MB-7/2009.
(MB-96/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2009. március 24-én, kedden, 13 óra 10 perctől
a Képviselői Irodaház V/515. számú termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók: *
Megnyitó *
A napirend elfogadása *
Tájékoztató a magyar állattenyésztés helyzetéről, a megoldási lehetőségekről, különös tekintettel a tejágazatra *
Gőgös Zoltán államtitkár tájékoztatója *
Dr. Forgács Barna (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) kiegészítése *
Hozzászólások *
Gőgös Zoltán (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) reflexiói, válaszai *
Egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló T/9179. számú törvényjavaslat (Általános vita) *
Szatmári László (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése *
Hozzászólások *
Herbály Imre (MSZP) ügyrendi indítványa *
Hozzászólások *
Szavazás az ügyrendi javaslatról *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
Egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló T/7042. számú törvényjavaslat *
Bizottsági módosító javaslatok előkészítése első helyen kijelölt bizottságként *
Egyebek *
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke,
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke és
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Borenszki Ervin (MSZP)
Csontos János (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Paizs József (MSZP)
Zatykó János (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Bagi Béla (Fidesz)
Bodó Imre (Fidesz)
Czerván György (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP)
Velkey Gábor Dániel (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Bedő Tamás (MSZP) Kis Péter Lászlónak (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP) Borenszki Ervinnek (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP) Demendi Lászlónak (MSZP)
Paizs József (MSZP) távollétében Godó Lajosnak (MSZP)
Zatykó János (MSZP) távollétében Herbály Imrének (MSZP)
Bodó Imre (Fidesz) távollétében Örvendi László Józsefnek (Fidesz)
Járvás István (Fidesz) Czerván Györgynek (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz) távozása után Bagi Bélának (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz) távollétében Bodó Imrének (Fidesz)
Gőgös Zoltán földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár
Dr. Forgács Barna földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi szakállamtitkár
Dr. Andréka Tamás (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Szatmári László (Pénzügyminisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 10 perc)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait. Köszöntöm a munkánkat segítő tisztviselőket. Köszöntöm mindazokat, akik figyelemmel kísérik a bizottság nyílt ülését. És köszöntöm mindazokat is, akik az egyes napirendi pontok tárgyalására érkeztek a kormány képviseletében.
Írásban kiküldtük a napirendtervezetet. Kérdezem, hogy a napirendtervezethez van-e kérdés, észrevétel a bizottság tagjai részéről. (Herbály Imre: Medgyasszay Lászlót kérdezd meg!) Kérdezem Medgyasszay Lászlót, hogy van-e kérdése, észrevétele a napirendtervezethez. (Derültség.)
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a nagyfokú figyelmességet az irányomban, elnök úr, ezt a koromnak, a korom iránti tiszteletnek tudom be. Az a javaslatom, illetve kérésem, hogy a napirendről vegyük le az általam jegyzett földtörvény-módosító javaslatot. Indoklást hadd ne fűzzek hozzá, egyszerűen csak azt javaslom, hogy a mai napirendről vegyük le. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Akkor először az említett napirendi pont levételéről, majd az úgy módosított, egységes napirendről szavazunk.
Kérdezem, ki az, aki egyetért azzal, hogy vegyük le a napirendről a 4. sorszámmal jelzett, Medgyasszay László neve alatt futó, a termőföldről szóló törvénytervezetet. (Szavazás.) Ez egyhangú, levettük a napirendről.
Ha nincs további kérdés, észrevétel (Senki nem jelentkezik.), akkor most a napirendről szavazunk az előbbi szavazás figyelembevételével. Ki az, aki az így fennmaradt napirendi pontokat ezen sorrendiség szerint szeretné tárgyalni, és ezzel egyetért? Aki igen, kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Ez szintén egyhangú. Ezek szerint fogunk haladni.
Tájékoztató a magyar állattenyésztés helyzetéről, a megoldási lehetőségekről, különös tekintettel a tejágazatra
Első napirendi pontunk az egyik albizottságunk előkészítő munkájának a következményeképpen került napirendre: tájékoztató a magyar állattenyésztésről, különös tekintettel annak egyik ágazatára, a tejágazatra. Ezzel a címmel szeretnénk egy előterjesztést meghallgatni. Ennek fényében szeretettel köszöntöm Gőgös Zoltán államtitkár urat és Forgács Barnabás szakállamtitkár urat. Mint az előterjesztő képviselőinek először nekik adom meg a szót.
Gőgös Zoltán államtitkár tájékoztatója
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A napirendi pont témája az állattenyésztéssel kapcsolatos problémák kezelése, különös tekintettel a tejágazatra. Azért kértem meg a szakállamtitkár urat, hogy jöjjön ide - és így Brüsszelből egyenesen idejött -, mert tegnap téma volt ott az európai tejválság, úgyhogy az ottani eseményekről ő tájékoztatná a bizottságot, mert még nekünk sem nagyon volt időnk erről szót váltani, illetve tegnap este egy rövid ideig a miniszter úrral tudtunk beszélni, de azóta is voltak fejlemények.
Azzal szeretném kezdeni - nem nagyon mélyen belemenve az állattenyésztés létszámainak csökkenésébe -, hogy az látszik, hogy van egy nagyon komoly visszaesés. Itt egy 1988-as bázisadathoz képest általában az állatféleségeknél 60, de van, ahol közel 70 százalékos csökkenés van, egyedül a anyajuhállomány növekedett számottevően, a többi, minden egyes fajta, szarvasmarha, tehén, sertés, anyakoca, mindegyik csökkenést mutat. Az is jól látszik, hogy volt egy nagyon nagy arányú csökkenés, tehát a teljes csökkenésnek nagyjából a 70 százaléka a rendszerváltás után az első négy évben, azóta folyamatos ide-oda mozgások vannak. Azt nem mondom, hogy nincs további mérséklődés, de innentől kezdve azért lényegesen alacsonyabb az állománynak a csökkenése, amit nagyon befolyásolnak bizonyos aktuális események, például a tavalyi, tavalyelőtti magas takarmányárak a sertésállományban, akkor viszonylag magas tejárak voltak, amik éppen pozitív irányba vitték a tehénállományt. Általában éven belüli mozgások vannak, de a nagyon nagy visszaesés még a '90-es évek elején megtörtént.
A kormánynak főleg az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programja próbált ebbe a dologba valamelyest beleavatkozni azzal, hogy külön kategóriában kezelte az állattenyésztési támogatásokat, és azt is láttuk, hogy ez a szereplők oldaláról alapvetően pozitív fogadtatásra talált, hiszen nagyon sok pályázatunk van. Én most ennek a részleteibe nem akarok belemenni, e tekintetben nagyjából mindenki képben van, csak egy-két számot hadd mondjak! Van a trágyakezelési jogcím, és a telepek bezárását hozhatta volna magával, ha ezt nem lépjük meg egy bizonyos határideig, itt 967 darab kérelem van mintegy 86 milliárd forinttal, és van egy komplex korszerűsítés, amelynek szintén vannak bizonyos, az állattenyésztéssel kapcsolatos fejlesztési programjai is, itt 1273 darab pályázat van , ami olyan 133 milliárd forint. A két programnak az összértéke majdnem kiteszi, illetve ki is teszi a teljes fejlesztési programnak a 40 százalékát. Azt mondhatjuk tehát, hogy az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program klasszikus modernizációs forrásainak a 40 százaléka határozat formájában lekötésre került a tavalyi év közepéig, és ez azt jelentette volna, hogy egy nagyon komoly modernizáció indul meg az ágazatban, hiszen ez az allokációs figyelembe véve egy közel 500 milliárdos fejlesztést generált volna.
Ami a problémákat okozta, illetve okozza, az az, hogy ezeknek a beruházásoknak a társfinanszírozása kétségessé vált, és közben olyan környezet alakult ki a pénzügyi világban, amely mindenképpen arra késztetett bennünket, hogy további lépéseket hozzunk, hogy ezekből legyenek is beruházások. Itt főleg a trágyakezelés nagyon fontos, hiszen még modernizáció nélkül valahogy azért ellennénk, csak a telepek bezárása itt az egyik lehetséges opció, hogyha nem teljesítjük az európai uniós környezetvédelmi előírásokat. Ezért - igazodva a gazdasági világválság ügyeihez, amelyek a forráshiányt okozzák - több programot is elindítunk.
Az egyik ilyen program a támogatási előleg biztosítása. Ez az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban 20 százalékos mértékig volt benne, és kezdeményeztük a 40 százalékra való korrekcióját. Várhatóan a nyárig fog eldőlni, hogy ez lehetséges-e vagy sem, szerintem lehetséges, csak miután programmódosítást igényel, egy kicsit nagyobb átfutása van. A 20 százalékkal az volt a gond, hogy ezeknek a pályázatoknak, főleg az állattenyésztési pályázatoknak a támogatásintenzitása további támogatást nem nagyon tett volna lehetővé, és hogyha mi adunk egy kamatmentes előleget - mindegy, hogy európai uniós forrásból vagy bármiből -, az egy túltámogatottságot eredményezett volna, tehát ezeket az ügyeket nekünk tisztáznunk kellett az Európai Unióval. A legutolsó levelükre is válaszolva várjuk a visszajelzést, és a holnapi kormányülés fogja elfogadni az előlegről szóló kormánydöntést, annyiban, hogy ahogy az európai uniós pecsét rákerül, rögtön lehet folyósítani, és nagyon remélem, hogy ez a folyósítás még áprilisban megtörténhet. Ennek az elszámolása december 15-éig kell hogy megtörténjen, és visszamenőlegesen fogjuk alkalmazni, tehát azokra is, akik már vagy igényeltek támogatást, vagy akár elszámolást is benyújtottak. Tehát a két dolog független egymástól, és mi ezt a forrást mindenképpen szeretnénk odajuttatni.
A másik program egy olyan hitelkonstrukció, amely szintén európai uniós egyeztetés alatt van, amely korrigálná a tavaly elfogadott beruházás típusú hiteleinket, amelyek szintén nem nagyon tudtak - főleg az állattenyésztő ágazatok - igénybe venni ugyanazon okoknál fogva: az árfolyam-garancia miatt szintén támogatásnak minősül, és így bizonyos korrekciókat kell tennünk ebben is. De én úgy gondolom, hogy a tavaly folyamán ez is lehetővé válik.
Rengeteg olyan jelzést kaptunk, hogy lehetetlen megvalósítani a beruházást a tervezett határidőre, ezért most úgy döntöttünk, hogy meghosszabbítjuk a beruházásokat az állattenyésztésnél 36 hónapra, a gépbeszerzésnél 24 hónapra, tehát gyakorlatilag egy évvel tovább hagyjuk a beruházási jogot a támogatást igénylőknél.
A foglalkoztatotti létszámmal kapcsolatban lényegesen enyhébb paramétereket fogunk alkalmazni, hiszen, azt gondolom, ezek életszerűtlenek lennének a mai helyzetben. Volt egy olyan kötelezettség, hogy legalább 80 százalékig meg kellett valósítani a beruházást az eredeti tervhez képest - ezt visszakorrigáljuk 60 százalékra. Hozhat az élet olyan helyzetet, hogy a teljes beruházást nem tudja megcsinálni, de részelemeit igen - ez főleg a komplexeknél van így nyilván -, és emiatt ha aláment volna a 80 százaléknak, akkor a teljes beruházási összeg visszafizetésre került volna. Így ez most 60 százalékra lett mérsékelve.
Az állatlétszám-szintentartási kötelezettségnél mi 10 százalék eltérést engedélyeztünk volna, az eredeti rendeletekben ez így volt. Ezt a nagyobb állatfajtáknál 20 százalékra korrigáljuk, tehát 20 százalékos mértékű eltérést még tudomásul veszünk a végrehajtásnál. A baromfiknál - ez a pecsenyecsirke, kacsa, liba, pulyka, gyöngytyúk - pedig 35 százalék lehet az eltérés, ami 25 százalék volt eredetileg, tehát egy ilyen állománymozgás lehet, és éves átlaglétszámot fogunk figyelembe venni.
Ezeket a módosításokat elkezdtük, szakmai és közigazgatási egyeztetésen vannak. Azt gondolom, hogy ez a jogszabályi korrekció néhány héten belül lezajlik, tehát innentől kezdve az a fajta szorítási kényszer, ami most a beruházóinkon van, módosul, és nem lesz ezzel gond. Reméljük, hogy a válság nem tart annyi ideig, hogy mondjuk még további beavatkozás kellene ebben a körben, de nem szeretnénk, ha azért mondanának vissza tömegesen beruházásokat, mert ez a kérdés nem működik.
Az állattenyésztéssel kapcsolatban bizonyos nemzeti támogatásokat is működtetünk, ezek alapvetően az állatjóléti támogatások és bizonyos költségnemek megtérítése. A költségnemeknél mindjárt egy mondattal a tejre is utalnék: ilyen eddig nem volt a tejágazatban, most kiterjesztjük a tejágazatra is, hogy bizonyos hatósági díjak megfizetése alól mentesítjük a szereplőket.
Amit még el szeretnék mondani a tej kapcsán - aztán a Barnus mondja az uniós részét -, az az, hogy mi négy intézkedést honosítottunk, ezek részben meghirdetésre kerültek, részben pedig rendeletmódosítás alatt vannak. Az első ilyen a szállítási költségek térítése. Az előbb utaltam rá, hogy ennek a rendeletnek a módosítása folyamatban van. A szarvasmarhalevél és -útlevél díjának a kérdése a főjegyzők ügye, az ezzel kapcsolatos rendelet szintén módosítás alatt van. Az egyik 200 milliós tétel, a másik hasonlóan szintén körülbelül 200 millió forintos tétel. És akkor van a 148/2007. számú rendelet, amelyet szintén módosítani fogunk, ez pedig az egyes állatbetegségek megelőzésével, illetve leküzdésével kapcsolatos támogatások igénylésének és kifizetésének a rendjéről szóló szabályok módosítását jelenti.
Van egy komolyabb tétel, ez a kereskedelmi de minimis kiterjesztése a tejágazatra. Az iskolatej-programnál azt tervezzük, hogy 23 forintról 27,60-ra emeljük a támogatás mértékét. És van egy nagyjából 150-200 milliós marketing, promóció. Ezen túl nálunk is működik az európai uniós segélyprogram, ez az intervenciós készletekből való segélyezés: itt 630 millió forint áll a rendelkezésünkre a tej kapcsán. Korábban nem nagyon szerepeltek tejtermékek ebben a programban, most ezt nyilván beletettük.
Az egész kassza, amit így nemzeti programból segíteni tudunk, az körülbelül 2,5 milliárd forint, ez többször elhangzott, de azt is látjuk, hogy ez önmagában teljes mértékig nem tudja megoldani a mostani, kialakult helyzetet. Amit mi kezdeményeztünk - de ezt majd a Barnus mondja -, az az, hogy miután meggyőződésünk szerint ez egy, a teljes Európát érintő válság, az Európai Unió szintén tegye meg a szükséges lépéseket.
