MB-33/2008.
(MB-87/2006-2010.)
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2008. december 3-án, szerdán, 9 órakor
a Képviselői Irodaház V/515. számú termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Bizottságnak kiadott interpelláció tárgyalása, jelentés készítése: Dr. Medgyasszay László (KDNP) képviselő által "A tévedések beismerése vagy klientúraépítés?" címmel I/6784. számon benyújtott interpellációjának tárgyalása *
Gőgös Zoltán államtitkár szóbeli kiegészítése *
Dr. Medgyasszay László (KDNP) véleménynyilvánítása *
Gőgös Zoltán (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) *
Dr. Medgyasszay László (KDNP) *
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/6571. szám, új/átdolgozott változat a T/6380. szám helyett) *
A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása *
Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló T/6934. számú törvényjavaslat (Általános vita) *
Kiss János (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kiss János (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) válaszadása *
Döntés az általános vitára való alkalmasságról *
Az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződésnek az áruk szabad áramlását biztosító rendelkezéseihez kapcsolódó kölcsönös elismerés alkalmazásáról szóló T/6750. számú törvényjavaslat (Általános vita) *
Dr. Rák Viktor (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Dr. Rák Viktor (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) válaszadása *
Döntés az általános vitára való alkalmasságról *
A nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerről és a kárenyhítési hozzájárulásról szóló törvényjavaslat (T/6686. szám) *
A mezőgazdasági agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/7653. szám) *
Kapcsolódó módosító indítványok tárgyalása *
Tájékoztató a mézpiacon kialakult helyzetről *
Dr. Süth Miklós szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) kiegészítő tájékoztatója *
Hozzászólások, vélemények, kérdések *
Dr. Süth Miklós szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) válaszadása *
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke,
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke és
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Borenszki Ervin (MSZP)
Csontos János (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Paizs József (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Bagi Béla (Fidesz)
Bodó Imre (Fidesz)
Czerván György (Fidesz)
Járvás István (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Bedő Tamás (MSZP) 13 óráig Borenszki Ervinnek (MSZP)
Bedő Tamás (MSZP) 13 órától dr. Karsai Józsefnek (MSZP)
Borenszki Ervin (MSZP) 13 órától Godó Lajosnak (MSZP)
Csontos János (MSZP) távollétében Paizs Józsefnek (MSZP)
Demendi László (MSZP) Kis Péter Lászlónak (MSZP)
Godó Lajos (MSZP) távollétében dr. Karsai Józsefnek (MSZP)
Zatykó János (MSZP) Frankné dr. Kovács Szilviának (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz) megérkezéséig Jakab Istvánnak (Fidesz)
Bodó Imre (Fidesz) 12.50 órától Kékkői Zoltán Józsefnek (Fidesz)
Jakab István (Fidesz) 14 órától Bagi Bélának (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP) távollétében Örvendi László Józsefnek (Fidesz)
Velkey Gábor Dániel (SZDSZ) Herbály Imrének (MSZP)
Gőgös Zoltán államtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Bajánházy László főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Kiss János főosztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Mikó Zoltán főosztályvezető-helyettes (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Süth Miklós szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Kocsner Tibor főosztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Bros Péter elnök (Országos Magyar Méhész Egyesület)
Megjelentek
Gőgös Zoltán államtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Bajánházy László főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Kiss János főosztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Mikó Zoltán főosztályvezető-helyettes (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Süth Miklós szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Kocsner Tibor főosztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Bros Péter elnök (Országos Magyar Méhész Egyesület)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 11 perc.)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Szeretnénk elkezdeni a bizottsági ülést. (Zaj.)
Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait, köszöntöm a munkánkat segítő tisztviselőket, köszöntöm mindazokat, akik figyelemmel kísérik a bizottság nyílt ülését, és köszöntöm a már az 1-es napirendi ponthoz érkezett előadókat is.
A bizottság napirendjét a bizottsági tagok írásban, a szokásos módon megkapták. Szeretnék kezdeményezni egy napirendcserét, melyben kérném, hogy a 4-es napirendi pont, amely a költségvetés kapcsolódó módosító indítványainak a megvitatásáról szólna, kerüljön a 2. napirendi pontra, az 1-es napirendi pont után. Azért teszem ezt, mert a jelenlévő, Pénzügyminisztériumot képviselő kollégáknak elég sűrű elfoglaltságuk van más bizottságokban, és mindösszesen négy indítvány került kijelölésre a bizottság témakörében, tehát relatíve gyorsan végezhetünk szerintem vele. A többi napirendi pont változatlanul hagyása mellett ezt az előrehozott napirendi pontot javaslom.
Kérdezem, hogy kinek van további kérdése, észrevétele. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor először a cseréről kérdezem a bizottság tagjait. Ki az, aki egyetért azzal, hogy a 4-es napirendi pont az 1-es után, másodikként szerepeljen? Aki igen, az kézfeltartással ezt jelezze! (Szavazás.) Ez egyhangú.
És akkor együttesen a napirend teljes tartalmáról szavazunk. Ki az, aki elfogadja, hogy a napirendet az előbb említett sorrendiségnek megfelelően tárgyaljuk? Aki igen, az kézfeltartással ezt jelezze! (Szavazás.) Ez is egyhangú, ezek szerint fogunk haladni.
Bizottságnak kiadott interpelláció tárgyalása, jelentés készítése: Dr. Medgyasszay László (KDNP) képviselő által "A tévedések beismerése vagy klientúraépítés?" címmel I/6784. számon benyújtott interpellációjának tárgyalása
Az első napirendi pont a bizottságnak kiadott interpelláció tárgyalása, jelentés készítése. Dr. Medgyasszay László, KDNP, képviselő által "A tévedések beismerése vagy klientúraépítés?" címmel az I/6784. számon benyújtott interpelláció tárgyalása kerül sorra, miután azt a parlament nem fogadta el, a kormány képviselőjének a válaszát.
Köszöntöm a napirendi ponthoz érkezett államtitkár urat és tisztelt kolléganőjét. Megadom a szót államtitkár úrnak.
Gőgös Zoltán államtitkár szóbeli kiegészítése
GŐGÖS ZOLTÁN államtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az interpellációs válasz kapcsán, ami abba az időkeretbe belefért, én megpróbáltam tisztázni azokat a félreértéseket, amik felmerültek az MGSZH finanszírozása, illetve a főigazgatói pályázatok kapcsán. Igazából azt szeretném elmondani, ami azóta újabb információ, és néhány kiegészítést tennék az akkori válaszhoz.
Itt érintette a képviselő úr a költségvetést. Azt szeretném mondani, hogy az MGSZH 2008-ban 7,8 milliárd forint működési célú többletforrást kapott. Ha érdekli a képviselő urakat, részletesen is el tudom mondani, hogy miből állt ez össze. Ebben voltak egyszeri tételek, ami például az ÁNTSZ-től átvett feladatellátáshoz kapcsolódott, ezen kívül delegált feladatokat kaptak elég nagy volumenben az MVH-tól - ez mondjuk nagyobb léptékű volt, ez közel 3 milliárd forintos, ez TS keretből ment -, a bormarketing-működés is elindult. Ezek voltak azok a források, és néhány olyan pluszfeladat, amit állatjóléti támogatások kapcsán működési célú finanszírozásra tettünk át, ez mondjuk a hullamegsemmisítés volt egy 700 milliós összeggel. Tehát próbáltuk úgy finanszírozni a szervezetet, hogy ne legyenek gondjai. Azt nyugodtan el tudom mondani, hogy az elmúlt tíz hónapban az egyensúlyban tartás sikerült, hiszen 83,5 százalékra teljesítette a kiadási előirányzatát a hivatal, ami nagyjából időarányos, hiszen 83 százalék kellene, hogy legyen.
Tehát én nem látom azt a problémát, ami nem azt jelenti, hogy nem feszes gazdálkodása lesz a következő évben sem. Az teljesen nyilvánvaló, hogy további intézkedések szükségesek, és többek között, amit elkezdtünk egy megyében már, szeretnénk folytatni a többiben is, a hivatali ellátó szervezet összeköltöztetését, erre megtettük az első lépéseket. Ezek a korrekciók, illetve feladatbővülések, továbbá a jövő évben bevezetendő keresztmegfelelési rendszer indokolják, hogy azt a filozófiát, amit úgy állítottunk fel egy évvel ezelőtt - és akkor is jeleztük, sőt, a főigazgató úrnak is jeleztük, hogy egy év után felülvizsgáljuk a rendszert -, hogy a főigazgató egyben az egyik szakterületnek az igazgatója, ezt úgy gondoljuk, hogy ebben az új felállásban korrigálni kell, hiszen egyfajta menedzseri, nagyobb menedzseri feladat vár rájuk úgy, hogy ezzel egy időben a szakmai igazgatók szakmai önállósága nem csorbulna, sőt, a rendszer szerint, tehát az szmsz-ük szerint még növekedne is. Ezért írtuk ki a pályázatot, hiszen volt egy kormányhatározat-módosítás, amiben ezt az új felállást próbáltuk elfogadtatni, ami természetesen nem jelent semmiféle plusz létszámkeretet, még akkor sem, ha a megyékben ez nyilván újabb álláshelyeket jelent majd. Ezt úgy próbáljuk pótolni, hogy az MGSZH eredeti létszámkeretéből kerül biztosításra, ezzel szeretnénk a megyékben egyfajta erősítést is végezni, hiszen minél közelebb van a feladat megoldása a felmerülő problémákhoz, mi azt gondoljuk, hogy ez a legcélravezetőbb.
Időközben lezajlott a pályázat, minden főigazgató megkapta azt a lehetőséget, hogy eldönthesse, hogy szakmai vonalon akar-e a jövőben dolgozni, vagy pedig kvázi megyei menedzserként akarja végezni a főigazgatók tevékenységét. A főigazgatók közül egy fő nem kívánt pályázni, aki úgy döntött, hogy inkább a korábbi szakterületén akar tevékenykedni, és nem akarta ezt az új beosztást; az összes többi főigazgató pályázott és meg is kapta a kinevezését. Tehát ami a kérdésben, még a címében is elhangzott, hogy klientúrát akarunk-e építeni, szó nincs erről, hiszen nem is változtattunk érdemben a rendszeren, és azon az egy helyen is egy másik szakág igazgatója lett a főigazgató, tehát belülről neveztünk ki helyette embert.
Nyilván ezek után januárban lefolytatjuk majd azt a pályázatot, ami az igazgatói helyekre, az úgymond megüresedett igazgatói helyekre szól, és miután majdnem mindenki mellett volt egy helyettes eddig is, aki igazából a szakmai ügyeket azon a szakterületen vitte, várhatóan döntő többségében ők fogják - persze ezt nem tudjuk előre megmondani, de arra számítunk, hogy miután egy viszonylag jól bevált rendszerről van szó, hogy érdemi változások ebben nem lesznek.
Az, hogy itt nevesítve lettek különböző önálló osztályok - informatikai, jogi, meg egyéb a megyében -, ezek eddig is megvoltak, csak nem ilyen funkcióban és nem ilyen szervezeti működésben. Ezen belül az informatikait, ami egy több mint 3 milliárdos fejlesztést kap folyamatosan, már el is kezdtük, és 2009-ben fog ez befejeződni a keresztmegfelelés miatt. Ez egy olyan fontos területe lett a rendszernek, ami mindenképpen azt feltételezi, hogy ott ilyen típusú szervezeti átalakítást is tegyünk. A jövő év legfontosabb feladata lesz, nyilván már ez is a dologi kiadások takarékossága elvi jegyében, hogy ezt az összeköltözést, ami azt gondolom, hogy az ügyfeleknek is jobb, ha kvázi egyablakos ügyintézést tudnak megoldani, minél nagyobb számban tudjuk megoldani. Erre megvannak az elképzeléseink, hét-nyolc megyében ez viszonylag gyorsan lehetséges, a többinél nyilván egyéb ingatlanmozgások is kellenek ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni. Itt a szándékunk az, hogy nemcsak az MGSZH-val, hanem ahol lehet, megpróbáljuk az MVH-val is egy helyre tenni ezt a hivatali rendszert, pontosan azért, hogy az ügyek közötti összefüggések miatt ne kelljen túlságosan sokat menniük az ügyfeleknek.
Azt is tudni kell, hogy a közigazgatási reform kapcsán szinte valamennyi ágazat regionálisan szerveződött. Mi akkor is azt mondtuk, és sikerült a kormányhatározatot úgy módosíttatni, hogy mi nem kívánjuk regionális szervezetben végezni ezt a feladatellátást, ugyanis itt lényegesen nagyobb az ügyfélkapcsolati rendszer, sokkal több megyei szinten is a konkrét ügyintézés, mint a társminisztériumi ágazatoknál. Ezért a kormány akkor úgy döntött, hogy mi a regionális szerveződést ilyen értelemben nem tesszük meg. Egyetlenegy regionális szervezetünk van, amely még az AVOP kapcsán maradt: az MVH-nak vannak regionális szervezetei, de azok bizonyos célterületekre szakosodnak, ott, abban a hét régióban nagyobb, főleg jogi kapacitások vannak.
Az Erdészeti Szakszolgálat szerveződik egy kicsit olyan alapon, hogy se nem megyei, se nem regionális, ez a rendszer az erdők elhelyezkedéséhez igazodott, nem most, hanem még korábban. Mi ezt a megoldást próbáljuk továbbvinni, és azt látjuk, hogy ennek a rendszernek sok előnye van. A különböző súrlódások meg feszültségek nyilván kezelendők, és többek között ez lesz a főigazgató úr feladata, hogy kvázi ne egy szakterületnek legyen az irányítója úgy mellesleg, és emiatt akár elfogult a többivel szemben, hanem egy önálló funkcióba kerüljön. Ezért döntöttük így, és ezért kapták meg december 1-jével - nyugodtan mondhatom így - a régi-új főigazgatók a kinevezésüket.
Ennyit szeretnék hozzátenni a korábban elhangzott válaszomhoz, részben annak okán, hogy ott volt egy időkorlát, részben pedig azért, mert azóta a pályáztatás már lezajlott, tehát frissebb információkat is tudtam mondani. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Medgyasszay László képviselő úrnak adok szót.
Dr. Medgyasszay László (KDNP) véleménynyilvánítása
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Először is azt mondom, ami pozitív érzéseket ébresztett bennem. A "klientúraépítés"-t átmenetileg visszavonom. Az "átmenetileg"-et azért tettem idézőjelbe, mert remélem, hogy valóban nem az lesz, hiszen, ahogy az államtitkár úr elmondta, a kinevezések azt mutatják, hogy azok az emberek kerültek... Tehát nem került ez kiírásra, hogy cseréljük az embereket, hanem mert egy másfajta elképzelés volt. Persze hogyha én javasolnék valakit, nem tudom, elfogadnák-e, hogy kit javaslok szakembert, ezt majd meglátjuk. (Közbeszólások.)
Egy másik téma: annak is nagyon örülök - és ezt máskor is elmondtam már -, hogy a tárca ellenállt annak, hogy regionális szervezetté alakuljanak ezek szervek. Ez nagyon fontos volt az agrár-közigazgatás szempontjából.
Ami az egész interpelláció és az egész téma mögött van, az az a szakmafilozófiai különbség, amely, azt hiszem, nem politikai, hanem szakmai különbség közöttünk, hogy milyen legyen az egész közigazgatásnak, az agrár-közigazgatásnak a szervezése. Úgy látom, hogy az, hogy egy megyei vezető kerül kinevezésre, az annak az elismerése végül is, hogy a rendszer így valahogy nem működik. Egyrészt kell, hogy ezek a szervezetek egy vertikális irányítással működjenek, de a horizontális együttműködés sem elképzelhetetlen, ezt régen tudjuk; ennek hagyományai vannak a megyékben, az elképzelhetetlen, hogy egy-egy szerveződés, legyen az akár növényegészségügy, állategészségügy, erdészet, bármi, az egy megyében csak egy felső irányítás szerint működjön. Ezzel is egyetértek, kell egyfajta horizontális együttműködés is. Az, hogy most ezeket a szervezeteket, a vezetést egy pluszfővel megerősítjük, az ebben a működésben, amely szerveződéssel, hangsúlyozom, én nem értek ugyan egyet, az talán segít valamit ezeknek a szervezeteknek az összevonása után az együttműködésben. Ezt is el lehet fogadni.
Annak szintén örülök, és ezt elmondtam a parlamentben is, hogy végre eljutott a kormányzathoz az ellenzék szava, hogy a központot megemlítettük, amikor megszervezték az MGSZH-t, hogy kicsit túl sok a központi, és kevés a vidéki állás. Azt is pozitívnak értékelem, hogy így oldják meg a szervezést.
Ami a költségvetést illeti, el kellene dönteni, hogy a közigazgatás csak költség, vagy beruházás is - ezt a napirend előtti hozzászólásomban is említettem. Azt gondolom, hogy egy reform nem lehet általában a takarékosság alapja, inkább meg kell nézni, hogy mi a célunk a reformmal. Általában azt szoktuk mondani, hogy a működésnek a hatékonysága és az eredményesség fokozása a célja, és ez nem mindig kerül kevesebb pénzbe. Bizony tudomásul kell venni, hogy éppen az olyan sokat polemizált élelmiszerlánc-biztonság ellenőrzését tekintjük, akkor nem biztos, hogy azt olcsóbban meg lehet úszni, mint esetleg eddig lehetett; lehet, hogy éppenséggel nagyobb erőket kell ráfordítani, éppen a különféle ügyek miatt, de nem akarok előreszaladni, tudjuk, hogy készül egy közös akció a multikkal kapcsolatos kereskedelem vonatkozásában. Azt gondolom tehát, hogy ha az élelmiszerlánc-ellenőrzésről és -biztonságról beszélünk, akkor nem lehet megspórolni az adófizetők pénzét, hogy olyan létszámmal és olyan anyagi, szellemi bázissal rendelkezzen a szolgálat, amely tényleg megoldja, ha nem is 100 százalékosan, de a lehető legjobban az élelmiszerek forgalmazása és előállítása biztonságának az ellenőrzését.
Európában is tapasztalhattuk már néhány éve, hogy a minőségellenőrzést piaci alapra helyezték, és én már többször elmondtam, hogy a mi szabályzataink, az uniós csatlakozás előtti élelmiszer-ellenőrzési szabályzataink sokkal szigorúbbak voltak, nem tudom, mennyire sokkal, de szigorúbbak voltak, mint az uniós szabályok. Itt puhítások történtek az uniós csatlakozás kapcsán, és nagyon sokszor mondjuk azt, hogy megköti a kezünket az Unió. De szerintem az uniós keretek között is javítani kell ezeket a minőségellenőrzéseket, tudniillik az, hogy piaci alapon az előállító felel a minőségért, legyen az beltartalmi érték vagy akár az, hogy egészségre ártalmas vagy nem anyagot tartalmaz, az egy nagyon szép dolog, és ez bizonyos márkáknál, amelyek esetében az előállító ad a márka minőségére, valóban elfogadható. De hatékony és rendszeres, komoly ellenőrzés nélkül a piaci előállítóra bízott minőség csorbát fog szenvedni, mert olyan időket élünk - nem hiszem, hogy sokat kell erről beszélni -, amikor nagyon sokan a gyors meggazdagodás vágyával a legnagyobb szemetet állítják elő, és behozzák azt az országba. Persze nem csak a behozott élelmiszereket kell megvizsgálni, mert van rá példánk, hogy a hazai élelmiszereknél épp olyan szigorúan kell eljárni, bár - ahogy azt az államtitkár úr is idézte a parlamentben, és ahogy én is idéztem egy parlamenti előadásomban - az ellenőrzések azt mutatják, hogy a magyar élelmiszerekben kevesebb a káros anyag, mint a behozottban.
Summa summarum azt gondolom, hogy költségben nem lehet megspórolni a szolgálatok finanszírozását, és igaz, államtitkár úr, hogy 2008-ban többet kaptak, ezt én elfogadom, de azért szeptemberben itt tárgyaltunk arról, hogy pluszfinanszírozás szükséges, amit a szolgálat szerencsére meg is kapott. Ezért mondtam én azt, hogy várható, hogy 2009-ben is lesznek problémák, és miközben ezt határozottan feltételezem, ugyanakkor megint szorgalmazom itt is, és egyre több helyen adok hangot Kis Péter képviselőtársammal, kollégámmal, akivel ezen dolgozunk, annak a bizonyos termékdíjas megoldásnak a minél előbbi bevezetésén, mert az megoldaná azt a finanszírozást, ami állandóan, évről évre gondot jelent.
A kérdés az, hogy elfogadom-e az államtitkár úr válaszát. Ezt azért nem tehetem meg, mert az alapban nem értünk egyet, tehát általában az egész szolgálati szervezetben nem értünk egyet, és abban sem tudok vele egyetérteni, hogy ez az épület-összevonás... Ebben rosszul fogalmaztam. Kíváncsi vagyok, hogy mit jelent ez a - hogy tetszett fogalmazni? - összeköltöztetés. A mai rossz tapasztalatok alapján óhatatlanul felmerül bennem a gondolat - és ne vegye rossz néven, államtitkár úr, hogy ennek most hangot adok! -, hogy vajon nem állt-e ennek az egész szolgálatnak a hátterében az, hogy itt komoly ingatlanértékesítésekkel bevételhez lehet jutni. Lehet, hogy ez egy ronda ellenzéki feltevés, de az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az ötletadók - nem biztos, hogy ezek az FVM-nél voltak, lehet, hogy más tárcáknál voltak - akik kitalálták ezt a nagy összevonást, és az ingatlanspekuláció réme felvetődik előttem. Azt hiszem, kötelességünk lesz majd figyelemmel kísérni, hogy hogy történnek ezek az összevonások, hogy ha már egyszer összevonás, összeköltöztetés történik, az valóban a legjobb megoldás irányába megy-e, vagy éppenséggel a legjobb értékesítési lehetőség irányába megy-e. Kérem az államtitkár urat, hogy erre külön figyeljenek oda, ha már egyszer ezt megteszik, amivel persze én így egészében nem tudok egyetérteni.
Azt hiszem, hogy ennek az interpellációnak a kapcsán többet most talán nem kell elmondani. Azt gondolom, az ellenzéki képviselők kénytelenek egy-két témát szívósan napirenden tartani. Azt ígérem, hogy ennek a szolgálatnak a további szervezésével, irányításával, működésével kapcsolatban igyekszem naprakész lenni, és ha észrevételem lesz, akkor továbbra is meg fogom tenni úgy a parlamentben, mint akár a bizottságban is. Köszönöm szépen, én alapban nem tudom elfogadni ezt az egész átszervezést és az egész bővítést sem így. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Herbály Imre alelnök úrnak.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom, hogy nem az a feladatunk, hogy most eleve bíráljuk az interpelláció címét, de az önmagáért beszél: "A tévedések beismerése vagy klientúraépítés?", és közben képviselő úr örül annak, hogy a hangja, az ellenzék hangja eljutott a minisztériumig. Én úgy gondolom, hogy ez így természetes, mármint az, hogy az ellenzék hangja eljut a kormányig. De nem ez a lényeg. Én azt gondolom, hogy tökéletes reform nem született még, abszolút tökéletes reform, illetve általában a megváltozott körülmények is befolyásolják egy intézkedés további sorsát. Nos, itt erről van szó. Erről van szó, hisz egy-másfél év eltelt azóta, hogy ez az új rendszer működik, amikor el kellett gondolkodni azon, hogy mit kell másképp csinálni, és világossá vált, hogy a rendelkezésre álló összeg csak akkor elegendő, ha megfelelően vannak menedzselve ezek a megyei szervezetek, illetve az egész rendszer. Éppen ezért változtatni kellett, tehermentesíteni kellett azt az embert, akinek az a feladata, hogy megszervezze a megyével most már nemcsak együttműködő, hanem egy szervezetben dolgozó szervezetek működését, illetve a keresztmegfelelés is megjelent, mint új feladat.
A másik dolog, jelezte képviselő úr, illetve ellenzéki képviselőtársaink, hogy túl nagy a központ mérete - egy kicsit nagy a vízfej, úgy is lehet mondani. Ez is igaz, de amikor elkezdte a kormány csökkenteni az FVM létszámát, nagyon komoly bírálatokat kaptunk. Mi lett volna, ha még további emberek elküldése is beindult volna? Tehát én azt gondolom, hogy ha egy új szervezetnél egy kicsit többen vannak, az nem hátrány, mert lehet válogatni, hogy ki felel meg jobban a feladatoknak. Most eljutott oda a kormányzat, az agrárkormányzat, hogy ezt a kérdést is meg fogja vizsgálni.
Az már természetes szerintem, régen megénekelték, hogy "új tánchoz új férfi kell" alapon ki kellett írni ezt a pályázatot, két okból. Az egyik ok, hogy lejárt a megbízatás, a másik, hogy új ember kell ehhez.
Ami a klientúraépítést illeti, én nem akarok parázs vitát kezdeményezni, de ez nem a mi stílusunk, időnként azt is mondhatnám, hogy sajnos. Az én választókörzetemben még most is ott van az a két falugazdász, aki ezerrel szervezkedett ellenem a választási kampányban, de nem érdekes, nem számít, nem baj, elvégzik a munkájukat. Tehát mi nem szoktunk klientúrát építeni.
Egyébként meg miről is beszélünk? Egy ember nem adta be a pályázatát, egy ember, és belőle nem tudtunk főigazgatót csinálni az istennek sem. A többi mind a helyén maradt. Uraim! Akkor klientúraépítés folyt ebben az ügyben? Nem.
Ami pedig az összevonást illeti, mármint az épületek egy telephelyre való összevonását: megint előjött az, aminek én nagyon ellene vagyok, hogy minden rossz, amit a kormánypárt csinál. De gondolkodjunk már! Ne csak a mi politikusi fejünkkel, hanem azoknak az embereknek a fejével is, akik érdekében nekünk dolgozni kell. Egy-egy megyeszékhelyen hat-hét helyen vannak elhelyezve jelenleg ezek az intézmények. Jól van ez így? Ha meg tudjuk csinálni, hogy csereberével, átszervezéssel egy, maximum két helyre össze tudjuk hozni ezt a megyei szervezetet, nem sokkal jobb az az embereknek?
Aztán természetes, ha valami huncutságot látunk vagy látnak majd az ingatlanhasznosításban, mert egyelőre beszéljünk erről, hogy ingatlanhasznosítás, nem ingatlanértékesítés, majd akkor szóljanak képviselőtársaim, ne eleve feltételezzék egy ilyen interpelláció kapcsán, hogy eleve rossz, amiben mi gondolkodunk.
Nos, ezek után, miután én és mi azok oldalán állunk, akik az interpellációra adott választ eleve elfogadtuk, nem meglepő, ha most azt mondom, hogy elfogadjuk az államtitkár úrnak a kérdésre a bizottság előtt adott válaszát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Jakab István alelnök úrnak adnám át az ülés vezetését, hozzá szeretnék szólni.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Font Sándor elnök úrnak adok szót. Parancsolj, elnök úr!
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Ez az épület nagyon stabil, mert meg sem repedtek a falai és a tetőszerkezete akkor, amikor alelnök úr, kicsit más témára kanyarodva azt említette több soron, hogy a klientúraépítésnek nem híve az MSZP. Nem kinyitva ezt a vitát, bár értem, mert az interpelláció címében ez a szó előkerült, de ha csak arra gondolok, hogy a kistérségi megbízottak hogyan kerültek 2003-ban leváltásra, amikor az összesről bebizonyosodott, hogy kizárólag szocialista, akár országgyűlési képviselő, vagy helyi szocialista képviselők és régi szocialista tagok közvetlen (Herbály Imre: Én az agráriumról beszéltem!) munkatársai, netán családtagjai kerültek oda, akkor azt hiszem, nem felejthetjük el ezt a pontot. De a legutóbbi ilyen nagy hálózatépítés a helyi vidékfejlesztési irodák nyertességével kapcsolatos. Kik is nyerték el ezeket? Nem mi dolgoztuk fel ezt az adatot, a média dolgozta fel, közvetlenül kimutatva az összeköttetéseket az MSZP potentát személyeivel az adott régióban.
No, én ezt feltétlenül meg szerettem volna jegyezni, eltérően a napirendi ponttól, és ezért elnézést, de azért jó, ha a történelmi eseményeket mindannyian úgy látjuk, ahogy történtek.
A napirendi ponthoz, az interpellációhoz kapcsolódva: igen, Medgyasszay László képviselőtársam is említette, egy régi vitáról van szó, amely csak kifejlődött az interpellációval kapcsolatosan. Sokszor említettük, hogy eleve nem értettünk egyet ezzel az öszvérszerkezetű megoldással, ami az MGSZH felépítését illeti, egy olyan struktúrával, amelyben gyakorlatilag minden logikát nélkülözve összepasszírozták az erdészeti szakembereket, a borászati szakembereket, a talajtani szakembereket, az állat-egészségügyi szakembereket, a növény-egészségügyi szakembereket, az élelmiszer-biztonsági szakembereket, a mikrobiológiai szakembereket, a laborszakembereket - csak hogy a spektrumot bővítsem, és még nem fejeztem be, mert sorolhatnám még, hogy ki mindent intézményesítettek az MGSZH keretein belül. Nyilvánvaló, hogy ebből az eddig nem látott és nem begyakorlott struktúrából adódik az összes probléma, ami elvezethetett esetleg ehhez az interpellációhoz. Pontosan tudjuk, hogy hányszor került már ide napirendi pontként - most egy konkrét ügy kapcsán, a méz kapcsán -, hogy vajon az élelmiszer-biztonsági része jól működik-e, hogyan működik egyáltalán ennek az MGSZH-öszvérnek, és tudjuk, hogy a rendszerben dolgozó szakmai érdekképviseletek is többször fordultak már a bizottsághoz, jelezvén, hogy azért itt nincs minden rendben, hol a strukturális hibákat vetették fel, hol pedig a finanszírozását. Mert nem kérdéses, állítottuk, hogy rendes finanszírozás nélkül ez nehéz lesz, de mivel nem önálló soron kerül a költségvetési tételben az MGSZH finanszírozásra, és ezen belül az egyes ágazatok finanszírozása, nem kétséges, hogy a mindenkori főigazgatónak és az alárendelt egyes ágazati igazgatóknak az erején fog múlni, hogy a saját területük éppen mennyi pénzt tud kiszakítani a központi költségvetésből. És éppen ezért jó néhányszor rámutattunk, hogy véleményünk szerint legyen önálló, költségvetési szinten is önálló például az élelmiszer-biztonsági szervezet, ezt többször elmondtuk, és azt is mondtuk, hogy igen, valószínűleg kell egy olyan, szintén önálló, az élelmiszer-biztonság, a növényegészségügy, az állategészségügy kérdésétől független, a gazdálkodókhoz kapcsolódó másik országos intézmény, amely rendszerint a támogatásokhoz, a hétköznapi praktikumokhoz kapcsolódó lenne. Mi ezt a struktúrát javasoltuk, már hogyha egyáltalán hozzányúlunk ehhez az egész rendszerhez, tehát hogy két önálló, önálló költségvetésű országos hatáskörű intézmény fedje le a magyar agrárium szakigazgatási és pályázati támogatási rendszerét.
Ez természetesen teljesen eltérő a jelenlegi kormány elképzeléseitől, és ennek a következménye az, hogy véleményem szerint a kérdés láthatólag valahol helyénvaló, hogy a tévedések beismerése, mert először megvédték azt a rendszert, amelyben a megyei intézményvezetők saját szakági intézményvezetői pozíciójukat megtartva majd kinevezésre kerülnek. Akkor, egy évvel ezelőtt még nem mondták, elnézést, hogy itt majd lejárnak mandátumok, és akkor majd önálló, függetlenített megyei intézményvezetőkre írunk ki pályázatot, erről szó sem volt, nem emlékszem rá, hogy valaki ezt megemlítette volna. Mondom, függetlenül attól, hogy az egész struktúrával nem értünk egyet ebben a rendszerben, amelyben összepasszírozták az erdészt és a laboránst is - már elnézést, tudom, hogy ma itt az erdészeti téma miatt sok érintettje van ennek a megnevezésnek, hogy erdész (Derültség.), de ők is pontosan tudják, hogy ez egy olyan nagy rendszer, hogy nem is ismerik egymást ebben a rendszerben, ezt mondjuk ki őszintén! Papíron létezik, hogy egy intézményi struktúra, de a hétköznapokban ez hol van? Semmi homogenitás nincs benne, szanaszét áll a rendszer, ahány ága, annyi szarva és ága-boga van, mindenki a saját problémájával foglalkozik. Ennek lett szerintem... Merem azt mondani, hogy a tévedések valamilyen szintű beismerése, hogy úgy néz ki, hogy ez a struktúra nem működött, ami egyébként önmagában is működésképtelen, és ezt most akkor megpróbálják önálló igazgatói kinevezéssel valamelyest toldozgatni-foldozgatni. Ennek persze az az egyenes következménye, hogy akkor hogy is állunk a pénzügyi résszel, hogy megint szakigazgatásra fordítjuk-e, vagy tényleg a hétköznapi munkákat kellene megtámogatni ebben az intézményi rendszerben. Szerintem az interpelláció igazából erre világított rá.
Mivel véleményünk szerint ez az egész struktúra erre a kérdésre nem ad helyes választ, döntő mértékben továbbra is fenn fogjuk tartani a kifogásainkat ezzel az egész intézményi struktúrával kapcsolatban, és az államtitkár úr válaszát illetően is, mint említettem, ebben tartós véleménykülönbség van köztünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. (Kis Péter jelzésére:) Kis Péter képviselő úrnak adok szót, parancsoljon!
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én nem tudom, hogy ártok-e Medgyasszay képviselő úrnak, amikor most a hozzászólásom elején megdicsérem, mert azt mondta... (Dr. Medgyasszay László: Nekem már nem árt semmi! - Derültség.) ..., mert azt mondta, hogy átmenetileg visszavonja a klientúraépítéssel kapcsolatos megjegyzését. Én azt gondolom, hogy ez helyes dolog, hisz a munkájukat eddig tisztességgel, becsülettel végző vezetőkre talán sértő, hogyha azt mondjuk, és azt feltételezzük, hogy egy hatalmi klientúra tagjaként végezték eddig a munkájukat. Én azt gondolom, hogy az ő szempontjukból nézve ez a dolog sértő. Ennyi a megjegyzés, és örülök neki. Remélem, hogy majd nem ideiglenesen vonja vissza a képviselő úr ezt a dolgot.
Két megjegyzésem van viszont a képviselő úr által mondottakhoz. Azt mondta, hogy a szervezet nem működőképes. Én meg azt mondom, hogy igen, ez a szervezet igenis működik... (Közbeszólásra:) - vissza lehet nézni a jegyzőkönyvből -, működőképes, mert ebben a működésben együtt van a siker, a jó munka, és a működésből adódóan természetesen van sikertelenség is, vagy van olyan dolog, amit jobban el lehetne végezni.
A másik dolog, amivel kapcsolatban megjegyzést tennék a képviselő úr hozzászólása kapcsán, az az - és ez talán visszaigazolja az előzőt -, hogy azt mondta, hogy az ellenőrzéseknél az derül ki, hogy a magyar termékek kifogásolási aránya vagy kifogása lényegesen jobb, mint a külföldről bekerült termékeké. Ha abból a szempontból nézzük, ez lehet akár a jó ellenőrző szervezet, a jó ellenőrző munka eredménye is, hogy a magyar termékek minősége, megfelelése jobb, mint a külföldről behozottaké, én tehát itt egy kis ellentmondást látok, mert ez ezt igazolja, még akkor is, hogyha valószínű, hogy a terméket gyártó és előállító termelési, termékgyártási kultúrája is fejlettebb talán, mint a külföldieké. A működéssel, az MGSZH működésével kapcsolatosan, azt hiszem, már többször megvitattuk ezt a kérdést. Az ellenőrző munka ezen a területen olyan, hogy ennek a munkának a tervezhetősége és a működés költségének a tervezhetősége is igen nehéz, ezért eddig is egy felülről nyitott rendszerben dolgozott, és mindig megvolt az a forrás, ami feltétlenül szükséges volt a működéshez.
Én tehát azt gondolom, hogy az interpellációra a parlamentben adott válasz és az államtitkár úr által most adott válasz, illetve kiegészítés megfelel számunkra, és mi természetesen az elfogadása mellett fogunk szavazni. Köszönöm szépen.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Borenszki Ervin jelzésére:) Borenszki Ervinnek adok szót.
BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hogy előre eloszlassam az esetleges félelmeket, én valóban azok mellett állnék, szívből azok mellett állnék, akik az államtitkári választ elfogadásra javasolták a parlamentben. Ennek az az oka, hogy ebben a folyamatban valóban voltak nekem is bizonyos fenntartásaim az elnök úr által leírt, elég szövevényes szervezet működésével kapcsolatban, de beláttam, a mostani helyzetben pedig, amiben az állam maga van, az eszközeit hatékonyan használja fel esetünkben a gazdák érdekében, hogy a gazdálkodók összességének egy jobb szolgáltatást biztosítson a korábbiaknál, azt úgy tudja megtenni, hogyha egy racionálisan működő, egy hatékonyan működő szervezeti keretben teszi ezt. A pályázatok most arról szólnak az én értelmezésem szerint, hogy nem egy-egy szakma kiválasztott vagy összekényszerített - nem is tudom, az elnök úr milyen szót használt, (Közbeszólásra:) összepasszírozott szakmákról beszélt -, tehát nem egy-egy szakma kiválasztott képviselője van a megyei szervezetek élén, hanem egy menedzservezető, aki az eszközöket valóban hatékonyan tudja hasznosítani, használni, és minden szakmától úgymond egyenlő távolságban tud lenni. Talán ez lenne a célunk. Én azt hiszem, hogy ez politikai ideológiáktól független cél lehet, merthogy nem az a célja sem a szocialista oldalon ülőknek, sem a velünk átellenben ülőknek, hogy szocialista, illetve konzervatív gazdákat támogassanak, hanem az a cél, hogy azok az eszközök, amelyek az állam kezében vannak, minél jobban hasznosuljanak, és ezt valóban egy menedzser típusú vezető tudja igazán képviselni.
A másik dolog, ami miatt meg szerettem volna szólalni, az a klientúraépítés, amit interpelláló képviselőtársunk átmenetileg visszavont, ugyanakkor az elnök úr meg megerősített. Én ehhez a megerősítéshez szeretnék hozzászólni, bízva abban, hogy az átmeneti visszavonás - Kis Péter képviselőtársamhoz is kapcsolódva - megerősödik. Én is tudnék példákat mondani arra, hogy a mi megyénkben is vannak olyan falugazdászok, akik tüntetést szerveznek a kormány ellen; félreértés ne essék, nem a mindenkori kormány ellen, mindig csak a szocialista kormány ellen tüntetnek. (Közbeszólás a fideszes és KDNP-s képviselők soraiból: Talán nem véletlen!) Talán ez sem véletlen - hallom itt már a másik oldalról. (Közbeszólások.) De én azt gondolom, és ennyiben az alelnök úr mellé állok, hogy egy falugazdásznak nem az a feladata, hogy a kormány ellen tüntetést szervezzen, hanem az, hogy megfelelően kiszolgálja a hozzá forduló gazdálkodókat, és nem feladata politikai pályára tévedni. Tehát ha ez a célja, ez a küldetése, akkor el kell indulni a választáson, és ott kell megélni, nem az állami munkaszervezetben. (Zaj, beszélgetés az ellenzéki képviselők között.) Próbáltam megvárni, amíg az interpelláló képviselő úr is figyel esetleg rám.
Tehát nem az a feladata egy falugazdásznak, hogy a politika mezejére, időnként sikamlós mezejére tévedve ott korcsolyázzon, hanem az a feladata, hogy az állam által meghatározott feladatokat a gazdák érdekében teljesítse. Ez az egyik megjegyzésem.
A másik, hogy elnök úr itt megjegyezte, hogy az MSZP úgy épít klientúrát, hogy a kistérségi megbízottak körében nem látni, csak MSZP-s kötődésű embereket. No, én emlékszem, elég idős vagyok már ahhoz, hogy a Fidesz hozta létre ezt a szervezetet, és bármennyire is gondolkodom azon, bármennyire is kutatok... (Az elnökre néz, aki az előterjesztést olvassa. - Elnök: Figyelek! Visszaidézzem az utolsó mondatait?) Egy férfi tud figyelni több helyre is - szokták mondani a férfisovének, de én bízom abban, hogy elnök úr szeretne rám figyelni. Tehát én azt gondolom, hogy ha megnézzük azt a listát, ami annak idején a szervezet létrehozásakor volt, akkor nagyítóval sem lehet találni nem Fideszhez kötődő embert. A történelmi hűség, a jegyzőkönyv kedvéért szerettem volna ezt megjegyezni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Karsai... Bocsánat, Jakab István úrnak kell szót adnom a váltakozás jegyében, utána Karsai József kap majd szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy az interpelláció kapcsán is mindenki a megoldást keresi, mindenki azt keresi, hogy hogyan lehet egy jól működő, hatékony, a termelőket, gazdákat, gazdálkodókat szolgáló hálózatot, szervezetet kiépíteni, kialakítani. Meggyőződésem, hogy ez az optimumtól, az optimálistól igen távol van, és azt gondolom, azon lehet vitatkozni, hogy a kifejezés helyes-e vagy nem, azon viszont nem lehet vitatkozni, és azt nem lehet elvitatni, hogy a hatékonysággal azért komoly bajok vannak.
A politikai részére vonatkozóan - klientúraépítés vagy nem klientúraépítés, így hozta a sors, hogy Karsai képviselőtársam előtt szólok - én emlékszem egy volt falugazdászra, aki nem hallgatott, mert világosan átlátta a helyzetet, hogy hol kell változtatni, igen, és ő ettől függetlenül a Magyar Agrárkamara gazdajegyzője maradt. Jómagam azon az állásponton voltam, hogy attól, hogy valaki falugazdász, még lehet és kell is, hogy legyen véleménye. De még egy adalékot szeretnék hozzátenni: szívesen prezentálom azt a körlevelet, amit Németh Imre úr, mint a Pest Megyei Agrárkamara ügyvezető elnöke a falugazdászoknak kiküldött, jelezvén, hogy hogyan is kell állást foglalniuk majd a jövőben, mert annak megfelelően számítanak a munkájukra. Azt gondolom, hogy ha ebbe belemegyünk, hogy ki melyik oldalhoz tartozik, és kinek mi a véleménye, akkor lassan eljutunk majd a gondolatrendőrségig is. Azt gondolom, a cél pontosan az, hogy ne legyen szempont, hogy falugazdászként ki milyen értékrendet képvisel, hanem az legyen a szempont, és az legyen az értékrend, hogy mennyire felkészült és mennyire képes, alkalmas és tud képviselni gazdákat, gazdálkodókat, azokat, akiknek az érdekében dolgozik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Karsai Józsefnek adok szót.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy mint aki hét év alatt több bizottságban is volt, nyugodt szívvel mondom, a vita ellenére is, hogy azért a szakma dönt a mi bizottságunkban. Én megmondom őszintén: szeretek ebben a bizottságban lenni, mert meg tudjuk vitatni a dolgainkat, és azt hiszem, hogy a szakma érdekében is teszünk, természetesen mindenki más szemszögből.
Csak annyit hadd mondjak el, Jakab úr, hogy mindössze négy hónapig tűrtek meg, az agrárkamara úgy rúgott ki két lábbal '98 októberében, hogy két hónapig még dolgoztam. Csikai Miklós úrnak azt mondtam az RTL-en, hogy korommal kenje be magát, ha engem ijesztgetni akar, ezek után már tulajdonképpen nem is volt munkaviszonyom. (Zaj, közbeszólások.) Megjegyzem: nem a minisztérium, nem Torgyán József rúgott ki, hanem a Csikai Miklós-féle csapat, úgyhogy én '98 márciusától, '93-tól '98-ig voltam falugazdász, de aki mondjuk olyan keményen lépett fel dolgokban, én nem is csodálkozom rajta. Különben nem is reklamáltam, nem is kértem a munkabéremet, én egy gazdálkodó ember vagyok, én akkor is ugyanúgy csináltam a gazdák dolgait, mint addig.
De ide visszatérve: egyet higgyünk el! Én nagyon csodálkoztam akkor, amikor évek óta jártam már Budapestre: ki van írva a Népszabadságtól kezdve huszonötféle cégtábla egy épületen. Ne haragudj, képviselő úr, ezt neked mondom: én Békés megyéről elmondom, hogy ott mi a helyzet, persze mindig azt tudja az ember, a legszűkebb hazáját. Amikor az ember látta, azt gondolta: hogy az atyaúristenben tudnak ezek ott együtt dolgozni? Természetesen úgy, hogy van köztük egy fal. Én láttam ezeket a híres amerikai filmeket, meg az újabb módszert, az új kormánynegyednél úgy lett volna, hogy együtt dolgozik egy egész főosztály, és csak egy virágdísz van köztük, így ül a szűk asztalnál beszorítva, a másik itt beszél, ő ott beszél telefonon, tehát gyakorlatilag, ha ez így lenne, akkor teljes mértékben egyetértenék veled.
Most térek vissza tulajdonképpen oda, kanyarodjunk oda, hogy miről van szó ennél az összevonásnál. Én mindegyikkel, az állattenyésztőkkel... Természetesen rengeteg állatorvos barátom van. Tudnotok kell, hogy az állatorvosok 90 százaléka jobboldali adottan, nekik ez valahogy a genetikájuk, és ezt ti is tudjátok... (Derültség.) Úgy indult el már az állatorvosira, hogy ez van. Teljesen jó viszonyt ápolok mindenkivel. Én tudom, amikor elindult ez, ugyanúgy hozzám jöttek el, hogy te, Józsikám, teljesen jól dolgozunk, mondja a Tóth Gabi is, nekünk semmi bajunk nincs, szakmailag isten nincs, hogy beleszóljon, én csinálom meg a munkatervet, én megyek ki ellenőrizni, a Szabó Pista nekem aztán igazán semmit nem mond, hogy mit csináljak, aki új főigazgató lett, mint régi igazgató. De akkor is, az állatorvosnak ez a tekintélye... Teljesen megértelek, hogy küzdened kell, mert én a növényvédősökért is nagyon próbálok küzdeni, ahol inkább az Uniónál kellene, mert lassan kitiltanak minden szert. Inkább harcolnunk kellene a multik ellen, azok ellen kellene fellépni, akik csak multiérdekeket kiszolgálva, hol nyúlruhában, hol libának öltözve, egy liba mozog a bécsi főtéren... Azt hiszem, itt kellene fellépnünk.
Mert egyet higgyetek el, tényleg mondom Békés megyét, és ezt tényleg nagyon komolyan mondom, higgyétek el, és azt hiszem, ez nem lehet titok előttetek, mert ti is ugyanúgy csináltátok, ti is voltatok kormányon, Sanyi, ti is tudjátok. Természetesen összeül egy munkacsoport, van vita - nem mondja az államtitkár úr, de én nyugodtan megmondom nektek, bizony, nálunk is volt vita -, hogy jók-e, nem jók, hogy a legjobban menjen. Melyik akarja azt, hogy ne menjen jól, és mikor várhatom el én egy ellenzéktől, aki legközelebb kormányozni akar, hogy azt mondja nekem, hogy igazad van, Józsikám? Én nem ezt várom, csak annyit, hogy higgyétek el, hogy ebből a szempontból jót akarunk. Én akár neveket is mondhatok nektek, nyugodtan bárki, aki itt ül a teremben, felhívhatja Békés megyében. Embere válogatja, melyik megyében hogyan csinálják. Nálunk szervesen együtt dolgoznak, nyugodtan mondom, Tóth Gábort ajánlom figyelmetekbe, napi kapcsolatban vagyunk bármilyen ügyben, ő nem érzi úgy, hogy bármiben korlátozták volna, bármilyen állat-egészségügyi feladat ellátásában, vagy bármilyen élelmiszer-biztonsági témában. Az biztos, hogy annyi épületet, három-négyemeletes növényvédő állomást nem lehetett fenntartani. Hogy most az ingatlanértékesítéssel mi van, nem a mi feladatunk, megint kikerült a hatáskörünkből, az más kérdés, de ha elférnek egy helyen, teljesen elszeparálva, hisz tényleg nem lehet egy laborral együtt, elnök úr, persze, hogy nem, arra külön folyosó vagy külön emelet van, ahol vizsgálják az anyagokat.
Azt hiszem, hogy ebből a szempontból, hogy hogy van nálunk - és én ajánlom figyelmetekbe a kistérségi megbízottakat, ajánlom figyelmetekbe a HV iroda mind a két alkalmazottját, nézzétek meg! Megkeresitek a névsorban, hogy ki az apja, és rögtön tudjátok - nem mondok ki semmit, mert én nem akarok itt kifejezetten politizálni -, hogy hova tartozó. A legkeményebb maghoz tartozó, és nagyon jól ott van, megszavaztuk, mi választottuk, a kistérség választotta, mi polgármesterek mondtuk, hogy ki legyen. Nem mondták meg, hogy ki legyen a HV iroda vezetője. Összeült a 18 polgármester, és megmondtuk, hogy ki legyen a HV irodában, és ki legyen az a segéderő, aki ott van.
Tudom, hogy ezt nehéz így elfogadni, mert mondja valaki, és én azt hiszem, hogy van, aki erre példát is szolgáltatott, illetve adott, arra, hogy a nagy dolgokban időnként azért tényleg nem biztos, hogy nagyon nagy baj az, ha igent mond valaki az ellenzékből, vagy ha akár én igent mondok, ha van egy nagyon jó javaslat. Csak, képviselőtársaim, tényleg azt kérném tőletek, hogy akinek van ennél jobb ötlete, hogy ezek mellett a pénzek mellett hogy tudjuk megcsinálni, mondja, és nézzük meg, mikor jön a javaslat! Mert mondták ezt... Mi volt ennek a neve? Szocialista realizmus. Fordítsuk már át ezt valami demokratikusra, a mostani világhoz illőre! Hogy szokott ez lenni, a kritika? Hogy elmondom, hogy rosszul csináltad, kisfiam, de én majd megmondom neked, hogy hogy csináld jól, és ezért aláírom az aláírásommal a nevemet, hogy ez igenis így jó, és ezért vállalom a balhét. Szívesen, természetes, hogy szívesen látjuk, és legalábbis én a magam részéről fogadókész vagyok rá, és azt hiszem, hogy ahogy egymás mellett van 20 méterre egymástól 20 mázsát termelő kukoricatermelő gazda, meg 120 mázsát termelő, ugyanígy lehet különböző a különböző egységek működése. Arra kell törekednünk, hogy ne a vízfej legyen nagy - ezt mi is elmondtuk -, teljesen egyetértünk, erősítsük meg a megyéket, és végezzék el a megyék a feladatot! Fönt csak koordináljanak! Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy van-e további kérdés, észrevétel. (Senki nem jelentkezik. - Herbály Imre: Nincs!) Amennyiben nincs, akkor szavazunk. Arról fogunk szavazni, hogy a bizottság elfogadja-e... (Közbeszólások. - Dr. Medgyasszay László: Úgy gondolom, az előterjesztő reagálhat...!) Szót kér?
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Azért nem kértem szót, mert azt gondoltam, hogy ab ovo lehetőség van a reagálásra, tehát hogy az elnök úr azt mondja, hogy reagáljunk, az államtitkár úr is meg én is. Ezért nem kértem szót külön. Szeretnék három mondatban reagálni.
ELNÖK: Akkor megnyitom ezt a kört, és az államtitkár úrnak adok szót.
Gőgös Zoltán (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Arra az összeköltözés témára nagyon röviden annyit hadd mondjak, hogy most például a minisztériumba fog beköltözni, mert van helyünk, egy bérleményből a Központi Erdészeti Szolgálat. Ezeknek a dolgoknak általában praktikus okai vannak. Én úgy gondolom, hogy itt igazából dologi kiadásokat lehet csökkenteni, hogyha ezt ésszerűen meg tudjuk csinálni. Nagyon sok a bérleményünk vidéken is, és megpróbálja ezeket olyan üresen álló, pont a regionalizáció meg egyebek miatt megszűnő egyéb hivatali ingatlanok figyelembevételével az MNV Zrt. úgy rendezni, hogy még takarékosabb legyen ez a dolog, tehát hogy ne fizessen az állam bérleti díjat olyan megyében, ahol van üresen álló, esetleg nagyobb épület, amelybe az ilyen hivatalokat össze lehet hozni.
Még egy megjegyzésem lenne. Örülök annak, akkor is, ha vita van ezen, hogy összevontunk, nem vontunk. Én mutattam a képviselő úrnak egy újsághírt, amit majd nyilván megvitat házon belül a legnagyobb ellenzéki párt, amelyben ennél sokkal nagyobb összevonást emlegetnek, amennyiben kormánytényezők lesznek. E szerint az ÁNTSZ-től kezdve a közigazgatási hivatalig, a teljes MGSZH, minden egy hivatal lenne a megyében - én ezzel biztos nem értenék egyet. Ez a közigazgatási hivatalokkal összefüggő vita kapcsán merült fel, sajtóhír volt. (Jakab István: Sajtókacsa!) Akkor a képviselő úr azt mondta, hogy az a másik párt, én ezt tudomásul vettem. Én annak örülök egyébként, hogy ez mondjuk ebben a körben nem lenne többségben, mert azt viszont én sem tartanám teljesen normális dolognak, hacsak nem úgy, hogy egy épületben, de egyébként meg semmiféle szervezetszerű működésünk ne legyen.
Egyébként köszönöm szépen a véleményeket. Megpróbáljuk úgy működtetni ezt a rendszert, hogy a legjobb legyen, de azzal is számolni kell, hogy a takarékosság jegyében kell eljárni, hiszen azoknak az intézkedéseknek, amelyeket meghozunk, elsősorban az adófizetők pénzének a kímélése az oka. De nem kívánunk elvonni semmiféle komolyabb ellenőrzési feladattól forrásokat. Ez a filozófia különbség köztünk várhatóan úgyis fennmarad, ettől még a rendszer működhet jól, akkor nekünk lesz igazunk.
Még egy nagyon rövid megjegyzésem hadd legyen! Amelyik főigazgató eddig kicsit szélesebben értelmezte a hatáskörét, eddig is menedzserként működtette a megyét. Én tehát azt hiszem, hogy egy jó tapasztalatot akartunk jogszabályilag is lerendezni, mert azok a megyék működtek jól, ahol a főigazgató eddig is kvázi menedzserként viselkedett, és el tudta magát fogadtatni a többiekkel, még akkor is, hogyha neki emellett volt egy területe. Azért csináltuk ezt, mert ezek a tapasztalatok azt mutatták, hogy azok működnek igazán jól. Volt, aki pont a jogszabályi zártság miatt nem nagyon merte vagy akarta ezt, most viszont ezt a feladatot szántuk mindegyiknek.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm. Medgyasszay Lászlónak adok szót.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Néhány észrevételre tennék észrevételt. Tudtam, hogy ez a "klientúraépítés" mindenkinek csípni fogja a szemét, ezért most erre az esetre vonatkoztatva, nem általánosságban - mind a két oldalnak mondom - vontam vissza. Ez az egyik.
Emlegették a falugazdászokat - féltem, hogy az egész agrárium problémáit megvitatjuk az interpelláció kapcsán. Egy dolog a falugazdászokkal kapcsolatban. Valamit tudok róla, hogy hogy szerveződött ez a dolog: körülbelül a 10 százalékuk került pártnyomásra állásba. Ebben volt MSZP, volt SZDSZ... (Közbeszólás.) '93-ban. Ezt nem is tagadom, akkor is elmondtam, hogy 10 százalék. Volt, amikor - nem akarok neveket mondani - szocialista képviselőtársam vagy SZDSZ-es képviselőtársam keresett meg, hogy X. Y.; de akik - mondjuk így! -, pártkérésre kerültek ki, azok is olyan szakemberek voltak, akik később megállták a helyüket. Tehát a falugazdászok kapcsán, azt gondolom, mindig is el fogom mondani, hogy olyan szakmai szempontok szerint kerültek kiválogatásra, ami nem klientúraépítés volt. Ezt csak azért, hogy helyre tegyem a falugazdász-kérdést. Hogy esetleg később, az átszervezések során, az 5-6 vagy 7 év múlva hogy történt változás, azt nem tudom, de amit '93-ban csináltunk, az abszolút szakmai szempontból történt, Karsai képviselőtársam a tanú erre.
Amit Kis Péter képviselőtársam mondott, arra annyi, hogy lehet, hogy rosszul fogalmaztam, hogy nem működőképes a szervezet, mert a szervezet az, sőt azt mondtam a parlamentben, hogy az állatorvos akkor is dolgozik, hogyha a hátán fát vágnak, kimondottan erre célozva. Én azt gondolom, jobban működhetne a szervezet, hogyha a mi elképzeléseink szerint működne, de ezt most nem akarom kinyitni; estig vitatkozhatnánk a részletekről, hogy mit és hogyan.
Az épületekkel kapcsolatban: azt mondta Herbály képviselő úr, hogy már meginti ez a rossz feltételezés. Nem. Időben szólunk. Időben szólunk, hogy aztán egy év múlva adott esetben hivatkozhassunk rá, hogy jól csinálták vagy nem jól csinálták. Én arra céloztam, hogy az épület kiválasztása milyen szempontok szerint történik: olyan szempontok szerint történik-e, hogy az ügyfélfogadás, s a többi, rugalmas legyen, jó legyen, megoldható legyen, olyan tárgyi feltételeket választ-e az épület kiválasztásánál majd a szolgálat, vagy pedig aszerint, hogy mit tudunk jól eladni. Így értettem ezt a felvetésemet.
Amit a jót akarunk jelszót illeti, Karsai képviselőtársam, nekem is mondták annak idején, hogy jót akar ez, szegény, csak nem ért hozzá. Szóval a pokolhoz vezető út is jóakarattal van kikövezve - szokták mondani. A jóakaratban én nem kételkedem, a ti jóakaratotokban sem, az államtitkár jóakaratában sem, csak az a helyzet, hogy úgy érzem, ezt a jóakaratot rossz irányba befolyásolják más egyéb tényezők, adott esetben a pénzügyi problémák, megszorítások vagy éppen célok.
Azt hiszem, mindenre reagáltam, amit felírtam magamnak.
Ami a forrást illeti: ez is többször szóba került, hogy az mindig biztosítva van. Nyögve-nyelve. Ez régi vesszőparipám, és nem csak most mondom, ezt már 15-20 éve mondom, hogy ennek a szolgálatnak az önálló anyagi forrásait meg kell teremteni. De ebbe nem megyek bele, mert akkor estig erről fogunk beszélni.
Köszönöm szépen az észrevételeket, és adja isten, hogy a magyar élelmiszerellenőrzés - mert én elsősorban azzal foglalkozom - valóban olyan legyen, amilyennek közösen szeretnénk. Egyelőre vannak hiátusok és gondok, amelyeket más időben, más témában, más napirendi pont keretében lehet megtárgyalni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor most érkeztünk el a határozati javaslathoz, illetve ahhoz a szavazási fordulathoz, amely a Házszabályból adódóan úgy szól, hogy: felteszem a kérdést, elfogadja-e a bizottsági ülésen az interpellált által kiegészített választ.
Aki igen, kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) 11 igen. Ki az, aki nem fogadja el? Szintén kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) 10 ellenszavazat.
A bizottság többségi igennel elfogadta az interpellációra adott kiegészített választ.
A parlament forgatókönyve szerint ez a következő ülésnapon, hétfőn délután kerül megvitatásra, ahol mind az interpelláló, mind a kormány képviselője, mind pedig a bizottság többségi és kisebbségi előadója hozzászólhat ehhez a témához. Kérdezem, hogy a többségi véleményt ki szeretné előadni az MSZP részéről. (Herbály Imre: Majd halkabban én.) Herbály Imre. A kisebbség részéről megpróbálkoznék magam ezzel, a kisebbségi összegzés előadásával. (Közbeszólás: Szerényen.) Ezt így a bizottságnak felajánlhatjuk.
Kérdezem a bizottságot, hogy a többségi és a kisebbségi vélemények előadóival egyetértenek-e. Amennyiben igen, ezt kézfeltartással jelezzék! (Szavazás.) Ez egyhangú. Köszönöm szépen az előadók részéről, a napirendi pontot lezárom. (A napirendi pont tárgyalásához érkezett vendégek elhagyják az üléstermet.)
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/6571. szám, új/átdolgozott változat a T/6380. szám helyett)
A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása
Rátérünk a módosított sorrend szerint a 2. napirendi pontra, melyben a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséhez benyújtott kapcsolódó módosító indítványokról fogunk döntést hozni, a bizottság tárgykörébe tartozó indítványokat vesszük napirendre.
Köszöntöm a Pénzügyminisztérium részéről Bajánházy urat és Göncző Anna asszonyt.
Mielőtt az egyes pontokra sorrendiség szerint rátérnénk, kérem, engedjék meg, hogy ismertessem a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa, Fülöp Sándor úr tájékoztató levelét, amelyet a Mezőgazdasági bizottság számára rajtam keresztül, mint elnökön keresztül juttatott el.
"Tisztelt Elnök Úr! A 2009-es költségvetés teljes egészében megvonni javasolja azt az egyébként is szűkös állami támogatást, amit a hazai génbankok eddig évről évre kaptak működési költségeikre.
A költségvetési törvényhez négypárti egyetértéssel benyújtották a T/6571/451. számú módosító indítványt, amely javasolja megadni legalább a minimális működési támogatást az állami feladatokra. Kérem elnök úr és a Mezőgazdasági bizottság segítségét a helyzet sürgős orvoslásához, és a végleges költségvetésben az állami támogatás visszaállításához.
A magyar haszonnövény- és haszonállat-génbankok jelentősége az ökológiai válság és az éghajlatváltozás előrehaladtával egyre nő. A nemzeti vagyont képező magbankok, törzsültetvények, fajtagyűjtemények állami tulajdonban való megtartása, fejlesztésük és karbantartásuk rövid- és hosszú távon egyaránt stratégiai, nemzetbiztonsági léptékű kérdés. A hazai és a nemzetközi törvényi háttér és a vonatkozó nemzetközi egyezmények is kötelezővé teszik a génbankok állami fenntartását és gondozását. A magam és szakértőim szakmai álláspontja a hazai élelmezési és mezőgazdasági genetikai erőforrások helyzetéről, ezen belül a génbankokról nagymértékben egyezik az FVM és a KvVM szakmai anyagaiban összefoglalt álláspontjával, valamint az idézett módosító javaslat indoklásával.
Remélem, hogy a későbbiekben együtt tudunk működni a genetikai erőforrások hosszú távú biztosítása érdekében. Támogatásukat kérve, tisztelettel üdvözli: Fülöp Sándor."
A jövő nemzedékek országgyűlési biztosa, Fülöp úr konkretizált egy módosítóindítvány-számot, a per után a 451-est, mint ahogy jelzi, ez egy többpárti indítvány, amely ma tárgyalásra fog kerülni. A génbanki kérdésben két módosító indítvány került benyújtásra. Az egyik, amelyet sorrendiségében előbb tárgyalunk, 100 millió forintot, a másik, amelyet később, 500 millió forintot javasol kiegészítő támogatásként. Az úgynevezett 500 millió forintos kiegészítő támogatást javasló az a négypárti indítvány, amelynek az irományszámát a 451-essel látták el, tehát az ombudsman úr erre tesz javaslatot; ezt tájékoztatásképpen szerettem volna elmondani.
Képviselőtársaim is megkapták a kapcsolódó módosító indítványok jegyzékéből azon, a bizottság tárgykörébe tartozó módosító indítványokat, amelyekről ma tárgyalni szeretnénk. E sorrendiség szerint haladunk, a földművelésügyi és vidékfejlesztési fejezetből az 50/3-as indítvánnyal kezdenénk, amely Herbály Imre és képviselőtársai indítványa, és az előbb említett génbanki tevékenység finanszírozására ők 100 millió forintos további átcsoportosítást tartanak szükségesnek.
A kormány álláspontját kérdezem először.
BAJÁNHÁZY LÁSZLÓ főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Elnök úr, köszönöm a szót.
Mielőtt érdemben rátérnék, köszönöm azt, hogy a napirendi pont cseréjét javasolta elnök úr és a bizottság hozzájárult.
A kormány az 50/3-as sorszámon benyújtott javaslatot támogatja. Két dolgot szeretnék hozzáfűzni. Az egyik: ami a támogatást illeti, az az, hogy a folyó támogatási sorról kíván átcsoportosítani, ahol még láttunk erre lehetőséget.
A másik, ez már szakmai-technikai: egy új előirányzatot természetesen meg lehet év közben is nyitni, de ha már van egy előirányzat, akkor a költségvetési törvényjavaslat 49. § (6) bekezdésében vélhetően megkapott felhatalmazással élve a szaktárca vezetőjének nagy lehetősége van egyes fejezeti előirányzatok közötti átcsoportosításra, és ez nyilván akkor könnyebb, ha már van ilyen előirányzat. Köszönöm.
ELNÖK: Herbály Imre képviselő úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt bizottsági ülésen is mondtam, hogy igazából én nagyon egyetértek a módosító indítvánnyal, amit Ángyán képviselő úrék terjesztettek elő, azonban akkor egy másik fejezetből szerettek volna átcsoportosítani, és én megígértem, hogy igyekszem, igyekszünk olyan helyzetet teremteni, hogy a minisztérium fejezetéből sikerüljön szerezni erre a sorra egy megfelelő összeget.
Az első módosító indítvány 300 millió forintról szólt. Úgy gondoltam, hogy ha visszább vonulok, akkor majd nagyobb lesz a lelkesedés. A lelkesedés nem volt túl nagy, és elkezdődött egy tárgyalás, ahogy szokott lenni, és igazából én is azt tudom mondani, amit főosztályvezető úr mondott, hogy én ezzel az összeggel is lehetőséget látok arra, hogy amennyiben év közben lesz lehetőség rá, akkor ide át lehet csoportosítani még összegeket. Ez az egyik.
A másik: tudomásomra jutott, hogy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium uniós pályázatot nyújtott be a tápiószelei génbank támogatására, így azt gondolom, hogy a két lehetőség együtt talán jobb helyzetet teremt, mint az előző években volt. Ha ezt támogatja a kormány, és mi is támogatjuk, akkor egy platformra kerülhetünk, ha meg mondjuk ezt nem fogadjuk el, de elfogadjuk a képviselő úrék módosító indítványát - ez majd később lesz -, akkor majd esetleg leszavaznak bennünket, úgyhogy én kérem, hogy támogassátok ezt a módosító indítványt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Czerván Györgynek adok szót.
CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Az a helyzet, hogy...
ELNÖK: Bocsánat, képviselő úr! Azért szakítanám meg: engedjék meg képviselőtársaim, kérem a bizottságot, hogy nyissuk meg a vitát a következő, az 50/4-es sorszámú indítvány tárgyában is, mert ugyanerről szól, csak ott 500 millió forintot javasolnak. A szavazást természetesen külön tesszük meg, de biztos, hogy bele fogunk folyni a másik indítványba is; ezek után így tekintem a vitát. Köszönöm.
CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, ez bekövetkezett volna, mert ki akarok térni a másik módosítóra is.
Szóval az a helyzet, hogy az egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Annak örülök, hogy a génbanktevékenység fontosságát mindenki szem előtt tartja és próbál valami megoldást találni, csak az a baj, hogy ugye elszalasztottunk egy komoly lehetőséget, amikor... Most ugye arról van szó, hogy egyik zsebből a másikba pakoljuk, fejezeten belüli átcsoportosításról van szó. Ha jól emlékszem, a parlamentben egy szavazaton múlott, hogy ez a módosító indítvány nem ment át - persze tudjuk, ebben ki a hunyó. De most már ez történelem.
Én forrásoldalról szeretném megközelíteni ezt az egészet. Az a baj, hogy a Herbály Imréék által jegyzett módosító indítványnál a folyó kiadási forrásoldal... Elmondtuk a vitában, hogy az önmagában véve is kevés, hiszen hiányzik belőle a 25 milliárd top-up, amire adtunk be módosító indítványt, illetve gyakorlatilag az állattenyésztési támogatások összege is csökkent az előző évihez képest, illetőleg csökkenni fog. Tehát semmiféleképpen nem tartom jónak, hogyha onnan próbáljuk ezt a forrást átcsoportosítani. Az, hogy a tápiószelei intézetnél pályázat, uniós pályázat lesz..., szurkolunk, hogy sikerüljön, de nincs garancia, hogy ez össze fog jönni.
Az első módosító indítványnál én tehát mindenféleképpen tartózkodni fogok, mert a céllal egyetértek, a forrással viszont nem, ugyanakkor tisztelettel ajánlom képviselőtársaim figyelmébe a mi módosító javaslatunkat, amely egyrészt forrásoldalról is eltérő, másrészt összegszerűen is megnyugtató megoldás lenne a génbankok számára. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Ángyán József jelzésére:) Ángyán Józsefnek adok szót.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Engedjétek meg, hogy néhány mondatban indokoljam, miért szükséges egy magasabb összeg, bár valószínűleg egyetértünk abban, hogy nem lesz elég az a 100 millió forint, amit erre javasoltatok. 2006 nyári az a kormányrendelet, a 2118. számú, amely az agrár kutatóintézeteket nagyrészt privatizálni rendelte. Közös erőfeszítéssel - ezt készséggel elfogadom - egy részüket sikerült egyetemekhez menteni, mások gazdasági társaságokba kerültek. Ennek a következménye az lett, hogy sok olyan feladat is kikerült az állami körből, amely egyébként állami feladat. Ilyen a génbanki tevékenység. Ezt számunkra nemzetközi egyezmények írják elő, tehát a saját génkészleteit minden államnak magának, a saját költségvetéséből kell fenntartania. Ezek az intézmények intézményfinanszírozási szempontból máshová kerültek, tehát az intézményeket már nem finanszírozza az állam, de azokat a feladatokat, amelyek állami feladatként deklaráltak - meg a saját érdekünk is ezt kívánja, hogy a saját génkészleteinket őrizzük meg -, ezeket muszáj a saját költségvetésünkből fedezni.
A nagyságrendhez, hogy érezzétek, milyen feladatról van szó: 120 ezer tételnek az évről évre szaporított fenntartásáról van szó, amit csak akkor tudnak ezek az intézetek és különböző kutatóhelyek, egyetemek, mások ellátni, hogyha ennek az állami finanszírozása feladatfinanszírozásként megjelenik. A Génbanktanács adatai szerint ennek a minimális összege, tényleg az alsó hangú összege, hogyha ezt a feladatot egy alaphangon fenn akarjuk tartani, évente 500 millió forint. Tehát nem véletlenül vagy hasra ütve mondtunk mi 500 millió forintot, hanem mert minimálisan ennyibe fog kerülni ezeknek a tételeknek a fenntartása.
Amire Imre utalt, a LIFE pályázat, az sajnos 2009-ben nem hoz pénzt. Mert a tárca beadta ugyan, és vállalta a saját rész biztosítását - a környezetvédelmi tárcára gondolok -, de ebből a pályázatból 2010 előtt nem lesz pénz. Tehát minimálisan a 2009. évet kell áthidaljuk, hogy addig ne tűnjenek el ezek a génbanki tételek. Itt a gyümölcskutatók törzsültetvényeiről van szó, négyről, a szőlészeti-borászati kutatók törzsültetvényeiről van szó, négyről, a zöldségkutatónak a magbankjáról és fajtagyűjteményéről van szó, a tápiószelei 80 ezer tételről van szó, és - most egy tételt mondok - közel 30 helyen találhatók ezen a génbanki tételek, és ezt a hálózatot legalább feladatfinanszírozási szinten meg kell őrizzük, hogy ezt a feladatot el tudják látni. Egyedül Tápiószele, ami ennek a központja lenne - és van erre egy koncepció, az FVM már dolgozott ezen, hogy egy hálózatba összerendezi ezt, és a feladat finanszírozását megoldja, erről nyilván tudtok, ti is részt vettetek ebben -, tehát ez a központi hely, a tápiószelei intézet, hogy ezt a 80 ezer tételt fenn tudja tartani, önmagában 200 millió forint egy évben. Tehát a 100 millió forint a hálózatra biztosan nem elég. Persze lehet, hogy igazatok van, és taktikailag elképzelhető, hogy egy sort nyissunk, aztán majd év közben csoportosítunk, de a tény, az tény, hogy ez minimálisan 500 millió forintba fog kerülni, és én azon a véleményen vagyok, hogy próbáljuk legalább megteremteni a feltételét, hogy ez a forrásfedezet, az ehhez a minimális működéshez szükséges forrásfedezet rendelkezésre álljon.
Én is nagyon sajnálom, hogy 188:188:1 szavazati arány volt az előző javaslattal kapcsolatban, ez is jelzi egyébként, hogy a képviselők érzik ennek a súlyát, sőt ez a mostani javaslat jelzi, hogy - ahogy erről annak idején a bizottsági ülésen beszéltünk - a kormányoldali képviselők szintén érzik ennek a jelentőségét.
Én annak a híve vagyok, hogy teremtsünk ezen helyek számára egy perspektívát a feladat ellátásában. Egy abszolút bizonytalanságban tartjuk ezeket az intézeteket, amikor nagyon fontos feladatot látnak el, ha nincs meg a fedezetet az éves tevékenységüknek, csak három vagy két hónapra elégséges pénz van a költségvetésben. Tisztább viszonyokat tud teremteni, ráadásul úgy tudom, hogy az a forrás, amelyet mi megjelöltünk, viszonylag könnyebben mozgatható - egyetértve Czerván képviselő úrral, hogy nem biztos, hogy szerencsés, hogy épp onnan, a top-uptól és máshonnan veszünk el, olyan tételből, amin egyébként is állandó vita van. Én tehát ebben a tekintetben szeretném kerülni a vitákat, és inkább egy olyan forrást jelöltünk meg, ahol, úgy tudom, nagyobb mozgástere van talán a tárcának is, és lehetőség kínálkozna arra, hogy ezt az 500 millió forintos forrásfedezetet megteremtsük. Úgyhogy hasonlóan ahhoz, amit Czerván képviselő úr mondott, egyetértek azzal, és örülök annak, hogy sor nyílik, de a forrás biztosan nem lesz elégséges a feladat ellátására, ez már most világosan látszik, ezért én is azt gondolom, hogy tartózkodással tudunk viszonyulni Herbály képviselő úr javaslatához - sajnálom, hogy nem tudtunk ebben közösen fellépni, itt idő- és egyeztetési problémáink is voltak. Ugyanakkor a szíves támogatásotokat vagy legalább a tartózkodó támogatásotokat kérem az 500 millió forinthoz. Ha esetleg a bizottság támogatná az 500 millió forintot, ha valaki megszavazná közületek - nem hiszem, hogy ez nagy traumát okozna, bár nem tudom, hogy a kormánynak ez milyen traumát okoz -, hogy legalább úgy mehetne ez a fontos téma a parlament plenáris szavazása elé, hogy a Mezőgazdasági bizottság maga egyetért azzal, hogy ennek a költsége 500 millió forint, és megpróbálkozik ezzel. Ez nem jelenti azt, hogy... Tudom, hogy nem kell odaszavazni, nyilván valamiféle fegyelem, de legalább jelezni lehetne a bizottság véleményében azt, hogy egyetértetek azzal, hogy ennek a költségei ennyit tesznek ki. Ti is tudjátok, hogy 100 millió forintból nem fog a dolog megoldódni. Kérem szíves támogatásotokat ehhez a dologhoz. Köszönöm szépen. (Kis Péter László: Szavazzunk!)
ELNÖK: (Herbály Imre jelzésére:) Herbály Imrének adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenképpen be kell jelentenem, hogy Velkey Gábor képviselő úrtól az erdőtörvényhez kaptam felhatalmazást szavazásra, tehát ehhez nem. Ne tűnjék majd fel később, hogy akkor szavazok, most meg nem! Értitek? (Közbeszólások: Értjük! Hogyne értenénk! - Derültség.) Láttam, hogy olyan furán néznek rám.
ELNÖK: Értjük. Az alelnök úrnak adom át az ülésvezetést, hozzá szeretnék szólni.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Parancsolj, elnök úr!
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Én is arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha a jövő nemzedékek biztosa is súlyosnak véli ezt a kérdést, akkor valószínű, hogy érdemes elgondolkodni az ügyön, és elvonatkoztatni pusztán a fiskális, költségvetési hátterétől, hogy honnan veszünk el, és hogy az tényleg jó-e, és hogy szembemegyünk-e a saját kormányunkkal - mondom ezt én a kisebbségi kormány képviselőnek -, mert úgy fogalmaznám meg a kérdést, hogy szabad-e a nem sok, de még kezünkben lévő, megtartott, a jövő kibontakozásának esetleg alapot adható génbanki hálózatot ilyen bizonytalan állapotba hozni, ami az elmúlt két évben, 2006 után gyakorlatilag megindult. Addig sem volt valami feszes vagy stabil az alakzat, de utána szinte naponta rogyadozott. Én értem, amit mondanak, hogy majd a LIFE pályázat jön Tápiószelére, de hogyan is volt az? Úgy, hogy Ángyán József képviselőtársammal benyújtottunk egy interpellációt, és sulykoltuk, hogy azt azért meg ne merjék csinálni, hogy privatizálják, és átadják az Akadémián keresztül egy ellenfél érdekeltségében lévő nemzetközi fajtatulajdonos, genetikailag nagy előnyre szert tevő amerikai cég fennhatóságába a magyar génbanki állomány egy fellegvárát. És akkor úgy tűnt, hogy ez szerencsére valamelyest hátrálásra, vagy inkább úgy fogalmaznék: újragondolásra ösztönözte a kormányt, az FVM-et, és azt mondták csendesen, hogy na jó, ezt mégse, mert úgy néz ki, hogy ezt nem sikerül most átvinni, mert erre felhorgadtak jó néhányan. Képviselőtársammal mi közvetítettük ezt az érzületet a parlamentbe, miközben láttuk, hogy jön a LIFE pályázat, és van mentőöv, de időbe telik, amíg az kifut - ahogy azt az előbb Ángyán József említette.
Az nem kellemetlen, hogy ilyen véletlenszerű eseményeken múlik esetleg egy génbanki állomány, egy nemzeti kincs további sorsa? Ez senkit sem zavar egy picit, hogy gyerekek, nem sok mindenünk marad, ma ugye a MÁV Cargo-t is elvitték végérvényesen, szóval nem sok mindenünk maradt itt Magyarországon (Közbeszólás: A hitel!), de talán azokban, amikben még hihetünk, hogy egyszer, ha jobb lesz mind a hazai, mind a világgazdaság, akkor ebből fejlődni tudunk, tudunk olyan alapponthoz visszanyúlni, hiszen közismert a magyarországi vetőmagtermesztői, kvázi hatalmi vagy nagyhatalmi elképzelésünk, de leginkább az adottságaink. Amikor minden nap az éghajlat változásáról - a jövő nemzedékek ombudsmanának üzenetéből próbálok meríteni -, és arról beszélünk, hogy mi minden fog itt történni a következő években, évtizedekben, ami kellemetlen az emberiségnek, és keressük a gyökereket, hogy hová lehet visszanyúlni, hogy ezekre a klimatikus, éghajlati és mindenféle változásra válaszoljon az adott társadalom, nekünk van egy kis alapunk arra, hogy azt merjük mondani, hogy mi fogunk tudni válaszolni a génbankjainkon keresztül például, és épp ezt az esélyt roncsoljuk néhány száz millió forintos tételen keresztül.
Olyan politikai spekuláció van, hogy szembemegyek-e a kormánnyal. Egyáltalán - felteszem a kérdést - ki volt az a bátor, aki nem rakott oda pénzt eleve a beterjesztésnél? Hogy gondolta ezt az egészet, hogy ezt a címet egyszerűen kihagyta? Már az alapproblémában súlyos nézeteltérésünk akad, aki így terjeszt elő egy költségvetést, arról ne is beszéljünk, hogy milyen bukdácsoláson keresztül került elénk egyáltalán ez a költségvetés, ezt már többször megvitattuk. Azért ehhez legyen már más érzületi viszonyunk, mint sok-sok más költségvetési tételhez! És itt én erősíteném Ángyán képviselőtársam azon kérését, hogy legalább a Mezőgazdasági bizottság mutassa már meg, hogy ezt mi komolyan gondoljuk. Remélem, még lesz egy-két olyan bizottság, netán a Környezetvédelmi bizottság, ahol valami hasonló érzület talán felül tud emelkedni a napi pénzügyi, meg kormányoldalon vagyok, meg nem megyek szembe a saját kormányommal típusú viaskodásokon. Ez sokkal nagyobb ügy annál, remélem, ezt érzékeltette az országgyűlési biztos úr levele is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Karsai képviselő úrnak adok szót, parancsoljon, és visszaadom az ülés vezetését elnök úrnak.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Bocsánat, de az elnök úr hozzászólása, és tulajdonképpen az ombudsman levele is inspirál azért egy kicsit engem, mint növényvédőst és régi kutatómérnököt. Szeretném elmondani a jegyzőkönyv kedvéért és önöknek: 1243-ban, a tatárjárás után sokkal nagyobb veszély állt fenn a klímafelmelegedésre, ha csak egy-két évet veszünk figyelembe, januári 23 fokos hőmérséklettel. Itt mondom el, a bizottság ülésén, végre jegyzőkönyvbe: ez az a hatalmas pénz, amiből emberek százezrei, tízezrei, milliárdokat hasítanak! Ne haragudjatok! Aki egy picit ért a csillagászathoz, csak egy pici tudománya van arra, hogy három év szemvillanás, a másodperc töredéke az egész földtörténetünkben. Hát mi a fenéért lenne ez? Azért, hogy kitalálják kinn - nem mondok nevet, hogy ki ennek a fő serkentője, mert még mást mondanak rám, ha megmondom, hogy ki az, aki a legnagyobbat kaszálja ebből a Föld-felmelegedésből, meg a tengerár-emelkedésből. Majd elmúlik. Négy jégkorszak volt! Álljunk már meg egy pillanatra!
Abból a pénzből kellene elvenni, hogy fenntartsuk a génbankot, amit elvisznek arra, hogy porriadó. Európában elsőként csináltunk ilyet, hogy porriadó. Mi az? Mi csináltuk, igaz, de most kénytelen vagyok itt elmondani. Mi az, hogy porriadó? Van már annyi, de nem pollen, az más, nem a pollenről beszélek. A porriadó, amit majdnem elrendeltek Budapesten, meg mit tudom én, hol. Nincs az összes, 27 európai országban ilyen. Néznek ránk, hogy mit csinálnak ezek a magyarok. Meddig akarják még magukat korlátozni? Meddig akarják még magukat a saját korlátaik közé beszorítani? Meddig akarják még szigorítani azokat, amiken mi már nevetünk egy jót?
Tehát én azt hiszem, hogy ez rendkívül fontos. Csak egyetlen mondat, elnök úr! Az biztos, én megnéztem, és ha ez igaz - nem tudom, most nincs itt államtitkár úr -, ha úgy fogy a mi top-upunk egyébként, ha csúszik az SPS bevezetése, mind kevesebb pénz fog jutni az állattenyésztésre, ezzel számolnunk kell, mert az Unióban 2013-ban már nem lesz ez a 12 ezer, vagy mennyi, ami most a top-upban van, és még kevesebb jut a génbankra és egyébre. Amikor gondolkodunk, felelősen kellene erre gondolnunk, hogy amíg lehet, adjunk az állattenyésztésre, mert természetesen egyetértek, hogy ezeket a fajtákat meg kell tartani, és én biztos vagyok benne, elnök úr, ha megnyitjuk azt a fejezetet, benne van a 100 millió, a Környezetvédelmi Minisztérium is meg tudja előlegezni az uniós támogatást, mert mi is megelőlegezünk nagyon sok uniós pénzt, és rá tudunk tenni, összeülünk. Én ott leszek akkor, és ha látom, hogy valóban veszély van, itt leszek a bizottságban, segíteni fogom és támogatom, hogy emeljük meg a pénzt, hogy valóban a fennmaradást támogassuk. Vagy akár, ha nem is túl nagy fejlődést, de természetesen, ha bír, azért egy picit, hiszen ennek nem is lehet a célja, de azért a fajták bemutatásával és egyebekkel bizony lehetne másként is egy kis pénzt keresni még hozzá. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő Úr! Pont erről beszéltem, hogy egy génbanki állomány, amit egy nemzet ezer év alatt fejlesztett ki, majd azon múlik, hogy Karsai József ott lesz-e akkor, amikor éppen esetleg megint növelni kell ezt a költségvetést. Nem a te személyed bizonytalansága, hanem hogy egyáltalán ilyenen múljon egy nemzet génbanki állománya? Én erre a képtelenségre szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy stabilizáljuk. A szakemberek szerint az 500 millió is az élethalálhoz elég körülbelül, nem a 100! Az nem lehet mégsem, hogy ilyen bizonytalan helyzetben tartsunk valamit, amiről azt gondoljuk egyelőre, hogy nemzeti kincsünk.
Egy néhány hónappal ezelőtti tudományos kutatás azt mondta, hogy uraim, nem azzal kell foglalkozni, hogy elég lesz-e ötven év múlva a fosszilis energiánk, hanem azzal, hogy elég lesz-e az élelmiszerünk. Nagyon egyszerű volt a gondolatuk, megnézték a földgolyót, és azt mondták: melyik égövben is tudunk egyáltalán élelmiszert termelni? Na, húzzuk meg. Annak a kétharmada víz. Nézzük meg a szárazföldet! Annak a másik kétharmada hegy, és akkor alig maradt alföld, mármint termelésre alkalmas terület, és egyszerűen csak szoroztak, hogy hányan is vagyunk, milyen a növekedési ütem, mennyi tonnát tudunk termelni az egy hektáron mostani tudomásunk szerint, és akkor még fokozhatjuk esetleg öntözéssel egy picit, valamennyit, és ezek után azt mondják, hogy ötven év múlva óriási baj lesz az élelmiszerrel. Mi meg elvileg itt ülünk a vízen, a sík, alföldi, nagy területű növénytermesztési lehetőségünkön, bármi jön, hideg vagy meleg, erről beszéltem, lehet, hogy az egy villanás, csak éppen túl kell élni azt a drasztikus meleget, azt a drasztikus hideget. A génbanki állományaink, bármelyikhez odanyúlunk, ezt ez bírja, ezt meg ez bírja. Túléljük a kritikus időszakot is, és netán exportnagyhatalom lehetnénk azok számára, akik nem bírják ezt az időszakot. Itt vannak az alapjaink! Én erre próbáltam érzékletesen felhívni a figyelmet, hogy ezt a nagyon nagy kincsünket és kitörési lehetőségünket ne veszélyeztessük azzal, hogy most berakunk 100 milliót, aztán majd menet közben átrakunk, meg a Környezetvédelmi Minisztérium... Elnézést! Ebbe a szakaszba nem tud beleszólni, ez az FVM. Tehát itt nem úgy van, hogy rakosgatom ide-oda, meg majd, képviselőtársam, te ott leszel, és akkor rávágsz az asztalra. Ezen nem múlhat egy nemzet génbanki állománya, már elnézést! (Karsai József: Nem biztos!)
Bagi Béla!
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót. A klímaváltozáshoz csak egy mondatot. Én készséggel elhiszem, hogy a sajtó ezt generálja, de azért objektív tényként azt leszögezhetjük, hogy a gleccserek olvadását nem Nyugatról, meg máshonnan manipulálják, az egy objektív tény. Ennyit erről.
Tápiószelével kapcsolatban: nekem körülbelül 25 éves munkakapcsolatom van, tehát Tápiószele több is, mint egy génbank, Tápiószelén még a régebbi időszakban jelentős szelekciós munka folyt, az elmúlt egy-két évben gyanítom, hogy már nem folyik. Tehát mind a diverzifikációs programunkhoz, mind pedig a klímaváltozást követő, akármilyen irányú klímaváltozást követő mezőgazdasági tevékenységünkhöz nélkülözhetetlen. Tehát mindenféleképpen ennek a megerősítése, és ne csak... Ez egy borzasztóan fontos dolog, a génmegőrzés, de Tápiószele számunkra sokkal többet jelent, ebben a lerobbant állapotában is. Nagyon nagy baj lenne, ha ezt a munkát nem tudnánk folytatni, a megszüntetése, vagy amiről szó volt, az pedig egyenesen nemzeti tragédia lenne. Köszönöm.
ELNÖK: Ángyán Józsefnek adok szót.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): A kultúrnövény- és haszonállat-génmegőrzés az FVM feladata, ezt szögezzük le! Azért próbáltunk meg a helyzeten az első körben másképp úrrá lenni, és más tárcáktól is forrást szerezni, hogy ezzel erősítsük az FVM költségvetését - sajnos nem voltatok hozzá partnerek. Ha lett volna két ember, aki megszavazza, akkor most 500 millió forint itt lenne, az FVM költségvetésében, külön soron. Ezt a történeti hűség kedvéért muszáj leszögeznünk. Ezek után nincs más megoldásunk, mint hogy az FVM-en belül kell a kötelezően ellátandó, FVM-, állami feladat minimális költségvetését megteremteni. Így pontos a fogalmazás. Nem választható feladatról van szó, és nem csak egyszerűen egy muzeális tevékenységről van szó, hanem ahogy Bagi Béla képviselő úr elmondta, itt vannak azok a genetikai tartalékok, amelyeket bármilyen esetben, bármilyen lehetőségre fel tudunk használni.
(Dr. Karsai Józsefnek:) Jóska, beszéltél a multikról. Indiában eltűntették a rizsgénbankot 30 ezer tétellel, felvásárolták, elvitték. Ha az állam nem finanszírozza, eltűnnek a génbankok, és utána totális a kiszolgáltatottság. Akkor semmi más fajtához nem tudsz nyúlni, csak a multik saját anyagaihoz. Erről szól a történet: vagy megszerzik a génbankokat, vagy eltüntetik a génbankokat, hogy ne legyen mivel ellenük fordulni, ahogy mondtad. Én abszolút egyetértek egyébként azzal, amit az előbb elmondtál, de ahhoz az kell, hogy az állam a saját érdekünkben minimális szinten fenntartsa ezeket a génbankokat. Még egyszer szeretném elmondani nektek: a Génbanktanács, amely csinálja ezt, az intézetet, alaphangon, a krízis kezelésére 500 millió forintot mondanak, hogy ennyi kell ahhoz, hogy ezt a 120 ezer tételt fenntartsák. Ezt nem lehet függővé tenni. Egyetértek azzal, amit Font Sándor képviselő úr mondott, Jóska, és nem a te jó szándékodat vitatom ebben a dologban, de egyetértek azzal, hogy ezt nem lehet függővé tenni attól, hogy Karsai József vagy Herbály Imre egy adott szobában, egy adott tárgyaláson mit tud elérni vagy kialkudni még erre a sorra. Most látjuk, hogy ez minimálisan 500 millió forintba kerül.
Azt mondjátok, hogy nincs több forrás. Nem akarok demagóg lenni, mert nem szeretem, de azért csak mondok nektek egy tételt példának, ami az én szememet szúrja, hogy amikor restrikció van, amikor válság van, amikor mindenki meghúzza a nadrágszíját, van, aki nem húzza meg a nadrágszíját. A kisiskolák kapcsán fedeztem fel, hogy miközben nincs a kisiskolákra pénz, hogy legalább a négy osztályt a falvakban, otthon végezzék a gyerekek, azonközben a felsőoktatás jogcímén ott van ám 105 millió forint, annyi, mint amit az Imre itt az egész génbanki hálózatra javasol, sőt több, tudjátok mire? Annak a főiskolának a rekonstrukciójára, amely több milliárd forintot emésztett már fel, és csont új az egész intézmény. Nem tudom, hogy mire megy majd a 105 millió a Károly Róbert Főiskolán, Magda Sándor zsebpénzeként - már bocsánat, hogy így vagyok kénytelen mondani! A szökőkutat kell zenésíteni, mert nem felel meg? Vagy a klímaberendezés, ami minden szobában ott van, nem elég korszerű, mert három éve építették be? Mondjátok meg! De fel tudnánk sorolni ennél nagyobb tételeket is, itt olyan tételek mennek el, hogy hihetetlen. Itt pedig a saját nemzeti kincsünknek az egyéves megőrzéséről van szó, addig, amíg forrást tudunk szerezni külföldről. A források így néznek ki. (Herbály Imrének:) Amire szándék van, arra van forrás, Imre. Ha nincs rá szándék, akkor persze nincs rá forrás, én ezt készséggel elfogadom, de sokkal többet veszítünk azzal, hogyha most ezt az 500 millió forintot nem tesszük oda, mint amennyit nyerünk azzal, hogy itt éppen megtakarítunk 400 milliót a te javaslatodhoz képest, és abból 100-at odaadunk Magda Sándornak, hogy újítsa fel a szökőkutat Gyöngyösön, már bocsánatot kérek! Nem akarok demagóg lenni, de azért ezek szúrják az ember szemét. Akkor, amikor mindenki arra hivatkozik, hogy restrikció, mindenki húzza meg a nadrágját, világválság, és a többi, és a többi, akkor arra jut, erre nem jut pénz.
Hogy egy konkrét dolgot is kérdezzek: azt írjátok az indoklásban, Imre, hogy az Agrárgazdasági Kutató Intézeten belül kellene ezt a forrást megteremteni. Ugye, nem jól értem? Mert az egy közgazdasági kutatóintézet, semmi köze a génbankokhoz, tehát ez itt félreértés, ugye, hogy az Agrárgazdasági Kutató Intézethez kellene telepíteni ezt a pénzt? Mert az nonszensz lenne, hogyha az koordinálnál. De ez csak egy zárójeles megjegyzés volt, csak beleakadt a szemem az indoklásotokban. Köszönöm.
ELNÖK: (Herbály Imre jelzésére:) Herbály Imrének adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Tisztelt Bizottság! Először erre a kérdésre válaszolnék. Elgépelés történt. Érdeklődtünk, hogy kell-e ezért esetleg bizottsági módosító javaslatot beadni, de nem, mert nyilvánvaló, hogy ez a génbanki tevékenységhez megy.
A másik dolog: nem tartom szerencsésnek, és csak azért szólok, mert Magda Sándor képviselő úr nincs jelen. A támogatásokat nem Magda Sándor országgyűlési képviselő kapja, hanem a Károly Róbert Főiskola kapja. Azt gondolom, hogy minden főiskolának joga és lehetősége van arra, hogy pályázatokon induljon, és amennyiben megfelelő pályázatot készít, akkor nyerhet. Így nyert például a szolnoki főiskola is, igaz, hogy egy kicsit költségesebb megoldással - Magda Sándor is nyert költségesebb megoldásokkal, PPP-vel - a szolnoki főiskola campus építéséhez. Tehát nem tartom ezt szerencsésnek, annál is inkább, mert Magda Sándor nincs jelen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Most már egészen megnyugodtam, hogy a 100 millió nem közvetlenül Magda Sándornak, hanem az intézményének megy. (Herbály Imre közbeszól.) Eddig erre nem gondoltam, de hogyha ezt külön ki kell emelni, akkor gyanús... (Herbály Imre közbeszól.) Alelnök úr, Imre, nagyon jól tudjuk, hogy mi folyik az egész intézmény és Magda Sándor körül. (Közbeszólások az MSZP-s képviselők soraiból.) Ti pontosan tudjátok, mi meg a költségvetésen keresztül látjuk. Ne dugjuk a homokba a fejünket! Ennyire bolondok nem vagyunk. Vannak, akik tíz éve, meg vannak, akik több éve itt vannak, a parlamentben, és láttunk már karón varjút. (Herbály Imre közbeszól.)
(Jakab István jelzésére:) Jakab Istvánnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Európa, legalábbis Európa fejlettebbik része büszke arra, hogy védi az értékeit, hogy megőrzi azt, amit az elődök mint értéket számon tartottak, védtek, amit mint eredményt a jövő számára megtartottak. Most miről van szó? Azon vitatkozunk, hogy... (Csontos János: Ügyrend! Szavazzunk!) Képviselőtársam, lehet, hogy kevésbé otthonosan mozgó ember a szakmában könnyen átnéz, átsiklik egy ilyen probléma felett. Én most arról szeretnék beszélni, hogy száz esztendőn keresztül felhalmozott értékeket most ki akarunk dobni a szemétre, azért, mert nincs 500 millió forint a magyar költségvetésben. Még egyszer szeretném aláhúzni, hogy Európa erre büszke, mi pedig, úgy látszik, mosolygunk rajta. Nem hiszem, hogy mosolyogni kellene. Az a meggyőződésem, hogy meg lehet és meg kell találni a forrást ahhoz, hogy ezeket az értékeket meg tudjuk tartani, és nem hiszem el, hogy a tárca költségvetésében nem lehet egy ilyen összeget találni.
Most biztos nagyon demagógnak fognak tartani, de egy előző napirendi pont kapcsán arról tárgyaltunk, hogy hogy kell összevonni az intézményeket egy épületbe. Tisztelt képviselőtársaim, talán lehet, hogy fontosabb lenne a génbankok megőrzése, mint az, hogy 15 hivatalt összeköltöztetünk. De gondolom, hogy azok, akik a költségvetést készítik, azok a kormányzati felelősség és minden információ birtokában tökéletesen meg tudják mondani, hogy hol van az az 500 millió forint, és, gondolom, ebben partnerek tudunk lenni. Mindamellett nagyon köszönöm Herbály alelnök úrnak, hogy a maguk részéről úgy álltak hozzá, hogy legalább - úgymond - költségvetési sort biztosítottak ennek, de, kedves képviselőtársaim, ez nem elég, mert nincs rá garancia. Nem tudjuk, hogy a válság még milyen módon alakul és milyen mélyreható lesz. És ha valaki valóban azt mondja, és egy tollvonással kihúzza, hogy erre sincs pénz, akkor nem nyertünk; akkor veszítettünk, méghozzá nagyon nagyot. Azt gondolom, hogy ez egy olyan érték, amelynek kapcsán a garanciákat meg kell hogy teremtsük.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Czerván György jelzésére:) Czerván Györgynek adok szót.
CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak egy mondatot szeretnék mondani a szavazás előtt, ami hamarosan bekövetkezik, gondolom. Hogyha presztízsproblémát okoz az, hogy ellenzéki képviselők javaslatát kellene támogatni (Herbály Imre: Ugyan már!) - én ezt megértem egyébként -, akkor alakítsuk át bizottsági módosító indítvánnyá, szerintem benne vannak képviselőtársaim. Csak az lenne a lényeg, hogy úgy kerüljön a parlament elé, hogy a szakma támogatja, a szavazás aztán úgyis úgy történik ott, ahogy történik. Köszönöm.
ELNÖK: Gondolom, Csontos János az esetleges ügyrendi javaslatában azt kívánja indítványozni, hogy minél gyorsabban zárjuk le ezt a kérdést.
CSONTOS JÁNOS (MSZP): Nem, nem az, hogy gyorsabban...
ELNÖK: Megadom a szót Csontos Jánosnak.
CSONTOS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Véleményem szerint 45 perce vitatkozunk ezen a két javaslaton, kikristályosodtak az álláspontok. Az érvek között olyanok is elhangzottak, amelyek nem idetartoznak. Én pontosan azt szeretném, ügyrendi javaslatomnak az a lényege, hogy döntsünk ebben a kérdésben, hogy szavazzunk. Egyébként Herbály Imre javaslatában van ez az ötödik jogcímcsoport, tehát van azért itt egy kompromisszumos javaslat. Szavazzunk, az ügyrendi javaslatom ez volt.
ELNÖK: Mégiscsak ez lett az ügyrendi javaslat, és nem adhatok szót Ángyán Józsefnek, mert ha jól láttam, körülbelül egy hozzászóló lett volna még, de ebben az esetben kellő önmegtartóztatást teszünk.
Az ügyrendi indítványról szavazni kell, pontosabban a szavazás előtt minden frakció kifejtheti az ügyrendi indítvánnyal kapcsolatos álláspontját. Kérdezem, hogy ezt valaki ki akarja-e fejteni. (Nincs jelentkező.)
Akkor szavazunk róla. Ki az, aki egyetért azzal, hogy a módosító indítvány vitáját itt berekesszük, és szavazást rendeljen el az elnök az indítványról? Aki ezzel egyetért, az kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ez a többség, eszerint fogunk eljárni.
Jelzem, hogy először az 50/3-as indítványról fogunk szavazni, és amint az 50/4-eshez érkezünk, akkor majd azért a kormány álláspontját megkérdezzük róla, mert csak az 50/3-asról fejtette ki egyenlőre az álláspontját, legalább lássuk azt az indoklást is, hogy mi a kormány véleménye, mert még nem tudjuk, lehet, hogy egy meglepő információt, számunkra kedvezőt fog esetleg mondani a kormány.
Tehát az 50/3-as indítvány Herbály Imre és képviselőtársai indítványa. Kérdezem, hogy ki az, aki támogatja ezt az indítványt. Kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ez így többség. Ki az, aki tartózkodik ennél az indítványnál? (Szavazás.) A bizottság a módosító indítványt többségi szavazattal elfogadta.
Az 50/4-es indítványnál a kormány képviselőjének adnék szót.
BAJÁNHÁZY LÁSZLÓ főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. A kormány nem támogatja; a másikat támogatta a két azonos témában született indítvány közül. Köszönöm.
ELNÖK: Gondoltam, rábízza a parlamentre a döntést, mert mind a kettő nagyon jó indítvány, tehát döntsön a parlament. (Közbeszólás: A döntés a parlamenté!) Tehát a kormány nem támogatja. Gondolom, el tudnám sorolni a kormány helyett is, hogy milyen indokokkal nem támogatja, de azt hiszem, erre mindannyian képesek lennénk.
Az 50/4-es indítványról szavazunk. Kérdezem, hogy ki az, aki támogatja ezt az indítványt. Kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) 10 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 1 nem szavazat. Ki az, aki tartózkodik? (Szavazás.) 10 tartózkodás. Ez kisebbség, de egyharmadot kapott az indítvány.
A következő sorszámú indítvány az 53/1-es indítvány, Ángyán József és képviselőtársai indítványa. A kormány álláspontja?
BAJÁNHÁZY LÁSZLÓ főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. A kormány nem támogatja, a következő az indoklás: ugye itt már az 1-es napirendi pont kapcsán elhangzott, hogy időnként, főleg az átszervezés időszakában átmeneti költségtöbbletek merülnek fel az FVM-hez tartozó intézményi körben, lett légyen ez költözés, átszervezés vagy bármi más. Ez az előirányzat erre szolgál, és többek között a 2008-as átadásra vagy átcsoportosításra, amire Gőgös úr utalt is, ez az előirányzat adott idén fedezetet. Köszönöm.
ELNÖK: Értem. Meg szeretném kérdezni: miért nem akarják az osztatlan közös tulajdonokat szétírni? Azért netán, hogy most jogtalan használóként továbbra is a tsz-utódok használják ezt a közel másfél millió hektár területet, vagy azért, hogy esetleg az SPS-törvénnyel gyorsan kiosszák az osztatlan közös tulajdonok után is a támogatási jogosultságot? Miért nem akarják 2002 óta ezt a kérdést megoldani? Mondvacsinált néhány száz millió forinttal tavaly is alig-alig a tizedét osztották ki. Kékkői Zoltán képviselőtársam rendszerint kiszámolja, hogy hány tíz évig tart: most ötven évnél tartunk körülbelül, ha ezzel az ütemezéssel akarják szétírni. Nem érzik, hogy ebből egy óriási feszültség lesz, miután az Európai Unió is itt kapizsgál a büntetések kapcsán, hogy az osztatlan közösökkel nincs rendben minden, és talán jogtalan használók veszik fel az uniós és a hazai kiegészítő támogatást?
BAJÁNHÁZY LÁSZLÓ főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Elnök úr, a támogatásnak mind a SAPS-ban, mind az SPS-ben legjobb tudomásom szerint a földhasználó az alanya. Köszönöm.
ELNÖK: Majd még egyszer tessék átgondolni, ha az én kérdésemre ez a válasz.
Megnyitom a vitát. (Jelentkezésre:) Örvendi László!
ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Ez az átcsoportosított összeg végeredményben egy 2005-ben vállalt kormányzati feladat forrásellátását biztosítaná. 2005-ben a gazdatüntetést lezáró egyezségben egy jelentős összeg volt erre ígérve, és ezt az ígérvényt maga a miniszterelnök úr is megpecsételte kézjegyével. Tehát kevés a forrás, ami jelenleg a költségvetésben van, és ezzel a megnövelt összeggel próbáljuk, próbálnánk felgyorsítani az osztatlan közösök kimérését. De részletesebben nem akarok erről most beszélni, hiszen ezt a témát már nagyon sokszor kiveséztük. Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel van-e? (Jelentkezésre:) Karsai József!
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Bocsánat, egy pillanat! A jegyzőkönyv kedvéért szeretném elmondani képviselőtársaimnak, attól függetlenül, hogy nem biztosítottak nálunk sem, és nem is kerültünk sorra az osztatlan közös kimérésére, csak azért, hogy pontosak legyünk, elnök úr.
Nálunk abszolút rendszer az én választókerületemben, hogy bárki, akinek osztatlan közösben van, bejelenti, a földhivatal mindenütt megkezdte az egyik szélén, függetlenül a sorsolástól, bemegy bárki, hogy van az osztatlan közösben földem, kimegy a földhivatal, kiméri. Igaz, ki kell fizetni, de most, amikor 800 ezer forint egy hektár föld, sőt, vannak olyan helyek, ahol egymillió, még a terményválság idején is megéri neki, mert teljesen mindegy, hogy egy hektárt mér ki vagy tíz hektárt, akkor is 25 ezer forint. Tehát azt hiszem, hogy inkább erre kellene serkenteni őket - ez az egyik.
A másik: ha valakinek lejár az osztatlan közösben lévő bérleti viszonya a szövetkezettel, az osztatlan közöst sem tudja használni, mert azt mondja, hogy én odaadom, és ha ott van, tessék, méresd ki, ahogy következik a sorrendben. Nálunk már volt ilyen, aki kikérte. Kevés a szövetkezetnél a 20 ezer forint? Adsz 30-at, vagy kiveszem tőled, lejárt a szerződés. Azt mondta, adok 30-at. A másik esetben előfordult, hogy nem adott, adott helyette egy másik 35 ezer forintot, kimérette és odaadta a következő partnernek.
Tehát én azt hiszem, hogy csak azért, hogy tisztában legyünk a helyzettel, hadd mondjam el, hogy igen, nekünk, gazdáknak is kell tenni, ha úgy alakul, hogy érdemes a földdel foglalkozni, hogy méressük ki. Nagyon-nagyon sok, szinte napi kimérések vannak nálam, akár Battonyán is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ángyán Józsefnek adok szót.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Ehhez, amit Karsai képviselő úr mondott, szeretném először is azt hozzáfűzni, hogy nyilván meg kell előlegezze a gazda ennek a kimérésnek a költségét. Azzal egyetértek, hogy ebben magának is szerepet kell vállalni, ugyanakkor, azt hiszem, Járvás képviselő úr mondta el épp az elmúlt alkalommal a vitában, hogy az ilyen módon kiméretett és megelőlegezett pénzek visszaigénylésének a forrásfedezetét sem biztosítja a 200 millió. Tehát gondoljátok végig, most mindenféle politikai és egyéb szempontot félretéve: a már kimért földek visszaigényelhető összege nagyobb, mint a költségvetésben itt szereplő 200 millió forint. Ez az 500 millió forint még csak nem is gyorsít ezen a folyamaton, hanem egyszerűen a visszaigénylések fedezetét biztosítja legalább, hogy az állam vissza tudja fizetni a megelőlegezett pénzeket. Itt nincs szó semmi egyébről! Nem fogja tudni a tárca kifizetni azokat a visszaigényléseket, amelyek megtörtént kimérések után jogosan járnak a kiméretőnek. Tehát ezt azért jó, ha világosan rögzítjük.
Az, amit fel szoktatok vetni, hogy nem kellett volna szétosztani. Ugye a történelem elmúlt, van egy folyamat, ezt a folyamatot kellene kezelnünk. Van egy alkotmányunk is, ami azt mondja, hogy a tulajdonosnak a tulajdonát át kell adni, oda kell adni, hogy rendelkezhessen a tulajdonával. Nem pályázhat az illető, nem rendelkezhet a tulajdonával, bár évek, vagy most már lassan évtizedek óta neki tulajdona van, a tulajdonába kell helyezni. Vállalja, hogy ő maga megelőlegezi a kimérését, de a visszatérítést az államnak kell vállalnia, hogy ezt a dolgot rendezzük végre valahogy. És erre nem elég, Jóska, a pénz, a 200 millió, a visszaigénylésekre sem elég fedezet ez. Ezért tettük ide ezt a javaslatot, és nem többet. Az elmúlt alkalommal egy magasabb összeget kértünk, de látszott, hogy nincs szándék arra, hogy ezt a folyamatot gyorsítsuk. De legalább akkor annyi pénz legyen, amennyi a visszaigénylésekhez szükséges, ami, látható, ennyibe fog kerülni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. (Járvás István jelzésére:) Járvás Istvánnak adok szót.
JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Tényleg csak röviden szeretnék szólni. A múltkor mondtam, hogy egy 100 és egy 20 aranykoronás terület kimérése közel 1 millió forintba kerül. Ez nem egy területnek a kimérése, azt rosszul mondtam, de az összegre jól emlékeztem egyébként, hanem ha már mások is bejelentkeztek ugyanabban a területben, hogy szeretnék az önálló ingatlanukat kialakítani, és hogyha valaki bevállalja, hogy ő megfinanszírozza a magáét, az összes többiét is meg kell finanszírozni. Azért van, hogy ha bejelentkezett van abban a területben, 20 vagy 30 fő, hogy szeretné az önálló földterületét kialakítani, akkor mindenkiét ki kell méretni egyébként, és így, ennél fogva néhány ilyen ügylet kapcsán a 200 millió forint el is fog fogyni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Amennyiben nincs további kérdés, észrevétel (Senki nem jelentkezik.), akkor szavazzunk! Ki az, aki támogatja az 53/1. pont alatti indítványt? Aki igen, az kézfeltartással jelezze ezt! (Szavazás.) Ez kisebbség, de az egyharmadot megkapta.
Az 55/3. pont alatti indítvány Karsai Péter képviselőtársunk javaslata. Mi a kormány álláspontja?
BAJÁNHÁZY LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. A kormány nem támogatja a javaslatot. Forrásoldalról ugyanazt az előirányzatot jelölte meg, mint az előző módosító javaslat, ott elmondtam, hogy miért. A cél azonban álláspontunk szerint a halászati operatív program intézkedései között kezelhető lehet. Köszönöm.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Szavazunk. Ki az, aki támogatja ezt az indítványt? Aki igen, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ez kisebbség, de egyharmadot kapott.
Ha jól látom, nincs további indítvány, amelyet szakmailag esetleg tárgyalnunk kellene. Kérdezem, hogy az egyéb kapcsolódó módosító indítványok között van-e olyan, amelyet a bizottság tárgyalni szeretne. (Senki nem jelentkezik.) Nincs ilyen.
Ezzel ezt a napirendi pontot lezárom, köszönöm szépen a kormány képviselőinek a részvételt.
Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló T/6934. számú törvényjavaslat (Általános vita)
Rátérünk a következő napirendi pontra, amely az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló T/6934. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának megvitatása, amiről majd első helyen kijelölt bizottságként szavazunk. Köszöntöm a kormány képviselőjét, Kiss János főosztályvezető urat. Megadom a szót az előterjesztő képviselőjének.
Kiss János (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) szóbeli kiegészítése
KISS JÁNOS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt bizottsági Tagok! Tisztelt Megjelentek! Talán feltűnt, vagy ha nem, akkor hadd mondjam el, hogy ezen a megbeszélésen részt vesz néhány erdész kolléga, akik általában, pontosabban konkrétan is el lehet mondani, hogy nem az államigazgatásban dolgozó, hanem a gyakorlatban dolgozó kollégák, akik zömében érdekképviseleti vezetők vagy az Országos Erdészeti Egyesület tagjai. Azt hiszem, talán ez is bizonyítja azt, hogy a szakma igenis figyel erre a jogszabálytervezetre, és fontosnak tartja azt.
A jogszabálytervezetről el kell mondanom, hogy elég hosszú ideig készült, a kormányzaton belül is elég sok vita volt, de végül is egy mindenki által ellenjegyzett, aláírt változat van most az asztalon, amelyről a bizottságnak most az ügyben kellene állást foglalnia, hogy általános vitára alkalmasnak találja-e. Hozzá kell tennem, hogy az érdekképviseletekkel is elég hosszasan tárgyaltunk és egyeztettünk, és az érdekképviseletek is arról biztosították írásban az előterjesztő minisztérium vezetőjét, Gráf József miniszter urat, hogy támogatják a jogszabálytervezetet, tehát a gazdálkodás számára megvalósítható, előremutató és fontos célokat és eszközöket megfogalmazó tervezetnek tartják.
Mi is vezetett oda minket, a szakmát, hogy a jelenleg is érvényes '96. évi LIV. törvényt, az erdőről és az erdő védelméről szóló törvényt áttekintsük, és a kor követelményeinek megfelelő formába öntsük? Az egyik és legfontosabb dolog a tulajdonviszonyok változásának nagyjából a befejezése. A '96. évi LIV. törvény még abban az időszakban készült, amikor az eredeti tulajdonszerzés itt, Magyarországon, a rendszerváltás után igencsak zajlott. Az akkori kormányzat és az állam, valószínűleg nagyon helyesen, úgy gondolta, hogy az erdők fennmaradása és az erdő hármas funkciójának: gazdasági, közjóléti és védelmi funkciójának az ellátása érdekében rövid pórázra kell fogni az új erdőtulajdonosokat, erdőgazdálkodókat. Ez a törvény, a jelenlegi törvény betöltött ezt a funkciót, azt kell mondanunk, ez viszont azt jelentette a jelenleg érvényben lévő törvény esetében, hogy az erdőn lévő minden egyes tevékenységet gyakorlatilag hatóságilag ellenőrizni kell. Ezzel nincs is gond, csak vannak olyan tevékenységek - jelesül az éves erdőgazdálkodási tevékenységekre gondolok -, amit háromszor engedélyez az erdészeti igazgatás. Ez, azt hiszem, a mai korban megengedhetetlen, és nem egy ésszerű humánerőforrás-felhasználást jelent. A gazdálkodás számára is nagyon fontos ennek a tehernek a csökkentése. Véleményünk szerint egyszer kell engedélyezni, akkor alaposan meg kell hányni-vetni a kérdést, és a szükséges szakhatóságokat be kell vonni az egyszeri engedélyezés folyamatába, utána pedig a gazdálkodást - ami egy tízéves keretterv alapján folyik most is, csak még közben is engedélyezünk - szükséges, szükségszerű és ésszerű engedélyezni, úgy, hogy a gazdálkodó minden egyes tevékenységet bejelent a hatóságnak, és a hatóság, illetve a szakhatóságok bármikor közbe tudnak lépni, még a tevékenység megkezdése előtt, illetve a tevékenység folytatása közben is. Tehát az állam vigyázó szeme, a mindenki erdejét vigyázó erdészeti igazgatás továbbra is tud figyelni a területen, illetve a szakhatóságok is, és a szükséges intézkedéseket meg tudják tenni. Ez irányú a törvénytervezet egyik legfőbb módosítása a jelenlegi törvényhez képest. A tulajdonviszonyok változása tehát az egyik ok.
Azt szeretném még elmondani, hogy adataink, statisztikáink, tapasztalataink alapján a tulajdonjog változása nagyrészt befejeződött, a magántulajdonba került erdőknél a gazdálkodás jórészt beindult. Az a félelem, hogy a magán-erdőtulajdonosok majd olyan gazdálkodási egységeket hoznak létre, amelyek a tulajdonosok "sötét" érdekeit szolgálva csak az erdő kivágásával foglalkoznak, és minél több erdő kivágását akarják majd elérni, nem igazolódott be, nem ezt bizonyítják a számok, a tapasztalatok. A tulajdonosok igenis felelősen gondolkodnak, a saját vagyonukkal felelősen akarnak gazdálkodni, és nem a terület lerablására törekszenek, hanem a jelenlegi adataink alapján inkább tartalékolnak. Gyakorlatilag elmondható, hogy a magántulajdonban lévő erdőterületeken a hatóság által tíz évre engedélyezett fahasználat 60-70 százalékát végzi el a magán-erdőgazdálkodók, tehát inkább tartalékolnak, nem a bankba rakják a pénzt, hanem inkább az erdőben tartalékolnak, illetve erdőtelepítéseket is végeznek, tehát egy felelős gazdálkodást folytatnak, amit a hatóságnak és a kormányzatnak észre kell vennie.
A következő fontos oka az új erdőtörvény-tervezet benyújtásának és megalkotásának az volt, hogy a '96. évi LIV. törvény még egy gyakorlatilag adók módjára behajtandó erdőfenntartási járulékra, illetve támogatási rendelet alapján kifizethető erdőfenntartásra, -felújításra vonatkozó támogatási rendszerre épült, tehát a gazdálkodó, amikor fát vágott, befizetett, amikor pedig elültette a csemetét az erdőben, pénzt kapott érte. Így gyakorlatilag az erdészeti igazgatás közvetlenül hatással tudott lenni a gazdálkodóra, és anyagi érdekeket is mozgatva tudta ösztönözni a helyes gazdálkodásra. 2007. december 31-ével az erdőfenntartási járulékfizetési rendszer megszűnt Magyarországon. Az erdőfelújításra fordítandó és adandó közvetlen támogatás kifuttatása van folyamatban 2010. december 31-éig. Tehát az az alapfilozófia, amelyre a '96. évi LIV. törvény épült, amelyben ennek szellemében határozták meg az egyes joghelyeket, megszűnt. Muszáj új alapokra helyezni a szabályozást és e befizetési és támogatási rendszer hiányának az ismeretében a jövőben is biztosítani a helyes gazdálkodásnak a menetét, hogy szabályozni, illetve hatósági szempontból, hatósági eszközökkel biztosítani tudjuk, hogy az állam érvényesíteni tudja minden magyar állampolgár jogos érdekét az erdők fennmaradása érdekében. Ez is egy ok volt.
Aztán: a gazdálkodás folyamatában jelentkeztek 1996 óta olyan elemek, amik már a gyakorlatban megvalósultak és ösztönzőleg hatottak a jogalkotásra. Hadd emeljek ki egy nagyon fontos dolgot! Talán mindannyian felfigyeltünk már a médiában a folyamatos erdőborítással kapcsolatos erdőgazdálkodási tevékenységre, aminek a lényege az, hogy úgymond tarvágott területek nem keletkeznek az erdőben, hanem csak szálanként, úgynevezett szálvágásos üzemmódban hasznosítjuk a területet. A gyakorlat ezt már bevezette, ezt már alkalmazza, Magyarországon több mint 15 ezer hektáron folyik már ilyen gazdálkodás, viszont a '96. évi LIV. törvény jogszabályilag ezt nem követte le. Azt hiszem, egy ilyen előremutató szakmai kezdeményezés, ami a gyakorlatban is megvalósul, és egyre nagyobb területeken megvalósul, ordít azért, hogy a jogszabályok is kövessék a gyakorlatnak ezt a változását és megteremtsék a legális, követhető lehetőséget ennek a nyomon követésére.
A következő nagyon fontos indok volt: mivel az erdő nagyon sok közérdeket is szolgál, át kellett gondolni, hogy a magyar állam milyen részt vállal az erdővédelemben. Meglátásunk szerint az erdővédelemnek nagyon sok területe van, köztük az illegális fakitermelés is. Szerintünk és a kormányzat döntése szerint is nagyobb részt kell vállalni az államnak az illegális fakitermelések megfékezésében. Ennek a kereteit is tartalmazza ez a törvényjavaslat, amely megteremti a lehetőségét annak, hogy az illegális fakitermelések visszaszorításával kapcsolatosan nemcsak egy, hanem több intézkedés is valóra válhasson, és reményeink szerint a közeljövőben érvényre is tudjon jutni ez a tervezetben megfogalmazott néhány elképzelés, annak érdekében, hogy minél kevesebb illegális fakitermelés legyen.
De nemcsak az illegális fakitermelések miatt fontos ez a tervezet, és ezek az intézkedések, hanem az erdőt ért nagyon sok károsítás megelőzése, illetve az azok elleni védekezés, felszámolás tekintetében is; elég csak a közvélemény számára elég nagy médiahírrel, nyilvánossággal bíró erdőtüzek dolgát említeni. Szerencsére ebben az évben olyan viszonyok voltak a vegetációs időben, hogy ez kis mértéket ölelt fel, de az elmúlt év előtt, 2006-ban azért jelentős mértékű erdőtüzek voltak Magyarországon, és ezzel számolni kell. Ahhoz, hogy ezeket a tüzeket meg tudjuk előzni, ha már kialakult, fel tudjuk számolni, itt szakértelemmel, helyismerettel, megfelelő kapcsolatokkal, a katasztrófavédelem felé megfelelő kapcsolatokkal rendelkező személyekre van szükség. Ezeknek a kereteit és a kapcsolatok kereteit is rögzíti az erdőtörvény-tervezet.
Még két indokot hadd említsek! A nemzeti támogatási rendszert teljes egészében át kellett alakítani. Ahogy már említettem, az erdőfenntartási járulék és az azzal kapcsolatos támogatási rendszer megszűnése miatt, illetve az EU-s támogatási lehetőségek minél nagyobb mértékű kiaknázása miatt is olyan szakmai nómenklatúrát, olyan szakmai szabályzókat kell a jövőben érvényesíteni az erdőgazdálkodásban, hogy a gazdálkodók egyáltalán hozzájuthassanak ehhez a támogatáshoz, illetve a támogatási rendeletek és a gazdálkodást szabályozó törvény összhangban legyenek. Tehát ez is ösztönzőleg hatott, és a gazdálkodók részéről is nyomásként jelentkezett az ágazat vezetése számára.
És még egy, talán utolsónak említeném, mert ez mindig a kormányzat gondja-baja: az erdészeti igazgatás eljutott egy olyan pontra, amikor gyakorlatilag 350 fő az ország 20 százalékának az erdészeti gyakorlatát a jogszabály mederbe való terelésével, illetve tartásával igazgatja. Ez a 350 fős gárda arra már nem elég, hogy minden egyes gazdálkodási tevékenységet külön határozatban engedélyezzen, sőt, van olyan gazdálkodási tevékenység, amit háromszor kell, hogy engedélyezzen. Ez is, a közigazgatás racionalizálása is mindenképpen abba az irányba mutat, hogy át kell gondolni az erdészeti igazgatás feladatait, hogy hol, mikor és milyen eszközökkel kell vagy szabad beavatkozni a gazdálkodásba.
Szeretném itt kiemelni és hangsúlyozni, hogy a kormányzaton belül is, a közigazgatási egyeztetésen belül is nagyon fontos kérdés volt, hogy a védett területek esetében a védelmi szintet csökkenti-e ez a törvénytervezet vagy nem. Hangsúlyoznom kell, hogy miután a kormány odáig jutott, hogy beterjessze a parlamentnek, és a bizottságokhoz eljuttassa ezt a törvénytervezetet, a kormányzaton belül tisztázódott, hogy ez a törvénytervezet a védelmi szintet nem csökkenti, az eszközöket korszerűsíti, amikkel a védelmi szintet tudjuk tartani, illetve be tudunk avatkozni a gazdálkodásba. Tehát mindenképpen egy ésszerűsítést tartalmaz az új erdőtörvény-tervezet.
Van egy profán oka is, hogy miért új erdőtörvényről beszélek itt, miért nem egy módosításról. Azért, mert annyi helyen kellett hozzányúlni a törvényhez, hogy ez az Igazságügyi Minisztérium szerint módosításként már nem továbbvihető, tehát új tervezetet kellett alkotni, de szellemiségében és szerkezetében nagyon hasonló, illetve sok egyezőséget mutat a jelenleg érvényben lévő '96. évi LIV. törvénnyel.
Milyen célok vezéreltek minket az erdőtörvény-tervezet megalkotásánál? Mint már említettem, a felesleges bürokratikus terheket szerettük volna csökkenteni. Ezt, úgy érzem, hogy nagyon sok tárgyalás, a gazdálkodókkal való egyeztetés után sikerült úgy létrehoznunk, megvalósítanunk, hogy mind az igazgatás, tehát mind az államigazgatás, mind a kormányzat, mind a mindenkori kormányzat szempontjából, illetve a gazdálkodás szempontjából is elfogadható kompromisszumokat tudtunk kötni, ami még biztosítja a közcélok felülvizsgálatát, fenntartását, megvalósítását, de a kellő mértéken túl nem csorbítja a tulajdonosi jogokat, illetve a gazdálkodói jogosultságokat.
Nagyon fontos, hogy az erdőgazdálkodásban letisztult egy gazdálkodási piramis, amit a következőképpen kell elképzelni: több százezer erdőtulajdonos van Magyarországon, néhány tízezer erdőgazdálkodó van, akik a közös tulajdonon megvalósítják az összefogott gazdálkodást. Ezt a néhány tízezer erdőgazdálkodót két-háromezer közötti szakszemélyzet, erdész szakember fogja össze, aki szakmailag irányítja a gazdálkodást, és ezeket a szakembereket ez a 350 fős erdészeti igazgatás próbálja úgy koordinálni, tájékoztatni, igazgatni, hogy a több százezer erdőtulajdonos erdejében megfelelő gazdálkodás folyjon. A jelenleg érvényben lévő erdőtörvény nem kellően szabályozza a tulajdonos, a gazdálkodó, illetve a gazdálkodó szakszemélyzet, illetve a szakszemélyzet-erdészeti igazgatás közötti viszonyokat. Ha itt, ebben a láncban valahol hiba van, akkor ezt valószínűleg az erdő, és ezen keresztül az erdőgazdálkodó sínyli meg. Ezeknek a hiányosságoknak a pótlása, kijavítása történt meg az új erdőtörvény-tervezetben.
Nagyon fontos társadalmi igény volt, hogy az erdők természetességi kategóriákba való sorolását végezzük el. Meg kell említenem, hogy már 2005-ben is folyt a törvénytervezetnek, egy módosító tervezetnek az elkészítése és tárgyalása, már ott ez érezhető volt, és már ott bekerült. Szerettük volna ezt egy kicsit kitágítani, ennek még nagyobb értelmet adni és felhasználni az új törvénytervezet megalkotása során.
Azt hiszem, mindenki előtt ismert, pláne, aki gazdálkodik, hogy nem mindegy, hogy valakinek mondjuk egy nemesnyarasa, egy akácosa vagy vöröstölgyese van, ami nem őshonos állomány, és általában gazdasági célból tartja fenn valaki, vagy mondjuk egy hegyvidéki, védett tölgyese vagy bükköse van, vagy nem védett, teljesen mindegy. A gazdálkodás formája, a gazdálkodás kötelmei, az engedélyeztetés kötelmei - azt hiszem, mindenki érzi, hogy nem jó, hogy ugyanaz a kötelem van az egyiken is, mint a másikon is. Ezt a természetességi kategóriák felhasználásával orvosoltuk. Azokon a területeken, ahol a természeti értékek nincsenek olyan mennyiségben - egy síkvidéki, tisztán gazdasági rendeltetésű erdőben nincs annyi természeti érték, mint egy természetes őshonos állományban (Az ülésterembe érkezik Godó Lajos.), ami megfelelő szerkezettel bír a természetvédelem szempontjából és ökológiai szempontból -, ebben a, tegyük fel, alföldi gazdasági rendeltetésű erdőben az engedélyeztetés és a gazdálkodás folyamata, szabályozása egy picit szabadabbra van engedve, ami a megélhetést, a gazdálkodást tudja biztosítani, a megfelelő védelmi eszközöket, szempontokat még lehet érvényesíteni, de nem azokat, amik egy nagyobb természetességi kategóriájú erdőben megkövetelhetők a társadalmi érdekek szem előtt tartásával.
Nagyon fontos: a szakszemélyzetnek, a gyakorlatban dolgozó erdész kollégáknak a jogosultságait, kötelezettségeit rögzíti a jogszabály. A jelenlegi, az érvényben lévő jogszabály azt írja elő, hogy esküt kell tenniük, amelyben vállalják, hogy a legjobb szakmai tudásuk szerint, tisztességgel elvégzik a munkájukat, de a jelenlegi jogszabályban nincs taxatíve felsorolva, hogy mi az, amit neki tisztességgel el kell végeznie, az eskü szövege van, és annyi. Ez a jogszabálytervezet taxatíve felsorolja, hogy mik azok, amiket el kell végezni. Jelenleg nincs az igazgatásnak olyan eszköz a kezében, hogy az erdőben dolgozó, szolgálati igazolvánnyal rendelkező, amit a hatóság ad ki, amivel igazolják, hogy megfelelő szakmai tudással rendelkezik a kolléga..., tehát hogy ennek az igazolványnak a visszavonását a hatóság megtehesse, hogy azokat a szakembereket, akik nem tisztességgel, szakmailag nem helyesen dolgoznak, kivonja a forgalomból. Ez a jogszabálytervezet ezt megvalósítja, ezzel, azt hiszem, a szakmai munkának a színvonalát, presztízsét emeli, és tisztítja a szakmát, ahol szükséges, közbelép a szakmaiság védelme érdekében.
A következő nagyon fontos cél és igény volt, hogy a körzeti erdőtervezés folyamatában - ami 10 évre szól minden egyes erdőterületen, legyen az bármilyen tulajdonban ebben az országban, és amely a társadalmi és a tulajdonosi akarat érvényesítését és összhangját hivatott szolgálni - a társadalmi beleszólás, pontosabban a társadalmi igény megfogalmazása minél szélesebb körben adott legyen. Ez a törvénytervezet ezt is kezeli, és gyakorlatilag az igazgatás feladata az, hogy a tulajdonos, a gazdálkodó és más szervezetek, civil szervezetek, állampolgárok igényeit begyűjtse, felmérje, és a megvalósítható verziót fektesse le, amit 10 év során, a gazdálkodás folyamán be kell tartani.
Még egy fontos dolog: az erdészeti adattár nyilvánosságát biztosítanunk kel. Nyilván a gazdálkodást veszélyeztető, a gazdálkodásra vonatkozó konkrét adatok egy harmadik személy számára nyilván nem lehetnek hozzáférhetők, de magának az erdőnek a jellemzőihez, elhelyezkedéséhez és az olyan adatokhoz, amelyek a társadalom szereplői számára fontosak lehetnek, az ezekhez való hozzáférést biztosítanunk kell. A jelenlegi törvénytervezet ezt is garantálja, ezt is biztosítja.
Bevezetőként ezt gondoltam elmondani. Van itt még egy 10-11 pontos konkrét felsorolás, amely a konkrét intézkedéseket tartalmazza, nem tudom, hogy most, az általános vitára bocsátásnál erről szükséges-e tájékoztatni a jelenlévőket, ha igen, akkor természetesen megteszem, de ez már egy kicsit elmélyedés lenne a törvénytervezet szövegében. Köszönöm szépen.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Megköszönöm a főosztályvezető úr igen tartalmas kiegészítését, amit a törvénytervezethez fűzött, és megnyitom a törvénytervezet feletti vitát. Először... Imre... (Herbály Imre: Herbály! - Derültség.), Herbály Imre, de kértél szót? (Derültség.) Bocsánat...(Herbály Imre: Még a Sanyival, az elnök úrral megbeszéltem!) Bocsánat, nem láttam az alelnök úr kezét, előzetesen jelezte, egy kéz volt a magasban, tehát Herbály Imre alelnök úrnak adok szót. Parancsoljon, alelnök úr!
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nyilván azért, mert zöld ruhába öltöztem, az elsőségem is megvan. (Derültség.) Előrebocsátom, hogy az általános vitára való alkalmasságot támogatom, annál is inkább, mert eddigi képviselői munkám során, ami több mint 14 éves, még ilyen hosszan egyeztetett törvénytervezettel nem találkoztam. Voltak ebben negatív szakaszok is, meg voltak nagyon pozitív szakaszok is. Voltak negatív szakaszok, amikor egy kinyilatkoztatás szintű törvénytervezet forgott, mozgott, és később - aztán ez végig így volt - folyamatosan egyeztetve volt a törvénytervezet a szakmai érdekképviseleti, tudományos szervezetekkel, úgyhogy én azt gondolom, elért egy olyan szintet, ami már tovább nem fokozható, ugyanis minden érdek nem egyeztethető össze. Hisz vannak magán-erdőgazdálkodók, vannak állami erdészetek, vannak síkvidéki erdészetek, vannak hegyvidéki erdészetek, vannak olyan erdészetek, amelyek tulajdonképpen fával kívánnak foglalkozni, de nem mint erdővel, hanem mint alapanyaggal. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ez a része a dolognak rendben van.
Ami nincs teljesen rendben - és ezért én egy kicsit el vagyok keseredve -, az az, hogy ennyi idő alatt sem sikerült megteremteni az elfogadható konszenzust a természetvédelem és az erdészeti szakma között. Azt gondolom, hogy a hátralévő időszakban, ami még a törvénytervezet elfogadásáig hátravan, el lehet érni egy minimumot, amiben aztán meg kell egyeznie a természetvédelemnek és az erdészeti szakmának, aztán azt tiszteletben kell tartani, mert az nem folyhat tovább, ami az elmúlt években folyt, nem lehet az erdészeti szakmát degradálni holmi nagyon komolyan megfogalmazott természetvédelmi indokok nélkül - azért akartam pontosan fogalmazni, hogy nehogy megsértsem a természetvédőket, mert én magam is természetvédő vagyok.
Azt gondolom, hogy ez a törvénytervezet - anélkül, hogy én itt részletezném - kellően liberális a szónak a pozitív értelmében, de mégis jó benne, hogy megőrzi azokat az erdészeti, magyar erdészeti hagyományokat, amelyek tényleg évszázados hagyományok, és igyekszik a mai körülményeknek megfelelően egy kicsit felszabadítani az erdőgazdálkodókat és magát a közigazgatást is a felesleges munkavégzés alól.
Volt időszak, amikor ezt a tervezetet erdészeti Btk.-nak becézték az erdészek maguk között, ami nagyon találó volt, de én azt vettem észre, és azt érzékeltem, hogy sikerült letisztítani ezt a tervezetet: megmaradt benne a kellő szigor, de sikerült talán csökkenteni azoknak a büntetéseknek a számát, amelyekkel a törvény a szakmát fenyegeti. Előnye még ennek a törvénynek az is, hogy bevezeti az erdővédelmi szolgálatot, aminek a létszámát sokáig vitattuk, de mi, akik az egyeztetéseken részt vettünk, nem szerettünk volna átesni a ló túloldalára, és túlságosan nagy létszámot beállítani e célra, hogy aztán az vegzálja még azokat az erdészeket, illetve erdőgazdálkodókat is, akik egyébként szabályosan járnak el. Ehelyett inkább megfelelő kapcsolat kialakításával, az egész erdészszakma bevonásával kívánja e törvény működtetni az erdővédelmi szolgálatot, és bízunk benne, hogy azzal a faanyag-nyomonkövetési rendszerrel, amely iránt nagyon komoly igény van nemcsak az erdészeti szakmában, hanem a magyar társadalom többségét adó, felelősséggel gondolkodó emberek számára is, megakadályozza az erdőknek azt a lerablását, ami sajnos az utóbbi időben lassan már megszokássá vált.
Én nagyon jónak tartom a szabad rendelkezésű erdőnek, mint lehetőségnek a bevezetését. Nyilván ez nem szabados rendeltetést jelent, hanem szabad rendelkezésűt, akinek pénze van, és saját magának, saját szórakozására, pihenésére satöbbi, satöbbi kíván erdőt telepíteni, mondjuk a tanyája vagy a háza körül, azt megteheti, ha egyébként az erdő - mármint nagybetűkkel az erdő - érdekeit nem sérti, és egyébként szakmailag megfelelően kell eljárni, de úgy használja az erdejét, ahogy akarja.
Sok pozitívumot mondtam a törvénytervezet mellett, és nem is akarom szaporítani a szót, én a magam részéről általános vitára alkalmasnak tartom.
Két gondot azért hadd mondjak mégis! Én azt a 65 oldalt, amiben a törvény meg van jelenítve, indoklással együtt 85 oldalt, azt a 108 paragrafust, amiben meg van jelenítve, egy kicsit túlzónak tartom. Azonban úgy gondolom, hogy mivel egy liberalizáció indult el, ezért legyen ez kellően részletes, és a következő, rövid vagy hosszú középtávon lehetne egy olyan erdőtörvényt alkotni majd, ami hasonlít a nagy erdősültségű, de rövid törvénnyel rendelkező ország törvényeihez. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Most Ángyán József képviselőtársamnak adok szót.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is, azt szeretném én is elmondani, hogy nagyon fontosnak tartom ezt a törvényt, és valóban sok olyan elemet hordoz, ami abba az irányba mutat, amerre az erdőművelés szabályozását tényleg érdemes továbbvinni, az európai folyamatokat és a hazai ügyeket is figyelembe véve.
Én a magam részéről nagyon örülök annak, hogy leválasztja az erdőről a nem erdő kategóriákat, hogy világos legyen. Nyilván a faültetvények, az energiaültetvények, a közparkok és egyebek nem ugyanebbe a kategóriába tartoznak. Annak is örülök a magam részéről, hogy a természetességi kategóriákat meghatározza, nyilván más kezelésre, más művelési módokra van lehetőség mind az egyik, mind a másik kategóriában.
Ami hiányosságot érzek, hogy tulajdonképpen ezek a kategóriák, azon túl, hogy leírja ezeket a kategóriákat, a művelésre vonatkozóan nem kellőképpen definiálja, hogy mit is jelent az egyik, a másik, a harmadik kategóriában, mit vár a törvény az erdőművelőtől, tehát milyen előírásokat kell minimálisan betartania. Ezt talán szerencsés lett volna itt, a törvényben rögzíteni, hogy világos legyen mindenkinek a játékszabály-rendszer, és attól függően, hogy ő milyen kategóriában dolgozik, világosak legyenek a játékszabályok.
Ugyanakkor talán még inkább problematikus a dolognak az a része - és itt most már ugye a költségvetéshez is kapcsolódunk -, hogy a törvény nem utal arra, hogy milyen módon történik ezen előírások ellentételezése. Nyilván el akarta kerülni ezt a konfliktust a törvényalkotó, mert pontosan tudja, hogy itt nagyon súlyos hiányosságok vannak. Nem elég ugyanis a kategóriákhoz előírásokat adni, hanem ha a gazdálkodást korlátozom - ez is egy európai alapelv -, akkor ezzel arányos kompenzációra tarthat igényt az, aki abban a kategóriában műveli az erdőt. Ha így fognánk fel, akkor persze nem lenne az, amit Herbály Imre mond, hogy erdészeti btk.-ként működik az erdőtörvény, mert akkor világos lenne: ezek a játékszabályok, és ezért én a közpénzekből ennyit kapok.
Egyébként hadd jegyezzem meg, hogy az első természetvédelmi törvény az erdőtörvény volt - tehát nem törvényszerű az, hogy ellentét van a természetvédelem és az erdőgazdálkodás között -, az erdészek hozták be a természetvédelmet, úgyhogy azt hiszem, ez egy kicsit mesterségesen keltett ellentét, és főleg a szélsőséges, mondjuk ipari célú faültetvények művelői ütköznek, és nem annyira az erdészek ténylegesen. Ezért is jó, hogy le vannak választva bizonyos kategóriák, és nem is tartozik az erdőtörvény hatálya alá a dolog.
A forrásokat illetően: valószínűleg mondani kellene valamit arra a törvényben, hogy hogyan, milyen módon és milyen mértékben történik a különböző kategóriákban ennek az ellentételezése a gazdálkodó felé, merthogy ő gazdálkodik. És minél inkább közjóléti funkciókat lát el egy erdő, vagy minél inkább Natura 2000-es, vagy természetvédelmi funkciójú erdőről van szó, annál komolyabb korlátozásokat kell bevezetni; ez azt jelenti, hogy gazdasági oldalról annál több hátrányt szenved el az erdő művelője. A konfliktus egy módon oldható meg: ha a költségvetésben megjelenik ez a pénz, a törvényben pedig utalás történik rá, hogy milyen módon fogja ezt a kompenzációt megkapni, mert ez akkor kötelező lesz a mindenkori költségvetési törvény megalkotójára is, hogy ide forrásokat kell teremteni, erre a jogcímre.
Azzal is egyetértek, hogy az egész erdőgazdálkodást és az erdőgazdálkodás finanszírozását illetően itt bizonyos támogatások kivezetése történik, ugyanakkor az európai rendszernek egyfajta bevezetése történik, és ez is indokolja a törvény bevezetését. Ugyanakkor azt látja az ember, én most csak a 2009-es költségvetést hozom ide, hogy kivezetés tán történik, bevezetés nem nagyon történik. Tehát az európai források mintha nem úgy jönnének, vagy terv szerint sem úgy jönnek, mint ahogy ezt feltételeznénk egy ilyen törvény megalkotása során.
Kénytelen vagyok itt elmondani, hogy ugye van egy nagy jogcím, az Új Magyarország vidékfejlesztési program erdőgazdasági területek fenntartható használatának ösztönzése, ami lehetőséget teremt arra, hogy ezt az új rendszert bevezessük, de összesen 10 milliárd forint áll rendelkezésre. Nem tudom, majd szeretném megkérdezni, mert kíváncsi vagyok rá: az 1,9-2 millió hektár erdőterületből, ami ma erdőkategóriában van nyilvántartva, mekkora hányada minősül erdőnek és nem erdőnek, ha erről valami információ lenne. Illetve van a tervezett 2,5 millió hektár a hosszú távú tervekben. Ott melyik terület fog növekedni - ez csak egy zárójeles kérdés -, az erdők területe vagy a faültetvények területe, tehát hogy tervezi ezt az erdőgazdálkodás magának?
Visszatérve ide, a finanszírozáshoz: a mezőgazdasági területek első erdősítésére, erre az egy jogcímre van egyedül forrás az európai források között, ebből az ÚMVT, az Új Magyarország vidékfejlesztési terv 3,5 milliárdot szán összességében, az NVT-ből determinációként átjön 6,5 milliárd, tehát így jön ki ez a 10 milliárd forint körüli, teljes erdőterületre vonatkozó összes támogatás.
De mondom, hogy mire nincs egy fillér sem, nulla forint van, Imre: agrárerdészeti rendszerek első létrehozása, hogy új rendszereket vezessünk be. A kategóriák gazdálkodási rendszereket jelentenek, és azokhoz forrás kell, ha valaki azt a kategóriát választja az erdejével, akkor oda forrás kell. Nem mezőgazdasági területek első erdősítése, ez nulla forint az ÚMVT-ben. Natura 2000-es erdőterületek, itt már többször beszéltük a konfliktushelyzetet. Kijelölt Natura 2000-es területek vannak az első verzióban, amikor benyújtotta Brüsszelben a tárca, még volt erre valamennyi forrás, ma nulla forint van, de nemcsak erre az egy évre, hanem a hét évre összesen, a Natura 2000-es erdőkre nulla forint szerepel a sorban. Tehát aki Natura 2000-es erdőn van, azt nem tudom, hogy honnan fogja finanszírozni a tárca, mert nem látom sehol azt a sort a költségvetésben. Ha nem itt, akkor hol? És ezt a rendszert be kell vezessük, ez is egy európai követelmény, hogy aki EU-tagország, annak a Natura 2000-es rendszert be kell vezetnie. Erdészeti környezetgazdálkodási rendszerek. Ugye megint arról beszélünk, úgy, ahogy az agrárrendszereknél van ökogazdálkodás, integrált, és a többi, egészen az iparos rendszerekig, különféle rendszerek vannak. Az erdészeti-környezetgazdálkodási rendszerekre nulla forint van, tehát nem lehet elindítani az ezeknek a kategóriáknak megfelelő erdőgazdálkodási rendszereket, egy Pro Silva rendszert vagy mást. Erdészeti potenciál helyreállítása és megelőző kárelhárítás: nulla forint.
Tehát ha át akarunk vezetni európai rendszert, és ki akarunk vezetni magyar rendszert, ennek szinkronban kellene egymással lennie, és a törvénynek magának kellene rögzíteni, hogy a különböző kategóriákban milyen előírások vannak, és ennek az ellentételezése hogyan történik a gazdálkodónál, és akkor lesz feloldható az a látszólagos konfliktus, ami egyébként mondjuk a természetvédelem és az erdőgazdálkodók közt van. Nem tudom, hogy erre tudnak-e valamiféle választ adni, nagyon jó volna tudni, hogy ez az ügy hogyan néz ki.
Bizonyos bizonytalanságokat érzek, még egy dolgot szeretnék szóba hozni, mondom, nem vitatva, hogy jól előkészített és hosszú folyamatban előkészített törvénytervezetről van szó: itt a tulajdonviszonyokat illetően vannak bizonyos bizonytalanságok, az elidegenítés, bérbeadás milyen módon történhet, mintha ez itt - Imre szavaival élve - liberálisabb megközelítés lenne, mint korábban. Korábban ugye az állam művelhette az állami erdőterületeket, most már ez kikerült a paragrafusok közül, tehát úgy tűnik, hogy ez valami más irányú folyamatot is előkészíthet. Nem tudom, lehet, hogy rosszul érzem. Mindenesetre összességében azt gondolom, hogy az általános vitát megérdemli ez az előterjesztés, ezeket a kételyeket persze el kellene ahhoz oszlatni, hogy nyugodt szívvel mondhassuk azt, hogy ebbe az irányba tovább tudunk menni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen Ángyán József képviselőtársamnak. Borenszki Ervin képviselőtársam kért szót. Parancsolj!
BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Bizottság! A törvény-előkészítés egy szakaszában sikerült bekapcsolódnom ebbe az előkészítő munkába.
Egy más aspektusból én is megerősítem azt, amit előttem szóló képviselőtársaim mondtak, a gazdálkodók részéről én is éreztem egy olyan igényt, ami arra vonatkozott, hogy a körükben nagy egyetértés van abban, hogy ösztönzéssel szabályozzunk elsősorban, és ne ilyen jogszabályi keretekkel. Ezt én magam is a magamévá tettem, és örülnék neki, ha olyan helyzetben lennék, hogy minden területen előre, akár 2013-ig teljesen tisztán látnánk a jövőt. De mint tudjuk - és nem akarom ebben a vitát még jobban felerősíteni, exponálni, nem is erről szeretnék igazán beszélni -, amikor bármilyen pénz elosztásra kerül, vannak nyertesek és vesztesek, meg azonos prioritásokat nem lehet akár az erdő tekintetében is tenni.
Három területről szeretnék beszélni igazán abból a szempontból, hogy milyen előzetes várakozásokkal és milyen előfeltételezésekkel találkoztam. Az egyik, amiről az előterjesztő is beszélt, hogy kell-e új törvény. A másik, ami nagy vitakérdés volt az előkészítés során, a védelmi szint csökkenésére vonatkozó dolog. A harmadik dolog pedig az, amiről érintőlegesen szintén szeretnék beszélni, hogy felesleges párhuzamos intézmény-e az erdővédelmi szolgálat, ami új szervezet ebben a rendszerben.
Az első kérdéssel kapcsolatban, mármint hogy kell-e új törvény, az előterjesztő is jól indokolta azt, hogy számos olyan hellyel kellett szembesülni az előkészítés során, amikor elkezdték a régi erdőtörvényt, a '96. évi LIV. törvényt módosítgatni, hogy bizony az élet, az a 12 év, amely 1996 óta eltelt, olyan megoldásokat hozott, illetve olyan helyzeteket is felszínre hozott, amelyekről ő beszélt, illetve hogy milyen helyzetben hozták meg '96-ban az elődeink ezt az erdőtörvényt, amikor a magán-erdőtulajdonosok megjelentek, és joggal feltételezhették az akkori törvényalkotók azt, hogy nincs meg az a tudatos, szakmailag képzett réteg, amely majd felelősen tud ezzel a megkapott vagyonnal gazdálkodni. Én azt gondolom, hogy az elmúlt 12 év tapasztalata bebizonyította azt, hogy annak a túlszabályozottságnak, ami indokolt volt '96-ban, mára már nincs igazán létjogosultsága, enyhíteni kell azt a szigort, amit ez a törvény tartalmazott, és számos esetben mi magunk, képviselők is beleütköztünk abba, hogy az az engedélyezési gyakorlat, illetve a gazdálkodás kikényszerített és az élet adta helyzetek között egy olyan ellentmondás feszül, ami nem indokolt, amit mára fel kellene oldani, és a törvényben talán sikerült is olyan megoldásokat találni, amelyek egy differenciáltabb megközelítést eredményezhetnek és egy finomhangolást tesznek lehetővé.
A másik - amellett, hogy felnőtt egy olyan erdőgazdálkodói réteg, amely az állami mellett azonos paraméterekkel rendelkezik szakmailag és egyéb szempontból is - az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program, amelyet Ángyán képviselő úr is megemlített itt, amelyben az erdészeti támogatásokhoz, kifizetésekhez szükséges szabályozók is módosulnak, ezeket is változtatni kell, és az agrár egyszerűsítési program keretében az erdészeti eljárásokban a korábbi, többszintű engedélyezési rendszer, a hatósági tevékenység egyszerűsítése, az adminisztratív terhek csökkentése kiemelt cél volt ebben a szakaszban. És volt egy olyan, szerintem alkotmányos aggály is, ami az engedélyezési rendszer egyes elemeinél az erdőgazdálkodóknak nem adta meg a jogorvoslati lehetőséget a miniszter által kihirdetett előírásokkal szemben. Én tehát azt gondolom, rögzíthetjük azt, hogy az új erdőtörvény szükséges, tehát nem elégséges az, hogy a régi erdőtörvényt foltozgassuk, és különböző módosításokat eszközöljünk rajta.
A másik témakör a védelmi szint csökkentése - megpróbálok erről rövidebben beszélni. Azt hiszem, hogy ha mindenki jó szándékkal közelít ehhez a törvényhez, és belátja azt, amit az előbbiekben megpróbáltam indokolni, hogy ha már van egy olyan réteg - és itt elsősorban a magán-erdőgazdálkodókra gondolok -, amely már felnőtt ehhez a feladathoz, és tényleg a jövőt is figyelembe véve gazdálkodik a megszerzett tulajdonnal, amelynek elemi érdeke az, hogy ne lerabolják az erdőt, hanem azzal felelősen gazdálkodjanak, akkor, én azt hiszem, a szabályozásban meg kell adni nekik azt az esélyt, azt a lehetőséget, hogy ebben az egyszerűbb rendszerben gazdálkodjanak, és ebben, én úgy látom, a törvény biztosítja a természetvédelem szerepét, nem szükséges háromszori engedélyezéssel demonstrálni ezt, csak azért, hogy a hatóság úgy érezze, hogy ő minden alkalommal el tudja mondani ugyanazt, amit egy 10 éves, engedélyezett üzemtervnél el tud mondani.
A harmadik kérdés pedig az, hogy fölösleges-e az állami erdővédelmi szolgálat, és talán a természetvédelmi őrszolgálatot kellene megerősíteni. Ebben a vitában, én azt gondolom, azok oldalán kell állnunk, akik azt mondják, hogy az erdővédelmi szolgálat nem őrzési feladatokat lát el, hanem - jól szabályozva ebben a törvényben - az erdőgazdálkodásra, az erdővédelemre vonatkozó előírások betartását ellenőrzi, és így szolgálja azt, hogy az illegális fakitermelések ellen a hatósági fellépés összehangolt legyen, és nem utolsósorban, erről már más napirendi pontok kapcsán is beszéltünk, a klímavédelem, az erdőtüzek elleni fellépésben is egy összehangoltabb munkát lehet megvalósítani. És egy másik törvényben majd az érintett szervezetek együttműködése kapcsán is lehet jó szabályozásra törekedni.
Összességében tehát én úgy látom, hogy az erdőgazdálkodókat partnernek tekinti ez a törvény, legyenek azok állami erdőtulajdonost képviselő rt.-k vagy magán-erdőgazdálkodók, és bízhatunk abban, hogy ők szakmailag megalapozottan, a jövőt szem előtt tartva gazdálkodnak, akik pedig nem, azokkal szemben megvannak azok a garanciák ebben a törvényben is, amelyek a fellépést lehetővé teszik. Én a magam részéről - de, gondolom, a bizottság részéről is megtehetem ezt - megköszönöm az előkészítő munkában részt vevő szakmai, társadalmi szervezetek részvételét.
160
161-170/Gy (Borenszki)
Tudok arról, hogy a rendeletek is készen állnak, amelyek a bevezetéshez elengedhetetlenül szükségesek.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bagi Béla úr kért szót.
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót.
Tisztelt Bizottság! Nem megismételve ennek a törvénynek a szükségességét, némi hiányérzetemnek szeretnék hangot adni. Látszólag egy kicsi szeletről, egy kicsi szegmensről van szó, de a diverzifikáció szempontjából mégis csak jelentős. A magyarországi szarvasgomba ügyét szeretném szóba hozni. Lehetséges, hogy azért nem találkozunk ebben a törvényben ennek a megoldásával, amiről itt már szó volt, tehát azzal, hogy leválasztódik a klasszikus erdészeti tevékenységről, hiszen a korszerű szarvasgomba-tenyésztés már ültetvényeken történik.
Magyarországon is vannak erre törekvések, tudomásom szerint mindössze 30 hektáron már meg is történt, de ez egy kicsit szerény eredmény, ahhoz képest, hogy európai szinten is a magyar termelői adottságokat igen jelentősnek tartják. Franciaországban 18 ezer hektár ilyen ültetvényről tudunk, Spanyolországban 6,5 ezer hektár, Olaszországban pedig már 22 ezer hektár ültetvény van. Hogyha erre ez a magyarázat, akkor ezt el tudom fogadni, de akkor kíváncsi lennék arra, hogy mikor és hol kívánja az illetékes hatóság ezt a kérdést kezelni. Ha viszont a természetes lelőhelyek ügyét nézzük, akkor az már megkerülhetetlen erdészeti problémakör. Ugyan egy 1996. évi törvény és a kapcsolódó FM-rendelet ezt a kérdést szabályozza, de enyhén szólva harmatgyenge módon, mert a magyarországi szarvasgombagyűjtés jellemzője egyrészt az, hogy illegális, másrészt pedig lerabló és a természetes élethelyeket tönkretevő tevékenység, azt meg sem említve, hogy jelentős szarvasgomba-fogyasztással rendelkező országokból kutyás turistacsoportok jönnek ide, és olyan mértékű randalírozást végeznek, ami már kimeríti a genetikai alapok tönkretételét is.
Nem szeretném túldagasztani ezt a témát, elismerve, hogy ez egy kis rész, de ebben a bizottságban ennél a napirendi pontnál ezt a kérdést meg kell említeni, és szeretném, ha valamiféle megnyugtató választ kaphatnék. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Frankné dr. Kovács Szilviának adok szót. Parancsoljon, képviselő asszony!
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr.
Elsődlegesen a természetet szerető és az erdő szépségét élvező emberként szólok hozzá ehhez a napirendi ponthoz, természetesen a hivatásomat nem igazán akarnám megkerülni, jogászként leginkább az erdészeti igazgatási feladatok körében szeretnék hozzászólni. Én egyébként is a gyulaji erdő mellett élek, tehát nekem a szarvasgomba-termesztés nem újdonság, mert ez a közeli völgy környéken történik. Ettől függetlenül Bagi képviselőtársam hozzászólására azért reagálnék, mert nem gondolom, hogy ennek az erdőtörvény témájának kellene lennie. Azt azonban nagyon helyénvalónak gondolom, hogy a minisztériumnak és ennek a bizottságnak ezzel a témakörrel foglalkoznia kellene, tekintettel ennek a kérdésnek a fontosságára.
Az erdőtörvényhez és az erdészeti igazgatáshoz talán azt mondanám, hogy az előterjesztő képviselője megfelelő súlyt helyezett ennek a kérdésnek az újra szabályozására. Ez rendkívül lényeges, hiszen az erdészeti igazgatásnak tulajdonképpen egyrészt az a feladata, hogy a gazdálkodás feltételeit oly módon segítse, hogy a társadalmi közérdek érvényesítését viszont szolgálja és biztosítsa. Azt gondolom, a törvényben ez sikeres erőfeszítés volt. Nagyon lényegesnek tartom azt, hogy a közhiteles nyilvántartások, természetesen az adatvédelmi előírások betartásával biztosítanak egyfajta biztonságot, mindazoknak, akik az erdőgazdálkodás körében ilyen módon kapcsolódhatnak. Ez nagyon fontos dolog, hiszen az elmúlt években meglehetős problémát okozott, ha nem is az erdővel kapcsolatban, de a földterületek kapcsán a közhitelesség és a biztonság kérdése, amit tökéletesen szolgálnak ezek a törvényi rendelkezések.
A másik, ami nekem feltűnt, talán laikusként fogalmazhatom ezt meg, hogy a törvényből egyértelműen az erdőgazdálkodásnál a nem megfelelő tevékenységek tekintetében a megelőzésre került a hangsúly, illetőleg hangsúlyossá vált. Úgy hiszem, ez rendkívül fontos, hiszen a természeti értékek megőrzéséhez az első lépcső a megelőzés kérdése, hiszen a károkozásokra találás mindig problémát okoz, mindig nehézségekbe ütközik, és ez a természet világa esetében, azt hiszem, speciális lehetőséget is biztosít.
A megelőzés tekintetében nagyon fontosnak tartom az erdővédelmi szolgálat működtetését. Úgy hiszem, ez semmiképpen nem tekinthető feleslegesnek, sőt, szükségesnek gondolom én magam is. Nyilvánvalóan a megelőzést segítik elő az erdészeti hatóság jogkörében bekövetkezett ezt célzó változások, továbbá még idesorolnám a mérő- és megfigyelőrendszer működtetését is, egyben ez is hatékony eszköze lehet a megelőzésnek.
Amiről még szólni szeretnék, és erénye ennek a törvényjavaslatnak, a társadalmi közérdeket és a tartalmiság érdekeit sértő magatartások esetében a bírság kiszabása. Ezt nem szívesen emlegetném erdészeti Btk.-nak, mert azt gondolom, megvannak azok a büntetőjogi jogszabályok, amelyek biztosítják azoknak a cselekményeknek a szankcionálását, amelyek sértik az erdőgazdálkodást és az erdőművelést, egyfajta természetvédelmi célokat is szolgálnak. Azt mindenképpen jónak, hasznosnak értékelem, hogy a bírságokból befolyó összeg erdővédelmi célokat szolgál, az erdőfenntartást és az erdő közcélú funkciójának érvényesülését segíti elő.
Mindenképpen támogatandónak és hasznosnak tartom az erdő védelméről szóló törvényt, és kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a parlament ajánlása során a törvény elfogadását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most átadom az ülés vezetését Herbály Imre alelnök úrnak, és szót kérek.
(Az ülés vezetését Herbály Imre, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Megadom a szót Jakab István alelnök úrnak.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Már képviselőtársaim méltatták az erdésztársadalom színe-javát, akik nemcsak dolgoztak, hanem el is jöttek erre a vitára. Nem vagyok könnyű helyzetben, mert az, amit elmondok, lehet, hogy szimpatikus lesz, lehet, hogy nem, de az tény, hogy megpróbálok nagyon őszinte lenni.
Azzal kezdeném, hogy időszerű egy 21. századi erdőtörvény, időszerű az uniós csatlakozással összefüggésben az új törvény megalkotása, időszerű a tulajdoni szerkezetváltozás miatt az új törvény megalkotása, és pontosan ezért mondanám azt, hogy a méltatások helyénvalók, de a méltatások ellenére a pozitívumokon túl azért néhány olyan észrevételt is kénytelen leszek tenni, ami a további munkát és az egyes kérdések továbbgondolását indokolttá teszik.
A törvényben... (Herbály Imre: A tervezetben.) Köszönöm szépen, alelnök úr, a jegyzőkönyv rögzíti, igyekszem majd pontosabban fogalmazni. Úgy látszik, az előbbi fél mondatom sokkolta az alelnök urat. (Derültség.)
A törvénytervezetben valóban a tulajdonosok, gazdálkodók jogai, kötelezettségei egyértelműek, a kötelezettségeket nagyon hangsúlyosan megjeleníti a tervezet. Az a meggyőződésünk, hogy azért nemcsak a tulajdonosoknak és a gazdálkodóknak, az erdőt művelőknek vannak kötelezettségei, ha az erdő társadalmi hasznosságát is figyelembe vesszük, akkor itt bizony a kormánynak is komoly kötelezettségei vannak, és ha úgy tetszik, az állampolgároknak is.
Fel kell tenni a kérdést: kitől kell védeni az erdőt? Nyilván nem azoktól kell védeni az erdőt, akik telepítik, művelik, ápolják, majd - ha eljön az idő - a véghasználat során le is termelik azt. Az erdők védelmével kapcsolatban többen hozzászóltak, és jelezték, hogy mennyire fontos. Szerintünk is nagyon fontos az erdők védelme. Itt engedjék meg, hogy megjegyezzem: megnéztük, körülbelül hány olyan szervezet van, amelyik a gazdálkodással összefüggő őrző-védő feladatokat ellátja. Van mezőőri szolgálat, vannak halőrök, vannak vadőrök, vannak természetvédelmi őrök, most az erdővédelmi szolgálatot is létre kívánjuk hozni. Törvényalkotásról van szó, törvénytervezet van az asztalon, és a szakmának teljesen jogos indoka az, hogy az erdő védelmét meg kell oldani, az viszont kormányzati feladat, hogy lehetőleg ne öt vagy nyolc szervezet keretein belül biztosítsuk a rendet, a nyugalmat a gazdálkodók számára, vagy akár a földművelő, akár az erdőgazdálkodó számára a nyugalmat, a biztonságot, a munkához szükséges garanciákat meg kellene teremteni, ez azonban nem történik meg, most bejön egy újabb szervezet.
Nekünk az a javaslatunk, végig kell gondolni, hogy esetleg ebből az öt vagy hat szervezetből hogyan lehetne egy olyan egységes szervezetet létrehozni, amely mindenki számára garanciát ad, mert itt az az érzésünk, hogy bizony, esetenként parciális érdekek mentén pontosan a lényegi feltételnek nem tudunk eleget tenni, azt, hogy garantáljuk a biztonságot. Ez ma nem garantálható, tehát sokkal jobb lenne az eszközöket, a forrásokat összevonva megteremteni a biztonságot. Ezt javasoljuk végiggondolni.
A következő az állami erdők vagyonkezelése, Ángyán József képviselőtársam már említette. Mi úgy gondoljuk, talán fontos az, hogy az állami erdőt valóban az állami erdészeti gazdálkodó kezelhesse, tehát garanciák kellenének az állami erdő fenntartására, működtetésére.
Itt van a társult erdőgazdálkodók helyzete. Pontosan úgy hangzik a paragrafus, hogy "társult erdőgazdálkodás esetén a tulajdonosoknak az erdőt egy személy használatába kell adni". Talán elfogadhatóbb lenne az, hogy megbízást kell adni az erdőgazdálkodási feladatok ellátására.
A következő terület, amit említettek már képviselőtársaim, a Natura 2000-es területek. A korlátozásokat értjük. Több mint 500 ezer hektár területet érint ez az intézkedés, és vannak az országnak olyan térségei, ahol ezek az erdők komoly megélhetést jelentenek az ott élőknek. Az egyik szakértő álláspontját szeretném szó szerint idézni: "Ma a magyar erdők közel egyharmada védett vagy Natura 2000-rel érintett, az államinál közel 50 százalék ez az arány. A korlátozások egyes területeken az utolsó munkalehetőségektől fosztják meg az ott élőket. Szükség volna taxatíve jogszabályban definiálni az erdők közcélú, közérdekű szerepét, a feladatokat, amelyeket a társadalom részére szolgáltatni kell, és nevesíteni kell valahol a forrásokat is." Ezt szeretném aláhúzni, megerősítve az Ángyán József képviselőtársam által elmondottakat, azt, hogy korlátozásokat törvényben rögzítünk, meghatározzuk, hogy milyen tevékenységeket lehet folytatni ezen erdőkben, közben pedig nem gondoskodunk arról, hogy az eltérő hasznosítás okozta többletköltséget valaki kompenzálja. Azt gondolom, ezt mindenképpen a törvényben rendezni kell.
Összességében úgy ítéljük meg, hogy a törvénytervezet részben hiányosan, részben pedig túlszabályoz. A törvénytervezet alkotói hatalmas munkát végeztek, de meggyőződésünk, ahhoz, hogy ez valóban a ma már átalakult tulajdonosi szerkezet érdekeit is megfelelő módon képviselje, ahhoz, hogy valóban az állami erdők védelme is garantált legyen - nem biztosított, garantált legyen -, ahhoz, hogy valóban egy 21. századi földtörvény szülessen, további módosításokra van szükség. Tehát ebben a jelenlegi formájában a magunk részéről - hangsúlyozom, a jelenlegi formájában - további módosításokkal igen és indokolt, de a jelenlegi formájában nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Érdeklődöm, hogy ki kíván még hozzászólni? (Nincs jelzés.) Mivel ilyen nincs, megadom a szót Kiss János főosztályvezető úrnak, és visszaadom az ülés vezetését Font Sándor elnök úrnak.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
Kiss János (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) válaszadása
KISS JÁNOS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen a válaszadási lehetőséget. Jegyzeteltem, és végigmegyek az elhangzottak sorrendjében.
Először is nagyon szépen köszönöm, és érezzük a hozzászólásokból az erdő és az erdőgazdálkodás iránti vonzódást, az erdőért való aggódást. Bennünket is ez vezérelt, amikor ezt a jogszabályt elkezdtük gyúrni, és minden közreműködőt is, akik ebben részt vettek, legyenek az erdőben dolgozó erdészek vagy az erdőt kezelő természetvédelmi kollégák. Minden építő jellegű javaslatot meghallgattunk, és amiről úgy gondoltuk, hogy megvalósítható, azt beépítettük a tervezetbe.
Herbály Imre úr felvetése, megjegyzése, kijelentése, ami arról szólt, hogy a természetvédelem és az erdészet ellentétei azért érződnek, és ezek nincsenek kisimulva, erre azt tudnám mondani, hogy elég sok egyeztetés folyt a kormányzaton belül is a KvVM-mel, végül is odáig jutottunk, hogy az elképzeléseken túl, amikor már a paragrafusokról kellett beszélni, és leültünk a jogászokkal társalogni, egyeztetni, akkor meg tudtuk teremteni az összhangot. Tehát amikor konkrétumokról kell beszélni, és konkrét érveket kell hozni, akkor meg tudtuk találni az összhangot is. Ez a tervezet ezt tartalmazza.
Ángyán József felvetéseire a következőt tudnám reagálni.
170
171 mse (Kiss János)
Hiányolta, hogy a természetességi kategóriákhoz egyből nem soroltuk fel, hogy hol milyen kötelmek és lazítások vannak. Ez egy jogtechnikai dolog, hogy ahol az erdő felújításáról, az erdő telepítéséről, az igénybevételről, a fakitermelésről van szó, ott van nevesítve, hogy az ilyen természetességi kategóriájú erdőre vonatkozóan ezt kell alkalmazni, másik természetességi kategóriájúra azt kell alkalmazni. Tehát lehet, hogy nem egy helyen találja meg, de ez egy jogtechnikai dolog volt, hogy ahol a tevékenységek szerepelnek, ott vannak megjelenítve a természetességi kategóriák. Ez tehát szerepel a tervezetben, így is gondoltuk, csak máshol lehet megtalálni benne.
A támogatásokkal kapcsolatosan: talán a jelen lévő érdekképviseleti emberek is meg tudják erősíteni, hogy amikor mi velük tárgyaltunk, és a tervezetet gyúrtuk, igenis szerepeltek benne támogatásra utaló helyek, és mi is úgy gondoltuk, hogy ennek benne kell lennie. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériummal történt egyeztetés során viszont teljesen egyértelműen kiderült, hogy törvényben támogatásról nem lehet rendelkezni. Tehát nem rajtunk múlt, nem a szakmán múlt, hogy ez benne legyen vagy ne legyen, mi úgy készültünk, hogy igen, de az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium álláspontja szerint az nem képezheti a törvény tárgyát, hogy támogatásokra, jövőbeni támogatásokra elkötelezze magát, és pénzügyekről szóljon; ennek szakmai szabályozórendszernek és szakmai kereteket adó jogszabálynak kell lennie. Ezért kerültek ki belőle a támogatásról szóló utalások.
Az EU-s és a nemzeti támogatásokkal kapcsolatban hogy mi élő, és mi nem élő. A nemzetivel kapcsolatosan annyit tudok elmondani, hogy a tervezett jogszabályokból egy van még, amely nem született meg, egy, az EU által notifikációra kerülő nemzeti támogatási rendelet, amely az erdei közjóléti berendezések fenntartásának támogatásáról, az erdei iskolák támogatásáról szól a jövőben. De ebben az évben ezt is megoldottuk, és volt rá rendelet, volt rá forrás, és kifizetésre kerülnek. Tehát elvileg minden célt tudunk jelenleg támogatni, amit kitűztünk, hogy nemzeti forrásból támogatunk, a jövőre vonatkozóan pedig az egyik támogatási rendeletünket úgy módosítjuk, hogy nem de minimises, hanem notifikált lesz. Ez folyamatban van.
Nagyon fontos volt a nemzeti támogatások terén, hogy a magán-erdőgazdálkodás támogatását új alapokra helyeztük, és az érdekképviseleteknek az egyetértésével és megelégedésére olyan támogatási rendeletet alkottunk, amelyben igenis annak a szakembernek, aki tisztességesen dolgozik, és kellő mértékű területet gardíroz szakmailag, az egzisztenciáját tudjuk segíteni, és az erdőben folyó tevékenységnek a szakmai színvonalát a támogatással szintén elő tudjuk segíteni. Tehát nemzeti vonalon, én úgy érzem, megtettük, amit meg tudtunk tenni, a rendelkezésre álló pénzügyi kereteket maximálisan kihasználva.
Az EU-s támogatásokkal kapcsolatosan el kell mondanom, hogy mind a mezőgazdasági területek erdőtelepítése, mind a nem mezőgazdasági területek erdőtelepítése, erdőpotenciál-helyreállítás, illetve most már az erdészetigép-támogatás élő rendelet, ezek már élő rendeletek. Előkészítés alatt van az agrárerdészeti rendszerek jogszabályi előkészítése, illetve folyamatban van az erdő-környezetvédelmi csomag - gyakorlatilag ez egy csomag - előkészítése. Itt el kell mondanom, hogy az erdő-környezetvédelmi csomag akkor tud rendeletben megjelenni, hogyha itt, a jogszabályban megágyazunk neki. Azoknak, amik ott szerepelnek, szakmai nomenklatúrában, szabályozásban, azoknak itt, a jogszabálytervezetben meg kell jelenniük, különben nem tud érvénybe lépni az erdő-környezetvédelmi támogatási rendelet. Ezért is lenne szükséges ez a jogszabály.
A Natura támogatással kapcsolatban: folytak egyeztetések, most gyakorlatilag megtorpantunk. Hogy ebből mikor lesz valami, azt nem tudom megmondani. Itt egy alapvető konfliktus van. Most elsősorban a zöld civil szervezetek nem értenek a tervezettel egyet. Hogy ezt hogy tudjuk kisimítani, és hogy mikorra tudunk egy kalap alá hozni minden felet, nem tudom megmondani. Erre nézve most egyelőre tárgyalások folynak, próbáljuk egyengetni a dolgokat. Ezt nyilván mindenki szeretné, nyilván a gazdálkodók is szeretnék, nyilván a zöldek is szeretnék, mert elmondhatnák, hogy lám-lám, mégis van támogatás, és milyen jó, hogy a gazdálkodóknak tudtunk támogatást adni, és így a természeti értékek megőrzését, a természeti állapot javítását el tudjuk érni, tehát mindenkinek érdeke lenne, de valamilyen oknál fogva ez most még nem jön össze. De szerintem ez csak idő kérdése, tárgyalások kérdése - nem rajtunk fog múlni, mi bármikor rendelkezésre állunk az egyeztetésekre.
Hogy mennyi pénz áll rendelkezésre, arra a következőt tudom mondani: erdőtelepítésre - ez a legnagyobb falat, ami egy kalap alatt van - 2013 végéig 70 milliárd forint áll rendelkezésre, 80 százalék EU-s, 20 százalék nemzetállami forrásból. Az erdő-környezetvédelmi csomagra 22 milliárd van félretéve, ezért is lenne fontos, hogy minél hamarabb életbe lépjen, hogy a már meglévő erdőkre vonatkozóan tudjunk támogatást adni. A Naturára 11 milliárd forint van félretéve, ezt is szeretnénk kiosztani, de most az egyeztetések, mondom, egyelőre csorbát szenvedtek, amit megpróbálunk orvosolni. Összességében - nem soroltam fel minden tételt - az erdőgazdálkodásra vonatkozóan 120 milliárd forint áll rendelkezésre, aminek a helyét meg kell találnunk. De alap, hogy ez a jogszabálytervezet, amely most a bizottság előtt van, minél hamarabb elfogadásra kerüljön.
A tulajdonviszonyokra vonatkozóan arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a tervezet 8. §-a foglalkozik az állami tulajdonban lévő erdők elidegenítőségével vagy elidegeníthetetlenségével. Ez kimaradt a vagyontörvényből, és a PM és minden tárca egyetértésével itt tudunk vele foglalkozni. Tehát az állami tulajdonnak a jövőbeni garantálást itt, ebben a törvényben tudjuk megoldani, és ez benne is van a törvénytervezetben, a 8. §-ban. A vagyonkezeléssel kapcsolatosan úgy gondoljuk, hogy a vagyontörvény az, amelynek ezzel egyáltalán foglalkoznia kell, nem az erdőtörvény. Ha valaki úgy gondolja, hogy jobb lenne, hogyha egy bekezdés erejéig foglalkozna vele ez a jogszabály is, akkor nyilván módosító indítványt kell beadni, és akkor az meg lesz vitatva. Az eddigi egyeztetések folyamán ez így nem merült fel.
Azt hiszem, nagyjából válaszoltam Ángyán úr kérdéseire.
Borenszki úr alapvetően támogatta a tervezetet, amit nagyon szépen köszönünk. Közben is voltak már oda-vissza kommunikációk, amelyek során sok mindent tisztáztunk.
Bagi Béla úr szarvasgombával kapcsolatos felvetésére: kerestek minket a szarvasgombászok, tárgyaltunk is velük. Fel szeretném hívni a figyelmet, hogy konkrétan a szarvasgombával nem a törvény szövege, hanem az ezzel párhuzamosan készült, illetve jelenleg is munkában lévő végrehajtási rendelet foglalkozik, tehát most a törvényben nem akartuk a szarvasgombát nevesíteni. Egy biztos: bármilyen erdészeti vagy erdei haszonvétel - és ebbe a gombagyűjtés, a szarvasgombagyűjtés is benne van - csak az erdőgazdálkodó tudtával, egyetértésével, engedélyével történhet, ezt a jogszabálytervezet tartalmazza. Hogy a szarvasgombára ez hogy fog kisugározni, azt majd a Vhr.-ben fogjuk rendezni tudni. Tehát gondoltunk rá, figyelünk rá, és természetesen figyelembe vesszük a szarvasgombászok igényeit és érdekeit is.
Frankné dr. Kovács Szilvia észrevételeire reagálva: mi is fontosnak tartjuk az erdővédelmet, és szeretném elmondani, hogy az erdővédelmi szolgálattal kapcsolatosan nem egy természeti őrszolgálat típusú szervezetre gondoltunk. Éppen az hiányzik most, hogy valaki birtokában legyen az erdészeti igazgatási adatoknak, hogy hol mi folyik az erdőn, és ha szükséges, akkor célirányosan tudjon kimenni a területre, de nem egymaga, hanem a természetvédelmi őrszolgálattal, a mezőőrökkel, a polgárőrséggel, a rendőrséggel, uram bocsá' közúti ellenőrzésnél vagy fatelepek ellenőrzésénél az APEH is közre tudjon működni. Tehát egy olyan szervezeti egységről van szó, amely ezt a koordinációt meg tudja teremteni, és az erdőgazdálkodásnak a szakmaiságát bele tudja vinni az ellenőrzésbe, és azt garantálni tudja. Semelyik szervezet érdekköreit nem akarjuk tehát csorbítani, az ő munkájukat szeretnénk elősegíteni az információáramlással.
Jakab István hozzászólásával és kérdéseivel kapcsolatban: szóba került itt az erdők védelme, hogy miért nem egy szervezet van, mezőőr, halőr, vadőr, erdőőr, s a többi.
180
181-190/Gy (Kiss János)
Azt kell tudni erről, hogy ez egy nagy falat. A mezőőrnek, a halőrnek, a vadőrnek, az erdőőrnek nem ugyanaz a státusza. Van, aki köztisztviselő, van, aki nem köztisztviselő, tehát ezt teljesen át kell gondolni. A mezőőr finanszírozása nem ugyanaz, mint mondjuk egy vadőrnek vagy erdőőrnek. A mezőőr finanszírozásában az önkormányzat vesz részt, és még valamit ad az állam is, tehát ezek olyan össze-vissza lévő dolgok, amiket valószínűleg helyre kell majd tenni, de ezért most az erdőtörvényre azt mondani, hogy inkább nem támogatom, mert ez nincs helyre téve... Mi azt akarjuk elérni, azt akarjuk az erdővédelmi szolgálattal garantálni, hogy ebben a sorban szerintünk az erdővel kapcsolatosan - ami egy speciális terület - hiányzik még egy láncszem, tegyük bele, azután ez elősegítheti, esetleg a részét képezheti egy nagy zöld rendőrségnek - vagy nem tudom, minek nevezzem ezt -, az a jövő zenéje, de az erdő tekintetében hiányzik egy dolog, amit meg kell teremtenünk az erdők védelme érdekében. Ezért úgy gondoljuk, hogy erre az erdővédelmi szolgálatra szükség van.
Az állami erdők vagyonkezelésével kapcsolatosan elmondtam, a tulajdonviszonyokra vonatkozóan úgy gondolom, amit lehetett, azt elértük, megtettük, az egyeztetések folyamán elvileg konszenzusra jutottunk. Ha ezen túlmenően még igény van, nagyon egyszerű a módosítás, szerintem módosító indítvánnyal ezt meg lehet tenni.
A társult erdőgazdálkodással kapcsolatban azt, hogy egy személy gazdálkodásába kell adni, vagy egy személy képviselje a tulajdonosok érdekeit a hatóság felé, és ő járjon el, ezt jogilag meg kell vizsgálnunk, ugyanis a gazdálkodónak jogai is, kötelezettségei is vannak, a hatóságnál bejegyezve egy erdőgazdálkodó legyen, legyen az jogi személy, természetes személy, és nekünk mindent rajta kell követelnünk, neki kell a jogosítványokat adnunk. Most, ha ez a megfogalmazás így nem jó, máshogyan kell megfogalmazni, de szerintem ez jogi kérdés, a jogászokat meg kell egy kicsit dolgoztatni, de ez is betudható egy módosító indítvánnyal.
A támogatásokról elmondtam, amit elmondtam az Ángyán úr észrevételével, megjegyzésével kapcsolatosan. Nem rajtunk múlott. Az Igazságügyi Minisztérium szerint nem szerepelhet szakmai jogszabályban támogatásra való utalás. Ez a támogatási rendeletek és a mindenkori kormányzati szándék tükrében adható meg és végezhető el.
Arra, hogy a tervezet túlszabályozott vagy hiányos, még egyszer azt tudnám mondani, hogy a szakmai érdekképviseletek ezzel írásban egyetértettek, és a szakma részéről támogatják ezt a tervezetet.
Úgy érzem, hogy az itt felmondottak és esetleg a reakciók talán meggyőzik a bizottságot arról, hogy egy eléggé hosszan egyeztetett, átgondolt anyagról van szó, amelynek a további sorsa és a továbbmenetele nagyon fontos a szakma életében. Egyrészt a gazdálkodás bürokratikus terheit csökkenteni kell, de ezt az érdekképviseletek résztvevői jobban el tudják mondani, illetve a támogatások folyósítása miatt nagyon fontos, hogy haladjon ez a jogszabály, és tényleg a parlament elé kerüljön.
Elnézést, amiért itt szakmai, ágazati dolgokba belementem, hogy ez miért lenne fontos, és miért próbálom meggyőzni a bizottság tagjait: átérzem a szakma gondjait és a gazdálkodók gondjait ebben a tekintetben. Sajnos, az idő sürget bennünket. Elég hosszú idő volt a törvénytervezet előkészítésére, és az érdekképviseletekkel együtt úgy érezzük, elég alapos munkát végeztünk, tehát kisebb módosításokkal biztos, hogy egy jó törvényt lehet ebből kovácsolni. Nagyon szépen köszönöm.
Döntés az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Amennyiben a viszontválaszok után nincs további kérdés, észrevétel, szavazásra kerül sor.
Ki támogatja az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló T/6934. számú indítvány általános vitára való alkalmasságát? (Szavazás.) Tizenkettő igen szavazat, Velkey Gábor képviselőtársunk szavazatát is látjuk. Ki tartózkodik? Tíz tartózkodó szavazat. A bizottság a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.
A többségi vélemény képviselője? (Herbály Imre jelzésére:) A többségi vélemény képviselője Borenszky Ervin, a kisebbségi véleményt Jakab István képviseli. Kérem a bizottság tagjait, aki a két előterjesztővel egyetért, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) (Mindenki jelez.) A bizottság egyhangúlag egyetértett.
A napirendi pontot lezárom. Köszönöm szépen a kormány képviselőinek jelenlétet.
Az elnökség kezdeményezésére 12 óra 50 percig szünetet rendelek el.
190
191 mse
(Szünet: 12.25 - 13.03 óráig,
Elnök: Font Sándor)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk az ülést. Engedelmetekkel folytatnánk az ülést.
A 4. napirendi pont - amely az eredetiben a 3-as volt - következik: az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződésnek az áruk szabad áramlását biztosító rendelkezéseihez kapcsolódó kölcsönös elismerés alkalmazásáról szóló törvényjavaslat T/6750. számú indítványának az általános vitára való alkalmasságáról kell döntenünk. Köszöntöm az IRM részéről dr. Rák Viktor urat, aki a kormány képviseletében van jelen. Megadom a szót az előterjesztésre.
Dr. Rák Viktor (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. RÁK VIKTOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A kormány által most benyújtott törvényjavaslat szabályozási tárgyköre, a kölcsönös elismerés elve egy nagyon fontos közösségi jogi alapelv. Ez az elv az áruk szabad mozgását hivatott elősegíteni azokon a területeken, amelyeket a közösségi jogalkotó még nem szabályozott, harmonizált előírásokkal. A kölcsönös elismerés elvét az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat megelőzően külön törvényben deklarálta az Országgyűlés, ez a 2004. évi XIV. törvény. Az elmúlt négy évben azonban megváltozott mind a közösségi jog, mind a belső jog. Közösségi jogi szinten idén nyáron elfogadásra került az úgynevezett áruk-csomag, amelynek egyik eleme, a 764/2008/EK rendelet eljárási szabályokat állapít meg a kölcsönös elismerés elve tekintetében. Ezek az eljárási szabályok közvetlenül és kötelezően alkalmazandók minden tagállamban, azonban a 2004. évi XIV. törvényben foglalt eljárási szabályok ezzel ellentétesek, éppen ezért meg kell teremtenünk az összhangot a közösségi jogi előírásokkal. Ez indokolta a 2004. évi XIV. törvény felülvizsgálatát. Tekintettel azonban arra, hogy a törvénynek minden szakaszát módosítani kellett volna, kodifikációs szempontból indokolt, hogy ne módosításra, hanem új törvény megalkotására kerüljön sor, ezért új törvényjavaslat benyújtása mellett döntött a kormány. Lényegében tehát azt is mondhatjuk, hogy a most tárgyalt törvényjavaslat a 2004. évi XIV. törvénynek a megváltozott közösségi jogi előírásokhoz igazított, egyfajta technikai módosítása.
2004-ben, azaz a csatlakozás előtt az Országgyűlés széles körű konszenzussal fogadta el a kölcsönös elismerés elvének törvénybe foglalását. A kormány bízik abban, hogy a most tárgyalt törvényjavaslat ugyanilyen széles körű támogatottságot fog kapni, és eleget tehetünk uniós jogi kötelezettségeinknek. Kérem ezért a tisztelt bizottságot, hogy a törvényjavaslat általános vitára bocsátását támogassa. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót képviselőtársaimnak. (Bagi Béla jelzésére:) Bagi Béla!
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Hosszadalmas bevezető helyett mindjárt a konkrét kérdésemet tenném fel, illetve azt vetném fel, ami engem izgat. Az 1. § b) pontjában, a kényszerítő követelményeknél hivatkozás történik a fogyasztók védelmére, egy másik helyen pedig az ügyletek tisztességének a biztosítására. Eléggé sajátos módon - mondjuk így - az élelmiszerimporton keresztül nézem ezt az európai uniós szereplésünket, és ha megvilágítaná nekünk, hogy itt a fogyasztók védelme alatt mi értendő! Mert itt van egy hivatkozás az Európai Bíróságra, de az az anyag nincs előttem. Mit ért a jogalkotó a fogyasztók védelme alatt? Mert azok a hús nélküli virslik meg a szavatossági lejárat előtt egy-két héttel beszállított termékek - kihasználva, hogy más a termékek lejárati ideje az egyes tagországokban - számomra még az ügyletek tisztességességét is megkérdőjelezik. Ha ezt így elfogadjuk, akkor gyakorlatilag minden kritika nélkül alávetettük magunkat ennek, merthogy a bíróság úgy döntött. Ennek a kárvallottjai pedig mi leszünk, ráadásul úgy, hogy a bizonyítási kötelezettség visszaszáll ránk, nem pedig ahogy eddig volt, és nekünk kell bizonyítani, hogy van-e abban a virsliben hús, meg miért vágóhídi hulladékból van, ami egyébként mikrobiológiai szempontból sterilizálva van, tehát gyakorlatilag lehetetlenség bizonyítani a kifogásunkat, mert nyilvánvaló, hogy abba az inkriminált üzembe a magyar hatóságokat, kereskedőket vagy bárkit oda a büdös életben nem fognak beengedni. A bizonyíthatóság tehát kizárt, hogy így mondjam. Nem folytatom tovább. Nekem ezzel kapcsolatban ez a gondom.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormánypárti oldalról van-e megszólalni kívánó képviselő? (Senki nem jelentkezik.) Akkor én is szót kérnék, addig az ülés vezetését átadom Jakab István úrnak.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Megadom a szót Font Sándor elnök úrnak, parancsolj, elnök úr!
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Gyakorlatilag ugyanazt a gondolatsort szeretném folytatni, amelyet Bagi Béla képviselőtársam felvetett. Lehet, hogy a jogszabály-előterjesztők számára, akik csak az európai közösségi jogszabályok írott szakaszai alapján próbálják honosítani ezt, nem egyértelmű, hogy van az életnek egy-két olyan speciális területe, amelyen további engedményeket szerintem nem célszerű tenni, és ilyen terület az élelmiszerbiztonság kérdése. Az ellenzék részéről 2004 óta két okra vezetjük vissza azt, hogy ilyen mértékű élelmiszerbotrányok kerekedtek Magyarországon, ami sajnos szinte permanens, csak akkor nincs élelmiszerbotrány, amikor a hatóság éppen nem vizsgál, ha vizsgálni akar, rögtön talál valamit.
200
201-210/Gy (Font Sándor)
Ennek az egyik oka a tévesen értelmezett áruk szabad áramlásának az elve, amelyet most ez a kérdés feszeget, a másik pedig a hazai élelmiszer-biztonsági lánc szétszedése, összerakása, besorolása; ez most egy elvonatkoztató másik ok, amit mi fel szoktunk vetni, ezért visszatérnék az élelmiszerek, az áruk szabad áramlásának az elvére.
A bizottságunk egyszer már hozott egy olyan álláspontot, amit kifejtett, és ezt egy közleményben tudatta, amelyben azt javasoljuk, hogy gondoljuk végig, és kezdeményezze Magyarország részéről a földművelésügyi miniszter, hogy az áruk szabad áramlásának elvéből gyakorlatilag az élelmiszert vegyük ki. Ugyanis van néhány olyan termék, amelyeknél tudjuk, csak korlátosan érvényesek, ezek például a gyógyszerek, fegyverek és egyéb érzékeny termékek, de mi ugyanilyen stratégiailag érzékeny terméknek állítjuk be az élelmiszert, pontosan azon különlegességek miatt, amit Bagi Béla itt már érzékeltetni kezdett. Nem elég, hogy eddig az áruk szabad áramlásának elvéből fakadóan szinte ellenőrizhetetlenül érkezett be - idézőjelben mondom - az élelmiszernek álcázott "szemét", és lakossági vagy hatósági bejelentések, vizsgálatok alapján derült csak ki, hogy milyen visszaélések történtek, ráadásul az élelmiszer sajátos áruként tekintve elég gyorsan a fogyasztóhoz talált, tehát roppant kevés idő áll rendelkezésre, hogy a bizonyítási kényszert elérjük.
A jelen rendelkezés megfordítja a bizonyítási kényszert. Eddig esetleg a beszállítónak kellett igazolnia, hogy minden rendben van a több ezer kilométerről szállított áru esetében, amelyről fogalmunk sincs, hogy milyen alapanyagként, milyen beszállító, milyen feldolgozóüzem, milyen csomagoló, milyen logisztikai központokon keresztül érkezik Magyarországra, és végül ki az eladó, aki beszállítja Magyarországra. Már ez is nagyon komoly problémát okozott nekünk, mint említettem, és az élelmiszerbotrányok egyik komoly okát ebben látjuk, hogy nincs a határokon kijelölt hely, mint például Angliában. Angliában azt mondják, kérem szépen, csak ezen a határövezeti helyen lehet behozni élelmiszert, és mindet megvizsgáljuk. Ilyen nálunk nincs, ennek következtében alakult ki olyan helyzet, amilyen kialakult.
Most a javaslat az, hogy ez a beszállító a termék jogszerű tulajdonosa, aki az áruk szabad áramlása elvén egyszerűen csak akarja Magyarországot, de ez esetben élelmiszerre specifikáljuk ezt a terméket, és ha a bejelentés után 20 napon belül az adott ország hatósága nem reagál rá, elfogadottnak kell tekinteni a gazdasági szerepvállalását, azaz a termék itteni szolgáltatását és a piacra való elterítését. Tehát amikor már csak néhány hetes az élelmiszer szavatossága, a lejárati ideje, ekkor gördíti be az engedélykérelmet, és húsz nap alatt a magyar élelmiszer-biztonsági hatóság jó, ha elolvassa a levelet, nemhogy még laboratóriumi vizsgálatokkal feltárja, vajon mindenben megfelel-e az áru az uniós és a magyarországi élelmiszer-biztonsági szabályoknak.
Tehát azt gondoljuk, ha konzekvensen tartjuk magunkat - most a mezőgazdasági bizottság egészére értem - az élelmiszer-biztonsági álláspontunkhoz, akkor mi ezt az előterjesztést így, önmagában nem tudjuk támogatni, kizárólag az élelmiszer-biztonsági kérdéskör miatt. Amint már említettem, mi felvetettük, hogy ezen újra el kell gondolkodni európai uniós szinten. Értjük ezt a jogszabályt, de azokkal, akik meghozták, kezdjük el megbeszélni, elgondolkodtak-e azon, hogy az élelmiszerkérdésnél az áruk teljes szabad áramlását be lehet-e vezetni, mert most még jobban kinyílnak a kapuk. Természetesen várjuk a választ.
Kérdezem: hány EU-tagállam ratifikálta már ezt az új szabályt? Hányan fogadták el a nemzeti szabályozásban ezt az új parlamenti és tanácsi kötelezettséget? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, elnöki úr.
Karsai József úrnak adok szót. Parancsoljon!
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Azt hiszem, amikor az ember elsőnek elolvassa ezt a napirendi pontot, akkor azt gondolja, hogy itt azután villámgyorsan már indulhatunk is hazafelé, csomagolhatunk, de ennek sokkal mélyebb rejtelmei vannak, amit én már a dinnyefronton megtapasztaltam. Én biztosan nem fogom ezt megszavazni, ezt most megmondom, engem nem érdekel, akármit csinálnak velem. Például Macedóniából behozzák a dinnyét, gyönyörűen átteszik Romániába, utána megcímezik Szlovákiába, a szlovák határon meg sem nézik.
Micsoda az, hogy az áruk szabad áramlása? Ki írta ezt alá? Állandóan alávetjük magunkat, teljesen megalázzuk a saját országunkat! Ez egyszerűen képtelenség! Én ilyenhez nem tudok hozzájárulni. Nem tudták kimutatni a vámosok, hogy mi érkezett, hová érkezett. Most megtaláltak valamit Macedóniából, most már megtalálta a rendőrség is feljelentésemre, megtalálta a certifikátot, mert ami Macedóniából Romániáig ment, ott még megvolt a certifikát, de átcímkézték, és eladták 6 eurócentért, Magyarországon pedig 90 forintért adta el az áruházlánc, magyar címkével. Kérdezem a vámosokat: mondjátok, mennyi érkezett be? Amennyi regisztrálva van, meg amennyit véletlenül megállítottunk, ez mit tudom én, hány millió kilogramm, de az is oda volt címezve. Ha egész Szlovákia dinnyét evett volna, akkor sem tudta volna megenni egy hónap alatt. Azt hiszem, ez azért nem olyan egyszerű.
Az rendben van, hogy a határon mozognak a kamionok. És ha emberek vannak benne? És ha kutyaeledel van benne? Vagy éppen romlott áru? Vagy be nem vizsgált áru? Vagy éppen behozta egy uniós ország, mint ahogyan szokta? Nem mondom meg melyik, honnan hozza a rizst, honnan hozza a kukoricát, és olasz kukoricaként hozza ide hozzánk, esetleg olcsóbb áron. Tehát ez nagyon izgalmas téma, mert mi sok mindent betartunk, hogy harmonizáljunk az Unióval, de azért ne legyünk teljesen kiszolgáltatva, mi, akik az élelmiszereink 70 százalékát exportáljuk.
Köszönöm.
ELNÖK: Jakab Istvánnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nem kívánom megismételni a képviselőtársaim által elmondottakat, amelyekkel teljes mértékben azonosulok. Azonban még egy példát hadd hozzak szóba. Nem érkezik Magyarországra kínai almasűrítmény, mondják. Magyarországra nem érkezik, mert az jóformán már nem is kínai, hiszen kínai vegyes vállalata van az adott világcégnek, kettő is, de van ukrán is. Kínából Ukrajnán keresztül érkezik be Magyarországra, innentől kezdve a dokumentumok már Ukrajnát jelzik és nem Kínát.
A másik, amire oda kell figyelnünk: talán mindenki figyelt a mai hírre, ismét élelmiszerbotrány van Kínában. És még hány országban van? Magyarország egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy azért, mert az ellenőrzést fellazítja, azért, mert nem megfelelő szigorral jár el, és nincsenek jogkövetkezményei a megfelelő súllyal hozott intézkedéseknek, ezért egyes termelői köröket teljes egészében tönkretesznek. Ezt valahol minden magyar állampolgár a saját pénztárcáján keresztül is érzékeli.
Tehát meggyőződésem szerint nem támogatom a javaslatot, és azt kérem, a többi bizottság is fontolja meg, hogy Nyugat-Európa többi tagállamaiban, a régi uniós tagállamokban mennyire veszik szigorúan ezeket a dolgokat. Mennyire veszik szigorúan? Mi pedig nem lehetünk eminens diákok, csak azért, mert az Európai Unió egy ilyen döntést meghozatalára kényszerül, vagy egy ilyen döntést akar meghozni. Meggyőződésem, hogy Magyarország is az Európai Unió teljes jogú tagállama, tehát tegye meg a szükséges intézkedéseket, amelyeket Bagi Béla képviselőtársaim és Font képviselőtársaim említett, és ezt a tervezetet pedig ne fogadjuk el.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ángyán József!
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Én is azon a véleményen vagyok, egyetértve az előttem felszólalókkal, nem feltétlenül kell mindent, és különösen nem elsőként ratifikálnunk, erre több példa volt az elmúlt időszakban. Ezt a szervilizmust vissza kell utasítani. Mi egyenjogú tagjai vagyunk az Európai Közösségnek. Ha egy rendelet nem felel meg a mi érdekeinknek, azt kell kezdeményezni, hogy ezt az európai tanácsi vagy európai parlamenti rendeletet módosítsák. Ez az első. Ha ez nem sikerül, utána gondolkodhatunk azon, hogy mit csinálunk. Világos, nyilvánvaló, az Európai Bizottságot bekerítették a multinacionális érdekeltségek, és a multik érdekei szerint hozza a rendeleteit. Úgy tűnik, most már ez még súlyosabb helyzet, hogy az Európai Parlamentet is bekerítették, mert ha jól látom, ez egy európai parlamenti és tanácsi rendelet. Ez elképesztő disznóság! Elképesztő disznóság!
Ezek után tényleg nagyon határozottan azt kell mondani, hogy: 1. A magyar kormány azonnal kezdeményezze ennek az európai parlamenti, tanácsi rendeletnek a felülvizsgálatát, az érvanyag kellőképpen idehozható. 2. Kezdeményezzük ugyancsak az európai színtéren az élelmiszerek kivételét az áruk szabad áramlása kategóriájából. Ezek stratégiai cikkek, itt nem lehet játszadozni, hogy akármit behurcolnak ebbe az országba.
Ezt kell tennünk, és nem ratifikálni, harmonizálni az egyezményt azzal, ami a saját érdekeinkkel teljesen ellentétes, és a józan önvédelemnek is teljességgel ellentmond. Elképesztő a multinacionális érdekeltségeknek az az elképzelése, hogy az bizonyítsa, hogy nincs probléma, akihez be akarnak jönni. Ezt megtették már a GMO-kkal. Úgy tudunk csak gátat szabni a GMO-nak, legalább egy védzáradéki eljárást elérhetnénk itt is, hogyha megfelelő indokaink vannak, mi moratóriumot rendelhetünk el bizonyos dolgokra. Legalább minimálisan ezt kellene elérnünk, de főleg azt kellene elérnünk, hogy kerüljön ki az élelmiszer az áruk szabad áramlása kategóriájából, mint ahogyan a tőke szabad áramlása kategóriájában is hibás, hogy a föld a tőke szabad áramlása kategóriájában van, pedig ez a létünk alapja. Ezt a két tételt ki kell vetetnünk, kezdeményeznünk kell, mint egyenjogú partnerek, minél előbb, míg nagyobb baj nem lesz az Európai Közösségben, és ilyen alapon kell az Európai Közösséggel tárgyalni.
A vegyszerek esetében nem tudom, mikor jönnek majd elő azzal, hogy ott is nekünk kell bizonyítanunk, hogy nem ártalmas a vegyszer. Eddig úgy van, ha be akarsz vezetni egy szert, neked kell bizonyítanod azt, hogy nem ártalmas, és ez a normális. Ha valaki be akar egy áruval jönni, neki kell bizonyítania, a bizonyítási felelősséget nem lehet elfogadni, hogy forduljon meg.
Nagyon határozottan azt javasolom: 1. Azonnal kezdjen két-három témában tárgyalást a magyar kormány ennek a tanácsi rendeletnek a megváltoztatására a bizonyítási felelősséget illetően, ahelyett, hogy szervilis módon ratifikáljuk ezt az egyezmény. 2. Kivenni az élelmiszert az áruk szabad áramlása kategóriájából. 3. Kivenni a földet a tőke szabad áramlása kategóriájából. Újra meg kell nyitni ezeket a tárgyalási fejezeteket, legalább is el kell kezdeni ezzel kapcsolatban határozott lépéseket tenni az Európai Közösségben.
Egyébként nagyon érdekes az indokolás. Nem tudom, olvastátok-e, hogy ezt azért kellett hozni, mert a tagállamok vonakodtak végrehajtani. Vajon miért vonakodtak ezt végrehajtani? Mert normálisak, azért vonakodtak! Mindenki védekezik! Nekünk kell elsőként vagy a sor elején ezt a dolgot még szigorúbban elfogadni és ratifikálni? A fenét kell! Vonakodjunk! Igen! A mi Európai Közösségünkről van szó! A Bizottság rátelepült ezekre a nemzetekre, és diktálni akar, aszerint, hogy bizonyos tőkés érdekcsoportoknak mi lenne jó, hogy semmi gátat ne vessünk sem a szolgáltatásoknak, sem az áruknak, semminek. Hurcoljanak fel-alá a világban mindenfélét. Ennek katasztrofális következményei lesznek.
Úgyhogy tisztelettel, szeretettel, visszafogva egy kicsit a hangerőt, és mivel a kormány képviselője most itt van, arra kérem a magyar kormányt, hogy sürgősen kezdeményezzenek ezekben a tételekben tárgyalásokat, és addig vegyük le a napirendről, hogy ilyen ügyeket harmonizáljunk.
Látjátok, mi nincs harmonizálva? A múltkor egy '50-es törvényt vagy '50-es megállapodást, egy 1950-es megállapodást most ratifikáltunk. Mi a fenének egy rendelettervezetet a saját jogrendünkbe azonnal beilleszteni? Semmi szükség nincs rá, majd ötven év múlva térjünk vissza rá, mint ahogyan annak a harmonizációja is ötven év után történt meg.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Frankné dr. Kovács Szilvia, parancsolj!
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Köszönöm szépen. Értem az előttem szólók aggodalmát, egyet is értek velük, de azért szeretném a bizottság tagjainak a figyelmét felhívni arra, aminek e témakörben el kell hangoznia: ez az egész a kölcsönös elismerés ellen az Európai Közösségek Bíróságának az ítélkezési gyakorlatából következik. Azt azért nem mondanám, hogy ezt önmagában öten kitalálták, és ezt mindenki megszavazta. Nyilvánvalóan ennek már van egy ezt megelőző gyakorlata, ami miatt ez a parlamenti és tanácsi rendelet megszületett.
Jogászként nem tudok mást mondani, mint azt, hogy ez kötelező erejű ránk nézve. Ezt most lehet kritizálni, sőt, bizonyos értelemben kell is, de azért azt is látnunk kell, hogy ez kétirányú dologhoz vezet: nemcsak a hozzánk beszállított termékekre vonatkoznak ezek a szabályok, hanem az általunk kiszállított termékekre is, tehát ennek azért két oldala van. Nyilvánvalóan ez érzékeny a beszállított áruk tekintetében, olyan megközelítésben, amit Ángyán képviselőtársaim is elmondott, de nyilvánvalóan nekünk is bizonyos könnyebbséget jelent az általunk exportált termékekre vonatkozóan.
Azzal egyet tudok érteni, hogy lehet kezdeményezni, hogy a kölcsönös elismerés elvén milyen árucikkek, milyen árucsoportok tartoznak bele. Úgy gondolom, bár nem vagyok a nemzetközi jogot ismerő, de végső soron azt gondolom, ennek a kezdeményezésnek nincs akadálya. Az egy más kérdés, hogy milyen eredményességgel lehet ezt megtenni. Időt nyerhetünk, csak azt gondolom, itt vannak bizonyos szabályok, amit viszont minden európai uniós tagállamnak be kell tartania. Tehát, ha jól tudom, az Unió területére beszállított árukat meg kell vizsgálni, vizsgálat nélkül nem kerülhetnek be az Unió területére. Tehát elvileg olyan áru nem kerülhet be, amit ne vizsgálnának be, és ne nyerné el a megfelelő minősítést.
Én egyáltalán nem értek egyet Font elnök úr megjegyzésével, mert ha a szavatossági lejárat előtt két héttel érkezik az áru, akkor két hete van a forgalmazónak arra, hogy ezt értékesítse, utána pedig nem értékesítheti, ez evidencia.
ELNÖK: Nem ez volt a gondom, hanem az, hogy a magyar hatóságnak kell ez idő alatt reagálnia, hogy az az élelmiszer megfelel-e a magyar szabályoknak, de nem lesz ideje.
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Jó, de én azt gondolom, ha minden ország a saját minőségbiztosítási rendszerét fogadja el kizárólagosan, akkor nincs értelme az egész európai uniós gazdasági együttműködésnek, hiszen vannak általános szabályok, amelyek minden tagállamra vonatkoznak, és azért mondom, hogy ami az Unió területére behozatalra kerül, azt minőségi szempontból nyilvánvalóan meg kell vizsgálni abban az országban, ahová a beszállítás megtörtént. Tehát igazából elvileg ezzel ekkora probléma nem lehet, hogy ez általánossá válhat.
Olyan mindig is lesz, és volt is, a mi saját történelmünkből is tudnánk erre nem egy, nem két példát hozni, hogy vannak, akik a szabályok megkerülését akarják elérni, és azzal akarják a profitjukat még növelni, és nyilvánvalóan szabálytalanság árán akarnak profithoz jutni. Ilyen lesz is, és volt is. Azt gondolom, ezt pár százalékosan kiszűrni most sem lehet, de egyébként országon belül mi sem tudnánk ezt megtenni.
Tehát ezt a kérdést alaposabban vizsgáljuk át, gondoljuk át, és a kezdeményezési lehetőségekkel pedig nyilvánvalóan élni kell. Köszönöm.
ELNÖK: Jakab Istvánnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Képviselőtársamhoz kapcsolódva én onnan indulok ki, hogy minek az érdekében születik meg az intézkedés. Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Az Európai Unióban sajnos most már egyre nagyobb méreteket ölt az, hogy a nem uniós tagállamokban úgymond kihelyezett termelés folyik; beérkezik az áru az Unió területére, utána uniós áruként kerül a tagállamokban leterítésre.
Mielőtt még tovább mennénk, ezt rögzíteni kell: ezekben a tagállamokban az Uniónak nincs állatjóléti, állategészségügyi, állathigiéniai és egyéb ellenőrzése. Nincs. Ez az uniós tagállamok gazdái számára nagyon komoly, esetenként 20-25 százalékos versenyhátrányt jelent. Ezt végig kell gondolni, erre hajlandó vagyok, egyszer vitassuk meg, hogy szakmai szempontból ez mit jelent.
Azt is meg kell nézni, hogy az igen kényes ízlésű, gazdag nyugat-európai polgárok Marokkóban gyermekmunkával előállított zöldséget fogyasztanak, aminek a mért szermaradványa hatvanszorosa a Magyarországon megengedettnek. Ezt dokumentumok igazolják. Tehát amikor felvetjük ezt a problémát, azt gondolom, nem véletlenül, nem alaptalanul vetjük fel, és bizony, ma már ez a folyamat nemcsak Magyarországon érzékelhető, hanem, ahogyan a válság erősödik, ahogyan egyre kitettebbek leszünk, ez már az uniós gazdákat is nagyon keményen érinti. Tehát, kedves képviselőtársaim, ebben várhatóan az uniós gazdatársaink részéről is komoly lépések születnek majd. Én ezek figyelembevételével kérem ezt kezelni.
Még egy szempontot hadd hozzak ide, amit az elnök úr említett, hogy mondjuk két héttel a szavatossági idő lejárta előtt. A helyzet az, hogy bizony, a külföldi multicégeknek komoly bázisaik vannak, és általában éjszakai műszakként működik az átcsomagolási, átcímkézési műszak. Sajnos, ez a helyzet. Köszönöm.
ELNÖK: Herbály Imre alelnök úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Amit utóbb mondott Jakab képviselő úr, az mondjuk nem tartozik ehhez a témához, az egy büntetendő cselekmény, ami a magyar jogban véleményem szerint rendben van. Természetesen ehhez az élelmiszer-biztonsági szolgálatnak kell topon lennie, és azt gondolom, topon is van, mint ahogyan ezt sokszor érzékeljük.
Amiért én szót kértem, az a következő volt. Én értem képviselőtársaim felvetését, értem azokat is, akik féltik a magyar élelmiszerpiacot, merthogy ez nem fegyverpiac, nem autópiac, ez egy élelmiszerpiac, és értem a képviselő asszony felvetését is, hogy egyébként ez az EK-rendelet kötelez bennünket valamire. Ha most itt a bizottsági ülésen úgy foglalunk állást, hogy ezt még az általános vitára sem tartjuk alkalmasnak, esetleg még egy másik bizottság is így dönt - azt gondolom, más bizottság is tárgyalja -, esetleg nem megy be a parlamentbe, akkor nem lesz kellő súlyuk azoknak az érveknek, amelyeket itt most képviselőtársaink elmondtak. Azt gondolom, ennek akkor lesz igazán súlya, hogyha az itt elhangzottakat a parlamentben is elmondjuk, és üzenünk az európai parlamenti képviselőtársainknak, hogy valami rosszat fogadtak el, kezdjük ezt a témát újra, illetve megkérjük a miniszter urat, hogy kezdeményezze a Miniszterek Tanácsa ülésén ennek a felülvizsgálatát, és válasszuk külön az élelmiszert az egyéb termékektől és az egyéb biztonsági dolgokat is.
Egyébként úgy néz ki, itt most nem megy át az általános vitára való alkalmasság, mert hallom az egyik képviselőtársam véleményét, de mindezek ellenére azt javasolom, hogy menjen be a parlamentbe, és ott mondjuk el a véleményünket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Örvendi Lászlónak adok szót.
ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Úgy érzem, ez a törvényjavaslat ellene megy pont annak a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi törekvésnek, amit éppen ma olvastam az egyik sajtótermékben: a multinacionális kereskedelmi láncokat próbálják rászorítani arra, hogy legalább 80 százalékban magyar termékeket áruljanak a polcokon lévő termékek közül. Ha ezt most azonnal ratifikáljuk, és elsőként fogadjuk el ezt a rendeletet, ez az áruk szabad áramlásával pont ellene megy ennek a dolognak, és akkor majd lesz mire hivatkozniuk a multiláncoknak, és csak annyi magyar terméket fognak a polcokra tenni, amennyit esetleg ők szeretnének.
Nekem az a javaslatom, hogy ezt ne fogadjuk el, vigyük tovább ezt a dolgot. Az üzengetésről meg csak annyit, hogyha éjfélkor vagy hajnalban tárgyaljuk, mint ahogyan mostanában besorolják a mezőgazdasági törvényeket a parlamenti tárgyalások sorába, így nem hallja meg senki, csak öten, hatan, akik ott ülnek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ángyán József!
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Csak két mondatot. Amit Herbály képviselő úr elmondott, azt hiszem, talán még erősebb az üzenete annak a dolognak, hogy a bizottságban elhangzott érvek alapján, a bizottsági jegyzőkönyvet mellékelve a bizottság nem fogadja el, hogy ez ebben a menetben most ratifikálva legyen, a nélkül, hogy a kormány megtett volna mindent, hogy ezt módosítsa. Ez igazán erős üzenet a kormánynak, és a kormányt igazán arra szorítja, hogy kezdjen tárgyalásokat ennek az ügynek a megváltoztatására. Nem sürgős, senki nem kötelez bennünket, hogy mennyi idő alatt kell ezt ratifikálni és beépíteni a jogrendbe. Ha igen, akkor arról kell tárgyalni, hogy a határidő miért ilyen és így tovább. Én nem szeretném, és nem fogadom el, hogy felemelt kézzel kell bármit, amit elénk terjesztenek, elfogadnunk, akkor, ha az a nemzeti érdekeinkkel ellentétes.
Szerintem igazán erős üzenete akkor van a dolognak, hogyha a bizottság ezen érvek alapján, melyeket a jegyzőkönyv tartalmazni fog, visszaadja a kormánynak, és azt mondja, hogy először tegyenek meg olyan lépéseket, amelyekkel megpróbáljuk ezt a helyzetet megváltoztatni. Ha nem ezt tesszük, ezzel azt üzenjük (Herbály Imre felé:), kedves Imre, hogy mi ezt a megoldást alkalmasnak tartjuk arra, hogy tárgyalásokat folytassunk, a nélkül, hogy megpróbálnánk az alaprendeletre valamilyen hatással lenni, ami ezt nekünk előírja. Ez valamilyen értelemben a kéz felemelését jelenti. Persze, meg kellett volna gondolni a Lisszaboni Szerződés megszavazását, amikor feladjuk a szuverenitásunkat, mert ezek mind ide fognak jutni, az összes jogosítványunkat lassan mind átadjuk az Európai Közösségnek, miközben egyenjogú tagjai vagyunk a Közösségnek.
Én a magam részéről azt gondolom, nem feltétlenül kell ezt azonnal, minden további nélkül elfogadni, mint a Lisszaboni Szerződést, amit Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kérésére négy nap után aláírtak, azonnal, elsőként Magyarország ratifikálta, anélkül, hogy meggondolták volna, mi van a Lisszaboni Szerződésben, ha le lett volna fordítva a Lisszaboni Szerződés szövege, de csak az angol verziója volt, a többség azt sem tudta, mi van a Lisszaboni Szerződésben, úgy szavazta meg. Ne legyünk ilyenek, magunknak okozunk kárt, hogyha olvasatlanul, megkérdezés nélkül, próbálkozás nélkül, ellenlépések megtétele nélkül fogjuk magunkat, és az elsők között elfogadjuk azt, amit diktátumként idetesznek.
Nem voltam itt az elején, nem tudom, melyik tárcát képviseli? (Dr. Rák Viktor: Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot.) Az Igazságügyi Minisztériumnak megvannak a saját szempontjai, ezt világosan láttuk, a szakmának pedig megvannak a más szempontjai. Azt mondhatjuk, hogy a szakma mentén ez elfogadhatatlan, és ez igazán erős üzenet, ha most nem fogadjuk el az IRM előterjesztését, ami ezt a jogharmonizációt így írja nekünk elő, elfogadhatatlannak gondolom.
ELNÖK: Herbály Imre alelnök úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Tisztelt Bizottság! Két malomban őrlünk, Örvendi képviselő úr, és ez a téma nem függ teljesen össze. Az egy saját, belső intézkedésünk, amiért majd meg is kapjuk a magunkét, de ez nem érdekes. Itt most nem a törvénytervezet elfogadásáról döntünk, hanem az általános vitára való alkalmasságról döntünk.
Egy bizottságnak is nagy súlya van, én ezt tudom, de azért egy parlamenti vitának, amit most elkezdünk, és amivel gyakorlatilag felhatalmazhatjuk a magyar tárgyalódelegációkat, sokkal nagyobb súlyt adunk, ha ezek a súlyos mondatok a Magyar Köztársaság parlamentjében hangzanak el. Továbbra is azt tartom, hogy az általános vitára való alkalmasságot nem vitatom, mert itt nem jogtechnikai problémák vannak, nem egy uniós szabállyal ellentétes dolgok vannak. Nekünk azzal van bajunk, hogy ez a dolog momentán nem felel meg, ezért megfelelő súlyt akkor adunk a dolognak, hogyha ebbe az ügybe bevisszük a parlamenti ülésen a magyar kormányt, mert itt most csak az IRM-mel kerülünk szembe, nem tartjuk alkalmasnak az általános vitára, és az IRM szegény képviselője úgy megy el innen, hogy ezek meg nem tartják általános vitára alkalmasnak.
Szerintem ezt a vitát le kell folytatni, és ha a Magyar Köztársaság európai parlamenti képviselői nem is hallgatják éjszaka a vitáinkat, azt gondolom, hogyha megkeressük őket azzal, hogy mik hangzottak el a Magyar Köztársaság parlamentjében, akkor oda fognak figyelni rá, és igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy az érdekeinket érvényesítsék az egyébként jobboldali többségű parlamentben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel van-e? (Jelzésre:) Bagi Béla!
BAGI BÉLA (Fidesz): Csak egyetlenegy gondolat. Lényegében ezt a vitát lefolytattuk. Azt gondolom, most senki sem tud ehhez hozzátenni, de ha a parlament elé visszük tizenegy óra tájban, ugyanebben a közegben ugyanezt még egyszer el fogjuk mondani. (Herbály Imre: Lehet, hogy a gazdasági bizottságnak más lesz a véleménye.) Nekünk, ennek a társaságnak erről ez a véleményünk. Úgy gondolom, nem kellene ezt tovább görgetni, semmiféle fejlemény nem látható. Karsai József is kerekperec elmondta a véleményét, mi is próbálkoztunk, tehát nem látom értelmét. (Herbály Imre: Ilyen alapon semmit nem kellene megtárgyalni, mert rögtön az elején kikristályosodik a vélemény.)
ELNÖK: Szerintem a törvény be fog kerülni a parlamentbe, függetlenül attól, hogy a mezőgazdasági bizottságban milyen állásfoglalás van, hogyan dönt.
Van-e kérdés, észrevétel? (Nincs jelzés.) Szabad mandátumunk van, ezt akartam érzékeltetni a mezőgazdasági bizottság tagjaival.
Megadom a szót a kormány képviselőjének a felmerült kérdések megválaszolására.
Dr. Rák Viktor (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) válaszadása
DR. RÁK VIKTOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr.
Ha megengedik, egy problémakört feszegettek, így koncentráltan válaszolnék. Az a kérdéskör, hogy az élelmiszerek, mint egész, kikerüljenek az áruk szabad áramlásából, ez az EK-szerződés módosítását igényli. (Dr. Ángyán József: Pontosan így van.)
Nekem nincs arra mandátumom, hogy bármiféle megjegyzésre reagáljak, de bízom benne, hogy meg fogom tudni önöket nyugtatni, és úgy is meg fogják szavazni azt, hogy ez a törvényjavaslat általános vitára legyen bocsátható.
Miért mondom ezt? Egyrészt a kölcsönös elismerés elve a nem harmonizált területen alkalmazandó. Ez azt jelenti, hogy ahol van uniós jogszabály, ott az érvényesül, nem pedig az áruk szabad mozgásának elve, tehát sem közösségi rendelet, sem ez a törvényjavaslat nem alkalmazandó. Az élelmiszerek területe, legalább is tudomásunk szerint, elég nagymértékben harmonizált, tehát ott a harmonizált közösségi szabályokat kell alkalmazni. Hogy tovább menjek: a nyáron elfogadott közösségi rendelet 3. §-a meghatároz néhány kivételt a rendelet alkalmazása alól. Ezek közé tartozik az élelmiszerek általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 178/2002/EK rendelet. E rendelet alapján a tagállamok sürgősségi riasztórendszeren keresztül haladéktalanul kötelesek jelenteni a Bizottságnak minden olyan általuk hozott intézkedést, amely az élelmiszer vagy a takarmány forgalomba hozatalának korlátozására, a piacról történő kivonására vagy visszahívására irányul, abban az esetben, hogyha ez az élelmiszer az emberi egészséget fenyegeti.
Az ilyen intézkedéseket, amelyeket a tagállami hatóságok ez alapján hoznak meg, a rendelet kiveszi a hatálya alól. Ez azt jelenti, hogyha egy élelmiszer nem megfelelő, nem biztonságos, veszélyezteti az emberi egészséget, és ez alapján a tagállami hatóság bármiféle intézkedést hoz a veszélyes élelmiszer forgalmazásának korlátozására, a piacról történő kivonására, ezt megteheti, nem vonatkozik rá ez a rendelet.
Úgy gondolom, ezzel lényegében meg is válaszoltam az önök által felvetett problémák nagy részét, a nemzeti piac kérdéskörét. Az, hogy Kínából Ukrajnán keresztül érkeznek be áruk Magyarországra, ez egy másfajta kérdéskör, illetve problémakör, gyakorlatilag nem kapcsolódik semmilyen szinten a kölcsönös elismerés elvéhez, mégpedig azért, mert Ukrajna nem tagja az Európai Uniónak (Jakab István: Sejtjük, hogy nem tagja, de nem erről van szó.) Tehát nem alkalmazandó az Ukrajnából beérkező árukra az áruk szabad áramlásának alapelve, ilyenformán ez a törvényjavaslat sem.
Említették azt is, hogy ezt az európai parlamenti és tanácsi rendeletet nem kell ratifikálni. Itt annyit pontosítanék, hogy ez a rendelet a nyáron elfogadásra került, megszavazták a tagállamok kormányai a Tanácsban, illetve az Európai Parlament. Ez a rendelet 2009. május 13-án hatályba fog lépni, és ezt alkalmazni kell. Ez egy közösségi rendelet, tehát közvetlenül alkalmazandó. Ez abban az esetben is alkalmazandó lesz, hogyha ezt a törvényjavaslatot most nem fogadja el az Országgyűlés. Az egyetlen különbség az lesz, hogy akkor a most hatályos 2004. évi XIV. törvény eljárási szabályai szembe fognak menni a közösségi rendelet előírásaival. Ez esetben a közösségi jog elsőbbségének elve alapján a közösségi rendelet lesz alkalmazandó, nem pedig a 2004. évi XIV. törvény. Azért, hogy ezt a problémát elkerülhessük, úgy döntött a kormány, hogy összhangba hozza a hatályos belső szabályozást a közösségi rendelettel.
Még egyszer utalnék arra, hogy az a probléma, amit önök felvetettek, tudniillik az emberi egészségre veszélyes élelmiszerek problémaköre olyan szempontból rendezett, hogy az ennek érdekében hozott intézkedések nem tartoznak sem a közösségi rendelet, sem pedig ilyenformán a törvényjavaslat hatálya alá. Tehát a hatóság eljárhat az ilyen élelmiszerekkel szemben, megteheti a megfelelő intézkedéseket, és elvileg nem kerülhet emberi egészségre veszélyes élelmiszer forgalomba.
Bagi úr felvetette azt, hogy a fogyasztóvédelem alatt mit kell érteni. A kényszerítő követelmények felsorolása egyrészt az EK-szerződés 30. §-ára, illetve az ott felsorolt indokokra utal, másrészt pedig az Európai Bíróság által ilyenképpen ismert kényszerítő követelményekre. Ilyen a fogyasztók védelme is.
Mit kell ez alatt érteni? Ez nem azt jelenti, hogy a fogyasztók védelme érdekének mellőzésével bármilyen termék bekerülhetne az országba az áruk szabad áramlása alapján. A hatóság ilyen kényszerítő követelményre hivatkozva korlátozhatja, megtilthatja az adott termék forgalmazását. Ilyen érdek a fogyasztók védelme is. Ez esetben a hatóságnak az a lehetősége van, hogy hoz egy határozatot, amelyben azt mondja: ez a termék - jelen esetben mondjuk egy élelmiszer - veszélyes az emberi egészségre, veszélyezteti a fogyasztók érdekeit, ezért nem engedem meg, hogy ez a termék bekerüljön a magyar piacra. A gazdasági szereplő ez ellen valószínűleg kifogást fog emelni, de hogyha nem tud olyan érveket előadni, amelyek alapján meg tudná győzni a hatóságot arról, hogy az ő terméke mégsem veszélyezteti az emberi egészséget, illetve a fogyasztókat, a hatóság igenis meghozhatja a korlátozó intézkedést, és nem engedi be az adott terméket a magyar piacra.
ELNÖK: Ángyán József!
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Egy kérdésem van. A megforduló bizonyítási kötelezettség ebben az esetben azért lényeges változást jelent? Cizellálja ezt a bizonyos helyzetet.
ELNÖK: Parancsoljon!
DR. RÁK VIKTOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Lényeges változást jelent. Igen, megfordul, és annyiban változik a helyzet, hogy a hatóságnak több dolga lesz. Eddig a 2004. évi XIV. törvény alapján a gazdasági szereplőnek kellett bizonyítania, hogy a termékének forgalmazása jogszerű. Most a hatóságnak kell majd azt bizonyítania, hogy jogszerűen korlátozza a termék piacra való bekerülését. Ezzel az egyik oldalon a gazdasági szereplőknek kedvezünk.
Itt ugyanakkor utaltam arra, ami már elhangzott, hogy az Európai Unió más tagállamaiban a magyar gazdasági szereplőknek is könnyebbséget jelent, mert a termékeik könnyebben kerülhetnek be a tagállamok piacára.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Jakab István alelnök úrnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Egyetlen mondat: talán egy kicsit elmélyültebb információkkal rendelkezünk az Unióról, tudjuk, melyek a tagállamok.
Szíves figyelmébe ajánlom, konzultáljanak a Gazdasági Minisztériummal, hogy milyen módon történik az áruk áramlása, és ezt követően ezeket a válaszokat nem adja meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Természetesen nagyon sok pro és kontra érvet tudnánk elmondani, mind a magunk, mind pedig a mezőgazdasági bizottság részéről.
A kormány képviselője jelezte, szólni kíván. Parancsoljon!
DR. RÁK VIKTOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Elnézését kérem, ha a reakciómat esetleg eltúlzottnak érezte. Arra próbáltam utalni, hogy a teljes jogszabály alapján hogyan kell történnie az Ukrajnából érkező termékek magyar piacra való beengedésének. Az egy más kérdés, hogy ez a gyakorlatban hogyan történik.
Engem, mint a kormány képviselőjét, ilyen szempontból az érdekel, hogy a jogszabályok megfelelőek-e, és ezek alapján fennáll-e annak a veszélye, hogy nem megfelelően zajlanak az eljárások, de ebből a szempontból a jogszabályok rendben vannak, nem alkalmazandó rájuk az áruk szabad áramlásának az elve. Köszönöm szépen.
ELNÖK: A problémánk mindösszesen az, hogy ez a dolog a jogszabályok alapján hogyan vezethető le. Ha ez így működne az életben, akkor valószínűleg nem lenne élelmiszerbotrány Magyarországon vagy Németországban. Mi arra hívtuk fel a figyelmet, hogy ez nem így működik, és ezt a kaput nemhogy tágítani kellene, hanem szűkíteni kellene a fogyasztók biztonsága érdekében. Tehát mi más oldalról közelítjük meg ezt a kérdést, és a mezőgazdasági bizottság érthetően a mezőgazdasági termelők, az érintettek és a fogyasztók biztonsága érdekében aggódik a törvénytervezet miatt.
Döntés az általános vitára való alkalmasságról
A szavazáshoz érkeztünk. Aki támogatja ezt az indítvány, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Tíz igen szavazat. Ki nem támogatja? Tizenegy nem szavazat. A bizottság a törvénytervezet általános vitára való alkalmasságát nem támogatja.
A többségi vélemény tolmácsolására Bagi Béla képviselő urat, a kisebbségi vélemény elmondására Herbály Imre alelnök urat javasolom. A bizottság elfogadja-e? (Szavazás.) (Mindenki jelez.) A bizottság egyhangúlag elfogadja.
A napirendi pontot lezárom.
Rátérünk a következő napirendi pontra, a nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerről és a kárenyhítési hozzájárulásról szóló törvényjavaslathoz kapcsolódó módosító javaslatok megvitatására, első helyen kijelölt bizottságként.
Az ülés vezetését Herbály Imre alelnök úrnak adom át.
(Az ülés vezetését Herbály Imre, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a munkát. Rátérünk tehát az 5. napirendi pontra, a nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerről, a kárenyhítési hozzájárulásról szóló törvényjavaslat kapcsolódó módosító indítványainak a megvitatására.
Köszöntöm a bizottsági ülésen az előterjesztő képviselőjeként megjelent dr. Mikó Zoltán főosztályvezető-helyettes és dr. Szöllősi Endre főosztályvezető urakat.
Rátérünk az 1. számú kapcsolódó módosító indítványra. Kérdezem az elterjesztőt, támogatja-e.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kíván-e valaki kérdezni, véleményt mondani? (Nincs jelzés.) Ki ért egyet az 1. számú kapcsolódó módosító indítványmódosító indítvánnyal? (Szavazás.) Tizenegy igen szavazat. Ki van ellene? (Nincs jelzés.) Tíz nem szavazat. Megállapítom, hogy a bizottság tizenegy igen és tíz nem ellenében a kapcsolódó módosító indítványt támogatja.
A 2. számú módosító indítványról kérdezem az előterjesztőt.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kíván-e valaki kérdezni, véleményt mondani? (Nincs jelzés.) Én nem bizottsági elnökként megkérdezem a főosztályvezető-helyettes urat, miért nem támogatják.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szeretném jelezni, amennyiben ezt a javaslatot elfogadnánk, akkor ezt a javaslatot ki kellene küldeni Brüsszelbe további intézkedésre, ami azt jelentené, hogy a törvényjavaslat elfogadása hónapokat csúszhatna.
Úgy érzem, jelen pillanatban a jelenlegi szabályrendszer mielőbbi elfogadásához nagyon komoly gazdasági érdekek fűződnek, ezért nem támogatjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki kérdezni, véleményt nyilvánítani? (Nincs jelzés.) Kérdezem, ki támogatja a 2. számú módosító indítványt. (Szavazás.) A bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
Lengyel Zoltán képviselő úr a 3. számú kapcsolódó módosító javaslat benyújtója. Az előterjesztő véleménye?
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés van-e? (Nincs jelzés.) Vélemény van-e? (Nincs jelzés.) Szavazás következik. Ki támogatja a módosító indítványt? (Szavazás.) (Nincs jelzés.) A bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
A 4. számú kapcsolódó módosító indítványt Csontos, Herbály, Godó, Paizs képviselők nyújtották be. Az előterjesztő képviselőjét kérdezem.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés van-e? (Nincs jelzés.) Ki támogatja a kapcsolódó módosító indítványt? (Szavazás.) Tizenegy igen szavazat. Ki nem támogatja? Tíz nem szavazat. A bizottság tizenegy igen és tíz nem szavazat ellenében a kapcsolódó módosító indítványt támogatta.
Az 5. számú kapcsolódó módosító indítvány az előző képviselők által lett beadva. A kormány képviselőjének álláspontját kérdezem.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés van-e? (Nincs jelzés.) Ki ért egyet a kapcsolódó módosító indítvány elfogadásával? (Szavazás.) Tizenegy igen szavazat. Ki nem ért egyet? Tíz nem szavazat. Megállapítom, hogy a bizottság tizenegy igen, tíz nem szavazat ellenében a kapcsolódó módosító indítványt elfogadta.
Következik a mezőgazdasági agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító indítványokról a véleményalkotás. Az előterjesztő képviselője dr. Mikó Zoltán főosztályvezető-helyettes úr. Megkezdjük a tárgyalást.
Kapcsolódó módosító indítványok tárgyalása
Az 1. számú kapcsolódó módosító indítványt Kékkői Zoltán képviselő úr nyújtotta be. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk. Egy mondattal szeretném indokolni.
A mondatban szereplő alanyt bevitte az a) pontba, ezáltal szűkítő értelmezést adott az egész szövegnek. Az eredeti szövegben az alany - az ügyfél - rögtön a felvezető szövegben volt. Tulajdonképpen ez nem nyelvhelyességi, hanem tartalmi változást is eredményezett volna. Ennyit szerettem volna elmondani.
ELNÖK: (Jelzésre:) Parancsoljon, képviselő úr!
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Erre vártam. A múltkor a bizottság beadott egy konkrét nyelvhelyességi módosító javaslatot. Nem vagyok jó helyesíró, előre elnézést kérek ezért, de átnézettem a bizottság által beadott módosító javaslatot.
A bizottság által beadott módosító javaslatban csak egy helyesírási hiba van, felolvasnám: leírtuk, hogy a monitoringrendszert egybe kell írni. Utána rögtön, már a következő pontban, amit kiadtak ajánlásként, kötőjellel van írva. A módosító javaslat elfogadása után is három változatban fordul elő, egybeírva, kötőjellel és külön. Az akadémiai helyesírás 128. c) pontja értelmében egybe kell írni, és ezt célszerű lenne következetesen átvezetni.
A következő a törvényjavaslat 2. § (2) bekezdésében a törvény 9. § x) pontja...
ELNÖK: Az 1. számú módosítóról van szó.
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Az is nyelvhelyességi, arról beszélek. Mivel ezt benyújtotta a bizottság, ez a bizottság szégyene!
ELNÖK: Az, hogy ez kinek a szégyene, az országgyűlési iroda adta át.
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Olvasom, mert nem akarom tovább húzni az időt. "x) monitoring-rendszer: a monitoring rendszer a monitoring tevékenység folytatása céljából létrehozott intézmények, szervezetek, eszközök és eljárásrendek, valamint ezek együttes működtetése érdekében foganatosított intézkedések összessége;"
Tehát először kötőjellel, majd a kettőspont után újból különírja. A "monitoring-rendszer" szót célszerű lenne mindkét helyen helyesen, vagyis egybeírni, az ismétlést esetleg elhagyni, a "monitoringtevékenység" szintén egybeírandó.
A törvényjavaslat 17. §-ában, a törvény 28/A. § (2) bekezdésében a "természetesszemély-ügyfélnek" szó esetében az egybeírt "természetesszemély" taghoz kötőjellel kapcsoljuk az "ügyfélnek" tagot, bármilyen furcsa is.
A törvényjavaslat 18. §-ában, a törvény 29. § (4) bekezdésében a felsorolásban a "felszámolási-" szóhoz a módosító javaslat helytelenül tette a kötőjelet, hiszen a "felszámolási eljárás" különírandó. A "csődeljárás-eljárás" pedig szintén érdekes szóösszetétel lenne, ha itt is ragaszkodnánk a módosító javaslat által beszúrt kötőjelhez.
A törvényjavaslat 23. §-ában, a törvény 31/A. §-ban a módosító javaslat - egyébként teljesen helyesen - a "raktárregiszter" szót egybeírja a kötőjeles írásmód helyett. Célszerű lenne azonban a címben is átvezetni a módosítást.
A törvényjavaslat 25. §-ában, a törvény 35. § (2) bekezdése felvezető szövegében az "ideértve" szó egybeírása mellett célszerű lenne egyúttal a "raktár-nyilvántartással" szót is kötőjel helyett egybeírni.
A törvényjavaslat 39. §-ában, a törvény 57. § (5) bekezdésében a "vagy" elől - helyesen - törli a vesszőt, az "és" elé pedig be kellene szúrni egy vesszőt "...azonban a támogatás folyósítása még nem történt meg, és az intézkedésben vagy az intézkedéscsoportban való részvételtől történő visszalépéshez közvetlenül alkalmazandó közösségi jogi aktus vagy egyéb jogszabály külön következményt nem fűz..."
A törvényjavaslat 43. §-ában, a törvény 71. § (1) bekezdése a) pontjában a "monitoring" szó után törli a vesszőt, viszont be kellene szúrni egy kötőjelet, hiszen a "monitoring-adatszolgáltatás" szót egyszer már kötőjellel írtuk, így a "monitoring-adatszolgáltatási" szót szintén így kellene.
A törvényjavaslat 8. §-ában, a törvény 15. § (1) bekezdésének e) pontjához nincs módosító javaslat, de a "monitoring-adatszolgáltatási" szót szintén kötőjellel kellene írni.
A törvényjavaslat 13. §-ában, a törvény 26. § (1) bekezdése g) pontjához nincs módosító javaslat, de a "monitoring-adatnyilvántartási" szót szintén kötőjellel kellene írni.
Itt befejezem, de Karsai képviselő úrhoz hasonlóan egy viccel fejezném be. Az idős néni, a nagymama az unokáit elvitte az állatkertbe. Odaértek a gólyához, és a nagymama azt mondta az unokáinak, hogy látjátok, ez a madár a gólya, ő hozza a kisbabát. A legkisebbik unoka meglökte a nagyobbikat: világosítsd fel a nagymamát, vagy hagyjuk ilyen hülyének lenni?
Tehát a módosítókkal rendbe tettük a dolgokat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő Úr! Köszönöm szépen a nyelvhelyességi, nyelvtani felvilágosítást. Azt gondolom, nem tartozott ehhez a módosító indítványhoz, napirend után is előterjeszthette volna.
A képviselők támogatják-e a módosító indítványt? (Szavazás.) A módosító indítvány egyharmadot kapott.
A 2. számú módosító indítványt Csontos, Herbály, Godó, Paizs képviselők nyújtották be. Érdeklődöm, az előterjesztő képviselője támogatja-e.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Igen, támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, vélemény van-e? (Nincs jelzés.) Ki ért egyet a módosító indítvánnyal? (Szavazás.) Tizenegy igen szavazat. Ki nem támogatja? Nyolc nem szavazat. Megállapítom, hogy tizenegy igen, nyolc nem szavazat ellenében a bizottság a módosító indítványt támogatta.
A 3. számú módosító indítványt ugyanazok adták be, akik az előzőt. Az előterjesztő képviselőjét kérdezem.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Igen, támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, vélemény van-e? (Nincs jelzés.) Ki ért egyet a módosító indítvánnyal? (Szavazás.) Tizenegy igen szavazat. Ki nem támogatja? Nyolc nem szavazat. Megállapítom, hogy a bizottság tizenegy igen, nyolc nem ellenében a módosító indítványt támogatja.
A 4. számú módosító indítvánnyal kapcsolatban kérdezem az előterjesztő képviselőjét.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, vélemény van-e? (Nincs jelzés.) Ki támogatja a módosító indítványt? (Szavazás.) Tizenegy igen szavazat. Ki nem támogatja? Nyolc nem szavazat. Megállapítom, hogy a bizottság tizenegy igen és nyolc nem szavazat ellenében a kapcsolódó módosító indítványt elfogadta.
(Jelzésre:) Főosztályvezető-helyettes úr!
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Miután nem akartam a nyelvhelyességi kérdésre külön, mármint a szavazás során reagálni, természetesen a kormány messzemenőkig nyitott minden ilyen jellegű nyelvhelyességi probléma megoldására, de úgy érzem, az ön által felvetett problémák a hagyományos parlamenten belüli, a törvényjavaslatok végleges korrektúrázási rendszerén keresztül döntő többségében rendezhetők. A magunk részéről ebben a legmesszebbmenőkig nyitottak vagyunk.
Köszönöm szépen, csak ennyit szerettem volna elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Köszönöm a főosztályvezető-helyettes úr részvételét, jó munkát kívánok.
Tájékoztató a mézpiacon kialakult helyzetről
A 7. napirendi pont következik: tájékoztató a mézpiacon kialakult helyzetről. Az FVM képviseletében az előadó Süth Miklós szakállamtitkár úr, Kocsner Tibor főosztályvezető úr, köszöntöm őket.
DR. SÜTH MIKLÓS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Köszöntjük a bizottságot, és köszönjük a meghívást.
Nem szeretném próbára tenni a türelmüket, de ennek ellenére, mivel megkapták a tájékoztató anyagot, amely kétoldalas, mellékleteket is tartalmaz, engedjék meg, hogy néhány konkrét kiegészítést tegyek.
Örömmel kapcsolódtam be a vita hallgatásába, amely egy korábbi napirendi ponttal kapcsolatban is megfogalmazta a bizottság élelmiszerek iránti elkötelezettségét. Ezt nagyon nagy örömmel halljuk, hiszen sokat teszünk annak érdekében, hogy a kiváló magyar élelmiszerek megfelelő rangot kapjanak az egész világon. A méz esetében egy olyan termékről beszélünk, amelynek a jelentős része határainkon kívül kerül értékesítésre, a Magyarországon megtermelt mennyiség mintegy 90 százaléka határainkon kívül a világ minden országába eljut, ezért komoly figyelmet kell ennek a területnek adni.
A különös figyelmet az is indokolja, hogy mintegy 15 ezer család él ebből a tevékenységből. Ez nem elhanyagolható, hiszen rendkívül fontos számunkra, hogy a vidéken élőknek megteremtsük azt a lehetőséget, hogy ezt a tevékenységet megfelelő módon tudják folytatni.
Egy harmadik adat, és elnézést, hogy ezzel fárasztom önöket, hiszen jobban ismerik ezeket a tényeket, mint én magam: évek óta húzódik, nem beszélünk róla, nem foglalkozunk vele, nem oldjuk meg a problémát, de évek óta valami nincs rendben a méz körül. Tavaly már a hatóságunk a korábbi vizsgálatokhoz képest megemelte az ellenőrzések gyakoriságát, és ezzel kapcsolatosan néhány kritika megfogalmazódott, hogy miért csak ennyit, miért nem többet.
Egy paraméterre szeretném felhívni a figyelmüket. Hangsúlyozom, ezzel nem a terület fontosságát szeretném a legkisebb mértékben sem csökkenteni, hanem magának az ellenőrző hatóságnak a lehetőségeiben, az erőforrásainak kihasználásában lévő kockázatelemzéshez kapcsolódó ellenőrzési gyakorlatát. Átlagosan egy fogyasztó - természetesen nem magamra gondolva -, egy 60 kilogrammos átlagember folyékony élelmiszerből és szilárd élelmiszerből átlagosan 3 kilogrammot visz be naponta, ez 365 nappal felszorozva több mint 1,2 tonna élelmiszer, amit elfogyaszt. Ebből - a KSH adatai szerint sajnos nem járunk az élen - 20-40 dekagramm mézet fogyasztunk. Ez a paraméter abból a szempontból fontos, hogy a hústermékek, tejtermékek és minden olyan alapvető élelmiszer, amelyet nap mint nap a munkatársaimnak ellenőrizniük kell, ebben a széles palettában kell az ellenőrzés lehetőségét végezniük, és ebben az ellenőrzési gyakorlatban évente a méz minőségére irányulóan évtizedeken keresztül összesen 120 minta került megvizsgálásra.
Pont annak érdekében, hogy érzékeltessem az ezen a területen kifejtett aktivitásunkat, elmondhatom, hogy az októberig lezárt vizsgálatok most már az ezres nagyságrendet meghaladták, az év végéig pedig még további 200 mintával számolunk, ami annak az érdekében kerül kivitelezésre, hogy egyrészt lássuk, Magyarországon milyen termékek vannak a polcokon, amelyek mézként a fogyasztóhoz kerülnek, másrészt annak a több mint 15 ezer családnak - vagy ha a vállalkozások számát is nézzük, akkor több mint 35 ezer vállalkozás van - a biztonságát megpróbáljuk megteremteni.
A termékek ellenőrzésénél kétféle lehetőség van. Az előző napirendi pontnál az IRM által felvetett lehetőséget mindenféleképpen nagy örömmel hallottuk, hiszen azt hallottuk, hogy még több ellenőrzésre lesz lehetőség. Remélem, hogy ennek a lehetőségnek a forrásoldala is megteremtődik. Azt is egyértelműen látni kell, hogy az ellenőrzések gyakorlatában körültekintően kell eljárni, és az ezen a területen elvégzett vizsgálatoknál nem mondhatjuk azt, hogy csak ezt, csak azt, csak amazt nézzük, csak a külföldit nézzük, csak a hazait nézzük, hanem a hatósági munkatársaink által véletlenszerűen levett minták alapján történik az elemzés. Ez azért ebben az évben nem teljesen igaz, főként abból a szempontból nem teljesen igaz, hogy a fogyasztói elvárások alapján nagyon sokan - ezt őszintén kell mondanom, nagy örömmel vettük - széles körben bekapcsolódtak a hatóság vizsgálataiba. Hangsúlyozni szeretném, hogy az Országos Méhészeti Egyesület és több napilap megtették azt a segítséget, hogy még szélesebb körben hívjuk fel a fogyasztók figyelmét arra, hogy ezen a területen rendet kell tenni, hiszen általánosságban kiváló magyar élelmiszerről és termékről van szó.
Értelemszerűen bármely élelmiszer területén minden egyes alkalommal, amikor konkrét bejelentés van a hatóság irányába, a hatóság megtette, meg is fogja tenni a jövőben is az intézkedéseit, így most már célzott vizsgálatokról is kell beszélnem, hiszen nem véletlenszerűen, hanem kijelölt termékek is ellenőrzés alá kerültek. Ezzel hangsúlyozni szeretném, hogy a jelenlegi adatok szerintem a valós helyzetet kicsit torzítják. Pont emiatt, amikor arról beszélünk, hogy Magyarországon a forgalomban lévő méztermékek hány százaléka nem felel meg, nagyon nehéz helyzetben vagyok, hiszen csak a mintákat tudjuk mondani, azt, hogy a levett minták hány százaléka nem felelt meg, de az összes terméket sajnos ugyanúgy, ahogyan a világon mindenütt, Magyarországon sem tudjuk jelen pillanatban vizsgálni. Azt hiszem, a jelen lévő szakemberek is, akik az ipart képviselik, ezt tudják mondani, hogyha minden egyes mézterméket megvizsgálnánk, ők is ellehetetlenülnének a munkájukban. Ha a hatóság a maga gyakorlatával folyamatosan az összes beérkező alapanyagot, az ott lévő összes köztes terméket és az onnan kimenő végtermék mindegyikét minden alkalommal megvizsgálná, ellehetetlenülne a gazdaság.
Ebből a szempontból az is nagyon fontos dolog, hogy ezeknek az ellenőrzéseknek az eredményeiben és a levett minták arányában is különböző időszakokat kell elkülönítenünk. Van olyan időszak, ami általános. Magyarországon a forgalomban lévő méztermékek arányából látni lehetett, hogy természetesen a nagy többségük Magyarországról származó méz, hiszen a magyar fogyasztók hál' Istennek főként ezzel találkoznak, kisebb részben pedig külföldről származó mézeket jelent. Ugyancsak hozzá kell ehhez tennem, hogy a második vizsgálati hullámban, amelyik az alapvizsgálatokon belül van, ott az arány már 70%-30%, tehát nem igazán tükrözi a valós helyzetet, hiszen jóval több külföldi mézet vettünk le, mint hazait. Hangsúlyozom azonban: természetesen egyetlenegy országot sem diszkrimináltunk, a polcokon lévő termékeket vették le munkatársaink.
Az arányok abból a szempontból fontosak számunkra, hogy nagyon fontos lépés történt. Ez a fontos lépés pont azt mutatja, hogy annak ellenére, hogy volt olyan külső szemlélő, aki úgy ítélte meg, ezen a területen nincs javulás, sőt, nem igazán történik változás; a második hullám azt mutatja, hogy jóval jobb helyzetbe kerültünk, hiszen az első vizsgálatok még 50 százalék körüli nem megfelelőséget mutattak, jelen pillanatban pedig azt mutatják, hogy ez azért jelentősen csökkent. Ennek több oka is van. Az ok nem más, mint az, hogy beszéltünk róla, ez a kérdés nyilvánossá vált, ami óhatatlanul az élelmiszerlánc-vállalkozói fegyelmet is javítani tudja. A másik nagyon fontos tény, ami miatt javulás következett be, nem más, mint az, hogy az ágazat képviselői is nagyon komoly munkát folytatnak annak érdekében, hogy a megélhetésüket biztosító területen legyen jövőjük. A harmadik pedig, még ha voltak is olyanok, akik megkérdőjelezték a fontosságát, Magyarországnak ma már van olyan vizsgálati módszere, ami konkrétan, kifejezetten azt az enzimet tudja kimutatni, ami mesterséges enzim, amit annak érdekében használnak fel különböző alkalmazásban, hogy a mézhez hasonló mézszirup kerüljön előállításra. Felmerült az elmúlt időszakban az is, hogy téved a hatóság, hiszen ez nem mézként szerepel, hanem a méhek etetésére szolgál.
Ha megengedik: én tudom, hogy nagyon jól ismerik a Magyar Élelmiszerkönyv mézre vonatkozó szabályozását, ami megfelel az európai szabályozásnak, és a megváltoztatását csak közösségi szinten lehet tenni. Még majd elmondom, hogy itthon milyen megoldásokat találtunk, hogyan próbálunk rajta változtatni. A legfontosabb viszont számunkra az 1. pontja: a méz a méhek által a növényi nektárból vagy élő növényi részek nedvéből, illetve a növényi nedveket szívó rovarok által az élő növényi részek kiválasztott anyagából gyűjtött természetes édes anyag, amelyet a méhek begyűjtenek, saját anyagaik hozzáadásával átalakítanak, raktároznak, dehidrálnak, és lépekben érlelnek. Tehát ez egyértelműen arról szól, hogy ennek olyan természetes anyagnak kell lennie, amibe nem kerülhet mesterséges anyag. Ettől a pillanattól kezdődően, ha a hatóság mesterséges anyagot, mesterséges adalékot, azaz egy enzimet is ki tud mutatni, ami eltér attól az előírttól, ami a méhecskében is jelen van, bár kicsi a különbség, de hál' Istennek, a jelenlegi laboratóriumi módszereink ma már Magyarországon ezt direktben kimutathatóvá teszik, ennek megfelelően ez a direkt kimutatás jelen pillanatban a rendelkezésünkre áll, és a hatóság, illetve az ágazat tevékenységét abban segíti, hogy kiderüljön, hol, milyen problémák vannak.
Az elmúlt időszakban rendkívül sok egyeztető tárgyalás volt, szűkebb, szélesebb, pont annak az érdekében, hogy maga az ágazat is el tudja mondani a véleményét, a vállalkozó is el tudja mondani a véleményét értelemszerűen annak érdekében, hogy lássuk, csak Magyarországon vagy az egész világon kell-e változtatni a szabályozáson. Értelemszerűen először a magunk háza táján és azt követően egyre szélesebben kell ezt megtennünk. Ennek megoldására olyan választ próbálunk adni a jelenlegi helyzetben a fogyasztó érdekében, hogy kifejezetten legyen lehetőség olyan méz kiválasztására - legalább is a szakemberek azt mondják, néhány másodperc alatt választunk ki egy terméket -, néhány másodperc alatt legyen olyan termék, amit a fogyasztó le tud venni a polcról, hiszen az a méz a másik mézhez képest még tud valamit, többet tud. Ez pedig nem más, minthogy az alapvető világelőíráson kívül a Magyarországon elérhető, és nem nehézkesen vagy befektetéssel elérhető, hanem a Magyarországon elérhető mézparamétereket kielégítse. Értelemszerűen ebből a szempontból egyedül egy önkéntes rendszer bevezetésére van lehetőség, azaz azok a méztermelők, feldolgozók és forgalmazók, akik ebbe be kívánnak lépni, ezt önkéntesen tudják megtenni, ennek érdekében pedig olyan garanciát kaphatnak, ami segíti a Magyarországon lévő terület megerősödését.
Jelen pillanatban is van egyeztetés, a héten is volt már egyeztetés. Azt remélem, hogy a jövő évben, amikor már megkezdődik az újabb méztermelés és az újabb aktivitás, már megfelelő jogi háttere lesz annak, hogy bizonyos különleges, magas minőségű termékek megfelelő, megkülönböztető jellel tudjanak kikerülni a polcokra, ezzel is segítve a fogyasztókat, valamint a tisztességes vállalkozókat.
Ami ugyancsak lényeges ezen a területen, hogy magát a vizsgálati módszert is el fogjuk helyezni a Codex Alimentariusba, azaz a Magyar Élelmiszerkönyv III. kötetébe, annak érdekében, hogy mindenkinek megfelelő módon szolgálja a lehetőséget. Hangsúlyoznom kell, hogy jelen pillanatban is a magyarországi hatósági laboratórium validált módszerként, hatóságilag kijelölt módszerként jogilag helytálló, védhető módon végzi ezeket a vizsgálatokat.
Amit ugyancsak szeretnék önöknek elmondani, az nem más, mint azok a tények, amelyekkel munkatársaim szembesültek, amelyeknek a bizottság előtt is bemutatásra kell kerülniük, hiszen megtörtént ennek a nyilvánosság, a sajtó előtti bemutatása. Hangsúlyozom: azok a képek, amelyeket önök látni fognak, egy kisebb előadás anyagát jelentették, annál a közös ellenőrzésnél, ami nyolc hatósági együttműködésből hét hatóság közös együttműködése volt. (Előadását vetítéssel illusztrálja.)
Az az akciósorozat, amely konkrét ügyekkel indult, több bejelentés alapján történt. A bejelentések alapján a megkeresés az APEH részéről jött hozzánk, természetesen mind az APEH-nél, mind pedig a nálunk lévő információk alapján úgy határoztunk, hogy egy időben négy vállalkozásnál történik meg az ellenőrzés. Értelemszerűen ez az ellenőrzés megtörtént. Az ellenőrzés során a munkatársaim olyan képeket, illetve bizonyítékokat találtak, amelyek felkeltették a gyanút, hogy bizonyos esetekben - de nem minden esetben - látszik megnyugtatónak, hogy csak természetes mézekkel találkoznak. Ez az ábra, ami segíti a munkánkat, azt mutatja, hogy többféle módon lehet mézszerű anyagot előállítani. Ebből a szempontból mindig a répacukor kérdése merül fel, ennek a bontását kell elvégezni, hiszen ebből lesz az a glükóz és fruktóz, amelyik alapvetően magában a mézben is jelen van. Ma már az Élelmiszerkönyven a kettőt együtt van, de sajnos, nem az arányában. Ez a hatóság eljárását sajnos nem könnyíti meg, mivel értelemszerűen a glükóz és a fruktóz ott lehet, szacharózt, répacukrot pedig lehet találni.
Három úton, módon lehet ezt megtenni, és ezt a hármat különböző módon kombinálni is lehet. Egy egyszerű vizsgálattal nagyon nehéz lenne kimutatni, hogy valóban hamisítás történt, vagy esetleg csak egy minőséghibás mézről van szó, netán valóban egy természetes méz az, amelyiknél a hatósági munkatársaknak el kell járniuk. Abban az esetben erősödik a gyanú, amikor azokat a képeket lehet látni, mint amit itt is bemutatnék. Kifejezetten a munkatársaim összeállított anyagát hoztam el önöknek, hogy a képekkel is találkozhassanak. A kép azt mutatja, hogy bizonyos esetekben, ha nagy mennyiségben olyan alapanyagot találunk, ami felkelti annak a gyanúját, hogy netán olyan anyag is előfordulhat, amelyik az élelmiszer-előállításban nem szerepelhetne - például a jelöletlen edények, a jelöletlen tartalmak -, azok mindig felkeltik a hatóság gyanúját. Ebből a szempontból azt lehet látni, hogy valamit tenni kell, illetve valamit tenni kellett.
Ettől kezdve ez már nem az élelmiszerlánc-ellenőrző hatóság tevékenysége. Az élelmiszerlánc-ellenőrző hatóság soha nem fogja tudni - nem is a feladata - megállapítani, hogy valóban történt-e hamisítás, vagy nem történt hamisítás a különböző vállalkozásoknál, hanem egyetlenegy dolgot tud: azokat az információkat, amelyek rendelkezésére állnak, a szakhatóságnak átadja. Ez történt a mi esetünkben is, azaz munkatársaink a saját ügyrendjüknek megfelelően intézték ezt a tevékenységet, átadták azokat az információkat, amelyek alapján cselekedni kell.
Jó néhányszor ért bennünket egy olyan megközelítés, hogy "lerohantunk" egy-egy üzemet. A "lerohanásnak" több oka is van. Az egyik nem más, mint az, hogy magát a vállalkozót is - furán fog hangzani - segítsük. Azt gondolom, az a fontos információ is szükséges hozzá, hogyha Magyarországon jól szeretnénk értékesíteni a mézet, és közvetlenül a fogyasztónak, akkor azt a hordós formából valahogyan ki kell szerelni. Értelemszerűen erre ma már kiváló vállalkozások vannak Magyarországon, és mivel pont abban az időszakban robbant az ügy, amikor elkezdődik a termelés, magának a termelőnek is segítenünk kell a tevékenységét, hogy a termékei fogyasztói kiszerelésben tudjanak megjelenni, majd ezt követően forgalomba kerülni. Több kritika ért minket azért is, mert ha egy vállalkozásnál azt látjuk, hogy problémák vannak, akkor egyáltalán miért engedjük a vállalkozást működni. Az is egy nagyon fontos érv és döntés volt ebben, mind az OMME megkeresése, mind pedig a vállalkozás részéről, hogyha már ott áll Magyarországon a kapacitás, a méztermelőknek pedig szükségük van rá, a hatóság, amennyiben megtette az ellenőrzéseit, engedje tovább a működést. Ezt meg is tettük értelemszerűen. A roham annak is köszönhető, hogy minél hamarabb információt gyűjtsenek a kollégák, és ezt követően folyamatos hatósági jelenlét mellett az üzem működését továbbra is engedték.
A következő kép ahhoz próbál néhány információt adni - ezt közben majd láthatják is -, hogy milyen technikai eszközök keltették fel a hatóság gyanúját arra vonatkozóan, hogy szélesebb körben kell ezen a területen vizsgálódni, mint ahogyan az elsődlegesen látszik, azaz meg kell nézni, az ott lévő technikai felszereltség megfelelő módon biztosítja-e, hogy ne lehessen keveredés a különböző termékek között. Azt is el kell mondanom, hogy a vállalkozó kifejezett együttműködési szándékát mutatta annak érdekében, hogy az esetleges keveredésre okot adó technikai felkészültséget megváltoztassa, hogy a tevékenységének folytatásához megfelelő háttér legyen. Volt olyan vállalkozás, ahol nem így találkoztunk a problémával, mint egy másik vállalkozásnál, azaz a működés közbeni és a működésen kívüli eszközökkel, viszont szerencsére ma már bizalom van a hatóság irányában, ami nagy segítséget nyújt ahhoz, hogy egy-egy vállalkozásnál hol és mit kell ellenőrizni. Természetesen a munkatársak megkapták az egész konkrét információt, hogy ne az üzemben, hanem az üzemtől távolabb lévő helye, hol, merre forduljanak, hol fogják az eszközöket megtalálni. Természetesen munkatársaim ezeknél az üzemeknél is megtették az ellenőrzéseiket, illetve az eljárásokat.
Nagyon fontos, felmerült az is, hogy takarmány-előállítás, mézelőállítás, és ebből adódik a különbség. Természetesen arra is kértük a kollégákat, hogy az invertáz enzim, vagyis az az enzim, amit már ki tudunk mutatni, felhasználható-e a takarmányokban. Európai uniós közös engedélyezés van; nem használható fel a takarmányokban, tehát ha méhtakarmányba került, szintén probléma van, mert ott sem lehetett volna ezt felhasználni.
A másik probléma, ami mindig felmerül, hogy a hatóság adott engedélyt takarmány-előállításra. Az ottani és a különböző cégeknél talált gyártmánylapokat megnéztük, de olyan gyártmánylap - legalább is remélem, az információnk jó - nem volt, amelyikben az enzim feltüntetésre került volna. Ez adta meg a hatóságnak azt a lehetőséget, hogy az enzim kimutatásával megfelelő módon tudjon vizsgálatokat végrehajtani, és ez alapján hatósági intézkedéseket meghozni.
A képeken azt látják, hogy azzal a módszerrel, amelyik kifejlesztésre került, teljesen eltérő számok jelentek meg. Volt, ahol 10 millió forintos nagyságrendűre tették ennek a kifejlesztését. Munkatársaim a 2 millió forintot sem valószínűsítik, bár nagyon nehéz lenne számot rendelni hozzá, hiszen itt nem fejlesztés, hanem folyamatos munka zajlott. Ha a folyamatos tevékenység során felhasznált anyagok költségeit összeadjuk, abból jelentkezik a költség, viszont azt gondolom, ennek nem a közpénzek herdálását, hanem kifejezetten a piac és az ezen a területen vállalkozók védelmét kell jelentenie, ezért is állítottuk irányba. Ebből a szempontból, ha csak a számoknál szeretnénk maradni, ma már nagyon nehezen mernék önöknek számot mondani. Bognár doktorra nézek, hogy hol tart az összes bírság kiszabása, de 150-200 milliós nagyságrendnél tart, de ha akár a 10 millió forintot nézzük, akkor is a köznek már 190 millió forintot hozott, hangsúlyozva, hogy nem ez a cél, mert az alapvető cél a fogyasztók és a vállalkozók megfelelő védelmét szolgálja.
A következő képek inkább csak az intézkedéseket vonják maguk után. Ebben is szeretnék tájékoztatást adni önöknek, főként arra vonatkozóan, hogy mit tud tenni és mit nem tud tenni a hatóság, nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon. A hatóság értelemszerűen elrendel egy intézkedést, és a vállalkozóknak kell megtenniük a konkrét lépéseket. Sehol nem a hatóság veszi le a terméket; a hatóság utasítást ad a vállalkozónak, hogy hívja vissza a termékeit. A nyomonkövethetőséget nem a hatóság vezeti, hanem a vállalkozó tudja, hogy kitől, mit szerzett be, kinek, mit adott el, mit, hová vittek tovább. Tehát értelemszerűen ennek tükrében történt az intézkedés is, azaz minden egyes anomáliánál az érintett kapta meg az intézkedésre való felszólítást, és neki kell eljárnia, hogy megfelelő módon vissza tudja gyűjteni a termékeket.
Amint az elején is említettem a számokat, engedjék meg, hogy itt is néhány számot felemlítsek. Hatóságunknak 160 ezer vállalkozást és nyolcvanezerféle terméket kell Magyarországon ellenőriznie. A szám is mutatja, ezt nem a néhány száz fős apparátus fogja tudni megtenni, hanem a felelős élelmiszerlánc-vállalkozók teszik meg a termék visszahívását. Ebből a szempontból azt gondolom, nagyon fontos paramétereket is kell néznünk, márpedig nem mást, mint azt, hogy a mézágazat szereplőire milyen hatással volt. A múlt héten a legnagyobb vállalkozásokkal volt szerencsém találkozni. Arról kaptunk tájékoztatást, hogy szerencsére az ő esetükben sem lehet arról beszélni, hogy ne lenne kereslet a magyar mézre. Azokon a rendezvényeken, ahol őstermelők, kiállítók vannak, mindegyikük arról számolt be, hogy nekik ez nem botrányt hozott, hanem azt a bizalmat hozta, ami az élelmiszernél elvárható, azaz sokkal többen közvetlenül vásárolnak tőlük, mi több, ha azok a számok is megállják a helyüket, amelyeket munkatársaim az önök felkészítőanyagában elhelyeztek, ez azt is mutatja, hogy a jelenlegi felvásárlási árak növekedtek. Jelen pillanatban az, hogy úgymond rendet próbálunk tenni ezen a területen is, szolgálja a fogyasztók érdekeit, szolgálja a vállalkozások érdekeit, és remélem, hosszú távon is megadja a lehetőséget arra, hogy a magyar méz az elkövetkezendő időszakban méltán világhírű legyen.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen a tájékoztatót. Érdeklődöm, a bizottság tagjai közül kinek van kérdése, véleménye? (Jelzésre:) Kis Péter képviselő úr!
Hozzászólások, vélemények, kérdések
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden: kicsit meglep ez a dolog, mert amikor az egyik ellenzéki képviselőtársam a méztémában megkeresett, eléggé negatív képet festett, és olyan dolgot sejtetett, hogy borzasztó nagy probléma van. Ennek ellenére itt nem látom a nagy érdeklődést, bár nyitott volt a bizottság arra, hogy ebben a kérdésben meghallgassuk a szakembereket, hogy valójában mi is a helyzet.
Szokásos módon az államtitkár úr nagy dinamikával előadta ezt a dolgot. Köszönöm a tájékoztatót. Azt érzékelem, és azt látom, hogy ebben a problémakörben, mint más hasonló termék esetében vagy más területen előforduló problémák esetében a hatóság képes arra, hogy megfelelően reagáljon ezekre a dolgokra, akár itt a megnövekedett mintaszám, akár pedig az OMME megkeresése alapján megfelelően reagált erre a kérdésre, sőt örömmel hallottuk, illetve olvashattuk, hogy most már a vizsgálati módszerben is előrelépés történt, tehát amit korábban nem sikerült kimutatni vagy megfelelően ellenőrizni, most már arra is van lehetőség.
Mindig vita van közöttünk, hogy a mintaszám sok-e vagy kevés. Azt gondolom, a konkrét ügynél abból is le lehet vonni a következtetést, hogy növekedett a mintaszám, tehát több mintát sikerült venni. Ehhez azt szeretném hozzátenni, hogy az előrelépés garanciája nem az, hogy minél több mintát vegyenek, bár nyilván kell a mintaszám. Most nem akarom a közvélemény-kutatásokat előhozni, ott is van mintaszám, azután elhisszük, hogy az adott pillanatban ki, hogyan áll a közvélemény-kutatás alapján, de azért a megközelítő állapotot a mintaszámból történő vizsgálatok tükrözik. Többek között az is elhangzott, hogy non diszkriminatív, illetve diszkriminációt nem alkalmazva megfelelő arányban vették korábban a magyar, illetve a külföldről behozott mézek esetében is a mintát. Ezt nem tartom diszkriminatívnak, mert ha a magyar mézek esetében azt tapasztalják, hogy nincs jelentős probléma, probléma inkább a külföldről behozott mézek esetében van - ezt mutatja a 70%-30% arány -, ezt tartsuk fenn, mert azt lehet tapasztalni, hogy inkább a külföldi mézeknél lehet esetleg probléma.
Egy dolgot ennek kapcsán szeretnék felvetni. Szerencsére, hál' Istennek a magyar méztermelés, illetve a méz exportpiaca elfogadható, el is hangzott, milyen arányban kerül a magyar méz exportra. Arra szeretném felhívni a figyelmet, a magyar méztermelők ne bántsák egymást, főleg ne úgy, hogy hamisítást feltételezve esetleg feljelentgessék egymást, hiszen azt kell végiggondolniuk, egymással is versenyeznek az exportpiacon, de minden magyar méztermelőnek árt, ha általában a magyar mézről rontják a képet, és ez árthat mindenki exportpozíciójának.
Csak egy epés megjegyzés: remélem, nem fordul elő, hogy a Négy Mancs Alapítvány beleavatkozik ebbe is, hogy szerintük kínozzák a méhészek a méheket, ami kifogásolható. (Herbály Imre: Kínozzák, sőt, ez méhen kívüli méztermelés. - Derültség.)
Azt szeretném végül elmondani, hogy engem megnyugtatott a tájékoztató, és köszönöm a tájékoztatót. Kérem a hatóságot, hogy ezt az ellenőrzést tartsa fenn a megjavult vizsgálati módszerek lehetőségeinek függvényében. További jó munkát kívánok önöknek.
ELNÖK: (Jelzésre:) Bagi Béla képviselő úrnak adok szót.
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Nemcsak képviselőtársam megnyugtatására mondom, de továbbra is érdekel bennünket a mézkérdés. Érdekelne, mondhatnám úgy is, hogy a fogyasztó oldaláról általában az élelmiszer-hamisítás, illetve a hamisítás a hatóságok és a hamisítók közötti versenyfutásról szól. Itt, ha elég öreg az ember, akkor hatalmas technológiai fejlődésnek lehet tanúja. Nagyon sokszor a hamisítók diktálják az iramot, és tudományos színvonalon adják elő azt, amit előadnak, és a hatóságok általában követik.
Ennyi bevezető után az lenne a kérdésem, hogy én, mint mézfogyasztó, nyugodt lehetek-e ezek után. Most már utolérte-e a hatósági vizsgálati módszer a mézhamisítók technológiáját? Egy másik kérdésem az akácmézzel kapcsolatos, ami a mézen belül egy különösen kedvelt termék. Az akác akkor akác-e? Ezt egy pollenvizsgálattal lehetne-e rendezni? Tovább cifrázva a kérdést: ebből mennyi a kínai akác? Ha én történetesen magyar fogyasztóként magyar akácmézet akarok enni, akkor mennyiben fogadhatom el azt a címkét?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, hozzászólás van-e? (Nincs jelzés.) Úgy látom, nincs, de megkérdezném Bros Péter urat, illetve a jegyzeteim szerint Gálos Szilárd úr van itt. Érdeklődöm, kíván-e valamelyikük szólni. (Igen jelzés.) A bizottság jelenlévő tagjai hozzájárulnak-e ahhoz, hogy Bros Péter úr, az Országos Méhészeti Egyesület képviselője szóljon? Kézfeltartással szavazzunk! (Mindenki jelez.) Úgy látom, rendben van, parancsoljon!
BROS PÉTER (Országos Magyar Méhészeti Egyesület): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottsági Tagok! Szakállamtitkár Úr! Én pontosan négy évvel ezelőtt voltam itt, akkor valamivel többen voltak. Az az igazság, hogy akkor felvetettem egy problémát, amiért Brüsszelben demonstráltak is a méhészek. A probléma kettős volt: a méz minőségével kapcsolatos probléma, illetve az azt megengedő szabályozással kapcsolatos probléma. Négy év eltelt, és tulajdonképpen - a szakállamtitkár úr szavaival élek - a helyzet a mai napig változatlan volt. Múlt vagy jelenidő, ezt mindenki ízlése szerint eldönti, de tény, a hatósági mézminták vizsgálata, amelyek napjainkban történtek, azt igazolják, hogy az elmúlt négy évben a helyzet változatlan volt. Az az előadás, amit most hallottunk, nem a hazai polcokon lévő méz minőségével kapcsolatos, hanem főleg az exporttal kapcsolatos.
Például én feltennék egy olyan kérdést a szakállamtitkár úrnak...(Jelzésre:) Tudom, nem tehetek fel kérdést, csak valahogyan azt szeretném elmondani, hogy szerintem nem annyira rózsás a helyzet, mint ahogyan a bizottsági tag mondta, ugyanis jelenleg például nagyon sok olyan háttérinformációnk van, amiről nem tudom, hogy ilyen szinten egyáltalán elhangozhat-e, hiszen a begyűjtött közel 200 milliós bírságnál kíváncsi lennék, hogy kik, milyen megosztásban és milyen paraméterekkel kapták ezt a bírságot. Mi valamikor, valahol biztosan meg fogjuk kérdezni a szakállamtitkár urat, hogy három évvel ezelőtt, amikor az Élelmiszerkönyvben nem deklarált, de irtózatosan magas paraméterrel rendelkező mézeket az asztalára tettünk, de nem történt semmilyen bírság, ma pedig cégeket több tízmillió forintra bírságolnak olyan paraméterekre, ami nemhogy nincs az Élelmiszerkönyvben, de még a szakma sem biztos a dolgában, hogy arra egyáltalán lehet-e bírságolni. A dolog tehát sokkal összetettebb.
Egy viszont biztos: nagyon-nagyon szépen köszönöm a méhésztársadalom nevében, hiszen egy óriási dolog indult meg. Egyértelmű, amit az államtitkár úr mond, hogy a hazai polcokon is tisztul a méz, tehát ennek a vége valószínűleg az lesz, hogy a polcokon tiszta méz lesz. Csak jelzem önöknek, a belföldi mézkiszerelők jelzése alapján egy fontos információ: a vizsgálatok óta eltelt időszakban több áremelkedést tudtak elérni a hazai üzletláncokkal szemben, mint az elmúlt öt évben összesen, mert a botrány a hazai üzletláncoknak sem jó.
Jelzem a bizottságnak, ami szintén a hatóságnak köszönhető, hogy sok hazai üzletlánc megkereste az érdekképviseletet, hogy segítsünk termelői mézek bejuttatásával. Nyilván itt nem megyek bele a tejproblémától kezdve abba, hogyan juthat el a méhész méze a polcokra, de ez mind ennek a vizsgálatnak köszönhető. Ennek viszont nincs vége.
Nagyon-nagyon szeretném felhívni a bizottságon, illetve a jegyzőkönyvön keresztül a hatóság figyelmét arra, amit a szakállamtitkár úr is elmondott, hogy az ágazatunk exportfüggő. Kicsit talán úgy korrigálnám a számokat, hogy a forgalomban lévő mézek 90 százaléka, hiszen a méhész nagyon sokat elad háztól, így tehát más szóval a Magyarországon megtermelt méz körülbelül 80 százaléka exportra megy. Nagyon szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy az exportcégeket, különösen azokat a cégeket, amelyek a rendszerváltás óta jelen vannak, és sokszor támogatták a méhészeket, viszik a szakmát, olyan cégek - ezt az államtitkár úr mondta -, amelyek a szakmában négy, öt, hat éve vannak, de nem tudom...
Mindenesetre köszönöm szépen azt is, hogy meghallgattak. Már korán itt voltam, mert nem tudtam, hogy így el fog húzódni az ülés, még az erdőtörvény idején jöttem be, közben elmentem enni (Derültség.), és Jakab István úr mondott egy-két mondatot az erdőtörvénynél. Mivel szakmai fanatikus vagyok, az agyam csak a méhekre, a mézre áll rá, bármit hallok, egyből átfordítom. Ő például az erdőtörvénynél többek között azt mondta, nehogy már attól kelljen védeni az erdőt, aki elülteti a fát, akié az erdő. Itt is szeretném felhívni a hatóság figyelmét, nehogy már azoktól kelljen félteni a mézet, akik megtermelik.
ELNÖK: A méhekre gondolt?
BROS PÉTER (Országos Magyar Méhészeti Egyesület): Nem, a méhészekre. Ilyen irtózatos hatósági ellenőrzéseket, mint amilyeneket a méhésztársadalom és a méhésztársadalomban minimum élelmiszerüzemmel rendelkező kis méhészek kaptak, hogy vasárnap délben is becsengettek, azonnali razzia, ilyent az elmúlt húsz évben soha nem kaptunk, azaz nem nálunk van a baj.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Jó egészséget, kellemes ünnepeket mindenkinek.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elnézést a beszólásért, de nem tudtam elkerülni.
Érdeklődöm, van-e még valaki, akinek kérdése van. (Jelzésre:) Járvás képviselő úrnak adok szót.
JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Véleményem van az ügy kapcsán. Már nem először kerül a bizottság elé a méhészek sorsa, illetve a mézkiszerelés, a mézforgalmazás. Egy dolgot lehet ebből leszűrni. Én nem vagyok méhész, de nem egyszerű a piacokat megvédeni, ha egyébként ilyen nagy erőket kell a méz irányában megmozdítani, akkor hol van az összes többi 99 egész valamennyi élelmiszer, ami a táplálkozásunkkal kapcsolatban van.
Örültem a számoknak, hogy ennyivel több vizsgálat volt, de a másik oldalon valahol biztosan hiányzik, mert az adott kapacitással bíró élelmiszer-biztonság területén dolgozók csak adott mennyiségű vizsgálatot tudnak elvégezni.
Az új technikákat, technológiákat illetően mindig az jut az eszembe - ez egy kicsit eltérő -, hogyha egy tízezer fős vagy harmincezer fős városban hárman hétvégén drogot fogyasztanak, azt ki lehet mutatni a szennyvízben, tehát technológia biztosan van, a műszerezettségnek vannak lehetőségei, csak mindez bizonyára pénzbe kerül. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés, vélemény? (Nincs jelzés.) Szakállamtitkár úr, öné a szó.
Dr. Süth Miklós szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) válaszadása
DR. SÜTH MIKLÓS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr, és nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat, véleményeket. Engedjék meg, hogy sorrendben menjek.
Nagyon szépen köszönöm Kis Péter úr bíztató szavait. Szükségesnek is érezzük, hiszen pont a mézügyön keresztül érezzük, hogy amiért nagyon sokat dolgoztunk, hogy a magyar fogyasztó bízzon a magyar termékekben, értelemszerűen ehhez a magyar fogyasztónak garancia kell. Ezt a hatóságban látja, hiszen az a független fél. Úgy érezzük, sajnos, az elmúlt időszakban a kollégáim munkája megkérdőjeleződik, a személyemben lévő rájuk vetülő negatív hatás miatt is.
Azt remélem, ahogyan ezt látni lehetett, azért a fogyasztó bizalma nemhogy elfordult ettől a terméktől, hanem ebbe az irányba is megindult, és remélem, hogy a hatósággal szemben meglévő negatív érzéseik sem erősödtek, hiszen látták az elmúlt évek tevékenységét. Ennek tükrében azt remélem, nem mindenki hitte el, hogy a hatóság most hirtelen megváltozott bizonyos esetekben.
Egyetlenegy pici pontosítást engedjenek meg. Próbáltam szerény maradni, de szeretnék a munkatársaimra nagyon büszke lenni. Ma Magyarországon olyan módszerünk van, ami másutt nincs. Nagyon sokat hallottunk pont a mézzel kapcsolatban az APLICA Laboratóriumról, amely egy kiváló brémai laboratórium, a szakmai vezetőjük itt járt Magyarországon. A munkatársaimnak bemutatta az ő módszerüket, mi is bemutattuk a módszerünket. Egy nagy különbség van. Ha megnézik azokat a vizsgálati adatokat, amelyeket olvasni lehetett, a végén az van, hogy "lehet, hogy hamisítás történt". A mi esetünkben az a nagy különbség: azt tudjuk mondani, igen, a nem természetes enzim, azaz a mesterséges enzim ott van, azaz máris van egy mesterséges enzim, amit ki tudunk mutatni, és a felolvasott példa alapján egyértelműen azt tudom mondani - ezzel szeretnék Bagi Béla úr felvetésére is reagálni -, hogy a versenyben most valóban úgy vagyunk, hogy picit mi állunk nyerésre. Értelemszerűen ez nem túl jó a világnak, hiszen francia mézek és egyéb mézek is fennakadtak a magyarországi rostán. Azt remélem, hogy a nemzetközi világ is fel fog figyelni erre, és esetleg ugyanúgy a köz érdekében fogjuk tudni alkalmazni akár bevételként is Magyarország és a magyar lakosság érdekében a magyar szakemberek laboratóriumi eredményét.
Ami szintén fontos gondolat, amit Kis Péter képviselő úr is és Bagi Béla képviselő úr is megemlített, hogy miben lehetünk biztosak vagy miben nem. Azt is látni kell, hogy a Magyarországon kiszerelt méz sem csak magyar mézből áll, azért Magyarországra is a világ minden országából érkezik méz. Nagyon nagy felelősség van azokon a vállalkozásokon, amelyek mézzel foglalkoznak. Ugyanúgy, mint ahogyan tisztességesen végzik a munkájukat, tisztességesen fel kell tüntetniük, hogy az alapanyag honnan származik. Magyarországon is nagyon egyszerű helyzet lenne, ha valóban a termelő méze kerülne az üvegbe, és úgy kerülne ki, de e helyett nagyjából egalizált méz előállítása történik, jó minőségű, kevésbé jó minőségű, kiváló, kicsit rosszabb mézekből, azután az kerül egységesen a fogyasztók elé itthon, Magyarországon is, tehát mi is vizsgálunk itthon alapként brazil alapanyagot, ugyanúgy argentin alapanyagot is, és nincs kizárva, hogy akár kínai méz is bekerülhet az Európai Unió piacára. Itt nagyon fontos, hogy azok a gazdasági kapcsolatok, amelyek egymással kapcsolatban vannak, feltüntessék a fogyasztónak, hogy magyar mézről vagy esetleg más ország mézeiről van szó.
Tévesen az is leírásra került, hogy ezt nem lehet eldönteni Magyarországon. El lehet dönteni, semmi nem tiltja, hogy a "magyar méz" felirat rajta legyen, és bízom a magyarországi vállalkozókban, hogy csak akkor írják rá, ha valóban magyar alapanyagból készült a méz. Ezt soha nem fogja tudni a hatóság megállapítani, már csak azért sem, hiszen a pollennel kapcsolatban is el kell mondani, hogy a korábbi élelmiszer-szabályozásban a pollenvizsgálat benne volt, de nem a hatóság kérésére került ki, nem Magyarországon, hanem az egész Codex Alimentarisból, azaz az egész élelmiszerkönyvi szabályozásból is, így a Magyar Élelmiszerkönyvből is kikerült. A hatóságnak ez is egy olyan paraméter, hogy meg tudjuk nézni, de ez alapján szankcionálni nem tudunk. Ezért nagyon vegyes állapotban vagyunk, és ezért is kértük segítségül az Országos Méhészeti Egyesületet, annak érdekében, hogy fektessünk le egy olyan paramétersort, amit a magyarországi termelők könnyedén tudnak, és a fogyasztónak, nekünk, mindannyiunknak pedig segítség, hogy azt tudjuk mondani, igen, valóban mézet szeretnénk, és ha azt húsz vagy negyven dekámat megveszem, akkor akár 1700 forintot is adok, és nem a 900 forintost, mert nem vagyok benne biztos, hogy az valóban méz-e, miközben kielégíti a mézre vonatkozó előírásokat, legalább is úgy tűnik, hogy kielégíti.
Biztos vagyok benne, hogy majd elindul egy olyan folyamat, amelyik megint nehéz helyzet elé fogja a világ hatóságait állítani, mert most valamit tudunk, és majd kiderül, mi az, amit nem tudunk, esetleg ezen a területen is megindul a versenyfutás.
A számokban nem vagyok túl jó, viszont ha jól tudom, a cukorszirup, a cukor és enzim felhasználásából pollen hozzátételével, tehát annak az aminosavnak a hozzátételével, amit a méhecske is beletesz, kerül előállításra egy mézszerű anyag, ami néhány száz forintba kerül, de ha ezt a méhek az előbb említett módon valóban virágról gyűjtik vagy a vadon élő rovarok váladékaiból, akkor pedig ez több száz forint. Egyetlenegy levelet láttam az APEH-től - természetesen az APEH is vizsgálódik ebben az ügyben -, amelyben leírták, hogy vizsgálataik szerint az a realizált haszon, amit egy esetbe láttak, az 2 milliárd forint. Ez olyan összeg, ami bizonyos esetekben sajnos nehéz helyzetbe hoz mindenkit, bár azt is el kell mondanom, hogy Magyarországon az egyik vállalkozás és annak a tulajdonosa a múlt héten arról tájékoztatott bennünket, hogy neki is segített az ellenőrzés, hiszen az egyik beszállítóját le tudta buktatni, aki ezzel az ő vállalkozásának kárt okozott.
Értelemszerűen a hatóság addig nem tud visszamenni, hogy a vállalkozás vagy a vállalkozás egyik alkalmazottja volt-e a hibás. Mi azt tudjuk, hogy az a termék, ami a fogyasztóhoz került, nem felelt meg. Értelemszerűen a felelős élelmiszer-vállalkozásoknál meg tudtak kezdődni azok az intézkedések, amelyek remélhetőleg a jövőben kiszűrik annak a lehetőségét, hogy ne legyen ilyen jellegű probléma a termékekkel.
Felmerült egy kérdés arra vonatkozóan, természetesen akceptálva azt, hogy én is csak burkoltan válaszolok, de nagyon határozottan, ahogyan az elnök úr is fogalmazott, már több éve letették a Magyar Élelmiszerkönyvben nem deklarált, de igen magas értékeket. Itt van a hatóság problémája. Ha nincs deklarálva, akkor nem tud az alapján eljárni, ráadásul ebben a kérdéskörben többször felmerült, hogy akkor ki vesz mintát, ki nem vesz mintát. Szintén nagyon helyesen merült fel azokban a beszélgetésekben, amelyek az elmúlt héten zajlottak, hogy akár maguk a vállalkozók is néha megkérdőjelezik, az a minta, ami levételre került a szerintem abszolút jó szándékú vizsgálatoknál, valóban az ő mintájuk-e avagy sem. Ezért is hangsúlyozzuk mindig, és ebben megállapodás is született közöttünk, hogy a következő ellenőrzéseknél a hatósággal közösen történik a mintavétel, ugyanazt a mintát leveszi az OMME, a lehetőségei vagy az igényei szerint vizsgáltatja, mi is levesszük, és a hatósági labor a hatósági mintát megvizsgálja, hiszen az alapján tudja a szankciót kiróni.
Ugyancsak fontos ebben a kérdéskörben megjegyezni azt is, ha egy vállalkozó megpróbál megfelelni az elvárásoknak, hiszen ebben az ügyben is egy határainkon kívülről származó mézzel kapcsolatban felmerült, hogy a hatóságunk elfogult, mert a magyar mézet tönkreteszi, és a szomszédos országból érkezett mézzel pedig nem tesz semmit. Azt látni kell, hogy méz és méz más és más. A magyarországi vállalkozásoknál, amelyiknél találtunk olyan mézet, amelyikben a nem természetes enzimet megtaláltuk, a másik mézük ott marad a polcon. Ebből a szempontból ebben az esetben sem történt más, minthogy ráadásul még az üzletlánc is megpróbált óvatos lenni, és azt mondták, ők a következő tételt annak alapján tették ki a polcra, hogy a vállalkozás hozta a független laboratórium eredményét arról, hogy ez méz. Tehát itt vagyunk abban a helyzetben, hogy méz, labor, és mégis csak van benne egy érdekes helyzet, tehát ezért is van a hatóságnak ilyenkor saját mintavételezése és saját vizsgálati eredményei.
A szakma sem biztos abban, hogy mi lehet, és mi nem lehet. Abszolút egyetértek Bros Péter úrral abban, hogy itt nagyon nehéz határértékeket tenni. Azt viszont megtette a hatóság, hogy azokban az esetekben, amikor olyan paraméterekre, amelyekre nincs határérték megállapítva, két dolgot néztünk meg: megnéztük a beszállított alapanyagot és az abból előállított készterméket. Az egyik módja a cukorból lévő szirup előállításának, hogy savas hidrolízissel a Ph-t megváltoztatjuk körülötte, így a citromsav és a C-vitamin kérdése, amelyik kvázi segítséget tud nyújtani, és elvileg ott is lehet a mézben bizonyos adatok szerint. Egyetlenegy dolgot lehet látni: a beérkezett alapanyag és az abból készült késztermék között jelentős különbség volt. Volt, hogy az egyikben szinte semmi, a másikban pedig az égben volt az a mennyiség, ami a késztermékben előfordult. Értelemszerűen tehát itt a hatóság az alapanyagot és magát a készterméket is vizsgálta, hogy érdemit tudjon mondani.
Ami szintén fontos, hogy még vasárnap is mentek a kollégák ellenőrizni: rendkívül fontos, mert a láncban ma azokkal a szereplőkkel találkozunk, akik termelik. Ők azt mondják, kiváló a méz, aki kicsomagolja, az manipulálja a mézet, tehát már ott történik a hiba, de a hatóság értelemszerűen nem ismer angyalokat és ördögöket, mindenkinél ellenőriz. Azért a zaklatásért, amit éreznek a vállalkozások, elnézést kérünk. Remélem, ők is érzik azt, hogy értük dolgozunk, mert abban az esetben, ha bebizonyosodik, hogy nem náluk van a hiba, ebből a körből őket máris ki lehet emelni.
Azt gondolom, az nagyon fontos dolog volt, és elnézést kérek, mint hatóságnál dolgozó ember, nem mondhatnék ilyent, de nagyon nagy örömmel hallgattam Bros Péter úrnak azt a mondatát, hogy öt évig nem volt emelkedés az árakban, és most annyi emelkedés volt, amennyi öt év alatt nem volt. Ez azt jelzi, hogy valami történt.
Egy számot még megemlítek. Teljesen eltérőek a KSH-adatok, természetesen az OMME, jól ismerve a szakmai hátteret, nem tartja ezeket megbízhatóknak. Az OMME és a KSH adatai szerint 20 és 25 ezer tonna a Magyarországon lévő megtermelt méz, 5 ezer tonna, 25 százalék a különbség. Ez nagyon sok. Valaminek ebben lennie kell, ráadásul azt is lehetett látni, hogy az elmúlt időszakban önrevízió történt, a KSH adatokban is változás történt, azaz több esetben azért realizálódott, hogy mégsem volt annyi méz, vagy az a méz értelemszerűen másként jelent meg a saját piacainkon.
Remélem, sőt, ma már azt látom, hogy van előrelépés. Természetesen, mivel hál' Istennek, látom, ez sok családnak jó kiegészítés, néhány vállalkozásnak nagyon fontos, mert munkát tud teremteni, és nagyon jó üzlet. Ha ez a jó üzlet tisztán megmarad, az egész világ azt fogja igényelni, hogy magyar mézet tudjon vásárolni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a bizottság nevében a tájékoztatót, az Országos Méhészeti Egyesületnek a felvetéseket, a kérdéseket és a kérdésekre adott válaszokat.
Azt kérjük az Élelmiszer-biztonsági Hatóságtól, hogy továbbra is tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a magyar méz minősége tényleg "méhen belüli" termelésből adódjék, és tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az importmézek minősége is méz legyen, ne pedig valamilyen kutyulmány.
Mivel karácsony lesz, és folyik a Csillagszóró II. hadművelet, megköszönjük a tájékoztatót, a végzett munkájukat, és a Csillagszóró II. hadművelethez szerény sikereket kívánunk, mert ez azt jelentheti, hogy rendben van a magyar élelmiszer-biztonság. Köszönöm szépen a részvételt. (Dr. Süth Miklós: Nagyon szépen köszönjük.)
Tisztelt Bizottsági Tagok! Az Egyebek napirendi pont következik. Két bejelentésem van. Az egyik bejelentés szerint hétfőn 11 óra 30 perckor bizottsági ülést tartunk, ugyanis ötpárti egyetértéssel országgyűlési határozati javaslatot nyújtottunk be "A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekkel kapcsolatos etikus kereskedői magatartás kidolgozásáról" címen. Szeretnénk ezt az országgyűlési határozattervezetet még az őszi ülésszakon végigvinni, ezért hétfőn üléseznünk kell.
A következő pedig az, hogy szerdán 14 órakor soros bizottsági ülést kell tartanunk azokkal a napirendi pontokkal kapcsolatban, amelyek még ránk tartoznak. Ilyen például: a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát helyzetéről Tátrai Miklós vezérigazgató urat hallgatjuk meg, valamint a MON 810-es kukoricaüggyel kapcsolatos tájékoztatót hallgatunk meg, amit képviselőtársunk kezdeményezett.
Van-e valakinek az Egyebekkel kapcsolatban bejelenteni valója? (Nincs jelzés.)
Miután nincs, tisztelettel megköszönöm meghívott vendégeinknek, segítőinknek a megjelenést és a végzett munkát, mindenkinek jó pihenést kívánok. Az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 15 perc.)
Font Sándor
a bizottság elnöke
Herbály Imre
a bizottság alelnöke
Jakab István
a bizottság alelnöke
Jegyzőkönyvvezetők: Biczó Andrea, Gálné Videk Györgyi és Molnár Emese