MB-1/2009.
(MB-90/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2009. február 11-én, szerdán, szerdán, 10 óra 8 perctől
a Képviselői Irodaház V/515. számú termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók: *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló T/7042. számú törvényjavaslat (Általános vita) *
Dr. Andréka Tamás (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Dr. Andréka Tamás (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) válaszai, reflexiói *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi véleményét ismertető képviselő kijelölése *
Az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződésnek az áruk szabad áramlását biztosító rendelkezéseihez kapcsolódó kölcsönös elismerés alkalmazásáról szóló T/6750. számú törvényjavaslat *
Módosító javaslat megvitatása *
Az ÁPV Zrt. és jogelődei - mint a privatizáció lebonyolítására létrehozott célszervezetek - tevékenységéről és a teljes privatizációs folyamatról (1990-2007) szóló J/8582. számú jelentés (Általános vita) *
Keller László (Pénzügyminisztérium) szóbeli előterjesztése *
Kérdések, hozzászólások *
Keller László (Pénzügyminisztérium) válaszai, reflexiói *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi véleményét ismertető képviselő kijelölése *
Egyebek *
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke és
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Borenszki Ervin (MSZP)
Csontos János (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Zatykó János (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Bagi Béla (Fidesz)
Bodó Imre (Fidesz)
Czerván György (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott:
Bedő Tamás (MSZP) Borenszki Ervinnek (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP) Herbály Imrének (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP) Csontos Jánosnak (MSZP)
Paizs József (MSZP) Demendi Lászlónak (MSZP)
Bagi Béla (Fidesz) megérkezéséig dr. Ángyán Józsefnek (Fidesz)
Járvás István (Fidesz) Czerván Györgynek (Fidesz)
Keller László pénzügyminisztériumi államtitkár
Dr. Somssich Réka főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Andréka Tamás főosztályvezető-helyettes (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 11 perc)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait a 2009-es tavaszi ülésszak első bizottsági ülésén. Köszöntöm a munkánkat segítő tisztviselőket, köszöntöm mindazokat, akik figyelemmel kísérik a bizottság nyílt ülését, és köszöntöm mindazokat is, akik az egyes napirendi pontokhoz előadóként érkeznek.
A bizottság tagjait szeretném tájékoztatni egy sajnálatos eseményről. Horváth Zoltánné Katalin férje tragikus hirtelenséggel, nem várt körülmények között elhalálozott az elmúlt hétvégén. Ezért bizottsági munkánkat átmenetileg helyettesítéssel oldjuk meg: Palkó Katalin - akit itt látnak a titkársági asztalnál - segíti az átmeneti időszakban a parlament Mezőgazdasági bizottságának munkáját. A bizottság nevében ezúton is részvétemet és részvétünket szeretném kifejezni Katalinnak. Arra kértem, hogy belátása szerint végezze el, amit ilyenkor sajnálatos módon el kell végeznie, és úgy térjen vissza a bizottsági munkához, hogy mi is tudjunk neki segíteni ennek a helyzetnek a feldolgozásában.
A napirendi pontokkal kapcsolatosan írásban kiküldtük a tervezetet, amelyben négy napirendipont-javaslat olvasható. A bizottság tagjai részére napirendipont-cserét szeretnék javasolni: az 1. és a 2. napirendi pont sorrendi cseréjét szeretném javasolni. Az 1. napirendi pont és az indítvány tárgyalásán Bagi Béla képviselőtársunk is jelen szeretne lenne, de eközben egy másik bizottság is tárgyalja egy másik indítványát, miközben várhatóan egy bizottsági módosító javaslatot is szeretnénk előterjeszteni. Ezzel az indoklással szeretném javasolni az 1. és a 2. napirendi pont cseréjét.
Kérdezem, hogy a napirendi pontokhoz kapcsolódóan van-e további kérdés, észrevétel, bejelentés. (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor először a cserejavaslatot szeretném megszavaztatni. Kérdezem, ki az, aki egyetért az 1. és 2. napirendi pont cseréjével. Aki igen, az kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ezt a bizottság egyhangúlag elfogadta.
Ezután az így módosított napirend megszavazására teszek javaslatot. Kérdezem, ki az, aki a napirendi pontokat e sorrend szerinti tárgyalással elfogadja. Aki igen, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ez is egyhangú.
Eszerint fogunk haladni.
Egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló T/7042. számú törvényjavaslat (Általános vita)
Első napirendi pontunk tehát az egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló T/7042. számú törvénytervezet általános vitája, bizottságunk első helyen kijelölt bizottság ebben a témakörben. A kormány képviseletében köszöntöm dr. Andréka Tamás főosztályvezetőt, akinek megadom a szót mint előterjesztőnek... (Herbály Imre: Főosztályvezető-helyettes!) ...Főosztályvezető-helyettes - javít ki az alelnök úr. Köszönöm szépen a segítséget. Nem vesszük el senkitől sem a jogot és a titulust. Megadom a szót dr. Andréka Tamásnak.
Dr. Andréka Tamás (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A bizottság egy klasszikus értelemben vett tipikus salátatörvényt tárgyal, amely 16 agrártárgyú törvény módosítását tartalmazza. Három szempont vonul végig a törvényjavaslaton, amelyek alapján a koherenciája mégis megteremthető. Az első a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának 77/2008. számú határozatára vezethető vissza. Ez az alkotmánybírósági határozat megsemmisítette a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal létrehozásáról és működéséről szóló 274/2006. számú kormányrendelet azon rendelkezését, amely kimondta, hogy az MGSZH központjának döntése ellen közigazgatási eljárás keretében nincs helye fellebbezésnek. Az Alkotmánybíróság a határozatában kifejtette, hogy a fellebbezéshez való jog korlátozását - mivelhogy a jogorvoslathoz való jog egy alkotmányos alapjog - csak törvényben lehet kimondani, a rendelkezés pedig kormányrendeleti szinten került megfogalmazásra, ezért semmisítette meg. Mindazonáltal bizonyos ügycsoportok vonatkozásában indokoltnak tartjuk a közigazgatási úton történő fellebbezés kizárását, különösen olyan esetekben, amikor az ügy az MGSZH központjában kerül elbírálásra, vagy mert akár a szükséges infrastruktúra vagy laborhálózat ott áll rendelkezésre, akár a szakmai apparátus az országos központi szervben található meg, vagy az ügynek az egész országra vagy az ország meghatározott részére való kiterjesztése miatt. Ugyanakkor más helyzetek is előfordulhatnak, mint amikor például a miniszter jár el elsőfokú hatósági jogkörében, ez esetben nincs is hova közigazgatási úton fellebbezni. Azt ugyanakkor hangsúlyozni szükséges, hogy a fellebbezéshez való jog kizárása nem jelenti a jogorvoslat teljes kizárását, hiszen a határozatnak a bírósági úton való felülvizsgálata ebben az esetben is lehetséges - ez tehát nem jelenti a jogorvoslattól való teljes elzárást.
A második szempont, amely végigvezethető a törvényen, szintén egy alkotmánybírósági döntés: a 41/2008. számú alkotmánybírósági határozat, amely a vadászati törvénynek a miniszter számára adott rendeletalkotási felhatalmazását semmisítette meg, arra hivatkozással, hogy az túlságosan általános formában került megfogalmazásra. A '90-es évekig bevett kodifikációs gyakorlat volt, hogy a rendeletalkotási felhatalmazás a törvény végrehajtására adott felhatalmazást a miniszternek, ennél bővebben nem fejtette ki, hogy mely tárgykörökre vonatkozóan kap a miniszter a végrehajtással kapcsolatban felhatalmazást, és erről állapította meg az Alkotmánybíróság, hogy ez olyan tág rendeletalkotási jogkört biztosít, ami a jogállamisággal már nem egyeztethető össze. Ennek nyomán nemcsak a vadászati törvényben, hanem valamennyi agrártárgyú törvényben elvégeztük a felhatalmazások konkretizálását - e tekintetben egy elég részletes felsorolást tartalmaz, a vadászati törvény esetében körülbelül 20-25 területen került ez megállapításra.
A harmadik összetartó szempontja a törvényjavaslatnak az európai uniós tagságunkból eredő két kötelezettségszegési eljárás. Az egyik a 79/409/EGK tanácsi irányelv átültetésével kapcsolatos, ez az irányelv a vadon élő madarak védelméről szól, ennek nyomán a vadászati törvény módosítása szükséges. A másik pedig a 90/219/EGK irányelv, amely a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerben történő felhasználásáról szól, amelynek nyomán a géntörvénynek egy egészen egyszerű, gyakorlatilag technikai módosítása szükséges: egy határidőt, az eljárási határidőt kell megállapítani benne, tehát ilyen irányú módosítása szükséges. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a hozzászólások és kérdések lehetőségét a bizottság tagjainak. (Godó Lajos jelzésére:) Parancsolj, Godó Lajos!
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégeink! Az előterjesztő részletesen ismertette a T/7042. számú törvényjavaslat benyújtásának indokait - ezeket, azt hiszem, nem kell újból elmondani. Mi, kormánypárti képviselők támogatjuk a salátatörvény általános vitára való alkalmasságát. Itt az alkotmánybírósági határozatoknak kívánunk elsősorban érvényt szerezni, illetve különböző törvények esetében a miniszteri rendeletek pontosítását célozza ez a törvényjavaslat, és az uniós, tanácsi rendeletek, jogszabályok, irányelvek átvételéről van szó - döntően erről szól a 16 törvényre beadott módosítás. Mi ezzel egyetértünk, általános vitára alkalmasnak találjuk. Azt még meg szeretném jegyezni, hogy az új, leendő agrárkörnyezet-gazdálkodási pályázati kiírás bizonyos elemeit tekintve a biogazdálkodásra való áttérésre vonatkozóan is vannak utalások a törvényjavaslatban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés, észrevétel? (Örvendi László József jelzésére:) Parancsolj, Örvendi László!
ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Bizottság! A törvénymódosító javaslat 9. §-ában a mezőőri szolgálatról van szó. Én azt hiányolom ebből a paragrafusból, hogy ugyan pontosítja, hogy az állam a költségek felét kívánja fedezni, egy másik mondatban azonban már arról van szó, hogy a felét, de legfeljebb egy külön jogszabályban meghatározott összeget vállal, és tudjuk, hogy a jelenlegi mezőőri fizetések felét nem állja az az 50 ezer forint, ami most 50 ezer forintban van megállapítva, hogy a felét, de maximum 50 ezer forintot adunk. Nekem az volna a javaslatom, hogy a jogszabályból ezt a részt, hogy: "de legfeljebb külön jogszabályban meghatározott összeget" vegyük ki, és ha a felét, akkor az legyen a fele, és ne a felénél kevesebb legyen. 100 ezer forint bruttó fizetésért mezőőrt, fegyverrel ellátott, jó munkát végző mezőőrt, aki felelősséggel elvégzi ezt a munkát, nem lehet kapni. Nekem tehát az a véleményem, hogy ezt a részt együk ki a javaslatból. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nekem is lenne egy kérdésem vagy kérésem. Két szakaszban is láttam, hogy a hegyközségi törvénnyel, illetve a bortörvénnyel kapcsolatos változások kerültek megfogalmazásra. Az előterjesztésben nem hallottam ennek az indokát és a jóságát legalább a kormány részéről, hogy miért gondolják, hogy ezt így kell megváltoztatni. Hogyha erre esetleg kitérne az előterjesztő!
(Dr. Medgyasszay László jelzésére:) Medgyasszay Lászlónak adok szót.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Általában nem szeretem ezeket a salátatörvényeket. Elfogadom azt, hogy bizonyos kisebb módosításokat ésszerű így, egy kalap alatt megoldani, de azért olyan témák is vannak itt, amelyek külön előterjesztést igényelnének. Akár a vadászati törvénnyel kapcsolatos módosítás, akár a halászattal vagy az állattenyésztéssel kapcsolatos módosítások látszólag csak egy egyszerű kompetenciameghatározást jelentő szabályozások, de bizony jó lenne ilyenkor áttekinteni ezeknek a törvényeknek és ágazatoknak az egész koncepcióját, hogy mit akarunk, hogy akarjuk. Ez egy általános megjegyzés a részemről. Ezek a törvények megértek volna tehát egy külön javaslatot, amelyben akkor lehetőségünk lenne esetleg éppen aktuális problémákat is rendezni vagy a törvényalkotás óta felmerülő problémák megoldására javaslatot tenni. Így ez rendkívül nehéz, gondoljuk el, az egész tizen-akárhány törvény... Tizenöt? (Közbeszólások: Tizenhat!) Tizenhat. Mindegyik törvényt külön elő kellene venni, és akkor át lehetne nézni. Ez elképesztő, szóval így ez nagyon nehéz. Ez egy általános érvényű megjegyzésem, sajnálom, hogy ezekre így külön nem tértünk ki.
Aztán van egy apróság is. Megütötte a szememet - lehet, hogy nem jól láttam -, hogy a földhivatalokat nem földhivatalnak nevezi, hanem... Segítsenek! (Közbeszólások: Ingatlan-nyilvántartás!) ...Ingatlan-nyilvántartási szervezet vagy valami ilyesmi. Nem tudom, ez lesz a hivatalos neve ezután a földhivatalnak? Mert eddig tudta a polgár, hogy hova kell mennie: be kell menni a földhivatalba. Ez csak egy apró kérdés a részemről, mert ha a falusi ember azt látja, hogy be kell mennie az ingatlan-nyilvántartási szervezethez, akkor vakarja a fejét.
A másik, mi lehet, hogy talán egy kis csipkelődés, de nem tudom, mi lesz a következménye, az, hogy az állattenyésztési törvénynél sok mindenre felhatalmazást kap a miniszter. Azt is elfogadom, hogy általában kerettörvényeket alkotunk, és minden apró-cseprő dolgot nem lehet törvényben szabályozni, azért van a végrehajtási rendelet meg a végrehajtási utasítás. De azért megkérdezem: ha az állattartót nyilvántartásba fogják venni - mert itt az van, hogy nyilvántartásba kell venni, és majd a miniszter kijelöli ennek a szabályait -, akkor ha én két darab tyúkot tartok, már állattartó vagyok? Felhívom a figyelmet, hogy a szabályozást nem tudjuk ebből, mert ebben az van, hogy állattartó. Vajon hogy fog ez kinézni? Ilyenkor megint az a problémám, hogy nem tudom, hogy a miniszter miről és hogyan fog majd a felhatalmazás alapján rendelkezni, mit fog megtenni. Ezt csak azért mondtam el, hogy már most felhívjam a figyelmet a törvény megszavazása utáni időszakra, amikor majd a végrehajtási rendeleteket - nem tudom, lehet, hogy ma már nem így hívják; mi még úgy hívtuk, hogy végrehajtási rendelet - fogják megfogalmazni, hogy akkor tessék már figyelni ezekre a dolgokra, hogy életszerű legyen, és nehogy akkor kelljen majd itt, a Mezőgazdasági bizottságban előrángatnunk egy-egy ilyen rendeletet, hogy ez itt hogy és mint van.
Köszönöm szépen, ezek voltak az észrevételeim, nem is annyira kérdéseim. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Herbály Imre jelzésére:) Herbály Imre alelnök úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Teljesen egyetértek Medgyasszay képviselőtársammal abban, hogy én sem szeretem a salátatörvényeket, sőt én még a salátát sem szeretem. (Derültség. - Közbeszólások: Ez hiba! Kevés benne a vitamin!) Kevés benne, igen. Hogy szót kértem, annak az oka az, hogy Örvendi képviselőtársam felé szeretném megjegyezni, hogy most az általános vitára való alkalmasságról van szó, tehát hogy mit vegyünk ki belőle, meg ilyenek, ezek későbbi dolgok. Szerintem sok mindenben meg fogunk majd egyezni, látom előre.
Ami pedig a salátatörvény sajátosságát illeti, itt olyan prompt kérdések szabályozásáról van szó - és erre nyilván kitér majd az előadó -, amelyek nem tűrnek halasztást. De ez nem jelenti azt, hogy azokat a dolgokat, amelyeket Medgyasszay képviselő úr mondott, nem kell figyelembe venni, mert én is úgy gondolom, hogy a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, a vadászatról szóló törvényt, a halászatról és horgászatról szóló törvényt, az élelmiszerlánc- és a hatósági törvényt, az állattenyésztési törvényt és a szőlőtermesztésről és borászatról szóló törvényt is át kell nézni, arra azonban talán egy kicsit több időnk van, hogy egy teljes, generális átvizsgálást elvégezzünk. Most nyilván szorítanak bennünket a határidők, azért hozta ide a kormány ezeknek a törvényeknek a gyors módosítására vonatkozó javaslatát.
Úgyhogy én azt kérem képviselőtársaimtól, hogy fogadják el az általános vitára való alkalmasságát e salátatörvénynek, aztán keressük az alkalmat arra, hogy azokat a törvényeket, amelyekről Medgyasszay képviselő úr is szólt, vizsgáljuk felül, és a módosításukat végezzük el. Köszönöm. (Dr. Medgyasszay László: Közeledünk egymáshoz!) Nemhogy örülnél! (Derültség. - Dr. Medgyasszay László: Pont azt mondtam, hogy közeledünk egymáshoz, ezt mondtam!)
ELNÖK: Köszönöm. (Dr. Ángyán József jelzésére:) Ángyán Józsefnek adok szót.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tulajdonképpen egy dologra szeretném felhívni a figyelmet, miközben én is úgy gondolom, hogy ezeknek a módosításoknak a többségére szükség van. Nem biztos, hogy minden esetben ez a jó megoldás, de módosítókkal nyilván lehetőség lesz javítani, és most arról szól a történet, hogy általános vitára bocsássuk-e ezt a kérdést. A magam részéről egyetértek azzal, hogy ezek a kérdések zömében olyan kérdések, amelyeket módosítani kell. Én inkább arra szeretném a saját munkánk meg a kormány munkájának a megkönnyítése szempontjából is felhívni a figyelmet, hogy nagyon jó volna, hogyha olyan törvények születnének - és ez a törvényalkotás minőségét is mutatja -, amelyekkel zömében nem alkotmánybírósági döntés alapján kellene újra hozzányúlnunk a törvényekhez. Kicsit az a szépséghibája, és a salátatörvényt éppen ez indokolja, gondolom, hogy most már annyi alkotmánybírósági határozat gyűlt össze, amely mind-mind azt mondja, hogy ezek a törvények valamilyen szinten alkotmányellenesek, hogy ezeket muszáj módosítani. Jó lenne ezt elkerülni, tehát a jegyzőkönyv számára is mondom, és a kormányt is biztatom arra, hogy próbáljon meg olyan törvényjavaslatokat előterjeszteni, aztán itt próbáljunk olyan törvényeket meghozni, amelyeket nem kell újból visszahozni ilyen módon, salátatörvény formájában, és amelyekben nem kell egy-egy, a teljes kontextusból kiragadott elemet módosítani. Sokkal szerencsésebb lenne, hogyha maga az adott terület szabályozása olyan lenne, hogy egyben látjuk az egészet, és meg is felel az alkotmányossági követelményeknek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jakab Istvánra nézve:) Átadom az ülés vezetését, ugyanis én is szeretnék hozzászólni képviselőként.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Font Sándor elnök úrnak adok szót. Parancsolj, elnök úr!
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Mint ahogy az előterjesztőtől hallhattuk, a törvénymódosítás első része az alkotmánybírósági döntésekhez kapcsolódik. Szeretném megjegyezni, hogy jó néhány esetben jeleztük, hogy a Gyurcsány-kormány utóbbi években gyakorolt törvényalkotási folyamataival nem értünk egyet, különös tekintettel arra, amit itt már Medgyasszay László is megemlített, hogy valahogy úrrá lett a kormányon, hogy most már semmit nem szeretne a parlamentre bízni és törvényi módon szabályozni, hanem a törvényt egy csontvázként kívánja használni, és abban csak arra kíván alapozni, a törvény feladatát csak abban kitűzni célul, hogy felhatalmazást adjon a kormánynak a rendeletek meghozatalára. Mi ezt például az MGSZH-rendszer létrejöttekor is elmondtuk, amely most itt visszatér egy alkotmánybírósági döntés következtében. Ezzel a jogalkotási technikával most már kvázi semmibe nem nézik a parlamentet. Érjük persze, kisebbségi kormányról van szó; iszonyú nehéz többséget találni az egyes parlamenti döntések, törvények meghozatalához, ezért elégséges egy törvényt átpréselni, és abban rengeteg felhatalmazást adni.
Az Alkotmánybíróság előtt éppen tárgyalás alatt lévő SPS-törvényben felhatalmazások sora van, azt hiszem, 16 vagy 17 kormányrendeleti felhatalmazás típusú témakörben adott volna a törvény felhatalmazást, jogosultságot a miniszternek. Ezt itt külön is megemlítettük, de ez most már majdnem mindegyik törvénynél megemlíthető. Magyarul: a jelenlegi kormány áttért a rendeleti kormányzásra. Ez most láthatólag visszaütött, hiszen jó néhány ilyen kérdésben azt mondta az Alkotmánybíróság - ha jól emlékszem, például a vadászati törvényt külön kiemelte a főosztályvezető-helyettes úr -, hogy eddig, és ne tovább. Ezt mi megpróbáltuk szakmai érvekkel megbeszélni, de nyilvánvaló, hogy egy magasabb érdek abban motiválta a bizottság tagjait, kormánypárti tagjait, hogy ne lássanak abban problémát, amit mi hibaként vetettünk fel az egyes törvények alkalmazásánál. Látható, hogy ez a technika az Alkotmánybíróság szerint nem tartható fenn hosszú távon.
Ugyanakkor e törvénykezés kapcsán látjuk, hogy persze ha az Alkotmánybíróság úgy döntött, ami valahol az ellenzéket igazolja vissza, akkor nekünk most roppant nehéz azt mondanunk, hogy az Alkotmánybíróság döntése következtében nem kellene ilyen salátatörvényt előterjeszteni. Roppant kínos helyzetben vagyunk: vegyük szét 16 önálló törvényre, és 16 alkalommal, 16 előadóval tárgyaljuk - ismerjük a parlamenti eljárási rendet -, vagy pedig sűrítsük egybe ezeket a törvénytervezeteket? De azért mégis csak megkérdezek valamit. Megemlítésre került itt, hogy 16 önálló törvény megnyitására kerül sor. Ezen belül olyan törvényeknél, mint a bortörvény, a hegyközségi törvény, a halászati törvény, a vadászati törvény, a géntechnológiai törvény, az állattenyésztési, állatvédelmi törvény az érintett szakmai szervezeteket, netán hatóságokat megkérdezték-e arról, hogy ha most így módosítjuk ezeket a törvényeket, akkor jó lesz-e? Mert például a bortörvény és a hegyközségi törvény kapcsán egész érdekes gondolatokat vet fel az itteni módosítás, mondjuk az újratelepítési jogok újraszabályozása a hegyközségtől elvéve, központosítva, vagy bármi ilyen kérdésben, amelyben egyszer már megállapodtunk. Értjük, hogy az Európai Unió milyen új rendszer hozott be a 2008 májusi szőlő-bor-reformmal kapcsolatosan, de ennek következtében ezt egyszer már megtárgyaltuk, és volt egy törvény, amelyben rendeztük, hogy ezt hova és milyen módon fogjuk majd tenni. Ez át lett-e futtatva mondjuk a hegyközségi rendszeren? Azok véleményezték-e ezeket a kérdéseket? De ugyanezt kérdezem, mint említettem, néhány szakmai törvénynél, a halászati törvénynél is, de Herbály Imre alelnök úr említette a vadászati törvényt - ők rábólintottak-e legalább olyan szinten, hogy: aha, értjük, és szerintünk is legyen inkább így, ez lenne a jobb verzió. Vagy ott van a géntechnológiai törvény: van egy géntechnológiai bizottság, de én nem tudom, nem látom semmiféle indoklásban, hogy legalább ők azt mondták volna, hogy jó, értjük, és ez tényleg jobb irányba viszi a dolgokat; nem beszélve itt az állattenyésztési, állatvédelmi törvényekről, amelyek kapcsán nem önmagában a törvényalkotás jelent problémát, hanem az egész állattenyésztési ágazat helyzetével kapcsolatosan jelent gondot.
Ez egy nagyon régi vita közöttünk, miszerint a miniszter úr, mióta 2005 óta miniszter, mindig elmondja, hogy az állattenyésztés és növénytermesztés egyensúlyát helyre kellene állítani, ezzel szemben a négyéves minisztersége alatt - most mind a két kormányra, a Gyurcsány I-es és a Gyurcsány II-es kormányra is gondolok - sajnálatos módon folyamatosan veszít a teréből az állattenyésztés. Tehát nagyon jó volt, hogy a miniszter úr ezt szóban elmondta, de gyakorlatilag semmit nem tett érte, és bár rávilágítottunk néhány kérdésre, hogy milyen lehetőségek lennének az állattenyésztés területén, azok most sajnos kimaradnak. Ilyen kérdés például az állatjóléti támogatások kérdése, amely támogatások tavaly 4 milliárd forinttal kerültek beállításra, és 9 milliárdos igény érkezett, több mint a felét elutasították. Ez egy olyan finanszírozási lehetősége az állattenyésztésnek, amit minden más ország alkalmaz, minden velünk konkurens ország, mi meg széttárt kézzel nézzük, hogy az állattenyésztés megint vesztett a hazai és a nemzetközi súlyából. Ezekre utalnék, amikor azt kérdezem, hogy az ilyen rendkívül tagolt, 16 törvényt is megnyitó salátatörvényről a nagyon sok érintett vajon hogyan vélekedett, volt-e legalább egy- vagy kétkörös egyeztetés velük?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Van-e további hozzászólás? (Senki nem jelentkezik.) Nem lévén visszaadom az ülés vezetését.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm. A felmerült kérdések megválaszolására megadom a szót a főosztályvezető-helyettes úrnak.
Dr. Andréka Tamás (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) válaszai, reflexiói
DR. ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. A felvezetőmben nem említettem meg, hogy a törvényjavaslat egyidejűleg a megnyitott törvények bizonyos fokú karbantartását is elvégzi, tehát ahol apró, egy-egy szavas módosítás vagy egy-egy rendelkezés módosítása vált szükségessé, ott azokat is megvalósítja. Itt leginkább a parlament leterheltségére voltunk tekintettel, és ezért került ez egy, igaz, igen nagyra hízott salátatörvényben kodifikálásra. Bizonyos törvények esetében csak egy-egy szót módosítunk, ezek önálló átfuttatása a parlamenten feleslegesen terhelte volna a törvényalkotás munkáját.
Az egyes problémákra reflektálva:
Örvendi képviselő úr felvetése az volt, hogy a mezőőri működési, létesítési költségek felét finanszírozza a központi költségvetés. Ezzel kapcsolatban annyit mondanék, hogy azért szükséges, hogy meg legyen szabva egy limit, amit a miniszter állapít meg rendeletben, mert mindig az adott évi költségvetési törvény határozza meg, hogy mennyi forrás jut ennek a feladatnak a finanszírozására, azt aztán vissza kell osztani az adott évben tervezett mezőőrök számával, tehát nem biztos, hogy az összeg fedezi a költségek felét, ebben az esetben pedig akkor kimerítené az adott költségvetési keretet, és túl is lépne rajta, ami viszont megvalósíthatatlanná válik. Tehát mindenképpen szükséges, hogy a miniszter meghatározhassa, a költségek milyen hányadát tudja a központi költségvetésből megtéríteni. Ugyanakkor arra is tekintettel kell lenni, hogy egyes önkormányzatok ne eshessenek olyan hibába, hogy a helyi munkanélküliséget úgy kívánják felszámolni, hogy valamennyi munkanélküliből mezőőrt csinálnak. Ezekre a szempontokra tehát figyelemmel kell lenni.
Medgyasszay képviselő úr felvetése az volt, hogy a földhivatal átkeresztelésre került. Ez még a 2006. évi CIX. törvényre vezethető vissza, annak az elfogadása és 2007. január 1-jei hatálybalépése óta gyakorlatilag lánykori nevükön kell nevezni a közigazgatási hatóságokat, így lett élelmiszerlánc-felügyeleti szerv vagy ingatlanügyi hatóság vagy halászati hatóság, vadászati hatóság, mezőgazdasági támogatási szerv, ami például az MVH. Tehát azóta nem a nevével, hanem a működési területével jelöljük meg a közigazgatási szerveket, de ugyanígy a miniszterek is a feladatkörük alapján kerülnek nevesítésre. Ez a kormány számára a könnyebb szervezetalakítás lehetőségét biztosítja, hogy ha megváltoztatja a szervezeti struktúrát, ne kelljen mindig törvényt módosítani hozzá. (Dr. Medgyasszay László: Köszönöm szépen!)
Az állattenyésztési törvényben szereplő állattartókról szóló nyilvántartás vezetése egy jelenleg is meglévő nyilvántartás, ez az ENAR-, illetve a TIR- és a BIR-nyilvántartás, és az ezekkel kapcsolatos végrehajtási rendeletre vonatkozó felhatalmazást tartalmazza, tehát ez nem egy új nyilvántartás, ez egy meglévő nyilvántartás. Most a felhatalmazást tettük bele a törvénybe, amelynek alapján ennek a részletes szabályait a miniszter rendeletben állapíthatja meg.
