MB-24/2008.
(MB-78/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2008. október 14-én, kedden, 10 óra 8 perckor
a Képviselői Irodaház V. emelet 515. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A napirendi javaslat elfogadása *
A második nemzeti környezetvédelmi program 2005-2006. évi végrehajtásáról szóló jelentés (J/6168. szám) (Általános vita) *
Dr. Gergely Erzsébet főosztályvezető-helyettes (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Dr. Gergely Erzsébet főosztályvezető-helyettes (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) válaszai *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
Tájékoztató a mezőgazdasági bizottságnak az élelmiszer-ellenőrzés és szervezete egységének kialakításáról szóló 1/2006-2010 (XII. 21.) számú tájékoztatójában foglaltak megvalósításáról, különös tekintettel a melaminügyre *
Dr. Kocsner Tibor (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) *
Dr. Búza László (Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal) *
Gőgös Zoltán (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) *
Dr. Kocsner Tibor (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) *
Dr. Búza László (Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal) *
Lukács László (Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal) *
Bizottsági vélemény készítése a Házszabály 134/B. §-ának (4) bekezdése alapján: *
Javaslat - a Tanács rendelete a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról [COM(2008)306-1;2008/1013/CNS] *
Javaslat - a Tanács rendelete a közös agrárpolitika módosítása céljából a 320/2006/EK, az 1234/2007/EK és a(z) [...]/2008/EK rendelet módosításáról [COM(2008)306-2;2008/0104/CNS] *
Javaslat - a Tanács rendelete az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK rendelet módosításáról [COM(2008)306-3;2008/0105/CNS] *
Javaslat - a Tanács határozata a vidékfejlesztésre vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról (2007-2013 közötti programozási időszak) szóló 2006/144/EK határozat módosításáról [COM(2008)306-4;2008/0106/CNS] *
Gőgös Zoltán földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár szóbeli kiegészítése *
Gőgös Zoltán földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár reflexiója *
1. Egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6291. szám)
(A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)
2. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, a természet védelméről szóló 1996 évi LIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6442. szám)
(Általános vita)
3. A második nemzeti környezetvédelmi program 2005-2006. évi végrehajtásáról szóló jelentés (J/6168. szám)
(Általános vita)
4. Bizottsági vélemény készítése a Házszabály 134/B. §-ának (4) bekezdése alapján:
a) Javaslat - A Tanács rendelete a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról [COM(2008)306-1;2008/1013/CNS]
b) Javaslat - A Tanács rendelete a közös agrárpolitika módosítása céljából a 320/2006/EK, az 1234/2007/EK, a 3/2008/EK és a(z) [...]/2008/EK rendelet módosításáról [COM(2008)306-2; 2008/0104/CNS]
c) Javaslat - A Tanács rendelete az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK rendelet módosításáról [COM(2008)306-3; 2008/0105/CNS]
d) Javaslat - A Tanács határozata a vidékfejlesztésre vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról (2007-2013 közötti programozási időszak) szóló 2006/144/EK határozat módosításáról [COM(2008)306-4; 2008/0106/CNS]
5. Tájékoztató a mezőgazdasági bizottságnak az élelmiszer-ellenőrzés és szervezete egységének kialakításáról szóló 1/2006-2010 (XII. 21.) számú tájékoztatójában foglaltak megvalósításáról, különös tekintettel a melaminügyre
Előadó: Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium képviselője
6. Egyebek
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Csontos János (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Zatykó János (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Bagi Béla (Fidesz)
Bodó Imre (Fidesz)
Czerván György (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Herbály Imre (MSZP) megérkezéséig Kis Péter Lászlónak (MSZP)
Bedő Tamás (MSZP) 12.40 óráig Frankné dr. Kovács Szilviának (MSZP)
Bedő Tamás (MSZP) 12.40 órától Herbály Imrének (MSZP)
Borenszki Ervin (MSZP) Zatykó Jánosnak (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP) távolléte idejére Csontos Jánosnak (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP) Godó Lajosnak (MSZP)
Paizs József (MSZP) Demendi Lászlónak (MSZP)
Czerván György (Fidesz) távozása után Bagi Bélának (Fidesz)
Járvás István (Fidesz) Czerván Györgynek (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz) távozása után Bodó Imrének (Fidesz)
Gőgös Zoltán földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár
Dr. Gergely Erzsébet főosztályvezető-helyettes (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Schmidt András szakmai tanácsadó (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Kocsner Tibor helyettes országos főállatorvos (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Búza László igazgató (Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal)
Lukács László elnök (Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 8 perc.)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait, a munkánkat segítő tisztviselőket. Köszöntöm a bizottság munkáját figyelemmel kísérő vendégeket, köszöntöm mindazokat, akik az egyes napirendi ponthoz már megérkeztek.
A napirendtervezetet írásban a bizottsági tagok megkapták. Ehhez képest javaslatot teszek sorrendi cserére. Az FVM jelezte, hogy Gőgös Zoltán államtitkár úr szeretne a mostani napirend szerinti 4. pontnál - az úgynevezett véleménykészítés a Health Check rendszerről - személyesen itt lenni, de jelenleg másik bizottsági meghallgatáson van, ezért a 4. és az 5. napirendi pontot kérik megcserélni. Tehát a melaminügyről szóló 5. napirendi pont megelőzi a 4. napirendi pontot. Ez a javaslat. Egyben tegnapi házbizottsági ülés tájékoztatása után tudjuk, hogy az adótörvényeket a kormány visszavonta, ezért az 1. napirendi pont okafogyottá vált.
Úgy tudom, hogy a szocialista frakciónak is van egy indítványa a napirendi pontokhoz. Kis Péternek adok szót.
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kezdeményezzük a szocialista munkacsoport részéről, hogy a 2. napirendi pontot, a környezet védelmének általános szabályairól és a természetvédelemről szóló jelentést, a T/6442-est további egyeztetések indoka alapján ne tárgyalja most a bizottság. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kérdezem, hogy van-e még további kérdés, észrevétel a napirendi pontokhoz. (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor megpróbálom összefoglalni. Gyakorlatilag az így tett módosításokról szavazunk először. Két módosítás hangzott el, először az utólag elhangzottat teszem föl szavazásra, mert itt szintén napirendről levétel van. Az egyest nem teszem föl, mert az automatizmus, visszavont törvényről nem tárgyalunk. Kérdezem, hogy a 2. napirendi pont levételével ki ért egyet, ez a T/6442-es törvénytervezet. Aki egyetért, hogy vegyük le, az kézfeltartással ezt jelezze. (Szavazás.) Ez egyhangú.
A sorrendiségcserével ki ért egyet, ami még az eredeti kiküldött tervezetben a 4. és az 5. sorszám alatt volt található, e két napirendi pontnak a megcserélésével? Aki igen, az kézfeltartással ezt jelezze. (Szavazás.) Ez megtörtént, egyhangú.
A napirendi javaslat elfogadása
Ezek után a kialakult új napirendi pontok a következők: 1. sorszám alatt a második nemzeti környezetvédelmi program 2005-2006. évi végrehajtásáról szóló jelentéssel kezdjük, a 2. napirendi pont pedig tájékoztató a mezőgazdasági bizottságnak az úgynevezett melaminügyről és a bizottság egyik tájékoztatójában foglaltak megvalósításáról, a 3. lenne a bizottság véleménykészítése a Health Check rendszerhez kapcsolódó indítványokról, és a 4. pedig az Egyebek. Kérdezem, hogy ki ért egyet az így megmaradt és ebben a sorrendben előterjesztett napirendi javaslattal. Aki igen, az kézfeltartással ezt jelezze. (Szavazás.) Ez szintén egyhangú, tehát ezek szerint fogunk haladni.
Az 1. napirendi pont tehát a második nemzeti környezetvédelmi program 2005-2006. évi végrehajtásáról szóló jelentés, a J/6168. számú indítvány általános vitára való alkalmasságáról tanácskozunk. Megadom a szót az előterjesztőknek, akiket köszöntök, és kérem, majd a nevüket legyenek szívesek említeni, aki hozzászól vagy előterjeszti a kérdést a jegyzőkönyvvezetés segítésére. Megadom a szót.
DR. GERGELY ERZSÉBET főosztályvezető-helyettes (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Gergely Erzsébet vagyok, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium stratégiai főosztályának helyettes vezetője. Ezúton is köszönöm a lehetőséget, hogy számot adhatunk a nemzeti környezetvédelmi program középső két évében elért eredményekről, illetve azokról a feladatokról, amelyek még előttünk állnak.
Ebben az időszakban is a program alapvetően néhány fő területre koncentrált: ilyen az életminőség javítása, amihez természetesen az élelmiszerbiztonság is nagyon szorosan hozzákapcsolódik; ide kapcsolódnak az infrastrukturális fejlesztések, hiszen egy korszerű környezetvédelmi infrastruktúra a települések életéhez legalább annyira hozzátartozik, mint a gazdálkodó szervezetek zavartalan működéséhez; beszélhetnék a stratégiai vízkészletekről, amelyek nem csupán az ivóvíz, de gyakorlatilag az agrárium szempontjából is nagyon fontos szerepet játszanak; a vidékfejlesztés és tájgondozás kérdéséről, amely különösen az EU-források tekintetében ebben a két évben nagyon hangsúlyos szerepet kapott; az éghajlatváltozásról, ami alól sem az agrárium, erdőgazdálkodás, sem a természetes ökoszisztémák védelme nem vonhatja ki magát, tehát nagyon fontos intézkedéseket kell hozni; és természetesen a környezettudatosság erősítése is egy horizontális feladat volt.
Engedjék meg, hogy a két évből elsősorban azokat az elemeket emeljem ki, amelyek ennek a bizottságnak a profiljába leginkább beletartoznak.
Az egyik gyakorlatilag az a fajta törekvésünk volt, hogy egy eredményes, versenyképes mezőgazdasági termelés a környezeti értékek megóvásához, a természeti erőforrások fenntartható hasznosításához kapcsolódjon. Ilyen szempontból nagyon fontos volt az, hogy már az agrár-környezetgazdálkodási támogatás rendszere kiépült, és erre az időszakra, 2006 végére mintegy 1,5 millió hektárra terjedt ki, a működtetését pedig szaktanácsadási rendszer is támogatta.
Az agrártermelés mellett nagyon fontos volt az, hogy az érzékeny természeti területek rendszere is tovább fejlődött, a horizontális ökogazdálkodási célprogramok mellett zonális élőhely-fejlesztési programok is helyet kaphattak már, és 2006 végére 2200 gazdálkodó mintegy 114 ezer hektár területtel lépett be ebbe a programba.
Az ökológiai gazdálkodás kapcsán ugyanakkor meg kell azt is állapítsuk, hogy míg 2000 óta 2004-ig nagyon rohamosan nőtt az ökológiai termelésnek az aránya, mind területi értelemben, mind pedig a gazdálkodók tekintetében, 2,5-szeresére nőtt, elérte a 133 ezer hektárt, az utóbbi egy-két évben némi megtorpanás tapasztalható. Ugyanakkor viszont a forgalmazással foglalkozó vállalkozásoknak a száma, aránya megnövekedett. Úgy gondoljuk, hogy a meglévő kereteket jobban hasznosítva ezen a téren tovább lehetne lépni, hiszen ez mind ökológiai szempontból, mind pedig a témakör nagyon kedvező piaci helyzete miatt nagyon fontos volna.
Azt is el kell mondani, hogy a termelés alapját képező termőterület védelme szempontjából egyrészt nagyon fontos volt a vonatkozó törvényi anyag felülvizsgálata, másfelől, hogy az FVM támogatásokkal is próbálta segíteni a talajok termőképességének megőrzését, az eróziós károk csökkentését. De egyet el kell mondani, ami mind az agrárium, mind a környezetvédelem szempontjából azért figyelmet érdemel, hogy a termőterületek nagysága csökken, csak 2006-ban több mint 7000 hektár termőterület került ki művelésből a különböző infrastruktúra, egyéb gazdaságfejlesztési célokra elsősorban. Ezért úgy gondoljuk, hogy a későbbiekben nagyon kiemelt figyelmet kell arra fordítani, hogy egy racionális földhasználat valósuljon meg, és lehetőség szerint inkább a barnamezős beruházások kapjanak lehetőséget, és kevésbé az értékes termőföldek pusztuljanak.
Azt is meg kell mondani ugyanakkor, hogy ezt némiképpen ellensúlyozta, hogy csökkent a parlagon hagyott, nem művelt területek aránya, ami egyrészt az agrárium, másrészt természetvédelmi szempontból, harmadrészt pedig a parlagfű elleni védekezés szempontjából is egy fontos eredményt hozott.
Az agrárium és a természetvédelem közös érdeke az őshonos állatállomány fejlesztése, hiszen a növénytermesztés mellett ez az a terület, amely a jövőben erősítést igényel. Ilyen szempontból a hungarikumoknak mind a két terület szempontjából nagy jelentősége van. Elmondhatjuk, hogy 2004-hez képest 2006-ra 28 százalékkal növekedett a nemzeti park igazgatóságok saját használatában lévő őshonos állatállomány nagysága, és ez kölcsönös hasznos hozott.
Az állattartással kapcsolatosan sokáig problémát jelentett az állati eredetű hulladék megfelelő, környezetkímélő elhelyezése. El kell mondani, hogy a kiemelt hulladékáramok között ez egy megkülönböztetett figyelmet kapott, és a nemzeti fejlesztési terv környezet és infrastruktúra operatív programja egy külön csomagot dolgozott ki erre, és sok projekt támogatást is kapott.
A tárca feladatkörébe tartozik többek között, hogy mind az életminőség, mind a zavartalan gazdasági tevékenység szempontjából a szélsőséges időjárási helyzeteket, illetve ezeknek a következményeit próbálja kezelni. E területen is jelentős előrelépés történt. Gondolok itt arra, hogy számos csatornarekonstrukció történt például a Duna-Tisza közi Homokhátság vízgazdálkodási helyzetének javítása terén, amellett, hogy ez az az időszak, amikor a VÁTI egy komplex hasznosítási programot is kidolgozott. Ezek az operatív intézkedések, így a kígyósi vízrendszer, a solti árapasztó, paphalmi csatorna, Sákor főcsatorna gyakorlatilag jelentős mértékben már hozzájárult a probléma részleges kezeléséhez.
Hasonlóképpen ütemszerűen, bár az előzetes tervek szerint kicsit lassabban folyt a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése. 2006-ban egyrészt KvVM-támogatással valósultak meg alprogramok, mint a beregi töltéserősítés, Lónyay főcsatorna, tiszadobi nyárigát megerősítése, tiszaroffi tározó, vezsenyi nyárigát, csongrádi partfalépítés, és mind a két évben a KIOP-ból is sikerült támogatást szerezni, elsősorban a tározók, illetve az ÉTT-mintaterület, tájgazdálkodási mintaterület kialakításához.
Ezekhez a beruházásokhoz kapcsolódtak a meglévő árvízvédelmi fejlesztések, illetve megerősítések, hogy a szükséges követelményeket ki lehessen elégíteni. A Duna- és Tisza-völgyben is jelentős beruházások voltak, a tiszakóródi zsilip, Sió-árvízkapu, Sió-zsilip, Tiszalök és Kisköre környezetében.
Maga a védekezés is jelentős volt, illetve a védekezési képesség megőrzése, hiszen több mint 4000 kilométer kizárólagos állami tulajdonú védvonalról kell gondoskodni, és ezeknek a fenntartási munkálatai jelentős megterhelést jelentettek.
A síkvidéki vízrendezés tekintetében, hiszen az árvíz mellett sokszor ugyanazon évben nagyon komoly belvízveszéllyel is kell számolni, elsősorban a belvízvédelmi szivattyútelepek rekonstrukciós munkáit, illetve néhány csatornarekonstrukciót tudnék kiemelni. Kiterjedt a Harangzugra, a Karcag-III főcsatornára, Folyásérre, Élővízre, valamint hogy a térségi vízpótló és elosztó rendszerek fejlesztése keretében folytatódtak a hajdúhátsági többcélú vízgazdálkodási rendszer fejlesztési feladatai is.
Természetesen nemcsak a Tisza-völgy és a síkvidéki területek érdemelnek figyelmet, hanem a csapadékos időjárások miatt a dombvidéki területeken is egy új, korszerű szemléletű vízgazdálkodásra van szükség. E körbe tartozik a Galga- és a Benta-patak rendezése, a Lahn-patak revitalizációja, és az Által-éren folyó munkálatok is.
Az ésszerű vízháztartás elérése érdekében nagyon fontos az, hogy megfelelő erdősültség megfelelő vízvisszatartó képességgel rendelkezzen. Örömmel tudom jelenteni, hogy ebben az időszakban is, tehát 2004-hez képest több mint 26 ezer hektárral növekedett az erdőterület. Az új telepítéseknek több mint fele az őshonos fafajok telepítésével történt meg, és IUCN-FAO együttműködés keretében jelentős előrelépés történt a természetközeli erdőgazdálkodásnak az elterjesztésére. Ez az új szemlélet mind az erdőrezervátum területeken, mind pedig magángazdálkodóknak a területére kiterjedt.
Folytatódott a nagyvadlétszám-csökkentési program is, és gyakorlatilag 2006-ra sikerült elérni, hogy minden területen az eltartóképesség közelébe vagy az alá került most már a nagyvadállomány.
A természetvédelem szempontjából sajátos feladatot jelentett a Natura 2000 hálózat kialakítása, ami az európai jelentőségű fajok és élőhelyek védelmét szolgálja, és jellemzője mondjuk a korábbi védett területi rendszerhez képest, hogy nagyon sok, az agrárium körébe tartozó területet is magába foglal, hiszen számos faj van, amelynek ez az életterét képezi, és az ökológiai állapot megőrzéséhez nagyon fontosak. Gyakorlatilag ebben az időszakban történt meg az ország 12 százalékát lefedő Natura 2000 hálózatnak a kihirdetése, és emellett nagyon fontos volt, hogy NFT-, KIOP-támogatást, EU LIFE projekteket is sikerült megszerezni ahhoz, hogy ezeken a területeken élőhely-rehabilitáció, területvásárlás is történjen. Azóta természetesen nagyon sok újabb elem is megfigyelhető, ebben a kollegáim szívesen tájékoztatást adnak.
A természeti adottságok, a feltételek mellett nagyon fontos, hogy a végtermék is megfelelő legyen, és ilyen szempontból az élelmiszerbiztonság gyakorlatilag a környezetvédelemnek is egy nagyon fontos célkitűzése. Ebben az időszakban, 2006-ban lépett hatályba az élelmiszerhigiéniáról szóló rendeletnek megfelelő szabályozás. Ez egy nagyon kiterjedt, több tízezer vizsgálatra vezetett, és gyakorlatilag az ellenőrzések során azon túl, hogy az engedélyezettek tovább működhettek, jelentős bezárásokra is sor került.
Ugyanígy a Növény- és Talajvédelmi Szolgálat közreműködésében a növényvédő szerek, toxikus vegyianyag-tartalmú termelésnövelő anyagok vizsgálata is megtörtént, és ezek a vizsgálatok kiterjedtek ugyanúgy a hazai termőterületen előállított termékekre, mint az importtermékekre. Természetesen az intézkedések se maradtak el. Természetesen nem elég ilyen esetben intézkedni, valamifajta segítséget is kell nyújtani. Ehhez adott támogatást az NFT AVOP, ami elsősorban az élelmiszerbiztonság növelését szolgáló beruházásokra terjedt ki, illetve a GVOP, amelyik az ezen cégek minőségirányítási rendszerének a kiépítését segítette elő.
Szintén egy fontos eseménye volt ennek az időszaknak a GMO-törvény módosítása kapcsán a koegzisztencia törvényi kereteinek a megteremtése, a moratórium fenntartása, az ezzel kapcsolatos kutatások, vizsgálatok folytatása. Természetesen ebben nagyon fontos szerepe volt az Országgyűlés egyhangú határozata elfogadásának is.
Ha áttekintjük ezt az időszakot, akkor a finanszírozás tekintetében elmondhatjuk, hogy a korábbi évekhez képest a vidékfejlesztéssel, az agrárium környezeti feltételei megőrzésével kapcsolatos ráfordítások bővültek. Ez különösen az EU-támogatások és a hazai társfinanszírozás tekintetében figyelhető meg, hiszen a legtöbb forrás a vidéki környezetminőség és az éghajlatváltozás akcióprogramokra jutott, természetesen figyelembe véve az NVT-nek a támogatásait is.
Ez tehát ennek az időszaknak a rövid summázata, és amennyiben kérdésük van, akkor örömmel próbálunk válaszolni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót a bizottsági tagoknak. (Jelentkezések.) Ángyán József, majd Kékkői Zoltán, illetve Kis Péternek adok szót, és utána Kékkői Zoltán, akkor ezt jegyzetelem.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Mindenekelőtt köszönöm főosztályvezető asszony tájékoztatóját. Már Persányi Miklós miniszter úrnak annak idején, aztán Fodor Gábor miniszter úrnak különböző törvények vitájában részvétemet fejeztem ki azért, hogy egy olyan tárcát visz, ami láthatóan háttérbe szorult a kormányzati munkában, mindenféle egyéb érdekek eltérítik azokat a szándékokat, amelyeket a nemzeti tervek határoznak meg.
A nemzeti környezetvédelmi program, 2003-2008-as programunk, közös nemzeti programunk végrehajtásáról van szó. Ennek a 2005-2006-os éveiről számolunk be. Általánosságban azt lehet elmondani, hogy miközben deklarál ez a program sokféle értelmes, okos célt, amit közösen határoztunk el, azonközben ennek a költségvetési összefüggései mondjuk finoman fogalmazva gyengék. Ez általában jellemző a nemzeti programokra, hogy a költségvetésben nem nagyon jelennek meg azok a tételek, amiket a programok egyébként előírnak.
Hadd mondjak a két adott évre vonatkozóan ehhez néhány adatot. 2100 milliárd forint lett volna, vagy a teljes időszakra 2100 milliárd forint lett volna a teljes ráfordítási keret, amit ez a program meghatározott, illetve társfinanszírozással és egyebekkel 4200 milliárd a teljes összeg, amit hét évre gondoltunk volna fordítani ezekre az okos célokra, amiket egyébként a főosztályvezető asszony elmondott. Ehhez képest 1369 milliárd a megvalósulás. Tehát ez azt jelenti, hogy a felét sem éri el annak, mint amit itt terveztünk elkölteni.
Nagyon nem szeretném részletezni, mert nyilván zsákban táncol a tárca, és ennek a következménye az, hogy egy pénzügyi diktatúra, egy költségvetési diktatúra, mondjuk így, gazdasági lobbiérdekek mentén kellene megpróbálni ezt a nemzeti programot végrehajtani. Így nem véletlen, hogy gyakorlatilag nagyrészt a források többsége néhány nagyberuházás megvalósítására koncentrál, és a megelőzésre, azokra a programokra, amelyek a környezeti károk előzetes elhárítását céloznák, szinte alig marad lehetősége, ereje, energiája, és főleg forrásai alig vannak a tárcának.
Külön - hogy mondjam - állatorvosi lónak minősíthető a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése, program végrehajtása, a Tisza-völgy rehabilitációja. Emlékezetesen 2002-ben ígérte meg Medgyessy Péter, hogy milyen ütemben fogunk fejleszteni a Tisza-völgyben. A két tárgyévet illetően azért rögzítsük a számokat. 2005-re 15 milliárd forintot kellett volna elkölteni erre a programra, ehelyett 8-at költött a tárca, és az is gyakorlatilag elsősorban az árvízi védekezés, gátépítés ügyeire, tehát nem azokra a programokra, amiről a Vásárhelyi-terv szól. 2006-ban 15 milliárdot szintén előírt a program, ehhez képest 5 milliárd 700 milliót sikerült elkölteni, az egyharmadát körülbelül annak az összegnek, mint amit erre szántunk.
Azért baj ez, mert a környezethasználat rendszerét kellene átalakítanunk, hogy okosan, értelmesen működjön ez az ország. Ehhez nem innen kell elvenni a forrásokat, ide kellene fordítanunk a forrásokat, és ha ezt nem tesszük meg, akkor a gazdasági hatékonyságunk és a társadalmi hatékonysága a programjainknak gyenge lesz. Nem véletlenül határozott meg ilyen programokat a nemzeti környezetvédelmi program.
Tehát még egyszer szeretném nagyrabecsülésemet kifejezni ezen körben a tárca vezetői és szakmai apparátusa iránt, hogy ilyen körülmények között is viszonylagosan megpróbálták menedzselni ezt a programot.
Ami pedig az itt elhangzottakat illeti, még egy-két gondolatot hadd fűzzek ezekhez is. Az agrár-környezetgazdálkodási program a kettős felelősségből következően, ami azt jelenti, hogy a források az FVM-nél vannak, a szakmai kontrollt pedig a KvVM-nek kellene gyakorolni, mondjuk finoman fogalmazva konfliktusokkal terhelt. Részben ennek a következménye, hogy ahol a források vannak, ott döntik el, nem szakmai alapon, hogy merre, milyen jogcímekre mennyi forrást költünk el. Tipikus példája az agrár-környezetgazdálkodási program, amit főosztályvezető asszony is említett. Az értékes, környezeti szempontból szakmailag értékes programok az ÉTT-program, az öko, a vizes élőhelyek, az expenzív gyepgazdálkodás, az őshonos állatok tartása. Ha megnézzük, hogy ezekre a területekre arányaiban mennyit költött el a tárca vagy a két tárca, vagy a kormány mondjuk ahhoz képest, mint amit az alapprogramra vagy az integrált programra elkölt, ahova gyakorlatilag a nagyüzemek jöttek be a GOF-növényekkel, mert látják, hogy a második pillér felé mennek a pénzek, és innen lehet lehívni az összegeket, hát nem lehetünk nyugodtak a tekintetben, hogy elkötelezett lenne az FVM vagy a kormány az agrárkörnyezeti programok iránt. Ez a túlélési programja ugyanannak a nagyüzemi gárdának, amelynél egyébként más vonatkozásban is már tettünk megjegyzéseket a kormány intézkedéseire.
Hogy az őshonosokat mondjam, nagyszerű, hogy növekszik a nemzeti parkokban az őshonosok létszáma, de nem tudom, mennyire tudják, hogy a gazdasági célú tartását ezeknek az állatoknak a tárca 2007-től megszüntette. Miután olyan jól sikerült fejleszteni, nem kellenek a hungarikumok a továbbiakban, csak a génmegőrzésre ad pénzt meg a fajtafenntartásra korlátozott számban. De egyébként nem tudom, tudják-e, megszűnt a gazdasági célú szürkemarhatartás, mangalicatartás, az összes baromfi és a többi tartásának a támogatása ebből a forrásból, hogy egy példát mondjak arra, hogy milyen mértékben elkötelezett a kormány az agrárkörnyezeti programoknak azok iránt az elemei iránt, amelyek valóban minőségi szerkezetváltást hozhatnak Magyarországon. Erről beszélünk, speciális piacot kellene nekünk itt kiszolgálnunk.
A Natura 2000-esről ne is beszéljünk! A Natura 2000-es program megint csak egy állatorvosi ló olyan értelemben, hogy azért elképesztő az, bocsánatot kérek, hogy a gazdák vagy a területhasználók, akiknek a területei Natura 2000-es területek lettek, utólag értesülnek, amikor a földhivatalba bejegyzik széljegyzetként a területükre, hogy ők Natura 2000-es területek. De ez önmagában nem lenne baj, Ausztriában örülnek a gazdák, ha ilyen területen vannak. Miért? Mert rendszeres kifizetést kapnak, és bizonytalan piaci viszonyok között ez egy stabilitást ad a gazdaságnak. Ha ez meglenne, akkor is necces lenne - bocsánat a kifejezésért -, hogy a gazdák erről mit sem tudtak. Ráadásul a játékszabályok fogalmazása most zajlik, és nem tudom, hogy a gazda-érdekképviseletek vagy a gazdák, a gazdálkodók, akik a földet használják, most ezeknek a játékszabályoknak a meghatározásában mennyire vesznek részt. Azt remélem, hogy a kormány komolyan veszi a területhasználók szempontjait is, és megpróbál valami ésszerű kompromisszumot kialakítani a kezelési terveknél, a gazdálkodási előírásoknál. Ez nagyon fontos lenne, mert a természetvédelem nem tudja túlélni ezt a századot, ha nem tud a gazdálkodókkal együttműködni, tehát elemi érdeke, hogy egyeztessék ezeket a szempontokat. De ez nem igazán zökkenőmentes, hogy finoman fogalmazzak.
De ami a nagy baj, hogy forrás sincs rá. Európai kötelezettség közel 1,9 millió hektáron vagy több mint 1,9 millió hektár területen ezt a területi kategóriát bevezetni, ami rendszeres kifizetést hozna az ott gazdálkodóknak és stabilizálná a gazdálkodásukat, ráadásul nagyrészt európai forrásból finanszírozva. Az Új Magyarország vidékfejlesztési program összesen erdő, Natura 2000-es szántó, egyéb Natura 2000-es területek egészére tartalmaz 13 milliárd forintot hét évre. Körülbelül évente lenne minimálisan ez az igény ahhoz, hogy ezt a programot el lehessen indítani. Tehát mi történik megint itt valószínűleg? Úgy, ahogy ez jó magyar szokás szerint lenni szokott: előírunk valamit, korlátozzuk a gazdálkodást, okosan a köz szempontjából, de az ehhez járó kifizetések nincsenek meg. Na ebből lesz a botrány. Tehát ezért javasoltuk többek között, hogy az Új Magyarország vidékfejlesztési program forráselosztási arányain például módosítani kellene a Natura 2000-es területek javára, ha be akarjuk vezetni ezt a programot. Ha nem akarjuk bevezetni, akkor persze rendben van, csak akkor jelezni kell az Európai Közösségnek, hogy Magyarország nem kívánja a Natura 2000-es európai hálózatot a saját területén kiépíteni. Ezt kell mondani.
Tehát egy picit a mohóságot szeretném visszafogni, például a fizikai tőke fejlesztésénél - ezt nem először mondom el -, a nagyberuházások kiegészítő társfinanszírozásánál. Én értem, hogy tőkés csoportok várnak ezekre az európai pénzekre, de ha például a Natura 2000-es rendszert be akarjuk vezetni, akkor egy picit visszább kellene venni ebből a mohóságból, amely a forrásoknak 40 százalékát néhány jogcímre tereli, a fizikai tőke fejlesztésére. A vas és acél országa vagy a beton országa akarunk újra lenni mindenféle nagyberuházásokkal.
A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztéséről beszéltem. Ez nagyon szomorú fejlemény. Fodor Gábor miniszter úrnak jutott az a nem túl dicső feladat, hogy beterjessze a Vásárhelyi-terv törvény módosítását, ami gyakorlatilag a Vásárhelyi-terv törvény kiherélését jelentette, bocsánatot kérek a kifejezésért, 25 évre kitolja, és a forrásait elvette, ha egyszerűsítve akarom elmondani. Ez az elmúlt év fejleménye. Tehát ez ebből fakad, ahogy elindult ez a program, és hogy már az indulásnál sem volt meg a megfelelő forrás mindenféle ígéret ellenére. 1,5 millió embernek az életteréről van itt szó. Nem mindegy, hogy mi történik a Tisza-völgyben. És ez nem gátépítési probléma, hanem a földhasználat rendszerét, a folyóval való együttműködés rendszerét kellene átalakítani. Erre született egy okos terv, amit érdemes lenne, hosszú távon különösen érdemes lenne nekünk megvalósítani, de a hosszú távhoz ma kellene odatenni a költségvetési forrásokat.
A GMO-ügynek örülök, és nagyon fontosnak gondolom minden lehető alkalommal megerősíteni. Úgy tűnik, Magyarország jó úton jár ebben a tekintetben, és köszönöm a tárcának, hogy ezt ugyanígy ítéli meg, és a kormányon belül is egyetértésben e tekintetben az FVM-mel ezt az álláspontot képviseli. Ezt kérem is, hogy a továbbiakban is tartsa meg.
Összességében azt szeretném mondani, hogy bár a tárca szándékait nem kérdőjelezem meg, ugyanakkor itt egy kormányzati tevékenységet kell megítélni. Egy nemzeti programunk végrehajtása nem egy tárca ügye, hanem egy kormányzatnak az ügye a miniszterelnök egyetemleges felelőssége mellett, ő felel a nemzeti programok végrehajtásáért abban a ciklusban, ahol ő a miniszterelnök. Tehát mindezek alapján - értékelve a tárca erőfeszítéseit és a megtett lépéseket - azt kell mondjam, hogy ilyen módon a kormányzatnak ebbéli teljesítménye elfogadhatatlan a számunkra, tehát nem tudjuk elfogadni ezt a jelentést.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kis Péternek adok szót.
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A második nemzeti környezetvédelmi program 2005-2006. évi végrehajtásáról szóló jelentés az 1995. évi LIII. törvény 41. §-a (2) bekezdésének megfelelően kerül a parlament elé. Itt már szó esett róla, a 2003-2008 közötti időszakról szóló második nemzeti környezetvédelmi program második két évéről szóló jelentést úgy lehet minősíteni, hogy alapos és reális képet fest Magyarország helyzetéről ebben a tekintetben. Ez a program szorosan kötődik az Európai Unió hatodik környezetvédelmi akcióprogramjához, ami a 2002 és 2012 közötti időszakot öleli fel. Számos nemzetközi, ENSZ és térségi kétoldalú szerződés játszik szerepet a hazai környezeti helyzet, állapot formálásában.
Az akcióprogramok végrehajtása tekintetében a környezettudatosság területén újdonság az úgynevezett "zöld óvodai" pályázati rendszer kidolgozása, amely címet már 109 intézmény kapta meg.
Az éghajlat-változási akcióprogram keretében 2005-ben jelent meg a bioüzemanyagok felhasználását elősegítő kormányrendelet. Több forrás biztosította az energiatakarékosság és megújuló energiahordozók alkalmazását célzó beruházások finanszírozását.
A környezet-egészségügy és élelmiszerbiztonság területén itt már említésre került, kiemelendő és prioritás volt a zéró biológiai hálózat fejlesztése, a parlagfű elleni védekezés, az ivóvízminőség fejlesztése, az élelmiszerbiztonsági műszer- és gépi beruházások, valamint a zaj elleni védelem.
A hulladékgazdálkodás területén a legfontosabb az országos hulladékgazdálkodási terv végrehajtásának a megkezdése volt, melynek részeként az elemek és az akkumulátorok visszavételi rendszere kezdődött el, megjelent a betétdíj szabályozása, és jelentősen megnőtt a szelektív hulladékgyűjtés aránya is. Gondolom, hogy a jelentéshez képest a 2007-2008-as években további előrelépés történt ezen a területen.
Ugyanakkor kritikusan meg kell jegyezni, és ezt személyesen több alkalommal fölvetettem, hogy az állam tulajdonában, illetve gondozásában, kezelésében levő úgynevezett vonalas létesítmények melletti állapotban hulladék szempontjából nem sok javulást látni, ha közlekedünk, annak ellenére, hogy évente azért több száz milliós költséggel igyekeztek a kezelők, illetve a tulajdonosok ezen a területen rendet teremteni.
A környezeti biztonság területén meghatározó, leginkább veszélyeztető tényező az árvizek elleni küzdelem, illetve megelőzés érdekében tett erőfeszítések sora. Itt Ángyán képviselő úrral nem sok vitám van abban a tekintetben, hogy nyilván mindannyian azt szeretnénk meg azt szerettünk volna, ha ebben jelentősebb előrelépés történik.
Jelentős előrelépés történt viszont a környezeti monitorozó és előjelző vagy előrejelző információs rendszerek fejlesztésében. 2006-ban készült el a lakossági riasztórendszer első, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei alrendszere.
A hazai környezeti állapot sok tekintetben lényegesen javult, azt gondolom, hogy ezt azért a kritikák, illetve a hiányosságok ellenére megjegyezhetjük. Ugyanakkor továbbra is problematikus a nitrogénoxidok és a szálló por helyzete, amelyben meghatározó a közúti közlekedés mint okozó tényező.
A települési szilárd hulladék mennyisége stagnál, az 4,5 millió tonna körüli mennyiség. A rendszeres hulladékgyűjtésbe bevont lakások száma viszont már elérte a 92 százalékot. A szelektív hulladékgyűjtés területén is jelentős előrelépés van, hiszen 2000-hez képest a 2006 közel megháromszorozódott, a 3 százalékról 8,5 százalékra emelkedett, de azt gondolom, hogy 2007-ben és 2008-ban, tehát ha a folyamatot nézzük, akkor most már ennél lényegesen jobb ez az arány.
Problémát okoz a zajszennyezés, különösen a főútvonalak mellett lakók részére, ahol 7-10 decibellel nagyobb a zajhatás, mint az kívánatos lenne. A bemutatott években elkezdődött a zajtérképek készítése, melyek megalapozhatják a további intézkedéseket.
Itt szó esett már Ángyán képviselő úr részéről is a források kérdéséről. A források teljes összege ebben a két évben 785 milliárd volt. Azt gondolom, az jónak értékelhető, hogy a 2006-os erre fordított forrás már több mint kétszerese volt az előző évinek, a közvetlen környezetvédelmi források, ugyanakkor 2006-ban a GDP 0,68 százalékát érték el, azt hiszem, amivel nem lehetünk elégedettek.
Ángyán képviselő úr megjegyzésére csak annyit, hogy természetesen egy ilyen hosszú távú, hat-hét évre szóló programoknál az elején való költségvetés tervezése azért nem egy egyszerű dolog, tehát az előrelátás nem egyszerű ezekben a kérdésekben. (Elnök: Igen, ezt mutatja az ábra.) Nyilván mi is örülnénk neki, ha előre kitűzött források erre a területre érkeztek volna, csak itt megint elhangzott, hogy nem erről a területről kellett volna elvenni. Hát igen, ez az örök probléma, hogy ha nem innen, akkor honnan. (Dr. Ángyán József: Mondtam, a fizikai tőkéből.) Igen, ez is egy álláspont.
A jelentés megállapítja, hogy a fő intézkedési területeken a folyamatok pozitív iránya megindult, a programok folytatása indokolt. Két fő területen látszik leginkább szintén indokoltnak az intézkedés: a már említett nitrogéndioxidok koncentrációjának, illetve a szálló por mennyiségének a csökkentésével, valamint az üvegházhatású gázok kibocsátásával összefüggésben az energiatakarékosság és az energiahatékonyság területe.
A minisztérium képviselőjének megköszönöm, hogy az agráriumra koncentrálva mutatta be a jelentést. Úgy tudom minősíteni a munkacsoportunk nevében, hogy a jelentés egy jó, alapos és őszinte jelentés, hisz nem is tehet igazán mást, tehát be kell mutatni azt a helyzetet, és úgy gondoljuk, hogy a harmadik nemzeti környezetvédelmi program előkészítéséhez jó támpontot ad. Az MSZP munkacsoportja részéről ezt a jelentést általános vitára alkalmasnak tartjuk, és kérjük a támogatást.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kékkői Zoltánnak adok szót.
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Kérdést szeretnék feltenni. Mint tudjuk jól, az országos ivóvízminőség-javító program keretében az ivóvízminőség javítását 2006. december 25-ig be kellett volna fejezni. 129 településen ez nem történt meg. Ezzel kapcsolatban derogációs kérelmet nyújtottak be az Európai Unió felé. Szeretném kérdezni, hogy milyen választ kaptak és milyen lehetőséget a befejezésre. A másik kérdésem pedig, hogy 2009. december 25-ig szól az újabb határidő, úgy tudom. Addigra befejeződik-e ez a program? Köszönöm szépen. (Godó Lajos jelentkezik.)
ELNÖK: Godó Lajosnak adok szót.
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Nem akarom megismételni, Kis Péter úr ismertette az álláspontunkat, én is támogatom a jelentést. Szerintem az elmúlt 2005-2006-ban elért eredményeket azért mégiscsak hűen tükrözi ez a jelentés. Számos gond van, probléma van, ezt elismerjük és elismerem én is.
Megfogalmazódott egy kérdés bennem, szerintem a védett területeknek a nagyságát illetően újra kellene gondolni a Natura 2000-es területek besorolását. A főosztályvezető asszony 12 százalékot mondott most a szóbeli kiegészítésében a nagyságot illetően, más minisztériumi előadók 23,8 százalékot. Tudom, hogy a védett területeket összesen mondja 23,8 százalékra, de Európa más tagállamaiban ez az arány 6 és 8 százalék között van. Nem túl nagyot haraptunk, amikor 2000-ben kellett volna kihirdetni a Natura 2000-et, és Persányi miniszter úr 2002. júniusában hirdette ki a Natura 2000-es területeknek a besorolását? Véleményem szerint ezt újra kellene gondolni, és valójában azt az arányt megtalálni, amit az FVM a tájgazdálkodás tekintetében is. 2009-ben lesz az új agrár-környezetvédelmi pályázati rendszer meghirdetve és kidolgozva. Szeretnénk, ha az előző rendszernél minél jobb pályázati feltételek kerülnének megfogalmazásra, és a tájgazdálkodást erősíteni. Ehhez kellene azért a terület nagyságát is igazítani ahhoz, hogy érdemben is lehessen kezelni ezeket a felvetéseket.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Jelentkezésre.) Bagi Bélának adok szót.
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Főosztályvezető Asszony! A biogazdálkodással kapcsolatban, ha jól tudom, Európában egyedül Magyarországon csökkent a terület. Kicsit költői a kérdésem, hogy miben látja ennek az okát akkor, amikor mind az adottságaink kiválóak ehhez, mind pedig a mai világban nem egy utolsó szempont a piaci viszonyok, tehát ha valamit el lehet adni a világban, akkor a minősített biotermékeket, nálunk pedig úgy tűnik, hogy már megint pont fordítva ülünk a lovon. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Jelentkezésre.) Demendi Lászlónak adok szót.
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A benyújtott jelentés minősítését illetően általános vitára én is alkalmasnak tartom. Valóban a jelentés alapos, részletes, sok területre kiterjedő és átfogó.
Röviden egy dologról szeretnék csak szólni, ez pedig a Natura 2000 program bevezetésének a sok-sok problémái közül tényleg csak néhányat kiemelve.
A Natura 2000 területek közérdekű társadalmi konszenzuson alapuló kijelölése véleményünk szerint a gyakorlatban nem valósult meg. A természetvédelmi szakhatóság szakemberei egyoldalúan, az önkormányzatok egyetértésére hivatkozva jelölték ki a területeket úgy, hogy a tulajdonosok gyakorlatilag véleményt sem nyilváníthattak. Így a 92/43-as EGK-irányelv azon rendelkezése, hogy az intézkedések során figyelemmel kell lenni a gazdasági-társadalmi igényekre, véleményünk szerint nem valósult meg. A területek kijelöléséről a gazdálkodók nem hivatalos kiértesítés alapján értesültek, közvetlenül egyetlen földtulajdonost vagy földhasználót sem értesítettek arról, hogy földjüket a Natura 2000-es program védelem alá helyezi. A nemzeti parkok szakemberei által tartott tájékoztatók alkalmával szembesültek a földtulajdonosok, az állattartó telepeket üzemeltetők a gazdálkodás során betartandó intézkedéssorozatokról, illetve a körzeti földhivatalok által a tulajdonukat képező földterületek Natura 2000-es program alapján történő korlátozó bejegyzésekről.
Magából a KvVM-rendeletből, a 45-ösből kiderül, hogy a helyrajzi számos lista több ponton hibás, azaz olyan területeket is magába foglal, ami nem lehet Natura 2000-es terület, mert például sertéstelep, ipari terület, út, intenzív tehenészeti telep, öntözőtelep, satöbbi. Előfordul, hogy egy adott helyrajzi szám alatti terület egyik fele valóban természeti érték, de a másik felére az önkormányzatnak belterületbe vonási szándéka van a rendezési tervében foglaltak szerint, mert közvetlenül üdülőterülettel határos.
Megítélésem szerint semmi sem indokolja azt, hogy egy-egy átvonuló vagy rövid ideig ott tartózkodó védett madárfaj a korlátozások következtében a mezőgazdasági termelést teljes mértékben lehetetlenné tegye. Arra is kevés magyarázatot találni, és ésszerű magyarázatot, hogy mi indokolta ipari termelést folytató tárolók, szárítók, feldolgozók, szakosított állattartó telepek területeinek természetközeli állapotnak megfelelő Natura 2000 területté nyilvánítását, továbbá ezen területek miként teljesítik akkor a korábban is említett irányelv előírásait, azaz milyen természetes élőhelyek. Kérdéses az is, hogyan valósulhat meg az állattartó telepek trágyakezelési programja rekonstrukciójának nemzeti és uniós forrásból történő megvalósítása, ha védelem alá helyezi ezeket a helyrajzi számos területeket.
Ezen kívül még számos problémát lehetne sorolni a teljesség igénye nélkül, ezt itt most hadd hagyjam abba. Természetesen javaslataink is vannak és lesznek a fellehető problémák megoldására és kiigazítására, ebben kérjük a KvVM-et, hogy megfelelő időben, amikor megkeressük, akkor oldjuk meg ezeket az egyébként mindannyiunk számára, mindenki számára kérdéses Natura 2000-es területek besorolásának a helyrerakását.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Amennyiben nem látok további érdeklődőt, akkor átadom az ülés vezetését Jakab Istvánnak, néhány megjegyzésem nekem is lenne képviselőként.
(Jakab István, a bizottság alelnöke átveszi az ülés vezetését.)
ELNÖK: Font Sándor elnök úrnak adok szót. Parancsoljon, elnök úr!
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Gyakorlatilag jó néhány kritikai észrevétel elhangzott. A szocialista frakció Demendi László kritikai észrevételei mellett összességében támogatásáról biztosítja a jelentést. A Fidesz nem fogja támogatni ezt a jelentést sok, már eddig is tényszerűen elhangzott kritikai észrevétel miatt, amelyben tényszerűen tudjuk idézni, és nem magunk általi kiragadott ötletekről van szó, hanem olyan, a szocialista-szabad demokraták által megválasztott miniszterelnök mint Medgyessy Péter kijelentései, hogy megígérjük, 2004-ben befejezzük a Tisza és mellékfolyói teljes körű árvízvédelmi rendszerének megépítését, és aztán azt láttuk, hogy hogyan fogyott el a pénz mögüle. Erről többek között Ángyán József képviselőtársam szólt.
Hogy közben hogyan építették le az ágazati létszámot 5200-ról közel 4000 főre, hogy hogyan nem vették figyelembe az Állami Számvevőszék jelzését - azok már rendszerint vészjelzések - az ivóvíz-minősítő, -javító program keretében, amikor már előre a számok kielemzésével, költségvetési források kielemzésével jelezte az Állami Számvevőszék, hogy nagy valószínűséggel a programban vállalt feladatok nem valósulhatnak meg, és ráadásul itt uniós kötelezettségeink voltak. Mi volt ennek a következménye az ivóvíz-minősítő-, javító program esetében? Hogy 2006 év végén 129 települést érintő derogációt kellett újra benyújtani az Unióhoz, mert nem tudta a saját programjában vállalt feladatokat teljesíteni a kormány.
Itt már nem is beszélünk a sérülékeny vízbázisra települt, kiépített ivóvíz-ellátási rendszer új bázisra való áthelyezéséről. Nagyon nagy feladatról van szó, az ország vízterületeinek 60 százaléka elvileg úgynevezett sérülékeny területen van. Ha jól látjuk a költségeket, akkor itt talán 10 százalékot, ha össze tudunk számolgatni a program teljes költségvetési igényéhez képest.
Természetesen azok a pozitív szándékok, amiket a Környezetvédelmi Minisztérium részéről látunk, a magunk részéről is elismerésre kerültek. Különösen kiemelt itt a genetikailag módosított növények termesztéséről vallott álláspont. Mi mindannyiszor megerősítjük ötpárti határozattal is, bármelyik miniszter is kerül olyan helyzetbe, hogy az Európai Uniónál ezek a kérdések fölmerülnek, hogy továbbra is a visszatartás, a tiltás mellett vagyunk. Állítjuk, hogy eljön az az idő, amikor tiszta agrárkörnyezetben termelt tiszta élelmiszernek nagyon nagy ára lesz. Már a közelében járunk ennek, ismerve az élelmiszerbotrányok miatt megriadt fogyasztókat, akik keresik a tiszta élelmiszert. Tiszta élelmiszert meg tiszta agrárkörnyezetben lehet termelni. Ez a logikánk ebben az egész genetikailag módosított növénytermesztési kérdésben.
Előterjesztőként tetszett említeni a Duna-Tisza közét. Nekem ez szívügyem, nemcsak azért, mert ott lakunk jó néhány százezren, magam is Bács-Kiskun megyeiként, itt a bizottság több tagja is érintett ebben a kérdésben, hanem talán azért is, mert látom mint megyei önkormányzati képviselő, hogy mennyire eszköztelen mondjuk Bács-Kiskun megye önkormányzata a szándéka ellenére, hogy valamilyen módon elősegítse ezt a kérdést. Hihetetlen mennyiségű kutatási anyag, megvalósítási elképzelés, részletes terv van ebben, több méter magasat tudnánk építeni ezekből a papíron lévő tervekből, hogy hogyan kell rendbe hozni a Duna-Tisza vízháztartási kérdését. Tehát a változatok netovábbjai a kezünkben vannak. Egyetlen egy dolog nincs a kezünkben, a pénz forrása.
Amikor ostorozva a mindenkor aktuális kormányt, akkor próbálták kitolni az időt, hogy majd az Unió. Ez olyan súlyos környezetvédelmi kérdés is, amit az Unióban a környezetben első és legsúlyosabb kérdésként kezelnek, hiszen már tudjuk, hogy elsivatagosodási területnek jelölték ki bizonyos jövőbeni kutatások alapján a Duna-Tisza közét. Akkor nézzük a programokat, nemzeti fejlesztési egyes, kettes, környezetvédelmi programokat, és nem látjuk benne, hogy valaki érdemileg foglalkozott volna a Duna-Tisza köze kérdésével. Érdemileg azt értem, hogy kormányzati szintű, Unióhoz bejelentett programmal szeretne ezzel a kérdéssel foglalkozni.
A sok változat közül talán a leghadrafoghatóbb változat összes megvalósítási költsége 130 milliárd forint lenne, 130 milliárd forint. Ez szinte egy luxuskivitelezés lenne. Ceglédtől, Cegléd magasságától egészen le a Bácskáig, a Duna bal partjától a Tisza jobb partjáig. 130 milliárd forint. Több százezer ember életesélyét növelve, most, amikor újra azon gondolkodunk és fájlaljuk, hogy kivonnak a területekről, kivonnak a mezőgazdasági művelt területekről beruházások miatt területeket. Kérem szépen, ott van, csak éppen vizet kellene odavinni. Ott van a Duna-Tisza köze. Ehelyett mit csinál a kormány? 540 milliárd forintért 4-es metrót épít. Három Duna-Tisza kérdést lehetne megvalósítani, hármat. Milyen hasznossága van a 4-es metrónak, tessék mondani? Állítsuk mellé azokat az embereket vagy ipari vállalkozásokat, akiknek ez hasznos lesz? Eddig haszonról még nem hallottunk, hanem arról, hogy milyen vitákat folytatnak most egymással a beruházó meg a kivitelező, hogy megsüllyedt a Műszaki Egyetem muzeális értékű tanszéke a Gellért téren, mert 1 milliárd forintért nem voltak hajlandóak alábetonozni egy eljárással az 540 milliárd forintból. És felmondják egyelőre a folytatási szerződést, és satöbbi. 130 milliárd forintból meg lehetne oldani a Duna-Tisza köze vízháztartásának a kérdését. Minden adott, minden megvan, a szakmai hozzáértés, a tervek sokasága, a szakértők, akik tudják, hogy melyik csatorna, melyik zsiliprendszer hova kellene, tározó, duzzasztó, átemelőrendszerrel.
Mindig elmondom az olaszországi Pó folyó kérdését. A Pó folyó nem folyik bele az Adriába, azért, mert csatornarendszeren elöntözik a teljes Pó folyó környezetében lévő észak-olaszországi mezőgazdasági művelésre alkalmas területekre. Egyetlen egy hiba van ezzel, azzal a rendszerrel, ami ott működik, óraműpontossággal működik, és minden gazda tudja, hogy mikor van ott víz, hogy Mussolini tervezte, hadmérnökök tervezték. Igen, ez egy ilyen kérdés, ezt nem szeretik emlegetni, de akkor is, a tény az tény, ez történt, hogy nekünk is van ilyen problémánk. Kész, működő rendszerek vannak Európában, hogy hogyan lehet ilyen kérdést megoldani. Mi olyan bolondok vagyunk, hogy hasznosulás nélkül átengedjük Európa két nagy értékű vizét belefolyni a Fekete-tengerbe. Netán aki meg onnan hasznosítani szeretne valamit, azt olyan feltételek elé állítjuk, hogy elmegy a kedve attól, hogy netán öntözésre használja ezt a vizet.
Néztük, hogy milyen programok indulnak el a Gyurcsány-egyes, Gyurcsány-kettes kormányprogram alatt. Jöttek a policy programok, zászlóshajó programok, még a lábjegyzetben sem szerepelt a Duna-Tisza köze vízháztartás kérdésének a megoldása. Ezek a programok multinacionális érdekeket használnak mind, hazai kis-, középvállalkozók nem tudnak részt venni ebben, ezt pontosan látjuk. Ott van a Duna-Tisza köze kérdése. A magyar állampolgárok érdekében jó lenne már, ha egyszer a kormány megmozdulna. Értjük, hogy a szándék és tudás megvan a Környezetvédelmi Minisztériumban is, de ha ennek nem adnak súlyt, hogy ebből a programból valaha egyszer finanszírozható beruházás is legyen, akkor még néhány méterrel növekedni fog a leírt dokumentumok nagysága, aztán tényleg igaza lesz a különféle jelzéseknek, elsivatagosodik a Duna-Tisza köze.
A környezetvédelemhez kapcsolódva rengeteg ága-boga van. Elmehetünk akár a hulladékgazdálkodás kérdésköréhez, most napirenden is lesz hamarosan, jelenleg is egy betétdíjrendszerrel, illetve a környezetvédelmi termékdíjrendszerrel kapcsolatosan egy megnyitott törvényünk van.
Ehhez kapcsolódva a környezetvédelem és hulladékgazdálkodáshoz kapcsolódva lenne egy konkrét kérdésem. Bábolna környezetében van több, úgynevezett hígtrágyatároló. Ez jelenleg a Pegano-Pig érdekeltségi körébe tartozik. És most milyen csoda, úgy hirdetik meg Bábolna környezetén a termőföldeket, hogy az állam tulajdonában lévő termőföldet meghirdetik ott eladni, de az a cég, amely használja, és véleményünk szerint minden környezetvédelmi törvényt megsértve duzzasztja azt a hígtrágyatavat, erről mintha a hatóság semmit nem tudna. Ez ott fog maradni az állam nyakán néhány milliárd forintos megsemmisítési kötelezettséggel. Tessék mondani, tudnak-e önök arról, hogy mi folyik Bábolnán környezetvédelmi szempontból? Járt-e ott hatóság? Megnézték-e azokat a kötelezettségeket, amiket az üzemeltetőnek kötelező lenne több törvény alapján betartani? Miért hunynak szemet efölött? Miért járja az a hír, hogy a Pegano-Pig mindent el tudott eddig intézni, hogy a környezetvédelmi bírság vagy hatóság elkerülte őket? E környezetvédelmi bomba ott ketyeg, nem fogunk vele tudni mit csinálni. Azt persze lehet, hogy leraboljuk a termőföldet, és csak mindig a nyereséget vesszük, erről szól sajnos a gazemberség, hogy a környezetvédelemre fordított költségeket kispórolom, és majd valaki megoldja. A majd valaki, ezt jól látjuk, mind a 6-os út bevezető szakaszának, a 6-os sztráda bevezető szakaszának építkezésénél, hogy a volt vegyi üzemeknek a szennyét óriási összegért majd valaki, tehát az állam egyszer majd semlegesíti, mert hát most éppen ott utat akart építeni. Hány ilyen helyzetünk van még, ami már nem pénz kérdése lenne, hanem kötelezettség és megalkuvásmentes szemléletmód, hogy igen, tudunk róla, akkor eljárunk, nincs tovább? Kérdezem, hogy mi a véleményük erről.
Összességében: Több képviselőtársam említette az ellenzéki oldalról, hogy fáj a szívünk azért, hogy nem mondhatjuk, egy olyan környezetvédelmi program, arról szóló jelentés került elénk, amelyet nyugodt szívvel megszavazhatnánk, ugyanis ebben a programban reformként most azt kívánják velünk elfogadtatni, hogy hogyan csökkentették, hogyan húzták ki a pénzt a megvalósítási elképzelések alól. Sajnos ezt nem tudjuk elfogadni. Értve a lefektetett szándékot, de mivel a megvalósulás csak töredékes, ezért érthetően ezt ilyen módon nem tudjuk támogatni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Demendi Lászlónak adok szót. Parancsoljon! Visszaadom az ülés vezetését.
(Font Sándor, a bizottság elnöke átveszi az ülés vezetését.)
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Nagyon röviden, csak az elhangzott hozzászólások késztettek arra, hogy még egy rövid témát azért csak megemlítsek. Miközben az állami végrehajtást, igazgatást és szakhatóságokat mi politikusok hajlamosak vagyunk ostorozni, e tekintetben azért a saját hibáinkról se feledkezzünk meg, ebben a témában okozott károkról sem feledkezzünk meg. Éppen ezért arra kérem az asztal másik oldalán ülő politika képviselőit, hogy gondolják át az álláspontjukat, mert például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében előbb a Szamos és a Tisza közötti víztározót politikai alapon tervezve tettük lehetetlenné annak a megvalósulását. Most épp ott tartunk, hogy a Kraszna és Szamos közti víztározónak a megvalósítását tesszük lehetetlenné. Ne csináljuk tovább, a beregi víztározót már ne szervezzük meg, hogy azt is lehetetlenné tegye, mert akkor hiába mondjuk, hogy a víz keresztülfolyik az országon, igen, keresztül is fog folyni, ha nem teremtjük meg azoknak a fizikális feltételeit, ahonnan lehet majd a gazdálkodónak öntözni. Ebben politikai átgondolást és magatartás-módosítást javaslok a tisztelt ellenzék számára.
Köszönöm.
ELNÖK: (Jelentkezésre:) Ángyán Józsefnek adok szót.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Bocsánat, szintén a hozzászólások kapcsán néhány mondatot még hadd fűzzek az eddig elhangzottakhoz. Ez utóbbival kapcsolatban emlékeim szerint nagyon nagy egyetértés volt a Tisza-völgy önkormányzatai körében a tekintetben, hogy ezt végre kell hajtani. Ami ezt a programot érzésem szerint ellehetetlenítette, azok nem különféle politikai akciók voltak, kedves Demendi képviselőtársam, hanem egyszerűen az a helyzet, hogy láthatóan a feltételei nincsenek meg se költségvetési, se kormányzati oldalról annak, hogy ez a több tározót, az egész Tisza-völgyet magába foglaló program megvalósuljon. Harmincegynéhány tárolóról indultunk, lementünk hatra, és azzal is küszködünk, hogy milyen módon valósítsuk meg. Én nem igazán vártam ebben a politikai csatározási összetevőt, hanem sokkal inkább azt, hogy nincsenek meg a forrásai. Amikor a költségvetésben nem jelenik meg erre a forrás, amikor a törvényt módosítják és abból kiveszik a finanszírozást, akkor valószínűleg ez egy alapprobléma, és aztán ennek lehet számos más ága is, ezt nem vitatom, hogy nyilván más motívumai is vannak, de azért alapkérdés ilyen nagy, strukturális átalakításnál az, hogy odatesszük-e a forrásokat, ami ahhoz kell, hogy ezt meg tudjuk valósítani.
A másik, a Natura 2000-eshez még azért szabadjon valamit hozzátennem, nehogy aztán az legyen a kicsengése a bizottsági ülésének, hogy ez a rendszer maga rossz. Azt szeretném azért jelezni így a jegyzőkönyvnek is meg az utókornak is, hogy maga a rendszer nem feltétlenül rossz, sőt egy minőségi átalakításnak, egy környezetbarát gazdálkodási átalakításnak alapeszközéről van szó. Azt hiszem, itt azt vitatjuk mind a két oldalon, hogy bizonyos pontokon módosítani kell ennek a bevezetését, mert láthatóan hibákat követtünk el vagy követtek el azok, akik ezt próbálják bevezetni. A legjobb szándék mellett is előfordulnak ilyen hibák.
Mi a Fidesz-KDNP-MAGOSZ részéről összeállítottunk ezzel kapcsolatban egy elképzelést, ezt átadtuk annak a koordinátornak, aki ezt a Natura 2000-es programot igyekszik valamilyen módon előkészíteni. Szíves figyelmükbe ajánlom. Három terület az, amire érdemes koncentrálnunk, és a tárcának is jó szívvel ajánljuk, illetve az FVM-nek is ajánljuk, hogy ebben lépjünk. Az egyik: a kijelölésnél valóban történtek olyan hibák, amire itt Demendi László, Godó Lajos is utalt, egyszerűen át kell vizsgálni helyrajzi számosan ezeket a kijelölt területeket. Nyilván sok olyan terület keletkezik majd, ami igazából nem is tartozik oda. Tehát át kellene nézni területileg a kijelöléseket, ez egy fontos dolog lenne.
A másik, a szabályok megalkotása, ami most zajlik, a speciális játékszabályok ezeken a Natura 2000-es területeken, mondjuk úgy, kezelési előírások. Itt egy alkut kell elérnünk a gazdálkodók és a természetvédelem szempontjai között, hogy együtt tudjunk működni a későbbiekben. Tehát nagyon fontos, hogy most vonják be, javasoltunk erre is kereteket, hogy milyen keretek között lehetne lebonyolítani egy ilyen párbeszédet ebben a bizonyos Fidesz-KDNP-MAGOSZ anyagban. Végül elkerülhetetlen, és nagyon kérem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy ezt értsék meg, itt is ugyanaz a helyzet, mint a Vásárhelyi-tervnél. Ha nincs forrás, akkor nem lehet bevezetni valamit. Azt nem várhatja senki a gazdálkodóktól, hogy játékszabályokat fogalmazzunk meg kötelező érvénnyel, és azon közben ennek ellentételezését nem adjuk oda. Ebből van a legnagyobb konfliktus, és ebből van a legnagyobb feszültség. Mondom, ahol fizetnek ezért rendszeresen, láthatóan ilyen típusú kifizetések felé megy a modulációval a pénz, tehát hosszú távon is számolhatunk arra, hogy az ilyen típusú kifizetések előnyösek lesznek gazdáknak.
Ilyen területek sok szempontból előnyt jelentenek, például abból a szempontból is, amit Font Sándor képviselő úr mondott, hogy egy biztonságos környezet, tiszta környezet, ez föl fog értékelődni élelmiszertermelés szempontjából is. Tehát ha ezt bizonyítani tudjuk, hogy ilyen területeink vannak nagy arányban, kedves Godó képviselőtársam, nem biztos, hogy föltétlen hátrányos ez a gazdálkodásra, ugyanis mezőgazdaság alatt nem föltétlenül csak a szuperintenzív technológiákat kell értsük, hanem ezeken a területeken olyan természetbarát gazdálkodást, ami minőségi terméket is produkál egyúttal. Tehát a hungarikumoknak is egy kiváló területei lehetnek ezek, ha tényleg komolyan vesszük ezt a partnerséget, együttműködést a természetvédelem és a gazdálkodás között.
Tehát a kijelölésnél, a szabályok meghatározásánál és a forrásoknál vannak problémák, amiken érdemes módosítani. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, nehogy félreértés legyen, mintha ezt a rendszert magát támadnánk, ez szerintem egy okos, jó rendszer, és egy minőségi szerkezetátalakításnak fontos eleme lehet.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kis Péternek adok szót.
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Bizottság! Egy dologra szeretnék reagálni, illetve egy fölvetés kapcsán. Bagi Béla képviselő úr fölvetette ezt a biogazdálkodást, hogy a terület csökken, hogy ez miért következik be. Persze nem örülök ennek, hogy csökken, de nézzük meg a dolog másik oldalát is. Ha megnézzük most a biotermékek árát, amennyiért levehető a polcról, sajnos azt tapasztaljuk, hogy olyan magasak ezek a biotermékárak, hogy nagyon sok embernek, aki egyébként szeretne bioterméket fogyasztani, megfizethetetlen. Ha mögénézünk az árnak, illetve a költségnek, akkor azt elfogadom, hogy valamivel költségesebb a biotermék előállítása, még akkor is, ha mondjuk ott nem kell műtrágya meg növényvédő szer, satöbbi, ami viszont olcsóbbá teszi a terményt, de mondjuk több a kézi munkaerő. Tehát azt akarom ezzel kifejezni, hogy ezt a magas ár - akár az átadási, akár a polci árát nézzük a terméknek - nem indokolt költségoldalról. Azt gondolom, hogy ez is hozzájárulhat ahhoz, és akik bioterméket termelnek, azoknak is esetleg végig kell gondolni, hogy egy ilyen költségszerkezet, ami ott kialakul, indokolt-e ilyen árral megjelenni.
Csak picit elkalandozva, ez majdnem olyan, mint a tanyasi csirke, amiből jobb lenne, ha több elkelne, de hát azt tudjuk, hogy mondjuk az INTERSPAR-ban 1349 forint a sárgalábú meg a sárgabőrű felcímkézett tanyasi csirke, a másik pedig 7-800 forint körül van. De hát azt is tudjuk, hogy a költség oldaláról nézve a kérdést az sem indokolt, mert ismert vagy tudjuk azt is, hogy ezek a csirkék soha nem futkostak tanyán, hanem karotinnal meg nem tudom, mivel megspékelik, megsárgítják egy kicsit. Tehát azt gondolom, hogy itt a biotermékeknél ilyen jelenség is közrejátszhat, hogy a költséggel nem arányosan kerülnek a polcokra, illetve nem arányosan történik az árképzés ebben a dologban.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Jelentkezésre:) Bagi Bélának adok szót. A környezetvédelmi jelentéssel kapcsolatosan kérném szépen azért, hogy erre koncentráljunk a sárgalábú csirkék mellett. (Kis Péter László: Elnök úr, te is elkalandoztál!)
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Egy része a magyarországi biotermelés sorsa a környezetvédelmi jelentésnek, reményeim szerint egyre fajsúlyosabb része lesz a jövőben.
Részben egyetértek ezzel a megközelítéssel, hogy nem minden esetben reálisak az árak. Esetenként a biotermelő többet képzel eredményt elérni ezen a terméken, mint az indokolt lenne. De a magyarországi biotermékek, amelyekről beszéltél, hogy azok milyen árba kerülnek, sajnálatos módon jellemzően külföldi termékek, tudniillik a magyarországi biotermelésnek az egyik jellemzője, és megint sajnálatos, hogy alapanyag-termelő, nem feldolgozott termék, tehát régi terminológiával élve ezek mind importcikkek. Az pedig már a mi hatáskörünkön kívül esik, hogy miféle árképzés zajlik Magyarországon az élelmiszer-kereskedelemben. Tehát ez így van.
Ez mind nem válasz arra, hogy Magyarországon a biotermelés - tehát itt most az alapanyag-termelésre gondoltam - miért esett vissza. Nem azért, mert túl drága a feldolgozott termék a boltokban, és hangsúlyozom, döntően import. Költői kérdésnek gondoltam, de akkor megválaszolom, illetve nem akarom megválaszolni, hanem minden bizonnyal ez támogatási kérdés. Magyarország rosszul fogta meg ezt a kérdést is. De nem akarok elébe vágni a főosztályvezető asszony válaszának. Tehát indokolt lenne ezt szorgalmazni, és még természetesen indokolt lenne, hogy a magyar fogyasztó minél több bioterméket fogyasszon. Ha ezt most megindokolnám, akkor a következő napirendi pont elé vágnánk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Jelentkezésre:) Ángyán József!
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Két mondatot ehhez, mert nyilván Gergely Erzsébet, a stratégiai főosztály vezetője nehezen fogja megválaszolni az ökogazdálkodás körüli problémákat. Azt hiszem, ez már inkább belső vita közöttünk, de azért én is csatlakoznék itt Bagi Bélához. Világosan látszik a támogatási rendszerből a szándék, ugyanis a támogatási összeg nagyjából azonos az integrált gazdálkodásnál, mint az ökonál, miközben a termésátlaga lényegesen magasabb az integráltnak. Ennek a következménye az, hogy nem preferálja az ökológiai gazdálkodást a támogatási rendszer. Valamelyest legyünk igazságosak, a 2007-2013-as időszakban ez az arány valamit módosul. Azt remélem, hogy ennek is üzenete van a gazdálkodók számára, mert ha rossz üzeneteket küldünk a szabályozó rendszerrel a gazdaság szereplőinek, akkor nem fognak vállalkozni olyasmire, ami egyébként köz szempontból hasznos lenne, népegészségügyi szempontból, környezeti szempontból sokkal több lenne a haszna, ha ebbe az irányba mennénk, mint amennyit most megfizetünk a támogatásokra. Tehát én is azon a véleményen vagyok, hogy a támogatási rendszernél ezért fontos jól beállítani az arányokat a különféle programok között, mert ennek üzenetértéke van, hogy merre terelem a gazdaságot, milyen irányba módosítom a folyamatokat.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ha nincs további kérdés, akkor megadom a szót válaszadásra az előterjesztőnek.
Dr. Gergely Erzsébet főosztályvezető-helyettes (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) válaszai
DR. GERGELY ERZSÉBET főosztályvezető-helyettes (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Hadd kezdjem a válaszomat Ángyán professzor úr, képviselő úr idézetével: okos célok, kevés pénz. Kicsit ezt meg is kérdezném, hogy okos célok és valóban olyan kevés pénz-e.
Egy valamit azért fontos néznünk a nemzeti környezetvédelmi program esetében itt a másodiknál, hogy amikor a tervezése folyt 2001-2002-ben, akkor még semmit nem tudtunk, hogy az EU milyen támogatásokat fog adni, és gyakorlatilag egy olyan középtávú gazdaságpolitikai modellt lehetett figyelembe venni, amire azóta már nem is emlékszik szerintem az sem, aki annak idején megalkotta. Tehát nagyon nehéz olyan esetben egy középtávú programot készíteni, amely nem úgy szól, mint az EU fejlesztéspolitikája, hogy ennyi időszakra itt van ennyi pénz, mint a kosztpénz, és csak okosan be kell osztani. Gyakorlatilag nekünk a tervezési módszerünk folyamatosan az az első program esetében és most a másodiknál is az volt, hogy nagyon fontos, hogy teljes körűen azokat a feladatokat, problémákat, értékvédelmi célokat a kormányzat és az Országgyűlés elé tárjuk és megismertessük az egyéb partnerekkel, akik a megvalósításban részt vehetnek, hogy ezeket ütemezetten, amennyire az ország teljesítőképessége engedi, meg lehessen valósítani.
Nem utolsó sorban már van költségvetése a programnak. Azért két elemet kiemelnék. Az egyik az, hogy nagyon nagy arányban közvetett környezetvédelmi beruházások szerepelnek benne. Tehát mondjuk egy MÁV járműpark-rekonstrukciónak olyan forrástételei vannak, ami nemcsak a környezetvédelem ügye, és ha abban elmaradások vannak, akkor a környezetügy nem olyan mértékben sérül.
A másik, ami gyakorlatilag az elszámolhatóságnak a kérdése, hogy a program központi költségvetési ráfordításai jól modellezhetők, ugyanakkor a gazdálkodó szervezeteknél és a lakosságnál alapvetően csak azoknak a forrásoknak az elköltését tudjuk mérni, amelyekhez valamifajta állami, EU-támogatás járul, és az alapján az önrészt tudjuk becsülni. Tehát igazából elmondhatjuk, hogy a valóban elköltött források mértéke lényegesen nagyobb, de valószínű, hogy az összes adat begyűjtése mondjuk a háztartások szintjén egyszerűen lehetetlen is, és a többi esetében is nincs költséghatékonysággal arányosan, hogy ezt el tudjuk mondani.
Az ÁSZ majdnem minden évben, amikor ezeket a célokat, a célok teljesítését vizsgálja, akkor a főosztályunkkal egy párbeszédet folytat. Azt gondolom, hogy ennek is az az eredménye, és ezért szeretnénk, ha a képviselők is az Országgyűlésben tudnák ezt a programot szeretni, még ha nem is mindig olyan a megvalósulása, mert gyakorlatilag Európában sem minden ország tárja fel kerekperec teljes horizontális vetületben az összes célját és intézkedését egy meghatározott szempontból, és az a környezetügy. Tehát fontos volna, hogy a program megmaradjon, még akkor is, ha a végrehajtás hatásfoka időnként alapvetően forráshiány miatt változó, mert ez az egy, ami még így is a programozott végrehajtást segíti, hiszen anélkül senkinek fel se tűnne talán, hogy egyes céljai teljesültek-e vagy sem.
Konkrétan néhány dologra reflektálnék a válaszok kapcsán. Valóban vannak olyan témakörök, amelyek szakmailag is és elsősorban a ráfordítások miatt is másképp kezelendők. Amiket Ángyán professzor úr is mondott, illetve nagyon sok képviselő úr is elmesélt, és elsősorban az agrár-környezetvédelmi programmal, agrártámogatásokkal összefüggenek, jelentem, ez egy nagy, jelentős szakmai vita a tárcák között is, és csak örülnénk, ha abban a felfogásban a környezetügyet legalább annyira szolgáló célok támogatásra kerülnének, mint amennyire például a direkt támogatások rendszere.
Hasonló figyelhető meg a biogazdálkodásnál is, ugyanis ott maga az átállás nem egy egyszerű beruházás, ott fejben, területben, mindenféle szempontból át kell állni. Ehhez egy biztos támogatási forrás is kell. De nem utolsó sorban az nagyon fontos, hogy a kereslet és a kínálat közötti kritikus ponton átjussunk, hiszen mindennek a gazdaságossága egy mérethatékonyság esetében valósul meg. Ezt a kritikus határt kellene átlépni, amiben ezeknek a termékeknek a hazai kereskedelme is egy kulcsfontosságú kérdés, hiszen az egyébként nem olyan jelentéktelen mennyiségű bioterméknek a 90 százaléka exportra kerül. Tehát amit mi kapunk, az import, de egyébként a hazai terméket alapvetően exportálják.
Szóba került, Kékkői képviselő úr említette az ivóvízminőség-javító programot. Valóban, ez nem derogáció, de amikor a csatlakozási tárgyalások voltak, akkor az Európai Unió szabályozásával párhuzamosan Magyarországnak is 2006-ra, illetve 2009-re a különböző területek különböző követelményei alapján ilyen programot kellett indítani. Igazából a 2006-os határidőt nem lehetett tartani, ehhez Magyarország halasztási kérelmet kért; a válasz még Brüsszelből nem érkezett meg. Ettől függetlenül csak hazai forrásból, aztán különböző EU-s támogatásokból elindult ennek a programnak a végrehajtása. Ezekben az években azért nem tudok beszámolni nagyobb eredményről, mert az előkészítő, tervezési munka elég sok időt foglalt el. Amikor már az Észak-alföldnek, Dél-alföldnek a projektjei elkészülnek, akkor hirtelen ugrásszerű változásról tudunk számot adni, és ilyen szempontból a programnak valóban csak egy késedelmes végrehajtása van.
Azt is el kell mondani, hogy itt állami kötelezettség van az EU felől, ugyanakkor önkormányzati végrehajtás van, és nem söpörhetjük a szőnyeg alá azt sem, hogy a korszerűbb hálózatok, a tisztább ivóvízminőség adott esetben a vízárakra is hatást gyakorolnak, és ezt az önkormányzatok sem feltétlenül szeretnék minél előbb megvalósítani, hogy vízdíjat kelljen emelni. Tehát ez mindenféle szempontból egy nagyon összetett kérdés.
Felmerült még a sérülékeny vízbázisok helyzete, az elnök úr felvetette. Valóban nagyon szeretnénk, ha ez a program gyorsabban haladna; itt is forráshiány van.
A Duna-Tisza köze kapcsán egy pozitív fejleményről számolhatok be, hiszen jelenleg is folyik az egyeztetés Brüsszellel, hogy a KEOP-ba két mintaprojekt már bekerüljön. Úgy néz ki, hogy a bizottságnak nincs ellenvetése, a tanulmánytervek elkészültek, tehát reméljük, hogy ezzel előrébb lehet lépni.
Az ágazati létszám folyamatos egyeztetés. Vannak objektív elemei, hiszen a hatékonyság is javult, és visszafejlesztés is történt, ha szabad így ezt említeni.
Bábolna esetében én is sajtóból értesültem az ügyről. Azért nem reflektálnék most, hiszen konkrét hatósági ügyekbe egy tárcaképviselő direktben nem szólhat bele. Természetesen jelzem, hogy a képviselő úr, elnök úr erről egy tájékoztatót a hatóságunktól kapjon.
Összefoglalóan felmerült még a Natura 2000 területekkel kapcsolatos helyzet. Erre Schmidt András kollegámat megkérem, hogy röviden válaszoljon. Egyet azért elmondanék, hogy amikor a bevezetés történt Magyarországon, és sok twinning projektben együtt dolgoztunk finnekkel, spanyolokkal, mindenki mással, akkor azért az úgy felvetődött, hogy a finneknek körülbelül 6-7 év volt a tervezés, a gazdákkal való tájékoztatás, együttműködés, és így is több tízezer peres eljárás volt. Tehát ez az a nemes cél, aminek a végrehajtása valóban egy alku, egy nehéz, hosszabb folyamat, és Magyarországnak erre 2-3 éve se volt igazából. Tehát nagyon sok finomhangolásra szoruló terület valóban van még, de egyetértek Ángyán professzor úrral, hogy a rendszert javítani és nem megszüntetni kellene.
Akkor megkérném Schmidt András kollegámat, hogy a Naturával kapcsolatos egy-két konkrét kérdést válaszoljon meg. Köszönöm.
SCHMIDT ANDRÁS szakmai tanácsadó (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Akkor a Natura 2000 hálózatról fölvetett pontokra röviden reagálnék.
Egyrészt a kijelölésről. Az Európai Bíróság döntése alapján egyértelmű, hogy a tagállamok csak a szakmai szempontokat vehetik figyelembe, a társadalmi-gazdasági szempontokat az Európai Bizottság veszi figyelembe az élőhelyvédelmi irányelv alapján történő területkijelöléseknél. Tehát erre nem volt lehetősége az országnak. Nekünk kifejezetten a szakmai szempontokat, vagyis az élőhelyek és jelölőfajok jelenlétét kellett figyelembe vennünk.
A kijelölés mértékéről. A magyarországi Natura 2000 hálózat területe az ország területének a 21 százaléka. Az EU-15-nél, tehát a régebbi tagállamoknál a szárazföldi területek aránya 17 százalék, az EU-25-nél ez 20 százalék. Tehát a magyarországi kijelölést nem nevezném túlzónak, nyilvánvaló, hogy a kelet-közép-európai térségben sokkal jelentősebb természeti értékek maradtak meg, mint Nyugat-Európában. Ennek köszönhető ez a viszonylag 1 százalékkal magasabb arány. Figyelembe kell venni - tehát az EU-25-öt mondtam, ez 20 százalék -, hogy Bulgária és Románia azóta jelentős területeket jelölt ki, Bulgáriában 34 százalék az ország területéhez képest a Natura 2000 hálózat mérete.
A kiértesítésről. Itt valóban helyt kell adni annak, a kommunikációnkon lehetett volna erősíteni, de köszönöm Gergely Erzsébet főosztályvezető asszony felvezetését, nem volt rá kapacitás. Másfél évünk volt arra a 2002. decemberi döntéstől, amely a csatlakozás időpontját határozta meg 2004. május 1-jében, hogy kijelöljük a Natura 2000-es területeket. Amint ez végül is kialakult, ez 21 százaléka az országnak, 485 ezer helyrajzi szám. Ez területben és érintett személyben is olyan tömegű feladatot jelentett, amit személyenkénti kiértesítéssel nem tudtunk megoldani. Szakmai fórumokat szerveztünk a KvVM és a területi szervek, a civil szervezetek bevonásával, és természetesen az önkormányzatoknak a szokásos értesítőjén, a falugazdászokon keresztül szintén értesítettük, amennyire lehetett az érintett gazdálkodókat. Erre volt lehetőség.
Mint említettem, 485 ezer helyrajzi számot foglal magába a Natura 2000 hálózat. Egy ekkora vállalkozásnál, amit ilyen rövid idő alatt és viszonylag szűkös kapacitással kellett végrehajtani, természetesen vannak hibák, ez részben nyilván az említett okokra vezethető vissza, részben például a földnyilvántartásban meglévő hibákra is sajnos.
Elhangzott az, hogy területmegosztásra lenne szükség, mármint olyan helyrajzi számoknál, amelyeknél csak egy részen van jelölőfaj vagy jelölő élőhely. Igen, erre is szükség van, de azt tudni kell, hogy ennek jelentős költségvonzata van. Nagy mennyiségű helyrajziszám-megosztásnál ennek már sok milliós vonzata van.
Állattartó telepek kérdése. Az Európai Bizottságnak kifejezett kérése volt, hogy ne sajtlyukas rendszert hozzunk létre, ne apró lyukakkal teletűzdelt Natura 2000 hálózatot, hanem összefüggő területeket, amelyeken belül kell megvalósítani az irányelvek szempontjait, előírásait. Egy állattartó telepnél, ha netán kivennénk a helyrajzi számot, akkor is figyelembe kell venni, ugyanúgy Natura 2000 hatásbecslést kell végrehajtani, ha a körülötte szomszédos területeken Natura 2000 terület van, jelölőfajok, jelölő élőhelyek fordulnak elő. Tehát ugyanúgy, ha hatása van a Natura 2000 hálózatra, hiába van az adott helyrajzi szám a Naturán kívül, a természetvédelmi hatóságnak vagy az eljáró hatóságnak végre kell hajtani a Natura 2000 hatásbecslést. Tehát ilyen szempontból ugyanúgy érinti őket. Jelzem, hogy a Magyar Agrárkamarával felvettük a kapcsolatot ez ügyben, számos helyrajzi számot kaptunk már tőlünk, amelyeket vizsgálunk, hogy van-e lehetőség kivenni ezeket, illetve szakmailag indokolt-e.
Köszönöm.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm. Van-e kérdés, észrevétel az elhangzottakhoz a bizottsági tagok részéről? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor szavazzunk róla. Kérdezem, hogy ki az, aki egyetért a második nemzeti környezetvédelmi program 2005-2006. évi végrehajtásáról szóló jelentés általános vitára való alkalmasságával. Aki igen, az kézfeltartással ezt jelezze. (Szavazás.) Ez valószínűleg 11 lesz a létszám alapján. Ki az, aki tartózkodik? (Szavazás.) A bizottság többsége elfogadta a jelentéstervezet általános vitára való alkalmasságát.
A többségi vélemény előadójának Kis Pétert javasolják. Kérdezem, Ángyán József a kisebbségi véleményt esetleg képviselné-e, mikor napirendre kerül. (Dr. Ángyán József: Igen.) Akkor kérdezem a bizottság tagjait, hogy Kis Péter és Ángyán József képviselőtársainkat elfogadjuk-e előadónak. Aki igen, az kézfeltartással ezt jelezze. (Szavazás.) Ez egyhangú.
Köszönöm szépen az előterjesztőknek a jelenlétet.
Rátérünk a 2. napirendi pontra, ez tájékoztató a mezőgazdasági bizottságnak az élelmiszer-ellenőrzés és szervezete egységének kialakításáról szóló 1/2006-2010. (XII. 21.) számú tájékoztatójában foglaltak megvalósításáról, különös tekintettel a melaminügyre. Az FVM részéről kérném szépen az előadót, ha jelen van. A napirendi ponthoz előadóként lesz-e még valaki, vagy jön Kocsner Tibor?
DR. KOCSNER TIBOR helyettes országos főállatorvos (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Remélhetőleg még jön az MgSZH elnöke, illetve az élelmiszer-biztonságért felelős részleg vezetője. Kiszaladtak cigarettázni, mert nem reménykedtek, hogy szavazás ilyen gyorsan megtörténik, de már úton vannak.
ELNÖK: Akkor ezek szerint javasoljuk, hogy várjuk meg őket. (Rövid szünet.)
Tehát akkor megadom a szót a 2. napirendi ponthoz az FVM képviselőinek. Parancsoljanak!
Dr. Kocsner Tibor (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
DR. KOCSNER TIBOR (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Dr. Kocsner Tibor, helyettes országos főállatorvos vagyok az FVM-ből, mellettem Lukács László elnök úr, az MgSZH-vezetője, illetve dr. Búza László igazgató főállatorvos úr, az MgSZH élelmiszer- és takarmánybiztonsági igazgatóságának a vezetője ül, aki a melaminnal kapcsolatos ellenőrzési feladatokat koordinálja és végzi.
Úgy tudom, elnök úr, egy tegnap faxon, illetve ma papír alapon is megkapott minden képviselő egy időrendi tájékoztatást. A melaminnal kapcsolatos helyzetet röviden összefoglalva, a benyújtott tájékoztatót kiegészítve annyit szeretnék kiemelni, hogy ez a történet már a tavalyi évben elkezdődött, hiszen takarmányban már a tavalyi évben felbukkant ez az anyag. Onnantól kezdve az élelmiszer- és takarmányellenőrzéssel foglalkozó kollégáink gyakorlatilag folyamatosan ellenőrizték ezt a kérdést. Sajnálatos, hogy a kínai előállítók úgy döntöttek, hogy ami takarmányban nem megengedett, az élelmiszerbe, különösen gyermekélelmiszerbe belekeverhető szerintük. A sajnálatos megbetegedések után az Európai Unió védőintézkedéseket foganatosított, a részleteket kollégám, Búza igazgató úr fogja elmondani.
Kiegészítésként annyit tudok elmondani, ami a tájékoztatóban még nem szerepelhetett, hiszen tegnap délutáni, illetve esti információ, nevezetesen hogy az Európai Unió természetesen tárgyalásokat folytat a kínai kormánnyal, illetve a hatóságokkal, és a kínai partner ennek az intézkedéscsomagnak a felfüggesztését kérte, amihez az Európai Unió nyilvánvalóan megfelelő feltétel- és garanciarendszereket kívánt meg. Ezt nem tudta biztosítani a kínai fél, ezért az Európai Unió döntéshozó testülete úgy döntött, hogy ezt a határozatot, ezt a védőintézkedés-sorozatot fenntartja, mi több, előkészített egy olyan javaslatot, amely nemcsak a 15 százalékot elérő vagy meghaladó tejtartalmú készítményekre, termékekre vonatkozik, hanem valamennyi olyan készítményre, amelyet Kínában állítottak elő, élelmiszer- vagy takarmány-alapanyag és akár nyomokban is tejet tartalmaz. Kiváló példa volt erre a kollégáim által boltban, tehát a forgalomban megtalált, elhíresült chips esete, amelynek az esetében elvileg szóba sem kerület volna, hogy tejet tartalmaz a termék, hiszen egy tejaromáról lett volna szó, és mégis, ha jól emlékszem, nyolcszoros határérték-túllépést sikerült detektálni. A részletek kapcsán, ha megengedi, elnök úr, akkor átadnám a szót Búza igazgató úrnak.
ELNÖK: Tessék!
Dr. Búza László (Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal)
DR. BÚZA LÁSZLÓ (Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal): Elnök Úr! Képviselő Urak! Az átnyújtott, rövid esemény-összefoglalóból kiderül, hogy kiváló magyar szakemberek ezt a problémát már 2006-ban észlelték, amikor legelőször a takarmányok minőségi vizsgálatakor egy olyan nitrogénszintet tapasztaltak a takarmányokban, amely egy jó minőségű takarmányt feltételezett, míg az úgynevezett aminosav-analízisekkel ennek a takarmánynak a valós értékét nem sikerült alátámasztani. 2006 őszén vagyunk. A magyar szakemberek ekkor ezeket a mintákat félretették, illetőleg ezeknek a takarmányoknak a forgalmazását felfüggesztették, majd később, 2007 januárjában az Amerikai Egyesült Államokból érkezett információk alapján derült ki az, hogy amit a magyar hatóság már 2006-ban látott, az bizony ez a melamin volt.
Ha pár szóban össze kellene foglalnunk, hogy mi a melamin, azt mondhatnánk, hogy a melamin nem más, mint a műanyaggyártáshoz használt monomer, amit ezeknek a palackoknak, amelyekbe a kiváló Theodora Quelle ásványvizet is tették, a beburkolására használnak. Ez a melamin, ahogy említettem, nagy mennyiségű nitrogént tartalmaz, ezért alkalmas arra, hogy a szűrővizsgálatokat, amelyekkel az élelmiszerek és takarmányok fehérjetartalmát első körben ellenőrzi a hatóság vagy a vállalkozó, befolyásolja, hamisan, és azt jelezze, hogy az egyébként egy jó minőségű anyag.
2007-ben ezeknek az információknak a birtokában a magyar élelmiszerláncot felügyelő hatóság elrendelte valamennyi, akkor szóba jöhető - akkor még a tejfehérje nem volt nevesítve - fehérjepótló anyagnak a vizsgálatát úgy az élelmiszer-, mint a takarmány-előállításban, és már a múlt esztendőben több mint száz mintája volt a magyar hatóságnak erre vonatkozóan. Találtunk két olyan mintát, egy Spanyolországon keresztül bejött kínai hallisztet, amelyben 2 ezer milligramm melamint talált a magyar hatóság, ezt az Európai Unió élelmiszerekre és takarmányokra hivatott gyorsriasztási rendszerén keresztül jeleztük a Közösség többi tagországának a Magyar Élelmiszerbiztonsági Hivatal kapcsolattartóin át. Ezt követően még egy búzaglutén-származékban is megtaláltuk ezt a kifogásolt hamisító anyagot. Később a kész élelmiszerekre is kiterjesztettük ezeket a vizsgálatokat, tehát 2007-ben, ugyan még nem volt szó róla, de szintén vizsgáltunk tejtermékeket, illetve hústermékeket is.
Az idei esemény szeptember 12-én, természetesen pénteken indult, amikor a Közösség bejelentette a problémát. A magyar hatóságnak nem volt más dolga, mint hogy megerősítse a 2007-ben már foganatosított levelét, és felhívja a területen lévő kollégái figyelmét, hogy az abban leírtakat egészítsék ki a tejtermékekre, illetőleg a tejalapú termékekre vonatkozó ellenőrzésekkel. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, valamint a Magyar Élelmiszerbiztonsági Hivatal közös közleményben tájékoztatta a lakosságot és a vállalkozókat 22-én, tíz nappal később, a Közösség területén megindult problémával kapcsolatban, majd 26-án az országos főállatorvos operatív helyettese, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal élelmiszerlánc-biztonsági elnökhelyettese valamennyi magyarországi élelmiszer- és takarmányvállalkozó felé felhívást intézett, és felhívta a figyelmüket arra, hogy az élelmiszerek biztonságának garantálása az ő feladatuk, és ennek megfelelően végezzenek önellenőrzési vizsgálatokat. Ugyanennek a napnak a délutánján jelent meg Brüsszelben az a határozat, amely már nevesítette a tagországok kötelezettségét, így a hétfői, a keddi és a szerdai napon a magyar hatóság értesítette a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságát a magyar határon mint európai közösségi határon belépő termékek fokozott ellenőrzésére és mintavételére vonatkozóan, valamint a hatóság részére egy felmérő vizsgálatot rendelt el, egy úgynevezett adatgyűjtő vizsgálatot, hogy egyáltalán mi a helyzet a Magyarországon forgalomba hozott termékeket illetően. Illetőleg a szerdai napon az országos főállatorvos az élelmiszerlánc-felügyeleti törvényből adódóan ezt a bizottsági határozatot a magyar élelmiszer- és takarmányvállalkozókra kötelező jelleggel elrendelte.
Elmondhatjuk, hogy a mai napig közel 120 hatósági minta érkezett be, illetőleg 40 körüli az önellenőrzési minták száma. Az önellenőrzési minták közül, mint az korábban kiderült, az egyik nagy kávé- és kávépor-, valamint italporgyártó cégnek volt egy olyan önellenőrzési mintája, amelyben a közösségi 2,5 milligrammos határérték fölött, 2,7 milligrammot mért a laboratórium, ezt a mérést később megismételték egy úgynevezett tételminősítő vizsgálattal. A tételminősítő vizsgálatnak az altételei szintén jelezték a szennyeződést, de ilyen magas szennyezettséget nem találtak, ami viszont azt jelzi, hogy nagyon nagy a szórás, tehát valószínű, hogy a felelős élelmiszervállalkozó a terméket illetően olyan döntést fog hozni, amellyel a fogyasztók egészségét megvédi.
A hatósági mintavételek között szerepelt a már elhíresült tejaromával ízesített mogyoró, aminek az az érdekessége, hogy a közösségi határozat a 15 százalék feletti tej-, tejportartalmú termékekre rendelte el a kötelező mintázást, ez a termék pedig tulajdonképpen egy tejaromával van ízesítve, a jelölés szerint el sem éri benne az 1-2 százalékot a tej vagy a tejszármazék, mégis a határértéknek a nyolcszorosát meghaladó melaminszennyezettséget tapasztaltak a kollégáink. A tegnapi napon ennek a kínai gyártónak más forgalmazók által Magyarországon forgalomba hozott termékeire, így most egy sonkás mogyoróra is kiterjesztettük a vizsgálatokat (Moraj. - Dr. Ángyán József: Mindenben benne van ez a vacak!), hiszen ezek után bármi előfordulhat.
Ahogy főosztályvezető úr jelezte, a közösség is ennek a határértéknek, azaz a 15 százalékos határértéknek az eltörlésére törekszik, és további információgyűjtésekre és adatközlésekre szólította fel az Európai Közösség többi tagállamát és illetékes hatóságait. Köszönöm.
ELNÖK: Kívánja-e még kiegészíteni valaki önök közül?
DR. KOCSNER TIBOR helyettes országos főállatorvos (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, ha lesznek kérdések.
ELNÖK: Tehát a kormány álláspontja ezzel kapcsolatosan itt elhangzott. A bizottság tagjainak adok szót. (Bagi Béla jelentkezik.) Bagi Béla!
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Mindenekelőtt köszönöm szépen ezt a kronologikus, rövid beszámolót. Rendkívül sokat mondott számomra ez az anyag.
Eddig is mondtuk már ebben a bizottságban többször, még mikor az élelmiszerlánc-biztonságról szóló törvényt vitattuk, illetve a vonatkozó európai uniós rendelkezéseket, de ez most már teljesen bizonyított, legalábbis számomra, hogy az európai uniós élelmiszer-biztonság rendszere egy abszurd követő, ezt a dioxinügynél is már láttuk, meg az aflatoxinnál is, hogy csak most ilyen kiemelt témákat hozzak szóba, de talán az sem túlzás, hogy ezek derültek ki. Egészen egyszerűen nem tudom, önök vállalkoznak-e becslésre, hogy mióta az Európai Unióba beléptünk, és részese vagyunk az élelmiszerek szabad áramlásának mint vívmánynak, hogy mit ettek meg a magyarok ez idő alatt. Ezt inkább csak tekintsék egy költői kérdésnek. Ugyancsak az, hogy mi következik még ezután. Itt csak ilyen mérgező anyagokról beszéltünk. Majd ha tudnának valamit mondani, hogy ez a melamin mit jelent az ember számára. Sejtésem szerint, meg gyenge tájékozottságom szerint ez sokkal izgalmasabb, mint a dioxinos guar. Ez a kérdés. Nem tudom, hogy aztán lehet-e válogatni, hogy melyik a jobb.
Tekintettel arra, hogy Kínáról beszélünk, más területekről van információnk, hogy a toxikus nehézfémek területén mi a helyzet, mert úgy tűnik, hogy elsősorban a sajtó számára csak a heveny mérgezést okozó vagy várható anyagokkal foglalkozunk, pedig vannak itt még a talonban más anyagok is, amelyek egyáltalán nem nevezhetők hasznosnak. Ezek mindig akkor derülnek ki, amikor nagyszériás termékekről beszélünk. De hát jönnek be itt kisszériás dolgok is, amit szerintem itt kell keresni, ami soha az életben ki nem fog derülni, vagy legfeljebb majd a gasztroenterológus húsz év múlva áll tanácstalanul, hogy mi történt itt, mert semmi sem indokolt valamiféle tüneteket. Ezzel mi a csodát lehetne kezdeni? Meg ha egyáltalán meg is fognak valamit, valahol véletlenül rábukkannak, akkor már régen elfogyott, mire a vizsgálatra sor kerül.
Az európai uniós biztonsági rendszernek ez az anyag meg ez a beszámoló egy hatalmas kritikája. 2006-ban Magyarországon kiváló szakemberek voltak, és ezt nem iróniával mondom, tekintettel, hogy nekünk volt egy igen jó élelmiszer-biztonsági rendszerünk, még nem voltunk kötelesek az európai uniós vívmányokat magunkra nézve kötelezőnek tekinteni. Tehát a szakemberek még adottak, meg az analitikusok.
2006-ban mi már ezt észleltük. Mi történt 2006-tól szeptember 15-ig az Európai Unióban az élelmiszer-biztonsággal foglalkozók körében? Ez számomra egy kicsit horrorisztikus. És a beszámoló szerint csak akkor reagál az Európai Unió, amikor az Egyesült Államokba is detektálnak valamit. Onnantól kezdve érdekes számunkra, mikor az Amerikai Egyesült Államokban is valamire rábólintanak? Illetve én csak spekulálok, de kíváncsi lennék az önök véleményére, hogy ez a két év mivel telt el melaminügyben.
A másik, ami ebből az anyagból kiderül, hogy nem tudja az európai uniós biztonsági rendszer kezelni az illegálisan bekerült élelmiszereket ez ügyben. A beszámolóban több helyen meghivatkozzák ezt a dátumokkal. Most kérdezem én, hogy milyen élelmiszer-biztonsági rendszer, ahol ilyen lazán be tudnak kerülni ebbe a rendszerbe? Megint csak arra hivatkozom, hogy ilyen gyakorisággal az európai uniós csatlakozásunk előtt ilyen illegális termékek ide nem kerültek be. Tehát megint csak azt húzza számunkra alá, hogy baj van az egész rendszerrel.
Egy másik gyöngyszem. Szeptember 22-én a regisztrált betegek száma majdnem 40 ezer. Október 2-án, tehát jó tíz nap múlva foglalkozik az Európai Unió azzal, hogy a tagállamokban talán a vizsgálati módszereket egyeztetni kellene. Tehát ez is hátborzongató, hogy miféle egységes biztonsági rendszerről van szó, ha még nem tisztázottak a módszerek? De aztán a későbbiekben kiderül, hogy most már azt se tudom, hogy ugyanabból a tételből, de milyen hatalmas szórással mérnek.
Ez két dolgot vet föl az emberben: hogy az Európai Unióban különböző módszerekkel, különböző érzékenységű műszerekkel produkálják a vizsgálati eredményeket, illetve hogy ha ne adj isten, még itt legális élelmiszerimportról is lenne szó - és esetleg ez egy kérdés most, hogy saját szavamba vágjak -, hogy csak az illegálisan bejövő anyagokból mértek, vagy legális csatornán bekerülteket is sikerült fülön csípni. Mert ha ez a legális szférából jött, akkor annak megvan az importőrje. Európai terminológiával élve kérdezem én, hogy láttak-e gyártmánylapot, mert ha ez a melamin ilyen hétszeres-nyolcszeres szórással, akkor fölvetődik az emberben, hogy a kínai gyártó az egyes adalékanyagokat talán szívlapáttal adagolja, vagy hogy fordul ez elő gyártástechnológiailag? Hogy fordul elő? Ez egy közbevetőleges kérdésem, hogy tudjuk-e már, hogy mi történt, hogy került a dioxin a guarba. Amikor legutóbb ebben a bizottságban erről beszéltünk, azt hiszem, Süth Miklós tájékoztatásában hallottuk azt, hogy még vizsgálja az Európai Unió, de azóta, lehet, hogy az én hibám, de nem hallottam még róla, hogy ez ki is derült volna. Van egy bajsejtelmem, hogy a szisztéma ugyanaz.
Kíváncsian várom, hogy majd esetleg az is ki fog-e derülni, hogy ez az anyag hogy kerülhetett bele, mert amint a főállatorvos-helyettes úr előadásából hallottuk, ez a sajátos kínai metódusból is adódhat, hogy nem nagyon differenciál a csecsemőtápszer és a takarmánygyártás között.
Nem szeretném itt a többiektől elvenni a szót, de fölvetődik nagyon erősen az emberben az a gondolat, hogy nem kellene-e a magyarországi fogyasztót kategorikusan fölszólítani arra, hogy kínai élelmiszert ne vegyen le a polcról. Tudnak-e önök mint szakhatóság garanciát adni, hogy itt a vége? Hogy a cukorkában, a tejfehérítőben, meg mit tudom én, mi mindenben - én szándékosan kerülöm ezeket a termékeket - nem jön elő az újabbakban? Azt készséggel elfogadom, hogy mi az Európai Unió tagjai vagyunk, önök is mindig a bizottsági határozatokra, intézkedésekre hivatkoznak, de mi ezt nem mondhatjuk a magyar fogyasztónak, hogy egyen csak nyugodtan, majd egyszer csak jön egy bizottsági határozat, és akkor majd leveszik a polcról.
Én tehát még egyszer köszönöm ezt az összefoglalót, mert ez rendkívül hasznos dolog. De itt azért szeretnék tenni még egy kritikai megjegyzést, hogy hátha mi is nagyobb arányban tudnánk foglalkozni ezekkel a feltáró vizsgálatokkal, ha mind létszámában, mind pedig anyagi lehetőségében megerősítenénk ezt a szolgálatot. Mert azért én ezt a mintaszámot eléggé alacsonynak tartom, ahhoz képest, hogy milyen szabadon áramlik ide be az élelmiszer, amit a mai naptól Kína vonatkozásában idézőjelbe tennék. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. (Kis Péter László jelzésére:) Kis Pétert láttam jelentkezni, neki adok szót.
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! 16 évet húztam le az élelmiszeriparban, ismerünk egy pár trükköt, de pestiesen szólva ez azért nem semmi. (Derültség.) Hangsúlyozom, mindig szabályosan jártunk el, általában se az ÁNTSZ, se a többi szervezet ellenőrzésénél nem volt problémánk, de ez elképesztő.
Én is köszönöm a tájékoztatót, illetve azt a kronologikus összefoglalót, amelynek az alapján az állapítható meg, hogy a hatóság rajta volt ezen az ügyön, kiderült, hogy gyakorlatilag 2006 óta rajta van azt ügyön, és én is azt kérdezem, ami Bagi képviselőtársam szájából elhangzott, hogy és mit csinált az Unió ebben az időszakban. A köszöneten túl elismerés a szakmában, illetve a szolgálatnál dolgozóknak, mert gondoljuk el ezt a helyzetet, hogy tervezhetetlen a munka, mert sajnos az van, hogy sosem tudni előre, hogy mikor mi robban ki. Ezt mondom a szolgálatnak a költségoldaláról is, hogy az is tervezhetetlen, de a munka is tervezhetetlen. Ilyen szempontból is azt mondom tehát, hogy elismerés azért, amit ezen a területen elvégeztek.
Én is azt mondom, hogy ebben a lehető legnagyobb szigor kell. Nem akarok Kínának a védelmére kelni ebben a dologban, mert az, ami ebben az ügyben történt, az nyilván nem egy megbocsátható dolog, de azért gondoljuk végig, hogy az Unión belül sem olyan tökéletes ez a rendszer, mert, azt hiszem, itt is elhangzott, meg már tapasztaltuk is, hogy uniós országon keresztül jönnek be ilyen dolgok, és nálunk landolnak.
Felvetődött itt, hogy nem kellene-e kimondani, kommunikálni, hogy kínai élelmiszert nem. Mondjuk meg őszintén, hogy a jelzésekből sok esetben nem derül ki, hogy tulajdonképpen honnan származik az a dolog, habár ki kellene derülnie. Én azt mondom, hogy a lakosság informálása, az üggyel kapcsolatos informálás ebben az esetben folyamatos volt, ami nyilván elvárható, de ez is elismerésre méltó.
Én is nagy érdeklődéssel várom azt, hogy az Unió hogy reagálja le ezt az ügyet. Nyilván Kocsner főosztályvezető úr többet tud e tekintetben mondani - mert hallottuk, hogy tegnapi esemény is van ebben a történetben -, hogy jelenleg, most, 12 órakor igazából hol is tart ez a dolog, és mi várható.
Még egyszer köszönöm a tájékoztatót, és elismerésemet fejezem ki azért a munkáért, ami ebben a dologban folyik, még akkor is, ha sok tekintetben nem megnyugtató a helyzet, és, mint említettem, nem tervezhető ez a dolog, és nem tudjuk, hogy egy-két-három hét múlva vajon milyen dolog robban be. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Dr. Medgyasszay László jelzésére:) Medgyasszay Lászlónak adok szót.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Bizottság! Kedves Kollégáim! - már itt az állatorvos kollégákra gondolok. Nem a kollegiális elfogultság, hanem Búza doktor beszámolója mondatja velem, hogy a szakmai lelkiismeret mindig működik, sanyarú körülmények között is. Ezzel a szakmai lelkiismerettel éltek vissza mindig az elmúlt 50 év alatt azok, akik ezt a szolgálatot hol iderakták, hol odarakták, vagy éppenséggel nem biztosították a tárgyi, személyi, anyagi feltételeket a működéséhez. Ez történik most is, amikor egy olyan szervezetben működik a szolgálat, amely meggyőződésem szerint nehézzé teszi azt a szakmai helytállást, amit - köszönettel fogadva - más képviselőtársaim elismertek, mert ez az állatorvosi szakmai lelkiismeret valóban mindig működik, és most is működik. Én ezt nem köszönöm meg, én ezt természetesnek veszem.
A melaminnal, illetve általában az ilyen anyagokkal kapcsolatban van egy megjegyzésem. Határérték. Én ebben nulla toleranciát gyakorolnék. Mit keres egy mérgező anyag egy élelmiszerben? (Közbeszólások: Ez az! Így van!) Mit keres benne? Mi az, hogy határérték? És ha azt túllépjük? Én tudom, hogy az Uniónak lazák az előírásai, egyébként nem először mondom, hogy az uniós csatlakozással a magyar élelmiszerellenőrzés puhult, sok tekintetben, ezt többször elmondtam már, mert alkalmazkodni kell az uniós előírásokhoz, és itt jön megint a szakmai lelkiismeret a magyar állatorvosoknál, akik ezt a puhulást sokszor nem veszik figyelembe. Ennyit erről a beszámolóról. Ez tökéletes volt, hajrá, így tovább!
(Gőgös Zoltán felé fordulva:) Itt ül az államtitkár úr, akinek megköszönöm, hogy közben megjött...
ELNÖK: Téged figyel, Laci! (Derültség.)
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): A nagytestvér figyel, fiatal testvér? (Derültség.)
ELNÖK: Elnézést kérek, köszöntöm Gőgös Zoltán államtitkár urat, aki bekapcsolódik az előterjesztők sorába.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Azért is örülök, hogy itt van, mert ő bizonyára válaszolni tud majd egy kérdésemre, tudniillik ez a mai napirendi pont nemcsak erről a fránya méreganyagról szól, hanem - nem akarom felolvasni - egyfajta tájékoztató egy másik tájékoztató megvalósításáról. Felolvassam? Nem olvasom fel. Erről nem hallottunk még, pedig abban a tájékoztatóban, amely 2006 decemberi dátumozású, nagyon csiklandós javaslatok vannak. Itt van hogy: "Az élelmiszerellenőrzés szervezeti egységének létrehozásával egyidejűleg meg kell teremteni a működés anyagi feltételeit.". Ez összevág azzal, hogy nemrégen tárgyaltuk a működés problémáit, itt volt az elnök úr is. Szeretném megkérdezni, hogy az akkor felmerült problémákat, anyagi problémákat, amelyek most egyébként halmozódnak, mert most egy adott, akut esettel állunk szemben, a kormányzat milyen mértékben és hogy oldotta meg. Itt többletköltségről van szó, megtörtént-e valami revíziója annak a kényszerű takarékossági intézkedésnek, amely szerintem gátolja a szolgálat gördülékeny működését.
A másik, amit kiemelnék - és a többit nem sorolom fel -, amit talán az államtitkár úr tud megválaszolni, amivel, lehet, hogy az én tájékozatlanságomat árulom el, de felolvasom, mert nem tudom, hogy ebben történt-e valami. Ez a tájékoztató azt javasolja a kormánynak, illetve a minisztériumnak, hogy: "Magyarország mint uniós tagállam indítványozza, hogy az áruk szabad mozgásának általános érvényű rendelkezései alól az élelmiszereket mint különleges termékeket vonják ki, és külön szabályozzák mind az Unión belüli, mind pedig a harmadik országokból érkező élelmiszerek esetén.". (Dr. Ángyán József: Így van!) Ez a javaslat. Kérdezem, hogy ebben az ügyben történt-e az Unió megfelelő szervezeteinél valami javaslattétel vagy lépés, hiszen azt hiszem, hogyha ez így megvalósulna, akkor sokkal hatékonyabb lehetne az ellenőrzés. Bár itt is megvan azért a lehetőség, hogy a bejövő árukat ellenőrizzük, de azt gondolom, ez könnyebbé tenné a szolgálat munkáját.
Szokásomtól eltérően most nem hosszan, hanem csak röviden beszéltem, és természetes, hogy a továbbiakban én magam mint kolléga is számítok kollégáimnak - hogy egy kis demagóg szöveget is mondjak: - a magyar fogyasztók érdekében végzett komoly munkájára. Köszönöm szépen. (Közbeszólás az MSZP-s képviselők soraiból: Vastaps a baloldalon!)
ELNÖK: (Dr. Ángyán József jelzésére:) Ángyán Józsefnek adom meg a szót.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Ez is egyfajta állatorvosi ló - bocsánat, nem a szakmát akarom ezzel sérteni, sőt az állatorvosok is az állatorvosi lovon tanulják meg igazán, hogy mi hol van, és hogy működik, milyen problémái lehetne. Egyfajta esettanulmány a melaminügy - én így fogom fel -, amelynek számos általános tanulsága van, és nem ez az első ilyen esettanulmány. Aflatoxin, dioxin, guargumi, melamin - most már sorozatban jönnek azok az ügyek, amelyek mind állatorvosi lovak, és jó lenne, ha valóban levonnánk ezek tanulságait, és megpróbálnánk általános következtetések alapján valóban elindulni.
Mindjárt az elején jelzem, hogy amit Medgyasszay képviselő úr megfogalmazott, ebből a szempontból nagyon fontos lenne, hogy ilyen típusú kezdeményezések valóban induljanak el Európában.
Azt hiszem, hogy az élelmiszer-biztonsági rendszerünknek stratégiai problémái vannak, és nem a magyar rendszerről beszélek én itt pusztán, hanem az úgynevezett fejlett világ élelmiszer-biztonsági stratégiájáról, beleértve az Egyesült Államokat, beleértve az Európai Közösséget is. Azt hiszem, ez ebből is világosan látszott. Nyilvánvalóan el kell ezen gondolkodni és kezdeményezni kell Európában, minél hosszabb az élelmiszerlánc, annál inkább követhetetlen a dolog, és annál bizonytalanabb az úgynevezett élelmiszer-biztonsági helyzetünk. Ebből persze jó lenne levonni azt a következtetést, és azért hozom ide, mert ezek az esettanulmányok mind-mind erre intenek, hogy a hurcolászást a világban abba kellene hagyni. Ezt lehet úgy, hogy korlátozod a kereskedelmet, erre is van lehetőség, itt a WTO-ra szoktak hivatkozni, hogy ha korlátozod az élelmiszer-kereskedelmet, más tekintetben pedig bennünket korlátoznak, de érdemes lenne, mert az élelmiszer nem egyszerűen azonos más árufajtákkal, és az áru szabad áramlása kategóriájába nem sorolható be. Ezek nemzetbiztonsági elemek, az élelmiszer nemzetbiztonsági kérdés, stratégiai cikk, bizalmi cikk. Erre hivatkozva el kell érnie a fejlett világnak, ha biztonságos élelmiszer-ellátást akar a maga számára teremteni, hogy az önrendelkezés, az élelmiszer-önrendelkezés polgárjogot nyerjen a szabályozásban, ez pedig magától nem fog kialakulni.
Tehát egyetértek Medgyasszay képviselő úrral, hogy ezért bizony komoly erőfeszítéseket kell minden tagállamnak tenni, hogy a szabályozás ennek megfelelően alakuljon, és aztán a Mandelsont fölváltó következő tárgyaló próbálja ezt a világkereskedelmi tárgyaláson is érvényesíteni. De ez innen indul, ezekből az esetekből kell levonni a tanulságot és elindítani ezt a folyamatot minden tagállamban. Azt hiszem, a kijózanodáshoz elég közel van sok ország az Európai Közösségben, nem lennénk egyedül, ha ilyen típusú kezdeményezésbe belevágnánk, vagyis valóban az áruk szabad áramlása kategóriájából megpróbálni kivetetni az élelmiszert mint nemzetbiztonsági kérdést, stratégiai cikket. Ennek persze a helyi feltételeit is meg kellene teremteni, vagyis a helyi feldolgozás és értékesítés sokkal komolyabb támogatására lenne szükség az élelmiszer-előállításban, mint ahogy azt ma tesszük.
Ma az a helyzet, hogy mindenképpen a világpiacnak akarunk megfelelni ahelyett, hogy a helyi szabályrendszernek megfelelő helyi élelmiszer-ellátást szorgalmaznánk. Talán az olajválság is rásegíthet erre, ugyanis nem fogja megérni föl-alá hurcolászni mindenfélét, hogy Távol-Keletről hozza be a tejport ez a multi, miközben a szomszédban ott termelik a tejet, és azok meg nem tudják eladni a tejet. De erre rá kell segíteni szabályozással, föl kell ébreszteni ezeket a gazdasági szereplőket, hogy érje meg neki jobban helyben beszerezni az élelmiszert. Ezt lehet adózással vagy támogatási rendszerrel.
Tehát egy aktív politikát igényel, hogy valóban a helyi, a koncentrikus körök szerinti élelmiszer-ellátás elinduljon, vagyis először a közvetlen környezetemnek termelek, aztán a térségnek, aztán az országomnak, és ha egyes években fölöslegem van, akkor kiviszem. De nem ez mozgatja a gazdaságot, és nem ez stabilizálja a vidéket és az élelmiszer-biztonságunkat, hogy az exportvezérelt gazdálkodásban gondolkodunk, egyáltalán nem, bár ez a köztudatba annyira beivódott, hogy az export vezérli a gazdaságunkat. Isten őrizzen! Élelmiszer tekintetében egyáltalán nem erről szól a történet, hanem nemzetbiztonsági kérdésekről van szó, foglalkoztatási kérdésekről van szó és élelmiszer-biztonsági kérdésekről van, népegészségügyi kérdésekről van szó, és ezek mind belső ügyek. Nem exportvezérelt ügyekről van itt szó.
Az ellenőrzési rendszert persze lehet erősíteni, de én is szkeptikus vagyok a határértékek tekintetében, szeretnék csatlakozni, úgy látszik, nagyon hasonlóan gondolkodunk Medgyasszay képviselő úrral. Ez abszurd, amit kitalált a világ a határértékekre. Ez egy ilyen kényszermegoldás. Méregnek határértéket adni az élelmiszerben? Én ismerek olyat, a növényvédelemben tanultuk az LD 50, a letális dózis 50, ezt értem, hogy az 50 százaléka elpusztul az embereknek. Tehát ez mérhető. De kérem szépen, élelmiszerben méregnek határértéket meghatározni nem nonszensz?
Ráadásul hadd tegyek még valamit hozzá. Nem is csak arról az adott anyagról van szó, hanem ezeknek a reakcióiról, amiről aztán az ég világon senki semmit nem tud, hogy tízféle vegyszert beöntök egy táblába mondjuk, annak húszféle metabolitja lesz, az mind ott van abban a növényben, egy lombikban összeöntve, egy őrület, hogy miközben nem tudjuk azt, hogy ezek egymásra hogyan reagálnak, a Bayer meg a Herbst vegyszere mit alkot bennem, az élelmiszerben. Akkor csodálkozunk, hogy a táplálkozási rendszernek a betegségei itt néhány évtized alatt 50 százalékkal megnövekedtek, a rákos megbetegedések, az allergiák, nem tudjuk, mi az allergiák oka. Természetesen összefügg ezzel az ostobasággal, az ostobák bátorságával, hogy beöntjük ezeket a vegyszereket úgy, hogy tudnánk, hogy milyen reakcióba lépnek egymással. Ráadásul a reagenseknek, keletkezett új neokombinánsoknak nincs is határértéke, mert azt se tudjuk mi keletkezik, bocsánatot kérek.
Valószínűleg a gazdálkodási stratégiánkon is változtatni kell, hogy amikor beszéltünk itt az előbb az ökogazdálkodásról, épp olyan rendszereket kell keresnünk, ahol kisebb a kockázata ennek. Uraim! A lánc ellenőrizhetetlen. Tegyünk le róla! Utólagos. Mindig reaktív, mert amikor már megmintázza az élelmiszert, utána már megették, a salátát már régen megették, amikor a piaci mintát megvizsgálják. Ki tudja ezt követni? Senki. Ez illúzió, hogy követni lehet ezt a rendszert. A gazdálkodási stratégiánkon kellene változtatni, újra átgondolni ezt a nemzetbiztonsági kérdést, az élelmiszer-ellátást, egészségbiztonságot, környezetbiztonságot, és egymással összefüggésben kellene ezt meghatároznunk. Annál is inkább, mert egy adatot hallottam a szegedi belklinika főorvosától, és én elhiszem, biztosan jól tudja, miért mondaná különben, hogy az egészségügyi ellátás összességében csak 20 százalékban felelős a népegészségügyi helyzetért, 80 százalékban az élelmiszerek, az ivóvíz, a környezettisztaság és a genetikai adottságai a páciensnek, hogy mit hoz elő belőle. Tehát mi magunk tesszük azt, amit teszünk az élelmiszer-előállításunkkor.
Úgyhogy azt gondolom, hogy megérett a helyzet egy komoly lobbitevékenységre az Európai Közösségben, és ugyanakkor egy offenzívára a kormány részéről, államtitkár úr itt van, nagyon örülök neki, egy masszív offenzíva a magyar termékek fogyasztása mellett. Nem is azt mondanám, hogy ne egyél kínait, mert akkor diplomáciai tiltakozásokat váltunk ki a Kínai Köztársaságban. Azt mondom, hogy egy masszív offenzívát. A kormány kezében van a média, tessék elindulni, egy masszív offenzívát indítani a magyar élelmiszerek fogyasztása iránt, a helyi feldolgozás, helyi ellátás rendszereinek a megerősítésére. Ez a preventív eszköz a követő eszközökhöz képest. Ezt azért is elmondtam, mert látható a jó szándék és a törekvés az apparátusban, hogy igyekezzen ezeket a problémákat megfogni. Stratégiai probléma van ezzel az egész élelmiszer-ellátási üggyel, és itt a magyar kormánynak teendője van, a földművelésügyi tárcának, amely az élelmiszer-biztonságért is felel és az élelmiszer előállításáért magáért is felel, felelőssége van ebben, és el kell induljon határozottan a határozatnak megfelelően, amit fölolvasott Medgyasszay képviselő úr.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Örvendi Lászlót láttam, szót kért. Megadom a szót.
ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Míg hallgattam a hozzászólásokat, amelyekkel teljes mértékben egyetértek, eszembe jutott egy francia Louis de Funés film, amikor is élelmiszergyárban állították elő a különböző menüket, és végül aztán az élelmiszergyáros, mivel mindenféle műanyagból készítette ezeket az élelmiszereket, egy ilyen nagy vitán a natúr élelmiszer és az általa gyártott élelmiszer miatt, belekóstolt az általa gyártott élelmiszerbe, és belehalt. De ugyanakkor úgy gondolom, hogy ez a melaminügy a gátlástalanság netovábbja,. az élelmiszergyártók gátlástalanságának netovábbja. Az importőröknek a felelősségét is fel kell itt említeni, hiszen egy importőrnek tudni kell azt, hogy mit importál, milyen anyagot, különösen élelmiszernél.
Én rövid szeretnék lenni, és úgy gondolom, hogy radikális megoldást kellene itt alkalmazni. Először is a lakosságot teljes erővel, hogy úgy mondjam, tájékoztatni arról, hogy a kínai élelmiszerek és a kínai alapanyagból készült élelmiszerek nem biztonságosak, sőt, mérgezőek, és egyúttal ki is tiltanám Magyarországról a kínai élelmiszereket, úgy, ahogy a kéknyelvűség miatt kitiltották, és nem engedik be a magyar marhahúst bizonyos helyekre. Radikális megoldást javaslok, mert az nem állapot, hogy a nagyobb haszon érdekében mérgező anyaggal dúsítsák az élelmiszereket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Jakab István jelzésére:) Jakab Istvánnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Röviden szeretném elmondani a véleményemet, csatlakozva képviselőtársaimhoz. Amit Ángyán vagy Medgyasszay képviselőtársunk elmondott, azt gondolom, nem igényel ismétlést, de megfontolandó.
Bagi képviselőtársam azzal indított, hogy tudjuk-e, mennyit fogyasztottunk el. Nem tudjuk természetesen, nem tudjuk, mert a vizsgálatok akkor indultak el ebbe az irányba, amikor már a nemzetközi híreket is megkaptuk. Ennek kapcsán szeretném a figyelmet ráirányítani arra, hogy Magyarországon van egy olyan belső vita a piac szereplői, a termelők meg a minőségellenőrzéssel foglalkozók között, egy elméleti vita, hogy ha tovább szigorítjuk az ellenőrzést, ha nagyon korrekt módon, nagyon szakszerűen járunk el - amiért ezúton is köszönetet szeretnék mondani azoknak, akik ezen a területen dolgoznak, erejüket nem kímélve -, akkor kiszorulunk a piacainkról. Arról van tehát szó, hogy lazítani kell az ellenőrzést, a küszöbértékeken változtatni kell, azért, hogy minél gyengébb minőségű élelmiszerek is bekerülhessenek. Ez nyilván nagyon átgondolt lépéseket igényel, de biztos, hogy nem kerülhetők meg.
Először is hol kellene nagyon határozott lépéseket tenni? Magyarországnak ezen a területen fel kellene erősítenie a hangját az Európai Unióban, méghozzá az Unión kívüli területeken, az Unió vállalkozói által előállított termékek alapján. Ezt azért szeretném aláhúzni, mert számunkra ez egy hatalmas versenyhátrányt jelent itthon, hogy az előírásokat betartjuk, és be kell tartani, az az álláspontunk, hogy igenis érdemes hosszú távon gondolkodni ezen a területen, de azzal, amit akár Brazíliában, Argentínában előállítanak - Kínáról ne is beszéljünk! -, hihetetlen, hogy milyen tragédiákat képesek okozni. Nem a melaminügyhoz tartozik, de ide kell hogy hozzam a kínai almasűrítmény ügyét, meg kell jegyezzem és ide kell hozzam a bizottság elé. Tisztelt bizottság, mi küzdünk, és nem tudjuk elhelyezni az árufelesleget - ezzel foglalkozunk majd az albizottsági ülésen -, közben itt van a kezemben a kínai almasűrítmény helyzetével foglalkozó nemzetközi tanulmányból egy kis részlet, amelyből kiderül, hogy mondjuk ebben az évben egy multinacionális nagyvállalat, amelynek Magyarországon is komoly feldolgozókapacitása van, Kínában már több vegyes vállalattal rendelkezik. Mi itt keressük az okot, hogy hogyan és miért is van az, hogy nem nagyon akarják feldolgozni a magyar almát - azért, mert ő ott gyakorlatilag sokkal kedvezőbb áron állítja elő, és hozza be a sűrítményét, és ha úgy tetszik, bár nincs rá bizonyíték, itt tárolja Magyarországon, elárasztja vele Európát, mi meg nézzük, hogy majd csak tönkremegyünk, ha időben nem eszmélünk. A bizottság felé tehát legalább annyi kezdeményezést kellene tenni, hogy amit az Unió területén kívül állítanak elő, bármilyen alapanyagot, bármilyen terméket, azt igenis ugyanolyan szigorú ellenőrzésnek vessék alá, és olyan körülményeket határozzanak meg a vonatkozásában, mint amilyet nálunk megkövetelnek, mert úgymond ez is javítaná a versenyesélyeinket, de legalábbis megteremtené az azonos elbírálást, az azonos feltételek lehetőségét.
Azzal szeretném zárni, hogy feladni semmiképpen nem célszerű, nem szabad azt az eljárást, azt a szigorú vizsgálati rendet, ami eddig kialakult, mindenképpen meg kellene tartani, meg kell tartani, viszont nyilván nem lehet, nem lesz egyszerű a külföldi termékeket kiszorítani, nem is hiszem, hogy erre nagy esélyünk lenne, de arra igen, hogy ha kell, akkor a média naponta sulykolja az emberek tudatába, igenis naponta mondják el, ha kell, tízszer, hogy mi a helyzet a melaminnal szennyezett termékekkel. Biztos vagyok abban, hogy ez célba talál, és az Európai Unió sem tilthatja meg, hogy a magyar hatóságok, a magyar kormány a polgárok számára korrekt tájékoztatást adjon, és ha kell, naponta tízszer. Biztos vagyok benne, hogy meggondolják. Aztán egy-két olyan interjú sem ártana mondjuk, amelyben ehhez kapcsolódón még arról is beszélnénk mondjuk, hogy mi van a többi ilyen átcímkézett meg kétes eredetű, kétes értékű és beltartalmilag megkifogásolható egyéb élelmiszerekkel, amelyeket egy-egy ellenőrzés kapcsán a hálózat felderített. Én a magam részéről ennyit szerettem volna mondani.
Mindenképpen azoknak kell hogy igaza legyen, akik nem engednek az előírásokból, akik nem engednek az egészséges élelmiszer követelményeiből, és inkább próbáljuk meg azt megtartani, hogy legyen az egészséges élelmiszernek megfelelő értéke, ára, és az biztosítson az előállítónak jövedelmezőséget. Itt az Uniónak nagyon nagy felelőssége van. Szerintem az EU-ban jó kampányt tudnánk ebben közösen elindítani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hozzá szeretnék szólni, úgyhogy az ülés vezetését átadom Jakab Istvánnak.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Az elnök úrnak adom meg a szót. Parancsolj!
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Az emberiség elmúlt néhány ezer éve valahogy azt hozta, hogy két területen biztos fogyasztóvá vált: az egyik az energia, a másik meg az élelmiszer, és sajnos az élelmiszer mögé zárójelbe most már oda kell tennünk a gyógyszert is. Aki ennél a két nagy termékcsoportnál befektetőként gondolkodik, az biztos üzletet lát, hiszen mint említettem, az emberiség most már nem bírja kikerülni, hogy energiát és - biológiai okoknál fogva - élelmiszert ne fogyasszon. Ennek megfelelően a két stratégiai termék területén megindult a globalizáltság. Úgy néz ki, hogy a globalizáció egyenes következménye volt, hogy az adott országokból, nemzeti országoktól, tagállamoktól, ha az Unión belül nézzük, lényeges stratégiai cél volt elvenni az önrendelkezési jogot, azt az önállóságot, amivel még e két terület felett rendelkezhetnének. Most már persze csak az a kérdés, hogy ezt az egyes országok hogyan vették észre, és hogyan próbáltak válaszolni, hogy ne legyenek kitéve e két nagyon fontos, az emberiség által folyamatosan növekvő mértékben fogyasztott termék globalizáltságának. És tartok tőle, hogy itt lehet visszakanyarodni a mai napi témánkhoz.
Én egy kicsit hiányoltam az előterjesztők részéről a napirendi pontban megfogalmazottakat. A napirendi pont címe csak különös tekintettel a melaminügyre szólt, de az első, a felvezető része egy 2006-ban, a bizottság által elfogadott, úgy emlékszem, talán egyhangú vagy többségi szavazattal elfogadott tájékoztatóról szólt, hogy annak tükrében hol is tart ma az élelmiszerbiztonságunk. És azt kell mondanom, hogy meg kell köszönni a bizottság akkori többségi szavazatát és azoknak a - sajnos - bölcs előrelátását, mert ami ebben a tájékoztatóban problémaként felvetésre kerül, annak döntő többsége annak következményeként beigazolódott, miután az ott megfogalmazottak döntő többsége nem került végrehajtásra. és ha úgy tenném fel a kérdést, hogy az abban megfogalmazottak netán elfogadásra kerültek volna kormányzati szinten, akkor is létrejött volna-e, vagy Magyarország sebezhető lett volna-e, és akkor itt elsorolhatjuk az Ángyán József által felidézett aflatoxint, a guargumit, a melamint, és valamit még kihagytam, amiért elnézést kérek, mert négy ilyen nagy ügyünk volt. A kérdés tehát az, hogy hogyan is válaszoltunk erre a globalizált világ nemzeti hatáskört elvonó szándékára; ellenálltunk vagy kiszolgáltuk ezt az igényt? Sajnálatos módon azt kell mondanom, hogy egyelőre kiszolgáltuk ezt az igényt.
2006-ban decemberben, amiből már Medgyasszay László képviselőtársam is idézett, én talán egyetlen egy pontot tudnék mondani, ami akkori javaslatunk szerint megvalósult. Akkor még nem így volt, hangsúlyozom, ez 2006. decembere, ahhoz képest két évnek kellett eltelni, hogy "szükségesnek tartjuk, hogy az élelmiszer-ellenőrzés a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter felügyelete alá tartozzon, és lássa el a járványügyi, állatjóléti, takarmány-ellenőrzési és egyéb, az eddig is hatáskörébe tartozott, s most az egészségügyi, fogyasztóvédelmi és növény-egészségügyi hatóságoktól odatelepített feladatokat is". Ebben óriási vitánk nincs, mi hosszú idők óta ezt mondtuk. Először Gráf József miniszter úr is még ellenállt, 2005-ben már ő volt a miniszter, amikor éppen szétszedték ezt az élelmiszer-biztonsági rendszert, négy minisztérium hat intézményéhez telepítették a feladatot, ezzel összeomlott a rendszer, védtelenné váltunk, és jött be minden, sokszor említett szóval az élelmiszernek álcázott szemét.
2004-ben felnyíltak a kapuk, és semmi más, vámmal, ellenőrzéssel nem akadályozza meg, csak ha egy szisztematikusan, félkatonai módszerrel működő hatóság működött volna, és egységes irányítás, egységes utasítási rend szerint működött volna. Ez lehetett volna az egyedüli menekülőút. Nem ez történt. 2006. decemberében, miután ez a tájékoztató is akkor generálódott, elindulnak karácsony környékén az első nagyarányú élelmiszerbotrányok. Addig is voltak, de ekkor már kikerülhetetlen volt, hogy a közmédia ne figyeljen oda. Tehát mint említettem, mondjuk azt, ebben egy szándék látszott a minisztérium részéről.
Majd utána volt egy következő javaslatunk, hogy ezeknek a szervezeti egységeknek meg kell teremteni az önállóságát és az anyagi fedezetét. Itt már mélységes a különbség, a véleménykülönbség a kormány és az ebben elhangzott javaslat véleménye között. Nem értünk egyet azzal, hogy az MgSZH ikszedik szerveként telepítették be ezeket a stratégiailag igen-igen fontos félkatonai, direkt irányítással működőképes szervezeteket. Nem értünk vele egyet. Elveszik a nagy dzsungelben, amiben az erdésztől kezdve a falugazdászok, mindenki benne van. Elnézést, itt próbáljuk érzékeltetni, hogy miért lenne nemzetstratégiai kérdés az élelmiszerrel és az ahhoz kapcsolódó összes biztonsági kérdésekkel való foglalkozás. Ez nem lehet egyik allába egy óriási masszarendszernek, amivel épp az elmúlt héten foglalkoztunk, hogy akik a rendszert belülről látják, azok is azt mondják, hogy uraim, vége, ez így nem működhet tovább, itt valamit tessenek csinálni, mert azzal a hitünkkel, amit Medgyasszay képviselőtársam mond, hogy becsületbeli ügyként tartják a szakemberek életben a rendszert, ezzel sokáig nem mehet, ha nem kapnak hozzá megfelelő ilyen értelmű politikai támogatást és természetesen az önálló anyagi támogatást.
Ennek a logikának volt a része, miután azt állítottuk, hogy az élelmiszer egy nagyon különleges termék. Ha fegyverről, a gyógyszerekről külön szabályozókat tudtak hozni az Unióban, hogy az nem olyan ám, hogy az áruk szabad áramlása nagyon szép liberális elv szerint csak úgy kóborol az országok között, és senki bele nem nézhet, hogy mi megy ott, hogy erre hoztak rögtön szigorúbb szabályokat. Tessék mondani, akkor az élelmiszert miért nem soroljuk be ezen nagyon fontos stratégiai termékek közé? Miért hagyjuk, hogy Magyarország élenjáró legyen sajnálatos módon az emésztési rendszerhez kapcsolódó rákos megbetegedések listáján, amit az orvostudósok egyértelműen kötnek a megváltozott élelmiszer-fogyasztási szokásainkhoz, amikor bezavartuk az embereket a multinacionális nagy áruházláncok több ezer kilométerrel arrébb gyártott élelmiszereiknek az elfogyasztói sorába? Ez tipikusan látszik, diagramok mutatják, hogy mikor következett be ez a váltás. Amikor elfogytak a sárgalábú csirkék, amikor azt állítják, hogy ez is az, de tudjuk, hogy nem az. Kis Péter gondolatára utalok. Amikor megtiltottuk a kiskörzeti értékesítést, a falusi piacon való élelmiszer-árusítást arra hivatkozva, hogy ez unióellenes, és ez veszélyt jelent a fogyasztóra. Aztán kiderült, hogy ez lett volna a jó, mert ez még természetes. Most jutottunk vissza addig a gondolatig.
Azt mertük ezért javasolni, hogy Magyarország kezdeményezze az áruk szabad mozgásának általános érvényű rendelkezése alóli kivételét az élelmiszereknek, és minden ország hagyja meg saját rendelkezési jogkörében, hogy ez hogyan is folyik.
Van egy elképzelésünk, amelyet ha lesz erőnk, akkor megvalósítunk. Ott az angol modell, ők azt mondták, hogy aki ide élelmiszert akar behozni - na persze szigetország, azt tudom -, az ezen és ezen a kapun hozhatja be az élelmiszert. Meghatározta, hogy melyik az az országba belépő pont, ahol egyáltalán élelmiszert lehet behozni. Lehet, hogy Magyarországon tíz pont elég lenne az országot körbekerítve, és azt mondani, hogy uraim, aki élelmiszert akar behozni, az áru szabadon áramlik, azt csinál, amit akar, de aki élelmiszert akar behozni, az itt meg itt meg itt. Miért? Mert ott én rögtön meg szeretném nézni, hogy mit tetszenek vinni. Na persze ehhez nem kellett volna szétverni a laborhálózatunkat, privatizálni, eladni az SGS-nek és minden más multinacionális nagyvállalkozásnak.
Itt azért szörnyű dolgok következtek be, aminek most isszuk meg a levét, úgy néz ki. Nagyon nehéz lesz visszaállítani ezt a védekezési helyzetet, ha egyáltalán szándékként ezt el fogjuk tudni érni, hogy lássuk be, védekeznünk kell, ha nem akarjuk, hogy az ország lakossága ilyen okoknál fogva is pusztuljon. (Frankné dr. Kovács Szilvia elhagyja az üléstermet.) Ebben elméletileg mindenki egyetért, de nem teszünk meg hozzá semmit sem, sőt éppen annak a nyomásnak engedünk, amit ez a globalizált világ kér tőlünk, hogy engedjetek már oda be, mi meg engedjük.
Tehát az áruk szabad mozgása véleményünk szerint elgondolkodtató, és állítom, hogy ebben nem lennénk egyedül, mert aki egyszer "megégette a száját" - egyes országokra gondolok - ilyen nagymértékű botránnyal, az elkezdene gondolkodni, hogy vajon a lakosság, az adott ország lakossága meddig tűri ezt, hogy tessék mondani, ez hogy lehetséges, hogy tudatosan engedjük például emberi fogyasztásra nem alkalmas szernek az adagolását élelmiszerbe. Itt a többször elhangzottakat idézem vissza, csak megint arra, hogy ez a tájékoztató két év óta is sajnos nagyon élő, minden pontja élő.
Az hogy lehet, hogy a harmadik világbeli országoktól nem követeljük meg azokat az élelmiszer-biztonsági előírásokat, amelyeket ránk őrült nagy szigorral megkövetelünk? Ebbe tönkremegy néhány európai és magyar élelmiszer-feldolgozó üzem. Aztán a soha nem látott biztonsági körülmények között Dél-Amerikából, Kínából rejtélyes utakon áramlik be a biztos, hogy európai mércével nem megfelelő szintű élelmiszer. Itt hogyan hivatkozhatunk arra? Értem a WTO-szerződésekben való küzdelmünket, de álljon meg a menet, állítom, hogy ha azt a kérdést fölvetjük, hogy tessék mondani, és az Európai Uniónak miért érdemes WTO-tagnak lenni, ha úgy globál a 27 tagország egyszer megkérdezi az USA-tól, amely sok, számunkra nemkívánatos kérdést szeretne a WTO-szerződéseken átnyomni és néhány dél-amerikai országon, akkor kérdezzük meg, hogy rendben van, uraim, akkor érdemes még nekünk, Európai Uniónak ennek a WTO-keretének lenni, nem tudjuk mi a saját piacunkat és szabályozásunkat meghozni?
Mindenki azt akarja, hogy az Európai Unió a világ legfejlettebb, legnagyobb anyagi javakkal rendelkező közössége, most így nevezem, mindenki itt akarja eladni az áruját. Erre használják az Európai Uniót egyelőre, és át akarnak törni mindenféle gátat, hogy minél korlátlanabbul áramoljanak be a borzasztó körülmények között előállított termékek, és ezen termékek legérzékenyebb köre természetesen az élelmiszer. Egyelőre erre használni az Európai Unió összeg tagországát szerintem nem éppen etikus eljárás. Egyszer valakinek ezt meg kellene mondani a megfelelő szintű tárgyalásokon.
Hogy a szakma konkrét területére is még egy utalást tegyek az akkori tájékoztatónkból, azt mondtuk, ezt idézem, hogy "vissza kellene térni arra a gyakorlatra, hogy az uniós rendelkezések alapján nemzeti végrehajtási rendeletek adjanak konkrét eligazítást mind a hatóságoknak, mind az ügyfeleknek", hogy ne legyen az, hogy hivatkozunk uniós jogszabályra, amit mi magunk jogalkotók is igen nehezen találunk meg és értelmezünk. Ezt ugyan védekezésképp hogyan találná meg a fogyasztó és különféle szervek?
Tudom, hogy ez egy nagyon nehéz kérdés, mindig elmondták, hogy ez az Unió egyes szabályaival ellentétes. Csak arra szerettem volna fölhívni ezzel a figyelmet, hogy a tájékoztató két év óta is sajnos érvényes, és mondom, az előterjesztők részéről nem láttam a napirendi pont címében foglalt kérést, hogy vajon az ebben fogantatott vagy javasolt megvalósítások most hol tartanak. Mondom, egyet elismerve: azt a szándékot, hogy az FVM hatáskörébe vonták össze az általunk akkor javasolt hatósági szerveket, természetesen, mint említettem, egy olyan konstrukcióban, amely konstrukcióval mi magunk soha nem értettünk egyet. Az összes többi utána már csak következmény.
Azt, amit itt a tájékoztatóban megkaptunk, az úgynevezett időbeliséget, nagyon értjük, és tényleg el kell ismerni a magyar szakhatóságok ezen képességeit, tudását és szándékát, hogy értik, tudják azért, miről van szó, csak éppen úgy néz ki, hogy az a rendszer, amely körbeveszi őket, az nem ad nekik kibontakozási lehetőséget, hogy a vészjelzőt minél gyorsabban és megfelelő helyen megszólaltassák. És ezért merem azt mondani, hogy a rendszerrel is komoly probléma van mind a magyar, mind pedig az uniós szinten. Az élelmiszer véleményünk szerint stratégiai termék, csak ezt mi valahogy nem akarjuk tudomásul venni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Visszaadom az ülés vezetését, egyben szót kérek.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Jakab Istvánnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Csak két adatot szeretnék elmondani az előbb említett kínai almasűrítménnyel kapcsolatban. 2004-ben az Európai Unióba Kínából 113 ezer tonnát szállítottak be, 2004-ben már 429 ezer tonnát. Azt gondolom, ez a szám önmagáért beszél. Ugyanakkor az Amerikai Egyesült Államokban 52 százalékos vámot vetettek ki rá, jelentősen csökkent a kínai import sűrítmény mennyisége, étkezési almát pedig növény-egészségügyi okok miatt egyáltalán nem vihetnek be Kínából az államok területére. Csak meg szeretném jegyezni, hogy 2005-ben felülvizsgálták a büntetővámot, hogy indokolt-e még, és további öt évre meghosszabbították, tehát 2010-ig életben marad Kínával szemben a büntetővám. Köszönöm szépen, ennyit akartam hozzátenni. Ezek tények.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs további hozzászólás, kérdés (Senki nem jelentkezik.), akkor megadom a szót az előterjesztőknek.
Gőgös Zoltán (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. A legelején nem voltam itt, úgyhogy azokra a kérdésekre próbálok meg válaszolni, amelyek menet közben hangzottak el, de... (Dr. Medgyasszay László: Az az érdekes!) Azt mondja Medgyasszay képviselőtársam, hogy az az érdekes. Én is úgy gondolom. Akkor menjünk végig ezen a jelentésen; ha ez elmaradt, akkor elnézést kérünk, de azt gondolom, ha már előkerült, akkor beszélgessünk erről!
Azt írja az első pont - a felvezető szöveget az elejéről nem olvasom fel, ott van mindenki előtt; ez egyébként albizottsági jelentés, szeretném... (Közbeszólások: Nem!) Ami énelőttem ott van, az az.
ELNÖK: Nem, nem, az csak felső része, elnézést.
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Jó, de a szövege, gondolom, ugyanaz.
ELNÖK: Államtitkár úr, csak egy mondat erejéig, egy pillanat...
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Jó, csak azért, mert nálam úgy van, azt írja, hogy az albizottság... Tehát amire én válaszolni tudok, az az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának a tájékoztatója az élelmiszer ellenőrzés és szervezete egységes kialakításáról, csak a szövegben van az, hogy az albizottság. Rosszul lett írva.
ELNÖK: A bizottság a tájékoztatóját...
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: De ugyanaz, csak nagyobb betűkkel, most már a kicsivel olvasom, de ugyanaz egyébként, most nézem, csak...
Az mondja: "Az albizottság álláspontja az - bocsánat, akkor ez már egy bizottsági jelentésbe lett beleírva -, hogy a hatósági élelmiszer-ellenőrzés hatékonyan csak egy, az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrzési feladatokkal megbízott önálló országos hivatali szervezetben valósítható meg.". Ez lehet az albizottság meg a Mezőgazdasági bizottság álláspontja, a kormányé nem ez, és a kormányzati felelősség egyelőre a miénk. Mi úgy gondoljuk, hogy sokkal nagyobb erőforrásokat tudunk, ha szükséges, erre a területre is mozgatni, ha e felett egy önálló vezető van. Nem akarom ezt a vitát kinyitni, bár kinyithatjuk, de én úgy gondolom, hogy ebben nem értünk egyet, mi azt mondjuk, hogy annak nincs igazán hatása, hogy egyébként egy rendszeren belül önálló alrendszerként dolgozik, de hogyha az önálló alrendszer, bármelyik önálló alrendszerünk bajban van, akkor a másiknak kötelessége besegíteni. Ennek a tetején a miniszter áll, szeretném elmondani. Én úgy gondolom, hogy ennek semmi köze ahhoz, hogy most hogy ellenőrzünk, meg hogy nem. Az, hogy vannak bizonyos körök ebben, akiknek ez presztízsprobléma, az egy dolog, de én úgy gondolom, hogy... Az élelmiszerbiztonság egyébként is messze nem állat-egészségügyi kérdés, hanem annál sokkal több, ha a szántóföldtől az asztalig akarjuk, mert abba, bármennyire is mondja a képviselő úr, még akár az altalajjavító is beletartozik, a növényvédőgép viszont egyértelműen, amit meg, bármennyire fáj is, de a gépészeknek kell tudniuk beállítani, nem az állatorvosoknak. (Dr. Medgyasszay László közbeszól.)
Azt nem mondom, hogy mit ismer el az eddigi miniszteri munkából, mert az, köszönjük, rendben van.
"Az élelmiszer-ellenőrzés szervezeti egységének létrehozásával egyidejűleg meg kell teremteni a működés anyagi feltételeit." Szeretném jelezni, hogy ebben az évben 6 milliárddal emeltük meg az MgSZH keretét, 6 milliárd forinttal! És ehhez mondanám még azt is, mert előjött Medgyasszay képviselő úr részéről is, hogy igen, 2006-ban az általános takarékossági intézkedések kapcsán nálunk is volt egy létszámkorrekció, amiből 300 fővel a kormány lépett vissza a mi kérésünkre, pont élelmiszer-biztonsági ágon. Tehát lényegesen kisebb korrekció érintette ezt a területet, mint bármelyiket. Egyébként meg persze lehet azt mondani, hogy csökkentsünk adót, meg tartsunk fenn kisebb államot, de ezeket a rendszereket csak bevételekből lehet fenntartani, ha meg a direkt bevételeket növeljük, akkor meg a vállalkozásokat lehetetlenítjük el, amelyeknek egyébként a költségeit mindenki szeretné csökkenteni. Tehát valahol az ésszerű határt kell meghúzni, azt gondolom, úgyhogy azt hiszem, hogy az anyagi feltételek megteremtésében nem látok problémát. Egyetlenegy dolog van: hogy a takarékossági intézkedés - ezt világosan megmondtuk, és ezt, úgy gondolom, az elnök úr is meg tudja erősíteni - nem mehet az ellenőrzés rovására. De vannak bizonyos szervezési és egyéb ügyek, többek között az, hogy költöztessünk egybe hivatalokat területileg, portással, egyébbel. Az meg megint a mi döntésünk, hogy hogyan próbálunk takarékoskodni, és szerintem ez a része, úgy gondolom, rendben van.
"A laboratóriumi hálózatot az Európai Unióban is elfogadott akkreditációs szisztéma alapján kell megreformálni." Egy-két laborunk kivételével minden laborunk akkreditált. Azok a problémák, amelyek a paprika- meg egyéb ügyeknél voltak, jelenleg már nincsenek, ugyanis ezen a területen komoly előrelépések történtek. Azt hozzá szeretném tenni, hogy nem biztos, hogy minden kistelepülésen kell labornak lennie, mert ez Európában sem így van. Ebben még nyilván vannak feladataink, de én úgy gondolom, 2006 óta nagyon sok minden történt, ezt szerintem az igazgató úr is meg tudja erősíteni.
Itt van egy ilyen, hogy: "Magyarország mint uniós tagállam indítványozza, hogy az áruk szabad mozgásának általános érvényű rendelkezései alól az élelmiszereket mint különleges termékeket vonják ki, és külön szabályozzák mind az Unión belüli, mind pedig a harmadik országokból érkező élelmiszerek esetében.". Ezzel abszolút egyetértünk. Szeretném javasolni néppárti képviselőtársaimnak, akik többségben vannak az Európai Unióban, hogy intézzék el. Én úgy gondolom, hogy ebben nekünk vitánk nem lesz. Tehát ha ezt el tudják intézni parlamenti és bizottsági többséggel, mert jelenleg a biztosok többsége is... (Dr. Medgyasszay László: Az államnak kell lépnie!) Az államnak ebben nincsen mozgástere. Egy ügyben van, azt majd mondom, vagy akkor mondom most: a franciák kezdeményezték pont a kínai ügyek kapcsán azt, hogy legyenek ilyen szempontból korlátozások. Ehhez a kezdeményezéshez a miniszteri ülésen mi csatlakoztunk, és a november 7-ei főállatorvosi értekezleten fogják eldönteni ennek a részletszabályait. Tehát ez egy valós ügy. De én úgy gondolom, hogy ebben Európában politikai döntés kell, és politikai döntéseket azok tudnak hozni, akik éppen többségben vannak, tehát nyilván az Európai Parlament azt tudja megszavazni többséggel - de szerintem ezt akár konszenzussal is -..., csak én nem láttam ilyen néppárti kezdeményezést, szeretném jelezni, ez Európai Unión belül. Sőt, erre azt mondja a mi biztos asszonyunk is, amivel én például abszolút nem értek egyet, hogy az ilyen típusú korlátozást bízzuk a fogyasztóra, mert világosan el kell mondanunk, hogy vannak kockázatai az importélelmiszereknek, de azt a fogyasztónak kell tudnia eldönteni, hogy az a kockázat megéri-e neki az olcsóbb árat vagy sem. Mi ezzel abszolút nem értünk egyet, mert ez azért ennél messze többről szól. (Közbeszólások.) Ugyanis ez a helyzet van most, hogy ugyanezt mondják egyébként nálunk is, hogy ne avatkozzunk be a piaci folyamatokba, mert majd a vevő bölcs. Van olyan ország egyébként, ahol eldöntik, és nem kellett semmit korlátozni. Ausztriában egyszerűen az osztrák ember logikájából következik, hogy nem vásárol meg még harmad áron sem tisztázatlan eredetű vagy... Lehet persze, hogy erre azt mondjuk, hogy ezt ő anyagilag megteheti.
"Az élelmiszer-előállításban és -kereskedelemben is meg kell valósítani az esélyegyenlőséget. Tarthatatlan, hogy a hazai előállítók a harmadik országok az uniós termelési szabályokat nem alkalmazó, ezért sokkal kisebb önköltségű áruival, illetve az uniós országok többszörösen támogatott termelőivel versenyezzenek.". Voltak erre nézve próbálkozásaink. Nagyon óvatosan kell ezzel bánni, mert ha ezt az esélyegyenlőséget meg akarjuk szüntetni, akkor sajnos nekünk a belső szabályainkat is lazítanunk kell, ameddig az uniós szabályok nem változnak. Ugyanis mi is nekimentünk az élelmiszerkönyvnek, nagyon-nagyon nehezen, nem szeretnénk visszatérni szabályokból, de sajnos ha a polcon van olyan trappista sajt, ami nem eredeti trappista sajt, ami nem 9 liter tejből készül, a mi jelenlegi élelmiszerkönyvünkben meg erre az van írva, hogy, kérem szépen, tejből kell készíteni, akkor lehet, hogy hátrányban van.
Mi meg nem nagyon szeretnénk ezekből a szabályokból visszalépni, és ezt kell, szerintem is a kommunikációnak óriási szerepe van, hogy megpróbálni elfogadtatni, hogy az azért 300 forinttal több kilónként, mert abban valóban benne van a 9 liter tej, a másikban meg nyilván nincs, vagy lehet, hogy éppen egy deci sincs, csak pont ugyanolyan csomagolásban van és szép piros dobozban.
"Az ellenőrző hatóság kapjon jogosítványt, ne csak telephelyen, hanem azon kívül is végezhessen ellenőrzést, ..." Ez a jogosítványa rendben van, egyedül közúti megállítást nem tehet, de rendőrséggel közösen vagy vámosokkal tehet, és ez az együttműködés most is működik. Most ez kifejezetten például az importboroknál lesz egy napi gyakorlat, hogy tartálykocsikat fogunk megállítani, de ez működik, tehát ennek nincs jogszabályi akadálya jelenleg sem. Egyet nem tehet, még jobb is egyébként, hogy mondjuk a hatósági állatorvos állítja le a tehergépkocsit, mert ennek vannak egyéb feltételei is.
"A szankcionálás lehetősége legyen arányban az elkövetéssel, legyen elrettentő erejű..." Nem olvasom végig ezt a pontot, mindenki előtt ott van. A szeptember 1-jén életbe lépett törvény nagyon kemény szankciókat alkalmaz. Kapunk is érte rendesen. Az a gyakorlat is megfordult, hogy mindent nekünk kell bizonyítani, sokszor évekig zajló bírósági perek után meg már a nyoma sincs meg annak a cégnek, amelyet meg kellene büntetni. Ez a helyzet most megváltozott, innentől kezdve előre beszedjük a pénzt. Persze az a kockázata van, hogy kamatostól fizetjük vissza, ha nem jól csináltunk valamit, de azt gondolom, hogy ez nem lehet probléma.
Itt volt arra utalás, hogy eligazítást kell kapni a hatóságnak meg az ügyfélnek. Úgy gondolom, hogy miután általában nagyobb előállító helyeken ott vannak az embereink, tehát állandó felügyelet van, ott ez eleve nem lehet probléma. A kicsiknél lehet valóban ennek a kommunikációját növelni, ebben az ügyben, úgy gondolom, van tennivalónk, de erre például már azt hiszem, főleg a piac meg egyéb kapcsán mondjuk egy közvetlen termelői kapcsolat, a falugazdász jobb, mint egy állatorvos, aki naponta találkozik mondjuk a piacra járó emberrel, az állatorvos meg nem biztos. Most nem ezt a kérdést akarom kiélezni, csak próbálom azt igazolni, hogy ebben a rendszerben mindenkinek funkciója van. Nyilván ezt a pontot megfontoljuk, és ebben biztos, hogy lehet.
"Kerüljön bevezetésre az élelmiszerek ellenőrzöttségére, jó minőségére utaló védjegy." Volt ilyen, megbírságoltak bennünket érte. Most egyet tudunk tenni, a "kiváló magyar áru" védjegyet minél nagyobb mértékben és értékben, persze nem fellazítva annak az előnyeit, mert azért azt se lehet, hogy ezt mindenre rátesszük, mert annak nemcsak biztonsági, hanem egyéb paraméterei, kritériumai is vannak. Ennek egy komoly reklámhordozó értéke van. De olyan, hogy hatósági jelzést tegyünk rá, ez tilos, versenyhivatalilag tilos.
Tehát ennyi, most úgy nagyjából végigmentem a pontokon, és volt még egy-két fölvetés.
A határértékek. Mondtam, mindig szoktam jelezni, hogy én csak egy egyszerű gépész ember vagyok, meg kicsit talán közgazdász is, ami csak azért lettem, hogy a könyvelők ne tudjanak átverni, de ez egy más szál. Azt gondolom, hogy vigyáznunk kell azért erre a zéró toleranciára, ugyanis ameddig nem terjednek el a világban a környezetbarát és úgymond emberbarát csomagolóanyagok, azokban lévő bizonyos összetevők időnként kerülhetnek élelmiszerekbe, nyilván nem olyan mértékben, tehát maga a csomagolóanyagokra gondolok, a zacskóra meg a többire, amibe beleteszik, és emiatt van, úgy gondolom, hogy nincs zéró tolerancia. Az más kérdés, hogy ez mennyire van jól megállapítva.
Azért még egyet látni kell, és itt a nyilvánosság. Mi mostanában azt csináljuk, és nem mostanában, most már lassan másfél éve, hogy azonnal nyilvánosság elé lépünk. Bizony, bizony van perrel fenyegetettségünk, nem titok, hogy akár most is van, ugyanis mi csak azt mondhatjuk, hogy határérték alatt van valami, az nem azt jelenti, hogy abban nincs, és mi ezt mondtuk, pontosabban egyszer azt is, hogy egy picit több volt, de azt meg igazolni tudjuk, hogy az több volt. Bizony, bizony, volt, aki nagyon rosszul vette ezt a dolgot. De hát állunk elébe a pernek nyilván, ha ilyenre sor kerül, hogy valaki azért pereljen, hogy mi azt mondtuk, hogy van azért benne ugyan mérgező anyag, de határérték alatti. Úgy gondolom, ő is megfontolja, hogy ilyet lépjen, de nem kizárt. Ezért kell vigyáznunk ezzel a dologgal, mert ebben elég konzisztens szabályok vannak, és nekünk is be kell tartanunk azt, hogy nem lehet azonnal nekimenni ügyeknek, ha olyan ügy van, akkor ebben nincs pardon. Erre most egyébként szintén a törvény szerint sokkal gyorsabb és sokkal hatékonyabb reakciót lehet megtenni.
Itt a harmadik országokra még egy mondatra visszatérve, a növényvédő szereknél is azt mondtuk, hogy csináltunk egy iszonyatos kemény tiltást, hogy például alkohol nem lehet növényvédő szerben, amit persze nyugodtan megihatunk, mert attól semmi problémánk nem lesz, legalábbis egy darabig, de nem lehet benne a növényvédő szerben. Ezt mondjuk a harmadik világban biztos, hogy nem így kezelik. Ez megint csak arra utal, hogy teljesen egyetértek azzal, ami itt elhangzott, hogy keményebb szankciók importügyben, de ezt európai szinten kell megtenni, mert nem tudjuk. Még olyan pechünk is van, hogy nem tengeri kikötőnk van, amin keresztül bejön. Különben a harmadik országból érkező áru most is csak ellenőrzőponton jöhet. De nyilván feketén átjöhet, mert azzal sok mindent egy nyitott országban nehéz csinálni, de hivatalosan nem érkezhet harmadik országból Magyarországon keresztül ellenőrizetlen áru. Tehát erre megvan a beléptető rendszer ugyanúgy, amit időnként át kell helyezni ahhoz képest, hogy éppen a schengeni meg az ellenőrzési határokat hova rakjuk.
A regionális élelmiszerek ügyével teljesen egyetértek. Úgy gondolom, hogy pontosan a törvénybe is azért került bele, ha jól emlékszem, még Lengyel képviselő úr javaslatára az, hogy ennek külön preferenciát adjunk, hogy minél rövidebb legyen az élelmiszerlánc. Itt egyetlen egy dolog van, hogy a támogatási rendszer arra például, hogy most szúrópontok alakuljanak ki, és mondjuk talán egyszerűbb legyen ennek a kérdésnek is a megoldása, ez rendelkezésre áll.
A kétféle őstermelői igazolvány ügye, ami az egyik kvázi nagy előállító, a másik pedig a feleslegét piacra vivő más elbírálása is, úgy gondolom, ezt segíti. Nem tilos egyébként Magyarországon piacokon árusítani. Az biztos, hogy ebben a szabályrendszert tovább kell nekünk vizsgálni, és elmenni addig a határig, ameddig a jelenlegi uniós szabályok engedik.
Abban van igazsága képviselőtársaimnak, hogy ha kimegyünk egy másik országba, ott nem mindig azt látjuk. Erre az szokott lenni a válasz korábban, hogy mi most csatlakoztunk, ők meg alapítók voltak. Ezzel nekem is sok bajom van. Próbáljuk ezt kezelni, ameddig lehet, nyilván addig a határig, ameddig ez azért szintén nem kockáztatja az emberek egészségét, mert azért ez a dologban is van. Nyilván kisebb kockázata van egy faluban egy körbeárusítónak, mint aki mondjuk egy TESCO-n, bocsánat, nem mondok áruházat, egy nagyáruházon keresztül hoz forgalomba esetleg a világot körbejárt élelmiszert.
Azt hiszem, hogy ezek az ügyek, amik vannak, és akkor lennék nagyon elégedetlen, ha nem lennének ügyek, mert azt ugyanis nem hiszem, hogy valaki komolyan gondolja, hogy bármilyen rendszert úgy lehet működtetni, hogy itt aztán ne legyenek az élelmiszerekkel kapcsolatos problémák, mert ez egy óriási fegyver, ezt elnök úr is mondta. Hogy Kínában most ezért akasztani fognak, ez egy más társadalom. Lehet, hogy elég elrettentő erejű lesz, hogy többet ilyet ne csináljanak, de azért a pénz nagy úr, szeretném jelezni.
Azon is el kellene gondolkodni, hogy hogyan európaiasítják azokat az élelmiszereket, ugyanis azt higgyék el azért a képviselőtársaim, hogy mondjuk a harmadik világból érkező élelmiszerek előállítóinak döntő többsége európai. (Jakab István: Elég baj az nekünk!) Tehát az Európai Unió tagállamai termeltetnek nyilván az olcsóbb háttér miatt. Ez igaz Kínára, igaz Marokkóra, igaz Argentínára, mindenre igaz. Nyilván aki ebben hamarabb lépett, az nagyobbat kaszált.
Úgy gondolom, hogy ez egy elgondolkodtató ügy, és valószínű, hogy azok a kezdeményezések, amiben egyébként általában nem is politikai viták vannak, ezen halnak el, mert sokkal erősebb lobbiérdekek vannak mögötte időnként, mint az emberi egészségnek az elvárásai. Itt nem hosszú távú gondolkodás zajlik, ez teljesen nyilvánvaló, én is nagyon szomorú vagyok ezért. Lehet, hogy ez a most ránk esett pénzpiaci válság talán más területeken is elgondolkodtatja majd Európa meg a világ polgárait, hogy biztos, hogy jó-e ez a típusú nagy szabadság meg ez a típusú nagy mozgástér. Lesz ennek jó oldala is, azt gondolom, és amit tudunk, nyilván nekünk ebből a saját, már úgy értem, hogy az ágazat hasznára kell lefordítani, és segíteni valóban ezeket az előállítókat.
Talán megpróbáltam mindenre válaszolni, a kollegák meg nyilván válaszolnak arra, amit én nem hallottam még az elején. Mindenesetre mi próbáljuk azt a rendszert nyilván olyan szinten tartani meg mindent megtenni azért, hogy ez jól működjön.
Egyébként indítunk most kampányt az AMC-n keresztül a magyar élelmiszerek fogyasztásának az ösztönzésére. Nagyon remélem, hogy ezek az ügyek arra is jók, hogy azért előbb-utóbb a magyar lakosságot is rádöbbentsék arra, hogy ne csak egy sort nézzenek azon az élelmiszeren, ugyanis abban lehet, hogy mégis igaza van Fischer Boelnek, hogy ha valahol valamit nem vesznek meg, abból nem lesz rendelés sem mondjuk, és akkor nem hozzák be máshonnan sem, mert nyilván azt teszik a polcra, ami elfogy. És abban, hogy ez ne így legyen, ebben, én is azt hiszem, hogy közös a felelősségünk, de azért azt tényleg rá kell hagynunk, hogy valahol ebben nyilván magának a fogyasztónak kell döntenie, hogy mekkora kockázatot vállal. Nem biztos, hogy mindig tudja egyébként, hogy mekkora kockázatot vállal; hogy ezt tudja, abban van nekünk óriási szerepünk, és abban, hogy ezt elmondjuk, hogy attól, hogy az határérték alatt van, attól még azért csak van benne méreganyag, és nem biztos, hogy arra minden szervezet ugyanúgy reagál. Ezek az átlagok például mindig ezért izgalmas történetek, amiről elég sokszor beszélgettünk.
Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna mondani.
ELNÖK: (Dr. Kocsner Tibornak:) Ki szeretné még egészíteni a választ? (Dr. Kocsner Tibor jelzésére:) Igen, megadom a szót. Tessék!
Dr. Kocsner Tibor (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
DR. KOCSNER TIBOR (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Urak! Az Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Szolgálat nevében természetesen köszönöm az elismerő megjegyzéseket és szavakat. Annyival egészíteném ki a Medgyasszay képviselő úr által mondottakat, amikor azt mondta enyhe demagógiával, hogy a fogyasztók érdekeit szolgáljuk, hogy én ezt, úgy gondolom - érezve egy picit az iróniát -, de nem csak én gondolom így, hanem a szakállamtitkár úr is, a főállatorvos úr is és valamennyi kollégám is úgy gondolja, hogy a fogyasztók érdekében tesszük a dolgunkat.
Ami a konkrét kérdéseket illeti:
Az államtitkár úr említette ezt a francia kezdeményezést, amelyhez Magyarország is csatlakozott, amelynek pont az európai uniós áruk versenyképességének a biztosítása a célja. Tehát ezek a korlátozások nem a melaminnal kapcsolatos ügyekre vonatkoznak, hiszen júniusban, még a francia elnökség előtt indult ez az egyeztetés; ez kifejezetten a harmadik országból származó termékek esetében azoknak az állat-egészségügyi, -higiéniai, illetve állatjóléti követelményeknek a megkövetelésére vonatkoznak, amelyeket az Európai Unióban jogszabályok előírnak. Ez tehát egy ilyenfajta kezdeményezés.
A másik dolog, amihez hozzá szeretnék szólni, az az élelmiszer-ellenőrzés hatósági lehetőségeinek kérdése. A főállatorvos úr is elmondta, én is több helyen elmondtam, de úgy gondolom, a hozzászólásokból is egyértelműen látszott, hogy az nem kérdés, hogy a hatósági ellenőrzésnek természetesen előny az élelmiszerlánc rövidsége, azon egyszerű oknál fogva, hogy akkor egyszerűbb a nyomon követhetőség. A szeptember 1-jével hatályba lépett élelmiszerlánc-törvény szellemisége pont arra irányult, hogy ez a hatósági felügyelet egy proaktív, együttműködésen alapuló felügyelet legyen. Ezen alapul az Európai Unió élelmiszerjoga, ami nyilvánvalóan a vállalkozó, illetve az első forgalmazó felelősségévé teszi az élelmiszerek biztonságosságát. Azt egy ilyen nagy, nyílt európai piacon egyetlen hatóság és szervezet sem képes elérni, hogy minden egyes előállító mellett folyamatosan hatósági jelenlétet biztosítson, egy kockázatbecslésen alapuló ellenőrzési rendszernek kell fennállnia. Úgy gondolom, az a tény, hogy Magyarországon - nyilvánvalóan sajnos - folyamatosan, gyakorlatilag havi rendszerességgel adunk hírt élelmiszerlánccal kapcsolatos jogsértésekről, az pont azt mutatja, hogy ez a kockázatbecslésen alapuló rendszer kellő hatékonysággal dolgoznak, illetve hogy kollégáim éberek, hiszen például a ma már többször előkerült mogyorós chips történetben is gyakorlatilag egyedül az ellenőrző kollégán múlott, hogy felfigyelt arra, hogy kínai eredetű áruról van szó és tejaroma van benne, hiszen nem esett az európai uniós korlátozások alá. Azt már csak nagyon halkan mondom, hogy ebben a termékben nemcsak melamin volt, hanem természetesen aflatoxin is, tehát duplán hibás termékről van szó. (Közbeszólások: Kettő az egyben!) Kettő az egyben, így van. Másrészt pedig 6-án lejárt a minősége is, tehát halmozottan hátrányos helyzetű termékről van szó.
Bagi Béla képviselő úrnak szeretném jelezni, hogy én a kormány képviseletében természetesen nem mondhattam olyat, hogy a kínaiak a takarmány- és az élelmiszer-előállítást összekeverik, ha bármilyen ilyen célzásra utaló jelek lettek volna, az csak a véletlen összjátéka lett volna. (Elkér Gőgös Zoltántól egy lapot.) Elnézést, csak annak a papírnak a másik felére jegyzeteltem, amit az államtitkár úrnak odaadtam.
Az ellenőrzések kapcsán felmerült az is, hogy a tájékoztatást milyen szinten tudjuk megtenni. A dioxin jó példa volt arra, amikor egész Európában igyekeztek inkább elhallgatni a történetet, Magyarországon a főállatorvos úr és a miniszter úr is felvállalta azt, hogy kiállt a nyilvánosság elé, és beszélt erről a problémáról. Akkor hisztériakeltéssel vádolták meg a hatóságot, aztán ahogy a történet bonyolódott, és kiderült, hogy tényleg van ebben probléma, valamennyi hatóság - és itt hatóság alatt természetesen az Élelmiszer-biztonsági Hivatal szakembereit is értem -, mindenki együttesen tudott ebben a kérdésben fellépni, és vita sem volt arról, hogy ennek a kommunikációnak mekkora jelentősége van. Ha más nem, az, hogy a fogyasztók 80-90 százaléka elkezdte olvasni az apró betűt, elvitte a boltba a szemüvegét, hogy el tudja olvasni, "E" kérdésben teljes mértékben kiképzett fogyasztók lettek, tehát egy tudatosabb fogyasztói magatartás kezdett megvalósulni. Nagy az a munka, erőfeszítés, amit akár önök, akár a kormány tesz annak érdekében, hogy a magyar termékeket preferálják a vásárlók, és az idén először sikerült kimutatni független közvélemény-kutatással, tehát nem a kormány vagy a minisztérium által megrendelt, hanem egyetemek által végzett közvélemény-kutatással, hogy a magyar fogyasztó ma már, legalábbis a közvélemény-kutatás alkalmával azt mondja, hogy ha választani lehet hasonló vagy közel azonos termékek közül, akkor a magyart választja. Úgy gondolom tehát, hogy ebben a kérdésben elindult valami.
A konkrét vizsgálatokra, illetve a melamin hatásaira vonatkozó kérdést meghagynám Búza doktornak, hiszen ezekben ő az abszolút profi.
Az, hogy mérgeknek nem szabad az élelmiszerbe kerülniük, természetesen vitán felül álló kérdés. Azt is látni kell azonban, hogy csak akkor találjuk meg a mérget, hogy egyáltalán felmerül annak esélye, hogy keressük. A dioxin jó példa volt erre. Senki nem gondolta komolyan, épp ezért határérték sem volt megállapítva, hogy növényi eredetű termékben dioxin lehet, ez elképzelhetetlen volt. Valaki véletlenül arra használta a szabadidejét, hogy kutatási célból ezt is megvizsgálta, és kiderült, hogy van benne - ebből lett a dioxin-botrány. Hogy hogy került végül is a dioxin a növényi eredetű termékbe, arra valószínűleg soha senki sem fog határozott választ kapni. Az nyilván elgondolkodtató tény, hogy ugyanaz a szállító cég egy komoly vegyipari cég, amely éppen ilyen termékekkel is foglalkozik. Itt Indiáról van szó, nem Kínáról, de máshol is előkerülhetnek ilyen problémák. Magyarázatokat nyilvánvalóan többféle forrásból lehet kapni, hivatalos magyarázat jelen pillanatban sincs erre a kérdésre.
Az államtitkár úr elmondta, hogy csupán a kínai termékekkel nem érdemes, illetve nem is lehet, egyrészt nem is szabad, másrészt szakmai szempontból sem elégséges a kínai termékek kapcsán ebben megállapodni.
A Búza doktor által említett csokoládé-, illetve kávé-, tej- és egyebet gyártó cég a Thaiföldről származó termékében mutatta ki önellenőrzés keretében a melamint. Az más kérdés, hogy egy ilyen szabályozást, ami a Kínában előállított termékekre vonatkozik, hogy lehet kijátszani; úgy, hogy mondjuk Bangkokon keresztül érkezik az adott termék. De továbbmegyek: az első komoly visszahívást a melaminnal kapcsolatban egy nagy hagyományokkal és világszerte elismert hívnévvel rendelkező angol csokoládégyártó tette meg, azzal az indokkal, hogy a termékeit Kínában állította elő. Én tehát úgy gondolom, valóban egyetértve az államtitkár úrral, illetve a képviselő urakkal, akik ezt elmondták, hogy azon kell fáradoznunk, hogy a magyar termék fogyasztására ösztönözzük a fogyasztókat.
Azt, hogy a magyar rendszer, az élelmiszer-ellenőrzés meglehetősen szigorú, vagy szigorú volt az európai uniós szabályokhoz képest, azt, úgy tűnik, az Európai Unió is kezdi belátni. Nem említettem, hogy az az új, előkészített bizottsági határozat, amely a határértéket, tehát a 15 százalékos tejtartalmat lejjebb viszi gyakorlatilag nullára, az azt is tartalmazza - nem tudni természetesen, hogy így kerül-e elfogadásra -, hogy csak és kizárólag előzetes ellenőrzés után kerülhet forgalomba Kínából származó termék.
Tehát ez ilyen formán már kezdi azt a hatósági felügyeleti rendszert fölvázolni, amit itt a preventív ellenőrzés preferálása, a folyamatában végzett ellenőrzés, ami természetesen nem válthatja ki a folyamatos, monitoringrendszerű vizsgálatokat is.
Úgy gondolom, hogy arra vonatkozóan becslésekbe se lehet bocsátkozni, hogy mit ettünk meg és mit fogunk megenni, ugyanis melamin sem azért került a takarmányba, illetve a csecsemőtápszerbe, mert direktben mérgezni kívántak valamit, és a hatóságok se azért bukkantak rá, mert direkt melamint kerestek. Azért bukkantak rá, ahogy Búza doktor is elmondta, mert a magyar szakemberek megmagyarázhatatlan nitrogénforrást találtak a takarmányban. Nem tudtuk akkor, hogy ez melamin, csak azt tudtuk, hogy takarmányban nem megengedett nitrogénforrás van, nem tudtuk ezt a fehérjékre konvertálni, hiszen egy műanyaggyártási termékről van szó.
Úgy gondolom, hogy számos olyan anyag lehet, amit csak azért nem tudunk, hogy megesszük, mert még senkinek nem fordult meg a fejében, hogy egyáltalán belekerülhet, az, hogy csecsemőtápszerbe ilyen vesekárosító, akár halállal végződő betegséget, megbetegedést okozó anyag kerülhessen. Úgy gondolom, bár nem vagyok híve a túlságosan radikális eszközöknek, ezt nyilvánvalóan Kínában lefordították, ahogy államtitkár úr mondta, a megfelelő, kötéllel végződő történésekre.
Azt hiszem, hogy mind a dioxinnal, mind a melaminnal a magyar hatóságok példásan jártak el, olyannyira egyébként, megjegyzem, hogy a dioxinbotrány után a magyar hatóságokat keresték meg más európai tagállamokból, hogy ezt a fajta tájékoztatási rendszert, illetve folyamatrendszert tanulmányozhassák, illetve laboratóriumi vizsgálatokat tudjanak végezni. Ezeknek egyébként pont az új törvény adott egy olyan lehetőséget, hogy rendkívüli élelmiszerlánc-helyzet, -esemény vonatkozásában, amikor az országos főállatorvos kiadja az erről szóló határozatot, ami melamin esetében is megtörtént, egy bizonyos felülről nyitott forrás, ami eddig állat- és növénykártalanításra állt rendelkezésre, megnyílik automatikusan. Tehát ennek ilyen jellegű költségvonzatai nem lehetnek.
Magáról a melaminról, illetve az általa okozott hatásokról, mintavételekről. Elnök úr engedelmével Búza doktort kérném meg, hogy ismertesse a kérdésekre a választ.
ELNÖK: Igen, akkor megadnám még a szót.
Dr. Búza László (Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal)
DR. BÚZA LÁSZLÓ igazgató (Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal): Elnök Úr! Nagytiszteletű Bizottság! Az azért barokkos túlzás volt a főállatorvos úr részéről, hogy mindent tudok a melaminról. (Dr. Medgyasszay László: Amit lehet.) Amit kedves kollegáim jóvoltából megismerhettem.
Szeretném elmondani, hogy az alapdolog, hogy élelmiszerben melamin normál viszonyok között nem lehet jelen. De mivel ezt az alapanyagot ismeri a műanyaggyártás, és használják élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok gyártására is, ezért van egyébként egy úgynevezett kioldódási határérték rá, ami 30 milligramm. A határértékek világában muszáj elmondanom azt önöknek, hogy az a finom kávé, amit kint fogyasztunk, az is tartalmaz legalább 10 milligramm toxikus anyagot csészénként. (Elnök: Nem is iszom meg!) Hasonló élmények vonatkoznak a teára és minden másra, hiszen egy ilyen világban élünk, és a vizsgálati lehetőségek, vizsgálati módszerek fejlődése egyre újabb ártalmakra világít rá.
Visszatérve, normál viszonyok között melamin nem lehet a termékekben, ugyanakkor a melamin mint monomer kapható kereskedelmi forgalomban, körülbelül 200 forintba kerül egy kilogramm belőle, ami nyilván kedvezőbb árú, mint a fehérjeforrások normálisan.
Toxicitását illetően Bagi képviselő úrnak szeretném jelezni, hogy nehéz választani, hogy melamin vagy dioxin okozza az ember halálát. Tény, hogy a melamin egy határozottabb, gyorsabb lefolyású eredménnyel jár, hiszen a húgyutakban okoz olyan akut elváltozást, ami végül is húgykőképződéshez vezet, és ez okozta ezeknek a csecsemőknek is a megbetegedést, illetőleg szomorú halálát, míg a dioxin azok közé a vegyi anyagok közé tartozik, ami hosszú ideig fölhalmozódik a szervezetben, így például nekem kövér embernek rosszabb a helyzetem, mert többet tudok raktározni belőle, és ha eléri azt a határt, ami effektív tünetek kiváltására alkalmas, akkor fejti ki a hatását. Viszont itt nem tipikus tünetek vannak, hanem általában daganatos betegségek vagy emésztőszerviek, tehát később nehéz visszavezetni az okokra, ahogy erre rámutatott a bizottság a mai megbeszélésen is.
A vizsgálatokkal kapcsolatban szeretném elmondani önöknek azt, hogy így néz ki a melamin: ez egy hatnitrogénes valami, ez a kémiai alapokból szerintem mindannyiunknak egyértelmű. Ez a monomer. Ebből fűznek össze több molekulát, és ebből lesz az a polimer egy kis formaldehiddel, ami az előbb említett flaskát adja. Kiváló kollégáink ezt a monomert találták meg legelsőként. De ahogy ez lenni szokott, mindig a bűnöző előrébb jár, mint a nyomozó. Kiváló kínai barátaink rájöttek arra, hogy az akkori mérőmódszerekkel, amivel ezt a monomert ki tudjuk mutatni, valahogy meg kellene cinkelni, és ekkor rájöttek arra, hogy nem fognak ők monomert beletenni tisztán, hanem ledarálják a műanyagot. Innentől kezdve darált, porított polimereket találtak a szakemberek.
Visszavezetve erre, hogy a magyar hatóság 2006-ban még ezeket találta meg, később fejlesztette a módszert, és már elmondhatjuk, hogy Európában azok közé tartozunk, akik ma már 0,02 milligrammig tudnak végezni ilyen vizsgálatokat. Tehát századrészét, ezredrészét ki tudjuk mutatni a határértéknek. Ez egy jelentős módszerfejlesztést jelentett.
Amit szeretnénk még megosztani önökkel, az az, hogy Kínában az olimpia alatt az INFOR-rendszeren és a RAST-rendszeren érkezett információk alapján tudjuk, hogy 21 tiltott ügy volt, amiről nem lehetett beszélni az olimpia idejében. Ezek között szerepelt ez a melamindolog is. Tehát az, hogy ma még hatezer csecsemőről beszélnek, holnap 30-40-60 ezerről, ez ennek köszönhető, amikor ez fölszabadult, és innentől kezdve ezek a kínai adatok mindenféleképpen megkérdőjelezhetőek.
Ami még fontos ebben a témakörben, az az, hogy a vállalkozókra vonatkozó önellenőrzés igaz, vállalkozóké az elsődleges élelmiszer-biztonsági felelősség. De mindenféleképpen az ellenőrző hatóságok is és mindannyian nehéz helyzetben vagyunk, hiszen ha azt a példát vesszük alapul, hogy amikor reggel beülünk a gépjárműbe jogosítvánnyal rendelkező emberekként, és a saját testi épségünkről van szó, azt a kötelező önellenőrzést, ami a keréknyomás, elakadásjelző háromszög, lámpa, pótizzókészlet, és még egyszer mondom, a saját egészségünkről van szó, ezt elég nagyvonalúan kezeli a mai kor embere. Ha ezt arra vetítjük, hogy a mások iránti önellenőrzést, tehát a vállalkozói felelősséget kell teljesíteni, akkor bizony nehéz helyzetbe hozzák a hatóságokat arra vonatkozóan, hogy mikor mit és hogyan, milyen mélységig ellenőriznek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Igen. Hát a hóláncot nem nézzük meg mindennap, de a féket megnyomjuk, mikor elindulunk, hogy képletesen érzékeltessem, hogy mit várunk a hatóságtól természetesen.
Úgy érzékeltem, hogy államtitkár úr, miután a tájékoztató egyes pontjait értékelte, hogy minden rendben az államtitkár úr szerint. (Gőgös Zoltán: Én ezt nem mondtam.) Gyakorlatilag konkrétan egy kérdésben mondta, hogy nem értünk egyet, ezt konkretizálva, hogy önálló szervezeti egységként önálló költségvetéssel működjön, ennél jelezte államtitkár úr. (Közbeszólás: Elnök úr, a kormány részéről szót kértek.) Nálam van a szó egyelőre, majd tudom, hogy mikor kell, kinek szót adni. De az összes többinél a kormány képviselője, államtitkár úr azt mondta, hogy ez így van rendjén.
Egynél azért vitatkoznék azzal, hogy kinek kell kezdeményezni netán, hogy az áruk szabad áramlásából kerüljön ki az élelmiszer. Ön mutatta meg a példát, államtitkár úr, a francia kormány ezt tudta, hogy a kormánynak kell kezdeményezni. Tehát ez nem egyes európai parlamenti képviselőn múlik, hogy valaki egy indítványt benyújt, ezt tudjuk pontosan a magyar törvénykezésből is, hogy micsoda súlyú különbség van, ha a kormány kezdeményez valamit, vagy ha egy egyéni képviselő kezdeményez valamit. Tartok tőle, hogy az Unióban ez ugyanilyen súlyú kérdés, főleg azért, mert egy alapkérdésben vitahelyzet alakulna ki a tagországok között. Tehát mi ezért várjuk el esetlegesen, hogy a kormány az álláspontját alakítsa ki, azt mi nagyon szeretnénk támogatni, ha ezt az álláspontot fölvállalná, és utána a kezdeményezéssel lépjen hadszíntérre. Mi ezt tartanánk egy logikus folyamatnak. (Herbály Imre: Szeretném megkérdezni, hogy ez elnöki összefoglaló volt?) Nem. Még szót fogok adni az alelnök úrnak is, ha most jelentkezik... (Herbály Imre: Csak ezt akartam megkérdezni!) Akkor erre választ kapott.
A kormány részéről még van hozzászólás az eddig elhangzottakhoz. Megadom a szót.
Lukács László (Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal)
LUKÁCS LÁSZLÓ (Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Két konkrét dologra szeretnék nagyon röviden reagálni. Természetesen én is köszönöm a szervezet nevében azokat az elismeréseket, amelyek a szolgálat munkatársait illették, azt hiszem, ez mindenesetre biztató, és morálisan segíti a munkánkat. Ugyanakkor Medgyasszay úrnak volt egy konkrét kérdése a tekintetben, ha jól értettem, hogy történt-e valami intézkedési korrekció a múltkori bizottsági ülés óta. A válaszom az, hogy igen is, meg nem is. A tekintetben nem történt korrekció, és ezen az úton fogunk a jövőben is menni, hogy az alaptevékenységünket próbáljuk a lehető legköltségtakarékosabban, a lehető leghatékonyabban, az erőforrásainkat összehangolva és a szinergiákat megtalálva vinni, és minden egyes olyan esetben, amely krízishelyzetet jelent, legyen az egy szervezeti egység pénzügyi krízishelyzete vagy egy szakmai krízishelyzet, vagy az élelmiszertörvény kapcsán mondjuk egy élelmiszerlánc-eseménynek nevezett, külön eljárást igénylő helyzet, arra külön pénzügyi eszközöket és külön pénzügyi intézkedéseket hozunk, annak érdekében, hogy a szakmai feladatokat el tudjuk látni. Ami ebben a múltkori intézkedés óta történt, az az, hogy ezt nagyon világosan, a technikáját elmagyarázva és lefektetve elmondtuk a főigazgatók számára, hogy mi ennek a pénzügyi folyamata, és ezt hogyan tartjuk kezelhetőnek. Azt gondolom, hogy ezzel kapcsolatban a szükséges lépéseket megtettük. És ami még e tekintetben történt -azt gondolom, ez idetartozik -, hogy az MgSZH valóban kapott bizonyos mértékű pótelőirányzatot az elmúlt héten, aminek a felhasználása természetesen szintén a szakmai munkának a javítását és a működési dologi költségeinknek a finanszírozását fogja részben fedezni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még kérdés, észrevétel az elhangzottakhoz? (Dr. Medgyasszay László jelzésére:) Igen, Medgyasszay Lászlónak adok szót.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Mivel többször is megszólíttattam, muszáj röviden reagálnom. Államtitkár úr, azt természetesen tudomásul vesszük, hogy külön véleményük van a szervezetet illetően, ebből a kategorikus jelentésből is ez tűnik ki. Persze amikor én annak idején ilyet mondtam, akkor azt mondták a másik oldalról, hogy ez kormányzati arrogancia. Én nem ezt mondom, én azt mondom, hogy ez a kormányzati felelősség. Majd amikor más kormány lesz, akkor az másfajta döntést fog hozni. De azt is hozzátettem, és nem tudom, hogy itt volt-e az államtitkár úr, amikor mondtam, hogy ezzel a szakmai becsülettel az elmúlt 50 évben nagyon sokszor éltek és visszaéltek különféle hatalmak. Az állatorvos akkor is állatorvos lesz, amikor kifutófiúnak fogják használni. De nem szeretném, hogyha szakmaközi vita lenne itt állatorvos és nem állatorvosok között. Itt a szervezeti felépítés elvi kérdéséről és ennek a hatékonyságáról van szó.
Köszönöm szépen azt a felhívást, hogy forduljunk az EU-s képviselőhöz. Meg fogom tenni, valóban, az is egyfajta fórum. De ez nem mentesíti a magyar államot attól, amit a bizottság itt, ebben az anyagban lefektetett.
Amit a demagógiával kapcsolatban mondtam, nem irónia volt. Én csak azért mondtam, hogy demagógia, mert ami természetes, és kiemeljük, az vagy közhely vagy demagógia. Én természetesnek tartottam azt, amit mondtam, ezért tettem hozzá, hogy most egy kicsit demagóg leszek, illetve hogy egy olyan mondatot mondok. Az tehát nem irónia volt.
Még egy dolog, az alaptevékenység és a pótelőirányzat. Azért az derült ki, hogy mégiscsak volt eredménye, hogy itt boncolgattuk ezt a kérdést, mert innen kapott a szolgálat egy kis pótelőirányzatot. (Gőgös Zoltán: Ez e nélkül is megtörtént volna! - Derültség.) Hogy mi lett volna, ha az öreganyámnak kereke lett volna? Akkor autóbusz lett volna. Bocsánat, hogy ezt mondom! Hogy akkor mi lett volna, azt nem tudjuk, de az államtitkár úr a napirend előttijében azt mondta, hogy minden jó úgy, ahogy van, és majd... Tessék elolvasni a kis polémiánkat! (Gőgös Zoltán közbeszól.)
Én azt gondolom, ha már a pénznél vagyunk, hogy jó, hogy 6 milliárddal többet kapott a nagy szolgálat, de amikor összevonás történt, akkor mennyivel kapott kevesebbet, mint addig az egyes részterületek összesen? 10 milliárddal, úgy tudom. (Gőgös Zoltán: Nem.) Úgy tudom, hogy 10 milliárddal kapott kevesebbet... (Közbeszólások.) Nem úgy mondom, 10 milliárdot takarított meg a költségvetés az összevonással, hisz ez volt a célja, a takarékosság, tehát annak idején ez volt. (Gőgös Zoltán közbeszól.) Ennyit erről a dologról!
És ha már a pénzről van szó, akkor, államtitkár úr, ha nem tudná, akkor most elmondom, hogy ma, egy albizottsági ülésen éppen a finanszírozás bizonyos módjáról fogunk beszélni. Jó lenne, hogyha ebben valahogy egyetértenénk, és akkor nem lenne többet ilyen vita, hogy mennyi pénz kell a szolgálatnak, és mennyi nem kell, hogyha abba az irányba... De most elébe vágtam a dolgoknak, jó lenne, ha az albizottsági ülés után egy kicsit erről is polemizálnánk.
Jó gyorsan mondtam, nem tudom, a jegyzőkönyvvezetők értették-e, de nem akartam az időt hosszan elhúzni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Van-e további kérdés? (Örvendi László József jelzésére:) Igen, Örvendi László.
ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Az államtitkár úr a tájékoztatójában említette a piaci értékesítéssel kapcsolatban a kétféle őstermelői igazolványt. Az adószám nélküli őstermelői igazolvány kiadásával kapcsolatos szabályok a mai napig nincsenek rögzítve, ezért a falugazdászok azt nem adják ki. Azt kérném szépen, tessenek már leírni, rögzíteni, hogy hogy lehet kiadni, mert míg nincs leírva, nem adnak ki ilyen igazolványt a falugazdászok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés, észrevétel? (Senki nem jelentkezik.) Nincs.
Kérem szépen, hogy Örvendi képviselőtársam felvetésére a minisztérium által képviselt álláspontot, akár írásban is, legyenek szívesek megküldeni.
Amennyiben nincs további kérdés, észrevétel (Senki nem jelentkezik.), és a kormány képviselői is úgy érzik, hogy megadták a válaszokat, akkor ezt a napirendi pontot lezárom.
Most kikapcsolom a mikrofont. (A jegyzőkönyvvezetés rövid időre felfüggesztve.)
Bizottsági vélemény készítése a Házszabály 134/B. §-ának (4) bekezdése alapján:
Rátérünk a 3. napirendi pontra: bizottsági vélemény készítése a Házszabály 134/B. §-ának (4) bekezdése alapján: a felülvizsgálati eljárás, a Health Check keretében történt uniós jogszabályokra adandó magyar álláspont kialakításáról. Megadom a szót Gőgös Zoltán államtitkár úrnak.
Gőgös Zoltán földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár szóbeli kiegészítése
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési államtitkár: Köszönöm szépen a szót és a meghívást. Kiadtunk egy előzetes tájékoztató anyagot, gondolom, azt mindenki megkapta. Nagyon nem szeretnék abszolút a részletekbe belemenni, ráadásul azzal szeretném kezdeni, hogy elvileg az október 18-ai tanácsülésre van kitűzve ez a döntés, de nap mint nap változik a különböző országok véleménye, és pont ezért csinálta most a bizottság azt, hogy egy újabb lépcsőt tett be az egyeztető mechanizmusba, amelyet úgy hív, hogy magas szintű mezőgazdasági munkacsoport. Ez kvázi egy kicsit már inkább politikai jellegű testület, már olyan értelemben, hogy nemcsak kifejezetten a szakkérdések kerülnek szóba, hanem itt próbálják közelíteni az egyes országok álláspontjait. Ez a munkacsoport minden héten ülésezik, és szakállamtitkári meg helyettes államtitkári szinten vesznek rajta részt, tehát állami vezetői szinten zajlik már ez a dolog. Forgács Barnabás ma is egy ilyenen van, tehát ha mondjuk holnap lett volna az ülés, akkor lehet, hogy egy-két dolgot máshogy mondanék, de nem gondolnám, mert elég világos a mandátuma, amit hogyha a bizottság is megerősít, akkor mi amellett ki fogunk tartani, nyilván egészen addig, amíg nem születnek meg az aktuális politikai döntések, hiszen itt többségi döntés kategóriában van egy sor dolog. Ez nyilván azt is jelenti, hogy amikor a miniszter úr a jövő héten jön a bizottság ülésére, akkor lehet, hogy egy-két dolgot fog még mondani ebben az ügyben. Az lesz közvetlenül a tanácsi döntés előtt.
Amit tisztán kell látni, az az, hogy igazából három olyan kérdés van, amelyben úgymond inkább politikai jellegű vita van - ezt most jó értelemben mondom, tehát különböző országok között van vita. Az első a közvetlen támogatások ügye, a moduláció, különösen a progresszív moduláció ügye, a helyes mezőgazdasági környezeti állapot előírásai és a különböző egyszerűsítési ügyek. Tehát ez egy blokk, ez egy ilyen úgymond politikai döntést kiérlelő blokk. Ebben a moduláció kapcsán a mi eddigi álláspontunk az volt, és ezt még azóta is következetesen képviseljük, hogy se fölül, se alul nem támogatunk modulációt. Ez egy igazságtalan dolognak érezzük. Egészen addig, amíg nem érjük el az Európai Unió jelenlegi támogatási átlagának a 100 százalékát, addig nem tartjuk szerencsésnek eleve csökkenteni a forrásokat. A másik, hogy természetesen egyetértünk azzal, hogy a vidékfejlesztési források nőjenek és bővüljenek, de olyanfajta átcsoportosítást, hogy ezt olyan módon csinálják meg, hogy nyilván korábban nem nemzeti társfinanszírozott forrásokból, nemzeti társfinanszírozást igénylő forrásokból tegyenek át támogatásokat, az leginkább a gazdag országoknak lehet jó, és egy újabb egyenlőtlenséget indít el. Azt gondolom, hogy ebben nekünk következetes volt az álláspontunk.
Úgy gondolom, abban nem lesz vita, hogy az alsó moduláció ne legyen, tehát hogy a takarékosságra hivatkozva kistermelőket hozzanak olyan helyzetbe, hogy egyáltalán ne kaphassanak támogatást. Ez a mi számításaink szerint Magyarországon a regisztrált termelői körből közel olyan 30 ezret biztos, hogy érintene a mostani állapotok szerint, tehát ezt semmiképp nem támogatjuk.
Én most az európai integrációs bizottságon lefolytatott vita után azt látom, hogy a felső modulációban nem ilyen egyértelmű a politika összhangja ebben a dologban, ott ugyanis az hangzott el, hogy nem biztos, hogy magyar érdek, hogy a nagy kapacitások ugyanakkora támogatásokat kapjanak. Ezt ott egy ellenzéki képviselőtársam világosan kifejtette, hogy miután úgyis ez lesz a döntés, ebben nem lenne ilyen merev. Én meg azt gondolom, hogy elvi kérdés egy irányító rendszernek, hogy nem tehet különbséget nagy és kicsi között, ezt mi soha nem tettük meg, és nem is lenne jó üzenet, még akkor sem, ha például a teljes elvonás vagy nem a teljes, hanem a legmagasabb szintű elvonás néhány száz vállalkozást érintene vagy még inkább százon belüli létszámú vállalkozást. Ez egyszerűen - ahogy a németeknek is - elvi kérdés, úgy gondolom, nekünk is elvi kérdés, hozzátéve, hogy várhatóan lesz ebben, tehát miután az Európai Unió a modulációt alapkérdésnek tekinti a Health Check kapcsán, biztos, hogy lesz abban valamilyen politikai döntés. Akkor lehet utána a részletekben megegyezni. Mi addig nem szeretnénk részletekről, részletszabályokról egyezkedni, amikor eleve nem értünk egyet az alapvető döntéssel.
A másik, amiben viták vannak, és elég világos a magyar álláspont, ezek a piacszabályozási ügyek. Ez alá tartozik az intervenció kérdése, ez alá tartozik a tejkvótának a fokozatos kivezetése. Mi az intervencióra azt mondjuk, és szerintem ez az év egyértelműen minket erősít, hogy nem lehet ilyen típusú piaci védelem nélkül hagyni az európai gazdálkodókat, ugyanis itt a lényeg az, hogy a kukorica mintájára fokozatosan kivezetnék az intervenciót az egyéb gabonafélékből is. Mi inkább azon vagyunk, hogy megpróbáljuk arról az útról visszafordítani a kukoricánál is az Európai Uniót, amin elindult, és maradt egy 700 ezer tonnás védelem erre az évre, és jövőre ez nulla. Mi azt látjuk, hogy ezek a hektikus piaci mozgások mindenképpen megkövetelnének vagy tagállami szintű mozgásteret, amire jelenleg nincs mód, hiszen mi nem készletezhetünk, mert ez szigorúan tilos, és ezért büntetnek bennünket, vagy pedig ez lenne nyilván a jobb megoldás, ha európai szintű ilyen típusú intézkedéseket... Egyébként erre nem fizetett rá az Európai Unió, tehát úgy gondolom, hogy ez eddig se volt egy veszteséges tevékenység, ezért volt némi esély.
Amit szintén nem szeretnénk, hogy teljesen szűnjön meg a tejkvótarendszer. Nyilván sok minden múlik azon, hogy 2013 után milyen támogatási formák vannak, hogy tovább folytatódik-e az az innovációs, modernizációs támogatás, amit most még persze nem nagyon lehet megmondani, és a piaci igények azt igénylik, hogy a feleslegek levezethetők. De látva pontosan ezeket az importügyeket, amit erről beszélgettünk, ez nem biztos, hogy jó, tehát mi ebben sem értünk egyet.
Ami a vidékfejlesztési átmeneti időszak kezelése kapcsán van, ott igazságtalannak érezzük azt, hogy az egyéb strukturális alapoknál az áfa támogatható, itt nem. Nem vagyok biztos, hogy ebben eredményt tudunk elérni. Mi ezt nagyon keményen kérjük, hogy az áfa is támogatható legyen, hiszen pontosan főleg kisebb önkormányzatoknál, egyéb helyeken, ahol ez nem elszámolható, ez komoly problémákat okoz, meg eleve kisvállalkozásoknál is, amelyek nincsenek ebben a körben. Tehát mi nem azt szeretnénk, hogy a másik körből kerüljön ki, ahol most benne van az áfa támogathatósága, hanem hogy ebbe a körbe is emeljék bele.
Természetesen itt a különböző munkacsoportokban nagyon részletszabályokon folyik az egyezkedés. Mi azt gondoljuk, itt az SPS érdekes dolog, hogy nem olyan szintű változtatások készülnek, inkább egyszerűsödik a rendszer. Az elvi dolgait nem érinti, nekünk ezek nem hátrányosak. Azt is látjuk, hogy amit mi kértünk különböző forgalmazási jogokkal kapcsolatban, meg itt többek között a három év, két év, mert ez ott Európában is téma volt, ezeket általában elfogadják, tehát az egyszerűsítés irányába mennek. Nyilván itt megadnak majd egy lehetőséget a régieknek újra, hogy ha akarják, más módon is csinálhatják, de egyelőre nem tudunk ilyenről, tehát az eddigi tárgyalásokon nem ez derült ki. Nagyon-nagyon sok apró részletszabály van, egy legutolsó jegyzőkönyv itt van nálam cikkelyként, ha valaki ezekre kíváncsi, esetleg tudok erről néhány mondatot mondani, de ezt nem gondolnám.
Tehát az alapvető politikai mandátum, úgy gondolom, nekünk arra kell, hogy kimondjuk-e, hogy moduláció nem, és ebben tartsunk ki nyilván egészen addig a határig, amikor már az a pont van, hogy a politikai döntés majdnem biztos, és onnantól nyilván nekünk is megvan a taktikánk, hogy akkor mit lehet egyeztetni, mit nem. Erre egyébként miniszter úr elég jól rá szokott érezni, hogy mi az a pillanat, amikor engedni kell, mert akkor meg rosszabbul járunk. Itt nyilván az intervenció meg a piacvédelmi ügyek azok, ahol ezt képzeljük, elég részletesen leírtuk, mindenki megnézhette. Ha ebben a bizottság minket támogatna, akkor azt gondolom, hogy egy újabb adut adna, de már a jövő héten még érdekesebb dolgok lesznek várhatóan, mert ma is van egy olyan ülés, ahol sok minden alakulhat még.
A bizottság a francia elnökség alatt ezt a kérdést el kívánja dönteni. Nekünk is fontos egyébként, hogy minél hamarabb lezáruljon ez a felülvizsgálat, de az nem lenne jó, ha ez tényleg túlmenne azon a határon, ami egy felülvizsgálat szintje, és mondjuk egy új KAP-reformot jelentene, de egyelőre ezt a veszélyt nem látjuk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ángyán Józsefnek adok szót.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést kérek, hogy ilyen ebédidőben korgó gyomorral, de hát azért annál súlyosabb ez a kérdés, hogy ezt néhány egyszerű mondattal elintézzük, hiszen világos, hogy itt egy magyar álláspont megerősítéséről van szó, ami egyáltalán nem mindegy, hogy milyen megerősítést kap vagy nem kap megerősítést.
Ebben az anyagban, amit a tárcától kaptunk, nagyon világos, hogy mi lenne a kiigazításnak, a közös agrárpolitika kiigazításának vagy felülvizsgálatának a célja. "A kiigazításnak meg kell szilárdítania a mezőgazdaság európai modelljét, biztosítva az összhangot a mezőgazdaság gazdasági, környezetvédelmi és szociális funkciói, valamint a vidékfejlesztés között." Államtitkár úr is érzi pontosan, hogy mik azok a kardinális kérdések, amelyek vagy szolgálják ezt a célt vagy nem, és amiben a magyar álláspont láthatóan eltér az Európai Közösség többségi álláspontjától. A moduláció kérdése ilyen, a degresszió.
Érdekes, és már történelmi távlatból érdekesnek tűnik, hogy a 2005-ös gazdademonstrációnak két pontja épp a modulációra és a degresszióra vonatkozott, vagyis a gazdák nem annyira elmaradtak voltak az európai folyamatoktól, inkább előre látták, hogy merre tart a dolog, és a tárca ellenkezett, és ellenkezik azóta is az ellen, amit az európai modell megerősítése kívánna. Ugyanis a tárca változatlanul elutasítja, ahogy látom, a moduláció kérdését, és főleg a progresszív modulációt, vagyis a méretnövekedéssel arányos támogatáscsökkentés kérdését utasítja el.
Azt hiszem, hogy nem jól értelmezi az európai uniós támogatási rendszert. Ez nem azt jelenti, hogy a százezredik hektárra is közpénzből ugyanannyi támogatást kell adni. Pont ellenkezőleg, a közpénz arra való, hogy a kisebb, közepes gazdaságokat, az európai modellnek megfelelő családi gazdaságokat ebben a versenyben megerősítse, meg tudjanak maradni, mert ennek környezeti, vidékfejlesztési, társadalmi hozadékai vannak, erre való a közpénz. Nem arra való, hogy a százezredik hektáron is 100 százalék támogatást adjunk. Világos az előterjesztése az Európai Közösségnek. Ő se a Philip Morrist akarja támogatni, meg az angol királynőt a saját birtokain, világos, nem a nagybirtokot akarja támogatni, ezért alkalmazza ezt a bizonyos degresszív támogatást.
Tévedés, hogy ezt elvennék a mezőgazdaságtól, államtitkár úr, mert úgy interpretálta ezt a kérdést, hogy nem járulunk hozzá, hogy ezt kivigyék a mezőgazdaságból. Nem viszik ki, államtitkár úr. Átkerül a vidékfejlesztésre, ahol például agrár-környezetgazdálkodási rendszerekre lehet fölhasználni, föl lehet használni, továbbá ha haváriák vannak, a kár elhárítására, és minden egyébre, sőt 10 százalékra emelhető lenne ebben a rendszerben a saját mozgástér is. Tehát szó nincs arról, hogy elviszi ezektől az országoktól ezt a pénzt. Kiktől viszi el? A legnagyobbaktól. Erről szól a történet. Sávos degressziót alkalmaz: minél nagyobb a birtok, annál nagyobb a piaci versenyelőnye, azért lett nagy. Intézze el a dolgát a piacon, nem? De hogy a kisebbek meg tudjanak maradni ebben a piaci versenyben, ezért adja a közpénzt, erről szól a közpénz, erről szól a degresszió és a moduláció.
Egyébiránt nyilván azért fogalmazott óvatosabban most már államtitkár úr, mert pontosan látja, hogy a szeptember 22-i bizottsági ülés kiderítette, hogy kinek mi az álláspontja a modulációról az Európai Közösségben. Államtitkár úr, abszolút kisebbségben maradtunk ezzel a véleményünkkel. A progresszív modulációt összesen öt ország a 27-ből, amely elutasítja. Azért ne vicceljen velem, mert a németek például nincsenek köztük, a franciák nincsenek köztük. Elnézést kérek, azért azok jelentős országok. Szó nincs arról, hogy a németek elutasították volna. A mértékről vitatkoznak a németek, ahogy én olvasom. Nem arról vitatkoznak, hogy ezzel az elvvel nem értenek egyet, pedig az NDK-ban ott vannak a nagybirtokok - erre szoktak hivatkozni, hogy, kérem, szépen, ott van az NDK. Öt ország van összesen, amely ezt elutasítja, vagyis 5:22 az esélyünk. Csehország, Nagy-Britannia - hogy lássuk, ott vannak a királynő birtokai és a többiek -, Szlovákia, Magyarország és Svédország, kész, senki más. Azért nem ezek a meghatározó országok Európában a mezőgazdaságban. A többiek nem utasítják el a progresszív modulációt; azért nem utasítják el, mondom még egyszer, mert ezt a pénzt más jogcímen ott hagyja az országban. A legnagyobbaktól elveszi a pénzt, tervezetten, nem is erős degresszióval, mert a legszélsőségesebb ajánlata a 300 ezer euró fölötti támogatottsági szint esetén, azt hiszem, 17 százalék - most nem emlékszem fejből -, ami a maximális modulációt, elvonást jelentené. Kérem szépen, ezt nem akarják átengedni a több százezer szereplőnek Magyarországon? Az lenne a magyar álláspont, hogy ezt, ezt is vigyék el a tőkéstársaságok, a nagybirtokok? Ezt hogy lehet magyar álláspontként deklarálni, mondják már meg! Tud-e arról a gazdatársadalom, hogy tulajdonképpen mi történik itt?
Én olyan kitételeket látok itt indoklásként, ami egyszerűen abszurdum. Hogy ezek a vidékfejlesztésre átkerülnek, és akkor azt írja be a tárca ide, hogy adszorpciós nehézségei lesznek, mert nem tudja felszívni - nem tudja felszívni! - az a szerencsétlen vidék ezeket a forrásokat. Ezt eljátszották már, amikor az első pillérről, a másodikról az elsőre átcsoportosítottak, amiből nagy cirkuszok lettek. Ne tessenek már azt mondani, hogy nem tudja a vidék felhasználni ezeket a forrásokat! Hagyják abba, mert ez nem igaz! Az igaz, hogy bizonyos támogatási jogcímeknél a vidékfejlesztésnél olyan játékszabályokat szabnak meg, hogy utána nem tudnak bejelentkezni a szerencsétlenek, mert nem felelnek meg a játékszabályoknak, aztán felemeli a kezét a tárca, és megy Brüsszelbe, hogy, látják, nem veszi igénybe ez a fránya magyar, a vidék, ezeket a forrásokat; vigyük el onnan a forrásokat, vagy most fordítva: ne is csoportosítsunk oda pénzeket! Pedig Európa többsége láthatóan ezt akarja. Ezt tudják az adófizetőknek is eladni, semmi mást nem tudnak eladni nekik abban az ügyben, hogy miért kell támogatni a mezőgazdaságot. Értsék már meg, hogy egy olyan csomagolásban lehet csak az agrárpolitikát eladni Európában, amit az adófizető meg a fogyasztó is elfogad; környezetileg megfelelő rendszerekre, foglalkoztatást biztosító rendszerekre és biztonságos élelmiszert termelő rendszerekre, valamint annak a kis- és középbirtokos rétegnek a megerősítésére, amely az európai mezőgazdasági modell alapját adja.
Nagyon világosan, jól idetették tehát ebben az anyagban, hogy mi lenne a cél. Azt gondolom, hogy ezt nem szolgálja a magyar álláspont, de ezt már annyiszor megerősítettük, hogy én most már kísérletet sem teszek arra, hogy meggyőzzem az államtitkár urat. Láthatóan ugyanaz az érdekkör mozgatja ezeket a szálakat is, amikor az európai álláspontunkat kialakítjuk: a legfelső, a legerősebb tőkéstársaságoknak 100 százalékos támogatást kell adni a százezredik hektárra is, mert ők ezt elvárják. A kisebbeknek pedig nem hagyunk semmi mozgásteret, a vidéknek nem hagyunk semmi mozgásteret, nem akarjuk elfogadni azt az európai folyamatot, amely egyébként láthatóan kirajzolódik, és amely miatt az államtitkár úr is óvatosabb most már.
Én arra szeretnék inteni, hogy... Úgy mondom inkább, hogy nagyon szeretném remélni, hogy nem az európai közösségben kell reménykedni azt illetően, hogy a magyar vidék érdekei szerinti támogatási rendszer alakuljon ki, hanem a magyarkormány is ezt az álláspontot képviseli. Nagyon jó lenne, ha ezt sikerülne elérni. Én szégyellném a legjobban magamat, ha innen más csatornákon kellene javaslatot tenni a magyar kormány álláspontjával szemben, amely nem hajlandó a tőkéstársaságok tőkeigényét, feltőkésítési igényét, extraprofitigényét valamilyen szinten legalább visszafogni az európai folyamatokhoz képest. Nem fogjuk tudni, bizony adszorpciós nehézségeink lesznek, hogyha nem vagyunk hajlandók ebben a dologban valamelyest tudomásul venni az európai agrármodell által elvárt dolgokat, és ha ahhoz a többi négy országhoz csatlakozunk, amely láthatóan ugyanúgy a saját tőkéseit, tőkéscsoportjait képviselő. Részben az utólag csatlakozottak közül ugyanilyen nagybirtokrendszer alakult ki, ugyanúgy a tőkéstársaságok vették át Szlovákiában, Csehországban. Látható, hogy itt ezeknek az érdekeiről van szó, és nem az európai agrármodell megerősítéséről. Ne képviseljen Magyarország ilyen álláspontot, amikor négy EU tanácsi rendeletet módosítanak, ne képviseljen ilyen álláspontot, és ne ezt a pozíciót foglalja el! Nagyon szeretném, ha a parlament nem erősítené meg a kormányt abban, hogy ebbe az irányba kell továbbvinnie a folyamatokat.
Az SPS-sel kapcsolatban érdekes az a megjegyzés, amelyet arra mond, hogy lehet, hogy kevés lesz az idő, amely rendelkezésre áll - itt beírták. Most már kezdi érezni a kormány, hogy valami nagyon nagy zűr lesz, ha ezt januártól be kell vezetni, hiszen nincsenek kész a feltételei, későn születnek meg a reformok, most írja a kormányanyag. Ezt mondjuk hetek óta, nem hetek óta, hónapok óta, mert nyár előtt elkezdtük már ezt a vitát. Örülök neki, hogy legalább egy mondat bekerült már ide, és abban reménykedem, hogy a kormány végre felfogja, hogy egy ilyen rendszerváltás mit is jelent egy változó európai folyamatban. Az SPS-t meg kell gondolni, még egyszer mondom. Még mindig nem késő, gondolja meg a kormány! Az, hogy itt legalábbis jelzi ezt a problémát, az reménykedésre ad okot, és azt remélem, hogy rádöbben ennek a saját szempontjából vett kockázataira is.
Kérem, hogy ne ezt a pozíciót képviseljék, amit itt leírtak, nagyon őszintén kérem, hogy ne ezt képviseljék. Ez kommunikálhatatlan befelé. Néhány nagygazdaság felé (Gőgös Zoltán közbeszól.), részvénytársaságok felé... Persze, ha elmegy a MOSZ közgyűlésére, és ott elmondja, akkor rendben lesz, elfogadom, hogy ha oda elmegy, ott akkor azt mondják, de értsék már meg végre, hogy nem az a klientúra jelenti a magyar vidéket és a magyar agráriumot! Több százezer szereplőről van szó. Épp fordítva diszkriminálnak, mint ahogy kellene. A kicsit kell pozitív diszkriminációval helyzetbe hozni, hogy meg tudjon maradni ezen a terepen, nem a nagyot kell tovább erősíteni. Kisöpör mindenkit, államtitkár úr. Ha ezt a pozíciót foglalják el, amit itt, ebben az anyagban jeleztek, annak katasztrofálisak lesznek a következményei. Abban tud az ember reménykedni, hogy a kormány még az előtt belátja ezt valamilyen indítékból, mielőtt az európai közösség kényszerítené rá az országra ezt a rendszert, és, mondom, elképesztő helyzet lenne, ha abban kellene reménykednünk, hogy kívül jobban képviselik a saját vidékünk érdekeit, mint a saját kormányunk. Hagyják abba a tőkéstársaságok képviseletét, őszintén kérem, hagyják abba. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Herbály Imre jelzésére:) Herbály Imrének adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A bizottság minden tagját, de különösen az ellenzéki tagjait szeretném biztosítani, hogy a magyar kormány Brüsszelben is meg itt Magyarországon is a magyar agrárgazdaság érdekében tevékenykedik - ez egyébként látszik minden egyes intézkedésen. És igaza van az államtitkár úrnak, amikor azt mondja, hogy a miniszter úrnak jó ráérzései vannak arra, hogy meddig lehet feszíteni a húrt, ami nyilván nemcsak az ő érdeme, hanem a vele tárgyaló küldöttség érdeme; tényleg, feszítse a húrt, ameddig csak lehet, és amikor látja, hogy már nincs partner, akkor ne azt mondja, hogy akkor mi kilépünk az Unióból, hanem azt, hogy jó, akkor innen elfogadjuk, és megpróbálunk mindent megtenni annak érdekében, hogy még ezek után is kihozzunk mindent abból az intézkedésből, amit az Unió tagjai közösen hoztak.
Ami a tőkéstársaságokat illeti, szeretném figyelmeztetni Ángyán képviselő urat, hogy egy polgári társadalomban élünk, ahol valamilyen szinten tőkés mindenki, kis-, közép- és nagytőkés. Így aztán a minisztériumnak nincs más választása, mint védeni a tőkésrendszert, és a maga módján segíteni a tőkésrendszer építkezését, benne a kis-, a közép- és a nagyüzemeket. És ebbe az is beletartozik, hogy nem tud mit tenni annak ellenére, hogy ne növekedjenek a birtokméret. Ez a koncentráció egy természetes folyamat. Én nem mondom, hogy valahol nem lehet ezt fékezni, de nem hiszem, hogy az lenne az érdeke a magyar agrárgazdaságnak, hogy ezen a szinten a birtokszerkezetet befagyassza. (Dr. Ángyán József: Nem, vissza kell venni!) Na, ez a baj, itt van köztünk a filozófiai különbség, jó, hogy beleszólt képviselő úr. Tehát véleményünk szerint egyszer már megtörtént az, aminek nem kellett volna úgy és akkor megtörténnie, ahogy megtörtént. (Font Sándor: Ez a rendszerváltás lehetett?) Nem, rendszerváltás után, amikor... (Közbeszólások.) Majd én is belebeszélek, ha ti szóltok.
Úgyhogy azt gondolom, hogy akkor kellett volna talán visszafogottabbnak lenni, és megtalálni azt a közös nevezőt, ami alapján egy életképes szerkezetet tudunk biztosítani. Nekem voltak javaslataim, most el se mondom, mert nincs semmi értelme, mert a dolgokat visszafordítani nemigen lehet.
Egyébként most meglepő, amit mondok. Azt mondom, hogy van egy határ, lehet egy határt választani, ahol azt mondjuk, hogy innen aztán ne, de ez a mi felfogásunk szerint nem jelentheti azt, hogy életképes, működőképes, a vidéken élő embereknek jó megélhetést adó üzemeket verjük szét. El lehet gondolkodni, hogy hol van ez a határ.
Egyébként amikor Prágában kint voltunk, azt hiszem, hogy úgy sikerült egy közös nyilatkozatot kiadni, hogy megbeszéltük képviselő úrral, elnök úrral, hogy ebben a kérdésben óvatosabbak leszünk, és megpróbáljuk azt elérni, hogy valamilyen szinten a nemzetek határozhassák meg azt, hogy hol húzzák meg azt a határt, ahol ezt a progresszív modulációt alkalmazzák. Azt gondolom, hogy erről lehet tárgyalni meg kell is tárgyalni, és akkor talán még kitörhet a nagy agrárbéke is köztünk, mert erről folyik a vita. Mióta a képviselő úrral megismerkedtem már így a parlamenten belül, azóta egyfolytában ő erről beszél, mi meg a másik oldalon mondjuk a magunkét, de egy jottányit nem közelítettünk egymáshoz, pedig lehetne és kellene is közelíteni, mert az én véleményem szerint, és a kollegáim véleménye szerint is igenis kis-, középüzemekre is szüksége van az országnak. Meglepő, amit mondok, sőt, a tőkés társaságoknak is szükségük van a kis- és középüzemekre, de ez fordítva is igaz. Úgyhogy erről még beszéljünk. Egyébként beszélnünk kell róla, mert eljön az idő, amikor odajut a tárgyalás Brüsszelben, hogy megmondják, hogy merre van az arra, és akkor nekünk itt meg kell egyeznünk valamiben Magyarországon.
Ami a többi dolgokat illeti, SPS-re lesz-e elég idő vagy nem lesz, a bevezetésre. Ha nem lesz, akkor remélem, hogy ugyanolyan lelkiismeret-furdalást érez az ellenzék is, mint mi. (Dr. Ángyán József: Mitől?) Ugyanis ezt korábban is elfogadhattuk volna. Egyébként ha most abbahagyjuk, akkor biztos, hogy nem lesz idő a felkészülésre, mert akkor... (Dr. Ángyán József: A régit folytatjuk, Imre.) Jó, mondjuk így lehet mondani, és akkor majd a következő évben azt vágjátok az éppen aktuális agrárkormányzat fejéhez, hogy az állattenyésztés, növénytermesztés aránya nem változott, sok a gabona, minden sok, sok az alma, adjon a kormány pénzt, de egyébként adót ne emeljen, és így tovább, a hivatalokat támogassa. Így nem lehet! Anélkül, hogy az éppen aktuális kormányzat a rendelkezésre álló eszközökkel próbál beavatkozni vagy nem csinál semmit, azt hiszem, ez egy olyan kérdés, ami az ellenzék és a kormánypárt között örök vita lesz, de a kormánypártoknak az a felelősségük, hogy próbáljanak rendet vágni, szabályozni, orientálni. Mi ezt az utat választottuk, mert más lehetőségünk nincs, ugyanis annyi pénzünk nincs, hogy felvásároljuk a felesleget, adjuk oda az állattenyésztőknek a maradék pénzt, és így tovább. Ez nem megy, ezért ezt az utat választottuk.
Egyébként meg, képviselő úr, nagyon kérném, hogy hagyjuk abba ezt a szöveget, hogy ha a MOSZ-közgyűlésen elmondjuk, ott majd örülnek, mi meg abbahagyjuk azt, hogy a MAGOSZ így meg úgy. Nincs ennek semmi értelme. Azt hiszem, hogy a termelőszövetkezeteket, amelyek még vannak, vagy azoknak a tőkés társaságoknak, amelyek munkát adnak az embereknek, amelyek, ha úgy tetszik, a minőségibb tömegárut állítják elő viszonylag szabályozott formában, azokat nem szabad bántani, mint ahogy nekünk se szabad bántani azokat a kis-, középüzemeket, azokat a gazdákat, akik felkészületlenül esetenként - ez a mi hibánk is -, nehéz körülmények között termelik meg az ország szükségletének egy részét és a felesleg egy részét is közösen a nagyüzemekkel.
Úgyhogy azt gondolom, hogy amit a kormány, illetve az agrárminisztérium ebben a jelentésben leírt, még ha vannak is benne olyan őszinte megnyilvánulások, amiket képviselő úr most úgy állapít meg, hogy lám-lám, igazunk volt, azt hiszem, hogy ez jó így most, és ezen kell segíteni, ebben kell segíteni a kormányzatot, hogy változtasson, ahol lehet, gyorsítson, ahol kell, és mi segítünk, ahogy tudjuk, a bírálatokkal együtt is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Bagi Bélának adok szót.
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap a parlamentben a miniszterelnök úr nagy nemzeti összefogásra szólított föl bennünket - úgy zömítve a fölszólalásának a lényegét - ebben a kialakult nehéz helyzetben, és várja a jobbító javaslatokat a magyar költségvetés rendberakására. Mindeközben a társadalomtól is türelmet, megértést és önmegtartóztatást vár, a munkaadók részéről meg a munkavállalók részéről is.
Én egy javaslatot szeretnék tenni. Mi is járuljunk hozzá a költségvetés kíméléséhez az SPS-törvény visszavonásával. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez pénzbe kerül. Az államtitkár úr majd biztos meg fogja mondani, hogy mennyibe kerül ennek az áttérése. Arról nem is beszélve, hogy itt is elhangzott, hogy enyhén szólva kétséges, hogy ezt meg lehet-e csinálni.
Szeretném ismételten elmondani, hogy semmi nem szorít rá bennünket, nem kötelező, több pénz az országba ezzel nem jön, illetve ebben a körben ezeket az érveket nem szeretném megismételni, mert már rogyásig beszéltünk. De a javaslatomat szeretném aláhúzni, hogy ezzel a költségvetés kíméléséhez hozzá tudnánk járulni, és talán a társadalom többi szereplője is megértőbb lenne a megszorítások iránt. Kicsit azért disszonáns, hogy a társadalomtól kérünk ilyet, de a kormány vagy legalábbis az agrárpolitikusai enyhén szólva magukra meg azért költenének. (Gőgös Zoltán: Képviselő úr, csak olyat mondjon, amit igazolni tud, szeretném kérni. Bocsánat, elnök úr, ezt nagyon kérem, hogy igazolja.) Mármint mit? (Gőgös Zoltán: Hogy magunkra költjük.)
ELNÖK: Meglesz a kormánynak is a lehetősége válaszolni a feltett kérdésekre, de most egyelőre a kérdések és a vélemények formálásánál tartunk. (Demendi László jelentkezik.)
Demendi László!
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Bár a téma fontos, látom, hogy begyógyulatlan sebeket fölszakít, indulatokat elindít, gerjeszt, verjük az asztalt, csapkodjuk a papírt, majd kinevetjük a másikat. Azt gondolom, hogy erre nincs szükség. Azt gondolom, hogy értelmes szakmai együttes álláspont kialakítására van szükség. Maga ez az egész moduláció nem ér meg annyit, mint amilyen módon nekirohantunk. Azért nem ér meg ennyit, mert ha akarjuk, ha nem, moduláció lesz. És hogy meddig lesz? Majd később ki fog derülni, hogy meddig lesz. A kérdés inkább az, azt gondolom, hogy a magyar agrárkormányzat az európai uniós tárgyalásokon úgy tudjon megállapodni ebben a kérdésben is, hogy legyen a tagállamnak mozgástere. Mert az Európai Unió közös agrárpolitikájának alanyai, a tagállamok, és azokban a gazdálkodók olyan nagymértékben különböznek egymástól, hogy az egységes bábúra ráhúzás nagy valószínűséggel itt sem fog sikerre vinni. Azt gondolom tehát, hogy inkább e tekintetben kellene a kormánynak eredményeket elérnie, természetesen a lehetőségek határain belül, hogy ne legyen ez olyan egységes, hogy legyen benne valamilyen, akár százalékos mértékben, akár bármilyen más mértékben mozgástere a tagállamnak, még egyszer mondom: pontosan azért, mert a gazdálkodók teljesen más történelemmel, jelenkori eseménnyel, feltételrendszerrel bírnak, sőt azt kell mondjam, hogy maga a támogatási vagy a kifizetési rendszer is teljesen más az Európai Unióban: vannak egysebességesek, meg vannak kétsebességesek. E tekintetben abba az irányba kellene elmozdulnia az egész módosításnak, hogy ezt tudja kezelni. Tehát a tagállamoknak legyen nagyobb mozgási lehetősége!
Talán itt, bizottsági ülésen is említettem már, hogy elég nehéz nekünk megbarátkoznunk azzal a dologgal, hogy azért fizetnek, hogy ne csináljunk semmit. Igen, itt is azt gondolom, hogy talán a változtatásnak, a felülvizsgálatnak az eredményeképpen a nemzeti mozgástérnek nagyobbnak kellene lennie, ami a kormány álláspontjában, a tendenciában meg is nyilvánul, és én ezt megerősítem. Jó lenne, ha ez a termeléshez kötött támogatás akár nagyobb arányban is megvalósulhatna. Tudjuk, hogy nem valósulhat mg már úgy, mert meg kell egyeznünk, Brüsszelben is meg kell egyeznünk, de azt gondolom, ebben is ebbe az irányba kellene elmozdulni.
Aztán itt van ez az intervenció. Lassan már könyveket írhatunk arról, hogy az intervenció ügyében mi történik. Az én számomra mindig teljesen érthetetlen volt az az európai uniós agrárpolitika, amit ebben tett az elmúlt években, annak ellenére - hangsúlyozom: annak ellenére -, hogy ráadásul még történései is voltak. A magyar mezőgazdaság és az összes többi európai uniós mezőgazdaságnak problémája lesz, mert ilyen a világ, meg mert addig, amíg nem tudjuk vagy nem akarjuk a teljes földgömböt beborítani egy üveggel, és nem az alatt termelünk, addig az időjárás erre komoly kihatással lesz. Arról nem is beszélve, hogy az időjáráson túlmenően itt van az a piacnak nevezett hatás, tehát itt vannak a piaci hatások - vegyük komolyra a dolgot! Nem lehet úgy kiszámítható módon dolgozni a közös agrárpolitikának, hogy azok a kiegyenlítő rendszerek, amelyeknek meg kell lenniük, ne működjenek. Én már önmagában azt is sokszor kritizáltam, hogy a közös agrárpolitika, a közös agrárpolitika csinálói felvetik, hogy egyáltalán kell-e az intervenció. Az intervenciós rendszer véleményem szerint kell. Hogy milyen termékre? Minden termékre; minden termékre, amelyből többletet vagy felesleget kell levezetni. Ezt ebben a tekintetben kellene megnézni.
Nem hiszem, hogy a valószínűleg valamilyen más érdekek által motivált, évente meghatározott számok, hogy akkor most 700 ezer tonna... És mi van, ha nem 700 ezer tonna? Itt van mondjuk például az idei év. És amikor pedig hiány volt, milyen jó volt, hogy volt mihez nyúlni. Mert a piacot azért valamilyen módon segítette. Ráadásul a közös agrárpolitika pénzeiből az intervenciós feltételrendszer működtetésére Magyarországon az elmúlt években pénzeket költöttünk - miért akarjuk most azt annulálni? Én ebben szintén megerősítem a kormány szándékát, álláspontját. Megmondom kerek perec, de amit elmondtam, abból talán ki is derül, hogy ebben jobb, nagyobb eredményt szeretnék látni, mert azt gondolom, hogy itt nagyon komoly problémák vannak, most, az idei évben nem elsősorban az időjárással, hanem a piaci hatásokkal. Helyenként, bizonyos termékpályákon akkora kupleráj van, hogy az nem igaz, és ezért kellenek ezek a külső beavatkozási lehetőségek.
És azt gondolom, az is teljesen rendben van, hogy Magyarország azt kérje ezekben a kiegyenlítő, szabályozó változtatásokban, hogy amelyek pedig kötelezettséget jelentenek a magyar gazdálkodóra, mondjuk ilyen a kölcsönös megfeleltetés ügye, ott a teljes körű szabályozás Magyarországon majd valóban akkor lépjen életbe, amikor valóban rendben van - rendben van? -, amikor egy szinten van a támogatáskifizetés, és a kormány javaslata szintén ebbe az irányba mutat. Ebben erősítsük meg, és ezt lehetőleg érjük el, mert valóságosan úgy van, hogy azért kell majd ahhoz egy pár év, amíg a követelményrendszer összes feltételrendszere rendelkezésre fog állni, nemcsak a termelés, nemcsak a kifizetés és nemcsak az ellenőrzés oldaláról, hanem minden részéről, mert az nyilván teljesen természetes - nincs is ebben köztünk vita -, hogy ez közpénz, egy olyan közpénz, amellyel el kell számolni, mégpedig nagyon keményen kell vele elszámolni.
Én tehát a megegyezés jegyében azt mondom, hogy a Bagi Bélával - még akkor is, ha most kiment - egyetértek a tekintetben, hogy törekedni kell a megállapodásra. Nem kellene most ezt az ügyet úgy kisarkítani, hogy itt a kormány, az agrárkormányzat valami rettenetes gazdaellenes dolgot akar elkövetni Brüsszelben a magyar gazdákkal szemben, mert abszolút nem erről van szó. Azokat a trendeket, amelyeket az előterjesztésben is olvashatunk, szerintem erősítsük meg. Még egyszer mondom: én a magam részéről úgy látom, hogy moduláció lesz, de azokat is érdemes meghallgatni, akik már részben bevezették a modulációt, érdemes meghallgatni, hogy ők mit mondanak erről, Brüsszelben mondjuk a volt portugál mezőgazdasági minisztert, aki most ott dolgozik, aki erről bizony egészen negatívan nyilatkozott. De legyen moduláció, csak ebben a tagállamok kapjanak mozgásteret, mert nem egyformák vagyunk, ezt szeretném megerősíteni, és az egész szabályozást 2013-ig csak úgy lehet módosítani, hogyha a tagállamok kapnak ebben valamilyen mozgásteret, minden egyes kérdésnél, hogy a helyi sajátosságaikra tudják alkalmazni ezeket a szabályozókat, hogy ne legyen nagyon merev. Nem lehet összehasonítani, még akkor sem, ha erre mi is egészen komolyan nagy hajlammal vagyunk, hogy állandóan összehasonlíthassuk az osztrák parasztot a beregi gazdával meg a francia gazdálkodót a dél-somogyival, a finnországit meg a Hajdú-Bihar megyei gazdálkodóval (Közbeszólás: Győr-Sopron megyeivel!) vagy a Győr-Sopron megyeivel, teljesen mindegy, én csak vonalakat akartam húzni a térképen keresztbe-kasba. Tehát akkor követnénk el hibát, ha ezt a felülvizsgálatot abba az irányba fogadnánk el, hogy ne legyen vagy minél kisebb legyen a tagállami kormány mozgástere. Hogy mekkora lesz? Akkora, amit a megegyezés alapján ki lehet csikarni, vagy amiben meg lehet egyezni. De egy biztos: véleményem szerint a magyar agrárgazdaságnak szüksége van a közös agrárpolitikának, annak része kell hogy legyen a jövőben, és a megoldás az, hogy ezekben a kérdésekben meg kell egyezni.
Ellenzéki képviselőtársaim, ha nem így látjátok, mondjátok vagy mondják, de Gráf József földművelésügyi miniszter az elmúlt időszakban is mindig arra törekedett - és ebben azért ért el eredményeket, fel lehetne ezeket sorolni -, és az európai uniós tárgyalásokon a magyar gazdák érdekeit igen keményen képviselte. Ebben erősítsük meg őt is és a tárgyalódelegáció valamennyi szintjét és tagjait, és szerintem ebben gondolkozzunk együtt. Ha ez az állítás nem igaz, még egyszer mondom, mondjátok azt, hogy ez nem így van, és ezért kell valamilyen ettől eltérő, radikálisan eltérő, lényegesen eltérő bizottsági álláspontot kialakítani, mert nekem szent meggyőződésem, hogy amit én elsoroltam, ezzel úgy önmagában ti is egyetértetek. Az eredmény persze nincs borítékolva senki számára, megegyezni csak úgy lehet, itt is, Brüsszelben is és a világon bárhol, ha a tárgyalásban résztvevő partnerek meg akarnak egyezni, márpediglen az egyezséget nyilván valamilyen kölcsönös kompromisszumok mentén kell megkötni.
Elnök úr, köszönöm szépen a szót.
ELNÖK: Jakab Istvánnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Előzetesen hadd reagáljak a Herbály Imre alelnöktársam és Demendi képviselőtársam által elmondottakra nagyon röviden. Alelnöktársamhoz annyit, hogy igaz, ha nagyon feszítik, elszakad a húr is. Alelnök úr, ne szakadjon el a húr! Azon vagyunk mi is, hogy ne szakadjon el a húr. Ha túlzottan feszítenek valamit, esetleg olyan nehézségekbe ütközünk, amit utána már nem lehet rendbe hozni, és súlyos árat fizetünk érte. Ezért van az ellenzék, ezért ülünk itt, és ezért igyekszünk ezeket az ügyeket szakmai alapon közelíteni, csak és kizárólag szakmai alapon.
Demendi képviselőtársamnak csak annyit, hogy igen, szakmai alapon kell közelíteni, mi is azt tesszük. Pontosan ezért vetjük fel azokat a kérdéseket, amelyek bennünket egy politikai döntést követően szakmai alapon lehetetlenítenek el, ha van moduláció, mert arra gondolnak, hogy az Európai Unió vezetői talán valami ördögi sugallattól vezérelve most a modulációt alkalmazni akarják. Nyilván ez nem véletlen, mert ha a fejlesztési források igénybevételének vagy a támogatásoknak van alsó határa, akkor nyilván van annak egy felső határa is. Tehát ez a kettő összetartozik.
Nagyon sokat küzdöttünk azért, hogy miért kell, különösen a magyar sajátosságokat figyelembe véve miért kell lehetetlen helyzetbe hozni a 3 EUME alatti termelőket. Válasz, hogy mondjam, részletes indokolás igazán nem volt, és érdemi válasz nem volt rá, és ezt annak jegyében mondom, hogy ismerjük a viszonyokat, nagyon jól tudjuk az őstermelők helyzetét, vitatkoztunk eleget, meg a birtokszerkezet helyzetét.
Visszatérve most már a konkrét ügyhöz, egyfajta politikai döntéssorozat meghozatala előtt áll a magyar kormány, és azt gondoljuk, hogy ezzel kapcsolatban el kell mondani világosan az álláspontunkat. Senki nem vitatta közülünk, és szeretném aláhúzni, hogy erős, közös agrárpolitikára van szükség, ez az érdekünk. Ez az érdekünk, itt a délelőtt ezt visszaigazolta, azt gondolom, mindegyik napirendi pont. Mi ma azt mondjuk, és a politikai döntéshozók számára is ezt húzta alá Bagi Béla kollégám is, hogy a pénzügyi válság közepén sodródunk, nem látjuk bizonyos szakmai területeken - mindjárt utalok rá, hogy melyek - a kiutat, nem látjuk a megoldási lehetőségeket. Rettegve figyeljük, hogy a roueni árak vagy a FOB-bal a tengeri árak hogyan alakulnak a gabona esetében, és közben az összes energiánknak a nagyobbik része arra kerül felhasználásra, hogy Magyarország az együtt csatlakozó országok közül át kell hogy álljon az SPS-re. Elnézést kérek, politikai alapon ezt nem lehet másképp megközelíteni, mint az, hogy ez a jelen körülmények között nem más, mint a nehéz helyzethez történő alkalmazkodás, vagy a nehézségek leküzdése helyett mi nem teszünk mást, mint most megpróbálunk egy belső átalakítást, átrendezést úgy megvalósítani, hogy közben beülünk egy rohanó motorcsónakba, és lövünk a száguldó vadkacsára. Már bocsánat a hasonlatért, lehet, hogy képtelenségnek tűnik, de elmondanám, ezt azért mondom, mert még mindig nem látjuk.
Államtitkár úr nagyon jogosan elmondta, hogy lehet, hogy a mai tárgyalást követően már más az Európai Unió álláspontja, valószínű, hogy más lesz, biztosra veszem, és azt is tudjuk - és ehhez a szakaszhoz hadd mondjam el -, hogy az Európai Unióban a végső döntést mindig az utolsó fázisban hozzák ki, és már megtapasztaltuk, hogy milyen nagy kilengések vannak a végső döntéshozatalnál.
Miért is kell nekünk most az energiánk nagy részét az SPS-re fordítani, amikor nem tudjuk, hogy milyen lesz az, amihez mi igazodni akarunk vagy aminek mentén az elkövetkező időszakban nekünk készülnünk kell? Ebben az FVM által adott anyagban, az Álláspontjavaslat az Országgyűlés részére, ebben is az szerepel, hogy tulajdonképpen nekünk alkalmazkodnunk kell, és figyelembe kell vennünk az SPS-re való átállás kapcsán a Health Checkben a folyamat során bekövetkezett változtatásokat is.
Tisztelt Bizottság! Mi úgy ítéljük meg, hogy a jelen pillanatban valóban az az üdvözítő, ha a magyar kormány, figyelembe véve a kialakult helyzetet, most az átállástól eltekint, hisz utalások vannak az anyagban, hogy már a Bizottsághoz fordulunk, hogy az átállás kapcsán a különböző, az átállással összefüggő intézkedéseket hogyan lehet kitolni későbbi határidőkre. Ha a kormány a határidőket ki akarja tolni, hogy megfeleljen az uniós előírásoknak, (Gőgös Zoltán: Ez hol van benne, Pista?) hogyan akarjuk felkészíteni a gazdákat, hogy még alkalmazkodjanak is? Most beszéd közben nem kívánom idézni, de megkeresem, és természetesen be fogom olvasni. (Gőgös Zoltán: Kíváncsi lennék.) Tehát visszatérve, az a meggyőződésünk, hogy ezt most sürgősen le kellene venni a napirendről.
A másik. Szakmai oldalról közelítve a kérdést igenis azzal kellene foglalkoznunk, és abba az irányba kellene nyomulnunk az Unióban, amit egyébként kezdeményezett is a kormány, hogy az intervencióval mit tudunk kezdeni, mert végül is a magyar termelőknek a meghatározó része igenis arra alapozott, és a biztonságot a gazdasága tervezésénél figyelembe vette. Megszűnt, gyakorlatilag megszűnt az intervenció, mert beszélhetünk róla, hogy van, gyakorlatilag nincs intervenció, mert az, hogy a roueni kikötőben a 11 százalékos fehérje mellett, amikor majd 101,31 euró lesz az étkezési búza, azt gondolom, hogy nálunk akkor már jóval 80 alatt leszünk, mert oda is kellene szállítani. Étkezési búzára, gabonára, tehát kalászosra nincs intervenció, a kukoricánál pedig ez az egy esztendő, ami 27 tagállam számára 700 ezer tonna intervenciós esélyt ad, mindemellett 15 euró kaució letétele mellett vagy előleg megfizetése mellett a gazda részéről elfogadhatatlan, ráadásul úgy, hogy majd márciusban láthat legkorábban pénzt az illető gazda. Tehát ez a rendszer nem működik. Igenis, ebben partnerek vagyunk, nyomuljunk az Unióban, nyomuljunk bárhol, hogy ezeket a lépéseket megtegyük.
A másik kérdés, amiről szeretnék szólni, a kvóták kérdése. Ez egy nagyon izgalmas kérdés. Azt gondolom, hogy a tejkvótát is nagyon alaposan át kellene gondolni, és lehetőleg konszenzusra törekedve, a délelőtt folyamán elhangzott szakmai szempontok figyelembevétele mellett kellene a tejelőágazat helyzetét áttekinteni.
Én tehát azt szeretném aláhúzni, tisztelt bizottság, hogy most megvan az esély arra - megvan az esély arra! -, hogy a kormány átérzi azt a helyzetet, amelyben a magyar gazdálkodók vannak, és még egyébként komolyabb tanulmányokat nem láttunk, hogy mi vár az állattenyésztőkre, mi vár a gabonatermesztőkre, mi lesz a jövő esztendőben a válság kapcsán, és én azt gondolom, most ezt le kellene venni a napirendről, és sürgősen csak és kizárólag a szakmai kérdésekkel kellene foglalkozni.
Köszönöm szépen, egyelőre ennyit.
ELNÖK: Köszönöm. (Godó Lajos jelzésére:) Godó Lajosnak adok szót.
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Én úgy gondolom, hogy a Mezőgazdasági bizottság tagjainak és az itt ülő képviselőknek egyfajta javaslattételi lehetősége van e kérdéskörben - több képviselő megfogalmazott már ilyen javaslatokat. Én arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy van két fontos dátum az anyagban: október 27-e és 28-a, amikor is az októberi agrárminiszteri tanácsülésen már meg kellene állapodni azokban az elvekben, amelyek a 2008. november 19-ei plenáris ülésre bekerülnek. Tehát nem sok idő van az egyeztetésre az államtitkároknak, minisztereknek.
Én a magam részéről egyetértek azzal, amit az anyag is hoz, hogy az intervenciót, ha lehet, továbbra is fenn kell tartani, el kell érni, és hogy a piacvédelem területén a tejkvóta mennyiségét is tovább kell vinni. Az anyag írja, hogy a modulációt nem is lehet elkerülni, valamilyen mértékű moduláció lesz. Tavaly november végén voltunk Brüsszelben, ahol több európai parlamenti képviselővel találkoztunk, ott volt a portugál mezőgazdasági miniszter - Demendi képviselő úr is célzott rá -, aki elmondta, hogy ők 3 százaléknyi mennyiségben bevezették a modulációt. Kezdetben nem igazából értettük meg ezt a kérdést, és azt hiszem, erről még nagyon sokat lehetne beszélni, hogy hogyan fog ez hatni. Egy biztos: Magyarországon 209 ezer körüli regisztrált termelő van, és ennek a termelői körnek a termelésvolumenét az a 13-14 ezer gazdaság, gazdálkodó produkálja, több mint a 90 százalékát. Nekünk erre kell figyelnünk, ezeket a gazdaságokat kell megerősítenünk, és ezt kell hogy szolgálja az a tárgyalási folyamat, amit a minisztérium képvisel.
Természetesen azzal is tisztában vagyunk, hogy számtalan olyan dolog közbejöhet nap mint nap, mint az elmúlt hetekben kirobbant bankválság. Nyilván ma is kinn van Forgács Barna államtitkár úr, és lehet, hogy holnap reggel teljesen új dolgokról tud tájékoztatást adni. Mi ajánlásokat fogalmazhatunk meg, én úgy érzem, amit a tárgyalás során a miniszternek és a tárgyalódelegációnak a magyar érdekek mentén képviselnie kell. Mindenesetre meg kell állapodni más miniszterekkel abban, hogy a magyar érdeket hogyan tudják képviselni.
Amit a képviselő úr az SPS-sel kapcsolatban kiragadott a szövegből, azt én másképpen értem. 2009-től - egyébként ezt már 2005-ban a Vidékfejlesztési Operatív Program kapcsán is meghirdettük - be szeretnénk vezetni az SPS-t... (Jakab István: Mi? 2006-ban?) Igen. (Jakab István: Nem!) Igen... (Jakab István: Nem, nem!) Mindegy! Az SPS-re történő átállás problémát jelent - írja az előterjesztés (Gőgös Zoltán: Jelenthet!) -, a változtatások átvezetésében, ha a reformok idén későn születnek meg. A magyar törekvés, hogy a még függő technikai módosítások elképzeléseink szerint kerüljenek lezárásra október 27-én, illetve november 19-én. Ez tehát... (Jakab István közbeszól.) Ezt ki tetszett ragadni, képviselő úr (Dr. Ángyán István: Ezt januártól be lehet vezetni, ha ott lezárják?!), hogy itt az SPS-sel van gond. Nem azzal, az egyeztetésekkel van gond, hanem egy egész már kérdéssel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Örvendi László József jelzésére:) Örvendi László!
ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Az anyagban a moduláció tárgyalásakor azt olvashatjuk, ha nem is szó szerint, hogy a magas élelmiszerárak tartós piaci trendet mutatnak, ezért a termelést növelni kell. Ha én ezt elmondom egy gazdálkodónak, akkor ő előbb leveszi a kalapját, felnéz az égre, megvakarja a fejét, és jobb esetben azt kérdezi, hogy miért kell növelni, hiszen ott van, a tej ára folyamatosan megy lefelé, a szőlő ára megy lefele, nehéz az értékesítés, a léalmánál és az almánál óriási problémák vannak, a búzája eladhatatlan, ott van a magtárban, jó minőségű étkezési búza, a kukoricáért meg dobnának 1800 forintot, hogy ráfizessek 60-70 ezer forintot hektáronként. Akkor miért kell termelni? - kérdezi majd tőlem az a gazda, és én is ezt kérdezem az államtitkár úrtól. Hiszen az árak folyamatosan lent vannak, most már az önköltség alatt, ugyanakkor a költségek a tavaly felemelkedett, magasabb átvételi árak miatt felugrottak 40-50 százalékra, sőt bizonyos esetekben a 200 százalékot is meghaladják, a vegyes műtrágya értékesítése során. Ezért óriási szükség van a biztonsági hálóra, nekem az a véleményem, és ezt a kukoricafelvásárlási intervenciót, a intervenciós felvásárlás visszahozatalát mennyiségben - nem úgy mint most; mennyiségben! - okvetlenül el kellene érni.
A modulációval kapcsolatban az a véleményem, hogy ha nekem 300 euró feletti vagy a körüli állami támogatásom lenne, szívesen odaadnám a 9 százalékot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Dr. Ángyán József jelzésére:) Az első körben még én is szeretnék hozzászólni, aztán a másodikkörös hozzászólások kezdődnek. Átadom az ülés vezetését.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Megadom a szót Font Sándor elnök úrnak. Parancsolj, elnök úr!
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Majdnem úgy voltam ezzel a mai napirendi ponttal, hogy nem is értem, miről fogunk itt beszélni. Mert én pénteken kaptam egy szupertitkos e-mailt a bizottságtól, amelyben közölték, hogy ezt az állásfoglalást, amit a minisztérium egyelőre képviselne, csak én láthatom, mert még zárolt anyag. Aztán hétfő délelőttre felszállt a fehér füst, és 12 óra 6 perckor egyszerűen megkapjuk a szupertitkos anyagot - hogy miért nem volt már akkor titkos, és hogy addig miért volt titkos, azt nem tudom -, és kedden erről tárgyaljunk. És azt kérik itt, hogy... (Gőgös Zoltán: Nem volt titkos!) Nem volt titkos? Akkor engem biztos rosszul tájékoztatott a titkárság - csak ezt tudom mondani, de ezt kétlem, ezt kétlem.
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Bocsánat, hogy beleszólok, képviselő úr, elnézést, csak az Európai integrációs bizottság két héttel ezelőtt jelezte, hogy ezt a mai napon tárgyalni akarja. Ők ezt egy héttel ezelőtt megkapták, de miután én csak csütörtökön tudtam meg, hogy a Mezőgazdasági bizottságnak ez a napirendjén lesz, péntek előtt nem tudtam elküldeni.
ELNÖK: Értem, jó. ...Tehát hogy erről próbáljunk meg kialakítani egy egységes álláspontot. Várható volt, hogy ez nehéz ügy lesz, nemcsak a beterjesztés ezen módja miatt, hanem azért is, amit itt már többen érzékeltettek, hogy régi sebek szakadnak fel - hogy Demendi Lászlót idézzem. De őszintén megmondom, az életnek azért egy pikáns jelenete az, amikor szocialista képviselők a 40 éves előéletük után kőkeményen védik a tőkéstársaságok érdekeit, mert szerintük most ez a legjobb megoldás. (Herbály Imre: Közös előéletünk után!) Szóval ez azért engem meglep. (Közbeszólások az MSZP-s képviselők soraiból.) Itt az volt a legfontosabb indok, hogy... (Közbeszólások.)
ELNÖK: Bocsánat, mindenki szót kap. Az ülést én vezetem.
FONT SÁNDOR (Fidesz): ..., hogy a tőkéstársaságoknak az érdekeit most kőkeményen meg kell védeni azzal a gonosz Unióval szemben, amely most, úgy néz ki, valami olyasmiben gondolkodik, hogy nem fog kedvezni nekik az az elképzelés, amit megvalósítanak. Többször kifejtettük már a mezőgazdaságról azon vallott nézetünket, hogy nem az a kérdés, hogy csak magának a termelőnek, netán ezen tőkés társaságoknak hasznos-e, amit tesz mezőgazdaság címszó alatt, már hogy a társadalomnak hasznos-e. (Herbály Imre elhagyja az üléstermet.) Itt eljutunk ahhoz a nagyon komoly kérdéshez, hogy milyen logika vezetett addig, hogy az Unió azt mondja, hogy kérem szépen, egy bizonyos szint után úgy néz ki, hogy társadalmilag hasznosabb ám az, hogy az innen úgymond levett, visszavett pénzeket más területre, egy másik lábra teszem át, és ott ilyen és ilyen célokat szeretnék vele megvalósítani. Az Uniónak ennyi a logikája.
Miért merem ezt mondani? Nagyon sajnálom, hogy kiment Herbály Imre alelnök úr. Többször azt mondja, hogy de ti gonoszok vagytok, mert szidjátok a tőkés társaságokat, és le akarnátok őket takarítani a magyar mezőgazdasági színtérről, ami ilyen értelemben nem igaz. Természetesen megvan a kritikánk, hogy miért nem értünk egyet azzal a több ezer, tízezer hektáros művelési rendszerrel, ami egész Európában nincs. Herbály Imre azt mondja akkor erre, hogy sose mondjátok, hogy ezek mekkora foglalkoztatók például, hogy a legnagyobb foglalkoztatók. Államtitkár úr többször erre hivatkozik, amikor védi ezen társaságokat.
Államtitkár úr, volt szerencsém most már sok adatot begyűjteni az európai uniós átlagos birtokméretekről egy gazdálkodási egységre vonatkoztatva. Itt is mondom, átlagos. Finnországban voltunk, Finnországból megkaptuk a finn példát, de elmondtam, hogy Németországban, Franciaországban, Olaszországban 30 hektár alatti az átlagos birtokméret, 30 hektár alatti. Mindig mondom, átlagos. Finnországban - ezt többször idéztem - 33 hektár az átlagos birtokméret. Tetszik tudni, hogy mennyi az egy gazdálkodó egységre vonatkoztatott foglalkoztatott száma? 3,5 fő. Kiről van szó? A családról. Osszuk már ezt el, legyünk szívesek! Ha elméletileg 3,5 fő/30 hektáros egységekben képzeletben felosztanánk Magyarországot vagy akár a finn területet, akkor kinek lenne nagyobb a foglalkoztatottsága: a jelenlegi több ezer hektáros rendszereket művelő tőkés társaságoknak, vagy a 30 hektáros átlag birtokmérettel, 3,5 fő átlagos foglalkoztatottal a családi gazdaságok sokaságának? Tartok tőle, hogy ezen utóbbi lenne a nyertes ezen foglalkoztatási adat tekintetében is. (Herbály Imre visszatér az ülésterembe.) Ezért téves és félrevezető az a megfogalmazás, ami a foglalkoztatottságra utalva mondja meg, hogy miért fontos a nagyüzemeket ilyen értelemben is pártolni.
Nem kérdéses, a demodulációról és modulációról folyik a legélesebb vita. Szeretném leszögezni, hogy amellett, amit a kormány álláspontjaként önök ide előterjesztettek, hogy is mondjam, meglepő módon most kérik a bizottság véleményét. Emlékszem rá, amit többször kértünk, hogy nagyon szívesen elemeztük volna a nemzeti fejlesztési terv pénzkiosztási fejezeteit. Azokat valamiért nem hozták ide a bizottság elé, meg a parlament elé se. De legyen így, most idehozzák, és kérik a véleményünket, és ebben alakítsunk ki állásfoglalást. Természetesen vannak olyan kérdések, amiket logikusnak találunk, hogy például az intervenciós rendszer a maga módján, ha egyszer... Ezt az ígéretet is megkaptuk, amikor beléptünk az Unióba, hogy működik ilyen, akkor mi erre felkészülve működtetjük, és utána, amikor azt látják, hogy Magyarország a gabona-, ezen belül kukoricatermelésben az egyik meghatározó exportőr lesz, akkor rögtön azt mondják, hogy akkor ez nem jó. Ezzel persze, hogy nem értünk egyet. Az más dolog, hogy hogy jutottunk el addig, hogy most ekkora exportőrök vagyunk, vagyis ekkora készletfeleslegeink vannak, ez legyen egy más dolog, amit belülről kellene rendezni. Itt minden más történik. Természetesen az állattenyésztés újbóli egyensúlyi helyreállítására jó lenne, ha itt azért elfogyasztanánk ezt a most még nagy mennyiségű exportfelesleget, de ez egy belügye Magyarországnak.
Tehát ilyen értelemben a tejkvóta-kivezetés vagy az intervenciós rendszer megszüntetése nyilvánvalóan a mi véleményünk szerint sem elfogadható. Ugyanilyen megfontolandó az a javaslat, amikor a kölcsönös megfeleltetési rendszerben azt mondják, hogy uraim, amíg mi eleve kevesebb pénzt kapunk, mert így tetszettek minket bevenni, azzal a gyalázatos 25 százalékos támogatási mértékkel, és ezt még lépegetjük föl, és majd 2013-ban esetleg utolérjük önöket, de már közben önökre is bevezetjük azt a cross compliance rendszert, amivel jó néhányukat megpróbálunk majd tönkretenni, ez valóban elgondolkodtató, hogy egyenlő játékszabályok esetén legyünk szívesek ezeket a rendszereket működtetni.
De azonban látható, hogy itt most megint egy belterületi magyarországi problémára kitérve, önöknek is egész komoly gondot okoz az SPS-rendszer bevezetése. Itt írják le, amit mi elmondtunk már jó néhányszor, hogy most olyan, nem létező törvényekre, rendeletekre építik az SPS-t, amik majd valamikor meg fognak születni. (Gőgös Zoltán: Nem ez van leírva.) Önök most versenyt futnak az Unióval, és reménykednek abban, hogy jaj, csak az Unió most ne csússzon, mert akkor nagy baj lesz, mert nem hozzák meg azokat a rendeleteket, amiket éppen nagyon kellene. Így ez nem ez az ingatag dolog lenne, ami amúgy is ingatag az egész átállási rendszerrel, azzal a németországi 25 vagy 30 euró/hektáros bekerülési költséggel, amivel átálltak az SPS-rendszerre, hogy ez Magyarországon is pénzbe fog kerülni.
Demendi László. Most már ilyen Magyarország kormányzása alatt, a demokratikus kormányok alatt nem történt, hogy visszavontak adótörvényt, és azt mondták, hogy be se terjesztünk. (Gőgös Zoltán: Csak kétéves költségvetés.) Az definíciószerűen, az költségvetés volt kétéves úgy mellesleg, majd emlékeit idézze vissza, bár akkor nem volt képviselő, államtitkár úr. Tehát hogy visszavonta, és nem terjeszt be új költségvetést. Ilyet 1990 óta nem tudunk, már azt se, hogy visszavont volna adótörvényt. (Demendi László: Nem ez a téma.)
Az adótörvény kisebbségi véleményének a vitájakor Demendi László képviselő úr azt mondja, ami egyébként nem hangzott el itt a bizottsági ülésen, de ez legyen egy másik téma, hogy az SPS-törvény most kicsit hadilábon áll, de nem baj, az adótörvény arra is jó lesz, hogy a jelenleg hiányzó információk birtokában most majd megszülető új információk, amíg az Unió döntései megszületnek, az adótörvényeken keresztül visszanyúlunk az SPS-be. (Demendi László: Nem így van, nem ezt mondtam.) Majd nézzük meg akkor a szó szerinti jegyzőkönyvet. Jelenleg ugyanerre látunk utalást az SPS-re átállás problémakörében. Igen, baj van, megint olyanra építjük, amire nem tudjuk, hogy mi lesz az uniós állásfoglalás az egész rendszerben. Nem véletlen Bagi Béla indítványa, hogy abszolút fölösleges most itt SPS-ben gondolkodni, jobb lenne ezt visszavonni, és láthatólag önöknek is nagy gondot jelent. Ennek nehéz lesz az álláspontját képviselni majd a soron következő vitákban.
Akkor itt van az állattenyésztés, amire utaltam. De a rendszer megadja a választ. Hányszor mondtuk már, hogy kérem szépen, 2009-től a 10 százalékos mozgástér lehetőséget ad arra a kellemetlen kérdésre, hogy mi legyen az állattenyésztéssel. Itt van a válasz, hogy ez a rendszer majd megengedi, hogy nemzeti borítékon belül mozgástere legyen az adott kormánynak, sokkal nagyobb mozgástere, hozzáteszem, mint most önök az SPS-ben próbáltak átcsoportosításokat végrehajtani. Sokkal nagyobb mozgástere lesz, lenne, így mondom, lenne, a nemzeti kormánynak, ha ezt a 10 százalékos mozgásteret meghagynánk, megtartanánk, és ezen belül mozognánk és csoportosítanánk az állattenyésztés probléma felé, mert az állattenyésztési problémával mindannyian egyetértünk, de a mozgástér itt adott lenne. Tehát ez sem indokolja véleményem szerint ilyen értelemben az SPS-nek ezt az erőszakolását.
Hogy legyen mozgástér a moduláció tekintetében nemzeti kormányoknak, az itt elhangzottakat hallva most már kezdek félni, hogy önök azért szeretnének mozgásteret kérni a modulációval kapcsolatosan, hogy netán az Unió kihoz egy olyan szabályt, amelyben bizony-bizony előírja a moduláció mértékét bizonyos eurókifizetések fölött, de önök a mozgásteret arra szeretnék fölhasználni, hogy azt visszafordítsák az Unió ellenében, az Unió szándéka ellenében, vagy az önök által képviselt érdekeknek megfelelően.
Ezért alakulhatott ki az a vélemény most már, hogy itt bizottsági egységes véleményt a kormánynak adni a bizottság részéről és felhatalmazást, hogy eszerint tárgyaljon, roppant nehéz kérdés lesz, mert ami itt már érzékelhető, olyan filozófiai különbségek vannak, a mezőgazdaságról vallott filozófiai különbségek vannak, ami lecsapódik esetleg egy-egy ilyen kormányálláspont támogatásában is. Valószínű, hogy ebben egységes álláspontot nem fogunk tudni kialakítani.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Demendi László úrnak adok szót, és visszaadom az ülés vezetését.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Személyes érintettség okán szólnék, egyébként már nem akartam a témával összefüggésben szólni, persze ez sem azzal függ össze, csak áttételesen. Én tisztelem az elnök úrnak az emlékezőképességét meg az ez irányú tehetségét, de azt kell mondjam, hogy most tévedett. Ugyanis az adótörvények vitájában én a következőt mondtam: a beterjesztett javaslat nem tartalmazza azokat a majd később szükséges módosításokat, amelyeket az SPS-törvény elfogadását követően meg kell alkotni. Én ezt mondtam, elnök úr, és ez nem keverendő össze azzal, amit most az elnök úr elmondott.
ELNÖK: Van-e további kérdés, észrevétel? (Dr. Ángyán József jelzésére:) Ángyán József!
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Két rövid megjegyzésem lenne még részben ahhoz, amit Demendi képviselő úr korábban mondott, nem a mostani hozzászólásához. Egyetértek azzal, amit Herbály képviselő úr, alelnök úr is jelzett, hogy kompromisszumokra és megegyezésre van szükség - hadd vegyem fel ezt a fonalat! Én azt szeretném pusztán jelezni, és valóban gondoljátok meg, hogy nem kompromisszumos javaslat-e az, amit a bizottság idetett elénk, már önmagában az. Miről is szól a történet? Hogy a legerősebb, a legnagyobb gazdaságok esetén maximum 13-17 százalék, attól függ, melyik verzió; adjanak már oda ahhoz, hogy pozitív diszkriminációt tudjunk a vidékfejlesztésnél és a kisebbeknél csinálni! (Gőgös Zoltán: De ez nem erről a történetről szól!) A moduláció erről a történetről szól, tehát hogy a legerősebbek egy kicsit mérsékeljék magukat, ne adjunk 100 százalékos támogatást a százezredik hektárra is, mert nem ez a célja a közpénznek, hanem ha növekszik a méret, és ezzel nő a hatékonyság, amit mondotok - és ebben biztos van igazság, különben miért növelnék a méreteket? -, akkor ezzel arányosan nem szükséges a 100 százalékos támogatás. (Herbály Imre: Történelmi pillanat!) Erről szól a történet.
Nézzétek, az eredeti elképzelések ennél sokkal erősebb degressziót javasoltak. A mi elképzelésünk is sokkal erősebb degresszió volt annak idején, 2005-ben, ismeritek a táblázatokat, hogy milyen javaslatot tettünk a degresszióra és a modulációra, az átcsoportosításra. Lehetne felső határ is, őszintén szólva, és lehetne azt mondani, hogy, kérem szépen, akinek már van százezer hektárja, annak semmi szüksége a közpénzre, bocsánatot kérek; az olyan hatékony piaci szereplő, hogy neki közpénzt nem kell elkölteni. Nincs ilyen. Hanem egyszerűen mit mond? Azt mondja, hogy egy picit engedjetek abból a 100 százalékból, amit az első hektárakra akarunk adni, amit néhány 10-20-100 hektárig akarunk adni, és az a felettieknél vonjunk el egy kicsit. Ez maga a kompromisszumos javaslat. A kedvezőtlen adottságú térségek támogatásnál - nézzétek meg, államtitkár úr! - bent van az Új Magyarország vidékfejlesztési programban ez a degresszió, egy sokkal erősebb degresszió. Ott 40 százalékról van szó! Ebben tényleg nem érdemes... És itt a kompromisszumos javaslat szerintem. Ezt, legalább ezt a degressziót és modulációt el kellene fogadnunk, hogyha tényleg kompromisszumot keresünk, és ha - ahogy Herbály képviselő úr vagy Demendi képviselő úr is jelezte - megállapodásra törekszünk. Pont erről a megállapodásról van szó.
És még egy megjegyzés, ha megengeditek, anélkül, hogy a részletekbe nagyon belemennék. Az SPS-sel kapcsolatban a kormány maga is bizonytalan - ebből a szövegből látom. Nemcsak azért, amit az előbb mondtam...
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Képviselő úr, ez nem így van.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Jó... Nézd, amit én innen, a szövegből olvasok... (Gőgös Zoltán közbeszól.)
ELNÖK: Kérem, államtitkár úr, szót kap majd ön is.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): ...Nem tudja eldönteni, hogy a termeléstől elválassza a támogatást - mert ez az SPS -, vagy pedig megtartsa. Itt ír egy ilyen mondatot, épp az állattenyésztőknél: nem tartjuk elfogadhatónak a közvetlen támogatás termeléstől való elválasztását. (Gőgös Zoltán: Ez így is van!) Az SPS meg elválasztja, államtitkár úr, hogyne választaná el? Történelmi bázison meghatározza, hogy mi volt, aztán hogy utána mit termel, attól független a támogatás. Épp hogy elválasztja az ágazatoktól! Tessenek szívesek eldönteni, hogy akkor mit képviselnek Európában! Elválasszuk, vagy ne válasszuk el a termeléstől a támogatásokat? Én egyébként egyetértek ezzel a mondattal, hogy ne válasszuk el, merthogy a termelésbe kell, de az SPS meg épp ezt teszi, hogy elválasztja. (Gőgös Zoltán: Ez nem így van!) Forgalomképes jogosultsággá teszi a támogatást, aminek semmi köze ahhoz, hogy termel valaki vagy sem. Vagyoni értékű jogot csinálnak belőle (Gőgös Zoltán: Nem igaz!), erről vitatkoztunk itt heteken keresztül. Ennek semmi köze a termeléshez, bocsánatot kérek, államtitkár úr. El kellene dönteni, hogy SPS, vagy pedig nem választjuk a termeléstől. Ez egy alapkérdés.
És végül: valóban azt gondolom, hogy rendkívüli a helyzet. Én azokat szeretném erősíteni, hogy ebből a szempontból is érdemes, nem csak a kockázatai miatt, ezt az SPS-dolgot választani. Egy drága dolog ennek a bevezetése, az információs rendszer bevezetése, a fölkészítés, a gazdák előkészítése erre a folyamatra. Megtörtént itt már ennél nagyobb bejelentésnek a visszavonása is, az Új tulajdonosi programot, ha jól emlékszem, maga a miniszterelnök jelentette be, aztán annyi, kész. Nem csak az adótörvény, az Új tulajdonosi program mint országos, nagy program lett meghirdetve - az is nulla. (Demendi László: Egyelőre!) Én tényleg megfontolásra javaslom Bagi Béla képviselő úr javaslatát.
Még egy szempontot mondanék - csak halkan mondom. Belegondolja magát az ember abba a helyzetbe, hogy ha belavíroztam magam egy szerencsétlen helyzetbe, hogy tudok sérülések nélkül kijönni - mert, bocsánat, én ezt így értelmezem, államtitkár úr, hogy be tetszettek magukat lavírozni az SPS-sel egy olyan helyzetbe, amiből valószínűleg jó lenne már valamilyen módon kiszabadulni. (Jakab István: Segítünk!) Államtitkár úr, bocsánat, hogy ezt ajánlatként mondom, de egy kiváló helyzet erre, hogy a világ pénzügyi válsággal küzd - erre sok mindent rá lehet fogni, mint ahogy meg is történik. Most az történik, hogy a belső problémáink jelentős részét ráfogjuk a világ pénzügyi válságára. De akkor használja ki a tárca ezt a lehetőséget, tegye még bele ebbe a csomagba az SPS-t, és mondja az, hogy: kérem, olyan a világgazdasági helyzet meg a pénzügyi válság, hogy nem merünk így átállni egy új rendszerre; folytatjuk tovább a támogatási rendszerünket. Semmiféle gond nem keletkezik ebből. Én ezt most tényleg csak halkan, zárójelben, majdnem azt mondom, hogy jegyzőkönyvön kívül jegyeztem meg. Én a magam részéről, ha abban a helyzetben lennék, amiben az államtitkár úr van - mint ahogy hál' istennek nem vagyok -, én megfontolnám ezt a szempontot (Gőgös Zoltán: Ez a különbség köztünk!), ezt a, mondjuk így: politikai szempontot és azt a ziccert, amit ez a pénzügyi világválság felkínál ebből a szempontból, hogy sérülésmentesen ki lehet vonulni egy olyan területről, államtitkár úr, amelyet illetően, úgy látom, önök is kezdenek bizonytalanok lenni abban, hogy be szabad-e ezt egyáltalán ilyen körülmények között vezetni, és képesek leszünk-e... Godó képviselő úr azt mondja, hogy ha megszületnek a döntések, akkor utána bevezetjük. November 19-e a legkorábbi dátum, amikor megszülethetne. El tudja képzelni, képviselő úr, hogy november 19-én döntés születik valamiről, és mi Magyarországon január 1-jén kész rendszert vezetünk be arra, hogy 200 ezer gazdát vagy 700 ezer szereplőt ebben kiszolgáljunk? Bocsánatot kérek, ez azért, azt hiszem, a realitásoktól elég messze lévő helyzetértékelés lenne a magyar viszonyok között. Lehet, hogy van olyan ország, ahol képesek ezt két hónap alatt bevezetni. (Gőgös Zoltán: Nem erről van szó!)
Én tehát a magam részéről megfontolnám azt a szempontot, amelyet Bagi Béla képviselő úr is felvetett, de, mondom, ez csak egy halk, zárójeles megjegyzés. A csomagot, a pénzügyi válságra hivatkozó csomagot kiegészítendő elemnek gondolnám az SPS-t, amit szépen be lehetne csomagolni ebbe, anélkül, hogy..., és ez kommunikálható bárki felé. Tehát nem kell visszavonulni, nem kell presztízsveszteséget elszenvedni ezzel a dologgal. Szépen kommunikálható, hogy: kérem szépen, olyan pénzügyi válság van, hogy... A miniszterelnök úr ezt teszi, a miniszterelnök úr ezt teszi: a problémákat becsomagolta a pénzügyi válságba. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Herbály Imre jelzésére:) Herbály Imrének adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tudnék most olyanokat mondani, hogy valószínű, hogy 3-4 órával meghosszabbodna a bizottság ülése (Közbeszólások: Ne tedd!), de ezt nem teszem meg, mert azt gondolom, hogy most nem ennek van itt az ideje. Azt szeretném elmondani, hogy értjük ellenzéki képviselőtársaink felvetéseit, igyekszünk azokat megfontolni, és igyekszünk olyan útravalóval elengedni a minisztérium küldöttségét, amelyben benne vannak azok a gondolatok is, amelyeket itt lehetett érzékelni. Én azt hiszem, lehetett érzékelni, hogy mire vagyunk hajlandók, lehetett érzékelni, hogy milyen lehetőségek vannak az uniós tárgyalások során, és azt gondolom, hogy ezen a ponton azért lenne jó megállni, mert hogyha tovább folytatjuk ezt a vitát, akkor a nagypolitika szintjére tévelyedünk el, ami szerintem nem lenne egy kellemes dolog. Idáig, azt gondolom, szakmai volt a vita, és javaslom, hogy itt álljunk meg, s tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a magyar agrárgazdaság tényleg jól jöjjön ki a következő évben azokból a szabályokból, amelyeket az Unió számunkra megszab. Köszönöm.
ELNÖK: A kormány... (Jakab István: Muszáj szólnom!) Jakab Istvánnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Csak egyetlen gondolat, államtitkár úr. Itt van a kezemben a szöveg, szeretnék reagálni. Tehát problémát jelenthet a változtatások átvezetésében, ha a reformok idén későn születnek meg. Nem, csak arra, hogy ez nincs benne. (Gőgös Zoltán: Nem azt mondtam, azt hittem, újabb szöveget mond.) Nem szó szerint idézem, nyilvánvaló dolog, de itt van a szövegben, és erre bátorkodtam reagálni, semmi másra.
Egyébként pedig jelezni szeretném itt a bizottság ülésén is, hogy azon túlmenően, hogy mi megkapjuk a tárcától az anyagokat, rendszeresen azért a brüsszeli kollégáinktól is kikérjük a véleményt, mi több, még lobbizunk is a kormány egyes olyan szándékainak megvalósítása érdekében, ami a mi érdekeinket is szolgálja. Tehát az sem isten ellen való vétek, ha megkapjuk az információt a brüsszeli kollégáinktól, mert ez a dolgunk, ezt tesszük.
Én egyébként azt szeretném kérni most már, ha ez szóba került, hogy ne legyenek már ilyen bizonyos értelemben a képviselők felkészülését segítő anyagok titkosak. Ha valami nagyon titkos, amit titkosítani kell, azt titkosítsák, arról ne is értesüljünk. De az, hogy itt jelezte elnök úr, hogy valamit megkapott csak elnöknek szóló bizalmas e-mailként, megmondom őszintén, én magam sem fordulhattam vagy nem is fordulok hozzá ilyenkor, mert az az ő tiszte, hogy kezelje az ügyet. Szeretném aláhúzni, akkor tudunk igazán partnerek lenni, ha megvan az információ.
Köszönöm.
ELNÖK: A kormány képviselőjének adok szót.
Gőgös Zoltán földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár reflexiója
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Először arra szeretnék reagálni, hogy mi titkos meg mi nem. Olyan értelemben valószínű, hogy automatikusan ráírásra kerül, ami az európai integrációs bizottsághoz megy, hogy lehetnek benne olyanok, amik a magyar tárgyalási pozíciókat esetleg gyengíthetik, de ezekben nem látok olyat. Tehát miután világos minden álláspontunk, ezért ez egy automatizmusból következhetett, hogy egy ilyen fejléc jött, de ha korábban kapjuk ezt a felkérést, úgy, ahogy ezt az európai ügyek bizottsága is megtette, akkor nyilván más lett volna.
A másik, hogy ez a fejléc itt az elején a mezőgazdasági bizottságra nem vonatkozik, ugyanis a törvényi felhatalmazásunk nekünk az, hogy az európai integrációs bizottság jegyezze ellen a magyar álláspontot, az a feladata, hogy esetleges belső viták ne menjenek ki az Unió elé. Mi azért hoztuk ide ezt a napirendet, mert elnök úr napirendre tűzte, egyébként a mezőgazdasági bizottságnak ilyen szempontból csak egy beszámolási kötelezettségünk van az ügyek állásáról, de nem kell semmiféle egyhangú állásfoglalást kialakítani ebben az ügyben, ezt szeretném jelezni, ugyanis ez alapvetően a kormány felelőssége. Azért, hogy zavar ne legyen, a parlamentben, az európai integrációs bizottságon erre a dologra mi mindig megyünk, rendszeresen, mindenféle témában, mielőtt tanácsi döntések születnek, hogy nagyjából ugyanazt mondja a másik tárca képviselője is, esetleg ha előjön, és a parlamenti képviselők is nagyjából azt mondják, ha ebben egyezség van. Ott úgy tűnik egyébként, többségben van. Ha itt többségben van, többségben van, ha nem, nem, de ez nem befolyásolja az érdemi döntést, ahogy eddig se volt ez gond.
A másik, hogy ilyenkor persze az ember kímélni akarja a képviselőket, és olyan értelemben egy kicsit rövidebb anyagot kaptak, amiben az a vicc, hogy három ponton rövidítettem meg én magam, nem akartam ennyit benne hagyni, úgyhogy most fölolvasom, hogy mi van itt az SPS-ről, csak sajnos pont az a része maradt ki belőle, ami talán ezt az egész vitát megoldotta volna. Az eleje ugyanez. A lezárása: "ugyanis a felülvizsgálat alapvetően nem érinti a hazai átállást, hiszen a módosítások többségükben könnyítést jelentenek, például a nemzeti tartalékra vonatkozó egyszerűsítések. Magyar törekvés, hogy a még függő technikai módosulások elképzelésszerűen kerüljenek lezajlásra, ami az átállást és végrehajtás még gyorsabbá és rugalmasabbá teheti." De semmi köze az átálláshoz. (Frankné dr. Kovács Szilvia visszatér az ülésterembe.) Az azt jelenti, hogy ha nem születnek meg a döntések, akkor a jelenlegi szabályok szerint fogunk átállni, ha időben megszületnek, akkor meg az újak szerint. Itt akkor lehet esetleg zavar, ami nem jellemző az Európai Unió gyakorlatára, hogy visszamenőleges szabályra tér.
15-17 ország SPS-ben működik. Mi annak a szabályrendszerét bármikor átvehetnénk, csak miután voltak kezdeményezések az SPS egyszerűsítésére, amivel egyetértünk, mi azt szeretnénk, hogy mi is azonnal már ezzel a rendszerrel tudjunk indulni. Egyébként ez maximum egy ponton jelenthet némi kockázatot, de csak akkor, ha nem az eredeti menetrendnek megfelelően fogadják el. Egyébként ha így történik, akkor nem az egyszerűbb módszerre fogunk áttérni, ahogy a többi se, csak szeretném jelezni, mert ők se fognak támogatásigénylési belső rendeletet tudni készíteni, ha mondjuk márciusban jelenik meg az uniós tanácsi rendelet, hanem akkor a mostani szisztéma szerint megyünk tovább, de ez a rendszert egyáltalán nem érinti. Csak az a baj, hogy jó, ezt leírhattam volna 60 oldalban is, meg úgy látom, le is fogom, és átküldöm a képviselőtársaimnak, mert itt alapvetően - az előbb azt mondtam - össze-vissza kevernek mindent. Nem kellene ezt csinálni.
Pontosan tudom, hogy a Fidesznek nem érdeke, hogy SPS legyen, mert az egy bizonyos szinten azért kicsit stabilizálja a helyzetet. Ezt mindenkinek látni kell, ezt pontosan tudom, de ezt meg is értem. Egyetlen egy dolgot mondtunk, ha a törvény parlamenti többséget kap - szeretném jelezni, kisebbségben kormányozunk -, akkor lesz SPS, ha nem, akkor nem lesz. Jövő hétfőn kiderül, hogy lesz-e. Kár ezen vitatkozni, ez a kérdés hatszázszor meg lett vitatva a parlamentben, a mi véleményünk nem változott, sőt ez a pénzügyi válság inkább azt erősíti bennünk, hogy stabilizálnunk kell a jelenlegi termelő vállalkozásokat, függetlenül attól, hogy kicsik vagy nagyok, mert sokkal stabilabb banki finanszírozási helyzetbe kerülnek, ha van mögöttük még egy plusz elem, ami eddig nem volt. Ezt gondolják végig, amikor arról beszélnek, hogy hogyan lehet itt segíteni meg hogyan nem Ki fog itt hitelt kapni, ha nem megfelelő, stabil pozícióban van? Ezt kérdezem. Ez akkor is érint mindenkit, ha esetleg más színű kormány lesz, mert ez a válság kettő év alatt vagy öt év alatt se biztos, hogy teljesebb... Sokkal nehezebb lesz hitelhez jutni, mint eddig. Ez az ágazaton egyértelműen segít.
A másik itt a moduláció kapcsán. Olaszországban egymillió termelő van, ők maximum 0,5 százalékot tudnak elképzelni, képviselő úr, ugyanis az olaszok is pontosan értik, meg mi is pontosan értjük, hogy itt nem arról van szó, hogy a kicsiknek akarnak átcsoportosítani a nagyoktól, képviselő úr. Tudja, itt miről van szó? El akarnak venni súlyos eurómilliárdokat, ugyanis pontosan tudják, hogy a szegényebb országok nem fogják tudni mellérakni a nemzeti társfinanszírozást, így azt a pénzt megbuktuk. Itt pontosan erről van szó, bármit is gondol erről, az egész felülvizsgálatnak ez a lényege, hogy takarékoskodni kell, és takarékoskodni azon az ágon nem tudnak, amit eddig minden ország gond nélkül lehívott, ezek a közvetlen támogatások voltak, egy-két szankció kivételével, amibe elég sok ország beleszólhat, ha valamit nem jól csinál. Itt erről van szó, nem másról. Itt arról van szó, hogy az Európai Unió így akar a mezőgazdaságon spórolni, mert úgyis tudja, hogy legalábbis pont a szegényebbek ezt a pénzt nem fogják tudni igénybe venni, mert hozzá kell rakni egyelőre nem is tudjuk, hogy mennyi nemzeti kiegészítést. És ha nem tudjuk hozzárakni, akkor majd szépen elvonják, mert azt mondják, hogy bocsi, de ez a rendszerre nem felel meg. Ezért mondtuk azt, hogy mi az ilyen ötleteket elvből elutasítjuk.
Miért akarnak tőlünk úgy pénzt elvenni, hogy abból az ágazatból akarják kivonni, ami eddig 100 százalékban le tudta hívni a pénzt? Nekünk bármilyen allokáció megfelel, ha ugyanezt tudja produkálni. Csak attól tartok, hogy nem tudja ugyanezt produkálni, és ezt pontosan tudja, egyébként ez a Bizottság javaslata és nem az Európai Közösségé, szeretném még egyszer hangsúlyozni, mert ha az Európai Unió közössége értené, hogy itt mire megy a játék, főleg az alapvetően mezőgazdasági országok, akkor pontosan tudná, hogy miért megy vele szembe. Itt nem a nagyüzemekről van szó egyáltalán.
Ha itt az lenne a tét, hogy vegyünk vissza a tetejéből, és adjuk oda a kisebbeknek, de itt nem erről van szó, képviselő úr, a bizottsági javaslatban az is benne van, hogy ne 0,3 hektár legyen az alsó lehívhatósági határ, hanem 1. Ez valahogy elkerülte most a figyelmüket vagy nem beszéltek róla, hogy akkor most ezzel mi legyen, mikor annyira isteníti a képviselő úr az Európai Bizottságot. Ez 30 ezer embertől kemény pénzeket vonna el. Akkor ez jó javaslata a Bizottságnak? Mert a javaslatot komplexen kell nézni, nem úgy, hogy ha a nagyoknak rossz, az nekem tetszik, de ha a kicsiknek rossz, azt meg nem mondom. Az is nagyon kemény, az keményebb lenne, mint a nagyoknak. Gondolja ezt végig, képviselő úr, hogy ez mit jelentene! Mi megnéztük. 30-40 ezer jelenleg regisztrált termelőtől vennék el a pénzt arra hivatkozva, hogy az adminisztrációs költsége több, mint amennyit kifizetnek. Erre mi azt mondtuk, hogy vegyék vissza az adminisztrációt, és ne a termelőkkel szórakozzanak, csak ezt valahogy úgy elfelejtik mondani, amikor állandóan amiatt ostoroznak bennünket, hogy mi nem szeretjük a kicsiket. Szó nincs erről, de egy agrárkormányzat nem teher különbséget termelő és termelő között. Egy politikai párt igen, belenézhet, hogy ki neki a fontos. Ez az egyik.
A másik, hogy mibe kerül. Azért mondtam képviselőtársamnak, Bélának, hogy ha tudod, hogy mit költöttünk rá, akkor mondd meg, de nem tudod. Én pontosan tudom, hogy eddig 20 millió forintot. Saját szervezeten belül hoztunk létre projektteamet, ezt én vezetem saját munkaidőmben, nyilván a 20 órán felül még, mert ezt meg kell csinálni. Senkit nem vettünk föl, semmilyen idegen céget nem bíztunk meg. Csak úgy mellékesen mondom, hogy amire át kell állnunk kötelezően, függetlenül, hogy lesz SPS vagy SAPS, az 3 milliárd forintba kerül, az a keresztmegfelelés, amit most szeretnénk kitolni 2011-ről 2013-ra. Ennek került igen sokba az informatikája. A termelőket semmilyen változás nem éri, pontosan ugyanazokat a nyomtatványokat fogják kitölteni, lehet, hogy valamivel kevesebbet kell kitölteniük, de egy időben kell például beadniuk, és egy időben is lesz elbírálva minden. Én tehát azt kérem, hogy tényleg csak olyat mondjatok, amit igazolni tudtok. Ha te tudod azt, hogy ebben valaki mutyizik vagy bármit csinál, akkor szóljatok! Nagyon meglepődnék, mert én vezetem a projektteamet, és borzasztóan csodálkoznék rajta, hogy mi mondjuk milliárdokat költenénk erre a nem létező költségvetésből, már úgy értem, hogy abból, amit erre nem terveztünk. Csak van itt egy Állami Számvevőszék, meg van sok minden. Ezért nem is értem, hogy milyen pluszforrásokról beszélünk.
A nemzeti összefogással én abszolút egyetértek, csak ilyen alapon mi soha nem fogunk tudni megegyezni, én ezt látom. Nem lehet egy olyan ideológiát nemzetmentőnek nevezni, amely ugyanúgy egy szűk körnek az érdeke. Azt gondolom, lehet, hogy a másik is, de itt pontosan az jön ki, hogy itt csak egy és szent és sérthetetlen van, hogy az európai mezőgazdasági modell, amely egyébként óriási reformokra szorul, nem a semmiért csinálják ezt a felülvizsgálatot, mert sajnos bármennyire is fáj - és ezt egy másik napirendi pontnál elmondtuk -, nem versenyképes. Most lehet persze az ideológián vitatkozni, meg több embert lehet magunk mögé állítani, ez is teljesen nyilvánvaló, de lehet, hogy el lehet veszteni 10 millió fogyasztót, azért ezzel is vigyázzunk! Mert azért akiket mi éppen nagyon támadunk, ők állítják elő a magyar élelmiszereket, legalábbis 70-80 százalékban, amiből meg, azt szeretnénk, ha minél többet ennénk. Ezt is meg kell majd nézni.
Hogy mást mondunk a moduláció kapcsán meg a másik kapcsán - ez sem így van. Abszolút nincs ellentmondás abban, mint ahogy az az anyagban is le van írva, amit Ángyán képviselő úr mondott, az állattenyésztésnél. Az SPS-ben van termeléshez kötési lehetőség, ha úgy csináljuk meg, ahogy mi megcsináltuk, ugyanis abban nincs semmi, sőt, úgy néz ki, hogy mégiscsak beengedi a rendszer még a föld nélküli állattartókat is. Ha meg nem csinálnánk átállást, akkor ugyanúgy meg kellene szüntetnünk minden termeléshez kötést, és még az állattenyésztésnek pluszpénzt sem tudnánk adni, mert a 10 százalék vagy az a mozgástér sokkal kevesebb, mint amit mi ideszánunk, azzal semmit nem oldanánk meg... Egyébként nem vetettük el még ezt sem, mert az megint nem függ az SPS-től vagy a SAPS-tól, hogy mi alkalmazzuk-e ezt vagy nem. És be is jelentettük - csak szeretném jelezni -, hogy ennek ellenére élni fogunk a 64. cikkel, mert ezt is bejelentettük, amikor az SPS-re való átállást bejelentettük.
Én tehát úgy gondolom, elég világos álláspontunk van. Természetesen nem fogjuk olyan helyzetbe belemanőverezni magunkat, hogy biztosan vereséget szenvedjünk bármiben is. Itt egyet látni kell: mi egész eddig azért tartottunk ki ebben a két modulációs ügyben, mert mi ebből, magából az első tengelyből nem szeretnénk elengedni forrásokat egy bizonytalanabb felhasználási területre, ráadásul nemzeti társfinanszírozással kísérve, mert ezt biztosan fel tudjuk használni, biztosan, és ebből ugyanúgy fog kapni a 15 hektáros termelő, ha gépet akar venni, meg ugyanúgy megkapja az SPS alapján a támogatását. De hogyha itt elkezdjük ezeket a pénzeket elszedegetni, akkor nekünk 2014 után komoly problémáink lehetnek, ugyanis attól, hogy valamivel csökkentik az Európai Unió jelenlegi termelőinek meg országainak a támogatását, attól a mi versenyképességünk még dinamikusan nem fog javulni. Ez akkor lenne igazságos, ha felérünk oda, álljon be ez a rendszer egy-két évre, és majd utána, amikor már mindenki ezt a szintet kapta meg, megnézzük, hogy mire vagyunk képesek. De itt nem erről van szó. Itt arról van szó, hogy ők már elkezdték, hozzáteszem, ők sem örültek nyilván ennek az ügynek, de más technológiai meg technikai alapokról indulnak, függetlenül attól, hogy milyen gazdasági formában dolgoznak.
Úgyhogy én továbbra is azt gondolom, hogy az az álláspont, amit mi ebben az ügyben képviselünk, helyes. Azt látom, hogy az intervenció kapcsán nincs vita. Hogy mennyi esélyünk lesz, azt nem tudom, ugyanis ebben nagyon merev a bizottság, nem akar semmilyen piacszabályozást tenni. Amiben egyezség van, az a kárenyhítési alap. Hozzáteszem, hogy nálunk 3 ezer forintot sokalltak a termelőink, ott meg nagyjából 40-et kellene majd fizetni, mert körülbelül annyiban kerülnek az üzleti biztosítások, ha a felét kifizetem, akkor is. Nem tudom, mennyire lesz ezt majd vonzó. Meg fogják adni ezt a lehetőséget, de azért én ez ügyben óvatos lennék, hogy ha az ezer forint sok, akkor a 20 ezer majd jó lesz-e, ugyanis most ezt akarják.
Azt gondolom, nekünk azt kellene leginkább elérnünk, hogy nagyobb legyen a mozgásterünk, hogy nagyobb legyen a belső mozgási szabadságunk. Az angolok egyébként most ezt akarják, mert ők ehhez a feltételhez kötik a modulációt - ők ellenzik egyébként, nemcsak a királynő miatt, hanem sok minden egyéb miatt is -, hogy adjanak nagyobb szabadságot nemzeteken belül, mert nem mindenhol ugyanazok a szituációk. És ugyanezt mondják az olaszok is. Az tehát már nyilvánvaló, hogy ebben a politikai döntés meglesz, csak valahol ezek a típusú politikai döntések mind azt erősítik, hogy ebből a rendszerből pénzt kell kivonni. És még egyet hadd mondjak! A nagyobb gazdaságok iránt nagyobb az elvárás is az állatjóléti, a környezetvédelmi meg az egyéb ügyekben. Ebben meg én azért nem tennék különbséget termelő és termelő között, mert más a felelőssége mondjuk a tájfenntartásban meg az egyéb ügyekben, mert ő sokkal nagyobb eszközrendszerrel meg egyébbel gazdálkodik, és ő is kiveszi ugyan arányosan ugyanazt a részt. És itt a támogatások elvileg a keresztmegfeleléshez vannak kötve, ami még mondjuk egy nagyobbnál lehet, hogy szigorúbb is, mint egy kisebbnél, de ez így normális, én azt gondolom, mert nem mindegy, főleg állatjóléti meg környezetvédelmi szempontból, hogy egy-egy birtokon mennyi állat van.
Még egyszer szeretném hangsúlyozni: ez a felülvizsgálat pénzmegtakarításról szól. Tehát ha bármit csinálunk, és ha engedjük magunkat bármibe belenavigálni, azzal mi biztosan jól nem járhatunk, még akkor sem, ha ez esetleg időnként egyezik a képviselő úr filozófiájával, csak itt nem erről szól a történet, hanem arról, hogy csökkenteni fogják a forrásokat azáltal, hogy olyan helyzetet teremtenek, hogy nem leszünk képesek igénybe venni. Ezt kell tisztán látni. Én úgy gondolom, hogy eddig minden forrást lehívtunk, ez után is le szeretnénk hívni, én tehát nem hiszem, hogy ebben változtatni kell. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek ötleteink százalékban, ha arra kerül a sor, lehet, hogy a mai tárgyalás után majd ki is kell állnunk ezzel. De miután mi végig azt mondtuk, hogy nem támogatjuk, ezért nem mentünk bele alkukba, mert hogyha bármilyen alkuba belemegyünk, menet közben, nyilván nem azon a ponton, amikor majd a döntés megszületik, akkor sokkal nagyobb problémánk van. Én úgy gondolom, hogy talán... És lehet, hogy ott majd másfajta egyezséghez kell majd kötnünk, akár intervencióhoz, akár máshoz, sok minden van, de mindent azért nem kellene feladni csak azért, mert van egy olyan világnézetünk, amivel mondjuk ellentétes némely beterjesztett anyag.
Az, hogy lerövidítettem az anyagot, az az én hülyeségem volt, ezen nem kellett volna egy órát vitatkoznunk, de az SPS-sel tiszta, világos minden. Semmiben nem befolyásolja a jelenlegi európai uniós felülvizsgálat a magyarországi SPS-bevezetést. Annyin múlik, hogy vagy a régi módszer szerint állunk át, vagy amit mi szeretnénk, amit mi is meg a többi ország is szeretne, hogy az egyszerűbb végrehajtási szabályok szerint álljunk át, ez könnyítene rajtunk. Ha nem, akkor megcsináljuk a régi szerint, és majd egy év múlva fogunk áttérni a másikra, de az nem lesz nagyságrendi változás. Ezt azok sem hagynák, akik ezt csinálják évek óta, gondolják végig, képviselőtársaim! Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Visszautasítom az államtitkár úr azon fejtegetését, hogy a Fidesz azért nem szeretné az SPS bevezetését, mert az egy rendezett helyzetet teremtene, a Fidesz pedig a rendezetlenségben érdekelt. Ezt visszautasítom. Mindannyiszor elmondtuk: azért nem szeretnénk, ha ez bevezetésre kerülne, mert 1 800 ezer földtulajdonos vagyoni kifosztása történne meg, a vagyoni értékű csökkenés átkerülne néhány száz nagyüzemi társasághoz. Ez a vitánk alapja, amit többször elmondtunk, nem pedig az a logika, amit most itt az államtitkár úr a nevünkben meghirdetett.
Szavazási kötelezettségünk nincs ezzel a kormány által képviselt állásponttal kapcsolatban. Az alelnök úrral egyeztetve azt javaslom, hogy az itt elhangzottakat szó szerint küldjük át az Európai integrációs bizottságnak, és ők majd értékelik mindezt. (Gőgös Zoltán: Lesz még egy forduló náluk!)
Én ezzel ezt a napirendi pontot lezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 10 perc.)
|
Font Sándor |
Jegyzőkönyvvezetők: Molnár Emese és Földi Erika