MB-28/2007.
(MB-45/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2007. október 4-én, csütörtökön, 11 óra 00 perckor
a Pannon Egyetem Georgikon Mezőgazdaság-tudományi Karának tanácstermében
(Keszthely, Deák Ferenc utca 16.) megtartott
kihelyezett üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről: *
Hozzászólók: *
Megnyitó *
A napirend elfogadása *
Tájékoztató a hazai mezőgazdaság és vidékfejlesztés szellemi bázisainak (szakoktatás, felsőoktatási intézmények, kutatóintézetek) fenntartására, fejlesztésére vonatkozó kormányzati tervekről *
Szövényi Zsolt (OKM) tájékoztatója *
Benedek Fülöp (FVM) tájékoztatója *
Tájékoztató az agrár-felsőoktatás, kutatás és szaktanácsadás jelenlegi helyzetéről, fejlesztési lehetőségeiről *
Dr. Dublecz Károly (Pannon Egyetem Georgikon Mezőgazdaság-tudományi Kar) *
Kérdések, hozzászólások *
Válaszadás *
Az ülés bezárása *
Előadó:
Szövényi Zsolt, az Oktatási és Kulturális Minisztérium főosztályvezetője
Benedek Fülöp, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szakállamtitkára
Előadó:
dr. Dublecz Károly, a Pannon Egyetem Georgikon Mezőgazdaság-tudományi Karának dékánja
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke
Borenszki Ervin (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Bagi Béla (Fidesz)
Járvás István (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Herbály Imre (MSZP) Demendi Lászlónak (MSZP)
Jakab István (Fidesz) Bagi Bélának (Fidesz)
Csontos János (MSZP) Borenszki Ervinnek (MSZP)
Czerván György (Fidesz) Járvás Istvánnak (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz) dr. Ángyán Józsefnek (Fidesz)
Kispál Ferenc (Fidesz) Font Sándornak (Fidesz)
Dr. Rédey Ákos, a Pannon Egyetem rektora
Dr. Dublecz Károly, a Pannon Egyetem Georgikon Mezőgazdaság-tudományi Karának dékánja
Benedek Fülöp, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szakállamtitkára
Szövényi Zsolt főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 45 perc)
DR. RÉDEY ÁKOS, a Pannon Egyetem rektora: A Pannon Egyetem nevében köszöntöm az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságát. Külön tisztelettel és szeretettel köszöntöm Font Sándor elnök urat, tisztelettel és szeretettel köszöntöm Benedek Fülöp szakállamtitkár urat, Szövényi Zsolt főosztályvezető urat, dékán urat és a tisztelt parlamenti képviselőket.
Hölgyeim és Uraim! A Pannon Egyetem részére nagy megtiszteltetés és nagy öröm, hogy a Magyar Országgyűlés egy rendkívül fontos bizottsága, a Mezőgazdasági bizottság a Georgikon épületében tartja kihelyezett ülését. A Georgikon több száz éves életével, hagyományaival, értékeivel rengeteget tett az elmúlt időszakban a magyar mezőgazdaság fejlesztéséért, fejlődéséért.
Mindannyiunk számára jól ismert, hogy a hazai felsőoktatás vonatkozásában milyen kérdések, problémák merülnek fel, és mindenki számára jól ismert az, hogy a mezőgazdaság az európai uniós csatlakozást követően milyen problémákkal találja szembe magát. Rendkívül szerencsésnek érzem azt a lehetőséget, hogy egy szakmai testület, a Mezőgazdasági bizottság egy olyan képzési helyen találkozik és vitatja meg az aktuális kérdéseket, amelynek jelentős hagyományai vannak, előélete van a mezőgazdasági tudományok területén.
Úgy érzem, hogy a Pannon Egyetem Mezőgazdaság-tudományi Kara az elmúlt időszakban nagyon sokat tett azért, hogy a hazai agrárium fejlődését, fejlesztését elősegítse. Olyan kutató-oktató gárdát, szakembergárdát biztosított az ország részére, amely gárda messzemenően elkötelezett abban, hogy ezt a minőségi szintű képzést ezen rendkívül nehéz pénzügyi kondíciók mellett fenn tudja tartani és biztosítani tudja. Szeretnénk ezt a szakmai hátteret a továbbiakban is biztosítani a magyar agrárium részére, és a Pannon Egyetem vezetése nevében messzemenően elkötelezettek vagyunk amellett, hogy a fejlődést sikeresen tudjuk biztosítani. Nagy öröm számomra, hogy a mai délelőtt folyamán két olyan fontos előadás fog elhangozni, ami a felsőoktatás és az agrárium kapcsolatrendszeréről szól.
Ebből az alkalomból tisztelettel és szeretettel köszöntöm még egyszer önöket. Kívánom, hogy ezen kihelyezett bizottsági ülés legyen egy hagyomány, továbbra is folytatódjék, és kérem és szeretettel invitálom önöket, hogy minél többször jöjjenek le Keszthelyre, a Georgikon Mezőgazdaság-tudományi Karra, mert ilyenformán közvetlen kapcsolatot lehet teremteni az oktatókkal, kutatókkal. Úgy érzem, ezek a közvetlen kapcsolatteremtések, eszmecserék hozzá tudnak járulni ahhoz, hogy mi milyen formában, milyen típusú szakembereket biztosítsunk az önök részére, a nemzetgazdaság részére, az agrárium részére, és szeretném, ha ez a kölcsönös együttműködés a továbbiakban még hatékonyabbá válna.
Ez alkalommal külön köszönetet szeretnék mondani Font Sándor elnök úrnak, hogy ezt a lehetőséget a Pannon Egyetem részére, a Georgikon Mezőgazdaság-tudományi Kar részére biztosította, és kérem, hogy a jövőben is legyen lehetőség erre.
Még egyszer tisztelettel köszöntöm önöket, és átadnám a szót elnök úrnak. Köszönöm szépen.
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Köszönöm szépen. Köszönöm, rektor úr, hogy elfáradt ide a rendezvényre, és köszönöm a meghívást azoknak, akik a nyári szőlészeti-borászati konferencián, illetve az annak keretében rendezett borverseny és értékelés alkalmával kezdeményezték a Mezőgazdasági bizottság kihelyezett ülését.
Néhány formaságot nekünk meg kell tenni, hogy a továbbiakban a napirendi pontok szerint tudjunk haladni. A Mezőgazdasági bizottság döntött a mai napi kihelyezett ülésről, ennek napirendi pontjairól. A bizottság a helyettesítéseket is figyelembe véve egyébként határozatképes. Bár nem terveztük, hogy határozatot hozunk, akár ezt is megtehetnénk, de a napirendi pontok egyelőre erre nem inspirálnak bennünket.
A napirendi pontok keretéhez kapcsolódva szeretném köszönteni a minisztérium képviselőit: Benedek Fülöp szakállamtitkár urat és Szövényi Zsolt urat, az Oktatási és Kulturális Minisztérium részéről. Köszöntöm a további napirendi pontok előadóit: Dublecz Károly urat, a Pannon Egyetem Georgikon Mezőgazdaság-tudományi Karának dékánját, aki majd a 2. napirendi pontnál lesz az előadónk. Valamint itt szeretném köszönteni természetesen a további napirendi pontjaink vendéglátóit, már csak a jegyzőkönyv kedvéért, hogy ez is rögzítésre kerüljön, hiszen délután látogatást teszünk Keszthely Kongresszusi Központjába, ahol házigazdánk Ruzsics Ferenc polgármester úr lesz, tehát őt is köszöntöm. Továbbá köszöntöm a következő napirendi pontunk házigazdáját, amikor is a Helikon Kastélymúzeumba teszünk látogatást a Festetics Kastélyba, ahol Czoma László igazgató úr lesz a vendéglátónk és kalauzolónk. Ezek után köszöntöm a bizottság tagjait, a munkánkat figyelemmel kísérő vendégeket és a munkánkat segítő parlamenti köztisztviselőket.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy az előzetesen elfogadott napirendi pontok szerint haladhatunk-e. (Nincs ellenvetés.) Egyetértést látok ebben, tehát akkor e szerint fogunk haladni.
Az 1. napirendi pont tájékoztató a hazai mezőgazdaság és vidékfejlesztés szellemi bázisának fenntartására, fejlesztésére vonatkozó kormányzati tervekről. Előadóként kérem Benedek Fülöpöt és Szövényi Zsoltot.
Elnézést kell kérnünk házigazdánktól a késésért. Én már éreztettem az előadókkal, hogy ennek szellemében tegyék meg az előterjesztést, de az előterjesztés esetleges rövidsége nem mehet a minőségének rovására. Nem tudom, hogy beszélték meg, hogy ki fogja kezdeni. (Jelzésre:) Szövényi Zsolt - fej vagy írás alapon, ő a fej.
Szövényi Zsolt (OKM) tájékoztatója
SZÖVÉNYI ZSOLT (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Koromnál fogva kell, hogy vissza tudjak tekinteni a bizottságok működésére; volt már kihelyezett ülés, amikor az FVM-mel együttesen szerepeltünk és tájékoztatást adtunk a magyar felsőoktatás helyzetéről. Én az oktatási tárca nevében ezt a tükörbe tekintést egy megfelelő alkalomnak tartom, hisz' tíz esztendeje, hogy közvetlenül költségvetés szempontjából és intézményi irányítás szempontjából is az agrár-felsőoktatás a tárcához került. Ez a tíz esztendő amilyen mozgalmas volt általában a felsőoktatásban, ugyanilyen mozgalmas és változásokkal teli időszak volt az agrárium és az agrár-felsőoktatás számára is.
A tájékoztatómban, hogy ne időtlen visszatekintés legyen, én a 2007 és 2007 közötti időszakról szeretnék röviden beszélni, már csak azért is, mert 2000-re jött létre az a felsőoktatási intézményhálózat, amelyről elmondhatjuk, hogy a statisztikai fejlesztési régiók mindegyikében létezik agrár-felsőoktatási intézmény, ha nem is önállóan, de valamelyik intézmény integrált karaként. Ezek közül az új intézményi struktúrában megmaradtak - túlsúlyában a közép-magyarországi régióban Gödöllő -, Debrecentől Sopronig és Kaposvárig bezárólag léteznek azok a felsőoktatási intézmények, amelyek megőrizték és vitték tovább a hagyományokat.
Az elmúlt 15 esztendőben, ha az ember rátekint a térképre és rátekint a felsőoktatási intézményekre, az agrárképző intézményekre, akkor azt mondhatja, hogy nemcsak tartalmában, hanem külső formájában is egy megújulási folyamatnak voltunk a részesei, hisz' költségvetési forrásból a 2005-2008-as időszakban körülbelül 10 milliárd forintot fordít a tárca az agrár-felsőoktatás infrastrukturális fejlesztésére.
Volt egy másik konstrukció is, ami az elmúlt években indult, ez a PPP-konstrukció. Ebben az agrár-felsőoktatási intézmények részesedése mintegy 16 milliárd forintos. Ha most térkép szerint nézném vissza, teljesen új campusba és új képzési helyre került a nyíregyházi főiskolai kar, teljesen új és megújuló campusban dolgozik, zömében agrárképzési profillal a kaposvári intézmény, de ugyanilyen nagyarányú fejlesztésekről adhatunk számot a Nyugat-Magyarországi Egyetemnek akár az agráriumhoz közvetlenül kapcsolódó soproni telephelyén, akár a mosonmagyaróvári telephelyén, vagy a Geoinformatikai Karon, a Székesfehérvári Főiskolán.
A fejlesztés egyik kiemelt pontja volt a Környezet- és Tájvédelmi Központjával a Debreceni Agrártudományi Egyetem most már karként működő Agrártudományi Centruma, és egy hasonló nagyságrendű fejlesztés PPP-konstrukcióval mintegy 10 milliárdos beruházással a Szent István Egyetemen, Gödöllőn fog megvalósulni. Tehát az ember egy picit megnyugvással mondhatja, hogy talán az agrárium az új környezetben az oktatási tárca irányítása, fenntartása alatt nem mostohagyermekként kezeltetett, hanem azokat a fejlesztési lehetőségeket és forrásokat, amelyek szükségesek voltak a színvonal megtartásához és a fejlődéshez, a tárca többé-kevésbé biztosítani tudta.
A felsőoktatási intézményeknél nemcsak az intézményhálózat átalakulásáról kell szólnunk, hanem arról is, hogy a képzési struktúra jelentősen átalakult, és ennek minden gyermekbetegségével 2007 volt egy olyan belépő év, amikor nemcsak az alapképzésben, hanem elindulva néhány szakon a mesterképzésben egy új felvételi rendszerrel, új felvételi eljárással néztünk szembe.
A felsőoktatási intézményeknél, illetve az agrár-felsőoktatásban az új, többciklusú képzés keretében 15 alapszak, 15 mesterszak alapítása történt meg, és ezeken a képzési bázisokon, képzési helyeken - most a 2006/2007-es és a 2007/2008-as adatot mondanám - az államilag támogatott hallgatók létszáma 1900 és 2000, hozzászámítva az állatorvosi területet is, amely szintén ebbe a fogalomkörbe tartozik.
Érdekesek a statisztikák. 2002-ben - ezt még az FVM statisztikájában találtam meg - 3640 diplomát adtak ki. Aztán 2006-ban - ez már OM-statisztika volt - tiszta agrárszakokon, az Európai Közösség, illetve az OECD Isced-statisztika alapján számolva 1700 diplomát adtak ki, és körülbelül ilyen nagyságrendű azoknak a szakoknak a száma, amelyek agrár-felsőoktatási intézményben vannak és talán határterületek. Az agrármenedzsertől vihet ez a szakstruktúra akár a közgazdasági képzésig, a tájépítészképzésig vagy az élelmiszermérnöki képzésig, amiket nagyon nehéz egyértelműen úgy besorolni, hogy műszaki területhez vagy agrárterülethez tartoznak. Kétségtelen, hogy a képzési volumen létszáma az alap- és mesterképzésében csökkent az ezredforduló kezdetéhez képest.
Ha alap- és mesterképzésről szóltam, akkor nem lehet kihagyni a tudomány fejlődése szempontjából, a K+F szempontjából a doktori iskolákat, amely doktori iskolák Soprontól Debrecenig azokon a klasszikus tudományterületeken, amelyek eredetileg ezekben az agrárintézményekben működtek, viszik, hozzák és fejlesztik a tudományos kutatói utánpótlást doktori iskoláikkal. Talán a legkisebb karon vagy a legkisebb ilyen intézményben, a Kaposvári Egyetemen is mind az agrárgazdaság területén, mind pedig az állattudományok területén működik színvonalas doktori iskola. Ez a jövő szempontjából meghatározó nemcsak a képzési, oktatói utánpótlás, hanem a kutatói kapacitás fejlesztése szempontjából is.
Ami egy kicsit elgondolkodtató: ha 2001-ben nézem az agrárintézményekbe jelentkezők számát, 14 ezer 390 hallgató jelentkezett. Mondanék még egy adatot: 2004-ben ez 12 ezer 162 volt, 2007-ben pedig 8000 körül volt a jelentkezők száma. Ez elgondolkodtató az agrárium hazai súlyát illetően és a felsőoktatás képzési kínálatát illetően is, ugyanis az agrárképzések nem szűkültek be, az agrárintézmények képzési kapacitása nem szűkült be, tehát úgy gondolom, hogy itt intézménynek, oktatáspolitikának is tennivalója van.
Benedek Fülöp úrék megkeresésében egy újabb nemes feladat hárul az agrár-felsőoktatási intézményekre: az elkövetkezendő időben mintegy 100 FAO-s ösztöndíjas, akiket az intézmények fognak képezni, akiknek a kiképzését egy együttműködés keretében vállalta a Magyar Köztársaság.
Tehát összességében a hallgatói létszámában érzékelhető az, ami általános tendenciája is a magyar felsőoktatásnak, egy merítési bázisnak a beszűkülése. Talán ennek magyarázataként, hogy helyén értelmezzük a dolgokat, azt is világosan kell látni, hogy az elmúlt 15 esztendőben a magyar felsőoktatásban megnégyszereződött a hallgatói létszám, tehát azok a kapacitások vagy puffer rendszerek, hogy "a korábbi években nem jutottam a magyar felsőoktatásba", bekerült mindenki. Ennek következtében a merítési bázisa szűkül a felsőoktatásnak.
Nagyon sokan egy picit mintha félrehallanák vagy szeretnék másként hangsúlyozni a demográfiát. A demográfia minden oldalon sújtja az országot, de a felsőoktatás szempontjából ha összehasonlítom a középiskolai kibocsátási arányt, ami prognózisában is 90 ezer és 100 ezer között van, és ehhez hozzáveszem az államilag finanszírozott elsőéves bemeneti létszámot, ami tavaly, idén és jövőre is 52 ezer körül van, akkor azt kell mondanom, hogy a középiskolai végzettségű, érettségivel rendelkezők mintegy 60 százalékának lehetősége van arra, hogy felsőoktatásban továbbtanuljon.
Ezt a kapacitást az én személyes véleményem szerint meg kell tartani, mert '90-ben úgy indult a magyar felsőoktatás, hogy Európában a 23. volt az adott korosztályban felsőoktatásban tanulók száma tekintetében. Így indultunk. És hová jutottunk? Eljutottunk oda ezzel a megnégyszerezett hallgatói létszámmal, hogy a 12-13. helyen vagyunk az európai összehasonlításban, tehát egy középmezőnyös helyünk van. Tehát amikor a sok vagy kevés kérdése előjön a felsőoktatásban és az agráriumban is, akkor mindig egy picit a határainkon túl kellene nézni és nemzetközi dimenzióban megmérni a képzési kapacitást, az intézmények működését.
Ha a hallgatói létszámról szóltam, kell szólnom a finanszírozási rendszerről is, amely 1996-97 óta egy normatív finanszírozás. Hogy arányokat vagy összehasonlíthatóságot tudjak érzékeltetni, az agrárképzésben a legmagasabb finanszírozás képzési normatívában, egy csoportban az állatorvos-képzésünk az orvosképzéssel és a művészeti képzéssel, 730 ezer forint/fő/év a folyó gazdasági évben, ugyancsak egy unikális képzésként a nyíregyháziak repülős képzése 730 ezer forint/fő/éves támogatással szintén ebbe a csúcskategóriába tartozik, a többi agrárképzésünk akár főiskolai kifutó rendszerben, akár egyetemi, akár alap- és mesterképzésként, egy csoportban a természettudományi képzéssel, a műszaki képzéssel főiskolai szinten 320 ezer forintos, illetve 420 ezres normatívájú.
A normatív rendszer minden nehézségével azért valahogyan igyekszik a képzések profilját is megőrizni, meg a sajátosságát is támogatni. Így került sor arra, hogy egy kiegészítő támogatással a fenntartói normatívához a gyakorlatigényességét ismeri el a finanszírozási rendszer ennek a területnek, ami megint csak egy plusz forrás, de 80 ezer forint/fő/éves támogatást jelent.
A bolognai rendszerről annyit szeretnék mondani, hogy ez a 15 alapszak, ami kiváltotta a korábbi egyetemi és főiskolai szakokat, a klasszikus alapképzésbe ment. A ráépülő 15 mesterszak képezi le a klasszikus egyetemi szakokat első lépésben, de valahol ez a többciklusú képzés egy legyezőként kell, hogy majd kinyíljon. A 15 alapszak számát a tárca és a terület nem kívánja nagyon bővíteni, de a mesterszakok számát a munkaerő-piaci igényeknek megfelelően, az intézmények kutatási, képzési kapacitásának megfelelően kívánja továbbfejleszteni.