Ami Ángyán képviselő úrnak az Alkotmánybíróság határozataival kapcsolatos felvetéseit illeti, ezek a törvények, amelyeket az Alkotmánybíróság vizsgált, és amelyek rendelkezéseit megsemmisítette, még a '90-es években születtek, ezek tehát nem új keletű rendelkezések voltak. Az, hogy megsemmisítésre kerültek, inkább a jogrendszer, illetve a jogállamiság fejlődésének tudható be, ugyanis korábban semmi akadálya nem volt annak, és, mint mondtam, egy bevett kodifikációs gyakorlat volt, hogy volt egy törvény, annak volt egy végrehajtási rendelete, és pusztán annyi volt a törvényben ezzel kapcsolatban, hogy a miniszter felhatalmazást kap, hogy a törvény végrehajtásával kapcsolatos szabályokat rendeletben állapítsa meg. Erre mondta azt az Alkotmánybíróság, hogy a jogállamisággal ez már nem összeegyeztethető, hiszen meg kell mondani, hogy konkrétan mely rendelkezések végrehajtási szabályait határozhatja meg a miniszter. Ez egyébként egy alkotmánymódosításra is visszavezethető, ami 2006 júniusában történt, akkor változott meg az alkotmánynak a miniszteri rendeletekre vonatkozó normaszövege. Nyilvánvalóan nem módosult ennek nyomán valamennyi törvény, az Alkotmánybíróság ezeket elkezdte kigyomlálni. Mi most részben elébe megyünk ennek, tehát egy helyről, a vadászati törvényből ezt kiszedte, de mi most valamennyi agrártörvényben rendbe rakjuk ezeket a felhatalmazásokat. Ez tehát valóban egyfajta hiátusa a jogalkotásnak, de ez évtizedes hiátus, ezek nem új szabályok. A vadászati törvény most már 13-14 éves, tehát abban például azóta volt ez benne.
A felhatalmazások számával kapcsolatban tett megjegyzést Font elnök úr. Éppen azért, amit az előbb mondtam, került ilyen jelentős számban meghatározásra felhatalmazás, mert az Alkotmánybíróság azt mondta ki, hogy konkrétan meg kell mondani, mely kérdésre vonatkozóan alkothat a miniszter rendeletet. Márpedig ahhoz, hogy megfeleljünk ennek az elvárásnak, ilyen részletességgel kell megmondani, hogy milyen területeken lehet vhr.-t alkotni. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ennyi vhr. születne. Például a vadászati törvény esetében, ha jól emlékszem, 26 felhatalmazás került megállapításra, és mindössze egyetlenegy vhr. van, tehát az az egy vhr. rendezi ezt a 26 területet. Ugyanakkor a képviselő úr kritikaként fogalmazta meg, hogy a törvény csontvázzá üresedik ki, és a jogi normák alacsonyabb szintű jogszabályokban, rendeletekben kerülnek megjelenítésre. A vadászati törvénnyel kapcsolatban van szerencsém ezzel ellentétes folyamatról beszámolni, ugyanis most a vhr.-nek körülbelül az egyharmada felkerül a törvénybe, tehát törvényi szinten kerülnek ezek a szabályok megállapításra - itt egy ellentétes folyamatnak lehetünk a tanúi.
Szintén Font képviselő úr kérdezte, hogy a hegyközségi törvény, illetve a bortörvény milyen megfontolásból kerül módosításra. Az újratelepítési jogok nyilvántartásának vezetésével kapcsolatban változik meg most a szabály. Eddig ezeket a nyilvántartásokat a hegybíró vezette, viszont ez a hegybírónál egy teljesen idegen nyilvántartás volt, ezzel ő nem kezdett semmit sem, és gyakorlatilag ők kezdeményezték, hogy ezek kerüljenek egy központi, országos nyilvántartásba a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz, amely egyébként ezekkel a nyilvántartásokkal kapcsolatban rendelkezéseket, határozatokat hoz. Ez tehát egy ésszerűsítése az adatkezelésnek, ugyanakkor ezzel megtörténik a hegybírók tehermentesítése. Ezt természetesen egyeztettük a Hegyközségek Nemzeti Tanácsával, és teljes mértékben egyetértettek a változtatás elvégzésével.
A géntörvény, mint említettem, pusztán egy határidő tekintetében kerül módosításra: kimondásra kerül, hogy az eljárási határidő 90 nap, 90 napon belül kell határozatot hozni. Ennek az az oka, hogy ezt a határidőt tartalmazza a közösségi jog, az irányelv, és ezt meg kell jeleníteni a magyar jogszabályokban.
Ami pedig az állattenyésztési törvényt, illetve annak kérdéskörét illeti, van szerencsém tájékoztatni a Mezőgazdasági bizottságot, hogy készül az új állattenyésztési törvény - tehát gyakorlatilag ez lesz az utolsó módosítása ennek a törvénynek -, amelyet várhatóan az őszi ülésszakra tervezzük beterjeszteni az Országgyűlés elé, a törvényjavaslat szakmai előkészítési stádiumban van. Egy kicsit elnyújtja a jogalkotási eljárást, hogy ezt notifikáltatni is kell az Európai Bizottsággal, illetve a tagállamokkal, tehát ez plusz három hónap, vagyis összesen hat hónappal fogja a kormányzati előkészítés szakaszát meghosszabbítani, de mint már említettem, az őszi ülésszakra tervezzük benyújtani az Országgyűlésnek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés, észrevétel az elhangzottakkal kapcsolatosan? (Senki nem jelentkezik.) Nincs.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Szavazásra kerül sor: a T/7042. számú törvénytervezet általános vitára való alkalmasságáról szavazunk. Kérdezem, ki az, aki támogatja. Aki igen, az kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ez, gondolom, tizenegy, mert az SZDSZ részéről nincs felhatalmazás - ezzel konkretizáljuk is itt ezt! (Herbály Imre: Így, így, így!) Tehát tizenegy igen. Ki az, aki tartózkodik? (Szavazás.) Tíz tartózkodás.
11 igen és 10 tartózkodás mellett a bizottság általános vitára alkalmasnak találta.
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi véleményét ismertető képviselő kijelölése
A bizottsági vélemény előadóadója (Herbály Imre: Godó Lajos!) Godó Lajos. A magunk részéről Bodó Imrét jelölöm a kisebbségi vélemény előadójának. Kérdezem a bizottságot, elfogadjuk-e a két előadót. Aki igen, az kézfeltartással jelezze ezt! (Szavazás.) Ez egyhangú, tehát ők fogják ismertetni a bizottsági véleményeket a várhatóan hétfőn sorra kerülő parlamenti ülésen... (Közbeszólások: Kedden! Kedden délelőtt!) ..., szóval a jövő héten, majd mindenki meglátja, mikor. (Herbály Imre: Próbáljátok meg ti is elérni, hogy ne hétfőn este, hanem kedden legyen! - Közbeszólások.) Rendben.
A csütörtöki házbizottsági ülés döntésének megfelelően kerül ez sorra, kérem, az előadók figyeljék majd, mikor kerül napirendre.
Az első napirendi pontot lezárom.
Rátérünk a 2. napirendi pontra: az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződésnek az áruk szabad áramlását biztosító rendelkezéseihez kapcsolódó kölcsönös elismerés alkalmazásáról szóló, T/6750. számon előterjesztett törvényjavaslat kapcsán az ahhoz benyújtott egy módosító javaslat megvitatására kerül sor. Szeretettel köszöntöm az IRM munkatársait. Nekem itt dr. Bártfai Judit vezető tanácsos asszony neve van feltüntetve, de még valaki képviseli a minisztériumot. Kérem, hogy egyben majd legyenek szívesek bemutatkozni a jegyzőkönyv részére, és kérdezem, hogy az általunk eddig ismert egy módosító indítványról mi a kormány képviselőjének a véleménye. Megadom a szót.
DR. SOMSSICH RÉKA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Dr. Somssich Réka, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium európai uniós jogi főosztályának vezetője vagyok. A kormány a benyújtott módosító javaslatot támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e ehhez az indítványhoz? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Szavazunk róla. Ki az, aki támogatja ezt az indítványt? Aki igen, kézfeltartással legyen szíves jelezni! (Szavazás.) Köszönöm szépen, egyhangúlag elfogadtuk.
Bizottsági módosítójavaslat-tervezet megvitatása
Mint említettem, a magunk részéről egy bizottsági módosító indítvány benyújtását kezdeményezzük, amely idő közben kiosztásra került, a kormány képviselői is megkapták. Ilyenkor a kormány képviselőinek természetesen csak véleményalkotási álláspontot kell ezzel kapcsolatosan képviselnie. Megkérem Bagi Bélát az indítvány indokolására a bizottság előtt. ...Mindenki megkapta az indítványt, ami itt közben kiosztásra került, ugye? (Közbeszólások: Igen.) Tehát olvasható.
Bagi Bélának adok szót.
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Ha visszaemlékszünk a parlamenti általános vitára, hosszan tartóan, szokás szerint hosszan tartóan vitattuk ennek a törvényjavaslatnak a helyességét, a magunk részéről azzal több ponton nem értettünk egyet, illetve szocialista képviselőtársainkkal is többé-kevésbé egyetértettünk, hiszen a kifogásainkat ti is osztottátok, azzal, hogy kerüljön a parlament elé, és általános vitára legyen alkalmas.
A bizottsági módosító javaslatot önmagában ez a szituáció is indokolta, de hogy újból fellángolt a GMO-moratóriumunk körüli vita Brüsszelben, már nagyon élesbe fordult az egész dolog. Az 1. § b) pontjában magát az áru fogalmát definiálja a törvény a törvény alkalmazása szempontjából. Megítélésünk szerint pontosítani kell az árut, illetve szándékaink szerint ki kell zárni annak a lehetőségét, hogy a moratóriumot ezzel a törvénnyel meg tudják kerülni. Konkrétan mire gondolok? A genetikailag módosított szaporítóanyag nem élelmiszer, tehát nem tartozik egy külön kategóriába, viszont annak a szaporítóanyaga az én fogalmaim szerint már áru, s ha a genetikailag módosított szaporítóanyag áru, mint ilyen e törvény hatálya alá kerül, és minimálisan ütközésbe kerül a magyar moratóriummal. Elkerülendő a jogvitát, hogy a moratórium vagy pedig ez a törvény van-e érvényben, javaslom, hogy toldjuk meg azzal a mondattal, amely a javaslatban van, tehát hogy: "kivéve a genetikailag módosított növények szaporítóanyagait".
Felvetődhetne az a kérdés is, hogy miért csak a szaporítóanyagait, és az abból készült termékeket is vegyük ki, de akkor már megint visszakanyarodnánk a szójaimportra, amivel nem nagyon tudtunk bírni, az pedig már felveti a jelölési kérdéseket. Úgy érzem tehát, hogy akkor már megint egy tengerikígyót engedünk ki. Ezért - nem mintha nem tartottam volna indokoltnak azt is - most vitára javaslom ezt a gondolatot, hogy visszanyúljunk-e az árukhoz is, vagy érjük be a szaporítóanyag tilalmával, hogy nehogy meg tudják kerülni a moratóriumot.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ángyán Józsefnek adok szót.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Bizottság! A magam részéről egyetértek ezzel a módosító indítvánnyal, annál is inkább, mert európai jogi háttere is van. Itt egy joganyag átvételéről és annak a hazai megalapozásáról van szó, tehát nem egyszerűen arról szól a történet, hogy magyar moratórium van érvényben, és ez ütközne bizonyos lehetőségekkel, amit itt az áru megnevezése jelent, hanem ennek a moratóriumnak európai jogi háttere, alapja van, nevezetesen a genetikailag módosított szervezetek forgalomba hozatalával kapcsolatos európai joganyag tartalmazza, hogy ha kételyek merülnek fel akár környezetvédelmi, akár humán-egészségügyi vagy bármilyen vonatkozásban ezekkel a fajtákkal kapcsolatban, akkor az országnak joga van a védzáradéki eljárás keretében moratóriumot hirdetni. Márpedig ha az országnak joga van moratóriumot hirdetni, amit meg is tett a védzáradéki eljárásra és a természetvédelmi törvényünkkel való ütközésre hivatkozva, akkor joga van ahhoz is, hogy a saját joganyagaiban ezt a jogosítványt érvényesítse.
Megmondom őszintén, hogyha a genetikailag módosított szervezetekből készült árukat is beemelnénk ide, az egy szélesebb megalapozást igényelne. Ott az európai joganyag ma, úgy látom, nem teremt alapot arra, hogy generálisan korlátozzuk a genetikailag módosított áruk forgalmazását. De a szaporítóanyagok esetében, a fajták esetében a moratórium lehetősége, amit ez a védzáradéki eljárás mint európai joganyag biztosít, megalapozza európai jogi szinten is ezt a módosító indítványt, tehát az Európai Közösség felé is védhető ez az álláspontunk. Úgyhogy kérem az előterjesztőt, hogy ezt az érvelést fogadják el.
Annyit szeretnék még elmondani, egy picit ahhoz kapcsolódva, amit Bagi képviselő úr elmondott, hogy valóban, március elején ismét a miniszterek tanácsa elé viszi ugyanez a multinacionális tőkeérdekeltség a szavazást a mi moratóriumunkról. A 2006-os, teljesen egyetértő országgyűlési határozatunk szellemében tisztelettel arra kérem a parlamenti pártokat és a parlamenten kívüli erőket, hogy a saját vonalaikon mindent tegyenek meg annak érdekében, induljon egy olyan lobbitevékenység, amelynek az eredményeképpen ismét el tudjuk érni a kétharmadot, és vissza tudjuk utasítani a bizottságnak ezt a durva kezdeményezését, amely az Európai Közösség fejlődése szempontjából sem igazán védhető. Remélem, a köztársasági elnök úr maga is meg fogja tenni ez ügyben a kellő lépéseket - úgy tudom, hogy készül erre -, hiszen nem tudom, hogy egy európai parlamenti választásokhoz közeledő Európa, amikor épp arról vitatkozunk, hogy föderatív vagy konföderatív legyen-e ez az Európai Közösség, megengedheti-e magának azt az üzenetet, hogy a szubszidiaritás, az önrendelkezés elveinek durva megsértésével rákényszeríthet valamit egy országra. Tehát miközben azt szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy megvan az európai jogi alapja, hogy módosítsuk, hogy ezt a módosító indítványt befogadjuk, és kérem a kormányt, hogy maga is ennek szellemében érveljen e mellett a módosító indítvány mellett, azonközben kérem a parlamenti pártokat, a társadalmi szervezeteket, mindazokat, akik tenni tudnak és lobbierővel rendelkeznek Európában, hogy ki-ki nagyon gyorsan induljon el a saját vonalain, hogy meg tudjuk őrizni a magyar környezetnek azt a tisztaságát, amely piaciverseny-előnyt is jelent a magyar mezőgazdaságnak a csemegekukorica-, a vetőmag-előállítás és minden egyéb más vonalon. Elemi nemzeti érdekünk, hogy fenntartsuk ezt a moratóriumot, erre kérek tehát mindenkit, a jegyzőkönyv kedvéért is mondom: itt az idő, most kell megtenni azokat a lépéseket Európában elindulva, amelyekkel megakadályozhatjuk az Európai Bizottságnak ezt a durva beavatkozását a nemzeti önrendelkezésünkbe.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Nincs.
Kérdezem a kormány képviselőit, akarnak-e reagálni az itt elhangzottakra. (Dr. Somssich Réka jelzésére:) Igen. Megadom a szót.
DR. SOMSSICH RÉKA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Elöljáróban szeretném jelezni, hogy nincsen jóváhagyásom kormányálláspontot képviselni - hiszen a kormány nem tudta kialakítani az álláspontját a módosító javaslattal kapcsolatban -, csupán szakmailag szeretnék reagálni az elhangzottakra.
Két dolgot szeretnék mondani. Az egyik az, hogy maga a törvény csak a nem harmonizált területekre vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy csak olyan árukra érvényesül, amelyek tekintetében nincsen közösségi harmonizáció, tehát nem léteznek irányelvek, rendeletek. Ez nagyon fontos aspektus, hiszen ahol van - ahogy a képviselő úr is említette, a genetikailag módosított szervezetekről beszélünk, ennek jelentős közösségi jogi háttere van -, a közösségi jogilag szabályozott területek elsőbbséget élveznek a jelen szabályokkal szemben, tehát ahol van szabályozás, ott fel sem merül ennek a törvénynek az alkalmazása. A törvény azokra a területekre vonatkozik, ahol nincsen harmonizált szabályozás.
A másik nagyon fontos elem, ami gyakorlatilag a részletes indokolásban, az 1. §-hoz fűzött részletes indoklásban is megjelenik, hogy a magyar jogalkotónak nincsen mozgástere abban, hogy az áru fogalmat módosítsa, változtassa, szűkítse vagy tágítsa. Az áru fogalmat az EK-szerződés 28. cikke, illetve az Európai Bíróságnak az erre épülő joggyakorlata határozza meg, ezért került ez a törvényjavaslat szövegében is így meghatározásra. Ezt az áru fogalmat a magyar jogalkotónak nincsen lehetősége sem szűkíteni, sem tágítani, mert ellentétbe kerülne a közösségi joggal és a közvetlenül alkalmazandó közösségi rendelettel, amely az áruk szabad mozgására vonatkozik, és amelynek a végrehajtására ezt a törvényt a kormány benyújtotta. Amennyiben egyébként van moratórium bármilyen, géntechnológiával módosított szervezetre, akkor az a moratórium a moratórium erejénél fogva érvényesül, és teljesen függetlenül attól, hogy megjelenik-e az áru fogalom alóli kizárásban vagy sem, hiszen ha van közösségi szabályozás, eleve nem is eshet a hatálya alá; ha nincsen, akkor viszont mindenképpen a hatálya alá esik, akár kiveszi a magyar jogalkotó, akár nem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mind a két álláspont, a kormányé és az előterjesztőé is egyértelmű volt. Van-e további kérdés, észrevétel? (Senki nem jelentkezik.) Ha nincs, akkor szavazunk róla.
Kérdezem, ki az, aki egyetért azzal, hogy a bizottság benyújtsa ezt a módosító indítványt. Aki igen, az kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Egyhangú igen.
Ennek megfelelően benyújtásra kerül a módosító indítvány.
Kérdezem az előterjesztőt és a bizottsági tagokat, hogy van-e olyan módosító indítvány, amelyről esetleg még tárgyalnunk kellene ennek a témakörnek a keretében. (Senki nem jelentkezik.) Nincs ilyen.
Akkor lezárom a 2. napirendi pontot. Köszönöm az előadók megértését is azt illetően, hogy közben napirendipont-cserét hajtottunk végre.
Rátérünk a 3. napirendi pontra: az ÁPV Zrt. és jogelődei - mint a privatizáció lebonyolítására létrehozott célszervezetek - tevékenységéről és a teljes privatizációs folyamatról (1990-2007) szóló J/8582. számú jelentés tervezetének az általános vitára való alkalmasságáról szóló vitára kerül sor. Köszöntöm Keller László pénzügyminisztériumi államtitkár urat, aki személyesen szeretné az előterjesztést indokolni. Megadom a szót az államtitkár úrnak.
Keller László (Pénzügyminisztérium) szóbeli előterjesztése
KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon rövid szóbeli kiegészítést szeretnék az anyaghoz fűzni. Egyrészt azzal szeretném kezdeni, hogy a kormány teljesítette az Országgyűlés által reászabott kötelezettségét: egy, a kormányzati ciklusokon átívelő összefoglaló jelentést adtunk a privatizáció folyamatáról. Ez a jelentés tulajdonképpen alkalmas arra, hogy egy nagyon átfogó áttekintést adjon egy közel 20 éves folyamatról. Megpróbáltam végiggondolni, hogy volt-e olyan folyamata a rendszerváltozás utáni időszaknak, amely ilyen időszakot fogott át egy jelentés formájában az Országgyűlés elé kerülve, és nem nagyon találtam ehhez hasonló áttekintő anyagot. A törekvésünk az volt, hogy ez egy tényszerű beszámoló legyen, az egyes tranzakciós folyamatokat, azoknak a minősítését szerettük volna elkerülni, és nagyon örülnék, ha a vitában megmaradna ugyanez a törekvés. És miután egy közel 20 éves folyamatot kellett átfogni, egy áttekinthető formában kellett megtenni ezt a prezentációt.
Az egyes tranzakciós folyamatok minősítését elkerültük, ugyanakkor a privatizációs folyamat értékelése megítélésem szerint szükségszerű - természetesen ezt csak nagyon röviden szeretném megtenni. A mi megállapításunk az, hogy kormányciklusokon átívelően, szervezetten, lényegében ellenőrzött módon, zökkenők nélkül ment végbe a privatizáció folyamata Magyarországon, ilyen módon sikerült lebontani azt a hatalmas tömegű állami vagyont, amelyet a rendszerváltozáskor örökségként kaptunk, és ennek révén tulajdonhoz jutottak hazai és külföldi befektetők. A privatizáció folyamata hozzájárult egy sikeres gazdasági átalakuláshoz, elősegítette egy menedzsmentszaktudás megjelenését, megalapozta a piacgazdaság kialakulását, fejlődését, javította az ország fizetőképességét és csökkentette az ország adósságállományát.
A jelentésben számot adunk arról, hogy az egyes esztendőkben milyen bevételei származtak az államháztartásnak, illetve az ÁPV Rt.-nek ebből a folyamatból. Összességében folyóáron 2952 milliárd forint volt bevételként lekönyvelhető, és ennek a költsége 1370 milliárd forint volt. Ennek nyilván nagyon sok részletét lehetne terítékre venni, szerintem a dolognak az a lényege, hogy nagyjából egy ilyen leltárt tudtunk elvégezni.
2007-re gyakorlatilag az értékesíthető állami vagyon jelentősen csökkent, és ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy az intézményes privatizáció lényegében lezárult.
Tisztelettel arra kérem a bizottságot, hogy ezen felvezető gondolatok mellett értékelje a benyújtott jelentést. Megítélésem szerint nem lenne helyénvaló, hogyha most az egyes kormányzati ciklusokban végrehajtott privatizációs tranzakciókat próbálnánk górcső alá venni. Az anyagnak nyilván nem volt célja az, hogy adott esetben a különböző felelősségi rendszereket áttekintse. Egy tényszerű beszámoló, amit megtettünk, és ennek megfelelően kérem, hogy a bizottság így értékelje azt, és így álljon hozzá ehhez a jelentéshez.
Elnök úr, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a lehetőséget a bizottság tagjai előtt a vitára, kérdésekre. Parancsoljanak! (Jelentkezések.) Ángyán Józsefnek adok szót.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Érdekes, ahogy az államtitkár úr értékelte ezt a privatizációs folyamatot, amelynek során - ahogy volt szíves mondani - sikerült széthordani az állami vagyont, ha jól értem; én ezt így értelmezném. Hogy hova került az az állami vagyon, az egy külön történet, de úgy látszik, erről nem nagyon érdemes beszélnünk.
Bizonyos szempontból nyilván sikeres volt ez a bizonyos privatizációs folyamat, amit nagyon jelentősen segített az a kapcsolati tőke és az a hálózati kapcsolati rendszer meg a bennfentes információk rendszere, amelyek következtében az állami vagyon pillanatok alatt egy egészen szűk kör kezébe került, ezt az államtitkár úr is pontosan tudja. Hadd mondjam el, azt hiszem, sokan láttuk, hogy Nagy Imre, a KISZ KB utolsó első titkára - elég furcsán hangzik - annak idején, amikor megkérték a televízióban, hogy adjon tanácsot a fiataloknak, hogyan lehet olyan sikeres valaki a gazdaságban vállalkozóként, mint amilyen ő volt, amikor például a Caola tulajdonosaként jelent meg, hogy egy állami vagyonelemet mondjak, volt szíves azt mondani nekünk, hogy nem nagyon tud tanácsot adni, mert jókor jó helyen kellett lenni. Ezt sikertörténetként előadni itt, és ezt emelni ki ebből a folyamatból, államtitkár úr, ez megdöbbentő. Ez döbbenetes! Ön is pontosan tudja, hogy nem úgy zajlott, mint amilyen sikertörténetként azt elmondta.
Anélkül, hogy ennek az egész folyamatainak a részleteiről nagyon beszélnénk, azt a végeredményt azért csak rögzítenünk kellene, államtitkár úr, hogy miközben mindent eladtunk a mai államadósság nagyobb, mint amivel a Kádár-rendszer a rendszerváltáskor átadta a kasszát. Pontosan tudja ön is, hogy 17 ezer milliárd forint hiányzik már ebből a kasszából, ehhez vettek fel még - állítólag kicserélendő másokat - 5 ezer milliárdot, tehát ha jól gondolom, és ennek is lába kél, mint a 17 milliárdnak, miután nincs nyoma, hogy hova került ez a pénz, tehát ha ennek az 5 ezer milliárdnak is lába kél, akkor 22 ezer milliárd forint deficitje van ennek a kasszának, miközben eladtuk a teljes állami vagyont. Államtitkár úr, erre magyarázatot kell majd valamikor, valahol adni. Hova tűnt ez a vagyon, amit generációk során felhalmozott a magyar nép? Hogy lehet, hogy a kasszája is üres, ebből tulajdonképpen nyoma sem lett semminek, miközben a magánvagyonok elképesztő mértékben gyarapodtak egy egészen szűk körben - mert ezt is tegyük hozzá, tehát nehogy valaki félreértse, hogy itt a nép gazdagodott azzal, hogy megszerezte ezt az állami vagyont; szó nincs erről, államtitkár úr. Ennek a vagyonnak egy jelentős része teljesen átláthatatlan módon tűnt, különféle közvetítő körökön keresztül off-shore cégekben, az adóparadicsomokban tűnt fel, és most önök megpróbálják hazahozni azt, amit így privatizálva különböző módon megszereztek ebből a vagyonból. Adótörvényt kell módosítani, Podolák György nagyon szépen megtette ezt, tehát haza is lehet hozni a kiürített kasszából megszerzett vagyonokat.
Jó lenne ezekről világosan beszélni, és én a magam részéről önmagában azt is felháborítónak tartom, hogy ön ezt a folyamatot így értékeli. Ennek különféle olvasatai vannak, államtitkár úr, és jó lenne ezekről világosan beszélni. Hova lett az a vagyon? Mi történt a vagyonnal? Kik szerezték meg a vagyont? Kinek jelentett ez sikert? Hogy jutott az ország csődbe, miközben eladták ezt a vagyont, széthordták ezt a vagyont? És mi a teendő ezek után, hogy fogjuk visszaszerezni azt, amit a közös kasszából, mindannyiunk vagyonából szétraboltak ebben az országban privatizáció címén, előbb spontán privatizáció, majd utána, ahogy ön mondja, szabályozott privatizációként? Kérem szépen, az, amit ön szabályozott privatizációnak nevez, az a szemérmetlenség teteje. Ugyanis olyan játékszabályokat szabnak, hogy bizonyos körök jussanak hozzá ezekhez a lehetőségekhez.
Államtitkár úr, legyen szíves, adjon magyarázatot arra, mert ezt nem tudtuk megszerezni a privatizációért most felelős szervezet vezérigazgatójától, hogy például ha a földről van szó - maradjunk a termőföldnél! -, hogy történik ez a privatizáció. Úgy történik ez a privatizáció, kedves államtitkár úr - és szíveskedjék megmagyarázni, hogy mi ennek az indoka -, hogy a Nemzeti Földalapban lévő állami vagyon értékesítése úgynevezett értékesítési egységek formájában történik. Tudja, mit jelent ez? 80-100 helyrajzi számot összevonnak 5-10 település határában, adnak két hetet, hogy jelentkezni lehessen, ki akarja megszerezni ezt az állami vagyont, tehát meghirdetik két hétre, mondjuk 1,4 milliárd forint kikiáltási áron. Ez az egyenirányítás, államtitkár úr. Tessék mondani, az a gazda, akinek 10 hektárra lenne ebből szüksége ott, a szomszédjában, és aki ezzel kiegészíthetné a birtokát, az hogy jut hozzá? Egyáltalán kisemberek hogy jutnak hozzá ezekhez a lehetőségekhez? Semmihez, államtitkár úr, semmihez az égvilágon.
Jobban tették volna, ha reálisan értékelik ezt a folyamatot, és különösen ha ennek a rezüméjét ön nem ebben a formában terjeszti ide elénk, kiemelve ennek a sikereit, mert nem egy sikertörténet ez, államtitkár úr. Nem egy sikertörténet. Sikerült lebontani, sikeres átalakítás volt, minden nagyon sikeres volt, és közben ez az ország totálisan tönkrement, a közös kasszák üresek, semmink nincs már, amihez hozzányúlhatnánk. Szíveskedjék erre valamilyen módon reagálni! A földdel kapcsolatban pedig kifejezetten várom a véleményét, hogy milyen módon fog a Nemzeti Földalap célja teljesülni, amikor is azt mondtuk, hogy a birtok-összerendezés és a birtoktestek kiigazítása, és nem tőkésspekuláció alapjait képző földalap képzése lenne a cél a Földalapban, kivonva a parlament hatásköréből, a miniszterelnöknek beszámolási kötelezettséggel rendelkező vezérigazgatóval és egyebekkel. Szíveskedjék erre, ha lehetséges, egy picit reálisabb választ adni. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményére.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Herbály Imre jelzésére:) Herbály Imre alelnök úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szeretném felhívni Ángyán képviselő úr figyelmét arra, hogy az ÁVÜ és az ÁPV Rt. tevékenységéről, valamint egy privatizációs folyamat lezárásáról beszélünk. Az MNV Zrt. tevékenysége egy másik ügy, arra egy külön napirend keretében kitérhetünk szerintem. Egyébként véleményem szerint az egész folyamat a rendszerváltással indult el, amikor is az Ellenzéki Kerekasztalban ülők megegyeztek abban, hogy milyen politikai rendszert milyen garanciákkal indítanak el, és nem gondolták végig véleményem szerint azokat a gazdaságpolitikai, gazdasági jellegű feladatokat, teendőket, amelyeket végig kellett volna gondolni; illetve úgy döntöttek, hogy ez egy kapitalista állam lesz, ahol többségében a magántulajdonon alapszik a gazdálkodás, a gazdaság.
Ha most el lehetne kezdeni bírálni az akkori dolgokat, akkor én azt mondanám, hogy minden baj ott kezdődött a mezőgazdaság szempontjából, hogy megbomlott a mezőgazdaság termelési rendszere, szerkezete, ezt követően az élelmiszeripar kicsúszott ennek a magántulajdonú szférának a kezéből, a privatizáció elvitte ezeket a vagyonelemeket, és ezt - bocsánat a kifejezésért! - szívjuk még ma is, és még szerintem szívjuk sokáig. Valamit tennünk kell, hogy a mi mezőgazdasági alaptevékenységünk sikeressége érdekében mondjuk az élelmiszergyártás, az élelmiszeripar vonatkozásában pozícióhoz jussunk, mert ha ez nem így történik, akkor bizony nehéz sorsunk lesz. Ez ebből az időből fakad szerintem. Persze később is követtek el hibákat a kormányok, de az államtitkár úr nagyon reálisan elmondta, hogy bizony kormányokon átívelően folyt a privatizáció, és lehetne itt egymásra kenni dolgokat, hogy ti ezt adtátok el, ti meg azt adtátok el, de akkor mindig épp az aktuális ellenzék talált kifogást, de bizony a saját nomenklatúrájához tartozók vagyonhoz juttatásánál bizony behunyta a szemét. (Csontos János: Torgyán Józsi, Szabadi Béla, Szabó Iván! - Közbeszólások.)
Egyébként a privatizáció, szeretném megjegyezni, ellenőrzött körülmények között zajlott, hiszen az ÁVÜ-nél is meg az ÁPV Rt.-nél is olyan felügyelőbizottság működött, amelyben minden nagyobb pártnak ott ült a képviselője, és talán még a felelősök között is, amikor sor került arra, hogy megvizsgáljuk a felelősséget, még ott is felvetődött, hogy ki miért felel...
ELNÖK: Többségük csak nem volt azért!
HERBÁLY IMRE (MSZP): Én nem mondtam, hogy többségük volt, kedves elnök úr, és csak a tárgyszerűség kedvéért jegyeztem meg, hogy ellenőrzött körülmények között folyt ez a folyamat.
Egyébként annak a felvetésnek, hogy a kormány készítsen jelentést a privatizációs folyamatról annak lezárása után, ennek ez a jelentés véleményem szerint tökéletesen megfelel, mert rögzíti a privatizálandó vagyonelemeket, az értékesítés összegét, időpontját. Így aztán azt hiszem, nincs különösebb értelme előhozni most azt, hogy most előhozni azt, hogy ennek a vagyonelemnek ez értékesítéséért ki felel, annak a vagyonelemnek az értékesítéséért ki felel, ráadásul még azt is, hogy az MNV Zrt. most milyen privatizációs politikát folytatni; ezt egy külön napirend kapcsán újra elővehetjük, újra és újra elővehetjük, és tökéletesíthetjük, ha nem tökéletes a dolog.
Egy szónak is száz a vége: én ezt a jelentést alkalmasnak tartom arra, hogy a parlament elé kerüljön, és ott megvitassuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Medgyasszay László jelzésére:) Medgyasszay Lászlónak adok szót.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Bizottság! Köztudott, hogy most már 19 éve vagyok itt képviselő. Sok mindent átéltem, és a 19 éves tapasztalatom alapján állítom, hogy a politika objektív tájékoztatást, elemzést a privatizációról nem fog adni, és nem tud adni. Sőt megkockáztatom azt is, hogy még úgynevezett szakértők privatizációs ellenőrzését is nagyon árgus szemekkel vagy kétkedve nézném, hiszen sajnos ma a magyar értelmiség is, mondjuk a közgazdász- vagy agrárértelmiség is eléggé két táborra oszlott, és bizony nem tudom, tudnának-e objektív elemzést, pedig már történelmi távlatban vagyunk. Ez így van.
Magánál az egész privatizációnál kétségkívül történtek komoly hibák, rossz dolgok és bűnök. Talán annyit lehetne elmondani - és én nem is kívánok nagyon belemenni ebbe a vitába, legfeljebb hogyha majd elkezdi valaki emlegetni a kárpótlást, akkor esetleg majd teszek észrevételt, mert a következő az lesz, meg hogy az Antall-kormány szétverte a mezőgazdaságot, ha ez majd elhangzik, akkor reagálni fogok rá, mert részese voltam a "szétverés"-nek -, hogy azt gondolom, vannak megbocsátható, és vannak megbocsáthatatlan bűnök a privatizációban. Itt talán érdemes lenne egy nemzetközi összehasonlítást tenni, hogy hol milyen vagyonelemek maradtak tartós állami kézben, és mi az, amit soha nem lett volna szabad eladni, nem is mondok erre példát, bár tudnék, mondjuk ilyen szempontból tudnánk esetleg egy ésszerű polémiát folytatni. De az egész privatizációnak az a drámája, amit Ángyán professzor úr, képviselő úr mondott, hogy itt állunk kifosztva. Sajnos ez tény, de azt hiszem, egyszer talán a történelem odaülteti a bűnösöket. Ezért szoktam azt mondani a parlamentben, akkor is, amikor kormányoldalon voltam, meg amikor ellenzékben voltam, akkor is, hogy a felelősség egy adott időszakban mindig a döntéshozókat terheli. Tehát a privatizáció tekintetében igenis az Antall-kormány alatti privatizáció kapcsán nekünk kell vállalnunk a felelősséget, a politikai és a történelmi felelősséget, az Orbán-kormány alatti dolgokért is, de a többiért a másik oldalnak kell vállalnia a felelősséget. (Csontos János: Ez korrekt!)
Igyekszem nem belemenni a vitába, csak egy megállapítást tennék, hogy az meg azért a mi feladatunk és megint a döntéshozók feladata, hogy esetleg éppen a privatizációs tapasztalatok alapján milyen a jelenleg még meglévő és eladható állami tulajdonban lévő vagyon mostani privatizációja. Mert lehet itt beszélni az elmúlt időszak bűneiről, amelyeken már nagyon nehéz segíteni, de a most elkövetendő és napi elkövetendő hibák és bűnök meggátlásáért, megakadályozásáért - adott esetben éppen a 18 éves tapasztalat alapján, vagy adott esetben nemzetközi összehasonlítások alapján is, hogy hol mi marad állami tulajdonban - azért lehet tenni. Én mint állatorvos azt szoktam mondani - és ezzel befejezem -, hogy van diagnózis, a diagnózishoz kell a kórelőzmény, de a legfontosabb a terápia. Tehát ami még van, és menthető, azt mentsük!
Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Demendi László jelzésére:) Demendi Lászlónak adok szót.
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csupán a jegyzőkönyv kedvéért, és mivel a Mezőgazdasági bizottság ülésén vagyunk, nem is politikai megközelítésből, hanem szakmai síkon egy ilyen napirendi pont kapcsán mindenképpen ragaszkodom ahhoz, hogy a jegyzőkönyvbe bekerüljön a következő: az elmúlt 15 év történései alátámasztották azt, hogy a magyar mezőgazdaságban lefolytatott privatizáció, függetlenül attól, hogy ki csinálta és ki volt a nyertese, szakmailag elhibázott volt, és tönkretette a magyar mezőgazdaságot. Lehet rajta vitatkozni, de azt gondolom, hogy olyan számokat és alágazatokat lehet felsorolni, amelyeknek a produktuma nagyságrendileg esett vissza. Különösen nagyon rossz és elhibázott volt az a privatizációs elgondolás, amikor az egymással összefüggő ágazatokat szétszedték, és úgy privatizálták, ami után a magyar élelmiszeripar gyakorlatilag megszűnt. És most bármennyire is azt mondjuk, hogy ez történt, és akkor most már innentől kezdve csináljuk másképp, a dolog természete az 1990-es évek elején eldőlt, és szerintem ma sem tudjuk másképp csinálni. Sírhatunk rajta, de a magyar mezőgazdaságban egy háború, a második világháború nem okozott olyan anyagi kárt, mint amit ez a privatizációs beavatkozás az összes mindenségével együtt eredményezett. Ezért tartunk ma ott, ahol tartunk.
Egy több ezer milliárdos újraépítkezés még ezekkel az európai uniós forrásokkal is csak vágyálom maradhat. Azt gondolom tehát, hogy a mezőgazdaság termékkibocsátásának a további emelése megfelelő termelői alapok és struktúra nélkül bizonyos területeken hozhat részsikereket a jövőben, de igazából generálisat nem, mert ezzel együtt is olyan óriási..., nemcsak termelőalapokat veszítettünk el, de elveszítettük azokat a piacokat is, amelyek nekünk vagy a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar számára megvoltak, amelyeket azóta sem tudunk, még részében sem, igazából visszaszerezni.
A magyar mezőgazdaság az én véleményem szerint így élte meg a privatizációt. Az én tapasztalatom szerint ma minden józan gondolkodású ember - függetlenül attól, hogy a politikai paletta melyik oldalán áll - így értékeli a mezőgazdaság privatizációját. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Dr. Medgyasszay László jelzésére:) Medgyasszay Lászlónak adok szót.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Elhangzott a szó, amelyre reagálnom kell. A jegyzőkönyv részére: Demendi képviselőtársam summás megállapításával maximálisan nem értek egyet, ez a fajta megközelítés a részletektől és a történelmi adottságoktól eltekintve mond ítéletet. Hosszan tudnám mondani, még gyakorló állatorvos koromból tudom, hogy a magyar mezőgazdaság 1985-ben kezdett lefelé repülni, amikor a melléküzemágak megszűnése és egyebek voltak. Csak Nagy Tamásnak a Központi Bizottságban '88-ban vagy '89-ben elmondott szavaira tessék szíves gondolni, és azt tessék szíves elővenni! - azért hivatkozom őrá, mert ő nem vádolható jobboldalisággal vagy hogy politikailag a mi oldalunkon lenne. Akkor mondta el Nagy Tamás azokat a szavait, hogy hol van a magyar nagyüzemi mezőgazdaság, és hogy a csőd felé halad. Ez az egyik. Tehát tulajdonképpen a mezőgazdaság, a nagyüzemi mezőgazdálkodásnak a hanyatlása és lefelé repülése akkor kezdődött, ezt magam is tapasztaltam, amikor '85-ban kiváló téesz voltunk, '89-ben pedig már szanálni kellett - zárójel bezárva, és igyekszem lehiggadni.
A sok körülmény elemzésétől eltekintve csak egy dolgot szeretnék mondani Demendi képviselő úrnak. Azt tetszett mondani, hogy piacvesztés. A KGST szétesett, de ne felejtsük el azt se, hogy 50 forintért vettük meg a sertést az állattartótól, az orosz piacra, az oroszoknak 25-ért adtuk oda, és még azt sem fizették ki. Ez csak egy apróság. Az volt a csoda, hogy a magyar mezőgazdaság éppen a keleti piacról annak az összeomlása után milyen tempósan tudott átállni a nyugati piacra, még akkor is, ha nem tudta oda azt a volument eljuttatni. Csak ennyit erről, Demendi képviselőtársam.
Én most nagy esküvel megfogadom, hogy ma, ezen a bizottsági ülésen többet ebbe a témába már nem szólok bele, mert akkor estig itt leszünk, és akkor ide kell hozni még mellém olyan szakembereket, akik jobban értenek ezekhez a dolgokhoz, mint én állatorvosként. De hangsúlyozom: ilyen sommás megállapítást, hogy a privatizáció, ami kétségkívül a mi időnkre, az Antall-kormány időszakára esik, főleg a kárpótlási törvény, a szövetkezeti törvény, s a többi, az egész dolgot így megítélni nem igazán korrekt dolog éppen Demendi Lászlótól. Csak a jegyzőkönyv részére mondtam el mindezt.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Kis Péter László jelzésére:) Kis Péternek adok szót.
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Bizottság! Először is gratulálok a kormánynak, hogy bevállalta, hogy ezt a dolgot idehozza, mert kellett, és helyes, hogy idehozta, és azzal is egyetértek, hogy a privatizációs folyamat egyes aktusait vagy egyes történéseit nem minősíti, mert ahhoz meg, úgy gondolom, nincs joga a kormánynak, hiszen ha megnézzük, ami jó vagy rossz történt ebben az időszakban, abban, azt hiszem, jó néhány kormány osztozik, és most azon vitatkozni, hogy kinek mennyi körme kopása van - és most a rossz dolgokról beszélek -, talán értelmetlen. Örülök neki, hogyha Torgyán képviselő úr hozzászólása után lehiggadtak a hozzászólók, én is próbálok higgadt maradni, mert először azt hittem, hogy bírósági tárgyalásra érkeztem, és én azt gondolom, hogy... (Közbeszólások: Ángyán!) Bocsánat! (Derültség.) Bocsánat, elnézést! (Herbály Imre: Már azt hittem, hogy itt van! Már kezdtem megijedni! - Derültség.) A köztársasági elnök úr is tévesztett MSZMP-t, MSZP-t, tehát nincs ebből semmi gond. Ángyán képviselő úrra gondoltam. Szóval már azt hittem, hogy egy bírósági tárgyalásra érkeztem, de ez szerencsére nem így van, mert a hozzászólások nem ebbe az irányba mentek el. De azért vegyük figyelembe ennél a történetnél, hogy olyan se igen történt a világon, mint ami Magyarországon, hogy kapitalizmusból csináltunk szocializmust, utána meg visszacsináltuk a történetet. Tehát ha ezt követően tévedtek, tévedtünk, tévedtek kormányok, az bizonyos tekintetben megbocsátható, mert nem volt még példa erre, hogy visszaálljunk egy régi, úgymond kapitalista világrendre.
Nyilván a koromból adódóan is, meg én rendszerváltó szocialistának tartom magamat, és azért vannak tapasztalataim a képviselőségem előtti időszakból is. És anélkül, hogy bárkit megsértenék, és Medgyasszay képviselő urat újabb hozzászólásra ingerelném (Dr. Medgyasszay László: Nem, megígértem, hogy nem fogok hozzászólni!), azt gondolom, hogy az agrárium tekintetében ez valóban egy katasztrófatörténet, mert mondjon ma valaki egy olyan politikai pártot, amely nem tűzi a zászlajára a kampányban az agrárérdekek, a parasztember, a gazdálkodó ember érdekének a képviseletét, és itt tartunk sok tekintetben, ahol tartunk.
