MB-25/2008.
(MB-79/2006-2010.)

Jegyzőkönyv*

az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2008. október 21-én, kedden 11 óra 8 perckor
a Képviselői Irodaház I. emelet II. számú tanácstermében megtartott
üléséről

Tartalomjegyzék

Napirendi javaslat: *

Az ülés résztvevői: *

A bizottság részéről: *

Megjelent: *

Helyettesítési megbízást adott: *

Meghívottak részéről: *

Hozzászólók: *

Megnyitó *

A napirend ismertetése, elfogadása *

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6442. szám) (Általános vita) *

Dr. Erdey György (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése *

Kérdések, észrevételek *

Dr. Erdey György (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) válaszai, reflexiója *

Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *

Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: A kistermelői kimérésről és termékértékesítésről szóló törvényjavaslat (T/6541. szám) (Kovács Ferenc és Lasztovicza Jenő (Fidesz) képviselők önálló indítványa) *

Észrevételek, vélemények *

Szavazás a tárgysorozatba-vételről *

Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter éves meghallgatása *

Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter bevezetője *

Kérdések, hozzászólások *

Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter válaszai, reflexiója *

További hozzászólások, kérdések *

Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter válaszai, reflexiói *

Az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló J/6446. számú jelentés (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként); az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló H/... számú határozati javaslat (Döntés bizottsági indítvány benyújtásáról) *

Hozzászólások, kérdések *

Dr. Tassy Sándor (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) reflexiói *

Szavazás az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló J/6446. számú jelentés általános vitára való alkalmasságáról *

A bizottsági előadó és a kisebbségi véleményt ismertető képviselő kijelölése *

Szavazás az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló H/... számú határozati javaslatról *

Egyebek *

Napirendi javaslat:

1. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, a természet védelméről szóló 1996 évi LIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6442. szám)
   (Általános vita)
   

2. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita:
A kistermelői kimérésről és termékértékesítésről szóló törvényjavaslat (T/6541. szám)
(Kovács Ferenc és Lasztovicza Jenő (Fidesz) képviselők önálló indítványa)

3. Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter éves meghallgatása
[A Házszabály 68. §-ának (4) bekezdése alapján]

4. a) Az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló jelentés (J/6446. szám)
(Általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)

b) Az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/.... szám)
(Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról)

Az ülés résztvevői:

A bizottság részéről:

Megjelent:

Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Bedő Tamás (MSZP)
Borenszki Ervin (MSZP)
Csontos János (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Zatykó János (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Bagi Béla (Fidesz)
Bodó Imre (Fidesz)
Járvás István (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP)
Velkey Gábor Dániel (SZDSZ)

Helyettesítési megbízást adott:

Bedő Tamás (MSZP) megérkezéséig Demendi Lászlónak (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP) Borenszki Ervinnek (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP) Godó Lajosnak (MSZP)
Paizs József (MSZP) Zatykó Jánosnak (MSZP)
Bagi Béla (Fidesz) távolléte idejére dr. Ángyán Józsefnek (Fidesz)
Czerván György (Fidesz) Járvás Istvánnak (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP) megérkezéséig és távozása után Örvendi László Józsefnek (Fidesz)

Meghívottak részéről:

Hozzászólók:

Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter
Dr. Erdey György szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Gergely Erzsébet főosztályvezető-helyettes (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Andréka Tamás főosztályvezető-helyettes (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Tassy Sándor főosztályvezető-helyettes (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)

(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 8 perc)

Megnyitó

FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait. Nagyon elit helyre kerültünk, köszönjük a titkárságnak a szervezést. (Herbály Imre: A kilátás nagyon jó!) De nem a mezőgazdasági kilátások, azok nem olyan jók. Köszöntöm a bizottság tagjait, köszöntöm az ülést segítő tisztviselőket; köszöntöm mindazokat, akik az egyes napirendi pontokhoz már előadóként érkeztek, és köszöntöm azokat, akik a nyílt ülést figyelemmel kísérik.

A napirend ismertetése, elfogadása

A mai bizottsági ülésünk két részből tevődik össze. Az írásbeli javasolt napirend szerint először két szakmai törvényt tárgyalnánk meg, majd délután 13 órától Gráf József miniszter úr meghallgatását kezdeményeztük, az évi ciklusban történő meghallgatását. Miniszter úr kérése volt, hogy ehhez kapcsolódjon, az ő meghallgatásához az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló jelentés megtárgyalása is. Eszerint a kérés szerint terjesztettem elő a napirendi pontokat. Kérdezem, hogy a napirendi pontokhoz van-e kérdés, észrevétel. (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor szavazzunk a napirendi pontokról. Kérdezem, ki az, aki egyetért az előterjesztéssel, az kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ez egyhangú.

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6442. szám) (Általános vita)

Az 1. napirendi pont a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, a T/6442. számú előterjesztés, az általános vitára való alkalmasságáról kell a bizottságnak dönteni.

Az 1. napirendi ponthoz köszöntöm a Környezetvédelmi Minisztérium részéről érkezett előadókat dr. Erdey György szakállamtitkár úr vezetésével, és megadom a szót az előterjesztőknek.

Dr. Erdey György (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése

DR. ERDEY GYÖRGY szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Egy tipikus salátatörvény van a bizottság asztalán a mai napon. Szeretném kiemelni, hogy melyek azok a szempontok, amelyek alapján ez a törvény összeállt, hiszen teljesen vegyes okok miatt került ebben a formában előterjesztésre.

Az első és talán a törvénytervezet legfontosabb eleme egy uniós kötelezettségre vezethető vissza. 2007-ben a Tanács és az Európa Parlament elfogadott egy irányelvet, ezt az úgynevezett INSPIRE irányelvet, ami egy uniós szintű, közösségi szintű térinformatikai rendszer megalkotásáról szól. Egy rendkívül összetett és meg kell hogy mondjam, hogy az elképzelések szerint az elkészülte végére egy hihetetlen tudásbázist tartalmazó térinformatikai rendszer lenne, amihez az egyes tagállamoknak meg kell alkotniuk a saját hasonló és erre a közösségi szintű rendszerre való rácsatlakozást elősegítő szabályaikat.

Az idő ütemezése úgy nézne ki, hogy 2009. május 15-ig kellene ennek a hazai joganyagnak megszületni. Ezt elősegítendő a beterjesztett törvényjavaslat a szükséges felhatalmazásokat tartalmazza, illetőleg azokat a kérdéseket rendezi, amelyek mindenképpen törvényi szabályozást igényelnek adatvédelmi okokból, információszabadság, információhoz jutás okából, tehát garanciális törvényi szabályozást igénylő kérdések.

2011-től kezdődne a fizikai megvalósítása a térinformatikai rendszer kiépítésének, és a befejezési időpontja 2019 lenne uniós szinten. Tartalmazna minden olyan adatot, ami a földhasználattal, a közlekedési infrastruktúrával, a kataszteri nyilvántartással, a földrajzi területekre vonatkozó környezeti elemek állapotával kapcsolatos információt tartalmazza. Úgy gondolom, hogy időben vagyunk, tehát a folyamatot jó időben kezdjük el, és jövő év májusára az a kormányrendelet képes lesz megszületni, ami a rendszer egyes elemére vonatkozó részletszabályokat tartalmazza. Tehát ez volt az egyik olyan kérdéskör, ami miatt a törvényalkotás szükségessége felmerült.

A másik elem a jelenleg hatályos környezetvédelmi törvényben szereplő tervezési rendszernek - hogy fogalmazzak - egyfajta rendszerezése, logikai átfésülése, amit részben az eltelt idő, részben az időközben megszületett más hasonló tervezésű dokumentumok váltottak ki: országos területrendezési terv, időközben megszületett a hulladékgazdálkodási terv. Tehát az átfogó és a tematikus tervek rendszerét kellett egy csokorba szedni. Egy jól áttekinthető és logikailag zárt, egymást segítő tervezési rendszernek az újrakodifikálása, amivel kapcsolatban azért azt jegyezném meg, hogy a '95-ös szabályozáshoz képest alapvető új elemet, nóvumot nem tartalmaz, például így kötelezően készítendő környezetvédelmi tervet, újat nem ír elő ez a törvényjavaslat, lényegében átveszi a '95-ös szabályozásnak a szóhasználatát és a logikáját.

A harmadik elem, ami a törvényjavaslat tartalmából kiolvasható, egy vegyes blokk. Itt helyeztük el azokat a felhatalmazásokat, amelyeknek az újrakodifikálására azért volt szükség, mert az Alkotmánybíróság döntése értelmében a felhatalmazásoknak egyértelműnek és konkrétnak kell lenni, és nem a normaszövegben elbújtatva, hanem az adott törvények végén csokorba szedve kell szerepelniük. A környezetvédelmi törvény, a természetvédelmi törvény nem mindenben tett eleget ennek a követelménynek, ezért egy pontosított felhatalmazói rendelkezési csokor került a törvényjavaslat végére.

Új felhatalmazás gyakorlatilag csak az INSPIRE irányelvvel kapcsolatban található a törvényjavaslatban, egyébként mindegyik szereplő felhatalmazása a jelenleg hatályos törvények rendelkezéseinek nyelvileg megújított változata, ha szabad így fogalmaznom.

Belenyúl a törvényjavaslat ebben a blokkban a vízgazdálkodásról szóló törvény normaszövegébe, ezt is egy uniós kötelezettségünk teljesítése érdekében tesszük, az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló 2007-ben elfogadott Európa parlamenti és tanácsi irányelv átültetését szolgálja, és a természet védelméről szóló törvényben is szükséges pontosításokat végez el a törvényjavaslat.

Két új elemre hívnám fel a figyelmet, ami a jelenleg hatályos törvényben nem szerepel, az úgynevezett fényszennyezés, mesterséges megvilágításokkal kapcsolatos korlátozásokat tartalmazza a törvényjavaslat, illetőleg az elektromos energiaszállító vezetékek madárvédelmi szempontokra való tekintettel történő kialakításáról tartalmaz rendelkezéseket. Ezek új szabályok, ezek a jelenleg hatályos joganyagban nem szerepelnek.

Tisztelt Bizottság! Röviden ennyiben foglalnám össze a törvényjavaslat fő elemeit, és kérem a tisztelt bizottság támogatását.

ELNÖK: Igen, köszönöm szépen. A bizottság tagjait kérdezem, kérdés, észrevétel a törvénytervezethez. (Kis Péter László jelentkezik.) Kis Péternek adok először szót.

Kérdések, észrevételek

KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Néhány kérdés fölmerül a törvénytervezet kapcsán nyilván itt a tervezési rendszerrel kapcsolatosan, illetve nekünk a törvényt részben a vidékfejlesztés iránti elkötelezettségünkből is vizsgálni kell, és ennek a kérdéskörében szeretnék néhány dolgot megkérdezni, mielőtt a véleménynyilvánításra kerül sor.

Az első kérdés az, hogy itt említésre került már a '95-ös törvény, amely alapján a környezetvédelmi programokat különböző szinteken készíteni kellett. Azt szeretném megkérdezni, hogy jelenleg tizenegynéhány évvel a törvény hatálybalépését követően hogyan állnak a különböző szintek, az önkormányzatok a tervezéssel, egyszerűsítve, hogy milyen arány az, ahol van ilyen terv, illetve program, illetve milyen arány az, ahol nincs.

A következő kérdés, amire szeretnék választ kapni, itt mondta államtitkár úr is, hogy gyakorlatilag a '95-ös törvény folytatásaként vagy végrehajtásaként újra kell gondolni, azért ebben a törvénytervezetben vannak olyan plusz dolgok, amiket most be kellene építeni vagy át kell tekinteni a tervezés kapcsán. Az lenne a kérdés, hogy mennyire terheli meg az önkormányzatokat ez az új törvény ebben a formában.

A következő kérdésem, amihez kapcsolódik, hogy az önkormányzatok, megyék, illetve a régiók is készítenek ilyen környezetvédelmi programokat, és most a törvényben megjelenik, hogy a kistérségi társulások is készíthetnek ilyen programot. Nyilván ezt kötelező jelleggel nem írja elő. Az lenne igazán a kérdésem, hogy ezek a kistérségi társulások sok esetben nem követik a megyehatárokat, tehát megyébe vagy régióba átnyúlóan is működnek ilyen kistérségi társulások, itt az egyeztetési mechanizmusba, folyamatba, mert egyeztetni kell a településnek, a megyének, a régiónak, tehát összhangba kell hozni ezeket a programokat. Ebben az esetben mi az irányadó, hogy ha megyén átnyúló kistérségek terveznek, akkor ez az egyeztetési eljárás, hogy két megyében, két régióban, tehát hogy kerülhet ez összhangba? (Velkey Gábor Dániel megérkezik az ülésre.)

A következő, talán a fő kérdés az, hogy a környezetvédelmi hatóság kér vagy kérhet engedélyezési eljárásban környezetvédelmi programot. Tehát magyarul egy fejlesztés esetében - akár települési, akár térségi, kistérségi fejlesztés - blokkolhatja-e, vagy támaszthat-e a környezetvédelmi hatóság olyan akadályt, hogy hátrasorolja vagy esetleg akadályozza azért ezt a dolgot, mert nincs környezetvédelmi programja a településnek, kistérségnek vagy esetleg a megyének?

A következő. Már csak kettő van. Van a törvénytervezetben a természetvédelmi törvény módosításához kapcsolódóan a 22. §-ban, hogy a miniszter külön megállapodás alapján közreműködik a természetvédelmi célú agrárfejlesztési támogatások előkészítésében és a megvalósításához szükséges feladatok ellátásában. Ennek a passzusnak, ennek a j) pontnak mi a tartalma?

Van még egy kérdés. Itt szerintem helyesen a törvénytervezet rendelkezik arról, hogy létre kell hozni ezeket az országos vízügyi tanácsokat, tehát az OVT-ket. Most nem szabályozza itt a tervezet azt, hogy kik a tagjai ezeknek a tanácsoknak. Más esetben, más törvényeknél vagy más szakmai területeken is működnek ilyen országos tanácsok, ott emlékezetem szerint a törvény szabályozza, hogy kik a tagjai. Talán jó lenne, ha itt is így történne ez.

Köszönöm szépen. Ennyi volt a kérdés.

ELNÖK: (Jelentkezésre:) Ángyán Józsefnek adok szót.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Kedves Kollégák! Tisztelt Előterjesztők! Szeretném mindenekelőtt elmondani, hogy egyetértünk mindkét törvény módosításával és az erre vonatkozó javaslatokkal. Azt gondoljuk mi is, hogy valóban meg kell teremteni azt a térinformatikai hátteret, ami a természeti erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodásnak lehet az alapja. Erre a technika rendelkezésre áll. Valóban ennek a kereteit kell megteremteni Magyarországon is. Azt hiszem, hogy ez a törekvés teljes mértékben egyezik azzal, ami az Európai Unióban is egy fő irány, vagyis hogy a támogatásokat, a politikákat kössük a területekhez, ehhez viszont az kell, hogy pontosan tudjuk, hogy hol milyen típusú területeink vannak, milyen értékeink vannak, és eszerint szabályozzuk a környezethasználat rendszerét. Szeretném elmondani, hogy ebből a szempontból az INSPIRE-rendszerhez való csatlakozást üdvözöljük és egyetértünk vele.

A második a környezetvédelmi tervezéssel kapcsolatos kérdéskör. Azt hiszem, hogy ez is egy fontos ügy. Ezt azért mondom, mert az országos területrendezési tervvel kapcsolatban látható volt az a konfliktus, ami kialakult, miután nem tisztázottak a tervezési hierarchikus szintek, kinek mi a kompetenciája. Hogy emlékeztessem a kedves képviselőtársakat is: milyen kompetenciákat rendel majd a honvédelmi tárcának a kiemelt fontosságú honvédelmi területekhez, emlékeztek. Tehát nagyon fontos az, hogy világosak legyenek a hierarchiák és az egyes hierarchikus szintekhez rendelt kompetenciák. Ezt üdvözölni tudom szintén, és azt kell mondjam, hogy egyetértünk azzal, hogy próbál rendet teremteni ebben a hierarchiában.

Azt is külön üdvözlendőnek gondolom, hogy nem kötelező érvényű terveket ír elő, hanem egy rugalmasabban kezelhető tervezési rendszert, de ugyanakkor a kompetenciákat megpróbálja a különböző szinteken tisztázni.

Végül még egy megjegyzést szeretnék tenni. A természet védelméről szóló törvény felhatalmazást kér ahhoz, hogy a barlangokkal kapcsolatban a vagyonkezelői jogot a természetvédelmi igazgatóságokhoz telepítsük. Hajlok arra, itt ugyan csak erről az egy elemről van szó, de az az érzésem, hogy jobb kezekben lennének általában is a természeti értékeink, ha az állami vagyonról szóló törvény hatásköréből több kikerülne. Ugyanis, és egy szempontot szeretnék itt fölhozni, amikor a különböző vagyonelemeket, amivel mi rendelkezünk itt, a kincstári vagyont, az állam vállalkozói vagyonát vagy a természeti értékeket is, a földvagyont egy kalap alá hozzuk - de ezt a vitát már lefolytattuk annak idején -, és kvázi azonos játékszabályok szerint próbáljuk ezt a három teljesen eltérő funkciójú vagyonelemet, benne a természeti erőforrásainkat is kezelni, nagyon sok problémát vethet föl. Úgyhogy én a magam részéről vagy mi magunk azt gondoljuk, hogy legalább a barlangoknak egy ilyen típusú képviselete a nemzeti park igazgatóságok részéről mindenképpen indokolt lehet. Nyilván ez is egyfajta vagyoni értékű jogként is felfogható. Nem akarok a tegnapi vitára visszautalni. Aki ezeket a természeti erőforrásokat valamilyen módon hatókörébe tudja vonni, az nagyon komoly értékeket von saját hatáskörébe.

Tehát támogatnánk azt, hogy valóban a közösséget, a közös érdekeinket képviselő szervezethez, ebben az esetben az államigazgatásban a környezetvédelmi, természetvédelmi hatósághoz kerüljenek ezek a jogosítványok. Nagyobb biztonságban látjuk ezeket a természeti értékeket akkor, ha ez így történik. Ezért mondom még egyszer, zárójelben jegyzem meg, talán gondolkodhatnánk egyéb természeti értékeinknek is egy ilyen típusú telepítésén máshova, mint az alá a Vagyongazdálkodási Tanács alá, az alá a vagyongazdálkodási zrt. alá, ami üzleti tervek szerint kezeli ugyanezeket az erőforrásokat is. Egyéb értékek kevésbé játszanak szerepet, de gondolom, erre majd még visszatérünk Gráf miniszter úr meghallgatása kapcsán, hogy mennyire képes érvényesíteni ez alatt a szervezete alatt azokat a jogosítványokat, amiket az állami vagyonról szóló törvény neki rendelt.

Összességében azt szeretném elmondani, hogy a Fidesz-KDNP-szövetség ellenzéki oldal támogatja ezeket a módosító javaslatokat, egyetértünk az iránnyal is, és nyilván majd a vita során még a részletekre is visszatérünk. Nyilván több olyan kérdés fölmerül, amire Kis Péter is utalt, amelyeket meg kell vitatni és amire jó, ha választ kapunk valóban, hogy biztonságban legyünk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mint ahogy az előterjesztés jelezte, több területre kiható törvénykezés összefoglalójaként került be a törvénymódosítás, és egyik részében a természet védelméről szóló törvény is megnyitásra került. Ehhez kapcsolódva szeretnék kérdezni egy napi aktualitást. Ha jól értettem, az Európai Unió négy területen elmarasztalta Magyarországot, és egyik a védett természeti értékeink nem egész jó védése. Konkrétan a sajóládi erdő mint természetvédelmi terület kivágását nevesítette az Európai Unió az elmarasztalásában. Önök itt most épp a megnyitott törvény értelmében ugyancsak az elővásárlási jog megszerzése és annak képviselete keretében adtak felhatalmazást a nemzeti park igazgatóságának.

De úgy érzem, hogy ehhez szorosan kapcsolódik az az általános kérdés, hogy azokat a természeti értékeinket, amelyeket meg tudtunk menteni, és hála istennek, bizonyos infrastruktúrával és közigazgatásban alkalmazott személyekkel, így természetvédelmi őrökkel, erdészekkel, mezőőrökkel próbálunk védeni is, ugyanakkor azt látjuk, hogy amikor ezek a kvázi hatósági személyek netán a természet védelme érdekében fegyverüket is használják a törvénytelen falopások megakadályozására, akkor ezek a személyek végül még elmarasztalásra is kerülhetnek. Legalábbis jelenleg is folynak ilyen eljárások, hogy jogos volt-e a hivatalát végző természetvédelmi őr, netán mezőőr fegyverhasználata, mikor azt látta, hogy itt egy nagyon értékes területen falopás történik. Sajnálatos módon Sajóládnál nem sikerült ezt megakadályozni.

Kérdezem, hogy önök hogy látják, elégséges-e az a jogszabályi háttér, amivel ezeket a nagyon értékes természetvédelmi értékeinket meg tudjuk védeni. Az említett esetekre szeretnék utalni ezzel, és sajnálatos módon az Unió ez irányú figyelmeztetésére.

Kérdezem, hogy további kérdés, észrevétel van-e. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor az előterjesztőnek adok szót.

Dr. Erdey György (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) válaszai, reflexiója

DR. ERDEY GYÖRGY szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Majd megpróbálunk együttes erővel válaszolni, én elkezdeném.

Kis Péter képviselő úr számos kérdést tett fel. Ma úgy néz ki a helyzet, hogy körülbelül az önkormányzatoknak olyan 60 százaléka rendelkezik környezetvédelmi programmal. Ennek a megoszlása is sejthető, hogy hogy néz ki. Nyilván a nagyvárosok, közepes városok, nagyközségek és a kistelepülések jelentős része ebből a körből kimarad. Ennek számos oka van. Talán az egyik, hogy relatíve kisebb az affinitása az ilyen típusú tervek készítése iránt, és szeretném hozzátenni, hogy vélhetően nem is olyan súlyosak a környezeti problémák, ami a közvéleményt nap mint nap foglalkoztatná, szemben mondjuk egy Székesfehérvár, egy Miskolc méretű nagyvárossal.

A rendszer alapvető logikája, és ezt szeretném még egyszer kihangsúlyozni, hogy nagy szabadságot enged az önkormányzati szférának. Tehát az, hogy a települések 40 százalékában ma nincs ilyen környezetvédelmi program, jelenleg egy adott helyzet. Mi megpróbálunk minden területen segítséget nyújtani, hogy ösztönözzük őket ilyen tervek készítésére, de semmiféle szankciója nincs.

Képviselő úrnak van egy ezzel átfedő kérdése, hogy mondjuk egy hatósági döntés esetén vagy ne adj isten egy támogatás megítélése esetén mennyit nyom a latban az a kérdés, hogy rendelkezik a település környezetvédelmi programmal vagy se. (Jakab István megérkezik az ülésre.) Úgy gondolom, hogy azt kijelenthetjük, hogy nem lehet diszkrimináció alapja az, hogy van-e ilyen programja vagy nincs ilyen programja.

Az egész környezetvédelmi tervezési folyamat arra épül, hogy egy adott település közössége vázolja fel a jövőképét, mit akar tenni a területén a környezeti értékekkel, természeti értékekkel, és milyen lépéssorban kíván haladni a környezet állapotának javítása érdekében. Tehát szeretném még egyszer kihangsúlyozni, hogy az egész tervezési rendszernek az alapfilozófiája ebben foglalható össze.

A kistérségi terv egy nóvum, ez valóban nem szerepel a jelenleg hatályos környezetvédelmi törvényben. Ez annak a felismerésnek a következménye, hogy adott esetben sokkal nagyobb kohézió van egy kistérségi településegyüttes között, mintha mondjuk egy regionális, megyei és települési lebontásban szemlélnénk ezt a kérdést, de erről majd Gergely Erzsébet kollégám még részletesebben szólna.

A vízgazdálkodási tanácsokkal kapcsolatban Kis Péter képviselő úrnak azt tudom válaszolni, hogy ízlés dolga, ennek van egy kormányrendeleti szintű vhr.-je, és mi ebben a kormányrendeletben sorolnánk föl a tagokat, de semmilyen logika nem zárja ki egyébként azt, hogy mondjuk a törvényjavaslatban szerepeljen. Talán, hogy mondjam, rugalmasabb az a rendszer, ha kormányrendelet tartalmazza a résztvevő személyi kört, mert jobban lehet reagálni az esetleg szükséges változásokra, mintha ezt törvényalkotással kell megoldani.

Szóba került a 22. § kapcsán, hogy milyen szempontok alapján jár el a környezetvédelmi miniszter. (Dr. Gergely Erzsébet felé:) Megkérnélek, Erzsébet, hogy erre majd te reagálj.

Ángyán képviselő úr támogató szavait köszönöm. Én is úgy gondolom, hogy érdeke az országnak, hogyha létrejön ez a térinformatikai rendszer, hiszen még egyszer mondom, hogy óriási tudáshalmaz gyűlhet össze, ami minden későbbi területfejlesztési felhasználási döntéshez egy kiindulópont lehet.

Az, hogy a természetvédelmi értékek vagyonkezelése hogy történik ma, és kinek milyen elképzelései vannak ez ügyben a jövőről, úgy gondolom, hogy a tárcának elég világos és határozott álláspontja volt ezekben a kérdésekben. Ez egy hosszabb folyamat, úgy gondolom. Nyilván a kölcsönös érdekek megértésével és elfogadásával lehet előrehaladni, nem hiszem, hogy erőből le lehet gyűrni ezeket a kérdéseket. Most itt egy elem a barlangügy, ami úgy tűnik, hogy a helyén van.

Elnök úr felvetésére reagálnék. Sajólád egy érdekes történet, összefüggésben azzal, hogy rendelkezésre áll-e a jogi háttér minden szempontból. Úgy gondolom, hogy a jogi szabályozás területén nemigen van Magyarországnak elmaradása. Talán az Unión belül az egyik legzártabb és legkeményebb szankciórendszer van a magyar környezetvédelmi, természetvédelmi jogi szabályozásban. Ez egy tudatos építkezés eredménye nagyon régóta, nem is mondanám, hogy '95 óta, hanem például a vízügy területén már a '70-es, '80-as években nyomon követhető volt ez. Tehát a jogi szabályozás rendszere megítélésem szerint elégséges.

A konkrét esetben itt sok félreértés meg tévhit keringett. Hibát követett el az erdőgazdálkodó, ugyanis nem arra helyezte a hangsúlyt, hogy hogy tudja minél jobban és hatékonyabban megóvni az egyébként teljesen törvénytelen fakitermelések ellen az erdőt, hanem egy olyan döntést hozott, hogy akkor inkább levágja tarra az erdőt, és így nincs mit ellopni. Tömören és röviden ez a sztori lényege. Ezt az infringement eljárást Magyarország el fogja bukni nagy valószínűséggel, de azért ez rávilágít arra a problematikára, hogy nem biztos, hogy mondjuk a vagyonkezelői feladatok telepítése minden szempontból jó helyen található-e ez idő szerint.

Volt egy sajnálatos eset, nyilván az elnök úr ezt idézte, hogy egy természetvédelmi őr halálos lövést adott le egy ilyen fatolvajjal kapcsolatban. Szeretném mondani, hogy vele kapcsolatban minden ilyen ügyben indul rendőrségi vizsgálat, de abszolút mértékben igazolta az ő jogszerű eljárását, tehát felmentették, nem is került sor vádemelésre, azonban ez felhívja a figyelmet arra, az ilyen esetekre, hogy úgy tűnik, a természeti értékek megóvására nagyobb erőket kell mozgósítani az elkövetkezendőkben.

Akkor megkérem kolléganőmet, két olyan kérdés maradt, amit azt hiszem, nem válaszoltam meg.

DR. GERGELY ERZSÉBET (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kis Péter és Ángyán József képviselő urak kérdéseire szeretnék egy kicsit részletesebben válaszolni. Az egyik azzal kapcsolatos, hogy ez a jelen módosítás mi mindenre jó, mit orvosol, illetve mik azok, amik esetleg még jövőbeni feladatok.

Nagyon köszönöm Ángyán képviselő úrnak azt az észrevételét, hogy valóban a jelenlegi helyzet nagyon tüzetes áttekintésével és a problémák mérlegelésével próbáltunk rendet vágni abban a gyakran már burjánzó tervezési gyakorlatban, ami alapján átfogó, tematikus és egyedi tervek különböző szinteken készülnek. Végül is egyetlen egy fontos cél van, hogy azokat a forrásokat, amik Magyarországon rendelkezésre állnak, az ország igényei, helyi, regionális és országos igényei szerint és területileg valamilyen olyan kiegyensúlyozott formában tudjuk megvalósítani, hogy az valóban értékteremtő legyen egy térségben, és a különböző fejlesztések erősítsék és ne kioltsák egymást.

Természetesen a legszebb álmunk egy tervtörvény volna, amelyik az egész rendben kezeli ezt az ügyet. De ettől függetlenül igyekeztünk egy olyan rendszert kialakítani, amely minden környezeti terv szempontjából az átfogó tervek esetében rögzíti, hogy a területi szinten egymással összefüggő tervek között milyen egyeztetési és iterációs mechanizmus szükséges, valamint hogy az egyedi és a tematikus terveknek mindig összhangba kell kerülni az átfogó tervekkel, hiszen az nem lehet, hogy mondjuk a környezetvédelem és az agrárium két különböző irányba hajt, és ezerrel próbálunk olyan dolgokon dolgozni, amik nem összesítik végül is a hatásukat. Tehát ilyen szempontból azt gondolom, hogy ez a megoldás jó volt.

A '95-ös országgyűlési törvény nagyon bölcsen azokra a területi szintekre helyezte a környezeti tervezést, amelyek a megfelelő szubszidiarizációs szinteknek megfelelőek, tehát hogy a döntést mindig a legnagyobb tudással a legjobb helyen lehessen meghozni, ilyen szempontból alakult ki a helyi, a megyei, a regionális, illetve az országos. A megyei és a regionális szint között volt egy szakmai diszkusszió a tekintetben, hogy amennyiben már közigazgatási reform lett volna, és mondjuk valamelyik szint megkülönböztetett szerepet kap, hogy mind jogi, mind egyéb szempontból jobban meghatározó, akkor még akár így is lehetne egyszerűsíteni a tervezési szinteket, de ez jelen körülmények között, mivel még nem valósult meg, nem volt figyelembe vehető.

Az a valós igény viszont igen, amelyre államtitkár úr is utalt, hogy az összes megye, régió, nagyvárosok, középvárosok mellett van számos olyan kistelepülés, amelyek nem tudtak ilyen tervet készíteni. Az ő számukra vezeti be a mostani módosítás azt a lehetőséget, hogy az egyedi települési program helyett vagy mellett több önkormányzat, illetve kistérség is készíthet programokat. Tehát itt annyiban pontosítanám a 48/E. § (5) bekezdése alapján, és ez a válasz Kis Péter képviselő úr kérdésére is, hogy nem muszáj egy teljes kistérségnek összeállni, több önkormányzat dönthet úgy, hogy részben szakmai szempontok alapján, hiszen az ökológiai hálózatot, a hulladék, a vízbázisvédelem meg számos szempontot nézve akkor van ráció abban, hogy közösen készítsenek programot. Nem utolsó sorban a kompetenciát, a forrásokat, a források hatékonyabb felhasználását jelenti egy közös program. Tehát ilyen módon a mostani módosítás lehetőséget ad, hogy a kimaradó településeknek ne egyenként kelljen tervezgetni egymástól elkülönülten, hanem gyakorlatilag egy térségi megközelítés alapján közösen is tudjanak ilyen módon programot kidolgozni.

Azt is kiemelném, hogy a vizsgálataink alapján nagyon sok önkormányzat olyan példaértékű tevékenységet mutatott, hogy a mostani, kicsit bővített tematikához képest is nagyon sok új elemmel gazdagította a meglévő környezeti programját, egyszerűen, mert felismerték, hogy a jövőben nemcsak az az egy út van, hogy amire éppen adnak támogatást, akkor abba beruházunk, és aztán valahogy majdcsak alakul a település sorsa, hanem hosszú távra átgondolják azt, hogy milyen települést szeretnének, és ahhoz képest egy program ismeretében tudják már megpályázni a hozzávaló elemeket a különböző támogatási lehetőségekből. Tehát úgy gondoljuk, hogy ez egy nagyon jó követési irány. Éppen ezért a tartalmi elemeknél úgy jelenítettük meg, hogy van, ami eddig is kötelező volt, most is kötelező, és egy választható menüt is adtunk be, ez is rugalmas, és külön megjegyzésként szerepel, hogy természetesen mindez az egyes települések adottságaihoz, kapacitásához és egyébhez képest oldható meg.

Amit még kérdezett Kis Péter képviselő úr, hogy ez bármifajta hátrányt jelent-e. Azt gondolom, hogy nem jelent. Másfelől pedig az önkormányzatokkal való elég széles körű egyeztetés alapján, hiszen nagyon sok mindenkivel egyeztettünk, tréningeket tartottunk közösen, mikor kidolgoztuk a tervezetet, az derült ki, hogy maga a programkészítés mechanizmusa segíti az önkormányzatokat az egyéb tervezési dokumentumaik kidolgozásában, tehát megalapozza, és akkor már maga a projektkidolgozás nem jelent ilyen sok megterhelést. Hátránnyal pedig semmiképpen nem jár, mert úgy gondoljuk, hogy ez megterhelést a jelen körülményekhez képest egyáltalában nem jelent.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy van-e további kérdés, észrevétel. (Kis Péter László jelentkezik.) Kis Péternek adok szót.

KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen a kérdéseimre adott választ, ami nagyrészt megnyugtató volt. Ez a törvénytervezet, mint a bevezetőben is elhangzott, salátatörvénynek minősülő, négy törvényt módosít. Természetesen mi is egyetértünk azzal, hogy ez az INSPIRE-rendszer kiépüljön, nemcsak azért, mert az Unióhoz való igazodás, hanem egyébként az országon belül is szolgálhatja azt a célt, ami megfelelő információkkal segítheti a különböző területek munkáját.

Itt a tervezési rendszerrel kapcsolatban megnyugtató volt a válasz, de azt hiszem, hogy indokolt az a kérdés is, hogy valóban ebben a rendszerben nem sérülnek-e egyéb érdekek. Itt megint a települések, illetve a bizonyos térségek fejlesztésével kapcsolatos kérdésre gondolok. Örülök neki, ha nem lesz diszkriminatív ez a dolog a különböző eljárásokban. Az, hogy a '95-ös törvény után az önkormányzatok mintegy 60 százaléka készített el ilyen programot, azt hiszem, hogy abból adódik - és itt az előadó is elmondta, illetve a kérdésre adott válaszban is megfogalmazódott -, hogy inkább a nagyobb önkormányzatok voltak arra képesek, akár anyagi oldalát nézve, akár pedig szakmai oldalát nézve, hogy elkészítették. Örülök annak, hogy kinyitja a lehetőséget a törvénytervezet arra vonatkozóan, hogy kistérségekbe, illetve Gergely Erzsébet válaszából is kiderült, hogy nem feltétlen kistérséghez kapcsolódóan, hanem úgymond önállóan, önelhatározásból, települések összefogásával is készülhettek ilyen programok. Tehát ez megnyugtató.

Tulajdonképpen azzal is egyetértek, illetve egyetértünk, amit az úgynevezett országos vízgazdálkodási tanács létrehozásával foglalkozik. Valószínű, hogy segítheti ezt a munkát. Bízunk abban, hogy az egyes környezetvédelmi törvények módosításáról szóló javaslat négy törvény módosításával összességében hozzájárulhat a környezeti állapot javításához.

Azt nem zárom ki vagy zárjuk ki, hogy egy-két pontosító indítvánnyal nem igyekszünk javítani a törvényen. A szocialista munkacsoport részéről mi is általános vitára alkalmasnak tartjuk ezt a törvénytervezetet. Köszönöm szépen.

Szavazás az általános vitára való alkalmasságról

ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor szavazunk róla. Kérdezem, hogy ki az, aki támogatja a T/6442. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát. Aki igen, az kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Ez egyhangú.

Kérdezem, hogy a bizottság elfogadja-e, ha Kis Pétert kérjük föl a bizottsági vélemény előadójának. Igen, ő is elfogadja, úgy látom. Tehát akkor erről szavazzunk! (Szavazás.) A bizottság véleményét Kis Péter fogja elmondani a törvény vitájakor.

Köszönjük szépen az előadóknak. Az 1. napirendi pontot lezárom.

Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: A kistermelői kimérésről és termékértékesítésről szóló törvényjavaslat (T/6541. szám) (Kovács Ferenc és Lasztovicza Jenő (Fidesz) képviselők önálló indítványa)

Rátérünk a 2. napirendi pontra, amely képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről szól, ez a kistermelői kimérésről és termékértékesítésről szóló T/6541. számú indítvány, Kovács Ferenc és Lasztovicza Jenő képviselőtársaink indítványa. Az indítványtevő képviselők nem tudnak jelen lenni, és Kékkői Zoltán képviselőtársunkat bízták meg a képviseletükkel.

Megadom a szót az előterjesztők képviseletében megszólaló Kékkői Zoltánnak.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Valóban megkértek arra, hogy helyettesítsem őket a bizottsági ülésen.

Túl sokat nem szeretnék hozzászólni ehhez a törvényjavaslathoz, mindenki elé kiosztásra került, tehát ott van, de ha megengedi elnök úr, az általános indokolásból egy pár mondatot felolvasnék, hogy a törvény miért született. "A mezőgazdaságból élő gazdáknak a felvásárlók által teremtett kiszolgáltatott helyzetén is könnyítését jelent, ha - bár csak kisebb mennyiségben - saját maguk értékesíthetik tájjellegű termékeiket." Ez a célja a törvénynek. "Mindezeket a célokat kiválóan szolgálja a kistermelői áruértékesítés törvényben szabályozott, biztonságos keretek között működő, a jelenleginél széles körűbb lehetősége." Fölhívja még a figyelmet az általános indokolásban, hogy a törvényjavaslat megalkotásakor a burgenlandi, a stájerországi és a bajorországi tartományi törvényeket vették figyelembe.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság képviselőinek adok szót kérdés, észrevétel formájában. (Jelentkezésre:) Bagi Béla!

Észrevételek, vélemények

BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy egy hézagpótló törvényjavaslattal van dolgunk. Ebben a parlamenti ciklusban már több alkalommal beszéltünk ezekről a problémákról, és többé-kevésbé egyetértésre is jutottunk mi itt magunk között, hogy a jelenlegi szabályozás nem tudja minden ponton megnyugtatóan kezelni ezt a kérdést, anélkül, hogy itt a jelenleg hatályos, e problémakört célzó törvényekkel részletesebben foglalkoznék, mint például itt az őstermelői igazolvány kétfélesége, ezt sem tudja kezelni. Papíron lehetséges, hogy megoldás erre, de az élet visszaigazolja, hogy ez nem megfelelő, nem életszerű.

Megítélésem szerint most egy életszerű törvényjavaslattal van dolgunk, ez sok problémáját fogja kezelni a kistelepüléseknek, a saját szükségletén fölül termelők piacra jutását, azt gondolom, olyan vita nincs köztünk, hogy az úgynevezett határokon átnyúló kiskereskedelem, népszerű nyelvén a multik egyszerűen nem tudják, nem is akarják kezelni. (Bedő Tamás megérkezik az ülésre.) De ez vonatkozik a mikrovállalkozói kategóriájú egyéni vállalkozókra vagy őstermelőkre. Úgyhogy mindenféleképpen erősen tudnám javasolni, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel.

Egy az egyben nekem is lennének javaslataim, hogy bizonyos pontokon változtatni kellene. A koncepciót, a szándékot tartom üdvözlendőnek, és a közös gondolkodással úgy gondolom, hogy egy hézagpótló törvényt tudunk alkotni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: (Jelentkezésre:) Herbály Imre alelnök úrnak adok szót.

HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Bagi Béla képviselő úr utolsó mondatával abszolút egyetértek. Az elgondolás elismerésre méltó és továbbgondolandó. De ha ezt minisztériumi hivatalnokok készítették volna elő, akkor ezt egy tákolmánynak tartanám, mert ez egymásnak ellentmondóan, rendszerezetlenül fogalmazza meg, ráadásul egy másik ország vagy több ország sajátosságait átemelve fogalmazza meg azt az egyébként jó szándékú kezdeményezést, amivel szerintem foglalkoznunk kell.

Csak megjegyezni szeretném, hogy van, amivel nem értek egyet Bagi Béla képviselőtársammal. Azt mondja, hogy a kettős adószámozású őstermelői igazolvány nem életszerű. Hát akkor ez se életszerű szerintem, mert ha egyszer kinyitunk valamit valakiknek, az rendben van, csak úgy gondolom, hogy ha nem úgy írjuk le, hogy azt mindenki pontosan értse és tudja a jogait, és beilleszkedjen ebbe a jogrendbe, akkor bizony itt is visszaélésekre kerülhet sor. Én nem tételezem fel persze eleve, csak azt mondom, hogy ha az nem jó, akkor ezt is nagyon nehéz megoldani.

Az más téma, hogy tényleg nem egyformán értelmezik azok a szervezetek az őstermelői igazolványnak ezt a számozás nélküli, adószám nélküli, satöbbi, nem akarok ebbe belemenni, de úgy gondolom, hogy egy hosszas, alapos előkészítés, szakmailag jobban megalapozott előkészítés után több törvény kigyomlálása, összefésülése, rendeletek, miniszteri rendeletek megszüntetése után tényleg hézag- és hiánypótló lenne egy ilyen értelmű törvény megszületése. Segítené a falusi turizmust, segítené annak a kifogásnak a megszüntetését, ami egyébként majd a következő napirendnél előjön az Agrárgazdasági Tanács jelentésében, hogy bizony a mezőgazdasághoz kapcsolódó egyéb tevékenységek nagyon elszegényedtek, és sokkal több dolgot lehetne kihozni a mezőgazdaságból. Itt van a LEADER mint lehetőség előttünk, az is abba az irányba mutat, hogy ezen a területen valamit tennünk kell. De ez hirtelen jött, és kidolgozatlan.

Ettől függetlenül magát a gondolatot, hogy ezt két olyan képviselőtársunk nyújtotta be, akiknek mondjuk közvetlen kapcsolatuk az agrárgazdasággal nincs, ha csak annyi nem, hogy Lasztovicza képviselő úr hosszú ideig volt az idegenforgalmi bizottság elnöke és a falusi turizmussal kapcsolatba került, és Kovács Ferenc szintén idegenforgalmár, köszönöm szépen, hogy ezt a gondolatot felvetették. Azt gondolom, hogy tovább kell vinni, és meg kell próbálni azt a nem egyszerű feladatot megoldani, hogy ebből a gondolatból egy alkalmazható, elfogadható törvényjavaslat szülessék, hogy aztán azt alkalmazni tudják a magyar agrárgazdaságban.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Itt megszakítom a bizottsági tagok hozzászólási lehetőségét, elnézést kérek, hibáztam, az előterjesztő után a kormány álláspontját nem kértem meg, hogy terjessze elő a kormányt képviselő előadó. Megadom a szót. (Bagi Béla elhagyja az üléstermet.)

DR. ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Andréka Tamás vagyok, a Földművelésügyi Minisztérium jogi főosztályának helyettes vezetője.

Kormányálláspontként a minisztérium álláspontját tudom csak a tisztelt bizottsággal ismertetni, ugyanis a kormány még nem tárgyalta az előterjesztést. Nem javasoljuk elfogadásra a törvényjavaslatot, nagyjából azon megfontolásokból, amit Herbály Imre alelnök úr elmondott. Alapvetően ez a terület már jelenleg is szabályozva van alacsonyabb szintű jogszabályokban, a zöme a 14/2006-os FVM-EüM-ICSSZEM együttes rendelet a kistermelői élelmiszertermelés, -előállítás, -értékesítés feltételeiről, ez tartalmazza, valamint a falusi, agroturisztikai tevékenységről szóló 136/2007-es kormányrendelet, illetve az üzletek működéséről szóló 133/2007-es kormányrendelet.

Ugyanakkor több ponton ellentétes rendelkezéseket fogalmaz meg a hatályos élelmiszer-higiéniai jogszabályokkal, amik viszont közösségi szintű EK-rendeletek, tehát ezektől csak nagyon szűk körben és csak ott van lehetőség az eltérésre, ahol az EK-rendelet ezt biztosítja a tagállamok számára. Ugyanakkor számos helyen pontatlanul és ellentmondásosan fogalmaz a javaslat, tehát jelen formájában semmi esetre se, de összefoglalva a koncepcionális szempontból sem törvényi szinten tartjuk megfelelőnek a kérdés szabályozását.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel? (Jelentkezésre:) Ángyán József!

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Most, hogy elhangzott a kormány álláspontja, szeretném emlékeztetni a kormány képviselőjét, hogy tárgysorozatba-vételről van szó. Tehát nem arról szól most a történet, hogy ez az előterjesztés így megfelel-e minden szempontból, hanem arról, hogy beszéljünk-e erről a kérdésről magyarán. Én azt gondolom, hogy a probléma itt van, ezzel foglalkozni kell. Az előterjesztés jóllehet több ponton módosításra szorul, én magam is úgy látom, de az előterjesztés maga alkalmas arra, hogy erről vitát nyissunk, próbáljuk úgy módosítani, hogy megfeleljen azoknak az európai normáknak és másoknak is, amit előterjesztőként a kormány képviselője elmondott.

Azt nem gondolom, hogy a kérdést kormányrendeletekkel vagy miniszteri rendelettel lehetne szabályozni. Azt gondolom, hogy jobb lenne ennek egy tágabb keretet adni, egy törvényi keretet adni. A legtöbb országban kétszintű szabályozás van érvényben, a helyi kimérések, feldolgozás, értékesítés szabályrendszere nem azonos azzal a szabályrendszerrel, amit azoktól követelnek meg, akik a világkereskedelemben vagy az Európai Közösség piacain akarnak részt venni. Ennek a kérdésnek a szabályozása mindig nemzeti hatáskörben egy fontos feladat, mert ha mindenkit meg akarunk feleltetni ugyanazoknak a normáknak, mint a világkereskedelemben, akkor a helyi áruk, a tradicionális termékeink, a tradicionális feldolgozási módjaink, a helyi értékesítés ellehetetlenül, nem tudnak megfelelni ugyanazoknak a feltételeknek, más feltételeket kell szabnunk.

Egyébként is valószínűleg értelmes reakció akár azokra a világgazdasági válságjelenségekre is, amik itt körülvesznek bennünket. Ezt már itt megbeszéltük többszörösen is az utóbbi időben, hogy az élelmiszerláncot rövidítsük, a helyben termelt termékeket preferáljuk. Élelmiszerek esetében az élelmiszer-önrendelkezés mint egy külön kategória fölvetődik, és erről érdemes az Európai Közösséggel is tárgyalni sajátos szabályrendszerek mentén. Azt hiszem, hogy ebben egyre több partnert találunk az Európai Közösségben is, például az élelmiszer-önrendelkezés kérdésében, vagy hogy az áruk szabad áramlása kategóriáját speciálisan értelmezzük az élelmiszerekre mint stratégiai cikkekre. Ezek a kérdések mind-mind valahol kapcsolódnak ahhoz, hogy ehhez viszont, hogy ezt meg tudjuk tenni, a helyi gazdaságot, a helyi értékesítést, helyi feldolgozást meg kell erősíteni. A szándék ez. A vita pedig majd eldönti, hogy ez az előterjesztés alkalmas-e ennek a szándéknak a kifejezésére, vagy módosításokkal érdemes ezt az anyagot továbbvinni.

Én mindenesetre azt szeretném kérni, anélkül, hogy hosszasan érvelnék még emellett, számos szempont szól amellett, hogy a parlamentnek érdemes lenne ezzel foglakozni, és érdemes lenne ezt a kérdést törvényi szinten rendezni, nem megkérdőjelezve azokat a kormányrendeleteket és a jó szándékot, ami ezzel kapcsolatban kifejeződött. Ez pusztán erősíti ezt, ha egy törvényi szabályozás áll a hátterében mindannak a folyamatnak, ami a helyi feldolgozás, értékesítés tekintetében itt megfogalmazódik.

Nyilván azok a minták, példák, amikre Herbály képviselő úr is utalt, egy az egyben nem átvehetők, tudjuk. Például az a 10 kilométer egy mezőváros esetében másképp néz ki, hogy egy példát kiragadjak ebből, mint Ausztriában, ahol zárt völgyekben van egy kis település, és ott nem is tudsz 10 kilométerre elmenni, mert hatalmas hegyek vesznek körül. Tehát ezeket a kérdéseket itt meg kell vitatni, hogy magyar viszonyok közt ez a probléma hogyan kezelhető. Nyilván nem szükséges mondjuk Hódmezővásárhely 50 ezer hektáros határában úgy korlátozni, hogy a határ egyik részéről a másik részére már nem viheti át, mert nem tud 10 kilométeren belül mozogni. Tehát ezekre a kérdésekre nyilván lehet azt mondani, hogy szakszerűtlen, a jó szándékot nem vitatom, viszont ezek a problémák nyilván itt rendezhetők, ha szándék van arra, hogy a helyi gazdaságot valóban megerősítsük mindazokkal a folyamatokkal szemben, amik itt az élelmiszergazdaságban is láthatóan, élelmiszerbiztonság és egyéb ügyekben is jelentkeznek körülöttünk.

Úgyhogy jó szívvel ajánlom, hogy fogadjuk el, a kormánypárti képviselőknek is szeretném azt javasolni, hogy vitassuk meg ezt a kérdést, és próbáljuk ennek a törvényi szabályozását megoldani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: (Jelentkezésre:) Kis Péternek adok szót.

KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tulajdonképpen egy ponton van vitám Ángyán képviselő úrral, ami lényegi persze, hogy a X. 19-én letöltött meghívóban az szerepel, hogy tárgysorozatba-vételéről, általános vita. De nem gondolom, hogy ezen a dolgon össze kellene kapnunk. Azt hiszem, hogy itt a tartalmi részletekről is érdemes és kell véleményt nyilvánítani.

Nekem is az a véleményem, hogy a törvénytervezetben jelentős összhangzavar van. Megmondom őszintén, meglepődtem egy kicsit, mikor átolvastam ezt a törvényt, hisz nagyon helyesen a Fidesz igen igényes a szakértői háttérre, tehát talán a képviselő urak igénybe vehették volna a jól kiépített szakértői hálózatot, és valóban egy olyan törvénytervezetet tehettek volna ide, amelynek az eleje köszön a végével, tehát jobban összhangban van.

Nyilván itt nem akarok kitérni azokra a szabályozási dolgokra, amiket kormányrendeletek leírnak, de azt azért szeretném megemlíteni, hogy az élelmiszer-biztonsági kérdést semmi nem írhatja fölül, teljesen egyetértve Ángyán képviselő úrral, Herbály képviselő úrral, hogy igen fontos területről van szó. Azt hiszem, ha visszaemlékszünk arra a vitára, ami az élelmiszer-biztonsággal és -ellenőrzéssel kapcsolatos törvénynél volt, akkor is egyértelműen, sőt azt hiszem, hogy ha jól emlékszem, a Fidesz módosító indítványa kapcsán is bekerült a törvénybe az élelmiszerlánc rövidítésének a szükségessége, tehát most sincs ezzel kapcsolatban vitám. De például a 3. §, szóval ebben az összefüggésben, amit ott fölsorol, ez ellenőrizhetetlen összevisszaságnak tűnik egyelőre számomra. A felhatalmazással kapcsolatosan is 11. §-ban van meghatározva ez. Talán a 7. § (4) bekezdést csak mondjuk a hangulat kedvéért mondom, hogy talán belekerülhetne az, hogy választási kampánygyűlés sem tartható, mert ez szabályozza, hogy mi nem tartható ilyen árusításkor. De hát ezt talán inkább a humor kedvéért.

Én is úgy gondolom, hogy jelen helyzetben, mikor említésre került a 14/2006-os együttes rendelet, illetve a 137/2007-es kormányrendelet, amely bizonyos szabályozást tartalmaz ebben a körben, lehet, hogy végig kell gondolni. Nem vitatom, el tudhatunk jutni szerintem arra a pontra, hogy ez az egész kérdéskör megfelelő végrehajtási rendeletekkel a háttérben talán szolgálhatja azt a célt, ami azt hiszem, hogy közös érdekünk. Még egyszer, a jó szándékot én is jó szívvel veszem, de ez egyelőre tárgysorozatba-vétel, és az általános vitára való alkalmasságát se látom ennek a törvénynek. Annyira át kellene írni ezt az egész törvényt nyilván a szakma bevonásában, ne adj isten, összedugva a fejünket, a két oldal, lehet belőle valami. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. (Jelentkezésre:) Jakab Istvánnak adok szót.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, azt kellene mérlegelnünk, hogy időszerű-e a téma, valós problémákat feszeget-e az előterjesztő. Igen. Akkor ennek alapján azt javasolnám, hogy a tárgysorozatba-vételt fontolja meg a bizottság. Nem állította senki, maga az előterjesztő sem, hogy ez egy jogi remekmű, de tisztelt Herbály képviselőtársam, én azért tákolmánynak nem nevezném. (Herbály Imre: Azt mondtam, hogy akkor, ha ezt minisztériumi tisztségviselők csinálták volna.)

ELNÖK: Ne zavarjuk meg a jegyzőkönyvvezetőt! (Herbály Imre: Pontosan fogalmaztam.)

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Szeretnék én is pontosan fogalmazni, majd jelezzük, ha esetleg hasonló jellegű és színvonalú művek megjelennek kormányzati körökből, és akkor ígérem, hogy ugyanúgy a jelzőt alkalmazzuk. (Herbály Imre: Helyes!)

A LEADER-rel kapcsolatban csak annyit szeretnék jelezni, hogy történelmi tapasztalataink vannak, hogy ott kiknek és milyen esélyeik vannak a fejlesztések megvalósítására.

Egy nagyon szerény észrevételt. Ha most ilyen elegánsan elzárkózunk a helyben termelt élelmiszerek, élelmiszer-alapanyagok felhasználásától, feldolgozásától és fogyasztásától, akkor végül is nem kellene végiggondolni, hogy amikor a kisvágóhidak bezárásra kerültek, amikor azok az egységek bezárásra kerültek az uniós csatlakozás kapcsán, amelyek pontosan ezeket a szolgáltatásokat voltak hivatottak végezni, most miért idegenkedünk? Miért zavaró az, hogy egy nagyon életszerű, racionális jogszabályt nyilván az osztrák viszonyok vagy a német viszonyok figyelembevétele mellett próbáltak átvenni, vagy a magyar viszonyok figyelembevétele mellett próbáltak átvenni a képviselőtársaink? Miért zavaró ez? Talán egyetlen példa, hogy egy az egyben átveszünk egy jogszabályt? Miért? Az SPS-t is átvették, majdnem ugyanúgy, mint ahogy Nyugat-Európában van. Miért zavaró ez? Nem egyedüli eset lenne.

Úgyhogy a magam részéről tisztelettel azt kérem és javaslom, hogy vegyük tárgysorozatba. Köszönöm.

ELNÖK: (Jelentkezésre:) Velkey Gábornak adok szót.

VELKEY GÁBOR DÁNIEL (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Valóban nagyon sokat beszéltünk az elmúlt időszakban több törvény kapcsán arról, hogy lépni kellene a helyi kispiacokra termelő termelők lehetőségeinek vagy esélyeinek javításában. Ezt elmondtuk nem egyszer sokan. Az MSZP-ből pedig most többen felsorolták, hogy mennyire jó szándékkal állnak a kezdeményezéshez, és magát az ötletet támogatják meg az ügyet is. Úgy gondolom, hogy úgy lehetne ezt a gyakorlat szintjére is átültetni, hogyha ezt a kezdeményezést arra használnánk ki, hogy legalább itt a bizottságban, aztán meg a parlamentben ezt a problémakört végigtárgyalnánk.

Tehát én nagyon szeretem a kinyilvánított jó szándékokat, meg a nagy pozitív nyilatkozatokat, de azt még jobban szeretjük szerintem sokan, és az ebben a sorban ülők is, ha az megvalósul a gyakorlatban, ezt pedig úgy lehet demonstrálni, hogy ha elkezdünk ezzel az üggyel foglalkozni. Az üggyel foglalkozni pedig úgy nem lehet, ha minden kezdeményezést leszavazunk. Úgy lehet, hogyha elkezdünk róla tárgyalni, és ha nem jutunk dűlőre, akkor nem visszük tovább az ügyet, vagy ha az előterjesztőknek megadjuk azokat az instrukciókat, amik alapján visszavonják, átdolgozzák, és elfogadhatóvá teszik a javaslatot, de ez is csak akkor történhet meg, ha nem leseperjük, hanem elindítjuk a folyamatot. A folyamatot pedig úgy lehet elindítani szerintem, ha tárgysorozatba vesszük.

A kritikai véleményeket nem akarom elmondani, mert valóban vannak ezzel zavaró problémák, bizonyos fokig szűkítendő, más területeken meg bővítendő. Abba a kérdésbe meg, hogy ezt törvényi szinten vagy rendeleti szinten kell szabályozni, nem akarok belemenni, mert ennek is sokféle megközelítése van, vagy sokféle alapon lehet ezt is megközelíteni, vagyis szerintem tárgyaljunk erről, ezért támogatni fogom a tárgysorozatba-vételt.

Köszönöm.

ELNÖK: (Jelentkezésre:) Herbály Imre alelnök úrnak adok szót.

HERBÁLY IMRE (MSZP): Tisztelt Bizottság! Azt mondanám, hogy ha elfogadnák, tehát azt mondom, hogy fogadják el a képviselőtársaim, hogy adjuk vissza, dolgozzák át, vagy vonják vissza, dolgozzák át, és akkor hajlandók vagyunk a tárgysorozatba-vételről szavazni, amit most is megteszünk persze, de előrebocsátom, hogy mi nem fogjuk megszavazni a tárgysorozatba-vételt. Azonban ha mégis bekerül, nyilvánvalóan részt veszünk a javításában. Lehet úgy, hogy zárójelbe tesszük, és megpróbálunk szakértőkkel, minisztériumi tisztségviselőkkel egy olyan törvénytervezetet visszahozni helyette, ami tartalmában, küllemében megfelel a magyar és az európai viszonyoknak. Erre hajlandók vagyunk, de ezt a tervezetet nem tartjuk olyannak, amit tárgysorozatba lehetne venni.

Még egyszer mondom, nem udvariasságból mondtam azt, hogy elismerendő a munkájuk, azért mondtam, mert ezt nem tartom így alkalmasnak tárgysorozatba-vételre. Ilyen alapon lehetne mindenféle papírokat megtárgyalni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megjegyzem természetesen, hogy ez a kérdés már egyszer a bizottság előtt volt, aki emlékszik rá, csak az az előző ciklusban volt, és mivel egy az egyben ezt a változatot terjesztették be, ha jól figyelem, valóban van már olyan kérdés, amit az idő meghaladott, de a szellemisége nagyon egyértelmű. Például, és elnézést kérek, de egyben tájékoztatást is adok erről, hogy a pálinka, bor, gyümölcspálinka, ágyaspálinka, mézes pálinka szóhasználatot a pálinkatörvény rendezi, tehát bizonyosan ezzel így nincs szinkronban. Szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy várhatóan november 4-én kerülhet sor a végszavazásra, az utolsó akadályok is az uniós egyeztetés után elhárultak. Ezt most a pálinkatörvényre mondom.

Tehát én is látok benne olyat, amit biztos, hogy korrigálni kellene az azóta megjelent jogszabályok miatt, de a szándék, az elképzelés nem kérdéses, hogy egy olyan uniós elvet alkalmaz, amire mi magunk a corki deklarációra nagyon régóta hivatkozunk. Sajnálatos módon 2004-ben az agrárkormányzat elfelejtette közölni Magyarországgal, hogy létezik a corki deklaráció. Ez a törvénytervezet 2005-ben vagy 2006-ban került a parlament elé, ők hívták fel a figyelmet a corki deklaráció lényegére. Nagyon javaslom, ha másra nem is használják a kormánypárti képviselők ezt a törvénytervezetet, de a corki deklarációt olvassák el, és akkor mindent megértenek, hogy miért működik... Rendben, köszönöm, ha elolvasták. A német, az osztrák, az olasz kispiacok, a falusi, a kisvárosi, a főtéri élelmiszerpiacok miért működnek, nálunk meg miért tették ezt tönkre, és akkor innentől kezdve egy súlyos logikai következtetés, hogy az embereket betereltük a multinacionális áruházak karmai közé, és akkor eljutunk az élelmiszer-biztonsági kérdéshez. De ne menjünk bele, mert tartok tőle, hogy ezzel a kérdéssel a délutáni ülésen is fogunk majd foglalkozni. Értjük az álláspontokat, azt hiszem, mindkét oldalról, a szándékot is. (Kis Péter László jelentkezik.)

Kis Péter úgy érzi, hogy még segíteni szeretné a bizottságot a döntésében. Megadom a szót neki.

KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Elnézést kérek, nem vagyok nagyon gyakori hozzászóló. Szóval diszkriminatív is, ha már a belső tartalmát nézzük, mert ha megnézzük, hogy az 1. § miről szól, a bor, gyümölcs, szőlő kérdéséről, ugyanakkor a 7. § pedig azt mondja, hogy egyébként még emellett mit is lehet árulni. Tehát lehet sok mindent árulni szendvicstől kezdve füstölt mindent. Azt gondolom, hogy ha ezt egy átfogó törvényként képzeljük el, akkor gyakorlatilag minden olyan, az élelmiszer-termelést meg mindent, feldolgozást, minden olyan úgymond ágazatát egyenlő súllyal kellene ebben kezelni. Mi van akkor, ha helyben annak van múltja és hagyománya, hogy sajtot csinálnak, és akkor ő meg bort árul? Azért mondom, hogy oda-vissza érdekes a dolog, mert mondjuk van olyan, ahol meg kiváló mangalicakolbászt csinálnak, ott is árulnak sajtot és bort. Tehát azért mondom, hogy ilyen szempontból ez a rész diszkriminatív, tehát teljes átdolgozást igényel.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Igen, alelnök úrral is több olvasatban néztük a 7. § (2) bekezdését, mi már étlap gyanánt olvasgatjuk. (A kormány képviselője jelentkezik.) A kormány képviselője szeretne röviden reflektálni. Megadom a szót.

DR. ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nagyon röviden két gondolat. Az egyik, ami a szabályozási szinteket illeti, szerencsétlen lenne, ha úgy alakulna az élelmiszerjog szabályozása, hogy bizonyos jogalanyokra, a kistermelőkre nézve törvényi szinten, ugyanakkor mindenki másra meg alacsonyabb, miniszteri rendeleti, illetve kormányrendeleti szinten vonatkozzanak ugyanolyan jellegű szabályok. Tehát ez a jogrendszernek a koherenciáját mélységében érintő kérdés.

Ami pedig a konkrét törvényjavaslattal kapcsolatban egy rövid megjegyzésem, az 1. napirendi pont tárgyalása alatt elkezdtem javítgatni a szöveget, és a 12 paragrafusból 11 paragrafusban lenne mit kalapálni, gyakorlatilag a 12. a hatálybalépés, ami nem igényel ránézésre módosítást. Tehát alapjaiban kellene újragondolni és újraszövegezni a törvényjavaslatot, amivel kapcsolatban természetesen fel tudjuk ajánlani a minisztérium szakmai, illetve jogi részlegének a segítő közreműködését az előterjesztők vagy akár a bizottság számára, de egy olyan törvényjavaslat, aminek majdnem a 100 százalékához módosító javaslatokat kellene benyújtani, úgy gondolom, hogy nem alkalmas a tárgysorozatba-vételre és az általános vitára.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Zárszóként az előterjesztő képviselőjének adok szót a Házszabály szerint.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Zárszóként rövid leszek. Elhangzott egy kérés, hogy vonjuk vissza. Nem vonjuk vissza ezt a törvényjavaslatot, tehát továbbra is fenntartjuk. Velkey képviselő úrral értek egyet, kerüljön valóban a parlament elé, és ott vitassuk meg. Már itt is részben elhangzott egy általános vita. Ha a jó szándékkal egyetért a másik oldal is, a jó szándékát tudná bizonyítani most, hogy megszavazza ezt a törvényt.

Köszönöm szépen.

Szavazás a tárgysorozatba-vételről

ELNÖK: Köszönöm. Szavazásra kerül sor, mégpedig a tárgysorozatba-vétel tekintetében. Kérdezem, hogy ki az, aki egyetért, hogy tárgysorozatba vegyük a T/6541. számú indítványt. Aki igen, az kézfeltartással ezt jelezze. (Szavazás.) Nem kapta meg a többséget az indítvány. Ezt a napirendi pontot lezárom.

13 órától Gráf József miniszter úr meghallgatására kerül sor, addig szünetet rendelek el.

(Szünet: 12.25 - 13.07 óráig,

Elnök: Font Sándor)

ELNÖK: Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait! A délelőtti ülésünket folytatva 13 órától Gráf József miniszter úr meghallgatására kerül sor a Házszabály 68. §-ának megfelelően. Az volt a miniszter úr kérése, hogy meghallgatása olyan időpontban kerüljön sorra, amikor már benyújtásra került az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló jelentés, ezért kerül sorra a mai napon ez a meghallgatás, hiszen mintegy 10 nappal ezelőtt a parlament elé került ez a jelentés. A délutáni napirendi pontok keretében, a 3. napirendi pont alatt Gráf József miniszter urat hallgatjuk meg, a 4. napirendi pontban pedig az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló jelentésről fogunk tárgyalni, illetve a bizottságnak egy önálló indítványt, egy határozati javaslatot kell ezzel kapcsolatosan benyújtani. Nem kérdéses, hogy a két napirendi pont sokban összefügg egymással, az elfogadott napirendünk szerint most mégis a 3. napirendi pont tárgyalására, tehát Gráf József miniszter úr meghallgatására kerül sor.

Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter éves meghallgatása

A miniszter úr jelezte, hogy ha jól emlékszem, fél 4... (Gráf József: Fél 4-4 óra!) ...fél 4-4 óra között el kell hogy menjen egyéb lekötött programja miatt, ez az utolsó időpont. Ennek fényében kérem majd a bizottsági tagokat a kérdésfeltevés, illetve az észrevételek megfogalmazása időtartamának a korlátozására, illetve a miniszter urat is arra kérem, hogy hagyjon nekünk is lehetőséget a megszólalásra. Szokásainknak megfelelően most a miniszter úrnak adok szót előterjesztésének megtételére. Megadom a szót, miniszter úr.

Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter bevezetője

GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm szépen. Amennyire lehet, összefogottan, mind a két kérdéssel kapcsolatban elmondanám a véleményemet, és utána állok a bizottság rendelkezésére. Azt gondolom, ez a közel három óra elég lesz arra, hogy megvitassuk a legfontosabb problémáinkat.

A helyzet értékelésekor és a feladatok meghatározásakor figyelembe kell venni azt a tényt, hogy most már huzamosabb ideje az Európai Unió tagja vagyunk, és a mezőgazdaságot ez a csatlakozás igen jelentősen érintette és átalakította. A magyar agrárpolitikának az EU-n belül három prioritását szeretném megemlíteni. Az első és legfontosabb, hogy a több mint 10 milliós hazai fogyasztóréteget megfelelő élelmiszerrel tudjuk ellátni, és hogy az egyre bővülő exportpiacainkon is megfelelő minőségű élelmiszerrel tudjunk jelen lenni. A másik a vidéken élők foglalkoztatásának és jövedelembiztonságának, valamint megélhetésének a javítása, ez egy alapvető célpont. A harmadik nagyon fontos, az EU-s tagsággal összefüggő dolog, hogy a közös agrárpolitika kereteiben a hazánk számára előforduló és a hazánk számára elérhető támogatásokat minél nagyobb százalékban, ha lehet, 100 százalékban hívjuk le és használjuk fel a magyar agrárgazdaság számára.

Nem sokat változott ugyan a közmegítélésben a mezőgazdaság súlyáról és fontosságáról kialakult vélemény, bár azt hiszem, az elmúlt két-két és fél évben azért sikerült ezen változtatnunk, és az, hogy a 4-4,8 százalék közötti értéksávban mozog a hazai bruttó termelésben a mezőgazdaság részaránya, ami - mindig hozzá szoktuk tenni - a teljes agráriumot érintő körben, az úgynevezett agrárbizniszben ez az arány azért lényegesen nagyobb, eléri a 12-14 százalék közötti részesedést, és ez igen meghatározó a nemzetgazdaság szempontjából.

Mi egy nyitott gazdaságú ország vagyunk ennek előnyeivel és hátrányaival együtt, ezért a pénzügyeink alakulásában igen nagy szerepe van az agrárium exportteljesítményének. És tudjuk azt is, hogy 2007-ben kimagasló exportot tudtunk produkálni a 4,8 milliárd euróval, és a 3,2 milliárdos importunkkal együtt 1,6 milliárdos pozitív szaldót tudtunk felmutatni, ami az utóbbi évtizedek egyik legjobb eredménye. Rögtön szeretném hozzátenni, hogy 2008 I. félévében ez a folyamat nem csökkent, hanem jelentősen emelkedett, és az export szerkezete is jó irányba változott.

A 2007. évi jelentés mindenkinek a rendelkezésére áll, abból csak néhány elemet szeretnék kiemelni. Azt gondolom, az, hogy 1655 milliárd forintot ért el az agrárium kibocsátása, ami egy jó 4-4,5 százalékos emelkedést jelent az előző évhez viszonyítva, egy nagyon komoly előrelépés.

A 2007. évről még azt is és a 2008. első félévéről is el tudom mondani, mindezidáig itt az első félévig beszélek róla és aztán a problémákról majd a második félév során, tehát az első félévi változások jó irányba hatottak a magyar agráriumra, hiszen lényegesen emelkedtek az átvételi árak, ezek 30-31 százalékos emelkedést is elértek, és ez a fogyasztói árak 10-11 százalékában realizálódott. Hosszú idő után az agrárolló nem záródott, hanem nyílt. Az a 7,1 százalék, ami emelkedés volt bevételeink és kiadásaink között, azért igen-igen jelentős előrelépést jelent.

Azt gondolom, hogy a kedvezőtlen időjárás okozta sokkot, hiszen a búzatermelés mintegy 40 százalékkal volt kevesebb, mint ami szokott, és a kukoricatermelés pedig a fele volt az elmúlt évek termelésének, ezt az ár kompenzálta, és a kiesések mellett azért egy igen jelentős eredményre is lehetőséget adott.

Eredménynek mondanám, hogy kifutottak az előző, 2007 előtti támogatási források, és ezeket szinte 100 százalékos, sőt egy picivel többel teljesítve használta fel Magyarország, azaz minden európai uniós forrást felhasználtunk a SAPARD, az AVOP és az EMVA kapcsán. Ez több mint 200 milliárd forintot jelent egyébként. Tehát nagyon jó volt a magyar gazdálkodók felszívó képessége, és fel tudták használni ezeket az összegeket.

A beruházások is különösen ebben az évben elindultak, itt egy 12 százalékos növekedésről beszélhetünk, ami mindenképp az Új Magyarország vidékfejlesztési program meghirdetett és eddig megvalósult támogatásait jelzi.

Azt gondolom, hogy mind a két évben, 2007-ben és 2008. első félévében is a magyar agrárdiplomácia alapvető feladatait az Európai Unióban teljesítette. Sok vert helyzetből vagy reménytelen helyzetből tudtunk úgy fölállni, hogy a magyar érdek maximális képviselete biztosítva volt. Eredményesen dolgoztunk azon is, nem szójátéknak gondolom, hogy ne legyenek eredményesek a WTO-tárgyalások. Franciaország, Magyarország és Olaszország együttes fellépésével sikerült megakadályoznunk azt, hogy az agráriumra negatív hatások jöjjenek be ennek a megegyezésnek az elfogadásával.

Ugyanakkor rendkívül kedvezőtlen jelenségek is voltak az elmúlt másfél évben. Ilyen volt mindenekelőtt, hogy az időjárási viszonyok, a fagy, a jég vagy az aszálykár következtében csökkent a termelés, és ilyen változatlanul, hogy az állatállomány jelentős csökkenését nem nagyon sikerült megállítanunk. Ennek persze sok összetevője és problémája van, amiről majd a későbbiek folyamán még szeretnék beszélni.

Azon a területen, hogy a Magyarországra jövő importáruk minősége javuljon, azt gondolom, az elmúlt másfél évben sikerült előrébb lépnünk, azzal együtt, hogy elsősorban azon a területen, amely a magyarországi minőségi előírások alatti minőséget jelentette. Abban, hogy a magyar áruknál az európai szabványok szerint elfogadott termékek bejussanak az országba, ezen a területen sokkal nehezebb lépnünk, hiszen egy ilyen exportorientált mezőgazdaságnál minden olyan lépés, ami az importot az Európai Unióból korlátozza, azonnal viszontválaszokra ad lehetőséget és az Európai Unió büntetésére is. Tehát az a mezsgye, ha megfelelnek a szabványoknak és az előírásoknak a külföldi élelmiszerek, elsősorban az Európai Unióból érkező élelmiszerek, ott nagyon nehéz adminisztratív eszközökkel ezt korlátozni.

Nem igazán sikerült előrelépnünk az optimális birtokszerkezet kialakításában. Többször nekifutottunk a földkérdésnek, ezt megpróbálták politikai pártok rendezni, megpróbáltuk mi szakmailag rendezni. Azt gondolom, hogy ebben a kérdésben nem szabad föladni, és újból tárgyalóasztalhoz kell ülni, és meg kell találnunk 2011-ig a megoldást.

Sokan kérdezték, hogy Magyarország, az agrárkormányzat miért kérte 2011 után is a külföldiek földvásárlási moratóriumának a meghosszabbítását. Azért kértük, mert jelezni szerettük volna az Európai Uniónak, hogy változatlanul igen jelentős a magyarországi és az európai földárak közötti különbség. Ez nem csökkent az elmúlt években, hanem még egyes országokhoz viszonyítva jelentősen nőtt is a különbség. Hogy erre reális esélyünk van vagy nem, én azt gondolom, hogy nagyon nehéz lesz ezt az álláspontunkat 2011-ben majd megvédeni, hiszen a mostani megszüntetéshez is konszenzus kellett volna, egyhangú döntés, és nyilvánvalóan én és néhány kollegám az új tagországok közül biztos, hogy megvétózta volna ezt a döntést. De a 2011-es hosszabbításhoz is konszenzusos döntés kell, és nem tartom valószínűnek, hogy az európai kollegák többsége itt mellénk fog állni és ezt meg fogja szavazni. Mindent el kell követnünk azért, hogy ez így legyen, de reálisan szerettem volna a képet felfesteni.

Nem tettek jót nekünk különösen idén és az elmúlt egy hónapban történt világesemények, mindenekelőtt a pénzügyi válságra gondolok, aminek a következményei alól a mezőgazdaság sem tudja magát semlegesíteni és kivonni. Elsősorban a hitelfelvételi lehetőségek szűkültek és szűkülnek jelen pillanatban is, és ezek bizony a fejlesztéseinkhez szükséges önerő vagy hitel esetében megnehezítik a dolgunkat. Folyamatos tárgyalásban vagyunk a pénzintézetekkel, mindenekelőtt a Fejlesztési Bankkal, ami állami tulajdonú, hogy milyen hiteleket és milyen konstrukciókat tudunk kidolgozni azért, hogy a termelés folyamatosságát ne veszélyeztessük.

Azt gondolom, hogy ezek azok a legfontosabb külső és belső tényezők, amelyeket a bevezetőmben el szerettem volna mondani.

Egy kicsit a termésekről, a termelési eredményeinkről, és itt elsősorban nem a tavalyiakkal, hanem az ideiekkel szeretnék foglalkozni. Az árutermelő ágazatok Magyarországon, a mezőgazdaság, az ipar és az építőipar hozzáadott értéke a többi nemzetgazdasági ágazatnál lényegesen magasabban, 6,7 százalékkal nőtt. Ezt az adatot azért mondtam, mert ebben a meghatározó és az igazán kiugró termelési növekedés és a mezőgazdasági hozzáadott érték növekedése volt a legmagasabb, kiemelkedő: 33,8 százalékos. Azt is mondhatnám, hogy ezen adatok alapján a magyar nemzetgazdaság húzóágazata az I. félévben elsősorban a mezőgazdaság volt. A mezőgazdasági termelés ilyen mértékű bővüléséhez persze hozzájárult az elmúlt év alacsonyabb termelési szintje, de alapvetően azért a növénytermesztés kiemelkedő eredményei hozzák ezt.

2008-ban a 2007. évinél 2 százalékkal nagyobb területen, 1,7 millió hektáron termeltünk gabonát, és az egyes gabonafélék termésátlagai igen jelentősen növekedtek az elmúlt évhez viszonyítva: a kalászosok gabonatermelése 42 százalékkal volt több, mint az aszályos múlt évben, és az előző 5 év átlagánál - ami már reálisabb képet ad - is 26 százalékkal magasabb volt a kalászosok termése. Ez azt jelenti, hogy búzából 1 125 ezer hektáron több mint 5 tonnás termésátlag mellett közel 5,7 millió tonna gabonát takarítottunk be. Nagyjából azonosak voltak a vetésterületek, mint az elmúlt évben, de igen jók voltak a hozamaink, így rozsból 2,6-os, árpából 4,4-es átlagot tudtunk elérni, és így az árpából, ami meghatározó takarmánynövényünk, másfél millió tonna termett.

Meg szeretném említeni az őszi káposztát, repcét, amiben egy nagy felfutás volt az elmúlt évekhez viszonyítva. A repceterület nagysága elérte a 250 ezer hektárt, nagyjából ez az a technikai határ, ameddig ebben el lehet menni a magyar vetésszerkezetben, és a 2,6-os átlag sem mondható országosan rossznak. Az őszi betakarítású növényeknél is hasonlóan egy igen jelentős, az előző évihez viszonyítva jelentős termésnövekedéssel számolunk, hiszen a napraforgó mintegy 560 ezer hektáras területe is nagyobb, mint az elmúlt évi vetésterület volt, és itt is olyan 2,55-2,6 termésátlaggal számolhatunk - ez is 24 százalékkal haladja meg egyébként az előző évi termést. Kukorica - ami a legnagyobb gondunkat is jelenti jelen pillanatban, és erről majd még szólok -, szemes kukoricából a véglegesnek mondható termésbecslésünk alapján 7,1-7,2 tonnás országos átlaggal számolhatunk, ami 8,5 millió tonna kukorica előállítását teszi lehetővé. Ismert, hogy a belső, magyar felhasználás 4 millió tonna körül alakul a legoptimálisabb számításokat figyelembe véve is. Sajnos csökkent a cukorrépa vetésterülete, amiről szintén szeretnék majd a későbbiekben szólni néhány szót. A terméseredmény kiváló becsléseink alapján kiváló, hiszen a hektáronkénti termésátlag meg fogja haladni az 55,5 tonnát. Azt gondolom, hogy a gazdaságaink az őszi vetési munkákra is jól felkészültek, kitűnően állnak. Semmilyen területen nincs jelenleg elmaradás, lényeges elmaradás, és az időjárás is kedvezőnek tűnik ezeknek a befejezéséhez.

A kertészeti ágazatokra, mint azt, azt hiszem, itt a bizottságban mindenki tudja, hiszen többször beszéltünk róla, mintegy 70 ezer hektáros területünk van, nagyjából ehhez közelít a művelt terület nagysága is, és mintegy 670-680 ezer tonna össztermés várható. Ez nagyjából 3,5 millió hektoliter bor előállításához nyújt fedezetet. A belső felhasználás ebből 2,8 millió hektoliter, tehát 700-750 ezer hektoliter bor értékesítését kell a külföldi piacokon megoldani. A felvásárlás egyrészt azokon a vidékeken, ahol a felvásárlók működnek, és a tavalyi évben is eredményesen működtek, jól halad, az árak itt kedvezőtlenebbül alakulnak a nagyobb termés és az előző évi készlet miatt. Néhány helyen okoz ez különösebb problémát, elsősorban Eger környékén, az egri borvidéken, ahol az egyik nagy felvásárló, hivatkozva a tavalyi évi rossz értékesítési pozícióra, egyáltalán nem indított el felvásárlást, másutt, Nagyréde esetében egy felszámolás nehezítette a körülményeinket, de ott a felszámoló pénzügyi egyensúlyának a megteremtése után a felvásárlás folytatódik, és, remélem, különösebb akadály nélkül be is fog fejeződni.

A többi gyümölcsnél és a gyümölcsösök esetében a legnagyobb problémát ebben az évben is az almafelvásárlás okozta, hiszen igen jelentős termés van elsősorban léalmából. Itt közvetlen kormányzati intézkedésekre is szükség volt. A dinnyéhez kevés segítséget kellett nyújtanunk, azt Karsai úr nagyjából elrendezte, a meggy és a szilva esetében komoly felvásárlási problémák voltak, de az igazi nagy gond a léalma-előállítás területén volt. Azért szeretném nagyon röviden tájékoztatni a bizottságot erről, mert az elmúlt héten megjelent egy cikk a Magyar Nemzetben ezzel kapcsolatban, és nagyon méltánytalannak tartom az ottani megfogalmazást, azért is, mert az egész tárgyalási folyamatot együtt vittük a MAGOSZ-szal és más társadalmi szervezetekkel, illetve képviselőkkel, akiket ez érintett, és pontosan és jól tudta mindenki, hogy nekünk előbb kellett megegyeznünk a felvásárlókkal, mint a lengyeleknek, mert egy 2-2,5 hetes aratási eltolódás van. Akkor is abban maradtunk, hogy az indulóárat nagy nehezen kivertük az Agranából, de a lengyel betakarítási árak, mivel a legnagyobb sűrítménytermelő ország a térségben Lengyelország, fogják meghatározni a későbbiekben az alma árát. Kéthetente kapjuk az információkat minden lengyel felvásárló üzem áráról, és abban bíztunk, hogy a lengyelek lesznek olyan ügyesek, mint mi vagyunk, és legalább azt az árat ki tudják harcolni - de nem tudták, rögtön induláskor mintegy 1,5-2 eurócenttel alacsonyabban indult a felvásárlás, és a megegyezés, a lengyelországi megegyezés gyakorlatilag három nap alatt összeomlott. Annyit szeretnék ehhez még hozzátenni, hogy a lengyel miniszter és agrárminisztérium egyetlenegy fillérrel sem támogatta az almatermelőket, a magyar kormány és a magyar agrárkormányzat pedig hektáronként 70 ezer forintos támogatást nyújt. Ehhez képest a megjelent cikk kapcsán azt szeretném, ha a realitásokra támaszkodna mindenki, aki nyilatkozik, és ne próbáljon politikai nyilatkozatot tenni és hangulatot kelteni akkor, amikor mind a két rész, a MAGOSZ is és a magam részéről én is mindent megtettünk a sikeres megoldás érdekében.

Állattenyésztés. Említettem, hogy a legsúlyosabb helyzetben - nem ma, hanem két évtizede - Magyarországon az állattenyésztés van, és ezen az európai uniós csatlakozás nemhogy segített volna, hanem még sújtott bennünket. Az állattenyésztési ágazat súlyát növelnünk kell a következő időszakban. Ezért döntöttünk úgy, hogy a támogatások esetében, a pályázati lehetőségek esetében alapvetően és elsősorban az állattenyésztő-telepek fejlesztését tűzzük ki célul, hiszen versenyképes gazdaságot kell létrehoznunk. Az nem lehet, hogy mi egy anyakocáról két malaccal kevesebbet nevelünk fel, az nem lehet, hogy 4,5 kiló takarmányból állítunk elő egy kiló húst, és az sem lehet, hogy az állat-egészségügyi, trágyakezelési körülményeken nem tudunk változtatni. Ezért az 1300 milliárd forintos lehetőségeink közel felét a nagy viták után - emlékeznek rá a kollegák - erre a tengelyre, az első műszaki, technológiai tengelyre tettük, és ennek is mintegy 60 százaléka az összegnek kimondottan az állattenyésztés korszerűsítését szolgálja, ugyanis semmilyen más módon nem tudunk versenyképesek lenni európai vetélytársainkkal szemben, ha ezekben a minőségi mutatókban nem tudunk javulni.

A másik súlyos problémáink a tavaly kialakult takarmányárak voltak, amit ma jól látunk, hogy rendkívül túlértékelt a piac, a 60 ezer forintos közeledő kukoricaár vagy a 64 000 forintos búzaár. Nemcsak a kereslet növekedéséből és az előállított mennyiség alacsony voltából, említettem, hogy fele kukoricát tudtuk előállítani, és 44 százalékkal kevesebb búzát, hanem egy piaci spekulációból is emelkedett, abból a piaci spekulációból, amikor az ingatlanpiacról és a pénzpiacról a tőke egy biztos pontot keresve a magas takarmányárak miatt ide jött át, ide fektettek be a befektetők spekulációs céllal. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon most már, erről persze teljesen egzakt adataink nincsenek, de a kukorica-betakarítás első fázisában még 1 millió tonna ilyen nagyságrendű kukorica volt bent a piacon, ami a mostani értékesítési nehézségeinket igen jelentősen korlátozza.

Azzal együtt, hogy nem vigasz számunkra, hogy ez a spekulációs tőke óriásig bukott ezen az üzleten, hiszen az akkor 55-60 ezer forintért megvásárolt kukorica egyharmadát éri ma jelenleg a piacon, és mivel 3-4 éves kukoricákról van szó, egyáltalán kérdéses, hogy nem ipari célra, hanem állattartási célra egyáltalán felhasználható-e. Mindezek a külső körülmények, amelyek irreálissá tették az állattenyésztés takarmányköltségeit, ezek voltak azok, amelyek nagyban nehezítették a helyzetünket.

Legalább nyolc olyan kormányzati intézkedést tettünk, ami az állattenyésztők helyzetén ugyan nagymértékben nem tudott javítani, tehát nyereségessé nem tudta átbillenteni a mérleget, de megkerestük azokat a réseket néha az európai uniós törvényesség legszélén járva, hogy támogatásban tudjuk részesíteni őket mind a takarmányvásárlás területén, mind az állategészségügyi támogatások területén. A hullamegsemmisítés ingyenessé tételén keresztül különböző támogatási formákat találtunk ki, amelyek egy kicsit javítani tudták a kialakult helyzetet.

Mindezzel együtt a KSH augusztus 1-jei állatállomány-statisztikája szerint a szarvasmarhák száma 702 ezer volt 2008. augusztus 1-jén, és a mérséklődés nem állt meg, mert ez 14 ezer darabbal kevesebb, mint egy évvel ezelőtt volt. Igaz, hogy az utolsó négy hónapban egy jelentős emelkedést, mintegy 7000 darabos emelkedést tudtunk rögzíteni. A tehénállomány lényegében ugyanannyi, mint egy évvel ezelőtt volt, 325 ezer darab. A sertések száma 3,7 millió volt augusztus 1-jén, ez 411 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. A juhállomány 1,3 millió volt augusztus elején, a tyúkfélék száma 38 millió. Ez emelkedést mutat az előző évhez viszonyítva mintegy 3 millió darabbal.

Az árak alakulása. Itt az agrártermékek termelői árszintje 2008. júliusában 12,3 százalékkal haladta meg az előző év júliusi árszintjét. Ez ahhoz képest, hogy az elmúlt évben igen magas, mintegy 30 százalék körüli emelkedés volt, meglepetés bizonyos szempontból számunkra, mert mi egy alacsonyabb növekedésre számítottunk. Ezen belül a növényi termékek árszínvonala 8,1 százalék, de érthető, hiszen az elmúlt évben magas árak voltak, de az élő állatok és ezen belül az állati termékeké 17,6 százalékkal nőtt az első félév során, és ez igen reményt keltő a következő időszakban. Elsősorban a sertésáraknál van most egy viszonylag elfogadható, tisztességes ár, de azt gondolom, hogy a baromfi 24 százalékos áremelkedése is jó irányba halad.

A növénytermesztési ágazatban ennek pont a fordítottja következik most be. Ezek a legújabb statisztikai adatok és árak. A búzánál a jó minőség, tehát a kenyérminőségnél 34-36 ezer forintos árat lehetett elérni, a kukoricánál viszont tragikus a helyzet, jelen pillanatban mélyen az ár alatt vagyunk. Akik időben kezdték az értékesítést, még 30 ezer körül tudtak eladni, ma az irány középár olyan 20 ezer forint körül van. Ezért az Európai Uniónál bejelentettük az igényünket a teljes 700 ezer tonnás intervenciós készletre, és a két cégünkön keresztül pedig 300 ezer tonna felvásárlásával próbálunk 1 millió tonna kukoricát kivonni a piacról.

Nagyon szerettük volna, ha legalább a két etanolüzemnek az építése ebben az évben meg tud kezdődni, erre a kormányzati intézkedések meg is születtek, de a jelenlegi hitelpiaci válság miatt azonban, mivel igen jelentős beruházásokról van szó, a finanszírozásuk ebben az átmeneti helyzetben kétségessé vált. Úgyhogy Szabadegyháza és Győr kivételével, amelyek már működő üzemek, és ketten közel 1 millió tonnát tudnak feldolgozni, az új kapacitások belépésének az idejét nem tudom megmondani.

A fogyasztói árak. Többször is beszélgettünk és beszéltünk a bizottsággal ennek az esetleges fékezéséről is. Megmondom őszintén, hogy agrárminiszterként ennek élharcosa, hogy az élelmiszeripari fogyasztói árak ne emelkedjenek, azért én nem voltam, de a lakossági fogyasztás oldaláról nyilvánvalóan ezekre is figyelni kell, és engem elsősorban a termelői árváltozások érdekeltek, amik szépen mentek előre az elmúlt évben.

2008. augusztusában egyhavi átlagos fogyasztói árcsökkenés következett be, ez 0,3 százalék. Tudom, hogy nem fontos vagy nem olyan nagyságrend, ami lényeges lenne, de a tavalyi 11-12 százalékos áremelkedéshez képest azért gyakorlatilag egy megnyugtató helyzetet jelent. 2007. augusztusához viszonyítva viszont még mindig jelentős a növekedés, ez 6,5 százalék. Tehát azt gondolom, hogy a második félévben, mivel a mezőgazdaság ciklikussága olyan, hogy az első félévben alapvetően még az elmúlt évben megtermelt árak a meghatározók, már körülbelül félévkor - és ezért jelentős ez az augusztusi árcsökkenés - lépnek be az adott évben megtermelt áruk, és ezeknek az ára nyilvánvalóan alacsonyabb, mint amilyen az elmúlt években volt.

A piaci folyamatokat az elmúlt évben egy óriási hektikusság jellemezte. Itt már szóba került néhány termék, ami áránál igazán nagy problémáink voltak. Ezeket nem tudta a növekvő nagy kereslet teljes egészében kiszolgálni. Több forgalmazó céggel szemben, kereskedő céggel szemben léptünk fel az elmúlt évben. Ezek közül ismert az Auchan dinnyeakciója, aminél igen jelentős büntetést szabtunk ki. Ilyen bizonyos szempontból a LIDL-nek a 95 forintos UHT-tej forgalomba hozatala, amivel a belső piacot rontotta. Itt szintén folyamatban van az eljárás. Nagyon sok olyan típusú terméket vontunk ki a forgalomból, amelyek a magyar lakosság egészségét veszélyeztethetnék, ilyen a kínai tej- és tejportermékek kivonása, hogy a legismertebbeket említsem meg az elmúlt év folyamán.

Az üzletláncokkal a végéhez közeledik annak a megállapodás-tervezetnek az aláírása, amiben korlátozni szeretnénk a beszállítói visszatérítéseket, és amelyekben nagyon komoly szakmai együttműködést írunk elő a számukra. (Bagi Béla visszatér az ülésterembe.) Amennyiben nem sikerül a minisztérium és a kereskedőláncok között aláírni és elfogadni ezt, akkor kérni fogom a törvényhozók segítségét, és törvényben fogjuk ezeket a feltételeket reményeim szerint rögzíteni.

Az agrárexportról. Nagyon érdekesen alakul, és erre nagyon röviden néhány gondolatot majd szeretnék elmondani, külön is kiemelve azt a folyamatot, hogy a tavalyi egy nem kiugró és nem egy egyedi év volt. Ez a folyamat ebben az évben is továbbfolytatódik. Néhány adatot ezzel kapcsolatban. 2008. első félévében a kiugróan nagy 2007-es évi agrárkivitelt követően is tehát bővült az agrárexportunk. Megközelítette a 2,7 milliárd eurós szintet, 15 százalék körüli fejlődést mutat, és 470 millió euróval jobb teljesítményt ért el, mint az elmúlt, kiugró év során. Tehát nem egy pillanatnyi tendenciáról van szó, és ebben már nem elsősorban a takarmány játssza a főszerepet, hanem a hús- és tejtermékek exportja és kivitele, ami magasabban feldolgozott termékeket jelent, és meg kell keresnünk azokat a piaci értékesítési lehetőségeket, ahol érvényesülni tudunk a magyar termékekkel.

Néhány nagyon érdekes adatot szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani. A magyar export legfőbb célja és iránya eddig Németország volt, ez még a 2007. évben is így volt, a második Olaszország, harmadik országnak pedig, Hollandia elé feljött Románia. Ebben az évben az I-VIII. havi adataink alapján a magyar élelmiszerexport fő célországa Románia, már az első helyen áll. Románia azt szenvedi el jelen pillanatban, amit az első évben mi is elszenvedtünk, hogy belépve az Európai Unióba támadható a belső élelmiszerpiaca, hektikus az ellátás, és a minőséggel is probléma van, magyarul jelen pillanatban az I-VIII. hónap adatai, bár szorossá válik a mezőny év végére, Németország természetesen visszaveheti az első helyét, és nagy valószínűséggel így is fog történni, de csak jelezni szeretném, hogy a célexport változott, és ebben a feldolgozott termékek, a hús, a tej, a tojás az első helyre került exportcikkeink lettek.

A beruházásokról annyit szeretnék elmondani, többet inkább akkor, ha kérdések lesznek ezzel kapcsolatban, hogy nagy ütemben elindultak. Most már 30-on felül van azoknak a jogcímeknek a száma, amelyeket az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban meghirdettünk, és folyamatosan nő ez a szám. Az első turnusban vagy a legelején, még az elfogadás előtt, 2007 októbere előtt négy támogatási konstrukciót hirdettünk meg, mert az idő szorításában voltunk elsősorban az állattartótelepek trágyakezelési megoldása miatt, hiszen lejárt határidőket kell megelőznünk, meg kell oldanunk ezt a problémát, és a géptámogatások is nagyon fontosak voltak. De azt gondolom, hogy ma már teljes erővel folyik a pályázatok elbírálása. Olyan nagyságrendű pályázatokat kapunk egyébként, ami minket is meglep, igen érdeklődők a magyar agrárbefektetők ezek iránt, és azt gondolom, hogy ismét be fogjuk bizonyítani azt, hogy nincs felesleg ebben a vonatkozásban, s hogy a magyar agrártermelők minden európai uniós támogatási lehetőséget el tudnak nyerni, és le tudnak hozni Magyarország számára. Az első két évben most már olyan 300 milliárd forint felett vagyunk az ígérvényekkel és a beadott támogatási célokkal, úgyhogy biztos vagyok abban, hogy ezeket a kereteket fel is tudjuk használni.

A 2008. évben néhány rendkívüli kihívás is jelentkezett Magyarország számára. Az SPS-rendszer vitája tegnap lefolyt a parlamentben, ezzel nem kívánok különösebben újból foglalkozni; ha kérdés lesz, akkor természetesen válaszolok arra. Ez egy komoly felkészültséget igényel a magyar hatóságok és a magyar agrárigazgatás részéről, de jól állunk ennek a feladatnak a végrehajtásával.

Az agrár- és a vidékfejlesztési össztámogatásokra ebben az évben 429 milliárd forint áll a rendelkezésünkre, ami a duplája a csatlakozás előtti összegnek, és a tavalyról áthúzódó kifizetésekkel együtt mintegy 470 milliárd forint használható fel. Ezen belül az EU-alapból lehívható összeg 310 milliárd forint, ami az összes támogatás 66 százalékát teszi ki, és 160 milliárd forint, azaz 34 százalék az, amit a nemzeti költségvetésből kell hozzáraknunk a társfinanszírozás és egyebek, a top-up támogatások miatt.

Azt gondolom, hogy ebben az évben - még egyszer szeretném hangsúlyozni - egy igen jelentős előrelépést tudunk tenni a beruházások megvalósításában, és remélem, hogy az a veszélyhelyzet, amit a jelenlegi pénzügyi válság jelenet, záros határidőn belül valamilyen megoldásra kerül, és nem fogja fékezni a támogatások benyújtását, az önerő és a hitel megszerzését.

Teljes egészében át kellett építenünk a nemzeti támogatási rendszerünket, hiszen a türelmi idő Magyarország számára az elmúlt évben lejárt. Már csak olyan támogatási formákat hirdethetünk meg, amelyek megfelelnek az európai uniós elvárásoknak. Ezzel kapcsolatos az uniós támogatások felülvizsgálata, a health check. A legnagyobb feladatunk most ennek a tisztességes megoldás. Ebben több probléma van. Tudom, hogy a bizottságban is megoszlanak a vélemények a moduláció kötelező bevezetése kapcsán. Annyit szeretnék elmondani, hogy alapvetően nemzeti érdekünk. Itt két pillérről beszélünk, aztán a második pillérben van az a négy tengely, amelynek a támogatásáról beszélünk - csak azért mondom el mindezt, hogy mindenki egyformán értse, amiről beszélek. Az első pillérben vannak azok a támogatási formák - a földalapú támogatástól kezdve néhány állattenyésztési és egyéb támogatás, a top-up..., illetve a top-up, bocsánat, az a másik, a nemzeti hozzájárulásban van -, amelyek teljes egészében európai uniós forrásból származnak, ehhez magyar nemzeti kiegészítést egyetlenegy forintot sem kell rakni. A második pillérben vannak a pályázati úton elérhető, például a négytengelyes támogatások, amelyekhez már nemzeti finanszírozást is hozzá kell raknunk. Az Európai Unió egy nagy ideológiai csavarral - és ezt nekünk azért nem szabad bevennünk minden következtetés nélkül - azt mondja, hogy az első pillér közvetlen támogatásaiból kötelezően át kell csoportosítani támogatásokat a második pillérre. Ez azt jelenti, hogy az Európai Unió - egy kicsit úgy fogalmazva: - sunyiban csökkenti a maga támogatási részét, mert a 100 százalékos támogatásokból néhányat áttesz a második pillérre, nekünk pedig nemzeti forrásból, nemzeti támogatási formákban ki kell ezeket egészítenünk a saját büdzsénkből. Mi, az újonnan csatlakozó országok azt mondjuk, hogy a csatlakozási 25 százalék elég teherviselés volt ezeknek az országoknak a számára, és nem vagyunk hajlandóak újabb nemzeti terheket felvállalni, amikor - az előbb idéztem a számokat - még csak 66 százaléka származik a büdzsénknek az Európai Unióból. Ezért vagyunk a moduláció ellen, és bármilyen kormány jön is utánunk, akármilyen színezetű kormány lesz is, akkor is, az ő érdekében is harcolunk a moduláció, az átcsoportosítás ellen, hogy ne a nemzeti költségvetésből kelljen ezeket az uniós forrásokat kiegészíteni. Ez a lényeg, a többi köret hozzá.

Az Unió ezt nagyon szépen becsomagolta, felépítette, és ideológiákat gyártott hozzá, de nekünk reálszakembereknek nem szabad bedugnunk a fejünket ebbe a lila ködbe. Nem akarunk modulációt, és nem akarunk átcsoportosítást az első pillérből a másodikra. Azonkívül a szegényebb országok számára ez egy jóval nagyobb terhet jelent, mint Németország vagy Franciaország számára. Ezzel együtt a verseny és a vita tart, hogy mi lesz a vége, azt meglátjuk, de én azt gondolom, az utolsó töltényig kitartunk e véleményünk mellett - aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz a vége. Ha a többség leszavaz bennünket, akkor a politikai alkuban természetesen olyan árat kérünk érte, hogy Magyarország máshol hozzá tudjon jutni ezekhez az elvesztett forrásokhoz, uniós forrásokhoz. Megcsináltuk ezt a bor esetében is, mert végül is mindenegyes szakasz és rendelkezés ezt szolgálta.

Abban a vitában, hogy a progresszív modulációnál, illetve a támogatási szintnél lesz-e szabályozás vagy nem, úgy áll a helyzet, hogy nagy valószínűséggel lesz, ezt nem fogjuk tudni elkerülni. A mi harcunk azért volt, és már eredményesek vagyunk benne, hogy ne a közös kalapba kerüljön be az itt csökkentett támogatás, hanem az adott nemzetország használhassa fel. Ez volt az én elsőszámú célom, ezt elértük, elfogadták ezt a magyar javaslatot. Hogy a mértékekben majd milyen vita alakul ki, nem tudom, hiszen nemcsak Magyarország érdeke ez, hanem Szlovákia, Csehország 22 ezres termelői nagyságrendjénél a nagyüzemek domináltak, Németország keleti felén szintén a nagyüzemek dominálnak, tehát nem magyar specialitásról van szó, ami miatt próbálunk az értékeken változtatni. Több ország kifejezte ez irányú aggályait. Ez biztos, hogy be fog következni, hogy lesz egy ilyen progresszív moduláció. A mértékén próbálunk egy kicsit változtatni, de az alapmodulációt szeretném még egyszer kihangsúlyozni, védjük meg, hogy amit lehet, az első pillérben európai uniós források között tudjunk tartani.

A következő időszakra van néhány olyan előkészített törvényünk, és ezzel fejezném be a bevezetőmet, és aztán beszélgessünk a kérdésekről, amelyek folyamatban vannak. Egyik ilyen az erdőtörvény. Azt hiszem, ma is talán szerepelt valamilyen összefüggésben a bizottság napirendjén, de ha nem, akkor elnézést kérek érte. Ebben gyakorlatilag egy nagy vita van. Ez a nagy vita az, hogy mintegy 180 ezer hektár erdőt azonnali hatállyal átadunk-e az FVM kezeléséből a Környezetvédelmi Minisztériumhoz és a nemzeti parkoknak. Az én véleményem, de tartozom annyival a bizottságnak, hogy ezt elmondjam, aztán a bizottság persze majd úgy dönt a törvény vitájánál és javaslatánál, ahogy akar, ez az ő jogosítványa. Az én véleményem az, hogy ma Magyarországon a hivatásszerűen erdőgazdálkodással foglalkozók kezében van legjobb helyen az erdő. A több száz év alatt bebizonyították, hogy ez egy olyan szakmaiságú társaság, akitől nem nagyon kell védeni a természetet, akik mindent megtesznek azért, hogy a környezetvédelmi előírásoknak megfelelően dolgozzunk. Jelen pillanatban a másik oldal nincs arra szakmailag felkészülve, hogy ezt a hatalmas feladatot átvállalja.

20 százalék fölé vittük az erdőborítást Magyarországon 1945 óta, amikor 11,4 százalék volt. Az erdőfejlesztési nemzeti programunkban még 680 ezer hektár telepítését tervezzük a következő 30-50 évben. Az eddig elért eredmények feljogosítanak arra, és őszintén szeretném a bizottságot arra ösztönözni, hogy ne szakítsuk meg ezt a folyamatot, és támogassák ezt az erdőtörvényt abban, hogy az FVM szakhatóságai és irányítása alatt maradjon ez az erdőterület, mert még egyszer mondom, itt tartjuk ezt az ország szempontjából a legjobb kézben. Ehhez se kellene olyan vitákat lefolytatni, hogy ki a természetvédő és ki nem a természetvédő. Azt gondolom, hogy ezen közösen gondolkodhatunk a következő időszakban, és majd ha idekerül, akkor kérem a tisztelt bizottság támogatását ezeknél a kérdéseinknél.

Szeretnék a cukorrépahelyzetről csak néhány gondolatot mondani. Volt egy olyan tévedésem, amikor azt mondtam, hogy öt cukorgyárból négy meg fog maradni Magyarországon. Azért szeretném a bizottságnak itt zárógondolatként elmondani, hogy nem rajtam múlott a dolog. Magyarországon még mindig négy cukorgyárnak kellene dolgozni. A tavalyi piaci viszonyok megtévesztették, és rossz következtetéseket vontak le a termelők az árakból. Szinte könyörögtem nekik, hogy ne tegyék azt, hogy abbahagyják a termelést, mert a cukorgyárak részéről nem volt már bezárási szándék Kabát kivéve. Mind a négy cukorgyárat üzemeltetni szerették volna.

A hibát mind a két oldal elkövette. A termelők azt hitték, hogy mindig 60 ezer forintos kukoricaárak lesznek, és gyakorlatilag ez nekik sokkal nagyobb jövedelmet jelent, mint a répatermelés, a gyárak pedig nagyon sokáig és elvtelenül taktikáztak az ár emelésével, nem voltak hajlandók azt az árat megadni a magyar gazdálkodóknak, amilyen árat az osztrák, német vagy a francia parasztnak megadtak. Mind a ketten hibáztak. A közvetítésben többször felhívtam a figyelmüket ennek a problémának a kezelésére, sajnos eredménytelenül. A termelők úgy döntöttek, hogy nem termelnek tovább ilyen nagyságrendű répát. Tehát az EU-s intézkedésekből és következtetésekből nem kellett volna és nem volt indokolt az, hogy Magyarországon még három cukorgyár bezárjon. Tehát a termelői döntést minden erőfeszítésem ellenére sem tudtam megváltoztatni.

Ezeket a legfontosabb kérdéseket gondoltam az elmúlt és az idei évről. Azt gondolom, hogy a magyar mezőgazdaság sok gonddal és problémával küszködik, főleg az állattenyésztés területén, azokat az erőforrásokat kell jól felhasználnunk, amelyek a rendelkezésünkre állnak. A magam részéről minden szakmai szervezet számára továbbra is nyitott vagyok, és az agrárminisztérium minden olyan kérdésben... Ma délelőtt a Zalabaromfi beszállítóival tárgyaltunk és találtunk megoldást a problémáikra. Tehát minden olyan kérdésben együttműködünk, ahol a termelőket kell támogatni és az agráriumból élőket. Nem egyszerű ez, hiszen magántulajdonú cégek, és bankokkal szemben kell az embernek szintén a jog legmezsgyéjén haladva küzdeni és dolgozni, de meg szoktuk találni a megoldást. Továbbra is ezt az együttműködést felajánlom a minisztérium részéről, és kérem más szervezetek részéről is.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Jakab Istvánnak adnám át az ülésvezetést, hozzá szeretnék szólni.

(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)

ELNÖK: Font Sándor elnök úrnak adok szót. Parancsolj, elnök úr!

Kérdések, hozzászólások

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Az expozéban több olyan témakör is megemlítésre került, amelyet magam is meg szerettem volna kérdezni, így például a külföldiek földvásárlási moratóriumának a kérdése. Ezt egy sajtóhírből tudtuk meg, hogy úgymond az agrárkormányzat ezt kezdeményezte a Bizottságnál. Ezért aztán kértem egy írásbeli tájékoztatót erről miniszter úrtól, hogy ez hogyan is történt. Engem nagyon meglepett ez a válasz, mert a válasz arról szól, hogy a mezőgazdasági képviselők bizottságának szeptember 8-ai ülésén a magyar képviseletet ellátó fél megjegyezte az egyik vita folyamán, és ezt idézem, "tekintettel arra, hogy a földpiaci folyamatok igen lassan teljesednek ki, ezért Magyarország várhatóan élni fog azzal a lehetőséggel, hogy a csatlakozás szerint a hét év átmeneti időszak leteltét követően kezdeményezni fogja a moratórium hároméves meghosszabbítását".

Engem a dolog azért lepett meg, mert úgy érzékelem, taktikai hibát vétett az, aki ezt előterjesztette. Először is a 2011-es időszak lejárta előtt van jogi lehetőség az indokolással együttes előterjesztésre információm szerint. Másodszor ezt úgy tette, hogy ebben a súlyos kérdésben nem egyeztetett az agrárium magyar szereplőivel. De ebben továbbmennék. Úgy tette, hogy nem egyeztetett a velünk együtt csatlakozó országok szereplőivel, mert tartok tőle, hogy egy lengyel, szlovák, cseh, esetleg az újonnan csatlakozó román és bulgár mezőgazdasági képviseletnek is valami hasonló lenne az érdeke.

Ezért ha ez taktikai hiba volt, akkor kérem, erre válaszoljon, hogy miért tették ezt ilyen gyenge érveléssel, úgymond bemondásra, mint a piros ulti, ahelyett, hogy megfelelő előkészítettséggel, nagyon komoly indokolási háttérrel tegyék meg, mert ha ezt nem így teszik meg, akkor ez az indítvány egyetlen egy célt szolgál, igazából az előterjesztő azt akarja, hogy 2011-ben oldódjon fel ez a moratórium. Ha nem megfelelő az előterjesztés, bizonyára az illetékes képviselet nem látja érdemlegesnek a kérést, nem látja megalapozottnak a kérést. Ezért említettem, hogy ez taktikai hiba volt. Ilyenkor, ilyen módon ezzel az egy mondattal egyáltalán bemondani azt... Nagyon kérném, és kérdezem arról, hogy ezzel letudottnak tekintik-e ezt a kérdést, s vajon ön nem látja-e taktikai hibának ezt a bejelentést. Ezen egyébként mindenki csodálkozott, ahogy utána elolvastam az európai uniós reflektálásokat, és a magyar közvéleményben is egy politikai előremenekülésnek látták az elemzők ezt a kérdést. Több szakcikk foglalkozott ezzel a bejelentéssel.

Az elmúlt évben nagyon nagy vitát váltott ki az intervenciós raktárkészletek magyarországi értékesítésének a gyakorlata, különös tekintettel arra, hogy a magyar állattartók rendkívül nehéz helyzetbe kerültek az akkor hirtelen magasra szökött gabonaárak kapcsán. Mi akkor javasoltuk, hogy azonnal mondjuk föl azt az uniós szerződést, ami bennünket arra kötelezne, hogy a Magyarországon termelt gabonát, ami mintegy 3 millió tonna készlettel itt magyar területen volt betárolva, most engedjük piacra vinni.

A miniszter úr ezzel a felvetésemmel nem értett egyet mindenféle európai uniós jogszabályokra hivatkozva. Én jeleztem, hogy úgy tudom, ha két fél kötött megállapodást, akkor azt a megállapodást bármelyik fél kezdeményezésére újra lehet tárgyalni - még az újratárgyalási szakaszhoz sem jutottunk el. Ezért aztán az foglalkoztatott, hogy vajon mi motiválja a minisztériumot, hogy hagyjuk ezt a gabonaértékesítést a maga útján menni. Így írtam a miniszter úrnak, hogy legyen szíves, bocsássa rendelkezésemre, kik és hányszor, milyen áron vettek részt a gabonakészletek megvásárlásában és harmadik félnek, rendszerint külföldre való kiárusításában. A miniszter úr megtagadta a választ, azt mondta, hogy ez nem olyan közérdekű adat, amelyre nézve én a kérdésre választ kaphatnék. Ezért aztán az adatvédelmi biztos úrhoz fordultam, aki nekem adott igazat ebben az ügyben, így aztán 2008 tavaszán végül megkaptam a teljes listát az ebben a kereskedésben részt vevőkről.

Csak néhány kereskedőt, értékesítési árat és a ráfordított összeget szeretném kiragadni és itt felolvasni

Abu-mill Zrt. A közhírekben ismert, hogy Benedek Fülöp, most éppen az MVN Zrt.-nél lévő államtitkár úr ismeretségi körébe tartozó tulajdonosok - most így fejezem ki magam - mintegy 2 milliárd forintért vásárolnak gabonát, étkezési búzás 45 ezer forintos kialakult áron. A szabadpiaci ár ekkor olyan 70 ezer forint/tonna körül mozgott.

Abotrade Zrt. 573 millió fölött vásárol kukoricát szintén 55 ezer forint/tonna áron.

Aztán az Agrárgazdaság Kft. - amelynek a tulajdonosa Forgács Barna, az Agrárkamara Hajdú-Bihar megyei elnöke, volt MSZP-s debreceni képviselő, akinek a fia jelenleg az FVM szakállamtitkára - 2380 tonna kukoricát vásárol mintegy 28 781 forint/tonna átlagáron. Az előbb említettem, de ezt ismeri minden mezőgazdasághoz értő, hogy körülbelül milyen tonnaárak voltak ebben az időszakban.

Aztán a Tedej Zrt. -amely a tulajdonlási viszonyok alapján közismerten a szocialista értékrendet vallja a magáénak - 93 millió forintért vásárol 33 ezer forintos tonnánkénti áron.

Aztán jönnek a nagyok: Agrimpex Zrt. 1,4 milliárd forintért vásárol; az Agrograin Zrt. 49,9 milliárd forintért vásárol, megfelelően kellemes áron. Akik beszorozzák a megvásárolt tonnaárat és azt a néhány, 4-5 ezer forintos, csak miáltalunk ismert piaci ár közötti hasznot, tudja, hogy itt milliárdos, 4-5 milliárdos üzletről, tiszta nyereségről van szó ezen cégek esetében.

Aztán jönnek az új szereplők: a Cefetra Hungary Kft. holland tulajdonosokkal 5 milliárd forintért vásárol. Meglátják a nagy lehetőséget, nyilvánvaló, hogyha ilyen áron lehet itt vásárolni. Dunagabona Kft., Nidera Handers Compagnie, amelynek szintén külföldi tulajdonosa van, 7 milliárd forintért vásárol.

Én azt gondolom, ezeket kellett volna megakadályozni, miniszter úr, és nem bizonyos érdekköröknek hihetetlen nagy hasznot hozni ezzel az üzleti lehetőséggel. Mint említettem, a kötődések is elég egyértelműek. Nem véletlen, hogy sokszor azt mondják, hogy bennfentes információk és különösen nagy haszonszerzési lehetőségek lengik körül az FVM-et. Ezt már egyébként a közvetlen farmalapú támogatási törvénynél is többször jeleztük, sajnálatos módon egyértelmű jelek és információink vannak arra nézve, hogy hogyan lehetett felkészülni például az SPS-törvényre bizonyos érdekeltségi köröknek.

Miniszter úr, ezeknek az információknak a birtokában még most is helyesnek látja az intervenciós raktárkészletek eladását ezeknek az érdekköröknek, amelyeket itt felsoroltam? Ez csak a jéghegy csúcsa, mert mintegy 60-70 vállalkozói csoport vett ebben részt, bár valóban voltak olyanok is - hogy megelőlegezzem esetleg a viszontválaszt -, állattartótelepek, amelyek saját maguknak vásároltak. De hozzáteszem: olyan állattartók is hozzám fordultak, akik arra panaszkodtak, hogy olyan tömegben hirdették meg az intervenciós készlet eladását, amelyhez egy klasszikus állattartó nem tudott hozzászólni. Ugyanazt a technikát alkalmazták, mint a földértékesítésnél: ott értékesítési egységekbe foglalva több száz hektárt hirdettek meg egyszerre, hogy nehogy egy kis- vagy középszintű gazdálkodó földet tudjon vásárolni. Ugyanezt a technikát alkalmazták az intervenciós raktárkészletek eladásánál, amiben egy klasszikus állattartó sajnálatos módon nem tudott hozzájutni a meghirdetett nagytömegű gabonához, megfelelő letéti díjat kellett letenni, olyan helyzet elé állították őket, amit az állattartók nyilvánvalóan nem tudtak teljesíteni.

Egy statisztikai adat fényében is szeretnék kérdést feltenni. Miniszter úr, értjük, hogy sokfelé tárgyal, kíséri önt a média, úgy látom, hogy rendszerint megnyit, felavat és átad, körülbelül ez az utóbbi két évi kiemelkedő munkája a miniszter úrnak. De jó lenne, ha időnként a parlamentbe is be tetszene jönni. Statisztikai adataink alapján ön az összes ülésnap alig 18 százalékán vett részt. Aki most megmondja nekem visszamenőlegesen, hogy mikor válaszolt Gráf József miniszter úr interpellációra vagy azonnali kérdésre, annak egy hűsítő fagyit fogok az ülés után fizetni. (Godó Lajos: Ez év februárjában nekem adott választ!) 2006-ban voltak jellemzőek azok a napok, amikor a miniszter úr személyesen is jelen volt a parlamentben, azóta sajnálatos módon egy olyan súlyú törvénynél, mint a közvetlen farmalapú támogatás... (Közbeszólások.) Önnek igaza van, nagyon nagy vita volt róla. Nagyon szívesen láttuk volna, ha akár tegnap Gyurcsány Ferenc miniszter úr (Sic!) válaszolt volna többek között az Ángyán József által feltett kérdésekre, vagy ha netán ön személyesen állt volna ki e mellett a törvény mellett a parlamentben. Ne a médián keresztül és az MSZOSZ-szal és kapcsolt szerveivel üzenjék meg, és rendezzenek konferenciát arról, hogy ez milyen jó törvény! Mindig önök mondják, hogy a vita helye a parlament - ezt szeretnénk látni, miniszter úr!

És sajnálatos módon úgy néz ki, hogy lemarad néhány információról, például szeretném megkérdezni, tisztában van-e azzal, hogy mi történik Bábolnán és Bábolna környezetében. Pontosabban úgy teszem fel a kérdést, hogy egyetért-e mindazzal, ami Bábolna környezetében történik, ahogy a vagyon széthúzása - most már célirányosan - történik? Az elmúlt hetek egyik interpellációja kapcsán Veres János volt az érintett, de ön, amikor létrehozták az MVN Zrt.-t, amelynek most a törvényes rendben a pénzügyminiszter a felelőse, és ezért Veres Jánost kell ilyen ügyben interpellálnunk, mindig azt mondta, hogy ön a személyes garancia arra, hogy a mezőgazdasági érintettséget, azt a vagyonrészt, amit a MVN Zrt.-be be kellett integrálni - mi nagyon hathatós érvekkel tiltakoztunk ezen integráció ellen -, az agrárstratégiához szükséges földterületeket és intézményeket meg fogja védeni, önnek ott mindig vétójoga lesz, és nem hagyja, hogy ebek harmincadjára kerüljenek a nagy értékű rendszereink. Akkor, kérdezem, önnek most már nincs ereje ezeknek a folyamatoknak a megakadályozására, hogy netán Bábolna központi épületéből első osztályú kaszinó legyen, mint ahogy azt Bábolna szocialista képviselő asszonya kezdeményezte a Pénzügyminisztériumnál, vagy netán az a földértékesítési folyamat, amely elindult, az ön egyetértésével történik? Tehát van önnek ereje ahhoz, hogy mindazt, ami ott történik, megakadályozza, vagy az ön egyetértésével történik mindez? Szeretném hallani a válaszát, miniszter úr.

Aztán a legújabb - és ezzel zárnám a kérdéseimet - dolog. Október 7-én írásbeli kérdést tettem fel a miniszter úrnak, amelyre a mai napon megkaptam a választ, és ezt köszönöm, hogy a fiatal gazdák induló támogatása jogcímén mintegy 2514 fiatal gazda vajon mikor jut hozzá a jogosultságban őt megillető pénzhez. A miniszter úgy gyakorlatilag megnyugtató választ ad. De elárulom, azért tettem fel a kérdést, mert belső információink alapján akkor már nyugtalanító jelek voltak mind az MVH-tól, mint a minisztériumtól, hogy itt mostanában nem kerül kifizetésre a pénz. Sajnálatos módon ezt a vélelmemet erősítette meg egy hozzám eljutott levél, amelyben a fiatal gazdákat megszólítja egy Buda Faktor nevezetű cég, amelynek a vezérigazgatója Máhrné dr. Kazareczki Éva, Márh András szakállamtitkár felesége, és azt vélelmezi szeptember végén - október elején minden nyertes gazdához eljuttatott levelében, hogy a kifizetési kérelem iránti benyújtás és a valójában eljuttatott pénzmozgás közötti időszak ténylegesen mintegy 120-180 napba fog telni - mondja ezt egy Buda Faktor nevezetű cég.

Ezért kezdtem aggódni, hogy vajon akkor mikor lesz ez a pénz kifizetve. Honnan tudja egy Buda Faktor nevezetű cég, történetesen Máhr András felesége, hogy mikor, milyen módon kerül kifizetésre, hány napos csúzsás lesz? Tetszik tudni, mit ajánl ebben a Buda Faktor cég? Azt, hogy mivel nagyon hosszú lesz várhatóan a kifizetés, ezért ő felajánlja, hogy faktorálja a kifizetést, azaz megelőlegezi nekik előre azt a beruházási összeget, amit remélve várnak majd az MVH-tól. A megelőlegezett összegnek elég komoly, a mintegy 10 millió forintra előlegezett összegnek mintegy 400-450 ezer forintos faktordíját is el fogja kérni a faktorcég.

De a legizgalmasabb kérdés talán az, hogy honnan tudta, hogy kik nyernek. Ez a kérdés foglalkoztatott engem, és úgy néz ki, hogy mást is, mert ma reggel a Kossuth Rádió mintegy fél órában a gazdaműsorban ezzel a kérdéssel foglalkozik, és aztán az egyik napilap, a Magyar Hírlap egy féloldalas területen ugyanezzel a kérdéssel foglalkozik. A Magyar Hírlapnak volt szerencséje elérni a Buda Faktor Zrt. vezérigazgatóját, Máhrné Kazareczki Évát, és megkérdezik tőle, hogy honnan tetszett megtudni ennek a kétezer-ötszázegynéhány nyertesnek a címét. Ő azt mondja, például a gazdák farmtámogatási pályázatára jelentkezők neveit a SAPARD Hivatal honlapján találtuk meg szeptember végén. SAPARD Hivatal már nincs, de tudjuk, hogy ez az MVH. Csakhogy mi ezt mindennap, mikor nézegettük, a következő adatot, a nyertesek listáját először 2008. október 17-én tudtuk levenni. Ez egy PDF formátumú fájl, ennek a lementése után az adatkezelővel egyértelműen kikereshető volt, hogy ezt az adatbázist 2008. október 16-án hozták létre, október 16-án hozzák létre azt az adatbázist, amit az uniós irányelvek szerint kötelező felvenni az MVH-nak. 17-én fölteszik, és szeptember végén, október elején Máhrné dr. Kazareczki Éva pontosan tudja, hogy kik nyertek. Azt állítja, hogy innen, erről a honlapról szedte le. Lehetetlen volt természetesen, most próbáltam bizonyítani, három héttel utána generálódott a fájl a fájladatok szerint.

A furcsa ebben az ügyben azért az, hogy egyszer már 2004. év végén, 2005-ben Máhr Andrásnak a belső hírek szerint mennie kellett a minisztériumtól, mondom, a belső hírek szerint, azért, mert ugyancsak kedves felesége egy olyan faktorajánlatot tett az akkor ki nem fizetett földalapú támogatásokra, amelynek a jogalapját még meg sem jelentették, hiszen nem jelent meg az agrártermelők előleg-kifizetéséhez szükséges rendelet, ő már akkor szerződéseket kötött. Ekkor az információnk szerint Máhr Andrást mintegy három hónapra menesztették egy létszámleépítés kapcsán a minisztériumtól, aztán miniszter úr visszatértével május 12-én újra munkába állhatott.

Kérdezem, miniszter úr, meddig tartható Máhr András helyzete ezen belső információk esetleges vagy vélelmezett átadásával, de ha ez nem is történt, nem kényelmetlen ez önnek, ön, aki a kormánytagok között az egyik legnépszerűbb? Miért éri meg önnek ilyen kellemetlen helyzetbe hozni magát?

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. További hozzászólás?

GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Szerintem annyi kérdés volt, és egy kicsit daraboljuk, mert húszra azért nehéz válaszolni. Ha lehetne most válaszolnom gyorsan, röviden, tömören erre.

ELNÖK: Akkor miniszter úrnak adok szót, és visszaadom az ülés vezetését. Parancsoljon!

(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)

Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter válaszai, reflexiója

GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm szépen. A földvásárlási moratórium. Ön is idézte a levelemből azt a mondatot, hogy várhatóan kérni fogja Magyarország. Ez pontosan így hangzott el, azaz a bejelentésnek nem az volt a lényege, hogy ebben a pillanatban kérjük. Azt jeleztem, mivel az ülés napirendjén szerepelt az, hogy a 2009-es felülvizsgálatot nem is tartja érdemesnek az Európai Bizottság, mert látja, hogy fennállnak azok az okok, amelyek eddig fennálltak. Azért jeleztem, hogy ezen okok a mi megítélésünk szerint 2011 után is fenn fognak állni, és majd Magyarország azon a módon, ahogy ön említi, el fogja készíteni a beadványát, megbeszéli azokkal az országokkal, amelyek támogathatják. Ez egy reakció volt erre a kérdésre.

Nyilván nem szóban kell ilyet bejelenteni, és nem is veszi tudomásul az Európai Bizottság egy szóbeli jelentésnél, ez reakció volt arra, hogy a 2009-es felülvizsgálatot felül se vizsgálja, el se végzi az Európai Unió, mert fennmaradtak ugyanazok a feltételek, mint amikor kértük. Erre közöltem, hogy ezek a feltételek 2011 után is az én megítélésem szerint fenn fognak állni, és várhatóan Magyarország kérni fogja. De azt gondolom, hogy ez számomra teljesen evidens volt, hogy ezzel minden magyar gazdálkodó és minden magyar szervezet együtt érez és egyetért, és amikor a beadványt el fogjuk készíteni, akkor mindenkinek a véleményét ki fogjuk kérni hozzá. Tehát ez egy reakció volt arra a felvetésre, hogy 2009-ben nem vizsgálja felül az Európai Unió.

Nem vártam, hogy ebből különösebb vihar lesz, mert azt hittem, hogy ez minden magyar állampolgárnak ugyanolyan érdeke, mint nekem, és ezért nemhogy megszidni fognak, hanem arra, hogy ilyen gyorsan reagáltam és bejelentettem, azt gondoltam, hogy azt fogják mondani, hogy ez rendben volt és jó ez így. De hát pont a fordítottja következett be. Nem tudom, nem az-e a probléma, hogy nem ön jelentette be vagy önök jelentették be ezt a kérdést, de én voltam ott azon az ülésen és én tudtam erre reagálni.

Intervenciós raktárkészlet. Az a baj, elnök úr, hogy sajnos ön nem érti az intervenció lényegét, és fogalma sincs róla. Nagyon röviden fel kell róla világosítanom, hogy intervenciós készletet nem a magyar állam vásárol, semmi köze hozzá, ezt az Európai Unió vásárolja meg, és mint minden országban, a jog alapvető feltétele alapján, aki megvásárolta az árut, az rendelkezik vele. Az MVH a lebonyolítója az esetleges börzéknek és eladásoknak az Európai Unió megbízásából, és engem mint magyar minisztert a raktár közelébe se engednek, hiszen nem a miénk a kukorica. Ez az Európai Unió tulajdonát képezi. Semmilyen szerződés nincs a magyar kormány és az Európai Unió között, amit fel tudnánk bontani, mert az Unió uniós forrásból, uniós pénzből intervenciós felvásárlást végez Magyarországon. Az ő tulajdona. Tudja mit tudtam volna egyedül csinálni? Lefoglalom és ellopom a készletét, és utána megyek a börtönbe. Gyakorlatilag ezt tessék már végre megérteni! Mi senkinek nem adtunk el egy gramm kukoricát sem, mert nem a miénk a kukorica. Ez az Európai Unióé. De azt hittem, hogy ez szakmailag evidencia már, nem kell nekem erre tizenötször visszatérnem. Nem a miénk a készlet. Nem tudunk vele mit csinálni. Hogy ki vett, hogy vett, az az Európai Unió ügye.

Egyébként ezen fölbuzdulva sokan vettek kukoricát később is, és azoknak ma a becslések szerint körülbelül 25 milliárd buktájuk van az ügyleten. Tehát vettek, az ő bajuk, az ő káruk, most azzal a kukoricájukkal azt csinálnak, amit akarnak, csak rontják az én piaci helyzetemet, az egész agráriumnak. Tehát még egyszer szeretném leszögezni, és sorolhat itt akármilyen létszámot, az Unió meghirdetett áron... Ez gyakorlatilag úgy zajlott, hogy azt mondta az Európai Unió, hogy meghirdetek ekkora mennyiséget, mert követtük, mert mi is akartunk a termelőknek venni, vettünk is egyébként, valaki még tartozik is vele, kisebb termelők, mert nem tudták még azt sem visszafizetni, de mindegy, ez a mi bajunk. Ugyanúgy indultunk a börzén, és próbáltunk a kistermelőkön segíteni, hogy valamilyen módon hozzájussanak a kukoricához. Meghirdette az árat, erre beadták a pályázatokat, a beadott pályázatokat ki kellett küldeni az Európai Unióba, és azok meghúzták az értékesítési határt, és azt mondták, hogy ezen a héten 190 euró fölötti ajánlatokért lehet kukoricát venni. Aki a 190 alatt volt, lehetett az szocialista, lehetett az fideszes, lehetett az akárki, nem nyert és nem vett kukoricát. Nincs ebben a világon semmi simli. Tehát az Európai Unió központjában döntöttek arról, hogy hol húzzák meg azt a határt, ahol készletet lehet venni.

Még egyszer hangsúlyozom, amire ön engem fölszólított, az tolvajlás, más birtokának az elvétele. Erre pedig nem nagyon vagyok hajlandó és nem is leszek a következő időszakban se. Semmilyen mozgásterünk ezen a területen nem volt, csak annyi, hogy a magyar kormányzat segítette a termelőket indulni a pályázaton hitellel és egyébbel, hogy hozzá tudjanak jutni a takarmányhoz. Itt a nagy nyereség helyett, még egyszer mondom, egy óriási veszteség lett az eredménye azoknak, akik indultak a második körben ezen a pályázaton, amikor már 210-220 eurós gabonavásárlások voltak. Aki megkérdezett engem szakmailag, hogy vegyen vagy ne vegyen, mindenkinek azt mondtam, hogy ne vegyen, mert ez egy túlfűtött, túlértékelt ár, ezen nem szabad venni, mert nem fog visszajönni a piaci oldalán soha ez az ár. Tehát mindenkit lebeszéltem arról, hogy ilyen magas áron vegyen. Még egyszer hangsúlyozom, hogy nekünk az Unió által vásárolt kukorica soha nem volt a tulajdonunkban, soha semmilyen szerződést nem kötöttünk az Európai Unióval, így azt felmondani sem volt módom. Ez egy uniós felvásárlási technika, ami más országban is ugyanígy zajlik.

A parlamenti idővel kapcsolatban: többet leszek jelen, de tudni kell, hogy ebben az időszakban, elsősorban az Európai Unióban, nagy súlyú döntések vannak, amelyek mindegyike hétfő-keddre tevődik, ahogy a kollégáimmal való tárgyalások is annak érdekében, hogy elősegítsem az előrehaladásunkat. Úgyhogy olyan lépést választottam, amilyet miniszter Magyarországon még nem tett meg: lemondtam a parlamenti képviselői mandátumomról, azért, hogy a munkámat tisztességesen tudjam végezni, és hogy hétfő-kedden ne a parlamentben üljek, hanem el tudjak menni minden miniszteri értekezletre és minden tanácskozásra, ahol nekem dolgoznom kell. Lemondtam a képviselői mandátumomról, azért, hogy ezt a munkát tisztességgel el tudjam látni, és hogy lehetőleg a politikától, a napi politikától a legmesszebb kerüljek, mert az agrárium ügye szakmai ügy, és ezt csak így lehet megoldani. Más kollégák nem ezen az úton járnak, ők jól elvannak két napot a parlamentben, miniszterek is, mellette egyebek is, de nem kritizálom őket, mindenki úgy végzi a munkáját, ahogy akarja. Nekem az agrárium szolgálata az első, utána jön minden más, és addig csinálom, amíg hagyják, hogy ezt az ágazatot vezessem és szolgáljam.

A bábolnai földek ügyében: a mostani kiírásban mind a kis-, mind a közepes, mind a nagyobb bérlők számára vannak felajánlott földterületek. Arról nincs értesülésem, hogy a bábolnai központból kaszinót akarnak-e csinálni vagy sem, mert csak a földrészével szoktunk foglalkozni ennek. Hosszas egyeztetés volt a környék agrárgazdálkodóival arról, hogy milyen nagyságrendben és hogy írják ki ezeket a pályázatokat. Természetesen nem ugyanaz a helyzet, mint hogyha én felügyelném, és nálam lenne ez a terület. És mint ahogy abban az esetben is, amikor az önkormányzat és egy magángazdálkodó pályázott 3,5 hektárra, és a magángazdálkodó ígérte a többet, én abban az esetben sem járultam hozzá a pályázat semmissé tételéhez, és a magángazdálkodó nyert, most is mindent elkövetek azért, hogy a gazdálkodók kezébe kerüljön a föld. De szeretném hangsúlyozni, hogy én viszont olyan különbségeket nem nagyon teszek, hogy kicsi, közepes vagy nagy, a földbérletek esetében a nagyoknak is kell jogosítványt biztosítani, elsősorban az állattartótelepeknél, de a földtulajdonnál olyan nagyságrendek is ki vannak írva, amelyekhez a helyi gazdálkodók hozzá tudnak jutni. Természetesen meglátjuk majd a pályázati eredményeket, és akkor visszatérünk erre.

A fiatal gazdálkodókkal kapcsolatosan nincs olyan típusú információm, hogy honnan, ki és mi szivárgott ki. Természetesen meg fogom vizsgálni az ügyet, az MVH vezetőjével megnézzük, hogy hogy mehet ki egy ilyen információ. Egyébként el szeretném mondani, hogy ez már több esetben előfordult, akkor mindig megtettük a szükséges lépéseket, és több eset volt, hogy azt, aki az információkat adta, eltávolítottuk az apparátusból, hiszen ezek nem üzleti, hanem állami titkot képeznek ilyen esetben, és ezek megsértőitől természetesen, ha megtudjuk, és le tudjuk nyomozni, meg kell válni. Értelmetlen egyébként az ajánlat, és rossz információn alapul. Rossz információn alapul, azért, mert a fiatal gazdákat - ahogy a levél is tanúsítja - a legsürgősebben és a leggyorsabb módon kifizetjük, de nemcsak őket, hanem minden ez évi támogatást ki kell fizetnem, mert a jelenlegi pénzügyi válság miatt nem tudom, hogy jövő évre milyen keretfeltételeim maradnak. Ezért minden hétvégén dolgozik az MVH, és minden esedékes, ez évi támogatás kapcsán előírtam, utasítást adtam a kifizetést, mert nem tudom, hogy a jövő évben milyen lehetőségeim lesznek. Ezért minden most elnyert támogatást a létező és a lehető leggyorsabb időn belül kifizettetek velük. Tehát rossz az információ, nincs szó három hónapról. A pályázattól számított egy hónap alatt - tudomásom szerint azt a 42 vagy 43 vitatott esetet leszámítva, amelynél meg kell nézni és le kell kontrollálni a születési évet és egyéb dolgokat - ki fogunk fizetni mindent. Tehát rossz az információ, ami egy hosszabb időszakot jelölt meg a kifizetésre. Ezért is gondolom, hogy ez nem az államtitkár úrtól származik, mert ő pontosan tudta ezeket a dolgokat, hogy nagyon gyorsan és nagyon rövid idő alatt ki fogjuk fizetni. Természetesen megnézem az ügyet. Erről engem mindez idáig senki nem tájékoztatott.

További hozzászólások, kérdések

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak annyit jegyeznék meg, hogy az uniós intervenciós raktárkészleteket egyelőre a magyar állam finanszírozza, mindaddig, amíg az eladásra nem kerül sor, tehát az magyar állami forrásból megy. Ön azt mondja, hogy uniós forrásból, uniós pénzekből vásárolta fel azt az Unió, de ez nem így van, miniszter úr. Lehet, hogy ön szerint én nem értek hozzá - persze nekem erről más a véleményem -, de ez esetben a magyar állam költségvetéséből vásárolja fel, és betárolja úgynevezett uniós raktárba.

Hogy a napi politizálástól mennyire tartja távol magát a miniszter úr, azt én nem tudom megítélni, a parlamenttől igen. De egyelőre, ha a hivatalos adatokat nézem, a miniszter úr tagja az MSZP országos elnökségének.

A fiatal gazdák kifizetésével kapcsolatosan: 45 napos igénybejelentési lehetőségük van, a pályázat megszületése után 45 nap jár a gazdálkodóknak, addig van lehetőségük arra, hogy benyújtsák az igényt. (Herbály Imre jelentkezik.) Ezután - és itt ellentétes a vélemény -, ön azt mondja, és én azt hiszem, önnek van ebben igaza a válaszlevelében, hogy 60 napon belül kötelesek megkezdeni a folyósítást. Az MVH igazgatója ma reggel, egy Kossuth Rádióban tett nyilatkozatában 90 napról beszélt. Mindezek mellett nagyon érdekes nekem a kérdés, hogy a fiatal gazdák esetében, akiknél alig van összehasonlítható adat, hiszen legtöbb esetben a vállalkozói igazolványuk az egyedüli irat, amit meg kell nézni, mi tart 60 vagy esetleg 90 napig. De az ügy pikantériája természetesen Máhr Andrásról és feleségéről szól, ezt azért tisztázzuk magunk között!

A jelentkezés sorrendjében Zatykó János az első hozzászóló, utána... (Herbály Imre: Bocsánat, ügyrendi javaslatom van, elnök úr!) Ügyrendi javaslat ügyében megadom a szót Herbály Imre alelnök úrnak.

HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Megkérem az elnök urat, hogy az ülés vezetését adja át, amennyiben hozzá kíván szólni, vagy reagálni akar. Ha mi meg akarunk szólalni, csak akkor tehetjük, ha a levezető elnök szót ad. A hozzászólási jog megilleti az elnököt, amennyiben átadja az ülés vezetését valamelyik alelnöknek. Köszönöm.

ELNÖK: A viszontreagálással megpróbáltam megtakarítani néhány percet, amibe az ülésvezetés átadása, visszaadása telik, de ha ezzel is pazarolni akarunk, tegyük így!

Zatykó Jánost, Medgyasszay Lászlót és Bodó Imrét láttam jelentkezni, közben láttam... (Csontos János: Nekem is ügyrendim lett volna, de elmondta az alelnök úr!) Rendben. Ángyán Józsefet láttam még jelentkezni. Most Zatykó Jánosnak adok szót.

ZATYKÓ JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Kedves Miniszter Úr! Azt gondolom, hogy a miniszteri meghallgatásnak az a része, amikor a miniszter úr beszámolt, illetve az expozéját elmondta, rendben van; korrekt, nyílt, őszinte és reális volt. Az azt követő részre már talán nem mondhatnám azt, hogy rendben volt, én azt hiszem, az méltatlan volt egy miniszteri meghallgatáshoz.

Miniszter úr, én két olyan dolog kapcsán szeretnék önnek kérdést feltenni, amelyet ön az elmondottak során említett, érintett. Arról beszélt, hogy ez évben kukoricából viszonylag jó termésátlagunk lesz, mintegy 8-8,5 millió tonna áll rendelkezésre, és hogy ebből a hazai felhasználás mintegy 4-4,5 millió tonna, tehát egy tisztességes mennyiség marad fenn, amivel kezdenünk kell valamit. Az expozéjában érintette az etanolprogramot is. Ez az a téma, amely engem mint Komárom-Esztergom megyei képviselőt érdekel, hisz a mi megyénkben már a bioüzemanyagok kapcsán van egy üzem, egy biodízelüzem, amely eredményesen és mintegy egy éve dolgozik már. Ön arról beszélt, hogy egy-két etanolüzem megépítése már a kormány előtt volt, ezeknek a hitelezési dolgaival gond van. Nem biztos, hogy jól tudom, de azt hiszem, hogy ezek közül az egyik Komárom-Esztergom megyében található.

Ami engem ennél sokkal jobban érdekel, az az, hogy úgy tudom, az Európai Unió gazdasági bizottságának van egy olyan állásfoglalása, amelyet már maga a Bizottság elfogadott, amely arról szól, hogy a jövőben a második generációs bioüzemanyagoknak adnak prioritást, ez pedig már nem az etanolról szól, ez már a butanolról szól. És Komárom-Esztergom megyében vannak olyan befektetni vágyó külföldi cégek, amelyek ebbe az irányba szeretnének elmenni. Ezzel kapcsolatos kérdésem az lenne, hogy a szakminisztérium hogy áll ezzel a témával, etanol irányába megyünk-e vagy a második generációs irányba.

A következő rész, amelyet ön érintett, ez az állattartó telepek korszerűsítéséről szólt, illetve a trágyakezelés jogcíméről. Az elmúlt időszakban többször foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Engem a beruházó cégek többször megkerestek, és azt kérték tőlem, hogy próbáljunk elmenni abba az irányba, hogy a trágyakezelési jogcímen a pályázati pénzek minél gyorsabban kerüljenek kifizetésre. A legutolsó információim szerint az elmúlt 8-10 nap, amikor utoljára érdeklődtem, még nem tartottunk ott. Azt szeretném megkérdezni öntől, miniszter úr, hogy mikor indítja ezt a programot. Azt gondolom, hogy az agrárium azon szereplői, akik itt sikeresen és eredményesen pályáztak, jelen pillanatban megérdemelnék, hogy ezt a programot felgyorsítsuk.

Utolsó egy-két mondat. Én viszont azt mondom, kedves miniszter úr, hogy én nagyon szívesen látom önt Komárom-Esztergom megyében, akár szalagátvágáson, akár valaminek a megnyitásán, akár valaminek az átadásán, és én nem egy fagylaltra vagy egy üveg hideg üdítőre hívom meg, iszunk egy jó pohár ászári, neszmélyi történelmi borvidéken termelt bort.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy látszik, szocialista képviselőtársaim az Orbán-kormányra már csak akkor emlékeznek, mikor szidni kell. Én viszont emlékszem arra az időszakra, amikor az Orbán-kormány egymás utáni három mezőgazdasági miniszterét is meghallgatták. Úgy emlékszem, hogy nem dicsérni hívták akkor tetemre őket. (Csontos János: Elnök úr, ügyrendi javaslatom van.)

Ügyrendi javaslattal megadom a szót Csontos János képviselőtársamnak.

CSONTOS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Én nagyon tisztelem az ön aktivitását, de nem először fordul elő itt a bizottságban ez a fajta ülésvezetés. Nagyon kérem, hogy amikor a miniszter urat meghallgatjuk - egy évben egyszer kerül erre sor, és nagyon vártunk erre a találkozóra -, akkor ne az elnök úr és a miniszter úr párbeszéde legyen, hanem legyen ez tényleg egy normális ülésvezetés, és nagyon kérem, hogy ne tegyen megjegyzéseket a kérdések után, hanem szabályosan vezesse az ülést, ahogy az máskor is lenni szokott.

ELNÖK: Köszönöm a jelzést. Úgy emlékszem, Zatykó János tette mindezt a megjegyzést, amire reagáltam.

(Jelentkezésre:) Medgyasszay Lászlónak adok szót.

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Igazán nem tudom, mire hívjam meg most már a miniszter urat Győr-Moson-Sopron megyében. Én meghívom egy fagylaltra is meg egy fröccsre is, bármire szívesen látom, ha jó válaszokat ad, ahogy fölteszem a kérdéseket.

Azt gondolom, hogy a minősítésekkel kapcsolatban, kedves Zatykó képviselő úr, csak annyi a megjegyzésem, hogy a minősítés mindig kicsit tűréspont meg vérmérséklet kérdése is, hogy mit hogyan minősítünk. Én nem láttam különösebben nagyobb kivetnivalót az elnök úr eddigi megnyilvánulásain. Ezt megszoktuk, ez egyfajta ellenzéki magatartás. Most hosszan beszélhetnék arról, amikor kedves képviselők, ti voltatok ellenzékben, akkor milyen kérdések és milyen támadások voltak, tessék elővenni a jegyzőkönyvet. Ami most megy, ahhoz képest lánysimogatást. Ennyi, most csak egy kicsit polemizáltam, hogy a feszültséget oldjam, mert ilyen nagy feszültségben nem is lehet jól beszélni, pedig tényleg szakmailag kellene egy-két dolgot megkérdezni.

Mindjárt elkezdem az élelmiszerlánc-biztonsággal, ami szakmailag hozzánk közel áll. A jelentés 96. oldalán olvasom, hogy a forgalmazásban 68466 hazai előállítású és 16018 EU-országból vagy harmadik országból származó tételt vizsgáltak. Impozáns a szám. Nem volt időm utánanézni, hogy forgalmazásba Magyarországon hány tétel kerül, mert ha 150 ezer tétel kerül, akkor nagy a vizsgálati arány, de ha 600 ezer vagy 800 ezer tétel kerül forgalmazásba, akkor ez a vizsgálati arány egész másképp néz ki. Ezt azért mondom, mert az élelmiszerlánc-biztonságról sokat beszélünk. Most nem akarok a különbségről beszélni, hogy a szolgálatnak a besorolása hogy van, satöbbi, ez nem érdekes, de viszont az, hogy ezek a vizsgálatok valóban hatékonyak, maga a vizsgálat biztos az, csak 100 százalékig elég-e ahhoz, hogy ne kelljen feltennem azt a kérdést, hogy ugyanitt olvasható, hogy 7672 kiló került 634 tétellel forgalomból kivonásra. És mennyit ettünk meg? Tehát 634 tételből ez került kivonásra, ez a forgalmazás közben. Igen, de annyit meddig ettünk meg? Folytathatnám ugyanezt egy másik tételnél.

Azért hoztam fel ezt a példát, mert éppen nem régen volt a bizottság előtt a szolgálat működőképességéről egy polémia, és ugyan a napirend előtti felszólalásomra úgy reagált az államtitkár úr, hogy a szolgálatnak nincs szüksége további anyagi támogatásra, finanszírozásra, örömmel hallottuk, hogy mégiscsak kapott. Kérdezem azt, hogy a hátralévő novemberben meg decemberben, és jön a nagy karácsonyi boom, amikor főleg nagyon meg kell szaporítani a vizsgálatokat, hisz tavaly is ez történt, ami egyébként helyeslek mint állatorvos is, erre lesz-e majd fedezet. Nagyon fontos lenne, hogy a parlamentben ne hangozzon el olyan, hogy nincs szükség arra, hogy a leállított gépkocsik újra beinduljanak, satöbbi, satöbbi. Nem untatom a bizottságot ezzel, a miniszter urat se, bizonyára ismerős a téma, gondolom, eljut hozzá a bizottságon elhangzottakról az információ.

Egy másik, amit szintén az élelmiszerekkel kapcsolatban hoznék fel, ami mindannyiunk számára bizonyára kedves dolog lehet. Mindig erről beszélünk, a magyar élelmiszereket nagyobb mértékben kellene marketinggel a fogyasztóknak propagálni. Persze kérdés, hogy a fogyasztónak milyen a pénztárcája. Itt egy nagyon jó példát csak úgy felhozok, hogy a vizsgált tételeknél az import élelmiszerekben kétszer annyi tételben találnak szermaradványt, és kétszer annyi tételt kell elkobozni, mint a belföldi élelmiszereknél. Ezt azért említettem meg a bizottságon, és felhívom a figyelmét a miniszter úrnak arra, hogy ilyen konkrét témákkal, tételekkel kellene a reggeli Nap-keltében vagy bárhol máshol a magyar élelmiszert...

A szolgálatról tehát annyit, még egyszer visszatérve a szolgálat hatékonyságára, hogy nagyon kérem, és jó lenne, ha erre számszerűleg is majd kapnánk valami tájékoztatást, hogy milyen arányban tud a szolgálat és hogy tud hatékonyabban dolgozni. Az egy vicc egyébként, egy másik oldalon olvastam, hogy ebben az új szervezeti felépítésben hatékonyabban dolgozik, de erről csak megjegyzem, hogy ezzel nem értek természetesen egyet.

Viszont van egy nagyon fontos dolog még járványügyi szempontból. Nem titok, és nyugodtan lehet beszélni róla, a kéknyelv-betegség megjelent az országban. Már ennek vannak hatásai, azt hiszem, Ukrajnában, meg nem tudom hol az exportunkat korlátozták. Hogy kerültünk ebbe a helyzetben? Az Unió iderakott a nyakunkba egy liberalizált állatforgalmat. Nagyon kérem, ne mondja senki, mint Herbály úr mondta, hogy forduljak a néppárti képviselőkhöz, hogy kezdeményezzék esetleg az Unióban azt, amit én most mondok, mert a múltkori ötletemre azt tetszett mondani, hogy oda forduljak. Én a miniszterhez fordulok. Kellene kezdeményezni talán vagy fel kellene vetni, hogy ezt a liberalizált állatforgalmat szigorítani kellene. Nem kellene mást csinálni, csak ahogyan volt valamikor, amikor nálunk ez divatban volt, karanténozás, bejelentési kötelezettség, tehát szorosabb venni. Hiába, látszólag az uniós előírások biztosítják a járványok megfékezését és a megelőzését. Nem. Itt van a jó példa. Tessék ebben a szakemberek segítségével kezdeményezően fellépni!

Bábolnával kapcsolatban egy más aspektusból közelítem meg a miniszter úr felelősségét. Sajnos valóban jó lett volna, ha a miniszter úr válaszol és nem az államtitkár úr, polemizáltunk ebben a parlamentben is azonnali kérdésben. Azt gondolom, hogy az agrárminiszternek felelőssége van azon a területen is, ahogy egyet is értettem, amikor ezt elmondta, ami nem tartozik közvetlenül a hatáskörébe, tehát a vagyonkezeléssel kapcsolatban. A Ménesbirtok létéről van szó.

Ez az év bebizonyította, hogy a Ménesbirtok, ha megfelelő nagyságú birtok van alatta, hogy így mondjam, tehát gazdálkodnak, akkor önfenntartóvá tud válni. Most az a történet, hogy majd 700 hektár valamilyen reszli földeket fog kapni meg állami támogatást. Ez az év bizonyította be, hogy amennyiben megfelelő nagyságú birtokon gazdálkodik a fenntartó, akkor el tudja tartani a lóállományt is. Miért nem áll ki a miniszter úr emellett? Már csak azért is, amit elmondtam a parlamentben is, ahonnan a vénája jött, a nagybirtok, a nagyüzem, mert az agrárértelmiség onnan jött. Most miért nem fogadtuk el, hogy itt csinálunk egy, most mi akarjuk, akik kis- és középvállalkozások pártján vagyunk, akarunk egy kincstári nagybirtokot tenni? Furcsa, igen, itt egy kincstári nagybirtokot kell létrehozni, és nem pedig a földeket eladni, még akkor is, ha nagyon szépen hangzik, hogy kis- és középvállalkozású állattartóknak adjuk oda. Azt nem tudom ugyan, hogy a 800 hektár bérbe kínált földet ki fogja megvenni, állattartók, sertéstartók vannak ott, ezt nem akarom boncolgatni, de nem is érdekel. Az érdekel, hogy miért nem áll ki az agrárminiszter egy olyan megoldás mellett, amely a Ménesbirtok tartós fenntartását biztosítja, mert ez egyértelműen bebizonyította ebben az évben, és nem lehet az a kifogás, mert az állam rossz gazda meg hogy Bábolnán mi minden történt eddig. Az egy rémtörténet, de én azt szeretném, ha még ezt megfontolnák. Talán még nincs elbírálva a pályázat, talán még lehetne valami kármentést csinálni.

Még egy mondatot az ökológiai gazdálkodásról. Amikor elolvastam az anyagban a beszámolót, miniszter úr, nem a mostanira reagálok, a most elhangzottakra, ebben a jelentésben szomorúan láttam, hogy csökkent az ökogazdálkodással művelt területek aránya. Gyorsan felhívtam Roszik Pétert, hogy mi itt a helyzet. Nincs időm arra, hogy felsoroljam az összes problémát, amit ő nekem megírt, mindenesetre a legnagyobb gond az, hogy 2004 óta nem kapnak támogatást az átállásra, és így nem tudnak átállni egy új gazdálkodásra.

Roszik úr felhívta a figyelmemet arra, hogy figyeljünk oda, és kérjük meg a miniszter urat, hogy az ökogazdálkodás keretében vannak különféle egyéb, az alapprogrammal kapcsolatos, a Natura programmal kapcsolatos támogatási kötelezettségek, nehogy ezeknek a szintjére menjen le a 2009 után várható újabb program a biogazdálkodással kapcsolatban. Tehát én a biogazdálkodás hiányosságaira szeretném felhívni a figyelmet, és ezzel kapcsolatban az idő rövidsége miatt majd írásban fogok a miniszter úrhoz fordulni, hogy a biogazdálkodókat a részt vevők véleménye alapján milyen formában és hogy kellene támogatni. Én csak azt szeretném, hogyha elkötelezné magát a miniszter úr e mellett az ügy mellett, és ha kinyilvánítaná azt, hogy nem fogják visszacsempészni a biogazdálkodás támogatásának a szintjét esetleg egy olyan alacsony szintre, ami nem lenne méltó, egy újabb programban. Azt hiszem, érthető volt, ahogy ezt elmondtam. Köszönöm szépen.

Még az erdészetről is tudnék beszélni. Azzal egyetértek egyébként - hogy valamivel egyet is értsek -, hogy az erdészet tényleg... Azt gondolom, a Kereszténydemokrata Néppárt támogatni fogja ezt a meggondolást, hogy nincsenek is felkészülve a nemzeti parkok a fogadására, meg kell mondjam, legalábbis a mi területünkön. Persze azért itt is van egy kivétel, hogy ha egy kis resztli erdőtelep benn van a nemzeti park területén, az egy más tétel, 5-6 hektár, de nagymennyiségű, egybefüggő területeket átadni nem hiszem, hogy indokolt lenne.

A modulációval kapcsolatban nem értem a problémát. Én tulajdonképpen úgy értelmeztem a miniszter úr által elmondottakat, hogy félünk attól, hogy ha nincs moduláció, összességében nem jön ide az a pénz, amit kaphatnánk, ugyanakkor azt is tetszett mondani, hogy végül is elérték azt, hogy ha az egyik csoportból, stószból áttesszük a másikba, akkor azért idejön az összes. Én úgy értelmezem, hogy az uniós forrás, az egész, ami nekünk ebben a két kategóriában jár, az jár, azt megkapjuk, csak nemzeti támogatást kell többet hozzáadni. Na és? Az agrár- és a vidékfejlesztés szempontjából erőltesse meg magát a nemzeti támogatás, és akkor az agráriumnak, illetve a vidékfejlesztésre több jut. Az uniós forrás annyi egyébként, ha két pillérben... (Közbeszólások.) -két tengely vagy pillér, mindegy -, szóval a két pillérben. Szóval én azt gondolom, az a véleményem a modulációról, egészen egyszerű, józan paraszti ésszel, a vidék szempontjából, hogy ha az uniós forrás összességében nem csökken a moduláció bevezetésével, akkor hadd jöjjön csak a vidékfejlesztésre, majd a nemzeti forrással ki kell egészíteni, ami a költségvetésnek kétségtelenül gond, de a vidék szempontjából ez jó.

Köszönöm szépen a türelmüket.

ELNÖK: (Jelzésre:) Demendi Lászlónak adok szót.

DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! A magam részéről köszönöm a miniszter úr reális, a helyzetet egyáltalán nem színező, nem cicomázó tájékoztatóját. Valóban, a közelmúltban a magyar agrárgazdaság komoly problémáknak, nehézségeknek volt kitéve, és van jelenleg is kitéve.

Hozzászólásomban szeretném megköszönni önnek azt, amit a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, illetve kelet-magyarországi almatermelők érdekében tett. Természetesen tudom, a miniszter úr is és a minisztérium vezetése is tudja, hogy a kertészeti ágazatban a 2008. évben azok az intézkedések, amelyek megtörténtek a termelők segítése irányába, azok a tűzoltáshoz voltak elegendőek, de hogy 2009-re mi lesz, azt bizony végig kell gondolni. Bármelyik gyümölcsöt vagy zöldségfélét nézzük, 2008-ban egy-kettő kivételével egyszerűen tragikus volt valamennyinek a piaca. A piaci szereplők - hogy azt mondjam: - nem túl sok empátiával viseltettek egymás iránt, úgy látszik, hogy a korábbi éveknek az a magatartásformája, amikor a piaci szereplők a pillanatnyi érdekeknek alárendelve a hosszú távú érdekeiket, egymást is képesek letaposni vagy a másiknak nehézséget okozni, az sajnos 2008-ban egészen kiteljesedve érvényesült. De én idesorolom a mezőgazdaság és a kertészeti ágazat finanszírozásában részt vevő pénzintézeteket is.

Azt gondolom és úgy látom, hogy a 2008. évben - már 2007 második felében is érzékelhető volt bizonyos jelekből, de 2008-ban egyértelműen megállapítható volt ez - egy újfajta pénzintézeti finanszírozói magatartással találkoztunk és találkozhattunk. Nagy valószínűséggel fel kell készülni arra, hogy ez így lesz a jövőben is. Persze azt is érdemes volna megvizsgálni, hogy mit lehet ez ellen tenni, merthogy a mezőgazdálkodó embereknek legyen egy saját bankjuk, az, tudom, egy sokszor és régen óhajtott kívánalom, és az is maradt egyelőre. Talán nem kellene letenni róla, mert abban a közösségben, amelyhez most tartozunk, az Európai Unióban azért erre vannak példák, mégpedig olyan példák, amelyek azt mondatják ma velünk, hogy a pénzintézetek piaci eseményekre és más egyéb, spekulatív ügyletekre hivatkozva vagy azokat kivédve olyan beavatkozásokat eszközölnek, hogy a kertészeti ágazat egy rohamos zuhanásnak van kitéve. Én ezt az ügyet, ezt a dolgot továbbra is fenntartom, és kérem a miniszter urat, valamint a minisztérium vezetését, hogy foglalkozzanak ezzel a kérdéssel, nézzék meg, a szabályozásban és a magyar tagállami irányításban milyen lehetőségeink vannak beavatkozni ez ügyben, mert nem kellene belenyugodni ebbe a helyzetbe. Még egyszer mondom: én nagyon rossz tendenciát látok itt.

Azzal is szeretnék foglalkozni, hogy miközben az alma, többek között az alma, de a meggy és az összes többi növény, zöldség és gyümölcs kapcsán mi magunk is nagyon sokszor elmondtuk a gazdálkodóknak fórumokon, szűkebb fórumokon, tágabb fórumokon, a sajtónak, a médiának nyilatkozva, hogy össze kell fogni - mi is meg vagyunk győződve arról, hogy ezt így kell csinálni, azért mondjuk, és nem azért, mert valakitől hallottuk -, meg kellene vizsgálni, hogy a minisztérium jelenlegi gyakorlatában hogyan fordulhat elő akkor az, hogy mondjuk egy tész-nek az előzetes elismerésére egy éven keresztül nem kerülhet sor. Nem gondolom, hogy rosszindulatú vagyok, hanem azt gondolom, hogy vannak emberek, akik ezt nem így gondolják, valahol a végrehajtás szintjén, és hogyha ők ezzel nem értenek egyet, és mindenféle olyan ürügyet - mert valóságos indoknak nem nevezhető az, amit ők felhoznak - keresnek arra, hogy tész-ek tényleg ne tudjanak létesülni, azok nem szolgálják ezt az ügyet. Én azt gondolom, hogy ezekkel az emberekkel nem vagyunk egy szakmai állásponton, pedig azért jó lenne, ha azok, akik a minisztériumban ezzel foglalkoznak, ezen az állásponton lennénk, vagy megmondanák nekünk, hogy ti, képviselők, nem jól látjátok ezt, ezen változtatni kell, és akkor mi sem mondanánk, hogy, emberek, össze kell fogni.

A zöldség-gyümölcs ágazatnak ma nincs egy olyan elgondolása, ami a 2009. évi problémákat kezelni tudja. A miniszter úr is emlékszik rá, ahogy a minisztérium más vezetői is, hogy pont az almaügy kapcsán hangzott el többször szóban, ha jól emlékszem, még a vásárosnaményi fórumon is beszéltünk róla, hogy feltétlenül fontos, hogy akkor, amikor gazdálkodó emberek ez év telén betelelnek, a minisztérium kezdeményezően lépjen fel abban az ügyben, hogy a termékpálya valamennyi szereplőjével végig tudják beszélni ezt a folyamatot. Ugyanis azt látom, hogy miközben mi mondjuk az embereknek, hogy emberek, hát nem kell ipari almát termelni, eközben arról meg hajlamosak vagyunk elfelejtkezni, hogy azért a korábbi években komoly mezőgazdasági ültetvénytámogatással ehhez az állam hozzájárult, és igazából nagyon leegyszerűsített kifejezés az, hogy nem ipari almát kell termelni. Ez igaz is, mert az ipari alma egy minőségi kategória a tv-almán vagy az almán belül. Tehát ezzel így egyet lehet érteni.

Ebben sok félreértés, sok megoldatlan gond, probléma van, és mindaz, amiben az Európai Unióhoz fordult a miniszter úr, amelyet szintén köszönök, annak a mozgatásával 2009 elején valahol a tavasszal, amikor már a gazdálkodó ember dolgozni fog ismét, akkor oda el kell hogy érjünk, hogy valamilyen irányt mutatni kell. Ha valamit nem lehet megoldani, akkor azt is meg kell mondani az embereknek, ha valamit meg lehet oldani, akkor pedig azt is.

Bízom benne, hogy most az ipari alma kapcsán azért a szerződéses fegyelem javulni fog 2009-ben, mert most sokan szembesültek azzal, hogy akinek nem volt szerződése, az kevésbé tudott értékesíteni vagy nem akkor, nem úgy és nem olyan módon, mint akinek szerződése volt. Tehát vannak azért ennek az ügynek pozitív hozadékai is.

De azt is nagyon sajnálom, pedig minden őszinte és nagyon széles körű szakmai véleményt odaraktunk, és igyekeztünk tényleg támogató jelleggel elmondani azt, hogy ez a 70 ezer forintos támogatás hogyan jusson el a gazdákhoz. Sajnálom, hogy bizonyos ügyekben a minisztérium nem tudta elfogadni. Nekem még ma is kétségeim vannak ezzel a november 10-ei határidővel, mert szerintem kötelezettséget lehetett volna, lehetne vállalni még november 30-án is. Láttunk már olyat a közelmúltban, még az európai uniós tagságunk idején is, hogy bizonyos kifizetésekre kötelezettséget vállaltunk a tárgyévben, és mondjuk január-februárban történt meg a kimondott pénzügyi mozgás. Ez nyilván fog majd újabb feszültségeket generálni. Természetesen mi mindenkor állunk rendelkezésére a minisztériumnak, mi az ügyeket meg akarjuk oldani, ugyanúgy, ahogy miniszter úrtól is ezt látjuk és ezt tapasztaljuk.

Azt mondom, hogy utalt miniszter úr az egyik napilapban megjelent cikk kapcsán arra, hogy méltatlan megnyilvánulások voltak. Persze miniszter úr nincs arra ráutalva, hogy miniszter urat megvédjem, de egyetértek ezzel és örülök neki, hogy ezt ilyen őszintén elmondta miniszter úr, mert tisztán és őszintén beszélni úgy lehet, ha mindenkor tiszták és őszinték vagyunk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. (Jelentkezésre:) Bodó Imrének adok szót.

BODÓ IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr, Elnök Úr! Tisztelt Bizottsági Tagok! Demendi képviselőtársam úgy fejezte be, hogy tisztán és őszintén, akkor én innen folytatom, hogy tisztán és őszintén.

Miniszter úr, két kérdéskörben szeretném megismerni az ön véleményét. Az első már egy kicsit okafogyott, a tegnapi SPS-sel kapcsolatban, bár amikor figyeltem önt, azért körülbelül meg is adta a választ, amely úgy szólt, és elnézést kérek, hogy előrerohanok, idézem önt: "mindent elkövetek, hogy a gazdálkodókhoz kerüljön a föld".

Az SPS-re engedjen meg néhány kritikát. Az első, ami folyamatosan vitám és megpróbáltam képviselni, hogy abban a helyzetben, amikor megszűnik a bérleti viszony, miért tartunk két év helyben járást, miért büntetjük a földtulajdonost. A második kérdéskör, amely szerintem sért szinte minden mai magyar jogszabályt, elsősorban szerintem az esélyegyenlőségi törvényt, ez nem más, mint a bázisév bevezetése, annak is a visszamenőleges bevezetése.

Miniszter úr, szeretném megismerni a személyes véleményét arról, hogy lehet-e feltételezni, hogy 2006-ban a bérbeadó, illetve a bérbevevő tudta-e, és az előtte való években, illetve az utána való években, tudta-e, hogy milyen feltételek szerint fog szerződést kötni, és szerződést kötöttek volna-e ezek az emberek, ha tudták volna, hogy mi a tegnap nappal - most a mi alatt az egész parlamentet értem, mi nem szavaztuk meg természetesen - megszavazzuk ezt a szerintem nem helyénvaló törvényt. Illetve helyénvalónak tartanám, mert egyetértek azzal, amit önök képviselnek, hogy a föld használójához kerüljön a támogatás, maximálisan lehet támogatni. De akkor nem lett volna-e tisztességesebb elsősorban a bérleti szerződéssel már rendelkezőkkel szemben, ha azt mondják, hogy a bázisévet már előre kijelölik, nem oda-vissza, előre, és annak a tudtában lehet mindenkinek szerződést kötni avagy nem szerződést kötni?

Engedje meg, hogy a felszólalásom másik része egy kicsit hosszabb legyen, de polgármesterként nagyon érdekel a véleménye a falugazdász-hálózat körül kialakult problémakörről, amelyet szerintem szinte minden polgármester egyébként ismer. Ismeri-e az MgSZH elnökének a kiadott körlevelét? Itt is szintén a személyes véleményére vagyok kíváncsi. Nem szokásom egyébként cinikusnak lenni, kérem, ne is vegye annak, de fogok idézni belőle. Rögtön azzal kezdem, amivel itt a levél kezd, a körlevél. Idézem: "A falugazdász-hálózat jobb szolgáltatást nyújtó hivatali szervezése érdekében... tájékoztatom, hívom föl a főigazgató asszonyokat és urakat". Második mondatban: "a falugazdász-hálózat települési ügyfélszolgálatának felfüggesztése tárgyában hozott utasítás". Nem feltételezem, hogy attól lenne jobb a falugazdász-szolgálat, ha azt felfüggesztik. Tehát itt azért úgy érzem, hogy most vagy jobb, vagy felfüggesztjük.

Nézzük meg, ami az önkormányzatokat érinti! Miniszter úr, a 2. pontban, annak is az a) pontjában azt írja a főigazgató úr, hogy "az önkormányzat írásos igényt nyújt be a főigazgatóhoz az ügyfélszolgálat fenntartásáról". Van kötelező feladatunk és önként vállalt feladatunk. Ezt úgy értelmezem, mint egy ajánlott feladat, hogy próbáljuk meg ezt átvállalni. B) pontban: "Az önkormányzat az igénybejelentésben vállalja - ha nem vállalja, akkor nincs falugazdász-hálózat -, hogy ügyfélszolgálati helyiséget biztosít térítésmentesen, természetesen technikai és infrastrukturális felszereltséggel." C) pont, szintén az önkormányzat: "Az önkormányzat az igénybejelentésben szintén vállalja, hogy az ügyfélszolgálati helyiségbe szélessávú internet-hozzáférést biztosít a falugazdásznak."

Én egy 1800 lelkes települést vezetek Csongrád megyében, amely ha a mai magyar közigazgatási rendszert nézzük, még csak nem is tartozik a kicsik közé, egy középméretű település Szeged déli csücskében. Azért szeretném arra felhívni a miniszter úr figyelmét, és ha lehet, akkor kérem ebben a személyes segítségét, most úgyis a költségvetés tárgyalása fog napirenden lenni, hogy azért az önkormányzatokat, ha az önkormányzatok ezt bevállalják, márpedig tudomásom szerint bőven 90 százalék fölött, én magam is bevállaltam, mert a saját falugazdászom három települést lát el, és jobb híján, szerintem legalább jó emberi érzésből be kellett ezt a feladatot vállalni, kérem, hogy akkor rendeljék is hozzá ennek a normatív támogatását, mert szerintem ez így lenne tisztességes.

Engedje meg, hogy a levél második részét is egy kicsit kivesézzem. Úgy érzem, hogy szerintem már azért túlmegy a jó ízlés határán ez a 4. pont. Azt írja a 4. pontban a körlevél megfogalmazója, hogy "az üzemeltetést szüneteltető települési ügyfélszolgálat helyén írásban és nyilvánosan - ez eddig korrekt - tájékoztatást kell kifüggeszteni szabadságolásra hivatkozva - na itt már aztán megint nem korrekt a kérdés, miért kell nekünk erre hivatkozni? - hogy hogyan és miként kell eljárni."

Végezetül, ez mondjuk egy picit talán a sajtónak szól, ezért elnézést kérek öntől, az elnök úr felhívja az érintettek figyelmét, hogy a sajtót tájékoztatni csak és kimondottan az elnöki titkárságnak írásos kérdés benyújtása alapján lehet.

Úgy gondolom, ismerve miniszter urat, hogy segíteni fog abban az önkormányzatoknak, hogy a költségvetés tárgyalásánál szívesen vállaljuk, én a magam részéről szívesen vállalom, és biztos vagyok benne, hogy Bedő képviselőtársam Csongrád város polgármestereként szintén vállalja normatív támogatás átadásával, vagy legalábbis egy utólagos pénzhozzácsatolással.

Ami pedig az SPS-t illeti, ott nagyon komolyan érdekel a személyes véleménye. Megül-e a bázisév visszamenőleges kijelölése? Mi lesz azokkal, akik akkor az akkori jogi környezetben jóhiszeműen jártak el és kötöttek szerződéseket?

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: (Herbály Imre jelzésére:) Herbály alelnök úrnak adok a szót.

HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter úr! Remélve azt, hogy nem ismételjük meg a tegnap esti, méltatlan vitát, megpróbálok másról beszélni. (Jakab István: Mi volt azon méltatlan?! - Közbeszólás az ellenzéki képviselők soraiból: Vita volt, nem volt méltatlan! - Közbeszólások.) Hozzászólásban azt mondok, amit akarok. (Közbeszólások.)

Először is szeretném megköszönni a miniszter úrnak, a minisztérium dolgozóinak azoknak az intézményeknek a munkáját, amelyek 2007-ben és 2008-ban mindent megtettek a magyar gazdák érdekében itt Magyarországon és az Unióban is. Magyarországnak olyan előnyei vannak, amelyeknek csak kevés párja van Európában. Ilyenek azok a természetföldrajzi adottságok, mint az éghajlat, a termőföld aránya, amire méltán lehetünk büszkék, a termelési hagyományaink, amelyekre szintén büszkék lehetünk, és az agrártudományokra, azokra a világhírű kutatókra, oktatókra, akik segítették és ma is segítik a magyar agrárgazdaságot. Az előbbiekkel élni kell, az utóbbiakra meg oda kell figyelni. Oda kell figyelnie a szakmának, a nagypolitikának, a szakpolitikának, de a szakpolitikáknak is: a pénzügynek, a kereskedelempolitikának, a környezetügynek, a vízügypolitikának - és nem véletlenül mondtam ezeket. Azt kérem a miniszter úrtól, hogy az eddigieknél talán jobban, talán erőszakosabban próbálja meggyőzni ezeket a szakpolitikákat arról, hogy értsék meg a magyar vidék ügyét, a magyar gazdák átállási nehézségeit az uniós gazdálkodásra, a szerkezetváltásban rejlő nehézségeket.

Amire még szeretném felhívni a figyelmet, szintén egy grémium felvetései alapján, az az agrárgazdaság 2007. évi helyzete, ami áthat 2008-ra is, és a miniszter úr munkáját is jelentősen befolyásolja. Itt, a Mezőgazdasági bizottságban is hiányolják az agrárstratégiát. Mi lefolytattuk ezt a vitát, nem tudtuk egymást meggyőzni. Mi azt mondjuk, hogy a rövid távú agrárstratégia rendben van, hisz ennek alapján megy az a vidékfejlesztési program, amely uniós és hazai forrásból folyik most az országban, ami fejlesztéseket generál. Úgy gondoljuk azonban, hogy egy hosszabb távú, hosszú-középtávú nemzeti agrárstratégiát érdemes lenne körvonalazni, meg kellene próbálni hozzá megszerezni azt a közmegegyezést, amire persze én most nem nagyon látok lehetőséget, de próbálkozni kell. Ebben a nemzeti agrárstratégiában azokra a kérdésekre, amelyekre a választ keressük, de igazán nem találtuk meg, például a növénytermesztés és az állattenyésztés aránya, ki kellene dolgozni valamiféle olyan megoldást, amit persze nem a kisujjunkból kell kirázni, hanem - ahogy az Agrárgazdasági Tanács írja - a kormány vizsgálja felül az állattenyésztés érdekében meglépendő teendőket, és ezeket építsük be ebbe az agrárstratégiába. De ugyanilyen kérdés a birtokpolitika ügye is. Folyamatosan megy a vita közöttünk, ellenzéki barátaink állítják, hogy mi nagyüzempártiak vagyunk. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy mi a kis- és középüzemeket is támogatjuk, mert úgy gondoljuk, hogy a kis-középüzemnek szüksége van a nagyüzemre, a nagyüzemnek meg szüksége van a kis-középüzemre, mert ettől egész a magyar mezőgazdaság. De ezt egy hosszú távú agrárstratégiában mindenesetre érdemes lenne lefektetni, mint ahogy a kutatás-fejlesztést, az oktatás ügyét is meg kellene ebben megfogalmazni, lehetőleg egyetértésben.

Demendi képviselőtársam foglalkozott vele, én nem nagyon szeretnék külön foglalkozni az integráció, a piac, a termékpálya-együttműködéssel, ami nagyon hiányos az országban, és ezt felveti az Agrárgazdasági Tanács is, ami mélyen kihat a versenyképességünkre, ráadásul felesleges kapacitásokat, befektetéseket és forrásokat köt le.

Több alkalommal fel-felbukkan az erdőgazdálkodás ügye, amiről a miniszter úr is tett említést, de mások is szóltak róla a bizottságban. Ezt az ügyet a legmagasabb szinten le kellene zárni. Az a huzavona, ami elsősorban a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium és azon belül is a természetvédelmiek részéről ezen a területen megnyilvánul, az kedvezőtlenül befolyásolja az erdészeti ágazat, az erdészek, a velük kapcsolatban lévők hangulatát, ráadásul az erdők ügyét sem segíti. Nemtelen az a vita, amelyben természetvédők az erdészek alkalmatlanságát vetik fel egy olyan vagyonnak a kezelésében, amely vagyon kezelésében már évszázadok óta megállják a helyüket, példás a szervezettségük, példás az erdőfelügyelet, az erdőtervezés és az erdőkezelés, még akkor is, ha időnként hibák csúsznak bele.

Ha nem is az agrárstratégiában, de mindenképpen foglalkozni kell a mezőgazdaság, a vidék morális állapotával, és ezek megoldására irányuló intézkedéseket kell hozni a mezei lopások, az erdő-, a falopások ügyével kapcsolatban. Felvetődött, és a miniszter úr segítségét kérjük abban, hogy találjuk meg azt a megoldást, amellyel a mezőőrök tevékenységi körét ki tudjuk terjeszteni az erdőőrzésre, elsősorban a magánerdők őrzésébe való bekapcsolásra.

Az első napirendi pont kapcsán beszéltünk arról, és ez is egy felvetése az Agrárgazdasági Tanácsnak, hogy a mezőgazdasághoz kapcsolódó kiegészítő tevékenységek nem fejlődnek olyan értelemben, olyan mértékben, olyan ütemben, ami a XXI. században a vidék eltartóképessége érdekében elvárható lenne. Azt szeretném kérni a miniszter úrtól, hogy segítse azt a két képviselőtársunkat, aki a helyben megtermelt élelmiszerek piacát élénkítő törvényjavaslatot adott be, amit mi természetesen nem tartottunk általános vitára alkalmasnak, tárgysorozatba veendőnek sem, mert úgy gondoltuk, hogy nem bírja azokat a vonásokat, amelyeket egy törvénytervezetnek magán kell viselnie, de magával a felvetéssel egyetértettünk.

Végül egy nagy probléma, ami összefügg az állattenyésztés, a vissza-visszatérő piaci zavarok ügyével. Már itt is beszéltünk az európai intervenciós ügyekről, ami egy állandóan fel-felbukkanó téma. Az Agrárgazdasági Tanács is felveti, hogy jogi, koordinációs, pénzügyi megoldásokat kell a termelésingadozásból eredő ármozgások csillapítására hozni, és ezt a kérdést nem tudja megoldani sem az integráció ügye, sem a termékpálya, erre mindenképpen valami, az uniós intervenciós megoldáshoz hasonló megoldást kellene találni. Tudom, hogy ez nem egyszerű kérdés, de ezt az ügyet vizsgálnunk kell. Vizsgálnunk kell, mert ha ezt nem tesszük, akkor olyan hangulat alakulhat ki a magyar vidéken, amit egyikünk se szeretne megélni, sem az ellenzéki, sem a kormánypárti oldal.

Végül, de nem utolsó sorban, mint gépész, ez is egy nagy vita közöttünk. Azt kérem miniszter úrtól, hogy a műszaki fejlesztés ügyét továbbra is viselje a szívén, ne engedjen azoknak a felvetéseknek, akik a műszaki fejlesztést nem tartják egy fontos ügynek. A versenyképességünk megőrzése érdekében egyik nagyon fontos kérdés, hogy lépést tartsunk a világgal, hogy az egyre csökkenő mezőgazdasági népesség helyett, vele időben, minőségben tudjunk agrártermékeket előállítani.

Tisztelt Miniszter Úr! Még egyszer köszönöm a minisztérium és a hozzá tartozó intézmények munkáját és az ön munkáját is. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelentkezésre:) Ángyán Józsefnek adok szót.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Képviselőtársak! Mindenekelőtt köszönöm én is, hogy miniszter úr ilyen hosszú időszakon keresztül itt velünk van, és keressük a megoldást azokra a problémákra, amiket valószínűleg együtt érzünk az agrárium és a vidék körül.

Köszönöm a jelentést is, amely valamelyest más jellegű, mint az elmúlt évi jelentés volt, ott inkább egyfajta sikerpropagandisztikus jeleket mutatott a jelentés. Most egy beszámoló jellegű jelentést tartunk a kezünkben, igaz, hogy miniszter úr is és a jelentés is ugyanezt teszi, kerüli ez a jelentés azokat a neuralgikus pontokat, azokkal nem igazán foglalkozik, amelyek köztünk is vita tárgyát képezik, és éppen ezért ide kell hozzuk a bizottsági ülés elé.

Addig azt hiszem, hogy egyet is értünk miniszter úrral, én legalábbis a magam részéről maximálisan, amikor a prioritásokat megfogalmazta. Én is azt gondolom, hogy a tízmillió fogyasztó jó minőségű élelmiszerrel való ellátása az elsődleges prioritás. Nekünk a hazai saját piacunkat kell valóban erősítenünk, ide kell megbízható termékeket termelnünk, és ha fölöslegünk van, azt vigyük külföldre. Ezért, ha szabad, egy picit más hangsúlyt adnék az exportorientáltságnak, amire a miniszter úr is utalt, ezeket követi csak az export. Tehát nem az export vezérli valószínűleg egy élelmiszer-ellátását az országnak, hanem kiegészíti azt azokban az években, olyan körülmények közt, amikor a hazai saját piac biztonságos ellátása fölött fölöslegek keletkeznek. Azt hiszem, a második prioritással is mindenképpen egyetértünk, a vidéken élők megélhetésének a biztosítása, és a harmadikkal is - azt hiszem, hogy ebben sincs közöttünk vita -, hogy az EU-források megszerzése elemi érdekünk.

Tehát a prioritások megfogalmazásában azt hiszem, nincs problémánk. Valószínűleg az utakat, módokat nem látjuk teljesen egyformán. Ez részben fakad persze az eltérő értékrendekből is, világlátásbeli különbségek is vannak itt.

Az EU-támogatások kapcsán szeretnék szóba hozni néhány kérdést. Azt szokták mondani, miniszterelnök úr is, Bajnai miniszter úr is, miniszter úr is, hogy valóban történelmi lehetőségek előtt áll az ország, mert valóban számszerűen nagyon sok forrás jön a korábbi időszakhoz képest Magyarországra. Attól most tekintsünk el, hogy ennek egy részét mi magunk fizetjük be, itt tulajdonképpen csak egyenirányításról van szó az EU-programok mentén, visszakapjuk a saját pénzeinket és valamit afölött, ha ügyesek vagyunk. Ez így korrekt valószínűleg. Tehát gyakorlatilag a saját közpénzeinknek egyfajta irányított elköltéséről szól a történet.

De azt hiszem, talán nem járok messze az igazságtól, amikor azt mondom, hogy azon kívül, hogy mennyi ez a pénz, egyáltalán nem mindegy, különösen ha agrár-, vidékstratégiáról beszélünk, hogy mire költjük ezt a pénzt és kikhez kerül. Az elosztásával van általában problémánk, és itt jelentkeznek azok az értékrendbeli különbségek vagy prioritások, ha szabad így mondani, ami talán eltér, más módon keressük ezeknek a prioritásoknak a megoldását. Néhány ilyet szeretnék szóba hozni itt még egyszer.

Miután a 2007-es év volt az, amikor az Új Magyarország vidékfejlesztési program elindult, és ennek kapcsán volt mondjuk finoman fogalmazva némi vita közöttünk, hogy milyen arányban kellene a forrásokat elosztani. Erről az 1300 - attól függ, hogy a forint milyen árfolyamot ad -, eredeti terv szerint 1400 milliárd forintnyi forráselköltésről beszélünk, amikor az Új Magyarország vidékfejlesztési programról beszélünk. Egy olyan összkép - ez a saját olvasatunk - alakul ki, hogy azoknál a forrásoknál, ahova láthatóan koncentrál a tárca, ezt az EMVA-rendelet a fizikai tőke csoportjába sorolja, az eredeti európai rendelet azt mondja, a fizikai tőke fejlesztéséhez kapcsolódó négy-öt jogcímről van itt szó, ahol a forrásoknak tehát a 40 százaléka beruházás-típusú támogatásokról van szó, ott ha megnézzük a játékszabályokat, miniszter úr, akkor ott olyan játékszabályok vannak, hogy csak egy egészen szűk tőkeerős réteg, a legfölsők jutnak hozzá a forrásokhoz. Az egyik vita itt közöttünk éppen az, hogy vigyük lejjebb ezeket a határokat, hogy ezekhez a forrásokhoz is többen hozzájussanak.

Ismerős, és többször elmondtam, de hadd idézzem, hogy ha az összes gazdasági szereplőt - itt van Kapronczay kolléga is, tehát az Agrárgazdasági Kutatóintézetből meg tudja erősíteni - 100 százaléknak vesszük, akkor az életképességi határok alapján, ami az Agrárgazdasági Kutatóintézet adatbázisa, a fölső 6,7 százalék tud pályázni ezekre a forrásokra, agrármodernizációs forrásokra. Ez valószínűleg nem normális. Tehát ha van 100 százaléknyi szereplőnk, az nem biztos, hogy szolgálja a közös érdekeinket, hogy egyenirányítjuk ezeket a modernizációs forrásokat, tehát azokat a jogcímeket, ahol ténylegesen vannak források, azt csak egy egészen szűk réteg számára nyitjuk meg.

Látjuk, hogy ennek a következménye például az AVOP forráselköltési aránya is. Miniszter úr is tudja a számokat, 6400 megkötött szerződés, 113 milliárd forint elköltése, négyezer-egynéhányszáz realizálódott szerződés a 200 ezer regisztrált gazdasághoz képest. Vagy a legutóbbi adat szerint két év alatt újabb 84 ezerrel csökkent a szereplők száma, a 2007-es év végi agrárösszeírás szerint már csak 630 ezren vagyunk a korábbi 714 ezerrel szemben, tehát az egységek száma. Ehhez kell viszonyítani, hogy mennyien jutnak hozzá ezekhez a forrásokhoz, miniszter úr. Ez nem jó, higgye el nekem, hogy nem jó ilyen magasan tartani a határokat és egy ilyen szűk sávba csoportosítani a forrásokat.

Most azon belül pedig, ahol pályázhatnak, tehát nincsenek ilyen szigorú játékszabályok, miniszter úr, ott gyakorlatilag alig van forrás. Mondok egy-két példát, ami egészen meglepő, különösen ha mondjuk az állattenyésztésnél mindig teljesen egyetértünk, mondja miniszter úr is, és itt egyetértünk, hogy egy abnormális állapot a növénytermesztés-állattenyésztés aránya. Tehát miniszter úr, ez számomra teljesen érthetetlen, ugyanis az első megállapodási fordulóban még a mezőgazdasági termelés és termékeinek minőségjavítása, első tengely, versenyképesség kérdése, ott szerepeltek források. Aztán egyszer csak ősszel, 2007 őszén a megállapodás alapján ilyen jogcímekre nulla forint van. Három ilyen jogcím van az EMVA-rendelet szerint: az EU környezetvédelmi, állatjóléti és higiéniai követelményeknek való megfelelés, miniszter úr. Itt van nulla forinttal az Új Magyarország vidékfejlesztési programban. Mondjuk, hogy kellene itt az állattartókat segíteni azzal, hogy a technológiát lecseréljék. Itt van a lehetőség.

Vagy élelmiszer-minőségi rendszerekben résztvevő termelők támogatása. Minőségi szerkezetváltásról beszélünk, mindenki ezt mondja. Itt lenne a lehetőség, miniszter úr, hogy támogassuk ezt a szerkezetváltást. Ugyanebben a kategóriában termelői csoportok élelmiszer-minőségi termékmarketingjének elősegítése, a hazai saját termékeink piacra vitele. Nem tudom, hogy mi az indoka, hogy itt nulla forint szerepel az összesre, a háromra együtt, aminek mondom, együtt az a neve, hogy mezőgazdasági termelés és termékeinek minőségjavítása.

Ezek azok a konkrét dolgok, ahol miközben a prioritások között nagy örömmel találjuk ezeket a kitételeket, azonközben a forrásait meg nem látjuk.

Mondok egy másikat, és ez átvezet a másik kérdéskörhöz, amiből meg probléma is lesz, láthatóan probléma lesz. Ez a Natura 2000-es rendszer bevezetése körüli mizéria. Jó, tudom, hogy itt kormányzati felelősség van, mert a területkijelölés és a játékszabályok a környezetvédelmi tárcához tartoznak, de miniszter úr, a finanszírozása meg itt van. Most kormányzati szempontból mondom, nem tudom, hogy hogy fogja tudni a kormány elmagyarázni azt, nem a minisztérium, mert lehet, hogy a minisztérium azt mondja, hogy olyan területeket jelöltek ki, kérem, hogy mennyit nem tudunk finanszírozni. De a kormánynak a miniszterelnöknek valahogy el kell magyaráznia, hogy a két tárcája hogy-hogy nem képes ezt együtt bevezetni, ami kötelezettsége Magyarországnak. 2006-ban kijelölték úgy a területeket, hogy a gazdák, a területhasználók erről mit se tudtak, önkormányzatok sem, a gazdák sem. Ezt követően most zajlik a játékszabályok kidolgozása ezen a területen, hogy hogy lehet gazdálkodni. A gazdálkodók erről sem tudnak még mit sem, hogy mik lesznek ezek a játékszabályok. A legsúlyosabb dolog az, hogy miközben most már bejegyzik a tulajdoni lapjaikra, hogy ez Natura 2000-es terület, ők azt sem tudják, hogy ez mit fog jelenteni, ráadásul tudható, miniszter úr, hogy nincs rá forrás.

Az a helyzet fog előállni Magyarországon, hogy - szokás szerint - úgy vezetünk be egy kötelező EU-s rendszert, hogy az ahhoz szükséges források nem állnak rendelkezésre. Ezt többször elmondtuk, tényleg! Hosszasan vitatkoztunk arról, hogy ha Magyarország be akarja vezetni ezt a rendszert, botrány lesz belőle, ha nincs ott forrás. Miniszter úr, itt is megszűnt az egyik jogcímen a Natura 2000-hez kapcsolódó támogatás a második körben, és összesen 13 milliárd forint maradt. Megnéztem, egy átlagos Natura 2000-es támogatási szinten, ha 2010-ben vezetjük be, mert idő kell ehhez, tehát nyilván nem most vezetjük be, négy évre 90 milliárd forint kellene - ehelyett van 13. Nem lehet bevezetni ezt a rendszert, vagy én borítékolom, hogy ebből hatalmas feszültségek lesznek, ha az embereknél kiderül, hogy milyen játékszabályokat kell betartaniuk, ugyanakkor ezért nincs kompenzáció. És ez megint abból fakad, amit az előbb jeleztem, hogy az ÚMVP-nek nem volt a parlamentben vitája, nem volt vitája a forrásallokációknak. Tájékoztatókat hallottunk, Gőgös államtitkár úr is eljött, és elmondta, hogy körülbelül mi lesz itt, de nem volt vitája. Ez egy hétéves költségvetés, miniszter úr, amelynek komoly kihatása van az agráriumra és a vidékre.

A harmadik kérdés az ÚMVP forráselosztási arányai, a Natura 2000-es problémakör után az SPS körüli helyzet. Én most nem szeretném a tegnapi vitát felújítani, de azért azt jelezni szeretném a miniszter úrnak, hogy itt valószínűleg ugyanaz a helyzet, mint a Natura 2000-esnél. Gőgös államtitkár úr büszkén jelentette, hogy tulajdonképpen nincs is reklamáció, vagy csak néhány ezer reklamáció van. Miniszter úr, nekem ez az érzésem, hogy az embereknél még nem esett le. Higgye el nekem, nem esett le az embereknél, el sem hiszik azt, hogy valaki bérbe ad egy földet, ahhoz a földhöz kapcsolódik egy támogatási jogosultság, majd amikor visszaveszi a földjét, amikor mondjuk a gyereke elvégezte az egyetemet, lejárt a szerződés, és azt mondja: na, akkor gazdálkodjunk, fiam, és akkor egyszerűen közlik vele, hogy, gyerekek, nincsen hozzá támogatás, az ott maradt annál, akinek bérbe adtuk. Ez olyan, miniszter úr, mint hogyha egy lakást bútorozva bérbe adnánk, és utána üresen kapnánk vissza, mert a bútor azé, aki abban a lakásban lakott, azt ő forgalmazhatja, eladhatja, adja-veszi. Egy piacképes, forgalomképes vagyoni értékű jogot létesítettünk ebből a dologból. Higgye el nekem... (Godó Lajos: Területtel együtt!) Nem területtel együtt, mert anélkül is eladhatja, hogy lenne földje, tehát ez egy forgalomképes termék lesz a piacon, a spekuláció alapja lesz, két éven keresztül forgalmazhatja, úgy, hogy bármikor eladhatja, jelzálogot, mindenfélét..., tehát teljesen megalapozott magántulajdonként működik a továbbiakban, ami adható-vehető, minden szempontból. Miniszter úr - a jegyzőkönyv kedvéért is mondom -, higgye el nekem, hogy ebből még nagyon nagy baj lesz, társadalmi feszültségek fognak keletkezni. Ezt próbáltuk mi megértetni az este a miniszterelnök úrral, nem sok sikerrel, válaszra sem méltatott bennünket, és ezért mondjuk azt, hogy jó lett volna, ha a miniszter úr ott lett volna, legalább szembesülhetett volna azokkal az érvekkel, amelyeket ott elmondtunk.

A negyedik dolog az az álláspont, amit a tárca most képviselni látszik a KAP felülvizsgálatával kapcsolatban. Ez azért nem mindegy, mert egyenrangú vagy nem egyenrangú, de mindenképpen társult tagjai vagyunk ennek a szervezetnek, és szeretnénk hatni, de nem mindegy, hogy milyen irányba befolyásoljuk a közös agrárpolitika változását. Miniszter úr, az álláspont nagy részével egyetértünk, egy pont van, ami viszont kritikus pont és stratégiai kérdés, ez pedig a degresszió és a moduláció kérdése, és ennek átcsoportosítása a vidékfejlesztésre. Ez egy régi történet és régi vita közöttünk, már akkor elleneztük, amikor még Németh Imre csoportosítgatta át a vidékfejlesztésről visszafelé, ellenkező irányba a forrásokat az első pillérre. Sosem értettünk ezzel egyet. És miért nem? Mert sematikus, primitív... Hogy is mondta Herbály Imre? Mezőgazdasághoz kapcsolódó kiegészítő tevékenységek nem fejlődnek - mondta Herbály Imre. Azért nem fejlődnek, mert egy leegyszerűsített szerkezetet konzervál az első pillér. Miniszter úr, ha valami meg fog szűnni - ez is az én olvasatom, ne legyen igazam! - az Európai Közösségben az agrártámogatásban, az az első pillér lesz. Hazárdjáték ott tartani a pénzeket, mert azt nem tudja elmagyarázni a fogyasztónak, hogy mi a fenének kell elsőpilléres, direkt támogatásokat adni annak, aki termel. A vidékfejlesztést el lehet magyarázni, miniszter úr, mert annak vannak jó élelmiszerbiztonsági teljesítményei, foglalkoztatási teljesítményei, környezeti teljesítményei, amelyek alapján megértethető az emberekkel, hogy miért költjük erre a közpénzt. Én tehát pont fordítva látom: az hazardíroz ma, aki 2013 utánra az első pillérre tesz, és ott tartja a forrásokat.

Hogy milyen mértékű ez a moduláció, miniszter úr, azért ezt is mondják már el, hogy ez körülbelül mit jelentene! Nem arról van szó, hogy a nagybirtok nem kap támogatást, szó nincs erről. Nem tudom, nyilván megnézték, megnéztétek ezeket a sávokat, ez egy sávos degresszió. 100 ezer euró alatt nincsen semmiféle degresszió, ez egy átlagos támogatottsági szint esetén 4-500 hektáros birtok. Azt mondja, hogy az optimális birtokméret kialakulását akadályozza. Mivel? Mekkora lenne az optimális birtokméret? 100 százalékos támogatást kap, a moduláció után is, 4-500 hektáros birtokméretig. Mekkorára gondoltok, mekkora lenne az optimális birtokméret, amikor Európában tényleg 20 hektár körül van a tény birtokméret. Mondjátok meg nekem, hogy mire gondoltok, vagy, miniszter úr, mire gondol a tárca, amikor azt mondja, hogy akadályozza az optimális birtokméret kialakulását? Tudják, hogy 100 és 200 ezer euró között mennyi a degresszió? 3 százalék. Ez azt jelenti, hogy az 500 és 1000 hektár közötti sávba eső területre nem kapok 100 százalékot, csak 97-et. A 200 és 300 ezer euró közti támogatási sávban, ami egy átlagos támogatottságnál 1000-1500 hektár, 94 százalék. És a 300 ezer euró fölött, 1500 hektáros birtokméret fölött mennyi a maximális degresszió? 91 százalékot kap meg. 9 százalék a különbség. Nem lehetne ennyit engedni, hogy az a vidékfejlesztésre kerüljön, miniszter úr? Nem engedhetne a nagybirtok ebben az esetben annyit?

Azt tetszettek mondani, Herbály képviselő úr is mindig elmondja, hogy nekünk egyenrangúan fontosak. Valamiféle megállapodásra kéne itt ebben jutni. Énszerintem az nem egy rossz irány, amit az Európai Közösség most éppen a vidék érdekében megfogalmaz a modulációval. Én tehát meggondolásra javasolnám. Ha a miniszter úr azzal érvel, én ezt is elfogadom és értem... Bár Medgyasszay képviselő úr világosan elmondta, hogy ezzel nem lesz kevesebb a pénzünk, csak más jogcímeken tudjuk elkölteni, tehát épp arról van szó, hogy diverzifikálhatjuk a jogcímeket, amelyekre elköltjük, ott meg csak azoknak adhatjuk, akiknek az első pillér jár. Annak viszont semmit nem kell..., vagy keresztmegfelelés van, de egyébként semmiféle követelmény nincs hozzá kötve, automatikusan jön. Ezzel nem lesz szerkezetváltás, miniszter úr. Akkor az lesz, amit az Agrárgazdasági Tanács meg Herbály képviselő úr mondott, hogy változatlan struktúrában megyünk tovább, és a mezőgazdasághoz kapcsolódó kiegészítő tevékenységek nem fognak fejlődni, mert az ehhez szükséges források a vidékfejlesztésen vannak. És nem akkora mértékű ez a moduláció, higgye el, hogy ez megrendítené a nagybirtokot, amely egyébként is azért lett nagy, mert nagyobb a hatékonysága. Ha nem nagyobb a hatékonysága - mert újabban ezzel érvelnek -, akkor mi a fenének növeli még tovább a birtokméretét? Ezt az ellentétet, ezt a számomra feloldhatatlan ellentmondást magyarázza meg egyszer valaki, hogy akkor mi értelme van ennek a dolognak! Én tehát ezt az álláspontot, amit a KAP felülvizsgálatával kapcsolatban... Mondom, a többit, az összes érvet elfogadom, intervenció, minden álláspontot elfogadok. Ezt a modulációt, és a vidékfejlesztésre egy 9 százaléknyit átengedni, mondom, abból a biztonsági szempontból is, hogy lehet, hogy az első pillér meg is fog szűnni. Nekem legalábbis az a javaslatom, hogy gondolja meg a tárca ezt az álláspontot.

Még egy dolgot szeretnék végezetül szóba hozni. Emlékszik, miniszter úr, amikor miniszter lett, akkor, 2005-ben is szóba hoztam ezt a bizonyos szociális élelmiszerprogramot - ez inkább egy kérdés. Ez arról szól, hogy ha egy országban feleslegek keletkeznek, van egy külön alapja az Európai Közösségnek, ahonnan forrásokat tudunk igénybe venni, a saját fölöslegeink egy részét feldolgoztathatjuk helyben, ebből élelmiszert lehet készíteni, ezzel munkahelyeket teremtünk, és kiosztjuk szociális alapon, merthogy probléma is van. Akkor nem indította el a magyar kormány, a miniszter úr akkor ősszel, 2005 őszén kezdeményezte, akkor beszéltünk először. Nem volt túl elegáns - bocsánat, de ezt kénytelen vagyok megjegyezni, bár nem politizálni akarok, csak tényleg nem volt túl elegáns -, hogy vagy ezért, vagy nem ezért, de a 2006-os választások elé csúszott a szociális élelmiszerprogram, európai uniós forrásokból nem elegáns élelmiszersegélyeket osztani a választások előtt, de ez csak egy zárójeles megjegyzés. Most azt szeretném tudni, hogy hogy áll ez a szociális élelmiszerprogram. Azt hiszem, megint jelentős fölöslegeink vannak, ezeket jó lenne levezetni, ha lehet. A normál menet az Európai Közösségben ezzel kapcsolatban az, hogy tavasszal bejelentjük az igényünket, ha jól tudom, május végéig kell bejelenteni, de később is bejelenthetjük persze, de a normál menet május vége, és akkor ősszel osztható az élelmiszer, vagyis már most csökkentené a feleslegeket, és osztható lenne télre élelmiszer. Ez a dolog hogy áll? Azt hiszem, a helyzeten ez is sokat segíthetne piaci oldalról is meg egyébként is, ha ez működne.

Nyilván sok egyéb gondolat is van. Még egyszer köszönöm miniszter úrnak, hogy ilyen hosszan itt velünk van, és ezeket végighallgatja. Remélem, hogy bizonyos kérdésekben akár még megállapodásra is tudunk jutni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. (Bedő Tamás jelentkezik.) Szeretném jelezni, hogy ezzel a bejelentkezéssel, Bedő Tamás bejelentkezésével még eggyel nőtt a bejelentkezők száma. Azt akartam javasolni, nézem az órát, miniszter úr kérését is figyelembe véve, hogy a következő sorrendiségben lesz, ezek szerint Bedő Tamás, majd Örvendi László, Jakab István, Járvás István és Bagi Béla volt eddig. (Közbeszólás: Csontos János.) Ez egy nagy falat lesz. (Gráf József: Akkor viszont szokás szerint kettő perc technikai szünetet kérek azért, jó?) Mikor legyen az, miniszter úr? (Gráf József: Kettő perc most, ha lehet, és azonnal visszajövök.) Akkor most kettő perc szünetet rendelek el. (Rövid szünet.)

Folytatnánk a bizottsági ülést. Soron következő hozzászóló Bedő Tamás.

BEDŐ TAMÁS (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! A vidékfejlesztési kérdésekhez szeretnék hozzászólni, de mielőtt ebbe belecsapnék, erre az egyes pillér, kettes pillér közötti vitára csak annyit, hogy úgy gondolom, a mindenkori agrárkormányzatnak a kialakult magyarországi helyzetet kell figyelembe venni és azt kell képviselni. Ha ezt nézzük, akkor nálunk természetesen, amit néha önök kritikaként is megjegyeznek, lényegesen több olyan gazdálkodási egység van, melyek már aláesnek ennek a degresszív visszavonásnak, mint mondjuk adott esetben Lengyelországban vagy Franciaországban. Tehát úgy gondolom, hogy nekünk ezt az álláspontot kell ebben a kérdésben képviselni.

Csak visszautalva egy pillanatra. A bábolnai Ménesbirtoknál, mert Medgyasszay képviselő úr jelezte, hogy 700 hektárnyi reszli marad vissza, ez maga 35 millió forint, tehát meghaladja a 100 ezer eurós támogatási értéket, pedig ez még akkor ezek szerint nem is olyan nagy birtok. Tehát azért mondom, a 3 százalékra. Tehát csak azt szeretném mondani, hogy alapvetően kialakult helyzetet kell figyelembe venni, az pedig mindenképpen ezt kéri az agrárkormányzattól hogy ezt támogassa.

Visszatérve a vidékfejlesztési kérdésekre és az ÚMVP-nek a forrásfelosztására, annak a hatékonyságára, amit Ángyán képviselő úr mondott. Úgy gondolom, hogy jó volt a cél és eléri a célját. A forrásfelosztással sincsenek szerintem problémák, hiszen egyértelmű volt az a szándék, hogy a technológiai korszerűsítésre kell a legtöbb pénzt adni, és ezen belül is az állattenyésztés volt az egyik prioritás, a másik pedig a kertészet. Nem véletlen ez a kettő, mert egyrészt a növénytermesztés- állattenyésztés arányeltolódását helyre kellett hozni, de még egy dolgot említsünk meg, ez az a két ágazat, ami a legtöbb foglalkoztatottat mozgat, tehát ebbe kell a legtöbb forrás belerakni.

Én azért talán önnel szemben azt is képviselem, hogy a sikeres mezőgazdaság lehet egy olyan tétel, ami a vidéken a népességmegtartó erőt eléri, hiszen ha van munkahely, és mezőgazdasági iparágban, agráriumban ez a kettő tud jelentős számú munkahelyet teremteni, akkor ezeket kell fejleszteni, nem vitatva természetesen, hogy a vidékfejlesztési forrásokra is szükség van, hiszen most mentek ki a hármas, négyes tengely pályázatai. Ennek kapcsán látjuk, hiszen vannak itt gyakorló polgármesterek, akik már élesre töltött pályázatokkal várják a hármasnak a falumegújítás és vidéki örökség megőrzése című pályázatait, amelyen valószínűleg minden egyes önkormányzat, amely erre jogosult lesz, november 30-ig sorba fogja állítani a pályázatait, tehát csöppnyi kétségem sincs afelől, hogy ezeken a jogcímeken el fog fogyni hamarosan a pénz, főleg úgy, hogy 55 százalékát használhatják fel ezek az akciócsoportok az ország egész területén.

Én a másik oldalon látom a kérdést, és azért mondom, hogy ha a vidék fejlesztésére és mondjuk a vidéki örökség megőrzésére még többet akarnánk csoportosítani, talán kevésbé hatékonyan hasznosulna, mint azok a források, amelyek döntően a mikrovállalkozásokba és a turisztikába mennek. Nekem a kérdésem vagyis a kételyem csak az a saját akciócsoportunknál, hogy a 45 százalékot le tudjuk-e hívni, mert, mondom, afelől nincs kétségem, hogy a települési önkormányzatok biztosan lehívják az 55 százalékot, nem mondom, hogy milyen célokra - szoktuk ezt mondani -, mondjuk piacra, főtérre meg templomra. Hogy ezek igazából a népességmegtartáshoz miként járulnak hozzá, és bár a helyi életminőséget javítják, hogy az ott élés lehetőségét mennyire, az már kétséges, de oda is kell adni forrást, hiszen máshonnan nem kapnak. Én tehát úgy gondolom, hogy egyértelműen jó, hogy az egyes tengelyre a források majdnem 50 százaléka ment. Miért nincsenek bizonyos sorokon források? Szerintem azért, amit annak idején is megvitattunk, hogy azért itt kétéves akciótervekre van bontva nemcsak ez az operatív program, hiszen ez egy különálló operatív program, hanem az összes többi is. A dél-alföldi regionális operatív programnak is van olyanja, aminél a 2007-2008-as forráson nulla van: ez a kollégiumok felújítása, ami 2009-2010-ben indul. (Dr. Ángyán József: Hét évre nulla, Tamás!)

Az állattenyésztési technológiák fejlesztése volt az egyik, ha jól emlékszem, amit a képviselő úr mondott... (Herbály Imre: Jóléti kiadások!) ..., jóléti kiadások... (Járvás István: Állathigiénia!) ..., állathigiénia. Úgy gondolom, hogy abban a technológiai fejlesztési programban, amely kiment, és elég jelentős számú pályázat érkezett, mindezeket le lehetett fedni. Nem véletlen, hogy ekkora támogatásintenzitás van. A másodiktengelyes forrásokkal kapcsolatban pedig jó, ha egészében nézzük a forrásokat. Nem véletlenül van az, hogy 2009-ig nincs kiírás, hiszen addig valóban elkötelezések vannak, de 2009-től megnyíló forrásokon van pénz. Tehát ne bontsuk le ezt ilyen egyszerűen, ez korábban, azt hiszem, az SPS-sel kapcsolatban, az általános vitánál ezt a vitát is lefolytattuk.

Még egy számot talán a 200 ezer regisztrált gazdálkodó kapcsán. Én egy kicsit azt éreztem ki a képviselő úr hozzászólásából, tegnap, az SPS vitájában azt mondta, hogy ez az egyes tengely is tőkéscsoportokra van kiírva, amelyekből, ha jól értettem, 180 biztos van, merthogy 180 tőkéscsoport bérli a föld 80 százalékát. (Dr. Ángyán József: Annyi! - Közbeszólások.) Valószínű, hogy nem rájuk van... (Közbeszólások.) Már azóta tisztáztuk, de tegnap, illetve az SPS-sel kapcsolatos nyílt vitánál ezt még pontosítani kellett. 6400 aláírt szerződés van - önök szerint 180 tőkéscsoport van. Ez egyértelműen azt igazolja (Dr. Ángyán József: Az az SPS-re vonatkozik!), hogy sokkal több igénylő férhetett hozzá az egyes tengely eddigi forrásaihoz, mint amennyien állítólag ebbe a tőkéscsoporti körbe beletartoznak. Az más kérdés, és ezt mindannyian tudjuk, hogy 200 ezer termelő közül valóban csökkent a regisztrált termelők száma, de szerintem nem biztos, hogy ezt csak tragédiaként kellene megélni, mert ehhez szerintem hozzájárult az őstermelői igazolványok szigorúbb kiállítási menete, ezzel azért sokan kiestek abból az adókedvezményezetti körből, amit az őstermelői igazolvány jelent. Én tehát úgy gondolom, hogy ez kimondottan jó szám, hiszen valószínű, hogy ez a 6700 megkötött szerződés az összes termelési értéknek nagyjából a 80-90 százalékát lefedi. Mindannyian tudunk pro és kontra példát is mondani, hogy ismeretségi vagy rokoni körökben milyen nyilvántartott mezőgazdasági termelők vannak akár 0,3, 0,5 hektárakkal, akik valószínűleg nem indultak egy gépbeszerzési pályázaton, hogy egy 30 milliós traktort megvegyenek, mert arra nincs szükségük, mégis regisztrált termelőként vannak nyilvántartva.

Úgyhogy én úgy gondolom, hogy el fogja érni a célját az az EMVA-felosztás, szerintem erre a későbbiekben vissza is lehet térni, akár a bizottsági ülés keretében is, és úgy gondolom, hogy hasznosulnak is. És én személy szerint meg azt szeretném, ha a miniszter úr minél többet jönne oda, Csongrád környékére, és adna át ilyen létesítményeket, hiszen a mi környékünkről is nem egy és nem kettő gazda pályázik kertészeti technológiára, illetve biogáz-feldolgozásra, állattenyésztési melléktermék feldolgozására. Reméljük, hogy ezekből a beruházásokból hamarosan lesz valami! Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Én annak jobban örülnék, ha képviselőtársam nem egymás gondolataira reagálnának, hanem kihasználnák az alkalmat, és a miniszter úrhoz intéznék a kérdéseiket.

(Jakab István jelzésére:) Jakab Istvánnak adok szót... (Jelzésre:) Bocsánat, elnézést, Örvendi László következik. Olyan sűrűn jelentkeznek még be szocialista képviselők, hogy alig győzőm becsúsztatni őket a Házszabálynak megfelelően az ellenzéki-kormánypárti megszólalók körébe. Bocsánatot kérek, valóban Örvendi László, majd pedig Csontos János következik, ha fenntartja a hozzászólási igényét. (Csontos János: Igen.) Akkor ő fog következni.

ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! A gabonaüggyel szeretnék foglalkozni hozzászólásom első részében. A miniszter úrnak és a minisztérium vezetőinek a kommunikációjából szeretnék idézni egy pár gondolatot. Az egyik, ilyen megnyilatkozásban olvashattuk, hogy adottságaink kiválóak, ezért nem cél semmilyen módon a gabonatermesztés visszafogása, a hasznosítás módját kell megkeresni. Egy másik nyilatkozatnál "magas technológiai, technikai követelmények mellett a termelést is növelni kell. Magyarország nem tud annyi gabonát termelni, amennyit el ne lehetne adni. Piaci trendként maradnak a magas élelmiszerárak és az alapanyagárak." Ezzel egyet is lehet érteni, azonban jött a 2008-as rekordtermelő év, és értékesítési csődöt hozott. Ekkor a gazdák elkezdenek gondolkozni, hogy érdemes-e nagybefektetésű, intenzív technológiát alkalmazni, ha nem tudják értékesíteni a terményüket.

A búza eladhatatlan, akármilyen jó minőségű. Jelenleg raktárban van, és nyomja a kukorica helyét. Természetesen már az a baja a búzának is, mint a napraforgónak, hogy már csak fél áron lehet értékesíteni. A napraforgókat a felvásárlás második részében már csak fél áron lehetett értékesíteni. A kukorica-felvásárlási árakról meg szégyen beszélni, olyan alacsonyak, csak ráfizetéssel lehet értékesíteni. Ugyanakkor a tavalyi spekulációs magas árak felhúzták az inputárakat 30-40 százalékkal, de a műtrágya, ami az egyik legfontosabb termelési anyagunk, 100-250 százalékkal emelkedett. Az alapműtrágyák gyalázatosan megemelkedtek. Ha a kukoricát meg 1800, esetleg 2000 forintért lehet most adni, ez teljesen ráfizetéses.

Ugyanakkor a tavalyi magas árak felhúzták az élelmiszerárakat, és ezek a fogyasztói árak mind maradtak. A napraforgót most ugyanannyiért adják, illetve a napraforgóolajat 500 forintért adják literjét, holott a felvásárlási ára a 2004-es szintnek megfelelő, amikor 200 forint volt egy liter napraforgóolaj fogyasztói árban. Úgyhogy a felvásárlási árak a 2004-es szintre estek vissza, de ugyanakkor az inputárak megmaradtak.

Csak egy dolog, az energiaárak. A kőolaj ára a legutóbbi információm szerint 148 dollárról 70 dollárra esett vissza. Ugyanakkor a gázolaj még mindig 300 forint körül van. Megvárják, míg kiszálltunk, hogy mi, a legnagyobb gázolaj-felhasználók még ezt a magas árat megadjuk? Nem tudom, hogy a Mol-nál hogy lehet itt valami befolyást alkalmazni.

A miniszter urat a Gazdakör már kérte, és volt is egy ilyen tanácskozáson a Gazdakör vezetésében, és ott különböző ígéretet kaptunk a gabonaértékesítés segítéséhez. Olvasom a honlapon egy cikkben, hogy a miniszter úr megteremti a háromlábúságot a gabona frontján, amit nagyon pártolok én magam is, hiszen minél több irányba kell, a gabonafronton legyen élelmiszer, legyen takarmány, és most már az újabb lehetőségek, legyen energia-alapanyag is. Sajnos ez a tavalyi hezitálás, ami nemcsak magyar, hanem uniós hezitálás volt a bioenergia frontján, bizony rányomta a bélyegét, és ezért a kabai cukorgyár helyén épülhető, ott a meglévő infrastruktúrára ráépülhető energiaüzemnek még mindig csak az alapköve van letéve, amit miniszter úr annak idején letett.

Beszéltünk az intervenciós felvásárlás beindításának szükségességéről. A tavalyi meghallgatásán miniszter úr úgy nyilatkozott az intervencióról, hogy nagy szükség van rá. Mi is azt mondjuk, különösen most nagyon nagy szükség van rá. Azt próbálják elérni, hogy ne szűnjön meg az intervenció, és amikor szükség van rá, akkor fel kell éleszteni. Most itt a szükség, fel kell éleszteni, újra életbe kell léptetni az intervenciót, és ezt kellene elérni az Uniónál, hogy ne csak az a 700 ezer tonna, hanem rendes tétel legyen az intervenciós felvásárlási lehetőség, mert ez megmozgatná az árakat, behatárolná, irányítaná. Szerintem az intervencióra azért van szükség, hogy ha piaci zavar van, akkor ezzel be lehessen avatkozni a piacba.

Miniszter úr említette annak idején a tikfelvásárlási lehetőséget is. Nem látunk semmi mozdulást ebben a dologban, lehet, hogy a háttérben történik valami, kifelé még nem látjuk.

Aztán várjuk az állami támogatással felépült magtárak listáját is, hogy mennyi üres kapacitás van. Reméljük, nem bálás ruhákat tárolnak benne. Ezt az ellenőrzést szigorúan végre kellene hajtani minél hamarabb. Gondolom, hogy már ez is folyik. Nincs elegendő tárolási kapacitás most, különösen egy-egy térségben jellemző ez a helyzet, és bizony restelkedve mutatom fel ezt a képet, amit fényképeztem egy gazdánál, csöves kukorica ég a kandallójában, mert ezzel fűt, ugyanis egy mázsa csöves kukorica 1100 forint, míg egy mázsa tűzifa 2200 forint, és egységnyi csöves kukoricának nagyobb a kalóriatartalma, mint egységnyi fának. Hát akkor? Ha nem tudjuk eladni a kukoricát, akkor ne vegyünk tűzifát, hasznosítsuk így. De ez egy rossz ómen, édesapám azt mondaná, hogy isten ellen való vétek, fiam, eltüzelni a kukoricát. '45-ben tüzelték utoljára a tűzifaként - Karsai képviselő úr kivételével -, amikor nem volt szén. Amikor nem volt szén, kukorica meg termett bőven, akkor a vidéken kukoricával fűtöttek, csöves kukoricával.

Úgyhogy nagy segítséget várunk miniszter úrtól, a minisztériumtól a kukoricaértékesítésben. Beavatkozásra van szükség, amivel irányítani lehet, mert ezek a mély árak a parasztemberek sokaságának a tönkremenetelét hozzák. Minden hektáron ráfizet 50-60 ezer forintot a kukorica termesztése során. Ugyanakkor mit termeljen? Hiszen a cukorrépát elveszítettük. Más lehetőség nem nagyon van, tömegben nem lehet zöldséget, gyümölcsöt termelni, azokon a területeken bizony a gabona a meghatározó, és nekünk azt kell elérni tényleg, hogy Magyarországon ne lehessen annyi gabonát termelni, amennyit el ne bírnánk adni. Ez lenne a cél.

Kérdezem miniszter úrtól, hogy mikor lesz meg a magtárleltár. Mikor indul a tikfelvásárlás? Lesz-e hitellehetőség, a 14-15 milliárd forint áthidaló hitel, amiről beszéltünk? Azt is megkérdezném, múlt héten tudomásom szerint Spanyolországban járt, és Spanyolországban aszály volt, jelentős kukoricafelvásárlást fog eszközölni, hogy tudtunk-e felajánlani egy pár millió tonna gabonát a spanyoloknak, hiszen uniós ország, tőlünk vegyék ne az amerikai uniótól, bár azt hiszem, hogy most az nem ad el.

Gabonán kívül másik téma, a kabai diverzifikációs program. Felvetettem már kétszer is azonnali kérdésként a parlamentben. Mikor indul be? Most már ott a cukorgyár környékén minden lehetőség megszűnt, már a cukorgyárat is lebontották, semmilyen munka nincs kétszáz vállalkozásnak. Most azt hallottam, és erre is kérnék szépen választ, hogy talán nem ment ki a diverzifikációs program bejelentése Brüsszelbe szeptember 30-ig, és ezért csúszni fog a kifizetés, nem lesz 2009-ben pályázati meghirdetés, és valami fellendülés? Már az ottaniak, az ottani vállalkozók, az ottani 200 vállalkozó és az önkormányzatok is ettől várnak valami segítséget, hiszen a cukorgyár révén megszűnt minden. Az etanolprogramba is be kellene kapcsolódni, ott van az infrastruktúra, csak rá kellene építeni.

A másik kérdésem: 75 százalékban visszaadtuk a cukorkvótánkat, a diverzifikációs támogatási összeg 75 százalékban kellett hogy megemelkedjen, és a diverzifikációs programban a honlapon még a mai napon is azt olvastam, hogy például a kabai diverzifikációs program csak 11,8 millió euró van, holott a 75 százalékkal növelt összeg 20,6 millió euró lenne. Gőgös államtitkár úr elismerte, hogy ez így van, hogy ennek így kell lennie, de még most sincs kijavítva a honlapon. Legalább az a program legyen javítva, hogy tudják az emberek, mire számíthatnak. Hiszen a kiszámíthatóságot a minisztérium erősen hirdeti.

Egy másik téma: őstermelők, kistermelők ügye. Amikor az adószámos őstermelőiigazolvány-kiváltás bevezetésre került, akkor Herbály alelnök úr azt ígérte sajtótájékoztatón, közleménybe is adta, hogy lesznek adószám nélküli őstermelői igazolványok, amelyekkel azok a kistermelők, akik otthon, a kertben termelnek, és valamennyi feleslegük keletkezik, amit kivinnének a piacra, azok ott, azon a piacon számla azt nélkül értékesíthessék. Ennek a rendszernek nincsen semmilyen írásos nyoma, és addig nem mernek kimenni, hiszen nincs az a kis öregasszony, aki ki merne menni, hogy azt az 5-6 tojását, ami megmaradt, eladja, mert jön az APEH, és jól megbünteti, mert nincsen írásos nyoma, nincs rendelkezés róla. Már kétszer vagy háromszor ígéretet kaptam arra, hogy ez meg lesz oldva.

Még egy dolog: az agrár-környezetgazdálkodási program. Ez egy jó program, sokan belevágtak, csinálják is, de most már lassan másfél hónapja ki kellett volna hogy fizessék a tavalyi, a 2007-2008 után járó agrár-környezetvédelmi támogatást, és a mai napig nincs kifizetve. Mikor lesz? Hiszen ezek olyan összegek, amelyekre számítanak a gazdálkodók, beállították az elképzelésükbe, a tervükbe, hogy ebből fognak hitelt törleszteni vagy egyéb dolgot. Megint a kiszámíthatóságra hivatkozok, hiszen az SPS esetében is az volt az egyik legfontosabb támasztéka az SPS-nek, hogy kiszámítható támogatás lesz. De ha ilyen kiszámítható támogatás lesz, mint az agrár-környezetgazdálkodási támogatás kifizetése, akkor én egy kicsit elgondolkodok ezen az ügyön.

Köszönöm szépen, és várom a válaszokat.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csontos Jánosnak adok szót.

CSONTOS JÁNOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azt én elismerem, hogy egy ilyen miniszteri meghallgatás - ahogy az a szünetben is elhangzott - egy ellenzéki műfaj, ezért nem fogok visszaélni az ellenzéki képviselők idejével, csak egy rövid hozzászólást szeretnék tenni. Azon gondolkodtam közben, ahogy a mai beszélgetést vagy vitát hallgattam, hogy ha mondjuk én 2002 előtt is parlamenti képviselő lettem volna, ha most 2002 előtt lennénk, és meghallgattuk volna az akkori agrárminisztert, Torgyán Józsefet egy ilyen miniszteri meghallgatáson, biztos, hogy színes és sziporkázó lett volna az a találkozás. De mivel én azt nem hallgattam, én csak erről a mairól tudom elmondani, hogy ez a mai, azt gondolom, egy tárgyszerű, szakszerű és abszolút a partnerséget feltételező beszélgetés és vita, és örülök annak, hogy ez így van. Teljesen európai ez a mai találkozó, ez a mai beszélgetés, ez a bizottsági ülés.

Azért is mondom ezt, mert Örvendi képviselőtársam mindazokat a kérdéseket, amelyek az én választókerületemnek: Kaba, Nádudvar, Püspökladány térségének a problémája, felvetette, és én ennek nagyon örülök, mert ezek a kérdések bennem is munkálnak (Herbály Imre közbeszól.), és örülök annak, hogy a miniszter úr ezekre majd válaszolni fog. Ez teljesen így volt, ez korrekt volt, ugyanis minket nagyon érint ez a kabai diverzifikációs program, igen, az etanolüzem, és sorolhatnám a többi kérdést. Azért mondom, hogy azt gondolom, ebben a kérdésben egyetértünk.

Az előbb megfedett bennünket az elnök úr, hogy ne egymáshoz kapcsolódjunk, mert Bedő Tamás képviselő úr az Ángyán képviselő úr által felvetettekre próbált reagálni, de én azért mégis szeretnék kapcsolódni az elhangzottakhoz, mert azt gondolom, a miniszter úrnak segítséget adunk a munkájában. Elhangzott, valaki mondta ma, hogy a nemzeti agrárstratégiára vissza kellene térni. Drága uraim, én egyébként civilben, megmondom nektek őszintén, könyvtáros vagyok. Hallgatlak itt benneteket, és mindenki mondja a magáét, már tudom, hogy milyen problémákat fogtok felhozni. Ez azt jelenti, hogy mindenkiben munkál valami, és tényleg jó lenne, hogyha megpróbálnánk egy közös agrárstratégiát kialakítani, ugyanis az egész Európai Unió vitatkozik a közös agrárpolitikáról, egy felülvizsgálati időszakban, ennek a közös agrárpolitikának a felülvizsgálati időszakában, és legalább magunk között meg kellene állapodnunk, hogy mi legyen a magyar álláspont. Ángyán képviselő úr mondta, hogy tulajdonképpen elfogadja azokat a pontokat, amelyeket a miniszter úr is támogat, egy ponton volt vitakérdése. Azt gondolom, hogy nekünk, ha komolyan vesszük magunkat, és tényleg nem egy 2002 előtti bizottságban, egy bizonyos miniszternek a meghallgatásán vagyunk, akkor szakszerűen, partnerként, tárgyszerűen és tényszerűen kell vitatkoznunk. Ezért talán azt szeretném javasolni a miniszter úrnak és az elnök úrnak, hogy a következő időszakban beszéljünk erről a bizonyos nemzeti agrárstratégiáról. Mert amit Font képviselő úr felvetett az első kérdésében 2011-re vonatkozóan, a moratóriummal kapcsolatosan, mi, ha nem egy nagyon fontos kérdés, ami bennünket kell hogy érdekeljen? És nem lehet ezt ráhagyni majd a 2010 utáni bizottságra, ebben most, nekünk kell álláspontot kialakítanunk. Ezért én ezt egy nagyon lényeges kérdésnek tartom.

Azért is tartom ezt lényeges kérdésnek, mert tavasszal volt egy konferencia Nádudvaron, Agrárakadémia címen lett meghirdetve, és Tabajdi Csaba európai parlamenti képviselő úr kezdeményezte. Ott, Nádudvaron két napig 600 agrárszakemberrel vitatkoztunk, beszélgettünk - nagyon sajnálom, hogy akkor az ellenzéki képviselők különböző okok miatt nem jöttek el, nem tudom miért, nem keresem ennek az okát -, és ott vitatkozhattunk a francia agrárállamtitkárral, az Európai Unió mezőgazdasági hivatalának portugál vezetőjével, romániai politikusokkal, dr. Kelemen Attilával, aki állatorvos és RMDSZ-es képviselő, és a szakma más képviselőivel. Egy nagyon fontos és jó tanácskozás volt, és én nagyon-nagyon örülök annak, hogy ami ott megfogalmazódott Magyarországon, április 11-én, az Agrárakadémián, a szakemberek bevonásával, azt a múlt héten szinte visszahallottam, mert a miniszter úr Párizsban járt, és a miniszter úr Párizsban nyilatkozott, hogy mit tárgyalt a francia agrárminiszterrel. Azt gondolom, hogy ez az az együttműködés és ez az a magatartás, amit nekünk követnünk kell, mert azt gondolom, hogy nekünk itt egymással szemben lehetnek vitáink, de végül is mégis a közös agrárpolitikáért és a magyar mezőgazdaságért felelünk valamilyen módon, a miniszter úr is és mi is mint képviselők a parlamentben.

Ezért tehát azt szeretném javasolni, hogy ha lehet, miniszter úr, ennek a nemzeti agrárstratégiának a kialakításában adjál segítséget a bizottságnak, ha lehet, akkor tényleg gyakrabban gyere el a bizottság üléseire, én is azt javaslom, és vitatkozzunk ezekről a kérdésekről, mert akkor a külföldi útjaidon, a két ország minisztereinek a találkozóin, illetve ezeken a mezőgazdasági miniszteri tanácskozáson használni, illetve el lehetne mondani lehetne ezeket a javaslatokat a mi képviseletünkben is. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Jakab Istvánnak adok szót.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Nehéz helyzetben vagyok, mert nem akarok udvariatlan lenni, a miniszter úrnak el kell mennie. Sajnálom Csontos János kollégát, el tudom képzelni, milyen nehéz helyzetben van, amikor a bizottsági ülésre készül. Én biztos, hogy nem mernék az ő szakterületére vállalkozni.

Tisztelt Bizottság! Az első téma, amelyről szólni szeretnék, az erdőknek az ügye. Az a meggyőződésem, hogy az erdők igenis maradjanak az agrártárca kezelése és irányítása alatt. Szeretném aláhúzni, hogy mindennel kapcsolatban, ami termőföld, ami az agrártermeléssel összefügg, ez az elemi érdekünk, azt gondolom, az ágazat valamennyi szereplője egységesen ezt állítja. Ehhez kapcsolódva szeretném a miniszter úr figyelmét egy jelenségre irányítani: hogy a nemzeti parkok jelentős területeket vásárolnak; jelentős területeket vásárolnak, méghozzá az állam nevére, majd azt utána ingyenesen visszabérlik, csak akkor már az, hogy ki használja a földet, az - hogy mondjam? - az ő döntésükön múlik. Ez úgyszintén egy elég zavarosnak tűnő ügy. Azt gondolom, az lenne a jó, ha a nemzeti parkok és a környezetvédők inkább a maguk területével és azzal a szakmai résszel foglalkoznának, ami elsősorban a környezet megóvására, megtartására vonatkozik, és nem azzal, hogy esetlegesen valamilyen más haszonszerzés céljából bizonyos manővereket végrehajtsanak. Ez lett volna, ez az egyik pont, amire szerettem volna a figyelmet ráirányítani.

A másik a szaldó, az 1,6 milliárdos pozitív szaldó. Miniszter úr, az intervenciós gabonák értékesítése ebben a szaldóban nagyon erősen bejátszik, és azt kell mondjuk sajnos, hogy az eredmény az elmúlt esztendőben, ha tisztán az elért eredményt nézzük az adott év termelése alapján, az bizonyosan nem lesz 1,6 milliárd.

Még az éves termeléshez csak annyit, hogy hogyan működnek az ügyeink, hogy rendben van-e most az őszi munkák előkészítése. Miniszter úr, nagyon rossz hírem van. Alapműtrágyát a termelők többsége, a gazdák és gazdálkodók többsége - nemcsak magáncégekről beszélek - nem tudják megvásárolni, nem tudják kijuttatni. Még ettől is rosszabb hír az, hogy ha megnézi miniszter úr vagy megnézeti, a vetőmagforgalomban óriási gond van, ugyanis nem tudják a gazdák megvásárolni a vetőmagot sem. Tehát a legjobb eset az, amikor valamilyen szinten mondjuk a másod- vagy harmadfokot még csávázás után vissza tudják vetni. Hihetetlenül mély válság van, és a piac pedig szó szerint áll. Tehát ez a jelenlegi helyzet mindenképp nem kiált, ordít valamilyen megoldásért, mert ha a pénzügyi válságot követően egy gazdasági recesszióba belesüllyedünk, akkor azt gondolom, hogy jövőre itt nagyon nehéz lesz bármilyen eredményről is beszélni.

A növénytermesztés, állattenyésztés helyzetét illetően a helyzet attól is tragikusabb, amiről beszélünk. Szeretném egy dologra a figyelmet ráirányítani. Nagyon nagy az import mennyisége, amikor nézzük, tehát nem kerül kimunkálásra, nem láttuk, nem tapasztaltuk, hogy mekkora a reexportnak a nagyságrendje. Nekem van egy erős gyanúm, hogy ha például a sertéságazatot ez alapján vizsgáljuk, akkor valahol az a közel egymillió darab lengyel sertés a sertéságazat teljesítményében megjelenik.

A naturáliákhoz csak annyit. Ma már és az agrárbeszámolóban is komolyan foglalkoznak azzal, hogy milyen rossz, hogy a kisüzemekben milyen gyengék az eredmények. Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Bizottsági Tagtársaim! Van egy rossz hírem. Kisüzemi sertés már szinte nem létezik. A nagyüzemekben pedig bizony igen magas színvonalon termelnek, mert aki nem magas színvonalon termel, már rég bezárta volna a kapukat. Minimális az a kisüzemi sertés, ami megmaradt, aki túlélte, az pedig már minőséget állít elő, vagy csak néhány darabot saját hasznára.

A kertészettel és az almával kapcsolatban is, mivel a MAGOSZ megszólíttatott, nem kívánom szó nélkül hagyni. Azt kell mondjam, hogy a magam részéről a jelzőket nem használtam és nem használom. Sajnálatosnak tartom, ami történt. A kiváltó ok, minekutána utánanéztem, az adott pillanatban egy olyan feszült állapot volt, mely szerint néhány kilométeres sorok állnak az almafeldolgozók előtt, iszonyatos feszült állapotok vannak. Albizottsági ülésen megegyeztünk, megállapodtunk abban a szakma valamennyi szereplőivel, hogy ez az utolsó ilyen esztendő, amikor valamilyen szinten az ipari almát vagy a léalmát - mert nemcsak az ipari almát, léalmát - kezelni lehet. Tehát azt a 2005-ös agrármegállapodást elő kell vegyük, ahol 10 ezer hektár ültetvény felújításáról megállapodtunk, amit a Magyar Köztársaság miniszterelnöke is ellátott kézjegyével és az ahhoz kapcsolható infrastruktúrával. Egyébként mi a gazdák részére egyértelművé tettük, hogy jövőre semmilyen támogatásra nem számíthatnak, tehát most már ebben a kényszer szülte helyzetben közös felelősségünk és közös érdekünk, hogy a holtpontról a fejlődés irányába az elmozdulás megtörténjen.

Szeretném még egyszer aláhúzni, ezek az emberek nem tudnak ma mást tenni, mint azt, hogy valamilyen szinten a szalmaszálba is kapaszkodnak. Ahogy ezek az almaügyben tett lépések megtörténtek, azt gondolom, hogy példaértékű. Változatlanul itt is azt tudom mondani, sajnálatosnak tartom, hogy a magyar feldolgozócégek voltak azok, amelyek szétverték az ipari alma feldolgozópiacát, nagyon sajnálatosnak tartom. Pontosan ők voltak azok, akik a spirált negatívba fordították, és innentől kezdve nem volt más mozgásterünk. A feszültséget pedig az okozza, hogy az emberek nem tudják, miből fizetik majd vissza a hiteleket, amiket korábban felvettek. 25 ezer tonna meggy pusztult el a meggyfák alatt. Most nem tudjuk, hogy 50 vagy 100 ezer tonna almát kell betárcsázni. Bizony ebben a helyzetben sajnos nem igazán elfogadható mondatok is elhangzanak.

Szeretném jelezni, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye agrártermelői, gyümölcstermelői érdekében, amit lehet, megtettünk és megteszünk.

A zöldség-gyümölcs szaldóra csak annyit hadd mondjak, 2001-ben az egyenleg 316 millió euró volt, 2007-ben 168 millió euró. Azt gondolom, a különbség mindannyiunk számára egyértelmű. Meg kell állítani a teljes leépülést, és változtatni kell.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Járvás Istvánnak adok szót.

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottsági Tagok! Azt hiszem, hogy nagyon hosszan már nem illik ilyenkor beszélni, mert azért jó ideje itt vagyunk.

Az állattenyésztéssel kapcsolatban csak arra szeretném kérni a miniszter urat, hogy minden lehetséges eszközzel, ahol támogatást lehet nyújtani, vagy az állattenyésztés szóba kerül, előnyt kell biztosítani azoknak a gazdálkodóknak, gazdálkodó szervezeteknek, amelyek állattenyésztéssel foglalkoznak. Csak egy példát hadd mondjak. Az első ciklusa lejár már az agrár-környezetvédelmi támogatásoknak rövidesen, de azért ennél a ciklusnál nem nagyon vették figyelembe, ha valaki szarvasmarhatartó is volt és agrár-környezetvédelemre is jelentkezett, pedig jól tudjuk, hogy lucernát is kell telepíteni, a vetésforgóban is jól jön. Valamilyen más szempontok alapján is osztották az agrár-környezetvédelem nyújtotta lehetőségeket.

A füves élőhelyet könnyű volt megnyerni, de a szántóföldi alapprogramba vagy az integrált programba való bekerülés azért már más elbírálások alá esett, pedig nagyon sok állattenyésztő is volt, aki próbálkozott és nem járt szerencsével. Jó volna, ha ez a következő ciklusban nem ismétlődne meg. De ezen kívül számtalan lehetőség van egyébként, és mindig, ahol állattenyésztés van, azok előnyt élvezzenek.

Nem akarom azt mondani, azt hiszem, most a mezőgazdasági feldolgozás korszerűsítésére járó pályázat volt kiírva, és valahova bele volt írva, hogy nem tudom, hány állategység esetén előnyt élveznek. Túl magas volt ez a szám, és ugyanolyan volt ez az egységszám, hogy mondjam, a termelői szervezetre, mint egy-egy termelőre vonatkozóan. Azt gondolom, hogy az is érték, ha valaki öt szarvasmarhát tart, az is érték, aki ötvenet, és az is érték, aki ötszázat. Meg kell találni erre a lehetőséget.

Kérdezik tőlem, és örömmel hallottam, hogy a miniszter úr bejelentette Magyarország igényét kukoricaintervencióra - mintegy 700 ezer tonnát mondott -, bár tudjuk, hogy kicsik a lehetőségek. De azt is kérdezgetik a termeléssel foglalkozók, hogy vajon búzára lesz-e ez a lehetőség, különös tekintettel arra, hogy a forint egy kicsit meggyengült, és azért ez némi reményt ad bizonyos szempontból. Tehát a búzára is érdekes volna ez a kérdés, ha kitérne a válaszában a miniszter úr. Köszönöm szépen.

A beruházások kapcsán azt mondta, hogy jelentős beruházások indulnak. Ez igaz is. Azt is el kell azért tudni mondanunk, hogy a magyar mezőgazdaság jelentős hitelállománnyal bír. Nem tudom, hogy 600 vagy 700 milliárd forint ez, de elég jelentős. Ha ezt a viszonylag nagyarányú fejlesztést meg akarjuk valósítani, ehhez még biztos, hogy hiteleket kell felvenni, nem is keveset.

Ha azt nézzük, hogy milyen eredményeket tudunk felmutatni úgy összességében, országos viszonylatban, akkor elég elkeserítőek ezek. Ha azt látjuk, hogy adózás előtti eredményünk mintegy 70-80 milliárd, van, mikor 60, ez ingadozik, akkor ez nem túlságosan rózsás. De ha azt is megnézzük, hogy ennek mi van a hátterében, akkor úgy érzem, hogy még szomorúbb helyzet tárul elénk.

Többször elmondtam, most is elmondom - és kérem a jelenlévők türelmét, és hogy hallgassák végig -, hogy a mezőgazdaságban a foglalkoztatott létszám mintegy 180 ezer az agrárgazdasági jelentés szerint, és abból a jelentésből az is kiolvasható, hogy az átlagkereset, a bruttó átlagkereset mintegy 60 ezer forinttal, 62 ezerrel kevesebb, mint a nemzetgazdaság más ágazataiban. Az után a bruttó kereset után, amit nem fizetünk ki, nincs befizetve a társadalombiztosítási és egyéb járulék sem. Ez tehát azt jelenti, hogy egy mezőgazdasági foglalkoztatotton a vállalkozások mintegy 1 millió forintot megspórolnak. Ez 180 ezer fővel megszorozva 180 milliárd forint, miniszter úr. Ez nagyon nagy pénz. Azt is írja az agrárgazdaság helyzetéről szóló jelentés, hogy a kevésbé képzettek száma magasabb az agráriumban, mint a nemzetgazdaság más ágazataiban. Ebből a 180 milliárd forintból 80-at tegyünk félre, hogy az az alacsony képzettség miatt van! Akkor is marad még 100 milliárd forint, amit megspórolunk, aki egyéni vállalkozó, az magán, aki társas vállalkozást vezet, az az alkalmazottakon és magán természetesen.

Én soha nem vitatkoztam, és most sem vitatkozom azon a tényen, hogy hány milliárd forint támogatás jön az agráriumba - annyi, amennyi a jelentésben van, amit a miniszter mond, függetlenül attól, hogy ki a miniszter, az annyi. Ezt a pénzösszeget, amely több mint 400 milliárd forint, a piaci versenyben elveszítjük, és úgy tudunk felmutatni 60 vagy 70 milliárd forint eredményt, adózás előtt, hogy közben mintegy 100 milliárd forintot - az előbb kiszámoltuk egyébként, 180-at - megspórolunk magunkon. Ezt én tragédiának látom. Különösen akkor látom ezt egyébként tragédiának, miniszter úr, ha mondjuk egy műtrágyát gyártó cég a toplistán, a 100-as listán egyik évről a másikra 20-30 milliárd forinttal növeli a vagyonát. Ha a Bige Holding képes 30 milliárdot bekaszálni műtrágyával a magyar mezőgazdaságon, a teljes mezőgazdasági vertikum meg csak alig 60-70-et képes, akkor valami probléma van.

Egy ilyen ágazatban dolgozni nekem, aki mezőgazdasággal is foglalkozom, és önnek is, aki szintén foglalkozik vele, és most miniszter, vagy ennek a szakmai irányításában vagy az érdekképviseletben részt venni egy nagyon nehéz dolog. És nem hiszem azt, legalábbis nagy kétségeim vannak afelől, hogyha ilyen eredményesség mellett egy ilyen nagy beruházáson keresztülmegyünk, és ilyen áringadozások vannak, mi vár ránk, nem tudom, hogy mi vár ránk, miniszter úr, nem tudom, hogy mi vár ránk. Azt kérem, hogy bármi dolog van, amivel ezen tudunk változtatni - ha tudunk változtatni -, ennek érdekében fogjunk össze. Úgy hiszem, hogy ez egy elég komoly kérdés, és azt hiszem, érdemes ezen elgondolkodni. Ez is hozzátartozhat az agrárstratégiához, sok mindenhez. Mert nem tudunk úgy ezermilliárdos fejlesztéseken végigmenni, hogy éppen csak az a kis eredmény van, amit a munkabéren meg magunkon megspórolunk - ezt én tragédiának tartom.

Amiről még szólni szerettem volna - és már nem fogok olyan sokat beszélni -, az az SPS-rendszer. Azoknak, akik tegnap is gazdálkodnak, ma is gazdálkodnak és holnap is gazdálkodni fognak, gyakorlatilag nem jelent semmit az SPS, mert ők folyamatosan gazdálkodni fognak. Azoknak, akik növekedni szeretnének, és új földeket szeretnének bevonni, tehát versenyszerűen próbálnak dolgozni, azoknak ez hátrány. Valakiknek előny, akik ki akarnak szállni a mezőgazdasági termelésből, azoknak talán előny, hogyha el tudnak adni valamit ebből a dologból. Én ezt látom ebben. És amit én problémának érzek, itt van kisújszállási képviselőtársam, hogy most 2008-at írunk, 50 évvel ezelőtt - ez egy kicsit humoros meg régi dolog kívánna lenni, politikusok vagyunk - Kisújszálláson volt egy nagygyűlés, ahol ott volt Kádár János. (Közbeszólás az MSZP-s képviselők soraiból: '57 augusztusában! - Herbály Imre: Én is ott voltam!) Mindegy, én '58-at tudtam, de jó, 50 éve van ennek a dolognak. A lényeg az volt, hogy mentek a népek, mint a füst, ahogy azt régiesen szokták mondani, hogy mit mond az első ember. Az első ember azt mondta - politikai kommunikációból szerintem kiváló volt -, hogy csak annak kell belépnie a szövetkezetbe, aki be akar. Kegyetlenül tapsoltak; aki be akart lépni, azért, aki nem akart belépni, az azért. Csak azt nem mondta, hogy akarni viszont muszáj lesz. (Derültség.) Ezt nem mondta - és muszáj volt. Azok a földbérleti viszonyok, amelyeket az Imre említett tegnap este is, hogy a magyar mezőgazdaság bérleti jogviszonyon alapul, annak a bérleti jogviszonynak az alapja, ami ma is működik, részben innen datálódik, és még mindig sok sérelmet visz magával egyébként.

Én tragédiának tartom, hogyha egy gazdálkodó vagy egy gazdálkodó szervezet, egy kisszövetkezet tagja megvásárol egy földet, 5-10 hektárt, vagy annak a bérletéhez hozzájut, és a támogatáshoz nehezen - hogy mondjam? -, ha éveket kell várni arra, hogy ő azt a földet használatba vegye, az nem egyszerű dolog. Az is borzasztó dolog egyébként, hogy a tulajdon fölötti rendelkezés alacsonyabb rendű, mint egy bérleti jogviszony. Hogyha egy idős bácsival megköttetnek egy szerződés, egy bérleti szerződést mondjuk 2007-ben 2015-ig, közben a bácsi meghal, a földet megöröklik, az örökösök eladják, valaki azt megveszi, olyan veszi meg, aki egyébként mondjuk speciel gazdálkodna is, nem juthat hozzá a földjéhez vagy a föld használatához, majd csak 2015-ben. Közben az nincs is kimérve, amikor hozzájut, akkor meg nem jut hozzá a támogatáshoz. Hogy mondjam, miniszter úr? Ez nem versenysemleges azért. Valamilyen szabályok szabályozzák ezt, de ez nem versenysemleges, ez nem segíti a versenyt semmilyen tekintetben. Ezért szoktam kérdezni SZDSZ-es képviselőtársaimtól, hogy hol itt a verseny. Hol itt a verseny? Nekem ez az egyetlenegy aggályom van az SPS-sel kapcsolatban. Mert nem engedi meg, hogy valaki fejlődjön, nem engedi meg, hogy az piacszerű legyen. Én értem, hogy valakiket védeni kell, de, miniszter úr, meddig? 1960-tól - 2010 közeleg már - még nem volt elég, még mindig kell? Meddig kell még? Miért nem lesz már egyszer pariban? Miért nem lehet az? Ez már sok idő 1960-tól 2010-ig, és még mindig segíteni kell. Meddig kell még, miniszter úr? Hagyni kell a kicsiket is, hogy egy kicsit mozoghassanak! Az, hogy mindenki elköltözik a faluról, vagy elmenekülnek a generációk, az jó dolog? Az segíti egyébként a vidéki megélhetést? Ez segíti? Nem egyszerű dolog.

Az egy másik dolog, miniszter úr, hogy jó dolog-e az, hogy van egy település, a településnek van 4 ezer hektár földje meg mondjuk 500 vagy 600 lakosa, és az a 4 ezer hektár nem segít be az 500 lakosú település intézményeinek a fenntartásába, mert volt egy politikai kampány 2002-ben, és akkor azt mondta Medgyessy Péter, hogy ha öt évnél hosszabbra van a földbérleti szerződés, akkor nem kell azt a 20 százalékos forrásadót fizetni. Amíg világ a világ, abban a faluban a közintézmény, az épület, az iskola, a polgármesteri hivatal, a templom abból a földből és az ott élők munkájából van. Most el van választva. Ez jó dolog? Jó felé megyünk ezzel? Énszerintem nagyon rossz felé megyünk, ez nagyon rossz üzenet. Nem hiszem, hogy ezt így kell csinálni. (Herbály Imre: Akkor csökkentsük az adót, vagy ne?) Nem hiszem, hogy ez a jó megoldás. A kisfalunak miből van iparűzési adója? Abból a mezőgazdaságból, ami körülötte van. És azt leválasztottuk a faluról, és akkor be lehet zárni az óvodát, bezárjuk az iskolát, be lehet zárni a postát, a vasutat, mindent. És akkor építhetünk majd új házat az agglomerációban - az is üzlet valakinek, biztos. De nem tudom, hogy ez hova vezet. Vagyunk mi olyan gazdagok, hogy állandó belső népvándorlásra vagyunk késztetve? Miért, miniszter úr? El kell menni a tanyáról a faluba, a faluból a kisvárosba, és ma már az sem jó.

Köszönöm szépen, és elnézést, hogy nem csak idetartozó dolgokról beszéltem.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A jelentkezések alapján Godó Lajosnak kell szót adnom, utána Bagi Béla következik.

GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Én is elnézést kérek az időrablásért, de Karsai képviselő urat helyettesítem, és a lelkemre kötötte, hogy feltétlen köszönjem meg a miniszter úrnak a 2007. és 2008. évben az agrárgazdaság érdekében kifejtett munkáját. Ezt mindenképpen tolmácsolom, a jegyzőkönyv számára is, meg a magam nevében is szeretném megköszönni, hiszen a 2007. évi agrárjelentés tartalmazza, hogy az agrárkár-enyhítési fedezethez 5 milliárd pluszforrást tudott kiharcolni a minisztérium annak érdekében, hogy a fagykárt szenvedett termelők kárenyhítéshez jussanak.

Úgy gondolom, hogy mindenki érintette a 2007. évi agrárjelentés valamelyik szeletét, megfogalmaztuk azokat az elvárásokat, amelyek a jövőre nézve kinek-kinek fontosak. A 2006. évi jelentéskor már több képviselő előre jelezte, hogy a 2007. évinél már nem leszünk ilyen pozitív értékelésnél, hiszen már akkor tudtuk, hogy milyen fagykárok, illetve aszálykárok következtek be. Annak ellenére a termelői árak változása mégis egy pozitív szaldót mutatott. Azt is ki kell emelni, hogy ez az egyetlen nemzetgazdaság, amely aktívumot produkál az ország számára, és nem is akármilyen nagyságrendű, 342 millió eurót, ha jól emlékszem. Tehát a 2007. évi termelési adatok végül is jók voltak.

A 2007. év még egy szempontból nagyon fontos, elindultak az élelmiszerárak. Ez azt jelenti számunkra, hogy nagy kereslet indul el a világban a mezőgazdasági termékek iránt, és ennek megfelelően kellene azt az összhangot megteremteni az agrárpolitikánkban, ami ezt szolgálná. Az Agrárgazdasági Tanács úgy fogalmaz, hogy "Magyarországon a piaci viszonyokat, üzletpolitikai szemléletet még mindig a keleti éretlen kapitalizmus vadhajtásai uralják, elszomorítóan alacsony a szövetkezések, kooperációk és integrációk aránya az agrárgazdaság szereplői körében." Járvás képviselő úr is utalt a szövetkezés fontosságára, szerepére, kezdetére.

Én úgy gondolom, hogy újra kellene ezt közösen gondolnunk, és támogatni a szövetkezés fontosságát, főleg az állattenyésztés tekintetében, hiszen a jelentés megfogalmazza, hogy az állattenyésztés problematikája már kinőtte az FVM hatáskörét, kormányzati szintű, illetve parlamenti szintű beavatkozásokra van szükség. Ehhez viszont ötpárti megállapodásra lenne szükség, hogy olyan állattenyésztési programokat tudjunk elindítani, vagy az "Út a munkához" című program keretében, vagy vidékfejlesztési foglalkoztatási kérdéseket illetően, termelői csoportok szervezésével, ami végül is a hazai feldolgozóiparban teljesülhetne ki, akkor lehetne igazából arról beszélni, hogy előbbre jutottunk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bagi Bélának adok szót.

BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Most már megpróbálom teljesen rövidre fogni, és elnézést kérek mindenkitől, ha ilyen tőmondatos távirati stílusban próbálom összefoglalni, hogy miniszter úrnak legyen még tán ideje válaszolni is.

SPS-sel kapcsolatban csak azt kérdezem, hogy mennyibe kerül a bevezetése. Gőgös államtitkár úr azt mondta nekem, hogy semmibe. Ezt nehezen tudom elhinni. Biztos pontatlanul tettem fel a kérdésemet.

A biotermelők ügyével kapcsolatban valamiféle választ kell találnunk, hogy Európában miért csak nálunk csökkent a terület 2006-ról 2007-re. Nem hiszem, hogy az a válasz elfogadható, amit kaptam egy bizottsági ülésen, azért, mert a magyar termelő drágán adja a termékét, ezért nem tudja a magyar fogyasztó megfizetni. Mi tudjuk, hogy ez nem lehet igaz, mert a magyar biotermelő a termékeinek döntő részét alapanyagként külföldre adja el, tehát amivel a magyar vevő találkozik a boltban, az könnyen lehet, hogy magyar áru feldolgozottan visszahozva, de az külföldi termék vagy legalábbis nem magyar. Tehát biztos, hogy nem itt van a kutya elásva.

Egyik évről, 2006-ról 2007-re az élelmiszer jellegű vegyesboltok ezerhétszázzal csökkentek. Az előző években is így volt. Mindenki tudja, hogy ez a kereskedelmi forgalom, ez a mennyiségű forgalom hova ment át, az úgynevezett határokon átnyúló élelmiszer-kiskereskedelembe, népszerű nyelvén a multikhoz, üzletláncokhoz, beleértendők a magyar kisember. Az üzletláncok megközelítőleg a hazai élelmiszer- és háztartási vegyiáru-forgalomnak megközelítőleg a 70 százalékát uralják. Megítélésem szerint ez már elért egy egészségtelen állapotot. Nem tudom, hogy erre van-e példa Európában egyáltalán. Miniszter úrnak a véleményét szeretném kérdezni ezzel kapcsolatban.

Egy jelenségre szeretném fölhívni a figyelmet, amihez valószínűleg már a társtárcákat is igénybe kellene venni. Egy Bács-Kiskun megyei 3000 lelkes településen nem tudják eladni a zöldséget a termelők, miközben az óvodában és az iskolában a konyhán zacskós levest esznek a gyerekek. Nem hiszem, hogy ragoznom kell ezt a kérdést, biztos, hogy mindenki tudna a környezetében mondani hasonló példát. Valószínűleg a közbeszerzés témát kellene átnézni ezzel kapcsolatban, mert mondhatnám, botrányos a helyzet.

A modulációval kapcsolatban miniszter úr is mondta, hogy nagy valószínűséggel le fognak bennünket szavazni, miután ötödmagunkkal képviseljük azt, amit képviselünk. Kompromisszumos javaslatként elő lehetne-e adni, kérdezem, hogy akkor legyen moduláció, de az újonnan csatlakozó országoknak ne kelljen önrészt áttenni az így átcsoportosított pénzekhez? Mert ez is fölvetődött, hogy ha oda átkerül a pénz, túl azon a lefölözésen, ami a nagyüzemeket érinti negatívan, hogy ez megterhelné a magyar költségvetést. Ebben az esetben nem.

Még egy fölvetésem lenne, kicsit régebbről. 2006. december 24-én volt egy bizottsági ülés, igaz, hogy akkor az élelmiszer-ellenőrzés kapcsán ültünk, és fogalmaztunk meg indítványokat, többféle indítványt a miniszter úr felé. Ebből egyet szeretnék fölolvasni, ami megítélésem szerint, ha akkor aktuális volt, ma már többszörösen aktuális. Idézem: "Magyarország mint uniós tagállam indítványozza, hogy az áruk szabad mozgásának általános érvényű rendelkezései alól az élelmiszereket mint különleges termékeket vonják ki, és külön szabályozzák, mind az Unión belül, mind pedig a harmadik országból érkező élelmiszerek esetén." Mint ahogy a gyógyszert, a fegyvert, a robbanószert külön lehet szabályozni, mert ez így van. Medgyasszay államtitkár úr az élőállat-forgalommal kapcsolatban vetett föl ilyet.

Megítélésem szerint az élelmiszer is van olyan stratégiai cikk, mint a gyógyszer. Nem hiszem, hogy melamin óta ennek a fontosságát most különösebben alá kellene húznom, mert itt fölvetődnek népegészségügyi meg egyéb biztonsági kérdések is ezzel kapcsolatban. A népegészségügy meg ennek a konzekvenciái ezek mind nemzetállami, tehát tagállami kompetencia annak a költségeivel együtt, tehát uniós nyomásra, szabályozásra mi - most egy kicsit sarkítok - kötelesek vagyunk mindent megenni, és majd a büdzséből ki fogjuk fizetni annak a költségeit, a gyógyszereit, az orvosköltséget meg mindent. Tehát ez messze túlmutató kérdéskör, mint az áruk szabad áramlása. Kérdezem miniszter urat, hogy ezzel a fölvetésemmel kapcsolatban mi az álláspontja, illetve ez egy két évvel ezelőtti fölvetés volt, történt-e valami, illetve egyetért-e ezzel miniszter úr, és szándékozik-e Brüsszelben kezdeményező lépéseket tenni. Megítélésem szerint a keleti, tehát az újonnan csatlakozó államok valószínűleg partnerek lennének ebben. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az első kör, kérdéssorozat végére értünk. (Derültség.) További kérdezőt nem látva válaszadásra megadom a szót a miniszter úrnak. Parancsoljon, miniszter úr!

Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter válaszai, reflexiói

GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm szépen. Ha lehet, akkor nem név szerint válaszolnék, hanem csoportosítanék, mert többen is érintették ugyanazokat a kérdéseket. Ha kihagyok valamit, akkor természetesen kérem, hogy a kérdést a feltevője kérdezze meg újból.

Az etanolprogram első és második változata a második generációs üzemanyagoknál. Az a helyzet, hogy a második generációs üzemanyag előállítása lényegesen drágább jelen pillanatban, mint az elsőé, és a mostaninak, például egy etanolüzemnek, amely 250 ezer tonna kukoricát dolgoz fel, annak 22 milliárd forint körüli beruházási költsége van. A második generációsoknál alapvetően több irányzat van, amikor a kukorica vagy a búza melléktermékeiből, szalmából és nagyon sokféle termékből állítanak elő, ezek rendkívül drága technológiák ma még. Igazából most kezdődtek el ezek a beruházások. Valószínű, hogy nekünk az első generációs megoldásokat kell alkalmaznunk, igazán ezeket tudjuk anyagilag megvalósítani.

Ennek kapcsán szóba került Kaba kérdése. Itt volt egy szerencsétlen vita, jogi, eljárási, az első projektvezető cég kilépett, egy második belépett, technológiát váltottak, tehát volt minden, ami előfordulhat ilyenkor, és rossz, és fékezi az előrehaladást, az minden előfordult ennek a beruházásnak a során. A minisztérium nem mondhatja meg, hogy milyen technológiát, milyen kivitelezőt és mit alkalmazzanak, ezt a tulajdonosoknak és a beruházást végzőknek kell elvégezniük. Általában az etanolprogramnál a tavalyi év egy nagy megtorpanást okozott, hiszen a 60 ezer forint körüli termékáraknál nem lehetett nyereségesen megvalósítani a beruházást, és ezért gyakorlatilag visszaállt minden beruházó erről a területről. Az idei árak mozgatták meg ismét a fantáziát, és én azt mondom, hogy a reális árak valahol e kettő között kell hogy legyenek. Valaki szóba hozta a spanyolországi tárgyalásaimat. Jelen pillanatban Spanyolországban 190 euró a kukorica ára, tavaly is ennyi volt, tavalyelőtt is ennyi volt, ott egy beállt piac van, nagyjából megvan a beszerzési forrásuk is, ami alapvetően Dél-Amerika, tehát nem Észak-Amerika, hanem áttevődött ebbe a térségbe. Természetesen felajánlottam másfél millió kukoricát megvásárlásra, odaadtam annak a hat magyar külkereskedő cégnek az elérhetőségét, amelyek ezzel foglalkoznak, és kértük a spanyol cégekét, amit a magyarok rendelkezésére bocsátottunk. Reméljük, hogy a külkereskedelmi része elindul.

Ugyanennél a csokornál a búzáról annyit, hogy nem annyira negatív a helyzet, mint a kukorica esetében. A szállítási kapacitások, ami vízi és vasúti szállítást jelent - a szárazföldit sosem tudjuk bemérni, mert nincs a kezünkben a kamionpark, vagy nem, alapvetően nem csak magyar kamionparkkal történik -, teljes egészében lekötöttek, és folynak a kiszállítások az országból. Én tehát azt gondolom, hogy a búzánál különösebb fölöslegünk már nem lesz a következő év tavaszára, és ajánlom a malmoknak is, hogy időben térjenek észre, és vásárolják meg a saját készleteiket, mert ha most nem térnek észhez, tavasszal késő lesz. Az ár valóban alacsonyabb, mint tavaly volt, 34 ezer forint körüli kenyérgabonaárak vannak, és az eurobúzáért olyan 32 körül lehet ma is kapni. Ez sem nagy ár, ezt még egyszer szeretném kifejezni, de ez a terület mozog.

Az állattartótelepek kifizetéseit igyekszünk felgyorsítani. Különböző okok miatt nagyon-nagyon nagy volt a leterhelés ebben az évben az MVH-n. Kérdezték a környezetgazdálkodási kifizetéseket és a késést. Megváltoztak a kifizetés szabályai, azért nem tudtuk eddig kifizetni, ugyanis a bejelentkezéssel az új földterület az adott évi igényekkel együtt kellett bejelenteni az igényeket, és most már keresztmegfelelésben kell vizsgálnunk ezeket az igényeket, ami azt jelenti, hogy mint ahogy Európa más országaiban is, év végén, december első napjaiban vagy az elején szeretnénk megindítani a kifizetéseket, és nagyon gyorsan szeretnénk előrehozni, amennyire csak tudjuk, technikailag a földalapú és a többi támogatás kifizetését.

Minden agrártámogatásra az vonatkozik, amit az előbb elmondtam. Volt egy olyan javaslat, hogy valamit majd januárban-februárban fizessünk ki. Nem merem megkockáztatni. Ami az idei évben nekem a büdzsémben benne van, azt az utolsó fillérig ki fogom fizetni, mert nem tudom, hogy január 1-je után milyen lépést tesz a pénzügyminiszter, és nem a rossz szándéka miatt, hanem mert nem tudom, hogy képződnek meg azok a források, amelyek a jövő évre a rendelkezésemre kell hogy álljanak. Nem merek kockáztatni. Itt van az MVH elnöke, szigorú utasításba adtam, hogy minden elérhető és megvalósulható támogatást ki kell fizetni ebben az évben az utolsó fillérig. E tekintetben decemberben egy nagyon nagy hajrá lesz a részünkről, de meg kell oldani ezeket a problémákat.

Élelmiszerlánc. Képviselő úr, azt most nem tudom megmondani, hogy összesen hány élelmiszer..., és ehhez nem tudok egy viszonyszámot mondani, de ígérem, hogy Süth Miklósékon keresztül tájékoztatást fogok erről adni, mert tényleg ahhoz lehet viszonyítani, hogy elég a vizsgálat vagy nem. Azt viszont tudom, hogy az anyagi lehetőségeink erre vannak meg. Azt kellene akkor még eldöntenünk, hogy ez tényleg egy biztonságot szolgáltat-e vagy nem. Megnézem ezeket a számokat, és meg fogjuk nézni, hogy a vizsgálati arányok hogy alakultak.

Azt mondanám, hogy a magyar élelmiszerek marketingjére mi azért elég sokat költöttünk az elmúlt évben, és költünk a következő időszakban is. Két területet szeretnék kiemelni: egyrészt az Agrármarketing Centrum tevékenységét, amiben évről évre növeljük a támogatást, ki is emelünk néhány terméket, mint a pálinkát az elmúlt évben, ahol egy 150 milliós programot csináltunk. Most az utolsó évre a magyar libamájnak csinálunk egy 15 milliós, nagyon gyors programot, mert olyan szervezetekkel is meg kell időnként küzdenünk, mint amilyen a Négy Mancs. Jó érezhető és nyilvánvaló, hogy itt nem annyira az állatvédelem munkál. (Közbeszólás: Most jön a nyúl!) Most kezdték a nyulat, igen, ez lesz a következő harcunk. Itt nem annyira az állatvédelem a domináns, hanem jól megfogható üzleti körök, amelyeknek az érdekeit zavarja a magyar értékesítés, az egyre növekvő hústermék- és élőállat-exportunk, és mindig lehet találni olyan fiatal embereket, akik szakmailag analfabéták a területen, de felbérelhetők és megfizethetők, olyan programok megvalósítására, amelyek a magyar agrárgazdaságnak súlyos károkat okoznak. Egyébként ha nem hagyják abba az ilyen típusú tevékenységet, akkor a kormányhoz fogok fordulni, és megkérem a Nemzetbiztonsági Hivatalt, hogy a teljes hátterét derítsék fel ezeknek az ügyleteknek. Nekik megvannak ehhez az eszközeik, nekem nyilván nincsenek olyan eszközeim, mint nekik... (Közbeszólások.) Igen, ezeket a lépéseket meg fogom tenni, a holnapi kormányülésen ezt be is fogom jelenteni, és felkérem őket, nézzék meg, mik ezeknek a gyökerei és honnan származnak ezek a bejelentések.

A ménesbirtokkal kapcsolatban: egy probléma van minden állami tulajdonban maradó dologgal - és én nem mondom, hogy rossz az állam vagy jó az állam, ebbe a vitába nem akarok belemenni -: ha 25 százalék fölött van egy adott cégben az állami tulajdon részaránya, nem tudunk európai uniós pályázatokat lehívni a számukra, nem tudjuk támogatni a programokat. Ezért kell valamilyen megoldásokat keresnünk, vagy pedig marad a nemzeti támogatás, teljes egészében magyar részről. Ebből a szempontból aggályos a dolog, és végig kell gondolni, mit lehet csinálni, és mit nem.

Az ökogazdálkodást többen felhozták, legalább három-négy kérdésben szerepelt. Megmondom őszintén, hogy nem tudom igaziból, hogy miért nem fejlődik és miért esik vissza Magyarországon, mert divat ez ma Európában, divat a világban. Maximum stagnál, de jelentős visszaesésről nemigen tudunk ezen a területen. Majd én is beszélek a szervezettel, és megpróbáljuk ennek a közös okait kideríteni. A jelenleg meglévő támogatásokat semmiképp sem kívánjuk csökkenteni ezen a területen. Azt gondolom, hogy nem túl jelentős ez Magyarországon mennyiségileg, és ennek meg lehet találni azokat a finanszírozási lehetőségeit, amiben segíteni lehet nekik.

Többen fölvetették a moduláció kérdését. Még egyszer szeretném elmondani, hogy semmiféle politikai meggondolás bennem nincs, mindösszesen azt az EU jól átlátható, számomra jól átlátható törekvését szeretném kikerülni, hogy az EU csökkenti a támogatásokat, és csökkenti, mert ha átveszi a másik tengelyt, akkor nem ugyanannyi a pénz, hanem 20 százalékkal kevesebb, és ezt a 20 százalékot nekünk kell odarakni a két pillért tekintve, még egyszer mondom. A tengelyeken belül teljesen szabad a mozgásunk, a második pillér tengelyén belül oda csoportosítunk, ahova akarunk. Ez a nemzetállam döntése. Tehát ilyen értelemben csökken. Úgy nem csökken, ha hozzárakjuk mi a 20 százalékot, természetesen akkor nem csökkent a támogatás összege, de ezt kénytelenek vagyunk felhasználni.

Az SPS-rendszert is sokan felvetették, és kíváncsiak ezek szerint a véleményemre. Nagyon röviden azt szeretném elmondani, hogy az SPS-rendszer egy támogatási filozófia, egy új támogatási filozófia. A közvetlen támogatások megszűnését jelenti, mert addig, amíg közvetlen támogatások valósultak meg az Európai Unióban, a termelés egyik fő motivációja a támogatás és annak a nagyságrendje volt. Magyarul azt termeltek a gazdák, amihez a legtöbb támogatást kapták, és nem azt, amire a piacnak igénye volt. Ezért döntöttek úgy a régi tagországok egyöntetűen és két új tagország is, hogy áttér erre a rendszerre, amiben alanyi jogon megkapja egy adott bázisév, és itt szeretném mondani, hogy itt ugyan két bázisév volt, de ez visszamenőleges bázisév volt, és előre meg nem mondott bázisév volt ugyanúgy, mint Magyarországon. Talán ha jól emlékszem, 2002-2003 volt az Európai Unióban a bázisév, amit 2005-ben mondtak meg. Tehát gyakorlatilag nincs előre felkészülés rá.

Csak a filozófiánál maradva. Tehát megkapja egy adott gazdaság nagyjából leegyszerűsítve azt a támogatási összeget, amit abban a bázisévben vagy két évben összességében megkapott, azt elosztják a hektár területével, és ezt a támogatást 2007-től 2013-ig minden körülmények között megkapja. Ezért van egy vállalása az európai gazdáknak, hogy 19 szempontnak megfelelő gazdálkodást fognak végrehajtani, azaz a társadalommal kötöttek egy társadalmi szerződést, hogy egészséges élelmiszert fognak előállítani. Ez az SPS-rendszer filozófiája, amit a tagországok többsége alkalmaz.

Jelenleg vizsgálják az áttérés feltételeit a balti, az északi országok, és nem tud vele mit kezdeni a nagyon nagy termelői létszámmal rendelkező Lengyelország, ahol kétmillió regisztrált gazda van, vagy Románia, amely a mostani rendszert se tudta még felállítani, nemhogy valami áttérésen törje a fejét. Ezek az országok kérik a meghosszabbítását az áttérésnek, elsősorban Lengyelország és Románia. Tehát ez a filozófiája, és ez teljesen rendben van.

De van még egy nagyon nagy oka ennek, hogy bevezették az SPS-rendszert, az pedig az, hogy a WTO-tárgyalások, a szabadkereskedelmi tárgyalások előbb-utóbb eredményre vezetnek. Szeretnék egy példát mondani. A német miniszter még habozik ebben a kérdésben, a francia, az olasz és a magyar agrárminiszter vétózta meg gyakorlatilag azt, hogy a WTO-tárgyalások eredményesek legyenek. A német miért? És mi a lényege a WTO-tárgyalásoknak? Hogy a belső támogatásokat le kell építeni, és a külső védővámokat is le kell építeni, azaz a nevében is bent van, szabadkereskedelmi egyezmény, szabadon áramoljanak az áruk is Európában, a világban. Amerika, India, Kína, Brazília, Argentína a legfontosabb követelői ennek.

Ha le kell építeni a támogatásokat, ezek már nem támogatások az SPS-rendszerben, nem termelői támogatások, hanem jövedelemkiegészítések a gazdák számára. Ezekhez a WTO-tárgyalások kapcsán nem lehet hozzányúlni, megvédték magukat, nem lehet elvenni tőlük a támogatást. Tőlünk se lehet, ha belépünk ebbe a rendszerbe, és ezt beépítjük a mi rendszerünkbe. Tehát ez egy teljesen új gazdasági filozófia, ezt valaki vagy megérti, és elfogadja az európai trendet, amerre megyünk, vagy mindig kívül maradunk rajta.

A másik, hogy minden jogszabályt úgy hoznak meg, hogy az SPS-re kedvező legyen, hiszen Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország ebben a rendszerben van. Nekem meg egyéni farkasként mindig meg kell dühödten küzdenem azért, hogy valamit ebből a koncból kiszakítsak Magyarország számára is, a többi meg fölsorakozik mögém, aki még kívül van. De hát ez a szereposztás se jó minden esetben, a bornál nagyon jól megcsináltuk, de mindig nem jöhet be, és mindig nem csinálhatom meg. De ha azok között vagyunk, akikre hozzák a törvényeket, nem kell külön háborút folytatni, mert ránk is vonatkoznak ezek a kedvezmények.

A vagyonértékű jog és a legtöbb probléma. Ezekről lehet beszélnünk és lehet vitatkoznunk. A vagyonértékű jog egy fabatkát se ér a föld nélkül, ezt kellene megérteni mindenki számára. (Elnök: Ez nem igaz.) Ha valaki 100 hektáron gazdálkodik most, és egy olyan gazda, akinek nincs földje, és 20 hektárt ki akar hozni, mert ő adta bérbe mondjuk a 100-ból 20 hektárt ennek, aki vagyon értékű joggal rendelkezik, a 20 hektárt kihozza, bejelentkezik új gazdasági vállalkozónak, és a nemzeti tartalékból megkapja a 20 hektárra járó támogatást. (Jakab István: Arányos visszaosztás mellett.) Akitől elhozták a 20 hektárt, ő pedig csak 80 hektárra kapja tovább a támogatást, nem a 100-ra, hiába van vagyonértékű joga 100-ra, és a nemzeti tartalékba bekerül az a 20 százalék, amit elveszített.

A két év azért van megadva - ezen lehet vitatkozni, hogy egy év, két év, nyitott vagyok rá -, hogy ha valaki gazdálkodik és beruházott, gépeket vett, akkor legyen két éve arra, hogy megpróbálja ezt a hiányzó 20 hektárját valahonnan pótolni, adjunk neki esélyt, hogy valahol a piacon megvehesse vagy bérelhesse ezt a hiányzó részt. Ha már beruházott, gépeket vett, egyebet vett, nem lehet egyik pillanatról abba a helyzetbe hozni, hogy holnaptól kezdve ezt elveszítetted.

A másik, ami nagyon fontos. Ha eladja föld nélkül, van olyan őrült Magyarországon - még egyszer hangsúlyozom, nem hiszem, hogy valaki megveszi ezt a jogot föld nélkül -, abban az esetben 50 százalékát adó formájában a Nemzeti Földalapba be kell fizetnie, elveszti a felét. Tehát ezek azért olyan intézkedések és olyan lehetőségek, amelyek abszolút fékezik ezt a piacot. Ha tulajdonhoz adtuk volna, és elhangzott itt, hogy a többség érti, hogy miért nem a tulajdonhoz adjuk, akkor gyakorlatilag kétszeres haszonhoz juttatjuk a föld tulajdonosát, és gyakorlatilag a földbérleti díjon kívül megkapja a támogatásokat is.

Ha későbbi felkészülési időt adtunk volna, ami elvileg jogos kérdés és megértem, akkor azoknak a sofa-farmeroknak teremtettünk volna lehetőséget, hogy azonnal fölmondja a bérleti szerződését, aktivizálja a jogosítványát, megszerzi a támogatási jogosítványt, és utána megpróbálja bérbe adni a támogatási jogosultság nélkül. Tehát gyakorlatilag éppen hogy a csak gondolkodó vagy földet fölvásárló és dolgozni nem akaróknak, úgy hívjuk őket Európában, hogy sofa-farmerek, a pamlagon hevernek és szedik a bérleti díjat, gyakorlatilag nekik kedveztünk volna.

Tehát még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy nincsenek ilyen félelmek. Azon kívül pedig a támogatási jog is sokszor úgy hangzik el, mintha teljes támogatottságról beszélnénk. Ez egyharmad része körülbelül, amiről mi beszélünk a támogatási jogosultságnak.

Még egy nagyon fontos dolog van, amit meg kell jegyeznünk. Amíg vannak termeléstől elválasztott támogatásaink - és ilyenek vannak a dohánynál, vannak a rizsnél, vannak az anyatehénnél, vannak a tejnél, vannak a juhnál, kecskénél -, ezek top-up jellegű támogatások, amelyeket fokozatosan meg kell szüntetnünk. Ha mondjuk 2011-12-ben lépnénk be, ezek a támogatások már nem tudnak beépülni a mostani támogatási rendszerbe, és elveszítjük őket.

Higgyék el, nem akarok senkit az eredeti meggyőződésében megváltoztatni, de teljesen nyugodt a lelkiismeretem, hogy azoknak hoztuk meg a lehetőséget és a rendelkezést, akik a munkából, az agrármunkából akarnak élni. Az egy másik kérdés, hogy a föld tulajdonosa kap jogosítványt. Tehát még egyszer hangsúlyozom: minden új gazdasági vállalkozó a nemzeti tartalékból kap földet... (Közbeszólások: Jogosultságot!) ..., jogosultságot, bocsánat! És nem szabadna mondanom, de technikailag minden különösebb probléma nélkül megoldható a kérdés még akkor is, ha valaki jelen pillanatban nem új vállalkozó, hanem a bérbe adott földjének egy részét veszi magához; a családban biztos talál egy embert, aki új mezőgazdasági vállalkozó lesz, de ezt én nem is mondtam úgy egyébként. (Közbeszólások: Nem is hallottuk!) Nem is hallottátok.

Gyakorlatilag azt kell tehát megérteni, hogy mehetünk mi szembe az európai trenddel, szabad ország vagyunk, semmi probléma, Magyarországon nem vezetjük be, csak a végén mindig a rövidebbet húzzuk. Ezt is lehet, ha mi bevállaljuk kurucosan ezt a magatartást, semmiféle probléma nincs. Én szeretek oda tartozni és azt az ágazatot képviselni, ahol a hasznot tudom kivenni az Európai Unióból. És hogy valaki ezt nem tudja megcsinálni objektív okok miatt, mert Lengyelország, Románia tényleg nem tudja megcsinálni, sajnálom őket, de ez az ő bajuk. Ettől még Magyarországnak, aki meg tudja csinálni, ezt a kérdést meg kell oldania. És, még egyszer hangsúlyozom: minden politikai megközelítés nélkül, szakmai meggyőződésem szerint mondom, amit mondok, és a szakmai szervezetek döntő többségével, ha ágazatokra bontjuk, a szarvasmarhatartók, -tenyésztőkkel mindig végigbeszéltük ezt a kérdést, és 90 százalékuk szakmailag megértette és támogatta ezt a lépést. (Közbeszólás: Minek a 90 százaléka? - Közbeszólások.)

A bank és a hitelezés, a mezőgazdasági bank ügye. Többször szerepelt a napirendünkön. Ezt kicsiben a takarékszövetkezetek próbálják jelen pillanatban ellátni, hiszen zömében agrárfinanszírozással foglalkoznak. Én is szükségesnek tartanám egy kimondott agrárbank létrehozását, de ehhez azért még sok mindennek, sok feltételnek meg kellene felelnünk.

A falugazdász-hálózat kérdése is szóba került. Meg fogom nézni, mert az én véleményem szerint ez a levél vissza lett vonva az én utasításomra, de meg fogom nézni, hogy így történt vagy nem, mert én kiadtam azt az utasítást, hogy ezt a levelet vonják vissza... (Demendi László: Nem ez a levél lett kiküldve!) Tessék? (Demendi László: Nem az a levél lett kiküldve!) Meg fogom tehát nézni. (Jakab István: A lájtosabb változat ment ki, de a lényege ugyanaz!) Mi az önkormányzatok együttműködését kérjük, és nem utasítgatunk egyetlenegy önkormányzatot sem arra, hogy mit tegyen, és hogy tegyen. Annak a megközelítésnek nagyon örülök, hogy érezzük, hogy közös feladatunk, hogy valamilyen segítséget adjunk, és oldjuk meg ezt a problémát, de nem ilyen hangnemben és nem így. Közösen meg kell beszélnünk, hogy ki mit tud vállalni ebből a feladatból.

A professzor úr kérdéseire: a hazai piac a legfontosabb, én is mindig ezt tartom szem előtt, de egy adott országban élünk, ahol a stabilitás, a pénzügyi rendszer szempontjából rendkívül fontos ágazat a mezőgazdaság, amely komoly exporttevékenységével, pozitív szaldójával az egész gazdaság vagy az ország működéséhez is hozzá tud járulni. Másrészt önmagában a termelési szintünk olyan, hogy ezt itthon nem tudjuk elfogyasztani, egy jelentős részét külföldön kell értékesítenünk. És azért időnként büszkék is vagyunk arra, hogyha a tokaji borról, a magyar libamájról, a makói hagymáról, a kalocsai paprikáról ismernek bennünket, és ezeket a világgal meg tudjuk ismertetni.

A pályázati rendszerekkel kapcsolatban félig-meddig elhangzott már a válasz is. Ahol nulla van megjelölve, az nem azt jelenti, hogy nincs rá forrás, hanem azt jelenti, hogy még nem indítottuk el a pályázatot - a következő időszakban el fogjuk indítani. Másrészt pedig azt tetszett mondani, hogy átirányították más célra az erre a célra fordított összeget. Néhány cél sajnos - nem felrovom - rosszul lett meghatározva. Olyan állattartó-létszámokhoz lett gyakorlatilag támogatás telepítve, hogy azokat Magyarország nem tudta felhasználni, mert olyan típusú telepek nem voltak Magyarországon. Ezért, hogy ezt megmentsük, hogy benne maradjon... December 24-én egyeztem meg a biztos asszonnyal, hogy Magyarország ne veszítse el ezt a pénzt, meg tudtam menteni, de nem arra, amire eddig is volt, hanem másra kellett felhasználnunk. Ez abból a gondolkodásomból fakad, hogy semmilyen pénz ne maradjon ott, hanem próbáljuk meg az agrárium számára felhasználni. Így lett más célra felhasználva ez az összeg. Tehát fogunk indítani ilyen típusú pályázatokat a következő időszakban.

A Natura 2000-es rendszer. Lehet, hogy sokan nem értenek vele egyet. El kell mondanom, hogy Európa fejlett agráriummal rendelkező országaiban a mezőgazdasági és a környezetvédelmi tárca egy irányítás alá tartozik... (Herbály Imre: Meg a vízügy!) ..., és természetesen a vízügy is odatartozik. Ennek az a lényege, hogy az ilyen látszat-erőfeszítések és pénzszerzések, amelyek Magyarországon tapasztalhatók, egy közös cél felé mozduljanak el. Azért vagyok nehéz helyzetben, mert a ki nem értesítés, a meghirdetés, egyebek, nem az én tárcám tevékenységének a következményei, és mivel nincs itt a másik tárca vezetője, olyan nagyon nem is akarok ebbe belemélyedni. De jól látható, hogy a környezetvédelmi bizottság gazdasági működésének a feltételeit igyekeznek sok forrásból megteremteni, és máshol nem látszanak erre igazán források, mint az agrárterületen, így onnan akarják elvenni a területeket és az azokkal járó bevételeket. Nagyon rossz ez a szemlélet. Én többször kifejtettem azt, hogy nem tőlünk, agrárvállalkozóktól és -gazdálkodóktól kell félteni a természetet, mert mi úgy gazdálkodunk, hogy a gyerekeink és az unokáink is tudjanak utánunk gazdálkodni. Azt gondolom, hogy ez a külön pálya, ami ma van, ilyen értelemben nagyon bezavar. És az is furcsa, hogy valaki meghirdeti a programokat, én meg finanszírozzam. Fordítva nagyon szívesen, olyan programokat tudnánk meghirdetni más tárcák költségvetéséből, hogy csak úgy zuhanna, de most ez fordítva történik velem, és bizony ebből nagyon sok gond lesz. Azt nem tudtuk elérni, hogy egységes nyilvántartása legyen a területeknek, és be tudjuk azonosítani a területeket. 15-ször ültünk le a másik tárca vezetésével, 15-ször ültünk le, és egyszerűen nem képesek felfogni, hogy ebből előbb-utóbb egy kiutalási, kiigénylési botrány lesz, ha nem hajlandók a mi nyilvántartási rendszerünket átvenni. Mert az EU-t nem érdekli, hogy Magyarországon van-e külön egy környezetvédelmi minisztérium vagy nincs. Ezekből az alapokból, ezekből a pénzekből úgy kell kifizetni, ahogy mi fizetünk, nem úgy, ahogy ők gondolják, mert ebből óriási botrány és nagyon nagy baj lesz a későbbiek folyamán.

Én egy kicsit nehezebb helyzetben vagyok, mint a politikai pártok, mert a politikai pártok egyértelműen a zászlójukra tűzhetik, hogy egy-egy réteget jobban vagy kevésbé képviselnek. Én agrárminiszterként ezt nem nagyon tehetem meg, nekem minden agráriumban dolgozó érdekét kell képviselnem, és ezért vagyok nagyon nehéz helyzetben akkor, amikor csoportokat próbálunk szembeállítani egymással. A pártok ebben könnyebb helyzetben vannak, mint én.

A szociális élelmiszerprogram ugyanúgy megy tovább, azzal a különbséggel, hogy kibővítettük a kört, a termékek körét magyarul kibővítettük, ebben liszt, cukor, tejtermék, tészta szerepel. Sőt a zöldség-gyümölcs reform kapcsán a következő évtől olyan programokat fogunk indítani, ahol az esetleges termékfeleslegeket ezen a programon kívül szociális intézmények, kórházak, gyerekintézmények javára is fel lehet ajánlani. Ez félig EU-s, félig nemzeti támogatás lesz. Ez valóban így volt, amikor felhívta erre a figyelmemet a bizottsági ülésen, amilyen gyorsan lehetett és be lehetett vezetni, akkor rá is tértünk erre.

Az őstermelői igazolványok. Nagyon örülök annak, hogy ma már nincs Magyarországon banánforgalmazó őstermelő. Ebben csak egy mondatot szerettem volna mondani. És még hány ilyen volt, aki soha nem látott semmilyen agrártevékenységet, de őstermelő volt Magyarországon.

A gabonatermelés visszafogása vagy nem visszafogása. Azt mondom, hogy amire az adottságaink a legjobbak, azt kell termelnünk, mert így leszünk versenyképesek. Valóban meg kell teremteni a három lábat, mindent meg is tettünk érte, de a tavalyi magas árak és az idei hitelproblémák miatt az etanolprogramban nem tudtunk nagyot lépni. Remélem, hogy év végéig ez rendeződik, és előrébb tudunk majd menni.

Intervencióból a legnagyobbat szeretnénk elérni, én már bejelentettem az igényünket. Ez novembertől indulhat. Búzánál semmiféle mennyiségi megkötés nincs, tehát bárki búzát eladhat, de nem látom ott, még egyszer mondom, az én tapasztalataim szerint működik a rendszer, búzánál nem kell intervenciót alkalmaznunk. Kukoricánál viszont nagyon buta dolgokat talált ki az EU, próbálom ezt bombázni. Letéti díjat kér, novemberi bejelentkezés van, körülbelül januári, februári kifizetés, tehát változatlanul mindent elkövet, hogy ne csináljunk kukoricaintervenciót. Ebben még sok dolgom lesz.

Nem tudom, hogy a magtárlistát országosan honnan tudjuk igaziból előszerezni, de az MVH-nál megnézzük azokat a pályázatokat, amiket eddig készítettek.

A kabai diverzifikációs program. Folyamatos tárgyalásban vagyunk a polgármester asszonnyal, illetve egy háromfős stábbal, akik ezzel foglalkoznak, gondolom, a projektirodának a tagjai, sőt képviselőkkel is. Itt az a baj - nem baj -, hogy azért programmal nekik kell kitölteni ezeket a lehetőségeket. Én a minisztériumból azt nem tudom megmondani, hogy ott két cipőüzem létesüljön vagy egy fafeldolgozói vagy egyéb más. Programokkal nekik kell helyben kitölteni ezt a programot. A pénzügyi feltételeket ehhez biztosítjuk, nekik kell olyan vállalkozókat találniuk, akik ide betelepednek és dolgoznak együtt. János is ezzel foglalkozott, ezekhez szeretnék visszatérni.

Örülök annak, Pista is említette, hogy az erdők kérdésében azonos véleményen vagyunk. Remélem, a bizottság is hasonló álláspontot fog majd elfoglalni, amikor az erdőtörvény elékerül.

A nemzeti parkok vásárlását megnézem, én még ilyen információhoz nem jutottam, de utána fogok nézni.

Az exportszaldóval kapcsolatban azért említettem az idei első félévet, illetve nyolc hónapot, mert ebben a gabona már nem domináns, és hasonló a folyamat, nemhogy csökkent volna az exporttevékenység és a szaldó, hanem jelentősen emelkedett az első félév során. Visszaesés lesz benne a második félévben, mert az új gabona exportja - a búzát leszámítva a kukoricáé - elsősorban nagy valószínűséggel bent fog ragadni.

A kertészeti együttműködésnél itt a szakmai szervezetekkel már felvettük a kapcsolatot, együtt fogunk dolgozni.

Járvás képviselő úr, a környezetvédelemmel kapcsolatos kifizetésre és támogatásra elmondtam a véleményemet. Ha a program lezárul, ismét meg fogjuk hirdetni. Ez áthúzódó, két évet áthúzódó program, most tudjuk majd befejezni ezt a programot.

Érték nekem minden egyes állat, tehát bennem nincs ilyen különösebb probléma, hogy kicsi vagy nagy valaki.

A hitelállomány és az adózás. A mezőgazdasági termelés sajnos ma Európában az egyik legkisebb hozamot, nyereséget hozó termelés mindenütt. Engem is bánt, mert egész életemben ezzel foglalkoztam, én is szerettem volna 25-30 százalékos nyereséges ágazatban dolgozni, de nem sikerült ez idáig, és 62 éves elmúlottam tegnap, nagy valószínűséggel most már nem is fog sikerülni ez a következő időszakban se. Tehát mindent meg kell tenni azért, hogy így legyen.

A beruházásoknál akkor van értelme a beruházásoknak, ha az olyan műszaki, technikai színvonalat valósít meg, ahol az előrelépésből, a műszaki technikai színvonal előrelépéséből elhullás csökkenése, takarmány csökkenése, minőségi termék előállítása, ez fedezi a beruházási hitel mindenkori visszafizetését. Ha egy korszerűtlen beruházást csinál meg csak azért, hogy új telepe legyen, annak a világon semmi értelme nincs, és az biztos, hogy csődbe fog menni.

Itt is az elosztásnál az tud telepi rekonstrukciót végrehajtani, akinek van telepe. Tehát nem azért, mert nagy, meg nem azért, mert kicsi, telepi rekonstrukciót az tud megcsinálni, akinek van egy öreg telepe, amit rekonstrukció alá akar vonni. Ezen a helyzeten nemigen tudok változtatni.

Faluról elmenekülés, régi probléma szintén, nemcsak magyar ügy. Sok összetevője van. Biztos, hogy nemcsak az agrárium, és nemcsak rajtunk múlik ez a probléma.

Adómentes földbérlet. Ez egy parlamenti döntés volt annak idején. Amíg a parlament ezt a döntését meg nem változtatja a földtörvényben, addig nem tudok vele mit csinálni. Ha van egy egyéni indítvány erre vonatkozóan, de attól tartok, hogy nem leszel túl népszerű vele, inkább óvnálak a javaslattól, de saját döntésed, hogy egy ilyennel nekiindulsz-e a parlamenti döntésnek.

Az SPS mennyibe kerül, Bagi Béla kérdezte. Egy úgynevezett twinning-program keretében 60 millió forint, amiből összesen 2,3 százalék a magyar része. Tehát nem egy drága program, és nem a program a problémás, hanem gyakorlatilag az a technikai háttér, de nem az SPS miatt, hanem a cross compliance miatt úgyis meg kell csinálnunk. A 19 szempont keresztmegfeleléséről beszélek. Ha nem lenne SPS, azt akkor is meg kellene csinálnunk. Az nem olcsó dolog, az olyan 3 milliárd forintos számítógépes fejlesztést igényel. De nem az SPS, még egyszer hangsúlyozom, a cross compliance miatt mindenhogy meg kellett volna ezt a műszaki, technológiai fejlesztést csinálni. Nem tudjuk megtakarítani.

Kisboltok, nagyboltok, multik. Említettem, hogy a multiknál megpróbáljuk őket valamilyen keretek közé szorítani, nagyon sokan vannak, de a kereskedelmi minisztérium kompetenciája és a helyi önkormányzatoké, hogy mire adnak ki engedélyt és mire nem. Ebben engem még soha meg nem kérdeztek, hogy nyílhat-e az adott településen egy ilyen bolt vagy nem, mert én mondtam volna, hogy ha lehet, akkor már ne, de meg se kérdeztek róla.

Az áruk szabad áramlásában próbálkoztam. Nem hiszem, hogy át tudom vinni az Európai Bizottságon, ugyanis az összetétel olyan, hogy egy csomó ország fogyasztó ország és erősen importőr ország, főleg az északi országok nyilvánvalóan, de Anglia is ebbe a körbe tartozik, és alapvetően ők a befizető országok az Európai Unióba. Mi a bő mezőgazdasági termeléssel rendelkezők, a fogyasztók vagyunk az uniós pénzekből. Ilyen típusú megegyezést nagyjából csak teljes kompromisszummal lehet végrehajtani. Ez a nyolc-kilenc nagy importőr északi ország semmilyen körülmények között nem hajlandó ebben a kérdésben velünk együttműködni, sőt ők a WTO-tárgyalások felgyorsítását és még a nyitást szorgalmazzák az Európai Unióban, mert minél olcsóbb élelmiszerekhez így tudnak hozzájutni. Ez persze ellentétes a mi érdekeinkkel.

Megpróbáltam nagyjából összefoglalva válaszolni. Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Elég jól kimerítettük egymást, úgy érzékelem, a tervezetthez képest mintegy másfél óra hosszával tovább tudott maradni miniszter úr. Nem jelenti azt persze, hogy nem maradtak bennünk kérdések, különösen, ahogy az SPS-t hallgattam, egyre inkább az volt az érzésem, hogy miniszter úr sincs tisztában minden fordulatával a megszavazott törvénynek. Ezt őszintén mondom. Nagyon részletesen kiveséztük ezt a kérdést a vita kapcsán. Az ön által tett egyik-másik vélekedés nem állja meg a helyét, de nagyon kérem, ne nyissuk meg újra a vitát. Köztársasági elnök úr előtt van a törvénytervezet, és elképzelhető, hogy utána nekünk alkotmányos kifogásaink is lesznek. Ezt jeleztük is a záróvita kapcsán.

Ha a bizottság megengedi, lezárom ezt a napirendi pontot, és megköszönöm a miniszter úrnak, az őt segítő kollégáknak a közel háromórás jelenlétet. (Közbeszólások: Több!) Köszönöm szépen, és köszönöm, hogy a miniszter úr gondoskodik arról, hogy az agrárjelentés, a következő napirendi pont kapcsán az FVM továbbra is képviselteti magát, mert ott még döntéseket kell hoznunk. Még egyszer köszönöm, és viszontlátásra, miniszter úr.

GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Viszontlátásra! (Gráf József elhagyja az üléstermet.)

Az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló J/6446. számú jelentés (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként); az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló H/... számú határozati javaslat (Döntés bizottsági indítvány benyújtásáról)

ELNÖK: A 3. napirendi pontot lezárva a 4. napirendi pontra térünk át: az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló jelentés, és a napirendi pont b) pontja végül is a bizottság részéről egy ajánlás, egy határozati javaslat benyújtásával kell hogy végződjön. Megnyitom a vitát az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló jelentés felett.

Nem kétséges, hogy a miniszter úr meghallgatásakor a miniszter úr utalt egyes, őáltala fontosnak tartott tézisekre, mi pedig a kérdéseinkben utaltunk a jelentésben foglaltak tartalmára, állításainkat vagy kifogásainkat részben már megfogalmaztuk, ilyen értelemben ez a vita folytatódik. Köszöntöm a kormány újólag pozíciót elfoglaló jelenlegi képviselőjét, és Godó Lajosnak adom meg a szót.

Hozzászólások, kérdések

GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tizedik alkalommal kerül napirendre ez az agrárjelentés. Mint ahogy a vitában is előjött, a 2007. év fordulóév volt az agrártermékek piacán, hiszen ekkor egy óriási kereslet jelent meg. Ez a jelentés nagyon reális, és a valóságnak megfelelő adatokat tartalmaz.

Az előző évek során a parlamenti tárgyalásokon a bizottságok képviselői megfogalmazták, hogy túl hosszú volt a jelentés, és ennek megfelelően most egy rövidebb, összegszervezettebb jelentést kaptak a képviselők. Két kötetben, az Agrárgazdasági Tanács javaslatával együtt mintegy 205 oldalon tanulmányozhatjuk a 2007. évi történéseket. Mint ahogy az előző vitában is megfogalmazódott, szélsőséges év volt a 2007. év, ennek ellenére a teljesítmények részben teljesültek, részben pedig nem teljesültek. Mi úgy értékeljük, hogy a jelentés hűen tárgyalja az agrárgazdaság helyzetét, az Agrárgazdasági Tanács jelentései pedig megfogalmazzák a következő évek teendőit. Általános vitára alkalmasnak találjuk ezt az anyagot, és kérjük a tisztelt bizottságot, hogy értsen vele egyet. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kékkői Zoltán jelentkezett. (Jakab István: Utána én.) Utána Jakab István kíván szólni.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Megpróbálok rövid lenni, mert elég késő van már. Hallottuk és össze is irogattam, hogy az Agrárgazdaság 2007. évi helyzetről szóló jelentésében van egy-két érdekes dolog, amit tényleg meg kellene fogadni, és ha megengedik, ezeket fel is olvasom, jó? (Közbeszólások: Halljuk!)

"Mérséklődött az állattenyésztés aránya 35,8 százalékról 34,1 százalékra, nem valósult meg tehát az elmúlt évben sem a kormányzati célkitűzés, hogy az állattenyésztés mezőgazdaságban betöltött szerepét erősítse."

A második ilyen fontos rész: "Ne álltassuk magunkat, a szakmai munka színvonalával összefüggő mutatóink is kedvezőtlenek.".

Folytatom: "A rendkívül alacsony megélhetéshez és stabilitáshoz hozzájárul a nem mezőgazdasági tevékenységek aránya.".

A másik ilyen idézet: "Folytatódott tehát az a tendencia, amely az élelmiszeripari termelés és a belföldi értékesítés visszaesését mutatja. Példátlan mértékű volt a profitvesztés, az adózott eredmény 2006. évi 43,8  milliárd forintról 2007-re 14 milliárd forintra esett vissza. - Katasztrófa! - A hazai élelmiszertermelés itthon súlyos piacveszteséget élt ált 2007-ben.".

És ami még itt érdekes: "20 százalék az importtermékek aránya, de az alapvető termékekből: tejtermékek, sertés, baromfi - ezek az igazi magyar termékek - már 30 százalékot is meghaladta.". Ez egy katasztrófa. Én nem tudom, milyen évről fogunk beszélni 2007-ben.

De három dolgot hadd említsek meg még ezekkel kapcsolatban! (Közbeszólásra:) Jó, rövid leszek. Az egyik amit tegnap is elmondtam, az Igyál tejet! program. 2006-ban 1 milliárd 66 millió forintot használtunk fel erre a programra. Idén, illetve a 2007. évben már csak 342 millió forint volt erre, akkor, amikor jól tudjuk, hogy az Európai Unió ehhez a kis összeghez is adott közel 254 millió forint támogatást. Katasztrófa, megint csak azt tudom mondani. Tegnap az államtitkár úr azt mondta a válaszában, hogy ő nem tehet arról, hogy nem igénylik. Ha a rendeletek rosszak, akkor a rendeleteken változtatni kell, és olyan rendeleteket kell alkotnunk, hogy igényeljék. Más európai uniós országokban igénylik.

Gyorsan váltok, a következő téma a top-up. Mint tudjuk, 2006 a történelmi bázis. Top-up címén 89 milliárd forintot fizettek ki 2006-ban. Ha 2007-et megnézzük - ott két részből tevődik össze -, 74 milliárdot fizettek ki erre. Elég szép a különbség. Itt megvan a 25 milliárd, amit az elnök úr sokszor szokott mondani. Érdekes, hogy a történelmi bázis időszakában 89 milliárd forint került kifizetésre.

A harmadik ilyen érdekes dolog, amit mindig el szoktunk mondani, az osztatlan közös dolga. 2007-ben - szépen leírja ez a jelentés - 24 984 hektáron végezték el az osztatlan közös tulajdon megszüntetését. Én a legutóbbi ilyen beszélgetés során azt mondtam, hogy 20 évre, de ha jobban utánaszámolunk, több mint 60 évre lesz szükség, ha valóban ilyen ütemben akarják megszüntetni az osztatlan közös tulajdont.

És már csak egy egyéni kérdés van a részemről a minisztérium felé a táblázatos rész kapcsán - nem tudom, hogy az hányadik oldal lehet, de ott mutatják ki a termő- és szántóterületeket használó gazdasági szervezetek számát és területnagyságát kategóriánként. Figyelem, hogy 2500 hektár fölött hány gazdaság van. Tudjuk jól, hogy van egy földtörvényünk, amely úgy szól, hogy gazdasági társaság és szövetkezet legfeljebb 2500 hektár nagyságú vagy 50 ezer aranykorona értékű termőföldet haszonbérelhet. Hogy van akkor ennyi nagygazdaság? Hogy van itt a törvényességi dolog? (Közbeszólások.) Igen, itt jön elő, amit mindig is mondtak az SPS-nél. Nem érdekes dolgok ezek? Érdemes lenne ezeket is megvizsgálni. És akkor még ehhez hozzátenném - nem tudom, hogy itt van-e még az MVH vezetője vagy valaki onnan -, hogy a kimutatás az összszántóból csak 1800 hektárra készült el, akkor, amikor minden számítógépen van. Kapunk egy olyan anyagot, amelyben ilyen kimutatás csak 1800 hektárról van, és odaírják megjegyzésben, hogy csak a jelentést kiküldők adatai szerint töltötték ki. Nem igaz, hogy nem kaphatunk egy olyan anyagot, amelyben valóban a 4800 hektárra, a 4500 hektár szántóterületre való kimutatás készül! Minden számítógépen van a földhivatalnál is, az MVH-nál is, így van? Tehát a minisztérium nyugodtan adhatna egy pontosabb adatot. Köszönöm szépen.

ELNÖK: (Jelzésre:) Herbály Imrének adok szót.

HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a szót. Szeretném megkérni a tisztelt jegyzőkönyvvezetőket, hogy tegyenek macskakörmöt az előző napirendi pont kapcsán tett hozzászólásomhoz, és emeljék át ide, mert igazából én ideszántam azt, és tartom, amit az Agrárgazdasági Tanáccsal és az agrárgazdasági jelentéssel kapcsolatban mondtam. Úgy gondolom, hogy azok azok a súlypontok, amelyek az elmúlt évből mint tapasztalat leszűrhetők és megszívlelendők a 2008. és a további évekre.

ELNÖK: Macskaköröm bezárva. (Herbály Imre: Igen. - Jakab István jelzésére:) Jakab Istvánnak adok szót.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Én is tartozom egy vallomással, tisztelt elnök úr, tisztelt bizottság. Amikor a miniszter úr jelen volt, akkor szerettem volna még egy kicsit hosszabban kifejteni néhány kérdést, mint az SPS-t is, és van még a földhasználattal kapcsolatban néhány kérdés. Nem tettem meg, mert úgy gondoltam, hogy nem akarok udvariatlan lenni. Most viszont sajnos a jegyzőkönyv kedvéért el kell mondanom ezeket a dolgokat itt a bizottságban. (Közbeszólás az MSZP-s képviselők soraiból: Na ne! - Közbeszólás a fideszes képviselők sorából: Halljuk, halljuk!)

Tisztelt Bizottság! A jelentés, ami előttünk fekszik, azt kell mondjam, hogy nagyon profi módon, nagyon jól szerkesztve készült el, méghozzá a tárgyilagosság látszatát keltve. Azért kell így fogalmazzak, hogy a tárgyilagosság látszatát keltve, mert minden olyan dologról, ahol a pozitív dolgokat el lehet mondani, a pozitív dolgokról lehet beszélni, ott szépen bemutatja, úgy viszonyít, úgy hozza a táblázatokat, nem konzekvens. Ha azt mondjuk, hogy a jelentésben 2004 és 2007, akkor minden egyes ágazatnál jó lenne ezeket így használni. Nem ez történik. Ahol a számok 2005 és 2007 viszonylatában jók, ott ezek, ahol 2006 és 2007, ott ezek kerülnek bemutatásra. Ahol viszont úgy izgalmas, tehát valamilyen negatívumot alaposan meg kellene magyarázni, arról pedig a jelentés mélyen hallgat. Nos tehát ilyen szempontból azt gondolom, hogy nagyon komoly, és majd gondolom, a részletes vitában is ezeket majd azért el kell hogy mondjuk.

Itt az első az eredménnyel, az ágazat eredményével, az ágazat teljesítményével kapcsolatban. Azt mondja a jelentés, hogy a mezőgazdaság teljes kibocsátása 1655 milliárd forint, ez folyó áron 4,4 százalékos növekedés. Ugyanakkor azt mondja, hogy az előállított termékvolumen 11,6 százalékkal csökkent. Erre az összefüggésre igazán mi komolyabb magyarázatot az anyagban nem találtunk, pedig talán jó lett volna kiértékelni.

Az állattenyésztéssel kapcsolatban. Igazán az állattenyésztés és a növénytermesztés arányának az alakulását, amit azt gondolom, évek óta központi témaként vitatunk, hogy miért van az, és helyesen állapítja meg a jelentés, hogy az állattenyésztés teljesítménye csökken, egyáltalán nem foglalkozik komolyan azzal a helyzettel, és nem kívánja, nem akarja feltárni, hogy mi ennek igazán az oka. Változatlanul még mindig a kistermelőket ostorozza, hogy a kis volumen, a nem megfelelő színvonalon történő termelés miatt vannak komoly ágazati gondok, és ezért van a leépülés, mert hogy nem tud versenyképesen termelni a kis gazdaság.

Tisztelt Bizottság! Nem erről van szó, és a jelentés ezzel nem foglalkozik. Egészen másról van szó. Egyszerűen arról van szó, hogy a növénytermesztés kedvezőbb pozícióba került a magasabb árak miatt, és nem teszi hozzá a jelentés, hogy bizony azok a valamikor egy egységbe tartozó szervezetek, mondjuk a termelőszövetkezetek szétváltak kft.-kre, növénytermesztő kft., állattenyésztő kft., szolgáltató kft., és érdekes módon a növénytermesztő kft. most értékesítette a gabonát, méghozzá igazán igen magas áron, és nem nagyon érdekelte, hogy az állattenyésztő kft.-ben mekkora veszteség képződik.

Azt gondolom, talán jó lenne, ha egy picit ilyen szinten is foglalkozna az anyag a problémák bemutatásával, mert az, hogy a növénytermesztés jövedelmező, mert az árak megemelkedtek, ugyanakkor az állattenyésztés veszteséges, régóta tudjuk, folyamatosan célként tűzik ki, hogy ezt tulajdonképpen meg kell állítani. Nem sikerült. Nem sikerült megállítani, változatlanul romlott a teljesítmény.

Amit talán még szeretnék hozzátenni a növénytermesztés kapcsán, hogy habár már 2007-ben egyértelműen érzékelhető volt, hogy igen magas, azt mondják, hogy irreálisan magas a gabonaár, csak azt nem teszik hozzá, hogy az irreálisan magas gabonaárat a piac más vonatkozásban is beárazta, azaz a műtrágya, növényvédő szer, vetőmagárak erre a szintre emelkedtek. Kerestem a jelentésben, de valahogy ezeket érdekes módon nem találtam. Nem tudom, miért, de biztos van ennek oka. Erre mondtam azt, hogy ami negatívum, arról bizony részletesen nem beszél a jelentés.

Nagyon jó lett volna, ha mondjuk a növénytermesztést követően a zöldség-gyümölcs ágazatban, a kertészetben egy kicsit részletesebb értékelést, elemzést kapunk. Azt gondolom, hogy ez az ágazat többet érdemelne, ugyanis az a helyzet, hogy nem beszél arról a jelentés, hogy milyen okok vezettek ahhoz, hogy egy drasztikus termékvolumen-csökkenés következett be. Nem beszél arról a jelentés, hogy mik ennek az okai, mi több itt már csak az előző évhez viszonyítja az ágazat adatait is.

Az állattenyésztéssel kapcsolatban. Azt gondolom, hogy talán még kellene néhány gondolatot elmondani. A termelési színvonal... (Demendi László: Hagyjál másnak is!) Azonnal, képviselőtársam, én elhallgatok abban a pillanatban, ha esetleg a sertéságazat helyzetét szeretné képviselőtársam részletezni. Miről is van szó? A jelentésben EUROP minősítés szerepel. Csak egy szakmai megjegyzést hadd tegyek. Onnan egy "S" betű hiányzik, uraim, mert ezek szerint az "S", tehát a legjobb minőséget az anyag nem is akarja be se mutatni, arról nem beszélve, hogy a színhústermeléssel kapcsolatban van ott egy terminus technicus, ez pedig az értékes húsrészek aránya a szakma szabályai szerint, ha még jól emlékszem rá.

De visszatérve a sertéságazatra. A kibocsátásnál nem valószínű, hogy megjelent az élőimport, mert a kibocsátott termékvolumen, amit már feldolgozott formában bemutatnak, nyilván azt is tartalmazza.

A baromfiágazattal kapcsolatban azt gondolom, hogy igen szűkszavú, az ágazat sokkal nagyobb problémákkal küzdött 2007-ben, mintsem hogy néhány mondattal elrendezzék.

Az intervencióval kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy a gabonaintervencióval kapcsolatos anomáliákat a jelentés nem tárgyalja és nem mutatja be, dacára annak, hogy a mezőgazdasági bizottság az intervencióval és ezekkel a problémákkal, amik az intervencióhoz kapcsolódnak, több alkalommal részletesen foglalkozott.

A tészek ügyében kellene még szóljak, és a termelői csoportok ügyében. Azt kell mondjam, hogy a tészek kapcsán arra hivatkozik az anyag készítője, hogy jelentősen lecsökkent a számuk, és ez annak köszönhető, hogy komoly egyesülések jöttek létre. Azt szeretném jelezni, hogy nekünk erről egészen másfajta információink vannak, tisztelt uraim. A tészek jelentős része működésképtelen állapotba került a feltételek hiánya miatt, és megszűnt vagy végelszámolás történt, vagy csőd és felszámolási eljárás alá került. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe az anyag készítőit szívesen hívjuk egy körútra. Tehát azt gondolom, hogy itt nagyon komoly feszültségek vannak. Fel kellene tárni, hogy mi az oka annak, hogy a tészek működésképtelenek, mi az oka annak, hogy az összes zöldség-gyümölcs, ami az Európai Unióban legalább 90 százalékos mértékben ezeken a szervezeteken vagy hasonló szervezeteken keresztül kerül forgalomba, mi az oka annak, hogy Magyarországon 15 százalékot éppen hogy eléri, és csökkenő tendenciát mutat. Ez sem került egyébként részletesen bemutatásra.

A termelői csoportokkal kapcsolatban nagyon örülünk, hogy jelentős eredményekről számol be az anyag készítője. Egy dolgot szeretnénk hozzátenni. A termelői csoportok esetében elsősorban azok a nagy gazdaságok voltak sikeresek, ahol néhány nagy gazdaság összeállt a termékpályán belül, és létrehozott egy értékesítő szervezetet. Azokról a kisebb gazdaságokról szerettünk volna hallani, amikor az anyag egy szűkszavú tájékoztatást adott a szövetkezetek helyzetéről, hogy voltak, kevesen, akik megértették az idők szavát, hogy át kell alakulni, mert a bész-ek már az Európai Unióban sem kívánatos szerveződések, és az Unió nem fogadja el azt a lehetőséget, hogy támogassák őket. Azt kell mondjam, hogy nem beszéltek arról, hogy 2007-ben azok a kisebb termelői csoportok vagy akik éppen előzetes elismerés előtt álltak, nem tudták teljesíteni a 300 millió forintos árbevételi határt, ami vis maior, hisz nem volt alapanyag sem. Ezekről úgy nem beszélünk. Nem szállították lejjebb, nem történtek intézkedések - ezek megszűntek, és innentől kezdve egy-egy térségben még inkább romlott a gazdák szervezettségének a helyzete.

Talán a foglalkoztatottságról annyit szeretnék szólni, hogy valahogy az önfoglalkoztatásról, ha úgy tetszik, eléggé kevéssé elismerően nyilatkozik, mint a társas vállalkozások esetében az alkalmazottakról. Azt gondolom, talán egy kicsivel több, nagyobb elismerést és teret kellett volna szentelni ennek, és az önálló gazdaságokban dolgozók helyzetét is, akik családtagként dolgoznak, vagy éppenséggel önfoglalkoztatók, méltó módon kellene hogy taglalja az anyag.

Summa summarum: elfogadva és elismerve azt, hogy az anyag megpróbált a tényekre szorítkozni, nagyon okosan és jól szerkesztve azért igyekezett orientálni, és nem minden tekintetben mutatta be a valós helyzetet. így a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a beszámoló elfogadását nem támogatja. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés, észrevétel? (Dr. Ángyán József jelzésére:) Ángyán József!

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Mindjárt szeretném is jelezni, hogy nem kívánok hosszan hozzászólni, mert sok mindent megbeszéltünk már. Inkább csak kérni szeretnék a kollégáktól. Miután minden évben az az egyik legfontosabb pont a számunkra, hogy az agrárgazdaság helyzetéről szóló jelentést megtárgyaljuk, és ez nemcsak azért érdekes, mert egy adott évet értékelünk, hanem mert az ebből levonható tanulságokat valahogy előre is kellene vetítsük, ezért azt gondolom, mindig az az egyik legfontosabb vitája a parlamentnek, amikor az agrárgazdasági jelentést tárgyaljuk. Méltatlan lenne ehhez a vitához - és segítsetek ebben eredményt elérni -, ha ez a vita szokás szerint az éjszakai órákban kerülne sorra. Én a mai napot úgy fogom fel, hogy itt tulajdonképpen arról döntünk, hogy egy tisztességes vitát folytassunk-e e jelentés alapján az agrárgazdaság helyzetéről. Ezért a bizottságnak valószínűleg az kell legyen az álláspontja, hogy ezt a vitát nem lehet valami rejtett időszakban lefolytatni. Nagyon kérem, hogy a Házbizottságban vagy valahol, ahol ezt el lehet érni, ellenzék és kormánypárt próbálja elérni a bizottság képviseletében, hogy egy tisztességes vitát lehessen ez alapján lefolytatni. Nyilvánvalóan számos olyan kérdés van, amelyet meg kell vitatnunk, tanulságként is ebből a jelentésből, és abból is, ami itt elhangzott. Egy agrárvitanapot kellene tulajdonképpen rendeznünk ebből, mert annak a tanulságai alapján hátha lehet olyan típusú megegyezésekre is jutni bizonyos kérdésekben, amelyekről már többször szót váltottunk, ami az agrárstratégia, egy közös agrárstratégia kidolgozását is segíthetné. De ennek elemi feltétele az, hogy ne egy titkos, tíz ember részvételével zajló parlamenti vita legyen ebből, hanem egy tényleges agrárvitanapot tudjunk tartani. Ebben kérem tulajdonképpen a segítségeteket, és ezért kérem, hogy folytassuk ezt a vitát a plenáris ülés keretei között, és ott vitassuk meg azokat a kérdéseket, amelyek ebben az agrárjelentésben vannak. Számos olyan kérdés van, amely érdemes arra, hogy megvitassuk.

Tulajdonképpen ennyit szerettem volna hozzáfűzni a mai vitához, és nem kívánom itt, a bizottság előtt a részleteket megtárgyalni vagy az általános vitát lefolytatni, hanem szeretném, hogyha ezt együtt, a parlamentben le tudnánk folytatni, a jövő héten, gondolom. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Van-e további hozzászólás? (Herbály Imre jelzésére:) Herbály Imre alelnök úrnak adok szót.

HERBÁLY IMRE (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Egy kérdésem van. El tudja-e fogadni a Mezőgazdasági bizottság azt, hogy időkeretben tárgyaljuk meg ezt a kérdést? Ha ezt el tudja fogadni, akkor én el tudom intézni, remélem, hogy tévéidőben, főidőben legyen a vita. (Közbeszólások az ellenzéki képviselők soraiból: Mi a javaslat?!) Időkeret. (Közbeszólás az ellenzéki képviselők soraiból: 5-5 perc? - Derültség.) Nem... (Közbeszólások.) 120 perc - most mondtam valamit. Nem tudom. (Godó Lajos: Megbeszéljük! - Közbeszólások.)

ELNÖK: Ezt a napirendi ponttól külön, esetleg az egyebek között meg tudjuk beszélni, de ne most nyissunk vitát felette! A tartalmát... (Herbály Imre: Jó, de meg kell beszélnem!) Jelezni szeretném, hogy szerdán lesz házbizottsági ülés, hiszen csütörtökön ünnepnap van. Mi a magunk részéről, a Fidesz a maga részéről hivatalosan kezdeményezi a Házbizottságnál az időrendi cserét, mert jövő héten kedden délelőtt olyan egyéb törvények lesznek tévéidőben, amelyeknél, mi azt gondoljuk, sokkal fontosabb lenne az agrárjelentés tévéidőben való megvitatása. (Herbály Imre: Akkor ezt meg tudjuk beszélni!)

Kérem szépen, hogy most térjünk vissza a napirendi pontra, és utána, az egyebekben akár ezt is megtárgyalhatjuk. Úgyis szeretném jelezni, hogy milyen változatok kerülhetnek szóba a bizottsági ülés menetrendjét illetően.

(Demendi László jelzésére:) Kérdezem Demendi Lászlót, hogy hozzászólóként jelentkezett-e. (Demendi László: Igen.) Igen. Demendi Lászlónak adok szót.

DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Egyetértek Ángyán József képviselőtársam, professzor úr nagyon alapos, de egyébként rövid indoklásával, és azzal is, amit egyébként mondott, mert ezt én magam is meg mi magunk is többször kritizáltuk, amikor késő éjszakába nyúlóan és tényleg szűkebb körben kellett megbeszélni az agrárgazdaság dolgát. Éppen ezért azt kérem, hogy azt gondolja át azt az álláspontját a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, amit Jakab képviselő úr az előbb mondott, mert azt én elég álságosnak tartom, megmondom őszintén, hogy egyébként nem tartom általános vitára alkalmasnak, de azért keressük meg ennek a helyét, meg ahova ez való.

ELNÖK: Mi ebben az álságos...?

DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Szerintem így lenne összhangban ez az álláspont. Köszönöm szépen. (Jakab István: Egy percre szót kérek!)

ELNÖK: Jakab Istvánnak adok szót.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Csak azt szeretném megjegyezni, hogy az álláspontunk kifejtésénél én nem vetettem fel, hogy mikor, hány órakor kerüljön megvitatásra a jelentés, úgyhogy én nem álságosan vetettem fel, erről mi nem tárgyaltunk. Egyszerűen a tényeket soroltam fel, és a tények alapján az az álláspontunk, hogy nem javasoljuk elfogadásra. Ha most azt gondolja a szocialista frakció, hogy csak a pozitív dolgok mehetnek adásba, akkor ezt meg kell mondani! Köszönöm.

ELNÖK: (Demendi László jelzésére:) Demendi Lászlónak adok szót.

DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Csak annyit, hogy nem kell megsértődni.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Ja, dehogy! Barátom, semmi gond! (Derültség.)

ELNÖK: Ma már senkinek sem szabad megsértődnie.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Közügyekben nincs sértődés!

ELNÖK: Kérdezem, hogy a napirendi pont kapcsán van-e még kérdés, észrevétel, mert ha nincs, akkor a kormány képviselőjének adok szót, hogy reflektáljon az itt elhangzottakra, kivéve az ülésezés menetét illetően, arra nézve nem várunk megoldást, az elhangzott felvetésekre viszont elfogadnánk egy reflexiót.

Dr. Tassy Sándor (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) reflexiói

DR. TASSY SÁNDOR (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Akivel még nem találkoztam volna, annak hadd mutatkozzam be! Tassy Sándor, a minisztérium statisztikai és elemzési osztályának a vezetője vagyok. Az értekezlet elején nem tudtam itt lenni, mert hasonló szerep várt rám a Környezetvédelmi bizottságban és még másik két bizottságban, mert valami szerencsés véletlen folytán egyszerre, egy időpontban négy bizottság tárgyalja ugyanezt a jelentést. Azt tehát nem tudom, hogy mi hangzott el korábban, illetve hogy a miniszter úr mit mondott el. Ennek ellenére engedtessék meg nekem, hogy szóljak egy-két gondolatot magáról a jelentésről, hiszen jubileumhoz érkeztünk voltaképpen, a tízéves jubileumhoz, ami azt jelenti, hogy idén tizedik alkalommal készítettük el a KSH-val és az AKI-val közösen ezt a ezt a jelentést, és úgy ítéljük meg, és mindenki, aki ezzel foglalkozik és ezt hasznosítja, beleértve a kutatókat, egyetemistákat, szakmai érdekvédelmi képviseleteket és magánembereket, úgy ítéli meg, hogy egy jó szerkezet alakult ki az utóbbi időben, már a fejezetek és a táblák is azonosak, ami megkönnyíti az összehasonlítást.

Azt is el kell mondanom, hogy azokban az európai országokban, ahol hasonló agrárjelentések készülnek, nagy változásnak vagyunk szemtanúi. Németország például, amelytől a példát vettük, az egyéves agrárjelentésről áttért a négyéves, tehát a kormányciklusokhoz igazodó agrárjelentésre. Van olyan, amelyik kétévenként csinálja, van, amelyik egyévenként csinálja, és van, amelyik megszüntette és egyáltalán nem csinálja. A mi véleményünk az, hogy ez a jelentés mindenféleképpen fontos, hasznos, gyakorlatilag rákényszeríti a politikusokat arra, hogy az évben legalább egyszer nyíltan, keményen, véleményüket hangoztatva és felvállalva a parlamentben legyenek kénytelenek vitatkozni az agrárgazdaság helyzetéről. Ez azért is jó, mert a többi tárca meg az érdeklődő közösség is erről képet kap.

A jelentés bizonyára ismerős, rajta van már a benyújtással egy időben, tehát több mint egy hete a minisztérium honlapján az előző évi öt-hat év jelentéseivel és az Agrártanács véleményével együtt, és rövidített változata magyar, illetve külföldi nyelven meg fog jelenni CD-n és papíron a közeljövőben. Ezzel arra is szerettem volna utalni, hogy ezeket a jelentéseket a külföldi kollegák is árgus szemmel figyelik, már nézik, hogy mikor jelenik meg, az agrárattasék már sorba állnak, tehát egyáltalán nem mindegy, hogy ezek hogy készülnek, mennyire konkrétak, tárgyszerűek. Hasonlóan nézzük természetesen mi is az ő anyagaikat.

A kérdésekre röviden válaszolva, mindenekelőtt szeretném megköszönni Jakab úr véleményét és minősítését, de bizonyos dolgokat kénytelen vagyok visszautasítani belőle. Elsősorban azt, hogy a táblázatok egyáltalán nem aszerint készültek rövid, hosszú idősorban, illetve egy- vagy kétéves összehasonlításban, hogy ezzel mi tendenciózusan sugalljunk valami véleményt. Ez a jelentésnek soha nem volt célja, és amióta én csinálom, tizedik éve, vállalom érte a felelősséget, hogy nem is az, és ha tovább tudom csinálni, nem is lesz az. Értelemszerűen vannak olyan mutatók, ahol hosszabb idősort érdemes bemutatni, például a makrogazdaságnál, de vannak olyanok, ahol csak a bázisévhez viszonyítjuk.

Visszatérnék még egy konkrét dologra, amit ő vetett fel, erre az árindex és a termelés problémájára. Azt hiszem, hogy a válasz voltaképpen mindannyiunk számára egyértelmű. Igaz, hogy a termelés csökken, de az áremelkedés következtében a kibocsátás a jelzett számot mutatja.

Egyetértek azokkal az egyébirányú felvetéseivel, amik például a tészekre és az egyéb termelői szervezetekre vonatkoznak. Voltaképpen én személy szerint nevetségesnek tartom azt, hogy már az EU-csatlakozásunk előtt mindenki számára világos volt, hogy a kertészeti ágazat, a zöldség-gyümölcs ágazat csak a tészen keresztül juthat támogatáshoz. Itt mindenféle szakmai, érdekvédelmi ráhatással, segítséggel csak odáig jutottunk el, ahova eljutottunk. Ez szégyen, kénytelen vagyok azt mondani, hogy ebben közösen kell keresnünk a megoldást.

Azt is el kell mondanom, hogy a különböző bizottságokban és mindenkinek, aki a jelentéssel foglalkozik, számtalan olyan dolog merül fel, hogy a jelentés miért nem foglalkozik ezzel, azzal, miért foglalkozik ilyen kevés, kis terjedelemben. Hiányoznak például a gyógynövényesek, teljesen jogosan mondhatnák, hiányoznak a dísznövényesek például, az erdészek az erdőügyeket hiányolják belőle. Tavaly volt szerencsém megélni a környezetvédelmi bizottságban, ahol szinte nem is nagyon akarják megtárgyalni, mert a környezetvédelmi rész olyan rettentően kevés, és nem foglalkozunk a falopással meg a GMO-ügyekkel. Na mindegy, tehát teljesen jogos, hogy mindenki a saját részét keresi benne.

De az örömömre szolgált, és az is Jakab úr hozzászólása végén fordult meg a fejemben, hogy ezzel a jelentéssel mégiscsak elértük a célját, azzal, hogy akár keveset írtunk róla, akár nem írtunk róla, ezek a gondok, problémák felvetésre kerülnek. Ezek teljesen jogosak, amit ő is elmondott, közösen valamennyiünknek keresni kell ezeket a megoldásokat, és mindenkinek a saját keretein belül kezdeményezni kell ennek a jobbra fordulását.

Kékkői úr felvetésére annyit mondanék, hogy mi a kapott tényadatokkal dolgozunk. A KSH-tól ezeket az adatokat tudjuk megkapni, vagy az MVH-tól, amiket mi vitathatunk, de nem tudunk betenni mást a jelentésbe.

Annyit még elmondanék, hogy a földügyben a minisztérium és a KSH egyeztetést folytat a hivatalos KSH-statisztika és a földstatisztika összehozásával, mert itt valami egyeztetésre van szükség, és miután az EUROSTAT-nak kimenő adatot a KSH szolgáltatja, ezért idén első alkalommal ebbe a jelentésbe nem a földügyi statisztikát vettük át, hanem a KSH földadatait, nehogy ott támadás érjen bennünket, hogy két malomban őrölünk.

Amit említett a jövedelempozícióról, azt nem hallottam, hogy említette, hogy az csak az élelmiszeriparra vonatkozik, mert az élelmiszeripar valóban nagyon katasztrofális helyzetben van, beszorult a termelők és az áruházláncok között, egyes ágazatok teljesen padlón vannak. A mezőgazdasági termelőknél egy kicsit más a helyzet, ott ha azt a korrekciót, amit leírtunk a jelentésben, figyelembe vesszük, akkor talán valamivel még javult is a helyzet.

Ezzel befejezném a válaszadást, de ha megengedik, egy témát még említenék, és ezzel a KSH kérésének is eleget szeretnék tenni. A 2007-es gazdaságszerkezeti összeírást a KSH 2007-ben elvégezte, 2008-ban publikálta ezeket az adatokat. Ezek nem teljes körűek, tehát reprezentációs adatok. Az első kérésem ezzel kapcsolatban az lenne, hogy állandóan visszatérő konfliktust okoz az anyagban szereplő egyéni gazdaság fogalma, ami idei évben még 960 ezer volt, most lecsökkent erre a 619 ezer, nem tudom én mennyire. Aki írástudó és ért hozzá, az teljesen egyértelműen tudja, hogy ez nem más, mint egy statisztikai összeírási egység. Ami kijön az EU statisztikai rendelkezéseiből, hogy mennyit kell lefedni a termelésből, 1 százalékot hagyhat ki, és miután Magyarországon ilyen szerencsétlenül elaprózott a termelés, ezért visszamegy az összeírásnál olyan alacsony fokig, hogy akinek már egy élő állata van vagy ötven tyúkja, vagy 500 négyzetméteren gyümölcsöse, ebben a regisztrációban szerepel. Elsősorban a külföldiekkel van gondunk, mert amikor meglátják a statisztikát, hogy Magyarországon van 600 ezer egyéni vállalkozó, akkor földobják a bakancsot, hogy Franciaországban sincs ennyi vagy Németországban, Lengyelországban.

Tehát az lenne a kérésem, hogy mindenki úgy képviselje ezt a számot, hogy ez nem üzem, nem gazdaság, ha figyelembe veszik, hogy van a 228 ezer regisztrációban bejelentett támogatás, hát gyakorlatilag az, illetve azt minimálisan meghaladó üzemkörről beszélhetünk Magyarországon.

A másik és az utolsó téma ennél fontosabb. 2010-ben teljes körű általános mezőgazdasági összeírásra kell sort keríteni Magyarországon. Ez az EU hivatalos előírása, tízévenként valósul ez meg, menet közben kétszer van reprezentatív, és meg kell még csinálni a szőlő- meg a gyümölcsösszeírást is. A 2010-es összeírás jogi megalapozása jelen pillanatban folyik az EUROSTAT bizottságával, ahol én is tag vagyok. Ezt a Bizottság és a Parlament megtárgyalja, kötelező erővel ezt meg kell csinálni. A következő menet az lesz, hogy erre magyar törvényt kell alkotni. A törvény szakmai részét a KSH fogja kidolgozni, utána beterjeszteni vagy mi tudjuk vagy az Igazságügyi Minisztérium, ezt még nem tudom. Ennek viszont igen jelentős költségvetési vonzata van. A KSH előzetes számításai szerint egy ilyen 2010-es teljes körű összeírás körülbelül 3 milliárd forintba kerül. Ebből a 3 milliárd forintból akkor, ha az EU látja a mi előkészületünknek a megfelelő, magas színvonalát, körülbelül 50 százalékot, azaz 1,5 milliárdot finanszírozni fog, a többit viszont a magyar költségvetésnek kell állnia. Ezt csak előre szeretném jelezni a bizottság felé, tehát hogy egyrészt a törvénnyel foglalkozni kell majd, másrészt a pénzügyi háttérrel foglalkozni kell majd, és kérem a témában a támogatásukat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Már előretekintünk 2010-re. Remélem, hogy majd az akkori kormány is tudja, hogy hogyan kell azt a költségvetést elrendezni abban az időben. (Herbály Imre: Megcsináljuk. - Derültség.) Bízzuk a népre ezt a bölcs döntést, hogy kinek lesz a feladata abban az időszakban.

Egy megjegyzés azért egy kicsit megmosolyogtatott. Nem az, amit ön mondott, hanem annak egy következménye. Azt említette, hogy ez az első év, amikor a Statisztikai Hivatal adatát használták fel a jelentésben, nem pedig az FVM és egyéb hivatalai által nyilvántartott adatokat, merthogy az Eurostatnál is az a szabályos, hogyha a Statisztikai Hivatal adatait használják a magyarországi jelentésekben. Az jutott eszembe, hogy akkor mi is a helyzet a 2007. évi zárszámadással, amikor ellentétes adatok kerültek ki arról, hogy mennyi is volt a költségvetési hiánya Magyarországnak, és ebből a Statisztikai Hivatal egy új adattal állt elő, a kormány viszont rögtön megmagyarázta, hogy az az adat nem jó, mert sajnálatos módon egy más elszámolási rendszerben. Mondom, ez teljesen eltérő ettől, de én elfogadom az ön által mondott logikát, hogy higgyünk a Statisztikai Hivatalnak - csak jó lenne, ha ezt időnként a pénzügyeseknek is el tetszenének mondani, mi a szabály a köznyilvános adatok tekintetében, amit statisztikai jelleggel tovább kell adni az Európai Unióhoz, és hogy ott ki a referencia, melyik a referenciaszerv ez esetben.

Kérdezem, hogy van-e további kérdés, észrevétel. (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Akkor szavazásokra kerül sor.

Szavazás az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló J/6446. számú jelentés általános vitára való alkalmasságáról

A 4. napirendi pont a) alpontjában a J/6446. számú, az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló jelentés általános vitára való alkalmasságról fogunk, majd egy határozati javaslatot kell a bizottságnak véleményeznie. Először az agrárgazdasági jelentésről kérdezem a bizottságot. Ki támogatja azt általános vitára? Aki igen, az kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Ez bizonyára többség, 11 igen, mert bár Velkey képviselőtársunk nem vesz részt az ülésen, de 11 igen mellett a bizottság többségi véleménnyel általános vitára alkalmasnak találja a jelentést. (Közbeszólásra:) Megszámolhatjuk az ellenszavazatokat is. Aki nem támogatja a jelentés általános vitára való alkalmasságát, az kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ez 10 nem szavazat.

A bizottsági előadó és a kisebbségi véleményt ismertető képviselő kijelölése

A kisebbségi véleményt illetően jeleznénk, hogy Kékkői Zoltán fogja azt előadni, ez a javaslatunk. A többségi véleményt ki adja elő? (Herbály Imre: Godó Lajos!) Godó Lajos. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy a két jelölt képviselőtársunkat elfogadjuk-e előadónak. Amennyiben igen, kézfeltartással jelezzük! (Szavazás.) Egyhangú igen.

Szavazás az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló H/... számú határozati javaslatról

Rátérünk a határozati javaslatra. A határozati javaslat nagyon egyszerű: az évente szokásos szöveges formulát alkalmazzuk, miszerint arról szólna a bizottságunk által tett határozati javaslat, hogy:

"1. Az Országgyűlés, tekintettel az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXVI. törvény előírására, és figyelembe véve az Agrárgazdasági Tanács megállapításait, elfogadja az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló jelentést.

2. Ez a határozat közzététele napján lép hatályba.".

Van-e kérdés, észrevétel a határozattervezethez? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki elfogadja a határozati javaslatot. Aki igen, az kézfeltartással jelezze! (Szavazás. - Járvás István felemeli a kezét!) Tizenegy igen. (Herbály Imre: Pista is elfogadta! - Közbeszólások.) Utalt arra, hogy van, aki nem szavazott, mert közben telefonált, és arra utalt, hogy jó lenne, ha feltenné a kezét, mert így nem lesz meg a többség. De megvan a többség, 11 igennel támogatta a bizottság. Kérdezem, hogy ki tartózkodik ennél a tervezetnél. Aki tartózkodik, az kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Tíz tartózkodás.

A 4. napirendi pont tárgyalását lezárom. Köszönjük a kormány és a tárca képviseletét.

Egyebek

Az egyebek napirendi pontra térünk át. Az itt elhangzottak alapján jövő héten kedden a tervezet szerint az agrárgazdasági jelentés csak utolsó napirendi pontként kerülne sorra. Alelnök úr hathatós közbenjárására van egy olyan elképzelés, hogy miután a Fidesz hivatalosan is kezdeményezi a napirendi pontok sorrendjében ennek az agrárgazdasági jelentésnek az előrehozatalát, ezt a szocialista oldal is kezdeményezi, de egyben javaslatot tesz arra - azért, hogy a torlódásokat elkerüljük a további, tárgyalandó napirendi pontok kapcsán -, hogy négyórás időkeretben tárgyalja meg...

HERBÁLY IMRE (MSZP): Ez Házszabálytól való eltéréssel menne.

ELNÖK: Igen, tehát hogy négyórás időkeretben tárgyalja meg a parlament. Az időkeretes tárgyalás hatórás, ezért egyben a Házszabálytól való eltérésre is javaslatot kell tenni, hogy befogadjuk-e a négyórás időkeretet. Ez a mostani terv szerint azt jelentené, hogy 9 órakor kezdés, majd a napirend előtti felszólalások következnek, ami mintegy háromnegyed órát szokott igénybe venni, és ez a javaslat gyakorlatilag 10 órától 14 óráig teljes tévéidőt jelentene. Hozzáteszem, hogy a négy órában természetesen benne van az előterjesztési expozé, a bizottsági kisebbségi és többségi vélemények ismertetése, és véleményem szerint mintegy nettó három óra áll a képviselők rendelkezésére. Ez a jelenlegi, úgynevezett kormányoldali és ellenzéki oldali összeállítást tekintve azt jelenti, hogy az így fennmaradt időnek mintegy a felét az MSZP birtokolja, a másik felét pedig a többi négy pártnak, létszámarányosan kell megosztania. Ennek ellenére, hogy az a furcsa helyzet áll elő, hogy egyedül a szocialista frakció birtokolja majd a fennmaradó időkeret mintegy felét, a magunk részéről javaslatot teszek arra, hogy fogadjuk el ezt a lehetőséget, még akkor is, hogyha aránytalanul kisebb a Fidesz és a KDNP megszólalási lehetősége, mert a Házszabály szerint az SZDSZ-t is ellenzéki frakciónak kell számítani, tehát az is a mi időkeretünket fogja fogyasztani, de mégis, legalább tévéidőben tudjuk kifejteni a véleményünket erről a jelentéstervezetről.

Szeretném jelezni, hogy jövő héten, keddre bizottsági ülést tervezünk. Hogyha az előbbieket elfogadjuk, és hogyha holnap a Házbizottság is elfogadja ezt a napirendipont-cserét, akkor ennek fényében délután, az agrárgazdasági jelentésről szóló napirendi pont tárgyalásának a lezárása után javaslom megtartani a bizottsági ülést. Ez várhatóan 14 órát jelent, tehát a 14 órát célozzuk meg, nagy esély van arra, hogy akkor elkezdjük, de mivel ott vagyunk, értelemszerűen akkor kezdjük az ülést, amikor annak vége, netán néhány perces eltéréssel. A titkársággal esetleg egyeztetünk arról, hogy tudunk-e a Parlamentben üléstermet kapni, valamelyik bizottságnak az üléstermét kérnénk praktikus okok miatt, amire Herbály Imre alelnök úr is javaslatot tett. Ezt én akceptálom, és akkor megkérjük erre a titkárságot. Tehát egyelőre egy mobil időről van szó, megvárjuk, hogy ezt az előterjesztést elfogadja-e a Házszabály, és annak függvényében - bízunk benne, hogy elfogadja - délután, 14 órakor kezdődik több napirendi ponttal a bizottság ülése. Mivel azonban a 14 órakor megkezdendő ülés után kerül sorra a környezetvédelmi törvényről és a nemzeti környezetvédelmi programról szóló jelentés vitája, ezért lesz , mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalról egy-egy képviselő, aki azon az ülésen nem fog tudni részt venni, de szerintem a helyettesítésüket meg tudjuk oldani. Az ott megszületett, esetleges módosító indítványokat viszont már nem tudja a bizottságunk akkor megtárgyalni, ezért azon törvényjavaslat módosító indítványainak a megtárgyalására - amennyiben lesznek - a rákövetkező hét hétfő délelőttjén kénytelenek leszünk egy nagyon rövid bizottsági ülést tartani. Ennek az időpontját még majd egyeztetjük az alelnök úrral, hogy az reggel 9 órakor vagy 12 órakor legyen-e, ez a két variáció van, mert közben általában frakcióülések vannak. Véleményem szerint amikor látjuk, hogy mennyi módosító indítvány került benyújtásra - ezt a keddi napon látni fogjuk -, annak függvényében tudni fogjuk, hogy hosszabb vagy rövidebb időt vesz-e igénybe venni a bizottsági ülés. Szerintem rövidebb időt fog igénybe venni a bizottsági ülés, én 15 percre gondolok, de ezt majd meglátjuk.

Én ennyit szerettem volna az egyebekben előterjeszteni, remélem, hogy az összes variáció érthető volt. Szerdán, a Házbizottság ülése után dől el, hogy mely időpontra írjuk ki a keddi, normális bizottsági ülést.

Kérdés, észrevétel van-e még az egyebekben? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor a titkárságnak és a gyorsíróknak is köszönöm szépen a kitartást. Az ülést berekesztem.

(Az ülés befejezésének időpontja: 18 óra 12 perc)

Font Sándor

a bizottság elnöke

Jakab István

a bizottság alelnöke

Jegyzőkönyvvezető: Földi Erika és Molnár Emese