MB-4/2008.
(MB-58/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2008. február 26-án, kedden, 14 óra 00 perckor
a Képviselői Irodaház V. emelet 515. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről: *
Hozzászólók: *
Általános bevezető *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: a pálinkáról és a Pálinka Nemzeti Tanácsról szóló törvényjavaslat (T/5010. szám) (Font Sándor, Császár Antal (Fidesz), Bedő Tamás, Kis Péter László (MSZP), dr. Simicskó István, dr. Medgyasszay László (KDNP), Velkey Gábor, dr. Bőhm András (SZDSZ), Karsai Péter és Pettkó András (MDF) képviselők önálló indítványa) *
A nemzeti éghajlat-változási stratégiáról szóló határozati javaslat (H/4978. szám) - általános vita *
Haraszthy László szakállamtitkár tájékoztatója *
Hozzászólások *
Válaszadás *
Szavazás *
Tájékoztató a közös agrárpolitika (KAP) reformja keretében tervezett változtatásokról, azok várható kihatásairól, különös tekintettel az egységes támogatási rendszerre (SPS) történő áttérésre *
Dr. Nyujtó Ferenc (FVM) tájékoztatója *
Hozzászólások *
Válaszadás *
A bizottság 2008. I. félévi munkatervének elfogadása *
(Általános vita)
Előadó: a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium képviselője
A pálinkáról és a Pálinka Nemzeti Tanácsról szóló törvényjavaslat (T/5010. szám)
(Font Sándor, Császár Antal (Fidesz), Bedő Tamás, Kis Péter László (MSZP), dr. Simicskó István, dr. Medgyasszay László (KDNP), Velkey Gábor, dr. Bőhm András (SZDSZ), Karsai Péter és Pettkó András (MDF) képviselők önálló indítványa)
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Bedő Tamás (MSZP)
Borenszki Ervin (MSZP)
Csontos János (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Zatykó János (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Bagi Béla (Fidesz)
Bodó Imre (Fidesz)
Czerván György (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott:
Herbály Imre (MSZP) Godó Lajosnak (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP) Bedő Tamásnak (MSZP)
Paizs József (MSZP) Zatykó Jánosnak (MSZP)
Vécsi István (MSZP) Borenszki Ervinnek (MSZP)
Járvás István (Fidesz) Czerván Györgynek (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz) Bodó Imrének (Fidesz)
Velkey Gábor Dániel (SZDSZ) Kis Péter Lászlónak (MSZP)
Haraszthy László szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Kiss Norbert főosztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Piros László elnök (Magyar Pálinka Lovagrend Egyesület)
Nagy András igazgató (Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács)
Dr. Nyujtó Ferenc főosztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Nagy András (Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács)
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 10 perc)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait, köszöntöm a munkánkat segítő tisztviselőket, mindazokat, akik figyelemmel kísérik a bizottság nyílt ülését és azokat is, akik az egyes napirendi pontokhoz érkeztek már előterjesztőként vagy véleményezőként.
A szocialista frakció egyik képviselőjével egyeztetve szeretnék javaslatot tenni a napirendi pontok sorrendjére. Javaslom, hogy a 3. napirendi pontot a tervezetben vegyük 1. napirendi pontra, várhatóan annak rövidsége miatt, és azért, hogy a két utána következő, azaz az eredeti 1. és 2. napirendi pont hosszabb időtartama miatt ne várassuk meg a 3. napirendi ponthoz érkezett érintetteket. Kérdezem, hogy ezen javaslaton kívül van-e további kérdés, észrevétel a napirendi tervezethez. (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor először a sorrendiségről kérek véleményt szavazással. Mégpedig azt javaslom, hogy a 3. napirendi pont kerüljön 1. napirendi pontra és a többi a sorrendiséget követve ez mögé. Aki ezzel egyetért, az kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag elfogadta. Ezek után kérem, hogy aki az így sorrendjében módosított napirendet elfogadja, az kézfeltartással szavazzon. (Szavazás.) A napirendet egyhangúlag elfogadtuk.
Az 1. napirendi pontot nyitnám meg: döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: a pálinkáról és a Pálinka Nemzeti Tanácsról szóló törvényjavaslat, T/5010. sorszámon. Font és képviselőtársai az előterjesztők. Megkérem a kormány képviseletét is, hogy foglalja el a helyét ehhez a napirendi ponthoz.
Az ülés vezetését Jakab István alelnök úrnak adom át és mint előterjesztő kérnék szót.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Megadom a szót Font Sándor elnök úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsolj, elnök úr!
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Egy nagyon hosszú időszakot futott be a pálinkával foglalkozók körében az a gondolat, hogy a pálinkáról is törvénynek kellene gondoskodnia. Még a 2000-2001-es időszakban fogant ez a gondolat, amikor az akkori kormány érezve, hogy a pálinka mint hungarikum, mint nemzeti sajátos italunk, mint - ezt nyugodtan mondhatom - amelyről megismertetik Magyarország az italok tekintetében, sajnálatos módon egyre inkább kiszorult a hagyományos főzési eljárásokból és bizonyos, nem a pálinka körébe tartozó termékek jelentek meg, amelyek viszont pálinka névvel kerülhettek sajnos forgalomba. Ezt a helyzetet az akkori jövedéki törvény tisztázásával sikerült valamelyest megoldani. Természetesen nem teljesen, de az idő bizonyította, hogy az első lépések nagyon fontosak voltak, és azóta is e területen sikerült egyre inkább tisztítani a terepet a pálinkának tűnő vagy egyáltalán olyan termékektől, amelyeknek semmi közük a pálinkához, de ezzel a névvel szeretnének marketinghelyet elfoglalni a szeszes italok területén.
Az akkori, 1998-2002-es időszakban sikerült egy, most már nyugodtan mondhatjuk, sikeres, jövedéki szempontból új kategóriát létrehozni, amellyel kinyitottuk a bérfőzés eddigi szokásos módjából, a bérfőzött pálinkák szokásos technológiájából a kereskedelmi pálinkafőzdék felé a lehetőséget, hogy egyszerűbb jogi feltételekkel, kisebb tőkegaranciákkal, viszont a hagyományos technológiát megőrizve a kereskedelmi forgalomban pálinkát tudjanak előállítani. Ez a folyamat azóta is tart, hiszen évről évre egyre több kereskedelmi pálinkafőzde kér engedélyt erre a típusú főzési módra.
Eközben az Unióban olyan törvényi előírások is születtek, amelyek megengedték, lehetőséget biztosítottak a csatlakozó országoknak arra, hogy a saját maguk által definiált szeszes ipari terméket mintegy védjegyként használva csak az adott országban lehessen azon a néven forgalmazni. Ismertünk már ilyen országokat, mint például Olaszország, aki a grappa nevet védte le az Unióban, a görögök az ouzót, és senki más ezt a szóhasználatot - tehát a grappát és az ouzót - máshol nem használhatja, még akkor sem, ha ugyanúgy főzi, készíti el és erjeszti azt az alkoholt, amit az adott országban készítenek.
Ugyanez a logika volt, amikor a 2004-es csatlakozásunkat megelőzően a pálinkával foglalkozó érdekképviseleti szervezetek gőzerővel fordultak az Unióhoz és ezt a jogosultságot Magyarország számára is megkérték. A pálinka névhasználat sikeresnek bizonyult, a 2004. év óta csak Magyarország és Ausztria négy tartományában - ezek mind valamikori kedvenc, kedves magyar földjeink voltak - előállított, Ausztriában egyedül csak a sárgabarack-pálinka előállítása esetén használhatják a pálinka szót, míg Magyarország minden Magyarországon termett és itt főzött, erjesztett alkoholból készített alkoholvégterméknél használhatja a pálinka szót.
Láttuk azt, hogy nagyon komoly érdeklődéssel fordultak a rendezvényszervező cégek is a pálinka felkarolása iránt, a nemzeti kultúránk egy hagyományaként ennek ápolására szólították föl mind a terméket ismerőket, mind azokat, akik újonnan kapcsolódtak be a termék fogyasztásába, több országos rendezvény került itt Budapesten is megrendezésre és elindultak a pálinkaminősítő versenyek elsőként Gyulán, majd Kecskeméten, majd Hundest címszó alatt. Látszódott, hogy nagyon nagy a társadalmi érdeklődés hála istennek a most már nagyon jó minőségű pálinkára, és egyre inkább kezdett tudatosodni, hogy mi is az a pálinka.
2003-2004-ben az érdekelt érdekképviseleti szervezetek már előkészítettek egy pálinkarendelet-, pálinkatörvény-tervezetet nagyon sok forgatókönyves ülés után, azonban akkor sajnos nem sikerült ezt rendeleti és törvényi szintre emelni. A lökést nem kétséges, hogy a jelenlegi kormányfő egyik üzenete adta, amelyben ő is úgy érzékelte egy vidéki körútja alkalmával, hogy talán érdemes lenne a pálinkát törvényi szinten is definiálni és talán érdemes lenne nagyobb összegű marketingpénzt is fordítani erre a speciálisan magyar termékre.
A szövetségeknek, az érintett érdekképviseleti szervezeteknek a törvénytervezet valójában már több év óta készen áll. Hogy ebben legyen egy marketingoldal is, ha már tudjuk, hogy erre is sok időt kell fordítani, december 6-án, a pálinkások védőszentjének napján nyújtottuk be első változatban Császár Antal képviselőtársammal az akkori törvénytervezetet. Időközben azonban az Európai Unió egyik szeszes italokra vonatkozó rendelkezése is napvilágot látott, és kihasználva a parlamenti szünetet, ami december és január között volt, újólag minden kedden kilenc órától kettő-három óráig gyűrtük egymást a négy országos érdekképviseleti szervezet, hogy az abszolút tökéletes változatot próbáljuk meg finomítva benyújtani úgy, hogy most már figyelembe vesszük az uniós megjelent szeszekre vonatkozó rendelkezés útmutatásait is. Ennek a letisztult változatát sikerült utána ötpárti támogatással az elmúlt héten benyújtani.
Hozzátéve, hogy talán a kívülállók számára egy-egy fogalommeghatározás rejtélyes, mégis hihetetlen vita előzött meg minden egyes definíciót. El kell mondanom, hogy így is van mintegy 3-5 százaléka a tervezetnek, amiben nem sikerült a szakmai szervezeteknek megállapodni. Hogy egy-egy kuriózumot is említsek, ilyen az, hogy legyen-e mézes pálinkalikőr - tehát a pálinka szót használhatják-e azon likőrtermékek előállítói, akik pálinkából állítanak elő mézzel dúsított italt, de ez likőr -, és lehet-e például olyan névhasználat, hogy bikavér törkölypálinka. Ezek már a szakmaiságot nagyon mélyen érintő kérdések, ezekben nem sikerült végső megállapodásra jutnunk, és azt mondtuk, döntsön a parlament. Még a következő két-három hét, ha a bizottság ezt elfogadja és parlamenti vitára alkalmasnak találja, akkor rendelkezésünkre áll, hogy a végső verziót megindítsuk a pálinkatörvény vonatkozásában.
Nagyon nagy vitát váltott ki a pálinka nemzeti tanács mint új szervezet felállítása. Ebben Ficsor Ádám szakállamtitkár úrral két körben egyeztettünk, aki jelezte, véleményezte a kifogásait. Az első körös kifogásokat a négy országos szakmai szervezet döntő mértékben próbálta figyelembe venni és beépíteni a jelenlegi változatba, és tudjuk azt, hogy nem mindenben sikerült az iránymutatásoknak eleget tenni, bár a szakmai szervezetek úgy érzik, tudják magukat védeni, amikor netán egyes kérdésekben és egyes mondatokon vitatkoznunk kell majd.
A végső cél egyértelműen az volt, ami Angliában és Franciaországban már iránymutató - ahogy Angliában és Skóciában a whiskyről alkottak törvényt, illetve kódexet és ahogy a franciák a konyakjukat megvédték -, hogy egy nagyon hosszú távra mutató, mindenki által érthető és értelmezhető végső leírást adjunk, ami hosszú időn keresztül kibírja a kritikák próbáját. Hogy minél kevésbé érje kritika a pálinkában érintett szervezeteket, legyen ez maga a termelő, akár a forgalomban érintett, akár a reklámtevékenységben érintett - mert szerteágazó az érintettségi kör -, ezt a pálinka nemzeti tanács iránymutatásaira, felügyeletére, koordinálására és dorgálására bíznánk. Egy olyan magasan elismert testületről lenne szó, akinek a szavára mindenkinek kötelessége lenne odafigyelni, és mindenkinek tudomással kellene bírni arról, hogy ha a pálinka nemzeti tanács dorgálással él, akkor az egy nagyon súlyos kritika az ágazatban érintettek számára. Ez volt az elvi szándék, amit megpróbáltunk immár, mint említettem, ötpárti támogatással törvényjavaslatként benyújtani.
Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. A kormány képviselőjének adok szót, és visszaadom az ülés vezetését elnök úrnak.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
DR. KISS NORBERT (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Jelenleg csak a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium nevében tudok beszélni, mert egységes kormányálláspont még nem alakult ki. A minisztérium nevében azt tudom elmondani, hogy a minisztérium nagyon örül és támogatja a kezdeményezést, mindent megteszünk annak érdekében, hogy a törvény által kitűzött célok megvalósításra kerüljenek, ugyanakkor előzetes vizsgálataink alapján találtunk egy-két problémás részt a törvénytervezet szövegében. Azzal a szándékkal, hogy előremutató javaslatokat tegyünk, minden segítséget meg kívánunk adni annak érdekében, hogy a törvénytervezetet jobbá tegyük és a célokat még jobban elérhetővé tegyük ezekkel a módosításokkal. Tehát minden szakmai segítségünket most fel tudjuk ajánlani annak érdekében, hogy a valóban szükséges és előremutató módosítások beépítésre kerüljenek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt megnyitnám a vitát, jelzem, hogy lehetőségünk van szakmai szervezetek megszólítására. Én két személyre teszek javaslatot, hogy fogadja el a kormányoldal és az ellenzék is, hogy meghallgassuk őket. (Nincs ellenvetés.) Piros Lászlót a Pálinka Lovagrend részéről és Nagy Andrást a Szeszipari Szövetség és Terméktanács képviseletében kérem, hogy tényleg az időkeretet betartva szakmai vívódásainkról és a pálinkatörvény tervezetéről néhány gondolatot mondjanak el. Röviden kérném szépen összefoglalni.
PIROS LÁSZLÓ (Magyar Pálinka Lovagrend Egyesület): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Piros László vagyok, a Magyar Pálinka Lovagrend Egyesület elnöke, és ebbéli minőségemben szeretnék két gondolatot megosztani a bizottsággal.
Az egyik az, hogy egy olyan termékről van szó, amelynek hungarikum voltát senki sem vitatja, hál' istennek az Európai Unió sem, földrajzi árujelző oltalom alatt áll, tehát nagyon kevés a magyar mezőgazdaságnak és élelmiszeriparnak a termékskáláján az a termék, ami ilyen védettséget bír. Ugyanakkor nem győzöm hangsúlyozni, hogy a pálinka nem a gyümölcspárlat idegen elnevezésének a magyar fordítása, hanem egy speciális gyümölcspárlat, amire ez a törvény megpróbál pontosítást adni, tehát különbségtételt, hogy a magyar gyümölcspárlat miért pálinka. Ezt szeretném hangsúlyozni; ha sikerülne erre a hungarikum termékre törvényi szabályozást hozni, akkor hátha segít más hungarikumokat illetően is majd ez a pálinkatörvény.
A pálinka nemzeti tanácsról annyit, hogy a magyar gazdasági és társadalmi fejlődés eredményeként minden szakmában sok-sok szakmai szervezet jött létre, a pálinkások sem mentesek ettől, ugyanakkor nagyon fontos és szükséges egy olyan testület, ahol konszenzusteremtésre van mód és lehetőség. A kormányzattal közösen a pálinka nemzeti tanács funkcióját igazán ebben látjuk, közvetíteni a pálinkástársadalom érdekeit a fogyasztók és a törvényhozás felé, illetve belülre is, tehát a gyártók, forgalmazók irányába.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék parancsolni!
NAGY ANDRÁS (Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagy András vagyok, a Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács igazgatója. Két megjegyzésem lenne.
Az egyik az, hogy valóban hosszú viták után jutottunk el ehhez a javaslathoz, és nagyon fontosnak tartjuk, hogy ez a törvény végül is megszavazásra kerüljön majd. Nagyon fontos lenne azt biztosítani, hogy az említett európai szeszesital-rendelettel a teljes összhang megvalósuljon. Ezzel még lesz munkája az FVM-nek és a szakmai szervezeteknek is.
Az egész törvénnyel kapcsolatban pedig egy megjegyzésem lenne. Én két héttel ezelőtt másfél-két napot töltöttem a skót whiskyszövetségnél Skóciában, ahol a 38 főt foglalkoztató skót whiskyszövetség vezérigazgatója éppen nem volt Skóciában, de az öt igazgatója előadást tartott nekem és a pálinkagyártó tagozat vezetőjének, akivel ketten kint voltunk. A rezüméje az öt előadásnak az volt, hogy olyan szigorú törvényt alkossunk a pálinkára vonatkozóan, amilyet csak tudunk, ugyanis később lehet lazítani rajta, de ha valamit most megengedünk, azt már nem lehet megvonni, mert akkor már a versenysemlegesség okán és mindenféle módon majd az adott hátrányt szenvedő cégek meg fogják akadályozni.
A skót whiskytörvényt most módosítják, két és fél évig készítették elő a törvény módosítását. Ebben mondjuk egy súlycsoportban vagyunk, mert mi is jó régen dolgozunk ezen a törvényen. Ők most egy szót módosítanak a skót whiskytörvényen azon kívül, hogy kiegészítik a címkézéssel kapcsolatban. Az egy szó arra vonatkozik, hogy a skót whiskyt teljes egészében Skóciában kelljen érlelni, tehát ne lehessen az érlelést kivinni az országból. Ezt csak azért tartom nagyon kiemelendőnek, mert szóba került itt a mézes pálinkalikőr fogalma; azt is majd bele kell pontosan helyezni a törvénybe, hogy egy pálinkatörvénybe hogyan kerül bele a likőr fogalma. Ez megoldható lenne, de mi a szövetségben nagy vita után végül is szavazás után azt mondtuk, hogy nem támogatunk egy ilyen kifejezést. Nem akarok belemenni a részletekbe, csak jelezni szeretném, hogy ha most ilyet megengedünk, akkor később nem lehet megszüntetni, viszont ha nem engedjük meg és öt év múlva azt mondjuk, hogy lazítsunk valahol, azt lehet, fordítva nem megy.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjai részére megnyitom a vita, a hozzászólások lehetőségét. (Nincs jelentkező.) Legalább azt a jelzést tegyük meg, hogy támogatjuk vagy nem támogatjuk.
Bedő Tamás!
BEDŐ TAMÁS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Előadók! Tisztelt Vendégeink! Tényleg csak azért, hogy ne érezze egyedül magát elnök úr mint előterjesztő, úgy gondoljuk mi is a szocialista oldalon, illetve nyugodtan mondhatjuk SZDSZ-es kollegáink nevében is, hogy szükség van erre a törvényre. Mi is egyeztettünk a minisztérium képviselőivel. Azt kérjük és javasoljuk, hogy általános vitára menjen a törvény és azokat a szükséges jogi módosításokat, amelyeket akár az Unió, akár a helyi jogszabályok megkívánnak, egyeztetve a minisztériummal tegyük meg. Akkor valóban az elkövetkező egy-két hónapon belül egy jó törvénye lehet a pálinkának és felzárkózat a többi hungarikum mellé, törvényileg is védve. Egyébként én is úgy gondolom, hogy rengeteget nőtt a respektje a jó pálinkának, egyre inkább elfogadja a magyar társadalom. Külföldön ezt a szót még elég jól ismerik és reméljük, ez a törvény arra is lehetőséget ad, hogy a minőséget folyamatosan garantálni tudjuk. Úgyhogy kérem a bizottságot, hogy támogassa a javaslatot.
ELNÖK: Bagi Béla!
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Bedő Tamás jóformán mindent elmondott, amit ezzel kapcsolatban el lehet mondani. Én a magam részéről izgalommal várom ezt a törvényt, és gondolom, frakciótársaim is, mert rendkívül nagy jelentőségűnek lehet megítélni. Reményeim szerint egy konszenzussal előkészített, jó törvény egyéb, ma még nem teljesen helyén kezelt kisebb ágazatok számára is iránymutató lehet.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kérdezem, hogy van-e további kérdés, észrevétel. (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, az ülés vezetését Jakab Istvánnak adom át és mint előterjesztő szeretnék válaszolni a kérdésekre.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Font Sándor elnök úrnak adok szót, aki az előterjesztő képviseletében válaszol a felvetett kérdésekre. Parancsolj!
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. A történeti hűség kedvéért csak annyit, hogy a Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács, a Magyar Pálinka Lovagrend, a Pálinka Céh, akinek a képviseletét itt látom és a Gyümölcspálinka-főzők Egyesületeinek Országos Szövetsége, akinek a képviselete szintén itt van - magam is ezen egyesülethez tartozom -, voltunk azok, akik tényleg egymás idegrendszerét sem kímélve érveltünk a törvénytervezet egyes pontjaiért vagy azok ellen. Remélem, ez a következő három hétben is így lesz. Egyetlenegy nemes cél, a pálinka hiteles megjelenítése Magyarországon és külföldön, ez legyen a törvény igazi célja, ezt segítse elő.
Köszönjük a minisztérium felvetését. Szeretném jelezni képviselőtársaimnak, hogy egy egyeztetés alapján nem a jövő héten, hanem várhatóan a rá következő héten kerül ez az indítvány a parlament napirendjére, a 10-ével kezdődő héten tartandó ülésen. A minisztérium azt ígérte, hogy addig a véleményét, a kritikáját megfogalmazza. Ezek után tudunk mind a parlamenti, mind a szakmai képviseleti szervekkel leülni, hogy erre a megfelelő választ megadjuk, megtaláljuk, hogy utána zökkenőmentesen a parlamentben meg tudjuk tárgyalni.
Hogy a hungarikumokról törvény kellene, ez is már egy régi témánk, borzasztó nehéz kérdés. Viszont úgy tudom, most bent van egy határozati javaslat, ami a hungarikumok létéről szólna. Ezt képviselőtársaim terjesztették elő; majd meglátjuk, hogy hogyan segíti a nagyobb egységet, a hungarikumok megjelenítését mint speciális magyar termékekét.
Köszönöm szépen a támogató nyilatkozatokat az előterjesztők nevében.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Visszaadom az ülés vezetését.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Szavazásra kerül sor. Először a tárgysorozatba-vételről szavazunk. Ki az, aki tárgysorozatba-vételre alkalmasnak találja a T/5010. számon benyújtott, a pálinkáról és a pálinka nemzeti tanácsról szóló törvénytervezetet? Aki igen, az kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Egyhangú.
Kérdezem, hogy általános vitára ki találja alkalmasnak az előbb említett feltételekkel. Aki igen, az kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Szintén egyhangú.
Köszönjük szépen a kormány képviseletének a segítséget, és köszönöm szépen a pálinkaszervezeteknek, vezetőiknek is a megjelenést és a hozzászólásukat.
(Godó Lajos jelzésére:) Godó Lajos javaslatára Bedő Tamás képviselőtársam - aki éppen most nem tartózkodik a teremben - mondaná el a bizottság részéről az úgynevezett többségi véleményt a törvény parlamenti vitájában. Ki az, aki egyetért ezzel? (Szavazás.) Egyhangú, tehát Bedő Tamás fogja képviselni a bizottságot a törvény vitájakor.
A nemzeti éghajlat-változási stratégiáról szóló határozati javaslat (H/4978. szám) - általános vita
A 2. napirendi pontra térnénk rá, a nemzeti éghajlat-változási stratégiáról szóló H/4978. számon benyújtott határozati javaslat általános vitára való alkalmasságának megvitatására.
Megadom a szót a kormány képviseletében Haraszti László szakállamtitkár úrnak.
Haraszthy László szakállamtitkár tájékoztatója
HARASZTHY LÁSZLÓ szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az emberiség történetében az elmúlt 50-100 évben számos olyan esemény történt, amelyik lokálisan vagy nagyobb régióban kisebb-nagyobb környezeti katasztrófát okozott és erre helyi választ kellett adni; ismerünk ilyeneket Magyarországról is, Európából is és távolabbi részekről is.
Most van az első eset az emberiség történetében, amikor messze többről van szó, nem lehet a kérdéseket lokálisan vagy nagyobb régiókban kezelni, hanem földi méretekben kell foglalkozni vele, ugyanis a tudományos kutatások eredményei, a vizsgálatok alapján és számos esetben a közember által is érzékelhető módon egy bizonyos mértékű klímaváltozás van folyamatban. Nevezetesen emelkedik az átlaghőmérséklet, és ennek a legkülönbözőbb hatásai az emberi életre úgy tűnik, hogy általánosan negatívak.
Az önök előtt található nemzeti éghajlat-változási stratégia a 2008-2025 közötti időszakra próbálja stratégiaként a főbb problémákat felvázolni és előrevetíteni azokat a lehetséges és szükséges tennivalókat, amelyekkel vélhetően mérsékelhető, csökkenthető vagy uram bocsá' megállítható az a negatív folyamat, amely körülvesz bennünket. A napi sajtóból, a médiából nyilván mindannyian tudják, hogy az Európai Unió a kibocsátások csökkentése terén igen jelentős vállalásokat tett, 20 százalékot szeretne az üvegház hatású gázok, elsősorban a széndioxid vonatkozásában az 1990. évi szinthez képest 2020-ra elérni, de nem lehetetlen, hogy globális mértékben a 30 százalékos vállalást is majd magunkévá kell tenni. Ez azt jelenti, hogy 20 százalék esetén Magyarország 16-25 százalék, 30 százalékos csökkentés esetén pedig 27-34 százalék közötti csökkentést lesz kénytelen megvalósítani.
A nemzeti éghajlat-változási stratégia célja, hogy Magyarország 2012-ig a kiotói egyezményben vállalt szintig csökkentse más tagállamokkal együtt a kibocsátás szintjét. Önök előtt az is pontosan ismert, hogy amennyiben ezek az előrevetített folyamatok megvalósulnak, akkor Magyarországon, mivel ez a többi európai országhoz képest egy sérülékenyebb ország, a tavaszi-nyári időszakban nagyobb mértékű felmelegedéssel lehet kalkulálni, ami akár a 4 százalékot, az 5 Celsius fokot is elérheti. Ennek mellékhatásaként a csapadék mennyisége a téli és a nyári időszakban változna, az eloszlása pedig drasztikusan megváltozna, ami azt jelenti, hogy a nyári időszakban egy kicsit csökken a mennyisége, a téli időszakban egy kicsit növekszik; az egyenletes, úgynevezett csendes esők - ahogy a napi tapasztalatok is mutatják - számos esetben a rendkívül drasztikus, szinte károkozás mértékig vagy hirtelen katasztrófahelyzetet teremtő mértékig képesek növekedni.
A stratégia megalkotása ezek miatt kényszer, megkerülhetetlen folyamatok vesznek bennünket körül. Ezért a 2007. évi LX. törvényben, amely a kiotói jegyzőkönyv törvényi szintű ratifikálását jelentette, Magyarország kötelezettséget vállalt az éghajlat-változási stratégia kidolgozására. Tehát azt lehet mondani, hogy a kialakult helyzetben az emberiség számára nincs más lehetőség, mint az, hogy ezeket a kibocsátásokat csökkentse.
A magyar stratégia három fő lábra állítható. Az első és legfontosabb, amit már most említettem, a különböző üvegház hatású gázok kibocsátásának csökkentése az előbb már említett mértékben. A második az alkalmazkodóképesség jelentős mértékű javítása; már most látszanak olyan folyamatok, amelyekre fel kell készülnünk, és akár sikerül megállítani ezeket földi léptékben, akár nem sikerül, azt nyugodtan mindenki elfogadhatja, hogy az elkövetkező néhány évben, egy-két évtizedben a folyamatok még a felerősödés irányába fognak hatni. Természetesen harmadik elemként megkerülhetetlen az, hogy a társadalomban és a különböző szereplőkben tudatosítsuk a klímaváltozással kapcsolatos veszélyeket és megpróbáljuk elérni, hogy minden szereplő, a nagyon pici és a nagyon nagy is a részét hozzátegye ehhez a kérdéskörhöz.
Nem lehet megkerülni azt sem, hogy ennek a stratégiának és az ezt övező majdani gyakorlati lépéseknek - amiket kétéves tervütemekben fog elfogadni az erre alkalmas és feljogosított fórum - vannak gazdasági hatásai. Mivel ezek a gazdasági hatások két irányúak, nyilván lesznek olyan ágazatok és olyan területei az életnek, amelyekre nézve ez komoly korlátokat jelent, és innentől kezdve bizonyos versenyképességi problémák merülhetnek föl. Persze a kérdés az, hogy kivel szemben, hiszen ezek az ágazatok más országokban is ugyanezekkel a nehézségekkel fognak szembetalálkozni, míg megint más területeken, elsősorban a hatékonyság javítása, az energiafelhasználás csökkentése terén számos gazdasági előnyre lehet szert tenni és szeretnénk is, ha Magyarország ezekre szert tenne.
A tisztelt bizottságot nyilván elsősorban az agrárium és az erdő, az erdészet kérdése érdekli elsődlegesen. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy míg az élet más területein, tehát elsősorban azokban az iparágakban, amelyek a fő kibocsátók, megkerülhetetlen és esetleg fájdalmas intézkedéseket is meg kell tenni, addig az agrárium ilyen szempontból bizonyos mértékig kedvezőbb helyzetben van, mert itt a kényszert csak a józan ész fogja diktálni; nyilván olyan termékek termelését ilyen körülmények között senki nem fogja erőltetni, amiket az adott éghajlati viszonyok közepette vagy nem lehet megtermelni, vagy csak olyan ráfizetéssel, ami már elviselhetetlen a gazdálkodásban résztvevők számára.
Azt, hogy az agráriumban a valós hatások hogyan fognak kinézni, részben a mai ismereteink alapján az anyag tartalmazza, de azért e tekintetben a mérték fogja meghatározni azt, hogy milyen léptékű átalakításokra lesz szükség önkéntes alapon vagy valamilyen támogatással. A mérték alatt azt értem, hogy milyen mértékben fog tovább változni a csapadékeloszlás térben és időben, illetve a hőmérséklet emelkedése következtében az ország bizonyos térségeiben az aszályosodási folyamatok hogyan fogják egymást erősíteni.
Azt mindannyian tudják, hogy még a nagy folyóink mentén is, ahol heteken keresztül nagyvárosokat kell védenünk attól, hogy nehogy víz alá kerüljenek, ugyanezekben a térségekben másfél hónap múlva akár aszályos helyzet is kialakulhat. Nyilván ez egy következő problémakörhöz vezet el, hogy hogyan kell gazdálkodnunk a jövőben az ország területére lehulló vagy a határainkon túlról érkező vizekkel, mennyit kell azokból visszatartani, mennyit kell a különböző ágazatokban felhasználni.
Engedjék meg, hogy még egyetlenegy elemére kitérjek ennek a stratégiának a szóbeli felvezetésben. Nevezetesen arra, hogy milyen források fognak rendelkezésre állni az elkövetkező években azokra az intézkedésekre, amelyeket elkerülhetetlenül meg kell, hogy tegyünk és amelyeknek egy jelentős része, még egyszer hangsúlyozom, főleg az energiahatékonyság szempontjából egyébként is gazdasági érdeke Magyarországnak mint olyan országnak, aki az energia legnagyobb részét mégis csak külföldről szerzi be és ilyen módon erősen kiszolgáltatott a szomszéd országoknak vagy a távolabbi országoknak.
A környezetvédelmi és energetikai operatív program keretében a 2013-ig terjedő időszakra 110 milliárd forint került előirányzásra olyan energetikai típusú fejlesztésekre, amelyek több mint szoros összefüggésben vannak az éghajlatváltozással, és amennyiben úgy kalkulálunk, hogy ez egy 25 százalékos pályázati támogatás, akkor ez a különböző szereplők hozzáadásával mintegy 440 milliárd forintos forrást látszik biztosítani 2013-ig. Továbbá az Új Magyarország fejlesztési terv más zsebeiben is mintegy 42 milliárd forint áll rendelkezésre, és ezen túlmenően a nemzeti fejlesztési tervben is még van további mintegy 10 milliárd forint körüli forrás, ami segíti azokat a célokat, amelyeket ez a stratégia meghatároz.
Még egyszer hangsúlyozom, hogy a stratégiához kapcsolódik egy kettőéves időszakokra vonatkozó konkrét terv, ami értelemszerűen egy újabb vita tárgya és ami a konkrét intézkedéseket fogja tartalmazni.
Ennyiben szerettem volna összefoglalni a legfontosabb ismereteket és tisztelettel arra kérem a bizottságot, hogy támogassa az általános vitára bocsátást. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a vitát a határozati javaslat fölött. Hozzászólás? Parancsolj, Ervin!
BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Úr! Igen vaskos ez az előterjesztés, nem állítom, hogy minden betűjét sikerült megismernem, de ezzel együtt az első benyomásom az volt, hogy számomra rendkívül sok új információt adott, nagyon alapos képet nyújtott és egy olyan jövőképet vázolt föl, amit ha mindannyian megismernénk magyar állampolgárok, akkor a sokat emlegetett környezettudatos magatartásunk bizonyára jó irányba változna. Elgondolkodtató olvasmány tehát, és laikusként azt tudom mondani, hogy részletessége okán, a rendkívül alapos tudományos adatok alapján vélhetően jó alapot szolgáltat arra, hogy a jövő teendőit erre építsük.
Ellenben itt rögtön az elején, a bevezetőben van egy mondat, amivel szeretnék vitatkozni, de természetesen pozitív értelemben. A (2) bekezdésben az áll, hogy abban mind a tudóstársadalom, mind a döntéshozók, mind a lakosság egyetért, hogy nincs idő esélyeket latolgatni, cselekedni kell, satöbbi. Én ezzel szemben úgy látom, azt tapasztalom - és visszatérnék ezzel az első mondataimhoz -, hogy egyrészt olvasni mindenfélét, tehát a tudóstársadalom is egy kicsit megosztott ebben az ügyben; vannak úgynevezett szkeptikusok, akik az álláspontjukkal arra ösztönöznek, hogy nem szükséges nagyon sokat tenni, merthogy az elmúlt évszázadokban vagy még korábbra, több ezer évre visszautalva is történtek olyan dolgok, amelyek rendkívül szélsőséges jelenségeket produkáltak, és eltelik majd az az idő itt is most, amely idő alatt, az utóbbi 30-40-50 évben kimutathatóan egy felgyorsult változásnak lehettünk a tanúi, tehát a cselekvés szükségessége legalábbis megkérdőjeleződik a körükben.
Másrészt ha a lakosságot nézzük, a közbeszédben mindenki használja azt a szót, hogy globális felmelegedés, de olyan nagyon nem törekszik arra, hogy ebből következően a napi életében, a napi döntéseiben megnyilvánuló dolgokban erre figyelemmel legyen és ennek megfelelően cselekedjen. Van tehát tábora ennek a nézetnek, és talán az ismeretek hiánya miatt az a következmény, hogy úgy ítélik meg, hogy ez a természetnek egyfajta jelensége, játéka. Azért veszélyes ez a fajta nézet, mert nem ösztönöz arra, vagy kifejezetten lebeszél arról, hogy cselekedni kéne. Ez abban az összefüggésben is veszélyes, hogy - ahogy említette államtitkár úr - a gazdaságban sok szereplőnek jelenthet olyan rövid távú érdeksérelmet, ami egyértelműen ellene hat annak, hogy itt egy szigorú cselekvési programot hajtson végre az ország.
Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet, ami ebben az anyagban is több helyen megjelenik. Ez pedig az, hogy ez ellen a globális probléma ellen, amivel szemben állunk, a jellegünkből adódóan mi kis országként nem nagyon tudunk fellépni, tehát amit mi teszünk, az az összhatás szempontjából egy nagyon-nagyon picike dolog, éppen ezért nincs is sok értelme sanyargatni magunkat e tekintetben. Ennek a nemzetközi politikában is szemtanúi lehetünk, mert ha csak a kiotói megállapodás USA általi szabotálására gondolunk, akkor azt hiszem, a felelősség kérdésében már erősen felmentőek lehetünk a magunk részéről.
Én egy nagyon fontos dologra hívnám fel a figyelmet, hogy hagyjak másnak is lehetőséget. Ez a kibocsátással összefüggésben az energiapolitikánk gyökeres megváltoztatása, az energiával való ésszerű gazdálkodás, szigorúbban mondva az energiapocsékolás befejezése, a takarékosságra való komoly odafigyelés. A nemzeti, magyarországi feladatok között a kibocsátást említette államtitkár úr is egy fontos feladatként. Három teendő van, ami igencsak szükséges: az ágazati politikák összehangolása, az energiával való takarékos gazdálkodás és az energiastratégia összehangolása az éghajlati stratégiával, ami rendkívül időszerű kérdés. Most van a Ház előtt az energiastratégia. Itt, ebben a bizottságban is egy elég szigorú véleményezést kapott ez az előterjesztés, és azt hiszem, hogy már ebben a szakaszban is van mit tenni abban a tekintetben, hogy ez a két stratégia egymást erősítse, ne gyengítse.
Egyébként én az általános vitára való alkalmasságát javaslom ennek az előterjesztésnek.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? Ángyán József!
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Kedves Kollegák! Tisztelt Előterjesztő! Mindenekelőtt én magam is azt gondolom, hogy egy olyan anyag van végre előttünk, amiről érdemben lehet beszélni. Ismerve a folyamatot ezt hosszas előkészítés előzte meg, és a tudományos elemzés is - amit épp az energiapolitikai koncepciónál kifogásoltunk, hogy semmi ilyen típusú vizsgálat nincs, ami megalapozná a hosszú távú energiastratégiáját az országnak - láthatóan ennél az anyagnál megvan. Nem véletlenül évekkel ezelőtt a környezetvédelmi tárca a tudománnyal összefogva elkezdte ezeket a kérdéseket komolyan vizsgálni, forrásokat és viszonylag nagy összegeket szánt arra, hogy ezeket az összefüggéseket föltárhassuk. Nyilván ilyen alapon könnyebb egy világos, átlátható és érzésem szerint jó felfogású, jó szemléletű stratégiát is összeállítani a klimatikus problémáink, az éghajlati problémáink megoldására.
Azt hiszem, jó az a szemlélete is, amit az jelez, hogy részben a kibocsátás mérséklésére, részben az alkalmazkodásra helyezi a fő hangsúlyt. A világban nagyon sokfelé megjelenik az a technooptimista elképzelés, hogy a problémákat majd technológiákkal és egyebekkel megoldjuk, és a keletkező hasznokból a károkat utólag elhárítjuk a cső végén. Ebben nem ez a cső végi szemlélet látszik, és én ezt kifejezetten jónak gondolom, ezért azt gondolom, alkalmas arra, hogy általános vitát folytassunk erről az anyagról. Jó volna gyakrabban hasonló típusú előterjesztéseket látni.
Ugyanakkor itt is meg kell még egyszer jegyeznem, hogy amit helyesen mond ez az anyag, azt kellene, hogy a kormány vonatkoztassa más anyagaira is, vagyis az összhangot, az integrációt meg kell teremteni az ágazati politikákban. Ez nem tárca sara, nyilvánvalóan egy összkormányzati probléma. A kérdés mindig az, hogy egy ilyen világos koncepció, egy stratégiai anyag hogyan jelenik meg az ágazati politikákban. Ott már bizony súlyos gondjai vannak az embernek, mert igazán ott jelentkeznek az érdekellentétek. Hogy az energiapolitikai koncepciót hozzam ide megint, világosan látszik, hogy nem sikerült ezt a bizonyos energiapolitikai koncepciót e stratégia szellemében összeállítani. Nem véletlen az, hogy itt a bizottságban és aztán a plenáris ülésen kormánypártok és ellenzék egyként kifogásolta ezen stratégiák összhangjának hiányát.
Még egy dolgot szeretnék kiemelni, amit fontosnak gondolnánk és jó lenne, ha a kormányon belül is erősebb érdekérvényesítő képessége lenne e tekintetben a környezetvédelmi tárcának, merthogy a túlélésünket alapvetően ez fogja meghatározni és nem a rövid távú tőkeérdekek, bár kétségtelenül azok is nagyon fontosak, tehát nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ez pedig az, hogy bizony ide források kellenének. Az az érzésem, hogy az a forrásallokációs terv, ami a stratégiához született, valószínűsíthetően nem fogja fedezni azoknak a teendőknek a költségeit, amelyeket el kéne végeznünk ahhoz, hogy ez a stratégia megvalósítható legyen. Talán érdemes lenne ebből a szempontból most, hogy összeállt ez a stratégia, az Új Magyarország fejlesztési terv forrásallokációját is még egyszer átfésülni; még nem késő, még nem költődtek el ezek a források. Például az a 42 milliárd az energetikára, ami szerepel az Új Magyarország fejlesztési tervben, ezeket a problémákat egy ilyen időtávban biztosan nem fogja tudni kezelni. Ezt azért is mondja az ember, mert ez nem az első eset, hogy jó elképzelések, jó tervek és a jövő szempontjából fontos tervek épp a költségvetés hiányosságai miatt nem valósultak meg.
Egyet szeretnék idehozni, amire az anyag is hivatkozik és szépen be is mutatja: a Vásárhelyi terv. Az éghajlat-változási stratégiában kulcsfontosságú lenne, hogy a folyóvölgyeket hogyan használjuk, hogyan tartjuk itt a vizet és nem zavarjuk át az országon. Ehhez bizony források kellenének és bizony erről is komoly vitákat folytattunk a parlamentben, hogy kell-e változtatnunk azokat a terveket, még akkor is, ha látható volt, hogy a költségvetés szorításában nem valósíthatók meg azok a célkitűzések, amelyek ott szerepelnek. Tehát eleve szeretné az ember arra felhívni a figyelmet, hogy azokhoz a jó célokhoz, amelyeket ez a stratégia megfogalmaz, láthatóan kevés lesz ez a forrás, amit erre a különböző tervekből és programokból vagy a költségvetésből, európai és hazai költségvetési forrásokból erre biztosítani tudunk.
Összességében azt gondolom, hogy egy jó előterjesztést kaptunk végre - ritkán kapunk a tárcától ilyen jó előterjesztést -, érdemes ez az anyag arra, hogy általános vitára bocsássuk és persze az általános vita kapcsán még jó néhány kérdést megbeszéljünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kis Péternek adok szót.
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy egy olyan fontos stratégia van a bizottság előtt, ami a mindennapjainkat befolyásolja. Az is megállapítható, hogy kismértékben vagyunk okozói és nagymértékben elszenvedői a jelenségeknek, hisz' államtitkár úr is említette, hogy mennyire sérülékeny ország vagyunk ebben a tekintetben. Feltehető a kérdés, hogy mit tud Magyarország mint kis ország Európa közepén tenni ezen hatások mérséklése, illetve megakadályozása érdekében. Én egy picit vitatkoznék azzal a nézettel, hogy szét kell tárnunk a kezünket, hogy nem sokat, mert én úgy gondolom, hogy igenis sokat. Hisz' magunk dönthetjük el az országon belül, hogy hogyan gazdálkodunk a természeti erőforrásainkkal, milyen az energiaszerkezetünk, milyen irányokba fejlesztünk, vagy éppen mit kezdünk a vizeinkkel - itt már volt szó volt erről, az Unión belül az egyik vízgyűjtő terület vagyunk -, ahogy Ángyán képviselő úr is mondta, hogyan engedjük át az országon a vizet. Itt szeretnék megemlíteni egy 1993-as tudományos konferenciát, amelyen volt szerencsém részt venni. Ez az Alföldön volt, és az volt a címe, hogy: "Áldás és átok a víz". Tehát már akkor ilyen kérdésekről beszélt a tudomány, és végül is az akkori Alföld-programban megjelentek ennek az elemei.
Fontos kérdés az is, hogy mennyire vesszük komolyan az erdősítési programjainkat, az erdőtelepítést, az erdőgazdálkodást. Szintén abban az időszakban fogalmazódott meg az, hogy az Alföld megmentési lehetősége az erdő- és a vízfelület növelése, ami a mai napig igaz megállapítás. Nyilván nekem ez kulcskérdés mint Alföldön élő embernek, de azt hiszem, az ország szempontjából sem mellékes.
Ide lehet sorolni azt is, hogy a közlekedési infrastruktúra-fejlesztésben milyen irányokat veszünk, erőltetjük-e tovább az ilyen ütemű közúthálózat-fejlesztést, vagy éppen az európai trendeket figyelembe véve a teheráru-forgalmazást a vasúthálózat irányába tereljük.
Természetesen magunkba zárkózva nem kezelhető ez a probléma, éppen a kérdés globalitása miatt. A stratégia kimunkálói azt gondolom, helyesen gondolkodtak az alapelvekben, így a megelőzés, az elővigyázatosság, a sürgős cselekvés, a problématudatosítás, a felkészülés, az alkalmazkodás, a káros jelenségek folyamatos gátlása, a helyzet stabilizálása, hogy csak a legfontosabb kérdéseket említsem. A stratégia végrehajtása során az anyag jól határozza meg, jól súlypontozza a kormányzati és a társadalmi feladatokat, cselekvési irányokat.
A nemzeti éghajlat-változási stratégia nyilván akkor nem marad írott malaszt, ha konkrét programokkal, tervekkel rendelkezünk, illetve ezeket végre is sikerül hajtani. A stratégia elrendeli a kétévenkénti úgynevezett nemzeti éghajlat-változási programok készítését, a nyomon követhetőség érdekében jól célozza a stratégia egy úgynevezett mutatórendszer kimunkálását. Azt gondolom én is, hogy egy fajlagos mutatórendszer pontosan mér és mutatja az elért eredményeket, de ki szeretném emelni azt a részt is, amelyikben a regionalitás kérdésével foglalkozik a stratégia, hisz' más magatartás és más irányok kellenek éppen az előbb említett alföldi térség vagy a homokhátság kapcsán - ami tudjuk, hogy mekkora gond -, de a Dunántúl tekintetében szintén. Azt kell azonban itt megemlíteni, hogy minden program annyit érhet, amennyit arra az évenkénti nemzeti költségvetés fordítani tud.
Az előzményekben olvasható az, hogy a tudományos megalapozást a Vahava kutatási program biztosította. Azt hiszem, nem kell hangsúlyozni, hogy a Láng István professzor, akadémikus által vezetett tudományos tanács elemezései, megállapításai, rendszer szemléletű megközelítése, javaslatai nehezen vehetők kifogás alá.
Két mondatot én is szánnék arra, amiről itt már szó esett az összehasonlítás tekintetében is, hogy az energiakoncepció, ami elénk került, milyen színvonalú volt, és milyen színvonalú ez. Én ezzel teljes mértékben egyetértek, hisz' azt is lehet mondani, hogy a két téma egypetéjű iker és talán együtt tárgyalni is jó ezeket, de nem tudom elhallgatni azt, hogy közel fényévnyire van a két anyag egymástól. Itt visszatérnék arra, hogy a Láng professzor által vezetett tudományos tanács által végigvitt dolog ennek a garanciája. Elismerésemet fejezem ki az előkészítőknek, és a szocialista frakció, illetve munkacsoport nevében általános vitára mindenféleképpen alkalmasnak tartom a javaslatot.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Bodó Imrének adok szót.
BODÓ IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Szakállamtitkár Úr! Figyeltem az ön előadását, és a véleményem megegyezik egy ponton a kormánypárti képviselő urak hozzászólásával, amelyek az anyag minőségét taglalták; én magam is azt gondolom, hogy a környezetvédelem elsődleges és kiemelt kell, hogy legyen. Ellenben a Gazdasági Minisztérium által elkészített számítások, amelyek úgy tudom, publikusak is teljes egészében, kilenc évre 1 százalékos megtakarítással számolva több mint 2000 milliárd forint beruházást írnak le, amit ha az állami 30 százalékos önerővel számolok, akkor is - az ön által említett 42 milliárdos Új Magyarország fejlesztési tervvel és a 110 milliárdos környezetvédelmi operatív programmal együttesen - nagyon jelentős pénzügyi eltéréseket mutat. Bármennyire jó egy anyag és bármennyire támogatandó - és azt gondolom, hogy ezt támogatni is kell -, csak annyit ér, amennyit meg tudunk belőle valósítani. Ha nem teszünk hozzá pénzt, akkor ez az anyag gyakorlatilag nem fog érni semmit.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem, van-e további hozzászóló. Igen, Demendi László. Parancsolj!
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Egy nagyon összetett anyagot kaptunk. Minőségileg hála istennek a közelmúltban tapasztaltaknál sokkal jobb anyagról van szó, formailag, tartalmilag, szerkezetileg átlátható, követhető. Én két dolgot szeretnék nagyon röviden kiemelni.
Az egyik: a Mezőgazdasági bizottság tagjaként azt ajánlom képviselőtársaim és a tárca figyelmébe, hogy az általános vitában a mezőgazdasági ágazat, a vidék érintettségét változtassuk meg a szóhasználatban és elgondolásunkban a lehetőség felé, mert az, hogy hogyan kell gazdálkodni a vízzel, nemcsak érintettség, hanem lehetőség is. Hogy ezt a kérdést korrekt módon meg tudjuk válaszolni - ami természetesen nem keretek és határok nélküli választ jelent -, vagy azt, hogy hogyan kell gazdálkodni a biomasszával, hogy a zöld energia mai gyakorlatunk szerinti szabályozásában vajon mennyire vagyunk következetesek, a miniszteri rendeletek, kormányrendeletek mennyire követik ezt a szemléletet, vagy pont az ellenkezőjét teszik és esetleg akadályokat gördítenek a zöld energia előállításának útjába, azt ajánlom, hogy az általános vitában a mi bizottságunk egy kicsit helyezze előtérbe ezeket a kérdéseket.
A másik: a stratégia tartalmi részével egyetértve a nemzeti fejlesztési terv a 2013-ig történő megvalósításról tud anyagilag, forintálisan beszélni, de maga ez a stratégia 2025-ig szól. Tehát amikor számolunk és összehasonlítunk, akkor ezt ne felejtsük el, mert akkor talán reálisabbak leszünk. Ezzel együtt általános vitára alkalmasnak tartom az előterjesztést és javaslom az elfogadását.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Czerván Györgynek adok szót.
CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelettel üdvözlök mindenkit. Nem akarom nagyon ragozni a szót, mert hál' istennek úgy néz ki, hogy egyetértés alakul ki sok tekintetben, és jó dolog, hogy a Mezőgazdasági bizottság tartja magát ahhoz a régi szokásához, hogy ha mindenben nem is, de azért alapvető és fontos dolgokban egyet szoktunk érteni. Gondolok itt arra, hogy a pálinka kérdésében is milyen nagy egyetértés volt, ami valóban egy fontos dolog; nyilvánvalóan itt is támogatjuk az általános vitára való alkalmasságot, hiszen mindenképpen kell beszélnünk erről a fontos kérdésről.
Ez valóban egy kiváló szakmai anyag, régen láttunk ilyet, látszik, hogy a tudománynak, a tudósoknak valószínűleg több szerepe volt az előkészítésében, mint a politikusoknak, és ez rendjén van. Tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy minek avatkozzunk mi bele laikusként. Azt hiszem, egyrészt azért, mert nekünk kell majd a törvényeket meghozni, másrészt azért - amit itt többen említettek már előttem -, mert a költségvetési források nem túlságosan megnyugtatóak. Nem akarom felsorolni ezt a gazdasági minisztériumi számítást, államtitkár úr is ismeri. Szóval nagyon nehéz lesz a szükséges anyagi forrásokat hozzátenni, hogy egyben egy kritikát is mondjak, ha 1 százalék alatt van a gazdasági növekedés. Ezt a kormányoldalnak szerettem volna csak jelezni. Tehát bármilyen nemes is a cél, ha nem lesz rá forrás, ebből nem lesz semmi.
Nagyon fontos, hogy ennek a különböző ágazati stratégiákkal szinkronban kell lennie. Ennek persze feltétele az, hogy legyen minden ágazatnak stratégiája, és akkor konkrétan a határidőkkel szinkronba hozni ezt a stratégiát a többivel. De mondom, ennek feltétele az, hogy minden kérdésben legyen stratégia.
Visszatérve az anyagiakra elhangzott itt a homokhátság problémája. Erről is már nem tudom, hány éve beszélünk állandóan, a költségvetésnél is mindig rakunk be módosítót, hogy növelni kellene a forrásokat, aztán nem lesz belőle semmi. Tehát nehogy itt is az legyen, hogy beszélünk róla, meg itt van egy jó anyag, utána pedig nem tudunk vele mit kezdeni, ahogy erre konkrét példa is van, a Vásárhelyi-terv, illetve a homokhátság problematikája.
Még egy megjegyzésem van. Nem tudom, okoz-e problémát az, hogy az Európai Unió 2020-ig tervezett egy stratégiát, a miénk pedig 2025-ről szól.
Elhangzott itt Borenszki képviselőtársamtól, hogy egy globális problémát akarunk kezelni, és mi kis ország vagyunk, tehát nagyon keveset tudunk tenni. Ez igaz, de ezt a keveset tegyük meg. Viszont ez fölhívja a figyelmet arra, hogy akkor annál jobban kell majd alkalmazkodnunk, a mezőgazdaságból hozva egy példát olyan fajtaválasztékkal, ami az aszályt jobban bírja. Itt megint visszautalok egy régi témára, amikor a költségvetés meg a szervezeti változások kapcsán annak idején elmondtuk, hogy többek között azért aggódtunk a tápiószelei meg a gödöllői génbankért, mert azt a kincset féltettük, ami segíthet abban, hogy jobban tudjunk alkalmazkodni a globális természeti kihívásokhoz.
Az előterjesztést mindenféleképpen általános vitára alkalmasnak tartjuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az ülés vezetését Jakab Istvánnak adom át, hozzá szeretnék szólni.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Megadom a szót Font Sándor úrnak. Parancsolj!
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Valóban a két héttel ezelőtti ülésünkön talán pont azt hiányoltuk a Gazdasági Minisztérium előterjesztésében hasonló témát feszegető határozati javaslatban, ami talán ebben az előterjesztésben benne van: a tudományos megalapozottság, a társadalom felé való nyitottság. Egy jó előterjesztés is bizonyos részekben adhat vitára okot, de hát ezt a legtermészetesebbnek gondoljuk.
Szerintem mindannyian a végső célért aggódunk, hogy a megváltozott környezeti feltételekre hogyan válaszol az emberiség, és ebben nekünk magyaroknak is, ennek a kis országnak, kis gazdaságnak és egyebeknek, lehet mondani ezeket a jelzőket, mégis csak valamilyen szinten felelősségünk van; legalább abban, hogy válaszoljunk rá, legyen egy elképzelésünk, hogy merrefelé haladjunk.
Ahogy államtitkár úr is említette a javaslat indoklásában, igen, itt a Mezőgazdasági bizottságban különös tekintettel szeretjük hallani, hogy a mezőgazdaságnak milyen szerepet szánnak, mit várnak tőlünk azok, akik aggódnak a megváltozott körülmények miatt az éghajlatváltozás jövőbenisége felől. Úgy látom, egyre többen szánnak szerepet a mezőgazdaságnak, csak ezt kicsit későn közlik időnként a mezőgazdasággal, viszont a mezőgazdaságban élők és a hozzá értők esetleg tudnának még időben javaslatot tenni arra, hogy ezt velünk együtt hogyan lehetne talán eredményesebben elvégezni.
Vissza szeretnék utalni - most itt a párt nevét nem hagyhatom el - a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség által képviselt azon gondolatra, amelyben nagy szerepe lesz a mai előterjesztésnek, hogy a mezőgazdaság alapvetően természetesen élelmiszert termel. Ebben mindannyian egyetértünk. Csakhogy mi többnek gondoljuk a mezőgazdaságot. Mégpedig azért, mert a társadalomtól átvett funkciókat is naponta gyakorol. Én mindig szeretek legalább három fontos, társadalomtól átvett funkciót megemlíteni. Az egyik, hogy gondoskodik a vidék eltartó képességéről. Ez egy nagyon fontos funkciója.
A másik - és most következik az, ami a mai nap ezen előterjesztését érinti -, hogy gondoskodik az agrárkörnyezetről és a táj megőrzéséről. Szerintem ez egy olyan fontos, társadalomtól átvett funkciója, amit nem említünk fel naponta a mezőgazdaság dicséretére, hogy úgy tudta végezni a saját szakosodott termelését, az élelmiszer-termelést, hogy mindvégig együtt kellett neki élni a környezettel, szűkebb és szélesebb értelemben véve is, néha kiszolgáltatva, néha maga formálva, de arra gondolva, hogy ha most nem teszünk valamit, akkor az utódomnak egészen biztosan nem lesz már olyan adottsága ebben a mezőgazdaságban, mint nekem volt.
Természetesen megemlítem mindig a harmadik fontos, társadalomtól átvett funkcióját a mezőgazdaságnak. Ez pedig a kultúra továbbhordozása. Amikor a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség tavaly ősszel nyilvánosságra hozta az erős Magyarország programját, mi csak ennek a logikának a jegyében gondolkodtunk a mezőgazdaságról is. A környezetvédelmi fejezet még erőteljesebben, de a mezőgazdasági is. Engedje meg, hogy ezen gondolatok jegyében, amelyek itt most a nemzeti éghajlat-változási stratégiáról szólnak, utalást tegyek a programunkban lévő olyan kérdésekre, amiket ma itt mindannyian feszegettünk, és talán valahol megpróbálunk ezekre válaszolni vagy valami utat adni. Azért szeretném ezeket idézni, hogy ne úgy érezzék, hogy megint röpke gondolatokat fölvetettünk, elmondtuk, meghallgattuk, jó, aztán majd a parlament úgyis mond róla valamit és itt le van tudva a dolog. Mi ezt program szinten gondoljuk, azaz leírtuk és tartjuk magunkat - remélem, hosszú távon - ezekhez az elképzelésekhez.
Példaként itt említették képviselőtársaim, hogy vízfogadó ország vagyunk. Igen, egyszerűen a Kárpát-medence ilyen, körbe vagyunk véve a nagy hegyekkel, befolyik a víz, és ezzel mi semmi érdemelegeset nem kezdünk, maximum védekezünk ellene, amikor sok van belőle. Akkora pazarlást, amit mi végzünk, más ország nem engedhetne meg magának. Arról beszélünk, hogy az emberiség kihívása az energiaszűkösség tekintetében óriási lesz. A második legnagyobb kihívás, de azt mondják, most már talán az első az ivóvízkészletek mennyisége. Ebben Magyarország nagyhatalom lenne, lehetne, vagy az is, csak még ezt nem kellően tudatosítottuk, és nem készültünk fel kellően arra, hogy ennek a "nagyhatalmi" szerepkörnek megfeleljünk, ami a vízgazdálkodást jelenti.
Ez természetesen azonnal párosul a mezőgazdasághoz. Már elnézést, de az hogyan történhet meg, hogy itt most már évszázados problémaként a Duna-Tisza köze elsivatagosodásáról beszélünk, és a jelenlegi kormányprogramok bármelyike egyetlenegy mondattal meg nem említi és pénzt nem is irányzott elő arra, hogy ezt a kérdést megoldjuk? Míg máshol sivatagban kényszerülnek termelni élelmiszert, mi az adott élelmiszer-termelésre alkalmas területeinket hagyjuk elsivatagosodni, a két nagy folyó pedig hasznosulás nélkül ott folyik el mellette. Azért ezt a luxust normális ésszel szerintem nehéz megválaszolni, hogy miért tesszük. Talán a Tisza vízgyűjtő területének gardírozása, gondozása valamit segíthet ezen, de hogy a kormány, bár egyszer zászlóshajóprogramnak nevezi, egyszer nem tudom, minek, viszont egyetlenegy nagy projektjében ez a 100 milliárdnál nem nagyobb nagyságrendű probléma nem szerepel, azért ez szégyen.
Ez eleve elvezet azokhoz a problémákhoz, amikor nekünk itt a nemzeti éghajlat-változási stratégia keretében arról kell gondoskodnunk, hogy hogyan viszonyulunk a megváltozott környezethez, ebben mi a szerepünk és tudunk-e ellene védekezni vagy valamit tenni. Tudjuk, hogy tudunk, mert tudós emberek sokasága foglalkozik vele - most konkretizáltam ugyan ezt a kérdéskört -, és láthatólag senki a füle botját nem mozgatja. Idézem: "Az éghajlatváltozás következtében pedig fel kell készülnünk a vízkészleteink tudatosabb mezőgazdasági célú hasznosítására, mert a vízre úgy kell tekintenünk, mint a XXI. század stratégiai termelési tényezőjére és kulcskérdésére." Ezt állítjuk a mezőgazdasági programunk keretében, társulva a környezetvédelmi gondolatainkhoz.
A másik kérdéskör a megújuló energia, az energiafüggőségünk lazítása. Itt mindenki hirtelen ráfókuszál a mezőgazdaságra. Ebben mi kellő óvatosságra intünk mindenkit. Nemcsak most és tavaly, hanem tavaly előtt is kellő óvatosságra intettünk mindenkit, amikor azt állították, hogy a megújuló energiakészleteinket úgy tudjuk majd magasabb szintre hozni, azt a 20 százalékos szintet, amit ön is említett, hogy lám-lám, beindítunk gőzerővel egy bioetanol- és egy biodízelprogramot. Mi már akkor mondtuk, hogy hátrébb az agarakkal. Nem arról van szó, hogy nem értjük, mi ennek a stratégiának a lényege, hogy hogyan kellene csökkenteni a környezetszennyezést, a füstgázkibocsátást és minden egyebet, hanem arról, hogy az élelmiszer-biztonságot, a biztonságos mennyiségű élelmiszer megtermelését veszélyezteti ez a program. Erre időben fölhívtuk a figyelmet, és a tavalyi év súlyosan rámutatott, amikor bizony-bizony egyéb tényezők megjelenése mellett konkurense lett az energiaszektor az élelmiszerszektornak, magyarul ugyanazért az alapanyagért küzdöttek, a búzáért és a kukoricáért, a bioetanol miatt, a másik oldalon pedig a repcéért és a napraforgóért, a biodízelprogram miatt. Nem tudom most megmondani, de tudhatjuk a leírásokból, hogy hány kérés és engedélyezés van jelenleg is folyamatban magyarországi biodízel- és bioetanol-programokra.
Azt állítjuk, hogy a megújuló energiák alkalmazására Magyarország alkalmas, hiszen a biomassza területén nagyon komoly lehetőségeink vannak, hihetetlen mennyiségű kalászos gabona szármaradványa, szalmája, kukoricaszárak megmaradnak, és erre látunk 10-20-30 megawattos működő erőműveket Dániában és még sorolhatnék néhány országot, ahol ilyen működik, de amikor a gabonát is az energiaszolgáltatás részére szánjuk, ott azért azt javasoljuk, hogy gondolja ezt újra az, aki ekkora erővel próbálja ezt a rendszert megvalósítani. Véleményünk szerint egyébként a mezőgazdaság nagyban hozzájárulhat a környezetvédelmi programhoz, ha csökkentené a fosszilis energiakibocsátást például azzal, hogy a lokális termelést erősítené - megjegyzem, ezt pont megszüntették 2004 óta - és a lokális piacot megint megengedné úgy, ahogy az 1996-os corki egyezmény megengedte és Olaszország, Franciaország, Németország és Ausztria természetesen használja. Arról van szó, hogy kiskörzeti termelés esetén kiskörzeti értékesítést is folytatnak a gazdálkodók élelmiszerből. Mit jelent ez? Azt, hogy nem kell ezer kilométereken keresztül hurcibálni az élelmiszert, nem kell lehűteni, nem kell tartósítószereket gyártani, nem kell göngyöleget gyártani hozzá és utána gondolkozni, hogy a göngyöleget hogyan semmisítsük meg. Tehát a kiskörzeti értékesítési és termelési programunk egyben egy nagyon komoly környezetvédelmi program is, ez egy társult program. Sajnálatos módon nálunk viszont a globális élelmiszer-termelésre szakosodott az ország, és ezt támogatja gőzerővel a jelenlegi kormány. Ezzel egyáltalán nem értünk egyet, és persze tönkre is tették a kistermelési és a kispiaci rendszert, ezt pontosan tudjuk.
Azt gondolom, a magyar mezőgazdaság tudatos szereplője a környezet védelmének, és mint említettem, azt szeretnénk, többször hangsúlyoztuk, ha időben kikérnék a mezőgazdaságban érintettek, az e területtel foglalkozók véleményét. Így sokkal könnyebben el lehetne fogadtatni a mezőgazdasági szereplőkkel is, hogy miről van szó. Mondok egy példát, ami nekem nagyon fájdalmas. Választókörzetemben, Bács-Kiskun megyében a Kiskunsági Nemzeti Park területe jelentős. Amikor megindultak azok a környezetvédelmi programok, amelyekben korlátos gazdálkodást írtunk elő a gazdálkodóknak, ez teljesen felkészületlenül érte őket, hiszen túl voltak egy kárpótláson, azt hitték, hogy visszakaptak egy földet és az az övék. Mi értettük az elképzelést, de azt nem, hogy nem beszélték meg a gazdálkodókkal, különösen azt nem, hogy nem kárpótolták, nem ellentételezték a korlátos termelést. Hiszen azért az nagyon súlyos kérdés, hogy a saját tulajdonomon milyen jog alapján kényszeríthetnek rám korlátos termelést úgy, hogy azt nem ellentételezik. Akkor ez a gazdálkodó ellensége lesz annak a logikának, amely alapján a környezetet és a természetet védeni kellene. Tudjuk az ott lévő értékeket pontosan, a növényi és állati értékeket, amelyek miatt korlátos termelésre kényszeríthetők ezek a gazdálkodók, de mint említettem, a párbeszéd nagyon hiányzott.
Azt javasolom, hogy ezt a párbeszédet most időben kezdjék meg az előterjesztők az érintettekkel, tehát a mezőgazdaságot irányító felsővezetőkkel, közvetlenül a társadalmi és az érdekképviseleti szervezetekkel, rajtuk keresztül pedig a gazdálkodókkal, hogy partnerek legyenek ebben a szerepben, és állítom, hogy partnerek is lesznek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Visszaadom az ülés vezetését.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Jakab Istvánnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Valóban - csatlakozva tisztelt képviselőtársaimhoz - egy olyan stratégia van előttünk, amiről nyugodt szívvel mondhatom, hogy nagyon jó lenne, ha meg is tudnánk valósítani, tehát a megfelelő források rendelkezésre állnának és valóban az ebben foglaltak alapján alakítanánk vagy alakíthatnánk át a jelenlegi agrárszabályozást is. Erre Kis Péter képviselőtársam utalt. Én néhány ilyen dologra szeretném a figyelmet ráirányítani, elsősorban az alkalmazkodási feladatok kapcsán.
1. több kollegám elmondta a növénynemesítéstől kezdve az öntözéstechnológiáig azokat a problémákat, amelyek valóban indokolt, hogy az anyagban szerepeljenek. Egyetértünk abban, hogy a vízbázisnövelés, a vízvisszatartás mennyire fontos. A kérdés az, hogy hogyan akarjuk ehhez biztosítani azokat a területeket, amelyek ma még talán rendelkezésre állnak, de éppenséggel ezzel ellentétes folyamatokat hallunk, mint például a földértékesítés. Nem akarom továbbgondolni a folyamatot. Jelzésként mondom, hogy ha egy nagyon remek programot támogat a bizottság és majdan elfogad a parlament, akkor a végrehajtáshoz szükséges alapfeltételeket mindenképp biztosítanunk kell.
2. Itt szóba került az őshonos állatfajták egyedszámnak növelése állami támogatással, az intenzív állattartás feltételeinek javítása. Jelen pillanatban úgy látom, hogy az őshonos állattartással komoly gondok vannak, az intenzív állattartás kerül kifejezetten előtérbe, de nem látjuk a különböző programokban sem mondjuk az anyagban nagyon kiválóan és megfelelő módon indokolva szereplő épületszigetelés-korszerűsítéseket, ami nélkül nem tudunk az új környezeti feltételek között eredményesen gazdálkodni.
Az öntözésre szeretném még egyszer felhívni a figyelmet. Az országon átengedjük azt a hatalmas mennyiségű vizet, amit ha megfelelő módon tudnánk kezelni, ha itt tudnánk tartani egy jelentős részét, akkor valóban lehetne korszerű magyar mezőgazdaságról beszélni. Ha ez jelen pillanatban indokolt, akkor az elkövetkező időszakban pedig különösképpen az. Az ehhez szükséges forrásokat nem látjuk.
Az erdőkkel kapcsolatban változatlanul szeretném aláhúzni és javasolni, hogy a programban nagyon jó érzékkel rögzítették, hogy mennyire fontos az erdőállomány növelése, sőt itt még a fafajösszetételre is tettek utalást. Ennek a gyakorlati megvalósítását nem látjuk, illetve a jelenleg hatályos szabályozásban nem látjuk annak a lehetőségét, hogy belátható időn belül megvalósuljon. Ez tulajdonképpen, ha az Új Magyarország vidékfejlesztési programot alapdokumentumnak tekintjük, akkor azt kell látnunk, hogy ennek figyelembe vételével sem biztosított. Tehát azon túl, hogy elfogadásra javaslom a stratégiát, azt ajánlom és arra kérem a kormány jelenlévő képviselőit, hogy a kormányon belül azokat az egyeztetéseket végezzék el, amelyekkel ennek a stratégiai tervnek és a jelenleg hatályos programoknak a szinkronját megteremtik.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. A kormány előterjesztőjének adok szót.
HARASZTHY LÁSZLÓ szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mindenekelőtt szeretném megköszönni szinte kivétel nélkül minden felszólalónak az elismerő és dicsérő szavakat. Valóban az anyag a Láng professzor úr által vezetett Vahava-kutatás eredményeire építve minisztériumi szakemberek által összeállított anyag, ezzel a politika most ismerkedik, hiszen most került abba a mezőbe, ahol a politikusok erről elmondják a véleményüket.
Nagyon-nagyon sok olyan észrevétel hangzott el, amelyekkel én - mindegy, hogy a politikai paletta melyik oldaláról érkezett - teljesen egyet tudok érteni. Nem gondolom, hogy azzal kellene rabolni az idejüket, hogy mindenre reagáljak, de engedjék meg, hogy néhány dolgot azért elmondjak.
Az első az, hogy nem vagyunk kis ország. Földrajzi kiterjedésünkben természetesen az vagyunk, hiszen Európa 1 százalékát teszi ki Magyarország, de ha a világ 160 országát sorba rakjuk az egy főre vetített vagy summa energiafelhasználás, az ebből következő ilyen, olyan, amolyan terhelés tekintetében, akkor bizony erősen az első harmadban találhatók vagyunk a kis kiterjedésünk ellenére is. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy Magyarország milyen lépéseket fog tenni. Persze nem vagyunk Brazília, India, Kína, USA és Oroszország, ezt is mindenki tudja, de azt is tudjuk, hogy a 27-es Európai Közösségben nem a kis országok közé tartozunk, sőt a közepesek között is még az első harmadban vagyunk földrajzi kiterjedésünk alapján. Ezért valóban fontos az, hogy Magyarország hogyan vélekedik erről a kérdéskörről, milyen intézkedéseket, milyen áldozatokat hoz, a saját érdekeinken túlmenően is. Persze mindannyian tudjuk, hogy az USA cinikus magatartása e tekintetben elfogadhatatlan, és azt is tudjuk, hogy a háttérben vannak erőfeszítések annak érdekében, hogy azért ott is valami változzon. De ez nem ennek a mai tanácskozásnak a témaköre.
Az, hogy 2020-ig van az Európai Uniónak vállalási kötelezettsége, nekünk meg 2025-ig stratégiánk, semmilyen módon nem okoz problémát, hiszen az egy vállalás, nem pedig egy stratégiai időintervallum. Az, hogy 2025-ig, nyilvánvalóan azt sugallja, hogy itt mindenképpen hosszú távú intézkedésekre és azoknak hosszú távú hatásaira kell felkészülni. Ezért, bár nagyon fontos, hogy már most látszó, jelentős források álljanak rendelkezésre, de azért ha a teljes ütemidőt megnézzük, ha 2013-ig látunk valamilyen mértékben el a forrásokat illetően, az utána következő 12 év másfélszer annyi, mint amennyi előttünk van 2013-ig. Tehát az előttünk álló események függvényében lehet még a forrásokat jelentős mértékben növelni.
Hogy 2000 milliárd ott és itt, azért ehhez egy dolgot nyomatékkal szeretnék hozzátenni. Ez a kérdéskör lesz az, ami az önök asztalára a nemzeti költségvetés, illetve a kétéves tervek vonatkozásában úgy kerül vissza, hogy nem tudják megkerülni, hogy ezekben a nagyon kemény kérdésekben határozottan állást foglaljanak. Nevezetesen: majdnem teljesen mindegy kiszámolni, hogy ez nekünk mennyibe fog kerülni, mert nincs olyan elemzés, ami ne mondaná azt, hogy ha nem csinálunk semmit, a kárelhárítás sokkal többe fog kerülni. Tehát a vitát arról lehet megítélésem szerint folytatni, hogy honnan veszegetünk el, előre menekülve, mert egyébként abba a helyzetbe fogunk kerülni, hogy kénytelenek leszünk kifizetni ablakon kidobott pénzként kárelhárításra. Egy gátszakadás utáni költséget tessék végiggondolni, és tessék végiggondolni azt, hogy mennyibe kerül, amikor védekezünk normálisan; mindenki tudja, hogy ha elönt a víz tíz falut vagy nyolc falut, az mennyibe kerül, és mennyibe került volna, ha... Viszont azt is mindannyian pontosan tudjuk, mert mindannyian szereplői vagyunk ennek a történetnek, hogy ha nagyon nem szorít a cipő, akkor hajlamosak vagyunk azt egy kicsit tolni időben előrébb, majd jövőre, mivel most fontosabb kérdések vannak.
A mértéket illetően pedig - nem nevettetésnek szánom - egy példát szeretnék mondani. Mindenki tudja, hogy ahogy haladunk a sarkok felé, a víz forráspontja eltolódik. Azt is mindenki tudja, hogy főzni csak forrásponton lehet, tehát a sarkon nem lehet megfőzni a tojást; ha 1 százalék hiányzik, akkor 99 fokra fölmelegítjük a tojást, de az sosem fog megfőni. Ezzel a példával csak azt szeretném alátámasztani, hogy egy nagyon pici kis elmozdulás az éghajlatváltozás, a hőmérséklet terén, a víz mennyisége terén, satöbbi, egy olyan minőségi változást keletkeztethet, amit nem biztos, hogy az emberiség túlél. Ma számok vannak arra, hogy gleccserek, amelyek ezer évek alatt keletkeztek a hó összepréselődéséből, évi 12-15 kilométert fogynak. Ezek azért nagyon durva jelzések. Lehet, hogy bizonyos tudományos körök megkérdőjelezik ezeket a folyamatokat. Ezt jól alátámasztja az, hogy a kiotói konferencián, ahol a világ szakemberei összeültek, 4000, azaz négyezer bányász képviselő volt jelen - csak lobbistának, hogy ott egy kicsit befolyásolják, hogy ez nem akkora probléma, mint amekkora -, és más érdekcsoportok nem jelentek ott meg. Ez alaposan alátámasztja azt, hogy egyáltalán ki a független a világban, és hogyan lehet ezekre a véleményekre adni. Egy biztos, hogy ezek a folyamatok bizonyos mértékig elkerülhetetlen változásokat kényszerítenek rá a magyar társadalomra és mindenki másra.
Ami a különböző alkalmazkodóképesség vonatkozásában Tápiószelétől az őshonos állatokig nagyon sok kérdéskörben előkerült, azzal kapcsolatban azért engedjék meg, hogy elmondjam, hogy Tápiószeléhez a mi tárcánk - bocsánatot kérek, hogy ilyet mondok - fennhatósága alá tartozó költségvetésből biztosítjuk azt az önrészt, ami ott egy pályázat útján az intézmény jövőbeni sorsát valószínűleg alapvetően át fogja írni, természetesen az FVM-mel való együttműködés keretében. Abban, hogy ehhez a feladathoz bizonyára több pénz kell, azt hiszem, nem lehet vita a kormány, az ellenzék és a társadalom különböző szereplő között, de önök nyilván pontosan tudják, hogy ezt a vitát önöknek kell majd lefolytatni, ebben mi legfeljebb tanácsokkal tudjuk önöket segíteni.
Távol álljon tőlem, hogy mint született semleges bármiféle politikai adok-kapokba belekezdjek, hogy ki tette tönkre a magyar mezőgazdaságot és ki nem tette tönkre, vagy mi a tönkretétel és mi nem, de azért azt az egy dolgot szögezzük le, hogy az egyébként általam oly nagyra tartott Antall József miniszterelnök idején osztották szét három hektáros darabokra az országot, és innentől kezdve keletkeztek bizonyos problémák. (Dr. Medgyasszay László: Nem osztották szét.) Államtitkár úr, voltunk a televízióban együtt államtitkár korodban, és vitatkoztunk ezeken a kérdéseken... (Dr. Medgyasszay László: Akkor sem volt igazad. - Derültség.), hogy hány földtulajdonos van ma Magyarországon és mekkora földjük van. A dolog lényege az, hogy itt nagyon hosszú távon történt számos olyan dolog, ami pozitív és negatív. Egy biztos: azokat a kérdéseket, amelyeket itt elnök úr fölsorakoztatott a mezőgazdaság funkcióit illetően, szerintem vitán felül álló ténykérdésként kell, hogy kezelésre kerüljenek. Azt gondolom, hogy a politika akár a vízgazdálkodást, akár az erdőstratégiát, akár a természetvédelmet - és nagyon sok más elemét lehet a kérdéskörnek említeni - eltéveszti, akkor rossz irányba megy. 30 éven keresztül mindenki azt állította, hogy a mezőgazdaság tönkreteszi a természeti értékeket. Én meg bátran merem mondani az ellenkezőjét, hogy jelentős természeti értékek rég megsemmisültek volna agrárgazdálkodás nélkül.
Az mindenképpen megfontolásra, sőt megvalósításra érdemes javaslat, hogy a szereplőkkel még több párbeszéd szükséges. Magának a stratégiának a harmadik megvalósítási pontja vagy lába is azt mondja ki, hogy burkoltan, de nyíltan is meg kell győzni a társadalom minden szereplőjét az egyéntől a kicsi és a nagy gazdálkodó szervezetig, az agráriumtól az iparig, hogy tegye magáévá, mert ha ez nem történik meg, akkor a forrásokat önök fogják irányítani ebbe az irányba; bizonyára nagyobb mértékben, mint amit most itt leírtunk, de ez is kevés lesz, ha a társadalom minden szereplője nem lesz partner ennek a fontos programnak a megvalósításában.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e olyan kérdés, amire még reflektálni szeretne a bizottsági tagok bármelyike? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Szavazásra kerül sor. Kérdezem, hogy ki az, aki egyetért a nemzeti éghajlat-változási stratégiáról szóló H/4978. számon benyújtott határozati javaslat általános vitára való alkalmasságával. Aki igen, az kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Egyhangú.
(Jelzésre:) Ha jól értettem, Kis Pétert kérnénk meg, hogy tolmácsolja majd a bizottság véleményét az általános vitában. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Köszönjük szépen az előterjesztőknek.
A 3. napirendi ponthoz érkeztünk: tájékoztató a közös agrárpolitika reformja keretében tervezett változtatásokról, azok várható kihatásairól, különös tekintettel az egységes támogatási rendszerre, az SPS-re történő áttérésre.
Megadom a szót az FVM képviselőjének.
Dr. Nyujtó Ferenc (FVM) tájékoztatója
DR. NYUTÓ FERENC (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nyujtó Ferenc vagyok, az FVM főosztályvezetője. Szeretném bemutatni két kollegámat, akik ebben a mai vitában részt vesznek a minisztérium részéről: Bögréné Bodrogi Gabriella főtanácsadó asszony és Szentirmai Zoltán főosztályvezető-helyettes úr.
A múlt héten a minisztériumba érkezett egy levél, amelyet a Mezőgazdasági bizottság vezetőjétől kaptunk, melyben az SPS - összevont gazdaságtámogatási rendszer - számítási modelljének bemutatását kérte. Ezt mi a múlt héten kedden 13 oldal terjedelemben benyújtottuk. Az anyagnak a vita során való részletes ismertetését természetesen a hozzászólások, kérdések alapján megtehetjük, de úgy gondolom, a lépésről lépésre haladó, teljesen világos szövegezésű és táblázati szerkezetű anyag alkalmas volt arra, hogy az elgondolást bemutassa.
Időközben arra is igény mutatkozott, hogy ha ez a rendszer bevezetésre kerülne 2009-ben, akkor a határozat, amit a kedvezményezettek kapnának, milyen tartalmú lenne. Erre nézve egy közel kétoldalas összeállítást juttattunk el a bizottság titkárságára. Ez sajnos a mai nap érkezett el, a hét elején készítettük el.
Szeretném tájékoztatni a bizottságot arról is, hogy a minisztérium vezetése egy projektszervezetet hozott létre annak érdekében, hogy mind az SPS, mind pedig a kölcsönös megfeleltetés, ami egy bonyolult intézményi rendszer kell, hogy legyen 2009. január 1-jével, sikeresen megvalósíthatóvá váljon. Ennek a projektszervezetnek a vezetője Gőgös Zoltán államtitkár úr, az irányító bizottság résztvevői pedig Margittai Miklós, az MVH elnöke, Lukács László úr, az MGSZH elnöke és jómagam. Az adott, bevont intézmények mint alprojektfelelősök szerepelnek, és számos munkacsoport teszi lehetővé azt, hogy egy megadott határidőre, megadott ütemezés mellett ezeknek a munkáknak mind a jogszabályi, mind az eljárásrendi - tehát az egyes résztvevő hatóságok falai között az adminisztratív munka eljárásai, az úgynevezett integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer - követelményei és az ehhez szükséges informatika megvalósuljon.
Valamint arról is szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy a projektindító dokumentumok a napokban elkészülnek mind az SPS, mind a kölcsönös megfeleltetés tekintetében, amelyek leltározzák az eljárás részletességéig az összes fölmerülő problémát.
Arról is említést kell tennem, hogy az elmúlt héten az SPS itt bemutatott modelljét és számítási anyagát a brüsszeli bizottság illetékes képviselőjével is egyeztettük, és komolyabb fenntartásuk, észrevételük nem volt az itt bemutatott számítással szemben. Egyetlenegy dolgot jegyeztek meg nyomatékosan: azt, hogy az úgynevezett egészségügyi felülvizsgálat, amelyik a közös agrárpolitika egyfajta felülvizsgálatát, egyszerűsítését jelenti, hozhat még olyan elemeket a szabályozásban, amely elemek a későbbiekben a modell végleges formáját befolyásolhatják, esetleg egyes jogszabályok, jogszabályi helyek kialakítását változtathatják. Úgy gondolom, hogy egy SPS alapvető kérdéseit összefoglaló törvényt készített el a minisztérium szakmai műhelye. Ez most a szakmai egyeztetés állapotában van, és az SPS forgalmazásával, a támogatási jogosultságok telepítésével, az ezzel kapcsolatos szabályozások főleg azon tételeivel kapcsolatban szeretne jogi szabályokat rögzíteni, amelyek a mezőgazdasági körön kívüli, illetve a termőföldtől elválasztott támogatási jogosultságok forgalmazásával kapcsolatosak. Itt elvonási tételeket fogalmaz meg a törvény, továbbá olyan jogi helyeket is nevesít, amelyek a vagyoni értékű jog miatt a számviteli törvénnyel kapcsolatosak, az öröklés, az átadás, a felszámolás tekintetében a vonatkozó törvénnyel kapcsolatosak, amelyek az úgynevezett mesterséges üzem, a 1782/2003. tanácsi rendelet 29. §-ában megadott jogi lehetőséggel kapcsolatosak, hogy mit tekintenénk Magyarországon mesterséges üzemnek, milyen regisztrációs feltételeket vezetnénk be 2009-től, kit tekintenénk mezőgazdasági termelőnek.
Ez tartalmát tekintve egy lényeges törvény, volumenét tekintve elképzelésünk szerint egy közepes hosszúságú törvény lenne. A minisztérium vezetése még ez után foglal állást, ami gondolom, a következő hetekben a megfelelő szakmai fórumokhoz is eljut. Ezt követően négy végrehajtási rendelet előkészítését tervezzük, és a kifizetési rendeleteket leszámítva ezekkel az év első felének végéig számításaink szerint elkészülünk.
Köszönöm szépen a szót.
ELNÖK: Megnyitom a vitát az előterjesztés fölött. Örvendi Lászlónak adok szót.
ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Úgy gondolom, megint versenyfutás történik az idővel; a minisztérium dönt valamiről, aztán a gazda lohol utána a végrehajtásban. Így a történelmi bázis rendbe tételével, amikor nagyon rövid határidővel egy teljesen új valamit kellett a gazdáknak rendbe tenni, már aki rendbe tudta tenni, aztán az áfatörvény módosításával, az adószám kiváltásának kötelezettségével még ma sincsenek rendben bizonyos dolgok, a mezőgazdasági termelőket érintő áfatörvény-módosítás felmerülő különböző kérdések 50 százalékára még a mai napig nincs válasz, úgyhogy ezzel is rengeteg gond van.
Aztán az ügyfélkapun való elektronikus támogatásigénylési kötelezettséghez, amit a falugazdászokon keresztül ír elő a minisztérium, hogy így legyen beadva a támogatási igény, nincs eszköz, nincs hozzá ismeret, nincsenek az ehhez szükséges tudással felvértezve a gazdák. A múltkori bizottsági ülésen a miniszter úr adott valami biztató jelzést, hogy pályázat lesz talán kiírva a gazdák részére, ha jól értettem, bizonyos informatikai eszközök megvásárlásához, én pedig kértem hozzá a kötelező oktatási lehetőséget is annak, aki ilyen pályázatot benyújt.
Most itt van az SPS bevezetése, ami nagyon bonyolultnak látszik ezen a bemutatott modellen is, és felvetődik a kérdés, hogy miért kell nekünk az SPS bevezetésével ennyire sietni. Nem tudom, hogy az Európai Unióba újonnan belépő társaink közül kik azok, akik az SPS bevezetését már indítják, és kik azok, akik tervezik, ugyanis úgy látom, hogy itt a földterületek tulajdonjoga, rendezése nincs megoldva. Körülbelül 1,5 millió hektár az az osztatlan közös tulajdon, amire kérnénk és már régen beadtuk, évekkel ezelőtt beadtuk a kimérési kérvényünket, de nincs meg rá a keret, nincs meg a felosztása, a tulajdon használati viszonyai rendezetlenek. Amíg ezek a tulajdonviszonyok nincsenek rendezve, addig az SPS-t nem kellene Magyarországon bevezetni. Annál is inkább, mert olyan információim vannak, hogy az EU tizenötök vissza akarnak állni a SAPS-rendszerre, mivel túl bonyolult nekik az SPS, tehát ez az egységes gazdaságtámogatási rendszer, amit használnak. Úgyhogy az a véleményem, hogy ne siessük el ezt a dolgot, hiszen az Unió sem kötelez bennünket, hogy 2009-ben bevezessük ezt a támogatást. Kérdezem, hogy jól tudom-e hogy ez így van. Ha pedig így van, akkor készüljünk fel rendesen, legyen meg, mint az Európai Unióban való bevezetésekor, a hároméves történelmi bázis átlagmegállapítás. Ebből induljunk ki a támogatások alapjaként, és ha mégis bevezetésre kerül, akkor a vagyoni jogot semmiképpen se válasszuk el a föld használatától, a földhasználattal együtt mozogjon a támogatási igény, a támogatási lehetőség is.
Egyelőre ennyit szerettem volna mondani, köszönöm szépen.
ELNÖK: Ha a kormányoldalról nincs hozzászóló, akkor Ángyán Józsefnek adok szót.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Előterjesztő! Örvendi László képviselőtársunk sok mindent elmondott azokból az aggályokból, amelyekre szeretnék én is - talán egy kicsit más aspektusból is - utalni.
Mindenekelőtt jogosan merül fel az a kérdés, hogy mi sürget bennünket egy új rendszer bevezetésében. Kérem, mérlegeljék egyszerűen azt, hogy itt nagy sokaságnak egy teljesen új rendszerhez kellett eddig is hozzászoknia. Nem volt egyszerű a SAPS, a Top-Up, a fizikai blokk dolgokat, az NVT pályázati rendszerét megszokni. Alig léptünk be az EU-ba, nekiállunk egy ilyen új rendszernek. Ráadásul egy olyan környezetben, ahol maga a közeg is folyamatosan változik; a KAP-reform a vitákból is láthatóan lehet, hogy teljesen másfajta megoldásokat fog hozni. Én magam úgy látom, és azt hiszem, a főbiztos asszony is hasonlóan nyilatkozott, hogy ha Magyarország úgy dönt, nem sürgeti semmi abban, hogy ezt a rendszert bevezesse, két-három év kipróbált rendszer után, amit épphogy megszoktak a gazdák, ennek semmi indokát - már legalábbis a felszínen magyarázható indokát - nem látni.
Különféle kombinációk persze mindig is voltak, és miután a föld körüli spekulációk nem ültek el, sőt inkább erősödnek, ezért gyanakszik az ember arra, hogy a földtől elváló támogatási jogosultságokat olyan történelmi bázison lehet megszerezni, ahol a bérbeadók maguk nem tudták, milyen kondícióval adják bérbe adott esetben a földjüket és az adott történelmi bázisidőszakban a földet bérlőt fogja megilletni ez a bizonyos támogatási jogosultság. Tudván azt is, hogy 2009-ben járnak le sok esetben azoknak a tőkés társaságoknak a bérletei, akiknek bizonyára jól jönne egy ilyen európai támogatási jogosultság, ami ráadásul elválik a földtől, tehát utána már nem érdekes az sem, hogy van-e földje, vagy sem. Bocsánatot kérek, hogy én ezt idehozom, és nagyon őszintén beszélek erről. Akkor, amikor effektíve semmi nem sürget bennünket, jogosan merül föl bárkinek a fejében, hogy itt másfajta spekulációk vannak, ami miatt sürgetni kéne nekünk ennek a bizonyos SPS-rendszernek a bevezetését, ugyanakkor kételyeim is vannak, hogy hogyan lehet bevezetni 2009-től.
Szabadjon egy-két dolgot még megerősíteni azok közül, amiket Örvendi László elmondott. Hogy áll az informatikai rendszer, államtitkár úr? Ez egy nagyon komoly nyilvántartási rendszert igényel. Dolgoznak-e ezen? Van-e rá forrás? Nem járunk-e úgy, mint a korábbi informatikai rendszerrel, hogy amikor beléptünk az EU-ba, épp az informatikai rendszer akadályozta, hogy egyáltalán elinduljunk vele? Lesz-e ebből 2009-re informatikai rendszer?
A második megjegyzés: szeretném megerősíteni, hogy a tulajdonviszonyok nem világosak, ez közismert. Ez a tétel súlyosan fog ebben szerepelni, az osztatlan közös tulajdon. Mit kezdenek az osztatlan közös tulajdonnal? Hogy kezeli ezt ez a rendszer? Bevezetni egy ilyen rendszert, mielőtt ezeket a viszonyokat tisztáznánk, finoman szólva kockázatos.
Még egyszer két dologra szeretnék visszautalni, anélkül, hogy részleteiben tovább boncolgatnám ezt a kérdést. Az egyik, amit én látok, hogy az Európai Közösség részéről semmiféle kényszer nem merül fel arra vonatkozóan, hogy mi ezt bevezessük, saját szuverén döntésünk lehet, hogy bevezetjük-e ezt a rendszert most, vagy sem; van haladék, van időnk rá, az emberek tűrőképességét pedig egy újabb új rendszer bevezetésénél feltétlenül figyelembe kell venni. Én a magam részéről hagynék időt, hogy egyéb szempontok, amiket én spekulációnak gondolok, nem merülnek-e föl a háttérben, nem látom racionálisnak azt, hogy három év EU-s új rendszer bevezetése után egy újabb rendszert vezessünk be, miközben az Európai Közösség maga is átalakul és lehet, hogy teljesen más módon fogja az agrártámogatásokat vezetni. Kérem, oszlassa le a kételyeimet, hogy e mögött a bizonyos visszamenőleges történelmibázis-megállapítás mögött semmi egyéb szándék nincs, és a 2009-es bevezetés mögött nincsenek olyan spekulációk, mint amire én itt - talán kicsit rosszhiszeműen - gondolni véltem.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? Jakab Istvánnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Képviselőtársaim a kérdéseim döntő többségét elmondták. Néhány észrevételt és még egy-egy kérdést azért engedjenek meg.
Az Európai Unió bármilyen módon is kötelező érvénnyel előírja, hogy nekünk ezen a területen lépéseket kell tennünk? Ha nem tévedek, ezt nem határozza meg, sőt magam voltam a fültanúja annak, amikor Fischer Boel asszony bejelentette az Európai Parlament Mezőgazdasági Bizottságának ülésén a health check keretében, hogy 2013-ig ezt gyakorlatilag semmi nem indokolja. Sőt hozzáteszem, azt is említette volt, hogy a régi tagállamokban is, akik alkalmazzák az SPS-t, ahol bevezették, további egyszerűsítésekre van szükség, tehát egy kicsit a SAPS irányába történő elmozdulás van. Ez egy észrevétel volt.
A másik, amit szeretnék szóba hozni, az, hogy a régi tagállamokban egy kialakult, történelmileg megfelelő hagyományokon alapuló, stabilan működő birtokrendszer, üzemrendszer van, hisz' ennek az egész rendszernek az alapja az üzem. Ott egy stabil üzemrendszer működik. Nálunk nincsenek megfelelő módon rendezett birtokviszonyok, nem megfelelően rendezett a bérleti rendszer és egyébként is egy átmeneti állapotban lévő struktúráról beszélhetünk. Nem életveszélyes egy átmeneti állapotban lévő struktúrában, a struktúra viszonyai között ezt a rendszert alkalmazni úgy, hogy gyakorlatilag önként vállalt kötelezettségként, önként vállalt határidő alapján tesszük?
A harmadik, amit kollegáim említettek már, a 2006. évi történelmi bázis. Mi indokolja azt, hogy ez az év az egyetlen ilyen év, és egyáltalán nem láttunk más változatot ezzel kapcsolatban, még felvetés szintjén sem?
Az informatikához annyit szeretnék hozzátenni, hogy egyszer már elég komoly gondot okozott az, hogy az illetékes ügynökség nem volt felkészülve a támogatások kifizetésére. Most egy bonyolultabb rendszerben, sokkal szigorúbb feltételek között, úgy, hogy a jelenlegi rendszer elég gyakran összeomlik még ma is, az új feltételek, az új viszonyok között megvan-e már annak az alapja, hogy az új informatikai rendszer határidőre működőképes lesz élesben, mindenféle teszt nélkül? Ha jól emlékszem, augusztus 1-jére már a kormánynak dönteni kell, és gyakorlatilag az összes vállalását be kell jelenteni. Kérdezem, hogy mennyire leszünk mi megint képesek arra, hogy a többi velünk együtt csatlakozott országgal ellentétben megint egy önként vállalt újabb, bonyolultabb rendszert alkalmazzunk. Nem okozhatja-e ez a lépés azt, hogy a kevésbé felkészült gazdaságok, a kevésbé megfelelő informatikai háttérrel rendelkező gazdaságok, adatszolgáltatása nem lesz tökéletes, és majd megint ugyanaz a helyzet alakul ki, hogy ja kérem, hát rosszul adták meg az adatokat? Ebben már vannak történelmi tapasztalataink.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Hozzá szeretnék szólni. Az ülés vezetését Jakab Istvánnak adom át.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Font Sándor elnök úrnak adok szót. Parancsolj!
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Harmadik alkalommal próbáljuk meghallgatni a kormányt az SPS lényegéről. Nem tudom, hogy a mostani időponttól fogva még érdemleges információt fog-e adni a kormány, de nyugodtan állíthatom, hogy ma harmadik alkalommal nem ad érdemleges információt a valós szándékáról. Ezt megtette kétszer úgy, hogy közben meghozta azokat a rendeleteket, amelyekről nem tájékoztatta a bizottságot, utólagosan mindenki a fejét kapkodva vette észre, hogy uraim, nem erről volt szó, vagy legalábbis önök Gyurcsány Ferenc szokásos módjához híven nem fejtették ki az igazság minden részletét.
Mi is történt az elmúlt évben? A parlamentet tudatosan kikerülve hoztak egy olyan rendeletet, amelynek nagyságrendje bőven bele kellett volna, hogy férjen a törvénykezés nagyságrendjébe, és amire a jogalapot egy olyan törvényen keresztül kapták, amely kettő mondatban intézte el az egész felhatalmazást. Ezek után, kikerülve az érdemleges parlamenti és társadalmi vitát, a jelenlegi bérlőket kizárólagos jogosultsághoz juttatták, szemben a tulajdonosokkal.
Az előterjesztéshez önök a háttéranyagot nem juttatták el egyetlenegy alkalommal sem a bizottsághoz, és amikor véletlenül eljuttatták, akkor jellemzően az utolsó pillanatban, a mai ülésre. Az egyik előterjesztés, amelyet sohasem juttattak el, de közkézen forgott, egyértelműen a vita valódi lényegére rámutatva feszegeti a kérdést, hogy hogyan is tetszenek először is szétosztani az egyes ágazatok között, vagyis újra felosztani a SAPS-t és átalakítani az SPS-rendszerre. Önök ezt elnevezik A modellnek és B modellnek. Erről egyszer már tettem említést.
Az A modell azt mondja, hogy senki sem veszít; legyen az alapja az eddigi SAPS, és erre jönne a kiegészítő komponens. Itt nyilvánvaló, hogy a regionális komponenst kell először meghatározni, és senki sem veszít, a már nagy nehezen bejáratott rendszert megismerve - a 2004 utáni időszakról beszélek - ugyanebben kell mindenkinek gondolkodni, hogy újabb traumát ne okozzunk a gazdálkodónak, és ne hajtsunk végre jelentős forrásátcsoportosításokat az egyes ágazatok között.
Aztán megjegyzik, hogy létezik természetesen egy B modell is - ekkor még az elmélkedés időszakában vannak, jegyzem meg az előterjesztés szerint -, az úgynevezett intervenciós kompenzációs modell, ami egészen más logika alapján építené föl a rendszert. Lényege, hogy először az ágazati eltérésre alkalmas kiegészítő komponenst állapítanák meg, meghatározott technikával. Rögtön megjegyzi a gondolkodó, az előterjesztő, hogy itt a Top-Upban részesülő ágazatok, de elsősorban a GOFR-növények, a dohány, az intenzív állattartók javára egy erőteljes forrásátcsoportosítást hajtunk végre a zöldség, a gyümölcs, beleértve az ültetvényeket, a borszőlő, az energiaültetvény, a cukorrépa, a burgonya, az erdősített területek, a gyep, a legelő és az extenzív állattartók rovására.
Mi történik természetesen? A B verziót hirdetik meg utána társadalmi vitára, vagyis teszik föl az internetre, minden vita lényegi elemét nélkülözve, kész tényként beállítva; mert természetesen a minisztérium öt személyén kívül senki sem tudhatta, hogy mi a lényege ennek az előterjesztésnek, nemhogy egy gazdálkodó, esetleg egy érdekképviseleti szerv. Ezek után hozzák meg azt a rendeletet, ami véleményünk szerint egyébként alkotmányellenes. A mi véleményünk mellett jó néhány magánszemély is ugyanezt látta, jelenleg már magánszemélyek Alkotmánybírósághoz beadott indítványai vannak a kezünkben, akikhez társulni fogunk, ezt előre bejelentettük. Hiszen, államtitkár úr, tételezzük fel, hogy a ön tulajdonában van 40 hektár, 2003-ban kap egy felkérést államigazgatási szereplőként és úgy gondolja, hogy ezt a 40 hektárt most bérbe adja mondjuk ötéves időtartamra, mert úgy látja, öt évig nem tud ezzel foglalkozni. Öt év után viszont lesz ideje, meg netán az ön fia is belátja - mondjuk az egyetemi végzettséget megszerezve -, hogy ebből a gazdálkodásból jó lenne megélni. 2008 év végén lejár a bérleti szerződés.
Ön már tudja, hogy mi a kérdésem lényege, ugye? Ez a gazdálkodó a 40 hektár földjét támogatási jogosultság nélkül kapja vissza az önök rendeletének a következtében, mert önök egy olyan rendeletet hoztak a történelmi bázisra hivatkozva, amit az Unió egyébként nem kért, ezt azért tisztázzuk. Lehetőséget, mozgásteret ad az Unió, de önök elfelejtették közölni a magyar társadalommal, hogy mi a mozgástere a magyar kormánynak, önök a lényeget nem közölték, és önkényesen kiválasztották a történelmi bázismodellt. Sajnos a pletykák alapján úgy néz ki, tudunk jó néhány olyan személyről, társaságról, aki tudta, hogy 2006 lesz a bázisjogosultsági év, és ezért rendkívüli mezőgazdasági teljesítményekre volt képes mind a termelésben, mind mondjuk az állattenyésztésben - papíron, ezt rögtön hozzá kell tennem -, mert tudta, hogy ez lesz a bázisjogosultság.
Ez a gazdálkodó, akiről beszélek - nem fiktív, hanem egy valós személyről van szó -, 2008 év végére visszakapja a 40 hektárját, támogatási jogosultság nélkül. Ez a föld innentől kezdve forgalomképtelen, mert nincs olyan bolond gazdálkodó, aki ezt a földet úgy bérelné ki még egyszer tőle, hogy nem tud hozzá társítani támogatási jogosultságot. De nincs olyan bolond vevő sem, aki megvenné tőle ezt a termőföldet. Önök lenullázták ennek a tulajdonosnak a termőföldje értékét. Lehetett ez 30-40 aranykoronás, 6-800 ezer forintos hektáronkénti érték, mert tudjuk, hogy most már a komolyabb földeknek ilyen értéke van. Ezt a földet nem fogja tudni eladni. Kinek is tudja eladni? Annak a bérlőjének, akinek önök időközben véleményünk szerint törvénytelenül egy rendelet útján odaadták a földtulajdonhoz kapcsolható támogatási jogosultságot. Ennek a bérlőnek talán egyedüliként tudja eladni ez a tulajdonos a termőföldet megalázó áron, a forgalmi ár alatt, hiszen senki másnak nem tudja eladni. A bérlő azt fogja mondani: kedves gazdám, önnek van termőföldje, nekem meg van támogatási jogosultságom. Azt a termőföldet soha senkinek nem fogja tudni érdemben eladni, meg bérbe adni sem, mert nincs hozzá támogatási jogosultsága. Nekem meg van, most teszek egy ajánlatot, megveszem öntől ezt a termőföldet. Áron alul veszi meg, mert ő kényszerített helyzetben van, semmit nem tud ezzel a földdel tenni. Kérdezem, államtitkár úr, ön jól érezné-e magát ennek a tulajdonosnak a bőrében, ha ezzel szembesülne 2008 év végén, ami most be fog következni.
Mi történt? Megkerülve a parlamentet rendeleti úton kiosztották a földhasználónak, azaz ezen belül a bérlőknek a támogatási jogosultságot, nem fordulva a parlamenthez ezt törvényi szinten kezelve, és ezek után most előállnak azzal, hogy alkossuk meg törvényi szinten az üzem fogalmát, illetve törvényi szinten most beszéljünk arról, hogy az így véleményünk szerint erkölcstelenül megszerzett támogatási jogosultságokat hogyan kell majd forgalmazni, milyen jogosultságok járulnak ehhez, hogyan kell a Ptk.-ban ezt továbbadni örökléskor és egyéb esetben mit is kell vele tenni. Érdekes módon, miután elvették a tulajdonosoktól a termőföld után járó jogosultságot, átadták annak, akinek átadták, most fordulnak a parlamenthez, hogy most már a megszerzett vagyoni jogosultságot kezelje már, legyen szíves, a törvényi szint, hogy ezekkel ugyan mi történjen.
Mi is az üzem fogalma például? Önök pontosan tudják, hogy a polgári oldal régóta - Tanka Endre professzor úr adatai alapján, és Medgyasszay László képviselőtársam is rengeteg ezzel kapcsolatos rendezvényt szervezett - fölhívja a figyelmet, hogy mit kellett volna tenni az elmúlt öt évben, hogy megalkossuk az üzem fogalmát, mert az Unió egyébként jelenleg is az "üzem" fogalmat használja, hogy hogyan lehetett volna ezt a rendszert erkölcsösebben és normálisan, nem megfosztva a földtulajdonosokat a jogosultságtól, megalkotni. Miért mondom, hogy megfosztották? Csak egy adatot mondok, és talán ezen is lehet vitatkozni, de a nagyságrendjén nem. Körülbelül 1 millió 400 ezer földtulajdonost tartunk most nyilván, és körülbelül 600 ezer földhasználót. A kettő között van 800 ezer különbség; 800 ezer olyan földtulajdonos van, aki ma bérbe adja a termőföldjét. Ezt a 800 ezer bérbeadót, földtulajdonost fosztották meg a támogatási jogosultságtól egyetlenegy rendelettel, megkerülve a parlamentet, mint említettem. Nyilvánvaló, hogy ezek a földtulajdonosok most sértve érzik magukat. De hogy lehetett volna ezt normálisan bevezetni?
Önök úgy csinálnak, mintha nem ismernék a német modellt, hogy ott hogyan értesítették ki a földtulajdonosokat akkor is, ha bérbe adták a földjüket, hogyan jelezték nekik előre, hogy itt egy nagyon komoly változás következik be, olyan, amivel én önöket tönkre is tehetem. A magyar modell egyébként erről szól; a földtulajdonosokat, akik bérbe adták a földjüket kényszerből, most éppen tönkreteszik; vagyoni értelemben is, nem csak gazdálkodási potenciál lehetőségben, mert elértéktelenedik a termőföldjük. Hogy környezetvédelmi szempontból milyen hatása lesz a megműveletlen termőföldeknek, ez most még beláthatatlan a mi szempontjaink alapján.
Hogyan lehetett volna szerintünk az európai modell és az ott kívánatos elvek alapján és az elveket betartva ezt meghozni? Még egyszer szeretném hangsúlyozni, szemben a Népszabadság minapi tudósításával, hogy változatlanul azt állítjuk, hogy a mindenkori művelő jogosult legyen a támogatásra. De hogyan kell ezt megoldani? Úgy, hogy a jogosultság alapja a földtulajdonost illeti. Amennyiben a földtulajdonos maga műveli a földjét, akkor nagyon egyértelmű a képlet: van földem, a jogosultság az enyém, minden rendben.
De mi van, ha nem ő műveli a földet, és bérbe, szívességi használatba adja, vagy bármilyen oknál fogva átadja művelésre? Nagyon egyszerű a válasz. Természetesen az a szerződés, amelyik ezt az átadást rögzíti - legyen ez egy bérleti szerződés, szívességi használatba adási szerződés -, automatikusan rögzíti azt is, hogy a támogatási jogosultság a bérleti időszakra a föld művelőjét illeti meg. Mi történik, amikor lejár a bérleti szerződés? Értelemszerűen visszaszáll megint a tulajdonosra földtulajdonnal együtt a támogatási jogosultság, és minden kezdődik elölről. Eldöntheti - és itt most bekapcsolódhatna az a 40 hektáros gazda - 2008 év végén, hogy ő és a fia most már be tud-e kapcsolódni művelőként a saját földjébe. Ha igen, akkor minden rendben, van földje és megszerezte, mert visszaszállt rá a bérleti időszak lejárta után a támogatási jogosultság. Ha pedig nem, mert olyan a helyzet, akkor újabb bérlővel újabb szerződéskötés elindítja azt a folyamatot, amiben a művelő ismét alanyi jogon hozzájuthat a művelés időszakára a támogatási jogosultsághoz. Tehát alaptézis, hogy a mindenkori művelőt illesse meg a pénzmennyiség, de a támogatási jogosultság mindenkor a föld tulajdonosához kapcsolódik.
Tudom, hogy önök úgy tekerik a szót, hogy az Unió ez esetben már az üzemről beszél. Itt előjön a régi kérdés, amit önök direkt nem fogalmaztak meg, hogy mi az üzem, mert ebből súlyos problémák adódtak volna - mindjárt felvillantok néhányat. Az Unió ilyen értelemben nem tiltotta meg a jelenleg általam ismertetett modellt, de önök az Unió nem megtiltásából nem akarták kiolvasni, hogy ez a modell is létezhetne. A németeknél ezt megoldották, és nem okozott problémát; mindenki tudta a játékszabályt, a földtulajdonos és a bérlő is, ezért nem okozott traumát. Akik bevezették, ott most egy-két éves modell van, Szlovénia kivételével, akinek a mezőgazdasági művelésre alkalmas területe nagyon pici, és egész másban gondolkodik - turizmusban, síelésben és minden egyébben -, tehát velünk nem összehasonlítható. De nézzük csak Lengyelországot, ahol a történelmi probléma ugyanolyan szituációt teremtett, és a szocializmus, kommunizmus után elvett, majd visszaadott kárpótolt földek, rendezetlen viszonyok vannak. Lengyelország azonnal elutasította ezt a rendszert és azt mondta, hogy majd meglátjuk, hogy 2011-ben egyáltalán érdemes-e valamit kezdeni vele.
Már tudjuk a mostani vitákból, amiről itt Jakab István említést tett, hogy már azon gondolkoznak, hogy az SPS-t lehet, hogy vissza kellene állítani 2011-13-ra. Miért is? Mert közben kiderült, hogy kevés az élelmiszer. Először azt gondolták, hogy elválasztják a termeléstől a támogatást, és úgy is kaphat valaki pénzt, hogy nem kell neki termelni - önök ezt a modellt erősítik most -, aztán kiderült, hogy álljon a meg a menet, élelmiszerre mégis csak szükség van. Nem beszélve Kína és India megjelenéséről az élelmiszerpiacon. Eltörölték azonnal a 10 százalékos ugaroltatást és értelmetlen a termeléstől elválasztani a támogatást, mert termelni kellene, emberek, itt élelmiszer-alapanyagra, búzára, kukoricára lesz szükség. Nem beszélve a bioetanolról; itt már meghánytuk-vetettük, hogy ne engedjük ki az alapanyagot a bioetanol-termeléshez. Tehát a modellt, amit az Unió megengedett, érthetően a magyar viszonyok szempontjából is lehetett volna működőképessé tenni úgy, hogy nem fosztják meg azt a 800 ezer földtulajdonost, akik bérbe adták a földjüket, a földhöz kapcsolódó támogatási jogosultságtól. Így nemcsak ettől fosztották meg, hanem ezzel a föld elértéktelenítéséhez is hozzájárultak. És utána nekünk itt elkezdenek arról magyarázni, hogy most számolgassunk, hogy ki mennyit kap?
Eldöntötték az alapot, hogy ki kapja. Ez itt a probléma. A lényeget, mint említettem, a parlament megkerülésével egy rendeletben megoldották, és utána idejönnek majd a parlament elé, hogy számoljunk, mikor éri meg jobban, ha most belépünk az SPS-modellbe, vagy csak 2011-ben, meg hogy mit kell csinálni a jogosultsággal mint vagyoni joggal, ezt hogyan adhatom-vehetem, mit ér ez a piacon. Már most tudjuk: 200 ezer forintot ér jelenleg a támogatási jogosultság 1 hektárra. Gondoljunk bele: van, aki 50 ezer forintért adta bérbe a termőföldjét, és most 200 ezer forintért a földtulajdonosnak vissza kell vásárolni a támogatási jogosultságot. Azért nem gondolnám, hogy erre valaki azt merné mondani, hogy így igazságos.
Rosszul döntött az a gazda. Mikor is? 2003-ban, amikor még nem voltunk az Unió tagjai. Nemhogy az SPS-t nem ismertük, a SAPS-t akkor tanulgattuk, meg a blokktérképet és egyebeket. Önök ráborították kétszer a magyar társadalomra ezt. Én nagyon pontosan értem, hogy miért. Sajnálatos módon a következtetést le kell vonnom. Egyértelmű, hogy azon körök, akik a nagyüzemi gazdálkodói körhöz tartoznak, döntő mértékben a volt téeszek, állami gazdaságok területén gazdálkodnak, amelyeknek a földtulajdona jelenleg magánszemélyeké, de bérleti viszonyba visszaadták ezeknek a kft.-knek és részvénytársaságoknak. Lefordítva: a Magyarország globális termelését ma uraló kft.-knek és részvénytársaságoknak, akik kizárólagosan földbérleti úton tudnak gazdálkodni, önök egyetlenegy rendelettel odaadták a támogatási jogosultságot ennek a bérlői közösségnek. Ezt tartjuk mi alkotmányellenesnek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Medgyasszay László úrnak adok szót és visszaadom az ülés vezetését Font Sándor elnök úrnak.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Az elhangzottakból én három következtetést tudok levonni. Egyrészt azt hiszem, most be kell látnunk, hogy Font Sándor elfogultság nélkül egy helyzetelemzést adott, ami támadhatatlan. A szocialista képviselőtársakon múlik a dolog majd, hogy ezt így elfogadják-e, mert a kutya ugat, a karaván halad; mi vagyunk az ellenzék, aki ugat, a karaván meg halad. Ezt én mondtam kormányzati oldalról is, ez a parlamenti demokrácia lényege. Csakhogy amikor ilyen súlyos döntéseket hoz a többség, akkor mindig egy kicsit fel szoktam hívni a figyelmet - lehet, hogy naivan és lehet, hogy illúziókat keltve - a történelmi felelősségre, talán éppen a mi történelmi hibáinkból okulva, amiket elkövettünk adott esetben. Tehát ezt nagyon jó lenne átgondolni.
Másrészt ami abszolút objektív és tényszerű, hogy a kutya sem kergeti ezt az országot, hogy itt gyorsan bevezetésre kerüljön ez. Semmi nem indokolja - ez is elhangzott, én csak összegezem.
Harmadrészt pedig a Kereszténydemokrata Néppártban is a szakemberek dolgoznak az alkotmánybírósági beadványon, közösen a Fidesz szakembereivel a telepítésén ennek a jognak a földtulajdontól való elválás kapcsán. Ez is egy nagyon szomorú dolog. Nem akarom szaporítani a szót, csak a jegyzőkönyv és a jövő érdekében elmondanám, hogy a KDNP nevében így látjuk a dolgot, egyetértve az ellenzéki felszólalókkal. Most is elmondom, amit elmondtam a legutóbbi alkalommal is, hogy itt most a politikának kell leülni, tehát a miniszter úrnak vagy államtitkár barátomnak, és úgy tudom, hogy államtitkár úr köztisztviselő, és tudjuk, hogy a köztisztviselőnek végre kell hajtania azt, amit a politika utasításként ad. Ennyit államtitkár úr védelmében előrebocsátok, mert Font Sándor szavai kétségkívül neked szóltak, de nem neked szóltak, hanem az itt általad képviselt politikának.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Akkor az előterjesztőnek adom meg a szót.
DR. NYUJTÓ FERENC (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy nekem mint köztisztviselőnek a szakmai kérdéseknél illendő maradni. Ennek az elvnek az alkalmazása révén azt kell mondanom, hogy az itt benyújtott javaslat minden, 2009-ben SAPS-rendszerbe bejelentésre került területre, ami az egyéb más speciális jogi feltételeknek megfelel, tehát a HMH-nak - helyes mezőgazdasági és környezeti állapot - a kölcsönös megfeleltetésnek és így tovább, támogatási jogosultsága van. Ez világosan kiderül az anyagból. Ez a támogatási jogosultság az úgynevezett regionális komponens. A regionális komponens, ha a 200 ezres kedvezményezetti kört tekintem, abból 160 ezer gabonatermelő. Ha a gabonatermelés viszonyait tekintem, akkor itt a regionális komponens és a kiegészítő komponens - amelyik a történelmi bázis alapján képződik - aránya 75:25. Ez azt jelenti, hogy a regionális komponenst megkapja minden érvényes támogatási jogosultsággal rendelkező hektár használója, tehát mindenki megkapja.
Ön idézte, elnök úr, az A és B változatot, ami egy valaha volt régi, talán áprilisi vagy márciusi előterjesztés. Itt a benyújtott modellszámításban nincs ilyen tekintetben A és B változat, ez a változat világosan megmutatja számszakilag is azt az objektív kalkulációs rendet, amellyel ez nemre, korra való tekintet nélkül minden kedvezményezettre kiszámításra kerül.
Szeretnék egy másik objektív tényt és szabályt rögzíteni itt a szakmai válaszomban. Nevezetesen a 1782-est, amelyik a támogatásokban alaprendelet, a közvetlen támogatások alaprendelete, bibliája. Ebben mindenkor a bázisértékek tekintetében a bázis, a referencia-időszak kedvezményezettjei kifejezést használják. Soha nem hangzik el az, hogy a tulajdonosnak e tekintetben a kedvezményezettet fölülíró jogosítványa lenne. A gazda a kedvezményezett a 2003. évi luxemburgi reform kapcsán, amely nyilvánvalóan visszamenőlegesen jelölte ki a bázisterületet és azt a három évet - ahogy nagyon helyesen Örvendi úr is hozzászólásában ezt jelezte -, ami alapján a jogosultságokhoz szükséges adatok megállapítása történik. Az SPS-re való, SAPS-ból történő átmenetre az az egyik fő érv - tehát, hogy a SAPS-Top-Upból miért célszerű a lehető leggyorsabban áttérni az SPS-re, és miért tették ezt meg a velünk együtt belépő szlovénok és a máltaiak, bár a máltaiak mezőgazdasága nem olyan nagyságrendű, amiről itt szót kellene vesztegetni -, hogy az EU tizenötök a saját arcukra szabják a szabályozást. Most azok a kollegák, akik a SAPS-ban munkálkodnak, érzékelik és tárják föl azokat a jogszabályi hiányosságokat, amelyeket a SAPS-ban működő tagállamok gazdálkodóira nem állapítottak meg.
Mondok erre egy példát. Itt volt a dohányreform. A dohányreform Magyarországon két térséget érint alapvetően: a szabolcsi térséget és az Észak-Bácska-Szolnok megyei térséget. Ezek a dohánytermelők eléggé jelentős Top-Up-kiegészítést kapnak, amely kiegészítés 60 százalék erejéig lesz megtartható 2009-ben, majd pedig termeléshez kötött formában egyáltalán nem lesz megtartható. Ez fölveti annak a kérdését Magyarországon, hogy megmarad-e a dohánytermelés. Az egy külön kérdés - és erről már beszéltünk a korábbi alkalmakkor -, hogy a velünk együtt dohányt termelő országok is elszenvedik ezt a reformot, és igyekeznek kezdeményezők lenni abban, hogy ez a termeléshez kötés meghosszabbítható legyen. De amennyiben a fennálló jogszabályok maradnak érvényben, akkor a dohánytermelők esetében elképzelhető egy jelentősen csökkenő termelés, ami fölveti a hazai dohányfeldolgozás ügyeit. Ha a hazai dohányfeldolgozás ugyanolyan helyzetbe kerülne, mint amilyenbe a cukorreform kapcsán a cukoripar került, akkor a cukorreform biztosítja számunkra azt, hogy vidékfejlesztési támogatás formájában foglalkoztatási támogatást például a kabai térségben vagy most újabban a szolnoki és a petőházai térségben kifizethessünk. Egy ilyen típusú ügy nincs megoldva a dohány esetében a SAPS-t folytató tagállamok részére. Számos ilyet tapasztalunk, és ez a jövőben is így folytatódik. A kivágási támogatás is ugyanilyen, ami a 16,5 millióról 29,7 millióra felfutó szőlő-bor reformból következő támogatási nagyságrendet illeti. Tehát számos ügy van. Jobb nekünk a szélvédett oldalra átmenni, úgy könnyebb a szabályozásunkat a jövőben megcsinálni.
A második, amit szeretnék mondani, hogy ez megint egy paktum. Mi fog történni, ha a SAPS-Top-Up rendszerben maradunk? Többen javasolták, hogy nem kell ezzel sietnünk. A SAPS-Top-Up rendszer azoktól viszi el a pénzt nemre és korra való tekintet nélkül azáltal, hogy a Top-Up elvékonyodik, meg fog szűnni, akik valamit termelni akartak, akár GOFR-növényeket, akár dohányt, akik a támogatható állattenyésztési ágazatokban állatot tartottak. Ezektől viszi el a támogatást, miután a hektár az úr, a szikes legelők, ahol - Arany János szavaival - tikkadt szöcskenyájak legelésznek. Tehát egy olyan szétosztása, újraelosztása van a pénznek, amelyik a mongol mezőgazdaságot részesíti előnyben.
Én az elmúlt hetekben részt vehettem az úgynevezett egészségügyi felülvizsgálat - amit többen felvetettek itt - tanácsi munkacsoportjának vitáján, ahol 10-12 alapvető kérdés megvitatására gyűltek össze a 27 tagállam résztvevői. Itt például a tagállamok döntő többsége - beleértve a nagy tagállamokat is - nem értette és kifejezte egyet nem értését a tekintetben, hogy a bizottság miért akarja a SAPS-rendszerhez hasonló flat rate-SPS-rendszerre 2013 után áterőltetni a tagállamokat. Azt kérte 23 vagy 24 tagállam, köztük az összes nagy tagállam, még az angolok is, hogy legyen benne akkor a jogszabályban ez az opció, de a régi opció is maradjon meg, ugyanis belpolitikai egyezségek sorozatát kötötték a termelőikkel és ezt nem szeretnék újra fölrúgni. Attól tartanak, hogy az állattenyésztéssel és az intenzívebb mezőgazdasággal foglalkozó gazdaságoktól, területektől a pénzt azáltal, hogy flat rate vezetik be, átcsoportosítják extenzív irányba, a nagy területtel rendelkező gazdaságok irányába. Ez bizony Németországban és más országokban is belpolitikai feszültségeket jelent. A főbiztos asszony valóban ezt mondja, és az ő kabinetjében egy kisebb csoport hajtogatja a SAPS-ban való maradás jóságát. Ugyanakkor látnunk kell, hogy az a magyar tejtermelő, aki most még kap kiegészítő SAPS-támogatást, vagy az a magyar gabonatermelő, aki ma még kap kiegészítő Top-Up-támogatást, ezt el fogja veszíteni a következő időszakban, és úgy fog versenyezni az osztrákkal vagy a Pó alföldi gazdával vagy a német gazdával, hogy az a történelmi bázis alapján neki megítélt támogatást továbbra is kapja.
Én továbbra is azt mondom, hogy minden, 2009-ben igényjogosultságot bejelentő termelő a regionális komponensre jogosult. Ezen túlmenően a referencia-időszakról, ami most a SAPS-Top-Upra érvényes, e pillanatban annyit tudunk, hogy amennyiben a Bizottság is elfogadja, akkor a 2006. évi termelési adatok szolgálnak majd alapul a történelmi bázis kiszámításához. Ugyanakkor az elmúlt hónapokban mi is jártuk a vidéket és találkoztunk azokkal a fölszólalókkal, akiket ön említett, elnök úr, és akiket a tisztelt képviselő urak is említettek. A mostani javaslat az esetek döntő többségére kínál megoldást. Ugyanis a nemzeti tartalékból minden olyan ügyet reparálni lehet, ami például olyan esetekben keletkezik, hogy valaki három év alatt megvásárolt egy földet, mondjuk 2006-ig, és a földhasználatot még otthagyta 2007-ben is, mert akkor járt le a szerződés.
Az osztrákokkal egy közös twinning light projektet hajtunk végre - most már a harmadik vagy negyedik hetében járunk -, ami a SAPS és a kölcsönös megfeleltetés magyarországi bevezetéséhez nyújt osztrák segítséget. Az osztrákoknál mindazoknak a befektetőknek, akik 2000-ben, az ő áttérési időszakukban befektettek, például földet vásároltak, és az áttérési időszak után tudták azt realizálni 100 férőhelyes tehenészeti telepet, és bővítettek 50 férőhellyel, a kvótája a 2006. év alatti bázis szerint került volna nyilvántartásba, nekik joguk van a nemzeti tartalékból a plusz 50 tehén után járó kvótatöbblet után adható támogatásra is. Ugyanígy a földhasználatban bekövetkező változások reparálására lehetőségünk van és az újonnan belépők definiálására is lehetőségünk van a nemzeti tartalékon keresztül.
A magyar földhasználati viszonyokról többen említést tettek, hogy azok nem mindig dokumentálhatók. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy amikor arról beszéltünk, hogy nekünk van egy olyan elgondolásunk, hogy a támogatási jogosultság forgalmazásánál csak akkor legyen érvényes a magánjogi szerződés, ha az MVH átvezette a jogosultságot, akkor az osztrákok nem értették. Azt mondták: nálunk a földbérletek a kocsmában köttetnek, kézbe csapással; igazolja az osztrák vásárló gazda, hogy ő megvette a támogatási jogosultságot és vele a földet, hitelt érdemlően nyújtsa be az ottani kifizető ügynökségnek, és él a bolt. Tehát mi szigorúbbat gondoltunk. Az osztrákoknál is dívik az ilyen szívességi földhasználat. Elismerem, hogy nem olyan mértékben, mint Magyarországon. Azt gondolom azonban, hogy a földhasználati viszonyoknak egyfajta fegyelmet is képes adni ez az SPS-rendszer, átláthatóbbá teszi a rendet.
Nem tudom, mennyi időt kapok elnök úrtól; több részletes kérdés volt, azokra nagyon rövid választ még tudnék adni, most az átfogóbb kérdéseket válaszoltam meg.
ELNÖK: Ha úgy érzi a kedves előterjesztő, hogy a konkrét kérdésekre rövid választ tud adni, akkor kérnénk szépen, mert elhangzottak ezek a kérdések.
DR. NYUJTÓ FERENC (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. Akkor a végéről elindulva, a szeptember 29-ei 106. rendelet alkotmánybírósági beadványával kapcsolatban - az Alkotmánybíróság kompetenciája az ügy - ezt a jogszabályt is látta az Európai Bizottság, nem tartott benne kivetnivalót, meg fogjuk látni, hogy az Alkotmánybíróság próbáján hogy állja meg a helyét.
Az A és B modellről szóltam. Ez a modell, amit itt mutatunk, az A modell minden ismérvét kimeríti, ha ahhoz az áprilisi anyaghoz hasonlítjuk. Ezt most nyílt színen is kérdésekre válaszolva, vagy utána itt maradva szűkebb körben, fokról fokra tudjuk bizonyítani.
Az európai jogszabályok keretei között kell a magyar politikát kialakítani. A megfelelő jogi felhatalmazások keretében adta ki a miniszter úr ezt a rendeletet, a megfelelő szakmai egyeztetéseket követően.
Az SPS tekintetében az első értekezletet úgy emlékszem, hogy még 2006 decemberében tartotta a minisztérium, ahol a társadalmi szervezetek különböző résztvevői voltak jelen. Azt készséggel elismerem, hogy minden kedvezményezett ezt nem ismerheti, de az agrárszakmai körökben ez a gondolat, ez a mérlegelés benne volt.
Hozzá kell tennem, hogy a lengyel kollegákkal ezen a health check, tehát egészségügyi felülvizsgálati munkacsoport-ülésen beszélgettünk, és Lengyelország is mérlegeli ennek lehetőségét, ő is érzi a SAPS hátrányait és előnyeit, ő is érzi, hogy az SPS flexibilisebben képes követni a termelési kultúrát, mint a SAPS.
A források tekintetében hogy állunk? A minisztérium az úgynevezett elektronikus kormányzati operatív program keretei között megpályázta az intézményei informatikai és eljárásrendi fejlesztését. Minden döntés ebben megszületett, mégis az EU-s rendnek megfelelően ebben egy pályázat kerül kiírásra, amit a MEH illetékes államtitkársága fog megtenni; erre a minisztériumnak egy pályázatot kell beadnia - a pályázat dokumentációjának kidolgozása a végéhez közel áll -, itt 2,8 milliárd forint nagyságrendű forrás bevonására van lehetőség.
A támogatási jogosultságról szóltam. Nyilvánvaló, hogy a bázisjogosultsággal vagy a referencia-időszakkal kapcsolatos állásfoglalás egyfajta alku kérdése is. A 2006 már biztos. Nyilván az Európai Bizottság is hozzátehet ehhez a gondolathoz, ő ismeri ezt a rendeletet, és az egészségügyi felülvizsgálat során születhet olyan paragrafus is, ami meghatározza, hogy azoknak az országoknak, amelyek még ezután lépnek át az SPS-be, milyen referencia-időszakot kell figyelembe venni. Függetlenül attól, hogy van egy ilyen rendelet kinn, ami a SAPS-Top-Up viszonyai között jogkövető vagy jogviszonyt meghatározó és az SPS-re adatokat előállító, ha az egészségügyi felülvizsgálatot követő jogszabályi változások ez esetben két évet fognak meghatározni, akkor is rendelkezésre állnak azok az adatok az MVH-nál, amelyek alapján ezek a bázisjogosultságok korrigálhatók. Tehát itt ilyen értelemben semmi sem zárult le. Sőt azt gondolom, hogy ha a miniszter úr július végén, ha addig megfelelő ütemben halad a projekt - és bízom benne, hogy így történik -, hivatalosan bejelenti a kormány nevében, hogy Magyarország megkezdi az átállást 2009-ben, akkor ezt követően ezek a kérdések mind tisztázhatók.
Az átmeneti állapot és az informatikai rendszer összeomlása, amit Jakab István úr vetett föl: korábban jellemző lehetett, én ma már ilyenekről nem hallok.
A kevésbé felkészült gazdaságok hátrányát nem szabad, hogy érezzük. Ennek a rendszernek a kialakítása a jogszabályi feltétel rögzítése következtében nagyjából egy ilyen algoritmus mentén történik, mint amit ez az SPS-modell tartalmaz. Jeleztük az első három paragrafusban, hogy itt még a következő időszakban bizonyos részletkérdésekben változások következhetnek be; például hivatalosan nincs szám arról, hogy a szőlő-bor reform következtében milyen számokat kell beépíteni, tehát ennyivel növekszik, de lehetnek más kérdések is. Nagyjából minden üzem esetében az informatika ezt az algoritmust követve számítja ki, hogy kinek milyen bázisjogosultság adható.
Ismétlem, hogy a nemzeti tartalék révén nagyon sok egyedi ügyet, nagyon sok olyan alkalmat, amit mi is hallottunk a vidéki előadásokon és megbeszéléseken, reparálni lehet.
A kevésbé felkészült gazdáknak az ÚMVT keretéből szakmai tanácsadás adható, hogy felkészültek lehessenek. Ha mi átállunk az SPS-re, akkor 2014 után nagyon jó esélyünk van arra, hogy nem kell a flat rate-re visszatérni, amennyiben az országok többsége továbbra is fenntartja ezt a törekvését.
Az újonnan belépőkről beszéltem. Ez jogszabályi definíció kérdése, és az újonnan belépők a nemzeti tartalék révén reparálhatók, amennyiben nem a piacról szerezték meg a támogatási jogosultságokkal együtt járó földtulajdont.
Ami a földtulajdonosok helyzetét illeti, mi azt regisztráljuk, hogy a bérleti díj folyamatosan növekszik, és az európai rendszerben a földtulajdonosok a bérleti díj révén látják biztosítottnak a kiegészítő jövedelemforrásukat. Nem túlzás azt állítani, hogy az európai farmertársadalom, amely nagyjából 3 százaléka az egész társadalomnak, éppen annak révén, hogy bérli mások földtulajdonát - az érintett kör elérheti a 15-20 százalékot is egyes társadalmakban -, azt a mezőgazdasági támogatást, amit a farmok kapnak, a földbérleti díj révén visszaforgatja a társadalom egy jelentős szegmensébe. Ennek köszönhető az, hogy a KAP jelenlegi támogatottsága megvan és jó esélye van annak, hogy a jövőben is fennmarad. Tehát a magyar bérlők az 1,4 millió földbirtokos a jövőben is kiegészítő jövedelméhez növekvő bérleti díjak mellett biztonságosan hozzá fog jutni. Az a 700 plusz 78 milliárd forint, amit 2009-ben számszerűsíthetünk az SPS bevezetésekor, a vidék jövedelembiztonságához nagymértékben hozzájárulhat.
Arra a fölvetésre, hogy az EU tizenötök vissza akarnak-e állni a SAPS-ra, elmondtam, hogy azzal egyetértenek, hogy vezessék be a jogszabályi rendelkezések közé, de úgy volt értelmezhető, hogy az osztrákoktól kezdve az írekig nem szívesen tennék ezt belpolitikai okokból.
Még valamit szeretnék elmondani - Szentirmai Zoltán kollegám figyelmeztetett rá -: 2011-ben, amennyiben hathatós érveink nincsenek, a földpiaci liberalizáció beköszönt Magyarországra. Tehát ez egy olyan határidő, ami tetszőleges távolságban nem engedi meg, hogy halasszuk ezeknek az ügyeknek a rendezését.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: 2011-nek semmi köze ahhoz - tehát ezt tisztázzuk -, hogy ki a jogosult. Ahhoz van inkább köze, hogy megfosztjuk-e a tulajdonosokat ettől a jogosultságtól és a föld elértéktelenítéséhez hozzájárul-e a kormány e rendelettel - mert most ehhez járult hozzá. Ezt is azért szeretnénk tisztázni.
Arra a kérdésemre persze nem kaptam választ, államtitkár úr, hogy vajon miért ezt a rendszert preferálták, és miért nem például az általam említettet, amelyben ön alapelvként mondta, hogy a gazdálkodó mindig kapja meg a támogatást. Elnézést, én úgy emlékszem, hogy egy olyan rendszert, egy olyan modellt említettem, amelyben mindig törvényi garanciák mellett biztosított, hogy a mindenkori földhasználó megkapja a támogatást, mert ez egy automatizmus alapján működne. Tehát nem sérül az ön által védelmezett logika, hogy a földtulajdonos a földbérletből szerez kiegészítő jövedelmet és nem kell, hogy még a támogatás is az övé legyen. Hát valóban nem kell, ezt mondjuk mi is: a mindenkori földhasználóé legyen automatizmus alapján, a bérleti szerződés automatizmusa alapján, és minden működne, onnantól kezdve mindenben önöknek igaza van. Onnantól kezdve lehet logikázni azon, hogy érdemes vagy nem érdemes sietni vagy késleltetni, el lehet végezni a modellszámításokat, onnantól kezdve mindent el lehet végezni, de a jogosultságnál minden eldőlt. Abban a pillanatban, amikor a jogosultságot ilyen formában hozták meg, eldőlt: itt vannak a nyertesek, a nagy téeszlobbisták és állami gazdasági lobbisták, akik földbérlésen keresztül művelik ma a földet, és itt vannak a vesztesek, akik tulajdonosként kárpótlás útján jutottak földhöz és elvesztették az önök rendelkezése alapján a támogatási jogosultságukat. Én ezt a logikát nem értem, és erre nem is kaptunk érdemleges választ, hogy vajon miért ezt a rendszert vezették be. Függetlenül attól a vitától, hogy mit nevezünk ma üzemnek, mert nincsen az üzemnek definíciója, amit persze régóta kérünk.
Csak megjegyzem, ma reggel volt egy nagyon érdekes riport a rádióban, amelyben Vajda László úr nyilatkozott, és jelezte, hogy ők nem élnek azzal az uniós lehetőséggel, hogy a minél nagyobb földbirtokok esetében minél kisebb legyen a támogatás. Az uniós irányelv meg éppen ez, mert azt szeretnék elérni, hogy vidéken minél több szereplős mezőgazdaság legyen; az Unió pontosan érti a mezőgazdaság szerepét vidéken, hogy nem tőkés nagybirtokrendszereket kell kiépíteni, hanem középbirtokat, sokszereplős mezőgazdaságot kell felépíteni, mert az hozzájárul a munkahelyteremtéshez. Erre azt mondják, hogy akkor építsünk ki egy olyan rendszert, hogy minél nagyobb az üzem birtokmérete, annál kisebb a támogatás. Ma reggel pedig egy jelentős személy az FVM-ből jelzi, hogy ők ezzel történetesen nem értenek egyet és nem is akarják preferálni Magyarországon. Hát persze, én látom, hogy miről szól ez a preferálás: az előbb említett érdekkörnek a végleges bebetonozása a támogatási rendszerbe, annak a nagyüzemi lobbikörnek, akik már eddig is jelentős, hathatós támogatást kaptak a jelenlegi kormánytól. Most már rendeleti úton is megkapták ezt a támogatást.
Az általam említett elképzelés semmiben sem ellentétes az Unióval. Az, hogy 2006 bázisév, és az Unió azt nem kifogásolja meg? Miért kifogásolná meg? Az Unió engedélyezi, hogy használják a bázis elvű rendszert. Az a kérdésem, hogy miért használjuk, miért így és miért 2006. Itt ez a kérdés. Nem az, hogy ez egyáltalán lehetséges-e. Hát persze, hogy lehetséges, az Unió ezt engedélyezi. Miért nem a regionális modell, az azonnali elv alapján, ha már modellekben gondolkodunk? Ezek az igazi kérdések, ezek döntik el a földtulajdonos és a gazdálkodó további életesélyeit. Természetesen erre nem kaptunk választ, hiszen egy kész rendszert tártak mindig elénk, hogy ez a helyzet, most ezen vitatkozzunk, amin már nem lehet vitatkozni, különösen a bizottság ebben a tekintetben nem tud befolyásoló tényező lenni.
Kérdezem, hogy kinek van további kérdése, véleménye. Ángyán József!
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Két konkrét kérdésre nem igazán kaptam választ, és ez a megvalósíthatóságot is jelentős mértékben befolyásolja.
1. Mi lesz az osztatlan közös tulajdonokkal, hogyan kezelik?
2. Az információs rendszerrel kapcsolatban nem nyugtatott meg, amit államtitkár úr mondott, hogy a Miniszterelnöki Hivatal most fog pályázatot kiírni arra, amit majd az FVM megpályáz és utána ő fog céget pályáztatni, hogy ezt az információs fejlesztést, ami ehhez szükséges, hajtsa végre. Ismerjük, hogy az EU-csatlakozáskor hogy zajlott ez a mizéria e körül.
Tehát erre a két kérdésre konkrét választ kérnék, ha lehet, azon túl, amit Font Sándor elmondott; én nem akarom megismételni, ennek a motívumairól nem kérdezem. Tehát azt szeretném tudni, hogy mi lesz az osztatlan közös tulajdonokkal és az információs rendszerrel.
ELNÖK: Megadom a szót az előterjesztőnek.
DR. NYUJTÓ FERENC (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. A moduláció kérdését vetette fel elnök úr. Ez az egyik legfontosabb vitakérdés. A tagállamok véleménynyilvánítása során a fő érv az volt, hogy ma már nem a termelésért vagy a többlettermelésért kapja valaki a támogatást, hanem azért, hogy a fenntartható fejlődés, a megfelelő környezeti állapot, a kölcsönös megfeleltetés követelményeinek megfeleljen, és ez területnagyságtól függetlenül ugyanakkora költséget jelent mindenki számára. Tehát a moduláció kérdése legalábbis a tagállamok többsége részéről egy ilyen olvasatban volt hallható.
A báziselvűség kérdésére: kijelöltünk egy bázisidőszakot és egy rugalmas technikát alkalmaztunk egyedi esetek és nyilvánvaló sérelmek kezelésére, de a báziskérdést nyilvánvalóan megvitathatják az érdekelt felek, és ettől eltérő vagy kiegészítő döntés is születhet.
Az SPS és a SAPS-rendszer közötti különbség legfontosabb dolgaira rámutattam. Korra és nemre való tekintet nélkül minden gazdálkodónak, aki mezőgazdasági termelésből kíván megélni, előnyösebb az SPS, mint a jövőben számunkra rendelkezésre álló SAPS-Top-Up lehetőségek.
Ángyán József professzor úr kérdésére a következőt tudom mondani. Mint ahogy említettem az összefoglaló válaszomban is, egy osztrák közös projekt és annak ütemezése áll rendelkezésre. Ennek az ütemezésnek az alapján, amelyik heti munkákra és határidőkre bontja le a programot, az osztrák megvalósítás időrendjének megfelelően haladunk, nincs elmaradásunk ahhoz képest, ahogy az osztrákok az átállás évében ezt a projektet előkészítették. Ezzel én nem azt akarom mondani, hogy nem támadhatnak nehézségeink, de az esélyünk megvan arra, hogy megvalósítsuk.
Az osztatlan közös tulajdon esetében pedig a megfelelő SAPS-Top-Up adatbázis rendelkezésre áll az MVH-nál, a földek kimérése folyik. Nyilván itt egy olyan technikát kell alkalmazni, amivel az áttérés pillanatában még meglévő, fogyatkozó állomány kezelését meg tudjuk oldani. Ez használatban lévő terület, tehát a használó számára egyértelműen elkülöníthető, de e tekintetben elképzelhető a szükséges végrehajtási rendelet során egy derogációs mechanizmus is.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs további kérdés, észrevétel, mivel határozatot nem kell hoznunk a meghallgatásról, megköszönjük a kormány képviselőjének az előterjesztést. Szerintem az elhangzottakból nagyjából érezhető, érzékelhető, hogy mi a véleményünk a jelenlegi helyzetről. A kormányoldalét nem tudom, mert ők nem kértek szót ez ügyben. Ezzel ezt a napirendi pontot lezárom, köszönöm szépen az előterjesztők megjelenését.
A bizottság 2008. I. félévi munkatervének elfogadása
A 4. napirendi pont a bizottság 2008. I. féléves munkatervének elfogadása. A bizottsági tagok a tervezetet megkapták. Szokásunk szerint az eddig ismert feladatunkat próbáltuk belefoglalni az I. félévi munkatervbe, főként a kormány munkaütemének, elképzelésének ismeretében, illetve a Házszabályból adódó feladatainkat. Ebben a félévben is egy nyílt nap szervezésére vállalkozik a Mezőgazdasági bizottság, a Hangya Szövetkezet felkérésére: a szövetkezetekről a mai világban Magyarországon. Ez várhatóan május 15-én, 10 órakor kerül megtartásra az Országház felsőházi üléstermében. Ezeket tudom elmondani az előterjesztéshez.
Van-e kérdés? Tessék!
CSONTOS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden szeretnék kapcsolódni a munkatervhez. Már tudomására jutott elnök úrnak, hogy Tabajdi Csaba európai agrárakadémiát szervez április 11-jére. Szeretném javasolni, hogy a bizottság vegye fel a munkatervébe, akár mint egy második nyílt napot, tehát április 11-jén a bizottság tagjai vegyenek részt ezen az európai agrárakadémián, ahová úgy tudom, európai parlamenti képviselők Hollandiából, Németországból, Portugáliából előadóként jönnek, és pontosan azokról a kérdésekről fogunk beszélgetni, ami hónapok óta folyik a bizottságban is, hogy milyen lesz a közös agrárpolitika 2013 után. Úgy tudom, elnök urat föl is kérte Tabajdi képviselő úr szekcióvezetésre, és az agrárium valamennyi szereplőjét meg kívánja hívni. Ez egy szakmai konferencia lesz, ahol minden véleményt, álláspontot ki lehet fejteni. Azt szeretném, ha a bizottság munkatervében ez benne szerepelne.
Köszönöm.
ELNÖK: Egy kicsit zavarban vagyok, mert országosan számos rendezvény kerül megrendezésre, ami teljesen független a Mezőgazdasági bizottságtól. Az más dolog, hogy ezekre a rendezvényekre a bizottság kap meghívást, netán a bizottság egyes tagjai is kapnak meghívást, de ez nem a Mezőgazdasági bizottság munkatervéhez köthető. Én kaptam meghívást és el is fogadtam, ezt rögtön jelzem. Tudom, hogy a te választókörzetedben van, képviselőtársam, ti adtok helyet ott a rendezvénynek, tehát ilyen értelemben mindent tudok róla, de ez nem a parlamenti Mezőgazdasági bizottság munkaterületébe tartozik. Az más dolog, hogy ez egy olyan rendezvény, amire esetleg az arra fogékonyak majd odafigyelnek, hogy érdemes vagy nem érdemes elmenni. Tehát a felhívást köszönettel fogadom, de én nem látom azt, hogy a házszabályszerűségből következően ez a munkaterv része lenne. A meghívást egyébként nagy tisztelettel el fogjuk fogadni, ha Tabajdi Csaba úr vagy te mint házigazda a Mezőgazdasági bizottság minden tagját meghívod, de ez nem tartozik a feladatkörünkbe. Itt megpróbáltuk a mi feladatkörünkbe tartozó és a miáltalunk szervezett rendezvényeket a tervbe belefoglalni.
További kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. A munkatervünk rugalmas, tehát nyilvánvalóan lehetnek még olyan területek, amelyeket be kell fogadnunk az év során, és lehet, hogy lesz olyan, amit elhagyunk ebből - hát ez már csak így szokott lenni.
Kérdezem, hogy ki az, aki egyetért az így benyújtott előterjesztéssel. Aki igen, az kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Egyhangú, köszönöm.
Az egyebekben azt szeretném jelezni, hogy jövő héten várhatóan nem tartunk bizottsági ülést. Aki ezt fájlalja, annak jelzem, hogy élve a Házszabály adta jogával kezdeményezheti a bizottság összehívását, és akkor megtesszük a szükséges intézkedéseket.
Az ülést berekesztem.
(Az ülés végének időpontja: 17 óra 02 perc.)
Font Sándor
a bizottság elnöke
Jakab István
a bizottság alelnöke
Jegyzőkönyvvezető: Ferenc Zsuzsa