Összességében azt mondhatom, hogy a fejlesztési programnak a fenntartása a legfontosabb célunk most, hogy az ne álljon meg. A másik két fő ágazatunkban - a baromfinál és a sertésnél - ilyen típusú piaci zavarokkal nem találkozunk. A belső fogyasztás korrekciója nyilván folyamatos, hiszen változnak az árfolyamok, ami azért pozitív hatással van a belső lehetőségeinkre, és nagyon remélem, hogy hamarosan, most azt mondom, csütörtökön véglegesedik a kódex ügye vagy így, vagy úgy. Ezt azért szeretném így elmondani, mert azt reméltem, hogy hétfőn legalábbis szakértői szinten le tudjuk zárni az ügyet, hiszen ott tartottunk a hármas megállapodás kapcsán. A vita most már igazából nem a kereskedőkkel, a kereskedelmi láncokkal van, hanem a termelők és a feldolgozók között van a magyar áruk fogalmának a meghatározása kapcsán egy nézeteltérés. Én azt jeleztem a mai napon a tárgyaló delegációknak, hogy nem tudunk tovább várni, és érdekes módon most nem az taktikázik, akitől azt esetleg várni lehetett volna. Mi azt gondoljuk, hogy a törvény ezt a problémát, mármint a feldolgozó és a termelők közötti problémát nem fogja tudni kezelni, tehát szóba nem kerül ez a kérdés abban. Én úgy gondolom, jobbnak tartanám a megállapodást. Látva nagyjából a törvények sorsát meg ennek az Alkotmánybíróságon való tárgyalását, hiszen elég szigorú törvényszöveg van jelenleg beterjesztés előtt a parlamentnek, én úgy gondolom, jobb lenne a háromoldalú megállapodás, de mi természetesen senki helyett nem tudunk megállapodást kötni. Úgyhogy én még ma reggel is arra biztattam a feleket, hogy jó lenne, hogyha ebben valami korrekt megállapodás születne. Április 2-ára van kitűzve az aláírás. Ha ezen a héten nem történik meg ennek a lezárása, már úgy értem, hogy a szakértői dolog lezárása, akkor mi abbahagyjuk ezt a játékot, és akkor bemegy a törvény a parlament elé. De, még egyszer mondom, ez azon a problémán, amely miatt most megakadt a kódex, a termelők és a feldolgozók közötti vitán nem fog segíteni, mert egy szóval nem említi azt a kérdést, hogy mi a magyar áru, és nem is tudjuk ezt törvényben szabályozni. Vagy körbe tudjuk írni megfelelő paraméterekkel, hogy milyen feldolgozottságú hozzáadott érték kell ahhoz, hogy valami magyar árunak minősüljön, vagy pedig ebből nem lesz semmi.
Még egy dolgot szeretnék elmondani a tejválság kapcsán. Nekem meggyőződésem, és ez tekinthető a tárca hivatalos véleményének is, de tekinthető az én véleményemnek is - én elég sokat dolgoztam a tejágazatban -, hogy a feldolgozóiparnak, és nem akarom őket megsérteni, nem érdeke, hogy Magyarországon a tejfelesleg levezetésre kerüljön. Ha ugyanis érdeke lenne, akkor 300 forintos euró mellett biztos, hogy a jelenleginél több nyerstejet lehetne exportálni. Ezt viszont a termelők nem fogják bevállalni, azért, mert attól félnek, hogy ha mondjuk egy-egy ilyen akciójuk meghiúsul vagy éppen visszamondja az importőr, akkor ott marad a nyakukon a tej. Tehát ha ebben nem lesz korrekt együttműködés - és lehet itt felfelé mutogatni az áruházakra meg bármire -, attól kezdve... Nincs Európában 45 forintos tej, szeretném jelezni, mert minimum 20 eurócent a tejnek az ára, az pedig 60 forint a mai árakon. Én tehát azt gondolom - teljesen megértve meg tudomásul véve mindenfajta demonstrációs meg egyéb szándékot -, hogy a két szereplő vagy közösen le tudja vezényelni ezt a problémát, amihez nyilván kell majd az az európai uniós segítség, amit mi kérünk, de ezt majd, még egyszer mondom, a Barnus elmondja, vagy pedig bele fogunk fulladni a tejbe. Ennyire egyszerű a képlet. Ugyanis értem én a feldolgozóipart, hogy neki nagyon kellemes állapot 45 forintért tejet venni, csak azt is be kellene látni, hogy nem lesz kitől. Én tehát úgy gondolom, hogy ebben vagy találnak olyan megoldásokat, hogy besegítenek az exportba, mert én nem gondolom azt, bármi történik is az Európai Unióban, hogy nagyon gyorsan felpörögne mondjuk a porításnak meg egyébnek a támogatása, és az már egy áttétel és egy problémásabb ügy. Határozott meggyőződésem tehát, hogy ezt a két szereplő, ha nagyon akarná, meg tudná oldani, csak én úgy látom, az egyik szereplő ebben nem érdekelt. És ezt én elmondtam nekik is, nem tűnik majd újdonságként a számukra - ők ezzel természetesen nem értenek egyet.
És akkor a Barnus elmondaná az európai uniós ügyeket - túl sok jó hír nincs, azért azt előrebocsátanám. Mondjad, Barnus!
Dr. Forgács Barna (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) kiegészítése
DR. FORGÁCS BARNA földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen. Én is nagy tisztelettel köszöntöm a bizottságot, a bizottság tagjait. Tegnap volt lehetőségünk az agrárminiszterek márciusi tanácsülésén részt venni a miniszter úrral, és még a tanácsülés előtt egyeztettünk a német miniszter asszonnyal, hogy egységesen támogassuk egymást ezen a területen, hiszen német felvetés volt a tejpiacnak, a tejpiacon kialakult anomáliák kezelésére a javaslatok áttekintése, ami megerősítettünk. Ezek egész konkrétan: az intervenciós áraknak a felülvizsgálata, illetve megemelése, amire Fischer Boel biztos asszony egyértelműen nyilatkozott, hogy jogszabály alapján nincs lehetősége az intervenciós árak megemelésére. Ennek a felvetésnek tulajdonképpen az volt a háttere, hogy az intervenciós ár az egyik része a problémának, a másik része viszont az intervenciós mennyiség utáni tendereztetéses, tehát pályáztatásos eljárás, amelynek az esetén a bizottság arra törekszik, hogy minél alacsonyabb áron tudja felvásárolni ezeket a termékeket. Erre vonatkozóan Fischer Boel asszony azt mondta, hogy például a vaj esetében, ahol az intervenciós mennyiség 30 ezer tonna, ezt követően, miután megtörtént a 30 ezer tonnának a felvásárlása, azt követően a pályáztatásos eljárás során már megtörtént az első versenytárgyalás, és az intervenciós ár 99,2 százalékán született kontraktus. Ezzel arra utalt, hogy a bizottságnak nem áll szándékában, hogy már a pályáztatásos eljárásban lenyomja a felvásárlási árat, és ezzel próbálta ezt bizonyítani, hogy már a megtörtént szerződés is az intervenciós ár 99,2 százalékán történt, és arra utalt, hogy augusztusig ez lesz az irány, amit az Európai Bizottság képvisel az intervenciós felvásárlás kapcsán, legyen szó sajtról, legyen szó sovány tejporról. Ez sovány vigasz volt nekünk, de a bizottság ezen a ponton ezt képviselte.
Emellett mi felvetettük még az export-visszatérítéseknek ugyancsak a felülvizsgálatát, ezzel összefüggésben az exporttámogatásnak az emelését. Ezzel kapcsolatban Fischer Boel még kategorikusabban kijelentette, hogy itt a WTO-tárgyalásokra és a G20-akra tekintette nem áll módjában, illetve szándékában, hogy az exporttámogatásokat felülvizsgálja, emelje. Megemlítettük még az intervenciós időszakok előrehozását, módosítását, amivel kapcsolatban nem kaptunk érdemi választ.
De lehet, hogy azzal kellett volna kezdenem, hogy a felülvizsgálat, a közös agrárpolitika felülvizsgálata során elfogadásra került a tejkvóta emelése, ami 2009-től éves szinten 1 százalékos kvótaemelés, amit ugyan csak felvetettünk, hogy ebben a helyzetben, amikor a termelés oldalán jelentős felesleg mutatkozik, ezt ildomos lenne felülvizsgálni, és megváltoztatva a korábbi politikai megállapodást, visszajönni ebből a kvótaemelésből. Ez egész konkrétan az olaszokat érintette volna, azt lehet mondania, hátrányosan, hiszen ott 2009-ben 5 százalék a kvótaemelés, míg az összes többi tagállam esetén ez 1 százalék. Erre nézve ugyancsak egyértelművé tette, hogy a felülvizsgálat lezárult, és nem kívánnak újabb dossziékat nyitni ezzel összefüggésben, tehát a kvótaemelés módosításáról vagy csökkentéséről, az attól való elállásról sem kíván beszélni. És ugyancsak nem nyert elfogadást az a felvetésünk sem, amelyet már a januári tanácsülésen is elmondtunk, miszerint a közvetlen támogatásokból a kvótaalapú támogatás, az a 8-8,2 forint/kvótaliter, amelyet 2008-ban, 2009-ben is lehetőségünk van finanszírozni, annak az 50 százalékos megemelését kezdeményeztük, ami ugyancsak elutasításra került.
Azt lehet tehát mondani - bár csak röviden tudtuk értékelni a helyzetet a németekkel, hiszen fél 10 után lett vége a tanácsülésnek -, hogy a bizottság nincs teljesen szinkronban, és mintha úgy élnénk meg, hogy mintha két világban vagy két Európában küzdenénk ezen. És itt nemcsak a magyar érdekekről van szó, hanem már arra a szintre hoztuk, hogy a németekkel együtt, de mondhatom a lengyeleket, a szlovákokat, a szlovéneket is, akikkel együtt képviseltük ezt az álláspontot, és a bizottság egyszerűen nem is vette ezt - hogy durván őszinte legyek - komolyan ezt a felvetését a németeknek, azzal együtt, hogy a magyarok is támogatták és megerősítették számos más tagállam mellett, nem volt érdemi válasz rá. Úgyhogy ez történt a tejjel kapcsolatban.
Engedjék meg, hogy gyorsan még két másik napirendi pontot is megosszak önökkel. Az egyik a belga delegáció felvetése volt a sertéspiaci helyzettel kapcsolatban - csak hogy érzékelje a tisztelt bizottság, milyen környezetben kell helytálljunk Brüsszelben. A belgák által felvetett anyagban a felvásárlási árak, tehát a termelői árak drasztikus csökkenése szerepel, és ezzel kapcsolatban a bizottságnak az az álláspontja, a bizottság azt képviselte, hogy folyamatosan nyomon követi a rendszert, illetve az ágazatot, és ha szükség lesz rá, beavatkozik - most úgy ítéli meg, hogy nincs rá szükség. Ez volt a sertéssel kapcsolatban. És volt egy másik magyar felvetés, mégpedig a juh, kecske elektronikus jelölésével kapcsolatosan, amely a jelenleg hatályos jogszabály értelmében 2009. december 31-e után kötelező érvényű minden tagállamra, így Magyarországra is. Azt fejtettük ki és vetettük fel a mandátumban a miniszter úr által, hogy ha az egyik oldalról küzdünk a gazdasági válsággal, és az állattenyésztés helyzetével próbáljuk ezeket megoldani, különböző megoldásokat igyekszünk találni, akkor egy ilyen kötelezettséget, ami adminisztratív is és pénzügyi kötelezettség is a gazdálkodóra nézve, nem tartunk elfogadhatónak. Erre...
ELNÖK: Bocsánat, államtitkár úr, ez ugyanolyan lenne, mint a szarvasmarhánál az ENAR rendszer?
DR. FORGÁCS BARNABÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi szakállamtitkár: Pontosan így van.
ELNÖK: Köszönöm.
DR. FORGÁCS BARNABÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi szakállamtitkár: Azt vetettük fel tehát, hogy azt gondoljuk, most ez nem elfogadható, úgyhogy 2009. december 31-e után... Erre Vasziliu biztos asszony azt képviselte, hogy a jogszabály-módosításban nem partner, abban viszont, hogy rugalmasan értelmezzük a jogszabályban rögzítetteket, abban igen. Ez - ahogy erre az elnök úr is reagált - nesze semmi, fogd meg jól. Tehát ebben sem volt egyértelmű bizottsági álláspont, ami segítené a mi helyzetünket. Köszönöm szépen.
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: És nem csak a miénket, mert ebben is több országgal együtt próbálkozunk, hiszen iszonyatos nagy pénz lenne, ami a mostani haszon nagy részét elvinné mondjuk ebből a két ágazatból.
Köszönjük, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen a tájékoztatást, ami...
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: És, bocsánat, egy írásos tájékoztatót is körbe fogok adni, amely sokkal részletesebben leírja mindazt, amiről beszéltem, táblázatokkal, egyébbel illusztrálva. Ezt a tájékoztatót most tudtam odaadni, most lett kész, a legfrissebb adatokat ebéd előtt tettük bele.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Összegezve - és nem elvonva a bizottsági tagoktól a szót - azt gondolom, hogy valahogy mintha ez a helyzet ahhoz lenne hasonló, mint a genetikailag módosított termékek esete volt, hogy azok döntenek rólunk, akik igazából nem érdekeltek a termesztésben: most azok próbálnak súllyal fellépni mondjuk egy elektronikus azonosítási rendszer bevezetése mellett, akiknek nincs is igazi juh- és kecskeállományuk. Ez nyilvánvalóan azokat az országokat sújtja, ahol ez tradicionálisan megvan. Ez felveti annak a kérdését, hogy helyes-e az Európai Unió ilyen értelmű döntési logikája. Mert az alapelképzelést értjük, az rendben van, de ilyenkor azért úgy meghökken az ember.
A biztos asszony érvelésében többször, sokszor visszahallottuk a WTO-tárgyalásokra való hivatkozást. Én persze nem tudom, milyen szinten kell ezen elgondolkodni, de egyelőre úgy látom, hogy a világnak három globális pontja van, amely képes árut vásárolni, és ezek közül az egyik legerősebb az Európai Unió, a másik Amerika, a harmadik pedig a Távol-kelet néhány erős országa, és lehet, hogy egyszer Kína is ilyen lesz, de tény az, hogy mindenki hozzánk szeretne eladni, és ez a WTO-nak egy iszonyú fontos dolog. Az a kérdés, hogy akkor mi miért vagyunk WTO-tagok, tehát érdekünk-e - már az egész Európai Uniónak - a WTO-nak az Európai Unióra nézve folyamatosan kedvezőtlen döntéseit figyelembe venni, illetve ezt a tagságot felvállalni. Persze tudom, hogy ez egy borzasztó kemény kérdés, hogy mi van, ha az Európai Unió nem tagja a WTO-nak, elégséges-e a mi piacunk és belső fogyasztásunk, a körülbelül 450 millió lakos ahhoz, hogy a gazdaságunk működőképes legyen. De én úgy látom, hogy a külsőknek, akik ezáltal nem lesznek már partnerek WTO-tagokként, azoknak nagyobb érdekük lenne hozzánk, az Európai Unióhoz idomulni, mint minekünk azon országokhoz, amelyek időnként kellemetlen döntéseket kényszerítenek az Európai Unió egyes tagállamaira. Elnézést kérek ezért a gondolatsorért!
