MB-5/2009.
(MB-94/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2009. március 4-én, szerdán, 10 óra 9 perctől
Tápiószelén, az Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Agrobotanikai Központjában
(Tápiószele, Külső mező 15.)
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók: *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Szakmai álláspont kifejtése a hazai génbankok költségvetési forrásainak elosztásáról, jövőbeni kilátásairól *
Előadások *
Lajkó Ákos (Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal) *
Sirman Ferenc (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) *
Dr. Rodics Katalin (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) *
Lajkó Ákos (Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal) *
Dr. Wagenhoffer Zsombor (Magyar Állattenyésztők Szövetsége) *
Dr. Holly László (MgSZH Agrobotanikai Központ) *
Bizottsági vita *
Hozzászólások a bizottság tagjai részéről *
Dr. Ángyán József (Fidesz) *
Herbály Imre (MSZP) *
Czerván György (Fidesz) *
Demendi László (MSZP) *
Jakab István (Fidesz) *
Godó Lajos (MSZP) *
Válaszok, reflexiók *
Sirman Ferenc (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) *
Dr. Rodics Katalin (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) *
Hozzászólások a meghívottak részéről *
Prof. Bodó Imre (Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar) *
Boda Mihály (Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht.) *
Dr. Szenczi Győző (Érdi Gyümölcs- és Dísznövénykutató Kht.) *
Kovácsné prof. dr. Gaál Katalin (Magyar Kisállat-nemesítők Génmegőrző Egyesülete) *
Ács Sándorné (Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Kht., Élőlánc Magyarországért) *
Dr. Márai Géza (Magyar Biokultúra Szövetség) *
Dr. Gyulai Ferenc (Szent István Egyetem) *
Válaszok, reflexiók *
Sirman Ferenc (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) *
Dr. Ángyán József (Fidesz) *
Elnöki összefoglaló *
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Demendi László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Bagi Béla (Fidesz)
Czerván György (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Csontos János (MSZP) Demendi Lászlónak (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP) Herbály Imrének (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP) Godó Lajosnak (MSZP)
Zatykó János (MSZP) Kis Péter Lászlónak (MSZP)
Bodó Imre (Fidesz) Bagi Bélának (Fidesz)
Járvás István (Fidesz) Jakab Istvánnak (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz) Czerván Györgynek (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP) Font Sándornak (Fidesz)
Sirman Ferenc szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Lajkó Ákos (Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal)
Dr. Rodics Katalin (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Wagenhoffer Zsombor (Magyar Állattenyésztők Szövetsége)
Dr. Holly László (MGSZ Agrobotanikai Központ)
Ács Sándorné (Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Kht.)
Prof. Bodó Imre (Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar)
Boda Mihály (Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht.)
Dr. Gyulai Ferenc (MgSZH Agrobotanikai Intézet)
Kovácsné prof. dr. Gaál Katalin (Magyar Kisállat-nemesítők Génmegőrző Egyesülete)
Dr. Márai Géza (Magyar Biokultúra Szövetség)
Dr. Szenci Győző (Érdi Gyümölcs- és Dísznövénykutató Kht.)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 11 perc)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait; köszöntöm a munkánkat segítő tisztviselőket; köszönöm mindazokat, akik a mai napi kihelyezett ülésünknek helyet biztosítottak; köszönöm mindazokat, akik előadóként elfogadták a meghívásunkat, akik feltüntetésre kerültek a bizottság mai napi munkája kapcsán; valamint köszöntöm mindazokat, akik figyelemmel kísérik a bizottság kihelyezett ülésének munkáját.
Nem kérdéses, hogy egy olyan, sokak számára szívet melengető ügyről szeretnénk itt beszélni, amelynek az előzménye néha több izgalmat váltott ki, főleg ha arra gondolok, hogy majd' másfél évvel ezelőtt elindult egy olyan gondolkodás, amelynek következtében ma már esetleg nem ülésezhettünk volna itt: hogyha a tápiószelei Agrobotanikai Központ a Magyar Tudományos Akadémia fennhatósága alá került volna. Mi ezt nagyon nehezményeztük Ángyán József képviselőtársammal, és az e gondolati kört ellenzők, valamint a szakmaiságot felmutatók segítségével több, intézkedést, felszólalást, kérést - amelyeket a parlamenti módszerek lehetővé tesznek - intéztünk az érintettek felé. Szerencsére, azt kell mondanom, hogy szerencsére valahol újragondolták ezt az elképzelést, és továbbra is az FVM Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatala fennhatósága alatt maradt. Akkor számtalan elvet, szerintünk észérvet próbáltunk elmondani, hogy miért tartjuk fontosnak egy nemzet, egy állam sorsát illetően, hogy mindenre felkészülve, ami kihívást jelenthet egy ország sorsában - a környezetváltozás, a multinacionális érdekek megerősödése, a globalizáció és minden, ami ma, manapság rongálja a nemzeti identitást - legyen saját tulajdonú génbanki háttere.
Mi ide kapcsoltuk vissza a mai napi ülésünk lényegét is, amelynek a megelőző gondolata és tevékenysége az a különleges helyzet volt, hogy a költségvetési törvényben önálló során két irányból is megpróbáltunk támogatást szerezni. S nem akarom azt mondani, hogy a sors fintora, inkább azt mondom, hogy a sors kegyelméből úgy alakult a szavazás, ahogy - gondolom, a kívülállók is pontosan ismerik a parlament erőviszonyait, ami azt jelenti, hogy egyetlenegy párt sincs, amely a parlamenti többséget biztosítani tudná, ezért aztán elég érdekes egy-egy indítvány szavazási sikere. Így történt az, hogy egy 500 millió forintos és egy 100 millió forintos támogatás is - az akkori állapotok szerint - parlamenti többségi szavazást kapott. Ez azt jelentette számunkra, nagyon nagy örömmel (Herbály Imre: Számomra is.) - a számunkra az a többes szám ez esetben -, hogy talán van, akik ezt újragondolták. Én azonnal Gőgös Zoltán államtitkár urat felhívtam, hogy jóváhagyják-e ezt a parlamenti döntést és esetleg nem indul-e el más irányú pénzügyi kivonás. Egyértelművé tette államtitkár úr, hogy nem; tudomásul vették a parlamenti döntést, értik a szándékot, az indítvány mögött meghúzódó indoklást is. Ennek fényében gondoljuk együtt, hogy akik ma Magyarországon a génbanki hálózatért felelősen gondolkodnak, és fizikailag tevékenykednek is - valamint az MgSZH és az FVM felső vezetése -, mi lenne a legcélszerűbb módja ezen összeg felhasználásának, és netán persze a további években is, gondolom, az anyagi háttér biztosításának, hogy ne csak egyszeri 2009-es öröm legyen ez, hanem egy megnyugtató hosszú távon való gondolkodás.
És talán ez volt az az elmúlt másfél éves háttér, aminek egyenes következménye volt, hogy javaslatra - Ángyán József képviselőtársam nagy szorgalmára - gondoltuk azt, hogy itt Tápiószelén most már fizikailag is jó lenne ezt a kérdést megbeszélni. E gondolati sor alapján álltak össze és kerestük, kértük fel az előadókat is. Államtitkár úr, illetve a képviseletében jelenlévők, az FVM vezetése részéről: dr. Rodics Katalin; a Környezetvédelmi Minisztérium részéről: Lajkó Ákos; a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal részéről: dr. Vajna Tamásné - aki sajnos most nem tudott jönni, ha jól értettem, egy kellemetlen karambolhelyzet miatt; dr. Wagenhoffer Zsombor a Magyar Állattenyésztők Szövetsége részéről és dr. Holly László az MgSZH Agrobotanikai Központjának igazgatója részéről.
Itt szeretném megköszönni természetesen igazgató úrnak, hogy azonnal készségesek voltak és próbálták az adottságoknak megfelelően biztosítani az ülés lefolytatását.
A napirendi pontokban - aki ismeri, látható -, hogy három napirendi pont határozati javaslat nélkül szól. Ennek ellenére a bizottság teljes határozatképességgel bír, néhány képviselőtársunk jelezte, hogy nem fog tudni itt lenni a kihelyezett ülésen. Jakab István alelnök úr hamarosan meg fog érkezni.
Az épületen belül történő bizottsági beszélgetés, szakmai álláspontok megismerése után igazgató úr helyszíni bejárásra invitálja a megjelenteket, mintegy fél óra időtartammal, ha jól emlékszem az előterjesztésben; és így tervezzük, hogy 1 óra felé befejeződik a bizottsági ülés hivatalos része. Itt szeretném jelezni, hogy a bizottsági ülés után Czerván György, aki a térség országgyűlési képviselője és egyéni országgyűlési képviselő is egyben, bizottsági tagunk is, tehát itt sok egybeesés szerepel - a bizottság tagjait és a titkárságot egy ebéddel látja vendégül, amelyre majd együttesen fogunk átmenni, ha jól tudom a meghívást. (Czerván György: Egész pontosan minden kedves résztvevőt, aki el tud jönni. Nagyon hálás lennék, hogy ha jeleznék azt, aki nem tud eljönni, hogy a létszámot körülbelül lássuk - elnézést elnök úr.) Óvatos voltam, akkor itt kérném szépen a titkárságot, hogy közben, míg itt az előadások majd elindulnak, egy kis információkérést végezzenek el a jelenlévőktől, hogy ki jön át az ebédre. (Czerván György: Az ebéd egyébként Tápiószentmártonban lesz, a Kincsem Lovasparkban - majd megoldjuk, hogy odataláljunk valamennyien. (Megérkezik Jakab István.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az előzetes egyeztetés után úgy döntöttünk, hogy miután megszavaztuk a napirendet, elsőként Lajkó Ákos, az MgSZH elnökhelyettese egy nagyon rövid helyszíni behelyező bemutatást ad, aztán a napirendi pont szerint fogunk haladni.
A napirendi javaslatot minden képviselőtársunk megkapta írásban. Kérdezem, van-e kérdés, észrevétel a napirendi pontok kapcsán. (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor szavazunk róla.
Ki az, aki elfogadja az így feltüntetett, három napirendi pontból álló napirendet? Aki igen, az, kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Egyhangú. E szerint fogunk haladni.
Szakmai álláspont kifejtése a hazai génbankok költségvetési forrásainak elosztásáról, jövőbeni kilátásairól
Mint említettem, elsőként akkor megkérem Lajkó Ákost, az MgSZH elnökhelyettesét egy rövid helyszínbemutatóra.
Lajkó Ákos (Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal)
LAJKÓ ÁKOS, az Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal elnökhelyettese: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Alelnök Urak! Képviselő Urak! Államtitkár Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagyon nagy tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit az MgSZH vezetése nevében itt az MgSZH-hoz tartozó Agrobotanikai Központban. Szeretnék egy rövid ismertetést adni, de mindenekelőtt szeretném jelezni, hogy nagyon nagy megtiszteltetés számunkra, hogy az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságát itt üdvözölhetjük.
Ez a kis áttekintő - a történelmi hűség kedvéért - 1885-ig nyúlik vissza, ugyanis 1885-ben született meg egy végrendelet dr. Szelényi Lajos orvos részéről, aki úgy döntött, leszármazottak híján, hogy a magyar államra fogja hagyni ezt a kis kúriát, illetve a hozzá tartozó mintegy 300 holdnyi birtokot. Aztán a sors fintora úgy hozta, hogy egy 20 éves oldalági örökösödési vita merült fel, egészen 1905-ig húzódott ez az örökösödési per, amikor aztán végül is átkerült egy állami alapítványhoz, a magyar állam tulajdonába ez a kúria. A működtetést akkor az Országos Mezőgazdasági Egylet végezte, 1945-ig működött ebben a formájában ez a birtok. Utána állami gazdaságként, kísérleti gazdaságként, 1952-től pedig a Fajtakísérleti Intézet kihelyezett fajtagyűjteményes osztályaként működött Tápiószele. Aztán 1959-ben a Földművelésügyi Minisztérium megalapította az Országos Agrobotanikai Intézetet - ez az a név, amely már a legjobban hasonlít a mai elnevezéshez -, és itt szeretném jelezni, hogy éppen 50 éves ez a központ, úgyhogy, azt gondolom, nagyon stílszerű ez a mostani beszélgetés, és méltóképpen megtisztelte ezzel a Mezőgazdasági bizottság ezt az évfordulót.
Akkor az Agrobotanikai Intézetnek mint világfajta-gyűjteménye működött. Ez gyakorlatilag abból állt, hogy a világ minden tájáról beszereztek magokat, és itt azokat megpróbálták újraszaporítani, megpróbálták honosítani azokat a magvakat. Aztán 1972-ben a stockholmi környezetvédelmi konferencia ajánlására regionális génbankokat kellett létrehozni. Ilyenből Európában három létesült: az akkori nyugat-németországi Braunsteinben, az olasz Bariban - Ázsiában létesült meg egy FAO-génbank, a törökországi Izmir városában -, és ahogy mondtam, Európában ez volt a harmadik génbank. Ez egyébként egy nagyon nagy áttörés volt a génbankok tevékenységében, hisz egy technikai újítás történt: bevezették a hűtő tárolást, ami azt eredményezte, hogy a magokat sokkal ritkábban kellett felszaporítani, ami egyrészt kevesebb munkát adott, másrészt meg nem veszélyeztette annyira magokat esetleges befertőződéssel vagy átporzással. Úgyhogy ez mindenképpen egy nagyon komoly technikai újítás volt. Aztán 1975-ben az intézet elvesztette az önállóságát. Az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet részeként az akkori OMFI rövidítéssel működő cégnek lett a telephelye. Ez az OMFI több átalakuláson ment keresztül, és először NMI lett, aztán MMI, majd pedig OMMI-ként képezte részét Tápiószele ezeknek az intézményeknek.
1992-ben jelent meg a biodiverzitási egyezmény, ami miatt újra létre kellett hozni egy önálló bázisintézetet. Ekkor, '93. január 1-jétől 2005. december 31-éig önálló intézményként működött Tápiószele. Aztán az FVM úgy döntött, hogy 2006. január 1-jétől az OMMI-hez csatolja az intézményt. Ez egy nagy törés volt akkor az intézmény életében, amely 50 százalékos létszámleépítéssel járt, 107 főről 49 főre csökkent a létszám.
És akkor már nagyjából napjainknál tartunk: 2007. január 1-jén megalakult az MgSZH, akkor az Agrobotanikai Központ átkerült az MgSZH-hoz. Mi megpróbáltuk kiemelten kezelni ezt a központot továbbra is, hiszen a négy hozzánk tartozó igazgatóság mellett egy ötödik igazgatóságként működik az Agrobotanikai Központ, tehát közvetlen elnökhelyettesi irányítás alatt áll. Az elmúlt két évben is így működött. A jelenlegi létszáma 46 fő, 296 hektáron gazdálkodik, ebből 149 hektár szántóterület. Azt mindenképpen el kell mondani, hogy nem véletlenül hozták létre annak idején az intézmény jogelődjét, hiszen egyrészt olyan kiváló tulajdonságokkal rendelkezik a környezet, mint például hogy egyáltalán alkalmas arra, hogy az izolációs távolságok meglegyenek, tehát egy hatalmas magfelszaporítást meg lehet csinálni úgy, hogy nem veszélyezteti a leromlás veszélye. Másrészt ez egy egyedülálló terület az országban olyan szempontból, hogy itt, ezen a 249 hektáron hatféle talajtípus fordul elő, ami miatt alkalmas arra, hogy az ország különböző talajadottságait rendkívül jól lehet modellezni, illetve ki lehet próbálni az egyes magok viselkedését. Azt is el kell mondanom, mert talán kevesen tudják, hogy '96-ban volt egy olyan FAO-felmérés, amelynek az eredményeképpen megállapították, hogy ez a világ 13. legnagyobb és legjelentősebb génbankja. Ezt azért szerettem volna elmondani, hogy mindenki tisztában legyen azzal, igazából mekkora az az érték, ami itt megtalálható.
A számokról nagyon röviden szólnék, hogy lássuk, mi is az a maggyűjtemény, amely most itt rendelkezésre áll. Aktív gyűjteményként összesen 88 751 magmintát tárolunk hűtő tárolókban, ez 315 növénynemzetség 996 fajának 46 582 unikális tételét jelenti - a számokból látszik, hogy ez egy óriási maggyűjtemény. Van egy bázisgyűjtemény, amelyben több mint 11 ezer mintának a tárolását végezzük. Míg a 88 ezer mintának a tárolása nulla fokon történik, ennek a 11,5 ezer mintának a tárolása mínusz 20 fokon történik - ez egy nagyon komoly hűtőkapacitást igényel. A későbbiekben lesz mód arra, hogy ezt megtekintsék, és én is tisztelettel és szeretettel invitálok mindenkit erre a bemutatóra.
Végezetül annyit szeretnék elmondani, hogy itt, ahol vagyunk, ahol ez a 88 ezer minta található, gyakorlatilag az ország legjelentősebb szántóföldi növényeinek, zöldségnövényeinek, dísznövényeinek, gyógy- és fűszernövényeinek a tárháza.
Röviden, tömören összefoglalva ennyit mondanék a hely szelleméről, és további jó tanácskozást kívánok! Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen Lajkó Ákos úr előadását.
Az előadók feltüntetett sorrendje szerint fogunk haladni. Azt kérem - önkényes a kérésem a gyorsírásos jegyzőkönyv miatt -, hogy minden előadó legyen szíves kifáradni erre a helyre, ahol most Lajkó Ákos úr ült.
Gőgös Zoltán megbízásából Sirman Ferenc szakállamtitkár urat köszöntöm az FVM képviseletében. Kérem szépen, hogy itt foglaljon helyet. A továbbiakban is így szólítom majd az előadókat.
Sirman Ferenc (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
SIRMAN FERENC szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Kedves Vendégeink! Gőgös Zoltán államtitkár úr kormányülésen vesz részt, úgyhogy én helyettesítem, de a mezőgazdasági szakterület, illetve a természeti erőforrások ügye amúgy is közvetlenül hozzám tartozó blokk.
Először is szeretném megköszönni azt a kiemelt figyelmet, amit az is mutat, hogy a bizottság üléséhez ezt a helyszínt választották, illetve szeretném megköszönni azt a kiemelt figyelmet, amit év végén, a költségvetési vita kapcsán is érzékeltünk. Azt gondolom, hogy ez mindenféleképpen egy nagyon fontos biztatás számunkra abban a tekintetben, hogy ez egy kiemelten kezelendő terület.
Én ma három témakörben szeretnék tájékoztatást adni önöknek, a tisztelt bizottságnak. Az egyik a genetikai erőforrásokkal kapcsolatos tevékenységek kérdéseiről, a másik ennek a hazai szereplőiről, a harmadik pedig a költségvetési kérdésekről szól, amelyek feltehetően szintén az érdeklődésük középpontjában áll. A genetikai erőforrásokkal kapcsolatos tevékenységek a biodiverzitást szolgáló, a termelés folyamatosságát biztosító biológiai alapok, növény és állatfajok, vetőmagvak, szaporítóanyagok genetikai értékének megőrzése, fenntartása, fejlesztése, az ehhez kapcsolódó minősítési rendszerek korszerűsítése a szakmai szervezetekben a nemzetközi képviselet ellátását jelenti összességében. A tevékenységhez hozzátartoznak a termesztett fajok és fajták, azok vad és rokonfajainak, változatainak begyűjtése, katalogizálása, megőrzése, fenntartása a különböző gyűjteményekben, illetve természetes formában és termőhelyen.
A genetikai sokféleség megőrzése, csökkenésének megállítása mind a földi élet, mind az emberiség táplálása szempontjából a jövő egyik kulcskérdése. A genetikai erőforrások felkutatása, megőrzése és fenntartható hasznosítása az elmúlt 15 évben világszerte egyre fontosabbá vált. A nemesítési módszerek, a biotechnológia lombos fejlődése, a klímaváltozás, valamint az élelmiszerbiztonság, környezetvédelem és a magas beltartalmi értékű funkcionális élelmiszerek iránti megnövekedett igény szintén ebbe az irányba visznek bennünket.
A genetikai erőforrások napjainkban - a meg nem újítható természeti erőforrások között - egyre nagyobb jelentőséget nyernek, egy adott tájfajta eltűnése egyúttal a tulajdonságait meghatározó génállomány örökre történő elvesztésével járhat, amely többé nem rekonstruálható, és mással nem is pótolható.
A génbankokban tárolt génkészletek jelentősége a közvetlen és a közvetett felhasználók szemében a biológiai sokféleség védelme szempontjából, a növény, állat és mikro nemesítéssel, a vetőmagiparban, az állati szaporítóanyag kereskedelemben, az ökológiai termesztésben, valamint a speciális tulajdonsággal rendelkező termékek előállításában rendkívüli mértékben megnőtt.
Az őshonos, valamint a veszélyeztetett helyzetbe került állat és növényfajták, hazánk magas genetikai értéket képviselő, kiemelt jelentőségű természeti értékei, a biológiai sokféleség megőrzői és a különleges minőségű, magasabb élvezetű értékű, illetve bioélelmiszerek a márkázott termékek alapanyagai is egyben. Ezen fajtáknak, mint nemzeti kincseinknek, az eredeti állapotban történő megőrzése nemzeti érdek és állami feladat, amelynek végrehajtásával az agrárpolitikáért felelős miniszternek kell gondoskodnia abban az esetben is, hogy ha a megőrzésük közvetlenül nem hoz gazdasági hasznot.
A génbakokban őrzött genetikai erőforrások nehezen felbecsülhető nagyságú értéket képviselnek az emberiség számára és azok számára is, akik a géneket azonosítani, izolálni és felhasználni képesek. Az évszázadok alatt kiszelektált és kinemesített rendkívül változatos, a legkülönbözőbb körülmények között is jól alkalmazkodó mezőgazdasági haszon művi fajtákat világméretű mozgalmakkal próbálják megmenteni. Hazánk viszonylag szerencsés helyzetben van, mert erre az elmúlt 50 évben előrelátóan kialakították a génbanki hálózatunkat, amely a régi fajták jelentős részét időben begyűjtötte és őrzi.
Néhány gondolatot a génmegőrzés szereplőiről szeretnék mondani. A magyarországi növényi génmegőrzés legfontosabb intézménye a tápiószelei Agrobotanikai Intézet. Az intézmény 1993-tól országos koordinációs feladatokat ellátó, génforrás megőrző központtá alakult és akkor önálló jogi személyiséggel rendelkezett. A minisztérium döntése alapján 2005 decemberében az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézethez kerület, ahol Agrobotanikai Központ elnevezéssel az OMMI telephelyévé vált. Az OMMI jogutódlással történő megszüntetésével, 2004. január 1-vel a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalhoz került a természeti és genetikai erőforrásokért felelős elnökhelyettes irányítása alatt és itt önálló részlegként működik.
A szántóföldi zöldség, gyógy- és dísznövények bizonyos génmegőrzési tevékenységével a Tápiószelei Agrobotanikai Intézeten kívül különböző, eltérő státuszú kutatóhelyek, például a Gabonatermesztési Kutató Közhasznú Társaság Szeged, a Zöldségtermesztési Kutatóintézet Kecskemét, az Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézete Martonvásár, a Fűszerpaprika Kutató-Fejlesztő Kht. Kalocsa, az Érdi Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató-Fejlesztő Kht., a Gyógynövény Kutató Intézet Budakalászon, egyetemi kutatóhelyek, valamint az egyetemek mellett a Károly Róbert Főiskola is foglalkozik.
A vetőmagvak génmegőrzése mellett rendkívül fontos az ültetvények kultúrák: a gyümölcs, szőlő, dísznövény és az erdészet génmegőrzése is, a Kárpát-medence több taxon géncentruma. Ezen tevékenységeket évtizedek óta, az egyes növénycsoportoknak leginkább megfelelő tájban elhelyezett különböző kutatóintézetek, valamint részben egyetemek és botanikus kertek végzik. Az erdészeti génmegőrzést alapvetően az Erdészeti Tudományos Intézet, az ERTI és kutatóállomásai: Sárváron, Nyíregyházán végzik, amely az FVM önálló személyiségű kutatóintézete - itt körülbelül 5000 tétel génanyagot őriznek. A gyümölcs megőrzését főleg a gyümölcstermesztési kutatóintézetek - Érd, Fertőd, Cegléd, Újfehértó - végeznek, amelyek 2007. január 1-től az MNV Zrt.-nek lettek átadva és ide tartoznak, az egyetemekhez történő átadásuk folyamatban van. Rajtuk kívül jelentősebb gyűjtemény van Keszthelyen és a Veszprémi Egyetem birtokában, a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karán, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Mosonmagyaróvári Karán és a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal fajtakísérleti állomásain - összességében mintegy 10 ezer géntételt őriznek.
A szőlő génmegőrzés is főként a szőlészeti és a borászati kutatóintézetekben folyik: Badacsonyban, Egerben, Kecskeméten és Pécsett, amelyek az egyetemeknek kerültek átadásra. Rajtuk kívül még számottevő gyűjteménnyel rendelkezik a Veszprémi Egyetem Keszthely, a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kara és a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal fajtakísérleti állomásai - itt mintegy 6 ezer tétel megőrzéséről van szó. A fás dísznövények génmegőrzése, főként a Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató-Fejlesztő Kht.-ban, a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karán, valamint különböző botanikus kertekben és arborétumokban folyik - itt mintegy 10 ezer tétel megőrzéséről van szó.
Ami az intézmények költségvetési helyzetét, illetve a rendelkezésünkre álló lehetőségeket illeti, a költségvetési törvény tartalmazza azt, hogy génbanki tevékenység és feladatfinanszírozásra 100 millió forint, illetve az állami génmegőrzési feladatok támogatására 500 millió forint fejezeti kezelésű előirányzat került nevesítésre a génbanki tevékenység állami finanszírozása érdekében.
Szeretném tájékoztatni a tisztelt bizottságot, hogy az 1001/2009. január 13-án kelt kormányhatározat zárolást rendelt el a központi költségvetési szerveknél a 2009. évi havi keresetkiegészítés forrásigényének a biztosításához. Az FVM 2009. évi költségvetését érintő zárolás összege 3 milliárd 252 millió forint, amelyből 100 millió forint az állami génmegőrzési feladatok támogatása előirányzat 500 millió forintos keretéből került zárolásra.
A válság miatti kormányzati zárolások eredményeként az állami génmegőrzési feladatok támogatása előirányzatból további 100 millió forint, tehát összesen 200 millió forint került zárolásra; így a génmegőrzés támogatására mindösszesen rendelkezésre álló forrás 400 millió forint, tehát a 100 és az 500-ból lecsökkentett 300 millió forint.
A források felhasználásáról szakmai egyeztetés történt a génbank szaktestület keretében, amely az FVM és a KvVM szakértőinek genetikai erőforrásokkal kapcsolatos tevékenységéhez adott nagyon sok instrukciót. Az elmúlt időszakban elkészültek a források felhasználásához szükséges adminisztratív feladatok, tehát elkészült az a B-utasítás, amelyik a felhasználást szabályozza, illetve elkészítettük azt a pályázati kiírást, amely alapján ezek a források rendelkezésre állhatnak majd.
A génbanki tevékenység feladatfinanszírozására fejezeti kezelésű előirányzatként 100 millió forintot kívánunk fordítani, ami tulajdonképpen egyetlenegy jogcímből áll: ez a tápiószelei Agrobotanikai Intézet génbanki tevékenységének a támogatására pályázat nélkül, feladatterv alapján kerülhet felhasználásra.
Az állami génmegőrzési feladatok támogatásának fejezeti kezelésű előirányzatából 30 millió forintot részben pályázatos formában szándékozunk meghirdetni olyan állami feladatok ellátására, mint a szántóföldi zöldség, gyümölcs, szőlő, dísznövény, gyógynövény és fűszernövényfajok génmegőrzése, továbbá az erdészeti és mikrobiológiai génbanki feladatok ellátása, vonal és fajtagyűjtemények, törzsültetvények megőrzése és fenntartása.
Ezen kívül a növényi génmegőrzési feladatok ellátására feladatterv alapján szintén szeretnénk egy komolyabb összeget fordítani, amelyiknek egy része tulajdonképpen az MgSZH tápiószelei Agrobotanikai Központ kiemelt fontosságú feladataira kerülhet elkülönítésre. A többiből pedig azokat a feladatokat szeretnénk finanszírozni, amelyeket normatív alapon, pályázatos formában nem lehet finanszírozni.
Az MgSZH fajtaminősítő állomások génmegőrzési feladataira szintén szeretnénk ebből az összegből elkülöníteni, illetve a génmegőrzéshez kapcsolódó kutatási feladatok finanszírozására szintén jelentős hányadát szeretnénk ennek az összegnek fordítani, és a fejezeti kezelésű előirányzatoknál 5-10 százalék között mértékű tartalékot kell képezni, amivel szintén számolnunk kell majd. A konkrét forrásfelosztásról a minisztérium vezetői értekezletének, a szakállamtitkári értekezletnek a döntése a közeli napokban, feltehetően a jövő heti szakállamtitkári értekezleten fog megszületni, és ezt követően, a tervek szerint április végéig lehet majd pályázatokat benyújtani. A pályázható összegeket, illetve a hozzá tartozó normatívát majd ez a pályázati kiírás fogja tartalmazni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az érdeklődőknek szeretném elmondani, hogy mint említettem a bizottsági ülésünkön a szokásos rend szerint szó szerinti jegyzőkönyvvezetés történik. Itt nagyon fontos információk hangzottak el, én is alig győztem jegyzetelni néhány fontos, most hallott információt, amelyek egyrészt konkrétan az elvonásokat illetik, másrészt pedig a megmaradt 400 millió forintnak az elképzelt célba juttatását pályázati úton, hogyha jól értettem. Amit igazából mondani akartam, az az, hogy a bizottsági ülés szó szerinti jegyzőkönyvi anyagát minden érdeklődő megkaphatja. Itt szeretném jelezni, hogy a bizottsági titkárság telefonszáma a következő budapesti szám: 441-5022... (Horváth Zoltánné: A honlapunkon mindenki megtekintheti egy hét múlva.) Ezen a számon tessenek érdeklődni, azt hiszem, ezt megtehetjük - a két hölgy valamelyike fogja felvenni a telefont -, hogy mikor készül el a bizottsági jegyzőkönyv, amelyből az itt elhangzottak és a továbbiakban elhangzó dolgok részletesen újra átolvashatóak lesznek.
Nekem csak egyetlenegy kérdésem van, bár tudom, hogy a bizottsági vita a második napirendi pont. Az lenne a kérdésem, hogy ha jól értettem, zárolás következtében 3 250 millió forint került elvonásra vagy zárolásra az FVM-nél, és ennek a keretén belül került sor arra, hogy a parlament által megszavazott 500, illetve 100 millió forint is zárolásra került. (Sirman Ferenc: Igen.) Így marad a 400 millió. Kérdezem, hogy mit jelent ez a "zárolás" szó. Lehet abban reménykedni, hogy ez egyszer visszakerül, vagy ez végérvényesen elveszett? (Godó Lajos: Visszakerülhet.)
SIRMAN FERENC szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Elvileg visszakerülhet, de ezzel most nem lehet számolni. (Godó Lajos: Decemberben. - Herbály Imre: Szerintem nem fog visszakerülni.) Az elmúlt hetek eseményei alapján kicsi a valószínűsége, hogy ezzel számolni lehet.
ELNÖK: Persze bennem ez egy másik kérdést vet fel, de ez nem gond, hogy a parlament döntését a kormány felülírhatja-e. Ez az egyetlenegy kérdés fogalmazódott meg bennem ezáltal.
Köszönöm szépen Sirman Ferenc szakállamtitkár úr tájékoztatóját.
Dr. Rodics Katalint kérem szépen előadásának a megtartására. Mint megbeszéltük, a héten egy olyan fontos esemény történt, amely kapcsolódik a mi gondolatkörünkhöz és a mai bizottsági üléshez, ez pedig a moratórium feloldásának a meghiúsulása a MON810-es genetikailag módosított növény termesztésbe vonásával kapcsolatosan. Mivel Rodics Katalin személyesen is jelen volt, és végigkísérte ennek a folyamatnak a végül is sikeres győzelmét, kértem, hogy erről is legyen szíves majd az előadása után, azt kibővítve beszámolni, meghosszabbítva az ötperces időkeret. Köszönöm szépen.
Megadom a szót Rodics Katalinnak.
Dr. Rodics Katalin (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
DR. RODICS KATALIN (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Szakállamtitkár Úr! Inkább felállok, mert szeretem látni a szemeket. (Közbeszólások: Csak hangosan! - Felállva folytatja:) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Államtitkár Úr! Kedves Kollégák, Barátok! Először is arról szeretnék szólni néhány szót, hogy hogy került ide a környezetvédelmi tárca, és mi a szerepe ebben a témában, utána az európai uniós Life-pályázatunkról szeretnék néhány mondatot mondani, majd arról a közös elképzelésről beszélnék, hogy a génbankhálózatot mi hogy látjuk, hogy lehetne működőképessé tenni. Egy kicsit arról is beszélnék, hogy Tápiószele jövője milyen formában képzelhető el - beszéltünk róla, hogy nonprofit bt., közintézmény, s a többi -, hogy ezt a KvVM hogy látja, mert azt mi is érezzük, hogy az MgSZH mint hatóság nem a legmegfelelőbb hely a génbanki hálózat működtetésére. Végül pedig a pénzügyi elosztásról mondanám el a véleményünket.
A KvVM. A biológiai sokféleség védelmi egyezményt a szakállamtitkár úr már megemlítette. Ennek a koordinációjáért a környezetvédelmi tárca a felelős, és én vagyok az egyezmény nemzeti összekötője. Így vettük azt a bátorságot, hogy felajánljuk a segítségünket, és kicsit megpróbáljunk segíteni ebben a kérdéskörben, hiszen maga az egyezmény előírja azt, arról szól, hogy nemcsak a vadon élő növényeket kell védeni, hanem a teljes földi életet, és ebbe beleértjük az agro-biodiverzitást is. Ezért amikor felismertük, hogy itt is milyen súlyos gondok vannak, a környezetvédelmi tárca felajánlotta a segítségét.
Hogy ez ne csak egy kívülről belebeszélés legyen, a munkánkat is hozzátettük ehhez a felajánláshoz, és az elmúlt években elkészítettük azt a Life-pályázatot, a Life tulajdonképpen az Európai Uniónak a biodiverzitás-védelemre létrehozott alapja, és ebbe benyújtottuk azt a pályázatot, amelynek az a célja, hogy itt, Tápiószelén a mezőgazdasági növények sokfélesége mellé tudjuk rakni a Kárpát-medence vadon élő növényeinek a sokszínűségét is. Amennyiben a pályázatot megnyerjük, a vadon élő növényeinknek az 50 százalékáról szeretnénk magot gyűjteni, és azt is itt szeretnénk elhelyezni.
Ehhez azt kell elmondanom, hogy amikor nemzetközi szervezeteknek elmeséltük ezt az ötletet, maga az Európai Unió is és az illetékes nemzetközi szervezetek is rendkívül lelkesek lettek, mert az egész világon nincs még egy olyan génbank, ahol együtt van a teljes biodiverzitás. Éppen amiatt, hogy az agrárium és a természetvédelem között időnként feszültségek támadtak, ezt még sehol nem tudták megvalósítani. Úgyhogy azt mondták, hogy ha ez Magyarországnak sikerül, akkor az egész világ büszke lesz ránk, mert ez lesz az első olyan, amikor igenis össze tudott fogni a két tárca. Én magam azt mondtam, hogy ha a természetvédők hangos, lelkes kiabálását és a mezőgazdászok csendes, szorgalmas munkáját, ha ezt a kettőt összetesszük, akkor fantasztikus dolgokat tudunk létrehozni. Reméljük, hogy ebben a Life-pályázatban ez össze is jön. Az Európai Unió befogadta, sőt az idei kiírásban jelezte is, hogy ilyen típusú, ilyen témájú pályázatokat vár, mint a miénk. Úgyhogy nagyon reménykedünk abban, hogy augusztus-szeptember folyamán megkapjuk a pozitív visszajelzést.
Ami fontos, hogy a környezetvédelmi tárca a munka mellett pénzt is tett emellé, a pályázat teljes önrészét a zöldtárca állja.
Közben létrejött a két minisztérium közös génbanki szaktestülete, amelyben közösen próbálunk együttgondolkodni azon, hogy hogy is lehetne a helyzeten javítani. Ezen belül tavaly megtárgyaltuk azt, hogy milyen intézményrendszer lenne az, amellyel optimálisan működtethető lenne a hazai génbanki hálózat, és ez pontosan egy hálózat lenne. Mi úgy képzeltük el - és azt hiszem, ezt mind a két tárca nevében mondhatom -, hogy Tápiószele központi irányításával, mint ahogy ez régen is működött, lehetne felépíteni ezt a hálózatot, és Tápiószelén keresztül, pályázati úton lehetne később természetesen a pénzelosztást is megoldani. Ugyanakkor ezt a hálózati rendszert a két minisztérium már létrehozott testülete felügyelhetné, szakmailag irányíthatná, és mint egy tanácsadói testület a már létező Génbanki Tanács lenne az a szervezet, ahol a civil szféra, a tudomány, egyéb szempontok alapján minden érintett részvételével kialakíthatnák a véleményt, és ez a vélemény, nyilván a két tárca közös testületéhez befutva, a teljes rendszert egy kontrollirányítás és megfelelő működés alatt tarthatná. Felmerült az - többször is itt az elmúlt évek folyamán -, hogy Tápiószele valójában a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalnál, mivel ez hivatal és hatósági feladatokat lát el, ez az elhelyezés nem ideális. A mi tárcánknak az a véleménye, hogy mindenképpen közszolgáltató költségvetési szervként, egy önálló költségvetési szervként kellene működtetni Tápiószelét és elmondom, hogy ennek milyen pozitívumait látjuk mi, szemben mondjuk egy nonprofit bt.-vel, vagy egyéb megoldásokkal.
Természetesen ez a közszolgáltató költségvetési szerv az FVM alá tartozna, ez lenne az ideális felállás, és így kötelező lenne számára költségvetési forrást biztosítani. Ez nagyon fontos, mert a nonprofit bt., vt., egyéb esetében nem lenne költségvetési forrás, önállóan pedig nem képes fennmaradni az intézmény bevételek hiányában.
Nem csak köztisztviselők lennének felvehetők ebben az esetben, ha ez közszolgáltató költségvetési szerv lenne, hanem a munkatörvénykönyv alá tartozók is, tehát a források alapján - amennyi összejön - könnyebb lenne a jövőbeni fejlesztése is ennek az intézménynek, hiszen nem a korlátozó költségvetési létszámot kellene feszegetni. Ebben az esetben pályázhatna az intézmény, ami újabb forrásokat tenne lehetővé.
Nagyon sokan felvetették itt a közös gondolkodás alatt, hogy a mi hortobágyi génmegőrző is egy ilyen nonprofit szervezet, hogy ennek mintájára lehetne alakítani itt a tápiószelei lehetőségeket. De el kell mondanom, hogy ez azért nem megoldás - és ezt fontosnak tartottam, hogy itt a bizottság előtt részletezzem -, mert a hortobágyi génmegőrzésnél a föld ingyen van, a nemzeti park segíti, a minisztériumtól kap komoly támogatást a vidékfejlesztési programból; ezen kívül földalapú támogatást kap, van saját terméke, ami eladható és a szántóföldi gazdálkodása is nyereséges. Tehát ilyen esetben valóban lehet egy nonprofit céget alakítani, de ez Tápiószele esetében szerintünk nem kivitelezhető és a mi génmegőrzőnknél is egyértelműen kimondható, hogy a génmegőrzési feladat önmagában nem tartja el magát, tehát külső forrásokkal kell működtetni.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy fokozatos átalakítás során Tápiószeléből esetleg később majd nem lehet kialakítani egy ilyet, de először mindenképpen a központi költségvetési forrásokból kell - azt mondom - újraéleszteni, aztán utána életben tartani, és amikor már két-három-négy lábon áll a rendszer, akkor esetleg el lehet majd évek múlva kezdeni gondolkodni azon, hogy hogyan alakul tovább.