Az órára nézve - mert én is tíz percet kértem - még egyetlenegy gondolatot szeretnék felvetni a tárca magatartásával kapcsolatban, és ezt biztos, hogy Benedek Fülöp államtitkár úr is jelezni fogja. Igen, a szűkített anyagi viszonyok között a felsőoktatás a törvény elfogadásával, az önök szavazatai alapján egy hároméves perspektívával talán biztonságosabb helyzetbe került. Azzal, hogy 2007-ben elfogadta a parlament az új felsőoktatási törvényt - hadd fogalmazzak így, mert ez a vágyam is, nem csak mint minisztériumi embernek -, bebetonozott egy összeget, a 2006-os 221 milliárdos felsőoktatási támogatást, amelyet az elkövetkezendő évben valorizálni kívánnak, tehát ez egy inflációval növelt összeg. A reményemnek az ad tápot, hogy a 2008-as benyújtott költségvetési törvényben tetten érhető, számon kérhető, a felsőoktatás támogatása az idei 214 milliárd forintról 226 milliárd forintra növekszik, és várhatóan 2010-ig 240 milliárd forintot jelent majd, tehát van egy biztonság, van egy kiszámíthatóság, egy átláthatóság. Ez a pénz - ezt önök is tudják és minden egyes felsőoktatási intézmény - jobb lenne, ha még több lenne, de egy kiszámíthatóságot jelent. A tárcák, illetve a felsőoktatási intézmények közötti vetélkedésben ennek a jó sorsú elosztásában ugyancsak az önök által is megszavazott hároméves finanszírozási megállapodás jelenthet egy intézmény számára - nem pusztán a magyar felsőoktatás számára - stabilitást, hisz' ennek a hároméves megállapodásnak lesz egy fix eleme, ami a három év során egy biztonságot jelent, és lesz egy változó eleme, ami a hallgatói létszámtól függ, és bízunk benne, hogy az agrár területre egyre több hallgatót és egyre több pénzt fog vinni.
Ebben a gondolkodási körben kell szólni a 2118. számú kormányhatározatról, amely egy évvel ezelőtt született meg, és amelynek az egyik mellékletében a két tárca kapott közös feladatot: a jelenleg az agrártárca irányítása és fenntartása alatt működő kutatóintézetek vizsgálódása és felsőoktatáshoz való átkerülése. A tárca nyitott erre, fogadókész, mert tudja, hogy nemcsak kapacitást és kutatói kapacitást, hanem nemzeti értéket is vesz át vele, hisz' az a génállomány, amelynek megőrzésében a kormányzat is felelősséget vállalt akár az Európai Közösségben, akár a FAO-nál, egy olyan értéket jelent, amit fenn kell tartani és meg kell őrizni.
Amiben vitánk van és amiben természetes, hogy keresni kell a modus vivendit, az az, hogy ennek finanszírozását hogyan tudjuk megoldani, milyen forrásokkal. A tárca mindenféleképpen támogatja, hogy az FVM a felsőoktatási intézményeknek - akikkel már hosszabb tárgyalásban van - a fenntartásába átadja ezeket a kutatóhelyeket.
Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Benedek Fülöp szakállamtitkár urat kérjük föl előadása megtartására.
Benedek Fülöp (FVM) tájékoztatója
BENEDEK FÜLÖP szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Házigazdáink! Tisztelt Bizottsági Tagok! Kedves Vendégeink! Én a mondandómat hasonló időtartamban három gondolat köré szándékozom csoportosítani. Először az agrárszakképzés helyzetét, az FVM működtetésében meglévő, gyakorlatilag középfokú iskolák helyzetét és jövőre vonatkozó elképzeléseit szándékozom ismertetni. Második körben azon kutatóintézetek sorsáról szándékozom szólni, amelyek elképzeléseink szerint tartósan az FVM intézményrendszerének keretén belül működnek. Harmadik körben pedig azokról az intézményekről szándékozom szólni, amelyek részben a 2118. számú, a múlt év június 30-án meghirdetett kormányhatározat értelmében el kellene, hogy kerüljenek az FVM-től, csak pillanatnyilag, hogy pontos legyek és rövid, gazdátlanok, ezért nagyon fontos, hogy ezekben a kérdésekben minél előbb érdemi döntések szülessenek és hosszabb távra biztosított legyen azon értékek megóvása, a szellemi értékek továbbfejlesztések, amely értékeket ezek az intézmények képviselnek.
Először tehát a szakiskolákról. Magyarországon - Szövényi Zsolt ebben nagyon profi - körülbelül 200 szakközépiskola van a szakmában. Ebből 20 működött a múlt év elején az FVM kezelésében, illetve vannak egyházi és alapítványi fenntartásúak. Az FVM által fenntartott iskolák mindegyike kizárólag agrárszakképzéssel foglalkozik, a 157 agrárszakma közül az FVM szakiskoláiban 40 nappali és 30 felnőtt tagozaton 30 szakmában szerezhető képzés. Az FVM által fenntartott agrárszakképző-intézetekben durván 7200 tanuló tanul. Az FVM szakintézményeiben összesen eddig mintegy 1500 kisegítő állományú dolgozót alkalmaztunk, a pedagógusok száma durván 800 fő.
A már emlegetett 2118/2006-os kormányhatározat egy olyan vizsgálat elvégzését írta elő, sőt az első körben hat iskola megszüntetését is, amit főleg az iskolák és az intézmények nyomására módosított a kormány, ami egy hosszabb távú racionalizálási feladatot is jelentett. Ezen intézményeknél mi tételes felmérést végeztünk arra nézve is, hogy a következő 10-15 évben melyek azok a szakmák, amelyek az általunk működtetett iskolákból kibocsátott diákok irányába meglesznek. Vannak ugyanis olyan, például a Villányi Borászati Szakiskolából kikerülő diákok, akik 100 százalékban találnak helyet, ugyanakkor vannak olyan intézmények - a negatív példát nem akarom névvel említeni -, ahol pusztán 16-18 százalék azok számaránya, akik a mezőgazdaságban vagy a vidéken helyezkednek el, a többiek ezt egy olyan elfoglaltságnak tekintik az iskola időtartamától függően általában négy-hat évre, ahol nem kimondottan a szakmai elhelyezkedés a cél, hanem valamilyen módon a továbbképzés megszerzése.
Mi történt ennek a kormányhatározatnak a végrehajtása jegyében? Mi jogutód nélkül megszüntettünk egy iskolát, a Tatterzál néven ismert lovardát és szakiskolát, két iskolát összevontunk, és pillanatnyilag 18 szakiskolát, eltérően a kormányhatározatban foglaltaktól, az FVM égisze alatt működtetünk, mert a 2., illetve a 3. mellékletben foglalt térségi fejlesztési intézetek, tehát azok a szakoktatási intézetek, amelyeknek égisze alatt és finanszírozásában kellett volna ezeket az iskolákat működtetni, nem jöttek létre. Ezért a minisztérium vezetése úgy döntött a bizonytalanság megelőzése érdekében júliusban, hogy a 18 szakiskolát a minisztérium rendszerébe beépítve, ugyan csökkentett támogatással, de a meghirdetett programok - ez alatt az oktatási programokat értem - biztosítása érdekében saját égisze alatt és költségvetési hátterében működteti. Ennek ellenére a szakképzés feladatainak megszerzésére mi kétféle fejlesztési lehetőséget látunk, és erre vonatkozóan részletesen kidolgoztuk a javaslatainkat, mert ezt kérte az előterjesztésben a bizottság vezetője. Az egyik a 18 intézmény összevonása régiók szintjén, a másik a kiemelkedően közhasznú, nonprofit gazdasági társaság létrehozatala.
Ezek a változtatások részben azt a célt szolgálnák, hogy konkrétabb, a területek között magasabb színvonalú képzésre kerüljön sor azokban a szakmákban, amelyekre igény van, illetve, hogy ezen szervezeti keretek között az intézmények minél magasabb szintű támogatáshoz tudjanak hozzájutni a jelenleg működő rendszerben, értve ez alatt a nemzeti támogatásokat, az uniós forrásokat, valamint azokat a pályázati lehetőségeket, amelyek a későbbiek során a megélhetés, illetve az oktatás, képzés háttérbázisát kell, hogy jelentsék. Erre nézve előkészítettük a változás indoklási anyagait, a térségi integrált szakképző központ feladattervezésére vonatkozó konkrét javaslatainkat és megtettük a térségi szakképző központ létrehozására vonatkozó ajánlatunkat is.
Az első változatban a szakképző iskolák összevonására - ez nem egy kötelező program, ez egy kidolgozott javaslat - mi négy régiót tudunk elképzelni. A négy régió - a saját elnevezéseinket szeretném pontosan a tervezet szerint ismertetni -: a Közép-Magyarországi Agrárszakképző Központ, a Dunántúli Agrárszakképző Központ, a Kelet-Magyarországi Agrárszakképző Központ és az Észak-Magyarországi Agrárszakképző Központ. Erre a négy körre osztottuk meg a 18 iskolát olyan szinten, hogy négy önálló gazdálkodó költségvetési szerv jöhet létre, és a hagyományos formában működő 18 szakképző iskolából minden központba egy iskola kerül kijelölésre önálló költségvetési szervként. Ezzel részben a takarékossági, részben a jogszabályi, részben a költségvetési igényeknek eleget tudunk tenni. A kérdéseknél még, ha szükséges, visszatérünk rá, hogy ez hogyan is néz ki. Ettől függetlenül még egyszer aláhúzva arról szeretném önöket tájékoztatni, hogy a 18 szakközépiskola működtetését a minisztérium csökkentett költségvetési keretek mellett a saját égisze alatt képzeli el addig, mindenképpen középtávon, amíg megnyugtató módon hosszabb távon ezek a regionális központok nem alakulnak ki.
A másik része az anyagnak arról szól, hogy hogyan is néznek ki a kutatóintézetek. A bevezetőben elnök úr volt szíves utalni azokra a problémákra, amikkel az elmúlt időszakban találkoztunk. A minisztérium vezetése a Tudományos Akadémia agrár szakosztályának javaslatára a Darányi Ignác néven megismert kutatóintézeti hálózat javaslatát átvéve olyan előzetes döntést hozott, hogy a Mezőgazdasági-Biotechnológiai Központot, az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézetet, az Erdészeti Tudományos Intézetet, a Mezőgazdasági Gépesítési Intézetet, a Halászati és Öntözési Kutatóintézetet és a Központi Élelmiszerkutatót egy intézménybe vonja össze, az összevonás részletes tervét kidolgozta és 2008-tól szándékozik megvalósítani. Egyrészt egységes költségvetési intézményként szeretnénk működtetni ezeket, másrészt a tudományos háttér mellett a társadalmi háttér kontrollját szeretnénk biztosítani és olyan megoldással egy jogi személlyé összevonni, ahol hosszú távon ezeken a területeken a minisztérium felügyelete alatt folyik az a kutatómunka és az ehhez kapcsolódó egyéb értékek megőrzése, beleértve a mintatelepeket, a genetikai telepeket, a mintakerteket és az intézetekhez rendelt fajtákat és egyéb értékeket, amelyek továbbra is államnál maradnának, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium keretében tartanák ezt az intézményrendszert.
Fölvetődött és talán kérdést előzök meg vele, hogy a Gabonatermesztési Kutató és a Zöldségtermesztési Kutató Intézetnek mi lesz a sorsa. Felülvizsgálni ajánlottuk azt, hogy ezeknek a privatizációja indokolt-e úgy és oly mértékben, ahogy korábban felvetődött. Egyelőre ennél a két intézetnél csak a menedzsment részére átadandó privatizációs csomag került kialakításra, konkrétan ezeket az intézményeket privatizációs meghirdetésre még nem ajánlottuk meg, és a későbbiek során ezekből is jelentős értékeket indokoltnak látunk az állam égisze alatt megőrizni, megtartani.
Fölvetődött az Agrárgazdasági Kutatóintézet sorsa. Az Agrárgazdasági Kutatóintézet olyan jellegű feladatokat lát el az uniós csatlakozás óta, ami túlmegy a klasszikus kutatóintézeti funkciókon, ezért ezt kiemelten - a tesztüzemi hálózat működtetése, az árfigyelő rendszer, közvetlenül az európai uniós statisztikai adatgyűjtésbe való bekapcsolódás miatt -, külön szándékozzuk kezelni. Fennmarad a "kutatóintézet" kifejezés a későbbiekben, de az európai uniós feladatokhoz kapcsolódó egyéb tevékenysége révén ezt a minisztérium közvetlen égisze alatt szándékozunk működtetni, külön egységként.
Aztán itt van harmadik témakörként ennek a bizonyos, 2118. számú kormányhatározatban foglaltaknak a végrehajtása során a szőlészeti-borászati kutatóintézetek, gyümölcstermesztési kutatóintézetek sorsa, és itt van a Húsipari Kutatóintézet, valamint a Konzervipari Kutatóintézet is megjelölve, amelyek már korábban végelszámolás, illetve felszámolás révén már kivezetésre kerültek a rendszerből. A szőlészeti-borászati kutatóintézetekkel változatlanul az a szándékunk, hogy klasszikus értelemben és gyakorlati értelemben is azt a kutatóbázist vigyék tovább, amely immár évszázados hagyományként kialakult. A szőlészeti-borászati kutatók esetében az önök által jól ismert az egri, kecskeméti, pécsi és badacsonytomaji, tehát balatoni kutatóintézetekről van szó. Előzetes egyezségre jutottunk az egyetemekkel a regionális agrár-innovációs tudásközpontok átvételéről, és arról tudom önöket tájékoztatni, hogy Manherz Károly államtitkár úrral egyezségre jutottunk az átadás-átvétel mintegy 11 pontjában is. A gond abból adódik, hogy 2007-ben ki finanszírozza az intézeteket. Most a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium tartalékának terhére biztosítja a működéshez szükséges feltételeket annak ellenére, hogy 2007. január 1-jétől ezek a intézmények nem szerepelnek a fejezeti rendben, nincs hozzájuk rendelve minisztériumi fejezeti költségvetési tétel, és utólag a kormánytól kell hozzájárulást kérnünk ahhoz, hogy ezekben az intézetekben a minimális működés feltételei biztosítottak legyenek. Szeptember elején futtattunk át egy nagyobb tételt, egy durván 256 milliós tételt ahhoz, hogy az előbb említett feladatok ellátásához minimális szinten az intézmények működőképessége biztosított legyen. Hangsúlyozom még egyszer, a 2118. számú kormányhatározat értelmében 2007. január 1-től ezek az intézmények nem szerepelnek a minisztérium jogintézményei között.
A gyümölcstermesztési kutatóintézetekkel egy kicsit más a helyzet. Önök előtt ismert, hogy a tavalyi költségvetés szavazásánál ezeket mint privatizálásra kijelölt intézményeket átsorolták az FVM tulajdoni joggyakorlása alól az ÁPV Zrt.-hez. Ennek ellenére az Akadémia már említett agrárszakosztályának javaslata alapján egy olyan kezdeményezéssel éltünk márciusban és májusban a kormány felé, amit nem utasított el a kormány, hogy ezeknek az intézeteknek a privatizálását le kéne venni a napirendről, és hasonlóan a szőlészeti-borászati kutatóintézetekhez, ha más megoldás nincs rá - és ezt végigbeszéltük az érintett egyetemekkel -, egyetemi háttérrel kerüljenek átadásra klasszikus értelemben könyv szerinti értéken, tehát térítés nélkül olyan egyetemekhez, akik ezeknek a működtetését a későbbiekben vállalják. Itt is egyetlen gond merült fel, ami komoly - a többi a bürokrácia által megoldható megítélésem szerint -, hogy ki legyen a finanszírozó 2007-ben. Erre nézve az ÁPV Zrt.-vel egy olyan megállapodás jött létre, hogy ugyanúgy, mint ahogy a minisztérium biztosította a szőlészeti-borászati intézmények részére a minimális működéshez szükséges feltételeket, ennél biztosítja az ÁPV Zrt., aki ugyan első körben meghirdette a gyümölcstermesztési kutatóintézetek privatizálását, de felfüggesztette, majd később levette napirendről. Pillanatnyilag tehát a mi javaslatunk az, hogy ez a nyolc intézmény azon regionális agrár-innovációs tudásközpontokhoz kerüljön, ahol egyetemi kereteken belül állami tulajdonban maradva, megőrizve azokat az értékeket, amelyeket korábban már magukénak tudhattak, a kutatás, oktatás bázisa legyen a későbbiekben is, nem beszélve arról, hogy ezek rendkívül nagy értékű ingatlanok és hétköznapi tekintetben is nagy érdeklődésre számot tartó intézmények.
Azt is el kell mondjam, bár a tisztelt jelenlévők közül többen tudják, hogy kísérletet tettünk arra is, hogy a középfokú szakképző intézmények valamilyen módon a hét agrár-innovációs tudásközpont koordinálásával végezzék munkájukat. Erre nézve az előzetes egyeztetések megszülettek, 2007. március 27-én az érintett egyetemekkel zöld ágra vergődtünk, ugyanakkor amikor az átadás-átvétel anyagi feltételei szóba kerültek szeptember 1-jétől, az egyetemek költségvetési gondokra hivatkozva gyakorlatilag mindannyian visszaléptek. Ezért maradt az első gondolatkörben mintegy 18 intézmény a minisztérium égisze alatt, és ezért hirdettük meg, hogy függetlenül attól, hogy létrejön a regionális nonprofit szervezeti rendszer, a minisztérium ezeknek a működtetését a későbbiekben saját hatáskörében szándékozik biztosítani.
Még két dolgot szeretnék megjegyezni. Ez is a mi égiszünk alatt működött, és a 2118. számú kormányhatározat hozzányúlt: az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ - ami az Attila úton van, és Európában az első hat között jegyzik az információs hátterét - rendszerben való működtetésének lehetőségét és azt a széles bázist, ami a hátterében van, illetve a Magyar Mezőgazdasági Múzeum, amely, mint önök előtt ismert, 2007. július 1-jén ünnepelte 100 éves évfordulóját. Arról tudom önöket tájékoztatni, hogy ez a két intézmény a minisztériumok közötti egyezség alapján visszakerül a kormány elé, és a pillanatnyi helyzet az - nem beszélek ellentétesen Szövényi úrral, a minisztérium szakértőjével -, hogy ezek maradnának az agrártárcánál.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ezekkel a gondolatokkal szándékoztam az ebbéli, nem túl sima ügyekről önöket tájékoztatni, és állok rendelkezésre a kérdések során. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kissé zavarban vagyok, mert szerintem eltévesztettük a napirendi pont címét; ebben fenntartásról, fejlesztésről szerettünk volna hallani, de ez idáig csak összevonásról, leépítésről, megvonásról és eladásról vagy privatizálásról hallottunk, különösen szakállamtitkár úr előadásában. Majd nyilvánvalóan a bizottság tagjai hozzászólásaikkal, kérdéseikkel ezt a helyzetet próbálják értékelni.
Kérdezem a bizottság tagjait és Dublecz Károly urat, hogy esetlegesen most, ehhez kapcsolódóan érzi-e úgy, hogy elmondaná gondolatait, és egy beszélgetés, vita folytán folytassuk le majd a kérdéseket, válaszokat és az elemezést. (Jelzésre:) A bizottság tagjai talán így látnák helyesebbnek, úgy veszem ki. Akkor felkérem Dublecz Károly urat előadásának megtartására.
Dr. Dublecz Károly (Pannon Egyetem Georgikon Mezőgazdaság-tudományi Kar)
DR. DUBLECZ KÁROLY, a Pannon Egyetem Georgikon Mezőgazdaság-tudományi Karának dékánja: Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntök minden vendéget én is, kapcsolódva rektor úrhoz, a házigazda jogán. Köszönjük, hogy eljöttek Keszthelyre, és lehetőség nyílik itt néhány gondolat közlésére részben a munkakapcsolatban, de istenigazából az az apropója ennek a mai találkozásnak, hogy esetleg bogarat ültessünk bizonyos témakörökben a bizottság tagjainak fülébe, amelyekkel később érdemben is lehetne foglalkozni, és ez talán az egész agrárium helyzetén javítani tudna.
Úgy építettem fel a mondandómat - igyekszem rövidre fogni a késés miatt az előadásomat -, hogy röviden bemutatnám magunkat, és rajtunk keresztül képet kaphatnak a többi intézményről is. Hiszen nagyjából egy cipőben járunk, és az agrár-felsőoktatási intézményekről azt kell tudni, hogy mi elég gyakran és rendszeresen kommunikálunk, vannak agrárdékáni konferenciák például, és az ügyes-bajos dolgainkat elég jól ismerjük. Tehát amit elmondok, az úgy gondolom, nagyjából ül, annak ellenére, hogy lesznek benne biztosan szubjektív dolgok is, és minden dékántársam valószínűleg nem osztaná őket, de hát most én vagyok itt az előadó, és Keszthelyen vagyunk, úgyhogy ezt a szubjektivitást engedjék meg nekem.
Ezt a címet csak azért tettem be (Diavetítőt használ.), mert beszélgettünk itt elnök úrral, államtitkár úrral, főosztályvezető úrral előzetesen, mielőtt megérkezett a bizottság, hogy hátrányos helyzetben vagyunk abból a szempontból, hogy elég nehéz ide nagy embereket elhozni Keszthelyre, akár tanévnyitóra, tanévzáróra minisztert, akár most jelen esetben a Mezőgazdasági bizottságot. 1801-ben érkezett egy nagy vendég először ide Keszthelyre, amikor is Festetics kiesett a császár kegyeiből, hazajött ide a birtokaira, megalapította az intézetet, és József nádor idelátogatott. Ez olyan nagy attrakció volt, hogy érmet is vertek a tiszteletére. Még egyszer köszönöm, hogy eljött a bizottság, nagyon örülünk neki, megtiszteltetés számomra. Hogy mit tudunk kitalálni ennek emlékére, arról majd tájékoztatom elnök urat.
A történetről nem olyan sokat mondanék - hiszen mindenkinek az asztalán szerepel a Georgikon 200 című kiadványunk, amelyre nagyon büszkék vagyunk, amelyből részletesen meg lehet ismerni a múltunkat, és akár oktatástörténeti könyvként is nagyon értékes kiadványról van szó -, csak egy-két mérföldkövet említenék. Az alapítás 1797-ben történt, '70-ben lettünk agrártudományi egyetem, '89-től az ország és Európa egyik legcombosabb agrár-felsőoktatási intézménye vagyunk, a Pannon Agrártudományi Egyetem egyik karaként, székhelyeként működtünk, 2000-ben az integráció eredményeképpen a Veszprémi Egyetem, most pedig a Pannon Egyetem egyik kara vagyunk.
Csak az alapítás felé szeretnék még egy rövid kitérőt tenni, amelynek szintén lehet tanulsága napjainkra nézve. Amikor Festetics föladta a katonáskodást, és ahogy mondtam, kiesett a kegyekből, hazajött és itt a birtokokon kellett neki megélni. Igen ám, csak a Festetics-birtokok annak idején eléggé lepusztult állapotban várták a grófot, és nekilátott nagy lendülettel a rendbe tételüknek. Az eszközök tekintetében ő már akkor példamutató dolgot művelt, hiszen hozott egy nagyon jó szakembert, Nagyváthy Jánost, aki értette a gyakorlati dolgokat, meg még az elméletét is a dolgoknak, tehát magának a birtoknak a rendbe tételét ezzel nagyrészt megoldotta. De gondolt arra már akkor, hogy nem elég ebbe csak pénzt meg egy jó kvalitású vezetőt belerakni, hanem ha hosszú távon akarja ezt a rendszert működtetni, akkor bizony hozzáértő szakemberekről is gondoskodni kell. Így jött az iskola létrehozása, amire mondhatnánk, hogy felesleges pénzkidobás, hiszen meg lehetett volna venni a szakembereket máshol, de meggyőződése volt, hogy ha hosszú távon gondolkodik, akkor ez biztosan egy jó befektetés lesz. Így jött létre az intézményünk. Azt gondolom, most is olyan világot élünk, hogy habár a gazdaságnak sok területén nehéz helyzetben vagyunk, de esetleg az oktatásba beinvesztálni és ciklusokon átívelő dolgokba fektetni pénzt, kivárni ennek a hozadékát talán most is megérné.
Szövényi Zsolt utalt itt a nagy átalakulásokra, amelyek végbe mentek az agrár-felsőoktatásban. Én nem szeretnék belemenni ebbe a sok elnevezésbe, csupán arra szeretnék utalni, hogy az idő szavát az agrár-felsőoktatási intézmények megértették, és éreztük azt, hogy itt a hagyományos agrárképzésből hosszú távon nem lehet megélni. Klasszikusan mérnökképzéssel foglalkoztunk, egyetemi szakjaink voltak országszerte majdnem mindenhol, nálunk ez kiegészült még bizonyos főiskolai szakokkal. A váltást követően, a bolognai folyamat eredményeképpen elkezdődtek az új típusú képzések, felsőfokú szakképzések, és az említett 15 alapszak közül az intézmények tudtak választani és kaphattak felhatalmazást az indításra. Nálunk most egészen pontosan Keszthelyen 9 alapszakot lehet választani a hozzánk jelentkező hallgatóknak, és tartalmilag itt egy lényeges átstrukturálódásról van szó: nemcsak a tényleges termeléshez értő embereket képeznek ma már az agrár-felsőoktatási intézmények, hanem sokkal szélesebb a paletta, a vidékhez, a természetvédelemhez, a környezetgazdálkodáshoz értő szakembereket is kibocsátanak, akikre most és a jövőben is ugyanúgy szükség lesz. Valamint kihasználva az egyetemi integráció előnyeit elindultunk a turizmus-vendéglátás szak irányába is, ami itt a régió igénye volt, és erre megvolt a partnerség a Veszprémi Egyetemen, illetve a mostani Pannon Egyetemen. Most folyik a mesterszakok indítási kérelmeinek benyújtása, bizonyos szakokat már akkreditált a MAB, és 2007-től indulnak ezek élesben. Jelenleg ezekre van engedélyünk, illetve folyamatban van az elbírálásuk, de újabbakat is szeretnénk még beterjeszteni.
Keszthelynek és a volt egyetemi karoknak nagy előnye, hogy a minősítettség terén az ország 160-170 kara közül az élbolyba tartozunk, elég jó a kvalifikációja a nálunk oktatóknak, akadémikusok, nagydoktorok, egyetemi tanárok nagy számban találhatók nálunk. Ezzel van összefüggésben az, hogy doktori iskolák közül is többet tudunk működtetni, bár most ezen a téren lesznek változások. A gond az, hogy ezt a magasan kvalifikált állományt egyre nehezebb eltartani financiálisan, tehát a normatív támogatásokból egy docenst és egy egyetemi tanárt már nem lehet eltartani, őneki már a pénzének egy bizonyos százalékát be kell hozni. Tehát ezeknek a paramétereinknek örülünk, viszont fejfájást okoznak a mindenkori dékánnak vagy rektornak.
Ez egy keszthelyi példa a struktúra átalakulására, de nagyjából szerintem a többi intézményre is érvényes. Nálunk a nappali tagozatos hallgatói létszám 1000 környékén alakul. Folyamatosan csökken az egyetemi képzésben résztvevő hallgatók száma, ez egy kifutó rendszer. Az agráros főiskolai BSc-s hallgatók száma ennek megfelelően növekszik és beépül mellé a felsőfokú szakképzés, illetve nálunk speciálisan a turizmus-vendéglátással kapcsolatos képzés, ahol a hallgatói létszám gyarapszik, tehát ezzel tudjuk valahogy kiegyensúlyozni a környezeti változások hatásait.
A létszámadataink láthatók itt, ehhez különösebb kommentárt nem szeretnék fűzni. Tehát ennyi a teljes létszámunk, amelyben a levelező képzésünk is szerepel. A személyi állomány változása úgyszintén megtörtént, itt megint az idők szavát hallottuk meg, illetve a környezeti kényszerítő hatásokra reagáltunk. 2003-ban 103 oktatóval, 109 kisegítő személyzettel rendelkeztünk, most ez a létszám 79-re és 71-re zsugorodott, és úgy tűnik, ezek a számok nagyon drasztikusan most már nem is csökkenthetők.
Néhány eredmény az elmúlt időszakból, ami megint nemcsak miránk vonatkozik, hanem aki tisztességesen akarta tenni a dolgát és az alapképzési szakokat tisztességgel akarja végigoktatni, annak nyilván az új kihívásokra reagálnia kellett, és meg kellett teremtenie főleg a gyakorlati oktatás feltételeit. Nálunk komoly fejlesztések voltak az elmúlt időszakban a kertészet és a turizmus-vendéglátás terén. Most kacérkodunk még egy rekreáció-egészségfejlesztés szak indításával is, amit főleg Hévíz és a környező gyógyfürdők bázisán működtetnénk, tehát próbálunk egy kicsit több lábon állni és jó értelemben véve kitörni az agrárból.
A tangazdaság-fejlesztési pályázatok nagyon sokat segítettek ebből a szempontból, ami FVM-csatornán érkezett. Ebből elég komoly, 500 milliós beruházások történtek a tehenészet, az üvegház, a szőlészet-borászat területén. Egy nagyszabású HEFOP-pályázatból tudtuk fejleszteni az informatikai infrastruktúránkat; oktatótermeink, előadótermeink mindegyike most már multimédiás felszereltségű. A kollégiumunk átlagon felüli minőségű. Nem PPP-s koleszról van szó, tehát aránylag szerény árfekvésű, viszont közvetlen Balaton-parti épületről, tehát ez egyfajta beiskolázási előnyt is jelenthet. Az is fontos eredmény, hogy kutatási stratégiája van az egyetemnek, benne a karunknak, és ennek mentén próbálunk haladni. Erre még visszatérek a kutatás értékelésénél.
A gazdasági tanács a mi egyetemünkön nagyon aktívan működik, tehát nemcsak formális képződmény, hanem folyamatosan nyomon követi az egyetem költségvetésének alakulását, gazdálkodását és a karokét is. Szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy körülbelül hogy néz ki ma egy átlagos agrárkarnak a költségvetési helyzete. Egyfajta Georgikon-mátrixot kértek tőlem, hogy állítsak össze egy ilyet a múlt év folyamán, és prognosztizáljam a várható történéseit, hogy mik az értékeink és mibe kerül ezek előállítása.
Ha ezen logikailag végigmegyünk, akkor vannak minőségi diplomák, amelyeket előállítunk, a végtermék a mérnökök, akik itt végeznek, és ezért az államtól kapunk egy képzési támogatást, amely 300 milliós nagyságrendet képvisel. A költségtérítéses képzések egy másik falat a költségvetési támogatások között. Egyre nagyobb és jelentősebb a pályázati bevételek aránya. A szakképzési hozzájárulás úgyszintén meghatározó. A fajtákkal, szabadalmakkal kapcsolatos bevételek jelenleg szerényebbek, de ennek növekvő tendenciát prognosztizálunk. Valamint a szolgáltatással kapcsolatos szerződésekkel, szaktanácsadással kapcsolatos bevételeinket is úgy gondoljuk, hogy növelni kell.
Milyen költségek merülnek fel ezzel szemben? A személyi költség a legdrasztikusabb, ami maga 600 milliós nagyságrendet jelent az 1 milliárdos költségvetésen belül. Támogatnunk kell még mindig a tangazdaságunkat, amelyet egyébként kht.-vá szerveztünk és jó úton halad, de perpillanat még 30-40 millió forintot bele kell rakni évente. Fenntartunk egy Burgonyakutatási Központot, ami nagyon jó minőséget produkál. Laborakkreditációba szeretnénk invesztálni pénzt, illetve spino cégek létrehozására. Nyilván jelentkezik az elnyert pályázatokkal kapcsolatban egy bizonyos költség, hiszen azokat meg kell valósítani. Infrastruktúra-fejlesztésre remélünk nagyobb összegeket fordítani majd a most megnyíló pályázati keretekből. Erről természetesen konkrét elképzeléseink vannak, és az intézményfejlesztési tervünkben is szerepelnek ezek a tételek.
A felvételiről szeretnék egy-két gondolatot mondani a következő néhány diával, hiszen ez az agrárt meglehetősen érzékenyen érintette az elmúlt évben, majdnem az összes intézményt, mondhatom nyugodtan, más-más nagyságrendben. Mindannyian tudjuk, és ez önök előtt is ismert, hiszen a médiában többször forgott, hogy a jelentkezők száma lényegesen lecsökkent, ennek megfelelően a felvettek száma is lényegesen lecsökkent az elmúlt évi felvételi eredményeként. A végeredmény ezen a dián látható, ami hivatalosan az Oktatási Minisztérium honlapjáról szerzett információ, miszerint az agrárba felvett hallgatói létszámmal csupán a művészeti, a nemzetvédelmi és a sporttudományi területeket tudjuk megelőzni, és a bejövő hallgatói létszám eléggé kicsi. A fölső, sárga színű vonal a költségtérítéses képzést jelzi. Ez azt mutatja, hogy vannak olyan szakok, amelyekre szintén hasonló nagyságrendű a felvétel, ők nagyobb mennyiségben tudnak költségtérítésest behozni. Az agrár klasszikusan nem egy költségtérítésben spiccen lévő terület, tehát ebben korlátozottak a feltételeink, összehasonlítva a gazdaságtudományokkal, ahol majdnem duplája a költségtérítéses formában belépő hallgatók aránya.
Mi történt nálunk? Mondom, ez a trend nagyjából érvényes a többi intézményre is. Az államilag finanszírozott agrárszakos hallgatóink felvett létszáma lecsökkent, megnövekedett ezen a téren a költségtérítésesek száma. A közgazdaságinál körülbelül ugyanott voltunk, költségtérítésesből tudtunk többet behozni. A műszaki, ami egy FSZ-szakma, hulladékgazdálkodással összefüggésben, szintén sikerült a felvételi létszámot növelni. Ennek az lett az eredménye, hogy nagyjából létszámból ugyanott vagyunk, mint az elmúlt évben, csak az összetétele ennek a létszámnak lényegesen kedvezőtlenebb, tehát a klasszikus agráros államilag finanszírozott hallgatók száma csökkent, a gyengébb finanszírozású egyéb szakok aránya pedig növekedett. Ezzel a problémával, ennek kezelésével mindegyik partnerintézményünk szembesült.
Néhány sajátosság, ami minket agrár-felsőoktatási intézményeket esetleg megkülönböztet a többiektől. Költségigényes képzéseket folytatunk. Főosztályvezető úr utalt itt a normatívákra. Azt gondolom, hogy ezek a mostani normatívák is még mindig irreálisan alacsonyak: 450 ezer forint egy mérnökre, 380 ezer egy alapképzéses hallgatóra. Visszatekintve még a boldog békeévekre valóban az állatorvos- és orvosképzés után következett akkor az agrárképzés finanszírozása, tehát ez még 2003 környékén is 580 ezer forintnál tartott, vagyis ha még a költségigényesség alapján járó plusz támogatást is hozzáadom, akkor bizony ezekből az összegekből ezt a képzést tisztességesen elég nehéz megoldani. Gyakorlati oktatási bázisokat kell fenntartanunk, tangazdaságot, botanikus kertet, amelyre egyébként most az OKM-től célirányos támogatás jár, laborokat, műhelyeket, amelyeket, ha a kor szellemének megfelelően akarunk működtetni, akkor az elég költségigényes feladat. Minden intézménynek vannak specialitásai - nálunk ez a Burgonyakutatási Központ -, szaktanácsadási központként működünk több társintézménnyel, Agrártudományi Centrumot működtetünk a speciális szakfeladatok ellátására, az átlagosnál nagyobb a kisegítő személyzet aránya, és több helyütt bizony régi, felújításra szoruló épületekkel rendelkezünk, hiszen az első körös nagy támogatási rendszerbe minden agrárintézmény nem került be, illetve a PPP vonatkozásában sem került be minden intézmény.
Az oktatással kapcsolatban szeretnék most - rátérve konkrétan a napirendi pontra - egy-két olyan dolgot megemlíteni, ami szerintem fontos lehet, és nem árt, ha a Mezőgazdasági bizottság tagjai is ismerik. Azt gondolom, ez a 15 alapszak, amit csináltunk agrárban, túl sok, túlságosan elapróztuk magunkat. Különösen a konkrét mezőgazdasági szakokat értem ez alatt: butaság volt szerintem állattenyésztő, növénytermesztő meg mezőgazdasági mérnök szakot csinálni. Látva most a keretszámokat ezzel csak a saját helyzetünket nehezítettük.
Egy másik fontos feladat, amivel birkózunk, a hetedik félév kérdése. Itt komoly egymásnak feszülések voltak főleg a főiskolák, egyetemek között. Ez ügyben osztottunk ki most egy fénymásolatot, ami az agrárdékánok részéről egyfajta megszólítás, illetve segítségkérés. Nem akarunk mi magunk alá gyűrni senkit, csak egyszerűen ezekre a kérdésekre szeretnénk megfelelő választ találni, hiszen 2009-től a hallgatóinkat ki kell küldeni erre a képzésre, és bizony vannak megválaszolatlan kérdések financiális szempontból. Az összefüggőséggel kapcsolatosan szakmailag nehezen értelmezhető bizonyos szakoknál egy összefüggő félévben nem lehet mindent megmutatni. Mit jelent az akkreditált hely? Ki fogja akkreditálni? A levelező képzést meg agyoncsapja egy az egyben, levelező formában munka mellett ezt senki nem fogja bevállalni. Tehát szeretnénk kérni, hogy esetleg ezzel konkrétan foglalkozzon a bizottság, a parlament Oktatási bizottságával kiegészítve legyen a segítségünkre ebben.
Gyenge az érdekérvényesítése az agrár-felsőoktatásnak. Ezt egyrészt az bizonyítja, hogy minket "sarcoltak meg" a legjobban: 30 százalékkal vették vissza a felvételi keretszámot, és 10 százalék következik most az idén. Ez azért is elfogadhatatlan, mert ahogy mondtam, mi már nem agrármérnököket, nem agronómusokat képezünk, hanem a vidékfejlesztéshez, környezethez, természetvédelemhez értő embereket, és nem tudjuk elfogadni például azt, hogy ha természetvédelmi mérnököt képezünk, akkor az nem természettudományi területhez tartozó képzés, és azt is ugyanúgy kell sarcolni, mint az összes többi agrárost, holott a természettudományi képzések egyébként meg prioritást élveznek a felvételi keretszámokban. Tehát ebben szeretnénk erőteljesebb lobbierőt kifejteni minden szinten, hogy ezeket az anomáliákat kezelni tudjuk.
Probléma szerintem a mostani agrár-felsőoktatási rendszerben, hogy mindenki mindennel foglalkozik, minden intézmény mindenféle szakot próbált akkreditáltatni - többen sikerrel is jártak -, és nagyon elaprózódtunk, aminek eredményeképpen bizony fölhígult egy kicsit a rendszer, a diplomák nem egyenszilárdságúak, ez tény. A bábolnai napokon jártam két héttel ezelőtt, ahol egy nagy cég vezérigazgató-helyettese elmondta, hogy bizony van olyan agrár-felsőoktatási intézmény, akinek a hallgatóját be sem hívja az interjúra, tehát ha megmondja, hogy hol végzett, nem is beszélgetnek vele. Ez a legnagyobb pazarlás egyébként, becsapjuk a gyereket, a szülőt, a társadalmat, mindenkit és gyakorlatilag dobáljuk ki az ablakon a pénzt. Ezzel szintén kéne foglalkozni.
Az oktatás területén egyre inkább dominánssá vált a verseny köztünk agrár-felsőoktatási intézmények között is, és aránylag kevesebb az összefogás. Van erre is példa, de kevés. A fejkvóta alapú finanszírozás, ami nyilván fontos és valamilyen szinten figyelembe kell venni, bizonyos szempontból azt is látom intézményvezetőként, hogy a minőség ellen hat, hiszen tömegesen a rendszerből nem lehet eltávolítani a nem oda való hallgatókat, mert ez egyfajta öngyilkossággal is felérhet.
A gyakorlati oktatás feltételrendszerének fejlesztése megtorpant, jó lenne, ha az FVM a tangazdaság-fejlesztési pályázatokkal kapcsolatos többéves koncepciót, amit megcsináltunk korábban, folytatni tudná, mert ez hiánycikk mindenhol.
A felvételi keretszám csökkentéséről már beszéltem.
Azt is nehéz elfogadni, hogy a mostani irányvonal szerint csupán a jelentkezők száma és minősége alapján dől el, hogy egy intézmény életben marad-e, vagy nem, tehát itt azért vannak más szempontok is, ezekben a reigningekben más szempontokat is célszerű lenne figyelembe venni - a tudományos műhelyeket például, a szaktanácsadási szerepet, az adott régióban betöltött szerepet és az intézmények tényleges kapacitásértékeit -, mert most a legutóbbi alkalommal ezt csak a tényleges visszamenőleges értékek alapján állapítottuk meg. Valamint célszerű lenne a végzettek minőségi elhelyezkedésére vonatkozó összehasonlító statisztikákkal is rendelkezni erre vonatkozóan.
Bemutatnék egy-két keszthelyi adatot, amelyeket a saját egyetemi minőségbiztosítási rendszer keretében egy felmérés eredményeképpen kaptunk. A 2002-ben végzett keszthelyi mérnökök néhány paraméterét kérdeztük meg, így például azt, hogy részesült-e munkanélküli-segélyben. Látszik, hogy 86 százaléka a 2002-ben végzetteknek nem. "Hányadik munkahelyén dolgozik?" 2,3 százalék, aki nem dolgozik és az első-második munkahelyes 84-85 százalék körül van. "Megfelel-e a tanultaknak az elhelyezkedése?" Erre a "részben" és az "igen" válaszok aránya úgyszintén 60-70 százalék, tehát kétharmada agrárhoz kapcsolódó területen dolgozik. "Mennyire elégedett a munkájával?" Itt a "közepes", a "jó" és a "teljes mértékben" válaszokat ha összeadjuk, akkor egy 90 százalék körüli értékkel rendelkezünk. A fizetéssel kapcsolatban is - nyilván az intézménynek ebbe már nincs annyi beleszólása - a közepes, a jó és a teljes mértékű elégedettséget ha összeadjuk, akkor 60-70 százalékosnak tekinthető az arány. Tehát azt gondolom, nagy általánosságban agrár meg diplomás munkanélküliségről beszélni nem biztos, hogy szabad, meg kell azt egy kicsit vakarni mélyebben és meg kell nézni, hogy egy adott intézménynél tényleg túltermelés van, avagy ez egy kicsit árnyaltabb.
A kutatások területén úgy látom, megtörtént egyfajta paradigmaváltás az agrárban is, legalábbis elkezdődött, kevesebb az elaprózott kis kutatás és egyre több a konzorciális alapon szerveződő nagyprojekt. Ezen az úton elindult valamennyi intézmény. A paradigmaváltásnak egy fontos eleme, hogy inkább innovatív alapon kezdünk el megtanulni gondolkozni. Erre nem mindenki képes. Nyilván fel kell építeni ezt az újfajta szemléletet, de úgy gondolom, hogy működik, és a pályázati források egyébként ezt indukálják is.
Nagyon fontos az is, hogy nem elefántcsonttoronyban kell kutatni, tenni a dolgunkat, hanem igenis meg kell ismerni a gazdasági szereplők igényét és megtenni mindent annak érdekében, hogy az elvárásoknak meg tudjunk felelni. Itt még nem teljesen rózsás a helyzet, vannak pozitív példák nálunk is, meg vannak negatív példák is természetesen.
Átalakult a forrásoldal, az Innovációs Alap nagy szerepet játszik most a mindennapjaink kutatás-fejlesztési dolgaiban. Nem tudom pontosan, mert ellentmondásos információk láttak napvilágot az új, összevont adóalappal kapcsolatosan, hogy az innovációs járulék opcionális lesz-e a szakképzésihez hasonlóan, vagy ezt elfelejthetjük és egy másik formában lehet pályázni. Nagy hiba lenne, ha ezt most egyik pillanatról a másikra kivonnák a lehetőségek közül.
Sajnos az ágazati kutatásfinanszírozás elapadt az utóbbi években az FVM költségvetési helyzetéből adódóan. Erre még rátérnék, hogy miért lenne rá szükség. A hazai K+F projektek, a regionális, az NKTH és az Új Magyarország fejlesztési terv keretében megnyíló projektek viszont nagy forrásokat jelentenek a sikeres nyerteseknek. Természetesen vannak hagyományos KK-k és nemzetközi projektek, amelyekben mi is részt veszünk kisebb-nagyobb mértékben.
A kutatásra vonatkozóan azt gondolom, az agrár-felsőoktatási intézmények között nagyobb a kooperáció, mint az oktatás esetében. Ezt a projektszemlélet erősödése hozta így, jobban dolgozunk együtt ebben a témában.
Az ágazati kutatásokkal kapcsolatban megoldandó feladatok között mindenképpen fontos lenne, hogy a hazai ágazati kutatásokra egy stratégiát építsünk föl, vannak ugyanis olyan kutatási feladatok, amelyeket helyettünk az Európai Unióban senki más nem fog megcsinálni, mert speciálisan magyarok, és ezeket szisztematikusan, források hozzárendelésével el kell végezni. Ha ezt nem tesszük meg, akkor egy csomó kár és veszteség fog érni bennünket.
A teljesség igénye nélkül soroltam itt föl egy-két példát; lehet, hogy nem ezek a legfontosabbak és a prioritásba másokat is be lehetne venni. Csak egy dolgot emelnék ki. Láng Istvánnak volt tegnap a Kossuthon egy párperces interjúja, az éghajlatváltozással kapcsolatban kérdezték. Ő azt mondta, kiemelten az agrárra vonatkozóan, hogy ha nem foglalkozunk ezzel, hogy a Kárpát-medence eleve egy melegedő régió lesz Európában, és ha nem foglalkozunk ennek a mezőgazdaságot érintő hatásaival - nemesítés, agrotechnika, növényvédelem és egy csomó dolog -, ha most ebbe nem rakjuk bele a pénzt, akkor később sokkal többet fogunk elveszíteni a károk miatt. Ez természetesen még a logisztikát is érinti, hiszen be kell spájzolnunk bizonyos dolgokból, mert lesznek olyan évjáratok, amikor nem lesz termés, és ezt kezelni kell nyilvánvalóan. Tehát számos olyan dolog van, amire stratégiát kéne fölépítenünk, és egy rendszerben kezelni. Arra is szükség lenne, hogy a hazai kutatási kapacitásokat egy rendszerben szemléljük, függetlenül attól, hogy ki a fenntartója, akadémiai intézet, FVM-hez tartozó intézet, vagy pedig egy egyetemnek valamilyen kutatócsoportja, hiszen ahhoz kis ország vagyunk, hogy a forrásainkat szétforgácsoljuk ebből a szempontból.
A szőlészeti-borászati kutatóintézetekről mint megoldandó feladatról már sok szó esett itt az előzőekben. Gondolom, a bizottság tagjai ismerik a történetet, minket Badacsony miatt érdekel a dolog. Sokat egyeztettünk ezen a területen, lennének elképzeléseink a genetikai alapokra, a közös oktatásfejlesztésre vonatkozóan. Én csak azt szeretném kérni, hogy valamikor kerüljön pont ennek a dolognak a végére megnyugtató módon, úgy, hogy az ott folyó munka hosszú távon biztosítva legyen.
A szaktanácsadásról ma még nem esett szó. Nagyon fontos szerepünk van ezen a területen is az oktatás, kutatás mellett. Ez a történet ott kezdődött, ha rendszerét tekintjük, hogy agrártudományi centrumokat hozhattak létre az agrár-felsőoktatási karokkal rendelkező egyetemek. Ez még Pokorni és Torgyán miniszter urak idejéből származik, amikor fontos szerepe volt a tanácsadásnak. Aztán telt-múlt az idő, és az európai uniós csatlakozás után újabb követelmények jelentkeztek. Megjelent az FVM közleménye 2004 szeptemberében a regionális szaktanácsadási központokról, amely egyetemi karokat jelölt ki az egyes régiókban erre a feladatra. Aztán 2006 márciusában jelent meg egy koncepció az agrár-szaktanácsadási rendszer kialakítására vonatkozóan, illetve pontosabban kérte az FVM az erre vonatkozó koncepciót, ami több szintből építkezett: szaktanácsadó, területi szaktanácsadási központ, regionális központ és emellett szakmai és országos központok létrehozására tettünk javaslatot. Aztán - szakállamtitkár úr említette - a regionális agrár-innovációs tudásközpontok létrehozására született javaslat, elsősorban az intézmények átvételével kapcsolatosan, szintén regionális és országos szerep vonatkozásában történt a feladatok definiálása.
Már a közelmúlt története a miniszteri rendelet megjelenése az EMVA-ból szaktanácsadásra igénybe vehető támogatásokról. Ebből sajnos már egyértelműen kimaradtak a regionális szaktanácsadási központok, az egyetemek, az agrár-felsőoktatási intézmények. Időközben beindult a rendszer, 81 szervezet jött létre, mintegy 10 ezer szerződés köttetett átlagosan 100 ezer forintos nagyságrendben, tehát 1 milliárd forintra vonatkozóan köttettek információm szerint ilyen jellegű megállapodások. Egy kérdőjel, hogy állítólag a brüsszeli elfogadás viszont a támogatási ciklusban csupán egy évre vonatkozik. Ezt nem tudom megerősíteni, ez csak egy információ, esetleg szakállamtitkár urat megkérdezzük ez ügyben, hogy ténylegesen hogyan is áll. Lehet a szaktanácsadást szerintem felsőoktatási intézmények nélkül is végezni, de azt gondolom, hogy nem érdemes.
Néhány konkrét kérdés a döntéshozók felé. A tudatformálásban lenne nagyon fontos, hogy lehetőleg a társadalom minél szélesebb körében tudatosítsuk azt, hogy mi az Unió legjobb ökológiai adottságaival rendelkező országa vagyunk, és ezzel bizony élni kellene, a jelenleginél jobban. Fontos lenne azt is tudatosítani, hogy beszélünk itt sokszor a sok milliárdról, ami érkezik a vidékre, illetve az agráriumba, de azt is érdemes lenne megvizsgálni, hogy ezekhez a fejlesztésekhez, ezeknek a későbbi működtetéséhez viszont szakemberre is szükség van, tehát nem biztos, hogy mi kell, hogy legyünk az elsődleges céltábla, amikor felsőoktatási keretlétszám-csökkentésről van szó. Arról már sokat beszéltem, hogy nemcsak termeléshez értő embereket, hanem sokkal szerteágazóbb tudással rendelkező szakembereket képezünk.
Mindig a GDP-részarányt vágják a fejünkhöz: 3-4 százalék, világtendencia, európai tendencia, és hogy nyilván ez a felsőoktatásban is érezteti hatását. Ez valóban így van, de ha megnézzük az összes kapcsolódó iparágat, szolgáltatási területet, kereskedelmet, falusi turizmust, vidékfejlesztést, akkor az agrárhoz, a mezőgazdasághoz kapcsolódó részarány már fölkúszik 18-20 százalékra. Azt gondolom, ez már volumen, és itt szintén szakemberekre van szükség nyilvánvalóan.
Magyarországnak kis ország révén minden területen a minőségre kellene törekedni. Ez a termék-előállításra, a vidéki élet minőségére és a szakemberekre egyaránt vonatkozik. Lehet, hogy eretnek javaslat, de minden bizonnyal szerencsés lenne, hogy bizonyos mezőgazdasági képzettséget előírjunk a mezőgazdasági tevékenységhez. Horn akadémikus úr mondta - és gondolom, igaz ez a szám -, hogy 55 százaléka a termőterületnek van nem agrár végzettségű, mezőgazdasághoz nem értő ember tulajdonában, és ő is műveli ezeket a területeket, ami mégis csak tarthatatlan, vagy legalábbis nem biztos, hogy szerencsés.
Segítséget várnánk a hetedik féléves anomáliákkal kapcsolatosan. Az agrárkutatási stratégiáról beszéltem, a szőlészeti-borászati kutatóintézetekről úgyszintén. Valamint segítséget kérünk abban, hogy az agrár-felsőoktatási intézmények valamilyen szerepet kaphassanak a jelenleg fölállt szaktanácsadási rendszerben, az nagy luxus lenne, ha az egyetemeket kihagynák ebből. És pozitív kampányt - ez a médiára is vonatkozik -, hiszen meggyőződésem, hogy ez a világ legszebb szakmája.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen dékán úrnak a szívhez szóló beszámolóját. Talán érződött, hogy igazi szakmaszeretet sugárzik mindabból, amit kellő megalapozottsággal mondott el a Georgikum életén keresztül napjainkig, hogy honnan hova jutottak, és a napi problémák mit jelentenek az ő életükben.
Ahogy megbeszéltük, a bizottság tagjainak adnék most szót. Ilyenkor mind észrevételek kifejtésére az elhangzott előadásokhoz, mind pedig kérdések feltevésére lehetőséget szoktunk biztosítani. Átadom a szót a bizottság tagjainak.
Ángyán József kért szót.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Mindenekelőtt én magam is megköszönöm a vendégszeretetet és a vendéglátást. Én kollégák közé jöttem, ezért is különösen jólesik. De nem elsősorban ezért kértem szót.
Sok minden elhangzott itt. Ezek közül egy területet szeretnék most kiemelni - bár a többihez is hozzá kellene szólni -, az agrár-kutatóintézeti hálózat sorsát. Pontosabban úgy lehetne megfogalmazni, hogy a 2118/2006-os kormányhatározat romboló tevékenységének valamiféle semlegesítéséről beszélt, ha jól hallottam, Benedek Fülöp államtitkár úr. Ugyanis amiről beszámolt, az nagyrészt arról szól az én olvasatomban, hogy miután valószínűleg az eredeti kormányrendelet sem a tárca elképzelése volt, hanem valahonnan ezt a kormány diktálta, nyilván fiskális szempontok szerint, a költségvetési hiány csökkentésére, ezért nagyon helyesen - én egyetértek ebben és támogatom a tárcát - megpróbálja a legsúlyosabb rombolást a kutatóintézeti hálózatban a tárca valamilyen módon elkerülni, semlegesíteni. Közben egy-két dolgot meg is kérdeznék államtitkár úrtól, mert nem derült ki ebből a beszámolóból, de nagyon érdekes volt ez a törekvése a tárcának, amivel, mondom még egyszer, egyetértek. Jó lenne, ha a kormányon belül is sikerülne legalább ezeket a törekvéseket keresztülvinni, ami mondom, ellentétes a 2118-as rendelet alapján megfogalmazott intézményrendszerbeli elképzelésekkel.
Ha jól értem, akkor végül is marad egyetlen kutatóintézete az FVM-nek - mondja, ha nem így van -, ugyanis a hat, még az FVM-nél lévő kutatóintézetet össze kívánják vonni. Nem tudom, melyik intézmény alá és hogyan gondolják, erről nagyon röviden beszélt. Ezt azért érdemes megemlíteni ezen a helyen és ebben a témakörben, mert három éve még 25 kutatóintézete volt a tárcának, ha a privatizálandókat is mind ide vesszük, amiket itt röviden fölsorolt államtitkár úr. Tehát jól értem-e, hogy akkor egy lesz, és hova kerül ez, hogyan gondolják ennek a hat agrárintézménynek egyetlen intézménnyé egyesítését?
Mi történik a Kisállat-tenyésztési Kutatóval? Ezt nem tudtam pontosan követni. Az Állattenyésztési Kutatóval együtt bekerül ebbe a hat intézménybe? Mi történik a tápiószelei Agrobotanikai Intézettel? Úgy tudom, a következő költségvetésben ez már nem is szerepel a költségvetési tételek között. Beszélt a génbanki készletekről államtitkár úr is nagyon helyesen. A magyar génkészleteknek több mint 60 százaléka ebben az egy intézményben van. Ez a minőségi megújulásnak az alapja, tehát erre borzasztóan vigyázni kéne. Remélem, nem arról szól a történet, hogy ezzel szintén valami furcsa dolog történik, netán privatizálja valaki, vagy mondjuk a nagy géntechnológiai cégek érdekkörébe kerülne. Hallottam olyat is, és kérem cáfolja, ha nem így van, hogy ez a génkészlet a martonvásárhelyi kutatóintézethez kerülne, amelynek a Monsantóékkal, Sigentáékkal nagyon komoly kapcsolatai vannak. Remélem, nem arra gondol a kormány, hogy ezeknek a nagy multinacionális géntechnológiai cégeknek próbálja a kutatóintézeti hálózat egy részét átadni a génkészleteinkkel. Tehát Tápiószeléről szeretném nagyon konkrétan megkérdezni, hogy hova kerül ez az intézet és mi lesz vele.
Néhány intézményről nem beszélt államtitkár úr. Szeretném azért megkérdezni, hogy ezek szerint a felszámolás felhője elkerült-e a szakiskolák közül a lengyeli, soproni, jánoshalmi, kétegyházi, villányi és a budapesti fölül, mert a rendelet maga ezt tartalmazta még. Mondom még egyszer, ennek nagyon örülök, de akkor erősítse meg, hogy ezek az iskolák nem szűnnek meg, ahogy ezt a kormányrendelet egyébként előírta.
A Konzervipari Kutatóintézet nyilván megszüntetésre kerül ezek szerint, akkor rögzítsük ezeket a pontokat.
Szeretném megkérdezni, hogy privatizálják, vagy mi történik a gyümölcstermesztési kutatóintézetekkel, tehát mi a terv. Nemcsak szőlészet-borászatról van itt szó, négy intézményről van szó, és igaz, hogy az egyetemekhez kerül, bár ettől még a finanszírozása nem oldódik meg ennek a kutatásnak, hiszen az egyetemek is nagyrészt padlón vannak. Nyilván azért tárgyalnak hosszasan, mert valakinek finanszírozni kéne ezt a kutatást, nem tudják az egyetemek különben fenntartani azt, amit az állam nem akar fenntartani. Tehát önmagában nagyon szép törekvés az egyetemekhez csatolni az FVM-nek ezt a kutatóintézeti hálózatát, de ez akkor megy, ha valaki a forrásokat is odateszi. Azt gondolom, rektor úr is egyetért velem abban, hogy ez elsősorban ilyen kérdés, és szakmailag nyilván nagyon komoly együttműködést lehet kialakítani, ha valaki valakinek finanszírozza. Tehát a szőlészet-borászatnál hogyan gondolják megoldani ennek a finanszírozását? Többlet költségvetési forrásokat kapnak az egyetemek, akik működtetik? Mert nyilván másképp nem nagyon tudják fenntartani.
Mi történik a gyümölcs-kutatóintézeti hálózattal - tehát Érddel, Cegléddel, Fertőddel, Újfehértóval - és annak törzsültetvényeivel? Azért kényes a dolog, mert ha egyszer a génkészleteink a konkurencia kezébe kerülnek a privatizáció során, annak beláthatatlanok a következményei. Egyszerűen nem lehet megengedni, hogy ez kikerüljön az állam kezéből, az állam nem dobhatja be a törölközőt és nem mondhatja azt, hogy vigye a gazdasági szféra, és csináljon vele, amit akar. Az államnak kincstári funkciói vannak, és ezért félti az ember és ezért kérdezi félve, hogy ugye, nem úgy fog történni a dolog, mint a 2118-as kormányhatározat előírja, hogy ezek is privatizációra előkészítve, privatizálásra kerülő intézetek lesznek.
Az Országos Húsipari Kutatót privatizálják, természetesen.
Annak örülök, hogy a Zöldségkutató lekerült a napirendről; Kecskemét is erre a sorsra jutott volna. Ha valami, akkor a zöldség-gyümölcs és a szőlő ágazat az, amelyben kitörés van, részben a minőségi szerkezetváltásban és az ehhez kötődő génbanki készleteinkben. Ezt egyszerűen nem lehet kiengedni állami kézből, az nem lehet, hogy kiszálljon ezekből az állam és ezeket ne tartsa fönn. Nem ezeknél kell a profitot realizálni, hanem ezek majd kincstári funkcióként, a gazdaság szereplőjeként hoznak profitot az országnak. Tehát szeretném megkérdezni konkrétan, hogy ezekkel mi fog történni.
Nem tudom, ki tudja megválaszolni a következőt; talán az oktatási tárca, vagy a Magyar Tudományos Akadémia, vagy nem tudom, kihez tartozik most. Tehát itt zajlik egy olyan folyamat, ahol nemcsak az FVM kutatóintézeti hálózata van finoman szólva veszélyben az én olvasatomban, hanem az akadémiai agrár-kutatóintézeti hálózat ugyancsak bizonytalan állapotban van, és akkor még finoman fogalmaztam. Napról napra fölmerül, hogy a Talajtani Kutatóintézetet le kéne hozni Budáról, mert szép helyen van, jó az az ingatlan a Körszálló fölött. Sok esetben a kutatóintézeteknél az merül föl, hogy értékes ingatlanokban vannak. Azt is benyomni Martonvásárra lehetséges, de azt is olvastam újabban, hogy a martonvásári kastélyt is a parkkal együtt kinézte egy bizonyos érdekkör. Jó lenne biztonságban tudni ezt a kutatóintézeti hálózatot.
A Növényvédelmi Kutatónak is ugyanígy fölmerül a beolvasztása Martonvásárba egy akadémiai reformnak nevezett folyamat részeként. Ha most csak az agrárterületre koncentrál az ember, egy elképesztő menet látszik itt. A szellemi infrastruktúránkat és a biológiai alapjainkat mindenáron védenünk kell, nem lehet olyan nehéz költségvetési helyzet, hogy ezeket ne tartsuk meg. Tehát szeretném, ha megnyugtatna államtitkár úr, hogy sikerül a 2118-as alapján előrevetített elképesztő folyamatot megállítani. Mi a magunk részéről - bár nem tudom, hogy az ellenzék számít-e valamit ebben a helyzetben - minden segítséget megadunk ahhoz, hogy ezt az intézményrendszert tartsuk fönn, erősítsük meg, tartsuk saját hatáskörben. A föld és az afölötti rendelkezés is a tárca hatáskörében kellett volna, hogy maradjon, de az is kikerült ezzel a vagyontörvénnyel egy egészen más érdekkör irányába. Nem lenne jó, ha a kutatóintézeti hálózatunk, a szellemi infrastruktúránk is erre a sorsra jutna. Mondom még egyszer, örülök, hogy államtitkár úr szavaiból azt vettem ki, hogy ők is látják nagyrészt ezeket a problémákat, ami ebben a kormányrendeletben van, és igyekeznek ezt semlegesíteni valamilyen módon, de szeretném, ha ezekre a konkrét kérdésekre is választ kaphatnék.
Az egyetemekkel kapcsolatos megjegyzés, amit dékán úr tett, ismerős előttünk, és szinte minden felvetésével egyetértek, és azokkal a kérdésekkel is, amik elhangzottak. Nagyon jó lesz majd a jegyzőkönyv arra, hogy ebből elindulva megpróbáljuk a magunk vonalán ezeket a kérdéseket végigvinni és erősíteni az egyetemi vonalat is.
Az egy szomorú ügy, annyi megjegyzést hadd tegyek, hogy valóban az államilag finanszírozott helyek száma az agrár-felsőoktatásban 30 százalékkal csökkent. Láttam már én plusz 10 százalékot is. (Benedek Fülöp: Az a következő évre vonatkozik.) Igen, mert 30 százalékos csökkentésben vagyunk - látni kell azt, hogy a szellemi infrastruktúra nemcsak az intézményrendszert jelenti, hanem kiképzett emberfőket is jelent ezen a területen -, és ez nagy baj, mert ha mi Európában meg akarunk maradni, nekünk nem a volumeneket kell növelni, ahogy ezt időnként hallani vezető agrárpolitikusoktól, hanem értékben kell növekednünk, minőségi szerkezetváltásra van szükség Magyarországon, nem a volument kell növelni 25 millió tonnára. Ezt a kiváló környezeti adottságot, ami a Kárpát-medencében van, egy színes szerkezetben kell hasznosítani. Ehhez bizony kiművelt emberfők kellenek, egyetemek, szakiskolák és kutatóintézeteknek a génkészleteinket megőrző bázisai kellenek, amivel aztán meg tudjuk újítani a biológiai alapjainkat is. Úgyhogy ezekre szeretnék, ha lehetséges, államtitkár úrtól választ kérni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólás, kérdés? Demendi László!
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Rektor Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Legalább két hibát ma már elkövettünk. Az egyik, hogy későn érkeztünk - elnézést kérünk a vendéglátóktól.
A másik, hogy megint nagyot markoltunk - remélem, nem fogunk azért keveset. Ahogy a magyar közmondás szól: sokat markol és keveset fog. A tájékoztatók, amelyeket én személy szerint is köszönök, nagyon értékesek voltak számunkra, és már most látom, hogy ezen kihelyezett bizottsági ülés keretében nem is lesz időnk, hogy ezt meg tudjuk kellőképpen, szakmai tartalommal is alátámasztva vitatni. Ettől függetlenül azt kell mondanom, hogy azért több olyan téma felmerült, amiből teljesen világosan látszik, hogy a későbbiek folyamán a bizottság saját munkatervét akár módosítva néhány dolgot meg kell, hogy tegyen azért is, mert bizonyos mértékig a törvényhozás eszköztárába tartozik a feladat, amellyel foglalkozni kell.
Igen fontos a hely szelleméhez is igazodva az agrárium és a vidék szellemi infrastruktúrájának a kérdése, és én is úgy gondolom, hogy ha már egyszer 1990 után tönkre tettünk ezt a szellemi infrastruktúrát, akkor próbáljuk meg helyrehozni. Nem nagyon kesergünk rajta. Lehet, hogy mi agrárosok ilyen szerény emberek vagyunk, de annak idején, amikor sok százezer képzett szakember került utcára, akkor mi nem nagyon vonultunk az utcára, és azok sem, akik sajnos, nehezen feldolgozva ezt, azóta már elhagyták az ágazatot. Azóta eltelt jó néhány év, kell, hogy az ágazat ezen a területen is talpra álljon. Úgy látom, a jogalkotás, az összes intézményrendszer - nyilván nem kihagyva a kormányt -, a kormány intézkedései azért ebbe az irányba hatnak.
A magunk részéről is egyetértünk az államtitkár úr által felvezetett, ismertetett előterjesztéssel. Igen, úgy látjuk, hogy a 2118-as ominózus kormányrendelet kapcsán a szaktárca tudta azokat a szakmai elképzeléseket érvényesíteni, amelyeket figyelmébe ajánlottunk, és menet közben lehetett változtatni azokon az ominózus pontokon, amelyekkel a szellemi infrastruktúrája az ágazatnak nem lesz felszámolva, hanem fejlesztésre kerül.
Itt hadd maradjak meg egy pillanatra a kutatóknál, ezen belül is a gyümölcskutatóknál. Annál is inkább, mert én 430 kilométerről érkeztem 10 óra 45 percre, érdekelt vagyok benne, az én képviselői munkám területe Újfehértó. Az a fajta probléma, amelynek a feloldása most ebben látszik, talán meg kellene vizsgálni, el kellene indulni abba az irányba is a két tárca között, más segítséget is keresve, hogy hogyan lehetne ezeket a kutatóintézeteket bekapcsolni az egyetemek, főiskolák tangazdasági rendszerébe, ami talán kiutat mutathatna a pénzügy megoldandó feladataiban is. Annál is inkább, mert ha ezek részévé válnak annak a tangazdasági fejlesztésnek, amit az intézmények ma kérnek, gondolnak, elgondolnak, akkor szerintem sokat nyerhetünk vele.
Ezen túlmenően, megköszönve a tájékoztató anyagot, amit itt kaptunk - ami gondolom, a rektori értekezletre készült, bár mi képviselők is meg vagyunk benne szólítva -, ami a gyakorlati képzés szabályozottságának a problémáját érinti, talán ezzel összefüggésbe lehetne azt hozni. Mégpedig én a B változatot emelném ki, az a javaslatom, hogy ezt kellene továbbvinni. Megmondom őszintén, az A változatban van egy olyan szó, amit én agrárszakemberként áthúztam. Egy agrárképzésben a gyakorlati képzés fakultatív jellege nálam nem szerepel ebben a szótárban, vagyis akármilyen szakembert képezünk, különösen agrár területen, az gyakorlati képzés nélkül diplomát ne kapjon Magyarországon, én azt mondom. Éppen ezért a B változat különösen szimpatikus számomra, és talán néhány dolgot meg is lehet vele oldani. Ha így összerakom az egészet, akkor a különböző kutatóintézetek ügyében talán lehet előrelépni, előrehaladni.
Köszönöm dékán úrnak az előadását, amit úgy ajánlott figyelmünkbe, hogy a bizottságnak néhány bogarat ültet a fülébe. Akkor nézzük a bogarakat. Az én mostani prognosztizálásom szerint - erre konkrétan szeretnék reagálni, ezért írtam föl magamnak - az úgynevezett kisadók ügye nem biztos, hogy a javaslat szerint fog realizálódni a törvény elfogadása után, tehát ezzel csak a közeljövőbeli gondolkodást szeretném segíteni önnek, illetve az intézménynek. Ahogy a konkrét kérdéseket fölsorolta, azért a kormány agrárpolitikájával, mindennapos kommunikációjával több dolog egybecseng. Egybecseng a minisztérium folyamatos kommunikációja arról, hogy hogyan tudjuk a mi ökológiai adottságainkat a legjobban képviselni az Európai Unión belül. Ezeket az álláspontokat nyilván ezzel ön megerősítette, illetve az intézmény megerősíti, és ebben bátorítjuk továbbra is. Erre számos példát föl lehetne sorolni, de ezt most idő hiányában nem akarnám megtenni. Ebben sok olyan dolog van, amit az európai uniós tárgyalásokon eredményként el is könyvelhettünk.
Nagyon alátámasztom azt, hogy általában az agrár- és vidékfejlesztés - amelyben persze mi magyarok azért szeretünk lehetőleg mindent vitatni - egymástól elválaszthatatlan. A kvalifikált szakemberek szükségességét is nagyon alátámasztom, oly módon, hogy a paletta szélesedett és szerintem teljesen reálisan követte a társadalmi igényeket, de bizony néha én már találkoztam azzal a problémával, hogy azért jó lenne egy jó agronómus, jó lenne egy jó növénytermesztő, jó lenne egy jó állattenyésztő. Tehát arra nyilván az egész képzés területén figyelni kell, hogy nehogy átessünk a ló túlsó oldalára. Különösen most, hogy Keszthelyen vagyunk, azért a növényorvosokat az élelmiszer-biztonságtól kezdve sok minden mással összefüggésbe hozhatnám, akik rendkívül fontos szakemberei lesznek a jövő mezőgazdaságának. Tehát kellenek ágazati szakemberek is véleményem szerint.
Teljesen egyetértek és az én emlékezetem szerint Gráf József miniszter úr amióta miniszter, folyamatosan mondja, hogy azért az agrárium nem ennyi, hogy a GDP 3-5 százaléka. Örülök, hogy ezt ön is elmondta, és arra kérek mindenkit én is, hogy akárhol beszél erről, legyen szíves használja, hogy bizony az egész agrárbizniszt kell nézni, ez pedig már 13-15 százalék körül van, ha szerényen számolunk, akkor is. Úgy látom, ön egy kicsit bővebben számolt; én elfogadom ezt a számot is, ezt a 18-20 százalékot.
A kutatás területén én is tapasztalom és látom, hogy az agrár-felsőoktatási intézmények a kutatóbázis megteremtésében elég sokat tettek. Az elmúlt négy évben is sokféle fejlesztésre volt lehetőségük, és ezekkel éltek is az intézmények ismereteim szerint. Ezen az úton kell szerintem továbbhaladni, ami már közelít az alkalmazott kutatáshoz. Ön is mondta, hogy a gazdasági igényekhez közel kell menni az alkalmazott kutatás területén.
Én is úgy gondolom, hogy ez a világ legszebb szakmája, én is aláhúztam kétszer, és remélem, hogy ezt más is fogja majd akceptálni. Ugyanakkor amiben lehet, hogy nem volt nagy tapasztalata az ágazat szereplőinek, legyen az akárhol ebben az országban - oktatásban, igazgatásban vagy a gazdasági élet szereplőjeként -, talán abban kell javulnunk, hogy saját magunkat el kell, hogy helyezzük a társadalmon belül, és reagálnunk kell, mégpedig nagyon érzékenyen a társadalom elvárásaira, lehetőleg ezen keretek között maradva.
Az agrárképzés vonatkozásában egy gondolat erejéig hadd térjek ki arra, amit Benedek államtitkár úr elmondott. Igaz, hogy most egy felsőoktatási intézményben vagyunk, de a középfokú szakképzéssel kapcsolatosan is néhány dolgot megismerhettünk. Itt is át kellene néhány dolgot gondolni. Mégpedig pontosan a jogi szabályozásban vannak eszközeink erre, mert ma ezen intézmények többsége Magyarországon nem a szakma által felügyelt fenntartók alatt működik. Ha megnézzük, hogy ebben mi volt az elmúlt évek tapasztalata, akkor azt látjuk, hogy az önkormányzatok bizony néha-néha a szakképzésről szóló törvény néhány passzusát is mellőzve tangazdaságokat adtak el, meg olyan átalakításokat és összevonásokat alkalmaztak, amelyekről a szakmát vagy nem kérdezték meg, vagy jobb esetben talán megkérdezték. Ezen a területen az agrárszakmának erősíteni kéne úgy, hogy meg kell találni azt a helyet vagy formációt, amelynek alapján ilyen esetekben az agrárszakképzésben átalakítás, átszervezés előtt a szakmának egyetértési joga van. Ezt persze jogilag törvényben vagy más alacsonyabb szintű jogszabályban kellene biztosítani, mert a felsőfokú képzés mellett - egyetértve és megerősítve azt, amit elmondott - a középfokú agrárszakképzés is fontos, és nyilván ha következetesek akarunk lenni és tényleg jó szakembereket képezni, akkor alapvetően az lenne jó a felmenő rendszerben, ha a középfokú agrárszakképzésből kerülnének minél többen a felsőfokú agrárszakképzésbe, nem kizárva természetesen az egyéb lehetőségeket sem.
Köszönöm szépen még egyszer a lehetőséget, hogy meghívtak, és mindenkinek jó munkát kívánok, a vendéglátóinknak pedig sok sikert és sok jó szakembert ebből az intézményből is.
ELNÖK: Köszönöm szépen én is. További kérdező, hozzászóló? Bagi Bélának adok szót.
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én már csak nagyon célzott, rövid kérdéseket tennék fel, mert a két előttem szóló nagy általánosságban átfogta az eddig elhangzottakat.
Államtitkár úr beszélt a hét agrár-innovációs tudásközpontról. Megtudhatnánk-e, hogy konkrétan - lehet, hogy én vagyok tájékozatlan - melyek lesznek ezek az intézmények?
Illetve négy oktatási régióról is szó volt. Arra is kíváncsi lennék, hogy ezek a régiók hol helyezkednek el. Azt hallottuk, hogy ezek a dunántúli, a közép-magyarországi, a kelet-magyarországi meg az észak-magyarországi régió. Milyen központokkal alakulnak meg ezek a régiók? Illetve az észak-magyarországi oktatási régió indokoltságát hallhatnánk-e?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További hozzászóló, kérdező? Parancsoljon, Borenszki Ervin!
BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Rektor Úr! Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagy figyelemmel hallgattam dékán úr előadását, és a magam nevében úgy látom - de gondolom, a bizottság ezzel teljes mértékben egyetért -, hogy az alapítókhoz híven, Festetics Györgyhöz híven hosszú távú gondolkodásról adnak tanúbizonyságot most is, és felelősen gondolkodnak az agrárintézmény, tehát a Pannon Egyetem jövőjéről, de azt hiszem, szélesebb spektrumban a magyar agrár-felsőoktatás állapotáról is. Én a magam részéről az itt elhangzott úgymond intelmeket, kéréseket megszívlelem, és azt hiszem, ebben a bizottságon belül is egy korábban nem megszokott egységet el lehet talán érni.
Egyetlen dolog van, amit szeretnék megerősíteni ezen túlmenően. Dékán úr a bevezetőjében jelezte, hogy a hagyományos agrárképzésből ma már nem lehet megélni, szélesíteni kell ezt a palettát. Ennek kapcsán merült föl bennem a kérdés, amire aztán választ is kaptam az előadás közepe táján, hogy a hallgatók meg tudnak-e ebből élni, magyarán a munkaerőpiac igényének meg tud-e felelni a felsőoktatás, és azok a kezdeményezések, amelyek a szakok szélesítésére vonatkoznak, kedvező talajra találnak-e, tehát ezek a hallgatók el tudnak-e helyezkedni. Talán árnyaltabb lenne a kép és a magunk számára fontos lenne, ha egy országos kitekintést akár intézményenként is kapánk erről a visszajelzésről. Nem tudom, mérik-e, minden intézmény méri-e ezt a megfelelést; mert magáról persze bármelyik intézmény mondhatja, hogy milyen jó, a legfontosabb visszajelzés az, hogy el tudnak-e helyezkedni, hogyan állják meg a helyüket. Ezek a számok, amiket itt láthattunk, megerősítik azt, hogy Keszthelyen tényleg színvonalas és a munkaerőpiacnak is megfelelő képzés folyik, ami nemcsak az egyetemnek jó hosszú távon, hanem a hallgatóknak is, akik itt végeznek.
Köszönöm szépen, és gratulálok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Kellemetlen helyzetben vagyok, mert amikor ülésvezetőként hozzá szeretnék szólni, akkor a két alelnöktársam valamelyikének a Házszabály szerint át kell adnom az ülés vezetését. Most a bizottsági tagok felhatalmazását kérem ahhoz, hogy hozzászólóként is kaphassak szót. (Nincs ellenvetés.) Köszönöm a hozzájárulásotokat.
Először néhány gondolat a mezőgazdaság jelenlegi, világjelenségként tapasztalható változásairól, ennek hatásairól Magyarországra, arról, hogy hogyan jutunk el a mai nap 1-2. napirendi pontjához, és ehhez kapcsolódna néhány kérésem és kérdésem.
A tavalyi, tavaly előtti évtől kezdődően egy fordulópont érződik a társadalom mezőgazdasághoz való viszonyában. Elég komoly feladatnak látom a magam részéről is - és remélem, sokan, akik a mezőgazdasággal foglalatoskodnak -, hogy megértessük a társadalom minden tagjával, hogy a mezőgazdaság egyik alapfunkciója szerint élelmiszert termel. Ennek következtében nem lehet olyan honfitársunk, sőt emberi lény, aki ki tudná magát vonni a mezőgazdaság hatása alól, merthogy élelmiszert termel. Sajnálatos módon ezt nem tudatosítjuk eléggé, ennek megfelelően néha nagyon lekezelő módon bánnak a mezőgazdasággal. Hazánkon belül a 10 millió lakosból körülbelül 1 millió az, aki testközelből látja a mezőgazdaság problémáit, mert valamiért közvetlenül vagy áttételesen érintett, de 9 millióan csak kívülállóként néznek a mezőgazdaságra, és kialakult egy olyan kép, hogy ezek állandóan könyörögnek, ezek már csak támogatásból élnek, ezek mindig veszteségesek, és megint azt várják, hogy az állam, az EU vagy valaki segítsen már nekik. Ezt a képet szerintem alapjaiban meg kellene változtatnunk, legalábbis szándékunkban ki kellene fejezni azt, hogy értsék meg: a mezőgazdaság élelmiszert termel, a mezőgazdaság hatása alól senki nem tudja kivonni magát.
Ebben valami fordulópontot látok sajnálatos eseményeken keresztül. Mégpedig ez az élelmiszerbotrány. Szerintem ez volt az első alkalom, amikor megrázkódott egy kicsit a magyar társadalom is. Ennek nemzetközi hatásai is voltak, amiket máshol is láttam: Németországban a botrányba keveredett nagy konszern vezérigazgatója öngyilkos lett ennek következtében, amikor rá hárult a felelősség - csak úgy mondom. Tehát úgy néz ki, hogy ez egy új lehetőséget teremt arra, hogy Magyarország agrárszerepét újraértékeljük. Mi ez a lehetőség? Az, hogy Magyarország nagyon speciális okok miatt, de megmarad tiszta agrárkörnyezetnek. Márpedig az élelmiszerbotrányokon keresztül azt vettük észre, hogy a lakosok - legalábbis az igényesebbek mindenféleképpen - elkezdtek az úgynevezett tiszta élelmiszerek felé fordulni. Magyarországnak véleményem szerint kitűnő adottságai vannak ahhoz, hogy tiszta agrárkörnyezetben tiszta élelmiszert állítsunk elő.
Természetesen azt is pontosan látjuk, hogy milyen nemzetközi nyomás alatt vagyunk a tekintetben, hogy esetleg hogyan lehetne "elszennyezni" ezt az agrárkörnyezetünket, mert akkor lesüllyesztenek bennünket is arra a szennyezettségi szintre, amelyben néhány ország már benne van, mert valamiért úgy döntött, hogy neki úgy is jó agráriumot fenntartani, illetve élelmiszert termelni. Ennek a szennyezettségi kérdésnek a kulcsterülete a genetikailag módosított növények Magyarországon való rendszerbeli termesztésének megengedése vagy egyelőre gátlása. Ebben sikerült az ellenzék kezdeményezésére ötpárti egyeztetést elérni, egyelőre a tiltás mellett vagyunk, és ennek jelentősége egyre nagyobb lesz.
Ha csak az idei természeti károk következtében jelentkező gabonaalapanyag-hiányt veszem alapul, máris kiderül, hogy a magyar gabona iránt változatlanul iszonyú nagy igény van, mert mi még mindig ki tudjuk adni a certificate-et, hogy genetikailag tiszta agrárkörnyezetben termeltük meg ezeket az élelmiszer-alapanyagokat. Abba a kellemetlen helyzetbe kerültünk, hogy kivásárolták alólunk a jó minőségű gabonafélét, több mint a duplájára fölment a gabona ára és vészhelyzetbe került az állattartó szektorunk, ami egyébként is sajnos már csak lábadozik, az egyensúly messze megrogyott a növénytermesztés és az állattenyésztés között.
Ebben a helyzetben persze az is izgalmas, hogy vajon készen állunk-e arra, hogy a megnövekedett igény mellett - Láng István akadémikus erre többször figyelmeztetett - képesek vagyunk-e olyan szakmai, technikai, technológiai hátteret biztosítani Magyarországon ahhoz, hogy ezeknek a megváltozott feltételeknek megfeleljünk. Itt eljutunk most már közelítve a gondolatomban a mai nap témájához is, azokhoz az izgalmas kérdésekhez, amiket Ángyán József feszegetett, például a kutatóbázisainknak egy jogi személybe való integrálásához, amivel kapcsolatban, ha jól értettem, külön kérdés is hangzott el. Vajon biztosított-e a speciális, régi, nagyon értékes genetikai bázisainknak a megtartása itt a magyar, Kárpát-medencei környezetben, ezek között a speciális éghajlati viszonyok között Mert a nagy éghajlati általános trendet tudjuk, de a Kárpát-medencei mégis csak egy kicsit különlegesebb; érzékelünk néha ilyen aszályos évet, mint az idei, aztán néha, mint a 2000., 2005. években, amikor esőből túl sokat kapunk. Tehát létezik, van genetikai alapunk, de azt látjuk, hogy mindenhol a multinacionális cégek szaporítóanyagai elárasztották az országot. Ja, persze ezek természetesen nem jól szerepeltek ezek között a szélsőséges viszonyok között, de hát olyan promóciós és marketing eszközökkel dolgoznak, ami bekényszeríti a felhasználókat, hogy mégis csak azokat használják. Aztán akkor döbbennek meg, amikor ezek a kikísérletezett fajták, például a kukoricafajták döntő mértékben folyamatos öntözéssel hozzák azokat az eredményeket, amiket a hirdetésekben közölnek. Magyarországon meg öntözni néhány százalékát tudjuk csak a területnek, azt sem használjuk ki, a két nagy folyónkat hagyjuk hasznosulás nélkül átfolyni az országon.
Az alapjaink itt lennének ahhoz, hogy kihasználjuk azt a lehetőséget, hogy meg fog növekedni a tiszta agrárkörnyezetben termelt élelmiszerre az igény, ennek az előszelét már megláttuk. Magyarország adottságai ebben kitűnőek, itt térjünk vissza ahhoz a háttérbázishoz, akik ezeket az adottságokat ki tudják használni. Ez pedig az oktatási, a kutatási, az agrár-innovációs bázis, és sorolhatnám, hogy melyek azok a bázisok, amelyekre épülve ebben úgy érzem, ismét nagyon jó helyre tudnánk kerülni. Érdemes és értelmes dolog lenne agráriummal foglalkozni és abból megélni, mert most egy picit mindenki úgy érzi, hogy hogy bolondulhatott úgy meg, hogy a mezőgazdaságból akar megélni, volt egy nagyon nagy dilemma a gazdálkodóink kötelékében. Talán most eljuthatunk egy olyan szép helyzetbe, hogy azt mondjuk, érdemes nemcsak magáért a tudományért - amit a felsőoktatás részéről itt hallottunk -, hanem gyakorló gazdálkodóként ebből megélni és azt a szép életképet elfogadni, hogy igen, ez a mezőgazdaság elsősorban élelmiszert termel az egész népességnek, de vidéken a legnagyobb munkahelyteremtő egyben és nem mellékesen egyben az agrárkörnyezet megóvásáért, fenntartásáért is minden nap tesz valamit. Merthogy - szélsőséges a példám - ha nem a mezőgazdaság, akkor ki tartaná rendben a földjeinket? Parlagfű és vaddohány lenne mindenhol, ha mi gazdálkodók ezt nem rendeznénk napról napra, úgy mellesleg a környezet megóvásával párhuzamosan.
Van nekem egy nagyon kedves területem a mezőgazdaságnak szánt szerepkörben - mert most a mezőgazdaság többfunkciós, multifunkcionális szerepéről gondoltam néhány szót szólni -, ez pedig a kultúra továbbhordozása. Nekem nagyon szimpatikus volt dékán úr előadása, amelyben úgy vettem észre, hogy erre a sokfunkciós, multifunkcionális szerepkörre igenis felkészültek, tehát ezzel együttesen ér csak valamit számomra a mezőgazdaság. Ezért nagyon izgalmasak Ángyán József kérdései, hogy vajon ebben a szemléletben, amikor a mezőgazdaság többfunkciós szerepkörét látjuk, vajon amikor a megváltozott klímaviszonyokat most már minden előjelzés alapján tudjuk, vajon amikor a tiszta élelmiszerek iránt, a tiszta agrárkörnyezetben termelt élelmiszerek iránt várható fokozott kereslet fog kialakulni, tényleg az-e a helyes út, amit most Benedek Fülöp államtitkár úrtól hallottunk. Mert - nem vagyok naiv, én közgazdász végzettségű is vagyok - ha összevonunk valamit, ez azt jelenti, hogy biztos nem azzal a költségvetéssel fog dolgozni az egységesített rendszer, mint amelyikkel annak előtte az egyenkénti rendszerek dolgoztak a költségvetésben. Száz százalék, hogy nem így lesz, tehát elvonás fog történni erről a területről.
A konkrét kérdéseim a következők. Államtitkár úr említést tett arról, hogy elkészült egy tanulmány az úgynevezett térségi integrált szakképző rendszerről. Bagi Béla is erről kérdezett, a négy régióról. Ezt a tanulmányt esetleg megkaphatná-e a Mezőgazdasági bizottság? A 20 intézményből 18 maradt talpon, egy megszüntetésre került - a lovarda, ahogy említette államtitkár úr -, kettő-kettő összevonásra került. Tehát 18 maradt talpon, és ezeknek az integrációja fog megtörténni négy régiós központba. Ugyanígy egy teljesen új működési struktúrát javasoltak a kutatóintézeti bázisoknak, amelyek egy jogi személyiségű társaságba kerülnek integrálásra, ha jól értettem. Ennek is szintén a háttértanulmányát és a hasznossági tanulmányát, ha van ilyen, hogy hogyan tovább, szívesen vennénk, ha a bizottság rendelkezésére tudnák bocsátani.
Fölmerült itt kérdésként a Gabonakutató Zrt. vagyona egy részének a menedzsment részére való átadása. (Benedek Fülöp: A privatizációs törvény adja ezt a lehetőséget.) Igen, értem, hogy a privatizációs törvény adja ezt a lehetőséget. Ez volt az a nagyon nagy vita tavaly is már kormányzó oldal és ellenzék között, amikor ezzel mi mélységesen nem értettünk egyet. Most nagyon örülünk annak, hogy egy picit visszafelé jön belőle a rendszer, ha már csak a gyümölcskutatói bázisra gondolok - ha jól értettem, most elvetették az agrár-felsővezetők, hogy ez privatizálásra kerüljön -, és egyik megoldási lehetőség az egyetemekhez való integrálás. Ez már valami, persze itt rögtön említésre került, hogy sem a szőlészeti kutatóintézeteknek, sem a gyümölcskutatóknak nem került még egyelőre rendezésre a 2007. évi finanszírozása, meg gondolom, a további finanszírozása sem. Tehát a menedzsment részére való felajánlások beltartalmi része az, hogy mindegyik kutatóintézetnél, szakiskolánál egy nagyon izgalmas háttér is van, hiszen van némi termőföld ezek környékén. Azt látjuk, hogy a termőföld körül - az ellenzék oldaláról mondom - nagyon nem tetsző dolgok történnek ezen típusú állami földek értékesítési gyakorlatában. Nem tudom, melyik intézet és melyik kutatóintézet milyen termőföldbázissal rendelkezik, ami állami kézben van szintén, de szeretném tudni, hogy azoknak a sorsa vajon hogyan alakul a tervek szerint.
A következő a szőlészeti kutatóintézetek sokkal gyorsabban remélt integrációja. Én azt hittem és rendeleti szinten azt gondolták maguk az érintett kutatóintézetek is, hogy ez kora tavasszal lejátszódik, legalábbis a tavalyi vita során és az idei költségvetési év indulásakor mi ezt a tájékoztatást kaptuk. A helyzet úgy látszik, nem oldódott meg.
Kérnék szépen tájékoztatást arról, hogy mely egyetemekhez kerülne az itt is említett négy kutatóintézet. A négy kutatóintézetet tudjuk, csak azt nem, hogy hova szándékozzák esetleg beintegrálni őket. Kettőről most már tudjuk: a kecskeméti a Corvinus Egyetem alá tartozó kertészeti egyetemi részhez, a badacsonyi pedig ide aspiráns. A másik kettővel vajon mi a szándékuk? Azért is kérdezem, mert a kecskeméti kutatóintézetnek volt még a tulajdonában két terület: az egyik a kőbányai pince - ha még most ott van -, a másik pedig a tarcali, nagyon nagy értékű muzeális borbázisunk. Ezekkel mi a szándék? Ezekről is beszéljünk, mert nagyon nagy értékek, nemzeti vagyonról van szó.
Dékán úrhoz fordulnék egy kérdéssel még. A tervezett, bevezetésre kerülő tandíjjal kalkulálnak-e egyetemi szinten? Rektor úrhoz is intézhetném ezt a kérdést, nem rejtve véka alá, hogy ellenezzük ezt a fajta tandíj-bevezetési rendszert, és közismert, hogy erről akár népszavazás kiírására is kerülhet sor. Azzal a szlogennel, amit ma kormányoldalról hallunk, hogy az esélyegyenlőség megteremtése, mélységesen ellentétes a tandíjrendszer bevezetése, egy elitképzés felé viszi el a rendszert. Már jól látható volt anélkül, hogy a tandíj bevezetésre került volna, hogy mennyi az államilag finanszírozott oktatói bázis, a tanulói létszám és a magánpénzből kényszerülő tanulók létszáma, amely szám növekszik; ez országos tendencia, de itt az egyetemen is nagyon jól nyomon követhető. Önök hogy kalkulálnak a tandíj esetleges létezésével? A következő tanévtől kezdve ezzel már elméletileg, ha minden így marad, számolni kell. Illetve ha nem lehet vele számolni, az egyetem életét ez hogyan befolyásolhatja? Köszönöm szépen.
Úgy érzem, hogy itt kettő-három-négy megszólított is van. Úgy látom, Benedek Fülöp jegyzetelt a legsűrűbben, de tudom, hogy rektor úr jelezte, hogy időbeli korlátja van. (Dr. Rédey Ákos: Még várok.) Még van lehetősége továbbra is maradni. Akkor Benedek Fülöp államtitkár úr kezdi a válaszadást.
BENEDEK FÜLÖP szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen az érdeklődést. A kérdések sorrendjében igyekszem az idővel is gazdálkodva válaszolni.
Ángyán úrnak törekvésünk pártolását köszönöm, de én ezt elsősorban a minisztérium szakmai vezetésének véleményeként mondom, bár felhívom szíves figyelmüket arra, hogy ez a bizottság a másik oldal indítványára kezdeményezte a hat iskola levételét a 2118-as rendeletből tavaly augusztusban, és így sikerült a kormányon viszonylag gyorsan ezt a koncepciót úgy átvinni, hogy nemcsak a hat iskola megmaradása, hanem a 20 iskolának egy meghatározott rendszer szerinti strukturális átalakítása és ennek pillanatnyilag a minisztérium égisze alatt való működtetése a kormány jóváhagyásával biztosított.
A konkrét kérdésekre hadd válaszoljak. Az FVM kutatóintézete kimaradt - mi a helyzet, hogy képzeljük el? Mint említettem, az Agrárgazdasági Kutatóintézet olyan speciális feladatokat lát el, hogy nem kutatóintézetként és vélhetően nevét tekintve is más elnevezéssel a minisztérium intézményi közé hosszabb távra beépült. Azt hiszem, ez nem vitatott és ismert a tisztelt jelenlévők előtt.
A hat intézmény egybe történő szervezésével mi a helyzet? Nagyon röviden az ezzel kapcsolatos minisztériumi vezetői döntés-előkészítő anyag ide vonatkozó passzusát ismertetem. Mint említettem, a hat intézet mellett a GKI és a ZKI azok, amelyek visszább kerültek abból a privatizációs tendenciából, ami korábban - és most nem akarok mutogatni - a privatizációs törvény mellékletében meghatározott rendszer szerint működött. Most az új vagyontörvényben ez újraszabályozásra kerül, tehát nem tudok több évre vonatkozó döntést, jogszabályi hátteret mondani. A szándékunk az, hogy ezek lehetőleg többségében állami és a mostani helyzet szerint lehetőleg egyetemi kezelésben maradjanak.
Azt azért jó, ha felelevenítem, mert mindenki tudja, hogy 1998-ban megszületett egy olyan jogszabályi háttér, ami 2000-ben végrehajtásra került, a korábban jónak vagy rossznak ítélt, de egységes agrároktatási és -kutatási rendszer módosítása és más minisztériumhoz történő átcsoportosítása. Ez azt a láncolatot, ami durván 30 éven keresztül létezett, megszüntette. Ezt tisztán kell látnunk. Miután elkerültek tőlünk az egyetemek és az egyetemekhez tartozó kutatóbázisok, imitt-amott gazdátlanná váltak a tanüzemek, a tankertek, a középfokú intézmények, amelyeket ezek integráltak és azok a kutatóbázisok is, amelyek nálunk voltak. Mert ha - a hölgyektől elnézést kérek - egy anyától, egy csecsből kapja a tejet, akkor ott könnyebb egy egységes rendszert kialakítani. Most nekünk az új rendszerben - és ilyen megközelítés vezérelt bennünket, tudomásul véve a felsőoktatási intézmények más minisztériumhoz tartozását, más jellegű finanszírozását, nem lelkesedve azért a hetedik félévről szóló törvényi szabályozásért, ami most gyengíti az agrár-felsőoktatásban végzett emberek elhelyezkedési lehetőségeit, gyakorlati képzését, és nem örülve annak sem, hogy az az egységes rendszer, ahol együtt volt az elméleti oktatás, a gyakorlati oktatás, a tanműhelyek, tankertek, tanüzemek, tangazdaságok, ez a láncolat megszakadt -, ebben a helyzetben kell olyan kínálattal előjönni az ágazat, a gazdálkodók és az emberek felé, ahol nemcsak máról holnapra, hanem legalább 8-10 évre tudunk olyan ajánlatot tenni, ami előrelépést jelent.
Ezek után a hat intézmény összevonása nem tisztán a minisztérium vezetésének ötlete; mint utaltam rá, professzor úr tudja, hogy az illetékes akadémiai osztály javaslatára terjesztettük a minisztérium vezetése elé. Ennek lényege az, hogy az intézményvezetésből és a szakfőosztály pillanatnyilag két vezetőjéből álló igazgatótanács az, ami az első összevonási döntést jelentené. Ülésein olyan döntési javaslatokat fogalmaz meg a tárca felé, amik részben az éves és a középtávú koncepciót, részben a forráselosztást határozzák meg, és az intézmények hátterére vonatkozóan közösen hoznánk néhány olyan, számításaink szerint költségtakarékosságot előidéző intézkedéseket, mint a belső ellenőrzés, a közbeszerzés, a humánpolitika, a központi könyvtár, az informatikai rendszer egységesítése. Azzal számolunk, hogy ez az első lépése a modellnek.
A második lépése egy részleges központosítás, ahol a gazdasági adminisztratív egységek központosítására kerülne sor. Ez a központi intézmény a jelenlegi önálló gazdálkodási rendszert gyakorolná, ugyanakkor a hat önálló jogi személyiségű szervezet továbbra is fennmaradna. Idáig van kidolgozva a pillanatnyi elképzelés.
Ez körülbelül egyéves ütemezéssel valósulna meg, tehát nem úgy gondoljuk, hogy máról holnapra összerántjuk az egészet, és az éves tapasztalatok alapján dönthetünk arra nézve, hogy esetleg össze lehet-e ezeket egyetlen jogi személyiséggé vonni, hogy a professzor úr által is kifogásolt vagy aggódva említett szakmák értéke megmaradhasson. Tehát erre nézve ez a minisztérium vezetésének elképzelése.
A Kisállat-tenyésztési Kutatóintézetet én már egybevontan említettem az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézettel, tehát ebben a körben van.
A tápiószelei Agrobotanikai Intézettel kapcsolatban azért kérdeztem a kollegáimtól, hogy hol tart az ügy, mert a Magyar Tudományos Akadémiával megegyeztünk, hogy részükre az intézetet átadjuk. A múlt héten aláírásra került a miniszter úr és az Akadémia elnöke között ez a keretmegállapodás, és az Akadémia főtitkárával nekem kell azokat a részleteket tisztázni, amelyek az átadás-átvétel feltételeire vonatkoznak. Ezek között részünkről a forrásátadás, a genetikai alapok átadásának biztosítása és azon értékek átadása szerepel - amiket most könyv szerinti értéknek nevezünk -, amik Tápiószelén vannak. Ezzel együtt jelezni szeretném, hogy a többi, korábban OMMI hatáskörében működtetett intézetünk a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal felelősségében, hasonlóan, mint ahogy korábban működött, működik most is.
A martonvásári kutatóintézet, Monsanto. Ez megint olyan, hogy ki lehet nyitni egy olyan vitát, amiben nem alapvetően a bizottság illetékes szakmailag, mert politikailag ki kell mondani a döntést. Hozzánk érkeznek a genetikailag módosított szervezeteket pártoló és ellenző vélemények, de gondolom, ez nem mai téma, hogy döntésre vigyük.
Ami a két intézményt illeti, tehát a Konzervipari Kutatóintézetet és a Húsipari Kutatóintézetet, ott a felszámolás, végelszámolás - jól tudja professzor úr - megtörtént.
A gyümölcstermesztési kutatókkal mi lesz? Szándékunk szerint - és erre most már a 2118-as módosítása kapcsán, mint említettem, a bizottság, illetve a munkacsoport támogatásával tettünk a kormány elé egy kezdeményezést - kivennénk a privatizációs törvény mellékletéből a négy kutatóintézetet, tehát Újfehértó, Cegléd, Érd és Fertőd. A közbenső intézkedések között a privatizációs eljárást leállítottuk, és pillanatnyilag úgy néz ki, hogy Fertőd Sopronhoz, Érd a Corvinus Egyetemhez, Újfehértó Debrecenhez - azért Debrecenhez, mert Debrecen vállalja azt az adósságot, ami Újfehértónál megvan, átvenné ezt a 100 milliós nagyságrendet -, Cegléd a Corvinushoz kerül. Erre nézve az egyetemek részéről megkaptuk a nyilatkozatokat, hogy átveszik és vállalják a működtetést, de mindegyik csak 2008. január 1-től. Ugyanis a törvény értelmében ezek az ÁPV Zrt.-hez kerültek, és az ÁPV Zrt. - ahogy erre utaltam - egy nem túl nagy fejlesztést biztosító költségvetési háttérrel a minimális működéshez szükséges feltételeket biztosította.
A következő a szőlészet-borászat. A négy kutatóintézet közül az egri kutató Gyöngyöshöz, a kecskeméti kutató a Corvinushoz, a pécsi kutató Kaposvárhoz, és mint említették itt, a badacsonytomaji pedig ide tartozna. Mind a négy egyetem nyilatkozott, hogy ezeknek a működési feltételeit - szintén 2008-tól - biztosítja. A minisztérium minden intézménynél azokat a forrásokat - és ez benne van a 11 pontos megállapodásunkban -, amelyek a genetikai alapok fenntartására korábban biztosítottunk, most egyelőre öt évre nyilatkozott, hogy biztosítja az egyetemeknek, abban az esetben, ha állami marad. Még belevettük azt a feltételt is - Szövényi úr tudja -, hogy a privatizációt tiltjuk, tehát hogy ezek eladásra ne kerüljenek. Gondolják csak meg, hogy ha átadjuk, és az egyetem jó üzletet akar kötni, akkor Badacsonytomajból tudja gyorsan pótolni azokat a kieséseket, amik más támogatási forrás elmaradásából származnak. Elnézést, nem feltételezem, hogy ilyet tenne.
Az infrastruktúra védelmével egyetértek. Azt szeretném erősíteni, amire Dublecz dékán úr utalt, hogy egységes informatikai rendszerünk lenne. Ez relatíve a minisztériumon belül adott, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal első dolga az volt, hogy próbáljuk összefésülni azokat a különböző informatikai rendszereket, amelyek az állategészségügyben, a növényegészségügyben, a kutatóintézeteknél vagy éppenséggel a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalnál, az fm-hivataloknál megvoltak.
Ami Tápiószelét illeti, arra válaszoltam. Ha szabad, Demendi úrtól elnézést kérve, előreugranék. Részben elnök úr, részben Bagi Béla kérdezte - elnézést, ha nem ő kérdezte -, hogy hogy néznek ki az agrárinnovációs központok, mik ezek. Azt tudni kell, hogy nem mi találtuk ki - egy kicsit röstellem is -, Diményi akadémikus úr 2002-2003-ban egy akadémikusokból, tudósokból és oktatási, kutatási szakemberekből álló csoport élén dolgozta ezt ki. Az agrárinnovációs tudásközpontokkal az volt a zseniális ötlete az akadémikus úrnak, hogy olyan helyzetet akart teremteni a felsőoktatási törvény ismeretében, illetve annak módosítása után, hogy ezek a központok olyan pénzekhez is hozzájussanak - és most Zsolt, dugd be a füled -, ami nem kimondottan oktatási célú, hanem ha egy traktort akar venni, ha telepíteni akar egy gyümölcsöst, ha istállót akar építeni korszerű technológiával, arra is legyen forrásuk. Név szerint nem említem, de a Bács-Kiskun megyei legjobb állattenyésztő iskola, amelyik a tejtermelésben második lett az országos versenyen, majdnem becsukásra került egyéb szempontok miatt. Tehát az ötlet lényege az volt, hogy az országban alakítsunk ki olyan agrárinnovációs tudásközpontokat, amelyek az oktatást, kutatást, képzést, továbbképzést összefogják és integrálják is.
A felosztás is megtörtént, Debrecen, Szeged, Gyöngyös, Szent István Egyetem, Kaposvár, Veszprém és Sopron a hét körzet. Ez körülbelül ugyanannyi területet takar, és nagyon fontos, hogy amikor az akadémikusokkal egyezségre jutottunk, akkor azt mondtuk, hogy regionálisan ezek felelnek meg az előbb nagyon röviden összefoglalt feladatok teljesítésének. Ugyanakkor a Magyarországon speciális feladatot ellátó egyetemek az egész országra kiterjedő hatáskört kapnának elképzelésünk szerint; kész van egyébként az erre vonatkozó javaslat. Azt mondtuk, hogy az erdészet Sopronban, a kertészet a Corvinusnál, az állategészségügy az Állattenyésztési Egyetemnél, Gödöllőn és Sopronban a vadászat apró vadra és nagy vadra megosztva, az öntözés Debrecenben lenne. Azt mondtuk, hogy minden regionális központban egy legyen, de az öntözést Debrecenre építjük, az erdészetet Sopronra, a kertészetet meg a Corvinusra. Tehát ez jelenti azokat a koordinációs feladatokat - kész van az anyag, egyébként az akadémikusokkal háromszor vitattuk meg, és a végrehajtásra nézve beépült különböző politikai programokba is -, amelyeknek első lépcsője az intézetek átadása.
Meghatároztuk - jogos kérdés volt egyébként, hogy nem beszélünk-e össze-vissza - azon középfokú intézmények körét is, amelyeket egy-egy ilyen regionális központhoz szánunk. Van szorosabb és van lazább együttműködési lehetőség. A szorosabb együttműködés azt jelenti, hogy bizonyos költségeket is át tudnának az agrárinnovációs tudásközpontok vállalni. Pillanatnyilag nem tudták vállalni, ezért mi kidolgoztunk egy javaslatot az egyes területekhez tartozó középfokú szakoktatási intézményekre. Erről egy kérdés is szólt. Ez egy minisztériumi vezetői anyag, tehát még nem végleges döntés, hanem alternatívát kínálunk a kvázi politikai döntésekhez. Tehát én most elmondom a tervezetet, de hangsúlyozom még egyszer, tervezetről van szó.
Azt mondtuk, hogy Közép-Magyarország - eltekintek a felolvasástól, példálódzó jelleggel mondom - a Bercsényi Miklós Gyakorlóiskola, a Varga Márton Gyakorlóiskola, a Táncsics Mihály Gyakorlóiskola, a Mezőgazdasági, Erdészeti Szakközépiskola, Piliscsaba. Ezeket tettük Közép-Magyarországra. Ugyanígy megalkottuk a Dunántúlra, Keletre. Hogy indokolt-e a Mátra Erdészetet, a mezőgazdasági szakképző intézetet Pétervásárán - jelezte Eger önkormányzata, hogy ő is csatlakozna ehhez - fenntartani? Ezeket soroltuk az északi régióba. De ez, hangsúlyozom még egyszer, nem szentírás. Ugyanígy besoroltuk a keleti és a dunántúli régiót. Így osztottuk fel a 20 iskolát. Ha szükséges - ez a miniszter úr által jegyzett anyag -, jegyzem elnök úr kérését, akkor ezt egy blokkban valószínűleg át fogjuk tudni adni.
A következő kérdés arról szólt, hogy konkrétan Újfehértóval mi a helyzet. Az előbb már említettem, hogy Újfehértóért bejelentkezett a Nyíregyházi Főiskola, a nyíregyházi önkormányzat és a Debreceni Agrártudományi Egyetem. Amikor átadtuk nekik azt az anyagot, hogy milyen tartozásai, milyen költségviszonyai és működési feltételei vannak, akkor végül csak a Debreceni Egyetem vállalta, ezért került oda. De mondom, ez még az előkészítés szakasza természetesen.
Az egyéb felvetéseket köszönöm, igyekszünk ezeket hasznosítani. Elnök úr felvetésére nagyon röviden hadd reagáljak. Említettem, hogy 7200 gyerek van a 18 iskolában, és 1500 oktató tanít. Azt is szeretném elmondani - ez főleg Ángyán professzor urat, legalábbis remélem, érdekli -, hogy mennyi kutatónk van most a létszámot tekintve, mert ez egy nagyon fontos számadat. Az ÁTK-nál 130, az ELTE-nél 100, a HAKI-nál 81, a KÉKI-nél 88 és van egy félállású éjjeliőr, a Biotechnológiai Központnál 150, a Gépesítési Intézetnél 39, tehát összesen 592 ember dolgozik a kutatásban. Ezeknél már nem tervezünk létszámcsökkentést.
A gyerekek létszámát tekintve végeztünk egy felmérést, amelynek során az 1989/90-es évet vettük alapul. A kollegáim számításai szerint 25-26 százalékkal kevesebb gyerek van most, és sajnos már az idén jelentkezettek aránya még ennél is kevesebb, közelít a 30-hoz. Sajnos, elnök úr, nem népszerű az agrárszakma. Csináltunk egy felmérést, és eszerint a menedzser, a virágkötő, a fodrász, a manikűrös szakmák ezt messze megelőzik. Ha módom van rá, még egy mondatot elmondanék, mert bár nem értem még egészen a kérdések végére, de úgy érzem, ez ehhez a témához tartozik, hiszen egy hosszabb bevezetés hangzott el hozzá. Ha most azt akarjuk, hogy az állattenyésztés aránya visszaálljon legalább 45 százalékra, akkor nem elég azt a pár jogcímet megspékelni néhány milliárd forinttal, amit most az Új Magyarország vidékfejlesztési programba teszünk, hanem olyan programot kell csinálnunk, ahol az embereknek biztos megélhetése van hosszú távon, és olyan kisegítő támogatásokat, mint a letelepedés, kocsi vétel, ház vétel, minden egyebet meg kell mozdítani, ha ezt komolyan vesszük. Ugyanígy hosszú lejáratú és az első három-öt évre moratóriummal biztosított hitelek kellenek, és olyan műszaki-technikai fejlesztés, ami a legkorszerűbb a világon. Erre most nem elég a mi költségvetésünk. Ezt azért mondom, mert majd joggal kérik számon fél év múlva vagy egy év múlva, vagy a fiatalabbaktól öt év múlva, hogy mit tudtunk tenni. Ez a program arra elég, hogy szinten tartsunk vagy egy picit fejlesszünk. Ez az, ami valahogy a magyar gazdaságból hiányzik, és ez az a különbség, ami a nyugat-európai tizenötökkel szemben hátrányként megvan, amit nagyon nehéz lesz behozni.
Ugyanakkor a kutatói bázist én biztosítottnak látom. Csak egy nagyon érdekes példát szeretnék kiragadni. Az érdi Gyümölcstermesztési Kutató különböző díjakban részesült. Gondolták-e, hogy az Európában termelt meggy és cseresznye 60 százaléka érdi fajta? Én sem tudtam. Az a kis kutatóintézet, aki csökkentett pénzzel, erőlködve csinálja, képes ezekre. Ezt a szellemi bázist mindenképp meg akarjuk őrizni, én is ezt akarom, és gondolom, hogy ebben a bizottság véleménye is egységes.
A Gabonakutató Zrt. és a többi esetében a privatizációs törvény értelmében mód van arra, hogy ha ott az MRP-szervezet megalakul, akkor a tulajdonosi jog gyakorlójánál kezdeményezze, hogy kedvezményesen részvényhez juthasson. Ez részben a foglalkoztatást, részben az intézmény megtartását szolgálja. Nem több ennél, nem külön eljárás, ennek az eljárásnak a keretén belül van. Ahol meg tudták szervezni az MRP-szervezetet - Szegeden most éppen még veszekszenek, de van két-három olyan intézetünk, ahol ez megvan -, ott általában a korábban odaadott 5 százalékhoz további 20 százalékot a miniszter úr, a tulajdonosi jog gyakorlója biztosított, hogy megvegyék azon az áron, de ez a folyamat nem az a folyamat, hogy eladjuk a többségi részt mondjuk magánvállalkozónak, egy nagy integrátornak vagy bárki másnak.
Termőföld: Szeged mellett van egy 2000 hektáros terület, amit nem gondolunk privatizálni, akkor sem, ha esetleg a későbbiek során a törvény úgy rendelkezik, hogy ezek elkerüljenek. Ez állami tulajdonú föld, bérleti jogviszonnyal terhelt; ezek a kutatóterületek, mintaparcellák kedvezményes - 1 forintos vagy 100 forintos - bérleti díj fejében vannak most a Gabonakutató Intézetnél, amennyiben ezeket a feladatokat a későbbiekben vállalja, mert a törvény erejénél fogva a genetikai alapok, a hagyományos magyar állat- és növényfajták fenntartása a minisztérium támogatásával történik, ezeket szándékozunk megőrizni.
Kőbánya és Tarcal: amikor megkerestük az egyetemeket a borászati kutatók átvételével kapcsolatban, az ÁPV Zrt.-t pedig azzal, hogy függessze fel a gyümölcstermesztési kutatók privatizációját, akkor a minisztérium vezetése úgy döntött és egyeztetve a Pénzügyminisztériummal lépett is, hogy a kőbányai pincét a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal értékesíti, és az abból eredő bevétel a minisztériumnál marad, amit elsősorban fejlesztési célra lehet majd felhasználni; mi informatikai fejlesztésre szándékozzuk fordítani. Második körben hirdettük meg, sajnos nem volt érvényes a pályázat. Egyelőre a minisztérium, az MGSZH őrzésében van Tarcal, a muzeális értékű borok, a pince meg a hozzá rendelt körülbelül 4-6 hektár terület tartósan állami marad; a KÉKI-hez rendeltük, aki át is vette, és az őrzéséről, illetve hasznosításáról felelősen gondolkodik. Tehát úgy ítéltük meg, hogy a Borászati Kutató olyan értéket képvisel, hogy nem lenne szerencsés, ha az állam tulajdonából kikerülne.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Rédey Ákos rektor úrnak adom meg a szót.
DR. RÉDEY ÁKOS, a Pannon Egyetem rektora: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottsági Tagok! Azt hiszem, nagy hiba lenne, ha a tanulók kérdését kiragadnánk a felsőoktatásban végbe ment változásokból és önállóan kezelnénk. Azt mindenki tudja, hogy az elmúlt 10-15 évben a hazai felsőoktatásban jelentős szerekezetátalakítás történt meg. Ennek nagyon sok eleme volt: 2000-ben beindult az integrációs folyamat, ami szerintem még tovább fog folytatódni az elkövetkezendő időkben, a bolognai folyamat során a hagyományos duális képzésről áttértünk a lineáris típusú képzésre, és jelentős fejlődés következett be a felsőoktatás területén, hatalmas létszámbővítés történt, amivel az infrastruktúra fejlődése megfelelő mértékben nem tudott lépést tartani. Tehát az elmúlt 10-15 év a folyamatos változásokkal és a turbulenciával volt jellemezhető a felsőoktatásban.
Én személy szerint mint a Pannon Egyetem rektora nagyon örülnék, ha egy konszolidált rendszer épülne ki a hazai felsőoktatás rendszerében. Az én hivatali ciklusom alatt feltehetően erre lehetőség nem lesz, további változások előtt állunk; nyilvánvalóan, fegyelmezett ember lévén, ezt tudomásul fogom venni. A Pannon Egyetem esetében 11 milliárdos éves költségvetési tétellel kell számolni, és tervezési szinten mi már 30 százalékos külső bevétellel számoltunk. Ez a 2006. évben 40 százalékot jelentett, tehát az egyetem körülbelül 4 milliárd forint külső bevételt hozott be. A Pannon Egyetem 11 ezer 400 fős hallgatói létszámmal rendelkezik, durván 500 fős oktatói állományunk van, 1100 az alkalmazottak száma. Ez azt jelenti, hogy ha egy fő oktatóra nézem, akkor körülbelül 8-10 millió forintnyi külső bevételt kellett nekünk behozni. Nyilvánvalóan nagyon nehéz megmondani egy professzornak vagy egy docensnek, hogy mennyit kell neki termelni, de a forrásteremtő képesség alapvető fontosságú. Tudjuk, hogy nagyon kemény minőségi input-output követelmények állnak az egyetemi oktatókkal szemben, különböző szempontú értékelések vannak, vannak hazai akkreditációs követelmények, és ezek szigorodni fognak, vannak nemzetközi akkreditációk, az európai uniós harmonizálás vonatkozásában rengeteg tennivalónk van, tehát a helyzet gyakorlatilag forráshiányosként jellemezhető. Tehát mindenféleképpen minden hazai felsőoktatási intézmény életében azzal a problémával kell szembesülni, hogy az intézmények jelentős mértékben alulfinanszírozottak, és külső forrásokat kell nekünk behozni, akár intézményfejlesztési tervről, akár az infrastruktúra bővítéséről, akár hardverről van szó, külső pénzforrásokat kell behoznunk. Ennek különböző formái vannak: megbízásos munkák, pályázati tevékenység és most az előttünk álló operatív program.
Úgy érzem, hogy a tandíj kérdése nagyon szorosan kapcsolódik a felsőoktatásban végbemenő folyamatokhoz, és úgy látom, hogy ez egy szükséges, megkerülhetetlen lépés. Nyilvánvalóan én személy szerint mint háromgyermekes családapa ezt másképpen élem meg, és másképpen élem meg, mint rektor, de úgy látom, az a teher, ami az egyetemi oktatókra jut, és azok a követelmények, amelyeket velünk szemben a kor, a XXI. század és a hallgatók manapság támasztanak, mindenféleképpen abba az irányba mozdítják a rendszert, hogy a külső bevételeket növelni kell. Mi gyakorlatilag tervezési szinten a tandíjjal jelenleg még, 2007 októberében nem számolunk, tudjuk, hogy ez egy nyitott kérdés és vannak még különböző lehetőségek, de azzal számolunk, hogy 40 százalékos külső bevételt be kell hoznunk. Azzal is tisztában vagyok, hogy körülbelül a rektori ciklusom végére, 2011-re ez az arány tovább fog romlani, és a 60:40 százalékos arány várhatóan meg fog fordulni: 40 százalék lesz majd a központi állami támogatás és 60 százalék lesz a külső bevételek aránya. Azt, hogy ebben a 40:60 százalékban a tandíj kérdése hogyan érezteti majd a hatását, nagyon nehéz megmondani.
Nyilván az új típusú felvételi rendszer egy turbulenciát idézett elő 2007-ben. Nagyon sokan ezt úgy interpretálják, hogy nagy egyetemek vagy fővárosi egyetemek kontra vidéki egyetemek, ezt különböző szempontból lehet nézni. Egy tény: ha erre a szituációra egy átgondolatlan vagy nem kellően végiggondolt, kiszámolt tandíj vagy fejlesztési hozzájárulás még szuperponálódik, a helyzet nagyon sok intézmény számára kezelhetetlenné válik. Ezért különböző megállapodások születtek a rektorok között. Ennek összege alapképzési szak esetében 105 ezer forint, mesterképzési szak esetében 150 ezer forintot tesz ki, de hangsúlyozni kell, hogy ezzel nagyon óvatosan kell bánni, mert az egyetemek között egy rendkívül kemény versenyhelyzet van. Gyakorlatilag még nem tisztult le mindenki számára ez az új típusú felvételi rendszer, amelyben a felvételi kvóták központilag kerültek meghatározásra, és az egyetemeknek semmiféle mozgásterük nem volt, tehát különböző tranzakciókat karok vagy szakok között úgy, mint a korábbi években, nem lehetett megcsinálni, az intézmények szembesültek a felvételi létszámmal. Ha erre most még egy új tényező szuperponálódik, a helyzet rendkívül nehezen lesz kézben tartható vagy menedzselhető. Tehát mi mindenféleképpen azzal számolunk, hogy az egyetem életében, a hazai intézmények életében a külső erőforrások növelése irányába fog elmozdulni a hangsúly, és ennek egyik eleme lehet a tandíj.
Még egyszer: ezzel az egyetemen konkrétan a mostani költségvetési tételsorban nem számolunk, de feltehetően erre rá leszünk kényszerülve. Nyilvánvaló, hogy ha az Országgyűlés és önök, tisztelt hölgyeim és uraim, olyan irányba tudnák a költségvetési számokat irányítani vagy mozgatni, hogy az egyetemek életében ez kedvező változást generáljon, mi nagyon hálásak lennénk és köszönetünket fejeznénk ki ezért a tevékenységért. Egy tény: a hazai felsőoktatásban a mennyiségi növekedés korszakának vége. Én úgy érzem, hogy előttünk a minőségi kibontakozás áll, ha versenyezni akarunk európai uniós szinten, az Uniónak pedig világszinten kell versenyezni, kényszerpályán vagyunk, minőséget kell tudnunk produkálni, csak így tudjuk megállni a helyünket, a minőségbiztosításhoz pedig pénzügyi erőforrások szükségeltetnek. Ha önök ebben, hölgyeim és uraim, partnerek tudnak lenni, az egyetem vezetése nevében, a Georgikon Mezőgazdaság-tudományi Kar nevében mi ezt nagyon köszönjük.
Nyilvánvalóan a különböző diszciplínákat ezek a gazdasági szempontok másképpen érintik. Vannak olyan karok az egyetemeken, ahol a költségtérítéses hallgatók aránya magasabb, van, ahol ez alacsonyabb. Ez az egyetemi költségvetést jelentős mértékben befolyásolja: fenntartási támogatás, tudományos támogatás a karok közötti leosztási mechanizmus. Tehát azt szeretném hangsúlyozni, hogy egy rendkívül komplex szituációval nézünk szembe, és a külső erőforrások növelésére kell nekünk építeni a jövőben.
Nem tudom, esetleg főosztályvezető úr kíván-e valamit hozzáfűzni, tud-e biztatóbb híreket mondani, mint én, mert ahogy én mezei egyetemi rektorként látom, csak ezt tudom mondani. Köszönöm szépen.
SZÖVÉNYI ZSOLT (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Röviden mégis csak a finanszírozási kérdésről és több oldalról. Dékán úrnak mondanám, hogy nem lehet összehasonlítani a mai normatív finanszírozás agrár, most így mondom, 400 ezres nagyságrendjét mint képzési hozzájárulást, mert ma már háromelemű a finanszírozás, és ehhez intézményi szórás figyelembe vételével plusz 30-50 százalék jön hozzá mint fenntartási normatíva és tudományos normatíva. Biztos, látatlanban mondom, hogy a Georgikon esetében a minősített oktatók nagy száma miatt ez az 50 százalékhoz kell, hogy közelítsen, tehát az agrárképzésnek és az agrárszaknak a normatívája, ami az intézményhez kerül, az nem 420 ezer forint, hanem körülbelül 7-800 ezer forint. Hogy kevés, az is biztos.
Az intézmény támogatásáról pedig annyit, amit rektor úr említett, a Népszabadság hozta első oldalon a 2008-as költségvetés osztását, amelyben a felsőoktatásnak, ha jól emlékszem, 400 milliárdos nagyságrend volt. Ebből a 400 milliárdból a költségvetés támogatási része 226 milliárd, a másik részét az intézmények bevétele jelenti, tehát körülbelül 50-50 százalék az, amely a bevétel és a költségvetési támogatás arányát jelenti a felsőoktatás számára.
Egyetértek én dékán úrral, hogy a hallgatólétszámhoz kötött normatív finanszírozás, ahogyan rektor úr is mondta, az expanzió leállása után nagyon felülvizsgálandó. Igen, amikor hallgatót kellett vinni a felsőoktatásba, ez ösztönző volt. Most a minőségváltás időszakában valami megjelent a felsőoktatásban, ez a hároméves finanszírozási rendszer. Ha Európában körülnézünk, a hároméves, megállapodás alapján történő intézményfinanszírozás már egy picit elszakad ezektől a számosságoktól, bár egy nézhető teljesítmény irányába mozdul el. Tehát a felsőoktatás belső finanszírozásában van egy ilyen irány, ami 2008-ban, bízom benne, hogy jó modellt választva indul el.
Államtitkár úr kérdésfelvetésére egy picit visszamenőleg válaszolnék. Amikor a tárcához került az agrárterület és az egészségügyi terület, rá két évre megjelent a felsőoktatási törvényben a centrum fogalma és a védettség fogalma részjogkörű egységgel, külön számlás egységgel, hogy azok a pénzek, amelyek az agráriumból jönnek az agrárfejlesztésre, és azok, amelyek az egészségügy területéről az egészség fejlesztésére, ne keveredjenek össze. A törvényi szabályozás megvan, megvolt, védettséget biztosított. Ha ma megkérdezik a szegedi rektort, akkor elmondja büszkén, hogy igen, a bölcsész normatívából finanszírozza a sebészetnek a tűvásárlását. Hát ilyen az egyetem élete. Ezt a védettséget, ami a kutatóintézetek apropóján, a tangazdaságok apropóján jött elő, igen, nehezebb több csatornán keresztül finanszírozni, de ha tisztességesen szabályozzuk le, akkor azért a célt el lehet vele érni.
A hetedik félévvel kapcsolatosan én mélységesen egyetértek a felvetéssel. Ha személyes véleményemet mondhatom, sajnálom, hogy ez most kerül napirendre. A hetedik félév törvénybe iktatásával mint összefüggő gyakorlattal nagyon sok gondolkodó emberben ugyanezek a kérdések akkor is meg kellett, hogy fogalmazódjanak. Én is úgy gondolom, hogy ezt vissza kell hozni oda a rendszerbe, a képzés struktúrájába akár a szakaszoltsággal a mezőgazdaság szezonális jellege miatt. Én Újfehértóra is nézek: miért nem lehet az gyakorlat, ha én egy kutatóintézetben folytatok gyakorlatot? Szóval egy picit a mi gondolkodásunkat is ezzel az összefüggő gyakorlattal kapcsolatosan más dimenzióba kellene helyezni.
A végzett hallgatók vizsgálatában mintaszerű és példaszerű a keszthelyi eredmény, nagyon sok felsőoktatási intézmény folytat ilyen jellegű vizsgálódásokat. Az ezredfordulón az országos vizsgálat három évfolyamra terjedt ki. A Közgazdasági Egyetem közreműködésével a FIDÉV-vizsgálatok, a frissdiplomások pályakövető vizsgálata azóta is folytatódik. A 2005-ös törvény pedig minden egyes felsőoktatási intézmény számára előírta a következő évtől, hogy a végzett hallgatók nyomon követése az intézmény feladata.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Dékán úrnak adok szót.
DR. DUBLECZ KÁROLY, a Pannon Egyetem Georgikon Mezőgazdaság-tudományi Karának dékánja: Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nagyon röviden két dologra szeretnék reagálni, illetve lenne egy kérdésem.
A tandíjjal kapcsolatosan, teljesen egyetértve azzal, amit rektor úr mondott, hogy minden fillérre szüksége most a felsőoktatási intézményeknek nyilvánvalóan, egy dolog azonban esetleg majd elgondolkoztató lehet e tekintetben. Mint gyakorló dékán mindenféle kérelmekkel meg költségtérítés-csökkentési dolgokkal kell foglalkoznom. A mostani rendszerben is már nagyon sok az olyan hallgató, aki egykeresős családból jött, és ha közben még valamilyen baleset történt a családban, akkor kilátástalan helyzetbe került. Tehát nagyon elszomorító eset félárva meg mindenféle nehéz helyzetben lévő költségtérítéses hallgatókkal kapcsolatosan állást foglalni már a mostani rendszerben is, mert látom, hogy bevállalják, hiszen be akarnak lépni a rendszerbe és azt gondolják, hogy majd a család valahogy ezt mégis csak kinyögi. Tehát lehet, hogy bevételi oldalon ez most nagyon kell nekünk, azt azonban mérlegelni kell, hogy mekkora lesz a visszatartó ereje a belépési oldalon, hogy a jelentkezők oldalán esetleg ez a tendencia még inkább zuhanórepülésbe megy át, és lehet, hogy többet veszítünk ezen az oldalon, mint amennyit beveszünk a másikon. De nem tudom, ezek most csak gondolatok, amik fölmerültek bennem mint vezetőben.
Volt egy kérdés és egy félreértés ezzel a petíciónak nevezhető levelünkkel kapcsolatosan, amivel egyébként foglalkoztunk, amikor aktuális volt, csak akkor az egyetemi szféra nem tudta ezt az érdekét érvényesíteni - gyakorlatilag ez volt a lényege -, és 2007 májusában, idén tavasszal próbálkoztunk ezzel újra, amikor volt egy törvénymódosítási lehetőség. Tehát itt nem képviselő úrnak a két változat közötti állásfoglalásáról van szó, ez félreérthető lehet valóban, nem arról van szó, hogy a gyakorlati oktatás legyen fakultatív jellegű, hiszen ezek az alapképzési szakok elindultak hat félévvel most, vagyis a 2006-ban indult képzésekben nincs plusz hetedik félév, hanem hat félévvel indultak, és rendesen a gyakorlati oktatás be van építve a félévek közé, illetve a szemeszterek idejébe. Itt arról van szó, hogy ez a plusz félév legyen fakultatív, tehát a gyakorlati oktatást nem kérdőjelezi meg senki ebből a szempontból, az alapképzéseknek nagyon gyakorlatorientáltaknak kell lenni, még inkább, mint korábban, csak ez ne legyen kötelező. Teljesen nonszensz, hogy amikor mondjuk MSc-t indítunk, akkor egy biológus bejön hat félévvel, a mi saját hallgatónkat meg kényszerítjük, hogy még egy hetedik félévet valahol töltsön el és majd utána beléphet a rendszerbe. Tehát adminisztratív, oktatásszervezési szempontból is hátrányos és mindenképpen ez egy kezelendő, neuralgikus pont, amivel birkózunk most már hosszú ideje, de nem jutunk dűlőre.
Ha lehet még kérdezni, egy kérdésre nem kaptam választ államtitkár úrtól, a szaktanácsadással kapcsolatos anomália vonatkozásában. Most a Brüsszelben elfogadott verzió egy évre vonatkozó összeg vagy több évre, illetve a megkötött szerződéseket ez hogyan befolyásolja? Ez azt hiszem, érdekelne többeket a jelenlévők közül. Köszönöm.
BENEDEK FÜLÖP szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Pillanatnyilag a feltételek nem egy évre szólnak, hanem 2013-ig, arról viszont a brüsszeliek kérnek tőlünk tájékoztatást, hogy mennyit akarunk a rendelkezésre álló keretből évente felhasználni. Nem akarják azt, hogy a 2008-2009-ben rendelkezésre álló pénzek elfogyjanak és 2013-ig ne tartsanak ki. Ebben most folyik az oktatókkal, kutatókkal és a mi brüsszeli szakértőinkkel az egyeztetés, hogy hogyan történjen. Nem ártana, ha egy kicsit lehetne fokozni - Ángyán professzor pontosan ismeri ennek a vitának a lényegét - ezt az összeget, mert ezen van alapvetően a vita, hogy ebből a pénzből mennyi is van 2013-ig erre a célra, inkább ezen áll most a vita. Az éves ütemezés pedig úgy néz ki, hogy körülbelül 2012-ig az arányok elfogadásra kerültek, a pénzösszeg nagysága képezi még a vitát.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérek mindenkit az idő előre haladtával, hogy a legszükségesebbeket és a legcélirányosabban tegye föl kérdésként.
Ángyán József professzor úr jelezte szándékát.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Tényleg nem szeretnék visszaélni a türelmükkel, de azt hiszem, talán érdemes lenne ez a bizottsági ülés is arra, hogy megerősítsük ezt a kérést, ami a hetedik félévre vonatkozik. Az egy értelmetlen dolog, különösen agrárszakmai szempontból nézve, hogy ha egy blokkban neked mondjuk egy növénytermesztőd van, és azt te hova teszed ki egy blokkba, nem fogja látni a vegetációs ciklust, tehát ez szakmailag is értelmetlen a mezőgazdaságban. A szétosztott gyakorlati képzés, ami egyébként része volt a hároméves képzési rendszernek is, egy normális dolog. Nem tudom, javasolhatom-e akár a jegyzőkönyvben, hogy nézzük meg, tudnánk-e valamilyen kezdeményezéssel élni a parlamentben, hogy megváltoztassuk ezt, és legalább az agrár-felsőoktatásban egy olyan rendszert alakítanánk ki, ami az élethez igazodik és a gyakorlati képzést úgy oldja meg, ahogy ez normális, nem egy blokkban. Amennyiben erre lehetőség van, beszéljünk erről és próbáljunk közösen kezdeményezni ez ügyben, hogy valami konkrét haszna is legyen akkor már annak, hogy itt vagyunk.
A másik: ez a bizottsági munka úgy is működik, hogy a jegyzőkönyv számára is rögzíteni kell dolgokat. Ezért szeretném itt külön is kérni államtitkár urat, hogy a martonvásári megállapodás részleteiről tájékoztassa a bizottságot. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ez különösen azért izgalmas dolog és azért lenne jó belelátni, merthogy a Monsanto és Martonvásár megállapodott egymással 2005 decemberében, a kutatási igazgatója írta alá ezt a megállapodást. Tehát kételyek merülhetnek föl, hogy miért kellett Tápiószelét egy év után - miután most tették át, éppen most szűnt meg az önállósága és került az OMMI-hoz - áttenni a martonvásári kutatóintézethez a Monsanto-megállapodást követően a génkészleteinket tartalmazó nemzeti kincsünket. Szeretném a magam részéről kérni, hogy az erre vonatkozó akadémiai előterjesztést, az agrárosztály javaslatát is megkaphassuk, az előterjesztést, ami alapján ez történt és a megállapodást is szeretném, ha megkaphatná a bizottság. Azt hiszem, tudunk kell arról, hogy mi történik ezen a vonalon.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy érzem, hogy a két napirendi pont vége felé járunk. Szeretném megköszönni Szövényi Zsoltnak, hogy rendelkezésünkre állt.
Volt még Borenszki Ervin részéről egy kérés, amiben talán ők tudnak segíteni, vagy aki esetleg tud segíteni, megköszönnénk. Az agrár-felsőoktatási intézmények úgynevezett hatékonysági mutatóját - most én ezt így nevezem, lehet, hogy nem jó a kifejezés -, ami a végzett hallgatók munkában való elhelyezkedési százalékát jelezné, amiről a Georgikonnál kaptunk egy keresztmetszetet, nem tudom, van-e ilyen, de nagy tisztelettel várnánk, mert ez nekünk fontos lenne a későbbiekben. Már most is bujkál bennem valami, de ezt nem mondom ki.
BENEDEK FÜLÖP szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Rögtön válaszolok. A FIDÉV-vizsgálat is kiterjedt erre, a két záró tanulmányt meg fogjuk küldeni elnök úrnak.
ELNÖK: Köszönöm szépen, akkor ez a bizottság rendelkezésére áll. Köszönöm szépen Benedek Fülöpnek, akihez szokás szerint a legtöbb kérdést szoktuk intézni - hiába, a szakbizottság már csak ilyen. Köszönöm szépen Dublecz Károlynak a tartalmas előadást. Ha szabad kérnem, az elektronikus formában rendelkezésre álló előadást kaphassa meg a bizottságunk - a titkárság felveszi önnel a kapcsolatot. Külön köszönöm Rédey Ákos rektor úrnak, aki a tervtől eltérően mégis rendelkezésünkre tudott állni és végighallgatta itt eszmecserénket a magyar mezőgazdaság szellemi háttérbázisának jövőbeni kérdéseiről.
A bizottsági ülést bezárom.
(Az ülés végének időpontja: 14 óra 33 perc.)
Font Sándor
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Ferenc Zsuzsa