Megadom a szót a bizottsági tagoknak kérdések, vélemények kifejtésére. Parancsoljatok! (Jakab István jelzésére:) Jakab István alelnök úrnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Először is köszönöm a lehetőséget az elnök úrnak, valamint köszönöm a tárca gyors reagálását. Az albizottság a tejtermelők helyzetével részletesen foglalkozott, a jegyzőkönyveket szívesen rendelkezésre bocsátjuk mindenkinek, most készültek el. Hogy ez a téma, nem véletlen, hisz azt gondolom, az állattenyésztésen belül most ez az ágazat van a legsúlyosabb helyzetben. Gondolom, a tejtermékpálya szereplői közül többen itt vannak, majd javasolni szeretném - ügyrendiként kellett volna ugyan felvetnem -, hogy meg kellene adni nekik a lehetőséget, hogy esetleg ágazatonként egy-egy képviselőjük maximum 5 perces reflexiót tegyen.
Az elhangzottakhoz és az ágazatok helyzetéhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a számok beszédesek, beszédesek a tejtermelés területén, beszédesek a sertésállomány vonatkozásában, de sajnos beszédesek a baromfitenyésztők esetében is, ugyanis jövedelem gyakorlatilag nem képződik.
Az államtitkár úr megemlítette a tejtermelőkkel kapcsolatban, hogy a 60 forintos ár az, ami már valamilyen megoldást jelentene... (Gőgös Zoltán: Még az is kevés!) Igen. (Gőgös Zoltán: Nincs annál alacsonyabb!) Elnézést kérek, súlyosabb és komolyabb a helyzet attól, hogy a szavakkal játsszunk, nem a szavakkal szeretnék játszani, szó sincs róla. Még azzal sem akarok előjönni, mert mi is pontosan tudjuk, mit jelent csomagban tárgyalni, mi, ellenzéki képviselők is tudjuk, hogy a saját kormányunk csomagban terjeszti be a törvénymódosításokat, és Brüsszel ugyanezt a technikát választotta, és a tejkvótaemelést, benne az 5 százalékos olasz kvótaemelést a magyar kormány képviselője is megszavazta, mert néhány egyéb szempontot is figyelembe kellett venni. Mindettől függetlenül a tejtermelőket ez nagyon hátrányosan érintette, különösen - és itt utalnék vissza erre - a folyadéktej-piacra kapcsán, hisz az 5 százalékos olasz kvótaemelés annyit jelent, hogy a folyadéktej-piacaink egy jelentős részét elveszítettük, mert bár igaz, amit az államtitkár úr mondott, a 20 eurócentes folyatéktej-ár, azonban a spotügyleteknél ez 14-15 eurócent. Tehát vagy hosszú távon be kellene rendezkedni, de 60 forinton - és ide akarok kilyukadni - nem lehet beállni, Európában pedig nem lehet többet kikényszeríteni.
Megnéztük néhány nagyobb gazdaság önköltségét, a 67 forinttól a 80 forint 20 fillérig van az önköltség. És itt ne arra tessenek gondolni, hogy ezek harminctehenes gazdaságok, hanem 1500 és 3000 tehenes gazdaságokról, méghozzá jóval az európai átlag fölötti, ha úgy tetszik, Európa élvonalába tartozó magas színvonalon, magas technológiai felszereltséggel, magas technológiai színvonalon üzemelő szarvasmarhatelepekről van szó. Itt tehát az a tejtermelők álláspontja, és az albizottság ülésén is az kristályosodott ki, hogy el kell dönteni, milyen további stratégiát kell alkalmazni. Ha itt lesznek a képviselők, és szót kapnak, gondolom, elmondják ezt. Én a magam részéről nem szeretném megint megélni azt az állapotot, hogy bizonyos szarvasmarhaállomány-csökkenés esetén valamilyen kompenzáció kerüljön megfogalmazásra, nem szeretném ezt megélni - de sajnos egyes tejtermelő gazdák már idáig jutottak. Én nagyon nem szeretném ezt.
Mindenesetre, tisztelt bizottság, egy dolog nagyon el kell hogy gondolkoztasson bennünket: több mint 10 ezer darabos, kiváló genetikai értéket képviselő üszőállomány hagyta el Magyarországot, és nem azért, mert a saját utánpótlásában erre a magas tenyészértéket képviselő állományra nem lett volna szükség, hanem azért hagyta el az országot, mert valamilyen módon forráshoz kellett hogy jusson egy-egy telep, és ha így tudott talpon maradni, akkor ezt a megoldást választotta. Sajnos azt tapasztaljuk, és a statisztikában megjelenő tehénlétszám-csökkenés is ezt mutatja, hogy bizony jelentős a tejelő tehenészetek felszámolása. Ez egy nagyon súlyos helyzetet okozott. Nagyon jól tudjuk, hogy ezt nem lehet csak és kizárólag támogatással megoldani, ez sokkal bonyolultabb, sokkal összetettebb.
Szomorú, hogy nincs meg a megállapodás az ágazat szereplői, valamint a kereskedők és a feldolgozók között. Az a meggyőződésünk, hogy sajnos - ahogy azt az államtitkár úr említette - bizonyos taktikai elemeket vetnek be esetenként egyesek. Én nem ülök ott a tárgyalásokon, de a képviselőjük most is itt van a teremben, és minden egyes tárgyalásról részletes tájékoztatást kértem és kérek. Az a meggyőződésünk, hogy sajnos elbeszélnek egymás mellett a szereplők. Az a meggyőződésünk, hogy itt érdemi módon kellene a holtpontról az ügyet elmozdítani. A termelők kezében ebben a helyzetben nincs kártya.
Azt szeretném tehát javasolni, azt kérem, azt gondolom, hogy ebben az ügyben most már valóban nincs értelme az időt húzni. Meg kell tudni mondani, mi az, hogy magyar termék. Ha egyszer a kommunikációban azt mondjuk, hogy 80 százalék magyar termék, azt nehéz magyar terméknek tekinteni, amihez Szlovákiából hozom be a tejet, és Magyarországon csomagolom be, és azt mondom rá, hogy magyar termék van a polcokon. Ez nyilván nem működik. A termelőknél itt van egy nagyon jelentős vita, hogy hogy kezeljük ezt az ügyet. Sajnos hosszú idő vagy nagyon sok év terheit cipeljük magunkkal, és a válság kapcsán most ezek mind felszínre kerültek, és ez nagyon határozott lépéseket indokol.
Summa summarum, államtitkár úr és tisztelt bizottság, elnézést, hogy raboltam az időt, de az ágazat - néhány évtizedet eltöltöttem benne - ennyire mélyponton még nem volt az árak tekintetében. Éltünk már meg nehéz pillanatot, amikor a tehenészetekben tejtároló-kapacitások már nem álltak rendelkezésre, megteltek és ki kellett engedni a tejet néhány napig, de azt, hogy termelési színvonaltól függően 15 és 25 forint legyen a megtermelt tejen a veszteség, és annál nagyobb a veszteség, minél nagyobb a termelőkapacitás, hosszú távon nem lehet elviselni. Ez egy komplex probléma, ezt a termelőktől kezdve végig a kereskedelem, a feldolgozás tekintetében probléma, az élelmiszer-ellenőrzés tekintetében, a tej, a különböző tejtermékek importja, annak ellenőrzése tekintetében. Az albizottság jegyzőkönyve, úgy érzem, beszédes példája lesz annak, hogy mennyi intézkedésre van szükség a területen.
Egyelőre köszönöm megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: (Herbály Imre jelzésére:) Herbály Imre alelnök úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én nem az egész állattenyésztési helyzethez kívánok hozzászólni, hanem a tejágazattal szeretnék foglalkozni elsősorban, annál is inkább, mert úgy látom, hogy a szarvasmarha-ágazat vonalvezetése kísértetiesen utal, hasonlít a sertéságazatban kialakult helyzethez. Ezt nem véletlenül mondom. Én persze tudom, hogy a piac okozta azt a traumát és azt a helyzetet, ahogy a magyar sertéshús-feldolgozók reagáltak mondjuk az akkori euró/forint árviszonyra, és végül is olcsóbban meg tudták szerezni külföldről az alapanyagot. Ezzel elérték azt, hogy a magyar sertésállomány ugrásszerűen vagy inkább zuhanásszerűen visszaesett, és most ott tartunk, hogy a mostani árak mellett hiányolják a magyar sertésalapanyagot, csakhogy éppen ők okozták ezt a problémát. Azt ígértem, hogy a tejről fogok beszélni, de ezt el kellett mondani ahhoz, amit most akarok elmondani.
Én úgy látom - még egyszer mondom -, hogy kísértetiesen kezd hasonlítani a szarvasmarha-ágazat sorsa a sertéságazatéra, csak annyi a különbség, hogy a sertés sokkal gyorsabban reprodukálható, a szarvasmarhánál meg, mire tejet ad, addigra nagyon hosszú időnek el kell telnie. Persze lehet porítani a tejet, de a tej a termelőnél nemigen tárolható, nem is tud annyi tejet meginni a magyar ember, mint amennyi sertéshúst meg tud enni mondjuk, úgyhogy igazán nagy problémák keletkeznek a rossz ár, a veszteség és a felvásárlói magatartás kapcsán. Úgyhogy én arra szeretném kérni a tejfeldolgozókat, hogy legyenek sokkal szolidárisabbak a szarvasmarhatartókkal, a tejtermelőkkel. Persze tudom, hogy a szolidaritásból nem él meg senki, de a túléléshez nekik is szükségük lesz majd a későbbiekben a szarvasmarhatartókra.
Persze azt is mondom, hogy az egy unió attól unió, hogy van szolidaritás (Dr. Ángyán József: Á!), kellene hogy legyen. (Dr. Ángyán József: Úgy igen!), bocsánat, kellene hogy legyen, mert végül is egy ágazat fenntartása énszerintem éppúgy érdeke kell hogy legyen az Unió bizottságának, mint a magyar kormánynak. A magyar kormány most megpróbál intézkedéseket tenni arra vonatkozóan, hogy a tejágazatot megóvja, de ez nagyon kevés - többre persze, úgy látom, ebben a gazdasági helyzetben nincs mód. Éppen ezért azt is gondolom és javaslom, hogy újra és újra vessük fel az Unióban a problémát, keressünk partnereket Németország és egyéb országok szakemberei között, és próbáljuk meg elérni azt, hogy ezekkel az intézkedésekkel együtt a tejágazat kikerüljön ebből a veszélyes helyzetből, mert mire 2011-től majd újabb lehetőségek lesznek a vidékfejlesztésre, akkor már szerintem nem sok lehetőség marad nekünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. (Czerván György jelzésére:) Czerván Györgynek adok szót.
CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Én nagyon el vagyok keseredve úgy általában, pedig egy optimista típusú ember vagyok, de én attól tartok és úgy látom, hogy itt hasonló dolog alakul ki a tejtémában is, mint a cukortémában. És az a lényege az egésznek, amit a végén az alelnök úr meg az elnök úr is mondott, hogy koncepciótlanság van, vagy ha koncepciózus a dolog, akkor meg annál rosszabb. A kérdés tehát az, hogy a brüsszeli agrárpolitikával - ha van ilyen egyáltalán, nem tudom - mit lehet csinálni, mert beszélgethetünk itt arról, hogy ez a 2,5 milliárd forint sok vagy kevés, persze hogy kevés. Egyébként nem is az a lényeg, hogy most támogatási formában kapják meg, mert egyrészt mi a garancia arra, hogy a feldolgozóipar akkor nem csökkenti ugyanolyan mértékben tovább az árakat, amennyivel több támogatást kapnak a tejtermelők, tehát az árakban kellene hogy ez megjelenjen. Januári átlagárak vannak előttem, hogy Ausztriában 33 cent volt, míg Magyarországon, Szlovákiában, Lengyelországban pedig 22-24 eurócent volt egy liter nyerstej januárban, 2009 januárjában. Lehet elmélkedni azon, hogy az osztrákoknál miért több ez, hogy van-e valami speciális védő nem tudom micsodájuk, vámjuk, vagy egyszerűen csak az életszínvonal magasabb, és emiatt mások az árviszonyok, de, mondom még egyszer, nem ez a lényeg, hanem az, hogy az Unió feláldozza az agrárdolgait a WTO oltárán vagy bárhol, vagy nem áldozza fel.
Egyáltalán nem vagyok unióellenes, mert tisztában vagyok vele, hogy az Unió nélkül mekkora lenne a hazai támogatási rendszer - az egy más dolog, hogy ez még mindig kevesebb, mindig azt mondjuk, hogy ez még mindig kevesebb, mint az uniós gazdáké. De egyébként hogyha ebbe az irányba haladunk, akkor keresztet vethetünk nemcsak a magyar mezőgazdaságra, hanem az Unió mezőgazdaságára is, és ez egy helytelen irány. Én nem tudom, hogy mit lehet tenni. És ez nemcsak a tejtémát érinti, hanem az állattenyésztést is, és az egész magyar mezőgazdaságra, az egész magyar társadalomra, az uniós vidékpolitikára, mindenre visszaakaszkodik. Tehát nem tudom, mit lehet csinálni, de nagyon gyorsan meg kellene találni azokat a közös nevezőket, mint amiket esetleg a GMO-nál - hogy azt a példát mondjam én is - megtaláltunk. És tudom, hogy nem könnyű Brüsszelben, az államtitkár úr is említette, hogy milyen a brüsszeli környezet, el tudom képzelni, de itt piszkosul gyorsan csinálni kellene valamit, mert nagyon nagy bajba fogunk kerülni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Kis Péter László jelzésére:) Kis Péter!
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ahogy Jakab alelnök úr is említette, a múlt héten az albizottság előtt szerepelt ez a kérdés. Az albizottság ülésén két és fél órát szántunk erre a témára, és meg tudtuk hallgatni az ágazat szereplőinek gyakorlatilag minden oldalát, bár mondjuk a kereskedelem részéről nagy részvétel, illetve vitában való részvételi szándék nem fejeződött ki, talán a Tej Terméktanács képviselője volt az, aki az ágazatról viszonylag átfogóan tudott mondani néhány dolgot. Természetesen a termelők, akik ebben a verkliben a legbeszorítottabb helyzetben vannak, nyilván kifejtették a véleményüket, de tényleg nem akarok ezekre a dolgokra kitérni, a jegyzőkönyv rendelkezésre áll.
A múlt hét óta azon gondolkodom, hogy ha a problémát számba vesszük, akkor mennyi annak az aránya, amit nemzeti hatáskörben lehet tenni és amit határon kívül, az Unióban lehet kezelni. Én azt gondolom - persze minden ilyen arány kérdéses, meg nem bizonyítható, hogy ennyi -, hogy ebből az egész dologból 10-15 százaléknál több magyar hatáskörben nem kezelhető. Itt elhangzott az a 2,5 milliárdos csomag, amit nemzeti hatáskörben próbál a kormány, a tárca ebben a dologban tenni, de azt gondolom, hogy ha az összeget nézzük, akkor ez kevés. Persze fontos meg kell, mert valamit segít, de egy olyan súlyos felvásárlásiár-csökkenés esetében, amit ma tapasztalni lehet, ennek a tízszerese vagy talán még annál többszöröse sem biztos, hogy megoldást jelentene, aminek persze semmiféle realitása, alapja nincs.
Forgács szakállamtitkár úr tájékoztatott bennünket. A múlt héten még azt hittük - hiszen tudtuk, hogy ez téma lesz -, hogy valamit azért sikerül elérni ebben a kérdésben Brüsszelben, és meglepett, s persze elszomorít az, hogy gyakorlatilag semmi pozitívumról nem lehetett itt beszámolni. Durva kifejezéssel élve csípőből töröltek le mindent, annak ellenére is, hogy nemcsak Magyarország, hanem egy olyan potens ország is benne van ebben a dologban, mint Németország, de megemlítésre került, hogy hány országot érint ez a dolog akár az intervenciós ár, a mennyiség kapcsán - felírtam, amit az államtitkár úr elmondott -, és semmi pozitívum nem történt. Ez egy elszomorító helyzet.
Egy picit meglepett, amit Gőgös államtitkár úr mondott a kódex meg az ágazati szereplők közötti megállapodást illetően. Én eddig azt gondoltam, hogy igazából a kereskedelem a hunyó ebben a dologban, de most érdekes módon felütötte a fejét ez az egész dolog, ami gyakorlatilag egy ötpárti egyetértéssel működő kérdés, ami a feldolgozók, illetve a felvásárlók között a magyar áruk vagy a magyar termék témakörében kirobbant. Egyetértek az államtitkár úrral abban, hogy ezt a kérdést kormányzati, úgymond hatalmi eszközökkel már nem lehet kezelni, tényleg egyfajta szolidaritást lehet csak kérni ebben a dologban. A legnagyobb probléma persze az, hogy honnan, melyik pontról kezeljük a termék magyar származását, és azt gondolom, itt van a vita, hisz ismerünk már olyan tejtermékeket, vannak olyan sajtféleségek, amelyek keményítőből, növényi olajból meg hadd ne mondjam milyen formában készülnek, és Magyarországon termelik. Itt persze nem sokat tudnak eladni belőle, mert a magyar fogyasztó ezeket nem igazán eszi meg, de végül is ez Magyarországon termelődik, és exportra megy. De egyébként meg ha ebből a feldolgozónak haszna van, akkor miért ne csinálja, legfeljebb valahova az egyéb termék és a tejtermék közé besorolható ez a dolog, mert a tejipari üzemen belül készítik el. De én nem gondolom, hogy ez az alapvető probléma. Én nagyon bízom abban, hogy ebben sikerül megállapodásra jutni.
Egyébként nekem olyan információm van, hogy nem minden feldolgozónak az az álláspontja, hogy nem akar alapanyagnak úgymond tejet exportálni, mert van olyan információnk, hogy például Románia felé 2,8 százalékos zsírtartalmon beállított pasztőrözött, tankos tejre igenis van igény, és van, aki ezt a lehetőséget igénybe veszi. Nem tudom, hogy ezt hogy lehet szabályozni vagy irányítani, nyilván a piac szereplőinek a felismerésén kellene hogy alapuljon ez is.
Kértük, hogy legyenek konkrét számaink a felvásárlási ár, illetve továbbmenve bizonyos fő termékcsoportok esetében, hogy mi az, ami a kereskedelemben rakódik rá. Ezek a számok a Tej Terméktanács jóvoltából - bár nem tudom, ki kapta meg, lehet, hogy csak az albizottság tagjai kapták meg - rendelkezésre állnak. Itt olyan számok találhatók, amelyek a polcokon már megjelent termékekre vonatkoznak. A legeklatánsabb példa a 7-800 forintos trappista sajt, amiről aki a szakmához egy kicsit is konyít, tudja, hogy ez képtelenség, ennyiből előállítani nem lehet a trappista sajtot. Tehát valószínű, hogy itt egy árukapcsolás történik, másrészt meg egy nagy nyereség, mert ez valakinek le kell nyelnie, de attól tartok, hogy ez a megoldás is a felvásárlási árakat nyomja vissza.
Nem akarom untatni a bizottságot, de a Tej Terméktanács kimutatása alapján a felvásárlási alapár, a fehérje meg az egyebek ára alapján nyilvánvaló, hogy mivel ezek magasabbak, mint az alapár, 2008 decemberben gyakorlatilag a 2007 januári szinten van, de attól tartok, hogy az eddig eltelt 2009 évi hónapok alapján ez a kép még szomorúbb. Szintén a Tej Terméktanács anyagából ismert a dolog, hogy ha és amennyiben 60 forint/kiló alá esik a tej ára, az 40-45 százalékos termeléscsökkentést és 50 százalékos létszámleépítést is okozhat, ami tragikusnak mondható. Ami a 2009. év még nagyobb tragédiája, az az, hogy most az alapanyag-termelők és a feldolgozók közti felvásárlási szerződések esetében a beszállítók 50 százalékának van felvásárlási szerződése 2009. április 1-jével, sőt az az eset sem ritka, hogy szállítási szerződés ugyan van, még fizetési határidő is van benne, csak ár nincs a felvásárlási szerződésben. Azt hiszem, ez egy képtelen állapot.
Nem húzva az időt én is úgy látom ezt a kérdést, hogy eléggé tragikus, szomorú a helyzet, és nem tudom, lehet-e egyáltalán ebben az esetben jövőképről beszélni az olyan elutasítás, illetve uniós hozzáállás alapján, amit az államtitkár úr a tegnapi tárgyalások alapján is fel tudott vázolni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Medgyasszay László jelzésére:) Medgyasszay Lászlónak adok szót.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Bizottság! Igyekszem rövid lenni. Czerván képviselőtársam azt mondta, hogy nem unióellenes. Én magam úgy fogalmaznék, hogy erősen uniószkeptikus voltam, vagyok és leszek. Soha semmi jót nem kaptunk még Mátyás király óta a Nyugattól, ne felejtsük el, a történelem az élet tanítómestere, semmi megértést vagy...
ELNÖK: Mátyás királynak is csak a feleségét! (Derültség.)
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): S nyögte Mátyás bús hadát. Szóval komolyan: én soha semmi jót nem vártam az Uniótól, amit ki tudunk verekedni, kiverekedjük, kicsik vagyunk, s a többi, látjuk az ottani tárgyalásokon, hogy mi van. A szövetségesekkel együtt talán elérünk valamit. Jól mondta Font Sándor elnök úr, hogy sokszor olyanok döntenek a mi ügyeinkről, akiknek semmi közük a témához. Ezt tudomásul kell vennünk - a kisebb rosszat választottuk, amikor csatlakoztunk.
Az a kérdésem, amit Kis Péter is mondott, hogy mit lehet csinálni nemzeti hatáskörben, hogy a megoldásra tudunk-e valamit. Az biztos, hogy a magyar gazdáknak a támogatási versenyhátrányát is alapul kell venni, hiszen hogy tudnánk annyi forintért előállítani a tejet, mint a nyugati gazdák, akiknek a földalapú támogatása most is sokkal feljebb van? Ezek alapvető helyzetek, de ezen nem tudunk segíteni.
Én két dologra szeretnék reflektálni, részben arra, amit az államtitkár úr mondott. Az egyik a magyar áru fogalma. Nem értem a dilemmát. Ha komolyan veszem, akkor azt mondom, hogy magyar áru az, amit magyar alapanyagból készít az élelmiszeripar. Mondjuk narancsot nem, mert az csak citrom, tudjuk, hogy csak sárga és savanyú lehet - tehát ahogy azt Pelikán elvtárs mondta, hogy ez a miénk, ezt nem, de ami megtermelhető Magyarországon, és amit abból előállítanak, az a magyar áru. Hogyha valami olyasmit teszünk hozzá, ami nem terem meg nálunk, de kénytelenek vagyunk beletenni - szója, mazsola vagy nem tudom mi, nem tudok most példát mondani -, az már nem kristálytisztán magyar áru. Magyar áru, élelmiszer az, ami magyar földön előállított alapanyagból készítettek. Én azt gondolom, ez napnál világosabb, nem tudom, mit lehet ezen osztani-szorozni. Az más kérdés, hogy akkor a magyar árunak milyen előnyt biztosítok ilyen szempontból, vagy biztosítom-e azt az előnyt egyébként annak, ami nem magyar áru, de magyar élelmiszer-előállító üzemben készült. Én tehát azt gondolom, etimologice egyértelműen csak ez lehet a magyar áru.
Mit lehet tenni? Nem tudom, hogy az élelmiszer-ellenőrző szolgálat itt mit tesz. Én azt láttam a szegedi botránynál, hogy nem csukták be az áruházat. Nem tudom, mi történt. Ejnye-ejnye volt, vagy történt valami? Nem akarom a botrányt ismertetni. Én nem tudom, hányszor ellenőrzik ezeket a feldolgozókat, mert a szolidaritásban nem bízunk, én nem bízom sem az élelmiszer-feldolgozók, sem a -forgalmazók szolidaritásában. A pénz beszél, a kutya ugat - ez így van a tőkés gazdaságban. Ha valamit olcsóbban, nagyobb nyereséggel tud megoldani a feldolgozó, úgy fogja csinálni, és hogyha olcsóbban hozza be a tejet mint alapanyagot vagy tejport, akkor be fogja hozni, és nem fogja megvenni a gazdáinktól. De meg lehet nézni, hogy a fogadóhelyen megvannak-e azok az élelmiszer-higiéniai feltételei, amelyek ahhoz szükségesek, hogy megfelelő módon kezeljünk egy ilyen behozott terméket. Meg lehet nézni azt a tejüzemet, akár naponta, hogy milyen baktériumok szaporodnak el esetleg egy figyelmetlen technológia vagy a technológia be nem tartása során. Az áruházban is meg lehet nézni a forgalmazott termék szavatossági idejét. Tehát ezer és egy módszer van arra, hogy a magyar fogyasztó asztalára nagyon jól ellenőrzött termék kerüljön.
Én nem törvénytelenségre buzdítok, de akinek van füle, hallása, az hallja, hogy mit mondok. Egyszerűen szigorúan be kell tartani a szabályokat. Jól mondta a postás egyszer, hogy ha a postán minden szabályt betartanának, a posta leállna. Most nem azt mondom, hogy álljon le az élelmiszer-feldolgozás és az élelmiszer-forgalmazás, de az élelmiszerlánc-biztosító szolgálat - mert most már erről beszélünk - figyeljen egy kicsit jobban oda ezekre az importtermékekre. Még állatorvos koromból emlékszem rá, hogy nagyon sok hiátus volt az ilyen behozott termékek kapcsán már 25 évvel ezelőtt is, de biztos vagyok benne, hogy most is. Tehát, államtitkár úr, azt javaslom, hogy tessék mozgósítani a csapatot a hatékony ellenőrzés érdekében, és akkor majd kiderül, hogy az a tej, amit behoznak, alkalmas-e arra, hogy a mi fogyasztóink asztalára kerüljön.
Köszönöm szépen, ezt kívántam elmondani.
ELNÖK: Köszönöm. (Dr. Ángyán József jelzésére:) Ángyán Józsefnek adok szót.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Két részre bontanám a megjegyzéseimet. Az egyik az Európai Közösséggel kapcsolatos, a másik a hazai teendőinkkel vagy lehetőségeinkkel kapcsolatos. Az világos - és egyetértek mindazokkal, akik így szóltak hozzá, a legutóbb Medgyasszay képviselő úr -, hogy ez az Európai Közösség nem az, amire mi gondolunk. Ráadásul nem is lehet azt mondani, hogy európai közösség, mert még ezt is két részre kell bontani: van a bizottság, amely az Európai Unió kormánya, amit belaktak a multik, tehát ne várjatok a bizottságtól semmit, az azt a szempontrendszert fogja ránk kényszeríteni, amit a multinacionális tőke, a WTO képvisel. José Manuel Barroso a GMO-lobbit készíti elő, annak a háttérmunkáját maga végzi személyesen az Európai Közösségben. Legyünk őszinték! A bizottság magának a multinacionális tőkének az intézményrendszere. És van az Európai Parlament. Én is azért hozom fel a GMO példáját, mert, látjátok, decemberben az Európai Parlament - amely választott képviselőkből, a tagországok választott képviselőiből áll - elfogadott egy stratégiát, és erre fütyülve a Bizottság beterjeszt két új fajtát, hogy vegyük fel a fajtajegyzékre. Ez világosan mutatja, hogy mi ez az Európai Közösség, és hogy fordítva ül a lovon.
Ezért én azt gondolom, hogy a parlament és a tagállamok jogosítványain kell kezdenünk. Én nem vagyok azért... Persze, szkeptikus vagyok én is, ahogy Medgyasszay képviselő úr is, de hogyha nem kezdjük el a parlament, az Európai Parlament és a tagországok jogosítványait erősíteni, akkor végünk van. Akkor végünk van, mert nem a mi érdekeinkben lépnek fel, ez teljesen világos. Amit a szakállamtitkár úr elmondott, amilyen módon mindent visszautasítottak, ami a saját termelőink, a saját országunk szempontjából fontos lett volna, így utasítják vissza. Ez ugyanaz, mint hogy az EFSA GMO panelja milyen módon utasítja vissza a tagállamok kezdeményezését. Tehát először is lássunk világosan, a támadási pont a bizottság kell hogy legyen, és erősíteni kell a parlamentis és a tagállami jogosítványokat.
Én azt szeretném, ha két területen kezdeményezne Magyarország - és ehhez talál partnereket Európában, mint ahogy a GMO-hoz is talált partnereket, a franciákat is meg lehet például szerezni -: az egyik az élelmiszer-önrendelkezés ügye. Sokat beszéltünk itt róla. Az élelmiszer stratégiai cikk. Az először is a saját ellátásunkról szól, és ami fölösleg van, azt adjuk ki külföldre. De a mi saját ellátásunk nemzetbiztonsági kérdés. Vissza kell szerezzük az alap-élelmiszerek kapcsán az önrendelkezési jogunkat. És ebben sokan lesznek partnerek Európában, én legalábbis úgy látom, különösen az élelmiszterbotrányok meg az élelmiszer-mizéria után. Ami nehezebb, az az áruk szabad áramlása kategóriájából kivetetni a WTO-tárgyalásokon az alapélelmiszereket, de ez sem reménytelen. Azt hiszem, hogy talán több esély van rá, mint amit Sándor, a bizottsági elnök úr mondott, hogy lépjünk ki a WTO-ból, úgymint Európai Közösség lépjünk ki, ami elég nehéz ügy lenne. De hogy el kellene kezdeni tárgyalni arról, hogy az élelmiszerek, az alapélelmiszerek kerüljenek ki ebből a kategóriából, azt, azt hiszem, érdemes lenne talán kezdeményeznie Magyarországnak mindazokkal - és többen vannak most már Európában ilyenek -, akik ezt hasonlóan látják. Mert ha ezeken a keretfeltételeken nem tudunk változtatni, akkor - ahogy Kis Péter mondta - itt zsákban táncolunk, olyan módon be vagyunk korlátozva egy bizonyos érdekkör által. Pontosan erről szól a történet. (Font Sándor, a bizottság elnöke elhagyja az üléstermet.)
(Az elnöklést Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
Ebből fakad a belső mozgásterünk ügye is, és a belső ügyekről is hadd mondjak el néhány gondolatot! Szeretném, hogyha kezdeményező lenne Magyarország, ha a magyar kormány az európai diplomácia csatornáin keresztül elindulna ebben az ügyben, tehát az élelmiszer-önrendelkezés ügyében, és hogy kivegyük az áruk szabad áramlása kategóriájából az alapélelmiszereket.
A saját teendőinkről. A fejlesztési programoknál, ha szabad, ha megengeditek, megfogalmaznék egy kritikát, és erről érdemes lenne talán egyszer akár egy külön parlamenti nyílt napot is rendezni, hogy jó-e nekünk az, hogyha beszállunk a méret- és intenzitási versenybe Európában, vagyis hogy mindent, az összes fejlesztési pénzünket az intenzív, a szuperintenzív technológiákba és a nagy kapacitásbővítésekbe nyomjuk, különösen az energiaválság idején. Én azt gondolom, hogy egy diffúz gazdaság ezekre a helyzetekre jobban reagálna. A helyi feldolgozás, a helyi piacok, a helyi értékesítés sokat fel tudna venni ezekből az árukból, sok embernek, sokkal több embernek munkát adna, mint a nagy, központi, szuperintenzív kapacitásfejlesztés. Szerintem már eddig is sok pénz ment el ezekre a szuperintenzívekre. A dánokkal nem fogsz te soha versenyezni, nem fogunk versenyezni, ők máshonnan indultak, máshol tartanak, viszont vannak olyan dolgaink, amelyekben tudnánk versenyezni, ha azokra segítenénk rá ezekkel a fejlesztési pénzekkel.
A belső fogyasztás erősítését én nagyon szeretném. Az jó, amit Gőgös államtitkár úr mond, hogy a szociális élelmiszerprogram keretében a tej, ha jól értettem, 600 millió forinttal szerepel. Biztatni szeretném, hogy ezeket a belső fogyasztást ösztönző eszközöket, akár belső piacokat, a termékek közvetlen felhasználását, a helyi forgalmazás, a helyi feldolgozás, értékesítés intézményrendszereinek a jobb megtámogatását, rásegíteni ezekre a közösségekre, hogy ott helyben tudják forgatni az élelmiszert, az energiát is - mert ez is ugyanebbe a kategóriába fog tartozni -, sőt azt mondom, a pénzt is minél kevésbé engedjék ki.
A megoldás. Az etikai kódexben én sem hiszek. Ahogy Medgyasszay képviselő úr mondta, a tőkének nincs etikája. Azt a részvényest, aki 3 ezer kilométerre van innen, aki ide befektet, aki Magyarországon működteti a pénzét, azt abszolút nem érdekli, hogy mi van a magyar gazdával, fütyül arra. Őt egy érdekli: az, hogy december 31-én mennyi az osztalék. És még etikai korlátai sincsenek, neki sem, mert nem is tudja, mi történik a pénzével. A menedzsmentnek meg az a dolga, hogy minél nagyobb profitot produkáljon innen. Én tehát nem hiszek az ilyen etikai kódexekben, szerintem mosolyognak is rajtunk, a feldolgozók meg a kereskedelmi láncok is mosolyognak a mi gazdálkodói erőfeszítéseinken, mert mások az érdekeik. Ezt elhibáztuk már akkor, amikor a kereskedelmet meg a feldolgozást, az élelmiszer-feldolgozást ilyen mértékben átengedjük ennek a multinacionális tőkés körnek. De ezen már túl vagyunk. (Godó Lajos: Megvették!) Megvették. Nem lett volna szabad az államnak ezeket a kulcsdolgokat kiadnia a kezéből - de ezen már túl vagyunk sajnos. Ezért én is azt javaslom, hogy a minőségellenőrzésnek, - ahogy azt a lengyel kollégák mondták: - a multi finomhangolásának kell teret biztosítani, hetente oda kell menni, nyolc hibát találni, bezárni az élelmiszer-áruházat, ha háromszor megcsinálják, azonnal elkezd gondolkodni, hogy hogy lehetne megállapodni. (Közbeszólások.) Be kell záratni! Be kell záratni adott esetben, ha olyan hibát találsz! Nincs mese, ezt mások is így csinálják, ezt hívja a lengyel úgy, hogy a multi finomhangolása - nekem kollégák mondták ezt négyszemközt -, finoman hangolni kell ezt a társaságot, mert különben azt sem tudja, hogy melyik országban van.
A másik, amin el kellene gondolkodni, mert itt mindenféle adóreformról is beszélnek... (Zaj.)
ELNÖK: Elnézést!
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): ..., hogy én azt gondolom, úgy lehet érdekeltté tenni ezeket a cégeket is abban, hogy helybeli vagy minél közelebbi termékeket használjanak fel, hogy az adórendszerben valamilyen módon kialakítjuk, hogy a beszállítási távolság adóztatási tétel legyen. Ezt én nagyon komolyan gondolom, és megoldhatónak gondolom. Ki kell találják a közgazdászaink, hogy minél messzebbről hozza az alapanyagot, amelyből előállítja a termékét, vagy amit forgalmaz, a távolsággal arányosan növekedjen az az adó, amit elvonunk. (Közbeszólások.) Ezt körül kellene járni. A beszállítás távolsága és az adó mértéke közt valamiféle kapcsolatot kellene találni - biztos vagyok benne, hogy megoldható. (Font Sándor, a bizottság elnöke visszatér az ülésterembe.)
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
Én tehát azt gondolom, hogy gazdasági eszközökkel kell rákényszeríteni őket, illetve a törvény lenne az, ami bizonyos értelemben normatív módon korlátozna bizonyos lehetőségeket. Megmondom őszintén, szurkolok annak, hogy legyen ebből valami, de nem hiszek én ezekben az etikai kódexekben, a tőkének - mondom még egyszer - nincs etikája.
Hogy nem segít a feldolgozóipar - ezt mondtad, államtitkár úr -, az pedig teljesen természetes abban a helyzetben, amikor nincs a saját kezünkben. Ő is fütyül erre, a te problémádra is meg az enyémre is meg a termelő problémájára is. Tehát amíg ebből a szorításból ki nem tudunk jönni, addig egyre súlyosabb lesz ez a válság. Egyébként az az érdeke, hogy ne legyen helyi konkurencia, mert amint leépítette az összeset, amikor már egyetlen tehén sem lesz, akkor azt csinál az élelmiszerárakkal is, amit akar, hiszen enni kell utána is.
Hihetetlen kockázata van tehát, hogyha kiadjuk a saját kezünkből ezeket a végpontokat. És ne tessenek szívesek illúziókat táplálni azzal a körrel szemben, amelyről itt most beszélünk! Nekünk a saját nemzeti érdekeinket képviselve a leghatározottabban fel kell lépnünk, mindent meg kell tenni, amit csak meg lehet tenni, és ez sajnos nem etikai kérdés vagy nem az etikai kódex kérdése, ennél sokkal súlyosabb lépésekre van szükség, hogy egyáltalán szóba álljanak velünk. Ismeretes a 81 jogcím, amilyen módon például visszatérítést kérnek, 20-40 százalék visszatérítés van; elképesztő egyébként, hogy a kialkudott árból azonnal visszavesznek 20-40 százalékot, ilyet találni közt. Hihetetlen! Nem tudom, ismeritek-e ezt a listát, de olyanok vannak rajta, mint hogy fizetési határidő betartási díj. Egy agyrém, nem? Tehát van egy szerződésem, hogy árut szállítok, és azért, hogy betartsa a szerződést, külön kell neki fizetnem? Hol vagyunk, tényleg? (Közbeszólás: Hogy ő betartsa!) Hogy ő betartsa, hogy kifizeti azt, amit egyébként szerződésben vállalt. Ez a neve: fizetési határidő betartási díj. Multiadó. Ez nonszensz. Az államnak legalább olyan erősnek kell lennie, mint ezeknek a tőkeérdekeltségeknek, ha egyáltalán még az az ambíciónk, hogy a saját érdekeinket a saját földünkön meg tudjuk védeni.
Én tehát arra biztatnám a kormányt, hogy minél határozottabban és minden eszközt bevetve, a közgazdasági eszközöket is - ezt az adódolgot én meggondolnám valahogy - felhasználva, azután a törvényi szabályozás lehetőségeit is kihasználva és a lengyel módszert sem elvetve azt a bizonyos finomhangolást... (Gőgös Zoltán: De nem csuktak be egyet sem ők sem!) Be kell csukni... (Gőgös Zoltán: Ők sem csuktak be! - Közbeszólások.) A törvény azt mondja, hogy ha bizonyos mennyiségű hibát találsz, becsukathatod az üzletét, és ez majd figyelmezteti. Ha háromszor megcsinálod, utána hozzád fog jönni, és megkérdezi, hogy mit lehetne csinálni, hogy abbahagyd már ezt a vegzálást. Ilyen értelemben használnunk kell ezeket a minőségellenőrzési rendszereket, amennyire csak lehet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Bagi Béla jelzésére:) Bagi Bélának adok szót.
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Minden eddig elhangzott gondolattal egyetértve, azokat meg nem ismételve a mit lehetne csinálni kérdéskörben szeretném kérésként, kérdésként, javaslatként felvetni egy dolgot. Gondolkodott-e a kormány azon, hogy a folyótej-fogyasztást hogyan lehetne bekormányozni egy olyan csatornába, hogy a termelőtől közvetlenül a fogyasztóhoz jusson el a kiskereskedelmet és egyéb láncokat... (Gőgös Zoltán: Igen, van ilyen megoldás, segítjük is!) ...kikapcsolni. Kézenfekvőnek tűnik számomra a megoldás, mint ahogy néhány kisebb tehéntartó cég ezt gyakorolja is a különböző városi piacokon. Egészen egyszerűen ennek már az üzenetértéke is jelentős lenne a tejfeldolgozók számára, hogy az árualapjuk egy jó része az ő kikerülésükkel fog eljutni a fogyasztóhoz. Én azt gondolom, mindenféle könyörgésnél többet ér, többet érne, hogyha mind a jogszabályokat, mind pedig - konkrétan mondom - a tejautomaták beszerzését megtámogatná a kormány. Friss, teljes értékű és a jelenleginél olcsóbb tejhez jutna így a fogyasztó. Erre a kérdésre szeretnék választ kapni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Kis Péter László jelzésére:) Kis Péternek adok szót újra.
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Elnézést, hogy még egyszer szólok, de Ángyán képviselőtársam felvetett egy kérdést, úgymond a szállítás távolságának a büntetését. Én nem tudom, erre milyen lehetőségek vannak, de azt látni kell, éppen a multinacionális vállalatok térfoglalása vagy területfoglalása következtében, hogy ma egy multinacionális cég három-négy országban van jelen. Elnézést a példáért, lehet, hogy kitalálható, de ha Debrecenben dolgoznak fel egy terméket, és iksz multinacionális cég kezében van, annak Nyitrán is van üzeme, magyarul Schengen óta ez vállalaton belüli szállításnak minősül, és még messzebb sincs, mint hogyha Zalaegerszegről szállítana. Nem tudom, ez a kérdés hogy kezelhető.
Egy dologra szeretnék még utalni. Az albizottsági ülésen bővebben kifejtettem ezt, most nem kívánom, de azt gondolom, hogy ha a jövő irányát próbáljuk ebben a dologban meghatározni, persze ebbe beletartozik a támogatás kérdése is, és ha megnézzük a vertikum szereplőinek a nyereséghez való jutása arányát, akkor ez ezelőtt, amikor én ezt elemeztem a szakmában, úgy nézett ki - ezt is elmondtam már -, hogy 6-10 százalék volt, ami mondjuk a tejágazatban az alapanyag-termelőnél képződhet, 15-25 százalék képződött a feldolgozónál, a többi összes pedig a kis- és a nagykereskedelemben képződött. Ma már sajnos úgy néz ki, hogy az alapanyag-termelőnél szinte semmi nem képződik, vagy minimális ez az arány. Én azt gondolom, hogy ez a fejlett Nyugaton már tíz vagy száz éve úgy működik, hogy az alapanyag-termelő belép tulajdonosként a feldolgozószektorba. Nyilván ami pusztítás a '90-es évek eleje-közepe táján végbement a feldolgozóiparban, azt nehezen lehet helyreállítani, de én abban is látok egy utat, hogy alapanyag-termelők összefogva, tulajdont szerezve a feldolgozóiparban részt vegyenek, ahol nyilván a feldolgozottsági fokból adódóan magasabb a nyereségtartalom. Tehát ez is egy út lehet.
Köszönöm szépen, ennyit kívántam elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jakab István jelzésére:) Jakab Istvánnak adok még szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Nagyon röviden, csupán a multikérdéshez annyit hadd fűzzek hozzá, hogy sokszor elhangzik a médiában is, hogy összefogni, meg hazai termelés. Ennek a gyakorlati oldalát kellene valahogy erősíteni, nem is kicsit. Azt az idézetet lassan el kellene felejtenünk, hogy mindegy, milyen színű a macska, csak fogja meg az egeret, mindegy, milyen cég, csak dolgozza fel a megtermelt tejet, ugyanis az a helyzet, hogy lassan nem megy, meg eddig sem ment az, hogy az egerek macskát fogjanak. Az egerek nem tudnak macskát fogni, uraim. Mi hiába akarunk bármit, ha nincs hozzá eszköz, ha nincs hozzá háttér, ha nincs hozzá erő, gazdasági erő. Még egy dolog: a fogyasztónak a befolyásolása egy óriási lehetőséget jelentene a számunkra. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt megadom a szót az előterjesztő képviselőinek, az államtitkár úrnak, hogy amit eddig én közgazdaságtanból tanultam, az az volt, hogy amikor egy ország válságban van, akkor a válság rendszerint úgy végződött, és úgy indult meg egy növekedési pályán az adott ország gazdasága, hogy újra elindult a belső fogyasztás, a belső fogyasztás belső része pedig az élelmiszer-fogyasztás - ide akartam kijutni -, egyszerűen azért, mert emberek vagyunk. Tehát ennek van egy örökmozgó tulajdonsága, nincs mese, élelmiszert fogyasztunk, esetleg olcsóbbat, vagy válogatunk, de fogyasztunk. Most itt van egy válságos helyzet. Ha a kívülálló álló nézné Magyarországot, azt mondaná, azt mondaná, hogy ennek az országnak esélye van arra, hogy hamarabb kimozdul a válságból, mert a mezőgazdasági adottságai, az élelmiszer-termelés, s a többi, s a többi. És pesszimista vagyok, mert mindaz, amiről most itt beszélünk, az a globalista hatás, azok az európai uniós bizottsági törekvések, s a többi, azok, jelenleg úgy néz ki, egyszerűen esélyt sem adnak arra, hogy ebben a válságos helyzetben legalább az élelmiszerpiac megindításával, ami egy örök fogyasztói hátteret tud maga mögött, egyről a kettőre lépjünk. Talán ha az aktuálisan kormányon lévők ezen is megpróbálnának elgondolkodni, és ilyen érzületből is védenénk, ami védhető vagy mentenénk, ami menthető - nem is tudom, melyik a helyes szó. Köszönöm szépen.
Megadom a szót az államtitkár úrnak.
Gőgös Zoltán (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) reflexiói, válaszai
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Nagyon röviden reagálnék. Köszönöm szépen ezt a sok felvetést, amelyek döntő részével egyetértek alapvetően.
Kiskapacitások, nagykapacitások ügye. A professzor úrral sokat vitatkoztunk ezen, de nem alapvető eltérés van ám a felfogásunk között, én azt gondolom. Én abban hiszek, hogy az adottságaink alapján nekünk a szuperintenzívben is jobbnak kellene lennünk, mint a dánoknak, ahol a terület a töredéke a miénknek, nincsen kukoricaövezetük, mégis ők visznek a világba 20 millió disznót, mi meg kínlódunk, hogy 4 legyen. Tehát azt is meg kellene nézni, hogy milyen fejlesztés, milyen modernizáció szükséges ahhoz, hogy ha mondjuk nem is 20 milliót, de legalább egy olyan 7-8 millió legyen, mert azért az már, még ha élve exportálom is, jobb, mint hogyha gabonát vagy kukoricát exportálok.
A másik, hogy pont azért, hogy lerövidítsük a láncot, megpróbáltuk a kisebb feldolgozókapacitásokat segíteni. Kiírtuk a pályázatot - egy szem jelentkező nem volt. Ez azt is jelenti, hogy ennek nagyobb kommunikáció kell, nagyobb intenzitás kell ezeknek az ügyeknek, hogy a szúrópontok... Még át is kereszteltük az Unió miatt, nehogy azt mondják, hogy vágóhíd, mert akkor onnantól kezdve van a HACCP meg minden. Azt mondtuk, hogy szúrópont. Azért, hogy legalább bemutatható ilyen legyen, az egyik iskolában csinálunk egy ilyet, tehát az egyik mezőgazdasági szakiskolánkban, ahol van telep meg van hozzá tangazdaság, lesz egy ilyen szúrópont, amelynek a kapcsán nem százmilliókban kell gondolkodni, hanem néhány millió forintból tényleg egy ellenőrzött, korszerű vágóhelyet lehet kialakítani, ahol nyilván levághatja a saját állatát - a multiknál ezt nem lehet, meg úgysem ugyanazt kapja vissza, legalábbis nagyon kicsi rá az esély -, aztán otthon meg a falusi vendéglátásban vagy éppen a vendégasztalon vagy akár a saját piacán azt megcsinálhatja.
Most levesszük a rendszerből - óriási ellenállás lesz - a húsminősítést, ugyanis semmi értelme nincsen gyakorlatilag. (Dr. Medgyasszay László közbeszólására:) A dátum is megvolt, arany, drága szívem - bocsánat, hogy egy kicsit közvetlenebb vagyok -, és te is pontosan tudod, hogy miért volt meg, meg én is kínlódok vele két éve, hogy levegyük. Most azt mondtuk, hogy nem, ugyanis egészen eddig ez akadályozta meg, hogy boltba is kerülhessen ilyen kisvágóhídról áru, mert ezt senki nem bírta megfizetni. Tehát minden erővel azon vagyunk, hogy minél több hazai legyen, mert azért ebbe importalapanyag nagy valószínűséggel nem kerül, ezt lehet látni.
Itt annyit mondanék, Pista - elnézést, Jakab Pista, ezt neked mondom -, hogy én nagyra tartom a szociálisbolt-hálózatot, ezt halál komolyan mondom. Egyetlenegy dologra figyeljetek oda: már megindult ellene a támadás, és bizony kezdi bebizonyítani a média, hogy drágább, mint a multik - ezt több adás alapján mondom nektek -, mert bármikor össze lehet rakni két kosarat úgy, hogy található legyen benne legalább 40 százaléknyi árdifferencia. Ezt egyébként eljátszották úgy általában is a magyar árukkal a múltkor, csak az volt a vicc, hogy a sajt-sajt összehasonlításnál az egyik egy olyan volt, amiben 50 százalék növényi zsiradék van - ez a lengyel -, a miénkben meg 9 liter tej van, ezért nem lehet 700 forint. Tehát azért kell vigyázni erre, mert iszonyatos erők vannak e mögött.
A másik: lehet, hogy már találkoztatok a szociális miniszter asszonnyal, akinek én azt javasoltam, hogy ez akkor lesz igazán szociálisbolt-hálózat - és elnézést, de mivel a helyi értékesítésről meg a helyi dolgokról beszélünk, hadd hozzam ide! -, hogyha e mögött magának a segélyezési programnak egy olyan eleme áll, ahogy itt úgy is lehessen olcsóbban vásárolni, hogy akik segélyt kapnak, azok nagyjából ehhez a hálózathoz legyenek terelve, mert egyébként nem fog tudni megmaradni a piacon, csak akkor, ha lesz mögötte egy fix vevőkör. Én tehát ezt javaslom, ennek a bővítését javaslom, és rakjuk össze - hiszen most már van mintátok, van tapasztalatotok -, hogy hogyan lehet ebbe azt beterelni, hogy akkor a segély helyett mondjuk ott lehessen alapvető élelmiszereket vásárolni. És akkor meg fog élni az a bolt, mert nyilván lesz egy olyan fix vevőköre, amely sajnos egyre nagyobb lesz, ezt pontosan látjuk. Én tehát ebben a hatóságitól kezdve mindenféle segítséget maximálisan felajánlok.
A következő, hogy nyilván azokat az ostoba közbeszerzési szabályokat is át kellett írni - és most már, úgy tűnik, rendben lesz -, hogy mondjuk a szomszéd kertből az iskolai konyha ne vihessen krumplit. Ez megint egy agyrém volt, ezt pontosan tudjuk. Mindenre mindig mi sem figyelünk oda, megmondom őszintén. Ezek más típusú jogszabályok, tehát időnként elkerülik a figyelmünket.
Nem tettünk le erről, én tehát azt gondolom, hogy ez egy olyan szegmens, és látva a falusi turizmussal kapcsolatos 35 milliárdnyi pályázati igényt, ami bejött, azt gondoljuk, hogy egyértelműen van ebben perspektíva, egy jövedelemkiegészítés. Ugyanezt mondom a bornak a 14 milliárdos fejlesztési programjára, annak a zömét is itthon kell eladni, mert ahhoz nincs elég, hogy nagytömegben exportáljunk, a prémium kategóriák meg jobb, hogyha a vendéglátásban, a turizmusban kerülnek értékesítésre. De mondhatnám a pálinkát, hál' istennek ott is 4 milliárd forintnyi igény van. Tehát kezdenek a klasszikusan magyar ügyek beérni, ami, azt gondolom, fontos.
Brüsszel kapcsolatban meg feljegyeztem, amit mondtatok. Az élet nagyon bonyolult, ez látszik. Tudunk partnereket szerezni, ezt a GMO tényleg abszolút bebizonyította. Itt annyiból más egy kicsit a helyzet, hogy azok az országok már összeálltak tejügyben, akiket érint, mert nyilván ők állnak össze először. Kérdés az, hogy mikor lesz olyan momentum, amikor mondjuk mást is be lehet ebbe terelni, mert biztos, hogy lesz ilyen pillanat, csak az nem mindegy, hogy mennyi idő múlva, mert itt majdhogynem - azt mondom - órák is számítanak, nemhogy a napok. Az a lényege a dolognak, hogy mi erről a történetről nem akarunk leszállni, tehát folytatjuk ezt a kérdést.
Ellenőrizzünk keményebben, határozottabban. Most is így van, higgyétek el! Itt volt egy konkrét példa, a szegedi melamin-ügy. Ebben az áruház összességében hibázott, és meg is fogjuk büntetni, de alapvetően az importőr vert át mindenkit, ugyanis ugyanannak a gyártású terméknek jelölte be mind a 900 darabot, és kiderült, hogy közben két gyártási tétel volt, csak ezt elég nehéz mondjuk a kínai betűkből megállapítani, a magyar feliraton pedig úgy szerepelt, hogy egyforma a szavatossági ideje, tehát azt feltételezte mindenki, hogy ugyanaz a termék, és a termék bevizsgálásra került egy másik áruházban, és abban nem volt benne melamin. Abban a tételben meg, amit januárban vettünk le a polcról, abban meg volt. Tehát van az áruháznak sara, már le kellett volna hogy vegye, de azt gondolom, hogy a bezárás mondjuk 30 darab ilyenért elég durva lett volna, főleg akkor, hogy akkor sem lett volna nagyon nagy baja senkinek, hogyha az egészet ugyanaz az ember issza meg - ez egy energiaital-méretű dobozban volt. De akkor is szemétség volt, ezt én is állítom. Tehát nyilván minden ilyet megpróbálunk, ezt sokkal részletesebben elmondtam az albizottsági ülésen.
Holnap a miniszter úr a demonstrációs bizottsággal fog tárgyalni, tehát ezek napi ügyeink, ez a legfontosabb ügyünk most, én azt gondolom. Az meg mindegyikünk közös ügye, hogy ezt a magyar élelmiszer ügyet minél inkább forszírozzuk. Én is úgy gondolom, hogy valóban az a magyar élelmiszer, amit te mondtál, Laci, csak ezt egy megállapodásban fogadtassuk el, amikor mondjuk az importáru-arány azért a magyar élelmiszerekben is benne van, és nemcsak fűszer formájában, hanem másban is. Mert hát a versenyképesség miatt mondják, hogy nem mindig mi vagyunk a legolcsóbbak. Arra kell törekednünk, hogy az alapanyagban a legjobbak legyünk, de ehhez nagyon sokat kell még fejlődnünk, nem tudom, a következő fejlesztési program elég-e ahhoz, hogy ezt elérjük. De azért a cél valahol ez kell hogy legyen, hogy ha már itt van minden adottság, és a legjobb a miénk, akkor próbáljunk már meg a végtermékben is a legjobbak lenni, és akkor nem kérdés az, hogy hol veszik az árut.
Én ennyit akartam mondani. (Dr. Forgács Barnának:) Barnus, azt hiszem, teneked ehhez nincs különösebben hozzátennivalód. (Derültség. - Dr. Forgács Barna nemet int.)
ELNÖK: Barnus is úgy érezte. (Dr. Forgács Barna: A tárcánál fegyelem van, úgyhogy nincs.) Jakab Istvánnak adnék még egy mondatra szót a szociálisbolt-hálózattal kapcsolatosan.
JAKAB ISTVÁN: Egyetlen mondat, tisztelt bizottság, a szociálisbolt-hálózat kapcsán megszólíttattam. Nem akartam ezt idehozni, de az államtitkár úr felé és képviselőtársaim felé is szeretném jelezni, hogy mi ezt kellő alázattal végezzük, egyfajta társadalmi támogatottságot élvez a dolog. Részletesen feldolgozzuk. Jelezném, hogy már két olyan üzlet van, ahol a rászorultság elvén még abból az árból is alkalmazásra kerül árkedvezmény, ami most általunk beszámításra került az áruházba. Egy dolgot hadd mondjak még - és nagyon köszönjük, a jelzést mi is érzékeljük -, ugyanis azt, hogy a teljes tejet és a másfél százalékos tejszerű folyadékot hasonlítják össze árban, azt már nem teszik mellé. Itt kérjük mi azt - és ezért kértem szót -, hogy azok a médiafelületek, amelyekkel segíteni tud bennünket a kormány és a tárca, azért álljanak rendelkezésre, mert mi valóban igyekszünk hitelesen csinálni a dolgokat. És még egy dologra figyelünk - nem került szóba, de jelzem -, arra, hogy ami bekerül a rendszerbe, az csak szabályosan kerülhet be. Most a szabályt arra értem, hogy nem tévesztünk szabályt, csak a gyártó által szabályosan előállított termékről beszélünk. Mindamellett ennek az a lényege, hogy megvan a plafonár, alá mehet a kereskedő, de fölé egy fillérrel sem, és aki ezt nem tartja be, az befejezte. Köszönöm.
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Csak egy mondat, bocsánat, elnök úr! Egy dologra nem reagáltam, ez pedig a közvetlen tejértékesítés. Ennek többféle technikája van, a kisebbek alapvetően vagy háztól, vagy kimérőkocsin keresztül csinálják - ezeket is támogatjuk, tehát mindegyik benne van a támogatási rendszerben, akár a kimérőkocsi berendezése, akár a házi hűtő, kimérő dolog. Most elindult egy ilyen automatákkal való foglalkozás is, ami már a nagyobb tejtermelőknél is megoldás lehet. Azt gondolom, egy baj van: hogy ettől nem lesz nagyobb piac Magyarországon. Lehet, hogy egy kicsit újraosztódik a dolog, és a haszon máshogy oszlik meg majd, de ez önmagában nem fogja levezetni a felesleget. Most egy automatánál nagyjából 140 forint kell hogy legyen az ár ahhoz, hogy a termelőnél maradjon belőle mondjuk 90 forint, mert egyébként a többi a szállításnak meg az automatának a működtetési költsége, a bérköltség, egyéb, de abban nagyon sok hozzáadott ügy van, az logikusan kiszámolható, de nyilván az sem 50 meg 60 forint, hanem már egy tisztességes ár. És úgy 50 kilométeres körzeten belül lehet egy ilyen automatasorral kiállni, akár egy nagyobb cég is kiállhat vele. Erre több kezdeményezés van, működik.
Lehet ezt bővíteni, én azt gondolom, mi tudjuk is ezt segíteni, de a jelenlegi megképződött felesleget valahova külső országokba kell gyorsan kinyomni, mert ez nagyot az árakon nem tud húzni, az biztos, a felesleg egy részét viszi ki közvetlenül a lakossághoz. A marketinggel meg talán bővíteni lehetne a fogyasztást, mert azt lehetne mondani, hogy ez tuti biztos, mert ennek egy része még pasztörizálva sincs. Mert, szeretném jelezni, hogy ez egy olyan módszer, amellyel 48 órán belüli értékesítésnél hűtött formában semmiféle probléma nincs a tejjel, ezt mi engedélyeztük, ennek tehát semmi akadálya nincs. És ez a tej teljesen más, azért azt tudjuk, aki otthoni tejet iszik, az tudja, hogy az nem ugyanaz. (Dr. Medgyasszay László: Csak valami jót akarok mondani! - Közbeszólások.)
ELNÖK: Ritka pillanat! (Derültség.) Medgyasszay Lászlónak adom meg a szót.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): A sajtról egy mondat. Győr-Moson-Sopron megye, a Kisalföld saját napilapja két vagy három hete kihozta, hogy a magyar élelmiszeráruk olcsóbbak a boltokban, mint a külföldiek, úgy válogatták össze a termékeket. Én nem tudom, hogy válogatták össze, és hogy ki súgott nekik, azt sem tudom, mindenesetre megjelent nyomtatásban, hogy ugyanazon tételeket felsorolva, összeadva a magyar élelmiszer olcsóbb, mint a külföldi. Ezt egy hiteles újság hozta le. Csak hogy valami jót is mondjak.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Melyik volt az a hiteles újság? (Közbeszólások.)
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): A Kisalföld.
ELNÖK: Kérdezem, hogy megnyissuk-e a vitát azon, hogy melyik volt az a hiteles újság. (Herbály Imre: Ne!) Nem.
Akkor nagyon szépen megköszönöm a minisztériumnak, hogy államtitkári szinten képviseltette magát ebben a szerintem elég sokakat érintő ügyben, ennek az előterjesztésnek a kapcsán. Az első napirendi pont tárgyalását lezárom, köszönöm szépen az előterjesztőknek a megjelenést. (Herbály Imre: A második kétszer ilyen hosszú lesz! - Derültség.)
Egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló T/9179. számú törvényjavaslat (Általános vita)
Rátérünk a második napirendi pontra: egyes adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló T/9179. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának megvitatása. Köszöntöm a kormány képviseletében megjelent Szatmári László urat a Pénzügyminisztérium részéről. Megadom a szót az előterjesztésre.
Szatmári László (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A benyújtott törvényjavaslathoz egy viszonylag hosszabb hatástanulmány készült, ezért, ha megengedik, én valóban csak röviden, nem visszaélve az önök türelmével foglalnám össze ennek a javaslatnak a lényegét.
Mint az bizonyára önök előtt is ismert, aki áttanulmányozta a javaslatcsomagot, annak a számára eléggé világossá vált, hogy ennek a javaslatcsomagnak a célja alapvetően egy adóterhelés-átrendezés. Ez az átrendezés pozitívan érinti az élőmunkára rakódó közterheket, tehát elsősorban a járulékterhek csökkennek, mégpedig olyan módon, hogy 3 százaléknyi egészségbiztosításijárulék-csökkenés, 2 százaléknyi munkaadóijárulék-csökkenés 2009. július 1-jétől a minimálbér kétszereséig terjedő járulékalapig, 2010. január 1-jétől pedig minden értékbeli korlátozás nélkül. Másrészt ez a módosítócsomag a tevékenységjövedelmek adóterhelését csökkenti, mind a vállalkozások adóterhelését, mind az úgynevezett önálló tevékenységet folytatók adóterhelését. A személyi jövedelemadó tekintetében már 2009. január 1-jéig visszamenőleg módosul az adótábla: az adótáblának a sávhatára a jelenlegi 1,7 millió forintról 1,9 millió forintra emelkedik. Még jelentősebb a változás 2010. január 1-jétől, amikor nemcsak a tábla, hanem az adómértékek is változnak: az alsó adókulcs 19 százalékra, a felső adókulcs 38 százalékra emelkedik, ezzel egyidejűleg megszűnik a magánszemélyeket terhelő különadó, a legjelentősebb változás pedig az, hogy az alsó kulcshoz tartozó sávhatár 3 millió forintra emelkedik. Ez azt jelenti, kérem, hogy 2010-ben a magánszemélyek, az összevont adóalapba tartozó jövedelmet szerző magánszemélyek 87 százaléka nem fog találkozni a felső adókulccsal. Ez azt jelenti, hogy a magánszemélyek 87 százaléka számára az adóztatás egykulcsossá válik.
Mint említettem, a társaságok esetében is változik az adóterhelés, mégpedig olyan módon, hogy 2010. január 1-jétől a társaságok, illetve az egyéni vállalkozók esetében is megszűnik az államháztartás egyensúlyát javító különadó-fizetési kötelezettség, ami egy 4 százalékos teher megszűnését jelenti. Az viszont igaz, hogy ezzel egyidejűleg az egyéni vállalkozókat, illetve a gazdasági társaságokat érintő adómérték a jelenlegi 16 százalékról 19 százalékra emelkedik, de összességében itt is egy tehercsökkenésről beszélhetünk.
Nagyon lényeges azt hangsúlyozni, hogy ennek a változásnak, amit itt említettem, a forrása az adórendszeren belül keresendő meg. Alapvetően és mindenekelőtt a fogyasztást terhelő adók emelkednek, már ez év július 1-jétől az általános forgalmi adó általános kulcsa a jelenlegi 20 százalékról 23 százalékra emelkedik, változnak, növekednek a jövedékiadó-tételek is, és szintén az említett változások forrásául szolgál az, hogy bizonyos eddig adót nem viselő juttatási elemek vagy adóterhet nem viselő járandósággá alakulnak át, vagy pedig adóköteles juttatássá, részben adóköteles juttatássá válnak. Ezek közül a legjelentősebbek az úgynevezett kafetéria elemek, tehát a béren kívüli juttatások elemei. És nem utolsósorban meg kell említeni azt, hogy bizonyos személyi jövedelemadó-, illetve társaságiadó-kedvezmények megszűnnek, és ezek révén biztosít az adórendszer átalakítása az élőmunka-terhelés csökkentésére, illetve a tevékenységjövedelmeket terhelő adó csökkenésére forrást.
Köszönöm szépen, ez lett volna a lényegi mondandója az előadásomnak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az ülés vezetését átadom Herbály Imre alelnök úrnak, hozzá szeretnék szólni.
(Az ülés vezetését Herbály Imre, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Az ülés vezetését átveszem, és megadom a szót Font Sándornak.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon röviden szeretném kifejteni a Fidesz és a KDNP részéről - a KDNP részéről...? (Dr. Medgyasszay László: Azt majd én! - Derültség.) A KDNP-nek utána adunk majd szót -, tehát nagyon röviden szeretném a Fidesz részéről az álláspontunkat kifejteni. Őszintén megmondom, nem a törvénytervezethez szeretnék hozzászólni, de ez van napirenden.
2008 őszén egy nagyon furcsa költségvetési törvényt fogadtunk el; egy furcsa módon beterjesztett, kétszer átalakított, majd a miniszter saját indítványaival teljesen újraírt költségvetést fogadott el akkor a parlament. Megjegyzem, hogy ez véleményem szerint - ezt többször kifejtettem - sérti a képviselők Házszabályban biztosított jogát, ugyanis Veres János képviselőként benyújtott módosító indítványaihoz, amelyek végül is költségvetés lényegét adták, nem tudtunk módosító indítványt benyújtani. Sokkal másabb lett volna a helyzet, ha Veres János azt leírja egy előterjesztésben, akkor az a törvény-előterjesztés, és ahhoz tudunk módosító indítványokat beadni. Ettől a jogunktól megfosztott minket az a típusú törvénykezés, amit tavaly, még soha nem látott módon, de mégis bevezettek a magyar parlamentbe.
Ugyanezen az alapon, ennek a szinonimája alapján kérdezem, van-e értelme a jelenlegi adótörvény-javaslatok tárgyalásának. Mert azért azt mindenki tudja, hogy szombat óta mi történt, hogy hétfőn a parlamentben is bejelentette a miniszterelnök úr a végleges döntését, és ha jól értem, jelenleg ott tartanak a tárgyalások, hogy csütörtökön várhatóan nevesített miniszterelnök-jelöltje lesz azoknak, akik a 193 szavazatot biztosítani szeretnék. (Herbály Imre: Vagy többet!) Azt látjuk, hogy mint kiderült, ennek az egésznek az az oka, hogy az az adótörvény-tervezetet, amit önök benyújtottak, a valamikori 0,5-0,8 százalékos GDP-visszaesést önök nem tudják tartani - ez volt az eredeti törvény, a költségvetési és az adótörvény 2008-ban elfogadott változata -, kiderül, hogy 2, esetleg 3 százalékos is lehet a gazdasági visszaesés, ezért nyújtja be rendkívüli parlamenti ülést kezdeményezve a miniszterelnök úr, Gyurcsány Ferenc, ezt, bejelentve, hogy teljesen új törvénykezést kell az adók és a költségvetés területén megindítani. Ennek látjuk most a végtermékét. De egy-két hete már tudjuk, az elemzők mindegyike szerint nem 1-2, esetleg 3, hanem 3-5 százalékos - messzebbre nem is akarok elmenni -, legalább 3-5 százalékos lesz a magyar gazdaság visszaesése, azaz az a pénz, amit keresünk, már nem egy-kétszáz milliárd forint, ami eddig volt, vagy mondjuk 220-230, hanem négy-ötszáz milliárd forint, ha jól értem mint közgazdász, hogy miről van most szó. Azaz, feltételezem, ez az adótörvény semmit nem ér a jövőbeni kormánynak, netán kormányfőnek, netán a pénzügyminiszternek.
Jogtechnikailag persze értem, hogy ezt most megindítjuk általános vitára, aztán majd jön egy új kormány, annak egy új kormányfője, annak egy pénzügyminisztere, és egyéni módosító indítványként újra benyújtják az úgynevezett végső változatot, a teljes adótörvényt újraírva. Én nagyon nem szeretném, ha ez újra megtörténne, mint ahogy a költségvetési törvénynél megtörtént. Legyenek szívesek benyújtani azt a törvénytervezetet önállóan, saját "T" számos formában, ahogy azt 1990 óta gyakoroljuk! Éppen ezért véleményem szerint tartalmilag nincs értelme erről a törvényjavaslatról beszélni, amit természetesen elutasítunk, az általános vitára való alkalmasságát ezen okoknál fogva nem tartjuk helyénvalónak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Demendi László jelzésére:) Megadom a szót Demendi Lászlónak, és visszaadom az ülés vezetését Font Sándor elnök úrnak.
(Az elnöklést Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Az egyes adótörvények és azzal összefüggő törvények módosítására benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban azt gondolom, egy kicsit reagálva arra is, amit az elnök úr mondott, hogy attól még, hogy úgy látjuk, 100 métert kell lefutnunk, nem biztos, hogy 50 métertől vissza kell fordulnunk. Ez a javaslat pontosan azt célozza, hogy a költségvetésben, annak a szerkezetében, struktúrájában olyan átalakítás történjen meg, amely a várható gazdaságiteljesítmény-csökkenés következtében igyekszik kiküszöbölni azokat a helyzeteket, amelyek a hiány növekedését eredményezik. Ez nem egy adóreform, ezt többször hangsúlyozták mások is. Itt egy adóátrendeződésről van szó, és ennek az átrendeződésnek a következménye az, hogy a terhelésnövekedés 856 milliárd, az adóterhelés-csökkenés pedig 869 milliárd számszakilag a javaslatban, miközben kedvezmények, az adójogszabályokkal kapcsolatos kedvezmények, mentességek megszüntetése, illetve azok átalakítása is komoly súllyal szerepel benne.
A szocialista képviselőcsoport részéről azt javasoljuk, hogy a bizottság fogadja el a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát. Nagy valószínűséggel a jóslás kategóriájába tudjuk sorolni azokat a prognosztizációkat, amelyeket az elnök úr elmondott, véleményünk szerint nyilván nem így lesz, de bizony számolni kell azzal - és a felvetés abszolút jogos szerintünk is -, hogy ez a 3,5 százalékos hiány nagyobb lesz. Ha pedig az élet úgy hozza, hogy nemcsak 100 métert kell futnunk, hanem 200-at, akkor a következő 100-at is le kell fussuk, kicsit sportnyelven fogalmazva. Akkor nyilván más jellegű beavatkozásokat is meg kell majd tenni. Maga a törvényjavaslat nem olyan, amely szerintem vagy szerintünk ebben a formájában, ezzel a szakmai tartalommal úgy segítene az országon, ha ezt mi visszavonnánk. Én azt kérem, hogy ezt gondoljuk át. A részletes vitában nyilván sokféle érv és ellenérv is el fog hangozni, amennyiben erre sor kerül. Általános vitára a helyzetből fakadóan, azt gondolom, alkalmasnak kellene minősítenünk ezt a törvényjavaslatot, és én arra kérem ellenzéki képviselőtársaimat, hogy ha módszertanilag esetleg több mindennel nem értenek egyet, akkor legalább egy tartózkodással jelezzék ezt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy mondatot hadd jegyezzek meg! Demendi László képviselőtársammal az - én úgy érzem - első komoly vitánk 2008 őszén volt, amikor a parlament egyik bizottsági termében tartottuk a költségvetés általános vitájáról szóló ülésünket. Én ott jeleztem, hogy a szocialista frakció utolsó ülésén a miniszterelnök úr által bejelentettek gyakorlatilag azt jelentik, hogy teljesen felül fogják írni a költségvetést. Demendi László képviselőtársam akkor ezt cáfolta, és elég indulatosan, rá nem jellemző módon indulatosan kérte ki magának az én feltételezéseimet. Az a helyzet, hogy kőkeményen nekem lett igazam abban a helyzetben, mint ahogy az utókor ezt igazolja.
Ahogy most látom az eseményeket, tartok tőle, hogy nagy eséllyel megint nekem lesz igazam ebben a kérdésben. Az a kérdés, hogy ehhez valaki asszisztál vagy nem asszisztál. Mi a magunk részéről nem szeretnénk ehhez a játékhoz asszisztálni. Köszönöm.
(Dr. Medgyasszay László jelzésére:) Medgyasszay Lászlónak adok szót.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): A Kereszténydemokrata Néppárt mint önálló frakció két szempontból sem támogatja ebben a pillanatban ezt az előterjesztést. Az egyik az, amiről Fontos Sándor képviselőtársam is beszélt, egy általános adófilozófiai kérdés, amit a KDNP részéről azzal tudok kiegészíteni, anélkül, hogy belemennék a részletekbe, hogy soha nem fogunk támogatni olyan adópolitikát, amely a nagycsaládosokat és a családokat hozza nehéz helyzetbe. Nemcsak a szakpolitikusaink, de társadalmi szervezetek is kifejtették, hogy ez a fajta módosítás, amit most el akar kezdeni a kormány, legalábbis ami előttünk van, az a családokat sújtja. Ez az egyik.
A másik az, amiről Font Sándor képviselőtársunk szintén beszélt, hogy felesleges erről most sokat beszélni. Mert tudnánk a részletekről is beszélni, mondhatnánk egy-két apróságot, hogy miért nem támogatjuk ezt, de én azt gondolom - és valóban nem vagyok Buda Juliska, nem vagyok jós -, hogy a napnál világosabban kijelentette a miniszterelnök úr is, hogy ezt a törvénytervezetet felülírta az idő. Ezért kicsit érthetetlen is, hogy egyáltalán miért tárgyaljuk. Valóban nem sok időt pazaroltunk eddig rá, remélem, nem is fogunk.
Ügyrendi javaslatot akartam tenni, amit aztán mégsem tettem meg, hogy egyszerűen vegyük le a napirendről, és ne tárgyaljuk, de ez kétségkívül kicsit túl erős lett volna. Azt gondolom, hogy minden további vita elkerülése érdekében jelzem, hogy mi ezt nem támogatjuk, és az említett okok miatt alkalmatlannak tartjuk általános vitára. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Borenszki Ervin jelzésére:) Borenszki Ervinnek adok szót.
BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon rövid leszek. Én csak azt szeretném mondani, hogy nem vagyunk arra most felhatalmazva, hogy ezzel a javaslattal egyetértsünk, mármint hogy ezt a javaslatot, amely előttünk van, ad acta tegyük, de azért abból a szempontból mindenképpen fontosnak tartom, hogy hozzászóljak, hogy egy folyamatról beszélt az elnök úr is, amikor elkezdte a költségvetés megalkotásával. Ez a válság is elkezdődött valahol, és jelentkezett.
ELNÖK: 2002-ben! (Herbály Imre: Nem, nem!)
BORENSZKI ERVIN (MSZP): Arra hívnám fel a figyelmet, hogy mindenkinek, minden országnak van ebben a globális gazdasági világválságban aktuális teendője. Én ezt egy versenyfutáshoz hasonlítanám. Persze mindenki kitűz egy célt, általában annak, aki előtte szalad - többen vannak ilyenek -, a hátát nézi, és próbálja utolérni. Mi most próbáljuk ezt a válságot kezelni, úgymond azokat a hatásokat, amelyeket ez kivált, ennek a káros hatásait minimalizálni, egyáltalán a felszínen maradni. Azt hiszem, hogy olyan helyzet most jó néhány évig nem lesz, hogy üdvözítő megoldások legyenek, olyanok, amelyeket egyszer meglépünk, aztán az örökre megoldja a problémáinkat. Igenis szükség van arra, hogy folyamatában nézzük, kezeljük, és mindig megpróbáljunk viszonylag gyorsan reagálni.
A jelenlegi szituációt, hogy mi történt szerdán, hogy milyen folyamatban vagyunk, mindannyian ismerjük. Én nem tartom elképzelhetetlennek azt sem, hogy ezt a javaslatot majd el kell felejtenünk, és lesz egy új javaslat. De be van nyújtva egy javaslat, és mi, kormánypárti képviselők nem tehetjük meg azt, amit önök, hogy eldöntik, asszisztálnak-e ehhez vagy pedig elutasítják, minekünk, én azt gondolom, az a kötelességünk, hogy azt támogassuk, hogy alkalmas általános vitára. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jakab István jelzésére:) Jakab Istvánnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én is nagyon rövid leszek. Csupán azt szerettem volna egyértelművé tenni, hogy ez nem a jóslás kategóriája. A tények kategóriájába tartozik, hogy az ismert okok miatt gyakorlatilag egy pótcselekvés történik itt, a bizottsági ülésteremben. Mi, úgy gondoljuk, mindenkor felelősen, érdemi módon vitatkozni akartunk és akarunk, nem akarom idecitálni, csak halkan megjegyzem, hogy részünkről még ügyrendi kérdésként nem vetődött fel, hogy zárjuk le a vitát. Nyitottak vagyunk, mindenkor vitatkozni fogunk, csak legyen minek az érdekében és miről! Ugyanis kormány, új kormány, új kormányprogram, új költségvetés - ez a helyzet. Köszönöm.
ELNÖK: (Kis Péter László jelzésére:) Kis Péternek adok szót.
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Biztos bevettem valamit, hogy ilyen hozzászólós kedvemben vagyok (Derültség.), néhány gondolatot ehhez is hozzátennék. Úgy van, ahogy a kormány képviselője mondta, valóban egy átrendezésről van szó. Az is lehet, hogy ezt a törvénytervezetet most a lendület viszi még, mert valószínű, hogy nem ez a végleges, de a szándék, ami megjelenik ebben a törvénytervezetben, az, én azt gondolom, mindenképpen fontos. Azon lehet vitatkozni, szorozni-osztani, hogy mi az, ami emelkedik, mi az, ami csökken, és ennek milyen a szaldója, de azt hiszem, az átrendezésnek éppen az a lényege, ami itt egy számmal azért jól látható, hogy ha és amennyiben az a személyi jövedelemadóbeli sávhatár-módosulás, illetve később, 2010-től ennél egy nagyobb mértékű megvalósul, akkor ezzel az adózók 87 százaléka gyakorlatilag egy kulccsal adózna, és ez a szándék szempontjából, azt gondolom, mindenféleképpen pozitív. Hogy így realizálódik-e vagy nem, azt nem lehet tudni, de én azt gondolom, itt mindannyiunknak azt kell látni - és aki előre tudta, az jós -, hogy egy vagy másfél hónappal ezelőtt a német gazdaság csökkenését 3-4 százalék közé tippelték, és nekünk ehhez azért egy picit igazodnunk kell, mert, mondjuk meg őszintén, egyfajta függő viszonyban vagyunk. Már 5, sőt a tegnapi hírek szerint már 6 százalék a német gazdaság várható visszaesése, és ha a tegnapi híreket figyeltük, akkor tudjuk, persze nem örül neki senki, de valószínű, hogy kormányválságok sorozata fog bekövetkezni éppen az elégedetlenségek miatt, milyen olyan országokban is, amelyekben a valószínűleg előrébb látó néppárti kormányok vezetik az országot.
ELNÖK: Még azok is, hát akkor még a szocialisták!
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Végül is azt akarom mondani - az elnök úr azt mondta, hogy neki lett igaza végül is Demendi képviselő úrral szemben -, hogy valószínűleg nekünk meg abban van igazunk, hogy hónapok, sőt lassan évek óta várjuk azt, hogy a politikai ellenfeleink megmondják, hogyha a szociális érzékenységük magas szinten van, bár szerintem a miénk is van olyan szinten, hogy akkor mit, mennyit, honnan és kinek a kárára. Erre nem kapunk választ. Köszönöm szépen. (Közbeszólások: Szavazzunk!)
ELNÖK: Egy párt mindig a saját kormányprogramja szokta megmutatni, hogy hogy vezeti az országot.
(Herbály Imre jelzésére:) Ügyrendi kérdésben Herbály Imre alelnök úrnak adok szót.
Herbály Imre (MSZP) ügyrendi indítványa
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látom, a további vitának nem sok értelme van, az erővonalak teljesen kirajzolódtak. Javaslom, hogy zárjuk le a vitát, és szavazzunk.
ELNÖK: A Házszabály szerint az ügyrendi indítványhoz frakciónként egy fő hozzászólhat. Kérdezem, hogy az ügyrendi indítványhoz hozzá kíván-e valaki szólni? (Dr. Medgyasszay László: Igen! - Godó Lajos: Támogatja! - Dr. Medgyasszay László: Támogatjuk! - Derültség.) Én is ezt szeretném javasolni a magunk részéről, elfogadva az alelnök úr javaslatát.
Szavazás az ügyrendi javaslatról
Most akkor az ügyrendi indítványról szavazunk. Ki az, aki támogatja, hogy zárjuk le ezt a vitát. Aki igen, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Egyhangú.
Most a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról szavazunk. Ez esetben az a furcsa helyzet állt elő, hogy én megkímélném Szatmári urat mint köztisztviselőt, hogy erre az inkább politikai vitára reagáljon.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Most tehát az indítványról, annak is az általános vitára való alkalmasságáról szavazunk. Kérdezem, ki az, aki egyetért a T/9179. számú adótörvény általános vitára való alkalmasságával. Aki igen, az kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Ez 11 szavazattal a többség. Az ellenzék egyértelműen elutasítja ezt az indítványt... (Herbály Imre: De nem látjuk a szavazást!) Ki az, aki nem támogatja ezt az indítványt? (Szavazás.) Az ellenzék egységesen elutasítja az indítványt. (Közbeszólások.) Én azt hiszem, ez már kiderült akkor is, amikor nem támogatta.
A napirendi pontot lezárom, köszönöm szépen a kormány képviselőjének a jelenlétet.
Az ellenzék nem kíván előadót állítani ehhez a napirendi ponthoz. A többségi véleményt ki kívánja-e fejteni valaki? (Herbály Imre: Demendi László!) Demendi László. Elfogadjuk-e Demendi Lászlót? Aki igen, az kézfeltartással jelezze ezt! (Szavazás.) Egyhangúlag ő képviseli a többséget.
Egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló T/7042. számú törvényjavaslat
Bizottsági módosító javaslatok előkészítése első helyen kijelölt bizottságként
Áttérünk a 3. napirendi pontra: egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat kapcsán a bizottsági módosító javaslatok előkészítése. Köszöntöm a kormány képviseletében megjelent dr. Andréka Tamás főosztályvezető-helyettes urat.
Kérdezem, hogy a múltkori előterjesztés óta változott-e valami... (Zaj.) Egy kis türelmet kérek szépen. A múltkori előterjesztés óta változott-e valami az indítványok tartalmi részében? Mert úgy emlékszem, hogy a múltkor a kormány az összes indítványt egyenként indokolta. Ha kéri valaki, akkor újra megkérjük a kormány indokló mondatait. Én a magam részéről erre nem tartok igényt, de hogyha közben változás történt, akkor arra, kérem szépen, hívja fel a figyelmet a kormány képviselője, és jelezze, mire irányul a változás. Megadom a szót a kormány képviselőjének.
DR. ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Két apró változás történt. Az egyik, hogy a vadászati törvényt érintő javaslatban, az (5) bekezdésben pontosításra került, hogy a jegyző a felek között létrejött egyezséget jóváhagyja. Korábban az szerepelt, hogy erről határozatot hoz. Ez kikerült belőle, tehát nem határozat formájában hagyja jóvá. Hogyha határozatot hozna, akkor az ellen lehetne fellebbezni, az egy közigazgatási út lenne, holott itt egy polgári jogi jellegű vitáról van szó, tehát itt egyértelműen a polgári bírósághoz lehet fordulni vita esetén. Tehát kikerült belőle az, hogy ez egy határozat formájában történik.
A másik módosítás szerint az állatvédelmi törvényhez készült módosító javaslatból elhagyásra került egy kitétel. Azon, az őshonos növény-, illetve állatvilágra ökológiai szempontból veszélyes fajok egyedei kapcsán, amelyeket már a hatálybalépés idején tartottak, a korábbi szöveg azt tartalmazta, hogy ezek, illetve ezek szaporulatai továbbra is jogszerűen tarthatóak meghatározott feltételekkel. Innen a "szaporulat" kikerült ki, tehát ezek az egyedek tarthatóak csak, a szaporodásukat meg kell akadályozni, adott esetben ivartalanítani kell őket. Ez a változtatás történt a tegnapi egyeztetések nyomán.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szeretném jelezni, hogy a Fidesz-frakció a tartózkodásával azt szeretné kifejteni, hogy mivel részt vettünk a tárgyaláson, értjük a szakmai, tartalmi részét. Kritikát fogalmaztunk meg az egyes agrártárgyú törvényekben megnyitott nagyon nagyszámú törvényekkel kapcsolatban. Tettünk néhány súlyponti módosító indítványt, de az azért ne legyen általános gyakorlat, hogy az utolsó pillanatban bizottsági módosító indítvánnyal igen jelentős változtatásokat hozunk létre. Ez nem lehet szokás. A módszerrel való elégedetlenségünket fejezzük ki tehát a tartózkodással. Mint említettem, a szakmai részét, amit lehetett végigegyeztettük, és azok között van olyan is, amit elfogadunk.
Kérdés, észrevétel van-e a bizottság tagjai részéről. (Senki nem jelentkezik.) Nincs.
Most nehéz helyzetben vagyok, mert önállóan kerültek benyújtásra az indítványok, tehát nem tehetem meg azt, hogy egy csomagban szavaztatok róluk, de megpróbálunk gyorsan haladni. A címet, illetve a törvénymódosítási számot, illetve - bocsánat! - a bekezdésszámot jelzem, hogy melyik bizottsági módosító indítvány előterjesztéséről szavazunk. E szerint fogunk haladni annak megfelelően, amit most itt egy csomagban összefűzve megkaptunk.
A legtetején található javaslat az 1. §-t nyitja meg az állattenyésztés esetében. A kormány képviselőjét kérdezem, hogy támogatják-e az indítványt.
DR. ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Igen. Kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja az indítványt. (Szavazás.) Ez a többség.
A következő bizottsági módosító indítvány a 3. §-t nyitja meg a hegyközségek kapcsán. A kormány?
DR. ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Támogatja. Kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Szavazunk róla. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Ez a többség.
A következő bizottsági módosító indítvány a 4. §-t és a vadászati törvényt nyitja meg. A kormány képviselőjét kérdezem.
DR. ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. Kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Szavazunk róla. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Ez a többség.
A következő bizottsági módosító indítvány a 6. §-t nyitja meg. A kormány képviselőjét kérdezem.
DR. ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. Kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Szavazunk róla. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A többség támogatja.
A következő indítvány a 8. §-t nyitja meg. Mi a kormány álláspontja?
DR. ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Támogatja. Kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Szavazunk róla. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Ez a többség.
A következő bizottsági módosító indítvány a 11. §-t nyitja meg az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényjavaslat kapcsán. A kormány álláspontját kérdezem.
DR. ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja, jelzi a kormány képviselője. Kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Szavazunk róla. Ki támogatja az indítványt? (Szavazás.) Ez a többség.
A következő indítvány a 16. §-t nyitja meg, amely az élelmiszerláncról szól. MI a kormány álláspontja?
DR. ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Támogatja az indítványt. Kérdés, észrevétel van-? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Szavazunk róla. Ki az, aki támogatja az indítványt? (Szavazás.) Ez a többség.
A következő indítvány az állatvédelmi törvény... (Közbeszólások: Nyelvhelyességi!) Igen, bocsánat. Ezek a módosító indítványok egy előterjesztésben kerültek hozzánk. Bizottságunk a nyelvhelyességi kérdéseket egyetlenegy módosító indítványban szeretné helyretenni. Mi a kormány álláspontja ezekkel kapcsolatban?
DR. ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Támogatja. Ki az, aki a bizottságból támogatja ezeket az indítványokat? (Szavazás.) Ezeket egyhangúlag támogatjuk.
Kérdezem, van-e olyan indítvány, amelyről még szavaznunk kellene? (Senki nem jelentkezik.) Nincs ilyen.
Akkor ezt a napirendi pontot is lezárjuk. Köszönöm szépen a kormány képviselőjének a jelenlétet.
Rátérünk az egyebekre. Az alelnök úrral egyeztettünk, és a jövő heti parlamenti munkatervet figyelembe véve várhatóan április 1-jén - és ez nem tréfa -, szerdán, 10 órakor kerül sor a következő bizottsági ülésünkre. Kérdezem, hogy bármilyen kérdés, észrevétel, bejelentés van-e a bizottsági tagok részéről. (Senki nem jelentkezik.) Nincsen.
Akkor az egyebek napirendi pontot lezárom.
Az ülést berekesztem. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 12 perc)
Font Sándor
a bizottság elnöke
Herbály Imre
a bizottság alelnöke
Jakab István
a bizottság alelnöke
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese