MB-20/2007.
(MB-37/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2007. június 13-án, szerdán, 10 óra 00 perckor
a Képviselői Irodaház V. emelet 515. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről: *
Hozzászólók: *
Általános bevezető *
Az állami vagyonról szóló törvényjavaslat (T/3087. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása) *
A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3168. szám) (Herbály Imre (MSZP) képviselő önálló indítványa) - kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása *
Tájékoztató a gabona-intervenció helyzetéről *
Dr. Margittai Miklós (MVH) tájékoztatója *
Kérdések, vélemények *
Dr. Margittai Miklós válaszai a vitában elhangzottakra *
(A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
(Herbály Imre (MSZP) képviselő önálló indítványa)
(Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
Előadó: dr. Margittai Miklós, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal elnöke
Elnököl: Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Demendi László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Zatykó János (MSZP)
Bagi Béla (Fidesz)
Czerván György (Fidesz)
Járvás István (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Dr. Kis Zoltán (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Font Sándor (Fidesz) Jakab Istvánnak (Fidesz)
Bedő Tamás (MSZP) dr. Kis Zoltánnak (SZDSZ)
Borenszki Ervin (MSZP) Kis Péter Lászlónak (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP) Godó Lajosnak (MSZP)
Vécsi István (MSZP) Zatykó Jánosnak (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz) Bagi Bélának (Fidesz)
Fülöp István (Fidesz) Járvás Istvánnak (Fidesz)
Kispál Ferenc (Fidesz) Örvendi László Józsefnek (Fidesz)
Csontos János (MSZP) Demendi Lászlónak (MSZP)
Paizs József (MSZP) Herbály Imrének (MSZP)
Kovácsné Egedi Éva főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Dr. Pásztor Tamás főosztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Margittai Miklós, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal elnöke
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 08 perc)
JAKAB ISTVÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke (a továbbiakban ELNÖK): Köszöntöm bizottságunk mai ülésén megjelent valamennyi bizottsági tagunkat, kedves vendégeinket. Külön köszöntöm a napirend előadójaként a különböző minisztériumokból megjelent képviselőket.
Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
Kérem, aki a napirendi javaslatot elfogadja, az kézfelnyújtással jelezze. (Szavazás. - Látható többség.) Köszönöm szépen.
Rátérünk az 1. napirendi pont tárgyalására, ami az állami vagyonról szóló T/3087. számú törvényjavaslathoz benyújtott, a bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása. Külön kigyűjtöttük azokat a pontokat, amelyek a bizottságunk feladatkörét érintik. Ezen túlmenően kérem a bizottság tagjait, hogy ha van valakinek külön igénye, hogy egyéb módosító javaslattal foglalkozzunk, azt menet közben jelezze.
Kigyűjtésünk alapján elsőként a 3. pontban lévő kapcsolódó módosító indítvánnyal kezdjük, melyet Herbály Imre, Godó Lajos és más képviselőtársaink nyújtottak be. Kérdezem az előterjesztő képviselőjét.
KOVÁCSNÉ EGEDI ÉVA (Pénzügyminisztérium): Ezzel most nem értünk egyet. Nem azért, mert a tartalmával szemben bármi nemű kifogásunk lenne, hanem itt egy icipici módosítás volna a bizottságok felsorolása, csak egy sorrendbeli, és erre készült egy módosító javaslat.
ELNÖK: Herbály Imre alelnök úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelettel érdeklődnék, hogy mi az a más felsorolás, amit itt tetszett mondani, mert nem igazán értem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Várjuk a Pénzügyminisztérium álláspontját.
KOVÁCSNÉ EGEDI ÉVA (Pénzügyminisztérium): Csak annyi, hogy a főbizottságok sorrendje változott, tehát: költségvetési, gazdasági, mezőgazdasági.
ELNÖK: Szerencsés helyzetben vagyunk, mert az előterjesztőnek adhatom meg a szót. Herbály Imre alelnök úr következik.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Ezzel az a gondom, hogy az eredeti törvényjavaslatban ugyanez a sorrend volt, hogy: gazdasági ügyekkel, illetve költségvetési ügyekkel. Tényleg nem értem, hogy most emiatt ezt a kapcsolódó módosító indítványt miért nem lehet elfogadni; mert ha egyébként a szósorrenddel gondjuk volt, még lett volna lehetőség bizottsági módosító indítványt kérni, és ezt a módosító indítványt akkor visszavontuk volna, de így nem tudjuk visszavonni, mert ebben egy olyan veszély rejlik, amivel én nem szeretnék számolni.
ELNÖK: A kormány képviselője?
KOVÁCSNÉ EGEDI ÉVA (Pénzügyminisztérium): Bizottsági módosító indítványt áll szándékunkban kérni.
ELNÖK: Legyen olyan kedves a Herbály alelnök úr által felvetett kérdéssel összefüggésben részletesebb tájékoztatást adni az ügy menetéről. Mely bizottságokat érint, milyen formában, hogyan kívánják ezt végrehajtani? Köszönöm.
KOVÁCSNÉ EGEDI ÉVA (Pénzügyminisztérium): Úgy gondolom, hogy ha esetleg elfogadja, a mezőgazdasági bizottság szintén előterjesztheti, vagy a költségvetési bizottság, vagy a gazdasági bizottság, bármelyik, ez döntés kérdése. Egyébként annyit megígérhetek, hogy tolmácsolom az itt elhangzott véleményt is.
10
PÉ 11 (Kovácsné Egedi Éva)
Pillanatnyilag ezzel a mandátummal engedtek el, hogy erre nemet mondjak.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Nem tisztem a minősítés, csak pontosan az ilyenfajta mandátumokkal történő elengedéstől félünk, és nem véletlen az indoklás. Kérdezem a bizottság tagjait, a módosítóval kapcsolatban van-e további hozzászólás? (Nincs jelzés.) Akkor kérem a bizottság tagjait, akik a módosító indítványt támogatják, kézfeltartással jelezzék! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Egyhangú.
Következik a 19-es módosító, a 20-assal együtt, amelyet Suchman Tamás és Kékesi Tibor úr nyújtott be. Kérdezem az előterjesztő képviselőjét.
KOVÁCSNÉ EGEDI ÉVA (Pénzügyminisztérium): A 19-es igen, a 20-as igen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság részéről? (Nincs jelzés.) Köszönöm. Szavazás következik. Ki támogatja? (Szavazás.) Köszönöm. Egyhangú.
Következik a 21-es, Suchman Tamás képviselő úr nyújtotta be a kiegészítő módosító indítványt. Az előterjesztő?
KOVÁCSNÉ EGEDI ÉVA (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: Az előterjesztő támogatja. A bizottságot kérdezem. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm. Egyhangú.
A 22-es következik, Jauernik István, Nyakó István javaslata. Az előterjesztőt kérdezem.
KOVÁCSNÉ EGEDI ÉVA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Nem támogatja. Részletes indoklást kérünk.
KOVÁCSNÉ EGEDI ÉVA (Pénzügyminisztérium): A VÁTI tevékenységében nem látunk semmi olyan különösen nyomós indokot, hogy száz százalékban állami tulajdonban be kellene fagyasztani. Semmi akadálya nincsen annak, hogy változatlanul elvégezze azokat a kiemelt feladatokat, amelyek a közfeladatok vagy állami feladatok körébe is tartoznak. Erre megvan a megfelelő szerződéses forma is.
Tehát úgy gondoljuk, hogy ez önmagában nem indok arra, hogy száz százalékban állami tulajdonban befagyasztva legyen az idők végeztéig, függetlenül attól, hogy pillanatnyilag semmiféle olyan kormányzati szándék nincsen, hogy a VÁTI-t privatizálni akarnánk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjait kérdezem. (Nincs jelzés.) A bizottság részéről észrevétel nincs. Szavazás következik. Ki támogatja? (Szavazás.) 9 igen. Ki tartózkodott? (Szavazás.) 8 tartózkodás.
Tehát a bizottság támogatja. Köszönöm.
Következik a 23. számon benyújtott kapcsolódó, Herbály Imre képviselőtársunk nyújtotta be az ATEV-vel összefüggésben. Az előterjesztőt kérdezem.
KOVÁCSNÉ EGEDI ÉVA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Részletes indoklást kérünk.
KOVÁCSNÉ EGEDI ÉVA (Pénzügyminisztérium): A 25 százalék plusz 1 szavazat egy kisebbségi részesedés. Az állami részesedéshez semmiféle különleges előjogok nem tartoznak, és nem is tartozhatnak. Úgy gondoljuk, hogy a többségi tulajdonos akaratával szemben itt a kisebbségi részesedéssel érdemben nem sokat lehet elérni, szabályozó kérdése, szerződés kérdése és központi támogatás kérdése, hogy ha ezt a társasági formában működő ATEV-et bármilyen módon támogatni kívánjuk olyan kiemelt feladatokban, ami az állami feladatkörbe, a közfeladatkörbe tartozik.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjainak adok szót. (Nincs jelzés.) A bizottság tagjai részéről nincs észrevétel. Szavazás következik. Aki támogatja az indítványt, jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Egyhangú. Tartózkodás? (Szavazás.) 1 tartózkodás.
A bizottság 1 tartózkodással támogatja.
Tisztelt Bizottság! A 24-es módosító javaslat következik, Gusztos Péter és dr. Orosz Sándor a VITUKI-val kapcsolatban nyújtották be. Az előterjesztőt kérdezem.
KOVÁCSNÉ EGEDI ÉVA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Részletes indoklást kérünk.
KOVÁCSNÉ EGEDI ÉVA (Pénzügyminisztérium): Alapvetően azért nem támogatjuk, mert száz százalékos állami tulajdon társasági formában való befagyasztása olyan körülmények között, amikor ez egy stratégiai cég, jelentős háttérintézményi szerepet tölt be, alapvetően állami feladatokat, közhasznú feladatokat lát el, úgy gondoljuk, meg kellene vizsgálni azt a lehetőséget, hogy ez a társaság az ősszel beterjesztésre kerülő törvénycsomagban például a költségvetési intézményekre olyan formát kínáló szervezeti formában is működhetne, amelyik a társaságszerű működés összes előnyét ötvözi a költségvetési intézményi forma előnyeivel.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjainak adok szót. Kis Zoltán képviselő úr!
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. Addig is pontosan azt a célt szolgálja ez a módosító indítvány, hogy száz százalékos állami tulajdonban legyen, és a VITUKI-nak vannak a kezelésében egészen komoly értékű ingatlanok, amelyre nézve már igen szép érdeklődés mutatkozik a civil világ részéről, az újságok írogatják, az ár környékén vannak eltérő vélemények.
20
21 fzs (Kis Zoltán)
Úgyhogy maradjon ez 100 százalékos tulajdonban, aztán majd ha lesz egy törvényi szabályozás, el lehet dönteni, hogy mi lesz az az intézményforma, amit követni kívánnak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólás a bizottság tagjai részéről? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Átadom az ülés vezetését Herbály Imre alelnök úrnak.
(Az ülés vezetését Herbály Imre, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Jakab István alelnök úrnak.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Abban a hatalmas megtiszteltetésben volt részem, hogy két alkalommal úgy éjfél után lehetőségem volt részt venni a plenáris ülésen ennek vitáján. A vitában elhangzottak alapján is szeretném aláhúzni, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciója részéről a kapcsolódó módosító indítványt támogatjuk; nem támogatjuk azt a törekvést, hogy a vízbázissal összefüggő bármilyen gazdasági lépés a privatizációval jelen időszakban - és ez kicsit hosszabb távon is érzékelhetővé kell, hogy váljon - megtörténjen. Részletesen nem szeretném indokolni, vannak nemzetközi tapasztalataink a spanyol példától kezdve kicsit távolabbról is. Egyelőre semmiképpen nem támogatjuk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Visszaadom a levezetést alelnök úrnak és szót kérek.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Herbály Imre alelnök úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Teljes mértékben egyetértek Kis Zoltán képviselőtársammal abban, hogy maradjon ez addig 100 százalékos állami tulajdonban vagy kerüljön föl ide, ebbe a táblázatba, amíg megjelenik ősszel a másik törvény. Akkor természetesen ki lehet venni, de ha ilyen légkör veszi körül az ügyeket, akkor azt gondolom, akkor járunk el helyesen, ha megvédjük ezt az intézményt egy esetleges további szóbeszédtől és most beemeljük a 100 százalékos állami tulajdonban lévők sorába.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Van-e az előterjesztő részéről erre reagálás?
KOVÁCSNÉ EGEDI ÉVA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót. Nincs, tolmácsolni fogom a vezetőimnek az itt elhangzottakat.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaimat kérdezem, van-e további hozzászólásuk. (Senki sem jelentkezik.) Nincs, szavazás következik. Ki támogatja a kapcsolódó módosító indítványt? (Szavazás.) Köszönöm, egyhangú. Köszönöm szépen Kovácsné Egedi Éva főosztályvezető asszonynak a részvételt.
A következő napirendi pontra térünk át, a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kapcsolódó módosító javaslatainak megvitatására. A törvényjavaslat Herbály Imre képviselőtársunk önálló indítványa, ő az előterjesztő.
Szeretettel köszöntöm Pásztor Tamás urat, az FVM jogi főosztályvezetőjét. Parancsoljon!
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Két módosító javaslat van. Az 1. számú módosító javaslatot a kormány nem támogatja, legalábbis jelen formájában, ugyanis a hatályban tartandó paragrafusok közül olyat emel ki a korábbi javaslatból, amely szükséges ahhoz, hogy maga a törvény működni tudjon. Mégpedig a vagyonnevesítés szabályainak egyes rendelkezéseit mindenképpen szükséges lenne hatályban tartani, azonban ez a javaslat kompletten hatályon kívül helyezi a teljes vagyonnevesítési szabályokat. A törvény úgy rendelkezik a 25. §-ban, hogy a részaránytulajdon kiadása esetén a vagyonnevesítés szabályait alkalmazni kell. Abban az esetben, ha ez hatályon kívül helyeződik, akkor okafogyottá válik az egész törvényi módosítás, így ebben a formájában a javaslatot nem tudjuk támogatni. Javasoltunk egy pontosítást, ami ha jól tudom, már a bizottság előtt van.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az előterjesztőt kérdezem. Herbály Imre urat illeti a szó.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Megértve az FVM képviselőjének magyarázatát én sem támogatom ezt a módosító indítványt; úgy gondolom, hogy bizottsági módosító indítvánnyal rendbe lehet tenni az eredeti javaslatot.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Godó Lajos képviselőtársamnak adok szót.
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ezek után tisztelettel visszavonom a javaslatunkat, és akkor majd jön a bizottsági módosító.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tehát Godó Lajos képviselőtársunk visszavonta a módosító javaslatát.
Az eredetileg benyújtott javaslattal összefüggésben a Herbály Imre alelnök úr által benyújtott bizottsági módosító javaslatra térünk rá.
Kis Zoltán képviselő úr!
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Ügyrendi. Csak akadékoskodás: hárman írták alá, úgyhogy mindhármuknak a visszavonó nyilatkozatára szükség van. Volt már rá precedens sajnos a Házban, én is vontam vissza úgy módosítót, hogy még mások is aláírták, és az alkotmányügyi bizottságban ebből gond volt. Azt mondom, hogy szavazzunk, az egyharmadot se kapja meg és kész.
GODÓ LAJOS (MSZP): Karsai megbízott teljes körűen, Zatykó úr meg itt van. (Derültség.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Óriási szerencsénk, hogy van egy kiváló jogásza a bizottságnak - köszönjük Kis Zoltán képviselőtársunknak -, és a bizottság jogszerűen kíván működni. Tehát most szavazás következik, mert jogtechnikailag ez a legegyszerűbb és a legtisztább. Aki támogatja a Godó Lajos úr által benyújtott indítványt, az kérem, szavazatával erősítse meg. (Szavazás.) Egyharmad sem.
Mos következik a 2. számú indítvány, a Font Sándor képviselő úr által benyújtott indítványt, és ezt követően tudjuk tárgyalni a bizottsági módosítót. Tehát kérdezem a kormány képviselőjét a 2. számú javaslattal kapcsolatban.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Örülök, hogy először a 2. pontot tárgyaljuk és nem a bizottságot. A 2. pontot nem támogatja a kormány, de tennék hozzá egy rövid kiegészítést. A módosításnak az a lényege, hogy ez a törvényi rendelkezés két évig legyen hatályban, azaz két év alatt fejezzük be a még folyamatban lévő ügyeket. A korábbi bizottsági ülésen a kollegám ígéretet tett arra, hogy megvizsgáljuk, van-e rá lehetőség, hogy ezt két éven belül megtegyük. Körbejártuk nagyon a témát, tárgyaltunk az MGSZH-val, illetve minisztériumon belül, és úgy tűnik, most nem tudunk 100 százalékos ígéretet tenni, hogy ez két éven belül megvalósul. Viszont, ahogy a korábbi módosító javaslatból látszik, egy olyan javaslat született, hogy 2008. június 30-áig, hogy ne legyen egy ilyen félig-meddig üres törvény, tehát hogy mindenképpen szüntessük meg a régi szövetkezeti törvény rendelkezéseit, ha elfogadják a bizottsági módosítót, akkor 2008. június 30-áig ezeket a rendelkezéseket beépítenénk a földkiadó és földrendező bizottságokról szóló törvénybe.
30
PÉ 31 (Pásztor Tamás)
Ebben az esetben erre körülbelül egy évünk lenne, ha elfogadná az Országgyűlés, egy év múlva, amikor ezzel a módosítóval itt lennénk, akkorra már tudnánk nyilatkozni arról, hogy mennyi idő szükséges befejezni. Tehát akkor meg lehet azt tenni, hogy az 1993. évi II. törvénybe történő beépítés esetén ezek a rendelkezések meddig legyenek hatályban. Most a két évet biztos, hogy nem tudjuk vállalni, tehát két év múlva egy olyan helyzetben lennénk, hogy lehet, hogy ide kellene újra jönni.
Azt javaslom, és azért tudnánk egy ilyen módosítást támogatni, hogy 2008. június 30-a után újra elővesszük a témát, megvizsgáljuk és látjuk, hogy mennyi idő lenne ezt befejezni, akkor erre vissza lehetne térni, és akkor lehet, hogy tudnánk, hogy ezt egy vagy két éven belül meg tudjuk tenni.
Ezt csak azért mondom, mert most vannak olyan problémák, például a Rozmaring Termelőszövetkezet, ahol még a földalapot sem tudták kijelölni, és nem azért, mert nem történt meg a kijelölés, hanem azért nem, mert a tagok megtámadták. Tehát a földhivatalok kijelölték, és egyszerűen még a földalap sem lett kijelölve.
Ezért mi nem tudjuk bevállalni azt, hogy meglesz. Magyarul: előfordulhatnak olyan esetek, hogy lehet, hogy a zöme lezárulna, de mégis maradnának lyukas ügyek, amelyeknél végül is nem lenne megfelelő jogalap, hogy lezárjuk. Várhatóan egy év múlva már sokkal tisztábban látjuk a helyzetet, hiszen az MGSZH külön vállalta, hogy sokkal jobban ráfekszik az ügyekre, illetve várható, hogy ezeknek a peres ügyeknek, illetve felszámolási ügyeknek, amelyek folyamatban vannak, látszik, hogy mikor lesz a vége.
Ezt figyelembe véve, nem tudjuk támogatni azt, hogy két év múlva en bloc be legyen zárva a lehetőség. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az előterjesztőnek adom meg a szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Megértve Font képviselő úr jó szándékát és a törekvéseit, mégis azt kell mondanom, hogy annak érdekében, hogy ne kelljen az ügyet 2009 júniusában vagy májusa végén újra elővenni, ezért én is azt mondom, hogy jónak látszik most az a dolog, hogy 2008. június 30-áig építsük be ezeket az átmeneti törvényben lévő szabályokat a földrendező, földkiadó bizottságokról szóló törvénybe azzal, hogy akkor már esetleg határidőt is lehet szabni. Ugyanis úgy gondolom, hogy nem elsősorban közigazgatási korlátja és determinációja van az ügynek, hanem igazság-szolgáltatási és egyéb problémák akadályozzák az ügy végleges lezárását, aminek persze a végét én még most nem látom, és ha rám lenne bízva, akkor én egy sokkal hosszabb határidőt szabnék meg, mert ismerem a magyar viszonyokat. Tehát nem támogatom.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjainak adok szót. Kis Zoltán képviselő úr!
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Egyetértve a kormány képviselőjével és Herbály alelnök úrral is, az általunk beadandó bizottsági módosító javaslat megfelelő garanciát nyújt arra, hogy ez az ügy rendezésre kerül. Ámbár lenne még majd egy jogtechnikai javaslatom, de nem akarom itt keverni az ügyeket. Ezt meg lehet úgy is oldani, hogy a törvény bizonyos szakaszai hatályukat vesztik egy meghatározott időben, azzal a kiegészítéssel, hogy azon ügyekre, amelyek a hatályban lévő szakaszok idején indultak, még alkalmazni lehet. Tehát egy ilyen jogtechnikai eljárással ez rendezhető.
Megjegyzem: nem akarásnak nyögés a vége, mert ezt már ki lehetett volna kényszeríteni állami eszközökkel, hogy ezek megoldódjanak. Én értem a demokráciát is, és mindent értek, de itt a joggal való visszaélések elveit látjuk, és kisemberek milliónyi panaszával találkozunk, főleg olyan helyeken, ahol a mezőgazdasági jellegű területeket nem kívánják mezőgazdasági célra hasznosítani, hanem arra várnak, hogy a rendezési terv alapján 50 millió forintot lehessen kérni hektáronként, barátaim! 50 millió forintot! Gondoljatok bele, 3 hektár föld 150 millió. Nem egy rossz buli, előtte pedig 50 forintért vagy 200 forintért aranykoronánként kárpótlásban ki lett osztva. Szóval nem ez volt a törvény célja, amikor csinálgattuk. Az volt a célja, hogy a mezőgazdasági ingatlanok megfelelő birtokméretben és az egyéni gazdálkodást biztosítsák, és ott nagyjából le is lett rendezve, tehát ott már ez nem probléma. Ott probléma, ahol ingatlanspekulációs céllal mennek a bulik, ez egy lényeges kisebbség.
Erre vonatkozóan kellene majd találni jövőre egy olyan megoldást, hogy nekünk itt nem kell ezeknek a tulajdonosoknak az érdekében borzasztó humánusnak lennünk, édes testvéreim! Nem is azoké a föld már, ezek a befektetői körök már régen megvették ezeket a részarány-területeket, most pedig azon spekulálnak, hogy hogyan lehetne a nagyobb pénzt kiszedni. Jóska bácsi odaadta nekik 100 ezer forintért hektáronként, és még örült is neki, hogy kapott érte valami pénzt. Tisztelet a kivételnek.
Valószínűleg sarkítottam is, de látom bizonyos agglomerációkban ezt a problémát, és azt is látom, hogy a bíróságok küszködnek, mert nincsen egyértelmű eligazítás, hogy emberek, ez mezőgazdaságról szól, nem ingatlanspekulációról. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen Kis Zoltán képviselő úrnak. Kérdezem a bizottság tagjait, van-e hozzászólás? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor átadom az ülés vezetését Herbály Imre alelnök úrnak.
(Az ülés vezetését Herbály Imre, a bizottság alelnöke veszi át.)
HERBÁLY IMRE (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: A bizottság vezetését átveszem és megadom a szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azért kértem szót, mert részben Font Sándor úrral is egyeztetve, az ő véleményét is tolmácsolva, a következőket kell elmondanom.
Az eredeti szándék az volt, hogy egy adott határidőn belül zárjuk le végre, tehát üzenjünk - ha úgy tetszik - azoknak is, akiket Kis Zoltán képviselőtársunk említett, hogy a kormányzat ezt az ügyet végképp rendezni akarja, le akarja zárni. Ha nem történik egy ilyen egyértelmű üzenet, akkor tulajdonképpen ezt a rétestésztát tovább lehet nyújtani.
Ezért volt az a szándékunk, hogy legyen két év, de akkor valamennyi érintett készüljön arra, hogy két év alatt ezt az ügyet le kell zárni, és ezt követően, amiket Kis Zoltán képviselőtársunk is említett, akkor meg kell találni azokat a jogtechnikai megoldásokat, amivel ezt később kezelni lehet.
Ez volt a célunk, ez volt a szándékunk. Ezért támogatjuk a Font Sándor által benyújtott indítványt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az ülés vezetését visszaadom.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
JAKAB ISTVÁN, a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm szépen. Pásztor Tamás úrnak adok szót.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Csak egy rövid kiegészítés. Ha csak az FVM alá tartozó szervezetekről lenne szó, akkor azt mondom, hogy nincs akadálya, hiszen van a minisztériumnak megfelelő eszköze, hogy ráhasson mondjuk a földhivatalokra vagy az MGSZH-ra. A probléma ott kezdődik, hogy olyan ügyek vannak, amelyek a minisztérium hatáskörén kívül esnek, az igazság-szolgáltatás keretén belül, a bíróságok elé tartoznak.
Tehát ha előírjuk azt, hogy két év múlva hatályát veszti, a perek még nem zárulnak le, vagy például a Rozmaring Termelőszövetkezet, Solymár, amit az előbb is említettek a képviselő urak, ott a földalapot nem tudták kijelölni, mindig megtámadta valaki, most teljesen mindegy, hogy miért. Tehát megvan erre a megfelelő eljárás.
Ebben az esetben egy olyan helyzet adódhat, ami szerintem a lehető legrosszabb, ezt jogászként mondom, hogy befejezzük az ügyek nagy részét, jogi szempontból azért vannak még lezáratlan ügyek, ami nem az FVM-en múlik, és nincs jogszabály. Ami pedig a lehető legrosszabb, amikor exlex állapot van, és tényleg úgy és olyanok juthatnak akár földhöz, mondjuk elbirtoklás útján - most csak improvizálok, de akár ez is szóba jöhet -, ami nem biztos, hogy a lehető legjobb eredmény lesz. Tehát messze nem érjük el azt a célt, amit egyébként szándékozunk. Így viszont még megvannak azok a jogi eszközök, hogy valóban odajusson, akié lehet.
40
41 fzs (Pásztor Tamás)
Az egy más dolog persze, hogy utána tovább értékesítette, befektette - ezzel nem tudunk mit tenni, hiszen erre megvan a lehetősége mindenkinek, ha a saját tulajdonáról van szó -, de ha nincs jogi helyzet, az a legrosszabb, tehát ott egyszerűen senkinek sincs eszköze. Nincs eszköze az FVM-nek, nincs eszköze a magyar államnak, hanem akkor belépnek egyéb szabályok, akkor valaki kis túlzással önhatalmúlag elfoglalja, 10-15 évig sajátjaként kezeli és utána azt mondja, hogy az övé, elindít egy bírósági pert és elbirtokolja, most tényleg csak improvizálásos alapon, vagy pedig ott lesznek a károsultak és nincs eszköz a kezükben, hogy mit tegyenek. Ennek a veszélyére szeretném felhívni a figyelmet. Tehát nem is arról van szó, ami a minisztériumot érinti, mert azt meg tudjuk lökni, ha rajtunk múlik, hajtjuk minél gyorsabban, hiszen látjuk, hogy nagyon komoly problémák vannak. Zárójelben jegyzem meg, hogy egyébként nagyon jellemző, hogy hol vannak ilyen problémák: alapvetően Budapesten és környékén. A legtöbb megyében többé-kevésbé, amennyire tudom, már lezárultak ezek az ügyek, például Bács-Kiskun megyében. Ami rajtunk kívül áll, tehát a bíróságot nem tudjuk befolyásolni - ez a bírói függetlenség elve - egyszerűen nem tudunk vele mit kezdeni. Tartok tőle, hogy a bíróság nem fogja ezt különösebben figyelembe venni, hiszen neki van egy eljárási rendje, és lehet, hogy mire döntést hoz, addigra nincs jogszabály. Úgyhogy csak ezt szerettem volna megjegyezni, hogy ami rajtunk múlik, megtesszük, tehát ha csak ránk vonatkozna a két év, azt be tudnánk vállalni, viszont itt rajtunk kívül álló eljárások is vannak, amire nincs ráhatása az FVM-nek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Annyit hadd fűzzek az elmondottakhoz, hogy itt nem az FVM jogalkotási tevékenységével összefüggésben fogalmaztuk meg az aggodalmunkat vagy tettük meg javaslatunkat, hanem pontosan a társtárcák hozzáállását akartuk egy adott határidő kimondásával intenzívebbé tenni, illetve munkára serkenteni őket. Ez a helyzet.
Szavazás következik. Aki támogatja a javaslatot, az kérem, kézfelnyújtással jelezze. (Szavazás.) Az egyharmadot megkapta. Köszönöm.
Most a bizottsági módosító javaslat következik, összefüggésben a Godó Lajos úr által benyújtott, majd a bizottság által elutasított módosító javaslattal. Herbály Imre urat, az előterjesztőt kérdezem ezzel kapcsolatban.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Köszönöm szépen. Ez a bizottsági módosító indítványra tett javaslat tulajdonképpen mind a két általam elutasított módosító indítványt helyettesíti, ugyanis hatályban tartja azt az átmeneti törvényben rögzített szabályt, ami a vagyonnevesítés szabályai szerinti nevesítésre vonatkozik, illetve lehetőséget hagy arra, hogy 2008. június 30-áig egy olyan technikai és egyéb módosítás történjék, miszerint a szövetkezeti törvényben meglévő szabályokat a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvénybe telepítsük át, és amennyiben látjuk, hogy mikorra várható a befejezés, akkor egy végleges határidőt is beemelhetünk. Ez biztosítja a törvényjavaslat eredeti szándékát, és amennyiben a bizottság befogadja, az eredeti szándék sem sérül, sőt azok a módosító javaslatok is, amelyek az eredeti törvénymódosító javaslatot kívánták javítani, érvényben maradhatnak.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. A kormány képviselőjének adok szót.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormány az általunk korábban elmondottak szerint támogatna egy ilyen bizottsági módosító indítványt.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjainak adok szót. (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs észrevétel, szavazás következik. Ki támogatja a bizottsági módosító indítványt? (Szavazás.) Többség. Köszönöm. Megköszönöm a kormány képviselőjének a részvételt.
Tájékoztató a gabona-intervenció helyzetéről
A 3. napirendi pontunk következik. Szeretettel köszöntöm Margittai Miklós urat, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal elnökét.
Tisztelt Bizottság! Azért kértük az MVH elnökét, hogy adjon tájékoztatást a gabona-intervenció helyzetéről, mert mindenki előtt ismert, hogy az Európai Unió meghozta döntését a kukorica-intervencióval kapcsolatban. Látnunk kell, hogy jelenleg Magyarország hol tart, hisz' ez a döntés elsősorban Magyarország ellen irányult. Majd az egyebekben szeretnék erről szólni, mert azt gondolom, ezzel a döntéssel kapcsolatban a tanulságokat érdemes levonni, legalábbis érdemes egyeztetni, hogy hogyan történhetett meg az a szavazás Brüsszelben, ami megtörtént.
Mindenesetre most bennünket az érdekel, hogy az MVH az elmúlt három esztendőben az intervenciót hogyan bonyolította, milyen módon tudta a felvételeket biztosítani, hogyan alakultak a tárolt készletek, a költségek hazai és uniós összehasonlításban, hogyan alakult a biztonságos őrzés, tárolás, hogyan alakult az áttárolás és még nagyon sok minden ezzel összefüggésben és mi várható az elkövetkező időszakban.
Tehát még egyszer tisztelettel köszöntöm elnök urat és kérem a tájékoztatójának megtartására azzal, hogy megköszönjük az írásbeli tájékoztatót, háttéranyagot, amelynek segítségével képviselőtársaink, a bizottság tagjai föl tudtak készülni erre a mai napirendre. Parancsoljon!
Dr. Margittai Miklós (MVH) tájékoztatója
DR. MARGITTAI MIKLÓS, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A gabona-intervenció helyzetéről és jelentőségéről, illetve elmúlt három évéről szeretnék egy áttekintést adni és azokról a problémákról, amelyek feszítenek bennünket, hiszen ez az intervenció mindenképpen egy olyan időszakban zajlott az uniós csatlakozásunk után, amelyben a magyar gabonapiacot, majd a világpiacot is drámai változások érték, és nyilvánvalóan ezek a nagyon jelentős változások erősen hatottak az intervencióra és ezen belül a magyar intervencióra is. (Diavetítőt használ.)
Az intervenciónak jelentősége az EU-s tagság első két évében volt. Ezt azért mondjuk, mert a harmadik intervenciós évben összesen 1500 tonna gabonát vásároltunk fel, tehát így a három intervenciós évből felvásárlási szempontból csak két évet tudunk értékelni.
50
PÉ 51 (Margittai Miklós)
Gyakorlatilag Magyarország a becsatlakozás évében igazából mindkét évben olyan rekordterméseket tudhatott magáénak, amely egyébként húszéves átlagokat döntött meg, tehát egy olyan mennyiségű fölös gabonakészlet keletkezett, ebből látszik is, hogy a búzának 22 százaléka, a megtermelt kukoricának pedig 31 százaléka került intervenciós felvásárlásra.
Gyakorlatilag ez alapozta meg az Uniónak azt a gondolkodását, hogy lehetőleg a kukoricaintervenciót meg kell szüntetni, hiszen itt Magyarországon egy intervencióra történő termelés történik, hiszen általában az uniós tagországokban, amikor az intervenció a legnagyobb arányban felvásárlásra került, ezek 10 százalékon belül maradtak, tehát ilyen nagy számok nem voltak. Azon kívül ezzel a nagyságrenddel Magyarország intervenciós nagyhatalom lett, hiszen a kukoricát tekintve az intervenciónak 90 százaléka fölött Magyarországon lett, a búzából is, pedig nagyon előkelő helyet foglaltunk el.
Az intervenció levezetésére raktárkapacitásunk a végére 8,29 millió tonnára való kapacitás volt, amelyet le tudtunk kötni. Ebből hosszú távú raktárszerződésünk 3138 ezer tonna. A költségekről egy külön táblát fogok felhozni, de hogy ezt az intervenciót nagyságrendjében és az intézmény szempontjából is jellemezzem, a felvásárolt áru ellenértéke 240 milliárd forint. Ehhez még járul és nem téma ma, de az intervencióhoz tartozik, hogy közben azért mintegy 40 milliárd forintért 200 ezer tonna cukrot is felvásároltunk intervencióra. Azon kívül pedig az intervenciós alapból a felvásárlás is a kötelező lepárlás miatt évi 2 millió hektoliter, tehát ez sem egy elhanyagolható mennyiség költségben és értékben.
Tehát gyakorlatilag még azt is hozzá kell tenni, hogy a magyar számviteli törvények szerint ez az intervenciós készlet MVH-s készlet és a mérlegfőösszegünkben is megjelenik ez a szám. Tehát azt hiszem, hogy a mérleget illetően egyedülállóak vagyunk ebben a mezőnyben.
A felvásárlás tehát 2004-2005-ben 3 millió 896 ezer tonna volt, a 2005-2006-os intervenciós időben 4 millió 218 ezer tonna, tehát meghaladtuk a két évben a 8 millió tonnás készletet. Tehát az elmúlt intervenciós időszakban, amely egyébként most zárult le, összesen 1500 tonna felvásárlása történt meg.
A közel 8 millió tonnás készletből helyben átvett 6 millió 517 ezer tonna és beszállítással átvett 1 millió 598 ezer tonna. Ez abból adódott, hogy kezdetben a raktárak a termelői raktárak voltak, ahogy az intervenciós raktárépítkezés megkezdődött, úgy keletkeztek olyan raktárak, amelyek már ilyen célból készültek, és ahová beszállítással tudtunk intervenciót indítani.
Grafikusan tehát látszik, hogy a két évben a felvásárlás dinamikája hogyan jelentkezett. Nyilván ez annyit jelentett, hogy voltak olyan hónapok, amikor 200-300 ezer tonnát kellett felvásárolni a hivatalnak. Tehát az intervenciós időszak alatt, amely november 1-jétől május 31-ig tartott, ezeket a hatalmas mennyiségeket fel kellett vásárolnunk.
Meg kell mondani azt, hogy Magyarországon kereskedő cég sem volt, egyetlenegy sem, amely akár saját felhasználásra, akár exportra is, ezt megközelítő nagyságrendben is felvásárolt volna gabonát.
A drámai változás az intervencióban úgy következett be, hogy az értékesítés megindult. Az első két évben, amikor raktárgondjaink voltak, minden erőfeszítést megtettünk, és a kormányzat is annak érdekében, hogy valahogy kijuttassunk gabonát, az Unió adjon exporttámogatást, adjon támogatást, hogy a raktárfeszültségeinket enyhíteni tudjuk, hogy ne kelljen a raktárak minőségi paramétereit, elvárásait csökkentenünk, és ezért bizonytalan helyekre kerüljön az áru.
Az első két évben ezek az erőfeszítések nagyon - hogy úgy mondjam - gyengén sikerültek, hiszen az Unió gyakorlatilag alig értékesített, exporttámogatást nem akart adni a búzára, nagyon kis időszakig adott, azon kívül pedig a spanyol, portugál átszállítás egy nagyon jó lehetőségnek látszott, de az egyértelmű volt, hogy 60 eurós átszállítási támogatással egy 104 eurós termény azért egy kicsit eltúlzott. Ilyen alapokon ez nem nagyon fog működni, pláne akkor, amikor a világpiacon jelentős kínálat volt még akkor kukoricából.
Sajnos, elsősorban a portugál és a spanyol fél hibájából ezek nem teljesedtek olyan szinten, közel 300-350 ezer tonnát tudtunk kivinni ebbe a relációba a tervezett közel 1 millió tonnával szemben, és időben is jelentősen csúsztunk.
Drámai változás történt körülbelül 2006 június hónaptól. A búza ára hirtelen megugrott. Tudjuk azt, hogy jelentős kiesés történt az ukrán búzatermelésben, elázott a cseh búza, a német búza, a francia búza, nem volt minőség, ezáltal egy hatalmas kereslet indult meg a búzára. Ez a kereslet utána áttevődött a kukoricára is, és az árak elindultak felfelé. Ennek kettős hatása lett. Egyrészt elmaradt az intervenció, tehát búzából sem lett, de nem lett kukoricából sem, másrészt viszont tompított előjelű nyomás nehezedett ránk. Hihetetlen mértékben és havi, heti aukciókon - ha szabad ezt mondanom -, tehát amikor meghirdették a heti mennyiséget az irányító bizottsági ülésre, olyan kereslet lépett fel, amely tartósnak bizonyult, és ma is rendkívül tartós, hogy az árak elmentek; én múlt heti példát is tudnék hozni - azt hiszem, itt is hozom -, hetente már 200 ezer tonna feletti kukoricát vettek meg.
Ez oda vezet most már, hogy kértük a bizottságot, hogy heti százezer tonnánál többet ne értékesítsen, mert ezt nekünk egy hónapon belül ki kell adni, és majd az intervenciós raktározási struktúránkkal szeretném megvilágítani azt, hogy nyilván ezt körülbelül 200 helyről kiadni, kis tároló kapacitásokkal, minőség-ellenőrzés mellett, állandó ellenőri felügyelet mellett, egy hónap alatt a 4-500 ezer tonnákat szinte már nem lehet. Jelenleg ezen értékesítési ütem miatt körülbelül 1 millió tonna eladott, de egy hónapon belül ki nem szolgáltatott terményt görgetünk magunk előtt.
Az árakra még itt visszatérek: tehát az exportra kimenő búza áránál 126,25 volt a csúcsár, amennyiért eladtak, az alsó ár pedig 118. Ezek jellemzően 2006 augusztusi adatok, tehát mint említettem, 2006 júniusában indult meg ez a tendencia. Tehát elindult a búza hihetetlenül. A 104,5-ös intervenciós árral szemben tehát 118 és 126 euró között értékesítették a búzát.
60
61 fzs (Margittai Miklós)
A belpiacra pedig kukoricát már elkezdett akkor értékesíteni készletünkből az Unió - ezen a héten is 100 ezer tonnát eladott -; az intervenciós ár volt az alsó küszöb és 108 euró volt a felső eladási sáv.
Itt a 2007. január 25-ei állapotot látjuk. A búzát gyakorlatilag három-négy hónap alatt kitakarították, közel 2 millió tonna intervenciós magyar búza talált gazdára, az átlagára elérte a 130 eurót, amit az Unió ezért be tudott kasszírozni. A belpiaci kukoricaértékesítés pedig folytatódott, illetve rendkívüli módon megnőtt. Itt a minimumár elérte a 114 eurót, a maximális ár pedig 122 euró volt, tehát ezen az ársávon belül vásároltak, és már egy kevés belpiaci búzatenderünk is volt. Az, hogy ezek a hatalmas mennyiségek aztán havonta, illetve hetente elindultak, oda vezetett, hogy 2006. július-augusztusban, egy hónap alatt 650 ezer tonna csúcseladás történt, amelyet, mint mondottam, már képtelenek vagyunk határidőre kiadni. Jelenleg még a vevők tolerálják, hogy egy hónap után átadjuk nekik az ő készletükbe és ők fizetik a tárolási költséget. Ezt a piac húzása miatt megteszik a kereskedők.
A készletnövekménynek és csökkenésnek itt látszik a dinamikája: a felvásárlási boom, ami 2004-2005. intervenciós években történt, majd az a kevés értékesítés, amit sikerült kiharcolnunk az Unióban. 13.070-18.000 tonnánál sokkal többet szerettünk volna akkor eladni, hogy a raktáraink felszabaduljanak. Azért nagy nehezen 1 millió tonna körüli mennyiségig föltornáztuk ezt, aztán megindult december hónaptól, amikortól már gyakorlatilag havi 100, 200, 400 tonnák mentek ki. Tehát a kitárolás nagyon jelentős feladattá vált, amely egyébként a munka nagyságrendjét és az ellenőri kapacitás igényét tekintve hasonló a felvásárláshoz.
Megyénként jelentős a felvásárlás és az értékesítés is, a legtöbb Békés, Hajdú, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs és Tolna megyében. Hajdú megyében például 1 millió tonnánál nagyobb intervenciós készlet is volt.
Az értékesítési szempontok hogyan változtak? 2004-2005-ben szűkös raktárkapacitás volt és minimális árukereslet. A célunk az volt az értékesítésnél, hogy a raktárkapacitást felszabadítsuk. A tételkiválasztási szempont pedig az volt, hogy lehetőleg minél közelebb jelöljük ki a Dunához, mert ott volt a legnagyobb esélye az értékesítésnek, hiszen vagy intervenciós árszinten akarták eladni, vagy pedig exporttámogatást a búzához hetente állapított meg az irányítóbizottság. Tehát semmiféle esélye nem lett volna egy alföldi értékesítésnek, hiába jelöltük volna ki a tételt.
2005-2006-ban a raktárépítési program következtében bővülő raktárkapacitások voltak, és már egy kis kereslet is volt. Itt megpróbáltuk már a kisebb raktárakat, illetve a lejáró szerződésű raktárakat üríteni, nyilván azért, hogy az áttárolási problémákat megoldjuk. A kis kapacitású raktárakat kijelöltük, hiszen azt láttuk, hogy ha nagyobb ütemben kell kivinni, akkor a kis kapacitású raktárak kiadási kapacitása is kicsi és nagyon sok helyre kell kimennünk, tehát ezeket szüntettük volna meg.
Most, 2006-2007-ben már a raktárkapacitások abszolút elegendőek, a kereslet pedig egyre jobban nő. Itt a kijelölési szempont az volt, hogy a kockázatos tételeket és a logisztikailag leghátrányosabb tételeket próbáljuk kijelölni. Nyilvánvalóan ha 100-122 euróért elviszik Szabolcs-Szatmár megyébe föl a búzát, az nekünk sokkal jobb, mintha a Duna mellől viszik el, hiszen ha egy árcsökkenés lesz, akkor gyakorlatilag azok a készletek végképp bennragadhatnak.
Ugyanígy nyilván a kockázatos tételeket, amelyeket áttárolásra ítéltünk, kijelöltük, a kisebb raktárakat szintén. Tehát ma ez a logisztikai célunk. Ugyanakkor ez ellen úgy védekezik az Unió, hogy egyre több árut jelöltet ki velünk, tehát 500 ezer tonnát kijelöltet velünk, utána egy hét múlva még 500 ezer tonnát, utána megint 500 ezer tonnát. Ebbe bekerülnek már kellemesebb paritások is, megindul a kereskedők részéről a válogatás, és nem az a cél valósul meg sajnos, hogy ezeket a magyar szempontokat érvényesíteni tudjuk. Itt is felszólaltunk, hogy ne jelöljenek ki túl sok tételt, mert - majd mondok rá példát - van egy csomó területen körülbelül 50 ezer tonna, ami olyan raktárakban van és olyan helyen, ami most már a harmadik kijelölést érte meg, és még mindig nem vitték el, illetve nem pályáztak rá.
Az értékesítés problémáit nagyon röviden összefoglalnám. Nagyon rövid az egyhónapos kitárolási idő, mert sok a kis raktár és a kis kitároló kapacitás. Azzal, hogy egymás után ezeket az 500 ezer tonnás tételeket kijelölték, gyakorlatilag nem nőtt olyan arányban a kitároló kapacitásunk, mert egy nagy telephelyen belül ha egy silót kijelölünk és utána kijelöljük a következő 500 ezer tonnára a másik silót, akkor annak a telepnek a kitároló kapacitása nem változik. Ezért mondtuk, hogy ne jelöljenek ki többet, hiszen ezzel nem tudjuk fölgyorsítani érdemben a kitároló kapacitásunkat. Nyilvánvalóan a kitárolást még tovább hátráltatja adott esetben az, hogy az intervencióban mindenhol kifogtuk a legeket. A tavalyi időjárás is a legek közé tartozott, amikor csak két fagyos nap volt, ennek következtében sehol nem hűlt le a gabona, mindenhol meleg volt. Ilyen bogarasodás és ilyen árukezelési probléma Magyarország történetében még szintén nem volt; egyszerűen nem hűlt le a gabona, tavasz nem nagyon volt, tehát már megkezdődött a nyár, és nagyon nagy problémát jelent az állandó gázosítás és a tételek rendben tartása. A május végi állapot szerint 3 millió 674 ezer tonna készletünk van. Ha ez így folytatódik, akkor eljuthatunk odáig, hogy az év végéig teljes mértékben elfogy az intervenciós készlet. Ez egy lehetőség.
Egy másik lehetőség még az, hogy az új termés bejövetelével az árak csökkenhetnek vagy a kereslet mérséklődhet. Mai számításaink szerint a készletünk 0-1,5 tonnára állhat be év végére. Lehetséges, hogy ebben még egy áresés következik be, amit novemberre lehet saccolni. Az argentin és ausztrál terméskilátások tudják egyedül befolyásolni ma a kukoricaárakat lefelé, ha tudják.
Tehát a készletszintünk és a készletcsökkenésünk látszik az ábrán, megyénként a készletfelvásárlás és -értékesítés, a veszteségkezelés, az áttárolások és a záró készletek jelenlegi állapotát mutatja.
70
PÉ 71 (Margittai Miklós)
A veszteségkezelésünkben nyilvánvalóan - és itt az áttárolásnál már fogok beszélni - az áttárolásban három kritikus kockázati tényezőt jelöltünk meg, amit áttárolásra kijelöltünk. Az első, hogy nyilván átalakított, nem gabonatárolás céljára készített épületek ezek, de kényszerből ebben tároltunk, de ezt kockázatosnak kellett minősítenünk és áttárolásra kijelölni.
A másik szempont volt, hogy olyan raktározó tárol nekünk, aki bérli a raktárat és minimális tőkével rendelkezik. Sajnos, ilyen ármozgások mellett, hogy például ellopják a terményt, ennek a valószínűsége nagyon nagy volt, és ilyenbe belefutottunk úgy is, hogy még olyan esetek is voltak, hogy a közraktárnak is eladták, nekünk is eladták, aztán egy harmadik félnek eladták úgy, hogy az előző héten látták az ellenőrök a tételt. Tehát egy ilyen nagy árnyereség esetén van egy jelentős kockázati tényező. Ezekből át kellett tárolni a terményt.
A harmadik ilyen kockázati tényező pedig nyilvánvalóan a kis tárolók. A kis tároló azért kockázati tényező, mert onnan a kitárolásra például nem tud bemenni kamion, úgy kell kihordani az árut, nincs hídmérleg, el kell vinni az árut. Tehát olyan kis kitároló kapacitást jelentett, ami a kereskedelmi forgalomba-hozatalt, tehát az árukiadást szinte lehetetlenné tette.
A raktárkapacitás-megoszlás megyénként lényegesen változott, és azért változott, mert a raktározásban egy stratégiát alakított ki az MVH az elején. Tehát elindultak a raktárépítések, itt az AVOP-os raktárépítési program megindult, és megindult egy úgynevezett stratégiai raktárépítés is, ahol reményeink szerint három-négy nagy raktár épült volna. Ennek nagy része megépült, ahol igazi intervenciós raktározási lehetőség van. Tehát nagy kapacitások, nagy ki- betároló kapacitások mellett egy helyen, a készletellenőrzés, készletkezelés minden szempontból optimális intervenciós raktár.
Ezek megépültek, majd mutatok róla diákat.
Nagyon fontosak voltak a raktárméretek, hiszen elmondtam a kitárolásnál, a kis raktárak voltak elég jellemzőek, a közepes raktárak és a nagy raktárak pedig közel 2 millió tonnával jelentkeztek. De itt nemcsak a nagy raktárakat kell megemlíteni, hanem a nagy raktározókat is. Körülbelül 10 raktározónk tárol 1,5 millió tonnát. Tehát ha az összes, 8 millió tonnához nézzük, akkor nagyon jelentős, és ezekben vannak azok a stratégiai tárolók és partnerek is, amelyek tárolnak, többek között a két állami raktár is: a TIG és a Concordia.
A raktárkapacitásokat illetően kezdetben minden raktárat el kellett hogy fogadjunk, amely valamilyen szinten alkalmas volt, és az A-típusú szerződéseket kötöttük velük. Ezek meghatározatlan idejű szerződések voltak, felmondási idővel. Ezek nagy része felmondásra került már, és a B-típusú szerződések voltak a 2+2-es szerződések, amelyek biztosították volna, hogy az intervenciós tárolás tartós feltételeit megteremtsük.
Ez volt az intervenciós raktározók eloszlása. Tehát ebből látszik, hogy azért egy ilyen logisztikai megoszlásból 400 ezer tonnát, 500 ezer vagy 600 ezer tonnát egy hónap alatt kitárolni, az gyakorlatilag lehetetlen.
A 35 ezer tonna fölötti raktárkapacitások pedig itt vannak, és a 100 ezer tonna fölötti kapacitások közül a gyomaendrődi még kimaradt, tehát egy kör hiányzik. Tehát három olyan raktárunk van, amely 100 ezer tonna fölötti. Ezek közül Adony a kiemelkedő, amely 500 ezer tonnás kapacitással rendelkezik, az ország közepén van, vasúti, közúti és kikötői kapcsolattal. Gyakorlatilag körülbelül a 3-4-5 stratégiai raktárba akarunk visszaszorulni, ami már megfelelő paritásokat jelent, megfelelő kitárolási szintet jelenthet. Tehát ez 3-4 partner lesz majd, a 3-4 partner tudja majd azt biztosítani, hogy azokat a mennyiségeket, amelyeket havonta kijelölnek, biztosan ki tudjuk szállítani. Tehát egy raktár nyilván nem tud kiadni egy hónapban 4-500 ezer tonna árut, még a legjobb logisztikai feltételekkel rendelkező sem. Hiszen Adony körülbelül, ha mind a három relációban tárol ki, akkor körülbelül napi 12-15 ezer tonnát tud kiadni.
Tehát az értékesítési, áttárolási, stratégiai szempontokról már beszéltem. Ezek gazdaságiak, technológiaiak és logisztikaiak, és nagyjából elmondtam már őket, tehát a kockázatokat és az áttárolás jelenlegi elveit és gyakorlatát.
Az áttárolási helyzet megyénként. Betárolás is történt és kitárolás is nyilván az áttárolás kapcsán, hiszen voltak rövid távú átmozgatások, ahol át kellett mozgatni jobb tárolókba, illetve ma már mindenki elfelejti azt a tényt, hogy gyakorlatilag az első intervenciós évben kiváló raktárakból tároltunk át, akár még rossz raktárakba is, hiszen a raktártulajdonosnak határozott idejű szerződése volt, és perrel és mindennel fenyegettek bennünket, hogy márpedig vigyük el onnan az árut.
Tehát át kellett megyén belül tárolni kiváló raktárból rossz raktárba, majd a rossz raktárból ismételten már egy új kiváló raktárba, hiszen a raktározónak az új búzára, a repcére, a napraforgóra, később a kukoricára szükség volt. Tehát eltelt az áttárolásban egy olyan másfél év, amikor gyakorlatilag azt kell mondanom, hogy kvázi felesleges áttárolásokat végeztünk, mert nagyon jó helyen volt a termény, csak sajnos, nem maradhatott ott, hiszen a tárgyévi termését a gazda nem tudta volna befogadni.
A gabonakészlet évi változása a kis- és szükségtárolóban: látszik tehát, hogy nagyon sokat tettünk annak érdekében, hogy a kis és a szükségtárolókat megszüntessük, és 2007. évre, ma azt mondhatjuk, hogy még mindig vannak Hajdú megyében és Szabolcsban is olyan tárolókban áruk, amelyek nem gabonatárolásra készültek, viszont a minőségük úgy néz ki, hogy jó. Az áttárolásukat nem kezdtük meg, mert inkább felajánljuk most értékesítésre, hogy fölösleges többletköltséget ne okozzunk, tehát most már áttárolást csak akkor végzünk, ha közvetlenül az árut veszélyezteti valami az előző három felsorolt indok alapján.
Az intervenciós költségeket tehát technikai költségekre, pénzügyi költségekre, egyéb költségre és leértékelésre bontottuk meg. Gyakorlatilag ez ma az intervenciónak egy abszolút költségszámítása, amely május 31-ig tulajdonképpen tartalmaz mindent. Ebben a nemzeti költségviselés elérte a közel 20 milliárdot, és a visszalévő idő és kitárolási feladat függvényében, és nyilván a raktározás függvényében is ez a költség a becsült 25 milliárd körül fog most már nagy valószínűséggel alakulni. Tehát ez az a szám, amit körülbelül mondtunk, hogy ennyibe fog kerülni a magyar költségvetésnek az intervenció.
80
81 fzs (Margittai Miklós)
Nagyon jelentős nyilván az EU-költségviselés is ebben, és úgy gondolom, nagyon fontos tényező is, hiszen a raktározásban, fuvartérítésben és egyéb költségekben is nagyon jelentős az a bevétel, amit az agrártermelők kaptak.
A különbözet vagy veszteség - ha ezt veszteségnek lehet nevezni - miből van? Nyilván ez egy tudatos gazdaságpolitikai döntés volt annak idején, hogy mivel nem volt raktárunk, tegyük vonzóvá a raktározási díjakat és így tovább, tehát ezért haladtuk meg az EU-költségeket. Szinte minden olyan költségben, amelyre EU-normatíva van, a magyar árak magasabbak, ezt lehetővé teszi az EU, és olyan költséget is nekünk elfogadtak, a rendelkezésre tartási díj, amely a 2+2-es raktárépítés alapja volt olyan területeken, ahol egyébként semmilyen állami támogatást a raktárépítő nem kapott. Ez egy szemléletesebb ábra ugyanerről; látszik, hogy a magyar kifizetés mindenhol meghaladta az unióst.
Ez a költségek százalékos megoszlása: technikai költségek, raktározási költségek, áttárolás költsége, rendelkezésre tartás költsége, pénzügyi költségek, az áru finanszírozása és a hazai kálótöbblet, hiszen pontosan a magas kukoricaarány miatt magasabb kálót határoztunk meg.
Hogy ez a költségvetési teher milyen összetevőkből adódik, arról végül is egy olyan táblázatot szeretnék bemutatni, ami nem egy pontos számítás, de az orientációkra és a tanulságok levonására viszont érdekes. Ezzel vezetném át a kukorica-intervenció ügyeiről és egyáltalán az intervenció ügyeiről is befejezésképpen az ismertetőmet. Látszik, hogy az intervenciós költségeket és az értékesítési árakat figyelembe véve az Uniónak körülbelül mekkora vesztesége van ahhoz képest, amit egyébként elszenvedett volna. Ahogy elmondtam, körülbelül 54-55 milliárdba került a magyar intervenció eddig az Uniónak, a valóságban pedig a mi számításaink szerint - és ezen lehetne vitatkozni, meg még lehetne finomítani, tehát lehet, hogy itt van egy kis eltérés - most már 122 euróért árulják a kukoricát és elértük a 118 körüli értékesítési átlagárat, a búzában pedig meghaladtuk a 130 eurós értékesítési árat. Tehát az Uniónak jelentős többletbevétele keletkezett; ha levonjuk a kiadásait, akkor látszik, hogy ez körülbelül 10-15 milliárd között van. Mondom, ez egy nagyon durva számítás, és egzaktabban is ki tudtuk volna számolni, de tájékoztató számnak jó. Tehát azt lehet mondani, hogy az Unió ezzel az intervencióval az elszenvedhető veszteségekhez képest jóval kevesebb veszteséget szenvedett. A piaci kassza mostani elemezésekor - és ezt nyomon lehet követni - sokkal pozitívabb lett a mérlege az intervenciós kasszának az elmúlt évekhez képest az Unióban. Ennek két oka van: egyrészt nem történt felvásárlás, másrészt nagyon jó az értékesítés. Tehát ez visszahozza azt, amit mondtam, jelentkezik uniós kassza szinten is.
A másik nagyon jelentős dolog, hogy az intervencióhoz általában - hiszen meg kell ettől szabadulni, ki kell vinni - a búza esetében jelentős exporttámogatásokat rendeltek. Tehát az itt egyáltalán nem is jelentkezett - illetve az első évben jelentkezett, de azt is beleszámoltuk az átlagárba, hogy milyen veszteséggel értékesített -, gyakorlatilag egy nagyon jelentős költségtől szabadult meg.
Ez az intervenciós történet azt is szemléltetni, hogy valóban az intervenció egy nagyon fontos piackiegyenlítő eszköz. Hiszen mi történt? Az Európai Unió egy térségében jelentős többletek keletkeztek, majd az utolsó évben egy óriási uniós hiány jelentkezett, hiszen a kukorica 100 százaléka ma uniós belpiacon kerül értékesítésre, aminek ki kéne menni, aminek nem kéne itt lenni, azt belpiacon értékesítik. Azért értékesítik belpiacon, mert gyakorlatilag nincsen a világpiacon megfelelő mennyiség, illetve nincs Európában megfelelő mennyiségű kukorica. Tehát ha Szicíliába le tudják vinni a magyar kukoricát kamionban, ami körülbelül 35 euró, és meg tudják venni 122 euróért, és tengeren nem lehet kapni 160 euróért kukoricát, hanem annál drágábban, akkor ma az intervenciós kukoricával olcsóbb élelmiszert állít elő az Unió, az állattenyésztők olcsóbban kapják, mintha ez az intervenciós készlet nem lenne, hiszen a tengeren magasabb az ára ma a kukoricának. Ezért az egy nagyon fontos tanulság, hogy igenis az intervenciót és a gabonapiacot nem lehet egy évben nézni, nem lehet két évben nézni, hanem körülbelül tíz évben kell nézni, és annak a tendenciáit is. Nyilván abban az érvrendszerben, amit fölállítottunk az intervenció megmaradása érdekében, ezek szerepeltek, és kimunkálásra kerültek az átlagárak és egyebek is. Tehát az intervenció ilyen szempontból betöltötte a hivatását.
A magyar kormányzati stratégia az, hogy 2008-ban már a fölösleget egyrészt a bioetanol-üzemek vezessék le, másrészt pedig a piacot dinamizálják és az intervenciós árrendszert tartsuk. Lehetőleg a bioetanol, illetve az EMVA-n keresztül az állattenyésztés fejlesztése, tehát ezen két tényező kösse le a magyar többleteket, és ne az intervenciós termelés. Az intervenciót egyoldalúan meg akarták szüntetni, azzal az indokkal, hogy Magyarországon 12 millió tonna intervenciós áru lesz idén. Az elmúlt felvásárlási évben ez nagyon indokolatlan volt, amit elmondtam, az megcáfolta ezt abszolút. Tehát egy egyoldalú megszüntetéssel szemben úgy gondolom, hogy az 1,5 millió tonna intervenció megőrzése óriási eredmény a nulláról és az intervenció azonnali megszüntetéséről. Az külön eredmény, hogy ez nincs leosztva országokra, tehát ha véletlenül egy novemberi áresés bekövetkezne, 1,5 tonna intervencióig Magyarország megfelel. Biztos vagyok benne, hogy mivel a megfelelő gyakorlatunk megvan, mire bármelyik konkurens ország fölébred, mi ezt az 1,5 millió tonnát föl fogjuk vásárolni.
A következő évben 700 ezer tonna lehet az intervenció, de akkor már belépnek a bioetanol-kapacitások. Én ott inkább egy nagyobb problémától tartok: attól, hogy olyan túlakapcitások jönnek létre, amelyek tartósan túl magas árakat fognak eredményezni, ami esetleg veszélyes lehet az állattenyésztésre, és ez az árcsökkenés csak nagyon korlátozott.
Külön nagy eredményének tartom ennek a tárgyalásnak azt, hogy a harmadik évben az intervenció lehetősége nulla, ami annyit jelent, hogy nem megszűnt, tehát piaci zavar esetén - és a piaci zavar definiált - ismételten indulhat kukorica-intervenció.
Nagyon jelentős dolog az, hogy a búza-intervencióhoz nem nyúltak, tehát egy átlagos évben Magyarországon mint lehetőség az 1 millió tonna körüli búza-intervenció benne van.
90
PÉ 91 (Margittai Miklós)
Amennyiben Ukrajnában nagyon jó termés van, és egy normál helyzet alakul ki, hiszen ez a helyzet most egy abnormális piaci helyzet, akkor tartósan az 1 millió tonna körüli intervenciós kukorica Magyarországon meglesz és fenntartható. Úgy gondolom, hogy ezzel tartósan a gabonatermelők érdekeit képviselni lehet, illetve fenn lehet tartani, és a termelést is, a növekvő földalapú támogatást is figyelembe véve. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elhangzottakhoz kérdés, vélemény van-e? Járvás István képviselőtársunknak adok szót.
JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Margittai Úr! Érdekes volt azért végighallgatni ennek a három évnek vagy jó két évnek a történetét, és sok tapasztalat leszűrődött gondolom, önöknek is, mire végigvitték ezt a nem kis feladatot, ami azért összességében sokat segített a termelőknek, mert azért nem esett le az ár a béka feneke alá, ha lehet ezt mondani. Ugyanis ha nem lett volna az intervenció, ez biztos, hogy bekövetkezett volna Magyarországon, és egy kis stabilitást jelentett ezekben az években a termelőknek, vagyis nem is kicsit, hanem jelentőset. Szerintem ez egy fontos szempont, amiről egyébként nem kell megfeledkezni, és ezt a helyén kell értékelni.
Nekem azért néhány dologban eltérő véleményem van, nevezetesen hogy az Alföldről nehezebben lehet értékesíteni. De azért ennek ellenére az Alföldön is épültek jelentős kapacitások, mondjuk Törökszentmiklóson, vagy nem tudom, hogy a Tedej Rt.-nek elkészült-e a négyszer 50 ezer tonnás tárolókapacitása, ami a Hajdúságban van, mert azért ott is kell tárolót építeni. Ezt az ő védelmükben mondom, ahol egyébként termelés folyik, mert a multifunkcióhoz az is hozzátartozik, hogy ott legyen tároló, ahol egyébként a termelés folyik, mert segítheti ezt bizonyos időszakokban.
Nem osztom egyébként azt a véleményt, amelyet nagyon sokszor elmondott, hogy a kis kapacitású tárolók és a kis kapacitású kitárolás jól le vannak szólva. Én nem tudom, hogy mit jelent. Az én fogalmaim szerint az egy gép az egy gép. Ha egy teleszkópos rakodógép 50 vagont, az 500 tonnát felrakja, ugyannyit rak fel Törökszentmiklóson is, mint Adonyban. Ugyanannyit fog tudni felrakni, és Adonyban is annyit tudnak kitárolni, amennyi 50 tonnás teleszkópos rakodót vesznek, azon kívül már a mérlegház feladata, hogy le tudják-e papírozni és megy kifelé vagy nem megy kifelé.
Tehát ezt messzemenőkig nem tudom egyébként elfogadni, sokat segítettek azok a bizonyos kis tárolókapacitások, vagy azok is, akik egyébként nem kaptak tárolóépítésre támogatást, ahhoz, hogy ezt a feladatot meg lehessen oldani. Szerintem meg kellene köszönni nekik ezt a szolgálatot, nem pedig folyamatosan leszólni őket.
Az áttárolással kapcsolatban elhangzott, hogy a bérelt tárolókban is tároltak. Van ebben igazság, és a gazemberek egyébként az intervenciós tárolást is megtalálták, mint ahogy minden termelési rendszert megtalálnak és megfejnek. Attól függően, hogy valaki bérelt tárolóban tárol, mondjuk egy raktározó szövetkezet, és a tagjainak a tárolójában tárol, az nem hiszem, hogy nem életszerű. Kifejezetten életszerű, illetve olyanok is előfordulnak az életben, hogy jobb, ha egy tároló szövetkezet tárol, mert ha saját maga tárolja a cég, akkor esetleg bizonyos egyéb tevékenységeivel együtt az 50 százalékon felül van, tehát esetleg később pályázatokban nem tud részt venni. Tehát ezért is szükséges az ilyen dolog, az áttárolást itt is indokolták a kis tárolókkal.
Tehát a kis tároló, és ez a fogalom is magában megérne egy értelmezést, mert Adony is kis tároló, 82 darab 6 ezer tonnás tároló van benne. 82 darab, vagy legalábbis e körüli mennyiség, így jön ki a félmillió tonna. (Dr. Margittai Miklós: 10 ezer tonnás darabonként!) Jó, legyen 10 ezer tonnás, attól függ, hogy milyen magasra rakják.
Tehát ha valakinek egy 10 ezer tonnása van, vagy egy 5 ezer tonnás, vagy egy 7 ezer tonnás, azt is lehet kicsinek nevezni, mert csak egymaga van, nem 50 darab van belőle építve. Ami aztán később előny is lehet, hogy ha nem egy helyre vannak építve bizonyos szempontból.
A stratégiai raktárak, amelyeket mondunk, hogy 4 vagy 5 vagy 10 raktárkezelő tulajdonában van, tegyük félre a Concordiát és a TIG-telepet, mert azért mégis valamilyen tekintetben a Concordia egy állami tulajdon, és vannak nagy beruházások, amelyeknek következtében nagy kapacitások jöttek létre, ide tartozik Adony is vagy Törökszentmiklós is. Bár mind a kettőnél hozzá lehet írni, hogy jelentős külföldi érdekeltség van mögötte, az egyiknél angol, a másiknál pedig svájci. Hogy aztán ez a külföldi érdekeltség valós-e vagy nem, én erre nem tudok választ adni, de mindenesetre van, és kötődik is a politikához bizonyos tekintetben. Tehát a stratégiai raktárak stratégiai pénzszerzési lehetőségek, ezt azért nyugodtan ki lehet mondani.
Hogy ez a helyzet a raktározások területén kialakult, ezt az élet hozta magával, mert raktározni kellett, vannak vállalkozások, akik szeretik megtalálni a lehetőségeket, és van politika, amely valahol irányítgatja ezt a kapcsolatrendszert így, úgy, ilyen, olyan sikerrel, amit itt mondott is, hogy ennek az egésznek koncepcionális oldala is van.
Néhány gondolatot azért beszéljünk arról, hogy mit is jelent az, hogy ha egy raktárnál mondjuk multifunkcióról beszélünk. A beruházások területén az is hozzátartozik, hogy az kész, előregyártott elemekből épült, nagy mennyiségben vagy építkezéssel. A toronysiló kifejezetten előregyártott, kevés élőmunkát ad a magyar gazdaságnak, tehát különösebb jelentősége nem volt egy kis térségben sem, fel kellett állítani, összeszerelték és kész.
A síktároló egyébként sokkal több élőmunkát igényel, és foglalkoztatás szempontjából is jobb. Az érdekesség, ami kialakult Magyarországon, és ez tény, hogy a nagy kapacitású tárolók mind síktárolók lettek: ilyen Adony, Törökszentmiklós, a Tedej Rt., és a többi. Síktárolók lettek, ahogy a gyomaendrődi is tudtommal. Tehát akik azért komolyan gondolkodtak, azok síktárolót építettek, nagyon nagyot.
Tehát a toronysiló másra nem használható, csak gabonatárolásra. Így van? Azt nagyon nehéz másra használni. Lehet egyébként, biztosan lehetne húsfüstölésre is használni, és egyéb ilyen dologra, de ez már az abszurd kategóriába tartozik. Tehát ez nem jelenti azt, hogy az többfunkciós. Viszont a síktároló, mert a kisebb vállalkozások, amelyek folyamatosan le vannak szólva, síktárolókat építettek azért, 5 ezer tonnásat vagy 6 ezer tonnásat, de a síktárolóknál és a kicsiknél van még a multifunkciónak egy szegmense, hogy ha az a tároló szét van terítve egyébként az országban kapacitásban, az nemcsak intervencióra alkalmas, hanem a betakarításban is, ami azért minden esztendőben eljön, és tárolókba kell tenni azt a terményt, búzát, kukoricát, repcét, napraforgót stb. Az intervenció pedig nem egy állandó feladat, legalábbis most az látszik, hogy nem olyan mértékben állandósult.
Tehát ha erről az oldalról nézzük, bizony, az emberben elég vegyes a kép, nem leszólva és nem megbántva természetesen az egész folyamatot és annak a szereplőit, de azért jelentős mértékben ad kapacitást is.
Ha most azt nézzük, hogy egymillió tonna vagy másfélmillió tonna kukorica intervenciós lehetőségünk lesz, amely aztán majd csökken, de azért a búzára csak fennmarad, ez gyakorlatilag azt jelenti Magyarországon, hogy az a három-négy raktártulajdonos - nem megbántva őket -, ha külföldi érdekeltségű is, annak megvan a kenyere, az összes többi pedig majd lesz valahogy, legfeljebb termelhet. Tehát ebből ez látszik ki.
Az, hogy most ez külföldi tőkéből jött-e létre, még ezt is érdemes megvizsgálni. Adony esetében csak áfa-finanszírozásra kapott 2,2 milliárd forintot az adonyi beruházás a Magyar Fejlesztési Banktól, azon kívül még az egész beruházásra kapott az MFB-től külön 9-10 milliárd forintot. Akkor tessék már nekem megmondani, hogy ez most külföldi tőke volt, vagy csak megszerzett a külföldi egy pénzt vagy egy piacot, mert ez azért nem ugyanaz a kategória.
100
101 fzs (Járvás István)
Lehet így versenyezni, hát így a nagymamám térde kalácsa is tud intervenciós tárolókapacitást építeni: az MFB ad pénzt, a politika megígéri, hogy neked lesz szerződésed. Ez nem egy nagy befektetés, énszerintem inkább kapcsolat, ez azt jelenti legalábbis az én olvasatomban, talán egy kicsit jobban kisarkítva, mint kellene, de azért van benne ilyen dolog. Ha kívánják, azt is föl tudom én sorolni, hogy melyik nagy tárolókapacitás kinek a szíve csücske, hogy kinek a szíve csücske Adony, kinek a szíve csücske a bélapátfalvi cementgyárban való tárolás, mert az valakinek a szíve csücske. Kinek a szíves csücske a Tedely Rt.? A Tedely Rt. is 50 ezer tonnás tárolókapacitást épít épületenként, legalábbis megnyerte - nem mentem el megnézni -, az 2 hektáros épület. Lehet, hogy majd a kelet-nyugati darabárusnak logisztikában jól fognak jönni a 2 hektáros épületek, nem biztos, hogy búzatárolásra kell használni. Az Alföld közepére épült egyébként a törökszentmiklósi; nincs vízi kapcsolata, sőt vasúti kapcsolata sincs Törökszentmiklósnak, valamiért mégis megnyerte. És ami nagyon érdekes: annyi épületre nyerte meg a törökszentmiklósi telep, amennyire beadta. Ha 50-re adta volna be, akkor 50-re nyert volna. Ugyanilyen a Tedely Rt. is. A másiknak meg odaírtál, hogy jó, megfeleltél, de már neked nem jutott. Tehát ez azért a politikának a koncepciójából következik, hogy jut neki, vagy nem jut neki. Lehet, hogy egyébként van olyan koncepció, amelyik Törökszentmiklós mellé még kikötőt is tervez mondjuk Tiszapüspökibe. Azt már nem merem föltételezni, hogy azt megcsinálják, hogy a Tiszát kicsit arrébb kanyarítják, hogy oda menjen a törökszentmiklósi telep mellé, bár nem lehet tudni, volt már a történelemben erre is példa.
Most nem mondtam volna el ebből semmit, ha folyamatosan minden harmadik mondatban a kis tárolók leszólása nem történt volna meg. Azt hiszem, ugyanolyan tároló az is, amelyik 5000 tonnás és csak egymaga van, megcsinálhatja ugyanolyan tisztességesen, mint Adony vagy bármelyik, mert vannak ugyanolyan jó minőségű vagy jobb minőségű, a jó gazda gondosságával őrzött tárolók, mint az adonyi, és akkor egyszerűen azt mondjuk, hogy a kicsit tegyük félre, a nagy meg jöhet. Az aszálykár egyébként ezeket a kicsiket érinti, mert aki még benne van az adonyiban - a svájci befektető, meg Csuka Csaba -, ott nincs nagy kockázata a búzatermesztésnek, de hát azért tárolni csak ő tud a legjobban. Úgyhogy ez is úgy történt, ahogy egyébként kis hazánkban sok minden szokott történni: volt egy piaci helyzet, egy természet nyújtotta helyzet, meg pénzt is költöttünk erre már az AVOP-ból is több mint 20 milliárd forintot, nagyon helyesen. Meg hát mindig is lesznek ilyenek, ha másik kormány lett volna, akkor is lettek volna ebben cikk-cakkok, én csak még egyszer hangsúlyozom, hogy attól, hogy valaki épített egy vagy két tárolót, amit most kicsinek neveznek, az legalább ugyanolyan érték vagy még nagyobb, mert a kicsi idén is és jövőre is fogja segíteni a betakarítást, azt nem tudjuk megcsinálni, hogy ilyen nagy monstrum tárolókba hordjuk össze az egész országból a gabonát aratáskor, az nem megy, egyedül a tárolási pénzeket lehet így koncentrálni.
Egyébként az egész munkához, amit az elmúlt két évben ezen a területen végeztek, csak gratulálni tudok, minden elismerésem ezen kifogások ellenére is, amiket elmondtam.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Demendi László képviselőtársamnak adok szót.
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mélyen Tisztelt Bizottság! Én kétfelé bontanám a mondanivalómat. A mi részünket, tehát a magyar állami részt hamar lezárnám azzal, hogy e helyről is köszönet illeti az MVH valamennyi munkatársát, vezetőjét, beosztottját, akik ezt a hároméves, nem könnyű feladatot megoldották. Hozzáteszem azt is, amit Járvás képviselő úr mondott, hogy az összes gond ellenére. Na de hát ha nem csinálunk semmit, abból túl nagy probléma nem szokott keletkezni, ahol dolgozni kell, ott esetleg előfordulhat.
Az eltelt két-három évben is többször fölmerültek ezzel kapcsolatban olyan kérdések, amelyeket érdemes végiggondolni, egy kicsit elemezni, különösen azért - az intervenció kapcsán is -, mert a közös agrárpolitika felülvizsgálatánál tartunk, és ilyen új rendszer, olyan új rendszer kerül bevezetésre. Az intervenció kapcsán is fölteszem azt a kérdést, hogy a közös agrárpolitika változtatásáról Magyarország, a magyar mezőgazdaság szempontjából jó döntések születnek-e. Amit nekünk magyaroknak a szemünkre vetettek - ezt Margittai úr is említette -, az az, hogy hát bizony ti intervencióra termeltek. Nézzük meg ezt a kérdést. Intervencióra termelünk? Nem. Az az én válaszom, hogy nem. Most pontosan az történt, amire annak idején az Európai Unió gazdaságpolitikusai nagyon helyesen kitalálták az intervenció eszközrendszerét. A mezőgazdasági termelés sajátosságaihoz hozzátartozó termésingadozások, a piaci befolyásolás beavatkozó eszközrendszereként kitalálták, és pontosan most következett el az a helyzet, amikor ezt alkalmazni kellett. Ezt az elmúlt három év folyamatairól bemutatott számok és gazdasági mozgások is egy az egyben alátámasztják. Tehát Magyarország kukoricából sem termelt intervencióra, Magyarországon jó termés volt.
Nekem nem igazán tetszik az a megközelítés, hogy ebben az ügyben - mindenféle sajtóorgánumban meg más helyen hajlamosak vagyunk erre - úgy beszélünk az Európai Unióról, hogy az ott van Brüsszelben, mi meg itt vagyunk. Az Európai Unió egy része mi vagyunk 2004. május 1-jétől. Ettől függetlenül azt mondom, hogy a brüsszeliek - akkor így fogalmazok - sem tudtak ezzel a helyzettel mit kezdeni, tehát a piaci értékesítési lehetőségeink javításáért igazából nem sokat tettek, azt mondták, hogy nem tudnak tenni. Ezért az értékesítés nyilván nem mehetett. Volt ilyen jellegű segítség az Unió részéről? Nem volt. Tehát az intervenció szerintem betöltötte a funkcióját, és teljesen világosan látszik az is, hogy az intervenciós nyomás csökkent - és itt visszatérek oda, hogy nem intervencióra termeltünk kukoricát, mert most csak a kukoricáról van szó -, amikor a piaci mechanizmusok elkezdtek működni, a kereslet-kínálat szabályai olyan árakat eredményeztek, a termékmennyiség a kínálatban olyan helyzetet teremtett, hogy elindult az áremelkedés és lehetett a raktárakból értékesíteni. Ez erre lett kitalálva. Tehát helyes-e az EU-nak ez a döntése, és jó-e ez Magyarországnak? Igaz az a megállapítás, amit Margittai úr mondott: ahhoz képest jó, hogy meg akarta szüntetni egy az egyben az egészet. Ahhoz képest jó, de továbbra is diszkriminatív a tekintetben, hogy ez a piaci helyzet a kukorica vonatkozásában az Európai Unió egy térségében keletkezett, és a döntés kimondottan csak a kukoricára irányult, miközben látjuk, hogy pénzügyileg nem is járt túl rosszul Brüsszel.
110
PÉ 111 (Demendi László)
Eközben kimondottan csak a kukoricát kell eltakarítani az intervencióból, mert mi intervencióra termelünk. Nyilván ez a fajta döntés azért majd azt a lehetőséget újra megnyithatja, ha netán még egyszer ilyen piaci helyzet áll elő, de maga az egész gondolkodásmód, az egész eljárásmód sok mindent sért szerintem, azt kell mondanom, hogy még több európai uniós alapszerződést is.
Nagy tanulsága van ennek szerintem, de köszönet a magyar agrárdiplomáciának azért is, hogy ezt ki tudta hajtani ebből a helyzetből. Ugyanis innentől kezdve, ha valamelyik térségben valamilyen beavatkozási rendszer szükségeltetik majd, akkor azzal találkozhatunk - kérdezem, magamtól is persze, és nem feltétlenül várok erre választ -, hogy ismét változik a közös agrárpolitika beavatkozási rendszere, és akkor nem fogjuk alkalmazni? Azt gondolom, hogy ez nem jó irány.
Ma, 2007-ben, 2008-ban és 2009-ben nagy valószínűséggel - még csak ezt tudjuk mondani - ezzel még el tudunk dolgozni, tudjuk kezelni a helyzetet, de akkor sem látok semmilyen különbséget, akkor is azt mondom, hogy ez a döntés is eléggé diszkriminatív, és ez sok mindent felvet a magyar mezőgazdaság jövőjét illetően, hogy a munkának melyik az a területe, ahová nekünk nagy erőket kell összpontosítani és csoportosítani. Úgy látszik, hogy a gazdasági diplomáciára, annak az összes feltételrendszerére, amely az európai és brüsszeli, luxembourgi szerepléseinket illeti, arra még a jelenlegitől is nagyobb ráfordításokat kell eszközölnünk, mert a mezőgazdaság életben maradása, lehetősége elsősorban attól függ, hogy ott milyen eredményeket tudunk elérni.
Azt szerettem volna ezzel elmondani, miközben nagyon kiemelem, hogy a nullához képest ezt egy jelentős gazdaságpolitikai, diplomáciai sikernek értékelem, de azért nem vagyok felhőtlenül boldog, mert ezt azokban az ügyekben, amely a közös agrárpolitika felülvizsgálata eredményeként Magyarországra, mint következmény keletkezett, egynek tekintem csak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Bagi Béla úr következik.
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót. Demendi László inspirált hozzászólásra, de előtte egy gondolat erejéig az előadáshoz. Mindenekelőtt én is az elismerés hangján szeretnék szólni, hogy ezt a hatalmas feladatot az MVH így levezényelte, kevesen bíztak benne, gondolom, ők maguk sem, amikor nekivágtak ennek, de sikerült megoldani végső soron, és ez a lényeg.
Elnök úr az előadása elején azt mondta, hogy intervenciós nagyhatalom vagyunk. Gondolom, hogy ezt idézőjelbe akarta tenni, hogy mi intervenciós nagyhatalom vagyunk, mert felfogásom szerint - és nem feltétlenül vitatkozni akarok most Demendi Lászlóval - azt gondolom, hogy az, hogy mi intervenciós nagyhatalom lettünk, ez egy elfuserált agrárstratégia része. Ez, hogy intervencióra termelni nagy üzlet, ezt Mészáros Gyula mondta ki, közigazgatási államtitkár, még annak idején. Akkor is vitatták ezt jó néhányan, de még többen ezt el is hitték. De a problémák nem Mészáros Gyula kijelentésétől kezdődtek nézetem szerint, hanem a rendszerváltástól, mert már akkor is nyilvánvaló volt sokak számára, hogy miután a KGST-vel az történt, ami történt, hogy a magyar termékszerkezeten változtatni kell. Ezt általában nem is szokták, a mai napig senki nem szokta megkérdőjelezni, csak az égvilágon semmi nem történt 17 éve ezen a területen. Annak ellenére, hogy 1992-ben már nyilvánvaló volt, hogy az abrakfogyasztó ágazatokat az EU egy szoft kategóriába teszi, tehát ezekkel az ágazatokkal baj lesz, nem lesz annyi abrakfogyasztó állatunk, mint azelőtt. Mondjuk azt nem gondoltuk, hogy azért ennyire nem lesz.
Ennek ellenére, ha megnézzük 1990 óta a vetésszerkezetünket, többé-kevésbé elmondhatjuk, hogy mit se változott. Úgy gondolom, homokba dugtuk a fejünket ezen a területen.
Mindezt csak azért mondom el, hogy nem lehet megkerülni ezt a kérdést. Hogy vannak ilyen szerencsés esetek, hogy a környéken vagy a világban probléma van és egy vákuum alakul ki, ezeknek az eseteknek a száma ritkább, mint ennek az ellenkezője. Tehát nagyon könnyen előfordulhatott volna, hogy itt marad ez az egész a nyakunkon, és aztán kerülgethettük volna.
A másik: Demendi László a Brüsszelben, illetve Nyugat-Európában kint lévő embereinkről, illetve az agrárdiplomáciáról szólt. Én most csak úgy halkan megkérdezem, hogy az MSZP országgyűlési képviselői és az EU parlamenti képviselők között szokott lenni konzultáció, kapcsolattartás? Ugyanis az embernek így kívülről az a benyomása, hogy nem. Ugyanis mi itt nagyjából ezekben a kérdésekben egyetértünk, mert hangsúlyozom, még mielőtt bárki is félreértelmezné, ez a magyar érdek, mert ilyenek az állapotaink a vetésszerkezetet illetően, nekünk érdekünk fenntartani az intervenciót, de lehet, hogy csak múlt időben, érdekünk lett volna fenntartani az intervenciót, mert ez a termékszerkezet-váltás nem egy-két év, de nem is öt év alatt zajlik le, még ha intenzíven neki is állnánk. Tehát ezt meg kellett volna tennünk.
Megrökönyödve vettem a hírt, hogy hogyan szavaztak vagy hogyan nem szavaztak, hogyan nem vettek részt ezen a perdöntő szavazáson a Szocialista Párt európai parlamenti képviselői. Hátha ti többet tudtok erről, hogy ez miért következett be, és olyan hírek is érkeztek, hogy ha mindenki, tehát a magyar álláspontot a magyar EU parlamenti képviselők mindegyike képviseli, tehát ott van és úgy szavaz, ahogy kell, akkor talán nem így alakult volna, még ez a kifutás is, ami a nullához képest persze, hogy jó, a nullához képest minden jó, de akkor fennmaradhatott volna, és nem a német koncepció érvényesült volna. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy kormánypárti oldalról van-e hozzászólás? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor Czerván György következik.
CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönjük a beszámolót, illetve az írásos anyagot is, és én is látom és értékelem azt a nagy munkát, ami itt elvégzésre került. A mezőgazdasági bizottságban megszoktuk már, hogy elég sok mindenben egyetértünk pártállástól függetlenül, az előző bizottsági ülésen a miniszteri meghallgatáskor is ez volt, és millió példát lehetne mondani.
Tényleg csak nagyon röviden, hiszen alapvetően egyetértek az előttem szólókkal, de én is azt a mondatot írtam fel, amit elnök úr többször is mondott, hogy intervenciótermelő és intervenciós nagyhatalom vagyunk vagy lettünk. A fene akar - már elnézést - intervenciót termelni, én azt szeretném, ha a lehető legkedvezőbb piaci áron tudnám értékesíteni a terményemet, és minden termelő ezt szeretné, és mondjuk a francia paraszt nyilván azért nem intervenciózott, mert az ő piaci lehetőségei kedvezőbbek voltak, és az ő állattenyésztése a végterméken keresztül el tudta fogadni azt a magasabb árat, mint az intervenció.
120
121 fzs (Czerván György)
Nyilván az idén nem lesz, a búznál biztosan nem, mert feleannyi lesz a termés, mint amennyi tavaly volt, és 34-35 ezer forintos árakkal jönnek a kereskedők, legalábbis én eddig ezt tapasztaltam. Tehát nem állt szándékunkban, hogy a magyar termelőnek intervenció legyen, így alakult a piaci helyzet - ahogy Demendi László is mondta - és kész. Az, hogy az idén lesz-e intervenció vagy nem lesz, ezektől az áraktól fog függeni.
Az EU-csatlakozás előtt annak idején, meg 2004-ben, amikor csatlakoztunk meg népszavazás volt, millió egy érv elhangzott, hogy ez miért jó, miért nem jó, nagy politikai érvek, hogy ne legyen háború, satöbbi. Ami minket jobban érdekelt, az az, hogy a közös agrárpolitika milyen kedvező lesz majd az országnak. Én 2002 óta szisztematikusan tettem föl a kérdéseket - akkor Németh Imre volt az agrárminiszter -, ágazatonként, hogy mire számíthatnak a gabonatermelők, mire számíthatnak a csatlakozás után a cukorrépa-termelők, és így tovább minden ágazatra. Emlékszem, hogy legalább háromszor megkérdeztem ezeket, ahogy haladtunk időben 2002-től a csatlakozásig. Az volt a válasz, hogy a gabonatermelők nagyon-nagyon jól fognak járni, mert az intervenciós rendszer minden problémát megold, a cukorrépa-termelők aztán végképp nagyon jól fognak járni, hiszen olyan cukorrezsim működik, amit ismerünk. Azóta egy kicsit megváltozott a helyzet sok tekintetben, tehát én ilyen szempontból most már nagyon szkeptikus vagyok, mert amihez hozzányúlnak, annak mindig az a vége, hogy az európai termelők egy részét, de a magyar termelők nagy részét egészen biztosan hátrányosan érinti. Tehát ez a húzd meg, ereszd meg játék megy, hogy az Unió vagy Boel asszony bedob valami durvát, és aztán örülhetünk annak, hogy sikerült valamit kiharcolni, mert valamennyit engedtek belőle, mondjuk nem szűnik meg az intervenció, csak két év múlva nulla felvásárlás lesz. Hát én nem nagyon hiszek abban, hogy ha valami nagy piaci gond lesz, akkor majd akár rajtunk magyarokon, akár másokon segíteni fognak.
Ez egy érdekes dolog. Pedzegették itt többen is, hogy az biztos, hogy a csatlakozás óta eltelt időszakban az agrárium alapvetően összességében jobban járt, de hogy ez meddig lesz így, azt nem tudni. Olyan tendenciák vannak - ezt elmondtam a miniszteri meghallgatáson is -, hogy 2013 után a teljes támogatásleépítés, ezenkívül a termelés visszafogása fog megjelenni, holott a globális kihívások várhatóan az élelmiszer iránti keresletet vélhetően meg fogják növelni. Ez az uniós képviselők felelőssége is; az Unió agrárpolitikája most teljesen szembe megy azokkal a kihívásokkal, amelyek 2013 után, 2015-20 körül fognak megjelenni az élelmiszer-kereslet területén. Én legalábbis így látom, úgyhogy szkeptikus vagyok, most már sajnos az lettem, és nem nagyon hiszem, hogy ebből a megszűnt intervencióból - még ha azt is mondjuk, azt is hisszük, meg bízunk benne, hogy nem fog teljesen megszűnni - nekünk majd valami kedvező lesz majd.
Még egy megjegyzést engedjen meg, elnök úr. Megbeszéltük már, nem mesélem el az egész történetét ennek a 25 milliárdos dolognak. Azért érdekes véletlenek vannak: a top-upból 25 milliárd forinttal kevesebb került kifizetésre azzal az indokkal, hogy finanszírozni kellett az intervenciót, és most kiderült, hogy 20 milliárdnál tart a nemzeti költség és még várható 5 milliárd, tehát véletlenül pont 25 milliárd forintról van szó, ami egyfelől a top-upból nem került kifizetésre, holott erre országgyűlési határozat van, másfelől ennek a költsége pont ennyi. Tényleg nem akarom a vitát gerjeszteni, mert ezt a parlamentben és a bizottságban is megbeszéltük, de miniszter úr is egyetértett azzal, hogy jogilag teljesen igaza van, aki ezt kifogásolja, a kettőnek semmi köze egymáshoz. Az egy más dolog, hogy az is pénz meg ez is forint és a nemzeti költségvetés része, de a kettőnek semmi köze egymáshoz. Itt csak a véletlenre akartam felhívni a figyelmet, hogy mind a kettő 25 milliárd forint; tényleg csodálatos, hogy vannak ilyen véletlenek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés? Örvendi László jelentkezett, és utána még én is szeretnék szót kérni.
ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Nagyon rövid leszek. Én úgy értékelem, hogy a magyar agrárdiplomáciának a kukorica-intervenció csökkentése és két év múlva történő megszüntetése az intervenciós felvásárlás lehetőségének nem eredménye, ezt inkább agrárdiplomáciai kudarcnak tartom a magyar gazdák szempontjából. Ez a későbbiekben a kukorica árának várható csökkentésében fog jelentkezni és a kukoricatermelő gazdák eredményének lenyomásában. Ha az agrárdiplomácia el tudta volna érni, hogy ugyanúgy, mint a többi más növény esetében az intervenciós felvásárlás a kukorica esetében is megmaradjon, az lett volna az eredmény.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kedves Képviselőtársaim! Mivel nem tudom átadni az ülés vezetését, járuljatok hozzá, hogy néhány gondolatot közreadjak. (Nincs ellenvetés.)
Kedves Elnök Úr! A heroikus küzdelmet már mindenki értékelte. A magam részéről is csatlakozom ehhez. Tény, hogy nem volt egyszerű dolog. Csak halkan jegyzem meg, nem elnök úr tevékenysége alatt történt, amikor nagyítóval nézték, hogy fél milliméteres repedés van-e a tároló padozatán, és ha volt, akkor nem fogadták el a tárolót. Innen indultunk, egy iszonyatosan nagy káosz volt, ezzel kezdődött, és utána persze nagyon nehéz volt rendbe rakni. Ez is a történethez tartozik, így kerek az egész. Nem volt egyszerű dolog átvenni és helyre tenni a dolgokat. Ezt tisztességgel meg kell mondani és köszönet érte.
Három kérdéskörrel szeretnék foglalkozni. Az első az áttárolások ügye. Ezt abban az összefüggésben kérdezném - mert az intervenció ügye elsősorban piaci feszültségek levezetése, kezelése, piaci zavarok esetén jelent megoldást -, hogy kinek az érdekében dolgozunk, és kinek az érdekében létesítünk tárolót. Elnök úr elmondta, világosan érvelt, hogy az Európai Unió szépen, folyamatosan hirdeti meg a többi tételt, amíg nem tud olyan raktárakat a felajánlott mennyiségben, ami számára kedvező a szállítást illetően. Miért jó nekünk az, ha átszállítjuk Kelet-Magyarországról Adonyba a gabonát azért, hogy a nyugat-európai kereskedők nagyon kellemesen érezzék magukat? Mert ez a költség bennünket terhel, a magyar gazdát terheli mindenképpen, mivel a mi keretünkből viszi el a forrásokat. Miért jó az, ha mi oda átszállítunk? Meggyőződésem, hogy igazán azok a jó tárolók, amelyek közel vannak a termeléshez, közel vannak ahhoz a területhez, ahol előállítottuk azt az árut. Tudom, 50 kilométeren túl az MVH fizeti a szállítási költséget, de az MVH is az agrárkeretből gazdálkodik, innentől kezdve teljesen mindegy, a mi pénzünket viszi el. Tehát ez lenne az egyik kérdésem, hogy miért jó ez nekünk. Azt gondolom, hogy csak azt és annyit kellene áttárolni, amennyi mindenképpen indokolt. Jómagam is tapasztaltam és ha úgy tetszik, elszenvedője voltam, hogy a korszerű tárolóból - gazdaszövetkezetről van szó - átszállították a termést. Izgalmas volt, mert meg kell jegyezzem, még azt is meghatározták, hogy ki lesz a szállító - igen kemény vitába került, mire megértették, hogy van egy szerződés, amelyben le van írva, hogy kinek kell gondoskodni a szállításról -; a gazdaszövetkezet úgy döntött, hogy ő gondoskodik róla és szállít. Tehát egy nagyon tiszta, józan kommunikációval, a helyzet bemutatásával - ezért is köszönjük, hogy elnök úr elfogadta a meghívást - a gyanúsítgatásokat szépen meg lehet szüntetni, csak akkor lássunk tisztán.
Elnök Úr! A 25 milliárdra évenként készül költségvetés, éves költségvetés van. Itt többéves intervenciós költségeket állítunk szembe az egyéves top-up 25 milliárdos csökkentésével. Szerintünk ez a pálya nem egészen jó. Jó lenne megmondani, hogy kérem szépen, igen, ezt most ennyivel csökkentettük. Hagyjuk az intervenciót külön, mert a kettő - mint ahogy mondta Czerván György barátunk - nem igazán tartozik egybe.
Talán még egyetlen kérdés. Hallani megsemmisült készletekről, meg hogy ellopták és egyebek.
130
PÉ 131 (Elnök)
Elnök Úr! Van-e olyan esetről tudomása, vagy esetleg tájékoztathatja a bizottságot, hogy hány esetben fordult ilyen elő, és egyáltalán hol tart most ez az ügy, bírósági szakaszban, vagy mi a helyzet? Egy biztos: mi azt támogatjuk, azt az elgondolást, hogy rend legyen a területen, megfelelően szabályozott legyen, és mindez a termelők érdekében történjen. Ezt részben érzékeltük az előadásából, de mint ahogy Járvás István képviselőtársunk mondta, ez a kicsik sokszori emlegetése azt jelezte, hogy itt egyfajta központi elképzelés van, hogy mindent a Duna mellé, és lehetőleg a mi költségünkön leszállítani.
Mi pedig - még egyszer aláhúzom - azt szeretnénk, hogy mindent termelésközelbe, nagyon szigorúan számon kérve a tárolót is, de esélyt biztosítani, ha intervencióról van szó, akkor majd onnan elszállítja a vevő. Köszönöm szépen.
Mivel nincs több kérdés, hozzászólás, így elnök úrnak adom meg a szót válaszadásra.
Dr. Margittai Miklós válaszai a vitában elhangzottakra
DR. MARGITTAI MIKLÓS (MVH): Köszönöm szépen. Egyrészt köszönöm az elismerést a munkatársak nevében, másrészt pedig úgy gondolom, hogy semmi sem történik véletlenül. Tehát az, hogy ez a dolog megoldódott, ez nem megoldódott, ezt valakinek meg kellett oldani. Amikor én az MVH élére kerültem, egy teljesen világos stratégia mentén oldottuk meg. Ez a stratégia akkor meg lett hirdetve. Ez a stratégia jelentette a stratégiai tárolók létrehozását, mintegy 1 millió 200 ezer tonna értékben, tehát 4 milliós, illetve 8 milliós intervenciós kilátás függvényében, és természetesen erre egy 2,4 millió tonna AVOP-os raktár, mind stratégiai, így ez már 3 millió 200 ezer tonna, utána pedig minden jó tároló nekünk, amely a biztonságos őrzési követelményeknek megfelel.
Efelé meg kellett tenni azokat a lépéseket, hogy ez létrejöjjön, mert ez a probléma nem oldódott volna meg magától. Tehát ezeket a tárolókat meg kellett építeni, ezeket ösztönözni kellett. Az intervencióban a tárolás megoldása a magyar kormány feladata. Ezt akkor ezekkel az eszközökkel lehetett megoldani. Én úgy gondolom, ez nem érzelmi kérdés. Tehát az, hogy ki épített vagy ki nem épített, a pályázat nyílt volt, senkit nem utasítottunk vissza, tehát az 1 millió 200 ezer tonna... (Közbeszólásra.) Nem. A stratégiai tárolókra volt egy limit, utána pedig az új tárolókra a 2+2-esben - még egyszer hangsúlyozom - az engedélyezett mértékig mindenki belefért. Tehát elhatároztuk a mértékeket, még egyszer hangsúlyozom. Ekkor azt mondták nekem, hogy még 2 millió tonnával emeljem a stratégiait, és még bocsássunk ki 2+2-eseket. Még épült volna raktár. Ma mit mondanának?
Tehát ezt nagyon nehéz most már három év vagy két és fél év távlatából megkérdőjelezni. Egyet biztosan állíthatok, hogy teljesen világos stratégia és koncepció mellett csináltuk végig a betárolást, a kitárolást és az áttárolást is.
A kis tárolók kérdése sem érzelmi kérdés. Nem mostohagyerekek, nem ezért emlegettem őket. Ami most az óriási különbség egy tároló és egy stratégiai tároló között: 24 órás SGS van kitelepítve a nagy tárolókba, mindegyikbe. Tehát ott van kinn az SGS. Minden teherautóból mintát vesznek. Gyakorlatilag abszolút kontroll alatt megy az áru. A kitárolási kapacitások nem 5 ezer tonnásak, nem 2 ezer tonnásak, hanem most a betárolásnál is 12-15 ezer tonna közötti betárolási kapacitások vannak.
Tehát gyakorlatilag egyetlen ellenőr elég, míg ha 20 raktárból szállítom ki ugyanezt a mennyiséget, oda 20 ember kell. Tehát az intervenciós raktározásnak, kitárolásnak más szakmai, költség- és egyéb feltételei vannak. Ez egy tudatos stratégia mentén épült így fel, és egy tudatos stratégia mentén is tesszük azt a változást, amit most a kiürítés és a kivonulás jelent.
Még egyszer hangsúlyozom: itt nincsenek kedvencek, és ez nem érzelmi kérdés, ez egy feladatnak az ilyen világos elvek mentén való megoldása. Utólag persze ezt lehet magyarázni, és majd három év múlva fogják mondani, hogy valaki akkor ezt gondolta, illetve azért csinálta, stb. Tehát ebbe a spekulációba nem akarok beállni, tehát világosan szeretném hangsúlyozni, hogy itt az MVH megoldásai ezzel indultak el, ezek mentén mentek végig, és ha év végén most valakinek nem lesz egy deka se benn, az a stratégiai tárolóban sem lesz benn, aki nyilván nem két évben gondolkodott, hanem három évben, és annak vissza kell fizetni a hitelt, majd ő megoldja ezt a problémát vagy tönkremegy. Tehát ebben az üzleti kockázatok megvannak. Nehogy azt higgye valaki is, hogy itt valaki kivételezett állapotban van, hiszen nekik nagyon komoly és valós üzleti kockázatuk van.
Tehát a kis tárolók ilyen jellegű hátránya egy kategória, és ez nem egy érzelmi kérdés. Mi nagyon szeretjük a kis tárolókat is, csak ezt az évet... (Közbeszólás: Kiürült!) Igen, elmondtam, hogy mik az indokai. Hoztam is egy anyagot, két hónapja nem tudunk eladni tételeket, tehát két hónapja meg van hirdetve. Mi lesz ezekkel a tételekkel, hogyan tudom tartósan megőrizni és leltár szerint felelni azokért a tételekért?
Mondok konkrétumokat végig. Tehát két hónapja ki van írva, egyetlen kereskedő feléje nem nézett, ez Hajdú-Biharban 2793 tonna Gombos, 3529 tonna Polió, 2165 tonna Intertrans, 844 tonna Tiszalöki Vízépítő vagy Tisza-közi 1141, de sorolhatnám, mindegyik 5 ezer tonna alatt van. Tehát nem jelentkeznek rá a kereskedők. Mit fogunk vele csinálni?
Kénytelen leszek a végén egy helyre vinni valahová, és olyan helyre tenni, hogy egy kereskedő bejelentkezzen érte, vagy tárolom tíz évig.
Szóval ez a dolog egy kicsit összetett, és azt szeretném mondani, hogy mi itt nem nézzük a tároló tulajdonosát. Egy biztos, hogy az elveket lefektettük, viszont nagy a szervezetünk, tehát előfordulhat esetleg olyan - és erre biztosan van példa -, hogy valahol nem ezen elv szerint történt, de alapvetően ez mindenkire kötelező. Ezt szeretném ezzel kapcsolatban mondani.
Teljesen egyetértek azokkal a megjegyzésekkel, hogy ez az intervenciós nagyhatalom egy kényszerű jelző, ezt nem egy erénynek tartom, hanem egy szükségletnek. Az MVH számára az lenne a legjobb, ha egyetlenegy deka intervenció nem történne Magyarországon, és a termelőknek is az lett volna a jó. Viszont azért azt is világosan látni kell, hogy itt megemlítette az egyik képviselő úr, hogy azért az intervenciós ár, ha végignézzük azt a két évet és az akkori világpiaci árat, akkor azért az intervenció óriási jelentőségű volt az elmúlt három évben, és a piac helyreállt. Tehát ma itt szerencsére nem lesz intervenció, és ez nekünk óriási öröm, tehát nekem személy szerint két oldalról öröm: öröm egyrészt azért, mert a gazdák drágábban tudják eladni, tehát jobb a jövedelem, és ezért majd nem kell vele foglalkoznunk.
Úgy gondolom, hogy igazából a magyar mezőgazdaságban "szerkezetátalakítani" nem lehet. Bagi úr véleményével kapcsolatban arra hivatkoznék, és én nem politizálok, szabadjon szakmai véleményt mondani, tehát úgy gondolom, hogy meg kell teremteni, amire mi predesztinálva vagyunk, annak a felhasználását. Itt még egyszer mondom a bioüzemanyagot, ez teljesen új megvilágításba helyezte a mezőgazdaságot és felértékelte a mezőgazdaságot nagyon rövid idő alatt, egy-két év alatt. Tehát itt egy nagyon nagy változás következett be, és emellett nem mehetünk el, tehát olyan szempontból, hogy a mezőgazdaság igenis, felértékelődik a meglévő energia tekintetében. Azt is világosan látni kell, hogy ha az SGS-rendszer 2009-ben bevezetésre kerül, ott kötelező területpihentetés van, tehát a terület 10 százalékán bizony, energiát termelhetünk, és ott, ahol egyébként csak a földalapú támogatással kétszer kellene valamiféle műveletet végezni, ott tovább is folytathatjuk a termelésünket, az árak pedig ugyanolyan szinten néznek ki ma, mint az árutermelős kukoricával szemben.
140
141 fzs (Margittai Miklós)
Tehát úgy gondolom, hogy piaci oldalról megteremtődik a szerkezetnek az a része, hogy mégis a kukoricaövezetben vagyunk optimálisak, és a termelési szerkezetünknek megfelelő kereskedelmi, ipari szerkezet fog hozzá kialakulni.
Az agrárdiplomáciával kapcsolatban egy megjegyzést tennék. Általában Boel asszony ha bedob valamit, azt meg szokták szavazni. Boel asszony, mivel egy testületet vezet, amely egyeztet a tagországokkal, nem nagyon szokott olyat elviselni, hogy őt leszavazzák, tehát ez nem jellemző. Ha valaki megnézi, a Mezőgazdasági Miniszterek Tanácsán amiket a Bizottság elővezet, azoknak nagy részét megszavazzák, sőt döntő többségét; nem tudok számot mondani, de utána lehet nézni. Tehát itt a Bizottságnak egy nagyon határozott álláspontja volt, és mivel részt vettem a Miniszterek Tanácsának ülésén, ott egy saját benyomást elfogadnak. A miniszter úr azt a közhangulatot, ami igenis le akarta mészárolni a magyar kukoricát, meg tudta ott fordítani. Erre volt példa, hiszen a rozsban Németországot mészárolták le ugyanígy három vagy négy évvel ezelőtt - ugyan valami kompenzációt kapott -, tehát azért ezek nem egyedülálló ügyek. Nyilvánvalóan ha viszont mi arra megyünk, akkor más taktikát kellett volna alkalmazni, kompenzációt kellett volna kérnünk, és akkor mi is kapunk biztos, tehát ezt több oldalról kell nézni. Változatlanul azt, hogy abban a hangulatban ez meg tudott fordulni, sikernek tartom, ha ezzel egyedül maradok, akkor is.
Nem kívántam az intervenciós költségeket semmihez hasonlítani, csak tényszerűen szerettem volna közölni. A szám valóban nagyon hasonlít, de ez tényleg véletlen. De ha már itt tartunk, akkor mondok egy számot még, és akkor ez nem 25 milliárd és nem egyezik. Azt tudjuk, hogy ebben az évben a SAPS-kifizetésen 8 milliárd forint árfolyamveszteségünk van; szeptember 30-án 273 forintos euróval fizettük ki a gazdákat, és ez úgy megváltozott, hogy itt 8-8,5 milliárd konkrét árfolyamveszteséget szenvedtünk el. Tehát ha összeadjuk, a 25+8 milliárd már 33 milliárd, amit három éven belül nem tervezett költségvetési forrásokból az ágazat megkapott. Ezt megint nem akarom minősíteni, csak tényként szerettem volna elmondani.
Jakab úrnak: az áttárolást azért nagyon nehéz most utólag minősíteni és azért problematikus, mert ott egy csomó valóban fölösleges, mint említettem; akár jó tárolóból, akár rosszból át kellett vinnünk, ez egy folyamat volt. Tehát amikor őrült mennyiséget tároltunk át, akkor ebben egy rakás kényszer volt, mert egyszerűen elvitették velünk - a diákon pontosan látszik, hogy ez mennyi -, tehát a minőségi és intervenciós szempontok szerinti áttárolás nagyságrendje ma is teljesen indokolt.
Az utolsó kérdésére egyértelműen mondhatom, hogy ez az egész mennyiséghez képest nem veszteség, de minden deka veszteség, tehát a nagyságrendje nem nagy, de bizony most már 16 darab feljelentésünk van a Nemzeti Nyomozóhivatalnál, körülbelül 40 ezer tonnát elloptak. Szó szerint ellopják az árut: kinn van az ellenőrünk, kinn van a táblánk, kimegy egy hét múlva, nincs ott se a kukorica, semmi, 3 milliós kft., bérelt raktár. Tehát amikor általánosságban azt mondtam nyáron a kirendeltségeknek, hogy kis tőkével bérelt raktárakból ki kell hozni még a jó árut is, mert nagy a kockázatunk, ez bebizonyosodott. Nagy baj, hogy nem tettük meg és nem többet vittünk át. Ha egyszer fölvesszük az árut és stratégiailag gondolkozunk, akkor tegyük le 20 kilométerrel arrébb, hogy ha beragadunk és leesik az ár - mert ez benne van ebben a piacban, tehát majd novemberben lehet, hogy egész másképpen beszélünk, mint ahogy egy évvel ezelőtt is egész másképp beszéltünk -, akkor indokolható, hogy miért nem vittük tovább még egy kis költséggel odáig. Ez egy nagyon összetett kérdés, és a magam részéről ma is azt mondom, hogy világos elvi alapokon, világos metódus szerint és indokoltan tároltunk át, nem vitatva, hogy ebben esetleg az elvek mentén volt olyan, amire valóban azt mondtuk, hogy kockázatos tároló, és lehet, hogy egy-egy 5000 tonnás tároló áldozatául esett, ami nagyon kiváló logisztikailag is, de itt 960 partner közel 9600 ügyével kell foglalkoznunk, tehát nyilvánvalóan becsúszik egy-két probléma.
Az abszolút minőségi romlás pedig szintén elég jelentős, a szerződésünk olyan, hogy a raktározóknak helyt kell állni. Ezért az is szempont, hogy a raktározók mögött legyen egy tőke, mert akkor helyt tudnak állni a veszteségekért. Ez is egy áttárolási szempontunk volt a kockázatot illetően. Jelenleg körülbelül 100-120 ezer tonnánál tartunk, ahol sajnos jelentős minőségi romlás volt. Ma nagyon sok példán keresztül igazolhatjuk azt, hogy a nem búzatárolóvá vagy gabonatárolóvá átalakított tárolók látszólag tökéletesek, átmentek auditon, mégsem felelnek meg. Egy Hajdú-Bihar megyei pulykatelepen személyesen láttam, hogy tökéletesnek néz ki a búza, de ha elkezdjük kitárolni, kiderül, hogy a sarkában végig beázott és már a közepéig a termény romlott. Nem lehetett látni, hogy az az ól nem volt leszigetelve; az oldalról fölázott és tönkrement benne a termény, pedig látszólag nagyon jó volt. Tehát igenis jelentős, most már 100-120 ezer tonnás romlásunk van, amelynek egyébként a veszteségkezelése folyik, és egy jó része behajtható lesz ennek a követelésnek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom, valamennyiünk számára egyrészt muníciót adott a továbbiakra nézve, másrészt bizonyos kérdések átgondolására és újragondolására adott lehetőséget ez a tájékoztató.
Egyetlen mondatot hadd mondjak el, elfogadva a választ és elfogadva mindent. Számunkra az a fontos, hogy Brüsszelben a magyar kormány képviselője - különösen az agráriumról van szó - sikeres legyen. Itt egészítem ki Bagi Béla kollegánkat - és gondolkozzunk el ezen, mindenkinek szíves figyelmébe ajánlom -, hogy amikor a magyar miniszter küzd a Miniszteri Tanácsban és sikeres, akkor egy európai uniós szocialista képviselő megszavazza az intervenció megszüntetését, három pedig tartózkodik, egy SZDSZ-es képviselő megszavazza a megszüntetést, egy pedig részt sem vesz az ülésen. Erre utalt Bagi Béla akkor, amikor szóba hozta, hogy hogyan akarunk mi háttértámogatást adni a saját miniszterünknek akkor, amikor a Brüsszelbe küldött képviselőink vagy nem vesznek részt az ülésen, vagy éppen nem szavazzák meg a számunkra az intervenció fenntartását tárgyaló és beterjesztett jelentést. Nem sokon múlott, hogy az Európai Parlament a mi javunkra döntsön. Sajnos ilyen helyzet volt. Ezt tanulságként ide kellett tennem, nem akartam külön napirendként hozni. Köszönöm szépen még egyszer a tájékoztatást, elnök úr. A napirendi pontot lezárom.
Tisztelt Bizottság! Kérdezem, hogy az egyebekben van-e valakinek felvetése. (Senki sem jelentkezik.) Nincs.
Megköszönöm a részvételt és a mai bizottsági ülésünket bezárom.
(Az ülés végének időpontja: 12 óra 30 perc.)
Jakab István
a bizottság elnöke
Herbály Imre
a bizottság alelnöke
Jegyzőkönyvvezetők: Ferenc Zsuzsa és Pavlánszky Éva