MB-2/2008.
(MB-56/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2008. február 11-én, hétfőn, 10 óra 00 perckor
a Képviselői Irodaház V. emelet 515. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről: *
Hozzászólók: *
Általános bevezető *
A 2007-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikai koncepcióról szóló határozati javaslat (H/4858. szám, új/átdolgozott változat a H/4671. szám helyett) *
Dr. Gordos Péter (GKM) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Reagálás *
További hozzászólások *
Szavazás *
A kis- és középvállalkozások 2005-2006. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről, valamint a kis- és középvállalkozások részére nyújtott támogatásokról szóló jelentés (J/4724. szám) *
Leskó Tamás (GKM) szóbeli kiegészítése *
Hozzászólások *
Reagálás *
Szavazás *
(Általános vita)
(Háttéranyag: a 2007-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikai koncepcióról szóló, H/4858. számú országgyűlési határozati javaslathoz - H/4858/1. szám)
(Általános vita)
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Bedő Tamás (MSZP)
Borenszki Ervin (MSZP)
Csontos János (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Paizs József (MSZP)
Vécsi István (MSZP)
Zatykó János (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Bagi Béla (Fidesz)
Bodó Imre (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott:
Velkey Gábor Dániel (SZDSZ) Zatykó Jánosnak (MSZP)
Czerván György (Fidesz) Bagi Bélának (Fidesz)
Járvás István (Fidesz) Bodó Imrének (Fidesz)
Dr. Gordos Péter főosztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Leskó Tamás főosztályvezető-helyettes (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 07 perc)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Megkezdjük a mai mezőgazdasági bizottsági ülésünket. Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait, a munkánkat segítő köztisztviselőket és az érdeklődőket, akik figyelemmel kísérik munkánkat, valamint az egyes napirendi pontokhoz érkezett előadókat.
Az írásban kiküldött napirendi javaslat három napirendi pontot tartalmaz. Az 1. napirendi pont a 2007-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikai koncepcióról szóló határozati javaslat általános vitára való alkalmasságának megtárgyalása. A 2. napirendi pont a kis- és középvállalkozások 2005-2006. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről, valamint a kis- és középvállalkozások részére nyújtott támogatásokról szóló jelentés megtárgyalása általános vitára való alkalmasság tekintetében. A 3. napirendi pont pedig az egyebek. Kérdezem, hogy a napirendi javaslathoz van-e kérdés, észrevétel. (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor ebben a sorrendiségben és ezzel a tartalommal teszek javaslatot a napirend megszavazására. Aki egyetért az írásbeli javaslattal, az kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Egyhangú, tehát eszerint fogunk tárgyalni.
Az 1. napirendi pont keretében tehát a 2007-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikai koncepcióról szóló határozati javaslatról, annak általános vitára való alkalmasságáról fogunk tárgyalni. Köszöntöm a napirendi ponthoz érkezett előadókat, megadom a szót.
Dr. Gordos Péter (GKM) szóbeli kiegészítése
DR. GORDOS PÉTER (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Gordos Péter vagyok, az energetikai főosztály vezetője a Gazdasági Minisztériumból, és mellettem Szerdahelyi György szakmai tanácsadó úr - mi fogjuk ismertetni az energiastratégiát.
Azzal kezdeném, hogy az energiastratégia, energiapolitika, mármint maga a dokumentum, illetve az országgyűlési határozati javaslat milyen egyeztetési folyamatokon esett át, amíg ide elkerült a parlamenthez. Először is több éven keresztül, egész pontosan másfél-két éven keresztül igen neves szakemberek készítették el azokat a háttéranyagokat, tanulmányokat, dokumentációkat, amelyek alapján aztán a kormány el tudott jutni addig, hogy megfogalmazzon egy sokkal feszesebb, rövidebb energiastratégiát. Ez a dokumentum került aztán a tavalyi év folyamán az Államreform Bizottság elé két alkalommal, átesett a Civil Fórum egyeztetésén és a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium honlapján számtalan észrevétel érkezett hozzá úgy polgároktól, mind fogyasztóvédelmi szervezetektől és egyéb társadalmi szervezetektől. A Gazdasági Minisztérium több fordulóban, több alkalommal lehetőséget biztosított arra az észrevételtevőknek, hogy személyesen, szóban is ezeket az észrevételeket átbeszélhessék velünk; ez megtörtént, az észrevételek átvezetésre kerültek az anyagon. Ezt követően került a Gazdasági bizottság energetikai albizottsága elé, ahol közel két-három órás vitán esett át a dokumentum, majd 2007. november 6-án megtárgyalta a gazdasági kabinet, illetve 2007. november 28-án elfogadta a kormány és benyújtásra került a tisztelt parlament elé. Ennyit az anyag eddigi egyeztetési folyamatáról.
Készítettünk most egy power pointos, prezentációt, amit papír alapon kiosztottunk. Csak a legrövidebb, lényegi részeket szeretném ebből kiemelni, amelyeket egyébként tudnak olvasni a prezentációban is. A legutolsó energiastratégia '93-ból datálódik; akkor az Országgyűlés elfogadott egy hét-nyolc pontból álló országgyűlési határozatot, ez került kihirdetésre, de e mögött is megtalálható volt az a dokumentáció, ami most is itt fekszik az önök asztalán. Miért volt szükség rá, miért gondolta úgy a kormány, hogy egy új energiastratégiát kell készíteni?
Egyrészt azok a pontok, amelyek felsorolásra kerültek a '93-as energiastratégiában, nagyon sok tekintetben már elavultak vagy végrehajtásra kerültek. Magyarország a rendszerváltást követően egy gazdasági átalakuláson ment keresztül, teljesen új kihívásokkal kell szembenézni mind idehaza, mind a globalizálódó világban. Európai uniós tagok lettünk, a tüzelőanyag ára folyamatosan emelkedik a világpiacon, tehát ezekre a magyar gazdaságnak és a kormánynak is reagálnia kell.
Ami az anyagból kiolvasható, alapvetően két olyan terület, beavatkozási lehetőség van, amiket egy mostani gazdasági rendszerben kormányok feladatának lehet tekinteni. Az egyik az, hogy az ország energiapiaci modelljét kialakítja és folyamatosan karbantartja. A másik pedig az, hogy megpróbál a nemzetközi életben olyan feltételeket teremteni Magyarország számára, amelyeken tényleg a gazdaság versenyképességét, valamint a fenntarthatóságot tudják biztosítani. Erre a két alapterületre lett ráhúzva a magyar energiastratégia, hasonlóan az Európai Unióban éppen kialakulóban lévő közös energiapolitikához. Ez a három pillér: az ellátásbiztonság, a versenyképesség és a fenntarthatóság kérdésköre.
Nem szívesen szoktunk különbséget tenni, illetve priorizálni a három pillér között, de mivel energiastratégiáról beszélünk, ezért úgy gondolom, nem hibás, ha az ellátásbiztonsággal kezdünk. Európa is küzd azzal, hogy hogyan tudja a meglévő ellátásbiztonságát vagy javítani hosszú távon, vagy minimálisan ezt az ellátásbiztonságot fenntartani. Az ellátásbiztonság témakörén belül öt beavatkozási pontot azonosítottunk be. Ezek: energiaforrás-struktúra, energiaimport-diverzifikáció, stratégiai energiahordozó-készletek felhalmozása, infrastruktúra-fejlesztés és az ellátásbiztonság kicsit szélesebb megvilágításban, ami a lakossági ellátást és a szociális felelősséget is jelenti.
Mindenki előtt ismert, hogy Magyarország saját energiaforrásokkal szegényen ellátott ország, energiaimportunk döntő hányada tőlünk keletre lévő országokból származik. A diverzifikáció egyrészt a forrásdiverzifikációt jelenti, másrészt a tranzitdiverzifikációt - gondolok itt az olyan folyamatokra, mint például az, amikor az Európai Unió elindította a földgáz tekintetében a Nabucco gázvezetéket, valamint egy másik, ami mostanság a sajtóban is elég nagy figyelmet kap, a Blue Stream vezeték kérdése.
Amikor ellátásbiztonságról beszélünk, akkor az alternatív energiaforrásokról is beszélni kell, és itt át lehet váltani rögtön a fenntarthatóság kérdésére. Magyarország elég jó potenciállal rendelkezik mind biomassza szempontjából, mind egyéb alternatív energiaforrások szempontjából. Ezek kiaknázásával kapcsolatban, tekintettel arra, hogy ez az anyag egy keretstratégia, keretdokumentum - mármint az a 66 oldalas dokumentum, ami önök előtt van -, a kormány kidolgozta a megújuló-stratégiáját, amit reményeim szerint a jövő héten vagy az azt követő héten tárgyalni fog, illetve elfogadásra kerülhet. Többször nekifutott már az államigazgatás, hogy egy ilyen megújuló stratégiai dokumentumot dolgozzon ki; remélhetőleg ez az anyag most elfogadásra kerülhet. A megújuló-stratégiával kapcsolatban pedig a 2008. év végéig kidolgozásra kerül egy megújulóenergia-program, amiben már tételesen, program szintjén lehet majd látni azokat az intézkedéseket, amelyeken keresztül az önök előtt fekvő energiastratégia fenntarthatósági pillére ki lesz fejtve, illetve elindulhat támogatási vonalon ennek megvalósítása.
Amikor a fenntarthatóságról beszélünk, akkor nemcsak azt kell vizsgálni, hogy milyen alternatív energiaforrásokat tud az ország hasznosítani, hanem arról is, hogy hogyan lehet az energiafelhasználást csökkenteni. Az anyagban megtalálhatóak azok a beavatkozási irányok, amelyek mind az energiahatékonyság javítását, mind az energiamegtakarítást célozzák. Itt is el kell mondanom, hogy mivel ez egy keretstratégia, keretdokumentum, ezért szintén - hasonlóan a megújuló-stratégiához - a kormány előtt fekszik a magyar energiahatékonysági cselekvési terv, ami egyébként egy uniós előírás is, és reményeink szerint ezt is pár héten belül el tudja fogadni a kormány. Ebben tételesen, szintén program mélységig lebontva láthatók azok a beavatkozási területek, amelyekkel Magyarország a még meglévő potenciálját ki tudja használni. Azt kell mondanom, hogy elég nagy sajnos Magyarország potenciálja, tekintettel arra, hogy egységnyi GDP előállításához európai mércével még mindig elég nagy energiafelhasználás társul, tehát itt a beavatkozásoknak kellő tere van.
A fenntarthatóság mellett az én előadásomban most 3. pontként szerepel a versenyképesség. Azáltal, hogy Magyarország az energiafelhasználását döntő mértékben importból fedezi, egy olyan versenypiacot kell, illetve érdemes kialakítani úgy a villamosenergia-piacon, mind hasonló más részpiacokon, ami fokozhatja a hatékonyságot. Ha a hatékonyság nő, akkor költségcsökkentést lehet elérni, ezt a költségcsökkentést pedig a verseny erősödése miatt a szolgáltatók és a piacon tevékenykedő egyéb cégek kénytelenek lesznek megosztani a végfogyasztókkal.
Magyarország ilyen szempontból a villamosenergia-törvényt már kidolgozta, azt a parlament elfogadta, 2008. január 1-jével hatályba is lépett. Szintén a parlament előtt van a földgázellátásról szóló törvényjavaslat. Két pontot emelnék ki a villamosenergia-törvényből, illetve a földgázellátásról szóló törvényjavaslatból. Az egyik az ellátásbiztonság, ahol európai uniós mércékkel mérve az egyetemes szolgáltatásra lehet konkrétan előírni feltételeket. Itt meg van szabva az, hogy ki tartozik bele az egyetemes szolgáltatásba.
A másik pedig - hiszen Magyarország nemcsak azért kell, hogy új piaci modelleket dolgozzon ki, mert európai uniós előírás, hanem azért, mert ezt a nemzeti érdekek szintén hasonlóan megkövetelik - a jelentős piaci erőfölényes jogintézménye. Erről röviden annyit kell tudni, hogy ha a kormányzat látja, érzékeli azt, hogy valaki a saját piaci erőfölényével visszaél - tehát van neki és ezzel vissza is él -, akkor megfelelő intézkedéseket tud tenni, hogy ez ne zavarja a piaci folyamatokat.
Röviden ennyit szerettem volna mondani elöljáróban. Köszönöm a szót.
ELNÖK: Köszönöm. Megnyitom a vitát a határozati javaslat fölött. Ángyán Józsefnek adok szót.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Először is a 2007-2020 közötti időszakról szól a történet, ma meg 2008-at írunk. Mivel magyarázható, hogy nem sikerült egy ilyen anyaggal idejönni a megcélzott időszak előtt? Amennyire tudható, az Európai Közösségben nekünk is az elmúlt év június 30-áig kellett volna készítenünk egy ilyen koncepciót. Ez miért nem történt meg? Így utólagosnak tűnik a mostani tárgyalás, mert amennyire lehet tudni róla, illetve ön is említette előterjesztőként, a kormány hamarosan el is dönti, hogy mi történik ezen a területen, tehát elfogadja azt az energiapolitikai koncepciót, melyet nem előzött meg egy olyan típusú előkészítés - nyilván az idő szorításában, merthogy már tavaly júniusig el kellett volna, hogy készüljön -, amit normális esetben egy ilyen jelentős kérdésnél végig kellett volna tárgyalnunk Magyarországon. Általában akkor van a legnagyobb problémánk, mindig utólag törvényeknél és másoknál is, ha nem sikerül világosan megbeszélni a társadalom különböző csoportjaival, hogy ki mit gondol, mit ért ez alatt.
Itt úgy látom, hogy sebtében készül egy anyag, ami a kormányon belül jelentős előkészítettségnek örvend, amennyire én látom, ugyanakkor erről a társadalom mit sem tud. Olyan kijelentések vannak benne, hogy például az atomenergetikának milyen a jelentősége, az alternatív energetikának milyen a jelentősége, ezen belül a biomasszának milyen a jelentősége. Látjuk, milyen problémák merülhetnek fel, ha egy egyoldalú közelítéssel valóban például a biomassza-termelésre alapoznánk az egész energetikai váltásunkat, vagy itt van - hogy a bizottság kompetenciáját mondjam - a takarmányozás előli biomassza-elvonás, hogy az élelmiszerárak emelkedésében jelentkező hatásait ne is mondjam. Itt ilyen elemzéseket, anyagokat, ami alapján felhatalmazást lehetne adni a kormánynak, hogy ezen az úton induljon el, nem látok, azt hiszem, más sem nagyon lát, ilyen előterjesztés nem készült még a számunkra.
Pedig azt gondolom, normál menetben jobban jár a törvényalkotó is meg a kormány maga is mint előterjesztő, ha készíttet szakmai koncepciót tudományos körökkel, szakmai körökkel, ezekből összeállít egy, a társadalom számára vitatható alternatívákat tartalmazó anyagot, társadalmi vitára bocsátja, majd a vita alapján a fő irányokat kitapogatván, hogy merre is tart a magyar társadalom gondolkodása ezekről a kérdésekről, készít a parlamentnek egy részletes indoklással alátámasztott és a társadalmi vitát is bemutató anyagot. Ennek kellett volna, ha jól értelmezem az Európai Közösség menetrendjét, tavaly június 30-ig elkészülnie. Így olyan helyzetben lenne a parlament, hogy érdemben tudna ezekről a kérdésekről vitázni. Az a néhány pont, amiket ez a határozati javaslat tartalmaz, illetve amit most kaptunk power point előadásként, ahhoz képest, amilyen súlyos kérdésekről van szó, teljességgel alkalmatlan, hogy ilyen kérdésekben bármilyen döntést hozzunk.
Tehát a kérdés változatlanul fönnáll, hogy mi a késés oka, mi az oka annak, hogy nem sikerült ezt a bizonyos társadalmi vitát lefolytatni, és miért kell nekünk most egy olyan országgyűlési határozatot elfogadnunk, ami utólag próbálná legitimálni azt, amit a kormány a saját köreiben ez ügyben eddig valószínűleg tett, ha jól értem, ha már egyszer döntésközeli állapotban van a kormány ebben a dologban. Ennek a munkaanyagait, háttéranyagait egyáltalán nem láttuk. Szükség van-e arra, hogy utólag itt az Országgyűlés legitimáljon olyan kormányzati lépéseket, amelyeknek a tartalmát, kockázatait, előnyeit, hátrányait egyáltalán nem látjuk?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Herbály Imre alelnök úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztő Gordos Péter főosztályvezető úr - nem tudom, hogy tévedésből vagy szándékosan - stratégiáról beszélt; én úgy gondolom, hogy mi itt az energiapolitikai koncepciót vitatnánk meg. Egyébként meg nem akarok teoretikus lenni, de koncepció, stratégia és terv - nagyjából így épülhet fel egy olyan anyag, ami meghatározhatja egy országnak nagy kérdésekben az elképzeléstől a tervidőszakig terjedő munkálatokat. Én elhiszem, hogy a késés óriási, régen kész kellene ezzel lennünk, de éghajlat-változási stratégia nélkül egy ilyen energiapolitikai stratégiát elfogadni - arra már nem is akarok visszamutatni, hogy a villamosenergia-törvényt úgy fogadtuk el, hogy nem volt energiapolitikai stratégiánk - szerintem enyhén szólva felelőtlenség. Azt gondolom, hogy mint ahogy eddig, mi segítjük a kormányt abban, hogy javítson, ha máshogy nem, úgy, hogy a gazdaságpolitikai munkacsoportunkkal összefogva szakértők bevonásával kijavítjuk ennek az energiapolitikai koncepciónak a hibáit.
Ami miatt bírálom ezt a koncepciót, az azért van, mert az alternatívenergia-hasznosításról olyan szinten szól még ez a háttéranyag is, hogy ezt egy jól képzett, agrár-környezetgazdálkodási szakon végzett fiatal mérnökember is megírná így, de diplomadolgozatban biztos összeszedné magát, és komolyabb anyagot hozna ki ebből. Ne vegyék ezt se nagyképűségnek, se bántásnak, nyilván nem maguk a hibásak ezért. Ez az anyag véleményünk szerint lehet, hogy az energiapolitikával foglalkozóknak elegendő, de nekünk agrár-vidékfejlesztéssel foglalkozó szakembereknek kevés, hisz' egy olyan nagy feladat végrehajtása előtt állunk, amiben szerintem még az sem biztos, aki eldöntötte, hogy ezeket a célokat meg tudjuk valósítani. Úgyhogy én a magam nevében azt mondom, hogy feltételekkel, de általános vitára alkalmasnak tartom, azonban ha nem sikerül javítani majd a módosító indítványokkal, vagy nem lehet ezt kicserélni, akkor nem fogom megszavazni. Most azt mondom, engedjük el, mert a késéssel - amiért nyilván nem az előterjesztő főosztályvezető úr és munkatársai a hibásak, hanem más valaki - nem akarunk hátrányos helyzetet okozni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: További hozzászóló? Karsai József!
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Minisztériumi Beosztottak! Elnézést, nem emlékszem a beosztásukra. Önök fiatalok ahhoz, hogy tudják, micsoda ragyogó stratégiája volt a régi parasztembernek. Én megtettem a magamét, amikor kiszedtem a górét a földből, és a kukoricacsutkával tüzeltünk, meg a szárral, aminek a tehén a levelét levette. Olyan ragyogó energiagazdálkodása volt ennek az országnak, hogy ez az anyag szégyen. Gőgös Zoltántól kellett volna elkérni azt az anyagot, amelyet mint kormánymegbízott évekig csinált. Önök erre nem veszik a fáradságot. Csatlakozom Herbály úrhoz, teljesen igaza van, tehát meg sem nézik. Én ennél a kis anyagnál kettő fillérért - pedig most már a 2 forintos sem lesz forgalomban - különbet megcsinálok 15 perc alatt. Ha hozzánk jönnek, akkor olyat kéne ide behozni, ami tulajdonképpen, ha már alternatív energiáról beszélünk, arról szól. Tehát amikor itt van egy hatalmas geotermikus energiaforrásunk és annak itt vannak a koncepciói a biomasszától kezdve a mezőgazdasági melléktermékekig, ez mellőz mindenféle együttműködést a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak bármelyik munkatársával. Nem érzem ezt benne, és ez tényleg kormányközeli döntés.
Egyet ne felejtsenek el: attól a perctől kezdve, hogy csak kimondták, hogy biodízelt lehet csinálni, az emberek nem tudják megsütni a húst, mert 500 forint egy liter olaj a 200 forint helyett. Tehát ahhoz, hogy én a biodízelt bevezessem, valóban olyan termelés kell és úgy kell fölkészülni, hogy a mezőgazdasági mellékterméket úgy hasznosítsam, hogy ne a fő terméket próbáljam bevetni, hanem azt a mellékterméket, ami nem növeli az árát sem az energiának, sem másnak. Vészes előrejelzéseket hallok 4 eurós gázolajról. Megkérdeztem a MOL illetékeseit - bocsánat, hogy kimondom a nevet, de megkérdeztem -, hogy hogyan számoljam a mezőgazdasági tevékenyben a gázolaj árát az első félévben, és hogyan számoljam a második félévben. 230 forintos gázolajat mondtak erre a félévre, de ha megingatjuk még vagy háromszor a forintot, akkor több lesz, és 330-360 forinttal számoljam a második félévi gázolaj-felhasználást. Természetesen követik, minél jobban megy föl a termék ára, annál jobban megy föl az input anyagok ára, hisz' ugyanazon az áron veszik meg a gázt, és lassan 10.000 forint lesz a műtrágya, mire műtrágyázzuk a területeket, tehát a 6000 ezer forintból már 10.000 forint lesz három hónap alatt.
Az rendben van és nagyon örülünk neki - volt ezen egy nagy vitánk -, ha valaki elindul a biomassza vagy a bioenergia felé. Azonban nagyon sokáig az önök minisztere nem volt hajlandó megmondani, hogy mennyiért és hogyan veszi át ezt az áramot. Nekünk nagyon fontos egy beruházásnál, hát eleve azt kérdezik meg az üzleti tervben, hogy hogyan térül meg ez a beruházás. Ha nem mondja meg, majd megállapítja és megmondja a miniszter - 23 lesz, 20 lesz, 25 lesz? -, vagy ha nem gazdaságos, hát meg sem kezdem a beruházást. Ott kezdem, hogy van-e megtérülés. A bank így ad hitelt, gondolom, a pályázat így lesz kiírva, és a pályázatba is így lehet beszámolni. Ha igaz Amerikában a 100 kilométerenkénti bioetanol-üzemek fölállítása, ha igaz az, hogy India, Kína energiafogyasztása miatt, sőt a gabonafogyasztása és élelmiszerfogyasztása miatt egyre drágább lesz az élelmiszer, akkor az olaj rohamosan fogy. Azt mondták, hogy csak egy vasalót meg egy tévét vegyen minden huszadik kínai meg indiai, a világ olajkészlete rohamosan lecsökken. Az alternatív energiában van egy óriási lehetőségünk Magyarországon, és közel sem a súlyának megfelelően foglalkozunk vele. Nálunk sokat süt a nap - nem annyit, mint a sivatagban, tehát nem napenergiára gondolok -, képesek vagyunk akár 1000 mázsát előállítani egy hektáron napenergiával akár öntözve a talajt, akár anélkül, egy nap által előállított hatalmas szervesanyag-mennyiséget, ami ráadásul kivonja a széndioxidot a levegőből és az elégetés során ez nem terheli a légkört.
Itt van ez a kutatás, amelyhez most csak érintőlegesen kapcsolódok. Visszakerestettem, hogy már voltak az utóbbi ezer évben a tavalyi évhez képest sokkal melegebb évek, volt januárban 22 fok is 1240-ben, a tatárjárás előtt.
ELNÖK: Akkor mértek már hőmérsékletet?
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Igen, van erre adat. Ha emlékeztek, a televízióban mondták - keressétek vissza, de szívesen elhozom a következő bizottsági ülésre -, hogy egyszer milyen meleget jósoltak, és milyen hideg volt. (Közbekérdezésre:) Igen, Pártai Lucia mondta el a tévében, ha ki akarod belőlem szedni. Egyetlen év vagy két év vagy öt év ebben a hatalmas nagy időintervallumban, millió éveknél egy pillanat csak a világegyetemben. (Folyamatos zaj.) Meghallgattok, vagy abbahagyjam?
ELNÖK: Mi hallgatunk.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Tehát ez egy pillanat, mindig van ilyen. Most olyan hideg volt december-januárban, hogy azt hittem, el kell vagy 10 milliárdot költenünk arra, hogy jön a jégkorszak, mit csináljunk, előtte meg arra költöttünk pénzt, hogy jön a fölmelegedés és elolvad a sarki jég. Tehát ezt nem spontán kellene csinálni. Abszolút egyértelmű, hogy a fosszilis energia el fog fogyni, le kell váltani. Ezt sokkal komolyabban kéne venni önöknek a Gazdasági Minisztériumban, és egy valós, igazi, konszenzusos tervet készíteni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Jakab Istvánnak átadnám az ülés vezetését, hozzá szeretnék szólni.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Font Sándor elnök úrnak adok szót.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Előadók! Az itt elhangzottakkal szinte döntő mértékben egyetértek. Az 1241 környéki időjárást én nem tudom megítélni, a napirenden viszont ennek a határozati javaslatnak a tervezete van. Szívesen hallanék arról, hogy miért kellett ezt egyszer már visszavonni és újra benyújtani egy hét leforgása alatt, mi volt ennek az oka. Talán valami diszharmónia a koalíción, a kormányon belül, nem tudom, de úgy veszem észre, ahogy a környezetvédelmi bizottság szavazását látom, akik nem fogadták el ezt a tervezetet, és a jelenlegi kormányoldali kritikus megszólalásokból is, hogy itt valami nincs rendben. Nem csak az, amit Ángyán József említett, hogy 2007-2020-ról szól az előterjesztés és most 2008 februárjában vagyunk, hogy ez hogyan történhetett meg, és nem csak az, hogy az az egyébként mindenhol elvárható egyeztetési folyamat, amit ilyen súlyú kérdésekben más országoknál lefolytatnak - tehát a tudóstársadalom egy elképzelést, egy víziót, egy koncepciót fölvázol, a kormány ezt befogadja, átfésüli és társadalmi vitára bocsátja -, itt nem zajlott le.
Én úgy érzékelem, hogy az Európai Unió egyik legerősebb szekciója, társadalmi ellenállása vagy új területe épp a zöld területen, a megújuló energiák területén van. Van még egy új, ami ettől eltérő, csak megjegyzem, a fogyasztóvédelem. Mind a kettő bennünket Mezőgazdasági bizottságot borzasztóan érdekel. Nem értem azt, hogy e tendencia, ami az Európai Unióban kialakult, hogy egyre nagyobb pénzeket költenek a környezetünk megóvására és éppen ezért nagyon sok gyönyörű eredményekkel, tudásbázissal rendelkező civil szervezetet vonnak be kormányzati háttérmunkába, hogy önök ezt miért hagyják figyelmen kívül, miért nem engedték társadalmi vitára bocsátani, és majd ezután, amikor ez megtörtént volna, ennek a leszűrt lényegét a parlament elé terjeszteni, hogy formálisan is egyetértsünk egy 10-15 éves koncepcióval. Az energia, amely kulcskérdése mindenkinek, az előterjesztés tartalmazza, mi ezt értjük, csak azt nem, hogy ennek a súlyát miért nem tetszettek érteni, ha még a társadalom is aggódik ezért. A kormány e helyett azt a technikát alkalmazta, hogy 2007. november 29-én kormányhatározatban elfogadta az energiapolitikai koncepciót. Akkor tessék mondani, most miről tárgyalunk itt? Egy utólagos pipát szeretnének a parlamenttől kapni, hogy jók vagyunk most már az Uniónál, itthon letárgyaltuk, kötelezettségünk volt amúgy is, hogy ezt benyújtsuk és túl vagyunk rajta. Valahogy ilyen érzületem van az egész mögött, hogy legyünk túl árkon-bokron, mindegy, hogy hogyan, csak legyünk túl az egészen.
Mert a nagy súlyú kérdések, amit Ángyán József professzor úr is említett, például az atomenergia jövőbeni felhasználása. Hogy érzékeltessem, volt szerencsém foglalkozni ezzel a területtel, én erősáramú villamosmérnök vagyok, azt hiszem, Magyarország minden erőművében gyakornokként megfordultam, az Országos Teherelosztótól kezdve az akkori MVM központi irányítási struktúráját, az elosztóhálózatokat úgy nagyjából megismertük meg valamilyen képünk volt róla, az atomenergiáról is és a másik energiákról is. De azt tudjuk, hogy a társadalomban ez egy nagyon komoly kérdés, hogy merre tovább. Nekem erről megvan egy privát véleményem egyébként, de anélkül, hogy a társadalommal ilyen súlyú kérdéseket ne egyeztetnénk - hiszen elhangzott a civil szférából, hogy akár a mostani atomerőművi bővítést ha netán szeretnénk, akkor lehet, hogy népszavazással kellene erről dönteni. Ma már a civil szféra ilyen gondolatokat is felvet. Nem ám úgy, hogy egy kormányhatározattal azt mondjuk, hogy új atomerőművi kapacitásokról kezdjetek el kidolgozni nekünk anyagokat.
Ismerjük a legtipikusabb példát: Ausztriában a megépült atomerőművet nem engedték a népszavazás következményeképpen üzembe helyezni. Az egyik legmodernebb atomerőműve van Ausztriának, fizikailag van csak meg, nem működik, mert egy népszavazás így döntött. Persze nekik van más lehetőség, energiaforrás, a vízierőművek. Ha csak azt nézem, hogy mi az oka annak, hogy amikor Hegyeshalom felé közeledünk, ott látunk még magyar területen négy-öt, talán tíz szélerőművet, majd amikor átérünk a határon, ott körülbelül négyszázat, vagy nem is tudom megszámolni. A határnál megáll a szél? Vagy ennek mi az oka, tessék mondani? Azt mondták, hogy Magyarország adottságai nem olyan jók. De egy kilométerrel arrébb miért nem olyan jók, mint az osztrákoknál? Aki foglalkozott egy kicsit ezzel a kérdéskörrel, rájött, hogy hoppá, itt lenyúlta egy energialobbi azt a kvótát, amivel föl lehet lépni a hálózatra, a megújuló energia által megtermelt villamos energiát föl lehetne tenni. Nem akarom nevesíteni, mert tudjuk azt is, hogy kik kezében van ma ez a kvóta; a képviseletük erősen szocialista, még parlamenti képviseletük is a Szocialista Párthoz kötődik. Ezt is tudjuk. Ez meggátolta Magyarországon az egész rendszer továbbfejlesztését. Én pontosan tudom, hogy például a szélerőművek ingadozó áramtermelése és az a technika, hogy hogyan tároljuk az így nyert energiát, komoly probléma, tehát hogy ez cellás megoldás legyen vagy hidrogénes, vagy pedig, ami Ausztriában alkalmazható, hogy fölpumpálják a hegyekre éjszaka a vizet, nappal meg lezúdítják, amikor energiacsúcsok vannak és vízi erőművel újra visszanyerik az energiát. Ha koncepcióról beszélünk, akkor jó lenne, ha ilyenekkel foglalkoznánk, ha azt akarjuk, hogy az energiafüggőségünket csökkentsük. Ezt mindenki tudja, a szlogenben le is írtuk, de nem erre halad a koncepció maga most sem, én úgy érzem egyelőre.
Ez a koncepció, ami ide elénk került, szerintem a jelenlegi fosszilis energiák forgalmazóinak a bebetonozásáról szól, akik a kvótát birtokolják, azoknak a bebetonozásáról szól. Hiszen azok az adottságok, amelyekről Karsai képviselőtársam beszélt a megújuló energiák területén - most már továbblépek a szélenergiáról -, itt a biomassza, a bioenergia, a földhőenergia, a termálenergiánk. Ha tényleg komolyan gondoljuk, hogy Magyarország energiafüggőségét valamelyest csökkenteni akarjuk, akkor nem erre kellene egy kicsit nagyobb energiát fordítani? Nagyon óvatosan kell bánni a bioetanollal, a biodízellel. Másfél éve mondjuk, néha vitatkoztunk ezen Gőgös Zoltánnal is, hogy óvatosabban a paripákkal. 2007 aztán meg is mutatta, hogy miért mondtuk mi ezt - pechünkre a mi igazunkra mutatta meg. Az, amiről szó van - Szabó Csaba szakértőnk is foglalkozik ezzel a kérdéssel és Karsai József is -, az a szalmamennyiség és kukoricaszár-mennyiség, Franciaországnak és talán Olaszországnak van ekkora mezőgazdasági készlete, amiből bioenergiát, zöld energiát lehetne előállítani. Szerencsétlen dánok, akiknek nincs ekkora termőterületük, már ellátták az országot a szalma tüzelésűekkel. Magyarországon mi történt? Megpróbálkozott ezzel valaki, és pont a tokaji borvidék környezetébe akarja tenni. Az ötlet jó, csak rossz helyet választott Szerencs és körzetében. Ez az egyetlenegy probléma. Amúgy valóban komoly a lehetősége, hogy elégessük ezeket a bálákat és megújuló energiát nyerjünk. Természetesen utána jönnek a komolyabb kérdések, hogy a földhő- és termálenergiánkat hogyan hasznosítsuk, a termálbázisainkat, visszasajtoljuk vagy ne sajtoljuk vissza. Mindent szabad, csak a végén kiderül, hogy olyan rendszereket, olyan kötelezettségeket írunk elő, amivel a szegény gazdálkodó éppen nem fog tudni mit kezdeni.
Kérdéseim a következők. Végül is önök milyen szerepet szánnak a bioetanol, biodízel alapú megújulóenergia-termelésnek? Az üzemanyagokba kell ezeket az Unió koncepciója alapján bizonyos, folyamatosan növekvő százalékban majd beletenni. Vajon a termál- és geotermikus energiában látnak-e nagyobb fantáziát, mint amennyit eddig egyáltalán kihasználtunk?
Az energiafüggőségről és az energialiberalizációról egy szó. Önök ezt papíron elvégezték, írják is a koncepcióban, hogy 2008. január 1-jétől az energialiberalizáció milyen komoly lehetőség a magyar fogyasztók számára. Nézzük a valóságot. Németországban jelenleg villamos energiát a szabadpiaci felhasználók 30-40 százalékkal olcsóbban vásárolnak, mint ma Magyarországon, és 15-30 százalékkal olcsóbb az ipari gáz ára ma Németországban a szabadpiaci kereskedőknél. Tessék mondani, ennek a koncepciónak nem arról kellene igazából szólni, hogy ezt a paradox helyzetet hogyan kell azonnal megszüntetni? Versenyhátrányt okozunk a saját termelőinknek. Egy olyan ipari hatalom, aki a világ vezetői közé tartozik és óriási, potenciális versenyelőnnyel rendelkezik, a logisztikájától kezdve a képzett szakemberein keresztül mindenig, kiderül, hogy harmadannyiért veszi az alapvető energiát. És akkor mi a liberalizáció következtében 30-40 százalékkal drágábban vesszük. Nincs valami probléma ennek a rendszerben? Ennek a koncepciónak nem arról kellene szólni, hogy ezt hogyan tudjuk kiegyenlíteni? Az adatot, amit mondtam, az MNB elnökétől kaptam, tehát remélem, hogy önök is tudnak erről az információról és hasonlóan drámainak tartják ezt a nagyon nagy energiaár-különbözőséget.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Medgyasszay László képviselő úrnak adok szót, és visszaadom az ülés vezetését elnök úrnak.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Bizottság! Nagyon rövid leszek. Én rendkívül nagy empátiával viseltetem a köztisztviselők iránt egy ilyen vitában. Szeretném a jegyzőkönyv számára elmondani, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt véleménye szerint egy ilyen horderejű kérdésben a minisztériumnak politikai szinten kellene magát képviseltetni, hiszen kőkemény, az energiapolitikán keresztül agrárpolitikai és egyéb kérdésekről van szó. Azt gondolom, nagyon hasznos lenne, hogy ha mondjuk a politikai államtitkár ülne itt. Kérem, ezt tolmácsolják a minisztérium felé.
Egyébként azt javaslom, hogy vessük el ezt a javaslatot, és amikor majd visszahozzák újra, akkor viszont kérjük, hogy a minisztériumot államtitkár képviselje - bár most átalakítás lesz, és nem tudjuk, hogy politikai államtitkár vagy közigazgatási államtitkár -, mert ez egy olyan téma, hogy a minisztérium képviseltesse magát politikai szinten. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Jakab Istvánnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kapcsolódva a vitához először azt szeretném javasolni önöknek, figyelembe véve a Karsai képviselő úr által elmondottakat is, hogy szíveskedjenek néhány magyarországi intézettel felvenni a kapcsolatot - legalábbis ezt agrár szempontból mondom -, mielőtt egy ilyen koncepcióvázlatot elkészítenek. Részünkről ez egy koncepcióvázlat. Én most nem az idehozott színes részt mondom, hanem azt a részletes anyagnak tűnő vázlatot, amelyet sikerült azért a bizottság előtt, ha nem is volt olyan sok idő, áttekinteni. Miért is mondom ezt?
Szeretném szíves figyelmükbe ajánlani, hogy az Agrárgazdasági Kutatóintézetben az agráriusok kellő felelősséggel is kezelve a témát igen régóta folytatnak beható vitákat és az ő vitájuknak, munkájuknak az alapját azok a nemzetközi kutatási eredmények adják, amelyekre itt többen hivatkoztak. Ebből az anyagból egyértelműen kitűnik, hogy valóban önök véletlenül sem vették a fáradságot, hogy egyáltalán az agráriusokkal bármi nemű kapcsolatot kialakítsanak. Ez az első.
A másik, ugyanilyen jellegű felvetésem pedig az, hogy ha vennék a fáradságot és csak Ausztriába átmennének és az osztrák biomassza-szövetséggel egy kicsit szorosabb kapcsolatot kialakítanának, akkor talán egyszerűbb lenne az önök helyzete is. Ugyanis ebben a tanulmányban a 7.5. pontban azt írják, hogy: a társadalom meggyőzése, nyilvánosság elve, állami példamutatás, oktatás, képzés. Az osztrákok amikor ezt a programjukat kezdték készíteni több mint tíz éve, akkor a "társadalmi párbeszéd" kifejezést használták, előzetesen az érintettekkel megfelelő társadalmi párbeszédet folytattak és így együttműködve, kölcsönösen tudták a programjukat kialakítani, kidolgozni. Ennek itt ma a nyomait sem látjuk. Elkészült egy koncepcióvázlat, amit most konkrét programként úgy akarnak eladni, hogy erre a parlament bólintson rá. Ezt így a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről nem hiszem, hogy bármilyen módon is el tudnánk fogadni, támogatni. A téma nagyon fontos, hatalmas az a következmény, ami ebből keletkezhet, ha rosszul nyúlnak hozzá. Hatástanulmányok nélkül - sehol nem találtunk érdemi hatástanulmányt - egy koncepcióvázlattal nincs értelme a magyar parlamentet terhelni.
Még talán egyetlen dolgot szeretnék megemlíteni. Hivatkoznak az Európai Unióra. Szíves figyelmükbe ajánlom az Európai Unió érdekképviseleti szövetsége, a Copa-Cogeca érdemi módon külön szakbizottságban foglalkozik a megújuló energiákkal. Legalább velük vegyék fel a kapcsolatot és egyeztessenek, és egyeztessenek talán a magyar érdekképviseletek EU-ba delegált képviselőivel, mert ők naprakész információt adnak önök számára. Agrárius szempontból mi ezt így látjuk, ezért ezt a javaslatot nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, megadom a szót az előterjesztőknek.
DR. GORDOS PÉTER (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Elég heterogén hozzászólások voltak, megpróbálom valahogy összefoglalni az ezekre adható válaszainkat. (Herbály Imre: Mi az, hogy heterogén? - Jakab István: Érdekes megközelítés.) Sokszínű - bocsánat, így értettem.
Kezdem a dátummal, hogy miért 2007-2020. Az energiastratégiát a kormány 2007-ben fogadta el a maga részéről és nyújtotta be a magyar parlamentnek, tehát innen ered a 2007-es dátum. A kormány a magyar energiastratégiát nem változtathatja meg, ahogy ezt elnök úr is mondta, hiszen jelenleg is egy Országgyűlés által elfogadott energiastratégia van. Tehát a kormány, ha úgy tetszik, nem vonta el sem a felelősségét, sem a lehetőségét az Országgyűléstől annak, hogy a jelenleg hatályos energiastratégiát felülírja, erre a magyar alkotmány alapján csak az Országgyűlésnek van lehetősége. Mivel azonban a magyar kormány az előterjesztője ennek az anyagnak, ahhoz, hogy valamit be tudjon nyújtani az Országgyűléshez, ezért neki erről döntenie kellett. Elfogadta ezt az energiastratégiát vagy energiapolitikai koncepciót, ahogy említették és benyújtotta az Országgyűlésnek vitára, hogy vitassa meg. Maga a tanulmány szerves része az energiapolitikáról szóló országgyűlési határozati javaslatnak, ahhoz hasonlóan, mint ahogy 1993-ban volt. 1993-ban is az Országgyűlés elfogadta azt a, ha jól emlékszem, 7 pontos országgyűlési határozatot, amelyre egyébként a későbbiekben mindenki hivatkozott, ha energiapolitikáról vagy energiastratégiáról beszéltek.
Társadalmi vita... A hozzászólásomat úgy kezdtem, hogy milyen egyeztetési folyamatokon ment át a dokumentáció. Azzal indítottam a beszédemet, hogy professzorok, sőt akadémikusok is belefolytak abba a munkába, amelynek a háttértanulmányai - 16 darab háttértanulmány volt - hónapokon keresztül láthatóak voltak a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium honlapján. Szintén hónapokig látható volt a GKM honlapján a civil fórum keretén belül ez a dokumentáció, és ahogy elmondtam, bárki, a társadalom bármely része hozzászólhatott az anyaghoz. Sőt utána amikor lezártuk ezt a folyamatot, úgy zártuk le, hogy szóbeli egyeztetéseket tartottunk; környezetvédők, mezőgazdasági érdekképviseletek, civil fórumok, bárki bejöhetett és elmondhatta a saját véleményét, meghallgattuk.
Ez a színes anyag - ahogy mondta -, ami most kiosztásra került, természetesen nem az energiapolitikai koncepció, még csak nem is az országgyűlési határozati javaslat, egész egyszerűen egy segédlet ahhoz, hogy ma itt tudjunk beszélgetni. Tehát ezt a színes anyagot kérem, úgy kezeljék, hogy bárki egyébként, amikor tart egy előadást, akkor ilyen színes anyagokkal tartja az előadását.
Az alternatív energiaforrások alatt, ahogy itt valaki említette, nemcsak biomasszát kell érteni, hanem természetesen a szélenergia, a földhő és minden alternatív energiaforrás megtalálható abban az energiapolitikai koncepcióban, amely most önök előtt fekszik. Nem véletlenül mondtam, hogy a kormány már elkezdte kidolgozni azt a folyamatot, ami ezzel az anyaggal, amit önök elé benyújtott, párhuzamban van. Egyébként ha a parlament elfogadja ezt az energiapolitikai koncepciót, akkor - ahogy szintén említettem - ki kell dolgoznia a megújulóenergia-programot; a megújulóenergia-programot a 2008. év végéig tervezi a kormány elfogadni.
Elhangzott az első hozzászólásban, hogy ezt az anyagot 2007 júliusáig kellett volna elkészíteni. Szeretném kijavítani képviselő urat: nem az energiapolitikai koncepciót kellett volna elfogadni 2007 közepéig, hanem az energiahatékonysági cselekvési tervet. Az energiahatékonysági cselekvési terv elfogadására, illetve Brüsszelbe való kiküldésére van egy uniós előírás. A Magyar Köztársaság egy előzetes anyagot küldött ki 2007 júliusában az Európai Uniónak, és jelezte egyébként, hogy decemberig fogja pótolni és fogja kiküldeni a teljes anyagot. Magunk között legyen szólva, ténylegesen a decemberi jelzésünkhöz képest most már közel másfél hónapos csúszásban vagyunk. Valószínűleg pontosan ezért indította el az Európai Unió azt a kötelezettségszegési eljárást, amire képviselő úr is gondolhatott. De, mint ahogy jeleztem, a kormány rövidesen el fogja fogadni ezt az energiahatékonysági cselekvési tervet és meg fogja küldeni Brüsszelbe.
Karsai képviselő úr említette, hogy a mezőgazdasági termények árával kapcsolatban milyen összefüggése van annak, ha különböző tüzelőanyagokat, bioüzemanyagot, etanolt Magyarország nagyobb mennyiségben kezd el felhasználni. Tény és való, hogy megvan ennek a kockázata, ezt az Európai Unió is elemzi, észrevette. Itt jelezném, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium ugyanúgy, mint más minisztérium, a közigazgatási egyeztetés keretén belül felvette a kapcsolatot annak rendje és módja szerint a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal, akinek a képviselője szintén itt ül mellettünk, és e tekintetben szeretném, ha meghallgatnák az ő véleményét is.
Megemlítésre került az 56/2002-es GKM-rendelet kérdése. Mindenki tudja, aki jártas ebben a témában, hogy ez a Magyarországon jelenleg működő kötelező átvételi rendszert leszabályozó GKM-árrendelet. Gondolom, Karsai képviselő úr arra gondolt, hogy most átálltunk egy másik rendszerre, tehát az 56/2002-es GKM-rendelet hatályon kívül helyeződött és bevezetésre került egy új szabályozási konstrukció, most már egy kormányrendelet és két miniszteri rendelet van e mögött, egy európai uniós elvárásoknak megfelelő rendszert működtetünk. Nagyon figyelt mind az Országgyűlés, mind a kormány arra, hogy a korábban szerzett jogok ne csorbuljanak, illetve megfelelő ösztönző rendszer legyen beépítve a támogatási rendszerünkbe, a támogatási árakba.
Arra vonatkozott a hozzászólás, hogy milyen árak fognak kialakulni. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium heteken keresztül az átláthatóság jegyében kitette a saját honlapjára és bárki érdeklődő ezt megnézhette. Egyébként kaptunk jelzéseket is a rendelettel kapcsolatban, amelyek természetesen építő jellegűek voltak, és ezeket maximálisan megpróbáltuk figyelembe venni és beépíteni a saját jogszabályunkba. (Jakab István: Saját?) Mármint úgy saját jogszabály, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium az a felelős közigazgatási szerv, aki köteles kiadni ezt a jogszabályt. Azok az árak, amelyeket képviselő úr elmondott, alacsonyabbak ahhoz képest, mint ami most olvasható a rendeletben.
Említésre kerültek a Németországban és Nyugat-Európában lévő árak, úgy a villamosenergia-ár, mint a földgázár. Mi is érzékeljük ezt a helyzetet, a Magyar Energia Hivatal, illetve a magyar kormány folyamatosan keresi azokat az utakat, amelyekkel csökkenteni lehet az árakat. Természetesen az Országgyűlés is nagyon felelősen meghozta azt a döntését a villamosenergia-piac tekintetében, hogy a jelentős piaci erőfölényes intézményét elfogadta a villamosenergia-törvénnyel, és a jelentős piaci erőfölényes helyzetek kezelése az Országgyűlés által elfogadott törvénynek megfelelően a Magyar Energia Hivatal kompetenciája. Annak a Magyar Energia Hivatalnak, aki egyébként egy országos hatáskörű kormányhivatal.
Jelezném, hogy nem a liberalizáció következménye az, hogy Magyarországon milyen végfogyasztói árak vannak. Ez, ha úgy tetszik, egy olyan sajnálatos egybeesés, ami a nyugat-európai piacnyitásoknál nem volt meg. Az elmúlt hónapokban egy elég jelentős tüzelőanyag-áremelkedést él meg nemcsak Magyarország, hanem egész Európa és az egész világ is, pontosan amiatt, amit képviselő urak említettek, hogy a világon vannak olyan gazdaságok, amelyek elég nagy kereslettel lépnek fel a korábbi évtizedekhez képest úgy a földgáz, mint a kőolaj piacán.
Azzal kapcsolatban, hogy miért lett visszavonva ez az országgyűlési határozattervezet, amit elnök úr kérdezett, megmondom őszintén - és itt reagálni szeretnék a képviselő úr által elmondottakra is -, én ezt nem látom mint energetikai főosztályvezető. Én a szakmai koncepcióért vagyok felelős, és ezért mondtam azt, hogy a szakmai koncepció a háttértanulmányokkal együtt mind a tudományos élettel, mind a társadalom különböző szegmenseivel, érdekképviseleti szervekkel le lett egyeztetve; bárki, aki hozzá szeretett volna szólni az anyaghoz, hozzászólhatott és a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium megpróbálta ezeket maradéktalanul figyelembe venni. Nem véletlenül, hiszen a Magyar Köztársaság kormánya egyébként el sem fogadhatta volna a maga részéről az energiapolitikai koncepciót és nem is nyújthatta volna be az Országgyűlés részére.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Talán abból a néhány milliárd forintos keretből, ami a minisztériumoknak rendelkezésre áll a különféle tanulmányokra és az elképzeléseiket meghirdetni, a PR-keretből lehet, hogy egy picit rá kellett volna fordítani arra, hogy felhívják az érintettek figyelmét, hogy legyenek szívesek ebben a folyamatban részt venni. Én nem tudom, melyik mezőgazdasági érdekképviseleti szervezetet vonták be, de itt van képviseletük a parlament keretein belül is, és ők nem tudnak róla, hogy ez a bevonás megtörtént volna az előkészítésbe.
Rövid reagálásokra adok lehetőséget, mivel tudjuk, hogy 12 órakor kezdődik a parlament és van még egy napirendi pontunk. Karsai József!
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Bocsánatot kérek a bizottságtól. Ne haragudjon, főosztályvezető úr, hát én így nem mehetek haza! Mit fogok én mondani arra, amikor elvitték a villanyórát, a gázórát és most fognak elvinni még kétszázat Battonyáról, és ön elbagatellizálja, hogy felülvizsgáljuk? Elnézést kérek, elnök úr, én nem hittem volna, hogy 20-30 százalékkal drágább nálunk a villany és a gáz. Ne haragudjon már, ha ezt meghallja a nép, hát mi lesz itt? Mi az, hogy valakik lenyúlják a 30 százalék hasznot? Bocsánat, hogy ezt mondom. Tehát itt benn, mezőgazdasági bizottsági ülésen elhangzik, hogy megvizsgáljuk, kik nyúlnak le 30 százalék gázárat, ki nyúl le 20 százalék villanyáramot, és nem a liberalizáció az oka? Németországban messzebb kell vinni a gázt, még kell vagy két állomás, ami továbbpumpálja magas nyomással. Ön ért hozzá. Ilyet nekünk itt elmond és ez igaz? Mit fogok én otthon mondani, amikor szerelik le a gázórákat? Betörnek a rendőrök a lakásba a lakótelepen és leszerelik a villanyórát. Hát tessék már erre magyarázatot adni! Bocsánat, elnök úr.
ELNÖK: Rövid reagálási lehetőséget adok az előterjesztőnek.
DR. GORDOS PÉTER (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én úgy fejeztem ki magam, hogy a magyar kormány, illetve a Magyar Energia Hivatal a lakossági végfogyasztók, illetve a gazdasági élet szereplőinek versenyképessége szempontjából folyamatosan figyelemmel kíséri azt, hogy Magyarországon a többi országhoz képest hogyan alakulnak az árak. Tehát azt jegyeztem csak meg, hogy egyébként ez a magyar kormánynak, illetve a Magyar Energia Hivatalnak kutya kötelessége, hogy vizsgálja ezeket a folyamatokat permanensen. A magyar kormány, a Magyar Energia Hivatal, illetve a Gazdasági Minisztérium folyamatosan figyelemmel kíséri az árakat, illetve a Szociális és Munkaügyi Minisztérium a szociális gázárkedvezményen keresztül a társadalmi felelősségvállalás jegyében folyamatosan működtet egy gázár-támogatási rendszert.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szeretném javasolni és kérném szépen a titkárságot, hogy amennyiben lehetőség van rá, keressük meg Simor Andrást, a Magyar Nemzeti Bank elnökét, és kérjük ki tőle a Kereskedelmi és Iparkamara által Kecskeméten tartott gazdasági évadnyitó konferencián elhangzott előadását, mert ennél drámaibb adatok is voltak, csak nem akartam Karsai József idegeit borzolni. A környező országokban is olcsóbb jelenleg az energia, mint nálunk, nem csak Németországban; Németország egy kirívó példa volt, de a környező országokban is történetesen olcsóbb az ipari, nagykereskedelmi ára az alapvető energiának. Azért kérném a titkárságot, hogy szerezze meg ennek az előadásnak az anyagát - ez szintén egy power pointos, tehát kivetítéses előadás volt -, mert ezt esetleg a bizottság tagjainak eljuttatva érzékeltethetjük, hogy merrefelé kellene igazából menni az energiakoncepcióval.
Egy rövid reagálásra adnék szót Ángyán képviselő úrnak.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Egy dolog megütötte a fülemet, amit főosztályvezető úr mondott, és épp ez adja a jelentőségét ennek az ügynek. Valahogy úgy mondta, hogy a korábbi országgyűlési határozat, egy 1993-as országgyűlési határozat is olyan volt, amire azóta is mindenki hivatkozott. Ez a felelősségünk, épp ezért nem lehet egy országgyűlési határozatot úgy idehozni, hogy annak minden ágát-bogát nem vizsgáltuk meg, hogy nem egyeztettük a nemzeti stratégiáinkkal, a nemzeti éghajlat-változási stratégiával, a nemzeti fenntartható fejlődési stratégiával, különböző dimenziókban a hatásokat, gazdasági, környezeti, szociális, társadalmi dimenzióban a várható hatásait a forgatókönyveknek. Ezt kéne idehozni, hogy reálisan lehessen arról dönteni, hogy milyen irányba menjen Magyarország. Pontosan ön igazolta számomra azt, hogy micsoda jelentősége van ennek, nem egyszerűen kipipálandó ügyről van szó, mert egy országgyűlési határozatnak súlya kell, hogy legyen. Mint ahogy ön is mondta, erre hivatkoznak azóta is, hogy mik a fő irányok, és ha megnézi az indokló részeket, ez gyakorlatilag megmondja, hogy merre vannak a fő irányok. Tehát nem az a tíz pont, hanem ami mögötte van, az gyakorlatilag eldönti, hogy merre megyünk. Utána majd lehet erre hivatkozni azoknak a lobbiknak, akik e szerint dolgoznak és bediktálták ezeket a szövegeket, hogy ennek így kell itt szerepelni, a parlament meg bólintson rá. Ez az, ami az Országgyűlés számára, ha komolyan veszi a munkáját, illetve a törvényhozás számára ilyen módon elfogadhatatlan.
ELNÖK: Godó Lajos kért szót.
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Csak egy mondatot szeretnék elsősorban a jegyzőkönyv számára elmondani. Eddig még nem esett szó arról, hogy az Országgyűlés hozott egy határozatot a megújuló energiahordozókról, azt hiszem, három évvel ezelőtt. Én azt kérném az előterjesztőtől, hogy a tervezet 9. pontjában vegyék figyelembe a korábbi országgyűlési határozat főbb elemeit. Hiszen említette az úr, hogy majd 2008. december 31-ig a kormány dolgozza ki a megújuló energiahordozók stratégiáját.
Uraim! Hát már pályázatok jelentek meg a vidékfejlesztési operatív programban az energiafű-termelésre, a fás szárú növényekre, elindult a munka, a tervezés, satöbbi. Azt az országgyűlési határozatot mindenképpen figyelembe kell venni. Legfeljebb úgy lehetne fogalmazni, hogy a kormány vizsgálja felül, gyorsítsa meg, tegyen ésszerű javaslatokat arra vonatkozóan, hogy az agrárökológiai potenciált hogyan tudjuk maximálisan kihasználni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Jakab Istvánnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Egy mondat erejéig csupán. Tisztelt Főosztályvezető Úr! Hogy az interneten közzétesznek a tárca által kidolgozott anyagot úgy, hogy az gyakorlatilag az érintetteket képviselő szakma álláspontját teljes mértékben nélkülözi, az elfogadhatatlan. Érdekképviseleti vezetőként is azt tudom önnek mondani, hogy érdemi egyeztetés ezen a területen nem volt. Diktátumokból kiindulva lehet előterjesztést készíteni, de az a társadalom elfogadását soha nem fogja bírni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Az előterjesztőnek adok szót.
DR. GORDOS PÉTER (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Az, hogy az interneten közzé volt téve az anyag, nem azt jelenti, hogy egyébként suba alatt valaki a minisztériumban a saját szerverünkre feltette az anyagot, és erről semmiféle kommunikációt nem folytatott volna a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium. Kérem, keressék vissza az akkori napi sajtót; elég sok felsővezető a minisztériumból kommunikálta azt, hogy egyébként ez a folyamat elindult és várjuk, kérjük, hogy bárki, aki indíttatást érez, küldje el a saját véleményét, és lesz szóbeli egyeztetés is az anyagról. Tény, hogy ez így történt meg.
Hasonlóan történt ez a megújulóenergia-stratégiával, illetve az energiahatékonysági cselekvési tervvel; ezek is megtalálhatóak voltak, talán még most is megtalálhatóak a minisztérium honlapján, illetve felsővezetői kommunikáció volt ezekben a témakörökben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Herbály alelnök úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Tisztelt Főosztályvezető Úr! Én elhiszem, hogy úgy történtek a dolgok, ahogy ön mondta, de ha legközelebb valami hasonló dologra kerül sor, akkor hívják magukhoz az érdekképviseleteket. Az, hogy felsővezetői kommunikációból valamilyen szinten értesülhetnek, reagálhatnak az érdekképviseletek, nem felel meg a mai magyar elvárásoknak; sajnos még olyanok a lehetőségek, hogy kevesen tudnak interneten kommunikálni, és tudomásul kell venni, hogy a magyar társadalom igénye, az érdekképviseletek igénye olyan, hogy szóbeli párbeszéd alapján szeretnének, tudnak egyeztetni. Én úgy gondolom, hogy ha ez most önnek vagy önöknek korszerűtlen dolognak tűnik, akkor is higgyék el, hogy ez a megoldás. Köszönöm.
ELNÖK: Amennyiben nincs további kérdés, észrevétel, szavazásra kerül a sor. Kérdezem, hogy ki az, aki elfogadja a H/4858. számú határozati javaslat általános vitára való alkalmasságát. Aki igen, az kérem, kézfeltartással jelezze. (10) Ki az, aki nem fogadja el ezt az előterjesztést? (10) Ki tartózkodik? (2) A Mezőgazdasági bizottság általános vitára a határozati javaslatot nem javasolja a döntés értelmében.
Előadókat kell jelölnünk, a többségi vélemény és a kisebbségi vélemény előadóját. Most a kormányoldal fogja a kisebbségi véleményt elmondani, ha szabad így megfogalmaznom egyszerűbben. Jakab Istvánt javaslom a többségi vélemény előadójának. A kisebbségi vélemény előadója?
HERBÁLY IMRE (MSZP): Miért mi vagyunk a kisebbség? Mi két gyenge nemet mondtunk.
ELNÖK: Azért, mert a bizottság többsége nem szavazta meg, tehát a többséggel együtt szavazott a jelenlegi ellenzék, és a kisebbség az, aki igennel szavazott; igaz, hogy a kormányoldal, de kisebbség.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Én elmondom a kisebbségi véleményt.
ELNÖK: Tehát Herbály Imre lenne a kisebbségi előadó. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy elfogadjuk-e, hogy a többségi véleményt Jakab István alelnök úr, a kisebbségi véleményt Herbály Imre alelnök úr ismerteti a parlamentben. Aki igen, az kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Egyhangú.
Rátérünk a 2. napirendi pontra, a kis- és középvállalkozások 2005-2006. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről, valamint a kis- és középvállalkozások részére nyújtott támogatásokról szóló J/4724. számú jelentés megtárgyalására általános vitára való alkalmasság tekintetében.
Köszöntöm az előadót, és kérem, legyen tekintettel a parlament hamarosan kezdődő plenáris ülésére. Átadom a szót.
Leskó Tamás (GKM) szóbeli kiegészítése
LESKÓ TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Jó napot kívánok! Leskó Tamás vagyok, a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban főosztályvezető-helyettes a vállalkozásfinanszírozási főosztályon. Elnök úr kérését figyelembe véve igyekszem a tisztelt bizottságot nagyon röviden tájékoztatni ennek a jelentésnek a tartalmáról, fontosabb összefüggéseiről, kimutatásairól.
Magát a jelentést a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény alapján készítjük el. Kétévente készül ilyen jelentés, tehát ez most a 2005. és 2006. évről szól. A parlament előtt van, még szintén nincs elfogadva - más bizottságok együtt tárgyalják a kettőt - az eggyel korábbi, 2003-ról és 2004-ről szóló jelentés is. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium az összefogója ennek a jelentésnek, azonban mind a többi minisztériumtól, mind a Központi Statisztikai Hivataltól, mind a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétől, valamint a Közbeszerzések Tanácsától is kaptunk adatokat, tehát azokat a statisztikákat, amelyeket látnak, ilyen összkormányzati adatok alapján írtuk össze.
Magában a jelentésben vannak részben statisztikai kimutatások a kis- és középvállalkozások helyzetéről, különböző teljesítménymutatóiról, beszámolunk a kis- és középvállalkozás-fejlesztési kormányzati politika fontosabb intézkedéseiről, valamint - amint a címében is benne van - támogatásokról és közbeszerzésekről, hiszen ezek voltak azok a legfontosabb állami eszközök, amelyek a KKV-kat érintették.
Ma Magyarországon körülbelül 900 ezer regisztrált vállalkozás működik. Ennek a 900 ezer vállalkozásnak nagyjából az egynegyede az, ami ténylegesen nem folytat tevékenységet, tehát ha az úgynevezett működő vállalkozásokról beszélünk, akkor 704 ezer ilyen vállalkozás volt 2005-ben, amelyek száma 677 ezerre csökkent, vagyis kis mértékben csökkent 2006-ra. Ennek a 700 ezres nagyságrendű vállalkozásnak a 95 százaléka volt a mikro- és kisvállalkozások köre. Ha még hozzávesszük a középvállalkozásokat is, akkor azt mondhatjuk, hogy a működő vállalkozások 99,8 százaléka volt mikro-, kis- vagy középvállalkozás, és alig 2 ezreléke volt darabszámot tekintve a nagyvállalati körbe tartozó vállalkozás.
Ha a foglalkoztatásban betöltött szerepüket nézzük, akkor nagyjából 70 százalék körüli az az érték, amit a kis- és középvállalkozások adnak, és 30 százalék az, amit ez a 2 ezreléket képviselő nagyvállalati kör nyújt a vállalati szféra tekintetében; a közalkalmazottak állami foglalkoztatása nincsen benne ezekben az arányokban. Ha a bruttó hozzáadott értéket nézzük mint teljesítménymutatót, akkor nagyjából a felét, egy kicsit több mint 50 százalékot adnak a mikro-, kis- és középvállalkozások, a többit a nagyvállalatok. Ha pedig az árbevételt nézzük, tehát a vállalati szféra árbevételét, akkor azt találjuk, hogy a nagyvállalatok realizálják körülbelül a 40 százalékát az össz vállalati árbevételnek, a középvállalatok körülbelül a 20 százalékát, a maradék 40 százalék pedig az, amit a mikro-, kis- és középvállalkozások realizálnak. Ha a termelékenységet nézzük mint egy főre vetített árbevételt, akkor azt tapasztaljuk, hogy szerencsére az elmúlt években valamennyi vállalkozói kategóriában nőtt a termelékenység, tehát a vállalatok hatékonysága; a középvállalatok körében nőtt a leginkább az elmúlt években ez a mutató, amit mi egy nagyon örvendetes folyamatnak tekintünk.
Fontos és nagyon kedvező változások voltak a kis- és középvállalkozások hitelezését tekintve, tehát amikor a bankok, takarékszövetkezetek által a vállalkozásoknak nyújtott hitelek összegét nézzük, már több éve egy elég kedvező folyamat látható, és ez 2005-ben, 2006-ban folytatódott, sőt fokozódott. Ha azt nézzük, hogy 1999-ben mekkora volt a kis- és középvállalkozások banki hitelállománya, akkor azt mondhatjuk, hogy a 2006. év végére ez a hitelállomány összességében a szektort tekintve meghétszereződött. Ha ezen belül nézzük szektorcsoportonként, akkor azt mondhatjuk, hogy minél kisebb volt egy vállalkozás, szinte annál nagyobb mértékben sikerült megnövelni a banki hitelek állományát; a mikrovállalkozások esetében ez nagyjából nyolcszoros nagyságrendben tudott nőni az elmúlt években, a kisvállalkozásoknál pedig csaknem kilencszeresére. Ezt azért tekintjük nagyon kedvező folyamatnak, mert a korábbi időszakban nagyon sok vállalkozás részéről olyan panasz fogalmazódott meg, hogy a bankok nem állnak velük szóba, tehát nem sikerül hitelhez jutniuk fedezet, megfelelő gazdálkodási múlt és egyéb eredmények hiányában, és most azt tapasztaljuk, hogy a bankok részéről ez a fajta kedvezőtlen hozzáállás megváltozott, jó ügyfeleknek számítanak ma már a kis- és középvállalkozások, a bankok portfoliójának növekedését leginkább ennek a vállalati körnek való hitelezésben tudják erősíteni, a nagyvállalati hitelek sokkal kisebb mértékben nőttek az elmúlt időszakban, mint a kisvállalati hitelek. E mögött nyilván van egy bankközi verseny is, ami erre kényszeríti a bankokat, van technológiai fejlődés, és vannak mind a számítástechnikában, mind pedig a kockázatkezelési rendszerekben olyan kedvező változások, amelyek az alapvetően kisebb összegű és kockázatosabb kis- és középvállalkozói hiteleket is megfelelően kezelhetővé tették a vállalkozások részére. Így a kis- és középvállalkozások forráshoz jutása mint a '90-es években, illetve a 2000-es évek elején meglevő egyik legnagyobb problémájuk mára már sokkal kevésbé jelent problémát a vállalkozásoknak, mint korábban volt.
A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium nagyjából tíz éve végez egy reprezentatívnak számító 2000-es mintán egy felmérést a vállalkozások körében arról, hogy melyek számukra a legfontosabb problémák. Ezek között mostanra már a forráshoz való hozzáférés, csak úgy, mint az egyéb erőforrásokhoz való hozzáférés nagyon a lista alján kullog, úgy tűnik, hogy ezek kevésbé jelentenek problémát. Sokkal élesebben élik meg a vállalkozások a verseny miatti kedvezőtlen folyamatokat, tehát úgy tűnik, hogy egy alapvetően piacgazdasági dolog, a vállalkozások közötti verseny befolyásolja jelentős mértékben az életüket. Mindaddig, amíg ez nem tisztességtelen verseny, hanem tisztességes eszközökkel folyik, úgy gondoljuk, hogy egy piacgazdaságban ez egy viszonylag természetes folyamat.
Sajnos az elmúlt időszakban ezen "a vállalkozásoknak gondot okozó" listánkon egyre előrébb került és ma már a legnagyobb problémák között jelentkezik az állami szabályozás kiszámíthatatlansága, valamint az adó- és járulékterhek szerepe. Ez az elmúlt időszakban folyamatosan csökkent, majd pont a 2005-2006. években kezdett el ismét problémát okozni a vállalkozásoknak. Ebből adódóan amikor itt a kormányzati intézkedéseket, az állami KKV-politikát nézzük, a mi intézkedéseink is leginkább a szabályozás területét érintően váltak egyre markánsabbá.
A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 2006 végén indította el az úgynevezett "Üzletre hangolva" programját, ami azt a célt szolgálja, hogy a vállalkozások, vállalkozói érdekképviseletek által javasolt cégadminisztrációval, adóadminisztrációval és más, a működést érintő adminisztrációval kapcsolatos gondokat megfogalmazva egy intézkedési tervben több tárcával, alapvetően az igazságügyi tárcával, a Pénzügyminisztériummal és más tárcákkal együttműködve próbáljunk javítani ebből a szempontból a vállalkozások helyzetén. A vizsgált 2005-2006-os időszakban alapvetően a cégadminisztráció, tehát a vállalkozásindítás egyszerűsítésében, valamint az elektronikus adóbevallás terén sikerült elérni jelentősebb lépéseket, de jelenleg, 2008-ban is elég sok intézkedésünk van folyamatban, pontosan ezt a célt szolgálva, hogy minél kedvezőbbé tudjuk tenni a vállalkozások működési környezetét.
Az adókedvezmények tekintetében, ami szintén elég fontos a vállalkozások életében, 2005-ben és 2006-ban három új kedvezmény jelent meg, kifejezetten a mikro-, kis- és középvállalkozásokra fókuszálva. Az egyik a szabadalmi oltalmak költségeihez, a másik a mikrovállalkozások foglalkoztatásához, a harmadik a kis- és középvállalkozások szoftverfejlesztéséhez kapcsolódott. Ez a három adókedvezmény egyáltalán nem lett olyan népszerű a vállalkozások körében, mint a korábban is működő többi adó-, illetve adóalap-kedvezmény, nevezetesen a beruházási adóalap-kedvezmény, a beruházási hitelek utáni adókedvezmény, valamint a fejlesztési tartalékképzés lehetősége. Ha a kedvezményeket nézzük, akkor azt mondhatom, hogy beruházási adóalap-kedvezménnyel nagyjából 90 milliárd forint nagyságrendben tudtak évről évre élni a vállalkozások, ami 20-25 ezer vállalkozást jelentett évente, a beruházási hitelek utáni adóalap-kedvezmény 2,5 milliárd forintos nagyságrendben jelentett megtakarítást a vállalkozásoknak, és 5-6000 vállalkozás tudott évente élni vele, fejlesztési tartalékképzéssel pedig 140 milliárd forintos nagyságrendben tudnak évről évre élni a vállalkozások, ami 15-16 ezer vállalkozást jelent. A többi kisebb adókedvezmény mértéke alig érint kétezres nagyságrendű vállalkozást, ha összeadjuk, és 1-2 milliárd forintos nagyságrend a teljes kedvezmény mértéke, tehát ezek nem számítanak annyira jelentősnek, mint a több éve működők.
Támogatások szempontjából a legfontosabb források az elmúlt időszakban 2004-től kezdődően egészen a mai napig az európai uniós forrásokból finanszírozott támogatások, amelyek átvették a korábban kizárólag hazai finanszírozásban működő pályázati rendszer helyét. Ha itt még a korábbi, 2004-2006-os időszak eredményét nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy összesen ez alatt a három év alatt több mint 12 ezer kis- és középvállalkozás nyerhetett az összes operatív program összes pályázatán, és ez csaknem 200 milliárd forint elnyert vissza nem térítendő támogatást jelentett számukra. A legnépszerűbb pályázatok az úgynevezett gazdasági versenyképesség operatív program keretében érték el a vállalkozásokat, ez az összes támogatásnak nagyjából a 70 százaléka volt. A második legnépszerűbb pedig az agrár- és vidékfejlesztési operatív program volt, ott a nyertesek 20 százaléka található meg.
A jelentésben találnak egy táblázatot, ami valamennyi kormányzati szervezet által nyújtott - a nyújtott alatt a kifizetetteket értem, tehát ennyi volt az, ami ténylegesen megérkezett a vállalkozások számlájára - támogatások összesített adatait tartalmazza. Azt mondhatjuk el, hogy 2005-ben 601 ezer alkalommal részesültek támogatásban kis- és középvállalkozások, és ez összességében 369 milliárd forintot jelentett számukra. 2006-ban 420 ezer alkalommal kaptak kifizetést a vállalkozások, és ez összességében 437 milliárd forint támogatást jelentett számukra. A támogatásokkal kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy a legnagyobb támogatotti kört ebből a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által nyújtott támogatások képezik, ezek között is elsősorban azok, amelyeket mikrovállalkozásoknak, egyéni vállalkozásoknak, őstermelőknek nyújtanak. Éppen ezért a jelentésben ezek nélkül is bemutatjuk az adatokat, illetve ezek külön is szerepelnek benne, csak hogy látszódjanak a nagyságrendek. Nagyjából ezeknek a támogatásoknak a fele volt az mind a darabszámot tekintve, mind pedig az összeget tekintve, ami őstermelői, mikrovállalkozói támogatásnak minősült ebben az időszakban.
A közbeszerzések tekintetében azt mondhatjuk, hogy a nyertes ajánlattevőknek nagyjából a kétharmada volt kis- és középvállalkozás 2005-ben és 2006-ban. Ez 2005-ben 2500-as nagyságrendű esetet jelentett, 2006-ban pedig több mint 3000 alkalommal nyertek közbeszerzésen mikro-, kis- és középvállalkozások. Ha az összegeket nézzük, tehát hogy mekkora összegű megbízásokat nyertek el, akkor ez több mint 500 milliárd forintos nagyságrendet jelentett a mikro-, kis- és középvállalkozások esetében.
Végezetül annyit hadd mondjak még el, hogy 2007-ben új stratégiai tervezési időszak kezdődött. Korábban egy négyéves KKV-politikánk volt, ezt 2002 végén fogadták el és 2006-ig tartott, a Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Program névre hallgatott. 2007-ben kezdődött egy újabb, az Európai Unió költségvetési tervezési periódusához igazodóan a 2007-2013 közötti időszakot fölölelő tervezési periódus. Gyakorlatilag ma már ennek a végrehajtása zajlik. Ma szintén a szabályozáshoz, illetve a finanszírozáshoz rendeljük a legtöbb erőforrást és eszközt, ezenkívül a vállalkozási tudás fejlesztését és az infrastruktúra fejlesztését támogatjuk.
Elöljáróban ennyit szerettem volna elmondani. Kérem a tisztelt bizottságot, hogy támogassa ennek a jelentésnek az országgyűlési elfogadását.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úrral egyeztetve jeleztem, hogy az ellenzék részéről egy hozzászólást szeretnénk tenni. (Kékkői Zoltán József jelzésére:) Egy plusz egyet. Most Jakab Istvánnak adom át az ülés vezetését és hozzá szeretnék szólni.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Megadom a szót Font Sándor elnök úrnak.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tényleg nagyon röviden. A helyzet azért ennél súlyosabb, mint ahogy a jelentéstervezet itt leírja a kis- és középvállalkozások 2005-2006. évi helyzetét. A jelentéstervezet úgy tűnik, mintha azt elemezné, hogy milyen jó gazdasági feltételeket teremtett a kormány ennek a szektornak, hogy milyen nagyszerű adókedvezményekben részesítette és milyen komoly pályázati lehetőségeket tárt eléjük. Ezzel szemben a mai valóság az, hogy tízezer számmal csökkent a vállalkozók száma. Hogy egy autentikus forrást idézzek, Parragh Lászlót, a Kereskedelmi és Iparkamara elnökét - önök itt adókedvezményekről és mindenről beszélnek -, 53 féle adónem van jelenleg Magyarországon, a nemzeti jövedelmünk egyharmada automatikusan elhagyja az országot a multinacionális cégeken keresztül, kialakult egy duális gazdaság, amelyben dübörgő multik és a tönkremenetel szélén, a túlélésért küzdő kis- és középvállalkozások vannak, az export 80 százalékát a multik adják. Ilyen helyzetet okoztak és hoztak létre önök a 2007. év végéig. Ezzel szemben aki elolvasta ezt a jelentéstervezetet, ez olyan, mintha egy másik világról szólna, mert önök még azt is pozitívumként próbálják itt előadni, hogy 2005-ben volt egy adócsökkentési intézkedés. Elnézést, de ez volt a hazugságnak az alapja, mert ez volt az, amit visszavontak 2006-ban, az őszödi beszéd csak utána derült ki, amikor kiderült, hogy félrevezették az országot. Ezt pozitívumként előadni itt a kis- és középvállalkozások támogatásánál egy kicsit hajmeresztő.
A pályázati lehetőségekről pedig annyit, hogy igen, a lehetőségük maradt meg nekik, mert sajnálatos módon - ez napi visszajelzés - az egyes kiírt pályázatoknál vagy már eleve nincs pénzalap, vagy olyan feltételeket írtak ki, hogy ez a kategória fizikailag nem tud benne részt venni, vagy pedig úgy jelent meg a pályázat, hogy fizikai képtelenség elkészíteni a pályázati dokumentációt, de a bennfenntesek valami csoda folytán naprakészen, a megjelenés pillanatában már be tudják adni a pályázatot. Ez a magyar valóság. Ennek a visszatükrözését nem látjuk a jelentéstervezetben, ezért mi ezt nem fogjuk megszavazni.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Herbály Imre alelnök úrnak adok szót és visszaadom az ülés vezetését.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Arra szeretném kérni, hogy ne használjanak fel arra nem alkalmas pillanatokat, hogy hajánál fogva, teljesen megalapozatlanul az őszödi beszédet próbálják itt bevonni egy kis- és középvállalkozásokról szóló jelentés tárgyalásába. Ennek nincs értelme. Én azt gondolom, hogy az őszödi beszédnek ehhez semmi köze nincs. Egyébként meg ha hazugságról beszélünk, akkor már az is hazugság, hogy mindenre, ami nem tetszik az ellenzéknek, előhozzuk az őszödi beszédet és a hazugságbeszédet. Az a hazugság, uraim, hogy mindennel kapcsolatban ezt hozzuk elő. Ennél többet érdemelnek az ilyen napirendek, minthogy ilyen alantas beszéddel próbáljuk lealacsonyítani a Mezőgazdasági bizottság ülését és egyáltalán a magyar politikát. Ne haragudjon, elnök úr, ennek semmi értelme nincs, ez nem segíti elő a magyar agrárérdekek érvényesülését. Beszéljünk magyarul, beszéljünk értelmesen, de ne húzgáljuk elő hajánál fogva ezt a szerencsétlen alkalmat, amit érdemes lesz majd átgondolni tíz év múlva, hogy hogy történt, mint történt.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én nem gondoltam, hogy ebből vita lesz, mert a jelentéstervezetben benne van - idézem -, hogy a vállalkozások adózása terén számos jelentős változás következett be a vizsgált időszakban. 2005 elején a kormány adóreformot hirdetett, ehhez felállított egy szakértőkből és különböző érdekképviseleti és szakmai szervezetek delegáltjaiból álló adóreform-bizottságot, amelynek következtében önök benyújtották a 2005. év végi adócsomagot, az úgynevezett adócsökkentési csomagot, ami utána automatikusan törlésre került, ahogy megnyerték a választást; elmondták, hogy ennek semmi alapja nem volt, különben csak választási csemege volt. Én erről beszéltem. Akkor ne tették volna bele legalább ezt a pimaszságot a jelentéstervezetbe. Erre akartam utalni.
Alelnök úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Anélkül, hogy teljesen egyetértenék azzal, ami elhangzott, azt mondom, ebben a változatban sokkal korrektebb volt a megállapítás, mint az előbb elővezetett formában. Ez nem hazugság, hanem egy realitásnak a megjelenése, ezt így is fel lehet fogni. Én nem mondom, hogy hozsannázzanak azon, hogy megváltozott egy stratégia, egy elképzelés, de örökkön-örökké hazugságról beszélni nem helyes. Én ebben a pillanatban befejeztem ezt a vitát.
ELNÖK: Én a hozzászólásomat visszavonni nem tudom, nem is akarom. Zoltánnak adok szót.
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Hosszan beszélhetnék én is, de megígértem, hogy csak kérdést teszek föl. Elolvastam az anyagot, és több helyen tapasztaltam, hogy a jelentés arra hivatkozik, hogy kicsit torzítja a képet, hogy az őstermelők kimutatása is szerepel benne, a táblázatok alatt is megjegyzésként ez benne szerepel. Egy ilyen jelentésnél, amikor arra hivatkozik, hogy az őstermelők kimutatása benne van az FVM-soron, elvárható lett volna, hogy külön soron lehozza, hogy valójában mennyit kaptak az őstermelők. Ez hiányzik belőle.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ángyán Józsefnek adok szót.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Két mondatot szeretnék az adatok interpretációjához mondani. Említette főosztályvezető-helyettes úr az agrár- és vidékfejlesztési operatív programot mint az egyik legkomolyabb forrást. Három adatot szeretnék ehhez mondani. 208 ezer a regisztrált gazdaságok száma, de idevehetjük a településeket is, mert azok is pályázhattak bizonyos dolgokra. Ez a sokaság, aki a potenciális célcsoportja volt az AVOP-nak. Bizonyára tudja főosztályvezető-helyettes úr - ezt már megkérdeztem annak idején államtitkár úrtól is -, tippelje meg, hányan jutottak ebből a forrásból támogatáshoz; ez 107,8 milliárd forint kifizetett összeget jelentett 2006 december végéig. Egy kicsit kapcsolódik a kérdésem ahhoz, amit Kékkői Zoltán mondott. Mit gondol, hányan jutottak ebből a sokaságból támogatási összeghez? Én megmondom: 4044-en - 4,8 százalék. Nagyon nem szereti az ember, amikor osztószámnak használják mondjuk a parasztságot vagy a kisvállalkozókat, és leosztják az összesre, mintha mind hozzájutott volna ehhez a forráshoz. Egyáltalán nem így néz ki. Nemcsak az a lényeg, hogy mennyi pénzt fizettünk ki, hanem az is, hogy hova jutott, kedves barátaim. Nagyrészt nem a kis- és középvállalkozói réteghez, a legkisebbekhez jutnak ezek a források, hanem éppen azokhoz a multinacionális érdekkörökhöz, akik aztán dübörögve a gazdasági teljesítményt produkálják Magyarországon, miközben, ahogy önök is írják, 54 ezerrel csökkent például az egyéni vállalkozások száma Magyarországon. Most az összes vállalkozásra vonatkoztatva mondom ezt a számot. Tehát ilyenkor mondja azt, hogy jobb lenne talán kevésbé sikerpropaganda ízű jelentéseket készíteni és bemutatni a tényleges folyamatokat, hogy hova, kikhez kerülnek a források, és milyen arányban. Az AVOP-nál egész konkrétan azért szeretném elmondani, mert ön is kiemelte az FVM-et, hogy 1,8 százaléka a regisztrált, élethivatásszerűen mezőgazdaságból élő vállalkozásoknak az, aki hozzájutott egyáltalán a forrásokhoz. Ezt rögzítsük, ha lehet, egy ilyen típusú jelentésben.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ha nincs további kérdés, észrevétel, a kormány előterjesztőjének szót kell adnom.
LESKÓ TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen. Igyekszem nagyon röviden reagálni a fölvetésekre. A jelentésben igyekeztünk tényszerűnek lenni, tehát itt is önök alapvetően a jelentés tényeit értelmezték akkor, amikor ezeket a hozzászólásokat megtették. Vannak tények, ezek között a tények között vannak kedvező és kedvezőtlenebb változások. Igyekeztünk mind a kettőt bemutatni. A kis- és középvállalkozások helyzetéről részletesebb számokat és tényleg objektív számokat tudok mondani, talán még azoknál is objektívebbeket, mint amik itt vannak. A GKM-nek van erre egy kiadványa, ami a honlapunkon is megtalálható, és el is tudjuk küldeni a tisztelt bizottságnak, ha érdekli. Abból látszanak mind a statisztikák, mind pedig az egyéb támogatási eredmények.
Az őstermelőkkel kapcsolatban annyit szeretnék még mondani, hogy alapvetően az az adatszolgáltatás, amit mi megkaptunk, nem alkalmas arra, hogy az őstermelői formában működő mikorvállalkozásokat és az egyéb jogi formában működő mikrovállalkozásokat elkülönítse egymástól, így az összes mikrovállalkozás adatai szerepelnek a jelentésben. Azok azonban megtalálhatók az FVM vonatkozásában az előterjesztés 62., illetve 65. oldalán is, úgyhogy látható az a százezres nagyságrendű darabszám, aminek feltételezem, hogy a döntő többsége valóban az őstermelőket szolgálta.
Ennyit szerettem volna reagálni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szavazásra kerül sor. Kérdezem, hogy ki az, aki támogatja a J/4724. számú előterjesztést, amely a kis- és középvállalkozások 2005-2006. évi helyzetéről szól. Aki igen, az kérem, kézfeltartással jelezze. (12) Ki az, aki nem ért egyet? (10) A bizottság támogatja a jelentéstervezet általános vitára való alkalmasságát.
Ki lesz a többségi előadó a kormányoldal részéről? (Jelzésre:) Demendi László. A kisebbségi előadó pedig Ángyán József lenne. Aki ezzel egyetért, az kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag megszavazta.
Az egyebekre térnénk rá. A következő bizottsági ülés február 20-án, szerdán 13 órakor lesz, hosszas egyeztetés után miniszter úrral megbeszélve.
Az ülést berekesztem.
(Az ülés végének időpontja: 11 óra 40 perc.)
Font Sándor
a bizottság elnöke
Jakab István
a bizottság alelnöke
Jegyzőkönyvvezető: Ferenc Zsuzsa