Nemcsak az agrárium ment tönkre ebben a folyamatban, hanem, azt hiszem, a vidék is tönkrement, a kettő természetesen szoros összefüggésben van. Nekem is van személyes élményem - megint mindegy, hogy melyik időszakra esik a történet -: az élelmiszeripar decentralizációját, privatizációját cégvezetőként, illetve üzemvezetőként éltem meg, az sem volt kis pusztítás. Ma már látjuk azt, hogy az élelmiszeripar területén a külföldieknek a tőkebefektetés, illetőleg a megvásárlás nyilván érdeke volt, mert viszonylag egy gyorsan forgó, pénzben gyorsan forgó ágazatról volt szó, és annak idején én személy szerint is hiába törekedtem arra, hogy egy adott tejüzemet a beszállító termelők vehessenek meg - Herbály Imre vissza tudja igazolni az ilyen irányú tevékenységemet...
ELNÖK: Megakadályozta?
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Nem megakadályozta (Derültség.), csak tudta, hogy volt egy ilyen törekvés, és bizony nem talált megértésre ez a szándék. Most látjuk tizen-egynéhány év után, hogy bizony újra elő kell venni ezt a kérdést, és talán ez lehet az előremutató.
Nyilvánvaló, hogy mindannyian egy kicsit érzelmi töltettel tudunk ezekről a kérdésekről beszélni, de azt azért szeretném leszögezni, szintén a jegyzőkönyv számára, hogy ha felelősöket keresünk, ebben közös a felelősségünk, és nagyon nehéz objektívan mérlegre tenni, hogy kinek több, kinek kevesebb a felelőssége ebben a kérdésben, hogyha nem sikerültek úgy ezek a dolgok, ahogy azok talán a szándék szintjén voltak. Úgyhogy én is azt mondom, hogy mindenféleképpen alkalmas ez az anyag arra, hogy általános vitára a parlament elé kerüljön.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Mielőtt megadom a szót Jakab Istvánnak, szeretném jelezni, hogy az alelnök úr, mármint Herbály Imre jelezte, hogy délre jó lenne befejeznünk ennek a napirendi pontnak a tárgyalását - így kérem a további hozzászólókat. Jakab Istvánnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Megfontolva az alelnök úr kérését igyekszem nagyon rövid lenni. Többen kezdeményezték itt, hogy ne ideológiai alapon közelítsünk a témához. Én azt gondolom, tisztelt bizottság, hogy a rendszerváltás jogosságát igen kockázatos felvetni, s ha valaki azt mondja, hogy a mezőgazdaságban minden tökéletesen működött 1990-ben, és teljesen indokolatlan volt a rendszerváltás kapcsán a vidék, a föld, a termelőszövetkezeti és állami gazdasági mozgalommal létrehozott igazságtalanságokat rendezni, ott valami baj van.
Biztos nagyon sokan képzettek ideológiailag, képzettebbek, mint jómagam, de engedtessék meg, hogy néhány dologra én is emlékezzek! Szeretném jelezni - Medgyasszay képviselőtársam felhívta a figyelmet a Nagy Tamás úr által elmondottakra -, hogy egy picit, pár évvel vissza kell menni, és Szabó István úrnak, a TOT elnökének az 1996-ban elmondott központi bizottsági beszédét tessenek szívesek felidézni... (Herbály Imre: '96-ban már nem mondta el! - Közbeszólások: '86-ban!) Bocsánat, '86-ban, elnézést, köszönöm. ...Tehát a '96-ban elmondott beszédére hívnám fel a figyelmet, amit 2008 végén a Pallas Páholyban megismételt - csak hogy konkrétak legyünk. '86-ban a következőket mondta el, csak néhány dolgot kiemelve: nullára leírt gépekkel dolgozunk, leamortizálódott épületekben dolgozunk, nem tudjuk a termelési színvonalat emelni, és sorolhatnám. Miről beszélünk? (Herbály Imre: Ez az! Miről be?!) Bocsánat, alelnök úr, ígérem, én hallgatok majd.
Indokolt volt a rendszerváltás, és ezen lehet vitatkozni, az viszont tragikus, hogy ha a kezdetek kezdetén volt is probléma - hogy miért, hosszú lenne, nem megyek bele; azt gondolom, hogy volt, aki felkészült a rendszerváltás kapcsán a privatizációra, és volt, aki nem (Herbály Imre: Sajnos azok voltak többen, akik nem!), és voltak, akik pontosan tudták, hogy hogyan kell ezt irányítani. Az eredmény pedig igazolja, hogy kik voltak felkészültek.
Egyetlen dolgot szeretnék kiemelni: ha voltak hibák, akkor miért is nem volt monitoring, miért is nem történt meg a hibák kielemzése, miért is nem kellett akkor a korrigálás, a korrekció után valóban érdemi fejlesztést érdemi stratégia mentén végrehajtani? Miért nem történt ez meg? Szembe kellene ezzel nézni, ha már elővesszük a múltat. Egyébként nem '90-nel kellene akkor kezdeni, hanem jóval korábban - ezt is lezártuk -, mert valami miatt bekövetkezett az az állapot, amit 1990-ben meg kívántak szüntetni a rendszerváltók. Ez az egyik dolog.
A másik, hogy a privatizáció kapcsán az államtitkár úr kiemelte, hogy sikeres volt, a bevételekből az adósságállományt csökkentették. Csak akkor azt nem tudjuk, hogy mitől nőtt az adósságállomány. Gondolom, erre azért majd kapunk valami érdemi választ.
Az alelnök úr által elmondottakhoz csak annyit, hogy az igaz, hogy most nem az MNV Zrt.-ről beszélünk, hanem a korábbi időszakot értékeljük. Csak arra hívnám fel az alelnök úr szíves figyelmét, hogy az ÁPV Zrt. és az NFA által meghatározottak szerint történtek a földértékesítések, amikor az értékesítési egységeket kidolgozták, kialakították. Nem az MNV Zrt. alkalmazza ezt a gyakorlatot, hanem korábban is alkalmaztuk, tehát jogos az, hogy ezt számom kérjük és megkérdezzük. Sőt az is nagy kérdés, hogy akkor ma miért folytatják ezt a gyakorlatot, ha ezt akkor is elutasítottuk. Azt gondolom, igen hosszan lehetne sorolni az eseteket, de nem kívánok ezzel élni.
Egyet kérek a tárca vezetésétől: szíveskedjenek okulni, szíveskedjenek legalább a saját hibájukat nem megismételni, és odafigyelni arra, hogy nagyon rövid idő alatt tönkre lehet tenni még ezt az országot, a vidéket. Úgyhogy ebben itt most, ezen a területen a privatizáció további folytatása esetén, különösen a termőföld kapcsán mondom ezt, nagyon súlyos hibákat lehet elkövetni, nagyon súlyos hibákat. Azt kérjük tehát, hogy legyenek mértéktartóak, és vonják le a következtetéseket az előző hibákból.
Köszönöm.
ELNÖK: (Zatykó János jelzésére:) Zatykó Jánosnak adok szót.
ZATYKÓ JÁNOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Segítek az alelnök úr által kért dolgok időbeosztását betartani, ez annyit is jelent, hogy ügyrendi jellegű lesz a jelenlegi hozzászólásom.
Azt gondolom, az államtitkár úr - és lehet minősíteni, hogy ítéljük meg - véleményem szerint egy korrekt felvezetőt adott az előttünk lévő jelentéshez. Én nem szeretek méltatlan mezőgazdasági bizottsági ülések, politikai színjátékok részese lenni. Odafigyeltem az eddig elhangzottakra. Egy ilyen napirendi pont tárgyalásakor nem szabad egymásra mutogatnunk. Az elmúlt időszakban - nagyon gyorsan összeszámoltam - 7 kormány működött. Önök itt velünk szemben azt mondják, hogy 3 kormány volt a fő bűnös. Butaság. Szerintem mind a 7 kormány követett el hibákat.
Visszatérve az előterjesztésre, három sarokszám van benne, és Lacihoz is kapcsolódnék - (Dr. Medgyasszay Lászlónak:) elnézést kérek, képviselő úr - egy megjegyzéssel. Azt mondta az államtitkár úr, hogy folyóáron közel 3 ezer milliárd forint az elmúlt időszak privatizációs bevétele, és amibe ez került, az 1400 milliárd forint - kerek számokat mondok -, az induló vagyon pedig, amivel az MNV Zrt. rendelkezik, 918 milliárd forint. Medgyasszay képviselő úr azt mondta, hogy nemzetközi összehasonlítás. Az elmúlt hónapokban jelent meg egy dolog az NDK privatizációjával kapcsolatban. Nyugodtan oda lehet tenni az elmúlt 20 év privatizációját, hogy milyen volt az NDK-é, és milyen volt a magyar privatizáció.
Én tehát azt szeretném önöktől kérni a Mezőgazdasági bizottság keretein belül, hogy hagyjuk abba ezt az egymásra mutogatást, hogy te vagy a hibás, ez a kormány a hibás, a harmadik kormány a hibás. Van egy jelenlegi állapot, amit mondtam, hogy van egy 918 milliárd forintos vagyon egy vagyonkezelő szervezet kezében. Ennek a kezelését, hasznosítását, működését kell megoldani - erre még van ráhatásunk. Az elmúlt időszakra már igen kevés ráhatásunk van. Ezért az az ügyrendi javaslatom, hogy arról szavaztasson az elnök úr, hogy a napirendi pontban tárgyalt jelentést általános vitára alkalmasnak tartjuk-e, avagy nem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ügyrendi javaslat hangzott el, amelyhez minden frakció hozzászólhat. Megjegyzem: egy hozzászóló, Godó Lajos jelentkezett még... (Godó Lajos: Én visszavonom!) Visszavonta. Én viszont nem, én szeretnék még hozzászólni, de az ügyrendi javaslatot természetesen meg kell szavaztatnom. Hozzáteszem: a Mezőgazdasági bizottságban talán egy vagy két alkalom volt eddig az én elnöklésem alatt, amikor ehhez a nem túl elegáns eljáráshoz hozzájárult a bizottság többsége, és így rekesztettünk be vitát a 2006-os ciklus óta - én így emlékszem. Betartva a 12 órát azt gondolom, ennek a vitának a keretében még megtörténhet a vélemények megfogalmazása. Ezzel egyben a Fidesz-frakció álláspontját is képviseltem, ha megengedi ezt alelnöktársam mint hozzászólást, bár nem adtam át az ülésvezetést, de egyben megtettem a javaslatomat. Tehát nem értek egyet ezzel a javaslattal.
Most a kormánypárti körnek kell szót adnom, de láttam, hogy Medgyasszay László is jelentkezett a KDNP részéről. (Herbály Imre jelzésére:) Herbály Imre úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az a javaslatom, hogy ha már csak az elnök úr akar szólni, akkor hallgassuk meg - és elnézést kérek képviselőtársamtól, hogy most egy ilyen javaslatot tettem.
ELNÖK: Medgyasszay Lászlót a formalitás miatt meg kell kérdeznem...
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Ugyanezt akartam javasolni.
ELNÖK: A formalitás miatt viszont akkor is meg kell szavaztatnom, mivel a Házszabály ezt követeli meg.
Kérdezem, ki az, aki egyetért azzal, hogy a vitát zárjuk le, és azonnal szavazásra kerüljön sor. Aki igen, az kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ez egy szavazat. Nem kapott többséget az indítvány.
Ezek után megkérdezem Godó Lajost, hogy akar-e mégis szólni. (Godó Lajos: Nem.) Nem, visszalépett, tehát nem kíván hozzászólni.
Jakab Istvánt kérem meg az ülés vezetésére, hozzá szeretnék szólni.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Font Sándor elnök úrnak adok szót. Parancsolj, elnök úr!
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Nagy empátiával fogadtam azt, hogy személyesen az államtitkár úr képviseli a kormányt az ÁPV Zrt. 17 éves munkájáról szóló beszámoló előterjesztésekor. Nem kérdéses, hogy ez a munkaanyag egy törvényi kötelezettségnek felel meg leginkább, de nem annak, amit e mögött lehetőség lett volna kifejteni. Persze itt aztán e logika mögött nyilván eljutunk odáig, hogy véleményem szerint nem túl kényelmes a jelenlegi kormánynak a privatizációs tevékenység ezen 17 évét feltárni. De ha megfogadjuk is Zatykó képviselő úr tanácsát, hogy ne éljünk vádaskodással, attól a tényszerűség még tényszerűség marad, akkor is, ha ebből az ÁPV Zrt.-jelentésből olvassuk azt ki. Mert melyek azok a tényszámok, amelyek tükröződnek ebből?
Azt írja a jelentés, hogy '98-ig a privatizáció volt túlsúlyban - nagyon szerény felvezetés -, majd '98 és 2002 között a privatizáció aránya csökken, és előtérbe kerül a vagyonkezelés, az állami vagyonnal való gazdálkodás. Mindegy, hogy mi mellétesszük vagy nem, de tudjuk, már elnézést, hogy kik kormányoztak '98-ig, ismerjük az élelmiszerágazat nem szerencsés privatizálását - ezt én magam úgy látom, ami itt a vitában elhangzott -, de azt is tudjuk, hogy '98 és 2002 között egy vagyongazdálkodás kezdődött el az állami vagyonnal, és, nevesítem, Orbán Viktor miniszterelnök azt mondta, hogy nagy értékű közkincset nem adunk el, és letiltott minden ilyen tevékenységet. Majd visszatérek erre az időszakra.
Látom az államtitkár úr enyhe mosolyát; már akkor is mosolygott, amikor azt kérte, hogy ne bontsuk le ciklusokra ezt az időszakot. Természetesen értettem ezt a kérését, hiszen a ciklusokra való lebontásban valószínűleg mínuszos a baloldali kormányok megítélése, merthogy - írja a jelentés - 2002-ben ismét felgyorsult a privatizáció folyamata. Akkor, a '98-ig terjedő időszakban, a '94-'98-as időszakban - és erről itt alig beszéltünk - volt a legsúlyosabb, a magyar társadalom számára a legsúlyosabb privatizáció, az energia- és a szolgáltatási szektor privatizációja. Egyetlenegy utalás nincs arra, hogy ennek a társadalmi hatása mi volt. Azt értettük, hogy a Horn-kormány kitalálta, hogy visszafizeti az adósságokat, és a polgári kormány talán 62 százalékos eladósodottsággal vette át a kormányzást '98-ban, aztán a polgári kormány 52,5 százalékra vitte le 2001-ben az eladósodottsági szintünket. Hol tartunk most, államtitkár úr? 70 százalék fölött. 2002-től 2009-ig 70 százalék fölé tetszettek feltornázni az 52,5 százalékos eladósodottsági szintünket, miközben azt látjuk, hogy 2002 után - írja a jelentés - felgyorsultak a privatizációs folyamatok. És, mint említettem, ennek a társadalmi hatásáról semmi szó nem esik. Ezt kereste, ezt kifogásolta, ha jól értettem, Ángyán József is, hogy, emberek, az hogyan létezett, hogy eladtuk a legnagyobb vagyoni értékünket, az energiaszolgáltatási szektort, ráadásul nem privatizáltuk, ez egy téves szó, mert egy másik ország állami intézménye vette meg - Franciaországról beszélek -, tehát valakinek állami szinten mégis csak jó volt ez a privatizálás, úgy értem, hogy ezeknek a közjószágoknak a működtetése, csak Magyarország gondolta úgy, hogy ezeket a közjószágokat nem kell állami kézben működtetni.
Hogy a szakmai területünkre kanyarodjunk, a mezőgazdaságot ért traumák, amelyeket Demendi László kifejtett, sajnálatos módon nagyon szerényen tükröződnek vissza a jelentésben. És akkor megint csak tényszámokról szeretnék beszélni.
Értettem az államtitkár úr mosolyát az Orbán-kormány kapcsán, és tudom, hogy ilyenkor előjön a bűnös 12 privatizált állami gazdaság, de legyünk... (Kis Péter László: Jól mondtad!) A szocialista szójárást használtam, de akkor most legyünk tényszerűek! Azt mondja, hogy 124 - 124! - állami gazdaság, téesz volt a nyilvántartásunkban... (Demendi László: Állami gazdaság!) ..., állami gazdaság, bocsánat, ennyi állami gazdaság volt a nyilvántartásunkban, 124. Ebből 12-t úgymond privatizált a polgári kormány, néhányat az Antall-kormány '93-'94-ben, illetve az már a Boross-kormány volt a ciklus utolsó időszakában, és az összes többit a szocialista kormányok privatizálták, az összes többit! És, mint említettem, a polgári kormány irányítása alatt... (Herbály Imre közbeszólására:) Ez tény, alelnök úr... (Herbály Imre: Csak nem 12 magánszemélynek, hanem másnak!) Nem magánszemélyről, hanem 12 állami gazdaságról beszéltem, ennyit privatizált az Orbán-kormány, amit önök mindig piszkos meg bűnös 12-eknek neveznek. Mi történik utána? Mert a polgári kormány megtartotta a legértékesebbeket, a legértékesebb területeket a mezőgazdasági területén: a bólyit, a mezőhegyesit, a Hódmezőgazdát meg a szerencsi mezőgazdaságit... (Közbeszólás.) Bábolnáról már nem is akarok beszélni, ami ott folyik - talán Medgyasszay László tud róla a legtöbbet -, az a tipikus esete, ahogy a baloldali kormányok gondolkodtak a mezőgazdaságról, és ahogy a vagyont sajnálatos módon elerodálták.
És akkor egy tényeset - csak hogy még közelebb érjek az általam sérelmezett és, remélem, érzékelhetően bemutatott privatizációs umbuldákhoz - a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát dolga. Térjünk vissza 2004-hez! Akkor szintén tag voltam ebben a bizottságban, tagok voltunk még néhányan, tagja volt a bizottságnak Gráf József is. És mit tudunk meg? Hogy a Bólyi Mezőgazdasági Kombinátot egy Gráf József által többségi tulajdonolt cég, egész konkrétan a Szabadszentkirályi Mezőgazdasági Részvénytársaság veszi meg, kormánypárti politikusként a legértékesebb mezőgazdasági intézményünket veszi meg. Mi is ez a mezőgazdasági intézmény, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát, mit tud? 2002-ben több mint 20 milliárd forint az éves árbevétele, saját dunai kikötője van, a termesztői rendszer, a vetőmagkutatótól kezdve szaporítóanyagig, az állattenyésztésig, minden, ami Európában a csúcs, az Bólyon megvan. Ezt találta a szocialista kormány privatizálni. Kinek? A szocialista frakció egyik képviselőjének, többek között a Szabadszentkirályi Mezőgazdasági Részvénytársaságnak, amelynek 170 millió forint a törzstőkéje, és amelyben Gráf Józsefnek 26,9 százalékos tulajdona van. 550 millió forintos törzstőkével létrehozzák az Investgroup-Bóly Rt.-t, a Szabadszentkirályi Mezőgazdasági Részvénytársaság ebben 15 százalékban tulajdonos. Ez a társaság ezzel az 550 millió forintos törzstőkével megveszi - most hangozzék akkor el! - 5 milliárd forintért a Bóly Rt.-t, 5 milliárd forintért, azt a céget, amelynek az éves forgalma, árbevétele 20 milliárd forint fölött van, 5 milliárd forintért veszik meg.
Na most akkor nézzük ezt a három nagy vagyoni részt, a bólyi részvénytársaságot, az Investgroup Rt.-t, Szabadszentkirályi Mezőgazdasági Részvénytársaságot! Gráf József ezzel a tulajdonnal, a szabadszentkirályi 26,9 százalékos tulajdonrésszel, ami 45 millió forintnak felel meg körülbelül, megszerez egy 269 millió forintos névértéket a bólyi mezőgazdasági részvénytársaságban, amit 5 milliárd forintért vettek meg, és aminek a piaci értéke körülbelül 50 milliárd forint, de egyesek szerint 80-100 milliárd forint a valós piaci értéke ennek a társaságnak. Ebből a vagyonrészből, ami ebből tevődik össze, a 45 millió forintos szabadszentkirályi részvénytársasági tulajdonból az Investgroup-Bóly Rt.-vel, ami a befektető társaság, amelyben 22,5 millió forintos részesedése van Gráf József akkori szocialista képviselőnek, megveszi a Bóly Rt.-t, az 5 milliárd forintos vagyont - tudjuk, hogy 50, de számítsuk csak 5 milliárd forinttal! -, így szerez 201 millió forintos névértéket. Összesen 269 millió forintos vagyoni része van. És ekkor Gráf József egyszerű országgyűlési képviselő miniszter lesz. Miniszteri tevékenységének kezdeti időszakában azonnal bejelenti, hogy természetesen megválik az aktív mezőgazdasági tevékenységtől, eladja a részesedéseit. A részesedéseit - a saját maga által közölt információk szerint - családtagjainak adja el. Mit gondolnak, mennyiért adja el a 269 millió forintos névleges névértékű, eddig összeszámolható, közadatokból hitelesen összeszámolható vagyonát - ahogy ő mondta - a családtagjainak? 6,8 millió forintért, amit a vagyonbevallásából lehet elolvasni, mert azt azért közzétette a törvényi előírásnak megfelelően. Magyarul a 20 milliárd forintos Bólyi Mezőgazdasági Részvénytársaságot, amely 20 milliárd forintos árbevétellel rendelkezik, 5 milliárd forintért megvásárolják, ebből az egyik szocialista képviselő 269 millió forintos vagyoni részre tesz szert, és ezt a családtagjainak 6,8 millió forintért adja el papíron. (Dr. Ángyán József: Ócsítás!) Remélem, most már nagyjából azért tudjuk, hol van ez a volt állami vagyon!
Itt egy esetet konkretizáltam. Természetesen az Investgroup-Bóly Rt.-ben, a befektető társaságban további 85 százalékban mások is részt vettek; azoknak a vagyonbevallását nyilvánosan nem tudtam követni, csak egy szocialista képviselőjét. Na mi erről szerettünk volna egy kicsivel többet hallani, amikor az elmúlt 17 év privatizációs folyamatát értékelte volna ez a jelentés, és nem csupán arra törekedett volna, hogy kipipálja egy törvényi kötelezettségét.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. További hozzászólás (Senki nem jelentkezik.) nem lévén visszaadom az ülés vezetését. Parancsolj, elnök úr!
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha további kérdés, észrevétel nincs (Senki nem jelentkezik.), megadom a szót az államtitkár úrnak. (Közbeszólások az MSZP-s képviselők soraiból.)
Keller László (Pénzügyminisztérium) válaszai, reflexiói
KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Egy ilyen jelentésnek a megtárgyalásakor nyilván az az ildomos, hogyha politikai vezető jön el az előterjesztő személyében, és nem a köztisztviselőkre hagyjuk ezt a feladatot - ezért gondoltam, hogy a bizottság tárgyalására én jövök el.
Azzal, amire Medgyasszay képviselő úr utalt, hogy objektív jelentést senki nem tud adni erről a közel 20 esztendőről, én egyetértek. Nem is akartuk ezt felvállalni, mert nem lehet. Ez a jelentés egy nagy csapdahelyzetet rejt magában. Sok mindenre lehetőséget kínál. Lehetőséget kínál arra, hogy az a politikai elit, amely 20 éven keresztül - van, aki rövidebb, van, aki hosszabb ideig - mégis csak irányította ennek az országnak a meghatározó folyamatait jobb-, bal-, akármilyen oldalról, nem akarok nevesíteni senkit, de végül is ez a jelentés ehhez a politikai elithez tapad. Lehetőséget kínál arra, hogy ezt egyfajta önmérsékletet is tanúsítva egyfajta önbecsülésre is felhasználjuk. Meg lehetőséget kínál arra is, hogy önmarcangolásra, beláthatatlan kritikai vélemények megfogalmazására használjuk. Én a felvezető szövegemben arra tettem kísérletet, meg az egész jelentés arra alapul, hogy az első megközelítést próbáljuk érvényesíteni.
Sok minden negatív jelenség tapadhat a privatizációhoz, de mégis, szerintem megvan az a felelősségünk, hogy fölé tudjunk emelkedni az egyes sérelmeknek, az egyes rosszabb mozzanatoknak, hiszen itt többen megfogalmazták, hogy ez gyakorlatilag nem egy-egy kormányhoz tapad, nem egy-egy kormány tudta csak felügyelni a folyamatot. És ezzel nem akarom elkenni a felelősséget, de próbáljunk már úgy közelíteni ehhez a témához, ahogy más nem tud ehhez közelíteni! A társadalom nyilván más metszetben és más megközelítésben alakíthatja ki a véleményét a privatizációs folyamatokról, de én úgy gondolom, hogy amikor mi, akik ebben benne voltunk - és, még egyszer mondom, nem egyforma felelősséggel, de részesei voltunk egészen '90-től ennek a folyamatnak - megítéljük a történéseket, akkor szükségünk van egy jelentős önmérsékletre. Ezért sem teszem meg azt, hogy reagálok Font elnök úr megjegyzésére - lenne mit mondanom, de nem teszem -, mert nem vezet sehová. És nagyon örülök annak, hogy a hozzászólók döntő része elkerülte azt a szituációt, hogy kiragad egy-egy tranzakciót, és azt megpróbálja a saját szemszögéből elemezni - sajnálom, hogy az elnök úr nem tudta követni a bizottsági tagok ilyen irányú önmérsékletét.
Meggyőződésem szerint nem lehet a társadalom felé azt közvetíteni, hogy itt aztán eltűnt minden vagyon. Tisztelt képviselőtársaim, világosan lehet látni, hogy a korábbi állami tulajdon átalakult magántulajdonná (Jakab István: Hát igen, az anyag nem vész el, csak átalakul!), és ha összességében nézzük ezt a folyamatot, akkor azok a megállapítások, amelyeket én átfogóan tettem, szerintem megállják a helyüket, függetlenül attól, hogy most akkor ki hogyan jutott vagyonhoz. A jelentésnek nem lehet, nem lehetett célja az, hogy most itt a 20 év történéseit úgy próbáljuk bemutatni, hogy kik lettek a tulajdonosok, hogy milyen magánszemélyek milyen kapcsolati tőkével rendelkeznek. Nem hiszem, hogy az lehet a közös célunk, hogy a jelentést felhasználva tovább gerjesszük a társadalmat, főleg ebben a szituációban, hogy lám-lám, itt már nincs magyar állami tulajdon, meg eltűntek a vagyonok. Nem javaslom, hogy ebbe az irányba menjünk. Mi inkább Medgyasszay úr meg még más képviselők megközelítéséből indultunk ki, akik világosan látják, hogy bizony lenne mit mondanunk egymásnak, de nem biztos, hogy ezt éppen most kell nekünk egymásnak elmondanunk.
Az teljesen egyértelmű, hogy a következtetéseket nyilván szükséges levonni a napi gyakorlatot tekintve, de én most attól is tartózkodnék, hogy a különböző termőföld-értékesítésekbe belemenjek. Ha jól emlékszem, éppen az alelnök úr utalt arra, hogy az MNV Zrt. tevékenysége vagy azon belül a termőföld-értékesítés kérdése egy külön megbeszélés tárgya, nyilván akkor arra felkészülten kell idejönni, és én úgy látom az eddigi együttmunkálkodásunkból, hogy a legnagyobb nyitottsággal próbáltunk megválaszolni kérdéseket, amelyeket akár ellenzéki, akár kormánypárti képviselők vetettek fel.
Ami az adósságot illeti, az megint egy hosszabb elemzést igényelne, hogy hogyan, miképpen alakult egészen '90-től kezdődően az adósságállomány. A parlamentben már utaltam arra, hogy nyilván a '95-'96-os jelentős privatizáció, ami most egyébként a számokból is látszik - egyébként az sem csak a kormánypártok döntésének az eredményeként történt meg, mert akkor ebben éppen egy olyan döntési szituáció volt, hogy benne voltak innen is, meg a másik oldalról is, úgy alakult ki, hogy az adósságot mérsékelni tudtuk -, hogy a jelentős mérséklés tulajdonképpen ekkor következett be. Utána, '98 és 2002 között nagyjából őrizte az a kormány, őrizte... (Jakab István: Nem!)
ELNÖK: Nem igaz, ez nem igaz, államtitkár úr, ez nem igaz!
KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: ..., majd utána, amikor azt keresgéljük, hogy hová kerültek a pénzek, látjuk, hogy azok köztisztviselők, a közszolgálatban dolgozók bérében jelentek meg. Az az 50 százalékos béremelés nem egy egyszeri.., vagy az egy egyszeri volt, de továbbhatott aztán végig a folyamaton. Aztán az autópályákban, azokban a beruházásokban van, amelyeket, majdhogynem azt mondom, ugyanaz a politikai elit, néhány szereplője kivételével, lényegében teljes mellszélességgel támogatott. Ebből következően nyilvánvaló, hogy miután belső megtakarítások nem voltak, az adósság felhalmozása révén tudtuk megvalósítani azokat az egyébként fontos célkitűzéseket, amelyeket, még egyszer mondom, nem vitatott senki. De nem hiszem, hogy az adósságállománynak az alakulását is ennek a jelentésnek a keretén belül kellene úgymond megvitatni.
Én tehát azt szeretném kérni a tisztelt bizottságtól, hogy inkább azt erősítsük, amit egyébként a jelentésnek az összegzése is tartalmaz, hogy összességében, akár nemzetközi kitekintésben is, a magyarországi privatizációs folyamat egy ellenőrzött mederben folyt, lényegét tekintve egy szabályozott mederben folyt, a politikai pártok ráhatásával tudott megvalósulni, és gyakorlatilag azokat a célkitűzéseket, amelyeket még a rendszerváltás során a kerekasztal és majd az első kormány is kitűzött, megítélésem szerint beteljesítette. Még egyszer mondom: ezt úgy mondom, hogy nem voltam részese a privatizációs folyamatnak, nem vettem benne részt, tehát tulajdonképpen megközelíthetném abból az irányból is, amelyből akár Ángyán képviselő úr. Nem lehet ezt a politikai szereplőknek aszerint minősíteniük, hogy részesei voltak vagy nem, hozzá tudtak-e jutni a vagyonhoz vagy nem, sértettjei-e a folyamatnak vagy nem. Átfogóan kell ezt megítélésem szerint áttekinteni, és ha így nézzük, akkor javaslom, hogy a jelentést az önbecsülésünk erősítésére egy jelentős önmérséklet figyelembevételével tárgyaljuk majd meg az Országgyűlésben, ahhoz pedig, hogy ez így legyen, kérem, hogy támogassák az általános vitára való alkalmasságot.
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az elnököt bíráló szavaira külön nem térek ki (Keller László: Elnézést kérek!), viszont, államtitkár úr, önnek mint a Pénzügyminisztérium politikai államtitkárának lehetősége van arra, hogy a Központi Statisztikai Hivatal és az MNV alapadatait tanulmányozza időnként, és azokból világossá válik az ön számára is, hogy micsoda nagy adósságtörlesztést végzett az Orbán-kormány, és hogy utána önök hogyan adósították el az országot. Ezek tényszámok, ezt nem én találtam ki. Természetesen értem, hogy ezzel a jelentéssel önök szeretnének letudni egy időszakot. Felejtsük el, hogy mi történt! - körülbelül így summázom az ön által a jelentéssel kapcsolatosan előadottakat.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Szavazásra kerül sor. Kérdezem, ki az, aki támogatja a jelentéstervezetet általános vitára. Aki igen, az kézfeltartással jelezze ezt! (Szavazás.) Gondolom, ez 11 szavazat. Ki az, aki nem támogatja ezt az indítványt? (Szavazás.) 10 nem szavazat.
A bizottság általános vitára alkalmasnak találta.
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi véleményét ismertető képviselő kijelölése
Kérdezem, hogy ki lesz a bizottság részéről a többségi előadó.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Én.
ELNÖK: Herbály Imre. És, ha megengedik, képviselőtársaim, magam vállalnám a jelentéstervezet kapcsán a kisebbségi vélemény kifejtését.
A bizottság tagjait kérdezem, hogy ki az, aki egyetért a bizottsági előadókkal. Aki igen, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Igen, egyhangúlag elfogadtuk.
A napirendi pont tárgyalását lezárom. Köszönöm az államtitkár úr előadását.
Az egyebek napirendi pont kapcsán egy perc türelmet kérek szépen. Szeretném jelezni, hogy jövő héten várhatóan szerdán ülésezik a bizottság, a jövő héten letárgyalandó törvények, módosító indítványok és egyebek kapcsán, amit majd a Házbizottság kijelöl a számunkra.
Szeretném jelezni, hogy előrehaladott tárgyalások folynak, és konkretizált időpont van a tápiószelei kihelyezett ülés kapcsán: március 4-e. A genetikai állományokkal kapcsolatos kihelyezett ülést szeretnénk ott tartani. Megjegyzem: Gőgös Zoltán államtitkár úr is kérte, hogy beszéljük meg, hogy az a 600 millió forint, amit együttesen beszavaztunk a genetikai állományok megőrzése céljából, hogyan kerüljön felhasználásra. Többek között ezt a kihelyezett ülést szeretnénk arra felhasználni, hogy ott jelen legyen az összes, magyarországi genetikai állománnyal foglalkozó intézmény, és áttárgyaljuk ezt a témát. Tehát Tápiószele, március 4-e. Szeretném jelezni, hogy ez egy szerdai nap, ha jól tudom, tehát normál ülésnapon szeretnénk kihelyezett ülést tartani.
(Herbály Imre jelzésére:) Herbály Imre ezzel kapcsolatban szót kért. Parancsolj!
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mivel a résztvevők száma rendkívül nagy lesz, azt szeretném kérni, hogy amennyiben lehetséges, valamilyen szinten korlátozzuk a hozzászólások mértékét, vagy szóvivőkkel jelenjenek meg, mert 60 embert meghallgatni képtelenség. Egyébként mi egyetértünk a március 4-ével.
ELNÖK: Köszönöm. Ez teljesen logikus, az előkészületek így fognak megtörténni.
Kiosztásra került egy második meghívó is, amely a Hortobággyal kapcsolatos, ez a Hortobágy Kht., a Magyar Biokultúra Szövetség és a Biokultúra Hungária Kft. részéről egy együttes meghívás. Az előzetes érdeklődés alapján fogadókészséget mutattam, és talán e fogadókészségemet túlságosan is lereagálva a szövetség egy teljes, komplett forgatókönyvet ajánlott a bizottság elé. Engem ez meglepett, és valamilyen szinten azért - hogy mondjam? - megbecsüléssel tölt el a szervezők felé, mert egy nagyon részletes, minden körülményre kiterjedő kétnapos kihelyezett ülést javasolnak. Az időpontja április 24-e, péntek és 25-e, szombat lenne. A napirendi pontokat elolvashatjátok az előterjesztésben. Nagyon kérlek benneteket, hogy a jövő hétre alakítsatok ki álláspontot egyrészt arról, hogy elfogadjuk-e, ha igen, milyen módozattal, egynapos, kétnapos, a napirendi pontok keretében ezt így tudjuk-e tartani, magyarul ott leszünk-e. Mert, kérem szépen, láthatólag nagyon komolyan veszik a meghívók a meghívást, és ha igent mondunk, akkor annak tudatában vállaljuk az igent, hogy fizikailag is ott leszünk meghatározott létszámban. Ezt a jövő hét szerdájára kérném szépen jelezni, még nem vagyunk elkésve az áprilisi visszajelzés kapcsán.
Kérdezem, hogy az egyebekben van-e még valakinek hozzászólása. (Dr. Ángyán József jelzésére:) Igen. Ángyán József!
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Egy nagyon rövid dolgot szeretnék jelezni. Az Európai Bizottság tavaly nyáron kiadott egy olyan irányelvet, amely nagyobb mozgásteret biztosíthatna nekünk, hogyha ezzel komolyan foglalkozunk, a tájfajták, a helyi fajták és szaporítóanyagaik forgalmazása tekintetében. Azt gondolom, ez nagyon fontos lenne. Ennek a megvitatására - előzetesen már szót váltottunk erről az elnök úrral - talán egy albizottsági ülés, az európai közös agrárpolitika változását figyelemmel kísérő albizottság ülése keretében keríthetnénk sort. Annál is inkább javaslom ezt a formát, mert így a meghívott vendégek, szakértők véleményét is meg tudnánk arról, hogy hogy tudnánk erre felkészülni, és hogy milyen változásokat javasolhatnánk.
Itt van egy francia szervezet, a Via Campesina, amely a paraszti vetőmag-forgalmazással foglalkozik, és a Via Campesinának a vezetője is itt lesz Franciaországból. Azt hiszem, a francia elképzelések e tekintetben jók lennének nekünk is. Tehát ha egyetértetek vele, akkor egy ilyen albizottsági ülést is szerveznénk. Ez az ülés 27-én lenne, amelyre a francia...
ELNÖK: Február 27-én.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): ..., igen, február 27-én lenne ez az ülés, amelyre Guy Castler, a francia szervezet vezetője is eljönne, és elmondaná a francia elképzeléseket. Ezt szerettem volna jelezni, és kérek mindenkit, hogy ha megteheti, és energiája engedi, vegyen részt ezen az ülésen, mert fontos lehet ennek a lehetőségnek a kihasználása, és hátha új szempontokat is kapunk ehhez. Talán segít a kormánynak is, meg a mi törvényhozási feladatainkat is elősegíti, hogy hol kellene hozzányúlni a vetőmagtörvényhez és egyebekhez, hogy ki tudjuk használni ezt a lehetőséget. Ezt szerettem volna felvetni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ennek szellemében kezdeményezni fogom az albizottság összehívását és a francia vendégünk meghívását. (Godó Lajos: Melyik albizottság ez? - Dr. Ángyán József: Ez a közös agrárpolitika változását figyelemmel kísérő albizottság. - Közbeszólások.)
További észrevétel, kérdés, bejelentés van-e az egyebek között? (Bagi Béla jelzésére:) Igen, Bagi Béla!
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Termelői megkeresésre szeretnék javaslatot tenni... (Zaj.)
ELNÖK: Egy picit csöndesebben!
BAGI BÉLA (Fidesz): ...arra, hogy ha lehetséges, a legsürgősebben foglalkozzon a bizottság a 250 - ha jól emlékszem a számra - centiméteres, illetve ennél nagyobb szélességű munkagépek és mezőgazdasági vontatmányok szállításának a problematikájával. Elmondásuk szerint - az Agromasexpóról hazatérve is ezt mondják el a gazdálkodók - az Európai Unióban forgalmazott mezőgazdasági munkagépek 3 méter szélesek, Magyarországon pedig egy ilyen rendelet van érvényben. Bizonyos megyékben - hangsúlyozom: bizonyos megyékben! - ez hosszú ideje életben van, aztán egyszer csak elkezdik alkalmazni, és elkezdik büntetgetni az embereket. (Godó Lajos: A közlekedési rendeletről van szó? - Közbeszólások: Igen. - Godó Lajos: Akkor javasoljuk a...!) Ezzel a kérdéskörrel ha lehetne foglalkozni!
ELNÖK: Hadd vegyem át a szót Bélától! Mintegy egy hónappal ezelőtt írásbeli kérdést nyújtottam be a szaktárcákhoz, a GKM részéről megérkezett a válasz. A parlamenti honlapon megtalálható a kérdés és a válasz is - tehát hivatalos írásbeli kérdés van -, és nagyon érdekes a válasz. Tömegével Szolnok, Hajdú, Békés és Csongrád megyéből jelezték a gazdák ezt a gyakorlatot, máshol nem használják a rendőrök ezt a büntetési formát a 2,5 méternél szélesebb vontatmányok esetében - ezek tárcsák, boronák és egyebek lehetnek, de olyanok, amelyek szabványos típusjellel és engedéllyel gyártott eszközök, nem magángyártmányok, tehát valaki egyszer engedélyezte ezt a terméket. Nagyon érdekes a miniszter válasza, érdemes azt elolvasni, és esetleg abból kiindulnia az albizottságnak. A lényegi válasza az, hogy a gazdálkodó kérjen útvonalengedélyt, 7500 forintért megkapja, és innentől kezdve minden rendben van. Ez tehát azt jelenti, hogy akinek van egy ilyen papírja, az onnantól kezdve nem veszélyes, akinek nincs, azt 200 ezer forintig terjedő bírsággal meg is büntetik most már. (Bagi Béla: Mert közlekedést veszélyeztet.) A kedvezmény az - írja a miniszter úr a válaszában -, hogy nem kell külön elő- és utóvezető gépjárművet kirendelni az ilyen járműhöz, elégséges ennek az engedélynek a megszerzése minden megyei közúthatóságnál, közútkezelő hatóságnál, nem tudom a pontos nevét. Javaslom ezt az írásbeli kérdést és a választ elolvasni, és ha utána érdemleges előterjesztése van ezzel kapcsolatban az albizottságnak, akkor azt tegye meg! (Godó Lajos: Jó!)
(Bagi Béla jelzésére:) Bagi Béla!
BAGI BÉLA (Fidesz): Szeretnék felvetni még egy kérdést. 2006-ban született egy bizottsági ajánlás több pontban, egy pontja az, hogy a kormány kezdeményezze Brüsszelben az élelmiszerforgalmazás, -előállítás szigorítását. Ennek keretében került volna sor a hazai tejtermelők helyzetének a rendezésére. Mára olyan helyzet alakult ki - amint ezt mindenki tudja -, hogy a tejfelvásárlók vagy 42 forintot vagy már annyit sem adnak, vagy egyáltalán nem kell nekik a tej, nem vásárolják meg a tejet, a termelő nem adhatja el, csak termelőként, 200 literes kvótán, mennyiségben gondoskodhat arról, hogy eladja a folyótejet. Mindeközben 200 forint fölött van Magyarországon a dobozos vagy zacskós tej ára, a termelő, főleg a kisebb termelő pedig elvezeti a vágóhídra a tehenet. Itt valami nincs rendben. Ezt ajánlom a bizottság figyelmébe, hogy ezzel a szabályozással kezdjünk valamit.
Szakértők szerint egy európai uniós rendelkezés a regionális kistermelői értékesítés - ha jól tudom, ez a címe -, és ez a jogalap arra, hogy a hatóság fellép a kvótán felüli értékesítés ellen. Nekem pedig az a véleményem, hogy abban a helyzetben, ami most itt kialakult, saját hatáskörben fel kellene szabadítanunk, vagy meg kellene találnunk annak a jogi lehetőségét, hogy hadd adják már el a tehéntartók a tejet folyótejként, úgy, ahogy tudják, hogy leegyszerűsítsem a kérdést, azzal az egy kikötéssel, hogy az a tej csak egészséges tehéntől származhat. Ezzel tehát semmiféle közegészségügyi problémát nem idéznénk elő. Az elmondások szerint akinek 5 tehene van, annak már hűtője is van, mert felszerelkezett. Én egyébként ezt teljesen veszélytelennek tartom, és ezzel meg lehetne menteni egy csomó tehenet, nem utolsósorban egy csomó családot. Köszönöm szépen. (Közbeszólások: Albizottság!)
GODÓ LAJOS (MSZP): Ennek semmi akadálya nincs. Két rendelet is van. Az albizottság ülésére meg kell hívni az FVM-et. Két érvényes rendelet van, és kiegészül a 47/2008.(IV.17.) számú rendelettel, hogy erre még lehet pályázni a regionális kistérségeknek a vágópontokra, a tejfeldolgozókra 50 kilométeres körzeten belül. Ez a 47/2008-as rendelet.
BAGI BÉLA (Fidesz): Én nem csak a feldolgozóra gondolok.
GODÓ LAJOS (MSZP): De eladhatja, mert a kisgazdaságok termékértékesítésére is van egy másik rendelet.
BAGI BÉLA (Fidesz): 200 literes napi tejadaggal, és akkor mindig így kell...
ELNÖK: Értem, de most ne folytassuk le a vitát, hanem a szakbizottságban legyünk szívesek megnézni a rendeleteket (Közbeszólások.), behívni a kormány képviselőjét az FVM-ből, aki ezért a szakágazati felelős, és ő mondja meg, hogy mi a helyzet.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Az agrárpiaci albizottság hozzám tartozik, ezennel összehívom a következő ülést.
ELNÖK: Megvan az illetékes.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Az ügyet megbeszéltük.
ELNÖK: A napirendi pont tárgyalását bezárom, az ülést berekesztem.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 13 perc)
Font Sándor
a bizottság elnöke
Jakab István
a bizottság alelnöke
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese