tőle, hogy e hullám mentén teljes Bács és Csongrád megye, amelyeknek az egész területét blokkolták és másodlagos károkat szenvedtek el, komoly kártérítési kifizetések elé nézhet még most a minisztérium, tehát nem biztos, hogy a legkisebb veszteséggel sikerült levezetni a madárinfluenzát.
A konkrét kérésem a következő. A szőlőkivágási támogatás jelenleg is aktuális, hiszen megnyitották a második 2000 hektárra a kivágást. Egyik feltétele például az, hogy két évnél hosszabb ideig művelési tulajdonban kell lenni annál a személynél, aki a kivágási támogatásra pályázattal jelentkezett. Egy nagyon érdekes helyzettel keresett meg engem egy szerencsétlenül járt család özvegyasszonya. A férje két éven belül halálozott el, és nem sokkal utána a leánya is. A hagyatéki eljárás következtében érthető, hogy akkor a leánya és a még élő feleség kapta meg a földterületet, majd pedig a leány elhalálozása után jelenleg is hagyatéki eljárás alatt a feleség. A feleség most nyilvánvalóan két éven belüli tulajdonos, és semmit nem tud kezdeni a területtel. Beadta a pályázatát, de látta ezt a feltételt, és rémülten tette fel a kérdést, hogy erre a helyzetre gondoltak-e egyáltalán a rendeletalkotók. Nem tudtam neki válaszolni, csak azt mondtam, hogy felteszem az illetékeseknek a kérdést. Ha nincs rá rögtön válasz, én nem is kérek, mert az MVH illetékes jogi osztályától kérném szépen a választ; meg fogom adni a konkrét érintett személy nevét, címét.
Miniszter Úr! Ön több olyan esetben pozitívan járt el, amikor szövetkezések, magángazdák társulásai vészhelyzetbe kerültek és kiutat kerestek, és a minisztériumnak első körben sikerült egy segítségnyújtással megindítani a továbbélés lehetőségét. Ilyen volt az izsáki szőlőre szakosodott szövetkezés is, akik megindultak az élet útján. Majd meglátjuk, hogy mi lesz, de nem buktak bele abba a komoly vállalkozásba, amit az izsáki aranysárfehérre alapozva most megindítottak. Ilyen problémák voltak a Parmalat környékén, a Carnex csoportnál, ön említette is, ahol segített. Hozzám eljutott egy közel 100 főből álló, 8000 hektár területen gazdálkodó csoport, egy beszerző-értékesítő szervezet, akinek a problémakörét nem ismertetném, az anyaga nagyon egyszerű és triviális. Ezt át szeretném adni miniszter úrnak és kérném majd a kollegáit, hogy ha lehetséges, valami hasonló típusú segítséggel, ami a gazdálkodásukat megkönnyítené, legyenek szívesek erre választ adni.
Befejezésképpen egy kérdésem lenne. Ön morálisan igazságosnak tartja-e a termelőket és az őstermelőket januártól és áprilistól érintő és sújtó tb-járulékrendszer-változást, amelynek részleteiről egyébként Karsai József képviselő úr kérésére elég részletes tájékoztatást kaptunk?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Karsai József képviselő úrnak adok szót.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Végre egyszer vagyok olyan helyzetben itt öt év után, hogy nem kell megvédenem a miniszter urat, sőt magát sem kell megvédenie, mert azt hiszem, a szokásos baráti beszélgetéseken, ahol nem a jegyzőkönyvnek beszélünk és nem kell esetleg elszámolnunk a főnökeinknek, azokban a körökben úgy beszélnek, hogy Váncsa óta nem volt olyan miniszter, mint Gráf József miniszter úr. Igen, természetesen hiba nélküli miniszter nem létezik, de amikor egy-egy látogatáson együtt voltunk Békéscsabán, akkor bizony amikor elvitték, azt mondtam, hogy nem eladó a miniszterünk, nem ám, hogy elviszitek. Tehát azt hiszem, nagyon jó a kapcsolata Gráf miniszter úrnak minden gazdálkodóval, és nyugodtan merem mondani, hogy megtestesíti azt, amit itt mindig szeretnénk a mezőgazdasági bizottságban, hogy egy mezőgazdaság van, egy föld van, egy haza van. Próbáljunk egy kicsit összetartani és segítsük a munkáját, hiszen úgy érzem, a rendszerváltás óta a leginkább ő az a személy, aki próbálja egyben tartani a magyar mezőgazdaságot, függetlenül attól, hogy ki milyen pártban van. Mert földet egyféleképpen tudok művelni, együtt művelem a gazdakörösökkel, tehát nyugodtan mondhatom, hogy ebből a szempontból nem is szorul védelemre.
Jó volna Ángyán professzor úrnak, képviselőtársamnak, hogy ha leülnénk egyszer majd négy- vagy hatszemközt, mert én a múltkori folyamatos megjegyzések után, hogy "majd a multiké lesz a föld", elkezdtem tanulmányozni, hogy kik ezek a multik meg hova tartoznak. Nagyon érdekes beszélgetésünk lesz. Nem mondom itt el, mert nem szeretnék többet hátra nézni, mint előre, ha innen hazafelé megyek, de én egy multit találtam ezen az oldalon. Ez szerény, mások elég kemények. Tehát ha mindig ha említjük a multikat, akkor mondjuk meg, hogy kik azok a multik, akik itt olyan nagy mennyiségben földet szereznek. A délelőtt folyamán Tömör úrnál megnéztem, hogy egyáltalán vett-e valaki multi most ezekből a kiírt földekből, és én nem találtam egyet sem. Lehet, hogy van ilyen, csak nem ismerem. Tehát nem láttam semmi ilyet, mert itt a földtörvény szabályai szerint mentek az értékesítések, ami azt jelentette, hogy nem tudott hozzáférkőzni olyan, aki valamilyen formában nincs benne a rangsorban. Azt hiszem, akkor fog tudni majd venni, amikor a külföldiekkel együtt meg tudja vásárolni és fölszabadul a földforgalom.
A sertés... Nagyon-nagyon meg kell fontolnunk, amikor odamegyünk a termelőkhöz. Temesváron négymilliós sertéstelepet csinál egy amerikai. Nálam ott vannak a sertéstartók, és nézek rájuk, amikor 33 ezer forintos kukoricát beletett és kihozza sertésben 23 ezer forintos kukoricát. 33 ezerért beleeteti, mire eladja a sertést, 23 ezer. Hát kérem, ez valami elképesztő, tehát egy abszurd helyzet állt elő. Beszélhetünk itt addig, hogy mekkora csődöt csinált Lengyelország, hogy 4 millió sertést ide akar hozni. Honnan veszi azt a pénzt, amivel valahogy vagy a gazdákat kárpótolja? Hát valahonnan valami pénz csak van. Ez olyan, mint bottal a nyúl után zavarni a kutyát, mert addig hiába próbáljuk mondani, amíg a növénytermesztőket nagyon jól érintő magas árak vannak, és az állattenyésztésben az alapanyag, a takarmány ára pedig rendkívül magas. Amikor fele-fele volt a növénytermesztés és az állattenyésztés aránya, akkor sem volt jó, ha előfordult, hogy ilyen magasak voltak a takarmányárak. Ezt nagyon-nagyon meg kell fontolnunk, és itt valamilyen lépést tennünk kell. Próbálkozik, próbálkozik a miniszter úr, de úgyis kijátsszák valahogy, mert ha olcsón tudnak venni sertést, nem veszik meg a drágábbat, meg nem is tudják drágábban eladni, az az igazság, annak ellenére, hogy sokkal rosszabb minőségű az a sertés, amit kintről hoznak, mert egészen más a magyar sertés.
Mondjuk az aszálykárt és a fagykárt. Hadd mondjuk már el egyszer a mezőgazdasági bizottság ülésén, kedves képviselőtársaim, biztos emlékeznek rá, hogy micsoda harcot vívtam két cégcsoporttal, akik közel a fagykár értékét tették a mezőgazdaságra. Ezt mikor biztosítjuk le, hogy legyen csődbiztosa mondjuk a Carnexnek, aki tíz céget tett tönkre? Vagy megemlítem a Hajdú-Bét csoportot, aki közel 15 milliárdos kárt okozott, és késztermékben okozta a kárt, mert nem úgy, hogy még a meg nem lévő virág vagy a pici gyümölcs fagyott le, nem a pici csirkét vagy kacsát, hanem a kész, megtömött, beszállított árut nem fizette ki. Hát itt nem vagyunk lebiztosítva, és legalább akkora a kár. Nem álltak ám ott mellém, mert amikor Debrecenben voltam, azért én mentem el mint szoci, nem jött oda az ellenzék oldaláról a helyi meg az ottani környéki képviselő, nekem kellett helytállni a Hajdú-Bét ügyben. Én meg is tettem a magam dolgát, mert ezt erkölcstelennek és tarthatatlannak tartom, nálam ez olyan szinten becstelen ügy, hogy független a pártállástól, ma is annak tartom.
Gráf József miniszter megnézte a Parmalatot vagy Izsákot, vagy amit említett elnök úr, a Fejlesztési Bankkal - ami nem is annyira hozzánk tartozik, hanem inkább a Gazdasági Minisztériumhoz - hatalmas, többhónapos tárgyalással sikerült megoldani végre először fölszámolás alatt lévő cégek ügyeit. Itt van Kiskunhalas és Mezőkovácsháza ügye. Engem érint direktben Mezőkovácsháza, ahol most megmaradt az 500 ember azzal, hogy végre először a Carnex adósságát valaki magára vállalja. Emlékeznek, képviselőtársak olyanra, hogy valaki elvállalja, hogy 3 vagy 4 milliárdot kifizet a csavargó helyett - mert nem tudom másképp nevezni -, és már a 10 százalékot kifizette és tehermentes üzletrészt adott a mezőkovácsházi baromfifeldolgozónak és átváltja ezt az üzletrészt három év alatt minden beszállítótól, amit nem is ő okozott kárt? És ki járta ezt ki? A miniszterünk, amikor kormánydöntést hozatott, hogy nem lehet még egy Hajdú-Bét ügy legalább azon a részen. Ez érinti Bács-Kiskun megyét is, hisz' Kiskunhalas esetében is ez van, akik ott beszállítók voltak. Vannak nagyon pozitív dolgok, és természetesen becsúszik negatív is, de azért értékeljük azt, aki végigkövette a magyar mezőgazdaságot, mint én, aki közel 44 éve tényleg ismerem az első percektől, az első szárítótól, és a rendszerváltás óta is pontosan ismerem.
Igen, a földeladás egy állandó téma, és ezért kellene leülnünk beszélni róla. Ez nagyon-nagyon szerteágazó, nagyon jól mondja, elnök úr, de rengeteg olyan van, hogy 100 hektáros táblát kéne megbontani, amin rajta van az öntözőberendezés középen két csatornával, ahol 200 ember dolgozik a paradicsomültetésnél. Ezt visszadarabolni és 5 hektárjával odaadni gondolom, nem erre gondolt elnök úr, mert én kevés ilyet találtam. Van, amikor úgy kell kiírni blokkban, de fölé sem mehet, mert megvan ez a korlát a magánszemélynél is, hogy mennyi lehet a föld: 300 hektár. Tehát ha már van 150, akkor nem is vehet többet, mert 300 hektár a felső határ, nem írhatja át a földterületet.
Azt hiszem, mindenki fölvetette azt, hogy milyen kényes kérdés a magyar föld. Nekem valaki azt mondta a mai napon, hogy ötven mezőgazdász volt valamikor a Horn-kormány alatt - most maradtunk tízen-tizenöten, egyre fogyunk, és lehet, hogy a következő parlamentben nem is tudja már kiállítani a mezőgazdasági bizottsági tagokat mezőgazdászból egyik oldal sem -, de akkor sem tudták olyan mértékig és úgy lerendezni, hogy normálisan, tisztességgel menjen végre a földügy. Konkrétan említette, hogy hát igen, akkor is elment tizenkét állami gazdaság. Ha másképp van a vagyonkezelés, akkor nem mehetett volna el, ezt hadd mondjam el. (Közbeszólásra:) Utána ment el, azt mondom, hogy akkor nem lett kezelve és utána ment el azért, mert nem lett rendezve egy bizonyos ügy. De én nem hinném, hogy ezt valaki is kisajátíthatja itt közülünk bármelyik oldalon, hogy ne tekintsük a magyar földet a magyar hazának. Ez a mi elvünk, legalábbis az enyém biztos, de ahogy nézem itt képviselőtársaimat, az övéké is ez, és amikor elkezdjük parcellázni, ezt úgy kell tekinteni, hogy Magyarországnak, a hazának egy része. Már a fele Holdat is megvették. Nincs otthon hűtőszekrényük? Nem tudom, miért akarják a Holdon a parcellákat megvenni. Beszélünk itt a földeladásról és arról, hogy egy egységes vagyonba akarják beletenni. Más tárgyalás miatt nem tudtam itt lenni az előző bizottsági ülésen, de a bizottság álláspontját pontosan ismertették velem a képviselőtársak. Mi sem szeretnénk ezt, csak ahogy mondtam, az ötvenből már olyan mértékben fogytunk, hogy próbálunk valamit segíteni rajta, próbálunk majdhogynem asszisztálni, de remélem, ennél többet tudunk tenni abban a témában, hogy ez ne érintse a földet olyan mértékben.
Az én egyéni véleményem szerint - ez nem a munkacsoport álláspontja, ez egy abszolút külön kategória - valóban itt nem egy tollról, nem egy épületről van szó. Mert kit érdekel, amikor eladnak egy irodaházat? Két napig cikkeznek róla és kész. De a föld az más, az egy teljesen külön kategória. Nagyon sokat tettünk. Felhívnám az ellenzéki képviselők figyelmét, hogy az interneten hogyan jelent meg: az NFA december 31-ével jogutód nélkül megszűnik. Tehát ez volt az interneten. Nagyon-nagyon sok változás volt azóta és nagyon-nagyon pozitív. Azt mondtuk, hogy ezt nem lehet a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium nélkül rendezni, és az a rettenetes nagy arány, ami van a Pénzügyminisztérium és az agrárminisztérium között - én inkább így mondom, nem földművelésügyi és vidékfejlesztésinek -, nem helyes. Tehát mi is látjuk nagyon jól a helyzetet, és természetesen mindent megteszünk annak érdekében, hogy meglegyen az agrárbéke.
Az a baj, hogy ez nem szigorúan gazdasági kérdés, mert ha gazdasági kérdésként nézem, akkor meghagyom, hogy a földtörvény szerint lehet értékesíteni, nem lehet elherdálni a földet, de inkább politikai és érzelmi kérdés a föld. Ezt feltétlenül figyelembe kell vennünk, és azt hiszem, ebben a miniszter úr partner. Amikor az ember mondja az elkötelezettségét, én könnyen beszélek, mert nem vagyok kormánytag, képviselek 50 ezer embert, de ő kormánytag, tehát neki a kormány álláspontját kell képviselni. Nyugodtan mondom, hogy ennek ellenére bizony azért keményen az egyéni érdekeket és a mezőgazdaság érdekeit is képviseli. Mindig azt mondták, hogy hiába agrárminiszter, akkor is a kormánydöntést, a kormány elképzeléseit kell képviselnie. Elég nehéz ezt a kettőt összeegyeztetni, de azt hiszem, igen jól csinálja Gráf József miniszter. Az természetes, hogy mindig van összehasonlítási alapunk, de én nem szeretnék még egy összehasonlítási alapot, hogy mi lenne, ha nem ő lenne ott. Szoktam sokszor mondani, hogy akkor nézzük meg, hogy mi lenne, ha nem ő volna ott, hanem történetesen egy olyan ember, aki ezt nem tudja végrehajtani.
A tb-járulékkal kapcsolatban annyit, hogy bizony-bizony nagyon nehéz volt - és köszönöm Font úrnak, hogy megemlítette -, de én elértem azt, hogy a Pénzügyminisztérium szakállamtitkára, Karácsonyné kiadott közel tíz oldalon egy erről szóló állásfoglalást, ami közel áll a bizottsági álláspontunkhoz meg a mienkhez, úgy nézem, konkrétan szó szerint, mert eligazított az én adószakértőm is és a kiállítója is. Bizony már több ezer önálló nyugdíjjal nem rendelkező nyugdíjasnak kinn volt a csekk, sőt befizette az 5800 vagy 5900 forintot, holott egyértelműen le van írva ebben az anyagban, hogy nem kell fizetni a nyugdíjkorhatárt elérteknek. Kiírattam zárójelbe, hogy tudjuk odavinni, hogy APEH-állásfoglalás szabályozza ezt; oda van írva, hogy sem nyugdíj-, sem társadalombiztosítási járulékot nem kell fizetni, mégis biztosítottá válik az a 70 éves nyugdíjas mama, aki nyolc gyereket nevelt, nincs önálló nyugdíja, csak a férje után, és nem kell fizetnie érte semmit, nyugodtan lehet őstermelő. Végig le van írva az is, hogy a megszűnés hogy van, az új őstermelőnél hogy van. végül is az új őstermelőnél az volt, de ezen már nem tudok változtatni, hogy bizony nagyon sok szövetkezetből kikerülnek emberek, odaadják a bérbe adott földjüket, nincs igazolványuk, újra ki kell, hogy váltsák, és bizony vállalkozóként kell 30 ezer forintot befizetniük a 10 ezer forint helyett, mint amit az őstermelő fizet. De hát az ő hibája is, hogy nem volt őstermelői igazolványa, gondolván, hogy a szövetkezetben hosszú távon fog dolgozni.
Összegezve és nem húzva az időt - mert azt hiszem, ránk sötétedik, mire itt minden kérdést kitárgyalunk - nagyon szépen megköszönöm a miniszter úrnak és az egész bizottságnak azt, hogy pozitív volt az eddigi hangvétele ennek az ülésnek, és tényleg mindannyian a hasznára tudunk lenni a magyar mezőgazdaságnak, összefogva, együttesen segítjük, hogy maradjon ez a 60 vagy esetleg 70 milliárd. De nem is mondanám ezt a 60-at, mert ha három csepp eső esik, rögtön kijelentik a gabonakerekedők, hogy haha, 200 forinttal olcsóbb vagy 1000 forinttal olcsóbb tonnánként, mert esett eső, szaladt, kitette a kezét az autóból. Tehát nem szabad soha túldicsérni magunkat, hogy jó lesz a termés, mert ez még a jóisten kezében van, nem tudjuk, hogy milyen lesz. A becslések arra alapoznak, ahogy Benedek úrtól hallottam ma - az állattenyésztésnek mondom -, hogy sajnos 30 ezer forint körül vagy efölött fog mozogni tonnája mind a búzának, mind a kukoricának.
Köszönöm szépen.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Jakab Istvánnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a sikerről kell beszélni, akkor hadd kezdjem a sikerrel. Végül is ez a bizottság volt az, amelyik egy közös munka eredményeként egy törvényjavaslatot a magyar parlamentben egyhangúan szavazott meg, valamennyi frakciótársával együtt. Tehát mi indítványoztuk, és azt gondolom, ebben a ciklusban ez volt az egyetlen olyan szavazás, amikor egy törvényt így, közösen fogadtunk el. Az a meggyőződésem, hogy mi nem ellene, érte vitatkozunk. Igen, természetes dolog, hogy helyzetéből adódóan azért egy ellenzéki képviselő gyakrabban emeli fel a tükröt meg a szavát is, pontosan azért, hogy hogyan lehet jobbá tenni. Számunkra sem az a jó, ha minél rosszabb valami. Ha itt körbenézek, azért már fehéredik a fejünk, azt gondolom, három évtized alatt nem sokan vagyunk, akik itt ülünk az asztalnál és eltöltöttük az életünk nagy részét a szakmában, tehát tudjuk, miről beszélünk, és ez a bizottság munkájában érzékelhető is.
Nyilván amikor van egy meghallgatás, akkor nem azt meséljük el egymásnak, hogy mennyire jók voltak a dolgaink. Nyilván arról sem szabad elfeledkezni. Igen, a növénytermesztésben voltak komoly eredmények, nem vitatja senki, de hát ehhez a jóisten is hozzájárult, mert két jó időben kapott jó eső bizony a gabonát helyre rakja. Sajnos az idén az esőt későn kaptuk. Karsai József képviselőtársamhoz igazodva hadd mondjam el, hogy ismerjük azokat a trükköket, amikor az aratást megelőző másfél-két hónapban hirtelen arról kezdenek beszélni a sajtóban, hogy milyen jó lesz a gabonatermés, holott tudjuk, hogy nem lesz jó. Nyilván erre egy tisztességes reakció részünkről, enyhe túlzásba esve, hogy bizony a gabonatermés nagyon rossz lesz, mert aszály volt. Sajnos most nem estünk túlzásba, igenis nagyon sok területen aszály volt és igenis nagyon sok területen gyenge lesz a termés, ami a takarmányárakban bizony érzékelhető lesz. Ezt csak azért mondtam el, hogy ha megnézzük az ágazat teljesítményét, valóban jelentős eredménynek tűnik a 60 milliárd forint, de a két év jó gabonatermését ha figyelembe vesszük, bizony akkor túlzottan elégedettek nem lehetünk. Ennyit a növénytermesztésről.
Én inkább egy másik ágazatról szeretnék szólni, az állattenyésztésről. Miniszter úr említette, hogy sikerült a baromfiinfluenza ügyeket kezelni. Miniszter úr, lehet, hogy én tévedek, de akkor majd korrigál. Ha jól emlékszem, a baromfiágazat, tehát a termelők és feldolgozók együttes vesztesége valamivel meghaladta a 20 milliárd forintot a szakmai szervezetek számításai szerint. Jól tudom-e, hogy másfél milliárd volt az az összeg, amivel ezt a veszteséget részben kompenzálták? Valószínűleg a számra jól emlékszem, de biztos korrigál miniszter úr, ha rosszul emlékszem. Mi ezt sajnos nem tudjuk sikernek elkönyvelni.
Itt van az Állami Számvevőszék által kiadott anyagban az állattenyésztést bemutató táblázat. Ha az állattenyésztés nehéziparát nézem, a szarvasmarha-tenyésztést, a tehénállomány csökken szignifikánsan, 2002-től kezdve - attól veszi a táblázat - folyamatosan. Ha a sertésállományt nézem, 2006-ban van egy minimális emelkedés, tudjuk, a 340 forint körüli ár, de ha a kocaállományt nézem, ott minimális volt az emelkedés, tendenciájában sajnos jelentős csökkenés van sertés fronton. Egy pillanatra hadd álljak meg a sertésnél.
Miniszter Úr! Előttem van az a lista, amelyben az európai uniós tagállamok Aujeszky-féle betegségtől való mentességre vonatkozó adatokat jelenítették meg. E lista szerint Lengyelország sem a már mentes országok között nem szerepel, ahol befejezték az Aujeszky-betegségtől való mentesítést, sem a mentesítés alatt álló tagállamok között. Magyarországnál egy igen komoly kérdőjel van. Ha nem tévedek, nem nagyon nagy összeg kellene ahhoz, hogy az Aujeszky-féle betegségtől való mentesítést befejezzük, és akkor gyakorlatilag ez a lengyel sertésinvázió kezelhető lenne. Évek óta vitatkozik a szakma, hogy itt mi történik.
Hadd tegyek egy gondolatot zárójelbe, miniszter úr és kedves képviselőtársaim. Nem véletlen, ha az ellenzéki képviselő határozottabban szól. Miért? Mert nekünk nincs eszköz a kezünkben. Az eszköz a kormánypárti képviselők és a kormány kezében van. Mi természetesen mindaddig mondjuk, amíg ezek az ügyek megfelelő módon nem rendeződnek. Sertés ügyben én is szeretnék egy pozitív példát hozni. Igen, nagyon örültünk, amikor a Parmalat-ügy rendeződött. Nekem van az előző kormányzati ciklusból egy nagyon szomorú emlékem. Amikor - Horváth Gábor úr itt van a teremben - közösen küzdöttünk, összefogtuk az összes érdekképviseletet, közel három hónapig dolgoztunk azon, hogy létrehozzunk egy részvénytársaságot, alapító okirattal, tokkal-vonóval minden kész volt, és akkor, ha nem tévedek, én kértem, hogy uraim, rendben van, de mielőtt beadjuk a Cégbírósághoz, kérjünk egy visszavonhatatlan kormánygaranciát arra, hogy a Pick Rt. kivásárlására megkapjuk a hitelt. Miniszter úr, akkor másnap megjelent a Dél-Magyarországban, hogy a Pick Rt. nem eladó. Mindenki gondolja végig, hogy mi történhetett abban a helyzetben, amikor már úgy nézett ki, hogy beérett a dolog. Örülünk annak, hogy miniszter úr ennek ellenkezőjét bizonyította.
Viszont nem tudunk elégedettek lenni az ágazat helyzetével, mert Lengyelországból 88 eurócentért élve ideszállítják Magyarországra a sertést. Amit Karsai képviselőtársam említett, nyilván a lengyel gazda nem bírja ki, ha Lengyelországban ezt nem tudnák kezelni, akkor azóta már hallanánk, hogy a lengyel gazdák milyen lépéseket tettek. Engem legalábbis a partner érdekképviseletek úgy tájékoztattak, hogy bizony-bizony kapnak ők ezért megfelelő kompenzációt, minthogy ilyen jellegű információnk a fagykárokkal kapcsolatban is van. Azt gondolom, a külképviseleteken dolgozó kollegáink alaposabban körbejárhatnák ezeket az ügyeket, és boldogok lennénk, ha kapnánk akár a bizottságban is egy tájékoztatást, hogy mondjuk a Lengyelországba akkreditált attasénk milyen helyszíni tapasztalatokat szerzett, hogyan jutnak forráshoz a lengyel gazdák.
Nem lehet elviselni, nem lehet tartósan kibírni, és ez bizony megint az állomány zuhanásszerű csökkenését jelenti, hogy - mondom a számot, készültem, miniszter úr - 175-240 forint között változik az élősertés ára ma Magyarországon. Ez elfogadhatatlan. Nem a tárca felelősségét akarjuk kizárólag most itt felemlegetni, hanem egyszerűen intézkedni az tud, akinek eszköz van a kezében, lépéseket az tud tenni, akinek eszköz van a kezében. Mi partnerek vagyunk, ezt most is, azt gondolom, valamennyi képviselőtársam nevében kijelenthetem, de mozduljunk el, mert attól a vágóhídtól, attól a feldolgozótól vagy kereskedőtől, aki egy forint nyereséggel többet tud megszerezni, jóindulatot ne várjunk el.
Akik a termelésben edződtek - miniszter úr ugyanott edződött -, azok pontosan tudják, hogy ez egy nagyon kemény küzdelem, valamit valamiért, és az győz, az jár jobban, akinek erősebb a pozíciója. Nekünk a pozíciónkat erősíteni kell, és itt azonnal a szövetkezés, az összefogás ügyét hoznám. Az előző példával igazoltam, hogy mi elszántak vagyunk arra, hogy a piaci pozícióinkat erősítsük, hogy ne tudják az árjövedelmet elvonni, hogy egyáltalán a gazdánál, a termelőnél képződjön jövedelem. Ez nem attól függ, hogy ki mekkora gazdaságban állítja elő az állatot, mert egy 100 ezer darab sertést tartó gazdaságnál bizony ez a probléma nagyobb, mintha egy kisebb gazdaságban végezné ezt a termelési folyamatot. Tehát itt lépnünk kell, nem lehet ezt a problémát megkerülni.
A beszerző-értékesítő szövetkezetek ügyét is szóba kell hoznom. A miniszter úrral erről külön is beszéltünk a cukortámogatás kapcsán azért, mert érdemben nem történt olyan tiszta, világos és egyértelmű egyeztetés, hogy a beszerző-értékesítő szövetkezetek cukorrépa-termelő tagjai - mert a tagok rendelkeznek regisztrációs számmal - ki lesznek zárva a támogatásból. Ez a döntés csöndben megszületett - a kifizetés előtt volt egy vita, tudom, de a rendeletről beszélek -, nem történt érdemi párbeszéd, az illetékes szakállamtitkár úr megfeledkezett arról, hogy talán jó lenne azt a 40-50 bészt tájékoztatni, hogy uraim, erre van lehetőség, és ha önök ebben nem lépnek, akkor nem kapják meg a támogatást. Azt gondolom, hogy ez közös felelősségünk, én nem vonom ki magam a felelősség alól, de az, aki az információ birtokában az érdemi egyeztetést elmulasztva nem tette meg a lépéseket, úgyszintén le kell, hogy vonja a következtetést. Továbbmennék bész-ügyben. Ha változtatni kell a néven, ha változtatni kell azon, hogy nem beszerző-értékesítő szövetkezet, hanem más módon kell ezt a formációt továbbvinni, arra is hajlandók vagyunk, de nem lehet azt a több száz szövetkezetet a rendszerből kiiktatni. Ez a kisemberek összefogását erősíti. Az üzenet ma az, hogy hiába fogtál össze, hiába hoztál létre szövetkezetet, gyakorlatilag nem kapsz esélyt és lehetőséget arra, hogy a forrásokhoz hozzájuss és a megfelelő támogatásokat a szervezeten keresztül igénybe vedd. Kérdésem, miniszter úr: mikor lesz ebben az ügyben érdemi, határozott lépés?
Talán még a hízómarha-ágazat kapcsán szeretnék egy dolgot megjegyezni: nem kaptunk ezzel kapcsolatban helyzetértékelést, ugyanis nyilván a lehetőségeinkhez mérten az ágazatban sokkal kevesebb hízómarhát állítunk elő. Ugyanez vonatkozik egyébként már sajnos a tejkvótára is. Csak szeretném jelezni, hogy komoly hízómarha-értékesítési gondokkal küzdünk. Nem lehet úgy egy-egy ágazat fejlesztését megvalósítani, hogy közben az egész rendszert nem visszük végig, erre a termelők egyedül nem képesek, csak és kizárólag egy adott állattenyésztési program keretében tudjuk továbbvinni az ágazat fejlesztését. Az a meggyőződésem, hogy a tárca az állattenyésztési ágazati programokkal adós. Nagyon örülök, hogy miniszter úr a sertést említette, hogy lesz egy összefogás. Az a meggyőződésünk, hogy átfogó állattenyésztési program nélkül nem tudunk továbblépni, ugyanis a verseny erősödik, és amennyiben tovább atomizálódik a termelői kör, és - bocsánat a szóhasználatért - nem súgunk, hogy te bésztag vigyázz, lépj, változtass, mert egyébként nem kapsz támogatást, nem jutsz forráshoz, akkor nagyon sokan kimaradhatnak a rendszerből. Lehet, hogy széttehetjük jogszerűen a kezünket, hogy nem tehetünk róla, ez az önök hibája. Ez igaz, de ettől még a helyzet nem változik.
A kárenyhítésről kénytelen vagyok még néhány gondolatot a felvetések miatt is mondani. Miniszter úr, én szeretnék valamit itt a bizottság ülésén egyértelművé tenni és tisztázni: soha senki a szakmai szervezetek közül, az itt lévő képviselők közül olyan kijelentést nem tett, hogy teljes körű kártérítést kérünk. Mi azt mondtuk, hogy a keletkezett károk miatt az eddig felhasznált költségek arányában kárenyhítést kérünk. Kárenyhítést, költségarányosan. Ezt még egyszer szeretném leszögezni.
Egy picit a háttérről - Demendi képviselőtársam gondolom, megerősíti, amit mondok -: akik tiszta profilú ültetvénnyel, tehát csak gyümölcsössel rendelkeznek, nyilván hitelből gazdálkodnak, mert ültetvényt telepítettek, hűtőházat építettek és most fordul termőre. Együtt voltunk egy 80 hektáros ültetvényen Demendi képviselőtársammal. Mit tehet ez a gazda? Az integrátor megvonta a továbbiakban a növényvédő szer szállítását, a bankjához nem fordulhat, mert az tovább nem finanszírozza, egyáltalán a lombvédelmet sem tudja elvégezni, tehát nem tudja az ültetvényt a következő évre úgy átmenteni, hogy legalább akkor már termést várhasson. Miért mondom ezt?
Miniszter Úr! Nekünk, annak a termelői körnek, ahol a hitelbírálat egyedi - hisz' nem állami garancia van a hitel mögött, hanem majd a garantőr intézménytől meg kell vásárolni a garanciát -, leül a bankkal tárgyalni ez a jelentős vagyonnal bíró gazda, a bank mosolyog és azt mondja: sajnálom, a hitelbírálat kapcsán nem tudom tovább a hiteleket folyósítani, sőt az eddigieket is lejárttá teszem. Tehát mi nem véletlen mondtuk azt, hogy a gyorssegélyt azért kérjük, hogy egyáltalán az ilyen helyzetben lévő emberek valamilyen módon túléljék ezt a helyzetet, és még egyszer mondom, nem kíván senki a gazdák között sem lázítani, sem a közvélemény előtt túlzottan felnagyítani a kárt. Egyszerűen sajnos a tények ezek.
Szakmai szervezetek állapították meg a kárt, ők végezték el az előzetes kárbecslést - ugyanazon szakmai szervezetre gondolok, mint ahol miniszter úr is volt -, a szakmai szervezetek állapították meg, mennyi volt az eddig felhasznált költség, ők azok, akikre mi is hagyatkozunk. Nem kértük, hogy konkrét összeget fizessenek ki, azt mondjuk, hogy a tényleges kárfelmérést követően arányosan legyen kárenyhítés. Csupán ennyit kértünk és nem többet. Viszont azt gondolom, abban egyetérthetünk, hogy ez a kárenyhítési rendszer, amelynek a legelső egyeztetésén már részt vettünk - megint Horváth Gábor úrra nézek -, csak akkor lesz működőképes, ha az alap egy jelentős tőkeinjekciót kap, mert ezt a termelői körre ráterhelni nem lehet. Ugyanis voltak korábban különböző növénytermesztési, állattenyésztési alapok, ezeket megszüntették, tehát a forrás valaha adott volt. Ha elvonták, akkor most az uniós viszonyok között egyfajta biztonság megteremtése érdekében ez indokolt.
Lehet, hogy túl hosszan beszélek, de még a 25 milliárd forintról szólnom kell. Nem megyek bele a részletekbe, miniszter úr. Pontosan azért, hogy ne legyen semmilyen vitatható álláspont, hogy valóban öntsünk tiszta vizet a pohárba, a jövő hétre kértük Margittai Miklós urat, az MVH elnökét, hogy a gabona-intervencióval kapcsolatban adjon teljes körű tájékoztatást a bizottságnak arról, hogy mennyi gabona felvásárlása történt meg, milyen árakon, milyen tárolási díjak vannak, uniós összehasonlításban hogy állnak ezek a tárolási díjak, valamint arról, hogy mennyi a megsemmisült készletek aránya, mennyisége, mennyi az, ahol esetleg nem találjuk még a tulajdonost sem. Tehát lássunk tisztán, és akkor nem lesznek félreértések. Ez pedig nem lehetőségünk, kötelességünk, hogy szóba hozzuk, mert valamennyi gazda, gazdálkodó érdekében dolgozunk.
A földhöz csak annyit, hogy nem lehet megúszni a tiszta beszédet. Nem lehet megúszni azt, hogy az asztalra tegyük úgy az ügyet, hogy nem bújunk paragrafusok mögé, nem bújunk olyan eljárási rendek mögé, ahol esetleg a látszat egy érdemi, konkrét és mindenki számára egyforma lehetőséget biztosító ügyintézést takar, hanem akkor vegyük elő azt és tegyük az asztalra, hogy milyen birtokpolitika van, akarunk-e birtokrendezést, vagy nem, akarunk-e hatékony mezőgazdaságot, versenyképes birtokokat. Utána, ha ezekben a fő kérdésekben megegyeztünk, tovább lehet lépni, de ezt az ügyet megkerülni nem lehet. Ez a kölcsönös gyanúsítgatás valóban mindenkinek árt. Mi nem szeretnénk gyanúsítgatni, ezért kértük az NFA elnökét, hogy szíveskedjen egy tájékoztatást adni.
Túl a tájékoztatáson sajnálom, hogy egyetlen képviselőtársunk sem volt ott kormánypárti oldalról az éjszaka a vagyontörvény vitáján. Remélem, még lesz lehetőségünk erről vitatkozni. Mi azt, hogy egy részvénytársaság keretében döntsenek a magyar termőföld értékesítéséről, változatlanul nem tudjuk elfogadni. Nekünk egy érdekünk van: erős agrártárca legyen, erős agrárminiszter legyen, aki mögé közösen fel tudunk sorakozni. Ha ez így van, akkor biztos vagyok benne, hogy a bizottság is sikeres lesz és nem a kételyeinket fogalmazzuk meg.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bedő Tamásnak adok szót.
BEDŐ TAMÁS (MSZP): Isten ments, hogy visszaéljek a miniszter úr türelmével, de úgy gondolom, a mai beszámolóban - Medgyasszay László képviselőtársunk úgy fogalmazott, egy-két témában megdicséri a minisztert - alapvetően egy-két olyan téma van és azok is új keletűek, a bő egy hónappal ezelőtt bekövetkezett fagykár, illetve a földdel kapcsolatos vita, ami azért... (Jakab István: Ez 15 éves kérdés.) Igen, 15 éves kérdés, de most van napirenden. Tehát ami talán egy kicsit vitát gerjeszt.
De egy másik kérdés mellett talán Ángyán képviselő úr kivételével egy kicsit elszaladtunk. Ez pedig a vidékfejlesztési terv és program kérdése. Én azt gondoltam, hogy ezen a bizottsági meghallgatáson el fogjuk ismerni a miniszter úr munkáját abban a kérdésben, hogy felállt az új intézményrendszer. Egyébként való igaz, a többi közigazgatási rendszerrel szemben továbbra is megyei szinten, még ha össze is van vonva. Csongrádi tapasztalat, hogy úgy néz ki, ez működni is fog. Van egy változatlan falugazdászi létszám, ami a többi közigazgatási rendszer tekintetében talán nem mondható el. Kifejezte szándékát a minisztérium ennek további, igaz, tanácsadói hálózattal történő bő 300 fős megerősítésével. Talán még mint Csongrád megyei képviselő annyit hadd mondjak, hogy nálunk például a földhivatali hálózat, ha csak egy körzeti irodával is Mórahalmon, de bővülni fog. Tehát úgy gondolom, az intézményrendszer tekintetében nagyjából minden rendben van, ami egy év alatt elérhető volt, azt elértük.
A másik, ami nagyon fontos, az, hogy egy olyan évet tudunk magunk mögött, amelyben az agrárgazdaság helyzete stabilizálódott, sőt, ha kis mértékben is, de javult. Ezt a számot egyébként miniszter úr is elmondta, és a 2005. évi agrárgazdasági helyzet vitájánál azért önök sem nagyon tudták cáfolni. Természetesen ezen belül az egyes ágazatokban lehetnek negatív tendenciák.
Itt többen is elmondták az eredményes tárgyalásokat, hogy Brüsszelben megfelelően, jól és erőszakosan képviseli a magyar érdekeket, de úgy is mondhatnám, talán az újonnan csatlakozó országok érdekeit a miniszter úr. Gondolok itt a kukorica-intervencióra vagy most például a szőlő-bor vitára. Reméljük, hogy a lehető legkedvezőbb megoldást ebben a nagyon bonyolult mechanizmusban el fogja tudni érni az agrártárca és személy szerint miniszter úr.
A kifizetések stabilizálódtak mind értékben, mind gyorsaságban, tehát úgy gondolom, ebben különösebb probléma nem volt, és benyújtásra került az Új Magyarország vidékfejlesztési program Brüsszelbe. Sőt maga a program elfogadásra is került, és most új információként megtudtuk, hogy az 58 jogcímnek közel 70 százaléka ezek szerint szintén elfogadásra került. Ez azért fontos, mert ez az összeg, amiről beszélünk, ez az 1250-1300 milliárd forint közel annyi, mint amennyit támogatásban az elkövetkező években meg fogunk kapni más úton.
Azt, hogy a vidékfejlesztési tervvel kapcsolatban milyen program került elfogadásra, többször is vitattuk itt bizottsági ülésen és magában a parlamentben is, még ha nem is külön vitanap keretében, de az első intézkedések, amelyek kiírásra kerültek, pont azt támasztják alá, hogy azért jó volt az a meglátás a minisztérium részéről, hogy ennek a forrásnak közel a fele fejlesztésre megy, mert erre igen jelentős igény mutatkozik. Ha most ezt a számot irányként vesszük, ezt a 100 milliárd forintot, ami csak a trágyatechnológiákra beérkezett, plusz a géptámogatások, ez azt jelenti, hogy valós igény van a termelők körében, és valószínűleg ezek nemcsak nagy multitermelők, hanem éppen hogy - amennyire az én körzetemben is jelezték - több kistermelő is van köztük.
A másik: ezeknek a pályázatoknak a száma, nem csak az értéke azt is igazolja, hogy az a kifizetési rendszer, amelynek a törvényét nemrég fogadtuk el, beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Nem adott alapot annak a feltevésnek, ami akkor a vitában elhangzott, hogy csak a bennfenntesek fogják tudni igénybe venni ezeket a kifizetéseket, hiszen ezek nagy száma mind azt jelenti, hogy megfelelő időben informálva lettek a termelők. Ez egyébként megint egy teljesítésre adhat alapot, mert a költségvetésben ha jól emlékszem, 34 milliárd forint van ez évi fejlesztési támogatás kifizetésére már új OMVP-ből. Tehát remélhetőleg ez is teljesülni fog.
Az egészséges vagy megfelelő nagyságú üzemmérettel kapcsolatban mi Ángyán professzor úrral sokat vitatkoztunk a parlamentben is. Én is úgy gondolom, hogy talán a számítási módszer rossz, hiszen 20 hektár körüli gazdálkodók is pályázhatnak. Mivel ezeknél a pályázatoknál is már ezek az üzemegység-méretek voltak, ez egyértelműen azt igazolja, hogy tudtak élni ezzel a pályázati lehetőséggel a termelők. Talán azért annyit el lehetne mondani, hiszen itt most úgy tűnt, mintha egész termelői rétegeket szorított volna ki az OMVP, hogy például fiatal agrárvállalkozók kezdő támogatásánál ugyanez az üzemegységméret 2 EUME, tehát még az alatt van, mint amit a Magosz szeretett volna. A másik pedig az, hogy a félig önellátó gazdálkodókról itt többen egyáltalán nem voltak hajlandóak szólni, csak az 5 EUME-t vették figyelembe.
A következő év hangsúlya majd pont ezekre a vidékfejlesztési tervekre kell, hogy helyeződjön. Itt azért érte egy méltatlan kritika a minisztériumot a HVI-k vonatkozásában. Én hadd mondjak egy másik példát. A Csongrád megyei HVI-k nyerteseit megnéztem. Önök előtt ismert, hogy Kisteleken, Mórahalmon és Hódmezővásárhelyen is ellenzéki vezetés van, és Kisteleken és Mórahalmon is - hiszen ők már első körben is nyertek - azok a szakmai szervezetek kapták ezt az irodai címet, akik ott már korábban is a kistérség fejlesztésében eredményeket értek el: a Homokháti Fejlesztési Egyesület, ahol Nógrádi Zoltán polgármester úr van, a Nagy Sándor polgármester úr által vezetett kistérségi társulás például Kisteleken, valamint úgy tudom, Hódmezővásárhelyen is van döntés, szinten egyeztetve, illetve az ottaniak elképzeléseinek megfelelően, de ha nem így van, akkor majd Kispál képviselő úr cáfolja.
A végén csak néhány kérésem lenne a HVI-vel kapcsolatban, hogy a szerződéseket kérnék a kollegák, legalábbis ott a megyében, hogy minél előbb kapják meg a támogatási szerződéseket. Valamint pont az első két-három jogcím tapasztalatai alapján azt kérik ott a települési polgármesterek, hogy azok az új jogcímek, amelyek még nincsenek fenn, különösen a falufejlesztéssel kapcsolatban, két-három hónappal előtte kerüljenek már föl legalább vázlatosan, hiszen itt engedélyes tervekről van szó. Várják a pályázatot, szeretnék, de erre megfelelően fel szeretnének készülni. Tehát amint lehetőség lesz rá, ezek a jogcímek kerüljenek fel. Úgy gondolom, itt nyer megerősítést, amit a miniszter úr mondott, hogy a fejlesztési tanácsokban társelnökként az agrártárca képviselője is ott ül, mert már a mi dél-alföldi régiónkban is van olyan projekt, ami közös finanszírozású, pont a Békés megyei belvízrendszerek kérdése, amelynek az egyik finanszírozási lába a ROP-területfejlesztés, a másik pedig az OMVP.
Végül pedig mint csongrádi polgármester szeretném megköszönni az eddigi segítséget abban, hogy a Csongrádi Malom termelői körének érdekeit képviselik, és remélhetőleg a malomba beszállítók hozzá fognak jutni a pénzükhöz.
A későbbiekre nézve is kívánok a miniszter úrnak jó munkát és hasonlóan határozott fellépést a magyar érdekekért, mint ahogy eddig tette.
ELNÖK: Kispál Ferencnek adok szót.
KISPÁL FERENC (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Vendégek! Amit sertés ügyben a miniszter úr elmondott, vannak sikerek, de az a helyzet, hogy a 4 millió sertéstartó, termelő nem ugyanezen a véleményen van. A hazai termelők 2006 novemberétől 5000 forintot fizetnek rá sertésenként és olyan helyzetben vannak, hogy a termelők egy része fejlesztett, a sajáterőt, a hitelt, az uniós támogatást igénybe vette és most kényszerhelyzetben van, mert folytatni kell neki a termelést és minden pénzét, ami van, fölélte. Azt mondták a termelők, hogy pár hónapjuk van még és bedobják a törölközőt. Tudom, hogy itt konkrétan beavatkozni nem lehet, de talán elmondanám a lengyel példát, amit Jakab képviselőtársam említett, hogy a lengyel termelők biztosítást kötnek a biztosítókkal, és ha magyar pénzbe átszámítva a sertés ára 300 forint alá megy, akkor a biztosító fizet, a biztosító mögött pedig az állam van, tehát megtalálják a módját, hogy ne menjenek tönkre a termelők.
Működik az élelmiszer-ellenőrzés, de sokkal több alkalommal kellene végezni, tehát folyamatosan. A piacvédelem alappillére a minőség-ellenőrzés, tehát itt sokkal többet kellene tennünk a miniszter úrral közösen, a fogyasztóknak is fölhívni a figyelmét, hogy a magyar termékeket válasszák. Ebben is történt változás, de ez nem elegendő. Most, amikor a pályázati lehetőség előtt állnak a termelők, nagyon rossz, hogy ilyen alacsony a sertés ára, és sokan gondolkoznak, hogy pályázzanak-e, mert a trágyakezelést meg kell oldani a jövő év márciusáig és gyorsan el kell nekik dönteni, hogy augusztus 1-jén beadják-e a pályázatukat, mert még akkor lesz lehetőség a trágyakezelésre, technológiai fejlesztésre és építésre, de elég bizonytalanok a termelők. Szeretném, ha a miniszter úr elmondaná a véleményét és ezen termelők megsegítésére igyekezne.
A 4-es mentesítés elindult. Tudjuk, hogy az Unióban 80 százaléka nem 4-es mentes az állománynak, Magyarországon a 90 százaléka 4-es mentes, és nagyon kevés kellene ahhoz, hogy meg tudjuk valósítani azt, hogy szinte 100 százalékban 4-es mentes legyen, mert az élőexportot meg tudnánk fogni. Ez nagyon lényeges lenne, mert - én is termelő vagyok és sertéstartó is - ha nem lenne szántóföldi növénytermesztés, akkor mi is ráfizetnénk, de így éppen önköltségi áron ki tudjuk hozni a sertést, de a nagyüzemekben nagyobb az önköltség, és azoknál a termelőknél, akik nem rendelkeznek földterülettel. Tehát úgy gondolom, az utolsó 24 órájukat rúgják a sertés-előállítók, ha itt nem változik az ár. Ahogy Jakab képviselőtársam mondta, jelenleg 175 forinttól 240 forintig mozog az ár.
Itt van például Ausztria, ahol öt-hat olyan előírás van, ami miatt nem tudják levinni az élősertés és a húskészítmények árát. Nekünk is valami ilyesmi megoldás kellene, a tizenötöknél működő piacvédelmet kellene itt is megvalósítanunk. Ha találkozok sertéstartó kollegával, úgy nagyüzemivel mint kisüzemivel, sokszor borsódzik a hátam, hogy ugyan mit mondjak nekik, mert ők azt hiszik, hogy itt mi nem mozgatjuk ezt a dolgot és nem történik ebben semmi. Hát történik, csak gyakorlatilag is kellene történnie valaminek.
Kitérnék még arra, hogy az Unióban a tizenötökben az állati hullák megsemmisítését és a trágya kezelését átvállalja az állam. Hát itt is át kellene az államnak vállalni, ezzel is a költségeket tudnánk csökkenteni, meg amit a miniszter úr is hangsúlyozott, helyre kellene állítani az állattenyésztés és a növénytermesztés egyensúlyát, egy kis ambíciót kellene öntenünk a sertéstartókba, hogy ne dobják be a törölközőt, mert ennek az ország, a nemzet is károsultja lesz és a magyar fogyasztók is. Tudjuk azt, hogy például egy dél-alföldi húsfeldolgozóba tizenöt kamion lengyel sertés és hat kamion magyar sertés kerül feldolgozásra. Ez a túlkínálat, ha sikerülne a lengyeleknek kibékülni az oroszokkal, akkor megszűnne, de ne minden lengyel sertést itt Magyarországon helyezzenek el, mert ez hosszú távon nem tartható. Én tudom, hogy a miniszter úr is azt gondolja, meg talán tud is ebben tenni, hogy tényleg ezek a sertéstartók ne menjenek tönkre, mert nagyon vészes a helyzet, és sok sertéstartót arra biztatok, hogy oldja meg a hígtrágyakezelést, fejlesszen, mert csak előre lehet menekülni, és bízom abban, hogy ez az ágazat is valamikor rendbe jön.
Termelői csoportok mondták nekem, hogy ők is szeretnének húsfeldolgozóhoz jutni, tehát ebben a kormányzat legyen partner, és induljon meg az a folyamat, hogy mivel itt a '90-es évek elején eladták a húsüzemeket és az állat-egészségügyi ellenőrzés után nagyon sok húsüzemet bezártak, valahogy vissza kellene állítani a régi helyzetet, mert Nyugat-Európában a kis húsfeldolgozók nagyon jól működnek, nálunk meg ezek be lettek zárva. Tehát olyan pozitív intézkedéseket kellene tenni, hogy a termelők érezzék és lássák, hogy ebben történik valami.
Köszönöm szépen, ezekre szeretnék választ kapni.
ELNÖK: Paizs Józsefnek adok szót.
PAIZS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót. Miniszter Úr, Elnök Úr, Képviselőtársaim és kellő türelmet tanúsító Vendégek! Miniszter úr földijeként lehet, hogy az a vád fog érni, hogy elfogult lokálpatriótaként szóltam, de fölvállalom. Amit a miniszter úr és az FVM tett miniszterré válásának időszaka óta, azt többen méltatták erről az oldalról, de a másik oldalról is elismeréssel szóltak róla alkalmanként. Magyarországon a vidék megtartó képességének fontos alappillére az a támogatási rendszer, amely működik, amelyben a miniszter úrnak nagy szerepe van, hiszen köztudomású, hogy ez egy folyamatosan növekvő, termelési alapokat támogató rendszer, amely normatívákon és egyéb elképzeléseken alapul. Én örülök annak, hogy sikerül folyamatosan a vidéken élő idős emberek földért életjáradék programját továbbvinni, sőt szorgalmaznám - mert ezek az emberek valószínűleg ott fognak maradni vidéken -, hogy erre több energiát és forrást fordítsunk erre. De örülök annak is, hogy az Új Magyarország vidékfejlesztési program egyik tétele a fiatal gazdák termőföldhöz jutása.
Én is egyetértek Bedő Tamással, hogy Ángyán professzor úron és rajta kívül talán keveset szóltunk erről a bizonyos hétéves fejlesztési programról. Nagyon-nagyon várjuk az Új Magyarország vidékfejlesztési programot, amely ezeknek a vidéki településeknek egyfajta iránytűje lehet. Persze semmilyen volumenű forrás nem elegendő, ennek ellenére úgy gondolom, hogy nagyon okosan fölhasználva majd a szellemi kapacitásokat vidéken - én egy picit a helyi vidékfejlesztési irodákat ide sorolom - szakemberként fognak közreműködni.
Én nem óhajtom kinyitni a vitát és nem akarok elnök úrral vitázni, de az azonos mércével történő mérés miatt el kell mondanom, hogy a 2002-es választás előtt bizony egy Baranya megyei hölgyet neveztek ki menedzsernek, aki államtitkára volt a MEH-nek. Enyhén szólva mindent fölrúgva teljesen sajátos módon döntöttek arról, hogy kik legyenek a MEH-menedzserek. Ezt azért tudom, mert a kistérségi társulás elnöke vagyok kezdettől fogva. Még egyszer mondom, nem vitázni szeretnék.
ELNÖK: És most kicsodák?
PAIZS JÓZSEF (MSZP): Még egyszer mondom, nem vitázni szeretnék, és nincs értelme a visszamutogatásnak, csak tényként szeretném közölni, de ha kell, akkor vitatkozzunk majd máskor. Bizony ezek a MEH-menedzserek sajátos módon mindenféle pályáztatás nélkül lettek kiválasztva. Most ön egyébként 25 emberről beszélt, akiket nem a miniszter úr választott ki, hanem úgy tudom, hogy a miniszter úr...
ELNÖK: Ő fogja a szerződést megkötni.
PAIZS JÓZSEF (MSZP): Így van. De még egyszer, befejezve és nem kinyitva ezt a vitát, csak az azonos mércével történő mérés miatt említem, mert ha nagyon-nagyon másképp gondolkodunk, akkor ez nem egy igazságos beszélgetés, hanem egyoldalú mérés.
Én azt hiszem, gondolom és remélem, hogy azok a milliárdok, amelyek vidékre fognak kerülni, nélkülözni fogják az ennél a minisztériumnál felügyelt pénzeknek a pártos szétosztását, sőt kimondottan azt mondom, hogy ebben a hátrányos helyzet, főleg a halmozottan hátrányos helyzet legyen a mérvadó. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy nem azonos a 168 vagy 174 kistérség - vélhetően 174 kistérség lesz hamarosan - pozíciója, sőt nagyon differenciált a megélhetés ezeken a területeken. Sőt azt is gondolom, hogy egy nagyon jó, harmonikus együttműködést lehet elérni, a miniszter úr is utalt a ROP-os pályázatokra, és kívánatos is lenne, mert fölösleges halmozni olyan beruházásokat és forrásokat, amelyek egymást jól kiegészíthetik.
Összességében, nem visszaélve a türelemmel, amelyet most már három és fél órája tanúsítanak az itt ülő vendégek és miniszter úr, azt gondolom és kimondom, hogy miniszter úr, én büszke vagyok az ön tevékenységére, és nagyon sokan vagyunk Szigetváron és térségében, akik hasonlóan gondolkodnak. Kérem önt, hogy az eddigihez hasonlóan képviselje a magyar vidék, a magyar vidéken élő emberek érdekeit, és hiszem, hogy ha nem is látványos, de araszolgatva történő előrelépés révén lesz fejlődés a magyar vidéken.
Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Bagi Bélának adok szót - ha jól látom, talán ő az utolsó jelentkező.
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Elnézést kérek. Három és fél óra után két perc szünetet kérek.
ELNÖK: Akkor két perc szünetet rendelek el. (Rövid szünet.) Folytatnánk a bizottsági ülést. Nagyon örülünk, hogy miniszter úr komolyan veszi a feladatát és dolgozik, de hát a bizottságunk is, és ezért nem szeretnénk, ha a felmerülő kérdéseket nem tehetnénk föl. Nem emlékszem olyan miniszteri meghallgatásra - sem az önére, sem más minisztériumok képviselőiére -, amelyen ilyen hosszan el tudtunk volna beszélgetni, ez az igazság. Ezért külön köszönjük ezt a lehetőséget.
Bagi Bélának adok szót.
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Én is élek a lehetőséggel, hogy ennyi idő után még mindig körünkben van miniszter úr, és gratulálok mindenekelőtt a kitartásához, mert közben itt mindannyian ki-be jöttünk, miniszter úr pedig egy helyben maradt, ami már egy dicsérendő teljesítmény. Tekintettel az idő előrehaladtára igyekszem nem ismétlésekbe bocsátkozni, de azért ami bennem van, azt elmondanám. Borenszki képviselőtársamnak úgy indokoltam a megszólalásomat, hogy nem tudnék jól aludni, ha most ezt nem mondanám el.
Előttem van egy december 23-ai kormányhatározat, hogy ezzel kezdjem, az egységes élelmiszer-biztonsági szervezet létrehozásáról. Anélkül, hogy most ennek a részleteibe ilyen későn belebocsátkoznék, ennek már van olyan határideje, ami lejárt, van, ami hamarosan lejár. Kérném szépen, tájékoztasson bennünket, miniszter úr, hogy ennek a beltartalma milyen készültségi állapotban van. Ez különösen azért is érdekelne bennünket, mert volt a bizottságunk előtt egy önálló képviselői javaslat ennek jobbá tételére, konkrétan Font Sándor terjesztette elő, és mi itt mindannyian ma a kompromisszum jegyében ülünk és az együttműködésről beszélünk. Ezeket a javaslatokat - most nem akarom fölsorolni, mert hozzáférhető - a bizottsági ülésen jelenlévő kormány képviselője lényegében érdemi vita nélkül elutasította. Ezt csak megjegyzésképpen mondom. Ezzel együtt mi továbbra is az együttműködést keressük mind a kormánypárttal, mind pedig a kormánnyal.
Az élelmiszer-biztonsági részről nem beszélnék, mert az előbbi kérdésemben már benne van, de azt szeretném szóba hozni és a miniszter úr véleményét kérni, hogy hogyan ítéli meg az élelmiszer-biztonság mint piacvédelmi eszköz című tételt, amiről általában az Európai Unióban írásban és hivatalos formában sem szoktak beszélni. Ez az a helyzet, amiről nem beszélnek, hanem gyakorolják.
Szóba került még egy kérdéscsoport: az állategészségügy mint piacvédelmi eszköz, az Aujeszky-betegség kapcsán fölvetődött. A lengyel disznóról én már nem beszélnék, mert annak már lerágtuk a csülkét is, de ezzel együtt borzasztó fontos. Viszont meg kell említenem a borimportot, ami helytelen kifejezés, mert most már belpiacnak számít az Európai Unió, de ömlik be az olasz depókon keresztül az argentin bor, és az alföldi borvidékeket, az asztali bor kategóriát rövid időn belül tönkre fogja tenni. Ez ügyben milyen kormányzati elképzelés van?
A további kérdéseimet már tényleg csak távirati stílusban fogalmaznám meg. A kárenyhítéssel kapcsolatban szeretném megkérdezni, hogy a törvény megnyitása kapcsán mi indokolta azt, hogy a belterületek ki lettek vonva. Az előzőhöz képest ezt szigorításnak ítéljük meg, és nem tűnik számunkra indokoltnak.
Miniszter úr említette, hogy meg fognak emelkedni az árak, ha gyöngébb termés lesz. Nekem az az aggályom, hogy nem fognak megemelkedni az árak - ezt termelői beszélgetésből tudom -, mert nem lehet másnak betudni a kereskedő részvét érdeklődését a fagykárosultnál, mint annak, hogy tájékozódik, hogy milyen lesz a várható termés, hogy elkezdhessen tárgyalni az olasz beszerzésről. Tehát az a gyanúnk, hogy ezt a vákuumot az import fogja kitölteni.
Az integrátor meg a bankok hozzáállásáról szó volt. Tehát a pénz arra kellene - mert ezek a pénzemberek nem nagyon hatódnak meg, és miniszter úr hiába kéri meg őket, attól tartok, mert még írásos kötelezvényről nem tudok, hogy tovább folyósítják a pénzeket -, hogy be tudják fejezni az ez évi növényvédelmi munkáikat, a maradék készpénzük meg az egyéb műveletek elvégzésére, talajmunkára, satöbbire.
A madárinfluenzával kapcsolatban a méltánytalan kárrendezésről szó esett, és amikor az állatorvosi kart megdicsérjük, hogy ilyen derekasan és példamutatóan csinálták a dolgukat és Európában a legrövidebb idő alatt fölszámolták ezt az egészet, hozzá kell tenni, hogy azoknak az embereknek, akikről már szó volt, az anyagi áldozatvállalása nélkül ez nem lett volna megvalósítható. Akiknek nem irtották ki az állatát, azok pórul jártak, de kegyetlenül. Tehát javasolnám, hogy esetleg, ha bármilyen mód van rá, akkor kanyarodjunk vissza ezeknek az embereknek a sorsára, mert én ezt nem ágazati kérdésnek tekintem, hanem emberek, családok sorsának, ezért ezzel valamit kellene kezdeni. Nagyon jó lenne, ha nem lenne végeláthatatlan, ha nem bírósági tárgyalótermekben rendeződnének ezek a dolgok. Ezt egyszerűen emberiességi kérdésnek tartom.
A földbirtok-értékesítési gyakorlattal kapcsolatban csak azt a kérdést szeretném megfogalmazni, hogy miniszter úr hogyan tudja összeegyeztetni ezt a fajta földértékesítési gyakorlatot vagy szándékot a birtokegyesítési és a birtokrendezési elképzelésekkel. Megítélésem szerint ezeknek az állami földeknek elsősorban ilyen célokat kellene, hogy szolgáljanak, és a mi versenyképességünknek nemzetgazdasági szinten vizsgálva a dolgot talán elsősorban ez a nagy gátja, hogy a szélrózsa minden irányában vannak földjei az embereknek. Csúcsidőben egy mérésről tudok: Dél-Bács-Kiskun megyében a vegetációs időszakban a gépköltségek 50 százaléka vonulási költség. Hát ez a nagy baj. Ha elfogy a föld, hogyan lesz itt birtokegyesítés?
Végül - lehet, hogy egy kicsit ünneprontónak számít - az MVH-ügy. Az egy nagyon dicséretes dolog, hogy mi hiba nélkül teljesítettük, de sokan megitták a levét a túlbiztosított kivitelezésnek, mert egyszersmind lassú is volt, de túlvagyunk rajta. Nagyon szép számokat hallunk, hogy hány százalékban teljesültek a különböző kifizetések, de vannak, akik nem kaptak meg 2005-2006-os agrár-környezetgazdálkodási pénzeket. Nem nagy számban, de ezeknek az embereknek ez 100 százalék. Ez is rendben lenne, csak egyszerűen azt nem tudom megemészteni, és nem is tudom, hogy van-e még egy ilyen hivatal Magyarországon, amit alig lehet elérni telefonon és levélre nem válaszol. Sőt mi több nem is köteles válaszolni. Hát ők is a magyar adófizető állampolgárok pénzéből vannak ott, és az ő érdekükben. Tehát nem tudom egyszerűen elfogadni, hogy nem adnak választ és bizonytalanságban tartják már lassan két éve az embereket, a családokat.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót a miniszter úrnak válaszadásra.
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Én is megköszönöm a bizottság tagjainak az aktivitást. Azt hiszem, jól mutatja a mostani párbeszédünk, hogy olyan témákról beszélünk és beszélgetünk, ahol tényleg nem az ütközést keressük, hanem a megoldásokat ezekre a problémákra, ami mindannyiunknak, az egész magyar vidéknek meg a mezőgazdaságnak fontos.
Több olyan kérdés merült föl, ami az előzőekben valamilyen részválaszban már szóba került, ezért ha megengedik, ezekre nagyon röviden, távirati stílusban válaszolnék. Ha valaki úgy érzi, hogy mégis valami kimaradt, akkor természetesen állok rendelkezésére.
A vagyonértékesítő részvénytársaság létrehozásával kapcsolatban elnök úrnak mondanám, hogy én erről a véleményemet az egyik előző kérdés kapcsán elmondtam; változatlanul azt gondolom, hogy nálunk van a helye a földbirtok-politika intézésének, és azt a szervezeti megoldást fogjuk keresni - remélem, ebben mások is segítségünkre lesznek -, ahol ezt biztosítani tudjuk. Hogy ki lesz ennek a vezetője vagy ki nem lesz, nekem nincsenek erről különösebb információim; a vezérigazgató-helyettest mi adjuk és azt az elnökségi tagot is, akit nagyon komoly jogosítványokkal szeretnénk fölruházni ahhoz, hogy azok az elképzelések megvalósuljanak, amiket gondolunk.
A földértékesítési gyakorlatról azért annyit elmondanék, hogy kisebbeket és nagyobbakat egyformán írtunk ki. Hangsúlyoztam, hogy a volt Békéscsabai Állami Gazdaság területén, ami Mezőhegyeshez lett csatolva, direkt a helyi gazdálkodók kérésére kisebb birtoktesteket alakítottunk ki 20 hektár körüli nagyságrendben. Volt, ahol sikeres volt, volt, ahol nem volt sikeres a gyakorlat. Hiszen azt azért tudomásul kell vennünk, hogy egy meghirdetettre pályázhat bárki, és ott a szükséges sorrend szerint előnyben van a helyi vállalkozó, ha tartja azt az árat. Ilyen volt, én világosítottam fel személyesen a helyi vállalkozókat, amikor felhívtak, hogy rájuk ígért valaki; mondtam nekik, hogy semmi probléma nincs, mert ki kell függeszteni az eredményt, és ha a helyi vállalkozó tartja ugyanazt az árat, akkor gyakorlatilag övé a föld. Többen éltek is ezzel a lehetőséggel; úgy látszik, valami oknál fogva nem ismerték ezt a technikai megoldást.
Az alkalmi munkavállalók kérdésében igaza van elnök úrnak. A következő időszakban lesz a negyedéves felülvizsgálat, valamikor mostanában. Én tovább fogom vinni ezt a javaslatot a 120 napra vonatkozólag, és ami rajtam múlik, azt megteszem azért, hogy ki tudjuk bővíteni. Lépések történtek már ebbe az irányba, de jó lenne, ha egy végleges, jó megoldást találnánk.
A spárgaföldek németországi tapasztalatáról annyit, hogy legalább három kollegám fejezte be a spárgatermelést Németországban, mert egyszerűen még így sem tudták biztosítani hozzá a külföldi munkaerőt a jelenlegi felállásban, tehát óriási problémákat kezd okozni ez mindenütt a világban. Nálunk is, ahogy kinyílt a román munkavállalók előtt is az európai piac, nem lesz már olyan egyszerű ezt a területet hozni, tehát elég nagy verseny lesz, igyekeznünk kell olyan feltételeket teremteni, hogy megérje nekik idejönni.
A vidékfejlesztési irodák vitájába nem mennék bele, hanem azt mondanám, hogy ahol olyan tapasztalatunk lesz - és ezt elmondtam a frakciónak is és elmondtam a kormányülésen is -, hogy valakik nem állják meg a helyüket az első időszak tapasztalatai alapján, ott kegyetlenül cserélni fogunk. Én azt nem akarom elvitatni egy adott térségben, akik jól ismerik az ottani embereket, hogy kit választanak vagy kit javasolnak erre a pozícióra, de aki nem állja meg a helyét, azt kőkeményen el fogjuk távolítani ebből a pozícióból és le fogjuk cserélni, mert ez nem szociális intézmény, itt dolgozni kell; aki nem úgy dolgozik - ahogy a minisztériumban is most már megszokták meg a hivatalokban is nálam -, az nem sokáig lesz ott.
A madárinfluenzával kapcsolatosan itt egy európai uniós és egy saját rendezés volt. A magyar törvények tényleg nem egyértelműek ezen a területen, és nyilvánvalóan az ezzel foglalkozó félti azt, hogy olyan döntést hoz, ami törvénytelen vagy amiért valamilyen módon felelősségre vonható, és ahol nem tiszták a szabályok, ott bizony előfordul, hogy a rosszabbik megoldást választja, amiért nem vonható felelősségre. Természetes emberi gyarlóság ez a dolog, és néhány esetben valószínűleg engedékenyebbnek kellett volna lenni. Ezek eldőlnek most a következő időszakban, nemcsak a bírósági, hanem a hozzám vagy máshoz érkezett panaszok alapján is megnézünk minden egyes ügyet, hogy mit tudunk tenni. Az biztos, hogy az Európai Unió a madárinfluenzához nem túl jól állt hozzá, a mi kiküldött több mint 12 milliárdos igényünknek - a 24-gyel szemben, amit a termelők mondanak, azért itt is bizonyos mértéktartásra szükség van - egy csekély részét adta, de az a másfél milliárd, amit Pista is említett és kérdezett, gyakorlatilag az európai uniós támogatásokra vonatkozik, nem a mi részünkre, legalábbis tudomásom szerint, de meg fogom pontosan nézni.
A szőlőkivágásoknál már módosítottuk a rendeletet, hogy a törvényes örökösre is vonatkozzék ez a szabály, de mi ezt azért hoztuk - mindenre nem gondol egy törvény -, hogy ne legyen árfelhajtó üzérkedés az ügyből; ha valaki tudja, hogy ki lehet vágni a szőlőt, fél évvel előtte megveszi 100 ezerért, bejelentkezik tulajdonra és 2 millióért kivágatja velünk. Tehát mi nem az ilyen csaló embereket szeretnénk szolgálni. Bizony erre lehetett volna gondolni, hogy ilyen jogutódlás megtörténhet két éven belül, de a szándékunk nem az volt, hogy kizárjuk őket, hanem az, hogy az üzérkedést ezen a területen valamilyen szinten megfogjuk. Majd kérem az adatokat, és megnézzük, hogy mit lehet csinálni. Nekem szívügyem az, hogy a termelői csoportok vagyonhoz jussanak, és ha ebben az ügyben meg tudom tenni a lépést, akkor szívesen megteszem. Egyébként minden ellenzéki képviselő vagy polgármester kérését ugyanúgy kezelem, mint bármelyik, a mi oldalunkról érkezett javaslatot, ezt a kollegák is nagyon jól tudják, nyitva áll az ajtóm bárki előtt, akinek segítségre van szüksége.
Az őstermelői változtatásokkal kapcsolatban Karsai úr részben már megadta a választ. Sokat egyeztettünk és dolgoztunk azon, hogy a legjobb megoldást hozzuk ki belőle. Itt vannak pro és kontra érvek nyilván. Én azt gondolom, hogy lelkiismeretileg nincs problémám, amit ki lehetett hozni ebből az eredeti, elég kemény javaslatból, azt azért sikerült valamilyen módon szelidíteni. Azt viszont nagyon komolyan szeretném elmondani, hogy a közös teherviselést viszont a másik oldal részéről, aki semmiféle tb-t nem fizet vagy semmilyen módon nem vesz részt mint őstermelő a közös költségek előállításában, annál teljesen jogosnak tartom, hogy valamilyen szinten fizessen, mert az ellátást ő is igénybe veszi. Annál más a helyzet, aki más alapon fizet, meg nyugdíjas és egyéb, de aki semmilyen módon nem vett részt idáig a költségek fizetésében, amint említettem, a visszaéléseknek itt is számtalan esetével találkoztunk az elmúlt időszakban.
Karsai úr véleményével nagyjából egyetértek. Annyit azért elmondanék, hogy minden olyan termelői, feldolgozói csőd előtt, amit a helyi képviselők - és kérnék is rá mindenkit - valamilyen módon ismernek, mert ők élnek benne a helyi folyamatokban, én innen Budapestről nagyon nehezen látom, hogy egy felvásárló cég elkezdett-e szélhámoskodni, vagy fizet, nem fizet, vagy mit csinál. Én nagyon szívesen fogadom az olyan típusú jelzéseket, hogy időben avatkozzunk közbe. A Carnex ennek nagyon jó példája, mert mielőtt bekövetkezett volna - mint ahogy a Hajdú-Bét szindróma, amivel kénytelen voltam foglalkozni és nagyon nehezen csak kis megoldásokat találtam, igazán nem tudtam megoldani, mert utólag voltunk, az eset után -, itt időben, az utolsó pillanatban léptünk közbe és a banki átcsoportosításokat, termelői hitelezéseket kézbe tudtuk venni. Volt olyan nap, Karsai úr ezt tudja, amikor tizenkét bankár ült a tárgyalószobában, és próbáltunk valamilyen megoldást találni a helyzetre, és hát azért 14 milliárdos jelzálog keret volt rátéve az összes cégre, amiből ki kellett jönnünk. Tehát nem egy egyszerű megoldás volt, és nem is mint miniszteri feladatot mondom, meg nem is azért akarom emlegetni, hogy én ezzel foglalkozom, de bizony ilyen mélységig el kell menni. Nekem jó a tapasztalatom a bankárokkal ilyen területen és az élelmiszer-feldolgozókkal és a kereskedőkkel is; ha emberszámba veszik őket és megbeszéljük a problémákat, akkor meg lehet találni a megoldást.
Jakab István kérdése volt a siker vagy nem siker. Nincs siker az ágazatban, nem is azért dolgozunk. Azért dolgozunk, hogy valamilyen módon megoldjuk a dolgainkat. A gabonatermésben sajnos mások sikertelensége segít bennünket. Ukrajnában búzaértékesítési tilalmat rendelt el a miniszter az elmúlt napokban, súlyos aszály van, Európa déli részén és Ausztráliában szintén hasonló a helyzet, Argentínában is problémák vannak, tehát a piaci viszonyok hozzák magukkal a magas gabonaárakat, nem tudunk ezzel mit kezdeni, nemcsak rajtunk múlik, hanem a külvilágon is.
Az állattenyésztésben nem mondom azt, hogy igazán tudtunk lépni, de az állattenyésztésben ha húsz év alatt valami elromlik - mindenki tudja, aki ezzel foglalkozik -, azt másfél év alatt nemigen lehet megcsinálni. Szerintem ez a technikai megújítás, amit most rendelkezésükre bocsátunk, megy.
Az Aujeszky-mentességet többen szóba hozták. El kell mondanom, hogy a baj nem az, hogy mi nem akarjuk, és nem is pénzügyi oka van, hanem szerintem az EU pontosan tudja, hogy mit akarunk vele. Harmadszor adják vissza és kérnek még hozzá adatokat. Ők sem most léptek le a falvédőről, tehát gyakorlatilag nem túl egyszerű ennek a dolognak az átvitele. Nem pénzkérdés, most már harmadszor adjuk a teszteket és a mintákat. Érzik, hogy ebből nagy feszültség lesz, ha Magyarország ezt bevezeti, óvatosak a dologban, de azért meg fogjuk csinálni és át fogunk ezen menni.
A vágóhidakkal kapcsolatban ha ilyen igény van, hogy társadalmi tulajdonba szeretnék venni - többen jelezték ezt a kérdést is -, ezt csak úgy tudom megoldani, hogy kinézik maguknak a termelők azt a vágóhidat, ami éppen felszámolás alatt áll vagy csődközeli helyzetben van, és megnézzük azokat a feltételeket, hogy hogyan lehet megoldani.
A beszerző-értékesítő szövetkezetekkel kapcsolatban egyetlenegy példát mondanék, a cukorrépát. A terméktanácsi ülésen - és nem osztom tovább a felelősséget - vetődött föl, hogy azoknak a bészintegrátoroknak egy része, akik a termelők nevében eljárnak, a répatámogatás egy részét zsebre teszi, ezért szüntessük meg a bészen keresztüli juttatásokat, kapják meg maguk a termelők. Ezt kétszer egyhangúlag az összes érdekképviseleti szervezet megszavazta. Ezután mondják, hogy rossz döntést hoztam. Én nem hozok más döntéseket, mint amit a terméktanácsban az ott lévő érdekképviseleti szervek megszavaznak. Nem hozhatok mást, mert akkor fordítva lenne, akkor azért szidnának, mert nem hoztam olyan döntést, amit ők eldöntöttek. Ezért mondta Pista óvatosan, hogy ő is elfogadja, hogy közös a felelősség és kerüljük el az ilyen helyzeteket. Ez rendben van, tanultak belőle ők is, mi is, mindenki, aki ott volt, a tagokkal ezt meg kéne beszélni. És hogy nem jutott ki a tagokhoz. Hát elnézést kérek, miért vannak ott a termelői szervezetek vezetői? Nem azért, hogy a tagjaikat tájékoztassák az ott született döntésekről? Miért csak a miniszter feladata ez? Gondolom, valamit ők is tehetnének, amiről az előbb beszéltem, hogy legyen valami párbeszéd egymással. Tanultunk belőle, megpróbáljuk elkerülni. Ha nem bész, akkor más, dolgozunk a megoldáson. Mikor lesz ebben érdemi, határozott lépés? Legalább egy hónapra szükségünk van, hogy megoldjuk.
A kárenyhítés többször szóba került. Én nem akarok ezzel már tovább foglalkozni, elmondtam, hogy amit lehetett, kormány szinten a magyar kormány és az agrárkormányzat is megtette. Az összegekbe sem érdemes belemenni, hogy most pont mennyi meg az ár több lesz vagy nem lesz több - ez is elhangzott az előbb -, meglátjuk. Mindenesetre a mostani árak azt mutatják, hogy több lesz, mert 700 forint a cseresznye és 500 forint fölött van az eper ára még, ami ilyenkor már bőven a fele vagy egyharmada szokott lenni, tehát én úgy érzem, hogy magasabb lesz az ár. Van, aki azt mondja, hogy nem lesz magasabb, most ezt nem tudjuk eldönteni. A korai gyümölcsöknél biztos, hogy most magasabb az ár.
A vidékfejlesztési program és az intézményrendszer: volt pozitív példa Csongrádban, volt negatív példa máshol. Én is jártam Mórahalmon, ahol szintén megelégedéssel szóltak a felállásról és egyébről. Tehát ilyen is van, olyan is van, megpróbáljuk megoldani, ahol alkalmatlan, ott cserélni fogunk.
A falugazdász-hálózat marad, a kifizetések stabilizálódtak. Én is azt gondolom, hogy nagyjából ezekkel megvagyunk.
A falufejlesztések jogcímét föl fogjuk előre tenni - volt egy ilyen igény és kérdés - annak ellenére, hogy 2008-ban induló programok. Ahogy kész vagyunk eggyel és elfogadja az Európai Unió, rögtön feltesszük. Ez az elfogadás még egyelőre formai, mert végül az egészet június 30-ára, amikor befejezzük - most is három napra megyünk Ádámmal és visszük tovább a tárgyalásokat - és elfogadtuk, akkor tudjuk igazán az összeset megjelentetni.
A sertésnél ez a helyzet, nagyon nehezen tudunk boldogulni. Nagyon sokat várok ettől a szerdai találkozótól, hiszen ez a sor vége, és nem véletlen, hogy a termelőket hagytam a végére, mert ezt el kell dönteni nekünk termelőknek. Nem titok, hogy én is 35-36 éve sertéstartó vagyok, ez a főfoglalkozásom gyakorlatilag, hogy így fejezzem ki magam, tehát engem is érzékenyen érint a dolog, nem anyagi szempontból, hanem azért, mert én is jobb sorsra valónak tartom ezt az ágazatot és egyik alapjának a magyar állattenyésztésnek, úgyhogy azt gondolom, meg fogjuk találni a megoldást. Egyébként a lengyel miniszter rendkívül elkeseredett volt és közölte azt, hogy ennek a biztosítási rendszernek a forrásai az utolsókat rúgják és gyakorlatilag még 4 millió sertés ott van a placcon. Tehát ő is rendkívül nehéz helyzetben van, nem tudtunk egymásnak túl sok vigasztalót mondani, hogy ez valamilyen módon meg fog szűnni.
A trágyamentesítéssel kapcsolatban még egyszer hangsúlyozom, hogy egy olyan módosítást fogadtattam el az Európai Unióval, amelyben van egy 36 hónapos kivitelezési dátumunk, és a befogadási határozattal kell rendelkezni jövő év tavaszáig. Tehát van itt egy kis lauf, de a helyi irodákkal meg a falugazdászokkal pontosan beszéljük meg, hogy mit lehet csinálni.
A vidékfejlesztést Paizs úr említette, egyetértek vele. Remélem, senkiben nem alakult ki az a képzet, hogy felkértem egy hozzászólásra mint kollegámat Szigetváron, de azért köszönöm, hogy ezeket elmondta. Egyébként másfél hónapja nem tudtunk összefutni egymással mint szigetváriak, keressük a megfelelő időt, hogy találkozzunk. Jellemző az elfoglaltságunkra, gondolom a képviselőkére is meg az enyémre is.
Az élelmiszer-biztonsági hivatallal kapcsolatban a mai kormányülésen elfogadtuk a legeslegutolsó változatot. Kettő mondat van benne, amit az egészségügyi miniszter asszony kifogásolt. A dolognak az a fő lényege - nyilván az alkérdések ebben benne vannak -, hogy egyetlenegy szervezethez tartozik, hozzánk. Egy területen válik el a végén a kettőnk hatásköre, amit megmondom őszintén, hogy nem is szívesen vállaltam volna be: amikor gyakorlatilag elviszik az üzletből haza az árut, illetve az étkezdébe, mondjuk szociális otthonba megfőzni, merthogy ott hogyan tárolják és az milyen humán betegséget okoz, satöbbi. Én az állatorvosaimmal nem nagyon szívesen vállaltam volna fel ezt a részét a dolognak. Hogy onnan elviszik a boltból humán felhasználásra, hogy hogyan tárolják, milyen fertőzést okoz, vagy a tej megromlik vagy nem romlik, ezt a részét átadtuk az ÁNTSZ-nek, de az összes többiért eddig bezárólag mi vagyunk a felelősek. Ennek a két mondatnak az egyeztetésére péntekig kaptunk határidőt, tehát a kormány ma elfogadta, és ennek szellemében kezdünk júliustól majd dolgozni, ahogy a határidő számunkra előírja.
A piac védelmi eszköze az élelmiszer-biztonság. Hogyan? Úgy, ahogy fölépítettem másfél év alatt: negyedévente találkozom az élelmiszerláncok vezetőivel, havonta van egy szakértői egyeztetés az én embereim és az élelmiszerláncok között és gyakorlatilag megegyezünk sok mindenben. Vannak olyan élelmiszerláncok, akik semmilyen sertést és sertéshúst nem hoztak be ebben az időszakban - nem akarok itt reklámot csinálni senkinek -, és az a kettő is, aki hozott be, abbahagyta a héten. Tehát van azért a szónak is ereje, nemcsak a tőkének, ezenkívül pedig a szó mögé néha odateszek olyat is, hogy pályázati lehetőségekből való kizárás és egyebek, ami azért többet ér a szónál időnként.
A madárinfluenzával kapcsolatban én arra értettem, hogy jól kivezettük az országot, hogy szakmailag nagyon jól megoldottuk a körzetesítés problémáját és azt, hogy Magyarországot egészében soha nem zárták ki a szállítási lehetőségekből, és itt is életben tudtuk tartani valahogy a rendszert több-kevesebb hibával és jelen pillanatban a baromfiárak rendben vannak, az egyetlen olyan termék, amelynél tisztességes hasznot lehetett elérni.
A földértékesítési gyakorlatról sokat beszéltünk. Ez változatlanul ügyünk lesz a nyár végén, és kezdjük el ennek a megfelelő megoldását. Bízom benne, hogy valamire csak jutunk.
A kifizetésekkel kapcsolatban: tudom, hogy ha egyetlen ember nincs kifizetve, az neki a legnagyobb probléma a világon, és lehet mondani azt, hogy 99 százalék ki van fizetve. Azért el kell mondanunk azt, hogy most már akik nincsenek kifizetve, azoknak a döntő többségénél maga a páciens is tehet valamit ezért, mert vagy a jogviszonyok nincsenek tisztázva, vagy évközben a program módosítását kérte, ugyanis ezeket nem tudtuk kezelni, ezeket a végére kellett kirakni és majd ha mindenki más rendben, akkor tudunk hozzányúlni. De ha van olyan egyéni gond, amit orvosolni lehet, azt szívesen fogadom, lehet hozzám fordulni adattal, névvel, egyébbel, hogy milyen problémája van, akkor kivizsgáltatom.
A hivatalban olyan emberek dolgoznak, amilyenek. 1200 ember dolgozik az MVH rendszerében Budapesten és jó néhányan még vidéken. Nem tudunk mindenkit jó modorra és tisztességre tanítani. Egy ilyen hivatali rendszerben, bár a döntő többség rendesen látja el a feladatát, mindig előfordulnak olyanok, akik nem odavalók. Mindent megteszünk azért, hogy tőlük megszabaduljunk a későbbiekben. Én mindig megkövetelem mindenkitől a tisztességes magatartást, remélem, hogy élnek is vele.
Elnök Úr! Záró mondatként azt mondanám, hogy köszönöm még egyszer a bizottság rendkívüli érdeklődését, a nagyon sok hasznos tanácsot, tapasztalatot és észrevételt, megköszönöm az alapdolgokban a támogatást és azt a kritikát is, ami jogosan illeti a tevékenységünket, hiszen mindent nem lehet jól csinálni. A magam részéről a további együttműködés híve vagyok minden kérdésben, keressük meg egymást ezután is, ha valami gondunk, problémánk van. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter úrnak köszönöm szépen a bizottság nevében is a türelmet, kitartást és a tényszerű válaszokat, amelyek a sokrétűséget tekintve időnként visszatérő válaszok voltak.
Bizottságunknak nincs további teendője az 1. napirendi ponttal, ezért ezt a napirendi pontot lezárom. Köszönjük szépen az előadóknak a részvételt.
Rátérünk a 2. napirendi pontra: a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvénytervezet, Turi-Kovács Béla és társai önálló indítványa. Megadom a szót a tervezet előadójának.
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Gondolom, mindenki előtt ismert ez a törvénymódosító javaslat, de azért megpróbálom röviden ismertetni a lényegét.
Három paragrafust tartalmaz a módosítás. Az 1. § a törvény 5. §-át módosítja. Mint tudjuk jól, a termőföldről szóló törvény 5. §-a szabályozza a belföldi magánszemélyek tulajdonszerzését. Eddig az úgynevezett 2. pont, ami módosításra javasolt, hogy ha a termőföld mennyisége a megszerezni kívánttal együtt meghaladná a település összes termőföldterületének egynegyedét vagy 1000 hektárt, az e fölötti mennyiséget tiltaná a törvény. Ehhez egy olyan módosítási javaslatot nyújtottunk be, hogy a termőföld tulajdonjogának megszerzésénél az adott település esetében a 10 százalékot ne haladja meg, a termőföld nagyságát tekintve pedig az 500 hektárt.
Ugyanezen a ponton benyújtottunk egy másik módosítási javaslatot. Mint ahogy ma is többször hallottunk róla, a minisztérium foglalkozott ezzel a kérdéssel, és ennek megfelelően a legutóbbi értékesítés során próbált olyan döntéseket hozni vagy olyan értékesítési formát meghatározni, hogy 20 hektárnál nagyobb területek ne kerüljenek értékesítésre. Mi itt ennek egy törvényi alapot biztosítanánk, így akkor a minisztériumnak vagy a miniszternek nem kellene esetleg egy törvényellenes intézkedést hoznia. Eszerint belföldi magánszemély termőföld tulajdonjogát településen legfeljebb 20 hektár mértékig szerezheti meg állami földterület értékesítéséből. Ez azt a kérdést, ami a mai nap is többször fölvetődött, rendezné.
A 2. §-ban és a 3. §-ban lévő módosításunk mindenki előtt ismert, ez a termőföld vásárlásával és bérlésével foglalkozik. Itt a sorrendben van képviselőtársainkkal a legnagyobb ellentétünk; míg ők a bérlőket helyezik előtérbe vásárlás és bérlés esetében, mi pedig a családi gazdálkodókat, a helyben lakókat és az ott élőket szeretnénk elsősorban előnyben részesíteni.
Röviden ennyivel szerettem volna kiegészíteni az indítványt, elnök úr, inkább válaszolok a kérdésekre. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót a kormány képviselőjének a törvénytervezethez kapcsolódóan.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Miután itt az önálló indítvány napirendre vételéről van szó, ezzel kapcsolatosan szeretnék állást foglalni. Mint ahogy miniszter úr jelezte, a földdel kapcsolatos kérdésekben széles körű társadalmi egyeztetést követően és az érdekképviseletek maximális bevonásával kíván egy konszenzusos javaslatot kialakítani. Erre, mint ahogy említette miniszter úr, a nyár végén kíván sort keríteni. Erre figyelemmel a kormány jelen pillanatban a törvényjavaslat napirendre vételét nem támogatja, hanem később ezt a kérdést reményeink szerint konszenzusos keretek között kívánja egy törvényjavaslat keretein belül rendezni.
Én ennyit szerettem volna ebben a vitában elmondani, többet nem kívánok. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjainak adok szót e törvénytervezettel, illetve a tárgysorozatba-vételével kapcsolatosan.
Alelnök úr kért szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egyetértek a kormány képviselőjével. Az a véleményem, hogy ha most tényleg el tudunk kezdeni egy egyeztetést a termőföldről szóló törvény módosításával kapcsolatosan, akkor ezt a Kékkői Zoltán, Turi-Kovács Béla és Vincze László által benyújtott törvényjavaslatot most ne vegyük napirendre, mert a vita a parlamentben széttördelheti azt a kibontakozni látszó párbeszédet, ami esetleg segíthet abban, hogy közelebb kerüljünk a megoldáshoz.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Átadnám az ülés vezetését alelnök úrnak, hozzá szeretnék szólni a tervezethez.