A génbanki hálózat, ahogy elmondtam, az elképzelésünk szerint egy központi tápiószelei irányítással működtethető lenne, és ami fontos - és ezt tulajdonképpen előírja a biodiverzitás egyezmény is -, hogy a védelemnek egyrészt ex situ, másrészt in situ módon is meg kell valósulnia. Nyilván a génbankok lennének az ex situ intézmények, de az in situ ebben az esetben azt jelenti, hogy vissza kell juttatni ezeket a régi fajtákat az eredeti termőhelyükre és ott is meg kell kezdeni, fent kell tartani ezeknek a termesztését. Ez az a pont, ami a természetvédők számára is nagyon sok lehetőséget biztosítana, itt tényleg még egy újabb lehetőség nyílna az együttmunkálkodásra, hiszen ebben a nemzeti parkjaink is aktívan részt tudnának venni.
Ennek lenne egy olyan szála is, hogy ha ezeket a régi fajtákat kihoznánk a génbankból, és újra visszajuttatnánk a régi területekre, akkor ennek akár a helyi turizmusban a helyi jellegzetességek kialakításában nagyon komoly szerepe lehetne. Nekünk egy megálmodott ideális kép az, amit tulajdonképpen már Brazíliában megvalósítottak - amit már többször elmondtam. Ott nagyon pici költségvetési támogatással azt érték el, nyilván kisebb falvakban, nem Budapest nagyságú városokban, de ha a közétkeztetésben a helyi fajtákat és a helyben termelt zöldséget, gyümölcsöt, egyebet használták fel, akkor kapott az önkormányzat valami kis támogatást és ezzel egy olyan hatalmas rendszer alakult ki, egy önmagát később fenntartó rendszer, aminek rengeteg pozitív mellékhatása van.
Ha belegondolnak abba, hogy a helyben termeltet használják fel, akkor érdemes lesz helyben termelni, nem kell szállítani, nincs széndioxid-kibocsátás, nem kell tartósítószer, tehát egészségügyi szempontból is egy rendkívül pozitív kihatása van ennek. Van a lakosság, és a vidéknek meglesz újra a megtartóereje, hiszen lesz miből megélni - ha a saját gyerekemnek adom azt, amit termelek, akkor nyilván másképp termelem. Azon kívül megindult egy egészséges versengés, hogy kinek a káposztája jobb és kinek az ebből készült töltött káposztája, mert nyilván van egy kikötés ebben, hogy a helyi étkeket a helyi ízek szerint kell főzni. Tehát nem pizzát készítünk mindenből és oregánóval ízesítjük, hanem igenis azokat főzzük, ami odavaló és ezzel etetjük a gyerekeinket. Na most, ez egy nagyon szép dolog lenne, ha meg tudnánk valósítani, és nagyon szépen kapcsolódik ahhoz, amiről itt beszéltünk.
A pénzügy, ami a legnehezebb és nyilván kívülállóként - mármint úgy, hogy más tárcánál lévőként - ebbe nem is nagyon illik beleszólnom. De azt azért jelezni szeretném, hogy ismerve a költségvetés nehézségeit, ismerve azt, hogy minden tárcának komoly összegeket kell zárolnia, úgy gondolom, hogy aránytalanul nagy az az összeg, amit ebből a kis 600 millióból, ha elvesszük a harmadát, akkor nem tudom, hogy ez minden területet arányosan így érintett-e az FVM-ben - úgy gondolom, hogy ez a 200 millió itt nagyon-nagyon fontos közcélokat szolgáló helyen lenne. Remélem, hogy talán lehetőség van még arra, hogy ezt felülbíráljuk, vagy együtt átgondoljuk, hogy mik azok a területek, ahonnan esetleg nagyobb arányt lehet levenni, ne ebből a pici pénzből vegyünk el ilyen nagy mennyiséget. Ráadásul, ahogy hallottam szakállamtitkár úr véleményét és a kollegákkal is a továbbiakban átbeszéltük, ha ezt a 400 milliót továbbbontjuk - és nyilván Tápiószelének a fennmaradását biztosítjuk -, vagy még fajtaminősítésre is elkülönítünk, ami szerintem nem ebbe a témába illik, akkor végül olyan nagyon-nagyon pici pénz jut, hogy szinte nevetséges lesz megpályáztatni. Rengeteg pályázat fog beérkezni, és ha 1-2 milliót adunk pályázatonként, lehet, hogy éppen valamit tudnak vele kezdeni, de valójában az egész génbanki hálózatot fenntartani ebből már nem leszünk képesek. Köszönöm szépen. (Közbeszólás: A GMO-ról.)
A GMO - ez egy gyönyörűség, úgyhogy nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy erről beszélhetek. Tényleg úgy éltem meg, hogy itt most győzött a nemzeti összefogás. Évek óta küzdünk itt a GMO-ügyben, ezt mindenki tudja, és nagyon köszönjük a Mezőgazdasági bizottság támogatását is ezen a téren. Valóban mindenki, akinek lehetősége volt - pártállástól, civil és kormányzat szervtől függetlenül - dolgozott ezen a témán és éppen ez volt benne gyönyörű, hogy tényleg mindenki tette tisztességesen a dolgát és a végén tényleg el tudtuk érni azt, amit akartunk. Nekünk a KvVM-ben az volt a szerepünk ebben, hogy mi írtuk a lobbileveleket és igyekeztük az ezer szálon futó lobbizást úgy összefogni, hogy ne egymást kioltóak legyenek az érvek és egy hang szóljon egész Magyarországról kifelé - ezt az FVM-mel és a Külügyminisztériummal együtt sikerült is elérnünk.
Kint Brüsszelben még reggel sem volt biztos az, hogy megvan a minősíthetőségünk, hiszen a németek ugyan jelezték, hogy valószínűleg mellénk állnak, a spanyolok szintén, de azért hivatalosan még nem jött meg ez az álláspont és az ő szavazatuk nagyon nagy súlyú. Reggel, amikor megkerestük az illetékes minisztereket, akkor tudtuk meg, hogy mind a két ország mellénk állt és Románia is, aki a korábbi, a két évvel ezelőtti szavazásnál tartózkodott. De ami a kiemelkedően szép volt ebben, az az, hogy magán az ülésen senki nem szólt Magyarország ellen, mindenki maximálisan támogatott minket, az érvek pedig éppen az összeállított érvrendszerünk alapján mások és mások voltak országonként. A spanyolok például azért tudtak támogatni minket, mert ők azt mondták, hogy mivel ennek a MON810-nek lejárt az engedélye, és még nem engedélyezték újra, nem tartják tisztességesnek azt, hogy közben eltörlik a moratóriumunkat. A német miniszterelnök, illetve környezetvédelmi miniszter - azt hiszem, ebben a körben elmondhatom - nagyon keményen Magyarország mellé állt, és kihangsúlyozta azt, hogy felháborítónak tartja, hogy egy amerikai cég ilyen módon, ilyen agresszív módon befolyásolja Európa politikáját és döntéseit, és mit szólna az Amerikai Egyesült Államok, ha egy európai cég hasonló módon viselkedne az USÁ-ban. Azonkívül elhangzott az az érv is, amely az európai demokráciát kérdőjelezte meg ebben a kérdésben, hogy ha ennyi ország moratóriumot tart életben, hiszen a franciák, az osztrákok és a görögök is moratóriummal rendelkeznek, és a többség rendszeresen, mindig mellettük, illetve a GMO bevezetése ellen szavaz, akkor valójában jó-e ez az engedélyezési rendszer, amely ma az EU-ban működik, vagy ez is felülvizsgálatra szorul.
Ami a nagyon előremutató és biztató volt, az az, hogy az ellenünk szavazó öt ország közül kettő hozzászólt, és Hollandia elmondtam, hogy bár a magyar moratórium ellen szavazott, de neki is meggyőződése, hogy valóban felül kell vizsgálni a GMO engedélyezési rendszert, mert az így nincs rendben. És amit még nagyon jó volt hallani a holland miniszter asszony szájából, az az, hogy az etikai és a társadalmi hatásait is meg kell vizsgálni a GMO-knak, mielőtt engedélyezzük őket. Ez két olyan nagyon fontos szempont, amely valóban alapvetően megkérdőjelezi a GMO-kat - itt most konkrétan a kukoricáról beszélek, és nem a biotechnológia egyéb eredményeiről -, és ennek a génmódosított MON810 kukoricafajtának a bevezetését alapvetően befolyásolja. Sőt a svédek is egy kicsit e felé hajlottak.
Úgyhogy a vitában az is felmerült, hogy lehet, hogy ezt a döntéshozatalt most már tagállami szintre kellene levinni, és nem kellene arra kényszeríteni a tagállamokat, hogy vizsgálatokkal, minden ország a saját költségén bizonyítsa be, hogy negatív az adott GMO, hanem ha úgy érzi, hogy nem akarja bevezetni, akkor ne kelljen bevezetnie. Ez természetesen csak elhangzott, és ezen még nagyon keményen dolgozni kell, de azt hiszem, hogy ez egy kicsit biztató a számunkra, hogy talán nem kell két év múlva újra ezt a nagyon kemény gyakorlatot és közös lobbizást végigvinni.
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki ebben segített, politikusoknak, tudósoknak, pártoknak, civileknek, gazdáknak, mert tényleg nagyon nagy nap volt a hétfői nap, jó volt ott magyarnak lenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Engem meglepett a holland környezetvédelmi miniszter ezen kijelentése, mert ők ellenünk szavaztak - csak hogy kerek legyen a kép -, tehát bennük is mozog valami ezek szerint e kérdéskörben. És hogy milyen apróságokon múlhat esetleg egy ilyen győzelem: az elmúlt héten a közhírekben olvasható volt, hogy Angela Merkel találkozott Orbán Viktorral - ez pénteken volt. Ilyenkor, két ilyen felső vezető találkozásánál természetesen száz dolog kerülhet sorra, és nagyon rövid az idő. (Herbály Imre: Gyurcsánnyal is találkozott! - Derültség.) De volt szerencsénk megüzenni Orbán Viktornak azt, hogy azt említse már meg, hogy a németek egyelőre ellenünk vannak ebben a kérdésben, és hogyha lennének szívesek ezt az álláspontjukat módosítani. Angela Merkel azt mondta, hogy ha önöknek fontos az, hogy ez a moratórium fennmaradjon, akkor mi ezt tudomásul vesszük, amellett, hogy Németországban engedélyezett a MON810-esnek a köztermesztésbe vonása. Tehát egy nagyon elegáns magatartást tanúsítottak ez esetben, és úgy néz ki, hogy tartották a szavukat - ez hétfőn, az ottani szavazáskor derült ki. Tehát sok apró részlete volt ennek a győzelemnek - remélem, hogy ez máskor is megismételhető. Persze az lenne a legjobb, ha nem kellene ismételten tanúvallomást tennünk arról, hogy mi meg akarjuk tartani ezt a moratóriumot. Nem is értem, hogy miért szúrt ki bennünket a bizottság újra, hiszen egy évvel ezelőtt, nem egészen két évvel ezelőtt egyszer már meg kellett küzdeni az álláspontunk megvédéséért, és most újra kezdeményezte a bizottság, hogy a moratóriumot oldják fel Magyarországgal szemben - ez egy kicsit kellemetlenül érintett bennünket. Talán ez vezethet el addig a gondolatig, hogy bízzuk már rá végre a tagországokra, a saját belátásukra, hogy nekik mi jó meg mi nem jó.
Köszönöm szépen dr. Rodics Katalinnak.
Lajkó Ákost, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal elnökhelyettesét kérem újra szólásra, aki elnökhelyettesi körében a természeti és genetikai erőforrásokért felelős.
Lajkó Ákos (Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal)
LAJKÓ ÁKOS, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal elnökhelyettese: Tisztelt Elnök Úr! Alelnök Urak! Képviselő Urak! Államtitkár Úr! Megígérem, hogy sokkal rövidebb leszek, hiszen konkrét tényekre szeretnék...
ELNÖK: Ha a mikrofont használnád, az nagyon jó lenne.
LAJKÓ ÁKOS, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal elnökhelyettese: Persze. Még egyszer tisztelettel köszöntök mindenkit, és megígérem, hogy rövid leszek. A tényekre szeretnék összpontosítani, hiszen az államtitkár úr előadásában rengeteg konkrétum elhangzott, amelyet nem szeretnék megismételni Amit viszont fontosnak tartok megjegyezni, és amiről szeretném tájékoztatni egyrészt a tisztelt bizottságot, másrészt a tisztelt jelenlévőket, az azoknak a pénzügyi dolgoknak a kérdése, amely magának az intézménynek, pontosabban a tápiószelei Agrobotanikai Központ működését illeti. Puszta számokat szeretnék mondani.
Az intézmény 2006-os költségvetés 293 millió forint volt, 2007-ben, az MgSZH megalakulásakor ez lecsökkent 172 574 ezer forintra. 2008-ban 203 671 ezer forinttal zártuk az évet. Viszont ami sajnos számunkra is roppant kellemetlen, az az, hogy a 2009. évre megszavazott költségvetési törvény alapján az a pénzügyi keret, amit az FVM-nek beterjesztettünk, mindössze 142,5 millió forintra ad lehetőséget, ez az az összeg, amely elvileg jelen pillanatban a rendelkezésünkre áll. Emellett el kell hogy mondjam, hogy van egy olyan reális becslés, a korábbi évek tapasztalata alapján becsülhető extra árbevételi lehetősége a hivatalnak, amelyből további 40 millió forinttal meg tudjuk toldani Tápiószele költségvetését, tehát a mi elképzelésünk és a korábbi, még egyszer mondom: reális becslés alapján összeállított költségvetés szerint olyan 181 milliót gondolunk ebben az évben előirányzatként itt felhasználni.
Az előző számok közül a 293 millió forint - ahogy korábban mondtam - még az OMMI-s leépítésekből adódik. Az látszik most már két év távlatából, hogy ez az intézmény 200 millió forint alatt nem képes működni. Ez a 200 millió forint jelen pillanatban lehetőséget nyújt arra - azt hiszem, ezt a tavalyi év is megmutatta -, hogy magát a feladatot el tudja látni az intézmény. Sajnos beruházási lehetőség nem volt a korábbi években sem, és az idei költségvetési előirányzat sem tartalmaz egyébként nemcsak Tápiószelének, hanem az egész MgSZH-nak sem beruházási lehetőséget. Itt jönne az a megoldás, amelyet dr. Rodics Katalin főosztályvezető asszony elmondott. Nagyon örültünk annak Life-os pályázatnak, és örömmel vettünk részt abban a konzorciumban, amellyel az MgSZH részére több mint 100 millió forintos - azért nem akarok számot mondani, mert nyilvánvalóan árfolyamfüggő a történet, de olyan 100-120 millió forint közötti összegről van szó - beruházási, illetve működésre fordítható lehetőséget jelentene a hivatalnak. Ez nagymértékben megkönnyítené a munkánkat. Illetve itt van ez a kérdés... Nyilván a helyzetemből adódóan sem tehetem meg, hogy megvitassuk itt a 600 millió forint vagy a 404 millió forint sorsát, én egyet tudok: jelen pillanatban az FVM felosztása alapján, ahogy az államtitkár úr is elmondta, mintegy 170 millió forint az, ami feladatfinanszírozásra, pályázat nélkül, a hivatalnak a rendelkezésére áll génbanki tevékenységekre. Ennek a 170 millió forintnak a legnagyobb kedvezményezettje nyilván Tápiószele lesz.
Ha megnézzük azt a mostani 142 millió forintot, vagy ha megnézzük a 181 millió forintos év végére várható igazi költségvetésünket, akkor azt kell hogy mondjam, hogy ez a pénzügyi lehetőség mindenképpen módot teremt arra, hogy az intézmény az eddigieknél lényegesen magasabb szinten tudjon működni. Erre szükség is van, hiszen a legnagyobb probléma jelen pillanatban Tápiószelén az, hogy a hűtő tárolók, illetve az azokhoz szükséges aggregátorok műszaki állapota meglehetősen leromlott, és egy olyan komoly felújításra fog szorulni, amelynek a becsült javítási költsége 20-30 millió forint. Jelen pillanatban tehát azt gondolom, hogy amennyiben ez a pénz rendelkezésre áll, megemelve az eddigi előirányzatainkat, lehetőségünk lesz hosszú távon biztosítani az intézmény üzembiztos működését.
Még egy dolgot szeretnénk mondani, amit viszont Növényi Génbank Tanács elnöki minőségemben teszem meg - itt is vannak jelen a Növényi Génbank Tanács részéről is tagok. Államtitkár úr nem említette, de tudom, hiszen korábban egyeztettünk erről, a minisztérium meg fogja küldeni ezt - ahogy említésre került - a jövő heti szakállamtitkári értekezleten véglegesített költségvetési felosztását a 400 millió forintnak, úgyhogy a génbanki tanácsi tagok bírálni fogják, bocsánat: véleményezni fogják (Herbály Imre: Bírálni.) ezt a pályázati lehetőséget és ezt a véleményt eljuttatjuk a minisztériumba. Jelen pillanatban egyébként úgy ítélem meg, hogy a 400 millió forint ebben a felosztásában, csak növénytermesztésről, beleértve: a zöldség, gyümölcs ágazatot és szőlő ágazatot is, illetve a kutatást, azt gondolom, hogy jelen pillanatban a génbanki tevékenységekre ez az összeg fedezetet nyújt.
Még egy kuriózumot szeretnék elmondani - ez talán képviselő úrnak, a helyi képviselő úrnak is, polgármester úrnak is egy nagyon komoly információ lehet -, vannak olyan elképzeléseink, hogy induljunk a Közép-magyarországi operatív programon. Ez egy olyan lehetőséget jelentene a hivatal számára, illetve Tápiószele számára, ami egy önrész nélküli beruházási lehetőséget jelentene. Itt a körutunk során majd a szomszéd épületet meg tudjuk nézni, egy gyönyörű épület, ami sajnos hosszú évek óta annyira leromlott állagú lett, évek óta be van zárva, gyakorlatilag használhatatlan, ebből szeretnénk egy olyan oktatási-kutatási feladatok végzésére alkalmas helyet - akár egyetemek kihelyezett tanszékeként működő épületet - létrehozni, ami azt gondolom, hogy egyrészt méltó helyre is kerülne, másrészt meg remekül be tudná tölteni ezt a funkcióját.
Tehát röviden, költségvetési vonatkozásokban, ezeket az információkat szerettem volna a bizottsággal megosztani és természetesen a későbbiekben, ha kérdés felmerül, akkor állok rendelkezésre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mivel dr. Vajna Tamásné, a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatója közúti balesetet szenvedett, nem tud itt lenni, ezért most dr. Wagenhoffer Zsombort kérem meg, hogy az Magyar Állattenyésztők Szövetségének ügyvezetőjeként tartsa meg az előadását.
Dr. Wagenhoffer Zsombor (Magyar Állattenyésztők Szövetsége)
DR. WAGENHOFFER ZSOMBOR (Magyar Állattenyésztők Szövetsége): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Kollegák! A Magyar Állattenyésztők Szövetsége nevében szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy itt tudunk szólni az állati génerőforrásokról is, mert eddig még erről egy szó nem esett - tehát most remélem, hogy kicsit talán képbe kerülnek az itt ülők arról, hogy mik a mi javaslataink és mik az elképzeléseink. Lehet, hogy egy kicsit szerteágazó lesz a véleményünk, és nem mindig erre a mai ülésre kihegyezett génbankkal kapcsolatos témakörhöz kapcsolódik, de mindenképpen fontosnak tartjuk ezt elmondani a bizottság tagjainak.
Szeretném itt megköszönni kollegáim közreműködését, a tenyésztőszervezetek vezetőit, akik nekünk, illetve nekem ezt a javaslatcsomagot összeállították.
Szeretném bemutatni, akik itt ülnek közöttünk, a kollegákat. A baromfitenyésztők képviseletében Gaál Katalint, aki a mosonmagyaróvári egyetem állattenyésztési intézetét vezeti, és az őshonos baromfifajtákat képviseli most az ülésen.
Szintén szeretném bemutatni Bodó Imre professzor urat, aki a lótenyésztőket képviseli ezen az ülésen, Gera Istvánt, aki a Szürke Szarvasmarha Tenyésztők Egyesületét képviseli és a tenyésztőket, és Boda Mihályt, aki pedig az őshonos juhokat, a juhfajtákat képviseli, és nagyon sok segítséget adott nekem az összeállítás elkészítésében.
A mondandóm elején szeretném leszögezni azt, hogy az állattenyésztés jövője, legalábbis ezt szoktuk mondani, és azt hiszem, ezzel mindenki egyetért, a múltja nélkül elképzelhetetlen, tehát ha nem őrizzük meg a múltját az állattenyésztésnek, akkor nem lesz jövője sem a magyar állattenyésztésnek. Büszkék lehetünk valamennyien, azt hiszem, azokra a fajtákra, illetve arra a munkára, amit elődeink elvégeztek, és mi szeretnénk ezt mindenképpen megőrizni.
A génbank költségvetésénél azonban szomorúan és megdöbbenve hallottuk, hogy egyelőre legalábbis - lehet, hogy mi értettük félre - az állati génerőforrásokra nem nagyon tett említést a szakállamtitkár úr, de ez elképzelhető azért is, mert még nem teljesen pontosan végleges a kidolgozása ennek a költségvetés elosztásnak. Azonban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy mindenképpen gondoljanak arra, amikor a génbank költségvetéséről beszélünk, hogy itt növényi és állati génerőforrásokról egyformán szó van és itt mind a két csoport nagyon fontos. Nem szeretnénk természetesen a növénytermesztők elől, vagy a kollegák elől semmiféle pénzt elvenni, félreértés ne essék, csak úgy gondolom, hogy fontos rögzíteni azt, hogy az állati génerőforrások milyen fontosak.
Azt, azt hiszem, szinte mindenki tudja, és talán el is ismeri, hogy a génerőforrás vagy génfenntartás - a génerőforrás megőrzése és a génfenntartás - állami feladat, azonban hogy ha elgondolkodunk azon, hogy ma a tagszervezeteink, az Állattenyésztők Szövetsége tagszervezetei mivel foglalkoznak, akkor azt látjuk, hogy az állam ezeket a feladatokat fokozatosan átadja a tenyésztőszervezeteknek. Mondhatnánk azt, hogy ez egy nagyon jó és pozitív folyamat, azonban a baj az, hogy ehhez forrásokat nem ad és 2009-től már jogszabályban is rögzíti azt, hogy azok az egyesületek, amelyek őshonos fajtákat tartanak és tenyésztenek, és a tenyésztésüket szervezik, azok az egyesületek felelősek lesznek a feladatok elvégzésében. Eddig nemzeti keretből őshonos fajták fenntartására támogatást nem nagyon kaptak ezek az egyesületek - uniós pénzekről van szó, amikor az őshonos fajták támogatását megnézzük. Most is kicsit nekem még távolinak tűnik az állami szerepvállalás ebben a helyzetben. Nagyon bízom abban, hogy természetesen csak én értem ezt félre.
Fontos lehet, úgy gondolom, hogy a kormányzat szerepvállalása ne csak ilyen bizonytalan nyilatkozatokig jusson, hanem tényleg konkrét céltámogatások is jussanak az állattenyésztőknek. Az Új Magyarország vidékfejlesztési program 214/C. pontja ezt rögzíti is és az a baj, hogy itt ez még nincs kifejtve. Nagyon szeretnénk, hogy ha ezt a pontot az Állattenyésztők Szövetsége és tagszervezetei bevonásával kifejtené a szakhatóság és a szaktárca, támogatási jogcímeket dolgozna ki és ehhez persze forrást is rendelne.
A most kiírt génvagyon pályázattal kapcsolatban, amit kaptam a kollegáktól, ezt szeretném tolmácsolni: úgy kell értelmezni ezt a pályázatot, hogy a termékeinkről szaporítóanyag kijelölésének, összegyűjtésének költségeit tartalmazzák azok a költségek, amelyeket támogatnának majd ebből a pályázatból. A növényi szaporítóanyagok begyűjtése bármilyen fejlettséget sugalló is, más, és nem indokolja az állatokra vonatkozó pályázati tételek, jogcímek sematikus átvételét; azaz azt jelenti, hogy az az anyag, amit megkaptunk a pályázati kiírással kapcsolatban, az elsősorban a növényi génbankokra vonatkozik, és ezt az állati génbankra nem lehet ráhúzni, hiszen más jellegű a munka. Az őshonos populáció, a ritka egyedek országos feltérképezése és összegyűjtése: utazási költségeket, egyéb kiadásokat, munkabért igényel, hogy ha komolyan akarjuk venni ezt a feladatot és ez nem kevés összeget jelent.
Engedjék meg, hogy néhány általános észrevételt is tegyek a génerőforrásra, a génerőforrás megőrzéssel kapcsolatban. Vajna Anikó nem tud itt lenni, ezért is gondoltam fontosnak említeni a nemzeti parkok helyzetét. Azok az állami tulajdonban lévő intézmények - és itt a nemzeti parkokra gondolunk - támogathatóságát, amely kezelésében a védendő génállomány tekintélyes része van, egyébként is kiemelten támogatandók lennének a zöld bokros vagy másképpen rekreációs tevékenységük miatt, mentesíteni kellene a gazdálkodás kötelezettség alól, tehát nem kell őket kötelezni arról, hogy feltétlenül gazdálkodjanak. Nagyon hátrányosan érinti ezeket az intézményeket a kis- és közepes vállalkozások, röviden kkv.-k, vagy nem kkv.-k státusz, emiatt a státusz miatt ők méltatlanul kimaradnak a támogatásokból. Az Európai Unió jogszabályra hivatkozva akarja őket kihagyni, amit el is ismerünk bizonyos körökben, valóban az Európai Unió hivatkozik a jogszabálynál, pontosabban magyarázza ezt a jogszabályt, az megérthető bizonyos állami tulajdonban lévő cégeknél. Azonban a nemzeti parkoknál és az őshonos fajtákat fenntartó nemzeti parkoknál ez sajnos nem elfogadható, hiszen az Európai Unió abból indul ki, hogy az állami költségvetésben ezek az intézmények megkapják amúgy is azt a pénzt, amely szükséges ahhoz, hogy fenntartsák és elvégezzék ezeket a feladatokat - a nemzeti parkok nem kapják meg egyéni forrásból ezt a pénzt. Tehát az a javaslatunk, hogy valamilyen forrásból kapják meg: hogyha költségvetési soron kapják meg, akkor úgy, hogyha támogatási jogcímként kaphatják meg, akkor pedig úgy, de az semmiképpen nem tartható, hogy egyik forrás sem áll rendelkezésükre.
Értelmetlennek tartjuk a nemzeti parkok jelenlegi kizárását a területalapú támogatás gyepes célprogramjaiból is, és alulpontozásukat indokolhatatlannak érezzük. Veszélyesnek tartjuk azt, hogy a nitrátszennyezés témakörben az extenzív állattartást egy kalap alá veszik az intenzív állattartással, tehát nagyon fontosnak tartanánk, hogy élesen különböztessük meg az extenzív állattartást, és ne vegyük el a kedvét azoknak, akik amúgy is már csak hobbiból tartják fenn ezeket a fajtákat.
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. a legelőterületek bérleteinek megújításakor vegye tekintetbe az őshonos védendő állatfajták tenyésztőinek mondhatni évszázados hagyományát és ennek igényét, és ne tegye ki ezeket az előnytelen piaci versenynek. Az ügyben a kollégáim által a zrt.-vel folytatott levelezés szerint nem vették figyelembe ezeket a javaslatainkat, úgyhogy ezúton kérjük a képviselő urakat, hogy próbáljanak meg ebben segíteni nekünk.
Az őshonos kérődzők kizárólag legelőre alapozott tartása, azt hiszem, mindenki számára nyilvánvaló tény, viszont sok tradicionális kérődzőt tartó mondana le mondjuk az anyatehén- vagy anyajuh-támogatásról abban az esetben, hogyha azt az összeget bérelhető területekre válthatná, a bérleti díjat természetesen minden évben megfizetné.
És végül az agrár-környezetgazdálkodással kapcsolatban érkezett hozzánk egy kérés, az abban foglalt problémát nagyon élesen érezzük is, hogy az előkészítések - amelyek, úgy gondoljuk, nagyon sok hónapos csúszásban vannak - szeptemberi megjelenéséig, amikor ezek az agrár-környezetgazdálkodással kapcsolatos jogcímek megjelennek, nagyon kevés idő van, és úgy gondoljuk, hogy a gazdákat nagyon nehéz lesz felkészíteni erre. Szó szerint idézem a hozzám érkezett levelet: "A helyzet súlyos, a késlekedés érthetetlen.".
Utolsó mondatként annyit, hogy az Őshonos Haszonállatok Génerőforrás Bizottság nevében januárban eljuttattuk a szaktárcának a génbankokkal kapcsolatos javaslatainkat, amelyre még nem kaptunk választ, valószínűleg azért, mert még nem végleges az egész koncepció. Viszont mindenképpen szeretnénk, hogyha a génerőforrás bizottságot ebbe bevonnák. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt hiszem, az állattenyésztés és hogy milyen veszteségeket szenvedtünk el az utóbbi időkben megérdemelné, hogy egy másik bizottsági ülés külön nagy témája legyen. A szándék, hogy hogyan kellene helyreállítani, visszaállítani vagy megállítani ezt a lejtős utat, és helyreállítani az állattenyésztés és a növénytermesztés egyensúlyát, minden agrárpolitikus részéről elhangzik, ez a szándék kifejezésre kerül, megvalósulása azonban abszolút nem látszik. Csak jelezni szeretném: hallottam a Juhtenyésztők Szövetségének a képviselőjét is, és hogy kezdeményezték, hogy a különféle pályázati alapokhoz, így például az állatjóléti támogatásokhoz a juhtenyésztők is juthassanak hozzá. Ugyanígy a nyúltenyésztők is jelezték ezt felénk, akik még nincsenek is benne, ha jól tudom. Mi ezt megindítjuk, tehát a kérést. De kértem egy elemzést a tavalyi évben a minisztériumtól, és az elemzés összességében arról szól, hogy mintegy 9 milliárd forint állatjóléti támogatási kérelem, pályázat, szabályszerű pályázat érkezett be a minisztériumhoz, és alig 4 milliárd forint volt az elosztható pénzalap. Ezek nagyon kellemetlen számarányok, miközben látjuk, hogy hol lehetne finanszírozni netán az állattenyésztést, közben pedig nincs hozzá forrás, bár az Unió ezt engedné, és akkor nem kellene itt azon gondolkodnunk..., illetve, dehogynem, kellene gondolkodnunk azon, hogy hogy állítsuk helyre, de megvannak a lehetőségek, csak erre akartam utalni.
Említettem már, és bennem most fogalmazódott meg a gondolat, hogy javasolni fogom a bizottságnak, hogy egy külön napirendi pont keretében foglalkozzunk a bizottság egyik soron következő ülésén az állattenyésztéssel, és adunk egy felkérést az Állattenyésztők Szövetsége felé, hogy milyen témakörben legyenek szívesek egy előadást tartani majd akkor. Nagyon örülnénk, ha a jelzett segítségek is jelen lennének majd.
És akkor megkérem dr. Holly Lászlót, az Agrobotanikai Központ igazgatóját, házgazdánkat, hogy tartsa meg előadását, fejtse ki véleményét.
Dr. Holly László (MgSZH Agrobotanikai Központ)
DR. HOLLY LÁSZLÓ, az MgSZH Agrobotanikai Központjának igazgatója: Tisztelt Elnök Úr! Alelnök Urak! Tisztelt Képviselő Urak! Kedves Vendégeink! Először is az Agrobotanikai Központ nevében szeretettel üdvözlöm önöket. Nagy megtiszteltetésnek vesszük azt, hogy ez a kihelyezett ülés itt kerül megrendezésre. Röviden le szeretnék vetíteni néhány képet, amellyel szemléletesebbé tudnám tenni a munkánkat, a különböző összefüggéseket a hazai növényi génmegőrzési programot is beleértve. Elnézést kérek, hogyha kényelmetlenséget okozunk. (Közbeszólás: Megérdemeljük! - Közbeszólások. - Az előadó a továbbiakban vetítéssel kíséri hozzászólását.)
Az első képen a génmegőrzés, ezen belül is elsősorban a növényi génmegőrzés szerepét foglaltuk össze. Szó esett már róla általánosságban, de szeretném megismételni azt, hogy nagyon fontos, hogy a génerózió és a genetikai sebezhetőség csökkentését formagazdag, genetikailag változatos gyűjteményekkel ellensúlyozni lehet. Ezen belül természetesen a genetikai, illetve taxonómiai fajdiverzitás fenntartásához is hozzájárulhatunk, ami a biodiverzitás-egyezmény legfőbb célja. Nagyon fontos feladat az alapanyag biztosítása a nemesítési programokhoz, ezen kívül különböző diszciplínákhoz, így kultúrnövény-történeti, genetikai, élettani, biokémiai és egyéb kutatásokhoz olyan jól definiált anyagot, genetikai anyagot tudunk biztosítani, amely reprodukálhatóvá, általánosíthatóvá és megbízhatóvá teszi ezeket a kutatásokat. Egy következő és még nem teljesen kidolgozott lehetőség az, hogy ezeket a gyűjteményeket elsősorban az extenzív körülmények között kialakult tájfajtákat, régi nemesített fajtákat az ökológiai és a tájtermesztésben a jelenleginél jobban fel lehetne használni.
Csak emlékeztetőül szeretném jelezni a következő képpel, hogy bár az emberiség a története és a mezőgazdaság, a növénygyűjtés története során körülbelül 7 ezer növényfajt hasznosított valamilyen formában, ebből magyar nemzeti szinten kimutatható, hogy körülbelül 120 faj volt ilyen célra felhasználható, de jelenleg 30 növényfaj biztosítja a világ kalóriaszükségletének a 90 százalékát. Ebből is látszik, hogy folyamatosan szűkül a felhasznált növényfajok száma és ezen belül a genetikai változatosság is.
Szóba került az, hogy a Life Plus pályázat keretében Tápiószelén alakítanánk ki a Pannon Magbankot. Ez az ábra illusztrálja, hogy mi ennek az elméleti alapja. Végső soron két kört érint a Pannon Magbank kialakítása: az egyik a haszonnövények, amelynek fenntartásáról jelenleg is gondoskodunk, valamint a természetes flóra. A kettő átfedésben van. Az, ami közös benne, az a természetnövények kvadrofon fajai, illetve olyan növények, vadonélő növények, amelyek potenciális kultúrnövények. Ilyenek lehetnek például a gyepalkotó növények, vagy például valamilyen gyógynövény. Az átfedett részről jelenleg is vannak gyűjteményeink, tehát ez a feladat nem lesz teljesen új számunkra.
A fenti képeken három olyan növény van, amelyik úgynevezett progenitor faj és Magyarországon előfordul, ez a vad prototípusa az adott természeti növénynek; a baloldalon egyébként egy veszélyes gyomnövénynek számító keszegsaláta, ami a fejes salátával szabadon keresztezhető is. Például a hollandok nagyon sok magyar anyagot használtak fel itt, amit itt a Balaton környékén gyűjtöttek egy ilyen nyaralás során. Középen látszik a hengeres keskeny búza, amelyik a kenyérbúza kék geonját hordozza, amelynek nagyon sok minőséget meghatározó gén is tagja. Egyébként szintén Dégen Árpád írt le először Magyarországon Szentendre-Izbég között egy spontán előforduló búza, hengeres kecskebúza hibridet, tehát a természetes körülmények között is ezen kereszteződik. A jobb oldalon pedig a vadrost lehet látni.
Voltaképpen, hogy a génmegőrzés helyét szemléltetni lehessen, általában egy kultúrnövény diezbest piramist szoktak alkalmazni, itt nekünk csak egy háromszögre jutott, de gondolom, a lényeget szemlélteti. A legszélesebb genetikai spektrumot, fajspektrumot képviselő in situ és az on farm a termesztésben, kiskertekben, eldugott helyeken, de sokszor fél extenzív vagy fél kultúrterületeken - gondolok például a folyók menti gyümölcserdőkre, vagy például az olyan vadgyümölcsökre, amelyik erdős szélen, tehát gyűjtésre használt természetes haszonnövények. Ezek, jó esetben, génbank gyűjteményekben kisebb, de mégis jelentős része képviseletre és megőrzésre kerül, majd ezekből nemesítő vonalakat, kiindulási populációkat állítanak elő; majd ezek tesztelésével különböző nemesítést alkalmaznak, jönnek létre a nemesített fajták, amik regisztrálás után a köztermesztésbe kerülnek.
Azt szeretném itt ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy a FAO becslése szerint a gabonafélék esetében a nemesített regisztrált fajták világviszonylatban az összes génállomány körülbelül 20 százalékát képviseli, tehát a 80 százalékot az alatt elhelyezkedő növények. Fontos azt is megemlíteni, hogy a nemesítők az általában meglévő génállomány kombinálásával és szelektálásával állítják elő az új fajtákat és ez attól függetlenül így van, hogy bármilyen modern módszert is alkalmazzanak, nem hoznak létre új géneket; és ez magyarázza, hogy miért fordult az elmúlt évtizedekben egyre inkább a genetikai erőforrás-gyűjtemények felé a figyelem és miért jelent ez stratégiai területet.
Azt is meg lehet jegyezni, hogy a nemesítés, a regisztrált vetőmagtermesztés-forgalmazás, ezen belül is a nemesítés költségei a modern módszerek alkalmazásával egyre növekednek. Heszky professzor úr becslése szerint most egy genetikai módosított fajta előállítása egymilliárd dollárba kerül. Természetesen ennél olcsóbban is lehet előállítani fajtákat, de arra az összefüggésre szeretném a figyelmet felhívni, hogy minél többe kerül újfajta előállítása, annál nagyobb a késztetés vagy a gazdasági kényszer, hogy egyre kevesebb számú fajtát forgalmazzanak; vagy jobban mondva lehet, hogy a hibridek száma nagy, de viszonylag kevés beltenyésztett vonal különböző kombinációjából előállított, tehát genetikailag leszűkített anyag kerül a köztermesztésbe. Na most, lehet, hogy az ilyen világfajtákhoz a megfelelő agrotechnika jól kidolgozható, nagy területeken termeszthető, de felmerül a kérdés, hogy a következő fajtákat már miből fogják előállítani.
Itt csak röviden szeretném mutatni a tápiószelei génbank anyag és információs rendszerét, ami egy picit bonyolult. De ez a bonyolult rendszer tette lehetővé azt, hogy viszonylag költséghatékonyan tudjunk dolgozni, és itt a lilával körbekerített (a kivetítőn mutatja.) részek szolgálják a közép és hosszú távú megőrzést gyűjtés útján vagy magcsere révén, illetve ez a részleg végzi a gyűjtemény közreadását is.
Növény-egészségügyi vizsgálat, illetve átmeneti tárolás után tisztítás, nedvesség után szárítás, csomagolás, életképesség, makro felülvizsgálatok révén kerül tárolásra, aztán agrobotanikai vizsgálatok - növénykortani rezisztencia vizsgálatokat pillanatnyilag nem végzünk -, szigorú genetikai vizsgálatok révén kerül megfelelő olyan információs bázis kialakításra, ami segítséget nyújt ezeknek a gyűjteményeknek a hasznosítására.
Így alakultak Tápiószelén, ami említésre került - elnökhelyettes úr mondta -, hogy '73-ban alakultak itt az első gyűjtött magtárolók és a barna oszlopok mutatják a gyarapodást 2003-ig és ez most elérte a 88 ezer magmintát. Ez mutatja azt, hogy '59 óta az Agrobotanikai Intézet, illetve központ munkatársai jóformán bejárták az egész országot, és ezek a pontok mutatják azokat a gyűjtési helyeket, amelyekkel jelenleg is rendelkezünk, illetve őrzünk olyan helyi növényanyagot, amely a gyűjtemény részét képviseli.
Ez csak egy kép, azt szeretném illusztrálni, hogy további gyűjtésekre is volna szükség. Az a generáció, aki gondoskodik így kiskertben, háztáji gazdaságban ezeknek a régi hagyományos fajtáknak a fenntartására törekszik, kihalt, tehát ez tényleg egy sürgető dolog. Szomorúság látni a zártkertek pusztulását, illetve, hogy ott mennyi helyi gyümölcs, illetve szőlő - régi fajta, króm változat - szerepel; nekem a külső mezőn van egy kis szőlőm és azon a 400 tő szőlőn 18 fajtához tartozó, van a Batum almától kezdve a csirkeláb alma, ami szintén nem kapható forgalomban. Voltaképpen ez a pénzösszeg, ami rendelkezésre áll, ami nagyon sokat segít a meglévő gyűjtemények fenntartásában, de nyilván nem teszi lehetővé a további gyűjtéseket. Egyetlen lehetőségünk, hogy tudományos és technikai kétoldalú együttműködési pályázat útján Szlovákiával az elmúlt évben is és idén Romániával, elsősorban Erdélyben fogunk közös gyűjtő-utakat szervezni.
Itt néhány olyan növényanyag, amiről az ember azt gondolná, hogy már nem termesztik Magyarországon. A kukorica, a magyar sárga típusú lófogú, szabadelvirágzású fajta, itt látszik is, hogy ez eléggé vegyes is; sok helyen fenntartási gyakorlat, hogy a piros szemű kukoricával körbevetik a sárga lófogú szabadelvirágzású fajta állományát, és utána ezeket a piros vagy rózsaszín csöveket kiszelektálják, és így viszonylag elég jól föl lehet tartani a nagy pollennyomás ellenére. És itt látható egy rozsfajta, egy Kisvárda környéki hagyományos rozsfajta. Aztán itt van a sütőtök, és csak illusztrálásképpen van itt a vadrozs, amelynek nagyon komoly állományai vannak Magyarországon.
A következő képen látható, hogy munkatársaink a hengeres kecskebúzát gyűjtik valahol Tokaj, a Tokaj-hegyalja környékén. Ez különben a legészakibb előfordulása. Szlovák oldalon is sikerült tavalyelőtt hengeres kecskebúzát gyűjteni.
Itt látszik a tenyészkertünknek az a része, ahol az újonnan inprodukált, illetve gyűjtött anyagokat felszaporítjuk.
Ez csak egy montázs arról a száz babtájfajtáról, amelyet az úgynevezett nemzedéki kihívás program keretében a gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Intézettel és két nemzetközi kutatóközponttal, a CIMMYT-tel és a CIAT-tal genetikai vizsgálatoknak vetettünk alá, illetve főképp ők vizsgálták, mi adtuk az anyagot. Számomra is meglepő volt, hogy a magyar, tehát a Kárpát-medencei génállomány nagyon eltér bármely más gyűjtemény anyagától, de be lehetett sorolni, hogy közép-amerikai, illetve dél-amerikai csoportba tartozik, illetve volt hét olyan tétel, amely a két csoport kereszteződéséből származott.
A következő képen egy kis étvágygerjesztő, néhány zöldség, már csak egy kis zsíros kenyér hiányzik. (Derültség.)
A következő ábrán voltaképpen a gyűjteménymegoszlás látszik, amivel kapcsolatban csak azt szeretném elmondani, hogy különböző növénycsoportokból a hazai származású anyagok viszonylag kiegyenlítetten képviseltek a gyűjteményben. Ez a tárolónak egy része.
Szeretném bemutatni ezt a tervet, ez az a terv, amit a magyar kultúrnövény-génmegőrzési program szervezeti felépítésére javaslunk, ami nyilván a Növényi Génbank Tanács által megvitatásra kerül.
A két minisztérium mint a fő támogató forrás. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, a természeti és genetikai erőforrásokért felelős elnökhelyettes alá tartozó Agrobotanikai Központ és a Növényi Génbank Tanács, illetve a szakági munkabizottságai adják azt a szakmai támogatást, amelynek alapján dönteni lehet, és amelynek alapján tájékoztatni, segíteni lehet az együttműködő intézeteket.
Végezetül egy 2005-ös felmérés alapján szeretném számszerűsíteni azokat az adatokat vagy dolgokat, amelyek eddig elhangzottak. Voltaképpen az országban 2005-ben fellelhető tételszám 109, közel 110 ezer volt. Sokan azt mondják, hogy ez borzasztó sok, a felét ki kellene dobni, van, aki azt mondja, hogy a 90 százalékát (Derültség.), de hogyha a kollektív bölcsességet hívjuk segítségül, a német felmérés szerint - és ez a felmérés elég precíz - közel 2 millió gyűjteményes tételt tartanak fenn Európában, azt hiszem, 1 973 ezret, tehát közel 2 millió tételt, aminek a hazai gyűjtemény-tételszám az 5,4 százaléka, tehát durván mondjuk huszadrészét képviseli az összeurópai gyűjteménynek a hazai gyűjteményállomány. Ha azt vesszük, hogy Magyarország egy közepes nagyságú országnak számít, és ha azt még figyelembe sem vesszük, hogy a Kárpát-medence rendkívül jelentős másodlagos géncentrum, akkor énszerintem nagyon nagy könnyelműség azt mondani, hogy túlzottan nagyok a gyűjtemények, és túl sok pénzt költünk ezeknek a fenntartását.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
ELNÖK: Köszönöm szépen dr. Holly László igazgató úrnak, vendéglátónknak az előadást.
A napirend szerint most a bizottság vitájára kerülhet sor, illetve én úgy gondolom - remélem, ebben egyetértünk az alelnök urakkal -, hogy véleménynyilvánítási lehetőséget biztosítunk, először és elsősorban a bizottság tagjainak, természetesen az itt elhangzottakhoz kérdés, észrevétel is elhangozhat. De lehetőséget biztosítunk - ez egy kivételes alkalom - a jelen lévő nem meghívott előadók részére is, hogy hozzászóljanak, mindenkit kérek, hogy az időkeret vegye figyelembe. Első körben tehát a bizottság tagjainak adok lehetőséget a hozzászólásra. Parancsoljanak!
(Dr. Ángyán József jelzésére:) Ángyán József!
Hozzászólások a bizottság tagjai részéről
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Kedves Kollégák! Tisztelt Meghívottak! Kedves Barátaim! Mindenekelőtt én is köszönöm a lehetőséget, hogy itt lehetünk. Nagy örömünkre szolgált, amikor Czerván György, kedves képviselőtársunk mint helyi képviselő kezdeményezte, hogy erről a kérdésről épp itt, Tápiószelén beszéljünk. Ebben a körben, azt hiszem, mindenki előtt ismert, hogy milyen hányattatott volt ennek a génbanki hálózatnak az elmúlt néhány éve. Egy példát szeretnék mondani arra, hogy mennyire méltatlan ez a helyzet ahhoz a tevékenységhez, amely a génbankban zajlik, és ahhoz a stratégiai jelentőséghez képest, amelyet, azt hiszem, most már itt a bizottságban is, a parlamentben is, talán azt mondhatom, egyöntetűen átérzünk. Az idézett Heszky professzor úr szokta elmondani azt a tapasztalatát - ő elég sokat járt az Egyesült Államokban -, hogy az Egyesült Államok persze a saját génbankjai közelébe nem enged senkit, oly mértékben védi, mert tudja, hogy az nemzetbiztonsági kérdés, stratégiai kérdés; be nem léphet, be nem teheti oda senki a lábát az Egyesült Államok saját génbankjaiba. Nem véletlen, hogy a multinacionális tőke épp ezeket a génbankokat próbálja bekeríteni, és az sem véletlen talán, hogy a multinacionális tőke jelentős cégei éppen az Egyesült Államokból indulnak. Tehát hogyha Európának van stratégiai teendője ezen a területen, hogy a saját génkészleteit mindenáron megőrizze, és erre alapozva mintegy a saját biztonságát is megalapozza, akkor, azt hiszem, ez éppen az, a génbankjaink fenntartása.
Ha megengeditek, éppen a GMO-ügy kapcsán utalnék ugyanerre a problémára. Nem véletlen az, hogy ezek a multinacionális cégek, amelyek ilyen típusú világfajtákat próbálnak szabadalmaztatni és persze a szabadalommal járó hasznokat bekasszírozni, ellenérdekeltek természetesen a helyi, nemzeti génkészletek fenntartásában, merthogy ez biztosítja a függetlenségünket, ez biztosítja például azt, amiről az utóbbi időben sokat beszéltünk: annak a lehetőségét, hogy élelmiszer-önrendelkezésről beszéljünk. Ez biztosítja annak a lehetőségét, hogy ne legyünk kiszolgáltatva adott esetben, hanem legyenek olyan biológiai alapjaink, amelyekhez hozzá tudunk nyúlni, amelyek alapján új fajtákat is elő tudunk állítani, és reagálni tudunk azokra a változásokra, amelyek itt vannak. Nem kell ehhez géntechnológiai eszközöket alkalmazni, a természet, a jóisten, hála a jóistennek különösen a Kárpát-medencében, ami valóban egy géncentrum, ahogy azt Holly igazgató úr elmondta, tálcán kínálja ezt nekünk. Az az összeg, amit mi erre fordítunk, összemérhetetlen azzal az értékkel, ami a kezünkben van, amikor a génkészleteinkről beszélünk, és tulajdonképpen valóban a jövőnkről van szó; talán Wagenhoffer Zsombor említette az állati génmegőrzéssel kapcsolatban ugyanezt, hogy a múltunk és annak megőrzése nélkül nem lesz jövőnk sem, és teljesen kiszolgáltatottak leszünk mindenféle ordas szándéknak és érdeknek a világon, amelyek, látjuk, milyen módon hatolnak be az egyes nemzeti szuverenitási területekre, amelyek a mi saját biztonságunkat adják.
Egy kicsit meglepetten hadd beszéljek én is a számokról, amiről az államtitkár úr beszélt. Ő nyilván tisztességgel, egyenesen elmondta - össze is kacsintottunk Demendi képviselő úrral -, hogy mi a helyzet; nem biztos, hogy a saját döntéseiről van szó, hanem bizonyos kényszerhelyzetek vezettek ehhez a helyzethez az FVM-ben. Mindenesetre meglepetten hallottam - azt hiszem, nem vagyok egyedül -, hogy az a 600 millió forint, amit a költségvetés biztosít erre a tevékenységre, már 200 millió forinttal kevesebb. Én azt hiszem, talán ez a néhány bevezető mondatom is igazolhatja, hogy nem ez az a terület, ahonnan egy akármilyen nehéz gazdasági helyzetben is el kellene venni ezeket a forrásokat. Annál is inkább mondom ezt, mert január 29-én Gráf József miniszter úrnak egy írásbeli kérdést tettem fel, épp azért, hogy lássuk, mi történik ezekkel a pénzekkel, amelyeket a költségvetés erre a területre biztosít, és Gráf miniszter úr február 13-án egy szóval nem említi, hogy ezt csökkenteni kellene, csak arról beszél, hogy milyen elvek mentén fogják szétosztani ezt a pénzt.
Tehát úgy tűnik nekem, hogy február 13-i érkeztetési dátummal miniszter úr még most, vagy nem tudott, vagy nem akart erről tájékoztatni bennünket, hogy az a pénz már nem áll rendelkezésre. Tehát szeretettel szeretnék amellett érvelni, és arra biztatom a bizottságot is, hogy próbáljuk ösztönözni az FVM-et, hogy ne innen vegye el ezeket a forrásokat, erre múlhatatlanul szükségünk van, át kell hidalni ezt az évet - reményeink szerint csak ezt az évet -, hogy a jövő évben esetleg a Life pályázat révén megnyíló források és az agrárkörnyezeti programban is esetleg megnyíló források biztosítsák ennek a hálózatnak a fenntartását. Ehhez ennyi pénzre van szükség ahhoz, hogy minimálisan működjön, innen nem lehet elvenni, mert ez a 109 ezer tétel vagy 110 ezer tétel a mi nemzeti örökségünk van veszélyben, hogy ha időlegesen is elvesszük innen a forrásokat. Tehát szeretnélek kérni benneteket, kedves kormánypárti képviselőtársaimat is, támogassátok azt, hogy ne innen kerüljön elvonásra, éljük meg épen, egészségesen a jövő évet, hogy azután egy hálózatot fel lehessen építeni.
Ha szabad, megjegyezném, hogy nekem nagyon szimpatikus az a hálózati elképzelés, amiről Rodics Katalin főosztályvezető-helyettes asszony beszélt és úgy veszem ki, hogy talán e tekintetben valamifajta egyetértés is kialakult a két érintett tárca között. Reménykedem abban, hogy egyetértés alakul ki, ugyanis azt gondolom, hogy nagyon jól működött ez a génbanki hálózat akkor, amikor ennek Tápiószele volt a központja, itt van a tételeknek több mint 80 százaléka és 81-egynéhány intézményt kell koordinálni, ez egy speciális feladat. Ez nem szakigazgatási feladat vagy nem államigazgatási feladat, hanem itt egész másról van szó, itt a nemzeti génkészleteink fenntartásáról van szó egy szakmai koordináció mellett. Nekem nagyon szimpatikus volt az a kettős felügyeleti rendszer is, ami nem csak a tárcákról beszél, hanem létrehozza azt a szakmai testületet a két tárca és azután egy génbank tanácsi közvetlen irányítás, és felügyelet biztosítaná ennek a hálózatnak a teljes működését.
Javasolnám, hogy akár egy ilyen ajánlást is talán a bizottságunk valamilyen formában megfogalmazhatna, amiben azt javasoljuk, hogy ilyen indokok alapján ezt a szervezeti struktúrát próbáljuk közösen kialakítani, még megvitatva a szereplőkkel, hogy kinek milyen érdekeltségei vannak ebben, és hogyan tudnánk egy jól működő rendszert - és mondom, saját nemzetbiztonsági szempontjainkat és még csak nem is a biodiverzitás egyezményt, hanem a saját nemzeti érdekeinket idehozva - létrehozni.
Az állattartással kapcsolatban egyetértek elnök úr azon megjegyzésével, hogy tulajdonképpen egy külön Mezőgazdasági bizottsági ülés témája kell legyen. Mindazonáltal jelezni szeretném, hogy magam is látom, hogy itt a génmegőrzés területén is fontos teendői lennének az államnak; a tenyésztői szervezetek önmagukban, ha forrásokat ehhez nem kapnak, nehezen fognak megbirkózni ezzel a feladattal és itt ugyanolyan génmegőrzési feladatok vannak, mint a növényi génbankok területén - úgyhogy a magam részéről abszolút egyetértek ezzel.
Bevallom, az állattenyésztők engem is kerestek korábban és volt is egyfajta egyeztetés a tekintetben, ha ez a 600 millió rendelkezésre áll és minimálisan a növényi vonalra 500 millióra szükség van - ezt a Génbank Tanács mondja. Tehát elhiszem a Génbank Tanácsnak, hogy körülbelül ennyi kell a működtetéshez, de esetlegesen egy 100 millió forinttal az állattenyésztésben is lehetne ez ügyben segíteni. Nekem ez szimpatikus volt annak idején, tehát ezt megvitatásra ajánlom abban az esetben, ha sikerül visszaszerezni azt a 200 millió forintot, ami most úgy tűnik, hogy nincs meg, merthogy január 9-én a kormány zárolta volna a költségvetés bizonyos tételeit. Kérlek benneteket, ne innen történjen ebből a 600 millióból ennek a 200 milliónak az elvétele, de egyetértés volt és örülök, hogy Herbály alelnök úrral is egyetértünk ezekben a kérdésekben. Ez egy nagyon fontos terület, és ha jól emlékszem, külön említetted is.
Még egy kérdést szeretnék itt szóba hozni, mert nagyon szorosan kapcsolódik ide. Volt egy albizottsági ülésünk a közös agrárpolitika változását figyelemmel kísérő albizottság és zajlik egyfajta gondolkodási folyamat az Európai Unióban a helyi génkészletek felhasználásáról, a tájfajták felhasználhatóságáról; úgy látszik, hogy ez a multinacionális tőke valamit engedett és mintha nyílna egy kapu, és mintha elkezdhetnénk használni a saját fajtáinkat. Nagyon fontos EU irányelv született 2008. június 30-i hatállyal, ami valamilyen módon elkezdi, megnyit egyfajta lehetőséget a helyi fajták, a helyi erőforrások felhasználásában - ezt nagyon fontos fejleménynek tartom.
Itt kapcsolódva azokhoz a megjegyzésekhez, hogy nem csak ex situ, tehát a génbankokban kell őrizzük, hanem a gazdálkodásban magában is fent kell tartsuk ezeket az erőforrásokat, sőt azt szeretnénk, hogy terjesszük ezt a gazdálkodásban, ez adja a függetlenségünket és a sokszínűségét a termékeink kínálatának. Ezekre építhetők vertikumok, amelyek nagyon sokaknak tudnak helyben munkát adni, különleges termékeket tudunk előállítani.
Szóval azt gondolom, hogy amikor a génbanki tevékenységről beszélünk, akkor egyben az on farm vagy in situ helyben történő megőrzésre is gondolnunk kell, és itt az állattartás példáját hoznám. Szomorúan láttam azt, hogy a génmegőrzés, az őshonosok génmegőrzése az agrár-környezetgazdálkodási programban már csak a génmegőrzésre és a fajtafenntartásra terjed ki és a gazdálkodásban való elterjesztés eltűnt, pedig az lenne a végkifejlete a dolognak, hogy a gazdálkodásunk struktúráját átalakítjuk. Ezt szerettem volna itt elmondani, mert szerintem, idekapcsolódik a génbankokhoz - ez az in situ helyben, on farm a gazdálkodásban magában való génmegőrzés ügyei is. Ez alapján sok mindent érdemes lenne talán a saját gazdálkodásunkban is átgondolni, ha a népességmegtartó képességéről beszélünk a vidéknek, a termék sokszínűségéről, ha élelmiszerbiztonságról beszélünk, ha élelmiszer önrendelkezésről beszélünk, ennek nagyon fontos szerepe lehet.
Biztos elnök úr is említeni fogja, de szeretném felhívni a jelenlévők figyelmét és szeretettel invitálni, akár elnök úr nevében is, a május 22-ei nyílt napra a Parlament felsőházi termében, ezek a kérdések lesznek a tárgyai. Azt remélem, hogy ugyanolyan széles körben, ahogy annak idején 2006-ban a GMO-problémát meg tudtuk beszélni, meg tudjuk beszélni a tájfajták, a génmegőrzés és ennek stratégiai jelentőségét is. A figyelmet szerettem volna erre a dátumra felhívni: május 22., a biodiverzitás világnapról van szó, tehát nem véletlenül, talán idekapcsolódik ehhez a programhoz, és szeretettel hívunk, várunk mindenkit, akit ez a téma akár úgy érdekel, érint, hogy maga ebben dolgozik, akár úgy, hogy érdeklődik a témakör iránt. Kérem elnök úr nevében is és a bizottság nevében is a segítségeteket ahhoz, hogy ez egy nagyon jó konferencia lehessen, ahol minden oldalról meg lehet ezt a kérdést vitatni egészen odáig, hogy ez az intenzív iparszerű mezőgazdálkodás vagy valami egészen más irányok adnának nekünk - ha itt többféle feladatról beszélünk egy országban - stratégiai lehetőségeket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az agrár-környezetgazdálkodás többször már szóba került, most éppen Ángyán József képviselőtársam részéről. Tartok tőle, hogy ezzel is érdemes lenne a bizottságnak foglalkozni, hiszen közismert, hogy a rendelettervezetet véleményezésre már közrebocsátotta a minisztérium és abban elég meglepő fordulatokat - ha szabad így fogalmaznom - vélelmeztek néhányan. Magyarul, az kérdés, hogy akarjuk-e egyáltalán, hogy legyen alanya az AKG-nak, mert ha jól értettem, ha ez ebben a formában netán rendelet lenne, akkor inkább a kiszorítás felé megy el az AKG most ötéves ciklusát lezáró és új ciklust nyitó rendelettervezete - de ez egy másik témakör legyen, de nagyon kapcsolódhat itt a természeti környezeteinkhez.
Herbály Imre alelnök úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelenlévők! Ha a génmegőrzésről van szó, hadd mondjam, hogy én genetikailag a rövid beszéd, hosszú kolbász és a következetes munka híve vagyok, úgyhogy valószínű, hogy rövid leszek.
Nem öröm, hogy ha leszavazzák az embert, és nem az ő módosító indítványa győz a parlamentben, de ebből az alkalomból, amikor megbukott a 150 milliós módosító indítványom, ami a semmihez képest valami volt, örültem, hogy végül is ebből ennyi pénz lett.
Azt látom problémaként: gépész vagyok egyébként, de hosszú mezőgazdasági gyakorlatom során ráeszméltem, rájöttem arra, hogy a gép az egy dolog, a biológiai sokféleség, a biodiverzitás, a kutatás pedig egy másik pálya, ahol a gépészet csak egy picike valami. A probléma ott van, hogy sok olyan ember dolgozik döntési pozícióban, aki a szakmai ismereteit alárendeli a pénzügyi fiskális szemléletnek.
A GMO kapcsán elmondtam, ezért többször meg is róttak engem, akik nem értettek pontosan, hogy én nagyon örülök annak, hogy most győztünk Európában, és nagyon örülnék, hogyha ezt a versenyt véglegesen megnyernénk, és magyar növényekkel, magyar nemesítésű növényekkel tudnánk ellátni hazánk lakosságát és a környező vásárlókat, azonban amikor tudósok, magyar tudósok nem tudnak egymással megállapodásra jutni, akkor ne csodálkozzunk, hogy pénzügyi emberek egy tollvonással elvesznek 100 vagy 200 millió forintot egy olyan feladattól, amely mondjuk onnan nem látszik túl nagynak, de az idők távlatát, a lehetőségeinket figyelembe véve óriási jelentőségű. Én tehát most nyilván lojalitásból eredően meg más egyéb okok miatt nem mondom azt, hogy vissza a pénzt, hanem azt mondom, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ezt a hiányzó 200 millió forintot valahonnan pótoljuk, keressük meg, segítsünk azoknak, akik fiskális szemléletüktől vezérelve elvonták azt. Ez az egyik dolog.
A másik: nagyon egyetértek azokkal - és itt a Magyar Állattenyésztők Szövetségének a képviselőjére is gondolok -, akik azt mondják, hogy nekünk nem csak a növényekkel kell foglakoznunk, bár itt elsősorban erről van szó, hanem az állattenyésztéssel is. Egyetértek az elnök úrral abban, hogy ezt a témát tűzzük napirendre - ne a következő félévben tűzzük napirendre, hanem lehetőleg minél hamarabb -, és tulajdonképpen azután foglaljunk állást, hogy hogyan is gondoljuk mi a génmegőrzés ügyét. Azzal is egyetértek, hogy az AKG-s témát is vitassuk meg.
Egyébként csak jelezni szeretném, hogy bár sokszor szemben állunk egymással - most szemben ülünk -, mégis egyetértünk sok mindenben: a hungarikumok ügyére biztos emlékeznek a tisztelt jelenlévők, de az őshonos állatfajok ügyében...
ELNÖK: A pálinkatörvény!
HERBÁLY IMRE (MSZP): A pálinkatörvényben - azt a hungarikumokkal kapcsolatos. (Czerván György: Fűszerpaprika.) Aztán ott van a fűszerpaprika, a piacok, vásárok ügye, amelyben nem volt teljes egyetértés, de közelítünk egymáshoz. Úgyhogy vannak olyan kérdések, amelyekben a politikai hovatartozásunk másodlagos, a szakmai megoldás pedig az elsődleges dolog. Én azt gondolom, hogy a génmegőrzés is ebbe a csomagba tartozik, és én mindenkit arra kérek, hogy segítsen minket ebben, mi vissza fogjuk segíteni. Remélem, hogy büszkék lehetünk majd arra a génmegőrzésre, arra a génállományra, amely itt, Magyarországon, itt, az Agrobotanikai Központban és máshol is, ahol ezt őrizni lehet, fellelhető lesz.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és további jó munkát kívánok azoknak, akik ebben a szakmában dolgoznak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Czerván György jelzésére:) Czerván Györgynek adok szót. Bocsánat, mielőtt szót adnék, hadd mondjak valamit! Többször elhangzott itt, hogy az állattenyésztés hogy is kerül ide. Mi a génbankok általános tevékenységére gondoltunk, és ugyan Wagenhoffer Zsombor ismertette az elképzeléseiket, az aggályaikat és a problémáikat is, de én úgy tudom, hogy a gödöllői kisállattenyésztői génbank képviselője is jelen van, ugyan még nem kapott szót... (Kovácsné prof. dr. Gaál Katalin: Itt vagyok! - Dr. Wagenhoffer Zsombor: Említettem is, hogy itt van.) Igen. Köszönöm szépen, akkor mégis teljes a kép. Tehát nemcsak a növényi kultúrák esetleges génbanki állományának a megőrzésére gondolunk akkor, amikor a jelenlegi ülés zajlik, hanem természetesen az állatállományra, az állattenyésztési génbankállományra ugyanúgy.
Most adok szót Czerván Györgynek.
CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm. Már csak azért is így van ez, mert amikor annak idején a költségvetési viták és a bizottsági ülések során szóba került a tápiószelei Agrobotanikai Intézet, illetve az itt őrzött vagyon, akkor párhuzamosan, ha úgy tetszik, szinonimaként mindig ott volt a gödöllői Kisállattenyésztő Intézet is, tehát egymás mellett futott ez a két dolog.
Tisztelettel köszöntök én is mindenkit. Isten hozott mindenkit itt a Tápió mentén. Elfogult vagyok természetesen, és nagyon büszke vagyok arra, hogy ez a bizottsági ülés létrejött, amivel talán történelmet is írtunk, mert szerintem még nem volt kihelyezett bizottsági ülés semmilyen bizottság részéről itt a térségben. Természetesen Tápiószele, illetve az Agrobotanikai Központ nagyon közel áll hozzám, nemcsak azért, mert én a szomszéd településen élek, hanem azért is, mert amikor '98-ban képviselő lettem, majd a Mezőgazdasági bizottság tagja lettem, az első hivatalos utam az egyik akkori kormánytaggal idevezetett, Tápiószelére, ahol már akkor is Holly László volt az igazgató, és érdeklődve néztem, illetve hallgattam, hogy milyen gondokkal, problémákkal küszködnek. Úgyhogy ilyen értelemben ünnepnap ez a számomra, de lehet, hogy valamennyiünk számára, pont azért, ami hétfőn történt. Én a parlamentben Ángyán képviselőtársamtól tudtam meg azt az örömhírt, ami miatt reggel még én is aggódtam, hogy mi jön ki majd ebből az egészből. És itt utalnék arra, amit Herbály Imre mondott: a bizottsági ülésen mi nagyon sok mindenben egyet szoktunk érteni. Azok számára talán furcsa lehet ez, akik csak a parlament plenáris üléseit látják, de itt azért valamennyien akár a tudomány oldaláról, akár a termelési oldalról érkeztünk, teljesen alulról is szagoljuk az ibolyát, tehát benne vagyunk a gyakorlatban rendesen.
Rodics Katalin asszony megköszönte mindenkinek, aki közreműködött abban, hogy ez a hétfői siker összejött, én azt hiszem, hogy mi akár még egy ajánlást vagy határozatot is hozhatnánk - mert hála a jóistennek vagyunk annyian képviselőtársaim részéről, aminek külön örülök, és külön köszönöm, hiszen tegnap is volt egy bizottsági ülésünk -, amelyben mi is megköszönhetnénk mindazoknak, akik rajtunk kívül tettek az ügyért; legyen az apparátus tagja, a tudomány képviselője, uniós képviselő, a kormány bármely tagja vagy nem kormánypárti vezető politikus (Közbeszólások.), a köztársasági elnök úr is, súgják itt nekem. Ez valóban egy összefogás eredménye volt. Most már csak résen kell lenni, mert arra azért készüljünk fel, meg ne legyünk naivak, az USA meg a WTO és azok a gazdasági érdekek, amelyek a háttérben meghúzódnak, ebbe nyilván nem fognak belenyugodni. De a lényeg az, hogy ez a siker valóban nagyon-nagyon fontos és értékes.
Elnézést kérek, én nemcsak mint tudományos értékre tekintek az Agrobotanikai Központra meg az itt lévő génállományra, hanem mint a térség egyik nagy foglalkoztatója is fontos számomra, és egyáltalán nem közömbös, hogy mi történik itt. Ezért is örültem annak, hogy az olyan pályázat jöhet dögivel, nemcsak ide, hanem az ország nagyon sok részére is, amihez nem kell saját erő, azt hiszem, hogy ennek a környékbeliek csak örülni fognak.
Aztán persze ennek a hatalmas vagyonnak és tudományos értéknek a megőrzése, ápolása, karbantartása, növelése, azt hiszem, pénzben nem fejezhető ki. Én mellesleg egyébként közgazdász vagyok, agrárközgazdász a végzettségem, tehát akár éppen azt is megfogalmazhatnám, hogy a pénz a legfontosabb, de ez nem így van. Ez egy felbecsülhetetlen érték, és nem egyszerűen csak azért, mert ez a Kárpát-medence legnagyobb génbankja, mert Európa egyik legnagyobb génbankja, a világ 13. legnagyobb gyűjteménye, ahogy hallottuk, hanem azért, mert pótolhatatlan. És ilyen értelemben - elnézést kérek, nem akarok megbántani senkit - pitiánernek tartom az, hogy 150 milliókról meg nem tudom miről beszélünk, amivel kapcsolatban tudom persze, hogy ez mekkora háttérlobbizás eredménye volt, hogy ez átmenjen a parlamenti szavazáson. Tehát nem becsülöm le ezt a dolgot, de amikor mondjuk a mezőgazdaságtól - és ezt megint nem bántó vagy politizálási szándékkal mondom - 33 milliárdot vonnak ki a közvetlen termelési támogatások kapcsán, akkor én nevetségesnek meg szánalmasnak tartom, hogy itt ilyen 150 millió forintokról van szó. És fogalmam sincs, hogy mennyi kellene ahhoz, hogy ez a dolog rendben legyen.
Nyilván hogyha az igazgató úrnak vagy a kollégáinak kiadnánk azt, hogy dolgozzák ki, mint szeretnének, valószínű, hogy ennél az összegnél egy magasabb összeg jönne ki. Persze azt is tudom, hogy ez nem kívánságműsor, de azért szeretném felhívni a figyelmet valamire általánosságban a kutatás-fejlesztés, az innováció kapcsán. Úgy tudom, tegnap volt az illetékes kormánytag részéről egy sajtótájékoztató, ahol elhangzott, hogy 2009-2010-ben Magyarország a GDP-jének körülbelül az 1 százalékát fordítja erre a célra. Most az, hogy sok vagy kevés, azon lehet persze elmélkedni, egy biztos, a GDP most csökkenni fog, tehát ilyen értelemben ez már nem nagy öröm. Azon kívül, lehet, hogy nem a legjobb példa Svédország, ott a négyszeresét fordítják erre, de az Európai Unió átlaga is ennél egy olyan 30-40 százalékkal magasabb - az európai 27-ek közül Magyarország a 17. a kutatás-fejlesztés innovációra fordítandó dolgok közül is.
Hogy csak egy példával illusztráljam azt, hogy mekkora hatalmas vagyonnak, nemzeti kincsnek vagyunk a birtokában - ezt Holly László igazgató úr egyik cikkében olvastam. Nem tudom a piacon hányfajta almát lehet kapni: tizet, tizenötöt, fogalmam sincs - most a magyar almáról beszélek elsősorban -, itt a génbankban 1200 változata van a Pannon almának, vagy szilvából mondjuk 200 fajta változat van, tehát ez óriási és felbecsülhetetlen. Főleg, és visszautalok megint egy olyan közös pontra - amit a bizottság annak idején nyílt parlamenti napon tárgyalt - a klímaváltozásra, ha azt komolyan vesszük, márpedig azt hiszem, hogy előbb-utóbb ezt komolyan kell venni, akkor ez aztán végképp felbecsülhetetlen. Vagy azt mondom, hogy ha a szakma, a tudomány, meg a politika ezen a területen össze tud fogni, akkor ilyen 150 milliós dolgok igazából nem okozhatnak problémát - remélem, hogy ebben megtaláljuk a közös nevezőt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Demendi Lászlónak adok szót.
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Vendéglátó! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Úr és Tisztelt Mindenki! Nagyon röviden a téma kapcsán kettő dologhoz szeretnék hozzászólni, egy dologról pedig - maradjunk annyiban - egy kis tájékoztatást adni, de az is kapcsolódik a témához.
A hazai génbank-rendszer intézményi változtatására vonatkozó javaslat számomra új volt, nem hallottam még erről. Az előnyöket is meghallgatva, nem tartom rossz elképzelésnek, de felelősen elég nehéz még ebben nyilatkozni - azt gondolom, hogy ennek az általam nem ismert, részletesebben kimunkált formáját kellene ismerni. Az valóban világos számomra is, hogy a jövőben ezen feladatellátáshoz forrástöbbletre van szükség és olyan formát és működési rendszert kell keresni, ahol a forrásbevonás lehetőségének köre nő.
A másik téma kimondottan a költségvetés. Nem csak ezzel, de többségében én foglalkozom a költségvetés nem könnyű ügyeivel. Ebben én sem ismerek sok részletet, de az volna a tiszteletteljes kérésem államtitkár úr felé - amennyiben még nem késő, természetesen akkor, meg kellene nézni, vagy vizsgálják meg annak a lehetőségét is, hogy a 600 millióból - én ezt az ötöt meg az egyet összerakom - a 200 millió, hogy mondjam még fiskális szempontból is aránytalan, és ezen nem lehet-e valamit segíteni. Mert nyilvánvaló, hogy ha a tárcától - és ezt tudomásul kell venni - pénzt zárolnak, akkor végig kell gondolni nyilván, hogy ezeket a zárolt pénzeket a fejezeti költségvetést csökkenő tételek után honnan kell elvenni. Csak a most általam megismert számokból azt látom - még egyszer mondom, kimondottan fiskális szempontból -, hogy a 600 millióból a 200 millió túlzottan nagy aránynak, ha szabad ilyet mondani, nagy aránynak mutatkozik, tehát meg kellene találni, hogy mit lehet ebben vagy ezen segíteni.
Tájékoztató jelleggel dr. Rodics Katalin említette a vidéki élelmiszerellátás fenntarthatóságának témakörét, és azért szeretnék mindenképpen foglalkozni ezzel, mert én egy más társadalmi tisztségemből eredően, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Agrárkamara elnöke is vagyok és szervezetünk, vagy az általam vezetett szervezet belépett Európában egy olyan uniós Leader szövetségbe, amelyben nem csak Magyarországot, hanem teljes Kelet-Közép-Európát mi képviseljük, mi vagyunk az unikum. Ezt a szervezetet úgy hívják, hogy Alimentera. Az Alimentera a brüsszeli büróban és nyilvántartásában is ott lévő szervezet. Brüsszel és az egész európai uniós adminisztráció is sokszor többször kikéri ennek a szervezetnek a véleményét, és most folyik - már egy éve - egy olyan nagy program, amely a vidéki fenntartható élelmiszertermelés, előállítás és élelmiszerfogyasztásra épül. De hogy a vidékről mennyire másként gondolkodunk, nagy angol városok, mondjuk: Birmingham, London - London élelmiszerellátásának fenntarthatósága - például ez is egy része ennek.
Tehát igazából csak magunknak mondom, hogy ha a mi viszonyaink között azt mondjuk, hogy Debrecen vagy Nyíregyháza, sőt még azt is mondom, hogy Budapest, még akkor is, a mi fogalmaink vagy elgondolásaink szerint az nem vidék - e tekintetben így gondolkodnak Nyugat-Európában. Ennek a szervezetnek angol, holland, francia, spanyol és olasz tagjai vannak, kollegáim által is igyekszünk nagyon tevékenyen részt venni ebben a tevékenységben. Meg kell, hogy mondjam, egyelőre mi csak tanulni tudunk, mert Magyarországon nem találtunk olyan várost, aki ebben a programban hajlandó lett volna részt venni, pedig az összes szakmai hátteret mi vállaltuk. Ennek a szervezetnek az elnökségi tagja is vagyok, most például a jövő hónapban Franciaországban lesz az elnökségi ülés és júniusban pedig itt lesz Magyarországon Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ennek a szervezetnek a közgyűlése.
Azt akarom ezzel erősíteni, hogy mindazok, akik szívesen foglalkoznak ilyen dolgokkal, azokat bátorítanám, mert Nyugat-Európa igen erőteljesen foglalkozik ezzel, többször voltak már itt a szervezet tagjai, mert egyébként a szervezet tagjai: farmerek, civil szervezetek, önkormányzatok, gyakorlatilag a fogyasztó képviselete is ott van, minden szférát felfognak. Tehát ezen gondolatok mentén azt is gondoljuk, hogy érdemes erre most áldozni, mert mi egyelőre csak áldozunk, mert úgy tessék elhinni, hogy ott van rendes tagdíj, amit euróban kell természetesen fizetni. De szívesen áldozunk rá, mert úgy látjuk, hogy a jövőnek az egyik olyan útja, amelyben ha túl sok eredményre nem is jutunk rövid idő alatt, de ha tapasztalatot szerzünk, és azt át tudjuk Magyarországon adni a mi gazdálkodóinknak, tagjainknak, akkor már azzal is sokra jutottunk. Ha bárkit ez a témakör érdekel, szívesen állok rendelkezésre, illetve mindenkit bátorítok, hogy foglalkozzon ezzel a témakörrel. Köszönöm szépen elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nekem azt jól esett hallani Demendi László képviselőtársamtól, mint kormánypárti képviselőtől, a kistérségi élelmiszer értékesítésének újra felfedezését. Ezt azért merem itt mondani - és elnézést, mi egy politikai testület is vagyunk az mellett, hogy szakmai kérdésekkel foglalkozunk -, mert az egyik legnagyobb hibának az ellenzék azt látja, ami 2004 után bekövetkezett Magyarországon. Ésszerűtlen, néha az Unióra hivatkozva, de feleslegesen és nem indokoltan, olyan kényszerintézkedéseket hoztak a mezőgazdasági termelőkre és élelmiszer-feldolgozókra, amelyek következtében gyakorlatilag kiszorítottuk, megszüntettük a hazai kis-, közép nagyságú élelmiszertermelés feldolgozó egységeinket; ezek elvesztették a piacaikat és ezeknek a helyét egy az egyben átvették a nagy multinacionális cégek és áruházláncok és az embereket, a vásárlókat egyszerűen behajtottuk ezen intézkedések következtében a fényes-polcú áruházláncokba. Aztán tudjuk, hogy ott mennyi élelmiszerbotrány következett be - ezt zárójelbe teszem. De ez egy folyamat volt. És én azért örülök ennek a felismerésnek - lehet, hogy talán túl késő, már a mostani kormányoldal részéről -, mert ezek szerint ők is érzékelik ezt a problémát.
Sokszor felmerül a vita a Fidesznek nincs programja címmel, ezért most kénytelen vagyok itt valamit elmondani - és ezért mondtam, hogy mi egy politikai testület vagyunk. 2007 decembere óta van a Fidesznek egy Erős Magyarország programja. (Herbály Imre: Húha!) Ennek a mezőgazdasági részéért, hogy az hogyan áll össze, többek között én voltam a felelős. Engedjenek meg két mondatot idéznem ebből, amely a Demendi László képviselő úr által elmondottakra bátorít: "A Fidesz az uniós szabályozással és gyakorlattal egyezően a helyi, regionális termelésre, értékesítésre, valamint a kistermelői élelmiszer-előállításra úgy tekint, mint a vidéki lét és biztonságos élelmiszer-ellátás alapjára. Ezért elősegítjük, támogatjuk a helyi élelmiszertermelést, a helyi piacok megőrzését, fejlesztését, támogatjuk a kiskörzeti értékesítés meghonosodását. Vidékprogramunk egyszersmind erőteljes környezetvédelmi program is, hiszen a helyi termelés, a helyi foglalkoztatási gondok megoldása mellett szükségtelenné teszi a sokszor több ezer kilométeres szállításienergia-igényt, a tartósító műveleteket, a tartósítószerek, csomagolóanyagok fölös mennyiségű előállítását, használatát és megsemmisítését.". A továbbiakban majd részletesen kifejtjük ennek az elgondolásunknak a lényegét.
Úgyhogy nagyon örülök e gondolat felvetésének képviselőtársam részéről, és különösen annak, hogy egy európai szervezetben talált helyet, hogy e gondolatot netán Magyarországon is meg lehessen honosítani. A corki egyezmény adja az alapját mindannak, amiről itt beszélünk - én ezt többször elmondtam. 1996-ban az Unió régi tagországai rájöttek, hogy nem lehet a nemzeti hagyományokat és a nemzeti hagyományok alapján termelt élelmiszert kiszorítani, hanem annak teret adtak. Csak mi ezt 2004-ben elfelejtettük ismertetni a hazai piacon, a hazai piaci szereplőkkel, sőt mintha direkt nem akartuk volna, hogy a tudomásukra jusson, hogy nem kell megszüntetni a kistermelői értékesítést, és nem tilos a kistermelők által előállított élelmiszerek piacon való árusítása - látjuk, hogy ez hogy működik Németországban, Franciaországban, Olaszországban. Na de ez egy külön téma, és elnézést kérek ezért a közbenső gondolatért, de talán visszanyúlik a természeti környezetben termelt élelmiszerek előállításának gondolatköréhez, ami viszont már nagyon szorosan kapcsolódik napi témánkhoz.
(Jakab István jelzésére:) Jakab István alelnök úrnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendéglátóink! Kedves Vendégek! Az első téma, amelyhez hozzá szeretnék szólni, a GMO-ügy. Azt gondolom, hogy ezzel a döntéssel egyértelművé vált, hogy ha egy nemzet egységesen akar valamit, teljesen mindegy, hogy milyen "tudós" lobbikör próbálja ezt esetleg megtörni és akár bennünket Brüsszelben rendszeresen feljelenteni, ennek az a vége, hogy Európa meg kell hogy hajoljon az akaratunk előtt, mert egységesen, együtt akartunk valamit. Én azt gondolom, hogy köszönet illet érte mindenkit, a magam részéről minden kedves harcostársnak, kollégának köszönetet mondok, mert csodálatos érzés volt ezt hétfőn megélni, mert meg tudtuk teremteni az alapját annak, hogy az egészséges élelmiszer programunk bizony nemzeti programként hosszú távon fenntartható legyen.
A mai témához, a génbankok ügyéhez szólnék még hozzá röviden - nem akarom az időt húzni, igyekszem nagyon praktikus lenni. Azt elmondták kollégáim, hogy ez mennyire fontos, és hogy a jövő szempontjából mennyire fontos. Talán egy gondolat ehhez: ha itt értéket veszítünk, ha itt bármi megsemmisül, akkor a jövőnk egy darabja semmisül meg. Azt gondolom, ezt nem vitathatja senki.
A költségvetés ügyében: próbáljuk meg közösen! Azt gondolom, ez a közös kiállás, ennek az 500 plusz 100-nak az elfogadtatása, az a 600 millió egyes emberekben nyilván rossz érzést váltott ki, hogy ezek ezt átnyomták, de akkor most elvonunk. Tegyünk közösen azért, hogy ne tudják elvonni! Én erre kérek mindenkit. Érezzük, hogy mennyire szükség van rá. Csak utalnék rá: 2009-ben 142 millió áll rendelkezésre ennek az intézménynek a működéséhez, plusz van 40, amit esetleg hozzá tudnak tenni. Lajkó Ákos elnökhelyettes úrtól pedig hallottuk, hogy legalább 200 millió szükségeltetik a fenntartáshoz. Valahonnan azt a közel 20 milliót el kell venni, valahol már hiányt szenved a működés, a munka, és nem tudjuk, hogy ezáltal milyen érték nem jön létre vagy megsemmisül.
Állattenyésztés. Állattenyésztő lévén elég hosszú időn keresztül átjárt ahhoz az alomszag, hogy érezzem, kollégáim mit mondanak. Nagyon köszönöm, és sajnálom, hogy nem nekem jutott eszembe, de örülök, hogy az elnök úr felvetette. Tegyük asztalra ezt az ügyet, és különösen aláhúznám - és természetesen egy jó együttműködésben az előkészítés kapcsán is nagyon szívesen dolgozom ezen a területen - az őshonos állatok ügyét. Akár tetszik nekünk, akár nem, ez ma már nemcsak hungarikumok ügye, nemcsak egy kis állatállománynak a hobbi szinten való tartása, hanem egy nagyon komoly gazdasági érdekünk is már most is, rövid vagy középtávon is.
Hosszan lehetne mondani, de nem mondom. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Még egyszer aláhúznám a költségvetést, hogy próbáljuk meg még egyszer, hogy az állattenyésztő szervezetek ne kényszerüljenek arra, hogy nehezen tudják ellátni a feladataikat, vagy esetleg valóban olyan áldozatokat hozzanak, amelyek már a munka rovására mennek. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szokásaink szerint ilyenkor... (Godó Lajos jelzésére:) Bocsánat, Godó Lajosnak adom meg a szót. Elnézést, azt hittem, hogy nincs további hozzászóló a bizottsági tagok részéről.
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Ez kezdeményezéssel szeretnék élni: annak érdekében, hogy Tápiószele bekerülhessen a Világörökség részébe. A Mezőgazdasági bizottság a mai napon hallott értékek alapján kezdeményezze a két minisztérium felé, hogy vizsgálják meg annak a lehetőségét, hogy ez az Agrobotanikai Központ a Világörökség részévé váljon, hiszen olyan értékekkel rendelkezik - meg az előadásban is hallottuk, hogy még bővülni fog a Pannon-gyűjteménnyel -, ami az egész világ értéke, hogy ez bemutathatóvá váljon. Szeretném, ha ezt kezdeményeznénk.
Nagyon sok értékes gondolatot hallottunk. Úgy gondolom, mindenkinek meg kell köszönni az előadását, a minisztériumok részéről az államtitkár uraknak, a főosztályvezetőknek, az intézet igazgatójának. A gondolatok között a természetszerűség, a különböző helyi, lokális termelési szerveződésekre is rámutattak a képviselők is meg mások is. Azt hiszem, ma a piaci viszonyok határozzák meg, hogy megéri-e mondjuk bronzpulykát vagy mangalicát tartani. Tehát amíg a piaci viszonyok nem kerülnek olyan helyzetbe, addig nem sok eredményt tudunk elérni.
Mindenképpen érdemes lenne a Mezőgazdasági bizottságnak megvizsgálnia az állattenyésztés körülményeit, az őshonos fajták termelését. De az állattenyésztőknek területeket is kell adni, földet is kell adni, és amikor arról volt szó, hogy az állattenyésztő-telepeknek adjunk földet, akkor a Mezőgazdasági bizottság egyik oldala ezt nem támogatta.
Köszönöm szépen, elnök úr. Ez lenne tehát a kezdeményezésem, hogy támogassuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az itt elhangzottak kapcsán összefoglalom majd az indítványokat. A bizottsági tagok részéről elhangzottak a vélemények - konkrét kérdést nem hallottam -, és most akkor az előadókat kérdezem elsősorban, hogy szeretne-e bármelyikük reagálni az itt elhangzottakra. (Sirman Ferenc jelzésére:) Sirman Ferenc szakállamtitkár úr jelentkezett elsőnek. Megadom neki a szót.
Sirman Ferenc (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
SIRMAN FERENC szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Én több olyan kérdést és felvetést is kaptam, amelyre szeretnék reagálni. Az egyik az, hogy Tápiószele jövőjével kapcsolatban a két minisztérium mennyire ért egyet. Nagyon örülnék, hogyha minden témában ennyire egyetértenénk, mert ugyanúgy képzeljük el az intézmény jövőjét. Azokat a részleteket meg kell vizsgálni, hogy közhasznú kft.-ként vagy éppen költségvetési szervként tud-e továbbműködni. Megnéztük, mindegyiknek számtalan előnye van a hátrányai mellett. Ki fogjuk választani a legjobb megoldást, és azt hiszem, tényleg a közös működtetés a jövő, és erre mi is készek vagyunk, ugyanúgy, mint a KvVM. Ebben szerintem hamarosan döntést tudunk hozni, és el tudunk indulni valamilyen irányba.
A legtöbb kritika a költségvetési kérdéseket érintette. Szeretném jelezni, hogy miután a kormánydöntés alapján az FVM-nek ezt a zárolási feladatot végre kellett hajtani, csak fájdalmas és annak a felelősségét viselni kell, hogy a döntések meghozatala: a zárolások után, az intézményeink működőképesek maradjanak, hiszen minden intézményünkért felelősek vagyunk, nemcsak ezért. Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni a dolgot, akkor azt mondanám, hogy most ez az a terület, amelyik ugyan megérdemelt volna 600 milliós többlettámogatást, de most a döntés eredményeként az idei évben csak 400 millió többlettámogatást kap egy olyan szituációban, amikor minden más területen fizikailag kellett csökkenteni a működésre fordítható költségeket. Tehát rettenetesen érzékeny érintette a többi intézményünket az a zárolás, amiben részesültek, miközben itt az eredeti 600-hoz képest azért mégiscsak egy 400 milliós többletet tudunk biztosítani.
Ami konkrétan Tápiószelét érinti, feltehetően a sok számból nehéz volt összerakni, de miután az MgSZH mintegy 140 millió forintot szán erre, mi arra számítunk, jeleztem, hogy egy 100 milliós célelőirányzatot átadunk Tápiószelének, ez egy fix dolog, és a másodikat: a 300 millióból is mintegy 70 milliót még Tápiószele fog tudni elérni. Tehát ebből az összegből az MgSZH 140 milliója mellett mintegy 170-et tudunk még biztosítani, úgyhogy nem látom veszélyben az intézmény működését.
Ami az állattenyésztési terület génmegőrzését illeti. Természetesen, ha a 600 millióból vagy 500 millióból kellett volna gazdálkodnunk, akkor lettek volna rá elképzeléseink, amik nagyjából megegyeznek az Állattenyésztő Szövetség által előadottakkal - viszont, miután nincs 500 millió forintunk, így dönteni kellett és itt két dolgot kellett mérlegelnünk. Az első az az, hogy a növényi génmegőrzés alapvetően ilyen gyűjteményi formában mintegy kutatóintézeti működés keretében történik, míg az állati génmegőrzés az a termelésben, tehát ez a terület ez mindenféleképpen sokkal óvatosabb bánásmódot és feltétlen támogatást igényel ahhoz, hogy egyáltalán talpon tudjon maradni. Az állati génmegőrzésnél is természetesen indokolt lenne az, hogy bizonyos dolgokban előre lehessen lépni, de miután a termelésben történik és nem intézményi körülmények között, az kevésbé van kiszolgáltatva - ez az egyik.
A másik, hogy az Új Magyarország vidékfejlesztési program tartalmaz egy támogatási jogcímet az őshonos és a veszélyeztetett mezőgazdasági állatfajták génállományának a megőrzésére, és ehhez a jogszabálytervezet már szakmai egyeztetés alatt van. Ezt a jogszabályt ki fogjuk adni és az év végén meg fogjuk hirdetni majd ezt a jogcímet, tehát ebből elérhető lesz majd az állati génmegőrzés számára forrás, és azt gondolom, hogy ezzel a jövő évben már akkor tudnak ezen a területen is gazdálkodni, és előre tudnak lépni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Dr. Rodics Katalinnak adok szót.
Dr. Rodics Katalin (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
DR. RODICS KATALIN (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen elnök úr. Egy dolgot szeretnék tisztába tenni a Life programmal kapcsolatban, mert itt elhangzott, hogy az majd biztosítani fog Tápiószelének forrásokat.
Azt tudni kell, hogy a Life program egy nagyon konkrét célra készült és az Európai Unió nagyon keményen ellenőrzi, hogy arra is költsük, amit beírtunk kiszámolt feladatot. Ebben Tápiószele működésére, működtetésére nem lesz pénz, tehát arra nem lehet számítani, hogy ebből majd jövőre lehet működtetni - ez konkrétan a vadon élő növények begyűjtésére, a tárolási lehetőség biztosítására, a számítógépes rendszer és programok kialakítására, ilyen tételekre van ez a pénz, tehát arra nem lehet építeni, hogy ebből Tápiószelét esetleg működtetni lehessen. Köszönöm szépen, csak ennyit szerettem volna kiegészítésképpen.
ELNÖK: Köszönöm szépen az előadók részéről.
Tettem korábban - nem gondolnám, hogy könnyelmű - megjegyzést, hogy a meghívott vendégek, illetve jelenlévők esetleg, ha úgy gondolják, hogy van olyan gondolatuk, amit meg szeretnének velünk osztani, erre lehetőséget adok. Az idő korlátos, ezt kérném szépen mindazoknak, akik esetleg szót kérnek.
Kérdezem, hogy a vendégek között van-e hozzászólásra jelentkező. (Jelzések.) Igen, három-négy. Az állattenyésztők részéről kezdeném, a lótenyésztés képviseletében.
Hozzászólások a meghívottak részéről
Prof. Bodó Imre (Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar)
PROF. BODÓ IMRE (Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar): Köszönöm a szót, elnök úr. Csupán a nemzetközi jelentőségét a magyar állattenyésztési génvédelemnek szeretném nagyon röviden elmondani. Tudjuk, hogy 1992-ben a riói értekezlet elfogadta, hogy a háziállatoknak a sokfélesége ugyancsak a világ biodiverzitásának a része. 1980-ban a FAO Rómában tartott egy értekezletet, ahol eldöntötték, hogy igenis törődni kell világszinten az állattenyésztési génállomány megőrzésével éppen úgy, ahogy az már egészen jól megindult a növényi génbankok esetében. Majd 1976-ban egy Rare Breeds Raider Trust címen megalakult egy intézmény Angliában - a leghagyományörzőbb ország -, amelyik ezt a célt, a háziállatfajták megőrzését szolgálta. És most jön, amit mondok, az egésznek a lényege. 1961-ben már a magyar állami gazdaságok elhatározták, hogy a magyar szürkemarhát, rackát védeni kell és ebből egy bizonyos létszámot meg kell tartani. Úgy tűnik, hogy szinte világviszonylatban a legelsők között vagyunk abban, hogy a hivatalos védelem ezen a téren meginduljon.
Nagyon-nagyon köszönöm azt az ötletet, hogy a bizottság témául tűzte ki az állattenyésztési génmegőrzés témakörét is, mert most ott vagyunk, hogy ami úgy megindult - hogy akkor még gyakorlatilag minden olyan állatfajta, ami a háziállatból megmaradt a háború előttről, az még megvolt - ezt most el ne rontsuk, nagyon-nagyon fontos volna egy ülés, előre is köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Mehetünk tovább. Elnézést, hogy név szerint nem tudom a hozzászólók neveit.
Boda Mihály (Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht.)
BODA MIHÁLY (Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht.): Boda Mihály vagyok.
ELNÖK: Bocsánat, mindenkinek mondanám, hogy a jegyzőkönyv kedvéért kérem a név bemondását.
BODA MIHÁLY (Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht.): Boda Mihály vagyok. Tisztelt Elnök Úr és Bizottság! Egészen röviden egy kérdést szeretnék feltenni, mert nem teljesen világos. Nekünk van egy alig másfél évet megélt, az EU által elfogadott ÚMVP-nk; annak a bizonyos kettes tengelye körül, már érintettük a 214.B alcímet és van egy 214.C. A kérdésem az, hogy él-e ez az ÚMVP, van-e létezik-e még egy 214.C. alcím, ami kifejezetten a genetikai értékek megőrzéséről beszél, mellékesen 21 millió euró volna erre. Ha nincs már ilyen ÚMVP, akkor valahol elveszett, nem találjuk.
Egészen röviden, másodállásban, nem is jól mondom: főállásban a Hortobágyi Génmegőrző Gazdaság igazgatója vagyok és egészen röviden annyit, hogy igenis lehet analógiát találni a hortobágyi génmegőrzés és a szelektív megőrzés között. Ami nagyon fontos dolog, a költségvetés kérdése. Ez a cég 15 éve a költségvetésen kívül dolgozik. Volt egy pár év, amikor az alapító: a Környezetvédelmi Minisztérium támogatást is nyújtott hozzá, maximum a költségvetésünknek a 2 százalékát, erre több éve már nem kerül sor.
Sajnos több mint egy éve nem a Környezetvédelmi Minisztérium az alapító, egy kicsit elkanyarodtunk. (Zaj, beszélgetés, nem érthető.)
ELNÖK: A mikrofont kérném közelebb.
BODA MIHÁLY (Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht.): Másfél milliárdos költségvetéssel dolgozunk, durván azt lehet mondani, hogy ennek a fele az közcélú ráfordítás, a másik fele nem közcélú. A bevételek aránya. Nagyjából azt lehet mondani, hogy vesztesége soha nem volt, veszélyben soha nem volt a lehetősége. Egy fontos dolog, sok mérnök és közgazdász dolgozik. Nagyon fontos dolog, mert most anélkül, hogy bántanám a nemzeti parkok költségvetési igényét, racionálisan dolgozni, számolni nem biztos, hogy jól tudnak -elnézést kérek ezért. Igenis a kutatóknak, a pedagógusoknak ott a helye, de akkor, amikor a racionalitásról van szó, akkor már a mérnökök kellenek, közgazdászok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: A Rodics Katalin mellett ülő úrnak kérem továbbadni a mikrofont, és kérem, hogy aki a kisállattenyésztők részéről jelentkezett, legyen szíves egy mikrofon közelébe jönni, ő lesz a következő felszólaló.
Dr. Szenczi Győző (Érdi Gyümölcs- és Dísznövénykutató Kht.)
DR. SZENCZI GYŐZŐ (Érdi Gyümölcs- és Dísznövénykutató Kht.): Szenczi Győző vagyok az Érdi Gyümölcs- és Dísznövénykutató Intézetből. Először is a köszönetet szeretném tolmácsolni minden olyan kolléga nevében, aki géngyűjteményt tart fenn, köszönjük, hogy egyáltalán itt lehetünk, hogy egyáltalán beszélhetünk arról, hogy a 2009. esztendőben támogatást fogunk kapni, mert - és ezt el kell mondjam - az előző esztendőben a gyümölcsültetvények nem kaptak semmiféle támogatást, és saját erőből kellett valahogy kikínlódnunk. Köszönöm szépen, és kérem önöket, hogy azt az elkötelezettséget, amit az ülésen tapasztalhattunk, tartsák meg a jövőre vonatkozólag, és segítsenek bennünket. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kérem a hölgyet a kisállattenyésztői génbank részéről.
Kovácsné prof. dr. Gaál Katalin (Magyar Kisállat-nemesítők Génmegőrző Egyesülete)
KOVÁCSNÉ PROF. DR. GAÁL KATALIN (Magyar Kisállat-nemesítők Génmegőrző Egyesülete): Köszönöm szépen. Kovácsné Gaál Katalin vagyok, és kétféle minőségemben vagyok itt: először is dr. Szalay István, a Magyar Kisállat-nemesítők Génmegőrző Egyesületének az elnöke kért meg arra, hogy ma képviseljem itt, mivel ő hivatalos úton Vietnámban tartózkodik, másodsorban vagy elsősorban főállásban pedig a Nyugat-magyarországi Egyetem mosonmagyaróvári karának az állattudományi intézetében dolgozom, amelynek a vezetője vagyok, és ott vagyok egyetemi tanár is. Engedjék meg, tisztelt elnök úr, tisztelt bizottság, államtitkár úr, hogy tényleg nagyon röviden szóljak arról, ami itt elhangzott, és szóljak arról, hogy mennyiben jó és mennyiben rossz, ami az elhangzottakkal kapcsolatban érint bennünket.
A Génmegőrzők Egyesülete egy nagyon jól kitalált egyesület. Több mint tíz éve hoztuk létre, tagjai lehetnek cégek, egyetemek, közintézmények, magánemberek, mindenkit összefog, akik kisállattenyésztéssel, nyúl, galamb, valamint baromfi tenyésztés génmegőrzésével foglalkoznak. A Génmegőrző Egyesületnek az elnöke, illetve vezetősége - három tagból áll mindösszesen - nagy gondot fordít arra, hogy mindenkit számon tartson, ellenőrizzen, ő kéri le a központi pénzeket, az állami támogatásokat, ha vannak, és természetesen vagy a darabszám vagy pedig más szempontok alapján osztja azokat el - más szempontok kevésbé érvényesülnek, csak akkor, ha valaki úgy lóg ki a sorból, hogy nem tartja be a feladatot, ami előírt.
Ha szabad ezt mondanom, nagyon tetszett Rodics Katalin gondolata, ami, én úgy éreztem, egy ilyenfajta működést takar: van egy szervezet, lehet az közintézmény, bármilyem szervezet, amely összefogja és ellenőrzi azokat, akik ilyesmivel foglalkoznak, és így ténylegesen képben van.
Amivel problémánk van - hogy tényleg ne nyújtsam nagyon hosszúra -, az a támogatási rendszer. Nagyon szomorú vagyok, hogy itt tényleg többször elhangzott az, hogy talán az állattenyésztők mint génmegőrzők kimaradnak a génmegőrzési támogatásból. Megmondom, hogy miért. Az államtitkár úr azt mondta, hogy termelőegységek. Hát nem. Az egyetemek nem termelőegységek, a kutatóintézetek nem termelőegységek, és egész idáig, azt mondom, a tavalyi évvel bezárólag, elműködtünk nagy nehezen, úgy, hogy pályáztunk, a pályázatokat beforgattuk egy kicsit, mert ebben a témában pályáztunk, a fajtafenntartásba. És mit csinál az egyetem? Naponta megkérdezi, hogy: nullára jössz ki? És hol a nyereség? De, könyörgöm, honnan tudjunk nyereséget csinálni? A saját példámat mondom el: 1400 tyúkunk és 260 darab kakasunk van, ez a törzsállományunk. Ebből tojást akkor sem tudunk eladni, amikor tenyésztünk, mert ha kakas van az állományban, abban a pillanatban szigorúan tilos a tojást értékesíteni. Ez tehát egy nagyon összetett dolog. Ugyanez van a kutatóintézeteknél. Gödöllő példáját tudom, nekik is van gyöngytyúk, kacsa, a magyar tyúk millió változata, kopasznyakú, kendermagos, s a többi, és ezeket mind fenn kell tartani.
Nem arról van szó - senkit nem megbántva, és nagyon jól ismerve például a növényeseket -, hogy egy növényt megőrzünk. Nem. Az állatoknak hétvégén is enniük kell, nekik karácsonykor is enniük kell, vizet kell nekik adnunk, ott vannak az istállók, a gondozókat, a bért és annak járulékait fizetnünk kell. Nem könnyű eset.
Arra kérem a bizottságot - és nagyon örülök neki, hogy az elnök úr számából is elhangzott a felvetés, amit nagyon sokan támogattak -, azt szeretném, de szerintem mindenki, aki ebben dolgozik, szintén azt szeretné, hogy rövidesen napirendre tűzzék, hogy az állattenyésztéssel és génmegőrzéssel is, a génmegőrzéssel ilyen szempontból is foglalkozzanak. Mi ebben partnerek vagyunk, el is mondtam azt a rendelettervezetet, amelyet már tényleg átjavítottunk, javasoltunk Gráf miniszter úrnak. Mi partnerek vagyunk, azt hiszem, mindnyájunk nevében mondhatom, hogy bármikor bármiben segítünk, de nagyon kérem, ne felejtsék el az állattenyésztőket, mert nagy bajban vagyunk, és nem olyan nagy az az állatlétszám. Itt nem hungarikumról beszélünk, az már egy termék. Itt most nem hungarikumról beszélünk. Szerencsés dolog, hogy a mangalicából vagy esetleg a szürkemarhából - bocsánat! - ideig-óráig ki fogunk tudni hozni terméket, de a génmegőrzés és a diverzitás megőrzése szerintem ennél százszor fontosabb feladat, a baromfitenyésztésben különösen. Amerika itt fogott most padlót, nincs genetikai háttér. Minden megvan náluk, de nincs genetikai hátterük, hogy továbblépjenek.
Köszönöm szépen, és elnézést kérek, hogy hosszabb voltam.
ELNÖK: (Ács Sándorné jelzésére:) Tessék parancsolni! Kérem, hogy mikrofonba beszéljen.
Ács Sándorné (Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Kht., Élőlánc Magyarországért)
ÁCS SÁNDORNÉ (Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Kht., Élőlánc Magyarországért): Tisztelettel köszöntök mindenkit! Ács Sándorné agrármérnök, környezetvédelmi szakmérnök, az Élőlánc Magyarországért elnökségi tagja vagyok. Megnyugvással hallgattam végig az önök tanácskozását, jó volt érzékelni azt, hogy mindannyian azonos állásponton vannak, és felelősséggel gondolkodnak a magyarországi génbankok helyzetéről.
Két szempontra szeretném felhívni a figyelmet, ami megerősíti az önök álláspontját. Az egyik az, hogy a környezeti válság és a gazdasági válság hosszú távon még inkább felerősíti ezeknek a génbankoknak - természetesen ezt az állati és a növényi génbankra egyaránt értem, de ma itt mégiscsak a növényi génbankok sorsáról van elsősorban szó - a jelentőségét, ugyanis azt talán nem kell bizonygatnom, hogy a környezeti változások és az éghajlatváltozás kapcsán mennyire fontos, hogy a lehető leggazdagabb genetikai bázissal rendelkezzünk, amely bármilyen változás esetén képes esetleg új fajták előállításához bázist adni. Szeretném elmondani, hogy a dinoszauruszok - amelyek nagy, erős, szép állatok voltak; ízlés dolga - kihalása után azért volt lehetőség arra, hogy a Földön folytatódjon az élet, mert nemcsak dinoszauruszok éltek a Földön.
A másik fontos dolog, amire szeretnék rávilágítani, az az, hogy a gazdasági válság nem arra való, hogy csökkentsük az erre fordítandó költségvetést, hanem arra, hogy növeljük, vagy legalábbis azt a szintet, amelyet a parlament megszavazott, megtartsuk. Ugyanis az a helyzet, hogy én mint gazdálkodó, 452 hektáron gazdálkodó ember napról napra szembesülök azzal a ténnyel, különösen most, tavasszal, amikor vetőmagokat szeretnék vásárolni, hogy ijesztő módon visszaszorul a magyar előállítású vetőmag, megvásárolható vetőmag aránya, szinte közelharcot kell vívni, és hogyha az ember nem multinacionális cégtől akar vásárolni, teljes mértékben kiszorul a lehetőségekből. Képzeljék el azt, hogy akkor, amikor a forint árfolyamának a zuhanása szinte követhetetlen, ha csak külföldi forrásból tudunk Magyarországnak vetőmagokat biztosítani, milyen felbecsülhetetlen károkat okoz ez nekünk ma Magyarországon.
Egyúttal azt is szeretném elmondani, hogy a bizottság figyelmébe ajánlom - nem tudom, nem követtem annyira, hogy milyen témákkal foglalkoztak az elmúlt időszakban -, hogy a magyar növénynemesítés helyzete egy időzített bombaként ketyeg a magyar mezőgazdaság alatt. Ezt nagyon komolyan ajánlom a figyelmükbe. Sok területen vannak kapcsolataim, és azt látom, hogy ugyanolyan küzdelmeket vívnak a fennmaradásért a magyar nemesítő intézetek, mint amilyet vívott talán a génmegőrzés, és az is egy stratégiai ágazat. Én egy nagyon alapos feltárását javaslom ennek a kérdésnek. Ugyanakkor elkerülhetetlen a probléma, hogy Martonvásár szövetségre lépett a Monsantoval, és amikor az egész ország egyhangúan a genetikailag módosított szervezetek ellen foglal állást, akkor egy magyar tudományos akadémiai intézet és egy magyar növénynemesítő intézet ezzel ellentétes irányban halad; egyúttal egyetlenegy tollvonással kivonta a hitelesnek tekinthető GMO- termelésből azokat a fajtákat, amelyeket nagy bizalommal használtunk, amelyek - legalábbis számunkra - nagyon jól beváltak. Természetesen tudjuk, hogy fizikailag ezek nem szennyeződnek egyik napról a másikra, de azért azt lássuk be, hogy a GMO-mentes terméket hitelesen előállítani és értékesíteni egy olyan cégnek, amelyik szövetségre lépett, mindenhol a világon van érdekeltsége, több mint minimum érdekes helyzet. Ezt is a figyelmükbe ajánlanám.
A költségvetési számokkal kapcsolatosan még azt elmondanám, hogy az ide szánható pénzeknek a hasznosulását is tartsák szem előtt, azt javaslom. Ha éppen annyi pénzt kap a tápiószelei intézet, amiből nem tud megélni - ahogy ez most pillanatnyilag számomra láthatónak tűnik -, akkor az energiák nagy része arra megy el, hogy a maradék pénzt valahonnan előteremtse, vagy a már amúgy is teljesen lecsupaszított tevékenységét továbbcsökkentse, ez egy alternatíva.
Azt javaslom, hogy a parlamenti bizottság - az állampolgárok által ráruházott hatalommal élve - legyen olyan erős, hogy képes legyen a szükséges összegig visszavinni ezt az összeget. Úgy érzékeltem a két minisztérium képviselőinek a beszámolójából, hogy ennek a kérdésnek a jelentőségét ők sem vitatják. Külön szeretném kiemelni, hogy a Rodics Katalin előterjesztésével mélységesen egyetértek, szakmailag nagyon átgondolt, hosszú távú koncepció, amihez mindenkinek a támogatását kérem.
Még egy dolgot, amire Ángyán professzor úr kitért, szeretnék erre én is ráerősíteni, hogy az előzőleg általam elmondott lakossági válság, és az éghajlat-változási hatások által bekövetkezett borzasztó bizonytalanságokban, kiszámíthatatlanságokban valóban azt javaslom, hogy védelmet is élvezzenek a magyarországi génbankok. Ezt itt hangsúlyozom én is, csatlakozva az érdi gyümölcskutató intézet és az állattenyésztők véleményéhez is, hogy nemcsak Tápiószeléről beszélünk, amikor a magyarországi génellenőrzésről beszélünk, kiemelt figyelmet - ez nem feltétlenül forintokban megjelenő védelmet jelent, de kiemelt figyelmet kérek ezeknek a területeknek és szeretném azt zárszóként megemlíteni, hogy az a tudás, ami itt felhalmozódott, az legalább akkora érték, mint ami a bankokban van. Azt kérem, hogy azok az emberek, akik ezt a tudást magukban hordozzák és képviselik, ha nekünk rendelkezésre bocsátják, ha nem is anyagi, de a megfelelő súlyú erkölcsi megbecsülésben részesüljenek - ez a legkevesebb, ami számukra megadható. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagyon nehéz helyzetben vagyok, mert közben rohamosan fogy az időnk, és ha jól láttam, még két jelentkező van - mindenkit önmérsékletre kérnék szépen.
Megadom a szót a két jelentkezőnek, de nagyon röviden, ha kérném szépen, mert itt közben időzített programjaink vannak.
Márai Gézának adnék szót.
Dr. Márai Géza (Magyar Biokultúra Szövetség)
DR. MÁRAI GÉZA (Magyar Biokultúra Szövetség): Köszönöm szépen elnök úr. Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Kollegák! A Gödöllői Szent István Egyetemről vagyok, de a Magyar Biokultúra Szövetség nevében köszöntöm a bizottság kihelyezett ülését és a tisztelt jelenlévőket.
Két dolgot szeretnék röviden felvetni. Az egyik. Mi is örömmel halljuk itt - akár a Holly igazgató úr, akár mások hozzászólásában -, hogy az ökológiai gazdálkodás és a tájgazdálkodás szempontjából a régi fajtáink, a génmegőrzés ilyen értelmű gazdasági értelmezése rendkívül fontos. Ezt mi támogatjuk és a magyar ökológiai gazdálkodás 120 ezer hektárját is érintve, valamint az Európai Unióban most már tudjuk, hogy 7 millió hektáron folyik ez a gazdálkodás - ez egy rendkívüli jelentős és potenciális értéke Magyarországnak.
A második felvetésem az egy ellentmondást szeretne jelezni. Csatlakozva szakmámnál fogva, az állattenyésztő kollegám, szinte azt lehet mondani jajkiáltásához, az ökológiai gazdálkodás európai uniós joggyakorlata, mind az európai törvény és a hazai rendelet előírja, hogy az ökológiai gazdálkodás teljes körű kell, hogy legyen; magyarul a talajon kívül az állattenyésztés csak a növénytermesztéssel és a növénytermesztés, takarmánytermesztés, gyepgazdálkodás csak az állattartással együtt valósulhat meg.
Az Új Magyarország vidékfejlesztési programból és az AKG-ból teljes mértékben hiányzik az ökológiai gazdálkodás állattartási támogatása - ez jogszabályellenes, EU gyakorlat ellenes és szeretném felhívni erre a figyelmet, hogy ezt nem lehet kihagyni, mert mi például ezt tanítjuk a diákjainknak. Hogy lehet, hogy egy tananyag, egy diszciplína és az összes európai joggyakorlat ezt írja elő és a magyar végrehajtási gyakorlat pedig egyszerűen elfelejti, hogy ezt csak teljes körűen lehet végrehajtani, erre fel szerettem volna hívni a figyelmet - van még idő, pótoljuk ezt és kérem ebben az együttműködését a bizottságnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm szépen.
Dr. Gyulai Ferenc (Szent István Egyetem)
DR. GYULAI FERENC (Szent István Egyetem): Gyulai Ferenc vagyok, a Szent István Egyetem, Gödöllő munkatársa, és mint volt tápiószelei munkatárs is két részletre szeretném még felhívni a figyelmet.
Az egyikről már részben szó volt, a kutatásban betöltött jelentősége a génbanki gyűjteményeknek. A másik pedig az oktatásban betöltött szerepe és várható szerepe.
Az elsőre visszatérve. A növénytermesztők felhasználják és továbbra is támaszkodni fognak a génbanki gyűjteményekre, azonban ennek volt egy történelmi része is. Nevezzük történeti agrobiológiai diverzitásnak azt a hihetetlen gazdagságot, ami az elmúlt 8 ezer évben itt létrejött - nem tévedés a 8 ezer év -, Európa legrégebbi kultúrája itt van a Kárpát-medencében. Több hullámban kerültek be kultúrnövények és másodlagos génközpontok. Csak egyetlenegy idézet. Tudjuk, hogy a XVI. században és a XVIII. században is milyen híres volt a magyar búza, a Tisza-vidéki búza, ezeket meg kell őrizni.
És most már rátérnék a mondandóm második részére is, az oktatásban betöltött szerepük pótolhatatlan. A jövő generációját oktatjuk és meg kell ismertetni velük a múltunkat, meg kell szerettetni velük, és bemutathatóvá kell tenni, hogy kötődjenek és azok a kapcsolatok, amelyek már kiépültek a génbanki intézményekkel, szorosabbá kell, hogy váljanak. Erre a két részletre szerettem volna kitérni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, itt zárnám le a külső hozzászóló vendégeink hozzászólási lehetőségét.
Egy konkrét kérdés érkezett Sirman Ferenc államtitkár úrhoz.
Sirman Ferenc (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
SIRMAN FERENC szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Annyit szeretnék jelezni, hogy a program az úgy lett elfogadva, hogy két nagyon fontos része van - az egyik az intézkedések, a másik pedig az ütemezés. Miután egy 7 éves programról van szó, az ütemezés sorrendjében nyílnak meg, az elfogadott ütemezés szerint a különböző jogcímek, és nem az elejétől a végéig van minden nyitva. Tehát azért mondtam azt, hogy az év végére meghirdetésre kerül ez a jogcím is úgy, ahogy ezt az ütemezésben elfogadtuk és ahogy ezt terveztük, ugyanúgy, mint ahogy jövőre, sőt 2 év múlva is nyílnak meg majd az Új Magyarország vidékfejlesztési programban jogcímek - tehát ez egy 7 éves program, ami úgy kerül végrehajtásra, hogy az ütemezést alkalmazza.
ELNÖK: Ángyán József képviselő úr!
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Az intézkedések között ugyanis két dolog nem szerepel, amit az államtitkár úr mondott. Az egyik: az őshonosok gazdasági célú tartását nem támogatja az ÚMVP, és nem támogatja az ökológiai állattartást. Ezt nem lehet ütemezni, ez később sem jön majd, mert egyáltalán nem szerepel az intézkedések között. Erre hívnám fel a figyelmet, mert jó lenne, ha lenne ilyen az Új Magyarország vidékfejlesztési programban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Az összefoglalóban az itt elhangzottakkal kapcsolatosan szeretném jelezni, hogy milyen feladatot próbálunk a bizottság munkájában a következőkben napirendre venni. Azért bátorkodom ezt megtenni, hogy megtudjuk, egybehangzóan értjük-e az eddig elhangzottakat.
Állattenyésztés, génmegőrzés. Az az egyik javaslat, hogy ilyen címszóval egy önálló napirendi pont keretében, meghívott vendégekkel foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. Szakmailag segítőket kérünk, hogy kik legyenek azok az érintett szakmai szervezetek, amelyek előadóként megjelennek. Napirendi pontként fogjuk tárgyalni ezt a kérdést.
A második kérdéskör, hogy az AKG-rendelettervezet egy általános vitáját tartsuk meg, hogy megtudjuk, hogy az érintettek, akik ebben részt vehetnek, hogyan látják most a tervezet ezen formáját, esetleg van-e olyan javaslat, amelyben még a minisztériumhoz tudunk fordulni, hiszen a módosítás lehetősége még előttünk áll. (Herbály Imre: Csak véleményezésre van kinn.) Így van, az alelnök úr megerősít, véleményezésre van kint. Ennek akár egy összefoglalóját is megtehetjük egy-két héten belül.
A 200 millió forint. Úgy gondolom - különösen Herbály Imre alelnök úr erősített meg ebben -, hogy ezt mint Mezőgazdasági bizottság ne hagyjuk szó nélkül. Javasolni fogom, hogy a két alelnök, valamint jómagam aláírásával tegyük meg azt az észrevételt, miszerint nem értünk egyet a 200 millió forintos elvonással, pontosabban arra kérjük a minisztériumot, hogy a törvényben meghatározottak szerint, a parlament döntésének a figyelembevételével biztosítsa az 500 plusz 100 millió forintot. Ez lenne a lényege, de természetes, hogy átolvasás után közös egyezséggel írjuk alá ezt a levelet.
A negyedik dolog, amit Godó Lajos kezdeményezett, hogy az Agrobotanikai Intézet legyen a Világörökség része. Én ennek a kezdeményezéséhez nem értek, de mint bizottság ennek a kérésnek a fényében megkeressük az illetékes szerveket, hogy jött egy ilyen előterjesztés, és aki Magyarországon mint államigazgatási szerv ezzel foglalkozik, tegye meg a felterjesztést, és vizsgálja meg annak a hátterét, hogy a feltételek adottak-e ahhoz, hogy erre a nemes rangra emeljük az Agrobotanikai Központot.
Kérdezem, hogy van-e még olyan kérdés, amely konkrét feladatot adna a bizottságunknak a következőkre, és elhangzott. (Senki nem jelentkezik.) Nincs.
Akkor most itt hivatalos formában újra megköszönöm a lehetőséget mind a kezdeményezőknek - ez esetben Czerván György képviselő úrra és Ángyán József képviselő úrra gondolok -, a házigazdáknak, Holly László igazgató úrnak, aki nyitott volt arra, hogy helyet biztosítsanak itt az ülésünknek. Köszönöm mindazoknak, akik elfogadták a meghívást, és gondolataikkal hozzájárultak e nemes cél megvalósítása és továbbélése érdekében. Most az igazgató úr meghívásával egy látogatást tehetünk az Agrobotanikai Intézet területén.
(Czerván György jelzésére:) Még mielőtt bezárnám az ülést, Czerván Györgynek adok szót.
CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Két szolgálati közlemény. Az első, hogy a bejáratnál vagy a kijáratnál van egy doboz, amelyben színes dossziék találhatóak - elméletileg mindenkinek jut egy darab a polgármester úr jóvoltából -, a Tápió mentéről van bennük egy-két prospektus a Leader 3-as és 4-es tengely tükrében.
A másik szolgálati közlemény, hogy nem tudom, hány perces lesz az üzemlátogatás, az eredeti tervek szerint már most túl lennénk rajta, tehát fél óra csúszásban vagyunk. Engem ez nem zavar, majd szólok, hogy az ebédet melegítsék meg, de az ebéd Tápiószentmártonban lenne. Nem tudom, mindenki ismeri-e az utat. Kétféleképpen lehet Tápiószentmártonba eljutni: Farmos felé - ezt nem javaslom -, vagy Tápiószele központján keresztül vissza Cegléd felé, ki van táblázva, és Tápiószentmárton központján keresztül haladva a Kincsem Lovasparkot kell keresni, mint hogyha Cegléd felé el akarnánk hagyni a települést. (Közbeszólás: A 311-es út?) A 311-es úton kell menni Cegléd felé, és ott ki lesz táblázva, hogy Tápiószentmárton. De szerintem az lesz a legegyszerűbb, hogyha beülök a mikrobuszba, és mi megyünk elöl, aki pedig nem tudja az utat, az jön utánunk. (Herbály Imre: Ezt választjuk.) Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottsági ülést ezennel berekesztem. Még egyszer köszönöm mindenkinek, hogy elfogadta a meghívásunkat.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 6 perc)
Font Sándor
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezetők: Molnár Emese és Turkovics Istvánné