MB-9/2009.
(MB-98/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2009. április 15-én, szerdán, 10 óra 4 perctől
a Képviselői Irodaház V/515. számú termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló: *
Elnöki megnyitó *
A napirend megállapítása *
Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterjelölt bemutatkozása *
Kérdések, hozzászólások *
Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterjelölt válaszai *
További kérdések, hozzászólások *
Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterjelölt válaszai, reflexiói *
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke és
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Bedő Tamás (MSZP)
Borenszki Ervin (MSZP)
Csontos János (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Paizs József (MSZP)
Zatykó János (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Bagi Béla (Fidesz)
Bodó Imre (Fidesz)
Czerván György (Fidesz)
Járvás István (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP)
Velkey Gábor Dániel (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Jakab István (Fidesz) távozása után dr. Ángyán Józsefnek (Fidesz)
Csontos János (MSZP) távollétében Borenszki Ervinnek (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP) Bedő Tamásnak (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP) Godó Lajosnak (MSZP)
Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterjelölt
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 4 perc)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, köszöntöm mindazokat, akik figyelemmel kísérik a munkánkat, köszöntöm a munkánkat segítő tisztviselőket, a napirendi ponthoz érkezett előadót, előadókat.
Egyetlenegy napirendi pontunk van: Szili Katalin házelnök asszony levélben értesítette a bizottságot, hogy felkéri a bizottságot, hogy Bajnai Gordon miniszterelnök úr ajánlására Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterjelöltöt hallgassa meg a bizottság. Kérdezem, hogy ezen napirendi javaslathoz képest van-e kérdés, észrevétel. (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor a napirendről szavazunk. Kérdezem, ki az, aki elfogadja az előbb ismertetett napirendi pontot. Aki igen, az kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ez egyhangú. Köszönöm szépen.
A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
A napirendi pont keretében köszöntöm Gráf József miniszterjelölt urat, aki - mint azt egy tegnapi beszélgetés során említette - harmadik alkalommal jött a bizottság elé meghallgatásra, hiszen 2005-ben, 2006-ban és most, 2009-ben is miniszteri felkérésre került az adott időszak adott ciklusának kormányába.
Azt javaslom, hogy az első napirendi pont keretében először a miniszter urat hallgassuk meg, majd pedig - szokásaink szerint - a bizottsági tagok kérdéssel, véleménynyilvánítással fordulhatnak a miniszterjelölt úr felé. Magam is úgy adnám meg a szót a miniszterjelölt úrnak, hogy esetlegesen erre a - most már mondhatjuk - hosszabb időszakra kitekintve is szóljon, ami az ő miniszteri életében a 2005-től kezdődő időszakot jelenti, hogy hogyan látja azt a szűk egy évet, amely a töredékminisztersége idején volt a Medgyessy-Gyurcsány-kormányban, majd hogy a Fidesz oldaláról látva egy bukott kormány minisztereként hogyan látja az elmúlt időszak miniszterségét, valamint hogyan látja azt, ami előtt állunk, a mi megfogalmazásunk szerint egy legitimitással nem rendelkező kormányban hogyan látja az elkövetkezendő időszakot, és ebben a pontosan meg nem határozható időszakban milyen feladat elvégzésére vállalkozik.
Azt hiszem, mindannyiunk előtt ismert: először csak úgy tűnt, hogy Gyurcsány miniszterelnök úr jelent be egy komoly megszorító intézkedést, ami kevésnek bizonyult. Ennek az előszeleit hallhattuk január végén, február elején... (Herbály Imre: Elnök úr hozzá akar szólni?!) ..., és utána következett be az a makrogazdasági adatváltozás, amelynek következtében egy új kormány áll fel. Szeretnénk, ha látnánk, hogy az FVM költségvetését hogyan változtatja meg a most tervezett, mintegy 600 milliárd forintos MSZP-Bajnai-féle megszorító csomag, amely előtt állunk, hogy ez a pályázatokban, a pénzalapokban hogyan fogja a továbbiakban érinteni az FVM költségvetését.
Megadom a szót a miniszterjelölt úrnak.
Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterjelölt bemutatkozása
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterjelölt: Tisztelt Bizottság! Jó napot kívánok! Valóban, ahogy a bevezetőben elhangzott, harmadik alkalommal van módon a bizottság előtt jelöltként megjelenni. Az elnök úr bevezető szavaira válaszolva, hogy mi a bukott kormány és mi nem, alkotmányügyileg nem szeretném kioktatni az elnök urat, de a magyar alkotmány, a magyar Házszabály és a magyar parlamenti törvények teljes jogainak a betartásával alakult meg az új kormány, ebben semmiféle törvénytelenség vagy valamiféle probléma nem adódott, a Fidesz vezérszónoka ezt pontosan elmondta a hozzászólásában. Az, hogy etikailag vagy erkölcsileg ki mit gondol egy kormányról, azt meg mindenkinek a saját joga meg a saját véleménye. Annak idején nekünk is megvolt a véleményünk a másik kormányról vagy annak a minisztériumáról és miniszteréről, valamint annak az áldásos tevékenységéről, de, még egyszer hangsúlyozom, mindenkinek a saját joga és lehetősége ezt elbírálni. (Közbeszólások az MSZP-s képviselők soraiból: Igaz!) És mindenkinek a maga lelkiismereti dolga, hogy amikor a serpenyő két oldalára feltesszük az eredményeket és a hibákat, amelyek vannak, utána megítélje ezt a feladatot.
Annyit azért szeretnék elmondani az első kérdésre válaszolva, hogy miért vállaltam. Azt is mondhatnám, hogy azért vállaltam, mert nem vállaltam a miniszterelnökséget és a pártelnökséget, mert - másokkal ellentétben - én soha nem szoktam olyan feladatot elvállalni, amelyre nem vagyok szakmailag felkészült és amelyhez nem értek. Jó lenne, ha a magyar politikában mások is igyekeznének ezt az elvet figyelembe venni és betartani. Ennyit erről.
Amiért vállalom: nagyon sokan felhívtak abban az időszakban, amikor a kormányváltás szele megcsapott bennünket, és a jobboldalról is nagyon sokan felhívtak, ahogy a politikában mondani szokták: a Fideszhez közeli vagy magoszos hivatásos vezetők, nemcsak a legfelsőbb fórumról, hanem lejjebbről is, hogy ne hagyjam cserben az ágazatot erre az egy évre. És arra nagyon büszke vagyok, hogy a meghívások többsége a másik oldalról érkezett, nagyon kevés, sokkal kevesebb, a szocialistákhoz kötődő ember hívott fel azért, hogy erre az egy évre vállaljam a feladatot. Én pedig úgy gondoltam, hogy nem hagyhatom cserben az agráriumot egy ilyen nehéz időszakban. Ha nem vállaltam volna, akkor könnyen ért volna vád, és amikor végiggondoltam magamban ennek a következményeit, azt gondoltam, igazuk is lett volna, mert olyankor is el kell vállalni a feladatot, amikor sokkal nehezebb megoldani. Nekem pedig egész életemben az volt a célirány, hogy olyan feladatokat vállaltam, amelyekhez szakmailag értek, és olyan feladatokat, amelyek nehezek.
Vannak itt olyanok is, akik emlékeznek arra a pillanatra, amikor átvettem ennek az ágazatnak az irányítását, amivel kapcsolatban csak annyit említenék meg, hogy május 1-jén a kifizetések 80 százaléka nem történt meg, és gyakorlatilag teljesen lehetetlen állapotok uralkodtak az agrárágazatban, én pedig azt ígértem, hogy év végéig rendbe hozzuk ezeket a kifizetéseket, felállítom a normális működésű MVH-t, és gyakorlatilag utol fogjuk érni magunkat. Ez megtörtént. Azóta az Európai Unió élmezőnyében vagyunk a kifizetések tekintetében, például a SAPS-támogatásokat minden évben teljes egészében le tudtuk hívni. Az igaz, azt soha nem tudtam elérni, hogy a teljes, a 30 százalékos nemzeti támogatást betervezzük a költségvetésbe, de nagyon jól emlékeznek azokra az eseményekre, amikor pótlólag kellett benyúlni a kasszába: almaügyek, sertésügyek, baromfiügyek kapcsán, amikor cégeket kellett termelők tulajdonába juttatni, és ehhez állami támogatást kellett, nem is mindig túl szabályosan megszerezni, lásd Alföldtej témája, és még nagyon sokat megemlíthetnék szerencsére az elmúlt időszakból. Minden évben arra törekedtem, céltudatosan, hogy a 30 százalékhoz hiányzó részeket pótoljuk, de például a Hajdú-Bét ügyében kétszer is belenyúltunk a kasszába, és még sorolhatnám a törekvéseinket. Ilyen volt például az Agrár-kárenyhítési Alap ügye, amelybe katasztrofális volt a befizetés, és utólag módosítottunk törvényt, a jogalkotók a fejüket fogták és vakarták, amikor ezt kezdeményeztük, de mégis átvertem a kormányon, és bizony ezekben az esetekben a magyar állami költségvetés nem habozott kifizetni azokat az összegeket, amelyeket az eredeti költségvetésbe nem tettünk bele.
Ezért gondolom azt, hogy az agráriumban az elmúlt négy év során, amíg módom és lehetőségem volt a területet irányítani, nagyon-nagyon sok előrelépést tettünk. Kezdve attól, hogy megcsináltuk a hétéves Új Magyarország Vidékfejlesztési Programot, amelynek az első két évében a legnagyobb gondjainkon és problémáinkon nagyon sokat sikerült segíteni - ezekről majd még beszélek.
Amiért tehát vállaltam, az a szakmai tisztesség és a szakmai becsület. Azt gondolom, a megkeresések után is, hogy ebben a helyzetben nem volt más választásom, vállalnom kellett ezt a nehéz évet is. 63 éves vagyok, semmilyen jogi akadálya nincs annak, hogy nyugdíjba vonuljak, békésen, hátratett kézzel nézhettem volna az utódom küszködését ebben az egy évben, de ezt, még egyszer hangsúlyozom, nem tartottam volna tisztességes dolognak. Ez döntött.
Egy egyéves válságkezelő kormányban kaptam helyet, ezért a beszámolómban elsősorban erre az egy évre szeretnék koncentrálni, hiszen azt gondolom, mindenkit a jövő érdekel, mindenkit az érdekel alapvetően, hogy mit tudunk tenni ebben az egy évben.
Azt hiszem, azt nem kell különösebben ecsetelnem, hogy az agrárium helyzete egy picit más, mint a többi ágazaté. Semmi nem indokolja azt, hogy az agrártermelést bármilyen szinten visszafogjuk, itt nem csökkent a kereslet olyan rohamosan, mint más ágazatokban. Nem fognak fele annyi élelmiszert venni, mint ahogy például fele annyi autót vesznek, vagy nem fog 50 százalékkal visszaesni a kereslet, mint az építőiparban és az egyéb beruházások terén. Azt gondolom, hogy változatlanul tart a piac területén egy élénk kereslet, ami átmenetileg természetesen megtorpan, de azt gondolom, ha az elmúlt évi statisztikai adatokat nézzük, akkor is jól látható, hogy a mezőgazdaság hozzáadott értéke tartotta pozitívan a magyar költségvetést, és ez a folyamat gyakorlatilag az I. negyedévben sem torpant meg.
A magyar agrárexport 5,7 milliárd euró volt a tavalyi évben. Mióta gyakorlatilag rendszerváltás van, az egyik legmagasabb pozitív szaldót tudjuk produkálni: 1,9 milliárd eurót, azaz ennyivel kevesebb a behozatal Magyarországra. Tehát a magyar agrártermékeknek piaca van, a magyar agrártermékeket keresik a világban, és jó néhány intézkedést sikerült megtennénk, amelyek közül csak egyet említenék meg: a szakmai szervezetekkel és az áruházláncokkal aláírt etikai kódexet, amely szintén azt szolgálja, hogy a magyar áruk megfelelő arányban, 80 százalékban legyenek kinn az áruházláncok polcain.
Én tehát azt gondolom, semmi nem indokolja, hogy a mezőgazdaság területén bármilyen visszafogottság, a fejlesztések leállítása vagy a fejlődés megállítása legyen. Igaz, hogy egy más típusú értékesítésre kell berendezkednünk például a gabonapiacon, hiszen az a klasszikus, hagyományos értékesítési forma, hogy az aratás pillanatában értékesítjük a terméket, ekkora mennyiségű termék esetében elképzelhetetlen. De ehhez megvannak a technikai eszközeink, hiszen a raktárépítési program gyakorlatilag befejeződött, és folyamatosan, hónapról hónapra 5-600 ezer tonnás kiszállítások vannak, szinte majdnem egyenletesen elosztva év közben. Ez egy normális üzemrend és egy normális üzemmenetrend. Ehhez kell megtalálni még azokat a szervezeti formákat, amelyekkel a raktárral nem rendelkezők és a kistermelők is meg tudják találni egy ilyen eszközrendszerben találni a helyüket akár a már ismert közraktározási eljárásokkal, a közraktározási hitelekkel, az integrátorok keményebb ellenőrzésével és bevonásával.
Amit tehát a bevezetőben szerettem volna elmondani, az mindenekelőtt az, hogy semmi nem indokolja, hogy az agráriumban más ágazatokhoz hasonló válsághelyzet alakuljon ki, és ezt a számok is egyértelműen bizonyítják. Ezért a következő egy év - mert az a legfontosabb, hogy mit teszünk ebben az évben, és majd ha kérdések lesznek, nyilvánvalóan azokra is válaszolok - legfontosabb feladatának a megkezdett beruházások folytatását, az uniós források lehívását tartom. Önök is tudják, hogy befejeződött két olyan program, a Sapard és a MVT, amelyeket ha sok-sok nehézséggel és gonddal is - különösen az elején -, de azért sikeresen teljesítettünk, és ez egy nagyon jelentős eszközfejlődést hozott az agráriumban. Most az ÚMVP programban eddig összesen 34 darab támogatási jogcímet hirdettünk meg, amelyekre 55 ezer pályázat érkezett idáig, amelyek támogatási igénye 700 milliárd forint. Az elbírált pályázatok alapján már közel 22 ezer kifizetési kérelmet kaptunk, és 103 milliárd forint támogatási igény is megjelent nálunk, annak ellenére, hogy mindösszesen másfél éves a program. Az elmúlt hónapokban a beruházásoknál elmaradt az MVH a kifizetésekkel, hiszen új pályázatokat is meg kellett hirdetni. Ezért azt az utasítást adtam számukra, hogy az év első felében nem indítunk új pályázatokat a meghirdetett 34-en kívül, és a feladat az volt, hogy másfél hónap alatt érjék el az uniós és a magyar előírások szerinti elszámolásokat és a kifizetéseket. Ezt ennek a hónapnak az elejére nagyjából, hellyel-közzel sikerült megvalósítani, ezért indítunk majd a következő időszakban új pályázatokat is. Ezen a 103 milliárd forinton kívül a 2009. évben mintegy 150 milliárd, 2010-ben pedig 160 milliárd forint támogatási kifizetéssel számolunk az ÚMVP programban.
A SAPS-támogatásokat az eddigi időszakban mindig sikerült 100 százalékban lehívnunk. Ezen a jogcímen 2009-ben mintegy 215 milliárd forint, 2010-ben pedig mintegy 251 milliárd forint kifizetése várható. Önök is tudják, ezért nem akarok vele részletesen foglalkozni, hogy az SPS-re való áttérést az agrárminisztérium kidolgozta, azt a parlament elfogadta, jelenleg alkotmánybírósági kontrollon van, ami a következő évi kifizetéseket jelentősen befolyásolhatja. Az Alkotmánybíróságot soha nem sürgettük, soha semmilyen nyomást nem gyakoroltunk rá. Természetesen megvárjuk a döntését, és annak megfelelően fogunk dolgozni.
A legnagyobb problémának ebben az évben a pénzügyi, gazdasági válság hatásait az agrárágazatra és ezeknek a kiszűrését tartjuk. Milyen intézkedéseket tettünk és teszünk azért, hogy ezeket kezelni tudjuk? A Magyar Fejlesztési Bank Zrt.-vel együttműködve négy agrárhitelprogramot dolgoztunk ki és hirdettünk meg. Ezeket az MFB a kereskedelmi bankokon keresztül finanszírozza. Ez az agrárfejlesztési hitelprogram, az agrárforgóeszköz-hitelprogram, a gabona-hitelprogram és a tész-hitelprogram. Ezeken keresztül mintegy 60 milliárd forint összegű hitel áll a rendelkezésünkre, de módosítottunk a hozzájutás feltételein és lehetőségein - ezt majd mindjárt mondom -, mert ennek mintegy a felét tudták eddig igénybe venni a gazdaságok.
Kezdeményezésünkre az MFB Zrt. az Új Magyarország Forgóeszköz Hitelprogramot a kkv-knak, azaz a kis- és középvállalkozásokként működő élelmiszeripari vállalkozásokra is kiterjesztette, ez a mezőgazdaságban tevékenykedők részére eddig nem volt elérhető. De mi még egyet léptünk ezen a területen, mert kezdeményeztük azt, hogy a nem kkv-k - mert az élelmiszer-feldolgozók egy jelentős része nem a termelési értéke és a forgalma, hanem a létszáma miatt nem minősül kis- és közepes vállalkozásnak - is hozzá tudjanak jutni ehhez a hitelhez. Kezdeményeztük az Új Magyarország Forgóeszköz Hitelprogramnál azt is, hogy elkülönített garanciakeretet hozzon létre az MFB az agrárvállalkozások részére - ez 30 milliárdos nagyságrendben lett elérhető.
Az agrárágazat szempontjából két fontos, de likviditási, illetve finanszírozási gonddal küszködő vállalkozásnak, a Péti Nitrogénműveknek, amely olyan helyzetbe került a hitelei felmondása miatt, hogy nem tudott volna műtrágyát előállítani - Európa egyik legmodernebb műtrágyagyáráról van szó -, valamint a Pápai Húsüzemnek az MFB-n keresztül hitelt nyújtottunk. A Pápai Húsüzem esetében egy menedzsmenti-dolgozói-önkormányzati privatizáció zajlott le - ez annak a része, amit következetesen csinálunk az én irányításom alatt, hogy tulajdonhoz juttatjuk a termelőket, a helyi önkormányzatot, a menedzsmentet és a dolgozókat. Ez a privatizációs ügylet gyakorlatilag lezárult, mintegy másfél hónapja új tulajdonba került az üzem.
A két legnagyobb integrátori szervezetnek, az IKR Zrt.-nek és a KITÉ-nek egy nagy összegű hitelgaranciát nyújtottunk, azért külön kormányrendelkezésben, mert 2,4 milliárdos összegig nem kell kormánydöntés, e felett egyedi kormánydöntést kell alkalmazni. Az összes további integrátornak is lehetőséget biztosítottunk ugyanilyen 80 százalékos hitelgaranciára, őket a Hitelgarantika Rt.-hez utasítottuk, ott is megfelelő keret áll rendelkezésre. Az ő esetükben nem kell egyedi kormánydöntést hozni, hiszen 2,4 milliárd alatti hitelt vettek igénybe. És természetesen változatlanul erősítjük az Agrárvállalkozási Hitelgarancia Alapítvány készfizetőkezesség-vállalását is.
Folyamatban lévő ügyek, amelyekben szeretnénk még segíteni a legnagyobb problémán, a hitelhez jutáson, és ez elsősorban a kisvállalkozásoknak és a kis agrártermelőknek szól: az NFÜ által kezdeményezett mikrohitelprogramba, az úgynevezett Jeremy programba az agrár-kistermelőket is bekapcsoljuk, és ez a kártyás hitellehetőség az ő számukra is lehetőségként adódik.
A következő nagy problémánk ebben az évben az, hogy a megkezdett nagy állattenyésztési beruházások megvalósítását pénzeszközökkel is segíteni tudjuk. Ezért az ÚMVP öt támogatási jogcímére - később a többire is - kiterjesztjük: az állattenyésztő telepek korszerűsítésénél, a növénytermesztés, a kertészet fejlesztésénél, a melioráció és a vízgazdálkodás fejlesztésénél a kivitelezés felgyorsítása érdekében 20 százalékos előleget tudunk biztosítani. Tovább nyomulunk ezen a területen, de ezt volt a legegyszerűbb elérnünk, hiszen ehhez nem kellett az Európai Bizottság határozatát módosítanunk, mert itt a vita tárgya, illetve a mi számunkra a probléma csak az volt, hogy 120 százalékos banki garanciával lehetett az előleghez hozzájutni. Az Európai Unió - elég kemény tárgyalások után - elfogadta a magyar... nem jó ez a kifejezés, de garanciát, tehát a magyar kezességvállalást ezen előlegek mögött, és így ma már semmi akadálya nincs annak, hogy akár a visszalévő részre a megkezdett beruházásnál is biztosítani tudjuk a 20 százalékos előleget. A mi javaslatunk 40 százalék, ehhez viszont módosítani kell a bizottsági határozatot, és többször elmondtam, hogy nem a villámgyors intézmények közé tartozik az Európai Unió Bizottsága, ahol ezt gyorsan el lehet érni, ezért a kisebb, de nagyon fontos siker érdekében ezt a 20 százalékot erőltettük a magyar garanciával.
Az MFB Zrt. által refinanszírozott agrárhitelprogram jobb kihasználtsága érdekében módosítottunk az eddigi szabályokon, illetve a kormány előtt vannak a következő időszak módosításai. Így például kezdeményeztük az Európai Bizottságnál is, hogy az agrárfejlesztési hitelprogramnál a nagyobb összegű, elsősorban az állattenyésztési telepeket érintő ÚMVP-s pályázatok finanszírozásához is igénybe vehető legyen a 4-500 millió eurós hiteleknél is ez a garancia.
A gabonapiaci helyzet és a várhatóan hosszabb tárolási időkre való felkészülés miatt a gabonaforgóeszköz-hitelprogram forrását még 15 milliárd forinttal meg fogjuk nyújtani, emelni ahhoz, hogy a kellő idejű tárolást az eladásokig és a kiszállításokig finanszírozni tudjuk.
Az MFB Zrt.-vel megállapodtunk abban, hogy a nagyobb összegű tész-forgóeszköz hiteleket közvetlenül ő fogja finanszírozni. Én azt gondolom, hogy a honlapon gyakorlatilag már fenn is vannak a pályázati lehetőségek. Május 1-jével indul a program, de bírjuk az MFB Zrt. ígéretét arra, hogy amennyire lehet, felgyorsítjuk a beadási időket, hogy az elbírálás is minél gyorsabban megtörténhessen. Ezen kívül természetesen azoknál a tészeknél, amelyeknél nagy problémák adódtak, és amelyeknek nagyon gyors segítségre volt szükség, manuálisan is, heti egyeztetéssel próbáltunk segíteni, így a legnagyobb tésznél, Mórahalom esetében is minden hétfőn munkaértekezlettel kezdtünk nálam a minisztériumban, hogy megtaláljuk azt a lehetőséget, hogy hogy lehet megoldani a finanszírozási programot. Hál' istennek a kivezetés 5-6 hét abszolút operatív munka után nagyjából sikerült, és ezekkel a hitellehetőségekkel ő is normálisan tud gazdálkodni.
Több olyan döntést hoztunk, amelyet a beruházó termelők kértek, hogy lazítsunk azokon a feltételeken - és ezek is folyamatban vannak -, amelyek hátráltatják a beruházások megvalósítását. Ilyen volt a beruházási határidő. Mondhatnám, hogy ezek közkívánatú kérdések voltak, hiszen minden szervezet ezt kérte tőlünk a saját tagjai érdekében. Itt a beruházás megvalósulási határidejét meghosszabbítottuk egy évvel, így az állattelepi beruházásoknál három év alatt kell ezeket megvalósítani, a mezőgazdasági gépek esetében pedig két évre hosszabbítottuk meg ezt az időszakot.
A vállalt foglalkoztatotti létszám is jelentős problémát okozott. Komolyan enyhítettünk ezen a megkötöttségen is, hiszen néhányan a büntetés miatt gondolkodtak a beruházás megvalósításán. Az állatlétszám szinten tartási kötelezettségén is jelentősen enyhítettünk és engedtünk, mindezt a szakmai szervezetekkel, terméktanácsokkal megbeszélve és közösen kidolgozva. Ezen kívül a beruházás megvalósítási szintjénél 80 százalékról 60 százalékra hoztuk el azt az arányt, amely büntetés nélküli megvalósulási arányt jelent.
Azt gondolom, hogy azzal a folyamatos kapcsolattal, amelyben elsősorban a szakmai szervezetekkel vagyunk, hogy állandóan figyelembe vesszük az ő kéréseiket és jelzéseiket, hogy ezeket mind-mind módosítottuk a kiadott rendeleteinkben, a beruházások megvalósítását segítjük elő.
Van néhány új kihívás is. Az egyik az európai gazdaságfejlesztési program, amely a Health Check egyik melléktermékeként valósul meg. Ez arról szól, hogy egy maradék pénzből minden ország számára leosztottak lehetőséget, amit a vidéki szélessávú internethálózat fejlesztésére fordítani szeretnénk alapvetően fordítani, az elektronikus bevallástól kezdve ennek a technikai részének a fejlesztésére szeretnénk fordítani. Erre a döntés is megszületett, az európai uniós hozzájárulást várjuk.
Azt gondolom, még egy nagyon fontos lépés a kezdeményezésünkre elsősorban a tészek és más élelmiszeripari cégek exportjának a finanszírozása addig, amíg befolyik a vevőktől a pénz. Az Eximbank jelenlegi tőkelehetőségeit kértük jelentősen megemelni. A miniszterelnök-jelölttel a vele való tárgyaláson teljes nyitottságra találtunk ebben a kérdésben.
Az uniós válságprogram értelmében egy kedvezményes forgóeszközhitel-konstrukciót dolgoztunk ki, ahogy említettem, a nagyobb élelmiszeripari vállalkozások részére, erre egy 30 milliárd forintos készfizetőkezesség-vállalási keretet biztosítottunk az MFB-nél.
Ezek azok a nagyon sürgős intézkedések, amelyeket az elmúlt időszakban megtettünk.
Van egy olyan része ennek az egyéves kormányzati ciklusnak, amely tulajdonképpen elindult már, és amelynek a folytatását szeretnénk megcsinálni. Erről csak a szándékaimat tudom elmondani, hiszen ezeknek a megvalósulása csak a következő időszakban következhet be, és ehhez több tárca, mindenekelőtt a kormány hozzájárulása szükséges, de az előzetes megbeszélésünk alapján elmondhatom, hogy ezt értette a miniszterelnök-jelölt, és azt gondolom, vele együtt lesz esélyünk ennek a megvalósítására. Ez az "Út a munkához" program megvalósítását szolgálja az agrár-vidékfejlesztési területeken. Itt nagyobb mértékben kívánjuk bevonni a most szociális segélyen vagy más, munkanélküli segélyen élőket elsősorban a szezonális foglalkoztatásba és a közmunkaprogramokba. A következő intézkedésekben gondolkodunk:
Az agráriumban az előre meghatározható szezonális munkák esetén, különösen a zöldség-gyümölcs ágazatban az alkalmi munkavállalást kiterjesztjük az ágazatspecifikus átalánydíj és alkalmi foglalkoztatotti létszám engedélyezésével elsősorban erre a körre, nem csak erre, de alapvetően erre a körre célozva, fókuszálva, és ezzel mintegy 3-5 ezer embernek biztosíthatunk ezen a területen munkát.
A helyi önkormányzatok kapcsán - ez a másik része, hogy mennyire leszünk együttműködők, és ők is mennyire akarják ennek a rendezését - a szezonális foglalkoztatási programot kiterjesztjük az alkalmi agrármunka-vállalásra. Ebben a konstrukcióban a foglalkoztató fizeti a munkabért, a szociális segély helyett pedig az önkormányzat ennek a foglalkoztatásnak a közterheit. Még egyszer hangsúlyozom: itt legalább három szereplőn áll a vásár. Ez a mi elképzelésünk, és felhatalmazást kaptunk ennek a programnak a végrehajtására. Nagyon remélem, hogy lesz erőnk és lehetőségünk ezt végrehajtani.
Egy komplexebb közmunkaprogramot hirdetünk, amely enyhítheti a helyi, vidéki foglalkoztatási feszültségeket, és mintegy 5-10 ezer munkanélküli foglalkoztatását teszi lehetővé. Ez a parlagfűprogram, az erdészeti közmunkaprogram folytatása, amely 3-4 éve elég jól halad, és ezt kibővítjük a vízügyi közmunkák, a közösségi létesítmények karbantartásával.
Azt gondolom, hogy ezek az elképzeléseink, de nem mondtunk le arról sem, hogy kiszámoljuk elsősorban a zöldség-gyümölcs ágazatban az egy hektárra vagy egy adott egységre jutó élőmunka-igényt, és ezt szeretnénk olyan rendezett keretek közé helyezni, ahol nincs az a hajcihő, ami eddig volt a munkaügyi felügyelőség részéről. Mindenki kifizeti a ráeső rész terheit, és gyakorlatilag nincs ilyen-olyan eljárás miatti rohangálás, nincs más. Ez is benne van a programunkban, és szeretnénk átnyomni a kormányon. Úgy láttam, hogy fogékonyak ezekre a javaslatokat.
Az ÚMVP is hozzá tud járulni a továbbiakban a vidéki és az agráralapú munkahelyteremtéshez, hiszen elsősorban a nagy élőmunka-igényes ágazatokat, a zöldség-gyümölcs ágazatot és az állattenyésztést hirdettük meg a pályázatainkban, valamint élelmiszeripari beruházásokat, amelyek a vidéki építőiparban is nagyon komoly feladatokat és új megrendeléseket tudnak jelenteni.
Indul a biomassza energetikai hasznosításának a második része. Azt gondolom, hogy a térségi, vidéki, kiskapacitású erőművek létrehozásával ez a programunk is segítheti az ott élő emberek munkáját, hiszen itt nagy munkaigényes mezőgazdasági termelésről, lágy- és fás szárú növények telepítéséről és új munkalehetőségek teremtéséről van például szó, hiszen ezeket a termékeket fel is kell dolgozni, el kell juttatni ezekhez az erőművekhez, és ott kell célszerűen felhasználni.
A nem mezőgazdasági szektorban az egyes vidékfejlesztési programok, amelyek közül alapvetően négy már megindult, de a következő időszakban fogjuk meghirdetni őket, a mikrovállalkozások fejlesztése, a turisztika, a nem mezőgazdasági tevékenységgé való diverzifikálás, tehát ezek azok a már meghirdetett és a továbbiakban is hirdetett programok, amelyek szintén a vidéki foglalkoztatottságot próbálják megvalósítani.
Azt gondolom, továbbra sem mondhatunk le arról - bár léptünk ebben előre, de soha nincs vége ennek a munkának -, hogy az agrárgazdasághoz és a vidéki vállalkozásokhoz, a beruházások ösztönzéséhez a gátakat, az akadályokat, a fölösleges eljárásokat, jogszabályokat megváltoztassuk és megszüntessük. Így például a földügy területén már elindult az a munka, a végénél tartunk, hogy újraszabályozzuk a beruházáshoz igénybe venni tervezett mezőgazdasági területek kivonásának és az ingatlan-nyilvántartásnak a szabályait. Félreértés ne essék, minden erővel védjük azt, hogy minél több terület megmaradjon mezőgazdasági művelésre, de nem lehet tartósan fenntartani olyan szabályokat, amikor az önkormányzat egy területen egy vállalkozási parkot akar létrehozni, és minden résztvevőtől kérik a végleges építési tervet, és ezt egyszerűen lehetetlen produkálni. Az tehát rendben van, hogy minden eszközt megragadunk azért, hogy védjük a földterületet, hogy a lehető legkisebb kivonások történjenek, de ezt ne úgy tegyük, hogy a beruházások és az önkormányzatok fejlesztése elé mesterségesen olyan akadályokat állítunk, amelyek lehetetlenné teszik ezeknek a megvalósítását. Hiszen mindenki számára nyilvánvaló, hogy évek alatt akarja betelepíteni vállalkozásokkal azt a parkot, amit ilyen területre akar kivinni, és nyilván nem lehet, észérvekkel mindenki nem állhat elő végső kivitelezési tervekkel, mert nem lehet megoldani ezt a feladatot. Tehát ilyen típusú változtatás is szükséges.
A környezetvédelemmel továbbra is nagyon keményen harcolunk azokért a szabályokért és azért az elvért, amit mindig mondani szoktunk, hogy ne tőlünk féltsék alapvetően a természetet, hanem azoktól, akik tényleg rongálják. Tovább folynak ezek az egyeztetések, az elmúlt évben sikerült jelentős előrelépést elérni, de nincs vége a dolognak, a következő időszakban is kénytelenek vagyunk ezzel foglalkozni.
A szállítás és szállítmányozás szabályainak az egyszerűsítése. Ismét rá kellett jönnünk arra, főleg a gazdaszervezetek részéről jött nagyon kritika alapján, hogy nem lehet az európai uniós szabályokat egy az egyben Magyarországra adaptálni, ezért a minisztériumban egy nagyon erős munkabizottsággal azon dolgozunk, hogy megváltoztassuk ezeket a szabályokat. Hosszabb időre szóló engedély lenne, amelybe csak azt kell beírni, hogy mely utakon és hogy közlekedik a gazdálkodó, és a széles vagy hosszú járművekre vonatkozó szabályokat is nagyon gyorsan megváltoztatjuk, kivesszük abból a kategóriából, ahol igen jelentős büntetési tételek vannak, és visszatesszük abba a kategóriába, ahol ha valaki tényleg megszegi a szabályokat, nem 200 ezer forintnál kezdődik a büntetés. Azt gondolom tehát, hogy azon kívül, hogy a pénzügyi feltételeket, a banki feltételeket igyekeztünk megteremteni a gazdálkodáshoz, ezen kívül a foglalkoztatásban is szeretnénk ebben az évben előrelépni.
Az első, bevezető kérdések között elhangzott, hogy hogy néz ki a költségvetésünk, és mi az, ami minket érint. Köztudott, hiszen több gazdaszervezetnél jártam már, így a Magosz elnökségi vagy választmányi ülésén, illetve a kibővített elnökségi ülésén is, ha jól emlékszem, részt vettem, és ismertettem ezeket a számokat. Hogy a válságkezelésből ebben az országban mindenkinek ki kell valamilyen szinten vennie a részét, ez egy általános elv, amely alól mi sem húzhatjuk ki magunkat. Hiszen ha a nyugdíjas a 13. havi nyugdíjának, a közalkalmazottak 13. havi bérének a megvonása - hogy csak a legismertebbeket mondjam -, vagy a gyes, gyed időtartamának a lerövidítése, a vasúttól valamilyen módon való pénzelvonás felmerül, és számtalan példát sorolhatnék, akkor mi, agrárosok nem tudjuk azt mondani, hogy minket semmilyen módon sem érinthet ez a válságkezelés.
Az első elképzelés - ezt is őszintén elmondtam a gazdaszervezeteknél is, ahol jártam - egy nagyon vad elképzelés volt. Az első elképzelés az volt, hogy a magyar támogatási részt teljes egészében meg kell szüntetni, hiszen nincs módja és lehetősége az országnak ezt kifizetni. Többször elhangzott az a vád, hogy egyedül Magyarország nem fizeti ki teljes egészében ezt az összeget. Szeretném elmondani, hogy az új tagországok közül mindösszesen kettő volt a tavalyi évben, amely ezt teljes egészében kifizette. Mindenhol vannak gazdasági gondok és problémák, és mindenhol elcsipegetnek az állami költségvetés javára ezekből a pénzekből, hol többet, hol kevesebbet. Mi azt kerestük, hogy az 57 milliárdos első elvonás helyett mi az - és nem pénzügyileg néztük meg, hogy mit lehet elvonni, hanem szakmailag közelítettük meg a kérdést, és óriási baj, nagy probléma, hogy ez a 33 milliárd elvonásra került -, amit az ágazat még működőképesen meg tud oldani, és mi az, ami a legkevésbé fájdalmas megoldás. A szakmai gondolkodásunk alapján mondtuk azt a kormánynak, hogy az 57-ről szó sem lehet, meg ez nem tárgyalási alap, ezt én a magam részéről semmilyen módon nem tudom elfogadni; egyetlenegy olyan támogatási forma van, amit átmenetileg talán tudunk nélkülözni - persze majd az idő bizonyítja ezt be -, ez pedig a növénytermesztés esetében a Top-upnál a 33 milliárd forint elvonása a GOFR-növények, a gabona, az olajos növények, a fehérje esetében.
Két dolgot kellett figyelembe vennünk. Az egyik a támogatások érkezése, a másik pedig a devizaárfolyamok változás volt. Erről a 33 milliárd forint elvonásról, azért, hogy mindenki pontosan értse, mondanék néhány számadatot. A SAPS és a Top-up támogatási keret 2008-ban 155 plusz 78 milliárd, azaz 233 milliárd forint volt. A SAPS- és a Top-up támogatási keret 2009-ben az elvonással együtt -a devizaárfolyam-változással és a 10 százalékos SAPS növekedéssel - a SAPS 213 milliárd forint lesz, és 45 milliárd lesz gyakorlatilag a Top-up része, tehát 258 milliárd forint lehet 280 forintos euróárfolyamon számolva. Tehát nem csökken, hanem nő. De ember nincs, aki megmondja nekem, hogy két hónap múlva mennyi lesz az euró árfolyama, ezért mondom a számot, és hogy hány forintos euróárfolyamon számolunk. A 2008. év után járó tényleges SAPS- és Top-up-kifizetés forintban: a SAPS 31 450 forint, a Top-up pedig 10 656 forint, azaz 42 106 forint volt. Ha 2009-ben az előző számtan alapján a SAPS-támogatást adjuk, ha 280-as euróval számolunk, és mondjuk a területtel, azzal a 4 955 870 hektárral számolunk, ami, most már nem tűnik úgy, hogy nagyon növekszik, akkor 43 ezer forintos hektáronkénti támogatást tudunk földalapú támogatásképpen kifizetni.
Azt mondhatjuk tehát - és még egyszer hangsúlyozom: rettenetesen fáj a 33 milliárd forint -, hogy az előző évhez viszonyítva ezen viszonyok között, amelyeket az előbb mondtam, nem csökken a földalapú támogatás sem, és a dolog lényege ott következik, hogy az állattenyésztési és a külön borítékban adott támogatások mindegyike növekszik az árfolyam-elszámolás következtében, így mind a két dohánynál, a Burley-nél és a Virginiánál is egy jelentős növekedéssel számolhatunk, a tejnél is a 8 forint 3 filléres átlag helyett 8,60-nal, az anyatehénnél a majdnem 40 ezer forint helyett 50 ezer forinttal, a hízómarhánál a 45 ezer forint helyett 58 ezer forinttal, az anyajuhnál pedig az 1600 forint helyett 1870 forinttal számolhatunk. Azt gondolom tehát, hogy ha szakmailag nézzük meg, és elfogadjuk a természetesen nem elfogadhatót, a 33 milliárdot, akkor, azt gondolom, szakmailag azt a megoldást kerestük meg, amely kezelhető költségvetési szempontból a következő évben.
Néhány mondatot zárásképpen arról az etikai kódexről, amelyben egy több mint féléves munka eredményeképpen sikerült megegyeznünk. Ezt a szakmai szervezetek, a MOSZ, a Magyar Agrárkamara, az ÉFOSZ, az OKSZ, a Kereskedelmi Szövetség, az ÁFÉSZ, a terméktanácsok - a Tej Terméktanács, a Zöldség-gyümölcs Terméktanács, a vágóállat és hús, valamint a Baromfi Terméktanács írta alá, és a lényege nagyon röviden az, hogy a magyar termékek minimum 80 százalékos arányát biztosítani kell a polcfelületeken az alapvető termékcsoportokból, így mindenekelőtt a tejtermékekből, a húsból, a zöldségféléből és a gyümölcsökből. Július 1-jével indul a mérés, és a minisztérium, a mi szakmai szervezeteink háttérintézményeink fogják ezt kontrollálni és ellenőrizni.
A visszatérítések tekintetében ugyan nem sikerült számszaki arányban, kondícióban megegyeznünk, de én azt gondolom, nagyon lényeges megállapítások születtek, amelyeket mindenki aláírt. Csak ténylegesen megrendelt és teljesített, valós többletszolgáltatásokért kérhető a szerződésben rögzített módon arányos összeg, tételesen tiltott az új üzletnyitás és a termék belistázási díja például, ezeken túl még több minden, de ezek a legfontosabb kérdések.
Az árképzési szabályokban is megegyeztünk az etikai kódexben, és ami nagyon lényeges, hogy a hazai és a külföldi termékeknél azonos árképzési szabályokat kell alkalmazni, azaz nem lehet, hogy a magyar termékektől kér, ugyan ellenszolgáltatások fejében, fizetést, és ugyanezt nem teszi meg a külföldi termékek esetén. A saját üzletben előállított termékeket sem árulhatják önköltségi ár alatt, ez a péksütemények kapcsán, egyéb területeken okozott nagyon sok problémát nekünk az elmúlt időszakban. És nem forgalmazhatnak szezonterméket akciós áron az adott termék hazai értékesítési szezonjának a kezdetén, mondjuk az egyharmad részében. Ez vonatkozik a dinnyére és az egyéb problémákra, mindenki ismeri és tudja, miről van szó.
A sajátmárkás termékeknél, amelyek felé eltolódik a termelés, ha a termelő igényli, a gyártó nevének és címének a feltüntetését is alkalmazni kell. Csak olyan terméket állítanak elő vagy forgalmaznak, amely megfelel a szakmai szabályoknak, az uniós szabályozásnak és a magyar élelmiszerkönyvben meghatározott minőségi követelményeknek. Erre fel kérdezték az újságírók, hogy okoz-e árdrágulást. A többi terméknél nem okoz árdrágulást, de úgy okoz átlagár-emelkedést, hogy a 200 forintos virslitől és a többitől ezen szerződés alapján búcsút lehet venni. Tehát a nagyon olcsó, nagyon gyenge minőségű termékek ebbe az egyezségbe nem férnek bele - ez is volt a célunk egyébként.
Az élelmiszer-feldolgozók importjának a korlátozásában is megegyeztünk. Nagy vita a magyar termék fogalmáról volt. Itt több kompromisszum született. Nyilvánvaló, hogy egy egységes terméknél ezt meg lehet határozni, ilyen a sonka, a máj vagy egyéb, és az is nyilvánvaló, hogy töltelékárunál semmilyen mérőeszközünk nincs ma arra nézve, hogy az abba darált-e be lengyel sertéshúst vagy mást. Ezért gyakorlatilag az átmeneti fél év és az első tapasztalatok után térünk vissza a szigorúbb szabályozásra és a százalékos megállapításokra, de a feldolgozók vállalták, hogy a kiemelt jelentőségű hazai termékek körébe tartozó mezőgazdasági alapanyag-szükségleteiket belföldről szerzik be minden olyan esetben, amikor az megfelelő mennyiségben és minőségben, az adott időszakban általánosan elfogadott piaci áron rendelkezésre áll, és árletörési céllal nem importálnak ilyen alapanyagot. Ezt pedig a feldolgozóknál tudjuk a magunk rendszerével ellenőrizni. A termelők és a feldolgozók viszont vállalták, hogy teljesítik a szerződéses feltételeiket, és elsődlegesen a hazai kereskedelmet látják el áruval mindaddig, amíg azt igénylik, hiszen oda-vissza vállalásokat tettek. Az FVM záradékot csatolt a kódexhez, és ebben garantáljuk a működési feltételeket.
Én azt mondom, hogy ezek azok a gondok, problémák és feladatok, amelyeket a következő egy évben meg tudunk valósítani. A törvénykezési ciklusban kérem a bizottság segítségét, hiszen egy rövid időszakról van szó, és néhány nagyon fontos törvényjavaslat fog bekerülni a parlament elé. Ilyen a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat, amely, tudom, megfelelő úton halad, és a parlament elé fog kerülni. Ennek azért van nagy jelentősége, mert én azt gondolom, hogy a borfeldolgozás, a bortermelés, a borpiaci bevezetés és elfogadtatás területén nagyon sok minden történt az elmúlt 5-6 évben, hasonlóan a pálinkához, amely ugyanezt az utat járja be, és azt gondolom, hogy nagyon sikeres még a törvényhozási része.
Köszönöm a képviselő hölgyeknek és uraknak azt a támogatást, amelyet ezekhez a törvényekhez szinte rendszeresen ötpárti egyezség kapcsán adnak, és így tudunk dolgozni. Az erdőtörvény a végszavazás... (Herbály Imre: Módosítók!) ..., a módosító indítványokról szóló szavazás stádiumában van, itt szintén köszönöm azt a segítséget, amit megint a túlzott szabályozás és kötöttségek levétele irányában a bizottságtól mindvégig megkaptunk. Az egyes agrártörvények módosítása szintén a parlament előtt van, a zárószavazás előtt áll. Azt gondolom, hogy ezekben a kérdésekben továbbra a szakmai együttműködést kérem a további időszakra is.
Köszönöm szépen, és ha kérdésük van, szívesen állok rendelkezésre.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Az ülés vezetését átadom Jakab Istvánnak, hozzászólóként szeretnék szót kapni.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnök veszi át.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Megadom a szót Font Sándor elnök úrnak. Parancsolj!
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Miniszterjelölt úr, úgy látszik, az elmúlt időszakot - bármennyire is sikeresnek értékeli a miniszter úr - nem egyféleképpen látjuk. Az azért nem lehet sikere egy mezőgazdaságnak, hogy a mezőgazdaság tavalyi teljesítménye miatt nem lett negatív a magyar GDP. Ez azt jelenti, hogy a nagy bajban lévő mezőgazdaság hozta ezt azzal a kényszerproduktumával, hogy mivel emberek vagyunk, élelmiszert fogyasztunk, tehát itt egy természetes forgalom mindig van - erre utalt a miniszterjelölt úr is. Ez inkább azt a gazdasági helyzetet jellemzi, amelybe a Gyurcsány-kormány süllyesztette a magyar gazdaságot. Azaz - úristen! - hogy is áll akkor a többi nemzetgazdasági ágazat, hogyha ennek a hadilábon álló mezőgazdaságnak kellett megmentenie, hogy a GDP még pozitív szaldóval végezzen 2008-ban - pontos eredményeket egyébként erről még nem tudunk.
Amikor első alkalommal, 2005-ben miniszter lett, akkor épp egy traktoros tüntetés következtében került sor a minisztercserére - legalábbis ahogy mi tudjuk. Aztán ott volt egy kellemetlen dolog, hogy szerződésben ígérték meg több dolgot, az egyik a Hernád-völgyi gazdák 1,2 milliárd forintos kártalanítása volt. Ezt már önnek kellett volna végrehajtania, de mint tudjuk, sajnos nem sikerült. Egy éve voltunk akkor uniós tagok, rengeteg újdonsággal kellett szembenéznünk mind a hazai területen, mind az uniós területeken.
Némi kitekintés az uniós területekre. Annak, hogy elfelejtettük ismertetni a magyar gazdálkodókkal, hogy létezik egy corki deklaráció, és kényszerrel bevezettettük a HACCP-t minden élelmiszertermelőre, annak természetesen egyenes következménye volt az, hogy a kis- és középgazdálkodók sora ment tönkre, és az élelmiszer-feldolgozók sora zárt be egy értelmetlen és egy eltitkolt, az Unióban engedélyezett rendszer meg nem ismertetése miatt, és ezzel teret engedtek a globál szemléletű gazdálkodási módnak és annak az áruházlánc-sorozatnak, amelyet most önök egy etikai kódexszel próbálnak kordában tartani. Megjegyzem: az etikai kódex elindítását egy ötpárti parlamenti határozattal kezdeményeztük 2008 decemberében, így adva felhatalmazást a kormánynak a tárgyalásra. Természetesen kíváncsian várjuk ennek az eredményét. A szándék egyértelmű volt mind az öt párt részéről.
Tehát Unió. Nagyon izgalmas kérdések közepette kellett miniszterként foglalkozni, ha jól láttuk, a nemzetközi kérdésekkel, miközben az Unió teljes agrárszerkezetének az átalakítása is napirenden volt. Ezek Magyarországot rendkívül érintő kérdések, most már nyugodtan elmondhatjuk, hogy sikerként abszolút nem elkönyvelhető változataik kerültek elfogadásra. Volt olyan, amit a miniszter úr nem támogatott, volt olyan, amit támogatott.
Itt volt a legutóbb a tejkvótaemelés kérdése. Teljesen értelmetlen volt a tejkvóta emelésének a kérdésében megegyezni abban, hogy a fő importőreinknek kvótaemelést adunk. Ennek az egyenes következménye lett az a kudarcsorozat, amely most a gazdálkodók sokaságának a tönkremeneteléhez vezetett - a tejtermelő gazdálkodókról beszélek -, hiszen miután az olasz piacon megemeltük a tejkvótát, az olasz piacon többé nem kellett a magyar import tej, aminek az egyenes következménye lett az, amiről most már fél éve vészkiáltásszerűen szólnak a gazdálkodók. Óriási probléma van az 50-60 forintos kényszer átvételi árral, amelyen tejet termelni természetesen nem lehet. Megjegyzem: ugyanakkor a versenytársaink minden eszközt megragadnak arra, hogy a saját nemzeti költségvetésükből kiegészítő támogatást adjanak az állattenyésztési ágazatnak. Mi erre eddig sajnos egyetlenegy módon nem voltunk képesek.
Aztán nézzük a kukoricaintervenció felvásárlását. Azt tudom, hogy ebben a miniszter úr ellenállt, nem értett egyet a kukoricaintervenció olyan módon való megkurtításával, amely végül mégis csak sikeres volt, de ezek szerint nem sikerült partnert találni ahhoz, hogy ne mások döntsenek a fejünk felett ebben. Magyarország, amely bizony a második-harmadik legnagyobb kukoricatermelő, a mi bőrünkre megy a játék, mások pedig kihúzták alólunk azt az ígérvényt, amelyről az uniós csatlakozáskor tudtuk, hogy van egy garancia, hogy ha netán túltermelés állna be, az intervenciós rendszer működni fog.
Aztán itt van a cukorreform. Talán nem is kell itt részletezni, hogy mekkora stratégiai hiba volt ennek a rendszernek az ilyetén való elfogadása, bármilyen küzdésnek és sikertörténetnek lehetett is ezt beállítani. Kaposváron kívül jelenleg sehol nincs cukorgyár Magyarországon, keresztülhurcibálják Hajdú megyéből, akik még egyáltalán akarják, bár most hirtelen elkezdték mondani a cukorrépa-termelőknek, hogy termesszenek. Teljesen értelmetlenül lett szétzüllesztve a cukorrépa-termelési rendszerünk.
Egy szó a borreformról. Pontosan tudjuk, hogy egy nagyon szigorú eljárás indult volna meg, és ebből az lett a siker, hogy nem lett olyan szigorú. De Magyarországra nézve mi is történt? Írásbeli kérdéssel is fordultam ez ügyben a miniszter úrhoz. Ennek egyenes következménye lett, hogy Olaszországból töméntelen mennyiségben áramlott be az importbor, ami szépen tönkretette a magyar kis- és középtermelőket és az asztali- és folyóbortermelőket. Magyarországon az összes bormennyiség 80 százaléka asztali és folyóbor, ezzel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy mekkora területről van szó. A miniszter úr a válaszában azt mondta, hogy őszerinte minden rendben van, itt nincs mit beavatkozni. Tényleg? Akkor hogy lehet, hogy Németországban ez az olasz bor nem jelenik meg? Hogy tudták ott kivédeni ezt? Milyen biztonsági intézkedéseket, ellenőrzéseket foganatosítottak az adott országok a saját termelőik megvédésére az agrárigazgatási szervek vagy esetlegesen az érdekképviseleti szervek?
Hogy aztán ez a nagyon jónak beharangozott szőlő-borreform milyen következményekkel járt? 2008-ban, amikor meghirdették az új szőlőkivágási támogatást, a pályázatra abszolút szabályosan jelentkezőknek alig a 60 százalékát tudták befogadni - ez egyenes következménye volt azon reform elfogadásának, amihez a miniszter úr is a nevét adta -, és most fogalmunk sincs, hogy a kimaradt 40 százalékot áttoljuk az idei évre, és az idei évben bejelentkezőkkel együttesen vajon lesz-e kvótánk arra, hogy a tényleg elavult szőlőterületeket kivágjuk és megújítsuk, a rekonstrukciós támogatás keretén belül újítsuk meg. Most, ha jól hallom, éppen lepárlási támogatáson gondolkodnak, a szőlőrekonstrukciós, a felújítási, a telepítési támogatási keretből elvonnak, azért, mert vannak, akik felelőtlenül gazdálkodtak, és most éppen tönkrementek borászatok, ezeknek a borát hirtelen le kell párolni talán 80 forintos literenkénti áron. Megjegyzem: a szabadpiacon jelenleg nem fizetnek 80 forintot a folyóborért az elsődleges felvásárlásnál. Ennyit az uniós kitekintésről. Csak címszavakban próbáltam megemlíteni tényhelyzeteket.
Aztán visszakanyarodva a magyarországi területre, 2006-ra, a legsúlyosabb kérdés szerintem a madárinfluenza, a járvány volt, ami egy túlreagálást váltott ki a minisztérium részéről, és a túlreagálásnak volt egy nagyon súlyos következménye: azokat a gazdálkodókat, akiknek nem ölték le az állatait, nem kártalanították. Óriási vitánk volt itt, a bizottságban, a miniszter urat is többször meghallgattuk ebben a kérdésben, állította, hogy nem kötelesen kártalanítani az együttműködésre kötelezett gazdálkodókat. Ez nem igaz, a törvény egyértelműen rendelkezik arról, hogy az együttműködésre kötelezett gazdálkodókat azt ért károk miatt kártalanítani kell. Nem hitte el a minisztérium. Mi lett belőle? Per. A pert mind megnyerték azok, akik elindították. Miniszter úr, nem érzi kudarcnak, hogy ami a törvényben le volt írva, azt nem teljesítették, és a bíróságnak kellett kimondani, hogy ezeknek a gazdálkodóknak nagyon komoly kárt okoztak? Arról az ésszerűtlenségről nem beszélve, hogy egész Bács megyét bevonták az intézkedési övezetbe, voltak olyan helyek, amelyek több mint 100 kilométeres távolságokra voltak az adott kiskunmajsai gócponttól. Értem ez alatt az északnyugati, a kunszentmiklósi körzetet, az északkeleti, tiszakécskei körzetet, de lemehetünk a nagybaracskai körzetbe, ahol akkor már nem volt madárinfluenza, tudom, hogy januárban, a kampányidőszak alatt viszont ott volt, bár nem olyan súlyos influenza volt.
Aztán ennek a túlreagálásnak egy olyan értelmetlen következménye lett, hogy madárhálóval fedették le a vízi szárnyasok által lakott területet, a területet, ahol vízi szárnyasokat tenyésztettek, madárhálóval kötelezték lefedni. És nem rendeletben, nem kormányrendeletben, miniszteri rendeletben vagy törvényben, hanem egy utasításban, amelynek az lett a következménye, hogy volt olyan megye, ahol tönkretették ezen gazdálkodók működési lehetőségeit, mert megkövetelte ezt a szakhatóság, aztán volt olyan megye, ahol nem is tudtak róla, hogy a vízi szárnyasoknál le kellene fedni madárhálóval jó néhány hektáros területet. Csak gondoljunk bele: póznák sorát állították fel azok a gazdák, akiktől kikényszerítették az egyes megyék hatóságai az ilyen értelmetlen eljárásokat.
Utána, a kellemesebb után következtek a kellemetlen események: egy nagyon magas terméshozam után 2007-ben egy válságos helyzet állt be, amikor az élelmiszerárak és az alapanyagárak emelkedtek. Mindannyiszor mondtuk: a magyar gazdák által megtermelt terméket, ami itt intervenciós raktárban volt, amely a magyar állam által finanszírozva került be az intervenciós raktárba, kértük, hogy ne adják oda neppereknek, jó lenne, hogyha a magyar állattenyésztőknek adnák oda. Nem sikerült. A miniszter úr jogszabályokra hivatkozott. Nem arra kellett volna, hanem intézkedni kellett volna véleményünk szerint. Kikértük, az adatvédelmi biztos közbenjárásával kellett kikérnünk, mert a miniszter úr nem adta ki, hogy kik kaptak akkor az intervenciós raktárból vásárlási lehetőséget. Az adatvédelmi biztos közbenjárásával mint közérdekű adatszolgáltatást végül nagy nehezen megkaptuk. Borzasztó az az adatsor, amelyben azt látják képviselőtársaim - az adat nyilvános -, hogy melyek voltak azok a multinacionális, nagy cégek, amelyek milliárdos, de nem egy- vagy kettő-, hanem majdnem százmilliárdos nagyságrendben vásároltak és nyerészkedtek a magyar intervenciós raktárkészleteken, miközben a magyar állattenyésztőknek nem jutott belőle. 180 forintos árról elmentek 220-240 forintos árra, az e kettő közötti nyereségkülönbség megszerzéséig. Talán nem kellett volna a minisztériumnak a nevét adnia egy ilyen lehetőséghez.
Ami nekünk nagyon fájdalmas volt az elmúlt időszakban, az a Nemzeti Földalap beolvasztása a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-be. A miniszter úr és az apparátusa megígérte, hogy ami földügy lesz, azon a kezünk és szívünk rajta van, nem engedünk semmit se, hogy bármi rajtunk kívül történjen. A tapasztalat és a tény, minden az FVM tudatán és beavatkozásán kívül történik. Az a - nyugodtan mondhatjuk - rablógazdálkodás, amiből most már bírósági feljelentés van, szerintem a magyar vagyonnal, földvagyonnal való megcsúfolása a hétköznapoknak. Ilyen véleményem szerint nem lehetne. Önök beleegyeztek abba, hogy értékesítési egységbe adják el a termőföldet, kizárva ezzel a helyben lakót, kizárva ezzel a volt terület bérlőjét, kizárva a szomszédos gazdálkodót. És nem kétséges, hogy amikor ilyen tíz- meg százmillió forintokért hirdetnek meg értékesítési egységet, földterületet, az bizony csak a tőkés beruházóknak jut, a helyben lakó családi gazdálkodóknak nem. Ez a folyamat jelenleg is, egyfolytában zajlik. Nagyon sajnáljuk, hogy a miniszter úr ehhez a nevét adta. Semmi kontrollt nem tudnak gyakorolni az MNV Zrt. fölött.
Azt a szlogent sajnos csak szlogenként sikerült tudomásul vennünk, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés egyensúlyát helyre kellene állítani. 2000 óta minden fő állattenyésztési területen 15 százalékos az állatlétszám csökkenése. 2005 óta, a miniszter úr ténykedése óta 10 százalékos az állatlétszám csökkenése minden területen. Olyan hibák sorozata volt, mint például az állatjóléti támogatások elvonása: 4 milliárd forintot állított be erre a minisztérium tavaly, 8 milliárd forintos volt az igény, május-júniusra elfogyott a keret, május-júniusra elfogyott az a keret. Akkor miért mondunk olyat, hogy az állattenyésztés és a növénytermesztés egyensúlyát helyre kellene állítani, amikor a minisztérium rendeleti szinten vonja ki alóluk azt a pici finanszírozási lehetőséget, amivel az állattenyésztést még helyzetbe lehetne hozni.
Mindezeknek, mint említettem, egyenes következménye lett, hogy nettó élelmiszerimportőrök lettünk a 2008. év végére, Magyarország nettó élelmiszerimportőr. Ilyen ezer éve nem történt, hiszen István király óta tudjuk, hogy körülbelül milyen mezőgazdaságot folytatott az ország. Olyan országok vertek meg bennünket hazai pályán, azaz vonták el a saját fogyasztóinkat, mint Szlovákia és Lengyelország. Ez a két ország több élelmiszert exportál Magyarországra, mint mi oda. Ez négy év alatt, az Unióhoz való csatlakozásunk óta történt meg. Megjegyzem, ezeknek az országoknak is ugyanaz volt ám a csatlakozás feltétele, ugyanazok a központi utasítások mennek oda is Brüsszelből, mint a magyar gazdálkodóknak és a magyar agráriumnak, azon országok kormányai valahogy mégis elérték, hogy ott a mezőgazdászok talpra álltak, sőt teret hódítottak itt Közép-Európában.
Itt rátérek a megszorító intézkedésekre, amelyeket csak nagyon szerényen érintett a miniszter úr, legalábbis egyelőre, ahogy én látom. Először is három éven keresztül elvontak 25 milliárd forintot, kezdjük így! 103 milliárd forintból 25 milliárd forintot elvontak a Top-upból, maradt 78 milliárd forint a harmadik éve, és ebből a 78 milliárdból vonnak el most további 33 milliárdot, marad 45 milliárd forint. A 103 milliárd helyett egy átlag árfolyamon számolva - árfolyam-spekulációkat nem számolunk, amivel eddig mindig csak az állam nyert. Mi javasoltuk, hogy adják már tovább ezt az árfolyamnyereséget a gazdálkodóknak, de egyelőre senki nem vette a fáradságot, hogy erre reagáljon, hogy igen, akkor az árfolyamnyereségen osztozzunk meg esetleg. Tehát 45 milliárd forint lesz a magyar gazdák támogatás a Top-up részben a 103 milliárd helyett.
Kérdezem én: van-e esélyünk valaha befogni a francia és a német vagy a spanyol gazdát? Soha! Pedig azt hittük, az Unióban egyszer majd utolérjük őket. De most már nem lesz esélyünk, mivel a koppenhágai szerződés alapján megengedett kifizetést sem teljesítjük, nem lesz esélyünk a szlovák, a lengyel, és úgy látom, a román agrárvállalkozókkal szemben sem, semmi esélyünk nem lesz. 25-28 ezer forintért felvásárolták Magyarország kismalacállományát a román gazdálkodók. Valamiért nekik megéri, nálunk pedig nem tudnak eleget termelni a gazdák, hogy eladják, a magyar gazdálkodónak meg egyelőre nem lesz állatállománya, sertésállománya. A román felvásárlók most átléptek a Dunántúlra. Ott valamiért másképp gondolkodik a minisztérium a mezőgazdaság megsegítéséről - az állattenyésztésről beszélek.
Maradjunk az élelmiszernél, az élelmiszerbiztonságnál! Miniszter úr, 2005-ben, amikor négy minisztérium öt szakmai ágazatához vezényelték az élelmiszer-biztonsági hatósági szervezeteket, akkor ezzel szétverték azt, és így korlátlanul áramlott be az a bizonytalan eredetű élelmiszer, amely kiszorította a magyar termékeket a multinacionális cégek polcairól. Ennek, mint említettem, egyenes következménye lett, hogy itt, hazai pályán vertek meg bennünket a külföldiek, és elfoglalták a saját fogyasztóinkat a mi termékeink elől. Az az MgSzH, amely létrejött, egy olyan monstrum, amelyre nincs tapasztalat, és azt mondhatom, gyakorlatilag nem is tudnak egymásról, és nyugodtan állíthatom, hogy működésképtelen ez a struktúra.
Mellesleg ugyanezen időszak alatt történt, szintén a miniszter úr nevéhez fűződik, hogy megkezdődött a háttérintézmények sorozatos privatizálása a talajlaboratóriumi intézményektől kezdve, amit az SGS Hungáriának adtak. Innentől kezdve mindenki egy magáncéghez fogja ám vinni a labormintákat, most például, amikor az AKG ötéves ciklusa lejár, mintát kell venni megint, minden első és ötödik évben. Eddig állami intézmény volt, most mehetünk szépen a magánintézményhez. Majd megnézhetik, hogy mennyi lesz a talajvizsgálati díj - jegyzem meg. Több helyen nem az agráregyetemek, amelyek szintén pályáztak az állami talajlabor-állomások megvételére, kapták meg azokat, hanem az SGS Hungária, egy multinacionális cég, amely, meg kell jegyeznem, nem egy magyar cég, csak a nevébe beletették a "Hungária" szót, de ez már az ő üzletpolitikájuk, egy multinacionális külföldi cégről van természetesen szó.
És ami talán a legfájdalmasabb pont, az az MVH működése. Azt gondolom, az MVH félreértette a szerepét. Egy elérhetetlen hatóság lett, amely sajnálatos módon sakkban tartja a gazdálkodókat, akiknek bármilyen problémája van, egyszerűen nem lehet velük fizikailag kontaktust teremteni, elzárkóznak az együttműködéstől. A miniszter úrnak folyamatosan írtam a leveleket, bemutatva, hogy hány gazdálkodónál volt téves az ellenőrzés, ami alapján elvonták a támogatást, és mintegy 6-8 hónapos, de írtam olyan levelet is a miniszter úrnak, miszerint egyéves fellebbezésre sem válaszolt az MVH, és nem fizetik ki a gazdálkodóknak a pénzt. Ez teljesen törvénytelen. Az MVH-nak - az első levelemben megkérdeztem, mint ahogy a miniszter úrtól is - hány nap alatt kellene válaszolnia egy fellebbezésre? A közigazgatási eljárásról szóló törvény természetesen egyértelműen rendezi ezt a kérdést: 60 nap, ami egyszer meghosszabbítható 30 nappal, azaz 90 nap alatt mindenkinek kötelessége lenne válaszolni. Ma nincs olyan másodfokú fellebbezés, amelyre az MVH 90 nap alatt válaszolna. Az MVH teljesen törvénytelenül működik. Egyetlenegy probléma van: a miniszter úr felügyelete alatt működik teljesen törvénytelenül az MVH.
A miniszter úr az egyik válaszlevelében azt írta, hogy igen, tudnak a problémáról, a hiányosságot az igazoló szerv a jelentésében feltárta, és az orvoslásra a hivatal intézkedési tervet készített. Gratulálok! Ez egy 2009. március 3-ai miniszteri levél. Kérdezem: és hova jutottunk? A 18 ezer hátralékos ügyet tényleg öt személynek kell elbírálnia a fellebbezési osztályon? Hány év lesz az elbírálási időszak? - kérdezem én. A mezőgazdaságot a természet irányítja, megindul az élet, itt pénzekről van szó, miniszter úr, amit ön pontosan tud, hiszen gazdálkodóként pontosan ismeri ezt a folyamatot. Akkor miért engedjük meg azt, hogy adminisztratív úton megakadályozzák, hogy a gazdálkodók hozzájuthassanak a teljesen jogos igényeikhez?
És akkor a kérdés, amelyre, mint említettem, elég szerény választ kaptunk, az, hogy vajon a most benyújtandó MSZP-Bajnai Gordon-féle megszorító csomag, amelyről nem tudunk, mert tegnap is csak üzeneteket hallottunk, hogy majd a kormányprogram elfogadását kérik. Rendben van, de azért, gondolom, a kijelölt miniszter csak tudja, mire vállalkozott. Ezért kérdeztem, hogy vajon miben, mennyiben érinti az FVM költségvetését. Azt már tudjuk, hogy 25 milliárd, 33 milliárd kerül elvonásra a Top-upból, tehát a 103 milliárd helyett 45 milliárdos, alig 50 százalékos lesz a magyar gazdák támogatása a környékbeli versenytársaikhoz képest, csak a nemzeti kifizetésből, jegyzem meg. De a miniszter úr a válaszlevelében közben megírta, miután Tápiószelén kihelyezett ülést tartottunk, hogy nemcsak 4,7 milliárd forintot zároltak, hanem még egyszer annyit, tehát most már 8 milliárdos a zárolás. Ennek a következménye az, hogy többek között a tápiószelei Agrobotanikai Intézettől is zárolták azt a pénzt, amit a parlament törvény által megszavazott 2008 decemberében, az 500 millióról és a 100 millióról beszélek. Az megint csak egy kérdés, hogy a kormány hogyan írhatja felül a parlament által elfogadott törvényt, de ezt majd rendezzék le önök házon belül! Tehát már tudunk még egy plusz 8 milliárd forintról. De még mindig nem tudjuk, hogy mit tartalmaz a Bajnai-csomag.
Idekapcsolódóan meg kell hogy említsem, hogy gondoltuk, hogy lesz még valami. III. hó 6-án megjelenik a 20/2009. számú FVM-rendelet, amely az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alappal kapcsolatos, a mezőgazdasági termékek értéknöveléséhez nyújtandó támogatások részletes feltételeiről. Ez volt az egyik legsikeresebb pályázat tavaly, nagyon komoly gépészeti, technológiai beruházások kerültek elbírálása mintegy 40-50 milliárd forint értékben, ez nagyon komoly volt. Az ezt szabályozó 2008-ban megjelent rendelet előírja, és erre uniós kötelezettségünk van, hogy ezt a rendeletet minden évben meg kell hirdetni. Ennek próbál eleget tenni a kormány III. hó 6-án. Hogyan? Megint kiírja a feltételeket ugyanerre a pályázatra, de van egy apróság: kicseréli az addig létező 5. §-t, és azt írja, hogy a támogatási kérelmet 2010-ben és ezt követően évente május 5-e és június 16-a között lehet benyújtani. Magyarul 2009-ben nincs ilyen pályázat, ugye? Ez a rendeletnek az értelme, miniszter úr.
Azt gondoltam, hogy ez csak egy tréfa lehet a gazdálkodókkal szemben, de nem. Miután megbukott a kormány, és egy kongresszus is új pártelnököt választ, ezen idő közben III. hó 25-én - látszik, hogy itt egy új kormány jön - megjelenik egy FVM-rendelet, a 29/2009-es, és akkor most sorolnám, hogy miről szól. A rendelet csak arról szól, hogy milyen időpontokat cserélnek ki már létező rendeletekben. A rendeletek mindegyike az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból történő pályázati pénzlehívás szabályairól szól. Ebben a következőket olvashatjuk például: "1. A mezőgazdasági energiafelhasználás megújuló energiaforrásokból történő ellátása.". A miniszter úr mondta, hogy milyen fontos lesz a biomassza- és a megújulóenergia-program fejlesztése. Miniszter úr, ön nem olvasta a saját rendeletét, amelyben azt írja, hogy ezen megújuló energiaforrásokhoz benyújtandó pályázatot a 2010. évtől lehet majd április 1-je és április 30-a között beadni, azaz 2009-ben megszüntették. (Godó Lajos: Március 16-án kiírták!) Azaz 2009-ben e rendelet alapján, úgy néz ki, hogy megszüntették. És akkor sorolom a következőket: a 2. pontban ugyanezzel a technikával a kertészet korszerűsítéséhez nyújtandó támogatásokra csak a 2010. évtől lehet pályázatot benyújtani. A kertészeti gépek, technológiai berendezések beszerzéséhez nyújtandó támogatásra a pályázatot - módosítva az addig élő rendeletet - a 2010. évtől március 1-jétől lehet benyújtani. Az erdészeti célra használt gépparkfejlesztésre 2010. év március 1-jétől lehet pályázatot benyújtani. A növénytermesztési létesítmények korszerűsítésére benyújtandó pályázatokat 2010. és 2011. évben évente március 1-je és 31-e között lehet benyújtani.
Miniszter úr, talán azt is el kellett volna mondani, hogy így vonják ki a pályázati pénzalapokat, így semmisítik meg, ha jól értem, a pályázati pénzalapokat, azaz így, ezen technikákkal spórol rajtunk az MSZP-Bajnai-kormány. Nagyon szépen kérem, részletezze, hogy miért adja a nevét ehhez, és hogy hány ilyen aknát kell még nekünk itt felszednünk, ahelyett, hogy önök megmutatnák, hogy hol vannak ezek az aknák elhelyezve - szerintem ez utóbbi lenne a sportszerű.
További konkrét kérdések:
Miniszter úr, vajon vállalkozik-e arra, hogy kormányülésen kezdeményezze mondjuk azt, hogy a digitális táblák beszerzését szüntessék meg, halasszák el? 28 milliárd forintról van szó. Az oktatásban digitális táblák beszerzését rendelték el két éve 28 milliárd forintos értékben. Én arról nem hallottam, hogy a megszorító program keretében lehet, hogy nem most lenne szükség digitális táblákon oktatni a gyerekeket. Lehet, hogy már nem palavessző és palatábla van, de a hagyományos, orosz módszerrel oktatott Magyarország egyelőre még úgy-ahogy állja a sarat, és nem biztos, hogy a digitális tábla beszerzése a legnagyobb problémája ma Magyarországnak. Ön arról beszélt, hogy ha a nyugdíjasoktól ennyit veszünk el, és akkor a mezőgazdaságnak is ki kell vennie a részét. Igen. De tényleg az a legnagyobb probléma ma Magyarországon, hogy digitális táblákon oktatjuk-e a gyerekeket 28 milliárd forintért? Onnan azért tudnánk tenni egy kis pénzt esetleg abba a pályázati pénzalapba, amit most szüntettek meg, ha jól értem a rendelet tartalmát.
Kérdezem, hogy miután 2008 nyara óta jeleztük a túl széles járművek kérdését - hallottam rá utalást -, miért kell még mindig erre várni? 2008 óta folyamatosan büntetik az embereket 200 ezer forintra. (Gráf József: Ez a minimum sajnos!) A 200 ezer forint nem a minimális érték, hanem a rendelet alapján kiszabható maximális büntetés. Meglepő módon a rendőrök azonnal ezzel kezdik. (Közbeszólások: - Gőgös Zoltán: Nem jól mondod! Ha nem ismered, miért mondod?!) Ha ebben esetleg vita alakul ki, akkor idehozom a közlekedési miniszter úr erről írt levelét, amelyhez mellékelte a rendeletet, kimásolta, és kijelölte nekem, hogy mi alapján büntetik meg az embereket a rendőrök. Én írtam az földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek és a közlekedési miniszternek is, de a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztertől nem kaptam választ, hiszen szakmai okok miatt a közlekedési miniszter válaszolt - akkor fogadjuk már el, hogy a közlekedési miniszter valószínűleg jót válaszolt, én csak erre tudok hivatkozni egyelőre. De talán ne az legyen a kérdés, hogy a minimum vagy a maximum a 200 ezer forint, mert hogy ennyire büntetik, az egészen biztos, hanem hogy miért kellett 2008 kora tavasza, nyara óta várni arra, hogy ezt a kérdést megoldjuk? Miért nem engedik a gazdálkodókat dolgozni? Hogy lehetett ezt a képtelenséget behozni, hogy az úgynevezett túl széles járművekhez útvonalengedélyt kell kérnie a gazdának ahhoz, hogy áthaladhasson egy főúton vagy egy 4. számú mellékúton, mert jelenleg ilyen a rendelet, és ha a rendőr elkapja az illetőt, 200 ezer forint a büntetés.
Ugyanígy felvetem azt a képtelenséget, hogy ki adta a nevét ahhoz, hogy ADR-vizsgához kössük a gazdálkodók jogosítványát. Az ADR-vizsga a különösen veszélyes áruk szállításának az engedélyezésére szolgál, magyarul arra, amikor vegyi anyagot, gázolajat vagy benzint szállítanak kamionnal. Ez a legszigorúbb vizsgajogosultság. Valaki kitalálta, hogy ha 20 liternél több üzemanyag van a traktor tartályában, vagy netán 50 kilónál több műtrágyát szállítanak, akkor ADR-vizsgás engedéllyel kell rendelkeznie a gazdálkodónak meg a gépének. Ki volt az a nem a Földön járó ember, aki a műtrágyaszóró gépet és a traktorost ADR-vizsgához akarja kötni Magyarországon? Nem beszélve arról, hogy több százezer forintba kerül maga a vizsga, ja, és nem akárkinek lehet letenni, mert "A", "B", "C" kategóriás vezetői engedélynek kell lennie ahhoz, hogy nehézgépjárműves ADR-es vizsgát tehessen le valaki. Bármelyik pillanatban megbüntethetik természetesen a gazdálkodókat.
Megemlítettem az MVH-val kapcsolatos nemtetszésemet, mert folyamatosan rongálja a gazdálkodók törvénybe és pályázatokba vetett hitét, és rendszerint a saját hibájukból, az MVH saját hibájából okozza ezt a problémát. Erre nézve törvényjavaslatot nyújtottam be, például azért, mert az ellenőrzésekről nem értesítik ki a gazdálkodót, és úgy mérnek területet, hogy a gazdálkodó nincs ott. A mérők viszont össze-vissza mérnek, azt a mérési adatot, természetesen a téves adatot utána feladják az MVH-hoz, ami miatt az MVH letiltja a gazdálkodót erről a pályázatról. Erről szól az összes fellebbezés 70-80 százaléka. Ezért a törvénytervezetem az - és kérem a miniszter urat, hogy ezt támogassa -, hogy értesítsük már ki a gazdálkodókat, hogy mikor lesz mérés, legyen már ott a gazda, hiszen segítene az MVH mérőszemélyének abban, hogy nem jó területet tetszenek mérni, meg nem annyi az a mérőszám, mérjük újra, és akkor minden rendben lenne. Nem halmozódnának így az ügyek.
További konkrét kérdésem is van. Mintegy két évvel ezelőtt volt egy belső vizsgálat az MVH-nál, amelynek során a vizsgálók azt tárták fel, hogy gyakorlatilag a mérlegeredményből hiányzik 300 ezer tonna búza. Hogy érzékeljék, mekkora mennyiség 300 ezer tonna búza, elmondom, hogy egy vagonba általában 40 tonna gabonát lehet berakni, egy vagon olyan 12 méter hosszú. Ha ezt a 300 ezer tonnát elosztjuk a 40 tonnával, azt megszorozzuk a 12 méterrel, akkor megkapjuk, hogy egy 90 kilométeres vagonsor jön ki, abba férne vele ez a 300 ezer tonna gabona. 90 kilométeres vagonsor! (Közbeszólások az MSZP-s képviselők soraiból.) Kérdezem a miniszter urat, hogy ennek az eredményéről kaphatnánk-e egy tájékoztatást, hogy hova tűnt a 300 ezer tonna gabona. Ugyanis az akkori vizsgálók csak záradék ellátásával voltak hajlandóak egyáltalán a vizsgálat eredményét letenni az MVH asztalára. Hol tart ma ez a folyamat?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Herbály Imre alelnök úrnak adok szót, az ülés vezetését pedig visszaadom Font elnök úrnak. Arra kérem képviselőtársaimat, segítsük a hozzászólókat. Köszönöm.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelenlévők! Szeretném bejelenteni, hogy nem Font Sándor elnök úr meghallgatása van napirenden (Derültség az MSZP-s képviselők soraiban.), hanem a miniszter urat szeretnénk meghallgatni...
ELNÖK: Egy óra hosszáig beszélt.
HERBÁLY IMRE (MSZP): De te az elnök vagy, és nem vagyunk kíváncsiak arra, hogy te is egy óra hosszáig beszéljél...
ELNÖK: 15 percig. (Közbeszólások az MSZP-s képviselők soraiból: Milyen 15 perc? 35 perc!)
HERBÁLY IMRE (MSZP): Bocsánat, én nem szóltam közbe, légy szíves, hallgass végig! (Közbeszólások.)
Tavaly, 2008. június 21-én hallgattuk meg a miniszter urat. Akkor pontosan válaszolt minden kérdésre. Még szerencse, hogy Magyarország legsikeresebb földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztere ül most itt közöttünk, mert hogyha most végig kellene hallgatnunk a 19 év alatt működő minisztereket, akkor valószínű, hogy egész nap beszélhettél volna, és akkor sem tudtad volna befejezni, mert a többi miniszter annyi hibát elkövetett, együtt a jobboldaliak és a baloldaliak, hogy nem lett volna időd elmondani.
Az lenne a kérésem, hogy a hátralévő időszakban a miniszter urat hallgassuk meg. Ne vádaskodjunk, ne rángassunk elő hajánál fogva problémákat! Beszéljünk arról, hogy sok mindent meg tudtunk oldani, sok mindent meg tudtunk oldani, ami problémaként merült fel ötpárti egyeztetéssel - természetesen akkor is mi engedtünk, hogy legyenek egyezségek. De az, ahogy most az elnök úr felszólalt, az nem stílus, az minősíthetetlen. Tudnám csúnyábban is mondani, ahogy az elnök úr szokta minősíteni a kormányokat, általában a mieinket, a sajátját nem: hazug, bukott... (Dr. Medgyasszay László: Gutaütést ne kapj azért! Nyugi, nyugi!) Laci, nyugodjál meg te is! (Dr. Medgyasszay László: Én nyugodt vagyok, de látom, hogy te nem!) Nem szereted hallgatni? Én is nehezen hallgattam végig. (Dr. Medgyasszay László: Nézd meg a miniszter urat, milyen nyugodt!) Persze.
Az lenne a kérésem, hogy kultúremberekhez méltóan folytassuk le ezt a miniszteri meghallgatást, és arról beszéljünk, hogy mit tudunk tenni együtt annak érdekében, hogy a 2009. év hátralévő részében azok a problémák, amelyek előttünk állnak, lehetőleg megoldódjanak vagy csökkenjenek. És azt szeretném kérni tőletek, hogy a stílus azért legyen kulturált.
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterjelölt: Elnézést, nekem lenne egy kérésem. Mivel nagyon sok kérdést feltett az elnök úr, azokra hadd válaszoljak, és úgy menjünk tovább, mert ha összejön ötven kérdés, elég nehéz rá válaszolni. Nem tudom, lehet-e akceptálni a kérésemet.
ELNÖK: Igen, lehet, egy pillanat!
Én azt gondolom, alelnök úr, hogy egy elég izgalmas helyzetben került sor ennek a kormánynak a bukására és egy új, nem tudjuk milyen tartalommal megbízott kormánynak a generálására. Amiről én beszéltem, az mind megtörtént az elmúlt időszakban, kikerülhetetlenül a miniszter úr időszaka alatt. Ezekből az időszakokból tapasztalati tényeket próbáltam felvillantani, azzal, hogy ezekre vajon milyen válaszokat ad a miniszter úr, mitől lesz másabb a minisztersége a mi megítélésünk szerint, mint amilyen eddig volt. Én ezért próbáltam meg az elmúlt időszakot áttekinteni.
Azt azért nem gondolnám, hogy a miniszterjelölt meghallgatása abból áll, hogy, kedves jelölt úr, régóta ismerjük egymást, ismerünk, tedd, amit teszel, és viszontlátásra. Ezt azért nem gondolnám. És nagyon kérem az alelnök urat, hogy a képviselői jogosultságunkban ne hátráltassa, és ne akadályozza a bizottság ellenzéki képviselőit. Én azt gondolom, nem léptem túl egyetlenegy olyan határt sem, amelyet a miniszterjelöltek meghallgatásánál általánosan lehetne alkalmazni, akár kormányoldalon, akár ellenzékben van egy képviselő.
A közbeszólásra annyit, hogy mielőtt felvezettem a gondolataimat, az alelnök már közbeszólt.
Megadom a szót a miniszter úrnak.
Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterjelölt válaszai
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterjelölt: Köszönöm. A felvetések egy részére szükségszerű magyarázatot adni, de kénytelen vagyok megjegyezni, hogy az elhangzottak egyik része szakmailag annyira nonszensz és annyira a hozzá nem értésről tanúskodik, hogy arról nagyon nehezen tudok beszélni. Én a szakmai kérdésekre tudok választ adni, a bukott meg hasonló megjegyzések nem az én profilomba tartoznak; eddig sem politizáltam, ezután sem szeretnék, ezt a bizottság tartsa meg magának, és itt vitassák ki ezeket a kérdéseket, ha lehet. A szakmai kérdésekről beszélnék.
A mezőgazdaság nagy bajban van. Szeretném elmondani, hogy 50 százalékkal nőtt az agrár GDP az elmúlt évben, és még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy az, hogy nettó importőr, az bizonyos élelmiszerekre és bizonyos országokra vonatkozik; ezt összefüggéseiben kell megnézni, és nem lehet kiragadott számokkal dolgozni. 5,7 milliárd az agrárexportunk. Amikor én átvettem a tárca irányítását, 3,2-3,3 milliárd volt. Erre azt mondani, hogy romlott a helyzet... Nem tudom, lehet, hogy a mínusz számokat nem ismerem, lehet, hogy az iskolában nem tanították meg rendesen, de szerintem ez csak pozitívum, ahhoz képest majdnem megduplázódott. A nettó bevételünk, az import és az export közötti különbség gyakorlatilag 1,9 milliárd euró. Gyakorlatilag nincs olyan ágazata az egész magyar gazdaságnak, amely nettó megtakarítást tudna létrehozni. Erre azt mondani, hogy ez nem eredmény vagy hogy rossz eredmény... Még egyszer hangsúlyozom, hogy egy picit számolni kell, meg végig kell nézni az alapdolgokat.
Romániát meg Szlovákiát mondja az elnök úr példaként. Románia a magyar áruexportban a 10-11. helyen állt, ma az első helyen áll, nagyon rossz példa. Én nem szívesen mondok véleményt senkiről, félreértés ne essék, ha van itt újságíró, ne is írja meg, nem ezért mondom, de gyakorlatilag nincs mezőgazdasági termékük. Ezért viszik a malacot, nem azért, mert ott olyan jól gondoskodik az agrárminiszter. Pont a fordítottja van, tisztelt elnök úr. Nincs mezőgazdasági termelés, amely el tudná látni az országot. A 11. helyről az első helyre ugrott Románia. Németországot, ahova 30 éve hagyományos, klasszikus agrárexportunk van, megveri a mi exportunk tekintetében. Tehát gyakorlatilag épp a fordítottjáról van szó.
Ha Szlovákiát és Magyarországot viszonyítjuk egymáshoz, nézzük meg Magyarország és Németország viszonyát, mert ott nőtt a magyar élelmiszerexport, ahol igényes piac van, ahol magasabb árakat kapunk a termékeinkért. Ahol nem tudunk árversenyt folytatni, azaz Szlovákiában, ahova csak alacsonyabb áron tudjuk vinni az élelmiszert, tudtuk, mert az euró bevezetésével most egy picit más a helyzet természetesen, de idáig, az elmúlt évig az volt a helyzet, amit mondtam. Nem oda visszük a termékünket, ahol kevesebbet kapunk érte. Ezt is csinálhatná egy agrárpolitika, csak nagy buták lennénk, ha ezt az utat járnánk. Az igényes európai piacokra folyamatosan nő az agrárexportunk. És azokba az országokba, ahol a fizetőképes kereslet nem engedte meg, hogy a magasabban feldolgozott magyar élelmiszert oda tudjuk vinni, azokba az országokba csökkent az export, és onnan több jött ide. Jelen pillanatban éppen három tejipari üzem van felszámolás előtt Szlovákiában, megnézzük, hogy utána hogy alakul a helyzet, és hogy mi lesz ennek a következménye.
Egy picit tehát összetettebben és komplexebben kell ezt a kérdést nézni, és a nagy számokból kell levezetni. Még egyszer hangsúlyozom: rendkívül büszke vagyok arra, hogy jó másfélszeresére, majdnem a kétszeresére nőtt a magyar agrárkivitel az idő alatt, amióta én vagyok a miniszter. Én ezt egy nagyon komoly számnak tartom. Az összes többi szám valamilyen módon hamisítvány, hiszen a statisztika arra való, hogy bebizonyítsam valamiről, hogy fehér, vagy hogy bebizonyítsam valamiről, hogy fekete, attól függ, hogy milyen számokat veszek ki belőle. A szándék alapján mindent be lehet bizonyítani. De ezzel fő számmal, hogy nőtt az agrárexport, és hogy majdnem 2 milliárd pozitívum a szaldónk, nem lehet mit kezdeni. Ezt azért valahogy a helyére kell tenni. Én ezt gondolom erről.
Egyébként az eredményességi mutatók is meg fognak jelenni az agrárágazatban a következő időszakban, meg lehet nézni, semmi szégyellnivalónk nincs Európában az agrárágazat jövedelmét és eredményét tekintve. És, még egyszer mondom, ugyan jó időjárásunk volt az előző évihez viszonyítva, de a GDP-részesedésnek ez az 50 százalékos növekedése azért nem volt semmi a magyar agrárium részéről.
Hernád-völgyi gazdák. Mind a két esetben bevittem a kormány elé a kérésüket, egyetlenegy esetben sem teljesítette azt a kormány, nem volt forrás ennek a megvalósítására. Nem rajtam múlott, nem én kötöttem az egyezményt, de ami feladat rám hárult, azt megpróbáltam elvégezni. Mindent én sem tudtam elérni, de amikor kellett a 7 milliárd az almához és máshoz - ezek már az én időszakomban történt események voltak -, azt mindig kiharcoltam az ágazat számára.
HACCP. Így nem igaz a megközelítés, mert nem minden termelőre, csak egy bizonyos méret feletti termelőkre vonatkozott, és egy bizonyos méret felett, én azt gondolom, már nagyon komoly egészségügyi előírások vannak. Ha mi ezt az exportot tovább akarjuk bonyolítani, akkor nagyon magas igényeknek kell megfelelnünk, és én azt gondolom, a magyar élelmiszerkönyv is sokkal szigorúbb vagy jelentősen szigorúbb, mint ami más országokban van, de ugyanennek kell vonatkoznia az exporttermékeinkre is. Magyar áruval még nem buktunk meg igazán néhány kisebb esetet leszámítva, de én nagyon szeretném, ha a következő időszakban sem fordulna ilyen elő. A vágópont programunkat éppen ezért hirdettük meg, sőt az egyik iskolánkban létre is hoztunk egy ilyet, ott bárki megtekintheti, megnézheti, hogy hogy kell egy egyszerű vágópontot létrehozni. Pályázni is lehet rá, és el lehet érni ezt a lehetőséget.
Az intervenciót többször is előhozta az elnök úr. Megint nem tudok mást mondani: nem a magyar MVH tulajdonában volt a kukorica. Hogy kik nyertek egy nyíltan meghirdetett pályázaton, ahhoz semmi közünk nem volt. A nyílt pályázatokon megtett ajánlatok kapcsán az MVH-nak annyi dolga volt, hogy összeírta azokat, kiküldte az európai intervenciós központba, az pedig megmondta, hogy a 150 és 160 euró közötti pályázatok nyertek. Az égvilágon semmi közünk nem volt hozzá, a kukorica sem a miénk volt. Volt egy nagy ötlete még: hogy foglaljam le, ami a Btk. szerint lopásnak minősül. Erre szólított fel engem nyilvánosan, de azért ezeket csak nem szoktam végrehajtani, azért az utasításokat is mérlegelni szoktam. Nem a mi kukoricánk volt, semmilyen közünk nem volt hozzá. A veszteség pedig abból adódott, hogy néhány csaló kilopta a kukoricát, alátette a szalmabálát, és visszatett a tetejére. Hasonló problémák a világon mindenhol előfordulnak, de ez a kálóba megy egyebekbe be van építve. Semmilyen eljárást nem indított az MVH ellen egyébként ebből az ügyből kifolyólag az Európai Bizottság, mert tudomásul vette, hogy 9 millió tonna kukorica intervenciós tárolása, forgalmazása, eladása bizonyos veszteségekkel jár. A veszteséget természetesen meg kellett állapítani, jegyzőkönyvben is, az okokat is, meg is tették a rendőrségi, a bírósági, a mit tudom én milyen feljelentéseket azokkal szemben, akik ezért felelnek. Szégyelltem a dolgot egyébként, őszintén meg kell mondanom, sosem szereti az ember, ha a rá bízott áru egy része, ugyan - még egyszer elmondom - igen jelentéktelen része, akárhány kilométeres vagonsor lenne is, eltűnik; az összes 9 millió tonnához viszonyítva egy elenyésző rész. És nem azt mondom, hogy szó nélkül, de tudomásul is vette az Európai Bizottság ezt a lehetőséget. Ezzel ez volt.
Tejkvóta. Az a baj, hogy én egyet nem teszek soha, bizottsági ülésen sem, meg amióta ezt az ágazatot irányítom, hogy hazudjak. Azért nem hazudok, amit mondjuk Glattfelder úr is, aki nagyon jó barátom és akivel szakmailag egyetértünk, vagy ön is megteszi néha a szavazás kapcsán, a tejkvótaszavazás... Most még egyszer elmondom mindenkinek pontosan, hogy mi történt. Az első változatnál, az 1 százalékos kvótaemelésnél két variációt javasoltak. Az egyik az volt, hogy 1 százalékos kvótaemelés, a másik variáció az volt, hogy minden olyan országtól, amely nem használja ki a tejkvótáját, elveszik a fölösleget - aki ért hozzá, az gondolja végig, hogy mi volt a második javaslat! Nem volt más választásom, a kettő közül valamelyik mellé oda kellett állnom, és a második alternatívánál teljes egészében elvesztettük volna azt a tejkvótát, amire még növekedést lehet alapozni, és nemcsak a létszámcsökkenés, hanem a fajlagos tejtermelési növekedés miatt is. Tehát tudomásul kell venni, hogy az ember néha olyan döntési helyzetekbe kerül, amikor bármelyik ujját harapja, az fáj, és amelyik kisebb vagy kevésbé fáj, azt kell megharapnia. Az 1-1 százalékos kvótaemelés kapcsán, amely a Health Check kapcsán lett elfogadva, pedig felhívtam a Tejterméktanácsot, hogy úgy mentem ki, hogy semmilyen kvótaemelést nem szavazok meg, de arról az egész csomagról, amelyben egy sor kedvezményt kapott Magyarország is és a többi ország is, együtt kellett szavazni. Vagy a Health Check csomagját nem fogadja el Magyarország egyedül, és ami bántott, az Glattfelder úrnak az a kijelentése volt, hogy az 1 százalékos szavazásnál hezitált a bizottság, és az én szavazatommal lett megszavazva. Az a hezitálás azt jelentette, hogy 24 ország elfogadta, és kettő hezitált gyakorlatilag, Németország és Ausztria, amelyek tartózkodtak végül is a szavazáskor. Hogy dönthettem volna én el ezt a kérdést? Nekem csak azt kellett eldöntenem, hogy a kettő közül melyik mellé állok, mert ez az alternatívalehetőség volt. De még egyszer hangsúlyozom, hogy mindegy, ez nem érdekes, mindenkinek saját magának, a saját lelkiismeretének kell elszámolnia, hogy mikor mit mond.
A nyerstejkivitelről el szeretném mondani, hogy minden olyan, ami nyersanyagkivitelen alapul, az egy adott piaci helyzetet tud meglovagolni. Nekünk nem az a hosszú távú célunk, hogy nyerstejet vigyünk ki Olaszországba, hanem az a hosszú távú célunk, hogy az alföldi tejet és a többit olyan forgóeszközhitellel és lehetőségekkel lássuk el, hogy minél nagyobb részét itt tudja feldolgozni, és termékeket vigyen ki az országból. Ez mindig csak egy divat, egy lehetőség, egy szűk területre való behatolás. Mindenki tudta, hogy nem lesz örökké ekkora igényük az olaszoknak, mert előbb-utóbb mindenki megcsinálja magának, akinek normális lehetősége van, és nagyon rossz megközelítés az, hogy erre alapozunk hosszú távon.
Így alakult ki a borbehozatal: a kamion kifelé tejet vitt, visszafelé meg semmit nem hozott, kitalálták az okosok, hogy valamit hozni kellene, és folyóbort hoztak visszafelé, hogy rendesen ki legyen fizetve a fuvar. Ebből adódott a behozatal. És most nincs olaszbor-behozatal, egyrészt az árfolyam miatt, másrészt azért, kedves elnök úr, mert akik a legjobban tiltakoztak az olasz bor behozása ellen, elsőnek azok buktak meg azzal, hogy azzal hígítják a magyar bort. Csak ezzel a nagynyilvánosság elé nem nagyon merek kilépni, mert azzal az egész magyar bor reputációját elrontom. Azok az alföldi borászok buktak meg először, akik gyakorlatilag a legjobban jártatták a szájukat, hogy leveri az áraikat a bor. Megvan a büntetésük, egyéb minden, csináljuk ezt mi a magunk módján. Csak nagyon nagy hírt nem akarok belőle csinálni, mert a magyar bor reputációját teszem tönkre vele kinn a világban. Úgyhogy mindig visszaérnek ezek az ügyek, és aki a legjobban kiabál valamire, rögtön küldöm a hatóságot, hogy nézze meg, mert az esetek 90 százalékában ő az egyik hunyó, sajnos a négy év alatt meg kellett ezt tapasztalnom. Volt ilyen a bor mennyiségével kapcsolatban, amikor rászedtek a borászok, hogy mennyi lepárlást kérjek, aztán égett a képem két évig az Európai Unióban. Most már óvatos vagyok ezekkel a megközelítésekkel.
Állattenyésztési ágazat semmi. Egyedül Magyarországon van állatjóléti és állat-egészségügyi visszatérítés az Európai Unióban, mi kértünk erre lehetőséget, ez egy 10 milliárd forintos nagyságrend évente. Elsőként Magyarországnak hagyta jóvá ezt a típusú támogatást az Európai Unió. Nemhogy máshol van csak, és itt nincs, hanem csak Magyarországon van, és folyamatban van, hogy a mi kidolgozott rendszerünk alapján mások is igénylik és kérik ezt a támogatást. Egyébként 6 milliárd forint a sertéságazatnál, 4 a baromfinál, és ugyanezen elvek alapján lesz 2,5 milliárd forint - más egyéb intézkedésekkel együtt - a szarvasmarhánál, ahol a tejproblémát próbáljuk levezetni. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ezek a lépések önmagukért beszélnek.
A cukor egy nagyon érdekes kérdés és téma. Bizony kudarc, de nemcsak az enyém, hanem a termelőké és a feldolgozóké is. Mert a 80 ezer forintos kukorica réválmában vagy vágyálmában nem voltak hajlandók tovább cukorrépát termelni a termelők. Könyörögtem nekik, hogy lesz ez másképp is, uraim. A magyar termelők záratták be a három cukorgyárat, nem voltak hajlandóak répát termelni, mert ők 80 ezerért kukoricát meg búzát termelnek. Számtalan szakmai vitánk volt, mindent elkövettünk, hogy megértessük velük a helyzetet, de a magyar gazda nyakas gazda, azt mondták, hogy nem termelnek cukorrépát - most már szívesen termelnének. A gyárak hibája pedig az volt, hogy nem voltak hajlandóak arról az átkozott induló cukorrépa-átvételi árról ellépni. Elléptek, akkor, amikor a gazdák már más típusú vetésszerkezetet állítottak össze. Tehát tipikusan a magyar cukorgyár-tulajdonosok és a magyar termelők problémája az, hogy nem lett Magyarországon tovább cukorrépa-termelés.
Szőlőkivágás. A szőlőkivágás lényege az, hogy az egész Európai Unióban borfelesleg van, így Magyarországon is, kénytelenek vagyunk ezzel számolni. Van egy olyan idős réteg, van olyan bor, amelyet nem lehet jól értékesíteni, ezzel élni kell. Én a magam részéről nem vagyok oda érte, nem is támogatom különösebben, de tudomásul veszem a megváltoztathatatlant. A következő évben is folytatódni fog, amit ebben az évben nem tudunk megcsinálni, visszük a jövő évre, és visszük utána a harmadik évre. De emellett nemzeti borítékot hozattunk létre magyar javaslatra az Európai Unióban, amellyel a szőlőtámogatást, az új telepítést, korszerűsítést és az egész szerkezetváltást támogatni lehet. Ez magyar kezdeményezésre és magyar szövetségeskereséssel történt.
Lepárlás. Én a magam részéről nem tartom szükségesnek a lepárlást, annál is inkább, mert egyszer már megégettek vele a borászok, de azt gondolom, hogy amikor szükség van egy adott felesleg eltüntetésére a piacról, akkor ennek a megoldásnak az eszköze lehet. Én sosem fogok borlepárlást elrendelni, ez az illető szakmai szervezet feladata. Ha az ezt kéri tőlem, és így látja megoldhatónak a borfelesleg levezetését, akkor tudomásul fogom venni, mert nekem az a feladatom, hogy a szakmai szervezetek döntéseit végrehajtsam. Ha ők úgy fognak dönteni, hogy kell lepárlás, végre fogom hajtani. Ha úgy döntenek, hogy nem kell, akkor nem lesz lepárlás. Nem én találom ki, hogy kell vagy nem kell; ők fogják nekem ezt megmondani.
A kártalanítások és az együttműködési kötelezettség. Mi is bajban voltunk ennek a szabálynak az értelmezésével, EU-s magyarázatot is kértünk rá, nem álltunk ebben a feladatunk magaslatán. De vannak olyan bírósági döntések, amelyeket utána tetszett említeni, mondjuk a földeladások és egyebek ügyében, hogy bíróságra meg ügyészségre mászkálunk, kizárólag azért, mert jogtalanul feljelentenek bennünket. Minden eddigi perünket megnyertük, és a pert elindítók komoly kártérítést, bírósági költséget és egyebet fizettek. Tehát végig kell gondolni, hogy milyen ügyekben és ki tesz feljelentést. Gyakorlatilag egyetlenegy FVM-es ellen indult, de ott sem volt semmiféle visszaélés, hanem utasított valakit egy átírásra, amihez nem lett volna joga. Ennyi, ami az FVM-nél földeladások és egyebek ügyében az 56 feljelentés alapján kiderítettek. Még az ügyészség sem veszi a fáradságot, hogy meghallgasson bennünket, mert annyira tiszta, hogy nem kell benne eljárás sem énellenem, sem Juhász úr ellen, amit nagy dérrel-dúrral... Még meg sem hallgattak bennünket az ügyben, nemhogy eljárást indítottak volna. Tehát lehet ezt csinálni, meg műsor is lehet ezekről az ügyekről, meg lehet mondani, hogy mennyit megyünk, de ha feljelentenek valakit, persze hogy be kell menni, ami nem azt jelenti, hogy bűnt követtünk el vagy hibáztunk. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ezekkel azért csínján kell bánni.
NFA. Nekem nem az a bajom a vagyonkezelővel, ami önnek, hogy hibázik és rossz döntéseket hoz, nekem az a bajom vele, hogy nem dolgozik. Lelassult minden, semmit nem lehet elintézni, egy nagy mamutszervezet jött létre, amely nem működik - nem tudok mást mondani erre. Az én elvárásaim szerinti munkatempó, munkamódszer nem megy ebben az intézményben, nem tudunk igazán hatással lenni rá. Ebben igaza van önnek, kérni is fogom a miniszterelnök urat, hogy valamilyen nagyobb befolyásunk legyen erre a szervezetre. Nekem nem az a bajom velük, hogy rosszul végzik a munkát, hanem hogy nem végzik a munkájukat, nekem az a bajom velük, és nem tudunk ebbe az irányba előrébb menni.
ELNÖK: És az értékesítési egység akkor úgy jó, ahogy van?
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterjelölt: Én egy olyanról sem tudok, ami befejeződött volna - lehet, hogy van olyan, amit azóta meghirdettek... (Godó Lajos: A 27-es befejeződött.) A 27-es befejeződött. De igazán nem működik.
A földről annyit szeretnék elmondani, hogy háromszor nekifutottam ennek a kérdésnek. Még egyszer neki fogok futni, és most már kizárólag az lesz az egésznek a lényege, hogy legalább azoknak az állattenyésztéssel foglalkozó telepeket, amelyek beruháztak mondjuk 1 milliárd forintot, és egy új telepet építettek, és amelyeknek a jövő évben lejár a földbérleti szerződésük, azoknak - és ebben együttműködést kérek majd a bizottságtól is - legalább a hitel erejéig, ameddig elkötelezték magukat, a földet is biztosítsuk a gazdálkodáshoz, mert ezt valahogy meg kell oldani szakmailag, nem tudjuk megkerülni ezt a kérdést. Valamilyen megoldást találjunk ki rá közösen! Nem bánom, nem vehet jogi személy, túl ezeken. A megoldást, hogy a hitelét vissza tudja fizetni, és hogy a fedezete meglegyen ennek, legalább ezt valamilyen módon elvárja tőlünk a szakmai közvélemény, úgyhogy tényleg üljünk le, és szakmailag oldjuk meg ezt a részét, hogy ezeket meg tudjuk hosszabbítani. Az én javaslataim, amelyeket annak idején mondtam, ismertek, nem támogatja a másik oldal, rendben van, nem erőltetem, de legalább ezt tudjuk megoldani. Ennyi minimumot elvár tőlünk a szakma, hogy ezt megoldjuk a későbbiek folyamán, és együttműködjünk.
El szeretném mondani, hogy az MVH-nál egyébként a beruházásoknál volt nagyon jelentős elmaradásunk, és a problémák mindig a nehéz ügyeknél vannak. Amikor hozzám érkezik egy levél, amelyben megnézem a részleteket, és azt mondja, hogy neki semmi problémája nincs, akkor az esetek 90 százalékában kiderül, hogy legalább három problémája van a dolognak. Aprónak tűnő dolgokról van szó, mondjuk hogy rossz rubrikába húzta be, nem a búzához, hanem a mit tudom én mihez, s a többi, de egy ekkora mamutrendszernél a kis hiba is hiba, kikerül a feldolgozási rendszer végén, ahol hibát jelez a gép, és amikor mindennel végeztek, akkor előveszik, akármilyen kis hiba volt is. Most is 92 százalékon vagyunk azért a kifizetéseknél, ami, még egyszer hangsúlyozom, európai méretekben és mércével is bőven megfelelőnek minősíthető.
Azért állítottam le a pályázatok meghirdetését, és időpont-átcsoportosításokat is pontosan azért csináltunk, hogy utolérje magát az MVH ezekben a kifizetésekben és a beruházások kifizetésében. Ez egyébként egy hétéves program, tehát tulajdonképpen hét évig mennek a beruházási programok, vagyis ez nem azt jelenti, hogy az első két évben meg kell valósítanunk minden beruházást. Azokra összpontosítottunk, amelyek a legfontosabbak, és egyszerűen fizikailag képtelen rá a hivatal, hogy állandóan meghirdetett új pályázatok beadásával, illetve a másik oldalon pedig ezeknek az értékelésével foglalkozzon. Többször kapott európai bizottsági ellenőrzést, mindig találtak apró hiányosságokat, de alapvetően ez az európai uniós pénzek kifizetője, és ez az összeg azért most már a nemzeti támogatással együtt olyan 450-500 milliárd forint között van évente, és 200 ezer ügyfele van alapesetben, és még ahányan különböző más pályázatokat adnak be - ez megsokszorozódik -, ami egy átlagos magyarországi bank forgalmának felel meg. Nagyon nagy feladata van tehát. A megyei intézményeknél nem engedtük, hogy ne legyenek megyei intézmények, falugazdász-hálózattal, sok mindennel dolgoznak együtt, én tehát azt gondolom, hogy ezek azért jól mennek.
A digitális táblák beszerzésére nem tudok mit mondani, de azt megígérem, hogy felvetem, ha ez a bizottság igénye. Én életemben általában - még egyszer hangsúlyozom - másokkal ellentétben csak azzal szoktam foglalkozni, amihez értek, nem szeretek olyannal foglalkozni, amiről fogalmam sincsen. Azt sem tudom, hogy ez fontos vagy nem fontos, vagy hogy mi az a feladat. Van miniszter arra, aki ezt a kérdést megvizsgálja.
A túl széles járművek esetében - az államtitkár úr jelezte - nagyon röviden és nagyon gyorsan fognak változtatni, ahogy az ADR-es problémán is. (Gőgös Zoltán: A Fidesz-időben született jogszabályról van szó, szeretném jelezni, ezeket az idióta szabályokat a Fidesz-kormány hozta meg, és tavaly elkezdték végrehajtani.) Jó, megváltoztatjuk, ez a lényege.
Az ellenőrzések az MVH-nál. Az a baj, hogy az olyan típusú ellenőrzésekről, amelyeknél mérnek, ki lehetne a gazdálkodót értesíteni az EU-s szabályok szerint is, de az esetek többségében nemcsak mérni mennek ki, hanem mást is ellenőriznek, a gyommentességtől kezdve sok mindent, azoknál pedig szigorúan tilos az előre történő kiértesítés. Az ellenőrzésnek az Unió szempontjából nyilván az a célja, hogy a szabálytalanul gazdálkodó, a szabályokat be nem tartó gazdálkodót ellenőrizzék. Ha most írnak neki egy levelet, hogy egy hét múlva jövünk a gyommentességet ellenőrizni, azt nem fogadja el az Európai Unió. Tehát az a baj, hogy a méréssel együtt más ellenőrzést is elvégeznek éppen a létszámhiány vagy az időhiány miatt, amelyekről viszont szigorúan tilos a pácienst kiértesíteni. Tehát el lehet fogadni egy olyan szabályt, hogy a méréseknél oldjuk ezt meg, csak akkor kétszer vagy háromszor kell kimenniük, még növelve a feszültségeket.
Nagyjából ezeket szerettem volna elmondani a kérdésekre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azért az meglepő, miniszter úr, miniszterjelölt úr - önre mind a két megszólítás igaz -, hogy miután az MVH nem képes feldolgozni a pályázati anyagokat, erre az a válasz, hogy akkor állítsuk le a pályázatokat. Az esetleg nem fordult meg egy vezető fejében sem, hogy inkább működőképessé kellene tenni az egész MVH intézményét? Én úgy látom, hogy a legnagyobb problémája a magyar gazdálkodói hálózatnak az utóbbi időben ezzel alakult ki, én legalábbis így érzékelem a hozzánk érkező panaszos levelek alapján, amelyeknek sajnos a legtöbb esetben van alapja.
Hozzászólásra megadom a szót a bizottság tagjainak. Miután magam kezdtem, és az alelnök úr is hozzászólt, Ángyán Józsefnek adok szót.
További kérdések, hozzászólások
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Miniszterjelölt Úr! Kedves Kollégák! Azt hiszem, abban nincs közöttünk vita, hogy válság van. A kormány magát válságkormánynak hívja, a miniszterelnök magáról is azt mondta, hogy ő válságkezelésre vállalkozott. Nyilván attól függően, hogy ki melyik oldalon áll, talál erre is és arra is adatsort, amellyel azt bizonyítja, hogy válság van, de nincs válság. Nagyon látványosak azok a dolgok, amelyeket a miniszter úr elmondott az agrár GDP vagy az export növekedésével kapcsolatban, ezeket a számokat is ide lehet hozni, ugyanakkor ha elmegyünk vidékre, és látjuk az embereket és a gazdaságokat, ha látjuk a gazdaságok számának a megszűnését és teljes ágazatoknak a padlóra kerülését, akkor tudjuk, hogy ez a makroadat, amely az agrár GDP-t vagy az exportot jelöli, bizony elfedi azt a súlyos válságot, amely vidéken, az agráriumban, az agrárium szereplői körében tapasztalható. Én tehát óvatosan bánnék az ilyen sikeradatsorokkal, miniszter úr. Érdemes mindig az emberek oldaláról is megnézni a folyamatokat, és nem csak a makromutatókat kell e tekintetben vizsgálni - talán megengedi nekem ezt az egy megjegyzést az elhangzott vitához kapcsolódóan.
Amikor válság van és válságkezelésről beszélünk, akkor természetesen jönnek a megszorítások és a forrásszűkítés. Ebben az esetben különösen fontos az értékrend, hogy hol szorítok meg, kit szorítok meg. Abból, amit a miniszter úr elmondott, illetve azokból az intézkedésekből, amelyek körülöttünk zajlanak, inkább az tűnik ki nekem, hogy változatlanul az erősek további erősítése zajlik egyfajta rosszul felfogott versenyképességi szempont mentén. A kérdés mindig az, hogy kinek a versenyképességéről beszélünk, a gazdatársadalom versenyképességéről vagy bizonyos tőkebefektető-csoportok versenyhatékonyságáról és azok extraprofitjáról beszélünk-e. Én néhány olyan példára szeretnék utalni, amelyek azt mutatják nekem, hogy bizony ez utóbbiról, a források egyfajta tereléséről lehet szó, miniszter úr, amit például az életképességi határok változatlanul tartása jelez. Ott, ahol források vannak - valóban 1400 milliárd forint az ÚMVP-ben jóváhagyott forráskeret, attól függ, milyen e forint/euró árfolyam -, az a fizikai tőke 1-2. kérdéskör, 3-4 intézkedés, gyakorlatilag erre a 3-4 intézkedésen költi a kormány a források 40 százalékát, ahol bizony olyan játékszabályok vannak, amelyek a szereplők túlnyomó többségét távol tartja a lehetőségektől.
Itt van Udovecz Gábor is, tehát igazolhatja, hogy ha az életképességi határok alapján megnézzük, hogy a tényleges gazdasági egységek hány százaléka jut hozzá ezekhez a forrásokhoz, akkor egy katasztrofális képet kapunk, miniszter úr. Ez a bizonyos 4 eumés életképességi határ, amely az Agrárgazdasági Kutató Intézet által diktált életképességi határ, attól függően, hogy a gazdaság melyik gazdaságtípusba tartozik a 9 gazdaságtípus közül, változatos képet mutat. Például az abrakfogyasztóállat-tartás tényleges gazdasági egységeinek az 1,5 százaléka tud pályázatot beadni; nemhogy nyerni ennyit tud, ennyi pályázhat ezekre a forrásokra. Vagy a 9 kategória közül a vegyes állattartás kategóriájába tartozó gazdaságoknak a 0,8 százaléka tud pályázatot beadni, miniszter úr. A kertészet, a szőlő-gyümölcs ágazatban szereplők 6,5 százaléka tud pályázatot beadni, azok, akik átugorják ezt a bizonyos életképességi határt.
Ezt azért hangsúlyozom, mert amikor válság van, akkor különösen fontos, hogy milyen értékrend mentén és merre tereljük a pénzeket. Nem lehet azt megtenni, hogy csak a legerősebbek felé terelünk minden lehetőséget, és persze osztószámként szerepel a paraszt, mindig a nevezőben van, és minden miniszterelnök vagy miniszter elmondhatja, hogy mennyit kap ez a paraszt, mindegyik, mondjuk 2 millió forintot, mint ahogy azt annak idején Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr volt szíves mondani, hogy mit akar a paraszt, mindegyik 2 millió forintot kap, leosztva a 400 milliárdot a 200 ezer regisztrált gazdaságra. Nem ilyen egyszerű, ez is komplikáltabb, ahogy a miniszter úr is mondta. Az átlagszámok és a makromutatók bizony nagyon sok problémát elfednek, és azt hiszem, hogy amikor válságkezelésről van szó, különösen érzékenynek kell lenni az ilyen típusú problémákra.
Az alsó küszöbök ugyanezt bizonyítják nekem. Mondok egy példát: kertészeti beruházások az ÚMVP-ből szintén. Az alsóhangú pályázati lehetőség 5 ezer négyzetméter üvegfelület. Tessék mondani, aki elkezd kertészkedni, hogy csinálja ezt meg? Ennek az elismert beruházási költsége, a program által elismert beruházási költsége 125 millió forint. Tessék mondani, egy fiatal gazdának, aki elkezd gazdálkodni, ott van a zsebébe 125 millió forint, hogy ebben egyáltalán részt tudjon venni? Ilyen alsó határok vannak, és persze felfelé és feltolják, hogy a nagy érdekeltségek egyben sokat el tudjanak vinni.
Miniszter úr, itt van 200 ezer regisztrált gazdaság, ezek a szereplői, ezek az élethivatásszerűen mezőgazdaságból élők, továbbá van nekünk még további 400 ezer egységünk, a legutóbbi adat szerint folyamatosan csökken a létszámuk, de még mindig 400 ezer további egységet tart nyilván a statisztika is. A miniszter úr mindig azt szokta mondani, és ez nekem nagyon szimpatikus, hogy a teljes agráriummal foglalkozik, csak ezek a szabályok, ezek a játékszabályok, amelyeket megszabnak, sajnos nem arra utalnak, mint hogyha a legerősebbeken kívül másokra is komolyabb figyelem terelődne.
A földügyekkel kapcsolatban is szeretnék szóba hozni egy-két dolgot én magam is, nem csak az értékesítési egységet hoznám szóba, amelynek rossz az üzenete. Kérem a miniszter urat, érje el, hogy deklarálják, hogy helyrajzi számonként történik az értékesítés. A tőkeerejénél fogva azt is megszerezheti egy érdekeltség, akár az összeset, de legyen esélyük a gazdáknak, legalább az üzenete az legyen a gazdák felé, hogy a szomszédomban van 10 hektár, 5 millió forint a kikiáltási ára, és van rá esélyem, hogy megszerezzem. Ha 1,4 milliárd forint kikiáltási ára van egy értékesítési egységnek, akkor esélye nincs annak, hogy azt az egyes gazda megszerezze, tehát a Földalap ilyen körülmények közt nem tudja ellátni az eredeti funkcióját.
Az osztatlan közös tulajdonok ügye változatlanul nem rendezett. 200 millió forint van a költségvetésben erre, miniszter úr. Így 50 évig tartana, hogy a tulajdonosokat birtokba helyezzük. Alapkövetelmény, hogy rendelkezni tudjanak a földjükkel a tulajdonosok, hogy a birtokokat utána össze lehessen rendezni, a birtokrendezés alapfeltétele, hogy hozzájussanak a tulajdonosok a földjükhöz. Az elnök úr javaslatot is tett itt arra, hogy milyen módon lehetne ezt megoldani, amit én meggondolnék, hogy tisztázzuk végre ezeket a viszonyokat.
Annak örülök, hogy az SPS-ről talán letett a tárca. (Gráf József: Nem.) Ebben komoly vitáink voltak. Azt remélem, hogy az SPS-ről letett a tárca, legalábbis abban a formájában, ami alkotmányellenesnek tűnt. Két ilyen dolog van: a történelmi bázis, amely eltér a nyugat-európai rendszertől, illetőleg a földtől elváló vagyoni értékű jogok két évig való megtartása ügye. Soha nem az SPS-sel volt bajunk - és ezt szóba kell hozni -, hanem azzal a móddal, ahogyan a spekulatív tőkét akarták helyzetbe hozni a két évig visszatartott támogatási jogosultsággal. Gyakorlatilag a bérelt területek 80 százaléka, az állami földek 80 százaléka 180 tőkéstársaság kezében van, és ennek világosan az volt az üzenete számunkra és a gazdák nagy része számára is, hogy itt arról szól a történet, hogy ezt a bizonyos tőkéstársasági kört feltőkésítsék ezzel a bizonyos vagyoni értékű joggal, ezzel a forgalmi joggal, amely vagyoni értékű jognak 450 milliárd forintos becsült forgalmi értéke volt, már úgy, hogy még el sem fogadták a törvényt. Azt hiszem, és ezt felvetem, hogy legalábbis amennyiben az SPS valamilyen módon újra szóba kerül, ezeket a momentumokat legyenek szívesek a törvényből kivenni. Én abban reménykedem, hogy az Alkotmánybíróság maga is alkotmányellenesnek fogja minősíteni, mint ahogy Sólyom köztársasági elnök úr, aki maga is alkotmánybíró volt elég hosszú időszakon keresztül, definitíve azt írja, hogy ő alkotmányellenesnek tartja ezeket az intézkedéseket.
Szeretnék megkérdezni egy dolgot, ami hosszú távon nagyon fontos lehet a számunkra. A miniszter úr kezdeményezte-e a moratórium fenntartását az Európai Bizottságnál? 2011 most már nagyon közel van. Látható, hogy 200 ezer és 2 millió forint között mozog Magyarországon - amennyire én ismerem - egy hektár szántónak az ára a piacon. Ehhez képest Nyugat-Európában ez az összeg - egy parlamenti elemzés, egy nagyon jó összeállítás szerint - 5 és 15 millió forint között van, még 250 forintos euróárfolyamon értve. Gyakorlatilag ez az 5-50-szeres árkülönbözet kellő alapot jelenthet arra, hogy hivatalosan, egy előterjesztés formájában is kezdeményezzük ezt. Nemcsak felvetni kell a miniszterek tanácsa értekezletén, hanem előterjesztést kellene készíteni erre. Kérdezem a miniszter urat, hogy készülnek-e erre, illetve hogy áll ennek az ügye, és mi az esélyünk e tekintetben, mert katasztrofális következményei lesznek annak, hogyha a kormány nem lépi meg ebben az évben azt, amit ez ügyben meg kell tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Demendi László jelzésére:) Demendi Lászlónak adok szót.
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Mivel egy válságkezelő kormány miniszterjelölti meghallgatásán vagyunk, azt gondolom, a rövid távon szükséges és lehetséges intézkedéseknek elsődleges prioritása és létjogosultsága van. A miniszter úr tájékoztatójában erről meglehetősen sok konkrétumot hallhattunk, én a magam részéről ezeket üdvözlöm, és tovább bátorítanám a minisztériumot, különösen a finanszírozás ügyében. Mert a megtett intézkedések valóban sokat segítettek, de szerintem a magyar mezőgazdaság jövőjét illetően nem tehetünk le arról, hogy valamikor legyen a mezőgazdálkodóknak egy bankja, hiszen az a pénzügyi és banki logika, amely bizonyos nemzetgazdasági ágazatokban működik, az a mezőgazdaságban nem működik.
Teljesen természetes az, az eddigi felvetésekben is előjött az, hogy miközben rövid egy évről beszélnénk, mégis felhozzuk azokat az ágazat működését szükségszerűen érintő kérdéseket, amelyeket úgy lehet megfogalmazni, hogy az agrárstratégia szükségessége még akkor is itt van az asztalon, hogyha egy évről beszélünk. Mivel az élelmiszer önmagában is egy stratégiai cikk, azt gondolom, Magyarországon több olyan intézmény van, intézmények sorozata van, amelyek ezzel a kérdéssel foglalkoznak, és talán nem lenne szükségtelen, ha a minisztérium, amelynek azért eszközrendszere van a stratégiaalkotáshoz, legalább az alapok lerakását elkezdené az elkövetkezendő egy évben e tekintetben.
Látjuk, hogy hogy alakul a nemzetgazdasági költségvetés a 33 milliárd és az egyéb milliárdok megvonását követően, amelynek kapcsán én magam is csak úgy tudok fogalmazni, ahogy a miniszter úr is, hogy nem tudjuk kikerülni, tudomásul vesszük, de természetesen nem örülünk neki. Azt gondolom, hogy a válság és az annak következményeként kialakult helyzet felvet olyan politikai kérdést is, amely most, 2009-ben különösen más vetület alá helyezi a koppenhágai megállapodást. Valószínű, hogy Magyarországnak, a magyar kormánynak fel kellene vetnie politikai értelemben, hogy azt a fajta megállapodást, amely a volt EU-15-ök és a később csatlakozó EU-10-ek kifizetésbeli kiegyenlítésére született, nagy valószínűséggel felül kellene vizsgálni valamilyen módon. Mert azt azért be kell látnunk, hogy szerethetnénk mi sok mindent csinálni, jó lenne, hogyha az MVH-ban 300 emberrel több lenne, és valószínű, hogy akkor pontosabban és jobban haladnának a dolgok, de ez a költségvetési finanszírozás erre a kapacitásra ad nekünk lehetőséget. Jó lenne, ha a földek nevesítése is a megfelelő ütemben haladna, de nincs rá 6 milliárd forint, és a többi, és a többi, lehetne sorolni. Tehát más a helyzet.
Ugyanakkor ezeket az utakat keresve tovább kellene menni szerintem azon az úton, hogy a közigazgatásban meg kellene keresni a meglévő lehetőségeket, elsősorban a hatáskörök ügyében, hogy mitől tudnánk hatékonyabban működtetni a közigazgatást. Nekem erre régóta van egy jó mondásom - nem én találtam ki, én is elbitoroltam valakitől -, hogy az ügyeket ott kell elintézni, ahol azok keletkeznek. Sok tekintetben létezik nemcsak az agráriumban, hanem a magyar közigazgatásban is olyan centralizáció, amelynek a hatásköri átalakításával szerintem erőforrásokat lehetne átcsoportosítani, megtakarítani, és ez egy válságkezelés kapcsán különösen alkalmazandó eszköz szerintem. Alkalmazandó eszköz lehet az is szerintem, hogy az agrárgazdaságban és általában a magyar gazdaságban jobban kellene támaszkodni a gazdaság szereplőinek az önigazgatásán alapuló szervezetekre. Ez egész pontosan azt jelenti az én olvasatomban, hogy a gazdasági kamarákról szóló törvény módosítása megérett, és az adott szituációban, ha erre sor kerülne, ha a kormány ebben lépne, vagy támogatná ezen törekvéseket, akkor a gazdaság szereplői több olyan dolgot el tudnának intézni a szervezeti rendszerükön keresztül, amely az állami költségvetésnek így nagy valószínűséggel kevesebbe kerülne. És még azt is mondom, hogy lehet, hogy a gazdaság szereplői talán egy kicsit közelebb is vannak a feladat megvalósításához. Igen, a felesleges szabályok kiiktatása nagyon fontos és szükséges, ezen az úton szerintem még erőteljesebben tovább kell menni.
Tovább kell menni azon az úton is, amely a mezőgazdaságnak a vidékfejlesztésben és a vidéki foglalkoztatásban betöltött szerepét illeti. Remélem, hogy azon, amit a miniszter úr most elmondott, feltételes módban természetesen, túl fogunk tudni jutni. Nem is nagyon értettem az elmúlt fél-egy évben, hogy ez az "Út a munkához" című program miért csak arról szól és miért olyan módon, amiről és ahogyan. Ahol én élek, az én körzetemben, de azt is mondhatom, hogy a megyében eléggé megfürdettem ezt a dolgot a gazdálkodók körében, és az agrárgazdaság, az agrárélelmiszer-gazdaság területén kimondottan komoly támogatása lenne annak, hogy azok az emberek, akik úgy gondolják, hogy a szociális segély jobb, azok ne kapjanak szociális segélyt, hanem kerüljenek oda a munka asztalához, végezzék el a munkát, és akkor azért kapjanak munkabért. Biztos, hogy ez sokat segítene a vidéki foglalkoztatásban, és kezelné azt az áldatlan állapotot, hogy miközben nagy a munkanélküliség vidéken, aközben a mezőgazdasági termékek betakarítása kapcsán nincs munkaerő, ezen közben pedig a legális mezőgazdasági vállalkozások azoktól a - nem akarok különböző jelzőket mondani - helyenként karhatalmi eszközökkel történő munkaerő-ellenőrzésektől szenvednek, amelyek bizony nyugodtan mellőzhetők lennének abban az esetben, mert ezt azért be kell látnunk, hogy a mezőgazdaság területén azért a feketefoglalkoztatás és általában a feketegazdaság a kívánatosnál nagyobb mértékben van jelen, hogy finomabban fogalmazzak, ami ellen az ágazatnak is tennie kell. Én azt gondolom, hogy a legális szereplők érdekében kell tenni, tehát nem valaki ellen, hanem a legális szereplők érdekében. És az, amit, miniszter úr, elsoroltál ebben az ügyben, igaz; bizony rá kell döbbenteni a kormányt arra, hogy azért ez nem gyűrűgyártás és nem székgyártás, és azok a munkaügyi szabályok, amelyek sajnos több törvényben is meg vannak fogalmazva, azok a magyar mezőgazdaságban egy az egyben nem igazán alkalmazhatók. A végrehajtásban során meg azt tapasztalják a gazdálkodóink, hogy a végrehajtó emberek azt mondják, hogy ők nem törvényalkotók, nem jogszabályalkotók, ők csak végrehajtják azt, ami van. És így fennáll mindenféle, tényleg gyermeteg anomália, amit szerintem minden vidéki ember tud, hogy ha közbejön egy eső, akkor hogy fizetik ki ezeket a járulékokat és egyebeket, és életszerűtlenül büntetik jó kis összegekre a mezőgazdaság szereplőit. A mezőgazdaságban teljesen mások a foglalkoztatási körülmények, ezt jogszabályilag, törvénymódosítással véleményem szerint kezelni kell, és e tekintetben azt kérjük a miniszter úrtól, hogy a kormányon belül igyekezzen elérni azt, hogy ebben szemléletbeli és gyakorlati változás is következzen be.
Az én véleményem, a mi véleményünk az, hogy Gráf József miniszterként, földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterként eredményesen tevékenykedett az elmúlt időszakban, sok olyan dologban volt partnere a Mezőgazdasági bizottságnak is, amelyet egymásból ki tudtunk préselni - azért ezt valljuk meg őszintén -, és sok olyan dolog nem valósult meg, amelyet egymásból nem tudtunk kipréselni, amiben szerintem nem vagy nem csak a minisztériumot kellene hibáztatni. Én tehát örülök annak, hogy a miniszter úr elvállalta a tárca további vezetését, és arra biztatnám, hogy az állandóság és a folyamatosság megőrzése mellett mindazokat a változtatásokat, amelyek beleférnek az egy évbe, tegye meg a minisztériumban. Ami pedig nem fér bele az egy évbe, de a magyar mezőgazdaság érdeke, azt pedig kezdjék el. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Jakab István jelzésére:) Jakab Istvánnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Az állattenyésztéssel kapcsolatban szeretnék néhány kérdést megfogalmazni. A számok alapján többször beszéltünk itt arról, hogy egyes ágazatok milyen képet mutatnak. 2002-ben a növénytermesztés és az állattenyésztés aránya 52-48 százalék volt. Ma az állattenyésztő szervezetek adatai alapján ez az arány 65-35 százalék. A kérdés az, hogy meddig tudunk még ezen a pályán lefelé menni. Ugyanis ha az ágazatot, az állattenyésztési ágazatokat nézzük, ideértve a fejlesztéseket is - és itt kifejezettem az EMVA-támogatásokra szeretnék utalni -, akkor még további veszélyeket látunk, és ezt kifejezetten szakmai alapon kérdezem. A forint/euró árarány nagymértékben változott, a szerződések, a pályázatok pedig még az erős euró figyelembevétele mellett készültek forintalapon számolva. Jelen pillanatban indokolt lenne szinte az összes fejlesztési szerződés, megállapodás újbóli áttekintése, ha tetszik, a módosítása. Tervezi, tervezte-e a tárca ezt?
A másik terület, amelyről szólni szeretnék, az egyes ágazatokon belüli válságszituációk területe, és most én itt konkrétan a tejtermelő ágazatokról szeretnék kérdezni. Van-e elképzelés arra most, rövid távon - hisz egy esztendőről van szó -, hogy a nagyon súlyos helyzetben lévő ágazatok esetében szülessen valamilyen intézkedés? Volt ebben a teremben albizottsági ülés, volt bizottsági meghallgatás, de érdemi változások azóta sincsenek. Az értékes tenyészállat-állomány sajnos változatlanul vagy vágóhídra megy, vagy éppen Ukrajna irányában hagyja el az országot. Itt tehát valamilyen szinten gyors, azonnali beavatkozásra lenne szükség.
A következő téma az állattenyésztés támogatása. Általánosságban az a meggyőződésünk, hogy az értéktermelő, az értéket teremtő ágazattól elvonni annyit jelent, mint megvonni az esélyt az ország gazdaságának az erősödésétől. Az a meggyőződésünk, hogy az agráriumtól elvonni - már szóba kerültek a digitális táblák - annyit jelent, hogy a GDP csökkenését már eleve bekódoljuk. Biztos vagyok abban, hogy akármilyen szinten is, de lenne mód az együttműködésre, akár ötpárti alapon is, a tekintetben, hogy a kormány, az új, a válságkezelő kormány ismételten tekintse át, hogyan lehet megoldani azt, hogy az agráriumtól a támogatásokat ne vonják el. Nemcsak a növénytermesztéstől vonják el a támogatásokat, hanem áttételesen az állattenyésztéstől is, ugyanis a GOFR-növényektől elvont támogatás a puha ágazatok esetében egyes gazdaságok viszonylatában nagyon súlyos következményekkel jár.
Amit még szóba szeretnék hozni, az a történelmi bázis alapján kifizetett állattenyésztési támogatások ügye. Nagyon jól tudjuk, hogy az állattenyésztési támogatások esetében a 2006. évi bázis a meghatározó, habár történtek bizonyos báziskorrekciók, csak azoknak nem látjuk a rendszerét. Itt van nálam a rendelet, tehát nagyon alaposan áttekintettük. Igazán nem látjuk, hogy a történelmibázis-korrekcióval a magyar állattenyésztőket kívánjuk-e helyzetbe hozni, vagy pedig változatlanul biztosítjuk a támogatást azon termelőknek is, akik a 2006. évben rendelkeztek jelentős állatállománnyal, felkészülve arra, hogy azt követően ők, ha úgy tetszik, a történelmi bázis alapján amíg ez a támogatási rendszer van, addig hozzájutnak ehhez a forráshoz, akár tartanak állatot, akár nem mondjuk a hízott bika esetében, az anyatehén vagy az anyajuh 50 százaléka esetében.
Úgy gondoljuk tehát, hogy ha már válság van, és ha már megszorító intézkedések vannak egyes ágazatok tekintetében, akkor át kellene tekinteni az ágazatok helyzetét, az egyes ágazatok helyzetét, és főleg azt, ami többletforrást nem igényel, csak átrendezést, valóban úgy kell megváltoztatni, hogy kifejezetten a termelő ágazatok kapják a támogatást. Csak zárójelben jegyzem meg - a jegyzőkönyv természetesen változatlanul megy -, hogy azok az olasz tejtermelők, amelyek ma már elhagyták az országot, és kinn folytatják a termelést, vagy azok a hízottbika-tartók, akik 2006-ban jelentős állománnyal rendelkeztek, most már egyötödét-egytizedét tartják az állatállománynak, de a támogatást ugyanúgy megkapják. Azt gondoljuk, ezeket át kell tekinteni, és kérdezem is a miniszter úrtól, hogy ezen a területen terveznek-e változtatásokat, különösen a válságra való tekintettel.
Egy másik ügy: az export-import adatok és az ágazat teljesítménye kapcsán elhangzottak bizonyos számok, és engedje meg, miniszter úr, hogy a teljesség igénye nélkül hadd reagáljak rá - gondolom, ez még a mai nappal úgysem zárul le. A számok jó képet mutatnak, de meg kellene nézni, hogy mi van a számok mögött. Itt van Udovecz Gábor úr, gondolom, ők végeznek erre vonatkozó számításokat. Mennyiben játszott szerepet az eredmények alakulásában mondjuk az intervenciós készletek értékesítése, hol csapódik le azoknak a készleteknek az eredménye, amely készletek a korábbi években kerültek megtermelésre, és az adott tárgyévben, 2008-ban kerültek értékesítésre? Azt gondolom, hogy ezen számok összevetésével és a mögöttes számok részletes elemzésével, értékelésével lehetne az ágazatról egy még hitelesebb képet kapni. Ezt kénytelen voltam megjegyezni, mert itt egy eléggé kemény vita keletkezett.
Miniszter úr, az MVH működésével kapcsolatban sokan tettek már megjegyzéseket. Nekem az a meggyőződésem, hogy ahogy az MVH ma működik, az elfogadhatatlan, az nem segíti a válságból való kilábalást sem a termelők, sem a feldolgozók, sem a fejlesztések tekintetében. Az a kérdésem, hogy tervezi-e a miniszter úr az MVH-nál a gazdálkodók, a gazdák érdekében egy jelentős átalakítás végrehajtását, vagy esetleg változatlanul továbbmegy ez a sodródás? Nem lehet tovább fenntartani az ügyhátralékokat. Ez nem elsősorban pénzkérdés. Azt gondolom, hogy azok, akik az MVH felügyeletét ellátják, pontosan érzékelik, hogy mennyire súlyos gondok vannak. És nemcsak a területalapú támogatások, nemcsak az állattenyésztési támogatások kifizetéséről van szó, hanem elsősorban a fejlesztési típusú támogatások kifizetése az, ami nagyon nagy aggodalomra ad okot.
Egyetlen kérdésem van még az alkalmi munkavállalókkal kapcsolatban. Azt kell mondjam, hogy ha valami rendezetlen, akkor ez nagyon, ha valami nem kerülne pénzbe, akkor ez nem kerülne pénzbe. Az elmúlt években ezen a területen semmi nem történt, udvarias telefonváltások voltak, aztán minden maradt a régiben, és teljesen feleslegesen okozott feszültséget azoknak a durva eljárásoknak a sora, amelyeket, azt gondolom, egyszer majd össze kellene gyűjteni. Szörnyűséges jegyzőkönyvek születnek, ráadásul néha olyanok is, amelyeket el sem lehet olvasni, mert azt az ellenőrök kézzel, sok esetben kinn, a határban írják meg.
Van-e a miniszter úrnak valamilyen elképzelése, van-e a válságkezelő kormánynak valami olyan elképzelése, amely életszerű, amely a termeléshez igazodik, amely, ha úgy tetszik, figyelembe véve a termelési folyamatokat, az adott gazdasági egységre, ha kell, hektárra, de akár bármilyen egyéb tevékenység alapján ültetvényhektárra kiszámítja, az átlagszámok alapján kikalkulálja, hogy ha valakinek van 10 hektár ültetvénye, akkor ez ennyi kézi munkaerő-ráfordítást igényel, és akkor ebben az esetben az illető, ha ennek az adóját vagy járulékait megfizeti, akkor innentől kezdve a 10 hektárral nem kell foglalkoznia? Van-e ilyen? (Herbály Imre: Figyelni kellett volna, van!) És akkor nem teszik ki mindenfélének a gazdálkodókat, nem inzultálják őket, hanem a gazdálkodó megnyugszik, mert tisztességgel befizeti azt az összeget, és onnantól kezdve nem zaklatja őt senki, nem szállják meg, és nem terjed el a faluban, hogy bűnöző, mert ott volt a Rebisz meg a nem tudom milyen hatóság, már rendőrhatóságok szállják meg, zárják körbe egy-egy tisztességes gazdaember portáját. Ha válságkezelésről beszélünk, ha valóban az egyszerűsítések irányába akarnak elmenni, akkor, kérdezem, hogy ezen a területen van-e valamilyen elgondolásuk.
Összegezve: a legsúlyosabb az állattenyésztési ágazatok helyzete.
Egy gondolatot azért még engedjenek meg az etikai kódexszel kapcsolatban! Nagyon időszerű volt az ágazat áttekintése valamennyi szereplő bevonásával, biztos, hogy ez a jövőre vonatkozóan eredményeket hozhat, elismerésre méltó a féléves tárgyalássorozat. A termelők egy jelentős része azonban úgy ítéli meg, hogy a magyar áruk esetében az az engedmény, hogy mindegy, milyen alapanyagból készült, de ha itt készült az áru, akkor magyar áru, az sajnos még nagyon visszaüt, ugyanakkor garanciákat a kereskedőktől semmilyen szinten nem kaptunk a visszatérítésekkel kapcsolatban sem, a szerződéskötéseknél pedig ők minden további nélkül tudják a nyomásgyakorlás eszközét alkalmazni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megjegyzem, az alkalmi munkavállalók kapcsán most várható változás, miszerint elektronikusan, magyarul sms-ben vagy elektronikus, azaz internetes alapon kell bejelenteni, ami nagyon komoly technikai problémát okoz az idős gazdálkodóknál, és ez működésképtelen. Én 2002 óta folyamatosan benyújtok törvényjavaslatokat erre vonatkozólag, még egyet sem fogadott el a parlament. Már nem is kísérletezek vele.
(Velkey Gábor Dániel jelzésére:) Velkey Gábornak adok szót.
VELKEY GÁBOR DÁNIEL (SZDSZ): Köszönöm szépen. Először a Jakab István által megfogalmazott felvetésre reagálnék, amely a rugalmasabb és gyorsabb, illetve a szélesebb körű foglalkoztatást lehetővé tevő adminisztrációcsökkentést javasolja - a miniszter úr a felvezető szövegében erre konkrét utalást is tett. Én azt gondolom, hogy minden lépés, amely a rugalmasság irányába vezet, jó lépés, de azzal is számolnunk kell, hogy a járulékbefizetés mindig meg kell hogy jelenjen a foglalkoztatott oldalán is. Tehát az az adminisztratív teher, amely a foglalkoztatással összefügg, és amely a foglalkoztatott regisztrációját is előírja, nem kerülhető ki egy átalánykifizetéssel. Ezért én az ilyen átalányos megoldásokat általában nem tartom jónak, ezek átmenetileg lehetnek kedvezőek, de tartósan az a megoldás a működőképes, amely a valós foglalkoztatáshoz kötődő valós járulékolást és valós adatrögzítést intézi el. Az ilyen megoldások hasonlóak ahhoz a gyakorlathoz, amely a bt.-k és a kisvállalkozások esetén az APEH-ben mint elvárt nyereség fogalmazódott meg, és aki azt befizette, azt nem macerálták. Nem ez az európai út, az európai út az, ha végrehajtható, követhető és ellenőrizhető szabályokat alkotunk. Ez meggyőződésem szerint nem ez az irány, de ez csak egy mellékes megjegyzés volt.
Egy másik mellékes megjegyzése a digitális táblák kapcsán volt Sanyinak. Nem akarok belemenni a részletes vitába ennek kapcsán, de szeretném jelezni, hogy a világ abba az irányba halad, hogy elképzelhetetlen, hogy egy munkavállalónak, bármilyen munkát végez is, ne keljen előrelépnie a digitális írásbeliség szintjén. A digitális tábla ehhez egy eszköz. Lehet nem jó, lehet, nem ilyen volumenben. Ugyanakkor az, amit példaként elmondtál az előbb, a levezetés közben, az elektronikus adatközlés és adattovábbítás gyakorlatilag már ma követelménnyé teszi minden gazdálkodó számára, hogy valamilyen szinten a digitális írásbeliségben előrelépjen, és az oktatásban meg kell teremteni az ehhez szükséges feltételeket. Én ezért azt gondolom, hogy egy nagyon leegyszerűsítő ötlet azt, hogy az oktatásból vigyünk át forrásokat, és mostantól ne legyen digitális tábla, a digitális írásbeliség elősegítésének nyilván nagyon sok technikája meg technológiája van.
Nem akarok én hosszan beszélni. Úgy gondolom különben - és ez egy kritikus megjegyzés szeretne lenni, Sanyi -, hogy egy 35 perces szónoklat a bizottsági többi tagjától veszi el a lehetőséget az érdemi észrevételekre, de ez természetesen csak egy halk megjegyzés volt.
A miniszter úr a felvezetőjében megemlítette, Ángyán József is hivatkozott a kérdésre, és én is szeretnék leragadni a foglalkoztatás bővítésénél. Sokat beszéltünk erről különböző parlamenti vitákban, és Bajnai miniszterelnök úr a nyilatkozataiban többször is megemlítette, hogy kimondottan fontos feladatnak tartja az alacsony bérű, alacsony iskolai végzettséget jelentő vidéki térségekben az igazán problémás, az aktivitási ráta szempontjából problémás társadalmi csoportok foglalkoztatásának a bővítését, amiben az agrárszektornak kiemelt tulajdonítana. Úgy gondolom, a vidéki térségekben, az Alföldön, de nem csak ott, a hátrányos helyzetű területeken ennek óriási jelentősége kell legyen a jövőben. Lényegében kimondhatjuk, hogy az agrár-munkanélküliség megjelenése a '90-es évek elején radikálisan növekedett, és azóta érdemi ilyen jellegű program vagy előrelépés nem történt Magyarországon, éppen ezért ilyen súlyos a foglalkoztatási helyzet ezekben a térségekben.
Amikor a miniszter úr elmondta a foglalkoztatás bővítésével kapcsolatos ötleteit, javaslatait, abban sok racionális elem volt, azonban úgy látom, hogy az nem jelent szemléletváltást, és én nem érzékelek ebben érdemi áttörést. Ezért azt szeretném megkérdezni, hogy szándékában áll-e a miniszter úrnak, hogy a vidékfejlesztési pályázati forrásokat átgondolja e tekintetben, a munkaintenzívebb, nagyobb foglalkoztatást jelentő ágazatok erőteljesebb támogatását szorgalmazza-e, lesz-e erre kezdeményezés?
Azt is felvetem, hogy amikor az európai uniós források átcsoportosítására sorozatban hallunk ötleteket, akkor van-e szándék, és lát-e a miniszter úr lehetőséget arra, hogy az agrárszférát segítő források volumene növekedjék éppen ennek a célnak az érdekében, merthogy ez összhangban van a kormányzat válságkezelési, foglalkoztatásbővítési javaslataival. Én ezt a következő időszakra nézve kiemelten fontosnak tartanám, és remélem, hogy a minisztériumban lesznek erre vonatkozó érdemi, konkrét lépések, amelyeknek a konkrét foglalkoztatásnövekedésben is megjelenő következményei lesznek.
Még egy elemről szólnék röviden. Többen megfogalmazták a kritikájukat az agrár-szakigazgatással, -közigazgatással kapcsolatban. Nem belemenve a részletekbe én is szeretnék hangot adni annak, hogy a regionalizációnak a hátrányait - a bürokratizmus, az eljárások bonyolultságának a növekedését - nagyon sokan érzékelik, az előnyeit azonban kevésbé. Én úgy gondolom, hogy e tekintetben a következő évben tovább kellene menni a párhuzamosságok kiszűrésével, az infrastruktúraköltségek jobb felhasználásával és a bürokratizmus, az eljárások bonyolultságának a csökkentésével. Szerintem itt még van mit tenni.
Van még egy dolog, amelyben csak röviden véleményt szeretnék mondani. A miniszter úr a felvezető szövegében megemlítette az erdőtörvényt, és számomra nem meglepő módon - a Környezetvédelmi bizottságnak is tagja vagyok - megfogalmazta azt a szokásos megjegyzést, amit a Mezőgazdasági bizottságban mindig hallhatunk, hogy a természetvédőknek nem az agrárszférától vagy az itt lévő szakemberektől kell védeniük a természetet. Én azt látom, hogy az erdőtörvényen nagyon sokat dolgoztunk, vannak érdemi előrelépések, de nem bírtunk áttörni, és éppen amiatt nem bírtunk áttörni, mert megmaradnak ezek a merev falak vagy határok. Egy rövid áttörés lehetséges lenne, hogyha újra kitennénk az asztalra a Natura-ügyeket, annak a szabályozását, és hogyha a kölcsönös bizalmatlanság helyett a kölcsönös bizalom alapján a természetvédelem szerepét az erdőtörvényt figyelembe véve mondjuk a Natura-ügyekben kicsit erősítenénk. Ez egy olyan gesztus lenne a természetvédelem felé, amely meggyőződésem szerint sokszorosan megtérülne. Ugyanezt gondolom különben a társadalmi szervezetek ügyfél jogállásáról is, amely az erdőtörvény másik neuralgikus pontja. Ez a két pont az, amelyben megakadtak a viták, és amelyekben a miniszter úr egy lökéssel segíthetne a módosító javaslatokról való szavazás és a végszavazás előtt, hogy az az immár bemerevedettnek tűnő állapot, elbillenjen, és egy valóban széles konszenzust eredményező törvény születhessen meg. Merthogy minden szükséges módosító javaslat bent van, itt már csak az a kérdés, hogy mely módosító javaslatok kapnak többséget, és hogy utána a végrehajtás során ezeket az érzékenységeket igyekszik-e kezelni a tárca. Nem tudom, elég konkrét vagy elég érthető voltam-e. Mi, akik a bizottságban ezt végigbeszéltük, nyilván tudjuk, hogy miről van szó.
Szerintem ezen a bizottsági ülésen a jelölt alkalmasságáról kell döntenie a bizottságnak. Én azt mondhatom az SZDSZ-frakció nevében, hogy kétség sem fér hozzá, megítélésem szerint a miniszter úr alkalmas a feladatra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ami Velkey Gábornak a hozzászólásomra utaló kritikáját illeti, csak két pontban szeretném jelezni, hogy az miért nem állja meg a helyét. Egyrészt nem időkeretes a vitánk (Velkey Gábor Dániel: Tudom, csak vélemény volt, Sanyi!), tehát senkitől nem tudom elvenni az időt, senki rovására nem tudom kiterjeszteni a hozzászólásom tartamát. Másrészt én még soha nem kezdeményeztem, és nem is fogom, bármelyik oldalon üljek is a későbbiekben, ha lehetőségem lesz rá, akkor sem, hogy korlátozzuk vagy zárjuk le a vitát, amire már többször láttunk példát a kormányoldal részéről. (Velkey Gábor Dániel: Tőlem nem.)
A miniszter úrral való egyeztetés kapcsán két perc szünetet rendelek el, amely után további hozzászólások lesznek, öt hozzászóló van már felírva. Most akkor technikai jellegű szünetet rendelek el.
(Szünet: 12.40. - 12.52 óráig)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a bizottsági ülést. Örvendi Lászlónak adok szót.
ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Úgy gondolom, nem találkozunk olyan sűrűn a miniszter úrral, hogy megengedhetnénk magunknak, hogy a véleményünket, a kérdéseinket, az esetleges kritikáinkat ne mondjuk el, hiszen úgy gondolom, ezek a vélemények, kérdések, esetleges kritikák segíthetik a minisztérium munkáját is. Én most a több százezer főt kitevő magántermelők, őstermelők szemüvegén nézve szeretnék egy pár kérdést, véleményt elmondani.
A tavasz hirtelen kinyílt, megkésve, de annál erősebben, és a munkák annyira összetorlódtak, hogy mindenki a földeken van, végzi a feladatát. Ugyanakkor most, április 9-én jelent meg a 42-es MVH-közlemény, holott tavaly már március 23-24-én működött a rendszer a területalapú támogatások e-kérelem befogadásával kapcsolatban, tehát ilyenkor már működött a rendszer. Nekem olyan információim vannak, hogy nagy nehézségek árán ma már talán beindul az e-kérelem fogadásának a lehetősége - eddig mindig hibás volt, nem működött. Tehát az MVH-ra van panasz, hogy így fejezzem ki magamat. Attól félünk, hogy a hivatal nem tudja elvégezni a munkáját, hogy nem tudják befogadni a több százezer kérelmet, aztán a végén május 15-e után nehogy mínusz százalékokba menjünk be a támogatások igénylése során! Úgyhogy itt is problémát látunk az MVH munkájában, nem volt megfelelően előkészítve a területalapú támogatások igénylésének a fogadása.
A miniszter úr többször megígérte, hogy az adminisztrációt csökkenteni fogja - mi sajnos nem látjuk ezt a csökkenést. A termelőknek, az őstermelőknek egyre több adatot kell rögzíteniük, csak hogy egy párat felsoroljak, hogy mikre van szükség a személyi adatokon kívül: adóazonosító, taj-szám, őstermelői igazolvány száma, regisztrációs szám, ügyfélkapu kódszám, blokkazonosító, földhasználati nyilvántartás, legújabban, tavaly óta az adószám. Az adószám kapcsán még a mai napig sem oldódott meg a kistermelők kérdése, hogy hogy árulhat a Juli néni a piacon úgy, hogy nem köteles nyugtát adni; volt ígéret rá, nem oldódott meg a kérdés a mai napig sem. És a legújabb, amit most kell majd beadni a területalapú támogatások igénylése során, az őstermelői KSH-számok. Én teljesen meg voltam döbbenve, aztán kiderült, hogy igen, adószáma van az őstermelőnek, ezért KSH-számmal is kell rendelkeznie. Végtelenül nehezen tudják elérni ezt a számot a KSH honlapján, mert amúgy nem adhatják ki a KSH-számokat a falugazdászoknak.
Aztán itt van a legújabb adminisztrációs teher, a nitrátérzékeny területeken gazdálkodók adminisztrációs terhe. Nem tudjuk, milyen szisztéma alapján jelölték ki a nitrátérzékeny területeket, mindenesetre itt most már trágyázási bejelentést kell tenni, gazdálkodási naplót kell vezetni, azoknak, akik AKG-s..., illetve akik nitrátérzékeny területen gazdálkodnak, mert hogy az AKG-snak gazdálkodási naplót kell vezetni, az egy dolog. Szerintem ezt a törvényt majdnem automatikusan vettük át, hiszen a jelenlegi gazdálkodási feltételek mellett nem sok gazda mondhatja el, hogy 170 kiló nitrogén hatóanyagot használ hektáronként, vagy hogy állandóan locsolja kifelé a hígtrágyát a területére, mint ahogy azt a nyugat-európai gazdálkodás során megtapasztaljuk. Úgyhogy ezzel a nitrátérzékeny területtel kapcsolatos rendeletet szerintem felül kellene vizsgálni.
Az adminisztrációs teherről még annyit, hogy például egy felvásárlási jegyen legalább hét adatot kell feltüntetni az anyja nevén kívül, a taj-számot, mindent fel kell tüntetni. Én feleslegesnek tartom ezt a sok adminisztrációt, ami itt van.
Az előre bejelentett elvonások, ahogy a miniszter úr is említette, a Top-up megszüntetése mintegy 33-40 milliárd forint körüli összeget von el a termelésből. Ez csak egy része, mert ebből következően még más teher is kapcsolódik hozzá, hiszen az áfaemelés következtében a kompenzációs százalék helybenhagyása miatt újabb 60 milliárd forint elvonás következik. De ha még azt is nézzük, hogy az adókedvezményeket is megvonják, amelyek eddig a személyi jövedelemadóban voltak, és várható, hogy ezek a megvonások is megtörténnek, az újabb 30 milliárdot jelent. Itt tehát már 130 milliárd forint elvonásról beszélhetünk, nem 33 vagy 40 milliárd forintról. Úgyhogy ennek nézzünk utána! Ennyit nem bír ki a magyar agrárium énszerintem, olyan erős megvonást egyetlen ágazatot sem fog érinteni, legalábbis az eddigi előrejelzések szerint, mint amit a mezőgazdaság kapcsán előre jeleznek a különböző jóslatok vagy híradások.
Aztán a nehézségeket említve itt van az új AKG-s pályázati rendszer kiírása. A gazdálkodók véleménye szerint ez olyan szigorú feltétekkel van megalkotva, hogy szinte teljesíthetetlen az AKG-s feltételrendszer. Hogy csak egyet mondjak: elő van írva például, hogy napraforgó, kukorica, búza csak 60 százalékban termelhető öt év átlagában az AKG-s területen. Az Alföldön mit csinálnak? Gabonatermelés, napraforgó-termelés, kukorica-, esetleg csemegekukorica-termelés van. De a kukorica fogalmában benne van a csemegekukorica is, beletartozik. Ez teljesíthetetlen, a Hajdúságban, az Alföldön, Szolnok megyében teljesíthetetlen ez az AKG-s feltételrendszer. Ha már az esély javítását, a verseny tartást szeretnénk elérni a gazdálkodók tekintetében, akkor ne tegyünk már olyan feltételeket ebbe az AKG-s pályázati rendszerbe, amelyek teljesíthetetlenek! Vagy ha beindul a gazdálkodó, akkor majd belebukik, és kamatostól fogja visszafizetni, hiszen évenként van vagy lesz ellenőrizve az AKG-s pályázat végrehajtása az új rendszer szerint. Úgyhogy nincs már mit termelni. Napraforgót, búzát, kukoricát, gabonaféléket lehet termelni. Nincs már cukorrépánk, amit nagyon szerettünk termelni a Hajdúságban, nincs rá lehetőség. Zöldséget nem termelhet mindenki. Úgyhogy arra kérem a miniszter urat, hogy úgy alakítsuk ki az AKG-t, hogy ezt a versenyhelyzetet elősegítsük. Jelentős európai uniós forrás ez az agrár-környezetgazdálkodási pénzlehetőség, adjuk már oda ezt a gazdálkodóknak! A versenyképesség segítésével kapcsolatban ennyit szerettem volna mondani.
Én azonban kíváncsi vagyok arra is, hogy a gazdasági helyzetre, válságra való hivatkozással vajon mennyi adókedvezményt von meg az új kormányzat az áruházláncoktól, a multicégektől, azoktól a cégektől, amelyek Magyarországon gazdálkodnak és adókedvezményeket kaptak. Ha mi megkapjuk az elvonásokat, vagy ha megkapja az agrárium, a magyar agrárium az elvonásokat, akkor úgy gondolom, hogy minden egyes Magyarországon gazdálkodó cégtől legyen elvonás a különböző kedvezményekből.
Még egy dolgot szeretnék megemlíteni. A kabai cukorgyár bezárása kimondottan az Unió és a tulajdonosok üzlete volt - hogy így fejezzem ki magamat. Ebben a sok száz vagy ezer kabai termelő egyáltalán nem vett részt, úgy, mint a szolnoki vagy a szerencsi cukorgyár bezárása esetében. Mi nagyon nagy szomorúsággal vettük észre, mert tényleg csak észrevettük, hogy bezárják a gyárat. Az volna a kérése annak a vállalkozói csapatnak, amely a kabai cukorgyár területén dolgozott, hogy az évek óta kért kabai diverzifikációs programot indítsuk már el, hogy legyen forrásuk azoknak a vállalkozóknak, akiknek ott hirtelen elmúlt minden lehetősége. Mert sok vállalkozás közt nem lehet válogatni, ott nincsen lehetőség. Ez a kabai cukorgyár nagyon jó eltartó képességű üzem volt, most meg sajnos egy nagy üres semmi van ott. Azt kérem, hogy minél hamarabb indítsuk már el a kabai diverzifikációs programnak a pályázati kiírását, hogy hadd boldoguljanak az ott lévő emberek, mert nincs más lehetőség, nincs más munkahely.
Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Bedő Tamás jelzésére:) Bedő Tamásnak adok szót.
BEDŐ TAMÁS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Tekintve, hogy még vagyunk vagy négyen hozzászólók, igyekszem rövid lenni. A bizottsági ülésen elhangzott már néhány olyan dolog, amely, úgy gondolom, a miniszter úr részéről megcáfolásra került, de egy-két dolog azóta is felmerült. Az elnök úr említette az expozéjában ezeket a bizonyos digitális táblákat és a forráskivonásokat, illetve szólt arról, hogy ebből a fejlesztési forrásból, az EMVA fejlesztési forrásaiból források kerülnek kivonásra, és ez sem áll a mezőgazdaság rendelkezésére. Csak a jegyzőkönyv kedvéért szeretném elmondani, tényleg nem feltételezve semmit, hogy az EMVA-, illetve az ERFA- és az ESZA-források nem ugyanabból az alapból vannak finanszírozva, és ha én jól tudom, a digitális tábla ESZÁ-s, illetve ERFÁ-s forrásból van, tehát az NFÜ kezelésében fut. Innen, az EMVÁ-ból ez tehát egy fillért nem visz el.
Azok az adatok, amelyeket a miniszter úr mondott, azok nem azt igazolják, hogy a forráskivonás vagy forrásra való ráülés lenne a cél az agrárkormányzat részéről, hiszen több mint 30 jogcímen hirdettek meg pályázatot, nagyjából a teljes keret 50 százalékára érkezett támogatásigény, ha jól futnak a számok, az 700 milliárd forint, úgy, hogy a 2-es tengelynek még most lesznek kiírva a jogcímei, tehát az 1-es tengelyre igaz, hogy nem lesznek kiírva új pályázatok, de a 3-as tengelynek futnak a pályázatai, a 4-es és a 2-es tengelyre pedig most lesznek kiírva, pont az AKG, amit az előbb képviselőtársam megemlített.
Visszautalnék egy kicsit pont az AKG támogatásra, hiszen a 2-es tengelyben lehetne - Ángyán professzor út ezt többször elmondta - több pénz, lévén ebben vannak a természetvédelemmel, a környezetvédelemmel összefüggő támogatások. Itt egyet kell hogy értsek Ángyán képviselő úrral - szemben Örvendi képviselő úrral. Az AKG-nak szerintem nem feltétlenül az a szerepe, hogy a nagy szántóföldi blokkokat támogassa, hanem a munkaintenzív ágazatokat kellene támogatnia, és szerintem ebben az AKG-tervezetben azért többé-kevésbé ennek kellene lejönnie. Például a szőlő-gyümölcs és a szántóföldi kertészet kell hogy legyen alapvetően támogatott, hiszen egyébként más támogatási forma itt nincs is, szemben a 33 milliárd forinttal ugyan csökkentett, de mégis jelentős szántóföldi, hektáralapú támogatással. Én tehát úgy gondolom, hogy ezek fontosak, és ezért fontos a munkaintenzív kultúrák támogatása. Egyébként szerintem az 1-es tengely abszolút erre helyezte a hangsúlyt, mert 2007-ben indult el az állattenyésztőkkel, 2008-ban jött a kertészet, tehát a két legmunkaigényesebb ágazatba öntöttük a legtöbb 1-es tengelyes forrást az elmúlt időszakban.
Azok a számok, amelyeket a miniszter úr mondott a makromutatók tekintetében, imponálóak, ezt elmondhatjuk. Azzal, hogy egyébként egyes ágazatokban ez nem így mutatkozik meg, azt gondolom, a miniszter úr is egyetért meg én is egyetértek, nekem is van olyan speciális helyi problémám a körzetben, például a kínai kel mostani abszolút eladhatatlansága, ami viszont annak a termelőnek nem ezt igazolja vissza. De tény, hogy a mikrogazdaságokból tevődnek össze a makromutatók, tehát azért ezek a számok csak azt jelzik, hogy a mezőgazdaság egészében tavaly rendben mentek a dolgok. Tavaly még a kínai kellel is jól mentek a dolgok (Derültség.), de idén problémák vannak, és épp ezért örülök például az élelmiszerkódexnek, mert most is kaptam termelőtől olyan fotót, és ki is mondom az áruház nevét: a Lidl áruházban lengyel másodosztályú kínai kelt árulnak, miközben magyarnak jóformán nincs piaca. Ezért jó ez a kódex, ez kellett, én úgy gondolom, hogy ez egy jó dolog.
Ami a termeléssel összefüggő intézkedéseket illeti, én úgy gondolom, mindenképp meg kell köszönni a miniszter úrnak azt a támogatást, amely - ha már a primőrnél tartunk - szintén erősen érinti a térséget, a Mórakert Szövetkezetnek nyújtott, hiszen az év végén és az év elején elég sokan beszélték, főleg azok a termelők, akik kapcsolatban voltak a Mórakerttel, hogy bizony voltak gondok, lehet, hogy még vannak is, ezért erre a hitelre nagy szükség volt; még maga az önkormányzat is meg kellett hogy segítse a szövetkezetet ahhoz, hogy a tevékenységét folytatni tudja. Pont ott, abban a megyében van a két legnagyobb ilyen szövetkezet, a Mórakert és a Délkertész, amely a teljes zöldség-, illetve primőrexport jelentős részét bonyolítja az országban, úgyhogy az ott élők és az ezzel foglalkozók nevében is köszönjük ezt a segítséget.
A javaslatok közül talán hármat emelnék ki. Úgy gondolom, a miniszter úr is állandóan megkapja, de sokan mások is megkapjuk, hogy miért nem lehet például a helyi konyhákra a helyi termelőktől beszállítani. Hogyha ebben kezdeményezés lenne a közbeszerzés kapcsán, hogy valamilyen szinten egyfajta előnyt élvezhessenek ebben a helyi beszállítók - persze az ellenőrzött beszállítók -, az nagyon jó lenne, már ha erre van lehetőség. Ha ez törvényileg nem működik, akkor persze felesleges vele köröket futni.
A másik: sokan mondták itt is, hogy az MVH munkájával problémák vannak. Én is úgy gondolom, hogy lehetne gyorsabb. Az elmúlt néhány hónapban azt vettem észre, hogy gyorsult a munkavégzés, ugyanakkor a kritikát azért - hogy is mondjam - fogadom egy kicsit áttételesen mint országgyűlési képviselő, mert az MVH nem most alakult. Az MVH valamikor 2000-ben kellett hogy alakuljon (Közbeszólások.), '99-ben, ugyanis a Sapard-forrásokat kezelte, és olyan aktivitással kezelte ezeket a Sapard-forrásokat, hogy ismereteim szerint 2003-ban és 2004-ben, a 2004-es csatlakozásig dömpingszerűen kellett kiírni a pályázatokat, mert - mondjuk meg őszintén! - az MVH a megalakítását követő két-három évben nagyjából semmit nem csinált. Tehát a másik oldalról is jó lenne ilyen kritikát hallani, hogy igen, a mi időnkben sem működött ez tökéletesen. (Közbeszólások.) Akkor Sapard-források voltak.
Épp ezért azt szeretném javasolni a miniszter úrnak, hogy létrejöttek a Leader-közösségek, most már van tapasztalatuk abban a munkában, amely a 3-as tengely forrásainak a felhasználása kapcsán volt munka, hiszen nagyjából ugyanazt a munkát kellett végigcsinálniuk a munkaszervezeteknek - a pályázatok rögzítése, feldolgozása, értékelése, pontozása -, amit az MVH-nak. Tehát hogyha egy kicsit kiterjesztenénk, és jogokat adnánk át, delegálnánk ezekhez a kacsokhoz, akkor, úgy gondolom, kicsit meg lehetne növelni azt a kapacitást, amit az MVH rendelkezésére is állhat. Tudom, hogy vannak kezdeményezések, hiszen kollégáim is kijárnak helyszíni szemlére, de ebben szerintem több tartalék van, mint ami a jelenlegi együttműködésben. Már csak azért is mondom ezt, mert a pályázati időszak miatt időszakos a munkavégzésük, tehát egyelőre még nincs annyi utómunkálat a pályázatokkal, ami lekötné a teljes idejüket, és egyébként a felkészültségükből adódóan alkalmasak lennének arra - úgy gondolom, ez a tapasztalat, hiszen már túl vagyunk az első körön -, hogy nemcsak 3-as, 4-es, hanem adott esetben 1-es tengelyes pályázatokat is, legalább nyers változatban készítsenek elő az MVH-hoz döntéshozatalra.
És ha már tényleg a munkaintenzív dolgoknál vagyunk, én is nagyon támogatnám, amiről az alkalmi munka tekintetében a miniszter úr beszélt - ő is megemlítette, amiről utána Jakab képviselő úr szólt -, tehát hogy valamilyen átalány kapcsán az egyes nagy napszámos igényű ágazatokban találjunk ki valami módszert, hogy ne kelljen az állandó ellenőrzésekkel vergődnünk. Hiszen ez egy speciális foglalkoztatási szektor, ahol minden gazda befizet egy kiszámolt, vélelmezett összeget, és utána ezzel igazolja, hogy ő a köztartozásait lerótta. Ez is segítene egyébként abban, hogy vidéken, főleg ott, ahol szőlő-gyümölcs-kertészet van, minél többen kapjanak munkát, ha időszakosan is.
Én egyébként abszolút egyetértek a miniszter úr jelölésével, és az eddigi munkáját is megköszönöm. Talán csak annyiban szeretnék még visszakapcsolódni a korábban elhangzottakhoz, hogy az, hogy én egyetértek vele, az szerintem természetes, az, hogy önök nem, az is természetes, majdhogynem azt lehet mondani, de azért az elmúlt időszakban készült itt néhány politológusi elemzés, és kivétel nélkül mind azt hozta ki, hogy a kormány legeredményesebb tagja Gráf József volt (Közbeszólások az ellenzéki képviselők részéről. - Dr. Ángyán József: A vetítési alap a kérdés!), úgyhogy messzemenően támogatom őt.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak annyit hadd mondjak Bedő Tamásnak, hogy, Tamás, én nem azt mondtam, hogy ha a digitális táblák beszerzését esetleg felfüggesztenék, azzal bármilyen EMVA- vagy uniós forrást meg lehetne nyerni, hanem azt, hogy a nagykassza kapcsán, amelyen most gondolkodik a kormány, vajon most van-e szükség arra a 28 milliárd forintos kiírásra, ha már a nyugdíjasoktól való elvonás, a Top-up elvonás és minden szóba került. Én ezzel összefüggésben hoztam ezt fel. Az alapok, tehát hogy melyik honnan érkezett pályázat pénz, természetesen tisztázottak.
(Bodó Imre jelzésére:) Bodó Imrének adok szót.
BODÓ IMRE (Fidesz): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Két rövid kérdésem lenne. Többen érintették már az MVH-t mint hivatalt. Én egy Csongrád megyei anomáliára szeretném felhívni a miniszter úr figyelmét, és tisztelettel kérdezem, hogy ön szerint ez a forma helyes-e. A Csongrád megyei MVH 2005. V. hó 1-jén határozatlan időre, 13,3 millió forintért bérleti szerződést kötött a Magyar Államkincstárral, majd ezt a szerződést felmondta, és napjainkban már évi 57,6 millió forintért egy magáncégtől bérel nem is egy belvárosi, hanem a város szélére eső irodahelyiséget. A kérdésnek különösen az ad hangsúlyt, hogy a Csongrád megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal szintén ugyanebbe az épületbe fog költözni, ahogy azt az intézmény igazgatója nemrégiben a Szegedi Városi Televízióban bejelentette.
Mint önkormányzati vezető tisztelettel kérdezem a miniszter urat, hogy az államnak nem lenne-e kifizetődőbb, ha mondjuk a Kincstárnál maradna, és akkor az egyik zsebéből a másikba tenné a pénzt, vagy ha uram bocsá' megkeresnénk a helyi önkormányzatot, akkor is az államnál maradna a pénz, és akkor ez az évi közel 60 millió forintos bérleti díj is az államnál maradna. Megjegyzem: nem sokáig kell bérelni ezeket az irodákat, és többszörösen meg fogjuk vásárolni azokat, legalábbis a tárca többször meg fogja vásárolni ezeket az ingatlanokat. Szerintem a gazdák pénze jobb helyen lenne az állam zsebében.
A másik kérdésem már sokkal inkább szakmai jellegű. A teremben ülők pontosan ismerik az ügyet: ha egy adott gazdálkodó - még egyszer mondom: gazdálkodó, tehát nem ügyvéd, aki mondjuk befektetési célból vásárol, hanem gazdálkodó - az egyik nap földet vásárol, akkor az adótörvények értelmében nem kell illetéket fizetnie, nyilván ha megfelel az egyéb előírásoknak, a másiknak, aki aranykorona-értéket vásárol, majd azon, a közösből kiméretve, néhány hét vagy hónap múlva folytatja a gazdálkodását, nem elindítja, akkor viszont illetékköteles. Megkerestem ez ügyben az adott hivatalt, amely azt mondta, hogy ismerik ezt az anomáliát, és talán egy törvénymódosítással fel lehetne oldani ezt a kérdést. Tisztelettel kérdezem a miniszter urat, hogy ha egy ilyen törvénymódosítást kezdeményeznénk, ön ezt a törvénymódosítást támogatná-e. Még egyszer mondom: gazdálkodó, már gazdálkodó vagy a gazdálkodást megkezdeni szándékozóról, és nem befektetési célból vásárlóról van szó. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Járvás István jelzésére:) Járvás Istvánnak adok szót... (Godó Lajos jelzésére:) Bocsánat, Godó Lajosnak adok szót, aki közben még bejelentkezett a kormányoldalról.
GODÓ LAJOS (MSZP): Csak nagyon röviden szólnék. Tisztelt Bizottság! Bedő Tamáshoz csatlakozva én is szeretném megköszönni az FVM vezetésének az elmúlt éveket, hiszen véleményem szerint nemcsak a miniszter, hanem az államtitkárok is olyan munkát végeztek, amely arra indít, hogy megköszönjük ezt a munkát, és azt kívánjuk, hogy a következő években hasonló jó eredményeket érjenek el.
Énszerintem méltatlan volt néhány képviselőnek, elnök úrnak a bevezető hozzászólása, mert a bizottság nem tudott olyan kérést megfogalmazni a miniszter felé az elmúlt években, amelyet ne teljesített volna. Ugyanez igaz az államtitkárokra is. Még a Magosz választmányi ülésére is elment, találkozott a gazdákkal, s a többi, s a többi, elmondta a miniszter úr. Én tehát úgy gondolom, hogy a bizottságnak a rendszeres találkozások kapcsán ezt a munkát el kellene ismernie.
Úgy gondolom, a következő időszakra, a világgazdasági válság közepette felvázolta azokat a pénzügyi kereteket, lehetőségeket, amelyek az agrárszereplőkhöz eljuthatnak. Én azt szeretném a miniszter úrtól megkérdezni, hogy helyes-e az, hogy ebben a mezőgazdasági szektorban, az agrárszektorban, a miénkben ennyiféle jogcímen lehet gazdálkodni: őstermelő, mezőgazdasági vállalkozó, családi gazdálkodó, társaság tagja, szövetkezet tagja. Nem kellene-e esetleg azt javasolni a törvényalkotóknak, hogy szabjunk egy határidőt, ameddig el kell dönteniük a mezőgazdasági szereplők, hogy milyen formában kívánnak tovább dolgozni? Egyszerűbb lenne az adózásuk, egyszerűbb lehetne az elszámolási rendszer, áttekinthetőbb lenne minden, a KSH egyszerűbben tudna dolgozni, és nem torz adatokat kaphatnának akkor a képviselők. Mert jelen pillanatban a családi vállalkozás tagjai őstermelők is, meg lehet, hogy mezőgazdasági vállalkozást is üzemeltetnek, de lehet, hogy egy betéti társaságban vették meg a nagy erőgépet. A viszonyokat véleményem szerint ki kellene tisztázni, és akkor az adórendszert meg az egyéb jövedelempolitikai kedvezményeket is lehetne ehhez társítani.
Amit Bodó képviselőtársam felvetett előttem az illeték kapcsán, azzal kapcsolatban - nekem is volt néhány hete ilyen ügyem - azt tudnám elmondani, hogy a fiatal, kezdő agrárvállalkozót illeti meg az illetékmentesség, abban az esetben, ha a szerzett területet öt évig nem idegeníti el, és azon mezőgazdasági termelést folytat. Minden egyéb esetben meg kell fizetni az illetéket a földvásárlás esetén...
ELNÖK: Ez nem igaz. Ez nem igaz, de ebbe ne menjünk bele...
GODÓ LAJOS (MSZP): Ne menjünk bele...
ELNÖK: Befejezted, képviselőtársam?
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, és nyilván támogatni fogjuk a miniszter úr miniszteri kinevezését.
ELNÖK: Az én információim szerint ez nem volt egészen pontos megfogalmazás azt illetően, hogy kik mentesülnek az illeték megfizetése alól. Én értem a kormányoldal azt illető sajnálatát, hogy ellenzék is van, de fogadják már el (Godó Lajos: Elfogadjuk!), és hadd mondhassuk el a véleményünket mi is! (Borenszki Ervin: Ez adottság!) De azt, ami szakmai kérdésben kérés, ami az ügyek előre vitelét szolgálja, amiben, én is azt mondom, amikor lehetett, partner volt a miniszter úr, ne keverjük már össze azzal, amikor stratégiai kérdésekben véleménykülönbség van köztünk, volt is és fenn is marad, és engedtessék meg, hogy ezt a véleménykülönbséget kifejtsük mondjuk egy miniszter meghallgatásakor... (Herbály Imre: Jó, de a stílus maga az ember, Sándor!) Erre már nem is reagálok, alelnök úr. (Herbály Imre: Ne is reagálj rá! - Közbeszólások.)
Járvás Istvánnak adok szót.
JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Örülök, hogy libás nyelven szólva a csípési sorrendben én is sorra kerülök - majd a végén is egy libás dologgal szeretném befejezni. (Közbeszólások, zaj.) Ne értsétek félre!
Azt mondja a megalakulandó kormány, hogy válságkezelő, és a válságkezelés a Reformszövetség programja alapján fog megtörténni, legalábbis részben. A Reformszövetség programjában olyan javaslatok is vannak, amelyek egyébként nem kerültek elfogadásra, és ezek között van olyan is, amely szerintem a mezőgazdaság számára fontos lenne. Az egyik ilyen javaslatot Demján Sándor jegyzi, és a javaslat körülbelül arról szól, hogy bizonyos ágazatokban - mint a mezőgazdaság és részben a könnyűipar is - a társadalombiztosítási járulékot jelentősen csökkenteni kell, mondjuk 5 százalékra, mert nagyon cikkcakkosak azok a foglalkoztatási viszonyok, amelyek az időszakos munkavállalásnál vannak a mezőgazdaság területén. Én csak egy dolgot sajnálok ez ügyben: hogy a mi mezőgazdasági miniszterünk nem vállalta fel, hogy ezért különösebben küzdjön, vagy ha küzdött is érte, ebből a küzdelemből nyilvánosságra semmi nem került. Azt szeretném megkérdezni a miniszter úrtól, hogy egyetért-e a Reformszövetség egyik oszlopos tagjának eme véleményével, amely a mezőgazdaságot ilyen előnyhöz juttatta volna, ha már olyan gyorsan lemondtunk a 33 milliárd forintról. Egy.
Kettő: én is egyetértek Jakab Istvánnak azzal a felvetésével, hogy amikor a termelők benyújtják a pályázatokat, és azokat elbírálják, van valamilyen forint/euró árfolyam. Jó erős volt a forint, 240-250 forint volt az euró, és most, amikor meg kell valósítani ezeket a beruházásokat, akkor 300 forintos euróár környékén tudunk vagy tudnak vásárolni a termelők gépeket külföldről, és teljesen mindegy, hogy az szállítójármű, traktor, borona, ez-az, mert magyar gyártás nem nagyon van. Ez a 40 százalékos támogatottság mellett is körülbelül 20 százalékos leértékelődést jelent, ami elég nagy probléma. Ehhez tartozik az a tény is, igen tisztelt miniszter úr, hogy a 2008. évi támogatások, az uniós támogatások mondjuk 243 forinton voltak megállapítva, és amikor a termelők megkapták, akkor mondjuk 300 vagy 310 forint volt az euró árfolyama. És amikor elköltjük, akkor is 300 forint környékén van, mert hogyha olyan technológiát vásárolunk, amely korszerű, akkor itt azért buknak a termelők. Igaza volt önnek, miniszter úr, amikor kiszámolta, hogy forintban többet fogunk kapni ez év után jövőre, mint a tavalyi év után kaptunk az idén, de a vásárlóerő-számolást, a vásárlóerő-mérleget nem tetszett hozzátenni, úgyhogy van ebben egy kis csalafintaság. Ez volt a második dolog.
A harmadik: említette a biomassza- és az energetikai programot. Én nem értek hozzá, én csak azt látom, miniszter úr, hogy jó minőségű földbe energiafű van azon vetve a területen, ahol én élek, a betakarítás pedig RZ-vel történik. Jó ez így? - kérdezem. RZ-vel ugye nem lehet betakarítani, csak letiporni, aztán majd jövőre megint fakad, aztán vagy RZ-zük, vagy esetleg odaadjuk a húsmarhatartóknak. Ez azért még nem biomasszaprogram énszerintem, bár költség már ment ki rá.
A következő: nagy figyelemmel voltam a nemzeti támogatás történelmi bázisosítása iránt, ha lehet ezt így, rossz magyarsággal kifejezni, már meg azt látom, hogy mintha elvonták volna a pénzt mögüle. Akkor érdemes volt ezt különösebben megtenni? Biztos érdemes volt, de azért nem látom nagyon nagy értelmét ennek a dolognak. Azt viszont látom, hogy a múlt év végén megjelent egy rendelet a történelmi bázis korrekciójára, illetve amely bizonyos esetekben az új indulóknak is lehetőséget ad arra, hogy kapjanak történelmi bázist. Ebbe beletartozik az anyatehén, az anyajuh, korrigálja bizonyos szempontból azok tekintetében, akik ugaroltatták a területet, és a többi, és a többi, és ez automatikusan működik. Ez aránylag elfogadható.
A másik téma, amelyet fel szeretnék vetni, az osztatlan földek kimérése. Akik a múlt évben felvállalták annak a költségét, hogy kiméretik a saját költségükön az osztatlan közös földből az általuk megvásárolt területet, azoknak ugye nem csak azt kell kiméretni, hanem mindenkiét, aki abba a táblába bejelentkezett valamelyik dátum szerint, hogy szeretné önálló ingatlanná alakítani. Ezért nagyon költséges egy kiméretés, mert nemcsak a magadét méreted ki, hanem másik, esetleg huszonötét is; azt is fel kell vállalnod, azt is meg kell előlegezni - nincs ezzel semmi baj -, és esetenként, ha egy 90 hektáros táblában ki akarsz méretni, ott olyan 6-700 ezer forintba kerül egy darab föld kimérése. Ezeknek joguk van arra, hogy mivel ők tavaly előfinanszírozták a kiméretést, ezért ez évben azt megkapják. 30 centi magasan vannak a kérelmek a megyei vagy a budapesti MgSzH-nál. Futja-e majd a 200 millió forint erre a 30 centire? Én nem tudom, hogy mennyi az összeg, de lehet, hogy több, mint 200 millió forint. Azt meg pláne nem tudom, hogy van-e zárolva a 200 millió forintból, azt én nem tudom, majd a miniszter úr megválaszolja. Mert hogyha ennek mondjuk a felét-harmadát zárolták, akkor már biztos, hogy ez nem működik.
A következő dolog: én nem akarok tanácsot adni a pénzelvonásra, de nem is akarom nagyon felmagasztalni mondjuk a Leader-programot. Mert azért azt mondjuk meg miniszter úr - és valamilyen köze van a Leader-programhoz az FVM-miniszternek -, hogy az azért a kézből etetés tipikus példája, ami a Leader-program körül van. Ez a kézből etetés tipikus példája. Nem akarok rá példákat mondani, mert már sok idő telt el, de tudnék példákat mondani, regényeket lehet mondani, hogy hogy működik. Kézből etetés.
Az MVH működése kapcsán sokakkal egyetértek, de van egy különvéleményem is. Ki lehet írni pályázatokat a termelők felé, lehet, csak már most megmutatkozik, hogy egyesek megvalósításának az idejét ki kellett tolni. Mert azoknak, akik benne dolgoznak - nem azok, akik nyakkendőben beszélnek a mezőgazdaságról, hanem akik benne dolgoznak -, le is kell finanszírozni, és közben még aszályos évek is jöhetnek, közben még piaci zavarok is lehetnek, meg még nagyon sok minden lehet. Már ma is látszik, hogy mondjuk a repce talán nem fog olyan nagyot hasítani, mint a tavalyi évben, mert ahol térdig ér és virágzik a nagy hőmérséklet miatt, ott már nem lesz 3 tonnás repce, már az én megítélésem szerint, bár én csak benne dolgozok, nem kívülről látom, tehát nekem kevesebbek a jogaim e tekintetben, mint azoknak, akik csak beszélnek róla, ezt már én megszoktam ebben a dologban. (Herbály Imre: Jogaid vannak!)
Úgyhogy úgy látom, miniszter úr, hogy van probléma, nem kevés, hanem sok, nem kicsi, hanem nagy, és egy részét, én úgy látom, nem is nagyon akarjuk megoldani, toljuk magunk előtt, és lassan mint a galacsinhajtó bogár, ki sem látszunk a galacsin mögül, csak toljuk-toljuk, megoldások meg nincsenek. Ezek közül egyébként én a legfájdalmasabbnak azt tartom, amiről legelőször beszéltem, azt, hogy a társadalombiztosítási díjjal kapcsolatos javaslatot, amely a Reformszövetség oszlopos tagja részéről megjelent, nem nagyon karoltuk fel, pedig a munkanélküliség nagyon nagy, és én nem tudom azt megítélni, hogy az a tény hová fog vezetni, hogy ma már a falusiak is a Tescóba járnak zöldségfélét meg egyéb dolgot venni, meg annak a szociális hálónak a bizonyos - hogy mondjam? - kedvezményezettjei vagy a szociális háló alá tartozó személyek, nem pedig a munkához fűződnek bizonyos kifizetések. Én nem tudom ennek a társadalompolitikai következményeit, majd Kiss Péter úr valószínűleg megoldja, bár gyanítom, hogy ha eddig nem oldotta meg, ezután sem fogja.
Én a foglalkoztatásban látom a legnagyobb lehetőséget, és hogy jó-e az a foglalkoztatás, amit kiírunk, azt a piac reagálja le. Nem akarok példát mondani, hogy amikor a megváltozott munkaképességűek az egyik helyen összekeverték a piros gombokat a kékkel, aztán a másik helyen meg szétválogatták, akkor annak milyen nagy munkára nevelő hatása volt. A valós termelésben lévő vállalkozások viszont nem jutottak hozzá ezekhez a forrásokhoz, mert borzasztó bonyolult adminisztrációs dolguk volt. Most is azt látom egyébként, még most is ez megy ezekkel a bélyegragasztgatásokkal meg az ellenőrizgetésekkel. Tegyük ezt egyszerűbbé, és akkor szerintem tudnak vele élni, és a kisebbek is tudnak vele élni, különben legfeljebb csak a nagyok vagy a pénzre szakosodott vállalkozók fognak tudni élni a lehetőségekkel. Bízom benne, hogy a miniszter úr felkarolja Demján Sándornak ezt a javaslatát, és bízom abban is, hogy ez majd meg fog jelenni a hétköznapokban is.
Köszönöm szépen a türelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Medgyasszay László jelzésére:) Medgyasszay Lászlónak adom meg a szót.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen. Eléggé elhúzódott ez a miniszteri meghallgatás, de énszerintem volt értelme. Napvilágra vagy terítékre került itt a mezőgazdaságnak szinte minden gondja-baja, pozitívum is, negatívum is, érthető, hogy melyik oldalról merültek fel a pozitívumok, melyik oldalról volt problémafelvetés. Én ehhez nem tudok és nem is akarok hozzátenni semmit. Akkor miért kértem szót? Azért kértem szót, mert én tisztelem annyira a miniszter urat, hogy tisztességesnek tartom szemtől szembe megindokolni a nem szavazatomat.
Velkey képviselőtársam magántanácskozmányban is meg részben hivatalosan is kifejtette, hogy a miniszteri meghallgatás a személy alkalmasságáról szól. Én azért azt gondolom, hogy a személy alkalmassága mellett a kormány alkalmasságát is meg kell hogy ítéljem, mert a miniszternek mint a kormány tagjának, a csapat tagjának vállalnia kell mindannak az ódiumát, amit a kormány dönt, amit a kormány tesz. És ha a kormányt nem tartom alkalmasnak a válságkezelésre, akkor sajnos ebbe a kormányba a miniszter úr is beletartozik, még akkor is, ha igaz, amivel kapcsolatban, azt hiszem, Bedő Tamás szólt, és amit én úgy fogalmaznék át, hogy a miniszter úr a kormány egyetlen elfogadható tagja. Kétségkívül egy jó szakmai imázzsal rendelkező ember Gráf József... (Közbeszólások az MSZP-s képviselők soraiból.) Ennyi megengedhető talán, nem? (Közbeszólások. - Derültség.) Szóval azt tényleg el kell ismerni, hogy a közvéleményben is, mindenhol szimpatikus egyéniség Gráf József, akinek az imázsát persze talán az is javítja, hogy a parlamentben nem vele kell viaskodnunk, hanem legtöbbször a konfrontációra talán alkalmas államtitkár úrral (Derültség.), ezért aztán kimarad azokból a harcokból, amelyeket ott megvívunk, bár legutóbb az azonnali kérdésemre épp ön válaszolt, miniszter úr, de akkor nagyon egy húron pendültünk, bár a Corát nem zárták be, nem tettek lakatot rá kívülről - jó lett volna, hogyha megfogadja a tanácsomat. Ennyit általánosságban.
De azért vannak olyan gondok, amelyek kapcsán csak azért vagyok kénytelen megismételni azt, ami itt az ellenzék részéről elhangzott, mert számomra is különösen fájdalmas, és ami sajnos az ön nevéhez fűződik. Az első dolog az agrár-közigazgatás helytelen és rossz irányú átszervezése. Én erről annyit beszéltem már, hogy most csak megemlítem, élelmiszerellenőrzés, s a többi. Bebizonyosodik, hogy ez nem jó irány, és nincs is meg hozzá a megfelelő önállóság - nem szaporítom a szót.
A másik dolog az SPS-rendszer indításának a módszere, a bevezetés módszere, különösen a bázisév kijelölése. Erre nekem is van személyes tapasztalatom a választási körzetemből, olyan állattartó kapcsán, akinek adott esetben nem volt hízóbikája 2006-ban, és most nem kap támogatást. Ezt sem akarom részletezni, én különösen ennek a bevezetésnek a módszerét kifogásolom, amely lehetővé tette, hogy a jól értesültek... Ha akarja a miniszter úr, négyszemközt elmondom, mert nem tudom bizonyítani sajnos teljesen konkrétan, hogy éltek ezzel vissza néhányan a nagytőkések közül.
A másik, amit nagyon nehezményeztem akkor is - egyáltalán a Nemzeti Földalapnak a működése sem tetszett kezdettől fogva -, az a Földalap átengedése a pénzügyi szférának. Erről szintén volt már szó. Most aztán ott garázdálkodás folyik a Nemzeti Földalap dolgaival, és egy kicsit magunkra is maradtunk - bár lehet, hogy csak én érzem ezt - a Ménesbirtokkal kapcsolatos ügyeinkben. Nem a minisztériumhoz tartozik jogilag ez a nemzeti kincs, ezt csak példának hozom fel, de nem segít abban, pedig jó lenne, ha segítene, hogy egy borzasztó szörnyű helyzet alakult ott ki. Nem nézheti el egy földművelésügyi tárca vezetője, hogy mi történik ott, és kérem, hogy segítsen ebben nekünk, mert ott elképesztő ügyek történtek.
A következő a nemzeti támogatások kérdése. Miniszter úr, hogyha önre szüksége van ennek a kormánynak, mert szüksége van, égető szüksége van az ön személyére, akkor alkupozícióban van. Akkor azt mondja Bajnai úrnak, hogy, kedves Gordon, ide a 35 milliárdot, különben nem leszek miniszter. Most sarkosan és kissé humorosan is fogalmaztam, de tessék elhinni - és ezt már sokszor elmondtam -, egy kormányon belül is meg kell küzdeni a pénzért. Hogyha énrám szükség van mint kormánytagra, hogy legyen egy ember..., pardon, nem akarok megint abba a hibába esni, hogy esetleg megsértem az egész kormányt, akkor tessék kihajtani a dolgokat! Ne az legyen akkor, hogy elveszünk ettől az ágazattól, mert többen kifejtették, Jakab képviselő úr is, hogy ez a túlélés egyik lehetősége az ország számára. Egy olyan ország, ahol a terület 75 százaléka termőföld... Magunknak mondjuk az agrárbiznisz jelentőségét? Akkor ettől vegyünk el? Nem, ehhez adni kell, még akkor is, hogyha igaza van önnek, hogy a földalapú támogatás hektáranként nominálértékben nem csökken. De akkor adjuk oda a pénzt annak a szegény parasztnak... Nem folytatom tovább, mert esetleg én is belelendülök, mint Herbály Imre képviselőtársam, pedig mi a korunknál fogva már nyugodtabbak vagyunk, ugye, miniszter úr? (Közbeszólások. - Derültség.)
A másik, ami a vesszőparipám, és ami a 18-19 év, de főleg az utolsó 15 év adóssága, az az úgynevezett beszerzési és értékesítési szövetkezetek országos rendszerének állami irányítása, támogatása, segítséggel, szervezéssel való kialakítása. Tudom, hogy a mi működésünket ma is, utólag is nagyon sok kritika éri, de tessék elhinni, hogy a falugazdász-hálózat azzal a szándékkal kezdett kiépülni, hogy a következő évben ez a hálózat nagyobb létszámmal ezt a szervezést segítse elő, úgy, hogy a kormány, az aktuális kormány megadja hozzá a technikai, a tárgyi és a személyi feltételeket. És hogyha ez a rendszer nem alakul ki a következő években így, pozitív állami támogatással, akkor az atomizált magyar gazdálkodó továbbra is sokszor csak nézi majd a terményét, és nem tudja eladni. Nem folytatom. Ez tehát évek óta egy nagy adóssága az agrárirányításnak, én ezt mindig felvetem, és egyszer talán lesz majd egy olyan miniszterelnök - Gráf József most már valószínűleg nem, mert nem vállalta el, de lesz majd talán valaki -, aki egyszer felvállalja azt, hogy az agráriumnak ezt a támogatást az adóforintjainkból, igenis a városi emberek adóforintjaiból is meg kell adni, és meg kell teremteni.
Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy szólhattam. A Kereszténydemokrata Néppárt nevében - kissé sajnálkozva mondom - nemmel fogok szavazni a jobb sorsra érdemes Gráf József miniszter úrra.
ELNÖK: (Bagi Béla jelzésére:) Bagi Bélának adok szót.
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Ígérem, hogy nagyon rövid leszek. Én azzal az elképzeléssel ültem be erre a bizottsági ülésre, hogy egy speciális miniszteri meghallgatáson veszünk részt, különösen Bajnai Gordon bemutatkozó beszéde után, amelyben azt mondta, hogy ez nagyon fog fájni. Ha én ezt a hétköznap nyelvére lefordítom, különösen ha én egy Dél-Bács megyei zsáktelepülésre gondolok, ahol máris nagy a nyomor, hogyha azoknak még ezen túl nagyon fog fájni, akkor, én azt gondolom, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak nehéz lesz a feladata a hátralévő háromnegyed évben - mert körülbelül ilyen intervallumról beszélgetünk most itt a felfogásom szerint. Nem egy négyéves ciklus kezdetéről beszélünk, és a mai témánk döntő része úgy nézett ki, mint hogyha egy négyéves ciklusnak futnánk neki, pedig azt hiszem, itt egy nyomorelhárító feladatról kell, kellett volna beszélnünk. Ilyen értelemben tehát hiányérzetem van. Hiányérzetem van.
Szőr mentén szóba került a lágy- és fás szárú növények, az intenzív munkateremtő ágazatok felkarolása, de körülbelül ilyen időtartamban merült fel ez az egész. Illetve szóba került, Bedő Tamás említette meg, hogy a vidéki ingyenkonyhákon talán majd nem lengyel krumpliból meg holland sárgarépából kellene a hamis gulyáslevest főzni, amivel én teljesen egyetértek. Én tehát egy kicsit ilyen értelemben vagyok csalódott. Úgy csinálunk, úgy csináltunk ma, mint hogyha tulajdonképpen egy normális miniszteri... Korrigálok. (Közbeszólások. - Derültség.) ...Tehát mint hogyha egy átlagos miniszteri ciklust indító meghallgatásról beszélnénk, holott deklaráltan egy válságkezelő kormánynak a hátralévő idejéről kellene beszélnünk, és ennek a feladatáról, illetve az elképzeléseiről szerettem volna hallani. Gondolom, azért nem sikerült ebbéli igényemet kielégítenem, mert még rövid volt az idő az erre való felkészülésre, hogy a miniszter úr előadja az ilyen irányú változatait, alternatíváit vagy megoldási javaslatait, de remélem, hogy ezt rövid időn belül pótolni fogja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Amennyiben nincs több kérdező (Senki nem jelentkezik.), úgy megadom a szót válaszadásra a miniszterjelölt úrnak.
Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterjelölt válaszai, reflexiói
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterjelölt: Köszönöm szépen a sok észrevételt és javaslatot, a kritikát is, mert abból mindig tanul az ember. Amikor a nagyon kis termelési egységekről vagy nagyságokról beszélünk, az 5 eumét valamikor együtt alkudtuk le 4-re - tudom, hogy az nem volt egy radikális megoldása a problémának, de így kezdtük. Nekem két kategóriában kellett az Európai Unióban a Health Checknél kőkemény háborút folytatnom: ezek a nagyüzemek és a kisüzemek voltak. Az európai döntéshozókat egyszerűen nem érdekli se a kicsi, se a nagy, a nagy úgy nem, hogy ne adjunk neki annyi támogatást, a kicsivel meg ugyanez a helyzet. Éppen a dán miniszter asszonynak - akit példaként szoktunk emlegetni a kisgazdaságok kapcsán, hogy milyen szépen működnek - egy egészen elképesztő javaslata volt arra, hogy mennyire emeljük fel a legalsó kifizetési határt, és azon alul egy fillért ne adjunk senkinek, mert az nem versenyképes agrárgazdálkodó; az, ha hobbiból termelni akar, akkor termeljen. Magyarország és még egy országnak - már nem is emlékszem pontosan, hogy melyik volt a másik ország -, kettőnknek engedték azt meg... (Közbeszólás: A lengyeleknek!) Igen, a lengyeleknek és nekünk engedik meg - az összes többinél nem - kivételesen azt, hogy 100 eurós nagyságrendet ki tudjunk fizetni támogatásként, mert azt mondták, hogy 100 euró kifizetése többe kerül, mint amit odaadunk a termelőnek. A másik oldalról az egyhektáros területi nagyságot is csak ennek a két országnak engedték meg egy kőkemény háború után, hogy ezen szántóföldi művelést lehessen folytatni, és támogatást lehessen adni.
Nem a magyar kormány elvetemültsége miatt van tehát az, hogy a kicsiket nem akarjuk támogatni, hanem az Európai Unió jól felfogott érdeke, hogy csak annak ad támogatást, aki azt hatékonyan fel tudja használni, és piaci szereplő a placcon. Ez nem az én kitalálmányom. Nekem pont fordítva kellett megharcolnom azért, hogy ne hagyjam cserben azt a 120-130 ezer termelőt, aki eddig legalább ezt a támogatást kapta. Ugyanilyen harcot folytattam a nagyoknál, ahol meg egy bizonyos nagyságrend után büntetni kívánja a termelési értéket. Nekem tehát mind a két kategóriában nagyon keményen meg kellett küzdenem, és nem feledkeztem el a kicsikről, még egyszer hangsúlyozom, én védtem meg, hogy bennmaradhassanak a támogatási rendszerben.
Az életképességi határt sajnos ma másképp fogják fel Európában, nyilván egy más történelmi és más gazdasági fejlődési bázis alapján, de abban az irányban hat az uniós elképzelés, hogy a nagyon kicsik nem kapnak támogatást, a nagyon nagyokból meg elveszik a támogatást. Erről nem én tehetek, még egyszer szeretném hangsúlyozni; pont fordítva, én megharcoltam azért, hogy ez ne így legyen.
Ugyanez vonatkozik a beruházásokra. Alsó és felső határokat állapít meg az Unió, a felső határt ugyanebből a logikából, amit az előbb mondtam, az alsó határt is azért, hogy az alatt az európai adófizetők pénzét ne fecséreljék el arra, hogy hatékonytalan üzemeket, olyanokat, amelyeknek soha nem jön vissza a támogatási értéke, hozzanak létre. És a nagyon nagyra a felső határt is ugyanezért hozza meg az Európai Unió, ugyanezen logika alapján, hogy amit ő versenyképes szférának tart, az kapja a támogatásokat, és árutermelőként, főállásúként vegyen részt a piaci folyamatokban. Ebben tehát minden egyes alkalommal meg kell küzdenünk, és én a magam részéről állom is ezt a harcot, mert tudom, hogy nálunk többszektorú a gazdaság, és a kicsikből minél többet át kell vezetnünk a termelőszférába. Amíg lehet, próbálom ezt a segítséget megadni nekik. Tehát nem a kormányon és nem rajtunk múlik.
Hogyha megnézzük ezt a szférát, és azt mondjuk, hogy az össztámogatás - mit tudom én - három és fél százaléka jut ide, vagy mondunk egy ilyen számot, akkor azért ne felejtsük el, hogy ezek is 8-10 milliárdos nagyságrendek. És az elaprózottság szempontjából végig kell gondolni, hogy hova adjuk, és nem szeretjük, ha a termelésbe való befektetés helyett mondjuk színes tévét meg mit tudom én mit vesznek rajta, mert sajnos végig kell gondolnunk ezeket a tapasztalatainkat is. Ebben tehát ez a helyzet.
Helyrajzi szám, értékesítési egység. Azért van ez a probléma, mert nem vagyunk hajlandóak a földkérdésben egyszer leülni, és őszintén megbeszélni azt, hogy kinek akarunk földet adni, nem is tulajdonba, hanem hosszú lejáratú bérletbe, és amit én mindig javasoltam, az az, amire európai számok, gyakorlati számok is vannak, hogy ahány állategysége van valakinek, annyi földet biztosítsunk neki, hogy állatot tudjon tartani. Ha ezt meg tudnánk oldani, akkor nem kellene egyben kiírni. Nem akarjuk, hogy az állattenyésztők elveszítsék a földjüket. Nem akarjuk, hogy aki csak növénytermesztéssel foglalkozik, rálicitáljon ötszörösen, hogy még rosszabb legyen a sertésszám, hogy még rosszabb legyen a szarvasmarhaszám, hogy még rosszabb legyen a baromfitartás száma. Nem akarjuk, és úgy látszik, nem tudjuk tisztességesen megoldani ezt a kérdést. Egyszer így álljunk hozzá! Azért van nagyban kiírva, hogy akinek ott van az 500 szarvasmarhája, az ne veszítse el a területét, mert a föld nélküli állattartó egy magyar találmány, ilyen a világon sehol nincs, föld nélküli állattartó csak Magyarországon van, mert nem is tarthat állatot, akinek nincs földje, mert hova helyezi ki a szerves trágyáját, és honnan biztosítja az alaptakarmányát.
Ezt abból a buta félelemből nem akarjuk, már ne haragudjanak, hogy egyszer majd egy külföldinek eladja az egész területet, és a bérletet is odaadja. Aki eddig Magyarországon földet adott el feketén, az mind agrár-magánvállalkozó, magánszemély volt, mert a jogi személyű társaságnak egy darab föld nem volt a tulajdonában. Aki feketén eladta, az mind magánszemély volt. Tehát nem lehet kategorikusan kimondani, hogy a nagyüzem el akarja adni, meg az aztán a magyar földet tönkre akarja tenni. Ezt kellene végiggondolni.
Osztatlan közös. Valóban az a megoldás, amit Járvás képviselő úr is említett, az a határ, a 200 millió, ez ennyi, ehhez nagyon semmit nem tudok hozzátenni, hogy akik vállalják ezt a programot, azoknak kifizetgetjük utána. Erre ma nincs pénz, forrás, nem tudok erre többet biztosítani ebben a költségvetési helyzetben.
Az SPS-ről. Azt szeretném elmondani, hogy azon lehet vitatkozni, hogy bázisév, egy vagy kettő, hogy majd az Alkotmánybíróság... Én előre soha nem szeretek döntéseket prejudikálni, ez az Alkotmánybíróság dolga, majd ő megmondja, hogy mit kell csinálnunk, és akkor azt fogjuk csinálni. Törvénytisztelő állampolgár vagyok. Én addig nem mondom előre, hogy mi lesz a dolognak a vége, mert nem szeretem ezt, még csak rossz irányba sem vinni a dolgokat. Meg fogják mondani, mi legyen, és az alapján megcsináljuk. Azért nem mondunk le róla, mert lemaradunk egy olyan folyamatról, amely az Európai Uniónak a gondolkodásmódját jelzi. A termeléstől elválasztott támogatásokat és a bázisévet is kénytelenek voltunk az uniós jogszabályok alapján megcsinálni, mert ha áttérünk az SPS-re, ha nem térünk át az SPS-re, a termeléstől elválasztják az összes támogatást, és ezeknek határidejük van, amit be kell tartanunk. Most úgy csináljuk meg a termeléstől való elválasztást, hogy semmi hasznunk nem lesz belőle, az összes támogatást kioszthatjuk földalapon. Az összes állattenyésztési támogatási formát el fogjuk veszíteni, nem a pénzt, mert ebben is van félreértés, tehát nem a pénzt, hanem mindent ki fogunk osztani földalapon, és akkor ki fog Magyarországon állatot tartani? Tehát nem tudjuk szakmailag végigbeszélni, és megérteni egymást, hogy mit mondunk egymásnak, nem tudjuk ezeket egymással megbeszélni, és nem értjük a lényegét. És attól kezdve kötelezettség is van az SPS bevezetésével, mert mindenki megkapja azt a támogatási összeget, de attól kezdve olyat kell termelni, amit el is tud adni, mert utána nincs az, hogy sok van belőle, és majd benyúl az állam vagy az Európai Unió a zsebébe. Megkapja az alaptámogatást, és azon kívül piaci szereplőnek kell lenni.
Mondhatjuk a lengyeleket, ahol 2 millió regisztrált gazdálkodó van, és technikailag sosem tud erre áttérni, vagy rohadt nehéz lesz neki. Vagy mondhatjuk Romániát, ahol több mint 1 millió regisztrált gazdálkodó van, és a kifizetést sem tudják megoldani, 25 százalék büntetéssel indul. Bulgária meg az összes EU-s támogatás elvonásával indul, mert nem tudják felállítani a kifizető ügynökséget, meg a térképeket sem tudják megcsinálni; honnan is tudnák, hiszen soha semmilyen alapjuk nem volt előtte nekik. Úgyhogy kár ővelük példálóznunk, mert én azt gondolom, mi nem abba a kategóriába tartozunk, és ezt nem nagyképűségből mondom. Nekünk a többi európai országgal kell előrébb mennünk. Ezek az alapvető problémák.
A földmoratórium. Örülök, hogy felvetette a kérdést, mert amikor én ezt szóban bejelentettem az Európai Bizottságnál, akkor éppen az elnök úr és Glattfelder Béla kérte rajtam számon, hogy kinek a nevében beszélek én, és jelentgetem be ezt, honnan van felhatalmazásom. Én azt gondolom, hogy a magyar emberektől, a magyar termelőktől, akik nekem millió fórumon szóvá tették, hogy lépjem ezt meg. Nem gondoltam, hogy nekem ehhez engedélyt kell kérnem itthon a Mezőgazdasági bizottság elnökétől vagy az európai uniós parlamenti képviselőtől, mert nem őket szolgálom, hanem az agrártársadalmat, annak a tagjai pedig elemi erővel kérték tőlem, hogy jelentsem be, és készítjük a beadványunkat.
Azt is őszintén megmondom - mert mindig őszintén meg szoktam mondani -, hogy az esély nagyon kicsi, ugyanis ahhoz, hogy a moratóriumot megszüntessék a tavalyi évben, az Európai Bizottság egyhangú döntése kellett volna, viszont a meghosszabbításhoz is egyhangú döntés kell. Én mindent el fogok követni azért, hogy meg tudjam ezt szerezni, de nem vagyok benne biztos, hogy meg fogom tudni nyerni ehhez mondjuk a svéd vagy az angol miniszter támogatását, akik az abszolút liberális agrár-gazdaságpolitikának a hívei. De mindent el fogok érte követni.
A válságkezeléssel kapcsolatosan a mezőgazdasági bank. Az ember nem szeret olyat mondani, amiről még csak tárgyal, de éppen az egyik olyan személyiséggel, aki sokat tett a magyar gazdaságért és az agráriumért, és nincs jelenleg bankja - még mielőtt valaki félreértené (Derültség.) -, előrehaladott tárgyalásokat folytattunk és folytatunk egy agrárbank létrehozásáról. Nyilván az ő pénzéről van alapvetően szó és az ehhez szükséges hitelek felvételéről. Nem tudom, hogy van-e ereje, és végig tudja-e vinni ezt - én minden segítséget megadok hozzá, hogy ez létrejöjjön. Hiszen én a takarékszövetkezeteket tartom jelenleg olyan típusú bankoknak, amelyek az agrárszférához tartoznak, és onnan az ötlet is, meg tisztséget is visel ő ott. Úgyhogy ebbe az irányba indulunk, és remélem, hogy valamire el fogunk tudni jutni.
Agrárstratégia, állattenyésztés, élelmiszer, az állattenyésztésnél az arányok. Egyrészt vannak mennyiségi arányok a 60-40 vagy a 65-35 százalékot tekintve. A mennyiségi arányokat sem szabad csak a darabszámla levetíteni, nyilván a szarvasmarha-ágazatban a létszámcsökkenés egy jelentős részét kiejti a hozamemelkedés, tehát nyilvánvaló, hogy egy felére csökkent tehénállománynál majdnem duplájára nőtt tehenenkénti hozam ugyanazt a termelési végeredményt adja, csak agrárökológiailag helytelen, és óriási károkat okoz, de termelésmennyiségileg ez nagyjából követhető, meg ahogy elnézzük a Holstein-frízek behozatalát és az azóta történt fejlesztéseket, itt nem a tejmennyiséggel van alapvetően bajunk, hanem az állatlétszámmal. És ennek, még egyszer hangsúlyozom, inkább agrárökológiai problémái vannak.
A sertés és a baromfi esetében a Pista azt említette, hogy itt az állattenyésztés nagy válságban van. Azt szeretném elmondani ezzel kapcsolatban, hogy ha ma megkérdeztek egy baromfitartót, és mondjuk tudja, hogy nem az APEH-tól jöttetek, akkor azt mondja, hogy ilyen éve, mint amilyen az idei év lesz, nagyon régen volt, és ha megkérdeztek egy sertéstartót, mondjuk engem, akkor én is azt mondom, hogy ilyen évem, mint a tavalyi második félév vagy ez az év nagyon régen volt. A mi szakmánkban, tudjátok, olyan nincs, hogy a három nagy állattartó-ágazat mindegyikében jók legyenek a bevételi viszonyok, ilyet még soha életemben, a 40 év alatt nem éltem meg. Az egyik mindig nagy bajban van. Tavaly a sertéstartók akartak tüntetni, gondolom, jól emlékszik rá mindenki, az utolsó egyeztető tárgyalásokon tudtunk valamilyen megegyezésre jutni. Ma ugyanez a tejnél van. A másik kettő meg sem említi most a tüntetést, azon imádkozik, hogy ilyen árviszonyok és lehetőségek maradjanak.
Úgyhogy ezt így kell figyelembe venni, és ebben az arányeltolódásban az értékek eltolódása is szerepel, ugyanis az állattenyésztési termékek ára vagy a termékek ára az elmúlt időszakban nem emelkedett messze olyan nagyságrendben, mint a növénytermesztési termékek ára, és azért mi az árakból és a bevételekből számoljuk alapvetően ezeket a százalékokat. Tehát egy picit torz ez a szám, de nagyjából helyes és megfelel.
A tejtermelésnél is megteszünk mindent, hogy be tudjuk hozni azokat az állat-egészségügyi támogatásokat 2,5 milliárd forint értékben, mint ahogy az eddigiek is voltak. (Zaj.) Igyekszem gyorsítani.
Az intervenciós értékesítések mennyire szabják meg az exportunkat? Semennyire most már, hiszen gyakorlatilag az adott évben megtermelt árumennyiség vagy az előző évről árhúzódó, de akkor ebből az évből is áthúzódik ugyanannyi a következő évre. Tehát a 9 millió tonnás intervenciós készlet rég elfogyott Magyarországról. Ilyen értelemben tehát semmilyen hatása nincs a dolgokra.
Nagyon sokan felvetették a munkahelyekkel kapcsolatos dolgokat. Egyetértek vele, mindent megpróbálunk, hogy lépjünk benne.
(Velkey Gábor Dánielnek:) A Gábor említett egy dolgot, és csak egy mondatot szeretnék neked mondani - mert úgy látom, esetleg elmész - az erdőtörvény kapcsán. Nem vagyunk egy örökös szembenállásban a természetvédőkkel, nagyon sok mindenben együtt tudunk működni, és megegyezünk, de a Natura-területek kijelölésében óriási vitánk volt, mert egyszerűen ahhoz képest, amit én csinálok, hogy leülünk a szakmai szervezetekkel, és a döntések utána születnek meg, és nekem az a dolgom, hogy a szakmai szervezetek döntését képviseljem az EU-ban és a kormányon belül is, itt egy fordított dolog történt: a minisztérium, anélkül, hogy bárkivel megbeszélte volna ezeket, puccsszerűen kijelölte ezeket a területeket. Maga a termelő, a gazdálkodó sem tudott róla, hogy az ő területe naturás, ami egy óriási hiba volt, és innen kellett az ügyet visszahoznunk. Ezt meg is értették, de most már nagyon nehéz korrigálni.
A másik a civil szervezetek jogállása. Ezzel az a bajunk, tudod, hogy ugyanúgy járnánk, mint az autópálya-építésnél. Ha ezt a jogosítványt megadnánk, akkor minden egyes esetben, egy erdőletermeléstől, a műveléstől kezdve bejelentkezhetnének, bíróságon megakadályozhatnák, és lehetetlenné tennék ennek a folytatását. Keressük meg azt a megoldást, amelyben a véleményünket elmondhatják, de ne legyen bírósági vétójoguk az ügyben, mert akkor magunkat hozzuk nagyon-nagyon nehéz helyzetbe, mert vannak nagyon tisztességes környezetvédők, és vannak olyanok, akik... (Herbály Imre: A még tisztességesebbek!) ..., a mélyzöldek, ahogy mondani szoktuk, akikkel azért nagyon nehéz együtt dolgozni és közös nevezőt kialakítani.
Őstermelők, területalapú támogatást befogadása. Nagyon-nagyon felhívtam mind a falugazdászok, mind az agrárkamarás és más területeken dolgozók figyelmét, hogy ezzel nem lehet játszani, és nagyon-nagyon gyors és pontos munkát kérek tőlük. Ők azt ígérték, hogy ez rendben lesz.
Adminisztrációcsökkentés. A nagy bajunk az, hogy ezek zömét nem mi írjuk elő, és itt főleg az adóügyi hatóság igyekszik utánamenni minden bevételnek és forintnak. Próbáljuk mérsékelni, amennyire lehet, de azokat, amiket felsoroltál, megnézem, és megpróbáljuk elérni.
Az áfánál és a kompenzációsnál nekem egy picit más a véleményem - ezt majd szakmailag beszéljük meg! -, mert itt nagyjából gyakorlatilag nullásnak kell lennie a dolognak, és az én számításom szerint az is. De ne most folytassuk le ezt a szakmai vitát, beszéljük meg egyszer! Én azt gondolom, ez eltúlzott, és nem fizet, nem kap alapon ennek a nulla körül kell lennie, de, mondom, ezt a vitát majd azért folytassuk le.
Az MVH működése. Megmondom őszintén, én nem érzem ennyire súlyosnak a helyzetet, de mindent elkövetek azért, hogy megvizsgáljam, és meghozzam azokat a szükséges döntéseket, amelyekkel ezen segíteni tudunk. Még egyszer hangsúlyozom: egy nagy magyar bank pénzforgalmát bonyolítja le, óriási felelősség ennyi pénznek a kifizetése, és a kifizetési és ellenőrzési a szabályok 80 százalékát sem ők találják ki, azok európai uniós normák, és ha nem azokat alkalmazzák, akkor utána, a kontrollok után mi fizetjük meg a büntetéseket. Számomra is van egy csomó túl szigorú megközelítés, majd megpróbálunk rajta segíteni.
Az új AKG-s rendszer. Azt szeretném elmondani, hogy az AKG egy lehetőség, tehát itt is gondolatot kell váltani. Ha mi a 4 millió 975 ezer hektáron akarunk AKG-t csinálni, akkor körülbelül 50 forintot, 200 forintot vagy mit tudom én mennyit fogunk kifizetni egy hektárra támogatás címén. Nem ez a célja az AKG-nak, a normál szántóföldi művelésnek gyakorlatilag nem is lehet benne - ezt szeretném elmondani. Itt pluszfeladatok teljesítéséről van szó, és a kieső termésmennyiség árbevételét kompenzálja az Európai Unió támogatás formájában. Annak, amit mi csináltunk, hogy aki időben észhez tért az első körben, és bejelentkezett, az gyakorlatilag ellenszolgáltatás nélkül támogatást kapott, annak vége van sajnos, ez a rossz hírem van a dologban. Azt kell mondanom, hogy az Európai Unióban a büntetések több mint felét az AKG-s művelés miatt fizetik vissza a gazdálkodók. Én nagyon óvnék mindenkit attól, hogy kellő felkészültség és kellő lehetőség nélkül belevágjon ebbe, mert nagyon-nagyon rá fog fizetni. Tehát azt kellene végiggondolni, hogy nem erre van ez az egész.
Adókedvezmények. Megnézzük, ismét elő fogom hozni, már többször előhoztam. Megmondom őszintén, hogy most, a válságkezelés közben túl nagy esélyt nem adok neki, de természetesen megpróbálom.
Igazad van, Kaba az egyetlen, amelyre nem vonatkozott az, amit én elmondtam, az összes többi bezárásra az vonatkozott. Ide is írták a kollégáim, hogy júniusban lesz elfogadva ez a program. A késése nem rajtunk múlott alapvetően, hanem tartalommal nem sikerült a helyi vállalkozásoknak az egész rendszert kitölteni az uniós szabályoknak megfelelően. De rendben van, júniusban meg fog történni.
Hogy melyik tengelyre mennyi pénz van, azt eldöntöttük egyszer, ezen már olyan túl sok változtatást nem tudunk csinálni, de én is azt gondolom, abba az irányba, a munkaintenzív kultúrák támogatása felé kell elvinnünk, amit csak lehet.
A helyi konyhákra beszállítás szintén rendben van.
Én elfogadom, hogy a most létrejött új szervezetek alkalmasak lehetnek ezeknek a feladatoknak az átvételére, kontrollálására, de azért először meg kellett várnunk egy próbaidőt ahhoz, hogy ebben kicsit előre tudjunk lépni. Fokozatosan segítünk ebben, hogy feladatok kerüljenek oda, de azért az EU felé az elszámolásért mi vagyunk a felelősek, akárkinek adjuk is oda a feladatot.
Egy olyan előírásunk van az új szervezeti egységeink felé, hogy mód és lehetőség szerint költözzenek egy helyre, hogy az agrárvállalkozónak ne több helyre kelljen elmennie. Ebben persze normális gondolkodásmód kell, és nem az a cél, hogy minél több költséget fizessenek ki. Meg fogom nézni ennek a hivatalnak az elhelyezését.
A másik, hogy adott aranykoronát vehessenek..., az én részemről semmi akadálya nincs egy ilyen típusú módosításnak.
Valószínűleg igazad van abban, Lajos, hogy nem jó ennyiféle módon vállalkozni, de azt hiszem, hogy ebben az egy évben, a válságkezelés közben nem tartom valószínűnek, hogy nagyon meg tudnánk célozni egy olyan típusú átalakítást az agráriumban, hogy egységesítsük, vagy hogy valamilyen irányba elinduljunk. Most van elég feladatunk.
A reformszövetségi javaslatok egy részét ismerem, én abban nem találkoztam a Demjánnak egy ilyen típusú javaslatával, de meg fogom nézni, mert az egészet nyilván nem olvastam el.
Az, hogy gyorsan lemondtunk a 30 milliárdról, azért nem igaz, mert egyrészt nagyon lassan mondtunk le, másrészt meg 57-ről kezdtük az alkut, tehát ez nem olyan volt. Sőt a 33 milliárdnál is fordítva történt a dolog, még egyszer mondom: mi mondtuk, hogy az 57-ről szó sem lehet, és mi néztük meg, hogy mi az, amivel mi hozzá tudunk járulni ehhez.
A biomasszaprogram, nyilván mint minden új, akadozik, ennek a szervezeti, technikai kereteit meg kell csinálni, az erőműépítéssel, a kis erőművek építésével nyilván ezek is megoldódnak majd, és nem ez a nagyon durva betakarítás és egyszerű mód lesz.
A nemzeti támogatásokat biztosítani fogjuk ezekhez.
Az osztatlan földek kimérésénél adódik a válasz, ezt már említettem.
Valahol volt még egy papírom... Megvan.
Leader-program. 20 éve megy ez a program gyakorlatilag Európában nagyon komoly eredményekkel. A kezdeti betegségeken nyilván túl kell esnünk, de hogy itt 94 közösség létre tudott jönni - tudom, hogy ennek vannak mindenféle felhangjai, hogy ki szervezte, hogy szervezte, kinek adja, de elindulni el kellett valamilyen módon -, és azt gondolom, ha ennyi vállalkozást, önkormányzatot, embert megmozgatott, olyan nagyon rossz nem jöhet ki belőle. Az a dolgunk, hogy megpróbáljuk végigvinni.
Az MVH kapcsán én is ugyanezt tudom mondani.
Lacinak volt még egy észrevétele - elnézést a megszólításért - a parlamenti részvétellel kapcsolatban. Még egyszer szeretném hangsúlyozni: azért mondtam le a képviselői mandátumomról, mert az esetek 99 százalékában hétfőn és kedden vannak a miniszteri értekezletek az Európai Bizottságban, sőt a rendkívüli megbeszélések is ebben az időben vannak. Én azt nem tehettem meg, hogy parlamenti képviselőként a frakcióm rám parancsoljon, hogy itt kell ülnöm a parlamentben, és állandóan az államtitkárom megy ki a legfontosabb ügyeket intézni. Ezért így osztottuk meg a feladatot egymás között. Amikor itthon vagyok, jövök. A szavazásokon hál' istennek akkor sem kell részt vennem, csak az interpellációs időszakban, úgyhogy sok időt nem kell bent töltenem. (Dr. Medgyasszay László: Ők alkalmasabbak is rá! - Derültség.) Valószínű. Látod, ebben is megmutatkozik a kor, hogy látja az ember, mire alkalmas, mire nem alkalmas, és elosztjuk egymás között. (Derültség.)
A közigazgatás átszervezése. Mint minden ilyen új dolgon, ezen is lehet vitatkozni. Én is tudom, hogy különösen az állat-egészségügyi rendszer a szíved csücske, és annak az önállóságának a feladása a kérdésed. Én is sokat küzdöttem, hogy a szakmai önállóság hogy tud megmaradni. Minden magyar állampolgár igénye az olcsóbb és hatékonyabb szervezeti felállás, ami nem mindig eredményes azonnal. (Dr. Medgyasszay László: Nem lett olcsóbb végül is!) Olcsóbb, mert kevesebb pénzt adunk nekik (Derültség.), tehát ebből kifolyólag mindenképp olcsóbb a dolog, hiszen kevesebb pénzt kapnak. (Dr. Medgyasszay László: Nem is működik igazán! - Borenszki Ervin: Mindenre van mondás!)
Az NFÁ-val kapcsolatban már említettem és elmondtam a véleményemet.
A mondandóm első része, ha figyelted, kizárólag a válságkezelésről szólt, a pénzügyi források, a fejlesztési források, az egyebek se a múltra nem vonatkozott, sem a jövőre, hanem csak arra, amit most, ebben a fél évben kell csinálnunk. A második felében nyilván egy kicsit a jövő felé is el kellett mozdulnom, és a bizottság kérdései és véleménye olyan irányba vitte el a dolgot, mint hogyha egy négyéves beszámoló lenne. (Derültség.) Amit kérdeznek és amit mondanak, nekem arra kell válaszolnom, magamtól nem találhatom ki ezeket a kérdéseket.
Meg szeretném köszönni a bizottságnak az elmúlt négyéves tevékenységet, azt a sok segítséget, amit szakmailag kaptam. A magam részéről a következő időszakban is ugyanezt az együttműködést tudom felajánlani. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP-s képviselők soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen.
A moratóriummal kapcsolatban: természetesen nem a Mezőgazdasági bizottság elnökének kell engedélyt adnia arra, hogy a miniszter mit mikor és hol jelent be. A kifogásunk arra vonatkozott, hogy az az időpont és az a mód szerencsétlen volt. Az időpont azért, mert senki nem kötelezett rá, hogy ez akkor ott bejelentésre kerüljön magyar részről, a módozat pedig azért volt szerencsétlen, mert minden előkészítés nélküli volt, tehát sem a magyar érdekképviseleti szervezetekkel, se az Agrárgazdasági Kutató Intézet elemzéseivel nem volt egyeztetve, hogy miért indokoljuk a moratórium további fenntartását. És szerintem taktikailag hiba volt, hogy egy ilyen bejelentésnél a tíz velünk együtt csatlakozó országot nem vonjuk be partnernek, akikkel pedig majd együtt, vállvetve kell haladnunk, magunkkal kell vinnünk, hogy ők is legyenek segítségünkre a moratórium fenntartásában, mert ez szerintem nekik is ugyanolyan érdekük. Erről szólt az akkori kritikánk, és nem azzal kapcsolatban, hogy tényleg meg kell-e tartani a moratóriumot, mert ebben mindannyian egyetértettünk itt is meg a minisztériumban is.
Amennyiben elfogadjuk a miniszterjelölt úr válaszait, és további kérdés nincs - így értem az elfogadást -, akkor szavazásra teszem fel a kérdést. (Senki nem jelentkezik.)
Kérdezem, hogy ki az, aki támogatja a miniszterjelölt urat a meghallgatásban. (Szavazás. - Dr. Medgyasszay László felemeli az egyik kezét: Velkey! - Derültség. - Godó Lajos: Melyik a Velkey? - Herbály Imre: A bal keze!) Jó, hogy mondtad! (Dr. Medgyasszay László: Gondoltam, hogy meglepődtök! - Derültség.) Ez tizenkettő igen volt. Ki az, aki nem támogatja a jelölést? (Szavazás.) Ez tíz nem szavazat.
A bizottság többségi véleménnyel támogatja a miniszterjelölt urat a miniszteri kinevezés kapcsán.
Jó munkát, sok sikert és együttműködést kívánunk a későbbiekre.
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterjelölt: Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szeretném bejelenteni a bizottság tagjainak, hogy várhatóan kedden, 10 órakor tartunk bizottsági ülést.
A bizottsági ülést berekesztem.
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 10 perc)
Font Sándor
a bizottság elnöke
Jakab István
a bizottság alelnöke
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese