MB-20/2008.
(MB-74/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2008. szeptember 10-én, szerdán, 12 óra 06 perckor
Bábolnán, a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft tanácstermében
megtartott kihelyezett üléséről
Tartalomjegyzék
Dr. Horváth Klára polgármester köszöntője *
Dr. Völner Pál elnök (Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés) köszöntője *
A Gazdasági Versenyhivatal 2007. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló (J/5632. szám - Általános vita) *
Dr. Nagy Zoltán elnök (GVH) szóbeli kiegészítése *
Hozzászólások, kérdések, vélemények *
Döntés képviselői javaslatról *
Döntés általános vitára való alkalmasságról *
Tájékoztató a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft. gazdasági helyzetéről és működésének jövőbeli elképzeléseiről a meghirdetett földértékesítések tükrében *
Dr. Benedek Fülöp vezérigazgató-helyettes (MNV Zrt.) szóbeli előterjesztése *
Kérdések, hozzászólások, vélemények *
(Általános vita)
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Borenszki Ervin (MSZP)
Csontos János (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Paizs József (MSZP)
Zatykó János (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Bagi Béla (Fidesz)
Bodó Imre (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Bedő Tamás (MSZP) Zatykó Jánosnak (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP) Csontos Jánosnak (MSZP)
Godó Lajos (MSZP) dr. Karsai Józsefnek (MSZP)
Czerván György (Fidesz) Font Sándornak (Fidesz)
Járvás István (Fidesz) Bagi Bélának (Fidesz)
Kékkői Zoltán (Fidesz) Bodó Imrének (Fidesz)
Meghívottak részéről
Hozzászólók
Dr. Horváth Klára polgármester, Bábolna
Dr. Völner Pál elnök, Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés
Dr. Nagy Zoltán elnök, Gazdasági Versenyhivatal
Benedek Fülöp vezérigazgató-helyettes, Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.
Megjelentek
Dr. Nagy Márta elnökhelyettes, Gazdasági Versenyhivatal
Mezei László ügyvezető igazgató, Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft.
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 06 perc)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait. Mielőtt a további formális mondataimat elmondanám, nem folytatom, mert egy technikai bejelentést fogunk tenni - illetve a polgármester asszony -, és amikor a bizottság hivatalos ülése kezdődik, akkor a további köszöntéseket elmondom. Úgyhogy megkérlek, polgármester asszony, jelezd a meghívást, illetve amit előzetesen mondtál, hogy most mindenképpen tájékoztatni szeretnéd a bizottságot.
Dr. Horváth Klára polgármester köszöntője
DR. HORVÁTH KLÁRA polgármester, Bábolna: Szeretettel és tisztelettel köszöntöm valamennyiüket. Tisztelt Elnök Úr, Bizottsági Tagok, Képviselőtársaim, a PM és az MNV Zrt. Képviselői, Megyegyűlési Elnök Úr, Ügyvezető Igazgató Úr! Nagy tisztelettel köszöntöm önöket Bábolnán, nagyon köszönöm a település önkormányzata nevében, hogy elfogadták a meghívást, amelyet a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft.-vel együttesen tettünk, hogy a bábolnai nemzetközi gazdanapok nyitónapján a mezőgazdasági bizottság kihelyezett ülést tartson itt Bábolnán. Köszönöm, hogy ezt elfogadták, hogy itt vannak, és napirendi pontként foglalkoznak a ménesbirtok helyzetével.
Nem szeretném hosszasan rabolni az önök idejét, a napirendi pontnál, amikor szükséges lesz, a településünk álláspontját is el fogom mondani. Azt szeretném tolmácsolni, hogy a gazdanapok programjaként 2 órakor kezdődik a 35 éves IKR Rt. gépshow-ja, Szaxon Attila elnök-vezérigazgató úr meghívását tolmácsolom önök felé. Amennyiben lehetőség lenne rá, ha az ülés esetleg befejeződik 2 óráig, akkor tisztelettel várja a bizottság tagjait az IKR gépshow-jára, és utána a tárgyalóba egy ebédre.
Nagyon szépen köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés elnökét látom, aki szót kér még a napirendi pontok megkezdése előtt. Megadom a szót, parancsolj!
Dr. Völner Pál elnök (Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés) köszöntője
DR. VÖLNER PÁL elnök, Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés: Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntöm én is a bizottság valamennyi tagját, az állami szervek megjelent képviselőit, a polgármester asszonyt és valamennyi vendéget.
Elöljáróban, ha megkaptam a szót, szeretném tájékoztatni valamennyi jelenlévőt, hogy a mi közgyűlésünk 2008. április 24-én foglalkozott a bábolnai helyzettel, és mivel a ménesbirtok is napirendi pont, úgy érzem, kötelességem mindenkit tájékoztatni, hogy a határozatunk első alternatív javaslata az volt, hogy a bábolnai földeket a ménesbirtok kapja meg hasznosításra, hiszen ezzel a termelőeszközzel biztosítani tudja a ménesbirtok fennmaradását, anélkül, hogy állami támogatást kellene igénybe vennie. Amennyiben erre nem látott volna lehetőséget a minisztérium, illetve a vagyonkezelő, alternatív javaslatként előterjesztettük azt, hogyha a földek ekkora gondot jelentenek, akkor tíz évre a helybeli, a megyében élő gazdáknak biztosítsák hasznosításra ezt a lehetőséget. Harmadik javaslatként, hogyha ezek teljesen elfogadhatatlanok, de mégis közösségi valamilyen formában kívánnák a tulajdonjogot juttatni, akkor a helyi önkormányzat, illetve a megyei önkormányzat tulajdonába bocsássák ezeket a földterületeket.
Gráf József miniszter úr írt nekünk egy választ, amiben tájékoztatott bennünket, hogy elsősorban a vagyonkezelő zrt.-re tartozik ennek a kérdéskörnek a tárgyalása, és a részéről ezzel lezárta ezt a történetet. Sajnos a vagyonkezelőtől a mai napig nem kaptunk erre választ, de a honlapon megtekinthető, hogy a földterületek értékesítése nagy iramban megkezdődött, és olyan csomagokban írták ki ezeket, amely teljes egészében kizárja a helyi gazdákat a pályázatból, hiszen ők akkora pénzeszközöket nem tudnak megmozgatni, ami biztosíthatná a földszerzési lehetőséget.
Azt hiszem, elsősorban nem is ez a probléma, hanem az elmúlt években a Komáromi Állami Gazdaságot privatizálták, illetve a földterületek kikerültek, és rengeteg munkahely elveszett. Azt hiszem, megengedhetetlen, hogy az agrárszektorban további munkahelyeket veszítsünk el. Ezért kérném a tisztelt bizottság segítségét, hogy olyan megoldás szülessen itt a földek hasznosítása során, amely a vagy a közösségi tulajdonlást biztosítja, és a jelenleg meglévő munkahelyeket továbbra is fenntartja - akár a ménesbirtok vezetésével, akár az önkormányzathoz juttatva -, vagy pedig olyan önkormányzati szférában történő tulajdonlás valósuljon meg, ahol szintén a helyi önkormányzatoknak - vagy a megyei önkormányzatnak - szintén érdeke, hogy a foglalkoztatási szint megmaradjon.
Azt hiszem, hogy azok, akik azt hirdetik ebben a történetben, hogy az állam rossz tulajdonos, azok nem ismerik a történelmet, mert korábban, ha nem ment jól, az intézőt csapták el, és nem a földtulajdonos változott.
Köszönöm szépen, és kérem, hogy segítsenek.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A köszöntés mellett már egyben véleményt, állásfoglalást is hallhattunk, ugyan ez majd a hivatalos napirendi pontok keretében kerülhet kifejtésre.
A két vendéglátónk köszöntése után a bizottság ülését ezennel megnyitom, és a formális kötöttségeknek is egyben eleget téve, köszöntve a bizottság tagjait, köszönöm mindazokat, akik az egyes napirendi pontokhoz érkeztek. Köszöntöm azokat, akik a nyílt ülés lehetőségét kihasználva jelen vannak, és figyelemmel kísérik a napirendi pontjainkat. Először, amikor reggel ide lejöttem, azt hittem, mekkora teremben leszünk, alig látjuk majd egymást, olyan messze ülünk egymástól, és most látom, hogy majdnem kicsi lett a terem. Tartok tőle, hogy ez a két napirendi pontnak köszönhető, és egyben annak, hogy a polgármester asszony és a vezérigazgató úr erre a napra időzítette a meghívót, amikor is a bábolnai gazdanapok nyitórendezvényére is sor kerül. Szeretném megköszönni a meghívóknak, hogy erről így gondoskodtak, hiszen már a bizottsági ülés előtt, és ahogy hallhattuk, a bizottsági ülés után is lehetőségünk lesz - illetve már volt - a gépshow-ra, illetve a gépshow-t, illetve a kiállítást övező egyéb programok, kiállítók megtekintésére.
A formalitást folytatva jelzem, hogy minden képviselőtársunk írásban megkapta azt a napirendtervezetet, amely szerint ma haladni szeretnénk. Két napirendi pontról és az egyebekről lenne szó a 3. napirendi pontban. Kérdezem, kinek van kérdése, véleménye a napirendi pontokhoz. Akinek van, kérem, jelezze! (Nincs jelzés.) Nincs ilyen, akkor a napirendi pontok elfogadására teszek javaslatot, és kérem, hogy erről szavazzunk. Ki ért egyet az itt feltüntetett napirendtervezettel. Aki igen, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Egyhangúnak látom a vélekedést, tehát e szerint fogunk haladni.
Az első napirendi pontunk a Gazdasági Versenyhivatal 2007. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló J/5632. számú beszámoló megvitatása, az általános vitára való alkalmasságáról döntünk majd.
Köszöntöm a Gazdasági Versenyhivatal képviselőit, Nagy Zoltánt és Nagy Mártát. Megadom a szót nekik az előterjesztés indokolására.
Dr. Nagy Zoltán elnök (GVH) szóbeli kiegészítése
DR. NAGY ZOLTÁN (Gazdasági Versenyhivatal): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mielőtt pár szót mondanék a Versenyhivatal tavalyi munkájáról, engedjék meg, hogy egy szétosztott cikkre hívjam fel a figyelmüket, melyet kitettünk ide az asztalra, a mai Napi Gazdaságban jelent meg. Azt mondja, hogy megférnek egymás mellett a mezőgazdaság és a versenypolitika céljai. Azt hiszem, talán ez a mai legfőbb mondandó lesz, már célzottan a mezőgazdasági bizottságnak címezve. Azt gondolom, ha jól együtt tud működni, és világos céljai vannak az agrárpolitikának és a versenypolitikának is, világosak a célok, világos, hogy milyen elvek mentén működik, hogy kik akarnak a kedvezményezettek lenni, akkor a kétfajta politika és annak az intézményrendszere, a napi gyakorlatban is rendesen együtt tud működni, mint ahogy arra eddig is van számos tapasztalatunk.
A mi célunk teljesen egyértelmű és világos: a Versenyhivatal a hosszú távú fogyasztói jólét érdekében dolgozik. Minden döntését, minden javaslatát, minden véleményét a különböző kormányzati, parlamenti intézkedésekhez az kell hogy áthassa, hogy a fogyasztók hosszú távon mikor járnak jól. Tehát elsőként a fogyasztók fontosak, másrészt az, hogy hosszú távon hogyan járnak jól a fogyasztók.
A két intézményrendszer kapcsolatában nagyon sok közös pont van. A versenypolitika valójában nagyon sok mindent megenged az agrárium területén is, megengedi a közös termelést, eszközvásárlást, promóciót, marketinget, tárolást, mindenfélét megenged. Egy dolgot nem enged meg, amit sehol nem enged meg a gazdaság, a szolgáltatás más ágazataiban, vagy a speciális intézményeknél, mint mondjuk a közjegyzők; nem engedi meg, hogy az árakat piaci alapon összehangolják és felosszák egymás között a piacot. Ha az agrárszféra egésze ezt az egy szabályt - számunkra egyébként a legfontosabbat - betartja, az árakat nem hangolja össze és a piacot nem osztja fel egymás között, akkor nagyon jól meg tudunk élni egymás mellett, mint ahogy arra számos példa is van.
Annak, hogy egymást jól megértjük, tavaly - hogy rátérjek a tavalyi esztendőre - jó példája volt, hogy egy kétnapos szemináriumot szerveztünk az agrártárcánál, amely mindkét fél szerint nagyon sikeres volt. Itt természetesen nemcsak elveket mondtunk, meg nemcsak elvekről beszélgettünk - mert ez párbeszédes volt -, hanem nagyon sok példát hoztunk fel arra, hogy akár a magyar Versenyhivatal, akár az Unió versenybizottsága milyen döntéseket, határozatokat hozott, és ebben benne volt a tavalyi magyar tojáskartelltől a francia karfiol-megállapodásig minden.
Engedjék meg, hogy néhány szóval beszéljek a Versenyhivatal tavalyi munkájáról, és felteszem, hogy a kérdések, hozzászólások területén térnénk át az aktuális, a múlt havi és a mai történésekre, amelyek vannak az agrárpiacon.
A hivatal munkáját talán úgy tudnám elhelyezni, hogy három nagy tényező van, amely meghatározza a hivatal munkáját. Az első tényező az, hogy valójában milyen a gazdaság állapota, és hogyan, milyen állapotban, kondícióban, milyen attitűddel dolgoznak a gazdasági élet szereplői. Ha a gazdaság felmenő ágban van, prosperál bővül, akkor a szereplők is általában olyan pozícióban vannak, hogy például a fúziós eseteink száma érzékelhetően megnő. Ha a gazdaság állapota gyengébb, az esetben a fúziós ügyeink száma érezhetően csökken. Ezek viszonylag egyszerű összefüggések, de igazak, ez évben ez különösen igaz: alig van fúziós ügyünk.
Azok a fúziós ügyek tartoznak hozzánk, amelyek a magyar gazdaságot érintik. Ez azt jelenti, hogy a nagy cégek fúziói csak elvétve vagy nem itt vannak, főleg Brüsszelben. Ilyen volt a MOL és az OMV meghiúsult fúziója, vagy e pillanatban a MÁV Cargo és az osztrák Rail Cargo fúziója is Brüsszelben van. Az az igazság, hogy ez számunkra nem jelent kevesebb munkát, igen aktívan részt veszünk ezekben, és valójában szinte ugyanannyi, sőt néha több munkaórát ráfordítunk arra, hogy mi befolyásoljuk a brüsszeli döntéshozókat abban - ez egy normális szakmai együttműködés -, hogy milyen irányban hozzák meg a döntésüket, milyen anyagokat készítenek, hogyan értékelik ezeket. Tehát az első, hogy milyen a gazdaság állapota.
A második az, hogy a kormány meg a parlament milyen irányokban mozog a fejlesztéspolitikában vagy ez esetben az agrárpolitikában, de más politikákban is. Mondjuk, milyen reformlépéseket tett tavaly, például nagyon sokat dolgoztunk az egészségügyi szektorban. Azt gondolom, nagyon sokat tanultunk is ebből a szektorból, és abban bízom, hogy a nálunk felhalmozott tudás hosszú távon nem lesz értelmetlen időbefektetés. Adtunk is ki erről tavaly egy kiadványt. Ott is az volt a célunk, hogy versenyezzenek egymással az egészségügyi szolgáltatást nyújtók a betegekért. Röviden ennyi volt, aztán ezt persze nemcsak egy mondatban írtuk le, hanem jóval hosszabban.
A harmadik, ami befolyásolja a munkánkat az, hogy mi magunk is megfogalmazunk időről időre stratégiákat. Nem beszélhetünk éves stratégiáról, mert egy-egy fontos ügyünk az eljárásrend szerint is másfél évig tart, és ha ehhez hozzátesszük a bírói döntéseket, akkor négy-öt év az, amíg egy ügyünk végigfut. Számunkra nagyon fontos, hogy a mi ügyeinket a bíróságok különböző szintjei megerősítsék, itt nagyon jó a találati arányunk egyébként.
Amivel különösen foglalkoztunk az előző esztendőben is, az egyrészt a közbeszerzéses kartellek. Ezekről azt gondoljuk, hogy nagyon fontosak, nagyon drágák tudnak lenni, nagyon félreviszik a piacot, amikor a közbeszerzésekben kartellek vannak. Azt gondolom, ami kartelleket fellelünk, ott eredményeket is érünk el, a gazdaság szereplői kicsit más irányban mozognak. Azt tapasztaljuk, van egy olyan rétege a hazai gazdaságnak, akiknek nem éri meg most kartellezni - ezek a hazai erős középvállalatok -, ott pár száz milliós bírság félre tudja vinni a céget. Viszont van egy másik csoport - az igazán nagy és erős cégek -, amelyek sok esetben politikai támogatást is éreznek maguk mögött, amikor összeszervezik magukat. Ezek esetében azt próbáljuk, hogy minden eszközt kihasználunk arra, hogy felfedjük, megtaláljuk a kartellezésüket, és azt be is tudjuk bizonyítani. Számos eset van, amikor bizonyosak vagyunk abban, hogy kartelleztek, de nem tudjuk olyan mértékben bizonyítani, hogy a bíróságon is megálljon az ügy. Mondom: mindig az a célunk, hogy az ügy a bíróság előtt is álljon meg.
A másik, amit fontosnak tartunk, és tavaly is ez ügyben dolgoztunk: vannak a sérülékeny fogyasztók - szépen úgy is mondhatjuk, hogy információs aszimmetriában vannak a szolgáltatókkal szemben. Ez igaz a banki ügyfelektől elkezdve azokig az ügyfelekig, emberekig, akik például azért vásárolnak egészségmegőrző vagy egészségjavító készítményt, mert azt gondolják, hogyha vesznek, isznak, esznek, magukra kennek valamit, akkor az pozitív hatással lesz az egészségükre, az életükre. Nagyon sok ilyen védtelen fogyasztó van, de igaz ez, ahogy mondtam, a banki ügyfelekre, a hírközlési szolgáltatásokat vásárló ügyfelekre is - és ez korábban még igazabb volt, de még mindig igaz -, akik sokszor nem tudják, hogy mit vásárolnak, később derül ki, a használat során. Például lehet, hogy egy bankhitel esetében a tizedik évben derül ki, hogy mit vásárolt, valójában mennyire drága számára az a termék. De vannak olyan esetek, hogy jóval korábban is kiderült, már a második esztendőben - egy banki termék esetén -, hogy nem is azt vette meg, amire azt gondolta, hogy megvásárolja, mert csak a szlogen első három sorát olvasta el, de lehet, hogy a negyedik már nem is volt odaírva a hirdetésben.
A következő, amit szeretnék, mondani, ami a munkánkat befolyásolja az, hogy időnként újfajta technológiákat alkalmazunk a mi munkánkban is. Tavaly több esetben is előfordult, hogy nem bírságot szabott ki a hivatal, amikor bizonyos volt abban, hogy versenyjogsértés is kimutatható és kimondható lenne, hanem kötelezettségvállalást fogadott el. Ez azt jelenti - hogy szintén banki példát mondjak, mert az a legkézenfekvőbb talán -, hogy a bank visszafizette az ügyfeleinek azt az összeget, ezek darabonként 10-50 ezer forint közötti visszafizetések voltak, mert, az erőfölényével visszaélve, ahogyan mi fogalmunk, kizsákmányoló magatartást folytatott, mivel közben emelte meg úgy a kondíciókat, hogy a hitelből nem tudott jól kilépni a fogyasztó. Ez az illetékes bank számára több milliárd forintos kiadást jelentett azon kívül, hogy költséges a több milliárd forintot tízezrekben visszafizetni az ügyfeleknek.
Ilyen esetben - tavaly és idén több esetben is - elfogadtuk azt, hogy a cég kötelezettséget vállal. Ez azért jó, mert akkor gyakorlatilag elfogadja azt, hogy a mi elemzésünk igaz, ezzel nem megy a bíróságra, mi nem mondjuk ki, hogy versenyjogot sértett, ugyanakkor a fogyasztó pedig direkte visszakapja azt a pénzt, amit elvett tőle a cég. Ugyanis ha végigvinnénk az ügyünket, a fogyasztó csak akkor kapná vissza, hogyha magánjogi eljárás keretében visszakövetelné a pénzét kártérítés formájában, ami nehéz dolog.
Tavaly nagyságrendileg ugyannyi ügyet zárt le a hivatal, mint az előző esztendőkben, annak ellenére, hogy jóval több bejelentés volt. A hivatalnak nagyjából kialakult a kapacitása, körülbelül 200 üggyel foglalkozik évente, a Versenytanács körülbelül 150-160 ügyet szokott lezárni évente. Ez azt jelenti, hogyha jóval nagyobb bejelentés érkezik, és ugyanilyen kapacitásunk van, és úgy ítéljük meg, hogy a versenytörvény alá tartozik, akkor vagy egy ügyre fordítunk kevesebb időt, vagy a közérdekre való hivatkozást még szorosabban fogalmazzuk meg. 84 fogyasztós ügyünk volt, 74 antitröszt ügyünk volt, és összesen 2 milliárd, 360 millió forint bírságot vettünk ki.
Tavaly a fogyasztóvédelem területén két esetben is azt tettük, hogy úgynevezett piactisztító eljárássorozatot indítottunk, ez viszonylag ritka nálunk. Ezt akkor kezdeményezzük, amikor azt tapasztaljuk, hogy a Versenyhivatal Versenytanácsának egy-két döntése nem befolyásolja a piac többi szereplőjének a munkáját. Ilyen volt tavaly a banki hitelkártyák hirdetése. Ott volt egy-két-három döntésünk, és ugyanúgy hirdették tovább a bankok az új hitelkártyáikat. Ez egy új, felfutó piac a bank esetében. Röviden az volt a lényege, hogy ingyen költhet, és nem volt odaírva, de az volt sugallva, hogy akár 45 napon keresztül. Egy hitelkártya így nem igaz, nem költhet ingyen senki, akár 45 napig szélsőséges esetben költhet, de normálisan nem szokás költeni, meg mintha nem lenne rá költsége. A bankok nem módosítottak ezeken a fajta reklámjaikon, és ezért újabb nyolc banknál indítottunk eljárást, és mintegy 380 millió forintos bírságot vetettünk ki a bankokra.
A másik eset a légitársaságokkal volt kapcsolatos, ahol szintén elkezdtük tapasztalni azt, hogy nem igaz az, amit hirdetnek, hogy mennyiért lehet utazni, mondjuk Budapestről Párizsba, hanem amellett még volt sok rejtett költség. Szintén egy-két eset után láttuk, hogy a légitársaságok nem reagálnak, akkor csináltunk piactisztítást. Hat légitársaságnál - gyakorlatilag mindenkinél - bírságot vettünk ki, és ezek után senki nem mondhatja, hogy meglepetésként éri őket az egyféle dolog.
Egyébként távközlési területen, az egészséges életmód termékeinél meg a kiskereskedelmi láncoknál fordult elő több fogyasztó megtévesztéses ügyünk. Tavaly egy nagyobb kartellügyünk volt, amit a Magyar Posta és a lapterjesztő ellen indítottunk. Egy szerződésben szétosztották egymás között a piacot akkor, amikor a francia tulajdonú Lapker beszállt a postai szolgáltatások piacára, illetve eladták ezt az üzletágat, szétosztották egymás között a piacot, hogy mi a Postáé, mi a Lapkeré. Tiszta eset volt - legalábbis úgy ítéljük meg -, a bíróság most elhalasztotta a tárgyalást. Úgyhogy remélem, ha lesz bírósági tárgyalás, akkor a bíróság is egyértelműnek ítéli meg, hogy egymilliárdos bírságot szabtunk ki a Postának meg a Lapkernek.
Erőfölényes visszaélésnél ez a bankos ügyünk volt, és több más olyan bankos ügyünk is volt, amely arra ösztönzött minket, hogy ez év tavaszán egy törvénymódosítási javaslattal álljunk elő, amelynek az lenne a lényege, hogy a hosszú hitelszerződések esetén ne legyen a bankoknak - csak nagyon előre, precízen meghatározott esetekben - módja arra, hogy egyoldalúan módosítson a szerződési kondíciókon és feltételeken. A mai hitelintézeti törvény elég nagy mozgásteret enged a bankoknak, és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete is inkább azon az állásponton van, hogy ha a törvény elég széles mozgásteret enged a bankoknak, akkor ők azt kihasználhatják. Mi azt tapasztaljuk, hogy a hitelfelvételi időszakban verseny van a bankok között, ez jogos, és így is van, de attól a perctől kezdve, hogy valaki belép egy hosszú hitelszerződésbe, azonnal foglyává válhat a banknak, és annak ezt - mondjuk így - nem illendő kihasználnia, csak akkor, ha valóban világos feltételek esetén kihasználhatja ezt, akkor már inkább az egy függőségbe menő viszonyt.
Amiről még szeretnék néhány szót szólni az, hogy a kereskedelmi törvény feladatot adott a Versenyhivatalnak a jelentős piaci erővel rendelkező, nagyméretű kiskereskedők esetében. Ott korábban arra számítottunk, hogy nagyon sok bejelentés és panasz érkezik, ennek pont az ellenkezője történt, panaszaink, bejelentéseink nem voltak. Akkor odafordultunk, és nagy számban, több alkalommal konzultáltunk az agrártárca szakértőivel, különböző egyéb kollegákkal, akik a piacon járatosak. Nem jött belőle ügy. Gondolom, erről majd itt érdemes lesz beszélni, Nagy Márta különösen sokat foglalkozott ezzel a területtel. Ezek után indítottunk egy empirikus vizsgálatot arra nézve - egyébként első esetben mi indítottunk ilyet -, hogy vajon milyen a beszállítók és a nagyméretű kereskedők viszonya.
Egy érdekes jelenséget szeretnék kiemelni belőle: akiket a legkellemetlenebbül érint, ha nagyméretű kiskereskedők visszaélnek az erejükkel, azok a nagyobb méretű hazai beszállítók, akiknek már komoly tőkét befektetnek egy cégbe, akik nem engedhetik meg magunknak azt, hogy könnyen kiesnek valamelyik kiskereskedelmi lánc polcairól, azokat sokkal érzékenyebben érinti, mert nem tudnak kilépni akkor, hogyha olyan jogosulatlan plusztérítéseket kérnek a kiskereskedelmi láncok, amelyeknek nincs ellentételezése. Az alattuk lévő kisbeszállítói kör valójában mozog a kereskedelmi láncok között, még akkor is így van, hogyha ők nem a feketekereskedelem részeként ügyködnek. Tehát leginkább a jelentősebb hazai beszállítói kört érinti érzékenyen a nagyméretű kereskedelmi láncok negatív tevékenysége.
Amiről még szeretnék szólni az, hogy - mint másszor is - ajánlásokat is megfogalmaztunk a parlamentnek. Az egyik a villamos energiáról szól, ahol már évek óta folyamatosan azt mondjuk, hogy oldani kellene a hazai monopolhelyzetet, a magyar villamosenergia-irányítót új pozícióba kellene helyezni, és a regionális piac kialakításán kellene dolgozni. Itt különböző lépései voltak a kormányzatnak az utóbbi hónapokban, én is érdeklődéssel várom, hogy milyen irányban megy ez el.
A másik pedig, hogy a bankok esetében a hitelintézeti törvény módosítását kezdeményezzük e ponton is, pontosan azért, amit az előbb mondtam, hogy egy hosszú hitelszerződésben kiszolgáltatott helyzetbe tud kerülni egy fogyasztó, jobb lenne ezt a minimálisra szorítani. Valami ilyesfajta pozícióban lesz végig a hitelszerződés alatt, de itt a kiszolgáltatottságot, ahol a visszaélés lehetséges, minimálisra kellene szorítani a hitelintézeti törvény módosításával. Ezzel eddig valójában nem volt sikerünk. Többször ellőttük, többfajta intézményt megkerestünk ez ügyben, egyeztettünk, de eddig nem volt sikerünk ennek a törvénynek a módosításával, remélem, belátható időn belül lesz.
Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a bizottság tagjaitól, van-e kérdés, vélemény az elhangzottakhoz. (Nincs jelzés.) Legalább szeretném hallani a kormánypárti és az ellenzéki képviselők részéről, hogy támogatják-e, avagy elvetik az általános vitára való alkalmasság lehetőségét. Mert erről döntenünk kell. (Jelzésre.) Demendi Lászlónak adok szót.
Hozzászólások, kérdések, vélemények
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelenlévők! Előrebocsátom, hogy a benyújtott jelentést nagyon tartalmasnak, részletesnek tartom, nagyon sok információt tartalmaz részünkre is. Azt gondolom, a jelentés általános vitára alkalmas, és támogatni fogjuk az általános vitára való alkalmasságát.
Két gondolatot hadd mondjak a Versenyhivatal és a mezőgazdaság összefüggéseiről. Egyetértek azzal, amit az elnök úr is kiemelt, hogyha a piaci szereplők az árakat nem hangolják össze, és a piacot nem osztják fel, akkor a Versenyhivatal és a mezőgazdaság azért jól együtt tud működni. Azért még kiegészíteném ezt egy dologgal: amennyiben a piac szereplői a gazdasági erőfölényükkel nem élnek vissza.
Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert azért nyilván a Versenyhivatal is tudja, hogy az utóbbi időszakban több mezőgazdasági termék esetében olyan jelentős piaci zavarok mutatkoztak, amelyek a tisztességes verseny, illetve a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés lehetőségét is - legalább is, feltételezés szintjén - megjelenítették. Éppen ezért javasolom, hogy azzal a törvényi lehetőséggel éljen a Versenyhivatal a jövőben - akár a közeljövőben is -, hogy a mi szakmai területünkön ágazati elemzéseket végezzen el. Nagyon szívesen vennénk, látnánk, hogy a Versenyhivatal hogyan látja ezeknek a termékpályáknak, ágazatoknak vagy alágazatoknak az ügyét, dolgát.
De még ehhez a javaslathoz is volna még egy javaslatom. Úgy ítélem meg, hogy a kimondott hagyományos termelő-kereskedő-feldolgozó piaci szereplőkön túl a mezőgazdaság azért egy eléggé sajátos, nem feltétlenül biztos, hogy mindig ugyanolyan, mint az ipar és a szolgáltatás más ágazatai. Ezért azt ajánlom, hogy a piac történéseit komolyan befolyásoló, finanszírozó szereplők üzletpolitikáját, illetve piaci magatartását is vizsgálja ezzel összefüggésben. Azaz egész egyszerűen a finanszírozó pénzintézeteknek - magyarul bankoknak - az üzletpolitikáját és magatartását, mert szerintem így kerek az egész. Mert azért az a tapasztalat, hogy egy-egy bank finanszírozó üzletpolitikája jelentős mértékben tudja befolyásolni a mezőgazdasági termékek piaci helyzetét, a piac szereplőinek a reagálását, magatartását, és ebből fakadóan azért komoly gondok is keletkezhetnek.
Igaz, hogy ez nem a 2007. évben volt, hanem a 2008. évben, de azért egy mondat erejéig hadd jegyezzem meg. A 2008-ban végzett vizsgálatoknál, illetve bejelentéseknél az volt a személyes tapasztalatom, hogy jogilag rettenetesen rendben van, jogilag nagyon felkészült, nagyon - az A-tól az Y-ig - minden rendben van, de talán keresni kellene a hivatalnak is azt a lehetőséget azon túlmenően, ami van - nyilván ezt önök jobban tudják -, hogy a szakmaiság jobban megjelenjen ezekben a vizsgálatokban. Mert néhány olyan megállapítással is találkoztam is ezen ügyek kapcsán személyesen, ami kicsit a szakmai anekdoták közé tartozik, és egy-egy ilyen végzés indokolási részében nem túlságosan jól mutat.
Ezen kívül még egy dolog: maga a piac. Amikor feltesszük azt a kérdést, hogy mi is az a piac - most ebből a szemszögből vizsgálva -, akkor a piaci zavart nem általában valamilyen misztikus valaki okozza, akit nem tudunk, és ezek a piac szereplőien túlmenően vannak, hanem maguk a piac szereplői okozzák ezt. Ebben láttam egy konkrét végzésben egyfajta - meg kell mondjam - véleménykülönbséget, amely a végzést hozó és köztem van. Azt gondolom, a piaci zavart kimondottan azoknak a szereplőknek a gazdasági és üzletpolitikai magatartása okozza, akik annak a termékpályának a szereplői.
Tehát a mezőgazdasági termékeknek a jövőben nagy szolgálatot tenne a Versenyhivatal, ha ezzel az általános ágazati elemzési lehetőségével élve tudna erre erőforrást biztosítani, ezt megcsinálná.
Végül szeretném hangsúlyozni még egyszer, hogy magát a jelentést jónak, részletesnek, elfogadásra alkalmasnak tartom, az a javaslatom, hogy általános vitára a bizottság fogadja el.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Jakab István alelnök úrnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azzal kezdeném, hogy a magam részéről megismerve ezt a terjedelmében is igen fajsúlyos anyagot, nyilván hatalmas munka rejlik benne, és megpróbált minden eszközt igénybe venni, minden lehetőséget kihasználni, hogy a tényszerűségnél maradjon, és valóban a maga valójában mutassa be a helyzetet, ami ma van. Tehát magát az előterjesztést, a jelentést elfogadásra javasolom. Ennek ellenére viszont néhány dologra - és az itt elhangzottakkal kapcsolatban is - szeretném felhívni a figyelmüket.
Tulajdonképpen az agrárágazatban, az agrárpiacon egy teljes átalakulás zajlik, Demendi képviselőtársam erre az előbb hivatkozott. Ez az átalakulás átrendeződés, és nekem az a meggyőződésem, hogy habár elnök úr jelezte, hogy önök is folyamatosan változtatnak, és igyekeznek lekövetni a változásokat, ez teljes mértékben nem sikerült eddig. Az a meggyőződésem, hogy a változásokat, amelyek bekövetkeztek eddig a gazdaságban, a gazdálkodásban, a mezőgazdaságban - egy teljesen új struktúra, új szerkezet alakult - nem sikerült lekövetni. Szeretném jelezni, hogy sokkal intenzívebben működjenek együtt az agrártárcával. Ajánlom szíves figyelmükbe az éves agrárjelentéseket, ahol részletes közgazdasági és pénzügyi elemzéseket is, a szerkezetváltozásról is tökéletes képet kapnak.
Tehát mi az agráriusok nevében azt várnánk el a Versenyhivataltól, hogy maradjon tárgyilagos, figyelje a régi uniós tagállamokban működő hivatalok munkáját, és esetleg vegyék figyelembe, hogy az ott működő gazdák helyzetét milyen módon, és ha úgy tetszik, abban az értelemben nem elfogultan segíti a hivatal, hanem a realitások alapján közelíti meg a problémákat, és itt még egyszer visszahozom a tojásügyet, és van még jó néhány ügy. Például most a műtrágya esetében egy tulajdonosváltás kapcsán azonnal 100 %-os áremelkedés következett be, egyik napról napra - Pét, Nitrogénművek -, és nincs védelem a termelők számára. De ha nálunk egyetlen esetben csak gyanú vetődik fel, hogy itt valami összefonódás van a háttérben, akkor már az agrárügyekben azonnal vizsgálat indul.
Mi azt várnánk el a hivataltól, hogy nem mindig csak bejelentés alapján, nem mindig csak akkor lépnek és vizsgálódnak, amikor konkrétan megmondják a dátumot, a telefonszámot és minden egyebet, hanem akkor is, amikor az információ önökhöz eljut, vagy pedig érzékelik a gazdasági folyamatok változását, ami negatívan hat a termelői körre.
Nos, ez az egyik, amit szerettem volna jelezni, a másik viszont úgyszintén a kereskedelemmel van összefüggésben. A 6. oldalon jelzik a kiskereskedelmi hálózatokkal, illetve kereskedelmi hálózatokkal kapcsolatban, hogy hogyan alakult a nagykereskedelmi láncok aránya. Úgy gondoljuk, nagyon fontos, hogy ezek a multiláncok megfelelő kontroll alatt legyenek. Ezt a termelői kör saját erőből semmilyen szinten nem tudja megtenni, itt az eszközök az önök kezében vannak, és esetenként nagyon határozott fellépéseket várnánk el. Ha a magyar tojás ügyében komoly vizsgálatokat kezdeményeznek és elmarasztalják a termelői kört, akkor legyenek szívesek azokat a folyamatokat is figyelni, amikor dömpingáron hatalmas mennyiségeket dobnak piacra, és nem nagyon találkozunk azzal, hogy mondjuk, a Versenyhivatal elmarasztalja őket.
Tehát a magunk részéről szívesen teszünk jelzést önök felé. Nyilván az agrártárca is megadja önöknek azt a háttér-információt, ami segíti az önök munkáját, de szíveskedjenek figyelembe venni, hogy a magyar agrártermelők egy teljesen új, nagy, szervezett piac részeivé váltak, és nekünk itt kell versenyhelyzetbe kerülni. Ha itt nem kap a termelői kör megfelelő védelmet és garanciát arra, hogy minden szereplőt azonos módon ítélnek meg az adott körülmények között - és még egyszer hadd mondjam: az adott körülmények között, az adott helyen, az adott szituációban -, akkor bizony komoly veszteségeket szenvedünk el. Ez az esztendő ezt nagyon erősen bizonyítja.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Karsai Józsefnek adok szót.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Nekem volt szerencsém beadványt adni a Versenyhivatalhoz az inzulinpumpa ügyében, amelyben először rendkívül pozitív jelzést kaptam, hogy ez aztán, ha ül, ennél jobban látszó, ennél tisztább összefonódás a világon nincs. Azt hiszem, Szolnoki - vagy Szolnoki - volt a neve. Ragyogóan elindult minden, telt múlt az idő, miután a minisztertől is megkaptam, hogy ezekkel a nagyokkal nem lehet bírni, és adjunk ki nyugodtan 4 milliót 4 évre a cukorbeteg gyerekekért, holott 1,5 millióból meg lehetne úszni. Majd kaptam egy ragyogó jelentést önöktől, hogy itt nincs semmiféle sértés.
Engedje meg nekem, hogy azt mondjam: én túl szkeptikus vagyok ma már ebben. Önöket régen meghaladta a kor. A mai világban, a gazdálkodóknál, amikor a multik eluraltak bennünket, amikor azt csinálnak naponta velünk, amit akarnak, amikor valaminek az egyik évben 6 ezer, a másik évben 2 ezer az ára - és azokat a telefonokat nem hallgatják le, mert nem lehet -, de nem is próbálják meg, hogy utánajárjanak, hogy: fiú, most adjunk 20 ezer forintot, mert tavaly sokat adtunk érte. Közben az input anyagok árait felvitték szintén megbeszélésre - Jakab úr említette -, lassan 280 ezer forint egy tonna műtrágya. Ez azt jelenti, hogy 14 mázsa kukoricát kell érte adni. Ne haragudjanak! Szép, hogy a parlament elé kerül, mert itt elmondta Demendi László, elmondták mindkét részről - jobbról, balról -, ez papíron gyönyörű. De ez számomra semmit nem ér. A mezőgazdaság számára semmit nem ér.
De én egy esetben keveredtem bele - az inzulinpumpa ügyében -, amikor mindenki azonos áron adta, és egyetlen emberről nem tudok, akiket jeleztem, hogy meghallgatták volna, hogy annyiért vette-e. Mindenki lerázza magáról. Úgy látszik, a túl erősek azok túl erősek minden... Engedjék meg, hogy ne mondjam ki, mert lassan már minden héten bíróságra járok.
Tehát azt hiszem, az erőfölénnyel való visszaélés olyan szintet ért el ma Magyarországon ezekkel a polcpénzekkel, meg azzal, hogy nyolcvanszor beszállít tejet, és a nyolcvanadik után fizetik ki az elsőt, és itt már annyiféle - mi ez, cég, nem is tudom, fogyasztóvédelem - intézményünk, legalább 20 ezer ember dolgozik abban, hogy versenyeznek, hogy ki ne csináljon semmit, hogy tulajdonképpen a sok bába között elvész a gyerek. Az teljes lehetetlenség, hogy a termelő az árujának lassan a felét visszafizeti a polcpénzre! Hát az áruházláncnak a polcát én tartsam el? Én vegyek neki autót, reklám céljaira, hogy ő azzal reklámozza a saját áruházát? És úgy férek be, ha megfelelő csatornán? Megpróbálkoztam most beférkőzni a dinnyénél. Amikor csak annyit mondott az almás vagy a dinnyés - most itt párban mondom -, hogy emberek, 35 forint az önköltsége, hát próbáljuk már meg, mert ezek összefogtak, hogy csak 18 meg 20 forintot adnak érte! Legalább annyit kapjunk, hogy a gyerekeink elmehessenek iskolába, és ne árverezzék el a házainkat! Önök azonnal bejelentették, hogy vizsgálatot indítanak, mert kartellezik 200 ezer termelő. Hát 30 vagy 100-200 találkozik össze egymással! Nem kartellezik az, csak meg akar élni!
Aki kartellezik, az az, aki manipulálja a tőzsdét is, hogy a szeptemberi tőzsdei ár mondja meg a hatalmas amerikai cégnek - megint nem mondok nevet -, amelyik akkorra szerződte le az árat, és meg tudja manipulálni a tőzsdét, hogy olyan áron adja el, hogy 100 mázsa kukoricánál van jelenleg, azaz tíz tonnánál a kukorica szűkített önköltsége. Ezrével, tízezrével mennek tönkre. Most itt ragyogóan elmondta mind a kettő.
Nem fogadom el addig a beszámolót a magam részről - Godó Lajos részéről elfogadom, mert őt helyettesítem, és nem hatalmazott fel rá -, amíg nem látok tiszta képet, hogy a fogyasztóvédelemtől kezdve ez a rengeteg sóhivatal tulajdonképpen mivel foglalkozik valójában. Tegyük tisztába, és tiszta intézkedést kérünk! Nem azoknál a szerencsétlen embereknél, akik meg sem merik reklamálni, és ha három pék összeverődik a boltban, és beszél tíz fillérről azért, hogy esetleg ne árverezzék el a házát, milliókra büntetik, és csődbe mennek. Ilyent ismerek a Versenyhivatalnál. Én még igazi multit igaziból megbüntetni, hogy kára is származzon, megmondom őszintén, nem hallottam.
Tehát ennek szellemében kérném. Tudom, hogy ez a mi hibánk, mert mindig átmegyünk, mindig elmondjuk. Ami a papíron van - ki sem nyomtattam, rengeteg anyag van benne - mind igaz, mind gyönyörű. Csak ami mögötte van, azt nem tudom elfogadni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Medgyasszay Lászlónak adok szót.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy nem vagyok szakértője a Versenyhivatal munkájának, a részleteinek, de a Kereszténydemokrata Néppárt szakértői szerint a jelentés általános vitára alkalmas, ezért én meg fogom ezt szavazni. De hadd legyen egy szubjektív megjegyzésem ehhez a jelentéshez.
Az elmúlt 18 évben két intézménnyel találkoztam, amely igyekezett mindig ellenállni az aktuális politikai nyomásnak. Ez volt az Állami Számvevőszék és a Versenyhivatal, amely ugyan néha olyan döntéseket hozott, amitől felszisszentem. Magam a mezőgazdaságnál kimondottan protekcionista mezőgazdasági politikát folytatnék, de hát piacgazdaság van. Valóban olyan döntések születtek néha, amelyek az agráriumot kicsit nem előnyösen érintették. Ezért az ember sziszeg, és mit tehet mást, elfogadja.
Egy dolog van, amiben talán kérném az elnök úr és a cég segítségét. Segítsenek nekünk egy olyan törvény megalkotásában - hiszen önök a tapasztaltak ezen a téren -, mert az erőfölénnyel való visszaélést kell az agráriumban megszüntetni. Azért elképesztő - Karsai úr mondta -, hogy a nagy áruházak hogyan packáznak a termelőkkel a különféle polcpénzekkel és egyebekkel. És ezek vajon nincsenek kartellban? Mindegyik ezt csinálja. Egyet látnék már, amelyik azt mondja, hogy nem kell, és akkor azt mondanám, hogy még sincs kartell. Szóval azt gondolom, a piacra jutás - ezen szenvedünk már 18-20 éve, amióta piacgazdaságot kezdtünk csinálni -, a mezőgazdaság piacra jutása.
És itt van ez az év, nem ismétlem, amit már elmondott Karsai úr, de részben mások is, hogy minden termékpályán probléma van az értékesítéssel. Akárhova megyünk, mindig ott van a probléma. Persze nem a Versenyhivatal fogja megoldani a piacra jutást, de kérem, az erőfölénnyel való visszaélésben valamit tenni kell, mert különben meghalunk.
De mondom, a KDNP szakértői szerint megszokottan precíz és elfogadható jelentést kaptunk, ezért ezt elfogadásra fogom javasolni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Herbály Imre alelnök úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nekem az a javaslatom, hogy tartsuk alkalmasnak általános vitára ezt a beszámolót, a részleteket meg majd mondjuk el az általános vitában. Ugyanis addig át kell gondolni, hogy miket akarunk mondani, mert amit itt a tőzsdével kapcsolatban meg más egyéb dolgokkal kapcsolatban mondtunk, úgy néz ki, hogy nincs rend teljesen a fejünkben.
Teljes mértékben egyetértek Medgyasszay László képviselő úrral, amikor azt mondta, hogy meg kell vizsgálni ennek a versenytörvénynek az alkalmasságát a mai viszonyokra, arra a helyzetre, amiben a mai magyar mezőgazdaság, a kereskedelem, a feldolgozóipar van. Meg kell vizsgálni, hogy az egyes egyesületek, terméktanácsok, termékpályák hogyan vehetnek részt ebben a versenyben úgy, hogy törvényesen tegyék azt.
Szóval azt mondom, hogy ez a beszámoló tárgyilagos, és a jelenlegi törvények szerinti munkát mutatja be. Azt gondolom, hogy az európai és a magyar versenyjogot összehasonlítva nekünk is felelősségünk van abban, hogy egy olyan törvény szülessék, vagy úgy változzék ez a törvény, hogy ebben megtalálja a helyét, szerepét, az összhangját a magyar agrárgazdaság, és az a hivatal is. Amely arra hivatott, hogy vizsgálja, törvényesen járunk-e el akkor, amikor esetleg ártárgyalásokat folytatunk, amikor a kereskedőkkel szemben összefogást szervezünk, amikor a feldolgozókkal szembeni összefogásnál esetleg valamelyik minisztériumunk beavatkozik a folyamatokba. Azt gondolom, itt a Versenyhivatal felelőssége kisebb, mint a mienk.
Tehát azt mondom, fogadjuk el az általános vitára való alkalmasságot, és vonjuk le a következtetéseket azokból a folyamatokból, amelyeknek mi is részesei voltunk és vagyunk jelenleg is, aztán közösen próbáljunk megtenni mindent annak érdekébe, hogy közelebb kerüljünk a realitásokhoz.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Örvendi Lászlónak adok szót.
ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Nekem egy nagyon rövid javaslatom volna. Majd az általános vitában kifejtem a véleményemet az időre való tekintettel, de az volna a javaslatom, hogy a mezőgazdasági bizottság javasolja a Versenyhivatalnak a 2008. évi mezőgazdasági termékvásárlás teljes felülvizsgálatát.
Röviden ennyit szerettem volna elmondani.
ELNÖK: Értem. Köszönöm ezt az észrevételt. Magam is - mert mondják, minden szentnek maga felé hajlik a keze -, az én választókörzetem a Duna-Tisza köze, Magyarország legnagyobb szőlő- és bortermelő területével rendelkezik, 33 ezer hektárral a magyarországi 93 ezer hektárból, ezért nálunk szinte nincs olyan lakos, aki ne kapcsolódna valamilyen úton-módon a szőlőtermeléshez, a borászathoz. Tavaly a GVH első alkalommal - ahogy tudom - a szőlőfelvásárlóknál indított egy eljárást. Valószínű, hogy nem nagyon hatotta meg őket, mert most teljes mértékben - már a szüret közepén vagyunk - megismétlődik ugyanaz a jelenség, ami miatt tavaly talán eljárást indított.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a térségünkben nagyon sok átvevőhely, szőlőfelvásárló van, nem úgy, mint a dinnye területén, hogy három-négy-öt nagykereskedő bonyolítja le a teljes magyarországi forgalom 60-80 %-át. Több tíz, közel százas nagyságrendű az a szőlőfelvásárló hely, ami a térségünkben - Bács-Kiskun megye, Dél-Pest környékén - működik. Meglepő módon mindannyian egy árat találtak ki a most szüretelendő fajtaszőlőkre. Ez 50, néha 55 forint, ha egy másik fajtát is megneveznek. Már nem is írnak ki fajtát, hanem azt írják ki, hogy vegyes fehér. Teljesen mindegy, hogy fajtatiszta szőlőt visz-e be valaki.
Ez mérhetetlenül felbosszantotta most a termelőket. Ismerve persze a borászat nehéz helyzetét is - ebbe ne is menjünk bele -, itt ugyanaz a kérdés merül fel, amit Karsai József, Medgyasszay László is feszegetett - és talán Jakab István is, többen. Tehát a termelők most már teljesen kiszolgáltatottak lesznek? És ha netán elkezdenének szerveződni, azt kartellnak tekinti-e a Versenyhivatal? Hogyha ők azt mondják, hogy na, álljon meg a menet, innentől kezdve ilyen ár alatt nem adunk, vagy valamilyen egységes rendben próbálnák védeni azt, ami számukra még védhető?
Mert úgy néz ki, a globalizmus szellemét látva, hogy a koncentrálódó felvásárló helyek ezt roppant könnyen valamiért - sugallati úton, mert mint tudjuk, nehéz bizonyítani a közös ár kialakításáról szóló tárgyalásaikat, tehát bizonyára valami sugallati úton - találják ki egymástól több száz vagy több tíz kilométerre, hogy ugyanolyan feltételekkel fogják abban az évben is a különféle termékeket felvásárolni. Úgyhogy én Örvendi Lászlónak az ilyen értelmű indítványával teljesen egyetértek, és mivel ez javaslat volt, ezt meg is fogom majd szavaztatni.
Van-e további kérdés, észrevétel? (Jelzésre.) Paizs József!
PAIZS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kétségtelenül nagy gondok vannak a piacon, és ha ekkora gondok vannak, akkor nem tudom, hogy ez a 2-300 ezer forint sok-e vagy kevés a bírságot illetően, de szeretném megtudni, hogy milyen a hatékonysága a bírságolásnak. Mekkora összeg folyik be a bírságolásból?
ELNÖK: Van-e további kérdés, észrevétel? (Nincs jelzés.) Akkor az előterjesztőknek visszaadom a szót válaszadásra.
DR. NAGY ZOLTÁN (Gazdasági Versenyhivatal): Köszönöm szépen. Engedjék meg, hogy összefoglalóan válaszoljak, a részletes vitában úgyis előjönnek a dolgok egyenként is.
Egyrészt, azt hiszem, többször is felmerült, hogy csináljunk valamilyen elemzést. Nagy örömmel tesszük, és tulajdonképpen már csináltunk egy - hogy úgy mondjam - próbaelemzést egy ügy esetében. Készítettünk ilyet korábban is, most különösen egyértelmű, hogy ezen dolgoznunk kell. Ebben majd a segítségüket is kérem, meg az agrártárca segítségét is, mert mi valójában igazából a Versenyhivatalban egy részletnek sem vagyunk a specialistái. Egyszerre foglalkozik két emberünk közbeszerzéssel meg az IT-szektorral a másik kettő, a harmadik kettő meg a kereskedőkkel, és ott van még az energia, a távközlés, stb. Szóval csak úgy tudunk dolgozni, ha komoly segítséget kapunk azoktól, akik az ágazat specifikumát ismerik. Úgyhogy majd kérem itt is a segítséget, biztosan meg is kapjuk. Eddig is külső segítséggel dolgoztunk, itt nem szakértőre gondolok, mert arra nincs pénzünk, hanem az olyan intézményekre, amelyeknek vannak megbízható elemzései; azokat használjuk, azokkal konzultálunk.
Tehát ebben örömmel benne vagyunk, mi is úgy látjuk, hogy a mostani szituáció, ami kialakult, nem politikai, hanem gazdaságpolitikai szituáció, arra valahogyan reagálnunk kell, és reagálunk is.
A másik, amire szeretnék még mondani: valóban úgy van, hogy nagy átalakulásban van a szektor. Merem remélni, hogy az átalakulás utolsó fázisa zajlik. Ha úgy vesszük a szektort, hogy vannak a termelők, a feldolgozók meg a kereskedők, a második meg a harmadik szektor összerendezte magát mostanra, kellő tőkeerővel, kellő logisztikával, szervezettséggel, marketinggel bír. És ott vannak a termelők, akikről végig szó esett, akik ezzel nem bírnak. Ennek a rétegnek minden segítséget meg kellene adni ahhoz - ezt akartam a bevezetőben is mondani -, hogy ők is hasonló piaci erővel bírjanak. Itt vannak nagy piaci erővel rendelkező társaságok, csoportok, és itt van a harmadik, amelyik nem bír elég nagy piaci erővel. Ez nem megoldható valójában azzal, hogy gazdasági erőfölénnyel élnek vissza, arra van egy másfajta definíció, szóval nem igazán jól kezelhető ezzel. Itt erőt kellene szembehelyezni az erővel, hogy legyen meg a harmadik erő is, és ebben mi is mindenféle segítséget megadunk.
A bevezetőben is ezért mondtam, hogy nagyon sok eszköz van a kormányzat kezében arra - leginkább a kormányzat tudja megtenni - szervezéssel, támogatással, beleértve az anyagi támogatást, hogy legyenek meg a termelőknek azok a szervezeti, az a logisztikája, hogy termelnek meg feldolgoznak, meg együtt értékesítenek, közös marketingjük van, tehát nagyon sok mindent lehet csinálni. Erre most valóban nincs lehetőség, és ez a nagyon aszimmetrikus helyzet az, ami évről évre kibukik az ilyen idénytermékeknél, de máskor is.
Tehát ebben kellene közösen gondolkodnunk, és ebben a gondolkodásban bőven mi is benne vagyunk. Ehhez a vonalhoz tartozik az is, hogy azt gondoljuk, most alakul ki ennek a szektornak a termelő része. Azon az állásponton voltunk, és ez év végéig biztosan ezen az állásponton leszünk, hogy amikor azt látjuk, hogy egyébként árakban egyeznek meg és kartell típusú megbeszélést tartanak a cégek, akkor azt mondjuk, hogy igen, ez még most belefér, de egy idő után nem fog beleférni. De most azt mondjuk, hogy igen, ez belefér, hogy ezek a gazdák - meg akik az élükre állnak - valahogyan próbálják összeszervezni, de hosszabb távon ez a fajta összeszervezés a résünkről - az európai versenyjog alapján is - nem megy.
Rövidtávon belefér, más ágazatoknak is hagytunk felkészülési időt. Emlékeznek rá, hogy az autópálya-kartellek esetén is egy évvel korábban magunk jelentettük, hogy figyelni fogunk rá, mert nagy pénzek vannak, és ha elkapunk valamit, azzal majd dolgozunk. Még ott is volt felkészülési idő, pedig ott tudták, hogy mit csinálnak, és nagyon tőkeerős cégek voltak.
Ennyit az erőfölényes ügyről, és közben rátértem a kartellekre, ezek esetében a következőt szeretném kérni önöktől. Kétféle módja van annak, hogy mi bizonyíthassuk, hogy valahol kartell van: egyrészt van mögötte mindig egy közgazdasági elemzés, és van mögötte bizonyíték. Bizonyítékot mi csak úgy tudunk szerezni, ha mi indítjuk a vizsgálatot, és valaki segít nekünk abban, hogy hol kutakodjunk, és feltehetőleg mit tudunk megtalálni. Ha az érintettek értesülnek arról - akár a mai bizottsági ülésen vagy akár rádióból, tévéből, újságból -, hogy mi tudjuk: igen, ezek kartelleznek, hol vannak, kik csinálják, akkor mire elkezdünk bármit tenni a mi eszközeinkkel, amelyek mindig legális eszközök, de ott is van egy előkészítő szakasz, amikor még nincs bírói felhatalmazásunk a rajtaütésre, ha mi az előtt nem vagyunk tudatában annak, hogy pontosan hova kell mennünk, mit keressünk, nagy valószínűséggel mit fogunk megtalálni, akkor nem leszünk sikeresek.
Az a tapasztalatunk, hogy az indirekt kartellbizonyítást a magyar bíróság nem fogadja el. Bizonyítani kell valaki között valamit. Azt pedig csak úgy tudjuk, ha csendben, titokban tesszük, és ha akik erről értesülnek, először bennünket keresnek meg. Utána három hét múlva, ha megvan a bírói felhatalmazásunk, akkor már nyíltan is beszélhetünk erről. Nekünk van egy periódusunk a bírói felhatalmazás előtt, amikor nem kell tudnia a cégeknek - senkinek -, hogy esetleg rajtuk vagyunk. Mi mindent megteszünk, hogy tőlünk ne tudják meg, technikailag is mindent megteszünk, de ha készülnek erre, egy perc alatt, ha a jó ügyvédek vannak, józan ésszel azonnal el lehet tüntetni azt a három dokumentumot vagy egyéb összejöveteli emlékeztetőt, amivel tudunk bizonyítani.
Tehát azt kérem önöktől, hogyha ilyet tapasztalnak, akkor először bennünket értesítsenek, és hagyjanak nekünk legalább két-három hetet, és az újságot meg a többieket majd csak azután tájékoztassák, mert azon keresztül értesítik a cégeket is. A legfontosabb az, hogy önöktől is segítséget kérek, meg az agrártárcától is fogok kérni. Egyébként jó kapcsolatban vagyunk, és biztosan kapunk. Mi is készítünk a mi oldalunkról elemzéseket az ez évi szituációkról.
A bírságokról: tavaly 2,3 milliárd volt, korábban volt 8 milliárdos a nagy kartellek miatt, tehát ez nagyon ugrál az esetek miatt, ezt a bírságot be tudjuk szedni, és azt vesszük észre, hogy érzékenyen érinti a szereplőket. A kisebbeket azért, mert 50-100-200 millió már sok, a nagy cégeket pedig azért, mert felelősségre vonják a menedzsmentet, mert - ezek általában kartellbírságok - a kartellezés nem egy szép dolog, és ha azt megírja valamelyik nagy nemzetközi újság is, külön kínosan érinti még a legnagyobb amerikai céget is, hogyha megírták, hogy véletlenül Magyarországon megbukott.
Köszönöm a figyelmet, részünkről ennyit szerettem volna elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Értjük a GVH álláspontját e tekintetben, habár ez nem mindig nyugtat meg bennünket, ezt azért nyugodtan hozzátehetem. Elfogadom, amikor Nagy Márta asszony azt mondta az egyik bizottsági ülésünkön - ha jól idézem -, hogy amikor reggelizni küldjük a macskát, nem szoktunk csengőt kötni a nyakába. Azt is értjük, hogy a bejelentéssel próbáljunk diszkrétek lenni és célirányos lehetőséget adni a GVH-nak, de amikor folyamatosan visszatérő jelenségről van szó, akkor - ha jól érzékeltem a kérdésekből, véleményekből, talán ilyen helyzetekre utaltak a bizottság tagjai - esetleg a GVH önállóan is érzékelhetné ezeket a helyzeteket, hogy ne várjon bejelentésre, hiszen látják, hogy folyamatos, visszatérő eseményekről van szó. Az egér nem szalad el, az ott van folyamatosan - ha szabad így fogalmaznom -, tehát nem kell félni, hogy csengő van a macska nyakán.
Köszönjük szépen a tájékoztatást, és várjuk a felajánlott információt. Mielőtt megszavaztatnám az általános vitára való alkalmasságot, volt egy kezdeményezés bizottsági tagtól, amelyet megpróbáltunk összefoglalni. Ennek a lényege: a mezőgazdasági bizottság javasolja a GVH-nak a 2008. évi mezőgazdasági terményfelvásárlási folyamatok teljes körű ellenőrzését.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e a jelzett mondathoz, annak tartalmához esetleg kiegészítenivaló. (Jelzésre.) Demendi László!
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Az "ellenőrzés" szó helyett az "elemzés"-t javasoltam, ez is sokat mondana nekünk. Ezt javasolom kicserélni.
ELNÖK: Tehát: "teljes körű elemzését". Az elemzés az áttekintést is magában foglalja, ezt elfogadom.
Ha nincs több észrevétel, ezt a javaslatot teszem fel szavazásra. Tehát: a mezőgazdasági bizottság javasolja a GVH-nak a 2008. évi mezőgazdasági terményfelvásárlási folyamatok teljes körű elemzését. Aki ezzel a javaslattal egyetért, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ezt egyhangúnak minősítem.
Döntés általános vitára való alkalmasságról
Most magáról az előterjesztésről kérdezem a bizottságot. Aki egyetért a Gazdasági Versenyhivatal 2007. évi tevékenységéről szóló J/5632. számú jelentés általános vitára való alkalmasságával, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Egyhangúnak látom, de megkérdezem az ellenvéleményt. Ki szavaz nemmel? (Nincs jelzés.) Ki tartózkodik? (Nincs jelzés.) Nincs ilyen.
Köszönöm szépen az előterjesztőknek, hogy ide is elfáradtak, követtek bennünket Bábolnára. Remélem, nem csalódnak itt a vendéglátásban és a környezetben, önök is használják ki a most megnyíló bábolnai gazdanapok lehetőségét.
A bizottság részéről, mivel egyhangú volt a szavazás, egy előadót kell állítanunk, aki a bizottság együttes véleményét kifejti. (Herbály Imre: Demendi László) Herbály Imre javasolja Demendi Lászlót, aki vétlenül került ebbe a helyzetbe. Kérdezem, elvállalja-e. (Demendi László bólint.) Bólintással vállalta. Ki fogadja el, hogy Demendi László adja elő a bizottsági véleményt? Szavazzunk erről! (Szavazás.) Egyhangú szavazattal Demendi László adja elő a bizottság véleményét a parlament soron következő ülésén.
Köszönöm szépen az első napirendi ponthoz a megjelenést.
Rátérünk a második napirendi pontra, mely tájékoztató a Bábolna Ménesbirtok Kft. gazdasági helyzetéről és működésének jövőbeli elképzeléseiről a meghirdetett földértékesítés tükrében.
Eredendően Tátrai Miklóst, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatóját kértük meg, valamint dr. Mezei Lászlót a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft. ügyvezető igazgatóját. Tátrai Miklós úr tegnap délután jelezte, hogy megbízásából Benedek Fülöp fogja a Zrt.-t képviselni. Kérem őt és dr. Mezei Lászlót, egyben házigazdánkat, hogy az előadói széknél foglaljanak helyet.
Miután elfoglalták az előterjesztők helyüket, megadom a lehetőséget, hogy mint előterjesztők, mondják el véleményüket a második napirendi ponthoz kapcsolódóan. Megadom a szót.
Dr. Benedek Fülöp vezérigazgató-helyettes (MNV Zrt.) szóbeli előterjesztése
DR. BENEDEK FÜLÖP (Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait és minden jelenlévőt, aki a téma iránt érdeklődésével megtisztel bennünket.
Igyekszem a mondandómat három fő gondolat köré csoportosítani: először egy rövid történeti áttekintés a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft. megalakulásától napjainkig terjedő időszakról, ezt követően a működéséhez szükséges feltételekről, különös tekintettel a pénzeszközök alakulására - ebben az idei év aktualitásairól -, harmadikként az állami ménesekre vonatkozó egységes kezelési elképzelésről. Tekintettel arra, hogy Völner elnök úr az MNV Zrt. által meghirdetett földértékesítéssel kapcsolatban kérdéseket tett fel, ha a bizottság egyetért vele, nagyon röviden befejezésként arról is szólnék.
A Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft. 2001-ben alakult, akkor kormányhatározattal hozták létre, a különböző gazdasági társasági formák változása és a gazdaságpolitikai igények tükrében 2001. augusztus 1-jével kezdte meg érdemi működését. 2001 szeptemberében az rt. közgyűlése úgy döntött, hogy az ÁPV Rt. felé értékesíti, majd 2001. november 26-án az ÁPV Rt-től a Kincstári Vagyoni Igazgatósághoz került, és a Kincstári Vagyoni Igazgatóságtól a 2007. szeptember 15-én jóváhagyott, az MNV Zrt.-ről szóló törvény alapján pedig a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörű Részvénytársasághoz. Ez a nagyon rövid története.
A társaságról - már most szeretném előrebocsátani - általánosságban tudni kell, hogy piaci alapon működő, nyereségtermelő ágazatai 2001 óta nem tudják finanszírozni a hagyományőrző tevékenység veszteségeit, a társaság emiatt fennállása óta - a tevékenység struktúrájából eredően - veszteségesen működött.
A társaság megalakulásának évétől különböző olyan finanszírozási pénzeszközöket kapott - vagy vett igénybe -, amelyek ezt a veszteséges gazdálkodást részben kompenzálni, részben hitelfolyósítási eszközökkel kezelni voltak hivatottak. A múlt év végéig - 2002-től 2007-ig - 1 321 millió forint nagyságrendben vett igénybe működési célú és fejlesztési célú támogatást, ebből sajnos csak 125 millió volt fejlesztési célú, a többi mind működési célú támogatás volt. A működési célú támogatásokat 2003-ban és 2004-ben nem kapta meg, ezért ott egy, az erejét felülről is meghaladó hitelfelvételre kényszerült. Ennek a hitelnek az összege akkor 340 millió forint volt, illetve folyamatosan kapott tulajdonosi kölcsönöket, és pillanatnyilag 466 millió forint hitelállománya van. Ezenkívül, hogyha a 2008. évre fordítjuk, 260 millió forint működési célú támogatásígérvényt kapott, melyből 180 milliót már felhasznált, az év hátralévő részében igény van a 80 milliónak a felhasználására. Tekintettel arra, hogy az idei év különleges a cég működésében, hiszen a Bábolna Zrt. felszámolásának megindításával a bábolnai területek kényszerhasznosítására, mint 100 %-os állami tulajdonú társaság, a kft. kapott megbízást.
Ezt követően 2007-től kicsit részletesebben. A társaság a 2007. évet 57,5 millió forint veszteséggel zárta, és a veszteségből meg a már általam korábban említett hitelfelvételekből eredően különböző, a hitelintézetekkel kapcsolatos ügyek, feszültségek nehezítették - és nehezítik most is - a gazdálkodását, bár az MNV Zrt. hátterével a szükséges prolongációt az illetékes bankok megtették.
A társaság ügyvezető igazgatója 2008. március 6-ától dr. Mezei László úr, aki kidolgozta a társaságra vonatkozó vagyonhasznosítási koncepció alapelemeit. A részletes kidolgozást - mivel több korrekciót kértem személy szerint én is, aki felügyelőként felelőse vagyok a területnek, és kérte ezt a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács is - várhatóan október 1-jén hagyja jóvá a Vagyongazdálkodási Tanács ülése, az MNV Zrt. vezetése a múlt hét csütörtökön ezt jóváhagyta.
A Bábolna Zrt. földterületei - mint említettem - 2008. március 31-i fordulónappal kerültek a kft.-hez, a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács a 2008. gazdasági évre vonatkozóan 800 millió forint kamatmentes tulajdonosi kölcsönt biztosított e területek kényszerhasznosításából eredő kiadások fedezetére, melyet gyakorlatilag ez idáig a kft. felhasznált, alapvetően a tavaszi munkálatok költségeinek kiegyenlítésére mintegy 440 millió forintot, ezen túl pedig a felszámolónak kártalanításként a mezei leltár, illetve a támogatási jogosultságról való lemondás fejében 365 millió forintot fizetett ki. Mezei úr irányításával, a jó gazda gondosságával látják el az így művel területek, tehát a Bábolna környéki és a szendrői területek művelését, ugyanez időszaktól ugyanis az erdőterületek a Vértes Erdő Rt.-hez kerültek.
Ami a gazdálkodást illeti, elkészítették tervüket, az üzleti terv több változatban is elkészült. Arról tudom előzetesen tájékoztatni a tisztelt bizottságot, hogy adózás előtt az idei év - beleértve a föld kényszerhasznosításából eredő feladatokat is - eredményes lesz. Ez tízmilliós nagyságrendű eredményt jelent, a pontos adatok akkor véglegesednek, hogyha az őszi betakarítású növények, elsősorban a kukorica, valamennyi napraforgó, illetve a készleten lévő, még nagyon nagy tételű búza - önök előtt ismert, hogy most áll a búzapiac - legalább elfogadható áron értékesítésre kerül.
Ami a társaságra vonatkozó eredménykimutatást, illetve az értékesítésre vonatkozó előírásokat illeti, azt az MNV Zrt. tételesen, soronként előírva, heti jelentésben ellenőrzi. Ebből a szempontból - Mezei úrék nem örülnek neki - az adminisztrációról azt tudom mondani, hogy olyan jellegű hiányosság, szakmai és értékesítési gond, amelyről az eddigi tapasztalatok során nekünk - mint tulajdonosok részéről - szólni kellene, nincs. Természetesen az értékesítéssel, a betakarítással, a nagy területű föld hasznosításával megjelennek olyan jellegű problémák, hogy igénybe kell venni a területalapú támogatás megelőlegezését, hogy a likvidhelyzet rendben legyen, de ezt - mint egy normál gazdálkodási folyamatot - a vezetők kezelik. Ami a társaság üzleti tervét illeti, utaltam rá, hogy 180 millió forintot eredendően a ménesbirtok tevékenységével összefüggő jogcímekhez ez évben is folyósítottunk, a 80 millióra pedig most szeptember 30-át követően kerül sor.
A címben szerepel, hogyan is állunk a földterületigénnyel. Szeretném arról tájékoztatni a tisztelt bizottságot, hogy a jelenleg használt földterületek - itt van tételes kimutatásban - nem szerepelnek a Bábolna Zrt. által eredetileg használt területekből meghirdetett földterületek között, tehát most ezzel a területtel úgy számolunk, hogy a későbbiek során is a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft. hasznosítja. Ugyanakkor azokat a kérdéseket, amelyek esetleg felmerülnek - és részben megelőzendő -, kell önöket tájékoztatnom, hogy a 2135/2006. számú kormányhatározat összesen 770 hektárt jelölt meg a Pénzügyminisztérium előterjesztésében, mint maximálisan a ménesbirtok által használható területet. Ezek a területek a különböző rendezések során részben megvannak, részben más megyék területén, a ménesbirtok nevén, de nem a ménesbirtok hasznosításában szerepelnek. Ezek a közeljövőben - a mostani áttekintés után - további tisztázásra szorulnak.
A ménesbirtok gondozásában - és itt kicsit elémegyek a vagyontanács döntésének - mintegy 400 darab tenyészló megtartását tervezzük. Azért mondom, hogy elémegyek a tanács döntésének, mert a miniszterelnök úr által kinevezett bizottság - Csontos János, dr. Németh Csaba, Zilahy István, Török László, Siklósi Tamás és Hecker Walter - már előzetesen jelezték egy anyagban, hogy ők nagyobb létszámot képzelnek el ennél. Azért bocsátom ezt előre, mert az, hogy ez a bizottság milyen véleményt és milyen koncepciót alakít ki, és amennyiben ez politikailag megerősítésre kerül, végső döntésben hatással lesz az itt megvalósuló további munkára, illetve - és erről szeretnék még szólni - az állami ménesek kezelésével kapcsolatos egységes koncepció kidolgozására.
Engedjenek meg erről a koncepcióról - szintén nagyon röviden - néhány gondolatot. A bizottság a mezőgazdasági miniszter egyetértésével olyan koncepció tervezetésének kidolgozását kérte az MNV Zrt. apparátusától, ahol a későbbiek során valamennyi állami tulajdonú ménesnek egységes irányítás, szakmai szempontrendszer és ehhez kapcsolt feltételrendszer mentén kell gazdálkodnia. Hangsúlyozom, a bizottság kért egy ilyen előterjesztést. Ennek során - Csontos úr majd esetleg jelzi - Szilvásvárad, Bábolna, Mezőhegyes, a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht.-nél lévő mátai ménes és a Debreceni Lovas Akadémia állami tulajdonban lévő állománya került szóba.
Erre nézve az előbb említett ad hoc bizottság - már biztosan kiegészülve a főosztályvezető asszonnyal, Egediné Kovács Évával és jómagammal - a közeljövőben, ahogyan Csontos úrék a parlamenti munkát megkezdik, tárgyalja ezt a koncepciót. A pontos időpontot még nem ismerem. Erre nézve úgy ítéljük meg előzetesen a különböző, eddig beérkezett szakvélemények alapján, hogy az állami ménesek működésének jelenlegi struktúrában történő fenntartása - bárki a gazdája: önkormányzat, magánember, kft., rt. vagy klasszikusan állami intézmény - külső, állami forrás nélkül elképzelhetetlen. Tekintettel arra, hogy sajátos tevékenységükből eredően napi tulajdonosi intézkedés nélkül, saját hatáskörben nem tudják rendezni a működés fenntartását, a likviditási problémákat, és azokat a kiadásokat, amelyeket több hosszabb elemzésben már részletesen is kifejtettünk, hogy a lótenyésztéshez kapcsolódóan nem teljesíthető. Tehát az egyik alapelv az, hogy a későbbiek során is a meghatározott szakmai út mentén megvalósuló állami ménesek működtetése - ha úgy tetszik a lótenyésztés - állami finanszírozást igényel, jelen esetben az MNV Zrt.-t is ideértve, mint forrást.
A hasonló tevékenységi körök megoldást igénylő problémái miatt az MNV Zrt.-hez tartozó méneseket a szervezetünk a későbbiek során egységesen kívánja kezelni, és e kezelési módok között - függetlenül attól, hogy milyen a tulajdonosi struktúra, hogyan alakulnak az arányok - a ménesek hosszú távú fennmaradását csak külső tőke bevonásával tudjuk elképzelni. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a tenyésztő egyesületek és szakmai szervezetek együttműködése. Ezt tapasztaljuk, de szeretném megjegyezni, hogy általában abból áll a velük való együttműködés egyeztetése, hogy egy magasabb pénzigényt fogalmaznak meg, és ennek a racionálisabb, esetleg a genetikai alapok megőrzését jobban szolgáló szakmai igény nem mindig hangsúlyozódik. De ezzel együtt a génmegőrzés, fajfenntartás és tenyésztés, valamint hagyományőrzés tekintetében a tenyésztési alapelveket és tenyésztési célokat, a fajtamegőrzési elvárásokat, a tenyésztéshez szükséges genetikai állomány fenntartását, az állattartási és takarmányozási problémák megoldását, a tradicionális lótenyésztés működetéséhez szorosan kapcsolódó műemléki ingatlanok működtetését, a gyakorlati oktatást, képzést, szakoktatási központok fejlesztését a társadalom szélesebb rétegeinek bevonását, a lótenyésztés, oktatás, sport- és turizmus eszközeit, valamint a gazdaságok minimális külső források bevonásával történő eredményes működtetését tekintjük a már tervezetként elkészült anyag alapjául.
Tisztelt Bizottság! Tekintettel arra, hogy - mint utaltam rá - Völner úr a hozzászólásában a bábolnai földek értékesítéséről szólt, én is hadd tegyek egy rövid történeti áttekintést. Völner úr - még másik székben ültem - egy évvel ezelőtt a közgyűlés döntését egy levélben közölte velem is, és Sárfi úr az ő szakértőjeként a múlt év májusában, júniusában kétszer is járt nálam. Akkor azt kértem tőle, hogy adja meg azokat a szempontokat, és lehetőleg valamilyen területi tagolásban a javaslatokat arra nézve, hogyan képzelik el azt az egyébként az elnök úr által most is kifejtett terv megvalósulását, amelyről itt szó van. Ilyen jellegű egyeztetés után ott a minisztériumban nem kaptam javaslatot, és itt, amikor kialakítottuk a bábolnai törzsterületek értékesítésére vonatkozó elképzelésünket, akkor tételesen is rendelkezésre áll, de tájékoztatásul elmondom, hogy - egyébként hozzáférhető, de elhoztam a kifüggesztett pályázatot, és gondolom, ezt már ismerik - 11 egységet alakítottunk ki 100 és 500 hektár között, ez összesen 2 900 hektárt takar.
Itt a bábolnai önkormányzattal, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium birtokpolitikai irányelvei alapján, a minisztériummal és a részvényesi jogot gyakorló Pénzügyminisztériummal való egyetértés alapján került ez az általunk kialakított megosztás meghirdetésre. Ezenkívül árveréssel 52 egységet szándékozunk értékesíteni, az 52 egység között 10 és 51 hektár közötti nagyságrendű a terület megosztása, és érkezett a területet integráló sertés- és baromfitenyésztők részéről olyan igény, hogy 6-800 hektáros nagyságrendben haszonbérlettel hirdessük meg a területet. A Bábolnához tartozó területek mostani meghirdetése tehát ilyen igények alapján, azzal a háttérrel, amit itt próbáltam érzékeltetni, ilyen nagyságrendekben, összesen tehát 64 értékesítési és két haszonbérleti egységben történt.
Elnök úr, köszönöm szépen a figyelmet. Az lenne a javaslatunk, hogy amennyiben igénylik, a részletes adatokról, illetve Mezei úr tud kiegészítést adni, vagy - tekintettel az idő előrehaladottságára - a kérdéseken osztozunk. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem is, hogy a vezérigazgató úr most akar-e kiegészítést tenni, vagy várjuk meg a kérdéseket, véleményeket, és esetleg arra reflektál. (Jelzésre.) Akkor a bizottság tagjainak adok szót hozzászólásra, kérdésekre.
Medgyasszay Lászlónak adok szót.
Kérdések, hozzászólások, vélemények
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Előterjesztők! Tisztelt Bizottság! Nem kívánok visszamenni 2001-ig a történelemben, mint az általam tényleg tisztelt Benedek Fülöp úr tette, viszont nem tudok eltekinteni attól - hogy képben legyünk -, hogy azt ez év történéseit ne foglaljam össze röviden. Engedjék meg, hogy az idei év történéseit - lehet, hogy sajátos szempontjaim szerint - összefoglaljam.
Tulajdonképpen a reflektort Bábolnára a - legalábbis az én reflektoromat - a kerteskői abszurd gyújtotta be. Nem részletezem, mindannyian tudjuk, tudomásom szerint ilyen még nem fordult elő a privatizációban, hogy 200 milliós vagyon nem egészen tized részén került más tulajdonba. Ekkor kezdtem foglalkozni intenzívebben a gazdaság helyzetével, és interpelláltam is Veres János pénzügyminiszter urat, emlékezhetnek rá kedves képviselőtársaim. Az interpellációból két dolgot szeretnék megemlíteni, amire különösen rákérdeztem, ez a bizonyos ideajánlott kormányrendelettel - amit Benedek úr is említett -, hogy miért nem történt meg annak a megvalósítása. Azonkívül még rákérdeztem arra, hogy mi lesz ezzel a szegény ménesbirtokkal. Mert ahogy fogalmaztam, egy rossz döntéssorozat alapján darabjaira esett szét, amit 200 év alatt itt megteremtettek.
Ezt azért mondom el, mert idejében szóltunk, idejében próbáltuk felhívni a parlamentben az érintettek figyelmét, hogy itt baj lehet. A miniszter úr válaszában a földre nem tért ki, hogy miért nem kapott, viszont közölte azt, amit tudtunk, hogy kényszerhasznosításra megkapott 13 ezer hektárt a ménesbirtok, és majd meglátjuk hogy mi lesz a sorsa.
Mint ahogyan emlékszik rá a tisztelt bizottság, a parlament nem fogadta el a választ, ezért bizottsági tárgyalásra került sor, ahol Keller államtitkár úr azt mondta - idézem -: gyakorlatilag most egy új helyzetben kell a ménesbirtokot földhöz juttatni, amit nem vitatunk, és ezen dolgozunk. Tehát ez olyan megnyugtató ráutaló magatartás volt, hogy komoly földterületet fog kapni a ménesbirtok, ezt sugallta ezt az államtitkári válasz. Azt is megnyugtatólag mondta az államtitkár úr, hogy dolgozik a menedzsment azon, hogy megnyugtató, hosszú távú stratégia életben fogja tartani majd a ménesbirtokot. Majdnem el is fogadtam a választ, mert annyira megnyugtató volt, de azért kicsit - a tapasztalatok alapján - éltem a gyanúperrel, hogy hátha itt majd baj lesz még. Ezért nem fogadtam el, majd később ezt a parlament elfogadta plusz négy szavazattal.
A válasz akkor sem nyugtatott meg, ezért tovább foglalkoztam a ménesbirtokkal, és kérdést intéztem a miniszter úrhoz - ez már a parlamenti időszak után történt -, amelyben rákérdeztem a stratégiára. Hiszen emlékszünk, június 9-én, a parlament utolsó ülésnapja után három nappal lett volna kötelességük elkészíteni azt a stratégiát, amit - hallom elég hosszú ideig készült - most október 1-jén fognak a tanács elé vinni. Nem tudjuk, hogy mi van ebben a stratégiában. Kértem, hogy megkaphatnám-e a stratégiát, de nem kaptam meg. Azt mondták, hogy ez még nem a végleges, majd készül egy-kettő-három. Persze, azért vannak információim a stratégiában foglaltakról, hiszen a vagyontanácsban is sokan ott ülnek, és sokan tárgyalták ezt.
A másik, ami volt, hogy szintén rákérdeztem - mert ez a legizgalmasabb -, mi lesz a bábolnai földek sorsa. Mert az egy dolog, hogy december 31-éig jó kezekben van, de utána mi lesz. Erre egy azonnali választ kaptam, hogy majd a vonatkozó törvényeknek megfelelően fog eljárni a vagyonkezelő.
Utána bejelentkeztünk Font Sándor képviselőtársammal a kft. vezetőjéhez, aki fogadott is bennünket, Tömör László úr volt itt a megbeszélésen, és a helyszínen próbáltunk tájékozódni a folyó ügyekről, hogy mi a helyzet most, ebben a pillanatban. Azt tapasztaltuk, hogy valóban a jó gazda gondosságával próbál a menedzsment talpra állni ebben a rendkívül nehéz helyzetben. De kaptunk ott olyan információt, ami itt persze nem volt titok, hogy itt az adósságállománnyal, amit most Benedek Fülöp vezérigazgató-helyettes úr mondott, illetve most kérdeztem, hogy mi is van ezzel a CIB Bankkal kapcsolatos kölcsönnel. Hiszen nagyon aggályos volt, amit hallottunk, hogy a CIB Bank Zrt.-vel való kölcsönszerződés ebben az évben nem lett meghosszabbítva. A miniszter úr nekem azt válaszolta, hogy tárgyalnak róla. Most a legfrissebb információim szerint a bank ezt meghosszabbította. De nemcsak ez az adóssága van a cégnek, hanem nagyon sok egyéb adóssága is van. Most nem sorolom fel: tudomásom szerint kezdve a gázszolgáltatótól az E.On-on keresztül sok apróbb-nagyobb adóssággal rendelkezik a ménesbirtok.
Rákérdeztem arra is a miniszter úrtól, hogyan történt a földalapú támogatás átruházása. Kedves Képviselőtársaim! Nagyon érdekes választ kaptam, most nem olvasom fel, de jogilag - vagy erkölcsileg - abszurd, amit kaptam. Mondván, hogy a földalapú támogatással a Nemzeti Földalap rendelkezett, és a Bábolna Zrt. felszámolása kezdetén nem volt joga a Zrt.-nek átadni ezt a top upot - erről beszélek - átadni a ménesbirtoknak.
Gondoljunk bele! Április 1-jén kapta meg a ménesbirtok a 13 ezer hektár föld kényszerhasznosítását. Április 17-én kezdődött a felszámolás. Kérdezem: miért nem tudta a kvázi tulajdonos - hogy így mondjam, hiszen a vagyonkezelő mindkét cég tulajdonosa -, miért nem utasította a Zrt.-t, hogy a földhasznosítással egyidejűleg ezt a 80 millió forintos top upot is adja át a ménesbirtoknak. Erre a miniszter úrtól olyan választ kaptam, ami elfogadhatatlan, de ez később is izgalmas volt. Azért is, mert közben kiderült az is, hogy a 800 millió forintos kölcsönből - tudjuk, hogy miről szól, idő hiányában nem akarom részletezni, tehát amit működésre kapott a ménesbirtok - mintegy 360 millió forint a felszámoló céghez került. Kérdeztem a miniszter urat, hogy milyen szerződés alapján és hogyan, annyit sikerült megtudni, hogy ennek fejében adta oda a top upot, a 80 millió forintot a felszámoló. Hát, nem kötött rossz üzletet, mert ha még háromszoros áron számítom is a 80 milliót, mint top upot, az akkor is 240 millió, ő pedig 360 milliót kapott. Ha négyszeres áron számítom - Nyugat-Európában megközelítőleg ez a piaci ár -, akkor is haszonnal kapta meg. Tehát azt kérdezem: hogyan történhetett ez meg? Mert ez az állami vagyon elherdálása.
Ezek után, miután ilyen válaszokat kaptunk, amelyek nem voltak megnyugtatók, kénytelenek voltunk Font Sándor képviselőtársammal a sajtó nyilvánossága elé állni, ahol ezeket a problémákat és aggodalmainkat elmondtuk. Ezt csak azért említem meg, hogy időben szóltunk. Ne mondja senki azt, hogy nem szóltunk időben a ménesbirtokkal kapcsolatos aggályainkról! Ez után vártuk, hogy mi lesz, és közben jöttek a különféle rossz hírek, amelyek végül is a napjainkban láttak napvilágot.
De még annyit hozzáteszek, hogy az Állami Számvevőszékhez is fordultam, hogy vizsgálja meg a ménesbirtok helyzetét, főleg a 800 millió forint sorsára való tekintettel, amely állami pénz, hogy hogyan történt ez a 360 millió forintos bolt. Az Állami Számvevőszék udvariasan válaszolt, és tájékoztatom a vagyonkezelő képviselőjét és a kft. igazgatóját, hogy a 2009 őszén induló, állami vagyonkezelésre vonatkozó ellenőrzésbe be fogják vonni a ménesbirtok külön ellenérzését. Nagyon remélem, hogy ez tisztázni fogja, ha már én nem tudtam tisztázni. (Közbeszólás: 2008-ban kezdődik a vizsgálat.) Igen, rosszul mondtam: 2008 őszén kezdődik, és 2009-ben befejeződik.
A következő aggodalmak jöttek még itt elő. Mi attól félünk állandóan - buta ellenzékiek -, hogy szét lesz szedve a ménesbirtok. Ezt az aggályomat fejeztem ki már az első interpellációban. Akkor halljuk, hogy a vagyonkezelő felértékelteti a cégnek az áramszolgáltató részét. Információim és ismereteim szerint az elmúlt években ezt a ménesbirtok többször megtette, és ennek az energiaszektornak az értéke 800-900 millió forint. Ez az energiaszektor adja az aprópénzt, a mindennapi pénzt a ménesbirtok működéséhez. Amikor itt voltunk, erről is kaptunk tájékoztatást, tehát ez nem titok, ez nagyon fontos része a ménesbirtok fennmaradásának. De közben az is kiderült, hogy ez a 800 millió körüli értékbecslés nem tetszik a vagyonkezelőnek, és információim szerint egy sokkal kisebb értékű értékbecslés készül napjainkban. Ez a sokkal kisebb érték körülbelül olyan, mint a kerteskői panama, tehát olyan arányban kisebb érték. Hát önkéntelenül felmerül az emberben, hogy valaki ezt olcsón majd megkapja, és akkor mi lesz a ménesbirtokkal.
Aztán itt van a földmeghirdetés. Nem értettem jól, hogyan is van ez, talán a ménesbirtok tulajdonában - vagy kezelésében - lévő, itt maradható föld. Mert amit én tudok, az a bizonyos 500 hektár nem éppen mezőgazdálkodásra - növénytermesztésre - alkalmas terület, és egyáltalán, nagyon aggodalmas. Tehát nem értek egyet ezzel az egész földmeghirdetéssel. Mert nagyon jól hangzik, hogy a Bábolna környéki állattartók részére a miniszter úr - tudomásom szerint -, mint a Nemzeti Földalap felügyelő embere, úgy járult hozzá, hogy kétszer 900 hektárt tartson fenn a vagyonkezelő a Bábolna környéki állattartók részére. Vajon melyik állattartókra gondol? Hol van állattartás Bábolnán? Hát van itt egy sertéstelep a város közepén, ezt most nem keverem bele, de nem tudom, hogyan lehet eltűrni, hogy ilyen körülmények között működik egy sertéstelep a város közepén. De ez egy másik kérdés. Vajon talán nekik kell ez a föld? Vagy kié lesz ez a haszonbérlet? Ez csak még kérdés, de a tény az, hogy itt valami nagyon furcsa és érdekes dolog körvonalazódik.
Tehát azt gondolom, minden okom megvan arra, hogy az aggályaimat továbbra is fenntartsam. Aztán van néhány apróság, ami a bábolnai önkormányzatot érinti. Itt van a polgármester asszony, tudja, hogy amit mondok, az így van. Itt ez a kisváros - nagyon dicséretre méltón - egy koncessziós játékkaszinót kíván létrehozni. Van egy határozat, amely egyetért azzal, hogy a Pénzügyminisztérium hirdessen meg egy ilyen koncessziós pályázatot. Bábolna tényleg akar játékkaszinót csinálni? Adja isten, hogy sikerüljön! Csak nehogy ott legyen, ahol most ülünk! Gondolom, ezt mindenki megkapta, nemcsak Bábolna, mert az egész közép-dunántúli régiót érinti, biztos Komárom is megkapta, minden polgármester, tehát bizonyára korrekt volt. Csak engem kicsit meglepett, hogy a kis Bábolna város... Hát, minden mindennel összefügg, majd lesz itt kaszinó, csak kérdés, hogy hol. Ez nem az én asztalom, csak felvetem, mint kérdést.
A következőt még, kérek egy kis türelmet. Igyekszem gyorsan beszélni, mert tudom, hogy az idő szorít, de nagyon izgalmas az egész téma. A ménesbirtok javát szolgálná az is, hogyha a Nyugat-Magyarországi Egyetem TIOP-pályázatán kapott 560 millió forint felhasználása a lovardával kapcsolatban itt történne meg. Erre megvannak az építési engedélyek, ha jól tudom, megvan minden. Ez megint csak "jó" hír, hogy nem biztos, hogy itt fog az felépülni. Mert ott van Mosonmagyaróvár is, és van ott mellette egy egyetem. Miért kezd el gondolkodni a pályázó, hogy esetleg nem itt kerül erre sor? Jó lenne, ha az avatáson itt lehetnék, mert akkor talán a ménesbirtok sorsa is kicsit konszolidálódna.
Összegezve mindezeket az információkat, nagyon komoly kétségeim vannak afelől, hogy a kormány komolyan gondolja ennek a nagy értékű hagyománynak a megtartását. A kétségemet most még növelte az, amit Benedek úr mondott a ménes-összevonással kapcsolatban. Erről már hallottam híreket, hiszen az FVM-ben is vannak ilyen elképzelések. Én csak egy buta állatorvos vagyok, de azt azért tudom, hogyha ezt a három-négy ménest majd összevonják, aztán majd egy főnök lesz valahol, az szakmailag nonszensz. Ez elképzelhetetlen. Nagyon félek attól is - és ez egy feltételezés, ne vegyék rossz néven -, ha mindezeket az apróságokat összeadom: kimegy a föld a ménesbirtok alól, elviszik az energiaszektort, szükség van kaszinóra, egyszer csak a ménes lovait ott látjuk esetleg a lipicai mellett. Mert minek itt. Vagy kiviszik Dióspusztára, nem tudom hova, nem tudom, mi történik. Dióspuszta külön téma, kedves képviselőtársaim, a dióspusztai angol telivér elhalásra van ítélve. Jobb, ha erről tudtok.
Ezek után kérdezem, hogy mit tudunk itt tenni. Sajnos, ellenzékiként csak el tudom mondani a tényeket és az aggályaimat. Kedves Képviselőtársaim! Ezt most nektek mondom, rajtatok múlik. Mert azért ha itt megfelelő kincstári birtokot kapna ez a ménesbirtok, és nem pedig kis egységekben értékesíteni - most szétvertük, aztán, hogy tíz év múlva kié lesz az a tíz egység... Ez megint csak egy feltételezés. Ez egy következmények nélküli ország, sajnos.
Tehát azt gondolom, a 2008. évi gazdálkodás eredményéről beszélt Benedek Fülöp vezérigazgató-helyettes úr, tízmilliós nagyságrendről. Nem tudom, hogyan lehet ez csak tízmilliós nagyságrendű, amikor 7 ezer hektár szántóföldi gazdálkodásáról van szó. Ha nem jól mondom, akkor kérem a kft. igazgatóját, javítson ki. Ismereteim szerint a 7 ezer hektáron gabonatermesztés folyt ebben az évben, jó eredménnyel. Egyébként bizottsági dicséretet érdemel a menedzsment, hogy milyen körülmények között és hogyan gazdálkodott, mert az elképesztő. Bár eléggé kétkedéssel fogadtam először a menedzsmentváltást - ezt zárójelben teszem hozzá -, de a tények azok tények.
Kérdeztem Örvendi képviselőtársamat, nem tévedek-e, hogyha 4 ezer forintos gabonaárat számítunk, akkor egy hektárnak mennyi a hozama. Azt mondta, hogy 40 ezer forint. A földalapú támogatás durván szintén 40 ezer forint, az 80 ezer. Tessék beszorozni a 7 ezerrel! Az 560 millió forint. A nyereség. Ha nem jól számoltam, tessék kijavítani, én csak egy laikus számítást végeztem, az információk alapján. (Felzúdulás, többen közbeszólnak: Ez a bevétel.) Nem, ez nyereség. 40 ezer forint a nyereség hektáronként a gyakorló gazda szerint. (Közbeszólások.) Bocsánat, hadd mondjam végig. Ha tévedtem, Örvendi gazdálkodótársam tévedett, ez gyors számolás volt. Már az is kérdés, hogy ez a tízmilliós nagyságrend reális-e. Szerintem ott százmilliós eredménynek kell lenni.
A másik pedig, ami kérdés számomra. A kormány támogatja a ménesbirtok fennmaradását. A vagyonkezelői jog díja 2008-ban - nem tudom, tudjátok-e, tudja-e a bizottság - 740 millió forint volt összesen. Ez 105 ezer forint hektáronként, ha jól számolom. Hol van Európában még egy olyan gazdaság, amely kibír hektáronként 105 ezer forint vagyonkezelői jogdíjat? Elképesztő. Nem tudom, hogy ezzel hogyan segítette. Hogy aztán ebből történt-e engedmény, arra talán majd választ kapunk.
Visszatérek újra a 800 millió forint kölcsönre. Miért kellett akkor ez? Hogyan is volt a top up átadása? Miért nem lett ez átadva? Erről már beszéltem, csak kérdésként is megismétlem, kérek rá választ.
Azt is tessék megmondani - és ezt Benedek Fülöptől kérdezem -, mi lesz az energiaszektor sorsa. El akarják-e adni? Nem akarják eladni? Mi lesz a történet?
Azután érdekelne, hogy mi lesz a stratégiával. Mit tartalmaz a stratégia? Mégis, mi lesz? Földnélküli támogatás? Szakértői számítások szerint 360 millió forint állami támogatást kell évente ennek a ménesnek, hogy fenn tudja tartani magát. Ugyanakkor 3-5 ezer hektáron önfenntartó kincstári gazdaságot lehet létrehozni. Itt van Zatykó János, aki tsz-elnök volt, gazdasági szakember. János! Nem lehetne eltartani azt a ménest 3 ezer hektáros birtokon? De igen. Költői kérdés. Miért nem így dönt a kormány? Miért adja el a földeket? Kinek adja el a földeket? A kétszer 900 hektárt talán odaadja a ménesbirtoknak? Akkor már közeledünk. A ménesbirtok is fog pályázni majd ezekre a haszonbérletekre? Hogy van ez a dolog?
Kedves Képviselőtársaim! Az elmúlt 18 évben nagyon megedződtem sok mindenben. De ami itt történt, ami itt körvonalazódik, egyszerűen elképesztő. Ez a ménes-összevonás is! És a lólétszám lecsökkentése! Azt is mondta Keller államtitkár úr, amikor beszéltünk a bizottságban, hogy a szükséges létszámú lóállomány marad, és az ahhoz adandó földterület. Aztán hol lesz ez a föld?
Mezőhegyes. Hogyan kapták meg ott a földet, Karsai képviselő úr? Hogy helikopteren kell vinni a lovat a földre. Most már sokat igazítottatok rajta. Hogyan történik ez?
Nem szaporítom tovább a szót, elmondtam az ez évi tapasztalataimat, elmondtam az aggályaimat. Mást nem tehetek. Feltételezéseim lennének még, és ne adj' isten, hogy azok megvalósuljanak, de nem adok tippet inkább az érdekelteknek. Lehet, hogy ők nagyon is tudják, hogy mit akarnak, mi lesz a végkifejlet.
Egy lehetőséget látok itt, hogy megállítjuk ezt az ámokfutást, ha a többség - mert most ki tudja, hogy micsoda, hogy van ez, nem tudom - létrehozza azt az eseti bizottságot, amit már tavasszal javasoltam. Nem olyanfajta bizottságot, mint ami volt. És nem tudom, miért kell újabb stratégiákat gyártani, elő kell venni azt a bizottságot, amiben én is részt vettem, nagyon szép anyagot készített a lovas bizottság. Megvolt ott a megoldás mindenre.
Tehát azt gondolom, most szükséges lenne egy eseti bizottság létrehozása, amely foglalkozna a ménesbirtok ügyeivel, az állami ménesek ügyével, és ehhez csatlakozva - de nem akarom kibővíteni - a lóversenyzéssel, mert a lóversenypályák körül is készül a panama.
Tisztelt Képviselőtársaim! Véleményt mondtam, aggályt mondtam, és kérdéseket is tettem fel, talán a kérdések közben nem sikkadtak Benedek Fülöp éles füle mellett, úgyhogy várom a válaszokat, és kérem, hogy a szocialista képviselőtársaim, illetve Csontos János mondja el a véleményét. Mert megdöbbenve hallottam egyébként, meg kell mondanom - és ezt a jegyzőkönyvbe is mondom -, hogy Csontos János, akinek szíve a magyar lótenyésztés, és huszárruhában szokott felvonulni a saját lován, belemegy abba, hogy ilyen ménes-összevonásról van szó. Ha úgy van, ahogyan értettem. Bízom abban, hogy mégsem jól értettem, hiszen itt szakmai irányítások vannak, és a fenntartás is sokkal pontosabb lenne egyedileg.
Köszönöm szépen, első körben ennyit szerettem volna elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csontos János már jelentkezik is, megfogadva Medgyasszay László felkérését.
CSONTOS JÁNOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek és Kedves Vendéglátók! Eddig a mezőgazdasági bizottságban sokszor lobbiztunk, és közösen tudtunk nagy ügyeket megnyerni, ilyen volt a borügy, és ilyen volt a pálinkaügy, amiben tudtunk együttesen lobbizni. Azért örülök, hogy most itt Bábolnán vagyunk, mert remélem, hogy ebben a kérdésben, a magyar lótenyésztés kérdésében is tudunk együttesen lépni, együttesen határozni, dönteni. Ez a bizottsági ülés számomra erre lehetőséget biztosít.
Mivel Bábolnán vagyunk, feltétlenül meg kell említeni - a jegyzőkönyv miatt is -, nem hiszem, hogy volt itt mezőgazdasági bizottsági ülés a XXI. században, de hogy most van, az nagyon-nagyon jó.
A Bábolna Nemzeti Ménesbirtok az 1789-ben alapított császári-királyi birtok eszmei örökösének tekinthető. Bábolna nemzetközi hírnevét az 1789 óta folytatott lótenyésztésnek, ezen belül az arab telivérnek és a bábolnai arabnak, ahogyan ma világszerte hívják: a shagya-arabnak köszönheti. Bábolna jelképpé vált az egész világon, neve összeforrt a fegyelmezett, következetes tenyésztőmunkával, a megörökölt katonás renddel és tisztasággal, amit most és tapasztalhattunk, mely nagyhírű szakemberek vezetésével szerzett világszerte hírnevet évszázadok óta. Alig akad a világon olyan ménes, ahol több mint 200 éve hűséggel és egészen napjainkig nagy szakértelemmel folytatják a tenyésztést, mint Bábolnán.
Alig van olyan fajta, amelynek genetikai értéke, származásának tisztasága olyannyira megkérdőjelezhetetlen lenne, mint az arab telivéré vagy a shagya-arabé, amelynek bölcsője, kialakulásának színhelye Bábolna, vagy az angol telivéré, amely utolsó állami tulajdonban lévő ménesként Dióspusztán működik, és szerintem működni is fog. Bábolna nem egyszerűen egy ménes a sok közül. Bábolna a magyar agrártörténet, a magyar állattenyésztés, a hazai lótenyésztés már-már utolsó működő és bemutatható intézménye. Ily módon képviselnie kell hazánk értékmegőrző munkáját az egész világ előtt.
Azt gondolom, hölgyeim és uraim, hogy ennyivel tisztelegnünk kell elődeink előtt, és azt a múltat meg kell becsülni, amit a bábolnai ménes teremtett itt Magyarországon, és jó hírünket vitte az egész világon.
A mai tájékoztató kapcsán felmerült itt egy hozzászólás, illetve az előterjesztő szóbeli kiegészítése, szeretnék kapcsolódni az előterjesztőhöz, majd pedig Medgyasszay képviselő úr által elmondottakhoz. Az állami ménesek működésének jelenlegi struktúrában történő fenntartása - szerintem ezt mindannyian így gondoljuk - állami forrás bevonása nélkül elképzelhetetlen. (Elnök: Mennyi az a forrás?) Elképzelhetetlen, erre parlamenti döntés van. Amikor a vagyonról döntöttünk, hogy a Herendi Porcelángyár mellett a bábolnai ménes kizárólagos állami tulajdonban marad.
Sajnos a tevékenységükből eredően ezek a ménesek napi tulajdonosi intézkedés nélkül, saját hatáskörben nem rendezhetők, nem finanszírozhatók, a működés fenntartását ellehetetlenítő likviditási hiánnyal küzdenek. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-hez tartozó társaságok közül a 2008. évben működési célú támogatásként a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft. ebben az évben már lehívott 180 millió forintot, és őszre le fog hívni 80 millió forintot, a Mezőhegyesi Állami Ménes Kft. 130 millió forintot kapott a tulajdonostól. A két társaság működésének biztosításához fennállása óta külső forrás - hitelek és más egyéb források - bevonására szorul. A szilvásváradi Állami Ménesgazdaság, amely az FVM fenntartásában és költségvetési intézményeként működik, 130 millió forint támogtással működött ebben az évben. Ezen kívül más minisztériumnál, a KvVM és az MNV Zrt. keretében működő nóniusz ménes 130 millió forintos támogatással, valamint az Aggteleki Nemzeti Park működtetésében lévő hucul ménes 30 millió forintos költségvetéssel működik.
Ez összesen majd egymilliárd forint. Ennyivel támogatja most is az állam a magyar lótenyésztést, nem beszélve azokról az épületekről, értékekről - hogyha ezeket megnézzük, majd később ezekről is szeretnék beszélni -, ez az épületegyüttes, ahol vagyunk, nagyon-nagyon sok százmillió forintot érő épületegyüttes, ennek a fenntartását is meg kell oldani.
Magyarország számára stratégiai terület a hagyományokhoz és lehetőségekhez híven a sport- és idegenforgalmi turizmus. Az állami ménesek alkalmassá tehetők arra, hogy szolgálják mind a mezőgazdaság, mind a sport, mind az idegenforgalom és az örökségturizmus fejlesztését. Ezek az irányok lehetőséget teremtenek európai uniós finanszírozásra. A lótenyésztő ágazatban a kapcsolódó szolgáltatások fejlesztésével - különösen ménesvezetők, lovászok, lovastúra-vezetők, oktatók oktatásának, továbbképzésének megteremtésével, a nagy hagyományú lovasiskolák teljes körű fejlesztésével javítható valamennyi fajtánál a lovak edzése, trenírozása és idomítása, mely nélkül a legértékesebb genetikai állományú egyedek értékesítése is elképzelhetetlen.
Megjegyzem itt, hogy Magyarországon az állami ménesek mellett van egy oktatási intézményrendszer, és jelenleg 17 településen, 17 szakközépiskolában folyik középiskolai szintű lovas-szakképzés, ezen kívül hét felsőoktatási intézményben, több egyetemen és főiskolán folyik felsőfokú lovas-szakképzés. Azt gondolom, ez is az állami támogatás része.
Az uniós országokban a lovassport és a hagyományőrzés keretében egyre növekszik a képzett, nagy legitimitású lovasiskolákban szerzett képesítéssel rendelkezők iránti igény. Mindez a vidéki foglalkoztatásban kedvező lehet, és e területen az európai kereslet sokak számára jelenthet egzisztenciateremtést. Az állami ménesek magasabb szintre emelése jól kapcsolható a magyar turizmus, idegenforgalom fejlesztéshez, valamint a vidék munkahelyteremtő, -megtartó képességének növeléséhez, a foglalkoztatás bővítéséhez.
Azt szokták mondani - vannak, akik ezt kiszámolták -, hogy egy ló Magyarországon három munkahelyet teremt. Tehát a lovak és az állami ménesek fenntartása, a lótenyésztés támogatása tulajdonképpen munkahelyteremtő támogatás is az agrárterületen, a mezőgazdaságban, illetve az idegenforgalom területén.
A közeljövő feladatai között azt látom, amit Benedek Fülöp vezérigazgató-helyettes úr is elmondott: a jövő feladata, hogy ezeknek az állami méneseknek a fenntartásában biztosítékot, állandóságot, finanszírozhatóságot kell biztosítani. Itt tulajdonképpen Benedek Fülöp alternatívákról beszélt, mert két alternatíva van, kedves Medgyasszay László képviselőtársam.
Az egyik az, hogy a különböző minisztériumok keretében jelenleg is működő, őshonos fajtákat fenntartó ménesek - a shagya-arab, a lipicai, a nóniusz, a kisbéri félvér, a gidrán, a furioso-north star és a hucul - különböző gazdasági társaságokban való fenntartását kell megoldani. Ez azt a veszélyt rejti, hogy különböző minisztériumok keretében működnek ezek jelenleg is, különböző működési formákban. Az egyik gazdasági társaság, a másik génmegőrző kht.-val együttműködve működik. Ez az egyik megoldás, például minisztérium által működtetett a szilvásváradi ménes, a másik pedig az Aggteleki Nemzeti Park keretében működő hucul ménes. Amikor oda elmegyek, akkor ők is panaszkodnak, hogy kevés a finanszírozás a Környezetvédelmi Vízügyi Minisztériumtól. Nyilván azért kevés, mert a Környezetvédelmi Minisztériumnak az Aggteleki Nemzeti Parkra van egy költségvetése, és azon belül foglalkozunk a hucullal, mint magyar fajtával, és nyilván ők a legkevésbé lobbiképesek, és ezért ők kevesebb támogatást kapnak.
Ez az egyik megoldás, hogy ezek maradjanak ilyen szervezeti keretben. A másik megoldás az, ami elhangzott, amiről jelen pillanatban nincs döntés, csak tárgyalások folynak, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. keretében egy egységes társaságban hozzuk létre ezeket a méneseket. Drága Uraim! A világháború előtt Kozma Ferenc egységesen irányította a magyar lótenyésztést, ami világhírűvé tette a magyar lótenyésztést. A Földművelésügyi Minisztérium keretében Kozma Ferenc irányításával egységesen működött. Azt gondolom, ez sem egy olyan rettenetes. Mert ha meghatároznánk a fajták fenntartásához szükséges szakmai irányelveket - amiben nem vagyok szakember, de nyilván ehhez vannak szakemberek -, akkor akár még ezt az egységes irányítási rendszert is meg lehetne teremteni.
Ami viszont nagyon fontos, és ebben ellenzéki képviselőtársaim is, és mi is azt mondjuk, hogy ez állami finanszírozás nélkül, állami támogatás nélkül elképzelhetetlen. Olyan nincs. Elnézést kérek, drága Medgyasszay László, én magam szavaztam arra, hogy például a bábolnai ménes állami tulajdonban legyen. Ennek nyilván következménye is van. Ha állami tulajdonban van valami, akkor annak biztosítani kell a fenntartását és működését.
Akkor rátérnék Bábolnára. Itt bemutatták a bábolnai gazdaságot 2001-től, mert 2001 tavaszán alakult meg, még a polgári kormány idején, és úgy tudom, hogy nagyon kevés forrást kapott akkor ez a megalapított kft. Úgy tudom, hogy a pénztárában akkor 16 millió forint volt. Képzeljék csak el, hogy az 16 millió forint akkor, 2001-ben mennyire volt elég ennek az egész épületegyüttesnek és vagyonnak a fenntartásához! Ahogyan elhangzott, a 2000-es évek elejétől 2008-ig több hitelfelvételre kényszerült, és állami támogatásokat keresett és kapott, de nagyon jól gazdálkodott. Azt gondolom, amikor a 2008. évről beszéltünk - nyilván majd vitatkoznak itt a szakemberek, hogy az a nyereség kevés vagy nem -, jól van, hogy végül gazdálkodott ez a ménesbirtok. Úgy gazdálkodott, ahogyan annak idején Pettkó-Szandtner Tiborék is gazdálkodtak, mert nemcsak lovak voltak, hanem földdel is rendelkeztek. A kérdés itt az, hogy ezt a gazdálkodást meg tudjuk-e teremteni a lóállománynak megfelelően a következő időre, a ménesbirtokhoz kapcsolódva, néhány száz hektár földön.
Tehát azt mondom, hogy akik 2001-től 2008 mai napjáig itt dolgoztak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a ménesbirtok fennmaradjon, és ez az épületegyüttes ilyen szépen megmaradjon, mint ahogyan ez itt látszik, azoknak csak köszönet jár. Hölgyeim és Uraim! Szeretném itt megköszönni név szerint Rombauer Tamásnak az áldozatos munkáját, aki a vezetőváltás előtt ennek a ménesbirtoknak a vezetője volt. Ezen évek alatt hazai és nemzetközi hírnevet szerzett ez a ménes, ezek közül csak egyet említenék: európai állami méneseknek van egy szövetsége, amely egyszer itt, Bábolnán tartotta a közgyűlését, ezenkívül rettentő sok rendezvény és verseny van, amely Bábolna és a magyar lótenyésztés hírét vitte.
A 2008-as dolgokról nem szeretnék beszélni, majd nyilván azt a vitát, ami itt felmerült, hogy mennyi a nyereség, meg mennyit termeltek, el fogja dönteni Benedek Fülöp, Mezei László és Medgyasszay László párbeszéde, de azt gondolom, nagyon helyesen, végre földdel gazdálkodott az állami ménesbirtok, és lehetőség volt arra, hogy az előző években felhalmozódott tartozásokat ki tudják fizetni. (Dr. Medgyasszay László: Ezért nem kell elvenni tőlük.) Azt gondolom. Ezért azt hiszem, ez példaértékű.
Medgyasszay László azt mondta, hogy válaszoljak neki. Kedves Laci! Ha van föld, az a baj, ha nincs föld, az a baj. (Dr. Medgyasszay László: Ha van, az nem baj.) Bocsássatok meg! Mert itt elhangzott, hogy jelen pillanatban 700 hektár föld az, ami körvonalazódik a bábolnai méneshez hozzárendelt földként. Azt gondolom, erre a 700 hektárra szükség van. Véleményem szerint többre van szükség. Abban egyetértek Medgyasszay Lászlóval, hogy ennek a 700 hektárnak a bábolnai ménesbirtok területén és környezetében kell lenni, tehát földrajzilag is itt, Bábolna környékén. Tehát nem volt helyes az - ezzel is egyetértek -, ami Mezőhegyesen történt, hogy ott a kft.-től távol vannak állami földek.
A másik, amit elmondott Medgyasszay László. Az, hogy a Nyugat-Magyarországi Egyetem a felsőoktatás fejlesztéséra a TIOP keretében 500 milliós támogatást nyert, azt gondolom, pozitív, és azért kell dolgoznunk, hogy az az 500 milliós beruházás itt valósuljon meg Bábolnán. Nagyon-nagyon örültem annak, hogy a tervekben ez szerepelt, és úgy tudom - a Nyugat-Magyarországi Egyetem rektorával többször beszéltem erről -, hogy nem Mosonmagyaróváron, hanem Bábolnán fogják ezt a pénzt felhasználni. Egyébként megjegyzem, eddig erről nem szóltunk, de láttuk azt a kislányt a lovasbemutatón, Bábolnán egy alapítványi iskola is működik. Tehát itt is van egy középfokú képzés, ahol fiatalokat, jó minőségű lovas szakembereket nevelnek, és ez is csak elismerést érdemel.
A másik dolog a kultúra és az örökség. Beszéltünk eddig a lóról meg a földről. Az én felfogásom szerint a magyar állam nemcsak az állami lótenyésztést támogatja, mint vagyonkezelő szervezet, hanem ennek a kulturális örökségnek, ennek az épületegyüttesnek a fenntartását is. Elmondtam: 1789 óta van ez az egész birtok, ez az épületegyüttes. Azt szoktam mondani, hogy ezek a ménesbirtokok Magyarországon legalább olyan kulturális örökséget képviselnek, mint mondjuk az egri, a gyulai vagy a budai vár. Ezért tehát feltétlenül alátámasztott és mindenképpen el kell hogy fogadják a döntéshozók - én mindent meg fogok ezért tenni - és akik majd a döntéseket végrehajtják, hogy ez a kulturális örökséggel rendelkező épületegyüttes megkapja a pénzt. Csak magának az épületegyüttesnek a fenntartására - a lovak tartásán kívül - jelentős forrásokat kellett biztosítani az elmúlt években is, hogy ezek ilyen jó színvonalon megmaradjanak.
Végezetül partner vagyok abban, hogy a Medgyasszay László képviselőtársam által felvetettek szerint a parlamentben kezdjünk erről újra beszélgetni hivatalos formában, hogyha ez olyan fontos, de szerintem az országnak ennél sokkal fontosabb ügyei vannak, amire nincs a parlamentben bizottság. De ha úgy látjátok, hogy a magyar hagyományok, a lótenyésztés érdekében ezt a többpárti együttműködést egy eseti bizottságban kellene működtetni, akkor - beszéltem én is Göndör István frakcióvezető-helyettes úrral, mert tavasszal ezt felvetetted -, ebben hajlandó vagyok együttműködni veletek, és ha van egy kezdeményezés, azt alá fogom írni. A parlamentre van bízva, hogy ezt elfogadja-e.
Végezetül, kedves Laci! Szeretném visszautasítani az általad többször használt "panama" szót. Idefigyelj! (Dr. Medgyasszay László: Nem rád mondtam.) Bocsássatok meg! Azt gondolom, hogy a mai ülésünk hangulatához, a mai ülésünk témájához nem hiszem, hogy hozzátartozik ez. Nagyon kérek mindenkit az ellenzéki oldalról, hogy ne hozzuk most elő a Bábolna Zrt. földjeit, azt a 12 ezer hektárt és annak hasznosítását, mert ebben a napirendi pontban nem arról beszélünk. Most itt arról beszélünk, az a napirendi pont címe, hogy tájékoztató a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft. helyzetéről. Azt gondolom, erről beszéljünk. Arról a kérdésről, hogy ki mennyi földet kap, és ez hogyan lett meghirdetve, majd a későbbiekben beszélhetünk.
Köszönöm szépen egyébként, hogy meghallgattak. Elnézést, hogy kicsit hosszabb voltam, de egy négyéves ciklusban az ember mezőgazdasági bizottsági tagként egyszer van Bábolnán, és azt gondolom, hogy Bábolna érdekében, a shagya-arab érdekében és az itteni munka érdekében ezt mindenképpen el kellett mondani.
Végezetül szeretném én is biztatni az új ügyvezető igazgatót, Mezei urat a munkája végzésére. Nagyon-nagyon fontos, hogy jó gazda módjára figyeljen oda az ügyekre. Szeretném megköszönni Bábolna polgármester asszonyának, jelenlévő képviselőtársunk támogatását, amit a ménesbirtok ügyében eddig is megtett, és remélem, a jövőben is meg fog tenni.
Köszönöm szépen a figyelmet, köszönöm, elnök úr. (Dr. Medgyasszay László: Szeretnék reagálni, személyes megszólíttatás okán.)
ELNÖK: Van ilyen, de van már bejelentett hozzászóló. Akik az első körben még nem szóltak, azoknak szeretnék szót adni. Karsai József jelentkezett.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Azt hiszem, lehet azt mondani, hogy a másik érintett én vagyok, mert az én választókörzetemben van a mezőhegyesi ménesbirtok, hasonló események zajlottak, de én most három dologról szeretnék itt beszélni. Valóban, nyugodtan merem mondani, vegyétek úgy, hogy most nem pártpolitikai szempontból szólók hozzátok.
Ez, ami ebben az országban, amióta képviselő vagyok - 2002 óta -, ami itt történt Bábolnán, ha visszamegyünk tíz évre, egy állatorvosi ló lenne, hogy jól mondjam Medgyasszay képviselőtársamnak. Itt minden megtörtént. Ez a terem állítólag Burgert Róbert terme volt. Itt voltam a CPSS megalakításán, az első kombájnokat vittem el Battonyára, mert 40 éve vagyok agrárszakember. Az biztos, hogy valamelyik csillárnál itt figyel bennünket, és azt mondja, hogy hihetetlen, mi történik itt abból, ami az ő idejében volt Bábolnán.
Nagyon jól tudjuk hogy innen 30-40 milliárd - vagy 25, ki mennyit saccol - innen valahova eltűnt. Valahova elment így, úgy, amúgy, szakértői pénzekre, nem lehetett megállapítani, hogy adott-e tanácsot vagy nem. Sok a veszteség, folytatták tovább, állandóan ez volt a parlamentben, mióta itt vagyok, hogy miért csináljuk, most ki a vezér, most új vezérigazgatót tegyünk, most a csirke legyen, most megosszuk, most leadjuk a veszteségeset, felvesszük a nyereséges ágazatokat. Nem ecsetelem, mert két napba telne, hogy ezt elmondjam. Nem erről van szó, de kapcsolódik hozzá, mert Bábolnán vagyunk.
Akkor most rátérek magára a ménesbirtokra. Itt, aki igazán gazdálkodik - szálljatok magatokba, aki tud, menjen haza, nézze meg -, nekem tavaly az 57 mázsa búzámon 20 %-kal több nyereség lett, mint most a 81 mázsán. Több nyereségem volt tavaly a 77 mázsa kukoricán, mint most lesz a 110 mázsán, és akkor ne hektárban beszéljünk, könyörgöm! Fejezzük ezt már be! Tudjuk hogy mennyi pénzre van szüksége a ménesbirtoknak. Ki mondja itt meg, hogy ezer, kétezer vagy 500 hektár kell neki? Annyi föld biztosan kell, ahol egy ménes szabadon futkározhat, meg amennyi zabra, szénára szüksége van, hogy ne kelljen venni. Ez a terület valóban kell, de nem azért kell földet tartani, hogy tartson egy olyan szakembergárdát, aki nem a lovas szakmában képzett, hanem képzett agrárszakember, aki tud termelni tíz tonna kukoricát meg hét vagy nyolc tonna búzát.
Tehát itt pénzben kell meghatározni, ha egyszer állást foglalunk ebben, hogy ennek a ménesbirtoknak az épületegyüttessel - ahogyan elmondta itt Csontos úr - mire van szüksége. Tudjuk, hogy itt is indul a világörökség részévé nyilvánítás - most adják be, és úgy tudom, Mezőhegyesen már beadták -, hogy 220-230 éves épületek vannak, ami egyedülálló a majorrendszerével együtt Európában, abszolút turisztikai érték, akkor tudnunk kellene, hogy ezt végre egyszer lássa el valaki. Ezt mindig össze-vissza tologatták, ezt tudom Mezőhegyesről, hogy most kell pénz, most nem kell pénz, milyen a létszám. Világos, hogy azokat kell megtartani a tenyészállatok közül, amelyek valóban produkálnak valamit. Tehát nem biztos, hogy azért, hogy meglegyen az 500, akkor azt a húszat meg kell tartani. De ha kell mind az 500, akkor mind az 500-at meg kell tartani, mert várni lehet tőle valamit. (Közbeszólás: Így van.) Tehát nem tudunk ebben szakmailag jót mondani.
A harmadik téma, és kérlek, Medgyasszay úr, nagyon figyeljetek! Nekem a következő javaslatom van. Higgyétek el, hogy az a ti javaslatotok is volt, hogy akinek van állattenyésztési telepe, kapjon mellé földet. De akkor mondok most nektek egyet, amiben, elnök úr, foglaljon állást a bizottság, mert hozzám jött egy halom telefon, és én sem tudtam, hogy itt van a városban egy sertéstelep. Térképet is küldtek róla, berajzolva a földet, és a baromfitelepnél is berajzolták a földet. Az van ezekben a telefonokban - és ha kell, van írásos anyag is -, és ezért kérem a segítségeteket, hogy foglaljunk állást, és akkor átvágjuk ezt a gordiuszi csomót, hogy félmilliárdnál több a veszteség ezen a sertéstelepen. Hiszen mindenkinek van 2-300 millió vesztesége, amelyiknek volt is földje. Bocsánat, nálunk a 3 ezer hektáros rt.-nél is 200 milliós veszteség van a sertésen, akkor mi lehet annál, amelyiknek nem volt földje, amelyik vette a kukoricát 6 ezerért.
Nekem van egy áthidaló megoldásom, hogy igaza legyen az ellenzéknek, és igazunk legyen nekünk is. Mindaddig kapja meg haszonbérletbe a földet, amíg a koca- és az értékesített sertésállomány - és ugyanez a baromfinál - változatlan. Abban a pillanatban, ahogy 10 % alá kerül akár a koca-, akár az értékesített állomány, abban a pillanatban szűnjön meg a bérleti szerződés! Mert most elmondom nektek, hogy ezek, akik írtak, megmondták: rengeteg ember ebben az országban csak azért tartott ki két évig a sertéssel - és beszéljünk nagyon őszintén, ha már itt vagyunk Bábolnán, ne hozzunk szégyent a 220 évre -, csak azért tartotta a sertést, csak azért vett elavult telepeket, hogy valahogy tartsa benne a disznót, mert volt körülötte állami föld, és kap hozzá földet. Utána két perc alatt felszámolja a disznót, ha kell, piacra dobja fél áron, és egy dekát nem ad tovább a disznónak, mikor sokkal jobban jár húszéves bérletnél. Mert tudjuk nagyon jól, hogy aki eladta 5-6 ezer forintért a kukoricát, az körülbelül négyszer annyi hasznot vágott le, mint aki megetette a jószágával.
Kérem! Én egyetértek ezzel, ezt Benedek úrnak is jelzem, a bizottság felé is jelzem. Oldjuk meg ezt a helyzetet - és azt hiszem, a polgármester asszony is egyetért ezzel -, hogy állattenyésztési telepet alakítsunk ki. Nálam egyébként itt van, és nem tudom, igaz-e, Benedek úr - ha figyel -, ami hozzám érkezett értesítés, az 596 hektárról szól, elég messze innen Bábolnától, szétszórva, mert van egy térkép is nálam. E szerint 98 - vagy 89, lehet, hogy rosszul mondom - helyrajzi szám van kiírva, ebben van 6 hektár és van 10 hektár. Tehát valóban van a kicsiknek kiírva terület, és tényleg nagy számban. Igaz, hogy széjjel van. Ami nálam van, és láttam térképet, azon a kétszer 900 hektár, amiről Medgyasszay úr beszélt -az egyik egy baromfitelep körül van, a másik egy sertéstelep körül -, az egybefüggő tömb, ha jól mondom, de biztosan jobban tudja a vagyonkezelő, hogy igaz-e az a térkép, amit hozzám eljuttattak, hogy az így van-e.
Azt javasolom, foglaljunk állást, és így felhatalmazhatjuk. Nem hiszem, hogy valaki azt akarja, hogyha valaki még 20 évig sertést vagy baromfit tart, annak ne legyen földje. Teljesen egyetértünk vele.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, Jakab Istvánnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tulajdonképpen a mondandóm lényegét Medgyasszay képviselőtársam igen hosszan elmondta. Kérem, nézzék el nekem, hogy nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni. Csontos képviselőtársam hasonló rövidséggel reagált, tehát azt gondolom, most egyensúlyban vagyunk.
Egy dolog ütötte meg a fülem, hogy itt most csak a ménesbirtokról beszélünk, a földekről nem. Barátaim, a meghívó szerint a Ménesbirtok Kft. gazdasági helyzetéről, működésének feltételeiről, elképzeléseiről van szó, a meghirdetett földértékesítés tükrében. Nos, azt gondolom, hogy igen, kell a földről és kell a ménesbirtokról is beszélni, méghozzá nagyon nyíltan, tisztán és világosan.
A magyar nyelv nagyon árnyalt. Az államtitkár úr nagyon szépen, nagyon jól árnyaltan mutatta be a gazdaságot, nagyon profi módon. Egy dolgot hadd tegyek hozzá! Nagyon örültünk volna, ha a ménesbirtokkal összefüggésben időben megkapjuk a működést bemutató táblázatokat, hogy egy képviselő fel tudjon készülni, és ne itt rögtönözzön. Pontosan azért lenne szükség rá, hogy a képviselő ne a sajtó útján tudja meg, mert éppen most itt a különböző vagyoni értékű jogot megtestesítő támogatások odaítélésének feltételeiről az újságban olvasok, hogy talán még ez is problémát okozhat, mert rendezetlen. Tehát azt gondolom, kapjunk egy tiszta, világos, egyértelmű elképzelést arról, hogy mit akarnak az állami ménesbirtokkal, mi az elképzelés. Konkrétan mi az elképzelés a hozzá csatolt, még a Bábolna Rt. tulajdonában lévő földterületekről?
Szeretném aláhúzni, hogy a felszámoló lehetőségeit illetően is vizsgáljuk meg a kérdést. Ugyanis korábban arról volt szó, hogy csak együttesen lehet föld és gazdaság. Most kiderült, hogy a gazdaság egy részét már eladták - lásd Szendrő -, mi van a földdel? Talán kimegy Szendrő alól, a gazdaság a föld? Nagyon érdekes ellentmondások vannak. Tehát kérem, ne sértődjenek meg azon, ha esetleg az ellenzéki vagy bármelyik országgyűlési képviselőben aggályok fogalmazódnak meg a birtokok vagy a vagyon rendezésének lehetőségeit illetően. Tehát azt kérjük, szíveskedjenek tisztán bemutatni konkrétan. Ha úgy tetszik, volt egy ajánlata tisztelt Medgyasszay képviselőtársunknak, hogy egy eseti bizottság tekintse át részletesen, hogy senkiben ne legyen gyanú, senkiben ne keletkezzen olyan érzés, hogy itt esetleg bármilyen, a jogszerűségtől eltérő intézkedés vagy lépés történik. Tessék ezt bemutatni, az eseti bizottság pedig járjon el érdemben!
Visszatérve az állattenyésztés ügyéhez: egyet kell értenem Karsai képviselőtársunkkal. Ugyanis az a helyzet, hogy Somogy megyében volt már tapasztalatunk - de még néhány megyét hozhatnék példának -, ahol megvásárolták, komoly szerződéseket kötöttek, hogy kérem, itt bizony az állattenyésztés miatt van szükség az állami földekre, az állattenyésztés perceken belül megszűnt, a földek pedig megmaradtak. Azt gondolom, ez mindenki számára tanulságul kell hogy szolgáljon. Addig legyen a föld használatban, amíg az állattenyésztő telep működik legalább 80 százalékos kapacitáskihasználással, az átlagos állományi létszám alapján. Azt gondolom, a szakmát régebben tanultuk, de még nem felejtettük el.
Tehát azt támogatom és azt kérem, hogy ez az eseti bizottság igenis jöjjön létre, és tisztán, világosan tekintse át a Bábolna Zrt. és a hozzá kapcsolódó földek helyzetét, nyilván a felszámolást, mint tényt és a felszámoló lehetőségeit is figyelembe véve. Ezt követően, ha ez megtörtént, majd utána lehessen meghirdetni a bábolnai földeket. Illő tisztelettel kérem, ez a nagyon határozott álláspontom. Nem egyeztettem a saját frakciómmal, de ez elfogadhatatlan. Nem látjuk tisztán, hogy mely területek, milyen formában, milyen csoportokban kerülnek értékesítésre. Vannak hírek, amelyek esetenként aggasztók, ebbe nem akarok belemenni. Elmondták: azért kell tisztán látni, hogy mindenféle gyanúsítást zárjunk ki, a lehetőségeit is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, Herbály Imrének adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Megpróbálok példamutató lenni, nem követem az előttem szólókat, rövid leszek.
Azt a javaslatot, amit Karsai képviselőtársam tett, méltányolnám, és egyet is értenék vele, csak az a földtörvényt érintő kérdés, úgyhogy ezt a dolgot legfeljebb csak javasolhatjuk egymásnak, hogy vegyük elő, hogy kaphassanak az állattenyésztő telepek földterületet, de akkor módosítsuk a földtörvényt, hogy meddig gazdálkodhatnak azon.
A másik javaslatom: van nekünk egy ellenőrző albizottságunk, amely éppen úgy - sőt, jobban - meg tudná tárgyalni a bábolnai helyzetet, mint egy eseti bizottság. Ugyanis ismerjük az eseti bizottságok működésének sajátosságát. Ismereteim szerint legalább 20 eseti bizottságot állítottunk már fel, és mind úgy szüntette meg a tevékenységét, hogy semmilyen döntést nem hozott. Azt gondolom, az eseti bizottság helyett az ellenőrző albizottság, amely szakmai alapon jön létre, sokkal hatékonyabb lehet, mint egy politikai alapon felállított eseti bizottság. Ezt javasolom megfontolni a bizottságnak, a bizottság elnökének, az ellenőrző albizottság elnökének, hogy tűzzük napirendre ezt a témát, és vitassuk meg.
Ami pedig a földterületek meghirdetésével kapcsolatos felvetéseket illeti, azt gondolom, hogy meg lehetett volna nézni, hogy milyen területeket hirdetett meg, hogyan hirdette meg az MNV Zrt. Sőt, azt gondolom, a Nemzeti Földalap ellenőrző bizottsága is betekintést nyerhet ezekbe a dolgokba, úgyhogy azt kicsit bűnnek tartom, hogy most függesszék fel a hirdetményt, mert nem lehet tudni, hogy ez hogyan kerülhet a gazdákhoz. Lehet tudni, a vezérigazgató-helyettes úr elmondta, hány kisebb-nagyobb földterületet - ha jól emlékszem, 89 területet - hirdettek meg 6-tól 50 hektáros nagyságrenddel, 11 értékesítési egységet hirdettek meg 100-500 hektár között. Azt gondolom, ez megfelel annak a szerkezetnek, amilyen szerkezetben a magyar gazdák jelentkezhetnek, amennyiben földigényük van.
Az a javaslatom egyébként, hogyha még a gépkiállítást is meg akarjuk nézni, akkor uralkodjunk magunkon, és próbáljuk meghallgatni a kérdésekre adott választ is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Most lendülnek második körbe a kezek, Medgyasszay László, Karsai József és Jakab István jelzett. Medgyasszay László következik.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Sajnálom, hogy olyan hosszú voltam a felvezetőben, bizonyára a bennem levő drukk is diktálta ezt, de most rövid leszek.
Nem tudom elfogadni a visszautasítást, mert a hely szelleme egy fennkölt ülést követett volna. Burgert Róbert - ha tényleg néz onnan valahonnan -, egy hazafi volt, aki a maga körülményei között itt alkotott, védett és tartott. Úgy látszik, most nem vagyunk ebben a helyzetben. Lényeg, hogy nem tudom elfogadni, mert panamák igenis voltak és vannak, és a hely szelleme meg az ő fennköltsége egy más dolog.
Egyet szeretnék mondani. Támogatás, pénz kell hozzá, Karsai képviselő úr is ezt mondja. Karsai képviselő úr mondja, hogy határozzuk meg pénzben. Te mondtad, hogy 2001-ben nem kapott elegendő indítást. 2003-ban és 2004-ben egyáltalán nem kapott állami támogatást. Akkor ezek szerint az állami támogatás bizonytalan, mint a kutya vacsorája. Mert a történelem az élet tanítómestere. Ez az év meg azt bizonyította be nekem, az állatorvosnak, az ez évi gazdálkodás, a termőföld idecsatolása, hogy igenis, el tudja tartani. El tudja tartani a ménest a gazdálkodás. Lehet, hogy Karsai képviselő úrnak van abban igazsága, hogy ez egy más terület, de ez a más terület el tudja tartani a ménest, és akkor nem függ a mindenkori kormány kénye-kedvétől. Főleg akkor nem, ha ezt a döntést egy többpárti egyetértéssel tudnánk meghozni. Hogy ez hány hektár legyen és hogyan, az valóban szakmai kérdés, a jelenlegi gazdálkodásból kiindulva kell ezt eldönteni, és ez az esztendő erre jó példa volt.
Tehát azt gondolom, talán nem butaság, amit annyira forszírozok, hogy a termőföldet nem eladni kell ebben az esetben, és lehet, hogy akár magángazdákat is sért a véleményem, de a ménesbirtok érdekében most ez lenne a primátus, ez lenne a fontosabb.
Amit Herbály alelnök úr mondott: nagy különbség van az eseti bizottság és a mi albizottságunk között. Az albizottságban van többség, az eseti bizottságban nincs, ezért eseti bizottság. Döntsük el! Benne vagyok abban is, de akkor foglalkozzon az albizottság intenzíven ezzel a kérdéssel. A lényeg az, kedves barátaim, hogy rajtatok múlik, mi lesz a ménesbirtok sorsa. Mi csak el tudjuk mondani a dolgokat.
Az a bajom - és ezzel befejezem -, hogy amit tavasszal felvetettem, hogy mi történhet itt sorban, az mind megvalósult. És ezért félek attól, hogy most meg fog valósulni a mostani aggályom is, hogy itt marad a ménesbirtok csupaszon, rászorulva a mindenkori kormány támogatására. Mert elmegy az energiaszektor, elmegy a föld, marad az iskola, a műemlék; a költséges dolgok maradnak, ami pénzbe kerül. Nagyon fontos, ezt nagyon szépen elmondtad, de ez mind pénzbe kerül, és a mindenkori kormány kénye-kedvétől függ majd az, hogy ez a szép együttes mennyit kap, vagy ha éppen nincs rá pénze, akkor majd megint eladósodik.
Köszönöm szépen, hogy volt türelmetek végighallgatni.
ELNÖK: Karsai József!
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Ígértem, hogy nagyon rövid leszek. Amit kértem, azt hiszem, Benedek úr vissza tud igazolni - és semmilyen földtörvénybe nem akarok belemenni, Herbály alelnök úr -, az nem földtörvény kérdése. Bocsáss meg, hogy ezt mondom, mert amikor egy pályázatot kiírok, ha óvodahasznosításra adom az önkormányzati területet, és nem óvodát csinálnak, akkor visszaveszem. Ehhez nem kell semmilyen törvény. Semmilyen törvény nem kell ahhoz, hogy a pályázati kiírásba és a szerződési feltételekbe beletegyem, hogy 20 év, de addig kapod a földet, amíg állatot is tartasz rajta ezzel a 80 százalékkal. Nem kell hozzá földtörvény-módosítás.
Ebben kérek majd egy állásfoglalást az elnök úrtól, hogy megszavazzuk-e ezt, így rögtön elválik, hogy akkor vajon kell-e a föld, ha valóban sertést kell rajta tartani.
ELNÖK: Jakab István!
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Azt az álláspontot, amit Karsai képviselőtársam elmondott, nem akarom megismételni. Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Ez nem, a földtörvény ügye, ez pályázati kiírás, és gyakorlatilag a szerződési feltételek egységes meghatározásán múlik.
A másik kérdés: azt gondolom, nem közömbös számunkra, hogy milyen módon került kiírásra a földek értékesítésre, és az, hogy milyen a bábolnai földterületek jövedelemtermelő képessége. Tehát igenis, szeretnénk látni, hogy a bábolnai földterületek milyen módon kerültek korábban hasznosításra, mi az elképzelés, és mi az előállított jövedelem. Mi a céljuk a támogatásokkal, és hogyan kívánják működtetni, beleértve a vadászati jogot is, a teljes területre.
Köszönöm.
ELNÖK: Csontos János!
CSONTOS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nem új bizottságot szeretnék javasolni, csak a hozzászólásom végén nem mondtam el, hogy a mezőgazdasági bizottság foglaljon állást abban, hogy kimondottan a bábolnai ménesbirtok a méretének megfelelő 750 hektár földterületet kapjon. Tehát legyen ebben egy állásfoglalás. A mezőgazdasági bizottságnak legyen az az álláspontja, hogy ennyi hektár földterületet kapjon a bábolnai ménesbirtok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Jakab Istvánnak adom át az ülés vezetését, mert hozzá szeretnék szólni.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Font Sándor elnök úrnak adok szót. Parancsolj, elnök úr!
FONT SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Nehéz kívülállóként hozzászólni olyan szakemberek mellett, akik tényleg nagyon sokat foglalkoztak a lótenyésztéssel itt Magyarországon hobbiból vagy szakmai megfontolásból, szakmai háttérrel.
Amikor a nyáron Medgyasszay László képviselőtársammal a veszélyfelhőket láttuk a Ménesbirtok Kft. környékén és eljöttünk, nagyon őszinte beszélgetésnek lehettünk részesei. Akkor Tömör László és a vezérigazgató úr is jelezte néhány kérdésben, hogy mire nem adhatnak választ. Ezekre nem is kaptuk meg utána sem - a miniszter úrtól sem - a választ, a parlamenti írásbeli kérdés ellenére sem. De azért az információs forrásaink nem apadtak ki, így kezd körvonalazódni bennünk is egy vélemény.
Ezt a véleményt közreadtuk Medgyasszay Lászlóval, és ez a féltés véleménye volt. Mégpedig az, hogy egyelőre úgy látjuk, a ménesbirtok forrásai kezdenek elapadni, és egyszer csak itt áll meztelenül a ménesbirtok, a még megmaradt vagyonával, ez maga a ménállomány lesz. Nehogy az is most olyan sorsra jusson, mint a körülötte lévő földek sorsa, azaz az eladás, és az eladásnál már majdnem most meg tudjuk tippelni, hogy kik lesznek a vevők mind a földnél - mert ezt már sajnos megszoktuk az eddigi privatizációs földértékesítési gyakorlatnál -, mind pedig netán a ménes esetében. Ez a féltés vezérelt bennünket, amikor próbáltunk minél részletesebben utánajárni, hogy milyen megoldási lehetőségek lehetnek, mi itt a helyzet.
Amikor az említett nyári hivatalos látogatásunkkor kérdeztem a vezérigazgató urat, hogy most egyáltalán mi a forrása a ménesbirtoknak, a következőket sorolta fel. Van egyszer ez a 800 millió forint kölcsön. Azóta megtudtuk, hogy ez nem 800 millió, hanem mínusz 360 millió, egy képtelenségnek köszönhetőn. Itt felhívom a figyelmet, kormányoldali képviselőtársaim, akik ragaszkodnak még mindig az SPS, a közvetlen farmalapú támogatás bevezetéséhez, hogy mi is történt itt tulajdonképpen. Nem tudom, átlátták-e, értették-e, amit Medgyasszay László csak néhány mondatban mondott. Az SPS-rendelet következtében a top upot innentől kezdve a közvetlen farmalapú támogatás rendszerében ahhoz kötjük, aki 2006-ban a termőföldet megművelte. Ki volt ekkor a termőföld bérlője, művelője? A Bábolna Zrt.
A Bábolna Zrt. felszámolását elindítja a tulajdonos. De előtte azt gondolja, hogy adjuk át ezt a 13 ezer hektárt a Ménesbirtok Kft.-nek. Logikus döntés, mondhatnánk, mert miért a felszámolónál, a felszámolandó zrt.-nél maradjon ez a földterület. És mit nem tesz meg? A saját maga által meghozott rendelet, a top upról szóló SPS-rendelet következtében a támogatási jogosultságot felejti "csak" átadni az egyik állami cégtől, a felszámolandó Bábolna Zrt.-től a Ménesbirtok Kft.-hez. Amikor ez kiderül, akkor persze az állam elkezd érdeklődni a most már a felszámoló tulajdonában lévő Bábolna Zrt.-nél, hogy elnézést, de ott maradt évi 80 millió forint értékű támogatási jogosultság, ha lennétek szívesek ezt átadni, merthogy az kellene a földhöz, mert különben az újonnan kinevezett vezérigazgató úr nem fog tudni hatékonyan és eredményesen gazdálkodni.
A felszámoló pedig benyújtotta a számlát: azt mondta, hogy 360 millió forint, ennyi az értéke. 80 millió forint az éves lehívható pénzmennyiség, és mennyi az ára? 360 millió forint. Meg hivatkozott az elmarad hasznára és egyebekre. Ebből tetszenek látni, mi a tanulság? Úgy néz ki, négyszeres áron kel el a támogatási jogosultság, amikor most önök az SPS-törvényben szét akarják választani a támogatási jogosultságot a termőföldtől. Ezzel fosztják ki a földtulajdonosokat, ezt csak úgy zárójelben megjegyzem, ennek ez a következménye. Itt az élő példa. Az állam bizonyította be, hogyan működik majd az SPS. A lehető legrosszabb módon bizonyította, saját magának okozott 360 millió forint veszteséget azonnal, és amint kiderült utólagosan egy jegyzőkönyvből, az állam megadja a 800 millió forint éves kölcsönt, és azonnal utasítja a vezérigazgatót, hogy legyen szíves, ebből 364 milliót utaljon át a felszámolónak, egy magáncégnek.
Már itt kezdődött egy kicsit - úgymond - borsózni a hátunk, hogy mi folyik itt. Elnézést! Akarjuk akkor egyáltalán rendbe tenni ezt a Ménesbirtok Kft.-t, vagy nem akarjuk?
A vezérigazgató úr elmondása szerint a másik vagyoni forrás az volt, hogy volt neki a SAPS-ra, az uniós támogatásra 280 millió forint támogatási jogosultsága. De annyira kellett a készpénz, hogy ezt azonnal el kellett neki vinni faktoráltatni. Vesztett rajta rögtön 16 millió forintot, és még ez volt a legjobb ajánlat. Itt jött a másik: a vagyoni értékű jogot már faktoráltatni kellett elvinni. Tetszenek érteni, hogy hova szaladunk bele az SPS-sel? Ezt csak úgy zárójelben megint megjegyzem.
A harmadik forrása a terményeladás volt. Igen, de milyen körülmények között? A felszámolásra ítélt Bábolna Zrt.-től, azaz akkor már a felszámolótól vissza kellett bérelni az összes gépet, ami ott maradt, mert ezzel tudta a betakarítást elvégezni. Tetszenek érteni, hogy megint mi történt? Hihetetlen helyzetbe sodortuk megint a Ménesbirtok Kft.-t. Megjegyzem, a termékmennyiséghez, amit eddig begyűjtött - és ami még hátravan -, ahhoz nincs semmi tárolója, mert az a tárolórendszer, ami a Bábolna Zrt.-é volt valamikor, már mind privatizálni tetszettek előtte - 2003-tól napjainkig -, és most az új tulajdonosoktól évi 60 millió forintért bérel tárolóhelyet a Ménesbirtok Kft., azért, hogy egyáltalán a terményét most valahova el tudja tenni.
Így érzékeltettem, hogy milyen pénzforrásokkal, és milyen problémákkal indítottuk el az új, 2008. évben a Ménesbirtok Kft.-t. Ehhez jött, hogy van egy stabil bevételi forrása, ez pedig az energiarendszer, több milliárdos forgalommal évente 60-80 millió forintos bevételt tud kapni azért, mert - ezt nem is értettem, és nem is tudtam, amíg ezt meg nem ismertük - itt a hihetetlen nagy mennyiségű vállalkozásoknak ők szolgáltatják több tíz kilométeren keresztül a vizet és az energiát. Ez a szolgáltatási díj 60-80 millió forintos bevételhez juttatja a Ménesbirtok Kft.-t. Mi történt néhány héttel vagy néhány hónappal ezelőtt? Tátrai Miklós úr utasította a vezérigazgató urat, hogy valamilyen oknál fogva legyen szíves, értékeltesse fel ezt az energiaszektort. A felértékelés megtörtént ezen az említett 800 millió forintos névértéken. Ezt a tulajdonos nem fogadja el, és új felértékelőt nevez meg. Majd az - gondolom - kicsit szerényebben fogja ezt értékelni, hogy mennyi is. (Dr. Ángyán József: Ócsítják.)
Szerintem már nagyjából ugrásra készen állnak. Pontosan tudjuk, hogy a magyarországi energiaszektor privatizálásának '94-ben mi lett a következménye - nagyon jó energiaelosztó-tulajdonosnak lenni. Ez iszonyú jó dolog. Valószínűleg magánszemélynek is nagyon jó, tehát nem kérdéses, hogy nagyon komoly vevői kör fog itt megjelenni az energiaszektor privatizálására. Ezzel még inkább lehetetlen helyzetbe hozzuk a Ménesbirtok Kft.-t.
És akkor jön a legutolsó, a két héttel ezelőtti hír, hogy amiről eddig mindenki beszélt. Keller László úr az interpellációra adott válaszában, a parlament több bizottságában, ahol ez szóba került, megígérték, hogy igen, életképessé szeretnék tenni a Ménesbirtok Kft.-t. Ehhez az elképzelések alapján jött egy javaslat, minimum hány ezer hektár megmaradásával lehetne ezt megtenni, és örömmel hallottam Benedek Fülöp azon megállapítását, amikor azt mondta, hogy az idei év eredményes lesz. Igen, mert ezek szerint most van egy olyan gazdája, a vezérigazgatónak kinevezett személyben, aki látott már egy ekkora rendszert működni. Mert ismerjük, most már az önéletrajza alapján tudjuk, hogy hol dolgozott eddig, mekkora rendszereknél. Ez volt a fő szakmája, mezőgazdasági rendszereket működtetni, termeltetni.
Most úgy néz ki, hogy a személyi helyzet talán stabilizálódna, ebben a pillanatban a tulajdonos kitalálja, hogy akkor kizúzzuk alóla a termőföldet. Ez nekem összességében csak azt tudja mondani, hogy valakik - kívülállók - már pontosan igénylik ezt a termőföld-mennyiséget. Itt szóba került ez a sertéstelep. Igen, a Pegano Pigről van szó, amely néhány millió forintos törzstőkével, milliárdos felelősséggel egy hígtrágya-tórendszert hoztak létre - vagyis így örökölték meg -, hogy ez mikor lesz felszámolva, biztosan nem a 3 millió forintos törzstőkéből, ezt tudjuk. De most újólag azt halljuk Benedek Fülöp vezérigazgató-helyettes úrtól, hogy az állattartóknak is földterületet kell juttatni. Bocsánat, de úgy tudom, hogy társas vállalkozások egyelőre nem tudnak termőföldet szerezni, tehát ezen állattartó telepek tulajdonosai kapnak majd esetleg jogi értelemben földterületet. Ha ez tényleg igaz, hogy itt ennyi százmillió forintos veszteséggel tud ma Magyarországon működni sertéstelep, akkor automatikusan igaz lesz, hogy csak ezeket a nagyon jó értékű, nagyon jó helyen, belterülethez közel fekvő területeket kell megszerezni, addig kell kitartani, utána borítjuk az egészet, bukik a kft., itt hagyva a másfélmilliárd forintos hígtrágyatelepet, itt hagyva az összes állományt, a termőföld viszont már magánszemélyként - ugye? - az enyém. Ez rettentő jó üzlet mindazoknak, akik ebből a Bábolnából még ki akarnak hasítani valamit.
Mi ennek a következménye? Most közgazdasági szempont alapján nézem: a forrásaitól megfosztott, de piaci szereplőként működésre kényszerített vállalkozás fél éven belül százszázalékosan csődhelyzetbe kerül.
És itt jön a legféltettebb pontja az egész gondolatmenetemnek: szabadjára engedjük a teljes ménesbirtokot. Mindenestől, ami még most van neki, amit itt féltünk, és amiről beszélünk, hogy 400 vagy 500 darabos legyen. Nem kell erről beszélni, szerintem azokkal kell most már beszélni, akik már állnak sorba, hogy megvegyék ezeket az állományokat. Az én rémképem ez, és a felelőssége mindazoknak, akik nem határozzák meg, hogy mennyi a működéséhez szükséges infrastruktúra. Én ezt földben tudom elképzelni. Láthatólag az idei év bizonyítja be, hogy tud gazdálkodni a rendszer. Ezt éppen most bizonyítja be a szemünk láttára.
Azokat az örökletes hátrányokat, mint a több száz millió forintos CIB-banki hitel - tudjuk pontosan: 2003-2004-ben nem kapott támogatást, ekkor kénytelen meglépni a hitelt - cipeli most maga után, tehát ezt ne tekintsük működési veszteségnek, ez egy örökletes helyzet, hanem nézzük meg az éves működéshez szükséges eszköz- és forrásállományt, és nézzük meg a várható eredményességet. E tekintetben úgy látom, hogy van esély, hogy azzal a 2-3 ezer hektáros minimális földterülettel itt életképesen fenn tudjuk tartani azt a nagy kincset, amiről minden képviselőtársunk itt most beszélt. Mert mindannyian féltjük a kincset, a genetikai állományt, a lovasfarmot. Mindannyian féltjük. De abban nincs egyetértés, hogy ennek a megőrzéséhez melyik az az abszolút biztos út, amely hosszú távon - merném azt mondani, hogy kormányoktól függetlenül is - működőképessé tenné a rendszert.
Mert megmondom őszintén: ha a későbbiekben netán az lenne, hogy majd minden évben adjuk azt a 200, 300 vagy 600 millió forintot, ezt nem tudom, amennyit itt előírnak, hogy annyi biztosan kell a működtetéséhez, akkor ez a mindenkori kormány döntése. És megértünk mi sajnálatos módon annak idején egy Bokros-csomagot, most egy Gyurcsány-csomagot, és pontosan tudjuk, hogy ezek voltak az első kiadási tételek, amelyeket egy pénzügyminiszter pénzügyi szempontból azonnal megszüntetett. Nem érdekelte őt, hogyan vált ki különféle nemzeti érzületet az, hogy egy ilyen terület megszűnne, ő fiskális szempontból gondolkodik most is, amikor pénzügyminiszteri szempontból gondolkodnak a földeladáson. Tudom, hogy ez bevétel, de nézzük meg, hogy milyen romboló következményei vannak.
Itt már felsorolták, mi lesz itt a szakközépiskolai oktatással, a Shagya Alapítványon keresztül működtetett iskolával. Mi lesz, veszélybe kerül-e a TIOP-pályázat, a nagy lovarda felépítése? Tehát azonnal jönnek sorozatban utána a kérdések, amelyekre - sajnálatos módon - úgy látom, egyelőre nagyon bizonytalan a válasz, és azt gondolom, hogy a termőföld biztosításával, ami egyelőre az állam tulajdona, nincs kényszer az eladásra, semmi kényszer nincs, hogy kiadjuk a ménesbirtok alól ezt a nagy mennyiségű földterületet, piaci kényszer sincs, szerintem ennek az egyben tartása ez irányban képzelhető csak el.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Visszaadom az ülés vezetését. (Dr. Karsai József: Egy mondat erejéig, elnök úr!)
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Karsai Józsefnek adok szót.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Csak egyetlen mondatot. Nem tudom, Benedek úr - ha figyel - jól értettem-e, mert én közben itt a polgármester asszonnyal összesúgtam, amikor hallottam ezt a területalapú támogatást, hogy mire ment, és akkor engem úgy világosított fel. Tehát igaz-e az, mert akkor azt ki kell vizsgálnunk, ha ez nem így van, hogy a területalapú támogatás összegét kellett átadja a mezei leltár fejében a felszámolónak? Tehát az én mai tudásom szerint, ha ez nem így van, mint ahogyan mondom, hogy csak a föld használója kaphat - mindegy, hogy top upnak vagy SAPS-nak nevezzük -, csak aki a földet használja, akinek erre használati bejelentése van, és az le van igazolva, csak az kaphat.
Ha a felszámoló kapott, akkor ez törvénytelen, ezt ki kell vizsgálni! Ezt a jegyzőkönyv kedvéért elmondom. Ilyet nem kaphat, és úgy tudom, ha ezt egyik sem kapja, akkor ez az állami tartalékba kell hogy bemenjen, és amivel később azokat fizetjük, akik új gazdálkodók, vagy kiveszik haszonbérbe újra a földjeiket. Ha ez a tájékozódásom nem jó, segítsetek! Én csak a jegyzőkönyv kedvéért ezt a helyesbítést mondom, hogy akkor erre várnék választ, hogy ez hogyan történt. Mert nem vehetett fel, ha nem művelte. Ha ő műveltette, vagy még megvoltak a gépei a felszámolónak, akkor jogos, hogy ő vette fel. De a föld művelésével, használatával lehet csak az Unióból felvenni az úgynevezett kétféle területalapú támogatást.
Köszönöm.
ELNÖK: Igen, ez egy jó tanulmány lesz, amit Karsai József említ. Bár megjegyzem, az én információim szerint úgynevezett elmaradt haszon ellenértéke címszó alatt ment át ez a pénz. Kértem a miniszter urat, hogyha ezt a szerződést eljuttatná hozzánk, ezt egyelőre megtagadta. Szerettem volna látni, hogy az a 365 millió forintos mozgás milyen okirattal volt alátámasztva. Az tény, hogy a top up, SPS részt elfelejtették 2008 áprilisában átadni a Ménesbirtok Kft.-nek, és a probléma innen kezdődött. Tömör László és a vezérigazgató úr tájékoztatása szerint Tátrai Miklós vezérigazgató úr tárgyalt személyesen a felszámolókkal, amelynek a tartalmi részéről nem adhattak akkor nekünk felvilágosítást. Itt tartunk az információkkal.
Van-e további kérdés, észrevétel a bizottsági tagok részéről? (Jelzésre.)
PAIZS JÓZSEF (MSZP): Három nagyon rövid dolgot. Amikor jöttem be, tőlem balra láttam Burgert Róbert szobrát, mint földije és volt agráros, annak is örülök, hogy egy ilyen kitűnő embernek szobrot emeltek, és annak is örülök, hogy végre helyükre kerülnek ezek az értékes agrárszakemberek. Nem mindig volt így. Virág is van egyébként a szobor mellett, hála istennek.
A másik, hogy 2001-től vizsgáljuk, mióta fennáll a kft., a problémákat és az eredményeket. Csak a jegyzőkönyv miatt hadd kérdezzem majd meg, és majd kérek választ rá, 2001-ben mekkora területtel alakult meg a Bábolna Ménesbirtok Kft.?
Van egy harmadik dolog. Vitatkozunk arról, hogy mekkora földterület kell. Elhangzott 750 hektár, és elhangzott 3 ezer hektár. Maga az elnök úr nyilatkozott arról, hogy micsoda nagy gond, hogy a terményt tárolni kell. Még hadd tegyem hozzá, nemcsak tárolni kell a terményt, hanem meg is kell termelni. Vajon mekkora forgóeszközigénye van egy háromezer hektáros területnek? Ezt is számoljuk majd hozzá, amikor arról vitatkozunk, hogy mekkora terület kell a ménesbirtoknak.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel van-e? (Nincs jelzés.) Ha nincs, az előterjesztőknek adok szót.
DR. BENEDEK FÜLÖP (Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.): Köszönöm szépen. Igyekszem a kérdésekre koncentrálni.
Medgyasszay László úrnak Kerteskőre vonatkozott az első kérdése, hogy azzal mi a helyzet. (Dr. Medgyasszay László: Az megjegyzés volt.) Úgy hangzott el, hogy jó lenne, ha reagálnék rá. Ha ez nem kérdés, akkor köszönöm, de több ilyen levezető félmondat volt. Szeretném arról tájékoztatni, hogy az NFA ellenőrző bizottsága a kerteskői értékesítést külön vizsgálja, és amennyiben annak eredménye megvan, akkor szívesen tájékoztatom.
A másik, hogy mi lesz a ménesbirtokkal. A ménesbirtokkal kapcsolatos tulajdonosi szándékunk az, hogy megmaradjon, és legalább azon a szinten, ami most 260 millió forintot és 700-750-770 hektár - vagy a létszámhoz rendelt terület - biztosítását jelenti, ezt változatlanul a tulajdonos részéről a Pénzügyminisztériummal egyetértésben biztosítani fogjuk. Ez abban az esetben módosulhat, hogyha a tanács vagy a pénzügyminiszter közben más döntést hoz, vagy az az eseti bizottság, amelyet a miniszterelnök úr megbízott, más javaslattal él a miniszterelnök, illetve szó van arról, hogy a parlament felé is.
Az volt a felvetés, hogy a földre nem tértem ki, és többen kifogásolták, hogy miért nem. Úgy hangzik az egész, hogy tájékoztató a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft. gazdasági helyzetéről és működésének jövőbeni elképzeléseiről, a meghirdetett földértékesítés tükrében. A Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft. jelenleg használt földterületét nem hirdettük meg. Az 500 hektárt plusz a 200-at most is ő hasznosítja, illetve a későbbiek során is az az elképzelésünk - az előbb elhangzottak alapján -, hogy az ott marad. Ugyanakkor a föld értékesítésével, haszonbérbe adásával kapcsolatban pedig az idevonatkozó MNV Zrt.-ről szóló törvény, a 254. számú kormányhatározat és a tanács döntésének megfelelően jogszabályszerűen jártunk el. Tehát ehhez ajánlom a tisztelt mezőgazdasági bizottság figyelmébe a Nagy János elnök úr meghallgatásakor készült jegyzőkönyvet, ő előzetes tájékoztatással élt.
A következő, hogy Keller úr a bábolnai földek sorsáról egyértelmű vagy nem egyértelmű választ adott-e azon a bizottsági ülésen, ami a miniszter válaszadásával függ össze. Ebben nem vagyok képben, tehát nem ismerem a részleteket. Utánanézek, és ha olyan jellegű írásbeli kiegészítés kell, megadom a választ a képviselő úrnak.
Ami pedig az egész levezetést illeti, én a bábolnai ménesbirtokról beszéltem, a vita nagy része pedig a Bábolna Zrt.-vel, a felszámolásba történő átmenettel, és az utána történt eseményekkel foglalkozik. Szívesen adunk - a vezérigazgató úr is, vagy ha rám kerül a sor, jómagam is - erről sokkal részletesebb tájékoztatást, de ma nem ez volt a téma. Azért majd néhány dologra a kérdések sorrendjében még visszatérek.
Az a bizonyos, ominózus szerződés, ami a 365 millióról szól, és azon vagyoni értékű és nem vagyoni értékű, de haszoni jogokról mondott le a felszámoló, amely vitatott volt közöttünk, egy érvényes szerződés, az hozzáférhető, ha az eseti bizottság vagy bárki, az ellenőrzéssel foglalkozó albizottság foglalkozik vele, bemutatjuk, hivatalosan átadjuk.
Megerősítem Karsai úrnak, hogy jól ismeri az idevonatkozó szabályt, mind a SAPS, mind - amennyiben lesz - a top up támogatást. Erre nem akarok kitérni, de a top up támogatás 2006-os megigénylésével, és általában a Bábolna Zrt.-nél működtetett földek korrekt nyilvántartásával és a hozzárendelt jogok megszerzésével nagyon sok adminisztratív probléma van. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy például a szendrői földterületek után, amikor most felülvizsgáltuk tételesen, területarányosan még az igényelhető támogatások 60 %-át sem igényelték meg. Nem tudom, hogy miért. Tehát 2002-2003-2004-ben, itt értem a környezetvédelmi majd az uniós támogatásokat is, és nem lett belőle - ahogy az elnök úr ezt helyesen számon kéri - vagyoni értékű jog. Ez is majd egy külön kérdés lesz, amikor tisztázzuk a nem éppen napirenden lévő kérdéshez tartozó európai uniós támogatások későbbi, SPS keretében történő támogatását.
A következő a mezei leltár. Vita van közöttünk, mert a mezei leltár értékét a felszámoló felénk leszámlázta, ugyanakkor az államnak a felszámoló jogkörébe tartozó követelése van Bábolnával szemben, és ezt szembeállítottuk, ez tisztázatlan. A későbbiek során, amint ez tisztázódik - de most a felszámolói mérlegben szerepel, ellenőrizhető - ezt érdemben meg tudjuk válaszolni.
Általában az áramszolgáltatás is ehhez tartozik. Minden olyan cégünknél, ahol nem a profiljukba tartozó kapacitások vannak, a felértékelés megtörtént. Nekem nincs tudomásom arról, még a fantáziám sem terjed ki arra, hogy a bábolnai ménesbirtok, az áramszolgáltató közvetlenül kapcsolódik a szerencsejáték vagy esetleg egy kaszinó ügyéhez, de azt meg tudom mondani, hogy azért adtuk vissza a 800 millió forintos értékbecslést, mert kevésnek találtuk, és most a legújabb ennél körülbelül 20 %-kal több, hivatalosan még nincs meg. De az, hogy ennek mi lesz a sorsa, csak tanácsi döntéssel, az idevonatkozó jogszabályok szerint történhet. Tehát nem a bábolnai ménesbirtok közvetlen gazdálkodási keretei között.
Az állattartók. Itt most megmondom, hogy kik azok - Agro-Ttrust Kft., Galliform Kft., Tetra Baromfi Kft., Gallus Kft., Darányi -, akik bejelentkeztek, hogy nekik a bábolnai területből takarmánytermesztési célra kellenének földek. Csak emlékeztetem magunkat arra - a tisztelt bizottságot is, hogy másfélmillió hektár volt a Földalap kezelésében, 1.100 ezer hektár ebből erdő, 400 ezer hektár bérben van. Ebből azért 100 ezer hektár annak a 12 mezőgazdasági rt.-nek van 50 évre a bérletében, akiknél 500 forinttal indítottuk 2001 szeptemberében a bérletet. Ez most körülbelül 700 forint, és a Magyar Nemzeti Földalapkezelő Szervezet ezeket a bérleteket most 900 forintért hirdeti aranykoronánként.
Vessük össze! 100 ezer hektár ment el akkor, most pedig itt összesen - és pontosítom, mert Budai úr, helyesen, beleszólt, hogy hogyan is néz ki a bábolnai föld, most még egyszer elmondom - 52 egység 100 hektár alatti, 11 egység 200 hektár alatti, és 4 egység 200 hektár feletti. A legnagyobb ebből 614 hektár. A két egység pedig, amit bérbe hirdetünk meg, de nem úgy, hogy ingyenesen, hanem a húszéves haszonbérleti díj 20 százalékáért, az 1 800 hektár, és mindenki indulhat érte. Tehát nem zártuk ki, sőt - ezzel Karsai úrnak szintén válaszolok, de ha megnézi a közzétett pályázatunkat - szerepel benne az állattartó telepek, egyelőre előnye, és azoknál a telepeknél, ahol nitrátmentesítési beruházás valósult meg, ott 15 évre, a hitel futamidejéig kötelezzük az állattenyésztés folytatására. Az más dolog, hogy köszönettel veszem a javaslatot, és a későbbiek során az egyéb területekre is ki tudjuk ezt terjeszteni. De jórészt most a földhaszonbérlet meghosszabbítására azért van szükség, ahol még 4-5 év hátra van, mert a hitel futamideje hosszabb, mint az egyébként húszéves szerződésekből hátralévő bérleti idő.
A következő kérdés a Nyugat-Magyarországi Egyetem 500 milliója. Szeretném elmondani, hogy egy fejezet foglalkozik azzal, hogy van a Pettkó-Szandtner Alapítvány középiskolája, és van egy alapítványi műhely, amelyet egy egyházi méltóság - ha jól tudom, egy esperes - vezet, aki szintén betársult ebbe. Csak azt is szeretném megjegyezni, hogy még a mostani képzésben résztvevő, durván 200+200 gyerekre, mert két szakmát és 16 felnőttet oktatnak, 97 %-ban az állami normatíva és a ménesbirtoktól átszármaztatott pénz adja a működtetést, 3 % jön az adományokból. Itt folyik velük az egyeztetés, hogy mi legyen. Azért a működtetésnél - pláne úgy, hogy ingyenesen biztosítjuk a kollégiumot és néhány épületet itt a történelmi épületcsoporton belül, azért mégiscsak alapos megfontolást igényel, hogy átengedhetjük-e. Egyébként azokon a támogatásokon felül, amit Medgyasszay képviselő úr nagyon pontosan - és csak gratulálni tudok és köszönettel vagyok, hogy ilyen alapos munkával - feltárt az egyébként nemcsak a ménesbirtokra, hanem egyebekre tartozó területeket is, nem vitatom, de tudni kell, hogy 86 millió forint csak a fenntartási költsége ezeknek az ingatlanoknak, amelyek most már a nemzeti örökség részei. Ehhez is kell - bocsánat, hogy azt mondom - a ménesbirtok, kell az állami támogatás és kell az együttes működtetés.
Ami a pénzt illeti, hogy hol a pénz. Kérem, azaz anyag is tartalmazza - amihez örülök, hogy informális úton hozzájutottak -, hogy a ménesbirtok az elmúlt időszakban mindig veszteséges volt. Nem bántásként mondom, hanem tényként: az idén például az egységek úgy néznek ki, hogy a Dióspuszta durván 88-90 millió, a bábolnai ménes körülbelül 72-75 millió veszteséggel zárt. Ez a veszteség azzal, hogy idekerültek a területek, eltűnik. Ezen túl 740 millió forintot vagyonhasznosítási díjként befizet az állami költségvetésbe ez a cég. (Közbeszólások.) Igen. Most arról folyik a vita, hogy azt a bizonyos 300 milliót, amit elvontunk más célra, kompenzációban betudjuk-e vagy nem. Tehát azért mindezt érdemes figyelembe venni, és ez majdnem jobb nyereségmutató, mint amit a szakértő urak kiszámoltak.
De szeretném hozzátenni, hogy 11 ezer tonna búza készleten van. 40 ezer forinttal indult a búza ára, most 34 ezret ajánlanak érte. A mi felelősségünk azt mondani, hogy odaadjuk, vagy tároljuk-e még tovább, remélve azt, hogy megmozdul a búzapiac. Vagy mondok egy másik példát. A napraforgó szerződését 126 ezer forinttal kötötték le, most 70 ezer forint ajánlat van úgy, hogy 2500 tonna be van tárolva. Az, hogy most 70-ért vagy 120-ért értékesül-e ez, ezt nem kell mondani, vagy hogy a búzánál kiesik-e 12 ezer forint tonnánként vagy meglesz, nagyon nagy kockázati tényező. Mi ezekkel az alsó vagy a kettő közötti átlagárakkal számoltunk. Ezért van az, amit egyébként kerestek, hogy hol van, de még egyszer mondom, hetente ad tájékoztatást a gazdálkodás állásáról. Amennyiben igényli a tisztelt bizottság, a legalapvetőbb számokból év végéig, ameddig most ez a szigorú elszámolás van, szívesen tájékoztatom a bizottságot.
Ami pedig az egyéb, a témától távolabbi kérdéseket illeti, most mellőzném. Csontos úr felvetéséhez nincs hozzáfűznivalóm, Karsai úr volt szíves Mezőhegyesre utalni. Rendkívül nehéz a gazdával, a Mezőhegyesi Ménesbirtok Kft.-vel és a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Zrt.-vel az összhangot megteremteni. Mi természetesen azon vagyunk, hogy közelebb kerüljön - földcserével - a ménesbirtokhoz az ott művelt föld területe.
Változatlanul az a véleményünk, szakmai jelleggel is alátámasztva, ha szükséges - én durván tíz évig felügyeltem a szilvásváradi ménesbirtokot, ott durván 800 hektár körüli terület van hegyoldali legelőkkel, takarmánytermő területtel, és van durván 400 ló -, hogy a ménesbirtok nem keverendő össze a mezőgazdasági üzemmel. Ne termeljen olajos növényt, árubúzát és kukoricát. De az, hogy a zab, a legeltetés és a szénaszükséglet biztosított legyen, az megvan. Egyetértek azzal a PM-előterjesztéssel, be is dolgoztam, hogy korrektül meg kell mondani: nekünk ez a ménesbirtok belekerül 250 millió forintba évente, és számoltassuk el azokat, akik ezt művelik. Mert körülbelül, és ezt a tíz év tapasztalata alapján mondom, 130-150 milliót kap Szilvásvárad - ebben nincs benne az a 30-50 millió, amit most fejlesztésre fordít, mert a pályát felújítja -, ezzel a nagyságrenddel ellenőrzötten, negyedéves beszámolókkal tíz éve működőképes, és tessék megnézni Szilvásváradot: ellenőrizhető, és normális szakmai munka folyik.
Erre a mintára gondoltunk akkor, amikor arról beszéltünk, hogy jó volna egy egységes, a Csontos képviselő úr által idézett minta körüli modellt kialakítani. Szívesen visszahozom én a szakmai albizottsághoz vagy ide is, vitassuk meg, mert nem öncélú akar lenni, hanem a még meglévő magyar lótenyésztési értékeket először is megőrizni. Nem akarok messzire menni, de jól tudják, hogy az állami gazdaságok értékesítésével hiába írtuk elő akár a polgári kormány alatt, akár a mi időnkben történt az értékesítés, hogy majd a lótenyésztés genetikai alapjait megőrzik. Akár Hódmezővásárhely, akár néhány dunántúli, Pápa környéki gazdaságra utalok, három-négy év múlva úgy hagyták abba, mint annak a rendje, mert ráfizetéses volt. Ehhez állami garancia kell! Elnézést kérek a kitérőért.
Karsai úr másik két kérdésére válaszoltam, illetve az, hogy kik kérték a földet, azt felsoroltam. De mindenki, aki a törvény, illetve a pályázatban kiírtak szerint jogosult, eljöhet ide, és az a veszély van, hogy eljön egy nagypénzű, aki nem állattartó, aki nem bábolnai, és most ezt meg tudja venni. Ebbe kellene talán még erősíteni a pályázati oldalról is, meg egyáltalán, a föld értékesítésénél a jogszabályi oldalról azokat a kritériumokat, amelyekről itt szó volt.
Mivel Jakab úr a bizottsági működéshez és az ellenőrzéshez fűzött véleményeket, úgy ítélem meg, hogy azt nem kell véleményeznem, a tisztelt bizottság döntésének megfelelően járunk el.
Herbály úr által felvetettekhez nincs mit hozzáfűznöm.
Medgyasszay úr szerint panamák voltak. Gondolom, hogy konkrétumokkal tudja igazolni. Amennyiben ezt kiterjeszti erre az időszakra is, akkor kérem pontosan megnevezni, hogy lépni tudjak benne.
Jakab úrnak volt még egy visszatérő kérdése: hogyan néz ki a vadászati jog. Pillanatnyilag a bábolnai önkormányzat jegyzője kezdeményezte a földtulajdonosi közösség összehívását, mert annak idején, jó másfél évvel ezelőtt a Bábolna Zrt. kapta meg a vadászati jogot, és úgy, hogy saját maga hasznosítsa. A vadászati jog a felszámolónál maradt, de az idevonatkozó szabályok szerint az új földtulajdonosi közösségi gyűlés kompetenciája eldönteni, hogy kit bíz meg a későbbiekben a földtulajdonosi közösség képviseletével, milyen vadászati módot akar alkalmazni, és ehhez kit választ partnerként. Erre, ha jól tudom, most a dátumra nem emlékszem, de 30 napon belül van kitűzve egy olyan tervezet, mely szerint összehívjuk a földtulajdonosi gyűlést.
Font Sándor úr kérdései jórészt az előzőekben - úgy hiszem - általam megválaszolásra kerültek. Hangsúlyozom még egyszer, hogy arra a részre, ami a Bábolna Zrt. felszámolásával függ össze, és külön előterjesztésben vagy az itteni kérdések függvényében kell válaszolnom, akkor azt külön megteszem, de úgy hiszem, hogy ilyen ellenőrizhető, a bábolnai földek működésével kapcsolatos gazdálkodás 1989-90 óta itt nem folyt. Ha erről valaki meg akar győződni, mondom még egyszer, heti rendszerességgel készíttetek róla beszámolót, és amennyiben igényli a tisztelt bizottság, akkor különválasztva be tudom mutatni a ménesbirtok és a zrt. gazdálkodásának eredményeit.
Most pedig fordítva - mint ahogy volt szíves az elnök úr levezetni - alakul a helyzet, mert épp abból eredően, hogy a Bábolna Zrt. földjeit hasznosítja a ménesbirtok, az a banki hitelképességét és a likviditását is javítja. És az év végével az elszámolás, egy folyamatos gazdálkodás alapján Boross úr - gondolom ezt az információkból pontosan tudják, aki a CIB Bank illetékese - arról tájékoztatott, hogy az a prolongáció és a gazdálkodási lehetőség folyamatos finanszírozása, ami 2008 végéig garancia, biztosítható.
Ami a Pegano Piget illeti, indulhat természetesen az is a föld megszerzéséért, de bárki más, aki gazdálkodik. Egyébként ezzel a céggel is ugyanúgy járunk el a szervezet részéről, mint bármelyik mással, aki nem fizet, többek között itt is vannak vitáink, de ezek - úgy hiszem - az üzemi, mármint a gazdálkodási körbe tartoznak. Amennyiben a konkrét ügyhöz van kérdés, akkor természetesen azt is megválaszoljuk.
Elnézést kérek, ha hosszabb voltam, elnök úr. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy gondolatra reagálnék, amelyre kitért Benedek Fülöp vezérigazgató-helyettes úr, ez a polgári kormány időszaka alatt eladott 12 állami gazdaság. Talán akkor lett volna korrekt, vezérigazgató-helyettes úr, amikor ön államtitkár volt, és jelezte volna azt a 15-öt, amit az önök kormányzása alatt adtak el. Csak, hogy visszaidézzük: Komárom, Mezőhegyes, Bóly esetét, amelynek még tulajdonosa lett a mai miniszterünk is, igaz, akkor még csak mezőgazdasági bizottsági, kormányoldali tag volt, hogy ilyen furcsaságok is történtek. Talán így lett volna egyensúlyban, ha már visszaemlegetünk ilyen régmúlt történeteket, amelyeknek - az én felfogásomban - a jelen napirendi ponthoz aztán végképp semmi köze nem volt.
Kérdezem a bizottsági tagokat, kinek van kérdése, véleménye az eddig elhangzottakhoz (Nincs jelzés.), és kérdezem, mivel itt pro és kontra érvek hangzottak el, hogy milyen határozatok születhessenek még meg. A bizottság most akar átalakulni szövegező bizottsággá, vagy pedig értékeljük egyelőre nyugodtabb körülmények között az itt elhangzottakat, és esetleg a titkárságot megkérjük, mivel itt hangoztak el valóban határozati vagy bizottsági szavazást igénylő javaslatok, állásfoglalások, és ennek tükrében kérünk a titkárságtól egy kivonatot, hogy kitől, milyen javaslat hangzott el? Megnézzük, hogy ezek szinkronizálható-e egymással, és egy bármelyik soron következő bizottsági ülésen, amikor ezzel már tisztában leszünk, visszatérünk erre, hogy egyáltalán fenntartjuk-e a javaslattevő szándékunkat ezekben az esetekben. (Többen: Így jó lesz.) Ha ezt így elfogadja a bizottság, akkor ezzel tudjuk zárni a mai bizottsági ülésünket. (Többen: Elfogadjuk.)
Van-e további kérdés, észrevétel a napirendi ponthoz? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, megköszönöm a napirendi pont előadóinak a felvezetést és a kérdésekre adott választ, a napirendi pontot lezárom.
Az egyebek napirendi pontnál - a formalitást betartva - Bagi Bélának adok szót.
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Levélben keresett meg a 25. jubileumához közeledő magyar biokultúra mozgalom nevében Czeller Gábor, Magyar Biokultúra Szövetség elnöke, és az elnökség tag Márai Géza, az Ökológiai Gazdálkodás, Oktató, Kutató és Szaktanácsadó Egyesület elnöke. Egy kezdeményezéssel fordultak a mezőgazdasági bizottsághoz, egyébként ezzel a kezdeményezéssel megkeresik a környezetvédelmi bizottságot is. A régebben képviselőtársaim talán visszaemlékeznek, én nem tudhatom, de korábban működött egy képviselői biokultúra csoport.
A hozzám forduló kezdeményezők azt kérték tőlem, hogy terjesszem ezt a kezdeményezésüket a bizottság elé, és szeretnék, ha ez újból működne. A magam részéről úgy gondolom, hogy erre szükség is lenne, mert talán Európában egyedül Magyarország az a terület, ahol az elmúlt évhez képest csökkent a bioterület. Európában most már 7 millió felett van ez a tevékenység, tehát azt gondolom, jó lenne közelebbről megismerkedni a biokultúrát művelők gondjaival, és esetleg okaival. Mert egyébként nem indokolt, hogy csökkenjen Magyarországon.
Ezt szerettem volna előterjeszteni, és javasolom, hogy adjunk pozitív választ erre a kezdeményezésre.
ELNÖK: Herbály Imre alelnök úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Az előző ciklusban foglalkoztunk a biotermeléssel, biogazdálkodással, kihelyezett bizottsági ülésen is. De aztán úgy leült ez a dolog, ebben a ciklusban tényleg inkább csak a GMO kapcsán vetődött fel ez az ügy.
Azt javasolom, hogy tényleg foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, a felkérést is vegyük pozitívan, meg esetleg tűzzük napirendre vagy egy kihelyezett bizottsági ülés keretében, vagy éppen az egyesület meghívásával.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, a titkárságnál nézünk egy erre alkalmas időpontot a következő bizottsági ülések egyikén, amikor látjuk, hogy van erre lehetőségünk, a normál ügymenetünket, a törvénykezést nem zavarva, nem hátráltatva.
Szeretném jelezni, úgy tudom, a meghívót már megkapták, hogy hétfőn 11 óra 30 perckor bizottsági ülésünk lesz, egy kötelező témakör megtárgyalásával, ami napirendre kerül majd a parlamentben is. Tehát hétfőn, 11 óra 30 kor bizottsági ülés kerül összehívásra.
Ha további kérdés, észrevétel nincs, a 3. napirendi pontot is lezárom, és itt szeretnénk megköszönni házigazdánknak, a polgármester asszonynak, a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft., a mögötte álló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. képviselőinek, hogy lehetőséget biztosítottak a mai napon a kihelyezett ülésünk megtartására. Köszönjük azt a tisztes invitálást is, amely nekünk szól a szomszédos terembe.
Az ülést berekesztem.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 15 perc)
|
Font Sándor |
Jegyzőkönyvvezető: Szoltsányi V. Katalin