MB-26/2008.
(MB-80/2006-2010.)
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2008. október 28-án, kedden 13 óra 8 perckor
a Parlament főemelet 37-38. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat:*
Az ülés résztvevői:*
A bizottság részéről:*
Megjelent:*
Helyettesítési megbízást adott:*
Meghívottak részéről:*
Hozzászólók:*
Megnyitó*
A napirend ismertetése, elfogadása*
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/6571. szám, új/átdolgozott változat a T/6380. szám helyett) (Általános vita)*
Az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról (T/6571/1. szám)*
Bajánházy László (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése*
Hámoriné Maróti Györgyi (Állami Számvevőszék) kiegészítése*
Kérdések, vélemények, észrevételek*
Válaszok, reflexiók*
Bajánházy László (Pénzügyminisztérium)*
Szöllősi Endre (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)*
Hámoriné Maróti Györgyi (Állami Számvevőszék)*
Képviselői reflexiók*
Szöllősi Ferenc (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) reflexiója*
Egyebek*
(Általános vita)
b) Az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról (T/6571/1. szám)
2.Egyebek
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke és
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Borenszki Ervin (MSZP)
Csontos János (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Paizs József (MSZP)
Bagi Béla (Fidesz)
Bodó Imre (Fidesz)
Czerván György (Fidesz)
Járvás István (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Velkey Gábor Dániel (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Bedő Tamás (MSZP) Borenszki Ervinnek (MSZP)
Csontos János (MSZP) megérkezéséig Demendi Lászlónak (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP) Godó Lajosnak (MSZP)
Kis Péter László (MSZP) megérkezéséig Frankné dr. Kovács Szilviának (MSZP)
Zatykó János (MSZP) Paizs Józsefnek (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz) Jakab Istvánnak (Fidesz)
Bodó Imre (Fidesz) megérkezéséig Font Sándornak (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz) távozása után Bodó Imrének (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP) Örvendi László Józsefnek (Fidesz)
Velkey Gábor Dániel (SZDSZ) megérkezéséig és távozása után Herbály Imrének (MSZP)
Bajánházy László főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Hámoriné Maróti Györgyi főcsoportfőnök-helyettes (Állami Számvevőszék)
Dr. Szöllősi Endre főosztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 8 perc)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm a bizottsági tagokat, köszöntöm a munkánkat segítő tisztviselőket; köszöntöm a napirendi ponthoz érkezett előadókat, köszöntöm mindazokat, akik figyelemmel kísérik a mezőgazdasági bizottság munkáját.
A napirend ismertetése, elfogadása
Az írásban kiküldött napirendipont-tervezetet megkapták a képviselőtársaim. Kérdezem, hogy ehhez van-e valakinek kérdése, észrevétele. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor eszerint fogunk haladni, ezt teszem fel javaslatra. Ki az, aki elfogadja a tervezetet? Kézfeltartással ezt jelezze. (Szavazás.) Ez egyhangú. Tehát az 1. napirendi pontban a költségvetést és az Állami Számvevőszék ehhez kapcsolódó véleményét, valamint a 2. Egyebek napirendi pontot fogjuk megtárgyalni.
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/6571. szám, új/átdolgozott változat a T/6380. szám helyett) (Általános vita)
Az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról (T/6571/1. szám)
Megnyitnám az 1. napirendi pontot a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló T/6571. számú, majd új/átdolgozott változattal a T/6380. számú indítványról, annak általános vitára való alkalmasságáról döntünk, és ehhez kapcsolódóan az Állami Számvevőszék véleményét is meghallgatjuk az előterjesztői körben.
Megadom a kormány képviseletét ellátó pénzügyminisztériumi munkatársaknak a szót, majd pedig az Állami Számvevőszék képviselőinek, akiket szeretettel köszöntök. Parancsoljanak!
Bajánházy László (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
BAJÁNHÁZY LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! A 2009. évi költségvetési törvényjavaslat benyújtásának vannak olyan momentumai, amelyek szokványosak, és vannak olyan momentumai, amelyek nem szokványosak, olyannyira nem, hogy nagyon régen nem volt ilyenre példa. Nem volt arra példa ugyanis, hogy egy benyújtott költségvetési törvényjavaslatot maga a kormány visszavonjon, és új változatot terjesszen be a Ház elé. Erre a Házszabály megfelelő rendelkezése alapján van egyébként lehetősége.
Megjegyzem, hogy az eredeti törvényjavaslatot az államháztartási törvény előírásainak megfelelő határidőre benyújtotta.
Ami miatt a költségvetési törvényjavaslat visszavonásra és átdolgozásra került, az a világban, a világ gazdaságában, a világ pénzügyi szegmensében az elmúlt két hónap, másfél hónap alatt zajló, eddig soha nem látott folyamatok indokolták ezt a lépését a kormánynak. Ezek a folyamatok a napi sajtót és híradásokat figyelemmel kísérőknek is, még ha nem is különösebben érdeklődnek a közgazdasági, pénzügyi kérdések iránt, beszüremkedik a mindennapjaikba. Az amerikai bankrendszerből elindult válságjelenségek a világ pénzügyi rendszerein végigfutottak, és alapvetően átírtak minden korábbi folyamatot és megszokott jelenségeket.
Tulajdonképpen arról van szó, hogy a bankok, ha buktak, és válságba kerültek, ezáltal minden olyan pénzügyi befektetők és megtakarítók, akik közé tartoznak bankok, vagy az ő megbízásukból járnak el bankok, bizalmatlanná váltak, ha tetszik konyhanyelven, ülnek a pénzen, nem hajlandók igazából hitelezni. Ez a magyar gazdaságra nézve, amelyik részben kitett vagy jelentősen kitett a világgazdasági folyamatoknak nyitottságánál fogva, részben az államadósság, illetve a költségvetési deficit finanszírozása okán ezzel a jelenséggel erősen meg kell hogy küzdjön. Tehát jelen pillanatban, napjainkban a fizetőképesség és a finanszírozás fenntartása a legfontosabb feladat. Ez azt jelenti, hogy az állampapírok lejáratakor vissza kell fizetni a tőkét, illetve az aktuális kamatokat, illetve cserélni kell az állampapírokat, új állampapírokat kell kibocsátani ahhoz, hogy mindez megteremtődjön. Ez a kibocsátás, illetve ezeknek a lejegyzése ütközik jelen pillanatban nehézségekbe.
Ezt csak azért bocsátanám előre, mert ezek alapvetően befolyásolják a jövő évi folyamatokat is, nevezetesen két irányba, egyrészt a jövő évi hiányt mindenképpen meg kell próbálni a költségvetés elfogadása kapcsán a lehető legkisebb mértékűre leszorítani annak érdekében, hogy az államadósság csak kismértékben növekedjen tovább és a jövő évi finanszírozás is biztonságos legyen. 2. Azért kihatással bír a jövő évi kiadások egyik legjelentősebb tételére mindemellett, ezek pedig a kamatkiadások, amelyek az említett finanszírozási okok miatt jelentős tételét teszik ki az állami költségvetés kiadási oldalának.
Ez a pénzügyi válság azonban nemcsak pénzügyi válság vagy finanszírozási válság a világban, hanem az, hogy kevesebb vagy kisebb, jóval kisebb a hitelezési hajlandóság. Ennek a reálgazdaságra nézve lesznek jelentős következményei a tekintetben, hogy a fejlődés vagy a növekedés lehetőségei a hitelszűke miatt erősen korlátozódnak nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon, és az, hogy a magyar GDP jelentős mértékben a külkereskedelmi forgalomban teremtődik meg, a világ más országainak - európai országoknak is és Európán kívüli országoknak is - a csökkenő, stagnáló, netán visszaeső növekedési üteme erősen visszahat a nyitott magyar gazdaságra.
A pénzügyi válság hírei mellett azért el-eltörpül, de aki figyelemmel kíséri, azért meghallja azokat is, hogy az országok és az országok kormányai sorra-rendre módosítják lefelé a jövő évi növekedési előrejelzéseiket. Nyilván azok az országok, ahol technikailag holnap, holnapután, egy hét múlva nyújtják be a költségvetést, kedvezőbb helyzetben vannak azokhoz az országokhoz képest, amelyeknél a belső szabályok szerint hamarabb kerül a költségvetés benyújtásra. Ilyen szempontból ezek a módosuló prognózisok nálunk például abban öltöttek testet, hogy a költségvetési törvényjavaslat visszavonásra került, illetve új költségvetési törvényjavaslat került benyújtásra.
Ez a költségvetési törvényjavaslat, amelyet a kormány benyújtott, egy mérsékelt növekedési ütemre épül, és ez a mérsékelt növekedési ütem, ami a korábbi 3 százalék helyett 1,2 százalék, azt is jelenti, hogy változatlan adó- és járulékszabályok mellett is csökken a költségvetés bevételi oldala. Ha a költségvetés bevételi oldala csökken, akkor a kiadásoknak is csökkennie kell annak érdekében, hogy a hiányt tartani vagy netán a hiánymutatót is csökkenteni tudjuk. Az átdolgozott költségvetésben egyszer visszavonásra került a már benyújtott adócsomag is.
A kiadások az átdolgozott költségvetésben mintegy 180 milliárddal az eredetileg benyújtott költségvetési törvényjavaslathoz képest csökkentek. 100 milliárd volt az a bevételcsökkenés, ami az alacsonyabb növekedésből következett, ennek egyenlege az a 80 milliárd forint, ami a 3,2, illetve a 2,9 százalékos hiánymutatók között mutatkozik, ami a hiányt mutatja.
Melyek a költségvetési törvényjavaslatnak a prioritásai? Az első prioritása nyilván az, hogy nagyobb legyen a tartalékképzés, hiszen a váratlan helyzetekre mindenképpen fel kell készülni. A másik prioritás, ami adott, hogy növekszenek a kamatkiadások. Ez tőlünk független tényező, míg a tartalékképzés, ha tetszik, saját döntéstől függ. Végül a harmadik, hogy ezt a kiadáscsökkenést, ami mindebből következik, amit idáig elmondtam, milyen módon, milyen formában érvényesítsék a költségvetésben, egyenletesen szétterítve, vagy ha csúnyábban mondjuk, akkor fűnyíróelv alapján, avagy valamilyen prioritást, rendet megtartva. Úgy gondolom, hogy valahol a kettő között sikerült ezt a költségvetési törvényjavaslatot összeállítani a tekintetben, hogy részben ezt az egyenlő szétterítés elvét követte a kiadáscsökkenéskor az átdolgozásnál a kormányzat, másrészt néhány területen azért a determinációkat figyelembe véve nem ezt alkalmazta. Itt azért megjegyezném, hogy ilyen terület az agrárium, ahol a többiekhez képest még lineáris csökkentést hajtott végre az átdolgozás során.
Minden ilyen kiadáscsökkentésnél természetesen azokat is át kell tekinteni minden területen és fejezetnél is, hogy melyek azok a kiadások, amelyek halaszthatók, hiszen a rendkívüli helyzet ezt a megoldást is hozhatja magával. Tehát én hiába tervezem meg gyönyörűen a család költségvetésében a lakásfelújítást, és minden pipec, meg minden a helyén van, ha bekövetkezik egy váratlan esemény és felülírja, akkor nem biztos, hogy rosszul csináltam meg annak a fejlesztési elképzelésnek vagy felújítási elképzelésnek a részköltségvetését, de kénytelen az ember felülírni.
A prioritásokról még egy mondatot. Tulajdonképpen az átdolgozás során érintetlenek maradtak az uniós előirányzatok vagy az uniós támogatásokhoz kapcsolódó előirányzatok annak érdekében, hogy mindazzal a lehetőséggel, amellyel egyáltalán élhetünk ebben az összefüggésben, aki tud, élhessen. Ez azért fontos ebben a bizottságban, mert az Új Magyarország fejlesztési program, illetve a közvetlen támogatás nemzeti kiegészítése, illetőleg egyéb uniós társfinanszírozású programok ebben az összefüggésben nem voltak vesztesei ennek az átdolgozásnak.
Szeretném hozzáfűzni egy mondattal, hogy nyilván azok a változások, amelyek nap mint nap bekövetkeznek a gazdaságban, illetve a pénzpiacokon, folyamatos figyelést igényelnek a kormányzat részéről. Ennek - hogy mondjam - a jeleit nyilván a sajtóhíradásokból is észre lehet venni. Folyamatos tárgyalások vannak különböző nemzetközi intézményekkel, európai intézményektől kezdve pénzügyi intézményekkel, bankokkal, Világbankkal. Nyilván ezeknek a tárgyalásoknak az eredménye, ami a folyamatban lévő költségvetési törvényjavaslat tárgyalása során esetleg módosításokat is hozhat magával. Addig, amíg a költségvetési törvényjavaslat vélhetően elfogadásra kerül valamikor december közepe táján, addigra nyilván ezek a hektikus tőzsdei, pénzpiaci mozgások remélhetőleg csillapulnak mind Magyarországon, mind a világban, és az akkori legjobb tudása szerint fogadhatja el a parlament a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését.
Az előterjesztő nevében javaslom, hogy a bizottság támogassa, hogy általános vitára a benyújtott költségvetési törvényjavaslat alkalmas, amely általános vita és részletes vita során értelemszerűen a dolog módosulhat.
Amennyiben kérdés van, akár a fejezet költségvetésével kapcsolatban, állunk rendelkezésre.
Még egyet, elnézést, korábban kellett volna talán mondanom. Az átdolgozott költségvetési törvényjavaslat úgynevezett 1-es számú kötete az átdolgozott változat, azok a kötetek, amelyek tájékoztató jelleggel a törvényjavaslat tárgyalását, illetve a képviselők felkészülését segítik, ilyen rövid idő alatt nem volt idő azok átdolgozására. Tehát a fejezeti kötetben szereplő számok még a régiek, de az előirányzatok tartalmát illetően, a prioritásokat illetően az azokban szereplő szöveges indokolások azért továbbra is segíthetik a vitát, illetve a vitára való felkészülést.
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót az Állami Számvevőszék képviselőinek.
Hámoriné Maróti Györgyi (Állami Számvevőszék) kiegészítése
HÁMORINÉ MARÓTI GYÖRGYI (Állami Számvevőszék): Köszönöm szépen, elnök úr. Az ÁSZ jogszabályi kötelezettségénél fogva idén is véleményezte a költségvetési törvényjavaslat megalapozottságát, illetve a bevételi előirányzatok teljesíthetőségét, azonban ez az év az előttem szóló PM-es képviselő úr által elmondottak alapján egy elég sajátos év volt, és ez valamilyen szinten visszahatott az ÁSZ-vélemény kialakítására is. A törvényjavaslat előterjesztési folyamata jelentősen eltért az előírásoktól elsősorban az utolsó szakaszban, aminek a következtében egy sajátos helyzet állt elő, és ez azt eredményezte, hogy a számvevőszéki véleményt egy kényszerű kettősség jellemzi.
A törvényjavaslat véleményezése, a vélemény kialakítása alapvetően a szeptember 5-ig tartó helyszíni ellenőrzés tapasztalatai alapján történt. Ehhez kapcsolódott a szeptember 29-én az ÁSZ rendelkezésére bocsátott költségvetési törvényjavaslat, amelynek a véleményezését az ÁSZ megtette. A kormány azonban az általunk vizsgált törvényjavaslatot visszavonta, és egy új törvényjavaslatot terjesztett be, amely előirányzatainak megalapozottságát a helyszíni ellenőrzés során már nem volt lehetőségünk vizsgálni. Az előzőek, illetve a törvényi előírások teljesítése, valamint az Országgyűlés munkájának az elősegítése érdekében a tervezőmunkát a visszavont törvényjavaslat alapján ítéltük meg, mert erre volt lehetőség.
Véleményünk mellékleteként szerepeltetjük a helyszíni ellenőrzés tapasztalatait, elsősorban annak érdekében, hogy a tervezőmunka folyamatát, a tervezőmunka színvonalát ennek alapján lehet megítélni. Ezek azért a tervezés folyamatára jellemző megállapításokat tartalmaznak.
Az új költségvetési dokumentum alapján áttekintettük az összefoglaló megállapításokat és a javaslatokat, és a lehetőségekhez mérten ezeket aktualizáltuk.
Véleményünk leadását megelőzően az ÁSZ Fejlesztési és Módszertani Intézete által készített makrogazdasági prognózisokról szóló tanulmányt is az Országgyűlés elé terjesztettük, amelyben szintén a legfrissebb információk, az új költségvetési törvényjavaslat számai, makrogazdasági összefüggései alapján készített elemzések szerepelnek.
Véleményünk kialakítását tovább nehezítette az, hogy az előirányzatok megalapozását jelentő jogszabályok még nem kerültek jóváhagyásra jelenleg sem, illetve egy részüket szintén visszavonták.
A 2010-2012-es irányszámok értékelésére az ÁSZ ellenőrzésének szintén nem volt módja, mivel azok kimunkálása a tervezési körirat szerint a 2009-es év részletes tervezését követően történik majd meg.
Az elmondottaknak megfelelően a kormány által benyújtott törvényjavaslatról készített véleményünk azokat az összegző megállapításokat, következtetéseket és javaslatokat tartalmazza, amelyeket az új törvényjavaslatnak megfelelően aktualizáltunk.
A mellékletben mutatjuk be a visszavont törvényjavaslatnak az államháztartás egyes alrendszereire vonatkozó szakértői, majd államtitkári szinten, illetve a Pénzügyminisztériummal egyeztetett ellenőrzési megállapításait, illetve a fejezetek költségvetési tervezőmunkájáról kialakított véleményünket.
Néhány dolgot kiemelnék a vélemény és a melléklet legfontosabb megállapításaiból. Az egyik lényeges megállapításunk az, hogy a tervezési folyamat már a befejező és indokoltan atipikus szakaszát kivéve sem mindenben felelt meg a vonatkozó jogszabályi előírásoknak. A költségvetési tervezés nem alulról építkezett, hanem az alkufolyamatok során kialakult tervszámok visszatervezésére korlátozódott.
Az új törvényjavaslat kapcsán a fejezeti költségvetéseket érintő változásokra is figyelemmel, amelyeket nem tudtunk ellenőrizni, az Állami Számvevőszék úgy látja, hogy az előirányzatok megalapozottsága nem ítélhető meg megbízhatóan. Ennek legfontosabb kérdései azok, hogy a dokumentumban nem található összegző tájékoztatás a hosszú távú kötelezettségvállalásokról. Ezt az ÁSZ évek óta megjegyzi. Hiányoznak a három évre kitekintő főbb előirányzatok összefoglaló bemutatásai is, a törvényjavaslat új fő kötetében sem találhatók meg a 2008. évi várható előirányzatok, és a törvényjavaslathoz nem álltak rendelkezésre részletes számítási anyagok és az azt megalapozó jogszabályok.
Mindezek alapján azt állapítottuk meg, hogy elengedhetetlen a bevételeknek a nagyon óvatos tervezése, illetve a kiadások esetében azt tapasztaltuk, hogy a jelentős csökkenés elsősorban az úgynevezett felülről nyitott előirányzat-módosítási kötelezettség nélkül teljesülő előirányzatoknál következett be, ami kockázatosnak ítélhető.
Az előbbiek és a nehezen prognosztizálható makrogazdasági folyamatok is indokolják a magasabb tartalékképzést, amely javaslat első helyen szerepel az ÁSZ javaslatai között.
Még egy nagyon fontos kérdés kiemelése látszik indokoltnak. Az ÁSZ több éve felvetette, és minden évben megismétli, most is változatlanul szükségesnek ítéljük meg a költségvetési tervezés és szabályozás korszerűsítését, megújítását, és változatlanul javasoljuk a nemzetgazdasági tervezési rendszer kialakítását.
Köszönöm szépen.
Kérdések, vélemények, észrevételek
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a vitát képviselőtársaim előtt, bár el kell mondanom, hogy a két előadó kellőképpen elbizonytalanított, legalábbis engem, hogy akkor most miről is fogunk mi itt vitatkozni. Tehát az eredetileg benyújtott költségvetésről, amelyhez még vannak fejezeti részletes anyagok, fejezeti kötetek, aztán jött egy átdolgozott törvényjavaslat, a Házszabály szerint ilyenkor az a frissebb, tehát arról kell beszélnünk, de ehhez nincsenek fejezeti kötetek. Ezért aztán az Állami Számvevőszék, ha jól értem, érdemi munkát nem tudott végezni, nem az ő hibájukból kifolyólag, ha jól értem, aki figyelte az Állami Számvevőszék előterjesztőjét, gyakorlatilag erre tett utalást. Aztán a legfrissebb fejlemény mégiscsak az, hogy lehet, hogy nem az előadói körben, hanem a kisebbségi kormány frakciótagjai körében ismert a legfrissebb költségvetési fejezet, ami tegnap este került ismertetésre a főszámaiban, ha jól értettük a ma reggeli híradásokat este 8-tól 11 óráig, mármint hogy ez alapján kerül majd sorra a valódi költségvetés és annak esetleges elfogadása úgy december 15. környékén. (Demendi László: Rosszul értetted!)
Tehát e tekintetben szeretném most jelezni, hogy engem roppantul elbizonytalanított a jelenlegi helyzet, hogy miről is fogunk vitatkozni, tehát ki melyik részét fogja elemezni, értelmezni, javaslatra bocsátani vagy netán a mi részünkről pedig kritizálni, a még nem létezőt, vagy a már benyújtottat, de arról meg már tudjuk, hogy nem létezik. Az előterjesztők nagyon diplomatikusak voltak, elegánsak voltak, így is fogalmazhatnék, amikor ezt a rendkívüli helyzetet finoman érzékeltették, hogy uraim, azért még ilyen nem volt 1990 óta. Összességében ők ugyan ezt így nem mondták ki, csak a helyzet rendkívüliségére való hivatkozással éreztették, hogy maguk is, az előterjesztők is egy rendkívüli helyzetbe kerültek. (Herbály Imre jelentkezik.)
Úgyhogy ezen észrevételeim mellett adom meg a szót képviselőtársaimnak, Herbály Imre alelnök úrnak elsőként.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A helyzetről fogunk legfeljebb vitatkozni, és próbáljuk megérteni azt, amit Bajánházy főosztályvezető úr mondott, hogy miért ilyen formában tárgyaljuk a 2009. évi költségvetést, ugyanis egy új költségvetési törvénytervezet beadása esetleg elbizonytalanítaná azokat, akik egyébként is elég bizonytalanok bennünk.
Egyébként nem tudom, hogy honnan kapta azt az értesülést elnök úr, hogy mi döntöttünk a költségvetés főszámairól. Mi arról beszélgettünk tegnap este, hogy az adott helyzetben mik lehetnének azok a lépések, amelyek az IMF-hitel felvételéhez kapcsolódóan azt a bizalmat keltenék az IMF-ben, hogy mi képesek vagyunk az ő feltételeik teljesítésére, és még a magyar társadalom is el tudja viselni, meg tudja érteni azt, hogy miért van erre szükség.
Jó lenne, ha félretennénk azokat a vitákat, amiket persze tudom, hogy nem tudunk, de jó lenne, ha félretennénk azokat a vitákat, amiket eddig folytattunk, és most megértve azt a világgazdasági, pénzügyi helyzetet, amely hogy úgy mondjam, ebbe a helyzetbe kényszerített bennünket - nyilván nemcsak ez, de elsősorban ez -, és most abban az ütemben tárgyalnánk és olyan hozzáállással a 2009. évi költségvetést, amit a helyzet megkövetel tőlünk, annak érdekében, hogy a magyar közszféra, a magyar gazdaság, költségvetés finanszírozható legyen.
Egyébként nyilvánvaló, hogy azok a kritikák, amiket az Állami Számvevőszéktől kapunk, természetesek, hisz tényleg olyan helyzetben van a költségvetés, illetve a költségvetést előkészítő PM, hogy az alkalmazkodás elég nehéz ehhez a helyzethez, de hát az egyik szervezet ezért van, a másik meg azért van.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A szocialista frakció majd bizonyára később mondja el, hogy támogatja-e ezt a költségvetési tervezet vagy nem, mert most ezt nem hallottam alelnök úrtól. (Herbály Imre: Természetesen, nem is akartam elmondani.)
(Jelentkezésre:) Kékkői Zoltánnak adok szót.
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Kérdéseket szeretnék feltenni a minisztérium és a Számvevőszék felé. Most én se tudom, ahogy elnök úr mondta, hogy most melyiket alkalmazzam, az újat vagy a régit, én mind a kettőt, és akkor majd gondolom, a válaszban megmondják, hogy ez a régi, ez már nem él vagy esetleg másképp van.
Az egyik ilyen, ami ma is felvetődött a vita során a parlamentben, az osztatlan közös tulajdon kérdése. Herbály Imre képviselőtársam is elmondta, hogy kevesli azt az összeget, amit 2007-ben az osztatlan közös tulajdon megszüntetésére beterveztünk. Ha megnézem a költségvetést és a XII. fejezetet, akkor azt látom, hogy nem 300 millió forint, hanem már csak 200 millió forint lett betervezve. Ha így haladunk, akkor nem 60 évre, hanem most már 80 évre lesz szükség, úgyhogy nyugodtan ezt a 200 milliót ne 2012-ig, hanem egészen 2080-ig be lehetne írni, és akkor talán befejeződik.
De van itt egy érdekes dolog a XII. fejezetben. Ha újra kidolgozzák vagy átdolgozzák, akkor ezt figyelembe veszik, hogy a jelentésben egyértelműen olvasható, hogy a 13. jogcímcsoporton 300 millió forint ki lett fizetve, de ha itt megnézem a fejezetet, 2007. év ki van húzva, mintha nulla forint lett volna. Kérem, vegyék elő ezt a fejezetet, ott fel van sorolva, hogy 2007., 2008., 2009., itt 2007-re nulla forint van beírva. Tehát vagy elírás, vagy valamilyen érdekes átcsoportosítás történt. Nem tudom, hogy mi az oka. Nem is mélyednék jobban bele ebbe az osztatlan közös tulajdonba. Azt szeretném kérni, és az MSZP-s képviselőtársaimat is, a mai elhangzottak alapján, amit Herbály Imre mondott, hogy támogassák majd esetleges olyan módosító javaslatunkat, hogy osztatlan közös tulajdon kimérésére sokkal nagyobb összeget fogunk biztosítani.
Az Állami Számvevőszék felé pedig azt szeretném megkérdeni öntől, hogy olvastuk többször, hogy 2004 óta a top up előirányzatát külön törvényi soron kellene megtervezni. Idén fordult elő először, és az ÁSZ jelentésében olvastam ezt, hogy az FM valóban kérte szeptember táján, ha jól tudom, szeptember táján kérte a minisztériumtól, hogy külön soron legyen, és valahogy úgy olvastam az ÁSZ-jelentésben, hogy államtitkári értekezleten ezt leszavazták. Miért történt meg ennek a leszavazása, mikor már végre a minisztérium is kérte ennek a külön soron történő megtervezését?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel? (Demendi László jelentkezik.) Demendi Lászlónak adok szót.
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégek! Én azért azt mondom, hogy kár volna úgy csinálnunk, mint egy ma született gyereknek, mintha nem értenénk, hogy milyen helyzetről van szó, annak ellenére, hogy a szokásos leckét az asztal mind a négy oldalán ülők elmondtuk, elmondjuk. Azt gondolom, hogy felelős országgyűlési képviselőként, bármelyik frakcióban is ül az ember, a kialakult helyzetet meg lehet érteni mindenféle előképzettség nélkül.
A PM képviselője szépen taglalva felsorolta az általunk már napok óta, vagy mondom azt, hogy hetek óta ismert olyan jelenéseket és olyan történéseket, amelyek a pénzügyi szektornak, a gazdaságnak és egyáltalán az állam kiadásai finanszírozásának helyzetében bekövetkezett változások, azt gondolom, mint tények itt vannak, amelyek kétnaponta, háromnaponta, hetente változnak, vagy naponta. Akkor követnénk el a legnagyobb hibát, ha mi most ragaszkodnánk ahhoz az első alkalommal, elsőként határidőben beterjesztett, a kormányzat által beterjesztett költségvetéshez. Azt hiszem, hogy a sorok vagy a mondatok mögött azért mi értjük egymást, jól értjük egymást.
Mivel a jövő évi folyamatok tervezhetőségét komolyan átalakították, és a sarokszámokat teljesen más aspektusba helyezik ezek a történések, ezért nyilván hogy a tervezett makrogazdasági számoknak is változniuk kell. Nyilván, hogy a költségvetés fejezeti szintű számai is ebből fakadóan változni fognak, de hát mindannyian tudjuk, hogy miközben mi itt tárgyalunk, talán még mindig tart az ötpárti politikai egyeztetés, aminek a történése ez.
Itt szeretném pontosítani elnök urat, hogy tegnap este az MSZP frakciója nem az új költségvetési számokat ismerte meg. Az MSZP frakciója arról beszélt, amiről Herbály Imre képviselőtársam az előbb szólt, és abban adott mandátumot a kormánynak, amiben most pont a politikai tárgyalás zajlik ezzel egy időben.
A költségvetésbe egy kicsit menjünk bele, azt javaslom, még akkor is, ha az általánosság szintjén a költségvetés azon fejezeteivel, amivel a mi szakbizottságunk azért behatóbban foglalkozott, foglalkozni fog nyilván a jövőben is. Azt mondom, hogy ebben változást nem tudunk fellelni, olyan nagy mértékű változást, ami a tárca, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium agrárpolitikai célkitűzésében valamifajta nagyobb változást mutatna.
A főszámokat illetően is azt mondom, hogy az az anyag, amely ismert mindannyiunk által ma már, azért sokatmondó vagy többet mondó, és természetesen a 2008. évi 428 milliárdos költségvetéssel szemben 480 milliárddal számolhatunk 2009-ben. Amikor pedig beljebb megyünk, a fejezeti nemzeti támogatásoknál, illetve társfinanszírozással működő EU-s támogatásoknál is azt látjuk, hogy nincsenek olyan nagy, generális elhatározások, változások, amelyek a korábbi időszaktól eltérőek lennének. A törekvés továbbra is ugyanaz, ez tükröződik ebből a költségvetésből, hogy az Európai Unió által lehetőségként megmutatkozó támogatások pénzügyi lehívásának minél nagyobb feltételrendszerét és lehetőségét teremtsük meg idehaza. Ezek a szándékokból, a számokból is egyértelműen látszanak, és ez a növekedés is nagy többségében az EU-társfinanszírozással, illetve a közvetlenül kifizetett támogatások növekedésével hozható számszakilag is összefüggésbe.
A nemzeti támogatásoknál, különböző fejezeti típusú fejezeti támogatásoknál azt mondom, hogy igen, vannak olyan részek, amelyekről nemcsak most, hanem a korábbi időszakban is, és nemcsak a költségvetési időszakban is nyilván vitákat folytattunk és folytatni is fogunk. Ezek a viták helyenként teljesen érthetőek, szerintem normálisan meg is maradnak szakmai keretek között. Ezek lehetnek szakmai elgondolások. Egy biztos, hogy annak tudatában kell hogy legyünk most, amikor az általános vitára való alkalmasságról döntünk, hogy a lehetőségek 2009-ben még inkább korlátozottak vagy korlátozottabbak, mint amilyen volt akár 2008-ban is. Ugyanakkor azt a fajta nagy nem apátiát, de mindenképpen pénzügyi szűkösséget a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium költségvetési fejezeti tervezetében azért nem látjuk így vissza.
Biztos, hogy nagyon sok olyan fontos feladat van, amire kellene egy kicsit többet költeni, biztos, hogy vannak olyan jogcímek a tervezetben is, amelyeket végiggondolva a 2008-as, 2007-es vagy akár a 2006. éves tapasztalatokat is, lehet, hogy egy kicsit érdemes volna átalakítani. Vannak olyan új dolgok, amelyek korábban nem voltak, különösen gondolok itt a FAO-intézményfinanszírozás dolgára, ami új elemként kerül be, új feladatként, új intézmény. Itt azért nyilván szintén fölvetődhetnek kérdések a tervezett összeg nagyságára, annak megalapozottságára vagy annak a változtatására.
A magam részéről azt mondom, hogy az MSZP frakciója ebben a bizottságban a mi szakterületünket érintő fejezetet illetően teljesen nyitott minden olyan javaslatra, amely megalapozhatja, hogy belső részét illetően egy jobb költségvetés álljon össze, illetve egy nem jobb, hanem egy olyan költségvetés álljon össze, ami a többségnek az akaratát tudja megmutatni, illetve fogja tükrözni. Nyilván nincs ebben semmiféle úgynevezett szent tehén, hogy bármihez ne lehetne hozzányúlni a módosító indítványokat illetően. Egyben természetesen biztos vagyok, hogy a mozgási lehetőségünk azért nem olyan túlságosan nagy.
Szeretnék még egy dolgot kiemelni. Ha az ágazatot - hogy mondjam - felületesen ismerő ember, képviselőtársunk megnézi majd a költségvetést - találkoztunk ilyennel tavalyi évben is, azt megelőzően is, szerintem még fogunk jövőre is -, akkor különösen most, ebben a helyzetben majd egy felületes megszólalással elintézheti, hogy ugyan mit akarok ti már megint, mezőgazdászok, 408-ról 428 milliárddal szemben 480 milliárd a költségvetési főösszegeteket. Azt mondom, hogy erre természetesen megvan a nagyon szakmai alapon meghatározott válaszunk, tehát nem fogunk ettől megijedni, ettől még nem fogunk visszahátrálni a tekintetben, hogy ha egy értelmes és végrehajtható változtatást csinálunk vagy ha csinálni akarunk, akkor erre módosító indítványt ne adjunk be.
De ezzel együtt is azért azt nagyon szeretném hangsúlyozni mindannyiunk számára, hogy nem a 2009. évi költségvetés lesz az, amit a módosító indítványoknak a nagy száma fogja átalakítani, ugyanakkor viszont azok az előkészítési, illetve a benyújtásával és a tárgyalásával kapcsolatos körülmények, amelyekre elnök úr is utalt és az előadók is utaltak, ezek a körülmények viszont indokolttá fogják tenni, hogy legyenek olyan módosító indítványok, amelyek tartalmilag is, de helyenként számszakilag is egyenesbe hozzák az egész költségvetést.
A Magyar Szocialista Párt frakciója a második alkalommal benyújtott költségvetési törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az ülés vezetését átadnám Jakab Istvánnak, hozzá szeretnék szólni.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Megadom a szót Font Sándor elnök úrnak. Parancsolj, elnök úr!
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért bennem bujkál a kisördög, hogy tegnap az MSZP-frakció mégiscsak a legújabb költségvetésről tárgyalt, mert nincs ingyen ebéd, különösen, ha az IMF kasszájához kell járulni. Ahogy az eddigi információink ezt jelzik, elég komoly regulát fog megkövetelni a magyar költségvetéstől. Tehát azok a számok, amikről itt átdolgozva ma házszabályszerűen kellene vitatkozni, mondhatjuk azt, hogy de már nem érvényesek, és még nem tudjuk, hogy hányszor lesz ilyen "de már nem érvényes" szám. Ezért említettem, hogy kérdéses, hogy mi most miről fogunk egyáltalán vitatkozni.
Önök persze mindannyiszor megjegyzik, hogy tán nem tudjuk, miről van szó, tán nem tudjuk, hogy ez a világgazdasági recesszió valamilyen furcsa oknál fogva elérte Magyarországot. Bár én nem értem, hogy ezt hogy merte megtenni ez a világgazdasági recesszió, mert két hete a parlamentben, sőt három hete a parlamentben hétfői ülésnapon Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr szinte számon kérte az ellenzéken, és a bajaink okozójának jelölte meg az ellenzéket, aki hisztériát kelt azzal kapcsolatosan, mikor mertük jelezni, hogy miniszterelnök úr, mintha a világban történne egy és más, és ebből nem lesz-e esetleg baj, vagy esetleg következménye Magyarországon, át tetszettek-e gondolni az akkori adótörvényt és az akkor benyújtott költségvetést. Szinte sértődésig ment ez a viszontválasz a miniszterelnök úrtól, hogy mit képzelünk mi, mi meg csak a bajt keverjük itt.
Akkor még ragaszkodott ahhoz a Népszabadságban megjelent politikai hirdetéséhez, amiben egy kvázi új, kisebbségi kormányprogramot mutatott be, amelyet persze nem hozott be a parlamentbe, hogy jó lenne erről vitatkozni is, mert nem biztos, hogy a Népszabadság oldalain kellett volna megjelentetni. A Népszabadság jól járt, az tuti biztos, hiszen fizetett hirdetési oldal volt. De hogy ezzel a magyar lakosok, az állam jól jár-e, ezt jó lett volna megbeszélni. De hát hol van már ez a nyári hirdetés?!
Amikor két hónapig ezzel próbálták életben tartani Magyarországot, ez lesz a kilábalási program, így tud majd a kisebbségi kormány nagyon ügyes, ravasz hatalomgyakorlási technikával talpon maradni, akkor még szidtuk az ellenzéket, hogy mit képzel az ellenzék, ez azt figyeli, hogy mi történik a világban, fölháborító! Majd pedig egy hét alatt, vagy egy éjszaka, nem tudom, hirtelen a válságmenedzselő Gyurcsány Ferenccel találkozunk.
Az egyik legnagyobb olvasottságú internetes portál e témával foglalkozó cikkének ez a címe: "Ferencnek úgy kellett ez a válság, mint Horn Gyulának a vaskorona a fejére". Emlékeznek az akkori eseményekre. Én egy újságcikknek a címét idéztem. Nagyon érdekes a következtetés is, amit levonnak. Igen, mert aki foglalkozik társadalomtudománnyal, tömegpszichózissal, azoknak az elemzőknek olvasva a véleményét azt mondják, hogy bizony, bizony, válsághelyzetben az emberek szeretnek keresni valakit, aki esetleg az ő problémájukra is választ ad, és mivel Gyurcsány Ferenc és segítő csapata is pontosan ismeri ezt a tömegpszichózist, most hirtelen ő szeretne feltűnni a válságmenedzserként, hátha a tömeg úgy érzi, hogy Ferenc fogja megoldani az én problémámat is.
Ehhez a játékhoz most partnereket keresnek. Ehhez a játékhoz azt kérik, hogy az ellenzék... Nem látja, hogy mi folyik itt a világban? De látta, már egy hónappal ezelőtt látta, akkor még mi gonoszok voltunk. Most, miután még mindig látjuk, meg már legyünk partnerek ehhez a kalandorjátékhoz, amit Gyurcsány Ferenc folytat, és hipnotizáljuk a magyar közvéleményt. Tessék mondani, mihez kérnek önök tőlük segítséget? Árulják el! Kormányzáshoz, amiből végletes eszközökkel kiszorítanak minden ellenzéki véleményt, de a problémát viszont szétterítik a társadalom minden tagjára, különösen az ellenzékre? Ehhez legyünk partnerek? Önök a kormány és a hatalomgyakorlás eszközeként állítólag kisebbségi kormányból is végig tudják vinni a költségvetést. Akkor mihez kérnek segítséget az ellenzéktől? Nem tudják megoldani a problémát? 2002-től kezdve ez a lehetőség az önök kezében van. Ha a kormányzáshoz kérnek segítséget, annak megvan a módja: le kell mondani, előrehozott választásokat kell kiírni.
Nézzük meg, a társadalom most mit gondol, ki tudná vezetni az országot, kinek adna többségi felhatalmazást az ország vezetésére, és állunk elébe, hogy nézzük meg akkor az MSZP kérésének megfelelően, hogy ki hogyan tud segíteni. Nézzük meg, hogy melyik az a politikai réteg, amelynek többségi felhatalmazást ad a választói többség! Nézzük meg! (Demendi László közbeszól.) De a kormány és a kormányfő láthatólag a végletekig ragaszkodik a hatalmához. Hol síró gyerekként, hol pedig európai államfőkkel bratyizó nagykirályként szeretne feltűnni, abban a szerepkörében, amelyben mindig a saját politikai hatalmát szeretné stabilizálni. És most azt kéri, hogy az ellenzék társuljon ehhez a játékhoz, azt kéri, hogy a felelősség szétterítésével legyen ő is felelőse mindannak, ami történt.
De mi is történt itt? Tényleg csak az a mi bajunk, hogy a világgazdaságban ez a recesszió bekövetkezett? Elnézést kérek, ezek szerint akkor a világ összes fejlett országának az IMF-hez kellett volna most fordulnia rendkívüli segítségért, vészhelyzetet jelentve, mert likviditási problémák állhatnak be, hogy elkerüljük az államcsődöt, amiről a Nemzeti Bank elnöke felelősen beszélt, amiről mindenki beszél, hogy igen, a magyar gazdaság ilyen értelemben talán nem fenyegetett, de vannak problémái a magyar gazdaságnak. De akkor meg kell kérdeznem, hogy melyek ezek a problémák, hogy is alakultak ki ezek a problémák 2002 és 2008 között. Erről miért nem tetszettek beszélni? Miért arról beszélnek, hogy a világgazdaságban válság van, és most nagy baj van, és legyünk szívesek félretenni a szokásos sémákat, amelyekben ellenzék és kormányoldal beszélget, és most, a válság legközepén legyünk szívesek osztozni a felelősségben önökkel.
De, álljon meg a menet, mely országok kerültek végveszélyes helyzetbe? Melyek azok, amelyek már biztos, hogy az IMF segítségére szorultak? Néhány országot felsorolnék. Az egyik Izland. Ez, tudjuk, talán az egyedüli védőbástya lehet önöknek, de ne kapaszkodjanak bele, mert el fog dőlni ez a bástya. Aki ismeri Izland helyzetét azzal a 300 ezer lakossal, azzal a hihetetlen technológiai fölénnyel, amivel léteznek, amivel az orosz és az angol pénzvilág odamenekíti a pénzeit bizonyos okoknál fogva, és azt most hirtelen kihúzzák a bankrendszerből. Bizony ingatag, nincs neki nagybázisú gazdasági rendszere, pontosan tudjuk. Értjük azt is, miért került ilyen helyzetbe. Na de kik is kérnek még támogatást az IMF-től? Afganisztán, Fehér-Oroszország, Ukrajna, Magyarország. Nem szégyellünk egy kicsit belekerülni ebbe a körbe? Nem szégyellünk 2002 és 2008 között az Európai Unió éltanulójából a legutolsó helyre lesüllyedni? 52,5 százalékos GDP-arányos eladósodása volt 2001-2002-ben a magyar államnak, ezt fel tetszettek tornázni közel 70 százalékra - és ezzel minden baj forrását elárultam.
Amikor leáll az állampapírpiac, amikor egy nap alatt... Az Állami Számvevőszék, azt hiszem, megpróbálta értelmezni a már nem tudom milyen változatú költségvetést, 300 bázispontos alapkamat-emelés következett be. Hol van ennek a hatása itt kielemezve? Miről beszélünk? Amikor az Állami Számvevőszék nagyon udvariasan csak megjegyzi, hogy nem tudta teljes folyamatában leírni a véleményét. Hát persze hogy nem. 300 bázispontos emeléssel próbáljuk a forintot védeni, amikor önök a GDP-nek közel 70 százalékos mértékéig eladósították az országot - a 2002-2008 közötti időszakról beszélek. És utána írjuk le az összes makrogazdasági adatot, ami a munkanélküliséget jelenti, ami az inflációs mértéket jelenti! És talán egy menekülési út van most - Veres János naponta ismételgeti is -, hogy a hiány mértéke csökkent. Ennek az okát is pontosan tudjuk, tudjuk, milyen élelmiszerár-emelkedés és milyen energiaár-emelkedés volt, az emberek zsebéből kivették a pénzt - ezzel tömték be a költségvetési hiányt. Pontosan értjük. És aztán itt van a GDP, ami egy hónap alatt a tervezett, a kormány által idealizált 2-2,5 százalékról még mindig nem ment le 1 százalék alá, de már tudja mindenki, hogy értelmes elemzők úgy nevesítik - ez egy matematikai fogalom -, hogy plusz nulla. Tehát a nullát, azt kell körülbelül megcéloznunk, és talán egy picit bebillenhet - talán egy picit bebillenhet! - pluszba.
A Pénzügyminisztérium képviselője utalást tett arra, ennyiben korrekt a figyelemfelhívása, hogy mi most a jövő évi költségvetésről elmélkedünk, egy benyújtott vagy még be nem nyújtott változatról, de ennek súlyos kihatása lesz természetesen 2010-re is. Egyetlenegy ország nem tud ugrásszerű lépéseket megtenni. Ha mi 2009-re ezt a túlélési költségvetést tervezzük be, akkor 2010-től se várjunk túl sokat! Tönkre lehetett tenni ezt az országos 2002 és 2008 között, és ennél gyorsabb mértékű kilábalásban ne is reménykedjen senki sem! Itt alapozzuk meg sajnálatos módon ezt a nagyon nehéz kilábalási szakaszt is, ha netán sikerül. De abban a felelősségben ne tessenek velünk osztozni, hogy egy visszavont adótörvény után, egy visszavont, majd átdolgozott költségvetési törvény után, az IMF Magyarország által, a politikusok által nem ismert feltételei után egy teljesen új makrogazdasági adatokkal - makrogazdasági adatokat is kötelező lesz módosítani, ebben egészen biztosak vagyunk -, és azzal, hogy a kiadási oldal úgy alakul, amit már hallottunk, hogy 13. havi fizetés, nyugdíj, egyebek...
Azt mondják, hogy nem új a költségvetés? Elnézést, hol vannak ezek a számok leírva? Esetleg az átdolgozott kiadásban. Teljesen új költségvetés lesz, visszahatva makrogazdasági szintre. Hol tudták betervezni a felvett hitelek kamatainak és egyáltalán az adósságszolgálatnak az összegét, amire itt természetesen az Állami Számvevőszék nagyon elegánsan úgy utal, hogy bizony-bizony ebben ezek az adatok a hosszú távra tekintettel nincsenek benne - de sejtése azért mindenkinek van, hogy nem lesz ez egy leányálom. De egy költségvetéstől azt azért elvárnánk, hogy legalább nézzünk szembe azzal, hogy mi történik a 300 bázispontos emeléssel, mi történik a forint hektikus ugrándozásával, és egyáltalán hogy történhetett meg, hogy mondjuk a hozzánk hasonló Csehország makrogazdasági, illetve népmozgalmi adatok tekintetében - egy történeti, történelmi, gazdasági tekintetben velünk összehasonlítható országról beszélek, értem ez alatt a kommunizmusból való együttes kilépésünket, a belépést a NATO-ba és az Európai Unióba - 4 százalékponttal kedvezőbb hitelfeltételekkel jut a finanszírozási szükségleteit illetően nemzetközi hitelekhez. 4 százalékkal! Akkor azért úgy néz ki, hogy a nemzetközi pénzvilág valamit nem látott jónak 2002 és 2008 között, a Medgyessy-kormány, a Gyurcsány I- és a Gyurcsány II-kormány ideje alatt.
Ennek még semmi köze nem volt a világgazdasági válságjelenséghez. Egy évvel ezelőtt lehetett először hallani, hogy az amerikai fedezeti elvű hitelekkel probléma lehetett. Egy évvel ezelőtt lehetett hallani. Akkor még Európa is, nemhogy Magyarország, még Európa is általában azt gondolta, hogy ez az ő gondjuk, majd megoldják valahogy. És aki megnézi most például a tőzsdeindexeket, szeptemberben robban a bomba, onnantól kezdve nincs tovább, minden átkerült Európába. Akkor miről tetszenek beszélni? A probléma, ami most itt van, önmagában tényleg csak a világgazdasági válság problémája, amit most sejtetnek? Arra szeretnék utalni, hogy nem, valószínűleg - merem azt mondani - egy történelmi felelőtlenség az, ami 2002 és 2008 között történt, Magyarország életesélye egy jelentős szakaszának az eljátszása. Mert nemhogy arról lett volna szó, amiben mindenki reménykedett - most visszalépek a rendszerváltáshoz -, hogy egyszer valamilyen szinten utolérhetőek ezek a nyugat-európai országok, azok életszínvonalának a fejlettsége, hanem kiderült, hogy még szakadunk le ezektől, és 2002-ig volt esélyünk, egyelőre sajnos, hogy azt a különbséget, ami a két nagy tömb között kialakult, itt Európáról, a volt szocialista és a nyugat-európai országokról beszélek, az a sajnálatos nagy különbség csökkenhet. Tudják meddig? Addig, amíg a magyarországi GDP magasabb volt, mint az európai átlag GDP, addig folyamatosan csökkent. És most mi történt? Nemhogy a környező országok, a velünk együtt csatlakozó európai országok GDP-jét meg sem tudjuk közelíteni, már nem is látjuk, hogy hol vannak. Egy Szlovákia, amely esetleg a 9 százalékos GDP-jéről felére esik vissza, 4 százalékos lesz nekik. Nekünk a szép időnkben volt 4 százalékos. Simor András elemzése alapján történelmi esélyünk sincs, minimum tíz év, amíg 3 százalékos lehet újra a magyar GDP. Eközben természetesen a nyugat-európai országok azért majd haladnak, nem olyan mértékben, mint eddig, ezt látjuk az ő terveikből is, csak nagyobb mértékben, mint Magyarország. Tehát leszakadás következett be, nemhogy a rendszerváltáskor remélt fordulat, az utolérés következett volna be.
Önök azt mondják, hogy hát persze, a mezőgazdaság még egészen jól áll. Mitől is áll jól? Attól, hogy volt egy gyalázatos koppenhágai egyezség, és annak a következményei sújtották a magyar mezőgazdaságot, de volt egy elfogadott elv, hogy milyen százalékmértékben növekszik az utólag csatlakozott országok mezőgazdasági támogatása. Ez a növekmény található ebben a költségvetésben, mert a magyar költségvetés ilyen értelemben mindig már csökkentett támogatást adott a mezőgazdaságnak a magyar költségvetésből. Pontosan tudjuk, hogy az Unió által most, azt hiszem, éppen 50 százalékra kell föllépni, ennek lesz a következménye az a Demendi László képviselőtársam által idézett végszám.
De persze ha ezen belül kezdenénk nézegetni, hogy mi is történik egy fejezeti kötet hiányában, amit még az eredeti benyújtott törvénytervezethez mellékeltek, ott például az FVM intézményeiben 2,2 milliárd forintos a kommunikációs szolgáltatásra és reprezentációra fordítandó összeg. Tessék mondani, ez most megváltozott? Nem tudjuk, mert újabb fejezeti kötetet nem adtak be. Akkor itt nincs baj, akkor itt maradhat minden ezen a 2,2 milliárd forinton? Csak hogy megemlítsek egy olyan tételt, amit már tavaly is kifogásoltunk, meg azokat a bújtatott tételeket, amikről akkor megmondtuk, hogy nyilvánvalóan arra szolgál az FVM fejezetében, hogy oda kicsi pénzt lepakolunk, aztán majd onnan, akiknek kell éppenséggel, azoknak kiadjuk, mert olyan elvégzendő munka, amire ezeket a fejezeti részeket megnyitották az FVM-ben, akkor már megmondtuk, hogy nincs, és értelmetlen is.
Ehhez az általános költségvetéshez most visszalépek, a költségvetéshez mondott általános véleményemhez, amiben önök azt várják, hogy a hatalomhoz mi görcsösen ragaszkodunk, de a felelősséget legyetek szívesek átvenni tőlünk. (Demendi László: Senki nem mondta!) Ezt a technológiát természetesen, mint említettem, nem fogjuk elfogadni, nincs is értelme, és ebben ne kérjenek tőlünk felelősséget. (Demendi László: Nem kértünk.) Kérdezem: mi az, amit nélkülünk nem tudnak megcsinálni vagy megszavazni? Kérdezem én. Mihez kérik a mi segítségünket? Segíteni abban tudunk, hogy jelezzük, hogy önök most rossz irányba mennek, vagy netán ha jó irányba mennének, de ezt 2002 és 2008 óta nem látjuk.
A költségvetés általános tartalmi észrevételénél, ha csak a legfontosabbakat ismertetem, ami önök szerint minden rendben van, de mint említettem, most már nem tudjuk, hogy melyik költségvetéshez mondjuk. De házszabályszerűen a benyújtott, javított változatnál a regisztrációs adó bevételének teljesíthetetlensége - jegyzi meg az ÁSZ. Már megint csak megjegyzem, hogy önök nem hallottak arról, hogy a fejlett technológiai ágazatokban az autóipart fogja legjobban sújtani ez a recesszió, úgy tűnik? Magyarországon eddig minden évben mintegy 10 ezerrel csökkent most már 2003 óta az eladott gépjárművek száma. De hát mindennap önök is csak hallják azt, hogy most az Opel, most a Renault, most a Mercedes ilyen-olyan üzemeit zárta be és csökkentette a termelést. Ennek oka van: nincs megrendelés. Ennek következménye van: Magyarországon is még kevesebb új autó kerül majd eladásra, Magyarországon még kevesebb autó kerül importálásra, azaz a regisztrációsadó-bevétel hadilábon áll. Ugyanez a megjegyzés az evával kapcsolatosan, és ugyanez az áfabevétel teljesíthetősége kapcsán.
Közben lehet, hogy önök a tegnap esti beszélgetést követően nem vették észre, hogy egy új költségvetés megszületésénél ülnek, ezt nagyon sajnálom, de higgyék el, hogy ez az volt. (Demendi László: Mi hülyék vagyunk, csak te vagy az okos! Ne csináld!) Nem, én ezt nem mondtam, ezt sajnos Demendi László önmagára mondja ki. (Demendi László: Fejezd ezt be!)
ELNÖK: Elnézést kérek, megadom a szót Demendi képviselő úrnak is.
FONT SÁNDOR (Fidesz): De ma reggelre nyilvánvalóvá vált, hogy a GDP növekedése plusz nulla. Ma reggelre ez nyilvánvalóvá vált. Tessék mondani, akkor az áfabevétel hogy realizálódhat, ami a GDP-növekedéshez rettentően kapcsolódik, mert egyáltalán a fogyasztással, egyáltalán a termeléssel kapcsolatos kérdésekben szeretnénk a bevételeket, az az áfában fog realizálódni, mikor megvettük ezeket a termékeket, mindenhol vásárlási, fogyasztási csökkenésekről hallunk. Akkor azért valószínű, hogy egy kicsit nagy lesz a 2270 milliárd forint, amit utána csökkentettek 68 milliárd forinttal. A vélekedés ugyancsak ez a társasági adóról.
Most aztán mondom, tegnap a legújabb költségvetési beszélgetésen meghallottuk azt, hogy körülbelül mi lesz a 13. havi illetmények, illetve nyugdíj sorsa. (Paizs József: Április 30-án is hallottuk.) Egyrészt. Bekapcsolva maradt a mikrofonja a képviselőtársamnak. (Paizs József: Szólni szeretnék.) Azt lehet, bizonyos szabályai vannak itt a hozzászólásnak. (Demendi László: Igen, csak ezt neked is be kell tartani, az illemszabályokat, azt kell betartani.)
ELNÖK: Uraim! Font Sándor elnök úrnak adtam szót, én vezetem az ülést, ha valaki szót kér, természetesen a következő őt illeti meg.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Ha kéri a tisztelt bizottság, képviselőtársaim a Házszabálynak az idevonatkozó részét, akkor újra kifénymásoljuk, és átadjuk a képviselőtársaimnak, hogy tisztázzuk a hozzászólás rendjét.
Azonban a kiadások csökkentésekor, mint említettem, a meghatározott célcsoport már nagyjából érzi, hogy mi fog következni. De itt van egy másik is, ami engem történetesen, de remélem, sokunkat elég idegesítően bánt, ez a családi támogatások és szociális juttatások köre, ahol a családi támogatások önmagában 60 milliárddal, szociális támogatások 2 milliárd forinttal kerülnek csökkentésre. Kérdezem, hogy tessék mondani, mitől reméljük azt, hogy itt valahol előrébb lép ez az ország, mert a következő kiadáscsökkentés a vállalkozásoknak folyó támogatások. Mitől reméljük azt, hogy itt valami történik? Azt gondolta idáig, aki Magyarország perspektivikus fejlődésében gondolkodott, hogy ennek kettő alapja lehet. Lehet, hogy én naiv vagyok, de közgazdászként merem ezt mondani, kettő: a társadalom újratermelődése, ez a családok, és a gazdaság élénkítése. E kettő nélkül egyik se működőképes, ezt is rögtön tegyük hozzá. Pont ez az a lépés, amivel ezt a két folyamatot nem látjuk, hogy valamilyen szinten is segítené szeretnék.
Aztán persze, hogy mi történik az úgynevezett fogyasztói árkiegészítések és egyebek területén, utazási kedvezmények, ez már lehet megint megbeszélés tárgya. Nagyon komoly csökkentéseket írnak elő.
Én csak arra szerettem volna fölhívni a figyelmet, hogy van egyelőre az átdolgozott verzió szerint is egy megalapozatlan bevétel, és úgy néz ki, hogy van már egy leírt kiadáscsökkentés, ami véleményünk szerint erősen elhibázott, amennyiben a társadalmi regenerációt, regenerálódást és újratermelést, valamint a megújulást, a gazdasági élénkítést nem próbálják meg valamilyen szinten finanszírozni, és természetesen ezzel együttesen azt kell mondani, hogy e kettőnek az összhangját meg végképp nem látjuk. De ehhez még hozzá kell tennem, nem ingerlésképpen mondom, nem tudjuk, hogy a tegnap esti beszélgetésnek és az IMF feltételének mi a következménye. Ebben azért értsünk egyet, hogy ezt nem tudjuk. Valószínű, hogy következménye lesz, ha le kell hívnunk az általuk felajánlott összegből valamennyit, valószínű, következménye. Tehát ezen kiadási oldalaknál még mínuszokat kell majd szépen ide leírni az eddigi tervekhez képest.
Remélem, érzékeltettem, és remélem, önök nem fognak azon csodálkozni, ha most azt mondom, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a Házszabály szerint új/átdolgozott költségvetési tervezetet nem támogatja. Azt már persze csak sajnáljuk, hogy nem lesz Magyarországnak most olyan benyújtott költségvetési tervezete - most már nem lehet -, amit érdemben ki tudtunk volna úgy vitatni, hogy ahhoz az Állami Számvevőszék is teljes értékű jelentést tudott volna adni. Mert ilyen kellemetlen helyzetbe az Állami Számvevőszéket még 1990 óta nem hozták - ez is történelmi tény. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Demendi László képviselő úrnak adok szót, és visszaadom az ülés vezetését. (Demendi Lászlónak:) Parancsolj!
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kérek szót ügyrendiben, mert nem a témával összefüggésben szeretnék szólni. Először is azt gondolom, hogy az Állami Számvevőszék nincs rászorulva arra, hogy bármelyik párt udvaroljon neki - ezt az elnök úr által többször hangoztatott kifejezésekre utalva mondom. Azt gondolom, ez nem helyes magatartás, a témával szorosan nem függ össze.
Azonkívül én szeretném a magam nevében visszautasítani azt a kioktató, azokat a sértegető, lekicsinylő, megalázó, a másik politikai vitapartnert semmibe néző kifejezéseket, amelyeket az elnök úr használ, használt a mostani hozzászólásában. Azt gondolom, az elnök úrnak ehhez nincs joga, még akkor sem, hogyha a Mezőgazdasági bizottságnak ő az elnöke. Elnök úr, így nem lehet tárgyalni, ahogy ön ezt csinálja. Olyan állításokat ad a mi szánkba, amelyek nem hangzottak el, amelyeket nem állított senki, és olyan oktatásokat tart, mint a tanító néni a gyerekeknek az óvodában. Elnök úr, ez személyenként sérti a képviselőket - ez igaz lenne fordítva is természetesen, hogyha ezt mondjuk én tettem volna. Én nem ezt tettem, nem is kívánom ezt tenni, mert azt gondolom, hogy ez azért egyfajta módon intelligencia és illem kérdése is. És felszólítom az elnök urat, hogy ettől a jövőben tartózkodjon.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az ügyrendi kérdésnek nem hallottam persze a Házszabályban megjelölt témáját és az ahhoz kapcsolódó javaslatot, amelyről szavaznunk kellene, úgyhogy ezt nem is tekintem annak, házszabályszerűen ez nem az volt. Megjegyzem, hogy akinek az ülés vezetésével bármilyen problémája van, észrevételét tegye meg az ügyrendi és alkotmányügyi bizottságnál.
Azt gondolom, hogy ma a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési terv, valamint az ahhoz kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés került napirendre. Szűklátókörűségre vall, hogyha a költségvetéshez kapcsolódó makrogazdasági, európai és nemzetközi eseményeket nem vesszük figyelembe. Csak olyan kijelentést tettem, elemzést ismertettem, amely az elmúlt időszakban, a 2002 és 2006-os Medgyessy-, a Gyurcsány I- és a Gyurcsány II-kormány alatt megtörtént, és aminek egyenes következménye, hogy ön ma itt megsértődött, képviselőtársam. Ezt köszönje esetleg azoknak, akik ilyen helyzetbe hozták önt, hogy tőlem ezt az elemzést kellett meghallgatnia.
Kérdezem, hogy kinek van további hozzászólása a kérdéshez. (Járvás István és Paizs József jelentkezik.)
HERBÁLY IMRE (MSZP): Bocsánat, a...
ELNÖK: Járvás Istvánnak adok...
HERBÁLY IMRE (MSZP): Bocsánat, egy-egy legyen...
ELNÖK: Bocsánat, ügyrendi... Igen, igaza van Herbály Imre alelnök úrnak, képviselőtársamnak, hogy váltakozva kell megadnom a kormányoldali és ellenzéki képviselőknek a szót, de amennyiben önmagamat meghazudtolva Demendi képviselőtársam hozzászólását nem a napirendi ponthoz tartozónak tekintem, akkor viszont az ellenzéki megszólalás után valóban az MSZP-t illeti a szó. (Paizs Józsefnek:) Tehát megadom a szót, parancsolj!
PAIZS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm. Azt hiszem, az elnök úr elkalandozott. Én nem kívánok 40 percben meditálni itt a nemzetközi gazdaság és a magyar gazdaság problémáit illetően, nem is leszek olyan cinikus, mint ön. Azt gondolom viszont, hogy néhány kérdésre reagálni kell.
Alapvetően mit vár az MSZP az ellenzéktől, mit vár egyáltalán a kormányzó erő az ellenzéktől? Különösebben semmit természetesen, megvan a természetes logikája és rendje a kormányzásnak és az ellenzékiségnek is. De higgye el - én Szigetváron, egy kisvárosban vagyok polgármester -, akármilyen erőfeszítéseket tesz is Szigetvár, lehet 5 milliárdos fejlesztésről beszélni, ami egyébként soha nem látott mértékű, akkor is van a helyi Fidesznek olyan szószólója, aki ezzel nem ért egyet. Van olyan szószólója, aki itt, a parlamentben nem szavazza meg a címzett támogatást. Van olyan szószólója, önnel ült itt együtt a parlamentben, Pichler Imre úr, akinek semmi nem tetszik. Ezek jegyzőkönyvben szerepelnek, azért merem mondani, és jól ismeri, hiszen a kampányában is részt vett. Tehát nem igaz az a kitétel, amit ön mond, hogy az ellenzék tulajdonképpen készséggel támogatná a jó elképzeléseket, csak van országos méretű probléma, és van egy ember, Magyarország jelenlegi miniszterelnöke, aki az együttműködés rákfenéje. Elnök úr, önök helyi szinten sem képesek együttműködni, helyi szinten sem! A tények tanúsága bizonyítja. (Járvás István: Egy nem az összes!) Tények tanúsága bizonyítja, hogy nem tudnak együttműködni.
A válsággal kapcsolatosan - rövidebb leszek, mint ön Tudja, Váci leírta egyszer, hogy a szegény ember gyermeke is tanulhat. Alapvetően én is agráros vagyok, de eltángáltam, számviteli főiskolát, közgazdasági egyetemet, bankárképzőt végeztem. Alapvetően vannak fogalmaim a - mondhatjuk - ciklusokról és a válságokról. Nem tudom, hogy ön helyesnek és felelősnek találta volna-e azt a magatartást, hogy az ország miniszterelnöke időnap előtt, pánikhangulatot keltve beszél a válságról. Tudja, mi következett volna be? Az, amit szerdán meg kellett lépni, az szerdáig bekövetkezett volna, mert, tetszik tudni, hétfőn volt ez a parlamentben, szerdán, a zárás előtt támadták meg az OTP-t, és a betétesek biztonsága érdekében azonnal intézkedni kellett. A két nap alatt a betétek jelentős részét kivették volna, ahogy az Izlandon megtörtént - 400 ezer lakosa van egyébként -, bekövetkezett volna Magyarországon is. Ez lett volna egy helyes, bölcs magatartás ön szerint egy miniszterelnök, egy felelős kormány részéről, hogy ezt az intézkedést meghozza?
Én nem kicsinyleném le egyébként Izlandot, de hadd említsem meg, hogy Dánia, Dél-Korea is hasonló problémákkal küszködik, sőt a jó sorsom Törökországba vitt, és újra visszamegyek majd 6-án Gráf miniszter úrral, a törökök is azon a véleményen voltak még az elmúlt 2-3 hétben, hogy nem éri el Törökországot a válság, de nem lennék meglepődve, ha november 6-án, amikor felelős miniszterrel, parlamenti képviselőkkel, a Mezőgazdasági bizottság elnökével ottani barátainkkal, az elnökkel találkozunk, arról számolnának be, hogy nem kerülte el Törökországot sem, pedig nem uniós tagállam még Törökország. Törökországot sem kerüli el. Tudja, elnök úr, a válság 1929-ben sem úgy jelentkezett, hogy bekopogott a Wall Street bármelyik tőzsdéjének vagy cégének ablakán, és azt mondta: itt vagyok, készüljetek fel, van még 72 órátok. Nem ezek a válság tünetei, elnök úr. A válság nagyon-nagyon gyorsan jön, úgy, ahogy itt Magyarországon is érzékeltük, és még valószínűleg nincs vége.
Ön nagyon kíváncsi arra, hogy mi történt tegnap. Igen, felelős gondolkodók ilyenkor számba veszik a lehetőségeket, de önök nem partnerek, hiszen egyedül maradtak az adócsökkentési elképzeléseikkel. Hiába mondta itt a jegybankelnökök sokasága, hiába mondta itt Demján Ferenc... (Közbeszólások: Sándor!) ..., Demján Sándor, hiába mondta itt a gazdasági szereplők többsége, önök adót szeretnének csökkenteni, illetve utaltam arra, hogy április 30-án szóba került az is, és, remélem, meg fog jelenni nyomtatásban is és hanganyagon is, hogy Orbán Viktor - ön Ferencezett, én hadd Viktorozzak! -, Viktor, egy szűkebb körű megbeszélésen arra utalt, amit meg kellett volna lépni, igen, valóban, valószínűleg meg kellett volna lépni: be kell fagyasztani a nagyberuházásokat, a 4-es metrót, amiben nem jeleskedtek egyébként...
ELNÖK: El sem kellett volna kezdeni!
PAIZS JÓZSEF (MSZP): ...És nem jeleskedtek egyébként az autópálya-építésben sem, az a 19 kilométer ugyan jelentősnek tűnik, de azóta történt egy s más ebben a dologban, és be kell fagyasztani a béreket, illetve a nyugdíjakat csak inflációnövelten szabad kezelni. Vagy ha nagyon akarja, nyúljunk vissza a választásokig! Akkor nem a Szocialista Párt ígért 5 ezer milliárdot, az önök padsorából kikerült Tölgyessy Péter azt mondta Gyurcsány Ferencnek, hogy azért veszíted el a választást, mert Orbán Viktor a sztratoszférába vitte fel az ígéreteit. Vagy ezt elfelejtik? Ezek nem számítanak?
Összegészében - azt hiszem, hogy erre Demendi László utalt - fölmondja mindenki a leckéjét. Ezt lehet kulturáltan, ezt lehet elegánsan. Elnök úr, valóban megnyomtam a gombot körülbelül az ön monológjának 10.-15. perce tájékán, mert higgye el, hogy tisztességes emberek sokasága ül a másik oldalon is, és higgye el, hogy kevesebb embergyűlölettel, több emberszeretettel tételezze föl az embertársáról, hogy nem föltétlen a gonosztól származik és a rosszat akarja. Ezt kérem öntől, ellenkező esetben minden esetben szólni fogok és jelezni, hogy elnök úr, el tetszett kalandozni, elnök úrból a gyűlölet beszél. Nem Szigetvárra megyünk a Fő térre, ahol korteskedni kell a parlamenti képviselőtársam mellett. Ezt kérem öntől, hogy ezt vegye figyelembe. Köszönöm. (Járvás István jelentkezik.)
ELNÖK: Járvás Istvánnak adok szót.
JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megpróbálok azért egy picit a szakmáról is beszélni, mert mégiscsak fontos, gazdasági válság ide, gazdasági válság oda, azért van ránk hatása.
Talán egy gondolat erejéig engedjék meg nekem, hogy egy kicsit visszamenjek a történelembe, és egy kicsit ahhoz a példához, amit tegnap Veres János pénzügyminiszter úr mondott, hogy hetvenegynéhány éve nem volt ilyen válság, úgy gondolja. Egy vita kapcsán mondta ezt. Én is azt gondolom, hogy valóban igaza lehet neki ebben, meg talán igaza is van.
Ezzel kapcsolatban az jut eszembe, amit bölcs nagyapám mondott, hogy kisunokám, majd tanuld meg, hogy ha eltűnik a pénz, akkor mindenünnét eltűnik. Ő nem élte meg ezeket a mai napokat, de a '30-as gazdasági válságot megélte. Úgy látszik, megfigyelték ezek az egyszerű emberek, hogy hogyan zajlik a világ. Most úgy tűnik, hogy tényleg eltűnt a pénz mindenünnen úgy hirtelenjében. Köszönöm a nagyszülőnek, hogy erre megtanított.
De volt már nekünk ilyen válságunk, csak kisebb mértékű, azt hiszem, '82-ben volt, amikor Líbia kivette az összes pénzét Magyarországról, és akkor motoros rendőrök hordták a valutát a Balatontól fölfelé. Biztos emlékeznek erre az időszakra. Akkor volt az a nagy beszéde az akkori gazdaságpolitikáért felelős Havasi Ferencnek, azt hiszem, a Közgazdaság-tudományi Egyetem évnyitóját tartotta. Akkor nagy pénzhiány volt Magyarországon, aminek az lett a következménye, hogy megduplázódott az államadósság, a rendszerváltásig ez körülbelül így volt, azt hiszem, történetisége ennek hiteles.
Most egy picit itt vagyunk, itt vannak talán a szocialista képviselőtársaim gondban, mert a szocialista politika lényegét érinti ez a válság. Nincs pénz. Ők nagyon szeretnek valamit eladni vagy hitelt fölvenni, erre programokat építeni, pályázatokat kiírni, azt elbírálni, és akkor így működik a gazdaság. Tehát a pénztelenség ezt a politikai lehetőséget mindenféleképpen beszűkíti.
Most az ágazatnak is jelentős problémái vannak a pénzügyi válság kapcsán, hiszen nem véletlen volt az szerintem, hogy a múlt évben a spekulatív pénz azért valahogy megjelent a magyar agrárszektorban is, mármint a tőzsdéken jelentős gabonafelvásárlásokat eszközöltek akár az intervenciós készletekből, akár máshonnan, és ez piaci oldalról nem realizálódott. Információm szerint jelentős veszteséggel vonulnak ki erről a piacról, de ennek van egy negatív hatása, ami most érződik, most viszont alulértékeltek a mezőgazdasági áruk, még az alapanyagáruk is. Ebben a helyzetben vagyunk most egyébként, és isszuk ennek a levét.
Ebből azért számomra az az egyetlen aggasztó dolog vagy nagyon aggasztó, hogy hogyan tudjuk a hiteleinket kezelni mint agrárvállalkozások vagy agrárvállalkozók, hogyan tudjuk azokat a fejlesztéseket lefinanszírozni, amelyek a nemzeti vidékfejlesztési programban megjelennek, illetve ki lesznek írva, vagy már ki vannak írva és a pályázataink bent vannak, mert azért elég jelentős az ágazat eladósodottsága. Legalább 6-700 milliárd forint hitelállományunk van. 1500-1600 milliárd az éves bruttónk. Ezt a fejlesztést még végig akarjuk vinni, és ha nehezebben lehet pénzhez jutni, akkor ez azért elég nehéz. Nemcsak a mezőgazdasági bizottsági ülésen mondtam én ezt a múltkor a miniszter meghallgatásán, már újságban nyilatkoztam jóval ezt megelőzően már tavasszal is, hogy látok ilyen gondokat.
Arról már nem is beszélve, hogy én ugyan nem vagyok közgazdász, mert csak bölcs nagyapám volt legfeljebb, de azért az éves költségvetésünk, ha összevetjük azt a lakosság által fölvett hitelállományt, ami nem kicsi azért, közel 6000 milliárd, lehet, hogy több, és a 6000 milliárd azt jelenti a költségvetés oldaláról, hogy előrehozott fogyasztás, előrefinanszírozott fogyasztás, amelynek az áfáját az állam már megkapta akkor, amikor elköltjük ezt a pénzt vagy a lakosság elkölti, de viszont ehelyett a 6000 milliárd forint helyett a jövőben egy kicsivel többet kell ám visszafizetni, mint 6000 milliárd, talán a 8-10 ezer milliárdot is eléri, és így a lakosságtól kivont pénznek már nem lesz áfája azokban az időszakokban. Ez azért nem kis probléma. És ez csak a lakosság által fölvett hitelállomány és a költségvetés összevetése, amihez nem is veszem magamnak a bátorságot, hogy ezt megtegyem, de valószínű, hogy ezek azért valahol munkálnak a mindennapjainkban is.
Ennek kapcsán - hogy mondjam - én soha nem vitattam, hogy az a támogatási összeg, amelyet a miniszter egy-egy évben megjelölt, hogy azok igazak vagy nem igazak, hogy az 420, 450 vagy 460, én soha nem vitattam. Azt viszont most is elmondom, talán ma a parlamentben is még egyszer el tudom mondani, hogy ezt a pénzt, amelyik jön az ágazatba, gyakorlatilag a piaci versenyben teljes egészében elveszítjük. Ez nem jelenti azt, hogy ha ez nem lenne, akkor ma nagyon jó lenne a mezőgazdaságnak. Persze, az borzasztó, katasztrofális lenne, de ettől függetlenül azt a támogatási összeget, amely így-úgy a mezőgazdasághoz becsatolható, a piaci versenyben gyakorlatilag elveszítjük. Ezt jól mutatja az az adat, hogy mennyi az éves árbevétele vagy mennyi az éves adózás előtti eredménye az ágazatnak tulajdonképpen.
Hogy ebből mi lesz a kiút, azt nem tudom megmondani. Azt tudom, hogy a '29-esnek mi lett a kiútja, a második világháborúra való felkészülés és majd a háború, annak az lett a kiútja, és még sok egyéb más, ami kiútja lett. Bízunk benne, hogy azért most nem ilyen drasztikus lesz a kiútja, de azért valójában ez a válság az eddigi szocialista politikának, amely pénzköltésre alapozódott, szerintem a végét jelenti.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelentkezésre:) Csontos Jánosnak adok szót.
CSONTOS JÁNOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Azt gondolom, hogy itt az önök részéről elhangzott megfogalmazásokat, amelyek a válságnak az önök pártja általi megközelítést jelentik, egy kicsit ki kell egészíteni. Amit itt Járvás képviselő úr mondott, hogy mi következik ezután, azt gondolom, hogy a mai helyzetben nem a '29-es válsággal kell hasonlítani a helyzetet, hiszen '29-ben is, de most is az egész világ, tulajdonképpen a kapitalizmus van válságban, ezt azért világosan el kell mondani.
A tegnapi nap eseménye, nemcsak este történt valami, hanem délután a miniszterelnök jelenlétében aláírták a Mercedes szerződését, hogy a Mercedes Kecskeméten fejleszt.
Azt gondolom, és ez a kormányzat részéről többször elhangzott, és ez a mezőgazdaságra is vonatkozik, hogy mi a fejlesztéspolitikát, az uniós támogatásokat tovább szeretnénk vinni, pontosan ehhez kell stabilizálni az országot, hogy az Új Magyarország vidékfejlesztési programmal rendelkezésre álló 1300 milliárd forint, amiről Gráf József miniszter úr többször azt nyilatkozta, hogy ez a következő húsz évre meghatározza a magyar mezőgazdaság állapotát és a mezőgazdaság fejlesztési irányát, pontosan ehhez kell stabilizálni, hogy ezt a fejlesztéspolitikát meg tudjuk valósítani, és amiről folyamatosan beszélünk, az egy, kettő, három és a negyedik tengelyben álló források oda a vidékre áramoljanak.
Azt gondolom, hogy ezért nagyon-nagyon szükséges ebben a válságban felelősen gondolkodni, és ha felelősen gondolkodunk, akkor természetesen nem várhatjuk el az ellenzéktől, hogy minden pillanatban támogassa a kormányzatot, mert hiszen ez a szereposztás, kormánypárt-ellenzék. Azt gondolom viszont, hogy egy kicsit felelősebben kellene nyilatkozni, mert úgy gondolom, hogy az önök pártja részéről nem lehet azt a politikát követni, ami a nemzeti csúcson elhangzott, hiszen az önök pártelnöke ott egyedül maradt, ez az egész ország nyilvánossága előtt látható volt, és szerintem ebben a teremben ma Font Sándor úr is egyedül maradt, és egyedül is fog maradni, ha továbbra is így viselkedik és így politizál.
Az egész ország látta, hogy Demján Sándor, aki felelős vállalkozó, nagybefektető nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon, tulajdonképpen azt a politikát kívánja a jövőben az ország számára előirányozni, amit most mi is szeretnénk a továbbiakban a költségvetéssel megvalósítani. Azt gondolom tehát, hogy nem érdemes ezt a fajta felelőtlen hozzáállást tanúsítani, mert azokat a példákat, amelyeket például Font Sándor elnök úr elmondott, azokat ki lehet egészíteni. Drága uraim, kedves elnök úr, ön biztosan jól tudja, hiszen látom, hogy nagyon tájékozódik a világ agrárszakirodalmában, nézzük meg, hogy például az Egyesült Államok kormánya mennyi forrást biztosított a bankszektornak! Elnök úr, biztosan tudja: 700 millió dollárt. Az Egyesült Államok! (Közbeszólások: Milliárd!) ...Milliárd dollárt, az Egyesült Államok kormánya, amit republikánusok és demokraták egyaránt megszavaztak, mert ők az Egyesült Államokban felelősen gondolkodnak az országukról, és ott más politikai kultúra van, mint itt Magyarországon. Vagy akkor most menjünk Európába! Németországban a német kormány mennyivel támogatja a bankrendszert és a német gazdaság állapotát? 500 milliárd euróval. Tehát a német kormány és az Egyesült Államok kormánya is jelentős tőkét invesztál bele. Vagy Gordon Brown angol miniszterelnök irányításával az angol kormány - Angliában, ahol a kapitalizmus kialakult - államosítja a bankokat. Nem sorolom tovább, ezt csak azért mondtam, mert ön mondta Izlandot, Ukrajnát meg Belorussziát, és Magyarországhoz hasonlította. Nem lehet összehasonlítani, ezt ön is nagyon jól tudja, elnök úr.
Ez tehát azt jelenti, hogy az egész világon minden ország megpróbálja stabilizálni magát, és nekünk is ez a kötelességünk. És én nem akarok itt személyeskedni, de nagyon-nagyon szeretném, hogyha itt, a Mezőgazdasági bizottságban tényleg nem ez a hangnem uralkodna el, és nagyon-nagyon szeretném, hogyha a parlamentben, a költségvetés tárgyalása során nem folytatódna tovább a sértegetés és a politikai ellenfelek lejáratása, minősítése, hanem megpróbálnánk ebben a helyzetben az emberek előtt felelősen gondolkodni. Mert a válság után vagy stabilizáció és fejlődés következik, vagy csődbe kerül az ország. Nem hiszem, hogy az lenne a feladat, hogy a mi ágazatunk, a mezőgazdaság csődbe vagy a csőd közelébe kerüljön, hogy az egész ország csődbe kerüljön, hanem az lenne a közös feladatunk, mind a két oldalnak, hogy ezt a válságot stabilizáljuk, és azokat a fejlesztési forrásokat, amelyek az európai uniós csatlakozás által rendelkezésünkre állnak, valamennyi területen próbáljuk meg biztosítani, hogy az emberek, a vállalkozások, a gazdaságok fejlődjenek. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megpróbálom kellő türelemmel hallgatni ilyenkor kormánypárti képviselőtársaim gondolatait, de azért, elnézést, a hitelesség és a jegyzőkönyv kedvéért... (Herbály Imre jelzésére:) Ha kéri, alelnök úr...
HERBÁLY IMRE (MSZP): Szóljál hozzá, ne az ülést vezesd!
ELNÖK: Az ülést vezetem. Izland a 176. a Föld népessége tekintetében az egyes országok sorrendjében, 316 252 lakossal. Ez egy picivel közelebb áll a 300 ezerhez, mint a 400 ezerhez.
Az egy bátor kijelentés, hogy az USÁ-val hasonlítjuk össze Magyarországot, különösen akkor, ha az USÁ-ban kialakult problémának a lényegét nem tárjuk fel. Egyrészt az az ország tud 700 milliárd dollárt adni - ez az ő dolguk. De, kérem szépen, ott egy olyan felelőtlenség történt, ami Európában nem jellemző: nincs bankfelügyeleti rendszer olyan értelemben, mint nálunk, és ezért az az ingatlanalapú hitelezési rendszer, amely pörgette az amerikai gazdaságot és fogyasztást, csődbe ment. Ez a kis probléma van. Ezt tényszerűen szeretném csak megjegyezni.
(Czerván György jelzésére:) Czerván Györgynek adok szót.
CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! A nemzetközi helyzet fokozódik, úgy tűnik - ahogy Virág elvtárs mondta. (Derültség.) Egyébként a nemzetközi helyzetre reagálva: az USA demokráciája kicsit régebbi, mint a miénk, és pontosan ami példát Csontos képviselőtársam hozott, arra azt mondanám, hogy mi soha nem voltunk a neoliberális piacgazdaság hívei, tehát az állam szerepét mindig is fontosnak tartottuk, szemben egy-két másik parlamenti párttal. Ami pedig a Mercedest illeti, hogy arra is reagálja, éppen tegnap hallottam a hírekben, hazafelé menve, hogy a Mercedes vezetői azt nyilatkozták - és ezt a kecskeméti polgármester úr mondta -, hogy azért csinálja a Mercedes a beruházást, mert állandóan hosszú távon gondolkodik, tehát stratégiai céljai vannak, nem úgy, mint sajnos a kisbefektetők, a kisrészvényesek, akik a napi pánik hatására azonnal menekülnek a részvényektől.
Azt tudtam előre, nem azért, mert olyan okos vagyok, hanem mert számítani lehetett rá, hogy két variáció lesz a mai bizottsági ülés előtt. Az egyik, hogy belemegyünk a szakmai dolgokba, és akkor soronként, ahogy szoktuk, az ellenzék azt mondja, hogy ide több pénz kéne, vagy kritizálja, hogy itt miért ennyi van, miért nem annyi, a kormánypártiak meg védik a mundér becsületét, esetleg akkor is, ha nem mindennel értenek egyet. A másik, hogy átmegyünk nagypolitikai szintre, aztán makroszinten meg elvi politikai szinten próbáljuk a dolgokat megbeszélni meg a folyamatokat látni. Egyébként véleményem szerint nem szorul rá az elnök úr az én védelmemre meg senkiére sem, nem történt itt semmi olyan dolog, amit bárki..., nem is értem ezt a nagy kiakadást. A plenáris ülésen ennél sokkal durvább dolgok is elhangzottak már, és akkor még nem tudjuk, hogy az ötpárti egyeztetésen mi történik. Lehet ide-oda dobálózni a dolgokkal, kampányban elsősorban, de nyilvánvaló dolog, hogy... Szóval azért az furcsa, és az tényleg kiveri a biztosítékot, hogy valóban nem szokványos a helyzet, ahogy a főosztályvezető úr is elmondta: ők sincsenek könnyű helyzetben, az ÁSZ sincs könnyű helyzetben, a kormánypárti képviselők sincsenek könnyű helyzetben, de övék a kormányzati felelősség, ezt azért szögezzük le! És mi sem vagyunk könnyű helyzetben, mert ilyen dilemmák előtt vagyunk, hogy az - ahogy Kékkői Zoltán mondta -, hogy akkor 200 millió az osztatlanra, kicsit "nevetségesnek" tűnik, bár nagyon fontos dolog. Én is készültem ilyen konkrét dolgokkal, de már meg sem merem kérdezni, komolyan mondom, hogy a tanyavillamosítással mi lesz, hogy az 1-es tengelyben benne lesz-e, mert eddig a 3-as tengelybe volt betervezve. Nekem ez nagyon fontos, meg a választókerületemben élő embereknek nagyon fontos kérdés, ráadásul állattenyésztők, teheneket tartanak, és aggregátor mellett üzemeltetik a vállalkozásukat, és ezek után meg sem merem kérdezni. De azért az valóban kiverte a biztosítékot nagyon sok szinten, hogy három héttel ezelőtt még az volt, hogy riogat az ellenzék, Varga alelnök úr felszólalására ez volt a miniszterelnök válasza is meg a pénzügyminiszter válasza is, hogy felelős politikus ilyennel nem jön elő, a betétesek pénze biztonságban van. Erre egy vagy két napra rá meg az történt, ami történt. És hogyha ez úgy van, ahogy azt itt valaki mondta, hogy felelős miniszterelnök nem mondhatta be akkor, amit nem mondott be, akkor legalább elnézést kért volna utána, hogy alaptalanul támadta meg az ellenzék egy jeles képviselőjét! És akkor még nem beszéltem arról, hogy nem csak három hétre mehetünk vissza, mert ha jól emlékszem, júniusban volt Orbán Viktor elnök úrnak egy évadzáró beszéde, amelyben felhívta a figyelmet a világgazdasági folyamatokra, arra, hogy körülbelül mi zajlik a világban.
Én azt mondom, hogy ha vissza akarunk térni a konkrétumokhoz... Szóval én örülök annak, hogy az FVM-et érinti legkevésbé vagy viszonylag kevésbé ez az átdolgozás, és nem tudom, hogy melyik variáció marad majd, de mondjuk azzal ennek ellenére sem értek egyet, hogy a nemzeti támogatások összege abszolút mértékben csökken - eddig sem értettem egyet vele. Semmi ok arra, hogy ha az uniós támogatások nőnek, akkor a nemzeti forrásoknak csökkenniük kell. De ezek után azt hiszem, hogy se kormánypárti képviselő, se ellenzéki..., ellenzéki lehet... Tehát a kormánypárti képviselők is vissza lesznek fogva, hogy a főösszegekhez, tehát a különböző tárcák közötti átcsoportosításhoz hozzányúljanak. Aztán persze tili-tolizhatunk, hogy akkor a 200 millió osztatlan földtulajdon, vagy az Agrármarketing Centrum nem tudom már hány millió forintja, nem tudom, hány forint van benne, minimális. Vagy ha már olyan kevés, akkor teljesen mindegy, hogy 80 évig tart az osztatlan földek kiosztása, vagy 81 évig, akkor adjuk oda az Agrármarketing Centrumnak, mert most az agráriumban pontosan a külkereskedelmi folyamatokról beszélünk, és egyfelől jó, hogy a külkereskedelmi mérleg pozitív, másfelől ebben benne van az intervenciós is, ezen kívül viszont a külkereskedelmi szerkezetünk az agrártermékek tekintetben teljesen rossz, mert gyakorlatilag gyarmati jellegű az egész: alapanyagok mennek ki, és feldolgozott termékek jönnek be. Akkor adjunk a marketingre a fejezeten belül! Tehát igazából az ember nem tudja.
Vagy pedig hogyha most normál körülmények között lennénk, akkor azt kérdezném meg, hogy most tárgyaljuk az agrárbeszámolót, a 2007-es agrárbeszámolót, ott az Agrárgazdasági Tanácsnak van tíz megállapítása, ehhez itt a felszólalásokban, amit figyelemmel tudtam kísérni, már eddig is volt javaslat, meg, gondolom, ma este is lesz még, ha odaérünk, javaslat, hogy ez a költségvetés vagy ennek a módosítása vagy nem tudom melyik verziója tükrözi-e azokat a várakozásokat vagy elvárásokat, amelyeket az Agrárgazdasági Tanács meg mi képviselők megfogalmaztunk mondjuk az állattenyésztés érdekében, vagy mondjuk a kutatás-fejlesztés növelése érdekében. Ezt mindenki mondja, hogy ez szükséges és fontos, és közben meg úgy látom, a források már ebben a verzióban is csökkennek, és nem tudom, hogy mi lesz még ezután.
Úgyhogy igazából azt látom, hogy lehet, hogy nyertese lesz a mezőgazdaság vagy az FVM ennek a leendő költségvetésnek a többi ágazathoz képest, de összességében az a forrásbővülés teljesen az uniós pályázati lehetőségeknek lesz köszönhető, amik ebben a négy tengelyben benne vannak. Most aztán persze az egy más dolog, hogy ebből mennyi lesz majd lehívható, tehát hogy abból mi lesz majd valóságos, kézzelfogható tétel. Úgyhogy ezt majd meglátjuk.
Azzal szeretném zárni, hogy azért remélem, majd szakmai vitára is sor kerül, de azt meg kormánypárti képviselőtársaim is lássák be, hogy ezeket a politikai megjegyzéseket meg kellett tenni, mert azért álljon meg a menet!
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelentkezésre:) Herbály Imrének adok szót. Alelnök úr?
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Csak szeretném mondani, hogy félreértette elnök úr, én nem támogatást kértem a szocialista oldal képviseletében. Szerettem volna érzékeltetni - ha nem sikerült, akkor elnézést kérek -, hogy miért nem nyújt be a kormány új költségvetési tervezetet, miért ezt a második változatot hagyja itt az asztalunkon. Még csak segítséget sem kértem, a segítséget miniszterelnök úr az ötpárti egyeztetésen kérte, kéri. Úgy tudom, befejezték a megbeszélést, sajnos még nem tudom az eredményt. Segítséget nem kértem, támogatást se, minimális megértést annak érdekében, hogy egy viszonylag csendesebb légkörben, nem rontva a magyar esélyeket tudjunk tárgyalni az előttünk álló roppant nehéz helyzetről.
A kritikát egyébként szintén elfogadom, hisz az első hozzászólásomban jeleztem, hogy a világgazdaság és a pénzügyi helyzet és más okok miatt, nem fejtettem ki, nem szórtam a fejemre homokot, nem téptem a ruhámat, de nyilván volt benne nekünk is részünk, hogy ide jutottunk. De azért amikor a kritikákat kapjuk, azért nehogy elhitessék már velem, hogy hiteleket az Orbán-kormány vagy egyéb, nem liberális politikát folytató kormányok nem vesznek fel az életben se.
Udvarias leszek. Ennyi igazságot ennyi butasággal együtt régen hallottam, mint amit most a hitelfelvétellel meg egyéb üggyel kapcsolatban elmondtak a képviselőtársaim. Nem 1929 van, 2008 van, a világgazdaság pozíciói egészen mások, egy eddig soha nem látott, kimenetelében érzékelhetetlen helyzet előtt állunk.
Egyébként azt szeretném még elmondani, hogy ami nekem, nekünk rosszul esett, amin kiakadtunk, hogy pestiesen fogalmazzak, azok a jelzők, amik elhangzottak elnök úr szájából, és amik már szokásosak egyébként, mert a gyalázatos, meg aljas, ez benne van a közbeszédben az elnök úr szájában. Lehet, észre se veszi. Ez most tényleg nem értelmes, udvarias, egymást meghallgatni kívánó emberek beszélgetésébe való.
Sértett az is, megmondom őszintén, amikor feltette a kérdést, hogy most akkor miről tárgyaltunk, a sarokszámokról. Megpróbáltam a magam módján őszinte lenni, és elmondtam, hogy miről tárgyaltunk. Egyet elfelejtettem, mert arról is tárgyaltunk, hogy ilyen környezetvédelmi, munkaügyi szabályok, bürokratikus ügyintézés mellett nehéz lesz olyan helyzetet teremteni, amely a recessziót kezeli, amely új munkahelyeket vagy a meglévő munkahelyeket próbálja megvédeni. Ilyenekről beszéltünk, de sarokszámokról nem, és költségvetési számokról nem. Ezt azért szerettem volna elmondani, mert amit most mondok, az a lényeg.
Mi ezt a költségvetési tervezetet, amiről tudjuk, hogy végül nem ez lesz, általános vitára alkalmasnak tartjuk, és a szükséges módosításokat, amelyeket azokkal a pártokkal együtt közösen adunk be, amelyek megértik a helyzetet, azokkal meg fogjuk tenni, és bízunk benne, hogy ki tudjuk védeni azt a helyzetet, amibe beleeveztük magunkat. Ha a Fidesz ebben nem lesz társ, azt nagyon sajnáljuk. Sokkal egyszerűbb lenne, ha megértené a Fidesz-Magyar Polgári Párt (Közbeszólás: Szövetség.), bocsánat, Szövetség, hogy... (Font Sándor: Nem sértődünk meg.) Mondhattam volna mást is, akkor megsértődtetek volna, de udvarias vagyok. Olyan megfogalmazásokat, elvárásokat állít a helyzet kezelésével szembe, amit mint ahogy képviselőtársaim mondták, a legjobb magyar pénzügyi és bankszakemberek, vállalkozók sem várnak el ebben a helyzetben. Egyébként meg, ha odaérünk, akkor figyelembe fogjuk venni azokat a javaslatokat is, amelyek a gazdaságélénkítéssel kapcsolatban itt és most elhangoztak, de nem megvalósíthatók.
Akkor még egyszer mondom, a Magyar Szocialista Pár mezőgazdasági bizottságban dolgozó tagjai az itt jelen nem lévő SZDSZ-es képviselővel általános vitára alkalmasnak tartják a költségvetési javaslatot.
ELNÖK: Igen, köszönöm szépen. Nem tudom, képviselőtársaim ismerik-e azt az anekdotát, amikor a székely bácsit faggatja a média (Herbály Imre: Nem ismerjük, de nem vagyunk rá kíváncsiak. - Derültség.). Egyre rafináltabb kérdéseket tesznek föl, és mindenre megválaszol a bácsi. A legutolsó kérdés az a sztárriporter részéről, hogy "és bátyám, ön szerint isznak-e a halak?" A bácsi gondolkodik egy kicsit, azt mondja, hogy isznak-e a halak, azt nem tudom, de hogy esélyük megvan rá, az biztos. Na most hogy én az aljas szót használtam, azt nem tudom, de hogy az esélyem nem volt rá, az biztos, mert okom is lehetett volna rá, de szerintem nem használtam. Csak ezt alelnök úrnak szeretném jelezni.
És hogy az Orbán-kormány vett-e fel hiteleket. Természetesen vett, de egyet csinált nagyon szigorúan, nem költekezett túl. (Közbeszólás: Á-á!) Nem költekezett túl. Tetszenek tudni, miért? Mert 8000 milliárd forint volt az eladósodás. Itt vannak azok az szakemberek, akik akkor is ott voltak a Pénzügyminisztériumban, tehát az ön által most hitetlennek hallott számot ők pontosan meg fogják erősíteni. Mondom, 52,5 százalékos volt a GDP-hez mért eladósodási szintünk, 8000 milliárd forintos volt nominális értéken az eladósodottság. Jelenleg 17-18 ezer milliárd forint az állam eladósodottsága. Ezek a számok magukért beszélnek. Utána ezen önök megsértődhetnek, hogy kvázi ezzel kimondom, hogy ki a felelős a jelenlegi bajért. Tudom, hogy nehéz ezzel szembenézni, ezt megértem, de mondtam, hogy önöket ilyen kellemetlen helyzetbe hozták. Ahhoz, hogy önök ilyen tettestársak voltak, ahhoz persze majd önöknek kell valamilyen szinten a felelősséget vállalni. (Jakab István jelentkezik.)
Jakab Istvánnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Akkor az első körben tegyük helyre a sértődés ügyét! Demendi képviselőtársam nincs itt, ő közölte velem a legutóbbi ülésen, hogy közügyekben nem sértődünk - jeleztem, hogy igen, igazad van, elnézést, közügyekben nem sértődünk. Én azt gondolom, hogy közügyekből ülünk itt, tehát nem sértődünk, hanem tételezzük fel egymásról, hogy mindenki a megoldást keresi. Alapvetően más gazdaságfilozófia mentén gondolkodunk, nem kell ezen meglepődni, ezt gyakran leírták, felesleges ideidézni... (Közbeszólások.) ...felesleges ideidézni. Nyilvánvaló dolog, hogy aki nem a szociális piacgazdaságon nőtt fel, az most nyilván másképp közelít a problémákhoz, semmi gond. (Derültség az MSZP soraiban.) Semmi gond... (Herbály Imre: Te min nőttél fel?!) Hát, volt egy kevés részem benne.
Tisztelt Bizottság! Minekutána leírtam magamnak, mert még az elején hozzá akartam szólni, így azzal szeretném kezdeni, de Herbály képviselőtársam segített is ebben, mert én azzal akartam indítani, hogy végül is egy törvény, méghozzá az egyik legfontosabb törvény tárgyalása miatt ülünk itt a teremben. És ha valamilyen törvényt tárgyalunk, talán jó, ha ismerjük, hogy miről tárgyalunk. Nyilvánvaló dolog, hogy úgy nagyon nehéz érdemi érveket szóba hozni, érdemi kérdéseket feltenni, ha nem tudom, hogy az előttem lévő táblázat számai ülnek vagy nem. (Közbeszólások.) Mihez képest. Adjatok egy fix pontot, és kimozdítom sarkából a Földet - ez ennyire egyszerű. Azt gondolom tehát, hogy ezért nem biztos, hogy bennünket kell meg- vagy elítélni.
Van egy másik kérdés. Valóban, az este láttuk, hogy nagy a csődület, a sajtóból nagyon sok minden kijött... (Közbeszólások.) Bocsánatot kérek, a csődületet én a sofőrökre, a taxikra értettem, arra, hogy meg sem lehetett közelíteni a Képviselői Irodaházat, hatalmas médiaérdeklődés volt. Bocsánatot kérek, nem képviselőtársaink voltak bent a házban, de ez az ő dolguk. Én csak azt néztem, hogy a taxis el akart zavarni még a szomszéd parkolóból is. Igen nagy volt tehát a csődület - még egyszer megismétlem -, és azt gondoltuk, hogy talán szocialista képviselőtársaink többet tudnak, és nyilvánvaló dolog, hogy az információk birtokában másképp lehet közelíteni a problémához. Nekem az a meggyőződésem, én azt gondolom - de ezt már az elnök úr is kimondta -, hogy akár felelős kormánypárti, akár felelős ellenzéki az ember, annyira nem hajt bennünket az idő, hogy ne tudjuk, miről vitatkozunk, miről tárgyalunk és miről szavazunk. Ennyire nem hajthat bennünket az idő a magyar parlamentben. Azt gondolom, ezt viszont ki kell mondani - ezt viszont ki kell mondani!
Néhány reflektálás arra, ami elhangzott, és ami a frakciót érte. Az elnök úr, mint ahogy azt Czerván képviselőtársam mondta, megvédi magát, Czerván képviselőtársam, ahogy mondta, megvédi magát, de, uraim, az a 12 kilométer autópálya - pestiesen mondva - nem volt semmilyen bejelentés, mert pontosan tudjuk, hogy... (Herbály Imre: 19-et mondott, de nem érdekes!) ..., tizenkilenc. Szóval Bécsig is el kellett volna menni, kész volt az a háromsávosra, pardon, hatsávosra szélesített autópálya, ugye? De ezzel ne foglalkozzunk!
Azt gondolom, hogy Németország, az Egyesült Államok vagy Nagy-Britannia nem fordult az IMF-hez (Közbeszólások.), hanem lerendezte saját költségvetéséből, saját döntési hatáskörben a saját gazdaságát. Uraim, ha majd nem rendezik el ismét 30 évre Magyarország sorsát, akkor mi is türelmesebben ülünk itt, és szépen megvárjuk, amíg döntenek helyettünk. Ilyen egyszerű. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Ezt a kamatot majd képviselőtársamnak is ki kell fizetnie, akkor majd más módon viszonyul a problémákhoz.
Azzal zárnám, hogy megkaptuk mi már azt rendesen, hogy ha nem szavazzátok meg, erőből úgyis átvisszük. És most ezért biztos megrónak képviselőtársaim, de az a helyzet, hogy ha van egy nagy baleset, az a minimum, hogy amíg le nem rendezik az ügyet, addig a rendőrség, ha súlyos a baleset, bevonja a jogosítványt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ha nincs kormányoldali jelentkező, akkor Bodó Imrének adok szót... (Borenszki Ervin jelentkezik.) Van? Bocsánat, akkor még nem, akkor most Borenszki Ervinnek adok szót.
BORENSZKI ERVIN (MSZP): Elnézést kérek, az elnök úr is látta az előbb, hogy jelentkeztem.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy az eddigi vitában többen érintették ezt, és azt gondolom, senki nem cáfolta, hogy egy rendkívüli helyzetben vagyunk. Az előterjesztő képviselője is mondta, hogy soha nem látott... Nem is tudom, nagyon régen volt már, vagy nem is volt még ilyen, nem tudom, milyen kifejezést használt az előterjesztő képviselője, de tételesen igaz, hogy egy ilyen helyzetben, amilyenben az ország most van, amilyenbe került - néhány szót majd a felelősségről is szeretnék szólni, meg a felelőtlenségről is -, ebben a helyzetben az egy minimumelvárás a magyar parlament képviselőitől, hogy az ehhez a helyzethez illő komolysággal tárgyaljuk meg az elénk kerülő papírokat. És én ebbe azt is beleértem, hogy ha én ellenzéki képviselő lennék, akkor bizonyára nem méltányolnám olyan nagyon ezt a helyzetet, hogy iksz táblákhoz nem jutunk hozzá, nem tudjuk a pontos számokat, és emiatt nem tudunk érdemben megnyilvánulni, de tekintettel a helyzetre, és tekintettel arra, hogy egy költségvetési tárgyalásnak megvan a szigorú menetrendje, nem megoldás - és azt gondolom, ezt lelkük mélyén az ellenzéki képviselők is tudják -, hogy most itt heteket halasztunk azért, mert még nem sikerült kellően átírni a költségvetési számokat. Ez az egyik megjegyzésem.
A másik, hogy valószínűleg abban is egyet tudunk érteni, hogy ma nemhogy a magyar parlamentben vagy Magyarországon, hanem a világon nincs olyan ember, aki pontosan le tudná írni a holnapi napot, aki pontosan le tudná írni, hogy mi történik a jövő héten, és ebben a helyzetben kell a világon mindenkinek költségvetést terveznie; egy rendkívül mobilis helyzetben, amikor napról napra, óráról órára változnak a pénzügyi adatok, számok, amikor, ha úgy tetszik, hitekre meg hitetlenségre épül a világ, amikor minden mozog körülöttünk, ebből adódik a rendkívülisége. Ekkor kérnek önök számon, különösen az elnök úr - mert én nagyon nem vitatkozom senkivel érdemben - kér számon rajtunk, amit, gondolom, ha fordított lenne a helyzet, akkor mi is megtehetnénk, de én hiszem, hogy a szocialista frakcióban több empátiával rendelkező ember ül, minthogy ezt ilyen durván kérnénk számon egy fordított helyzetben.
Én azt is gondolom - lehet, hogy ez eretnek gondolat -, hogy talán az is van e mögött, hogy munkál a félelem a kormányzati felelősség vállalásától, ezek mögött a mondatok mögött talán ez is meghúzódik. Többen mondták már, hogy a felelősségben osztozni nem a költségvetés megszavazásában kell, soha nem is kérte ezt senki; nem is gyakorlat, én úgy tudom, a parlamentben sem, de önkormányzati szinten sem, hogy az ellenzék megszavaz egy költségvetést, nem tudom, hogy ez megtörtént-e már Magyarországon. Tehát nem ebben kértük az önök segítségét, hanem az értelmes párbeszédben, abban, hogy felelősen, közösen tudjunk gondolkodni erről a kialakult helyzetről, és ne történelmi felelőtlenséget hányjunk a másik szemére, például abban, hogy az idevezető utat mondjuk 2002 és 2008 dátuma között tudjuk leírni. És én itt konkrétan kérdezni is szeretnék, kihasználva azt, hogy a Pénzügyminisztérium képviselője jelen van a beszélgetésen.
Jól tudom-e azt különböző irodalmakból, hogy talán 2000-ben indult ez az a negatív tendencia, ami vezetett egyenes úton 2006-ig? Tehát én a folyamatot nem 2002 és 2008 között írnám le, hanem legalább három szakaszt tennék: 2000-től, amikor készült választási költségvetés, kétéves méghozzá, és 2002-2006 között, amikor készült egy választási programra épült költségvetés, amit mellesleg zárójelbe téve a Fidesz megszavazott, ezt a jóléti csomagot, ami sok-sok mai bajunk okozója is. Tehát talán ebben a történelmi felelőtlenségben ezen a ponton is tudunk osztozni. 2006-tól pedig, amikor az új kormány egy őszödi beszéd után olyan költségvetést nyújtott be, amely megpróbálta rendezni a korábbi rendezetlen ügyeinket, megpróbálta rendbe tenni a költségvetést, a költségvetési hiányt, és ennek köszönhető talán, hogy nem durva, drasztikus lépéseket kellett rögtön tenni, meg hogy nincs államcsőd. Talán ha ebben is megállapodunk, akkor egy értelmes párbeszéd kiindulópontjához érkeztünk volna.
Így tehát azt gondolom itt ezen az oldalon, nem kívánunk senkinek olyan helyzetet, amiben mi most vagyunk felelősebb magatartással, mint amit önöknek kell ebből elvállalni, és imádkozzanak is azért, hogy minél később kelljen kormányozniuk. Ez lehet, hogy egy súlyos mondat részemről, de azt hiszem, hogy a Fidesznek, ha pártként gondolkodik erről a mai helyzetről, akkor elemi érdeke, hogy minél később kerüljön oda a kormányzóasztalához, mert hogy nincs sok választási lehetőség, nincs olyan lehetőség, hogy most majd kinyitjuk a pénzeszsákot, és akkor megindul egy új politika, amit mi nagyon szeretünk Járvás képviselő úr szerint, hogy mi osztogassunk. Csak annyit szeretnék mondani, hogy '94-ben sem volt abban a helyzetben a szocialista kormány, szocialista-szabad demokrata kormány, hogy osztogasson, emlékezzenek vissza rá, hogy mivel kellett kezdeni, és 2006-ban sem, amit már az előbb leírtam, hogy azért legalább árnyaljuk azt, hogy kinek a felelőssége az, hogy oda jutottunk, ahova jutottunk. Tehát nem mindig volt az a helyzet, hogy mi csak osztogatni tudtunk vagy szerettünk volna.
Abban pedig megnyugtatnék mindenkit, hogy körömszakadtáig azon leszünk, hogy azokat a fejlesztési lehetőségeket, amelyek történelmi lehetőségként az ország előtt állnak, végig fogjuk vinni, és a szükséges nemzeti forrásokat ehhez biztosítjuk, merthogy a dilemmánk nekünk is ez, hogy mi a feladat most első lépésben, második lépésben, harmadik lépésben. Nagyon azon a véleményen vagyunk, hogy nem lehet első lépésben gazdaságot élénkíteni, hanem először a helyzetet ismerve stabilizálni kell, meg kell oldani a finanszírozási válságot, és ezek után kell azokat a lépéseket megtenni, amelyek a gazdaság élénkítéséhez szükségesek. Ezen is dolgozik a kormány. Tegnap, ha úgy tetszik, egy ilyen megrendelést is megfogalmazott a frakciónk.
Zárásképpen tehát azt mondanám, hogy persze az általános vitánál - mindenképpen egyetértek Czerván képviselő úrral - helye van a makro megközelítéseknek. Aminek nincs helye, az a lekicsinylő, sértegető stílus, mert hogy az nem vezet sehova, attól még ez a bizottság soha nem tudott úgy fölállni, ha ilyen hangulatban tárgyaltunk, hogy léptünk egyet előre. Attól még soha nem tudtunk egységesen megszavazni mondjuk egy törvényjavaslatot, amire már volt példa, amikor próbáltunk az egymás fejével is gondolkodni, és nem utolsó sorban az ország, a választópolgárok érdekében tenni itt, ahol mi dolgozunk, mert ez a stílus, amiről beszéltem, méltatlan ehhez a bizottsághoz, a magyar parlament képviselőihez is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Igen, köszönöm szépen. Szerintem az a kormányzás méltatlan, amely Magyarországot ilyen állapotba hozta, képviselőtársam. (Borenszki Ervin: Köszönöm, elnök úr, a megjegyzését.)
(Jelentkezésre:) Bodó Imrének adok szót.
BODÓ IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Érdeklődve figyeltem minden hozzászólást, bár egy picit elkéstem, és ha megengedik, néhány kis gondolatot szeretnék visszaidézni, még mielőtt a gondolataimat megosztom önökkel.
Felelős ellenség, sok butaság hangzik el, a mi önkormányzatunkban, illetve a mi térségünkben ez nem így működik, felelősen, közösen, 2000-ben indult el a negatív tendencia, választási programok a hibásak, és most óriási dilemma előtt állunk. Amikor ezeket a gondolatokat felírtam, akkor azt gondoltam, hogy majd valami rendszer szerint megpróbálom önökkel megosztani a gondolataimat, de mindent felülírt alelnök úrnak a mondata, amelyet szeretnék visszaidézni. Azt mondja, hogy általános vitára javaslom az előttünk lévő anyagot, amelyről tudjuk, hogy nem az, aminek kéne lenni. Akkor tisztelettel megkérdezem alelnök urat és tisztelettel megkérdezem a kormánypárti képviselőket, de tisztelettel megkérdezem a szakembereket is, (Herbály Imre: Ezt kellett volna az elején.) hogy miről is kell vitatkozni, ha nincs miről vitatkozni. Tehát úgy gondolom, hogy felelős ellenzék helyett felelős kormányzást kellene emlegetni.
Ha megengedik, egy alapgondolatot azért szerintem le kellene rögzíteni, mert úgy látom, hogy a felelősség szétterítése azért megpróbál működni. Önök hat éve, tisztelt kormánypárti képviselők, hat éve irányítják ezt az országot. (Demendi László: Három.) Dehogy három, hat. Demendi képviselőtársam: három. Hat éve irányítják ezt az országot. Egy embernek a munkaideje, amely 30 és 40 év közé tehető, azon belül mondjuk hat év azért kellően nagy időszak. Azt gondolom, hogy ez a hat év minden, csak nem éppen egy sikertörténet. Szerintem jogos, ha azt kérdezik önök, hogy hol a felelős ellenzék, de akkor tessenek szívesek először onnan kiindulni, hogy hol van a felelős kormányzás, mert önök irányítják jelen pillanatban hatodik éve ezt az országot, önöknek kellene erről nemcsak nekünk, elsősorban a választópolgároknak tisztelettel felelősen beszámolni vagy elszámolni. Azt gondolom, hogy amikor polgármesterekként közmeghallgatáson elszámolunk, beszámolunk a saját lakóközösségünknek, akkor nagyon nagy szégyen esne velünk, ha azt mondanánk az ott élő embereknek, hogy arról számolunk be, amiről egyébként nem lehet beszámolni, mert gyakorlatilag ez már nincs is, eladtuk, és a többi, és a többi.
Ebben a bizottságban talán hónapokkal ezelőtt elmondtam önöknek, és engedjék meg, hogy megismételjem, mert azt gondolom, és szent meggyőződésem, hogy ez az ország azért került oda, ami a példából kijön, hogy akkor még a liberális gazdasági miniszter berobogott a magyar parlamentbe, és szót kért, majd közölte, hogy hatalmas üzletet csináltunk, eladtuk a MÁV teherszállító üzletrészét - megjegyzem, ez volt a nyereséges -, és megtartottuk a személyszállító üzletrészét - megjegyzem, ez volt a veszteséges -. Kérem szépen, ha én polgármesterként, képviselőtársam polgármesterként azt mondaná a saját választókörzetében, hogy uraim, ezt meg ezt eladtuk, és megtartottuk azt, ami egyébként teljesen ráfizetéses, akkor bennünket mindennek tartanának, polgármester úr, csak éppen nem felelős településvezetőnek.
Én úgy gondolom, hogy egy ország vezetése ugyanúgy kell hogy működjön, mint ahogy egy települést mi vezetünk, és ugyanúgy kell hogy működjön, mint ahogy egy családot vezetünk. Szerintem a kormányzás felelőssége alól nem kellene, vagy legalábbis nem illő kivonni magunkat. Az a véleményem, hogy elsősorban ezt kellene önöknek elmondani a választópolgárok felé. Megértem, és magánemberként, családapaként, politikusként maximálisan sajnálom a kialakult helyzetet, mert talán ennek a válságnak nem kellett volna kialakulnia, vagy ha kialakult, akkor nem biztos, hogy ilyen hevességgel kellett volna hogy kialakuljon, de azért azt gondolom, hogy országok és országok között, sebezhetőség és sebezhetőség között óriásiak a különbségek.
Az az ország, amelynek jelen pillanatban a GDP-arányos adósságállománya alulról nyaldossa a 70 százalékot, úgy, hogy önök ezt ötven-egynéhány százalékkal vették át, az az ország, amelynek menet közben, az elmúlt hat évben jelentősen csökkent a nemzeti vagyona, mitől lenne erős és stabil? Tisztelettel kérdezem a szakértőket, tisztelettel kérdezem a kormánypárti képviselőket, mitől lenne stabil az a család, amely egyébként mindenét eladta és felszámolta, és visszabérli, lízingeli, uram bocsá' más nemzetállamok tulajdonába adja, majd onnan használja azt a szolgáltatást? Ez minden, csak nem normális. Ha önök azt kérik - személy szerint mondjuk én magamra veszem -, hogy legyek felelős ellenzék, ám legyen, de akkor legyen felelős kormányzás! Nincs ebből semmi probléma. Legyen felelős ellenzék! Én azt mondom, hogy én az leszek önökkel szemben, de legyen felelős kormányzás is! És az nem lehet, tisztelt képviselőtársaim, nem állapot azt mondani, hogy, tisztelt ellenzéki képviselők, önök legyenek szívesek annak örülni, hogy önök még nincsenek kormányon, mert jobb, hogy önök nincsenek is kormányon, mert most akkora dilemmában vagyunk, hogy hogyan tovább. Képviselőtársaim, ha önök dilemmában vannak - meg ne sértődjenek azon, amit mondok! -, akkor nem alkalmasak a kormányzásra. És ezt nem megbántólag mondom. Ha nincs egy irányvonal, egy koncepció, egy világos elképzelésük - és most nem a válságból való kiútról, hanem az elmúlt hat évről beszélek, a hat évben benne van a mostani is -, ha dilemmák vannak, akkor én megjegyzem tisztelettel, hogy akkor ez valahol talán a kormányzásnak a problémája.
Végezetül engedjék meg, hogy azt kérjem önöktől, hogy arról véletlenül se nyissunk vitát, és szavazzunk, ami egyébként nincs, és nap mint nap, sőt óráról órára változik. Én azt gondolom, nem ez a megoldásnak a kulcsa. És bármennyire is nem fog önöknek tetszeni, én a megoldás kulcsát a következőkben látom: dilemmák helyett - dilemmák helyett! - Magyarországon ki kell írni a választásokat, és a lakosság kezébe kell tenni a dilemmának a feloldását. Majd eldönti a nép, eldönti a szavazópolgár, ha el akarja dönteni, aki elmegy szavazni, hogy ő hogyan és miként kíván ebből a dilemmából kijönni.
Tisztelettel kérdezem önöket, ehhez a közel 70 százalékos GDP-arányos hitelállományhoz hova veszünk még fel? Elmegyünk 127 százalékig vagy 277 százalékig? Vagy mi lesz ennek a vége? Ez egy jó irány önök szerint? Ez minden, csak nem egy jó irány. Komolyan mondom, talán itt a teremben a legfiatalabb képviselőként, hogy én nem tudok ehhez másképp hozzáállni, mint a hogy hozzáállok a saját településem vezetéséhez: ez az irány jelen pillanatban bibis, beteg, ezt nem lehet folytatni. Önök ezen megsértődhetnek, bár én igyekeztem önöket egyetlen gondolatommal sem megsérteni, de ezt nem lehet folytatni, és nem lehet azt mondani, hogy mert a világválság beköszöntött. Országok meg országok között azért különbözőségek vannak.
Ne haragudjanak, hogy egy picit elkapott a hév, de én azt gondolom, hogy ha parlamenti képviselőként mindannyian felelősen gondolkodunk, mindannyian azért kerültünk ide, mert a választópolgárok megtiszteltek a bizalmukkal, legyünk itt bármely párt színeiben, és akkor én azt gondolom, az itt elhangzott gondolatokon talán nem megsértődni kell, és remélem, nem sértettem meg senkit, hanem ezeket talán megfogadni kellene, és talán ezt az országot, a közel tízmillió embert valahogy közösen ki kellene vezetni ebből a káoszból. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bagi Bélának adok szót, amennyiben... (Frankné dr. Kovács Szilvia jelzésére:) Bocsánat, a képviselő asszony bejött közben, akinek megadom a szót.
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Már elég régóta itt vagyok, elnök úr. A Bodó képviselőtársam által elmondottakra szeretnék reagálni. Egyet azért, azt gondolom, tisztáznunk kell: a kormánynak van beterjesztett költségvetése. Az, hogy az számszakilag, számaiban mennyire állja meg a helyét a gazdasági közeg miatt, az egy másik kérdés, de azt gondolom, önnel ellentétben, hogy van miről tárgyalni, és van mit támogatni, és van mit esetlegesen nem támogatni, úgy gondolom, hogy ehhez nem férhet kétség. Azt gondolom, hogy a jelenlegi gazdasági környezet, a pénzpiaci válság mindenképpen indokolttá teszi azt, hogy egy, a szokványostól, a korábbiaktól eltérő módon történjék meg a költségvetés tárgyalása és majd elfogadása.
Arra is szeretnék reagálni, hogy az ellenzéki pártok, konkrétan a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt támogatását feltehetőleg nem fogjuk tudni megszerezni, de a kormánynak az a felelőssége és a feladata, hogy többséget szerezzen a költségvetéshez, és én úgy gondolom, hogy vannak a magyar parlamentben olyan felelős politikai erők, amelyek átérzik ennek a felelősségét és szükségességét. És én úgy gondolom, hogy ha a kormány többséget tud szerezni a költségvetési tárgyalásokhoz, és annak az elfogadásához, akkor ez nem kétségbe vonható.
Úgy gondolom, hogy egy, a korábbi időktől eltérő alázat szükségeltetik természetesen a kormánypártoktól is, de én úgy vélem, az ellenzéki pártoktól legalább annyira, hiszen a hazánkért, az országért érzett felelősség, azt gondolom, nem kerülhető el. Természetesen lesz idő, amikor arról is számot kell majd adni, hogy az elmúlt hat évben ki hogyan és mit tett azért, hogy az országban élő emberek sorsa jobbra forduljon, de én azt hiszem, hogy ez most nem az az idő, amikor erről kellene bármelyik felelősen gondolkodó politikai erőnek vitát kezdeményeznie. Én azt hiszem, hogy most a válság elhárításának a feladata az, ami mindnyájunknál központi kérdés kell hogy legyen, és hogyha ezt nem tesszük meg, akkor könnyen átfordulhat az egész helyzet egy kaotikus, zűrzavaros és az ország tragikus helyzetét előidéző szituációba. Én úgy gondolom, hogy ez sem az ellenzéki pártoknak, sem a kormánypártoknak nem lehet célja, mert mi - ahogy Bodó képviselőtársam is mondta - választói szándékból, a választók választásának eredményként ülünk itt, ahol ülünk, azzal a megbízással, ami, úgy hiszem, elsődleges, mindenek feletti kell hogy legyen, még pártérdekek feletti is.
Arra nem szívesen utalnék, és nem rabolnám azzal képviselőtársaim idejét, ami az elmúlt pár órában elhangzott. Nem gondolom, hogy akár a kommunista - bár az szerintem nem volt ebben az országban, aki ismeri a történelmet, az tudja, hogy nem kommunizmus volt, képviselő úr, hanem szocializmus... Az, hogy ki milyen részben vállal felelősséget a szocialista időkért, az természetesen változó. Én soha nem voltam tagja például a Magyar Szocialista Munkáspártnak, úgy tudom, hogy ön az volt, ön vezető beosztásban volt akkor, én nem voltam vezető beosztásban - és ezt még ragozhatjuk. Azt gondolom, átvizsgálhatjuk személyenként, ilyen szempontból is a szemben ülő frakciókat, de nem gondolom, hogy ennek lenne itt az ideje, és ezért a bizottság egyetlen nőtagjaként is reménykedem abban, hogy talán nem ez a terep az, amire lehetőséget adnak a jelen körülmények. Tisztelettel kérem önöket, hogy ezt fogadják el, és próbáljanak megfelelő módon, mértéktartással részt venni a költségvetés elkövetkező vitáiban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lehet, hogy nem volt kommunizmus, én nem tudom (Jakab István: De úgy éreztük! - Közbeszólások.), de hogy most a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési törvénytervezetére nézve elfogadott napirendi pontunk van, az egészen biztos. Ehhez kapcsolódóan pedig, azt hiszem, ez az egyedüli alkalom talán, amikor megpróbáljuk összefüggéseiben elemezni a makrogazdaság, az európai és a nemzetközi folyamatokat, azok következményeit, hogy mindennek milyen hatása lesz erre a költségvetésre, amelyről nem tudjuk, hogy milyen költségvetés lesz - ezt önök pontosan tudják. És én értem azt, hogy önök most miért nem szeretik a kritikát: mert úgy néz ki, hogy eljött az a pillanat, amit tovább nem lehet halogatni. Tudom, hogy ez egy kellemetlen időszak, és most hiába mondják, hogy ez az időszak nem alkalmas arra, hogy ezt megvitassuk, de akkor az önök logikája szerint egyetlenegy ilyen időszak sem lesz, én úgy érzékelem legalábbis.
Bagi Bélának adok szót.
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Hogy empátiakészségemről tegyek tanúbizonyságot, teljesen érthető, emberileg abszolút megértem a kormánypárti képviselőtársaimnak az érzékenységi túlérzékenységét. Attól tartok, hogy lesznek képviselőtársaim még érzékenyebbek, ahogy romlik a helyzet, az érzékenységük valószínűleg egyre fokozódik. Még egyszer mondom, ez emberileg teljesen megérthető.
Visszakanyarodva a mai nap témájára. Borenszki Ervin mondta, hogy komolyan tárgyaljuk meg az előttünk lévő papírokat. Nehéz ezt komolyan megtárgyalni. Bodó Imre képviselőtársam részletezte ennek az okát. Én inkább azt javasolnám magunknak, de inkább az én képviselőtársaimnak, hogy azért vegyük már magunkat komolyan, tehát ne essünk már abba a hibába, mint ez a kommunizmus, szocializmus időszakában született rendőrvicc, hogy ez a luk nem luk, amikor a betétlapot kilyukasztotta.
Itt van az asztalunkon most egy papír, erről kellene beszélni, amiről mindannyian tudjuk, hogy nem ez fog odakerülni a parlament plenáris ülése elé, mert ezt is tudjuk, hogy ez nem kerülhet oda. (Csontos János: Már ott van.) Most akkor hol vagyunk? Most a parlament mezőgazdasági bizottságában, vagy pedig, ha az elnök úr berekeszti, akkor egy baráti beszélgetésen? De nekünk erről kellene beszélni, mindannyian tudjuk, hogy az nem lesz.
Az is elhangzott, az a mondat, hogy a segítséget az értelmes párbeszédre kérné a kormánypárt tőlünk. Én csak két éve vagyok parlamenti képviselő, lépten-nyomon erre próbálkozást teszünk, de segítsenek a kormánypárti képviselőtársaim visszaidézni, hogy mi volt, amikor a Fidesznek vagy az ellenzéknek volt egy érdemi javaslata és azt elfogadták volna. (Demendi László: Az SPS.) Az SPS... Az empátiakészségemről tanúságot tettem, az SPS-t ne hozzuk ide, mert tovább romlana a hangulat.
Az előttünk lévő papír komolyságát illetően egy tételt. Az ország jelenlegi helyzetében hogy kerülhet olyan papír ide a mezőgazdasági bizottság elé, hogy be van tervezve a Parlagfűmentes Magyarországért tárcaközi bizottság által elfogadott programok végrehajtására támogatás. Már az előző költségvetési tárgyalásoknál is kijelentettük, hogy ez egy ablakon kidobott pénz egyébként is, ez soha nem hozott eredményt. Az ország jelenlegi helyzetében, amivel igazán csak önök vannak tisztában, mert mi nem vagyunk teljesen képben, csak sejtjük, hogy kerülhet ide bármilyen kis tétel is? Tehát ez is azt mutatja, hogy ez a papír nem papír, tehát valami másról kellene beszélnünk a mai Magyarországon ebben a bizottságban.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelentkezésre:) Járvás Istvánnak adok szót.
JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ígérem, hogy már nagyon rövid leszek, és szakmai dologgal szeretném kezdeni. Szeretnék visszatérni ahhoz a gondolathoz, hogy elég nagy fejlesztés az, ami az Európai Unió forrásait felhasználva a mezőgazdaság számára biztosítva lesz az elkövetkező évekre, és ez elég nagy felelősség egyébként. Nem túl sokan vagyunk itt, akik aktív mezőgazdasággal foglalkozunk, de vagyunk azért néhányan. Tehát azt az ezer-egynéhányszáz milliárd forintot elkölteni, annak az önrészét előteremteni, a meglévő hiteleket kezelni nem könnyű feladat. Ezzel kapcsolatban az én véleményem az, de lehet, hogy nyitott kapukat döngetek, hogy ezen beruházásoknál, lehetőségeknél vagy pénzelköltésnél is kezdeményezni kellene az Európai Uniónál, hogy az önrész kisebb legyen, minél kisebb és minél nagyobb legyen a támogatási arány, akkor fogjuk tudni szerintem sikeresen, jól elkölteni, az én véleményem ma ez. Minél nagyobb legyen a támogatási arány. Ha el lehet kezdeni vagy érdemes ezt, közös gondolkodást kérek ebben a dologban, hiszen a húsz évre előre szóló lehetőségek csak akkor adottak, ha meg tudnak valósulni ezek a beruházások.
Nem is beszélek én arról a dologról, hogy milyen kötelezettségeket írnak alá azok a vállalkozások, amelyek egy-egy ilyen beruházást megvalósítanak, hogy milyen eredményességnövekedés fog bekövetkezni, hány munkaerővel többet fognak foglalkoztatni, és a többi, ami a számonkérésnél meg keresztellenőrzéseknél azért majd aggasztja azokat, akik aláírnak, illetve fölvesznek ilyen támogatásokat.
Ami a személyes dolgot érinti, mindenkinek lehetnek tévedései, bár azt ne felejtsük el, hogy kiket milyen eszközökkel hogyan figyeltek meg. (Közbeszólások.) Lehet mindenkinek tévedése, talán még önnek is egyébként.
Köszönöm szépen. (Godó Lajos jelentkezik.)
ELNÖK: Godó Lajosnak adok szót.
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelettel javaslom, elnök úr, hogy a válaszok meghallgatása után zárjuk le a vitát és szavazzunk az általános vitára való alkalmasságról.
Szeretném megkérdezni a jelenlévő PM-nek, illetve FVM-nek a közgazdasági szakértőit, hogy igaz-e az, hogy 2009. évre 480 milliárd 250 millió támogatással számol a költségvetési tervezet, mert van nálam egy ilyen papír, aminek a végén az van, hogy mindösszesen 480 milliárd 250 millió a támogatás 2009. évi kerete.
Akinek valamilyen módosító javaslatra vonatkozó javaslata elhangzott, természetesen a következő időszakban akár a parlagfű-mentesítésre vagy akár másra vonatkozóan beadhatja a módosítási javaslatait, készségesen meg fogjuk tárgyalni. Úgy gondolom, hogy akkor lépünk helyesen, ha az általános vitára való alkalmasságról a bizottság dönt, és megyünk a következő napirendünkhöz, mert nemsoká befejeződik a környezetvédelmi tárgyú törvények tárgyalása, még ott van egy kötelezettségünk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Igen, köszönöm szépen. (Jelentkezésre:) Czerván Györgynek adok szót.
CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Elnézést kérek, csak három villámkérdés. Az első egy megjegyzés. Az van ezen a papíron is, amit az előbb néztem, az a 482 milliárd, de ebből még mindig hiányzik a 25 milliárd, ami 2006-ban eltűnt. (Közbeszólások.) Ez az egyik.
A másik, konkrétan ehhez a hitelválsághoz kapcsolódó dolog. Az előbb elfelejtettem, hogy az Agrár-hitelgarancia Alapítványnál, illetve az agrárhitelekért vállalt kezességgel kapcsolatos tételeknél 2008-hoz képest a 2009-es itt szereplő előirányzat kevesebb. Ez tartható lesz-e önök szerint? Várhatóan ez változni fog-e, már legalábbis tervezet szintjén, tehát a garanciadolgok? Pontosan azért, mert a vállalkozások nehezebb helyzetbe kerülnek nyilvánvaló módon, ha más miatt nem, a kamatláb-emelkedés miatt. Ez az egyik.
A másik pedig, hogy az MVH Hivatal költségvetése is magasabb az előző évinél. Nyilván ebben benne van az is, hogy az SPS-rendszerre a parlament döntése szerint áttérünk. Itt várható-e esetleg valami olyan szituáció, hogy pontosan a pénzügyi megszorítások miatt ez nem következik be?
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelentkezésre:) Herbály Imre képviselő úrnak, alelnök úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Godó Lajos képviselő úrnak volt egy ügyrendi javaslata is, csak kérdezett közben. Megkérdezem, hogy odafigyelt-e az elnök úr, vagy átlépett ezen, vagy ezt házszabályszerűnek minősítette-e.
ELNÖK: Az ügyrendi javaslatát ilyen értelemben nem vettek annak, mivel nem jelezte, hogy az, ha jól emlékszem...
HERBÁLY IMRE (MSZP): Nem, nem jól emlékszel, mert mondta, hogy ügyrendi javaslata van.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Nem mondta, elnézést! (Közbeszólások.)
ELNÖK: Ehhez akkor két megjegyzésem van. Egyrészt szerintem nem mondta...
HERBÁLY IMRE (MSZP): Jó, rendben van. Csak javasolta, bocsánat!
ELNÖK: Kettő: én azért legalább annyi hagyományt szeretnék még ápolni ebben a bizottságban, hogy amikor a kormány és az ÁSZ képviselői reagálnak az itt elhangzottakra, miután kérdéseket tettünk fel, esetleg még a képviselőknek lehet reagálási joguk, hogy értik, nem értik, vagy nem úgy értik, vagy nem arra válaszolt a megszólított. Ha jól értettem - a titkárság ebben segíteni fog -, 6 óra környékén fognak befejeződni azok a napirendi pontok, amelyek megelőzik a bizottságunkat érintő napirendi pontot, de a titkárság ezt figyeli itt kinn, a televízió adásában, és azonnal intézkedünk, hogyha netán befejeződne az előttünk lévő téma tárgyalása. De szerintem erre van időnk.
Most megadom a szót a kormány és az ÁSZ képviselőinek, amennyiben úgy érzik, hogy van olyan témakör, amelyre reagálniuk kell. És engedjük meg, hogy esetleg bárkinek van még rövid reflexiója - ezek már nagyon rövidek szoktak lenni -, megtegye, aztán pedig lezárnám az ülést. Köszönöm.
Bajánházy László (Pénzügyminisztérium)
BAJÁNHÁZY LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Mondhatom, elnök úr?
ELNÖK: Igen, megadtam a szót, parancsolj!
BAJÁNHÁZY LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): A konkrét dolgokkal kezdeném.
Parlagfű. Lehet, hogy a parlagfűre betervezett összegről mint szakember én is hasonlóképpen vélekednék, mint a képviselő úr, itt azonban, meg kell mondjam, kényszerpályán vagyunk. Ezt az összeget nem mi határozzuk meg, nem a kormány határozza meg, hanem az adózók 1 százalékos felajánlásának megfelelő összeget kell ide betervezni. Vészhelyzetben vagy bármikor felül lehet írni természetesen eme törvényi előírást, hogy ezt nekünk ide be kell terveznünk. Erre ez a válasz. Egyébként jelen pillanatban a költségvetési törvényjavaslatban ez a jogcím már nem szerepel, tehát a következő években az adózók erre a címre 1 százalékot nem ajánlanak fel.
Kérték, hogy szakmailag foglaljak állást, hogy 2006 vagy 2000 vagy 2002 vagy milyen határolás lehetséges a múlt elemzése kapcsán. Sokféle lehet. Nyilván egy politikusnak - ha megengednek egy ilyen kifejezést - kormányváltástól kormányváltásig tartanak a ciklusok, egy költségvetési tervezőnek az n-10. hónaptól az n+10. hónapig tartanak általában a ciklusai, mármint a költségvetési tervezés kapcsán, de tényleg nem akarom elbagatellizálni a dolgot. Egy folyamat nyilván nem egy adott időponttól változik meg, hanem előzményei vannak, az részben tovább folytatódik, részben megváltozik, attól függően, hogy egy kormánynak mi a programja. Hogy melyik évben mire vette fel a hitelt az ország vagy az ország nevében a kormány? A deficitre. Tehát minden év deficitje - ugyanúgy, mint természetesen egy vállalkozásnál is, bár ott nem teljesen ugyanolyan a számviteli beszámolás - az adósságot növeli. A deficit csökkentésének alapvetően kétféle módja van: a bevételek növelése, avagy a kiadások csökkentése, illetve a kettő kombinációja. Hogy melyik kormány mit vállal el, hogy kiadást csökkent-e, ami - hogy mondjam? - nem túl népszerű feladat, vagy bevételt növel-e, ami szintén nem túl népszerű feladat, erre nagyon nehezen vállalkozik, úgy gondolom, bármelyik kormány.
Ami a garanciaszervezeteket illeti, én nem tudok róla, hogy csökkent volna, a kerete legalábbis szinten maradt, amit idén sem tud... Ötven-valahány milliárdig történik a kihasználása mondjuk az Agrár-vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány 120 milliárdos keretének... (Szöllősi Endre: Fele-kétharmada között...!) Persze, az egy másik dolog, hogy ő mint alapítvány netán kezdeményezi, hogy nagyon jó lenne neki egy 130 vagy 140 milliárdos keret, és egy gonosz manó egy éjjel lehúzta 120 milliárdra... Kérdezzék meg az ÁSZ képviselőit, ők is soknak tartják, de ez egy más kérdés.
A beváltás ügyében lehet, hogy van némi csökkenés valamelyik beváltási számnál. Én nem látok ebben veszélyt, ugyanis azok felülről nyitott előirányzatok. Az egy más kérdés, hogy azt a kritikát meg akkor a nyakamat behúzva fel kell vállalnom, amit az ÁSZ mondott, hogy néha olyannál is csökkentünk, ami felülről nyitott előirányzat, és ejnye-bejnye, mert az ottani csökkentés nem igazán igazi csökkentés. De én úgy gondolom, hogy ez semmilyen kifizetést nem befolyásol semmilyen szempontból, tehát a kifizetést nem veszélyezteti.
A Godó képviselő úr által kérdezettekre Szöllősi úr vállalta el a válaszadást.
Szöllősi Endre (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
SZÖLLŐSI ENDRE (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A magam részéről a számos elhangzott általános vélemény és vita ügyében nem kívánok természetesen hozzászólni, illetve nem kívánom kommentálni azokat. Néhány, az ágazat költségvetését érintő felvetésre szeretnék röviden válaszolni.
Az egyik: Godó Lajos képviselő úr kérdezte, hogy a 480 milliárd forintos összeg, ami a 2009-es agrártámogatásokra van beírva, az reális szám-e, illetve változik-e. Természetesen nem vehetem magamra a jós szerepét, hogy a kormány által benyújtott és esetleg módosításra kerülő költségvetésben ez a szám nem fog-e változni, de a dolgok logikája szerint és a Bajánházy úr által elmondott prioritásokból következően az valószínűsíthető, hogy ez a szám lényeges mértékben nem változik. Elmondom azt is, hogy miért gondolom ezt, és miért bízom ebben. Benne van az ágazati kötetben az is, hogy 2009-ben az agrártámogatások főösszegének 70 százaléka már az Európai Unió forrásából származik, 30 százaléka származik a magyar állami költségvetésből. Ez természetes következménye annak, hogy a területalapú támogatásnál, a SAPS-támogatásnál évenkénti felzárkóztatás van egyrészt, másrészt növekedéssel számolunk az Új Magyarország mezőgazdasági és vidékfejlesztési programban is, illetve annak jogelődjeinél, az NVT-nél és a SAPARD-támogatásnál. Tehát az uniós forrású támogatások dinamikusan növekvő trendet mutatnak.
Bajánházy úr arról is szólt, hogy a költségvetés prioritása nemcsak az agrárvonalon, hanem más vonalon is az, hogy az Európai Unió által felkínált támogatásokat minél nagyobb mértékben vegye igénybe a magyar gazdaság. Ez érvényes az agrárágazatra is. A költségvetés tervezésénél az utóbbi években mindig alapkérdés volt, hogy az uniós támogatások legnagyobb mértékű lehívását a magyar források hiánya ne akadályozza. Tehát a költségvetés tervezésénél az elvileg lehívható uniós támogatásokhoz szükséges magyar forrás mindig is benne volt, és benne van 2009-ra is. Ennek alapján az nagy valószínűséggel mondható, hogy az uniós forrás és annak nemzeti kiegészítése nem fog csökkenni 2009-ben sem, hiszen ez nemzetgazdasági érdek.
Esetleges változás - reméljük, hogy nem lesz ilyen - a nemzeti támogatásnál jelentkezhet. Ennek kapcsán említést tennék arról is, mert fölmerült ismét, hogy egyáltalán miért csökken a nemzeti támogatás, meg azon belül hogy viselkedik az úgynevezett top up támogatás. Erről már többször esett szó a bizottság ülésén, és nekem is volt alkalmam erről elég részletesen beszélni. Most nem kívánok ezzel ilyen módon élni, hiszen úgy gondolom, hogy ez nem szükséges. De azért annyit el kell mondani ennek kapcsán, hogy a csatlakozási megállapodás az újonnan csatlakozó tagországokban a lehetséges mértékű kiegészítésről beszélt, ami tagállami hatáskör, aminek a fölső határa meg van szabva. Az adott ország számára, így Magyarország számára is ez azt jelenti, hogy a top up támogatás a nemzeti támogatás egy formája, és a nemzeti támogatások egy formájaként kezeljük és tervezzük.
Most a költségvetésben, az agrárköltségvetésben van egy olyan előirányzat, amit úgy hívnak, hogy folyó kiadás és jövedelemtámogatás. Ez egy nagy értékű vagy nagy volumenű előirányzat, amely egy gyűjtőfogalmat jelent, hiszen ennek a nagyságrendje 100 milliárd forint körül van. Ez több támogatási tételt foglal magában, ezek mind nemzeti támogatások, ezek között szerepel a top up támogatás is. Ezeket nem terveztük eddig külön a költségvetésben, ezek nem voltak a törvényben, illetve a törvény számítási anyagában számszerűsítve. Ezek közé tartozik a top up támogatás is, meg még számos egyéb, állattenyésztési támogatás is. Tehát ez volt az eddigi tervezésnek a logikája.
Ami a top upot illeti, erről is több szó esett, és fölmerült az, hogy ez miért ilyen és miért ennyi. Ezt több dolog befolyásolta, nyilvánvalóan azt a döntést kellett meghozni már az indulásnál is 2004-ben, és azóta is minden évben, hogy a rendelkezésre álló nemzeti forrásokat mire költjük. A top up támogatási rendszerek évenkénti kidolgozásánál abból indultunk ki és most is abból indulunk ki, hogy itt az állattartási ágazatoknak kell elsősorban preferenciát biztosítani. Minden egyes évben az volt a helyzet, hogy az állattenyésztési ágazatok, ezen belül a szarvasmarhatartás, húsmarha, a tejágazat, a juhágazat, a lehető legmagasabb mértékű támogatást kapta, és a GOFR-növényeknél, ezen belül a gabonaféléknél pedig azt kellett mérlegelni, hogy a nemzeti támogatásokkal mely ágazatot kívánjuk segíteni elsősorban, figyelemmel az adott ágazat jövedelmezőségére és az árak alakulására.
Az agrártárca vezetése azt a döntést hozta meg, hogy a nemzeti támogatásokon belül, tehát az adott keret fölosztásánál az állattenyésztési ágazatok támogatása élvezzen prioritást, és úgy gondolom, hogy ezt senki nem vitatta, aki ezzel a témakörrel foglalkozik. A mezőgazdasági bizottság részéről is több ízben elhangzott ennek az indokoltsága és helyessége.
Azt is mérlegeltük nyilvánvalóan, hogy a SAPS-támogatás összege évről évre nő, a SAPS- és a top up támogatással folyamatosan nőtt a gabonafélék területére adott támogatások összege. Ez így van 2007-ben és így van 2008-ban is, és így lesz várhatóan 2009-ben is. Úgy érezzük, hogy ez a kialakult helyzetben helyes döntés volt.
Azt hiszem, hogy Bajánházy úr megválaszolta az AVHGA-val kapcsolatos kérdést. Azt hiszem, hogy nincs más olyan, amire reflektálni kívántam volna. Köszönöm a türelmüket és a figyelmüket.
ELNÖK: Igen, köszönöm. Kérdezem az Állami Számvevőszék képviselőjét, hogy van-e olyan témakör, amit ki szeretnének egészíteni az elhangzottak alapján. Megadom a szót.
Hámoriné Maróti Györgyi (Állami Számvevőszék)
HÁMORINÉ MARÓTI GYÖRGYI (Állami Számvevőszék): Köszönöm szépen, elnök úr. Egyetlen egy kérdés érkezett az ÁSZ-hoz, de ezzel kapcsolatban is sajnos azt kell mondani, hogy igazán válaszolni nem tudunk. Mi azt konstatáltuk, hogy a tervezés folyamatában a top up külön soron jelent meg, majd a költségvetésben ez a folyó kiadások és jövedelemtámogatások soron jelenik meg több más előirányzattal együtt. A jelentésünkre adott észrevételben az FVM jelezte, hogy ezt az államtitkári értekezlet változtatta meg, tehát erre valószínűleg az FVM képviselője, illetve az államtitkári értekezleten jelenlévő FVM-képviselő tudna választ adni.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a képviselőtársaimat, hogy van-e reflexió. (Jakab István jelentkezik.) Jakab Istvánnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Főosztályvezető Úr! A top uppal kapcsolatban vagyok kénytelen rövid reflexiót tenni, méghozzá, ha nem tévedek, 2004-ben, amikor teljes jogú tagjai lettünk az Uniónak, akkor a delegáció Brüsszelből úgy érkezett haza, és ezzel indítottuk a programot, hogy a top up 30 százalék, a SAPS pedig évenként 5 százalékkal emelkedik az első három évben, majd utána évenként 10 százalékkal. Jól emlékszem? (Szöllősi Endre bólogat.) Ha jól emlékszem, akkor valószínű, hogy még együtt is dolgoztunk azon, hogy az állattenyésztés számára kialakítsuk a különböző borítékokat, ha jól emlékszem. (Szöllősi Endre bólogat.) Tehát adott volt a 30 százalék, és adott volt az állattenyésztés támogatása, ráadásul érthető volt, hogy a notifikált nemzeti támogatásokat három éven keresztül lehetett folyósítani, ha jól emlékszem.
Tehát az a meggyőződésem, hogy itt az, hogy ez az összeg le lett csökkentve, ráadásul nem akartam idehozni, de ha már ez szóba került akkor kénytelen vagyok, hogy jöttek mindig különböző zavaros magyarázatok, többek között a gabonaintervenció volt az egyik ilyen különleges indok. Kedves Főosztályvezető Úr! Mi is nagyon szeretnénk egyszer, de ajánlom az ÁSZ figyelmébe is, mi már megkérdeztük az MVH elnökét is, szíveskedjen már megmagyarázni, hogy mi is történt a gabonaintervenció kapcsán, mekkora összegek tűntek el, mekkora veszteségek keletkeztek, miért kellett tízezer tonna számra vagy százezer tonna számra Magyarországon átutaztatni azt a kukoricát, amit egyébként utána az Európai Unió értékesített. Azt gondolom, hogy nem a gazdákkal kellene megfizettetni ezeket az összegeket. Elnézést kérek, hogy ezt így hoztam szóba, de sajnos ezek tények és makacs dolgok.
Mi csináltunk egy nagyon rövidke kis számítást - ez az előző vitán is téma volt, és a ma esti vitán is téma lesz, a költségvetéshez, a támogatásokhoz tartozik -, hogy az elmúlt négy esztendőben a nemzeti támogatásokból mekkora összeg nem került kifizetésre az előirányzathoz képest. Főosztályvezető úr, 212,2 milliárd forint négy év alatt. Ez az az összeg, amely egyébként - még egyszer mondom, szívesen állok rendelkezésre a részletes adatokkal - az előirányzathoz viszonyítva nem került kifizetésre. Azért kellett ezt elmondjam, mert volt egy ígéret az uniós csatlakozás után, akkor próbálkoztunk azzal, hogy lesz egy stratégia, átgondoljuk - mindenki lelkesedett, fejlesztett -, mert a termelőnek tudnia kell, hogy milyen irányba megy. Sajnos ezek a támogatások utána valahogy nem jöttek, folyamatosan áttettük őket egy évvel későbbre. Az SPS már csak hab a tortán, és innentől kezdve nem is kell kifizetni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hozzá szeretnék szólni, ezért az ülés vezetését átadom Jakab Istvánnak.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Font Sándor elnök úrnak adok szót, tisztelt bizottság. Parancsolj, elnök úr!
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Én is többek között ehhez a top-up külön soron szerepel, nem szerepel külön soron, és annak az összegéhez szeretnék hozzászólni, már csak a történeti hűség kedvéért, mert ha jól emlékszem, a 2006 őszén benyújtott költségvetésben kifogásoltuk meg először, hogy a 2007-es költségvetési évre mintha csak 78 milliárd forintot látnánk a top-upra. 2004-ben - három nevet említek - Németh Imre, Kovács László és Medgyessy Péter volt az, aki Koppenhágában aláírták a csatlakozási szerződést Magyarország részéről, és szinte diadalittasan jöttek vissza, hogy amit lehetett, megoldottuk, nem baj az a 25 százalékos uniós támogatás, itt a 30 százalék. Úgy emlékszem, utána, az akkori párterőviszonyoknak megfelelően négypárti parlament volt, négypárti határozati javaslatot fogadott el az Országgyűlés, letéve a nagyesküt, hogy ezt a 30 százalékot, ha törik, ha szakad, bármi történhet, mindig ki fogjuk fizetni a magyar mezőgazdálkodók részére, mert iszonyú hátrányos helyzetbe kerültek azáltal, hogy a magyar gazdák és a velünk csatlakozott országok gazdái bizony-bizony csak 25 százalék támogatást kapnak az uniós gazdálkodók, a régi uniós tagországok gazdálkodóihoz képest. Ezek után ezt a határozatot semmibe veszi a kormány, és azt találta ki indoknak, hogy a szántóföldi növénytermesztésben keletkezett túltermelés kapcsán a kukorica, gabona betárolására, intervenciós felvásárlására, annak a finanszírozására különítjük el, tehát a mezőgazdaság tulajdonképpen nem is károsul - jött a csavart logika -, hiszen valahol ezt visszakapja az ágazat. Nem valahol, hanem valakik - jegyzem meg most már utólag. Miért? Mert ugyanakkor önök arra hivatkoztak, hogy 25 milliárd forintot elveszünk az intervenciós készletek finanszírozására. És mi is történt utána, 2007-ben? Nagy nyereséggel eladták a 101-102-103 eurós áron felvásárolt gabonakészletet, és mint tudjuk, az egész intervenciós rendszer úgy működik, hogy mindig az adott ország költségvetésének kell megfinanszírozni. Ezt Gráf József is rosszul tudta a múlt heti meghallgatásán, mert mindig az adott ország költségvetésének kell megfinanszíroznia a felvásárlást, majd az összes kezelési és ehhez kapcsolódó költséget együttesen szembeállítja az eladási árral; ha az eladási árban pozitívum van, ezt a pozitívumot, a különbözetet az Unió felé át kell adni, ha negatívum van, az Unió majd megfinanszírozza ezt a részt. De itt pozitívum állt be, uraim, vagyis ez azt jelenti, hogy annak a 25 milliárd forintnak semmi keresnivalója nem lett volna ott. Időszakosan meg lehetett finanszírozni, de visszajött az egész.
Most akkor nézzük, mi is történik utána 2008-ban és 2009-ben a visszajött pénzzel! A 2008-as költségvetési évben természetesen ugyancsak nincs benne a 25 millió forint. Akkor már egész más indokot találnak ki, hogy akkor miért nincs benne. De, már elnézést, a mostani magyarázat szerintem a leggyengébb. Mert nem arról van szó, főosztályvezető úr, hogy ne értenénk egyet abban, hogy tekintettel kell lennünk az állattenyésztés sanyarú sorsára, hanem arról van szó, hogy az sem igaz, hogy a 25 milliárd forint, amit netán most nem fizetnek ki a mezőgazdaságban a szántóföldi növénytermesztésben, a SAPS-rendszerben részt vevők számára, azt a 25 milliárd forintot most átadnák az állattenyésztés részére. Szó sincs erről. Hol van itt az állati hullák megsemmisítésének a támogatása? Hol vannak azok a támogatások, amelyeket az uniós tagországok költségvetése megfinanszíroz az állattenyésztőknek, pontosan azért, mert ők is látják, milyen nehéz helyzetben vannak, és így próbálják őket segíteni. Ennek nyoma sincs. Azt kell tehát mondjam, most már érvet sem tud az agrárkormányzat és a kormányzat felhozni arra, hogy miért vonta el a 25 milliárd forintot.
Tessék mondani, 2004-ben, amikor aláírták a szerződést, akkor nem volt nyilvánvaló, hogy a SAPS-rendszerben érdekelteknek folyamatosan növekszik a támogatása? Dehogynem. Megmondták: 2004-ben 25 százalék, majd pedig 30 százalék, 35 százalék, 40 százalék - ezt értük el 2007-ben. Itt ugrik 10 százalékkal a támogatás a meghatározott szerződés alapján, 2008-tól már 50 százalékos, aztán 60, 70, 80, 90, és 2013-ra érjük el az uniós tagországok gazdálkodóihoz képest a 100 százalékot. Ezt a matematikai modellt 2003 őszén megmondták nekünk. Nem értem, hogy miért gondolják, hogy elégséges érv az, hogy úgy látjuk, hogy a szántóföldi növénytermelőknek most már egész nagy lett a támogatása, és innen el lehet vonni. Nem értem, azért, mert ezzel a logikával természetesen azt üzentük, hogy a szabadpiacon simán tönkre tesszük a magyar mezőgazdászokat, hiszen az uniós támogatás továbbra is tartja azt a szintet, azt az elméleti 100 százalékos szintet, amelyről régen tudunk, és fájlaljuk, hogy mi csak 2013-ban fogjuk elérni.
Ezt súlyos és permanens hiányosságának tartjuk, és mindazokat felelősnek tartjuk, akik kitalálták, hogy innen kell elvonni 25 milliárdot. De azokat is felelősnek tartjuk, akik megtévesztették akkor a gazdálkodóknak, hogy az intervenciós készletek finanszírozására kell fordítani, és kiderült, hogy itt semmi ilyenről nem volt szó, mert akkor ennek vissza kellett volna jönnie, a 2008-as költségvetésbe plusz 50 milliárdot be kellett volna tenni: 25-öt úgy rendesen, hogy elérjük a 103 milliárd forintos éves szintű top-upot, meg azt a 25-öt, amit az előző évben elvettek. De ezt nem látjuk. A harmadik év kezdődik úgy a gazdálkodóknak, hogy a koppenhágai szerződésben megengedett 30 százalékos nemzeti finanszírozást a magyar állam nem fizeti ki. Szeretném megkérdezni, hogy hány olyan, velünk együtt csatlakozó uniós tagország van, amely ezt meg merte tenni a saját gazdálkodóival szemben három éven, most már láthatóan három éven keresztül. Én nem tudok ilyenről. És különösen érdekelne, hogyha netán a lengyel vagy a szlovák rendszer működne ilyen értelemben, mi lenne. Azt hiszem, másnap már szalagcímen lenne az az agrártüntetés, ami ilyenkor ott be szokott következni - gondolok itt Lengyelországra. Köszönöm szépen.
Visszaveszem az ülés vezetését, és megadom a szót a kormány képviselőjének.
Szöllősi Ferenc (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) reflexiója
SZÖLLŐSI ENDRE (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azért kértem ismét szót, amiért elnézést kérek, mert több olyan dolog elhangzott, amit szerintem némileg pontosítani kell, már csak azért is, hogy a Mezőgazdasági bizottság tagjai is világosan lássák a helyzetet.
Ott kezdeném el, hogy az figyelembe veendő, hogy az agrártámogatások kifizetését és felhasználását befolyásolják bizonyos árfolyamügyek, mert bizonyos támogatások euróban vannak meghatározva, forintban vannak kifizetve, és az Európai Bizottsággal is el kell számolni. A költségvetésben van egy olyan előirányzat, aminek az a neve, hogy árfolyam-kockázati előirányzat, és ez az előirányzat szolgálja azt, hogy ezek a különböző irányú és mértékű eltérések kiegyenlítődjenek. A költségvetés logikája az, hogy gyakorlatilag ezeket az árfolyam-különbözeteket az agrárköltségvetésen belül kell levezényelni.
Az is nyilvánvaló, hogy az árfolyam-változások eltérő irányúak és mértékűek az egyes években, de volt egy olyan esztendő, ahol az árfolyam éppen úgy alakult, hogy a SAPS-támogatásra, amikor az Uniótól leigényeltük, mert ugyanis előzőleg erről a bizonyos KESZ-számláról kell azt kifizetni, ami az Államkincstárnak egy technikai számlája, az árfolyam éppen úgy változott, hogy 10 milliárd forintos nagyságrendű ráfizetésünk volt ahhoz képest, amit a termelők megkaptak abban az adott időpontban, és ezt a 10 milliárdot valakinek finanszíroznia kell, mivel az Unió ezt számunkra nem téríti meg. Tehát ez is például egy olyan tétel volt, amit ugyan lehet keresni, hogy hova tűnt meg hova lett, ezt megkapták a mezőgazdasági termelők, megkapták a SAPS-támogatásban, de ezt a költségvetésben le kellett játszani. Ez az egyik dolog.
A másik dolog, hogy az intervenciónál miről van szó. Az intervenciónál arról van szó, hogy az Európai Bizottság normatív alapon folyósítja az intervencióban fölszámolt gabona raktározásának és tárolásának költségeit, és ezek a normatív összegek nem változnak akkor se, ha az egyik államban ez több vagy a másik államban ez kevesebb. Magyarországon olyan helyzet alakult ki különböző okok miatt, amit én most nem kívánok ecsetelni, hogy ezek a normatív támogatások, amiket az Uniótól kaptunk, messze nem fedezték a ténylegesen fölmerült kiadásokat az intervenciós gabona tárolásánál, raktározásánál és szállításánál. Ezt is finanszírozni kellett.
A másik dolog, amit világosan kell látni, az előbbi reflexiómban utaltam rá, és erre tudok ismét visszatérni, hogy amikor a nemzeti támogatást az illetékes kormányzati szerv - most ebben az esetben az agrártárca - tervezi és kialakítja a feltételrendszerét, mérlegelnie kell, hogy hogyan lehet azt a lehető legracionálisabban és a legcélratörőbben felhasználni. Most itt említette elnök úr azt, hogy milyen szintű a velünk együtt csatlakozó államokban a top up támogatás és milyen szintű Magyarországon. Számítások ismertek arra nézve, és ez is már bizottságon többször szóba került, hogy Magyarországon a legnagyobb ezeknek a támogatásoknak a hektáronkénti összege az újonnan csatlakozott országok közül. Tehát egyáltalán nem vagyunk lemaradva, és nem vagyunk e tekintetben a sereghajtók között.
Mondjuk ennek az volt az oka és nem más, hogy amikor Magyarország csatlakozott, és megállapították a különböző keretszámokat, akkor Magyarországnak nagyon jók voltak a területegységre jutó hozamértékei a gabonatermesztésben és más ágazatokban. Ennek tulajdonítható az, hogy Magyarország támogatási keretei területegységre viszonyítva kedvezőek és magasabbak, mint a velünk együtt csatlakozott tagországoké. Ez ténykérdés, úgyhogy ez egyszerűen belátható.
Hogy az állattenyésztést hogyan támogatjuk ebből a kétségtelenül szűkösen rendelkezésre álló nemzeti támogatásból, arra szeretnék elmondani néhány tényt. Az egyik dolog az, és ezt ismétlem, hogy top upon belül a szarvasmarha-ágazatot és a juhágazatot a lehetséges 30 százalékos mértékben támogattuk minden évben, és ez így van most is. Ezen kívül a nemzeti támogatások között az állatjóléti támogatásokban, az állategészségügyi támogatásokban, az állati hulladék megsemmisítési támogatásában és néhány de minimis támogatásban, összeszámoltam, 18 milliárdot fordítunk az állattenyésztés támogatására nemzeti forrásból. Ebbe még nem számoltam bele a különböző hitelkonstrukciók kapcsán az állattenyésztésre közvetlenül vagy közvetve felvett hiteleknek a kamattámogatásait. Tehát lehet azt mondani, hogy ez nagyon kevés és nagyon minimális, de a rendelkezésre álló összegből, és ha a nemzeti támogatásokat veszem durván 100 milliárdnak, akkor ennyire futja a top upban és ezekben az Unió által megengedett támogatási konstrukciókban.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Igen, köszönöm szépen. Valóban, ha jól emlékszem, Magyarország 4,7 tonna/hektárral került elfogadásra a támogatási alap tekintetében, a franciák 6,3-mal, ha jól tudom, tehát van, akinek még magasabb az egy hektárra jutó támogatás. De én azt kérdeztem, hogy meg merte-e tenni valaki - a velünk csatlakozó országokra gondolok -, akik a koppenhágai szerződés alapján megengedett úgynevezett 30 százalékos támogatási jogosultságukat lecsökkentették volna. Én ilyenről Magyarországot kivéve nem tudok. Az más dolog, hogy nekünk 4,7 tonna/hektáros az a számunk, amellyel megszorozhatjuk a területalapú támogatásnak a végső értékét.
Ami az árfolyamra, ezzel való mozgásával összefüggő válasz volt, elnézést, de jelenleg is, ha jól látom, mint minden évben, az árfolyamkockázatra az FVM külön tervez egy összeget. Az eredeti tervezetben még 5 milliárd forint volt, most az átdolgozottban 4 milliárd van. Ennek semmi köze ahhoz, hogy a 103 milliárdot egyszerűen lecsökkentették 78 milliárdra. Az meg persze külön egy nagy történet, hogy miért nem szerepel a PM tervezési köriratában leírtaknak megfelelően önálló soron. Mitől félnek? Miért olyan fontos ez, hogy ne szerepeljen önálló soron? Remélem, nem az, hogy innen még el lehet venni valamilyen összeget, és utána, mint ahogy most a 480 milliárd forintos összegről beszélünk, mint az FVM összességében, természetesen ez azért van, mert a kifizetések majd most fognak realizálódni a következő évben. Tehát nem valami nagy támogatásról, hanem elmaradt vagy soron következő kifizetések fognak teljesülni. Tehát így tekintsük. A nemzeti költségvetésből, mint ahogy Czerván György többször elmondta, folyamatosan csökken a mezőgazdaság támogatottsága.
Kérdezem, hogy van-e kérdés, észrevétel az elhangzottakhoz, mert akkor szavazásra tenném föl a kérdést. (Nincs jelentkező.) Kérdezem, hogy ki az, aki támogatja a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetésének a T/6380-as, bocsánat, T/6571-es új/átdolgozott változatát, általános vitára való alkalmasságával ki ért egyet. Aki igen, az kézfeltartással ezt jelezze. (Szavazás.) (Herbály Imre: Az egyik kezem Velkey Dániel.) Ez bizonyára többség. Ki az, aki nem támogatja ezt az indítványt? (Szavazás.) Ez pedig 10 szavazat az ellenzék részéről.
Megköszönöm a kormány képviselőinek a tájékoztatást, megköszönöm az Állami Számvevőszék részéről a tájékoztatást.
Szeretném jelezni, hogy a költségvetési törvény tárgyalásakor nem szoktunk, nem kell, nem lehet bizottsági önálló előadókat állítani a kisebbségi és a többségi vélemény megfogalmazására. Írásban beterjeszti a bizottság a többségi, illetve a kisebbségi állásfoglalását a pénzügyi bizottságnak, akik együttesen fogják az összes bizottság véleményét ezzel kapcsolatosan elmondani. Ezzel ezt a napirendi pontot lezárom.
A 2. napirendi pontra, az Egyebekre térünk rá.
A jövő hét várható ülésezési terve. Hétfőn 11 órakor kezdődik a parlamenti ülés a tervek szerint. Viszont két napirendi ponttal kapcsolatosan is van kötelezettségünk, két törvényjavaslathoz módosító indítványokat nyújthatnak be képviselők. Ezek várhatóan nagyon kis számú indítványok lesznek, amelyeket rövid idő alatt meg tudunk tárgyalni. Az alelnök úrral egyeztetve hétfőn, 10 órától javasoljuk ezt a bizottsági ülést megtartani, ami, remélem, tényleg technikai jellegű lesz. (Közbeszólás: 3-án?) 3-án, igen. (Örvendi László József: Frakcióülés lesz!) Tudjuk, ennek ellenére nem tudjuk máshova tenni. (Herbály Imre: Reggel 8-kor esetleg! - Közbeszólások: Jó! - Jakab István: Jó, az ügy érdekében mindent! - Herbály Imre: Nem, nem, megegyeztünk. - Közbeszólás: 6-kor! - Herbály Imre: Megegyeztünk!) 10 óra, várhatóan rövid ülés lesz, és várhatóan a szokásos helyünkön lesz a bizottsági ülés.
Ha az egyik napirendi ponthoz kapcsolódó módosító indítvány is érkezik..., és most a titkárság segítségét kérem, hogy melyik ez a törvényjavaslat... (Horváth Zoltánné: A környezetvédelem.) Igen, a környezetvédelem. Ha kapcsolódó módosító indítvány is van, akkor ezt a keddi ülésnapon, esetleg a rákövetkező hétfőn, megint egy villámülésen tárgyaljuk meg. A hétfői ülés alkalmával már tudjuk jelezni, hogy kedden egy rövid ülésen, vagy egy héttel később, hétfőn, szintén egy rövid ülést kell-e tartanunk.
Egyelőre ennyi feladatot látunk magunk előtt.
Van-e kérdés, észrevétel az egyebekben? (Bodó Imre jelentkezik.) Igen, Bodó Imrének adok szót.
BODÓ IMRE (Fidesz): Egyetlen mondatos észrevételem lenne képviselő asszonynak, képviselőtársamnak. Attól függetlenül, hogy nem szavazom meg a költségvetést, felelős politikusnak tartom magamat. Köszönöm szépen. (Czerván György: Ezt már lezártuk!)
ELNÖK: Igen... (Frankné dr. Kovács Szilvia jelzésére:) Megadom a szót a képviselő asszonynak.
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Akkor beszélgessünk egy kicsit, képviselő úr! Nem állítottam, hogy nem az.
ELNÖK: Akkor tisztázódtak az álláspontok, az is, hogy ki mit szavaz meg. Ezzel az egyebek napirendi pontot is bezárom, és az ülést berekesztem.
(Az ülés befejezésének vége: 16 óra 23 perc)
Font Sándor
a bizottság elnöke
Jakab István
a bizottság alelnöke
Jegyzőkönyvvezetők: Földi Erika és Molnár Emese