MB-11/2009.
(MB-100/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2009. április 24-én, pénteken, 10 óra 28 perctől
a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht.-nál
(Hortobágy, Czinege János utca 1.)
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Megnyitó *
Gencsi Zoltán, a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht. ügyvezető igazgatójának köszöntője *
A napirend elfogadása *
A magyar ökológiai gazdálkodás helyzete és a fejlődés lehetőségei, problémák felvetése *
Dr. Lucskai Attila (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Az FVM ökológiai gazdálkodással kapcsolatos álláspontja *
Kérdések, válaszok *
Tóth Péter (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium ökogazdálkodással kapcsolatos álláspontja *
Dr. Roszík Péter (Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.): Az ökológiai gazdálkodás európai és hazai helyzete. Az ökológiai gazdálkodás ellenőrzése és tanúsítása, a hazai szabályozás kérdései *
Dr. Márai Géza (Ökológiai Egyesület): Az élelmiszer-biztonság európai és hazai helyzete - összefüggésben a bioélelmiszerrel *
Gencsi Zoltán (Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht.): Hortobágy ökorégió *
Kérdések, hozzászólások *
Válaszok, reflexiók *
Tóth Péter (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) *
Dr. Roszík Péter (Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.) *
Dr. Márai Géza (Ökológiai Egyesület) *
Czédulás István (Méhészek Biokultúra Egyesülete) *
Elnöki zárszó *
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke és
Borenszki Ervin (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Bagi Béla (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Herbály Imre (MSZP) Kiss Péter Lászlónak (MSZP)
Jakab István (Fidesz) dr. Ángyán Józsefnek (Fidesz)
Csontos János (MSZP) Demendi Lászlónak (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP) Borenszki Ervinnek (MSZP)
Zatykó János (MSZP) Godó Lajosnak (MSZP)
Bodó Imre (Fidesz) Bagi Bélának (Fidesz)
Czerván György (Fidesz) Kékkői Zoltán Józsefnek (Fidesz)
Járvás István (Fidesz) Örvendi László Józsefnek (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP) Font Sándornak (Fidesz)
Tóth Péter osztályvezető (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Lucskai Attila szakreferens (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Roszík Péter, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója
Dr. Márai Géza ny. egyetemi docens, az Ökológiai Egyesület elnöke
Gencsi Zoltán, a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht. ügyvezető igazgatója
Czédulás István (Méhészek Biokultúra Egyesülete)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 28 perc)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait, akik eljöttek a mai kihelyezett ülésünkre. Köszöntöm a munkánkat segítő tisztviselőket. Köszöntöm és mindazokat, akik érdeklődéssel figyelik bizottságunk nyílt ülését. És külön köszöntöm vendéglátóinkat. Hozzáteszem, hogy vendéglátóink egy többhetes programot is el tudtak volna képzelni a bizottságunknak, de mi azt kértük, jeleztük, hogy próbáljuk meg egy napba sűríteni a programot. Így került sorra mintegy két hónappal ezelőtt a pénteki nap, a mai nap kiválasztására, amikor is a Hortobágyi Nonprofit Kft. vendégei lehetünk.
Mai témánk keretében - a hely szelleme is sugallja - megpróbálunk arról beszélni, hogy mi az az ökológiai háttér, genetikai adottság, mindaz, ami nekünk, akik itt vagyunk és akik még mezőgazdasággal foglalkozunk, fontos lehet, és mi az a pont és az a gyökér, amihez, ha kell, bármikor vissza tudunk nyúlni, legyen az egy klímaváltozás következménye, legyen az egy hirtelen jött gazdasági válság, egy olyan esemény, amelyben általában nem maradhat védtelenül egy nemzet, mert értékei vannak. Azt gondolom, hogy vendéglátóink és mindazok, akik az ő munkájukat ebben a térségben segítik, egy ilyen értékőrző centruma az országnak.
Felkérem Gencsi Zoltán ügyvezető igazgató urat, hogy köszöntse a bizottság tagjait.
Gencsi Zoltán, a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht. ügyvezető igazgatójának köszöntője
GENCSI ZOLTÁN (Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht.): Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, a megjelent köztisztviselőket, barátainkat, szakmai társainkat, akik elfogadták a meghívásunkat, hogy a Hortobágyon kerüljön sor erre a tanácskozásra.
Fel szeretnék sorolni néhány érvet annak alátámasztásául, hogy jó helyen vannak. Az első és legfontosabb dolog, hogy nem véletlen, hogy a Hortobágy lett az ország első nemzeti parkja 1973-ban. Külföldi tudósok fogalmazták meg azt, hogy ez a puszta, ez a különlegesség tőlünk nyugatabbra nem fordul elő, és ez az érték Európában olyan, amire feltétlenül oda kell figyelni. Majd az évezred végén a Világörökség részévé vált ez a terület, mégpedig az ember és a természet harmonikus együttélésének kiemelkedő példájaként. Kicsit befelé fordulva: Magyarország legnagyobb háziállat-génbankját itt találjuk, nóniusz, 2800 darab szürkemarha, 2000 ezer hortobágyi fekete és fehér racka, 300 mangalica, illetve 300 házi bivaly meg az ehhez kapcsolódó pásztorság is, amely ennek a fenntartásában jeles szerepet vállal - ez is egy különlegesség.
És hogy miért jó egy biogazdálkodás helyszíneként? Nyilván mindannyian ismerjük, hogy 122 ezer hektár ellenőrzött bioterület található az országban, és ha ezt a kis prospektust, ami magatok előtt van, megfordítjátok, akkor látjátok, hogy a Hortobágy régiójában, a három megyében, Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Hajdú-Bihar megyében és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ebből a 120 ezer hektárnyi ellenőrzött bioterületből 40 ezer hektár van, tehát az egyharmada ebben a régióban található. És hogyha középen kinyitjuk ezt a kis prospektust, látjuk, hogy mi minden tobzódás van itt, a gabonaféléktől egészen a pálinkafélékig mik azok a termékek, amelyek ennek a tájnak a jó hírét viszik. Nagy tisztelettel ezeket az érveket soroltam fel abban a hiszemben, hogy jó helyen vannak. Úgy gondolom, nemcsak a tanácskozás, hanem az utána lévő szakmai programok is kellő felüdülésre, kellő szakmai eszmecserére nyújtanak lehetőséget. Érezzék jól magukat, a munkatársaim rendelkezésre állnak.
ELNÖK: Köszönöm szépen, igazgató úr. A bizottságnak ilyenkor a napirendet el kell fogadnia, ezért kérdezem, elfogadja-e a bizottság az előre kiküldött napirendet, melyben az első napirendi pont tájékoztató a magyar ökológiai gazdálkodás helyzetéről és a fejlődés lehetőségeiről, majd a második pontban a vita, végül az egyebek, és utána a helyszíni bejárás. Aki elfogadja, kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta - a bizottság határozatképes.
A magyar ökológiai gazdálkodás helyzete és a fejlődés lehetőségei, problémák felvetése
Rátérnénk a napirendi tervezet szerinti megszólalásokra. A felkért előadókban - kérés alapján - sorrendcserét javaslok, ezért az első dr. Lucskai Attila, az FVM szakreferense: "Az FVM ökológiai gazdálkodással kapcsolatos álláspontja", húszperces időkeretben. Kérem, hogy mindenki az előre jelzett időkeretet tartsa be, csak így tudjuk a napi programot majd időben lezárni. Kérem a mikrofont használni a jegyzőkönyvvezetés elősegítése érdekében.
DR. LUCSKAI ATTILA (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Résztvevők! Azért is rövid leszek, mert nekem sajnos el kell mennem, mert még Szekszárdra kell érnem délután 5 órára. Tehát a 20 perc helyett jóval rövidebb leszek. Már csak azért is, mert mint FVM, nagyon könnyű dolgom van az ökogazdálkodással kapcsolatos álláspont kifejtésében, mert szerencsére olyan hírt kell bejelentenem, ami az élelmiszerlánc oldaláról nagyon pozitív.
Gőgös Zoltán államtitkár úr döntése alapján 2009. március 6-án az FVM-en belül átszervezésre került sor az ökogazdálkodás tekintetében. Az ökogazdálkodással kapcsolatos feladatok - az AKG-támogatási rész kivételével - átkerültek az agrár-vidékfejlesztési főosztályról az élelmiszerlánc-felügyeleti főosztályra. Így valóban el tudjuk mondani, hogy az élelmiszerlánc teljes. Egyedül ez az élelmiszer-minőségi rendszer volt, ami hiányzott még az élelmiszerláncból, hiszen ezt korábban az agrár-vidékfejlesztési főosztály látta el. Most már a bor-, illetve a földrajzi árujelzés mellett - mint harmadik élelmiszer-minőségi rendszer - a helyére került az ökológiai gazdálkodás is.
Bizonyára ismerik, az élelmiszerláncról és felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvényt, amelyben már a főosztályunk, az élelmiszerláncért felelős egység beépítette az ökológiai gazdálkodást is, hiszen az ökológiai gazdálkodás nélkül - mint egyik környezetkímélő termelési módszer nélkül - az egész lánc foghíjas. Ha jól látom, a parlament honlapján, most az agrártárgyú törvények módosításában is szerepel a törvényünk, amely bizonyos pontokon módosításra került. Ez elsősorban az ökológiai gazdálkodást érintette; a gyógynövények, a vadon termő gombák tekintetében is voltak módosító indítványok, de itt elsősorban az ökogazdálkodásról szeretnék beszélni.
Ebben a módosításban, amit várhatóan a köztársasági elnök úr hamarosan alá fog írni - ha jól emlékszem rá, tegnap írta alá Szili Katalin házelnök asszony -, innentől kezdve az ökogazdálkodás még erősebb intézményi hátteret kap, hiszen az ökogazdálkodás ellenőrzési rendszerébe bevonásra kerülnek a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal központi és területi intézményei is. Megbíztak a vezetőim - Süth Miklós államtitkár úr és Kocsner Tibor főosztályvezető úr is -, hogy hangsúlyozzam ki ezen a fórumon is, hogy mind a főosztályunknak, mind a háttérintézményeinknek nagyon fontos, hogy ez a termelési mód Magyarországon végre terület és állatlétszám tekintetében ne azt az utat kövesse, ami idáig sajnos bekövetkezett 2004 óta, hogy stagnál, illetve évről évre csökken az ökogazdálkodásba vont területek száma, hanem valamiféleképpen ez a tendencia megforduljon, és ismételten elkezdjen növekedni az ökogazdálkodás Magyarországon. Ehhez mint szaktárca, és azon belül is mint főosztály ennek a szektornak minden segítséget és lehetőséget meg fogunk adni ahhoz, hogy előremozduljon az ökogazdálkodás.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mivel viszont jelezte szakreferens úr, hogy el kell mennie még az előadások közben, ezért elnézést kérek, de most kérem annak a lehetőséget, hogy amennyiben kérdés van, most tegyük fel. Egyébként a menetrendünk szerint az elhangzott előadások mindegyikének meghallgatása után kezdenénk el kérdést feltenni, illetve beszélgetni.
Nekem rögtön lenne is egy, ugyanis hallottam egy anyagi vonatkozású megjegyzést. Szeretném megkérdezni, hogy tisztázódott-e, hogy egyáltalán a pénzügyi hátteret megváltoztatja-e a megelőző időszakban, úgy mondom, Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején bejelentett megszorító intézkedés, majd a mostani, amit még abszolút nem látunk, a Bajnai Gordon miniszterelnök úr által úr vezetett kormány. Fizikailag nem látjuk, hogy esetlegesen az FVM egyes részeit netán itt az ökogazdálkodással kapcsolatos anyagi háttérbázist érinti-e a zárolás vagy az elvonás. Ezt azért kérdezem, mert Tápiószelén, a kihelyezett ülésünkön értesültünk először arról, hogy amit a parlament megszavazott génkezelésre, génmegőrzés céljára, azokat az összegeket is zárolta a kormány. Ez egy picit érdekes helyzet, hogy a parlament megszavazza, aztán a kormány zárolja, megkérdezhetnénk, hogy akkor minek van költségvetési törvény. Ilyen pénzmozgásról, zárolásról, átcsoportosításról esetlegesen tudnak-e? Illetve értettem, hogy melyik főosztályhoz került át most a felügyelet, kérdezem, hogy ez együtt jár-e azzal a pénzmozgással, amit a törvény biztosít, illetve a 2008-ban elfogadott törvény által biztosított pénzkeretekben van-e bármilyen módosulás? Ez lenne a kérdésem.
DR. LUCSKAI ATTILA (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem tudom, hogy esetleg az agrár-környezetgazdálkodási intézkedésre gondol-e az elnök úr például...
ELNÖK: Azt ismerjük.
DR. LUCSKAI ATTILA (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Gondolom, más is el fogja még mondani, hogy az NVT, a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv AKG-intézkedéséhez képest az ökogazdálkodásra dupla összeg került meghatározásra az ÚMVP keretén belüli AKG-programban. Ezt azért tudom, mert azért csak kommunikálunk egymással, illetve én is dolgoztam azon a főosztályon néhány évvel ezelőtt. Tudomásom szerint - ezt nem tudom hivatalosan, de így tudom - ezt az intézkedést nem érinti megszorítás. Ezt nem tudom biztosra mondani, de én nem hallottam olyan híreket, hogy az AKG-intézkedésen belül az ökogazdálkodásra vagy egyéb másra szánt kereteket valamiféleképpen megszorítások érintenék.
ELNÖK: (Dr. Ángyán József jelzésére:) Ángyán Józsefnek adok szót.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Köszönöm a biztató szavakat - így mondom inkább -, amelyek az FVM részéről elhangzottak, vagyis hogy szándéka az FVM-nek, hogy ne folytatódjon az a stagnálás vagy csökkenés, ami ezen a területen az elmúlt éveket jellemezte, hogy növekedjen ez a terület, és erősödjön ez a gazdálkodási forma. Ez mindenképpen jó üzenet. Ugyanakkor azért arról jó volna valamit hallani, hogy miért gondolja az FVM, hogy növekedni fog, tehát mik azok a konkrétabb dolgok, amelyek következtében növekedhet. Amit én látok, az részben azzal függ össze, hogy a támogatási rendszer úgy alakult, ahogy. A másik pedig az, hogy tulajdonképpen pályázat erre vonatkozóan négy éve nem volt kiírva. Mit akar ezen változtatni az FVM, illetőleg az AKG támogatási rendelet hogy áll? Amennyire tudom, még nem jelent meg, pedig meg kellett volna jelennie, és ez teremt aztán lehetőséget az ökológiai gazdálkodók számára is, hogy pályázzanak támogatási forrásokra.
Az elbírálásról is hadd kérdezzek valamit, mert az nekem még mindig nem világos. Ugyanis ha van egy adott forráskeret, az ÚMVP-ben pedig nyilván adott forráskeretek vannak, az AKG-ban is adott forráskeret van, úgy képzelhető-e el adott gazdálkodási rendszerek előnyben részesítése, hogy egyfajta sorrendet, értéksorrendet állítunk fel a gazdálkodási rendszerek között aszerint, hogy az a környezet szempontjából vagy a régió fejlesztése szempontjából fontosabb vagy kevésbé fontos? Ha ezt nem tesszük meg, akkor azok a rendszerek viszik el a pénz nagy részét, ami erre rendelkezésre áll, amelyek ebből a szempontból kevésbé előnyösek. Többször tettünk erre javaslatot az FVM-nek. Azt szeretném megkérdezni, van-e arra lehetőség, hogy rangsoroljunk, és hogy az ökológiai gazdálkodás előbb legyen, mint más gazdálkodási rendszerek, vagyis a beérkező pályázatokat abban a sorrendben bíráljuk el, és a maradék pénz maradjon a kevésbé hasznos rendszerekre, mint amilyen hasznos az ökológiai gazdálkodás is.
Két konkrét kérdésem is van ezen túl. Hosszú vitánk van az FVM-mel a tekintetben, hogy az ökológiai állattartás bent legyen vagy ne legyen bent. Nincs ökológiai állattartás. Az őshonosoknál is az a helyzet, hogy két lépcsőfokát megfinanszírozza vagy támogatja az AKG-rendeletben az őshonosoknak is, a génmegőrzést és a fajtafenntartást, de hát azért őrizzük meg a géneket részben, meg azért tartjuk fenn a fajtát, hogy a gazdálkodásban elterjesszük. A harmadik lépcsőfokot - ezt évek óta magyarázzuk az FVM-nek, még Ficsor Ádámnak kezdtem el én magam magyarázni, aki most más vonalakon mozog, már régóta más vonalakon mozog - is finanszíroznunk kell, segítenünk kell, hogy a gazdálkodó, aki gazdasági célra kapja ezeket az állatokat, szintén hozzájusson ilyen típusú támogatásokhoz, mert akkor tudjuk elterjeszteni, szemben a szuperintenzív technológiákkal, amelyekbe manapság is belenyomja az FVM a fejlesztési forrásait. Szakosított marhatelepeket meg nem tudom én miket rekonstruálunk, ahelyett, hogy a saját génkészleteinket használnánk a gazdaságban. Ez egy láthatóan rossz irány. Van-e arra esély - hogy látja ezt ön -, hogy az ökoállattartás komolyabb támogatásban részesüljünk, illetve egyáltalán bekerüljön a támogatottak közé, és az őshonosoknál, ami a két dolog szorosan összefügg egymással, éppen itt, a Hortobágyon is, a gazdasági célú tartásban is megjelenjen?
Ezekre jó lenne valamiféle választ adni, mert azt hiszem, ezek is ahhoz segítenének bennünket, amit megfogalmazott, hogy jó lenne, ha növekedne a stagnálás, és a visszaszorulás helyett ez a valóban sok szempontból, környezeti, regionális fejlesztési, élelmiszer-biztonsági és minden egyéb szempontból az egyik legattraktívabb rendszerünk, ha nem a legattraktívabb rendszerünk, kitörési lehetőséget kínáló rendszerünk fejlődne Magyarországon. Ha erre valami reagálást kaphatnék, azt megköszönném.
DR. LUCSKAI ATTILA (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm a kérdéseket, képviselő úr. Sajnos az utóbbi, az AKG részleteivel kapcsolatos kérdésekre nem tudok válaszolni, és nem is tehetem, hiszen nemhogy más főosztályhoz, hanem más szakállamtitkársághoz is tartozik a terület. Hiába dolgoztam ott, nem vagyok arra felhatalmazva, hogy én erről a területről beszéljek.
Viszont hogy miben látjuk annak a lehetőségét, hogy növekedni fog a jövőben? Ez a stagnálás meg fog állni, és elindul egy növekedési pályán a gazdálkodás: Pár hete voltam Franciaországban meghívásra az Agence Bio Salon Agriculture kiállításon, és ott is elhangzottak bizonyos jóslások. Azért hívták meg oda Magyarországot, mert Magyarországon az Európai Unióban egyedülálló módon egy csökkenő tendencia tapasztalható, nem pedig egy növekvő, és kíváncsiak voltak rá, hogy ennek mi az oka. Gondolom, ismerik ennek az okát, de ha esetleg nem ismerik - mi is fejtegettük, többször beszéltünk róla -, akkor elmondanám. Elsősorban a támogatási rendszerben keresendő ennek az oka. Aki ismeri az MVT és az AKG támogatási rendszert, az láthatta, hogy az integrált támogatás az ökoátállás utáni támogatásnál jóval kedvezőbb. Sajnos tudok olyan gazdálkodóról, aki ökogazdálkodó lévén nem az ökoprogramba lépett be, hanem az integráltba, amit megtehet, hiszen az integrált egy kevésbé szigorúbb gazdálkodási forma. A statisztikán tehát ilyen szempontból is rontott az ökogazdálkodás tekintetében.
Készítettem egy táblát, sajnos nem hoztam el, amelyen a 2002 óta, az NAKP-időszak óta átkonvertáltam a támogatásokat euróba, nyilván a megfelelő átváltási számmal. Megmutattam ezt azon a francia rendezvényen - ezek a számok nyilvánosak, hiszen megjelentek annak idején a honlapon, elérhetőek, letölthetőek az elmúlt programok és azoknak az összegei -, és világosan látták, és tudtam igazolni a külföldi kollégáknak és érdeklődőknek is, hogy bizony a helytelen támogatáselosztás volt az oka annak, hogy Magyarországon pont 2004 óta, a csatlakozás óta, hiszen akkor indult az NAKP, ez a folyamat sajnos megállt.
Említettem, hogy az ökogazdálkodásban... Úgy emlékszem, hogy felosztották az összegeket a célprogramon belül, illetve a nagyobb programokon belül, az MVT-ben, ha jól emlékszem még rá az ottani ténykedésem kapcsán, de azt tudom, talán Péter is meg tud majd ebben erősíteni, hogy ebben a programban dupla annyi összeg áll rendelkezésre, hogy az ökogazdálkodás bővüljön. Mivel hogy az MVT AKG-ból is a mostani ökogazdálkodóknak csupán a fele részesült, a dupla összeg tekintetében mi úgy látjuk, hogy a jövőben többen fognak majd belépni, akár el is indulni átállt területekkel vagy átállás alatt lévő területekkel, hiszen például kiveszem az ültetvényt, az ültetvényre az átállási támogatás gyakorlatilag a plafonja az adható támogatásnak, 9 ezer euró körüli összeg évente. Innen látom én, hogy a támogatás járulhat hozzá elsősorban ahhoz, hogy az ökogazdálkodás vonzóbb legyen a jövőben a gazdálkodók számára.
A mi rendszerünk, az élelmiszerlánc-rendszer pedig garancia arra, hogy azok a termékek, amelyek a piacra kerülnek, az ellenőrző szerveink által megfelelőképpen - ugyanúgy, mint egyéb más, akár konvencionális, akár más termelési módszerrel előállított élelmiszer - ellenőrzés alá fognak esni, és az ott feltárt hibákat, rendellenességeket a hatóság fel fogja tárni, és szigorúan fogja büntetni úgy, mint ahogy eddig is tette egyéb más termékek esetében is. Itt már említettem amikor erről szó volt, hogy amennyiben tényleg kifejezetten lesz egy olyan ellenőrzési program, amely - akár a "Kikelet" vagy egyéb hadműveletek kapcsán, ahol kifejezetten az ökogazdálkodásból származó termékekre helyeződik a hangsúly - igazolja, hogy az ökogazdálkodásból származó termékeknél valóban nincs szermaradék, nincsenek benne káros anyagok, akkor ez az ökogazdálkodás számára és a fogyasztók felé is pozitív reklám lehet, hiszen a hatóság igazolja az eszközeivel, hogy ezek a nyers-, illetve feldolgozott termékek valóban egészségesek és meg lehet bízni ebben a rendszerben.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak szeretném jelezni az FVM képviselőjének, hogy úgy gondolom, elég egyértelmű volt a bizottságunk mai ülésének a napirendje - és ez nem önt érinti személyében -, és kicsit elgondolkodtató, azt gondoltuk, hogy ehhez a napirendhez az FVM vezetése részéről nem egy, hanem több kollégát küldenek, akik szélesebb körben tudják esetleg a bizottságot tájékoztatni az itt felmerülő kérdésekről. Mi értjük, hogy önnek mi a szakterülete, de nyilvánvalóan itt összefüggéseiben is szeretnénk látni, hogyan történik mondjuk a megindítandó AKG-program második ötéves ciklusa. Óriási vitát váltott ki a terv anyaga, és nem véletlenül tűztük napirendre mintegy két héttel ezelőtt, pont annak érdekében, hogy a felhasználhatóságát, hozzáférhetőségét hogyan próbáljuk minél inkább elősegíteni. Talán a mai ülésünk is egy példa erre, hogy szeretnénk, ha az AKG-folyamatok nem állnának meg, sőt Magyarországnak egyik kitörési pontja is lehetne, mert az adottságaink - ezt már mindannyiszor elmondtuk - rendkívül jók, de ha törvényerővel vagy rendeleti szinten korlátozzuk a hozzáférhetőséget, akkor nem ér semmit sem.
Kérdezem, van-e további kérdés az előadóhoz. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, megköszönöm, és most Tóth Péternek, a KvVM osztályvezetőjének adnék szót, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium ökogazdálkodással kapcsolatos álláspontja következik, húszperces időkeretben.
TÓTH PÉTER (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, prezentációval tartanám meg az előadásom.
ELNÖK: Köszönöm szépen, parancsoljon. Addig szeretném jelezni az előadóknak, hogy akiknek elektronikus prezentációjuk van, kérem a titkársággal felvenni a kapcsolatot, mert ezeket elkérnénk, későbbi tanulmányozás céljából. Köszönöm szépen.
TÓTH PÉTER (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): (Előadását vetített prezentáció segítségével tartja meg.) Tisztelettel köszöntök mindenkit, Tóth Péter vagyok a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumból, és bár "Az ökogazdálkodás természetvédelmi jelentősége" címet adtam az előadásomnak, megpróbálok a KvVM álláspontjáról is beszélni.
Hogyan is kerül kapcsolatba a természetvédelem a mezőgazdasággal? Ez az alapkérdés. Azt hiszem, sokak számára világos, de azért érdemes rajta végigmenni még egyszer, hogy emlékezzünk a dolgokra. Hazánk jelenlegi természeti értékei szinte 100 százalékban korábbi emberi behatás eredményeként maradtak fenn, nincsenek vagy nagyon kevés számban vannak olyan élőhelyek hazánkban, amelyek egyáltalán nem igénylik az ember beavatkozását, vagy nem az ember beavatkozása révén keletkeztek. Tehát olyan összefüggés van a két rendszer között, ami feloldhatatlan, és gyakorlatilag láthatóan együtt kell működni, és azt gondolom, minden folyamat erre mutat. Tehát át kell értékelni azt a korábbi rezervátumszemléletet, ami adott esetben más uniós tagországban vagy a világ más pontjain van, amely rezervátumként kezeli a védett természeti területeket.
Teljesen természetesen egy folyamat eredményeként alakult ki a mostani természeti állapot, és igenis aktív beavatkozásokra van szükség ahhoz, hogy ez az állapot fenntartható legyen. Ezért - ahogy már mondtam - a helyes kezelés a megőrzés feltétele. Azt, hogy hazánkban ennek mekkora jelentősége van, jól mutatja a látható ábra, mely a mezőgazdasági művelés alatt álló területek országonkénti arányát mutatja az Európai Unióban, a harmadik helyen Magyarországgal. Az ország 60 százalék feletti agrárérintettségű, tehát nem ez az ország, ahol a magas hegységekben kell védeni az olyan ritka természeti jelenségeket, amelyek egyáltalán nem igényelnek emberi beavatkozást.
A védett természeti területek és a Natura 2000 területek hálózatának meghatározó részét is agrárterületek alkotják, tehát evidens az együttműködés szükségessége, melyet a látható tábla mutat. Elsősorban a szántó és a gyepterületekre érdemes koncentrálni, az országos jelentőségű védett természeti területek, amelyek országos aránya 8,9 százalék és körülbelül 837 ezer hektár, ezen belül 12 százalék a szántóterület, és 26 százalék a gyepterület, tehát elég jelentős.
Ezt a Natura 2000 hálózatra kivetítve az is látható, hogy ez jóval kiterjedtebb hálózati rendszer. Ennek majdnem fele a szántó és a gyepterület összes kiterjedése, és tekintettel a hálózat kijelölt nagyságára, egymillió hektár fölött van olyan szántó- és gyepterület, amire nem is célunk, és nem is lehet azt mondani a gazdálkodóknak, hogy itt abba kell hagyni mindent. Hiszen akkor olyan folyamatok erősödnek fel mondjuk a védett természeti területek esetében is, mint a nemkívánatos szukcesszió, az inváziós növényfajok terjedése, és nyilván a természetvédelmi jellegű kezelésnek is komoly jelentősége van.
Egyértelmű tehát az előbbi diákból, hogy a természet értékek megőrzésének sikere az agráriummal való hatékony együttműködésen múlik, és ennek az együttműködésnek több formája van. Speciális eset az, amikor a védett természeti területek állami tulajdonban és nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésében vannak, nyilván ez azokra a területekre koncentrál, ahol a természeti értékek megkívánják az alapos és sokszor gazdálkodási szempontokat nem figyelembe vevő kezelést. Itt az alapeset az, hogy az igazgatóság saját mag végez természetvédelmi kezelést, de ezen a közel 300 ezer hektáron, nagyjából a felén a gazdálkodókkal együttműködésben, haszonbérlet útján történik a természetvédelmi kezelés, ahol a haszonbérleti szerződések mellékletében vannak azok a természetvédelmi előírások, amelyeket a gazdálkodó betartva a kívánt természetvédelmi cél elérhető, és nyilvánvalóan ezek úgy lettek kialakítva, hogy a gazdálkodás se váljon lehetetlenné mellette. Ugyanakkor az alkalmazott módszer szerint ilyenkor a haszonbérleti díj mérséklésére kerül sor, tehát ezek mérsékelt összegű haszonbérbeadáson keresztül mennek. Ez egy speciális forma, igazából nem sokat, ennyit talán érdemes ebben a körben is beszélni róla.
Hogyan érvényesítheti még a természetvédelem a szándékait egy agrárterületen? A hatósági korlátozások - azt hiszem - nagyon karakteres és talán el nem feledhető része ennek a dolognak, mindazt tudva, hogy természetesen ez kevésbé barátságos megoldás, és azt gondolom, eseti, rövid távú, és nyilván a védett természeti területekre korlátozódik.
Nagyon előremutató példa, ami már hosszú évek óta megy, azok a speciális vidékfejlesztési kifizetések, amelyek természetvédelmi szempontból is előnyösek lehetnek. Itt elsősorban az agrár-környezetgazdálkodási kifizetések, és ezen belül nyilván az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó támogatások, a Natura 2000 kompenzáció, és az ehhez kapcsolódó hasonló területalapú kifizetések vannak. Ennek a paraméterei teljesen mások, mint a korábban említett típusú együttműködésnek, hiszen itt egy a természetvédő szervezetek és a gazdálkodó szervezetek között valós, értékes kapcsolat, valós természetvédelmi hatás, és ami talán a legfontosabb része, jelentős környezettudatosság-növekedés alakul ki.
Lassan-lassan rákanyarodnék azért az ökogazdálkodásra is. Az utolsó pontnak írtam fel, amiben még bizonyára sokat kell fejlődni: azoknak a társadalmi szolgáltatásoknak a piacossá válása, aminek talán az egyik legjobb eszköze az ökológiai gazdálkodás, amikor egy fenntartható, természetvédelmi szempontból gyakorlatilag kifogásolhatatlan gazdálkodási tevékenységet a piac fizet meg azért, mert fenntartja a természet értékeit, egészséges élelmiszert szolgáltat, és ezzel egy működő rendszert teremt. Mert az előző három azért - valljuk be - sok esetben elég labilis tud lenni akár a vidékfejlesztési támogatások, gondoljunk itt a KAP-felülvizsgálatra vagy a 2013 utáni időszak kérdéseire. Tehát azt látom, az az álláspontunk, hogy ebben a rendszerben optimális együttműködési megoldás az ökológiai gazdálkodás.
A természetvédelmi szakterületet is áttekinteném az ökológiai gazdálkodás szempontjából. Az első, ami mindenkinek eszébe jut, a vegyszermentesség. Ennek a közvetlen hatásai ott jelentkeznek, hogy az adott terület gyomflórája, rovarfaunája közel változatlan állapotban marad meg. Ez viszonylag triviális, viszont olyan összefüggéseket kell még ebben a témában látni, ami talán nem sokak által vagy nem széles körben ismert, és természettudományi kutatások mutattak rá. Az, hogy ezek az élőlények, akár a gyomflóra, akár a rovarfauna az adott területen megmarad, az egy olyan láncot képez az élővilág túlélésében, ami gyakorlatilag pótolhatatlan. Például angol kutatások kimutatták, hogy a fogolynál, de más földön fészkelő, hasonló típusú madaraknál, például a túzoknál is a fiókakori táplálékot elsősorban azokból a kétszikű gyomokon tenyésző rovarlárvákból szedik a madarak, amelyek a vegyszermentes gazdálkodásban megvannak, ugyanakkor a konvencionális gazdálkodásból sok esetben hiányoznak. Hogyha a táplálékláncból ez a magas energiatartalmú tápanyag hiányzik, akkor egyrészt a fiókakori mortalitás a kellő szintű energiatartalom felvétele hiányában megnő, másrészt az ezekből a táplálékból szedett fehérjékből építi a madár a tollruházatát, tehát egy jelentős védelmi funkció híján marad, és a fogoly esetében kimutatták ennek az állománycsökkentő hatását, de ez bizonyára a túzok esetében is fontos, ezt természetvédelmi kutatások is igazolják. Tehát ez az egyik alapvető dolog, ami minket ehhez köt.
A másik: természetvédelmi szempontból az extenzív gazdálkodásnak rendkívüli jelentősége van. Meglátásunk szerint az ökológiai gazdálkodás az, ami az extenzív területek hasznosítását egy kellő jövedelmi szintre tudja emelni, ezáltal egyrészt megvalósul ezeknek a területeknek a megfelelő használata, másrészt talán csökken a felhagyott területek kiterjedése, és egy megfelelő gazdálkodással ez is a természet- és környezetvédelem számára értékes terület lehet.
Talán az összes gazdálkodási forma közül az ökológiai gazdálkodás az, amely a leginkább alkalmas arra, hogy a klímaváltozás hatásaihoz tudjon igazodni, hogy egy alapot teremtsen arra, hogy az esetleges szélsőséges helyzeteket kezelni tudja, ezért is rendkívül jelentős. Nem beszélve arról, hogy újra teret nyerhetnek azok a hagyományos fajták, növény- és állatfajták, amelyek kifejezetten ebben a gazdálkodásban és a természetvédelmi, természet közeli gazdálkodásban is jelentősek. Természetvédelmi szempontból tehát mindenképpen kívánatos az ökológiai gazdálkodás terjesztése mind a védett természeti területeken, mind a Natura 2000-területeken, mind pedig ezeken kívül.
Milyen feladataink vannak? Bár a KvVM ebben nyilván nem vállalhat vezető szerepet, mert a felelősségi kör nem a mi tárcánknál van, de látjuk azokat a pontokat, ahol ebben elmozdulás lehetséges, és ez ügyben, azt gondolom, van párbeszéd a társtárcák között. Azt gondolom, a megfelelő támogatási struktúra biztosítása elengedhetetlen az ökológiai gazdálkodás további terjesztése érdekében. Itt az egyik paraméter az agrár-környezetgazdálkodási támogatás összege, ami meghatározza a potenciális jelentkezők számát, a másik pedig az az értékelő pontrendszer, amit a rendelet, az agrár-környezetgazdálkodási rendelet fog tartalmazni. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a céloknak előnyt kell élvezniük a pontozási rendszer során, tehát ez egy olyan prioritás kell hogy legyen, amit meg kell hogy kapjon az erre vállalkozó gazdálkodó.
Hallottuk az FVM-es kollégától a minőségbiztosítás kérdésére az esetleges választ. Kétségtelen, hogy a piacra jutás és a minőségbiztosítás ösztönzése egy olyan feladat, amely mellett nem mehetünk el, hiszen jelen pillanatban nem teljesen biztosított az ökológiai gazdálkodásból származó termékek széles körű hozzáférhetősége és minősége. Azt gondolom, nem lehet vita a GMO-mentesség további fenntartásán, ebben, azt gondolom, a szaktárcánk is jelentős feladatokat vállalt, és talán sikereket is ért el.
Mindenképpen fontosnak tartom megemlíteni az állami szerepvállalást az ökogazdálkodás, illetve az ökotermékek népszerűsítésében és a szemléletformálásban. Ahogy azt Gencsi Zoltán igazgató úr elmondta, ez a legjobb helyszín erre a megbeszélésre, a Hortobágyi Génmegőrző Nonprofit Kft. a zászlóshajója ennek a témának, tehát mindenképpen fontos ennek a további, hasonló szinten történő működtetése. De meg kell említenem a nemzeti park igazgatóságokat is: a tíz nemzeti park igazgatóság területén 12 ezer hektár ökológiailag ellenőrzött terület és körülbelül 5 ezer őshonos háziállat van, ami szintén öko minősítésben van. A hagyományos fajták további megőrzése, azt gondolom, elengedhetetlen természetvédelmi szempontból is.
A végére - egy kis ijesztgetésnek - egy grafikont tettem be. Ez a grafikon az angol Királyi Madárvédelmi Társaságnak, az RSPB-nek a kutatásain alapszik. Pirossal az új uniós tagállamokban a mezőgazdálkodáshoz kötődő közönséges madárfajok állományainak a változását láthatjuk, kékkel pedig a régi tagországokét. Itt nem valami olyan extra fajokra kell gondolni, mint az ugartyúk, a túzok, ez tehát gyakorlatilag az a kör, amelyről az ember azt gondolja, hogy teljesen természetes a jelenléte a mezőgazdasági közegben: mezei veréb, bíbic, sordély, barázdabillegető, füstifecske. Ezeknek a madárfajoknak az állománya az elmúlt 30 évben a régi tagországokban 41 százalékkal csökkent, ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag az összeomlás szélén állnak ezek a fajok. Hogy ennek mik az okai, az nyilván további kutatásokat igényel, de abban biztos vagyok, hogy mondjuk ha nagyobb kiterjedésű területen folyna az ökológiai gazdálkodás, a természet közeli gazdálkodás, akkor ez a trend megfordítható lenne, és nem kellene adott esetben azzal szembenéznünk, hogy az unokáink a pacsirtaszót csak a nótákból fogják ismerni.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mint azt jeleztem, a kérdéseket majd az összes előadás után fogjuk feltenni.
Dr. Roszík Pétert, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatóját kérem fel, tartsa meg az előadását. Ő 30 perces időkeretet kapott, azért, mert Czeller Gábor sajnálatos módon nem tud részt venni a mai bizottsági ülésünkön, így Roszík úr a Magyar Biokultúra Szövetség elnökének az idevonatkozó előadásrészét is ismertetni szeretné. Parancsolj!
DR. ROSZÍK PÉTER (Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt meghívott Vendégek! Nagyon nagy megtiszteltetésnek tartja a biotársadalom, hogy fórumot kap a bizottság előtt, hogy elmondja a problémáit, gondjait, és nagyon sokat is vár ettől. Azt gondoljuk, hogy ha azok az emberek, akik sokat tehetnek a törvényalkotásban, a rendeletek megalkotásában, elfogadják a mi mondandónkat, akkor közéleti munkájukban segíteni fogják ennek a nagyon fontos területnek az erőteljesebb térnyerését.
Az első tájékoztató, amit Czeller Gábor elnök úr felkérésére készítettünk, az ökológiai gazdálkodás európai és hazai helyzetéről szól. Szeretnék rávilágítani arra, hogy milyen tendenciák tapasztalhatók ezen a területen.
Először is merre megy a világ, és mi merre megyünk, ezt a kérdést is fel lehet tenni. Azt tapasztaltuk az elmúlt időszakban, hogy óriási forgalomnövekedés van a fejlett világban a biotermékek fogyasztásában. A legtöbb helyen a régi tagországokban már kétszámjegyű az egy év alatti fejlesztés, de látjuk, hogy vannak olyan országok, ahol 15-20 százalék, Dániában pedig azért lett az év biogazdasága az elmúlt évben a Biofachon, mert 30 százalékkal növelte egyetlenegy év alatt a fogyasztói részesedését, majdnem nem tudtak a vásárra mit kivinni, és ezért le akarták mondani, amikor megkapták ezt a kitüntető címet, de azért összeszedték magukat, és egy nagyon szép kiállítást csináltak most februárban. Tehát egy ilyen világtendenciát figyelembe kell venni, hiszen ha Magyarország élelmiszerből többletet termel, jó időben két és félszer-háromszor annyit szoktunk termelni, mint amennyit megeszünk, akkor nagyon fontos, hogy olyan termékeket termelünk-e, amilyeneket keresnek a világpiacon.
Hogy miért keresik a biotermékeket? Néhány összefoglaló mondat, nem akarom erre elhasználni az időt, az előadást természetesen itt hagyjuk. Elmondhatom, hogy az elmúlt évben nagy áttörés született: 97 tudományos cikk 17 szempont alapján értékelte: statisztika, azonos fajta, azonos termőhelyi környezet, és megállapították azt, hogy a felsorolt értékmérő tulajdonságok alapján a biotermékek többet érnek, mint a velük azonos körülmények között termesztettek. Ezek: a mikro- és makroelem-tartalom, a vitamintartalom magassága, a különböző egészségvédő anyagok, elsősorban a különböző fitoncidokban, flavonoidokban és más növényi anyagokban való gazdagságról kell beszélni, elsősorban a növényvédőszer hiánya miatt biztonságosabb, de GMO-mentes és alacsonyabb a toxinszintje. Nagyon érdekes vagy fontos egyéb tulajdonságokat is tartalmaznak, amelyek nem az egzakt kutatásokhoz tartoznak: ízletességükben és a társadalmi szintű ráfordításban való hasznosságában.
Nagyon röviden, hogy a fogalmakat ne keverjük, nem akarok senkit megsérteni, de nagyon gyakran előfordul a fogalom-összekeverés. Vannak olyan nagyon divatos szavak, ha valaki el akarja adni a termékét, kitalál rá valamit, és akkor nagyon jól veszi a fogyasztó.
Abban nagyon különbözik a biotermék, hogy jogszabályokon alapul. A háttérbe a saját fotóimat tettem, amelyeket magyar biogazdaságokban fotóztam, és hitelesítik a mondandómat. Ez például az MTA martonvásári kutatóintézetből származik, egy olyan búzát látunk, amely olyan gyomirtó hatással rendelkezik, hogy teljesen gyommentes mellette a talaj. Mindenki hallott erről, ez az allelopátia, csak nem tudtuk ilyen erősen érzékelni a jelenlétét, de ősi fajtákban még nagyon jól megtalálható.
A bio abban különbözik az előző rendszerektől - amit felsoroltam, hogy alternatív, stb. -, hogy nagyon egzakt, pontos elvárásrendszert fogalmaznak meg, méghozzá jogszabályok formájában. Az Európai Unió Tanácsának és a Bizottságnak két rendelete van - január 1-jétől hatályos, előtte a másik 19 évig volt -, amelyek egyértelművé teszik, hogy mik a biotermesztés előírásai, mik a feltételei. Ez kizárja a félreértést a termelő és a fogyasztó között, hiszen ugyanazt értik alatta, jogszabály szabályozza. Általában nem szoktuk szeretni a jogszabályokat, de ha ilyen feladata van, akkor szeretjük, és hozzá kell tennem azt is, hogy ez nem a Bizottság által kitalált, a társadalomra erőltetett jogszabály, hanem pont fordítva: a társadalom részéről kikényszerített. Amikor elkezdtem '84-ben a biogazdálkodást, nem voltak még jogszabályok, éreztem, hogy milyen nagy probléma az, hogy mindenki mondta a magáét, és semmi előírással nem ütközött, mert ő úgy gondolta. Mekkora váltás volt, amikor a jogszabály rendezte a rendszert.
Van két magyar kormányrendelet is, ezek most változni fognak az új, elfogadott törvény alapján. Úgy tudjuk, hogy egy FVM-rendelet lesz, amely hazai viszonylatban szabályokat fog alkotni; nyilván összhangban vannak a másik kettővel. Mi készítettünk egy alapfeltétel-rendszert - itt kiosztottuk -, kicsit olvashatóbbá tettük azt, amit az európai jog nagyon bonyolultan fogalmaz meg, ami gazda szintjén nem érthető - ezt nyugodtan mondhatom -, amit leírtunk, azt viszont meg lehet a gazdaság szintjén valósítani.
Nagyon fontos a környezetvédelemben - röviden mondom -, itt láthatnak néhány idézetet, hihetetlen jó az új rendeletek deklarációja a környezet szempontjából. Ezeket meg kell nézni: ötvözi a legjobb környezetvédelmi gyakorlatot, közjavakat termel, tiszteletben tartja a természeti rendszereket, biológiai sokféleséget hoz létre. Ezeket az európai jogból emeltem ki, amelyek szembeállítják a hagyományos gazdálkodás gyakorlatával. Tehát a mai globális felmelegedésben és a világválságban nagyon fontos, minden környezeti szempontú előnyt életbe kell léptetni. Nem sorolom fel ezeket, rengeteg van belőlük, hisz nagyon bátor ez a jogszabály, amire az előbb hivatkoztam.
Nagyon fontos az állatjólét. Sokszor mondják a kollégák, hogy ne az én pénzemen érezze jól magát az állat, hanem termeljen, ahogy tud. Nagyon sok kutatás igazolja, hogy a jól tartott állatoknak sokkal értékesebb a terméke is, tehát a fogyasztók sokkal jobban preferálják, több haszonnal járnak, tehát ebben is rengeteg van.
Az egészség szolgálatában kicsit bátortalanabb, ott csak három deklarációt találtam, amelyek az előnyeit részletezik, ez nyilvánvalóan azt felelősséget tükrözi, hogy a másikra akkor azt kellene mondani, hogy nem jó, ezt meg nem hiszem, hogy van döntéshozó, aki felvállalja. De én azt gondolom, hogy valós tartalma lehet a dolognak.
A világon összesen 30 millió hektár körül használják ezt a gazdálkodási módot. Nézzük a tendenciát, ami érdekesebb! Ez egy európai uniós tendencia, hihetetlen a növekedés. Látjuk, hogy területben is, amit a kék diagramon ábrázoltam, és a gazdaságok számában is. Azt gondolom, közgazdászok részére nagyon elgondolkodtató az, amikor csökkent a gazdaságok száma és nőtt a terület mértéke. Ez az életképességet jelenti, hozzátéve: azokkal a támogatási rendszerekkel, amiben vannak, de mégiscsak azt mutatja, hiszen a terület koncentrációja feléjük zajlott le. Tehát egy nagyon szép tendencia, amit fel tud mutatni az Európai Közösség ezen a területen, hogy fontosnak tartja.
Még érdekesebb a következő ábra, hogy az országokban milyen területi arányok vannak. Liechtenstein a 30 százalékával - kis ország, mondhatjuk rá -, de Ausztria a maga 13 százalékával már nem lebecsülendő. Most jártam kint Burgenlandban, ahol ugyanolyan terület van, mint Győr megyében - ahol az agrárkamara elnöke vagyok -, Burgenland és Győr-Moson-Sopron megye nagyon hasonló mezőgazdasági struktúrájú, most 14 százalékon vannak, és 2013-ra 20 százalékra akarják emelni. Ezzel azt akarom mondani, hogy nemcsak az alpesi legelőkre való, hanem egy változatos gazdasági struktúrában is el lehet érni ezt a 13-14 százalékos értéket. Tehát nagyon sokan vannak, ahol van. Mi 2 százaléknál tartunk pillanatnyilag, 122 ezer hektárral.
Itt látható a tendencia. Ebből a szempontból nem vagyok annyira kritikus, hiszen a 2004-es támogatás behozta a várakozást, hatalmas ugrás volt. Ha megnézzük, hogy 2004-ben itt majdnem 20 ezer hektárral ugrott a terület abban az évben. Ugyanakkor nyilván, amikor nem hirdették meg a támogatást, csökkenő tendencia következett be, hiszen mindenki tudja, hogy a biogazdálkodásban az átállást nagyon jól támogatják, ha valaki előbb átáll, mint a támogatás van, akkor magas összegtől el fog esni. Tehát a mi támogatási rendszerünk ilyen módon távol tartja a rendszertől. Nagyon sokan mondják is, hogy majd 2009-ben jelentkeznek. Kíváncsi leszek, így lesz-e valójában.
Számosállat: 16 ezer állategység van a mi területünkre vonatkozóan. A méhészet fejlődő terület, az Európai Közösségben vannak olyan országok, ahol nem tudnak biomézet előállítani. Kimondja az ottani rendelet, például Dániában, hogy Dániában nincs bioméhészet, mert nem tudják biztosítani azokat az összefüggő naturális területeket, mint nálunk az akácról és hasonlóakról való gyűjtést, akár még a selyemkóróról vagy a szolidágóról is, de még a bioterületeken is, a Hortobágyon gyönyörűen gyűjtenek a bioterületekről, repcéről, napraforgóról és így tovább, és nagyon nagy piaci lehetőség van ezen a területen.
A következőt csak azét vetítettem fel, hogy mennyire bonyolult egy ilyen struktúra. Ahhoz, hogy egy biotermék a végén a fogyasztóhoz kerüljön, minden elemének benne kell lenni az ellenőrzési rendszerben. Ez azt jelenti, hogy a rendszer a termőföldtől a fogyasztó asztaláig követi, ez bonyolult felépítést jelent. Abban a csapatban, amellyel mi foglalkozunk, van importőr is, de nagyon kevés. Hallottunk vádként, hogy nagyon sokat segítünk az importban, összesen négy vállalkozás van, amely importál, azok is az elcsatolt magyar területekről - elnézést, hogy ezt mondom, de ahol magyarok élnek, azokról a területekről - érkeztek Magyarországra.
Akcióprogramok: mik a szándékok? Azt mutatják, látjuk, hogy nagyon impozáns számokat szabtak meg egyes országok. Elmaradnak tőle, mert nem mindig lehet teljesíteni, de a szándékokat, egy ország szándékait jelzi, hogy merre akarnak menni. A következő Magyarország pöttyözött térképe: azok a települések, ahol van biogazdálkodás. Ezt annak idején azért készítettük, mert mikor a koegzisztenciában gondolkodtunk, akkor akartuk, hogy 30 kilométeres távolság legyen, ami nem is lenne irreális, ha kérdés lesz, elmondom, hogy miért. Akkor már lefedtük volna úgy az országot, hogy védeni kell mindenhol a biót. Szerencsére nem volt erre szükség, hiszen a GMO-mentességet e nélkül is nagyon jó összefogás tudta garantálni.
A Biokultúra Szövetség meghatározó szereplője a magyar biotársadalomnak, a közéletnek - felraktam ide az elérhetőséget -, arra kérem a tisztelt képviselő urakat és a jelenlévőket, hogy ha bárkinek a bióval kapcsolatban van gondja, akkor tudja, hogy az ő térségében ki az, akit meg lehet keresni, ki az, aki információt tud nyújtani, gazdaságot tud bemutatni. Nagyon sokan itt vannak a vezetőtársak közül, akik elnökként vagy képviselőként szerepelnek ezekben az egyesületekben. 13 egyesületből áll a szövetségünk - ernyőszervezet -, minden régióban van egy, és több funkcionárius, úgy építettük fel, ha területi elven akar menni, úgy menjen, ha funkcionálisan, akkor úgy menjen oda. Erre nem szánok időt, de meg lehet találni az egyesületeinket.
A legfontosabb aktivitások, amelyet szeretnénk, hogy önök is támogassanak, meg hogy lássák, sokat próbálunk tenni a saját mozgásterünkben. Védjegyeket működtetünk, a Biokultúra Szövetség alapította a Biokontrollt - a legfontosabb tulajdona talán - azért, hogy a biogazdálkodást hitelesen tudja a fogyasztók felé is közvetíteni, biopiacokat működtetünk, van újságunk, elég jó szaklap, remélem önök is megkapják, mert próbáltunk arra is gondolni, hogy mindenki megkapja. Hírleveleket, egyéb kiadványokat adunk ki, van egy tanácsadó szervezetünk, benne vagyunk a TFK tanácsadó rendszerben, ami elég nyögvenyelős, úgyis mindenki tudja, hogy forrás hiányában nem váltotta be a reményeket.
Részt veszünk a bioszervezetek szövetsége európai csoportjában, megvannak a hazai és európai uniós jogszabályok, és ebben a véleményezéskor nagyon építettek ránk, a minisztérium rendszeresen kikéri a véleményünket, és a mi ajánlásainkat gyakran jeleníti meg a Bizottságban, mint Magyarország véleményét.
Sok rendezvényünk van, a holnapi hortobágyi kiállításnak is társszerzői vagyunk, ahol próbáljuk a fogyasztókat és a termelőket is informálni erről a gazdálkodási módról.
Véleményem szerint a magyar biogazdálkodás hátrányos területei - az állatállomány nagyon kicsi, 0,15-0,16 százalék az állatsűrűség -, hogy nem tudjuk a trágyát biztosítani, ami kellene hozzá. Szerencsére az extenzív tartásból bejöhet a trágya, hisz a biogazdaság ma ezen él a trágyázás vonatkozásában. Kettő is lehetne a hektáronkénti állatsűrűség a bióból, tehát hatalmas fejlesztési lehetőség lehetne a terület és az állatállomány alapján. Pillanatnyilag kevés az ökológiai vetőmag, torz a támogatási rendszer, hogy az integrált most az új rendszerben majdnem azonos, mint az átállt bióé, pedig azt hiszem, azért különbségnek kellene lenni. Probléma az is, hogy magas az export aránya. Egyik oldalról jó, hiszen nemzetgazdasági bevétel, a másik oldalról viszont a mi lakosságunkhoz a biotermékekből sokkal kevesebb jut el, és kiszolgáltatottság is, hiszen ha ott jól tudnak termelni, akkor mindjárt úgy reagálnak, hogy az export szorul egy kicsit vissza, ha piaci ingadozások vannak, és a feldolgozottság aránya még mindig alacsony, bár nagyon sokat javultunk.
Előnyös területeink: nagyon kedvező ökológiai feltételek - az elnök úr is említette -, ez abszolút adott, európai szinten is. Nagyon fontos a GMO-mentesség, nagyon jó őshonos növény- és állatfajtáink vannak, amelyek alkalmasak erre a gazdálkodásra. Létezik a hagyományőrző gazdálkodás, képzettek a gazdák, sokszor a képzettség nemcsak az iskolát, hanem a szakértelmet is jelenti, hihetetlen dolgokat tudnak kitalálni, hogy ha úgy nem lehet, akkor én hogyan oldjam meg. Olyan találékonyak, hogy mondták: Európában még ilyet nem láttak, mint amit a mi gazdáink ki tudnak találni ebben a rendszerben. Magas a képzés, szerencsére az egyetemek is már felkarolták már, ahol engedik, ott van ökológiai gazdálkodás képzése, de tantárgyban mindenhol szerepel. '95-tól ekvivalens előírásokat működtetünk az EU-val, nagyon fontos, és belénk vésődött, hogy mit kell csinálni.
Erősek az érdekképviseleti szervezeteink, erős az ellenőrzési, tanúsítási rendszerünk, és van két jól ismert védjegyünk.
A főbb tényezők, amelyek ellenünk hatnak: a belföldi fogyasztás aránya rossz, amit említettem, az aránytalanság, a működő és erős vegyszerlobbi, ezt látjuk az integrált gazdálkodáson, a fogyasztói ismerethiány és a GMO-lobbi, amiben éppen az önök segítségével is bírunk, így tudjuk távol tudjuk tartani Magyarországtól. Ezt azért emlegetjük mindig a biónál, mert ez a két végpont: az egyik a biogazdálkodás, amely tiltja, a másik a szuperintenzív, ami támogatja, és közötte sok minden van.
A háttérben egy érdekes fotó, hátha a társaság nem ismeri: ez egy karajszelet, amely ebből a disznóból származik, aminek itt világít az orra meg a körme, benne van a szentjánosbogár génje. Itt nagyon jól lehet látni a génmódosítást, ha így látjuk, mert két kukoricaszemben, ha egymás mellett van, nincs különbség, de ha így látjuk, akkor elgondolkodtató, hogy mit csinál az ember a kotyvasztásával.
Az elérhetőségünket is megmutatjuk.
És akkor szeretném kérni a másik anyagot - összekapcsolnám a kettőt - az ökológiai gazdálkodás ellenőrzési és tanúsítási rendszere, a hazai szabályozás kérdéséről. A háttérben készült fotók megint csak magyar biogazdaságban készültek. Azt jelzik, amit az előző előadó is elmondott, hogy ha óvatosan működünk a rendszerekben, akkor az egy nagyon nagy védelmet jelent. Itt például katicabogár-lárvák takarítják el egy biogyümölcsösben a levéltetveket, ami nemcsak azt mutatja nekünk, hogy hú de jó, hanem azt is, hogy tényleg betartják az előírásokat. Mert tudjuk, hogy a táplálékláncon felfelé haladva először a rovarok tűnnek el, a hasznos fürkészdarazsak, és ezek fontos jelek arra nézve nekünk mint ellenőrző szervezetnek, hogy betartják az előírásokat. Ha ezek hiányoznak, akkor keresnünk kell, hogy miért hiányoznak.
Két ellenőrző szerv van ma Magyarországon, tehát nem vagyunk monopolhelyzetben: a Biokontroll az egyik, de röviden a másikat is be fogom mutatni teljesen objektíven. '96 óta működünk, a Biokultúra Egyesülettől, a tulajdonosoktól vettük át az ellenőrzés és a tanúsítás jogát. Egyetlen tulajdonosunk van, a Magyar Biokultúra Szövetség. Az IFAOM akkreditált bennünket, az IFAOM a biogazdálkodók világszövetsége, körülbelül harmincan vagyunk a világban, akik ezt a tanúsítási szintet biztosítani tudták a világon, az IFAOM tanúsítási vagy akkreditálási rendszert. Vannak privát előírásaink, amelyek csatlakoznak az EU-előírásokhoz, ahol az szükséges. 90-95 százalékát ellenőrizzük a magyar gazdaságnak. Erőteljes a közéleti jelenlétünk, kutatás, újság, oktatás, kiadványok, a Magyar Tudományos Akadémia szinte minden intézetével van projektünk, most a növényvédelmi kutatóval, a talajtani kutatóval, Martonvásárral, amelyek úgy érzik, hogy a biogazdálkodás igényeit ki kell elégíteni, és hajlandóak ebben együttműködni. Csak Magyarországon vagyunk ellenőrzésben, és nonprofitok vagyunk.
A másik cég a Hungária Ökogarancia Kft., amely 2003 óta működik, 90 százalékban osztrák-német tulajdonban van, körülbelül 10 százalék magyar magánszemélyeké. Ők a fennmaradó részt ellenőrzik. Sok közöttük az osztrák tulajdonos, főképp a határ mentén, akiket kint szerveznek, itt meg belépnek hozzájuk, tehát nekem nincs erre válaszom, ez teljesen világos és érthető. Csinálják ezt a Globalgap tanúsítást, egy integráltszerű tanúsítást, ami korábban Eurepgap volt, talán hallottak róla, most úgy hívják, hogy Globalgap. Külföldön is aktív és nyereségérdekelt társaság.
A működésünkhöz minden megvan, ami szükséges: nemzeti akkreditálás, FVM-elismerés, igyekszünk ezen a területen felmutatni, amit csak lehet. Elkötelezettek vagyunk a minőségpolitikában, és ha valamire mozdulni lehet, akkor rögtön lépéseket teszünk ennek érdekében. Itt lehet látni például egy almásban az alma levelén a levelibékát, ami azt jelzi, hogy abszolút betartják az előírásokat - ez egy gyönyörű, erős almás, és jól terem -, hiszen tudjuk, hogy a béka a tesztállata a környezetszennyezésnek, elsőnek ez tűnik el. Hogyha 9-10 béka van egy fán, akkor azért az már egy nagyon szép dolog.
Mire vonatkoznak az előírások? Mezőgazdasági alapanyagokra, élelmiszerekre, takarmányokra, élesztőre, tehát a védelem ezeket illeti meg - most a jogszabályi védelemről beszélünk -, ebbe a kategóriába tartoznak. Ezek közül nem szabályozott az EU-rendeletek szerint a hal, a vad és a nyúl. Hozzá kell tennem, hogy a tenyésztett hal meg a halászott vad lehet csak bio, a természetből származó soha nem lehet bio, mert nem tudja biztosítani az élelmiszerbiztonságot, nem tudni, hol legelt, ami után másnap lelövik, nem tudjuk, hogy mit eszik meg az az állat, emiatt nem is lehet. Viszont a tenyésztett állat lehet, erre mi alkottunk egy előírásrendszert, amit a minisztérium tudomásul vett. Meg a nyúlra is. Kimaradtak a vendéglátóhelyek, és nincs a hatálya alatt a bor, valamint egyéb termékek, kozmetikumok.
A következő ábrán csak gyorsan átfutok. Ezek szinonim fogalmak, minden ország eldönti, hogy hogy akarja hívni, nem jelent különbséget. Nemrég voltam egy konferencián, ahol azt mondták, hogy jövőre nem lehet biónak hívni, csak ökológiainak, mint hogyha ezek átállási fokozatok lennének, de nem így van, hanem a nyelvek eldöntötték, hogy hogy akarják hívni, Magyarország az ökológiait választotta. A szlovákok ügyesebbek voltak, ők az ökológiait és a biológiait is védik, mert azt mondják, hogy ők a biológiait választják, de élnek náluk magyarok is, és ilyenkor tudják, amikor nem kell választani. És van az organikus.
Ahhoz, hogy valaki úgy jelölhesse a termékét, hogy bio - ami kulcskérdés, hiszen akkor tudja eladni -, be kell tartania az előírásokat, ez értelemszerű, benne kell lennie egy ellenőrzési és tanúsítási rendszerben, és kell lennie egy tanúsítványnak, amely igazolja az egésznek a meglétét, hogy valójában bioterméket állít elő. Ennek a feladata a fogyasztók érdekeinek a védelme és a biotermék-előállítók védelme is. A másodikról csak egy mondatot: ez védi őket, hiszen ha nem védené, akkor bárki mondhatná ezt, és akkor tönkremennének azok, akik valódiak, hiszen a kockázatot és az alacsony hozamokat vállalnák, de az árakkal nem tudnának a piacon versenyezni. Én tehát nagyon fontosnak tartom a védelmüket, én személy szerint ezért csinálom ezt, mert ezzel a biotermék-előállítókat is védjük.
A következő képen a mi struktúránk látható. Ezt csak azért vetítjük ki, mert sokszor mondják, hogy drágák vagyunk, de ahhoz, hogy bennünket az akkreditáló testület akkreditáljon, fel kellett építeni egy olyan rendszert, amelyen lehet látni, hogy aki a folyamatban szerepelt egyszer, még egyszer szerepelt, ne legyen összeférhetetlenség, kompetenciák legyenek minden területen, a fellebbezést más bírálja el, tehát egy olyan bonyolult rendszert kell felépíteni hozzá és úgy kell működnünk, ami szinte felemészti a bevételeinket. Nem vagyunk profitérdekeltek, nem is volt nyereség, csak épp ami a fejlesztéshez szükséges.
A következő képen az ellenőrzés menete látható, csak nagyon gyorsan végigfutok rajta, gondolom, ismerik. Van egy bejelentkezési rendszer, itt jelentkezik be a jogszabály hatálya alá a gazda. Megtörténik az ellenőrzés a helyszínen, évenként legalább egy. Kiértékeljük, amit láttunk, és van egy tanúsító csapat, amely kiadja a tanúsítási döntéseket, ami azt jelenti, hogy a folyamatot megfelelőnek ítélte az ellenőrző szervezet.
A szöveges részen átugrok, mert ez talán értelemszerű, és később is meg lehet esetleg nézni, meg én nem hiszem, hogy egy ilyen nagy súlyú testületnek ennyire aprólékosan bele kell ebbe mennie.
Nagyon fontosnak tartom azt, hogy van egy értékelés, és létezik egy szankciókatalógusunk. Az összes értékelést, az IPS-beli tapasztalatokat, előírásokat ismerik a biogazdák, felírtuk, mivel jár ez. Ez biztosítja az objektív működést, hiszen a gazda olvassa, mi meg látjuk, hogy ha műtrágyázta, akkor kizárjuk, vagy újra kell, ha vegyszerezte, hogyha fajtaazonos, akkor az a fajta nem lehet bio. Itt mindent leírtunk tételesen, több oldalon keresztül, ezt lehet lapozgatni, de a honlapunkon is elérhető, nyilvános. Ez nagyon fontos, mert ez biztosítja az objektivitást az egész rendszerben. És akkor adunk hozzá értékelési jelentést, és kiadjuk a tanúsítványt, amihez a fellebbezés is hozzátartozik értelemszerűen.
Kétfajta tanúsítványt adunk ki. Az egyik egy minősítő, amely az egész gazdaságra igazolja a folyamatok megfelelőségét, és a melléklet tételesen felsorolja, hogy melyik termékeknél állapítottuk ezt: kukorica, búza, hány hektáron, tehén hány darab, és így tovább, tehát a naturáliák szintjén mutatja meg azt, hogy ez a gazdaság ezt így csinálta. A terméktanúsítvány pedig egy adott tételt kísér. Egy csodálatos tanúsítványrendszerünk volt, az EU előtt minden tételhez hozzákapcsoltuk, ami kiment. Ugyanazokkal az adatokkal kell kiállítanunk, mint az egyéb fuvarokmányokat meg vámokmányokat, kilóra pontosan, ez igazolja ezt arra a tételre. Ez azért nagyon jó, mert az éves ellenőrzés csak akkor szűri ki, amikor legközelebb elmegyünk, ez meg egy adott tétel szintjén meg tudja akadályozni a téves értékesítést, ami egy kulcskérdés, hiszen ha valaki eladja a rosszat, és egy év múlva szólunk neki, hogy vedd le róla a jelölést, az lejáratja az országot is, a termék-előállítókat is, hatalmas kárt okoz, mert el kell távolítani a jelölést. Nagyon fontos lenne megfontolni a jövőben, hogy ezt általánossá kellene tenni. Ez egy opció, egy lehetőség a mi rendszerünkben, ha valaki kéri. Ha Svájcba viszünk valamit, oda kötelező, ott minden tétel megkapja, mert Svájc előírta, hogy csak úgy mehet be, de ha az EU-ból jön valahonnan, akkor ugyanígy jöhet be.
Tanúsítási döntéseket hozunk, így néz ki egy hologrammal védett tanúsítvány. Azért tettük rá a hologramot, mert volt, amikor hamisították. Egy csomó más eltérő előírásrendszer van: vannak az EU-joghoz kapcsolódók, de szigorúbbak, például a svájci, a Bio Suisse, ami nagyon fontos, mert a magyar biotermelők nagyon jelentős mértékben Svájcba viszik a terméküket. A Biokontroll felkészítette magát arra, hogy az összes feltételrendszernek megfelelően tudjon ellenőrzést végezni, és akkor ahogy az adott piac kéri, úgy tudja a termékét eladni a gazda. Valaki említette már Amerikát, ez az Amerikai Egyesült Államok biorendelete. Most folyik az akkreditációnk erre a területre, hamarosan meglesz, de kooperációban most is tudjuk biztosítani, hogy a termékeink ki tudjanak kerülni bármelyik világpiacra, amely nálunk jelentkezett.
Az út eddig. Itt látható a szabályozásrendszerünk. Látható, hogy volt egy stencilezett rendszer '89-ben - van már egy kis múltunk, ha így tekintjük -, '91-ben kiadtunk egy másikat, '97-ben kiadtunk egy harmadikat, így mentünk előre. Itt van az egész, hogy tisztán lássuk: '99-ben jelentek meg az első magyarországi rendeletek, akkor lett jogszabályi szint, ami nagyon fontos volt, ugyanolyan fontos, mint az EU-ban, de látható, hogy egy nagy hagyománnyal dolgozó szervezetről van szó a Biokultúrával együtt.
Ez egy történeti emlék, '95-ben az Európai Unió közzétette, hogy Magyarország ekvivalens rendszert a Biokultúra Egyesület volt az, amely kiadta a feltételrendszert. Ezt azért mondom, mert néha vádakat hallok. Én voltam a szakmai bizottság elnöke, aki elkészítette azt az anyagot, ami alapján az Európai Unió kimutatta, hogy ekvivalens a rendszerünk. Ketten voltunk akkor Európában, Svájc és Magyarország - a világon meg öten -, akik ezt produkálni tudták. Ez egy '96-os emlék, ugyanígy csináltuk. Érdekességként 2000-ben Csehország lépett be egyedül csatlakozók közül, a többi, amikor belépett az EU-ba, akkor találkozott azzal, hogy hopp, valamit csinálni kellene. El tudják mondani a minisztériumi emberek, hogy Magyarország "bezzegország" volt, amikor a csatlakozási tárgyalások voltak, a bióról nem is kellett beszélni, "bezzeg Magyarország", és mentek tovább. Reméljük, hogy újra leszünk ezen a szinten.
Az ellenőrzésünk is úgy haladt: '83-ban megalakult a Biokultúra, '87-től együtt kezdtünk el ellenőrizni a hollandokkal, ők egészen 2002-ig itt voltak. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert nem voltunk monopolhelyzetben, csak másfél évig, 2002-ben ők kimentek, és 2003-tól már a másik ellenőrző szervezet működött. Hogy ne érjen bennünket monopolvád, ebben az időszakban befagyasztottuk az árainkat. A Gazdasági Versenyhivatal nemrég vizsgált bennünket, és kiemelkedőnek találta ezt az önkorlátozó magatartást, hogy nehogy visszaéljünk a monopolhelyzettel. Nem a monopolhelyzettel van a baj, hanem azzal, ha visszaélnek vele, ezt akkor is érzékeltük, ezért tettük ezt.
Milyen tények vannak? Most zajlott le az FVM-felülvizsgálat - három főosztály együtt -, mindenből ötöst kaptunk: ellenőrzés, szakma, fellépés, kommunikáció, dokumentálás, együtt működés; és fenntartották az elismerést. Két hibátlan nemzeti akkreditálótestületi akkreditációnk volt, folyik az amerikai. 2004-től 1600-an újraszerződtek velünk, akiknek lejárt a szerződése - mert néha halljuk, hogy mi visszaélünk a helyzetünkkel -, elmehettek volna, ott volt a másik, mégis velünk szerződtek.
30 felsőfokú végzettségű kolléga van, folyamatos a képzés, most hatan vannak szakmérnökin, két növényvédős, egy marketinges, egy kereskedő és két borász, hogy értsünk hozzá. Nagyon nagy konfliktusban vagyunk a csalókkal - ezt el kell mondanom -, és próbálnak is ártani. Fenyegetnek, perelnek bennünket, nemrég valaki ült a fotelomban, aki azt mondta, hogy ha nem vagyok hajlandó szemet hunyni, akkor megemlegetem, és minden el fog követni, hogy ellehetetlenítsen. Meg is próbálta, hozzá kell tennem. De ez nyilván nem lehet hatással a működésünkre, nekünk mások felé kell megfelelni, nem a csalók felé.
Nem tudjuk, hogyan lesz a jövő. Mindenfajta vizsgálatot végeztünk - szervizsgálatokat -, nagyon érdekes például hogy van, amit rátolnak a magyarra, nem is gondolnák, hogy ilyen szerepe van az ellenőrzésünknek. Kivitte a gazda a termékünket, jött vissza, hogy szárszilárdító maradékot találtak benne. Visszakértem, hogy küldjék vissza a mintát, de mi nem arra vizsgáltuk meg, hogy mi van benne, hanem hogy milyen fajták vannak benne. Például Magyarországon nem is termesztik azokat a fajtákat, velünk akarták lenyeletni, de ilyenkor a gazda védelme a feladatunk, hogy végigmegyünk az utolsó pontig, és keressük, hogy volt-e olyan pont, ahol tényleg szennyezés történt - vagy véletlenül, vagy kicserélték, vagy hasonló -, nagyon sok ilyen van. Csináltunk már genetikai vizsgálatokat, pont ez a nagyon híres halcsalás a genetikai vizsgálaton bukott le, hogy igenis, nem az a faj volt, amit egyáltalán eladtak, cserélték benne. Van feketelistánk, kockázatelemzés, és nagyon igyekszünk az ellenőrzések ütemezésével. Én is növényvédő szakember vagyok, mint sok kollegám, és tudjuk, hogy mikor vannak a kritikus időpontok. Az évi egyszeri nagyon kevés ellenőrzés, de akkor megyünk. Akkor, amikor gyomirtani szoktak, vagy a monília ellen permeteznek, és így tovább, mert akkor vannak a kritikus időpontok.
A 2008-as mutatók - nem tudom, idővel hogyan állok -, úgy képzeljék a mi kis szervezetünket, hogy 34 ezer iktatott levelet forgalmaztunk egy év alatt. Tehát hihetetlen munka, ami ott zajlik - bejön, és választ kell adni -, voltak vizsgálataink, 1670 minősítő tanúsítványt adtunk ki, majdnem ezer terméktanúsítványt, 1040 engedélyt arra, hogy valamit úgy csináljon, ahogy akarja, amire jogunk volt. Kiadtunk 1238 figyelmeztetést, 23 szankciónk volt - ez azt jelenti, hogy levettük a jelölést a termékről -, 25-ben újraindult az átállás, 11-nél pedig azt javasoltuk, hogy a minisztérium zárja ki a rendszerből, ami nagyon súlyos visszaéléseket jelent.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. Háttérbe ezt a gépet tettem fel, hogy hogyan kellene gondolkodni a magyar közéletben az ökológiai gazdálkodásról. Ez egy burgonyabogár-gyűjtő gép, amelyet úgy csináltak meg, hogy a traktor háta mögött volt, amikor fejlesztették, és akkor leírta a szakirodalom, hogy nem működik. Akkor 5-6 év fejlesztés után valaki a homlokára csapott, és azt mondta, hogy az a baj, hogy hátul van, és a bogarak megijednek a traktor kerekétől és leugranak, nincs mit összeporszívózni. Rárakták előre - megvan az irodalom -, abban a pillanatban javult a dolog. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha a finom dolgokat nézzük, amire reális választ kell adni, akkor nem biztos, hogy a szerekkel adjuk a jó választ, hanem ilyenekkel. És azt is tudom mondani, hogy ha a fejlesztésben arra koncentrálna Magyarország - meg a világ arra koncentrált volna -, hogy másképp oldja meg, mint vegyszerekkel, akkor ma sokkal perspektivikusabb világban élnénk, és ennek egyik nagyon jó módja a gyakorlatban - ha megfelelő támogatást is kap melléje - az ökológiai gazdálkodás, ebben nagyon biztos vagyok. Ezért szeretném kérni tisztelettel a támogatásukat, hogy ha ezzel találkoznak, akkor pozitívan értékeljék.
Tudjuk a helyünket, tudom, hogy nem lehet Magyarország 100 százalékban bio - azt tudom, hogy 15-20 százalékban lehetne minden további nélkül -, és akinek az az életlehetősége, hogy ott találja meg a boldogulását, annak legyen meg ott a lehetősége. Arra kérem önöket, hogy a munkájuk során ezeket - ha lehet - vegyék figyelembe.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen Roszík Péternek az előadást. Dr. Márai Géza nyugalmazott egyetemi docens, az Ökológaiai Egyesület elnöke a következő hozzászóló: Az élelmiszer-biztonság európai és hazai szemmel.
DR. MÁRAI GÉZA (Ökológiai Egyesület): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottsági Tagok! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy érzem, a megadott témakörben akkor járunk el helyesen - mint ahogy a kiosztott előadásszövegem is ezt tekinti elsődlegesnek -, ha az élelmiszer-biztonság nagyon fontos és egyre markánsabban megfogalmazott kérdéskörét egy klasszikus fogalmi körbe helyezzük. Ez azt jelenti, hogy az élelmiszer-biztonság általánosságban az élelmiszer-minőség fogalomkörébe tartozik. Hiszen az élelmiszer-minőséget, mint a termelési érték meghatározó körülményeit, az ehhez tartozó fogyasztói érték meghatározási körülményeit már évtizedek óta jegyezzük, kutatjuk és vizsgáljuk, és a harmadik tényező, az élelmiszer-biztonság kérdésköre az élelmiszer-minőség fogalomkörébe is csak az elmúlt évtizedekben került be. Így tehát amikor élelmiszer-biztonságról beszélünk, akkor mindig az általános élelmiszer-minőség kérdéskörének a termelési-fogyasztási és élelmiszer-biztonsági kérdését kell megvizsgálnunk.
Amikor ezt így értékeljük, akkor természetesen tudomásul kell vennünk, hogy e kérdéskör mindegyik tényezőjében a konvencionális termesztés területén sajnos - amely mind az iparszerűség, mind a káros globalizáció, mindehhez kapcsolódó mennyiségi és tömegtermelési szemlélet által irányított termelést jelent - erős leromlás következett be az elmúlt időszakban. Elég csak néhányat idéznem, hiszen az idő rövidsége nem engedi, hogy végigmenjünk mindegyik területen, de csak az élelmiszer-biztonsághoz kapcsolódóan a kockázat növekedése az úgynevezett kémiai szennyeződés, kémiai biztonság területén igen erős. Annak ellenére, hogy 2007-2008 időszakában az Európai Unió felülvizsgálta a növényvédő-szerek használatát, engedélyezését, és meghagyta azokat, amelyeket még elfogadhatónak talál, ennek ellenére az elmúlt 5 évben mintegy 20 százalékkal nőtt az élelmiszerek kémiai szennyeződése, és az Európai Unió megállapítása szerint nemhogy javult volna azóta a helyzet, hanem sajnos az élelmiszerek minőségében tovább romlott a kémiai szennyeződés és a kockázatnövekedés.
Másik nagyon fontos szempont, hogy általában az élelmiszerek minőségének problémaköre nemcsak a túltartósításra, az óriási bevásárló-hálózati szempontok alapján az élelmiszer-adalékolás rendkívül természetellenes módjára vezethető vissza, hanem ha megvizsgáljuk az elmúlt évtizedeket, akkor az alapvető élelmiszereink - gabonaféléink, zöldség-, gyümölcsféléink - ásványianyag-tartalma, kation- és bizonyos mikroelem-tartalma bizony 40-50 éves összehasonlításban is 10-15 százalékra csökkent le az elmúlt időszak egészséges, természetes gazdálkodási élelmiszer-termelési viszonyaihoz képest. Több táblázatot közlök erről a magyar hivatalos élelmiszeradatokat feldolgozva, hogy akár a zöldségek, akár a gabonák milyen módon leromlottak. Ez is erős minőségi kérdés, és nagyon erős élelmiszer-biztonsági kérdés. Hiszen ha a táplálkozási hatás ennyire leromlik, akkor ezt nem szabad sem elhallgatni, sem e mellett minden figyelmeztetés nélkül elmenni. Ezért tehát például ebben a környezet elsavanyosodási kérdésköre óriási jelentőségű, az ehhez kapcsolódó penészgomba-fertőzöttség, mikotoxikózis óriási jelentőségű a gabonaféléknél, bizony a konvencionális élelmiszerekben megtalálható.
Viszont a biotermesztésnél és - a táblázatokból is kimutathatóan pontosan az itt lévő élelmiszereknél ez a minőségromlás nem következett be. A mai vizsgálatok szerint a zöldségek, gyümölcsök, gabonafélék esetén a konvencionálisan megtermelt áruhoz képest a bioélelmiszerekben négyszer-ötször nagyobb ásványianyag-, vitamin-, mikroelem-tartalom található. Az élvezeti érték, az ehhez kapcsolódó rendkívül fontos további előnyök mind-mind megtalálhatók. Ezek ma már adatokkal, tendenciákkal alátámasztott folyamatok.
Nagyon fontos, ha a minőség fogalomkörén belül kiemelem az élelmiszerbiztonságot, hogy a biogazdálkodásban a nyomon követhetőség egy kiemelt szempont. Majdnem azt mondhatnám, hallgatva az előadásokat és együtt dolgozva mindezekben az ügyekben, hogy az ellenőrzés, a minősítés és az ehhez kapcsolódó gazdálkodói fegyelem nagyon fontos. Szinte minden szem búza, minden megtermelt biocsirke esetén tudni, hogy ki termelte, mivel etette, hova került, milyen jelzést kapott, ilyen értelemben tehát az a nyomon követhetőség, ami ma az Európai Unió élelmiszer-biztonsági kérdéskörének az egyik alapja, az már az ökológiai gazdálkodásban 1995-ben európai szintűvé vált, hiszen akkor következett be az - még hol voltunk még akkor az európai uniós tagságtól? -, amikor az Unió elsőnek nyitotta ki a kapuit, és a világból öt országot befogadott, elismerve mint harmadik országban lévő biotermesztés színvonalát és ellenőrzöttségét. Ez az öt ország a következő volt: Argentína, Ausztrália, Svájc, Izrael és Magyarország. Tehát a nyomon követhetőség és az egész ehhez kapcsolódó biozgazdálkodási ellenőrzési szint már 1995-ben, jóval a csatlakozás előtt, közel egy évtizeddel azt megelőzően is kiemelkedő volt. Ezért tehát nagyon fontos hangsúlyozni ezeket a tényeket, mert a konvencionális termelés rendkívül kockázatossá váló, rendkívül leromló minősége mellett az ökológiai gazdálkodás a nyomon követhetőségtől a minőségmegőrzésen és -javításon keresztül végig követhető.
Néhány nagyon fontos egész szempontra is felhívnám még a figyelmet, amelyről kevesebb szó esik, de én kiemeltem, mert mind az élelmiszerbiztonság, mind a -minőség körében fontosnak tartom. Az első, hogy az európai szabályozás szerint az ökológiai gazdálkodásban meg kell valósulnia a teljes körű gazdálkodásnak, tehát csak a talaj, a talajélet, a növénytermesztés, a gyepgazdálkodás, az állattartás, a szervestrágya-kezelés és mindennek aztán a visszaforgó körforgását fenntartva lehet elképzelni. A rendeletek és az európai rendeletekben lévő támogatás is ezt helyezi előtérbe, ezért kérem a bizottság tagjait és a hallgatóságot, hogy ne csodálkozzanak azon, hogy talán mindegyikünk hangsúlyozza azt, hogy Európai Unió-ellenes az a mai magyar magatartás, amely nem támogatja az ökológiai állattartás megvalósítását. Nem szabad egy európai tagállamnak az európai rendeletek, ezek szerint az élelmiszerbiztonság és a -minőség kérdésében ezt a teljes körűség ellen való rendelkezést és megvalósítást ne folytassa. Ezért tehát ismételten felhívjuk a figyelmet arra, hogy ezt a teljes körűséget igenis valósítsuk meg.
Nem jó az a gondolat, hogyha az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program egyes tengelyeiben arra a bizonyos trágyakezelés a nagyüzemi sertés-, baromfi-, szarvasmarhatelepek mellé végső soron betonvárakat kényszerít óriási pénzért. Az érett istállótrágya Békés megyében érleljük, ezeknek a módja egyszerű és jól megoldható, ha alomszalma alákerülhet. Tisztelt professzorom, Fekete Lajos már az 1980-as években azért könyörgött, hogy csak egy pár szál szalmát engedjenek a kocák alá tenni. Én most azért könyörgök, hogy tessék már az ökológiai állattartás ilyen értelmű és a trágyakezelés teljes természetes módjának a lehetőségét megadni.
A másik ilyen kiemelt kérdéskör a hitelesség figyelembevétele. Az ökológiai gazdálkodás Roszík Péter úr által itt vázolt hitelességi megalapozottsága egy hatalmas érték, és nemcsak amiatt, hogy igenis el lehet fogadni, hanem az egyik nagy jelentősége a piaci értékben van. A piac igenis visszaigazolja ezt a hitelességet, ezt a minőséget, amit az előbb röviden az bioélelmiszer-minőségi és élelmiszer-biztonsági kérdéskörben elmondtam. Ez a piaci visszaigazolás az, hogy az Európai Unióban ilyen óriási mértékű, 15-20 százalékos az össz-élelmiszerfogyasztása, jó néhány ország már csak bioélelmiszert fogyaszt. Elrendelt állami helyzetbe hozás van Dániában, Ausztriában, Svájcban, bizonyos észak-német tartományokban, most már Észak-Olaszországban, hogy kötelező az óvodai és az alsó iskolai menzákon a bioélelmiszer egyedüli felhasználása. Népélelmezési cikk. Hiszen ha tizedannyi ásványi anyag van a konvencionális élelmiszerben, akkor csak egy picit kell továbblépni, hogy arra gondoljunk, hogy a PISA-felmérésnek ez a szörnyű magyar végeredménye nemcsak a mennyiségi táplálkozási bajokra és a mélyszegénység problémájával, hanem eleve az ásványi anyagokban, vitaminokban szegény tömegélelmiszerekkel is összefügg, és akkor nem is mondom az ismeretlen eredetű élelmiszereket és minden egyebet. Tehát nagyon fontos a hitelességnek a piaci előnyökben való megjelenése és a magyarországi, Kárpát-medencei, európai piachoz való közelség. Miért Dél-Amerikából, bizonyos távoli országokból jön ez a bioélelmiszer Európába, amikor ott ők csak a felét tudják megtermelni ennek a hatalmas igénynek, a többit nekik importálni kell.
Ez jelenti aztán a harmadik kiemelt dolgot, hogy ez egy nyereséges gazdálkodás. Azért is lehet az ökológiai gazdálkodás a magyar agrárium kitörési pontja - és nagyon örülök, hogy az elnök úr ezt külön kiemelte -, mert ennek a gazdálkodásnak jövedelemszerző, nyereséges viszonyai vannak, és ez mind megalapozódik a minőség és élelmiszerbiztonság előnyein. Ma az agráriumban nyereséget képezni, abból fejlesztést végezni saját magának a gazdálkodónak, és nem csak a támogatásra várni, az egy óriási előny. A boldogabb európai országokban az agrárélelmiszer-gazdaság igazi kitörési pontja az ökológiai gazdálkodás.
Felhívom a figyelmet arra, hogy semmiképpen nem tudja ugyanezt teljesíteni mondjuk akár az integrált gazdálkodás, sem a piacon, sem a hitelességben, sem az élelmiszerminőségben. Mindig örülünk annak, ha egy környezetgazdálkodási forma bárhol meghonosodik, de nem lehet arányba állítani ezekkel az előnyökkel, az országos gazdálkodói, vidéki előnyökkel, az integrált gazdálkodás nagyon szűk. Nem baj, csak nem szabad arányokat téveszteni, nem szabad ilyen értelemben rossz arányokat felállítani. Ezért tehát ezek a további élelmiszerminőségi és élelmiszerbiztonsági szempontoknak a hitelességben, a piacosságban és a kitörési pontokban való megjelenítésére külön fel szeretném hívni a figyelmet. Ebben érzem azt, hogy mindannyiunk nevében mondhatom, hogy együttműködés, nagyon komoly munka szükséges, hiszen munka, felelősség nélkül mindez nem oldható meg. Azt hiszem, ezt mindannyian vállalhatjuk, és akkor talán ebből még nagyobb előnye lehet az országnak, a gazdálkodóknak és a vidéknek. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm dr. Márai Gézának az előadását. És akkor vendéglátónknak, Gencsi Zoltánnak, a Hortobágyi Nonprofit Kht. ügyvezető igazgatójának adom meg a szót, aki "Hortobágy ökorégió bemutatása" címmel tartja meg előadását.
Gencsi Zoltán (Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht.): Hortobágy ökorégió
GENCSI ZOLTÁN (Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht.): Köszönöm szépen. Hortobágy ökorégió. Talán a nagy felől érdemes a kicsi felé közlekedni. 122 ezer hektár az ellenőrzött bioterület nagysága Magyarországon, és ehhez képest van az az arány, amit már Tóth Péter, a KvVM-es kolléga volt szíves elmondani, hogy a magyar nemzeti parkok vagyonkezelésébe került területeknek az összkiterjedése körülbelül 300 ezer hektár. Jól lehet látni két művelési ág, a szántóföldek és a gyepterületek magas arányát. Aki emlékszik arra, hogy volt itt egy miniszteri biztos, Rakonczai Zoltán bátyánk - aki a Hortobágyi Nemzeti Park megalapítója, illetve a magyar természetvédelem nagy doyenje -, az ő vásárlási szempontja az volt, hogy minél kevesebb pénzből minél több földet vásároljunk, és a nagyon alacsony aranykorona-értékű földek vásárlásában haladtunk előre. Ez alapvetően Hortobágyot jelentette, hiszen a 300 ezer hektárnyi megvásárolt földterület egyharmada itt Hortobágy térségében valósult meg.
A 300 ezer hektárnyi földterületből 78 ezer hektár tartozik a nemzeti parkok érdekeltségi körébe. Nem úgy, ahogy Péter mondta, hogy a saját vagyonkezelésű területeken mekkora a biogazdálkodás, hanem a védett területeken plusz a nemzeti parkok mekkora területén folytatnak biogazdákodást. Ha ezeket az arányokat megnézzük, itt is jól lehet látni, hogy alapvetően a legelőgazdálkodás és a szántóföldi növénytermesztés az, ahol erősek a nemzeti parkok, illetve a nemzeti parkokban szereplő gazdálkodók.
Ha áttérünk az állattartásra, akkor Magyarországon az ellenőrzött öko-állattenyésztés 17 ezer. Ez a szám azért tért el Roszík Péterétől, mert ehhez a Hungária Öko Garancia számait is hozzáadtuk, tehát a két ellenőrzőrendszer közös számairól van szó.
Melyek azok az állatféleségek, amelyek itt szóba kerülhetnek? A lófélék, a szürke marha, amelynek a megmentésében nemcsak a szürkemarha-tenyésztőknek, hanem a nemzeti parkoknak is komoly szerepe volt, hiszen az a nagyütemű földvásárlás, amely itt megjelent a '90-es évek közepétől, igényelt egy állatfajtát, illetve kerestünk egy állatfajtát, hogy ilyen tájléptékben hogyan tudják karbantartani a gyepterületeket, nem a lófélékre, nem a juhfélékre, hanem érdekes módon egy nagytestű kérődzőre találtunk. Tulajdonképpen innentől kezdve robbanásszerű az állatlétszám-növekedés a nemzeti parkokban. Ezek mellett természetesen a juhfélék, a bivaly, a mangalica vagy általában a sertésfélék, illetve a baromfiak ellenőrzése történik a magyar nemzeti parkokban. Itt jól látszik néhány arány, hogy az állatlétszámban a szürke marha és a racka vezet, és az ökológiai állattartás a nemzeti parkokban. Ezt is jól mutatja, hogy abból a 17 ezer állategységből 10 ezer állategység a nemzeti parkokhoz köthető.
Összességében azt lehet mondani, hogy roppant nagy a felelősség a nemzeti parkokban, mind az ellenőrzött bioterületekből, mind az ellenőrzött állattenyésztési feladatokból következően. Sajnos mégis kettős a megítélés. Az első megítélés az, ami szerintem teljesen jogos a társadalom többi szereplője részéről, hogy a legmagasabb szintű környezeti szintű szolgáltatások modellértékűen valósuljanak meg egy nemzeti parkban, és van egy másik, amivel nap mint nap szembesülünk, amit méltatlan megbélyegzését élünk meg. Igenis, tessék figyelembe venni, hogy roppant nagy állami földbirtokokról van szó, a 300 ezer hektár, vagy ebből szépen lebontva egy Hortobágyi Nemzeti Park esetében 100 ezer hektáros nagyságrend, példátlan kincstári nagyság, ehhez legközelebb az erdőgazdasági részvénytársaságok vannak. Ezek a nagyságrendek azt feltételezik, hogy igenis, a támogatásból való kiszorulásunk komoly problémát jelent.
Mégpedig miért? Mert ma már nagyon sok olyan állami szereplő van - megkülönböztethetjük őket úgy is, hogy gazdasági társaság állami tulajdonban, vagy költségvetési szerv, amely közfeladatokat lát el -, amely alapvetően a fennmaradását annak köszönheti, hogy közösségi és nemzeti normatív támogatásokra épül a bevételeinek jelentős része. Amennyiben diszkrimináció éri őket - és akkor itt már fel is lehet néhányat sorolni: az állat-egészségügyi támogatásból való kiesés, a kedvezőtlen adottságú területek támogatásából való kiesés -, az rögtön költségvetési igényeket vet fel ezeknél a szervezeteknél. Tehát ez szerintem nagyon alapvető és sarkalatos kérdés, és ezt egyszer rendbe kell rakni. Mert az, hogy a költségvetés kímélése érdekében ezekbe a rendszerekbe beengedünk ezeket a szervezeteket, akkor ez felelősséggel is kell hogy társuljon.
Itt elkezdődik az, hogy mi is a Hortobágy. Azért ez a 300 ezer hektárnyi földterület, ami az országban a nemzeti parkok vagyonkezelésében van, azért Magyarország legkedvezőtlenebb adottságú területei, nagyon alacsony az aranykorona-értékük. Hortobágyra vonatkoztatva: volt itt egy híres néprajzos, Egyed István, aki ezt egy mondatba össze tudta foglalni, mely így szól: a természettől legeltetésre rendelve. Mert évtizedekre vagy akár másfél évszázadra visszamenőleg is nyomon tudjuk követni, hogy a Tisza szabályozását követően mi minden gaztettet próbáltunk elkövetni a természet rendje ellen - de a természet mindent visszafoglalt. Tehát az igazi erő az, hogy fel tudjuk-e ismerni, mi a föld üzenete, mi az, amit a leghatékonyabban ki lehet belőle hozni, és nem kell különösen más energiákat erre fordítani. Ha erre építjük a gazdálkodásunkat, akkor talán a jövedelmezőség is jó lesz. Még egyszer kiemelném, hogy szerencsés találkozás volt az alacsony termőképességű területek és a nemzeti parkok találkozása, ma már ezek a rendszerek nagyon jól működnek az ország egész területén, és kifejezetten az Alföldön.
Speciális földhasználat a Hortobágyon, itt a nagy zöld felületek a legelőterületeket, a barna foltok a kaszálóterületeket, a sárgák pedig szántóterületeket, nagy kék foltok pedig a vizes élőhelyeket jelölik. Hortobágynak van egy érdekessége, ami nem más, mint hogy mindenki egy nagy nyílt síkságra gondol, amikor ezt a szót hallja, pedig a 80 ezer hektáros nemzeti parkban 20 ezer hektár a vizes, vizenyős élőhely. Ebbe beletartozik a Tisza-tó, Magyarország legnagyobb halgazdasága a Hortobágyi Halgazdaság, illetve a nagy pusztahelyi mocsarak amelyek rekonstrukciójáról az elmúlt évtizedekben gondoskodott a nemzeti park.
De a 40 ezer hektáros ökoterületen belül a nemzeti park és a Hortobágyi Nonprofit Kht. 17 ezer hektár összefüggő területen végez ökológiai gazdálkodást, ebből 15 ezer hektár legelőterület, és az ehhez tartozó 3 ezer számosállatot mind ökológiai körülmények között tartjuk, 2 ezer hektár pedig szántóterület. Ezeknek a rendszereknek a működéséről a bejáráson részletesen fogunk szólni.
Az, hogy tulajdonképpen 1992-ben, tehát a rendszerváltás környékén már igen nagy kiterjedésű átállt területek voltak, ez pontosan azt eredményeztette, hogy kialakult ezzel a térséggel kapcsolatban egy bizalom a vásárlók részéről, ami mind a mai napig megvan. A Hortobágy neve márkanév lett a növényi és állati eredetű biotermékek nyugat-európai megjelenésében. Sőt, ma már ott tartunk, hogy nemcsak saját termékeinket, terményeinket, hanem integrált termékeket, terményeket is tudunk nyugat-európai piacokra elhelyezni. Mondhatnám azt is, hogy ugyan sokféleség látszik a következő ábrán, de ezek egymást jól támogatják. Főleg, hogy ha ezek egy védőernyővel le vannak fedve, ez jelen esetben a Hortobágyi Nemzeti Park.
A reggelinket egy különleges helyszínen költöttük el, a Hortobágyi Nagycsárdában, amelynek visszafelé is van üzenete, hiszen 300 éve áll ott azon a helyen, ahol most találtuk. Másrészről pedig három éve állítottuk át teljes egészében bioalapanyagokra. Ez jelenti, hogy a magyar ökogazdálkodásból eredő termékekre speciális szívóhatást jelentett, ez egy kicsit megpörgette a térségben lévő gazdákat. Ez természetesen azt is jelentette, hogy valaki vagy bírta a versenyt és bent tudott maradni, tudott szállítani, vagy kihullott a rostán. Most 15-20 beszállítóval dolgozunk, és azt lehet látni, hogy a térségbe érkező külföldiek - főleg, ha németajkúak - alapvetően már ismerik ezt a kultúrát, és az élelmiszer-fogyasztásban preferálják, előnyben részesítik ezeket. Magyarországon ez még újdonság, de jól érzékelhető, hogy a kisgyermekes családok nagyon harapnak erre a dologra. Hiszen általában is igaz Magyarországon az, ami Nyugat-Európában, mégpedig az, hogy kétféle biofogyasztó van, az egyik a presztízsfogyasztó, aki bármit megengedhet magának, a másik pedig, az egészségügyileg érintett családok nagyon figyelnek erre.
Természetesen nemcsak úgy kell tekintenünk a biotermékeket, mint prémiumterméket, hanem kicsit általánosabban, lazábban kell megközelíteni. Mert ha egy terméket piacra akarunk vinni, akkor azt a kultúrát is meg kell jeleníteni, ahonnan a termék származik. Mi nemcsak szürke marhából, hanem bivalyból, rackából, mangalicából is készítünk speciális szárazárukat, ami azt jelenti, hogy nemcsak tőkehúsként lehet megvásárolni a húsboltban az alapanyagokat, hanem ha a vendég messzebbről jön, akár ezer kilométeren is utaztathat ilyen termékeket.
Mik segítik ezeknek a termékeknek a megjelenését? Egy olyan biovásár, amely két napig itt lesz Szent György napja környékén a Hortobágyon, ami azt jelenti, hogy nemcsak a helyi termékek, hanem az ország minden bioterméke ideutazik, és egy helyen tobzódhat a kedves érdeklődő, hogy mihez van kedve. Másrészről különféle fesztiválokon is meg lehet jelenni, arról nem is beszélve, hogy ezek a különleges minőségű élelmiszerek egy-egy nagyobb fesztiválnál hogyha tömbszerűen vagy utcaszerűen jelennek meg, akkor felhívják a figyelmet arra, hogy másféle életforma is van, és másféle minőségi termékekhez is hozzá lehet jutni. Alapvetően nekünk is az a tapasztalatunk, hogy a nagy szupermarketekben való megjelenés nagyon kényelmetlen a multik számára, mert hogyha ezt valaki leveszi a polcról, és elolvassa, hogy mi mindenben jó ez a termék, és utána jobbra elnéz, és az a sok hívság ott van, akkor annak elég rossz az üzenete, tehát hamar kijózanodik a kedves vásárló.
A bio-világkiállításnak az európai része Nürnberg városában van, amely város most már egy évszázados zarándokhely a magyarok részéről, és az évszázados zarándokhelyből az "évszázados"-ra tenném a hangsúlyt, mégpedig a bal felső sarokban látható kép alapján. Évszázadokon keresztül lábon hajtottuk azt a kiváló minőségű jószágot, amit szürkemarhának hívunk, és évszázadokon keresztül az éves exportbevételünknek akár a felét vagy 90 százalékát is adta a marhakereskedelem. Ez a szobor még áll az óvárosban, hiszen a második világháborúban Nürnberg városát porrá bombázták, és ennek ellenére olyan fontos érzelmi kötődés van a németek részéről, hogy ez mind a mai napig áll. Magyarul ezeket a speciális, jó minőségű termékeket egy olyan helyszínre, egy olyan népnek a piacára tudjuk vinni, ahol a történelmi tudatnak komoly része az, hogy a magyarokkal hogyan s miként bótoltak.
A következő képen a szobor egy kicsit közelebbről látható, már csak azért is, hogy lazítsa a feszült és egy kicsit mélységes beszélgetési témát, hiszen a szobor talapzatára kicsit szabad fordításban a következő van felírva: minden növekedés által fejlődik, de egy bizonyos: hogy ez a marha soha nem volt borjú, hiszen kőből van. (Derültség.) Mivel ezt már nagyon nehezen értik azok az emberek, akik általában műanyag fóliába csomagolva találkoznak ezzel a bizonyos élelmiszer-alapanyaggal, ezért Nürnbergben kialakult egy szólásmondás, hogy ha valaki butaságot beszél: olyan zöldeket beszélsz, mint a magyar szobor.
Nekünk itthon nem szobraink vannak, hanem az állatlétszám-növekedés, amiről már beszéltem, ami alapvetően a nemzeti parkokhoz köthető, és nálunk speciálisan, ökológiai körülmények között tartjuk. Ez azt jelenti, hogy a jószág nemcsak azzal szolgál, hogy legel, génmegőrzést folytatunk és nagyon állatságosak az állattartási körülményeink, hanem ezek alkalmasak arra, hogy bemutatóhelyeket létesítsenek, sőt olyan rendezvényekre is sor kerüljön, mint amilyen holnap délután a kihajtási ünnep lesz. Mert még egy dologról beszélni kell, mégpedig arról, hogy az állatlétszám-növekedésnek azért vannak velejárói. Nem hiszem, hogy egy nemzeti parkban az az alapvető elvárás, hogy a villanypásztorrendszer őrizze ezeket a pompás jószágokat.
Ezt a falat azért mutatom körben, mert ezek a pásztordinasztiák még léteznek, és találtunk olyan fiatal srácokat, akik lehet, hogy vasesztergályosként vagy hegesztő szakmunkásként végeztek valamelyik középiskolában, de mert tudják, hogy az orrukban istállóillat van, a homlokuk mögött meg a nagyapjuk meséjét hallják, hajlandóak ezt az életformát választani. És vannak huszon-valahány éves srácok is, akik itt, nálunk pásztorolnak, és nemigen találunk 50 évnél idősebbet. Ezt is el lehet tehát érni.
A Hortobágynak tehát azért is van különleges jelentősége, mert a gyepek nem aprózódtak fel, az állatlétszám növekedett az egész országos számmal ellentétben, és a pásztorság megerősödött, megfiatalodott. Ez alkalmas arra, hogy ilyen rendezvényekre sor kerülhessen, mint amit itt a képeken látunk.
Még egy következménye van: hogyha a vágóállat-létszám növekszik, akkor számtalan olyan melléktermék van, amelyre a kézművesség ráerősíthet. Van például csont, szaru, bőr, és ez mind segítette itt a kézművesség megerősödését is. És igyekeztünk minden olyan dolgot előhozni, amely a tudatosságnak, a helyi cselekvésnek és a helyi értékeknek a megerősödését jelenti - ezekről most már különösebben nem szeretnék szólni.
Mindennek az összessége lett az, amit tavaly elértünk, mégpedig az, hogy kiváló európai desztinációként Magyarország legnagyobb élő hagyományokat őrző helyszínévé vált a Hortobágy. Tehát biotermékből kezdtünk valamit, aztán szépen kilombosodott ez az ügy, és ezzé vált. Természetesen - ahogy azt a Hortobágyon mondani szoktuk - egy szál fű nem legelő. Itt ül velem szemben Gyuri, aki ennek a régiónak, a Biokultúra Szövetségnek az elnöke. Számtalan olyan szereplő van, aki segíti a munkánkat, akik közül csak néhány nagyot emelek ki, pontosan azért, mert olyan szimbolikus rendszerek, amelyek nagyon komoly üzenetet fogalmaztak meg, az előbb a virágos kutat mutattam, most pedig a térségben az első bioszállodát étteremmel, üzlettel, amely olyan példaértékű, hogy Nyugat-Európa bármelyik városában le lehetne tenni a főtérre. (Közbeszólásra:) Igen, a tarpai szilvapálinkáról van szó - valaki már az ebédre kortyol. A térségben vannak, akik szívesen vállalják a biominősítést, sőt a jószágnak a hírelését is, ami a Hortobágy szimbólumává vált.
Itt egy kicsit gyorsabbra veszem a tempót, lépünk egy nagyot, elmegyünk ezer kilométerrel arrébb, Augsburg mellett vagyunk, egy kis falusi legelő szélén. A több évszázados állathajtó útvonalak mentén kis kápolnákat találunk, a kis kápolnákban pedig köszönő táblácskákat. Például itt van egy felirat: "Köszönöm Máriának, hogy a jószágállományom semmilyen betegségbe nem esett.". Ezek olyan évszázadokat fognak át, ahány évszázadon keresztül mi megjelentünk a nagy állatmennyiségeinkkel és pásztorainkkal.
Ma már ott tartunk, hogy Bajorországban a hatodik leglátogatottabb turisztikai attrakció az, hogy nem a jószágot sétáltatják a nagy állattartó útvonalon, hanem kézről kézre adják a vendéget, és a különféle települések az egymástól eltérő kincseiket, érdekességeiket, kultúrájukat és gasztronómiai élményeiket adják a vendég elé. Hogy is néz ez ki? Kilométerkövek márványból, kis logóval, vagy akár végig lehet kerékpározni is ennek az útnak a mentén, sőt nekik van már ökrös pálinkájuk, ahol lehet látni magát az utat, a szürkemarhához nem túl hasonlatos jószágot. De miért? Mert nincsen szürkemarhájuk, és az éppen kéznél lévő, felhizlalt ökröt akarják a vendég elé rakni. De érdekes módon a magyar hajdú azért csak hajtogatja őket. Ők így csinálják, és vendéglőláncok alakultak arra, hogy ökoételeket szolgálnak fel a kedves vendégeknek, sőt a nagy állathajtóutak mentén olyan műremekek is kiállításra kerülnek, amelyek a látványosság sorát sűrítik.
Mit lehet ebből következtetésként levonni? Azt, hogy nekünk egy kicsit át kellene gondolnunk, hogy önmagában csak termékeink vannak-e, vagy üzenetünk is van Nyugat-Európa felé, főleg olyan üzenetünk, amely az ő történelmi tudatukba is begyökeresedett, mert sokkal könnyebb valamihez valamit hozzátenni, mint a semmiből felépítkezni. Pikírt megjegyzésként megteszem azt, hogy a Turizmus Rt. minden évben új szlogent fogalmaz meg, és én már nem is tudom, hogy három évvel ezelőtt mi volt.
Láthatjátok a térképen, hogy a Kárpát-medence teljességét átszőtte a nagy állathajtóutak rendszere, és ne feledkezzünk el arról, hogy a XVI. században a folyók még nem voltak szabályozva, tehát az állathajtóutak rendszere sokkal sűrűbb volt. Itt látható, hogy ezek a nagy állathajtóutak mi minden országban jutottak el, és hány országban hírelték a magyar állattenyésztés színvonalát. Mi is ennek az egésznek a jelentősége? Az első és legfontosabb, hogy hiteles, mert évszázadok alatt begyökeresedett a magyar és a környező országok tudatába. Az egész országot behálózva nehéz lenne olyan települést választani, amely közvetlenül vagy közvetve ne kapcsolódhatna ehhez a játékhoz. Átnyúlik a határokon, és az elcsatolt, elkerült országrészeket is be tudja csatornázni ebbe a nagy ügybe. Olyan tematikus utakat is egybe tud szőni, amelyek ma már Magyarországon megvannak: borutak, sajtutak, tormautak, hadd ne soroljam! A legkülönfélébb helyszíneknek a legkülönfélébb értékeit tudja egybefűzni, de feltételez egy komoly dolgot, mégpedig a szereplők közötti feltétlen együttműködést. Ennek nagy hiányát érzem - ezen valószínűleg sürgősen változtatni kell.
A magyar hajtóutak rendszerének már megvan a logója, ezt látjátok itt kivetítve. És amiről eddig még nem nagyon volt szó, az az, hogy nemcsak Bajorországban, tehát Németországban, hanem Ausztriában, Szlovákiában, Romániában és Olaszországban is élednek ezek a hajtóutak, hiszen két hajtóútvonal volt: volt egy északi a dél-német városok felé, és volt egy déli, amely Fiumén keresztül, a szárazföldön keresztül Velencéig jutott el. Ezek országrészek kiválóan használják ezt a lehetőséget, és már itt, Hortobágyon találkoztunk egy évvel ezelőtt, és az együttműködésről tettünk tanúbizonyságot. Hol is kezdtük? Talán egyetlen egy állatfajtát kiemeltünk a nagy sokaságból, talán szimbólumállat is lehet, mert ha ezt a jószágot nézzük, akkor először is a magyar Alföld természeti értékeit megbecsüli az ember, üzenete van arról, hogy a magyar történelemhez hogyan áll hozzá, s a kultúra megőrzésében milyen szerepe lehet. Úgy gondolom, jelenleg a gazdasági életben is valamilyen pezsdítő, üdítő leheletet lehet sugalmazni. Ez a kissrác meg nagyra nőjön, mert sosem tudjuk, hogy miből lesz a cserebogár.
Kaptam egy feladatot az előadótársaimtól, mégpedig azt, hogy igyekezzünk javaslatokat tenni a bizottság felé. Úgy gondolom, ezt körülbelül tíz pontban lehet összefoglalni, és majd ezen itt el fogunk beszélgetni, hogy mi a fontossági sorrend, a kellően nagy szám mit keletkeztet a képviselőkben.
Nézzük sorban! Az első és legjelentősebb dolog az, hogy a biogazdálkodásnak különleges környezeti szolgáltatási üzenetű ügye van, és jó lenne, ha a pártok is és a mindenkor felelős kormány ezt elismerné.
Azt gondoljuk, hogy ezzel párhuzamosan jó lenne, ha Magyarországon ökológiai gazdálkodást segítő akcióprogram készülne, ami évek óta csak vajúdik, és sokat gondolunk rá, de kevés cselekvés történik.
Harmadik fontos elemként jelöljük meg, hogy a GMO-moratóriumot ameddig lehet, tartsuk fenn.
Két fontos dolgot emelnék ki az ellenőrző szervezettel kapcsolatban: mégpedig az első az, hogy meg kell tartani és segíteni kell ezt az ellenőrző szervezetet, hiszen éppen a tanúsításának az elfogadottsága miatt a világon tulajdonképpen nincs olyan ország, ahova ne tudnánk terméket szállítani. A másik pedig az, hogy a jelenleg meghirdetett programok általánosságban tartalmazzák azt, hogy az ellenőrzés és a tanúsítás költségeire támogatáshoz lehet jutni, de általában, mikor eljutunk odáig, na akkor azt kiírják-e pályázati tételként, akkor természetesen azt tapasztaljuk, hogy nincs közte.
A következőről már volt szó, mégpedig az, hogy az agrár-környezetgazdálkodási programban legyen versenyhelyzet. Tehát mi az a környezetileg kiemelt hasznos program, amely szükséges az ország természeti rendszereinek a fenntartásához. Itt akkor legyen egy rangsor, hogy inkább előbb a biogazdálkodás és a környezetileg hasznos programok kaphassanak először támogatást, és amikor valami marad, akkor vihessék el a szinte teljesítmény nélküli szereplők.
Új elemként mondjuk az eddigi hiányosságokat: maga az ökoállattartás - amit már Ángyán professzor úr volt szíves említeni -, a méhészkedés, a haltenyésztés és a haltenyésztéshez kapcsolódó feldolgozás támogatottságát hiányolom.
Ami nekem szerepem volt, hogy megfogalmazzam a nemzeti parkokat és a nemzeti parkok munkáját segítő állami szervezetek felelősségét ebben az ügyben, amit mi vállalunk, de azokat a diszkriminációkat nem szeretnénk a jövőben elviselni, amelyek kiszorítanak bennünket a támogatásokhoz való hozzáférésből.
Teljes mértékben egyetértek azokkal a felvetésekkel, melyek arról szólnak, hogy a közétkeztetésben, az egészségügyi étkeztetésben is fontos lépéskényszer van. Mégpedig itt néhány példát már hallottunk Márai tanár úrtól, de azért van más, olyan megközelítés is, hogy minden olyan élelmiszer, amely ilyen magas beltartalmú, elég komoly csapás a gyógyszergyártók érdekeire. Tulajdonképpen az egészségmegtartás szempontjából ez nagyon fontos lenne.
Az utolsó pedig: segítséget kérünk abban, hogy a biotermékek megkülönböztethetővé váljanak az ál biotermékektől. Vannak nyilvánvalóan olyan támogatási rendszerek, amelyek a biotermékek jóságát segítik, viszont vannak olyan állami élelmiszer-biztonságot ellenőrző szereplők, amelyek a kalózokat szűrhetik ki az élelmezési piacról.
Nagy tisztelettel így foglaltuk össze azokat a pontokat, melyeket javaslatba sűrítettük. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mindazok az üzenetek, felhívások után, amelyeket itt most hallhattunk Gencsi Zoltán igazgató úrtól - nem idegesítve kormánypárti képviselőtársaimat -, engedjék meg, hogy egy mondatot, mert több mondatot is idézhetnék a Fidesz "Erős Magyarország" programjából, amelyről sokan azt hiszik, hogy nincs, de higgyék el, 2007 novembere óta van. Mint említettem, több fordulatot idézhetnék abból, hogyan gondolkodunk az ökotermelés, biogazdálkodás és Magyarország tiszta agrárkörnyezetben, tiszta élelmiszer-termelés logikáján belül. Egy mondat: támogatjuk az ökotermelést, a fenntartásra érdemes helyi sajátosságokat, a magyar kultúra részét jelentő állatfajok és növényfajták tartását, termelését - és ezt utána kifejtjük.
Ezzel csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy remélem, vagyunk sokan - egyre többen -, akik helyén próbáljuk értékelni mindazt, ami kincsünk még megmaradt. Amikor itt világválságtól, ökológiai változástól és minden egyébtől félünk - sajnálatos módon erre van is okunk, mert nem kizárólagosan miattunk következett be, ami bekövetkezett, bár néha részesei voltunk ennek -, ha elvesztünk minden erőforrásunkat, kiszolgáltatjuk magunkat annak a helyzetnek, hogy sehova sem tudunk visszanyúlni, akkor szerintem körülbelül ott ér véget egy nemzet esélye arra, hogy még önálló arculatot mutasson ebben az amúgy is inkább homogenizálódó világban. Ahol a nemzeti arculatot és a sajátosságokat egyre inkább mintha megenné egy mindent átfedő - hát kultúra?, nem is tudom, de egy - akarat, aminek mi a magunk módján próbálunk ellenállni.
Mint ahogy említettem, az előadók jelenlétében most lehetőség nyílik a bizottság tagjainak kérdések, észrevételek feltételére. Amíg ezen gondolkodnak képviselőtársaim, én kettő nagyon rövid, lehet hogy nem a tudományos mélységhez, de hétköznapi gyakorlathoz kapcsolódó kérdést feltenni a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium osztályvezetőjéhez, Tóth Péterhez.
Említette, hogy a mai mezőgazdasági kultúrában már például a szántásnál egyre kevésbé látunk olyan madarakat, amelyek régebben még természetesen voltak megtalálhatók ebben a környezetben, mint például a bíbic - én még ismerem, hogy milyen, mert tanyán nőttem fel, és ott az alföldi szikes, mélyebb fekvésű laposokban rengeteg ilyen volt - vagy a barázdabillegető, ha jól emlékszem, ezt említette. Manapság, mikor például szántok vagy tárcsázok, akkor a szürke- és a dolmányos varjak jelentkeznek, már semmi mást nem látok. (Godó Lajos: A pacsirta is.) Esetlegesen, talán pacsirta is. (Godó Lajos: Meg a bíbic is, az elmegy ősszel, és tavasszal visszajön.)
Még egy: nekem egy idekapcsolódó kérdés a seregély. Ezt azért kell megkérdeznem, mert az Alföldön található Magyarország szőlőterületeinek legnagyobb része, mintegy 33 ezer hektár a 90 ezerből. Nekünk óriási gondot okoz - szőlészeknek, borászoknak, magam is érintett vagyok egy ilyen gazdálkodói területen - a nyár közepétől az őszi időszakban megjelenő őrült mennyiségű seregély. Az európai uniós rendszerben ez védett madárfajnak lett minősítve, de itt olyan tömegében fordulnak elő, olyan kolóniákban, rendszerint nádasokban élve, és onnan lecsapva a legközelebbi területre. Egyrészt értjük azt, hogy mi a védendő, de azért a gazdáknak is van mit védeni, az egész éves munkájuk eredményét. Hol a határa annak, és hogyan látja ezt a természetvédő, aki a természetért aggódik - és úgy látom, ez sok vitára is okot ad a gazdálkodók és a környezetvédők, természetvédők között -, hogy most mit lépjünk? Ilyen értelemben a természeti értékeinket és azt a szomorú diagrammot, amit mutatott, hogy hogy csökkent a madarak mennyisége, ahogy fejlődött a mezőgazdasági kultúránk, vagy ahogy egyre fejlettebb lesz Európa, nem is tudom, hogy fejezzem ki, de valami ilyesmit éreztem; 1980-tól volt az diagramm, ha jól emlékszem rá, és drámai volt az a mutató. De a másik oldalon meg az van, elnézést, hogy valamilyen úton-módon mindenki szeretne megélni is a mezőgazdaságból. Ennek a határa hol húzható meg, és ezt az együttélést hogyan lehetne megvalósítani gazdálkodó és természetvédő között, hogy mind a ketten értsék azt, hogy mind a kettejüknek mi az érdeke?
Dr. Roszík Péternek tennék fel még egy kérdést. Nagyon tetszett a burgonyabogarat beszippantó gépezet. Nekem az lenne a kérdésem, hogy ez eddig rendben van, de mit csinálnak utána ezekkel a bogarakkal.
Most megadom a szót a bizottsági tagoknak kérdések, észrevételek megfogalmazására. (Borenszki Ervin jelzésére:) Parancsolj, Borenszki Erviné a szó.
BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendéglátók! Remélem, hogy ebből az elnök úr által említett burgonyabogárból nem valami száz százalékos biotermék készül, de azt teljesen biztosnak gondolom, hogy a reggeli száz százalékban biotermékekből előállított volt. Valaki említette az előadásában, azt hiszem, Roszík úr, hogy nem lehet cél, hogy a terület, a gazdálkodási struktúra teljes mértékben, száz százalékban bio legyen, tehát egymás mellett kell működnie ennek a két struktúrának, a sokszor szuperintenzívként nevezett, illetve a biotermelésnek. Valaki említette azt is, hogy az a legjobb támogatási rendszer, amely a piaci folyamatokban is megél, tehát életben tud maradni, és nem csupán a támogatások tartják életben. Egyébként is a mi mezőgazdaságunkat nagyban terheli az a támogatások közötti különbség, ami az Európai Unió tagállamai között ma is fennáll, és bennünket jelenleg hátrányosan érint. Így, ilyen körülmények között kell a biotermelőknek is talpon maradniuk.
A kérdésem az lenne, hogy melyek azok a tényezők a támogatási rendszeren túl, amelyek akár szabályzási oldalon, akár más módon szükségesek ahhoz, hogy ez az ágazat vagy ez a termelői kör erősödjön, megerősödjön, és ha elfogadjuk ezeket a javaslatokat, amelyeket Gencsi Zoltán úr az előterjesztők megbízásából úgymond felsorolt, akkor elérjék azt a boomot, ami azt eredményezné, hogy 2013-ig Magyarországon 5-6 százalékra menjen ennek a termelői körnek a teljesítménye, illetve utána még magasabb célt is meg lehessen fogalmazni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Kis Péter László jelzésére:) Kis Péternek adok szót.
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én is köszöntök mindenkit. Én nagyon nagyra értékelem azokat az előadásokat, prezentációkat, amelyek itt elhangzottak, nagy élmény volt számomra ezeket végighallgatni. Én azt gondolom az elnök úr megjegyzése kapcsán, hogy jó néhány pártnak, amelynek most nincs alkalma azt előadni, van a programjában ilyen, hogy a biogazdálkodás, illetve a biotermék-termelés iránt ugyanolyan elkötelezettek.
Két dologgal szeretnék foglalkozni. Az egyik, amiről itt talán nem esett szó, és amikor korábban, egy bizottsági ülésen beszéltünk a biogazdálkodásról, akkor ott egy kisebb vita alakult ki a biotermékek árának a vonatkozásában. Nem mindenki látja egyformán ezt a kérdést. Az egy nagyon jó helyzet, ami az előadásból is kiderült, hogy a biotermékek 80 százaléka export. Ez egy dicséretes dolog, de én azt gondolom, az lenne a kívánatos, hogy a magyarországi forgalmazás is növekedjen, és itt elsősorban nem arra gondolok, hogy az import biotermékek, hanem a Magyarországon előállított biotermékek aránya növekedjen.
Azt gondolom, Roszík Péternek kell talán feltenni azt a kérdést, hogy nemcsak a biotermékek nemcsak egymással versenyeznek az ár szempontjából, hanem a nem biotermékekkel is. Ma Magyarországon azt láthatjuk, hogy azért a biotermékek ára a magyar fizetőképes kereslethez képest elég magas. Gencsi Zoltán úr mondta, hogy van a presztízsfogyasztó, meg van az egészségügyi szemlélete alapján fogyasztó - ezek azok a rétegek, amelyek talán leginkább fogyasztják a bioélelmiszereket, ezeknek a vásárlóereje talán lényegesen nagyobb, mint a magyar átlag. A kérdésem tulajdonképpen arra irányulna, hogy van-e információ arról, hogy ezeknek a biotermékeknek az önköltsége hogyan alakul a más, nem biotermékek előállításához képest, tehát hogy az az árképzés, amely a biotermékeknél van, az mennyire reális, van-e ilyen, illetve az európai uniós országok hasonló költségelemzései alapján vannak-e ilyen összehasonlító adatok? Üzleti titkok itt nyilván nem mondhatóak el, de talán arányokat hallhatnánk.
Megemlítésre került itt az úgynevezett fogyasztói ismerethiány. Úgy gondolom, ez is probléma ezen a területen, de az ember járja az üzleteket, és én úgy látom, hogy egyre többen megállnak a biotermékek előtt, a polcoknál, és nem az ismerethiány vagy nem a szándék az, aminek az alapján nem veszik le a bioterméket a polcról, hanem az előbb említett ár. Ha van ilyen jellegű információ, akkor erre szeretnék választ kapni.
Még egy kérdést említenék meg, amely talán egy kicsit a szakterületemhez is tartozik. Márai Géza beszélt itt az élelmiszerbiztonság és a -minőség kérdéséről. Én legalábbis úgy vettem ki az előadásból, hogy az ő szemléletében, az ő gondolkodásában teljes az analógia az élelmiszerbiztonság, illetve a biztos élelmiszer és a minőség között. Én azt gondolom, hogy ez nem teljesen így van, hisz tudjuk azt, hogy az élelmiszerbiztonság minden szempontjának megfelelő termék nem biztos, hogy garantált jó minőséget is jelent. Én 16 évet az élelmiszeriparban töltöttem, és ez talán ebből is adódik. Sokszor említettem már a trappista sajt esetét ebben a témában, hogy amilyen minőségű trappista sajtok most vannak, az élelmiszerbiztonsági követelményeknek megfelelnek, de hogyha annak idején olyan minőségű sajt került volna a polcokra, amilyen sajtok ma a pultokon vannak, azért annak idején engem mint gyárigazgatót biztosan kirúgtak volna az állásomból. És az is sajnálatos, hogy az uniós csatlakozás kapcsán és egyáltalán nemcsak abban, hanem a világban is az a tendencia van, hogy az élelmiszereknél a minőség nem javul, hanem inkább romlik.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Dr. Ángyán József jelzésére:) Ángyán Józsefnek adok szót.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Mindenekelőtt köszönöm a tájékoztatókat, amelyeken keresztül egy széles áttekintést kaphattunk az ökológiai gazdálkodás helyzetéről, amit mindenképpen köszönöm. Annál is inkább meg kell ezt külön köszönni, mert furcsa képek vannak azzal kapcsolatban az emberek fejében, hogy mit is jelent az ökogazdálkodás. Mintha ez még mindig a nyugdíjasklubok hobbitevékenysége lenne, ami nem egy reális gazdasági alternatíva egy országnak. Azt gondolom, talán itt kicsit érzékelhettük azt - sokféle oldalról megközelítve -, hogy mennyire reális gazdasági, fejlesztési, stratégiai alternatíva maga az a rendszer, amit az ökológiai gazdálkodás képvisel. Talán ez kicsit azzal is összefügg, hogy nincs Magyarországnak mezőgazdálkodási-vidékfejlesztési jövőképe, víziója, stratégiája, nem sikerült konszenzusra jutni e tekintetben, hogy merre is tartsunk. Így aztán furcsa képek vannak bizonyos csoportok fejében az egyes lehetséges alternatívákról. Szóval a magam részéről azért is örülök, és köszönöm, hogy eljöhettünk ide, és részben meghallgathattuk a tájékoztatókat, illetve megnézhetjük, hogy a valóságban mit is jelent az ökológiai gazdálkodás. Mert bizony van tennivalónk a tekintetben, hogy ennek a gazdálkodási rendszernek a megítélése változzon a stratégia, a jövő szempontjából.
Talán a végén egy kicsit arról, amit Gencsi Zoltán mondott, aki összefoglalta, hogy mi a teendőink lennének. Azt gondolom, hogy talán - ha úgy látja a bizottság, és úgy látjátok ti is -, megérett a helyzet arra, hogy ahogyan a genetikailag módosított fajtákkal kapcsolatban, egy közös stratégiai koncepciót, egy országstratégiát fogalmazzunk meg, hogy merre tartunk, mi az az irány, amit követnünk kell, még ha a megoldásokat talán nem mindig úgy is látjuk mindannyian, az egyik nem úgy látja, mint a másik. De talán megérett a helyzet arra, hogy valóban az ökológiai gazdálkodással kapcsolatban egy országgyűlési határozatban rögzítsük ezt a fő irányt.
Kérdezem - inkább a bizottsági tagokat és a jelenlévőket -, láttok-e arra esélyt, hogy egy hasonló módon, ötpárti egyetértéssel előkészített országgyűlési határozatot terjesszünk elő, ami a mindenkori kormánynak feladatokat szab ennek a rendkívül perspektivikus gazdálkodási iránynak sokkal dinamikusabb fejlesztése tekintetében, mint ahogy ez - láttuk az elmúlt időszakban - inkább visszafejlődött. Ebben megfogalmazhatnánk azt, hogy egy minőségi szerkezetváltásra van szüksége Magyarországnak, minőségi termék-előállításra, jó minőségű, szermaradvány-mentes, egészséges és biztonságos élelmiszert akarunk termelni úgy, hogy közben a természeti értékeket fenntartjuk. Ez egy kicsit válasz arra is, hogy vajon ellenségei egymásnak a természetvédelem és a mezőgazdaság, és mindezt úgy tegyük, olyan rendszerekben, hogy minél több embernek munkát adjunk. Ez talán kevéssé került itt ma szóba, de azért az ökológiai gazdálkodás sokkal többeknek teremt a vidéki térségekben munkalehetőséget, megélhetést, mint a szuperintenzív, vasban és betonban gondolkodó, nagy központi egységeket létrehozó gazdálkodás, amire nem lehet vertikumokat sem építeni. Itt láttuk Gencsi Zoltán példáit, hogy milyen szépen összeépíthető vertikumok vannak itt, amelyek rengeteg embernek - a kézművességtől a vendéglátáson keresztül - munkát, megélhetést teremtenek a vidéki térségekben.
Tehát azt gondolom, talán megérett a helyzet arra, hogy egyfajta, az ökológiai gazdálkodással kapcsolatos stratégiai országgyűlési határozatot fogalmazzunk meg, akár azokat a pontokat is végigvéve, amelyeket itt a jelenlévők javasoltak, deklarálva ennek az iránynak a jelentőségét. Egyfajta akcióprogram igényét megfogalmazni a törvényhozás részére, hogy készüljön egy akcióprogram az ökológiai gazdálkodás távlatos fejlesztésére, hogy azután a törvényhozás is, meg a kormányrendeletek is, a költségvetési tételek is igazodhassanak egy zsinórmértékhez, amit egy ilyen országgyűlési határozat fogalmaz meg. Azt hiszem, ez segítene az ökológiai gazdálkodás holtpontról való kilendítésében.
Külön téma - és erről is beszélnünk kellene - a támogatási rendszer, több összefüggésben is. Valóban én is azt gondolom, hogy ha van a társadalomnak egy értékrendje, hogy merre tart, hogy egy minőségi irányváltást akar végrehajtani, akkor a különböző gazdálkodási rendszerek rangsorolhatók. Én sem vagyok persze naiv, hogy milyen lobbiérdekek működnek, és hova terelik el a támogatásokat, de azért kell valami zsinórmérték, ami mentén sorba rakjuk a saját értékrendünk szerint ezeket a gazdálkodási rendszereket. Ha belegondolunk, hogy ténylegesen milyen mezőgazdaságot akarunk, ez majdnem tökéletesen leírja az ökológiai gazdálkodást, a saját teljesítményeivel.
Tehát a támogatási rendszerben el kell indulnunk abba az irányba, a pénzünk nem végtelen, még ha 1100 milliárd is van az első és második tengelyen - ezen nem egyszer vitatkoztunk a bizottságon belül és különböző fórumokon is -, ezt a pénzt nagyon okosan kell olyan irányokba továbbvinnünk, ami sok szempontból a társadalom számára hasznos teljesítményeket nyújt. Itt láttuk ezeket a teljesítményeket, amelyek nagyon sok rendszerrel, amit ma még támogatunk, és ahova a pénzeket öntjük, fáj az ember szíve, hogy odaöntjük egyébként - bocsánatot kérek -, vasba, betonba nagyrészt. A pénzek hihetetlen mennyisége megy vasba, betonba, közben ezeket a rendszereket fejlesztve kisebb ráfordítással lényegesen több hasznos társadalmi teljesítményt tudnak környezeti, népegészségügyi, piaci, gazdasági szempontból is hozni, mint ahova most elköltjük ezeket a pénzeket.
Ezeket az érveket hoznám fel a mellett a magam részéről, hogy próbáljunk meg egy közös országgyűlési határozatot az itt tapasztaltak alapján is megfogalmazni, és a jövőre vonatkozóan feladatokat szabni magunknak, hogy ez az irány sokkal erőteljesebben fejlődhessen, mint ahogy ezt láttuk. Nem részletezném, ha ebben sikerülne ezen a bizottsági ülésen valamire jutnunk, akkor azt hiszem, már a magunk részéről megtettük azt, amit a fejlesztéshez hozzátehetünk. A részletek kivitatására pedig azt hiszem, a jelenlévők is készen állnak, tehát segítenek bennünket abban, hogy egy ilyen típusú stratégiai irányt meghatározzunk, illetve azt hiszem, a parlament, a bizottság maga is lehetőséget kínál arra, hogy ezt részleteiben megvitatva tényleg egy olyan anyagot terjesszünk elő, mint amilyen a legutóbbi GMO stratégiai anyagunk is volt. Ami aztán Európában - ezt látni a német moratórium kihirdetésében vagy a románok ilyen típusú lépéseiben - példaadó lehetett, hogy egy ország egy stratégiai irányt meghatároz, ezt országgyűlési határozatban rögzíti, és a szerint jár el a továbbiakban.
Ilyen összefüggésben szeretném kérni vagy javasolni az itt jelenlévők, részben a képviselőtársak segítségét abban, hogy próbáljunk meg egy ilyet összehozni, másrészt az itt jelenlévő szakértőket arra, hogy segítsenek bennünket abban, hogy egy ilyen iránykijelölés, stratégiai anyag valóban a törvényhozásban is megszülethessen.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Demendi Lászlónak adok szót.
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendéglátóink! Tisztelt Szakértők és Vendégeink! Tisztelettel köszönöm személy szerint is a meghívást. Azért azt mondom, hogy ez a terület, ami ma a bizottság asztalán van, eléggé speciális terület, ezt azért mindannyian tudjuk, és hogy ezen a területen is van sok szakmai és szakmapolitikai feladat is, az teljesen világos, szerintem mindannyiunk számára.
Elnök úr említette, hogy a programban miben gondolkodnak, akkor engedjék meg, hogy én meg elmondjam, hogy mi meg mit csinálunk, hát nem a mezőgazdasági bizottság, természetesen. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Agrárkamara elnöke is vagyok, és a fenntartható élelmiszer-előállítás fontosságát korábban felismerve - ezt Tápiószelén is elmondtam, de most is elmondom, mert mi ezt nagyon fontosnak tartjuk, és ebben az összefüggésben is, amiről ma beszélünk, azért elég sok tapasztalatot sikerült szereznünk -, a mi szervezetünk a 2004 májusában csatlakozó tíz ország közül egyedül, tehát csak a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Agrárkamara tagja egy olyan fenntartható élelmiszer-előállítással és fejlesztéssel foglalkozó nemzetközi Leader-szövetségnek, amelyben több ország szervezetei vannak. Ezen időszak alatt - most már kétéves - megtapasztalhattuk, hogyan gondolkodnak európai uniós tagállamok, fogyasztók azokról az élelmiszerekről, amelyeket egyáltalán hajlandók a boltban megvásárolni, és hogyan gondolkodnak róla azok az emberek, azok a gazdálkodók, akik előállítják ezeket, mik a céljaik, és mihez keresnek partnereket.
Úgy látjuk, hogy e tekintetben Magyarországnak nagyon sok tennivalója van még. Nemcsak a számok mutatják ezt, mert a számok azért nyílván csalhatatlanok, amint az előadásokban is láthattunk, de mi azt tapasztaljuk, hogy gondolkodásban is bizony gondolkodásban is bizony sok a pótolnivaló ahhoz , hogy olyan célkitűzéseket tudjunk megfogalmazni, amelyek az európai trenddel együtt mozognak az ökológiai gazdálkodásban.
Mi a legfontosabb..., nem a legfontosabb, nem akarok fontossági sorrendet felállítani, de a magyar gazdálkodói szakmai hozzáértés és elkötelezettség - tisztelet a kivételnek, tehát távol áll tőlem, hogy bárkit meg akarnék sérteni - területén, úgy látjuk, nagyon sok pótolnivalónk van. Az ökológiai gazdálkodás olyan speciális szakmai ismereteket kíván, ahhoz, hogy piacon eladható termék előállítása megtörténjen, ami ma nem teljesen rendelkezik azzal az oktatási, képzési vagy szakképzési háttérrel, amelyre itt szükség van. Talán az első és legfontosabb dolog ez.
Nagyon sok olyan problémával találkoztunk és szembesültünk, hogy azok a helyi termékek, amelyeket Nyugat-Európába Rómától Madridon keresztül Amszterdamig bemutattunk, azok a termékek érdekesek, érdeklődnek iránta, ugyanakkor a termék-előállítóink ódzkodnak attól, hogy azt a fajta garanciarendszert mögé állítsák, ezt megszervezzék, és olyan tanúsítvánnyal rendelkezzenek, mert ezt feltételül kérik. Tehát amikor mondjuk Saragosában egy sátorban sok minden más országgal együtt kínáltuk és mutattuk be a helyi termékeinket, akkor az első kérdése az volt a kóstolónak - mert az még nem a piaci fogyasztó, de várhatóan az lesz belőle -, hogy mutassak már egy tanúsítványt arról, hogy ezt a szilvalekvárt, mondjuk amit pászkán kínáltunk, amit megkóstoltak, ki állította elő, és mi garantálja ennek a minőségét, a második kérdése pedig az volt, hogy és mennyit tudunk belőle szállítani. Idehaza meg, amikor ezt megbeszéltük a termék előállítóival, azt láttuk vagy azt tapasztaltuk, hogy ódzkodnak.
Azt mondom tehát, hogy az a m már kevés, hogy a különböző falunapokon felvonulunk, bemutatjuk, megesszük és megisszuk, ez ma már kevés, és legalább olyan méreteket kell ebből prezentálni, amihez kell logisztikai rendszer és piaci munka is, ami kereskedelemképes lehet, mert csak ennek lesz olyan húzón vonzata, ami segítheti azt a célkitűzést, hogy az ökogazdálkodásban is az európai trendek irányába menjünk.
Amit Ángyán professzor úr felvetett, arra azt tudom mondani, hogy a magunk részéről nyitottak vagyunk abban, hogy az ökogazdálkodással összefüggő ötpárti országgyűlési határozati javaslat elkészüljön. Azt szeretném előrebocsátani, hogy mindezt mi úgy kívánnánk végiggondolni, egyetértve egyébként az igazgató úr tíz pontban foglalta javaslataival, egyetlenegy nincs benne, amivel ne tudnánk egyetérteni, hogy azért az ökogazdálkodást végző gazdasági szereplők véleményére, akaratára, szándékára épüljön. (Az elnök tüsszent.) Biztos, hogy így lesz, mert az elnök úr rá is tüsszentett, egészségére! (Derültség.) Tehát mi ebben nyitottak vagyunk. Úgy gondoljuk, hogy ez egy nem túlságosan hosszú, de egy alapos előkészítő munkát igényel, és az a javaslatunk, hogy vannak nekünk albizottságaink, de minden más forma is lehetséges ez ügyben ahhoz, hogy ezen az úton elinduljunk, és hogy legyen egy ilyen fejlemény.
Számos más olyan pont van még, amelyet ebben az ökogazdálkodásban és az egészséges élelmiszerekkel kapcsolatban, a fenntartható élelmiszertermelésben Magyarországnak az én tapasztalatom szerint át kell gondolni. Erről most nem fogok egy külön előadást tartani, de még egyszer mondom: mi azt látjuk, hogy nagyon sok területen kell tenni. Ezért is vállalta fel a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei agrárkamara. És kicsit szkeptikusan és sajnálattal mondom azt is, hogy nem igazán találtunk egy olyan nagyobb várost, amely egy európai projektben részt venne, ahol mondjuk más európai városokkal együtt a város fenntartható élelmiszerfejlesztésére egy koncepciót ki tudtunk volna dolgozni, pedig erre ennek a Leader Szövetségnek az Európai Bizottságtól megbízása van. Magyarországról sajnos nem sikerült vinni ilyet. De a kudarcok ellenére reméljük, hogy ha keményen dolgozunk, a szervezetben elismerést tudunk elérni, és ez azért Magyarországnak és a magyar élelmiszernek, egészséges élelmiszernek a jó hírnevét fogja vinni. Annál is inkább reméljük ezt, mert úgy érezzük, a munkánkat a szervezet két év után most már kezdi elismerni, ez év júniusában Nyíregyházán lesz a szervezet éves rendes közgyűlése, ami azért már egyfajta elismerést is jelent.
És akkor a magam részéről azt mondom a professzor úr javaslata kapcsán, hogy munkára fel, és nézzük meg, mit tudunk belőle csinálni! Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Bagi Béla és Godó Lajos jelzésére:) Bagi Bélának, utána Godó Lajosnak adok szót.
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Az előttem szólók a koncepcionális részeket nagyon jól összefoglalták, ezt most már csak ragozni lehetne. Én úgy érzékelem, valami konszenzus alakult ki, hogy rövid időn belül, egy alapos előkészítés után ebből valamiféle dokumentum fog készülni. Lényegében ez is elég lenne számomra a mai nap eredményének, tehát valami ilyen szándékkal ültünk le tulajdonképpen.
Én egy kicsit a részletekbe mennék bele, mert úgy gondolom, hogy az én felfogásom szerint itt két alapvető kérdésről van szó az eddig elhangzottakon kívül, tehát ezekről nem beszéltünk. Az egyik, hogy mit tehetnénk, hogy ez a tendencia ne megálljon, hanem forduljon vissza, tehát hogy a terület növekedjen. Nyilvánvaló, hogy a támogatási rendszerhez hozzá kellene nyúlni, mert most - hogy mondjam? - kontraindikált. Ebben az évben ebből, feltételezem, már nem lesz semmi, ez úgy marad, ahogy van.
A másik engem izgató kérdéskör pedig az alacsony belföldi fogyasztás kérdése. Többen rákérdeztek itt az árképzésre. Általában hogyha lakossági felméréseket végeznek ezzel foglalkozó médiumok - negyedévenként-félévenként egy rövid műsor erejéig szoktak foglalkozni a kérdéssel -, mindig az árképzésnél lyukadnak ki, hogy indokolatlanul magasak Magyarországon a bioélelmiszer-árak. Ez bennem is felvetődik, és kíváncsi vagyok a válaszra. Nem hiszem, hogy ez a kérdéskör mondjuk a bizottságra tartozna a piaci viszonyok között.
Azért is hoztam ezt szóba, mert Demendi László hozzászólása egy exportorientáltságot sugallt a bioélelmiszerek előállításában. Én azt gondolom, hogy egyrészt a kis hal is jó hal, és nem lenne olyan nagy baj, ha olyan célt tűznénk ki a biotermelők elé - még egyszer visszautalva az árképzésre és a megfizethetőségre -, hogy jobb minőségű élelmiszerrel elsősorban talán a közvetlen környezetünket, a tágabb környezetet, az országot lássuk el, és hogyha úgy alakulnának a dolgok, akkor kellene nekünk az exporttevékenységet forszírozni. Mindenféle felmérés azt mutatja, hogy a magyar lakosság a táplálkozással összefüggésben hozható betegségek tekintetében igen rosszul áll, nemcsak hiányok vonatkozásában, hanem egyéb területen is. Eléggé kézenfekvő válasznak látszik a bioélelmiszertek belső fogyasztásának a fokozása.
Márai Gézától szeretném megkérdezni először is arról, hogy rosszul értettem-e, mert ha úgy van, ahogy én értettem, akkor az egy izgalmas felvetés, hogy a talajsavanyodás és a gombás fertőzésekre való hajlam összefügg. Jól értettem, Géza, így mondtad? (Dr. Márai Géza: Igen.) Számomra ez egy érdekes megközelítés. Hogyha két-három mondatban ezt kifejtenéd, vagy ne adj' isten még számokkal is alátámasztanád, az nagyon érdekes és hasznos lenne számomra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Godó Lajosnak adok szót, és mindenkit kérek, legyünk tekintettel arra is, hogy az előadók is válaszolni tudjanak, egy órakor pedig szeretnénk befejezni az ülést. Godó Lajosnak adok szót.
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! Nagyon röviden szeretném megköszönni a rendezőknek, hogy helyet adtak ennek a bizottsági ülésnek, az előadóknak, hogy tájékoztattak bennünket az elért eredményekről. Tíz éve, 1999. október 20-án voltunk itt, itt volt Kékkői képviselő úr is, Pancza István volt akkor parlament biogazdálkodók baráti körének az elnöke. Volt még akkor a parlamentben olyan, hogy baráti kör, vadász baráti kör, környezetvédelmi baráti kör, és biogazdálkodók baráti köre is működött néhány évig, a Torgyán-cirkusz után szétment ez a baráti kör, de nem mi tehettünk róla. Itt vagyunk ma is, azt szeretnénk, hogy a biogazdálkodás újra elinduljon vagy jobb szelet kapjon, mint eddig kapott.
A magam részéről csatlakozni tudok Demendi Lászlóhoz, amit elmondott, ezzel nem akarom a szót szaporítani, de egyet viszont a tíz év kapcsán: szeretném elismerésemet kifejezni a hortobágyiaknak, mert megújult ez az épület, megindultak azok az üzletek, amelyekben most bioszalámit, kolbászt és mindent lehet kapni - gondolom, ezt délután majd meglátják. És azt az állományt, amit fenntartanak, az elmúlt tíz évben jelentős, feszített munkával tudták elérni, és most már majdnem minden nemzeti parkban van magyar szürke, hallottuk itt, hogy 18 ezer körüli darabbal számolunk. Ez az ő munkájuk eredménye, önzetlen, odaadó munkát végeztek, és ezért mindenképpen köszönet.
A másik megállapításom, hogy a biokultúra szervezetek az elmúlt tíz évben, mintha egymásra találtak volna, kialakultak a regionális szerveződések, kialakult az országos szövetség. Megszűnt a különböző szervezetek vezetői között az a kapcsolatrendszer, ami korábban jellemezte a szervezeteket - a vezető szerepre törés és egyebek -, és ez adhat jó alapot arra, meg az a törvényi garancia, amit az egyes agrártárgyú törvények módosítása kapcsán is az FVM javasolt az uniós körtelezettségek kapcsán, ez adhat garanciát arra, hogy egészséges úton tud elindulni a biogazdálkodás. Ehhez szerintem meglesz most már a törvényi háttér, megvan az akarat. Legyen olyan sikeres összefogás, mint ahogy a pálinkatörvény, országgyűlési határozat kapcsán elindult, legyen ilyen az ökogazdálkodás is!
És ebben szerintem mindenkinek ki kell vennie a részét, a kormány más tárcáinak is, mert ha a KvVM a "Zöld óvoda" programot futtatja és támogatja, akkor egy gondolattal ki lehetne bővíteni ezt a programot egy ökokert programmal az általános iskolákban, középiskolákban, és oktatni kellene a gazdákat a téli időszakban az átállás követelményeire. Tudom, ehhez pénz kell, intézményeket kell bekapcsolni, mert magától nem megy. Az nem elég, hogy plusz 60 ezer forintot kap valaki azért, hogy átáll. Ezt meg kell tanulni, ez nagyon fontos szakma, tudást, ismeretet igényel, különösen az állattartás. Meg kell tanulni, és erre oda kell majd figyelnünk!
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nincs további kérdés, észrevétel a bizottsági tagok részéről. Mielőtt megadnám a szót az előadóknak, legyetek szívesek, magatok válasszátok ki, hogy kit melyik kérdés érintett, és így válaszoljatok majd rá.
Szeretném megemlíteni, hogy miután dr. Lucskai Attila, az FVM szakreferense nem volt felhatalmazva minden kérdés megválaszolására, Tautner Márton, az FVM parlamenti kapcsolatokért felelős főosztályvezetője jelezte, hogy az itt meg nem válaszolt kérdésekre hivatalból fogunk majd választ kapni.
Megadnám a szót az előadóknak, rátok bízva, hogy melyik kérdésben ki fog válaszolni. Parancsoljatok!
Tóth Péter (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
TÓTH PÉTER (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. A seregélyek témájával kezdeném. Hazánk a 2004-es uniós csatlakozással vállalta, hogy a madár- és élőhelyvédelmi direktívát a hazai jogrendbe átülteti. Ez azt eredményezte, hogy egyébként a hazai állományokat tekintve nem veszélyeztetett fajok is belekerültek bizonyos védettségi státuszokba, legyen az mondjuk védett, nem vadászható - mert van egy ilyen, félig-meddig átmeneti kategória -, illetve a vadászható fajok köre, melyeknek nincsenek vadászati idényei megjelölve. Pontosan most nem tudom megmondani, hogy a seregély melyik kategóriába tartozik, de ezek a típusú fajok azok, amelyekkel gazdálkodási problémák is lehetnek, elég komoly gondok vannak most a kárókatonával. Ezekben a mi tárcánk nyitottságot mutat arra, hogy elmozduljon a jelenlegi státuszából.
A kárókatona esetében a konkrétumokat tudom mondani: brüsszeli tárgyalásokon veszünk részt, próbálunk uniós partnereket találni ahhoz, hogy az állománynagyság általános szabályozását lehessen bevezetni. Mert ott az a probléma, hogy hazai állományt ugyan még lehetne kezelni is, csak Hollandiából és Dániából a nyár végi, ősz eleji időszakban olyan mennyiségű kárókatona érkezik Hazánkba, amit az itteni kezeléssel nem lehet megoldani, tehát általános uniós egyeztetést kell folytatni. A madárvédelmi direktíva idén 30 éves, várható a felülvizsgálata, és nyilván a tárcánk is nyitott szemmel és fülekkel hallgatja azokat a panaszokat, amelyek természetesen természetvédelmi szempontból is vállalhatók, és utána kezelhetők.
Köszönöm szépen.
Dr. Roszík Péter (Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.)
DR. ROSZÍK PÉTER (Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon szépen köszönjük a kérdéseket, megpróbálunk válaszokat adni, és ha valami kimaradna, talán még egyszer visszatérhetünk.
A bogárgyűjtő gép az én kérdésem. Összegyűjti ezeket a bogarakat, utána ezeket megsemmisítjük, bármilyen más módszerrel, csak nem növényvédő-szerekkel hanem mechanikai módszerekkel. Nagyon elterjedt, most már a biogazdák sikeresen számolnak be arról, hogy permetlevet készítenek belőle, és kipermetezik. Mert ez egy menekülési reakció, hogy ledobja magát a növényről, illetve amikor megkapja ezt az impulzust, olyan feromonokat választ ki, ami riasztja a többieket. Ebből kifolyólag a permetezőlé ragyogóan tisztán tartja, hiszen érezhető az úgymond "hullaszag", ami a többi letelepülését gátolja, azt üzeni, hogy itt titeket bántanak. Ez nagyon új tudományterület, amellyel talán 8-10 éve foglalkozik a világ, és hihetetlen perspektívája van a növényvédelemben ennek a kommunikációnak. Ennek volt gyakorlati tapasztalata, de most van egy valóban kipróbált, több helyen bevált alkalmazása is.
A másik kérdés az egymás mellett élés. Azt gondolom, meg kell lennie az egymás mellett élésnek. Lehetnek olyan távlatok, hogy ha azok a módszerek, amelyeket ma a növényvédelemben alkalmaznak, kivált ezek a finom módszerek, akkor elképzelhető, egy nagyon magas területi arány. Ma én is azt gondolom, hogy a szomszédban megvédett növényállomány védi a mellette levő biogazdaságot is, a nagy járványok kialakulását megtöri valahol ennél a 15-20 százalék körüli határnál. Nagyon sok kísérlet van arra, hogy ez a szint van a növényállomány keveredésében is, vagy foltokban is már jelentős védelmet jelent. Ha azt túllépi, akkor már bizony jelentkezhetnek komoly problémák, de a mi távlatainkban egy ilyen 15-20 százalék reálisan bevállalható lenne.
Borenszki képviselő úr kérdésére: azt hiszem, általános kérdés az egész mezőgazdaság átképzése, mert említettem, tetszett, hogy szövetkezeti elnök is voltam, én voltam valamikor a rovott múltú, az volt a feladatom. Akkor 4,5 tonna búzán több jövedelmünk volt, mint ma a 7 tonnán, de mondjuk biztonságosabb volt. Tehát most bementünk egy mókuskerékbe, de nem biztos, hogy ez a jó válasz. Tehát azt hiszem, a parasztságnak választ kellene találni, általánosságban is arra, hogy nem biztos, hogy úgy kellene versenyeztetni az élelmiszereket egymással, mint a televíziót meg az autókat, csak még nem tudtunk összefogni, velünk szemben meg nagyon összefogtak, ez általános észrevételem az egész üggyel kapcsolatban.
A bióval meg az árképzés kapcsán: nemrég voltam egy tudományos tanácskozáson, ahol modellszámításokat végeztek, hogy a 4 tonna búzatermés ugyanabban a térségben 7 tonna meg 5 tonna, és kiderült, hogy a végén a profit ugyanannyi marad, mert a ráfordítások növekedése a 7 tonnánál sem tette kifizetődőbbé. Itt valahol a biogazdálkodás a többlettermékeivel jelenik meg. Azt gondolom, két tényezőt lehetne kiemelni. Az egyik az a költségek oldaláról, hogy ugyan van egy költségcsökkenés, mert alacsony kémiaiszint-bevitel, a kémiai anyagok bevitele az input anyagok miatt, ez egy olyan 20-30 százalék, de az itt jelenlévők ki tudnak engem javítani, ha korrigálni akarnak, és az elnök úr ad nekik szót. Körülbelül ennyi a hozamcsökkenés is, ez egyensúlyban maradna. Azt hiszem, a támogatást mindenféleképpen indokolja az a környezeti többlet, amit az EU-jog is felsorolt. Tehát egy olyan többletet nyújt a környezetnek, a vidéknek, a társadalomnak, ami utána nem jelentkezik költségekben. Amikor azt mondtam, hogy mit lehetne a támogatási rendszerben tenni, Angliában végeztek ilyen modellszámításokat, hogy a társadalmi szintű ráfordításokat hozzátennék a bióhoz, és levennék a kárelhárítás költségét, akkor a biotermék kedvezményesebb lenne társadalmi szinten, mint a másik, ha a vizeket nem kellene tisztítani miatta, ha az emberek nem töltenék táppénzben az időt, ha olcsóbban meg tudnák őket gyógyítani, ha a hasznos élettartama nőne az embernek. Vannak ilyen modellszámítások, de azt hiszem, ez egy sokkal nagyobb gond, ez olyan, mint az olajárképzés, hogy ha beleszámolnák a háborúkat, akkor biztosan kétszer ennyi lenne. Én tehát úgy érzem, hogy ebben vannak ilyen tartalékok, hogyha a társadalom tudná ezt, és ráfordítana. Azt gondolom, hogy körülbelül ezzel a 30 százalékkal lenne a reális felár, mert annyival többet is ér, tehát annyival több van benne, mint érték. Olyan számításokat is olvastam, hogy ha valaki cseppekkel, kapszulákkal próbálja pótolni akarja azokat a mikroelemeket, ásványi anyagokat, amelyek az élelmiszerekből hiányoznak, és amelyeket ezért pótolni kell, az drágább, mint hogyha bioélelmiszert fogyasztana kicsit kevesebb mennyiségben - vannak ilyen egyensúlyok. Ez az, amit nem tudunk még, ehhez kellene az együttműködős a tudomány, a kutatás, a táplálkozástudósokkal, hasonlókkal. És azzal is kellene számolni ebben az esetben, hogy ha látszólag magas is az ára, nagyon nagy a kockázata. Nem ritkán előfordul nálunk, hogy nincs mit betakarítani, mert vannak olyan pontok, viszont hogyha ezt az egész nagy rendszerbe tesszük, meg az öt év vetésforgójába, akkor van olyan év, amikor ha jó ára van, a gazdálkodó tudja ezt kompenzálni, de ehhez ezeket feltétlenül be kell számítani.
Azt még megemlíteném itt, hogy az EMVA-rendeletnek - ahogy azt Ángyán képviselő úr is említette - van egy promóciós támogatási lehetősége is a helyi termékekre, a borra és a biotermékekre. Hogyha ennek helyet tudnánk szorítani, a Biokultúra Szövetség be is vállalná azt, hogy ezt a hálózatán vagy a tagjain keresztül valahogy eljuttatná ezt a közösségi marketinget, és akkor ebből valami nagyon jó tudna kisülni.
Godó Lajos képviselő úr említette, hogy mindenkit be kellene vonni a platformba. Itt vannak a biogazdálkodók képviselői a teremben is, meg a Biokultúra Szövetséget pont erre készítettük. Az a kötelező előírása a kis egyesületeknek, hogy nyitottak, tehát önként bárki beléphet, aki akar, nem kell végigmenni egy procedúrán; felveszik, ha megfelel a feltételeknek. Ez jelenti azt, hogy minden térségben bárki be tud kapcsolódni akár a funkcionális, akár a regionális szervezetbe, és nyilván így tud kialakulni az a lánc, amelynek a végén ott van az elnök vagy a képviselő-testületek, amelyek el tudják mondani a véleményt, mert összegyűjtik. Nem tudna úgy hazamenni Bodnár György, Sváby László vagy Orbán Péter, hogy nem azt mondja, amivel elküldték. Úgyhogy én azt gondolom, ennek adott az infrastrukturális háttere, és ha ilyen felszólítást kapunk, hogy vegyünk részt az előkészítésben egy ilyen szakanyaggal az országgyűlési határozat kapcsán, erre abszolút, teljes egészében nyitottak vagyunk, és minden energiánkat, ami van, erre szeretnénk akkor fordítani.
A képzés. Azt gondolom, ez egy extenzív gazdálkodás, amely ugyanakkor hihetetlen tudásintenzív. Itt, hogy ne vegyszerrel, hanem másképp, növényi sorrenddel, fajtaváltással, akármivel oldjon meg valamit, az egy hihetetlen tudásigényes dolog; említettétek már a képzéseket, az nagyon-nagyon kellene. Azt hiszem, a középiskoláktól, de lehet, hogy már az általános iskolától kezdve el kellene ezt kezdeni, hogy mindenki megértse. És annak alátámasztására, hogy igazam van abban, amit mondok, elmondhatom azt, hogy a jól felkészült agrárszakember gazdáink a legjobb biogazdák, növényvédősök. Mutattuk a képeket, és láttuk, hogy bármi lehet a területen, hiszen ők tudják, mit kell tenni. Növényvédősként mondom, hogy a növénytermesztésben nem az a tudomány, hogy kiválasszak egy szert, mert az benne van a zöld könyvben vagy a kékben, hanem hogy tudja, mi a biológiája, hogy tudunk valami ellen másképp védekezni. Úgyhogy ha ebben súlyt kapna ez a gazdálkodási mód, az nagyon jó lenne.
Magyarországon hihetetlen előnyei vannak, itt olyan kombinatív tudás van - nem akarok az idővel visszaélni -, amivel kapcsolatban annyit hadd mondjak el, hogy kint jártam Angliában, a kollégákkal összegyűjtötték, hogy mit kérdeztek a partnerek tőlünk. Megkérdeztek egy nagyon régi, erős ellenőrző szervezetet, egy kicsit félvállról fogadtak bennünket, egy valaki ült velünk szemben, hármunkkal szemben, és amikor feltettük a kérdéseinket - bent volt az egész iroda -, azt mondták, hogy még senki nem kérdezett ilyeneket. Minden jogszabályba illeszkedő volt, de a mi gondolkodási logikánk vagy a felépítésünk új kérdéseket és nagyon jó válaszokat szült, úgyhogy emiatt nagyon jó a presztízse a szervezetünknek, mert nem hülyeségeket kérdezünk, hanem elmondjuk, hogy mi úgy gondoljuk, és úgy csináljuk, egy csomó példát tudnék erre mondani, és mindegyikre rábólintottak. Köszönöm szépen, és átadnám a szót Márai Gézának, ha esetleg szólni kíván.
Dr. Márai Géza (Ökológiai Egyesület)
DR. MÁRAI GÉZA (Ökológiai Egyesület): Köszönöm szépen a lehetőséget. Három konkrét kérdést kaptam. Elsőnek Kis Péter képviselő úr kérdezte - és jó a kérdés -, hogy az élelmiszerbiztonság és az élelmiszerminőség alakulása között hogy látom az összefüggést. Természetesen ezért jeleztem a beszámolóm elején, hogy az élelmiszerbiztonság feltétlenül az élelmiszerminőséget meghatározó tényezők egyike. Tehát élelmiszerminőség az egyik faktora az élelmiszerbiztonságnak, a kettő nem lehet ellentétes. Tehát ha az a kérdés, hogy az élelmiszerbiztonság esetén esetleg romlik az élelmiszerminőség, ez az, amit nem szabad elfogadnunk, és a jó élelmiszerek, a biotermesztés ebben az esetben ezt nem is valósítja meg, mert a hármas követelmény együtt van: termelési érték, fogyasztási érték és élelmiszerbiztonság. Ez a három faktor adja az élelmiszerminőség végeredményét.
Szintén Kis Péter úr vetette fel azt a kérdést, amelyre részben már kapott választ, csak én szeretnék utalni a költségalakulás és a biotermék-ár kérdéskörére. Az eddigiekben elhangzottak mellett a biotermékek ára esetén az úgynevezett piaci hatásra szeretném felhívni a figyelmet. Ha valamilyen áruból hiány van, akkor a piaci megítélés a keresletnek egy egészen túlzott viszonyait alakítja ki. A biokultúra ökopiacon bizony sokszor már 11 órakor nincsen áru, a kereskedők szétteszik a kezüket, és azt mondják, hogy nincs áru. Ilyenkor bizonyos esetekben irreálisan felmehet az ár, tehát a kereslet-kínálat kérdésköre a biotermékek, a bioélelmiszerek esetén sem zárható ki. Pontosan azért vált feszültté ez a kérdés, amit a grafikonról is láttunk, hogy négy éve csökken a magyar biotermelés nagysága, valamint változatlanul nagyon magas az export. Ez a kettő alapvetően egy relatív áruhiányt idézett elő Magyarországon, nemcsak a kiemelt piacokon, boltokban, hanem általában az országban. Ezért fontos, hogy egy rendkívül erős fejlesztés induljon be, mert amint kínálati árubőséggel rendelkező piaci helyzet alakul ki, sokkal jobban lecsökkennek és reálissá válnak az árak. Ezért szeretném erre felhívni itt a figyelmet.
Bagi Béla képviselő úr kérdésére azt hadd mondjam el, hogy teljesen jól érezted, Béla. Igen, a környezet és a talaj elsavanyúsodásának a viszonya, amit a Magyar Tudományos Akadémia Stefanovits professzor által vezetett értékelése az elmúlt 20-30 évre egy 1,5 Ph.-értékes csökkenést és a magyar termőtalajoknak közel 60 százalékát érintő leromlást jelzett. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a kálcium, a magnézium kiment a termőtalajból, hanem bizony a savanyúsodással együtt a penészgombák, különösen a fuzáriumgomba-nemzetségnek és -fajoknak sokkal optimálisabb élettere valósul meg. Tehát az elsavanyúsodás egyben a talaj természetes mikroflórájának, -faunájának a tönkretételét jelenti, és ha az egészséges talajmikrobás élet romlik, csökken, akkor megjelennek a másodlagosan fertőző és a savanyú kémhatásban magukat sokkal jobban érző gombák, például a fuzáriumgombák. Ez is egy bonyolultabb összefüggés, de mindenképpen tudomásul kell venni, hogy ennek a hatására az iparszerű, a konvencionális termőterületen a gabonák fuzáriumfertőzöttsége 50-70 százalékos. Tessék elképzelni, 50-70 százalékos, attól függ, hogy csapadékos-e az az év vagy a nyári időszak, vagy kevésbé csapadékos. De ennél veszélyesebb az, hogy mikor keletkezik toxin. A toxin főleg vagy a hosszú szárú kukoricáknál, ha kint maradnak, vagy a sajnos nem tisztított tárolók falán, a raktárakban megmaradó penészgombákból, a reinfekcióból ered. Ez is egy olyan - nagyon érdekes volt - szekundertoxin-termelés, amikor nulla fok körüli tárolási hőmérséklet van, akkor salakanyagszerűen termeli a fuzáriumgomba ezeket a toxinokat, és mivel ezek hőstabilak, semmiféle hőkezeléssel nem lehet inaktiválni, tehát igazán a komoly, óriási kártétel és élelmiszer-biztonsági veszély ezeknek a toxinoknak a megjelenése, az összes gabonában - tésztában, kenyérben, péksüteményben, mindenben - ott lehet, és hosszan tartó. Ezért tehát óriási az összefüggés az elsavanyosodás és a fuzáriumfertőzés között.
Mivel a biotermesztésnél az élő talaj az első, ezért biotermesztésnél nem kell számolni a fuzáriumgombák fertőzésével, csak egészen minimálisan. Hiszen az élő talaj mikrobáinak a hatalmas, aktív jelenléte kiszorítja a fuzáriumgombák életterét, és persze vetésforgóval, stb., tehát az egész talajélet fenntartásával. Éppen olyan, mint az emésztőtraktusban, ha egészséges tejsavtermelő baktériumflóra van, ott sem a coli, semmi nem tud érvényesülni. Ugyanígy a talajban, ha egészséges a talajélet, jó a szervesanyag-utánpótlás, akkor a fuzáriumgomba nem él. Egyetlen tétel - nem tudom, Péter, megerősíted-e, vagy Zoltán, ti is Svájcba exportáltok gabonát -, komoly exportja van a magyar gabonáknak, biobúzára fuzárium miatt még nem volt elutasítás vagy kifogás, pedig sosem volt rá növényvédelem, csak a normál.
A harmadik, amit közvetlenül érint Godó Lajos képviselő úr felvetése, amivel teljesen egyetértek, csak felhívnám a képviselő úr figyelmét, hogy múlt évben a Biokultúra Szövetség kezdeményezte újra a képviselői baráti kör megalakulását. Erre ősszel az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága - amennyire tudom Bagi Bélától, illetve a bizottság elnökétől - egyhangú szavazással újra visszaállította a képviselők baráti körének az intézményét. Szeretnénk ezt most már - mivel létező újraalakulás - élettel megtölteni, működéssel, információszerzéssel, és a többi.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Én is köszönöm szépen. A válaszokat meghallgattuk, egyetlen kérés érkezett a jelenlévő vendégek köréből, és nem szeretném ezzel kiszélesíteni a hozzászólásokat. Czédulás Istvánnak, a Méhészek Biokultúra Egyesülete elnökének adnék szót kettő percben.
Czédulás István (Méhészek Biokultúra Egyesülete)
CZÉDULÁS ISTVÁN (Méhészek Biokultúra Egyesülete): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azért kértem szót, mert itt a biogazdálkodás létjogosultságáról beszélünk. Azt gondolom, számomra ez a hagyományos gazdálkodás, hiszen úgy tudom, már itt is felmerült a kérdés, hogy például mitől lesz bio a méh. Nekem az a véleményem, hogy a világban előforduló nagy méhpusztulások sajnos összefüggenek a hatalmas vegyszerhasználattal, és azzal, hogy a gazdálkodás ennyire eltér ettől a hagyományostól. Például a méheknél teljesen megváltozott a méhek táplálása, tehát nem természetes tápláláson vannak, hanem cukorral etetik őket, vegyszereket használnak a méhek kezelésére, tehát egy atka irtására, amely méheknél egy élősködő, ezenkívül antibiotikumokat, más vegyi anyagokat használnak a méhészetben.
Agrármérnök vagyok, és egyben gyakorló méhész is, tehát össze tudom hasonlítani, hogy mi ez valójában a termelésben, hogyan hatnak ezek a vegyszerek. Nemcsak a méheknél, hanem a növénytermesztésben egyre erősebb mérgeket használnak, nem utolsó sorban a genetikailag módosított növények virágporát fogyasztva a méheknél szintén mérgező hatása van az emésztésre. Fel akarom hívni a bizottság figyelmét, hogy tulajdonképpen nem is arról van pontosan szó, hogy vitassuk azt, hogy milyen a biotermékek ára, eladhatók-e a termékek, hanem egyáltalán az emberiség fennmaradásáról van itt szó. Hiszen Albert Schweitzer tudta már, és kiszámolta azt, hogy a méhek elpusztulásával körülbelül 4-5 éve van még az emberiségnek hátra. Tette ezt azért - itt két előadó is említette a táplálékláncot -, mert a táplálékláncban hiányok léphetnek fel. Hiszen a méheknek nem az a legfontosabb tevékenységük, hogy mézet gyűjtsenek, ezt mi elvesszük tőlük, hanem a virágos növények megporzása által azok megtermékenyítse. Magyarul nem hoznak magot a növények, ha ez a méhes megporzás nincs, és a tápláléklánc összeomlik.
Említette már Tóth Péter a táplálékláncban a madarak csökkenését. Biztos vagyok benne, hogy teljesen ugyanígy összefügg ezzel, illetve még az is, hogy a seregélyeknek nincs meg a természetes ellenségük. Kiesnek a táplálékláncból egyes részek, tehát ökológiai katasztrófát okozhat a méhek pusztulása.
Itt van Dögei úr, a Méhészet főszerkesztője, ugyanígy megmondhatja, hogy Magyarországon is nagy méhpusztulások voltak az elmúlt években, és olyan méhbetegségek lépnek fel, hogy hirtelen 300-400 családos méhészetek omlanak össze. Vegyük komolyan ezt a jelzés értékű figyelmeztetést, hiszen a méhek annyira finom műszerek, és jelzést adhatnak az emberiség számára, hiszen az egész rendszer, amiben élnek, olyan komoly rendszer, hogy jelezhetnek, hogy baj van a világban. Nem azt kellene megkérdezni, hogy az ökológiai gazdálkodásnak van-e létjogosultsága, hiszen ez a hagyományos termelés, a másik mezőgazdasági termelés a konvencionális termelés megy el ettől olyan irányba, ahol csak vegyszerekkel lehet ma már mindent megoldani, nem beszélve a monokultúrás termeléstől.
Rövid az időm, nem lehet ezt bővebben kifejteni, az egyesületünk most felvállalt még egy olyan munkát, amire pályáztunk is, ami a méhek megmentéséről szól, ehhez szeretném az önök segítséget kérni a hivatalos döntési helyeken, hogy ezt a munkát tudjuk folytatni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendéglátók! Tisztelt Vendégek! Akik velünk együtt vendégek, és az ökológiai gazdálkodás, a biokultúra irányában elkötelezettek. Meg szeretném köszönni a bizottság nevében nemcsak azt, hogy helyet biztosítottak itt a mai bizottsági ülésünkön, a meghívást kellő tudatossággal irányították felénk, és előkészítették ezt a bizottsági ülést, hanem azt a bizalmat is, mert ha jól értettem - legalábbis így érzékelem - bizalom van a bizottság felé, az országgyűlési képviselők felé, hiszen kérdésekkel feladatokkal látták el a bizottságot. Ezt így értékelem, ez mindenféleképpen bizalom, mi próbálunk ennek a bizalomnak megfelelni.
Merem remélni, hogy az ebben a ciklusban, 2006 óta működő mezőgazdasági bizottság erre már okot is adott, hiszen úgy gondolom, hogy amikor 2006 őszén a genetikailag módosított növények magyarországi termesztésének esetleges esélyeiről, veszélyeiről beszélgettünk - mert mindkét fél, mindkét oldal meghívást kapott arra a rendezvényre -, az szerintem egy úttörő rendezvény volt. Most már - közel három év eltelte után - merjük ezt így mondani, ismerve annak az eredményeit, mert nagyon fontos küzdelmekhez adott bázist a magyarországi képviseleteknek a különféle uniós eljárások során. De merem mondani ebbe a sorba beillesztve akár a néhány héttel ezelőtt Tápiószelén tartott ülésünket; ugyanezt a témakört más szempontból, a szántóföldi növénytermesztéshez használatos, és a szőlő-gyümölcstermesztésben meglévő génbankjainkért és a mögöttes intézményekért kezdtünk el aggódni egységesen.
A mai ülést is ebbe a sorba kell hogy soroljam, mert úgy, ahogyan hallhattuk itt Czédulás Istvántól, a méhek milyen érzékeny reagálási képességgel rendelkeznek, és üzennek felénk. Tehát bízom abban, hogy a mezőgazdasági bizottság eddig végzett munkája is lehet egy ilyen üzenet mindazok felé, akik érzékenyek erre a területre. Itt szeretném megemlíteni azt a soron következő, május 22-én tartandó országgyűlési nyílt napunkat, amelyet dr. Ángyán József inspirálására fogadott el a bizottság - tudom, többen önök közül érintettek, akár előadóként, akár meghívottként -, a tájgazdálkodás, tájfajták és génmegőrzés címet adtuk a parlamenti bizottsági nyílt vitanapnak. Az előadókat ismerve, akik között mind a hazai, mind a nemzetközi élet jeles személyei jelen lesznek, azt gondolom, illetve meg merem előlegezni, hogy ez egy fontos állomása lehet annak a gondolati körnek, amelyet valamikor még 2006-ban kezdtünk el, és lépésről lépésre folytatunk, remélem, a későbbiekben is.
Akik erről az eseményről még nem tudtak, vagy nem szereztek róla meghívást, azokat itt szeretném a bizottság nevében meghívni május 22-ére, a Parlament Felsőházi üléstermébe, ahol 10 órakor szeretnénk kezdeni. Hosszú lesz a vitanap, délután 6 óráig tart majd - szünettel természetesen. Ilyen hosszú parlamenti vitanapot még nem tartottunk eddig, úgyhogy van egy kis aggályunk is, hogy a közönség hogy bírja majd a jelenlétet. A bizottsági titkárságon minden részletről tájékozódhatnak az érdeklődők.
Még a bizottsági ülés keretében szeretném megköszönni Gencsi Zoltánnak a vendéglátást. Kérem, fáradjon ide; ha egy nagyon szerény lenyomatot itt hagyhatna a Mezőgazdasági bizottság: a mi szerény repertoárunkat, ami a rendelkezésünkre áll, szeretném neki átadni. (Az elnök átad Gencsi Zoltánnak néhány kiadványt. - Gencsi Zoltán: Köszönöm szépen.) Ez néhány olyan kiadvány, amelyet eddig a parlament asztalára letettünk a Mezőgazdasági bizottság tevékenységével kapcsolatban, és köszönöm szépen. (Gencsi Zoltán: Köszönöm szépen.)
Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! Kedves munkánkat segítő Tisztviselők! A bizottsági ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 12 perc)
Font Sándor
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezetők: Molnár Emese és Szoltsányi Katalin