MB-3/2008.
(MB-57/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2008. február 20-án, szerdán, 13 óra 00 perckor
a Képviselői Irodaház I. emelet III. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről: *
Hozzászóló: *
Általános bevezető *
Tájékoztató az állattenyésztés aktuális helyzetéről, a kormány 2008. évi, az állattenyésztés fejlesztésére vonatkozó intézkedéseiről *
Az elnök bevezetője *
Gráf József tájékoztatója *
Hozzászólások, kérdések *
Gráf József válaszadása *
Elnöki zárszó *
Egyebek *
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Borenszki Ervin (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP)
Vécsi István (MSZP)
Zatykó János (MSZP)
Bagi Béla (Fidesz)
Bodó Imre (Fidesz)
Czerván György (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP)
Velkey Gábor Dániel (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Bedő Tamás (MSZP) Vécsi Istvánnak (MSZP)
Csontos János (MSZP) Borenszki Ervinnek (MSZP)
Demendi László (MSZP) Godó Lajosnak (MSZP)
Kis Péter László (MSZP) Herbály Imrének (MSZP)
Paizs József (MSZP) Velkey Gábor Dánielnek (SZDSZ)
Dr. Ángyán József (Fidesz) Bagi Bélának (Fidesz)
Járvás István (Fidesz) Czerván Györgynek (Fidesz)
Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 07 perc)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait, a munkánkat segítő köztisztviselőket, a munkánkat figyelemmel kísérő érdeklődőket és a napirendi ponthoz megérkezett miniszter urat.
A napirendi javaslat két napirendi pontra tesz javaslatot: tájékoztató az állattenyésztés aktuális helyzetéről, a kormány 2008. évi, az állattenyésztés fejlesztésére vonatkozó intézkedéseiről, Gráf József miniszter úr meghallgatásával, valamint az egyebek. Kérdezem, hogy kinek van kérdése, észrevétele a napirendi pontokhoz. (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor e két napirendi pontot ilyen sorrendben teszem fel szavazásra. Kérem, kézfeltartással jelezze, aki elfogadja ezt a napirendi tervezetet. (Szavazás.) Köszönöm, egyhangú. E szerint fogunk haladni.
Tájékoztató az állattenyésztés aktuális helyzetéről, a kormány 2008. évi, az állattenyésztés fejlesztésére vonatkozó intézkedéseiről
Az 1. napirendi pontot nyitom meg, amelyben miniszter urat fogjuk meghallgatni a jelzett témában. Remélem, lesz lehetőségünk választ kapni azokra a kérdésekre, amelyek régóta foglalkoztatják mind a kormánypárti, mind az ellenzéki, de leginkább a szakmában érintett személyeket. Például arra, hogy miért van az, hogy a magyar agrárgazdaság az utóbbi időben sajnos komoly veszteséget szenvedett el, és e területen belül különösen az állattenyésztés szenvedett el komoly veszteséget akár a GDP-arányban való részesedésünk, akár az agrárbiznisz és a hozzá kapcsolódó további vállalkozások területén. Amit mindenki lát és a fogyasztók is érzékelik, hogy eltűnt a jó minőségű magyar árualap, és ez a hiány importra kényszerítette Magyarországot olyan termékekből, amikben köztudottan stratégiailag erősek voltunk, tehát sertéshús, marhahús, tej, zöldség-gyümölcs. Hihetetlen területen kényszerültünk importra, és olyan országokkal szemben vesztettük el exporterőnket és előnyünket, amely országokkal szemben, mondhatom nyugodtan, ezer év óta exporttöbbletünk volt. Ráadásul ezek az országok velünk együtt csatlakoztak az Európai Unióhoz, rosszabb adottságokkal, mint mi; Lengyelországról és Szlovákiáról beszélek. Közismerten sajnálatos módon ezen országok most nagyobb exporthányaddal rendelkeznek, mint amennyi élelmiszert mi oda exportálunk.
Miniszter úrtól többször hallottuk, és ezzel a tézissel mindenki egyetértett, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés megbomlott arányát helyre kellene billenteni, de sajnálatos módon a kijelentésen túl eredményt nem látunk, mert mind 2006-ban, mind 2007-ben ez a tendencia rohamléptekben fokozódott tovább. Ezen belül olyan kellemetlen eseményeket látunk, hogy a foglalkoztatók száma a mezőgazdaságban folyamatosan csökken, ami az állattenyésztésen belül olyan nagyüzemi módszerek kialakulásához vezetett, ahol fizikailag eltűnt a háztáji; ez 2004 óta rohamos. Közismert, hogy a magyar állatállomány jelentős részét, sertésből döntő részét háztáji környezetben állítottuk elő. Azzal, hogy a tejátvevőket egy értelmetlen felfogásból következően bezáratták jóformán minden településen, megszüntették a szarvasmarhákat és a tartók sajnos kellemetlen helyzetbe kerültek, kiüresedtek ezek a három-négy-öt-tíz tehenes gazdaságok, és létrehoztak egy olyan nagyüzemi rendszert, amelyben most óriási problémát okoz például a hígtrágya kezelése. Tehát az egyik bajból a másikba sodorta magát ez a kormányzati logika, és most milliárdos összegeket próbálunk a környezetszennyező hígtrágya eltüntetésére fordítani, miközben egy klasszikus gazdálkodási modellben a keletkezett melléktermék az automatikus körforgásban visszakerül a mezőgazdasági gazdálkodási rendszerbe - itt csak egy dologra, az almos trágyára utalnék.
Szeretnék választ kapni a 2006-os madárinfluenzával kapcsolatos felvetésekre, amely súlyos károkat okozott az állattartóknak, a szárnyas-, a baromfi-, a víziszárnyas-tartóknak. Akkor jeleztük, hogy a minisztérium túlreagálta azt az intézkedéssorozatot, amelyet Bács megyében és Csongrád megyében végzett, a két megye Magyarország legerősebb állattartói, víziszárnyas- és baromfitartói közé sorolandó. A minisztérium sajnálatos módon azt állította, hogy az intézkedés alá vont üzemeket, amelyeknél nem történt levágás, csak védelmi övezetbe soroltak, nem köteles a kormány kártalanítani. Egyébként törvény szól arról, hogy köteles kártalanítani, a minisztérium ezt természetesen megtagadta. Az erősebb gazdálkodóik jogi csapat birtokában, jogi háttérrel feljelentéssel éltek, feljelentették az államigazgatási szerveket, és az elmúlt héten az ítélőtábla most már végérvényesen kimondta, hogy igazuk volt ezeknek a gazdálkodóknak. Tervezi-e a miniszter úr azoknak a kártalanítását, akiknek az állatállományában nem történt ugyan kötelező levágás, de blokkolták az állattartó-telepeiket, amivel mérhetetlen nagy kárt okoztak, mert sem ki-, sem beszállítani nem lehetett.
Jó lenne, hogyha az Agrárgazdasági Tanács, amelynek az adatait itt döntő mértékben idézem, majd utat mutatnak arra, és ha a miniszter úr is kommentálnák, hogy véleménye szerint valóban ügyfélbarát lett-e a most átalakított agrárirányítás... (Herbály Imre: Elnök úr, szót kérek!) Azonnal megadom, mihelyt befejeztem, különösen ha ügyrendi kérdésben kér szót az alelnök úr. (Herbály Imre: Miniszteri meghallgatás van!) Azonnal szót adok. ...Jó lenne, hogyha erre tényleg választ kapnánk. Véleményünk szerint nem ügyfélbarát, hanem agyonszervezett, átszervezett és a gazdák által felismerhetetlen rendszert hoztak létre.
Az élelmiszerbiztonság területén, azt hiszem, változatlanul komoly véleménykülönbség van közöttünk. Véleményünk szerint nem állja meg a helyét, hogy ma már minden rendben van ezen a területen. Változatlanul azt mondjuk, hogy önálló és önálló költségvetéssel rendelkező élelmiszerbiztonsági szervezetre lenne szükség.
Nagy kérdés számunkra a bioetanol- és biodízel-előállítás, amely takarmányalapot von el az állattartóktól. A tavalyi évben a legsúlyosabb válságba kergettük bele őket.
És talán összefoglaló kérdésként, remélem, választ kapunk arra, hogy vajon a közismerten jó magyar exportadottságok ellenére miért importálunk, és akik importálnak, azok hogyan érik el, hogy hozzánk ilyen mennyiségben tudnak exportálni?
Megadom a szót a miniszter úrnak, abban az esetben, ha Herbály Imre alelnök úr nem tartja fenn az ügyrendi hozzászólási igényét. (Herbály Imre: Fenntartom.) Fenntartja. Akkor az alelnök úrnak ügyrendi kérdésben adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Nem akarom az időt rabolni, de azért hívtuk ide a miniszter urat és a tisztelt megjelenteket, hogy meghallgassuk a miniszter úr tájékoztatóját az állattenyésztés aktuális helyzetéről, a kormány 2008. évi, az állattenyésztés fejlesztésére vonatkozó intézkedéseiről. Úgy gondolom, miniszter úr ezt a címet tudta értelmezni, és kár volt elrabolni ezt a tíz percet különböző kérdések felvetésével. Az elnök vezeti le az ülést, de véleményem szerint nincs rá joga, hogy a bizottsági ülés elején ilyen hosszan kérdezzen. Azt kérem az elnök úrtól, hogy tartózkodjon az ilyen megnyilvánulásoktól. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kérem az alelnök urat, hogy mivel ügyrendi kérdésben kért szót, nevesítse, hogy mi volt az a házszabályi ügy vagy házszabályellenes tétel, amely alapján ügyrendi kérdésben szót kért. Én ilyet nem hallottam most a felszólalásában, ezért az ügyrendi vitát nem nyitom meg, gondolom, nem is igényli Herbály alelnök úr. (Herbály Imre: Nem.) Én is kérem szépen, hogy ehhez tartsuk magunkat.
Az előbb említett gondolatok a felvezetés körébe tartoztak, és remélem, hogy a miniszter urat inspiratíve ösztönözték az általam elmondottak.
Megadom a szót Gráf Józsefnek.
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon szívesen válaszolok minden kérdésre, de munkarendi és módszertani szempontból én is azt kérném, hogy ha egy adott témában kérnek beszámolót... Nagyon szívesen eljövök, hogy az általános mezőgazdasági helyzetről is adjak egy tájékoztatót, de ha önök megadják a pontos címet, hogy miről tájékoztassam önöket, és erre készülök, akkor én szeretnék ahhoz ragaszkodni. Bármikor szívesen állok más kérdésekben is a rendelkezésükre. Így nem tudom megállni, hogy az állattenyésztésről szóló tájékoztató előtt ne reagáljak gyorsan más kérdésekre is, különben valaki azt hinné, hogy csak az elnök úrnak van igaza ezekben a kérdésekben, úgyhogy most én is kénytelen vagyok egy picit eltérni az eredeti címtől.
Rögtön az exporttal kezdeném. Hamisak az elképzelései és az adatai. Magyarország és a magyar mezőgazdaság az elmúlt évben minden idők legnagyobb exportját bonyolította le: 4 milliárd euró fölött van az exportunk, 3 milliárd euró alatt van az importunk, azaz a pozitív szaldónk lényegesen erősebb vagy jobb, mint az elmúlt években volt. Ez a december 1-jei adat, a decemberi adatokat természetesen még nem tudom. Azáltal, hogy kinyílt az európai uniós piac, és nincs magyar piac a klasszikus értelemben, és nincs lengyel meg német meg román piac, uniós piac van, azáltal gyakorlatilag az export-import értelmezése is teljesen más jellegű. Mérjük mi még ezt statisztikailag, de különösebb jelentősége ilyen értelemben már nincs. Ennek ellenére el szeretném mondani, hogy az utóbbi évek legjobb exportteljesítményét produkáltuk, és ilyen nagyságrendű különbözetre, pozitív szaldóra egyetlenegy új tagország sem volt képes.
Ha nőnek az exportpiaci lehetőségeink, akkor számolni kell azzal, hogy import is érkezik az országba. Ön azt mondta, hogy klasszikusan pozitív. Nem szeretek pejoratívan fogalmazni más országokkal kapcsolatban, de a mi exportunk a jól megfizetett, nyereséget adó piacokra nőtt, és ahol alacsonyabb a belső árszint, például Lengyelországban vagy Szlovákiában, oda csökkent az exportunk, mert nem tudjuk a megfelelő árat megkapni a termékeinkért. Németország, Olaszország az a terület elsősorban az Európai Unión belül, ahova nőtt az exportunk, és így magasabb árbevételre tudtak szert tenni a magyar termelők. Ha ez a tendencia rossz, akkor természetesen végig lehet gondolni, de én azt gondolom, hogy oda kell vinnünk az árut, ahova a legtöbbet, a legjobb áron és a legnagyobb haszonnal tudjuk vinni. Ilyen értelemben a klasszikus hagyományainkat nem akarjuk felrúgni, de ez a piaci viszonyok kérdése, ezt tudomásul kell vennie mindenkinek. Igen jó tehát a magyar agrárium exportteljesítménye, úgy jó, hogy ebben az évben, az elmúlt évben fele annyi alma termett Magyarországon, mint úgy egyébként, fele annyi kukorica termett, mint úgy egyébként, és alapvetően az időjárási viszonyoknak megfelelően mintegy 18-20 százalékkal kevesebb terméket tudott a magyar agrárium produkálni. És így sem vesztettük el az exportpiacainkat, így is meg tudtuk ezeket a problémákat, és ilyen eredményt tudtunk elérni. Tehát én azt gondolom, hogy egy kicsit komplexebben kell ezt a kérdést elemezni és a statisztikai számokat figyelembe kell venni.
Nagyon sajnálom a háztáji eltűnését és azt, hogy a kisebb településeken és a kistermelők esetében visszaesés történt az elmúlt években. Azt kell mondanom, hogy itt is meg kell nézni az európai uniós beeső trendeket; ez egy világjelenség vagy európai jelenség sajnos. Ebben még az állattenyésztést sújtó nehéz helyzet ellenére nagy szerepet játszik az a támogatási rendszer, amit minden próbálkozásunk ellenére még fenntart az Európai Unió, ami azt sugallja a termelőknek, hogy növénytermesztéssel foglalkozzatok, mert abból van tisztességes hasznotok, az állattenyésztésre nem adok támogatást. Például kivette három évvel ezelőtt a két legnagyobb abrakfogyasztó ágazatot, úgynevezett lágy támogatási rendszerbe tette a baromfit és a sertést, és ezért is küszködünk ezeknek a problémájával. Ma úgy néz ki, hogy aki növénytermesztéssel foglalkozik és mondjuk nincs aszály meg fagy - tehát azért ne szélsőséges gondolatokban vagy viszonyokban gondolkodjunk -, az minden további nélkül 30-40 százalékos eredményt tud elérni, aki állattenyésztéssel foglalkozik, az meg 10-15 százalékos veszteséget. Most a nagy számokat mondtam. Ezt kell megváltoztatni és ezért kell együtt harcolni az Európai Unióban is például a termeléstől való teljes elválasztás ellen, mert az újból az állattenyésztést sújtja. Tehát ezek az alapvető feladataink.
Ne felejtsük el azt sem, hogy a vidéki lakosság egyre kisebb része él nálunk is és külföldön is a mezőgazdaságból; a mi 5 százalékunk a régi 15 európai uniós tagországéhoz képest magas, az új tagországokhoz képest kicsi. Lengyelországban, ahol tipikusan kisparaszti gazdálkodásra épül az egész rendszer, természetesen más a foglalkoztatási arány. Az új tagországok közül is csak egyre hívnám fel a figyelmet, a szomszédos Romániára, ami komoly veszélyt fog jelenteni Magyarország számára. Csak egyetlenegy példát emelnék ki: a határtól 50-60 kilométerre épül egy amerikai beruházás, ami 3 millió sertést akar kibocsátani, amikor elkészül, és mindenféle kötöttség nélkül betelepülhetnek, területet vásárolhatnak és külföldi cégek átvehetik a mezőgazdasági termelés jó részét. Tehát ezekre is fel kell készülnünk a következő időszakban.
A falusi lakosság egy része is egyre inkább városias körülmények között akar élni, elég sokat kell küszködnünk az állattartás betiltása iránti kérelmekkel az adott településeken. Nekünk vérzik a szívünk, ha erre sor kerül, de a helyi önkormányzatokkal nem bírjuk a versenyt; egyre többen nem engedik, hogy végigmenjenek a falu utcáin a tehenek, egyre inkább nem engedik, hogy a szomszédja 50 disznót tartson valakinek. Változnak a körülmények, ezekhez kell alkalmazkodnunk.
Nyugat-Európában is alapvetően a telepi típusú termelés fejlesztése folyik, és ennek engedélyezése alapvetően a belső területeken kívülre tevődik. Ezek olyan változások, amelyekkel lehet szembe menni, lehet Magyarországot egy szigetnek tekinteni, de én mindig azt mondtam, hogy akkor tudunk igazán alkalmazkodni, ha ezeket a változásokat figyelembe veszünk és nem ellene teszünk. Ezek voltak az általános dolgok. Azt javaslom, inkább foglalkozzunk most az eredeti témával, az állattenyésztéssel, és természetesen ha lesznek kérdések, akkor válaszolunk azokra.
A világgazdaságban az állattenyésztőkre rossz idők járnak, ezt egyértelműen kimondhatjuk, és Magyarországon sem tudtunk semmi olyan változtatást bevezetni, ami alapvetően meg tudná reformálni ezt a folyamatot. Ezeknek a változásoknak az a legfőbb eredője, iránya, hogy a 2003-ban az Európai Unió állattenyésztése és általában az élelmiszeripara jelentős feleslegekkel küzdött és nem tudott értékesíteni, ezért egy olyan közös agrárpolitikát dolgoztak ki az akkori tizenötök, az Unió tagjai, ami a termelés szinten tartását vagy csökkentését írta elő. Időközben a megváltozott körülményekhez a nagyon merev uniós rendszer nem tudott alkalmazkodni. Mik ezek a megváltozott körülmények? Elsősorban az, hogy eltűntek a feleslegek - fizikailag is eltűntek -, tehát nincsenek tejporhegyek, vajhegyek, húshegyek az Európai Unióban, elfogytak.
A termelés visszafogásának másik következménye az, hogy pozitív exportőrből - aminek Magyarország ma még bőven tulajdonosa, és nagyon örülünk annak, hogy így van - lassan élelmiszer-importőrré vált az Európai Unió, tehát a pozitív szaldója eltűnt.
A harmadik, hogy néhány ágazatban, ahol a teljes elválasztást korán végrehajtották vagy igyekeztek végrehajtani, ott tartós hiányok alakultak ki. Ilyen például a tejkvótához való nagyon merev ragaszkodás, a tejkvóta fenntartása, ami azt jelenti, hogy olyan klasszikus tejtermelő országok, mint Olaszország és Németország, a tejfeldolgozó iparuk érdekében importra szorulnak, mert a saját feldolgozóiparát képtelenek ellátni alapanyaggal. Magyarország volt az, ahonnan jelentős mennyiségű tejet importáltak ezek az országok az elmúlt időszakban is.
Valamint, mindenki tudja, nem akarom ismételni, néhány nagy ország, amelyek a föld lakosságának 40 százalékát adják, jelentős életszínvonal-emelkedésen ment át - mondjuk volt honnan fejlődniük, mindjárt hozzátenném -, és ezzel együtt jelentős fogyasztásnövekedésen, ami egy újabb kihívást jelentett az Európai Uniónak, amire abszolút nem volt felkészülve. Ezzel egy olyan helyzet alakult ki, hogy képtelen a világ ellátásában növelni a súlyát és szerepét az Európai Unió. Erre jött az a magyar stratégia, erre mondtuk legelőször az uniós országok közül, hogy nem lehet 2013-ig várni azzal, hogy egy új közös agrárpolitikát dolgozzunk ki és megváltoztassuk a szemléletet, ezt ma meg kell tenni. A healt checknél a tegnapi uniós tárgyalásokon is mindenképp azt erőltettem, hogy mondja ki az Európai Unió, hogy főleg az állattenyésztést gátló és behatároló szabályokat megszünteti. A legnagyobb vita a tejkvóta körül alakult ki; 2 százalékos folyamatos emelkedést enged az Unió a tagjainak a következő időszakban, és nagyon-nagyon reméljük, hogy a 2015. évre a tejkvóta eltörlésre is kerül.
A harmadik pedig, amit elnök úr említett és érintettem volna én is, hogy a takarmánypiacon megjelent a gabonának egy olyan felhasználási iránya, elsősorban az Egyesült Államok részéről, ami iparszerűvé tette a bioetanol előállítását. Ez azt jelenti, hogy az Amerikai Egyesült Államok mint legnagyobb kukoricaexportőr kilépett a világpiacról, a tavalyi jó termése ellenére, hiszen tavaly már tudott exportálni, bőven hozott GMO-s kukoricát Európa többi országába. A kukoricafelesleg majdnem 100 százalékát a bioetanol-program lefoglalja. Olyan országok Európában, mint Spanyolország, aki a takarmányának 60 százalékát importálja, elesve az amerikai piaci lehetőségtől szívó hatást gyakoroltak, ráadásul aszály volt Dél-Európában is, ami megtette a hatását. Magyarországon a nyári betakarítású gabonáknál csak 10-11 százalékos kiesésünk volt, de a kukoricának több mint felét, a 8 millió tonnából 4 millió tonnát elveszítettük az aszály miatt, és ez a magyar takarmányalapot jelentősen lecsökkentette. Ez a 4 millió tonna kukorica annyi, amennyi Magyarország belső felhasználása a 8 millióból, és 4 millió volt az, amivel szabadon rendelkeztünk volna.
Ezek azok a változások, amelyekre nekünk is és az Európai Uniónak is fel kell készülni. Begyűrűző hatások vannak az állattenyésztés területén; az Európai Unió a két nagy ágazatnál - elsősorban a baromfinál és a sertésnél - mindenféle külső beavatkozást, közvetett vagy burkolt támogatást tilt. Ez pedig azt okozta - és ez európai mércével is igaz -, hogy többen abbahagyták a termelést. Ez egy olyan plusz kínálatot jelentett mind a baromfinál, mind a sertésnél, ami a vágóhidakon pont ellentétes közgazdasági hatást váltott ki: emelkedő takarmányárak, csökkenő átvételi árak. Európában megéltük azt, hogy Dániában is tüntettek a gazdálkodók, és a többi országban is mindenütt igen nagy elégedetlenségüknek adtak hangot az elmúlt időszakban. Így volt ez Magyarországon is, hiszen az elmúlt év végén olyan helyzet alakult ki, hogy nagyon-nagyon komoly tárgyalásokat kellett folytatnom az érdekképviseleti szervekkel ahhoz, hogy valamilyen módon rendezzük az ügyeket.
Jól látható egyébként, ha végigmegyünk az ágazatokon és a létszámot vesszük figyelembe - úgy tudom, ez a melléklet ide is megérkezett, 2002-től 2007-ig küldtük át a számokat -, akkor a szarvasmarha-létszám hosszú-hosszú évek óta folyamatos csökkenésnek vagyunk a tanúi. Ez az első év, amikor megállt ez a csökkenés a szarvasmarhánál, és egy nagyon pici emelkedés van mind a szarvasmarha-létszámban, mint a tehénlétszámban. Mi úgy gondoljuk, ennek az egyetlen oka az a tejáremelkedés, amit a piaci viszonyok megköveteltek az elmúlt évben, hiszen a 62 forintról éves átlagban 73-74 forintra emelkedett, de ha a II. félévet nézzük, akkor megközelítettük a 90 forintos átvételi árakat, nagyjából így alakult a piaci helyzet.
A sertésnél évek óta tart, az elmúlt évben is és jelen pillanatban is tart a csökkenés, ez a 3 millió 860 ezer darab egy súlyos mélypont gyakorlatilag a magyar sertéstartás életében.
Az elmúlt időszakban a juhágazatban is megtorpant a létszámnövekedés. Ugyan az összesített létszám nem csökkent, egy kicsit nőtt is, de az a jel, hogy az anyajuh-létszám 1 millió alá került, ha csak picivel is, az elmúlt évben, az figyelmeztető a számunkra.
A baromfinál, azt mondanám, nem jelentős csökkenést mutat a 30 millióhoz képest a 29 millió 800 ezres létszám, hiszen ez mindig a piaci viszonyokhoz alkalmazkodik, és ebben az ágazatban lehet a lehető leggyorsabban lehet változtatni. Egyedül a pulyka az, aminél egy viszonylag jelentős emelkedés volt az elmúlt évhez viszonyítva.
Ezt gondoljuk a jelenlegi helyzetről és arról, hogy mik az elképzelések a következő időszakra, nagyjából ez az, amit a helyzetelemzésként szerettem volna elmondani.
A szarvasmarha területén, azt gondolom, tartósan marad a jelenlegi ár, csak nagyon minimális csökkenés képzelhető el a következő időszakban, mert az a tömegpszichózis vagy -hisztéria, amit mondjuk egy német lakosnak meg kellett élnie, hogy nincs tej vagy kevés a tej a boltban, az azért nagyon-nagyon megszívta az árakat, és ehhez a második világháború óta nemigen voltak hozzászokva - Magyarországon is okozott ellátási problémákat az alapanyaghiány egyébként. Én tehát azt gondolom, hogy mindenképpen egy szinten tartás és egy lassú növekedés képzelhető el ebben az ágazatban az anyagi oldalról, a végtermék árusítása miatt, és nagyon bízom abban, hogy az a 81 százalékos kvótakihasználás helyett, amit ma tudunk produkálni, azt az elkövetkező 5-10 évben 100 százalékban ki tudjuk majd használni a kvótát.
A sertéseknél, úgy gondolom, változatlanul nagyon-nagyon komoly a helyzet. Az elmúlt héten indult el elsősorban a német piacon egy kis emelkedés, és az Európán kívüli piacon súlyos veszteségeket szenvedtek el a sertéstartók - itt a brazíliai pestisre, illetve a kegyetlen kínai télre gondolok elsősorban, amely miatt egy jelentős állomány pusztult el. Ezeknek a világpiaci vagy európai piaci hatása nyilván egy előrelépést fog hozni, de az ezzel kapcsolatos konkrét intézkedéseket fel fogom majd sorolni az intézkedési csomagnál.
A juhállománynál, azt gondolom, jobban ki kell használni az új piacokat, tehát nem a klasszikus olasz, görög vonalat kell nekünk erőltetnünk a következő időszakban, és ez ügyben megkezdtük a piaci felmérések elvégzését. Németországnak a következő időszakban a jelenleginél sokkal nagyobb szerepet kell szánnunk, hiszen az igen jelentős muzulmán lakossága jelentős fogyasztóvá lépett elő az elmúlt időszakban - Németországra nem volt jellemző az ilyen típusú fogyasztás, de elég komoly igények vannak erre az utóbbi időben.
Baromfi. Néhány dolgot szeretnék elmondani akkor a madárinfluenzával kapcsolatban. Túlreagáltuk vagy nem reagáltuk túl, és hogy alakult ez a helyzet? Nézze, elnök úr, én a magyar baromfiállományért felelek állat-egészségügyi szempontból, és nem egy vagy két megye baromfiállományáért, sőt felelek az egész európai uniós biztonságért. A magyar hatóságok végezték Európában a legkiválóbban a tevékenységüket, mindent megtettek azért, hogy megfékezzük a betegséget, és úgy tudtuk lokalizálni, hogy amíg baromfiinfluenza volt Magyarországon, a három megye kivételével a többi megyéből végig szállíthattunk, engedélyezte az Unió, mert meggyőződött arról, hogy mindent megtettünk azért, hogy normálisan és tisztességesen működjön a rendszer. Ezek mindannyiunk számára kegyetlen intézkedések voltak, nehéz egy olyan utasítást kiadni, hogy meg kell semmisíteni egy állományt, mindannyiunk számára nehéz, nekem is, de ilyen esetekben nincs pardon, ilyen esetekben ezeket a lépéseket meg kell tenni. Mi úgy értelmeztük a szabályt, ahogy az a mi véleményünk szerint értelmezhető és le van írva, de természetesen mi is tévedhetünk. Amennyiben a bíróság úgy ítéli meg a helyzetet, akkor természetesen megtesszük a szükséges intézkedéseket.
Az árak alakulásáról és a következő időszak helyzetéről szeretnék most elmondani néhány gondolatot. A hétfői miniszteri értekezleten kaptunk egy áttekintést arról, hogy milyen a helyzet az Európai Unióban - nagyon röviden csak néhány adatot szeretnék elmondani. Az élelmiszeripari árak 2006-ban - hiszen erről voltak végleges adataink - az EU 27-ek átlagától az árak Magyarországon 2006. december 31-én még mindig 29 százalékkal maradtak el. Árszintben Magyarország a 37 európai ország között a 27-29. helyen van az élelmiszerárakat tekintve - ez összhangban van a fejlettségünkkel, nincs vele semmi különösebb probléma. Az árak közelítése a következő időszakban erőteljesebben fog megvalósulni, de még így is évekig, az én megítélésem szerint 6-8 évig fog tartani. Néhány adat, amit könnyen tudunk azonosítani. A liszt- és a kenyérár az EU 27-ek átlagárának a 60 százaléka volt 2006. december 1-jén Magyarországon, a húsár 65 százalékos, a tej-, tejtermék- és a tojásár 83 százalékos szintet valósított meg.
Még egy felelősségünk van az állattenyésztés irányítása vagy feltételeinek a megteremtése mellett, az, hogy összhangban legyünk a lakossági árakkal. Ez az elmúlt évben Magyarországon 11 százalék körül emelkedett, a mezőgazdasági átvételi árak pedig ennél lényegesen jobban emelkedtek, azaz az az agrárolló, amit már a 2006. évben is megpróbáltunk összébb zárni, és 2007-ben is, az időjárási viszonyok ellenére is sikeres volt, az inputköltségek kevésbé növekedtek, mint amennyire az árbevételek. Nem akarom itt még egyszer felsorolni azokat a feltételeket, amelyek idevezettek.
Melyek azok az intézkedések, amelyeket a helyzet javítása érdekében tettünk? Elsősorban is ismét lehetőséget teremtettünk az állatjóléti feltételeknek való megfelelésből adódó többletköltségek támogatására - azt a kritikát elfogadom, hogy ez 5-6 hónapig eltartott. Mi a magunk részéről mindent megtettünk azért, hogy rövidítsük ezt az időt, az Unió azelőtt, mielőtt lejárnak a régi támogatásaink, azaz április vége előtt nem fogadta be ezeket, és később a maga igen gyors módján tárgyalta meg ezeket és folytatta velünk az egyeztetéseket, ezért csak decemberre tudtunk igazán eredményt elérni. A szakma türelmetlenségét és kritikáját ezen a területen természetesen elfogadom, annak ellenére, még egyszer mondom, hogy mindent elkövettünk azért, hogy gyorsabban menjen.
A jogszabály éves lehetőséget biztosít a baromfiágazatban 4 milliárd forint, a sertéságazatban pedig 6 milliárd forint támogatás kifizetésére. Mindenkinek a figyelmét szeretném felhívni arra, hogy ehhez pluszvállalásokat kell tenni, nem a semmiért fizetjük, nem csak úgy fizetjük ki ezeket a támogatásokat; ezek állatjóléti támogatások - víz, négyzetméter, s a többi -, és az állattartóknak tenniük kell azért, hogy hozzájussanak ehhez. De azt gondolom, hogy ez az összeg a költségeknél - és ezt nagyon halkan mondom - lényegesen nagyobb.
Az állatjóléti támogatásokat, amely a 2007 januárja és áprilisa közötti időszakra járóan mintegy 4 milliárdos támogatási összeget jelentett, előrehoztuk, és az ősz folyamán kifizettük az állattartó gazdálkodóknak. Az állategészségügyi költségek csökkentésére új támogatási konstrukciót hirdettünk meg, a támogatási rendszer eljárásrendje megváltozott, és kiszélesítésre került a betegségkör, azaz szinte minden állatbetegségre vonatkozik most már - erre 5 milliárd forint költségvetési forrás áll rendelkezésre.
Ugyancsak az állattenyésztési költségek csökkentésére hoztuk azt a döntést, hogy ingyenessé tettük az úgynevezett állatberakodási költségekhez kapcsolódó állat-egészségügyi díjakat mind a sertés, mind a baromfi esetében.
A takarmány biztosítása érdekében tett intézkedéseink keretében vásárolt és a közraktárban elhelyezett takarmány után kamattámogatás és tárolási támogatás formájában de minimis támogatásban részesülhettek a gazdálkodók.
A következő akciónk, ami ma is folyik, a takarmányszükséglet biztosítását szolgálja a TIG közreműködésével. Ez egy kidolgozott konstrukció. Ennek keretében maximum 300 ezer tonna kukorica megvásárlásához nyújtunk kedvezményes lehetőséget az állattartók részére. A vásárláskor a TIG fizeti elsősorban a meglévő készleteinket, amit felvásároltunk intervenciós készletekből, de ezen kívül lehet felvásárolni gabonát, ezt a TIG fizeti ki, és kéthónapos türelmi idővel további négy hónapon belül részletekben kell kiegyenlíteni, tehát hathónapos kamatmentes hitelt biztosítunk a vásárlónak. A konstrukció működtetésére mintegy 2 milliárd forint forrás áll rendelkezésre.
Ma döntött a kormány egy olyan hitelkonstrukcióról, amit szintén alapvetően az állattenyésztők számára biztosítunk. Ez 20 milliárd forint - a legkisebb 1 millió forint, a legnagyobb 200 millió forint -, és az őstermelőktől kezdve minden agrárgazdasági termelő, akinek az árbevétele 50 százalék fölött a mezőgazdaságból ered, igénybe veheti. Ennek a kamata pontosan azon a határon túl van, hogy ne bizonyuljon közvetlen termelési támogatásnak - ez a határ 8,2-8,3 százalék körül van -, 8,6 százalék körül lőttük be. A piaci hitel ma Magyarországon 11-12 százalék. Ez egy ötéves futamidejű hitel, amire két év türelmi időt biztosítunk, azaz ha hat hónap alatt nem változik alapvetően az állattartás helyzete, és ezt a hathónapos hitelt a termelő nem tudja valamilyen oknál fogva kifizetni, ennek a hitelkonstrukciónak az alkalmazásával ezeket az adósságait egy ötéves időszakra tudja elrendezni. Ezt a hitelt a Fejlesztési Bank képezte meg, és bármelyik kereskedelmi bank megvásárolhatja a csomagot - a költségeket be kell tartani, ennél följebb nem emelheti -, azaz mindenki a számlavezető bankján keresztül hozzá tud ehhez a hitelkonstrukcióhoz jutni.
Az előfinanszírozás költségeinek részbeni átvállalásával segíteni kívánjuk, ahogy az EU-s jogszabály fogalmaz, a rendezett piaci kapcsolatok kialakulását, a termelési tevékenység szerveződését. Ezt mi magyarok úgy szoktuk mondani, hogy az integrátori tevékenységre a megfinanszírozási konstrukciót dolgoztuk ki. Erre 1 milliárd forintos forrás áll a gazdálkodók rendelkezésére.
Mivel nem tudjuk az átvételi árakat emelni, hiszen ez piaci kategória és alapvetően nem rajtunk múlik, továbbra is a költségcsökkentés a járható út számunkra. Ezért az állattartókat terhelő jelentős költségek közül az állatihulla-eltávolítást és -megsemmisítést gyakorlatilag ingyenessé tettük. Most várom az EU-bizottság jóváhagyó határozatát, amiben ez az ingyenességhez nagyon-nagyon közel, egy minimális költséggel fog szerepelni. Ez is egy igen jelentős támogatás a sertés-, baromfi- vagy akár a szarvasmarha-ágazat részére.
Egyszerűbbé és olcsóbbá tettük a vágóállatok vágás utáni minősítésének rendszerét és javítottuk az ellenőrzés hatékonyságát. Sikerült elérnünk, hogy az állattartó telepeknek, amennyiben szükséges, a beruházások támogatására vonatkozó kérelmeit befogadja az MVH, 36 hónap türelmi időt kaphatnak a környezethasználati engedélyben foglaltak teljesítésére; múlt év december 31-én a magyarországi telepek kétharmadát be kellett volna zárni, ha ezt nem harcoljuk ki év végén az Európai Unióban.
Intézkedtünk az NVT-program keretében - ami továbbmegy 2008-tól is - az Európai Unió környezetvédelmi, állatvédelmi és higiéniai megfelelés támogatása jogcímen előírt állategységkorlát eltörlésére, hiszen ezt a keretet nem tudtuk felhasználni a korlát miatt, mert nagyon alacsonyan szabták meg az igénybevételi létszámot. Ezt bárki igénybe veheti, aki állatot tart Magyarországon. Nem nagy pénz önmagában, mégis egy európai uniós forrást nem akartunk bennhagyni az Unióban, mert ilyen körülmények között minden fillérre szükségünk van.
Az állattartók az adózás rendjéről szóló törvény 133. §-ában foglalt lehetőségekkel élve kérelmezhették és kérelmezhetik az adóelőleg-fizetés átütemezését. Erre egyénileg benyújtott kérelmek alapján van a két miniszter közötti egyezmény alapján lehetőség.
Eltöröltük a tenyésztési hozzájárulást, amit a tenyésztő szervezetek megkapnak, csak nem a gazdálkodóktól, hanem az állam fizeti ki ezt a költséget; ez 780 millió forint körüli nagyságrend egy évben.
Pályázatos konstrukciót dolgoztunk ki a sertéstartók szerkezetátalakítási programja alapján igényelhető támogatáshoz kedvezményes hitel felvételére, ami a minőségi árutermelést kívánja ösztönözni.
Az FVM kezdeményezte, és a jövő héten kerül sor a környezetvédelmi miniszterrel ennek aláírására, hogy az állattartó telepek esetén pozitív megkülönböztetést alkalmazva semmilyen további hatósági vagy akár pénzügyi terhelést ne vessenek ki az állattenyésztés adott helyzetére vonatkozóan és ne kezeljék mondjuk az ipari üzemekkel azonosan őket.
Egyeztetés alatt van a tehéntej termékpálya szabályozásában alkalmazott kvótarendszerről szóló rendelet. Azt gondoljuk, hogy ez is segíteni fogja a tehéntartók és a tejtermelők sorsát.
Látom a jövő heti programban az SPS-rendszerről történő tárgyalást. Az egységes gazdatámogatási rendszert a mi részünkről kidolgozzuk. Természetesen az illetékes szervezetekkel, érdekképviseleti szervekkel történő egyeztetés után fogunk erről dönteni, de a termékpálya-bizottságok szinte mindegyike megtárgyalta és igen jelentős többséggel minden egyes termékpálya-bizottság azt javasolta, hogy vezessük be 2009-ben. Erről a jövő héten úgyis fognak tárgyalni.
Ezek azok az intézkedések, amelyeket a helyzet javítására hoztunk az elmúlt év során. Azt gondolom, minden kollegámmal beszélve az Európai Unióban, hogy egyetlenegy ország sem hozott ilyen komplex és ennyi intézkedést azért, hogy valamilyen módon javítsunk a helyzeten. Ezen intézkedések mindegyike azon a mezsgyén mozog, azon a határvonalon, ami nem könnyű európai uniós értelmezés szerint. Néhány kicsit kockázatos is, őszintén elmondom önöknek, de ez a dolgom; mindig azt mondtam, hogy aki feladatot vállal, az felelősséget is vállaljon. A jelenlegi helyzet megoldása mindennél fontosabb, és minden tudásunkat bevetettük, hogy ezek az Unióval kompetens szabályok legyenek, ne sértsék az uniós versenyszabályokat. Ennyire futotta a lehetőségeinkből. Ez a csomag csökkentheti a termelők veszteségeit. Természetesen külső beavatkozási eszközökkel nem lehet a kérdést teljes egészében rendezni, ehhez a piaci viszonyoknak és az itthoni termelési hatékonyságnak is növekedni kell.
Itt állunk a fejlesztések előtt, és ezért is nagyon fontos, hogy az anyagi helyzetét valamilyen módon megoldjuk a gazdálkodóknak. Ennek az 1300 milliárd forintnak a nagy többsége az első tengelyre került és a műszaki-technikai fejlesztést igyekszik javítani. A most látott adatok, amelyek az igénylésekre beérkeztek, azt mutatják, hogy rendkívül komolyan bíznak az állattartók abban, hogy rendeződnek ezek a piaci viszonyok, és a technikai megújítást mindenképp végre akarják hajtani.
Szeretném elmondani, hogy az EMVA-előírásoknak megfelelően megállapítható, hogy eddig 2200 darab igény érkezett be állattartótelepek rekonstrukciójára közel 600 milliárd forint beruházási színvonalat képviselve, és ennek a támogatási igénye meghaladja a 280 milliárd forintot. Folyamatosan folyik a beérkezett pályázatok értékelése, és nagyon reméljük, hogy a magyar állattenyésztés megújulásának, megújításának az egyik legfontosabb eszköze lesz ez.
Ugyanilyen a mezőgazdasági gépek és berendezések beszerzésének támogatási lehetőségeinek a köre. Ebben a témában eddig 4800 pályázat érkezett be, ezek beruházási költsége 170 milliárd forint, az igény meghaladja a 43 milliárd forintot. Azok a hírek, amelyek 16 milliárd forinti támogatási lehívásról érkeztek, valósak, ez nem félreértés, de azok a pályázók, akik a gépeket csak tavasszal tudják használni, nem adták be a számláikat, és nem igényelték le a pénzt, és olyannak pénzt fizetni, aki nem igényli, ebben a rendszerben, az EMVA-s rendszerben lehetetlen; viszont legtöbbjük jelezte, hogy a tavaszi munkák idején élni fog ezzel a lehetőséggel.
Nagyjából ezek azok a dolgok, amelyekről tájékoztatni szerettem volna a bizottságot.
Azt gondolom, néhány területre nézve a következő időszakot illetően is vannak szervezeti elképzeléseink. Ezek szerint a szervezeti elképzelések szerint továbbra is megpróbáljuk minden termékpályán létrehozni a termelői tulajdon, ami nagyon-nagyon előrehaladott állapotban van, az egy sertésvágóhíd kérdése, de más területeken is dolgozunk ennek a megvalósításán. Azt gondolom, hogy legalább minden állattenyésztési ágazatban lennie kell egy komoly termelői tulajdonban lévő feldolgozókapacitásnak, hogy a piaci szabályokat megfelelően tudjuk alakítani. Megpróbáljuk azokat a szervezeteket, azokat a termelőcsoportokat is erősíteni, amelyek ilyen helyzetben segíthetnek. Van egy kezdeményezésünk: a Magyar Minőségi Sertés Integráló Kft., amelybe eddig most már 600 ezer sertés tartozik, és nagyon komoly piaci pozíciót tud betölteni. Szeretnénk, ha ez a szám megduplázódna a következő időszakban, ez 1 millió 200 ezer sertést jelentene. Ez ebben az esetben, mivel 15 fő alapíthatja meg az adott termelői csoportot, 300 milliós árbevételt jelent, ez gyakorlatilag 10 ezer sertést jelent egy ilyen termelői csoportnál. Gyakorlatilag 5 év alatt mintegy a termelési költség 5 százalékát mindig felhasználhatják olyan célra, ami a működéshez kell, és a piaci viszonyoknak nem egyéni tárgyalások alapján lennének kitéve, hanem ezt az 1 millió 200 ezer sertést egy kínálatban tudnánk a vágóhidak felé felkínálni.
Én azt gondolom, ezek a törekvések nagyjából érthetőek, szakmai szempontból nyugodtan mondom, hogy a többség támogatásával találkoznak. Én mindig a szakmai kérdésekre helyeztem a fő súlyt, és ez után is azokra fogom helyezni, hiszen ez a legfontosabb a mi számunkra. Mióta viszonylag nyugodt politikai körülmények között dolgozunk, azóta tudtuk ezeket az intézkedéseket megtenni. Még egyszer mondom: ez a huszon-valahány intézkedés, amelyet december és január hónapban hoztunk meg az állattenyésztés helyzetének a javítására, nem azonnal, hanem egy picit hosszabb távon, de lényeges változásokat fog előidézni. El szoktam mondani: az állattenyésztés nem az a terület, amelyen egy év alatt, két év alatt ki lehet fordítani a világot a sarkából. Egy 20 éve tartó folyamatot nem lehetett két év alatt teljes egészében megváltoztatni, de azon vagyunk, hogy ez így legyen. Még egyszer hangsúlyozom: a szakmai szervezetek döntő többségével egyetértünk ezekben a célokban, hiszen minden pályázati rendszert ők dolgoztak ki, az ő javaslataikat vettük figyelembe, nem a minisztérium hajtotta végre ezeket.
A minisztérium állományában is voltak változtatások az elmúlt időszakban, több olyan ember került be, aki kimondottan állattenyésztő, hiszen ha jól körülnéztem a minisztériumban, egyetlenegy olyan szakember vagy megfelelő szakmai ismeretekkel rendelkező nem volt, akire ezeket a területeket rá tudtam volna bízni. Sok fiatal, a szakmából érkező jött a minisztériumba dolgozni, és azt hiszem, hogy azóta ez az állattenyésztő-szemlélet - hiszen nem elég, hogy én mondom, valakiknek azt konkrétan képviselniük és csinálniuk is kell -, és nagyon örülök annak, hogy részt vesznek ebben a munkában.
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Annyi megjegyzést azért teszek az exportadatainkhoz, hogy ami exportadatokat a miniszter úr említett, azokban benne van az a gabona is, amit dupla áron sikerült tavaly exportálni. Én meg sem említettem a gabonában elért exportsikereinket, ami egy más olvasatban egy picit kudarc, például hogy nem sikerült benntartani azt a gabonamennyiséget, amivel esetleg normális áron biztosítani tudnánk az állattenyésztőknek a takarmányt. Én nem az exportképességünket kérdőjeleztem meg, hanem azt, hogy hogy lehet az, hogy azon országok, amelyekkel együtt csatlakoztunk az Unióba, magyarul nekik is meg nekünk is egyforma feltételeket írt elő az Unió, azok ma exporttöbblettel rendelkeznek Magyarországgal szemben nevesítetten a sertés-, marhahús, zöldség és gyümölcs területen. Nem említettem a gabonát, mert tisztában vagyok vele, hogy a gabona adja annak az exportmennyiségnek a döntő, forintosított részét, amivel kapcsolatban ön jelezte, hogy Magyarország még változatlanul az exportőr országok sorába tartozik. Ezzel egyetértünk, és hála istennek, hogy summában még mindig pozitív az agrárium produktuma az export tekintetében.
Miniszter úr, amit gondolatként felvázolt és - merem így mondani - sikerjelentésként is értékelt, a valóságban azért néhányan ezen sikeres intézkedések közepette eltűntek a gazdálkodók sorából, néhányan azért ebbe "belehaltak". Említette, hogy mennyi pályázati lehetőséget nyújtanak a szektornak, ezen belül az állattenyésztőknek. Valóban - papíron. Nevesítek egyet, amellyel az állattenyésztőket szeretnék segíteni beruházással, fejlesztéssel, és olyan feltételeket írnak elő, mint hogy kérik az állatok által fogyasztott víz beminősítését - ez tavaly ősz óta van -, és olyan paramétert adnak meg a víznél, például az arzén tekintetében, hogy Magyarországon, az Alföldön egyetlenegy helyről nem lehet olyan minőségű vizet, de hozzáteszem, hogy a teljes Alföld lakossága azt a vizet fogyasztja. Önök meg olyan feltételt írtak ki a pályázatnyertesség tekintetében, hogy az kap, aki teljesíti az ennél alacsonyabb arzénszintet az állatok számára használatos víznél. Nyilvánvaló, hogy ott érdemi pályázat nem születhetett, azaz papíron van pályázat, a gyakorlatban nincs. Ilyen és ehhez hasonló intézkedések járulnak hozzá ahhoz, hogy az állatállomány és az egész állatgazdaság, az állattenyésztés ilyen helyzetbe süllyedt.
Még egy dolog, egy makromutató, amely súlyosan hozzájárul a jelenlegi mezőgazdasági helyzethez: Simor András, az MNB elnöke tett közzé egy adatot az energiaárak kapcsán, és kérem, hogy mint kormánytag esetleg kezdeményezze, hogy szüntessük meg ezt a helyzetet, ha erre lehetősége van; nem létezik, hogy ezt Magyarországnak és a magyar termelőknek, ezen belül a mezőgazdasági termelőknek és az állattartóknak el kell viselniük. Az adat arról szól, hogy Oroszország a gázt hány dollárért exportálja átlagosan az európai uniós tagországoknak. Nevesítem ezt az adatot: ez nem egészen 200 dollár/ezer köbméter. Az Európai Unió átlagosan 230 dollár/ezer köbméterért veszi át ezt a gázt. És most figyeljenek! Ezen belül viszont Szlovákia 430 dollárért, Csehország 450 dollárért, Magyarország pedig közel 500 dollárért vásárolja a gázt ezer köbméterenként. A lengyelek a legszerencsésebbek a volt szocialista országok közül, ők "csak" 330 dollárért vásárolják. Simor András úr megjegyzi: Magyarországon az ipari gázárakat 15-30 százalékkal drágábbak a régiós árhoz képest. Megjegyzi Simor András úr az előadásában - megküldtem minden bizottsági tagnak ezt az anyagot, tehát ők is ismerik -, hogy a villamos energia nagykereskedelmi ára nálunk 30-40 százalékkal magasabb, mint a németországi átvételi ár. Kérdezem én akkor: lehet-e ilyen input adatok birtokában elvárni a magyar gazdaságtól, ezen belül a magyar mezőgazdaságtól, hogy legyen sikeres, versenyképes, amikor tudjuk, hogy milyen feltételekkel csatlakoztunk Koppenhágában az Európai Unióhoz, azt a hátrányunkat még nem dolgoztuk le és erre az alapvető input anyagot 30-40 százalékkal drágábban vásároljuk Magyarországon kivételesen? Semelyik más országban nem. Én azt gondolom, hogy ez már kormányzati felelősség.
A vitát megnyitom. Kérdezem, hogy kinek van kérdése, véleménye az elhangzottakhoz. Jakab István alelnök úrnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon örülök, hogy ebben a körben, tehát az ország állattenyésztő szakembereinek jelenlétében tárgyalhatunk annak az ágazatnak a sorsáról, amelyik meggyőződésem, hogy hihetetlenül nehéz helyzetben van, és az utolsó pillanatok vannak most, amikor még lehet tenni a fennmaradás, a talpon maradás érdekében. Ha bármelyik külföldi elemző értékeli Magyarország helyzetét az állattenyésztés szempontjából, adottságainkat az első helyre teszi. Egyedül nálunk van az, hogy a kiváló adottságokkal szemben - a Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi elemző, értékelő jelentése, amelyik azt hiszem, február 5-én jelent meg, így fogalmaz - a lóállomány kivételével valamennyi haszonállat-állományunk csökkent. Ez jelzi azt a tendenciát, amilyen helyzetben vagyunk.
Miniszter úrral a legmesszebbmenőkig egyetértünk abban, hogy Nyugat-Európában is nehéz helyzetben vannak az állattenyésztő gazdák. Ennek ellenére Dániában a 24 milliós sertésszám nem csökkent olyan mértékben, mint Magyarországon, sem Hollandiában, sem Franciaországban. Nem véletlen; nyilván azért, mert ők más helyzetben vannak, más az árrendszer, más a közgazdasági feltételrendszer, más az ő szervezettségi szintjük, a piacon érdemi módon tudnak megjelenni és olyan árakat tudnak elérni, amelyekkel még a túlélést biztosítani tudják.
Tisztelt Miniszter Úr! Az vetődött fel bennem legalábbis, amikor a tájékoztatóját hallgattam, hogy vajon ebben a helyzetben elmondható-e az - mert valahogy ezt éreztem, amikor miniszter úr a tájékoztatóját tartotta -, hogy az ágazat helyzete lassan stabilizálódik, megszülettek a megfelelő intézkedések, és most már gyakorlatilag emelkedő pályára tudunk állni. Az én véleményem egészen más. Én azt látom, hogy a nagy állattenyésztő gazdaságok is - tehát kicsi, közepes és nagy gazdaságokról beszélek; készülvén erre a napra nincs olyan szektor, amelynek a képviselőivel ne egyeztettem volna - a 2008. évben, amikor az üzemi tervet készítik, akkor a szűkített önköltséget egy jól működő, profi nagyüzem 340-345 forinttal állítja be, ha pedig a teljes termelési költséget nézem, akkor még 12 százalékot rá kell tennünk. Ez ma a realitás. Ezek a gazdaságok elkészítették azokat a fejlesztési terveket, amelyekről miniszter úr tájékoztatott bennünket, és most várakozó állásponton vannak, hogy megkezdjék-e a terveztetést, meginduljon-e a fejlesztés, merjék-e vállalni. Több nagy gazdaság van, amelyik már befejezte a termelést, tízezres nagyságrendű hizlaldák, és több olyan nagyüzem van, amelyik még néhány hónapot vár és utána nincs más lehetősége. Hogy csak egyetlen üzem egyetlen számát mondjam - az üzem megnevezésére nem vagyok felhatalmazva -, egy európai színvonalon termelő, 3000 kocát tartó nagyüzemnek 300 millió forintos vesztesége volt az elmúlt esztendőben. Ezt kigazdálkodni nem lehet sem hitelekkel, sem egyéb módon.
Nagyon jó lenne, ha hallanánk egyszer végre egy átfogó, az állattenyésztési ágazatok fejlesztését segítő olyan programról, amivel valóban mindenki fel tud készülni a következő intézkedésekre. Ez az egyik felvetésem. Tehát nem látjuk a programot, és sajnos a helyzet nagyon sötét. Ha a mai árakat és a mai veszteségeket nézem, akkor - barátaim óva intettek ugyan, hogy a 10 ezer forintot kimondjam - termelési színvonaltól függően 5-9000 forint vagy 10 ezer forint között van minden értékesített hízósertésen a veszteség. Azt gondolom, ezt nem kell miniszter úrnak magyaráznom, hisz' a saját gazdaságában ugyanúgy megtapasztalja. Az a meggyőződésem, hogy a most elhangzott intézkedéssorozat rövid távon egészen biztosan nem kezeli ezeket a problémákat, várhatóan az üzemek egy jelentős része változatlanul meg kell, hogy szüntesse a termelést, vagy legalábbis vissza kell, hogy fogja.
Az állatjóléti támogatásokat illetően a következőt szeretném konkrétan megkérdezni. Miniszter úr jelezte, hogy a sertés- és baromfiágazat esetében a 2008. évre 10 milliárd forint támogatás van. A kérdésem az, hogy a 2008. évben mekkora összeg kerül az állattenyésztő gazdák vagy gazdaságok számlájára ebből, magyarul mennyit folyósít a tárca ebben az esztendőben az ő részükre.
Egy másik észrevételem a termelői csoportokkal kapcsolatos. Tisztelt Miniszter Úr! Számtalanszor jeleztük, hogy egy leépülő ágazatban - itt főleg a sertéságazatra gondolok -, ahol nagyon nagy létszámú állománycsökkenés következett be, azok a kisebb termelői csoportok, akik pontosan a kisebb gazdaságokat fogták össze, nem tudják tartani a 300 millió forintos árbevételt. Próbáltunk lépéseket tenni, de minden eddigi kérés, lépés süket fülekre talált, tehát nem hajlandók tudomásul venni, hogy egy ilyen rendkívüli helyzetben talán kellene ezeken a termelőkön vagy ezeken az összefogásokon segíteni, mert a jövő szempontjából fontosak.
(Font Sándor távozik a teremből. - Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
Még egy ehhez kapcsolódó, talán még ide illő felvetésem van. Ezek a termelői csoportok a fejlesztésekhez igazolták a pályázóknak, hogy ők termelői csoport tagjai. Most szériában jelez vissza a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, hogy nem tudja a plusz pontokat figyelembe venni a pályázatok elbírálásánál, mert ezek a termelői csoportok, mivel nem érték el a 300 millió forintos árbevételt, már töröltettek a listáról. Duplán sújtják őket: nem kapják meg az 5 százalékos árbevétel-kiegészítést, a tagjaikat hátrányos helyzetbe hozzák a fejlesztéseknél, ugyanakkor a jövő szempontjából egy, már korábban létrejött szerveződést, szervezeti rendszert úgymond semmissé tesznek.
A termelői tulajdonnal kapcsolatban csupán annyit, hogy ha ez az egész ágazatra vonatkozóan, mindenki számára elérhető, és egy átfogó program része lenne, akkor tudnánk igazán támogatni, de sajnos ezt ebben a helyzetben nem tapasztaltuk meg. Ez egy első kezdeményezés, de a többség ebben a kezdeményezésben, meggyőződésem, az eddigi jelzések alapján nem tud részt venni.
Egyelőre ennyit, gondolom, talán még lesz lehetőségem szólni. Köszönöm szépen. Mivel az ülés vezetése jelen pillanatban nálam van, mert Font Sándor elnök úr távozott, a következőkben majd már át tudom adni az ülés vezetését. Most Herbály Imre alelnök úrnak adok szót. Parancsolj, alelnök úr!
HERBÁLY IMRE (MSZP): Tisztelt Bizottság! Nem szeretném, hogyha ügyrendi vitába bocsátkoznánk, csak szeretném jelezni, hogy az elnök úr elvétette, mert amikor távozott, nekem kellett volna átadnia az ülés vezetését, ugyanis az alelnök úr éppen hozzászólt. Ennyit erről. (Közbeszólások.)
A másik: én szeretném megköszönni a miniszter úr tájékoztatóját, szeretném megköszönni azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a magyar állattenyésztés talpra állítása, régi hírnevének visszaszerzése érdekében tett ebben az országban és az Unióban is.
Az alelnök úr a hozzászólásában arra hivatkozott, hogy mekkora gondok vannak. Tudjuk, látjuk, őszintén elmondta ezeket a miniszter úr is. De azt hiszem, nincs a világon olyan ország, amely minden hiányt, minden problémát a költségvetésből tenne rendbe. El kell gondolkodnia mindenkinek azon, mennyi a szerepe ennek a helyzetnek a kialakulásában az uniós tagságunknak, mennyi a szerepe ennek a helyzetnek a kialakulásában annak az átalakulásnak, amely az 1990-es években indult el, és mára idáig jutottunk el, és mennyi a szerepe ebben az időjárási és egyéb tényezőknek. Szíves figyelmébe ajánlom minden érdeklődőnek, bizottsági tagtársaimnak is az Európai Parlament mezőgazdasági és vidékfejlesztési bizottságának a jelentését, amelyet előadóként Tabajdi Csaba jegyez, és amelyet a bizottság tagjai 31 igennel, 1 nemmel, 3 tartózkodás mellett fogadták el. Ez választ ad olyan kérdésekre, amelyeket itt negatív felhanggal tett fel a miniszter úrnak az elnök úr az elnöki bevezetőjében, amihez - utólag így gondolom - azért volt joga, mert most elment, és nem tudja most megtenni ezeket a megjegyzéseket.
Tisztelt Miniszter Úr! Egy kérdést is szeretnék feltenni. Európában élünk, az Európai Unió tagjai vagyunk, az időjárás nem ismer határokat. Európában voltak fagykárok, volt terméskiesés bőven. Tisztelettel érdeklődöm, hogy Európa más országaiban a kormányok adtak-e valamilyen támogatást a gazdáknak a költségvetésből a jelentkező káraik, a kieséseik pótlására. És hogyha ígértek ilyet, akkor teljesítették-e az ígéretüket? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Medgyasszay László képviselő úrnak adok szót.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Én sem szoktam fukarkodni az elismeréssel a miniszter úr irányába, hogyha erre okot ad, és én mindig nagyra értékelem azt a törekvését, amelyről itt Herbály úr is beszélt, hogy az Európai Unióban küzd az agrárágazatért és a mi érdekeinkért - ez a dolga egyébként, ezért is szolga, a legnagyobb szolga a miniszter, ez a dolga. De hogy ezt ő törekvéssel végzi, azt én mindig elismertem, és ennek örülök is.
Az is megkapott, amit a miniszter úr mondott, hogy az európai országok megsimogatták a fejünket, hogy ilyen átfogó intézkedéseket egyik ország sem tett az ágazat érdekében - ezt tetszett mondani, ugye? Nem tudom, hogy ez honnan jött, hogy a nyugati országoktól jött-e - ők könnyen mondanak ilyen dicsérő szavakat, amikor fényévnyi távolságra van előttünk az ágazatuk. Ezt is tegyük hozzá, amikor ezt az elismerést megkapjuk. Eléggé kétkedve szoktam fogadni egyébként ezeket a Nyugatról jövő elismeréseket.
Az is nagyon dicséretes - először elmondom azt, hogy mi a dicséretes, aztán majd jön a feketeleves -, hogy termelői tulajdonba kerüljenek feldolgozóiparok. 15 éve én is ezért küzdöttem, akkor nem sikerült elérni. Persze az is kérdés, hogy melyik termelőcsoportnak a kezében és tulajdonában lesz ez a feldolgozóipar, hogy milyen nagyságrendű az, hisz azt tudja rólam a miniszter úr, hogy én a kis- és középtermelők egyik komoly híve vagy segítője szeretnék lenni. A termelői csoportokkal kapcsolatos támogatásról nem most mondom el először, hogy nem elég, ahogy a költő is mondja; nem elég. Addig, amíg nem lesz Magyarországon egy olyan kormány, amely az egész beszerzési, értékesítési szövetkezésnek az átfogó programját, annak a szellemi, anyagi segítését felvállalja, addig ezeknek a termelői csoportoknak a kis támogatása csak csepp a tengerben.
Megfogadtam, hogy minden alkalommal elmondom - és türelmet kérek ezért a képviselő uraktól és a miniszter úrtól - ezt a lehet hogy mániának tartott dolgomat, hogy igenis pozitív állami beavatkozással kell elősegíteni a legkülönfélébb ágazatokban az egész országra kiterjedő beszerzési, értékesítési szövetkezések rendszerét, és ebben helyet kell hogy kapjon a tízkocás állattartó is meg az ezerkocás állattartó is, ha épp a sertésről beszélünk.
Herbály képviselő úr visszatekintett egy kicsit - most éppen kiment. Én sem tudom megállni, hogy ne tekintsek vissza, ha a diagnózist boncolgatjuk, ha arról van szó, hogy mi a helyzet. Herbály úr mondta, hogy meg kell nézni, hogy jutottunk ide. Én elmondtam a parlamentben is, hogy véleményem szerint az eredendő bűn 2004-ben történt, amikor már a kezünkben volt az acquis jelentése, először csak informálisan kaptam meg, amelyben megjósolták a baromfi-, a sertés- és a tejágazatnak a tönkremenetelét és hogy az milyen hullámban fog jönni, amely cassandrai jóslat, úgy néz ki, beteljesült. De más csúnya dolgokat is jósolnak abban az anyagban - érdemes elolvasni -, hogy kik fogják majd újra felváltani, lehet, hogy nemcsak Romániában, hanem majd Magyarországon is külföldi befektetők fogják az állattenyésztést fellendíteni. Ezt abban az anyagban olvastam. Ennek ellenére a 2004-es költségvetésben a MOSZ számításai szerint - abból dolgoztam - 100 milliárd forinttal rövidítette meg a kormányzat az agrárgazdaságot, plusz még nem kapta meg azt a 100 milliárd tőkejuttatást, amelyről az ön elődje egy ilyen meghallgatás során egy másik teremben tett ígéretet. Azért mondom ezt, bár nincs itt az Imre, hogy amikor a múltat boncolgatjuk, azt annyira kell megtenni a diagnózis érdekében, hogy mi volt a korelőzmény.
Mindjárt kérdést is feltennék, hogy ne csak elemzést és véleményt mondjunk. Ezzel a szövetkezéssel kapcsolatban kérdezem a miniszter urat, hogy lát-e valami lehetőséget arra, hogy akár ellenzéki segítséggel is - a KDNP erre bármikor kész - ezt az egész szövetkezési rendszert átgondoljuk, és kikényszerítsük a kormányból ennek a megfinanszírozását. Nem hiszem, hogy az uniós szabályok ezt elleneznék; egyébként az Új Magyarország programban is van valami erről, csak az bakfitty, ami ott van. Én tehát azt gondolom, hogy össze kellene fogni - mindig az összefogásról beszélünk -, mert nincs baloldali meg jobboldali sertéstermelő meg gabona- meg egyéb ágazati termelő, de ehhez politikai akarat kell, mert sok pénzbe kerül, még akkor is, ha a magyar gazdaság úgy áll, ahogy áll, erre azért is fordítani kellene, mert az idézett nemzeti banki elnöki expozéban az is benne van ám, hogy a foglalkoztatásnak a serkentésére Magyarországon a kis- és középvállalkozókat és a mezőgazdaságot kell támogatni. Muzsika volt a fülemnek, hogy a Nemzeti Bank elnöke azt mondta - fültanúja voltam -, hogy a magyar mezőgazdaság fejlesztése és támogatása a foglalkoztatásnak a növelését fogja eredményezni. Én tehát azt gondolom, uccu neki, essünk neki a kormánynak, és csináljunk egy átfogó programot a szövetkezések érdekében.
Beszéltünk a háztáji állattartásról, és a miniszter úr mondta, hogy küzd az állattartást betiltó rendeletek ellen. 5-10-20 példát is fel tudnék hozni a körzetemből, hogy az önkormányzat - mert valóban többségbe kerülnek a kiköltöző, városias emberkék - egyszerűen megszüntetni a szerzett jogot, a 30 éve az állattartásból élő családok állatait kitiltják a faluból. Jakab úrral dolgozunk egy javaslaton ennek megszüntetésére; mert hiába küzd a kormány, a miniszter úr, ha a rendeletek nem egyértelműsítik, hogy ki és hogyan teremtse meg az átadás feltételeit. Az a kérdésem, hogy ön segít-e nekünk abban, hogy ez a javaslat érvényre jusson, van-e erre lehetőség, mert ezt szabályozni kell. Nem azt mondom, hogy nyakló nélkül lehet engedni, konkrétan meg kell mondani, hogy s mint kell.
Én jártam Nyugaton üdülőhelyeken - sajnos keveset -, ahol benn van a faluban a kisvágóhíd. A vágóhidakról külön tudnék mesélni, hogy hogy estünk át a ló túlsó oldalára. Már volt egy kis igazítás, de nem vagyok naprakész, hogy a kis helyi vágóhidak támogatásával hogy állunk, és jelentett-e valamit az a kis fordulat, amit a minisztérium akart. Ezzel kapcsolatban kérdezem, hogy lehet-e ezt még nagyobb hatékonysággal végezni, tehát mit tervez a minisztérium, a helyi kis feldolgozók érdekében, a helyi fogyasztást is serkentve tud-e valamit tenni egyáltalán. Hogy látja ezt miniszter úr?
Van még egy gondunk - elnézést, hogy többet beszélek, mint szoktam, nagyon komoly a téma. Van egy kezdeményezése Győr-Moson-Sopron megyében Szil önkormányzatának agropark létesítésére. Ez az állattartás vonatkozásában azt jelenti, hogy a község szélárnyékos oldalán egy beruházást csinál az önkormányzat, odaviszi a vizet, villanyt, parcellákat, és oda kiviszik az állattartást. Tehát nem rendelettel viszik ki a faluból a sertést meg a szarvasmarhát, hanem ezeknek a kis egységeknek - lehet tíz koca, ötven koca vagy tíz tehén - biztosít feltételt, támogatja őket, és ezáltal a kecske is jóllakik, meg a káposzta is megmarad. Kérdezem, hogy ilyen agroparkok létesítését volna-e kedve miniszter úrnak kezdeményezni vagy akár támogatni, mert sajnos az a baj - nem is kell mondani -, hogy Magyarországon támogatás nélkül ez nem megy az önkormányzatoknak. Tehát kellene ezt a dolgot terjeszteni és serkenteni egyrészt marketingmunkával, másrészt pedig támogatással. Kérdezem a miniszter urat, hogy tud-e ebben segíteni.
A következő probléma a vágóállatok vágás utáni minősítése. Én nem tudom, hogyan tették ezt egyszerűbbé, miniszter úr, nem jutott el hozzám az információ, nekem utoljára még csak ez a 68/2007-es FVM-SZMM-rendelet volt a kezemben, ami viszont nagyon sanyarú dolgokat tartalmaz. Konkrét gyakorlati példáim vannak arra, hogy egy kisvágóhíd, aki bizonyos létszám alatt vág, egy meghatározott létszám fölött el kell, hogy vigye az állatokat minősítésre 60-70 kilométerre, mert ott van minősítő alakulat. Nem intézet, alakulat. Egyáltalán - ezt egyébként a Magyar Mezőgazdaságban olvastam és egyetértettem vele - miért van szükség vágás utáni minősítésre? Ez nem befolyásol semmit; nem befolyásolja a felvásárlási árat, nem befolyásolja a termék marketingmunkáját, semmit nem befolyásol, csak egy bizonyos csoportnak jó bevételt jelent. Amikor bevezették, én ennek örültem, mert íme, majd akkor az átvételi árban ez meg fog jelenni. Nem én mondom, a szaklap írta, hogy a gyakorlat azt mutatja, ez semmit nem befolyásol átvételi árban, nem így minősítik az átvételi árat. Ez senkinek nem jó, csak arra jó - szociális otthonok meg egyebek -, hogy el kell vinni a disznót nem tudom, hány kilométerre minősíteni, és úgy viszik vissza. Tehát ha akarjuk segíteni a kisvágóhidakat és a kisfeldolgozókat, ezt át kellene gondolni, illetve meg kellene szüntetni egész egyszerűen, mert nem hozta meg azt az eredményt, amiért annak idején létesült.
A bioetanol-programmal két gondom van. Komáromban - ezt Zatykó képviselő úrnak már mondtam - létesült a szép nagyüzemi biodízel. Miért van az, hogy Lengyelországban meg Ausztriában ezt a parasztok megkapják kis egységekben, aztán előállítják maguknak? Itt viszont lenne egy kapacitás, de fölvásárolják, ahonnan tudják az olajos magvakat. Kérdezem: akkor ki lesz a kiszolgáltatott? Ezzel kapcsolatban hivatkozok az agrárhelyzetről szóló 2006-os jelentésre, az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalására. Ezt elmondtam a parlamentben is. A tanács állásfoglalása szerint nem titok, mindannyian tudjuk, akkora kapacitások létesülnek ma Magyarországon ebben a témában, hogy ez megint az állattenyésztőket fogja sújtani, meg aztán az egész fogyasztói társadalmat. Kérdezem én, mit tett a minisztérium ebben az ügyben. A tanács javasolja, hogy az energiapolitikai koncepcióval egyidejűleg dolgozzon ki a kormány egy bioenergetikai koncepciót. Most éppen tárgyalja a kormány az energetikai koncepciót, de egyáltalán nem látom benne azt a nagy átfogó, minden szempontra, az agrár szempontokra is figyelemmel levő bioenergia-programot. Kérdezem miniszter urat, tudunk-e, tud-e ebben még tenni. Nem én mondom, a tanács mondta, hogy milyen szempontokat kellene figyelembe venni akkor, amikor egyáltalán engedélyezzük vagy működésbe kerülnek ezek a nagyobb üzemek.
Még két rövid dolog. Az egyik az állatrakodás költsége. Megkerestek engem ennek a katyvaszban lévő állatorvosi szolgálatnak a részéről fél éve, hogy nagyon szép a rakodás ingyenessé tétele, de bevételkiesést fog jelenteni a szolgálatnál. Megkapták már a kompenzációt? Felmérték, hogy ez mekkora bevételkiesést jelent? Mindjárt hozzáteszem, mert megfogadtam, hogy ezt is mindig el fogom mondani: mikor lesz lehetőség arra, hogy ez a hatósági szolgálat ne bevételkényszerrel dolgozzon, hogy aztán a bevételt egy másik csatornán mások vigyék el, hanem eleve kincstári finanszírozással? A többi kérdést nem teszem föl a szolgálattal kapcsolatban, mert most az állattartásról beszélünk.
Még egy megjegyzés, mert itt volt egy kis nézeteltérés a bizottsági elnök úr és miniszter úr között a madárinfluenzával kapcsolatos intézkedések megítélésében. Én azt hiszem, Font Sándor nem arra gondolt - most nincs itt, nem akarom megvédeni, de távollétében mégis hadd védjem meg -, nem hiszem, hogy azt a szakmai munkát kérdőjelezte meg, amit végeztek a szakemberek, ezt én mint állatorvos utasítanám vissza. (Közbeszólás: Túlreagálta.) Most itt a tisztelt média, aki itt van, vegye magára: igen, túlreagálás volt, hogy ez emberi megbetegedést okoz. Hiába mondta egy-két professzor, hogy álljatok meg, emberek, hol van még az emberi megbetegedés ettől, ez a fajta túlreagálás jutott el. Ne haragudjon, miniszter úr, amikor libát ettek a miniszterelnök úrral, ez egy ellenreakció volt. Mert mit mond a magyar ember? Haha, ott valami baj van, ha a miniszter is eszik, meg a miniszterelnök. Ezt a túlreagálást vegyük úgy, hogy egy kicsit azért talán nagyobb hangsúlyt kapott a médiában az emberi veszély, tehát az a megbetegedés; nem az állatjárvány, hanem az emberre való átterjedése. Ennyit hadd mondjak el.
Az erdőkkel kapcsolatban szerettem volna még kérdezni. Leveleztünk miniszter úrral, meg interpelláltam is, de most az állattartásról szól a történet. Csak akkor tudnám ezt előadni, ha makkoltatás lenne Magyarországon, mert akkor a makkoltatás meg az erdő összefüggne. Még nem jött vissza ez a százéves hagyomány, a makkoltatás - minket makkoltatnak egyébként gyakran -, ezért erről most nem szólnék, majd egy másik alkalommal.
Köszönöm képviselőtársaim türelmét, köszönöm miniszter úr türelmét. Egy kicsit beágyaztam a véleménybe a kérdéseimet, de azt hiszem, érthetőek voltak a kérdések, amiket feltettem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Karsai képviselő úr kért előbb szót, ezért őt illeti a szó, utána Örvendi urat.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Azt hiszem, a napirendtől eltértünk, ezért engedjék meg, hogy tényleg elmondjuk azt, amiről nem volt szó, amit katymaznak vagy minek nevezett képviselőtársam. Békés megyében én rendszeresen bejárok az MGSZH-hoz, Tóth Gábor állatorvossal is beszélgetek. Nálunk jól csinálták, azért nem volt olyan rossz ez az átszervezés. Emlékezzünk rá, hogy a minisztérium költségvetésében mi mindent megtakarított az az átszervezés, hogy több jusson másokra, és ne regisztráljanak mindig ott bennünket. Nem akarok egy másik minisztériumot emlegetni, amelyik mindig a költségvetését túllépve szinte már felszámolás előtt áll. Ennek a minisztériumnak viszont a gazdálkodása kiváló, és a szervezetek, amelyek létrejöttek, ha valóban mindenki pozitívan áll hozzá és úgy próbálja megcsinálni, hogy az miértünk legyen, az nagyon jó.
Én nagyon fontosnak tartom a falugazdászokat. Éjjel is dolgoztak, ott voltam én is éjfélig a falugazdászokkal, miniszter úr, ahol az elektronikus jelzések lesznek. Megkapták Pestről az instrukciót, több mint 98 százalék ki van fizetve időben.
Azért mondjuk el azt is, ha már túlterjeszkedtünk az állattenyésztésről szóló napirenden, hogy már a tavalyi évhez képest is több száz panasszal kevesebbet kellett orvosolni az MBH-kifizetésekkel kapcsolatban, tényleg csak a durva hibák vannak hátra a kifizetésnél. Sajnos nem tudjuk az emberekkel megértetni, hogy ne várják meg a vizsgálatot, lépjenek vissza azzal a 0,1 hektárral, mert a másik 2000 hektár sem kapja meg a támogatást. Ilyen esetek vannak Tótkomlóson és máshol is. Márciusban kapja meg valaki azért a támogatást, mert nem mondott le 1000 négyzetméterről, pedig nem volt igaza. Ezeket meg kell tenni, mert az Unió miatt muszáj. Azt hiszem, nem volna ajánlatos, ha ezt a támogatást betiltanák nálunk.
A támogatások tekintetében legyünk büszkék - legalábbis én nagyon az vagyok - miniszter úrra, az apparátra, elődre, utódra, nyugodtan mondhatom, Ficsor Ádámra és Forgács Barnára. Hisz' hetente megfordultam a minisztériumban, és felelősen tudom mondani akár mint családi gazdálkodó, akár mint őstermelő vagy mint egyéni vállalkozó is, hogy én azt tapasztaltam, napi munka volt bizony az, hogy az Uniónál végre elérjék, amit ma a miniszter úr itt bejelentett. Óriási dolog, nem hittünk benne. Már tavaly augusztusban, az én nyílt levelem idején tudtuk, mi lesz a takarmánnyal, hogy már akkor elindult annak a hitelnek a kérelme, amit ma hagyott jóvá a kormány, végre, mert tudna miből venni takarmányt. Nincs annyi pénzünk. Csodálatos volna, hogyha lehetne egy kis magyar intervenció, mert kiegyensúlyoznánk akkor azt a nagy árfolyamkülönbséget. Mindent megtett a minisztérium - erről sem beszélt senki -, hogy valahogy a szövetség... Itt ülnek azoknak az érdekképviseleteknek a képviselői, amelyeket a miniszter úr keresett meg. Sajnos mindig erősebbek nálunk a multik, nem tudunk mit tenni. Egyszerűen lelicitálták, olyan árakon vitték el a gabonát az állattenyésztők elől, hogy álmukban sem gondolták volna, hogy olyan magas áron induljanak az intervenciós készletre. Sajnos ez van, alelnök úr, tudom, hogy a multik majd mondják utána, de nem a miniszter úron múlott, nem a vezetésen múlott. Nem lehet túllépni egy uniós szabályt, bocsánatot kérek.
Rendkívül fontosnak tartom, hogy a tanácsadásunk, a mezőgazdasági szaktanácsadás jó lesz, és rendkívül fontos, hogy ezt tovább folytassuk.
Talán egyetlen megjegyzésem lenne, miniszter úr. Nem tudom, lehetne-e valamit csinálni a következő ügyben: itt van, meg lehet nézni az árutőzsdén a kukorica, a búza, az árpa árát, hihetetlenül az egekbe szökött. Megint nem bántom a multikat, alelnök úr, amikor azt mondom, hogy most már 10 ezer forintot kérnek egyetlen mázsa műtrágyáért, és közben a gabona ára, éppen az állattenyésztés csökkenése miatt, lefelé megy. Ahogy azt már hallottuk, Gőgös államtitkár úr szólt róla, hogy könnyen lehet, hogy 40 ezer forint körülre állhat be az októberi kukorica ára, és 140 ezer forint egy tonna komplex műtrágya. Nem tudom, hogy a gázár hogy alakul. Lehet-e valamit csinálni? Ez kérdés a miniszter úr felé. Nem lehetne valahogy tisztelettel megkérni vagy rendszabályozni, hogy a tisztességes üzlet...? Van még ilyen? Vagy már nem létezik ez? Nem lehetne, hogy ne 200 százalékot keressen már, mert annak a parasztnak vagy a kinti gazdálkodónak ez után is meg kell élnie.
Mindig azt tapasztaljuk, és nem tudjuk megállítani - bocsánat, hogy elmondom! -, hogy ahogy egy kicsit jobban járna a kinti gazdálkodó, mindegy, hogy a sertéssel vagy bármilyen növénnyel, abban a pillanatban felmegy a vetőmag ára, a műtrágya ára, a növényvédőszer ára. Azt hiszem, aki kint van, az tudja, hogy abban a pillanatban mindig el akarják venni. Kaptunk géptámogatást, felemelték a gép árát - ez követte. Az volna az egyetlen kérdésem, hogy nem lehetne-e ebben valamit tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Örvendi Lászlónak adok szót.
ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! A kormányzat legutóbbi programjában hallottuk, hogy új tulajdonosi programot, munkahelyteremtő programot fog alkotni. Úgy gondolom, a mezőgazdaságban most eljutottunk oda, hogy a meglévő tulajdonokért és a saját magunk által megteremtett munkahelyeknek a megtartásáért kell most nekünk kimondottan dolgoznunk. Nagyon hiányolunk most már hosszú évek óta egy hosszú távú, megalapozott mezőgazdasági koncepciót, még azzal együtt is, amit a miniszter úrtól hallottunk az állattenyésztés legutóbbi intézkedési programjairól.
Az volna a kérdésem a miniszter úr felé, hogy a mezőgazdaságban és az állattenyésztésben is meglévő körbetartozásokat milyen kormányzati lépésekkel lehetne minimalizálni. Lehet-e valamilyen szankciót alkalmazni a nem fizetőkkel szemben? A környező országokból hallottunk ilyenekről.
Nagyfokú az eladósodottság az állattartásban is. Jó volt hallani, hogy a kormány különböző hitelkonstrukciókat tervez. Ezeket erősíteni szükséges, úgy gondoljuk.
Az állattenyésztési fejlesztések indításakor, a száz lépés programban, majd a hét lépésben, azon belül a második lépésben, amely az állattenyésztés versenyképességének a növelésére született, nagyon sok dolog van felsorolva, többek között a hivatali bürokrácia leegyszerűsítése, a támogatások folytatása, a kedvezményes hitellehetőségek biztosítása, a környezetvédelmi, s a többi, a trágyakezelési szabályok egyszerűsítése, ezek azonban nem hozták meg a várt eredményt. Azt kell mondjam, hogy az állattenyésztők is versenyt futnak az idővel a különböző, szerintünk túlságosan bürokratikus intézkedésekkel szemben. A miniszter úr a meghallgatásakor, már elnézést, a miniszteri beiktatása előtti meghallgatásakor azt mondta itt mindnyájunknak, hogy egyszerűsítve lesz a bürokrácia. Mi nem érezzük ezt az egyszerűsítést, és nem kapjuk meg az új rendeletek végrehajtására azt az időt, ami alatt fel lehet készíteni a gazdálkodókat az új követelmények végrehajtására. Időt kell adni. Nem kaptunk elegendő időt több rendelet végrehajtására - nem akarom sorolni - az elmúlt évben. Itt volt az őstermelők adószámának a kikérése - a mai napig nincs tisztázva. Az áfatörvény a mai napig nincs rendezve. A kérdések 50 százalékára adószakértők sem tudnak választ adni.
És akkor most jön a másik dolog, az elektronikus támogatásigénylés. Karsai úrnak is, nekem is egyszerűbb ez a kérdés, de az őstermelők mindegyikének ezt az elektronikus bevallást kell alkalmaznia, legalábbis a falugazdászok eligazítása úgy történik, hogy ezen lesz lemérve a teljesítményük, hogy a gazdálkodók hány százaléka fog az elektronikus támogatásigényléssel élni. Nem egyszerű a dolog. Nem akarom részletezni, de ebben alapvető eszközhiány van, alapvető tudáshiány van a gazdálkodók részéről. Javaslom, hogy indítsunk el egy informatikai programot, egy számítógép- és internet-vásárlási lehetőséget, kötelező oktatással egybekötve, mert hiányzik az eszköz, és hiányzik a tudás is.
A falugazdászok létszáma sajnos csökkent, még a mai napig is csökken, pedig ezekre az emberekre tud a gazdálkodó, az állattenyésztő is támaszkodni, hiszen, sajnos meg kell mondjuk, az NVT és egyéb más kamarai tanácsadók bizony nem állnak a helyzet magaslatán. Nagyon sok tapasztalatlan ember van köztük, zömében gyakorlat híján vannak, úgyhogy nekem és a gazdatársaimnak is az a véleménye, hogy a falugazdászrendszert erősítsük, ne az NVT-t és egyéb más tanácsadói rendszert, hanem azt az állami tisztviselői kart, amely továbbra is segíteni tud a munkában az őstermelőknek és a gazdálkodóknak.
A miniszter úr felvetette, sajnos Hajdú-Bihar megyében is jelentkezik az állattartási rendeletek megalkotása az önkormányzatok részéről, és bizony nagyon sokfelé tiltják ki, szorítják ki az állattartókat, még az olyanokat is, akik saját maguknak, a saját ellátásukra tartanak állatokat. Itt több kérdés is felmerül. Az egyik az, hogy bár nem biztos, hogy az önkormányzati törvény lehetővé teszi, mindenesetre a Medgyasszay úr által említett állattartási rendeletnek a tisztázása, az állattartás körülményeinek, higiéniai, egyéb feltételeinek a tisztázása mellett talán meg lehetne tartani ezt az állattartói réteget is, hiszen nagyon sokan kényszerültek arra, hogy abbahagyják az állattartást. Másrészt meg azért is, mert nincs hova vinniük. Azt tudnám javasolni, hogy újból támogassuk tanyák, telepek építését a kiszoruló, a városokból, községekből kiszoruló állattartó gazdák számára.
Az állattartók is több esetben megkerestek, a Natura 2000 programmal kapcsolatban sérelmezik azt, hogy önkényes kijelölések voltak. Különösen azt sérelmezik, hogy ahhoz képest, amennyivel a kötelezettségek betartása többe kerül a Natura 2000 kötelező programjában, jóval kevesebb kárenyhítést kapnak. Ezt is felül kell vizsgálni. Itt megint azt javaslom, nézzük meg, hogy a környező országokban a Natura 2000 programban milyen lehetőségeket kapnak.
A végén van egy megjegyzésem, ami a multinacionális kereskedelmi láncokkal kapcsolatos. Az a javaslatom, hogy próbáljuk megkeresni a lehetőséget a magyar áruk kötelező értékesítésére. Lehet, hogy furcsán hangzik - és most egy kicsit eltérek az állattartástól -, de például a magyar burgonya eladhatatlan, a francia meg a lengyel importdömping miatt. Hiába termelték meg a hazai termelők nagyon magas költségekkel, egyszerűen nincs kereslet a magyar burgonya iránt Magyarországon, mert azok a nagy cégek, amelyeknek külföldi kötődéseik vannak, onnan, külföldről hozzák be a felesleget.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem miniszter urat, hogy esetleg kíván-e most válaszolni, bár úgy gondolom, lassan már a vége felé jutunk.
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Ha az időbe beleférünk, akkor szeretnék együtt válaszolni, ha nincs még nyolc-tíz kérdező, különben felezzük meg.
ELNÖK: Mi is erre gondoltunk, csak úgy gondoltam, hogy illik megkérdezni. Köszönöm.
Godó Lajos úr következik.
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én nagyon rövid leszek, egy kérdést szeretnék föltenni, de mielőtt föltenném, meg kell köszönnöm miniszter úrnak a tájékoztatót, amelyben nagyon reálisan vázolta véleményem szerint az állattenyésztés jelenlegi helyzetéhez való körülmények összefoglalását. Talán egyet nem említett: '90-94 között olyan privatizáció történt, ami elhibázott volt, főleg az élelmiszeripar területén, a szeszipartól a feldolgozókon keresztül mindenig.
Font elnök úr bevezetőjében többször említette a szlovák és a lengyel példát. Meg kell jegyeznem, hogy azokban az országokban nem így történt. Egyébként nagyon furcsállom, hogy a Mezőgazdasági bizottság üléséről, amelyet a munkaterven kívül hívott össze, és amelyre eljött az agrárium első embere, az elnök úr egy óra eltelte után úgy távozott, hogy meg se köszönte miniszter úrnak, hogy eljött ide bizottsági ülésre.
Én egyetértek azzal a koncepcióval, amit miniszter úr elmondott, a termelői szerveződésekkel, és ehhez kérnénk a segítséget a másik oldalról is, mert amíg nincs feldolgozóipara az állattenyésztésnek, tisztelt képviselő urak, addig nem lesz fejlődés, a termelőknek nem lesz biztonsága, a termelők elvesztik azt a kötődést, ami a garanciát jelentené a piacon. Én legalábbis így látom, és szeretném megkérdezni, hogy a különböző őshonos állatok vagy a juh és kecske feldolgozására lesz-e lehetőség az élelmiszer-ipari pályázatok kiírásakor pályázatot benyújtani, akár egy-egy mikrotérség turisztikai fejlesztését, gasztronómiáját figyelembe véve, akár az őshonos állatok feldolgozását illetően.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselőtársam. Czerván György képviselő úr kért szót. Parancsolj!
CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottsági Tagok! Én is nagyon rövid leszek. Tulajdonképpen még élvezhetném is ezeket a szurkapiszkákat, amelyek itt a két politikai erő között azért gyakran előfordulnak, de nem ezekkel kéne most foglalkozni. Egyébként Font úr az Echo Televízióba ment, és üdvözölte miniszter urat tisztességesen, de tényleg nem ez a lényeg.
Én Herbály alelnök úr véleményére szeretnék reagálni, amelyben megköszönte a minisztérium és a miniszter úr erőfeszítéseit. Ezt én is megteszem, ugyanakkor arra is szeretném fölhívni a figyelmet, hogy amikor a költségvetési vita van és beadjuk a költségvetési módosító javaslatokat, akkor mi is igyekszünk erőfeszítéseket tenni és javaslatokat letenni az asztalra mondjuk annak érdekében, hogy az állattenyésztés pozíciója javuljon. Azt is mindig elmondtuk, amit a miniszter úr annak idején külön kiemelt, mondjuk az élelmiszer-biztonsági kérdések mellett, hogy az állattenyésztés és a növénytermesztés megbomlott arányán javítani kell. Azt is tudomásul vesszük, hogy a világgazdasági tendenciák most nem igazából hatnak kedvező irányba e tekintetben, és nyilván Magyarország egyelőre még nem nagyon képes a világgazdasági tendenciákat olyan irányba módosítani, ami számunkra kedvező lenne, még az Uniónak is nehezen sikerül. Főleg akkor, ha az Unió nem is igazából döntötte még el, hogy pontosan milyen irányba akar menni - nyilván itt a különböző tagországok álláspontja eltérő -, és ennek az iránynak a meghatározásában nem használnak az olyan nyilatkozatok, mint ami az egyik előző bizottsági ülést is generálta, a miniszterelnök úrnak az a nyilatkozata, amelyet aztán később többé-kevésbé módosított. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ezeket az erőfeszítéseket folytatni kell valamennyiünknek - amik eddig megtörténtek, azok szükségesek voltak, de úgy tűnik, nem elégségesek -, hiszen lassan elérünk egy olyan kritikus pontot, amit én nem tudom, hány millió sertésnél lehet meghúzni, de abba az irányba közeledünk, hogy lassan a folyamatok már nehezen lesznek kezelhetők, illetve visszafordíthatók.
Nem konkrétan a témához tartozik, de elmondtam már egyszer-kétszer, hogy a cukorreformnál is azt mondtuk, hogy nem örülünk neki, meg igyekszünk majd enyhíteni, meg aztán milyen jó, hogy azt a kompenzációt, ami először 60 százalékos volt, az ígéret után már sikerült feltornázni 63 százalékra, és most ott vagyunk, ahol vagyunk, két év múlva pedig lehet, hogy még itt sem leszünk. Attól tartok, hogy az állattenyésztés is vagy annak egy jelentős része ebbe az irányba fog haladni. Ezért nagyon fontos, hogy azoknak a notifikált vagy az Unió által jóváhagyott eszközöknek a kapcsán, amelyek, ahogy miniszter úr mondta, a határmezsgyén mozognak, abba az irányba kell nekünk erőfeszítéseket tenni, hogy ne határmezsgyén mozogjanak, hanem több lehetőségünk legyen e tekintetben úgy uniós forrásból, mint saját nemzeti forrásból. Ha már egyszer a nemzeti forrás rendelkezésre áll, ismerve a költségvetés helyzetét, és azt mondjuk, az Unió tudomásul vette, jóváhagyta, akkor azokat lehetőség szerint más célokra ne vonjuk el, tehát ne legyen olyan "játék" mint például ami volt ezzel a 25 milliárd forinttal, hogy egyik zsebből a másikba pakolgattuk a különböző támogatásokat. Ebben az ellenzék is partner lesz.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bagi Béla úrnak adok szót.
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A termelői szerveződések támogatásával kapcsolatban ha némi vonakodással találkoznának - ezt azért is mondom, mert az asztalnál ülők is új arcok -, akkor annak megvan az oka. 2004-ben a Pickkel kapcsolatban volt egy ilyen próbálkozás. Anélkül, hogy a részletekbe belemennék, így még nem vezették meg, mint az akkori kormányzat, a komplett magyar agrár-érdekképviseletet. Itt én be is fejezném, a részletek már pontosan le vannak dokumentálva. Ez egy csúnya dolog volt, és nyilvánvalóan ez a húzás mind a mai napig kivetíti az árnyékát. Erről csak ennyit szerettem volna mondani. Egyébként természetesen mi is így gondoljuk, hogy a vertikalitás irányába kell elmenni, mert itt profi soha sem lesz, ha mi csak alapanyagot akarunk termelni, függetlenül attól, hogy milyen ágazatról beszélünk.
Bács-Kiskun megyei képviselőként szóba kell hoznom ismételten a madárinfluenza ügyét, illetve a baromfiágazatot. Tudomásul véve, hogy ez egy szoft ágazat, és itt nem sok mindent lehet tenni, az agrártámogatások értelmezésénél úgy vesszük észre, hogy a tagországok azért elég differenciáltan hajtják végre a brüsszeli kívánalmakat vagy elképzeléseket, különösen a nemzeti támogatások egyes területét. De most erről nem érdemes vitát nyitni, mert erre egy önálló nap is lehet, hogy kevés lenne. Hanem ha már nem tudunk segíteni, akkor talán nem kellene ártani vagy hátrányos helyzetbe hozni.
Azt gondolom - ma már elhangzott itt -, hogy megint túlteljesítettük magunkat már nem is tudom milyen területen, de szinte minden területen. Valószínű, hogy ez egy magyar betegség, a kényszeres megfelelés. És elnézést kérek minden hivatalnoktól, de attól tartok, hogy egy csinovnyik mentalitás ez, hogy túlbiztosítja saját magát és az íróasztalát, hogy bele ne lehessen kötni. Attól tartok, egy kicsit ilyen volt ez a madárinfluenza-ügy is: rekordsebességgel, rekordhatékonysággal hajtottuk végre, de némi túlzással azt kell mondjam, hogy kő kövön nem maradt.
Amiért konkrétan szót kértem, az a madárháló kérdése. Egyetlenegy brüsszeli brosúrában nem szerepelt ez a kitétel. A magyar hatóságok, még akkor is, hogyha ebben a koncepcióban, a koncepció kidolgozásában - legyünk jóindulatúak! -a szakmai érdekképviseletek is részt vettek, és belementek valamiért, amiről ma már a termelők szentül meg vannak győződve, hogy a madárhálóval nem lehet vírus ellen védekezni, amit talán akkor is ki lehetett volna találni. Itt lényegében mindenki érdeksérelmet szenvedett el. Egyrészt egy nagycsomó emberrel befejeztették a termelést, sok esetben ez volt a családnak az egyetlen jövedelemforrása, jóformán generációk óta ezt művelték külterületen, senkit nem zavarva. A másik csoport azok csoportja, akik nem hagyták abba a termelést, hanem nem hajtották végre ezt a madárháló-ügyet - és hogy miért használom ezt, majd mindjárt rákanyarodok -, és ezért őket keményen megbüntették. A harmadik csoport azért szenvedett el érdeksérelmet, mert végrehajtotta, ma is meg van győződve róla, hogy értelmetlenül, és ezzel jelentős versenyhátrányt szenvedett el a piacon. Egy libatartó számát tudom ideidézni: darabonként 40 forintba került neki ez a madárhálókaland. De van valami, ami még izgalmasabb. Fogjuk fel ezt úgy, hogy a magyar hatóság ezt teljesen jóindulatúan, a legjobb szakmai tudása szerint, meggyőződéssel így akarta megvédeni az állatokat, ahogy azt a miniszter úr is mondta, a nem érintett állományt meg az európai kollégáink állományát is. De azt fel nem lehet fogni, hogy miért nem született erről jogszabály.
Miniszter úr, én levélben is kértem erre választ, december 17-én kérdést intéztem önhöz, amire Gőgös államtitkár úr volt kedves válaszolni, de úgy válaszolt, hogy nem válaszolt, csak nekem nem volt módomban viszontválaszolni arra. Úgyhogy újfent feltenném ezt a kérdést, nem rabolva az időt, és ha megtenné, hogy ezeket a beadványokat, illetve a parlamenti kérdést újból áttekintené a miniszter úr is! Durván másfél éven keresztül nem volt jogszabályi háttere ezeknek az intézkedéseknek - most konkrétan a madárhálóra szűkítem le a dolgot. Ezt már pótolta azóta a tárca, december 1-jén vagy 4-én hirdette ki, és 14-én hatályba is lépett, tehát amikor én ezt a kérdést 17-én feltettem, akkor már három napja hatályos volt a jogszabály, de igazolva érzem a feltevésemet: ebben a miniszteri rendeletben a "madárháló" kifejezés már megemlítésre sem kerül. Így most már korrekt, és megfelel a brüsszeli ajánlásoknak az egész dolog, és a termelőre bízza, hogy hogyan védekezik, de számomra egy kicsit meglepő, hogy van itt egy durván másfél éves időintervallum, ami alatt így termeltek a magyar termelők, a hatóság pedig úgy intézkedett, hogy nem volt jogszabályi háttere. Úgy gondolom, a termelésnek az alfája, hogy a kormánynak biztosítania kell a jogbiztonságot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bodó Imre képviselő úrnak adok szót... (Herbály Imre: Borenszki Ervin jelentkezett közben! - Bodó Imrének:) Elnézést kérek, képviselőtársam, Borenszki Ervin képviselő úrnak adok szót, aki idő közben jelentkezett. Parancsoljon!
BORENSZKI ERVIN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Istenemre mondom, nem akartam kérdezni, mert már épp annyi kérdés van, amennyit a miniszter úr talán meg sem tud válaszolni... (Herbály Imre: Meg tudja, csak ideje nem lesz rá!) ..., időben, így van. De egy viszonylag rövid kérdést mégis feltennék az eddig elhangzott vélemények, kérdések alapján is.
Azt gondolom, a mai témánknak megfelelően a baromfi- és a sertéságazat az, ahol talán a legnagyobb problémákat láthatta a miniszter úr, és ahol a legnagyobb problémák is vannak. Nem egy probléma okozza ezt, hanem számos együtt ható és együttesen jelentkező probléma okozza azt, ami végül is a helyzetelemzésből kiderült, és azt gondolom, hogy azért nem lehet elmenni a mellett, amit Herbály Imre képviselőtársunk is jelzett, hogy bizony valamilyen úton eljutottunk idáig. Szeretném megkérdezni a miniszter urat, hogy amellett, hogy az Uniónak milyen szabályozása van, hogy a hazai állapotok, árviszonyok, egyebek hogyan alakultak, amiről részletesen szólt, hogyan ítéli meg az állomány koncentrációját a sertés- és a baromfiágazatban, a műszaki-technikai színvonalat, egyáltalán a szakértelmet, ami ebben az ágazatban megjelenik. Azt hiszem, erről is érdemes szólni akkor, amikor a kivezető utat keressük. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bodó Imre képviselőtársamnak adok szót.
BODÓ IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen. Miniszter úr, figyeltem a szóbeli előadását, és örömmel fogadtam, amikor a háztáji gazdaságokkal kapcsolatban a sajnálkozását fejezte ki, úgy fogalmazott, hogy ön személy szerint is sajnálja, hogy hazánkban a háztáji termelés erőteljesen visszaszorul, visszaszorult. Önkormányzati vezetőként kérdezem öntől, hogy a minisztérium, akár önkormányzatokkal összefogva, kíván-e olyan intézkedési tervet vagy legalább tervezetet készíteni, amely a nagyüzemi állattartással párhuzamosan megpróbálja segíteni a háztáji termelést, ahogy ön mondta, lengyel mintára, ahol a kisparaszti modell érvényesült, míg, ahogy mondta, Magyarországon, sajnálatára, a telepi típusú termelés vált dominánssá.
A másik kérdésem a telepi típusú gazdálkodással kapcsolatos. Személy szerint mi a saját térségünkben nagyon sokat küszködünk a külföldi tulajdonban vagy használatban lévő sertéstelepek - megítélésünk szerint - nem szabályszerű használatával, elsősorban a hígtrágyakezeléssel, amivel örökös problémánk van, és a sertéstartó már úgy gondolkodik, hogy az önkormányzat szó szerint a kákán is csomót kíván keresni, holott szó nincs erről, csak egész egyszerűen az élhetés kérdését próbálja megteremteni a térségben.
A következő kérdés ugyan nem pont mezőgazdasági kérdés, de szerintem érteni fogja. Tesz-e a minisztérium az irányba intézkedéseket, hogy ezek a külföldi használatban vagy tulajdonban lévő telepek a helyi foglalkoztatást - a legfinomabban szólva is - nem éppen megfelelően alkalmazzák? Mire gondolok itt? Az ott lévő dolgozóknak szabályszerű szerződése, munkaszerződése van, de visszaélve azzal, hogy a háztáji gazdaságok nem működnek, és hogy ő a domináns foglalkoztató a térségben, ezért megalázó foglalkoztatási feltételeket biztosít, és tudja, hogy a dominanciájából eredően olyan sok mindent nem lehet vele kezdeni. Azt gondolom - figyeltem az elhangzott kérdéseket -, hogy Magyarországon az illetékes szakminisztériumnak és az illetékes szakembereknek elsősorban az itt élők, az itt gazdálkodók érdekeit kellene szolgálni, beleértve minden szakértőt, akár azokat is, akik ebben a teremben helyet foglalnak.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy percre átadom az ülés vezetését Herbály Imre alelnök úrnak.
(Az ülés vezetését Herbály Imre, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Egy percre átveszem az ülés vezetését és megadom a szót alelnök úrnak.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Minekután jelezték - ez az egy percbe nem tartozik -, hogy miniszter úrnak negyed négyig van ideje, valóban nem kívánom hosszan rabolni az idejét. Két konkrét kérdésem van, ami képviselőtársaimtól nem hangzott el.
Keveset hallottunk, illetve nem hallottunk a piacvédelem, a minőség-ellenőrzés és ezzel összefüggésben a multik erőfölényt alkalmazó magatartása elleni intézkedésekről. Miniszter úrnak szeretném jelezni, hogy változatlanul egyre durvább nyomásnak vannak kitéve nemcsak a termelők, hanem a feldolgozók is, és ezen keresztül nyilván ez visszacsapódik, mert a veszteséget majd a végén a termelői kör könyveli el. Tehát ebben várunk konkrét és határozott lépéseket.
Egy másik konkrét téma - a pontos dátumot külön levélben tudom közölni -, hogy a Mezőgazdasági bizottság amikor a Gazdasági Versenyhivatalt meghallgatta az elmúlt év során, akkor az agrárpiaci rendtartási törvény módosítására kérte a tárcát, legalábbis a kezdeményezésére egyhangú szavazással. Ebből a módosításból gyakorlatilag semmi nem lett. Arra kérem miniszter urat, hogy szíveskedjen tájékozódni ebben az ügyben. Úgy tudom, hogy a munkatársai érdemben nem tettek lépéseket. Köszönöm szépen.
Visszaadom a szót.
ELNÖK: Szeretném jelezni, hogy két percig vezettem a bizottsági ülést. (Derültség.) Visszaadom az ülés vezetését alelnök úrnak.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az ülés vezetését visszavéve egy nagy hibámat most korrigálom. Godó Lajos képviselőtársam jelezte, hogy Font Sándor úr milyen stílushibát vétett. Nem vétett Font Sándor úr hibát meggyőződésem szerint, és el kell mondanom távollétében is, hogy ezt az ülést korrekt módon leegyeztettük miniszter úrral, igen hosszú időt, két hónapot vártunk rá, és köszönet, hogy itt van és megtárgyalhattuk ezt a napirendet.
Miniszter urat illeti a szó.
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm szépen a szokásos aktivitását a Mezőgazdasági bizottságnak. Ez is azt mutatja, hogy azért a mi szakmánk olyan, hogy mindig van miről beszélnünk, mindig tudunk kérdéseket feltenni és megvitatni egymással. Nagyon örülök annak, hogy ez utóbbi időben teljesen normális keretek között, szinte minden esetben tárgyalóasztalnál vagy szakmai fórumokon történik; azt hiszem, itt van a mi igazi helyünk és így tudjuk megoldani ezeket a problémákat. A válaszokat nem név szerint adnám meg, hanem a lényegét foglalnám össze a kérdéseknek.
Én is azt gondolom - talán nem érezték ki igazán abból, amit elmondtam -, hogy nagyon nehéz, kritikus helyzetben van az állattenyésztés, ezen belül különösen a baromfi és a sertés. Ezeknek az intézkedéseknek a hatását a termelők azért nem érzik még igazán, mert az Európai Unióval történt nagyon hosszú és lassú - nem a mi részünkről lassú - egyeztetések miatt ezek a döntések decemberben tudtak megszületni. Most február közepét írjuk, ezek az intézkedések a hatásukat a 2008. évben tudják kifejteni. Egyet-kettőt gyorsan megléptünk, elég kockázatosan. Ilyen volt az állatihulla-megsemmisítés és -elszállítás ingyenessé tétele, amire kerestünk egy okot és megtaláltuk. Mindegy, állatorvos úr jobban tudja, mint én, hogy néha ki tud az ember kínjában olyat találni, amit maga sem pontosan hisz el, de az ügyet viszi előre. (Dr. Medgyasszay László: Helyes, egyetértek.) Tehát vannak ilyen lépések, amiket nagyon kellett, azokat gyorsan megoldottuk. Ilyen például a mai hiteldöntés is, ami egy ötéves hitelkonstrukciót jelent, és nagyon-nagyon remélem, hogy rekord gyorsasággal, egy hónap alatt az, akinek erre szüksége van, nagyjából hozzá tud jutni. Ezekhez mind egy kis idő kellett, decembertől indultak el ezek a lépések.
Még egyet mindig hozzá szoktam tenni, önök már emlékeznek rá: egy ágazati válságot a kormányzat teljes egészében soha nem tud megoldani. Itt mindig a kármentés a cél és annak a megteremtése, hogy valamilyen módon túléljük az adott helyzetet, tehát nincs olyan kormányzati intézkedés, ami egy elvesztett eredményt, egy elvesztett eredményességet teljes egészében pótolni tud. Egyetlen cél van mindig ilyenkor, hogy túléljük az adott helyzetet. Ez volt a fagykárnál is - azt hiszem, valaki kérdezte az akkori rendelkezéseket -, ott is mindenféle észrevétel meg híresztelés ellenére ahol először pénzt kaptak a gazdálkodók, az Magyarország volt, hiszen a többi ország nagyon-nagyon sokáig kereste a megoldást. Rajtunk kívül Lengyelország és Románia részesítette elemi kártérítésben a gazdálkodóit. Romániának könnyű a helyzete hozzánk viszonyítva, hiszen - mint ahogy nekünk is voltak nemzeti támogatási lehetőségeink, amelyek az elmúlt évben április 30-ával lejártak - neki még van két éve Bulgáriával, hogy ilyeneket alkalmazzon. Lengyelország pedig végül is a nagy lendület ellenére végigjárta az EU-s egyeztetést, és év vége felé tudott valamennyi térítést fizetni.
Ezeknek az intézkedéseknek, amelyeket megtettünk, jó részét a kollegáimmal egyeztettem, tehát járt itt sok agrárminiszter és én is jártam sok helyen, Brüsszelben is egyeztettünk, sokban kértem tanácsot tőlük, mint akik régóta az EU-s kereteken belül dolgoznak. Vagyunk olyan emberi viszonyban, hogy ezekre a határesetekre meg keretekre elmondják, hogy ők hogyan csinálták, amikor náluk voltak ilyen időszakok, mit léptek, mi volt a lehetőség. Tehát tanulunk egymástól folyamatosan, és én mindig bárkitől szívesen veszem az ötleteket, javaslatokat, mint ahogy itt is a mai nap ezt tudtam értékelni.
El szeretném mondani, hogy egyedül Lengyelországban emelkedett az elmúlt évben egy ideig a sertés- és szarvasmarha-állomány, aztán egy nagyon gyors csökkenés következett be ott is, ami azóta most már megint szinten van. Hozzá szeretném tenni, hogy a lengyel adatokat azért kell egy picit óvatosan kell kezelnünk, mert belépve az Európai Unióba - nagyon finoman szeretnék fogalmazni, hogy meg ne sértsek senkit - fehérednek az adatok. Többet nem akarok ezzel a kérdéssel foglalkozni. Alapvetően kistermelésre építettek, és az ilyen rendszerben nyilván kell tartani, meg kell jeleníteni. Nálunk sem teljesen úgy volt a háztáji idején. Fehérednek az adatok, minden adat kijön, és ez egy darabig növekedést produkál, ami ténylegesen nem biztos, hogy növekedést jelent, tehát ezzel egy kicsit óvatosan kell bánni a következő időszakban.
Ezek az állatjóléti támogatások tulajdonképpen a következő évben kerülnek kifizetésre, ebben igazad van - azt hiszem, te tetted fel a kérdést, Pistám -, csak ezekre van egy olyan lehetőség, igaz, hogy költségért, hogy bármikor notifikáltatok abban a pillanatban, amikor a páciens hozzájutott az elismeréséhez, hogy az neki jár. Ezenkívül ha nagyon muszáj volt, akkor tavaly előrehoztuk őket. Most a Baromfi Terméktanács van nálunk, és elég komoly, intenzív tárgyalásokat folytatunk, hogy megint próbáljuk előrébb hozni a jövő évi konkrét kifizetéseket. A költségvetés elfogadása meg a keretei egy picit nehezítik a helyzetet, de keressük a megoldást. Nem tudom még, hogy konkrétan hogyan tudjuk megoldani, mindenesetre próbálkozunk vele.
Jakab úr kérdéséhez kapcsolódva mondanám rögtön a piacvédelem, a minőség-ellenőrzés és a multik témakörét. Az Európai Unióban is elindítottunk egy ilyen témát, Magyarország kezdeményezője ennek, tehát nem csak magányos harcosként szeretnénk ezt a küzdelmet folytatni, amelyben eredményt is elértünk, meg vesztettünk is, mint minden csatában, voltak sikereink meg balsikereink is. Én azt mondom, hogy az áruellátásban - ezt időnként próbáljuk mérni, de nagyon nehéz mérni, majd azt is elmondom egy mondatban, hogy miért nehéz - kiszorítás miatt nem esett vissza a magyar áruk mennyisége. Visszaesett az alma felének az elvesztése miatt, tehát tulajdonképpen zöldség-gyümölcs területen komoly a visszaesés, de nem azért, mert kiszorították a magyar terméket, hanem mert nem volt annyi. A burgonyánál pontosan igaz egyébként a felvetés, más felvettük a kapcsolatot, és megpróbáljuk megtenni a szükséges intézkedéseket, ami a szép szótól a durváig terjed; amikor kell, akkor én alkalmazom mindegyiket, és megpróbálok megfelelő fenyegetettséget teremteni azért, hogy hallgassanak a jó szóra.
Azt már említettem, hogy én azt gondolom, hogy ez a sok intézkedés a fagykártól kezdve azt mutatja, hogy az agrárkormányzat más országokhoz viszonyítva, ahol - igaza van Medgyasszay képviselő úrnak - sokkal jobb kondíciók között könnyebb átvészelni, és nem kell annyira ugrálnia az agrárkormányzatnak a jövedelemkiesés miatt, mint nálunk, ahol tartalékok vannak, ott természetesen könnyebb ennek a lerendezése. A dicséret nem tőlük érkezett, és nincs is dicséret. Megnéztük a szomszédos EU-s országok intézkedéseit, és azokhoz viszonyítva mondtuk, hogy lényegesen többet próbálunk megcsinálni.
Lacin kívül többen is érintették, hogy ezzel a vidéki állattartással tényleg kezdeni kell valamit, és ez összügy, tehát teljesen mindegy, hogy kinek milyen nézetei vagy egyéb dolgai vannak. Elképesztő nagyságrendű kezd lenni ez a dolog. Ha valaki falura költözik, annak bizonyos dolgokat evidenciaként kell kezelnie. Amikor nekem azt mondta 50 évi városlakás után valaki, aki odaköltözött, hogy amikor kiöntözzük a trágyát, akkor büdös van, akkor azt kérdeztem tőle: hol tetszett lakni? Mondta, hogy Pécsett, a Rákóczi úton. És ott mit érzett egész nap, kedves asszonyom? - kérdeztem - Nem hiszem, hogy sokkal jobbat, mint most itt, ez meg tart három napig. Vagy amikor ősszel a magángazda is kihordja a trágyát, akkor az egy kicsit szagosabb időszak, de aki vidéken él, és úgy egyébként a sokkal jobb levegőért meg sok mindenért vállalja azt az életmódot, annak ezt a pár napot át kell vészelnie.
A szomszédban való tartás a nehezebb ügy, ezt én érzem, és, gondolom, polgármesterként ezt te sokkal jobban tudod. Tehát amikor a szomszédban száz sertést hizlal valaki, és a légy őket is meg mindenki mást is beterít, akkor ez egy nehéz kérdés. Nehéz a polgármesternek is megoldani, az állatorvosnak is nehéz megoldani, meg a faluban is nehéz megoldani.
Az a kezdeményezés, ami itt elhangzott, hogy kitelepíteni - ezt nem hallottam még -, nagyon jó, a mi részünkről minden segítséget megadunk ehhez... (Dr. Medgyasszay László: Az Alföldön tanya, a Dunántúlon agropark!) Világos! Ezt még nem hallottam. Sokféle parkról hallottunk már a lakóparktól kezdve, hallottunk ipari parkról is, erről, mezőgazdaságiról még nem. Az ügyben azért van egy kis aggályom, hogy a klasszikusan állathoz szokott, és hogy kimegy az udvarba, és megeteti, gazdálkodik, az mondjuk három és fél kilométerre megteszi-e ezt minden nap, tehát nekik is kell egy kis szemléletváltozás, annak, aki ezzel foglalkozik, gondolom én, de ez lesz a kisebb baj.
A vágóállatok minősítése. Itt két dolgot is szeretnék elmondani. Az egyik az, hogy a feldolgozókkal voltunk mindig háborúban, hogy mi számít be a minősítésbe, hogy hogy kell ezt érteni. Mert - és nagyon leegyszerűsítem a kérdést - amikor sok volt a disznó, akkor nagyon szigorú volt a minősítés, amikor kevés volt, akkor meg minden átment mint jó, és egyformán fizették, újabban meg semmi jelentőséget nem tulajdonítanak ennek. Azt gondolom, szakmailag meg fogjuk ezt beszélni, és megpróbáljuk ezt a kérdést rendes helyre tenni.
Bioetanol. Itt két dolog van: a biodízel és a bioetanol. A biodízel teljesen természetes dolog, és beépül a mi gazdálkodásunkba, pláne akkor, ha nem nagyüzemeket és nagyfeldolgozókat építenek, hanem alapvetően kisebbeket, és az üzemanyag közvetlenül felhasználható lesz az erőgépekben is. Ez a vonal támogatható. Az etanollal nincs nagy baj, mert egyetlenegy etanolüzem nem épült Magyarországon. A százhalombattai és a győri szeszipari cég növelte a kapacitását. Nálam ötvenen jártak etanolüzem-építés ügyében, hogy mi lehet, és mindenkivel közöltem, hogy semmilyen támogatás nincs erre a mi részünkről, az etanolüzem megépítése üzleti alapon történik, a felelősség azé, aki azt megcsinálja. Az, hogy 22 milliárd a legkisebb nagyüzem finanszírozási költsége, és 25 ezer forint helyett 60 ezer volt a kukorica, az, úgy látom, nemcsak a befektetőket, hanem a bankokat is elgondolkodtatta. Jelen pillanatban nem látok egyetlenegy 100 százalékig biztos üzemi megvalósulást. Talán kettő olyan van, amely, én úgy látom, valószínűleg meg fog valósulni, és ez a kettő összesen másfél millió tonna kukoricát fog feldolgozni Magyarországon, ami normál évben a 8 vagy a 6 milliós termés mellett egy piaci biztonságot is jelenthet nekünk, plusz EU-s előírások vannak az üzemanyag-felhasználás kapcsán, és ne vásároljuk már, ha van alapanyagunk! Tehát nem kell eleve ördögtől valónak tekinteni az ügyet.
Az elektronikus bevallás kérdését Jóska is, de többen mások is felvetették. Először is azt szeretném tisztázni, hogy ugyan ösztönözzük a falugazdászokat erre is, mint minden újra, meg szeretnénk, ha minél jobban menne ez a dolog, ugyanis ez rendkívüli módon felgyorsítaná a kifizetéseket. Így sem vagyunk lassúak az Európai Unióban, ezt szeretném elmondani, mert azért decemberig kifizetjük az EU-s részét, január-februárban pedig a magyar részét a dolognak, de az elektronikus bevallással még gyorsabbá és pontosabbá tudjuk tenni a kifizetéseket. Minden újtól irtózunk, ezért nem kötelező az elektronikus bevallás, ezt szeretném most közölni, változatlanul be lehet adni papíron is, de a falugazdászainkat arra ösztönözzük, hogy segítsék a gazdálkodókat. Nagyon leegyszerűsítem a dolog: amikor a kézi beadás volt, akkor is addig nem ment a dolog, amíg minden falugazdászra rá nem lett osztva iksz gazdálkodó, akikkel együtt töltötték ki a papírt. Az az elképzelés, hogy kiküldik az olyan papírokat, amelyeket soha nem láttak, és a magyar agrárgazdálkodó hibátlanul visszaküldi, az fél év alatt megbukott. Most is fogni kell a kezüket, segíteni kell. És, igaz, szervezünk tanfolyamot, felkészítőt, és gépekre is lehet majd pályázni, hogy a gazdálkodóknál ez így történjen. És azért van egy generációváltás is. Én sem vagyok egy számítógépes zseni, körülbelül bekapcsolni meg kikapcsolni tudom, meg adatokat tudok rajta megnézni, őszintén megmondom, az én korosztályomtól ez egy kicsit idegen, de azért az, hogy a meghirdetett összegnek a hatszorosára jelentkeztek fiatal gazdálkodók Magyarországon az első körben, az azért mutatja azt, hogy van egy generációváltási igény is, és a fiataloknak, akik bekerülnek ebbe a rendszerbe, biztosan nem lesz olyan idegen ez a dolog, mint nekünk, idősebb embereknek, és könnyebben fogják tudni használni.
A takarmányellátással kapcsolatban szeretném elmondani, hogy nem tétlenül néztük a folyamatokat, 80 ezer tonna gabonát, főleg kukoricát vásároltunk ezeken az árveréseken. Nem volt nagy gyakorlatunk benne, és megint azt mondom, hogy a miénk volt az egyetlenegy minisztérium, amely kéthetente jelentkezett az árverésen a termelők segítésével, és együtt csináltuk. Úgy van, ahogy azt a Jóska is mondta, hogy nekünk is tanulnunk kellett a multikkal szembeni fellépést. Megvan ez a 80 ezer tonna, és még 220 ezer tonna felvásárlására van lehetőségünk. És azt, amit 59 ezer forintért vettünk az árverésen, azt is a mostani áron, 53 ezer 600 forintért kapják a gazdálkodók - a többit számolja ki mindenki, mert megint nem akarom mondani, hogy közvetlen támogatásról beszélünk -, és ezen kívül hitelből. Én tehát azt gondolom, hogy az átmeneti abrakolási gondokat nagyjából le tudjuk rendezni.
Nincs idő az egyes rendeletekre való felkészülésre. Mindig időhiányban vagyunk, aminek az is az oka, hogy a magyar agrártermelő egy sajátságos termelő, beleértve magamat is, ahogy mindenkit: mindig azonnal szeretnénk mindent, és ezért még azt sem tudtuk kivárni, hogy az Európai Unió jóváhagyja a magyar programot, ami október valahányadikán történt meg, már áprilisban megnyitottunk néhány támogatást, mert akkora volt a nyomás rajtunk, főleg a gépnél és a szerves trágyánál, hogy egyszerűen saját kockázatra el kellett indítani. Az más kérdés, hogy én azért láttam már, hogy úgy haladnak az EU-s tárgyalások, hogy ezek valószínűleg meglesznek, tehát nincs benne nagy kockázat, de előre nyitottuk meg. Van olyan tagország a 27 közül, akinek a programját még nem fogadta el az EU. Mi magyarok mindig sietünk és mindig gyorsan akarjuk ezeket elérni. Itt is azt mondom, hogy a falugazdászok, akiket sikerült megőrizni teljes létszámban - így magunk között mondom, hogy ez nem kis dolog -, ebben biztos fognak segíteni.
A Natura-területekkel kapcsolatban ismét leülünk a minisztériummal a jövő héten. Már eddig 27-28 helyen változtattuk meg a környezetvédelmi törvényt az elmúlt év során, ami ránk nézve kedvezőtlen volt. Folytatjuk ezt, szedjük ki belőle azokat, amik nem oda valók. Azonban egyet figyelembe kell venni: nem véletlen csinálja a Naturát az Európai Unió sem. Azt mondja, hogy a termelésnek és az állagmegóvásnak, a természet megóvásának összhangban kell lenniük egymással. Erre fizet, amennyit fizet. Én is azt gondolom, hogy nem annyit, amennyi a korlátozásból kiesik. Azért mi is úgy vagyunk vele, hogy a környezetünk megóvására, a saját területünkön nekünk is egy picit, ha van miből, áldozni kell; ha nincs miből, akkor persze nem.
Milyen a kormány most meghirdetett tulajdonosi programja? Ez egy külön program és elsősorban állami nagyvállalatokra vonatkozik, nem a mi területünkre. A mi területünkön, amit én szeretnék forszírozni, az elsősorban az, hogy a feldolgozóiparban termelői tulajdon jöjjön létre. A sertésnél ismerem, hiszen én is részese voltam, a szenvedő alanya veletek együtt a pickes akciónak, amit szerettünk volna megcsinálni. Azóta megcsináltuk a Parmalatot. Kérdezte valaki, hogy ez kinek a kezébe kerül. Az Alföldi Tejszövetkezet tagjainak a tulajdonában van. Igaz, hogy nem az egész ország tejtermelői, de az adott lehetőségben őket lehetett helyzetbe hozni. Ugyanilyen az izsáki feldolgozó, ami a volt izsáki szövetkezet nyolcszázvalahány tagjának a kezében van. Valamint ilyen lesz az a sertésfeldolgozó, amelyikhez, ahogy az előbb említettem, most már 600 ezer sertés tartozik, és a terveink szerint ebbe 1 millió 200 ezer is bejönne. Persze itt is figyelembe kell vennünk, hogy az ország melyik pontján és helyén lesz a feldolgozó, mert ha ez az északi csücsökben lesz, akkor nyilván Baranyából maga a szállítási költség is nehezíti a működését. Tehát megint nem azt mondom, hogy egy országos nagy feldolgozót, egyetlent akarunk létrehozni, hanem egy olyan szervezetet, ami mondjuk a fél országrészt arra viszi, és sikerül talán egy másikat, ami a másik felét amarra viszi. Tehát egy ilyen típusú feldolgozásban gondolkodunk.
Azt gondolom, a célkitűzéseink nagyjából érthetőek. Az EU néha kitalál olyat, amire mi sem tudunk felkészülni. A cukorrépát említette Gyuri. Ez ugyan nem az állattenyésztéshez tartozik, de hadd mondjam el, hogy az első körben a cukorgyárakat ösztönözte a bezárásra, rájött, hogy ezzel nem éri el a kívánt célját, és nagyon rafinált módon, hátulról mellbe elkezdte a termelőket ösztönözni arra, hogy hagyják abba a termelést. Ez már sokkal eredményesebb módszer, mivel nem akar egyetlenegy meglévő cukorgyár sem bezárni, hanem a termelők akarják a kedvezmények és a visszafogott termelés miatt abbahagyni a termelést. Tehát most ez az alaphelyzet, egy fordított szituációval kell küzdeni.
Miért jutottunk ide? Ahogy említettem, ez egy 20 éves időszak. Egyetlenegy felelőst, kormányt, senkit a magam részéről nem neveztem meg, hanem mindösszesen azt, hogy soha nem volt a kormányzati politika középpontjában az agrárium, főleg nem az állattenyésztés, és ez minden kormányra egyaránt vonatkozik. Most próbálkozunk mi ezzel, de még egyszer hangsúlyozom, két év alatt nem nagyon lehet eredményeket elérni.
Teljesen egyetértek azzal, hogy nézzük meg a kistelepüléseken az állattartás feltételeit. Én nem vagyok jogász, annyira nem ismerem az önkormányzati törvény részleteit, hogy mit lehet ebben tenni, tehát tényleg le kell ülni és átbeszélni, megnézni jogilag. Hiszen az önkormányzati törvényt nyilván nem írhatjuk felül, mert azzal sérülne az önállóságuk, de valamilyen, egy országra is kidolgozható elvet, ha több párt mellé áll az ügy mellé, akkor csak lehetne csinálni. Alakítsunk erre egy csapatot, aki ezt jól körüljárja és megnézi, hogy mit lehet tenni. Persze nyilván nektek sem az a célkitűzésetek, hogy lehetetlenné tegyétek a falu életét, tehát nyilvánvalóan a kereteket kell megtalálni.
A helyi foglalkoztatással és a külföldiek telepeivel kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy telepet vagy mezőgazdasági üzemet gyakorlatilag nem tudunk korlátozni, hogy európai uniós állampolgárok közül ki vesz, meg ki nem vesz, sőt a földet sem tudjuk már, mert ha három éve itt él, letelepedett és agrárvállalkozást folytat, akkor ugyanazon elbírálás alá esik, mint a magyar állampolgárok. Azt kell megnéznünk, ha tényleg kirívó esetek vannak, hogy a hatóságok, például a munkaügyi hatóság milyen fellépést tud ilyen esetekben tenni. Ha hozzánk érkeznek ilyen észrevételek, akkor mi közvetítjük azokat a társminisztérium felé és megpróbálunk lépni.
A kisvágóhidakat Laci is érintette. A megerősítésükön gondolkodunk, nem a további megszüntetésükön, de az alapfunkciójukat a helyi ellátásra és a turisztikai ellátásra tennénk, nem a távlati szállításokra, hanem elsősorban és mindenekelőtt a helyi ellátásra. Ezenkívül pályázati joguk van, ugyanúgy, mint bármelyik nagyobb feldolgozónak, és nemcsak szarvasmarha-, baromfi- és sertésvágóhídban gondolkodunk, hanem juhra, kecskére is, illetve a feldolgozás javítására a tejtermékeknél és egyébnél. Két forrásunk is van rá; nemcsak az első tengely, hanem a harmadik tengely, a vidéki foglalkoztatottság és a vidéki fejlesztés forrásai is.
Megpróbáltam nagyjából, nem személyenként válaszolni, hanem összefogva a kérdéseket. Köszönöm szépen a figyelmüket... (Dr. Medgyasszay László: Állatorvosi költségek?) Ja, az állatorvosi költségek, igen. Erre a kollegám ideírt nekem valamit. Onnan indultunk, hogy ki van nagyobb bajban. A termelő volt nagyobb bajban. Az állatorvoshoz egy kicsit nehezebben ér oda a pénz, ezt én tudom. (Dr. Medgyasszay László: Az állami szolgálathoz. Nem saját zsebből megy.) A szolgálathoz, világos. A szolgálathoz egy kicsit nehezebben ér oda, de azért mi gondoskodunk a szolgálat fenntartásáról. Jó két-két és fél hónap csúszás volt az ügyekben, egyszerűen nem tudtuk szervezetileg lekövetni. Az volt a cél, hogy ne fizessen érte először. A terméktanácsokon keresztül meg kellett alkotni bizonyos szabályokat, figyelembe kellett venni, hogy ne közvetlen a miniszter legyen, tehát sok minden volt, amit meg kellett csinálni, ezért csúszott. Azt a kívánalmadat én is szeretném egyszer megélni, hogy a szolgálatokat végző hatóságok ne legyenek bevételorientáltak, hanem a feladathoz a kormányzat biztosítson feltételeket. Ez húsz éve nem sikerült, nem gondolom, hogy holnapra sikerül. Próbálkozzunk vele valahogy együtt.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Azt gondolom, hogy a felvetett kérdésekre többségében érdemi választ kaptunk. Kérdezem képviselőtársaimat, kívánnak-e reagálni miniszter úr válaszaira.
Bagi Béla úr!
BAGI BÉLA (Fidesz): Nem reagálni szeretnék, csak valószínűleg elkerülte miniszter úr figyelmét a madárháló ügy.
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Igen, bocsánat. Azért nem volt rendelet róla, mert az állatorvosi szolgálatot nagyon komolynak tartjuk, és amikor veszély van, akkor két embernek van joga intézkedni: az egyik én vagyok, a másik pedig a főállatorvos. Azokat a szabályozásokat, amiket ők arra vonatkozóan gondolnak, hogy megvédjük az ország egész állományát, az adott állományt is, én elfogadom, de éppen a te felvetésedre és mások felvetésére tényleg azt gondoljuk, hogy azért a jogszabályi hátterét is teremtsük meg ennek, tehát ne egy sima főállatorvosi elrendelés legyen az ügyben. Én nem tudom megítélni, őszintén megmondom neked, mert a sertésnél ilyen probléma nincs, amivel én foglalkoztam, hogy ez szakmailag mennyire indokolt. Én a kollegák véleményére hallgattam, ami az volt, hogy a vízi szárnyasoknál a vándormadarak és házi állomány közötti közvetlen érintkezés elkerülésének ez egy jó módja. Utána én is hallottam - elnézést! -, hogy az ürülék ezen azért mégis át tud jutni, és a fertőzésveszély szintén fennáll, tehát pro és kontra mentek ebben a szakmai viták. De én azt gondolom, hogy most már ez így rendeződött, és azért, hogy a főállatorvos súlyát és szerepét megerősítsem Magyarországon, és éppen azért, hogy eredményesen és jól végezzük ezt a munkát, gyakorlatilag először a mostani közigazgatás-történetben - a nagyon régit nem ismerem -, államtitkári beosztást kapott, és ezzel véglegesen elrendeződik az a kérdés, hogy közvetlen hozzám tartozik, és nincs másnak utasítási joga fölötte. Ezt a madárháló-ügyet szakmailag le kellene egyszer zárni. Nem győztek meg se jobbról, se balról, hogy kell vagy nem kell, de ebben az állatorvosok, gondolom, jobban tudnak segíteni, még meg is hallgatnám a Lacit, ha elmondja, hogy mi ebben a helyzet.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Egy mondatot mondhatok?
ELNÖK: Egy pillanat! Köszönöm szépen, miniszter úr. Medgyasszay képviselő úrnak adok szót.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Tekintettel arra, hogy megszólíttattam a miniszter úr részéről, szeretném elmondani, hogy azért azt tudomásul kell venni, hogy az állat-egészségügyi intézkedések, főleg a prevenciós intézkedések nagyon szigorúak szoktak lenni. Emlékszem, annak idején a száj- és körömfájásnál is valóban úgy éreztem néha, hogy túlkapást csináltunk, de az ügy olyan fontos és olyan nagyon lényeges, hogy valóban előadódhat olyan intézkedés, amelynek a kapcsán később rájövünk, hogy nem oldja meg a kérdést. Ez valóban egy szakmai kérdés. Itt hadd védjem meg az állatorvosokat azzal, hogy ilyenkor a felelősség nagyon nagy: elúszik az ország vagy nem úszik el, vagy újra visszajön-e a fertőzés, és akkor ennek a felelősségnek a súlyánál fogva - nem ismerem a témát, nem hallottam róla, most hallottam róla először - döntenek. Azt hiszem, a madárhálón keresztül bepotyog az ürülék, ez egyértelmű. Lehet ezen vitatkozni, hogy ha épp arra repül, akkor mi van, de én azt gondolom, fogadjátok el azt, hogy ez egy, az ügy érdekében végzett, tárgyilagos intézkedés volt. Az egy másik kérdés, de arról nem beszélt a miniszter úr, még Font Sándor vetette fel, hogy akkor kaptak-e kompenzációt azok, akik... Ez is elhangzott, ha már erről beszélünk. Tehát megtörténik-e ez a bizonyos kompenzáció azok részére. És hadd mondjam el itt is, hogy tulajdonképpen nem volt törvény, rendelet, nem volt ennek alapja eddig tulajdonképpen.
Erről sokat tudnánk még beszélni, ez valóban egy szakmai vita lehetne. Én azt gondolom, fogadjátok el, hogy ez nem egy túlkapás volt, hanem egy túlbiztosítás talán az ügy érdekében.
ELNÖK: Köszönjük szépen a szakmai értelmezését ennek a bonyolult kérdésnek.
Kérdezem képviselőtársaimat, van-e még hozzászólás. (Senki nem jelentkezik.) Nincs több hozzászólás.
Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Megköszönöm, hogy - a miniszter úr szavait használva - e válságban lévő ágazat helyzetével érdemi módon volt lehetőség foglalkozni. Összegzés helyett azt szeretném megfogalmazni, hogy az ügyek kezelését vagy a helyzet rendezését illetően talán kinyitottuk a kaput. Azt gondolom, az a meggyőződésem, hogy nagyon sok további intézkedésre van szükség, és hogy ez egy folyamatos egyeztetést, konzultációt igényel. Mondom ezt azért, mert gyakorlatilag nem látjuk folyamatában, hogy az árak hogyan alakulnak. Egy tény: néhány hónapon, fél éven belül nagyon sok nagyüzem sorsa is eldől - nagyon sok nagyüzem sorsa is eldől! Ez az egyik, amire reagálni szerettem volna.
A későbbiek során én nem választ, hanem intézkedést kérek, ha lehet, a termelői csoportok, a kisebb árbevételt elért termelői csoportok ügyében, mert ez is a jövőre vonatkozik, méghozzá nem is akármilyen módon.
Talán egyetlen konkrét felvetésem lenne - ezt úgyszintén a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlanám -: a piacvédelem, illetve az import elleni védekezés kapcsán az 54/2004. számú FVM-rendelet még hatályban van. Ezt a rendeletet, amely tulajdonképpen az importélelmiszerek behozatalának az előzetes bejelentésére vonatkozik, két megye alkalmazza, az összes többi nem. Nagyon egyszerű a dolog, és legalább információnk lenne, hogy mi jön be az országba, információnk lenne arról, hogy hova érkezik, és onnantól kezdve mi is nyomon tudnánk követni az ideáramló árukat. Ugyanis ha mi betartjuk a nyomon követhetőséget - kötelező betartanunk -, joggal várhatjuk el ezt azoktól is, akik ideszállítják az árut.
Én ennyiben szerettem volna hozzájárulni a témához.
Még egyszer megköszönöm a miniszter úr tájékoztatóját, válaszait, és azt kérem, ezen a nyitott kapunk próbáljunk meg közlekedni a továbbiakban is. Köszönöm szépen. (Gráf József távozik.)
Tisztelt Bizottság! A bizottság számára még nem fejeződött be az ülés, van még napirendi pontunk. Az első napirendi pontot lezárom. Kérdezem, hogy az egyebek keretében van-e valakinek felvetése. (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Akkor informálisan egyeztetve Herbály alelnök úrral, alelnöktársammal is azt kezdeményezem, hogy az elkövetkező ülésünket követő időszakban, amikor az SPS-ről lesz szó, azt követően a bizottság kérje fel a bizottság a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács elnökét egy tájékoztatóra - ezt kérem rögzíteni a hivatal részéről. Van-e valakinek ellenvetése ezzel kapcsolatban? (Senki nem jelentkezik.) Nincs.
Minden bizottsági tagnak megköszönöm a részvételt. További jó munkát kívánok!
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 36 perc)
Font Sándor
a bizottság elnöke
Jakab István
a bizottság alelnöke
Herbály Imre
a bizottság alelnöke
Jegyzőkönyvvezetők: Ferenc Zsuzsa és Molnár Emese