(Az ülés vezetését Herbály Imre, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Megadom a szót.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tény, hogy a mai nap Gráf József miniszter úr itt egy időpont-megjelöléssel is jelezte, hogy abban a témában, amelyet már jó néhány éve kerülgetünk - a parlamenti pártokat értem ez alatt és nyilván az érdekképviseleti szervezeteket is -, kezdjünk el tárgyalni, mert 2011 vészesen közeleg. Ez a bejelentés most hangzott el, és a Fidesz álláspontját ez esetben nem konkrétan ehhez a bejelentéshez kötném. Számunkra van egy sokkal fontosabb bejelentés: a tegnapi alkotmánybírósági döntés, amely úgy néz ki, hogy a társadalmat ma leginkább érdeklő kérdésekkel együttesen a termőföldről szóló kérdésben is lehetővé tette, hogy népszavazás kerüljön kiírásra. Azt gondoljuk, az a döntés felülírhatatlan lesz bárki által is. Ha most ennek az időrendiségét nézzük, akkor bármi, ami a termőfölddel kapcsolatos előterjesztés, csak toldozgatása-foldozgatása lenne ennek a kérdésnek. Nyilvánvaló, hogy az ötpárti egyeztetésen ezek szerint a mostani megszólítás után érdemben a pártok kialakíthatják egyértelmű állásfoglalásukat, és gondolom, az érdekképviseleti szervek is megteszik majd a magukét, de mi képviselők pontosan tudjuk, hogy a népszavazás minden gondolatunkat felülírhatja, amennyiben az érvényes és eredményes lesz. Ahogy tegnap a Szocialista Párt jelezte az Alkotmánybíróság állásfoglalását, magyarul annak tudomásul vételét, gondolom, nem kétséges, hogy bármilyen eredményű lesz, ehhez persze mi is tartjuk magunkat, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, és tudomásul vesszük, bármilyen lefolyása is lesz a sorra kerülő népszavazásnak. Véleményünk szerint súlyosabb indokok alapján tartózkodni szeretnénk a tárgysorozatba-vételtől.
ELNÖK: Visszaadom a szót elnök úrnak.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: További kérdés, észrevétel van-e? (Nincs.) Megadom a szót az előterjesztőnek.
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Itt az időtényező nagyon fontos. Ezzel Herbály Imre alelnök úrnak és Font Sándor elnök úrnak is válaszolnék egyben. Az értékesítések már most is folynak. Hallottuk miniszter úrtól, hogy már ő is próbálkozott ennek szabályozásával, de lényegében, ha belegondolunk, törvénytelenül szabályozott egy dolgot, mert a törvény nem adott neki erre lehetőséget. Tehát ezzel a módosítási javaslattal, amit mi benyújtottunk, neki törvényi lehetőséget biztosítanánk erre. Gondolom, elnök úr is tudja jól, hogy miről van szó; ő szintén adott be egy ilyen módosítási javaslatot.
Hogy miért érdekes ennek a tárgysorozatba-vétele? Azért, mert nem mindegy, hogy esetleg egy ötpárti tárgyalás után kerül sor ennek elfogadására, és addig a 400 ezer hektár termőföld értékesítésre kerül; tudjuk, milyen huzavona van ekörül. Vagy pedig, ahogy elnök úr mondta, hogy várjuk meg a népszavazást, elnök úr is ismeri jól a népszavazás kezdeményezésének szövegét. Annak a szövegében nem ez van, hanem az, hogy a 2002. június 15-ei állapotnak megfelelően állítsuk vissza a földtörvényt, vagy ne, tehát nincs benne az, hogy az értékesítést ilyen formában állami földek esetében hogyan szabályozzuk. Úgy érzem, hogy ha most napirendre vennénk és a parlament és mindenki előtt tárgyalnánk ezt a témát, akkor nem az lenne, hogy ötpártilag összebújunk, elvonulunk az emberektől, ők meg csak ott várakoznak, hogy mire fogunk kilyukadni esetleg ebben a megegyezés formában. Igenis fontos lenne, hogy a parlamentben mindegyik párt képviselője mondja el erről a véleményét és döntsünk. Hát ezért van a parlament.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel a bizottsági tagok részéről? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Szavazásra kerül sor. Kérdezem, ki az, aki támogatja a T/3183. számú, termőföldről szóló törvénymódosítás tárgysorozatba-vételét. Aki igen, az kézfeltartással jelezze. (0) Ki az, aki elutasítja ezt, aki nemmel szavaz? (12) Ki tartózkodik? (8) A bizottság nem vette tárgysorozatba a benyújtott törvényjavaslatot.
A 2. napirendi pontot lezárom, köszönöm szépen az előadóknak a megjelenést.
A 3. napirendi pont a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény módosításához beérkezett módosító javaslatok megvitatása; Herbály Imre képviselő úr önálló indítványáról van szó.
Eddig két módosító javaslat érkezett a törvényjavaslathoz. Az első Godó Lajos képviselőtársunk indítványa. Kérdezem a kormány képviselőjének álláspontját.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Bocsánat. Jeleztem, hogy Herbály Imre képviselő úr a beterjesztője a törvényjavaslatnak, ezért először őt kell mint indítványtevőt megkérdeznem erről, hogy hogyan vélekedik az 1. pontban lévő módosító javaslatról.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Támogatom.
ELNÖK: Indoklást kérek szépen akár a kormány, akár az előterjesztő részéről.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Támogatom azért, mert az előterjesztésemben egy kicsit több szakasz maradt volna hatályban, mint így, és azok a paragrafusok, amelyek hatályban maradtak volna, nem szükségesek a feladat megoldása szempontjából.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Nincs.) Szavazunk róla. Ki az, aki támogatja ezt az indítványt? (Szavazás.) A bizottság elfogadta.
A 2. pontban lévő módosító indítványról az előterjesztőt kérdezem, Herbály Imrét.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Nem támogatom, mert úgy látom most, hogy nem tudható, hogy mikorra fejeződik be ez a folyamat, ugyanis a dolog természeténél fogva peres eljárások, csődeljárás befejezése, felszámolási eljárás befejezése, örökösödés és így tovább nyújthatja. Ha most elfogadnánk ezt a módosító indítványt, akkor lehet, hogy újra napirendre kellene tűzni a hatályban tartást.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Elnézést kérek, de én vagyok az indítványtevő, és kölcsönösen nem tudjuk itt egymásnak adogatni az ülés vezetését. Ezt most nézze el a bizottság.
Csak meg szeretném jegyezni, hogy időkorlát nélkül ennek a törvénynek a fenntartása egyben azt is jelenti, hogy jó néhány érintett tag nem juthat jogos vagyonához. Magyarul a vagyon kezelője, úgy értékelem ez esetben, hogy végtelenségig húzhatja az időt. Ezért mertem javasolni, hogy legalább időkorlátot tegyünk be; azon esetleg vitatkozhatunk, hogy ez mennyi legyen. Én egy évet javasoltam, hogy ennyi idő alatt rendezzük le ezt a kérdést. Tehát azon esetleg vitatkozhatunk és kapcsolódó módosító indítvánnyal tehetünk javaslatot arra, hogy mennyi időt adjunk azoknak, akiknek még ilyen ügyük lenne. Nyilván úgy, ahogy most módosítottuk ezt a július 1-jén életbe lépő törvényt, hogy adjunk időt még, ha netán olyan vészhelyzet állna elő, hogy az adott év, évek után sem rendeződött nagy számú ilyen lezáratlan ügy, akkor a parlament képes arra, hogy esetleg egy ugyanilyen indítvánnyal módosítsa ezt a határt.
A kormány képviselőjének adom meg a szót.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Amennyiben a Godó Lajos képviselő úr által benyújtott módosító indítványt elfogadják azzal a kiegészítéssel, hogy további nem egyéves, hanem kétéves moratóriumot adnak, azt el lehetne fogadni. Csak azért akarom mondani, mert szakmailag a Godó képviselő úr által megfogalmazott módosító javaslat az, ami korrekt, csak azokra a paragrafusokra van szükség, mivel azok tartalmazzák a vagyonnevesítési szabályokat. Itt azt mondja ki a javaslat, hogy ha ezt 2008. június 30-áról 2009. június 30-ára tennénk át... (Herbály Imre: Bocsánatot kérek, ilyen nincs.)
ELNÖK: Pillanat. A kormány képviselője kifejti a véleményét, utána természetesen az előterjesztő is megteheti ezt. Nekem is lenne még hozzászólásom. Csak azért szólok, hogy ne kezdjünk el hárman egyszerre beszélni.
A kormány képviselője folytatja.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Szeretném jelezni, hogy a kormány eredeti szándéka szerint a határidőt nem akarta volna beletenni a javaslatba. Egyébként az SPS-rendszerre való áttérés kapcsán nagyon erős érdekeltségi viszonyok lesznek arra vonatkozóan, hogy a földhasználati, tulajdoni viszonyok minél gyorsabban rendeződjenek, tehát ha nem teszünk be korlátot, akkor is az egyébként meglevő érdekeltségi viszonyok, a támogatási jogosultság kiosztásával összefüggő jogi kérdések rendezése amúgy is rá fogja az érintetteket kényszeríteni arra, hogy ne az időhúzásra, hanem a mielőbbi, gyors megoldásra törekedjenek. Abban az esetben, hogy ha teljes körű konszenzus alakulna ki a mezőgazdasági bizottságon belül egy hosszabb időtartamra, és csak ebben az esetben tudnánk támogatni egy ilyen javaslatot. Egyébként ha nincs teljes körű konszenzus, akkor maradnánk az eredeti javaslatnál.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Közben itt alelnök úrral is már konzultáltunk. Nyilvánvalóan látom, hogy jelenleg az én módosító indítványom nem is helyes, hiszen közben Godó Lajos indítványa módosítja a törlendő vagy életben tartott paragrafusok számát, és csak az 59. marad innentől kezdve ki. Tehát az 1-2. és az 59. az, ami kimaradna. Itt láthatólag a 28-58. szerepel, és nincs benne egy, az 59. Magyarul nekem, ha egy kapcsolódó módosító indítványban a kétéves időtartamot fogom jelezni, akkor ott a 3-27.-ig és az 59.-t kell beírnom, és azok majd két év múlva fognak megszűnni. Úgy értettem, erre van egy gazdasági kényszerük is az érintetteknek és lesz egy törvényi kényszerük is.
Alelnök úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Azt a fordulatot használom, hogy nem támogatom, de kapcsolódó módosító indítványt ebben az értelemben én befogadok; remélem, a minisztérium is befogad.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az indítványt nem vonom vissza, fenntartom, mert ehhez fogok majd tudni kapcsolódó módosító indítványt benyújtani. Nyilvánvalóan tudomásul veszem, hogy ez ebben a formájában nem támogatható, szavazni viszont kellene róla. Kérdezem, van-e további kérdés, észrevétel. (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor szavazunk. Ki az, aki támogatja ezt az indítványt? (Szavazás.) Az indítvány nem kapott támogatást, de az egyharmadot megkapta. Jelzem, hogy ha a kapcsolódó módosító indítvány befogadásra talál, akkor ezt értelemszerűen visszavonom.
Van-e olyan módosító indítvány, amiről a bizottság eddig nem szavazott, de kellene? Tudunk-e ilyenről? (Nincs jelzés.) Nem. Akkor a 3. napirendi pontot lezárom. Köszönöm szépen a kormány képviselőjének is a jelenlétet.
Rátérünk az egyebekre. Herbály alelnök úr kért szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy az ukrán parlament mezőgazdasági bizottságának küldöttségét fogadtuk képviselőtársainkkal. Ukrajna elsősorban az integrációs ügyek iránt érdeklődött, és kifejezte azt a szándékát, hogy tapasztalatainkat szeretné hasznosítani és szeretné fölvenni a kapcsolatot a magyar parlament mezőgazdasági bizottságával. Teljesen politikamentesen tájékoztattuk őket a helyzetről, Ángyán professzor úr és én röviden tájékoztattuk őket arról, hogy mi foglalkoztat bennünket. Elmentek, és minden nagyon szép volt, minden nagyon jó volt.
ELNÖK: További hozzászólás az egyebek napirendi ponton belül van-e? (Senki sem jelentkezik.) Nincs.
A jövő héten várhatóan hétfőn, 11 órakor lesz az állami vagyonról szóló egy napirendi pontos bizottsági ülésünk, és szerdán 10 órakor a mostani terveink szerint. Köszönöm szépen, a 4. napirendi pontot lezárom.
Az ülést berekesztem.
(Az ülés végének időpontja: 18 óra 23 perc.)
Font Sándor
a bizottság elnöke
Jakab István
a bizottság alelnöke
Herbály Imre
a bizottság alelnöke
Jegyzőkönyvvezető: Ferenc Zsuzsa