MB-29/2007.
(MB-46/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2007. október 8-án, hétfőn, 12 óra 00 perckor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről: *
Hozzászólók: *
Általános bevezető *
A napirend elfogadása *
Dr. Nagy János - a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács elnökévé történő - kinevezés előtti meghallgatása *
Dr. Nagy János bemutatkozása *
Kérdések *
Válaszok *
Szavazás *
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Borenszki Ervin (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Paizs József (MSZP)
Vécsi István (MSZP)
Zatykó János (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Bagi Béla (Fidesz)
Czerván György (Fidesz)
Járvás István (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz)
Kispál Ferenc (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Velkey Gábor Dániel (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Jakab István (Fidesz) Kispál Ferencnek (Fidesz)
Bedő Tamás (MSZP) Borenszki Ervinnek (MSZP)
Csontos János (MSZP) Godó Lajosnak (MSZP)
Dr. Medgyasszay László (KDNP) Kékkői Zoltán Józsefnek (Fidesz)
Dr. Nagy János, a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács elnökjelöltje
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 04 perc)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait, a munkánkat segítő tisztviselőket, az ülést figyelemmel kísérő vendégeket és a napirendi ponthoz már megérkezett vendégeinket.
Mielőtt a napirendre javaslatot tennék és kérném az elfogadását, szeretettel köszöntöm Velkey Gábort az SZDSZ képviseletében, aki a múlt hét óta tölti be bizottságunkban az SZDSZ képviseletét; Kis Zoltán megüresedett helyére jött, és ez az első alkalom, hogy most már személyesen is részt tud venni az ülésen. Jó hangulatú munkát kívánok; mi a hangulatot rendszerint biztosítani szoktuk a tagoknak.
A napirendi javaslat kettő napirendi pontot tartalmaz: az 1. napirendi pont dr. Nagy János - a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács elnökévé történő - kinevezés előtti meghallgatása, a 2. napirendi pont az egyebek. Kérdezem a bizottsági tagokat, hogy a napirendi javaslat elfogadható-e. Amennyiben igen, akkor kérem, kézfeltartással jelezzék. (Szavazás.) Köszönöm szépen, ez egyhangú.
Rátérünk az 1. napirendi pontra. A napirendi pont keretében köszöntöm dr. Nagy János jelölt urat, és át is adnám neki a szót. Természetesen megkaptuk előzetesen az életútját bemutató önéletrajzot, de kérném szépen, egészítse azt ki, illetve mondja el, hogy a felkéréstől a jelöltté válásig milyen inspiratív okok határozták meg életének azt a szakaszát, hogy ezt a jelölést ezek szerint végül is elvállalta, és esetleg a rendszer nagyságából adódóan látja-e, érzi-e azt, hogy milyen felelősség hárul rá. Köszönöm szépen.
Átadom a szót dr. Nagy János úrnak.
DR. NAGY JÁNOS elnökjelölt: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy itt megjelenhetek. Nyilván kötelességről van szó, de nem volt még módom a bizottság munkájában meghívottként részt venni, ezért ez egy nagyon különleges alkalom. Azzal kezdeném, hogy ez mégis csak az élethivatásomhoz nagyon közel álló dolog, és ezért természetesen érzelmileg is kötődöm hozzá.
Tisztelettel szeretném megkérdezni elnök urat, hány percem van.
ELNÖK: Az előadók rendszerint nincsenek korlátozva, csak akkor, amikor ezt határozattal kimondjuk, netán azt érzékelve, hogy a bizottság további munkáját akadályozná az előadás hosszúsága. Azt gondolom, hogy 15-20 perc már egy terjedelmes időszak, de ha ennél rövidebb, akkor azt megköszönjük; egy órakor parlamenti ülésünk kezdődik.
DR. NAGY JÁNOS elnökjelölt: Köszönöm szépen. Igyekszem tíz percben beszélni. Tisztelt Bizottság! Három kérdéskörben szeretnék nagyon röviden mondani néhány szót. Az egyik az, hogy a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács feladatait hogy látom. A másik oldalról szeretnék az állami vagyonról szólni, mert hiszen, mint ahogy elnök úr is mondta, itt egy nagyon széles körű, nagy vagyonhasznosításról van szó. Végül arról szeretnék néhány szót szólni, hogy hogyan képzelem én el a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács munkáját. Ezek után, ha a tíz percbe belefér, szívesen szólnék néhány szót a törvénynek a Nemzeti Földalappal kapcsolatos paragrafusáról is.
A Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanácsnak az állami vagyon hasznosítása és annak fejlesztése tényleg egy nagyon fontos, nagy célja. Természetesen a törvény úgy rendelkezik erről, hogy egy középtávú stratégiát kell kialakítani a bizottságnak. Azt gondolom, ez a legfontosabb feladat, és természetesen ezen belül az éves feladatait a tanácsnak meg kell határoznia.
Az igazi kihívás most, azonnali hatállyal, ha a tanács megalakulhat, egy új integrált szervezet kialakítása, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. megalakítása. Szorgalmazni fogom, hogy ez ütemesen, minél gyorsabban valósuljon meg. Úgy gondolom, a hatékony működéshez hozzátartozik az én eddigi munkám, de most, illetve az elmúlt időszakban nyilván közelebb kerültem ügyekhez, és azt látom, hogy nagyon sok elhúzódó ügy van a három szervezet területén, amelyek megoldása nagyon fontos.
Fontosnak tartom még a feladatoknál kiemelni, hogy a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács nyílt, átlátható működésű lesz - a törvény ezt elő is írja -, közérdekből nyilvános, tehát minden döntésünket nyilvánosságra hozunk. Gondolom, a bizottság tudja azt, hogy nyílt szavazással dönt a tanács, mindenki személy szerint, és a tanács összességében kell, hogy vállalja a felelősséget a döntéseiért, amit a törvény meghatároz.
Az állami vagyonról néhány mondatot. A kizárólagos állami vagyon - elsősorban műemlékek, utak, természeti kincsek -, ahogy én megnéztem a nyilvántartást, több mint százezer vagyonelem, 4134 milliárdon van nyilvántartva, a kincstári ingatlanok, ingósságok 4771 milliárdon. A termőföld 1,1 milliárd, nyilvántartási értéke 292 milliárd. Gondolom, hogy közel kétszeresét éri ma ez az állami földvagyon, de ezzel nyilván elég sokat kell majd foglalkoznunk. Végül az állami társaságok nyilvántartási értéke - a korábbi időszakban erről sokat lehetett hallani, 209 ilyen társaság, vállalat van - 946 milliárd. Tudom szakmailag, hogy ezeket nem szabad összeadni, hiszen a nyilvántartási értékek nagyon különbözőek, vannak egészen triviális értéken, egyszeri és ellentmondó értékeken nyilvántartások, mégis a felelősség oldaláról a nyilvántartás illetően ez - nem a tényleges értéke - 10 ezer 100 milliárd forint.
A törvénynek az a passzusa, hogy a tanácsnak 2008. december 31-ig lesz kötelessége áttekinteni, egy nagyon-nagyon feszített, nagy munkát jelent az integrációt megvalósítva és azt követően ütemezve a munkát. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács a munkáját szakszerűen kell, hogy végezze, és hatékonyan, közérdekűen kívánjuk végezni a törvénynek megfelelően. Azt szeretném kezdeményezni, ha megkapom a kinevezést, hogy az integrációt a lehető leggyorsabban hajtsuk végre, egy helyen szeretném a tanácsot működtetni. Azt szeretném, hogy ez a tényleges szervezés lehetőleg január 31-ig legyen meg - fizikailag ez lehetséges -, és egy év alatt át fogjuk tekinteni a teljes állami vagyont.
Azt még hozzá kell tennem, hogy természetesen az integráció egy kicsit hasonlít - persze egészen más feltételek mellett - a három debreceni integrációjára, amelyben részt vettem. Nyilván itt teljesen más dimenziók és más nagyságrendek vannak, azonban ezt a karcsúsítást és ezt a nagyon hatékony, szakszerű integrációt - ebben pályáztatások is lesznek - azért emberségesen szeretném megvalósítani, de lehetőleg a leggyorsabban.
Ahhoz, hogy majd hatékony gazdálkodás legyen, a tanácsnak és a szervezetnek meg kell teremteni a mai, korszerű színvonalon a feltételeket, hogy egységes és pontos nyilvántartás legyen. Biztos mindenki találkozott a három szervezet különböző ügyeivel, nyilván más-más szakmai feladatok és feltételek vannak, tehát az egységes integráció során erre tekintettel kell lenni, ugyanakkor meg kell szervezni, hogy jól működjön. Nem nagyon szoktam ígérgetni, de azt szeretném most mondani, hogy a folyamatban lévő ügyeket a lehető legrövidebb időn belül át kell néznünk, át kell vizsgálnunk és a tanács hatáskörében meg kell hoznia azokat a döntéseket, amiket meghozhat, ezeket nyilvánosságra is kell hozni, és ezt ütemesen kellene csinálni.
Átvizsgálva a törvényt, annak minden paragrafusát a Nemzeti Földalappal való gazdálkodásnak a paragrafusa úgy gondolom, hogy korszerű, legalábbis a tanács számára ad megfelelő lehetőséget, eligazítást, feladatot, felelősséget. Az sem minden törvénykezésünkben szokásos, hogy a tanácsnak komoly beleszólása van a szervezet végleges felállításába, sőt a továbbiakban is, ha úgy gondolja, hogy a szervezetet alakítani kell és hatékonnyá tenni, hogy megfeleljen a szakmai elvárásoknak maradéktalanul. A földhasználók helyzete és fejlődésük segítése, a családi gazdaságok megerősítése, a környezetbarát, fenntartható földhasznosítás, különösen a talajvédelem és a területfejlesztés ügye igazán melengeti a szívemet.
Külön örülök, hogy a vízgazdálkodás is meg van említve egészen a különböző vonalas infrastruktúrákig, mert úgy gondolom, hogy amennyiben a vízgazdálkodásban lényeges előrelépést tudnánk tenni a lehető legrövidebb időn belül, akkor a magyar mezőgazdaság új helyzetbe kerülhetne, azonban ehhez meg kell hozni a szakmai döntéseket és utána a feltételeket megteremteni, hogy a magyar mezőgazdaságban a vízgazdálkodás olyan színvonalon legyen, ahogy én azt el tudom képzelni szakmailag, és nem látok ennek szakmai hiányosságát, hogy ne lenne meg ehhez a tudás nálunk.
Nem sorolnám föl a törvény rendelkezéseit, de megemlíteném a családi és középgazdaságok méretét vagy a kisbirtokok méretét, vagy például a pályakezdő agrárvállalkozók segítését, illetve a termőhelyi adottságok ügyét. Talán az a szakmámban a legfontosabb, hogy segítsünk egy olyan programot alkotni, ami a termőhelynek legjobban megfelel; gondolok itt arra, ahol a kultúra is intenzív, a gazdálkodás is, ahol pedig kevésbé alkalmasak a termőföldek, ott pedig megfelelő szakmai programmal, esetleg a földterületek más irányú hasznosításával kellene ezt megoldani.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottsági tagoknak adok szót. Ángyán József!
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelölt Úr! Miután régóta ismerjük egymást, szeretnék néhány dolgot megkérdezni külön is azok közül a kérdések közül, amelyek a bizottságot komolyan izgatták, amikor ez az egész szervezet létrejött, és különféle kételyek merültek föl a tekintetben, hogy mi lesz a sorsa a nemzeti vagyonnak. Nem is állami vagyonról beszélünk, hanem a nemzet vagyonáról, az állam csak kezelésre kapta ezt a vagyont, legalábbis mi így fogjuk föl.
Az egyik a Nemzeti Földalap ügyei körüli kérdések. Mi nagyon határozottan azon a véleményen voltunk - még a kormánypárti oldal is -, hogy a termőföld egy különleges jószág, nem kezelhető együtt az egyéb vagyonelemekkel. Ennek megfelelően első körben azt szerettük volna elérni, hogy ez önálló kategóriába kerüljön, intézményesen is önálló legyen, majd pedig a biztosítékokat kértük arra, hogy a földhasználatot, az állami vagy nemzeti földterületek használatát, illetve elidegenítését illetően egyértelműen olyan föld- és birtokpolitikai irányelvek és nem fiskális szempontok fognak érvényesülni, amelyek garantálják a hosszú távon működőképes mezőgazdaság megerősítéséhez szükséges földalapokat. Hogy látja ezt elnök úr, hogyan lehet elérni? A kételyek egy része abból fakadt, hogy a tanácsba a földművelési tárca egyetlen embert delegál, és úgy tűnik az összetételéből, hogy itt egyértelműen a pénzügyminiszter és a gazdasági miniszter az, aki meghatározza a folyamatokat. Személyesen azt szeretném kérdezni, hogy mi a véleménye erről a helyzetről, illetve hogyan látja biztosítva, hogyan értékeli ezeket a szempontokat.
A másik: a Nemzeti Földalap földértékesítési gyakorlatával kapcsolatban szeretném a véleményét kérni. Sokat vitatkoztunk arról is, hogy értékesítési egységeket hozott létre a Nemzeti Földalap, összevont különböző helyrajzi számú területeket, akár különböző települések külterületén és együtt hirdette meg. Ez nem teszi lehetővé, hogy kisebb egységekhez a gazdák, a területeik szomszédságában meghirdethető területekhez hozzájussanak, adott esetben több százmillió forintos tőkével kell ahhoz rendelkezni, hogy egyáltalán ajánlatot tehessen valaki. Megítélésünk szerint ez a spekulációs tőkének kedvez, nem pedig azoknak a birtokpolitikai szempontoknak, amelyekről itt sokat beszélgettünk.
Említette jelölt úr a vízgazdálkodási infrastruktúra ügyeit. Ez nemzetstratégiai kérdés, az ivóvízbázisok megvédése és az ezzel kapcsolatos infrastruktúra, a társulások állami kézben tartása nagyon fontos dolog lenne. Hogy látja a privatizációját ennek az egész infrastruktúrának, hogyan értékeli ezt a kérdést?
Végül egy látszólag nem túl súlyos kérdést, de mégis csak bennünket izgató kérdést is szeretnék föltenni. A törvény szerint a zrt. vezérigazgatója 500 millió forint értékhatárig saját hatáskörben dönthet ügyekről. Hogy gondolja ellenőrizni a zrt. tevékenységét a tanács, milyen módon tudja megakadályozni, hogy akár naponta több ilyen 500 milliós szerződés szülessen adott érdekeltségek felé, tehát ugyanaz felé az érdekeltség felé hogy gondolja gyakorolni a felügyeleti jogkörét elnök úr vagy potenciális elnök úr, ha megválasztásra kerül?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ha a kormányoldalról nincs jelentkező, Örvendi Lászlónak adok szót.
ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Kedves Nagy János Úr! Én örömmel vettem azt, amikor Nagy János úr neve vetődött fel a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács elnökévé, már csak azért is, mert mi egy almamáterből vagyunk, ő mezőgazdasági szakember, és abban bízom, hogy a mezőgazdasági vonalat a szívéhez közelebb érzi, mint esetleg más területet, tehát így a mezőgazdaságot talán nagyobb erővel felügyeli majd.
Fölmerültek kérdések, amely kérdések végeredményben majdnem problémafelvetések is már itt, a jövendő munkájának az elején. Milyen elképzelése van a Nemzeti Földalap eddigi értékesítési gyakorlatának megállítására, amit már professzor úr is említett? Nagyon sok olyan ügy körvonalazódik és már most is van, amivel kapcsolatban a Magosz rosszallását fejezi ki, így például az elővásárlási jog betartása, az összevonások, amiről már professzor úr is említést tett.
Örömmel vettem, hogy a családi gazdaságok megerősítése a bemutatkozásában fontos területként szerepelt az elképzelései között. Hogyan fogja azt megvalósítani, hogy magánszemélyek részére tudja értékesíteni a Nemzeti Földalap földterületeit?
Fölvetődik az a kérdés is, hogy az állami erdőkkel, azok értékesítésével, illetve nem értékesítésével kapcsolatban milyen elképzelései vannak.
Részben már érintette, de talán konkrétabb megvilágosítása is kellene annak a területnek, hogy hogyan biztosítja az állami földek értékesítésének társadalmi ellenőrzését. Nagyon fontosnak tartom, hogy azoknál a birtokhasznosítási bizottságoknál, amelyek helyben jelenleg sajnos nem nagyon érvényesíthetik a szándékaikat, ez bizony érvényre jusson és a társadalmi ellenőrzés okvetlenül megtörténjen.
Még egy rövid, talán inkább technikai dolog: a Nemzeti Földalap munkájának felgyorsítása, en bloc általánosságban a munka ütemének növelése. Nem az értékesítésben, hanem összességében a munka ütemesítésének megerősítésében hogyan tud eredményt elérni?
Köszönöm szépen, és még egyszer örülök, hogy itt találkoztunk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászóló? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor Herbály Imre alelnök urat kérem meg, hogy az ülést vezesse, hozzá szeretnék szólni.
(Az ülés vezetését Herbály Imre, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az ülés vezetését átveszem. Megadom a szót Font Sándor elnök úrnak.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Jelölt Úr! Nyilvánvaló, hogy mi itt szakbizottságként elsősorban a földügyek felől közelítjük meg az ön jelölését és az ön által majdan vezetett testület munkáját, de azért ez csak egy része annak a nagy részvénytársaságnak, amelyik véleményünkkel ellentétesen alakult meg. Ez az egész tavaszi ülésszak idején egyik súlyponti kérdése volt a parlamenti munkánknak. Nem hagyható szó nélkül köztársasági elnök úr megjegyzése, azaz a törvény visszaküldése, hiszen nem írta alá. Az álláspontok nem változtak ebben a tekintetben sem.
Ön a szakmai életútját nagyon magas szintre hova került elénk jelöltként. Nyilvánvalóan ez egy mezőgazdasági területen elért nagyon komoly szakmai életút, és itt vagyonról van szó: ÁPV Rt., Kincstári Vagyoni Igazgatóság. Természetesen nekünk a legfájóbb része a nemzeti vagyonnak egy teljesen más aspektusából származó vagyona, a föld. A legfőbb aggodalmunk e tekintetben az, hogy a Nemzeti Földalapnak mint a társadalompolitikát is befolyásolni tudó intézménynek, amely közvetlen a kitűzött célok elérése érdekében az FVM minisztere alá tartozik, e tekintetben ez a létjogosultsága véleményünk szerint megszűnik, és mint részvénytársaság nyilvánvaló, hogy teljesen más szabályozók fogják a későbbiekben ennek a társaságnak az életét szabályozni. Tehát nem tudunk már kizárólag esetlegesen társadalompolitikai irányelveket, célokat mondjuk a Nemzeti Földalappal megvalósítani, mert a részvénytársaságra egyszerűen a meglévő törvények miatt is más szabályok vonatkoznak, például a vagyongazdálkodásra, a veszteségelhatárolásra és még sok mindenre.
Az egyik nagyon komoly aggodalmunk az, hogy ez a részvénytársaság az aktuális kormány aktuális pénzügyminiszterének a jelzéseire kénytelen-kelletlen majd úgy fog működni, hogy időnként a költségvetés folyamatosan nagy hiányát megpróbálja tompítani, netán betömni - de hát az szinte már lehetetlen, erről ne is álmodozzunk -, tehát más szempontok vezérlik innentől kezdve a részvénytársaság működését, amelynek a közvetlen irányítása nem kétséges, hogy melyik kormányon belüli csoporthoz fog tartozni: a közgazdász, a gazdasági, a fiskális, a pénzügyi csoporthoz. Ezt jól mutatja a Vagyongazdálkodási Tanács tagjainak kijelölése, ahol 6:1 arányban vannak a pénzügyi és a földügyeket esetleg képviselő tanácstagok. Az a logika izgat minket legfőképpen, hogy ön - mint ahogy itt képviselőtársaim is jelezték - nagyon komoly személyes presztízzsel is rendelkezik az agrártársadalomban, de itt egy nagyobb egységről, a vagyongazdálkodás rendszeréről van szó. Vajon ott is érvényesíteni tudja-e a földhöz való hűségét teljesen más irányultságú kérések esetén, mondjuk az államháztartás egyensúlyának javítása kérdésében?
Így jutunk el a nekünk nagyon kedves területhez, a földügyekhez, amit két képviselőtársam már megemlített, illetve az FVM háttérintézményeihez. A privatizációs listára a Concordia elvileg átkerült, kikerült, felkerült, ugyan a kezelését jelenleg az FVM végzi. Ezekről a kérdésekről ön hogyan gondolkodik? Valóban a Szerencsejáték Rt.-vel egyetemben a teljes képtelenséget is meglépik-e önök? A teljes képtelenség alatt azt értem, hogy a jelenlegi kormány azt mondta, hogy amit nem gazdaságos az államnak működtetni, azt mind el kell adni. Ez egy ultraliberális politika. Mi teljesen más szerepet szánunk az államnak, mi gondoskodó államról beszélünk, és a gondoskodó állam szerepköréhez az is hozzátartozik, hogy vagyona, eszköze van ahhoz, hogy be tudja teljesíteni a szerepkörét, tehát például közlekedést tud biztosítani, és azt nem adjuk el, hogy kórházakat üzemeltet és az állami egységes biztosítórendszeren keresztül képzeli el, és azt nem gondoljuk, hogy privatizálni kellene, hogy nem kéne fölszedni ezer kilométer vasutat, hanem éppen még le kellett volna tenni néhány ezer kilométert az uniós koncepciók alapján, satöbbi, satöbbi, csak hogy néhány szerepkörét mondjak az államnak, amiben mi másképp gondoljuk az állami szerepkört. De az üzenet az volt, hogy amit nem tud gazdaságosan üzemeltetni az állam, azt el kell adni. A Szerencsejáték Rt., úgy emlékszem, az egyik leggazdaságosabban üzemelő részvénytársaság a néhány tíz milliárdos, közel százmilliárdos nagyságrendű forgalmával és több tíz milliárdos nyereségével. Kinek jutott az eszébe és ehhez tudja-e majd a nevét adni ön - mert egyszer önnek kell majd és annak a tanácsnak a nevét adni -, hogy igen, én úgy gondolom, hogy ezt mégis csak meg kell lépni, eladjuk a Concordiát, eladjuk a Szerencsejáték részvénytársaságot?
Vannak hasonló kérdések. Ön említette a vízgazdálkodást. Nekem ez nagyon tetszett, sőt itt mindannyian azt mondjuk, hogy a magyar vízgazdálkodással baj van, a folyóink átfolynak hasznosulás nélkül az országon, és olyan időszakban, mint az elmúlt nyár, nem tudtunk mit kezdeni ezzel a vízmennyiséggel, nem építettük ki a gazdálkodási rendszert hozzá. Sőt - elnézést, nem tudom, önt tájékoztatták-e a benyújtott adótörvényekről vagy a költségvetést megalapozó törvényekről, nem is tudom, melyikben van - most a nagy törvénycsomagban a vízgazdálkodáshoz társuló adók emeléséről van konkrétan szó, magyarul aki még most is "vízgazdálkodni" szeretne, annak még többet kell fizetni. Az indoklás pedig ezen járulékok emeléséhez az, hogy már 2005 óta nem emeltük a vízgazdálkodáshoz tartozó járulékokat. Ez azért egy kicsit megmosolyognivaló. Én nagyon örülök az ön gondolatának, amit mondott, az hozzánk szívhez szóló volt a vízgazdálkodás tekintetében, csak a jelenlegi kormány éppen ezzel ellentétes irányultságot kényszerít ki az adózás alapján.
Nagyon súlyos kérdés a Nemzeti Földalap értékesítési gyakorlata. Ön azt mondta - megpróbáltam szó szerint jegyezni -, hogy a folyamatban lévő ügyeket most úgyis át kell önöknek vizsgálni. Ha csak egy, a közhírek alapján folyamatban lévő ügyről beszélek, akkor az a termőföld-értékesítés, ahol több mint 100 hektárt egy település polgármesterének a 71 éves édesanyja tudott megvásárolni 61 millió forintért, ha jól emlékszem, négy helyben lakó gazdálkodóval ellentétben. Az édesanya történetesen nem azon a településen lakik, ahol a termőföldet eladták. Tehát itt már az elővásárlási jog kérdésében, azt hiszem, ennél jobban nem lehet bizonyítani, hogy milyen súlyos sérelmekről van szó.
Sajnos ezeket a vélt sérelmeket fokozni kell, amikor Veszprém megyében több települést érintően 47 földrészletet vonnak össze - egy aktív, jelenleg kiírt eladási szándékról beszélek a Nemzeti Földalap honlapjáról - egy értékesítési egységbe, magyarul erre csak egy pályázati ajánlatot lehet beadni, összességében egy egészben, 651 hektár 199 millió forintért. Ezt kínálja eladásra a Nemzeti Földalap. Ugye, sejtjük azt, hogy egy helyben lakó gazdálkodó - legyen az kicsi, nagy, családi, nem családi - nehéz reményekkel tud itt egy ilyen helyzetben földet vásárolni, 651 hektárt? Négy település határában szétszórva egyébként ez 651 hektár, és 199 millió forintot most vegyen elő. Persze én kíváncsi lennék, hogy a nyugdíjas néninek is honnan lett 61 milliója; biztos jól takarékoskodott, vagy nagyon jó a nyugdíjrendszerünk, nem tudom.
De ami ezt is fölözi, és nem árulok el titkot, erről interpelláció fog a mai nap elhangozni - itt a szakmai háttér erről biztosan tud, hiszen az interpelláció olyan műfaj, hogy már szerda déltől láttatják a kormánytagokkal minden interpelláció szándékát, írásban be kell nyújtani -, a Bábolna szendrői egységének értékesítése. Azt merem mondani, hogy ha van pimaszság, akkor ez a csúcsa mindennek. A kiírás szeptember 28-án történik meg, egy pénteki napon. Azonban szeptember 25-én életbe lép a Nemzeti Vagyongazdálkodási Részvénytársaságról szóló hatályos törvény. Az én logikám szerint innentől kezdve már nincs a Nemzeti Földalapnak önálló jogosultsága erre a területre. 25-én életbe lép az ön által mint jelölt által majd vezetett egyik testületnek az alap részvénytársasága, és emellett az egyik tag, aki betagozódik majd oda, a Nemzeti Földalap - a törvény alapján ekkor már betagozódott - 28-án kiírja a szendrői egységre az értékesítést. Milyen feltételekkel? Hát úgy, hogy 396 darab önálló helyrajzi számú területet, ami 23 településhez tartozik, 6180 hektár együttes területet egyetlen értékesítési egység alá von, magyarul egyben kell annak a személynek majd pályázati ajánlatot tenni, aki meg akarja venni, 1 milliárd 116 millió forintért. Aki pályázni szeretne, annak egy biztosítékot is le kell tenni 60 millió forintért. Tessék mondani, itt mindent meg lehet csinálni? Amikor 300 hektárt vásárolhat egy magánszemély Magyarországon, akkor 6180 hektárt lehet kiírni ajánlatba? Már összeverbuváltak ezek szerint legalább 300 magánszemélyt, természetes személyt egy konzorciumba, akinek majd szépen a nevére íratják, aztán osztatlan közös tulajdon vagy nem tudom, mi lesz. Azt nem gondoljuk komolyan, hogy 1 milliárd 116 millió forinttal rohangál itt egy magyar gazdálkodó, ezt azért senki nem gondolja, itt a strómanok szerepét már ezek szerint kiosztották. A befektetőknek pedig - külföldi, belföldi, de a 100 leggazdagabb milliárdos listáján valószínűleg szereplő személyekről van szó - ezt a pályázati feltételt így kiírják? Ön majd ebben a szerepkörében erre áldását adja és azt mondja, hogy igen, ez így helyes, így kell lefolynia? Amikor itt arról szólunk, miközben egy ötpárti tanácskozás van kilenc érdekképviseleti szervezet részvételével, hogy hogyan készülünk fel 2011-re, amikor már külföldiek is vásárolhatnak termőföldet, és stratégiai kérdésként szeretnénk az állami és a hazai földvagyonról való együttes gondolkodást kialakítani, így roppant nehéz lesz, ha közben ilyen feltételekkel kihúzzák alólunk a talajt, amivel lehetne egyébként gazdasági, nemzetgazdasági, stratégiai célokat megvalósítani.
Én csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy az ön szándéka és az életútja tiszta és tökéletes, amit mi ismerünk ebből, de önnek más szerepköre lesz innentől kezdve, például egy szendrői egység értékesítésére az áment rámondani. Ezek a nagy lélektani pillanatok, ilyenkor rájövök, hogy nemcsak arról van szó, hogy én mit értek és mit szeretnék, hanem valaki mást gondolt erről az egészről, mint amit én a szakmai életutam alapján eddig vallottam. Szeretném kérdezni, hogy ezekre a kellemetlen pillanatokra is fölkészült-e ön mint a tanács elnöke.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szeretném javasolni, hogy hallgassuk meg a jelölt urat, mert elég sok kérdést kapott, és ha még marad időnk, akkor második körben is sor kerülhet kérdések feltételére.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor megadom a szót jelölt úrnak.
DR. NAGY JÁNOS elnökjelölt: Köszönöm szépen a tényleg bőséges útravalót, és a sok kérdést igyekszem legjobb tudásom, becsületem szerint megválaszolni. Szeretném előrebocsátani, hogy többször lesz olyan, hogy ugyanazokra a felvetésekre válaszolok, és akkor fogom említeni, ahogy elnök úr is szóba hozta, de sorrendben mennék, ha így megfelel.
Köszönöm Ángyán József úrnak, amit feszeget, mert szerettem volna arról szólni - nyilván nem a bevezetőben -, hogy nem kis erőfeszítés volt a döntésemet meghozni magam felé. Egyébként nem én vagyok a döntéshozó, benne van ebben az, hogy a tanácsnak óriási felelőssége van - én a törvényt elolvastam - hat évre várhatóan, meglátjuk, és azon belül a személyes felelőssége mindenkinek, de azt gondolom, talán az én felelősségem túlmegy az elnöki felelősségem, és az az emberi, szakmai felelősségem, amiről itt szó van, és nem akarok erre részletesen kitérni, nagyon fontos számomra.
Természetesen a törvény kiemeli a Nemzeti Földalap jelentőségét, szervezetileg is azt mondja, hogy itt kell működtetni, a szervezeten belül a Nemzeti Földalap szervezetét, a többinél rábízza, hogy hogyan szervezi. De összességében az nem általános dolog, hogy a tanács felhatalmazást kapott a törvényben arra, hogy maga alakítsa ki ezt a szervezetet, tehát az is nagyon fontos, hogy úgy kell tudnunk kialakítani ezt a szervezetet, hogy ebben a Nemzeti Földalap a maga valóságában jelenjen meg. Én nem vettem részt ebben a vitában, de újságot olvasok, és ez lehet, hogy annak az előkészítésnek is az eredménye, hogy a "kell" szót használja a törvény a Földalapnál, nem a megengedő lehetőséget a többi szervezethez vagy többi feladathoz képest. Remélem, hogy így is lesz, így kell lennie. Tehát a törvény oldaláról úgy látom, hogy ez rendben van, a megvalósítás persze gondolom, nem lesz egyszerű.
A földhasznosítás, vízgazdálkodás kérdései, amit elnök úr is felvetett, talán azért a legnagyobb kihívás, mert azt kérdezem magamtól, hogy meg tudjuk-e teremteni az együttműködést ebben az ügyben, mivel azonnal három tárcát és nem tudom, hányféle szervezetet érint. Mi elszántak vagyunk, mindent meg fogunk tenni, hogy ez országos programként is elinduljon, és próbáljuk minden feltételét biztosítani. Tehát ez jó példa lesz arra, hogy ha nem tudunk ebben együttműködni azokkal, akik szereplői a vízgazdálkodásnak az első fázistól a tényleges vízgazdálkodásig, akkor nem fog sikerülni, tehát ez fontos, és így kellene megtenni. A lényegesebb kérdésekre még vissza fogok térni a végén.
Amit Örvendi László képviselő úr mondott, az nagyon megtisztelő. Egy kicsit érdekes helyzetbe kerülök, mert eddig tanítottam, most pedig nagyon is felelősséggel tartozom azért, hogy a földet hogyan is használjuk. Azt tanítjuk, hogy a földet értékének, a termőhely adottságainak megfelelően kell hasznosítani, és ebben természetesen a tulajdon tisztelete, a használó tisztelete is benne van, de bennem emberileg, szakmailag és főleg lelkileg az van, hogy aki műveli, aki gazdálkodik - valamennyi nagyszülőmnek és a szüleimnek is jelentős köze volt ehhez -, aki használja a földet, azt meg kell becsülnünk, tehát mindent meg kell tennünk, hogy azokat segítsük. Ennek a részleteibe nem mennék bele.
Nagyon örülök, hogy az erdészetet, az erdőgazdaságokat említették, mert az látszik nekem egy olyan példának, hogy van 19 erdőgazdaságunk, mondhatjuk azt, hogy viszonylag jól működnek, de azért mégis csak az erdőgazdaságokat - voltam felügyelőbizottsági tag is az egyik erdőgazdaságnál néhány évig -, a 19 állami vállalatot integrálni kell, meg kell szervezni. Jó dolog-e az, hogy csak egy bizonyos gazdálkodási célt tűz ki, vagy pedig mint állami cég eredményesen, sikeresen kellene működniük? Ez a legnagyobb kihívás. A törvény ad erre lehetőséget most, hogy igenis ebben lépni kell előre. Nem elég megcélozni egy vállalatnak, hogy jó esetben állami vállalatként mindent igénybe véve nullára hozzuk ki a terveket, és akkor minden rendben van. Tehát az erdészet jó példa lesz arra - és remélem, lehet is majd róla hallani -, hogy hogyan képzeljük el az erdőgazdaságok jövőjét.
Az állami földértékelésről elnök úr is beszélt. Itt szintén meg szeretném említeni azt, hogy aki műveli, aki gazdálkodik, annak elsőbbséget kell élvezni. Ugyanakkor persze tudom, hogy a kikerülő hallgatóknak - akikből azért mindig van néhány tucat -, akik elszántak és a mezőgazdaságba mennek dolgozni, nagyon pontosan és konkrétan kell látni, mondjuk egy fiatal mérnöknek, hogy valamilyen helyi gazdálkodásban, helyi piacon és helyi együttműködésben tud termelni, vagy pedig olyan erőfeszítést tesz a gazdálkodó, hogy kilép a szabad piacra. A világon az nagyjából rendben van, hogy amennyiben valaki a belső ellátásban vesz részt, akkor ott azért komoly előnyöket kell, hogy élvezzen, és lehetőséget kell kapnia. Ha valaki kilép a piacra, netán a nemzetközi piacra, akkor figyelembe kell vennünk, tudomásul kell vennünk, hogy azért ott teljesen mások a körülmények. Nyilván a családi gazdaságok egy részét, meg a kisebb gazdaságokat abban kell segíteni, hogy megerősödjenek, és nem biztos, hogy mindjárt a piacra kell kijutniuk. Én a '70-es években jártam iskolába, és emlékszem, hogy teljesen külön készítettek fel növénytermesztésre, állattenyésztésre, külön volt vállalatgazdaságtan - én is ott végeztem -, és érdekes módon a sok-sok tanszék valamennyi tudását ma egy családi gazdálkodónak kellene tudnia. Nem akarom végigmondani a folyamatot, hiszen nyilván mindenki jól ismeri. Tehát azt gondolom, hogy nagyon nagy szakmai kihívást jelent a földdel való gazdálkodás, a piacra eljutni és értékesíteni hatékonyan.
A Földalap eddigi ügyeinek intézése mind a három szervezetnél felvetődött, ebben is különleges helyzetben érzem magam. Jól meg vagyok fogva, hiszen egyetemi rektorként nagyon sok kincstári ügyünk volt, a Földalappal is kapcsolatba kerültünk, van ezer hektárja az egyetemnek, és mi is ugyanolyan szereplői vagyunk, mint akikről most beszélünk, és nekünk is ezeket a rögös utakat kellett járni. Most viszont mindent meg kell tenni azért, hogy egy olyan egységes rendszerben működjön az egész szervezet, hogy képes legyen - azt gondolom, ez nem túlzás - naprakészen az ügyeket intézni, ismerni. Hozzá kell tennem, hogy ma nemcsak szakmailag nagy a kihívás, hanem nincs meg maradéktalanul minden feltétel. Először a feltételeket meg kell teremteni, meg kell követelni, és utána nagyon gyors, pontos nyilvántartást, ügyintézést szeretnénk elérni. Nyilván a stratégiai terv készítésénél ez egy közvetlen, prompt munka kell, hogy legyen.
Font Sándor elnök úr kérdezte, hogy mi lesz az FVM-mel a szakmai kapcsolat. Egyrészt utaltam arra, hogy a törvényben kiemelt a Nemzeti Földalappal kapcsolatos gazdálkodás, tehát ott egy előírásszerű működtetés van, mindenképpen biztosítani kell a szakmai felügyeletet az erre illetékes miniszter számára és a minisztérium számára, másrészt nyíltan mondhatom, talán teljes odaadással, hogy ebben a személyes felelősségemet is érzem, és mindent el fogok követni, mert egy kicsit úgy érzem, hogy talán mintha engem is jelölt volna a szakma.
Ehhez közvetlenül kapcsolódik a Pénzügyminisztérium ügye. Törvénytisztelő ember vagyok, szeretem betartani a szabályokat, világos számomra a törvény, amire elnök úr is utalt, azonban nyíltan és őszintén mondom, és a jövőben is ezt fogom tenni, hogy nem számítok a PM közvetlen ráhatására vagy befolyására az én munkámat illetően vagy a tanácsot illetően. Nyilván a képviselők jobban meg tudják ítélni, hogy mennyire van ez a remények vagy a vágyak szintjén. Én nagyon határozottan és keményen gondolom, hogy nem számítok ilyenre, és nehézséget jelentene számomra, ha közvetlenül a tanács felé esetleg konkrét intézkedés történne, amivel én nem tudok egyetérteni. Nem akarom ezt folytatni, mert hiszen még ki sem vagyok nevezve, és nem hiszem, hogy ezen túl kellene most lépnem.
Az állami vagyon működtetésére, amit elnök úr felvetett, hadd mondjam azt a példát, hogy '99-ben Debrecenben három egyetem működött, 2000. január 1-jén ugyanúgy egy rektor lett, fele-harmada rektorhelyettes, 31 milliárddal egyesült a három egyetem, most pedig a rektori megbízást 70 milliárd 900 millióval adtam át. Magyarországon ez a leghatékonyabban működő egyetem, soha nem volt tartozása, az állami vagyont kitűnően működteti. Nyilván ez motivál engem, hogy igenis az állami vagyont lehet, kell jól működtetni. Tudom, hogy ez nem egyszerű, hiszen éjjel-nappal ezen dolgoztam, és volt abban szenvedés is, ugyanakkor önkritikusan el kell mondani, hogy az egyetemek jelentősebb része komoly hiányokkal és nehézségekkel küszködik, tehát a munka nem egyszerű és nem könnyű, de én abban hiszek, hogy lehet egy állami vagyont - ha felelősen rám bíznák, rábíznák egy szervezetre, vállalatra - eredményesen működtetni. A munkáltatókat illetően pedig azt kell mondanom, hogy sokkal nagyobb a hatása, mint én valaha gondoltam, amíg nem voltam vezető - hiszen húsz évig semmilyen vezetői posztot nem töltöttem be, míg az egyetemi doktorig és nagydoktorig el nem jutottam -, hogy a Debreceni Egyetemen van ösztönző rendszer, kivételesen a többihez képest. Tehát ezt az állami vállalatoknál úgy kellene megvalósítani, hogy tényleges teljesítményhez kötjük, bár néhány vállalatnál az is jó lenne, ha nem kerülne nagyon sokba a működtetése, ahogy átnéztem az eddigi nyilvántartásokat. Azt gondolom, hogy talán a tényleges hatékonyság, emellett a bizonyos nyilvántartás és egyebek mellett ez egy nagyon nagy feladat.
Azt tudom mondani, hogy ne nyújtsam hosszúra a választ, megköszönve a véleményeket is - hiszen mindegyikben azért útravalót is kaptam -, hogy amint a köztársasági elnök úr kinevezi a tanácsot, kinevez bennünket, haladéktalanul össze fogom hívni az alakuló ülést. A törvény szerint el kell fogadnunk a működési rendünket, és van beleszólásunk a szervezet kialakításába. Abban nagyon hiszek, hogy hatékony szervezetet tudunk kialakítani. A stratégiát, ami három évre szól, nyilván nem fogjuk tudni gyorsan elérni és azt magas színvonalon megvalósítani, tehát ahhoz kell idő, ugyanakkor a függőben lévő ügyekben, illetve a munka tényleges eredményességét, naprakészségét illetően pedig azonnali hatállyal szeretnék részt venni. Egyébként meg elszánt vagyok, persze tudom, hogy nem könnyű.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem, hogy van-e hozzászóló. Alelnök úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Inkább a jelenlévő vendégek, mint a bizottsági tagok kedvéért szeretném megjegyezni, hogy teljesen igaz, egyértelmű, hogy szerettük volna, hogy a Nemzeti Földalap önálló szervezetként működjön tovább. Ezt nem sikerült elérni, de azt igen - és ez a lényege a hozzászólásomnak -, hogy a földművelésügyi miniszternek egyetértési joga van az éves vagyonhasznosítási tervek elkészítésekor, ami azt jelenti, hogy kvázi vétójoga is van, hisz' csak azt és akkor lehet értékesíteni, amikor azzal a Földművelésügyi Minisztérium, aki a birtokpolitikai irányelvekért is felel a továbbiakban, egyetért. Azzal persze mi is egyetértünk, hogy át kell gondolni az értékesítési egység fogalmát, életét, de szeretnénk egyidejűleg ráirányítani a figyelmet, hogy össze lehet fogni. Akkor elkerülhető egy későbbi földcsere felvetődése, és ezzel is lehet bizonyítani, hogy bizonyos körök, gazdák tudnak együttműködni.
Én egyébként a frakcióm nevében jó munkát kívánok elnök úrnak.
ELNÖK: Visszaadom az ülés vezetését alelnök úrnak.
(Az ülés vezetését Herbály Imre, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Megadom a szót elnök úrnak.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Két konkrét kérdést szeretnék intézni jelölt úrhoz, és amennyiben a jelölése után a kinevezése is megtörténik, megtisztelne, ha a bizottságot tájékoztatná ezekről.
Az egyik... Csütörtökön kihelyezett bizottsági ülésünk volt Keszthelyen, ahol Benedek Fülöp államtitkár úr az agrár-felsőoktatás, középszintű oktatás és az agráriumot szolgáló tudományos intézetek átszervezéséről beszélt. Hozzáteszem, mi egy kicsit szétrombolását láttuk, de ő az átszervezéséről beszélt. Ezek között azonnal felmerült az egyik kérdés, hogy a szakképző intézetek mögött lévő állami földterülettel vajon mi lesz, mert jogutódlás nélküli megszüntetésről, összevonásról és régiós integrációs egységekbe vonásról beszélt államtitkár úr, 18 szakképző intézettel ez fog rövid időn belül történni. Nagyon érdekes előadás volt, meglepett bennünket ezzel a kijelentésével. A mögöttes földterületekről államtitkár úr azt mondta, hogy azokat mind megtartjuk, nem értékesítjük. Ezzel szemben most azt látjuk, hogy konkrétan a putnoki Serényi Béla Gimnázium és Szakközépiskola 223 hektárját értékesítésre ajánlják ki. Ez egy konkrét terület. Szeretném tudni, hogy akkor most ebben mi az igazság.
Nem tudok eltérni attól a konkrét megjegyzésemtől, hogy szeptember 25-én létrejön a Magyar Nemzeti Vagyongazdálkodási Részvénytársaság, szeptember 28-án pedig az NFA mégis csak kiírja önállóan a szendrői egység 6180 hektáron 1 milliárd 116 millió forintért való értékesítését. Ha jelölt úr a kinevezését megkapja, lenne szíves erről legalább tájékoztatni bennünket, hogy ott minden a helyén volt-e, az aktuális törvényeknek és a gazdaságpolitikai irányelveknek megfelelően történik-e? Én értem Herbály Imre alelnök úr részéről azt, hogy mutassuk meg, hogy lehet összefogni, de alelnök úr se gondolhatja komolyan, hogy 6180 hektáron 250 embert most - ezek strómanok, ezt rögtön nyugodtan merjük tisztázni - bekényszerítenek egy nem tudom, milyen konzorciumba, és majd valakik helyettük kifizetik a földet, és utána ők osztogassák szét egymás között, meg vonuljanak ki ebből. Hogy tetszettek ezt elképzelni egyáltalán? 6180 hektárt együtt értékesíteni 1 milliárd 116 millió forintért? Tehát erről a konkrét ügyről a kinevezését követően nagy tisztelettel várna a bizottság egy értékelő jelzést.
Az ellenzék részéről szeretnénk jelezni, hogy egyetértünk és elismerjük jelölt úrnak azt a munkásságát, amelyet itt az életútjából kitűnően látunk, és azt a szándékát is, amit itt szóban megerősített. Például, hogy a termőföld azoké legyen, akik életvitelszerűen ebből gazdálkodni szeretnének. Hát már itt nem látjuk ennek a megvalósulását, a Nemzeti Földalap értékesítési gyakorlatával teljesen ellentétes az ön álláspontja; megjegyzem, mi az ön álláspontjával értünk egyet.
Az ellenzék részéről a kinevezéshez tartózkodással járulunk hozzá. Nem az ön személyével szemben van kifogásunk - azt hiszem, ezt többszörösen megerősítettük -, hanem azzal a konstrukcióval szemben, hogy véleményünk szerint a magyar érdekekkel ellentétesen hozták létre ezt a részvénytársaságot. Mi ezzel az egész konstrukcióval, részvénytársasággal és az ezen belül működő Vagyongazdálkodási Tanáccsal és felügyelőbizottsággal értelemszerűen innentől kezdve egyetérteni nem tudunk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Visszaadom a szót elnök úrnak - gondolom, hogy szavazás következik.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Ha nincs további kérdés, akkor szavazást rendelek el. Kérdezem, hogy ki az, aki egyetért dr. Nagy János úr jelölésével. Aki igen, az kérem, kézfeltartással jelezze. (12) Ki az, aki tartózkodik? (10) A bizottság többségi szavazattal dr. Nagy János urat ajánlja leendő tisztségének betöltésére. Köszönöm szépen a megjelenését.
Rátérünk a 2. napirendi pontra, az egyebekre. Kérdezem, hogy van-e valakinek kérdése, észrevétele. (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor a bizottsági ülést berekesztem.
(Az ülés végének időpontja: 12 óra 58 perc.)
Font Sándor
a bizottság elnöke
Herbály Imre
a bizottság alelnöke
Jegyzőkönyvvezető: Ferenc Zsuzsa