MB-9/2008.
(MB-63/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2008. április 9-én, szerdán, 14 óra 00 perckor
a Képviselői Irodaház V. emelet 515. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről: *
Hozzászólók: *
Általános bevezető *
A géntechnológiai tevékenységgel, annak mezőgazdasági és élelmiszer-előállítási alkalmazásával kapcsolatos egyes kérdésekről és az ezeket érintő magyar stratégiáról szóló 53/2006. (XI. 29.) országgyűlési határozatban foglaltak végrehajtásáról szóló jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/5212. szám) (A Mezőgazdasági bizottság önálló indítványa) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: A termeléstől elválasztott támogatás jogosultjáról szóló törvényjavaslat (T/5237. szám) (Font Sándor (Fidesz) képviselő önálló indítványa) *
Az elnök tájékoztatója *
Dr. Máhr András szakállamtitkár reagálása *
Kérdések, hozzászólások *
Válaszadás *
További hozzászólások, észrevételek *
(A Mezőgazdasági bizottság önálló indítványa)
(Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
(Előterjesztőként)
A termeléstől elválasztott támogatás jogosultjáról szóló törvényjavaslat (T/5237. szám)
(Font Sándor (Fidesz) képviselő önálló indítványa)
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Borenszki Ervin (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Zatykó János (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Bagi Béla (Fidesz)
Bodó Imre (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Velkey Gábor (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Jakab István (Fidesz) Örvendi László Józsefnek (Fidesz)
Bedő Tamás (MSZP) Zatykó Jánosnak (MSZP)
Csontos János (MSZP) Frankné dr. Kovács Szilviának (MSZP)
Czerván György (Fidesz) Kékkői Zoltán Józsefnek (Fidesz)
Demendi László (MSZP) Kis Péter Lászlónak (MSZP)
Járvás István (Fidesz) Bodó Imrének (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP) Font Sándornak (Fidesz)
Paizs József (MSZP) Godó Lajosnak (MSZP)
Dr. Bézi-Farkas Barbara főosztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Máhr András szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Mikó Zoltán főosztályvezető-helyettes (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Nyujtó Ferenc főosztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 10 perc.)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait, köszöntöm a munkánkat segítő köztisztviselőket, a nyílt ülésen jelenlévő érdeklődőket és mindazokat, akik már megérkeztek az egyes napirendi pontokhoz.
A hétfői bizottsági ülésen, mondhatom úgy, hogy konszenzussal fogadtuk el, hogy az ott tárgyalt egyik törvénytervezet tárgysorozatba-vételéről szóló vitát felfüggesztjük és a mai napra napirendre vesszük. Ezért az írásban előre kiküldött meghívóban még nem szerepel ez a napirendi pont, így javaslatot teszek 2. napirendi pontként a T/5237. számú, a termeléstől elválasztott támogatások jogosultságáról szóló törvénytervezet tárgysorozatba-vételéről szóló vita újbóli napirendre vételére. Kérdezem, hogy a napirendhez ezenkívül van-e további módosítási javaslat. (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Akkor úgy teszem föl a kérdést szavazásra, hogy az 1. napirendi pont mellett a módosításra javasolt 2. napirendi pont felvételével és 3. napirendi pontként az egyebek napirenden tartásával ki ért egyet. Aki igen, az kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Egyhangú, tehát ezek szerint fogunk haladni.
Elsőként a géntechnológiai tevékenységgel, annak mezőgazdasági és élelmiszer-előállítási alkalmazásával kapcsolatos egyes kérdésekről és az ezeket érintő magyar stratégiáról szóló 53/2006-os országgyűlési határozatban foglaltak végrehajtásáról szóló jelentés elfogadásáról fogunk tárgyalni, az ehhez benyújtott kapcsolódó módosító indítványokat fogjuk megvitatni. Képviselőtársaim megkapták a kiegészítő ajánlást, a bizottságunk a benyújtó. Bizottságunkat Ángyán József képviseli e vita alkalmával, tehát előterjesztőként őt fogom majd kérdezni az egyes módosító indítványokkal kapcsolatban alkotott véleményről, utána mindig a kormány képviseletét.
A kiegészítő ajánlásban az 1. számú módosító indítványra térünk rá, melyet Bagi Béla képviselőtársunk nyújtott be. Az előterjesztő álláspontját kérdezem.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Elfogadható.
ELNÖK: A kormány álláspontja?
DR. BÉZI-FARKAS BARBARA (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormány sajnos nem tudja támogatni a javaslatot.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? Bagi Bélának adok szót, hogy fejtse ki az indítvány tartalmát.
BAGI BÉLA (Fidesz): Kíváncsi lennék az indoklásra. A magam részéről az indoklás pedig a következő. Ilyen komoly kérdésben, mint a GM-pollenkibocsátás, egy langyos vagy langyosnak ítélhető szankciórendszert - vagy nem is szankciórendszert, mert ez tulajdonképpen még annak sem értékelhető - belefogalmazni ebbe a törvénybe nem sok értelme van. A Btk.-t lapozgatva miután itt egy környezetszennyezésről beszélhetünk - azt gondolom, megegyezhetünk ebben. A vita folyamán nagyjából abban is megegyeztünk, hogy nagyon könnyen egy visszafordíthatatlan környezetszennyezés esete foroghat fenn, ebben az esetben pedig a Btk. eléggé alapos eligazítást tartalmaz. A helyzet komolyságát is aláhúzandó ez a javaslatom, hogy ezzel ki kellene egészíteni, illetve a határozati javaslatot módosítani.
Köszönöm.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel van-e a bizottsági tagok részéről? (Nincs jelentkező.) Annyiban alelnök úrnak átadnám az ülés vezetését, amennyiben én meg szeretném erősíteni ezt a módosító indítványt. Alelnök úr, megtehetem-e a hozzászólásomat?
(Az ülés vezetését Herbály Imre, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Természetesen - az ülés vezetését átveszem és megadom a szót Font Sándor elnök úrnak.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Én magam is azt gondolom, hogy ha ötpárti állásponttal tudjuk tartani az Unió előtt is, hogy miért gondoljuk ezt a határozati javaslatot fenntartani, akkor a Btk. valóban, még ha talán nem is a helyes szóhasználat került ide be - hiszen ennek egy jogszabályi nevesítése is idekerülhetne -, a környezetszennyezés tekintetében, ami ellen nagyon nagy erőkkel küzdünk mind itt a Mezőgazdasági bizottságban, mint a Környezetvédelmi bizottságban, elég hatályos szankciókat alkalmaz arra, hogy akik környezetet szennyeznek, azok milyen felelősségre vonásra számíthatnak. Ez elmegy egészen a börtönnel való fenyegetésig, és ezt mi nagyon helyesnek tartjuk, hiszen mindegyik parlamenti erő azt mondja, hogy legyen így, a környezetünket óvjuk.
Az indítvány logikája véleményem szerint azért helyénvaló, mert több soron mind kormánypárti képviselők, mind ellenzékiek kifejtették, hogy bizony-bizony a mi felfogásunk szerint a genetikailag módosított növények, például a pollennel való szennyezés is, egy környezeti szennyezés - nem részletezem, ezt többször kifejtettük az általános és a részletes vitában is -, tehát környezetszennyezésről van szó. Az indítvány itt tisztán csak arra tesz javaslatot, hogy a genetikailag módosított növények pollenjével való szennyezést is környezetszennyezésnek minősítsük, arra vonatkozóan pedig a Btk. nagyon pontosan leírja, hogy hogyan kell a szankciókat alkalmazni. Én ezt a logikát elfogadhatónak tartom, esetlegesen ha ebben szó szerinti pontosítások kellenek, amennyiben a kormány azt mondja, hogy ez így nem koherens, akkor azt még van időnk akár bizottsági kapcsolódó, akár pedig koherencia módosító indítvánnyal elrendezni. Én csak a logikáját tartom nagyon célravezetőnek, hogy ha más területen mindannyian közös határozattal már rendeztük ezt a kérdést, a GM-pollenszennyezést is vegyük föl az általános környezetszennyezési sorok közé.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Az ülés vezetését visszaadom Font Sándor elnök úrnak és szót kérek.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Megadom a szót Herbály Imre alelnök úrnak.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én úgy gondolom, hogy itt az előterjesztő nem Ángyán képviselő úr, hanem a bizottság.
ELNÖK: Ő képviseli.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Az más, hogy ő képvisel bennünket - így van. Ez az egyik észrevételem.
A másik észrevételem az, hogy mi egy másik módosító indítványról már tárgyaltunk, és ott egy kitétellel nem értettünk egyet, ami most a 2. számú módosító indítványban van előterjesztve, és az ott g) pont alatt szereplő módosítással egyetértésünket fejeztük ki. A d) ponttal volt problémánk; azt gondolom, hogy most nem kellene feltétlenül nekünk túlterjeszkedni, ugyanis a szankciórendszer kidolgozásával akár arra is felhatalmazást adunk a kormánynak, hogy a Btk. ide vonatkozó rendelkezéseit alkalmazza majd egy esetleges vita során vagy a szankciórendszer kidolgozásánál. Tehát most nem tartanám jónak azt, hogy egy már elfogadott módosítóindítvány-csomagot most felülbírálva ilyen kemény rendelkezést emeljünk be az országgyűlési határozatba. Ez a véleményem.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha jól emlékszem, a múltkor nem fogadtuk el ezt az indítványt, épp azért, mert azt mondtuk, hogy a d) ponton módosítsunk. Valóban vita volt erről a g) pontról is. De mit is mond ki a g) pont most módosított verzióra? Tehát a 2. számú módosító indítvány g) pontjáról beszélünk, mert egyet ugrottunk itt, hogy nyomon tudják követni képviselőtársaim is. Ennek a g) pontja szerint szigorú szankciórendszerrel szükséges érvényesíteni a határérték betartását. De ha az 1. számú módosító indítvány életbe lép, akkor megvan a szigorú szankciórendszer, magyarul automatikusan teljesítette; azt mondja ki ez a módosító indítvány, hogy a Btk. mindent elrendez. Nem kell találgatni, hogy milyen szigorú szankciórendszert vezessünk be e típusú szennyezésre, hanem a Btk. mindent elrendez ebben az ügyben; környezetszennyezést tetszettek végrehajtani, a Btk. majd megmondja, hogy azt hogyan kell kezelni, és nem kell nekünk vagy valakiknek újra kitalálni, hogy mi az, hogy szigorú szankciórendszer.
További kérdés, észrevétel?
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Bocsánat, csupán egy észrevételt szeretnék tenni. Ez különösen a kukoricára vonatkozik, amikor környezetszennyezésről beszélünk. Én próbáltam utánanézni - professzor úr lehet, hogy segít ebben -, hogy van-e ilyen. A génmódosított kukoricánál azt nézik meg, amikor a saját pollenjével a saját bibéjét termékenyíti meg. De mi van akkor, hogy ha egy nem génkezelt kukorica bibéjét megtermékenyíti a pollenkezelt címer? Erről még fogalmunk sincs. Szerintem legalábbis, a tudomány mai állása szerint, fogalmunk nincs erről. Az veszélyesebb lehet, ha egy génkezelt pollenje odakerül egy nem génkezelt kukorica bibéjére, mert ez aztán abszolút nincs vizsgálva. Tehát én csak ennek súlyosságára szeretném felhívni a figyelmet. Ha valóban azt akarjuk, hogy itt megmaradjon - a határmenti körzetekben, ahogy én ismerem, sajnos egy olyan határ mellett lakom, biztos, tudjátok, mire gondolok, ha lesz egy olcsó kukorica és azt elkezdik behozogatni -, akkor szeretném, ha ennek tisztességes, normális szankciója lenne, amivel közösen egyetértünk. Ennek a veszélyességére szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy ez igenis környezetszennyezés, és van egy közvetett veszély a kukoricánál, amiről eddig sosem beszéltünk. Az önmegtermékenyülőknél nem olyan veszélyes, sőt még a méheknél sem annyira, bár ott is van egy kis probléma, de a kukoricánál igenis, ha nincs erdősáv, a 300 métert is elérheti ez a távolság.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nem tudom, hogy Karsai József képviselőtársamnak megnyugtató lehet-e, de úgy tudom, hogy két vagy három héttel ezelőtt Románia is moratóriumot hirdetett a génkezelt kukoricák termesztésére, azaz tilos lesz. Most konkrétan nem tudom, mert a közleményt láttam csak, hogy ez mikortól hatályos. Tehát mondhatnám azt, hogy úttörő példát mutatott a magyar parlament abban, hogy hogyan kell valakiket jó útra téríteni, hiszen ők a 2007-es uniós csatlakozásuk előtt már engedélyezték a génkezelt növények termesztését, és először ezt szűkítették, most pedig, ha jól értettem az állásfoglalást, akkor meg is szüntetik, úgyhogy talán ilyen gondja még a román határon lévő battonyai képviselőtársunknak sem lesz. Hála istennek, hogy eddig eljutottunk. Ezt csak kiegészítésképpen tettem hozzá.
További kérdező, hozzászóló? Ángyán Józsefnek adok szót.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Ha már Karsai Jóska itt fölvetette, valóban - és segített nekem itt közben Darvas professzor úr, mert pontos adatot nem tudtam -, abban az évben, amikor a megporzás történik, már minden harmadik növény "megszólal", tehát GM-terméket állít elő. Tehát nem úgy van, hogy majd a következő generációban, hanem már akkor. Ha 0,9 százalékot elér egy állományban ez a GM-szennyezett anyag, akkor az ilyen kukoricának minősül akkor is, ha te nem akarták ilyet termeszteni. Ezért van az, hogy nem elég általában azt mondani, hogy kérem szépen, tartsátok be a határértékeket, hanem valamiféle szankcionálás felé kéne elvinni a dolgot.
Az eredeti módosító is tartalmazza, ahogy ezt Font képviselő úr mondta, hogy szigorú szankciórendszerrel szükséges érvényesíteni a határértékek betartását. Ez nem mond mást, mint azt, hogy definiáljuk a Btk.-ban a környezetszennyezések között az ilyen pollenkibocsátást, tehát erről van szó, egy új környezetszennyező ágens lépett föl a genetikai módosítással. Hogy szankcionálni lehessen, a Btk.-ban ezt definiálni kell azon a helyen, ahol a környezetszennyezésekről beszélünk. Mi is lehet környezetszennyezés? Az nem triviális, hogy ez környezetszennyezés, ahogy ezt Karsai képviselő úr nagyon jól mondta, tehát épp erről szól a történet, hogy mintegy ösztönzést adjunk a kormánynak, hogy a Btk.-t nézze meg ebből a szempontból és definiáljuk ezt mint környezetszennyezés, azután ehhez kössük a szankcionálást. Utána már mehet tovább úgy a szankciórendszer, mint a környezetszennyezések esetében, de ahhoz valahol meg kell jeleníteni a joganyagban, hogy ez egyfajta környezetszennyezésnek minősül.
Tehát ez a logikája annak, amit mondtam, hogy a bizottság támogathatná ezt, ha rám bíztátok. Ezért mondtam, hogy a bizottság képviseletében azt javaslom, támogassuk mint egy új ágenst a környezetszennyezésnél megjeleníteni ezt a szankcionálható cselekmények között, mert nincs ilyen pillanatnyilag.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, a kormány képviseletének adok szót.
DR. BÉZI-FARKAS BARBARA (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. Bagi Béla képviselő úr javaslata úgy hangzik, hogy a Btk. környezetszennyezésre vonatkozó rendelkezésének alkalmazásával érvényesíteni kell a határértékek betartását. Mi úgy gondoljuk, hogy azért nem megfelelő ez a fajta megfogalmazás, illetve azért nem alkalmazható a Btk.-nak a környezetszennyezésre vonatkozó rendelkezése, mert egyrészt nincsen ilyen nevű tényállás; erre már elnök úr is utalt, hogy igazából nincsen ilyen, környezetszennyezés nevű bűncselekményünk a ma hatályos büntető törvénykönyvben. Van egy hozzá hasonló, a környezetkárosítás, ami esetlegesen alkalmazásra kerülhetne, azonban ennek a tényállásnak olyan a megfogalmazása, hogy úgy rendelkezik: aki a földet, levegőt, vizet, élővilágot, valamint annak összetevőit jelentős mértékű szennyezéssel vagy más módon veszélyezteti, károsítja olyan módon, hogy csak beavatkozással állítható helyre a természetes állapot, vagy helyre sem állítható, az követi el ezt a bűncselekményt. Ebben a paragrafusban a büntető törvénykönyv definiálja, hogy mit ért szennyezés alatt, és itt arra utal a büntető törvénykönyv, hogy a kibocsátási határértéket meghaladó terhelés az, ami ebben a tényállásban alkalmazható. Géntechnológiai területen azonban nem tudunk kibocsátási határértékekről beszélni, mert csak jelölési határértékek léteznek, tehát a környezetkárosítás tényállása sem húzható rá automatikusan ezekre a típusú problémákra, mivel a kibocsátási határérték teljesen más típusú, mint a jelölési határérték. A géntechnológia területén alkalmazandó jelölési határértékek azt jelentik, hogy van egy már engedélyezett génmódosított szervezet, ami bizonyos termékekben, mondjuk élelmiszerben vagy takarmányban megjelenik, és egy bizonyos mérték fölött ezt jelölni kell a termékben.
Másrészt azt is szeretném elmondani, hogy a környezetszennyezés fogalma azért is problematikus egy kicsit jogilag, mert itt a közösségi engedélyezés során környezeti kockázatértékelés, illetve az egészségre gyakorolt hatások kockázatértékelése zajlik. Miután egy engedélyezett GMO-termék megjelenik a forgalomban, arra már nem mondhatjuk azt, hogy környezetszennyező, hiszen a környezeti kockázatok az engedélyezés során vizsgálatra kerültek. Amennyiben felmerülnek a már engedélyezett GMO-k kapcsán újabb olyan vizsgálati eredmények, amik arra engednek következtetni, hogy itt környezeti kockázat vagy egészségügyi kockázat lehetséges, akkor a hatályos szabályozás alapján - mind a közösségi, mind a magyar szabályozás alapján - arra van lehetőség, hogy egyrészt az engedélyt a hatóság azonnal visszavonja, megsemmisítse az adott terméket, másrészt védzáradéki eljárást kezdeményezzünk az Európai Uniónál, mint ahogy ezt meg is tettük.
Emellett még azért sem tartom szerencsésnek csak Btk.-ra való utalást, mert itt közigazgatási jogi szankciók vannak, amelyek ebben a megfogalmazásban úgy tűnik, mintha nem léteznének, viszont a hatályos Btk.-ban meg nincsen olyan tényállás, amit egy ilyen helyzetre alkalmazni tudnánk.
Nem tudom, hogy szabad-e még esetleg az indoklásban foglaltakra reagálni. Ez ugyan a bizottsági ajánlásnak nem tárgya, de az indoklásban találtunk két olyan felvetést, amivel kapcsolatosan még pár gondolatot elmondanék. Képviselő úr egyrészt a géntechnológiai kísérleteket hozta fel védendő értékként az indoklásában. Itt azt szeretném elmondani, hogy a géntechnológiai kísérletek engedélyezése nemzeti hatáskörben van, és ez az engedélyezés úgy zajlik, hogy a környezetvédelmi szakhatóság bevonásával hozza meg a géntechnológiai hatóság az engedélyt, tehát ha ők az engedélyezés során olyan környezeti kockázatot észlelnek, ami esetlegesen ilyen szennyező vagy káros hatásokat vet fel, akkor eleve engedélyt sem kap az a kísérlet.
Másrészt pedig ha környezeti kockázat van, akkor olyan feltételeket is előírhatnak a hatóságok az engedélyben, amit szoktak is alkalmazni, hogy például címerezni kell az adott táblát, és ilyen módon akadályozzák meg a pollen nem kívánt kiszabadulását.
Harmadrészt az indoklás utal az illegális genetikailag módosított szaporítóanyag-használatra is. Ennek, ahogy végiggondoltam, három fajtája lehetséges - remélem, erre gondol képviselő úr is. Lehet egy olyan illegális szaporítóanyag-használat, amikor van egy engedélyezett fajta, tehát egy uniós szinten engedélyezett növényfajta, és azt használja illegálisan a termelő. Ilyenkor, amint az előbb is említettem, az engedélyezés során már a környezeti kockázatokat értékelték, tehát nem szerencsés azt mondanunk, hogy ez környezetszennyezés, hanem itt a monitoring során arra kell figyelni, hogy ha valami nem várt környezeti hatást észlelünk, akkor védzáradékkal és engedély-visszavonással tudjuk ezt szankcionálni.
Amennyiben egy még engedélyezésen át nem esett fajtának az illegális használata merülne fel, ezzel kapcsolatosan úgy gondolom, hogy a kísérleti anyag olyan nagy érték, hogy ezt maguk a fajtatulajdonosok is nagy erőkkel védik és mindenféle biztonsági intézkedéseket alkalmaznak, tehát az talán nem annyira valószínű, hogy egy ilyen alkalmazás előfordulhat.
Én egyedül a moratórium megsértését tudom elképzelni, amire nézve véleményem szerint esetleg a Btk.-nak ez a környezetkárosítás tényállása megállhat, viszont ez most is így van, tehát erre nem szükséges külön utalnunk. Illetve itt az jelentett problémát, hogy a moratóriumnál teljes tilalom van, nincsen határérték, tehát itt a képviselő úr által javasolt szöveg, hogy a határértékeket összeköti a Btk.-ban foglalt tényállással, azért nem megfelelő, mert a moratóriumnál meg nincsenek határértékek, de egyébként szerintem a moratórium megsértése mint környezetkárosítás esetleg elképzelhető, ez az a pici szelet, amelyikre én ennek alkalmazását el tudom képzelni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megjegyzem, hogy válaszadásának egyik részében arra hivatkozott, hogy a géntechnológiai hatóság engedélye kell ahhoz is, hogy valaki egyáltalán termeszthessen, ha ezt engedélyeznénk, tehát nem is lehet olyan, hogy valaki csak úgy egyszerűen termeszt ilyet és szennyezi a környezetet. Ezzel sajnos ellentétes az a tény, ami másfél-két évvel ezelőtt volt, hogy az USA-ból olyan rizsszállítmány érkezett Európába, amely nemhogy engedélyezve nem volt termesztésre, de még a kísérleti stádiumát sem tudták föllelni, hogy valamilyen hatóság engedélyezte volna, hogy olyan típusú genetikailag módosított rizzsel valaki termesztési kísérletet folytasson. Még ez sem volt bejegyezve, eközben olyan mennyiséget termeltek az USA-ban, hogy ezt illegálisan még Európába is tudták exportálni. Tehát azért elég vad élethelyzetek mondják azt, hogy jó lenne, ha hatásos szankciókkal is távol tartanánk az ilyen nem kívánatos eseményeket, mint ami másfél vagy két évvel ezelőtt megtörtént.
Kovács Szilviának adok szót.
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Én a büntető törvénykönyvvel kapcsolatos kérdéskörhöz szeretnék hozzászólni. Érzékelve ennek a témának a fontosságát én mégis az eredeti javaslatot támogatnám, tekintettel arra, amint a minisztérium képviselője is elmondott, hogy nem feltétlenül és nem kizárólag csak a büntető jog eszközkörében lehet megtalálni ezeknek a dolgoknak a szankcionálását, hiszen más jogágak, akár a közigazgatást érintő jogágak, például a szabálysértési kódex, akár egyéb környezetvédelmi jogszabályok is lehetőséget adnának arra, hogy itt ne egyfajta szankciót dolgozzon ki a kormány, illetőleg ne azt vizsgálja meg, hanem egy szankciórendszert állítson össze, és ez nem feltétlenül és nem kizárólag a büntetőjog kereteiben rendezhető csak le. Ha ezt a kapcsolódó módosítót elfogadnánk, akkor nyilván a kormány lehetőségét korlátoznánk is ebben a tekintetben - azt gondolom, ez érthető mindnyájunk számára -, hiszen feltehetőleg más egyéb jogszabályokat is meg kellene vizsgálni, a szankciórendszerüket át kellene dolgozni, mindenféle nóvumokkal feldúsítani. Ezért én szerencsésebbnek tartom az eredeti javaslat elfogadását.
Köszönöm.
ELNÖK: Ángyán József!
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Sok tekintetben egyetértek ezzel az érveléssel, és épp ebből kiindulva, valamint a kormány képviselője által bemutatott képből, hogy egy tágasabb jogi környezetet érint ez a kérdés, mint a Btk., azt hiszem, a szándék is egyezik a képviselő úréval, hogy valamilyen módon a szankcionálás feltételeit teremtsük meg. Miután ez az egész határozati javaslat mintegy a kormánynak segítség, hogy milyen irányba kéne elindulni, én tennék egy olyan javaslatot, ha szabad még egyszer, hogy esetleg bizottsági módosítóként azt fogalmazzuk meg, amit Kovács Szilvia képviselő asszony javasolt. (Herbály Imre: Nem módosíthatjuk.) Nem tudunk erre semmit? Mert a következőt akarjuk mindannyian, csak rosszul lett megfogalmazva: a kormány vizsgálja meg a GM-szennyezést mint környezeti kockázatitényező-együttes szabályozásának jogi környezetét és a szükséges törvénymódosítási javaslatait terjessze a törvényhozás elé, hiszen ezt mi tudjuk majd módosítani. Tehát ez egy konkrét feladat lenne a kormánynak, és szerintem a probléma nem most oldandó meg, hanem jeleznünk kéne, hogy itt probléma van, mert nem szerepel a környezetszennyezés általános kategóriái közt maga a pollenkibocsátás. Ennek szélesebb körű jogi összefüggései vannak, ezt meg kell vizsgálni, ide kéne hozni, hogy megvitassuk és a szükséges törvénymódosításokat hajtsuk végre mondjuk jövőre. Tehát ez nem azt jelenti, hogy holnap terjessze ide a kormány, de hát ez az egész arra vonatkozik, hogy a kormány milyen irányba mozduljon különböző kérdésekben. Szerintem ez egy reális fölvetés.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. A kormány képviselőjének adok szót.
DR. BÉZI-FARKAS BARBARA (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. Csak annyit szeretnék reagálni Ángyán professzor úr felvetésére, hogy talán a kiegészítő ajánlás 2. pontjában foglalt módosító javaslat g) pontjába, ami úgy szól, hogy szigorú szankciórendszerrel szükséges érvényesíteni a határértékek betartását, beleérthető a büntetőjogi szankciórendszer is. Ilyen módon ez talán azzal a megfogalmazással is bekerülne ez a minisztérium gondolatai közé, tehát foglalkozni fogunk mindenképpen a szankciórendszerrel, és talán, ha nincsen a büntetőjog külön nevesítve itt a határozatban, akkor is, miután a szankciórendszernek az egy elég erős szelete, elő fog kerülni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Egy rövid reflexió.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Egyetlen mondat. Az itt elhangzottakat és a jegyzőkönyvet kérem, vegyék figyelembe, amikor hozzányúlunk a jogi anyaghoz, de azt hiszem, ezt meg is fogják tenni. Várjuk, hogy a következő alkalomra, amikor beszámol a kormány, hogy mi is történt ezen a területen, hozzák ide azt a jogi környezetet, amit nekünk meg kéne vizsgálni és módosítani kéne, akár javaslatokkal, hogy hol nyúljunk bele. Azt hiszem, ez a munka zajlik is az FVM-ben, és a jegyzőkönyvet is vegyük úgy, mint ami ezt a munkát segíti a földművelésügyi tárcánál.
ELNÖK: Bagi Béla!
BAGI BÉLA (Fidesz): Csak egy pontosítás a jegyzőkönyv és a jövő kedvéért. Tehát én ezt el tudtam volna fogadni és nem adtam volna be hozzá módosítót, ha úgy szólt volna, hogy szigorú szankciórendszer kidolgozásával szükséges érvényesíteni, satöbbi. Tehát ezzel már valami kötelezettséget rovunk a kormányra, hogy dolgozza ki, hiszen mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy számos helyen ki kell dolgozni ezt a területet.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Nincs, szavazásra teszem föl az 1. számú kapcsolódó módosító indítványt. Ki az, aki támogatja ezt az indítványt? Aki igen, az kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Ez kisebbség, a bizottság nem támogatja, de egyharmadot kapott.
A 2. számú módosító indítvány Vécsi István képviselőtársunké. Az előterjesztő képviselőjét kérdezem.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Ez azt tartalmazza, amiben megállapodtunk, tehát elfogadható.
ELNÖK: A kormány képviselőjét kérdezem.
DR. BÉZI-FARKAS BARBARA (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Nincs, szavazásra kerül sor. Ki az, aki támogatja ezt az indítványt? Aki igen, az kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Egyhangú.
A 3. számú módosító indítvány következik. Az előterjesztő képviseletében Ángyán József urat kérdezem.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Ebben is megállapodtunk, úgyhogy elfogadjuk.
ELNÖK: A kormány képviselőjét kérdezem.
DR. BÉZI-FARKAS BARBARA (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Nincs, szavazásra teszem fel. Ki az, aki támogatja az indítványt? Aki igen, az kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
Van-e olyan indítvány, amiről a bizottságnak dönteni kellene, tudunk-e még ilyenről? (Nincs jelzés.) Nincs. Akkor az 1. napirendi pontot ezzel lezárom. Köszönöm szépen.
A 2. napirendi pontra térünk rá, amely a T/5237. számú törvénytervezet tárgysorozatba-vételéről való vita és döntés.
A bizottságot szeretném tájékoztatni arról, hogy délelőtt egy egyórás egyeztetést folytattunk Herbály Imre úr kezdeményezésére Gőgös Zoltán államtitkár úrnál. Az alapvető véleménykülönbség abban tükröződött, hogy változatlanul a jelenlévő a mi oldalunkról, az ellenzék oldaláról jelezte, hogy nem kapunk kielégítő választ arra, miért nem lehet a törvénytervezet szellemében - ha még pont nem is a betűje szerint leírva - a támogatási jogosultságot rendezni; azaz a szerződés időtartamára kaphatja csak meg a földterület művelője, a gazdálkodó ezt a támogatási jogosultságot, a szerződéses időtartam lejártával automatikusan visszakerül a tulajdonoshoz, a földdel együtt értelemszerűen, és a tulajdonos dönthet arról, hogy maga kezdeményezi innentől kezdve a föld művelését, a gazdálkodást, vagy pedig újabb bérleti konstrukciót ajánl föl további bérlők részére. Az egyik kérdéskör ez volt.
A másik, hogy az állam nem látja-e vagyonvesztésnek azt, hogy a jelenleg mintegy 400 ezer hektár állami tulajdon esetében, amelyből bérlenek jelenleg is közel 100 ezer hektárt külföldiek, mivel a 2006. évet nevesítették bázisévnek és a bérlet jogosultjának alanyi jogként átruházták a földek után járó támogatási jogosultságot, az állam elvesztette a saját termőföldje után járó támogatási jogosultságot. E jogosultság hiányában az állam mit kezd majd, amikor lejárt a bérleti szerződés? Hogyan akarja újabb bérleti formában ezt nyújtani, vagy hogyan akarja netán eladni? Nem kerül-e kényszerhelyzetbe az állam, illetve nem történt-e vagyonvesztés?
A harmadik kérdéskör pedig az volt, hogy mivel mintegy 850-900 ezer hektár termőföldet bérelnek ma döntő mértékben a Nyugat-Dunántúlon külföldiek, nem érzik-e veszélyeztetettnek azt az állapotot, hogy ezzel gyakorlatilag a magyar támogatási jogosultságot egy az egyben külföldiek kezébe adták át rendeleti úton, ezzel kényszerhelyzetbe hozva a tulajdonosokat, magyarul amikor megnyílik a termőföldvásárlás lehetősége, ezek a tulajdonosok semmi mást nem tudnak tenni, csak automatikusan eladni a termőföldjüket ezen jelenlegi külföldi bérlőknek, akik rendelkeznek a támogatási jogosultsággal, a földtulajdonosok pedig csak a földdel, de jogosultság nélkül.
E három téma körül csúcsosodott ki a vita. Megjegyzem, nem jutottunk közös álláspontra, a kérdés továbbra is fennmaradt. A kormány képviselői - államtitkár úr és szakállamtitkár úr, aki jelen volt ott is a megbeszélésen - az Unió egyes paragrafusaira való hivatkozással védték a jelenlegi rendelet fennállását, nem látva más utat, minthogy ezt végig kell vinnünk. A magunk részéről ezt nem fogadtuk el és ellenérveket soroltunk föl. Itt szakadt félbe a megbeszélés. Államtitkár úr jelezte, hogy szeretne egy tájékoztatást adni az SPS-ről, hogy ennek az információnak a birtokában folytassuk a további vitát a benyújtott törvénytervezetről.
Az ülés vezetését átadnám Herbály Imre alelnök úrnak.
(Az ülés vezetését Herbály Imre, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az ülés vezetését átveszem. Még mielőtt megadnám a szót államtitkár úrnak, szeretném jelezni, hogy a beterjesztett törvényjavaslat egy kicsit hipotézisekre épül. Azt gondolom, az okozza a véleménykülönbséget, hogy nem ismeri a bizottság teljes mértékben - nem is ismerheti, hisz' még kidolgozás alatt áll - az SPS-törvényt, ami véleményem szerint választ adhat a kérdéseinkre.
Most Font Sándor úr felvetéseire kérném, hogy reagáljon államtitkár úr. Természetesen ahol úgy érzi, ott egy kicsit jobban kifejtheti, mint ahogy ezek a kérdések fölvetődtek. Megadom a szót államtitkár úrnak.
Dr. Máhr András szakállamtitkár reagálása
DR. MÁHR ANDRÁS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Előre elnézést szeretnék kérni a bizottságtól, mert attól tartok, hogy a szokásosnál egy kicsit hosszabb kell, hogy legyek. Ezért nagyon elnézést kérek előre mindenkitől.
Több kérdéskör van és természetesen minden mindennel összefügg, tehát összecsúszik, és valószínű, hogy ez számos félreértésre is okot ad. Onnan szeretném kezdeni, hogy eleve két dologról beszélünk, és a felvezetőben is a két dolognak van összefüggése, mégsem azonos kérdések okán javaslom az első kérdéskört tisztázni. Nevezetesen Magyarország 2004-ben hozott egy döntést az agrártársadalom döntő többségének konszenzusával, ami arról szólt, hogy az európai uniós támogatások vonatkozásában bevezetjük a SAPS-rendszert, de ezt kiegészítjük egy, a termeléshez kötött top-up-rendszerrel. Erre a csatlakozási szerződés okán módunk és lehetőségünk volt, tehát Magyarországon jelen pillanatban is még egy kettős rendszer működik; működik a SAPS, ami egy földterület-átalányra vonatkoztatott támogatási rendszer, és működik a termeléshez kötött top-up-rendszer, ami alapvetően a problémás ágazatok helyzetének javítását segíti, mint az állattenyésztés, dohány, rizs, satöbbi, nem szeretném most végigmondani a tizenöt borítékot. Amikor ezt bevezettük, akkor már tudott és ismert volt, hiszen élt az Európai Bizottságnak az a rendelete, hogy az Európai Unió nem SAPS-t, tehát standard rendszert alkalmazó tagállamai 2007-ben kötelesek áttérni a farmtámogatási rendszerre, az SPS-re.
Ugyanakkor az is tudott volt már 2003-ban, hogy ugyan a csatlakozási szerződés lehetőséget biztosított arra, hogy a tagállamok top-upoljanak, és módot adott arra, hogy a standard rendszer szerint top-upoljanak, tehát termeléshez kötötten adják a top-up támogatásokat, de mondott egy harmadikat is már az akkori jogszabály, majd az erre épülő összes jogszabály: azt, hogy ez a top-up csak azon esetekben alkalmazható, ha az Európai Unió többi országa is termeléshez kötötten adhat támogatást, és ez a támogatási mérték soha nem haladhatja meg a termeléshez kötötten a mindenkor ránk vonatkozó aktuális mértéket, tehát az első évben 25+30, azaz 55 százalékot, a következő évben 30+30, vagyis 60 százalékot, és így tovább. Tekintettel arra, hogy 2007-ben az uniós rendszer megváltozott és bizonyos kivételektől eltekintve a termeléstől elválasztott támogatást tette kötelezővé, ezért a magyarországi top-up rendszert 2007. január 1-jével kötelezően meg kellett változtatnunk. Ez az ominózus 106. rendelet.
Itt a lehetséges alternatívák a következők voltak. Mondhattuk volna elméletileg - és nyomatékkal szeretném hangsúlyozni, hogy elméletileg - azt, hogy nem top-upolunk. Senkinek eszébe nem jutott, nehogy félreértsék, ugyanakkor a kérdés nem kérdés.
Lehetett volna úgy dönteni, hogy elfelejtjük az eddigi borítékrendszert és a SAPS-t 25-30 százalékkal - annyi százalékkal, amennyit a költségvetés megenged - top-upoljuk, ezáltal megszűntek volna az állattenyésztésnek nyújtott lehetséges támogatások.
Volt egy harmadik opció, és emellett döntöttünk. Szeretném azt is nyomatékkal hangsúlyozni, hogy az összes termékpályával két ízben végigtárgyaltuk, és a termékpályák teljes konszenzusával született az a döntés, amit meghoztunk. Nevezetesen azt mondtuk, hogy ott, ahol lehetséges, tartsuk fenn a termeléshez kötött támogatást - ez például a juh esetében az 50 százalékát jelentette a támogatásnak, a húsmarhaopciók között lehetett választani, a dohány esetében pedig a 60 százalékát jelentette a támogatásnak -, a fennmaradó részt pedig azoknak adjuk, akik korábban ezzel foglalkoztak, tehát csináljunk belőle történelmi bázist.
A második uniós szabály erre vonatkozóan úgy szólt, hogy a történelmi bázisnak kötelezően meg kell előznie a bevezetés időpontját. Ez a tizenhetek vonatkozásában taxatívan meghatározott időszakot jelent - a 2007-es áttérésnél a történelmi bázis 2000-2002 volt -, függetlenül attól, hogy időközben történt változás vagy nem történt, milyen változás történt és hogyan.
Nekünk azt a lehetőséget biztosította az Európai Unió egy többkörös egyeztetés után, hogy 2004-től - tehát a belépésünktől számítva - 2006-ig választhatunk történelmi bázisidőszakot. Ez a döntés az agrár-érdekképviseletek teljes egyetértésével az volt, hogy ez legyen a legutolsó időpont, tehát a 2006-os tényleges időpont. Tehát a top-up történelmi bázisa ezen játékszabályok szerint került meghatározásra és e szerint került meghirdetésre. Ráadásul ez jelen pillanatban, mindaddig, amíg az SPS-re át nem térünk - éppen azért, mert számos probléma volt például a tehenészeti telepek vonatkozásában -, nincs vagy csak jelképesen van földhasználóhoz kapcsolva a mai jogszabály szerint. Ez is egy közös és tudatos döntés volt. Ehhez képest lép be az SPS.
Az SPS jelenlegi szabálya úgy szólna, hogy legkésőbb 2011-ben mindenki köteles áttérni az SPS-re. Nyilvánvalóan folynak lobbik, hogy ezt a határidőt tolják ki, a health check kapcsán sok-sok minden felvetődik, de ettől ma még a joghelyzet tisztán ez. Ráadásul azok közül az országok közül, akik a leginkább azon voltak, hogy próbáljuk meg kitolni a SAPS határidejét, Lengyelország a legutóbbi információink szerint egyértelműen úgy döntött, hogy a lehető leggyorsabban áttér. Ennek okaiba most nem mennék bele, mert ez az ő ügyük, és nem hiszem, hogy a bizottsági ülést ezzel kellene terhelnem.
A következő kérdéskör, amit világosan kell tudni, az, hogy miért javasoljuk azt, hogy mi térjünk át és 2009-ben térjünk át az SPS-re. Ennek nagyon-nagyon egyszerű oka van. Nevezetesen az, hogy ha működtetünk egy rendszert, amiben a problémás ágazatoknak támogatási jogosultságot biztosítottunk, akkor azt indokolt fenntartani. Ha nem lépünk, akkor az történik, hogy a top-up beleolvad az uniós támogatásba, ahogy elérjük az uniós szintet, és abban a pillanatban oda jutunk, hogy tulajdonképpen mindent földterület arányában osztunk szét 100 százalékos mértékben. Azt gondolom, hogy a magyar agrárgazdaságnak ez nem célja, nem érdeke, és ebben megint az agrártársadalom létező összes szereplőjével egyértelmű konszenzus volt, tehát hogy ezt ne tegyük, hanem próbáljuk meg a másik utat járni.
Innentől kezdve a következő kérdéskör az, hogy az SPS-re milyen uniós szabályok léteznek. Az első és legfontosabb szabály, amire szeretném a bizottság figyelmét felhívni, az, hogy az Unió egyetlenegy szereplőt ismer az agráriumban, és ezt úgy hívják, hogy földhasználó. A római szerződés megkötése óta ez a konszenzus az Unión belül mindenkoron adott volt, soha nem vizsgálta sem a tulajdonost, sem a körülötte lévő szereplőket, senkit, az Unió azt mondta: egyetlenegy szereplőnek adok támogatást, ez az agrártermelő, agrártermelő pedig az, aki saját kockázatára állítja elő a mezőgazdasági terméket. Semmilyen más szereplőt egyetlenegy jog sem kezel, sőt e tekintetben teljesen egyértelmű az 1782. uniós jogszabály, amelyik kimondja azt, hogy a földhasználót illeti meg ez a támogatás. Tehát függetlenül attól, hogy adott esetben mi a véleményünk, vagyis mit gondolunk pro vagy kontra, arra egészen biztos nincs lehetőség az SPS-átállás pillanatában vagy azt követően, hogy ez az SPS-jogosultság abból a szempontból korlátozott legyen, hogy a bérleti időre szól és a bérleti idő után valakinek kötelezően át kell adni. Az uniós szabály e tekintetben azt mondja ki, hogy egy történelmi pillanatot, méghozzá az átállást megelőző bázisidőpontot kell figyelembe venni, és az jogosult erre a támogatásra.
Továbbmegyek: nem a 2006. év a bázis - és ebben valószínűleg megint félreértés van -, a top-up részbázisa a 2006, hiszen az SPS-re való átállás egyébként a SAPS vonatkozásában 2009, tehát a SAPS tekintetében a bázis a 2009-es állapot, illetve a 2009-es bejelentkezés, hogy leegyszerűsítsem a történetet. Ebből a kettőből áll össze egy adott gazdaságnak a bázisa. Tehát a bázisnak több mint a kétharmada majd ki fog alakulni, hogy kié és mekkora bázis - az, aki 2009-ben ebbe bejelentkezik -, vagyis előtte vagyunk, nem utána.
A harmadik oldala a dolognak az, hogy az uniós szabályok mentén hogyan alkossuk meg - és ebben kellene nekünk egyértelműen közös nevezőt találni - ezeknek a jogosultságoknak az aktiválását, illetve elvonását mikor és hogyan kezeljük EU-s játékszabályok szerint. Az Unió tudniillik azt mondja, hogy - idézőjelbe teszem -: "ez a történelmi bázis egyszer s mindenkorra azé, akinek odaadta". Az "odaadta" szót úgy értem, hogy aki történelmileg erre jogosult. De mond hozzá két szabályt.
Az egyik az, hogy ez a jogosultság azé az illetőé, aki ezt meghatározott játékszabályok szerint aktiválja. Ez azt jelenti, hogy amennyiben valaki ezt a támogatást három éven keresztül nem tudja lehívni, az a támogatási jogosultság automatikusan számára elveszett és az úgynevezett nemzeti tartalékba kerül. Hozzáteszem a másik felét is: ha nem tudja aktiválni, hiába van nála jogosultság, ezt a pénzt addig nem kaphatja meg, de már az első pillanattól kezdve, és ez a nem aktivált támogatás szintén a nemzeti tartalékban újraosztható.
A másik fele a történetnek az, hogy milyen szabályok szerint történjen a nemzeti tartalék megképzése és újraosztása. Azt gondolom, ez a kérdésre a valódi válasz. Itt arról van szó, hogy amennyiben egy gazdálkodó bármilyen okból a földterületét vagy annak egy részét elveszítette - teljesen mindegy, hogy ez azért van, mert nem műveli, vagy azért, mert lejárt a bérleti szerződése és nem kötött újat, tehát teljesen közömbös, hogy mi az oka -, akkor ennek a jogosultságnak a pénze automatikusan a nemzeti tartalék részévé válik. Uniós szabályok vannak a nemzeti tartalék újraosztására, tehát ha például egy tulajdonos úgy dönt, hogy a jövőben maga kívánja használni a földjét és ténylegesen mezőgazdasági termelést kíván folytatni - mert azt gondolom, ez Magyarország érdeke -, akkor minden további nélkül egy közös jogalkotás mentén támogatási jogosultságot tud kapni a nemzeti tartalékból. (Közbeszólásra:) Nem.
ELNÖK: Jobb lenne, ha meghallgatnánk államtitkár urat.
DR. MÁHR ANDRÁS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Teljesen ingyen kapja, a nemzeti tartalékból nyújtott támogatás teljesen ingyen van. Lehet persze úgy dönteni, hogy ezért kérjen az állam valamennyi pénzt, de ez ugyanabba a problémába ütközne, mint a földhöz való kapcsolása, mert ez egy olyan jogosultság, amit az adott játékszabályok szerint ingyen kaphat meg és kell, hogy megkapja.
Melyek ezek az esetek? Ez az eset például az, hogy ha belép egy fiatal gazda és azt mondja, én szeretnék csinálni magamnak egy gazdaságot, összeraktam hozzá a földterületet, teljesen mindegy, hogyan - örököltem, vettem, édesapám felmondta a bérleti szerződését -, akkor automatikusan támogatási jogosultságot kap.
A jelenleg kidolgozás alatt lévő törvénytervezet szerint ha egy olyan új vállalkozás alakul, ami ténylegesen mezőgazdasági tevékenységet folytat, tehát nem támogatásra spekulál, hanem azt mondja, hogy én azért csinálok egy új vállalkozást, hogy ott mezőgazdasági tevékenységet folytassak, az szintén a nemzeti tartalék terhére támogatási jogosultsághoz juthat a most előkészítés alatt lévő törvény játékszabályai mentén, megint csak nem kell érte egy fillért sem fizetnie.
Ugyancsak - és ebben még további közös gondolkodásra van szükség - ha valaki úgy bővíti a működő gazdaságát, hogy ez egy szerkezetátalakítás is jelent, mert ez az uniós kikötés, akkor többlettámogatási jogosultságot kaphat arra a részre.
Egy esetben nem kaphatja meg a tulajdonos ezt a támogatást, ha földhasználóvá válik: amennyiben nem mezőgazdasági tevékenységet kíván folytatni, hanem támogatásra spekulál, ha ez arról szól - mint ami ma már a magyar közéletben tapasztalható, és szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy ebben komoly tőkék az én tapasztalatom szerint megmozdultak -, hogy én megveszem a földet, felmondom a bérleti szerződést, eszem ágában nincs mezőgazdasági tevékenységet folytatni, én egy tőkebefektető vagyok, vagy ügyvédi vállalkozás vagyok, vagy sok minden vagyok, ha azt mondja valaki, hogy én kultúrállapotban tartom ezt a területet, kétszer letárcsáztatom a szomszéddal vagy akár saját magam megteszem, nem mezőgazdasági tevékenységet folytatok, csökken a mezőgazdasági termelés, és ebben az esetben jár nekem X száz ezer forint, ennek a 20 százalékával kultúrállapotban tartom a földemet, köszönöm szépen, jól vagyok. Olyan szabály nem lesz, olyan szabályt nem javaslunk alkotni és ez ellen az Unió is fellép - ez a sofa farmerek elleni fellépés -, hogy ebben az esetben nemzeti tartalékból támogatási jogosultsághoz juthasson az illető.
Tehát összességében azt szeretném elmondani, hogy a támogatás a mindenkori mezőgazdasági termelőé, a támogatási jogosultságot az, aki tényleges mezőgazdasági termelést folytat, a kialakítás alatt lévő játékszabályok mentén minden valószínűség szerint megkapja, megkaphatja. Azért mondom, hogy minden valószínűség szerint, mert az élet ezer dolgot produkál, és utána kiderül, hogy van egy ezeregyedik eset is.
Ami nem megy, egészen bizonyosan nem megy, az, hogy a támogatási jogosultságot a földhöz kapcsoljuk olyan módon, mint amit a javaslat tartalmaz, hiszen akkor nem történelmi bázisról beszélünk, hanem másról. Tehát ez a dolog biztos, hogy nem tud működni, egyszerűen azért, mert az uniós szabályok ezt nem teszik lehetővé.
A másik fele: nem megoldás erre a kérdésre a SAPS-ban való maradás, mert ez az érzékeny ágazatokat nagyon-nagyon nehéz helyzetbe hozná - az állattenyésztést, a dohánytermesztést -, de tovább szeretnék menni, nagyon nehéz helyzetbe hozná a piaci reformmal érintett ágazatokat, a zöldség-gyümölcs-, a bor-, a cukorágazatot, ahol még egy gyár megmaradt, hála istennek. Tudatos magyar álláspont volt minden egyes szereplővel egyértelmű megegyezésben, hogy elkülönített borítékokat hozzunk létre, tehát ne oldjuk fel a SAPS-rendszerben ezt a történetet. Erre van egy átmeneti periódus, onnantól kezdve ezeknél a támogatásoknál ugyanez a kérdés lesz: vagy történelmi bázissá válik, vagy feloldódik a nagy egészben, és onnantól kezdve újabb és újabb ágazatokat hívunk meg.
Tisztelt Bizottság! Elnézést kérek, nagyon hosszú voltam és lehet, hogy ehhez képest is rövid. Amit szeretnék kérni, az a következő. 1. Ez a törvénytervezet, ami előttünk van, nyilvánvalóan idő előtti, hiszen az SPS-sel - ha egyáltalán van - függ össze.
2. Egyértelmű, hogy az európai uniós játékszabályok mentén azt nem tudjuk megtenni, hogy egy támogatási jogosultság valakié csak addig legyen, amíg a bérleti szerződése szól. (Dr. Ángyán József: Miért nem?) Azért nem, professzor úr, mert az az ő ügye. Kapott egy történelmi jogosultságot - ez egy lezárt periódus -, ezt ő eladhatja, veheti, cserélheti, ez a vagyoni értékű jog magánügye. Egyébként pedig az Unió azt mondja, hogy vannak olyan esetek, amikor ezt a történelmi jogosultságot elvonja, ezt taxatíve meghatározza. Ebben ilyen taxatív meghatározás nem volt, nincs és a jövőben sem lesz. Elvonni akkor lehet, hogy ha ő nem tudja meghatározott időn belül aktiválni. Ez a válaszom a miértre. E tekintetben az 1782. számú jogszabály - kérem, olvassák el - olyan szinten egyértelműen fogalmaz magyarul is, angolul is, franciául is és az Unió összes nyelvén, hogy azt másként olvasni egyetlenegy nyelven sem lehet. Tehát ez pont az SPS lényegét kérdőjelezi meg, ráadásul mivel a termelőről beszélünk, a tulajdonos akkor tud jogosítványokhoz jutni, ha egyben mezőgazdasági termelővé is válik.
Azt gondolom, nagyon nem érdeke Magyarországnak, ha mindezt elfelejtenénk, akkor sem lehet Magyarország érdeke, hogy az alakuljon ki, hogy nem mezőgazdasági termelés folyik a földterületeken, hanem egy kvázi kultúrállapotban tartás, és ezen még jelentős jövedelmeket tudjanak realizálni a tulajdonosok. Márpedig ez a javaslat az én olvasatomban sajnos ezt jelenti. Tudom, hogy nem ez a szándék, de ettől még tényszerűen ez van benne. Úgyhogy azt kérem a bizottságtól, hogy ezt a törvényjavaslatot semmiképpen ne fogadja el, de azt is kérem, hogy a bizottság is gondolja végig a játékszabályokat, és próbáljunk meg közösen, az agrártársadalom egészével olyan játékszabályokat kialakítani, ami a mindenkori földhasználót normál pozícióba hozza.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bízom benne, hogy a bizottság tagjai kellő figyelmet tanúsítottak az előadás alatt és megértették a lényeget, de ha nem, akkor szerintem ki kell használni az alkalmat, fel kell tenni a kérdést, amit nem értettek; államtitkár úr és főosztályvezető úr válaszol, illetve főosztályvezető-helyettes úr is itt van. Érdeklődöm, hogy kinek van kérdése. (Örvendi László József jelentkezik.) Kérdezni akarsz? (Örvendi László József: Hozzászólni.) Rendben, akkor egyben kérdések és hozzászólások következnek. Parancsolj!
ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Az előbb hallottuk államtitkár úrtól, hogy az érdekképviseletek egységes támogatása mellett történik az SPS bevezetése. Nem mondhatnám, hogy ez teljesen így van, mert a Magosznak más a véleménye az SPS bevezetéséről. Már a történelmi bázis átírása, vitája kapcsán - bár történelmi bázis, megjegyzem, a mai napig sincs, nemhogy átírás lenne - nem láttuk jónak az SPS bevezetését és tiltakoztunk, hiszen ennek megítélésünk szerint nincs megalapozottsága. A termőföldek, az ingatlanok nyilvántartása rendezetlen, körülbelül 1,5 millió hektár osztatlan közös tulajdon van, mintegy 900 ezer hektár földterület bizonytalan tulajdonú, az 1,2 millió hektár állami tulajdonnak mintegy 5-8 százaléka nem megfelelően van dokumentálva. Ha összeadjuk, ez a támogatandó területeknek közel a fele. Ezek az alapok nincsenek rendezve. Hogy lehet így áttérni az SPS-re? Előbb ezt kellene rendezni, az ingatlan-nyilvántartást kellene rendbe tenni, hiszen nincs történelmileg kialakult birtokszerkezet sem Magyarországon, még az üzem fogalma sincs megalkotva, az is kérdés, hogy 1 hektár vagy 30 ezer hektár az üzem. Akárhogy is nézzük, mi úgy látjuk, hogy a támogatási alapban nem lesz egy fillérrel sem több és most csak az elosztás módja változik. Kinek az érdekében, kinek a javára történik ez az elosztás? Mi úgy látjuk, hogy az SPS-rendszer egy bizonytalan alapokon nyugvó, spekulatív jellegű támogatás, ami a rossz emlékű privatizációs időkre emlékeztet, amikor jó időben, jó helyen kellett lenni valakinek ahhoz, hogy érvényesülni tudjon. Ebben az esetben úgy látszik, hogy 2006. december 31. volt ez a jó idő. Tehát mi, ismételten mondom, nem támogatjuk az SPS-rendszerre való áttérést sem.
A Magoszt az a vád szokta érni, hogy nem hajlandó párbeszédre, egyeztetésekre. Az a kérdésem, mi indokolta azt, hogy Brüsszelbe október 3-4-ére meghívást kapott a MOSZ, aki három fővel vett részt ezen a mezőgazdasági tárgyaláson, a Magyar Agrárkamara, aztán az Agrya is, a Magosz meg nem kapott meghívást. Akkor hogyan lehet bizonyos szakmai kérdésekben konszenzusra jutni, ha az érdemi egyeztetésből kizáródik az egyik legnagyobb érdekképviselet, a Magosz?
2007. november 20-án Brüsszelben Jakab István nem hivatalos úton volt kinn, és ott egy tárgyaláson a biztos asszony kijelentette, hogy a tizenötök is keresik az utat a jelenlegi bonyolult - tényleg hallottuk már most is, előzetesben, hogy mennyire bonyolult lesz - SPS-rendszerről valami egyszerűbb, SAPS-típusú rendszerre való áttérésre, tehát igyekeznek a tizenötök is egy egyszerűbb támogatási rendszert keresni. Ugyanezen a megbeszélésen kijelentette a biztos asszony, hogy semmi sem kötelezi az új belépőket az SPS-rendszerre való áttérésre. Akkor kérdezem én, hogy kinek az érdeke ennek a rendszernek az erőltetése Magyarországon. Kinek az érdeke az, hogy a bázist vagyoni értékű joggá alakítsák? Mert ráadásul ez adható-vehető és örökölhető is lenne. Felmerül a kérdés: nem csak a jó időben, jó helyen lévőknek? Mi úgy ítéltük meg, hogy az újonnan kezdő fiatal gazdáknak, a földjeiket visszavenni szándékozó gazdáknak, a birtokaikat gyarapítani szándékozó gazdáknak ez a rendszer nem érdeke, a Magosz az SPS-re való áttérést elutasítja.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ángyán képviselő úrnak adok szót.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Egyrészt köszönöm államtitkár úrnak, hogy hosszasan fejtegette a helyzetet és levezette, hogy honnan jutottunk idáig. Bár a kérdést, amiről itt ma beszélünk, alig-alig érinti sok minden abból, amit elmondott, de azért örülök, hogy egyben láttuk ezt a folyamatot; talán nem sokkal lett világosabb legalábbis nekem a kép, de legalább egy gondolatmenetet végighallgathattunk ez ügyben államtitkár úrtól is.
A lényegi kérdés az - és délelőtt is erről beszélgettünk -, ezen nincs vita, hogy a föld használóját illesse meg a támogatási jogosultság. Erről nem is kell vitát nyitni; nyilvánvalóan ne a spekulánst, ne akárkit illessen meg, hanem azt, aki használja. A kérdés nem ez. A kérdés az, hogy meddig illesse meg a föld használóját, akkor is megillesse-e, amikor már ő a földnek nem lesz használója. Tessék mondani: miért jó, hogy aki már nem használja a földet, tartogatja a támogatási jogosultságot? Ez egy vagyoni értékű joggá válik, elkezd ezzel spekulálni. Megmondom, miért: azért, mert akinek viszont úgy adja vissza a földjét - bocsánat, ezt már többször elmondtuk -, hogy nincs hozzá jogosultság, az nem tud mit kezdeni a földjével, mert abból nem tud megélni, ha a többiek meg támogatást kapnak közben, államtitkár úr. Tehát mi történik? Három év valószínűleg elég ennek a körnek, hogy tönkremenjen, mert a versenyben le fog a többiektől maradni, akik megkapták a jogosultságot. Mi kell tehát? Három év türelmi idő; kivárjuk, amíg tönkremennek. A második évben garantáltan ezek, akik gazdálkodni akarnának, de úgy kapták vissza a földjüket, hogy nincs hozzá jogosultságuk, pont azokat fogják keresni, akiket önök így monopolhelyzetbe hoznak, akik már nem művelik a földet, hanem náluk van a jogosultság, és ülnek nyugodtan a székükben és várják, mikor jelenik meg a földtulajdonos és próbálja őket rávenni, hogy vegyétek át tőlem ezt a földet, ne is fizessetek bérleti díjat, csak műveljétek meg, mert engem meg megbüntetnek, ha nem műveli senki.
Kedves Uraim! Ez a jelenlegi, nagy területeket bérlő társaságoknak kedvez, akik a jogosultságukat elvesztenék akkor, ha lejár a bérleti szerződésük. Szó nincs itt arról, hogy a föld használójáé legyen ez a jogosultság, mert a nem használó tartja meg. Mutassa meg nekem az európai rendeletben azt a passzust, amelyik azt mondja, hogy a földet nem használónak van támogatási jogosultsága. Tessék megmutatni nekem ezt a passzust abban az európai rendeletben, amire hivatkozni tetszenek. A kérdés tehát ez. Ezt akarjuk tényleg, vagy nem ezt akarjuk?
Még egy aspektusát szeretném fölvetni a dolognak: ha nem magánembertől bérli valaki a földet, hanem az államtól. Az államra azt szokták ugyan mondani, hogy rossz gazda, na de azért ennyire ne legyen már rossz gazda az állam, hogy leértékeli a saját földjeit. Otthagyja a most bérlőknél ezt a jogosultságot, visszaveszi jogosultság nélkül a földet, ezzel leértékeli az állami vagyont. Vagy a nemzeti vagyont - már én is rosszul mondom, mert a törvény szövege is rossz; nem az állami vagyonról szóló törvényről beszélünk, hanem a nemzeti vagyonról szólóról. A mi vagyonunkat, a nemzet vagyonát, ami állami kezelésben van, automatikusan leértékeli, egy olyan jószággá változtatja, amihez nem jár most már jogosultság. Otthagyja annál a bérlőnél, aki már nem is használja ezt a földet, uraim. Szó nincs itt a földhasználó előnyben részesítéséről ebben a rendszerben. Térjünk vissza oda: aki használja a földet, azé a jogosultság. Ez az európai elv. De amikor már nem használja, kedves uraim, akkor nem ő a jogosult erre a támogatásra. Miért lenne, tessék mondani? Hát nem a földhasználatot akarjuk segíteni, hanem a föld nem használót akarjuk segíteni, aki ül a székében és várja, hogy majd valaki fölajánl neki földet, mert nem tud vele mit kezdeni, mivel nincs hozzá jogosultsága?
Államtitkár Úr! Én is tudnék hosszan beszélni, mint ahogy ön tette, de tudja, hogy ez a lényeg. Erre a kérdésre szeretnénk világos válaszokat kapni, hogy mi az indoka. Ne kelljen nekünk találgatni, hogy az a 400 ezer vagy 300 egynéhány ezer hektár, ami az rt.-knél most lejáró szerződésekkel van, azoknak a részvénytársaságoknak, tőkés társaságoknak kellene odaadni ezt a jogosultságot, ráadásul önök is tudják, hogy a tőkés társaságokban ott van a külföldi tőke akármilyen arányban. Miért kéne ezt a jogosultságot ezeknek a tőkés társaságoknak odaadni? Hivatkoznak itt a nemzeti tartalékra. Mennyi az? 2 százalék? Nyujtó főosztályvezető úr azt mondta, hogy körülbelül 2 százaléknyiról beszélnénk, ha arról vitatkoznánk, hogy mennyi van nemzeti tartalékban. Ne a 3 százalékról vitatkozzunk, a 97 százalékról, kedves uraim. Ez a tipikus eset. Bocsánat, államtitkár úr, de ön arra tereli a szót, hogy vitatkozzunk a nemzeti tartalékról, hogy majd onnan esetleg lehet adni valakinek, ha mégis akarna. Ez olyan, mint a klasszikus példa a multi cégnél, hogy van egy 20 milliárdos beruházásunk, de a napirendet úgy kell összeállítani, hogy először arról vitatkozzunk, hogy hol lesz a biciklitároló, ezzel két óra elmegy és utána öt perc alatt a 20 milliárdot el lehet dönteni. Körülbelül a biciklitárolónak a kérdése az a 3 százalék ahhoz képest, amit itt elosztanak. Nyilvánvalóan a nemzeti vagyont értékelik le ezzel az egy gesztussal, ezzel az egy mozdulattal. De hát lehet, hogy ez a szándék, én ezt nem tudom megítélni. A vagyongazdálkodási törvénnyel kapcsolatban is vannak az embernek fenntartásai.
Még egy: arra hivatkoznak, hogy korán van ez a dolog, mert majd az úgynevezett SPS-törvény ezt rendezi. Hát, kedves uraim, szeretném önöket meglepni, ha nem ismerik: ebben erről a problémáról egyetlen szó nincs, ezt a földművelésügyi miniszteri rendelet már elrendezte előre. Rendeleti kormányzás van, uraim. Tehát ne tessék azt mondani, hogy majd az SPS-törvény ezt rendezni fogja. Itt van, ideírják szépen önök, hogy ezt az egész kérdéskört - 15. §, támogatási jogosultság kiosztása, történelmi bázis - jogszabály állapítja meg, "külön jogszabályban foglaltaknak megfelelően". (Közbeszólás: Törvény.) Dehogy törvény! A törvény itt van, a törvényben egy szó nincs erről az egész ügyről. Ez az a rendeleti kormányzás, amikor lényeges kérdéseket kivisznek kormányrendeletbe vagy miniszteri rendeletbe, a technikai részét meg behozzák törvénybe. Ez volt az agrártámogatási törvénnyel is - bocsássatok meg, emlékeztek a vitára -: lényegi kérdéseket, hogy mit támogassunk az agráriumban, nem törvényben szabályozunk, de hogy milyen technikákkal, hova, mit osszunk, azt meg törvényben szabályozzuk. Nem ez a törvényhozás dolga. Hát, uraim, ne tessék hivatkozni a majd készülő SPS-törvényre, mert a majd készülő SPS-törvényben ezekről egyetlenegy sor el nem hangzik, sőt azt mondja, hogy ezt majd más jogszabályok rendezik, amik meg miniszteri rendeletek.
ELNÖK: De ez nem elfogadott SPS-törvény.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Nézzétek meg: erre hivatkoznak, hogy készül a rendelet. Hát itt van, látom a törvény szövegét.
ELNÖK: Az egy készülő, de nem megtárgyalt.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): De hát akkor nem jogtalan, hogy fölvetődik az, hogy ezzel a kérdéssel törvényi szinten kell foglalkozni. Tehát akár az is lehetséges, hogy ez beépül abba az SPS-törvénybe, de ez egy kardinális kérdés, amit törvényi szinten kell szabályozni, és nem miniszteri rendeletek szintjén elrendezni előre, hogy kik a jogosultjai ennek az egész támogatási rendszernek.
Bocsánatot kérek, hogy én is egy kicsit hosszabb voltam, de államtitkár úr az expozéjával fölhatalmazott minket arra, hogy mi is egy kicsit hosszabban beszéljünk.
ELNÖK: Köszönöm a hozzászólást. Godó Lajosnak adok szót.
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Az előző bizottsági ülésen az előterjesztést Font elnök úr azzal kezdte, hogy kapott olyan levelet, hogy fiatalok szeretnének földhöz jutni; egyetemre jár a leendő végzős, és nem tud majd hozzájutni, mert... (Font Sándor: Nem egészen így volt - csak hogy tisztázzuk.) A lényege az volt, hogy nem jut hozzá, ha befejezi a tanulmányait, mert olyan intézkedések vannak.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Pontosítani szeretnék: 2003-ban öt évre bérbe adta a földjét a földtulajdonos szülő, hogy 2008-ban fia az egyetem elvégzése után saját maga gazdálkodjon, és most azzal szembesültek, hogy nincs támogatási jogosultság azon a földön, amit most, 2008 év végén vissza fog kapni. Így szólt a pontos történet.
ELNÖK: Őrizzük meg a nyugalmunkat, és csak akkor szóljunk, ha szót kap valaki.
GODÓ LAJOS (MSZP): Elnézést, én úgy emlékeztem, hogy ha befejezi a tanulmányait, akkor nem lesz lehetősége gazdálkodni azon a családi földterületen. Ha nem így volt - megnézzük majd a jegyzőkönyvet -, akkor elnézést kérek. A lényeg az, hogy az államtitkár úr által elmondottak alapján is, meg egyébként is lehetősége van a fiatal gazdálkodóknak akár pályázat útján támogatáshoz jutni, és lehetősége van az elkülönített nemzeti alapból jogosultságot szerezni a támogatásra.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Hát ha jut - ez a klasszikus vicc: jár, de nem jut 2 százalék vagy 3 százalék.
GODÓ LAJOS (MSZP): Jut. Rátérve a képviselői önálló indítványra, a T/5237-esre, ezt én a magam részéről nem támogatom, de úgy tudom, a kormánypárti képviselők sem fogják támogatni és nem is javasoljuk támogatni. Annál is inkább, mert az államtitkár úr részletesen és pontosan elmondta a kormányzat, a minisztérium álláspontját arra vonatkozóan, hogy hogyan kívánjuk az SPS uniós rendelkezéseket a hazai jogszabályokban is érvényesíteni. Képviselőtársaim, akkor követnénk el hibát, ha ezt a képviselői önálló indítványt elfogadnánk és a tulajdonoshoz kötnénk a támogatási jogosultságot, mert akkor igazán a jogászoknak lenne munkája, és a spekuláció irányába tolnánk el az egész támogatási rendszert. Több képviselőtársam azt kérdezte, hogy a részarányokkal mi van. Gondoljunk már bele, hogy a másfél millió részarány-tulajdonos hogyan juthat egyáltalán regisztrációhoz, támogatáshoz, amikor egy-egy településen lévő gazdálkodóknak a részarány-tulajdonosai az ország sok településén élnek 5 aranykoronával, 10 aranykoronával; a falugazdászok egyszerűen le sem tudnák követni azt az eljárási módot, amit meg kell csinálni egy-egy regisztrációnál. Egyébként elkéstünk, mert 2006-ban a történelmi bázisév kapcsán elindultak a folyamatok, bejelentkeztek az MVH-hoz a regisztrált termelők és úgy tudom, meg is kapták már azokat a határozatokat, hogy melyik termelő milyen területtel rendelkezik a bázisév kapcsán. (Font Sándor: Semmi nincs.) Én úgy tudom, hogy ezek az MVH-nál folyamatban vannak, és megkapták a határozatokat. (Dr. Ángyán József: Fel van véve az előjegyzés! - Font Sándor: Erre játszotok?)
ELNÖK: Elnézést kérek, mindenkit meghallgattunk, úgyhogy legyenek kedvesek meghallgatni Godó képviselő urat is.
GODÓ LAJOS (MSZP): Nem akarom ismételni államtitkár urat a római szerződés tekintetében, az uniós jogszabályok tekintetében. Egyébként az a véleményünk, hogy a termelő, aki a földet használja, az szerezze meg a támogatást és a jogosultságot.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Dr. Ángyán József: Amíg termel - és akkor egyet is értünk.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Bodó Imre képviselő úrnak.
BODÓ IMRE (Fidesz): Én leszek a legrövidebb. Godó képviselőtársam gondolatmenetét ott folytatnám, ahol ő befejezte: azé legyen a jog, aki termel, maximálisan egyetértünk, addig, ameddig termel. Ennyi, ennyivel kell kiegészíteni. Önök ugyanúgy érzik, hogy mi ennek a problémája, mint ahogy mi érezzük.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ennél azért bonyolultabb a helyzet. (Bagi Béla: Azzá teszitek.) Én most nem tudok hozzászólni, mert nem tudom visszaadni az ülés vezetését. (Font Sándor: Dehogynem! Próbáld meg. - Derültség.) Nem, mert te vagy az előterjesztő, úgyhogy nem tudom. De énszerintem erre a problémára egyrészt utalt államtitkár úr, és megkérem, hogy ismételje el, hogy világos legyen az ügy: mi van akkor, ha valakinek lejár a bérleti szerződése és ott van neki mondjuk 500 tehene? (Font Sándor: Nem.) De, de. (Font Sándor: Földről szól ez az indítvány.) Jó, persze, földről szól. Mondjuk van 500 tehene, elviszik tőle; a földtulajdonos elveszi a földet, azt mondja, hogy ő akarja művelni. Mi van akkor, hogyha abban a pillanatban a támogatása megszűnik a tehenészeti üzemnek? (Bagi Béla: Hát ez nem életszerű! Jogosultsággal fogja etetni a teheneit ezután?)
Megadom a szót államtitkár úrnak.
DR. MÁHR ANDRÁS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. Én továbbra is úgy gondolom, és magamat érzem benne leginkább hibásnak, hogy még mindig nem igazán arról beszélünk - ebben tényleg én érzem magam hibásnak, és elnézést kérek mindenkitől -, amiről szó van. Ezért hadd mondjak néhány nagyon egyszerű mondatot.
Az egyik... Ha ez a törvénytervezet - föltéve, de nem megengedve - elfogadnánk, a dolog borzalmasan egyszerű lenne: az Európai Unió auditálná a rendszerünket, és egy forintot nem utalna át. Ezt itt most, a bizottsági ülésen jegyzőkönyvbe merem mondani. Ezt azért tartom fontosnak elöljáróban elmondani, mert én a célokat értem és azt is gondolom, hogy ezekhez a célokhoz, a megoldásokat a játékszabályok betartása mentén amilyen szintig lehet, keressük meg. Nemcsak én vagyok erre nyitott, hanem a minisztérium is. Amit nem lehet, azt viszont még egyértelműbben meg kell fogalmaznom. A történelmi bázis a bevezetést megelőző időszakra vonatkozik, és kizárólagosan arra, minden további megkötés nélkül, nem Magyarországra, hanem az Európai Unió 27 tagországára vonatkozó taxatív játékszabály. Ebben én nem tudok mást mondani, ez nem kizárólagosan az én álláspontom, hanem végignézettük jogászokkal, mi több, uniós jogászokkal is, és egyértelmű volt ez a mondat, de egyébként a jogszabályokból feketén-fehéren kiolvasható. Ez egy ilyen egyszerű dolog. Lehet mondani, hogy kérem, ezt kell tenni. Annyi a kockázata, hogy akkor az Unió egy fillért nem ad. Kész, onnantól kezdve a dolog lezárult, nincs probléma, mert akkor senki nem kapott, és teljes mértékben igazságossá vált - bocsánat.
Rátérnék a lényegre. Egyrészről én nagyon szívesen bemutatom Örvendi képviselő úrnak a top-up-átállás kapcsán fölvett ellenjegyzett, szignált jegyzőkönyveket, ahol a Magosz képviselője a top-up-átállást a bizottságok döntő többségében egyértelműen szavazta meg, egy vagy két bizottságban tartózkodott. Ezek tények - most kértem a kollégáimat, hogy hozzák be -, nézzék meg. De nincs jelentősége, nincs gond azzal, hogy más állásponton vannak, én csak azért szeretném ezt rögzíteni, mert nekem egy nagyon komoly felelősségem és kötelmem van, ez előtt a bizottság előtt igazat mondani, és ehhez szeretnék ragaszkodni.
Másrészről még egyszer szeretném elmondani, mert valószínűleg nem volt elég egyértelmű, hogy két bázisról és két bázisidőszakról beszélünk: a top-up esetén a borítékokat érintő bázisról - az uniós jog taxatív, 2006 utáni időpont nem választható benne -, illetve az SPS-ről és annak átállásáról, a regionális jogosultságról, melynek a bázisa 2008. december 31. lehet, ami alatt a 2009-es bejelentkezés értendő.
A következő: igen, természetesen forráseloszlásokról beszélünk, csak azt gondolom, hogy más szempontból. Abból a szempontból beszélünk róla, hogy amennyiben nem lépünk, akkor az állattenyésztőket, a dohánytermelőket, a zöldség-gyümölcs termelőket megillető pénzek feloldódnak egy földalapú támogatásban. Ebben a minisztérium, világosan megfogalmazta, a magyar agrárium érdekében nem tud és nem akar partner lenni. Én arra most, hogy Brüsszelben ki volt, ki nem, hadd ne reagáljak, nem az én tisztem.
Harmadrészt ami a további elosztásra vonatkozik, az egyik, ami taxatív szabály és világos, hogy az SPS történelmi bázis alapján kerül meghatározásra. Innentől kezdve azé a történelmi bázis, aki abban a pillanatban jogosult volt rá. (Font Sándor: Bravo!)
A másik: elmondtuk azokat a szabályokat is - lehet, hogy nem jól -, hogy viszont ha valaki ezt a jogosultságát nem aktiválja, akkor az egyrészt ehhez a pénzhez nem jut hozzá, tehát ebből a szempontból téves a megközelítés. Másrészt - valószínűleg én nem mondtam elég világosan - ha belép mondjuk az eredeti példa szerint az elnök úr által mondott fiatal gazdálkodó és felmondta a bérleti szerződését, az nem három év múlva, hanem akkor és rögtön, automatikusan kap jogosultságot, feltéve, ha a mezőgazdasági termelési tevékenység folytatását vállalja, tehát a játékszabályoknak megfelel, vagyis ez nem három év múlva szóló dolog.
Azt gondolom az az összehasonlítás is tévedés, hogy 97 százalékról és 3 százalékról vitatkozunk. Nem. Arról vitatkozunk...
ELNÖK (dr. Ángyán József felé fordulva): Jobb lenne, képviselő úr, ha figyelnél, minthogy beszélsz. (Font Sándor: Ugyanazt ismétli meg még egyszer.)
DR. MÁHR ANDRÁS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): ...a 97 százalék és a 3 százalék, hogy jut, nem jut. Éppen azért jut, mert bizonyos jogosultságokat, tehát azt a jogosultságot, amit abban az évben nem aktiváltak, én ugyanúgy felhasználhatom annak az évnek a vonatkozásában, mint minden más jogosultságot. Igazából ez tudja garantálni azt, hogy ezek a források 100 százalékban elköltésre kerüljenek.
Az államot egyetlenegy esetben illetné meg a földjei után támogatás, és akkor sem az államot: ha az állam saját maga lenne a földhasználó, ha az állam saját maga művelné ezt a földet. Erről pedig azt gondolom, hogy 1990-ben egy rendszerváltás okán döntöttünk, hogy ne így legyen. (Közbeszólás a Fidesz oldaláról: Demagóg!) Bocsánat, de itt sok minden elhangzott, akkor én is hadd mondjam el - lehet, hogy demagóg, de ettől még tényszerű -: az állam egy gramm földet nem használ. Az állam tulajdonában van nemzeti értéket jelentő föld, amit vállalkozások, gazdálkodók használnak. Bocsánatot kérek, mégis tévedtem: az egyetlen, a Tokaj-hegyaljai erdőt használó, állami tulajdonban lévő céget leszámítva, ha jól tudom, nincs olyan, aki termőföldet használna. Tehát az állam bérbe adja a földjeit. (Dr. Ángyán József: Jogosultság nélkül!) Nem jogosultság nélkül. Még egyszer mondom, hogy itt a tévedés, professzor úr, elnézést kérek. Jogosultsággal. Tudniillik abban a pillanatban... (Font Sándor: Nem hívja le. Egy fikcióról beszélsz, államtitkár úr.) Nem fikcióról beszélek. Az állam soha nem hívhat le egyetlen jogosultságot sem. (Font Sándor: Ezt mondom én is, hogy nem hívja le. Csak a helyzetet szeretnénk megteremteni, hogy továbbadhassa egy másik bérlőnek.) Az állam továbbadhatja egy másik bérlőnek, ha az állam olyan bérlőnek adja tovább, aki... (Dr. Ángyán József: Akinek nincs jogosultsága!)
ELNÖK: Elnézést kérek! Legyenek kedvesek a képviselő urak meghallgatni az államtitkár urat.
DR. MÁHR ANDRÁS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Akinek nincs jogosultsága, de olyan, aki a nemzeti tartalékból jogosult támogatást kapni - ez az új vállalkozás, ez az induló vállalkozás, ez a szerkezetátalakítást folytató vállalkozás, ez a fiatal gazda -, abban a pillanatban jogosultsággal adta oda. (Font Sándor: És ha klasszikus gazdálkodó?) Ez az európai uniós játékszabály. Nem a minisztérium találta ki, nem Máhr András találta ki, hanem ezek a játékszabályok. Tehát az állami földek után az államnak nincs támogatási jogosultsága, kivéve ha maga az állam elkezd mezőgazdasági tevékenységet folytatni, de ilyen a legjobb tudomásom szerint nincs és úgy gondolom, hogy a jövőben sem lesz.
A harmadik félreértés, amit próbáltam végigmondani, az, hogy a top-up-jogosultság és az SPS között van különbség. Ezt elmondtam és újra szeretném felhívni rá a figyelmet, mert a hozzászólások kapcsán mindig ide kavarodunk vissza, hogy 2006 a bázis. Nem. A top-up szempontjából 2006 a bázis. Olyan uniós jogot én nem tudok egyébként elképzelni, képviselő urak, ami azt mondja, hogy a tulajdonos - teljesen mindegy, hogy mit tesz vagy mit nem tesz - támogatási jogosulttá váljék, tehát az állam soha nem fog támogatási jogosultságot... (Font Sándor: Ilyet nem állítottunk! Ezzel ne vádolj minket, ilyet nem mondtunk, ha még kicsavarod a szavainkat, akkor sem!)
ELNÖK: Őrizzük meg a nyugalmunkat!
DR. MÁHR ANDRÁS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Senkit nem szeretnék vádolni. (Font Sándor: Ilyen képtelenséget!) Én csak azt mondom, hogy az adott játékszabályok mellett az állami földekre pontosan ugyanaz a szabály vonatkozik, mint a magánföldekre; a földhasználónak, amennyiben tényleges földhasználó, akkor van támogatási jogosultsága, ha újonnan belépő és megfelel ezeknek a szabályoknak, akkor kaphat támogatási jogosultságot, ellenkező esetben nem. Tehát ez a rendszer másként nem tud működni.
Az utolsó, amit szeretnék mondani... Itt volt hivatkozás arra, hogy Fischer Boel asszony mit mondott és mit nem mondott. Ami tényszerű: 1. a jelenleg élő jogszabályok szerint át kell térni, ez az élő jogszabály.
2. Igen, folynak viták azon, hogy az új rendszerben milyen típusú egyszerűsítéseket lehet tenni vagy nem lehet. Különösen azon folynak viták, hogy az úgynevezett sofa farmereket - tehát aki megszerez egy földterületet, kultúrállapotban tartja, de nem használja, csak lekaszálja - hogyan lehet a rendszerből kizárni. (Dr. Ángyán József: És a sofa-jogosultakat?) A sofa-jogosult nem kap támogatást, még egyszer szeretném elmondani. A támogatás lehívásának a feltétele az, hogy annyi föld a használatodban legyen, amennyihez jogosultságod kapcsolódik. (Dr. Ángyán József: Három évig.) Nem. Hadd mondjak el egy példát. (Dr. Ángyán József: Három év alatt aktiválhatod.) Nem.
ELNÖK: Képviselő úr...
DR. MÁHR ANDRÁS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A rendszer úgy működik, hogy megállapításra kerül, hogy Gipsz Jakabnak van 100 hektárra jogosultsága 100 forint. Ha ő az első évben 96 hektárt használ, akkor csak 96 forint támogatást hívhat le. (Dr. Ángyán József: Szélhámosok!) Így szól a játékszabály. (Dr. Ángyán József: A tőkés társaságotokkal együtt!)
Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Ángyán József elhagyja a termet.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Elnézést kérek, hogy időnként beleszóltam az ülés menetébe, de nem lehet vezetni úgy egy jegyzőkönyvet, hogy bekiabálnak a képviselőtársak és zavarják egyrészt a jegyzőkönyvvezetőt, másrészt azt, aki a kérdésekre választ ad. Úgyhogy elnézést kérek Ángyán képviselő úrtól, aki most megsértődött és kiszaladt, nem vele van bajom, hanem a tárgyalás menetét kell valamilyen módon kézben tartani.
Elhangzottak kérdések, elhangzott a válasz. Nem tudom, akar-e még valaki kiegészítést tenni. Nyujtó Ferenc főosztályvezető úr.
DR. NYUJTÓ FERENC (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Három dolgot szeretnék megjegyezni. Az egyik az, hogy Ausztriában, ahol ez a rendszer most már negyedik éve működik, 2005-től, 127 ezer farmer vagy gazdálkodó esetében a terület 20 százaléka cserélt gazdát. Meg kell kérdezni az osztrákokat, hogy ezen rendszer bevezetése után esett-e a föld ára. Nem esett, tovább emelkedett. Tehát semmiféle összefüggés nincs a rendszer működtetése és a földár csökkenése között.
A másik, amit szeretnék mérlegelés tárgyává tenni és az önök figyelmébe ajánlani, az, hogy itt 5 millió jogosultság kiosztására kerül sor és 5 millió jogosult terület az, ami részt vesz a rendszerben. Hiába van nekem jogosultságom május 15-én, ha május 15-én a jogosultság mellé nem tudok földhasználatot tenné. Ennélfogva akinek jogosultsága van és akinek földje van, azok keresik egymást. Nem három év alatt veszíti el valaki a támogatást, hanem már az első év támogatását elveszíti, ha nem tud az első évben mellé földet rakni. Magyarán ez teszi egymásra utalttá a földtulajdonost és a gazdálkodót, hogy keressék egymást, mert egyik vagy a másik külön-külön semmire se tud menni, pénz nélkül marad. Az csak az ultima ratio, hogy a három év eltelik és bevonják a jogosultságot.
A harmadik: ha ez a dolog a gazdálkodók és a földtulajdonosok teljes tudomására jut, akkor nyilvánvaló, hogy a jogviszonyokat is úgy alakítják és az egész szabályozás arra fog irányulni, hogy a föld és a jogosultság együtt mozogjon. Tehát működik a rendszer a Lajtán túl, és nálunk is működni fog.
Köszönöm szépen. (Font Sándor: 45 év után.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Örvendi képviselő úr és Karsai képviselő úr jelentkezett. Örvendi képviselő úrnak adok szót.
ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Én csak a következőt szeretném megkérdezni, tisztelt bizottság, az aktiválással és a három évvel kapcsolatban. Az előző példánál maradva Gipsz Jakab az első évben 100 hektárt leigényel, meg is kapja, a második évben 100 hektárt leigényel, meg is kapja, a harmadik évben leigényel 100 hektárt, meg is kapja. Ha a negyedik évben 50 hektárja van, akkor is 100 hektár utána kapja meg?
DR. MÁHR ANDRÁS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem, 50-re, és ha belép egy fiatal gazda - ezt nem mondtam el Gipsz Jakabnál -, akkor azt nyugodtan oda tudjuk adni a fiatal gazdának. Vagy mondjuk legyen 60-40, hogy érthető legyen. Tehát minden évben aktiválnia kell. Olyan lehet, hogy egy évben nem aktiválja a felét, akkor ez működik, de ha nem használja, nem kapja. (Közbeszólások.)
ELNÖK: Elnézést kérek! Aki szót kap, csak az beszélhet.
DR. MÁHR ANDRÁS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Én voltam a hibás, elnézést, elnök úr.
ELNÖK: Örvendi képviselő úr befejezte?
ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, igen, ez volt a kérdésem.
ELNÖK: Karsai képviselő úré a szó.
További hozzászólások, észrevételek
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Nemcsak a jegyzőkönyv számára mondom, tisztelt képviselőtársaim, hogy én abban az időben is ismertem, a rendszerváltáskor az itt lévő államtitkár urat, és szeretném őt nagy tisztelettel, becsülettel megvédeni; soha nem volt szélhámos, amit nekem mondott, az mindig igaz volt. Egyet ne felejtsetek el és nézzétek meg, Font Sándor elnök úr, hogy hány olyan uniós baromságot - bocsánatot kérek - kell betartanunk, amiről nagyon jól tudjuk, hogy már az előző tizenöt ország megtette magának. Követünk olyanokat, hogy nálunk 110 milliárdért azt a kis arzént kivenni, amit két kiló halban megesznek. Számtalan ilyen van. Ha államtitkár úr azt mondja, hogy elveszítjük ezt a pénzt, nézessünk utána kinn Glattfelder Bélával vagy akárkivel, nézzük meg, hozzák ide, mert én ezt tudom már hónapok óta. Az egy rettenetes dolog lenne, gondoljátok el, amit mondtál, hogy lejár a bérleti szerződése és nyugodtan ül a bérlő a babérjain, hogy vidd a földedet, tulajdonos, nem használom a földet, mégis én kapom a támogatást. De végül is nincs ilyen, mert nem tudja mellétenni. Ez volt egy nagyon fontos félreértés. Azonban ha azt a rendszert nem vesszük át, ami az Unióban van, a mellett a sok-sok egyéb mellett, amiket hadd ne soroljak föl - az Írottkőn vagy Dobogókőn tartott megbeszélésen is az Unió hátrányairól beszéltek, biztos hallottál róla, elnök úr, nagyon sok ilyen van; ezeket nagyon sokszor nehezen emésztjük meg, de ne a magunk kárán tanuljunk -, akkor valóban, ahogy ezt teljes felelőssége tudatában kijelenti államtitkár úr, egyszerűen az Unió nem fogja kifizetni a pénzt. Akkor nézünk majd és próbáljuk egymást vádolni azzal, hogy nem tudjuk egészen pontosan.
Én úgy veszem észre itt az ülésen és előtte már a munkacsoport-megbeszélés végén is - és amikor minden hétfőn reggel háromnegyed héttől háromnegyed nyolcig ott ülök államtitkár úrral, és nézzük, hogy hogyan segítsünk a disznósokon, hogy nézzük a hitelt, hogyan legyen a SAPS, a top-up, hogy ne menjenek tönkre, akik megvették a gépet és vissza kell adniuk, mert elvesztik a földbérletet, meg hogy van az, hogy már csak 2 millió disznónk van és lehet, hogy 1 millió lesz -, hogy ebben valóban egy ilyen folyamatos munka van, és ezt csinálta abban az időben is államtitkár úr, amikor a Fidesz-kormány volt, amikor a MOSZ volt, meg a többi. Nem szokott az államtitkár csúsztatni, sajnálom, hogy itt így jött ki, és bocsássatok meg, hogy a védelmébe vettem - biztos vagyok benne, hogy nem kell megvédenem, mert tudja, hogy mit csinál -, én a magam részéről bízok benne. Azt szeretném, hogy legyen pontos ismerete az embereknek, ne vezessük őket félre, mert látjátok, Örvendi képviselőtársam, hogy nem tudtuk ezt pontosan. Én azért tudtam, mert minden hétfőn oda megyek, és minden este fél óráig, amíg hazaér, beszélünk telefonon, hogy hogyan segítsünk az embereken, meg mondom, hogy mi a parasztok panasza; nálunk ebből nincs semmi gond, mert tudjuk a falugazdásztól. Valószínűleg egy kicsit többet kellene tudnunk erről, hogy már a földeladásoknál az ügyvédnél hogyan kell megcsinálni a papírt; biztos többet kellene még a falugazdászoknak foglalkozni vele, hogy tudják, meg maguk a termelők is.
Ez egy olyan nagy kérdés és olyan fontos kérdés, hogy azt szeretném, hogy ne gyűlölettel kifutva menjünk el innen az asztaltól. Az én szokásom ez, nem a professzor úré, hogy ki szoktam menni - jól mondom, alelnök úr? -, de nem megyek ki most, mert tudom, hogy jót akarunk és nincs benne rossz. A két rossz közül a jobbat kell elfogadnunk, tehát ebben maradhatnánk. Biztos, hogy akár jogszabályokkal, akár egyebekkel alá tudja támasztani államtitkár úr, és csak egy uniós telefon kell ahhoz, hogy megmondják, hogy amit államtitkár úr mondott, azt tényleg felelőssége teljes tudatában jelentette ki, hogy a támogatások megőrzése érdekében szükség van erre a történelmi bázisra, és oldjuk meg, mert valószínű, hogy ha lesz olyan ország, ahol nem képesek megállapodni, az nem fogja megkapni ezt a pénzt.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bodó Imre képviselő úré a szó.
BODÓ IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen. Én nem akarok kimenni, nem sértődtem meg, nincsen probléma. Államtitkár urat tisztelettel kérdezem, hogy ha köztem és a föld használója között, akinél a jog van, megszűnik a szerződés és én úgy döntök, hogy szeretnék gazdálkodni, akkor mikortól kapom vissza a támogatási jogosultságot és mennyit kapok vissza.
DR. MÁHR ANDRÁS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Az összeget...
ELNÖK: Bocsánat! Van-e még kérdés? Mert jó lenne, ha ezt tisztáznánk. (Senki sem jelentkezik.) Nincs több kérdés. Akkor megadom a szót Máhr András államtitkár úrnak, utána pedig Font Sándor úrnak.
DR. MÁHR ANDRÁS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Elnézést kérek, elnök úr, hogy válaszolni próbáltam. Tehát a dolog két részből áll, és szeretném, hogy ez világos legyen. Az egyik oldalról van egy bérbe vevő. A bérbe vevőnek van egy jogosultsága, az egyszerűség kedvéért mondjuk 100 hektárra 100 forint, tehát egy jogosultság 1 forint. Mi történik? Elméletileg három évig ezt bármikor aktiválhatja azzal, ha valakitől bérbe vesz 100 hektárt. Ha nem, akkor ezt a pénzt elbukta, tehát ha nem tudott bérbe venni semmit, akkor három évig ugyan van jogosultsága, de nem aktiválhatja, vagyis ezt a 100 forintot nem kapja meg. Amennyiben belép agrártermelőnek, mert visszavette a földjét és mondjuk fiatal gazda, vagy új üzem, vagy szerkezetátalakítás van - tehát meg kell hozzá lenni a feltételeknek -, akkor a következő periódusban, vagyis amikortól elkezdi a tevékenységét, igényelheti a támogatását. Méghozzá oly módon, hogy igényelnie kell a nemzeti tartalékból a jogosultságot és megkap egy átlag jogosultságot. Ez lehet, hogy 99 forint lesz, lehet, hogy 101 forint - mert az egyedileg volt megállapítva, ez meg az országos átlag alapján adja ki a nemzeti tartalékot -, de praktikusan az indulásától kezdve, ha mondjuk fiatal gazda, automatikusan megkapja a jogosultságot. Ha az első évtől le tudja hívni a támogatást, ennek megvan a forrása is, hiszen ha a bérbe vevője nem tudta lehívni, akkor ő le tudja hívni, mert 5 millió hektárhoz van rendelve 5 millió jogosultság. (Bodó Imre: A 100 százalékot megkapja?) Igen, igen... (Zaj.)
ELNÖK: Úgy látom, hogy nagyon zűrzavaros, valószínűleg mágneses viharok vannak, mert képviselőtársaim nem akarják tudomásul venni, hogy ez nem párbeszéd, hanem egy ülés, ahol lehet kérdezni, a levezető elnök megadja a szót, a választ pedig akkor adják meg a válaszadók, amikor erre a levezető elnök lehetőséget ad. Úgyhogy kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy ehhez tartsák magukat.
Főosztályvezető-helyettes úr azt imént azt mondta... (Dr. Mikó Zoltán jelentkezik.) Nagyon fontos válasza van főosztályvezető-helyettes úrnak?
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Annyit szerettem volna csak elmondani Bodó képviselő úrnak, hogy természetesen visszakapja. Egy a lényeg. Abban a törvényjavaslatban, amit mi jobban ismerünk, ami reményeink szerint egy hónapon belül be fog kerülni, az a fontos, hogy ő a saját nevében és a saját kockázatára végezzen mezőgazdasági tevékenységet, és ez lesz az egésznek az alapja. Azért nem fog kapni támogatási jogosultságot a nemzeti tartalékból, hogy utána azt majd haszonbérbe adja valaki másnak. Ez nagyon leegyszerűsítve ennek az egész dolognak a jogi megfogalmazása.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Font Sándor elnök úrnak, a törvénytervezet előterjesztőjének.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Főleg a kormány vélekedésére próbálok valamelyest reflektálni, hiszen az álláspontok egyértelműek a bizottsági tagok - a kormánypárti, illetve az ellenzéki képviselők - részéről.
Szóba került, hogy a gazda-érdekképviseletek is egyetértettek; egy közös döntés született, így említette Máhr András államtitkár úr az SPS-rendszer bevezetését és a 2006-os bázisév elfogadását. De én azért megkérdezem: és a földtulajdonosok vajon egyetértettek volna-e ezzel az elképzeléssel? Mert tartok tőle, hogy az a 800 ezer-1 millió földtulajdonos, akinek bérbeadás alatt van most épp a területe, nagy valószínűséggel ezzel biztos nem ért egyet; ők fordultak egyébként az Alkotmánybírósághoz.
Aztán itt érvként merült föl, hogy Lengyelország is úgy tűnik, hamarosan át fog térni erre a rendszerre. Államtitkár úr, itt nem az a kérdés, hogy áttér-e valaki vagy nem, hanem az, hogy milyen elv alapján tér át. Miért nem lehetett úgy, ahogy a németeknél? Ott kiértesítették mindkét felet, hogy uraim, ez fog bekövetkezni, gondolja át mindenki, földtulajdonos meg földbérlő; ez a rendszer be fog indulni, tessék újragondolni a szerződéseket, mert így fog működni, utána ezek lesznek a jogosultságok, meg ezek nem lesznek. Itt mi történt? A parlamentet kikerülve hoz a kormány egy rendeletet, amelyről utólag tudják meg az emberek - földön járó emberek, mert nem olvasnak naponta kormányrendeleteket -, hogy micsoda, ez így működik? És tartok tőle, hogy ezek után fognak még halmozódni a meglepetések, amikor kezdenek lejárni ezek a bérleti szerződések. Tehát a bevezetés módja és technikája mindkét részről véleményem szerint sérelmes.
A sokat vitatott kérdés, amiben állítom, hogy egyetértünk, az, hogy támogatás márpedig annak jár, aki a termelést végzi, azaz a földhasználónak. Ebben mindannyiszor egyetértettünk. Csak a kérdésünkre nem kapták meg önök a választ: ha már nem termel, akkor miért marad meg neki ez a jogosultsága? Erre érdemi választ senki természetesen nem tud adni mind a mai napig. Ezért kérdezzük, hogy mi értelme van e rendszer bevezetésének. Aztán amikor ezeket a kérdéseket feszegetjük, és már nincs kézzelfogható érdemi válasz ilyen egyszerű, logikusnak tűnő kérdésekre, akkor jön mindig az EU. Igen, én ezt fenyegetésnek fogom föl, amit államtitkár úr jelzett, hogy akkor az EU tőlünk most eltilt rögtön mindent. Megnézném.
Persze biztos véleménykülönbség van az EU-hoz való viszonyban, hogy önök hogyan viszonyulnak az EU-hoz, meg mi a mi elképzelésünk az EU-hoz való viszonyról. Az a véleményem, hogy fordítva ülünk a lovon: a magyar kormány jelenleg itthon az EU-t képviseli, nem pedig Brüsszelben a magyar érdekeket képviseli. Ez a véleménykülönbség sajnos fennáll 2004 óta, ahogy látom. Tehát ha mindenáron meg akarunk felelni az EU-jogszabályoknak, persze, akkor tönkre lehet tenni néhány magyar földtulajdonost. De látjuk, hogy mennyi más példa van arra, akik elsősorban a saját nemzeti, azon belül gazdálkodói érdekeiket nézték és azt mondták, hogy uraim, a mi országunknak ez nem érdeke, nézzük meg, hogy milyen módon tudjuk a rendszerben az illetőket támogatni.
Mi erre a példa? Önök itt sokat hivatkoznak arra, hogy az állattartók érdekében be kellett vezetni 2007. január 1-jétől ezt a típusú SPS-t, ami a top-upra vonatkozik. Hányszor mondtuk már el - nem ide tartozó, de ha önök ilyen példával jönnek elő, akkor kénytelenek vagyunk mi is erre válaszolni -, hogy milyen, hányféle támogatást adnak az adott országok nemzeti költségvetéseiből az adott állattartóknak? Ezeket mind elmondtuk, egyiket sem fogadták meg.
Tavaly év végén tettek egy ígéretet, hogy bizonyos hatósági intézkedések költségeit, bizonyos támogatási fajtákat - ez Gráf József ígérete volt - majd megpróbálunk az állattenyésztők érdekében megtenni, amikor már a halálukon voltak, most is ott vannak, az állattenyésztők. Mi az állattenyésztőkkel kapcsolatos problémát ismerjük, csak a mozgásteret most kezdik önök keresni, amikor már három-négy évvel ezelőtt tettünk rá javaslatot. Nem mi találtuk ki, megnéztük, hogy más országokban hogyan csinálják, például a dánok, az állati hullák megsemmisítésének rendszerét; ott nem terhelik rá a gazdálkodóra, az állam magára vállalja, és a különféle szakhatósági intézkedések költségeit. Mi ezeket mind elmondtuk, hogy igen, lehet más módon is támogatni az állattenyésztőket. Nem közvetlenül úgy, ahogy ön mondja most, hogy a top-upot gyakorlatilag így tudtuk szétteríteni azokra a területekre, ahova egyébként a SAPS nem jogosult támogatást adni. Mi értjük ezt a logikát, de azt is tudjuk, hogy hányféle különböző eszközt találtak más országokban. Akkor most ne hivatkozzunk arra, hogy a top-upot azért kell azonnal átalakítani SPS-rendszerré, mert különben nem tudjuk az állattartóknak meg a rizstermelőknek, meg a zöldség-gyümölcs-termelőknek, meg a cukorrépásoknak adni a további támogatást. Én erre mondtam azt a délelőtti tárgyaláson, hogy akkor ezek szerint rossz modellt tetszettek választani, nem gondolták végig. Ha önök azt mondják, hogy 2003-2004-ben ismert volt az SPS-kötelezettség, akkor ennek tükrében úgy néz ki, rossz volt a modell. Azt is tudjuk, hogy vannak más modellek, amiben az adott ország elérte annak a problémának a megoldását, amire ön most hivatkozik, hogy jaj, akkor most magára hagyunk néhány ágazatot, tehát ezért nem lehet ezt csinálni. Nyúljunk vissza a dolgok gyökeréig, ez 2004.
Ami összességében véleményem szerint továbbra is fennáll, egyelőre ez a 800 ezer-1 millió földtulajdonos vagyonvesztést szenved el az önök rendelete alapján. Azon rendelet alapján, amit nem hoztak be a parlamentbe - ennek törvénynek kellett volna lenni. Ezek után az államnak okoznak vagyonvesztést. Itt ki szeretnék térni arra a polémiára, ami miatt lehet, hogy Ángyán József is jobbnak látta elhagyni az üléstermet, hogy mi nem mondtunk olyat, nem állítottunk, hogy az államnak a jogosultságot meg kell tartani, merthogy ő maga szeretne művelni termőföldet. Hát ilyen képtelenséget ne tessék ránk sózni, hogy ezt valaha mi kitaláltuk volna. Hiszen pontosan tudtuk, amikor az egész állami gazdasági és téeszrendszert '90 után fölszámoltuk, hogy ennek mi a logikája. Most azzal a váddal illet minket, hogy nem értettük meg az egész rendszert, és mi azt gondoljuk, hogy az állam majd visszaveszi a földet és maga műveli, és az állam hogyan is hívná le - már vicces hangulatot tetszett itt idézni - a támogatásokat? Hát ilyen képtelenséget ne tessék ránk varrni és a szánkba adni, hogy mi ilyet mondtunk.
De akkor mit mondtunk? És állítom, hogy ez most is így van. Az a 400 ezer hektárnyi termőföld, ami most bérleti formában van, majdnem döntő többségben külföldi kézben van. A múlt bizottsági ülésen fölsoroltam néhány nagyon kézzelfogható példát, hogy kik is bérlik ma az állami termőföldet, és ezen belül még a magyarok is természetesen magyar bérlőknél. Önök ezzel a rendelettel odaadták ezt a jogosultságot, az államot lemeztelenítették saját tulajdona mellett; mert ez ugyan megmaradt tulajdon, de abban az új szituációban, amikor ez a bérleti szerződés lejár és az állam azt szeretné eldönteni, hogy most akkor újra bérbe adjam valakinek, vagy netán eladjam ezt a termőföldet, egy támogatási jogosultság nélküli termőföldet kapott vissza az állam ezektől a bérlőktől, hiszen önök odaadták ezzel a rendelettel a bérleti jogosultságot. Én erről beszéltem, hogy az állam vagyonvesztést okozott saját magának ezzel a rendelettel a termőföldek esetében. Ne tessék azt fölsorolni, hogy nem gond, itt van a nemzeti tartalékunk, majd abból az új belépő meg a fiatal gazda, meg a megújuló támogatást igénylő támogatást igénylő, vagy nem tudom, hogy tetszett mondani...
ELNÖK: Szerkezetváltás.
FONT SÁNDOR (Fidesz): ...szerkezetváltóknak - azoknak tudjuk a tartalékból a támogatást adni. Tessék mondani, normális gazda akkor már nem is pályázhat állami termőföldre? Aki úgy gondolja, hogy dehogynem, én gazda vagyok, nem vagyok én fiatal meg szerkezetváltó, csak az állam meghirdette a termőföldet bérlésre, én bérelni szeretném. De az állam közli, hogy ja, nekem ehhez éppen most nincsen támogatási kvótám, mert ezt én az előző rendeletemmel odaadtam annak a volt bérlő skótnak, hollandnak, osztráknak, olasznak - hogy jellemző nagy bérlőket mondjak itt ma Magyarországon -, ott van náluk a támogatás, önnek most speciel nem is tudok miből adni, mert nincs támogatási jogosultsága, így tessék bérelni a földet. Biztos, hogy nem fogja. Mi történik ekkor? Amint jeleztem is, egy dolog marad: ez az állami termőföld automatikusan vagy visszamegy bérlésre azoknak a külföldieknek és tőkés befektető bérlőknek a kezébe, akik eddig is bérelték, meg a 2006-os pillanatban, amikor önök a bázisévet megjelölték, vagy pedig, ha lejár netán a moratórium, 2011-2013-ban automatikus vásárlói lesznek ennek a termőföldnek. Ezt végképp nem szeretnénk. Erre mondtam, hogy az állam magának tudatos hátrányt okozott ezzel a rendszerrel a termőföldek tekintetében.
Amit ehhez mindig hozzátettem, és ezt most is tartom: ezzel a rendszerrel egyelőre sajnálatos módon azt a mintegy 850-950 ezer, külföldiek által magánszemélyektől bérelt területet ennyire becsülik, akik ezzel foglalkoznak, ennek a földmennyiségnek a támogatási jogosultságát önök ezzel a rendelettel átadták ezeknek a külföldieknek. Ugyanaz a helyzet állt elő, mint az állami termőföld esetében: amikor a bérleti szerződés lejár, ez a tulajdonos kiszolgáltatott lesz a termőföld bérlőjének, mert semmit nem tud a saját termőföldjével kezdeni. Ugyanaz a helyzet játszódik le: a külföldinek automatikusan oda kell adni vagy bérbe, vagy pedig tulajdonba, mert a vásárlási szándéka meg fog jelenni nála, és nem tud mit csinálni szerencsétlen földtulajdonos. Kiszolgáltatott helyzetben lesz szerencsétlen földtulajdonos, áron alul kénytelen lesz odaadni, nem tudja fölkínálni szabad piacon sem bérlésre, sem eladásra ezt a saját tulajdonú termőföldjét.
Itt elsikkadtunk talán egy dolog fölött. Én állítom, hogy nem ismerem olyan részletességgel ezt az SPS-rendszert, mint önök, akik ezt kidolgozták, de önök mindig mentőövként mondják a nemzeti tartalékot. Sőt azt is időnként hozzáteszik, hogy a tartalék nagyságának mértéke az adott országra van bízva, tehát kvázi korlátlan, annyit állapítunk meg, amennyit szeretnénk. De kérdezem én: kinek a rovására? Honnan veszünk el tartalékalapot? Nyilvánvaló, hogy az Unió nem bolond, pontosan tudja, hogy mennyi Magyarország jogosultsága. Magyarul, lefordítom, minél nagyobb tartalékot fogunk képezni annak a problémának a kivédésére, hogy az újonnan belépő fiatal gazdának és a bármilyen oknál fogva jogosulttá váló támogatási igénylőnek kielégítsük a kérését, annál nagyobb mértékben valahonnan máshonnan el kell vonni ezt a jogosultságot. Azaz itt létezik egy olyan csoport, akinek véleményünk szerint a termelés befejezése után indokolatlanul megmaradt a támogatási jogosultsága, és ennek ellensúlyozására önök létrehoznak egy tartalékalapot, hogy kielégítsék azok igényét, akik sajnos hoppon maradnak most az önök rendelkezése alapján. Egy képtelen rendszert hoztak létre, a törvénymódosításom ezt a képtelen rendszert automatikusan kezelné.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy látszik, hogy hipotetikus volt a feltevésem, hogy ha egy autentikus csoportot idehívok, aki elmagyarázza, hogy miről is szól az SPS-rendelet és a történelmi bázis, akkor közelebb kerülünk a megoldáshoz. Ez nem sikerült. Beszélgetésünk arról szólt a délelőtti egyeztetés után, hogy államtitkár úr további informális egyeztetésen próbál segíteni a téma megértésében. Azt gondolom, most eljutottunk arra a szintre, hogy erről a törvényjavaslatról döntsünk. Utána természetesen az az érdekünk, az FVM-nek és a bizottság tagjainak, hogy megértsék azt az előttünk álló időszakot a törvénytervezettel együtt a megoldási módszereket, hogy erre az informális beszélgetésre sor kerüljön.
Még mielőtt szavazásra bocsátanám a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételét, szeretném elmondani, hogy két termékpálya-bizottsági ülés jegyzőkönyve van a kezünkben, mind a kettőn részt vett a Magosz képviselője, és az SPS bevezetését elfogadta a Magosz képviselője is. (Örvendi László József: A top-upot!) Bocsánat, ide szó szerint az van írva, hogy ez az SPS bevezetéséről szólt.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Már elnézést, de ez ebből nem derül ki.
ELNÖK: De kiderül.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Ez egy jelenléti ív. Elnök úr, ilyet ne jelents be.
ELNÖK: Már elnézést kérek, azt jelentem be, ami itt van előttem.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Ez egy jelenléti ív.
ELNÖK: Nem. Szó szerint fel vannak sorolva a napirendi pontok, és a napirendi pontok után van a megállapítás, a szavazás az áttérésről és a szavazás eredménye: egyhangúlag áttérés a 2009-es dátum szükségessége mellett. Ez szerintem teljesen egyértelmű, úgyhogy ezen nem nyitunk vitát, szavazás következik.
ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): A Magosznak az a véleménye, hogy nem fogadja el.
ELNÖK: Aki egyetért azzal, hogy a Font Sándor neve alatt, T/5373. számon szereplő törvénytervezetet tárgysorozatba vegyük, az kézfeltartással szavazzon! (8) Aki ezzel nem ért egyet? (12) Aki tartózkodik? (0) Megállapítom, hogy a Mezőgazdasági bizottság a T/5237. számú törvénytervezetet 12 nem ellenében és 8 igen szavazat mellett nem vette tárgysorozatba. Köszönöm szépen.
Az ülés vezetését visszaadom Font Sándor elnök úrnak.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mint ahogy alelnök úr említette, Gőgös Zoltán államtitkár úr még egy javaslatot tett a szakmai egyeztetésre. Erre időpontot szeretnénk javasolni. Ezt Máhr András államtitkár úréknak jelzem, hogy ha Gőgös Zoltán államtitkár úrral találkoznak, de mi is megtesszük a hivatalon, illetve a titkárságon keresztül. A hétfő délutánt javasoljuk - főleg azért, mert itt vagyunk a Parlamentben -, az azonnali kérdések alatt vagy után, amikor államtitkár úrnak már nincs válaszadási kötelezettsége. Mi ezt javasolnánk, ne húzzuk az időt, úgyis A vagy B van. Másfél órahossza áll majd ott rendelkezésünkre, de azt hiszem, elég jól kiveséztük a kérdést itt is. Tehát csak azért javaslom ezt, mert államtitkár úr kérte; mi nem zárkózunk el tőle, de nagyjából formálódtak az álláspontok. Azt kérném szépen a titkárságtól, hogy a Parlament egyik tárgyalóját legyen szíves megigényelni erre az időpontra a Mezőgazdasági bizottság számára. (Közbeszólás: Gőgösnek ne tegyetek fel kérdést! - Herbály Imre: Van miniszter is.) Ő nem szokott bejárni, ahogy elnézem. Tehát én ezt szeretném kérni, javasolni. Ha ezt így el tudjuk fogadni, akkor ott folytatjuk még esetleg ezt a szakmai beszélgetést.
DR. MÁHR ANDRÁS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Államtitkár úrnak most nem tudom a programját, de ha az időbeosztása nem teszi lehetetlenné, akkor biztos igen.
ELNÖK: Ez tiszta sor. Javaslatot tettünk, ne húzzuk sokáig.
DR. MÁHR ANDRÁS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Komolyan gondoljuk, tehát ha véletlenül nem, akkor feltétlen kérem, hogy időpontot egyeztessünk.
ELNÖK: Igen.
DR. MÁHR ANDRÁS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Jelzem neki, csak a nevében nem tudom most azt mondani, hogy biztosan itt lesz.
ELNÖK: Nem is várjuk, ez jelzés. A szocialista frakció is megteszi ezt a jelzést, ő kérte, hogy üljünk le minél hamarabb. Ezt javasoljuk praktikus okok miatt. Köszönjük szépen, a 2. napirendi pontot ezzel lezárnám.
A 3. napirendi pont az egyebek. Van-e kérdés? Igen, megadom a szót Kovács Szilvia képviselőtársamnak. Parancsoljon!
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Elnézést kérek, de az előbb történtekhez mindenképpen hozzáfűznivalóm van, és szeretném, ha türelmesen meghallgatnák és nem értenék félre azt, amit mondok.
Én az Alkotmányügyi bizottságban is tevékenykedem immár két év óta, és ott is nagyon éles szakmai viták folynak a bizottság ellenzéki és kormánypárti tagjai között, de az komolyan mondom, minden képzeletemet felülmúlja és értetlenül is állok ez előtt a történés előtt, hogy egy bizottsági vitában, legyen az bármilyen heves, odáig fajuljanak a dolgok, hogy az egyik képviselő a másikakat leszélhámosozza és ilyen jelzőkkel illeti. Ángyán képviselőtársunk azzal rohant ki, hogy szélhámosok vagyunk, és még hozzá is tett egy érdekeltségi kört, akikkel együtt vagyunk szélhámosok. Én, nem hiszem, hogy ebből eredően, de rendkívüli módon érzékeny vagyok ezekre a kérdésekre, és azt gondolom, hogy bármennyire is más érdek vezérel minket és sok mindenben nem értünk egyet, a kulturált vitatkozás kereteit mindnyájan kell, hogy érezzük, hogy hol vannak azok a határok, amiket nem lépünk át.
Az uniós csatlakozás időszakában a médiákban a kormánypártok és az ellenzéki pártok egyaránt tudomásul vették azt a döntést, amellyel országunk az Európai Unióhoz csatlakozott, természetesen népszavazás eredményeként. Ezt mindnyájunknak tudomásul kell venni, ugyanis vannak kötelező szabályok az Európai Unióban, amelynek a részei vagyunk, részt veszünk a döntéshozatalokban, élvezzük az uniós csatlakozás előnyeit és élvezzük az esetlegesen korlátozott szuverenitásunkat is; mert ezt mindenki tudomásul vette akkor, illetőleg tudomásul kell, hogy vegyük, hogy vannak kötelező szabályok az Unióban. Ez a vita sem lehet annak alapja, hogy személyiségében megsértsük a másik képviselőt, a másik embertársunkat. Úgyhogy elnök úr engedelmével kérem ellenzéki képviselőtársaimtól, és természetesen mi magunkra is ezt kötelezőnek gondoljuk, hogy ne sértegessük már egymást fölösleges dolgok miatt, de ha nem fölösleges, a vita hevében se tegyük, mert ez méltatlan a bizottság tagjaihoz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Valóban ezen elv alapján szeretünk bizottsági ülésre járni és itt a véleményünket kifejteni, ugyanakkor az élet hozhat felhevült pillanatokat. Kérem szépen, képviselő asszony is tanulmányozza, vegye tudomásul a képviselők és a közszereplők tűrési határaira vonatkozó alkotmánybírósági döntést.
Van-e még az egyebekben más hozzászólás? Bodó Imre!
BODÓ IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen. Én képviselőtársam gondolataihoz szeretnék pár gondolatot gyakorló polgármesterként válaszolni. Ez el fog térni egy kicsit a Mezőgazdasági bizottságtól, de önök érteni fogják. Nagyon sokszor takarózunk az Európai Unióval. Nagyon helyes, hogy népszavazás útján az Európai Unió tagjai lettünk. De tisztelettel kérem az asztalnál ülőket és a parlamenti patkó bármelyik szegletében ülőket, hogy mindig tartsuk szem előtt a nemzeti érdekeket. (Frankné dr. Kovács Szilvia: Így van, ez a dolgunk.) Az nonszensz, ami ebben az országban kialakult az elmúlt húsz évben - még azt sem mondom, hogy az elmúlt öt évben, hanem az elmúlt húsz évben -, hogy gyakorlatilag a teljes nemzeti önfeladás irányába indultunk meg.
Egyetlenegy utolsó példát említenék, és meg is köszönöm a szót. Szintén csak arra hivatkozom, ami a saját településemen egy visszatérő probléma. Azt a vasúttársaságot adtuk el egy másik nemzetállamnak, amelyik egyébként nyereséges volt, és megtartottuk saját nemzeti tulajdonban azt, amelyik veszteséges volt. Tehát én csak arra próbálok apellálni, bárki is legyen az, hogy Európai Unió ide, Európai Unió oda, van nemzeti érdek, és azt valahol nekünk érvényesíteni kell.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Lezárom az egyebek napirendi pontot.
Hétfőn délután próbálunk meg a Parlamentben találkozni. Elvileg a jövő hétre ülést nem terveztünk, ha csak valami nagy kényszer hatására nem kell újra összejönnünk.
Köszönöm szépen még egyszer.
(Az ülés végének időpontja: 16 óra 22 perc.)
Font Sándor
a bizottság elnöke
Herbály Imre
a bizottság alelnöke
Jegyzőkönyvvezető: Ferenc Zsuzsa